Officina Textologica 17. - Magyar Nyelvtudományi Tanszék ...

Haase Zsófia(49) példában az azok névmás a hollywoodi filmsztárokra utal, akik ugyan nincsenekmegemlítve, de a Kim Basinger név említése megfelelő horgonykéntfunkcionál a névmás referenseinek azonosítására.A fenti példák alapján még egy fontos felismerés fogalmazódik meg a névmásianaforákkal kapcsolatban: a névmások különösen akkor lexikalizálódnakindirekt anaforaként, ha intézményekről vagy hozzájuk köthető személyekrőlvan szó. 423. Összefoglalás és kitekintésÖsszességében látjuk tehát, hogy egy névmást indirekt anaforaként antecedensnélkül is használhatunk referálásra, ha a referens a befogadó számára amentális szövegvilág-reprezentációban egyértelműen és könnyedén elérhető. Amegfelelő antecedensre azonban nem mindig tudunk egyszerű keresési stratégiarévén rábukkanni. A referenst a befogadónak konstruktív módon, kognitívstratégiával kell megtalálnia, miközben szemantikai és/vagy konceptuális tudásátis használja. A névmás, illetve az igei személyrag egy új szövegreferenst vezetbe a szövegvilágba, amely korábban csak latens módon volt jelen. Mivel azantecedens korábban nincs megemlítve, ezért a szövegreferenst a névmás, illetveaz igei személyrag csak post hoc alkotja meg. 43Mint láttuk azonban, névmások nem minden esetben lehetnek indirekt anaforák.Sok olyan kifejezés létezik, amely nem szolgál horgonykifejezésként valamelynévmás mint indirekt anafora számára, hiába tartalmazza szemantikaireprezentációja a névmás, illetve az igei személyrag referensét. Az ilyen kifejezéseketnevezzük anaforikus szigeteknek.Az alábbiakban megkísérlem összefoglalni, hogy a fentiek alapján mit tekinthetünkanaforikus szigetnek, milyen kritériumok szükségesek ahhoz, hogy anévmási utalás indirekt anaforikus funkcióban alkalmazható legyen, azaz hogyleginkább mikor lexikalizálódhatnak névmások indirekt anaforaként.Elsőként azt mondhatjuk, hogy egy indirekt névmási, más néven külső lehorgonyzású(outbound) anafora használata alapvetően az egy szón belüli lexikáliselemek által előhívott diskurzus-entitások relatív elérhetőségétől függ (relativeaccessibility) (Ward és mtsi. 1991). A diskurzus-entitások relatív elérhetőségétegyfelől morfoszintaktikai/szemantikai, másfelől pragmatikai tényezők határozzákmeg. A legfontosabb morfoszintaktikai/szemantikai tényező a szemantikaiátláthatóság (semantic transparency), a legfontosabb pragmatikai tényezők pediga kontrasztivitás és a topikalitás (l. fentebb). Továbbá Schwarz (2000) munkájaalapján azt mondhatjuk, hogy a rokoni kifejezések, a legtöbb ige, az össze-42 L. Schwarz (2000: 128)43 Schwarz (2000: 129)132