Letöltés egy fájlban [4.3 MB - PDF]

ERDÉSZETI LAPOKAZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET FOLYÓIRATACXLI. évfolyam • 2006. novemberALAPÍTVA1862-BEN

Kétmillió hektárA szép számmal megjelentek elôtt Gazsó György erdômérnök-színmûvész szavaltPethô József elnök beszédében az ÁESZ egybentartásának fontosságát hangsúlyozta, majd Gráf József miniszter Szabó Tibor helybéligazdálkodóval jelképesen elültette a kétmilliomodik hektárt szimbolizáló fehérnyár-csemetétAz ünnepség végeztével sajtótájékoztatót tartott (balról): Luzsi József, Csóka Péter, Gráf József és Pethô József

A harmadik oldalTartaloma világ legnagyobbfaanyag exportõre.” Ez a mondat a világ„Ausztria-Magyarországerdõvagyonát felmérõ elsõ, 1910-ben készülttanulmányban olvasható. Néhány év elteltével és egy világégésután azonban Magyarország már Európaerdõben legszegényebb országai közé tartozott, területéneknem egészen 12%-át borították erdõk.Ebben a helyzetben olyan nagy tudású szakemberekreés felkészült politikusokra volt szükség, mint Kaán Károly,aki képes volt új utakat, új erdészeti politikát kijelölni. Apolitika alapelve egyszerû és világos volt: megvédeni és atermészeteshez közeli állapotba vinni a megmaradterdõket, az ország erdõterületét pedig minden lehetségesmódon gyarapítani. Munkájuk nyomán fejlõdésnek indultaz erdészet, új erdõk jelentek meg a domb és hegyvidékeken,de a Petõfi által megénekelt végtelen rónaságonis. Az erdõtelepítés lendületét ugyan a második világháborúmegtörte, az ötvenes években azonban már újra hatalmasütemben létesültek új erdõk, nemcsak az Alföldön, dea dombvidéki kopár területeken is.Az erdõtelepítés üteme a költségvetés teherbírásánakfüggvényében változott, és változtak az erdõtelepítés célkitûzéseiis: a talaj és vízvédelemtõl a faanyag forrásokbõvítésén át a természetszerû erdõk területének növeléséig,az élhetõbb vidék kialakításáig, kézzelfoghatóan igazolvaaz erdõk sokszínû funkcióit és azt, hogy az erdõ nemcsakfaanyag forrása, hanem létünk egyik biztosítéka is.Az Európai Unióhoz való csatlakozással, ahol a vidékfejlesztésrészeként új források nyíltak meg az erdõ telepítésére,a korábbi évtizedekben nem tapasztalt figyelem fordulta telepítés felé. Így válhatott valóra, hogy az országerdõterülete alig több mint 80 év alatt majdnem megduplázódott,és ma az ország 20%-át borítják erdõk. Ezzel –ha nem is abszolút mértékben, de arányaiban – Európalegnagyobb erdõtelepítõ országai közé tartozunk.Erdõt telepíteni pedig nem egyszerûen munka, hanema jövõbe vetett töretlen hit bizonyítéka. Mi, erdészek büszkékvagyunk erre az eredményre, de tudjuk, hogy ez nema mi eredményünk, hanem az országé. Véletlen, de mindenképpenszimbolikus jelentõségû az, hogy a 2 milliomodikhektárt éppen Ópusztaszeren ünnepelhetjük, és itthajthatunk fejet a nemzet teljesítménye elõtt, bízva abban,hogy mindaz, ami eddig létesült, gyermekeink és unokáinkjavát fogja szolgálni.Csóka PéterMátyás Csaba: Kétmillió hektár ..........................11 B/2Erdészek az országgyûlés elnökénél........................338Pethõ József: Egységben vagy szétszóródva ............339Halász Gábor: Régi dicsõségünk..............................340Csóka György–Lakatos Ferenc:www.forestryimages.org ..........................................344Istvánffy László:Erdõ, tõke, K+F és a gazdaságpolitika ....................345Lakatos Ferenc: A magyar kõris rovarvilága............348Babics István–Vízvári Ottó:Védekezés a cserebogárpajorkárosítása ellen ......................3501956. Emlékmûvek,emlékbeszédek ............................354Az elsõ ültetetett emlékmû, OEE emlékfaültetés,Adamovich László, MagyarJános, Grátzer Miklós, Faragó Sándor,Nagy László, ifj. Sarkady Sándor, BujdosóAlpár, Németh Kálmán, FodorTamás beszédeiKocsó Mihály: Volt diákjaink adományai ................368Koltay András–Tóth János:Az erdõvédelmi szakosztály Szatmár-Beregben ......38115 éve Magyarországon a STIHL..............................382Szabó József:Szegedi erdésztanulókGyimesben ..............................384Magánerdõben..........................................386Nagy Imre–Kiss Tibor–Hajdu Tibor:A Nyugat-Dunántúli Régióerdõgazdálkodása ....................................388A jogász válaszol......................................391Bán István:Gímszarvas-rablógazdálkodás Magyarországon ........92Homonnay Zsombor: A hülyeség ára ......................394Búzás Zoltán: A Kiotói Jegyzõkönyv ......................395Ghimessy László: Ismernünk kellene ......................396Egyesületi hírek ........................................................397ERDÉSZETI LAPOK • Az Országos Erdészeti Egyesület folyóirata CXLI. évfolyam 11. szám (november)FÔSZERKESZTÔ: PÁPAI GÁBOR • A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: HARASZTI GYULAA SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: Bartha Dénes, Detrich Miklós, Lengyel László, Puskás Lajos, Sárvári János.SZERKESZTÔSÉG: 1027 Budapest, Fô u. 68. Telefon/fax: 201 77 37 • Mobil: 06 30 97 15 255 • e-mail: erdlap@mtesz.huKIADÓ: Országos Erdészeti Egyesület, 1027 Budapest, Fô u. 68. • FELELÔS KIADÓ: DR. PETHÕ JÓZSEF elnökNyomdai munkák: INNOVA-PRINT, Budapest • Felelôs vezetô: ifj. Komornik FerencA kézirat lezárva: 2006. november 21.ISSN 1215-0398Terjeszti az Országos Erdészeti Egyesület. Felvilágosítást a lappal lapcsolatban az Egyesület ad. Megjelenik havonta.A beküldött kéziratokat, fényképeket nyilvántartásba vesszük. A cikkek, írások nem feltétlenül azonosok a szerkesztô véleményével, azok tartalmáért mindenkora szerzô felel. Honoráriumot megegyezéssel csak felkért írásokért, illetve grafikai munkákért fizetünk.A címlapon: Lengyel László fotómontázsa.

vá. Ezek képezik az erdõgazdálkodóktevékenységéhez kötelezõen elõírterdõgazdasági üzemtervek alapjait;– alap- és tematikus térképek készítése,mely magába foglalja a légi felvételekkiértékelését, a GPS és földi geodéziaiméréseket;– az Országos Erdõállomány Adattárkezelése, mely magába foglalja az évesaktualizálást és az adattári információkszolgáltatását;– az erdõgazdálkodás felügyelete, illetveelsõfokú erdészeti hatósági tevékenység,mely magába foglalja az:• éves erdõgazdálkodási tervek elfogadását,• az erdõkben folyó gazdálkodás(erdõmûvelési és fahasználati tevékenységek)ellenõrzését,• az erdészettel kapcsolatos finanszírozásiés támogatási rendszer mûködtetését;– az erdõk egészségi állapotának felmérése,a „Nagy távolságokra Ható OrszághatárokonÁtterjedõ LégszennyezésreVonatkozó Nemzetközi Egyezmény”(ICP Forests) keretein belül; azÁESZ tölti be a Nemzeti KoordinációsKözpont szerepét;– az erdészetre és az elsõdleges faiparravonatkozó statisztikai adatok begyûjtéseés feldolgozása;– számítógépes alkalmazások és GISalkalmazások fejlesztése;– nemzetközi szervezetekkel (többekközött FAO, ECE, OECD EURO-STAT stb.) való együttmûködés;– információszolgáltatás az erdészetierõforrások helyzetérõl és fejlõdésérõl,mind a kormányzati szervek, mind anyilvánosság felé;– az – elsõsorban magán – erdõtulajdonosokinformálása (szakmai tájékoztatók,könyvek szerkesztése, kiadása,közvetlen szaktanácsadás), akik nagyongyakran igénylik az erdészeti ismereteket;– az EU-tagsággal járó új feladatként,a mezõgazdasági területek erdõsítése,EU-támogatásban delegált feladatok ellátása;A fenti feladatokat – az erdõtörvénnyelösszhangban – az ÁESZ az erdõktulajdoni viszonyaitól függetlenül, valamennyierdõterületre ellátja.Feladatköreiben szorosan együttmûködikaz erdõkkel kapcsolatos tevékenységikörben mûködõ hatóságokkal,többek között a Környezetvédelmiés Vízügyi Minisztériummal, a VízügyiIgazgatóságokkal stb. Az ÁESZ továbbiszoros kapcsolatban áll az Erdészeti TudományosIntézettel és a Nyugat-MagyarországiEgyetem Erdõmérnöki Karával,együtt dolgoznak a fatermési táblákés modelltáblák korszerûsítésében,fejlesztésében, az erdõ-értékszámítástémakörében és az erdõk egészségi állapotánakfelmérésében, az erdõrendezéstangyakorlati oktatásában.Az erdészeti igazgatás helyzete azEurópai UnióbanAz Európai Unióban az erdészetiigazgatás szervezése nem egységes. A25 tagország mindegyikének saját rendszerevan, de a szervezeti felépítésbenés a hatáskörök elosztásában sok hasonló,esetenként azonos elem fellelhetõ.A magyar közigazgatási reformsorán célszerû azért figyelni azokat asajátosságokat, amelyek több országesetében ismétlõdnek vagy azonosak.A hasonlóságokat, azonosságokat –elkülönítvea kormányzati felelõsségre, ahatósági és tervezési (erdõleltározás)feladatokra – az alábbiak szerint lehetcsoportosítani.– Kormányzati felelõsség: Az erdészetiágazat a mezõgazdaságért vagya környezetvédelemért felelõs tárcáhoztartozik, kivéve Svédországot, ahol azIpari Minisztérium kezeli az erdõkügyét. Természetesen az egyes minisztériumok– ha elnevezésben azonosakis a magyar minisztériumokkal – feladataibannagy különbség lehet.– Hatósági feladatok: Erdészeti hatóságifeladatokat – két kivételtõl eltekintve– az adott minisztérium alá rendeltállami erdészeti szolgálat, vagy máselnevezésû, de hasonló feladatkörûszolgálatok látják el. Ezek az intézményekönállóak, kizárólag az õket felügyelõminisztériummal vannak hierarchikuskapcsolatban.A költségvetési rendszerben kezeltállami erdõk – az amerikai gyakorlathozhasonlóan – általában, ezekhez aszolgálatokhoz tartoznak.– Erdõleltározás: Állami feladat. Afeladatvégzésre kialakult gyakorlat eltérõ.Általában az állami erdészeti szolgálat,vagy ezzel azonos, más elnevezésû szervezetvégzi, esetleg szervezetileg önállóköltségvetési szerv (ez volt a magyar gyakorlatis az Állami Erdészeti Szolgálat létrehozásáig).Erdõsültebb országokban(Finnország, Svédország, ill. Ausztria)elõfordul, hogy kutató vagy oktatási intézménynekvan tervezési részlege.– Tervezés: Ebben tapasztalható alegnagyobb változatosság. Az államierdõk esetében, ha az adott „szolgálat”maga kezeli az erdõt, akkor a terveketis maga készíti, de készítheti a leltározástellátó intézmény is. Abban az esetbenis készítheti a szolgálat, ha nem õkezeli az erdõt. A magántulajdonúerdõkben végezheti az állami erdészetiszolgálat, támogatás, szakmai ismeretátadásként,szolgáltatásként, de sok esetben,mint nálunk is, a képesített magántulajdonoskészítheti, vagy készíttethetiarra jogosulttal.– Egyéb feladatok (vadgazdálkodás,kutatás): nem általános gyakorlat,de egyes tagországokban az erdészetiszolgálat jellegû szervezetek egyúttal avadgazdálkodási igazgatási feladatokatis ellátják, illetve jelentõs kutatási tevékenységetis folytatnak. Emellett rendelkezhetnekstatisztikai, közönségtájékoztatási,PR és speciális szakképzésifeladatokkal is.Tehát a hazai erdészeti igazgatás aszabályozást és gyakorlatot tekintve hasonlóságotmutat az Unió más tagországaibanalkalmazott módszerekkel. Lényegeskülönbség, hogy sok más országtóleltérõen az állami erdõ esetébennem látja el a tulajdonosi feladatokat,és erdõt nem kezel, illetve, hogy anemzeti támogatások esetében kifizetõügynökségi feladatokat is ellát. Legnagyobbhasonlóságot az ír, lett, portugálés szlovén megoldáshoz mutat, de jól illeszkedika francia, finn és szlovák modellhezis. Ha az erdõkezelés feladatátfigyelmen kívül hagyjuk, akkor a ciprusi,Egyesült Királyság-béli, holland, lu-Nõtt az ellenségességi mutatónkMásfélszeresére nõtt a magyar társadalomban az úgynevezett ellenségességi mutató2002 és 2005 között – mondta el Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem MagatartástudományiIntézetének igazgatója. Ez azt jelenti, hogy az emberek egyre ellenségesebbnekérzik az õket körülvevõ világot. Az „ember embernek farkasa”lelkiállapot a férfiaknál gyakrabban fordul elõ. A rossz mutatók hátterében elsõsorbana munkahellyel kapcsolatos stressz áll, ami fõként azoknál jelentkezik,akik félnek állásuk elvesztésétõl. Az Európai Unió pontosan kimutatta, mekkoraveszteséget okoznak a munkahelyi stressz által kiváltott kiesések, betegségek.Ezért direktívát fogadott el, amely szerint a vezetõknek gondoskodniuk kell arról,hogy az általuk irányított munkahelyen jó munkahelyi légkör uralkodjon.(Élet és Tudomány)342 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

xemburgi és német igazgatásokkal valóazonosság is szembetûnõ.Fentiek is igazolják, hogy nemszükséges az erdészeti igazgatás szervezetifelépítését és feladatának fõbbszerkezeti elemeit megváltoztatni,amely egyébként jelenlegi formáját a2002-2004-ben megvalósított PHAREprojekt keretében nyerte el, németés osztrák szakértõk munkájánakeredményeként. Ennek során nemcsak egy modern térinformatikai rendszerkerült megvalósításra, hanem létrejöttaz alapja egy ügyfélbarát erdészetiadminisztrációs rendszernek, mely aközeljövõben internet kapcsolaton keresztülnyújt majd szolgáltatásokat a szélesebbpublikum számára is.Az erdészeti igazgatás sajátosságaiAz erdészeti igazgatás önállóságát azalábbi speciális vonások miatt szükségesbiztosítani:– Az erdõ természetföldrajzi határokhozigazodó ökoszisztéma, nem követközigazgatási határokat;– Az erdõrendezés módszerei, tevékenységeés szervezete, hazai és külfölditapasztalatok alapján, évszázadokbanmérhetõ történelmi fejlõdés eredményekéntalakultak ki, és a jelenleghasználatos korszerû módszerek ezekbeszámításával szervezõdtek;– Az erdõk fenntartható fejlesztéseössztársadalmi érdek, mely gyakran ütközhethelyi, illetve rövid távú érdekekkel,az ilyen érdekellentétek kialakulásáteleve célszerû elkerülni;– Az ország erdõvagyonának, az erdeiélõhelyeknek és génkészleteknek a védelmeés gyarapítása közérdek, melyetaz állam csak egységes szemlélet és gyakorlatbiztosításával tud érvényesíteni;– Az erdõben folytatott emberi tevékenységekszabályozása, tekintettel az erdeifolyamatok és az erdészeti gazdálkodásiciklusok minden más tevékenységtõleltérõ, 100 évet meghaladó idejére, speciálisismereteket, egyéb agrártevékenységektõlalapvetõen eltérõ szemléletet követelmeg. Az erdészeti szakigazgatásolyan – szorosan az erdõhöz kötött – tevékenység,amely nem tipikus hivatalimunka. Az ún. szolgáltató jellegû feladatokata hatósági döntéseket megelõzõen,vagy egyidejûleg kell elvégezni, ezek szétválasztásalehetetlen, vagy ha erõltetveszétválasztjuk, a döntések szakszerûségeszenved csorbát, bonyolultabbá válik azügyintézés és természetesen drágább lesz.Az erdészetben olyan élõ környezetirendszer a munka tárgya, amelyre nézveaz elõírások csak tendenciaszerûen érvényesülhetnek,így a gazdálkodók, azerdõtulajdonosok erdõvel kapcsolatos tevékenységétnagyon sok, speciálistényezõ figyelembevétele mellett kellmérlegelni és a szükséges tennivalókjogszerûségérõl dönteni, az esetek többségébena helyszínen, az erdõben.– Az EU szabályozással összhangbanspeciális támogatási rendszert mûködtet,melyben 4 milliárd Ft-ot meghaladóközpontosított bevétel beszedésérõl ésezzel nagyságrendileg azonos támogatásfolyósításáról gondoskodik, továbbá10 milliárd Ft-ot meghaladó uniós forrásfelhasználásának szakmai ellenõrzõ ésügyviteli feladatait látja el.– Az erdõ feletti, össztársadalmi érdekbõlkorlátozott rendelkezési jog, valamintaz erdõ által nyújtott, de értékkel nemmérhetõ javak és szolgáltatások biztosításaugyancsak speciális feladat, melyalapvetõen különbözik minden más természetierõforrással való gazdálkodástól;– Az erdészeti igazgatás feladatai ellátásáhozvalamennyi erdõterület és valamennyierdõgazdálkodó adatát tartalmazóönálló Országos ErdõállományAdattárat és térképi adatbázist mûködtet,melyhez az EU csatlakozás részekéntPHARE forrás felhasználásával kerültmodernizálásra, országos hálózatraépülõ saját térinformatikai rendszere;– Az Erdészeti Szakigazgatási InformációsRendszer (ESZIR) kialakítása,olyan 2 milliárd forint nagyságrendû,nemzetközi részvétellel elnyert PHAREprojektkeretében valósult meg, amelynekalkalmazására a Kormány garanciátvállalt. A rendszer keretein belülkiépített hálózat lehetõvé teszi akülönbözõ alrendszerek (tervezési, hatósági,gazdálkodói, termõhelyi, térképészeti,Országos Erdõállomány Adattáristb.) online-kapcsolatát, az adatbevitelrejogosultak, a feldolgozásért felelõsök ésa különféle szolgáltatásokat végzõk körében,de alkalmas az elektronikus ügyintézésbevezetésére is. A jelenlegi szervezetmegbontásával a feladatok hierarchikusfelépítése felborulna, a rendszerelemei és egésze mûködésképtelennéválna, beleértve a hálózatban kiépítettinfrastruktúrát, a technikai hátteret is. AKormány nem tudna eleget tenni garanciáliskötelezettségének. A rendszerre– a bevezetéssel és fejlesztésselegyütt – elköltött több mint 3 milliárd forintkidobott pénznek számítana. Szükségesséválna egy újabb rendszer kiépítése,amely további három-négy évet,hasonló nagyságrendû forrásokat igényelne,és közben mûködésképtelennéválna az erdészeti igazgatás.Ahogyan azt korábban is említettem,szükséges a jogszabályi háttér olyan változtatása,amelynek eredményképpenegyszerûbb eljárásrend és hatékonyabbmûködés válik lehetõvé. A feladat felülvizsgálatafontos, egyet lehet vele érteni.Ennek eredményeképpen kell meghatároznia feladatvégzéshez legjobbanilleszkedõ szervezetet és nem az elõreelhatározott – nem tudni jó vagy nem jó,mûködõképes, vagy nem – szervezet árnyékábankell elvégezni a felülvizsgálatot.Ha egy szervezet nem alkalmas a feladatokellátására, a hozzáigazított jogszabályalapján is csak a mûködés látszatáttudjuk fenntartani. Nincs drágábbrendszer, mint a mûködésképtelen. Biztonságaz intézményeknek, biztonsága köztisztviselõnek olcsóbb, hatékonyabbmûködést jelent.Sok mindent el lehet venni azemberektõl, címet, rangot, beosztást, fizetést,munkahelyet, de a tapasztalásukat, ahivatásuk betöltéséhez megszerzett képességüket,amelyen a felbecsülhetetlenértékû erdõk jövõje alapszik, nem, és ezta tudást nem pótolhatja semmilyen kiötlött,mesterkélt szervezeti forma.Tisztelt Elnök Úr!Remélem sikerült a kialakult helyzetsúlyosságát érzékeltetni, annak ellenére,hogy nem ismerjük az átszervezéstervezett részleteit. Ha rendelkezésünkreállna az ágazat egészét érintõ dokumentáció,a mûködõképes, takarékosszervezetre konkrét javaslatot tudnánktenni, ennek hiányában ismételten az akérésünk, hogy Elnök Úr tegyen lépéseket,az erdészeti ágazat, az erdõk fennmaradásánakérdekében, hogy az ÁllamiErdészeti Szolgálat, a hatályosjogszabályokban elrendelt feladatátjelenlegi szervezetében, egységeserdészeti közszolgáltató szerepkörébentudja a jövõben is ellátni.Kiutat, a jelenlegi helyzetbõl – ha azerdõk ügyét elõbbre akarjuk mozdítani– az ember és ember, valamint az emberés természet közötti új kapcsolatoknaka létrejöttében látom.Elnök Úr szíves közremûködésére, afenti kapcsolatok kiépítésében – kihasználvaaz OEE közhasznú szerepét, a társadalmiszervezetek nyilvánosságát – azErdõrendezési Szakosztály nevében számítok,hogy a mindannyiunk számára fontoserdõk örökkön fennmaradhassanak.Budapest, 2006. 10. 02.Erdész üdvözlettel,Halász Gáboraz OEE ErdõrendezésiSzakosztályának elnökeErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 343

www.forestryimages.orgBizonyára vannak, akikben a fenti címmár önmagában is ellenérzést kelt. Azidegenkedés esetenként talán nem isalaptalan, hiszen a mindent behálózó,és egyre nagyobb teret kapó internet,mérhetetlen haszna mellett gyakranellenõrizetlen, megbízhatatlan, sõt kifejezettenhazug információk „szemétládája”is lehet. Bizonyára változik azonbanez a negatív vélemény, ha a címbenjelzett honlapot meglátogatva kiderül,hogy milyen szakmai kincsesbányanyitja meg kapuit ezen a web-címen.Elõítéleteink kezelése érdekében nemárt átgondolni azt sem, hogy a digitálisadattárolás és adatkezelés olyanmennyiségû információ gyors és kényelmeselérését teszi lehetõvé, ami hagyományosmódon teljességgel elképzelhetetlen.Különösen igaz ez a képekre,illetve az egyéb grafikus információkra(rajzok, térképek stb.). Gondoljukcsak meg, egyetlen 150 Ft árú, 700 MbosCD-lemezen könnyedén tárolhatóakár 10 000 színes fényképfelvétel is.A website-ot a University of Georgia, aBugwood Network és az USDA ForestService (USA Erdészeti Szolgálat) hoztáklétre, illetve tartják fent. Továbbfejlesztésébenmindazok a szakemberek is résztvesznek, akik készek arra, hogy szakmaitémájú felvételeiket, illetve a hozzájukkapcsolódó legfontosabb információikatmegosszák a világ más tájain élõ kollégákkal,kutatókkal, oktatókkal, diákokkal,vagy érdeklõdõ laikusokkal. Az adatbázisbanjelenleg (2006. szeptember 24.)1028 szerzõtõl származó, 6745 tárgyhoztartozó (rovar, kórokozó, kárforma, állatésnövényfaj stb.) 43 335 kép található.Mire ezen írás az olvasók elé kerül, ez aszám nyilvánvalóan tovább fog növekedni.Az 1028 szerzõ egyben azt is jelenti,hogy világszerte legalább ennyien mindenképpenjónak és támogatandónaktartják a kezdeményezést. A honlapontöbb szakkönyv teljes terjedelemben, képeivel,szövegével együtt megtalálható. Aképek túlnyomó része erdõvédelmi témájú,de más szakterületek (botanika, erdeiállatok, erdõmûvelés stb.) háttéranyagais folyamatosan fejlõdik. A webhelyenfellelhetõ képek között többféle szempontszerint lehet keresni (taxonómiacsoportosítás, tudományos név stb.).Megkönnyíti a keresést, hogy az egyesszakterületeken belül témánként elkülönített,önálló webhelyként is mûködõaltémák találhatók. Ilyenek például az inváziósállat- és növényfajok (www.invasive.org),vagy az integrált növényvédelem(www.ipmimages.org).A website meglehetõsen komoly forgalmatbonyolít le. 32 000 regisztrált felhasználójavan, 2006. elsõ félévében közel22 milliószor tekintették meg oldalait.A honlapon található képek többféle felbontásbanis letölthetõk, így mindenkimegtalálhatja az igényeinek (PowerPointelõadás vagy nyomtatvány) és lehetõségeinek(internet hozzáférés) megfelelõt.A képek a szerzõ szabályszerû feltüntetésévelszabadon használhatók oktatási célokra.Kereskedelmi célú felhasználásra(nyomtatott publikációk stb.) a szerzõelõzetes engedélye szükséges.Mely körbõl kerülnek ki a jelenlegi felhasználók?A legnagyobb számban azerdõvel, erdõvédelemmel, erdõmûvelésselfoglalkozó szakemberek látogatják azoldalakat. Az itt található képek jól felhasználhatókkülönbözõ bemutatókösszeállításakor, legyen az ismeretterjesztõelõadás, vagy valamilyen oktatásiintézményben megtartandó tanóra. Mindezentúl azonban egyre emelkedik azonanyagok aránya, melyek egy-egy rovar-,vagy növényfaj beazonosítását tesziklehetõvé. Különösen hasznos lehet ez behurcoltfajok azonosítása, vagy jobb megismerésecéljából. A webhelyet látogatókmásik csoportja a laikusok közül kerül ki.Õk azok, akik találtak valami „dögöt” akertben álló tölgyfán, és szeretnék ennekOrszágjáró sétákA Corvina Kiadó „Országjáró séták” címûsorozatában Vojnits András tollábóljelent meg a „Magyarország nemzetiparkjai” címû kiadvány. A szerzõ tömör,de igen tartalmas ismertetést ad 10nemzeti parkunk történetérõl, területiadatairól, elérhetõségérõl, valamintgeológiai, botanikai, zoológiai, történelmiés kultúrális értékeirõl. Csak világlátott,nagy tudású, elhivatott és jótollú szerzõ tud olyan hatékonysággalírni, mint ahogyan azt Vojnits András teszi.Az eredmény a terjedelmet messzefelülmúló információtartalom, ami mégsûrûsége mellett is élvezetes olvasmány.Csupán 34 oldal terjedelmû,mégis kiváló esszenciája Magyarországsokszínûségének, változatosságának,melyet Alfred Brehm a XIX. századbana következõképpen jellemzett: „Magyarországfekvése kedvezõbb, mintkilétét megismerni, sõt ha lehet megtudniazt is, mit lehet ellene tenni. Jelenleg elsõsorbanaz angol nyelvterületrõl kerülnekki ezek a felhasználók, ami az oldalaknyelve miatt érthetõ. A leggyorsabb éslegpontosabb keresést a tudományos nevekalapján érhetjük el.Egy ilyen adatbázist kétféle megközelítéssellehet használni: 1. Használomugyan, de nem adok hozzá semmit. 2.Használom is, és hozzá is járulok a bázisbõvítéséhez, fejlesztéséhez.Ha az 1. verzió hívei vannak többségben,akkor a rendszer lassanfejlõdik, esetleg el is hal. Ha viszont a 2.hozzáállás válik dominánssá, akkor aképgyûjtemény és a hozzá kapcsolódóinformációforrások folyamatosan ésgyorsan fejlõdnek, miáltal használhatóságukis napról napra jobb lesz. Ha tehátsokan érzik magukénak, akkor egyreinkább bõséges aranybányává válik.Nyugodt szívvel javasoljuk mindenkinek,hogy próbálja ki, és gyõzõdjönmeg róla, érdemes-e használni, illetvesaját közremûködéssel érdemes-e fejlesztenia rendszert.Napirenden van egy hasonló jellegû,európai honlap kialakítása is, melymegfelelõ finanszírozási háttér mellett(pl. európai pályázatok) akár 1 évenbelül is életre kelhet. Hazai szakemberek(NYME, ERTI) meghatározó szerepetkívánnak vállalni létrehozásában, illetvefejlesztésében.Csóka György ésLakatos Ferencbármely más európai országé. Az Északi-és Fekete-, a Balti- és a Földközi-tengerközött, a nagy északkeleti síkságtólaz Alpokig egyesíti magában a délvidéketés északot, a pusztát és hegységet,erdõt, folyót, mocsarat…”.A kiadványt neves magyar természetfotósok(a teljesség igénye nélkül:Berta Béla, Forrásy Csaba, KapocsyGyörgy, Vajda Zoltán) kiváló felvételei(összesen 69) színesítik. Nem túlzás állítani,hogy a kiadvány írott és képi tartalmáttekintve is az egyik leghatékonyabbbevezetõ hazai nemzeti parkjainkmegismeréséhez.Ezzel, és a Corvina Kiadó egyéb kiadványaivalkapcsolatban a corvina@tonline.hue-mail címen, illetve awww.corvinakiado.hu honlapon kaphatunktájékoztatást, információkat.Csóka György344 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Erdõ, tõke, K+F és a gazdaságpolitikaMottó: meglátni azt amit mindenkilát, kimondani azt amit senki semmer,( vagy akar)Szentgyörgyi Albert után szabadon„Lehetõségek és kihívások a megújulóenergiaforrások piacán” címmel aDeloitte globális könyvvizsgálati, adó-,vezetési-, pénzügyi tanácsadó cég (kormányzatiis) M.o.-i képviselete 2005. okt.26-i keltezéssel honlapján www.deloitte.com/dtt/press_release/0,1014,cid=99779&pv =Y,00.html ) következõ kinyilatkoztatásttette:„A megújuló energiaforrások hosszútávú terjedésének alapfeltétele, hogy amagántõke vonzó befektetési lehetõségetlásson benne, mert az új kapacitások kiépítésénélnem lehet alapvetõen közvetlenállami forrásokra építeni. Ráadásulamennyiben nagyrészt magántõke (stratégiaibefektetõk, pénzügyi befektetõk,bankok) finanszírozásában létesülnek azúj energiatermelõk, és az állam csak amegtérülést biztosító környezet létrehozásárakoncentrál, akkor az is biztosítható,hogy a fejlesztések a hatékonyabbtechnológiák felé áramoljanak.” (csakhalkan jegyzem meg ez a hatékonyság jelenleg20–30%.)Világos beszéd, de hogy még egyértelmûbblegyen a saját maga által megfogalmazottkérdésre:„Mik a magántõke legfontosabbszempontjai az új megújuló energiáhozkötõdõ beruházások megítélésekor?”mindjárt a kívánatos választ is megadja,mégpedig ismét kérdések formájában.Nézzük ebbõl a két legjellemzõbbet:– árbevétel stabilitása: mennyi ideigbiztosított az áram átvétele az adottáron?– alapanyag-beszerzés stabilitása:milyen a versenyhelyzet az alapanyagpiacon,mennyire stabilak az árak és abeszerzési források, lehet-e hosszú távúszerzõdéseket kötni?Ennek az ideológiának az életbeneddig megvalósított változatához, hogymilyen eredménnyel járt/jár, nem szükségeskommentárt fûzni. Minden reálisanés egyéni érdektõl mentesen gondolkodnitudó kolléga számára világoskell, hogy legyen, hová vezet ez az út.A magántõke nem mindenható, legfeljebbcsak néhány embert, aki elegendõ(?) nagyságrenddel bír ebbõl, tesz átmenetilegmindenhatóvá. Az állam nem bízhata gazdaságban mindent a magántõkére.A magántõkének kényszerpályánmozgó sajátos érdekei vannak. Ezért képtelenségazt elvárni, vagy akár azt hinni(bár õ ezt terjeszti magáról), hogy õ mindiga közösség érdekeit tartja szem elõttés a mi boldogulásunkért kockáztatja begyûjtötttõkéjét, megszerzett pozícióját.Nemcsak az érdekei, de céljai is eltérneka közösségétõl. Az ehhez vezetõ út pedigmeglehetõsen szövevényes és átláthatatlan.De mindig a közösség érdekeinekmegfelelõ színben tünteti fel magát.Úton-útfélen azt sulykolja belénk: az államrossz gazda, vonuljon ki a gazdaságból.Az államtól azonban elõbb elvárja,hogy maximális biztonságot teremtsenszámára, garantálja az extraprofitot. Versenyhelyzetpedig csak a beszállítói közöttlegyen, és ezt a versenyhelyzetet istermészetesen közpénzbõl teremtsükmeg számukra (ültetvénytámogatás; továbbá„zöldáram” és erõmû-átalakítás támogatása;ingyenes CO 2-kvóta; CO 2-kereskedelem; mindehhez a legõsibb, azörökösen megújuló, legtermészetesebb,legtisztább energiaforrásra, a vízre épülõerõmû démoni tulajdonságokkal való felruházásánkeresztül vezet az út).Az államnak joga, sõt kutyakötelességeaz adófizetõ pénzét nemcsak ésszerûenelkölteni, hanem annak értékét ismegõrizni. Ennek érdekében pedig befektetnieis kell. Nem merülhet ki abbana tevékenysége, hogy parttalanul szórja apénzt, hatástalan, triviális hatástanulmányokra.Hangzatos és egyébként szinténközkeletû stratégiai projektek átszerkesztésére,átültetésére, átmásolására egyikágazatból a másikba, sõt nem egyszerágazaton belül. Ebben felmerül az adottszakmák testületeinek, vezetõinek,képviselõinek, szereplõinek felelõsségeis. Úgyhogy eljutunk a gazdasághoz, politikához,annak vezetõihez. Ezen keresztülvissza, saját magunkhoz, a választókhoz.Örökösen megújuló ördögi kör. Delehet és kell is tisztítani, finomítani a folyamatot.A politika tehetetlensége nemlehet kibúvó számunkra. Ehhez nagyonrövid idõn belül meg kellene fogalmaznunkés le kellene fektetnünk, mégpedigezúttal nem (horribile dictu) politikai,stratégiai – innovatív – „panel”projektmûnyelvezeten, hanem egyértelmû, közérthetõ,(az állampolgár részére is ) gyakorlatiés kézzelfogható módon: mi amegoldás arra?Adott a téma: ismeretes az erdõgazdaságoksarangolt fa (egyelõre maradjunkennél a tüzifa kifejezés helyett)egykori értékesítési gondjai, ennek –szabadjon azt mondani – esztelen megoldása:az eltüzelése a jelenlegi módon.Továbbá a faiparnak ebbõl adódó mesterségesen(nem tisztességes versenyhelyzetbõl)létrehozott hátrányos és veszélyespozíciója.Nemcsak téves, de kifejezetten ésszerûtlenés megengedhetetlen gazdaságiés ökológiai kockázatokkal jár az ún.„energiaültetvény-erdõk” víziója is.Európában és itthon már legalább 40éves múltra tekintenek vissza az „ültetvény-kísérletek”.Ezek tanulmányozásából, és bizonyoseredményekbõl (ez kizárólag csaka fatömeghozamra vonatkozik) azonbanaz is megállapítható lett volna már régen,hogy egyébként sem alkalmas a villamosenergia-gondoknaksem a megoldására,de még az enyhítésére sem. Másfélmillió m 3 faanyag (és nem csak kizárólagtûzifa! ) 20-30%-os hatásfok melletttörténõ elfüstölésével 2-3%-ot jelent avillamosenergia-mérlegünkben. Miközbena hírek szerint völgyidõszakbanrendszeresen kénytelenek vagyunk ingyenis exportálni a villamos áramot déliszomszédaink felé. Még távlatilag semmegoldás, még akkor sem, ha a nyilvánvalóés kézzelfogható ökológiai, sõt gazdaságiveszélyekrõl, kockázatokrólegyesek még beszélni sem hajlandóak.Elfogadhatatlan, hogy a kutatások támogatásahelyett az állam a támogatásokkutatására kényszerít bennünket. A maivilágban ettõl sem várhatunk sok eredményt.Az eredményt nem nehéz megjósolni,részben már látjuk. A kereskedelmileghasznosítható felfedezések és találmányokterén azonban már nem ez ahelyzet, mert itt egy jó pozíció megszerzéséhezaz egyetemi és más kutató szervezetekneksokkal hatékonyabb kapcsolatbankell lenniük a magángazdasággal.Ha a kutatás nem hoz a magántõkénekprofittá konvertálható eredményt, akkormég mindig számos megoldás kínálkozik.Sminkelni kell, és ami kilóg, azt közérdekkékell nyilvánítani. Sõt, a siker hatásosabbés garantált, ha ezt mégkörnyezetkímélõvé is tudjuk varázsolni(pl. az esztelen erdõtüzelés széndioxidsemlegestéveszméje.)Az állam a 80-as évek végéig támogattaa kutatást és fejlesztést, és tény, hogy atanulásnak, oktatásnak és a kutatásnakerõs közös hagyományai (sõt értékei is)voltak. A Világbank szerint a legtöbb kelet-európaiországban ma még nincs túlszoros kapcsolata a magánszférával a ku-Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 345

tatói tevékenységnek. Ez a felismerés ébreszthetettreményt arra bizonyos lobbycsoportokban,hogy a K+F jobb kapcsolatottalálhat a kereskedelmi hasznosulással,állami tõkével, de az õ közremûködésükkel,felügyeletükkel és legfõképpenirányításukkal. A Világbank szerint a szorosabbkapcsolat létrejöttében a kormányoknakis szerepet kell vállalni. Rendben,de amennyiben közpénzbõl finanszírozzákezt a fajta szerepvállalást, akkorcsak szoros szakmai, társadalmi kontrollmellett képzelhetõ el a jövõben. Nem merülhetki az állam szerepe abban, hogyhangzatos, de eleve triviális, gyakran párhuzamos(ál)kutatásokra hatalmas összegeketutaljon ki. A kutatás eredményébenés eredménytelenségében is, az államnak,a közösségnek is, de a (csak)nevében kockázati magántõkének is részesülniekell olyan arányban, amilyenarányban azt finanszírozta. A kutatás folyamatátés a juttatott pénzeszközök felhasználásátaz államnak joga és kutyakötelességefolyamatosan ellenõrizni arraválasztott szakmai kuratóriumon keresztül.Az állam, a közösség lehetõsége azteldönteni, hogy az eredménybõl a részétértékesíti-e a magánszféra felé, vagy folyamatosbevételi forrásként megtartja.Ha a gazdaságpolitikusok úgy döntöttek,hogy az erdõnek a versenyszférábana helye, és láthatóan rá is kényszerítikerre a szerepkörre, akkor teljesenmás pozíciót elfoglalva, más felfogássalkell odaülnünk a tárgyalóasztalhoz.Amennyiben a politikának nem lennebeleszólása, valószínûleg (remélhetõleg)lenne egy kellemes mellékhatásais a megoldásnak, hogy vége lehetnea közvéleményt és sok esetben aszakmát is joggal irritáló politikusi vadászatoknakis. Azoknak is, amelyekrõla közvélemény nem is értesül. Nemkényszerülnénk ezek elnézésére. Gondolomezzel a megoldással a Parlamentképviselõinek Vadászklubja is egyetértés „lelkesen” támogatni fogja. Ez nekikis „érdekük” lenne, igaz így ritkábbankerülnének az újságok negatív híroldalaira.Viszont jobban ügyelhetnének aszakmai és etikai normák betartására.Nemcsak a természetnek, az erdõneka létfeltétele a megújulás, hanem az abbólélõ társadalmi rétegeknek, vezetõknek is.Ehhez azonban a közélet szereplõinek józanbelátása és akarata is szükségeltetik, apillanatnyi egyéni érdekek kissé háttérbeszorításával. De be kell látni a szakmánakazt is, hogy példát kell vennünk, el kellkezdenünk a szálaló, de akár a csoportosfelújító vágást is. A megújuláshoz azerdõben is hozzátartozik az ön- és feltisztulásképessége õsidõk óta. Mi sem kerülhetjükki. Az erdõgazdaságok vezetése ésezáltal – ami a legfontosabb – a szakmánkne legyen kiszolgáltatva a mindenkoriaktuálpolitikának.Istvánffy LászlóA szegedi másodikok,a legkisebb 56-osokA Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola2005-ben ünnepelte az erdészeti oktatásSzegeden való megjelenésének50. évfordulóját és az errõl beszámolóírásban (Erdészeti Lapok. 2005. szept.)szóltak az elsõ itt végzõ – még Debrecenbõlátjött – osztályról.E történeti hõskor osztályai közülmár jelentkeztek az elõttünk lévõk, azitt kezdõk közül az elsõk (EL. 2004.dec.), a negyedikek (EL. 2005. ápr.), azötödikek, (elõször, EL. 2003. szept.), ésmost mi is bemutatkoznánk, a másodikSzegeden kezdõ osztály, az l956-ban indulókés l960-ban erdésztechnikusi okleveletszerzõk. (Most volt a rendhagyótalálkozásunk.)32-ten végeztünk, egy magyar kártyacsomagnyian, milyen élet-lapokkal?Az iskola akkori tanárai közvetítetteszellemiségét és a diákéletet már szintetökéletesen megidézték elõttünk a jelzettszínes írásokban. Mi is hálával gondolunknagyszerû tanárainkra, – akiketmeghatottan láttunk újra a filmen, az iskolajelenlegi igazgatója – a mi kedvesenszigorú tanárnõnk fia – Halápi Nándorjóvoltából. A régi iskolánk gondozott,korszerûen átalakult termeiben járvaemlékeztünk.Szeretnénk itt név szerint megemlékeznieddig elhunyt nyolc osztálytársunkról,mivel többüknek talán ez leszaz egyetlen szakmai búcsúszó: elõszörElek Imre, majd Joó Pál, Farkas József,Barotányi György és Papp István erdésztechnikus,Tamássy György õrnagyként,Újvári Miklós agrármérnökkéntés Waldmann Gábor földrajz-biológiaszakos tanárként távozott el közülünk.Betegsége miatt nem lehetett a találkozónkét társunk, köztük sajnos azebbõl az iskolából kinövõ, talán legeredményesebbsportoló, Ölveti László.Õ a szabadfogású birkózás lepkesúlyábanhárom országos bajnoki címig(l965, l966 és l969/52 kg-ban), válogatottságig,a karlsruhei l966-os EB-n IV.helyezésig és az l965-ös manchesteri világbajnokságonbronzéremig jutott el.Keresgéljük, mi is lehetett az osztályunkmegkülönböztetõ sajátossága?Elõször, talán éppen az ötvenhatosságunk.Az, hogy az iskola legfiatalabbjaiként,a beilleszkedés kezdetén ért elbennünket és zúgott el felettünk azl956-os forradalom. Mindnyájunkat befolyásolt,kit csak megérintett, kit pedigrobbanásszerûen felnõtté avatott a történelemsodra.A szegedi hangulatról, az országbanelõször itt megalakult MEFESZ-rõl(Magyar Egyetemisták és Fõiskolások346 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Szövetsége), a szegedi egyetemistákszerepérõl írt Szolcsányi János akadémikus:Szegedi szikra gyújtotta fel az’56-os forradalmi lángot címmel (MagyarNemzet, 2005. nov. 3.) és ugyanerrõlStefka István (MN. 2006. ápr.22.): Egy aszázezerbõl címen.Az osztályunk másik sajátosságánaklátjuk, hogy széles sávban szóródva jutottunkel más szakmák felé.Ehhez a négy végzett lányunk sorsaadalék lehet: Margit és Zsóka, akik agyakorlatban is küzdõ, helytálló„erdésznõk” egyik elsõ lépviselõi –közgazdasági képesítéssel kiegészülvevégezték eredményes munkájukat, kiegyensúlyozottéletvitellel. Viola régésztudós lett. Olga valószínûleg Kubábanél.Az osztályból az eddig említettekenkívül egy állatorvos (egyetemi oktató is),egy vegyész (szintén egyetemi embergyógyászati laborban), egy jogász (mégvámtiszt és ott tanár is), még két agrármérnök(az egyik kárszakértõ is) és egyegypénzügyi-számviteli és vendéglátóiparifõiskolás lett.Maradtunk azért az erdészetnél ésközelében is – ha eléggé szétszórtan is:hárman erdõmérnökként (egyikük mégközgazdászként is) és a többiek különfélekiegészítõ tanulmányok (munkavédelem,faipar stb.) után erdésztechnikuskéntigyekeztünk becsülettel szolgálnia magyar erdõket, változatosszektoraiban, vagy az erdészeti igazgatásban,jelentõsebb beosztásokban ésközkatonaként is egyformán.Volt fõvadász, most sikeres vállalkozótársunk elegáns vendéglátásával zárult atalálkozónk Szõregen, – „cimbora azt kívánomélj soká!” Ehhez, – mindazokkalegyütt, akik megtekintik itt megmutatottmai magunkat – jó szerencsét!Csuka ImreXI. Erdészeti Sportnapok TatánReprezentatív környezetben, a tataiolimpiai edzõtáborban került megszervezésrea XI. Erdészeti Sportnapok, azErdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezeteés a Vértesi Erdõ Zrt. szervezésében.A sporttalálkozón több mint 400erdészeti dolgozó vett részt. A rendezvényenEgyesületünket SchmotzerAndrás alelnök és Ormos Balázs fõtitkárképviselte. Most a sportolás helyett akapcsolatok építésén volt a hangsúly.Mint megtudhattuk, Schmotzer Andrásalelnöknek is szerepe volt a sporteseményelindításában. Az erdészet területénsok rendezvény kerül megszervezésreévente. Ezek többségén az alkalmazottakvagy diplomások vettek részt.A szakszervezettel összefogva egyolyan rendezvény elindításán kezdtekdolgozni, melyen többségében a fizikaidolgozók vesznek rész. Ez lett az erdészetisportnap, melyet több mint tíz évegondoz a szakszervezet, összefogva arendezésben valamelyik erdõgazdasággal.He bele gondolunk, hogy a Vándorgyûléseinkenhétszáz fõ szokottrészt venni, igen komoly rendezvénynektekinthetõ a sportnap. Ez a rendezvénymegtartotta egyszerûségét, barátijellegét és olcsóságát. A sportnap találkozótjelent az ágazati felsõvezetõknekis. Többször felvetõdött a beszélgetésekfolyamán, hogy célszerû volna teljessétenni az erdõgazdaságok részvételét asportnapon. Megérdemlik alkalmazottaik,vállalkozóik is, hogy évente résztvehessenek egy országos rendezvényen.Ugyancsak örömmel töltené el ajelenlévõket, ha minden erdõgazdaságvezetõje(i) megjelennének a rendezvényen.Az ÁPV Zrt. részérõl Koleszár Istvánügyvezetõ igazgató, a Vértesi ErdõZrt. vezetése részérõl Holdampf Gyula,az igazgatóság elnöke és dr. Széles Attilavezérigazgató köszöntötte a megjelenteket,köztük a fõszervezõt, MüllerGáborné fõkönyvelõt.A sportnapon megjelent az OEE újszakosztályának az Erdei Sportok Szakosztályánakvezetõje Gerely Ferenc, akiszándékát jelentette be egy általuk kifejlesztettsport bevezetésére. Ez tájfutássalösszekapcsolt sport, melyet a rendezvényekhelyszínén tartanának. Azért islenne népszerû, mert a lefutott sportágakután a versenyzõk program nélkülmaradnak és szükséges egy olyan sportág,mely alkalmat ad a szurkolásra és azegyüttlétre. Reméljük, a jövõ évi sportnaponmár az új sportág versenyzõit isköszönthetjük a versenyeken.Gratulálunk a szervezõknek és mindenrésztvevõnek, kiemelten a nyerteseknek.A csapatversenyt az ÉSZAK-ERDÕ Zrt. nyerte, második a MecsekiErdészeti Zrt., harmadik a Vértesi ErdõZrt. csapata lett.A sportnapokat színesítette, hogyéppen Tatán edzett a labdarúgó válogatott.Sportolóink szívesen készítettekközös fényképeket a hírességekkel.Kép és szöveg: Ormos BalázsErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 347

Az év fájaA magyar kõris rovarvilágaBevezetésNincs könnyû helyzetben, aki arra adjaa fejét, hogy részletesen bemutassa amagyar kõris rovarvilágát.Az elsõ nehézség abból adódik, hogya kõrisek magas mérgezõanyag-tartalmukmiatt nem tartoznak a rovarvilág legkedveltebbtápanyagai közé. Míg a rendkívülgazdag rovarközösséget felmutatóhazai tölgyek hatszáznál több, a növényirészeket különbözõképpen elfogyasztórovarfajjal dicsekedhetnek (Csóka &Szabóky, 2005), addig a kõrisek csoportjakénytelen „beérni” néhány tucat fogyasztóval.A rovarvilág kõrisektõl való tartózkodásátmutatja az is, hogy több, amúgyigen polifág faj is inkább elkerüli, vagy havégszükségben (gradáció során) meg isrágja leveleit, nem tud kifejlõdni rajta (pl.gyapjaslepke, gyûrûslepke).A következõ nehézséget a kõrisekcsoportján belül a magyar kõris különlegeshelyzete adja. Ha történt is valamilyenszintû elkülönítés az egyes kõrisfajokközött a rajtuk elõforduló rovarközösségtekintetében, az maximum a virágoskõris – magas kõris szintje. Viszonylag„fiatal” taxonómiai helyzete (1956!)miatt kifejezetten a magyar kõrisre koncentrálóentomológiai vizsgálatok nemvoltak. Meg kell azonban említeni TóthJózsef gemenci vizsgálatait.Nézzük, mely gazdasági jelentõséggelbíró, vagy esetleg védett rovarfajokkal találkozhatunka hazai magyarkõris-állományokban!Az itt felsoroltak elsõsorban akõrisekre általánosan vonatkoznak, néhánykifejezett magyar kõris specialistátleszámítva, ahol ezt külön kiemelem. Azeddigi „év fája” ismertetéseknek megfelelõennem kerülnek megemlítésre azok arovarfajok, melyek elõfordulhatnak ugyana magyar kõrisen is, de ez az elõfordulásmind a rovar, mind a gazdanövény szempontjábólalárendelt jelentõségû.Lombozaton elõforduló fajokA kõrisek legismertebb lombfogyasztójaa kõrisbogár (Lytta vesicatoria). Kártételeritkán éri el a gazdaságilag isjelentõs szintet, de gyakorlatilag mindenholelõfordul, ahol kõris van. A magaskõrist elõnyben részesíti a többikõrisfajjal szemben. Ha valahol megjelenik,mindig nagyobb (néhány százas)csoportokban találkozhatunk vele.Jelentõségénél talán érdekesebb egyedfejlõdése.A talajba lerakott petékbõl kikeltszürkés színû (háromkarmú, ún.triangulinus) álcák Compositae ésRanunculus virágokra másznak fel,ahonnan magányos méhfélék (pl. Bombusfajok) fészkébe vitetik magukat. Itta felhalmozott mézzel, vagy a méhekpetéivel, álcáival táplálkoznak.Szintén a bogarak rendjébõl kerül kia kõris gömbormányos (Stereonychusfraxini), ami, ellentétben az elõzõ fajjal,néha jelentékeny károkozó. Elsõsorbanfiatalabb telepítésekben jelenikmeg, ahol károsítása esetenként a fákpusztulását is okozhatja. A fajról tudjuk,hogy legalább annyira szereti a magyarkõris leveleit, mint más kõrisfajokét. Azévente egy generációval szaporodó bogármár kora tavasszal megkezdi „áldásos”tevékenységét, mikor a megpattanórügyek belsejét kirágja. Késõbb áttéra levélkék fogyasztására. Jellegzeteslyukakat rág a levelekre, melyrõl – igazcsak távcsõ segítségével – de a talajszintjérõl is felismerhetõ. A levélben bábozódik,majd június-július folyamánjelenik meg az új nemzedék és jelentkezikaz újabb, most már erõsebb kártétel.Szintén a lombozatot fogyasztja aGracilaria (Xanthospilapteryx) syringella,amely faj már a keskenyszárnyú, vagyaknázómolyokhoz (Gracillariidae) tartozik.Ennek megfelelõ az életmódja is:kezdetben a levéllemezben aknáz (kb.két hétig), majd a következõ levélkébõlmár sodratot készít és így fogyasztja elazt. Több sodrat elkészítése után az utolsóbanbábozódik. Évente két generációjafejlõdik ki. Az elõzõ fajhoz hasonlóan,inkább fiatal állományokban lehet jelentõsfellépése, ahol erõsebb kártétele eseténa fák el is pusztulhatnak.Hasonló életmódú, bár más családba(Plutellidae) tartozó lepkefaj a Prayscurtisellus. Ez a kifejezetten kõrisfogyasztófaj is elõször aknát készít a levéllemezben,majd lyukakat rág rá. Azutolsó lárvastádiumban pedig gyakranössze is szövi a levélkéket. Érdekességea fajnak, hogy hernyó alakban telel, ráadásullegtöbbször a csúcsrügybe furakodva.Korábbi jelenléte gyakran a törzsekvillásodásáról ismerhetõ fel.Még néhány, a kõrisekhez kötõdõlepkefaj: A nyárfa szender (Lanthoe populi),azon kevés rovarok közé tartozik,melyek viszonylag könnyen váltanak afõ gazdanövényükrõl (ebben az esetbennyárakról) a kõrisre. A Calospilos pantarianevû araszoló kifejezetten kötõdika kõrisekhez. Az Amphipyra pyramideanevû bagolylepke faj pedig nedves, páráshelyeken szívesen társul a kõrisentáplálkozó más lepkefajokhoz.De nem csak bogarak és lepkék nyomávaltalálkozhatunk a levélkéken. Azaknázólegyekhez (Agromyzidae) tartozóParaphytomyza heringi kígyózó aknái iselõkerülnek egészen szeptember-októberig,amikor is a nemzõk elhagyják az aknákat.Viszonylag kevés levéldarázsnaksikerült adaptálódnia a kõrisekhez. Idetartozik a Macrophya punctatum-album.A május-júniusban megjelenõ álcák elõszörennél a fajnál is kis lyukakat rágnak alevéllemezbe, majd áttérnek nagyobb levélrészekelfogyasztására. Jellemzõ a fajra,hogy a fõ és a nagyobb mellékerek érintetlenülmaradnak. Július-augusztusbanmár a talajba vonul, ahol áttelel. Kelet-,Délkelet-Európában kifejezetten gyakori,ahol elsõsorban városi környezetben lévõfákon jelentkezik. Számíthatunk rá, hogyaz elkövetkezõ években nálunk is gyakrabbanjelenik meg.Több gubacsképzõ rovarcsoport is készítgubacsokat a magyar kõris levelein.Ezek lehetnek atkák (pl. Aceria fraxinivora,Vasates epiphyllus és V. fraxini),de a tetvek csoportjából kikerülõ fajok is.Ez utóbbiak jellegzetes képviselõje aPhyllopsis fraxini, melynek gubacsaitelsõsorban napsütötte területeken, fiatalfácskákon találhatjuk meg. Nem szabadazonban megfeledkeznünk a gubacslegyekcsaládjáról sem. Elsõsorban aDasineura fajok (D. acrophila, D. fraxiniés D. fraxinea) jelentõsek. Mindhárom faja leveleken, levélkéken okoz gubacsokat,ahol azok általában a fõéren helyezkednekel. Jelenleg még nem rendelkezünkrészletes információkkal arról, hogyezek a gubacsképzõ fajok mennyire preferáljákaz egyik, vagy másik kõrisfajt.A tetvek csoportjából még ki kellemelni a lisztecskékhez (Aleyrodidae)sorolt Siphoninus phillyreae nevû fajt,ami polifág ugyan, de erdei környezetbenelsõsorban a kõriseken szívogat.Elsõsorban fiatal fákon, évente többnemzedéke (2-4) is kialakulhat.Kéregben és fábanA magyar kõris kérgében több szúfaj iskészíti meneteit. Leggyakoribbak anagy kõrisszú (Hylesinus crenatus), valaminta tarka kõrisszú (Leperesinus348 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

varius). Mindkét faj csak a kõrisekenfordul elõ, ennek megfelelõen a magyarkõrisen is. Életmódjukból kiemelendõ,hogy nem is a szaporodási rágásukkalokoznak igazán kárt, hiszen azanyabogár pusztulófélben levõ vagymég gyakrabban kitermelt, vagy már elhaltfák kérge alatt készíti anyameneteités rakja le petéit. A kikelõ bogarakazonban egészséges, vitális fákat keresnekfel, hogy ott ivarérettségük eléréséigún. érési rágást folytassanak. Ebbenaz esetben nem is az elfogyasztott növényirészek mennyisége a jelentõs, hanema bogarak által terjesztett baktériumok,amelyek nagyon sok esetbenkõrisrák kialakulásához vezetnek.A szúbogarak jellegzetes, kétkarúanyamenettel rendelkezõ rágásképén túlmás jellegû menetekkel is találkozhatunka kéreg alatt. Ezekre inkább az a jellemzõ,hogy menetek csupán a kezdeti szakaszbanfutnak a kéreg alatt, viszonylag hamaráttérnek a fatestre, és annak különbözõszintjeiben folytatódnak. Ilyen példáula szeplõs díszbogár (Poecilonotavariolosa), amely fõként napsütötte, szegélyenálló törzseken fordul elõ, vagy aStenocorus meridianus nevû cincér, amiszintén a naposabb helyeken a fák gyökfõjénélkészíti meneteit. A védett fajok közülki kell emelni a havasi cincért (Rosaliaalpina), mely nevével ellentétbennem csak hegyvidéki területeken és nemcsak a bükkösökben fordul elõ. Továbbiigen ritka, fokozottan védett faj a magyarfacincér (Rhopalopus ungaricus), szinténkõrisekben fejlõdik ki.A kéreggel, majd faanyaggal táplálkozórovarfajok legjellegzetesebb ésleggyakoribb képviselõje a kis farontólepke(Zeuzera pyrina), amely akülönbözõ gyümölcsfák mellett elsõsorbana kõrisen fordul elõ. Különösengyakori az ártereken található kõrisesekben,azaz kifejezetten szereti amagyar kõrist is! Kör keresztmetszetû,kb. 3 mm nagyságú kirepülési nyílásátmindenhol megfigyelhetjük.Közvetlenül a fába készíti meneteit atörzsszú (Platypus cylindrus), amely aleggyakoribb hazai fában költõ szú akõriseken. Nem feltétlenül szükséges számárakitermelt törzs vagy ág, kitûnõen érzimagát a visszamaradó tuskókban is.A fiatal, vékony kérgû részeken szívogatnaka kõris pajzstetû (Pseudochermesfraxini) egyedei is. Nagyon gyakori a legyengült(pl. vadkárosított) egyedeken,melyeket aztán nagy tömegben tud ellepni.TermésKifejezetten a kõris magjára specializálódotta Lignyodes enucleator nevû ormányos,de találkozhatunk a termésekbenaz ezüstmintás sodrómoly (Pseudargyrotozaconwagana) hernyóival is. Ezutóbbi faj gyakori ártéri erdeinkben.A bakteriális fertõzések leküzdésére amikrobák közvetlen elpusztítása helyetta közöttük lévõ kommunikációt bénítjákmeg amerikai kutatók, így a baktériumoknem válnak rezisztenssé az antibiotikumokra.Ahhoz, hogy a baktériumokmegfertõzzék az embert, saját magukáltal elõállított vegyi anyagokravannak utalva, amelyekkel kommunikálnakis. Amennyiben ezen anyagokmennyisége elér egy bizonyos küszöbértéket,a mikroorganizmusok megváltoztatjákéletmódjukat: már nem egyesévelközlekednek, hanem közösséget,úgynevezett „biofilmet” alakítanak ki, sGyökérA kõris, vagy pláne a magyar kõris gyökerérespecializálódott rovarról nincstudomásunk. A talajlakó polifág fajok,mint például a cserebogarak (Melolonthaspp.), vagy feketelábú gyalogormányos(Otiorrhynchus niger) azonbannem kerülik ki a fácskák gyökereit.A felsorolásban nem tértem ki viszonta nagyvad kérdésére, holott mind a magyar,mind a többi kõrises állományainkbanez legtöbbször nagyobb jelentõségû,mint a rovarkárosítás. A vad által okozottkéregsérülések a rovarok (és a kórokozók)elõtt kaput nyitnak, legyengítve afák ellenálló képességét.Összefoglalóan megállapíthatjuk,hogy a többi fafajhoz képest nagyonkeveset tudunk a magyar kõris rovarfaunájáról.Ismert ugyan néhány faj,amely erõsen kötõdik hozzá, mindenbizonnyal többen vannak azok,melyekrõl további ismeretek megszerzéseszükséges.Dr. Lakatos FerencBaktériumkommunikáció-stopDöbbenetesmértékben olvada sarki jégJosefino Comiso kutatásvezetõ azt nyilatkozta:ehhez hasonló jelenség korábbansosem fordult elõ. A tudósokat már régótaaggasztja a sarkvidéki jégtömegeknyári olvadása, de ilyen mértékû télenbekövetkezett jégolvadásra korábbannem volt példa. Több mint 25 éve azészaki sarki jégtömegek telente lassankéntfogyatkoztak, évtizedenként nagyjábóltömegük 1,5 százalékát veszítik el. Aze réteg által védekezik a kolónia az antibiotikumokellen. Helen Blackwell ésmunkatársai a Wisconsin Egyetemrõlolyan szubsztanciát fejlesztettek ki,amely egészen célzottan szakítja meg ameghatározott baktériumtörzsek kommunikációscsatornáit. Így meg tudtákakadályozni, hogy azok a baktériumok,amelyek a bélben élnek és az emésztéstsegítik, kárt szenvedjenek. A kutatóktovábbi vizsgálatokat akarnak végezni,hogy pontosan mely esetekben alkalmazhatóaz embereknél és haszonnövényeknélaz új eljárás.(Élet és Tudomány)elmúlt két évben azonban az olvadástempója helyenként 10–15-szöröséregyorsult. 2004 és 2005 között a jégtömegmennyisége 2,3 százalékkal csökkent, azelmúlt év során pedig további 1,9 százalékolvadt el. A téli jégolvadás rossz hír azóceáni élõvilágra nézve. Ez a fajta jég anyári olvadáskor kiváló szaporodási teretjelent az óceáni tápláléklánc legalján állóplanktonok számára.(Élet és Tudomány)Hirdessen azErdészeti Lapokban!Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 349

Egyfajta védekezési technológia acserebogárpajor károsítása ellenBevezetésA Nagykanizsai Erdészet területén az1996-2003 közötti idõszak extrém, szárazidõjárása következtében fokozottabbmértékben fellépõ pajorkár miatt homokierdõsítéseink katasztrofális helyzetbe kerültek.A vadkár és az aszály károsításamellett a cserebogár-pajor károsítása ishatványozottan jelentkezett. Az eddig alkalmazotttechnológiák immár nem bizonyultakmegfelelõnek a pajorkáros területekfelújítására. A tuskózás-forgatás nélkülvégzett erdõsítések csak a mélyebb fekvésûhelyeken és humidabb idõjárás mellettfejezõdtek be 10 éven belül. Az elmúlt 10-15 év homokon végzett erdõsítései általábantuskózás-forgatás nélkül indultak, de3-4-szeri pótlás után 5-7 év elteltével forgatásután újra kellett azokat kezdeni.Újabb többszöri pótlást követõen 12-15éves korban váltak befejezhetõvé. Azokbanaz erdõsítésekben, ahol forgatás nemtörtént, nem volt tartható a 10 éves befejezésihatáridõ. Az ilyen erdõrészletek egyrészének befejezése után a maradék területenhátralék alakult ki, amit gyakran újrakellett erdõsítenünk.További problémát okozott a tuskózott-forgatottterületeken alkalmazotterdõfelújítási, ápolási és védelmi technológiákhibája. A nagy költséggel (kb.350 000–400 000 Ft/ha) elõkészített területektalajfertõtlenítése általában túl korántörtént – amikor a pajorok (vagy egyrészük) még mélyen tartózkodtak. A 10ezer db/ha csemetét vagy fészkes makkvetésta kereskedelmi forgalomban kaphatórövid hatástartalmú vegyszerekkelnem tudtuk megvédeni, a hosszú hatástartamúszereket – pl. Lindafor (lindán) –pedig kivonták a forgalomból.1. táblázat. Hagyományos felújítási technológiák károsítási kategóriák szerintA bajcsai tömbben így a 2000. évre akb. 400 ha folyamatos készlet több mint1/4-e nem érte el a 70 %-os sikert (84,8ha-t forgatni kellett, 23,4 ha forgatott területetújra kellett erdõsíteni).Az ÁESZ fakitermelési korlátozásokbevezetését helyezte kilátásba.Erdõrészlet-besorolásokkárkategóriák szerintFentiek a helyzet átgondolására késztettekminket: elsõ lépésként a várható károsításokszerint (pajorkár-, vadkár-) kategóriákbasoroltuk erdõterületeinket,erdõsítéseinket, majd ezen besorolásalapján készítettük el felújítási technológiánkat.Új technológiákA 3. kategóriába tartozó erdõrészletekbenolyan új technológiára volt szükség,amely a következõ követelményekkelés feltételekkel szemben megálljaa helyét:– Hosszú hatástartalmú szert rövidhatástartalmú szerrel kell kiváltani, teháta vegetációs idõben többszöri beavatkozáslehetséges legyen olcsón, hatékonyanés gyorsan.– A felhasznált szernek feltétlenülérintkeznie kell a pajorral, tehátmegfelelõ idõben és helyre kell juttatni,továbbá egyszerre érintõ (kontakt) ésgyomorméregnek (táplálkozás soránfelvehetõ) is kell lennie. Erre azért vanszükség, ha a pajor elõbb kezdi rágni agyökeret, mint a bejuttatás idõpontja, akkora gyökéren át felszívódó szertõl atáplálkozás következtében elpusztuljon.Fentiekbõl következik, hogy a csemetegyökérzónájába vagy egy kicsit lejjebbkell a szert bejuttatni.– Olyan eszközrendszert kell létrehozni,hogy a rovarölõ szert (esetlegmás anyagot) megfelelõ mennyiségûvízzel (és esetleg egyéb vivõanyaggal)gyorsan a növény által felvehetõvé lehessentenni a gyökérzónában. Azonnalibeavatkozást tegyen lehetõvé.– Környezetbarát legyen a technológia,hogy talajfertõtlenítõ szerrel ne azegész erdõrészlet területét kelljen kezelni,hanem csak a csemeték gyökerénekközvetlen környezetét.1. kép. 1 m 2 „pajortermése” Belezna 7B1 erdôrészletben 2. kép. Pajorkár350 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

3. kép. Tuskózás 4. kép. Csôbe öntözés talajfertôtlenítôvelAz alábbiakban ismertetjük a fentifeltételeknek eleget tevõ technológiát,melynek a következõ elnevezést adtuk:Gyökérzónába való állandó beavatkozásilehetõség csöves ültetéssel:– Teljes talaj-elõkészítéssel– Részleges talaj-elõkészítéssel(pásztázással)– A gyökérzónába való állandóbeavatkozási lehetõség /röviden:csöves ültetés/ leírásaa.) Teljes talaj-elõkészítés tuskózássalA tarvágást követõen – õsszel vagytavasszal – a területet lánctalpas kotróvalkituskózzuk, a tuskókat legfeljebb 6m széles párhuzamos prizmákba dózerrelösszetoljuk, illetve – szabdalt területesetén – a területen lévõ vízmosásokba,mély árkokba szállítjuk. Nagy teljesítményûtraktor segítségével mélyforgatástvégzünk. A talaj folyamatos feltárásávalkövetjük a pajor, illetve az imágómozgását és a mélyforgatást akkor végezzük,amikor a pajor a forgatandó rétegbentalálható.b.) Részleges talaj-elõkészítés tuskózásnélkül, pásztázással.Amennyiben – szakmai és költségtakarékosságiokokból – nem végzünktuskózást, ill. szántásbetárcsázást, úgyBagodi pásztakészítõvel, ill. altalajlazítóvalvégezzük el a talaj-elõkészítést.A kétféle talaj-elõkészítésnek vannakelõnyei és hátrányai, melyeket erdõrészletenkéntkell mérlegelni (2. táblázat).2. táblázatÁltalában részleges talaj-elõkészítéstvégzünk, ha azonban egyéb probléma isfelmerül (pl. talajhiba, vízzáró lencse) akkora teljes talajelõkészítés a megoldás.ErdõsítésAz I. Kivitelt õsszel vagy a következõév tavaszán végezzük 2,5 m x 1,0 m hálózattalKST vagy VT (termõhelytõl függõen)fészkes makk vagy nagyméretûcsemete és mûanyag csõ együttes –gödrös – vetésével, ültetésével. A csõ40 cm hosszú és 5 cm átmérõjû, amelynekalsó nyílása ültetéskor a makk alá,vagy a gyökérzónába kerül. Tavaszi ültetésesetén a csemetéket gyökéren át isfelszívódó rovarölõ szerrel kevert vízbenáztatjuk - pépeljük ültetés elõtt.Amennyiben pótlás szükséges, aztszintén nagyméretû csemetével végezzükkülönbözõ elegyfafajokkal (HJ, KJ,FD, MCSNY, EF, VF).A nagy ráfordítás miatt elkerülhetetlena terület kerítéssel történõ vadkárelleni védelme is.ÁpolásA csemetéket õszi ültetés (vetés) eseténhárom, tavaszi ültetés esetén legalábbkettõ alkalommal (tavaszi ültetésnéla pépeléskor pépbe kevert szer azelsõ öntözést kiváltja) az elõzõ pontbanemlített rovarölõ szer vizes oldatával – asorközben haladó lajtkocsihoz rögzített2 db tömlõvel – a csövön át megöntözzük,ezáltal a gyökerüket rágó pajor elpusztul,ugyanakkor a kb. 0,8 l víz azaszályos idõszakokat is segít átvészelni,ezenkívül a vízbe csemetenövekedéstgyorsító tápsókat keverhetünk. Reményeinkszerint a megfelelõ koncentrációjútápoldat serkenti a csemete növekedését,erõsödését, ezáltal a pajorralszembeni ellenálló képességét. Mûszakonként2 fõ + 1 traktoros kb. 2,0 ha területettud megöntözni.A csemeték vegyszeres-tápoldatosöntözését – azok növekedésétõl függõen– 3-4 éven át végezzük évi 2-3 alkalommala továbbiakban.Az ápolást tuskózott területen traktorrafüggesztett szárzúzóval, tuskós területenkézi eszközökkel végezzük. Azápolást 5-6 éven át folytatjuk, ekkorravárjuk az erdõsítés befejezését.Amennyiben szükséges, a befejezéstkövetõen az erdõsítést árnyéktûrõ (GY,KH, stb.) csemetével célszerû alátelepítenia minél gyorsabb záródás és a másodiklombkoronaszint kialakítása érdekében.A technológiával kapcsolatosnéhány fontos tudnivalóA cserebogár: A bajcsai és a beleznaitömbben az V., VI.törzsû májusi cserebogáronkívül az erdei cserebogár és azöld cserebogár is károsít. Ennek következtébenminden évben mindenfélepajor (egyéves, kétéves, hároméves)található a talajban. Markáns rajzás a2007. évben várható, tehát a legnagyobbkártételre (2, 3 éves pajor)2005., 2006. években számíthattunk. A2007. (kirepülés éve) évben pedig alegkisebb cserebogárpajor-rágásra. Azöntözendõ területek becsövezése elõttfentiek szerint pajorfeltárást kell végezni,annak eredményét írásban kellrögzíteni.Az imágó kártételével jelen technológianem foglalkozik.Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 351

5. kép. Pajorfeltárás6. kép. Csô harmadik éves csemete mellettA csõ: A csõ méretének meghatározásánállegfontosabb szempont, hogyhomoktalajon egy 2 m-es átadáskoritölgycsemete gyökértérfogatának 80 %-aegy 60 cm átmérõjû gömbbe befér.Méréseink szerint mintegy 8 dl oldattalajba juttatásával árad szét a homokbanilyen „gömbbe” a szer. Amennyiben egyakváriumba homokot teszünk, majd acsövet „beleültetjük” a homokba és vizettöltünk bele, könnyen megbizonyosodhatunkerrõl. Késõbbi csapadék utánpótlássala szer szétáradása fokozódik. Acsövet közvetlenül a csemete mellé ferdénkell beültetni 30 cm mélyen, a felszínfelett pedig 10 cm látsszon ki. A mûanyagcsõ mérete tehát 40 cm hossz, 5 cmátmérõ és így ~ 8 dl oldat fér bele. Élettartama~ 20 év, ezért három ciklusbanfelhasználható, utána eltöredezik.Az öntözés, a tartályméret az öntözõberendezés:Az öntözõ berendezés egy3200 l-es lajtkocsi, melyrõl 2 db 3/4-escsappal zárható csõ végzõdésen keresztül– a képen látható módon – lassú menetben2-3 sec alatt lehet két dolgozóközremûködésével a 8 dl oldatot betöltenia csövekbe. 2,5 m sortáv és 1 m tõtávesetén 4000 db/ha csõ megtöltésére ésgyörkérzónába juttatásra alkalmas egylajtkocsi. Egy napi teljesítménye pedig 23. táblázatha beöntözése egyszeri tankolással. Atartály jól rögzített, a lajtkocsi erõs felépítésûlegyen, hogy a tuskós területen isjárhasson meghibásodás, törés nélkül.– Az erõgép: MTZ 82 közepes kategóriájúerõgép– A vízvételi helyek: A beöntözendõerdõsítések 3-4 km-es körzetében víznyerõhelyetkell biztosítani, víznyerõhely-hálózatotkell kiépíteni, hogy alajtkocsi-üresjárat minél kisebb legyen.– Az öntözés munkaerõ-szükséglete,az öntözés teljesítménye: A korábbanleírtak szerint a munkaerõ-szükséglet:• 2 fõ öntözõ• 1 fõ traktorosAz öntözés a kerületvezetõ jelenlétébentörténjen!Teljesítmény: 8000 db csemete(csõ)/nap, azaz: 2 ha/nap– A „pajorölõ” szer: A magyar kereskedelmiforgalomban kapható korszerûtalajfertõtlenítõ szerek közül válogathatunk.A kiválasztott szernek három legfontosabbfeltételnek meg kell felelni:• A lajtkocsiba téve azonnal és egyenletesenoldódjon. (Keverõtartályos kocsibeszerzésére ugyanis a legritkább esetbenvan lehetõség. Korszerû szerek ennek afeltételnek egyébként mind megfelelnek)• A szert bõrön keresztül is felvegyea pajor. (Érintõméreglegyen!)Egyben azonbangyomorméregis legyen, hogyhavalamilyen oknálfogva elkésnénkaz öntözéssel és apajor elõbb érne agyökérhez, ott táplálkoznikezdeneés csak ezután öntöznénk– akkor a táplálékon keresztülis megkapja a mérget.• A hatástartam legalább 6-8 hét legyen.Negyedik éve alkalmazunk egy imidaklopridhatóanyagú vegyszert, amelyminden jel szerint megfelel a fenti követelményeknek.– Öntözési napló: Az elvégzettöntözésekrõl naplót kell vezetni,amelyben fel kell tüntetni• az öntözés idõpontját, helyét, azöntözés területének nagyságát• afelhasznált növényvédõ szer nevét,esetleg tápsók mennyiségét, dózisát• a felhasznált víz mennyiségét, víznyerõhely nevét• a traktoros nevét, öntözõk nevét• a következõ öntözés várható idõpontját(ütemezés).Mindezt a kerületvezetõ aláírásávaligazolja.– Az öntözés tervezése, költségterve.(Részletesen a szerzõnél megtekinthetõ.A Szerk.)A csöves technológia összköltsége(3. táblázat) 1 ha-on 6 éves befejezésiidõt számítva tuskózás nélkül (eFt/ha).A fentiekbõl kitûnik, hogy még a tuskózás~ 400 eFt hektáronkénti költségétfelszámítva is „beleférünk” a 2. pontbanfelvázolt táblázat 3. sorában találhatóhagyományos technológia költségeibe.Eddig elért eredmények éstapasztalatokA csöves ültetési technológiát extrémtermõhelyi viszonyok mellett 2003 ótaalkalmazzuk a cserebogár-pajor károsításaellen.A 2003. évi becsövezett elsõ kivitelûerdõrészletek közül a Nagykanizsa 45Jerdõrészletben három vegetációs7. kép. Öntözô lajtkocsi352 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

idõszak eltelte után jelenleg 1,3-1,8 m-es KST állomány, a Belezna 1E és 6A1erdõrészletekben 0,8-1,5 m-es KST-állománytalálható. Az elõbbit 2007-ben, azutóbbiakat 2008-ban tervezzük átadni 5illetve 6 vegetációs idõszak eltelte után,szemben a bevezetõben leírtakkal.Ezen látványos javulást a következõkeredményezték:– Cserebogár-pajor károsításánakmegszüntetése a csöves technológiával– „Félcsemetekerti” körülmények megteremtésevegetációs idõszak alatti háromszorivíz- és tápanyag-utánpótlással –többlet csemetenövedék elérése.– Vad kizárása vadkerítéssel.– A szoros öntözési technológia és azévi ápolások lelkiismeretes végrehajtásánakösszehangolása.A többi eírt erdõrészlet is bíztató állapotbanvan, gyökérfeltárás alapjáncserebogárpajor-károsítást nem mutat,növekedésük kiváló.Az eddigi tapasztalatok alapján ezekbõla pajorkáros, gyenge termõhelyen állóhomoki erdõrészletekbõl évente 10-20ha-t tudunk átadni, az innét kikerülõcsõvel ugyanennyit újra erdõsíteni a fahasználatáltal levágott öreg erdõk helyén.A bevezetõben leírt fakitermelésikorlátozás veszélyét ilyen mértékben sikerültmegszüntetnünk.Elmondható még, hogy a rövid átadásiidõintervallum miatt csökkent az ápolásiösszköltség és a folytonosan fellépõpótlási kényszer költségének elmaradásabõven fedezi hosszú távon az egyszericsõültetési és maximum hat éven át tartó„öntözési” többletköltségeket.Természetvédelmi szempontból iselõnyös a technológia, hiszen a rövidátadási idõintervallum miatt az „erdõvelnem borított idõszak” csak töredéke akorábbi 15-20 éves „fátlan, erdõtlen”idõszakoknak vágás után.Más eljárásokkal (pl. szer-betárcsázás)szemben az is elõnye az eljárásnak,hogy csak a csemete közvetlen közelébenokoz beavatkozást a talajéletbe,nem pedig teljes területen.KöszönetnyilvánításEzúton is szeretnénk köszönetünket kifejezniaz eljárás kidolgozásában ésvégrehajtásában résztvevõ kollégáinknak,elsõsorban:Bíró György kerületvezetõ erdésznek,Gráczki Elemér kerületvezetõ erdésznek,Kertész Ferenc kerületvezetõerdésznek, Sánta István kerületvezetõerdésznek a segítséget, továbbá aZALAERDÕ ZRT vezetõinek, hogy aklasszikus erdõmûveléstõl kissé idegeneljárásban fantáziát láttak és azt anyagilagis támogatták.Babics IstvánVizvári OttóNagykanizsai ErdészetLIGNO NOVUM – WOOD TECH SzakvásárA szokásos szeptember eleji idõpontbankerült megszervezésre a LIGNO NOVUM– WOOD TECH szakvásár Sopronban.Évrõl évre más és más programot kínálnaka szervezõk a vásárra érkezõ látogatóknak.A faipar a szokásos nagy létszámúkiállítóval jelent meg a szakvásáron,az erdészek szerényebb területen építettékfel standjaikat.A korábbi években megszokott erdészetirendezvények iránt csökkent azérdeklõdés. Talán az önkéntes megjelenésa célirányos szervezés helyett is befolyásoljaa résztvevõk számát. Talán aszeptemberi idõpont és az ebben azidõszakban dömpingszerû rendezvénytömegés az erdõgazdálkodók szakemberlétszámának csökkenése is hatással van aszakvásáron való megjelenésre. Pedig korábbankonferenciák, felsõvezetõi megbeszélések,szakestély, baráti találkozó isszínesítette a szakvásár programját. Úgygondolom új megoldásokat kell keresni aszakvásár erdészeti részének megtartásaérdekében. Ilyen a közös standok kialakítása,közös programok szervezése. Szakember-találkozóktartásával és az Egyesületérintett szakosztályainak részvételévellehet új színt adni az összejövetelnek. AzEgyesületünk tagja a Nemzeti Földalapszûkebb körû bizottságának és 1 100 birtokhasznosításibizottságba delegált tagokat,amely az ország településeinek egyharmada.A korábbi évek gyakorlatát érdemesvisszaállítani, mely szerint a szakvásáralkalmával kiállítás és szaktanácsadáskeretében segítettük az érdeklõdõkeligazodását.Az idei vásáron az erdészeti gépesítésképviselte magát a szabad területen,ahol bemutatók tartásával is színesítettéka rendezvényt. Az OEE GépesítésiSzakosztálya minden évben itt tartja kihelyezettülését és Horváth Béla elnöksegíti a vásár gépesítési palettájánakbõvítését. Egyetemünk nemzetközi klíma-konferenciaszervezésével emelteaz erdészeti rendezvények színvonalát.A szakvásáron Egyesületünk elnökségétSchmotzer András alelnök képviselte,aki a szakvásár indításakor vállaltszerepet, mint az OEE korábbi elnöke.Az alelnök szakmai megbeszélések alkalmávalés a kiállítók meglátogatásasorán építette a kapcsolatot az Egyesületés a megjelent szervezetek között.Találkozzunk jövõ év szeptember 5-8. között Sopronban, egy megújultWOOD TECH szakvásáron!Kép és szöveg: Ormos BalázsErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 353

Emlékmûvek, emlékbeszédekAz elsõ ültetett emlékmû1956. tiszteletéreA Kámoni arborétumban Bánó Istvánkezdeményezésére és közremûködésévelaz 1956-os események emlékéreThuja occidentali ’Malonyana’ csemetékültetése történt 1957-ben. Az 1956.10. 23-i dátumot az egyedek csoportoskiültetésével jelezték: Bánó István voltközvetlen munkatársai közül Retkes Józsefelmondta, hogy kiültetéskor nemdolgozott a kertben. Az 1960-as évekelején október 23-a körül Bánó Istvánnalvégigsétáltak a beültetett területen,ekkor közölte vele a kiültetés célját ésmegemlékeztek az 56-os eseményekrõl.Így rótták le kegyeletüket 1956 hõseinekés áldozatainak.A több, mint 40 éves kiültetés magasnövésre fejlõdött, egyes egyedek eldõltek,a károsítók, állati kártevõk és gombabetegségekelszaporodtak, ami a kiültetésdíszértékét rontotta.2001 õszén Danka Lajos országgyûlésiképviselõ az Országgyûlés KörnyezetvédelmiBizottság alelnökénekközremûködésével írásban megkerestükTúri Kovács Béla környezetvédelmiminisztert és kértük, hogy hazánkbanaz elsõ ültetett 1956-os emlékmûfelújítását a minisztérium, illetõleg természetvédelmihivatala támogassa. Aválasz szerint részükrõl csak a (KAC)környezetvédelmi alap pályázat elnyerésévellehet támogatást kapni. Ilyencél a pályázati kiírásokban ez ideigmég nem szerepelt. Hivatkoztak arra,hogy a földmûvelési tárcához tartozóOMMI nyilvántartása szerint a 2001.évben törzskönyvezett anyanövénnyelrendelkezõ arborétumok közül aKámoni arborétum is részesült költségvetésitámogatásban.Az arborétumot az Erdészeti TudományosIntézet tartja fent a saját rendelkezésreálló minimális keretébõl, amittámogat az Állami Erdészeti Szolgálat ésSzombathely város önkormányzata.2003-ban, amikor az emlékmû éskörnyékének felújítására és az emléktáblakihelyezésére sor került, az ERTIfelkérésére a terület felújítási tervét BánóPéter kertészmérnök, kertépítõ ésfenntartó szakmérnök, a kiültetéstvégzõ unokája készítette el.Amikor a rendelkezésre álló pénzügyifedezet nem volt elégséges, MagyarJózsef, Kámon-Herény önkormányzatiképviselõje a képviselõikeretébõl 500 000,- Ft-ot ajánlott fel éstárgyalt Csinger Péter kõfaragó vállalkozóval,aki elvállalta az emléktábla ésalapjainak ingyenesen történõ elkészítésétés felállítását. Az emléktáblát 2003.október 23-án dr. Rédei Károly, az ErdészetiTudományos Intézet fõigazgatóhelyetteseavatta fel.A Kámoni Arborétumért Egyesület az1956-os Forradalom és Szabadságharc50. évfordulójáról 2006. október 22-én15 órakor emlékezett meg Bánó István'56-os fáinak árnyékában. Az ünnepibeszédet Nagy Imre, az Állami ErdészetiSzolgálat igazgatója tartotta.Somkuthy Ferencokl. kertészmérnökEmlékfa ültetési ünnepség NagykanizsánDr. Andor József ünnepi beszédét tartja354 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Emlékfaültetés az ’56-osforradalom tiszteletéreAz OEE a budapesti Városligetben emlékfákültetésével tartotta a forradalom 50éves évfordulójának központi ünnepségét.Fodor Imre ny. erdõmérnök tárogatójánakhangjával kezdõdött a megemlékezés,majd a Szózat elsõ versszakának elénekléseután Kertész József szavalta el akölteményt. Megemlékezõ beszédetPethõ József elnök mondott.Ezután Andor József ny. erdõmérnökméltatta az általa kezdeményezett emlékfaültetést.„Õszinte tisztelettel és nagyrabecsülésselköszöntöm nagy múltú egyesületünkelnökségét, elnökét, fõtitkárát, az ErdészetiLapok fõszerkesztõjét és minden jelenlévõt,akik megtisztelték e felemelõ rendezvényt.Köszöntöm egyesületünk és szakmánkvalamennyi képviselõjét, akik azonosultake szerény javaslattal.Köszöntöm Kiss Bódog Zoltán kertészmérnökurat „Az ültess fát a hõsökért” kuratóriumelnökét, Töröcsik Pál agrármérnökurat, akik sokat tettek e kezdeményezésmegvalósításáért.Az elnök úr, mint a Zala megyei Közgyûléselnöke, felkérte valamennyi megyeközgyûlésének elnökét és a határon túlimagyarságot e kezdeményezésünk támogatására.Kérem és javaslom, hogy e vajdahunyadifásítás a magyar erdészet tisztelgéselegyen az 1100 éves kárpát-medenceihõseinknek. E helyen is köszönöm dr.Pethõ József elnökünk kezdeményezését.Három éve tettem e javaslatot és azelsõ 7 db fácskát 2005. június 5-én Nagykanizsána Nagy Magyarország Emlékmûnélültettük (lásd fotók).Mi váltotta ki belõlem e javaslatot? Zalában,Zalalövõn születtem. KözépiskoláimatZalaegerszegen végeztem, azerdõmérnöki diplomámat Sopronban szereztem.Szakmai munkámat Zalában és asoproni egyetemen végeztem. Vezérigazgató-helyetteskéntfejeztem be szakmaipályafutásomat. A soproni egyetem jóvoltábólc. egyetemi tanár vagyok.Két momentumot emelek ki az ifjúkoriéletembõl:– 1941-ben iratkoztam a gimnáziumbaés még az évben cserkész lettem. Aztmondta ekkor a katolikus hittanárunk:„Fiuk, minden nap tegyetek egy jó cselekedetet”.Ennek 65 éve és mindennap elszámolokmagammal, hogy megfeleltemea felhívásnak. Hiszem, hogy ma mindnyájanmegfelelünk!– A most elmondandó második gondolatváltotta ki belõlem a javaslatot, hogy„Ültessünk fát a hõsökért’. Mint gimnazista– vonattal bejáró diák – 1942-1945 közötta zalaegerszegi vasútállomáson sokszortanúja voltam a katonavonatok frontra indulásának,ahol édesanyák, édesapák, feleségek,gyerekek, nagyszülõk, testvérek,rokonok, barátok búcsúztak szomorúanszeretteiktõl. Sejtették a könnyek között,hogy sokan nem fognak visszatérni a háborúpoklából. Sajnos ez be is következett.Mindig is mélységesen bántott, hogyreájuk 45 évig nem lehetett emlékezni.Azon magyar testvéreinkre, akik e földöna legdrágábbat, az életüket adták hazánkért,a nagyon szeretett Magyarországért.1990-tõl a legkisebb falvakban is sorralétesültek hõsi emlékmûvek. Ezek késztettekarra a javaslatra, hogy az egész Kárpát-medencébena hõsi emlékmûvekmellé ültessünk 7 db fácskát „H” betû formájában.Magyar és erdész emberként javaslom,hogy e 7 db emlékfa ültetésévelméltóképpen emlékezzünk az 1100 éveskárpát-medencei hõsökre.E napokban ünnepli hazánk és a világmagyarsága az ’56-os forradalom és szabadságharc50. évfordulóját. Legyen e fásításaz ’56-os hõsök elõtti tisztelgés is.A „H” betû alakban ültetett 7 db fácskahõseinket, hazánkat, Hungáriát, hitünket,hét vezérünket jelképezi.– Felkértük az erdõmérnök, erdésztechnikus,erdészkollégákat a tervezéshezés kivitelezéshez.– Az állami és magán erdõgazdálkodókat,díszfatermelõket fácskák rendelkezésrebocsátására.– Az ifjúságot a fák ültetésére, ápolására,védelmére és az utódaiknak való átadására.– Az önkormányzatokat és polgármestereketa megvalósításra és a rendezvényünnepélyessé tételére.– A történelmi egyházakat a fácskákmegszentelésére.Orden mondja: „ A fák mit útjaidon atáj eléd vetít, elárulják egy nép bûneit,vagy erényeit”.Hisszük, hogy mindenütt az erényeit!Legyen ezen fásítás a magyar erdészekés nemzetünk fõhajtása minden hõsünkelõtt, akik életüket és vérüket áldozták hazánkért,szabadságunkért.”Ezután Pápai Gábor fõszerkesztõ olvasottfel részletet Homolya Józsefnek a Gyökerekés lombok, Erdészportrék sorozatbanmegjelent visszaemlékezésébõl.A közös faültetés után – melynekhangulatát emelte Fodor Imre tárogatójátéka– a Vajdahunyad várban szolid fogadástadott Oroszi Sándor, aki ismertetteaz Erdészettörténeti Szakosztály általmeghirdetett pályázat eredményét. Eztkövetõen bemutatta az állandó erdészetikiállítást.Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 355

Adamovich László professzor emeritusbeszéde*„Igen tisztelt ünneplõ Közönség!Rektor Úr!Ifjú és kevésbé ifjú selmeci Balekok,Firmák és Veteránok a világ mindenrészébõl!Mi, magyarok nagyon szeretünk ünnepelni.Sajnos történelmünk úgy hozta,hogy többször ültünk halotti tort,mint ünnepi lakomát. Többször mondtunkrekviemet, mint tedeumot. Ilyengyászünnep lenne a mai is, emlékezve1956. november 4-re, mikor nemzetünketa forradalomban kivívott szabadságotvérbe fojtva, keresztre feszítették.De ezt a gyászt ma a soproni Alma Materünkörömünneppé szépítette, hogyazon a szomorú vasárnapon világgáment fiait, kiket 33 éven át mostohafiainakkellett, hogy tartson, most ismét –mint édesgyermekeit – keblére ölelje.Tedeumot mondunk a Mindenhatónak,hogy gondviselése az oly sokáigtetszhalott nemzetünket új életre, szabadságratámasztotta, és minket hazavezérelt.Hálásak vagyunk ezért az ünnepértaz egyetem vezetõinek, elsõsorbanrektor úrnak.Mikor számot vetünk a Kanadábavándoroltak 33 évi munkájáról, úgynem kell szégyenkeznünk. Méltó fiaimaradtunk õsi intézetünknek.Remélem történetünket nem a „Bujkála hold” regénybõl ismerik, melynekborítóján – gondolom – azért bujkál ahold, mert szégyenli, mennyi valótlanságvan összehalmozva a borítólap mögött.Nem mintha nem lettek volna keménymegpróbáltatások és nehézségekdékánunknak, tanárainknak, diákjainknakegyaránt. Már az elszakadás lelkivívódása is idegölõ volt. Menjünk? Nemenjünk? Ha Roller Kálmán dékán úr,szinte látnoki módon, nem hitt volnaküldetésünk sikerében, talán sohaseszálltunk volna hajóra, hogy elhagyjukEurópát. És micsoda hajóút! Aki voltmár tengeren napokig orkánban, azmegérti, Medveczky tanár úr miért sóhajtottafélholtan a fedélzeten: „Hogytanácsolhatta az a szerencsétlen Kossuth:tengerre magyar?” Aztán az angolnyelv! Fodor professzor úr szerint azegyetlen nyelv, amelyben semmi logikanincs. Talán ezért terjed ilyen gyorsanszerte a világon… Aztán megbukott akormány, akik kezességet vállaltak értünk.Éjszakai mûszakban kellett oktatnunk,mert nappali tagozatra nem voltelég a hely. Jött az elsõ gazdaságivisszaesés, nehéz volt munkát kapni.Pedig nyáron keresi meg minden diák –a kanadai is – a következõ évi tandíjátés az egyéb költségeket, ami már akkoris magasra rúgott. És még sorolhatnáma balsorsot, amihez – úgy látszik – a magyarnakhozzá kell szoknia. De mégis –végül is Isten segítségével, Roller dékánúr diplomatikus és bölcs vezetésével,tanáraink odaadó munkájával, diákjainkszorgalmával és tehetségével, számtalanrégebbi tehetõs magyar és kanadaianyagi és erkölcsi támogatásával,négy év alatt 141 soproni okleveleserdõmérnököt bocsátottunk útjára, asoproni pecséttel és a brit columbia-iegyetem rektorának aláírásával ellátottdiplomával. (A soproni pecsétet dr.Jablánczy Sándor professzor úr õrizteeddig, és erre az alkalomra – továbbimegõrzésre – hazaküldte velünk.)Az, hogy diákjainkból és tanárainkból33% különbözõ külföldi egyetemekenmagasabb fokú tudományos képesítéstszerzett, világviszonylatban is párját ritkítja.A tudományos kutatásban, azegyetemeken és az üzemekben elhelyezkedettvolt tanárok és diákok eredményességétfelmérni szinte lehetetlen.Könyvek, tudományos cikkek, üzemtervek,mérnöki létesítmények százai tettékismertté a soproni nevet szerte a világon.Volt tanáraink amit magyarul abbahagytak,angolul folytatták. Tanítottak vagytudományos kutatók lettek. Többen közülüknemzetközi viszonylatban is Sopronkövetei lettek. Sziklai Oszkárt annyiországba hívták szaktanácsadásra, hogylassanként azt sem tudja, milyen nyelvenszólaljon meg: kínaiul? angolul? svédül?vagy magyarul? Jómagam ugyancsak kétegyetemen voltam vendégelõadó. Ezekaz évek lettek számomra a legemlékezetesebbek,mert a maláj és tanzániai diákokemlékeztettek leginkább a sopronidiákjaimra, kiket öröm volt tanítani. Kanadábana tanár-diák viszony más. Mintmajdnem minden, ez is üzleti alapon áll:a diák a nem-túl-kevés vevõ; a tanár aszívét-lelkét beleadó kiszolgáló. Afrikáravisszaemlékezve az a jelenet maradt* 1990. november 4-én Sopronban az AlmaMater nyugatra távozott tagjainak hazatérésétünneplõ találkozón356 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

meg bennem örök emlékül, ami ott,messze mindkét hazámtól, ami õsi AlmaMaterünket, Selmecet hozta szívközelbe.A Kilimandzsáró tövében van az egyetemtanulmányi erdeje. Mikor az erdõkoromfekete fõmérnökével elõször találkoztam,már messzirõl mosolyogvaüdvözölt: Jó szerencsét, tanár úr, hallottam,maga is Sopronban végzett.No de térjünk vissza a vezérfonalhoz,az emigrációban elért eredményekhez.Volt diákjaink közül ma márvannak professzorok, dékánok, tudományoskutatók, feltalálók, tervezõirodákalkalmazottai, üzemvezetõk,fõmérnökök. Szakmai eredményeikmellett a Vancouverben dolgozó soproniakkivették részüket a társadalmimunkából is. A Magyar Kulturális Egyesület,a katolikus és református magyaregyházak vezetõségében is a soproniakmindig megtalálhatók voltak. Hasonlómódon a havonta megjelenõ TÁROGA-TÓ címû irodalmi folyóirat szerkesztésében,mely több ezer helyi és a világminden táján élõ magyart a „szellemihaza” egyetemességében tájékoztat. Hatovább folytatom, még dicsekvésnektûnhet, bár ezzel akarok bevezetni egyfejezetet arról, hogy viszonyunk Sopronnalilyen eredmények ellenére semvolt barátságosnak mondható – mertnem is lehetett az.A rólunk és fõleg dékánunkról megjelentmegemlékezések nem sok megértéstmutattak irántunk. A „Mindnyájanvoltunk egyszer az Akadémián” címûkiadványban tanári karunk zöme úgytûnt, mintha sosem lettek volna az akadémián.Pedig 1956-ig is, az itthoni tanszékenvégzett munkájukért, nem kellszégyenkezniük. Az erdõmûvelés tanszékeJablánczy professzor úr és néhaiBaranyai József adjunktus irányításávalmegújította és gyakorlati alapokra helyezteannak oktatását. Az ErdõfeltárásiTanszék – az Út-Vasút Tanszék örököse– bevezette az erdészeti gépesítés oktatását,megtoldva azzal az újítással, hogycsak az vizsgázhatott, aki elõzetesenautóvezetésbõl jogosítványt szerzett. Ezaz Európában is elsõ követelmény PartosAntal és Perlaki Ferenc adjunktusoknevéhez fûzõdik. Én is tanítgattam persze.Közel 130 honi erdõmérnök tanúsíthatja,akiket a végszigorlaton olyanjószívûen átengedtem. Még továbbfolytathatnám. Például a 25. valétálásitalálkozóra hazajött vancouveri végzettek‘82-ben elég hûvös fogadtatásbanrészesültek. Csapó Imre – erdõmérnökbõllett orvos – a találkozón a 22 vancouverihazalátogató nevében beszédébenhitet tett az oszthatatlan, határoknélküli „szellemi haza” mellett, melybemind a 16 millió magyar egyenrangúan– de más és más szereppel – tartozikbele. A kinyújtott, szimbolikus kezetakkor nem szorította meg senki sem. Alegfájóbb sérelem persze az volt, hogyaz egész világon elismert erdõmérnökidiplománkat éppen Sopron nem ismerteel.A fagyos viszony lassan engedett.Sziklai Oszkár könyvet adhatott ki itthonTompa Károllyal, társzerzõként. IfjúGéza, Bódig József, Kozák Tóni vendégprofesszorimeghívása volt a bevezetés ajég megtörésére. De a teljes jégzajláshozaz 1989. évi csodálatos események kellettek.Nagy költõinknek mindig voltprófétai küldetésük is. Hogy ráillik erreaz évre: „Csillag esik, föld reng, jött évecsudáknak!” A Parlamentrõl, a fõépületünkrõlaztán lekerült az ötágú vöröscsillag.A szögesdrót átvágásával éppenitt, Sopronnál 20 000 német lába vagyTrabantja alatt rengett a föld. Ettõl kezdvecsoda csodát követett egész Közép-Kelet-Európában és az Alma Materünkbenis. Azóta három díszdoktorátus gyémánt-és vasdiploma és a vancouveridiploma teljes jogú és egyenértékû elismeréseúj fejezetet nyitott a szétszakítotterdészek történetében.Ahogy az aulában elhelyezett indiánfaragásjelképesen mondja: A tengerbekerült lazac új ikrákat hozva hazatérszülõhelyére. Kár lenne hát nem hasznosítaniazt a lehetõséget, ami ebbenrejlik. Ez a csoport a világ minden tájánszerzett és felhalmozott tapasztalataitfelajánlja, ha szükség lenne erre az oktatásban,kutatásban, üzemi modernizálásban.Lehetne talán tanulni valamittõlünk politikában is, hisz’ mi megtapasztaltuka demokrácia és szabadkereskedelemáldásait és átkait is. Sohasenki a világirodalomban olyan hátborzongatószépen nem fejezte ki az elnyomózsarnoki hatalom lélek és testetölõ áfiumát, mint Illyés Gyula az „Egymondat a zsarnokságról” címû költeményében.Ezzel párhuzamba állítva, nemsokban különbözik „Mammon”, a pénzzsarnoksága sem; lelket ölõ, erkölcsötlealacsonyító, igazságtalan szociálisrendet szülõ hatalma ellen csak igazkeresztény lelkülettel lehet védekezni.Nem ártana, ha el-elmélkednénk néha a„hegyibeszéd” nyolc boldogságánakigazáról…34 év gyorsan elsuhant. Mikor márvolt és megõszült diákjaink gyermekeimint diplomás erdészek hagyják el azegyetemet, mi, volt tanárok, egyre többengyülekezünk Isten tenyerén. Azoknakemlékét, akik már csak lélekben lehetnekmost velünk, õrizzétek meg szeretettel,a selmeci hagyományok szellemében.Köszönjük még egyszer Alma Materünknekezt a napot, és befejezésülhadd ismételjem meg a faragvány alattikis réztábla sorait. Igazság az, hogy valamiünnepélyes üzenettel szerettükvolna meglepni Alma Materünket, ésbár van nékünk keblünkbõl származóházi költõnk – Tamási Miklós, aliasTabaki –, mégsem tudtunk elõállniolyan szöveggel, amit végül is az itthonierdészíró részünkre remekbe szabott,tekintve hogy õkelme idõ elõtt elutazott.Sebaj! Szóljon helyette az erdészszívét mindig megtartó mindnyájunkDombija: Varga Domokos,erdészbõl íróvá vált jó kollégám, voltévfolyamtársam, aki így lát minket:Akik elmentek, de el nem szakadtak,Kanadában is magyarok maradtak,Akik meggyõztek egy messzi világot,De ma sem mások: soproni diákok;Az õsi otthont, az AkadémiátSzívbõl köszöntik: Vivát! Vivát! Vivát!”***Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 357

Dr. Szikra Dezsõ Tizenöt éve újraegyütt címû, tavaly novemberbenmegjelent írásából idézünk:„Nagy adósságát törlesztette Egyetemünkés erdésztársadalmunk 15 évvelezelõtt, 1990. november 4-én.Sok kollégának köszönhetõ – tengereninnen és túl –, hogy ez a baráti kézfogásmegvalósult, de dr. Winkler Andrásrektor úr nélkül bizonyára nem jöhetettvolna létre ez a „keserédes” egymásratalálás. Keserû, mert olyan sokat,34 évet kellett várni rá, de édes is, mertolyan szívmelengetõ, lelkesítõ ésremélhetõleg sok sebet begyógyító voltez a találkozás Sopronban az Akadémián(Fõiskolán, Egyetemen).Szép ünnepség volt, óriási részvétellel.A világ szinte minden sarkából jöttekhaza erdészek.A rektor úr „Selmecnek unokái, Sopronnakfiai, testvéreim!” megszólítássalköszöntötte az egykori hallgatókat ésoktatókat. „Selmec szellemét idézni jöttünkössze: tévedést beismerni, bocsánatotkérni és megbocsátani” – mondtaünnepi beszédében.Bejelentette, hogy az Egyetemi Tanács9/1990. sz. határozatában kinyilvánította,hogy a Kanadában, Vancouverbena UBC magyar tagozatán szerzetterdõmérnöki oklevelet egyenértékûnektekinti a Sopronban szerzettel.Ezzel Sopron, az alma mater visszafogadtafiait, újra együtt vagyunk!Az ünnepség megható mozzanatavolt a vancouveriek ajándékának, az indiánJoe Campbell (törzsi nevén Katxalacha)fafaragó mûvész dombormûvénekleleplezése és átadása. A mûvész asoproniak régi barátja és történetüket tipikusindián szimbolikával és motívumokkalörökítette meg (lásd 357. oldal).A dombormûvet a vancouveri SoproniÖreg Diákok Egyesülete készíttetteaz ünnepi alkalomra, és az egyetemnekajándékozta annak emlékére, hogyvisszatérhettek új, demokratikus hazájukba,régi tanáraikhoz, barátaikhoz.Az ünnepség második része a zsúfolásigmegtelt matematika terembenfolytatódott, ahol a kanadaiak (tengerentúliak)nevében Pászner professzorolvasta fel a betegsége miatt távol levõAdamovich professzor humortól semmentes értékelõ, beszámoló, üdvözlõlevelét, majd az Európában élõk nevébenKató professzor szólt az ünneplõközönséghez. Ezt követõen – a forgatókönyvtõleltérõen – kért és kapottszót Magyar János professzor, aki kötelességénekérezte, hogy az itthon maradottaknevében szóljon. A továbbiakbana Selmeci Társaság nevében egyerdõmérnök-hallgató köszöntötte a„visszatérteket”, majd Kozák professzor(UBC) a British Columbia Egyetem elnökénekés az Erdõmérnöki Kar dékánjánaküdvözletét tolmácsolta.”Dr. Magyar János professzor beszédeaz 1990. november 4-i ünnepélyen„Tudatosan jöttem erre a helyre, ahonnan1956. november 10-én beszéltem –ugyanebben a teremben – a résztvevõkhöz.Ma természetesen nem azok ülnekitt kivétel nélkül, akik akkor. Nemalaptalanul tételezhettem azonban aztfel, hogy olyanok is ülnek itt, akik akkoris hallották, hogy mit mondtam. Szótazért kértem, mert a tisztelt professzorokközül az egyik szólt a tengerentúliak nevében,a másik az Európában maradtaknevében, én pedig szólok az itthon maradottaknevében.Nagyon sok mondanivalóm volna.1956 decemberében írtunk egy leveletaz elmentekhez. Sokan aláírtuk, itthonmaradt professzorok. Szeretettel hívtukés vártuk vissza az eltávozottakat. Azokközül a professzorok közül, akik ezt alevelet aláírták, már csak ketten vagyunkéletben. Zambó János Miskolconés én. Az õ emlékük iránt is tisztelettelszólok én, aki élek.November 5-e után rendkívül nagyvolt a bizonytalanság. A tantermekbenrendet kellett rakni, az itt maradt fegyvereket,lõszereket össze kellett szedni.Mi hozzáfogtunk. Például Tompa Károly,Roxer Egon, Rónai Ferenc, VargaFerenc (aki most az Erdõvédelmi Tanszékvezetõje), és még sokan, akik itthonmaradtak.Egy felsõoktatási intézmény dolga,hogy oktasson, neveljen. Az elõadásokpedig már megelõzõleg megszakadtak.Az elsõ számú feladat volt megvizsgálni,hogy tudjuk e folytatni a tanítást. Azitthon maradt hallgatókkal volt tele a terem’56. november 10-én, nemcsakerdõmérnök-, hanem bányamérnökhallgatókkalis.Arra kértem az ifjúságot, hallgassanaka jó szóra, lehetõleg minél hamarabbkezdjük meg az órajárást és a tanítást.A hallgatók részérõl nagy volt akkoritt a dübörgés. Én csendben voltam,így aztán õk is abbahagyták a dübörgést.Akkor azt kérdeztem, nem akarják- e folytatnia tanulmányaikat. A felelet az volt,hogy õk szolidaritást vállalnak a sopronimunkásokkal, akik akkor sztrájkoltak.Akkor azt mondtam: ha nem dolgozunktovább, de közben reggelizünk, ebédelünkés vacsorázunk, csak addig tehetjük,amíg van mibõl. Sopronban elfogyaz élelmiszer, nincs szén, hidegek a szobák,a kollégium, a tantermek. Különböztessemeg magát az ifjúság tennivalókdolgában a sztrájkolni kívánó munkásságtól,mert a fõiskolai ifjúság itt azélelmiszercikkek dolgában elsõsorbancsak fogyaszt, és ha elfogyasztjuk azélelmiszert, még nagyobb lesz a gond ésa baj. Aki, mint fõiskolai hallgató, nemakarja a kötelességeit teljesíteni és nemsoproni, az szedje magát és menjen haza,aki kénytelen itt maradni, annak biztosítanikell az elemi létfeltételeket. Sokakrészérõl újra megkezdõdött a dübörgés.Ebben a teremben. Mondanivalómattovább nem folytattam, meghajtottammagam és elmentem. Mégis, magambanazt mondtam, bízom a gondolkodókhelyes gondolkozásában. Körülbelülfél óra múlva futott utánam BozóJános erdõmérnök-hallgató, aki a többieknevében engedelmet kért azért, hogy358 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

dübörögtek, mindannyiuk képviseletébenés helyett fejezte ki jelentenivalóját.Az ifjúság meggondolta, hallgat az öregebbember szavára, és tanulmányaitfolytatni akarja. November 12-én mármegint tanítottunk. Az országban azelsõ felsõoktatási intézmény voltunk,amelyik november 12-én már tanított. Afõiskola itthon maradt ifjúságánakköszönhetõ az is, hogy Sopronban nemfolytatódtak a zavarok, senki életét nemvesztette, testi épségében sem szenvedett,mint Mosonmagyaróváron vagySalgótarjánban.Kötelességemnek érzem itt, amit azótasem tettem meg, de most itt az idejeés itt az alkalom, az itthon maradottaknevében köszönetemet fejezzem ki azakkor volt minden professzor, docens,adjunktus, tanársegéd, fõiskolai dolgozóiránt, hogy a hallgatóság velünk, öregebbekkelakkor összefogott, itthon maradtés folytatta tanulmányait. A külföldiekszámára is példát mutatott azzal, hogyíme, Sopronban is rend van, és ha visszaakartok jönni, akkor gyertek vissza. Sokanvannak olyanok, akik egy-két hét,egy hónap múlva szintén visszajöttek.Külön örömömet fejezem ki, hogy évtizedek,hosszú évek múltán visszajöttetekti is. Vártunk benneteket, örülünkannak, hogy itt vagytok, és örülünk annak,hogy sok-sok nehézség ellenére jólgazdálkodtatok tálentumotokkal, és ezzelújabb megbecsülést szereztetek azalma maternek. Azt remélem, amit elmondok,abban semmi disszonáns szónincs, legalább is részemrõl szándékosságnincs. Akik itthon maradtunk, a miéletünk sem volt könnyû. Sok tekintetbentalán még nehezebb.Kizárólag magamról néhány szót.Amikor engem ide 1954 tavaszán kineveztekegyetemi tanárnak, akkor márrégen mûszaki doktori oklevelem voltés kandidátusi fokozatom is. Akkor aminisztérium azonnal meg akart tenniigazgatónak. Én kértem, hogy ne tegyék,mert hosszú évek óta nem voltamitt, nem ismerek senkit az oktatók közülúgy, ahogy kellene. Én javasoltam, tegyékmeg igazgatónak Roller Kálmánt.Ne váltsák le azonnali hatállyal HaracsiLajost, hanem tegyék meg igazgatónakRollert, aki már egy-két év óta itt dolgozik,s majd egy év múlva Haracsi Lajostfelmentik, s egy év múlva vállalok melletteigazgatóhelyettesi posztot. Ez hamarabbbekövetkezett, mert 1956. november5-én õ is eltávozott, Tuskó Ferencis, mint másik igazgatóhelyettes,és – a szokásoknak megfelelõen – rámhárult a feladat. Megpróbáltam. Hogymilyen eredménnyel járt, ennek elmondásáranem én vagyok hivatott. Egy biztos.Az akkori helytállásomért semmifélekitüntetést nem kaptam, s – korábbitapasztalatom eredményeként – többszörifelkérésre sem léptem be azMSZMP-be. Emiatt rengeteg olyan gátlásbanvolt részem, ami, ha nem következettvolna be, talán a többi társammalegyetemben hatékonyabb munkát éstöbb eredményt tudtunk volna elérni,mint amit a valóságban elértünk.S nem azért nem léptem be azMSZMP-be, mintha nem tartottam volnamagam szocialistának. Kijelentem,hogy most is szocialista vagyok, csak aszavaknak tudni kell a jelentését.El kell ismerni, hogy a két legegyénibbvonzat a gondolkodás és a tanulás.Ami nekem még az életbõl hátra van,igyekszem gondolkodni és tanulni, ésigyekszem tõletek, fiatalabbaktól sokmindent eltanulni, amire jó szívvelmegtanítanátok.Köszönöm a türelmet, a rektor úrnakkülön köszönöm, hogy szót kaptam.”Grátzer Miklós beszéde a soproniaktalálkozóján – Vancouver, 2002„Tisztelt vendégeink, házigazdánk,kedves barátaim, öregdiákok és soproninagy családunk tagjai itt és szétszórvavilágban!Közel 50 éve vagyunk már együtt, ésma este ismét összejöttünk, hogy megosszukegymással múltunk emlékeit, ajelen valóságát és a jövõ reményeit.Összefoglalhatnám életünk közös állomásait,Sopront, a forradalmat, a menekülttáborokat, újraindulásunk küzdelmeit éssikereit, és mindazt, ami bennünket összefogotta hosszú évek folyamán. Erre a nagyfeladatra nem való ez az est, és így inkábbcsak néhány gondolatot szándékozom veletekmegosztani. Röviden, mert testvéregyetemünk,Heidelberg diákjai, akik nagyonjól tudták az élet és boldogság lényegét,azok úgy fogalmazták meg ezt:Emlékmû Vancouverben. Fotó: Benkô Géza„KURZE PREDIGEN, LANGE WURSTEN”– Rövid elõadás, hosszú kolbász.Tollas Tibor költõnk és barátunkmeglátogatott bennünket itt Vancouverben,azt kérdezte tõlem – tudod,nektek mi a legnagyobb kincsetek soproniaknak?Fejben igen könnyû volt leltártkészíteni ún. kincseinkrõl: Van egykis Magyarországon belénk vert tudásunk,egy adag emigráns-muszáj herkulesiszorgalom és egy szál gúnyánk.„Az, hogy ha kell, össze tudtok fogni,hogy közösen tudtok cselekedni, ha kell,és mindig van valaki, aki a közös szekeretis tolja.” Ezért dedikálta nekünk az estea Westerlandi halászok versét, amit aszétszóródott magyarságnak írt.A westerlandi halászok kénytelenekelhagyni szigetüket és veszélyes idegenErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 359

vizekre menni, és csak közös munkával,egymás támogatásával tudják fenntartanimagukat és életüket.„Westerland küldött idegen vizekreHogy visszatérjél zsákmánnyal teliMert szikláinkon kenyér se teremVess hát magot a zúgó tengerenMelynek hátát ma csónakod szeli.Tartsuk a hálót társak, láthatatlanÍgy fogjuk egymás gyöngülõ kezétS kékülõ szájjal, éhen, félhalottanGyûl már a kincsünk ezüstös szavakbanÉs küldjük keletre, hazám tefeléd.”Egy vancouveri ünnepségrôl. Fotó: Benkô G.Így írta könyvembe: „Miklósnak szeretette,hogy így tartsuk egymás gyengülõkezét” – de ez mindnyájunknak szólt akkoris és talán még jobban ma is.Kedves barátaim, hihetetlen sikeresszakmai munkát végeztetek, s családotalapítottatok a hosszú évek folyamán,de mindig volt energia a sok egyénimunka mellett a közös ügyeinkre.Õszinte köszönet mindnyájatoknak,aki tett, aki ápolta az összefogást, mindazoknak,akiknek szívügy volt, hogy ahálóba gyûljön a közös kincs is.Közel négy évtizede jelenik meg amindnyájunkat összefogó KAPOCS, vannakösszejövetelek, bálok, piknikek,szakestélyek, van a UBC-n székely kapu,vannak szobrok, emléktáblák, magyarcserkészek, van templomunk, és a legfontosabb,mindig van soproni testvérmegosztani örömöt vagy bánatot.Mit tehetünk most, ahogy az évekszállnak felettünk, és a végsõ elszámolásonis gondolkodnunk kellene?Egyszerû, de súlyos felelõsséggel járóválasz talán az lehetne, hogy maradjunkhûségesek önmagunkhoz. Ennélkevesebbet nem tehetünk, mint a „civitasfidelissima” mostoha gyerekei.Ha hûségesek vagyunk önmagunkhoz,akkor hûségesek vagyunk Magyarországhozis, amelynek egy-egy darabkájátmindnyájan magunkkalhordjuk. Akkor hûségesek vagyunkSopronhoz is, ahonnanodisszeánk indult a tûztoronyárnyékából. Akkor az Alma Materhezis, amelynek mi egy erõsnyugati ága vagyunk, talánazért, mert a vasfüggöny innensõoldalán több csapadék ésnapfény jutott, de a törzs és agyökér mindig ott volt és van is.Végül azért, mert az önmagunkhozvaló hûség mindigvisszavezet bennünket egymáshoza baráti szeretet és tiszteletútján és mindahhoz, amiben ideálisanhittünk, amiért kockáztattunk,amiért szenvedtünk, de ami megértést,sikert és megnyugvást is adott.Mi az örökségünk? Szellemi örökségünkÉszak-Amerika erdészetében ésfaiparában elismert, egyedülálló és elvitathatatlan.Sopron cégjel a szakmában,minõséget szavatol és ajtókat nyit meg.De spektrum a szakmán túlra is kiterjed.Van közöttünk bányamérnök, vállalatvezetõ,patológus, geológus, üzletemberés sarkkutató, kultúrmérnök,pap és ornitológus, lelkész, statisztikus,környezetvédõ, ökológus, közgazdász,vállalkozó és térképész, adminisztrátor,televíziós és kohász, tanító, élsportolóés professzor, politikus és sok-sok más.Széles rendet vágtunk… Otthon 35évig vagy semmit, vagy fõleg csakrosszat mondtak rólunk. Az igazság ahold mögött bújkált. Ezzel nem perelünk,életünk ennél zsúfoltabb és tartalmasabb.Ennél sokkal fontosabb az,hogy mi hogyan szeretnénk befejeznitörténelmi munkánkat, amit mi ugyannem kértünk, de amikor a vállunkra adtak,akkor felvállaltuk.Mi milyen elszámolást akarunk adnimagunkról azoknak, akik értékelik azõszinteséget, lényeget, morális helytállástés az eszmei valóságot???1956-ban James Michener, a Pulitzerdíjasnagy amerikai író Andaunál szemtanúkéntnézte a menekülõ exodust. Az„Andaui Híd” könyvében azt írta, hogymég a legedzettebb háborús tudósítónakis nehéz volt nézni ezt a 200 ezresA Hôsök Emlékmûvének koszorúzása Victoriaban. Fotó: archívemberi tragédiát. Nem a menekültektragédiáját, hanem egy országét. Tizenegypéldával próbálja illusztrálni Magyarországvérveszteségét, és elsõkénta soproni egyetem kijövetelét említi.Sajnálja és szégyelli, hogy az USA nemhívta meg õket mint csoportot és irigyeliVancouvert, „What a vital impulseVancouver is going to get”.Lehet, hogy túlbecsülte energiánkatés erõnket, és legnagyobb hatásunk azún. hinterlandban lett, ahová bennszülöttkanadai nem szívesen ment volnadolgozni. De országunk veszteségétsok-sok területen alaposan, reálisan éshozzáértõen értékeli ki.Nagyon szeretném, ha ma Michenerott állhatna a Soproni Egyetem aulájábana mûvészi faragású emléktáblánk elõtt ésolvashatná Vargha Domokos szavait (l.357. oldal).Kedves barátaim, – így leszVeszteségbõl élet,A tragédiából alkotásA széthullásból erõÉs a töredékbõl örökség.Évekkel ezelõtt egy nyári vakációsúton megálltunk egy kis oregonitemetõben. Egy sírnál letettünk egy kisvirágot és elmondtunk egy miatyánkot.Fiam megkérdezte: Ez egy híres embersírja?? Azt válaszoltam: Nem, nem volthíres ember, de annál valamivel több…tisztességes jó ember volt, jó erdész éssoproni öregdiák.Sajnos a sírok szaporodnak. Sorukkezdõdött St. Wolfgangban, de manapságmár az Atlanti-óceántól Vancouverszigetigmind gyakrabban, mint külföldiegzotikus növények bújnak ki aföldbõl.Egyenként mindnyájan megteremtettükörökségünket, közös örökségünk legyentöbb, mint annak sok-sok értékesrészlete. Legyen az, amit Horacius így nevezett:„Exegi monumentum cere perennius”We raised a monumentum moreenduring than bronz. A bronznál is tartósabbemlékmûvet állítottunk.Mondja majd rólunk az utókor:Nagyon jó volt az a vancouverisoproni öregdiák-gárda,tisztességgel helytálltak azéletben, megmaradtak magyarnakés ebben a hûtlen korbanis megmaradtak hûségesnekönmagukhoz.Kedves barátaim, ha továbbrais fogjuk egymásgyöngülõ kezét, akkor ez lesza végsõ valóság.Kívánom Isten áldását és jószerencsét hozzá.”360 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Forradalom vér nélkül, Sopron 1956Faragó Sándor kiállítás-megnyitó beszéde„Tisztelt Polgármester Úr, kedves egykoriTanítványaink szerte e hazából és ahatárokon túlról, Kedves Vendégeink,Hölgyeim és Uraim!Nagy öröm és tisztesség számomra,hogy köszönthetem Önöket itt az Orsolya-téren,a Lábasház elõtt, a „Forradalomvér nélkül, Sopron – 1956” c. kiállításmegnyitóján.A 2006-os esztendõ elhozta számunkraa dicsõséges forradalom 50. évfordulóját,s mint minden évforduló azember életében, gondolkodásra, elgondolkodásra,emlékezésre, emlékeztetésrekésztet.Ennek az emlékezés-ívnek – helyestörténelemszemlélet mellett – nem 1956-tal kell kezdõdnie, és nem is szabad azzallezárulnia. Az 1945-1989 közötti magyartörténelmi drámának 1956 forradalmaugyan a katarzisa volt, de azt érteniés jelentõségét megérteni, önmagában,nemzettörténetünkbõl kiragadva lehetetlen.Az emlékezés akkor váltja kibelõlünk is a megértés felszabadító örömét,ha a történelem folyamának kontextusábahelyezzük 1956-os Forradalmunkatés Szabadságharcunkat.A vesztesen el- és megszenvedettmásodik világháború, az ismételt területvesztések,a minden családot érintõvéráldozatok után, a fogságuk miattapáktól és fiúktól megfosztott családokszenvedései még nem csillapodtak,amikor egy vonzónak ígérkezõ eszmevégletes torzulásai újabb igába hajtottáka magyarok millióinak fejét. Újra a félelem,a rettegés lett úrrá nemzetünkön –a fasizmus után a kommunizmus vészterheskorszaka köszöntött hazánkra.Pedig nem így indult a háború utániélet! A Fordulat Évéig élt a remény városbanés falun, mindenki elhitte a „miénkaz ország magunknak építjük” gondolatátgyárban és a földosztás utániföldeken. A szabad nép azonban szabadongondolkodik, s aki szabadon gondolkozikazt nehéz vezetni. És az eszme,amely egykor kísértetként járta beEurópát, újra kísérteni kezdett, s„tökéletesedõ” módszerei addigra mártöbb mint 20 millió ember életét követelték.A még regnáló Sztálin leghivatottabbmagyar követõi, hazatérve átvettéka hatalmat, s itthon folytatták mindazt,amivel mesterük tönkretette sajátnépét. A dacos munkás, a büszke paraszthamar megtapasztalta, hogy mitFotó: Zétényi Z.nem lehet, legfõképp csak egyfélét szabadtennie és mondania. MegvalósultMadách falansztere, silány kiadásban.Keskeny volt a mezsgye, szûk amozgástér, aki rosszul lépett, aki hibázott,azt a rendszer maga alá gyûrte, eltávolította,vagy megsemmisítette. S amagyar tûrt, nyelt, mert mindig azt kelletttennie, mindig erre kárhoztatták. Adiktatúra kigondolói, mûködtetõi azonbannem ismerték a latin közmondást„Historia est magistra vitae”. S õk nemtanultak a történelembõl: egy elnyomottnép mindig kísérletet tesz a rabigalerázására, mert természete a szabadságvágy,és természetes életformája aszabadság. Csak az önként, éslegfõképp magának alkotott szabályoknakhajtja meg a fejét.A kisemmizés, a sanyargatás, azalapvetõ emberi jogok lábbal tiprása, amegalázottság hatására egyre nagyobberõvel izzott a parázs a hamu alatt.Mindemellett a nép az erkölcsnek azt adegradálódását is megtapasztalhatta aRajk-per kapcsán, ahogy a „forradalomfelfalta gyermekeit”, s amely a vezetõpárt tagságát is rettegésbe taszította ésdemoralizálta. Rajkék rehabilitálása ésaz önvizsgálat is csak felszínes volt ésõszintétlen, ami már nem tudta megállítania demokratizálódás tömegigényéneka robbanásszerû manifesztálódását.Fotó: Zétényi Z.S mint mindig újkori történelmünkben,az újra legfogékonyabbak, akik ajövõjükért – amely egy a nemzet mindenkorijövõjével – szót emeltek, a fiatalok,az egyetemisták voltak. Elindultés egyre terjedt a tiltakozási hullám. Saz erkölcsi tartás nélküli hatalom meghátrált,lebénult, amit az elégedetlen,országnyi nép boldogan használt ki, ssöpörte el elnyomóit. A gyõzelem azonbanfájdalmas volt! Fájdalmas, mert atiszta eszmék ellen utóvédharcot folytatotta gyûlölet, s a gyûlölet agressziót,az pedig viszontválaszt generált. Sortüzekdörrentek, ártatlan emberek estekáldozatul és harcoló hõsök tették életüketa haza oltárára.Budapest forradalmi megmozdulásaivalegy idõben a soproni egyetemi ifjúságköreiben is nõtt az elégedetlenség. Ahagyományok ápolásának tiltása, a kizárások,az Egyetem Bányász és KohászKarainak Miskolcra költöztetése, az otthoniszomorú hírek és a ifjúi szabadságvágyegyaránt elkeseredettséget szított. Aszegedi egyetemisták felhívására Sopronbanis azonnal megalakult a MEFESZ,s megfogalmazta követeléseit. A forradalomgyõzelme után az egyetemi ifjúságSopronban is átvette az intézmény, sõt aváros irányítását. Maga mellé állította arendõrséget, a határõrséget, lefogta a városipártvezetõket és az ÁVH állományát,megszervezte a rendfenntartást, az ellátást,ott volt a gyárakban a munkástanácsokalapításánál, ha kell kenyeret sütöttek,csaknem 150 teherautónyi segélyt,élelmiszert, kötszert, gyógyszertszállítottak a harcoló Budapestre, eligazítottáka menekülõket, lefogták amenekülõ ávósokat.Sopronban – ahogy kiállításunk címe isvisszaadja – vér nélkül gyõzött a forradalomés elindul az új élet. XX. századi történelmefolyamán, 1921 után immármásodszor forrott össze elválaszthatatlanulaz Egyetem és a Város történelme.Ezért is valljuk és hirdetjük büszkén, hogySopron a mi városunk, mi ezért a városértkétszer megharcoltunk. Ezért mondhatomel én itt ezt a köszöntõt. Ezért énekelhetjüktiszta szívvel: „Ha Sopron hív, mi ott leszünk,érette vesszen életünk”.Tisztelt Hallgatóim!Az öröm, a felhõtlen emelkedettségtiszta öröme 50 év elõtt csupán 17 napigtartott, csak addig tarthatott. AhogyErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 361

1848-ban nem gyõzhetett a forradaloma túlerõvel szemben, úgy nemgyõzhetett 1956-ban sem. Miként 1849-ben orosz csizmák taposták porba, magasbaemelt zászlóinkat, úgy 1956-banis orosz tankok dübörögtek a kockaköveken.Megint elbuktunk, s Európa, avilág, ismételten csak szánakozva, tétlenülnézte egy nép haláltusáját.A történelembõl, a „tanítómestertõl”tudható volt, hogy újfent ezrek kényszerülnekelhagyni a hazát, bizonyosvolt, hogy a bukást megtorlás követi, shogy Haynau igazsága – a börtön és abitó – 107 év után megismétlõdik. És arendszerben ez esetben sem csalódtunk!Az orosz tankok árnyékából, afélelemtõl vezérelve kétszázezer emberlépte át a határt, ezrek kerültek börtönbe,s a könyörtelen hatalmi elit többmint 250 embert – köztük a Forradalomemblematikus alakjait, az új júdásokhajdani elvtársait – küldött a halálba.Az orosz lerohanás, a pesti forradalombukásának hírére, az orosz tankokbevonulásakor, a fegyvert fogott soproniegyetemisták jelentõs része – azaz aforradalom itteni vezetõi – ugyancsakátlépte a határt, s ezzel az Egyetem és aváros vér nélküli forradalma is elbukott.Bár bántatlanságot ígértek az Ausztriábanvárakozóknak, a rendszer bizalmitõkéje annyira megcsappant, a hírek olymértékben erõsítették a félelmet, hogya hazatérésrõl való szavazáson a véglegestávozás mellett döntöttek. Ezt amérhetetlen veszteséget, csak az idõ ésa rendszerváltoztatás felszabadító öröme,az újabb kor többé-kevésbé kihasználtlehetõségei tompíthatják csak, de azelvesztett egyes embert, a megannyimindenséget örökre elvették tõlünk. Ésez az, amit talán sohasem lehet megbocsátani.Aztán voltak olyan éveink, amikorúgy tûnt, hogy a Kádár-kor gulyáskommunizmusánakliberális relativizmusamegint eloltja az izzó parazsat. A vezetésselösszekacsintó többség gazdaságialapú megalkuvásával, az erkölcsi igényességhiányával, veszni látszott mindenegykori magasztos cél. A forradalmatmegtagadták, a forradalmárokat lehazaárulózták.Mindenki egy-egy szemvolt a láncban – volt, aki tudatosan,volt, aki ismeretek hiányában. De azt istudni kellett, hogy minden lánc olyanerõs, mint amilyen leggyengébb láncszeme.S szerencsére voltak olyanok is,akik elveikben szilárdan megmaradvaelszaggatták az állampárt láncait, tárgyalásokra,meghátrálásra kényszerítettéka teret veszetett hatalmi elitet.1956 forradalma 33 év után mégisgyõzött – talán csak a valódi katarzismaradt el – kikiáltatott a Köztársaság, aszabad választásokon életre hívott újparlament elindította végre sokat szenvedetthazánkat a tényleges demokráciaútján.Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim ésUraim!Az elmondott történelmi áttekintésseltulajdonképpen leképeztem a kiállításforgatókönyvét, azét a kiállításét,amelyet dr. Tóth Imre, a Soproni Múzeumigazgatója, egyetemünk docense ésVarga Tamás, az Erdészeti Múzeumigazgatója rendeztek. A mûvészetivezetõ Fekete György, egyetemünkemeritus professzora volt, a megvalósításbanpedig Szõke Imrének volttevõleges oroszlánrésze. Talán mondanomsem kell, hogy ennek is, a Város ésaz Egyetem egysége az üzenete. Köszönömelkötelezett munkájukat!A teremben a falak mentén láthatjukaz idézett 45 év nagytörténelmének dokumentumait,relikviáit, középütt pediga város és az egyetem történelménektárgyiasult emlékeit.Tisztelt Ünneplõ Közönség!Ha múzeumról hallunk, akkor általábana régi, az ódivatú, az elmúlt jut mindenkinekaz eszébe. De ne feledjük,hogy ide csak az érték, az iránymutató,a tanulságos kerül, minden másnak aszeméttelepen, vagy az égetõmûben ahelye!Múzeumban beszélni 1956-ról, tehátannyit tesz, mint régirõl, de értékrõl,iránymutatóról szólni, s ez a kiállításazt teszi. Kérem, eszükkel értsék, és szívükkelérezzék az alkotóknak, de mindenekelõttaz általuk megidézett történelemikornak minden üzenetét. Tudatosítsákmagukban és hirdessék, hogyabban a fél évszázadban, történelmimércével mérve az a 17 nap volt a legtisztábbés az utókor számára feltételnélkül vállalható idõszak.Kedves Barátaim!Ötven év, az két emberöltõ! Hazánklakosságának döntõ többsége azokbana dicsõséges napokban apró gyermekvolt, illetve azt követõen született. Számukra,számunkra 1956 már nem személyesélmény, hanem történelem.Történelem, mint a Honfoglalás, az Államalapítás,mint Dózsa Parasztháborúja,a Rákóczi Szabadságharc, vagy az1848/49-es Forradalom és Szabadságharc.A mi generációink a történelemórákonmindezekrõl tanultak, de csaka rendszer ideológiai alapjain. 1956-ota mi tankönyveink ellenforradalomkéntjelezték, résztvevõit, pedig ellenségkéntállították be. Pedig az emberekzöme azokban a napokban a forradalomoldalán állt, azonosult a forradalommal,tehát az egész nép ellenségevolt önmagának. A hazugságok adialektika jegyében ilyen furcsa magyarázatoteredményeztek. Ez az ellentmondásfolyamatosan ott feszülttudatunkban.Az is sajátságos volt, hogy az akkoritörténetírásnak sohasem a gyõzelem,hanem mindig a bukás bemutatása volta fontos. Mert a nemzet gyõzni mindigösszefogással gyõzött, a bukást, pedigmindig a széthúzás és az idegen hatalmakelõtti kényszerû behódolás jelentette.A nemzettudat elmélyítése, igaziértékeink ápolása, a függetlenség hirdetésenem volt összeegyeztethetõ aproletár internacionalizmus szovjetmintájú értelmezésével. És nemcsak1956-ot nem lehetett ünnepelni, de1848-at sem, mert túl sok volt az áthallás,a történelmi párhuzam. A rendszerfélt – mert akinek nem tiszta a lelkiismereteaz fél – és volt is mitõl félnie!1989-ig kellett várnunk, míg betelteknapjai.Kedves Kiállítás-látogatók!Legyen ez a kiállítás a Forradalomdicsõ napjainak mementója, emléke annak,hogy egy nép 50 éve lerázta a rabigát,példát mutatott Európának, a világnakszabadságvágyból, hazaszere-tetbõl,összefogásból. De legyen hosszanés erõsen intõ jel is: az elnyomásnak, ademokrácia lábbal tiprásának, a megfélemlítésnek,a bosszúnak és a gyilkosságoknakaz idõszaka nem olyan távoli, sakként értékeljük, ahova sorolandó, a362 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

magyar történelem könyvének legsötétebblapjaira. Óhajunk pedig csak egylehet, soha meg ne ismétlõdjék! Ismertessükmeg és értessük meg ezt gyermekeinkkel,unokáinkkal! Ha megtesszük,az lesz 1956 végsõ gyõzelme!E kiállítás a soproni 1956-os jubileumimegemlékezés-folyam elsõ eseménye.Megragadom az alkalmat arra,hogy hívjam és várjam Önöket október23-án, hétfõn 17.00 órakor az Egyetemre,emlékmûavató ünnepségünkre, aVárosnak ugyanaznap 19.00 órakor aHûségzászlónál tartandó megemlékezésére,majd pedig október 24-én, kedden10.00 órakor a GYÍK-ba, az egykoriSOTEX Kultúrházba az egész napos,gazdag programú ünnepségeinkre.Ünnepeljünk, legyünk együttEgyetem és Sopron e felemelõ napokban,mint tettük azt 1956-ban.Ezen gondolatok jegyében a „Forradalomvér nélkül, Sopron, 1956” kiállítástmegnyitom.”EmlékmûavatásNagy László erdõmérnök az 1956-os MEFESZ Intézõbizottság tagja„Tisztelt Ünneplõk!Hölgyeim és Uraim!Az ötven évvel ezelõtt történtekreemlékezünk. Ötven év a világmindenségmércéjével mérve rendkívül rövididõ. A mi életünknek azonban a kétharmada.Ötven évvel ezelõtt negyedéves erdõmérnök-hallgatókénta MEFESZ Intézõbizottságtagjaként aktív részese voltama történelmi eseményeknek.A többségében munkás- és parasztszármazásúfiatalokból álló diákságösszefogott, megfogalmaztuk követeléseinket.A SOTEX kultúrházban 1956. október22-én megtartott nagygyûlésen kimondtuk,hogy elegünk van a sematikusifjúsági szervezetbõl, s megalakítottuk azEgyetemisták és Fõiskolások EgységesSzervezetét, a MEFESZ-t. Azt is kimondtuk,hogy a rendszerrel elégedetlenek vagyunk,egy igazságosabb, demokratikus,független Magyarországot akarunk.A városban gyorsan elterjedt a hír,hogy az egyetemisták megmozdultak.Másnap az „EGYÜTT A LENGYELEK-KEL!” jelszó alatt a városon fegyelmezettenvégigvonuló hallgatók sorai erõt,határozottságot és elszántságot tükröztek.Kiállásunkkal elnyertük a sopronilakosság együttérzését.A napokban elhangzó beszédekbõlsok mindent fognak hallani ezekrõl anapokról, mint ahogy már hallottak isaz imént kedves évfolyamtársam visszaemlékezésébõl.– Ott voltunk mindenhol, ahol tennilehetett.– Ott voltunk a gyárakban, az üzemekben,– a pékségben és a boltokban,– a rendfenntartásánál, együttmûködtünka rendõrséggel, határõrséggel.– Ott voltunk a segélyek fogadásánálés továbbszállításánál.– Ott voltunk a város minden pontján,és a környezõ községekben is.Mi tettük azt, amit a szívünk diktált,lelkesen, fiatalos lendülettel. Fegyelmezettmagatartásunkkal megõriztükEgyetemünknek, Sopron városának éskörnyéknek nyugalmát.Mikor azt hittük, hogy minden rendbenvan, gyõzött a forradalom, akkorkövetkezett november 4-e. Az orosztankok megállítására szervezett reménytelenkísérlet után olyan történt,amire senki sem számított. Az oktatókmajdnem fele, a hallgatók döntõ többségeAusztriába menekült, elhagyta azországot. Az erdõmérnök-hallgatók közülaz elsõ napokban alig néhányan tartózkodtunkSopronban.Én itthon maradtam. Az ünnepségsorozatalkalmával megszólaló társaim felekülföldön él. A Sopronban maradottaknaka helyzet felmérése után elsõdolguk volt– az Egyetem és a kollégiumokõrzése, az illetéktelenek távoltartása,– a segélyként beszállított anyagoktisztes számbavétele és átadása,– az egyetem területén található katonaifelszerelések, fegyverek és lõszerekösszegyûjtése,– az elmenekült társaink értéktárgyainakfelmérése, megõrzése, átadásahozzátartozóiknak.Az itthon maradt hallgatóság összefogásáraújra szerveztük a MEFESZ-t. Évfolyamomképviselõjeként az erdészek öttagúvezetõségének tagja voltam.Az oktatás megindítása, a félév befejezése,az évvesztés elkerülése érdekébentanáraink határozott lépéseket tettek.Fennállt a veszélye annak is, hogya rendkívül alacsony hallgatói létszámmiatt a bányászokhoz hasonlóan azerdõmérnökképzést is más városba helyezik.Ezért oktatóink a tanítás mielõbbimegkezdése mellett foglaltak állást.A MEFESZ állásfoglalása ettõl annyibantért el, hogy amíg a munkásság nemdolgozik, az egyetemi ifjúság sem lehetsztrájktörõ. Végül az oktatás nem szabályoselõadások, hanem a tanszékekentartott beszélgetésék formájábankezdõdött meg november 12-én. A kiesettidõ pótlására a létszám állandóváltozása miatt a tanítási tervet többszörát kellett dolgozni, és a vizsgahónapotfebruárra halasztani.Novemberben több megrázó esetnekvoltunk tanúi. Gondot jelentett az elmenekülttársaink hozzátartozóinak fogadása.Információra éhesen, titkolt reménnyelérkeztek Sopronba – háthavisszajött gyermekük. Legtöbbször azon-Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 363

an csak az általunk gondosan megõrzöttszemélyes tárgyakat és felszereléseket vihettékmagukkal. Nem szívesen emlékezemazokra az érzelmi megnyilvánulásokra,amelyeknek egy-egy ilyen találkozásalkalmával részesei voltunk.Fontosnak tartottuk az Ausztriábanlévõ oktatóinkkal és társainkkal felvennia kapcsolatot. Többféle módon próbálkoztunk.Illyés Benjamin és SzilágyiIstván évfolyamtársammal magam isjártam a Ferienhort-i táborban. Hazanem hívhattunk senkit, mert nem tudtuk,hogy milyen sors vár ránk, de megakartuk mutatni, hogy vissza is lehetjönni. Velünk hat társunk, az év végéigpedig, mintegy száz erdõmérnök-hallgatóérkezett vissza Sopronba.Január 1-jén 150 hallgatóval és 20oktatóval elindult Liverpoolból az a hajó,mely Kanadába vitte barátainkat.Néhányan Európában maradtak. Sopronbanaz elsõ félév anyagából 170erdõmérnök-hallgató tett vizsgát, így azoktatók többségével és a hallgatói létszámfelével az Alma Mater Sopronbanmaradt.1956 õszén a történelem esélyt adotta fiatalságnak arra, hogy bizonyítsa hazaszeretetét,hitét, emberségét és tenniakarását. A forradalom leverése utánmindenkinek döntenie kellett: megyvagy marad. Ki-ki döntött, s viselte adöntése következményeit.Mi, akik itthon maradtunk elismerjük,hogy nem volt könnyû feladat a világmásik felén, családtól, barátoktól,ismerõsöktõl távol helytállni, egzisztenciátépíteni, tekintélyt, elismerést szerezni.A soproni sokoldalú és alapos képzésbizonyára segített ebben. Tudom, hogya Kanadában végzett 140 erdõmérnöksokat tett az ottani erdõgazdálkodásszínvonalának javításáért.Azonban 1956 végén, Magyarországon,Sopronban maradni, itt becsületesenélni, és dolgozni sem volt veszélytelenés egyszerû feladat. Nem tudtuk ésnem tudhattuk, hogy a hatalom milyenparancsot ad, kire, milyen sors vár. Oktatóinkforradalom alatti korrekt magatartása,majd késõbb határozott és bátor kiállásais hozzájárult ahhoz, hogy keménymegtorlás nem következett be. Tanulmányainkatbefejezhettük, a diplomát valamennyienmegszerezhettük, és az országkülönbözõ pontjain szolgáltuk hazánkatés a magyar erdõgazdálkodást. Az 56-osjelzõt viszont viselnünk kellett.Ma, ötven év után többen eljöttünk,hogy emlékezzünk.Kegyelettel szeretnék megemlékezniazokról az oktatóinkról és társainkról,akik már nem lehetnek közöttünk. Azégi vadászmezõkön biztosan figyelnekbennünket, és valószínû örömmelnyugtázzák, hogy az egyetem, a városméltóképen emlékezett meg róluk is.Együttérzéssel köszöntöm azokat is,akiket egészségi állapotuk akadályozottmeg abban, hogy eljöjjenek.Mi pedig, akik itt vagyunk, jelezzük,hogy egyre fogyatkozva még vagyunkés õrizzük a lángot, azt a szellemet,amire a selmeci örökségünk, a sopronineveltetésünk, a forradalmi múltunk tanítottbennünket. Olyan idõszak tanúivagyunk, melyre büszkén emlékezhetaz egyetem, Sopron városa és az egészország.E felavatásra kerülõ emlékmû méltóntiszteleg a dicsõ forradalom elõtt, semléket állít minden résztvevõnek.Grátzer Miklós beszéde*1956-nak számtalan emlékmûve van.Mindenki aki átélte, a szívében hordjatalizmánként ezt az embert formáló éséletalakító élményt. Legyen ez az emlékmûmindnyájunk közös talizmánja:az égõ õrtüzek, pislákoló lángok és akihûlõ hamu közös csiholója. Találjonitt pihenõhelyet minden szép, jó és tiszta,ami megmaradt bennünk: amíg azélet keresztül-kasul vágott ösvényeinküszködtünk. Mint történelmi viharokhajótöröttjei, tegye ide a közös emlékeitnemzedékünk, a féltve õrzött lelkimorzsákat és életutunk alkonyán amegértést.Ez az emlékmû azonban nem értünk* Felovasta Szépligeti Mátyás természetvédelmimérnök-hallgató (képünkön)van, hanem a jövõnek szól. Emlékeztesseaz új generációkat, hogy ‘56-bancsak egy igaz, becsületes út volt, és azAlma Mater azt választotta.Emlékeztessen az áldozatokra! Nemcsakazokra, akik testben, de azokra is,akik lélekben haltak meg.Emlékeztessen a szenvedésre! Szétszakadtcsaládokra, kisiklott életutakra,meg nem született gondolatokra és megnem álmodott álmokra.Segítsen a gyógyulásban! Nemcsak asebek úgy-ahogy behegedésében, hanemaz újrafertõzés megakadályozásában.Buzdítson kötelességtudásra ésmunkára, hogy ‘56 célja és eszmeitartalma maradéktalanul megvalósuljon!És végül sugározzon reményt, hogya minket követõ nemzedékek is átérezzék,és magukénak vallják legtisztábbforradalmunkat!364 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Faragó Sándor rektoremlékmûavató beszéde„Tisztelt Polgármester Úr, Képviselõ Hölgyekés Urak, Tisztelt Püspök Úr, TiszteletesUrak, Kedves Egykori Tanítványainkszerte e hazából és a határokon túlról,Szeretett Városunk Polgárai, EgyetemiPolgárok, Hölgyeim és Uraim!A készülõdés izgalma a beteljesülésbenoldódik fel ma este itt nálunk, a Nyugat-magyarországiEgyetem soproni kampuszában.Hosszasan és szeretettel készültünkerre a napra, mint a tisztalelkûgyermek az ünnepre, mert 1956 tisztalelkûforradalmára csak kitárt szívvel ésemelkedett lélekkel lehet várakozni.Az ember történelme folyamán valamiképpenmindig küzdött az emlékezésés a feledés ellentétének feloldásával.Hamar rájött arra, hogy az emlékezetfenntartásának leghatásosabb módja aszemélytõl független emlékeztetés. Emlékeznia bátorságot igénylõ dicsõ tettekre,vagy a közösség számára példát adó, ezáltaltiszteletet parancsoló személyekrelehet. Dicsõ tettekre emlékeztettek Altamira,vagy Lascoux rituális barlangrajzai,Babilon, Egyiptom, Hellasz, Róma emlékoszlopai,piramisai, szobrai, diadalívei.Emléket állítani mindenkor az alattvalók,illetve a tisztelgõ utókor feladatavolt. Gyakorta megesett, hogy az emlékmûvön,a szobron megjelenített személyvagy esemény, nem volt méltó amegörökítésre. Ilyenkor jobb esetbendíszítõ elemként maradt fenn az alkotás,de az objektív utókor olykor kegyetlenmódon megsemmisítette azt.Csak a közakarat tudta elérni, hogy avalóban értéket közvetítõ emlékmûvekmegmaradjanak.Így maradt fenn Botanikus Kertünkbenaz Ágfalvi Csata emlékmûve – amelynélünnepségünket kezdtük – annak ellenére,hogy a Rákosi-, majd Kádár-rendszerbenaz 1921-es helytállás felemlítéseis tilos volt, s e vitathatatlan hazafiúi cselekedeteta nacionalizmus szimbólumánaktekintették. Feloldhatatlan konfliktustjelentett a hatalom számára az, hogy Sopronmagyar maradt, a hazájukat szeretõfelkelõk, köztük egyetemünk akkori hallgatóielszántságának, Machatsek Gyulaerdõmérnök-hallgató és Szecsányi Elemérbányamérnök-hallgató életáldozatánakvolt köszönhetõ. Az emlékmû környékétbenõtték a fák – mert úgy kellettlennie – s csak lopva-bújva lehetett megpillantaniés tisztelettel fõt hajtani a hõsökemléke elõtt. Értetlenül álltak az emberekaz aula I. világháborús emléktáblája elõttis. Vajon mit jelent, hogy 1914-1921? AFõiskola számára ugyanis az emléktáblánis szereplõ két mártír miatt 1921-benfejezõdött be az I. világháború. Egyedülitt Sopronban – gyõzedelmesen!Miért is beszélek minderrõl? Mert aközemlékezetet nem lehet kordában tartani!Nem véletlen, hogy 1956. október22-én – a SOTEX-beli nagygyûlés éjszakáján– amikor példaképeket kellett aforradalmi ifjúságnak választania, a példanem lehetett más, mint MachatsekGyula és Szecsányi Elemér hazánakszentelt életáldozata. Ezért gyülekezettaz egyetemi ifjúság aznap éjjel, majd 23-án este, a Gerõ beszéd után is, azÕrtüzek emlékmû körül. A megemlékezéseka példaadást erõsítették, ahogyazoknak a jelképeknek a kifüggesztéseis az egyetem fõépületének homlokzatára,amelyek az ugyancsak a hátterébeszorított 1848-as forradalmat idézték. Hiszenkezdetektõl fogva a szabadság ésfüggetlenség – ezt idézte Petõfi képe –és a Köztársaság – ezt jelképezte a Kossuth-címer– voltak az ifjúság legfontosabbkövetelései.Most, forradalmi visszaemlékezésünkkore képek, e szimbólumok visszakerülteka fõépület homlokzatára, idézve,hogy a mai nemzedék is azonosul az akkorigondolatokkal.Tisztelt Ünneplõ Közönség!Boldogabb korban nem haboztak emléketállítani a hõsöknek. 1932-ben elkészültaz Õrtüzek emlékmû. Akkor tudták,hogy mivel tartozik az utókor az áldozatokért.Ötven évvel ezelõtt, az 1921-esidõkhöz hasonló, történelmi jelentõségûnapokat élt meg az Egyetem. Ésakkor is az ifjúságé volt a kezdeményezõ,a vezetõ szerep. HallottukGrátzer Miklós és Nagy László szavait, alegautentikusabb gondolatokat, hiszenaz akkori tettek formálói tollából, ajkárólhangzottak el. A Forradalomgyõzelme és boldogságos 17 napja ittSopronban vér nélkül zajlott. Köszönetezért azoknak a hallgatóknak és tanáraiknak– ez áll egyébként az emlékmûtalpazatán is –, akik hazaszeretetükreépítkezõ elszántságuk mellett mélységes– életkorukat meghazudtoló – bölcsességrõl,felelõsségérzetrõl tettek tanúbizonyságot.Így maradhatott a Forra-Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 365

dalom Sopronban is makulátlan tisztaságú,ezért emlékezhetünk mi itt most valamennyienbüszkén.Közülük sokan itt állnak velünk a felavatandóemlékmû körül. Talán kissé fáradtabban50 év valamennyi terhétõl, deugyanazzal a fiatal lelkülettel, ugyanazokkala csillogó szemekkel. Fájdalom, sokannem lehetnek velünk, mert vagy máraz örök vadászmezõkrõl tekintenek leránk, vagy a betegség – mint Grátzer Miklósesetében –, vagy a távolság jelent márakadályt. De biztos vagyok benne, hogylélekben most valamennyien itt vannakvelünk.Tisztelt Firmáink!Hálás szívvel köszönünk Nektek mindent!Köszönjük, hogy voltatok, köszönjük,hogy vagytok nekünk! Köszönjük,hogy most, itt lehetünk Veletek! Köszönjük,hogy a Forradalom napjaiban példátadtatok szabadságvágyból, hazaszeretetbõl,és azóta is fenntartottátok a reményt,mert valamennyi forradalmár e hazábanfenntartotta egy nép, egy nemzet reményét.Mert reményre szükség volt itt, hiszennovember 4-e után e népnek semmi másnem maradt, mint abban reménykedni,hogy egyszer eljön majd az a kor, amelybenmegvalósulnak 1956 célkitûzései,1956 eszméi.Nekünk, fiatalabb generációnak, akiktán meg sem születtünk akkor, vagy éppennyiladozott értelmünk, csak a rendszerváltoztatásután nyíltak meg az információazon csatornái, amelyekbõl végremegismerhettük 1956 forradalmánakigazságát. S a megismerés, a felismeréskatartikus volt. Katartikus és megdöbbentõ,hogy miként lehetett a Forradalomrólannyi hazugságot terjeszteni, majdan pedighogyan lehetett mindent elhallgatniés mindenkit elhallgattatni. A félrevezetett,megcsalt ember dühe munkált sokunkban.Pedig a forradalom napjaiban a többségegy oldalon állt, ily módon a bukásután egy egész nemzetet lehetett volna –a hatalom kedvelt szóhasználatával – ellenforradalmárnaktekinteni. Tudathasadásosállapot volt, nem vitás! Az igazságazonban mindig ott volt eltemetve százezrekszívében, s csak arra várt, hogy –szunnyadó parázsból lángra lobbanva –szembesítse a hazugságot önmagával ésleszámoljon vele.Temérdek szenvedés, 350 ember mártíriuma,ezrek bebörtönzése, sok tízezermegnyomorítása és 200 ezer ember emigrációjaszegélyezte ezt a modern,kádárista Via Appiát. 33 évnek kellett eltelnie,hogy a láng újra lobogjon, hogy azigazság gyõzelmi esélyének távlatai megnyíljanak.A Teremtõ igazságot szolgáltatott a történelemben.Azon a napon, amikor NagyImre és mártírtársai – rehabilitációjukatjelentõ – bírósági felmentése történt,amely egyúttal a Forradalom elismerésétis jelentette, azon a napon fejezte be dicstelenföldi pályáját hóhérjuk is. Akkor egykorszak lezárult, egy rezsim – amely hazugságokés a gyilkosságok árán kerülthatalomra és regnált 33 évig – megkaptaa halálos döfést. Borzalmas tetteik súlyátmég az sem kisebbíti – ahogy azt újabbanegyesek szeretnék láttatni – hogy viszonylagosjólétet biztosítottak e hazában.Az nem lehet, hogy még egyszerilyen megtörténjen nemzetünk történelmében!„Az nem lehet, hogy annyi szív hiábaonta vért, ’S keservben annyi hû kebelszakadt meg a honért”.Tisztelt Ünneplõ Közönség!A Forradalom 50. évfordulóján egyenesenkötelességünk, hogy immár történelmitávlatból, égbe mutató jellel ismerjükel a megigazulást. Egy emlékmûneklegfontosabb funkciója, hogy a dicsõ történéseketmagasztalja és eltántorítson adicstelenségektõl. 1956 forradalma általában,de itt Sopronban is, dicsõséget szerzetta magyar névnek, így a legméltóbbarra, hogy maradandó jelkép emlékeztesseaz utókort dicsõ 17 napjára. Fájdalom,amiért erre csak most kerül sor – de mostsor kerül rá!Kanadai hallgatóink 15 éve ajándékozottfaragott emléktáblája, az 5 éve avatott– a Forradalmi Bizottság székhelyének falánelhelyezetett – márványtáblánk után,Soltra E. Tamás szobrászmûvész, egyetemünkmûvésztanára álmodta, formáztakõbe és bronzba a Forradalom, a soproniforradalom, az egyetem forradalmánakallegóriáját.Ahogy ünnepségeinknek általában,1956-os emlékmûvünk elhelyezésénekés üzenetének is megvan a maga szimbolikája.Az elhelyezés üzenetét a magam gondolataiból,a szobor szimbolikáját SoltraE. Tamásnak egyetemi újságunkban, azAlma Materben közölt mondatai alapjánosztom meg Önökkel.Az emlékmûnek – miként az ágfalvicsatára emlékezõ Õrtüzek emlékmûnek –az Egyetem kertjében kell lennie. Ahogyamaz 74 éve itt idézi Sopron 1921-es dicsõségesnapjait, s a fõiskolások helytállását,véráldozatát, úgy Sopron, egyetemistákáltal vezetett 1956-os forradalmát magasztalóemlékmûnek is itt kell lennie. Akerítésen belül mindkettõ, hiszen ezeklegszentebb emlékeink, de átlátható kerítésenát, kivilágítva, jól látható módon,Sopronnak átnyújtva, hogy mindkét történelmiléptékû esemény, mindkét emlékmûmindnyájunké, soproniaké. Mert aXX. században kétszer forrott össze azEgyetem és Sopron neve, 1921-ben és1956-ban. Ekkor vált eggyé, elválaszthatatlannáaz Egyetem és a Város. Sopronnélkül értelmetlen errõl az egyetemrõlbeszélni, Egyetem nélkül pedig Sopronnem ez a város lenne.366 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Ennek a vérrel is megerõsített szövetségnekmásodik emlékmûvét avatjuk ma,Tisztelt Ünneplõ Közönség!Az 1956-os emlékmû mérete és elhelyezésea fõépülethez viszonyítva, éppen azÕrtüzek emlékmû tükörképe. Az ÁgfalviCsatában kikényszerített és gyõztes népszavazásnapját – amikor kivívta a Város aCivitas Fidelissima címet – a város ünnepévéemeltük, amire büszkék vagyunk mindnyájan,emlékmûvét büszkén vállaljuk.Az új monumentum helyének üzeneteaz utókornak, az Egyetem és a Város polgáraiszámára egyértelmû: 1956 forradalmánaksúlya a város történelmében megegyezika magyar hazát megtartó történelminapok súlyával. Sopron mindkétszerpéldát adott a nemzetnek, s mi mérhetetlenülbüszkék vagyunk arra, hogy azegyetemi polgárok mindkettõben oroszlánrésztvállaltak.A választott hely utolsó üzenete, hogybeépül, szervesül a sok évtizedes botanikuskerti miliõbe. Mintha mindig is itt álltvolna! Való igaz, a forradalmárok szívében,s mindazok lelkében, akik tudták,tudhatták az igazságot, ez az emlékmûmár régóta itt áll, csak Soltra E. Tamásmost adott neki látható testet.Az emlékmû – amelyrõl mindjárt lehulla lepel – egyik szimbolikája a fa,aminek van gyökere, van törzse, de kibontakozhat-ea koronája? Függõlegestagolása a történelmi folyamatosságrautal. A bronz alak a minõségi emberi létörök küzdelmét mutatja, ahogy Soltramondja: „Az ember küzdésre van teremtve...”.E mérhetetlen küzdésnek atematikusságát egyedül az 1956-os évszámjelzi.Mint minden jó alkotásba, a szemlélõdõebbe az emlékmûbe is beleláthatjaa maga Forradalmát, a maga1956-érzését. Számomra a kõoszlop aszabadságot, a rodéziai gránit keménységea szabadságeszme örökkévalóságátjelenti. A gránitba szervesültembertest, az ember–szabadság viszonybonthatatlanságát igazolja – azember lételeme a szabadság. Ha asziszüphoszi megharcolt vágy nemtartaná ébren mindig a szabadságot,akkor az egész lét összedõlne. 1956forradalma is egy test volt a szabadsággal,véresen megküzdött erõfeszítésannak megtartásáért. Egy test ésegy lélek. A forradalom elbukott, torzómaradt – ezt is jelzi az emlékmû –,ám így, beteljesületlenül is, a szabadságeszméjével összeforrott, égre mutatómementóként, örök emlékezésreinti az utókort.Tisztelt Vendégeink!A leleplezés után a történelmi keresztényegyházak fõpapjai, papjai megáldjákaz emlékmûvet. Ez is szimbolikus, mintma este oly sok minden! 1956 üzenete azegyüvé tartozás, az egymásért küzdés, azönfeladó életáldozat, a megbocsátás, aszeretet határtalan megnyilvánulásánaküzenete. Ezt az üzenetet, Krisztus üzenetét– akarva, akaratlanul – terjesztették1956 forradalmárai, azt az üzenetet,amelyre keresztény, európai és magyarkultúránk, egész európai és magyar létünképül. Ennek a szeretetüzenetnek amegerõsítését adják majd az áldások!Tisztelt Soproni Polgárok, Kedves Barátaim!Õrizzük 1956 örökségét, nemzetünktörténelmének egyik legtisztább, legvállalhatóbbüzenetét. Legyen ez a hely a városegyik zarándokhelye, ahová jó ellátogatni,ahol az árnyas fák alatt jó megpihenni,meditálni, visszarévedni a múltbavagy tervezni a jövõt. Azt a jövõt, amelymind az egyén, mind az egész magyarnemzet számára csak 1956 szabadságeszméinekvisszafordíthatatlan, véglegesgyõzelmével és érvényesülésével leszboldog és élhetõ.Köszönöm figyelmüket, Jó szerencsét!”„Az 1956. évi forradalom és szabadságharc munkásságomban és életemben”címû pályázat eredményhirdetéseA kiírásra a következõ dolgozatok érkeztek be:1. „Negyedéves voltam” (Dr. Kassai Imre – Zalaegerszeg) (A pályázatból részleteket közölt az E.L. októberi száma)2. „Széptevés nélkül, ahogy megtörtént” (Takáts Imre – Verõce)3. „Levél” (Dobay Pál – Esztergom)4. „A szappan” (Pápai Gábor – Budapest)5. „Márciusi ifjak” (Dobay Pál – Esztergom)A fenti felsorolás egyfajta „erõssorrendet” is tükröz. A bírálat azonban megállapítja, hogy a dolgozatok – talán az elsõkivételével – a korról valóban csak epizódokat, egy-egy felvillantást adnak. Ez alól kivétel a második pályamû lehet.Összességében a pályázat kiírása csak részben érte el célját. Az Erdészettörténeti Szakosztály mindenesetre köszönetetmond a pályázóknak, hogy életük ezen részét megörökítették, illetve itt közzétették.Oroszi SándorszakosztályelnökErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 367

Volt diákjaink adományaiAz adományozó Ötvös ImreEgyetemünk elõdje – az ErdõmérnökiFõiskola – Kanadában és az Egyesült-Államokban élõ 1956-os diákjai adományokkalsegítik az Alma Mater Botanikuskertjét.Felajánlásaikat ezúton is szeretnénkmegköszönni! Köszönjük a BotanikusKertet féltõ aggódást, gondoskodást éssegítséget!Köszönjük Ötvös Imre és társai adományait,Palkovics János és társai BotanikusKertünk javára létrehozott alapítványánaktámogatását, valamint PintérLászló önéletrajzi könyvének eladásábólbefolyó bevételének felajánlását.Támogatásaikat, az oktatást és az ismeretterjesztéstszolgálva, növényektáblázására fordítjuk.Táblákkal látjuk el a Botanikus Kertbentermészetes úton megtelepedettzuzmókat, mohákat, gombákat, lágyszárú növényeket, a Külsõ Kert 1960-asévek óta folyó telepítéseit, és pótoljuk arongálásoknak áldozatul esett táblákat.A Botanikus Kert számára ezen adományoknagy segítséget nyújtanak, hiszencsak a Botanikus Kert legszükségesebbfenntartási és fejlesztési munkáit tudjuka megmaradt munkaerõvel ellátni. Ezenfelüli feladatainkat pályázatokból ésbevételeinkbõl végezzük el.Eddig közel 600 db gravírozott, barnáraeloxált, akáckaróval ellátott alumíniumtáblát helyeztünk ki. Ezek a táblákidõjárásállók, és remélhetõleg nemlesznek a rongálók áldozatai.Emlékpadok a Botanikus Kertben2006. október 23-án a Nyugat-magyarországiEgyetem Botanikus Kertjébenkét emlékpad került kihelyezésre. Azemlékpadokat a Botanikus Kertvezetõinek és a Kert fejlesztésében – az1923-1973 közötti idõszakban – tevékenyenközremûködõk munkájának elismeréséreállítottuk.Kiss Vilmos Lajos kertészeti fõintézõ1923-tól és 1953-ig volt a Kert vezetõje.Vezetése alatt valósult meg a HonvédFõreáliskola parkjának botanikus kerttéalakítása. A munkálatok Fehér Dániel, aNövénytani Tanszék, majd Intézetvezetõjének tervei alapján történtek.Közremûködõ segítõk Sommer Gézaerdõmérnök és Bessenyei Zoltán kertészetiintézõ voltak. Szentistváni Aladárerdõmérnök a sziklakertek kialakításátirányította. A nehéz idõszakban végzettmunkájuk eredményeként a BotanikusKert országosan is jelentõs gyûjteménnyévált.1953-tól 1956-ig dr. Tuskó Ferenc – anövényföldrajz, dendrológia oktatója –a Botanikus Kert igazgatója. Munkáját1955-tõl dr. Csapody István segítette.Az 1957 és 1973 közötti idõszakban aKert jelentõs fejlõdésen ment keresztül.Területe kibõvült, így mára bruttó területe17,2 hektár. Ebben az idõszakbanaz új területeken kezdõdött meg azÉszak-Amerika és Kelet-Ázsia mérsékeltégövi területeinek növényeit bemutatógyûjtemények kialakítása. A terveketdr. Vancsura Rudolf készítette és a fejlesztésekbenmint kertvezetõ is tevékenyenrészt vett. A munkákat a NövénytaniTanszék is segítette, melynekvezetõje akkoriban dr. Nemky Ernõvolt. A Tanszék munkatársai közül dr.Gencsi László és Bolgár Józsefné dr.vett részt a munkálatokban. Jelentõsmunkát végzett Agócs József, többekközött a Felsõ Kert sziklakertjének kialakításábanvett részt.Az 1963-1967, illetve 1972-1973 közöttiidõszakban a Botanikus Kertvezetõje dr. Barabits Elemér volt. Nevéhezfûzõdik a régi vagy alsó Kert átalakítása,valamint a Kert lombos örökzöldés nyitvatermõ állományának jelentõsfejlesztése.Napjainkban a Kert szintén rendkívülnehéz körülmények között mûködik.Reményeink szerint azonban ezeka körülmények nem vezetnek a BotanikusKert leépüléséhez!Dr. Kocsó Mihálya Botanikus Kert vezetõjeÖtvös Imre az emlékpaddalBalról: Kocsó Mihály, Faragó Sándor, Ötvös Imre és Bartha Dénes368 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Ifj. Sarkady Sándor könyvtári fõigazgatóbeszéde a HûségkútnálIfj. Sarkady Sándor beszédét tartja. Fotók: ForestPress„Tisztelt emlékezõk!Ma a megmaradt hazában, a Kárpátmedencében,és szerte a világon, aholmagyarul beszélnek, az 1956-os forradalomés szabadságharc 50. évfordulójáraemlékeznek. Emlékezzünk mi is azokra afiatalokra, diákokra, munkásokra, katonákra,határõrökre, akik 1956-ban nemetmondtak a kommunista diktatúrára, nemetmondtak a hazugságra, és hittek szenteszméik megvalósulásában. Hittek egyjobb, egy boldogabb életben, hittek egyszabad, független, demokratikus és semlegesMagyarország megteremtésében.Pontosan 50 évvel ezelõtt a sopronifõiskolás és egyetemista fiatalok némafelvonulása zajlott le Sopronban a „Hûségvárosában”. Kart-karba öltve, 8-as sorokbanmeneteltek. A néma tüntetés - azazt átélõk szerint – még nagyszerûbb hatássalvolt mindenkire, mint bármily hangostüntetés. A fiatalok elöl egyetlen táblátvittek, rajta a felirattal „Együtt a lengyelekkel”.Ezzel fejezték ki szolidaritásukata testvéri lengyel nemzet nagyszerûmegmozdulása iránt. Babérkoszorújukategy erdész- és egy bányamérnökhallgatóarra az 1848-as emlékmû talapzatárahelyezte a Tûztorony tövében,amely most a Fegyvertár utcában méltatlankörülmények között várja megújulását.De már az ezt megelõzõ napon aSOTEX kultúrházban összeült az elsõsoproni diákparlament. Ez a nagygyûléskülönbözött a korábbiaktól. Nyíltság ésigazságkeresés jellemezte. A múltat hívtáktetemre. Miért sorvasztották egyesekaz egyetem évszázados hagyományait?Az egyetem lapja miért csak cenzúrázottanjelenhetett meg? Miért zártak ki többtucat hallgatót az Alma Materbõl? Az órákigtartó viharos ülésen – lázas felszólalásokközepette – kimondták: Kilépnek apárt ifjúsági szervezetébõl, a DISZ-bõl ésmegalakítják Szeged és Budapest mintájárasaját független ifjúsági szervezetüket,a MEFESZT, a Magyar Egyetemisták ésFõiskolások Szövetségét. A gyûlés utánmegkezdõdött a manifesztum sokszorosítása.Kiáltványuk három jól elkülöníthetõrészbõl állott:– 14 pontba foglalták a magyar nemzetköveteléseit– 15 pont az országos egyetemi követelésekettaglalta,– 12 pont kimondottan a soproni követelésekkérdéseivel foglalkozottPontjaikkal szíven találták a kommunistadiktatúrát. Egy évtizednyi szolgaságés elnyomás után követelték a szabad,többpártrendszeri választásokat, akormány átalakítását Nagy Imre vezetésével,a gyülekezés és a sajtó szabadságát,és nem utolsósorban követelték aszovjet csapatok azonnali kivonását hazánkterületérõl.A gyáva, gyilkos hatalom a fõvárosbansortûzzel válaszolt az ifjúság és amagyar nemzet követeléseire. Majd azMDP vezetése szovjet tankokat hívottbe saját népe ellen. Kitört a forradalom?Sopron polgárai a rádióból értesültek afegyveres harcról. Október 24-én még tanításvolt, másnap már csillaghullás. Üzemek,gyárak, iskolák homlokzatáról kerültle a vörös csillag és a vörös zászló,hogy helyére a forradalom jelképei, a lyukasnemzeti lobogó, és a Kossuth-címerkerüljön. Sopronban vér nélkül zajlottaka forradalmi események. Minek volt ezköszönhetõ? Köszönhetõ volt elsõsorbanannak, hogy Sopron a nyugati határ mellettfeküdt. Lakói minden megnyomoríttatásellenére városi polgárok és lokálpatriótákvoltak. Az Erdõmérnöki Fõiskolánakés tanári karának tekintélye volt. A fõiskolaiés egyetemi ifjúságot szerették a sopronipolgárok. A határõrség és arendõrség itt azonosult a forradalmi ifjúságköveteléseivel. Katona Sándorrendõrkapitány, Géczy Ferenc õrnagy,Farkas Antal százados, Várnai Lászlófõhadnagy és mások a lelkiismeretükrehallgattak és nem lövetettek az ifjúságra.Nem véletlen, tisztelt ünneplõ sopronipolgárok, hogy ma este itt a Hûségkútnálgyûltünk egybe. A városban felnõtt egynemzedék, amely már nem tudja, mi álltitt korábban, évtizedekig uralva a Kisvárkerületképét. A szovjet elnyomás jelképehullt itt a porba október 26-án. De hogyan?Úgy, hogy a város rendõrsége azonosulta forradalmi munkásság követelésével.Úgy, hogy a tömeg perceken át éljenezterendõreinket.A város vezetése és irányítása, aMEFESZ-re, az egyetemi ifjúságra hárult.A fõvárosi és vidéki véres eseményekkövetkezménye az általános, országossztrájk lett. Pillanatok alatt omlott összeSopron közigazgatása is. Az egész országbankaotikus állapotok uralkodtak.Százakra rúgott a halottak és ezrekre asebesültek a száma. Öt napi szakadatlanharc után gyõzött a forradalom. A soproniMEFESZ spontán csoportokat és bizottságokatszervezett az ügyek irányításáraés azok lebonyolítására. Egyetemisták,fõiskolások, szakmunkás és gimnáziumitanulók vették ki részüket a munkából.Teljes egyetértésben, együttmûködvedolgoztak a rendõrséggel és ahatárõrség osztagaival. Többekkel beszéltemaz akkori résztvevõk közül. Egynéhányan elmondták azt is, hogy akkoricselekedetükért, azaz 1956-értsenkitõl, semmilyen köszönetet nemkaptak. Itt az idõ, hogy megköszönjüknekik mindazt, amit ezért a városért, aErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 369

szûkebb tájhazáért Budapestért és Magyarországérttettek. Csak kérdezni kellõket, és elmondják nekünk az akkorihallgatók a fiúk és leányok:– Már október 23-án a forradalmi követeléseiket3000 példányban szétosztottákSopron üzemeiben, iskoláiban és a lakosságkörében, s aznap este már a kapuvárijárásban is pontjaikat terjesztették.– Elmondják, hogy futárként, küldöttkénthogyan tartották a kapcsolatot az országmás egyetemeivel és fõiskoláival ésa vidéki városokkal.– Beszélnek arról, hogy õrségben álltaknemzetiszínû karszalaggal és karabéllyala város középületei és üzemeielõtt, védve a nép vagyonát. És a városösszes hangszóróján tudósították a lakosságota gyorsan változó eseményekrõl.– Elmondják, hogyan segítettek a malmokbana molnároknak, az üzletekben akiszolgálóknak és hogyan sütötték a kenyeretés hordták szét a tejet a rászorulóknak.– Nekik köszönhetõ, hogy városszerteúj forradalmi szervek születtek és a sopronimunkásság megszervezte a munkástanácsokat.Addig csak hallottak a demokráciáról,de õk megteremtették annakvalamennyi formáját.– Ott bábáskodtak a dr. Takács Endrevezette Soproni Ideiglenes Nemzeti Tanácslétrejötténél, felállították a JárásiNemzeti Tanácsot és a Soproni PedagógusokForradalmi Tanácsát.– Elmondják, hogy fegyverrel a kezükbenjárõröztek az utcákon: egy rendõr,egy határõr és egy hallgató. Így õriztékSopron nyugalmat és békéjét.– Határõrként teljesítettek szolgálatotminden átkelõ pontnál Soprontól-Pomogyig,Sopronkeresztúrtól-Mexikópusztáig.– A határon fogadták a nemzetközi segélykonvojokat.Az osztrák, svájci, nyugatnémetszállítmányokat. Vasúti kocsiksegélyrakományát kísérték fel Kelenföldigés Csepelig. Nyugati újságíróknak, rádióknakés televízióknak nyilatkoztak államférfiúibölcsességgel.– Elmondják, hogy a Fõiskola akkoritornaterme hogyan lett raktárközpont éselosztóhely, ahol váltott brigádok a végkimerülésigpakolták a segélyeket.– Hogy miként ültek teherautókra erdész,bányász és geodéta mérnökhallgatók,és kísérték nemegyszer tanáraikkalegyütt egy héten keresztül az életet jelentõvérplazmát, gyógyszert, kötszert ésélelmiszert a rászorulóknak a fõvárosikórházakba.Beszélnek arról, hogyan fegyvereztékle a hõbörgõket és hogyan tartóztatták lea városi pártbizottság összes tagját,– Hogyan vették védõõrizetbe azokataz ávósokat, akiket a tömeg meg akartlincselni,– Miként jártak ki falura élelmiszertösszegyûjteni, hogy a föld népe hogyanajánlotta fel szinte mindenét a forradalomoltárára.– A fellelhetõ adatok szerint csak október30-és november 4-e között 162 teherautótés személygépkocsit láttak el üzemanyaggal– Elmondják, hogy 14 napon keresztüléjt nappallá téve dolgoztak a forradalomsikeréért. A felszabadultság érzésével éshihetetlen tenni akarással segítettek.Amikor már úgy tûnt, hogy gyõztek,a kommunista árulás következtében aszovjet erõk megkezdték a magyar forradalomeltiprását. Egy maroknyi politikaiklikk, tízmillió magyar akaratávalszállt szembe. A szovjet tankok éslégierõ halomra lõtte a magyar nép álmaités vágyait. A november 4-i szovjetorvtámadás hírére csak Sopronból5200-an menekültek Ausztriába. Amegkísérelt, de eleve reménytelen ellenállásután a hallgatók közül is mintegy550 fõ az emigrációt választotta. Aharcokban elesett több mint 4000, ésmegsebesült 25.000 ember. 200.000 magyarörökre elhagyta hazáját, lábávalszavazva a diktatúra ellen. A megtorlásiszonyú volt: A Kádár-rezsim több mint300 embert végeztetett ki és 16 000 fõtbörtönöztetett be.A résztvevõk emlékezetében, azok aforradalmi napok, amíg élnek, megmaradnak,és végigkísérik egész életüket.Az élõk kegyelettel emlékeznek az elhunyttársakra, a jó barátokra, a példátadó tanárokra és az egykori szerelmekre.Ma is mindnyájan szívükben õrzikoktóber szent emlékét. Csak a politikainomenklatúra és azok hû kiszolgálóiigyekeztek bemocskolni nemes tetteiket,feledésre ítélni emléküket. Azok,akiket messze sodort a sors, Kanadábanés Nyugat-Európában is derekasanmegállták a helyüket, csakúgy, mintazok, akik itthon õrizték szívükben aforradalom lángját. A láng olykor csakparázslott és úgy tûnt, hogy a magyarforradalomra és szabadságharc emlékéreaz örök feledés fátyla borul. De nemígy történt! 1990-ben az egyetem rehabilitáltaa forradalomban részt vett diákokatés oktatókat. Egyetemünk szétszakítottságaörökre véget ért. Az utókornakkötelessége emlékezni rájuk, hogy nemescselekedeteik soha ne vesszenekfeledésbe. 1000 soproni hallgató és többszáz diák örök példát mutatott, hogyankell szeretni a hazát. Õk voltak azok,akik visszaadták a forradalom napjaibanegy város, egy országrész hitét; és hacsak két hétre is, de 40 000 soproni polgáremberi és nemzeti méltóságát is.Mindnyájuknak köszönet érte!Gácsi Vendel a mikrofonnál370 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Bujdosó Alpár, a MEFESZ elnökénekbeszéde a SOTEX díszünnepségen„Hölgyeim és Uraim!Kedves Barátaim!Utoljára 50 éve és két napja voltamebben a teremben. Nehezen tudom elmondani,mekkora örömet okoz nekem,hogy most újra itt lehetek. Szívesenmegosztanám Önökkel/Veletek isezt az örömérzést, mert szeretném úgyünnepelni az évfordulót, ezt a napot,mint a franciák július 14-ét. Nem, nema hadsereggel, a felvonuló légióval,páncélosokkal, a légierõ fülsüketítõdübörgésével, nem! Úgy, mint az országpolgárai ünneplik, jókedvvel, majálissal,búcsúkkal. Ahogy egy nemzetünnepli azt, hogy fel tudta mutatni a világnaka lehetõ legmodernebb társadalommodelljét, a demokráciának, azemberi létnek azt a formáját, melyértérdemes volt forradalmat csinálni, melyértérdemes volt álmodni, idealistamódon hinni.Melyik nagy nemzetre gondolnakÖnök, gondoltok Ti? Mert én azt hiszem,hogy október 23-a ez az igaziörömünnep. Július 14-e a szabadság,egyenlõség, testvériség magasztos gondolatátadta az emberiségnek, és azokbanaz októberi napokban - ha rövididõre is - megvalósult a száz éve megálmodottszabadság, egyszerre természeteslett közöttünk az akkor már csaknemegy évtizede szóvirágként szajkózottegyenlõség, és a városért, az embertársainkért,polgártársainkért vállaltfelelõsségben a testvériség. Ez olyantisztán és csillogóan vetült az ország, mitöbb, egész Európa égboltjára, hogymég a franciák, még a hollandók ereibenis egy töredéknyi pillanatra megállta vér. Mert õk igencsak szkeptikusakvoltak a magyarokkal szemben: két világháborúbanellenség, két világháborúbana vesztesek oldalán. A másodikbanolyan szövetségben, mely egészEurópának a kitörölhetetlen borzalmatjelentette. Különösen a hollandoknak.De szkepticizmus másutt is volt. Mégott is, ahol élek és ahonnan jövök; úgygondolták, hogy ezek a rebellis magyarokcsupa önzésbõl rugták szét azt a jókis otthonos monarchiát (már akinek!).Úgy gondolták, hogy az egyetemistáknem viselkedtek tisztességesen a soproninépszavazásnál sem. Itt is leadtákvoksukat, meg ott is. Így született megez a kitüremkedés a térképen, ez a sopronizsák, pedig a város Burgenlandfõvárosának volt szánva. (Egyszerrenem is találtak másikat: az elsõ fõvárosSauerbrunn, Savanyúkút lett. Hol isvan?) És csupa juxból, csupa virtusbólezt a soproni egyetemisták megakadályozták.Nem, Hölgyeim és Uraim, nem, kedvesBarátaim!Ez a nemzet, ezek az októberi fiataloknem vicceltek, nem virtusból cselekedtek,mint talán még soha a történelemben,vagy legalábbis nagyon régen. Mert egynemzetnek egyszer egy évszázadban adatikmeg olyan pillanat, mint nekünk 1956októbere. Olyan pillanat, ahol nemcsak avilág népei felejtették rajtunk a szemüket,hanem mi is egy pillanatra, a történelemegy pillanatára jól éreztük magunkat ebbena hazában. Jól éreztük magunkat,mert bár mindenki elmondhatta mindig asaját véleményét, senki sem hurrogta le,és ha voltak is a vélemények között különbségek,ellenségek nem voltak. Az ellenségeskedést,a gyûlölködést egy idõreszámûztük az országból. Mert nem voltidõnk rá? Nem hiszem. Bár mindenki végeztea rámért, a maga-magától vállaltmunkát, becsületesen és lelkiismeretesen,a diákparlament az ábrázoló elõadótermébenpermanensen ülésezett: mindigoda lehetett menni, mindig el lehetettmondani, amit gondoltál. És el is mondtad.Egyszerûen a mindennapi jóérzésünkkívánta meg, hogy ne gyûlöljük – még ellenségeinketse. Amikor a BBC televíziójánakriportere, Mikes György, megkérdezte,büszkén mondhattam, hogy – „igaz, azÁVOsokat megkerestük, letartóztattuk –,ám úgy döntöntöttünk, hogy nem mi akarunkítélkezni felettük, hanem ezt majdfüggetlen bíróságra bízzuk.”Ez a jókedv, az életnek ilyen szereteteés a tisztességes cselekvés szándékahatott át itt ebben a városban mindenkit.Olyan 12-14 éves fiú kísért egy megbilincseltÁVOst nála hosszabb dióverõvel,ha tudjátok mi az, a MEFESZ-hez:– Elnök úrnak jelentem, ezt az ÁVOstelõállítottam!– Köszönöm, nemzetõr polgártárs! Afoglyot átvettem.A kamasz polgártárs mosolyogvahátraarcot végzett, mert úgy érezte,hogy teljesítette a kötelességét. Az õmosolya, az õ jókedve jellemezte valamennyiünkhangulatát, valamennyiünkét,a városban és az egyetemen. Máraz elsõ napokban megalakult az IdeiglenesNemzeti Tanács, melynek feladataa városi közigazgatás irányítása lettvolna. Igen ám, de a városházán, a várositanácsban ülõ hivatalnokok nemtûntek igazán bizalomgerjesztõnek. Új,akivel ki lehetett volna cserélni, pedignem volt. Jószívvel emlékszem TakácsEndrére és Peéry Rezsõre, akik e testületvezetõiként úgy láboltak ki a tanácstalanságból,hogy megkeresték aMEFESZ Bizottságot, mennyiben tudnaa Tanács segítségére lenni. A MEFESZegyüttmûködést ajánlott, hiszen akkormár a hallgatók jónéhány ún. osztályona vegyvédelem kék overálljában, nemzetiszínûkarszalaggal, benne a remé-Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 371

nyeinket felajzó V betûvel, teljesítettekszolgálatot a város – és a megye– minden részében, ahol szükségvolt rájuk.Az egyetemek MEFESZ Bizottságai,az idõközben megalakult Munkástanácsokés a Nemzeti Tanácsokáltalános sztrájkot hirdettek mindaddig,amíg a szovjet csapatok ki nemvonulnak Magyarország területérõl.Így mi is Sopronban.Már aznap este megjelentek asoproni sütõipar képviselõi azzal akérdéssel, hogy a sztrájk vajon rájukis vonatkozik-e? Mert akkor nemtudnak, nem fognak kenyeret sütni.A Nemzeti Tanács viszolygott attól,hogy a város gyerekeinek, a lakosságnaknem lesz kenyere. A MEFESZmeg attól, hogy lassanként letöredezika sztrájk éle, és nem lesz többéfegyver a forradalom kezében.Hosszú volt a tanácskozás. Végül isaz a döntés született, hogy akékoverállosok fognak kenyeret sütni– a pékmesterek irányítása alatt.Õk nem dolgoznak, mégis lesz kenyér.Így is lett. Mnindenki jól járt, csak a ahallgatók nem aludtak az éjszaka. Másnapdélelõtt újra jelentkeztek szolgálatra.Hogy miért, hogy honnan vették azerõt, honnan a lendületet, a kötelességtudást?Máig se tudom megválaszolni. Csaka budapesti Mûegyetem professzora,Muttnyánszky Ádám szavai jönnek újraés újra elõ emlékezetemben:– „Menjetek fiaim! Fontosabb dolgotokvan ma nektek, mint a mechanikaóra.”Ezzel – mielõtt elkezdte volna – befejezteaz órát. A hallgatók felálltak, éskisiettek az október 23-i tüntetésre.De hadd zengjem ehelyt a Fõiskola –vagy ma már egyetem – professzorainakdícséretét! A MEFESZ ún. Elvi Bizottsága,az a bizonyos csúcs, megszállta az igazgató– akkor így hívták a rektort – irodáját.Itt ülésezett permanensen, éjjel ésnappal. Jómagam az igazgató úr karosszékébenaludtam. Elképzelhetõ, milyendisznóólat és szemetet hagytunk magunkután. Amiért most, itt, utólag elnézéstkérek.Mindennek ellenére Roller Kálmán,az igazgató és Tuskó Ferenc igazgatóhelyettesegész nap jelen voltak, hogy aMEFESZ-nek jó tanáccsal, tapasztalattalsegítségére lehessenek. Staszney Albert,az ábrázoló geometria professzora,akitõl diákparlament céljaira elrekviráltukelõadótermét, minden nap reggel 8-kor megjelent az egyetem elõtt, és ottmindenkinek, aki egy pillanatra megállt,kiselõadást tartott az angolszász demokráciáról.Egyszer én is odahallgattam:– Tisztelt uraim, Angliában, Amerikábanmindenki mister. Franciaországbanmonsieur. Németországban Herr. Miértnálunk elvtárs? Hátha nem is az? Miértne lehetne mindenki úr?Perlaki Ferenc adjunktus és VancsuraRudolf tanársegéd pedig egyenesena MEFESZ Bizottság egyes osztályaindolgoztak s ha nem tévedek, éppen akatonai csoport megalakításában, azegyetemisták felfegyverzésében vettekrészt.Lám, mire ide jutottam, pont abba averembe estem, melyet messze el akartamkerülni. Öreg emberek mindig emlékeznek,a múltban élnek. „Ja-ja, ígyvolt az akkor, nem ám úgy, mint ma.”Ám: tõlem a mondat második felét sohanem fogják hallani, mert azt hiszem,hogy ami ma történik, ugyanolyan fontos,mint ami ötven éve velünk történt.Csakhogy Önök/Ti magasabb szintrõlindultok, mint mi anno dacumál. Többettudtok a világról, jobban bejártátok,mint akkoriban mi. Tudniillik sehogyse.Mikor egy nehéz nap után a kantinbanmegettem egy szendvicset, az egyikkollegina ezt – a nektek ma furcsánaktûnõ – kérdést tette fel:– Ha majd minden jóra fordul, és miis befejezzük itt a munkát, ha mindennekvége lesz, akkor ugye egyszerkimegyünk Bécsbe? Egy-két napra?Igen, akkor Bécs messze volt. Ahatár átjárhatatlan. A külföld titokzatos.Kikerültünk. Ki Bécsbe, ki Párizsba,ki Londonba, ki New Yorkba.És elkezdtük „megtanulni” a világot.Ma már a határ nem átjárhatatlan.Ma már az információ gyorsabbanterjed, mint az influenza.Érdemes odafigyelni rá. Az országhatárain nem égigérõ hegyek állnak,melyek elzárják a kilátást nyugatfelé, észak felé, vagy akár délfelé. Ki kell tekinteni a világba, ésha még nem tanultuk volna meg,hogyan mûködik, meg kell tanulni.Mert különben úgy járhattok, mintmi annakidején.Elmondom.Nagy Imre miniszterelnök a november4-i szovjet bevonulás híréremegbízta Kéthly Anna államminisztert,hogy induljon delegációvalNew Yorkba, az ENSZ-hez, segítségért,ha lehet kéksisakosUNO-csapatokért. Bécsbõl jövetSopronban arra kérte a MEFESZ-t, hogyadjon fegyveres kísérõ õrséget Budapestig.Ez akkor már lehetetlen volt.Sopronban kellett összeállítani a küldöttséget.Mivel kíséretében csak szociáldemokrataújságírók voltak, a NemzetiTanács és a MEFESZ kívánságára aminiszter asszony delegációjába vette aMEFESZ, és így a magyar egyetemistákképviselõjét, engem. Azt hittük, hogy amegbízás napok alatt megoldható, lebonyolítható.Az én teljesen elrugaszkodottelképzelésem szerint az UNO intervencióscsapattestei valahol készenlétbenállomásoznak, csak a parancsravárnak, és máris indulhatnak.Ez volt az a tévedés, mely abból származott,hogy nem tudtuk megtanulni,nem engedték megtanulni, hogyan mûködika világ. Hogy van Biztonsági Tanács,benne vetójog, melybõl egy aSzovjetunióé, és csupán, ha ez a testületegyhangúan dönt, akkor lehet megszervezniazt a bizonyos bevetendõ katonaiegységet.A tévedés következményeit már atörténelembõl tudjuk. Elkeseredésembenarra kértem Kéthly Annát, hogy juttatnalegalább Bécsbe vissza. Segített.Búcsúzáskor ezt mondta:– Fiatalember, magát felkapta a történelemszele, mint egy falevelet. Vigyázzonmagára, õrizze meg hitét, ésképviselje hûen azokat, akik megbíztakmagában.372 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Grátzer Miklós üzenete*„Elõször is azokat köszöntöm, akik nemülnek itt közöttünk, de a hangjukat hallom,jelenlétüket érzem, és örökségüketvallom: õk a volt professzoraink, akiktõlnem csak szakmát, emberséget is tanultunk...firmáink, akiktõl stafétabotkéntvettük át a selmeci hagyományok kincseit,...és sok-sok barátunk, sorstársunk,akiknek sírjai szétszórva is hagyásfák aküzdelmes és becsületes életbõl.»Caeleum non animum mutant quitrans mare currunt«Akik tengerentúlra mentek, azok számáracsak az éghajlat változik, nem a szívük.Igen,... szeretném hinni, hogy a szívemnem változott meg. 5 évtized, 10 000km és egy idegen agresszív nyelv elvesziaz emlékek éleit, elhomályosítja a részleteket,de a szív, mint a bányászlámpa,fényt ad a vaksötétben is, s ebben a bányászlámpábana soproni 1956 a carbid.Különleges élményben volt részemezen a nyáron, amikor a kanadai televízióvalitthon készítettem dokumentumfilmet.Munkánk egy irányban haladt,de párhuzamos vágányokon. Õk filmeztek,én pedig a felszakadó emlékekútját jártam: a 301-es parcella, ahol legjobbjainknyugszanak, a Belügyminisztériumbörtöne, Nagy Imre szobra,mind ‘56 Golgotájának állomásai. Az„Ti voltatok itt minden, az ALMA MATERbüszkesége, a város reménysége „Peéry Rezsõ2006. október 24-én Sopronban a voltSOTEX (most GYIK)-ben nagyszámúközönség elõtt került sor ifj. SarkadySándornak, a Nyugat-magyarországiEgyetem Könyvtár fõigazgatójának „ASOPRONI MEFESZ AZ 1956-OS FOR-RADALOMBAN” címû könyvénekkönyvbemutatójára, mely a Nyugat-Magyarországi Egyetem Központi Levéltáránakkiadványaként /I/ jelentmeg.A könyvbemutatót dr. Varga Szabolcsa Nyugat-magyarországi Egyetemdékánhelyettese nyitotta meg, majd aegyik téren gyerekek játszottak, fiatalpárok sétáltak, és öregek sakkoztak apadokon. Idillikus kép egy filmhez, deezen a téren, ötven évvel ezelõtt, sírokatkapartak a bokrok alatt a fiatal áldozatoknak.Talán pont itt született ez avers ismeretlen költõtõl ötven éve:T. E.SÍRKÕ HELYETTSötét szemét szemérmesen lehunyta,Mellén kinyílt egy csepp piros virág.Mosolygott még, mint otthon, ha aludna,Térdét mutatta a ballonkabát...A nagy csaták kis hõse úgy feküdt ott(Körötte a széttört zsíros kenyér),Ahogy imént járta a barrikádot -Hiába hullt golyó és hullt a vér...Sötét szemét szemérmesen lehunyta,Mellén kinyílt egy csepp piros virág,Mellette gõzölgött a szennycsatorna,De gyõzelmérõl dalolt a világ...Miközben az emlékhelyekre zarándokoltam,felidéztem az egyik legborzalmasabbtörténést. Az egyik küldetésünkalkalmával, a Baross utcai sebészeti klinikáramentünk. Ide hoztuk Sopronbólaz elsõ vérplazma-szállítmányt, kerülõA Soproni MEFESZ az1956-os forradalomban* Felovasta Szépligeti Mátyás természetvédelmimérnök-hallgató (képünkön)utcákon, a budai hegyek között, mertblokád alatt álltak a fõbb utak.Amikor kirakodtunk, egy tank géppuskávalpásztázta az utcát. Három sebesültethúztunk be a kapu alá,... egyikükott halt meg az ölünkben. Ebben apillanatban sok minden változott megbennem és további életem értelmében.A nyári filmezés során Sopronba iseljutottunk, hogy filmen rögzítsük az„eredetet”. Hiszen itt éltünk mint fiatalok,ebben az õsi szép városban és hallgatóivoltunk ennek a patinás egyetemnek.Akkor körülöttünk fonódott, mintegy hurok, a szögesdrót és az õrtornyok,s egy 10 milliós börtön pici nyugati ablakavoltunk. Itt kapott fel bennünket atörténelem vihara, és akkor lett Sopronés az egyetem híd a szabad világ és avérzõ fõváros között, 1956-ban.A történelem hosszú idõ után márcsak prózai tényeket rögzít, de ezek apuszta tények a tudás és ismeret alappillérei.Ha sok-sok év után rólunkcsak annyit mondanak, hogy a SoproniEgyetem az ‘56-os forradalmat odaadássalés szívvel támogatta, akkor elnyertüka legtöbbet: az erkölcsi elismerést,melyre selmeci örökségünkkötelezett. Ez a szellem hassa át azutódainkat is, s a hétköznapok forradalmábantegyék a dolgukat, mint annakidejénmi tettük.Vivat Académia!”könyv szerzõje személyes hangú megközelítésbenmutatta be a 203 oldalaskönyvet.A könyvben igen korrekten, hézagpótlótörténelmi összefoglalóként is,szinte óráról órára, korabeli anyagokalapján ismerhetjük meg a történéseket.Számtalan korabeli írás, fénykép,dokumentáció színesíti a könyvet éskülön dicséretes, hogy a könyvben 8oldalon át olvashatók „A levéltári dokumentumokban,a forradalom idejérõlránk maradt személyek nem teljesnévsora” is és a „személynévmutató”alapján a könyvben közel 600 név szerepel.A recenzens egyetlen „szépséghibára”hívja fel a figyelmet, nevezetesen arra,hogy a könyv egyik zárógondolata,hogy „Sopronban a Csaba József olajmérnök-hallgatóvezette és 1956. november10-én létrehívott új MEFESZSzervezet csöndben elhalt és hivatalosana MEFESZ Bizottság 1957. március 1-jénmondott le, annak tagsága örökre beírtanevét a magyar történelembe.”A szerzõ – mint ahogy azt könyvébenírja – köszönettel vár minden olyanírást, dokumentumot, fényképet stb.,ami a további ez irányú munkájáhoznagy segítséget jelent (Nyugat-magyarországiEgyetem, 9400 Sopron, BajcsyZsilinszky Endre u. 4. , telefon: 06-99-518268).A szép kiállítású könyv a LÖVÉR–PRINT Nyomdaipari Kft. dolgozói munkájátdicséri.A könyv megvásárolható a Cédruskönyvkereskedésekben (9400 Sopron,Mátyás király u. 34/f, telefon: 06-99-506115 vagy 9400 Sopron, Bünker-köz2, telefon 06-99-315305) 1980.-Ft-osáron.A könyvkereskedés telefoni (írásos)megrendelés esetén utánvétellel küldéstis vállal. A könyv e-mail-en is megrendelhetõ: cedrusart@cedrusart.hu .Dr. Horn JánosErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 373

Németh Kálmán földmérõ ésbányamûvelõ mérnök gondolatai„Tisztelt jubileumi emlékülés, kedvesmegjelent Vendégek!Köszönöm a szervezõknek a meghívástés mindnyájukat kérem nézzék elnekem, hogy – az eddigiekhez méltóan –nem tudok és nem is akarok magasztosszónoki fordulatokkal élni, sokkal inkábbszeretnék a forradalmi összetevõknéhány hétköznapi mozaikjára rávilágítani.A hitelesség kedvéért saját példávalszeretném ezeket alátámasztani, amitnézzenek el nekem.Látva a megjelentek korösszetételétés ismerve a forradalomról szóló történelmitájékoztatást, tanítást, talán nemlesz felesleges az 50-es évek elejének –Rákosi Mátyás által fémjelzett – diktatúrájátólelindulni.Az elsõ nagy megrázkódtatás akkorért, amikor ‘48-ban kitelepítették az Alföldrea legjobb barátomat, akinek csupánaz volt a bûne, hogy jegyzõ apjanem mindig tartotta a száját.Aztán a következõ évben apámdisszidált, itt maradt anyám öt kiskorúgyerekkel. Az, hogy ettõl kezdve méginkább nyomorogtunk, egyáltalán nemvolt kirívó eset, mert majdnem ugyanúgynyomorgott még a vezetõ munkásosztályis, de különösen a szövetségesparasztság, akár belépették a tsz-be,akár ellenálltak és önállóan gazdálkodtak.Fõleg a módosabbnak és népnyúzónaknyilvánított kulákságtól szintemindent elvettek, ahogy akkor suttogták,még a „padlást is leseperték”.Vagyis családunknak nem a nyomorelviselése volt a legnagyobb büntetés,hanem a megalázó megkülönböztetés.Ugyanis a munkás, a paraszt, az értelmiségés a magánzók mellett létezettegy „x-es származású” megjelölés, ahováa „nép ellenségeit”, a régi rendszerhíveit, az államosítással kisemmizetteketés másokat, vagyis minden megbízhatatlanegyént soroltak. Apám disszidálásamiatt mi is ide kerültünk.Miután ‘53-ban, érettségi után nemvettek fel az egyetemre, egy évig a SoproniJárási Tanácsnál kaptam munkát,„nemes feladattal”, a környék adóbeszedését„segíthettem”. Ez az egy évéletre szóló benyomást tett rám, ekkoranyomort, emberi kétségbeesést elõtteés utána sem láttam. A termékeiktõlmegfosztott emberektõl adózás címénmég a becsorgó forintokat is el kelletvenni.Ilyen érzésekkel kerültem – némi helyisegítséggel is megtámogatva – a soproniegyetem Földmérõ-mérnöki karára,eltérõen a bányászoktól, akik csak a III.évfolyamra jöttek vissza Miskolcról, miutánakkor még a szaktanárok nem voltakhajlandók oda átköltözni. Vagyis tudnikell, hogy ebben az idõszakban, így ‘56-ban is – sajnos szervezetileg szétszakítva– az erdészeti Fõiskola mellett még regnált(az akkor még Rákosi Mátyáselõnévvel illetett) Nehézipari MûszakiEgyetem említett két kara Sopronban.Visszakanyarodva az akkori hallgatóiéletkörülményekre, tudni illik, hogy akkormár Sztálin halála után vagyunk éskezd a szék inogni Rákosi alatt. Bár aDISZ tagság még akkortájt is általánosvolt – miután az ajánlásnál és a felvételinélis döntõ szerepet kaptak vezetõi –politikai irányvonala azonban fokozatosanáthajlott a társadalom egyéb rétegeinekelégedetlenséget megfogalmazó, aváltoztatás igényét kifejezõ hangjába.A már említett kényszerû egyetemiszétválás következtében a fiatalok is kétszervezetbe tömörültek, természetesenén csak a mûszakiak hangulatáról nyilatkozhatok.A hangulatváltásra talán az is némi bizonyítékotszolgál, hogy ‘56 tavaszán márengem, mint „x-es származásút” is beválasztottaka vezetõségbe. Mindez annyibanis érdekes, hogy a nevezetes naponebben a teremben közfelkiáltással választottakbe a földmérõk képviselõjeként aMEFESz vezetõségébe, ahol vezetõnek alegjobban érvelõ és szervezõ BujdosóAlpárt választottuk. Természetesen azegységes szervezet vezetõjévé, amiben aJózsef nádor Mûegyetem visszaállításánakgondolata is tükrözõdik. Az összetartozásaz egyesülés vágya fejezõdik ki a követelések3. csoportjában – a soproni de nema városra, hanem a helyi egyetemre vonatkozó– megfogalmazás, szó szerint: Követeljük,hogy a Mûszaki Egyetemi Karokatés az Erdõmérnöki Fõiskolátvonják össze egy egyetemmé Sopronszékhellyel, egy rektor igazgatásaalatt. Azonnal hozzanak határozatot aBánya- és Földmérõ-mérnöki kar kettészakítottságánakmegszüntetésérõl.Egy kicsit elõre szaladtam, már akövetelésekrõl szóltam, holott elõttemég érzékeltetni akartam azt a hangulatot,ami akkor ért, amikor 50 éve ugyanittülve hallgathattam azt a lelkes vitát,ami itt zajlott. Meghatottság szállja megaz embert, amikor visszagondol az emlékezetestörténésekre, a gyors eseményeklefolyására, még ha az emlékezetmár megkopott is.Jól emlékszem, hogy ebben (!) a sarokbanérvelt egy ún. „szakérettségis” I.éves erdészhallgató. Azért érdekes a„szakérettségis” jelzõ, mert õk inkább arendszer támogatói voltak, így ez a hallgatószinte minden változás ellen volt.Aztán emlékszem fiatal oktatók, lelkeshallgatók felszólalásaira, reagálva a javaslatokra,a felvetésekre, segítve ezzela követelések megfogalmazását. Így álltössze a követelések hármas csoportja:374 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

– Általános követelések (14 pontban)– Általános egyetemi követelések (15pontban)– Soproni vonatkozású követelések.(12 pontban)Nézzünk bele most röviden a 13 naptörténéseibe, bár errõl már sokat olvashattak,hallhattak.Említettem már, hogy 1 évig az akkormég létezõ Soproni Járási Tanácsnál dolgoztam,így a város és környékén személyiés helyismerettel is rendelkeztem.Ennek köszönhetõen kaptam a „testhezálló”feladatot; közellátási felelõs lettem.Természetesen nem egyedül irányítottamaz egész munkát, erre képtelen lettemvolna. A részterületeknek megvolt afelelõse, amit felelõsségteljesen, megbízhatóanelláttak. Rám csupán az összefogás,a vezetõséggel való egyeztetés, jóváhagyatáshárult. Másutt már sokszorelmondtam, hadd említsek meg egy különösesetet: A soproni malomban fogytánvolt már a kenyér alapanyaga, a búza.Megtudtuk, hogy a vasútállomásonvesztegel néhány vagon, Ausztriába tartóexport-búza. Megkértem a vezetõségbeleegyezését és máris ürítették a malombana szállítmányt.Ki kell hangsúlyozni, hogy ilyen lelkesténykedést, összetartást, egymásiránti megbecsülést ezt megelõzõen ésazóta sem tapasztalFelidézhetnék még néhány érdeklõdésreszámot tartó izgalmas eseményt,de azokat elolvashatják ifj.Sarkadi Sándor e témában írott könyvébenis.Ugorjunk inkább egy nagyot és idézzükfel a november 4-i soproni eseményeket.Elöljáróban hadd tegyek egy vallomást,ami a történtek kifejtésekor úgyiskiderül. Szerintem mi soproni egyetemistákse hõsök, de még nagyon bátrakse voltunk. Feladatainkat maradéktalanulelláttuk mindaddig, amíg értelmetlenharcokra nem szántak bennünket.Szerencsék is volt, hogy Nagycenknél– máig pontosan ki nem derítettmódon – valaki hatástalanította alövegeket. Aztán a városban géppisztolyokkalmár nem vártuk be az oroszokat– értelmetlen harc lett volna –,inkább Ausztriába menekültünk,vezetõink és saját butaságunkból, fegyveresenegy semleges országba. Ennekvolt köszönhetõ, hogy jó néhányanamerikai fogságba kerültek. Többennem, minket St. Wolfgangba, egydiáküdülõbe gyûjtöttek össze. Érzelmiokokból – és annak hatására, hogy kilátogatótársainktól megtudtuk, hogyaz itthoni megtorlásokról terjedõ hírekalaptalanok – két társammal hazajöttünkés folytattuk tanulmányainkat.Végül sajnos azt is megértük, hogy1959-ben ugyan még itt végezhettünk,de utána az egyetemet végleg Miskolcraköltöztették, kivéve a mi szakunkat,azt a budapesti Mûszaki Egyetemhezcsatolták.Azóta sok víz lefolyt a Dunán, hatalmasátalakulásnak lehetünk tanúi.Ugyanakkor megható, hogy az egyetemterületére érve az embert áthatja aselmeci hagyományok szelleme. Önmagábana „Jó szerencsét!” köszöntés hallatánmegremeg az ember lelke. Megható,szívet melengetõ. Kérem az egyetemvezetõségét, oktatóit, dolgozóit, de leginkábba hallgatóit, hogy ‘56 emlékére isõrizzék a selmeci hagyományokat akkoris ha már a gyakorlatban értelmét veszítiis az. Az egyetem falain belül sokáigmaradjon meg üdvözlésnek a„Jó szerencsét!”Fodor Tamás Sopron polgármestere„Tisztelt Ünneplõk!Kedves Barátaim!Tisztelettel köszöntöm önöket az1956-os magyar forradalom és szabadságharcrólmegemlékezõ soproni ünnepségsorozategy újabb helyszínén.Köszönetet mondok mindazoknak,akik szervezõmunkájukkal, lelkesedésükkelhozzájárultak ahhoz, hogy az 50.évforduló eseményei ne csupán egytörvénnyel elrendelt ünneppel kapcsolatos,bürokratikus kötelezettség érzetétkeltsék, hanem valóban méltó módonemlékezzenek meg azokról amegrendítõ napokról, hetekrõl, melyekreSopron büszke lehet.Legfõképpen köszönet illeti a Nyugat-magyarországiEgyetem vezetõit,munkatársait és hallgatóit, hogy az intézményhagyományaihoz, rangjáhozillõ programokkal teszik emlékezetesséaz évfordulót.Érdemeiket nem kisebbíti az, hogynem is tehettek volna másként. Sopronegyetemének mai diákjai, oktatói történelmiörökösei azoknak a diákoknak ésoktatóknak, akik nem csupán tanúi, hanemalakítói is voltak sorsfordítóidõknek. Azoknak, akik nemcsak Soprontörténelmét, hanem az országét isírták itt, a nyugati végeken, legemlékezetesebben85 éve, 1921 szeptemberébenés 50 éve, 1956 októberében.Ötven esztendeje Sopronban a hamualatt parázsló tüzet az egyetemi ifjúságlobbantotta lángra, s olyan határozottsággal,lelkesedéssel, ugyanakkor józanbölcsességgel állt a forradalom élére,hogy az megdöbbentõ.A Diáktanács már október 20-án 30pontban benyújtotta az egyetemi tanácsülésneka demokratikus változásokrairányuló javaslatait. A diákság általitt, a SOTEX kultúrház nagytermében22-én szervezett nagygyûlés jelentettea forradalom kezdetét Sopronban.A Soproni Egyetemi Karok Diákparlamentjeáltal kiadott nyilatkozat a következetespolitikai akarat, az érettség és afelelõsségteljes, erõszakmentes gondolkodásdokumentuma.„Ettõl kezdve a Diáktanács vezette amozgalom ügyét, nemcsak az egyetemen,de a városban is mindaddig, amíg megnem alakult a város forradalmi bizottsága”– írja visszaemlékezésében Roller Kálmán.23-án másfél ezer diák néma tüntetésevonul végig a városon – „Együtt alengyelekkel” feliratú transzparenssel –,hogy megkoszorúzzák a várostoronymelletti 48-as emlékoszlopot és elénekeljéka Himnuszt. Aki látta õket, úgyérezte, hogy nagyobbat tud lélegezni...A következõ napok eseményeinekközéppontjában mindenütt ott vannaka fõiskolások. Szolgálatot tartanak a dékánitanácsteremben, s megszervezikaz együttmûködést a soproni gyárak,üzemek, iskolák és a városi tanács forradalmialakulataival; megegyeznek ajárás katonai és rendõri egységeinekparancsnokaival; lefegyverezik a helyiAVO-t; õrködnek a közbiztonságon;megakadályozzák a megtorlásokat; akommunista jelképeket maguk távolítjákel, kivédve ezzel a spontán népharagnehezen kiszámítható következményeit;gondoskodnak az élelem- ésgyógyszerellátásról.Az egyetemi ifjúság október 27-énválasztott képviselõket küld ide, aSOTEX kultúrházba, az IdeiglenesNemzeti Tanács alakuló összejövetelére,hogy a vértelen soproni forradalomErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 375

kiteljesítéseként megválasszák Sopronúj, demokratikus, kormányzó testületét.Persze, ki más végezné a szervezési feladatokat– a jelöltek igazolását, beléptetését,ültetését –, mint a nemzetõr-karszalagosegyetemisták...Emlékezésében Peéry Rezsõ visszaidéziazt a fölemelõ, megindító élményt,ahogy a jelenlevõk, a kezdetibátortalanság után, rátalálnak a forradalmianszép és pontos megszólításra:senki nem „elvtárs”, senki nem „úr” –mindenki „polgártárs”.A 27-i itteni s a késõbb lezajlott eseményekfölelevenítésével nem akaromelvenni dr. Domonkos Ottó kenyerét,egy gondolatnyi idõre azonban még kérema türelmüket.Bocsássák meg nekem, hogy elfogultvagyok. Kétszeresen is. Egyfelõl azegyetem az életem fontos része, másfelõla város történetének ez a darabja acsaládomé is, az enyém is.Büszkén emlékezem Sopron 50 évvelezelõtti bátorságára és tisztességére,amikor felkérem dr. Domonkos Ottómuzeológust, Sopron város díszpolgárát,hogy emléktábla avató beszédéttartsa meg.Köszönöm, hogy meghallgattak.Faragó Sándor rektor emlékbeszéde„Tisztelt Polgármester Úr, Elnök Úr,Fõosztályvezetõ Úr, Képviselõ Hölgyekés Urak, Kedves Egykori Tanítványainkszerte e hazából és a határokon túlról,Vezetõ- és Tanártársaim, Szeretett VárosunkPolgárai, Egyetemi Polgárok,Hölgyeim és Uraim!Szeretettel köszöntöm Önöket aNyugat-magyarországi Egyetem jubileumimegemlékezésén, amelyen az1956-os Forradalom és Szabadságharc50. évfordulóját ünnepeljük.A genius loci, a hely szelleme lengkörül most bennünket, hiszen 50 évvelezelõtt, itt az egykori SOTEX Kultúrházbanvolt az a már akkor forradalmi hevületûnagygyûlés, amelynek keretébenmegalakult a független ifjúságiszervezet a MEFESZ, az a történelemformálónagygyûlés, amely tulajdonképpenelindította az Egyetem és Sopronforradalmát. Tisztelegve az ifjúságakkori elszántsága, változást követelõ,bölcs döntései, követelése elõtt –amelynek hasonmás kiadását Önökmegkapták – választottuk ezt az épületetünnepségünk helyszínéül.Tisztelt Ünneplõ Közönség!Engedjék meg, hogy külön is nagyszeretettel emlékezzek minden egykorihallgatónkra, akik a forradalom dicsõnapjaiban a történések átélõi, formálói,vagy társaik bizalmából vezetõi voltak.Fájdalom, hogy közülük sokan már amennyei hazából néznek le ránk, többenegészségi állapotuk miatt nem lehetnekvelünk, vagy a távolság állt közénk.Biztosak vagyunk abban, hogybárhol is élnek ma a földön, lélekbenmost velünk vannak. Annál nagyobböröm viszont köszönteni a hazajötteket,olykor elõször körünkben látni azokat,akik elfogadták meghívásunkat, s mostitt vannak velünk. Isten hozott Benneteketújra Sopronban, az Alma Materben,a külföldön élõket a hazában is.Hadd köszöntsem külön tisztelettel ésszeretettel az 50 év elõtti MEFESZ IntézõBizottságának jelen lévõ tagjait, BujdosóAlpár elnök urat, Nagy Lászlót a késõbbielnököt, Németh Kálmánt, egyik maiemlékezõnket, a tegnapi városköszöntõnis szónokló Gácsi Vendelt a KatonaiCsoport tagját. Köszöntöm Kozák Antalprofesszort, egykori hallgatónkat, egyetemünkdíszdoktorát, aki Saddler professzornakaz UBC Erdészeti Fakultásadékánjának üdvözletét is hozta.De hadd emlékezzem a Forradalomtanári karára is, akik a selmeci-sopronihagyományok szellemében azonosultakhallgatóik törekvéseivel, atyai tanácsokkallátták el fiaikat, közülük a fiatalabbakpedig tevõlegesen is részt vettek a csoportokmunkájában, alkalmasint szervezésében.A vezetõk és a professzorokmár nincsenek közöttünk, emlékük legyenáldott! Itt van ugyanakkor körünkbena Fõiskola egykori fõigazgatójának,a vancouveri Soproni Divízió dékánjának,néhai Roller Kálmán professzornak,egyetemünk díszpolgárának a fia,ifjabb Roller Kálmán, örülök és köszönöm,hogy velünk ünnepel!És az akkor legfiatalabbak – Istennekhála – még köztünk élnek. A legnagyobbtisztelettel köszöntöm Herpay Imre, PerlakiFerenc, Rónai Ferenc, Roxer Egon,Vancsura Rudolf, Csanádi Etele, ZilahiJózsef, Gereben Gábor tanár urakat.Szintúgy köszöntöm nagy tisztelettel atávoli Vancouverben Adamovich Lászlóprofesszor urat, egyetemünk díszpolgárát,és Victoriában Szy Ferenc tanár urat.Isten még nagyon sokáig tartsa meg nekünkÕket!És itt van körünkben egy nagyszerûember, Katona Sándor, Sopron egykorirendõrkapitánya, aki tûzparancsátmegtagadva nem lövetett a forradalmárokra,aki rendõreivel a forradalommellé állt, akit ezért 10 évre akartak ítélni,de végül „csak” másfél év fegyházbüntetésseltorolták meg hõstetteit. KöszönjükNeki!Tisztelt Jelenlévõk!Két ugyancsak kiváló ember nagyonkészült erre az ünnepre, ma mindkettõorvosi kezelés alatt áll, ezért nem lehetnekvelünk.Egyik Grátzer Miklós professzor, aliasKulacs, a forradalmi ifjúság jeles alakja,kanadai hallgatóink vezéregyénisége, a376 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Sopron Alumni elnöke, egyetemünkdíszdoktora. Orvosai eltanácsolták arepüléstõl, így értékes gondolatait – rendelkezésénekmegfelelõen – egy hallgatónktolmácsolta tegnap, és fogja elmondanima is. Mindnyájunk nevébenmielõbbi gyógyulást kívánunk Miklós!És nem lehet itt Várnai László sem –akinek a neve talán nem mindenkinekismerõs –, de akik a határokon szolgáltak1956-ban, azok tudják, hogy Õ volta FEP parancsnok, s szorosan együttmûködötta MEFESZ-szel. Õt nem tudtákelítélni a Forradalom bukása után,mert egyetlen katonája, egyetlen egyetemistasem vallott rá. Az ünnepikészülõdés izgalma megterhelte szervezetétés kórházba került. Neki is gyógyulástkívánunk.Tisztelt Ünneplõ Közönség!Számunkra, akik most itt lehetünk,vagy a hosszabb életet adó Teremtõ jóvoltából,vagy azért, mert a fiatalabb generációhozsoroltatunk, kötelességünkemlékezni a Forradalom és a megtorlásokvalamennyi magyar áldozatára. A szívünkmég fájdalmasabban dobban, amikor azEgyetem és Sopron forradalmának elhunytrésztvevõire, az egykori hallgatókra,oktatókra emlékezünk. Kérem, hogynéma felállással adózzunk emlékük elõtt!Kedves Ünneplõ Közönség!Talán rendhagyó módon, de ünnepibeszédemben nem a Forradalom dicsõnapjainak kronológiáját fogom áttekinteni,hiszen azt megtették már korábban sokan,megtettem 20-án magam is az Orsolya-térena „Vértelen forradalom Sopron,1956” címû, a Lábasházban rendezett kiállításmegnyitóján, majd tegnap este,1956-os Emlékmûvünk felavatásakor aBotanikus Kertben. Délután két könyvbemutatórais sor kerül. Könyveikben, tudományosés memoár jellegû feldolgozásaikban,a megidézett egyetemi és soproniforradalomra emlékeznek a szerzõk, ifj.Sarkadi Sándor és dr. Illyés Benjamin.Hamarosan látni fogják Náhlik Nárcisz:„Forradalom vér nélkül Sopron, 1956” c.filmjét, az emlékezés tehát teljes lesz.Nekem most, az Egyetem rektoraként,az utókor, az utódok értékelõ szavait kelltolmácsolnom. Teszem ezt azzal az eltökéltszándékkal, hogy megnyugvással,hitelesen, valós értékén tudjuk besorolni1956 Forradalmát az Egyetem két évszázadostörténelemkönyvébe.Tisztelt Emlékezõk!Az emlékezésnek a feledés a kontrapunktja,az emlékezés az ember, az emberiközösség lelkiismeretének mozgatórugója.Az ember történelme soránmindig tudta, hogy emlékezni kell, hiszena tapasztalás során szerzett információkbevésése fennmaradásának zálogavolt. Emlékezésre a testnek ugyanúgyszüksége volt, mint a léleknek. Emlékeznia jóra és a szépre, a feleslegesre,a talmira, a rosszra és a borzalmasraegyaránt. De addig, amíg a testet nemlehetett megtéveszteni, hogy mi a jó ésmi a rossz, addig a lélek megtévesztésévelgyakorta éltek az elnyomó társadalmakban.Az igazság eltagadása, az emlékezetháttérbe szorítása ugyanis a diktatúrákfennmaradásának lételme, létükalapja. S ha a tévtanokat, a hazugságokatgyakran mondják, tanítják, akkorazok számára, akiknek nincsenek alternatívsaját tapasztalataik, nincsenekközvetlen emlékélményeik, vagy nemis éltek a kérdéses korban, azok számárakönnyen elvész az igazság. A diktátorokazonban egy dolgot nem tanultakmeg a történelembõl, hogy az igazságelõbb vagy utóbb, de mindig kiderül,mindig felülkerekedik a hazugságon. Afelismerés mindenkinek, de különösena vétlen félrevezetetteknek szomorúanfájdalmas.Valahogy így éltük meg mi fiatalabbgeneráció a rendszerváltoztatás utánegész magyar történelmünket, távol ésközelmúltunkat, benne 1956 forradalmát.Félrevezetve, megcsalatva éreztükmagunkat. Ugyanakkor sok mindenértkárpótolt bennük a Forradalom nagyszerûségének,tisztaságának a megismerése,a már kimondható szavak ereje,a személyek megnyilatkozásai, akikheza történések kötõdnek. Fájdalmas,egyszersmind felemelõ volt olvasni-hallania más-más okból küzdelmes, detöbbnyire sikeres sorsokat, életpályákat.Fájdalmas volt megtudni az itthonmaradott aktív forradalmárokat ért hátrányosmegkülönböztetést, amirõl mindenki,õk maguk is hallgattak. Még fájdalmasabbvolt szembesülni szakmailagtisztelt elõdeink, oktatóink, vezetõinkhibáival. Felnõtt fejjel – egyenkéntértékelve – érteni véljük motivációikat,de meg nem lehet érteni azokat,azonosulni pedig, különösen nem tudunkvelük.A fájdalomnak az emberi szervezetbenugyancsak az emlékeztetés a célja, azazannak biztosítása, hogy a kellemetlen hatásmeg ne ismétlõdjön. A mi fájdalmunknekünk bizonyossá tette egy életre, hogy1956. október 23-a és november 4-e közöttnem „események”, nem „ellenforradalom”,hanem történelmünk legtisztábbnapjaiban „forradalom” tört ki, gyõzedelmeskedett,majd idegen csizmák éstankok által eltiportatott.És már ésszel tudjuk, és szívvel érezzük,hogy Ti itt kedves Firmáink, forradalmárokvoltatok-vagytok, nem ellenforradalmárok,a haza leghûbb szolgálóivoltatok-vagytok és nem hazaárulók,mint terjesztették Rólatok. És eztnekünk, nekem kimondani legalábbolyan boldogság, mint reményeim szerintNektek az, hogy ezt megérhettétek.Tudom, hogy a 33 év alatt átélt igazságtalanságok,méltánytalanságok fájdalmátaz idõ gyógyíthatja, de a lelkekbenokozott sebek bár beforrnak, mindigmegmaradnak. Különösen nehézmindezen túltenni magát az embernek,vagy a megbocsátás keresztényi erényétgyakorolni akkor, amikor Ti mindvégigtudtátok, amit tegnap esteGrátzer Miklós oly szépen, és oly igazulüzent: „’56-ban csak egy igaz, becsületesút volt, és az Alma Mater azt választotta”.Köszönjük Nektek ezt az igazutat, hogy megcselekedtétek azt, amitmegkövetelt a haza.Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 377

Kedves eltávozott és visszatért egykoriHallgatóink!Különösen vonatkoznak elmondottgondolataim Rátok, akik elhagyták a hazát,akik emigráltak. Ma már ismerhetjük– sok-sok személyes beszélgetés, vallomásáltal hitelesítve – azt a mérhetetlenvívódást, ami ezt a döntést megelõzte. AForradalom elõtti diktatúra módszereimillió elborzasztó példát vetítettek elõrea forradalom utáni idõszakra. Nem lehetettkétséges, hogy a hatalom – a szovjettankok árnyékában – bosszút forral. S valóban,a Forradalom utáni megtorlásokban350 forradalmárt juttattak bitóra, tízezreketzártak börtönökbe, százezreketnyomorítottak meg lelkileg. Ez elõl arémkép elõl menekülni – tudva, hogySopron forradalma az Egyetem forradalma,a Ti személyes forradalmatok volt –fájdalmas, de logikus döntés volt. Veletekegyütt kétszázezer ember hagyta elaz országot, ennyi család szenvedte megaz elválást, ennyivel lett szegényebb ez ahaza. Nem azok a bûnösök, akik elmentek,hanem azok, akik olyan helyzetet teremtetteke honban, amelyben nem voltmás választás.Itt kell köszönetet mondani mindenekelõttAusztriának, de Európa és avilág sok országának hogy a menekülõketbefogadta, s tranzit-, vagy célországkéntsegítette sorsuk jobbra fordulását.A következõ köszönet Kanada ésBrit kolumbia kormányáé, akik felismerték,hogy hallgatóink befogadásávalkincsre lelnek. Az idõrend sorrendjébenhálával emlékezzünk GordonCoxxra, Kanada bécsi nagykövetére,John Pickersgillre, Kanada bevándorlásiminiszterére, Harold Foleyre, a PowerRiver Papírgyár igazgatójára, dr. GeorgeAllenre, a UBC erdészeti karának dékánjáraés Norman MacKenziere, aUBC elnökére.Tisztelt Ünnepi Ülés!A kivándoroltak többsége megállta ahelyét az új hazákban, dicsõséget hozvaa magyar névnek. Egyetemünk emigrálthallgatóira ezt kizárólagos biztonsággalmondhatom, sõt, amikor arra már módnyílt, segítették a hazát, segítették az AlmaMatert. Akik a tudományos kapcsolatokatis építették, s elismert tudósokkáis váltak, számukra Egyetemünk honoriscausa doktori címet adományozta –így névsor szerint Balatinecz Jánosnak,Bariska Mihálynak, Bódig Józsefnek,Grátzer Miklósnak, Ifjú Gézának, KatóFerencnek, Kozák Antalnak és SziklaiOszkárnak. Sokan kaptak más elismerést,kitüntetést is. Köszönet munkájukért,köszönet hûségükért, de köszönetmindenkinek, aki a legkisebb ragaszkodásátis kinyilvánította az Alma Mater felé.Higgyétek el, nagy erõt adott ez,nagy erõt ad ez nekünk!Egyetlen ember volt, aki számára nemakart megszületni az elégtétel és a kiengesztelés,Õ pedig Roller Kálmán – igazgató,majd dékán – volt. Õ is a bûnbakkeresésés bûnbaktalálás klasszikus kádárimódszerének az áldozata. Ma már tudjuk,Roller Kálmán – tanártársaival együtt –Európában akarta tartani – s hangsúlyozottanegyütt akarta tartani – a hallgatóságot,tudván, hogy esélyük együtt lesz alegnagyobb a túlélésre, az érvényesülésre.Európában, ahonnan, ha mód nyílikrá, gyors lehet a hazaút. Azonban Európaegyetlen országa sem adta meg nekik ezta lehetõséget. Az Európában maradottakcsak kisebb csoportokban – Németországban,Svájcban, Ausztriában – tudtaktovább tanulni, természetesen nem anyanyelvükön.Kanada kínált egyedül generális,kedvezõ megoldást, azaz az együttmaradás és a tanulmányok magyar nyelvûbefejezésének, a tanulás anyagi támogatásánakközös esélyét. A döntés mégígy sem volt könnyû, de végül is demokratikusanszületett meg. Roller Kálmán tehátnem elvitte Kanadába a 200 diákot ésa 20 oktatót, hanem az elmenni szándékozókategyben tartotta, és 5 évfolyamszámára biztosította a diplomához jutáslehetõségét. Közülük 141-en kaptak diplomát,s szerezhettek munkásságukkalhírnevet maguknak, a vancouveri SopronFaculty of Forestrynek, s ezen keresztül asoproni Alma Maternek is. E tett nem bûnvolt, hanem erény, ez nem elítélendõ, hanemdicsérendõ cselekedet volt.Számunkra, s talán Roller Kálmánszámára is megnyugvás, hogy 2004-benaz Egyetem Tanácsa – elvetve a korábbiértékelést – elsõként tüntette ki Õt aNyugat-magyarországi Egyetem Díszpolgáracímmel. Indoklásunkban azimént általam elmondottak szerepeltek.Öröm számomra, hogy telefonon magamközölhettem vele a döntést, s csakabban reménykedhetünk, hogy megszépítetteéletének utolsó napjait.Tisztelt Itthon maradt Hallgatóink ésTanáraink!A dolgok természetébõl fakad, hogyegy családban mindig többet beszélnekaz elment fiúról, mint az otthon maradottról.Az valahogy természetes, hogy valakiotthon marad. De vajon természetes voltez 1956-ban is, az volt-e a Forradalom bukásaután is? Tudjuk, hogy nem!Az Alma Maternek minden körülményekközött – még a diktatúra körülményeiközött is – élni kell, élni kellett, az itthonmaradottaknak be kellett fejezniüktanulmányaikat, s az új generációkat is elkellett indítani az életpályákon. Az itthonmaradottak szerencséje az volt, hogy aprofesszori és tanári gárda nagyobb részenem távozott külföldre, s szorgalmazta atanulmányok mielõbbi folytatását. A maradt,a visszatért és az 1950-es években elbocsátott,de rehabilitált és visszavett hallgatókkal– a hallgatók érdekében– az országbanelsõként elkezdõdött az oktatás.Ahogy a forradalomban az élen jártak, atanításban-tanulásban is azt tették. A professzorokés a vezetõk tudták, hogy csakabban az esetben maradhat meg a Fõiskola,ha az mûködik, mert a hatalom csakürügyet keresett arra, hogy egy egyébkéntsem kívánatos múltú, „ellenforradalmi”fészket megszüntessen. A Fõiskola azontanárai, akik a forradalomban szívvel-lélekkelaz ifjúság mellé álltak, ugyanilyenelszántsággal küzdöttek az Alma Mater ésa hallgatók védelméért. S a Fõiskola megmaradt,elbocsátások sem történtek, az itthonvégzett erdõmérnökök, a késõbbvégzett faipari-, környezet-, vadgazda- éstermészetvédelmi mérnökök is nagy megbecsüléstszereztek maguknak és az AlmaMaternek egyaránt.Ha az évforduló õszinte szívû napjaibanaz érzelemtõl mentes igazságot keressük,akkor meg kell állapítanunk,hogy azok a küzdelmek, amelyeket azAlma Mater fennmaradásáért, végsõ soronértünk, utódokért folytattak, megfelelta legszebb selmeci hagyományoknak.Mint ahogy az itthon maradt hallgatókdöntõ többsége sem tagadta megsem forradalmát, sem az Alma Materszellemét. Nem is lehetett másként, hiszÕk is abban a szellemben, a selmeci-378 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

soproni szellemben nevelkedtek, mintaz eltávozottak. Ennek az igazságnak akimondása is az ünnepi visszaemlékezésfeladata.És ahogy elégtételt szolgáltatva megkellett nyilatkoznunk Roller Kálmánról,nem zárhatjuk le a múltat Magyar Jánosténykedésének értékelése nélkül sem.Magyar János munkásságának megítéléséta szélsõségek jellemzik. Egyesek arendteremtõ, kádárista vezetõt, az árulót,mások a kényszerpályán mozgó reálpolitikustlátják és láttatják benne. Egy bukottforradalom érzelmektõl átitatott utóéletébenmindenkinek – saját életútja alapján– szíve joga pro és kontra véleménytmondani, s mi azt tiszteletben tartjuk. Dea valóság, mint minden valóság árnyaltabb,az ember, minden ember sokszínû,nem csak fehér vagy fekete. Magyar Jánosnak,Roller Kálmán soproni utódjánakmint vezetõnek, elvitathatatlan érdeme,hogy megõrizte az egyetemet, smegakadályozta a megtorlásokat. EnnyibenMagyar János tevékenysége az utókorobjektív értékelését is kiállja.De a cél nem szentesíthet minden eszközt,kedves hallgatóim! A mentés magasztosfeladata nem történhet, nem történhetettvolna meg mások becsületénekporba alázásával. Az Egyetem szétszakadásánakokaként a Kádár-rezsim nem önmagátokolta, hanem a védekezésre képteleneltávozottakat nevezte meg. MagyarJános – talán a rendszer iránti elkötelezettségébõl,talán a helyzet nem körültekintõelemzésébõl, talán félelembõl, talánmegalkuvásból, talán mindezekbõlegyüttvéve – elfogadta a diktatúra ítéletétés haláláig helyesnek értékelte döntéseit.Munkásságának ez a fele – a teljes valóságismerete alapján – nem állta ki a történelempróbáját, s az utódok, az Egyetem maivezetése számára nem vállalható.Az itthon végezett erdõmérnökökre –különösen azokra, akik a forradalombantevõlegesen részt vettek – a hallgatás éselhallgatás, az utánanyúlás és ellehetetlenítéspolitikája várt, s igen hatékony volt.Az atrocitások és hátrányok sokáig titokbanmaradtak, mert azokról nem volt tanácsosbeszélni. Minden forradalmár magánviselte 1989-ig az „ellenforradalmár”stigmáját, amire mindig figyelmeztették isõket. Õk ugyan – szemben az emigrálnikényszerültekkel – megtartották a hazát –igaz, a hazát képviselõ állam mostohánbánt velük –, de életpályájukon, karrierben– mint „megbízhatatlanok” – zömébenelvesztették azt, amit emigráns társaikmegnyertek az új hazában.Így a forradalom gyermekei a szó legszélesebbértelmében valamennyienvesztesek voltak. És mégsem mondhatjukróluk, nem mondhatjuk Rólatok,hogy boldogtalanok lettetek volna, hogyboldogtalanok vagytok. Sokat gondolkoztamrajta, hogy miért van ez így?Azon túl, hogy tehetség, tudás, elszántságmunkált Bennetek, a bizonyításivágy, amelyet az összefogás és összetartozásis erõsített, egy semmivel sem pótolhatóenergia, hitetek és igazságotokereje volt mindennek a hajtómotorja.Mert Ti tudtátok – és most még egyszeridézem Grátzer Miklóst –, hogy„’56-ban csak egy igaz, becsületes útvolt, és az Alma Mater azt választotta”,hogy Ti egyenként is azt az egy helyes,igaz, becsületes utat választottátok.Kedves Volt Hallgatóink!A rendszerváltoztatás után az egyetemvezetése – Winkler András rektor kezdeményezésére– kinyújthatta, mert ki akartanyújtani kezeit a Forradalom hallgatói,különösen a külföldre kényszerült és ottvégzett mérnökök felé. Ez a mindkét félrészérõl vágyott egymásra találás mármásfél évtizede tart. Õszinte óhajtásunk,hogy a korábbi méltánytalanságokból fakadómég fel-felsajduló fájdalmak egyrekisebbek legyenek.A Nyugat-magyarországi Egyetem által,1956 forradalma ötvenedik jubileumáraszervezett emlék-folyam híventükrözi az Egyetem jelenlegi vezetésének,tanári gárdájának és hallgatóságánaka magyar nép forradalma iránti elkötelezettségét,forradalmárai irántitiszteletét, büszkeségét, háláját.Legyen ünnepségeinkkel kapcsolatosminden ténykedésünk engesztelõelégtétel mindazok számára, akikkelszemben az elnyomó hatalom igazságtalanságokat,méltánytalanságokat terjesztett,foganatosított, a haza ellenségeineknyilvánított. Tudjuk, éppen Õkvoltak az igazi hazafiak, Õk képviseltéka magyar nép érdekeit.Az ünnepségek meghitt, magasztosés felemelõ pillanataival megerõsítve, azEgyetem jelenlegi vezetõjeként mindazoktólünnepélyesen bocsánatot, deegyúttal az Egyetem számára felmentéstkérek, akik itt az intézményben, vagy azintézménytõl szenvedtek el méltánytalanságokat,igazságtalanságokat.Kérem, a szeretett, „tápláló anyát”,az Alma Matert ne kárhoztassátok. Emberekvétkeiért, embereknek kell vezekelniük,tetteikrõl a Mindenható és azobjektív utókor mondja ki a végsõ szót.A hibákat a vétlen utódoknak kell feltárniuk,s a nem általuk ejtett csorbát kiköszörülniük.Ezen dolgozunk, kizárólagez a cél vezérel bennünket!Kedves Ünneplõ Közönség!„Historia est magistra vitae”. A Forradalomsoproni diákságának és elkötelezetttanárainak cselekedetei jó mesterként tanítsanakbennünket helyes helyzetfelismerésreés értékelésre, odaadásra, kitartásra,áldozatvállalásra, ha kell önfeláldozásra,de mindenekelõtt hazaszeretetre.Csak ebben az esetben volt értelme 1956Forradalmának, csak ebben az esetbenvolt értelme forradalmi ifjúságunk és tanáraikhelytállásának, csakis ebben az esetbenvan értelme minden körülményekközött, megtisztultan, az egyedüli, igaz,becsületes utat választani. Úgy legyen!(A fotókat Pápai Gábor készítette)Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 379

Lassan két tucat könyv, tanulmány, filmjelent meg az 1956-os soproni eseményekkelkapcsolatban. S íme itt egyújabb: Illyés Benjamin „Soproni diákokvoltunk” c. kiadványa.A szerzõ tanévenként követi végig afõiskola és évfolyamának történéseit.A legizgalmasabb negyedik tanévet,mely egybeesett az 56-os eseményekkel,Nagy László foglalta össze. Innenkezdve párhuzamosan ismerhetjükmeg a Sopronban maradtak és a külhontválasztottak, elsõsorban a Kanadábantanulmányaikat folytatók sorsát. Apárhuzam az egyes részletek felvillantásávalköveti a történéseket.Az olvasó végül is tanulságos következtetésrejut. Az itthonmaradottak „forradalmihevületét” a hagyományápolás addigtiltott gyakorlásának engedélyezésévelcsitították, így adva kóstolót a „szabadságból”.A fekete leves azonban a végzésután lett tálalva, hiszen az 56-os eseményekbenexponáltakat diplomájuk ellenéreis csak kerületvezetõi beosztásra javasolták,nyilván központi pártuasítás nyomására,melyet Magyar János enyhített.Ezzel elkezdõdött az a folyamat, amelynekhatása máig is tart. Nevezetesen az,hogy a boldogulás érdekében öncenzúrázással,a hatalomhoz való erõsebb vagy finomabbbehódolással lehet csak elõrejutni.Talán ezért van az, hogy a nyugatra kerültévfolyamtársak, tanárok mondhatnivégsõ rehabilitációjára a rendszerváltozásután is másfél évtizedet kellett várni.„Természetesen az eszmei zûrzavarmegszüntetése, ami az oktatók és hallgatósággondolkodásában az ellenforradalomhatására jelentkezett, csak fokozatosantörtént meg” – olvashatjuk a„Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián”1970-ben megjelent kötetében.Tehát nem a külhonba szakadtak fejébenvolt „eszmei zûrzavar”, és ahhoz hogya nézetek 50 év után simulhattak úgy,ahogy össze, bizony kellett egy rendszerváltásis.Tanulságos Illyés Benjamin visszaemlékezése,mert gondolatokat szül, magunknakfeltett kérdésekre adhat választ...de nem mindegyikre. Például arra sem,hogy miért lett olykor a hatalom számáraismét kényelmetlen a nemzeti zászló... Dehát ez már egy másik történet.***A szerzõ, Bujdosó Alpár írja elõszavában:„Furcsa könyvet, furcsa memoárt tart kezébenaz olvasó. Nem az 1956-os forradalomrólszól közvetlenül, mégis mindensorában errõl van szó. Lapról lapra szintemajdnem rekonstruálhatók az események,ha nem is teljességükben, de teljesfontosságukban. Nem az eseményekrõlszól e könyv – arról született már néhánymunka –, hanem arról, ami mögötte volt.1960 nyarán néhány kíváncsi érdeklõdõnekkellemes nyári estéken felidéztema történteket, szigorúan a naplóm bejegyzéseiretámaszkodva. A beszélgetésekethangszalagra vettük. A jelen kötetbenközreadott szöveg a hangszalagra felvettanyag szerkesztett változata, tehát a naplórekonstrukciója, amelyet még egyszerszorosan összevetettem a füzetbe kézzelleírt anyaggal, és elláttam lábjegyzetekkel.A könyvben foglaltak tehát nem emlékek,s így hitelesnek tekinthetõk.”A könyv az Országos Erdészeti Egyesülettitkárságán megrendelhetõ.Pápai GáborKihelyezett szerkesztõbizottságiülésA Nyugat-magyarországi Egyetem mûemlékkönyvtárában tartotta októberiülését az Erdészeti Lapok Szerkesztõ Bizottsága.Jelen voltak: prof. dr. FaragóSándor rektor, prof. dr. Náhlik Andrásdékán, dr. Pethõ József, az OEE elnöke,ifj. Sarkadi Sándor könyvtári fõigazgató,Tompa Zsoltné könyvtári munkatárs,Kaczvinszky Tamás, a HÖK elnöke, MészárosPéter, a HÖK alelnöke, Ormos Balázs,az OEE fõtitkára, Pápai Gábor, az ELfõszerkesztõje, prof. dr. Bartha Dénes,Puskás Lajos, Lengyel László, szerkesztõbizottságitagok, Haraszti Gyula, aSzerkesztõ Bizottság elnöke.Pethõ Józsefköszöntõjébenmegtiszteltetésnektartotta, hogy azegyetem könyvtáránakfalai közöttülésezhettünk. Beszéltaz erdészetiágazat egysége megteremtésénekfontosságáról,és feladatkéntjelöltemeg az oktatás és akutatás hangsúlyozottabbmegjelenítését az Erdészeti Lapokban.Faragó Sándor rektor tájékoztattaa jelenlévõket az egyetem helyzetérõl,feladatairól. Náhlik András, azErdészeti Kar dékánja reményei szerintez a találkozás új fejezetet nyithat azegyetem és az egyesület kapcsolatában.A HÖK jelen lévõ képviselõi sajnálkozásukatfejezték ki az ifjúság visszafogottközszereplése miatt. Ifj. Sarkadi Sándorfõigazgató is tájékoztatta a SzerkesztõBizottságot a könyvtár feladatairól, éskülön kérte az Erdészeti Lapokkal valószorosabb együttmûködést.Fotó: Pápai G.380 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Az erdõvédelmi szakosztálySzatmár-BeregbenTalán sokak számára még manapság is atávoli, elmaradott országrész képével párosule vidék neve, de már a megérkezésnapján mindenki meggyõzõdhetett arról,hogy ez koránt sincs így. A fejlõdés nyilvánvalójelei mindenütt szembetûnõek,ami párosul az emberek közvetlenségével,nyitottságával. Lépten-nyomon megnyilvánulókedvességük összhangbanvan a táj szelíd szépségével.Május 17-20. között, a korábban Kölcseynekis otthont adó Szatmárcsekénrendezkedtünk be néhány napos tartózkodásra.Az érkezést követõ gyors ebédután elsõ utunk a túristvándi vízimalomhozvezetett. A híres, szinte teljes egészébenfából épült malmot szakavatottvezetõvel tekintettük meg, és ha lett volnamit, akkor a beindított malomban megis õrölhettük volna.Az idõjárás aznap nem fogadott kegyeibe,így szakadó esõben kerestük felSzatmárcsekén a híres csónakfejfástemetõt. Kölcsey Ferenc halálának 100.évfordulójára, 1938-ban felállított síremléknéla himnusz eléneklésével és koszorúelhelyezésével tisztelegtünk a nagyköltõ emléke elõtt.A szomorkás idõ ellenére vidáman telta nap hátralévõ része, mivel szállásunkonmár javában készült – Orosi Géza ésBagdi Károly helyi kollégák felajánlásakéntés közremûködésével –, a közel 120kilós malacsült.A következõ nap Penyige község„Lekváriumában” indult, ahol Kõrösi Miklósnépolgármester asszony vezetésévelbepillantást nyertünk a híres szatmári szilvalekvár-és pálinkafõzés rejtelmeibe.A szakmai program Jánkmajtis községhatárában kezdõdött, ahol Kovács Gábornyugalmazott vezérigazgató, a megyeiOEE helyi csoportjának elnöke, SáriZsolt, a Nyírerdõ Zrt. fõmérnöke, valamintSzalacsi Árpád a vendéglátást lebonyolítófehérgyarmati erdészet vezetõjeköszöntötte a szakosztályt.A területbejárás során megismerkedtünkaz erõsen kötött, réti talajokon állókocsányos tölgy felújítási és kezelésigondjaival, valamint a területet idén is sújtógyapjaslepke-károk következményeivel.Nagy érdeklõdéssel tanulmányoztuka helyi gazdálkodók által már szélesebbkörben alkalmazott, hazai nyár állományoksarjaztatásos felújítását. A véghasználatokutáni vágástakarítást követõengyökérszaggatást végeznek, majd a mégbe nem fásodott sarjak között szárzúzóvalalakítják ki a pásztákat. A további ápolásokkala sorokban maradó egyedek kiválogatásatörténik. Az eredmény láthatóanegészséges, szép növekedésû állomány.Ezt követõen Kisnamény községhatárbanegy 360 hektáros, 1988-1994 közöttlétesített kocsányos tölgy erdõtelepítéstjártunk be. Ebben az állományban iseredményesen védekeztek Dimilin 25WP készítménnyel a gyapjaslepke ellen.A helyi tapasztalatok azt mutatják, hogyjól sikerült védekezést követõen a makktermésmennyisége is jelentõsen nõ.A Túr folyó torkolatánál többek számárameglepetést okozott, hogy Petõfi idejénmég nem itt ömlött a Tiszába a folyó. A jelenlegitorkolat és „Nagy-bukó” egy mesterségesképzõdmény, ami az eredeti torkolathozképest néhány kilométerrel arrébblétesült, a Tisza szabályozásátkövetõen a múlt század elején. MinderrõlKovács Gábor – aki vízügyi mérnök is –tartott nagy szakértelemmel elõadást.Délután a sonkádi, Europa Nostra-díjasreformátus templomot és festett kazettásmennyezetét csodáltuk meg, elmerengveaz egyszerû emberek mûvészi tehetségén.Másnap reggel elõször Tarpán álltunkmeg rövid idõre, ahol a korabeli malmokegyik különleges formáját, az állati erõvelmozgatott szárazmalmot néztük meg. Adélelõtt folyamán eleredt az esõ, de eznem riasztott minket, és nagyobb sétáttettünk a Gelénesi erdõben. Itt SzalacsiÁrpád erdészetvezetõ és Tóth János mûvelésimûszaki vezetõ számolt be a természetvédelemés az erdõgazdálkodáskapcsolatáról, a szálalásos és bontásos fokozatosfelújító vágás alkalmazásánakkezdeti tapasztalatairól.A délelõtti sétát a bockereki erdõrezervátumban,a jégkori reliktumnak számítóégeres-tõzegmohaláp bejárásával folytattuk.Innen elzarándokoltunk az erdõ mélyénlévõ múlt századi erdészsírokhoz,ahol megemlékeztünk rég elhunyt kollégáinkról,akik ezt a csodálatos erdõt ránkhagyták.Az ebédet a Tipet hegyen tett sétávalmozogtuk le. A riolit alapú kõfejtõt övezõerdõ a dárdáskaréjú kocsánytalan tölgyrõlés különleges, védett állatvilágáról nevezetes.A hegymászást követõen Csarodánmegcsodáltuk a közelmúltban restauráltreformátus templomot. A belsõ falakontalált középkori „mosolygós szentek”ábrázolása egyedülálló.Kirándulásunk utolsó állomása Tákosvolt, ahol a maga nemében szintén egyedülálló„Mezítlábas Notre Dame”-ot kerestünkfel. A templom teljes egészébenfából és vályogból épült, mivel a községneknem volt pénze kõtemplomra. Ennekellenére belsõ kiképzése és díszítése vetekedikvalamennyi híres környékbelikõtemploméval.Ezúton a szakosztály nevében különköszönetünket fejezzük ki a gördülékenyszervezésért, a nagyszerû szakmai és kulturálisprogramokért, és nem utolsó sorbana kiváló helyi ételekért, italokért SzalacsyÁrpád, Tóth János, Bagdi Károly ésOrosi Géza kollégáinknak.Dr. Koltay Andrásszakosztály titkárTóth JánosFehérgyarmati erdészetErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 381

15 éve Magyarországon a STIHLBalról jobbra: Reinhard Gottschling, Bakon Gábor, Halász Ernô, Jürgen SteinhauserNagykorúvá serdült a 80 éves anyavállalatmagyarországi „leánygyermeke”. Ahajdani családi vállalkozás – amely világcéggénõtte ki magát – tizenöt évvelezelõtt, 1991. szeptember 6-án – Kelet-Európában elsõként – Magyarországonalapította leányvállalatát. Az évfordulótrangos keretek között, mértéktartó eleganciávalünnepelték a cég dolgozói és ameghívott vendégek. A – mondhatni –egész napos rendezvény délelõtt egy dunaihajóúttal kezdõdött, melyen nemcsaka magyar leányvállalat és szakkereskedõipartnerei vettek részt, hanem többek közöttSteinhauser úr, a világcég marketingéskereskedelmi igazgatója is, akiköszöntõjében kiemelte Halász Ernõleköszönõ igazgató és közvetlen munkatársainakkitartó munkáját. Halász Ernõemlékeztetett rá, hogy 15 évvel ezelõttpolitikailag, társadalmilag és gazdaságilagis bizonytalan idõszakban a leányvállalatmegalapítása bátor lépés volt, melyegyben példát mutatott a német és a nyugatibefektetõknek. Majd néhány adattalszemléltette a leányvállalat fejlõdését,amelyet az alapítás évében elért 291 millióforint mára 5 milliárd fölé emelkedettárbevétele szemléltet legjobban. Mindezt382 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

persze nem érhették volna el az alkalmazottak,valamint a szakkereskedõi ésszervizhálózatban dolgozók lojális tevékenységenélkül. 15 év hosszú idõ, melyután egy természetes generációváltás következikbe. A belépõ újgenerációs munkatársaknakés partnereiknek munkájáhozsok sikert kívánt, és reményét fejezteki, hogy a jövõben a STIHL piacvezetõtermékeinek dominanciája továbberõsödik Magyarországon.Steinhauser úr is kiemelte az alapítókérdemeit, akik nélkül elképzelhetetlenlett volna a forgalom és a piaci részesedésfokozatos növekedése, ami egybena foglalkoztatottak számának gyarapodásátis jelentette.Ma már 80 szakkereskedõ és 260 eladásihely nyújtja felhasználóinak aminõségi kereskedelmi és szervizellátást.A STIHL 32 leányvállalata közül amagyar a 14. helyet foglalja el. Összehasonlításkéntma már inkább a nyugati leányvállalatokadataihoz lehet viszonyítaniaz eredményeket. Reményét fejezteki, hogy Bakon Gábor erdõmérnök, újigazgató, folytatja Halász Ernõ sikeresüzletpolitikáját.A jubileumi program második részébenneves mûvészek adtak mûsort, melyetünnepi vacsora követett. A szerencsésmeghívottak közé tartozó ErdészetiLapok tudósítója is további sikereket,gyümölcsözõ kapcsolatokat kíván aSTIHL magyarországi leányvállalatának.Kép és szöveg: Pápai GáborErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 383

Szegedi erdésztanulók GyimesbenA kaszálás elkezdôdött, valamikor fenyves borította a hegyoldaltEgységrakatKis hazánkban nincs magashegységierdõ, marad a tankönyvbeli ábra: a bükkösöv fölött a fenyves következik, majd atörpefenyves – no, de jó lenne megnézni!Nosza, nézzünk körül a valamikori nagyobbhazában!Kirándulás, jószolgálati út, gyakorlat,barangolás – ha úgy tetszik csavargás céhlegénymódra – mindez együtt: egy heteta Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskoladiákjai a Gyimesben töltöttek.A 13.B osztály fele az osztályfõnökévelaz elmúlt évi esõzések-áradások egyikkövetkezményének felszámolásában segédkezettGyimesbükkön, a katolikusplébániát – így a falut segítve. Salamon Józsefplébános úr biztosította a szállást ésaz étkezést, mi pedig igyekeztük mindeztnem hiábavalóan elfogadni.Fõ munkánk egy szárazon rakott súlytámfaltovábbépítése volt. Erre azért voltszükség, mert a parókia mögötti hegyoldalaz ott levõ erdõ kivágása és a csapadékostavalyi év nyomán sok helyen megcsúszott.A suvadások a templom épületétés a vendégházat fenyegették. Mi mintegy40 köbméter terméskövet építettünk be,minimális gépi segítséggel, jórészt láncbanadogatva a gömbölyû hordalékköveket.Munkavezetõnk Illik Géza „Gézabácsi” volt akivel a fiúk hamar megtaláltáka hangot, a pisztránghorgászat volt a közöstéma. Pisztráng viszont nem volt.A domboldalban számos friss forráseredt, utólag kellett megoldani ennek avíznek az épület alatti, illetve melletti elvezetését,és a megcsúszó domboldal megtámasztását.A széna boglyába, szekérre rakása márnagyobb szakértelmet igényelt: ebben tanítónkKarácsony Ernõ („Ernyõ bácsi”)volt. A széna szénapadlásra, a „hijuba” valórakása kis romantikával gyógynövényillatkezelésnekis jó, romantika nélkül inkábbkerülendõ, poros munka.A régi templom melletti temetõbõl isösszegyûjtöttük a levágott szénát, betûzgettüka régi síremlékeket, majd két tanulónkelkészítette a temetõ teljes felmérésétis.Természetesen másztuk a hegyeket!Mintegy 15 kilométeren végiggyalogoltunka régi magyar határon, vezetõnkBilibók Guszti bácsi, aki vasutas lévénmúzeumot is készített, vasútmúzeumot,megtekinthetõ a vasútállomáson. Aki arrajár nézze meg azt is!Ebben az évben a fû kicsit késõbb érettbe mint máskor, gyönyörû, kaszálatlanréteken vezetett utunk. Bár már kevesebba tehén, mint régebben (õk is „eusak”lesznek!), jórészt még a hagyományosmódon gazdálkodik mindenki. Legelõkváltják a kaszálókat, erdõket. Az egyes birtokokatkerítések választják el egymástól,sok helyen még jól funkcionálnak az elsõés második háborúból ittmaradt szögesdrótok.Az erdõk viszont megdöbbentõek: amilentrõl szép zöld lucosnak tûnik, az belülrõlbizony szinte mindenütt kilopott-kiherélterdõ.Méginkább megdöbbentõ volt a szomszédfalu, Palánka hegyoldala: Palánka„regátbeli” azaz nem tartozott Magyarországhoz.Míg a Gyimesben és Székelyföldönnem volt földesúri nagybirtok, és így aközbirtokossági gazdálkodás hagyományaimáig élõk és újraéledõk, addig apalánkaiak – miután az éppen újabbA régi (kontumáci) templomA gyimesbükki templom belseje384 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Az egy hét végén. Balszélen Géza, a jobbon Ernô bácsi.Súlytámfalunkföldtörvény minden családnak juttatotterdõt a valamikori bojári, majd államerdészetihegyoldalból – a legkézenfekvõbbmegoldást alkalmazták, amisajnos nálunk is ismerõs: lovat és szekeretvettek, majd levágták az egészet.Persze van ott is jó erdõtörvény, de ott istalálékonyak az emberek, a hatóság pedigmegértõ.Végignézhettük erdész vendéglátónkesztenája mellõl – ordát falatozvaés sörözgetve –, amint a szemközti erodálthegyoldalon (melyen még néhányéve 90 éves gyönyörû lucos volt) ma atalajban levõ kimélyült közelítõvályúbanévezredes módszerrel húzzákle a rönköt, szekérre rakják és viszik valamelyikfûrésztelep-rengeteg vanbelõlük. Nagyobb a forgalom mint afõútvonalon! Egy szekér mintegy 1 köbméterrönköt visz. Ezért nem emelkedik– csak viszonylag szolídan – a fenyõ fûrészáruára! Még mindig tart a könnyenszerzett jószág!A döntés technikája motorfûrészes, dea közelítés és a kiszállítás 200 évvel ezelõtti…Bár a mai legjobb szekerek gumikerekesek,ráfutófékesek és racsnis visszagurulásgátlóvalellátottak – helyi gyártmányok!Iszonyatos mennyiségû kéreg, fûrészporkerül a patakokba, és az a frányapisztráng sem a csersavat, sem a gyantátnem szereti.Persze bizakodnak, hogy majd ez ismeg lesz oldva, a szemétbegyüjtés is, hamajd belépnek az únióba!Megnéztük Antal Mária néprajzi gyûjteményétis – szintén a vasútállomásnál van,ha másért nem, életerõért be kell menniMária nénihez, mert ahogyan a hegyoldaltkaszálják évrõl-évre, úgy készíti, fejlesztiszorgos munkával a múzeumát, írja kiadványait,emléket állítva az itt élõk hagyományainak.Persze mulattunk is!Szabott áron (nekünk kedvezménnyel,hisz a faluért dolgozunk) frappáns mulatságbanés szabadtéri történelemórában lehetrésze azoknak a csoportoknak, akikmennek megnézni az ezeréves határt és a„Rákóczi-várat”A zenekar igen jó gyimesi muzsikátszolgáltatott, szólt a hegedû és a gardon, aközös tánc is ment, bár a korosztálybeli lányokhiánya rányomta bélyegét esténkre,mely víg nótázással ért véget.Az utolsó napunk hegyjárással telt el.Szedtünk ottlétünk alatt gombát (ott medvea vargánya, és teljes az elnevezésbelibonyodalom, mint minden gombaszedõfaluban), rengeteg szamócát, gyalogoltunkpatakban, bozótban. Azt is megtudtuk,hogy a sikló vipera és agyon kellcsapni.Láttunk tíz éve épült „500 éves”görögkeleti kolostort, eszembe jutott egykétsoros:„Belõlem is dák lelet lesz egyszerEzt kívánja hullámtól a rendszer!Megnéztem egy régi vízhajtású fûrészmalomromjait, fényképeztem, aztán másnapirány haza.A romániai vasút kalauzai nem változtak,jegyprobléma esetén hajlandóak továbbrais a „mindkét fél javára kedvezõkonstrukciót” barátságosan alkalmazni, atáj viszont egyre civilizáltabb : rengeteg agyárroncs és a szemét.A vonat kivitt a Gyimesbõl egy szép viaduktonés a lóvészi alagúton keresztül,be az Olt völgyébe. Tusnádfürdõ nagyon„kiglancoltnak” látszik. Déva vára ténylegnehezen készülhetett, a Zarándi hegységmég kedvesen mutatja, hogy völgyben járunk,de ez már a Maros völgye, aztán szépenbelesimul a táj az Alföldbe.Köszönetünket küldjük azoknak, akiksegítették utunk megvalósulását!Köszönöm a fiúknak, hogy becsületesmunkával öregbítették hírünket és önzetlenülsegítették a gyimesieket.Szabó JózesfosztályfõnökIndulunk a hegyreMéteres fûrészpor várja a magas vízállástErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 385

M A G Á N E R D Õ B E NMAGÁN ERDÔTULAJDONOSOK ÉS GAZDÁLKODÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGEFEDERATION OF PRIVATE FOREST OWNERS AND MANAGEMENTS IN HUNGARY1021 Budapest, Budakeszi út 91. Tel.: 391-4290, fax: 391-4299e-mail: megosz@mail.datanet.huMégegyszer a nyírségi erdõfórumrólGráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztésiminiszter az elsõ, magánerdõtulajdonosokatszolgáló iroda felavatásátméltatta.A továbbiakban arról beszélt, hogy akövetkezõ hét évben nagy változások történnekaz országban, ezek jelentõs mértékbenérintik a vidékfejlesztést, az agráriumot,benne az erdészetet. A legfontosabbakegyike, hogy az elmúlt tizenöt évmezõgazdasági és erdészeti iránykeresésétbefejezzük, mert mára a fõ irányvonalakmeghatározása elodázhatatlanná vált.Az erdõ hármas funkciója fontos fejlesztésiirányelv, ezt következetesen alkalmaznifogjuk. Az agár- és vidékfejlesztésterületén 1200 milliárd forint áll rendelkezésünkre,közvetlen támogatásokformájában 1500 milliárd forint fizethetõki. Az Európai Unió fontos célja a vidék-,az agrárgazdaság (benne az erdészet) lemaradásánakmérséklése, a vidéken élõemberek jövedelmi viszonyainak, ezáltaléletminõségüknek a javítása.Az erdészszakmát a társadalom a természetorvosának tartja. Ez igaz, és fontosis, de a hármas funkció jegyében azerdészszakmának részt kell vállalnia avidékfejlesztésben s a gazdaságban is.A közelmúltbeli viták lezárultak, a szakmakiállásáért – a magyar kezdeményezésrea világon mindenütt elfogadotthármas funkció mellet – köszönetét fejezteki. Ennélfogva a minisztériumokfeladatmegosztásán nem volt szükségesváltoztatni.Sokak véleménye szerint a csatlakozásrafordított eddigi négy év soránnem fordítottunk hangsúlyt az erdészetfejlesztésére. Egyetlen lehetõség azerdõtelepítések támogatása volt: 10-15ezer hektár telepítésére került sor évente.Az új telepítések 98 %-át magánerdõtulajdonosokvégezték. Kérdés és vitatárgya, hogy az új erdõk telepítéseés/vagy a meglévõ erdõk fenntartása,kezelése kapjon-e a Nemzeti FejlesztésiTervben nagyobb támogatást. A minisztervéleménynyilvánításra szólította fela jelenlévõket, tágabb értelemben aszakmát, mert a terv nyitott, a tézisekösszeállítói minden érintett véleményétérdeklõdéssel várják.A jelenlegi elgondolások szerint tizenkétterületen lehet csatlakozni aNemzeti Fejlesztési Tervhez céltámogatásokügyében. Ezek felsorolása kapcsánkiemelte a környezet- és természetvédelmet,melyek nemcsak az azzalhivatásszerûen foglalkozók kiváltságai,hanem mindannyiunk feladata éslehetõsége. Nemzeti értékeinket megvédjük,nem kell a gazdászokat, erdészeketméltatlan módszerekkel kényszeríteniazoknak az értékeknek a védelmére,amelyek óvását nemzedékrõlnemzedékre eddig is feladatuknak tartották,és a jövõben is annak tartják.Partnerséget, szövetséget ajánlott a természetvédõknek.Az erdõ korlátozott magántulajdon,ezt minden erdõtulajdonosnak tudomásulkell vennie, ezért különösen fontos,hogy a közcélú fejlesztésekre legyenlehetõség pályázni.A továbbiakban a Stratégiai Tervnégy fõ oszlopát (I. a versenyképességjavítása, II. a környezet és a vidék állapotánakjavítása, III. az életminõség javításaa vidéki területeken, és a jövedelmidiverzifikáció ösztönzése, IV.leader) mutatta be vázlatosan, bemutatvamindegyikben az erdészszakmalehetõségeit.Külön szólt az energiaerdõvel kapcsolatostámogatási gondokról, megítéléseszerint az erdõ hármas funkciójábólcsak egynek tesz eleget.Az idei jogszerû támogatási igény kielégítéséhezmost hiányzó 1 milliárd forinttalkapcsolatban: FVM fejezeten belülkeresik az átcsoportosítás lehetõségét, dea pénzügyminiszter segítségét is várják.Az FVM tárcánál a többiekhez képestkevesebb a kényszerû költségvetésimegtakarítások miatti feszültség, mert 1.a problémakezelésbe bevonták a szakembereket,2. a politikát igyekeznekolyan messze tartani az agráriumtól,amennyire lehet, 3. az FVM rendelkezik ateljes hétéves ciklusra vonatkozó támogatásiösszeggel (más, függõségben lévõszervezetet a támogatás odaítélésébe éskifizetésébe nem kell bevonni).A jelentõs forrásbõvülés és a fent ismertetettekmiatt reménykedéssel nézhetünka jövõbe, a vélemények megfelelõúton történõ eljuttatására biztatott annakérdekében, hogy jó programot állíthassunkössze, és annak végrehajtásáhozegyüttmûködõ készséget ajánlott.Dr. Veres János pénzügyminiszter akét tárca jó partneri viszonyát hangsúlyozta,s ennek kapcsán említette, hogya költségvetési szigorítások miatt zároltösszegek kifizetésére 2007. január 2.után mindenképpen sor kerül.Az Pénzügyminisztérium felügyeletealatt mûködõ ÁPVRt. tulajdonában 19erdõgazdasági részvénytársaság van, ezek970 ezer hektár állam tulajdonában lévõerdõt kezelnek a jó gazda gondosságával.Jövedelmezõ gazdaságok, költségvetésibefizetéseiket rendben teljesítik, nyereségüketrészben visszaforgatják az erdõbe,részben a perspektivikus erdõkezelés,erdõmûvelés lehetõségeit szélesítikbelõle. Mindehhez az ÁPV Rt. is hozzájárula saját forrásaiból. Pénzügyminiszterkéntaz erdei haszonvétel fontosságáthangsúlyozta, folyamatosan jövedelmezõerdõ-kezelést vár el az állami tulajdonútársaságoktól. Az erdõ hármas funkciójábóla gazdaságit a másik kettõ elé helyezte.A 19 részvénytársaság együttmûködik386 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

a többi erdõgazdálkodóval. Érdekeik hasonlóak,ezért lehet sikeres az együttmûködésma is, de a Stratégiai Terv készítésébenés megvalósításában is fontos a szakmaiegyetértés. Az EU-támogatás fogadásáhoza nemzeti társfinanszírozás lehetõségétmegteremtjük, de önálló nemzeti finanszírozásúerdészeti programok indításáranem lát lehetõséget. Reményénekadott hangot abban a vonatkozásban is,hogy a szakma ki tudja használni a kínálkozólehetõségeket részben az agrárfinanszírozásés a vidékfejlesztés keretein belül,részben más szakterületek támogatásilehetõségeihez csatlakozva. A különbözõszervezetek (állami erdõgazdálkodók,magánerdõ-gazdálkodók, önkormányzatok,infrastruktúra fejlesztésében érdekeltszervezetek stb.) együttmûködésénekfontosságát hangsúlyozta, ebben ugyanisa vidékiek számára nagy lehetõségek rejlenek.A kérdésekre, hozzászólásokra adottválaszok más megközelítésben világítottákmeg a miniszteri elõadásokbanelhangzottakat.Kovács GáborBeszámoló a MEGOSZ október 7-iDunántúli Magánerdõs NapjárólGyönyörû napsütéses õszi idõben ésideális környezetben a Bagodi FeketeIstvánról elnevezett Általános Iskolábanrendeztük meg dunántúli magánerdõsnapunkat. A rendezvényre a kiállítókonés rendezõkön kívül több, mint 120 fõfogadta el meghívásunkat, akik zömükbendunántúli erdõtulajdonosok voltak.Külön öröm volt számunkra, hogy rendezvényünkönmegjelent az OrszágosErdészeti Egyesület elnöke, valamint azÁllami Erdészeti Szolgálat Zalaegerszegi,Kaposvári, Veszprémi Igazgatóságánakvezetõje. Az ÁESZ SzombathelyiIgazgatóságát Nagy Imre igazgató úrbetegsége miatt Illés Péter, a magánerdõkértfelelõs osztályvezetõ képviselte.A magánerdõs nap délelõtti programjátelõadások és az azokhoz kapcsolódóvitafórum, míg a délutánt gépbemutatókés szakmai kiállítók, kispályásfoci, tombola és „Ki tud többet azerdõrõl?” vetélkedõ töltötte ki.Dr. Sárvári János, a MEGOSZ fõtitkáranyitotta meg a rendezvényt. Megköszöntea Földmûvelésügyi és VidékfejlesztésiMinisztériumnak a rendezvényhez nyújtotttámogatását, a szervezõ és lebonyolítóNANORB Kft. vezetõjének, Nagy AttilaNorbertnek, és kollégáinak áldozatosmunkáját. Elmondta, hogy a rendezvénycélja a dunántúli magánerdõ-tulajdonosokminél szélesebb körû tájékoztatásaa magyar erdõgazdálkodás általánoshelyzetérõl, a Dunántúlra jellemzõmagánerdõs viszonyokról, az uniós társfinanszírozotterdõtelepítésrõl, a 2007-2013 közötti magyar vidékfejlesztési elképzelésekbenrejlõ erdészeti, elsõsorbanmagánerdõs pályázati lehetõségekrõlés az ország nyugati felében amagánerdõ-gazdálkodást segítõ szolgáltatásokról.Kihangsúlyozta, cél az is,hogy az elõadásokon elhangzottakat minélszélesebb körben megvitassuk, azerdõtulajdonosok kérdéseire az erdészetiszakhatóság és a magánerdõsök jelenlévõszakértõi kielégítõ választ adjanak,általában, hogy megismerjék a tulajdonosoka szakmai, érdekképviseleti szövetségekáltal nyújtott lehetõségeket ésaz erdészeti szakhatósági munkát. Reményeinkszerint ez a rendezvény hozzájárulmajd a nem mûködõ magánerdõkarányának csökkenéséhez és aMEGOSZ ismertségének, elismertségéneknövekedéséhez a Dunántúlon is.Ezt követõen elsõként Hajdu Tibornakaz Állami Erdészeti Szolgálat zalaegerszegiigazgatójának és Nagy Imrének,az Állami Erdészeti Szolgálat szombathelyiigazgatójának elõadása hangzott el anyugat-magyarországi régió erdõgazdálkodásánakhelyzetelemzésérõl. A HajduTibor által ismertetett anyagot rövidítettváltozatban lentebb közöljük.Ezután Luzsi József tartotta megelõadását a MEGOSZ jelenlegi, jövõbelielképzeléseirõl, az erdõtörvény módosításárólés a vidékfejlesztés terén várhatómagánerdõs támogatási lehetõségekrõl.Ennek rövidített változatát azErdészeti és Faipari Híradó következõszámában olvashatjuk. Az elõadástkövetõen négy erdészeti integrátor ismertetteröviden mûködését és a munkájábóladódó speciális feladatokat,problémákat. A megszólaló integrátoroka következõk voltak:Nagy Attila Norbert, a NANORB Kft.ügyvezetõ igazgatója Zala megyébõl;Mocz András, a Mocz és Társa MagánerdészetiKft. ügyvezetõ igazgatója Somogymegyébõl; Temesvári Erik, a ZölderdõMérnöki Iroda vezetõje Veszprémmegyébõl; Szabó Vendel, erdészeti integrátorGyõr-Moson-Sopron megyébõl.Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 387

Som László, az Állami Erdészeti SzolgálatZalaegerszegi Igazgatóságánakosztályvezetõje az Uniós társfinanszírozotterdõtelepítésekrõl beszélt. Elõadásábankitért az erdõtelepítésekkel kapcsolatoslegfontosabb adatokra ésteendõkre, illetve a támogatási feltételekjövõbeni várható változásaira is. AMEGOSZ szerkesztésében megjelent„Erdõgazda az Unióban I.” füzetet, amelyeta Gazdasági Agrárkutatások (GAK)finanszírozott, minden résztvevõ megkapta,és ebben valamennyi további információföllelhetõ az uniós társfinanszírozotterdõtelepítésekkel kapcsolatban.Befejezésként dr. Borovics Attila, azErdészeti Tudományos Intézet osztályvezetõje,és sárvári kísérleti állomásánakigazgatója „A minõségi szaporítóanyagszerepe az erdõtelepítésekben ésenergetikai célú ültetvények létesítésében”címmel tartott elõadást. Ennek keretébenfölvázolta az ERTI által végzetterdészeti nemesítési kutatások már gyakorlatbanis alkalmazható eredményeit,kitért a jövõbeni kutatásokra és tájékoztattaa hallgatóságot az ERTI Sárvári KísérletiÁllomásának magánerdõsöketsegítõ szolgáltatásairól.Az elõadásokkal és általában a dunántúlimagánerdõs problémákkal kapcsolatosvitafórum ezt követõen kezdõdött, ésközel egy óráig tartott. A fölvetett kérdésektöbbek között a birtok-koncentrációtörvényi lehetõségeire, a falopásokra, azerdõkkel kapcsolatos spekulációkra és atámogatási rendszer lehetséges átalakításáravonatkoztak. A kérdések megválaszolásasorán lehetõség nyílt arra is, hogyaz Állami Erdészeti Szolgálat megjelentképviselõi rövid tájékoztatást adjanak azegyes igazgatóságok területét érintõ speciálismagánerdõs problémákról. A vitafórumLuzsi József zárszavával ért véget.A MEGOSZ elnöke elmondta, hogy a reményeinkszerint mindenki számárahasznos magánerdõs napokat a jövõbenis folytatni szeretnénk, hiszen – fõleg aDunántúl északi és nyugati részén – mégigen sok a tennivaló a magánerdõsökmegszólítása terén.A délelõtti programot követõen mindenkijóízûen fogyasztotta el az ízletesbabgulyást, majd ezt követõen arésztvevõk a kiállított gépeket tekintettékmeg és a különbözõ standokon jutottakhozzá további kiegészítõ információkhoz.A MEGOSZ és ÁESZ vegyes válogatottakbólösszeállt focicsapatokküzdelmét a somogyi alakulat nyertemeg. A jól sikerült rendezvény végénsor került a „Ki tud többet az erdõrõl?”címû tesztlap kitöltésére is, amelyhez –hála a szervezõk alapos elõkészítésének– komoly szakmai ismeretekre voltszükség. A legtöbb helyes választ LászlóPéter, a Mocz és Társa MagánerdészetiKft. munkatársa adta a kérdésekre. Mellékeljüka tesztlapot, és mindenkinekkellemes fejtörést kívánunk! (A helyesválaszokat az Erdészeti Lapok februáriszámában közöljük.)A Nyugat-Dunántúli Régióerdõgazdálkodása*I. A régió erdeinek jellemzõiA Nyugat-dunántúli Régió, amely Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyét ölelifel, erdõsültsége az országos átlagotjelentõsen, közel 7%-kal meghaladja. Itttalálható a magyar erdõk 16%-a, melybenhazánk élõfakészletének közel ötödrészetenyészik. A hektáronkénti fakészlet236 brm 3 , 2 %-kal magasabb, mint azországos átlag. Az éves folyónövedék1,8 millió brm 3 . Gyõr–Moson–Sopronmegye fafajösszetételébõl 31% a nemesnyárés lágylomb, 22% az akác, 15% anemes tölgy és bükk, 14%-ot pedig afenyõfélék foglalnak el.Vas megye fafajösszetételének legjelentõsebbelemei a fenyõfélék 42%-ostérfoglalással, õket a nemes tölgyek követik22%-kal, majd az akác 15%- kal, azegyéb lombosok pedig 9%-os területtelszerepelnek. Zala megyében a legnagyobbsúlyt a nemes tölgyek képviselik24%-kal. Õket a 18%-nyi fenyõféle, a17%-ot elfoglaló akác és a 15%-on elõfordulóbükk követi.Az erdõterületek kimagasló naturális1. ábramutatói mellett a termékek piacra jutásaigen kedvezõ adottságú a határtérségben.A magyar hengeresfa hagyományoskülföldi felhasználói részére (német,olasz, osztrák faipari üzemek) tradicionális,jól bevált rendszerekben éscsatornákon folyik az export értékesítés.Az erdõ- és favagyon-gazdálkodás,valamit a ráépülõ elsõdleges faipar ahárom megye jelen- és jövõképénekegyik számottevõ tényezõje.A tájgazdálkodás és a tájkép formálásaa régió megcélzott turisztikai fejlesztésénekfontos eleme. A jó adottságok mi-* A régiós MEGOSZ rendezvényen Bagodonelhangzott elõadás rövidített és szerkesztettváltozata.2. ábra. Az állami erdôtulajdon kezelôi (ezer ha)388 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

att összehangolt beruházásokkal javíthatóa környezet általános állapota, a lakosságéletminõsége és a térség turisztikaivonzereje (Soproni- és Kõszegi-hegység,Alpokalja, Hanság, Szigetköz, Göcsej).Nem szabad megfeledkeznünk arrólsem, hogy a csekélynek tûnõ régiósössztermék-arányon és a foglalkoztatásontúlmenõen a térség mûvelt földterületeinekközel 40%-át erdõ borítja!II. A régió erdõgazdálkodásánakjellemzõiAz erdõben a tulajdonlás és kezelésjellemzõen szétválik. Ez a sajátossághozta létre az 1996. évi LIV. törvény általis megerõsített erdõgazdálkodó,mint erdészeti és gazdasági „egység” fogalmát(1. ábra).Jelenlegi ismereteink szerint az államierdõvagyont a döntéshozók stratégiai,gazdasági, ökológiai tartalékként továbbrais állami tulajdonban kívánják tartani.Az állami tulajdonformán belül a kezelésmegoszlásának változása prognosztizálható.Tényleges és relatív bõvülés nemvárható (kivéve NFA programok), mivela közösségi támogatások terén azerdõtelepítések kedvezményezettjei amagánszemélyek és az agrártermelõk(2. ábra).Az állami erdõtulajdon kezelõi a régióbana „java” erdõket kezelik, erõshatósági kontroll mellett. Jellemzõ azerdõtervi lehetõségeik maximális kihasználása.További primer és szekunderfaipari fejlesztésük gátja az alapanyag-és tõkehiány. Erdõkezelésüketfokozódó természetvédelmi elvárásokmellett végzik, a csökkenõ állami támogatásmiatt a vadgazdálkodás, a turisztikaiés rekreációs szolgáltatások fejlesztéseüzleti alapokon történik. A régióbana magánszektor fõ támogatói lehetnek(szakirányítás, szakképzés, piacszervezés).Zala megye kivételével komolya szerepük a környezettudatosnevelésben (erdeiiskola-hálózat). Az államitulajdonú erdõk kezelési, ellenõrzésiegységesítése várható a közeljövõben.A régió erdeiben a magántulajdon3. ábranagyon elaprózott. Az erdõmûvelésiágú földrészletek 95%-a, a becslésekszerint, osztatlan közös tulajdonbanvan. Az amúgy is gyengébb adottságúmagánerdõket a gazdasági ellehetetlenülésmellett a tulajdon további aprózódásais sújtja (örökösödés). Becsléseinkszerint a régióban jelenleg 60–80 ezererdõtulajdonossal kell számolni.Jellemzõ, hogy az elszármazott tulajdonosikör semminemû erdõkezelésbensem érdekelt. A társfinanszírozotterdõtelepítések nyomán a magánszektorterületi és relatív bõvülése várhatóelsõsorban a viszonylag kevésbé erdõsültés természetvédelmi elõírásokkalnem korlátozott térségekben (3. ábra)(Kisalföld keleti és középsõ medencéje,Kemeneshát).A magánerdõk kezeltségi foka mindösszesen65%. Nem vettek birtokba ésõrizetlen 43 ezer ha erdõterület! Ezjelentõs tartalék a fatermék elõállítása,az elsõdleges faipar alapanyag-ellátásaés a foglalkoztatás tekintetében is. (Akezelés 85-90%-os szintje 5-10 éven belülmegoldandó!)A kezelt 79 ezer ha erdõterületenjogszerûen erdészeti termelõként gazdálkodik:– 287 erdõbirtokossági társulat,– 2 erdõszövetkezet,– 17 egyéb szövetkezet,– 116 gazdasági társaság (fentieknélaz átlagos birtokméret 74 ha);– 6445 természetes személy, mint megbízotterdõgazdálkodó (egy gazdálkodórajutó erdõterület mindösszesen 9 ha).Az erdõ közösségi tulajdona (önkormányzatok,alapítványok, egyházak,egyesületek) a régióban elenyészõ tételû.A jelenlegi állapot szerint a közösségitulajdonú erdõterületeken 130 önkormányzat,1-1 egyházi- és alapítványi,valamint 16 egyéb közösségikezelõ osztozik (átlagos kezelési méret:8 ha). Ebbõl is ered, hogy a tulajdonlásés a kezelés esetleges, szinte véletlenszerû.Az aprófalvas és erdõsült térségekben(Göcsej, Õrség) az önkormányzatiszerepvállalás és az õrzés-védelema szociális foglalkoztatás javítása érdekébenmegcélozható. A céltudatos településfejlesztésekmegkövetelik a lakóövezetekés ipari beruházások környezeténekvédõfásítását és rekreációserdõk nagyobb mértékû telepítését.Ezek miatt a tulajdonforma lassú növekedésevárható, annak ellenére, hogyaz önkormányzatok tõkehiánnyal küzdenek.A régió turisztikai iparában a vadászat,nemcsak önállóan, hanem másidegenforgalmi elemekhez járulva is, figyelemreméltó teljesítésû. A szakszerûkezelés és a gazdálkodás Vasban és Zalábana nagyvad, Gyõr- Mosonban azapróvad vonatkozásában érzékelhetõüzleti eredményt hozhat.III. Az erdõgazdálkodásjelentõsége a régióbanA rablógazdálkodás (rövid távú extraprofitérdekében történõ túlhasználat)megakadályozásá-nak – az erdõk szabályozotthasználatának – az államilagés intézményesen végzett erdõtervezésés erdõfelügyeleti szakhatósági munkaa biztosítéka. A régió erdõterületein azÁESZ Szombathelyi és ZalaegerszegiIgazgatósága által felmért kitermelésilehetõség (részben kötelezettség) biztosításávalés elõírásával, valamint a végrehajtástellenõrizve folyik a fõ termék,a faanyag elõállítása. 2005. évben a régióbanközel 1,6 millió bruttó m 3 volt azösszes fakitermelés.A magángazdálkodás teljesítése, afatermékek belsõ megoszlása a saját felhasználásmiatt statisztikailag bizonytalan.A kitermelt 1,6 millió bruttó m3 élõésholtfából a régióban becsülve 1150ezer m 3 hengeresfa-alapanyag képzõdött.Ebbõl:– 20-22 %, 200-250 ezer m 3 a fûrész-,hordó- és furnéripari célú méret ésminõség.– 78-80 %, azaz 900 – 950 ezer m 3 fatermékhazai és export tûzifaként, farost,forgácslap, papíripari és energetikaicélú alapanyagként hasznosul.A régióban számtalan mikrovállalkozásvégez erdõmûvelést, fahasználatotés faanyag szállítást. A közel 50%-nyi magánerdõben jelentõs a tulajdonosikör személyes munkavégzése. Azerdõgazdálkodás (mag- és csemetetermelés,erdõfenntartás, fahasználat, faanyagmozgatás és szállítás a prímér felhasználókig,melléktermékek elõállítása)naturáliákból levezetve, óvatosbecsléssel 5000 munkavállalónak adkenyeret.A feldolgozóipar és a korábbimezõgazdasági (erdészeti) nagyüzemek(elsõsorban mgtsz-ek) leépülésévelfelszabadult, alulképzett, lakáshelyzetükmiatt nem mobilizálható munkavállalókfoglalkoztatása az erdõgazdálkodásitevékenység helyi újraindításávaloldható csak meg. Különösen érvényesez a szociálisan leszakadó kistérségekre(Zalakomár, Lenti, Csömödér,Tét, Csepreg, stb.).Az erdei melléktermékek gyûjtésébenés elõállításában is vannak tartalékok.Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 389

Az erdei gombák és gyógynövények,vesszõ, bot, díszítõgally, karácsonyfaelõállítása, gyûjtése, feldolgozása, forgalmazása,a nagyvadgazdálkodási segédmunkák(pl. hajtóként közremûködés)is növelik a foglalkoztatást és jövedelmettermelnek. (Az erdei melléktermékekelõállításának tekintetében Zalaés Vas megye adottságai az országos átlagbólkiemelkednek. A legismertebbgombatermõ táj az Õrség és a minõségikarácsonyfa elõállításának is a Göcsej,az Õrség és Körmend vidéke ad helyet.)Várható erdõtelepítések2007-2013 között (ha/év)GY-M-S megye 500–800Vas megye 100–200Zala megye 50–100IV. A mezõgazdasági területekerdõsítéseA régió egyes kistérségeinek jószerivelegyetlen kitörési pontja lehet, hiszencsökkenti a hagyományos, esetenkéntgazdaságtalanul termelt magyar agrártermékek(elsõsorban gabonafélék)többletét. A gyorsan növõ fafajok(akác, nemes nyár) telepítései már középtávon(15-30 év) jelentõs többletethozhatnak a faalapú energiaüzemek,papír- és forgácslapgyártás alapanyagellátásában.Pozitív tájképformálást ésturisztikai fejlesztéseket indukál, jótékonyanhat a település- és mûtárgyvédelemre,vízvédelemre, elláthatja amezõgazdasági területek védelmét (pl.GY-M-S megye mezõvédõ sávrendszere).Ugyancsak pozitív természetvédelmihatást vált ki (biodiverzitás ésbiopotenciál növelés) és nélkülözhetetlena légköri CO 2tartós és számottevõmegkötésében.A megújuló energiaforrások használataaz Európai Unió kiemelkedõfejlesztési célkitûzése. A víz- és szélenergiaelõállításában az ország adottságaikorlátozottak, de a termõföldminõsége kiaknázható potenciált mutat(energiaültetvények, biodízel,bioetanol). Az erdei fafajokból létrehozottenergia ültetvények hamar azerdõ hagyományos hozadékainak forrásáváválnak.V. Reánk váró feladatokAz erdõk kezelési arányának növelése,továbbá a fátlan térségekben területibõvítése javíthat a legképzetlenebbmunkaerõ foglalkoztatási helyzetén(kisközösségekben fellépõ szociálisproblémák kezelhetõbbé válnak).A régióban valamennyi használatimódban együtt tartamosan ~ 2millió bruttó m 3 faanyag termelhetõki. A természeti adottságok és potenciálkihasználása a rendezetlen kezelésiviszonyú 43 ezer ha magánerdõbenmaradt el meghatározóan. Az államiszektor csúcsra járatott, és az egyébkezelésekben is a lehetõségekhez közeltermeltek. A magán erdõgazdálkodáskezelési szintjének 85-90 %mértékig történõ felfuttatásával évente~ 150-200 ezer m 3 fa-alapanyag léphetbe többletként a piacra .Az erdészeti munkák korszerûsítése,gépesítése mindenképpen megoldandó,mivel a kézi munkavégzéstvállalók kiöregedésével az ágazat tartósmunkaerõhiánnyal kell, hogy szembenézzen.A régióban a magánerdõk kezelésiszintjének a javításával és erdõtelepítésekrévén a közeljövõben ~ 2–3.000fõvel növelhetõ a munkahelyek száma.A magánerdõ-gazdálkodók összefogószervezetekbe integrálása sürgõsfeladat, a jövõ sikerének egyikzáloga!A felvázolt célkitûzések teljesülésénekegy része biztosan prognosztizálhatóa jelenlegi és várható nemzeti, valaminttársfinanszírozásos támogatásokkövetkezményeképpen.Ezzel együtt a folyamatok felerõsítéseés célirányosítása a regionális és kistérségifejlesztések révén érdemlegeselõnyöket hozhat. Tudatosítani kell,hogy az egyes kistérségek kitörési pontjaiközött az erdészeti tevékenységekszinten tartása és bõvítése meghatározószerepû lehet.A régió erdei itt is a tájkép alakításánakés megõrzésének az elsõrendû forrásai,az élhetõ emberi környezet talánegyik legfontosabb letéteményeseként.Az erdõ elsõdleges hozamát adó fatermékekgazdasági súlya ugyan folyamatosancsökken, de a fokozódó rekreációsés turisztikai szerepkör ezt ellensúlyozza.A Nyugat-dunántúli Régióbantehát az ágazatban szerepet vállalókramég inkább igaz: „Az erdõgazdálkodónem egyszerûen egy agrártermelõ, hanema táj napszámosa”.Nagy ImreKiss TiborHajdu Tibor* * *Újabb MEGOSZ iroda nyíltKiskunhalasonNagy örömünkre a MEGOSZ irodáinakszáma hatra bõvült. Az új kiskunhalasiiroda tájékoztatást, információt és segítségettud nyújtani a térség érdeklõdõmagánerdõ-tulajdonosainak az erdõgazdálkodástérintõ valamennyi kérdésben,a szaporítóanyag-termesztéstõl a kitermeltfaanyag értékesítéséig.A kiskunhalasi iroda vezetõje: NémethVendel erdészeti integrátorElérhetõség: 06-30-475-91-45Cím: 6400 Kiskunhalas, Köztársaságu. 13.E-mail: delerdo@emitelnet.huNyitva tartás: munkanapokon: 8.00-16.00 óráig390 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

A jogász válaszolVadászati jog haszonbérletéreirányuló szerzõdések lejárta –földtulajdonosok közösségeMár a múlté a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról,valamint a vadászatról szóló1996. évi LV. Tv. (továbbiakban: vadászatitv.) kihirdetésének tizedik évfordulója.Ennek nyomán lassan lejárnak a 10évre szóló vadgazdálkodási üzemtervekés haszonbérleti szerzõdések is. Elõbbiazzal a következménnyel is jár, hogy lejárnakaz erdészeti hatóságoknak a vadászterület-határokmegállapítására vonatkozóhatározatai is, vagyis sor kerülheta vadászterületek határának megváltoztatásárais. Mivel a vadászati jog a vadászterületnekminõsülõ terület tulajdonosátilleti meg, ismét össze kell hívni avadászterület tulajdonosainak közösségét(vadászati közösség).A vadászterület az a földterület,egyéb feltételek megléte esetén, amely a3000 ha-t eléri. A konkrét vadászterületeketa vadászati hatóság elsõ alkalommalmár határozatilag megállapította.A továbbiakban ismertetésre kerülneka tulajdonosi közösség mûködésénekszabályai, praktikus megközelítésben,elsõsorban a magánerdõ-tulajdonosokszemszögébõl nézve.A vadászterületek 10 évvel ezelõttikialakítása során finoman szólva, nem amagánerdõ-tulajdonosok érdekei domináltak.A tv. szabályai azóta sem változtakalapvetõen, de a törvény biztosítvalamelyes intézményi lehetõséget azerdõtulajdonosok érdekei érvényesítésére.A tv. a vadászati jog gyakorlásávalösszefüggõ alapvetõ kérdéseket a földtulajdonosokgyûlésének hatáskörébeutalja:A gyûlés dönta, a tulajdonosi képviselet formájáról,a képviselõ személyérõl,b, a vadászterület határának megváltoztatásárairányuló kérelem elõterjesztésérõl,c., a vadászati jog gyakorlásának,illetõleg hasznosításának módjáról,feltételeirõl.Nézzük meg ezeket a kérdéseketközelebbrõl!Ad a, A képviselõ személye mindigfontos. Az adott esetben a képviselõ különtovábbi meghatalmazás nélkül a vadászatiközösség ügyeiben eljárva jogokatszerezhet, kötelezettségeket vállalhat,képviseli a közösséget hatósági eljárásbanés más szervek elõtt. Nemutolsósorban pl. a képviselõ köti meg avadászterület haszonbérletére irányulószerzõdést és õ számol el a tulajdonosokkal.Az egyes magánerdõ tulajdonosoktulajdoni hányadának megfelelõ területa minimálisan elõírt 3000 ha-hoz képestszerény mértékû. Nem kizárt azonban,hogy egy 100 ha feletti erdõbirtokosságitársulat, vagy egy nagyobb megbízásosjogviszonyban mûködõ erdõgazdálkodó,már befolyással lehet aképviselõ személyére. Az sem lehetetlen,hogy a területen mûködõ egyikerdõbirtokossági társulat tisztségviselõjelegyen a tulajdonosi közösség képviselõje.A közösségnek mûködési szabályzattalkell rendelkeznie, melyhez a miniszteri(végrehajtási) rendelet mintáttartalmaz.Célszerû tehát, ha a tulajdonos írásbelimeghatalmazást ad az erdõbirtokosságitársulat tisztségviselõje részérea tulajdonosi gyûlésen való részvételre.A tv. meghatározza a meghatalmazáskötelezõ minimális tartalmát:– tulajdonos neve, tulajdonosi hányada,kat. jöv (ak.), a képviselõ személye,a terület helyrajzi száma és területnagysága ha-ban,– a meghatalmazáshoz gondoskodnikell a tulajdonjog igazolásáról szóló dokumentumrólis.A 30 ha alatti földtulajdonosokat –amennyiben nem adnak képviseletimeghatalmazást –a gyûlésen a jegyzõképviseli.Ad b, Vadászterület határának megállapítása,megváltoztatása.Amint már utaltam rá, a vadászterületekkorábban ki lettek alakítva, ezértitt csak a területhatár megváltoztatásaérdemel figyelmet. Amennyiben a földtulajdonosmaga nem vadászik, számárakét dolognak van jelentõsége. Ezekfontossági sorrendben:1. A vadgazdálkodási feladatok szakszerû,üzemterv szerinti teljesítése.2. A haszonbérleti díj nagyságaAz elsõ körülmény alapvetõ fontosságúaz erdõgazdálkodás szempontjából.Ahol az erdõ vadeltartó képességétJogsegély szolgálatDr. DerzsenyiTiborTelefon: (30) 908 2812meghaladja a vadlétszám és jelentõs azerdei vadkár, ott az erdõgazdálkodóthátrány éri. A hátrány származhat a vadászatijog gyakorlójának (továbbiakban:vadásztársaság) többirányú negatívmûködésébõl. (Pl. túlzott vadlétszám,kárelhárítási problémák, kártérítésiügyek stb.)Nem szorul hosszasabb indokolásra,hogy nem mindegy a vadászati jog gyakorlójánakszemélye, pontosabban,hogy kivel köt a vadászati közösség haszonbérletiszerzõdést.A vadászterület határa megváltoztatásánakegyéb szakmai jellegû feltételeita tv. külön meghatározza.Ad. c, A vadászai jog gyakorlásának,ill. hasznosításának módja, feltételeiA vadászati jog hasznosítása nemcsakannak haszonbérbeadása útján valósulhatmeg, hanem ennek minõsül:– a társult földtulajdonosok által folytatottvadászat,– vendégvadászat, bérvadászat.Természetesen az elaprózott tulajdonihányadok következtében ezek csakkivételes esetkörök a gyakorlatban,ezért inkább az elterjedtebb haszonbérletiformáról ejtek szót.A vadászati jog haszonbérletét a vadászatitv. szabályozza, mögöttes jogszabálya Ptk.Értelemszerûen a szerzõdés kétoldalúaktus, tehát, ha azokban a lényeges kérdésekbennem jön létre megállapodás,amelyeket a tv. kötelezõ erõvel nem szabályoz,nem jön létre a szerzõdés. Aszerzõdést határozott idõtartamra, a vadászterületrevonatkozó vadgazdálkodásiütemterv érvényességének idõtartamárakell megkötni. (10 évre)Lényeges, hogy a vadászati jog hasznosításánakalapvetõ módját és fõbbfeltételeit a tulajdonosi gyûlésnek kellmeghatároznia, ami azt jelenti, hogyezektõl a feltételektõl a képviselõ nemtérhet el, amikor a szerzõdést aláírja.Feltételként nemcsak pl. a haszonbérminimumot lehet elõírni, hanem a vadlétszámra,vadkárelhárításra vonatkozófeltételeket is.A tv. szerint a korábbi haszonbérlõnekaz új szerzõdés megkötésekorelõhaszonbérleti joga van. Ez azt jelenti,hogy a tulajdonosi közösség számáraazonos módon kedvezõ ajánlatok eseténa régi haszonbérlõvel kell az újszerzõdést megkötni. Természetesen ezalatt kedvezõbb feltételeknek nemcsak amagasabb bérleti díjat kell érteni, hanempl. az erdõgazdálkodással összefüggõfentiekben vázolt körülményeket is.Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 391

Végezetül tekintsük át a földtulajdonosigyûlés összehívásának és mûködésénekfõbb kérdéseit. A tv. szigorú eljárásiszabályokat állapít meg e tekintetben.A gyûlésen a tulajdonosok, a teljesvadászterület mértékéhez viszonyítotttulajdoni hányaduk arányában számítottszótöbbséggel szavaznak. Az említetthárom legfontosabb kérdéskörben(a-c., pontok) való határozat meghozataláta vadászterület tulajdonosainak afenti módon számított egyharmadakezdeményezheti. A kezdeményezõneka vadászati hatóság és az érintetttelepülések önkormányzata hirdetõtáblájánlegalább 30 napra hirdetménytkell közzétennie, amelynek tartalmazniakell a gyûlés helyét, idejét ésnapirendi pontjait, a képviselet szabályairavaló figyelmeztetést, valamint –területhatár megváltoztatása esetén – akialakítandó vadászterület térképimegjelölését.Tartalmaznia kell továbbá a gyûléstösszehívó földtulajdonosok nyilatkozatátarról, hogy melyek a tulajdonukbanlevõ, ill. az általuk képviselt tulajdonukbanlevõ földterületek, a helyrajzi számés a területnagyság megjelölésével. Felkell tüntetni, hogy az összehívók helyrajziszám szerinti összes földtulajdonánaka területe hogyan aránylik a vadászterületteljes területéhez.A fenti eljárási szabályok megtartásáta vadászati hatóság eljárása során vizsgálja.A magánerdõ-birtokosok jogsegélyszolgálataegyebek mellett a fenti témakörökbenis tanácsadás útján rendelkezésreáll.Tel.: 30/908-2812e-mail: eti.veszprem@aesz.huLevélcím: 8200 Veszprém, Jutasi út 10.Magánerdõ-birtokosokjogsegélyszolgálataGímszarvas-rablógazdálkodásMagyarországon (válasz I.)*Újra itt a szarvasbõgés, új lehetõség, hogyne rontsuk tovább a gímszarvas-állományt!Értelmes emberekkel öröm véleménytcserélni. Az Erdészeti Lapok 2005 novemberiés a Vadászlap 2006 januári számábanmegjelent szarvas rablógazdálkodásikét cikkem után a lapokban megszaporodtaka vadgazdálkodási vélemények.Az írásban, szóban, üzenetben hozzászólókvalamennyien érvekkel támadtákvagy igazolták állításaimat.A velem egyetértõk remélem nem haragszanakmeg, ha ezeket nem részletezem,hanem inkább a tamáskodók véleményéretérek ki.Ismét leszögezni kívánom, hogy kizárólagkonkrét több évtizedes megfigyelési,vizsgálati-, feldolgozási- és biomatematikaieredményeimet közöltem. Nemkívántam minõsíteni, sugallni, dicsõítenivagy megbántani senkit és semmit!A vitatkozók sokasága a sport-, hivatásosvadászok, erdészek, erdõgazdaságivezérigazgatók, védegyletvezetõk, köztisztviselõkstb. közül került ki.A véleménynyilvánítóknak volt egy sajátoscsoportja is, akik írásaimra való hivatkozásnélkül írták le álláspontjukat,ezeket szintén figyelembe vettem. Néhányanmásoknak azzal szóltak le, hogycsak egy matematikus vagyok. Igaz, azELTE TTK-n szereztem alkalmazott matematikusdiplomát, de elõtte a Soproni ErdészetTechnikumban érettségiztem, aSoproni Erdészet és Faipari Egyetemen* A kézirat augusztus 28-án érkezetterdõmérnöki diplomát kaptam, beosztotterdésztõl fejlesztési fõmérnökig dolgoztamés 1962-tõl vagyok tag a NagykanizsaiErdõgazdasági Dolgozók VT-nál. Aszarvast édesapám mellett fél évszázadakezdtem figyelni és adatait négy évtizedemodellezem. Tiszteletben tartva az ellenvéleményeket,az alábbiakat szeretnémválaszolni.A rablógazdálkodás definícióként(meghatározásaként) a következõt értem:Rablógazdálkodás az a gazdálkodási tevékenység,amelynek következményekénta gazdálkodás tárgyának ugyanazonvonatkozási egységre vetített közvetlenés közvetett értéke csökken. Az elmúltévtizedekben drasztikusan csökkent agímszarvas létszáma. A lelõtt bikák átlagéletkorakét évvel fiatalodott, az átlagagancssúly egy kilóval kevesebb. Csökkenta kiemelkedõ trófeák aránya, nõtt ahibás lelövések mértéke (%), megfigyelhetõa bikák testsúlyának csökkenése. Amagyar földben hiába van meg a 300pontos trófea lehetõsége, 20 éve nincs világrekordunk!Hatósági segédlettel tilalmiidõben lehet lõni a borjút, a bikát, tilos vadászatimódokat is használnak. Mindösszesenez szarvas-rablógazdálkodás,amit a vadászati jog külön segít a mínuszpontokbüntetéseinek eltörlésével. Félek,hogy az új területbérlõ pénzeszsákok ésfõpolitikusok befolyása ezt a tendenciáttovább erõsíti!Rendkívül figyelemre méltó Rakk Tamásbarátom eszmefuttatása a szarvas általokozott kár és az ezzel érintett ágazatokkárelviselõ, káreltûrõ szintje közöttiegyensúly bekövetkezésérõl. Ezt a hajdanierdõ- és vadászati törvény alkotása idejéntöbbségi egyetértéssel 5 % vadkárnyimértékkel határoztuk meg. (Pontos megfogalmazása1996. évi LV: törvény a vadvédelmérõl, valamint vadászatról 75. §(1). elõzõek óhatatlanul felvetik annakkérdését, hogy mi kinek az érdeke. Érdemeselgondolkozni, hogy vajon a politikakovácsoknak néhányan, nékünk erdészekneknéhány ezren, nekünk vadászoknaknéhány tízezren, nekünk földtulajdonosoknaknéhány százezren, nekünkmagyar állampolgároknak tízmillióan,nekünk földlakóknak néhány milliárdankülön-külön és együtt mi az érdekünk?Tényleg mi? Én csak azt merem megkockáztatni,hogy kell az erdõ s más természetesvegetáció, valamint haszonnövényzetés kell a szarvas is. Szerintemmindig a legnagyobb veszélyben lévõéletközösség érdeke lesz a meghatározó,ami helyben és idõben igen eltérõ lehetés állandóan változhat. A vadkár egy negatívemberi kategória. A vad által megevett,elhasznált, letiport stb. növényimérték a vad életének természetes következménye,ami a földtulajdonos szempontjábólkár. Kérdés, hogy az 5% elviselhetõségimérték hogyan érvényesítendõ.Általában minden erdõkár ismer-tetõrejellemzõ, hogy a vadkár része a „vadokozta károk magasak” bevezetõvelkezdõdik (s csak ez után vannak a számok)és nincs kifejtve a „magas” vonatkozásialapja, valamint nem szerepelneka vadkárból az embernek felróhatókárok. Ugye igaz az állítás, ha csak egyetlenegy ember okozta erdõkárt ismerek,392 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

akkor ez a kárfajta létezik. Márpedig sajnoskonkrét területeket tudok mutatni,ahol hibás erdészeti döntés miatt tönkrementaz erdõ (hibás fafajmegválasztás,nevelõvágás elmaradás, hibás felújításstb.) Ejszen az ilyen területeken kapórajön a vad, különösen a szarvas, akinekmérlegelés nélkül nyakába lehet varrni akárt. Hál’Istennek rengeteg jó példát is látok,ahol a kiváló erdész-vadász kerületvezetõerdész kerítés nélkül a szarvas jelenlétébentermészetes úton újítja fel azerdõt. Nem vitás, egyszerûbb a kerítés,különösen ha a terhét a vadászati jog bérlõjérelehet hárítani, amire szintén konkrétpéldát tudok. A vadra annyi kárt terheljünk,amennyit okoz, ne többet, és nekevesebbet!Figyelemre méltó Bartha Pál barátomfejtegetése a makk sorsáról, amely szerinta diagnózisom helyes lehet, de következtetésem„– a vadkár bagatellizálása –” téves.Tessék szíves lenni mégegyszer elolvasni,mit állítottam. Konkrét számértékeketírtam, sehol nem minõsítettem, fõlegnem bagatellizáltam. Egyetértek barátommal,hogy valóban az a lényeg, „hogy azadott területen élõ vad mennyisége azerdõ felújuló képességét blokkolja-e?”, – sfolytatom a gondolatot, még lényegesebb,hogy az adott terület erdésze rendelkezik-eazzal a tudással, elszántsággalés kitartással, hogy a felújítást a vadgazdálkodóvalegyütt mûködve szarvasírtásés kerítés nélkül is megoldja. Ami pedig a10x10 m-es bekerített mintaterületekenbelüli „buja vegetációt” és a kerítésen kívülszinte a „sivatag” létét illeti, magam issok ilyen próbaterületet láttam. Megjegyezem,hogy a kerítés sok helyütt nemcsak a vadat, hanem az erdészt is kizárja.Ezeken a próbaterületeken, bokrosodottbuja vegetációban elnyomott, csökött,sínylõdõ fõfajokat találtam. Szükség lenneegy olyan átfogó országos korrekt feldolgozásra,amely a 10x10 m-es mintaterületekészleléseinek idõsoros eredményeitmutatja be. Végül barátom számomrakissé humoros kíváncsisága, miszerinthogyan mértem a vad által elfogyasztottmakk mennyiségét, eszembe juttatja családomreagálását is. Feleségem aggódvamesélte a gyerekeknek, „képzeljétek apátokkalbaj van, hetente kétszer egyesévelszámolja a makkot az erdõn és elülteti avaddisznórágta gumókat is!” Válaszom tehátegyszerû, nem a megevett, hanem amegmaradt makkot számoltam, és miutánjól ismerem a vadnyomokat, az ott jártállatra terheltem (a madarak makkfogyasztásátis a vadra terheltem, így tehátez felsõ korlát). A pontos eljárás a hivatkozottcikkben és könyveimben megtalálható.Ami pedig feleségem aggályát illettea vaddisznó rágta gumók elültetésével,kénytelen voltam ezt tenni, mert sokesetben a vaddisznó feltúrta a környéket,de nem evett makkot, sem csemetét.Ilyenkor megkerestem táplálékának véletlenülotthagyott maradványait és elültettem,s feleségem gyanús pillantásainakkíséretében gondoztam, locsolgattam.Egy év múlva kihajtva így tudtam meg,hogy a vaddisznó a bükkösökben imádjaaz odvaskeltike gumóját, a tölgyesekbenpedig a salátaboglárka gumóit.A szarvaslétszám-számításaimat, akára lelövési adatok figyelembe vételét is, akönyveim részletesen tartalmazzák.Gödöllõi vadbiológusok megismételtéknéhány szarvaslétszám-vadkár vizsgálatomat,ami újra felerõsítheti a vitakedvet.Voltak, akik télen egyetlen helyen láttakegy százas létszámú szarvascsapatotvonulni. Ezt azért nem tudom elfogadnibizonyítéknak, mert a szarvas télenmesszeföldrõl csapatokba verõdik és úgyvonul. Egy másik megfelelõen szarvaslétszámotigazoló indokkal a világ egyik legjobbgímszarvas-állományának helyén találkoztam,nevezetesen Zalában, miszerintmost is tudtak „nagy bikát” lövetni, tehátnincs baj a szarvassal. Miután a területetjól ismerem, a gondom itt az, hogy erreévekkel ezelõtt világrekord és ahhozközeli bikákat lõttek. Addig, amíg elõbb anagybikákat könnyedén lõtték most a kisebbnagyot is vért izzadva ritkán tudjákelejteni. Külön nagy veszélye ennek azérvelési módnak az úgynevezett „mágneshatás”. Nevezetesen vannak szarvasmágnesterületek, amelyek amíg létezikOrszágos VadásznapA szõcsénypusztai Széchenyi ZsigmondSzakközépiskola adott helyet idén a 2006-os országos vadásznapnak. A vendégeketKiss Vince, az iskola vezetõje és dr. DiviánszkyJános, az OVK Területi Szervezete és aSomogy megyei Vadászok Szövetségénekelnöke köszöntötte. Az országos rendezvénytBenedek Fülöp államtitkár az OMVVVálasztmányának elnöke és dr. GyeneseiIstván a Somogy megyei Közgyûlés elnöke,országgyûlési képviselõ nyitotta meg.A megnyitó beszédek után Hubertusmisét mutattak be, mely egyben õsbemutatóis volt, hiszen a szertartást elsõ alkalommalitt kísérték vadászkürtön, a BaranyaiVadászkürt együttes közremûködésével.A misét Henczel Szabolcs püspökibiztos celebrálta.A misét követõen kitüntetések átadásakövetkezett, majd a legkülönbözõbbszakmai és kulturális rendezvények,egyetlen egy szarvas az országban, azt ismagukba fogják szívni. Ezen helyekenolyan jók az élõhelyi adottságok, hogy alegnagyobb szarvasírtás ellenére is akörnyékrõl feltöltõdik a terület mindaddig,amíg van szarvas a kevésbé jó élõhelyeken.Természetesen a szarvasállományértéke itt is csökken. Sajnos!Végezetül áttekintve valamennyi körülményt,nagyon szomorúan ismételtenmondom, hogy Magyarországon összességébengímszarvas-rablógazdálkodásvan. A kiút sokkal nehezebb, mint ahogyidáig eljutottunk. Részmegoldás lehetRakk Tamás barátom zárt rendszerû vadgazdálkodási(ZRV) javaslata, de teljesmegoldás a szakszerû szabadtéri szarvasgazdálkodás(3 Sz), még akkor is, ha aprofit és politika (PP) világa nagyot változott,de az élõhely és a szarvas lényegébenmaradt. A szakszerûség kerékkötõjea trófeahajhászás, a profitéhség és a politikainemtörõdömség. Egyik sincs tekintettela nemzeti szarvasimázsra és a szakismeretre.A volt világhírû magyar Csodaszarvasta jóakaratú közvélemény, kutatók és erdészek,természetvédõk támogatásávaltehát megtizedelt szakszemélyzettel, túlbonyolítottvadászfegyver-nyilvántartással,jogi útvesztõkben, kenyéren és vízennekünk, egyszerû magyar vadászoknakkell megmentenünk! Még most, mert miremegvalósul a hivatalos nemzeti ésnemzetközi gímszarvasvédelem (GímszarvasNemzeti Park, Világörökség, védettényilvánítás és egyéb lehetõségek),addigra nem lesz mit védeni!Dr. Bán Istvánvetélkedõk zajlottak. Volt vadászkutyabemutató, korongvadász-verseny, magaslesépítõ-verseny,vadászok fõzõversenye,trófea bemutatók stb. Az sem csalódott,aki nem szorosan a vadászat iránt érdeklõdik,hiszen a színpadon operett, cigányzene,jazzmûsorok váltogatták egymást,de a vásári forgatag is sok látnivalóvalszolgált.A „hagyományos” vadászkitüntetésekmellett kitüntették azokat – a nem feltétlenülvadászokat – akik írásaikkal mûvészetialkotásaikkal sokat tettek a vadászatnépszerûsítéséért, a vadászati kultúráért.A Seres Erzsébet porcelánfestõ mûvész általkészített emlékplakettet egyesületünktagjai közül dr. Ignácz Magdolna szakértõ,Páll Endre ny. erdõmérnök, szakíróAntli István és Detrich Miklós természetfotósokvehették át.Detrich MiklósErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 393

A hülyeség áraKépzeljünk el egy autóvezetõt, aki úgykap jogosítványt, hogy egyszer sem vezetetta forgalomban. Tûzoltót, akit mégnem csapott meg a füst, lakatost, akiéletében nem reszelt, orvost, aki nemboncolt, rendõrt, aki nem látott rosszembert, vagy parasztot, aki még nemkapált… és a sort hosszan lehetne folytatni.Ugye ez elképzelhetetlen? Nos,akkor nézzük, mi van a szûkebb házunktáján, a vadászatban. Kötelezõ azállami vadászvizsgát letenni, amelynekviszont csak elméleti része van, ráadásulmég a tanfolyam elvégzése semkötelezõ. A lõtéren eltalált 8 korong az„alapgyakorlat”, amely a vadászattólolyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtõl.Amint valaki átveszi a bizonyítványát,már másnap oda mehet vadászni,ahová a pénztárcája engedi. Cserkelhetbikára, bakra, részt vehet apróvadastársasvadászatokon, disznóhajtásokon,anélkül, hogy akár csak egyszer istestközelbõl látott volna valami ilyesfélét.Ha az eligazításon „belehúzok” alõállás-sorszámokba, lehet a szomszédom,és a végén kiderülhet, hogy„rosszkor voltam, rossz helyen”. Egyretöbben vannak olyanok, akik elõbb lõttekkafferbivalyt, antilopot, zsiráfot,mifenét a messzi Afrikában, mint disznót,fácánkakast vagy nyulat idehaza. Abalesetek száma, és a vadászati fegyelemlépten-nyomon tapasztalható fellazulásamiatt azonban – persze a jobbításszándékával, de valójában egyfajtapótcselekvésként - egy olyan iránybaindultunk el, amelynek eredményeit épésszel már igazán nehéz követni, sõt avárható eredményei is enyhén szólvakétségesek. Nem tudom megfigyeltéke,hogy mára már divattá vált a vadászatvégén megköszönni a „balesetmentes”vadászatot, holott éppen ez volna a természetes.Ezek után ajánlott a disznóhajtáselõtt minden óvatos duhaj számáraaz, hogy az ügyvédjénél elõre helyezzeletétbe a végrendeletét.Ott tartunk, hogy mivel az állami vizsganem elég, hiteles aláírással kell igazolnia vadászat elõtti balesetvédelmioktatáson való részvételt. Ez pedigolyan, mintha valaki autójával útnak indul,elõtte azonban a rendõrségen külön-különkötelezõ balesetvédelmi oktatásokatkellene meghallgatnia. A vadászatelõtti „oktatásoktól” nem lett setöbb, se kevesebb baleset. Ma már anagyvad társas vadászatán mindenki1:20 000-es méretarányú hajtástérképetkap, azt az iránytûjével betájolhatja,majd GPS-szel meghatározhatja a pontoslõállását, mobilon tarthatja a kapcsolatota könyvelõjével, vagy a vadászatvezetõvel…A kalapunkon piros szalaggaljelezzük a szintén félelemtõl reszketõvadásztársainknak, hogy speciel mégvéletlenül sem tartozunk az FVM rendeletbenfelsorolt, s az idény szerint engedélyezettlõhetõ vadfajok sorába. A kutyáinkonfeszülõ rikító nyakörv pedig arrafigyelmeztet minden vadászt, hogy azbizony nem róka, s fõként nem alkotmánybíróságilagvédett kóbor eb. Azerdõ fáin piros szalag jelzi már a tiloslõirányokat, zöld az engedélyezetteket…Lehet ezt még tovább ragozni?Mindenesetre esély, az van rá, mert amég ennél is hülyébb és eszeveszettebbpuskások részére még fújhatunk – egychip-pel egyedileg azonosítható - vaddisznóoldalára fényvisszaverõ spray-velcélkeresztet is, ráírhatjuk nyomtatottnagy betûkkel, hogy SUS CROFA, 2 éves,anyja neve: Böhöm Koca, születési helye:Disznós Kert-alsó és a hatósági állatorvosszemélyesen asszisztált aszületésénél… A terítéknél aztán lehetmajd hálaadó Szent Hubertus misét tartania látható többség életben maradásáértis. Ez azonban már régen nem vadászat,hanem egy otthon számítógépen is eljátszhatóvirtuális, csihi-puhi játék,amelybõl 12 egy tucat. Végtére is, miveléppen a komoly kereslet az ékes bizonyítékrá, manapság egy felfújhatóguminõvel is lehet paráználkodni, gyertyafényesvacsorás „elõjátékot” rendezni,ráadásul bájcsevely közben semmifélepolitikai ellentét nem vetõdik fel még akkorsem, ha az asztal alatt azonnal atárgyra térve a /ve/võlegény azillendõnél mélyebben nyúl alá. Ráadásultovábbi elõny, hogy nem kell vele utánabeszélgetni, és sohasem fáj a feje. Ezekazonban már orvosi esetek, és holtbiztosjelei a totális becsavarodásnak.Visszazökkenve a „fa” alá, ahonnanegykoron vadászni lemásztunk, nincsmás út – és ezt évszázados tapasztalatokbizonyítják –, mint az, hogy bár a vadászatota vadászok többnyire közösengyakorolják, arra egyéni tudással kellalaposan felkészülni. Így is volt ez mindig,ma viszont azt sem tudjuk, hogy kia szomszéd puskás, mit tud az egészrõl,és vajon élve megússzuk-e az elõttünkálló hajtást. Csak a hatalom hiszi azt,hogy a tudás valójában egy veleszületetttulajdonság, viszont a tanulás útjántörténõ megszerzésének lehetõségemindenki számára adott. Azt hiszem,bízvást leszögezhetjük, hogy mivel azidõ is alaposan rácáfolva rég eljárt felette,alaposan le kellene már porolni, ésújra kellene gondolni a mintegy másfélévtizede kõvé meredt vadászvizsgarendszerünket. A társas vadászaton valóhelyes viselkedést, az õsi bölcsességûmagatartási szabályokat talán nem szabadnaegy fél oldal tudnivalóval „kipipálni”.Ezenkívül: nem valami „kis vadbiológusokra”,hanem megbízható vadásztársakravolna végre szükség. Mert,ha a vizsgázó betéve nem tudja a mosómedvefogképletét, attól még senki nemhagyja ott a fogát. Ma például – és eztnem most találom ki – aki tegnap valahogyanlevizsgázott, holnap jó pénzértmár oktathatja is a gyanútlan jelölteket.Sajnos, meg is történt, és ez nem egyedieset. A tanfolyamokat már régenkötelezõvé kellett volna tenni, amegfelelõ színvonal garanciája pedigcsak az akkreditálás lehetne. Nincsugyanis a kötelezõ óraszámra semmiféleelõírás, de ha mondjuk a tanfolyamminimális elméleti óraszáma 32, minimumhatvan óra kötelezõ vadászati gyakorlatotírnék elõ. Mivel a társasági tagságmár nem kötelezõ, a „tagjelöltség”idõszakát sem lehet már megkövetelni,de a tanfolyam ismeretanyagába a szervesenbeépített kötelezõ gyakorlati óraszámigazolt teljesítését: azt igen. Perszeezt is meg kellene fizetnie a jelöltnek,mert a tudás megszerzése sehol sem ingyenes.Ebbõl bevétele lehetne aszervezõknek és azoknak a vadászatrajogosultaknak, akik a jelöltekkel foglalkoznak,erre vállalkoznak, és rendelkeznekaz elõírt tárgyi és személyi feltételekkel.Senki ne mondja, hogy eztnem lehet megszervezni...Homonnay Zsombor(Vadászlap, 2006. októberi szám)A lapot Magyarország legnagyobbmédiafigyelôje, az» OBSERVER «OBSERVER BUDAPESTMÉDIAFIGYELÔ KFT.1084 Budapest, Auróra u. 11.Tel.: 303-4738rendszeresen szemlézi394 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

A Kiotói Jegyzõkönyvnem az, aminek látszikA globális felmelegedés lassítása csaknemzetközi együttmûködéssel lehetséges.A világ országai a globális felmelegedéslassításának eszközeként azüvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásijogokkal való kereskedést jelölték meg.Az ÜHG kibocsátási jogokkal valókereskedés egymáshoz hasonló, azonosirányelvnek megfelelõen megalkototttörvények általi szabályozásával lehetséges.Magyarországon ez az üvegházhatásúgázok kibocsátási egységeinekkereskedelmérõl szóló 2005. évi.XV. törvény. (A Törvény)A Törvény azért sem fogja elérni a célját, mert már az EU-s irányelv is, amelyalapján alkották, mára nyilvánvalóan, célttévesztett. Az EU irányelve a KiotóiJegyzõkönyvre hivatkozva készült. Ebbõlviszont, számomra mint erdõmérnökagroökológusszakembernek, egyértelmûkövetkeztetést kell levonnom: már aKiotói Jegyzõkönyvben is súlyos logikaibaklövések érhetõk tetten.Az erdõk és egyéb „nyelõk” nem tartoznaka Törvény hatálya alá, oda kizárólaga legnagyobb ÜHG kibocsátó vállalatoktartoznak. Kizárólagosan ezek agazdasági társaságok kapnak az államtólingyenesen vagyonértékû ÜHG kibocsátásijogokat.A Törvény ott van elhibázva, hogy akibocsátás-csökkentésben csak a szenynyezõkérintettek. Gazdasági érdekeicsak a törvény hatálya alá tartozó szennyezõknekfûzõdnek az ÜHG-k kibocsátásánakcsökkentésében.Az elnyelés és néhány erdõgazdálkodásitevékenység úgy szerepel a Törvényben,mint kibocsátás-csökkentõ projekttevékenység, amellyel az érintett vállalatokaz elszámolható kibocsátásukat csökkenthetika tényleges kibocsátásukhozképest.Az erdõben, amelynek egyik tulajdonosavagyok, a 2005. évben az erdészetiüzemterv adatai szerint 245 m 3 folyónövedék(faanyag) képzõdött. Ekkoramennyiségû faanyag képzõdéséhezlegkevesebb 320 tonna szén-dioxidmolekula szén atomjára van szükség.Áprilisban volt olyan nap, amikor 320t CO 2kibocsátási egység 9760 eurót ért.Mivel „nyelõ” erdõtulajdonoskéntnem tartozunk a Törvény hatálya alá,szóba sem jöhet az, hogy tulajdonostársaimmal,ingyenesen kapnánk államunktólminden évben az üzemterviciklus alatt 0 fahasználat mellett, 320forgalomképes kibocsátási egységet a320 tonna elnyelt szén-dioxid után.Szóba sem jöhet az, hogy az erdészetiágazat országos szinten az éves fahozamután szabadon gazdálkodhatna 14– 14,5 millió forgalomképes kibocsátásiegységgel.A rendszer a szennyezõt jutalmazza,az érdekeit képviselni nem tudó „nyelõt”,bünteti.Ha feltételezzük, hogy van olyan ország,amelynek nincs ipara, tehát nincsipar általi szén-dioxid kibocsátása sem,csak erdõségei vannak, ugyanúgy, ahogyanmi erdõtulajdonosok sem, az azország sem lesz közvetlenül érintve aklímakereskedelmi törvényekkel. Aglobális felmelegedést lassító szabályozórendszerek bevezetését követõen isa fejlõdéséhez az egyetlen út, az erdõkkitermelése utáni bevételekbõl fogszármazni. Ilyen országok leginkábbAfrikában, Dél-Amerikában, Ázsiaegyes részein és Óceániában vannak. AFAO erdõleltárában látható, hogy ezekbenaz országokban a legjelentõsebb anettó erdõterület csökkenése, valamintaz erdei biomasszában raktározottszénmennyiség csökkenése is. Ezek azországok járulnak leginkább a Földszén-dioxid elnyelõ kapacitásának acsökkenéséhez. ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/008/A0400E/A0400E00.pdfA tavalyi évben a Föld erdõsültségenettó mintegy görögországnyi területtelcsökkent. Ekkora mértékû erdõfogyástfeltételezve 300 év múlva az utolsó fa iskivágásra kerülne.A Kiotói Jegyzõkönyv bûne, hogy azerdõnek nincs fõszerepe a törvényi szabályozásban,a klímaváltozás lassításában. AKJ teljes logikai baklövése, hogy a kibocsátásikvóták bázisának nem a Föld ÜHGelnyelõ képességét, hanem az ipar általiemissziót veszik, amely az összes emberáltali ÜHG kibocsátás 30%-a. Nem szabadarról megfeledkezni, hogy az iparon kívüla mezõgazdaság, a közlekedés és a háztartásokis ÜHG kibocsátók. A mostani logikaiképlet szerint azokra újabb szabályozókatkellene majd kidolgozni.A Kiotói Jegyzõkönyv nem talál, sõtnem is keres megoldást arra, hogy a FöldÜHG elnyelõ kapacitás csökkenésének afolyamatát, vagyis a mértéktelenerdõirtásokat, vízszennyezéseket megállítsa.Az ÜHG kereskedelem pedig erre acélra, jó szabályozással, megfelelõ eszközlenne. A KJ mostani formájában kevésbéa fenntartható jövõt, mint inkább amultinacionális vállalatok fenntarthatógazdasági érdekeit szolgálja.Hazánk, kis mérete ellenére, az erdészoktatásnakés erdészhagyományoknakköszönhetõen, az egész világon elismerterdész nagyhatalomnak számít.Nincs kire várnunk, a kezdeményezés ami feladatunk, helyettünk évek hosszúsora után, miután a gyakorlatban körvonalazódika kiotói rendszerek mûködésképtelensége,látnak hozzá mások a megoldásegyéb módozatainak kereséséhez.A következõ intézkedések megtételétlátom feltétlenül szükségesnek:– A világ a fenntartható jövõ politikájamellett tegye törvénnyé a vizek és azerdõk természetes életközösségeinekélethez való jogát.– A világ országai a fenntarthatófejlõdés stratégiájukban, elkötelezettségükbizonyítására, tegyenek nyilatkozatotarról, hogy ezen életközösségek adtatermészeti erõforrásokat csak a társadalomszigorú szabályozott kontrollja mellettlehessen hasznosítani. – Mindenegyéb eset minõsüljön bûncselekménynek,a szélsõséges esetek, úgymint anagyméretû erdõirtások, vízszennyezések,pedig minõsüljenek az emberiségellen elkövetett bûntettnek.– A klímakereskedelmet szabályozótörvényeket terjesszék ki az élõ erdõkreés a fejlõdõ, jelentõs erdõségekkel rendelkezõországokra.A felelõs gondolkodású erdõtulajdonosokélete összefonódik erdejüksorsával. Ugyanúgy, mint ahogy az emberiségsorsa a Föld erdeinek sorsával.Jelenleg a széles körû felismerés és azösszefogás hiánya miatt gyengék vagyunk.Ez a gyengeség azonban nem aztjelenti, hogy bármit kötelesek legyünkeltûrni, amit elkövetnek ellenünk.A klímakereskedelmet szabályozó törvényekjelen formájukban diszkriminatívakaz erdõtulajdonosokra és az erdõkrenézve egyaránt. Az erdõ tulajdonosait ademokrácia fundamentumában, a tulajdonukhozfûzõdõ joguk gyakorlásában sértikmeg. Az erdõkrõl pedig a kibocsátókszempontjából mint kibocsátá-csökkentõprojektlehetõségrõl emlékezik meg.El kell érnünk, hogy kormányunkkezdeményezze az Európai Unióban aklímakereskedelmi törvények hatályánakkiterjesztését az élõ erdõkre és afejlõdõ országokra.Buzás ZoltánErdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 395

Ami a történelemkönyvekbõl nagyonsokszor hiányzik, de ismernünk kellene1875. május 20-án megkötötték a nemzetköziméterkonvenciót, melyhez akkorEurópa 18 országa, így Magyarország iscsatlakozott. Ennek rendelkezései Magyarországonhivatalosan 1786. január elsejévelléptek életbe. Gyakorlatilag mára,talán a hold és a négyszögöl kivételével arégi mértékegységeket elfeledtük, s ha atörténelemkönyvekben ilyenek szerepelnek,alig-alig van fogalmunk az adat maiértékérõl. Hasonló a helyzet a régi pénzegységekrõl,s gyakorlatilag nem tudunksemmit azok méretérõl, súlyáról, nemesfémtartalmáról.Így voltam én is, mikor össze akartamállítani családomnak a múlt ködébeveszõ történelmét, melyben be akartammutatni azt, hogy milyen körülményekközött éltek. A régi adatoknak mai értékretörténõ átszámításához szükségesértékei, a legkülönbözõbb szakkönyvekbennagyon szét vannak szórva, snéha csak véletlenszerûen lehet találniegy-egy régen ismert mértékegységnekméterrendszerben megadott értékét.Ennek a kutatásnak az eredményétszeretném elsõsorban a régi dolgokkalfoglalkozó erdész barátaimmal megosztani,megkönnyítve az õ munkájukat.Fõleg azokkal az átszámítási értékekkelfoglalkozom, melyek a régi Magyarországés az Osztrák birodalom területén,illetve annak érdekköréhez tartozóterületeken fordultak elõ, s amelyekolvasmányaim során elõkerültek.A fõbb forrásaim a következõk voltak:– Pallasz Nagy Lexikona, melyet Budapesten1893-ban adtak ki.– Dr. Palotás László szerk.: Mérnökikézikönyv. I. Mûszaki Kiadó Budapest,1956.– A Magyar Nemzeti Bank könyvtárában,a régi pénzekre vonatkozó kiadványok.– Fodor György szerk.: Mértékegységlexikon. II. kiad. Mûszaki KiadóBudapest, 1990.Hosszegységek:Mérföld. Ausztria 7586 m. Magyar 8937 m.Német 7500 m. Posta vagy tengeri 1852.Kábel. 219,6 m = 120 öl.Öl. 1,896 m. Selmecbányai öl 2,02 m.Királyi öl. (Werbõczy 1517) 3,056 m.Lépés. 74,5 cm.Rõf. Brabanti 69,0 cm. Bajor 83,3 cm.Bécsi 77,8 cm. Erdélyi 62,0 cm.Sing. 63 cm = 2 arasz.Láb. Magyar, osztrák 31,6 cm. Porosz31,8 cm. Angol 34,2 cm.Marok. 10,53 cm.Vonal. 0,22 cm. Werbõczy Tripartitumábanlerajzolt vonal hossza 9,55 cm.Hüvelyk. 2,64 cm.Területegység:Négyzetmérföld. Osztrák 57,567 km 2 ,magyar 69,773 km 2 .Hold. Magyar 1200 négyszögöl =4315 m 2 , Kataszteri 1600 m 2 = 5753 m 2 .Werbõczy Tripartitumában (1517), királyihold 72x 12 királyi öl = 9399 m 2 .Négyszögöl. 3,595 m 2 . Werbõczy Tripartitumában(1517), királyi négyszögöl9399 m 2 .Ekealja föld. Egy kataszteri hold =5753 m 2 . Werbõczy szerint = 150 királyimértékû hold = 14,1 ha.Egy kapásnyi szõlõ. 80 négyszögöl =287,6 m 2 .Egy oktányi szõlõ. 1/8 kataszterihold = 720 m 2 .Térfogategységek:Köböl. Bécsi köböl 6,821 m 3 . Magyar,gabona = 2 pozsonyi mérõ = 125,1 dm 3 .Köbláb. Bécsi köbláb (Magyarországonis) 31,58 m 3 .Köbhüvelyk. Bécsi köbhüvelyek(Magyarországon is) = 18,27 cm 3 .Mérõ. (gabona) Pozsonyi 62,5 dm 3 .Bécsi 61,4 dm 3 . Pesti 93,7 dm 3 .Akó. 56,71 dm 3 .Véka. 32,1 dm 3 . Erdélyi 23,1 dm 3 .Veder. Erdélyi 23,1 dm 3 .Pint. 1,414 dm 3 .Icce. 0,848 dm 3 .Meszely. Osztrák 0,354 dm 3 . Magyar0,424 dm 3 .Verdung. 0,20 dm 3 .Egy öl tûzifa. 1 öl magas, 1 öl hosszúés 1, 2, 3, 4, 5 láb hosszúságú fahasábokbólálló tûzifarakat, azaz 1,13, 2,46,3,693 és 4,924 ûrméter.Súlyegységek:Bécsi hajótonna. = 20 bécsi mázsa,1132,0 kg.Bécsi mázsa. = 100 bécsi font, 56,6 kg.Bécsi vagy bajor font. = 32 lat, 0,50 kg.Patikus font. = 24 lat, 0,420 kg.Bécsi márka. 239,89 g.Lat. 17,5 g = 4 nehezék.Nehezék. 4,375 g.Suszták. 4,5 g.Uncia. 3,5 g = 2 lat = egy dukát.Granum. 0,727 g.Karát. 0,205 g. Az ókorban a Szentjánoskenyérfamagjának a súlya volt.Scrupulus. = 20 granum, 1,59 g.Grain vagy Granûm. 0,0065 g.Idegen, de még ismeretes éshasználatos súlyegységek:Livre. Belgium 467,5 g. Franciaország489,51 g. Svájc, 500,0 g.Pfund. Hollandia 491,1 g. Ausztria560,6 g.Pfennig. Bajor = 1/512 pfund = 1,09 g.Srcuple. Franciaország 1,275 g.A történelmünk során az I. világháborúighasznált pénzegységek vonatkozásábanaz az érdekes, hogy azaranypénzek mérete és finomságasok-sok évszázadon át nem változott,s ha a múlthoz viszonyítva akarunkvalamit ma értékelni, akkor bizonyoshibahatárok között, az arany értékérevisszaszámolva érdekes adatokhoz tudunkjutni.Nemcsak sejtem, de tudom is, hogykülönösen a pénzegységekre vonatkozóan,az irodalom ezen a téren is óriási.Ezért azt kérem erdész barátaimtól,hogy ha ismereteik között vannak idevonatkozó adatok, akkor azokat az ErdészetiLapok Szerkesztõségén keresztüljuttassák el hozzám.Dr. Ghimessy Lászlóny. erdõmérnök396 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

ROVATVEZETÔ: ORMOS BALÁZSEgyesületi hírekLegyen-e új egyesületi kitüntetés? Legyen!Az Egyesületi kitüntetések sorából egyretöbbször szorulnak ki a tõ mellett igazigazdaként tevékenykedõ, ott értékes, látványosmunkát, hatalmas erdõfelújításokatlétrehozó, eredményes mesterségeserdõsítéseket, telepítéseket közvetlenülirányító erdészek. Olyan kollégák, akik azEgyesület helyi csoportjainak munkájábanszorgosan részt vesznek, de csak szûkkörben, egy-egy bemutatón büszkélkedünkszép és jól gondozott, általuk kezelterdõkkel. Munkatársaik körében, emberségesmagatartásukkal, példamutatásukkalközmegbecsülésnek örvendenek.Nos, újra és újra felmerült a kérdés: mittehetnénk, hogy a rangos egyesületiBedõ Albert, Kaán Károly Emlékérem díjazásokbólne szoruljanak ki országos ismeretséghiányában.Ezért született meg a gondolat, hogyalapítsunk egy olyan díjat, amivel ezt azalkotó, értékteremtõ, tõ melletti tevékenységet– egyesületi szinten – országosanis elismerjük. A két nagy magyar erdészgéniusz mellé kerestünk egy térségigyakorlati munkát felmutató erdész személyiséget.Így gondoltunk többek közöttDecrett Józsefre.Gondolatok Decrett Józsefrõl(Ejtsd: Dekret)Az Erdészeti Lapok 1912. március 15-iszámában hosszú méltatást ad közzéKaán Károly.Izgalmas erdészettörténeti olvasmányDecrett József életrajza, tevékenysége.Olvasva, egyre inkább kibontakozott,hogy életmûve olyan példa, ami erdésznagyjaink közé emeli.Besztercebánya környékének erdeitöbb ezer hektáron az õ irányítása, valamintkezelési és mûködési szabályzatainakeredménye következtében díszlenek– ahogy ezt száz esztendõvel késõbb,1912-ben – Kaán Károly ottani erdõfelügyelõiténykedésekor megfogalmazta. Azerdõvel kapcsolatos, értelmes alkotó emberitevékenységét bizonyítva.Az 1950-es, ‘60-as évek erdésztechnikusaikezdõ gyakornoki éveinek életreszóló indíttatását igazolja vissza, hogyDecrett József is 13 éves korában, a piaristákgimnáziumából kikerülve, 1787 szeptemberébenkerül a királyi erdõkincs-tárbesztercebányai hivatalának díjtalan alkalmazásába.Ezután a jó eszû, kitûnõ képességûerdõtelepes (erdei munkáscsaládból)származó fiú az akkori erdészetiranglétrát járta végig. Volt felvigyázó segéd,majd kinevezett erdõõr, famester.1800-tól alerdész, majd hamarosansegéd-fõerdész, majd fõerdész. 1808-banI. Ferenc király (!!!)nevezi ki Breznóbányáramagyar királyi erdõbírónak. (Ez abeosztás a mai erdészetvezetõnek felelmeg.) 1814-tõl a besztercebányai kamaraierdõhivatal fõnöke lesz, mint erdõmester.Ebben a tisztségében ténykedik, az erdõkés a benne dolgozók javára 1837-ig,nyugdíjba vonulásáig.Amit Decrett József vasakaratú szakmaitevékenységébõl Kaán Károly méltatásábankiemel, hogy a kamarai „rendszertelenhasználatok és egyéb kezdetlegeseljárások helyett az erdõbirtokon rendetteremtsen és olyan szabályokat érvényesítsen,amelyek a gazdaságot okszerûirányba terelik, annak belterjességét fokozzáks a jövõnek szép és egészséges faállományokatbiztosítani képesek.”Decrett tevékenységének tulajdonítja:„…hogy a magyar erdõgazdaság a nemzetiébredés idején bizonyos helyeken nemis hitt fejlõdési fokon volt…”Õ volt az, aki bevezette a tudatoselõhasználatokat. Gyérítésekhez kapcsoltaa „kasszenítést” A gyérítési faanyaghasznosítását, erdõrészletben történõ faszenítését.„soha el nem hervadó érdemeketszerzett az erdõfelújítás, valamint akopárfásítás körül kifejtett tevékenységével.”Magyarországon elsõként, 1813-bankezdi el a letarolt erdõterületek, kopárokmesterséges fásítását. Õ létesíti e munkákhoznélkülözhetetlen elsõ csemetekerteket.Bevezettetimesterséges felújításoknálaz õszigödrös talaj-elõkészítést.„… Elrendelipéldául, hogy a vágásokatmaga azerdõtiszt jelölje…”„hogy a jegenyefenyvesés lomblevelûerdõk fokozatosfelújító vágásaibanállva hagyandófapéldányok sértetlenül maradjanak vissza.”„…hogy a fahasználatok a lehetõségigtélen foganatosíttassanak; … fõleg az alátelepedettfiatalos érdekébõl; … mindazt, akinedvkeringés idejében vág vagy eregetfát, erdõkártevõkként bírálják el.”Zsinórmértékül állítva azt az alapvetõszabályt, hogy: „mesterségesen csak ottújítsuk föl az erdõt, ahol a természet megtagadjaa szolgálatot, mert eljárásunkegyébként indokolatlan költségfecsérlés!”Esõként vezeti be az erdõmûvelésinyilvántartást. Erdészre, anyag- és bérköltségreis vonatkoztatva. Ezek a dukumentumokgazdasági tevékenységünkbenúttörõ munkák. Ma is példaértékûek.Hatékony munkavégzéshez 1825-benelsõként alkalmazza és vezeti be hazánkban,a keresztvágó fûrész használatát.(Addig csak fejszét használtak a fakitermeléseknél.)„Megszerkesztette végül a telepeserdõmunkások szolgálati és szervezetiszabályzatát.” Tudta jól, hogy az eredményeserdei munkát tisztességesen megkell fizetni, „…mert a rendes napszámostermészetszerüleg megbízhatóbb munkátvégez, mint az annakidején igen szerényendíjazott robotmunkás…”Minden olyan tagtársam véleményeérdekel, akit ez az ügy foglalkoztat. Az új,beterjesztésre készített Kitüntetési Szabályzat,csak akkor lesz mûködõképes,ha sértõdésmentes vélemények ütköztetéseután, többségi akaratot érvényesítvekerül elfogadásra.Várva a válaszokat, véleményeket, szívesköszöntéssel kíván Jó szerencsét! Jóerdõt!Kertész JózsefORSZÁGOS ERDÉSZBÁLújra Visegrádon2 0 0 7 február 3-án, szombatonAz Országos Erdészeti EgyesületKözép-Magyarországi RégiójarendezésébenRészletes eseménysort, hívogatót keresse a decemberilapszámban.Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 397

Megkésett köszönet Kékedi KárolynakAz Erdészeti Tudományos IntézetErdõvédelmi Osztályán mûködik azErdõvédelmi Figyelõ-JelzõszolgálatiRendszer, melynek egyik fontos alapelemea több mint 4 évtizede alapított,világviszonylatban is ritkaságnak számítóErdészeti Fénycsapda Hálózat. Hazánkminden fontosabb tájegységénmûködik egy-egy csapda. A fénycsapdahazai változatát Jermy Tibor alkottameg, mely azóta a nevét is viseli! Afénycsapda a fényre repülõ (elegánsan“pozitív fototaxisú”) rovarok gyûjtésére,divatos szóval - monitorozására szolgál.A szerkezet az év 10 hónapjában (márciustóldecemberig) mûködik, ebbõlkövetkezõen az év nagy részérõl információkatszolgáltat a közöttünk, velünkegyütt élõ rovarokról. Az ERTI-ben jelenleg– kapacitás hiánya miatt – csak alepkéket határozza meg az identifikációscsoport. A Fénycsapda Hálózat általszolgáltatott adatbázis igazi kincsestáraaz erdõvédelmi, faunisztikai, állatföldrajzi,állatökológiai kutatásoknak. Azegyes csapdák 40-45 éves adatsorainaksegítségével egyedülálló módon elemezhetõktöbbek között a globális változásokrovartani, erdõvédelmi vonatkozásúkihatásai is.A rendszer mûködésének elsõ ésalapvetõ jelentõségû pillérje a csapdakezelõ,aki a készüléket minden napüzembe helyezi, és az éjszaka múltávalkikapcsolja azt. A fogott anyagot gondosanvatta közé helyezve lelõhelycédulávalés dátummal látja el, majd kéthetentepostára adja. Ez a munka, hacsak pár percre is, de minden nap kétszerigénybe veszi a kezelõt. A munkátlelkiismerettel, pontosan kell végezni,mert a csapdázás csak így szolgáltathatmás tényezõkkel (pl. meteorológiaiadatok). Az anyag meghatározásátkövetõen az adatok számítógépre kerülnek,megkönnyítve ezzel elemzésüket.Az adatbázis különbözõ szempontúelemzései pedig végsõ soron az erdeinkmûködésének jobb megismerésétszolgálják.Kékedi Károly, a tompai fénycsapdakezelõje ideális partnernek bizonyultehhez a munkához. Az ország más vidékéntevékenykedõ csapdakezelõinekpéldaképévé vált precíz, megbízhatómunkájával. A csapda kezelése mellettmaradt ideje a hõmérséklet mérésére ésa csapadékmérõ kezelésére is, ezekadatait szívesen bocsátotta rendelkezésre.Munkáját mindenkor példa értékûtisztességgel és ügyszeretettel végezte.Amikor Tompára vetette a sors, szokatlannaktûnt szemének a geometriairendben sorakozó fákból álló erdõ látványa.Azonnal átlátta, hogy a fénycsapdais ezen erdõk védelmét szolgálja, ígyelvállalta a fénycsapda kezelését. Mégidõsebb korában is nyitott volt az új tapasztalatokátvételére, és saját tapasztalataitszívesen osztotta meg másokkal.Az Õ ötlete nyomán született meg azelsõ fénycsapdás találkozó hat évvelezelõtt abból a célból, hogy az országkülönbözõ részein élõ kezelõk személyesenmegismerhessék egymást, illetvekicserélhessék tapasztalataikat. Kara bátyánkkét ilyen összejövetelen vett részt.Sajnos többre már nem lesz módja eljönni,mert a kifürkészhetetlen égiek2005. õszén magukhoz szólították Õt.A fénycsapdások szerették csendes,nyugodt természetét, munkaszeretetétés hozzáértését. Tiszteletünk és nagyrabecsülésünkjeléül a jövõbeni a fénycsapdástalálkozókat „Kékedi KárolyFénycsapdás Találkozó”-nak fogjukhívni, és kedves feleségét is szeretettellátjuk az elkövetkezendõ összejöveteleken.Emlékét nemcsak a fénycsapdaadatok sokaságával, hanem szívünkbenis õrizzük.Karcsi bácsi! Köszönjük több évtizedes,önzetlen és lelkiismeretes munkádat!Nyugodj békében!Szabóky CsabaHirka AnikóAlbert Tóth Gergelyerdésztechnikus(1939– 2006)1939. március 4-énszületett a székelyföldiOzsdola községben,ahol édesapja pénzügyõrvolt. A család aháború végén menekülnikényszerült és végülhányattatások után 1945nyarán Gyõrben telepedett le.Gergely az általános iskolát már itt végezte,majd 1953-ban Sopronban, az Erdészeti Technikumbanfolytatta tanulmányait, ahol a forradalomután megfogyatkozott létszámúosztályban 1957-ben végzett.A szolgálatot az akkor még Észak-mátraierdõgazdaságnál beosztott, majdkerületvezetõ erdészként kezdte két Gyõrmegyei barátjával együtt, de a szíve hamarhazahozta a Kisalföldre. 1959 tavaszán kerülta Kisalföldi Erdõgazdasághoz, s mintbeosztott erdész, a Mosonmagyaróvári ErdészetSérfenyõ-Doborgaz szigeti kerületébenismerkedett a Duna-ártéri erdõkkel.27 hónapos honvédségi szolgálat letöltéseután a Szigetközben, Ásványrárón kerületvezetõerdészként folytatta szakmai pályafutását.1962. július 1-ével a Rábaközi ErdészetSzobavölgyi kerületébe helyezték át. KétévesGöbösi tartózkodása idején megnõsült.Ezután Gyõrbe került, ahol 1964-tõl 1975-iga Pinnyédi erdészkerület irányítását látta el,késõbb kibõvítve a Rábapatonaival is. Ez idõalatt hat Gyõr környéki tsz-ben szakirányítástis végzett és emellett rakodókezelõi tevékenységetis kapott feladatul.1975. július 1-ével bevezényelték azerdõgazdaság központjába munkaügyielõadónak. Ötéves központi szolgálata idejealatt tovább tanult, elvégzett egy háromévesfelsõfokú idõelemzõ-munkaszervezõi tanfolyamot.Munkahelyi besorolása magasabb lett,munkája több, de fizetését változatlanul hagyták,emiatt munkahelyet változtatott. Áthelyezésselkerült a Nyúli Béke Tsz-hez ahol erdészetiágazatvezetõként egy más szakmai környezetbenkellett dolgoznia. Öt évet töltött ebbena munkakörben, bõvítette tudását, becsülettelhelyt állt. 1986-ban visszahívták azErdõgazdasághoz, így ez év november 1-évelkerült áthelyezésre a fahasználati és kereskedelmicsoportba mint belkereskedelmi elõadó.Itt dolgozott nyugdíjazásáig 1997. év végéig.Nyugdíjas éveiben sem távolodott el aszakmától, továbbra is aktívan vett részt a fizikaiés szakmai munkák szervezésében, mintszakirányító. Tudásának, korábbi munkájánakelismerésének is tekinthetõ, hogy életénekutolsó évében régi munkáltatója belsõellenõri célfeladatokat bízott rá, amit nagy felkészültséggel,alapossággal végzett el.Tevékeny ember volt. Munkáját, bármilyenposzton is szolgált, az alaposság, keménykövetkezetesség jellemezte. Bátran kiállta véleményéért, de az ebbõl adódó esetlegeskonfliktusok nem gyûrtek le, mivelmindenki elismerte igazságszeretetét, aszakma iránti elkötelezettségét.Büszke volt a munkájára, amit egész életébennagy odaadással végzett, beleértve afizikai munkát is, akár szõlõkapálásról, erdészetimunkákról, parkgondozásról volt szó,sosem tartotta rangon alulinak: a föld gyermekemaradt mindig.Közösségi ember volt, mindig lehetett rászámítani. Ha segélyt kellett gyûjteni és vinniSzékelyföldre, ott volt, ha az Erdészeti Egyesületünkadott feladatot, becsülettel megtetteamit rábíztak, nyugdíjazása után a szenior társaihelyi csoportjának egyik fõ mozgatója lett.Egykori iskolájával is ápolta a kapcsolatot,alapító tagja és tevékeny résztvevõje, támogatójavolt az öregdiák baráti körnek.Sokan tartották barátjuknak, akikrõl sosemfeledkezett meg, számon tartotta õket,398 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

érdeklõdött utánuk, s mint szõlõsgazda isszívesen látott mindenkit a pincéjében.Egész életében hû volt, feleségéhez, családjához,szakmájához, barátaihoz, iskolájához,hazájához, szülõföldjéhez. Odaadóanféltette, óvta a családi fészek melegét, amelybiztos hátteret adott egész életében, küzdelmeibenés végsõ harcában is.Hirtelen tört rá a gyilkos kór, érezte,hogy nincs segítség. Pedig voltak még tervei,hosszú, tevékeny idõkre számított még.2006. június 26-án távozott el közülünk. Július7-én kísértük utolsó útjára a Gyõrnádorvárosiköztemetõben.Drága Gergely Barátunk! Nagy ûrt hagytálmagad után, távozásod pótolhatatlanveszteség mindnyájunknak.Soha sem felejtünk. nyugodjál békében!Greguss László GézaHcs titkárle, hogy csak fizikai munkásként dolgozhat.A Történeti Hivatal dokumentumai szerint1960. augusztus 11-ig még rendszeresenmegfigyelték és jelentéseket készítettek róla.Ebben a helyzetben a Diósjenõi erdei útépítésnél(Erdõgazdasági Építõ Vállalat) kezdettdolgozni, majd az ERDÉRT FakereskedelmiVállalatnál kapott munkát. Elõször mintszakmunkás, késõbb mint telepi szakvezetõtevékenykedett. Nevéhez fûzõdik a pestlõrincilombos fatelep felépítése és üzemeltetése.Idõközben gondos és szakszerû munkájaalapján támogatták tanulmányainak befejezését,és így oklevelét 1954 végén szerezhetteKopjafaavatásmeg. 1968-ban széles körû tapasztalatai ésnyelvismerete figyelembevételével a VállalatiKözpont osztályának szakmai vezetõje lett.1984-ben 31 évi szolgálat után vonult nyugdíjba.Az ERDÉRT vállalat kérésére még 7 évigexport tanácsadóként dolgozott még tovább.Kocziha Jenõ kollegánk személyében egyolyan erdészgeneráció tagja távozott sorainkból,aki az Erdõmérnöki Kar mindenkori legnagyobblétszámú évfolyamának hallgatójaként1943-ban kezdte tanulmányait.Jenõ, nyugodj békében, emlékedmegõrizzük.Zágoni IstvánKocziha Jenõokl. erdõmérnök(1924-2006)Kocziha Jenõ pályatársunkat,Barátunkat2006. május 12-én, aFarkasréti MindszentekPlébánia Templom altemplomábanhelyeztékvégsõ nyughelyére.A búcsúztatáson évfolyamtársadr. Erdõs László emlékezett visszaarra a hosszú, eseménydús életútra, ami Nekiis – több kortársával együtt a háborús évekmiatt – osztályrészül jutott. Egy közismert erdészcsaládgyermekeként 1924. július 14-énFenyõfõn született. Gyermek- és ifjú éveitUgodon, a Bakony lábánál töltötte. Középiskolaitanulmányait Gödöllõn, majd Pápánfolytatta, ahol 1943-ban érettségizett. Eztkövetõen iratkozott be a Soproni Egyetemerdõmérnöki karára. Az erdõt szeretõ, gondozóés sok munkáskéznek megélhetést biztosítótapasztalatok, élmények, mind a Bakonycsodálatos erdeihez és a család erdõmérnökeinekgazdag gyakorlati ismereteihezkötõdtek.Egész évfolyamának egyetemi tanulmányait1944-ben a háborús események miattfelfüggesztették. Ezt követõen többeket katonánakhívtak be, vagy hazaküldtek. Neki akatonai szolgálat, nyugatra vezénylés ésfrancia hadifogság jutott osztályrészül. 1946-ban került haza, majd folytatta tanulmányait.1949-ben abszolvált és végszigorlatára készült,amikor egy nappal elõtte az ÁllamvédelmiRendõrség „határsértésben való részvétel”vádjával letartóztatta. Az akkor szokásoshosszas vizsgálódás, gyenge lábakon álló,úgynevezett „jogi” eljárás keretében 1951.március 20-án bocsátották el, egyidejûleg azÁllamvédelmi Hatóság (ÁVH) mint a „szocialistatársadalom ellenségét” a hírhedt kistarcsai„Biztonsági Internáló Táborba” helyeztefogságba. Az ilyen táborok felszámolásakor1953. szeptember 22-én, indoklás nélkül szabadonengedték. Az elhíresült idõszakbanösszesen 1166 napot vettek el fiatal éveibõl,a 2001. július 10-ei bírósági megsemmisítõhatározat szerint. Elbocsátáskor közölték ve-Abból a szomorú alkalomból jöttünkössze, hogy megemlékezzünk mindannyiunkáltal szeretett, megbecsült, kiválóerdészkollégánkról Stádler Károlyról.Gazdag életútjának csak egy kisebbállomása volt a HM Budapesti Erdõgazdaságnáleltöltött néhány év.A gyõri honvédségi erdészkerületben1999. év végétõl 2005. tavaszig szerveztekiválóan, nagy önállósággal az erdészetimunkákat. Az intenzív katonai használatnakkitett területeken is tudott kiemelkedõt,maradandót alkotni. Ezt jelziaz õ irányítása alatt 2000 tavaszán 26 hektáronlétesült kocsányostölgyes-szürkenyárasis, ahol jelenleg tartózkodunk, aGyõr Likócs 95 F erdõrészletben.Mindig is szem elõtt tartotta, hogy azerdõnek sokfajta elvárásnak kell megfelelnie,sokfajta szerepe és feladata van.Ezeknek az erdõnek a természetvédelembenés a fatermesztés területén betöltöttszerepe mellett, a gyõri lakosságpihenési, kikapcsolódási igényeit, érdekeitis szolgálnia kell, ezt mutatja a bácsairéten õshonos, lombos fafajokból álló 7hektáros, kiváló erdõ telepítése is. Karcsibarátunkat egész élete, szakmai munkájaGyõrhöz kötötte, de színes és jó kedélyûegyénisége, ugyanakkor komoly ésfelelõsségteljes munkája, óriási szakértelmeismertté tette nemcsak a Kisalföldön,hanem az egész szakma elõtt.Olyan tõsgyökeres polgári családbólszármazott, amelyben elei sokat tettek agyõri ipar megteremtéséért, fejlesztéséért.Karcsi természetközeli szakmát választvakerült a Soproni Erdészeti Technikumba,amelynek elvégzését követõen a KisalföldiErdõgazdaságnál helyezkedett el ésszolgált 40 éven keresztül kerületvezetõerdészként. Elmondhatjuk, hogy Õ a kisalföldierdõkért tett sokat és maradandómunkáját az általa ültetett erdõk õrzik.Rövid 4 hónapos gyakornoki idõ utánelõször a frissen alakult Északhansági Er-Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november) 399

dészet lébényi kerületében látta el ezt amunkakört, majd 1963-ban átkerülve aGyõri Erdészethez a koroncói erdészkerületvezetõje lett és itt dolgozott nyugállománybahelyezéséig. A gazdaságnálvégzett munkáját háromszor is kiválódolgozó kitüntetéssel ismerték el.Kerületvezetõ munkája maradéktalanvégrehajtása mellett feladata volt azErdõgazdaság gesztorsága alatti a ménfõcsanakiés koroncói mezõgazdasági termelõszövetkezetekerdõgazdálkodásánakszakmai irányítása is.Pályafutása kezdetén a Hanság fásításában,a mezõvédõ erdõsávrendszerekkialakításában, kivitelezésében szerezteelsõ erõtelepítési tapasztalatait.Lehet azt mondani, hogy az akáctermesztésterületén gyûjtötte össze a legtöbbtapasztalatot, annak igaz szakértõjévévált. A saját területén kísérletezve,mezõgazdász barátainak, ismerõseineksegítségével, aktív részvételévelvezette be az akác magvetéssel történõtelepítését, dolgozta ki, tökéletesítetteannak technikáját. E technológiával a telepítésköltségeit mintegy 40%-kal sikerültcsökkentenie a hagyományos csemeteültetésestechnológiával szemben.Nyugállományba vonulása nem jelentetteazt, hogy befejezte volna szakmaitevékenységét. Megváltozott viszonyoknakmegfelelõen egyre nagyobbrészt vállalt a magánerdõ-gazdálkodásbeindításában, szakmai koordinálásában.Az új erdõk telepítése lett élete célja,melyet fõképpen az általa kikísérletezettmódszerrel végzett. Eközben aHM által a megyében kezelt, mintegy1300 ha szakmai irányítását is végezte.Kerületvezetõi és szakirányító tevékenységemellett, mintegy 1500 ha újerdõ létrehozása köthetõ a nevéhez.Szakmai társadalmi szervezetünknekaz Országos Erdészeti Egyesületnek munkábalépésétõl kezdve 45 éven át tagjavolt. Aktív egyesületi tevékenységénekkeretében 1974-tõl a helyi csoport vezetõségében,1975-tõl a helyi csoport javaslatáraaz OEE elnökségének tagja, ahol elismervetevékenységét 1985-ben az OEEtechnikusi alelnökévé választották, melyet– közmegelégedésre – 1990-ig töltött be.Fentieken túlmenõen 1975-tõl 1990-ig azegyesület lapjának szerkesztõbizottságimunkájában is részt vett. Az „Erdészeti lapok”-bannégy alkalommal is jelent megpublikációja különbözõ témákban.1999-ben egyesületi és szakmaimunkáját az OEE az erdész szakmaegyik legrangosabb kitüntetésével, aKaán Károly emlékéremmel ismerte el.Közösségi emberként mindig szívügyénektekintette az erdésztársadalomösszetartozásának szervezését. Számtalanszakmai rendezvény, bemutató aktívrendezõje, házigazdája, résztvevõjevolt. A 80-as évek közepén felélesztetteaz erdészbál hagyományát, melyet KisalföldiErdészek báljává fejlesztett fel és20 egymást követõ éven át nagy odaadással,magas színvonalon, sikeresenszervezett, belevonva nem csupán erdészeket,hanem az erdõt szeretõegyéb barátokat, ismerõsöket is.Mi, kisalföldi erdészek, büszkék vagyunkrá. Emlékeztessen rá és munkájáramindenkit ez a kopjafa és a GyõrtõlKoroncóig a több mint 1500 ha új erdõ.Keresztes GyörgyGreguss László GézaKopjafa a MecsekbenA Mecseki Erdészeti Zrt. Pécsváradi Erdészeteés az Országos Erdészeti EgyesületBaranya Megyei Helyi Csoportja2006. október 6-án kopjafát állított SzeriJános kerületvezetõ erdésznek aHosszúhetény határában fekvõ Kövestetõn.Az erdészember élete porszem azerdõ életéhez képest, de élete soránmégis befolyásolja, módosítja az életközösséget,munkájának nyoma sok-sokidõn keresztül fennmarad, s ezáltal valamiképpenrészesévé válik a teremtésnek.Azért gyûltünk össze, hogy egy rövid,de hangsúlyos megemlékezésben fõhajtássaladózzunk egy erdészélet elõtt,hogy tisztelegjünk egy életmû elõtt ésmementót állítsunk az utókornak.Szeri János 1923-ban született Mindszenten.Már 7 évesen nagy érdeklõdéstmutatott a természet iránt. Édesapja katonatisztnekakarta taníttatni, de õ végigkitartott elhatározása mellett: erdészakart lenni. Tízévesen az iskolai szünetekbenbáró Weissmann erdészetébensegédkezett.Erdészeti tanulmányait a háborúután tudta csak megkezdeni és végül1948-ban Ásotthalmon, az erdészetiszakiskolában végzett erdészként. Aziskola elvégzése után 1953-ig a szegedierdõgazdaságnál dolgozott vezetõ erdészként.Ebben az évben házasodottmeg. 1953 és1958 között Ásotthalmondolgozott fõerdészként.Mivel a dombos-hegyes vidéket jobbankedvelte, 1958 decemberében a MecsekiErdészethez sikerült áthelyeztetniemagát, elõször Lókára, majd 1961-benKomló-Zobákpusztára – ahol haláláig élt.A Kárászi Erdészetnél dolgozottkerületvezetõ erdészként. Háromszorkapott kiváló dolgozó kitüntetést, munkájátmindig nagy szertettel, hivatástudattalés szorgalommal végezte. Többszörpróbálták más területre elhívni, deõ ragaszkodott az erdõhöz.Bár 1983-ban nyugdíjba vonult, amígegészsége engedte – azaz 73 éves koráig– tovább dolgozott az erdészetnél.2004. október 8-án halt meg súlyos betegségben.Életét a természet és az erdõ szeretetehatározta meg.Emlékét õrizzük.Ripszám István400 Erdészeti Lapok CXLI. évf. 11. szám (2006. november)

Megjelent • Megjelent • MegjelentHozzászokhattunk az utóbbiévekben a Tinta Könyvkiadóigényes, színvonalas kiadványaihoz.Karácsony közeledtévelminden bizonnyal szépés hasznos ajándékként kínálkozik.Anyagilag sem járunkrosszul, ha a köteteket a TintaKönyvkiadónál rendeljük meg.(1116 Budapest, Kondorosi út17.), mert 25% kedvezménytkapunk.