Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Csűry Istvánfordulópár, vagy szomszédossági párok — egy magyar nyelvű áttekintésért ld.Boronkai 2009-et). Az OT-ban korábban (Csűry 2008) már felidézett genfihierarchikus modell szerint (Roulet et al. 2001): a társalgást rekurzív szerkezetbenfelépítő egységek a beszédaktus, a forduló, a fordulópár, melyek között illokúciósés interaktív relációk, independencia-, illetve egyoldalú és kölcsönös függőségiviszonyok állnak fenn. Hangsúlyozandó az a vizsgált kérdéseink szempontjábóllényeges momentum, hogy a genfi iskola modellje nem szűk értelembenvett társalgás-, hanem univerzális diskurzusmodell.A szövegegységekről gondolkodva föl kell figyelnünk a diskurzus jól ismertenpolifon voltából származó következményekre is, különösen, ami a társalgástilleti. A beszélő (vagy író) a saját „hangja” mellett — jelölve vagy csak kikövetkeztethetőmódon — más (valóságos vagy virtuális) megnyilatkozókét is megszólaltatjaszövegében, méghozzá a monológ szövegben is. A szövegegységekrészben eszerint is különíthetők el. Márpedig a társalgásban ezek a „hangok”, anézőpontok megsokszorozódnak. Nemcsak a megszólalói nézőpontok többességévelés azoknak a megszólalásokban való kölcsönös tükröződésével kell számolnunk,hanem egyrészt további (valóságos vagy virtuális) megnyilatkozók„hangjaival” is, másrészt — és legfőképpen — pedig azzal, hogy az a mód,ahogyan az egyes megszólalók a partnereik által megszólaltatott „hangokat”azonosítják, s a megnyilatkozás-tartalmakat valakinek tulajdonítják, rendkívülkülönböző lehet, s így különböző szövegértelmezésekhez, a koherencia-viszonyoktöbbféle interpretálásához vezethet, aminek aztán a társalgás kibontakozásábanazonnali következményei is vannak. Ez pedig a szövegösszefüggést jelölő/jelzőelemek vizsgálata szempontjából igen fontos tényező. Hogy ez a megfontolásmennyire a SzT alapjaihoz tartozik, annak illusztrálására elegendő példáulPetőfinek a referenciaindexek jólformált értelmezéséről írott megjegyzéséreutalnunk a kanonikus atomi szövegekben (Petőfi S. 1996: 36).2.2. RelációkA szövegegységek közötti relációk (melyeknek vizsgálata támpontokat szolgáltata 2. kérdés megválaszolásához is) tudvalevőleg az elemi(bb) viszonyoktóla belőlük rekurzív módon felépülő viszonyrendszerek többszintű struktúráiigterjednek. Ezek a szöveg egységei közötti értelmi viszonyok az interpretációbanrészint a nyelvileg kódolt szemantikai relációk alapján, részint pedig a befogadóáltal értelmező műveletek eredményeképpen feltárt pragmatikai relációk alapjánképeződnek le. Az előbbieken alapuló korreferencia-relációk és a tematikus viszonyokaz utóbbiaknak alárendelve, azokkal összhangban vevődnek számításba;gondoljunk csak a társalgásbeli félreértések megvilágító erejű, negatív — atársalgás globális koherenciáját romboló — példájára. A szövegjelentésről bajosvolna az interpretáció folyamatának és tényezőinek figyelembe vétele nélkül32