Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Szövegszerűtlenség a szövegszerűségbenK 16 „Késő” siránkozott Jeremiás;K 17 „Fáj a lábam” vallotta be Sarolta;K 18 „Szeretem” mondta ki Gábor;[…]Ez az operettbe illesztett, kizárólag párbeszédből álló regényrészlet még többmint öt oldalon folytatódik ugyanilyen módon. Az idézeteket követő idéző (tag)-mondatok igealakjai: mondta, tette hozzá, kérdezte, válaszolt stb., konnexszéteszik a szöveget, és jelentésük, a párbeszéd fordulóit összekötő szerepük révéna kohézió irányába hatnak. Az idézetek azonban már csak helyenként mutatnakkonnexitást: K 1 nézzétek, K 2 legyetek, K 14 hallgassatok; és kisebb szigetekbenkohéziót: K 3 – K 6 és K 15 – K 16 . Fiktív lexémák itt ugyan nincsenek, de a jelentésesszavak néha olyan konstellációkban állnak, amelyeknek nehéz jelentésttulajdonítani, például: Éljen az Egy! Az elején nem azonosított téma, a mindigújabb szereplők és témák megjelenése megakadályozzák az értelemtulajdonításhozszükséges jelentéstani folytonosságot. A szövegben megbomlott a témakontinuitásának és progressziójának egyensúlya, és olyan benyomást kelt, minthaegy megbolondult gépezet egyre gyorsabban és gyorsabban kezdene forogni.A megnyilatkozásokhoz rendelhető értelem összefüggősége itt olyan mértékbensérül, hogy nem lehetséges relátumot rendelni ehhez a szövegmondatlánchoz.Ebben a példában a kohéziós sík sérülése eredményeképpen konstringenciasincs, így a szöveg nem koherens. Leginkább a Szikszainé Nagy Irma által álszövegneknevezett kategóriába lehetne sorolni: jelentéssel bíró szavak szövegformájúalakulatot alkotnak, de „nincs logikus összefüggés az egymás utánfelvetődő gondolattöredékek között” (Szikszainé Nagy 2006: 40).4. Az ember tudatán a nyelv által átszűrődő világ kaotikusságának érzékeltetésétNovarina elsősorban a szöveg kohéziójának tudatos rontásával éri el. Nagy próbatételnekteszi ki a nézőt azzal, hogy a szereplők megnyilatkozásaiban rendrejelentés nélküli szavak hangzanak el, vagy olyan szavakat rendez szövegmondatokbaés mondatláncokba, amelyek jelentésesek ugyan, de nehezen rokoníthatófogalomkörbe, jelentésmezőbe tartoznak. Ennek természetes következménye,hogy a szenzus töredékessé válik, és nehézzé teszi a befogadó számára azeljutást a formációtól a relátum-értelmezésig. Ugyanakkor a színházi kommunikációshelyzet kényszerítő erejű. A néző, pár órára az előadás „foglyaként”,kénytelen mozgósítani tudati tartalékait, valóságra vonatkozó ismereteit. Ha errebármilyen ok miatt nem képes, vagy a nyelvi síkok nagymértékű sérülése miattezt lehetetlennek érzi, akkor a kommunikáció sikertelen, és nem tartja koherensnek,egyáltalán szövegnek a művet. Amennyiben azonban a befogadó képes azirodalmi alkotás befogadásához szükséges nagyobb tudati tartalékot mozgósítani,és/vagy a nyelvi összefüggés szövetéből maradt annyi, amennyi a kiegé-55