Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Csűry Istvángust: őt nyilván a rossz hír aggasztja, arra kíváncsi hát mindenekelőtt. Viszontolyan kérdést tesz fel, mely lehetővé teszi a beszédpartnere számára az eredetiszövegtervének megvalósítását. Ő a Van egy jó és egy rossz hírem keretjelölőkifejezés használati szabályait csupán annyiban sérti meg (ha ugyan megsértiegyáltalán), hogy nem jó és rossz, hanem kevésbé rossz és nagyon rossz hírt állítegymással szembe. A film nézőjének erre vonatkozóan két interpretációs lehetőségevan: vagy a beszélő ironikus szándékát látja ebben az eljárásban, vagy kinem mondott tartalmak, meg nem valósult szövegösszetevők sorát feltételezi adiskurzus felszíne mögött. A jelenet más modalitásokban (a HR-menedzser attitűdjében,viselkedésében, mimikájában) nem erősíti meg az iróniára vonatkozóinterpretációs hipotézist, az ezzel szemben nagyon is valószínűsíthető, hogy haez a szereplő végig tudná mondani, amit elkezdett, akkor valami ilyesmit tudatnaPhilippel:• Van egy jó és egy rossz hírem. Nem rúgtak ki a vétséged miatt, csak áthelyeztekészakra, viszont két évet kell ott töltened.Hogy az egyik beszélő által bevezetett globális diskurzuskeretet a kommunikációspartnere mennyire elfogadja, számon tartja, s a társalgás megfelelő pontjánmemóriájából előhívja, arról explicite tanúskodik az utóbbinak a másodikalárendelt keret bevezetésére tett kísérlete a jó hírre vonatkozó kérdésföltevéssel.Az első alárendelt keret, melynek megnyílását külön explicit jelölő nem jelölte,így válik az interpretáció eredményeként rendben megvalósított és lezártszövegrésszé. Más kérdés, hogy a második alárendelt keret pragmatikai megítélésetárgyában félreértés mutatkozik a beszédpartnerek között, mivel Philippeaz elöljárója szándékával ellentétes minősítést tulajdonít a lezárult és az elkövetkezőkeretnek. Így a második keret megnyitását nem sikerül egy nyelvi eszközzelmegoldani, hanem csak tárgyalásos úton, az első keretben tárgyaltak interaktívátértékelése útján, három dialógusfordulóval. A dialógus hallatán vagy olvastánmit sem találunk ennél természetesebbnek, ez azonban messze nem következikmindabból, amit írott/monologális szövegek elemzéséből a klasszikus szövegtanielemzés a keretjelölők működésére nézve levonhatna.38