Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

-•i &,»'i:!i^7^!'.B:i^j!t'1!£r«fi•-|i:^l:f4as««t«B:4^^(Ii:100•C00

PHMbII JÜM 2 8 1966^ AiC^33(

MAGYAR REMEKÍRÓKA MAGYAR IRODALOM FMVEISajtó alá rendezikAlexander BernátAng^'al DávidBadícs FerenczBánóczi JózsefBayer JózsefBeöthy ZsoltBerzeviczy AlbertEndrdi SándorErdélyi PáJErdi BélaFerenczi ZoltánFraknói VilmosGyulai PálHeinrich GusztávKoróda PálKossuth FerenczKozn\a AndorLévay JózsefNégyesy LászlóRákosi JenRiedl FrigyesSzéchy KárolyVáczy JánosVadnay KárolyVoinovich GézaWlassics GyuiaZoltvány Irén5. KÖTETMIKES K. TÖRÖKORSZÁGI LEVELEIBUDAPESTF R A N K Ll N-TÁR S U LATmagyar irod. intézet és könyvnyomda1906

FrankliD Társu";CCe^i^^^^ J^ike^.E. H. N. fec.

MIKES KELEMENTÖRÖKORSZÁGI LEVELEISajtó alá rendezte és bevezetéssel elláttaERDl BÉLAf=\H7^.BUDAPESTF R A N KLl N-TÁ R S U LATmagyar irod. intézet és könyvnyomda1906

Franklin-TíriuUt nyomdáj*.

BEVEZETÉS.A XVll. század utolsó s a XVIU. század els éveibena nemzet jogaiért vívott nagy és fárasztó küzdelmek teljesenkimerítették a nemzet anyagi és szellemi erejét.Az 1711-ben létrejött szatmári béke után zsibbadíság ésközöny vett ert a nemzeten, mely a pihenés utáni vágybanelernyedt és tétlenségbe sülycdt. Sok idre voltszüksége, míg erejének tudatára ébredt s a megújhodásutáni vágy els életjelet adta abban a felbuzdulásban,mely Mária Terézia uralkodásában találta meg a kedvezalkalmat és feltételeket. A politikai közállapotokkal összefüggésbenaz irodalom terén is pangás áll be a szatmáribékét követ idszakban. A XVI 1. század íróinak ésszónokainak erteljes, színgazdag és világos írásmódjávalszemben hanyatlást mutat a próza, mely terjengssé, színtelennéés ertlenné válik. De találunk ebben a vigasztalanidben két irót, Tatudit és Mikest, kik mindkettenhazánkon kívül, idegen földön állanak irodalmunk szolgálatábas maradandó becs mveikkel megvetik a szépprózaalapját, miben igazi úttöx-knek tekinthetjük ket.Zágoni Mikes Kelemen, a Törökországi "Levelek és másmvek írója, Mikes Pálnak és Torma Évának fia, születettZágonban, Háromszék vármegyében, i 690. augusztusban.Atyját, ki Thököly Imre pártján volt, az erdélyi németgenerális, a havas-alföldi vajda által kézre kerítvén, iszonyú

Bevezetés.yment Mikes Rákóczi udvarába, ezzel szolgálta a fejedelmetrövid jó napjaiban és ezzel csüngött rajta a bujdosáshosszú, keser éveiben.A marosvásárhelyi országgylésen történt beigtatás utánRákóczi elhagyta Erdélyt. Vele ment Mikes is, ki akkorcsak 16 esztends volt. Azóta soha többé vissza nemkerült erds, bérezés szép hazájába, melyhez rajongószeretettelragaszkodott.Rákóczi fejedelemnek nem sokáig mosolygott a szerencsecsillaga. A trencsényi és romhányi ütközetek balulvégzdvén, a kuruczok ugye gyors hanyatlásnak indult.Míg Rákóczi Lengyelországban járt segítségért, megköttetetta szatmári béke, melyet a fejedelem érvényesnekel nem fogadott. így kénytelen volt hazátlan bujdosásraadni fejét, mely sorsában híven osztozott Mikes is.Rákóczi Jaroszlavból Varsón át Danzigba utazott, s onnanFiancziaországba, hol Sárosy név alatt tartózkodott.XIV. Lajos király szívesen látta t vendégül udvaránál,hol mindenki rokonszenvvel és barátsággal volt iránta.A királyi palota termei minden alkalommal nyitva voltakszámára s néhány hozzá közelebb álló embere, köztükMikes is, a legelkelbb társaságban forgott. Részt vettekurokkal az udvari vadászatokon s hihetleg egyéb elkelmulatságokon is. Mikesnek, a tanulni szeret ifjúnak,jó iskolául szolgáltak a fényes franczia udvar és az elkeltársaságok. Alaposan megtanulta a franczia nyelvet,megismerkedett a franczia nép mveltségével, melyrldicsérleg emlékezik meg egyik levelében ; tanulmányoztaaz irodalmat, melybl késbbi éveiben sokat magyarrafordított, a minek nyomaira gyakran ráakadunk leveleiben.Hasznos szórakozásban, a mvelt osztálybeliekkel

8 Tievezeíés.való társalgásban, több oldalú önmveléssel és valószínlegirodalmi kísérletekkel tölte Mikes életét Francziaországban.XIV. Lajos udvarában élt akkor Tleury Kolosapát, a nagynev egyházférfiú, a ki megalapítója a bibliatörténetialapon nyugvó vallásoktatásnak s több kiválóvallásos mnek a szerzje. A tudós apáttal, a ki mint akirályi berezegek nevelje tartózkodott a királyi udvarban,közelebbi ismeretségben és sr személyes érintkezésbenlehetett Mikes. Hogy mily nagy hatással volt az apáttalvaló társalgás Mikesre, az meglátszik buzgó vallásosságában,idsebb korában az aszkézisre való hajlásában ésabban a szeretetében, melyben Fleury abbé némely munkájátmagyarra fordította és átdolgozta. Késbbi irodalmimunkásságára is itt kapta meg az irányítást, a mennyibenitt ismerkedett meg az irodalmi levélformával, mely afranczia irodalomban akkor nagyon kedvelt volt, különösena mióta azt Sévigné asszony mesteri színvonalraemelte. Levelei akkor a királyi udvaiban s annak irodalmiköreiben közkézen forogtak s másolatban valószínlegMikes is bírhatta azokat.Mikor XIV. Lajos király 171 5-ben meghalt, nagy változásállott be az udvar politikájában, a mi Rákóczi életércés sorsára is befolyással volt. A fejedelem a Passy helységbenbirt lakásában s a franczia udvartól megválva Groboisban,a camalduli szerzetesek zárdájában vonta meg magát,a hol maga is a szerzetesekéhez liasonló egyszer vallásoséletet élt, vezekelve, mint bnbánó remete. Mikesünk ittis vele volt és kétségtelen, hogy itt folytatott pictistaélete is öregbíté benne azt a mély vallásos érzületet, azta lemondó megnyugvást, mely az élet tengerén való sokhányattatásai közepett megrzé lelki nyugalmát, a minek

Bevezetés. 9oly számos helyen ad kifejezést leveleiben. A groboisimagányt, mely felette kedves tartózkodó helye voltRákóczinak és Mikesnek is, csak akkor váltotta fel afontainebleaui királyi palotában nyert lakással, midn1717. tavaszán Péter czár Francziaországban idzött.Rákóczi ezen id alatt gyakran találkozott és értekezetta czárral ; de sorsa jobbra fordulását ez sem evedméményezte,míg végre 11 ]. Ahmed szultán hívására Törökországbautazott. Ezen utazás megkezdése eltt 1717. évijanuár 25-én következett be Mikesnek megnótáztatása,mely hazáját eltte örökre elzárta. Mikes és a bujdosómagyarok, a kik a hazában történtekrl a legrészletesebbentájékozva voltak, errl csakhamar tudomást vettek.A VI. Károly német császárral szerencsétlen eredménynyelfolytatott háború arra birta a török szultánt,hogy Rákóczit fényes Ígéretekkel Törökországba valómenetelre birja. Azzal biztatta a török Rákóczit, hogytörök sereg élén Erdélybe küldi annak elfoglalására, miáltal a magyar király ereje megosztva gyengíttetnékhihetleg azonban inkább ijesztül akarta felhasználni,hogy birodalmában levén a rettegett fejedelem, elnyösebbbékét köthessen a császárral, a mint ezt Mikes issejteti egyik levelében (1718. június 6.): ((Hadakozásrahívtak ide, de békeségre jöttünk*. írja 171 8. ápril 27-ikilevelében. A török ugyan saját ügyének akarta felhasználniRákóczit ; de a fejedelem azt hitte, hogy e háború általa saját czélját is elérheti. Szép remények vitték Rákóczités bujdosó társait Törökországba, azt hivén, hogy innenegyenesen az ígéret földjére mehetnek. Rákóczi mintegynegyven emberével 1717. szeptember 15-én szállott aGábor Angyal nev hajóra Marseilleben, a honnan egy

I o Btvezetés.hónapná] tovább tartó utazás után október i o-én érkezettGallipoliba. Majd innen kocsikon vitték ketAdrinápolyba, a hol Khalil pasa nagyvezér nagyfénynyel és megtiszteltetéssel fogadta Rákóczit és embereit,köztük Mikest is. A szép Ígéretek és biztatások,melyeket a fejedelem a szultántól és nagyvezértl kapott,csakhamar füstbe mentek. A török óhajtotta a békét,VJ. Károly is szívesen vette, maga a franczia követBonnac is, ki bár jó barátja volt Rákóczinak, a békeérdekében munkálkodott. így létre jött a minden oldalrólóhajtott béke, mely 1^18. július 21-én Passzaroviczbanmegköttetett. Ennek egyik pontjában kikötötte Ausztria,hogy a fejedelem tovább internáltassék a határtól. ígykerültek a bujdosó magyarok a Boszporus partján levBujukderébc, majd Jeniköjbe, késbb Bejkoszba, a mi anémet követ kívánságára és unszolására történt, a mintezt Mikes levelében írja. Rákóczi ezt a többször ideodavitetést megunva, visszakívánkozott groboisi magányába; de a franczia udvar nem mutatván hajlandóságote terv megvalósítására, az abba maradt. Ez alatt a portaújra más helyet jelölt ki a fejedelemnek és társainak1720. ápril i6-án indítá útnak a Márvány-tenger partjánlev Rodostóba (törökül Tekir-dágba), melyet véglegesszámzetése helyéül jelölt ki számára.A míg Rákóczi udvarával a Boszporus partján lakott,azalatt Mikes gyakran ellátogatott Therapiába, a mveltlelk Bonnac marquinéhoz, a hol szívesen fogadták s afranczia irodalom termékeivel látták el t. Mikesnek ezenismeretsége még Lengyelországból való, a hol a marquísugyanebben a minségben volt alkalmazva a lengyel udvarnál.Szívesen ellátogatott Mikes Bercsényiékhez is Perába,

Bevezetés. i iKonstantínápolynak keresztényeklakla városrészébe, flegKszegi Zsuzsi látása végett, a kihez gyöngéd érzelmekkelviseltetett. Késbb Bercsényit is Jeniköjbe telepítették,a mi különösen kedvére volt Mikesünknek.Rodostó, melyet a porta a bujdosó magyarok számzetésehelyéül kijelölt, a régi Thrácziának, a mai RuméliánakdéJkcieti partvidékén amfiteatráliter terül el a Márvány-tengerészaknyugati részén. A Tekir-dág nev hegyészaktól délre nyúlik a várostól s kiágazásai Rodostónálfensík alakjában vesznek el. A tenger fell jöv utasrakellemes benyomást tesz a város, csinos házaival, téres piaczaivalés kertjeivel. A város egyébként is egyike a legkellemesebbtörök városoknak; vidéke egészséges, jól mveltés szlkertekkel van körülvéve. Ide telepítette a portaszabadságharczaink egyik dics vértanuját, történelmünkegyik legrokonszenvesebb alakját, ki a nemzet függetlenségeértvívott dics harczok után a balszerencse általleverve bár, de törve nem, készebb volt önkénytes számzetésbemenni, mint feladni a nagy eszmét,melyért annyinemes kebel vérezett. És vele ment a nemeslelk, derék,h Mikes, kinek a politikában semmi része se volt ; kinekelméjében a szabadságkeresés nem volt s kit egyedüla vak szeretet, az önfeláldozó ragaszkodás, a példátlanhség lánczolt urához. A Mikeshez hasonló jellemek olyritkák, hogy majdnem egyedülinek mondható az a rajongásig,majdnem imádásig men határtalan szeretet, melyetRákóczi iránt Mikesben bámulunk.A passzaroviczi béke huszonöt évre levén megkötve,sem Rákóczinak nem volt kilátása, hogy egyhamar megnyíljékszámára a tevékenység mezeje ; de a törökneksem levén egyhamar szüksége Rákóczira : a nagy fejede-

12 Bevezetés.lem most a reménytelenség érzetével, de a vallásból ésmagas lelke ihletébl merített nyugalommal és lemondássalment szomorú magányába.Mikes meg volt elégedve Rodostóval, annak kies, szépvidékével, melyrl kedvesen emlékezik meg leveleiben.Leírja afejedelem udvarában lev rendet, az id beosztását,a szórakozásokat, a mik rendesen a közel vidéken valóvadászatból állottak. A maga foglalatosságáról így ír 1759január 5-iki levelében Huszár József báróhoz: (dtt aviláai bajtól, dologtól, gondtól ment vagyok ; a csendeséletet a könyvek fordítására szentelem és sok francziakönyveket magyarrá változtattam, a melyekbl, ha alkalmatosságomadatik, öcsém uramat is részeltetem. » Szabadidejét legszívesebben Bercsényiéknél tölte, a hol a kisZsuzsival találkozott, a kinek Mikes szerint « fösvényenosztogatták a szépséget, de rendes, tisztességes személyés tiszta jóság. » A leány is osztja Mikes érzelmeit;de azért mégis inkább lesz Bercsényi nejévé, mikor eznejének i7a3-ban bekövetkezett halála után, megkérikezét.Mikes megszereti az egyszer, nem szép, de rendes,tisztességes árvát, de midn másé lesz, lemond róla. MidnZsuzsi özvegységre jut, újra fölébred iránta a remény,de másodszor is csalódni levén kényszerülve, nem ítéliel azt, ki bár szereti t, de nem kívánja vele a bujdosásbizonytalan sorsát megosztani. Nem itéli el, nem kívánja,hogy magát érette feláldozza. A csalódás fáj lelkének,nem titkolja; de megnyugszik Isten rendelésében. Ezzelvégzi be Zsuzsiról írott szavait. Ez viszhangzik lelkében,valahányszor a múlt emlékei szivében sajgó fájdalommalfelújulnak és ez ad neki újra vigasztalást, megnyugvást.

"Bevcze'iéí. 1Valóban nemes, keresztényi bölcseséggel és vaüásos érzésseláldott férfias jellem.Mialatt Mikes számzetésében remény és kétség közöttélte napjait, édes anyja, a ki 1720-ban másodszoris özvegységre jutott, minden lehett megkisérlett arra,hogy Kelemen kegyelmet s hazajövetelre engedélyt kaphasson.Gróf Károlyi Sándor generális közbenjárását iskikérte. I7a2-ben fiához irott levelében lépésének eredményéttudatta is vele, melynek tartalmából kivehet,hogy ez saját kérlevelétl van függvé téve. De Mikesezt a lépést nem tette meg, bár mindenekfelett szeretetthazája utáni vágya folyton megújul leveleiben. Ugy látszika fejedelem életében erre nem tudta elszánni magátsokkal inkább szerette urát, hogysem tié megválni tudottvolna. Édes anyja tehát fiának közremködése nélkül hiábafáradozott. Mikes folytatta egyhangú életét a bujdosásban,mely rája még sokkal fájdalmasabbá vált azután,hogy az özvegy Zsuzsi is elhagyta a bujdosók társaságát.Kelemennek édes anyja iránti forró szeretetét mutatja aza gyöngédség és rajongás, melylyel anyja levelét mindigkebelén hordotta s azt késbb, féltve az avatatlan kezekbekerüléstl, mint legdrágább kincsét haza kOldé mostohaöcscsének, báró Huszár Józsefnek.A rodostói magányban felcsillant a remény sugara1733-ban, mikor 11. Ágost lengyel király halála utánkirályválasztásra került a sor Lengyelországban, a mirendesen fegyveres beavatkozással járt. Rákóczi engedelmetkért a portától, hogy Francziaországba térhessen,remélve, hogy a maga érdekében is lépéseket tehet. Dea kilátások nem voltak biztatók, a mi nagyon leverte ésmegtörte lelkét. Rá nemsokára betegség vett ert rajta s

1Bevezetés.'735április 8-án meghalt a nagyfejedelem. Mikes meghatómódon írja le Rákóczi halálát, azt a nagy fájdalmat,melyet elvesztésén éreztek, a temetésére nézve tett intézkedéseket.Maga Mikes járt közbe a fejedelem eltakaríttatásakörül. Tetemét a konstantinápolyi jezsuitáknál temettékel. A klastrom és a templom, melyben Rákóczitnyugalomra helyezték, ma a franczia benczéseké (St. Benitfr^res) és Galatában, a tenger partjáról Perába vezetfúttól (Jükszek Kaldirim = Magas-kövezet) jobbra esmellékutczában van. A kápolna jobboldali mellékoltárjaalatt van a sirk, mely hamvait jelöli, míg jóságoskirályunk kegyes engedelmével a drága földi maradványokathazaszállítják.Mikes a jó öreg fejedelemben atyját, pártfogóját, bálványozotturát, mindenét elvesztvén, nagy fájdalom, vigasztalanszomorúság borult a lelkére, mirl legjobbantanúskodnak levelei,melyek tele vannak panaszszal, keserséggel.Rákóczi iránti vak szeretete kitnik minden sorából.Ennek kell tulajdonítanunk azt a békeséges tréstés megadást annyi sorscsapás közepette, Nem zúgolódik,bár volna oka rá ; mert Rákóczi kéretlen nem adott,Mikes pedig nem szívesen kért. Nem fájt neki az, haszolgálataiért jutalmat, köszönetet nem kapott ; de habecsületességében kételkedtek, azt még a jó öreg fejedelemtlsem tudta szótlanul eltrni. Ha volt szegényMikesnek néha része a keserségbl a jó öreg fejedeleméletében, annál többet kellett trnie halála után, flegmidn rövid idn Zsibrik Miklósnak bekövetkezett halálaután az ügyek vezetése az vállára nehezedett. Mikesmint lelkiismeretes, h sáfár, becsülettel kezelte ura hagyatékát,hogy azt sértetlenül adhassa át Rákóczi Józsefnek,

Bevezetés. 1a kit vártak a bujdosók. Voltak egyesek, a kik a2t szerettékvolna, hogy Mikes a fejedelem javait szétoszsza közöttük.E miatt folytonos ellenségeskedés, irígykedés,gyanúsítgatás folyt közöttük Mikes eilen. A magyarságátka, a megférhetlenség, czivódás, egymás megszólása, abujdosók között is napirenden volt, a mi Mikes lelkétnagyon elkeserítette s leveleiben is viszhangot talál. Fájdalmatokozott neki az is, a mit az ifjú Rákóczi Józseftltapasztalt. Nem jó szemmel nézte, hogy az ifjú emberaz atyja házi rendjét felforgatta, hogy gyanakodó, bizalmatlan,zárkózott természet volt, hogy könnyelmen felhasználtattamagát a porta által ijesztnek. Semmi jót,csak rosszat várt attól a vállalkozástól, hogy be kellettvolna törniök Erdélybe. Kellemetlenül követi urát erre akalandos útra s örül, mikor a terv meghiúsult s hazájátegy kellemetlen felsüléstl megszabadulva látja. Gyerekjátéknak,komédiának tartja az egészet, a mi volt is valójában.Megkönnyebbült lélekkel tér vissza megbízatásából,melyet Rákóczi József adott neki, hogy követül menjenaz oláh vajdához Bukarestbe. Rákóczit a szenvedettkudarcz nagyon leverte és beteggé tette s nemsokáramegsznt élni (1738. nov. 9-én) Csernavodában, a hol agörög templomban eltemették, minthogy a porta nemadott engedélyt, hogy Konstantinápolyba vigyék és atyjamellé temessék.A porta Rákóczi halála után Csákyt, Zayt és Mikestakarta felhasználni arra a szerepre, melyet Rákóczinakszánt, hogy a békétlen magyarok hozzájuk csatlakozvatörök csspatokkal törjenek be Magyarországba és Erdélybes harczoljanak hazájuk ellen. Mikest Jassyba küldöttekezzel a feladattal. Aggodalommal nézett mcgbiza-

1 Bevezetés.tása elé s óhajtotta, hogy ne sikerüljön vállalkozása ; mertféltette a hazáját a bekövetkezhet romlástól. Mikor azerdélyi havasokat meglátta, felébredt honvágya, melymindinkább elfogta szívét Ha nem láthatta is Erdélyt,de látta köpönyegét, a hegyeket, és ez is jól esett neki.Látható öröm és könnyebblés szállta meg lelkét, midnezen szereplése véget ért és visszatérhetett rodostóimagányába, honnan többé ki se mozdult. Huszonhét évettöltött itt másodszori letelepedése után, mialatt többszörtett lépéseket az iránt, hogy hazájába visszabocsássák.Haszontalan volt ez ügyben rokonaival váltott levelezése,majd a konstantinápolyi német követnél tett személyeskérése; szegény bujdosónak nem engedték meg, hogyábrándosan szeretett hazája földére léphessen és ott pihenjeki hosszú bujdosásának fáradalmait. A hajthatatlanszigorúság az ártatlan Mikessel szemben, a kinek egyedülibne csak az volt, hogy a jó öreg fejedelmet vakonszerette, mindenesetre túlzott volt. Ennél keményebbenaligha lakolt az szinte ragaszkodás és rajongó szeretet.Mikesünknek végre is teljesen le kellett mondania, a mitkeresztényi türelemmel és bölcs megnyugvással cselekedettis ; csupán egyszer fakadt ki keser panaszra miatta, midnMária Terézia meg nem hallgatta kegyelemkérvényét.A bujdosók sorából a halál azalatt újra szedte azáldozatokat,mindaddig, míg Mikes egymaga maradt azokközül, a kik Rákóczival jöttek ki Magyarországból, s aporta t nevezte ki a bujdosók fejévé, básbuggá. Ezt améltóságot négy évig viselte (1758— 1762), míg 1762-benvége szakadt az földi zarándokságának is. Október2-án pestisnek esett áldozatul. Földi maradványait a HortusHungarorumban temették el, Rákóczi Ferencz egy-

Bevezetés.1kori sétakertjei helyén, a hová a fejedelem halála után abujdosó magyarokat temették volt. 1830-ban a temetösszes halottait kiásták és a csontmavadványokat egy újsírkertben közös gödörbe tették. Ott pihennek poraiidegen földben, mások poraivá! elvegyülve, jeltelen hantalatt. Még halála után sem adatott meg neki, hogy poraia haza földjébe térhettek volna örök pihenésre. Rákóczinaks anyjának, a hslelk Zrinyi Ilonának és ThökölyImrének tetemeit haza hozzák nemsokára. Megindulnaknagy halottjaink, történelmünk csodás nagy alakjai, akik a magyar haza jogaiért harczolva, idegen földön hunytákle szemeiket s távol a hazától pihentek eddig. Hazajönnek,hogy honi földben folytassák pihenésüket, örökálmukat. Csak Mikes nem j vissza, urának hséges embere,a ki érette áldozta fel magát ; ott marad a Márvány-tengerpartján, egyedül, egyedül a bujdosók közül.Mikes a bujdosás hosszú éveit gyümölcsöz munkássággaltölte. Elmélyedt kedvencz olvasmányaiba és üresidejét írással foglalta el. Olvasmányai vallásos és erkölcsiiratok, továbbá történeti mvek voltak s mint író isebben az irányban munkálkodott. Mveinek ma egészsorozatát ismerjük, míg elbb csak a ((Törökországi Levelek»-v6]volt tudomásunk.Mikes egész törökországi tartózkodása alatt foglalkozottirodalmi munkássággal ; de ennek java része mégis a RákócziFerencz halála utáni idre, második rodostói tartózkodásáraesik. Szeretett urának elvesztése után különösenérezte elhagyatottságát, s ekkor annyi kemény megpróbáltatásonesett keresztül, hogy lelkének ekkor volt legnagyobbszüksége a munkára, a búfelejtés és vigasztalás egyedülibalzsamára. Elvette korábbi éveinek kedvelt íróit s azokMikes Kelemen : Tövökországi levelei. 2

(8 Bfvezeles.mveit részint átültette magyarra, részint azok nyománírt eredetieket. Munkáit a következ sorrendben adjuk :1. tJlz 1fiaknak J^alauzza az Isten uttyában. Az sz.Írásból és az sz. Atyákból szedegetett keresztényi oktatásoköt szakaszra osztva. Ut detur parvulis astutia : adolescentiscientia et intellectus. prov. i. Rodostó 17241. —A budapesti egyetemi könyvtár tulajdona. Abafi találtameg ezt a munkát az egyetemi könyvtár kézirattárában,Toldy jelzése nyomán. Ebben egy apa beszélget fiával,kérdésekben és feleletekben, mindarról, mit egy ifjúnakpályáján tennie s mulasztania kell, hogy Isten eltt kedveséletet éljen (Abafi). E kéziratot Mikes 1744-benátnézte és több javítást tett rajta.A következ mveket Pulszky Ferencz födöztc fel1 873-ban a magyar nemzeti múzeum kézirattárában aFarkas Lajos-féle gyjteményben.2. Az Epistoláknak és az Evangéliumoknak, Esztendalatt való vasárnapokra és legfvebb Inncpekrcrendeltetett kérdésekkel és feleletekkel való Magyarázattya,1741. Négy szakasz négy kötetben.3. eCatechismus Tormájára való T^özönséges Oktatások-A mellyek rövideden megmagyaráztatnak a Szent Írásokbólés Traditiokból, a Vallásnak Históriája, és Hit Ágazatai.A keresztényi tudományok, a Szentségek, Imádságok,Ceremóniák, az Anyaszentegyháznak rendtartási és szokási.Mindezeket szükséges megtudni minden kereszténynek.Rodostó. 1744.1) Két kötet, Fenmaradt késbbi átdolgozásban1752-bl.4. t Mulatságos J^apok'- Rodostó 1745. octobris. Hatbeszélyt tartalmaz, francziából fordítva Gomezné asszonyeredetije után.

Bevezetés. 195. tT^eresztényi Gondolatok', mellyek a Szent Írásokbólés a szent Atyák írásiból vannak kiszedegetve. A holnapokminden napjaira. 1747.6. «Jl J^risztus Jézus Életének Tíistoriáj'as 1748.7. fJl Valóságos J^eresztényeknek Tüköréi). Páter juste,mundus te non cognovit. Joan. 17. 15. Rodostó, 1749.8. «.Az Jzraehták Szokásáróh. 1750. Egybekötve akövetkezvel: 9. «A J^eresztényeknek Szokdsiróh. 1750.10. «r./íz Id Jól "Eltöltésének Módja, mindenféle rendben.Idegen országban idegen nyelvbl fordíttatott magyarra,m'751-1 I. f^ Sidók és az líj Testamentumnak Históriája^. 17541 I. Fenmaradt a címe Mikes még egy fordításának,mely a J^eresztrl szólt. 1759-ben küldötte féltestvérénekbáró Huszár Józsefnek ; de ennek további sorsáról nincstudomásunk. Végül a J^eresztényi Gondolatokhoz egy ívvan kötve, a mely egy imádságon, két Mária-éneken ésegy életrenden kívül két kisebb elbeszélést foglal magábana a Szóhordásról és Tíogy micsoda tiszta szokásokatkivan a kereszténység)) czímen (Papp Endre).Az idézett munkák legnagyobb részt Claude FJeurymvei alapján készültek, részint ezek fordításai.A 8. és 9. számúak Fleurynek Moeurs des Jsraelitesés Moeurs des Chrétiens cim mvének fordítása. A Jo.számút Fleury Traité du devoir des maitres et des domestiqtiesczím mvébl fordította. A 11. számúnak eredetijeszintén Fleurytl aTíistoire de i'ancien et du nouveau testamentBczímet visel. Mikes vallásos mveinek méltatásainkább az egyházi irodalom körébe tartozik.A Mulatságos JVapokhzn, melyet Mikes Gomezné aszszonynaka'Les journées amusanfess cím mvébl fordított

aoBevczetfs.magyarra, hat elbeszélést találunk, melyek erkölcsi czélzatuakés egy-egy erkölcsi eszmét testesítenek meg.Mikes azért kedvelte e franczia mvet és fordította leegy részét magyarra, mert az gondolat-világával éserkölcsi felfogásával teljes összhangban állt a m irányzata: lelki harmónia volt az eredeti m és fordítója között.Mikes Kelemen irodalmi mködésének koronája a ciTörökországiLevelek" E m keletkezésének módjáról ellentétesnézeteket találunk irodalmunkban. Toldy Ferenczmemoirena.k tartotta, melyet Mikes régen gylt anyagbólöntudatos mgonddal élete végén irt. Ezzel ellentétesnézetet vall Szilágyi Sándor, a ki missilis leveleknektartja azokat, melyeket Mikes tényleg gr. P. E. nénjéhezküld. Abafi a Toldy nézetének czáfolatában arra azeredményre jut, hogy Mikes munkája napló, melyet afejedelem m.egbízásából vezethetett s azért a fejedelem enaplók középpontja. Gyulai Pál ezzel szemben azt igyekszikkimutatni, hogy Mikes Levelei sem egyfolytábanÍrott emlékirat, sem misszilis levelek, sem rendszeres napló,hanem tisztán levé'alakban írt irodalmi mtí, melyet irójahárom idszakban, egy-egy szakaszt egy folytában szerzett.E két utóbbi nézet közelebb igyekszik hozni akét els felfogást és ugy akarják tisztázni a kérdést.E kérdéshez hozzá szólott újabban Császár Elemér, a kiMikes munkáját oly iiodalmi mnek tartja, melyen majdnemegész törökországi tartózkodása alatt, hol hosszabb,hol rövidebb ideig dolgozott. Ez utóbbi fejtegetés végeredményeelfogadható, mert az ellentétek kiegyenlítéséretörekszik. Utóvégre is nem az a fontos, hogy minektartsuk a leveleket s hogy milyen idben keletkeztek.

Bevezetés. 2hanem az, hogy mit biiunk bennük. Fontos reánk azoktartalma, a levelek forrása és irodalmi becse.Mikes, ki minden meghitt jó baráttól, résztvev kebeltlmegfosztva volt kénytelen élni, képzeletében teremtettmagának egy olyan meghitt lényt, kivel mindengondolatát, szivének minden érzelmét tartózkodás nélkülközölte. Képzeletében él nénje, kihez leveleit negyvenéven át intézi, pótolta neki a jó barátot, a szeret hitvest.Szüksége volt Mikesnek, a mélyérzés embernekilyen bizalmas lényre, kinek minden baját, minden viszontagságátelpanaszolja, kit azzal a gyöngéd szeietettel elhalmozzon,mely szivében meg nem férhetett. Ez akörülmény magyarázza fkép, miért használt Mikeslevélformát. De Mikes Rákóczinak meghitt embere, titkostanácsosa is volt, s mint ilyen nyomát akarta hagyninagynev ura viszontagságos életének és a vele bujdosódázsiai magyarok* szenvedéseinek, hogy int példáulszolgáljanak az egész nemzetnek (145. levél). Ez vezettemásrészt Mikes Kelement a Törökországi Levelek írására.Hiven akarja eladni Rákóczi törökországi bujdosásánaktörténetét. Ezt a feladatot teljesen meg isoldotta ; mert a bujdosás egész története, az erre vonatkozóminden legkisebb mozzanat is fel van dolgozvaleveleiben. De Mikes azt nem száraz történeti munkábanakarta megörökíteni ; ez az eladási forma nem feleltvolna meg az egyéni természetének. A száraz történetieladásban a maga személye, apró bajaival, keserveivelés sok egyéb kiszorult volna a m keretébl. PedigMikes ezt is felveendnek tartotta s azonkívül még atörökországi viszonyokat, a népéletet, a mieinktl eltérszokásokat, továbbá több oldalú olvasmányait, böngé-

2 2 Bevezetés.szeteit is mind igen érdekes dolgoknak tartotta arra,hogy feljegyezze eket. Azért kellett neki olyan formátkeresnie, mely ezt a tarka képcsoportot magába foglalhassa.És ez a keret ismét csak a levélforma lehetett.A levélalakot Mikes Francziaországban való tartózkodásaalatt ismerte és kedvelte meg. Itt a XV] 1. században és aXVlU-ban is azon idtájt, midn Mikes Parisban élt, alevélformát nagyon kedvelték és mvelték. Jcan Luis Guezde Balzac (1594— '654) használtalegelször a levélformát,melylyel Cicerónak mintaszer és vels irályát igyekezettutánozni. Vegyes tartalmú leveleiben és egyéb írásaibana astyl académique» megteremtje lett. Utána foiture(1598— 1648) lépett fel e formában, mely csakhamar ésleginkább a ni olvasóközönséget hóditá meg. A levélformalegkiválóbb müvelje volt Sévigné marquisné(1626— 1696), ki ezt a formát a tökély legmagasabbfokára emelte. Levelei, melyeket leányához, Grignan aszszonyhozirt (Lettres á ma fille Madame de Grignan), akifejezés gyöngédségénél és érzelmi tisztaságánál fogvanagyon vonzók és az akkori udvari életnek h tükréülszolgálnak. Sévigné leveleit a franczia körökben azonidtájt, hogy Mikes Parisban volt, mohón olvasták ésazok szellemes és érzelmes Írónjének emlékét bálványozták.A levelezés ekkor ép oly nagy szerepet játszott, minta mvelt társalgás ; keresve keresték a szép leveleket.Nincs kétség benne, hogy Mikes szintén olvasta ésmegkedvelte e leveleket, mint a franczia mvelt világlegkedveltebb olvasmányát. S valóban, ha Sévigné leveleitMikes levelei mellett olvassuk, lehetetlen ez utóbbiakbanaz elsknek hatását föl nem ismerni. A mit Sévignéa levélirásról mond: « En vérité, il faut un peu entre

gyöngédségi"Bevezeíét. 2 3smis laisser trotter les plumcs, comme elles veulent: lamienne a toujours la bride sur le cou» (Valóban, barátokközött, engedni kell egy kissé a tollakat, hogy tetszésükszerint nyargaljanak ; az enyémnek mindig féket eresztek),ezt az elvet Mikes nagyon is magáévá tette. Ugyír, minden tartózkodás nélkül, a mint tollára jön. Nemválogat a kifejezésekben, nem szépit, nem tesz kerülket,hanem ir, a mint érez és gondol. Sévigné asszony eladásamesterkéletlenül jóizen, kedélyesen foly ; eztmondhatjuk Mikesérl is. Sévigné asszony levelénekmindegyike tele van leánya iránti gyöngéd, bálványozószeretetével ; Mikesnek minden levele, melyet nénjéhezintézett, szintén a legmelegebb érzelmek gyöngéd tolmácsa.A kifejezések egész sorát idézhetnk Sévignéleveleibl, melyek majdnem vérévé váltak Mikesnek ésleveleiben csaknem ugyanazon gonddal vannak visszaadva,*kifejezései a franczia irón érzelemvirágjainakszakasztott párjai.Mikes irodalmunk történetében a prózairók sorábankiváló helyet foglal el. Keresetlen egyszerséggel s nemescsínnal fejezi ki gondolatait és érzelmeit. A humoroshangot oly kellemesen váltja fel a komoly szólás, azelmélked, majd érzelmes fordulat, hogy alig veszszükészi-e az átmenetet egyik hangból a másikba. Mikesirálya trül metszett magyaros, ment minden idegenszerségtl.Bár jól tudott latinul s a franczia nyelvetis tökéletesen birta, mindazonáltal nyelve ment a latinizmusoktólés gaJliczizmusoktól. Mikes azt a magyarnyelvet használja, melylyel Erdély írói abban a korbanés késbb is éltek. Az erdélyi provinczializmussalátsztt magyar nyelv az, a mit találóan és jellem-

24 Bevezetés.zen székely nyelvnek mond, a mi valóban is ;mert azokaz idegenszer tájszólások, melyekkel mveiben találkozunk,ma is megvannak a székelységben. Az eredeti kifejezésekegész gyjteményét lehetne mveibl összeállítani,annyira gazdag az nyelve székelyes magyarságokban.Annyi er, szín és zamat van nyelvében, mint amint eltte és utána is kevés írónál találunk. Irályaúttör volt s a XVlll. század íróira is képzleg hatott.A Törökországi Levelek írója nemcsak mint író, hanemmint ember is méltán kiérdemelte azt a meleg rokonszenvet,melylyel c jelesünk iránt viseltetünk.Leveleit báró Tót Ferencz generális, Tót Andrásnak,Bercsényi tisztjének fia, a híres memoíres-író, elbb franczia,majd török szolgálatban állott tüzértiszt mentettemeg számunkra. Tót Törökországból visszakerülvén hazájába,Vasvármegyében, Tárcsán telepedett meg, hol aszomszédos Szombathelyen tanárként mköd Kulcsárralmegismerkedvén, Mikes leveleit vele közölte. Kulcsár aleveleket 1793-ben báró Tót halála után sajtó alá adta ésazok 1794-ben láttak elször napvilágot. A TörökországiLevelekben van összesen 207 levél, melyek közül 112levél a 11. Rákóczi Ferencz halála eltti idbl való ;innen kezdve Rákóczi Józsefnek Törökországba érkezéséigkelt 10 levél. A 123-ik levél fölé Mikes e czímetírta: ((Rákóczy József fejedelemnek ebben az országbanérkezésérl való levelek*. A J49-ik levél az utolsóigMikesnek Moldvában idzése, majd Rodostóba visszatéréseidejébl való.Dr. Eró'di Béla.

MIKES KELEMENTÖRÖKORSZÁGI LEVELEI

KONSTANCZINÁPOLYBAN GRÓF P....E...ÍROTT LEVELEIM... K...1.GaJlipolibóI Anno 1717- 10. Octobris.Édes néném, hála légyen az Istennek, mi ide érkeztünkma szerencsésen, Francziaországból pedig 15.Septembris indultunk meg. A fejdelmünknek. Istennekhála, jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsútakarna tlle venni : de reményijük, hogy itt a törökáer elzi.Édes néném, mi jó a földön járni. Látja ked, mégSz. Péter is megijedett volt, mikor a vízben sippadoztaka lábai : hát mi bnösök, hogy ne félnénk, amidna hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláróla másikára, mint az erdélyi nagy hegyek — némelykorazoknak a tetején mentünk el, némelykorpedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak aztvártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek ; demégis olyan emberségesek voltának, hogy többet nemadtak innunk, mintsem kellett volna. Elég a, hogyitt vagyunk egészségben ; mert a tengeren is megbetegszikaz ember, nemcsak a földön, — és ott, ha ahintó megrázza, elfárad, és jobb egyepetyéje ^ vagyonaz ételre : de a hajóban az a szüntelen való rengetés,hánykódás a ft elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgykell tenni, valamint a részeg embernek, a ki a bortmeg nem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyannyavalyában kelletett lenni vagy két els nap, de azutánúgy kellett ennem, valamint a farkasnak.A fejedelmünk a hajóból még nem szállott vala le,hogy egy tatár hám,* a ki itt exiliumban vagyon, holmiajándékot külde, és a többi között egy szép lovat

a 8Mikes J^elemennyergelve. Itt a fejdelemnek jó szállást adtak, de miebül vagyunk szállva, de mégis jobban szeretem ittlenni, mintsem a hajóban.Édes néném, a ked kedves levelit, vagyon már kétesztendeje, hogy vettem. Igazat mondok, hogyha azesztend egy holnapból állana. Reménlem, édes néném,hogy már ezután, minthogy egy áerrel élünk, gyakrabbanveszem kedves levelit. De, minthogy egynehány százmélyfölddel közelebb vagyunk egymáshoz, úgy tetszik,hogy már inkább is kell kednek engemet szeretni : énpedig, ha igen szeretem is kedet, de többet nem írhatok; mert úgy tetszik, mintha a ház keringene velem,mintha most is a hajóban volnék.11.Gajlipoli, II. Octobris 1717.Édes néném, még kednek semmi levelét nem vettem,amely nem igen jól esik nekem, de az igen jólesett : látván a köszvény, hogy nem becsüllik, a fejdelmetelhagyá, a ki is ma a tatár hám látogatására meneugyan a tatár hám lován. Igen nagy barátsággal fogadta.Azt gondoltam elsben, hogy majd elrabolnakbennünket, már csak azt néztem, hogy melyik kötözmeg : de ezek igen emberséges emberek, jó szívvelbeszéllgettek volna velünk, de oly kevés id alatt nemleheténk tatárokká. A fejdelem elbúcsúzván a hámtól,mi is megköszönvén csak fintéssel tstárságoknakjóakaratjokot, a szállásra menénk, és az urunknál egyszép paripát hagyának.Gondolom, hogy holnap idehagyjuk ezt a puszta,kies, szomorú lakóhelyet, mivel a császár veres hintója ^elérkezett, a melyet urunk után küldöttek. Veresnekazért hívom, mert kivül veres posztóval vagyon beborítva,de a hintó nevet nem érdemli, mert csak kocsi.Aztot pedig négy fejér szokta húzni, vagy vonni,azokot pedig az ügettetéssel nem terhelik; mivel már

Törökországi levelei.jgazt el is felejtették, annyira megöregedtek — nyolczvanesztendt csak adhatni a négynek. Lehetetlen,hogy már ne szóljak a kocsisról. Azt gondolná ked,hogy valamely polgármester igazgatja azt a négy lovat —annak az tiszteletre méltó fejér szakálát nagy csendesenmozgatja a nyerges ló, az egyik kéziben a gyeplttartja mégis régi szokásból, mondom, régi szokásból; mivel lovai gyepl nélkül is tudják a leczkét : amásik kéziben pedig a pipát, gyakorta füstölvén öreglovait, hogy meg ne náthásodjanak.E mind jó, édes néném, de Belgrádnál megvertéka törököt. A nép itt már szalad Ázsiába. Úgy tetszik,mintha már a német Drinápolynál volna, noha vagyononnét másfélszáz mélyföldnyire. Eleget mondjuk, hogymi azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk, de k csakszaladnak, ki ide, ki amoda. Jaj I édes néném, hogylehet ilyen néppel hadakozni? Elég a, hogy holnapmegindulunk Drinápoly felé, hogy ott meglássuk azta hatalmas, és sok feleség császárt, és a fényes, tündöklportát. De, édes néném, a restséget el kell zni,a tt le kell tenni, azokban a kis kezecskékben a pennátkell venni, és énnekem gyakran kell írni, legalább mindenhéten hét levelet. De az egészségre igen kell vigyázni,és engemet szeretni kell ; mert ki szerethetnéaz édes nénémet jobban, m'nt én?111.Drinápoly, 29. Octobris 1717-Ideje már, édes néném, egy levelét venni kednck, amelyet itt adták meg. Megérdemli már ked is, hogy megírjam,miképpen érkeztünk ebben a császári városban.Gallipoliból 22-dik indultunk vala meg. Az úton semmiolyan dolog nem történt, a mely méltó volna, hogymegírjam, mivel jöttünk, amint jöhettünk, ki jó, kikacsiba''^ lovakon. Hanem Uzönküpri ^ nev városbanurunk szállásának az udvarán olyan nagy szltt lát-

joMikes faelementunk vala,mint egy nagy szilvafa, — abban sem hazudok,ha azt mondom, hogy a szlszem is volt rajtaolyan nagy, mint egy nagy szilva. De a csudálatos,hogy egyfell az ágain ért szlk voltának, másfellmég csak tiszta egres 7 volt, másfell pedig még csakakkor kezdett virágozni. A három része az esztendnekhogy mint munkálódik a szltn, itt egyszersmindmeg lehetett volna látni.28-dik pedig másfél mélyföldnyire érkezvén Drinápolytól,a kajmakán tihája,^ azaz udvari kapitánya, vagykétszázig való tisztekkei jve urunk eleiben, hogy köszöntsea császár és az ura nevével. De a mi legjobbvolt, fél mélyföldnyire a várostól sátorok alatt megvendégelebennünket az ura nevével. De, ki gondolhatná,hogy a töröknek olyan jó étele volna? A való,hogy mindenikünk éhezett, de az is való, édes néném,hogy éhtlen keltem fel asztaltól, noha ettem legalábbnyolczvan tál étekbl. Ezt ked el nem hinné, ha a szokástnem tudná — eb szokás! kutya szokás! — Jaj!édes néném, alig mártottunk egyszer a tálban, hogyazt elvitték elliünk, a másodikát, harmadikát, egy szóvalhetven vagy nyolczvan tál így repült el elliünk.Némelyikben még nem is mártottunk, már vitték, —úgy tetszik, hogy csak az orrunkot akarták megvendégelni,és így koplalva keltünk fel a gazdag ebédtl.Ügy voltunk valamint Tantalus a tele vízzel való kádban,de mégis nem ihatik bellle. Felfogadtam akkorharagos koplalásomban, hogy soha éhen török vendégségbennem megyek. De az italról szó sem volt.A való, hogy amennyit ettünk, semmi szomjúságotnem okozott.Ennek a száraz ebédnek vége lévén, azután igenkönnyen lóra ülénk. Az urunk a császár paripájánnagy pompával mene a városon végig a szállására,estve pedig jó vacsorát küldött nekünk a kajmakán, amely jobb volt az ebédnél ; mert nem törökök szolgáltakaz asztalnál, hanem a mi cselédink, és akkorvitték ki a tálat, a mikor mondottuk. Ez a kajmakán

Törökországi levelei.3 ipedig igen kedves embere a császárnak ; hogy nevolna, mikor a leányával hál? Minthogy a vezértáborban vagyon, most viszi végben hivatal ját. Ibrahimnakhíjják. Az urunknak igen jóakarója. Ez isjovallotta egyik a császárnak, hogy utánna küldjönFrancziaországban. Még nem láttam kalmakánságát,de ha soha nem látom is, szeretem kedet. Hátked engemet?IV.Drinápoly, 7. Novembris 1717-így szeretem, édes néném, hogy elzze ked azt aveszett restséget, és énnekem írjon. Éppen akkor vettema ked kedves levelét, amikor lóra kellett ülnöm.Megmondjam kednek, hogy hová mentünk? Ahoz avilágiképpen való szerencsés és boldog kalmakányhoz,^a ki a császár leányával hál, amikor lehet ; de annyibannem irigylem szerencséjét, mert azt mondják,hogy nem szép. Azt elhiheti ked, hogy nem láttam,azt is elhiheti ked, hogy nem kívánom úgy látni, valamintazok a kappanformában herélt emberek látják.Édes néném, nagy becsület, de nem nagy gyönyörséga császár leányát elvenni. Micsoda keserséggelkelletett megválni a gyönyörséges szép feleségitlennek a kalmakánynak, amidn neki adták a császárileányt ? A szívbéli szeretet nagyobb a gazdagságnálnemcsak a gazdag házaknál lakik a jó házasság.üdes néném, tudom, hogy megcsfol ked, és aztmondja ked nekem, hogy úgy beszéllek a házasságról,valamint a vak a világosságról, a ki tudja, hogy vagyonvilágosság, de nem tudja, hogy micsodás a világosság;de ha szinte a ked kis szája megnevet is érte, de énnekemminden tüdm, vesém, májam azt tartja, hogynem kell a kedves szegény feleséget, a kedvetlen, degazdag feleségért elhadni — hát nem jól mondom? —is itt attól két-Nem beszéllek hát a házasságról ;úgyszáz mélyföldnyire vagyok.

3* Mikes J^elemenAzt kell hát kednek megírni, hogy minket a kalmakánjó szívvel látott, nagy pompával fogadott, majdkét óráig beszéllgetett az urunkkal, egy szép paripávalmeg is ajándékozta: mikor pedig el akart tlle búcsúzni,a felesége egynehány keszkent küldött. Ezeknekigen hasznos a barátságok ; mert ha olyan közelvolnék Zágonhoz, mint ez a vezérséghez, úgy a határjábanvolnék. Még semmit sem tudunk abban, a miértide jöttünk. De félek attól, hogy a mi hadakozásunkfüstbe ne menjen ; mert a török örömest megbékéllik,ha megverik.Édes néném, annál tovább nem mehetünk, hanemaz jsten akaratjára kell hadni magunkot. hozott ide,hadd vezérelje is dolgunkat. De azt elhiszi-é ked,hogy nehezen szokhatom éhez az országhoz? Való, atörökök bennünket szeretnek, semmi fogyatkozásunknincsen, senkinek semmi bántódása nincsen, de az idegennemzetnek nehéz itt ; mert semmi ismeretséget,barátságot nem tehet. Ez a nemzet a keresztényt nemutálja, de megveti. Azt nem kell várni, hogy valaki aházához híjjon bennünket. — Bizony nincsen is az anagyravágyódásom, hogy valaki magához híjjon ; mertugyanis miért? ott ád egy pipa dohányt, egy findzsakávét, azután egy-két szó után a hosszú hallgatás ; —-mikor pedig a füstölt eléhozzák, már az arra való,hogy el kell vakarodni a háztól. Azt ugyan talám meglehetne kérdezni a gazdától, hogy: mint vannak a kedgyermekei? — de azt kérdezni, hogy: mint vagyon aked felesége? azt nem jovallom senkinek, mert botokkalkísérnék ki a házból. Itt a gazdasszonyról nem iskell emlékezni, mintha asszony sem volna a világon.Micsoda nyájasságért kívánhatja hát valaki a törökbarátságot, hanem csak épen valamely haszonért ?A való, hogy a nyelvnek nem tudása is okozhatja ahozzánk való idegenséget; mert csak nem lehetünkolyan jó szívvel ahoz, a kivel nem tudunk beszélnimint a kivel kimondhatjuk magunk gondolatját. Mégeddig, édes néném, igen-igen keveset tudok törökül

Törökországi levetti. 33nem tudom ezután mint lesz de : nékem úgy tetszik,hogy ezután is annál a két vagy háiom szónál, á kittudok, talán tudósabb nem ks7ek ; mert nem lévénsemmi társalkodásunk a törökökkel, a töröknékkelpedig még annál kevesebb, és így nem látom semmimódját, hogy tudósabb legyek abban a nyelvben, amint vagyok. Ítélje el már ked, hogy, ha kell-é ész,három szót megtanulni, és megtartani. Itt még igenúj vendégek vagyunk, amikor pedig jobban megüsmerema dolgokat és a várost, akkor többet írok. Ésarra kérem kedet, hogy szeresse ked ezt az új vendéget.A restséget félre kell tenni, és a papirosát nemkellkimélleni.V.Drinápoly, 29. Novembris 1717.Édes néném, micsoda szerencsés asszony ked, hogyközel nem vagyunk egymáshoz ; mert mindjárt megölelnémkedet, és, mentl szebben és jobban lehetne tllem,megköszönném kednek azt, hogy kedvesen vette levelemet,és örömmel olvasta. Annyi levelet írok kednek, ésolyan hosszú leveleket, hogy még összeteszi ked a kétkézit, és úgy fog kérri, hogy ne írjak annyit; merténnekem nincsen nagyobb gyönyörségem, mint mikorkednek írok — jaj! hazudtam, édes néném; merta ked leveleit olvasni még ..agyobb gyönyörség nekem,nem is lehet olyan gyönyör leveleket másnakúgy írni, csak kednek, úgy tetszik, hogy a meg vagyontiltva másoknak.Ugyanis, édes néném, ne kíméljük egym.'st, hanemszüntelen írjunk egymásnak. Ha az id annyira elhántvetettegymástól ; amennyiben tll'".nk lehet, álljunkbosszút rajta, és, ha másképpen nem lehet, az írássalbeszéllgessünk egymással — talám végtére megunja, ésegymás mellé teszen minket. De, minthogy az sohaolyan hamar meg nem lesz, mint én kjvánnám, azértaddig is csak írjunk, és ismét írjunk.Mikes Kelemen: TOrSkorszigi levelei. 3

34 Mikes J^eUmenAzt pedig méltó megírni kednek, hogy a hatalmasfvezér ma ide érkezett a táborból, és nagy pompávaljött bé a városban. A kalmakány, és az itt lév nagyurak eleiben mentenek, kiki maga udvarával. Elmondhatni,édes néném, hogy a vezérek a földi istenek; mert más országokban a királyokot sem fogadjákolyan nagy pompával és czeremoniával, mint ezt a vezértfogadták. De, jaj ! nem olyan-é ezeknek aznagy dicsségek és fényességek, mint a komédiákbanlév királyságok? Két, három óráig tart a komédia, akirályság sem megyén tovább : ez a vezér is nagypompával jött bé, talám holnap egy szekérre teszik,hat ember kiviszi a városból. Ezt pedig igen könnyenmegérheti, talám maga is tudja azt; mert, a kalmakányveje lévén a császárnak, a felesége kétség nélküljobban szereti vezérné lenni, mintsem kalmakányné.Ezt úgy hiszem, mintha a szájából hallottam volna.A míg pedig azt a szerencsétlen napot eléri, addigazt írhatom kednek a vezér fell, hogy, ha távúi láttamis, de szép ember. És azt nem kell csudálni, haers, izmos; mert az apja házánál az ökrökkel kelletettnéki küszködni, és egy mészáros fiának ersnek kelllenni. Ebbl elitélheti ked, hogy mészáros família, éshogy legközelebb az apja is a volt, és maga is azontudományt követte egy darabig. Hogy folyna jól adolga ennek az imperiumnak, amidn egy mészárosnakadják azt kéziben?De nekem úgy tetszik, hogy jobban illik egy mészároshoz,hogy jó hadi ember legyen, m.ivel úgy is mindennap vért ont, mintsem egy fafágóhoz, a kin mindenkornevetek, mikor eszembe jut. A császár udvarábanvoll egy fafágó, törökül baldacsi.'° A császárnakmegtetszett az az ember, hogy jól vágta a fát — azudvarában valamely tisztnek teszi, azután elébb-elébbannyira, hogy vezérnek teszi. De szerencsétlenségérea császár olyankor tette vezérnek, amidn okosabbrakelletett volna bízni a muszka czárral való hadakozást.Elég az, hogy a baldacsit vezérnek teszik, és a muszka

Törökországi levelei. 35czár cJJen küldik, a kinek is úgy megszorították volt mára táborát Pruth mellett, hogy egész táborával felkelletettvolna adni magát, ha a baldacsi okos lett volna.A czár látván, hogy rabságban kell esni, a feleségénekesziben jut, hogy talám. ha ajándékot küldenének avezérnek, azzal megcsinálhatnák a vezért : másnap nagyajándékot küldenek neki, a békeséget is megcsináljákvéle, és igy szabadul meg a rabságtól a muszka czáregész hadával.Az alatt érkezik a svécziai király a vezérhez, ésmondja néki : ihon kezedben vagyon a czár, holnaprabbá teheted, ha akarod ; arra feleli a vezér : údde,ha rabbá teszem a czárt, ki viseli gondját az országának?Ítélje el ked, micsoda méreggel hallotta ezt afeleletet a svécziai király. De azt kérdem kedtl, nemfafágóhoz illend felelet volt-é ez? De gondolom,hogy a mi mészárosunk okosabb a baldacsinál. Megválik,mint folytatja dolgunkot. Én pedig azt kívánom,hogy a ked egészséginek dolga jól folyjon. Édes néném,ha tudná ked, mint szeretem kedet, hosszabblevelet írna nekem.VI.Drinápoly, lo. Decembrís 1717-Édes néném, mi még itt vagyunk, itt is leszünk, demég nem tudjuk, itt is mit csinálunk. Még itt el nemuntuk magunkat, de igen közel vagyunk hozzája; mertminthogy nem azért jöttünk ide, hogy itt sok idttöltsünk, és csak a drinápolyi szép sík mezn vadászszunk,hanem azért, hogy bujdosásunknak végit szakaszszuk.De a reménység igen-igen kezd fagyni bennünk.A való, hogy nagy hidegek is járnak, hidegházakban is lakunk. De ugyancsak a bennünk való melegmegoltalmazná a fagyástól a reménséget, ha másnemzettel volna dolgunk ; de mi lehet a világon hidegebbvaló dolog, mint a törökkel való dolog? A való,ád biztató szót, de végit nem lehet látni a véle való

3 6 Mikes 'Kelemenvégezésnck. Abban a rettent halogatás — holnap —holnap" — az a holnap hat holnapra halad, és addighat szót nem lehet bellle kiránczigálni, csak reménséggelkell pihegni.O császársága megtudván, hogy az urunk francziaköntöst visel, titkon egy öltöz köntöst csináltatott, ésma ide küldötte. A béllés többet ér a köntösnél; deitt moj\dhatni el, hogy nem kell az ajándékot tekinteni,hanem azt, a ki küldötte. A való, édes néném,hogy sokan vannak, a kik ajándékot adnak, de kevesenvannak, a kik tudnák az ajándékozásnak módját, ésakik az ajándékot helyesen tudnák adni ; mert ugyanishelyes ajándék-é egy vezértl egy fejdelemnek virágot,csuprot, vagy évegkorsót küldeni ? Az ilyen ajándékközönséges ebben az országban, itt ilyen szokásvagyon: de jó-é? illend-é?Ne szóljunk már többet az ajándékról. De, édesnéném, ha volna mit írnom kednek, még el nem végeznémlevelemet; mert bizonyságul veszem a ked szívecskéjit.hogy legnagyobb gyönyörségem az, amikorkeddel beszéllgethetek, ma pedig épen nagy egyepetyémvagyon keddel beszélgetni. De inkább, ha csakhejábanvalóságot is, írok, hogysem ilyen hamar elvégezzemlevelemet. De mirl írjak? a botozásról? enem igen derék ajándék; de micsoda nagy becsület,mikor egy császár megbotoz valakit. Elég a, hogy acsászár megboíozta a vejét. Hihet, hogy nem kerestekedvét a feleséginek. Mindazonáltal az okát nem tudjukaz ilyen fájdalmas becsületnek ; mert az ilyendolog csak a háremben, azaz, az asszonyok házábanmeg^'en végben, oda pedig egész férfinak nem szabadmenni.De a botozást egy atyánkfiától tudtuk meg, a melyatyánkfiának a felesége a kalmakányné szolgalatjábanvagyon mosóné hivatalban. Ennek az ura magyar, ésa kalmakánynak rabja, az udvarában pedig favágó tisztségetvisel. Csak jó a jóakaró mindenütt. E hazafiúságtólviseltetvén, gyakran látogat minket, és olyan

Törökországi levelei.37titkos helyeken történt hírekkel kedveskedik nekünk.Mondja ked, édes néném, hogy talám nincsen egyébdolgom, hogy ilyen héjában valóságot írok : a való,hogy a heverés legnagyobb dolgunk, de ha volna is,azt elhadnám a kednek való írásért; mert, édes néném,ki szereti kedct úgy, mint én? De megszaporítanámmég két font szeretettel a többit, ha tudnám,hogy jó gondja vagyon az egészségire. Hát engemszeret ked ?vu.Drinápoly, 12. Deccmbris J717.Ma, édes néném, a vezér izené az urunknak, hogyjó szívvel látná, ha hozzája menne. De, minthogy mimind hajdúk vagyunk, csak az urunknak vagyon háromazért mindenikünk alá egy-egy lovat hoztanak, éslova,nagy török czeremoniával menénk a vezérhez. D elteljeel ked, mint megijedtem volt ; mert midn a vezér házábanléptünk, a sok nép teli torokkal kczde kiáltozni,mint mikor azt kiáltják : tolvaj — I Csak azt néztemmár, hogy melyik ragad meg. De az ijedtség nem sokáigtárta ; mert a vezér jó szívvel fogadá az urunkot,és maga mellé ülteté. Kérdeztem azután, hogy mirevaló volt az a kiáltozás? Mondották, hogy szokás kiáltani,mikor a vezér valamely idegen úrnak ád audientiát:bljen Mahumetl Éljen a gyzhetetlen császár!Éljen a hatalmas vezéri Édes néném, látja ked, mikoraz ember a szokást nem tudja másszor én semijedek meg. Elég a, hogy az urunk két óráig volt amészárossal. Azt mondják fellié, hogy több esze vagyon,mintsem egy mészárosnak, és nemcsak a bárdottudja forgatni, hanem az ország dolgát is. Csak elhihetjük,mikor olyan nagy esz ember mondja aztfellié, mint a mi urunk, a ki is a vezér paripáján mentvissza, és azt ide ajándékozta — már e szokás. Tudom,hogy mikor a császárhoz megyünk, akkor is leszegy paripánk.

38 Jffikfs J^elemenMondottam már, hogy ezek a vezérek a földi istenek.Egy királyhoz illenék ezeknek nagy pompájok,gazdagságok, nagy udvarok. De minthogy a pompájoknakegyik része abban áll, hegy mindenkor sok szolgaálljon eltte, mikor pedig országos dolgokról beszélinek,a szolgák ott nem lehetnek : azért néma szolgákot'*tartanak, és azok az intést úgy értik, mintha szólnának,és ezek vannak ben a házban, a midn a vezértitkosdolgokról beszéli. Énem jószokás-é? taíám mégnálunk is jó volna az ilyen szokás, és nem volna annyitemonda a háznál.Mi jutott eszembe? Ha nálunk az öreg asszonyoknémák volnának, a leányasszonyok nem bánnák : de énazt bánom, hogy a mi dolgunk igen-igen némán foly,és semmi elébb való mozdulását nem látom. De attóltartok, hogy még hátrább ne menjen, és itt ne telepedjünkmeg. Édes néném, a fazakas akaratján kelljárni a fazéknak, és azt nem mondhatja a fazakasnak:miért küldöttéi engem Drinápolyba? jobban szerettemvolna káposztás fazék lenni Erdélyben, mintsem kávétivó fincsája a császárnak. Azt nem okosan mondja-é atörök, hogy az Isten rakás kenyereket hintett el imittamottaz ember számára, és oda kinek-kinek el kellmenni, és ott kell maradni valamég a kenyérben tart?]tt vagyon a mi rakás kenyerünk elhintve, azért együnkbellle, amíg abban tart, zúgolódás nélkül, és azt nemondjuk, hogy jobb volna Erdélyben málét enni, mintitt búzakenyeret.Édes néném, talám nem ok nélkül tartok én attól,hogy, ha a jó Isten megtart ebben a bujdosó testben,talám egy kazalnyi rakás kenyeret kell megennem ebbenaz országban; mert, ha egyszer n.egverik a törököt, halehet llle, azt békeséggel keni meg. A mi mészárosunk,ha jó vezér is, de nem jó hadi ember; ha szintejó hadi ember volna is, de tet a császár úgy nem szereti,mint a kalmakánt, a kinek igen nagy esze vagyon,de a hadakozást úgy szereti, mint én a prókátorságot,csak annyit is tud hozzá — de, a vezérségen, tudni-

Tvrökoiszági ltx>elei.39való dolog, hogy kap ; a császár veje lévén, el is érheti; ha azt pedig eléri, a bizonyos, hogy a békeségetmegcsinálja, ha pedig a békesség meglesz, csak üljünka rakás kenyerünk mellé ; mert innét ki nem megyünkaddig, amig azt meg nem eszszük. Én pedig mindaddig,valamig a rakás kenyeremben tart, szívesenszeretem kedet. Hát ked engemet? Az egészségire jólvigyázzon ked ; semmi nincsen annál drágább.VIU.Drinápoly, 4. Januári) 171 8.Kívánom Istentl, hogy ezen új esztendt szerencsésenkezdje és végezze ked. Legalább két fontniegészséggel többet kívánok kednek, és azon kéremkedet, hogy legalább száz drámmal '^ jobbítsa meg keda hozzám való szeretetit. Édes néném, noha az énszívemnek minden zsebje, ráncza, fiókja tele a kedhezvaló szeretetemmel ; de mégis olyan vagyok, mint egydarab jég, hát azért ne írjak kednek?A való, megérdemlem, hogy igen szépen megköszönjeked, hogy ilyen fagyoson is örömest írok, éstudtára adom kednek, hogy ma a gyzhetetlen császárnakfényes portáján'* voltunk, ahová nagy pompávalvitték a fejedelmet. A dívánházban '^ fogadta a fcjdelmeta vezér, azután a fejdelem eleiben tétetvénegy kis kerek asztalt, és arra egy nagy ezüst medenczét,'^az étket elhozták, de csak egyenkét rakták aztbé. Se kés, se villa, se abrosz, se asztalkend nemalkalmatlankodott az asztalon. Mind pedig a vezérnek,a kalmakánnak külön-külön asztal volt eltte, ésmindenik asztalra egyféle étket tettek egyszersmind.Az ebédnek vége lévén egy óra múlva, azután a fejdelmeta császárhoz vitték. Senki közüliünk a fejdelmetnem kísérte. És a midn a császár eltt volt, egynusztos kaftánt adtak reája. Az id alatt, hogy a császárnálvolt a fejdelem, minékünk mindenikünknek

40 Mikes faelemenegy kaftánt'7 adtak a hátunkra. A fejdelem kijvén acsászártól, a császár paripájára ült, mi is mindnyájanlóra ültünk, és legalább harmincz király kisérte visszaa szállására. Édes néném, ne nevessen ked ; mert, haminl.et látott volna ked a kaftánban, c'yan, minthaannyi egyiptomi király kisérte volna a fejdelmet —csak éppen, hogy nem vagyunk olyan feketék. Édesnéném, ne csudálja ked, ha a felséges királyoknak nagyhidegek volt; mivel ma igen kemény id volt; azt istudj? meg ked, hogy hatalmasságok éh ^n jöttek visszaa vendégségbl. A mely paripán visszatért a fejdelem,azt a császár ide ajándékozta egész szerszámmalegy buzogány, és egy kard is volt a nyergen. Engemetúgy szeret ked, ha az egészségire vigyáz ; én pedigúgy szeretem kcdet, ha egészséges.IX.Drinápoly, 15. Februarii 171 8.Édes néném, kedvesen is veszem, nevettem is a kedpanaszolkodását, hogy g}'akrabban nem írhat, alkalmatosságanem lévén az elküldésre. Olyan jól tudja kedmenteni magát, olyan kedvesen panaszolkodik ked, hogycsak a megér tíz levelet. Talám azt tudja ked, hogyinnét nincsen posta Konstanczinápolyig ? Tudja-é ked azokát annak? Az oka annak a, hogy azeltt, mikor acsászár itt lakott, az urak legkisebb állapotért is postánküldöttek Konstanczinápolyba. A többi között egy pasaide érkezvén, egy kedves pipaszárát Konstanczinápolybanfelejtették, azért postán küldött vissza. Azt a császármegtudván, megparancsolta, hogy többé posta nelegyen ezen két fváros között. Látja ked, micsodakárt tett nekem egy pipaszár! Itt mi semmit nem múlatunkel abban, hogy a dolgaink jól folyjanak. A rézefFeiidi'^ (cancellarius) gyakran j hozzánk, mi is gyakranmegyünk incognito a kalmakányhoz. Adja Isten jóvégit! De attól félek, hogy úgy járunk, mint a hegyek,

Tdrökonzági levetet. 4 1a kik esszegyJvén egereket szültek ; mert, amint egyszermegírtam, százszor is csak azt írom, hogy a császárveje (a kit ha sokszor megvernek is, a fafágó mondásaszerént, de a vezérségre czéloz) a hadakozásrapedig olyan alkalmatos, mint én a prókátorságra. Tálammég ahoz is többet tudok ; mert hisz nem az-éegy prókátornak a hívatalja, hogy tudja keresni a magahasznát? hogy mindenik résztl vegyen ajándékot, ésegyiknek se szolgáljon ?Oh ! édes néném, mely közel vagyon már a vczérséghez: ha én olyan közel volnék a házassághoz, talámmár is elvonták volna a menyasszony tánczát. Mindazonáltala biztatás megvagyon, csak azzal is maradunk.A törököt ha megverik, csak sír és megbékéllik. Azonkívül is. Isten tudja az okát, de Francziaországban anémetnek kedveznek, és a franczia itt azon munkálkodik,hogy megbékélljenek a némettel, és ha a meglesz,ne oldalt, hanem hátat fordítsunk Erdélynek. Hírt nemírhatok; mert olyan hidegek járnak, hogy a hírek ismegfagytak. Többet sem írhatok ; mert egy vén esi fut '^várakozik a levelem után — a lelkemre fagy meg. Bárcsak azt tudhatnám, hogy ki nemzetségibl való! Úgytetszik a szakáláról, hogy a Zabulon nemzetségébl.Édes néném, meg ne náthásodjék ked. Szeret-é ked?Azt nem is kell kérdeni, ha szeretem-é kedet.X.Drinápoly, 15. Mart. 1718.Édes néném, éppen ma, ha jól felszámlálom, egyholnapja, hogy írtam kednek. De szakálomra fogadom,(amikor leszen) hogy, ha az id meglágyul, gyakrabbanírok ; mert márványk volna is a ked szíve, de megszánna,ha látná ked, mint vagyok, vagy is inkább mintvagyunk szállva. A házam négy kfalból áll, azon egyfatáblás ablak, azon a szél mind szélyirc, mind hosszárabecsinálom, az egerek ésbejöhet; ha pedig papirossal

42 Mik^s 7(el:'mena patkányok a papirost vacsorájokon clköJtik. A mobi-Jjám egy kis fa székbl áil, az ágyam a földre vagyonterítve, és a házamot egy cserép tálban való kevésszén *° melegíti. De azt ne gondolja ked, hogy mindezek után én legyek legméltóbb a szánásra ; mert tízneksincsen egy fa széke, se olyan ágya, mint nekem,se csak fa tábla is az ablakjokon. A hó lengedezve bemehetaz ágyakra — de lehet-é ágynak híni egy leterítettpokróczot a földre ? Ilyen palotákban lakunk ámmi ! De a reménység igen szükséges lévén az embernek,és olyan szükséges, mint az eledel, a rossz házakbanlakván mostanában azt reményijük, hogy még jókbanlakunk. Megérjük-é még aztot valaha? — De aztmegértük, hogy ide érkezett a spanyol követ, a kit afejdlemhez küldött a király igen sok Ígérettel, hogymindenekben segíteni fogja. Ma reggel szemben volturunkkal, a ki is fenn állva fogadta, és beszéllt véle vagyfél óráig. Azt tudja ked, hogy szeretem kedet, azt istudja ked, hogy az egészségre kell vigyázni, azt is,hogy a hideg házban nem lehet sokat írni.XI.Drinápoly, 21. Apr. 1718.Nem tudom, ha a Noé bárkájából írom-é ezt a levelet,vagy Drinápolyból ; mert itt mindenütt olyan nagyárvíz vagyon, hogy az egész város vízben vagyon. Csaka jó, hogy tiszta idk járnak, másként azt gondolnók,hogy esmét özönvíz leszen. Hihet, hogy a hegyekenlev havak szaporították meg az itt való folyóvizeket;mert, a mely folyóvíz megyén el a házunk eltt, úgymegáradott, hogy az utczákon csónakokon járnak. Deitt olyan dolog történt, a mely csak az özönvízkor történt; mert itt lóháton kelletett elhozni az étket akonyháról. Hallotta ked azt, hogy még a római császárokis ilyen pompával küldöttek volna a konyhára ?Csak épen Habakuknak lehetett volna száraz lábbal

Törökországi levciei.43étket hozni.Ez a pompás étekhozás talám két nap tartott.Azt ne gondolja ked, hogy teljességgel gyalog isel nem hozhatták volna, mivel a víz csak szárközépigért, de a szolgák inkább mentek lovon a konyhára.A bizonyos, hogy nem volt szükségünk arra a nagyóriásra, a ki fell azt tartják a zsidók, hogy az özönvízkor,ha felment a legnagyobbik hegyre, a víz csak övéigért, és mindenütt a bárka mellett járt, valamint a csatlósa hintó mellett. Már ezután lehet híreket írni; mertmind a házam melegebb, mind pedig a hírek megolvadtak.A szeretetemet az özönvíz el nem oltja ; hátked szeret-é engemet? Vigyáz-é ked az egészségire?Xll.Drínápoly, 27. Apr. 1718.Édes néném, ked még engemet nem üsmér jól ;mertha üsmérne, nem írná azt, hogy énnekem is olyan ritkánír, valamint én írok. Nem fél-é ked az én rettentbosszúáilásomtól ? Tudja-é ked azt, hogy nincsen nagyobbgyönyörségem, mint bosszút állani azon, a kit szeretek?Akire haragszom, annak megbocsátok, amennyibenlehet, de a kit szeretek, azon bosszút kell állanom— ezt híják édes bosszúállásnak ; bosszút állanipedig azon, a kire haragszunk, a keser bosszúállás. Eztsokan nem így tartják, de mi ketten így tartjuk, megsem bánjuk. Álljunk hát bosszút egymáson, és írjunkgyakran egymásnak. Hírt akar-é ked tudni? a ked kívánságátbé nem tölthetem. A franczia követ, Bonacitt nem azon munkálkodik, hogy a hadakozás továbbtartson, hanem, hogy csakhamar vége legyen. A németazt kívánja, a török pedig már is megunta a hadakozást.Hát mi mit csinálunk a kett között? Csak amint vonják,úgy kell tánczolnunk. Hadakozásra hítak ide, debékeségre jöttünk. Lehet-é mást kívánni, hanem csakazt, a mi az Istennek tetszik? és az rendelése utánkell járnunk, és azon nem sétálni kell, hanem futni ;

44 Mikes 7(elemenmert az Isten azt szereti, hogy fussunk az akaratjánne csak jó kedvvel, hanem örömmel. Ne szomorkodjunkhát azon, ha a dolgok úgy nem folynak, amint nékünktetszenének — a ki a jövendt igazgatja, azt is tudja,hogy mint kell folyni azoknak. De azon szomorkodnám,ha nem szeretne ked : ked pedig örüljön ; mert rettenetesenszeretem kedet. Hát az egészség jó-é? Vigyáz-éked reája ? Jó étszakát, édes néném.Xlll.Némelyeket az Jsten felmagasztal,Drinápoly, 9. Maji 1718.némelyeket megaláz,és mindeniknek hálákot kell néki adni. Édes néném,ma ez itt megtörtént. Es régen mondom kednek,hogy mely nagy világi boldogság a császár leányávalhálni, és micsoda nagy eset a mészárosnak a vezérségblkiesni ! A kalmakán ma a vezérségre felhága, és a szegénymészáros abból kiesek. Ma a császár egy kapicsi *'pasát külde a vezérhez, hogy a pecsétet adja vissza,és mindenit a sátorában hagyván, onnét menjen ki.Szegénynek mindenét egyszersmind el kelleték hadni —csak a rajta való köntössel lóra ültették, és egynehánycsauz ^* kjkésérte a városból. Lehetetlen vala a szívnekrajta meg nem esni, amidn az ablakunk alatt mene elvagy tizenkét kísérvel. A való, hogy meg nem ölik,hanem valamely basaságot adnak néki. De micsodanagy magosságról esett le ! — Ha megtekintjük, hogymészáros volt, azt mondhatjuk, hogy nem nagyot esettde azt kell néznünk, hogy micsoda felment volt, és fejdelmekrendin volt; úgy meglátjuk, hogy mélységbenesett. Az ilyen állapotban látjuk, hogy a királyoknakura a porból, az eke melll, a mészárszékbl nagyrafelemel valakit, és egy kevés id múlva az elbbeniállapotjára hagyja esni, és az eset után való állapotsokkal nehezebb a felemeltetés eltt való állapotnálmert a világi dicsséget megkóstolta.

Törökországi tevelei.45Édes néném, eleget elmélkedhetnék az ember azilyen változásokon ; de azt kell meggondolnom, hogylevelet írok, nem könyvet. Hanem már visszatérekahoz a világi boldogságb?n lév új vezérhez, a kinek isminden boldogságával csak olyan sorsa lesz még, hanem rosszabb, mint az elttevalójának, de addig csakúsz, amég lehet.Mihent a szegény mészárostól a pecsétet elkérettea császár, és kitették minden jószágából, a kalmakánynakadta a császár a pecsétet, és azzal a hatalmas vezérségrefelemelte. És a császártól kimenvén, pompávalment a letett vezérnek sátorában — a hol minden jószágátkézihez vette, és magáénak foglalta. Szép dolog,édes néném, ura lenni fél óra alatt egynehány százezertallért ér portékának. Csaknem bizonyosnak tarthattaez a szerencsés vezér, hogy azt a dicsséget eléri : egyika, hogy a császár a feleségit igen szereti ; másik a,hogy magát is igen kedveili ; hogy ne mászott volnafel a kerékre? Ez, a való, nem volt mészáros, de egyszegény íródeákságból vette fel a császár, azután elébbelébbvitte, a leányát is neki adta, kalmakánynak tette —jhon már vezér, és Ibrahim pasának *3 híjják. Szeretnémtudni, hogy ha gondolkodik-é a világi változásokról?de ha gondolkodik is, ha nem is, már a póczon vagyon.Ott ül, amég lehet, mi is itt ülünk, amég lehet; mert acsaknem bizonyos, hogy már hadakozást nem kell várni,és a békcséget is maga mellé ülteti. A maga hasznakeresése is azt hozza magával : mert nem hadakozóember ; elméje nagy vagyon, de nem a hadakozásra.Még most is elég biztatást adnak, de a mind füstbenmegyén, és a hazánk felé való menetelünknek sok szépvigasztalása úgy eloszlik, mint a felh. Kétségben kelltehát esnünk? Távul legyen. Bízzunk, reményljünk, édesnéném I az Istenben, ha szinte minden bizonynyal tudnókis, hogy meg nem adja azt, a mit kívánunk. A való,nehéz Zágon nélkül ellenni, nehéz minden esztendben12 holnappal a vállamot terhelni, és a házasságtólmessze, vagy teljességgel elesni ; e mind nehéz és sú-

46 Mikes T^eíemenlyos dolog, úgy-é édes néném, de azért vagyunk keresztények,hogy bízzunk. — jsmét elfelejtettem, hogy leveletírok, és nem könyvet, és hogy kednek semmiszüksége nincsen az én prédikálásomra. De az asszonytalázatosan követi prédikátor uram ; mert ma itt olyannap vagyon, hogy két embert a mértékben tettek : azegyike felment, a másika le, és mi a földön maradiunk;mégis prédikátor uram az ilyenrl ne gondolkodjék?A pedig csak azért, hogy az asszonynyal nem kell félbenhagyatni a játékot, és hosszú levéllel nem fárasztani.tudná ked,Megmondám, hogy szeretem a bosszúállást. Héj! hamint szeretem kedet! hátked? Az egészségirevigyázzon ked. De a gyertyám mindjárt elaluszik,én is alszom.XIV.Drinápoly, 6. Jun. 1718.Mi még itt vagyunk, de nem tudjuk, mire ítéltetünk :hadakozásra- é, vagy békeségre? Gondolom, hogy azutolsóval vetnek itt lánczra. A réz-effendit (a kanczelláriust)gyakran küldi a porta az urunkhoz, a ki mindenzsebét, kebelit, csalmáját tele hozza ide Ígérettel,de csak ígérettel és nem valósággal. Nagyon biztatnaka hadakozással, de mennél inkább beszéli a török ahadakozásról, annál nagyobb kedve vagyon a békeségre.De ki mérne gondolkodni a békeségrl, holottma a vezér tollason, fegyveresen, valamint egy Herkules,a hadakkal megindult innét Sophia felé? Tudjaazt, hogy nem lesz szüksége a sok hadra, amint isnem sok had mene el véle. Elég a, hogy mind a vezér,mind a jancsáraga *"* igen nagy pompával indultak meg.E csak komédia ; mert k már régen járnak a békeségután, nem is egyébért megyén Sophia felé, hanem,hogy közelebb legyen a helyhez, a hol a békeségtractájára gyülekeznek a követek.Ilyenformán, édes néném, ellene ne mondjunk, debízvást hátat fordítsunk Erdélynek — annak a kedves

Törökországi levelei.47tündér országnak, és imádjuk az Istennek rajtunk valócsudálatos rendelésit, nem csak a mostanit, de még ajövendt is ; mert ugyan gondolja el ked : a császárnagy Ígéretekkel tele való szép levéllel küld egy kapicsibasát az urunk után Francziaországban — Pápai Jánosuramot is elküldötte a porta a kapicsi basával.^^ A bizonyos,hogy olyan reménység alatt jöttünk ide, hogyhadakozás által menjünk bé hazánkban ; de nem a voltirántunk való rendelés. Az el volt végezve, hogy miazide békeségi-e jjünk, és ebben az országban töltsükel a bujdosást.De ha az Isten a hadakozásról való reménységünketmeggátolta, imádjuk másfell az ó hozzánk való jóságát; mert a micsoda nagy szövetségben vagyon most afranczia a császárral, az igaz, hogy Francziaországbanmaradása nem lehetett volna, és ha ide nem híták volnais, csak kételen lett volna Francziaországból kimenniaz urunknak. Aminthogy, mihent ide érkezett Orleansherczeg, a franczia régens, az urunkkal semmi correspondentiátnem tartott, és leveleire választ nem adott.A császárral való colligátiójára való nézve mit csináltunkvolna tehát, hogyha az Isten nem akarván idevalójövetelünket, a török utánunk nem küldött volna olyannagy tisztességgel? Talám hívatlan is ide kelletett volnajönnünk, és nem fogadtak volna olyan nagy becsülettel.Itt pedig az urunk nagy becsületben vagyon. Pénzt elegendtadnak, és annyit, hogy Francziaországban hatesztendeig sem adtak annyit, mint itt esztendre adnak.Látja ked, mely jó az 3sten, ha egyik kézivel eltakarjaelttünk Erdélyt, a másikával táplál. Édesnéném, hát kétségben essünk-é? Nem, hanem bízzunk,és mindaddig reményijük, hogy meglátjuk azt a tündérországot, valamíg élünk. Ha meghalunk, azután lássameg, a kitl lehet. De a lehet, hogy az egészségire vigyázzonked, az is lehet, hogy szeret ked, de azt nemlehet elhinni, mint szeretem kedet.

48 Mike$ 7(tUmenXV.Drinápoly, 12. Jul. 1718.Micsoda sokféle nyomorúságot okozott az embereknekaz Ádám vétke ! A télben, édes néném, azon kelletettpanaszolkodnom, hogy igen hideg vagyon, és nehézírni, most meg azon kel) panaszolkodnom, hogy me'egvagyon. Azt ne gondolja ked, hogy kényességbl cselekszem;mert valamicsoda nagy hideg volt, a melegszintén oly?n nagy. Ha télben jégverem volt a házam,vagyis inkább a fogházam, most pedig süt kemencze.Fogháznak pedig azért hívom, mert az ablakon ki nemnézhetnék, hacsak lajtorjára nem másznék, olyan közelvagyon a padláshoz. — Még azokot sem lehet kinyitani,úgy vannak csinálva : ked pedig jól tudja az okát, hogymiért csinálják olyan magosán az ablakokot. Én nem tudom,csak gondolom, azért, hogy a szomszédasszonyátne lehessen meglátni ; mert a török azt sem akarja,hogy a feleségire nézzenek. Jól mondják azt, hogyFrancziaország az asszonyok paradicsoma, és a lovakpurgatoriuma ; Törökország pedig a lovak paradicsoma,és az asszonyok purgatoriuma.Elég a, hogy nem lehet a házamban maradnom, mégkiint is alig szenvedheti az ember a nagy héséget, — afalt, vagy az asztalt ha megtapasztja az ember, melegségetérez. A minap pedig a mezn olyan meleg széljött reánk, valamintha az ég kemencze mellett mentünkvolna el, és ha sokáig tartott volna, le kelletettvolna esnünk a lóról. Most ennél egyéb hírt nem írhatok.Ez elég meleg hírek, de gondolom, hogy rövidid múlva hideg híreket kell írnom ; mert a békeségmegcsinálását csaknem bizonyosnak tartják, és attól tartok,hogy ott ölelem meg kedet, a hol nem kívántamvolna. De azért nem kell kétségbe esni — jól tudja azIsten, mi hasznos nékünk. Ha ott is nagy melegek vannak,féltem kedet a betegségtl — arról rettegve gon-

Törökországi levelei.49dolkodom. De azt tudja-e ked, hogy lehetetlen márjobban szeretni kedet, mint én szeretem. Másszortöbbet.XVI.Drinápoly, 15. Aug. 1718.Ihon, édes néném, e lesz az utolsó levelem ebbl acsászári városból. Itt már megettük a nekünk rendeltetettrakás kenyeret. Már tovább megyünk, de nemelé, hanem hátra, és azon rakás kenyér mellé ülünk,a mely Konstanczinápoly mellett vár minket; mert amitl tartottunk, abban torkig estünk — ki vészen kiabból ? Csak az Isten. Ennek eltte egynehány nappalhozák meg a hírit, hogy 21. julii a vezér megcsinálta ahuszonnégy esztendeig tartó békeséget a némettel.*^Ha addig itt kell ülnöm, jó étszakát a menyasszonytánczának. Jaj! édes néném, ha addig az édes lelkemmarad a kövér testemben, csak török kenyeret kell ennia rakásból.A békeség meglévén, itt már semmi dolgunk nincsen,meg is indítják holnap az urunkot a császári fvárosfelé. Már itt ersen rakodunk. Elég szekereket adtakszámunkra, még többet, mintsem kellene ; mert elitélhetiked, hogy minden portékámat felraktam egy kisszekérnek a negyedrészire. Az én portékám pedignem legkevesebb a többinél. Vannak itt olyanok, hogytizen sem rakhatnak meg egy szekerecskét. De még lovakotis rendeltek alánk ; mert ha ötvenen vagyunk is,de nincsen több öt lovunknál. Amint már megmondottam,holnap megindulunk. Hol lészen lakóhelyünk,még nem tudom. Elég a, hogy innét elvisznek valahová.Forgács úr is velünk j. Micsoda örömmel látommeg kedet ! De az egészség jó legyen, hogy az örömis nagy lehessen. Többet is írnék, de mikor útra kellkészülni, akkor nem lehet sokat írni. Isten keddel, édesnéném, ihon ebédre hínak.Mikes Kelemen : Törökországi levelei. 4

50 Miktf "KelemenXVII.Bu]ukdere,*7 aj. Aug. jyiS.Hála Istennek, ide érkezénk tegnap. Drinápolybólj6-án indúlánk ki. Semmi olyan állapot nem történt azúton, a melyet szükség volna megírni ; hanem azt megírom,hogy az úton eleget nevettem a velünk lév francziákon,mert vannak olyanok közöttök, a kik soha lovonnem ültének, az olyanok miképen ültek a lovon, és mintvárták a szállóhelyt elérni, az egész mulatságom volt.A Penthesilea hadnak hallotta ked hírét? Itt egy seregvolt olyan közöttünk. Elég a, hogy tegnap ide érkezvén,azt gondoltuk, hogy mind palotákba szállítnakbennünket ; de itt a városban egy ép házat sem találtunk.Azért az urunk kényszeríttetek a város mellettlév kis mezn sátorok alatt maradni mind addig, valamígmás rendelést tesznek, és jobb helyre szállítnak.Azt nem volna szükséges megírni, hogy csak háromórányira vagyok kedtl. Mivel azt elgondolhatom, hogyezt a szép kanálist *^ már ked feljárta, azt sem volnaszükséges megírni, hogy a kanálisparton vagyunk aFeketetengernek a torkától egy ágyúlövésnyire. De mindezeket örömemben azért írom, hogy oly közel vagyunkegymáshoz. Egy kis három lapátos hajóra felülök, sebédre abba a nagy császári városba mehetek. Máritt mind addig sátorok alatt leszünk, míg jobb helyreszállítanak. A való, szép kis réten vagyunk, de mellettünkholmi régi elromlott épületek vannak, a hol annyia skorpió, mint a bolha. Az olyan vendéget éppen nemszeretném az ágyamban. Most pedig épen nem szeretnékmeghalni — hát hogy ölelném meg, édesnéném kedet? A holt ember pedig olyan ízetlen, kedvetlen,hogy még a feleségét sem öleli meg ; én pedigalig várom, hogy kedet láthassam ; de a még meg nemlehet három vagy négy holnapig, vagyis inkább háromvagy négy napig. Héj ! micsoda szomorúság volna az

Törökországi levelei. 51nekem, ha j6 egészségben nem találnám kedet.pedig ebédre elvárjon ked, káposzta is legyen.HétfnXVUl.Bujukdere, 15. Scptembris. 1718.Édes néném, már kétszer volt az a szerencsém, hogyláttam kedet: de úgy tetszik, mintha még nem láttamkedet. De azt vettem észre, hogy mikor kednél vagyok,a nap oly sebesen repül, valamint a fecske ; mikor pedigitt vagyok, akkor rák hátán jár. De én veszekedhetnemkeddel ; mert két naptól fogvást levelét nemvettem kednek, hogyha pedig letennk a restséget,mindennap vehetnék levelet kétszer is. Azt jó megtudnikednek, hogy én telhetetlen vagyok a ked leveleinekolvasásában. Ha azt akarja ked, hogy jó kedv legyek,gyakran kell nekem írni. Mikor pedig a ked leveleitolvasom, akkor nincsen szükségem a hegedsre, hogytánczoljak ; mert azt tudom, hogy mások is ügy tartják,hogy egy kedv szerint írott levél jobb egy táncznál.Itt mi csak várjuk, hogy szállást rendeljenek, addigsátorok alatt leszünk, mint az izraeliták.A franczia követnek, Bonacnak közel mihozzánk egyháza lévén, gyakorta j ide feleségestl, de még minálunknem vo!t, Azt akarja, hogy mi menjünk elsbenhozzája, abból pedig semmi sem lesz ; mert a mi urunktudja, mi illend, és mi nem illenék hozzája. Még atitulus iránt is vagyon valami akadály, és az ilyen akadálymegakadályoztatja, hogy az akadály elvettessék,és ilyenformán egymást meg nem látják. De minthogynekem semmi akadályom nincsen, se a prsecedentia, sea titulus iránt a követtel, azért gyakran járok hozzájok.Az asszony olyan mint egy darab nádméz *^ — aztis elmondhatni, hogy olyan az asszonyok között, minta jóféle gyöngy a több gyöngyök között. Jaj! elfelejtettem,hogy soha sem kell egy asszonyt dicsérni másasszony eltt; meri a nem esik jó ízn. Hát az nekem

5» Mikes T^elemettj6 ízn essék-c, hogy a levélben káposztás fazéknak neveznek? De én azt csak elszenvedem a hasznáért. Micsodaszép állapot, mikor az ember a nénjire meg nemharagszik! Az egészség mint vagyon? Vigyáznak-ereája? Szeretnek-c, a mióta nem láttak? Mert én úgyszeretlek, édes néném, mint a káposztát.XIX.Jenik,3o ij. Sept. 1718.Tudja már ked, honnét datálom levelemet? Azt isészre veheti ked, hogy már a bujdosó izraeliták a sátorokalól házakban szállottanak végtire. Az urunknakrendes és alkalmatos szállása vagyon. Azt is tudja ked,hogy éppen a tengerparton vagyunk, és olyan igen atengerparton, hogy az én házam alá vizén bejöhetni.De azt nem tudja ked, ki házánál lakunk — távul aztmondhatná valaki, hogy valamely fispány háza, pedjgkorántsem fispány a gazdánk. Mindazonáltal talám elmondhatnifispánynak a rókák között ; mert szcs, deigen gazdag. A vezér szcse hogy ne volna gazdag.Ma szállottunk be ide, és annyi portékánk vagyon,hogy félóra alatt kiki berakoskodott a szállására. A házambanse szék, se asztal nem alkalmatlankodik.A való, hogy vagyon egy kis szék formára csináltszékecském — ha le akarok ülni, arra ülök, de mégmás hasznát is veszem ; mert ha írni akarok, azon kellírnom. Micsoda szép állapot, mikor el lehet lenni annyisok házi eszköz nélkül 1így kell lenni az ilyen bujdosóknak,mint mi, ma itt, holnap másutt. Ugy is ha megeszszükitt a rakás kenyerünket, elébb kell mennünk.Nám arégiek ellehettek annyi házi eszköz nélkül; hátmi mért nem lehetnénk el?Nám a zsidóknak nem voltszékök, a törököknek most sincsen szükségök arra. Egyrégi franczia királynak láttam a székit — most csak azágoni bírónak is jobb széke van annál. Mi szükségemvagyon hát nekem is a házi eszközre, úgy is még az a

Törökországi levelei.53hajó, a mely ide hozott bennünket, még az Archipelagusbanvárakozik, az urunknak szándéka lévén Francziaországbavaló visszamenetelre, de abban Tamásvagyok.Bercsényi urat az asszonynyal várjuk ide. A kedszomszédságában lesznek szállva, de nem tudom, meddig.Elég az, édes néném, hogy már mi itten a rakáskenyér mellé ültünk, csak az Isten tudja meddig fogtartani, és hol hintettek el még másutt kenyeret számunkra; mert oda csak el kell menni — akármint vonogassaaz ember magát, de azt csak fel kell szedni.Azt akarnám, ha kcdnek is hintettek volna el legalábbkét kenyeret itt nálunk ; mert azt reménylem, hogy eljked látogatásunkra. Ugyanis micsoda gyönyörség egyasszonynak egy szép kis festett hajóban ülni, a melyethárom ers török, úgy visz a habok hátán, mint a nyíl.Keményebb volna a szív a ksziklánál, ha ide nemjönne ked egynehány órára. Elvárlak, édes néuém, úgyis szeretlek, mint a káposztát, ha ide jöszsz. De azegészségre vigyázzunk.XX.Jenik, 22. Oct. 1718.Csak nem lehetek addig csendességben, amíg megnem tudom, mint érkezett ked haza ; mivel alig indultmeg ked innét, hogy nagy szél támada. Gondolom,hogy a habok megrengették kedet. Elég a, hogy azótanem vagyok nyugodalomban. Nekem úgy tetszik, hogyazóta egy levéllel kitehetett volna ked a nyughatatlanságból.A mely nagy halak elmentek az ablakom alatt,mindeniktl kérdeztem, ha nem ették-e meg az én nénémet?De az átkozott egyik sem felelt. Csak függbentartom elmémet mind addig, míg bizonyost nemhallok ked fell. Reménylem, hogy nem járt ked úgy,mint Jónás, és nem lesz szükséges, hogy valamely halgyomrába küldjem kednek ezt a levelemet ; mert úgymeg nem tudhatná ked, hogy mi tegnap a konstanczi-

54 Jffikes Ideiemennápolyi kapu elejébe mentünk lóháton, és ott az útmellett egy kertben az urunk csak titkon meg akartalátni a császárt, a ki is Drinápolyból érkezvén, nagypompával ment bé a városban.Nem tudom, ha leírjam-e, kik mentenek eltte ésutánna. Ha leírom, talám azt mondja ked, hogy miértterhelem annyi írással : ha le nem írom, azt mondhatjaked, hogy rest vagyok. Rest nevet pedig hogy ne viseljek,inkább leírom. Legyen ked figyelmetes hallgatással.Az utczákon kétfell jancsárok állottak sorban.Legeli jve sokad magával az assas basa'' — azutána csauzok,'* az emirek,'' az ulémák,'"* (azaz a papok,az írástudók), a kapicsibasák, a jancsár aga a mistaczi '^'basával, a kalmakán a kapitán basával, — azután a f-vezér a muftival,'^ a csauz basa'^ — azután a Mahumetatyjafiai a zászlósa mellett, a császár vezetékji — azutánczifrán felöltöztetett két tevék, kik az alkoránt vitték— azután egy festett és aranyos kocsi, melybenvala a Mahomet köntöse és fegyvere ^ ezután menea császár igen kivántam paripán, mellette lévén a fij a —azután ménének az isoglánok'^ ketten-ketten — mindeniktized különb-különbféle szín köntösben : az elstized köntöse sárga ; a másodiknak veres ; a harmadiknakzöld ; a negyediknek kék tafota. Az isoglánok pediginas számban vannak az udvarnál.Látja ked, micsoda szép dolgot láttam tegnap. Dea csak olyan mint a füst, és azzal a nagy pompával acsászár nincsen olyan csendes elmével mint mi. Úgyis illik, hogy ne legyen, legalább hadd hasonlítson valamibena mi alacson állapotunkhoz, és tudja meg, hogyis ember. De az pompáját ne irigyeljük, édes néném,mert olyan napra jut még, hogy örökké való nyomorúságbanesik — akkor mit fog használni neki apompa ? A mi alacson rendünkben pedig minékünknagyobb reménységünk vagyon. — Ohl mi szép álla-Mennél nagyobb pompájit látompot a kereszténység 1a töröknek, annál nagyobb örömben vagyok a közönségesanyaszentegyházban való létemért ; mert 6 nékik

Törökországi levelei.55nem lehet az a reménységök, a mely minékünk nemcsak vagyon, de kell lenni. Ha Pérába^^ megyek, akkortöbbet prédikállok. Addig az egészség jó legyen. Édesnéném, egy kevéssé még a káposztánál is jobban szeretlek.XXI.Jenik, 16. Decemb. 1718.Mi lelt bennünket, édes néném, és mitl vagyon a,hogy már egy holnaptól fogvást nem írtunk egymásnak? Lehet-é, hogy ilyen közel lévén egymáshoz, mégsem írunk? Talám ugyan az az oka, hogy közel vagyunk,és egymást gyakran látjuk. Jaj ! mért mondám, hogygyakran. Megbocsáss édes nénécském, gyakorta-cnégyszer látni kedet egy holnap alatt. Ha négyszerlátnám is kedet napjában, nem kellene megcsömörlenia szememnek. A ked könny, kurta és rövid levelétvettem. Mentl ritkábban ír az ember, annál hosszabblevelet kellene írni, ked ellenkezt cselekszik. A pedignekem halálom, mikor rövid a ked levele. Mikortudom, hogy az egészség jó, akkor nem kíméllem kedet,és a hosszú levelet megvárom, valamint az úr dolgát.No már nem haragszom, hanem a rövid levelet iskedvesen vettem, a melyben látom, hogy tegnap érkezettoda Bercsényi úr minden pereputtyostól. Annakigen örülök ; mert tudom, hogy annál az úri asszonynálelmúlatja ked magát, és nem lesz ked egyedül magyarasszony Pérában. A Bercsényi úr embereit mindjól ismerem, de az asszonyokat, leányokat nem ismerem ;de ahoz nem sok id kívántatik. Tudom az urunkhozelj az úr, azután magam is látogatásokra bemegyek —a szállás pedig csak mindenkor kednél leszen. Magamszégyenlem, micsoda rövid levelet küldök, de, ha rövidis, el kell neki menni — egy pirongatás elfér a vallómra.Édes néném, az egészség? De tudja ked, meddigszeretem kedet ? Valamíg dohányozhatom.

56 Mtkes faelemenXXll.Jenik, 28. Decemb. 1718.Aztot még elre általláttam, hogy Bercsényinc aszszonyommeg fog kednek tetszeni. Elmondhatni valósággal,hogy méltóságos asszony; mert sokan viselikaz asszony nevet, de nem mindenik viseli érdemesenazt a nevet, és az olyanokot csak asszonyocskáknakkellene hini, vagy asszonyállatnak. Ne szóljunk az aszszonyokellen. Elég a, hogy azzal az úri asszonynyaJinkább eltöltheti ked az idt, mintsem a görög kéráczákkal.'*"Az asszony maga mulatságot nem indít; merttél felé meg kezd sárgulni a fának is a levele ; de a vigasságrólbeszéllni igen szeret — fképpen a tavasziidejében való dolgokról.Azt írja ked, hogy az asszony orczáján olyan idskorában is megtetszik, hogy ifjú korában szép volt, éshogy most a szép télhez hasonlíthatni. De azt ki nenevetné, hogy azt szeretné ked megtudni, hogy mértannak az úri asszonynak az orra fekete, és orczája fejér?Ezt a mesét mindjárt megfejtem kednek. Az attólvagyon, hogy már házas levén meghimldzött. Azttudja ked, hogy az úri asszonyokot másképpen gyógyítják,mintsem a közönségeseket — nyernek is rajta sokszor,mint Birtok a csikben. Mihent megbetegedett,egy sereg doktorokot gyjtöttek össze — ki egyet, kimást jovallott, hogy a himl meg ne lássék, és a szépségmegmaradjon. Egyik a többi közt az jovallotta,hogy meg kell aranyozni az orczáját. Ennek a voksátbevették, és levél aranynyal bétapasztották, és elevenképet csináltak belle. E meglévén, egy ideig annakúgy kellett maradni, de azután csak le kelletett venni azaranyot ; mert aranyos orczával, elitélheti ked, hogynem lehet járni, és a piros orcza csak inkább tetszik,mintsem az aranyas. De már az volt a mesterség, hogyvegyék le? A sokféle víz le nem mosta, hanem thegygyelkelletett lassanként lefeszegetni az aranyot az or-

Törökországi levelei.57czájáró] ; mégis mind leásták, de az orrára inkább odaszáradott volt, azért nehezebb is volt a munka : végtireonnét is lefeszegették, de feketén maradott. Azért nemjovallom senkinek,hogy megaranyoztassa az orczáját.Jmmár tudja ked, hogy mért fekete annak az úriasszonynak az orra? De azt nem tudja ked, hogy holnapa vezér szemben akar lenni a fejdelemmel csakmagánoson. Ez a vezér még eddig jó barátsággal voltmihozzánk, és a bujdosó urak éppen nem panaszolkodhatnakellene : megválik, mint végzi ; mert itt a változáskönnyen megesik, és az ajándék a vezérekkel hátatfordíttat. Mi pedig nem vagyunk abban az állapotban,hogy adhassunk, st még mi is tllök várunk. A ki pedighatalmasabb, az ersebb, és az kötheti meg pénzzel atörök urakoí, ezek pedig úgy tekintenek bennünket,mint olyanokot, a kik mindenkor készen vannak a kérésre,de az adást — nec nominetur in vobis.Itt mi elegen vagyunk, elég tahinf^' ád a porta, elegeteszünk, de azzal ruhásabbak nem vagyunk, sem én,sem más. A mi urunknak pedig természete a, hogykéretlen nem ád. Annyi esztendktl fogvást, hogyszolgálom, soha semmit nem kértem. Édes néném, márel nem kezdem. Egy erdélyi nemesemberhez a nemillik, a ki jobban szeret szükségben lenni, mintsem kérni.Az én hivatalom a, hogy szolgáljam híven, és hagyjamaz Istenre a többit. Egy erdélyi nemesember fell nemlehet nagyobb gyalázatot mondani, mint azt, hogy azadómért szolgál. Tudja-é ked, hogy most csakhamaregy leányból asszonyt csinálnak? Nem tudom, hogymikor leszen az a szerencsés nap, de azt tudom, hogyigen akarnám, ha az én lakodalmam olyan közel volna,mint azé a piros leányé. Én szeretem kedet, de úgy,ha az egészségire vigyáz.

58 Mikes IdeiemenXXllJ.Jenik, 2. Januarii. 1719-Tudom, abban nem kételkedik ked, ha papirosranem tenném is, hogy sok új esztend napokot kívánokkednek. A hosszas, és egy hétig tanult kívánatokothagyjuk az idegenekre és a prédikátorokra. Azért sedrágábbat, se jobbat nem kívánhatok, mint azt, hogyaz Isten adja szent kegyelmit kedre, és jó egészséget.Mi haszna vagyon annak a hosszas köszönetnek, a melymég nem is illik a keresztényekhez. Jákob sem adotttöbb áldást a tizenkét fiára, mint mostanában szoktakadni csak egy emberre, úgy annyira, hogy ha mindazok az áldások beteljesednének, se gabonás házat, sepinczét elegendt nem lehetne csináltatni. Hát azutána sok marhának bvségit, a sok zsíros földet — eztpedig olyan szókkal mondják ki, hogy az embernek úgytetszik, mintha minden szántóföldje bé volna szalonnávalterítve. De még e nem elég ; mert a gyermekekrevaló áldás eltart egy óráig, és egy anya sincsen, aki akívánság szerint a fiainak fiait, meg azoknak fiait megne lássa: a gyermekeknek pedig mindeniknek addigkellene élni, mint Mathusalemnek. Édes néném, ezekmind nem keresztényi kívánságok. Az ó testamentumbanjó volt ; mert akkor az áldást egy izraelita a földjénekkövérségében tartotta, az Isten is nékik csak földiáldásokot igér ; de a keresztényi áldás mind lelki dolgokbóláU, és egy kereszténynek nem a kövér földetkell suhajtani ; hanem a kegyelemmel való teljes szívet,hogy ne a földje, hanem a szíve teremtsen b gyümölcsöt.En azt jól tudom, hogy az ilyen szokást el nem hagyatom.Akinek tetszik, elhagyja; akinek nem tetszik,kövesse, azon nem tördöm. Mi pedig, édes néném,ne kövessük az olyan iskolabéli szokásokéi, hanem akeresztényi szokást, mely megegyezik az udvari szokással.Az udvarnál pedig még a köszvény is szokást

Trökországi levelei.59csinál. A mi fejedelmünk csak tegnap is lovon járt, gyalogjárt ; ma pedig csak ülni kell. Azt nem igazán mondják,hogy gazdagot keres a köszvény; mert úgy a miurunkra reá sem nézett volna. Mi pedig ilyenformánattól soha se tartsunk, hanem csak attól tartsunk, hogyha valaha nem szeretnk egymást — annak pedig meglehetne-é valaha történni ?De édes néném, ha minden levelemben nem íromis, hogy szeretem kedet, már azt kednek tudva kell tartani.Esztendben tizenkétszer ha megújítjuk egymásközött az Ígéretet, elég ; mert minden levélben azt írniszeretem kedet — szeretem kedet — a sok volna, ésvégtire úgy hozzá szoknánk, hogy azt sem tudnók, mitírunk. A mi ritkább, a kedvesebb — de nem mindenben; mert ha gyakrabban írna ked, a kedvesebb volna.Reménylem, hogy ebben az esztendben nem leszünkolyan restek, a melyet kívánom, hogy az Isten kegyelmibentöltse el ked velem együtt, másokkal is. Ha hidegnem volna, többet írnék, de az én házam a tengerfelett vagyon, és onnét semmi meleg nem j fel. Azegészségre vigyázzunk.XXIV.Jcnik, 24. Januarii)7'9-Édes néném, vevé-e ked észre tegnap, hogy mintörült Bercsényiné asszonyom azon, hogy a fejdelemmeglátogatta? A4indennel kínálta volna — örömibennem tudta, mit csináljon. Már csak azt vártam, hogyegypár tánczczal kínálja meg. De ne nevesse ked; mertaz id miatt még örömest eljárná, vagy ellépdegelné,de amicsoda idben és állapotban vag)^'unk,a táncz issavanyú. A való, hogy az asszony mellett az a két becsületesszemély elropnák az asszonyokért is.Azt kívánja ked tlem, hogy megmondjam, micsodaÍtélettel vagyok az asszonyok és leányok iránt, kik azasszony mellett vannak. Az asszonyokot vagy dicsérnikell, vagy semmit sem kell felölök mondani, annál is

6iMikes Ideiemenminket, a honnét kelleték nézni a mulatságot. A rétenpedig sok számú nagy sátorok valának verve : mind acsászár számára, mind a több urak számára. A mulatságpedig abból állott ; hogy lovakot futtattak ; flintábólés apró ágyúcskákból czélt lttek ; a császár eltta birkózók birkoztanak. De még is mindezek nemvalának császári mulatságok, hanem a vége jobb volt akezdeténél ; mert a vezér ebédet adván a császárnakés az egész udvarának, meg is kell ajándékozni : minda császárt, mind az udvarát. A többinek nem tudommit ád, de a császárnak három vagy négy, válogatottvirágban lév leányt adott — azoknak igen szépeknekkelletett lenni, és mindeniket gazdagon felékesíteni ;azután köves portékákot, lóra való drága szerszámokot,szép paripákot adott. Édes néném, mely derékállapot a császárság! Ennek pedig minden esztendbenmeg kell lenni azon a napon.'*' Mi pedig mindezeknekvégét nem vártuk; mert reggeltl fogva estig egy helyben— lóháton ülni étlen, és a többit csak messzünnennézni, nem derék mulatság. Azért is a fejdelemfél óráig ott lévén, és semmi mulatságra valót nem látván,ebédre haza mentünk. De még azt kelleték azutánizenni a vezérnek, hogy igen múlattuk magunkol, éshogy császári mulatság volt; pedig alig vártuk, hogyeljjünk onnét. Édes néném, mely sokszor kell olyatmondani az embernek, a melyet maga sem hiszen. Áztelhigyje ked, hogy a vezérnek minden ajándékáért semadnám kedet — még a leányokot is oda teszem, deúgy, ha szeret ked, és vigyáz az egészségire.XXVI.Jenik, 56. Maj. 1719.Abban bizonyos vagyok, hogy tegnap igen megijedtünkvolt. De még nekünk is jutott benne. Ebéd felettegyszersmind a tálak is kezdenek tánczolni, mi is d-lénkezünk. Akkor veszszük észre, hogy földindulás. Az

Törökországi teveJei. 63emberek aztmondják, hogy ennél nagyobbat nem értenek-Az én házam alá a tenger bémegycn, és mindenkorvagyon ott térdig ér víz ; de, mihent a földindulásvolt, szárazon maradott — estvc felé jött hazaa víz. A kik a tengeren voltának, jól megérzették. A földinduláseltt egy órával láttuk, hogy a vezér ment magátmúlatni a Feketetenger felé, de mihent megérzette aföldindulást, azonnal nagy sietséggel visszátért, és acsászárt ment látni. Konstanczinápolyban sok boltok ésházak estének le. Még ked fell semmi hírt nem hallottam,szüntelen is tartok attól, hogy valamely kelletlenhírt ne halljak. Bercsényiné asszonyomot tudja ked,hogy karon kell vezetni pompával, mikor egyik háztóla másikába megyén ; de tegnap nem várta, hogy felemeljékhelyébl ; mert futva ment a kertbe, és azijedtség volt a hopm estere. ^'^Tegnap ebéd után a franczia követnéhez menvén, azura Pérában volt, a kin igen búsult, nem tudván, hogyha nem esett-é valamely szerencsétlenség az urán, vagya gyermekein. Azért is két vagy három aranyat ígérta hajósoknak, csak vigyék el az emberit, kit az uráhozakart küldeni ; de a hajósok úgy féltenek a tengerre,menni, hogy tíz aranyért sem mentenek volna el. Azokát kérdezték tllök, azt felelték : hogy a földindulásbana víz alatt a föld ieslyedhet, a víz leesvén, a hajójokis leslyedne. Lehetne- é ennél jobban okoskodni ahét bölcsek közül akármelyiknek is ? Édes néném, tudósítsmentl hamarébb, mert addig nem lehet nevetni.xxvu.Jenik, 18. Jun. J719.Édes néném, igen igen szükséges kednek egy hírtmegtudni, azért, hogy bolhák ne csípjék kedet. Tudniillik,hogy két gyorgyiánus'^^ fejdelmet az atyjafiai azországból kizvén, segítséget jöttek ide kérni a császártól.A ki is segítséget adván nekik, a méltóságos fejdél-

64 Mikes Ideiemenmck ide jöttének, hogy innét hajón a segítséggel aFeketetengeren visszámenjenek. ó méltóságok pedigegy nyomorult korcsomára szállottanak — cselédjökelég vagyon, de az udvari nép nem ruhásabb a mi czigányinknál.Azt pedig ne gondolja ked, hogy méltóságoknakpénzek ne volna ; mert valamég a cselédekbentart, addig pénzek is lészen, mert a midn a pénzekelfogy, kettt vagy hármat az udvariak közül eladnak,és így a pénz elfogyván, az udvariak is elfogynak. Matíz órakora fejdelmünk látogatására jöttének sok udvarival,de azok olyan rongyosak voltának, valamint a szolgák.Nem is tudom, miért viselik a fejdelem nevet;mert a bizonyos, hogy jobban szeretném a brassai bíróságot,mintsem az fejdelemségeket. Való, hogy agyorgyiánusok azeltt hadakozók voltának, de mostanábannyomorultak. Görög valláson vannak. Nekünk isvannak ott missionáriusink. A fejér nép ott közönségesenigen szép.Azt írta volt ked a minap, hogy már ért francziáúl. —Aztot igen jól cselekszi ked, hogy idegen nyelvet tanul.Bár a mi földink azon volnának, hogy idegen nyelvretaníttatnák gyermekeket, de az olyan állapottal oly kevesetgondolnak, hogy még csak az írásraés az olvasásrasem kénszerítenék a leányokot, hogyha csak azoknaknem volna arra kedvek — azt a két dolgot pedig egynemes leánynak nem csak illik, de szükséges is tudni.Azon kivl, hogy a valláshoz a szükséges, hogy holmijó könyveket olvashasson ; de a micsoda szükséges egynemes asszonynak, hogy az ura távul létében az urátmindenekrl tudósíthassa, és az ura levelét elolvashassa.Nem lehet mindenkor olyan ember mellette, a kivel írattathasson;de, ha szinte volna is, a férjfi nem csak ahagymáról és a dézma borról kívánna írni a leleséginek,hanem más egyéb egyességbl, szeretetbl származógondolatait is leírná, ha a felesége tudna írni ésolvasni : de minthogy nem tud, úgy ír néki, valamintegy idegennek. Ha megvizsgálnék, hegy micsoda leveletír az ura egy olyan asszonynak, a ki nem tud olvasni,

Törökorszdgi levetet. 65és hogy micsodást ír a tiszttartójának, mcglátnók, hogymindenik egy húron pendül, és nem sok különbség vagyonközöttök. Arról nem is szóllok, hogy mennyi külsdolog történik olyan, a melyet az ember örömest megírnaa feleséginek, némelykor szükséges is volna megírni; de elhagyja, mert a felesége nem tud olvasni, ésazt nem akarja, hogy más is megtudja. Erre azt feleliknémely csúfos és rövid esz anyák, hogy nem jó egyleánynak, hogy írni tudjon, azért, hogy a szeretinekne írhasson. Oh! mely okos beszédek ezek! mintha azírás okozná a rosszat, és nem a rossz az írást. Nemakkor történik meg a tilalmas dolog, mikor egymásnakírnak, hanem akkor, mikor egymással vannak, és nincsenszükségek az írásra. Akár tudjon a kéz írni, akár netudjon, de a szív eljár a maga dolgában. Nekem úgytetszik, hogy nem csak azért írok kednek, hogy írnitudok, hanem azért, hogy a hajlandóság viszen reá -ha nem tudnék is írni, csakugyan csak legels alkalmatosságkormind azokot megmondanám kednek.Mind ezekbl azt hozom ki, hogy az ilyen anyák nemokosan gondolkodnak; a leányokat a vallásbéli dolgokiránt való tudatlanságban nevelik, és a kinek adják, azel nem kerülheti, hogy tudatlanságáért ne szenvedjen.Akármely szép legyen a gyémánt, de, ha rútul vagyonmetszve, nem becsülik. Mind ezekre, tudom, azt fogjaked mondani, hogy még házas nem vagyok, mégis azasszonyoknak akarok leczkét adni. — Nem akarok,édes néném, nem akarok, tudom, hogy ked is velemegy gondolatban vagyon ez iránt. Lássa kiki ; szabad amagáéval. Es az Isten adjon olyan feleséget, a ki írniés olvasni tudjon, de ha nem tudna is, azon lennék,hogy megtanítanám, ha több esze nem volna is, mintegy macskának.Édes néném, szeret-é ked úgy, mint a macska azegeret? V?gyon-é kednek jó egészsége? Mikor látjukmeg egymást ? Ma talám nem ; mert már tizenegy azóra,, és le kell fekünni ; de, ha lefekszem, úgy tetszik,mint ha fercdném ; mert a tenger habja egészen bé-Mikes Kelemen : TdrOkországi levelei.J

66 Mikes T^ehntencsapván a házam Iá, sokszor azt gondolom, hogy azágyamban locsog a víz.XXVIIJ.Jcnik, 16. Ju). 1719.Aztot jól mondják, édes néném, hogy nincsen olyanjó társaság, a ki eg^'mástól meg ne váljék. Bercsényiuram az asszonynyal és minden pereputyjával ide érkezvén,itt lesznek mindaddig, valamég Tarabiában "^^rendelt szállásokot elkészíttethetik. Tarabia pedig hozzánkföldön fél órára vagyon, vizén pedig egy fertályóra. Hogy így esetr, aztot igen bánom kedre való nézve.Tudom, hogy gyakorta meghántatja ked magát a tengeren,és hozzánk kirugaszkodik a tengeri lovakon.Az asszony ott közel lévén, gyakrabban múlathattaked magát, és az id is inkább tölt, de már ezután tengerenkell ide jönni, mikor az asszonyhoz akar kedmenni. Édes néném, patientia. A ki ersebb, a hatalmasabb.Azt jól tudja talám ked, hogy ki követje cselekedteaztot, hogy Bercsényi Pérából kiköltözködjék addig,amíg oda érkezik, nem akarván véle egy városban lakni.Már most mind együvé szorultunk, valamennyi bujdosókvagyunk, kettn kivl, és itt várjuk, hogy hová fogbennünket vezetni a felleg, valamint az izraelitákat apusztában. Nagy csuda lesz, ha még bennünket is elnem ugratnak innét. Aztot csak éppen azért bánnám,hogy kedtl messzebb lennék, de másként aztakarnók, hogy ma vinnének el innét; mert igen szoroshelytt vagyunk, és ha égés volna, máshová nem szaladhatnánk,hanem a tengerbe kellene ugranunk. Én nyernékrajta, mint Birtok a csíkban, úszni sem tudok.Édes néném, minden embernek az Isten rendelésealá kell rnagár vetni, fképpen a bujdosóknak ; de mégfképpen azoknak, a kik Törökországban bujdosnakmert sehol olyan hirtelenséggel a változás meg nem

Törökországi levetet,67esik, mint itt. Mert itt semmi bizonyosabb dolgot magánaknem ígérhet senki, mint azt, hogy bizonytalanaz állapotja. Ihon már a békeség megvagyon, mit remélhetünk?Olyan udvarral vagyon dolgunk, a hol aministerek mindennap változnak ; a hol, ha ma egy dolgotelvégez az ember, holnap az 'ijakkal újra kell kezdeni; aztot pediglen ha az- ajándékon nem kezdik, jókezdetit sem lehet várni. Ez a mostani vezér a magyarokhozmagát jól mutatja, de a boldogulásoknak eszközesoha sem leszen ; mert a hadakozást nem tudván,attól irtózik, és kész inkább mindenre hajolni, csak ahadakozásról ne halljon szólíani. O néki magának vagyonoka hozzá ; mert legkissebb szerencsétlenségért a hadakozásbanleteszik a vezéreket; békeséges idben pedige jól tudja a dolgokot folytatni. De ki ígérheti azt nékünk,hogy állandó legyen a hozzánk való jóakaratja?Hogyha pedig az elméjit megváltoztatják, mit nem várhatunktlle ? Csak már most is az kopár szakállú Tihájs(udvari kapitánya) nagyobb idegenséggel vagyon hozzánk,mint azeltt. Mindenféle dolog pedig ez általmegyén a vezér eleiben. Mindennek éhez kell menni,és csak általa kell folytatni a vezérrel való dolgot;és ha ezt megcsinálják azok, a kik minálunk hatalmasabbak,és rosszunkot kívánják : oda leszünk a tyúkoknak.A dicséretes ebben a vezérben, hogy az idegen országokrólvaló dolgokban gyakorta kér tanácsot a mifejdelmünktl, aztot beveszi és követi, a kinek is nagyeszét megismerte. De mindenkor csak reá megyek arra,hogy holnap, vagy holnapután találkozhatik olyan, kimegváltoztathatja elméjit. Ember-é? Igen is ember,megváltoz hátik hát, és az ide való emberek abban inkábbemberek, mintsem másutt. De, édes néném, mit vizsgálomén a jövendt? Hagyjuk azt a jövend urára;én nekem csak azon kell tördnöm, hogy mikor láthatomkedet, mikor nevethetek keddel, és mikor ehetünkkáposztát. Ah I nem merek már a káposztáról szóllni ;mert a minap káposztás fazéknak nevezének — csak

68 Mtkes Ideiemenazért is úgy szeretem kcdet, mint a káposztát; hát ked?Hát az egészség fell semmit sem írunk?XXIX.Jenik, 9. Aug. 1719Hiszen szégyenlem én azt, édes néném, hogy nekemkell a császári városban történt dolgokot megírnom. Hacsak örökké otthon nem ülnénk, több híreket is tudnánk.A való, hogy ritka dolog, de amikor ked híreketír, azokot el lehet hinni. De az hogy lehet, hogy otthelyben lévén még is tllem tudakozza ked, hogy mikorleszen audencziája a császár követének, a ki nemrégen érkezett? Végtire talám azt is tllem fogja kedmegtudakozni, hogy mikor esik ott az ess. Ha szintemegnevetnek is érette, de engedelmeskedem, és megírhatom,hogy már megvolt. De talám azt sem tudjaked, hogy mi formában volt? azt is megírom. Aztotúgy tudja ked, mint a Miatyánkot, hogy rendszerént,amikor a császár audencziát ád valamely követnek,elsben ebédet adnak néki, és azután viszi bé a vezéra császárhoz, de a most nem lehetett ; mert a törököknekramazánjok '^^ vagyon ; eztet tudja ked, azt is tudjaked, hogy a ramazán nállok olyan, mint nálunk a nagyböjt,és egy holnapig tart. Az is tudva vagyon kednél,hogy k akkoron naplementig se nem esznek, se nemisznak csak egy csepp vizet is ; még csak nem is dohányoznak,a mi legnehezebb nekik. De st még nappalbizonyos olyan édesség vagyon, a melyet meg nem szabadkóstolni, ha a péterkéjit elvetné is — gondolja elked, mi lehet az az édesség? — De étszaka szabadság.Ramazánja lévén tehát most a törököknek, ma kétórakor reggel a követ a portára menvén, ott megvendégelték,és öt órakor a császár audencziájára vitték.Mind ezekbl megláthatja ked, hogy az audenczia mavolt. Már tudja ked, nem csak tllem, de talám tíz embertl.Már azt várom, hogy holnap azt fogja ked tllem

Törökországi levelei. 69kérdeni, ha ked ehetnék-c, vagy alhatnék? Én pedigtudom, hogy alhatnám, mord kedv is vagyok, de mégisegy kevéssé szeretem kedet, jó étszakát is kívánokkednek.XXX.Békós.'í-^ 16. Aug. 1719.Látja ked, hogy Ázsiából írok kednek. Ha Amerikábanvolnék, Missisipiából is írnék kednek. Minket márúgy tekintsen ked, mint ázsiai magyarokot. Elég az,édes néném, hogy már öt naptól fogvást itt sátorokalatt vagyunk. A mellettünk való várost mind azeltt,mind mostanában Békósnak híják, a mely város ama híresBithyniában vagyon. Tudja ked, micsoda híresekvalának a rómaiak idejében a bithyniai királyok?- Deazon nem tördöm, hanem azon tördöm, hogy nemHáromszéken vagyok. De ott jobb volna-é az Isten,mint itt? Nem mindenütt egy arányü az jósága.Itt akarja az Isten, hogy légy, azért itt sétálj ezen aszép réten.Az igaz, édes néném, hogy szép helytt vagyunk, —a sátraink a tengerparton rendiben ezt a gyönyörkanálist végig látjuka Feketetenger zúgását jól halljuk— azok a nagy rettent sajkák elttünk mennek elFeketetengeren. Ilyen kanális nincsen az egész világontalám — ennek a széle mindenütt vagyon egy jó ágyúlövés, a hossza vagyon öt mélyföld, mindenik végin egynagy tenger, — hol lehetne másutt ilyen kanálist találni? A való, hogy ha más nemzet bírná ezt az oiszágot,csudát csinálna ebbl a kanálisból — két fell városokot,szép kastélyokot, házakot építenének. Való,hogy Európa szélén elég város vagyon, de másutt csakfalúknak hínák azokot. A többi között Jenik, a hol milakunk, igen rút város, a többi ilyen sincsen. Ázsiafell pedig csaknem mindenütt puszta — a császárparton lév házai éppen .nem császári házak, — micsodanagy kár, olyan szép és kies helyeket pusztánhagyni I De én ugyan meg nem építtetem, lássák k.a

yóÁfikes J(etcmetiLehetetlen, édes p.éném, annyi haJat látni, mint ebbena kanálisban vagyon. Egynehány ezerét vonnak ki egyszera halászok. Hány ezer kél el abban a császári városban,és hány százezret szárasztanak meg csak Jenikben?Hát még a rettent sok disznóhal '^^ mennyi benne?Nem örömest hazudnék, a szükség sem hozza magával,azért elmondhatom, hogy egyszer a többi közöttláttam egyszersmind legalább ezerét, mintha annyi nagysereg sertést hajtottak volna le a vizén. Az igaz, édesnéném, hogy mi itt is jól vagyunk, a szép réten sétálunk,a fejdelem által hozatván a lovait, gyakorta fog vadásznimenni. Aztot már észre vettem, hogy itt Ázsiában isúgy szeretem kedet, mint Európában, de gyakran kellnekem írni, és egy kevéssé hosszabb leveleket, és azegészségre kell vigyázni, fképpen mostanában ; mertazt mondják, hogy ott keteknél nagy pestis vagyon.XXXI.Béks, 7. Octob. 1719.Édes néném, ha szivárvánt nem láttunk volna, már ahegyekre szaladtunk volna innét ; mert tegnap nagyzáporess lévén, a víz csaknem egészen elboríta. —Mink azt nem tudtuk, hogy mikor nagy essk vannak,éppen ott foly le a hegyekrl a víz, a hol mink vagyunktáborban, de csakhamar megtudok; mert egyszersmindelboríta a víz a konyhánkot — a konyhaeszközt szaladvakelleték elragadni. Én az esskor a sátorombannem lévén, az ess után oda mentem megnézni, ha valamikárt nem tett-é az ess ? de ki ne nevette volna,amidn a sátoromon keresztül térdig ér patak folyt cl.Az a jó szerencsém, hogy mégis fellebb volt az ágyom,és csak alatta folyt el a patak. A való, hogy az özönvízcsak estig tárta, mert a víznek más menedéket csináltanak; de az ess nem akar megállani, és ha mégkét napig tart, gondolom, hogy ide hagyjuk Ázsiát.A való, hogy ideje is már kvártélyba szállanunk; merta Feketetenger igen fekete szelet bocsát reánk.

Törökországi levelei. 71Édes néném, gondolja el ked, mint járt a minapibanForgács uram. Nem tudom micsoda innepen Bercsényiuramhoz akart innét menni commúnióra. Reggela commúnióra készülvén ájtatosan, parancsolja egyikszolgájának, hogy menjen kaikért,^" a ki által vigye Bercsényiúrhoz. Sokáig a tengerparton sétálván, a szolgájais sokat késvén, és a sok jó gondolatokból is kifáradvánelfelejti, hogy commúnióra akar menni, éshogy az id hamarébb teljék, egy pipa dohányt gyújtatmagának ; és amidn aztot már mind kiszíná, a kaikérkezik, és a kaikba akarván ülni, akkor veszi észremagát, hogy a pipa a szájában. — N^gy nevetésselvisszátér a sátorába, de mi is eleget nevettünk egész naprajta ; tudom, hogy ked is megneveti az ájtatos dohányzását.— Mert néki mindenkor vannak ilyen nevetségesdolgai. A minap a fejdelem arról beszéllgetett,hogy micsoda nagy buzgósággal kell bevenni a commúniót,és hogy csak arról kell akkoron gondolkodniForgács elfakad nevetve, mondván : hogy neki lehetetlen,hogy holmi nevetséges dolgok ne jussanak eszébe ;mert a minap communicálni akarván, jsmikor a paphozzája közelített, az a gondolat jött az esziben, hogymi jó volna a papon lev casula czafragnak. Ilyen nevetségesgondolatunk nekünk is elég vagyon. A gondolatúgy leszen roszszá, hogyha ann?,k helyt adunk.Én kedet szeretem — ez jó gondolat; az egészségrevigyázzon ked — ez is fínum gondolat.xxxu.Jenik, 10. Octob. lyiq.Micsoda szép állapot az : tegnap ebédet Ázsiábanettem, vacsorái pedig Európában — ide pedig nem alevegégben hoztak, hanem a vizén. Mindezekbl megismeriked, hogy ide visszajöttünk, és a táborozást elvégeztük.Az bizonyos, hogy nem az ellenség ell jöttünkel, hanem a sok ess ell, a melyet el nem lehetett

73 Miken "K'Umenöznj, noha két generális vagyon velünk. A mindennapimulatság már itt abból fog állani, hogy vagy Bercsényiuram jó mi hozzánk, vagy mi megyünk hozzája. - A vadászatsem múlik el, hogy ellenünk ne vadászszanak aportán ; mert a német követ legtöbbet azon elmélkedik,hogy nekünk árthasson ; mi pedig legkisebben semártunk néki. És nem tudom, mi végre kívánja üldözniezeket a szegény bujdosó magyarokot, a ki^k itt a tengerpartoncsak dohányoznak suhajtozással. Édes néném,vallyon az olyan világi üldözk olvassák-é az evangyéliumot?Gondolják-é azt, hogy még bé is kell aszemeket húnni egynehány száz esztendkig? Akkoronnem a kamaraszék eleiben czitáltatunk, sem nem annaktörvénye szerént mondják ki a sententiát: hanem aszerént a kegyes evangyélium szerént, a mely azt parancsoljaa császároknak is, hogy megbocsássanak az ellenségeknek,és a rosszért jót tegyenek. Az olyan Ítélszék,a hol az aílegátiót bé nem veszik, nem is az országtörvényit, hanem az evangyéliumot teszik ott afejdelmek eleiben. Akkoron egy fejdelem héjában fogjaazt allegálni : a ministerim jovallották nékem, hogy abujdosó magyarokot bújdosásokban is üldözzem, és apolitica ratio arra vitt, hogy ket olyan állapotba vessem,a melyben jövendben se árthassanak az ilyenmentségre csak azt felelik: Nem kellett volna azonigyekezni, hogy elvegyed tllök azt a kenyeret, a melyetén rendeltem nékik idegen országban, minekutánna márelvetted volna az örökségeket - a politica rátióértnem kellett volna jövendbéli bizonytalan rosszért bizonyosrosszat követni felebarátidon. Ha mások is ígygondolkodnának, békeségben maradnánk talám gondolkodnak,de az ilyen gondolat csak általmegyen rajtok,valamint a purgatio.A talám tudva nincsen kednél, hogy mi most isabban a szándékban vagyunk, hogy Francziaországbanvisszámenjünk, és hacsak a mi akaratunkon állana, maindulnánk meg; de csak az akarat áll mi rajtunk, a tehetségpedig máson ; mivel a fejdelem ezen szándéka

Törökországi levelei. 73iránt a franczia udvarnak egynehány rendbéli leveleketírván, arra egyenes választ nem vehetett még eddig.Az udvar se nem tiltja, se nem jovallja az oda valómenetclit világoson, a melyekbl kitetszik, hogy nemkívánja oda való menetelünket. Inimicus homo hocfecit — a kik itt mi ellenünk vannak, ott is ugyaiiazokgátolták meg utunkot : Francziaországot Orleans berezegigazgatván, mivel a király még nem arra vaíó.O mindenkor nagy barátságot mutatott a mi urunkhoz ;az anyja pediglen, a ki is egy házból való a mi fejdelemasszonyunkkal,úgy szerette mint a fiát mind holtig.De a fejdelmek között lév atyafiság és barátság olyan,mint a nádszál ; ha jól vagyon dolgod, mind az atyafiság,mind a barátság fennvagyon ; ha pedig rosszulvagyon és reájok szorulsz, csak azt mondják : nesciovos. E már rajtunk beteljesedett ; mivel Orleans berezegnekaz urunk még egy levelét sem vette. Annyisok szép igéreti után legkissebben dolgait ebben azországban a portán nem segítette. Ilyen a fejdelmekbarátsága, ilyen reménység nélkül lehet hozzájok folyamodnimind azoknak, a kikre szükségek nincsen. És csakúgy bánnak az emberrel, valamint a czitronnal, a melybla levét kifacsarván, azután elvetik. Ha a forrásbóljól iszunk, azután annak hatot fordítunk. - Reánk pedigmost nincsen szükség, az elmúltat elfelejtették, ésa hatalom kezekben lévén, jövendre nem hajtanak.A ked mondása szerént derék állapot a szerencsén fekünni— a való, hogy az olyan ágy nem igen állandó,de a még tart, addig csak jó rajta fekünni.Meg nem kell, édes néném, az ígéretet másolni.A nemes vér, a mit fogad, megtartja. Ha magyarországivolna ked, tartanék valamitl ; de erdélyi lévén, ott anemes asszonyoknak a szavok olyan állandó, valaminta brassai havas — tai'tsa meg hát ked igéreíit, és háromvagy négy holnapját a télnek töltse el ked itt a magyarasszonyokkal. Való, hogy ked lesz egyedül erdélyi; de egy erdélyi asszony nem ér-é annyit, minttíz magyarországi? A rózsa többet ér a kórónál — a

74 Mi*:eí l^elerjennap fényesebb a holdnál. Mikor Magyarországon fogyatkozásvagyon a napban, csak egy erdélyi asszonytvigyenek oda, annak szépsége elég fényességet ád.E nem dicséret, hanem igaz mondás. Ha az Isten ketszebbeknek teremtette másoknál, ki tehet arról ? Arrólsem tehet senki is, ha lefekszem, mert tizenegy az óra.Ha a szerencsén nem fekszem is, csak jól alugyam —jobb az egészség annál. Ezután csak azt nézem, mikorfog ked ide érkezni, de minden pereputyástól kell idejönni.XXXI]].Jenik, 4. Mart. 1-20.No már édes néném, vegyük elé a pennát és tisztítsukmeg a penészes kalamárist ; mert m.ár ezután azíráshoz kell fogni, a póstákot kell küldözni, a híreketfel kell ébreszteni. Ma nyolczad napja, hogy itt a teletkitelelvén elhagya ked bennünket, mint szent Pál azoláhokot, és a császári városban lév székébe visszáhelyheztetéked magát. De már ott a restséget nem kellhevertetni, hanem íratni. Én pedig majd olyan hírtküldök kednek tenger habjain, a melyen mindakét fülemegcsendül kednek — jó, hogy több füle nincs kettnél.De legelször szép szín és jó szagú hírt írok, azutánírom meg a csendül hírt. Tegnsp a jancsáragaczeremóniával külde ajándékot az urunknak. Az ajándéksok szép virágokból és sokféle gyüniölcsbl állott.Már elre tudom, hogy erre mit mond ked — erreazt fogja ked mondani : a bizony illetlen ajándék volt - -asszonyhoz illett volna virágot küldeni ; jándékban, ésha a jancsáraga azt az ajándékot asszonynak küldöttevolna, azért dicsérném ; de, hogy egy generális virágotküldjön egy fejdelemnek, azt soha sem tartom illendnek.Ha ezeket mondja ked, én azt mondom: mertmás országban nevetséges dolog volna, de azt tudjaked, hogy itt nem lehet ajándékot küldeni egy asszonynak,annál is inkább halálos vétek volna itt, ha egy

Törökországi teviteí.^5asszony ajándékot küldene egy férfinak, hacsak egyszál rózsából állana is.Való, hogy az ilyen ajándék nekünk visszatetszik, ésmi asszonyhoz illend ajándéknak tartjuk, de azt kellmegvizsgálnunk, hogy itt szokás, a mi pedig szokás valahol,az illend is abban az országban. Angliában haaz asszonyok a korcsomára mennek, azért senki semÍtéli meg ket; mert szokás. Spanyolország szélyin azasszonyok egy kis malaczot hordoznak az ölükben,valamint másutt hordozzák a kis kutyácskákot. Francziában,vagy másutt egy úri asszony a hintójába ül,estig oda jár, a hova szereti ; itt ped'g egy török úrnaka felesége esztendeig sem megyén ki a házból. Lengyelországbana papok a sekrestyében lév szentelt vízbenteszik az égett bort, hogy meghljön, amíg a misét elvégezik;nálunk megengednék-é aztot? Nálunk szégyenlenedohányozni egy úri asszony ; itt pedig minddohányoznak, Khinában az olyan leány megyén hamarébbférjhez, a kinek leghosszabb a füle, és ha a vállátéri ; nálunk pedig az olyantól elszaladnának. Itt csak azujjokkal esznek, nálunk pedig késsel, villával. Hát az jószokás-é, hogy a tatár nemes asszonyok megfúrják azorrokot, és egy nagy ezüst karikát vonnak belé, valaminta fülbevaló. Az országban lév szokást kell hátmegtudnunk, ha arról akarunk ítélni. Talám még kedazt a szokást sem tudja, hogy ha egy török két csötörtökötelmúlat, azért afeleséginek szabad panaszt tenniellene a bíró eltt? Mondjuk hát, hogy a jancsáragaküldhetett virágot ; mivel itt szokás.De, édes néném, készítse ked a füleit a rossz hírre.A való, hogy aztot elre el lehetett látni, de teljességgelnem gondolhatta volna az ember. A mi jóakaróinkaddig munkálkodtanak ellenünk, hogy megnyerték apereket, és innét is ki akarnak bennünket tudni, minthaterhekre volnánk. Ma reggel hívatá a vezér HorvátFerenczet, és azt izené a fejdelemnek általa, hogy aporta jobb és alkalmatosabb helyt akar rendelni amagyaroknak Jeniknél. A mi urunk, mint igaz kcresz-

y6Mik's Kelementény fejdelem, csendes elmével vette ezt az izenetet,és abban a változtatás változást nem okozhata. Elmondhattavolna Dáviddal : Tfsque quo exallabibír inimicusmeus super me? és : piruljanak meg mind azok, a kik ^^én nyomoiMságimon örülnek- De a Krisztus tanítását követvén,áldást kért üldözire, nem is a portának tulajdonítottaazt a változást, hanem annak a követnek, a kiártalmunkra igyekezik. Ha Jsten mi velünk, kicsoda ellenünk?Még nem tudhatom, micsoda helyre akarnakbennünket repíteni. De még nem olyan hamar lészenaz elmenetel, a melyet szívesen bánom, azért, hogy egymástóltovább esünk. Mindezekrl legels alkalmatossággal^tudósítani fogom kedet. Jó egészséget is kívánok.Ámen.XXXIV.Jcnikc, 25. Mártii, ijio.Ma reggel a fejdelmünk a Pompejus oszlopát voltmegnézni, a mely oszlop a Fekete-tengernek torkábanegy nagy kszikla tetején vagyon. Ez a kszikla egy kisszigetet csinál. A kaikból kiszállván egy darabig felmentünka ksziklán, de éppen az oszlopig nem mentünk; mert igen meredeken vagyon, és egyik kszikláróla másikra kelletett volna ugrándozni — a káposztásfazék pedig nem ugrándozhatik oly könnyen, mint avad kecske. Nem lehetett megtudnunk, hogy micsodamagasságú volt azeltt az oszlop, mivel el vagyon törvekét, vagy három darabba. A mely darab még fenn áll,nem lehet magosabb harmadfél singnél. Nincsen mitnézni rajta, hanem csak a régiségiért kell becsülleni,ha igaz, hogy Pompejus tétette oda ; mert aztot csakmondják, és minden a Pompejus oszlopának híjjá, dearról semmit nem találni írásban. A bizonyos, hogy aza híres római ember ezen a földön eleget járt; de aznem bizonyos, hogy tétette volna oda az oszlopot.Lehet, hogy valamely görög császár munkája, vagy méga császárok eltt tették oda. Ha Pompejus tette is,

Törökországi levelei.yynekem ahoz mi közöm? Inkább elhiszem, hogy 6 tetteoda, csak hozzája ne küldjön ked megtudakozni. Deazt tudom, hogy Pompejus meg nem fizeti nekem akeszkenmet, a melyet ott a ksziklák között elvesztettem.Már most tudom, hová küldenek bennünket. Aztmondják, a város rendes, nem messze vagyon ide, aneve Rodostó. De ennél többet nem tudok, hanemazt tudom., hogy már elküldöttenek oda, kik szállásokotfoglaljanak az egész bujdosó magyarok számára, éshogy a jöv holnapnak a közepe felé innét elillantunk.Azért azon legyünk, hogy azt a kis idt héjában el netöltsük, hanem gyakran meglássuk egymást, és elegetnevessünk. Attól ne féljen ked, hogy addig gyakortameg ne látogassam kedet, se attól ne tartson ked, hogya nagy készület miatt oda nem mehetnék ; mert annyiportékám vagyon, hogy fél óra alatt mindenemet elrakhatom.Mi szép dolog, mikor az embernek mindengazdagsága csak egy ágy, egy kis láda és egy asztal.Látja ked, mind ezek nem adnak nagy gondot ; mikorpedig sokja vagyon, a gond is nagyobb. Mit tehetünkrólla, hogy többem nincsen ? — Tizen is vannak ittolyanok, a kiknek félannyi id sem kell a készületre.Édes néném, a kik bujdosó fejdelmet szolgálnak, hogylehetne azoknak valamijek? A való, hogy kivált minékünkketten hárman,kik mindenkor véle bujdosunk,többünk lehetne, de azt elhallgatom, miért nincsen.Az erdélyi vér nem az adómért szolgál, hanem a becsletért,ha egy kis háladatlansággal fizetnek is, aztnem tekinti. A minapi levelében az ilyen dologra valónézve pöké ki ked ezeket a deák szókat : Expertocredc Roberto — a való, hogy már én is elmondhatommásoknak. De vessünk véget az ilyen gondolatoknak,és örüljünk még elre annak, hogy holnaputánegyütt eszünk ebédet és vacsorát, és hagyjuk a tördéstannak, a ki azt szereti — úgy-e, édes néném ! Ezzel maradokked köteles, lánczos, madzagos, spárgás és zsinórosszolgája.

78 Mikfs f^eUmenXXXV.Jenikö, j6. Apri). 1720.Üssék meg a dobot, fújják meg a készült, édes néném,már mi készen vagyunk. A gálya, a ki urunkotfogja vinni, itt vagyon. A mely hajók a portékát és afejdelem embereit fogják vinni, azok is már rakodvavannak. Bercsényi úrnak egy nagy hajót rendeltek. Mármind az egész bagázsia elindult, csak mi maradtunkmég hátra. Forgács úr velünk lesz, és egynehány alávalócseléden kivl hárman vagy négyen leszünk a fejdelemmel,és hét órakor reggel mi is abban a nagyvízi hintóban ülünk.Tegnap pedig a fejdelem csak különösen szembenvolt a vezérrel, és tlle elbúcsúzván, nagy barátságátmutatta a fejdelemhez, és meg is ajándékozta egy széptörök flintával, és nagy barátságosan váltak meg egymástól.De gondolja el ked, hogy a török micsodafélebeszédekkel él. A fejdelem beszédközben mondotta avezérnek, hogy talám messze vagyon Rodostó, és hogyközelebb szeretett volna lenni a portához. Erre a vezérmonda, hogy ; ha egy kevéssé messze van is, de a helyalkalmatos. — De ne gondoljad, hogy messze legyen ;mert csak annyira vagyon, hogy ha a riskását itt megfzik,oda vihetjük melegen. ítélje el az ember az törökmondását! Elég a, hogy mindjárt megindulunk, és mégezt a levelet be kell pecsételnem, azért most többetnem írhatok, hanem ha helybe érkezünk, mindenekrltudósítani fogom az édes nénémet, a kinek Istentl jóegészséget kívánok és láthassam meg kedet mentl hamarébb.Hanem csak arra kérem kedet, hogy írjonmentl gyakrabban ; én pedig azt el nem múlatom. Polatéti ^'édes néném, és az egészségére igen kell vigyázni.Mi ezennel megindulunk, már hét az óra.

TcrHkországi levelet79XXXVI.Rodostó, 14. Api. 1J20.Édes néném, ha nem mondanám is hogy ide érkeztünk,csak arról megüsmeri ked. hogy honnét datálomlevelemet. Elég a, hogy az Isten szerencsésen ide hozottmindnyájunkat. És mihent ide érkezett Bercsényiúr, mindjárt anagrammát csinált a város nevébl, és cjött ki belle : Ostorod. Ez igen hozzá illik a bujdosókhoz.Elég a, hogy errl eleget lehetne elmélkedni,de azt hagyjuk másszorra, most pedig fogadásomszerént hadd írjak meg mindeneket kednek.Legelször is ott kezdem el, hogy Jenikbl 16-ánindólánk meg. Már a gálya készen várta a fejdelmet.A mely igen nagy méltóságára esett a fejdelemnek, hogya császár gályát küldött számára. A gálya is a nagyobbakközül való volt, mivel 26 pár lapát vonta — mindeniklapáton kin 4, kin 3 ember volt — mind egészen220 rab vonta a gályát — azon kívül 100 fegyveresléventi,^* vagy hajdú benne, egyszóval a gályában voltunkmindnyájan 400. A gályás ftiszt basa volt, a fejdelemmellett lév császár kapicsi basája velünk volt,azon kivl egy csorbasi.^^ Hét órakor a fejdelem agályába szállván, tiszteletnek okáért az ágyúval lttének,a vasmacskákot felvonák, és vonni kezdek a gályát.— A császár kastélyát meghaladván, ellenkezszélre találánk, a szigetek felé kételenítteténk venniútunkot, a mely szigeteket nevezik Insula Principum.^*Forgács úr ezt észre vévén, hogy nem az volna a rodostóiút, és nem tudván az okát, hogy miért megyünka szigetek felé, azonnal megijede, és kezdé a fejdelemnekmondani, hogy a porta megcsalta, és nem Rodostóbaviszik, hanem Nikomédiában, a hol Tököli volt.A fejdelemnek haszontalan vala bátorítani és mondani,hogy talám a szelet akarják megnyerni, vagy más okoklehet, és attól nem tart, hogy Nikomédiában vigyék,és arra okot nem adott a portának, hogy akaratja ellen

íoJfftkeí faelemenvitesse valahová - mind ez haszontalan vala; mertminden bizonynyal elhitette vala magával, hogy Nikomédiábanvisznek, és mindaddig tárta attól, valamíg aszigeteket el nem érk. Ott megszállva i i órakor, ebédután Bercsényi úr is oda érkezek. Másnap is a szélellenkez lévén estig, estve pedig hat órakor onnét elindúlánkjó széllel Rodostó felé — egész étszaka jószelünk lévén, a vitorlákot felvonták, és nem kelletéklapátokkal vonni. A harmadik napon 8 órakor reggela herakleai portusba ^'^ bementünk, és vasmacskákotvétenek le. A kapicsi basa pedig elre Rodostóra mene,hogy rendelést tenne a szállások iránt, és mindaddigitt kelleték nekünk maradni. 2) -én a kapicsi basa afejdelemnek tudtára adván, hogy már készen volnánaka szállások, ma öt órakor reggel megindúlánk, és i iórakor déleltt Rodostóhoz érkezénk. A fejdelem azonnalkiszálla a gályából, és a lovak a parton lévén, pompávalkísérek a városban lév f tisztek a fejdelmetszállásáig.Édes néném, nem egy kis uraság a gályán járni.Otta nagy rendtartás legkissebb dologban is, a nagy csendesség.Amikor kétszáz ember megrándítja, csak elhihetiked, hogy jól meg vagyon rándítva, aztot pedigmind egyszersmind, az 52 lapátot egyszersmind teszika vízbe — egy lapátnak a hosszasága vagyon legalábböt ölnyi. Igen szép mulatság azt nézni, de meg, ha azember azt gondolja, hogy azok a szegény rabok csaknemmind keresztények, és hogy holtig ott kell maradninekik, megesik az ember szíve rajtok. Azon kivl is agályavonás igen nehéz munka, a ki azt nem látta, nemlehet annak azt kigondolni — azt gondolná az ember,hogy mindeniknek az egész karja kiszakad, úgy megrántjaa lapát ket.A való, hogy az ételöket megadják, de a ruházatjokcsak rongyból áll. A mieink mégis ingben dolgoztánakazért, hogy a fejdelem ott volt, és ugyan ezért az okértis nem bántak rosszul vélek, de másként ing nélküldolgoznak, és a verést legkissebbért szenvedniök kell.

Törökországi levelei.8 iamint magok is mondották szegények. Amidn valamitakarnak nékik parancsolni, csak süvöltenek — már kazt tudják, mire való, és egyszersmind fognak a munkához.Az székek úgy vannak rendiben egymás utánkétfell, valamint a templomban szoktak lenni — közepetteutcza vagyon, a hol szüntelen járnak alá s fel atisztek, és azt nézik, ha valamelyik nem vonja-e jól alapátot, ha beszéllnek-é egymással ? Kinek-kinek a magahelyében kell maradni, oda vannak lánczolva, és mihenta vonást elhagyják, le kell ülni, és ugyanazonhelyben kell alunniok is. Egyébkor soha sem szabadfelállani, hanem a mikor a gályát vonják, és olyankorigen szomorú zörgést hall az ember: mert csak a sokláncz zörgésit lehet hallani.Mind ezekre azt mondaná ked, hogy lehetetlen ezekneka szegény raboknak, hogy szabadságokat ne suhajtsák; mindazonáltal mégis vannak olyanok, a kik azta nyomorú életet megszokták ; mivel én beszélltem kétmagyar rabbal, a kik húsz esztendtl fogvást vannaka gályán, és mondottam, hogy ha nem lehet-é olyanmódot találni abban, hogy megszabadulhassanak ? Csakezt felelék erre : miért mennénk mi már Magyarországban?Feleségünk, gyermekünk talám már megholtanak— ott mi is mivel élnénk? Itt ételt adnak, és megszoktukmár ezt a nyomorúságot. A való, hogy nemvártam ezt a feleletet tUök, másként is gondolkodnám,ha helyettek volnék. A mi gályánkon mindenfélenemzetekbl valának : magyar, német, franczia, lengyel,muszka. A Noé bárkájában nem volt ennyifélenemzetség, kiveszem az állatokot.Elég a, hogy az egész bujdosó magyarok itt vannak.Kinek-kinek itt vagyon elhintve a kenyere — addigcsak itt kell lenni, amíg abban tart. Kinek-kinek pedigbven elegend és tágas szállása vagyon — csak énegy szolgával egy gazdag örménynek az egész házátbirom, és mindenik háznak vagyon egy kis kertje. Amidnmeghallották az örmények, hogy közikben jövünklakni (mert azt jó megtudni, hogy ebben a városbanMikes Kelemen : Törökországi levelei. 6

8iMikes Ideiemennégyféle nemzetség vagyon : török, zsidó, görög ésörn\ény — mi az örmények házaiban lakunk) azonnala kadiához, vagy a török bíróhoz mentenek mondvánnéki, hogy azt hallották, hogy a magyarok olyan hamisak,hogy az asszonyokon, leányokon még az utczánis erszakot tesznek. Pápai Gáspár éppen a kadiánáltalált lenni akkor, és monda nagy prosopopoeával akadiának : Kadia ! az örmények ne féltsék a feleségeketa magyaroktól ; mert semmi hántások nem leszen —de ha az tyúkjok a mi kakasainkhoz jnek, akkorsemmirl nem felelek. A kadia nagy nevetséggel mondaPápainak : Aferim,* magyar, aferim (igen jól mondád).nevessen.Mink ezen eleget nevettünk, hát ked isElég a, hogy mi már itt helyben vagyunk — a bújdosásbanis bujdosnunk kell — az Isten fizesse megannak, a ki az oka. Mint leszünk, hogy leszünk ezután,azt hagyjuk az Isten akaratjára: — hozott bennünketide, is viseli gondunkot. A kik mivelünk rosszatakartak tenni, azoknak rossz szándékjokot az Isten jovunkrafordította; mert noha még nem ismerem a várost,se körül való helyeit, de azt elmondhatom, hogyhálaadással tartozunk Istennek ide való hozásáért; mertsokkal tágasabban vagyunk szállva, mint abban a nyomorultJenikben. Az egész szállásaink a város szélénvannak, csak egyet lépek, már a mezn -— vagyok. Delakóhelyünkrl legels alkalmatossággal bvebben írok,és nekem úgy tetszik, hogy most eleget írtam, és 1órakor ideje volna lefekünni ; mert a csudálatos dolog,hogy az embereknek és az asszonyoknak itt is úgykell alunni, valamint másutt. De minekeltte elvessema pennát, arra kérem kedet, hogy a hozzám való szeretetmeg ne fagyjon, és az egészségire igen vigyázzon.Innét oda mindennap mennek hajók, és akármelyikhajósnak a levelit oda adhatja ked. Jó étszakát, édesnéném.

Törökországi levelei 83xxxvu.Rodostó, s8. Majj, 1710.Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, ésúgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetemZágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szépkies helytt vagyunk. A város elég nagy és elég szép,a tengerparton lév kies és tágas oldalon fekszik. Azis való, hogy Európának éppen a szélén vagyunk. Lóhátoninnét Konstanczinápolyba két nap könnyen ellehet menni ; tengeren pedig egy nap. A bizonyos,hogy sehol a fejdelemnek jobb lakóhelyt nem adhattakvolna. Akármely felé menjen az ember, mindenütt aszép mez, de nem puszta mez; mivel itt mindenütta földet jól megmívelik, a faluk mellett lév mezknem puszták, és ennek a városnak a földje olyan mívelr,valamint egy jól megmívelt kert — kivált mostanábangyönyörséggel nézi az ember itt a szántóföldeketés a szllket és a sok veteményes kerteket. Ittpedig annyi szllhegyek vannak, hogy másutt egy vármegyébenelég volna — azokot pedig igen jól mívelik,és azokban a sok gyümölcsfák úgy tetszenek, minthamind kertek volnának. Itt pedig meg nem karózzák aszllt, mint nálunk, azért is az ágak mind le vannakhajolva, a szllgerezdet a levelek befödvén a földetis árnyékban tartják, e pedig szükséges ezen a melegföldön, a hol nyárban igen kevés ess jár — így a földnedvesen marad, és a szll nem szárad el.Itt, a való, sok veteményes kertek vannak, az idevaló szokás szerént mívelik, de nem lehet a mieinkhezhasonlítani. Gyapotat pedig sehol annyit nem vetnek,mint itt, és a gyapotból való kereskedés itt igen nagy.Torda vármegyében, gondolom, hogy megteremne, dea mi kokány földünkön elegend melege nem volna.Itt az asszonyoknak egész esztend által csak az (a dolgok),hogy a gyapotat elvessék, megszedjék, eladják,vagy megfonják. Májusban vetik el, és octoberben szedik6*

84 Jffikes faelemenmeg. Való, hogy sok bíbeldés vagyon a gyapottal, deminthogy itt az asszonyoknak semmi más küls munkájoknincsen, azért arra reá érkeznek.A város fell azt mondhatom, hogy ezen a földönelmondhatni egy szép városnak, a mely nem olyan széles,mint hosszú. De akármely szép házak legyenekitt a városokon, nem tetszhetnek szépeknek ; mivel azutczára nem hagynak ablakokot, kivált a törökök azért,hogy a feleségek ki ne láthassanak — micsoda szépdolog az irigység! A piacza a városnak igen bv — asokféle szárnyas állat, gyümölcs, kerti vetemény ittolcsó — amíg ide nem jöttünk, még minden olcsóbbvolt. De ha egy kis drágaságot okoztunk is, de a való,hogy csendességet is okoztunk; mert a lakosok magokmondják, hogy amíg ide nem jöttünk, a hol most vagyunkszállva, ott az utczákon nappal is félve jártának azasszonyok és leányok, estve felé pedig a kit kivl találhattak,azt elragadták, és gondolja el ked, mint bocsátottákel ? Még gyilkosságok is estének, ezeket pediga jancsárok, görögök, és örmények követték, de mármost legkissebbet sem hallani. Estve kiki sétálhat azutczákon, semmitl nem tarthat. A való, hogy mink issokan vagyunk, de legkissebb dolog ha történnék, akapunkon lév 30 jancsár megtanítaná azokot, a kik valamelygarázdát akarnának indítani. Nem is lehet márcsendesebb hely, mint a hol mi lakunk — estve idegenjancsárt, se görögöt nem látunk, noha a szép idkben1 ) óráig is kint vagyunk. Csak ilyen hamar is már micsodahasznára vagyunk a városnak, hát még ezután.Csak azt bánom, hogy messze vagyon Bercsényi úrtllünk : nem bánja, mert ritkábban megyünk hozzája,és annyival kevesebb lesz a költség De mit tudunktenni, ha messze is, csak oda kell menni — hát hogytöltsük az idt? Még az asszonyok sem szeretik aztot,de mit tehetnek velünk együtt rólla? A való, hogy anem nékik alkalmatlanabb, hanem nékünk, mert csakel kell hozzájok menni, valamint az úr dolgára.Alár eleget beszélltem a városról, és a földjérl

Törökorszdi;i levelei. 85hanem már a mi házunknál lév szokásról kell szólni,és az id töltésérl. A való, hogy egy klastrombannincsen nagyobb rendtartás, mint a fejdelem házánál.Ezek pedig azok a rendtartások :Reggel haíodfél órakora dobot megütik, akkor a cselédeknek fel kell kelni,és készen kell lenni hat órára. Hat órakor dobolnak,és akkor a fejdelem felöltözik — azután a kápolnábamegyén, és misét hallgat. Mise után az ebédlházbamegyén — ott kávét iszunk, és dohányozunk. Amikoraz óra három fertály nyolczra, akkor elst dobolnakmisére, nyolcz órakor másodikát, és egy kis id múlvaharmadikot dobolnak — akkor a fejdelem misére megyén,mise után a maga házába megyén, és kiki odamegyén, a hova tetszik. Tizenegyedfél órakor megütika dobot ebédre, és tizenkét órakor asztalhoz ülünk,és törvényt teszünk a tyúkokra. Harmadfél órakor afejdelem csak magánoson a kápolnába megyén, és ottvagyon három óráig. Mikor az óra három fertály ötre,akkor elst dobolnak estvéli imádságra, öt órakor másodikát,és egy kevés id múlva harmadikát — akkora fejdelem a kápolnába megyén, és azután kiki eloszlik.Vacsorára hetedfél órakor dobolnak. A vacsoranem tartván sokáig, nyolcz órakor a fejdelem levetkezik,de leggyakortább le nem fekszik még akkor, ésreggel ha szinte hat órakor öltözik is fel, de éjféli kétórakor felkél. Azt pedig ne gondolja ked, hogy legkissebbváltozás is legyen mindezekben. Ha szinte afejdelem beteg volna is, akkor is mind egyaránt folynaka rendek. Hatodfél órakor felkelni nem kicsinydolog, de el nem múlatom azért, hogy kedvit találjam,és mindenkor jelen vagyok, mikor öltözik — a hivatalomis azt hozza magával, hogy vigyázzak a cselédekre.Ezek tehát a mi klastromunkbéli rendtartásink. A mipedig a mulatságot és az idtöltést illeti, a sokféle, éskiki a maga hajlandóságát követi. A fejdelem mindenhéten lóra ül kétszer, és estig oda vadászunk ; mert ittigen sok fogoly és nyúl vagyon — veres fogoly többvagyon, mint szürke. Mikor pedig vadászni nem me-

86 JHikei T^elemengyen a fejdelem, akkor csak a sok írásban tölti az idt.Mink is jobban töltenk, ha lehetne, mert az embernem mehet örökké sétálni, nem lehet mindenkor a meznvándorlani : az ide való emberekkel pedig nemlehet társalkodni. Itt az idegen senki házához nem mehet.Kivált az örmények inkább féltik feleségeket, mintsema törökök. Még nem láthattam a szomszéd asszonyomot.Napjában tízszer is a kapuja eltt kell elmennem,és, ha a kapuban talál lenni, úgy szalad tllem,mint az ördögtl, és bezárja a kapuját. Nem tördömrajta; mert közönségesen az örmény asszonyok olyanfejérek, mint a czigánynék. Ebbl elitélheti ked, hogyitt a lakosokkal semmi ismeretség nem lehet, nem isvesztünk semmit ; mert itt ki szcs, ki szabó. Valami f-renden lév emberek itt nincsenek, a kikhez mehetnénk.Török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni: egyik a, hogy törökül nem tudok ; másik a, hogyha az ember hozzájok megyén, elsben : no ülj le —azután egy pipa dohányt ád, egy findzsa kávét — hatot,vagy hetet szól az emberhez, azután tíz óráig iselhallgatna, ha az ember azt elvárná. Ok a beszéllgetéshez,nyájassághoz épen nem tudnak. Minden mulatságunktehát abban áll, hogy Bercsényi úrhoz megyünkvagy ebédre, vagy vacsorára — ott mégis nevetünk akis Zsuzsival ; mert az asszonynyal reá kell az embernektartani magát, valamint a kompódi nemesasszonynak.A már csak a régi dolgokot szereti beszéllni, hogyleánykorában micsoda múlatsági voltának. Azt jól tudjaked, hogy nekem ahoz semmi kedvem nincsen. — Énnekema micsodás természetem vagyon, elhallgathatomaz embert három óráig is, hogy egyet ne szóljak, de azutánkérdje meg ked tllem, mit beszélitek nekem ? egyszót sem tudnék megmondani bellle. így vagyok azzalaz úri asszonynyal. Két óráig sem szólok egyet. Ha nevet,én is nevetek, de sokszor nem tudom mit — aztgondolja, hogy én azokot mind nagy figyelmetességgelhallgatom. Ugyan is, ha én régi dolgokkal akarom az idttölteni, a Nagy Sándor históriáját olvasom, az elég régi.

Törökországi tevelei. 87Mind ezekbl megláthatja ked, hogy micsoda városbantelepítettenek le bennünket ; annak micsodás lakosivannak, micsoda környéke ; itt micsodás szokást tartunk.De azt még meg nem mondottam kednek, hogy én micsodásszokást tartok. Az én szokásom a, hogy tíz órakorlefekszem, és a szemeimet bezárom, és rend szeréntazokot fel nem nyitom más nap hatodfél óráig. Ezt adicséretes szokást mind télben, mind nyárban megtartom.Azért ez a levél olyan hosszú, hogy már tíz azóra, alugyunk hát, édes néném. De az egészségre kellvigyázni, ha azt akarja ked, hogy gyakran írjak. Másszortöbbet, vagy kevesebbet. Ihon azt majd elfelejtettemmegírni, hogy az a veszett köszvény az urunkrajött alkalmatlankodni.XXXVUl.Rodostó, 23. Aug. 1720.Hogy a ked kis ujja meggyógyuljon, azt igen szükségeskednek megtudni, hogy mi négy napig elhagytuk voltRodostót, és négy mélyföldnyire voltunk savanyúvizetinnia. De azt elsben meg kell kednek írni, hogy mivégre ittukhely vagyon, aa savanyúvizet? Ide nem messze egy tócsásmelynek szélessége és hosszasága lehettizenöt ölnyi. Ebben az idben, a kiknek valami nyavalyájokvagyon, abban a sárban megferednek. Negyven,ötven mélyföldnyirJ ide eljnek az emberek szekerekenfeleségestl, gyermekestl. Húsz vagy harminczszekeret meg lehet látni a sár körül, és abban a sokasszony, férfi, gyermek úgy hevernek, nem külömben,valamint a sertések — mikor a sárból kimennek, itéljeel ked, micsodások ? mert a nem egyéb, hanem keményfekete sár, a melybe ervel kell lemenni. A lakosok,nem tudom honnét vették, de azt tartják, hogy igenhasznos, En ugyan nem láttam, hogy valakinek használtvolna. Magam is bementem abba az ocsmány sárbanem a szükségért, hanem azért, hogy mond-a többivel,hassam, hogy sárban hevertem.

88 Miket T^elemenNyárban pedig a bialoknak igen kedves mulatóhelyekaz a sár. De a görög papok azért, hogy egynehánypolturát nyerhessenek, azt mondják, hogy elsben megkell azt szentelni ; mert másként nem használna. De amég nem elég ; mert abból az utálatos sái-ból kikelvén,a traditio szerént és a Hippokrates parancsolatjából asavanyúvízre kell menni, abból harmad napig kell innia,amennyit lehet, hogyha azt akarja valaki, hogy úgy megtisztuljon,mint a kristály. Mi is tehát a föld népinekrégi bevett szokását akarván követni oda mentünk, ésott találtunk legalább kétszáz férfiat, asszonyt és gyermekeket.De minthogy a görög papok semmi alkalmatosságotsem múlatnak el, a hol egynehány polturát nyerhetnek,azért ezt a vizet is meg kelletik szentelnimert a ntlkül nem volna hasznos. A víz ksziklákbólfoly ki, de mégis nem tiszta, és a sok nép aztot felzavarvánsáros vizet iszik. Mink is másnap, hogy odaérkeztünk, elkezdettük az italt, és egy nagy üst televolt vízzel a tzön ; mert melegen kell innia. És sokanvoltunk, a kik ittuk. De micsoda savanyúvíz, édes néném!Épen a sárhoz illik; mert ha es>yik utálatos, amásika fertelmes. Mi azt gondoltuk elsben, hogy olyansavanyúvíz, mint nálunk vagyon, de mikor megkóstoltuk,lehetetlen volt egy cseppet elnyelni ; mert csaktiszta sós víz, az is rossz íz. Mindazonáltal lassankéntegymásra való nézve mindenikünk megivott harmadnapig tizenkét ejtelnyit bellle. Némelyik többet ; merta ki legtöbbet iszik, aztot legtöbbet is purgálja. A vizetebédig kell innia, és addig szüntelen kell járni, vagyfutni, hogy jobban használjon. Forgács úr, minthogyegyiket sem vihette végbe, azért lóra ült, és ügettettea lovát, és így rázatta magát, és mikor érzette, hogy avíz munkálódni akar, akkor leszállott a lóról. Elhihetiked, hogy eleget nevettünk rajta. Azt már nem tudom,mint fog nékünk használni ez a szentelt savanyúvíz. Hanem használ, sem tördöm rajta ; mert jó egészségemvagyon. Azt tudom, hogy két betegneknem használtaz egyike rosszabbul vagyon utánna ; a másika halálán

Törökországi tevelei. 89vaoyon. Vagyon-é olyan orvosság, a ki mindenféle betegségetmeggyógyítson ? De olyan vagyon, a ki ártson.Halál ellen — nincs f kertben. A mi urunk pedig csaka vadászattal töltötte az idt, és azt nevette, hogy mimini vendégeskedünk. Édes néném, Istentl jó egészségetkívánván kednek, maradok kednek legkissebbikszombati szolgája.XXXIX.Rodostó, 18. Novembris, 1720.A ked szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem.Édes néném, mért kíván ked olyan gyönyörségtlmegfosztani, a mely egy pénzjben sem telik kednek?A meleg házban nem mesterség írni, a ked leveleitpedig a hideg házban is gyönyörség olvasni. Egy kispirongatás nem árt némelykor. Reménlem, hogy másszormegjobbítja ked magát. Itt mi nagy csendességbenélünk. Isten tudja meddig; mert innét való elmenetelünkmerre, és mikor lehetne, azt nem lehet kigondolni.A porta nem régen csinált a császárral húsz vagyhuszonnégy esztendeig való békességet — huszonnégykfallal rekesztették bé tehát az útunkot Erdély felé.Már a felé nem is kell gondolkodni. Ugy tetszik, hogymég másfelé is bevágták az utat, és amint mostanábanfolynak Európában a dolgok, legkissebb sugarát semláthatjuk megszabadulásunknak, és még csak a rcménségetis ládába kell zárni.Szegény bujdosóknak Iiogy adsz könnyebbséget,Ha tllök elveszed még a reménséget?De ezzel, édes néném, csak vígasztalhatjuk magunkot,hogyA nyomorúságban lévk nem félhetnekSemmitl, de st még mindent remélhetnek.A való, hogy az Istenben reménség ellen is kell reménleni; mert igazgatja a szíveket. A mi ellenkez dolgokétlátunk Európában a mi megszabadulásunkkal,

9© Mikes faelemenazokot is vezeti, és nem csak reánk kell gondjánaklenni, hanem másokra is. Mi azt akarnók, hogy csaka mi kívánságink szerént folynának a dolgok, és hogyholnap ugorhatnék által a feljebb említett kfalakot:de nem oda Buda ; mert se a portához, se a francziáhozbíznunk nem lehet. A német megbékéllvén a törökkel,a spanyolba kapa. Orleans herczeg, a francziarégens, a kinek természet szerént kelletett volna aspanyollaltartani, mivel oly közelrl való atyafiak, ellenkeztcselekszik, és a császárral allianciát csinál, és aspanyol ellen hadakozni kezd. A császárral elvéteti aspanyoltói a két Siciliát, és ezzel az esztendvel a hadakozásis elvégezdik. Orleans herczeg a békeségbenazt teszi fel, hogy a spanyol király egy leányát a francziakirálynak adja, a ki nem több hat vagy hét esztendsnél.Eztet Francziaországba fogják küldeni mostminden órán, hogy ott neveljék fel. És hogy a spanyolkirálynak az els és a második fia az Orleans leányaiközül vegyenek feleséget — ezt a két leányt is Spanyolországbafogják küldeni. A császár, a franczia, aspanyol és az anglus allianciát csinálván egymással, kimerné ezek ellen emelni a kezét? És kitl lehetne reméllenivalamely vigasztalást a szegény bujdosó magyaroknak?Mástól nem látok, hanem a francziától, deaz is, elmondhatni, hogy háláadatlanúl bánik az urunkkal,a ki még most is kéredzik, hogy bocsássák béFrancziaországban, Orleans herczeg pedig nem hogyazt megengedné, vagy még választ adna a leveleire,de még azt sem akarja, hogy nevezzék eltte, okúiadván a császárral való allianciáját. Ilyen a fejdelmek barátságaés atyafisága. Az a herczeg Francziában valólétünkkor a fejdelemhez mindenkor nagy barátságát mutatta,az atyafiság is megvagyon közöttök, mivel azanyja és a mi fejdelemasszonyunk egy famíliából valók.De a fejdelmek azt tartják, hogy úgy vagy barátom ésatyámfia, ha szükségem vagyon reád ; vagy, ha reámnincsen szükséged. Erre azt mondhatná ked : hát akereszténység hol vagyon? Hát az evangyéliumot csak

Törökországi levelei.9 ia köznépnek adták-é ki ? Való, hogy azt mindennekmeg kelJenc tartani, de úgy tetszik, mintha a fejdelmeknekszégyen volna ahoz szabni magokot. — Mindezekbl azt látjuk, hogy csak az istenben kell bíznunk,és békeséges tréssel vegyük és várjuk irántunk valórendelésit. A ki a hideget adja, a mentét is ád melléje.A ki bennünket ide hozott, a gondunkot is viseli. Bízzunktehát, bízzunk, és úgy nem hagyatunk el. A mifejdelmünk, a bizonyos, hogy bízik, és a mellett mindenhéten kétszer vadászni megyén — aztot, ha szintevarrót ess volna, sem múlatnók el.Nem elég azt megírni kednek, hogy Bercsényi úrfiide érkezett még septemberben ; mert azt már régentudja ked : hanem azt kell megírni, hogy miért jöttide. A franczia király megengedvén, hogy egy magyarregimentet állítson fel, azért ide jött, hogy magyarkatonákot gyjthessen Moldvában és Havasalföldiben.Az egészségre vigyázzunk, édes néném, és úgy leszekmindenkor a ked (nem lófej) hanem lóf székelye.XL.Rodostó, ). Jan. 1721.Pola tcti I Látod, édes néném, hogy már jó napotis tudok mondani görögül. De tudja-é ked, hogy mamicsoda nap vagyon ? Tudja-é ked, hogy ma nekemköszönt levelet kell írni? Én pedig meghajtván minda két térdemet kívánom, édes néném, szívesen, hogy azIsten lelki és testi áldását adja kedre, azaz, hogy betöltsea ked szívét malasztjával, és egészséget adjonkednek. Ugyan jók vagyunk mi, édes néném — miegymást csak két szóval köszöntjük — azt a két szótmindenkor elkíséri a mi szívünk — mi azzal beérjük,s többet nem kívánunk: nem úgy mint Bercsényiné,a ki azt szeretné, hogy két óráig tartana a sok mindenfélekívánság — már azt megszokta, én pedig el nemhagyatom véle, noha tíz szóból állott a mái köszönté-

92 Miket faelemensem. Hát még mennyit nevettünk a Kajdacsiné Icöszöntésin— az urat nagy térdhajtással köszönti : hogy sokú) esztend napokot kívánok Nagyságodnak — ezt amostani új esztendt pedig az Isten meg ne engedjeNagyságodnak eltölteni itt, hanem maga hazájában,és így Bercsényi uram el nem tölti ezt az esztendt,hogy ha csak hazájába nem megyén ; annak pedig nemlátom módját.Nem tudom, ha nálunk szokás-é ma egymást megajándékozni? mert Francziában az igenis szokás — otta királyt, urat, szegényt, asszonyt, leányt, egy szóvalminden ajándékot ád egymásnak, ha egyebet nem adhatis, de csak egy gombostt is ád. Kedtl pedigegyéb ajándékot nem kívánok, hanem, hogy ebben azesztendben is úgy szeressen ked, mint az elmúltban.Aztot pedig ne kívánja ked, hogy jobban szeressemkedet; mert ha csak fél lóttal többet nyomna a szeretet,több volna az atyafi szeretetnél. Látja hát ked,mint szeretem kedet! Úgy szeretlek, édes néném, minta káposztát. De ebben az esztendben igen igen kellvigyázni az egészségre.xu.Rodostó, 9. Sept. 1721.Szép dolog a háláadatlanság.Már egynehány levelemrenem vehetek választ; mégis ked panaszoJkodik.A rendes dolog, én nekem kellene kígyót békát kiáltanomkedrc ; mégis ked ír olyan haragos és tüzes leveletnekem, hogy ugyan szikrádzott, a midn olvastam.Megharagudott Hermán — kövér ludat kíván.Ne haragudjunk,édes néném ; ked is felejtse el, én is elfelejtem.De lehetetlen, hogy meg ne írjam, a mit gondolok,ha szinte újontában fellobbasztom is azt az édesharagot. Mert egész gyönyörség nékem a ked haragoslevelét olvasnom, és olyan formában tud ked panaszolkodni,és pirongatni engemet, hogy még annál inkábbkellene kedet szeretni, ha lehetne.

Törökországi tevelei.93Édes néném, azt már régen tudja ked, hogy Bercsényiúrfi innét elrepült hajón még júliusban. Viszen magávalmintegy három száz katonát — annak a fele magyar,de a más fele. Isten tudja hányféle nemzet —talám magok sem tudnák megmondani. Elég a, hogymár néki regimentje vagyon. A kinek pedig ott regimentjevagyon, a már az elmenetelnek az els grádicsáralépett, fképpen az idegenek közül. A kis Eszterházyis elment, a kinek is az atyja már egynehányholnapja, hogy itt vagyon — én azt mondom feleségestl: mások azt mondják, hogy nem feleségestl.A mi papjaink azt mondják, hogy az Eszterházyúrnak úgy vagyon a házassága, valamint a Samaritanaasszonynak, a kinek azt monda a Krisztus : hidd ide azuradot; az asszony megvallá, hogy nem volna ura,mert a kivel akkor lakott, nem vala valóságos ura. Azérta papok is azt mondják, hogy Eszterházy úrnak nemvalóságos felesége az, a kivel lakik. Csak egykét szóvalmegmondom kednek, hogy miben vagyon a dolog.Eszterházy úr ebbe az országba jvén a több urakkalLengyelországból, a felesége mellett volt egy lengyelleány, a kit egy tót nemesember szolgájának férjhezadta. A felesége meghalván, és a lengyel asszonyraigen vágyván, ervel- é, vagy jó kedviböl nem tudom,de az urától elválasztatta, és azután papok eltt megesküdvénvéle, magának elvette, és azóta mint házasokúgy élnek. A mi papjaink mind az elválasztást, mindaz elvételt az egyházi törvénynyel ellenkeznek tartják— azt a papok lássák, k ahoz többet tudnak nálamnál.Én azt nem vizsgálom, jó-é, nem jó-é a házasságok?— Elég a, hogy az idt eltöltm nálok ; klássák a többit. Az asszony elegend szép, igen széptermet, ifjú, és a múlatí.ágot szereti. Nekünk ilyenkell az unadalmas Rodostóra. A lengyel tánczot eljártammár egynehányszor véle. Magyarul is tud keveset.Azt elmondhatni fellié, hogy emberségtudó asszony,és el nem unom magamot, a mikor véle vagyok.Azt tudja meg ked, hogy Forgács úr elhagya ben-

94 Mikes J^tlemennünket.Nem tudom, ha az ide való lakást únta-é meg,vagy Bercsényi úrral nem lakhatott egy városban. Lehet,hogy mindenik okozta az elmenetelét. Lengyelországbanakar lakni. Nekem úgy tetszik, hogy illendbblett volna a többivel itt szenvedni, mivel semmirövidsége nem volt. De kiki a maga kádjáról dézmál.Az elmúlt holnapban mi ismét a savanyúvíznél voltunk.Ugy látom, hogy mindenkor elmegyünk oda annak idejében.Én ugyan nem bánom, mert még is telik az id.Ugyan idtöltésért is ment volt a fejdelem egytörök úrhoz, a ki kérte vala a fejdelmet, hogy mennehozzája, mivel ott igen szép vadászó helyek vannak.A jószága öt mélyföld ide, de csak két nap maradhattunkott, addig is a sátorok alól ki nem búhatott azember a sok ess miatt. Soha sem láttam volt bialokkalvadászni, csak ott. A ház mellett egy tó lévén abbanvagy húszig való bialokot hajtottak, és azokkal egészenfelkevertették a tót, és a sárból a kezekkel vonták kiaz emberek a sok halat. Nem lehetett úszni a szegényhalaknak a sáros vízben. Török halászat! Én valamiitt történik, mindenekrl számot adok kednek, csakne haragudjék ked, és csak az egészségre vigyázzon.Többet is írnék, de ebédre dobolnak, és a hajós megindulebéd után. Azért maradok és leszek a ked legkedvesebbés drágább atyjafia.XLll.Rodostó, 20. Nov. 1721.Ugy tetszik, hogy már ennyi lakásunk után ebbena városban bvebben írhatok kednek a lakosiról és aszokásiról. Ugy is nincsen egyebet mit írnom. Azt máregyszer megírtam, hogy négyféle nemzetség lakja avárost: görög, örmény, török, zsidó, és hogy nagy kereskedésvagyon itt mind földön, mind tengeren. Némelykorháromszáz szekér béj a városba — e pediggyakorta történik, fképen szszel és csaknem minden

Törökországi levelei.95nap. Itt, a mit a szekereken hoznak, hajókra teszik, ésKonstanczinápolyba viszik. Tengeren is ide sok hajókjnek, a kik mindent hoznak. — A lakosokról azt mondhatom,hogy a török lakos itt felesen vagyon, és csendességbenélnek, legjobb eledellel is élnek, és különlaknak a keresztényektl.Mert itt mindenik nemzetség külön külön részibenlakik a városnak ; a város csak egy, de négy részbenvagyon, és nem elegyednek össze. És a midn pestisvagyon, ritka, hogy mind a négy nemzetség közöttvolna — némelykor csak a törökök között vagyon, ésmásutt nincsen ; némelykor csak a zsidók között, a görögök,vagy csak az örmények között. Mind a négy nemzetségnekegy bírájok vagyon, a ki török — e csak háromesztendeig lehet bíró, némelykor addig is leteszik. Demindenik nemzetségnek vagyon különös bírájok, a kikfolytatják a dolgokot a kádi a eltt (azaz a török bíróeltt). Itt a kadia csakhamar felépül, noha is sokpénzen veszi meg a bíi^óságot. És amint ítél, annakúgy kell lenni, ha igazságtalan is az Ítéleti : példánakokáért, ha városi tolvajt fognak meg, arra olyan Ítéletetteszen, hogy fel nem akasztják, ha fizethet nekide ha nem, abban bizonyos lehet, hogy meghosszabbítjáka nyakát. Jtt pedig akasztófa, se hóhér nincsen,szegre ahanem akármely bolt eliben felakasztják egypiaczon, és a jancsár, a kit megkaphat az útczán, örményt,zsidót, görögöt, annak kell felakasztani.A kadiának itt mindenért kell fizetni. Havalaki építeniakar a szabadságért fizetni — a temetésért, házasságértmind fizetni kell — hogy a gyapotot és szlltmegszedhessék, fizess — hogy kiki a maga borát árúihassa,azért fizetni kell — ha csak tele hordót akar ismegkezdeni, fizetni kell — az új bort nem szabadaddig árulni, amíg nem fizetnek. — A kadia meggondoljamagát, egy órában a korcsomákat mind bezáratja; akkor fizetni kell, hogy kinyithassák — egy szóvalcsaknem mindenért kell fizetni. Azt mondhatná ked,hogy az ezerekre megyén: való, hogy sokra megyén.

96 Jffiket Ideiemendc nem megyén olyan sokra, mert a temetésért, házasságértki öt polturát, ki tizet, ki egy tallért ád,amint már bírja magát. A ki szabadságot kér a szedésért,borárulásért is, ahoz képest fizet, amint mársok, vagy kevés szlleje vagy bora leszen.De mind ezekre nem kel) azt mondani, hogy a lakosokotnyomorgatja a török; mert ha a magáét megadja,azután csendességben marad, és csendesebbenmint nálunk. És amicsoda kevély nép a görög,ha úgynem bánnának vélek, idegen nem lakhatnék közöttök.Mi itt meg nem maradhatnánk, ha a törököktl nem félnének,de a botozástól félnek; mert legkissebb panaszértis a kadia száz pálczát veret a talpán, ha ezerekkelbír is — és még azon felül fizetni kell azért,hogy két százat nem csaptak rajta. A görögök sokkaljobban élnek, mintsem a mi örményink, a kik közöttlakunk: de nem is olyan munkások, mint ezek, se nemolyan gazdagok, nem is csuda, mert az örmények igenrossz ételekkel éJnek. Már ebben a holnapban bialokotölnek meg, és azoknak a húsából kolbászt csinálnak,és mindenütt csak a sok kopácsolást halljuk egészétszaka, hogy nem is lehet alunni — aztot megszárasztják,és egész esztend által azzal élnek. Az örményasszonyok, mikor a városra mennek, mind feketebélletlen mentét vesznek magokra, és igen munkások.Egy rendbéli köntösnél a leányokkal többet nem adnak,se pénzt, se más egyebet. Egy örmény a lakadalmaután egy hétig vagy kettig a feleségével együttnem eszik ennek nem tudom az okát - de együttalusznak. A lakadalmaknak pedig már nálok bizonyosidejek vagyon — leginkább ebben a holnapban házasodnak,amidn már az új bor megforrott, és a kolbász-csinálástelvégezték. Mind a városról, mind a lakadalmakrólverset csináltam, nem tudom, elküldjem-é,vagy sem? Mindazonáltal kednek elküldhetem, idegennekel nem küldenem ; mert nem mondhatni szépverseknek. Itt mind görög, mind örmény érsek vagyon.A zsidó néprl mit mondjak? itt is csak olyan a zsidó,

Törkországi levelei. 07valamint másutt. — Ezek tehát azok a szép versek,olvassa ked figyelmetes seggel.Lakunk partján a tengernek.Töltjük napját életünknekAnnak gyakran nagy zúgásátLátjuk, s halljuk hánykódását.Abban nagy halak játszanak.Örömökben ugrándoznak.De a parton a kik laknakSzonjorúan suhajtoznak.Régen Napot jönni látjukA tengerbl, s azt suhajtjuk.Város kies helyen fekszik.Mely a szemnek szépnek tetszik.Konstanczinápolyban ha mégy.Húsz mélyföldhöz még ötöt tégy.Szép oldalra van építve,Szllhegygyel körülvéve.Szépnek várost nem mondhatni.Se azt rútnak nem tarthatniEz országban akárhol jársz.De szép várost itt nem találsz.Az élethez mi szükséges.Az itt, mondhatom, bvséges.Sok százféle árút hoznak,Melylyel boltokot itt raknak.Itt hajóra azt mind teszik,Császár városába viszik.Itt az aér oly változó,A mint a nép, hazudozó;Télben délig tüzet gyújthatsz.Dél után ablakot nyithatsz.Nyárban délig nagy meleg van,Estve felvedd, ha mentéd van.Beszélj földe jóvoltáról.Hallgass kedves lakásáról,A tél hideg, igen szells.És a mellett igen esss.Lakni városban kedvesenArra okod éppen nincsen ;Mert a tavaszt másutt várjákNagy örömmel, s azt suhajtjákMikes Kelemen : Törökországi leveleiJ

9 8 Mikes KelemenItt pediglen tlle félünk,Ahoz tartva közelítünk.Okát annak kitalálnád.Ha e várost sokat laknád ;Mert gyakran a mirigyhalálTavaszszal itt sokat sétál.Tavasz kezdete igen rút.És a vége a széptl fut.A nyár meleg, minden kiég,Alig marad egy kis zöldség.Az sz tehát legkedvesebb,Azzal gyümölcs nem édesebb.Mit mondhatni tehát jónak.Ha az íze sem jó bornak ?Ittasszonyokot ha látnál.Magadra keresztet hánnál ;Mert mindenik egy ijeszt,Nem külömb, mint egy kísért.Fekete vagy zöld mentéjek,Födözve van orrok, fejek.A fejek van bépólálva.Csak a szemek van kinyitva.Azt nem mondom hogy szaladná!Tllök, ha vannak házoknál ;Mert ott más köntösben vannakMint mikor az utczán járnak.örmény, görög lakodalmonNe kapj ott a vígasságon.A hegedt ott rángatják,A füledet csikorgatják.Annak nincs több csak két húrja,Melynek ízetlen a hangja.Soha többet egy nótánálAzon vonni nem hallanál.örmény menyasszonyt pompávalViszik estve sok gyertyával.Ki templomban vlegénynyelMegesküszik nagy örömmel.Más nap menyasszonyt útczákraViszik házakról házakra.Annak fejét betakarják.Hogy ne lásson, rzt akarják.

Törökországi levelei.99Orrára könnyen leesne.Ha segítsége nem lenne.Otet kétfell vezetikÖreg asszonyok segítik.Menyasszony nagy büszkénMinden háznak kapujánál.Ott keszkent a nyakáraTesznek, elég ajándékra.Onnét elébb megindítják.Meg más háznál megállítják.A vlegény pillangósonMegyén eltte kardoson.Az utczákot mind bejárvánS elég ajándékot kapvánViszik vlegény házához.Hol kezdenek vígassághoz.megállEgy hétig tartlakadalom.Három napig az unalom ;Mert addig a vlegénynekLánczon kell lenni kedvének.Csak száraz kortyot kell nyelni.Mert nem szabad megkóstolni.Lakadalma vlegénynekHasznára van erszényének ;Mert kiki ád néki annyit.Hogy elteszi annak felit.Lakja várost négy nemzetség:Görög, török, zsidó, örménység.Ez mindenik tart más vallást,Külön-különféle szokást.Hogy lehetne ott egyesség.Ahol hitben van külömbség 7Ne kivánjad ott a lakást.Se sok ideig múlatást,A hol három napján hétnekHárom vasárnapot ülnek.Talám e föld azért tetszikOlyan rossznak, azért látszik.Hogy itt töltünk esztendket.Sok unadalmas idketMinden tetszik bujdosónakHazáján kívül soványnak.

I oo Jfítkes IdeiemenDe, ha Istennek szolgálunk.Úgy szent városában lakunk.Ott nem fognak üldözhetniSe bennünk onnét kitudni.Ott öröke a koldusnakOlyan nagy, mint a királynak.Uram 1 legyünk mi bujdosók.Azon városban lakósok.Édes néném, ezeket csak ked számára csináltam ; merttudom, hogy a ked ítélszéke eltt meg nem ítélikket. De, ha más kezéhez akadnak is, nem tördömrajta. Ha nem szereti, csináljon szebbeket. Én sohasem voltam a Parnassus hegyén. Hanem csak azon tördöm,hogy ez a levél találja kedet fris jó egészségben.Édes néném, szeret-é még ked? Pola téti.XUll.Rodostó, i6. Apr. 172Í.Szép dolog a háláadatlanság és a restség. Már egynéhánylevelemre nem vettem választ, mi az oka? Beteg-éked? haragszik-é ked? Nekünk nem kell úgytennünk, mint a rossz házasoknak, a kik háttal fordulnakegymáshoz, amikor nem jól vannak egymással. De édesnéném, most nem kell haragudni reám ; mert mi mostkeserségben és sírásban vagyunk, és az olyanokra nemkell haragudni, hanem még az olyanokkal sírni kell.Azt nem kívánom kedtl, inkább sírok ked helyett.A mi szomorúságunknak pedig az az oka, hogy tegnapvettük hírét a fejdelemasszonyunk halálának, aki is Parisban 18. Febr. holt meg 43 esztends korában.A való, hogy a fejdelem szívesen bánja, de már egynagy bútól megmenekedett ; mert a fejdelemasszonyállapotján mindenkor kelletett búsulni. A való, hogyigen keveset laktanak együtt, de a kötelesség mindenkorfenn volt, és a gondviselésnek meg kelletett lenninoha a héjával a szegény fejdelemasszonynak nagynyomorúsággal és szegénységgel kelletett életét töl-

Törökországi levetet i o itcni. Édes néném, nem vigasztalására vagyon- é az egyszegénynek, amidn azt látja, hogy a fejdelmi nagyházból valók is szükséget szenvednek, és hogy ezekkelis úgy bánhatik az Isten, valamint véle, és ha ezekkenteiének szenvedni, is könnyebben szenvedhet.Valljon, ha a szegények mindenkor boldogságban látnáka fejdelmekeí és más nagy urakot, nem gondolhatnák-éazt felllök, hogy talám az Istennek rendelésenem bír vélek, és alább nem teheti ket? -— Solon, ahét bölcsek közül való, a Kroesus udvarába menvén,Kroesus nagy becsülettel fogadá, és megmutatá néki akincsét, és monda néki a király: (íLátod-é, micsodagazdag és boldog vagyok ?» De a philosophustól semmidicséretet nem véve, amely nehezen esek a királynak,gondolván, hogy majd fel fogja tet magasztalni, ésmég több kincset is mutata néki, de Solon mindezekrecsak azt monda a királynak : Nemo ante mortem beatus: Senki holtáig nem boldog. E ha nem tetszék is akirálynak, el kelleték hallgatni. Eszébe is juta idvelmert Cyrus felprédáltatván kincsét, és országát, ésmaga is rabságba esvén, és halálra Ítéltetvén, akkoroneszébe jutott a Solon mondása.Minthogy históriából beszélltem kednek, még ez irántkét rövid példát hozok elé, hogy meglássa ked, hogymi is tudjuk az ABC-ét. Osiris, az egyiptomi leghíresebbkirály, meggyzvén öt vagy hat királyokot, ésrabságban tartván, amidn valahová ment, a szekerétezekkel vonatja vala, és az asztala alatt étette ket.Egyszer a többi között, amidn vonták a szekeret,egyik a hat közül csak a kereket nézte. Osiris a szekérbenlévén aztot észre vévé, és kérdé tlle, hogy miértnézne mindenkor a kerékre? A rab király feleié néki«Azt nézem, hogy a mely része a keréknek fent vagyon,a lefordul, és a mely flatt vagyon, a felmegyen.DAz egyiptomi király elmélkedvén errl a feleletrl,azonnal felszabadítá a királyokot, és mindenikét nagybecsülettel a maga országába visszábocsátá.Ha szinte megunná is ked, de hozok még egy pél-

1 o 2 Mtkes Ideiemendát elé ; mert nem mindenkor vagyon olyan jó kedvem,hogy históriából bcszélljek. Egy számoszi király,a neve nem jut eszembe, soha legkissebb szomorúságotvagy szerencsétlenséget meg nem kóstolván, egyszermaga magának akart szomorúságot okozni, hogy haddbúsulhasson is valaha valamin, valamint mások. Azértegy igen kedves gyrjét kihúzván az ujjából, a ten-de másgerbe veti ; már néki is búja volt a gyrn :nap egy nagy halat visznek asztalára, a kinek a torkábanmegtalálja gyrit. De idvel ez a király nagynyomorúságokban esek, és akkoron észre vévé, hogy ajó idk után ess szokott lenni, és hog)' azt a szomorúságotkell mi nekünk jó néven venni, a melyet onnétfelül küldenek reánk, és nem azt, a melyet mi csinálunkmagunknak.Édes néném, többet nem beszéllek históriából, hanemcsak azt mondom, hogy ne essünk kétségben : azIsten megvigasztalhat bennünket, mivel nyomorúságbanvetheti a nagy fejdclmcket. De itt még más rosszhírek is vannak ; mert a pestis itt igen kezd sétálni.Azt mondják, hogy keteknél bvséggel vagyon. Azegészségre, édes néném, az egészségre kell most igenvigyázni, soha sem volt nagyobb szükségünk reá, mintmost. Szüntelen való félelemben leszek kedért; merta nem tréfa. Bercsényinek két vagy három cselédjemár megholt, a jezsuitájok is utánnok ment, a ki méltópap volt. Maga is az asszonynyal hozzánk jnek lakni,mintha már köztünk bátorságosabb volna : de én nembánom, mert a kis Zsuzsi közelebb lesz. Erre azt fogjaked mondani: Jaj! hogy gondolkodik ilyen pestisesidben az olyanról ? Édes néném, amíg élünk, addigcsak magunkban hordozzuk a természetet és az oldalcsontunkotcsak kell szeretnünk, vagy akarjuk, vagysem. Édes oldalcsontból való néném, arra vigyázzonked, hogy a csont egészséges legyen, és czinteremben^^ne vigyék. Azért nem kell a házból kimenni,otthon kell ülni, és remélljük, hogy a jó Isten megtartbennünket. Ámen.

Törökországi levelei. 103XLIV.Bújuk álli.í^ 24. Junii, 1722.Édes néném, éppen nem kell nevetnünk. Nézze ked,honnét írok, megJátja ked abból, hogy vagyon abbanvalami. Abban a vagyon, hogy ide három mélyföldnyirekelletett jönnünk, és a várost elhagynunk a pestismiatt. Vagyon immár két napja, hogy itt vagyunksátorok alatt egy nyomorú falu mellett. Bercsényi úrminden pereputyostól a faluban egy nyomorult udvarházban,vagy is majorban vagyon szállva. A városbana pestis egészen elhatott. Vagyon olyan nap, hogymásfél száz embert is eltemetnek. Közöttünk még senkitsem temettek, noha a cselédek közül kettn is voltpestis, de kigyógyultak bellle. Mindazonáltal már továbbnem maradhatván a városban, már két naptólfogvást itt táborozunk egész háznépestl. A való, hogyszép helyt vagyunk szállva, de az a rút nyavalya elvetteminden kedvünket, és csak idétlenül nevetünk. Ugyanisocsmány nyavalya ez ; reggel jól vagyon az ember,estve felé megbetegszik, és harmad napjára eltemetik.Ked iránt is nagy félelemben vagyok ; mert tudom,hogy keteknél is nagy a pestis, de már ebben bennevagyunk, úszni kell, amint lehet, és mindenek felettbízzunk az Úrban ; mert el nem hagy bennünket :ígykell a keresztnek útján járni. A bujdosó magyaroknaka bújdosásban is bujdosni kell, hogy valamiben hasonlóklehessenek az Istennek bujdosó fiához. Ezutánhogy lészen dolgunk, isten tudja. Eszterházy úr nincsenvelünk. Rodostóhoz közel egy rétre ment szállanisátorok alá a feleségivei. Többet nem írhatok; mert azírás is ízetlen, a micsoda állapotban vagyunk. Az Istentartson meg bennünket. Az életére és az egészségirevigyázzon ked.Nem lehet, hogy mégis ilyen szomorúságunkbanmeg ne nevettessem kedet ; mert mi is azon elegetnevettünk. Megírtam vala kednek, hogy Bercsényi úr

104 Mikes Ideiemenaz asszonynyaJ hozzánk jöttek vala lakni a pestis eltt.Amikor már nálunk laktanak, annak az öreg úri asszonynakaz ágyékán valami kis dagadás volt, mindjárt aztgondolta, hogy talám pestis, senkinek nem szólott, mégcsak az asszonyoknak sem mondotta meg, valamelyorvosságot sem mert kérni, hanem a jó buzgó asszonyestve mikor lefeküdt, az ágya mellett való szentelt vízzelkente meg a dagadást mind addig, valamíg el nemoszlott, és mindenkor nagy titkon, és csak akkor mondottameg az úrnak, amikor elmúlta dagadás. Elhitettemagával, hogy pestis volt. Az ájtatos orvosságán minda fejdelem, mind mi eleget nevettünk : egy kevesetnevessen ked is. Isten hozzád, édes néném.Majd elfelejtettem volna kednek megírni, hogy mi aszomorú állapotunkhoz való szín köntöst felvettükmert mindnyájan feketében vagyunk — a fejdelemasszonytgyászoljuk. A micsoda állapotban vagyunk, abizonyos, hogy hozzánk illik a gyász, ha szinte senkihaláláért nem viselnk is.XLV.Bújuk alli, 12. Aug. 1722.Ne csudálja ked, ha az elmúlt holnapban nem írtam ;mert olyan szomorú állapotban vagyunk, hogy azt semtudom, ha tudok-é írni. Az elmúlt holnapban, a ki confectumokotcsinált, és a ki kávét szokott fzni a fejdelemnek,reggel megfzvén a kávét, ebéd után megbetegedett,és harmad nap múlva a pestisben megholt —hozzám pedig harmincz lépésnyire volt szállva. Ezenkívül a konyhamesterünknek két fia csakhamar utánnaménének. Ítélje elked ezekbl, hogy micsoda szomorúnapokat töltünk itten. A félelem sokkal nehezebb talámmég annál a nyavalyánál is ; mivel az ember nem tudhatjaa szempillantását, a melyben abba eshetik — estveegészségesen fekszik le, reggel betegen találja magát.Istennek hála egészségem jó vagyon, de, minthogy csak

Törökországi levelei 105a pestisrl vagyon itt a beszéd, a már úgy felzavartaaz elménket, hogy én mindenkor csak azt képzelemmagamban, hogy beteg vagyok, és az ilyen képzelésfélelmet okozván az elmében, szüntelen való unodalombanés nyughatatlanságban vagyon az ember. Hányszorfeküdtem már úgy le, hogy nem gondoltam viradtátérni, nem azért, hogy valósággal érzettem volna valamelyváltozást az egészségben, hanem azért, hogy azelmének nyughatatlansága okozta bennem az olyangondolatokot.Azt ne gondolja ked, hogy csak én vagyok így ; mivelmindnyájan ilyen állapotban vagyunk, és ilyen állapotbanlévén, elitélheti ked, micsoda vígassággal töltjükaz idt. Nem is lehet fél órát a sátoromban tölteni,hanem a mezn való sok járással töltöm az idt, hogymégis valamivel múlassam magamot. A nevetés pedigolyan ritka nálunk, hogy ha még így leszünk sokáig, atermészet azt is elfelejteti velünk, és csudálni fogjuk,ha másokot látunk nevetni. Hát ha még olyan városbamennénk, a hol mindenkor nevettek, aminthogy azt olvastamegy régi városról, hogy a lakosoknak mindenkornevetni kelletett, semmit sem mondhattak nevetés nélkül— ha a tanácsban valamely országos dologról végeztekis a tanács urak, de kiki nevetéssel mondotta kia voksát, egy szóval soha sem beszéllhettek olyan nagydologról, hogy nevetés nélkül beszéllhettek volna — azapjok, anyjok, feleségek és gyermekek halálát egymásnaknevetéssel adták tudtára. A való, hogy nem szeretnémaz olyan városban való lakást, de legalább innétegy olyan városba kellene mennünk, hacsak egy holnapigis — de azt gondolom, hogy talám még ott semnevettethetnének meg minket ; mert a mosolygás isnehéz nekünk.És a micsoda processiót láttunk itt a minapiban, bizonynem lehetett látni könnyhullatás nélkül. Aztotpedig ezen szomorú halál okozta : Eszterházy úr idejárván misére minden innepekben, s legutolszor Urszíne változása napján itt misét hallgatván, és ebédet

loóMikes \elemenévén, estve felé lóra ült, és visszament, a hol a feleségiveivolt szállva egy réten. Itt ebéd után nagy ffájástérzett, de mi nem is gondoltuk, hogy még a veszedelmeslegyen, a pedig már a pestisnek jele volt, és harmadnap múlva csak halljuk, hogy pestisben megholt. Azta hírt a felesége hozta meg nekünk, a ki is mihent halvalátta az urát, nem tudván mitév legyen abban az elbódultállapotjában, kapja magát egy szolgával és egykis leánynyal, oda hagyja az ura testit, és mindenüttgyalog két mélyföldnyire j hoznánk. Amidn megláttukezt a keserves processiót, nem lehetett nem könynyezniszomorú voltán annak a szegény asszonynak.A fejdelem visszáküldötte az asszonyt, és tett rendeléstaz úr temetése fell. Mindezek után hogy lehetnelegkissebb jó kedvünk is ? De, nem hogy jó kedvünk,de tartozunk holtig megemlékezni errl a szomorúállapotunkban való létünkrl, aminthogy soha el semfelejtem, és mindenkoron eszembe fog jutni, hogy micsodanapokat töltöttünk itt el.De minekeltte elvégezzem levelemet, lehetetlen,hogy meg ne írjam kednek az égést, a mely bennünketmegijesztett volt, ha szinte sátorok alatt lakunk is ; mertaminap a cselédek egy vászonból való palotát gyújtottakitt meg, nem tudom mi formában, a gyertyát melléjetették volt, egy szempillantás alatt egészen meggyúlt.Zsibrik lakott benne, és alig szaladhatott kialólla, a portékáját is kikaphatták — de nem lehetettszebb égést látni, mint a volt ; mert a sátor sokféleszín materiákkal lévén felczifrázva, a láng is mindannyiféleszínt mutatott. Az égés nem tartott fél fertályóráig, de olyan kevés id alatt elég drága palotaégett el, mert egy olyan sátor legalább két ezer tallérbakerül. Édes néném, adjuk a kházra a pénzünket,és ne a vászon palotára. Kívánom, hogy az Isten tartsameg kedet.

Törökországi levetet. 107XLVI.Rodostó, II. Octob. 172Í.A pestis. Istennek hálá, teljességgel megsznvén avároson, tegnap reggel mi is elhagyók a táborozást, éside visszajöttünk. Nem is adhatunk elegend hálákétaz Úrnak, hogy ilyen nagy pestisben megtartott bennünket,fképpen annyi sok cseléd között, mint ittvagyon, a kik magokot nem tudják úgy oltalmazni, mintaz okosabbak. Elhitetheti ked magával, hogy örömmeljöttünk vissza, és olyan örömmel, mint mikor azember valamely veszedelembl megszabadul. Csak mitudhatjuk aztot, hogy micsoda unadalmas napokot töltöttünkott el ; mert azt le nem lehet írni, és mennélnagyobb szenvedésben volt a mi elménk, annál nagyobbhálaadással tartozunk az Úrnak, a ki mi reánk oly nagygondot viselt, és megszabadított az elmei ínségbl,a mely se nem könnyebb, se nem kissebb, de talám elmondhatni,hogy súlyosabb a testi ínségnél ; mivelakármely bségben és jó állapotban legyen a test, de,ha az elme nem vidám és nem csendes, a test is ahozalkalmaztatja magát. Ettl vagyon, hogy sokakot látunkolyanokot, a kiknek külsképpen jól vagyon állapotjok,de mégis kedvetlenek ; mert az elméjeknek vagyonvalami bajok : ellenben pedig látunk olyanokot, a kik,ha szkölködnek is, ha jó renden nincsen is dolgok, deaz elméjek helyben lévén, mindenkor vídámok és jókedvek. Sokkal nagyobb tehát az elme nyughatatlanságaa testi fáradságnál, és egy óráig való bú és tördéssokkal nehezebb az egy napi kapálásnál.Mindezeket csak azzal fejezem bé, hogy mindenkorcsak az Isten segítségét kell kérnünk. Akár az elménklegyen nyughatatlanságban, akár a testünk ínségben,de hozzája folyamodjunk — egyedül adhat könynyebbségetés csendességet. Itt a pestis igen megdézmáltaa városiakot, nem emlékeznek reá, hogy ebbena városban ilyen nagy pestis lett volna, mint az idén :

io8JHikes Ideiemende. Istennek hála, megsznt, és mi itt vagyunk. Bárgyakrabban vehetnem a ked levelét 1 Isten tartson meg,édes néném. Mi még nem nevetünk.XLVll.Rodostó, 15. Apr. 1723.Édes néném, micsoda feledékeny nyavalyában voltameddig, hogy elfelejtettem kednek megírni a szegényHorvát Ferencz halálát. Vagyon már két holnapja,hogy elhagyott bennünket örökösön. Ezt a hht régentudja ked, de azt is tudja ked, hogy egy emberségesembert vesztettünk el, a ki még hatvankilencz esztendskorában is igen frissen bírta magát, és mindenkor jókedv volt — nem is volt vígabb közöttünk nálánál.— Micsoda szép dolog a jó természeti Nem kellcsudálni, ha elfelejtette volna is a maga hazáját; mert,a ki 43 esztendt tölt idegen országban, azt is elfelejti,hogy hová való.De attól tartok, hogy ismét itt temetés ne legyen,és a szemét bé ne hunyja egy úri asszony, a ki ifjú lettvolna Ábrahám idejében : de mostanában hatvankilenczesztend semmi ékességet nem ád, és egy olyan korbanlév asszonynak nem szükséges befedni az orczájátazért, hogy valamely gondolatokot ne okozzon. Mindezekblészre veheti ked, hogy Bercsényiné asszonyrólszól az írás, a ki is szemlátomást fogy, és mintegy olvad.Azt tudja ked, hogy ilyen ids korában is mindenkorpiros ábrázatja volt, de mostanában egészen elhaloványodott,és maga is veszi észre, hogy nem sokáralekaszálják a szénát. Eddig legkedvesebb beszélgetéseis a vissza való menetelrl volt, de már látja, hogy hamarébbmeglátja Mennyországot mint Magyarországot.Bizony jobb is az els a másikánál : de mit ártanaMagyarországból Mennyországba menni ? Elég a,hogy, a micsoda állapotban vagyon ez az úri asszony,azt gondolom, hogy az örökös hazájába megyén most

Törökországi levelei. i09minden órán. Kit adjunk azután Bercsényi úrnak?Gondolkozzék ked addig fellié, és írjon ked valamihíreket; mert itt semmit nem hallunk.XLVIU.Rodostó, a6. Apr. 1713.Édes néném, akármennyit éljen az ember, akár micsodakedvére töltse napjait, de mindazoknak a halál avége. Szegény Bercscnyiné asszonyom is azon végezéel életét, a ki is már egynehány napoktól fogvást betegeskedvén,és nem annyira szenvedvén fájdalmakot,mint a természetnek magában való elfogyását, aki ismint a gyertya, úgy aludt el tegnap három óra felé délután. Már észre vettük, hogy csakhamar elaluszik,holmi kérdéseket tettek tlle a rendelése iránt ; azurunk az ágya mellett volt, és mindenre megfelelt, ésst még valamit akart volna mondani a fejdelemnek,már el is kezdette volt, de egykét szó után csak csendesenkimúlék e világból — alig vettük észre halálát.Sokat kívánkozott szegény a mulandó hazájába, de azIsten az örökös hazájába vitte. Úgy tetszik, édes néném,hogy hatvankilencz esztend múlva csak gondolkozhatottarról a szent hazáról.Azt elmondhatni arról az úri asszonyról, hogy igenjó erkölcs ájtatos asszony volt, azt is elmondhatni,hogy mindenkor nagy méltóságban élt, és a szükségnekcsak a hírét hallotta. Nem is lehetett másképpen, leginkábbamikor Draskovicsné, és Erddiné volt, aharmadik urával is mindenkor bvségben volt mégmind ebben a bújdosásban is. Ma tettük koporsóbaszegényt, és gondolom, hogy a jezsuitákhoz viszik béinnét Konstanczinápolyba — tudom, hogy ott lesz keda temetésin.Tudom, hogy már azt várja ked, hogy megírjam,micsoda állapotban volt az úr az ilyen szomorú órákban? Amidn az asszony betegeskedett, igen igen tudta

I lo Jlfikft faelemenkedvit keresni, és amidn halálán volt, akkor úgy történt,hogy aludt — nem akarták felkölteni, hogy jelenne legyen. Amidn felébredt, és megtudta, hogy aszegény asszony nincsen már a világon, akkor, a való,hogy egy keveset könyezett. Mi azt gondoltuk, hogymajd nagy zokogásokot fog tenni, de sokkal csendesebbenvolt, mintsem gondoltuk volna, és a keserségmellett a ládákról gondolkodott. Ilyen a világ I Valljonnem házasodik-é még meg ? Itt nincsen más leány, hanemZsuzsi, és két özvegy asszony. Zsuzsihoz pedigmég más is tartaná közit, de, a ki gazdagabb, a hatalmasabb.Most ez elég ; mert a szomorú dologról nemkellhosszú levelet írni.XLIX.Rodostó, 21. Aug. 1713.Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem,hogy már egynehány levelire nem feleltem kednek. Azutolsó levelibl látom kednek, hogy ked jó prófétáné.De úgy tetszik, hogy nem kellene csúfolni a keserségbenlévket mondván : hogy más kézre kerül a madár.Ha énnekem is annyi volna a ládámban, mint másnak,talám a madár is megmaradott volna, de rend szerénta szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg.Elég a, hogy a ked jövendlése bé fog telni, és hahatvanhoz közelítünk is, de a bárányhúst csak szeretjük.Már a csaknem bizonyos mások eltt, de énnáloma bizonyos ; mivel a titkot meg kelleték tudnom, hogyZsuzsi most minden órán Bercsényiné leszen. Egyrészint bizony nem bánom; mert jó erkölcsiért megérdemli,és lehetetlen lett volna ebben az országbanjobbat választani nálánál : de iíélje el ked, micsodásoka leányok ? Aztot tudom, hogy a szívnek semmi részenem lesz ebben a házasságban, aztot maga is tudja,hogy a testnek sem lészen, de hogy a grófné tituluszengjen a fülünkben, alig várjuk, hogy elmondhassuk asegélj ét.

Törökországi levelei i i iAzt kedre hagyom, hogy ked mondja ki a sentcntját,hogyha mind ilyenek-é a leányok? Elég a, hogy ajövendbeli vlegényt, vagy is inkább vembert mosta köszvény nem háborgatja, és Zsuzsiért gyakrabbanmegmosdik ; mert azt tudja ked, hogy a szegény aszszonyéltében egy hónapban sem mosdottunk meg egyszer,de most egy keveset csinosabban tartjuk magunkot.Micsoda szép dolog a szeretet I mint megifjítja azembert 1 hát ha még vagy húsz esztendt lerázhatnánkmagunkról ?Látta-é ked az olyan öreg embernek a kalendáriumját,a kinek ifjú felesége vagyon, hogy miképpen tarthassameg az egészségit, és hogy micsoda idkben ésnapokban nem kell együtt hálni a feleségivei, és mikornem kell különösön. Eleget nevettünk Zsuzsival ; mertén egy kalendáriumot csináltam neki. Azt mondja,hogy nem szereti az olyan kalendáriumot.Lehetetlen, hogy le ne írjam kednek az öreg emberekkalendáriumját. A nem más jeleket mutat, hanemcsak arra oktatja, hogy miképpen vigyázzanak életekreés egészségekre. Valamint más kalendáriumban fel vannaktéve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt felvannak jegyezve az olyanok, a melyekben nem lehet afeleségekkel hálniok, és a melyekben különösön. Példánakokáért : A nagy böjtben, és az innepek elttvaló böjti napokon különösön. Pénteken, szombatonkülönösön. A négy kántori napokon különösön. A háromsátoros innepeket mindeniket oktávával meg kelltartani, azért különösön. Az apostolok innepeken különösön.Az evangyelisták napjain különösön. A magákpátronusok napjain nyolczad napig különösön. Ezenkívül télben, amidn havaz, különösön : hanem mikortiszta az id, akkor meg lehet együtt. Tavasz felé, hanáthások, vagy hurutolnak, különösön a májusnak végiig.Nyárban az izzadtsággal is elég nedves humor megyénki belllök, azért különösön, szszel meg lehet együttmindaddig, még a ködös idk nem kezddnek, mivela ködös idkben különösön. Az ess idkben különö-

1 1 2 JHikes Ideiemensön. Amidn sok mennydörgések járnak, különösön.Ha a gyomor valamit jól meg nem emésztett, nyolcznapig különösön. Ezen kívül, mikor a napban fogyatkozásvagyon, nyolczad napig különösön. Amikor aholdban vagyon fogyatkozás, akkor tizenkét napig különösön.Ihon, édes néném, az öreg emberek kalendáriumja.Nem tudom, mint találja ked : de Zsuzsi aztmondja, hogy el kell égetni ; mert gyakorta mondja,hogy : különösön, bn pedig ködös mint ess idbenszeretvén kedet maradok ked szolgácskája. Az egészségreYÍgyázunk-é?L.Rodostó, 15. Octob. 1713.Hol vannak a muzsikások ? Fújják el a tehénhús nótát,és vonják el a menyasszony tánczát. Mindezekblelitélheti ked, hogy ma itt házasság lesz. De azt is jómegtudni kednek, hogy lakadalom nem lesz, és hogycsak száraz kortyot nyelnek a mái lakadalomban, —talám a menyasszonynak sem leszen jobban dolga. Eléga, hogy ma esküdt meg Bercsényi úr Zsuzsival, kétvagy három bizonyság eltt, de azt is titkon. Elitélhetiked, micsoda örömben vagyon Zsuzsi. A ki is bizonynyalmegérdemli a grófné titulust, és az Istennekiránta való rendelésit lehet csudálni, a ki is micsodaúton veszi gondviselése alá az idegen országban lévárvakotÉdes néném, azt is éhez teszem, hogy mi jól vannakaz olyanok, a kiknek elég vagyon a ládájokbanmert Bercsényi úr nem annyira a szükségért házasodottmeg, mint azért, hogy vagyon módja benne. Mertüsmerek én olyat, ked is üsmeri, hogy nagyobb szükségevolna a házasságra, mint Bercsényi úrnak, denon habét pecuniamJ^ És nem csak a búcsút járjákpénzzel, hanem a menyasszony tánczát is.Nem jó törvény vo)t-é a Lykurgus törvénye Laczedemoniában,a hol próbaesztendt el lehetett tölteni a

TörökovszágiTörökonzági levetet. i i3Icánynyal? véle laktak esztendeig, kettig ;ha egymássalmeg nem alkhattak, a házasság sem lett meg, kikiismét más társat keresett magának. De ne keressük ezta törvényt a régieknél ; itt is ezt feltaláljuk, mert a férfiegy asszonynyal vagy leánynyal a török bíró eleibenmeg^'en, és ott megmondja a bírónak, hogy ezt a személytelveszem esztendre, vagy kettre ; mikor az ideltellik, ennyi pénzt tartozom adni neki. A bíró egyczédulát ád nékik, és azután szabadon együtt lakhatnak.De a birót meg kell ajándékozni ; mert anélkülvégbe nem megyén a dolog. Szeretném tudni, hogymit mondanának erre ami erdélyi asszonyaink? Fogadom,hogy sok mondaná: Piacet. De talám még a férfiaksem vesztenének rajta, ha az ilyen törvény szokásbanvolna. Tudom, hogy a ma lett Bercsényiné fogkcdnek írni, és titkosabb dologról is írhat, mint én.Hanem azt kérdem kedtl, micsoda külömbség vagyona penitencziatartásnak szentsége között, és a házasságnakszentsége között ? Erre feleletét elvárom kednek,és azonban fris jó egészséget kívánva kednek maradok.Ll.Rodostó, 19. Deccmbri5, 1723.Édes néném, már egynehány levelemre nem vettemkednek válaszát. Kednek is hasonló panasza lehetreám, de annak azt az okát adom, hogy már egy holnaptólfogvást a mi urunk mindenkor rosszul volt, ésa lábaira nem állhatott a köszvény miatt. Erre aztmondhatja ked, hogy az én ujjaim nem voltak köszvényesek,és írhattam volna ; én meg azt felelemerre, hogy mind a szívem, mind az elmém köszvénybenfeküdtek. Még az új házas asszonyt sem láttam,amióta házas, hanem ma. Ma sem láttam volna meg,ha kénytelen nem lettem volna a fejdelemmel odamenni; mindazonáltal azt meg kell vallanom, hogy aza kételenség tetszett a köszvényes szívnek, és mikorMikes Kdíme-'i :levelei. 8

j 1 4 Mikes J^eiemenOtt voltam, egy kis haragos pirongatás azért, hogyannyi ideig látni nem mentem, orvosság gyanánt esett.De, édes néném, az olyan orvosság még nagyobb fájdalmatokoz ; micsoda orvosság jobb tehát? A talámjobb volna, ha lehetne, hogy az orvosságot is kerüljeel az ember; de ez a mesterség. Mindazonáltal, ha jóvolnék, azt kellene mondani, hogy mindeneket véghezvihetek abban, a ki ert adhat.Itt mi már úgy vagyunk, mintha mindenkor itt laktunkvolna, és mintha mindenkor itt kellene laknunk.Alár nem csudálom, mikor hallom másoktól, hogy ahazáját elfelejtheti az ember; mert talám magam is elfelejteném,hacsak a minapiban az édes anyám levelitnem vettem volna, a ki is írja, hogy grátiát szerez, habé akarok menni, és hogy az uram halandó lévén,holta után mire juthatok idegen országban. E mindbételjesedhetik, és mindenképpen csak bizonytalanvoltát látom a sorsomnak; de mind itt, mind másuttsak az Isten akaratjára kell magunkot hagyni. És neúgy gondolkodjunk, mint az olyan istentelenek, a kikazt tartják, hogy az Isten a világot teremtvén, magáraa világra hagyta, hogy menjen, amint mehet, és hogyaz aprólékos dolgokra nem vigyáz, valamint az órásmegcsinálván az órát, aztot feltekeri, és azután aztjárni hagyja, amint neki tetszik. Eztet nem úgy kellhinni egy kereszténynek, a kit is arra tanít az evangyelium,hogy az Istennek olyan gondja vagyon egy szegényre,valamint egy királyra, és hogy minden dolgunknakaz akaratja szerént kell folyni. Ha azt másképpenhinnk, azt is kellene tartanunk, hogy nincsenmás világ, és hogy csak a nagy urakért, gazdagokértteremtetett ez a világ ; az alacsony rendek és a szegényekcsak azokért vannak e világon, valamint a vízbenaz apró halak a nagyokért, és valamint az oktalanállatok a terhvonásért. Ne adja Isten, hogy ilyen hiszembenlegyünk, és hogy ebben csak a névvel valókeresztényeket kövessük ; mert én azt hiszem, hogy azIstennek olyan gondja vagyon reám, valamint egy ki-

Törökországi tevelei. i i5rályra, és az én életemre, sorsomra úgy vigyáz, valaminta leggazdagabbéra. Való, hogy világi módon azokjobban vannak, de, minthogy keresztények vagyunk,csak azt kell mondanunk : legyen Isten akaratja rajtunk.Észre sem veszem, hogy új házas asszonyon kezdemel a levelemet, és prédikáczión végzem. De, édesnéném, egy kis jó gondolat nem árt. És látja ked, hogyaz Isten akaratjára hagyom, hogy nekem még abbanmódom nem volt, a miben volt már háromszor Bercsényiúrnak. Csak azt mondom, valamint az Aesopusrókája, a ki el nem érhetvén a szllt, azt mondotta:nem ért még meg; én is, hogy még el nem jöttaz id ; de arra eljött, hogy ked írjon, és az egészségirevigyázzon. Majd elfelejtettem volna kedtl egymesét kérdeni. Mondja meg ked, micsoda külömbségvagyon egy penitencziatartás szentsége és a házasságszentsége között? Ezt a mesét talám másszor is megírtamkednek, de nem jut eszembe; de minthogy újházasokról kezdettem el a levelet, azért írom még egyszer.Még egynehány vers is jutott eszembe, az is azúj házasokról. De a bizonyos, hogy Zsuzsira nemszabhatni ; mindazonáltal csak leírom, nem lévén mitírniegyebet.A való, jó Kata, hogy leánykorodbanHa részessé tetté] volna jóságodban,Könnyen estem volna a barátságodban,Az igaz, nem volnék mostan rabságodban.«0h én édes uram I azt én régen tudtam,A kása hogy meg ne égessen, megfúttam ;Mert egyszer úgy mástól nagyon megcsalódtam :Veled úgy ne járjak, attól én tartottam.))Jó étszakát, édes néném, többet nem írok. Talámebben az esztendben sem veszi ked több levelemet.

7'í:kfi T^eU:i enLll.Rodostó, i8. Februárii, 1724.Édes néném, már egynehány levelemre nem vehetemkednek válaszát. Tudom, hogy ked is ritkán éskésn veheti leveleimet, mert most ritkán járnak a hajóka nagy szelek miatt. Az utolsó levelét ennekelítehúsz esztendvel írta ked — de. hogy ne fillentsck,ennekelíte hüsz nappal. Nem tudom, hol sétált annyita tengeren, mégis azt írja ked, hogy már ideje volna,ked látni elmennem.Azt én szívcsen kívánnám, de ha én is húsz napigmaradnék a tengeren, talám halva vinnének kedhez, éskáposztát fzetne ked velem. Több napokot is töltöttemén a tengeren, de jó hajókon, az ittvalókon pedigéppen nyomorúság. Azért tegye le ked egy kevés ideigA kinek nem tetszik, magyarázza másképpen.azt a kívánságát, szeressen ked, ha nem lát is, és elégedjékmeg ked a leveleimmel.Azt írja ked, hogy nem emlékezik reá, hogy mégmásszor is megírtam volna kednek a mesét, és hogyírjam meg a magyarázatját. Eleget nevettem azon,amiképpen magyarázta ked ; mert ked csak azt tartja,hogy jobb a házasság a penitcncziatartásnál. A való,hogy most gyönyörségesebb, de nem minden férjfiúés asszony mondaná azt. De amíg aztot valaki jobbanmegmagyarázza, én addig azt a külömbséget találom apenitenczia és a házasság szentségei között, hogy azels szentséget szánással bánással kell elkezdeni, deannak a vége örömre válik ; a második szentséget pedigörömmel kezdik, de bánással és szomorúsággal végezik.Édes néném, ha nem ismerem is, de megszerettemazt a leányt, a kirl írja ked, hogy micsoda veszedelemretette életét az anyjáért ; mert a jó szívet méltószeretni. De a pogányok között is látunk olyan jószív leányokot, a többi között z régi rómaia kidejébena tanács Rómában egy asszonyt halálra ítélvén,

Törökországi íiveíei. i17nem akarta másképpen megöletni, hanem, hogy éheihaljon meg, a/ért a tömleczbe vetették, és semmi ételt,se italt nem adtának nékie, senki véle nem is beszéllhetett,hanem csak éppen a leányát bocsátották hozzája,aztot is mindenkor jól megvizsgálták, hogy ha nemviszen-é enni az anyjának. A tömlecztartó látván, hogykét hét múlva is az asszony csak jó egészséges a töm-Icczben, a tanács eleiben megyén, és ott megjelenti,hogy annyi ideig az asszony étel nélkül is jó egészségbenél. A tanács arról beszéllgctvén, parancsolja atömlecztartónak, hogy nagyobb vigyázassál légyen, éshogy az asszony leányát isjobban megvizsgálja. A tömlecztartóezeket végbe viszi, de az asszony ötven napmúlva sem akar meghalni éhei. A tömlecztartó azoncsudálkozván, gondolkodik magában, hogy miképpenlehet az ? azt végezi el magában, hogy egyszer meglesia rab asszony leányát, hogy mit csinál, mikor azanyjával vagyon. Olyan helyet keres azért magának,ahonnét titkon mindent megláthat, hogy mit csinálnaka tömleczben. Másnap a rab asszony leánya a szokottórában az anyjához menvén, a tömlecztartó is a rejtekhelyre megyén, és akkor látja meg, hogy mivel éltannyi ideig a rab asszony ; mert mindennap a leányatejivei élt. A tömlecztartó elbeszéllvén a tanácsban,hogy miképpen szopta a rab asszony a leányát, éshogy mindennap úgy szoptatta az anyját, a tanács aztcsudálván, és nagy dicséretet adván a leánynak, azanyját kibocsáttatja, és jótéteményiért a város jószágábólmegajándékozza. A jó szív asszonyt két ezeresztend múlva is méltó szeretni. De ilyen példát aférfiak között többet találunk. Megbocsásson ked, hogyezt találám mondani. Azért most nem is írok többet,hanem jó egészséget kívánván, maradok ked szolgája.

1 I 8 Mikes IdeiemenLIU.Rodostó, 28. Junii, 1724.Annak igen örülök, hogy oly hosszas betegség utánaz ágyat el kezdi ked hagyni, és az egészség meg akarkeddel békélleni. Édes néném, ha békéJlik keddel, megnem kell többé haragítani, hanem kedvit kell keresniés gyakran meg kell ölelgetni, hogy legalább még vagyharmincz esztendeig a ked szolgalatjában megmaradjon.Éppen nem volt szükség bocsánatot kérni azért,hogy annyi ideig nem írhatott ked. Mikor valami nemaz akaraton múlik el, hanem valamely más alkalmatlanakadályon, akkor könny és tartozunk is megbocsátani.Talám nem volna szükséges megírni, hogy micsodaörömmel olvastam a ked régtl várt levelét. Köszönömis most az egyszer, hogy két vagy három levelemreválaszt nem adott; mert az alkalmatlanságára lett volna.De annak pedig öriök, hogy oly igen fogja kedpártját az asszonyoknak ; mert abból észreveszem, hogymár jobb erben vagyunk. Nem mondottam én azt,hogy ne legyen jószív asszony ; de ritka, és a férfiakközött több jószív találkozik. Egy neápolisi király akirályné házába menvén, a királyné zsinórt csinált.A király kérdette, hogy minek csinálja a zsinórt?Arra csinálom ezt a zsinórt, feleié a királyné, hogytégedet megfojtsam véle. Ezt a király tréfának vélte,de másnap a tréfa valóságra fordult ; mert ugyan megis fojtották. Édes néném, az ilyent ne tegyük a jószívasszonyok köziben, talám inkább tegyük a vad állatoktársaságában.Nem csak a közönséges renden lévk között találunkjószíveket, de még a fejdelmek között is, a melyritka. — Dom Antonio, egy portugalliai király, látvánFerdinandussal és Izabellával való hosszas és szerencsétlenvaló hadakozását, kincsinek és hadának fogyatékját,eltökéllé magában Francziaországba való menetelét,hogy ott a királytól segítséget nyerhessen. XJ. Lajos

Trökországi leveíei.í r^király udvarába érkezvén, királyi módon fogadák, ésLajos szép Ígéretekkel biztatván fogadá, hogy niegsegítené.De alkalmas id múlva látván, hogy csak abiztatással tartanák, újontában szorgalmaztatni kezdékérését. Lajos nem akarván se megszomorítani, sevalósággal megvigasztalni, azt feleié mindazokra, hogya burgundjai herczeggel való hadakozás volt az oka,hogy annyira halasztotta a segítség- adást. Dom Antoniocsak az Ígérettel maradván, ismét kezdi sürgetni adolgát. Lajos akkoron világoson kiadván a választ,megvajlá, hogy tlle nem kell semmit várni, és hogya mely segítséget ígért, azt meg nem adhatja. Ez aszomorú válasz kétségbeejtvén a portugalliai királyt, ésnagy szégyennek tartván ilyen válaszszal országábavisszatérni, készebb lett volna inkább akármely veszedelemreadni magát. De minekeltte kimenjen Francziaországból,két levelet ír: egyet a fiának, a ki azországára viselt addig gondot, és meg mást a francziakirálynak, a mely levelet egy úrnak adja kezébe, hogya királynak adja meg, amidn az udvartól távúi leszen.És azután csak titkon Róma felé veszi útját. A portugalliaikirály fia a levelet vévén, a nagy urakot összegyjté,és a levelet elolvastatá elttök, a melyben panaszolkodikDom Antonio a dolgainak rosszul valófolyásán, mondván, hogy minden segítségtl megfosztatvánmásnak nem tulajdonítja, hanem bneinek,a melyekért az Isten reá bocsátotta haragját, és havisszamenne, az Isten a népére is tcTJesztené büntetését; hogy pediglen oka ne legyen nyomorúságoknak,az országát elhagyja, Rómába megyén, és onnét Jeruzsálemben,a hol a klastromban akarja életét eltölteni,és népére az Isten irgalmasságát kérni. Hanem arrakénszeríti az egész országot, hogy a fiát királyoknaküsmerjék, és nékie megesküdjenek. Ez a levél az ifjúfejdelmet, és az egész tanácsot mcgkeseríté, de engedelmeskedniakarván a királynak, az ifjú fejdelmetazonnal királyoknak koronázák. — Az alatt Lajos királyis megolvasván levelét, azon a szíve megesék, és

I ao Mikes J^etemenmindjárt Dom Antonio után külde, hogy térítenékvissza útjáról,és megparancsolá, hogy segítséggel vinnékvissza az országálDa és királyi székébe. Dom Antonioszomorúsággal vévé ezt a hírt, tartván attól, hogykönny volt letenni a királyi pálczát, de már sokkalnehezebb lészen aztot felvenni ; mindazonáltal Portugalliafelé veszi útját a Lajos kérésére, de nagy szívfájdalommal,elre általlátván, hogy talám a fia ellenlészen szükséges hadakozni, a kinek is oda engedte voltkoronáját, és a ki talám vissza nem fogja engedni könynyen.Ilyen gondolatokban lévén az úton, és Portugalliánakels városába érkezvén, micsoda álmélkodássallátá, hogy az új király egész udvarával ott vártavolna tet, és a ki azonnal lábaihoz borúiván, néki visszaajánlotta a koronát, csak an-a kérvén, hogy atyai szeretetétltet meg ne foszsza. Ezt az ifjú királyt csakannakeltte két héttel koronázták vala meg, a ki is, mihentmeghallotta az atyjának vissza való térésit, azonnaleleiben mene. Dom Antouio csudáikozván a fiacselekedetén, hogy egy olyan ifjú fejdelem oly könnyenadná vissza a koronát hozzája való szeretetébl, gondola,hogy nem lehetne nagyobb hálaadással fiához,mint ha egészen néki hadná azt a királyi széket, a melyhezoly érdemesnek lette magát. Azonnal az atya és afiú között kegyes vetekedés támada, a mely a jelenvalókatkönnyhullatásra ingerié ; mivel a fijú arra kénszerítivala az atyját, hogy ülne a királyi székiben : azatya pedig arra kére a fiát, hogy abból le ne szállana,és mindenik helyes és bölcs okokkal igyekezik valaegyik a másikat meggyzni, a mely viaskodás, mind ameggyznek, mind a meggyzetettnek dicsségekrefordúla. Végtire az atya a fia sok kérésére és könnyhullatásárameggyzetvén, a királyi székébe visszáülc,és nagy pompával mene bé Lisbónában, a nép nagyörömmel áldván mind az atyát, mind a fiat.Édes néném, ez a história ha nem tetszik, írjon kedszebbet — énnekem tetszik, azért írtam meg. Az istetszik nekem, hogy nem lakom sátor alatt, mert már

Törökországi levelei. i i jkét naptól fogvást az urunk sátorok aJatt lakik, engemetitt hagytanak a ház gondviselésire. Erre, tudom,elmondja ked a verset: ((Bátyám itthon maradjon;mert nem udvaros. » Ámbár úgy legyen, mert jobbantöltöm itt az idt. Még jobban töltenem, ha hosszabbleveleket írna ked ; mert még a nyúl farkánál is rövidebbek.Szeret-e ked? Visel-e ked gondot ez egészségre?Én többet nem írhatok, úgy alhatnám.LIV.Rodostó, 19. Julii, 17J4.Édes néném, ha lakat volna is a számon, mégis nevetnemkellene a ked levelén, amikor azt mondja ked,hogy ha ked lett volna a felesége a poríugalliai királyfiának, nem engedte volna meg ked, hogy letegye akoronát. Megbocsásson a királyné, azt nem mondhatniegyügységnek, hanem nagy jó erkölcsnek, a mely példamentl ritkább, annál dicséretesebb.A mostani spanyol király nem tette volt-é a koronáta fia fejébe, lemondván a királyságról ? Azért kidicséri, ki nem ; de azért kevesen dicsérik, hogy a fiacsakhamar meghalván, ismét felvette a királyságot.Aztot olvassuk egy római császárról, hogy különöséletet akarván élni, a császárságot a fiának engedte;de ott nyugodalomban nem maradhatván, a fiához megyén,hogy elvegye tle a császárságot. Arra a végreösszegyjtvén a nagy urakot és a hadat, elttök felmegyena fia mellé a thrónusban, gondolván, hogymindenek örülni fognak annak. És ott hosszú beszéddelkiteszi szándékát, és a fiának a császársághoz valóérdemetlen voltát, s elvégezvén beszédit, a fiát letaszítjaa thrónusról, a kit is mindenek szeretvén, mindnyájanfelzendlének mellette, fképpen a hadi rend, annyira,hogy öléssel fenyegetek a vén császárt. A ki is látván,hogy nem úgy ment a dolog végbe, amint gondolta, ésaz élete is veszedelemben forogns, nagy okosan tréfára

fitMiket 7(eíemenfordítá adolgot, és mindenek hallatára felkiáltá: ctCsakazt akarám megtudni, hogy szeretitek-e a fiamot, ésminthogy szeretitek, ide hagyom nektek. » Nsgy szégyennelleszállván a thrónusról, visszátére a barlangjában.A portugalliai király sokkal dicséretesebben cselekedékennél a császárnál : a való, hogy egy kereszténykirálynak jobb erkölcsnek kell lenni, mintsemegy pogány császárnak.Azt jól mondja ked, hogy soha sem kell hirtelenkedni,mikor az ember valamit akar kezdeni, és annaka végit kell megtekinteni. Jaj! édes néném, ha mi eztkövettük volna, nem volnánk most bujdosók, de vannakolyan dolgok, a melyeknek a mi elménkben a kimenetelekjobbaknak tetszenek, mintsem a kezdetek ; de azokosság azt hozza magával, hogy mindenkor mindentokosan kell kezdeni, annak kimenetelét a bölcseségurára kell hadni. De mi olyan nyomorú férgek vagyunk,hogy semmit jól el nem végezhetünk, hogy hacsakaz égbl segítséget nem veszünk, és a mit ott elrendeltekfelliünk, a bizonyos, hogy aszerént kelliromtatnunk, és az a rendelés mindenkor az Ur dicsségittekinti, és a mi hasznunkra fordul, ha jól élünkvéle, — de éhez is segítség kell. Ezt okozta nekünkaz Ádám almája, a ki is csak könnyen engedelmeskedéka feleséginek; de jaj 1 ki ne szeretné az olyan szépoldalcsontot?ndes néném, azt tudja ked, hogy a mi urunk egydarab idtl fogvást sátorok alatt lakott, a hol mégisaz egészségre való nézve jobb, mintsem a városban,noha a mulatság mind egy; hogy pediglen tegnapvisszaköltözött a városban, fogadjuk fel, hogy ked aztnem tudja. De azt könyv nélkül is tudja ked, hogyszeretem kedet, ha az egészségre vigyázunL

Törökországi levelei.fajLV.Rodostó, i8. AugustJ, 1724.Édes néném, ha tudná ked, micsoda nagy búban vagyok,megesnék a ked szíve rajtam, és elolvadna, valaminta vaj a tznél, és rántottát fzhetnének véle.Gondold el, édes néném, már két naptól fogvást azurunk nincsen itt, kilencz mélyföldnyire ment vadászni,oda lészen vagy két hétig. Engemet itt hagyott, hogygondot visellek a házra és a cselédekre; — «csak bátyámitthon maradjon, mert nem udvaros. » Szánj,édes néném, szánj : ihon vadászni nem mehettem, mindennapZsuzsihoz kell mennem, foglyot nem lhetek.Csak Zsuzsival kell beszéllgetnem, micsoda nagy büntetése nekem! Bárcsak egy holnapig tartana ez a büntetés!De akármeddig tartson, de addig úgy búsulok,hogy majd meghalok örömemben.A minap Zsuzsival beszéllgettünk, hogy mint lett aházassága, és hogy ennek eltte másfél esztendvel nemgondolta volna, hogy grófné legyen bellle, noha jóerkölcsiért megérdemlette. Elég a, hogy a beszéllgetésközben elébeszélltem néki, hogy micsoda csúfos ésszerencsés házassága lett egy asszonynak ; kednek iselébeszéllem, hadd teljék az id.Francziaországban egy városi gazdag bírónak az íródeákja,megszeretvén egy leányt, megkéri, és a lakadalomranapot rendelnek. Ott pedig közönségesen aza szokás vagyon, hogy a lakadalom napján az ebéd ésa táncz estig tart, és estve mennek a templomban azesketésre, és onnét az ágyban. Elég a, hogy az íródeákvígan volt ebéd felett, és ebéd után tánczba viszia mátkáját, a ki is a táncz közben örömiben, vagy miképpen,egy kis szelet talált bocsátani, — az íródeákazt meghallván, elszégyenli magát, és az a kis szél úgymeghidegítj benne a szeretetet, hogy a tánczot elhagyjaés megízeni a mátkájának, hogy ellene mond avéle való házasságnak, éa férjhez mehet, a kihez neki

114 Mikes Ideiementetszik. Elítélheti ked, hogy micsoda szomorúsággalfogadá a leány ezt a követséget, mások pedig neveteka deák együgységet. Elég a, hogy a bíró másnapmegtudván, hogy miben múlt el a házasság, hivatja azíródeákját, és mindenképpen eleiben adja oktalan cselekedetit,hogy olyan csekély dologért, a melyet csaknevetni kelletett volna, a házasságot félben hadta.A bíró látván, hogy nem akarna magában szállni, ésa leányt elvenni, monda néki, hogy mivel a leánynakellene mondottál, én nekem gondom lészen reá ; hanemmenj el a házamtól. Azután a bíró megmondja a leánynak,hogy 6 elveszi, ha hozzája mégyen, — a leányazt nagy szerencséjinek tartván, reá áll. A bíró csakhamara lakadalmot m.egcsinálja, de öreg lévén, csakkeveset lakhaték a feleségivei, és sok pénzit, jószágáta feleséginek hagyá, a ki is azután Parisban ment, ésott úri asszony módra kezde élni. Minthogy szép volt,egy öreg gazdag generális megszereti, de ezt is csakhamarkiszólítják a világból, és ez is mindenét a feleséginekhagyja. No már nagy úri és gazdag asszonylett bellle csakhamar, de még a szerencse fellebbvitte ; mert Casimirus király letévén a lengyelországikirályságot, Parisba ment lakni, és ott meglátván a miszerencsés asszonyunkot, megszereti és elveszi, demindazonáltal úgy, hogy csak titkos felesége legyen.Az asszony nem tördvén azzal, ha királynénak nemhittak is ; mert valóságoson az volt, ha titkon is.Mindezekbl meglátjuk, édes néném, hogy melycsudálatos úton vezettetünk, haszinte az utat nem üsmérjükis, és hogy gyakorta a szerencsétlenség szerencséreszolgál, valamint a mi titkos királynénkkal történt,mert ugyan is ki ne gondolta volna, hogy az akis szél holtig való ártalmára ne legyen? De nem hogyártalmára, de a tette szerencséssé, és anélkül csak alacsonyrendben maradott volna, és az a kis szél vittetet a szerencsének partjára.De nem jovallom mindazonáltala leányoknak, hogy az olyan széltl várják szcrencséjöket; mert az ilyen példa íclám soha meg nem

Törökországi levelei. i25történt. De mit mondjunk az íródeákról ? Azt mondom,hogy csak az olyan szélre volt érdemes. Ugytetszik, mintha az a fráter csak a szélnek csinált lakadalmot: ugyancsak azzal is maradott. A mely deákbólaz olyan szél kifújja a szeretetet, megérdemli, hogy tleányok sok babot és retket egyenek, és úgy megfüstöljék,valamint a sodort — tudom, hogy ked is erreítéli ket.Édes néném! itt most én vagyok az úr, úgy töltömaz idt, amint lehet, hol jól, hol rosszul, hol jóban,hol rosszban, de csak telik, én is ballagok véle együtt.De azt kellene bánnom, hogy nem úgy töltöm, amintkellene, és csak akkor akarok jó lenni, amikor megházasodom.A bizonytalan, és most kellene jó lenni,hogy akkor jobb lehetnék. Csak azt kell tehát mondani,édes néném, maradok a ked rossz szolgálója.LVl.Rodostó, 15. Scpt. 1724..Édes néném, ha semmit nem írt volna is ked azutolsó levelében az egészség fell, de általláthattam,hogy jól foly az erekben a vér; mert a ked leveléneleget nevettem. Ki ne olvasná jó szívvel a ked okosés nyájas leveleit, fképpen, mikor jó kedvünk van?De csak azért haragszom, hogy némelykor rövidek,holott soha hosszú levelet nem írhatna ked nekem, ésolyan örömmel olvasom, hogy némelykor csak azértírok levelet, hogy hamaiébb vehessem a ked válaszát. —Csaknem minden ember ír levelet, de nem minden tudolyat írni, hogy tessék, — Vannak olyanok, a kik leírják,a mit akarnak mondani, de a csak száraz, sótalan ésízetlen ; némelyek pedig a legkissebb dolgot is úgy feltudják ékesíteni, olyan ízt adnak annak, hogy tetszik.Megbocsásson a ked veres orczája, hogy megpirítom,de kevés asszony és férfiú tud olyan szép leveleketírni, mint ked : a melyek úgy tetszenek az elmének.

I a 6 Mikes T^eUmenvalamint a szép és j6 íz étek a szájnak. A káposztátakarám mondani, de nem merem, nehogy azt mondjaked, hogy káposztához hasonlítom a kcd levelit. Demeg ne haragudjunk, ha szinte ahoz hasonlítanám ismit vétenék vele? Csak azért is azt mondom, hogy aszépen írt levél az elmének úgy tetszik, valamint aszámnak a kapros és tejfellel béboríttatott káposzta,a mely távúiról úgy tetszik, mint egy kis ezüstbl valóhegyecske, a melyrl, ha leveszik azt a lágy ezüst fedelet,alatta drágafet lehet találni.Erre tudom azt mondjuk : csak a káposzta neki 1Azt ne csudálja ked ; mert egy nagy könyvet akarokírni a káposztáról. Legelsben is azt teszem fel, hogyazok ?> híres rómaiak, nem tudom mi okból, az orvosdoctorokot a városból kitiltották, és kétszáz esztendeigcsak a káposztával gyóg>'ítottak mindenféle betegeket.De egyéb dicséretet nem mondanék is fellié, a nemelég-é, ha azt mondom, hogy erdélyi czímcr? Hogyhapedig a könyvem elkészül, azt akarom, hogy a többihíres auctorok közé számláltassam ; mert ug^'anis, haaz aranyról, ezüstrl és egyéb metallumokról, drágafüvekrlkönyveket írnak, miért ne írhatnék a káposztáról? holott száz font réznél jobb egy tál káposztaéh gyomornak.Alinthogy már a gyomros materiába elegyedtem,talám követem még egy darabig. Nem lehet mindenkorbeszélleni nsgy dolgokról, — némelykor a cancellariákonsem forognak szükségesebb dolgok, mint a konyhákban; azért ma, amint észre veszem, csak a konyhánmaradok, és onnét írok. Azért is jutott eszemben, hogyrégenten Siciliában volt egy görög város, a melyetSybaris^° városának neveztek. Ott a lakosok olyan torkosokvalának, liOgy nagy ajándékokot adtának az olyanszakácsoknak, a kik újabb újabb étkeket tudtak kigondolni,és olyan nagy kényességben éltének, hogy avárosban nem szenvedték az olyan mesterembereket, akiknek zörgéssel kelletett dolgozni ; de st még kaka--sokot sem tartottak azért, hogy fel ne ébreszszék áJ-

Törkországi íeveíei.\iymokból. Lehet-é, édes néném, ennél kényesebb élet?Ha ezek a lakosok a mi barátinkhoz mentenek volnaebédre, mint laktanak volna? A való, hogy vannakolyan barátok, a kik jól tarthatták volna : de meg vannakolyanok, a hol a fogok meg nem zsírosodott volna.De hiszem tudok olyan históriát, hogy egy asszonymeg-ett egy milliumot, még sem zsírosodott meg afoga.A híres Kleopátra egyszer azon vetekedett Antoniussal,hogy melyik adhat közüllök drágább ebédet?Antonius mondotta, hogy adhat három vagy négyszázezer forintos ebédet ; Kleopátra feleié, hogy amind semmi, és másnap egy millium-ért eltte megeszik.Antonius azt lehetetlennek tartván, Kleopátramásnap ebédre híja Antoniust, az egyik fülben valójátleveszi, és eczetben teszi, a gyöngy ott hamar elolvadván,az ételben teszi, és egyszersmind megeszi, ésmondja : Antonius látod-é, hogy én megettem egymillium-ért?Édes néném, dícsérjük-é azért Kleopátra asszony o-mot ? Csudálom, de nem dicsérem. De ha azt nem cselekedtevolna, nem volna mit írnom kednek. Édes néném,meg ne egye ked így a gyöngyeit ; mert bujdosókvagyunk. Ha az a királyné úgy bujdosott volna, mintked, talám sem cselekedett volna olyan drága bolondságot.A való, bolondság ; de annak a bolondságnaktizennyolcz száz esztendti megmaradott a híre. Csaknemminden bolondság ezen a világon, hát az ilyenmiért volna alább való a többinél ?Nagy Sándor nagyobb bolondságot cselekedettmert a világot akarta bírni, egynehány millium embereketelvesztett, és egy kevés id múlva is csak úgyholt meg, valamint egy koldus. A halál eltt mindenikegyenl volt. Hát a nem volt-é bolondság attól a rómaipolgármestertl, a kinek a városon kívül egynehányudvarháza lévén, és mindenike külön-különféle módonvolt felékesítve, mindenikében külö)\ös udvari cselédje,mindenikében gazdag ebédet és vacsorát készítettek

' i8 M.k«í T^elffíienmindennap, úgy, hogy akármelyikében ment a polgármester,kész udvart és konyhát tflált? Hát Vitelliusrómai császár fell mit mond ked, a ki egy pástétomotcsináltatott ebédjére, a mely csak fáczán nyelvvel volttele, — ötven, vagy hatvanezer tallérában került, — enem volt-é bolondság? Hát Cajus császár, a ki a lovaistállóját úgy felékesítette, valamint a maga házát, ésannak udvari tiszteket rendelt, valamint magának, aranytálban aranyos árpát adtának enni. és némelykor ebédrehítta, valamint eg)' királyt hívott volna ebédre: az ilyennem bolondság-é? Ne féljen ked, nem írok több bolondságot,hanem valóságot, hogy szívesen szeretvénkedet maradok.LVIJ.Rodostó, 19. Nov. 1724.— nem szóllok azMindenkor pirongat ked levelében, hogy meg nemírom kednek, mint töltjük itt az idt? A nagy vigasságbancsak suhajtunk, s olyan jó kedvünk van, hogymajd meghalunk búnkban, — mit kíván ked egyebet ?Ha jó volnék, jobban tölthetném, mert arra elég jópéldát ád a mi urunk ; de rossz vagyok, és attól tartok,hogy az is ne maradjak. De talám az id okosabbátészen, vagy akarom, vagy sem ; a kételen való okosságnakpedig semmi érdeme nincsen. Akkor volnavalami kis érdemünk, amikor ehetnénk a megtiltottgyümölcsbl, de nem eszünk, és nem akkor, amidnarra nem nagy egyepetyénk vagyon. De már most,hacsak eg^^nchány napig is okosabb leszek ; mert tegnapide érkezett a ketek érsekje, itt fog egynehánynapot tölteni, és addig rátartjuk magunkat, valamint akompódi nemesasszony.Édes néném, ez után hintót mit kelletett küldeni : arégi püspökök pedig azért megnehezteltek volna; mivelazeltt, fképpen a napkeleti országokban, a püspökökközönségesen gyalog jártak,öregekrl, akik szamárra vagy öszvérre ültének. A gö-

Törökországi íeveíoi. 119rög anyaszentegyházban e mindenkor így volt szokásban; mert a püspökök, minthogy csak közönségesrendbl valának, azért nem vágytanak aféle alkalmatosságokra.Konstanczinápolyban annyi gazdag pátriárkákközött talám csak egy volt, a kirl mondják, hogy100 paripát tartott. Azt nem kellett csudálni, mert acsászár öcscse lévén, inkább szerette az úri, mintsema püspöki szokást. Csak ebbl is kitetszik, mert egykedves kanczája lévén, amidn megvemhezett, akkoraz officiumot mondotta a clericusival, — azt megtudvána lovászmesterétl, azonnal levetkezik, elhagyja azofficiumot, és az istállóban megyén. Azt látjuk, hogyKonstantinus császár megparancsolta a gubernátoroknak,hogy szekereket, vagy más egyéb útra való alkalmatosságokotrendeljenek a püspököknek, a kik a nicaeaigylésre mentenek ; mert messze földekrl kelletettoda menni, és az öregek oda el nem mehettenekvolna. De ebbl látjuk, hogy a püspökök közönségesennem tartottanak magoknak semmi alkalmatosságot azutazásra. A bizonyos, hogy egy alexandriai pátriárkától,a kik gazdagok valának, kitölt volna egy hintó ésegy ló; de mégis azt látjuk, hogy a híres szent Athanásiusgyalog járta fel a thébai pusztát. A napnyúgotipüspökök már inkább kezdek az alkalmatosságot keresni,és lovakot tártának, a Krisztusnak és az apostoloknakhagyván a szamáron való járást. A való, hogyszent Márton szamárra ült, és azon kerülte meg adioecesisét, de c még igen eleinte volt, és még akkora nagy renden lév familiák nem igen vágytanak apüspökségre ; de mihent a nagy urak gyermekei apüspöki süveget a fejekbe .kezdek tenni, szégyennektartották volna szamáron vagy öszvéren járni, hanemparipákon, és nagy sereggel kísértették magokot, amidna dioecesisöket mentek látogatni, úgyannyira, hogya szegény plébánusok kínszeríttetének panaszt tenni,hogy a püspökök sok kisérkkel szállván reájok, azokket mindenekbl kieszik. De mindenkor nevetnemkell a szent Gergely panaszán, mikor eszembe jut;Miktf KeJemen : TöröV.ortzágí levelei.9

I jo Mik«t Ideiemenmert a mely diakónus viselt a sicillai jószágokra gondot,az ennek a pápának szép öszvéreket és szamárokotküldött; a pápa ezt írja néki: énnekem szép szamárokotküldöttéi, de ha szépek is azok, csak szamárok,hanem küld] egy lovat, a melyen járhassak. A bizonyos,hogy ez a szent pápa inkább vigyázott a zsoltár szépenvaló éneklésire, mintsem a szép lóra. — Aztotolvassuk egy más szent pápa fell, a neve nem juteszembe, hogy Konstanczinápolyban akarván menni, ahajóból Thessalonika tájékán kiszállott, és ott valamialkalmatosságot kerestenek számára, a melyen elvégezhesseútját. Ott egy nemes ember feleségének igenkedves lova volt, a melyen csak az asszony járt. Azasszony a pápának oda adja a lovát, és a pápa azonKonstanczinápolyba megyén, és onnét visszaküldi alovat, de a ló azután soha fel nem vette az asszonyát,— a ki is látván, hogy reá nem ülhet, a pápánakküldi Rómában ajándékban.Édes néném, a való, hogy mi azt igen szeg dolognaktartjuk még mostanában is, hogy a régi püspökökolyan akaratból való szegénységben éltének, a melyélet inkább hasonlított az apostoli élethez. Azt segondoljuk felllök, hogy szegények lettének volnamert valamint mostanában, úgy régenten is elég gazdagés szegény püspök volt ; hanem az a külömbségvagyon, hogy régenten a gazdag püspök is úgy viseltemagát, valamint a szegény: mostanában pedig a szegényigen megkülömböztetik a gazdagtól. Hanem aztmondjuk, hogy régenten úgy kelletett lenni ; mert úgyvolt a szokás ; mostanában pedig más szokás lévén ;egy gazdag püspök megsértené a püspöki méltóságot,ha külsképen is magát nem tiszteltetné, és csak szakadozottruhában járna. Mit mondanának mostanábanegy tolentinumi érsek fell Spanyolországban, a kinekhárom vagy négyszáz ezer arany jövedelme vagyonesztendre, ha csak egy szolgálót tartana, a ki babotfzne ebédjire, és egy szamáron kerülné meg a dioecesisét.E ha így volt is régenten, de mostanában ha

T5r8kor$xdgi levelii. i3 1Úgy cselekednék, csudálnák, de nem követnék, és anynyiranem tisztelnék, fösvénynek is tartanák. Miértrendelték a magyarországi gazdag püspökségeket?Azért, hogy régenten tartoztanak a török ellen felülni,és a királynak egyik fiát eltartani. Mit mondanánk, haa mi erdélyi püspökünket csak egy diakónus kísérvén,szamáron menne a gylésben? Azt mi szégyenlenk.Csak a bevett szokást kell követni. A ki nem jó szándékbólkezd valami szokást, megfizet érette : de a kíazt a szokást mintegy kételenségbl, és jó szándékkalköveti, az ellen semmit nem mondhatni. Aztot tudom,hogy a jó püspökök nem az uraság kedviért tartanakudvart, hanem azért, hogy szokás, és hogy a püspökiméltóság inkább tiszteltessék.Édes néném, most veszem észre,hogy levelet írok,és nem bízták reám, hogy az egyházi renden lévkszokásiról írjak. Én ezt csak kednek írom, — mégistöltsük az idt ; mert innét hírt nem írhatok, hanemcsak azt írom, a mi eszembe jut ; mert mikor kednekírok, úgy tetszik, mintha elttem volna ked, és keddelbeszéllgetnék. Elég a, hogy a mi érsekünk mind hintóban,mind gyalog megérdemli a tiszteletet — itt isfog maradni egynehány napig. Én pedig elvégzemlevelemet, mert ha még hosszabb lesz, felit sem olvassael ked. Kérem kedet, büntessen meg ked egyhosszabb levéllel, és az egészségre igen vigyázzunk,LVIII.Rodostó, 13. Dccemb. 1714-Azt írod, édes néném, hogy ha gyakrabban írnék,gyakrabban venné levelemet. A való és igaz, de mitírjak ? Irjam-é azt, hogy haragszom ? De ki ne haragudnék,mikor azt írja ked, hogy már kedbl lehetnepap, úgy megtanulta ked a levelembl az egyházi szokásokot?Lesz mégolyan id, hogy bosszút állok ezért.Micsoda szép id volna az, amikor az asszonyokot fel-

13 2 Mikes J^elcmrnemelnék a papságra! Bezzeg akkor volna jó ídöI Akkorlátnánk új rendtartásokot. Oh! már is örülök annak azidnek, mintha abban volnék. Már elre ellátom,hogy a nagy böjtbl igen kicsidet csinálnának; vagytalám kitörülnék a kalendáriumból, és annyi idvelmeghosszabbítanák a farsangot, úgy, hogy mikor mosthat hét a farsang, akkor tizenhárom lenne. Oh boldogid! A hetedik szentség akkor az els helyre tétetnék;oh szerencsés id! Az elválasztás akkor könnyvolna, és csak egy dologra vigyáznának, nem úgy, mintmost; oh kedves id! Hát mit mondjak a gyónásról ?Mert nem tudok ítéletet tenni fellié, ha eltörölnék-évagy sem. Mindazonáltal ha jól meggondolom, hogyaz asszonyok szeretnek mindent megtudni, azt ítélhetem,hogy talám meghagynák, és hogy a penitencziarövidebb volna, de oh mely hosszú volna a gyóntatás; mert oly papné kéziben akadhatnék, a ki mindentmeg akarván tudni, száz kérdéseket tenne, a ki még agondolatokot is m.eg akarná tudni; de meg ellenbenkönny penitencziát adna. Oh édes néném, mint váromazt az idt, de talám sokáig kell várnom, és addigel is temetnek, — azután asszonyomék ha soha papoknem lesznek, sem bánom.Valljon elhinnék-é azt nálunk, hogy micsoda melegekjárnak itt most, de kivált meleg esk, és sok mennydörgések?Ked legalább higyje el; mert nem hazudok.— Nyárban sem hallunk nagyobb, se többmennydörgéseket, mint most ; de a derék állapot, hogyigen igen ritkán esik itt le a mennyk. Tudom, hogysokféle és csudálatos erejét hallotta ked a mennyknek; de talám csudálatosabbat nem hallott ked, minta melyet én olvastam. Mikor eszembe jut, mindenkornevetnem kell ; nevesse ked is. Rómában egy francziakövet, amikor egyszer nagy mennydörgések voltának,asztalnál lévén a feleségivei, és az ablakok hogy nyitvavoltának, a mennyk általmegyen a házban — kikimegijed, de semmi kárt nem tett, — amikor pedigáltalment a házon, a követné melegséget érzett, találja

Törökországi levelei.1 3 3ki kcd, hol? és minthogy asztalnál volt, nemlehetett a szoknya alá tenni a kézit, de asztal utánmaga is elfakad nevetve rajta, amidn észre, veszi hogya mennyk megperzselte. Gondold el, édesnéném, hol kereskedett? és kine nevetné eztet?Most jut eszembe, hogy egy kérdésire meg kell kednekfelelnem. És annak egyéb okát nem tudom, hogymiért eszünk hst pénteken, amidn azon a naponesik karácson, hanem hogy azt a szokást az ánglusokkezdették, azért, hogy az evangyéliumban a vagyonírva : hogy az ige testté lett. És idvel azt a szokástmásutt is bevették. — Hát a francziák sok helyekenkarácsontói fogvást Gyertyaszentel Boldogasszonynapig szombatokon a húst megeszik, azért, hogy azonidkben a Boldogságos Szz gyermekágyban fekszik.— Sok ideje vagyon már annak, édes néném,hogy mi is a bújdosásban fekszünk. — Ezt az esztendttudjuk, hogy csaknem egészen itt eltöltöttük; deazt nem tudjuk, ha nem töltjük- é itt a másikát is.Mely szép dolog, hogy az ember nem tudja a jövendt; mert ha tudná, még elre kétségben esnék ; denem tudván, bízik, és reménli, hogy úgy fordul dolga,amint kívánja. Nincsen e világon rosszabb táncz abaráttáncznál, és csak azt kell járnunk mindaddig,amíg vonják. Csak az Isten egészséget adjon, úgy legyen,amint neki tetszik; mert szép dolog az egészség,azért arra vigyázzon ked, és írjunk gyakrabban.ux.Rodostó, 16. Jan. 1725.Uj esztendben mi vigadjunk, és, ha lehet tllünk,meg is házasodjunk. De azt a lehetet elvették mi tllünk,és csak a gondolatot hadták szabadságunkban. —De már az is unadalmas kezd lenni; mert ugyan is mihaszna itt arról gondolkodni? A bujdosók házasságaigen szomorú házasság. De kivel? A ketek görög

I3 4 MikfS J^e'iemenIcányivaJ ? Távul legyen. A bizonyos, hogy azok nemérdemlik a feleség nevet. Csak arra valók, hogy reggeltlfogva estig a kereveten üljenek, legkissebb gondjoka házra ne legyen, de igen sok a köntösökre, anynyira,hogy minden nagy innepre az új köntösnek megkell lenni, és ha egyszer elmúlnék, az urának szemibenmegmondaná, hogy ha nem akar csináltatni,talál olyat, a ki néki csináltat. VJtven ezer tallér árúköves portékát adna is itt az ura a feleséginek; deabból az asszony meg nem segítené egy polturával isaz urát, ha szegénységben esnék, készebb volna szárazkenyeret enni, mintsem egy gyöngyös nyakravalójáteladni. Ha kétszer vagy háromszor napjában felnem öltözhetik, akkor elunja magát. A micsoda selyemmateriákban és gyöngyösön látja az ember, azt gondolná,hogy mindenik egy grófné. És az asztala ishasonlít a köntöséhez, holott egy kis száraz halból,vagy egy kevés riskásából áll az ebédje és vacsorája.Franczia asszony sem kell ; mert annak csak a kártyaés az ének az eszében. A spanyolnék szintén úgybujálkodnak a köntösben, valamint a görögnék, és abban,hogy kis lábok legyen, — készebb is volna inkábbmindenét megmutatni, mintsem a lábát. Hátha mégolyan kis lábok volna, mint a khinai asszonyoknak !Ott amikor valamely leányt jovallanak valakinek, hogyelvegye, legelször azt kérdi, ha nagy-e a füle; merta legnagyobbat tartják a legszebbnek, — és ha nagy-éa lába ; mert ha nagyobb volna a kis ujjomnál, már elnem vennék. Eztet pedig nem fogja ked csudálni,mihent azt ked megtudja, hogy abban az országban aleánygyermek, mihent másfél esztends, mindakétlábát kitekerik, és ezután az úgy marad, és nem sokatugrándozik azután. A való, kis lábai lesznek, de holtignyomorult lesz, és csak a házból sem mehet ki. -Azt tartják, hogy a sánta asszonynak olyanforma mozgásivannak, a mely tetszik ; de szeretem másoknak,nekem pedig, édes néném, erdélyi feleséget adjonked ; mert nem tudok olyan országot, a hol az asszo-

Törökországi levelei.íj^nyok oly érdemesen viseljék a feleség nevet, mint ami tündér országunkban. — De, a micsoda állapotbanvagyunk, aztot még csak reménleni sem lehet, —mindenütt a nagy békeség és csendesség ; nekünkpedig zavaros vízben kellene halásznunk. Másutt nemtudunk hadakozást, csak a törököknek a persával, ezis már egynehány esztendtl tart. Mi nékünk azt kellkívánnunk, hogy a török legyen gyzedelmes, mertkenyérit eszszük. Nem is segítik úgy a bujdosókatmásutt, mint ebben az országban. Ez a nemzet nemis olyan irtóztató, valamint a híre vagyon, — nemtudok olyan nemzetet, a ki olyan csendességben éljen,mint ez ; és sohult olyan békeséges maradásunk nemlehetne, mint itt. Istennek légyen hálál legkissebbszerencsétlenség még közöttünk nem történt : akárholtaláljunk törököt, mindenütt jó szívvel látnak minket;mert a török leginkább a magyarokot szereti. Legjobbatnem kívánhatunk mindezekért nékik, mint azt,hogy még valaha legyenek keresztények. Ámen.Hogyha pedig ezzel a kevély görögökkel volnadolgunk, itt eddig nem lakhattunk volna. Ezek, nohakeresztények, de bennünket gylölnek. A pedig bizonyos,hogy legkissebb ártalmokra nem vagyunk ; kártanának nékünk, ha lehetne, de nem merik ; mertlegkissebb dologért a száz pálczát megolvasnák rajtok,és így becsületben és tiszteletben tartat minket a bot.Mert itt azt nem tekintik, hogy micsoda renden vagyon,hogy ha gazdag-é, vagy régi família? Mindezekmeg nem mentik, hogy a húsz körmirl le ne vonják,és a száz pálczát duplán meg ne kóstolja. Ki is lakhatnékaz ilyen kevély nemzetséggel, hogyha így aföldig meg nem aláznák ket.Én leginkább azon búsulok itt, hogy hol nyomtassamki a ked leveleit? Ha olyan könnyen meglehetne,amint aztot megérdemlenék, nem kellene tördnömmert azt tudom, hogy mások is gyönyörséggel olvasnák.Senkit nem kell szemébe dicsérni, de 25 mélyföldniremeg lehet. Azért ha megszid is ked, azt nem

156 Mikes T^elemenhallom : de azt kívánom hallani, hogy ked egészséges,— arra is kell vigyáznunk, mert az egészségnekétel, ital, és más egyéb fentállva is jól esik. AdjonIsten jó étszakát, igen kedves álomlátást, és holnaprafelvirradást.LX.Rodostó, 22. ApriJ. 1725.Hol vagyon? Hol vagyon az a puskás, ki megltteazt a farkast, ki megette azt a kecskét, kit apám vetta vásáron? — — Hol vagyon az az ember, ki megtaláltaazt a levelet, kit innét írtam kcdnek ? — Mittehetek, édes néném, rólla, hogy már régen nem vetteked levelemet? Ha nem írtam, azt nem kell csudálni,ha ked nem vette; de ha írtam, hogy veszett volna el?De mit tördünk rajta ? A mi leveleinket Bécsben iselolvashatják. Hogyha pedig a tengerben veszett, abizonyos, hogy a halaknak nem zsírozza meg a fogokot.Édes néném, ha egy két levelünk elvész, írjunktizenkettt helyekben, a nem nagy fáradság, és a restségetmeg nem háborgatja. De mit írjak? Mert ittsemmi hír nincsen, hanem ha azt írom meg, hogy mostitt az örmény asszonyok mgy munkában vannak ; mertmost vetik a gyapotot — írjunk hát a gyapotrólmert az itt nem bolondság, de st még nagy haszonmert sehol nem terem annyi, mint itt, és az itt nagykereskedés. A mi földünkön nem gondolom, hogy megteremne;mert meleg földet szeret. De Magyarországbancsudálom, hogy meg nem próbálják ; mert ott vagyonolyan hely, a hol megteremne, és a nagy hasznothozna az országnak, -- legalább az a pénz, a kit gyapotértadnak, megmaradna az országban.A gyapotmag olyan nagy, mint egy borsószem, defekete, és most kezdik vetni. Nem n nagyobbat másfélarasznyinál, de egy szálból három vagy négy ág isj ki, és azon mindeniken egy-egy gömböl gyümölcsfügg, a mely olyan, raint egy kis zöld dió, és annak a

Törökr$iági Itvtlti. 137Amég meg nem érik, ha felnyitják, enyvvirágja sárga.forma matéria vagyon benne ; de mikor érni kezd,abból az enyvbl lészen a gyapot, és magában kinyílik,hogy a meleg jobban megérelhesse. Amidn pedigseptemberben egészen kinyílt, megfejéredett, és ahaja megszáradott, akkor kiszedegetik a gyapotot a hajábólmagostól. De minthogy sok magja vagyon, és agyapot úgy jött ki szálanként abból a magból, hogyújjal is nehéz volna a magról letépni a gyapotot, azértitt az asszonyoknak olyan kis kerekek vagyon, a melynekkét tengelye vagyon ; egyik vas, a másik fa, egyikegyfelé fordul, a más másfelé, úgy, hogy amidn agyapotot magostól köziben bocsátják, csak a gyapotmegyén által, a magról lefoszlik, és tisztán esik le másfelé,és így könnyen választják el a magjától. Az olyankerék nélkül egy maroknyi gyapotot egy nap megnem lehetne talám tisztítani a magjától ; de a kerékkelegy zsák gyapot kevés. Ihon már készen vagyon a gyapot,csak fonja ked.De édes néném, minthogy a gyapot nálunk megnem teremne, ked más hasznot tehetne a mi országunknak,a melyért méltó volna a ked nevét aranynyalleírni az erdélyi históriában. Ha az ]sten haza viszikedet, miért nem lehetne kednek annyi selyme, hogya szükségre valót nem kellene pénzen venni? Hakedtlmeglátnák, más úri asszonyok is követnék, és lassankénta haszonért a közönséges renden valók is felkapnák.Idvel nálunk is elbvlne, valamint más országokban,a holott is csak lassanként kezdették. Ebbenaz országban egy görög császár bvön megajándékozottkét missionárius papot azért, hogy k hozták meszszeországról legelsben a selyemereszt bogárnak atojását, aztot itt kiköltették, felnevelték, elszaporították,és megmutatták, miképpen kell bánni vélek, és aselyemmel, ók azt, mint okos emberek, mind megtanultákvolt. Itt hogy elszaporodott, az olaszok is felkaptáka görögöktl, az oloszoktól a spanyolok, és afrancziák idvel felvették, és így terjedett el lassan-

158 Mikf* lelem fnként, és ígyjött bé a haszon a kereskedéssel az országban.Nevetném, ha ked lenne az els fundátora a selyemeresztbogaraknak Erdélyben. Az ilyen dolgot ha valakielkezdené, a többi is követné, és az olyat olyannakkell elkezdeni, a ki ahoz tud ; mert e csak éppenazért tetszik nehéznek, hogy nem tudnak véle bánni.Hogy is lehetne egy úri asszonynak kedvesebb mulatságaés hasznosabb, mint mikor látná, hogy egynehányezer hernyó micsoda nagy serénységgel dolgozik számára.De minthogy azok az állatok nagy ehetk, ésmihent lesznek, azonnal enni kezdenek, az legkedvesebbételek az eperfának a levele. A fejér és a vereseperfa pedig csaknem mindenütt megteremne nálunkcsak kevés fáradsággal. Én nekem pedig úgy tetszik,hogy nem kellene sajnálni a fáradságot az olyan munkásoktól,a kik egy kevés falevélért selyemmel fizetneknekünk.Még elre megmondom, és abban nem kételkedem,hogy ked nem tudná, mint kell bánni ezekkel a selyemcsinálómunkásokkal ; de minthogy egyéb dolgom nincsen,leírom kednek, hogy mit olvastam az iránt, az utánúgy dolgoztassa ked ket, a mint tetszik. Legelsben isegy tiszta házat kell számokra elkészíteni, a kin jó ablakoklegyenek, a hová a verfény bészolgálhasson, és ahová az egerek, se más egyéb kis állatok ne mehessenek,a szél se érje. A ház közepin négy czövekre egy gyékénytkell teríteni ágy formára, vagy ha gyekén nincsen,apró vesszkbl kell fonni olyanformát, valamint a szilvaaszalókonvannak. A ház már megvagyon, hanem hozzukmár a világra a munkásokot. A selyemereszt bogárnak atojása igen igen apró, hogy élig látja az ember, és amikortojik, egy papirosra teszik, a papiroson hagyván egynehányszáz tojását, az oda szárad, és azt jó helyre eltesziktavaszig. Azért vegyük elé azt a papirost, és adjuk odavalamely kövér leánynak, a ki aztot a kebeliben tévén,a melegtl egy kevés id múlva ott életre kapnak.Mihent azt észre veszik, hogy mozganak, a papirosra

TPrökorsxági tiveht. 139gyenge levelecakéket tesznek, már megmondottam, micsodafának a levelit. Amidn egykevéssé nagyobbaklesznek, a fellebb megmondott ágyra kell ket elhelyheztetni,és csak gyengén kell ket betakarni falevéllel,a derekaljok is falevél legyen. De legelsben isarra kell vigyázni, hogy ezeknek olyan dajkát kell adni,a ki munkás és értelmes legyen, a ki a fiait szeresse, a kiazoknak mindennap bizonyos órában fris levelet adjon,elsben megtisztítván az ágyat mindennap a tisztátalanságtólés a levéltl, — c meglévén, azután kell reájokhinteni szép lassan az új levelet. Mivel semmi úgynem árt ezeknek az állatoknak, mint a tisztátalanságés a nedvesség, arra vigyázzon a dajka, hogy vizeslevelet ne adjon nékik, — az ess idben szedett leveletmeg kell szárasztani, és ha látja, hogy es leszen,még elre kell levelet gyjteni, és nem kell, hogy bjtöltessca fiait ; mert ezek a kis állatok, minthogy kevésideig élnek, azért az idt el nem akarják veszteni,és szüntelen esznek. Hogyha olyan nagy szükségbentalálnának esni, hogy falevelök nem volna, olyankor lehetsaláta- vagy káposztalevelet nékik adni, eztet kmegeszik, mert a szükség reá viszi ; de ilyen eledeltla selymök sem lészen olyan jó. A dajka tisztán és jóeledellel tartván fiait, arra igen vigyázzon, hogy amidnszép id vagyon, az ablakokot estig nyitvatartsa,és a házat tisztán tartsa ; mivel a tisztaság és a jó áerezeknek igen egészséges. De egy kevéssé nézzük meg,hogy micsoda változásokon mennek által.Ez a féreg a tojásból kikelvén, igen igen kicsid ésfekete. Egynehány nap múlva fejéredni kezd, de ezt aköntöst leveti, és minthogy vastagodik, fejérebb és zöldesruhát vészen magára, — egy kevés nap múlva azételt teljességgel elhagyja, és elaluszik mintegy kétnapig, — azután bánkódni és nyughatatlankodni kezd,úgy annyira, hogy a nagy erltetésben megveresedik, —akkoron a bre megránczosodik, és azt leveti ; no márharmadik köntöst vészen magára! Hát nem elég egyholnap alatt háromszor változtatni a köntöst? Azután

40 Mikts "K^íemífienni kezd, és akkor egészen más formáj leszen, mintannakelíte. — Egynehány nap jól évén, ismét mélyálomban esik, — abból felserkenvén, új inget vészenmagára, azaz : új brt. Azután ismét egy kevés ideig ajóllakáshoz fog. De végtére mindazt, mind az életet,mind a társaságot megunja, és mindezektl el akarvánmagát vonni, olyan kis remete házacskát kezd selyemblcsinálni, a melyet nem lehet eleget csudál i, se aTeremtt eléggé imádni. Édes néném, eluntam már azírást is, azért félben szakasztom a mi remeténk munkáját,— másszor leírom. — Hanem most arra kéremkcdet, hogy az egészségre vigyázzunk ; mert én vagyok,a ki voltam, és leszek, a ki vagyok.LXl.Rodostó, 13. Maji, 1715.Édes néném, megbocsásson ked, hogy hazudtam,vagyis inkább, hogy a pennám hazudott: mert Rodostóróldatáltam, holott nem vagyunk a városban, hanemmellette ; mert tegnaptól fogvást sátorok alatt lakunk.Ha tanácsot kérdettek volna tllem, másszorrá hagytukvolna a táborozást; mert a vászonház csak akkor jó,amikor másképpen nem lehet : de az ur akaratján kellügetni.Elég a, hogy itt a sok, kevés, semmi dolgaimtólment lévén, szabadoson elkísérhetem kedet a mi remeténklátogatására. Menjünk már most hozzája, és nézzükmeg, micsoda barlangot épíí magának ; mert azutolsó levelemtl fogvást elég ideje volt, és ha egyszerbezárja magát, azután nem szól hozzánk. Ügy tetszik,hogy az utolsó levelemben ott hagyok félben,hogy ez az állat végtére egy kis selyemházat épít magának.Amidn ez az állat ahoz akar fogni, az ételtelhagyja, és mindenütt keres magának olyan helyt, a holépíthessen ; azért seprágakot hintenek néki, és falrais ágakot függesztenek számokra. Mihent az ágokra

Törökországi tevelei. 141felmásznak, azonnal elkezdik a sclyemeresztést, és körösköribepólálják magokot. Az els selyem nem olyanjó, mint az utánna való. Amidn magokot egészen ésjól betakarták volna, azt a kis házat bell ismét megbéllikolyan gyc'ige és tömött hártyával, a hová az áernem férhet. Ezt az utolsó munkát elvégezvén, akkorelaluszik, és a változáshoz készül, valamint látjuk, hogya hernyók pillangókká változnak. Ahoz a változáshozpedig két vagy három hét kívántatik. Amég ez eltelik,addig jó megtudni, hogy az a kis házacska olyan formájú,és olyan nagy, mint egy galambtojás. A selymet,a melynek hasznát veszik, úgy kell gondolni, mintha atojást selyemmel beborítanák. A hártya, amelyrl szólottamide feljebb,olyan, mint a tojásnak a haja. A háromhét eltelvén, az alatt halottaiból feltámad, de másformában ; mert a házán egy kis ablakot fúrván, onnétszép fejér ábrázattal, és szárnyakkal repül ki. Az elbbeniköntösét a házban hagyván, a házzal együtt adajkájának hagyja fáradságáért.De minthogy a selyem egészen elromlik, amidn aházát megfúrja, azért csak egynehányat hadnak megmagnak, és a többit a melegre kiteszik, hogy az állatbennek meghaljon, és fel ne támadhasson, úgy a selyemegy szálban megmarad; mert az állat nem hagyvánsoha félben munkáját, a háza is egy szál selyembláll, a melynek hossza kilencz száz lábni, és némelykortöbb, de még az a szál dupla, és egymáshozvagyon enyvezve. Már gondolja el ked, micsoda vékonyszálnak kell annak lenni ?Már visszátérek azokhoz, a kiket magnak meghadnak.A házokból kifúrván magokot, k onnét el nemtávoznak. A nsténye sokkal nagyobb a férjeknél. Egynehánynapot szabadságban töltvén egymással, azutánegy papirosra teszik a nstényt, valamint a gyermekágyban,és a papiiosra tészen legalább öt száz tojást.Ebbl elítélheti ked, liogy nem kell sokat meghadnimagnak, és hogy nég^' vagy öt pár elég maradékothagy.

143 JHik^ J^flemenImmár a selyem megvagyon, de az ersen a házhozvagyon tekerve és enyvezve. Azt levenni meg másmesterség, de azt is megcselekszem, csak kedvit találjamkednek. Legelsben is azokot a kis tojás formákatlágymeleg vízbe vetik, hogy az enyv megolvadjon —azután egy kevés seprszállal habarni kezdik azért,hogy a selyemszál a seprre tekerdjék — de csak hatszálat tekernek együvé, és amíg egészen letekerik,addig mind a meleg vízben maradnak a kis házacskák.Aztot tudja ked, hogy a selyem természet szerént sárgás,és ha megmossák, szép fejér.Immár bízvást nevessen ked, hogy olyan dolograakarom kedet tanyítani, a melyet ked jól tud. De minthogyked úgy kívánta, engedelmeskedni kell. De aztottalám nem tudja ked, hogy voltak olyanok, a kik megpróbálták,hogy a pókháló még ersebb volna a selyemnél,hogy azt úgy meg lehetne szaporítani, mint aselymet ; de minthogy több költségben telnék, azértabban hadták ; mert egynehány ezer pókot hússal kellenetartani. Hát azt írtam-é meg valaha kednek, hogyEgyiptomban egynehány ezer tojást tesznek egy melegkemenczébe, és húsz nap múlva annyi ezer pislent^'húznak ki bellle. De azt tartják, hogy azért a gyúkhúsott nem olyan jó. Ma látom, hogy csak a gazdasszonyságrólkell kednek írni ; de félben hagyom,mert elfelejtettem volt, hogy táborban vagyok. De ami táborunk olyan, mint az izraeliták tábora, a hol egypuskaszót sem hallani : azért jó étszakát is kívánok kednek;mert itt nem kell félni az ellenségtl, csak afülbemászótól.P. S. Aztot tudja ked, micsoda rendet tartunk avásosban : itt is hasonló renden és szokáson járunk.Nincsen is szebb a jó rendtartásnál. Aztot egy közönségesember is véghez viheti házánál ; de arra a miföldünkön nem igen hajtanak még az urak is. De jó]cselekszik-é?

Tör6kor$%ági t

144 Mikes T\elemensal sok paraszti szokást is tanul. Ha iskolában nincsen,otthon egyebet nem lát, hanem minden héten hétszeraz apját részegen látja, a ki nem tördik azzal, hogy afiába valamely nemesi és keresztényi jó erkölcsöketoltson, és csak a cselédekkel való társaságban hagyja,a kiktl mindenféle rossz szokást és rossz erkölcsöt látvánés tanulván, azok benne csaknem holtig megmaradnak,és a nagy parasztságban való neveltetése miattazt sem tudja, ha nemesember gyermeke-é? Talám megsem tudhatná másként, hogyha csak a jobbágyok kisuroknak nem neveznék.Tizenkét vagy tizenhárom esztends korában valamelycollegiumba beplántálják, a honnét huszonnégyvagy huszonöt esztends korában szabadul ki. Olyanidejében, a melyben másutt már az olyan ifjú jó deák,jó historicus, a gyeometriát, gyeographiát, szükségéhezképest tudja, és már jó hadi tiszt ; nem csak hadi dolgot,de országos dolgot is bízhatnak reája. De márvigyük haza pompával a mi huszonöt esztends deákunkata collegiumból, és nézzük meg, hogy annyi tanulásután mit tud, és hogyha használhat-é valamit tudományávalaz országnak, vagy magának? Legelsben is ami deákunk azon igyekezik, hogy czifra köntöse ésparipája légyen — egynehány könyvit és philosophiáitvalamely almáriomban eltemetvén, azután faluról falurabejárja az atyjafiait — Aristotelesnek ott egynehányterminusit kipöki, de deákul már szégyenlenc beszélleniazért, hogy az asszonyok tanuló deáknak ne tartsák.Az atyjafiainál mit csinál ? Leghasznosabb beszéllgetésea vadászatról, a lovakról vagyon — ha asztalnálvagyon, nagy gyalázatnak tartaná, ha jól nem innék,és még deáknak tartanák, ha magát mentegetné —ebéd után vagy az asszony vagy a leányok házábanbontja ki, a mit Virgiliusból vagy Ovidiusból olvasott.De hogy az iskoláról való emlékezetet is teljességgelelfelejtse, szükségesnek gondolja lenni, hogy a szolgálókközül kettt vagy hármat szerétéinek fogadjon.E szerént felróván az atyjafiait, és közöttök egynehány

Tdrtfkorstdgi levelei. 145részegség után megmosván torkát a deákszótól és aziskolai portól, ismét haza iromtat azzal, a mit az atyjafiaitóltanult. De mit tanult ? Azt a tudományt eléveszi,mihent az apjához vendégek érkeznek ; mert legnagyobbgondja is a lesz, hogy az apja vendégit megrészegítse,és az apjától is azért dicséretet vegyen másnap. E szer ént tölt el két vagy három esztendt vagya vadászatban, vagy az italban, vagy a Venus udvarában,és a mit egynehány esztendkig tanult, azt egykevés id alatt csaknem mind elfelejti. De mit tanultvolt annyi esztendkig ? Csak a deák nyelvet, és egyebetnem tanulván, annak házánál hasznát nem sokatveszi — és a gazdaságban olyan tudatlan, mint mások.Nego majorem.^* DeÉs a physikájából annyit nem tud, mint a molnárja,vagy a kovácsa, nem tudván csak annak is okát adni,hogy miért hinti meg vízzel annyiszor az ég szénit.Annyi deáksága után csak azt is a tiszttartójától kellmegkérdeni, ha a szUje délre, vagy északra fekszik-é?Kérdjük már aztot, hogy mikor fogja hasznát venni alogikájának, ha megházasodván a gazdaságakor annaksemmi hasznát nem veszi? Az országgylésiben elmenvén,az ország dolgához nem tud — nagy csendességbenkell hallgatni a végezéseket, mivel, ha ott úgydisputálnának, mint az iskolában, azonnal is felugranékszékérl, és felkiáltaná :azokhoz nem értvén, olyan tanácsot kell adni, hogyhányják el az emberft. Nem hogy azt tudná, hogymiben áll az ország haszna ; de azt sem tudja, micsodaországok szomszédi Erdélynek? hogyha a Alaros aTiszában foly-é elsben, vagy a Dunába? de hol? ameg más kérdés volna. Mindezekbl látjuk, hogy anyolcz vagy kilencz esztendeig való tanulásnak se maga,se az ország hasznát nem veszi ; mert a deák nyelvnekúgy vennék hasznát, ha a hadakozásról, az országigazgatásáról és más tudományokról való könyveketolvasnának. De így a mi philosophusunk egy-két esztendmúlva olyan tudatlanná lészen, valamint a gondviselje,és ha a tiszttartójának nem kelletnék írni,Mik«* K«lcnt«n : TörökoroÁgi ievcki. 1#

146 Mikes faelementalám az írást és az olvasást is elfelejtené. Nem akaromezekbl azt kihozni, hogy a deák nyelv haszontalanvolna, hanem csak azt mondom, hogy egy nemesembernekidvesztés annyi esztendkig csak azt anyelvet tanulni ; mivel a mellett más egyéb hasznostudományt is tanulhatna : egy paraszt ember gyermekénekmég haszontalanabb, és jobb volna, mihent írniés olvasni tud, valamely mesterségeket tanulni ; mivel amesterségek és a kereskedések hajtanak hasznot egyországban. Tudom, hogy a mi országunkban egy ifjúnakmás tudományt nem lehet tanulni; mert nincsenekarra való collegiumok mint más országokban, a hol egyhuszonöt esztends ifjú négy vagy ötféle tudományokottud, és egy közönséges ifjú két vagy három mesterséget.De lehetetlent nem kell kívánni a szegényerdélyiektl : nem is kívánok. De az atyák nagy számotadnak azért, hogy a fiakot nagyobb gondviselésselnem nevelik, és a nemesi jó erkölcsre nem ingerlikmég eleinte, hanem még példát adnak a részegeskedésre,a feslett és tunya életre. Ha a fiakot csakarra vennék is, hogy a deák könyveket magyarra fordítsák,úgy a tanulásokot a közönséges jóra fordítanák;mivel sokan vannak olyanok, a kik arra alkalmatosokvolnának. És hacsak egy könyvet fordítana is meg életében,azzal mind magának, mind másoknak használna,és látná valamely gyümölcsét annyi esztendeig valótanulásának: de a sok hejjehujja, a kopó, a virradtigvaló ital mindezekre idt nem ád, és nem engedi, hogyaz elme valamely hasznos dologban foglalja magát, tsha megvénül, jó tanácsot sem tud adni ; mert ifjúságáthaszontalan töltötte cl — és egy tudatlan tanácsúrolyan egy országban, mint egy üres hordó a pinczében.De, édes néném, most veszem észre, hogy mibentöröm a fejemet. Mindazonáltal, mint hazafia, aztakarnám, hogy a tudomány oly közönséges volna nálunk,valamint a tudatlanság. De akármely hosszú leveletírjak is kednek exrl a dologról, azzal a mi ifjainkszokásokot meg nem változtatják, se az atyák az asz-

Törökországi 'evetet. 147tálnál való régi hévett rendet el nem hagyják. Kednekpedig azt jovallom, hogy a fiának olyan tudományokotadasson, a melyekkel használhasson országának. Én elegetpredikálottam a fiakról, azért leszállok a predikállószékbl,és menjen fel ked is oda predikállani a leányokról— a kedet illeti ; mert a leányok neveltetéséreúgy kell vigyázni, valamint a férfiakéra. De mégtöbbet mondok, és azt mondom, hogy jól oktatniHogy lehet a? Nem igaz-é az, édes néném, hogya leányokot olyan szükséges, valamint a férfiakot, ésaz egyike olyan hasznos az országnak, valamint a másika.egy jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonynyá változván,a fiát is mind jól tudja nevelni, oktatni, és tanítaniés aztot az ország szolgalatjára alkalmatossá tenni ?Ergo, hasznára vagyon tehát az országnak, ha a leányokotjól nevelik és oktatják.A régi rómaiak megajándékozták az olyan anyákot,kik a haza szolgalatjára jól nevelték fiókot. Errl többetnem írok, és többet nem írhattam volna, ha szintefiam volna is : de nincsen, és azt bánom. De azt isbánom, hogy ma ismét sátorok alá jöttünk lakni; merta napokban visszamentünk volt a városban. Itt kell a vászonalatt perkeldni, és úgy süt a nap itt minket, valaminta koldúslábat sütik a tznél. Édes néném, azegészségre vigyázzunk, és mondjon el ked egy olvasótérettem ; mert a sok fülbemászóval tele a sátorom.LXIII.Rodostó, 7. Sept. 1725.Edes néném, csudálja ked azt, hogy lehet írni egykocsonyának ; mert mi csaknem egészen elolvadtunka sátorok alatt, és csak tegnaptól fogva kezdek helyrejönni. Oka pedig annak a, hogy tegnaptól fogvástvisszajöttünk a mi megunt kedves városunkban, és máritt töltjük az idt, amint lehet szegény bujdosóktól,hol szomorúan, hol kedvetlenül. De mi reánk is az az

1 48 Jffik*s 7(elemenIsten viscl gondot, a ki a hazájokban lévket élteti :azokot ott meghadta, minket ide hozott : aztot mindegy kéz cselekedte.Egy régi philosophus azt kérdette egyszer a másikától,hogy mit csinál az Isten az égben? A ki is aztfelelte reá, hogy egyet felmagasztal, és mást megaláz.Okoson is mondotta volt Solon Kroesus királynak,hogy : Nemo ante mortem beatus ; mert senki nemmondhatja magát boldognak halála eltt. Ha azok nemboldogok, kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk,kik itt szaporítjuk a levegeget suhajtásunkkal ?Hogy pediglen ked a Konstanczinápoly megvételehistóriáját olvassa, az igen szép és hasznos idtöltés.Második Mahumet császár, ki aztot megvette, a tizenötödiksaeculumnak a közepiben igen nagy hadakozófejdelem volt, azt is írják fellié, hogy egynehánynyelvet tudott, a mely igen ritka a török császárok között.Aztot pedig én is olvastam, hogy a pérai hegyenvitette által a gályáit és nagy hajóit, a mely mostanábanteljes lehetetlen volna, és a melynek akkoron rettentmunkának kelletett lenni. Az olyan munka a régi romaiakhozillett, a kik csaknem hihetetlen munkákot vittekvégbe, és a melyeket még mostanában is csudálkozássallátjuk. A mostani törökök nem hogy olyan nagymunkákot vinnének végbe, de eszekbe sem jutna: Mahumetnekpedig szükséges volt olyan nagy munkáhozfogni ; mert olyan görög császárral volt dolga, a ki keményenoltalmazta a városát, és meg is oltalmaztavolna, ha a mindennapi veszedelem után újabb-újabbhada lehetett volna. De a sok ostromokban mindennap fogyott a népe, és végtire az utczákon kelletettverekedni a törökökkel, ugyan magát is ott ölette meg.Mahumet pedig a maga népit nem kíméletté, és azostromokkor, a ki csak visszafordult is, maga ölte meg.De látván, hogy az egész népének megcsökkent volnaa szíve, és nem örömest menne ostromra, az egésztáborán kikiáltatá, hogy a várost prédára bocsátja- Erreaz egész sokaság felzúdul, és parancsolatot nem várván

Törökor$zági levtíei. 149ostromnak megyén. A városbéliek is hogy megoltalmazhassákfeleségeket, gyermekeket, keményen viselekmagokot, ugyanazért ln olyan nagy vérontás a városmegvételekor. Azután az egész várost fcldúlák, rabiákés prédálák, és irtóztató dolgokot cselekedének a törökök.Azt a várost Konstantinus építette vala, ugyanKonstantinus nev görög császár is veszté el életévelegyütt.De ha szinte a város megvétele históriáját olvassa isked, de lehetetlen, hogy ne írjam kednek Mahumetnekegy kegyetlen cselekedetét-— talám nem teszi felmindenik historicus. A város megvétele után egy igenszép leányt vittek egy basának, a ki is a leányt szépvoltáért a császárnak adja. A császár megszeretvén,harmad napig csak a leánynyal töltötte az idt, senkifeléje nem mehetett, se semmi parancsolatot nem adott.A vezér és a több basák azon megütközvén, kérték avezért, hogy menjen a császárhoz, és jelentse meg,hogy az egész had nem tudja mire vélni cselekedetét.A vezér megjelenti a császárnak, a ki is parancsolja,hogy hívassa eleiben a basákot — a basák eleibengylnek — a császár nagy czifrán felöltöztetia leányt,a kinek is volt neve Erini. A basák csudálni kezdeka leány szépségét, és a császár kérdé tllök, hogy hanem volt-é méltó olyan szép leánynyal három napottölteni? Mindnyájan felkiálták, hogy igen is. A császármonda nékik : hát miért indultatok fel, és mért gondoltátok,hogy elfelejtettem volna hívatalomot? Demindjárt megmutatom néktek, hogy ha a magam gyönyörségitszeretem is, de azt el tudom hadni, ésméltó vagyok, hogy néktek parancsoljak. Erre felindulvána basák ellen, a kardját kivonja, és a szegényártatlan leánynak a fejét elüti, és monda azután a basáknak: a ki ennek oka volt, a megfizeti ezt nékem.Meg is fizetek ; mert csakhamar a tanácsadóknak clüttetéa fejeket. De ha szinte ilyen bosszút álla is aszegény leányért, de annak nem kelletett volna magalenni hóhérjának.

I50 JHtke.' faelemenÉdes néném, mintha üsmértcm volna, úgy megesetta szívem annak a leánynak halálán. És azzal mindennagy cselekedetit megmocskolta Mahumet ; mertugyanis egy olyan ártatlan személyt, a kit annakeltteegynehány órával szeretett, és a kinek virágját elvette,ugyanannak egyszersmind hóhérja lenni irtóztató kegyetlenség!Az ilyen cselekedettl irtózik a természet;mivel az oktalan állatok között is látunk hálaadókat.Ha Mahumet meg nem vehette volna Konstanczinápolyt,nem lett volna a néki olyan nagy gyalázatjára,mint ezen cselekedete.De ne szóljunk többet arról a leányhóhérról, és nesirassuk tovább azt a szegény leányt. Hanem az egészségrevigyázzon ked, és engemet igen igen-kel 1 szeretni ;mert én azt megérdemlem, ügy-é édes néném? Hogypedig azon végezzem el levelemet, a min elkezdettem,hogy ajánljuk Istennek bújdosásunkot, és ha suhajtunkis, ne tördéssel suhajtozzunk ; mert igen sokan vannakolyanok, a kik rosszabbul vannak nálunknál. Erreazt mondja ked, hogy a nem nagy vigasztalás, és hogymi haszna vagyon egy éhelhalónak ebban, hogy Kolosvártjó kenyereket sütnek ? A való, de az is való, hogya nyughatatlansággal való vágyódás az Istent megbántja:a suhajtás enyhíti a szomorúságot ; mertSuhajtás könnyíti a nyomorúltakot,Nagyon engeszteli szomorúságokot.Azt tllök nem tiltják, halljuk pogányokot,Kik panaszolkodni nem bánják rabokot.De úgy a suhajtás mind könnyebb, mind hasznosabblészen, ha aztot az Istennek ajánljuk, és ha csak azsegítségét suhajíjuk. Nincsen könnyebb, mint jó tanácsotadni. Én olyan vagyok, mint az a pap, a ki mindenrlmegfeddette a híveit, és mindenkor jó tanácsotadott. Egyszer azt mondották nékie, hogy másoknakmindenkor jó tanácsot ád, de maga nem követi ; aztfeleié reá: Én csak néktek predikállok, nem magamnak.Talám én isétszakával együtt.azt mondhatom kednek, szerencsés jó

Törökországi levelei. i 5LXIV.Rodostó, 13. Sept. 1725.Az urunkkal Bercsényi úr látogatására jöttünk,a kiis igen rosszul vagyon, és ha egy darabig elviszi isbetegségét, de annyira nem viszi, hogy abból kigyógyuljon.A lábaiból igen sok víz foly ki, a melyet aborbélyok rosszra magyarázzák, és féltik attól a veszettgangrénától, aki is az árviz után ha kvártélyba száll,onnét egy compánia borbély sem verheti ki. Az Istenoltalmazzon meg minket attól. De, ha az Isten azt reánkbocsátja, Jóbot kell követnünk. Az Isten mennyi szenvedéseket,betegségeket bocsátott a szentekre, a kiktet szerették és szolgálták, azért, hogy az ilyen rossz,mint én, megláthassa, hogy ha az olyan szentek szenvedtenek,hát én micsoda szenvedést nem érdemlek ?ók azért szenvedtenek, hogy például legyenek, és jobbanmegtisztíttassanak, valamint az arany a tzbenén nekem pedig azért kell szenvednem, hogy akaratomellen is végit szakaszthassam rosszaságomnak.Édes néném, mely jó az egészség! Aztot pedig leggyakortábbmi magunk rontjuk el ; mert miért látunka szerzetesek és a munkás emberek között annyi egészségesöreg embereket ? Ennek igen könny okát adnimert se a szerzeteseknek, se a munkásoknak az elméjekannyi változást nem szenved — a nagyravágyás, fösvénység,irigység nem gyötri. Ezeknél pedig semmiinkább nem rövidíti az életet. A nyughatatlanság, agyötrdés az elmét megrontják, és az elme az egészséget.De ne szóljunk az elmérl, hanem nézzük el,micsoda mértékletes életet élnek a szerzetesek és amunkások, és nem kell csudálni, ha sokáig élnek ; mertaz ételek és italok közönséges és mértékletes, csaknemmindenkoron egyaránsú étellel és itallal élnek,gyomrokot meg nem terhelik, és ha vasárnap vagy másinnepnap egy-más munkás ember többet talál ennivagy innia, aztot más nap a dolog és az izzadás meg-

Ij 3 Mikes Ideiemenorvosolja. De aztot csudáljuk, hogy látunk az urak közöttöregeket, és ne csudáljuk, ha látunk betegeseket ; mertmi lehet nagyobb ellensége az egészségnek, mint atorkosság, mértékletlenség. és a tunya élet? És mi rövidíthetiúgy az életet, mint a részegség? Az a sokfélesavanyú és édes, az a sokféle hidegít és melegít micsodazenebonát nem csinál gyomrokban? És mindezekkelhalmozva megtöltik magokot, azután nem hogyvalami járással segítenék az emésztést, de még aztotmeggátolják két óráig való déli álommal. Hát még arettent ital mit csinál ? amidn nem az árvízben, hanemaz árborban kell úszkálni a szegény gyomornak,a kinek lehetetlen megemészteni mind azt, a mit belétöltenek, és vetnek. Az okozza azután a sokféle rosszhúmorokot vagy nedvességeket, és a sr vért, és asok nyavalyák ezekbl származnak. Ezért mondja egypéldabeszéd, hogy : Az ember a fogával ás magánakvermet.Elég a, hogy a szegény úr, nem gondolom, hogy"^^Sgy^Sy^^'i*^"- ^ szegény Zsuzsi azért igen szomorú.Eléggé vigasztalnám, de csak fél fogra nevet, nem islehet másként, amennyi sok nyughatatlanságot kellszenvedni ; mert akkor látszik meg a jó feleség, amikoraz ura beteg. Édes néném, vigyázzon az egészségéreked ; mert a derék állapot — és maradok ked szolgája.Ámen.LXV.Rodostó, 4. Octob. 1725.Ma csak azért írok kednek, hogy bizonyos alkalmatosságvagyon, és eztet ha elmúlatnám, tudom, hogymegpirongatnának, és bosszút állanának ; mert az aszszonyokbosszúállók, ki egyben, ki másban. Hogy pediga ked rettenetes haragját elkerüljem, inkább írok.De mit? mert szakállomra mondom, hogy nem tudom,mit írjak. Mert itt oly csendességben vagyunk (Bercsényiúron kívül), valamint az Elizéus mezején lév

Törökorízági levelei.15^lelkek, a hol még Mahumet tanítása szerént is a lelkeknagy kiességben vannak, és a kimondhatatlan szépleányokkal való gyönyörségben élnek. A kik is olyanédesek, hogy ha valamelyike közllök a tengerbe találnapökni, azonnal édessé lenne, és elvesztené sósságát.Mert a törökök azt tartják, hogy ott másféle asszonyoklesznek, és nem azok, akik itt a földön élnek.Hát mirl írjak, édes néném? Azt megírhatom, hogyma nálunk nagy innep vagyon ; mert a mi urunkotFerencznek keresztelték. Ha pap volnék, le kellenetehát írnom a sz. Ferencz életét : de nem akarok úgytenni, mint egy olyan pap, a kinek minden predikállásacsak a gyónásról volt — annál többet meg nem tanulhatott,és minden innepeken csak azt mondotta el. Egyszerarra kérik, hogy prédikáljon sz. József napján —predíkáczióját így kezdi el ' Atyámfiai ! ma sz. Józ.sefnapja. Sz. József pedig ács volt, és minthogy ács volt,gyóntató székeket csinált; azért beszélljünk a gyónásról.Nem szükséges tehát, hogy leírjam a sz. Ferenczéletét — arra mindenik franciscánus barát megtaníthatjakedet. Aztot tudjuk, hogy angyali életet élt ; deaztot is tudjuk, hogy megharagudott volna arra azegyügy fráterre, a ki sok idvel halála után az írásibana Krisztushoz hasonlította, mondván, hogy mind születésében,életében, szenvedésében, és halálában hasonlóvolt a Megváltóhoz ; hogy a ki franciscánus köntösbenhal meg, annak nem lehet elkárhozni, és hogy sz. Ferenczminden esztendben egyszer lemegyen a purgatórjumban,és onnét felszabadítja a franciscánusokat,a kik akkor ott találnak lenni. Az ilyen írást mi semtaláljuk jónak, nem hogy egy olyan alázatos szent találtavolna.Itt most szrnek, azért beszélljünk a szüretrl. Ésmondja meg ked nekem az okát, hogy mitl vagyon a,hogy a szüret csaknem mindenütt egy tájban vagyon?Az aratásban nagy külömbözések vannak, hol elébb,hol késbben aratnak. Voltam olyan tartományban,a hol a búzát májusban aratják : de a szüretet csak ak-

1 54 Mtkes J^eíemenkor kezdik, mint nálunk. Erre sokan azt felelik, hogya régi római császárok megparancsolták volt, hogy azegész birodalmokban a szüret egy idben légyen. Aztmegengedem, hogy a parancsolat megvolt ; de a napfüggött-é a parancsolattól ? azt nem gondolom. Ebbenaz országban a bizonyos, hogy nagyobb melegek vannak,mint Erdélyben ; mégis a szüret itt csaknem azona napon kezddik, mint ott. Lehet-é tehát azt mondani,hogy a napnak meg volt parancsolva, hogy aszllt mindenütt egy idben érlelje meg? Azt nemlehet mondani ; hanem azt mondhatni, hogy a természetparancsolatjából vagyon a szüret csaknem mindenüttegyaránt. Mindazonáltal nekem úgy tetszik, hogyaz olyan meleg tartományokban, a hol majd tél sincsen,legalább egy holnappal elébb kellene szrni, mint nálunk: de elébb nem szrnek, és a szüret Európábancsaknem mindenütt egy idben esik. Azt tudjuk, hogyMagyarországban a Hegyalján novemberben szrnek,de e nem közönséges még a Hegyalján is. annál inkábba több tartományiban. Amég pedig erre a kérdésemremegfeleljen ked, addig azt adom kednek tudtára, hogyBercsényi úr igen igen készül a más világra ; mindazonáltala kit az Isten meg akar gyógyítani halálosbetegségibl, csak egy száraz figével is meggyógyíthatja.Most ez elég. másszor többet. Csak az egészségrevigyázzunk. Édes néném, mely régen nem kérdettem,ha szeret-é ked? mert azt el nem kell felejteni.LXVl.Rodostó, 59. Octob. 1725.Ma a szegény Bercsényi úr látogatására voltunk,a ki is éppen olyan állapotban vagyon, valamint Jóbvolt, csak éppen abban külömbözik, hogy az ágybanfekszik, és nem a ganédombon ; mert nincsen olyanrész a testiben, a melyben valami kis épség volna.A lábaiból a víz kifolyván, a rothadás szállott belé.

Törökországi íeveíei. i55Megesik az embernek szíve rajta,amidn látjuk, hogymetéllik le a rothadt húst a szárairól. És midn halljukjajgatni és ordítani a nagy fájdalomban, úgy tetszik,mintha a régi mártiromokot látnám a kínokban. A bizonyos,hogy ki sem mondhatom azt kednek, hogymicsoda irtózással kell azt látni ; hát niég micsodakínban vagyon az, a ki azt szenvedi ? De a test fájdalmivala lélek gyógyul, és az irgalmas Isten az lábaibatette a purgatoriumot, meg akarván menteni a más világonlévtl. Azért már nincsen is legkisebb reménységéletéhez. Hogy is lehetne, amidn mind bell,mind kívül rothadni kezd. A testamentumát már megcsinálta.És a szegény Zsuzsit ítélje el ked, hogy micsodaszomorúságban vagyon. De azt el lehet hinni,hogy nem marad nyomorúságra. Minthogy e szomorúlevél, azért most nem is írok többet; mert a szomorúlevélnek igen rövidnek kell lenni. De, hogy teljességgela szomorúságon ne végezzem el, egy kis históriávalvégzem cl, a mely valósággal megtörtént.Egy úri embernek ifjú és szép felesége lévén, gyanakodottreája, noha semmi bizonyost nem tudhatottfellié. De, hogy jól megtudhassa, egy pohár vizetYÍszen a feleséginek mondván, hogy azt meg kell innia.A szegény asszony reszketve innia kezdi — amikorfélig megitta volna, az ura elveszi a szájától, és magamegiszsza a többit, mondván : én nekem is utánnad kellmennem. Az asszony azt meghallván, mindjárt megijedazon, hogy etett ivutt, és az ijedtség oly nagy volt,hogy mindjárt beteggé kezd lenni, és hánni. Azonnala papért küld, és az atyjafiait is esszegyjteti. Amidnmindezek az ágya köri volnának, az asszony mindenekhallottára a papnak gyónást tészen, és amidn elvégezi,mondja, hogy azért tette azt a gyónást, hogyhalála után is az ura ne gyanakodhassék fellié, ésmegtudhassa ártatlanságát. Az ura az ágyhoz megyén,és megöleli a feleségét, és felszóval mondja néki, hogyne féljen ; mert a vízben semmi étet nem volt, éshogy csak a gyanúságot akarta megtudni, hogy igazán

156 Mikes T^eUmenvaló-é, vagy sem? A kik a házban voltának; és a beteghalálán siránkoztanak, ezt meghallván, a szemeket megtörlik,és örülni kezdenek. A szegény asszony is semmivalójában való betegséget nem érezvén magában, elkezdi magával hitetni, hogy nincsen megétetve, és afélelem is lassanként kimenvén az elméjibl, az ágybólfelkél, és jól érzi magát. A többi ezt látván, aMit mond ked erre? A gyanóság, való,szomorúság örömre fordul, vacsorához ülnek, és virradtigisznak.hogy nagy betegség, de aztot meggyógyítani az ilyenpróbával nem jovaslom mindennek ; mert hát ha azasszony is legels alkalmatosságkor az olyanért bosszútállana? Ked ítéletére hag)'om, ha a férfiú jól cselekedett-é,vagy sem? De én jó étszakát kívánok kednelcLXVil.Rodostó, 6. Novembris, 1725-Édes néném, itt most elég sírás, rívás és zokogásvagyon. A szegény Zsuzsi özvegyen marada, és Kajdacsinébólmindenféle nedvesség a szemin foly ki, amenynyita ma sírt. Méltán is, mert a szegény Bercsényi úra bujdosásának végit szakasztván, ma reggel két órakorelhagya bennünket. Mind holtig az elméje helyénvolt, és egy keresztényhez illend halállal múlt ki evilágból. E már elvette sok szenvedésinek jutalmát,és nem szükséges szánni ; hanem azokot kell szánni,a kiket árvául hagyott itt idegen országban. De azokrais gondja lészen annak a nagy cselédes gazdának, a kisoha meg nem hal. A mi urunk mindenkor mellettevolt, és hozzája való barátságát holtáig megmutatta.Micsoda ez a világ? és miért kapunk annyira rajta?A benne való életnek kezdete nyomorúság, a közepenyughatatlanság, a vége fájdalom és szomorúság. Ezaz úr, éltiben, való, hogy szenvedett, de sok világijókban is volt része. Való, bújdosásban holt meg, denem szükségben. így fogyunk el lassanként, mert már

TOrökonzdgi levelei. i57itt elég szegény bújdosókot temettünk cl. Ezután mégmi lesz ? Hadjuk a jó atyánkra, és mondjuk azt, hogynem érdemli ez a világ, hogy hozzája kapcsoljuk magunkot;mert akármely gyönyörségben úszunk is, deabból ki kell kelni, és azt elhagyatják velünk.Elmúlt gyönyörség csak suhajtást okoz,Jelenvaló pedig hasonló árnyékhoz,A jövendbelin kapsz bizonytalanhoz :Ah I mért hasonlítod magadot boldoghoz ?Aztot már megmondottam. Hogy a szomorú levélneknem kell hosszúnak lenni. Ez elég szomorú ; mert itta halálról kell beszélleni, azért el is kell végezni. Tudjaked, micsoda nagy dohányos volt a szegény úr — mindholtig is dohányozott ; mert halála eltt két órával egypipa dohányt kiszívott — de megholt, kedet pedig azIsten éltesse. >\men.LXV131.Rodostó, 12. Novemb. 1725.Azt ne csudáljuk, édes néném, ha a szegény úr megholt.A való, mindennek meg kell halni ; de ennek méginkább meg kelletett halni, mintsem másoknak ; mertholta után a testit felbontották, de annak legkissebbíze ép nem volt, és a bels részei el voltának rothadva.Nem tudom valójában, ha azért nem vitték-é a testetKonstanczinápolyban, hogy sok költségbe került volna,vagy azért, hogy nem engedték meg. De azt tudom,hogy egy kis göiög kápolnában temették el. A testamentumátfelnyitották, Zsuzsinak ezer aranyat hagyott,és holmi portékát. A cselédinek is hagyott, még nekünkis, holmi portékát. — Nekem a megholt feleségenádpálczáját hagyta. Nem kell az ajándékot tekinteni,hanem azt kell tekinteni, hogy ki adja, és mint adja.A több ládabéli portékája, köntösök, ezüst- és aranymívesportéka a fiára szállott, — a melyek mind együttegy asszonynak kedvére lehetnek.

158 Mikji J^elemcnMindenikünk azt gondolta, hogy kész pénze, felesenvagyon; de holta után megcsalatkoztunk benne. Mindazonáltalennek a gyenerálisnak többje volt, mintsen\ arégi római gyenerálisoknak. A többi között egy Regulusnev fpolgármester száz nejjyvenezer emberrel mentAfrikába a Karthágóbéliek ellen. Amidn ott hadakozottvolna, Re mából a felesége levelet ír néki, és tudtáraadja, hogy miben vagyon a jószága dolga. Regulusarra egy levelet ír a római tanácsnak, és kéri, hogyküldjön helyébe más polgármestert, a ki a hadakozástfolytassa ; mivel néki vissza kell menni, hogy a jószágábanrendelést tegyen; mert a gondviselje meghalván,az emberek, a kik a földet szántották, miinden ekéit,és a földi munkához való eszközit elvitték, és ha nemmiveltetheti a földét, a feleségét, gyermekit nem tarthatja.De nézzük el, mibl állott az a nagy jószág?Egy majorházból, és hét szántóföldbl.Édes néném, mint megnevetnék most az olyan gyenerálist,aki száz negyvenezer embernek parancsolván,azon panaszkodnék, hogy egynehány ekéit ellopták, ésha hét darab földet meg nem szántat, a cselédje meghaléhen. De inkább csudáljuk azt a boldog idt, a melybenegy olyan nagy hadi ember a maga szegénységemellett csak a hazája gazdagságát kereste, és a melybenaz olyan nagy emberek, a kik eltt a királyok térdethajtottak, csak a földi munka után alacson rendbenéltének. Látunk még más olysn fpolgármestert, a kitaz eke melll vontak el, hogy százezer embert adjanakkezébe, és a kinek királyok mentenek udvarlására, —de a hadakozást elvégezvén, ismét a szántáshoz fogott,mert a régi rómaiaknak egyéb jövedelmek nem volt,csak a szántásból. A kit fpolgármesternek tettek, az amajorkodását elhagyta, hadakozni ment, és akkor a királyokés fejdelm.ek nagy tisztelettel állottanak eltte.Esztend múlva a tisztséginek vége lévén, Rómábavissza kelletett menni, és letenni a tisztségit, és a nagykincset,a melyet nyert a hadakozásban, mind egy polturáiga város tárházában kelletett adni, és azután a

Törökországi teveifi. 159nagy gyenerális, a kitl annskeltte egynehány holnappalaz országok rettegtenek, és a nagy városok a kinek egynehányszáz arany koronákot küldöttének, és a ki nagypompával menvén bé Róma városába, eltte gyakortaa meggyzetett királyok lánczolva mentenek ; ugyan aza gyenerális közönséges köntösben öltözvén a majorházábavisszatért, ott borsóval, lencsével élt, és kevésszám szántóföldét szántotta, vagy szántatta. És azilyen emberek vetették idvel a római birodalom alácsaknem az egész világot. Boldognak mondjok-é azolyan idt? Én azt tartom, hogy boldognak mondhatniazt az idt, a melyben a nagy urak csak éppen a hazahasznát keresték, és a melyben az emberek oly közönségesenéltének. Mert azt elmondhatni boldognak mindlelki, mind testiképpen, a ki keveset kíván, és kevésselbeéri.De most veszem észre magamot, hogy Rodostónkezdettem el levelemet, és azután a régi rómaiakhozrepültem. De vissza kell repülni, mert én azt a régiszokást visszanem hozom, se a mostani gyenerálisokotaz eke mellé nem tehetem. Azért visszátérek Zsuzsihoz,és azt mondom kednek, hogy (ismerek olyat, a kiZsuzsival le akarná már is tétetni a feketét, de nemakarja. — Nem tudhatom az okát, noha azt tudom,hogy még leány korában szerették egymást. — Attólvan-é, hogy a grófné titulust nem akarja letennivagy attól, hogy a legénynek nem igen villog ládájábanaz arany? De elég a, hogy nincsen kedve hozzá;noha a szeretet megvagyon. Minthogy keresztényekvagyunk, mondjuk azt, hogy a kit az isten valakineknem rendelt, aztot nem is fogja bírni. — Mi hír vagyonott keteknél? mert innét mindenkor szomorú hírt írok.vagyon-é az egészség?Jól

! 6o Mikes liftemenLXIX.Rodostó, 7. Decemb. 1725.Ezt a levelet elkezdem írni, de bajuszomra mondom,hogy nem tudom, mit kell írni, — és ha írok, csakazért írom, hogy kednek válaszát vehessem. — Aztírjam-é ? hogy itt (íkönyvcm forrási s áradási induljatok)),és hogy még a sírás, zokogás meg nem sznt ittaz özvegyek között ? De idvel az is megsznik ; mertaz a kegyetlen id mindent elront s eltöröl. Errl írnikednek nem nagy vigasztalás ;de csak kell valamit írni.Azt írom hát, hogy itt most szántanak és vetnek, nálunkpedig azt már régen elvégezték, hogy ha csak valakiahavat nem akarja szántani. A minap olvastam, hogy miképpenkell a búzát megszaporítani. Amidn a gazdasszonyságravisszátér ked, akkor meg kell próbálni.Példának okáért egy véka búzát fzessen meg ked jól,de sok vizet kell reá tölteni, — amíg a f, addig tétessenked egy kádba négy véka búzát. — Amidn pediga búza jól megftt, a vizet szréssé le ked rólla, ésmelegen hadd töltsék a kádban lév búzára, és azt békell jól födni, — másnap vagy harmadnap, ha látja ked,hogy a búzaszem kezd dagadni, és a vizet jól béitta,akkor küldje a mezre ked, és hadd vessék el valamelyjó földbe ; de mentl ritkábban lehet ; mert egy búzaszálonhárom vagy négy ág terem, és mindenikén egybúzaf, — és így négy annyival több búzája teremkednek, mint rendszerént. — Ezt én olvastam, igaz-é,vagy sem? nem tudom, de a ki nem hiszi, próbálja meg.Nem nehéz dolog, és ha igaz leszen, akkor nem bánjameg fáradságát.De a micsoda hírt hallottam csak éppen ebben aszempillantásban, azt nem lehetne elhinni, hogyha csakbizonyosan nem tudnók. Ked ott a francziák közötthamarébb meghallhatta. De tudja vagy nem tudja ked,megírom, hogy a franczia király 5. Septembris megesküdt,és lefeküdt a Stanislaus király leányával. ^^ K«

Törökországi teveíei.léíhitte volna azt, hogy egy olyan nagy hatalmas királyegy szegény bujdosó, és csak névvel való királynakvegye el a leányát? és hogy visszaküldje egy nagykirálynak, mint a spanyol királynak a leányát, a kitannak eltte akart elvenni. Ezek ám az olyan dolgok,a melyekben nyilván kitetszik az Istennek csudálatosmunkája és hatalma, a ki úgy bánik a királyok szívével,valamint mi a viaszszal. Bízvást elmondhatja a francziakirályné a Boldogságos Szz után, hogy megtekintetteszolgálójának alázatosságát, és hogy az alacson rendenlévket felemelte, és a fennvalókot levetette ; mert lehetetlenvolt csak hízelkedni is magának azzal, hogy mégfranczia királyné lehessen. Ha az atyja Lengyelországközepiben lett volna, úgy mégis mondhatnám ; de bújdosásbanlévén, mindenektl elhagyattatván, és csakreménségc sem lévén, hogy Augustus székibe ülhessen: csudálni és imádni kell az Istennek az ilyen rendelésit,mert az ilyen munka feljülhaladja az emberielmét : Ludit in humanis.^"* És hogy az Isten eltt akirályok és fejdelmek olyanok, mint a gyermekek, a kiknekhatalmok, nagyságok csak gyermeki játék. Imádjuk,édes néném, az Istennek minden rendelésit, és remélljük,hogy reánk is gondja lészen, mert irgalmas, ésmegsegíthet, mert hatalmas.A sophiai pápista érsek ellen a görög püspökök éspapok a portán sok hamis vádolásokot tévén, a vezérparancsolatot küldött, hogy megfogják mind az érseket,mind a papjait, és fogva vigyék Konstanczinápolyban.Az érsek azt megtudván, elszaladott, de a papjai közölhármat vagy négyet lánczolva vittek Konstanczinápolyban.Az érsek ide szaladott, és titkon vagyon közöttünk.Tudom, hogy az urunk azon lészen, hogy kiszabadíthassaazokat a szegény papokot, a kik még a botozástis megkóstolták. így szenvednek a mi szegény papjainka hitért. De nem csak itt, hanem az egész világon, ésa legkegyetlenebb nemzetek között. Ki tudná megmondani,hogy hány jezsuitát és barátot cttenek már megAfrikában és Amerikában azok a vad emberek, a kikMik«s Kelemen : TOrfikországi level«i. 1

i 6 2 Mikes KeUmenigen szeretik az emberhúst ? De a barátokon nem kapnak;mert egy kapucinust megölvén, jó ebédet aakrtakbellle csinálni, de, bogy megsütötték a húsát, mindösztövérnek, mind igen keménynek találták, azóta nemkapnak a baráthúson. Hát egyszer egy szegény jezsuitaszokása szerént faluról falura járván, hogy valakit megtéríthetne,egy nagy erdbl kimenvén, egy falura talál.A vademberek látván egy nagy embert feketében, nagykalap a fején, és hogy négy lábon jár, mind elszaladnaktlle ; mert, hogy soha lovat nem láttak volt, azt gondolták,hogy a ló és az ember mind egy. A jezsuita aztlátván, leszállott a lováról, és lassanként a vademberekis .visszatértének hozzája. Azt elmondhatjuk igazán,hogy csak a mi papjaink követik valóságoson az apostolokot.Bár követhetném én is mindenben ket, decsak abban követem, hogy k aluttak, én is aluszom,azért jó étszakát édes néném.LXX.Rodostó, i6. Jan. 1726.A ked méznél édesebb levelét igen kedvesen vettem.Édes néném, ha valamely idegen olvasná a kedlevelét, nem hinné el, hogy atyafiak vagyunk, azt gondolná,hogy még több vagyon az atyafiságnál közöttünk,mert rendszerént az atyafiak levelehidegebb téntávalvagyon írva. Hogy pedig mi egymást szeretjük, arramind az atyafiság, mind a hajlandóság kötelez minket.De még többet mondokMert kevéssel kedet ha inkább szeretném,Nénémséget néha el is felejteném.De azt valljuk meg, édes néném, hogy mi jók vagyunkazért, hogy úgy szeretjük egymást. Annál isinkább, hogy a mi szeretetünk nekünk semmit semalkalmatlankodik. Mi azért jól alhatunk, jól ehetünk, éssemmi nyugtalanságot nem okoz. A mi szívünk mindenkorfrissen és hívesen vagyon, és nem peshed úgy, mint

TSrdiorszdgi levelei.i6ja füstölt hs a nyárson. És ne legyünk olyanok, minta kiknek a szíveket a lángon vagy a rostélyon égetik,amelynek is régen hamuvá kelletett volna lenni, ha azigaz volna, a mit mondanak.Lehet-é tllem olyat kívánni, a melyet ott helybenjobban megtudhat ked? Az örmény lakadalomról márírtam kednek, azt tudhatom: mert közöttök lakunk;de azt kérdeni tllem, hogy micsoda czeremoniával adjaférjhez a török császár a leányát, azt méltó nevetni.Mindazonáltal megírom, nem azért, hogy kedet arramegtanítsam, hanem azért, hogy megmutassam, minttudok kednek engedelmeskedni.A török császár, a midn a leányát vagy atyjafiát egyvezérnek vagy egy basának akarja adni, oda se pap nemkívántatik a megesketésre, se más egyéb tiszt a contractuscsinálására ; mert oda csak a császár akaratjaHogyha egy fvezérnek, vagy más ftiszt-megjelen-kívántatik.nek akarja adni a leányát a császár, azt nekitetvén, annak, ha házas, minden feleségeit el kellbocsátanimagától, sok ajándékot és sok rableányokot kellvenni a császár leánya számára. Amidn pedig a császárnaktetszik, hogy a lakadalom meglegyen, a v-legényt magához hivatja, és a jobb kezében egy buzogánytád és egy levelet, a levelet pedig a kebelébenteszi, és azonnal megyén a császár leányához, a kitannak eltte soha sem látott volt. A leány egyedüllévén a kereveten, a vlegény bemenvén, háromszortérdet hajt neki, és azután megjelenti neki hozzája valónagy szeretetét, és hogy micsoda nagy örömmel vészia császár kegyelmességit. A leány nem várván, hogyelvégezze beszédit, mintha igen haragudnék, felkél akerevetrl, és a hanzsárhoz ^^ nyúl, hogy azzal általverje.Hanzsárt, vagy hosszú kést nem szabad más asszonynakviselni, csak a császári nembl való asszonyoknak.A vlegény pediglen nagy sietséggel kiveszi a kebelébla császár levelét, és a leánynak megadja, a kinek ismindjárt elmúlik az örömmel való haragja, a leveletelveszi, megcsókolja, és elolvassa.

I6 Miket "KelemenA melyben látván a császár akaratját azt feleli a v-legénynek : légyen a császár akaratja. Arra a vlegénymegcsókolja a köntösét, és kimégyen. Másnap sok ajándékotkell küldeni a leánynak, és nagy pompával viszika férje házához. Sokszor történik úgy, hogy egy hónapigsem lakik véle, hanem más basának adják, fképpenha asszonyomnak valamely panasza vagyon ellene, ésha nem úgy keresik kedvit, amint kivánná.Mert a virágszálat szükséges öntözni.Másként a melegben el kéne száradni.Édes néném, idétlen házasságnak tartom a törökházasságot. Egymást annak eltte nem látják, hanemcsak éppen akkor, amikor már nem lehet megmásolni.Sokszor azt gondolja a vlegény, hogy valamely szépszemély mellé fekszik, — másnap ha meglátja, hátijeszt. De az törvények abban kedvezett a férfiaknakés ha így megcsalatkoznak a feleségben, megengedinékik, hogy újra kezdjék, mert egynehány feleségettarthatnak, ha akarják, és ha módjok vagyon benne. Demég ezenkivül annyi rableányt tarthatnak, amennyitetszik, és az ellen semmit nem mondhat a valóságosfeleségek, csak nekik is megjárjon az adó ; mert ha agazda azt elmúlatja három pénteken, a gazdasszonynaklehet azért panaszt tenni a bíró eltt, és ha ugyancsaktovábbra is akarják halasztani az adómegfizetést, akkoraz asszony elválhat az urától. E ritka példa, de a törvénymegengedi. Hogyha pedig a férfiú elválik a feleségitl,és azután ismét vissza akarja venni, a meglehet,a törvény azt megengedi, de olyan formában, hogy azasszonynak szabad, ha akarja, minek eltte visszamenjen,az ura hírével egy étszakát eltölteni olyan férfival,a micsodás neki tetszik. E csúfos törvény, és nemlátom, mi végre rendelte a törvénycsináló? O lássa,abban nem töröm a fejemet, hanem csak abban, hogyked egészséges legyen. De éppen most j eszembe egyjó gondolat, hogy mért födözik és takarják úgy be

Törökortxági tevelei. >65magokot itt az asszonyok? Talám azért, hogy méginkább kapjanak rajtok ; mertMennél inkább légyen valami megtiltva.Légyen is elttünk ersen elzárva.Ámbár ahoz juíni kellessék fáradva.Annál inkább bírni azt várjuk suhajtva.Kérem édes néném, kedet, hogy hadd ne írjak mártöbbet ; mert télben nem lehet hosszú levelet írni, azért,hogy hideg vagyon, nyárban pediglen igen meleg, —itt pediglen tizenegy az óra, a pennám is alhatnék.LXXl.Rodostó, 13. Mártii, 1716.A ked nádmézes téntával írt levelét tegnap vettem.A minap is vettem volt kettt egyszersmind. Úgy tetszik,hogy hacsak nem álmodtam, hogy választ is adtamreájok, de nem vagyok bizonyos benne. De abbanbizonyos lehet ked, hogy ha nem írtam, ked sem vehettea választ. De oh mely könnyen megbocsátjuk mi egymásvétkit! Mindazonáltal azzal el ne higyje ked magát.A rossz példát nem kell követni, se bosszút nemkell állani. Vagy is talám büntetésül kíván ked tllemolyan dolgot, a mely húsz esztendben egyszer nem juteszembe? Mert ugyan is hogy jutott kednek eszébe,hogy tllem azt kérdje, hogy kik voltának a templaristák,és miért vesztették el ket? Jobban szeretem félóráig Zsuzsival nevetni, mint arról tíz óráig írni. Mindazonáltalki ne engedelmeskednék kednek? Ha szinteírni nem tudnék is, megírnám. Én, édes néném, csakazt írom meg felliek, a mit hallottam és olvastam, —úgy-é, hogy többet nem kíván ked?A máltai vitézeknek és a templaristáknak rendi Jeruzsálembenvettenek eredetet. A máltai vitézek régiebbek.Egy Gerárdus nev franczia 1112. esztendbenJeruzsálemben a jövevények és zarándokok számokraegy nagy ispotályt építtcte, a melyet neveze Keresztel

i66 .^ik'S T^elem -nszent János ispotályának, és oda béfogadá mindazokot,a kik jó akaratjukból a betegekhez és a zarándokokhozvaló gondviselésre szánák magokot. De azok csaknemmind hadi emberek lévén, Gerárdus úgy rendelé, hogyannak egy része az ispotályban maradván, a másika asaracénusok ellen hadakozzék, és regulát szabván nékikaz engedelmességre és a házasságon kívül való életrekötelezek magokot, és hogy holtig hadakoznának ahitetlenek ellen. Ez a rend vagy szerzet csakhamarmegszaporodék, és nevezek ket jeruzsálemi szent Jánosispotálya vitézinek. Ezeknek fekete köntöst kelletettviselni, és a köntösökön nyolcz szeglet fejér keresztvolt varrva. A saracénusok elvévén a szent földet akeresztényektl, ezeknek is ki kelleték menni, és Rhodusszigetében megtelepedének. De idvel egy hatalmastörök császár ^^ nem szenvedhetvén olyan vitézszomszédokot, a szigetet megszállá és nagy nehezenmegvévé, és a vitézeknek, akik megmaradának életben,megengedé, hogy kimehessenek a szigetbl. — A kik iselhagyván a szigetet Málta, szigetében megtelepedének,és máltaiaknak nevezek.A templaristák szerzete Jeruzsálemben kezddék1118. esztendben. Nyolcz vagy kilencz franczia nemesemberegy társaságban lévén a jeruzsálemi patriárchaeltt fogadást tevének az engedelmességre, a házasságnélkül való életre, és hogy minden jószágokot, életeketaszent földre men zarándokok oltalmára és szolgalatjárafordítják. Ezek tehát egyszersmind hadi szerzeteseklének, azután megszaporodván, Baudounius jeruzsálemikirály nékik a templom mellett lakóhelyt adott,és azért templaristáknak nevezek. Második Honoriuspápa ezeknek regulát csináltata szent Bernárddal, ésakkoron fejér köntöst kelleték viselniek, és harmadikEugenius pápa 1 46. esztendben veres keresztet parancsolá,1hogy viseljenek. Ezeknek mindennapmisétkelletett hallgatni, — csak három.szor egy hétben voltszabad hst enniek, — több lovat háromnál nem tarthattak,— a vadászat nékik meg volt tiltva, — még a

J örökország? levelii.t6jmadarászat is, a köntösök a világiak köntösöktl csaképpen a színben külömbözött. A templaristák sok szépnevezetes hadi dolgokot vittek végben, — a jeruzsálemikirályok alatt igen elhíresedének, és a nagy hírrel igensok jószágokot és kincseket gyjtenek Európának mindenrésziben. De a szent föld elvesztése után a henyélésés a sok jószág megrontá ket, és a mindenféle mértékletlenségbenelmerlének, fképpen a részegségben. Azértis mondják példabeszédben a francziák, hogy úgy iszik,mint egy templarista. Az egész szerzetnek pedig veszedelmétkét templarista okozá, a kik a szerzetbl kifizettetvén,a franczia király eltt hamisan, vagy igazán(mert azt még nem tudhatni valóságoson), bévádolákaz egész szerzetet. A vádolás pedig ebbl állott, hogyminden vitéznek, a kit a szerzetbe bevesznek, ellenekell mondani a Krisztusnak, és a keresztre kell pökni,és ha az asszonyoktól megtartóztatják is magokot, demás utálatos közösülés közöttök megvagyon. A királymásként is haragudván a szerzetre, a pápának ezekettudtára adá ; de látván, hogy a pápa csak halogatja adolgot, parancsolatot ada ki titkon, hogy bizonyosnapon az országban lév templaristákat megfogják.A pápa azért igen megneheztele a királyra, mindazonáltalmaga eleiben hivatván vagy hetven templaristát,csudálkozással hallá, hogy mivel vádolnák magokot.A pápa azonnal parancsolatot külde minden országokbanlév püspököknek, hogy vizsgálnák meg jól a dolgot.— A kik is megvizsgálván, mindenütt egyenl vétkeseknektaláltatának. A pápa éppen akkoron gylésttartván Francziaországban Bécsben, ^^ az egész atyák aztítélek, hogy az egész szerzetet el kell szélyeszteni, ésjószágokot el kell venni. Erre mindenütt a királyok reáállának, és mindenütt csaknem egy nap az egész szerzettla jószágot elvévék, és csaknem mind megöletettek,és így az a gazdag és nagy rendekbl álló szerzetcsaknem egy nap mind eltöröltetek.^^ Errl egynehányfélekönyvet olvastam. Némelyek azt tartják, hogyigazságoson bántak vélek ; némelyek pediglen, hogy

i68Mikes "KtUmtnnem kellett volna oly kegyetlenül bánni vélek, ésa sokártatlant nem kellett volna a vétkesekkel összeelegyíteni,és hogy a sok jószágokért voltának annyi ellenségi.Elég a, hogy jól vagy rosszul, de a hírek csak a könyvekbenmaradott meg. Még Magyaroiszágban látnioly romlott templomokot, a melyek övék voltak. De aztnem tudom, hogy a magyarok miért nevezik veresbarátoknak ; mert se a köntösökrl nem nevezhetik, sebarátok nem voltának; hanem hadi szerzet volt. Dek lássák : azon nem tördöm, akárminek nevezzék. —Elég a, hogy én engedelmeskedtem, és megírtam rövidedenaz históriájokot a parancsolat szerént. Annáltöbbet ne kívánjon ked tllem. De azt szeretném tudni,hogy volt-é lakások Erdélyben ? Én azt gondolom,hogy nem volt. M.ár többet nem írok, mert meguntam.Hanem még azt megírom, hogy itt ma alkalmos földindulásvolt. Ha tót volnék, úgy mondanám, hogy aföld megrázta magának. Édes néném, jó étszakát. Ésaz ének szerént : Ha szeretsz, szeretlek én is.LXXII.Rodostó, II. Apri]. 1726.Édes néném, nincsen mit írnom, és ha írok, csakazért írok, hogy megmutassam kednek, hogy megírnám,ha volna mit, és hogy vegye el ked a rest nevet róllam.Tegnap vettem a ked levelét, a mely tele köszönettel ésdicsérettel, — jó, hogy nem szememben dicsér ked,mert elájulnék szégyenletemben. Nem gondoltam volna,hogy olyan köszönetet vegyek a veres barátokért. Dea nem árt ; mert máskor bátrabban írok, és egy kisbátorság megélesíti az elmét.A régi rómaiaknál nem hogy gyalázattal illették volnaaz olyan gyenerálist, aki a harczot elvesztette, hanemmég dicséretekkel vigasztalták, és alkalmatosságot adtaknékie, hogy bosszút állhasson az ellenségen ; merta nem lehet, hogy az ember mindenkor gyzedelmes

Törökortzdgi levelii. 1 6^legyen, mindenkor okosan beszélljen. A fogyatkozásbanrészinek kell lenni minden embernek. Micsoda nagyfogyatkozásokot nem látunk a legnagyobb császárokban?A nagy Theodosius császár egy csekély dologértkét vagy háromezer embert ölete meg Thessalonikában.Való, hogy aztot megbánta azután ; de a megholtak azzalfel nem támadának. A való, hogy gyönyörség, enneka nagy császárnak azon cselekedeti ért való maga-megalázásátlátni ; mert a templomban akarván menni azisteni szolgálatra, szent Ambrus a mediolánumi érseka templom ajtajában megtartóztatá, és bé nem bocsátá,mondván : «Még az ártatlan vérrel a kezeid véresek,mégis a szent áldozatra akarsz menni ? Ha Dávid királytkövetted vétkiben, kövessed penitenczia tartásában is.»A császár magában szállván, a templom garádicsára leborúla,és kére az érseket, hogy adna néki penitencziát.A ki is hat holnapig kitiltá a templomból. E szép példamind egy érseknek, mind egy császárnak.A nagy Konstantinus császár nem öleté-é meg afiát azért, hogy ártaí!anúl azzal vádoltaték, hogy amostohaanyját szereti ? Hs csak akkor tudá meg ártatlanságát,a mikor már meg nem orvosolhatá cselekedetit.És ebben nem akará Seleukus királyt követni. Talámmás atyák sem követnék. Mert ennek az öreg királynakigen szép felesége lévén, aztot igen szerette. Azelbbeni feleségitl volt egy fia, a kit halálba szeretett.A fia szerelemben esvén a mostohaanyjával, és maga isáltallátván szeretetinek helytel enségit és nagy akadályait,aztot magában sokáig mintegy eltemetve tartotta ;de idvel a szeretet meggyzvén, nagy betegségbeesek. A doktorok okát nyavalyájának ki nem tanulhaták; hanem egy a többi közül sok vizsgálása után észrevéve,hogy a szerelem okozná betegségit; de nemtudhatván, hogy kit szeretne, igen kezdek vizsgálódni,és az ifjú fejdelemtl kérdezkedni, de e csak magábantartá a titkot, és a betegsége nagyobbodék. A doktorpediglen vizsgálni kezdé az ifjat, amidn valami asszonyokés leányok mentenek látogatására, de semmit észre

i;fOJfíik^s T^iUmennem veheíe. Már nem volt több hátra, hanem a királynérólkezde gyanakodni, a melyrl ingyen sem gondolkodott.A szokás szerént a király látogatására mégyena fiának a királynéval, a doktor is jelen vagyon, ésminden mesterségit arra fordítja, hogy valamit kitanuljon,amint is hogy, mihent a királyné bement aházban, a beteg hol hidegben, hol forróságban kezdettlenni ; hol elsárgódott, hol elfejéredett, A doktor aztlátván, csak elhiteti magával, hogy az ifjú a királynétszereti ; de, hogy jobban kitanulhassa, és bizonyosabblehessen benne, elvárja, hogy a királyné háromszorvagy négyszer elmenjen látogatására, és mindenkorhasonló változásokot tapasztalván az ifjúban, akkor azifjúnak megmondja, hogy tudja okát betegséginek, éstovább ne titkolja, hogy a királynét szereti. Az ifjúmegvallván a dolgot, a doktor magára vállalja, hogyszolgálni fog, amennyiben tlle lehet. Az ifjú reá áll,noha semmit sem reméllvén. A doktor a királyhozmegyén, és megmondja, hogy a fiától csak vegyenörökös búcsút ; mert a fiát a szerelem csakhamar megöli,és olyat szeret, a mely szeretetet a király sem orvosolhatjameg. A király azon elbúsulván, mondja a doktornak: Eredj, mondd meg a fiamnak, akárkit szeressen,oda adom néki, csak az életét megtartsa. A doktor arramonda: Hátha a királynét találná szeretni? A királyigen szeretvén a fiát, feleié: Ha a királynét szereti is,oda adom, csak éljen.— A doktor futvást megyén azifjúhoz, és megmondja néki. Az ifjú azon betegenörömiben felkél, és az apja lábaihoz borúi. A királynéthivatják, és megmondja néki a király, hogy miért betega fia, és hogy maga is azon kéri, hogy mentse megéletét a mostohafiának, és hogy mzgengedi, hogy hozzájamenjen. A királyné nem sokáig mentegetvén magát,másnap a király a fiának adja mind a feleségit, mind azországát. Ez igen ritka példa. Most a keresztények, avaló, nem követhetnék ; de, ha merjlehetne is, ritka apakövetné. Példa a spanyol király, második Filep, a kimegkéreti a leányt a fiának, és amikor odaviszik, maga

Törökországi levelei. iy iveszi cl. Édes néném, jó egészséget kívánok. A vagyok,a ki voltam, és a leszek, a ki vagyok.LXXIU.Rodostó, 14. Maji, 1726.Tegnaptól fogvást táborba szállottunk, és sátorokalatt lakunk, a szokott helyre, a város szélyire. Az ellenségtlnem gondolom, hogy sokat kellene tartanunk;mivel vagyon vagy háromszáz mélyföld közöttünk, azértcsendesen alhatunk, és csak a fülbemászótól, a szúnyogtóltarthatunk. Édes néném, szeretném tudni, hogymint vagyon a ked egészsége, a ked karja, és ujjaimert egy holnaptól fogvást egy levelet írni, a nagy fáradság,és igen bánom, hogy annyira fárasztja ked magátérettem, és annyira erlteti. Mindazonáltal nemkellene azt az úri asszonyt követni, a ki soha sem olvasottkönyvet azért, hogy mikor levelet kellfordítani, aszelet hajt, és hogy az a szél náthát ne okozzon néki.Eztet bé lehet venni egy kényességnek. De a ked tiszteleteskényessége megbocsásson, és mindenkor ne tartson; mert az atyafiságot félre tévén, a bosszúáliáshozfogok, és akkor mindenikünk fog suhajtani.Édes néném, mi itt csak tengdünk lengdünk, mintszegény bujdosók. Töltjük az idt, amint lehet. Azurunknak a mégis mulatság, hogy a mezn lakunk;mert az unadalom itt igen b, és a szegény urunk ittcsak egynehányunkkal maradott. Az özvegy Zsuzsihozgyakorta megyek — Lengyelország felé készül — haitt nem marad, nem én rajtam múlik el. Egy urat üsmértem,a ki egy ids leányt vévén el, azt szokta voltmondani, hogy a ki ids leánynyal hál, az olyan jócsclekedet,mint a szegényeknek való alamisnálkodás. Deha itt nem marad is, azzal a barátság fel nem bomlik,és a hség megmarad, ha lehet — azt mondom, ha lehet; mert akármely nagy tz elaluszik, ha annak eledeltnem adnak. De azt nem tartom, a mit Forgúcs, hogy ahség csak a kutyához illik.

j71 JHikts J^eítmenA nem újság, ha azt mondom, hogy a házasság azIstenen áll, és, ha csak reánk hagyja, a nem jó, és arossz házasságoknak az oka az, hogy lakadalmon jelennem volt. Azzal fenyegetem Zsuzsit, hogy, ha elmégyen,úgy nem keresztelünk. Igaz, néném, micsodacsúfos házasságról olvastam a minap ! Csak leírom, haszinte tudja is ked ; mert egyéb dolgom nincsen. Ezigaz, Olaszországban történt. Egy úri özvegyasszonynakegy fia lévén aztot igen szerette ; az asszonynakvolt egy szolgálója, a kit az ifjú megszeretvén sokáigkénszerítette az engedelemre — végtirc a leány megjelentiaz asszonyának a dolgot, a ki is jó erkölcsiértmegdicséri, és mondja a leánynak : eredj, mondd meg afiamnak, hogy már engedelmeskedel kérésének ; hanemjöjjön hozzád az étszaka. A leány megmondja az ifjúnak,a ki is azon megörle. Vacsora után az asszonymondja a leánynak : te az ágyamba fekügyél, én pediglena te helyedre fekszem ; a fiam majd elj, azt gondolja,hogy te vagy, akkor jól elverem. Ez így el lévénrendelve, az asszony a szolgáló ágyában feküvén addigvárja a fiát, hogy el talál alunni — az ifjú oda megyén,és azt nem vizsgálja, ha alusznak-é vagy sem ; hanemcl az alkalmatossággal — az asszony azonban felébred,de, hogy zenebonát ne csináljon, és hogy a fiát is kétségbene ejtse, magát megtartóztatja, és békeséges t-réssel elvárja a dolognak végit — a meglévén az ifjúkimegyen, az asszony is szomorúan a maga ágyáramegyén, és semmit nem szól a szolgálónak. Más napaz asszony minden tehetségivei azon lesz, hogy a fiane szólhasson a szolgálóval, és azonnal készíteni kezdia fiát, hogy idegen országra küldje. A csakhamar meglévén,elindítja, és sokat szomorkodék a fia után : demég inkább szomorkodék azon, amidn észre vévé, hogyterhben esett. De módja lévén abban, hogy azt eltitkolhassa,és a gyermekszülésnek is órája eljvén, egygazdag parasztembernek adá a kis leánykát, hogy felnevelje.A leány már tizenhárom esztendt meghaladván,az anyja mintegy el is felejtkezett volt rólla; az

Törökországi tevelei. 173ifj pediglen azon idben idegen országról visszátérvénazon faluban megszáll, a hol a leányt nevelték,akit is meglátván, halálos szerelemben esik, és mindjártkérni kezdi a leányt. A parasztember látván, hogy egyúr kéri, oda adja, annál is inkább, hogy már régtlfogvást a leányt csak reája hadták. Az ifjú haza viszia feleségit, az anyja haragszik, hogy híre nélkül egyközönséges leányt vett el :de kevés nap múlva a békeségmeglesz. Az asszony látván, hogy a fia házas, aleányát szolgáló képiben haza akarta hozatni : de micsodaálmélkodásba esek, a midn megtudá, hogy aleányát a fia vette volna el. Az asszony másokkal közölvénezt a dolgot, mindenik példa nélkül való dolognaktalálá, és a házasságot mcghagyák. Az az ifjú, édesnéném, egy személyben hármat vett el : a leányát, ahúgát, és a feleségét. E valójában megtörtént, de hamegtörtént is, mi szükség volt megírni? Alindazonáltalkell valamivel tölteni az idt : én hogy írjak, ked meghogy olvassa ; mert a dolog nélkül való létei igen nagydolog.A sophiai érsek, a ki hozzánk szaladott volt már egynehányholnaptól fogvást, egynehány nap múlva innételmégyen Raguzában ; mert noha eleget munkálódtakazon, hogy visszamehessen, de végbe nem vihették. —És ezeknek a szlmíveseknek csak hazájokba kellvisszátérni, és el kell hadniok az Ur szlejét. Én is elvégezemlevelemet, de elsben meg kell tudnom, hogy,ha jó egészségben vagyon-é ked? engemet szeretnek-é?én nekem írnak-é?LXXIV.Rodostó, 16. Junii, 1716.Szánj, édes néném, szánj, mivel írni akarok, és nemtudom mit. De micsoda hírt tudnék innét a sátor alólírni? Soha semmi idegent itt nem látunk, semmi hírtnem hallunk — egyik nap olyan, mint a másik, hanemhogy egyik melegebb, vagy szellsebb, mint a másik;mert itt az cstl nem igen kell félni a nyárban. Elég

174 Mikes Ideiemena, hogy végtire íalám ellene mondunk a házaknak, éscsak iátorok alatt lakunk. Persia szélyin vagyon olyannemzet, a ki a pusztában sátorok alatt lakik, valamintnálunk a czigányok. Azok pedig mind tolvajok, és ezeketkürdöknek^^ nevezik. Egyiptom szélyin is a szerecsenekmind sátorok alatt laknak minden pérepútyostól.De minthogy ezeknek minden gazdagságok csak a széplovakból áll, a pénzt a más ember erszényébl veszikki, és mind magck, feleségök, gyermekek mezítelenekvolnának, hogyhacsak a más ember köntösével nem födöznékmagokat. Azért, a midn valami útonjárót jó köntösbenlátnak, szépen elkérik tlle mondván: ffadd ideazt a mentét; mert apádnak szüksége vagyon reá» —azon magát érti — vagy pediglen ha valami jó portékáttalál másnál, arra is azt mondja : aaz anyádnakarra szüksége vagyon, azért add ide» — azon a feleségitérti — és így kételen meg kell a szegény útonjárónakaz üsméretlen apját és a kelletlen anyját ruházni.De mi, édes néném, nem követjük ezeket, ha sátorokalatt lakunk is, hanem inkább apátriarchákot, a kik megmutattákvászon palotájokkal, hogy az ember ezen avilágon csak szarándok, idegen, és útonjáró. Való, hogyazok a szent szarándokok gazdagon bújdostanak; mipedig szegényen maradunk egy helyben és annyibanjól vagyok, hogy étszaka nem kell felkelnem, hogy enniadjak a marháknak.Édes néném, ha volna egy pásztorném, úgy tetszik,hogy szeretném az olyan pásztori életet ; mert azok aszent juhászok csendes életet éltek. A rettent nagypusztaság, mezség övék volt, ott verték fel sátorokot,a hol akarták, és ott addig maradtak, amíg marhájoknakeledelek volt. A való, hogy ital dolgából kényes életetnem éltek; mert abban az országban az es ritka lévén,a víz is szk — azért is emlékezik az írás annyiszor akutakról. Azzal nem volt bajok, hogy palotákot építsenek,azokot gazdagon felékesítsék. Az únadalmas sokperlekedéstl mentek voltak. A sok udvarbíró, számtartó,kulcsár nekik nem alkalmatlankodtak. Azon nem

Törökországi íevelei.175gondolkodtak, hogy a telet ilyen jószágban kell tölteni— nyárban, vagy szszel ilyenbe kell menni.A sok hintó, társzekér nem kívántatott. A sok kiesmezben válogathattak, és minden nap újabb-újabbhelyre építhették vászon-városokot — a helyhez úgykötelesek nem voltak, mint mi. Gyermekségektl fogyásta közönséges eledelt megszokták volt.Közönségesruhával födözték magokat, kivált a férfiak ; mert azasszonyok akkor is csak asszonyok voltának, valamintmostanában : azaz, hogy a czifraságot akkor is szerették— arany pereczet, fülbevalót küldöttének nékikjegybe. Most megnevetnék, hogyha látnánk olyan pásztornékot,a kik arany fülbevalót viselnének — mostaniidben aztot nem jovallanám. Egy szóval mennyi sokfélebaj nélkül éltének, a mely közöttünk közönséges,és a melyet már bajnak sem tartunk, mert hozzá szoktunk.A való, hogy ezeknek a pásztoroknak életekszent és ártatlan volt, és az Isten nem akarta, hogyvárosokban lakván, a több nemzetekkel esszeelegyedjenek.De én nekem úgy tetszik, hogy az olyan életigen vándorló és henyél élet ; példa azok, a kik mostanábanis sátorok alatt laknak, a kik a más ember kenyeréteszik, és a más ruhájával födözik magokot. Azilyen nemzet mi hasznára vagyon a több emberi nemzetnek?Az olyan élet csak tunyaság és tudatlanság.Való, gond nélkül való élet: de üres, és a lakóhelyepuszta. Micsoda gyönyörség pedig egy gazda emberneka maga ültetett gyümölcsfáit és szljit gyümölcsösönlátni, és fáradságit a természettl megjutalmaztatni? Mind ezekbl észre veheti ked, hogy a sátoroséleten nem kapok. így mégis mind meglehet, amintvagyunk; mert a városból ide halljuk a kakasszót, deez is unadalmas lészen, ha sokáig fog tartani ; mertverfényen süttetni valakinek magát szükség nélkül,nem tarthatom gyönyörségnek.Az egész Európa most békességben vagyon, és házokbanlakik, csak mi sátorok alatt. Hát ha valamelyország bennünket akarna követni, itéljc el ked, mint

Iy6 Mihes J(^eteme»átkoznának bennünket a kmívesek, és az ácsok. Deattól nem kell félni ; mert nehezen válnék meg kiki aszll hegyétl. Kenyeret szintén olyan jót lehetneenni, mint a városokon, abban nem volna fogyatkozás.Tudja-é ked, hogy mit csinálnak a szerecsen asszonyok?Ott kemenczét nem lehet a földben csinálni;mert mind föveny : se pogácsát nem lehet sütni, fanincsen ; hanem nagy fazakakot tartanak, abban kóróbóltüzet csinálnak, és kívül tésztával vékonyon beborítják,így sütnek magoknak pogácsát. Vallyon, a melyetnálunk koldúslábnak hínak, nem lehetne-é így megsütni? De megbocsássa ked, ha többet nem írhatokmert a nap is meleget süt. Azért nagy alázatoson elvégezvénlevelemet, maradok, a ki tegnap voltam.LXXV.Rodostó, s8. Julii, 1726.Semmi panaszom nem lehet ; mert a ked levelel j-nek s mennek a kezemhez. De némelyek olyan kurták,hogy alig kezdem olvasni, csak a végire jutok. Olyanleveleket veszek, hogy azt akarnám, csak két szóbólállana, mert unadaimas: de a ked levelei jó izek, csaknemmegehetném a papirost is. Tudja ked, mitl vagyonaz? Attól, hogy szeretjük egymást, és a kedvesembernek a levele kedves. De még attól is vagyon,hogy ked jól tudja a maga gondolatit leírni, és a csekélydolgot is úgy fel tudja öltöztetni, hogy nagynaklátszik, és tetszik : mások pedig a nag^', vagy hasznosdolgot ízetlenné teszik, és kelletlen kell olvasni. Aztmegvallom, édes néném, hogy ha olyan természetvolnál, mint sokan vannak, nem sok papirosát vennéka levélírásra ; mert azt nem szenvedhetem, mikor látomnémely asszonyokat úgy írni az uroknak, vagy atyjafíoknak,mintha valamely ítélmesternek, vagy püspöknekírnának. Ha egyébképen nyájasok is, de a levélbenreá akarják magokot tartani, mintha a nyájas és

VfríSkorsziSgi íevetei.ijytréfás levélhez nem kívántatnék az ész. Szeretném azolyanoknak megmutatni a ked leveleit, megtanulhatnákazokból, hogy miben áll a nyájassággal és észszel írottlevél. Az én leveleimrl nem is szóllok ; mert már kedazokhoz szokott, csak jóknak találja ked :én sem kívánokegyebet.Mi az utolsó levelemtl fogvást bementünk volt avárosban ; mert a rút idk behajtottak, és a vászon házainkotmeglyuggatták. De tegnap ismét más ellenséghajta ide bennünket, a ki eltt a Dárius hada is elszaladottvolna. Jaj, édes néném, micsoda rút nyavalya az apcstisl A'la jól lenni, holnap meghalni, éppen nem vígasságravaló állapot. Nem tudom, ki hozta közinkben azta nyavalyát. De bár ott maradott volna, a honnét jöttmert más sok nyavalyák vannak olyanok, a melyek idvelhatnak el más országokra: példának okáért azt tartjuk,hogy a himlt a saracénusok hozták Európába. Azta nyavalyát Amerikában a vad emberek csak azoltátólfogvást üsmerik, a miolta az európaiak hozzájok járnak— a pedig nem régi dolog. Hát, édes néném, azaz ízetlen nyavalya, a melyet mi franczia nyavalyánakhívunk, és a melyet, hála a mi egészséges erdélyieinknek,nem üsmerünk? Aztot más messzevaló tartományokbannem üsmérik : Spanyolországban pedig olyközönséges az a nyavalya, hogy egy úri asszony semminektartjamindennek megmondani, hogy rajta vagyonaz a nyavalya, mint nálunk azt mondani, hogy fáj aDe, a mit akarok mondani, én nekem a semfeje.De mi szükség nyavalyáról beszélleni, másról beszélljünk.örvendetes dolog ; mert a kis özvegy Zsuzsi csak készül,és valamennyi portékáját látom, hogy a ládábanteszi, mintha annyi kést verne a szívemben. Tudom,hogy ked azon nem tördik a ked kegyetlen szokásaszerént : de legalább egy kevéssé szánjon ked, ha nembánja is. Én eleget vagyok azon, hogy megmaraszszam.Gondolom, hogy talám a szíve is azt tanácsolja nékide az elméjit nem nyerhetem meg; mert a szemeMikes Kelemen : Törökországi levelei i 2

1 78 Mikes J^elemenhozzá szokott a tele ládákot látni, az urának pedig azerszénye sokkal kövérebb volt, mint az enyim. ö, haengemet czirókál is, de jövendre néz — az ezer aranyat,a melyet hadtak néki, félti, hogy id eltt el nekeljen. Tudja, hogy én ahoz semmit sem tehetek —látja, hogy minden szerencsém, jószágom jégre vagyonépítve. Azért nem a szívtl, hanem az elmétl kér tanácsot: mitszóllhatok ez ellen? Mert a bizonyos, hogyaz okosság jobb tanácsot ád nékünk, mint a szívünkmert a szív csak a jelenvalót suhajtja : az okosság pedigaz jövendrl is gondolkodik. A mi mostani állapotunkbanpedig arról igen kell gondolkodnunk, ésnekünk bujdosóknak inkább, mint másoknak, kik jószáfokban fülelnek, a melyeket csak a halál veszi el tllök.is így semmit nem szóllhatok a Zsuzsi szándéka ellen;mert amint a franczia példabeszéd mondja, kinekkinekkell tudni, hogy mi f a fazokában : az én fazokambanpedig semmi haza-menetelre való reménségemnem f. Miért kívánnám én azt, hogy valaki a magaszerencsétlenségin kívül az enyimet is viselje? Mégeddig ezt a mondást nem ízelítettem meg, hogy : «végyel engem te szegény, ketten leszünk szegények. í) A kiknektetszik, kövessék, nem bánom : de mások se bánják,ha nem követem. Édes néném, engedd meg, haddvégezzem el ezt a levelet ; mert olyan meleg vagyon,hogy attól félek, a nap ma fel ne gyújtsa a sátoromot.A házban pedig hvesebb lévén, én nekem hosszabbválaszt írhatunk. Édes néném, vigyázzunk arra a drágaegészségre.LXXVl.Rodostó, 17. Sept. 1726.Édes néném, megbocsáss, hogy már tíz esztendtlfogvást nem írtam, vagy nem írhattam — vagy is csakazért, hogy nem írtam ; mert írhattam volna. Monddmeg édes néném, hogy mért nem írtam ; mert én nemtudom — alkalmatosságom elég volt — a dolog meg

Törökorsrdgi tevelei. i79nem gátolhatott, ha nem a sok heverés és dohányzás.De, hogy meggyónjam és valJjam igazán, nem másmulattatta el velem ; hanem a halogatás: a halogatástpedig a restség okozza. Mert mikor az ember csakholnapra halogatja a dolgot, a nem jó — a holnapelj, de a végbevitel azzal el nem j. Mennyi kártvall az ember a halogatásért, és mennyi hátramaradásta dologban ! Én is csak azt mondottam, holnap írok,holnap irok, azonban nem írtam, és az id csak folyt —mit nyertem benne? Azt, hogy irtóztató pirongató leveletkelletett vennem a restségem megjutalmaztatására.De minthogy megérdemlem, hallgatással is veszem; mert mikor megüsméri az ember magában avétket, a büntetést könnyebben szenvedi.A való, hogy az elmúlt holnapnak minden részibenés ránczában csak a restség nem engedte, hogy írjak.De, ha menteni lehetne a ked ítélszéke eltt magamat,azzal menteném, hogy nagy melegek jártak — enem elég mentség-é? Mint egy igen kövér pap azonkérte a királyát, hogy ne mondasson véle nyárbanmisét ; mert sokat izzad, és elrontja a misemondó ruhákot.De édes kemény ítél biróném, erre a mostaniholnapra jobb, vagy is inkább hidegebb mentségemvagyon; mert az elejin és kezdetin a holnapnak aztgondoltam, hogy hideg étek lesz belllem : de csakháromszor vagy négyszer jött reám, az is harmadnapbanegyszer. De itt ilyen nagy melegekben is mindenember reszket a hideg miatt; mert itt mindent a hideglel. Leginkább az urunkon búsulunk, a kin harmadnapihideg vagyon. Én tllem ma búcsúzott el. Ugyanezekrevaló nézve is kelletett tegnaptól fogvást a vászon házakotelhagyni, és a városban költözni. A sok cselédközött sokszor alig vagyon egy, a ki a fejdelemnekszolgálhasson. A jó tz mellett a szakácsok reszketvefznek. De, Istennek hála, nem veszedelmes hideglelések,és nem tartósok. A mi szegény urunkon nemannyira a hideg már, mint a nagy ertlenség vagyon,és reményijük, hogy Isten meggyógyítja. Mindazon-

1 8o Miies J^elemenáltal keresztényebb módon gondolkodik, mint mimert készletibl kilátszik, hogy örömest mégyen, haIsten kiszóllítja e világból. Arra való nézve meg is csináltaa testamentumát; de az Isten éltesse. Nénékám,tudod-é, mivel gyógyítottam én meg magamot ? Egyerdélyi drága orvossággal. Minden nevetett véle, f-képen a fejdelem, mikor megmondottam. Az a drágaorvosság pedig a káposztaleves — ha e használ, mértkell az indiai drága orvosságok után járni ? De mármost nagyobb hidegleléstl félek, a mely nagyobb leszaz elsnél, és a melyet egy hordó káposztalév semgyógyíthatja meg; mert három vagy négy nap utánZsuzsi Lengyelország felé indul. Meglátom-é valaha,vagy sem? Isten tudja. Ugyan szép állapot, mikor azmert másként négy napember bújában meg nem hal ;múlva, el kellene engemet temetni — azt Zsuzsi semakarná, hát oztán ki írna néki? Hát kinek ír azután?Az ilyen kérdésrl jut eszemben egy vezér, a ki is midnannyira megszorította volt azt a híres muszkaczárt 1711. a Pruth mellett, hogy egészen oda lettvolna táborostól ; a svécziai király azt meghallván, avezérhez megyén, és mondja néki : ihol kezedben vagyona czár feleségestl és egész táborával ; vagy mindlevághatod, vagy rabul viheted Konstanczinápolyban.A vezér erre feleli : ha a czárt rabul fogatom, hátosztán ki visel gondot az országára? A svécziai királyerre a feleletire esszeszidja a vezért, s kimegyen asátorából. Elég a, édes néném, hogy szívesen bánomtlle való megválásomot. Ha akarná, itt maradhatna —vagy is inkább az Isten nem akarja hogy akarja.Mindennek rendelés szerént kell végbe menni, és ahozkell magunkot alkalmaztatni.Azt írod, édes nénékám, hogy micsoda ember az afranczia, aki nem régen jött hozzánk; mert igen hazug.A colonellus volt a muszka czárnál, de ott kiadtakrajta, mert senkivel meg nem alkudhatott. Mindennelazt akarja elhitetni, hogy mindent tud, és mindentlátott. Ha húszat szól, a tizenkilencz szava hazugság.

Törökországi tevelei i 8 iMár itt némelylyel elhitette, hogy tud aranyat csinálni.Gondolom, a mint látom, hogy talám megakaditt közöttünk; mert az olyan sok beszéd, sík nyelvsehonnai n itt igen kapnak. Annak a neve Viguru7° Édesnéném, jó étszakát — bona sera!^'LXXVII.Rodostó, 4, Dec. 1716.Pola téti 1 Nénékám, két esztend múlva ; mert márkét holnapja, hogy innét eltntem volt. Nem lehetörökké csak egy helyben ülni — az egészségnek használa járás, és a restség melll el kell némelykorszökni. Meg is csalod magadat, ha azt gondolod, hogynagy mulatságom volt a faluban, a hol voltam szüreten.Legnagyobb gyönyörségem a volt, hogy itt addignem voltam, és ott baj nélkül töltöttem két holnapot —egy holnapig néztem, mint szrnek :egy holnapig pedigeleget jártam ; mert itt az sz legszebb részeaz esztendnek, a szüret pedig a legszomorúabb része amulatságnak, nem úgy mint nálunk, hogy a sok szedt,szednét látja az ember — az úri asszonyok, leányokoda kimennek, ebédelnek, és múlatják magokot — abort édesebbé teszik jelen-való-létekkel, és szedésekkel.Itt pediglen a szllsgazda megfogad két vagyhárom embert, azok szedik, és puttonyokban a szllthaza hordják, és kiki a maga házánál szr igen nagycsendességgel.Minthogy a szllrl vagyon a szó, Konstanczinápolyköri láthatott ked olyan vastag szllfát, mint egyszilvafa, a szllszemek is rajta vannak olyanok, mintegy szilvaszem. De a nagyságát nem csudáltam úgy,mint azt, hogy némely ágain érett szll vagyon ; némelyekena szllszem még nem nagyobb az egresnélmás ágakon akkor kezd virágozni. E szép dolog, hogyegy szllfán háromféle jövést láthatni, és ez mind ígyvagyon tavasztól fogvást télig. Errl talám már írtam

i8iMikes 7(elemenvolt kednek, de nem jut eszemben. De arról nem írtam,hogy egy görög püspök házánál láttam olyan nagyrozmarintfát, mint egy közönséges fzfa. Mindezekfel nem találtatnak Zágonban, de ellehetünk náloknélkül — itt nincsen szilvafa, se fenyfa.Egynehány rendbéli leveleidet találtam itt, édes néném,a melyekben egy kis kegyetlen bosszontások vannak,de könny annak tréfálódni, a kinek szíve helyénvagyon.Nincsen kegyetlenebb dolog megválásnál.Titkos barátjától való távozásnál :De csak az idhöz kell magunkot szabni.És suhajtásunkot a szívünkben zárni.Azt szokták mondani, hogy a megorvosolhatatlandolognak nincsen jobb orvossága az elfelejtésnél.Nehéz, de az id ád arra valami kis segítséget, azutánaz okosság is ád ert a trésre. Nem próbáltam, dehiszi-é ked azt, hogy a szeretet is megavasodik, valaminta szalonna — a távúi való létei avassá teszi.Mindazonáltal nincsen szebb dolog az állhatatos barátságnál.Francziaországban egy úri ifjú jegyben lévénegy kisasszonynyal, nem tudom hogy, az ifjat a tengeritolvajok elfogják, és Afrikában eladják, és egynehányesztendkig semmit nem hallhattak felle.Addig a leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén,hségét meg akarta hozzája tartani. Sok id múlvavalamely rabok arról a földrl megszabadulván hírétvitték a legénynek, hogy ilyen ]\elyen ilyen nev törökúrnak a rabja. A leány azt megtudván, egy jó leánybarátjával esszebeszéll, férfiúköntösbe öltöznek, és aleány annyi pénzt viszen el a háztól, amennyivel gondolja,hogy kiválthatja. Tengerre ülvén Afrikába érkezik,felkeresi a mátkáját, a ki is csak elcsudálkozik adolgon. Azután a törökkel beszélnek a váltság fell,de a pénz nem volt elég, a melyet a leány vitt volt.Tanácsot tartanak hárman, hogy mit csináljanak.Vagy a leánynak, vagy a férfiúnak vissza kelletettmenni több pénzért. A férfiú azt tanácsolta, hogy

Törökországi levelei. i83nincs más mód benne, hanem, hogy a leány menjenvissza a pénzzel, és talám valami atyjafiai kiszabadítják.A leány arra reá nem állott mondván : «ha énvisszamegyek, soha semmit nem cselekedhetem éretted,és a szülim úgy fognak reám vigyázni, hogysoha többé vissza nem jöhetek ; hanem mi a társommalitt maradunk rabságban helyetted, és te menj el,szerezz annyi pénzt, amennyi kívántatik a többihez.»A férfiú erre teljességgel nem akart reá állani mondván :hogy azt nem cselekedheti, hogy rabságban hagyja, alegnagyobb oka a, hogy, ha a török meg találja sejdíteni,hogy nem férfiak, hát annyi pénzen sem fogjakiadni, és rabságban marad. A leány erre feleli : csakeredj, cselekedjél úgy, amint elvégeztük ; mert ha szinteúgy lenne is, amint mondod, hogy a gazdád reánküsmérne ; az apámnak vagyon annyi, hogy kiválthat.Az ifjú a végezés szerént a gazdájának mindeneketmegmonda, és a két leányt helyében hagyá. Francziaországbaérkezvén, ott csakhamar megszerzé a pénzt,és a gazdájához visszátére, a ki is amég oda járt,megtudta, hogy nem férfiú, hanem leány rabokot hagyotthelyében ; mert a leány nem tehetvén másként,mindeneket megvallott volt a töröknek. Aki is szépnektalálván mátkájához való hségét, elbocsátá ket,és mind a hárman szerencsésen visszáérkezének hazájokba,és házokhoz — és a lakadalom csakhamarmeglett azután. Talám, édes néném, a föld alatt lakóemberek is lakadalmaztak, és tánczoltak ; mert tegnapeltt nagy földmozgást érzettünk alattunk. Azt gondoltuk,hogy valamely szekérre tették az egész várost,és úgy visznek valahová. Mindannyi földindulásokközött is ked szolgája, édes néném.LXXVJU.Rodostó, 8. Jan. 1727.Bdes néném, azt igen bánom, hogy megelzött kedaz új esztendbéli atyafiságos és szíves köszöntésivei

184 Jffikes T^flemenés üdvözlésivel : holott nekem kelletett volna azt akötelességet végbe vinni elsben. És azzal ne dicsekedjünk,hogy a megelzés bizonyos jele a ked felliemgyakortább való gondolkodásának, és az én lágyszeretetemnek ; mert azt holtig meg nem engedemkednek, és, ha mértékben tennk a szeretetet, az igaz,hogy a mérték felliem többet nyomna száz fonttal.Mindazonáltal ked is jó, én is jó. Én nekem a tengerihalak bizonyságaim, hogy elébb nem írhattam ; mertolyan nagy szelek jártak a tengeren, hogy csak nekiklehetett a tengeren járnr, és nem az embereknek. Odais adtam volna nekik a levelemet, de ked nagy hegyenlakik, k pedig nem szeretik a hegyre felmászni.A mi pedig a ked köszönetét illeti, én azokot mindvisszakívánom dujílán, és még azokon kívül új ert asok levélírásra. Épen tegnap eltt szedtem rendbe aszokás szerént a ked leveleit, a melyeket rendbe veszemminden esztendnek a kezdetén : az enyimeket pedig,ha a tanácsomot beveszik, meg kell égetni, vagy akármiszükségre fordítsa ked, nem bánom.Édes néném, vettél-é sok ajándékot az esztendels napján? Nem tudom, a francziák honnét vettékazt a szokást — gondolom, hogy a régi rómaiaktólmert k meg szokták volt egymást ajándékozni azesztend kezdetén, és az a martiusnak els napján volt.Pogány szokásban jó szokás ; fképpen annak, a kivészen. A keresztényeknél sok pogány szokás maradottmeg : de st még az anyaszentegyházban is látunk olyanokot,a melyeket a régi pápák és püspökök meghadták.Ilyen : lámpásokot és gyertyákot gyújtani a templomokban.A bizonyos, hogy azt szükségbl kezdették ;mert pinczékben és rejtett helyeken kelletett tenni azáldozatot a régi keresztényeknek. Azután azt czeremóniábólmegtartották; mivel a régi királyok eltt gyertyákotgyújtottak, és mikor valahová ment a régi rómaipolgármester, ég fáklyákot és tüzet vittek eltte.A királyok és gazdagok holttestek mellett pedig lámpásokégtenek. Még most is találnak olyan régi bol-

Törökországi tevelei 185tokra, ahol ég lámpás vagyon a koporsó mellett. Hogytarthatott annyi száz esztendkig az olyan lámpás?annak okát már most nem tudják : de azt minden tudja,hogy találtak olyan ég lámpásra, de mihent az áeréri, elaluszik. A farsangot, a melyet mi olyan nagy ájtatossággalmegtartunk, a pogányoktól vettük. Hát mihonnét vettük a vízbevet hétft,^* mondja meg kednekem ? Hát bizonyos vármegyében Francziábanmicsoda szokás volt? Mikor valamely úrnak egy nemesembera földit bírta, a kit vasallusnak nevezték akkor,ha az olyan nemesember megházasodott, legelsben aföldesúr feküdt a menyasszony mellé : de köntösösön,és csizmáson, és csak egyik lábát volt szabad feltenniaz ágyra, és csak egy kevés ideig. Most már elhadtákazt a szokást, hanem a földesúrnak egy sodort adnak.Hát még micsoda szokás vagyon ott, ha egy nemesembera másnak földére megyén vadászni ? amennyifoglyot, vagy nyulat l, azt a földesúr házához kellvinni — aztot meg kell készíttetni úgy, amint a kötésbenvagyon feltéve, ha szinte a gazda otthon nem volnais,másként elvesztené jószágát. smértem olyan nemesembert,a kinek ilyenért pere volt egynehány esztendeig.Jaj, édes néném, talám valaha írtam már az ilyenrl,de nem jut eszemben : de azt, tudom, még meg nemírtam, hogy tegnap egy kis hideglelés volt az urunkon.Eluntam a sok szokásról írni ; az én szokásom pediga, hogy tíz órakor lefekszem, másnap hatodfél óráig aszememet ki nem nyitom -— már tíz az óra ; mert késnfogtam az íráshoz, és a jó szokást el nem kell hadni,azért maradok az asszonynak köteles alázatos szolgája.Az új esztendben írott els levelet pompával kellvégezni.LXXIX.Rodostó, 15. Mártii, 17*7.Nénékám, a leveleidet igen kedvesen és édesen vettem,— és csak ked tud nádmézes téntával írni, de

I 86 JHikes J^etemenmás nem. Nem is illenék mindennek követni nénékámot;mert csak a kis ujjúnkban több ész vagyon, mintmásoknak egész csontjaiban. Itt mi csak csendességbenélünk, töltjük, húzzuk, vonjuk az idt. Minden mulatságelttünk fut. De ugyan is miért keresné a mulatsága bújdosókot, mivel másokot is talál. Mi nékünk csaksuhajtás, - annyit is suhajtottam már, hogy úgy tetszik,másféle áert nem veszek bé, csak mindenkor amagam suhajtásit. Istennek így tetszik, úgy legyen.Azt írod néném, hogy feleljek meg holmi kérdésidre,és hogy idtöltésért többeket is fogsz tenni. Micsodabajomra vagy nekem! Ha Konstanczinápoly pusztavolna, semmit nem szóllanék : de mindennap eszes,értelmes emberekkel vagyunk; mégis nekem tenniolyan kérdéseket, az ilyenért ne haragudjam? De nemmerek, inkább engedelmeskedem, és ha rosszul is, megfejtemkérdésidet. — Azok a mély kérdések pedig,ha eszembe jutnak, ezek: Ha mindenkor elsbb volt-éa római pápa a konstanczinápolyi patriarchánál ? — Mikorkezddött a nagy böjt? -— Három misét mondania karácson étszakáján? — És hogy mioltától fogvásthallanak orgonaszót a templomokban? Azt nem csudálomannyira, hogy nekem teszed ezeket a kérdéseket; mert a csak arra való, hogy engemet bosszontsunk;de azt csudálom, hogy honnét vetted ezeket akérdéseket ?Elég a, hogy az elsre ez a feleletem csak rövideden,hogy az én ítéletem szerént az alexandriai patriarcharégibb a konstanczinápolyi patriarchánál, és nékikelletett az több patriarcháknak tudtokra adni, hogymikor kezddik a nagy böjt, és mikor kell illeni ahúsvétot. Eztet pediglen vízkereszt napja után megkelletett nékik írni, hogy a napkeleti tartományokban apüspökök egyszersmind kezdessék a böjtöt, és egyaránttartsák a húsvétot, — akkor nem volt annyi kalendárium,mint most. De idvel a császárok, kivált a görögök,csak Konstanczinápolyban lakván, a patriarchájokotnagyobb nagyobb méltóságra emelek, úgy annyira.

Tör korszdgi levelei. 187hogy azt tették alexandriai patriarchának, a kii a konstanczinápolyipatriarcha akart. De mindazokban a felmagasztalásokbanis a konstanczinápolyj patriarcháknaksok ideig eszekben sem volt, hogy magokot hasonlóknaktartsák a római pápához, — amint ezt látjuk egynehányconciliumokban, hogy a pápa követjei mindenkoraz els helyen ültének. Hanem idvel a konstanczinápolyipatriarchák nagy gazdagságok miatt annyirafelfuvalkodának, és olyan hatalmasokká lének, hogymagokot nem a pápák után valóknak, hanem hozzájokhasonlóknak kezdek tartani. És végtire a kincs és ahatalom annyira felemelé ket, hogy egyik a többiközött olyan szín papucsot kezde viselni, a melyetcsak a császároknak volt szabad. Ez ellen a császárnem mert szóllani ; mert másnap kiugrott volna a székibl,ha szóllott volna ; hanem csak a római pápaméré arról meginteni. De a kevély patriarcha az intésneknem engede, és jobban szerété a pápával összeveszni,és meghasonlani a napnyugoti anyaszentegyháztól,mintsem a császári papucsot letenni. Ugyan eza Caeruleus is kezdé az elszakadást, és az utánnavalóitet követék. Egynehányszor akarának visszatérni azunióra ; de végbe nem vitték ; mert nem igazán kívánták.Mikor a görög császároknak szükségek volt apápákra, akkor mindeneket fogadtak. Fképpen mikora törökök kezdenek közelíteni Konstanczinápolyhoz,akkor maga is a császár a pápához ment a patriarchájával,és ott mindeneket ígérének, de visszátérvén, éslátván, hogy a pápától annyi segítséget nem vehet,amint gondolta volt, a patriarchájával is meg nemtartatá igéretét. A bizonyos, édes néném, hogy a rómaipüspök mind a napkeleti, mind a napnyugoti anyaszentegyházbanels volt mindenkor. E leginkább a conciliumokbóltetszik ki, amidn a patriarchák együttvoltának három vagy négyszáz püspökökkel.A második kérdésed az, hogy mikor kezddött anagy böjt? Közönségesen mi azt tartjuk, hogy a nagyböjt apostoli szerzés. De, ha szinte száz harminczadik-

1 88 Mikfs "Kelemenban rendeltetett volna is, amint ezt így sokan tartják,úgy is olyan tanítványok rendelték, a kik {ismerhettékazapostolokot.A harmadik kérdés, hogy mikor kezddött a szokáshárom misét mondani karácson étszakáján? A bizonyos,hogy a misemondásnak száma eleinte nem voltegyre határozva, mint mostanában. Olvassuk olyanszent pápákról, püspökökrl, hogy a sok misemondásbanúgy elfáradtak sokszor, hogy másoknak kelletettket segíteni. A görögöknél napjában csak egy miseszokott lenni, az is innepnapokon. — Ha tíz püspökvolna is együtt, de mind a tíz egyszersmind mond egymisét, — egy celebrál, a többi mind utána mondja. —Némelyek, a kik azon nem tördnek, hogy bizonyoskönyvekbl keressék annak okát, miért mondanakhárom-három misét azon az étszakán? azt tartják nagyájtatossággal, hogy a papoknak 365 misét kell mondaniesztend által. Nagypénteken és nagyszombatonnem mindenik mondhatván, így két mise marad hátra,hanem karácson étszakáján töltik ki a számot. — E jóok-é, vagy sem? Nem nekem kell elvégeznem. Hanemcsak azt felelem a ked kérdésére, hogy közönségcsenazt tartják, hogy azt a szokást száznegyvenedik esztendbenvették bé. Ez elég régi szokás.A negyedik kérdés, hogy mikor hallottak orgonaszóta templomokban? Erre az a felelet: hogy egygörög császár küldött ajándékban egy franczia királynakegy orgonát. A volt els Európában. Mely tájbanvolt az, arra nem emlékezem. Hanem hatszáz ötvennyolczbankezdettek orgonaszót hallani a templomiOkban.A görög császár hogy küldhetett orgonát, nemtudom; mivel az templomokban semmiféle muzsikanincsen.No I édes néném, vagyon-é még több ? Már most,hogy be Jé ízeledtem, azt akarnám, hogy volna vagykét fontnyi kérdés. Mindazonáltal a kérdéseknekszakaszszuk végét, és újra ne kezdjük. Hanem azegészségedre vigyázz ; mert a sok kérdés annak meg-

Törökországi levetet. 189árthatna. — És azon légy, édes nénékám, hogy «KelemenDne « kelletlen í) hanem kellemetes légyen nálad. —Isten hozzád mind holtig.LXXX.Rodostó, 7. Maji, 1727.Nénékám! a mézes pogácsánál édesebb leveleidetvettem szívbéli zokogással. Éppen nem volt szükségmegköszönni a kérdésekre való feleletimet ; mert a mitked jó szívvel vészen tlem, az nekem köszönet gyanántesik. De a köszönet csak arra való, látom, hogyismét megfeleljek kérdésidre. A melyet jó és ép szívvelmegcselekszem, de úgy, amennyiben a rongyos elmémmegengedi. Mert ha rongyos leves 73 vagyon, miért nemvolna rongyos elme? Elég vagyon.Tudom, édes nénékám, hogy a szokás szerént ezt aholnapot a kanális partján töltjük el. Bár én is ott lehetnék; mert nem lehet annál szebb lakóhely. Nincsenis Európában annak mása. Aki azt nem látta, csakgondoljon el egy -— széles és hosszú tót, vagyon ötmélyföld a hossza. Annak egyik vége a Feketetengerbenmegyén, a másik a Fejértengerben. De annak kétfell apartján micsoda szép városokot lehetne építeni ! Mostis vannak, de ha másféle nemzet lakná, mind másformábanvolnának. Mint szerettem nézni, hogy a nagyroppant hajók az ablakom eltt mentenek el, és a sokszép kis hajócskák! Itt pedig csak a fekete ijeszt örményasszonyokot látom.Minékünk pedig mindegy a mulatságra való nézve,akár május, akár december, — mi csak itthon ülünk,és télben nyárban egy szokást tartunk. — Nem üsmerekolyan klastromot, a melyben a rendet úgy megtartsák,mint nálunk. A való, hogy ha valamelyikünkbaráttá lenne, nem kellene esztendt tölteni a noviciátusságban; mert itt mindent órára és minutára csclekesznck.Egy kis kutyám vagyon, az is már úgy tudja

I ^OMikes T^eiemena rendet, valamint én. Mikor dobolnak, és misére megyek,reám sem néz ; de mihent ebédre dobolnak,azonnal felugrik, s hozzám j. A bizonyos, én arra reávigyáztam, hogy ez a kutya úgy tudja a rendet. Csakarra vigyáz, mikor kimegyek a házból, hogy merremegyek; ha a fejdelemhez, vagy a templomba megyek,meg sem mozdul, ha hínám is, — már tudja, hogy arraa két helyre nincsen szabadsága. Nincsen értelmesebboktalan állat a kutyánál. Az elefántot mondják, de mégnem láttam nagyságát. De olyan kutyát láttam, aki akártyát üsmérte, és az abcét úgy tudta, mint egy kisdeák gyermek.Jaj, édes nénékám, elfelejtettem volt, hogy nekemúr dolgára kell mennem, és a ked kérdésire meg kellrongyoson is felelni. Azt kérded édes néném, hogykik voltak a keresztes vitézek? Másodszor, hogy harégi szokás-é a harangozás a templomokban, mert ottharangszót nem hallasz, és törököt sem látsz hintóban?És hogy miért nem esznek szentelt kenyeret atemplomban nálunk, mint Francziában, és ha a régiszokás-é?Az els kérdésre csak úgy felelek, amint olvastam.A szent földet a tizedik sazculum eltt sokkal a saracénusokbírták, vagy némelykor a mamertusok. Ezekmindenik a Mahumet vallását követték. A saracénusoknakDamascus városában lakott a fejek, és aztot Cálifnaknevezték. A mamertusok Egyiptomot bírták. Deakárki bírta a szent földet, de oda a keresztények mindenidben elmentenek, noha nagy félelemmel, a máltaiszerzet, és a templaristák Jeruzsálem városa és aszarándokok oltalmokra állíttatván fel. A tizenegyediksaeculumban ez a két szerzet csak egy ebédre is kevéslett volna a feljebb megmondott kétféle ellenségnek,ha az a két szerzet nem vett volna némelykor valamelykevés segítséget : de az igen kevés volt, és nem tartottsokáig. Ebben az idben támada Francziában egyolyan barát, a ki a pápa engedelmébl kezdé a városokon,falukon predikállani a szent földre való menetelt.

Törökországi íeoelei 191Onnét Németországban ment, és a predikácziója olyhathatós lett, hogy azt gondolták, ezek az országokcsak az asszonyokra maradnak, a férfiak mind elmennek.Aminthogy a fejdelmek a frendek közül igensokan vevék fel a keresztet; mert azoknak, a kik elakartak menni, nem tudom melyik vallókra, de posztóbólkeresztet kelletett felvarratni. A köznép közül pedigszámtalan keresztezé fel magát. Azt nem kell csudálnimert ez új dolog lévén, az ember mindenkor kap azújságon. Azon kivl a sok lelki ígéret felindította ket.Még a testi haszon is felvétethette vélek a keresztetmert egy keresztesnek nagy privilégiuma volt. Mertmihent felvette a keresztet, már azt nem lehetett törvénybecitálni mindaddig, míg vissza nem jött, és lenem tette a keresztet. Az adósságát is addig meg nemfizette, akkor is még bizonyos id után, Feleségit,cselédit, míg oda járt, senki semminem okért nemmerte háborgatni. Nem kell hát csudálni, ha mindenkorfeles volt a keresztes had.És ezek valának, kik legelbbször keresztes hadnakneveztetének. Ezeknek fejek micsoda király vagy fejdelemvolt, nem jut eszembe. Elég a, hogy az a soknép nagy bajjal és veszedelemmel a tengeren a szentföldre érkezvén, arra sok id kívántatott, még az ellenséggelmegütközhetett ; az ételnem szükséget pedigcsakhamar feltalálta. Azonban a betegség, az éhségfelit is a hadnak lekaszálta, és ott nem tölthetvén sokidt, minden haszonvétel nélkül vissza kelletett térni.Az ilyen kereszteshad-gyjtés és a szent földre valómenetel egynehány ízben volt, és mindenkor szerencsétlenül.De még végtire az asszonyok is felkcresztezékmagokat, — ki jó szándékból, ki pedig szeretjökkelakarának együtt részt venni a lelki és testi jóban, —úgy annyira, hogy számtalan sok asszony vala a keresztestáborokon. Es a kik errl írnak, nyilván felteszik,hogy a keresztes hadnál elfajúltabb had nemlehetett mindenben. És nem kell csudálni, ha az Istenegyszer sem áldotta meg a keresztes hadat, és ha

19^Mikes J^elemenmásfél száz vagy kétszáz esztend alatt legkisebb hasznotnem vittenek végbe. Addig hány százezer emberhala meg a szent földön! Legfel esebb keresztes hadAndrás királylyal ^^^ ment a szent földre; mivel voltfejek a franczia és a német keresztes hadaknak is.Mindezeknek a görög birodalmon kelletett általmenni.A görög császárok pedig annyi vendéget nem szeretvén,azon igyekeztek, hogy fele se lássa meg Jeruzsálemet,amint leggyakrabban úgy is történt. És arra való nézvesok lisztet küldvén a táborra kételenségbl, görögi hamisságbóla lisztet megelegyítették oltatlan mészszel,és amíg a táboron azt észrevették, addig sok ezermegholt. Csak fele érkezvén az elindult hadnak a szentföldre, annak felét a betegség és az ellenség elfogyasztotta.A mely kevés rész azután megmaradott, annakvissza kelletett térni, és abból is kevés látta meg hazáját,és még kevesebb házát. De mind ennyi szerencsétlenségés veszedelem után is a fiak elfelejtvén azapjok veszedelmeket, amidn hadat gyjtöttek, csakelég találkozott, a ki elment. Úgy tetszik, hogy utolszorszent Lajos franczia királylyal ment sok had a szentföldre; mert utána meg kezdett hlni mindenekben aszarándoki buzgóság. Ezt a jó királyt is megverték, ésmagát rabul fogták. Alexandriánál két testvér öcscsételvesztette. De a király mind magát, mind a véle rabságbanesetteket csakhamar kiváltotta. A pápák és akirályok végtire látván, hogy kevés haszna volna akeresztes hadnak, a hadgyjtést elhagyák, és egészEurópában elfelejtek.Édes néném, ha rövideden írtam is, de úgy tetszik,megláthatja ked, hogy kik és mikor voltak a keresztesek.— Rövidebben is leírhattam volna, csak azt írtamvolna : voltak és nincsenek ; de így igen röviden lettvolna. Hosszabban sem lehetett, mert levelet írok, ésnem históriát.Csakhamar megfelelek a több kérdésidre is, mertdobolnak ebédre, és ebéd után a hajó megindul a levéllel.Harangszót hallani a templomokban igen régi

JörökoTSíiigi levelei. 193dolog; mert még az ötödik sxculumnak az elejénkezdették a harangszót hallani. A hintó pedig igenritka a ked városában, azt nem kell csudálni, mertritka madár a török a hintóban, azt nem szereti,néki ló kell. Olyan kocsit pedig, mint egy kaliczka,eleget Iái ked, a melyben az asszonyok ülnek. Mégmás nemzeteknél is nem régen szaporodott el a hintó.Egy franczia király, Clovis, mikor elvette a feleségitszent Batildot, négy ökr szekéren vitette haza, éscsak húsz ezer forintot adtak véle. Henricus quartus,más franczia király, e nem régi dolog, mégis azzalmentette egy úrnak magát, azért nem mehet hozzája,hogy a felesége elvitte a hintóját. Édes néném, miértnem esznek nálunk szentelt kenyeret a templomban,mint Francziában? Azért, hogy nálunk nem szokás.ók is nevetik azt, hogy nálunk bárányt szentelnek atemplomban. A kenycrszentelés pedig régi ; mert méga negyedik saeculumban kezddött. Én pediglen atizennyolczadikban elvégezvén ebéd eltt ezt a levelet,mindjárt iszom a ked egészségiért. A melyre vigyázz,édes néném, és ne egyél sok cseresznyét. Pola téti!LXXXI.Rodostó, 14. Junii, J727.Nénékám, mi itt tegnap kereszteltünk egy asinuszsidót. Vagyon már harmadnapja, egy zsidó hozzánkjött nagy titkon, és kérette a fejdelmet, hogy tetkereszteltesse meg, mert kcreszténynyé akar lenni.Vagy két nap a papok mindenkor véle voltak, és készítettéka keresztségre. Tegnap megkeresztelték, —a fejdelem volt keresztapja, a ki is könnyezett örömében.A zsidó pedig jól tudta magát viselni, és a keresztelés azegész czeremoniával ment végben. Tegnap a fejdelemnekizeni, hogy már keresztény lévén, a több atyjafiai közöttnem lakhatik, se nem kereskedhetik, azért kéreti afejdelmet, hogy segítse meg egynehány pénzzel. A fej-Mikes Kelemen : Törökországi Icvclej. j3

! ^^ Mfke^i faelemendelem jó szívvel küld néki száz tallért. Ma reggel keresika zsidót, hát nincsen, — mindenütt tudakozódnakfellié, és mondják, hogy több zsidókkal hajóra ült, ésKonstanczinápolyban ment. így csala meg minket azasinus zsidója, — vagy is inkább magát. Itt pedig vannakolyanok, a kik hogy megtudták a dolgot, mondották,hogy mind Smyrnán, mind pedig másutt is követettel hasonló dolgot, és egynehányszor megkereszteltettevolt már magát. Olyan jól is tudta magát viselni,hogy semmit nem kelletett neki mondani, hogy mitcsináljon. Mi azt csudáltuk, hát az asinus, azt többszöris próbálta volt. Csak ezt akarám kednek megírni,hogy a zsidónak nem kell hinni. Azt pedig bízvást elhiheted,édes néném, hogy szeretlek. Ámen.LXXXll.Rodostó, 17. Junii, 1727.Továbbra nem haJaszthatom, mert bánnám, ha mástóltudnád meg, édes néném, hogy a fejdelem másodikfia^í elosontván Bécsbl, Francziában ment, és onnéttegnapeltt ide érkezett. El lehet itélni, hogy egy olyanatya, mint a mi urunk, huszonhat esztends fiát, a kitsoha ennekeltte nem látott volt, hogy micsoda örömmelfogadta. Másnak nem lehet azt megfogni, hogymicsoda szeretetet éreznek az atyák a fiókhoz, azértatyának kell lenni. Azt pedig vettem észre, hogy a fiúnem azzal a szívbéli indulatú örömmel köszöntötte azatyját, mint az atya a fiát. Talám természet szeréntnem érzik a fiak azt a nagy szeretetet, mint az atyákvagy pediglen a fiakban is némelyekben a szeretetbvebb, mint másokban. A szép példa a Kroeesus királyfiában, aki is néma lévén, és látván, hogy az ellenséghátúi le akarja vágni, olyan nagy erszakot tettmagában, hogy a szava megnyílt, és kiálthatta a királynak,hogy vigyázzon magára. A mi berezegünk fellelmondhatjuk, hogy szép ifjú, eszes és értelmes, de

Törökországi levelei. 195természet szerént ; mert a tudomány azokot fel nemékesítette, se a jó neveltetés fel nem czifrázta. Valamintegy szép leány, a kinek paraszt neveltetése lévén, annakse szájában, se maga-viselésében kellemetesség nemlehet, és a szépség nem lesz annyira becses. A szépgyenge munka teszi az aranyat is becsesebbé. Akármelyszép legyen az elme, de aztot fel kell ékesítenia jó neveltetéssel és tanulással. A pallérozatlan gyémántszintén olyan, mint olyan k, a melyet békasónak hínak.A mi herczegünknek semmi neveltetése nem volt, ésazon igyekeztek, hogy semmit ne tanuljon, azt véghezis vitték, — és azt csudálom, hogy írni tud, ha rosszulis. — Az atyja, a ki általlát mindjárt mindeneket, keservesentapasztalja mindezeket, de mit tehet rólla?Már a nádszál kezd vastagodni, és nehezebben hajol.A bátyja még Bécsben sétál. Elég sok jót mondanakfellié, ~ meglássuk még valaha. Errl is eleget mondottak.Amint észrevettem természetét, csendes és nemharagos. De a fiat nem (ismerhetni addig meg, míg azapja szárnya alatt vagyon, hanem mikor onnét kirepül. - -Nem tudom, hogy fog szokni a mi baráti életünkhözmert itt a néki való mulatságtól kopik az álla. Azttudom, az apja, kedvét keresi, vadászni elküldi,maga is ki megyén véle : noha már esztendtl fogvástritkán jár, de azeltt minden héten kétszer. Azért ittvadászhat, amennyi neki kell, csak egyebet felejtsencl. Én azt gondolom pedig, hogy ugyan azt az egyebetjobban szeretné a vadászatnál. De itt csak a baráttánczotkell járni, más nótát nem fúnak. Én pedig úgytudom már azt a tánczot, hogy bízvást lehetnék tánczmester.Egészséggel, édes néném. A vendég még igenúj, hogy többet írjak fellié.LXXXIII.Rodostó, 19. Julii, «7i7-Nénékám, az evangyeliumi Simeonnak ma adott afejdelem audientiát. De ha szinte maga nem volt is,13*

t^6Mikes faelemenlegalább az öcscse ; mivel ma egy tiszteletes örménypatriarcha volt a fejdelemnél. A kivel a fejdelem elvégezvéna beszéligetést, és látván, hogy az emberkortelérte volna, kérdé, hogy hány esztends lehetne?A patriarchia feleié, hogy csak száz hét, de azonbanmég ers és jó egészséges. Édes néném, mi szép dologsokáig élni, fként egészségesen ; mert betegesen nemkívánhatni. Ha az emberek közönségesen a szüle apjokkalélhetnének, mi szép dolog volna a. A szüle anyaközönségesebb az asszonyok között; mert hamarébblehetnek házasok. Ha tizenhárom esztends korában aleány férjhez megyén, amint a nem ritka, tizennég^'benegy leánya lehet, — tizenhái'om esztend múlva férjnekadja, — annak tizennégyben egy leánya lesz, — mindígy számlálva, egy asszonyt negyvenkét esztends korábanszüle anyának nevezhetik. Nem gondolom, hogyked helyben hagyja mindezeket ; de nem tehetek rólla.Azt magad is reá hagyod, hogy keveset él az ember.Vannak olyan állatok, a kik tovább élnek, úgymint asas, a holló, a szarvas, és más több állatok is, noha nemtudjuk. Azt olvastam a minap, hogy Raul, a burgundjaikirály, gyakorta felült száz esztends lovára. De acsuda, hogy fként a munkás emberek annyit élrekmert a bizonyos, hogy az állatok között legtöbbetszenved és dolgozik az ember ; mégis mennyi öregmunkás embereket látunk!Tudom, hogy nem hagyjuk a porban esni, mikor valamitolyat írok ; mert azt írod, hogy a berezeg nemolyan, mint és hogy azt az egyebet öcsém uramszereti jobban a vadászatnál. Én erre azt felelem, hogyöcsém uramot üsmérjiik, azért beszéllünk úgy ; de ha aherczeget is üsmérnk, másképen beszéllnénk. De édesnéném, már is meguntuk mi az itt való lakást, és szokatlandolog elttünk mindennap misére menni, és böjtinapokon húst nem enni, és reggeltl fogva estig csaka könyvet simogatni. — Elmegyünk ugyan vadászn',de csak azért, hogy otthon ne legyünk, és fél óráig hakeresünk valamit, a többi unadalom. Volnának csak m

Törökországi levelei. 197valamely bóbitás foglyok, vagy vcrdigályos ^^ nyukk,óh !úgy derék vadászok volnánk, akár ne is ennénkestig. Itt tilslmas dolog az asszonyokra jiézni. Az olyangyümölcs közöttünk, a melyet soha sem viszik az asztalhoz.Még végtire olyan szokás lesz közöttünk, valaminta Monté Athcs hegyén lakó görög barátolcnál, a hovánem hogy szab?d volna menni az asszonyoknak; de stmég semminem nstény állatot nem szabad tartani,még csak tyúkot is. Ott bé nem bocsátanak még tivátis, a mi nagyanyánkot. — Itt ugyan még olyan szorosrendre nem jutottunk, de nem sok héja. A való pedig,hogy senki Origenest nem fogja követni közüliünk. —Kérdje meg ked másoktól, ki volt az az Origenes. ünmeg nem mondom, — azonkívül iseleget pirongatsz, jónéném. De már én ahoz úgy hozzá szoktam, valaminta muszka asszonyok a veréshez, a kik azon panaszolkodnak,hogy az urok nem szereti, ha egy kevés ideigveretlen hagyják ket. Minden országban más szokás.A mi székely asszonyaink eztet bé nem veszik, ésmásféle jelét kívánják a .szeretetnek. Én pediglen tlledazt kívánom, hogy az egészségre vigyázz, és híreketírj. Maradok édes nénémnek holtig, és nem továbbvaló szolgája,LXXXIV.Rodostó, 20. Aug. 1727.Ma, nénékám, visszaérkeztünk a nag^' vizes vendégségbl.Mert azt jó megtudni, hogy öt mélyföldnirevagyon innét egy orvosságos forrás. A mi berezegünkpedig mindenkor beteges lévén az unadalom miatt,(mert én egyéb nyavalyáját nem látom), az apja odakivitte, hogy abból a forrásból igyék, és meggyógyuljon,mint a szomjú szarvas a hideg forrásra. De, amintészrevettem, inkább szomjúhozza a meleg forrást. Deaz apja hírével nem fog olyan orvossággal élni. — EJ^ga, hogy minekeltte abból a vízbl isznak, a sárban megkell feredni. Talám írtam már valaha kcdnek arról. Hahasznos, a való, hogy a természet igen közönséges or-

198 Mikfx Ideiem eiivosságot adott. Gondolom, hogy a jeruzsálemi piscina^^tisztább volt még akkor is, mikor az angyal felzavarta;mert a nem egyéb valóságos sárnál. — Én nekem isbé kelletett mennem a herczeggel. Nem tudom bell, deazt tudom, hogy úgy jöttünk ki, mint az olyan állatok,kik makkot esznek. Kell lenni valami hasznának; mivelés a kik olyanok, mint az ijesztk sároson, de nema föld népe három vagy négy napi járó földrl jön ide.Ott a sok asszony, leány, kik felkendzik sárral magokat,másként. Elég a, hogy ott meg lehet látni húsz Sárosit,és annyi Sárosinét egyszersmind. Abból a fekete apotékábóla vízre kell menni. Mi ott voltunk, — jól megitattuka herczegünket. De azt nem poháronként kellinnia, hanem fellegenként, úgy annyira, hogy a ki harmadnapigvagy negyven ejtel vizet a Inasába tölthet,annak már nincsen szüksége a Hippokrates orvosságira.A való, hogy a mi berezegünk annyit nem ivott, de azolyan orvosságra nincsen szüksége, és a nyavalyájátbaráttánczczal kell orvosolni. Nincsen is jobb orvosságannál ; mert a mind a testnek, mind a léleknek használse szebb táncz annál nincsen, - Némely historicusokugyan azt mondják, hogy a menyasszony táncza vígabb— ked tudja jobban, mint én.Azt írod híri nénékám, hogy a franczia királynénakmég eddig nem volt gyermeke ; hanem most lettkét leánya egyszersmind. A kezdet elég bséges. Deinkább akarták volna, ha fiún kezdette volna. De az ajó ájtatos királyné a fiúra is kiszeizi az engedelmet.Úgy is a királyok leányinál nincsen boldogtalanabb, —ha hat közül egyet eladnak, a többinek valamely klastrombankell megkorodzani. De a rendes, hogy, a melyklastromban szokták a királyi leányokot tenni, ahhoz aklastromhoz nem messze két nagy klastroma vagyona barátoknak, és mindenik klastromban a fejdelemasszonyparancsol, visel reájok gondot, tlle függenekegészen. A ki ezeket a klastromokot fundálta, akedvezett az asszonyoknak. De mit mondjak ? Mertazt tartják sokan, hogy amikor asszony uralkodik az

Törökországi levelei. iogországban, az az ország abban az idben mindenkorszerencsés. Micsoda okát adják ennek? Azt az okát,hogy rend szerént az asszonyok a férfiak tanácsokotkövetik : a királyok, fejdeJmek pedig az asszonyokét.Azt látjuk, hogy az Isten megengedte azt, hogy anépit asszony igazgassa. A hadakozásra adott parancsolatot,törvényt tett a nép között. Egy fejdelemnekez a két dolog a legnagyobb hívatalja. NézzükAngliában : mindenkor jól igazgattak a királynék. Erzsébetkirályné igen nagy királynéjok volt. Mégnagyobb lett volna, ha két dologgal meg nem homályosítottavolna uralkodását: ha a nénjit, vagy öcscseasszonyát olyan ártatlanul meg nem ölette volna, a kinekalegnagyobb vétke a szépsége volt, - — a királyné azértgylölte. Ez az Erzsébet adott talám tíz fejdelemnekszót, hogy hozzájok megyén, — soha egyhez semment, — ugyan ó leányul holt meg. — De, a mi nevetésrevaló, még a pápának is izent, hogy hozzájamegyén, ha elveszi. — A második dolog pedig a, hogyigen a vallás dolgába ártotta magát, és magát fnektette. És minthogy a pompát és a czeremóniát igenszerette, azért a papi öltözeteket megtartatta, — azértis szokta volt mondani, hogy a kálvinista vallás igenmezítelen vallás. Minden idbeli példákból látjuk,hogy az asszonyok alkalmatosok az ország igazgatására; de a füstöl éppen nem a kezekbe való.Azt a kérdést teszi ked tllem, hogy hol kezdettékmegvakarni a lovakot? Azt édes néném, Rómában kezdették.Én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel alegels asszonyt Parisban? De, hogy akasztáson nevégezzem a levelemet, azt írom híri, hogy mi ismétfelszedjük a sátorfát egynehány nap múlva, és innéthárom mélyföldnire táborban szállunk. — A pedig mindarra való, hogy a berezegünk múlassa magát. De nekimásféle mulatság kellene, — bizony nekem is. Jó egészséget.Édes néném, nem tudom, mikor írhatok, se aztnem tudom, mikor vehetem a ked levelét. E mind sok.

aooMikes "Kelemennem tudom ; de azt tudom, hogy senki úgy nem szeretikedet,mint ego.LXXXV.Rodostó, 8. Nov. 1727.PoJa téti ! Édes néném ! azt igen szükséges kednektudni, hogy a ked kedvesen írt levelét igen kedvesenvettem. Egy kevéssé a levél igen kurta volt, de mittehetünk rólla? A való, hogy én ahoz nem szokhatomde az olyant némelykor láttatlanná kell tenni, és megbocsátania vétkekéi', és reménleni, hogy az olyanszokásban nem mégyen. — Mi egynehány naptólfogvást a táborból visszajöttünk, ahol is sok veres foglyoknakkellete meghalni, — a portázó nyulakot pedigmind rabul elfogtuk. De minthogy az ellenség márkvártélyba kezd szállani, azért mi is bészál lettünk amagunkéba. De, ha igazat kell mondani, nem egyébvolt az oka, hanem az es hajtott bé bennünket. A kinekis már egynehányszor megköszöntem jóakaratját ; mertaz vizes ereje nélkül talám az egész telet sátor alatttöltöttük volna.Aztot meg kell vallani édes néném, ha suhajtással is,hogy a mi életünk, úgy minden keresztényeknek is azélete csak szarándokság. •— De a miénk duplán ; mertha annak, a ki jószágában lakik, úgy kell magát tekinteni,mint szarándo'cnak e földön, és mint örökös hazájánkívül valónak; hát mi, akiknek egy lábni földünknincsen, se megraarandandó helyünk? Csak a sok vándorlásbantöltjük azt a drága idnket, a melyet mosta hejábanvalór.ágra tékozolunk el. Az eltöltött id pedigsoha vissza nem j, és csak haszontalan és ízetlensuhaj'ásokat hagy maga után, a melyet mi mindennapkóstolunk és próbálunk, mint szomorú példák. De mégis szerencsések volnánk, hogyha másoknak például lehetnénk;de nem leszünk. Mert hány ezer ember veszett,és vész mindennap a tengeren? A fell elegenmennek a tengerre. Hát mi nékünk nem volt-é példaelttünk? Volt; de tanoltunk-é rajta? Mások is csak

Törökországi leveleiaoiÚgy cselekesznek, — megtanulják, de el nem kerülik.De mi lehet ennek az oka? Nem egyéb, hanem anyughatatlanság és a nagyra-vágyódás. Felinek sincsenesziben az ország jova ; de mindenik teli torokkalkiáltja a szabadságot. Mert nagyobb rész csak az újságés a változás után fut; a jövendt meg nem gondolja;se a jelenvaló jóval nem tud élni, se meg nem tudjabecsülni ; hanem a jövendbéli bizontalan jó után suhajt,a melyet vagy lehetetlen elérni, vagy pediglen aza jó azért tetszik jónak, hogy nincsen hatalmunkban,és hogy csak a nyughatatlan elmétl származik. Ettlvagyon, hogy soha az embev nem lehet boldoggá, mertsoha sem becsüli a maga állapotját, se ?zt, a mit bír;hanem aztot, a mit nem bírhat. A bizontalanért a bizonyostsemminek tartja, és a nyughatatlan nagyravágyódóelme mindenkor arra ingerli, hogy jobbanvolna ott, a hol nincsen. És így soha a jelenvaló bizonyossorsával, a melyben az Isten tette, meg nem elégszik,hanem a bizonytalanra vágy, és a jelenvalóval nemélni tud, hanem visszaélni. Nem kellene soha egy jóhazafiának zrzavart csinálni, se kívánni semmiféle színalatt. Az Isten adja a fcjdelmcket, mind a jót, mind arosszat egyaránt kell az kezeibl venni ; a jó áldás,a rossz büntetés. O tudja egyedül, meddig kell tartania nyomorúságnak és mikor kell annak végit szakasztani,hogy meddig tartson a rossz id, és mikor legyenjó id.Egy szántóvet ember azt fogadta volt az isteneknek,hogy több ajándékot fog nekik adni, csak k ishallgassák meg kérésit, és akkor adjanak est, vagytiszta idt, amikor kívánja, és az kívánsága szeréntjárjon az id az földén. Az istenek az kívánságátneki megengedek, amikor est kért a búzára, es lettamidn jó idt, jó id lett. De úgy történt, hogyaratáskor sokkal kevesebb gabonája volt mint másoknak,— azért panaszolkcdni kezdett; de az istenekazt felelték neki, hogy maga a vétkes : mert nem hadtaa természetre a dolgát, valamint mások, és miért kívánt

aoiMikes T^etemenbölcsebb lenni az isteneknél, a kik is tudják n\ind azesnek, mind a jó idnek idejét.A vallás arra tanít minket, hogy az Isten vezéreliaz országokot, és emeli fel egyikét, és veti rabságalá a másikot. O keneti fel mind a jó, mind a rosszfejdelmeket. Ilyen példával tele a szentírás. Nem szabadtehát egy embernek, nem is lehet abban változásttenni. Édes néném, gyakorta írok predíkácziót, —nincsen egyéb dolgom. Le kell írnom a már haszontalangondolatimot ; —mivel mi olyanok vagyunk,mint a vízbe esett ember, a kinek mindaddig kell vergdniés minden ághoz kapni, még ki nem szabadul,vagy el nem vész ; mert arról gondolkodni, hogy esettoda, a bolondság volna. A való, hogy még eddigminden ág a kezünkben szakadott; mert nem az Istensegítségihez kaptunk. De azt is elmondhatni talám,hogy az Isten egynehány ember kedviért az közönségesenvaló rendelésit meg nem változtatja. Csakúszszunk hát, édes néném, amég lehet. Csak azt bánom,hogy a virágból most minden órán kóró leszen, és akórót nem szokták a fz mellé tenni. De én, a kiegész életemben bujdostam; és végtire i6 esztendskoromban hazámat elhadtam ; a bizonyos, hogy a szabadságkeresésaz elmémben akkor nem volt, és haeddig tart bujdosásom, az igaz, hogy az uramhoz valóvak szeretetem okozta. — így mondhatni természetszerént: de keresztényi módon szóllván Isten rendelése,és meg kell csókolni a vesszt, a melylyel ostoroz.-— Többet már nem tudok írni. Itt semmi újságnincsen, hanem csak a nagy unadalmas óság, fképpentélben. Mindazonáltal arra kérem kedet, vigyázzon kedaz egészségre. -— Én pedig maradok, a ki ma reggelvoltam.P. S. A legels asszonyt Francziaországban 1449-ben akasztották fel. De, ha ugyancsak akasztáson kellvégeznem írásomat, egy kis históriát írok le. Parisbanegy embert akasztani vitték. Mikor fel akarták akasztani,csak ott közel talált elmenni egy berezeg, a ki is

Törökorszifgi levelei. 203a királyhoz ment volna. És az a herczeg igen-igentréfás úr volt. Az akasztani való ember kérdi : Micsodaúr megyén ott? — Megmondják néki a nevét. Arramondja, hogy hadd híják, mert nagy dolgot mondananeki. A herczeget oda híják, és nagy titkon mondjaaz úrnak: «Látod-é mind ezeket, a kik itt állnak? Úgymegijesztettek ezek engem, hogy a nadrágba kelletettbocsátanom féltemben. » A herczeg nevethetett volna,de eltitkolván, monda a tiszteknek: «Ez az embernekem nagy titkot mondott ; hanem mindjárt megjelentema királynak, addig legyen kegyelmetek várakozásban.í) A király már tudta, hogy vagyon nékimindenkor valami nevetségre való históriája. Kérditlle, mihent meglátja: «No! mi újságod vagyon?))A herczeg elbeszélü egészen a királynak a dolgot, -a király azt igen nevetvén, grácziát ád neki, és a herczegazt megizeni atiszteknek.LXXXVl.Rodostó, 12. Jan. 1728.Édes nénékámnak kívánok szívesen egy csínos éstakarékos új esztendt, és abban férfiúi állhatatos, hés állandó egészséget. — E kettnk között elég kívánság;hagyjuk másokra a litánia-csinálást, a mely mindhaszontalan, mind pedig a mértéken feljül való. Nema leghosszabb kívánság leghasznosabb, hanem a rövidés szíves kívánat.Nénékám hát ne haragudjam ? Mindennap papokkal,barátokkal vagyon ked, a kik megfelelhetnének akérdésire : de nem, hanem jobb, ha én tllem kérdimeg. Felülök hát az itélszékemben ; és onnét felelekkednek. Azt kérded, édes néném, hogy miért térdepelnekle az anglusok, mikor az Úr vacsoráját osztogatják?Erre azt felelem, hogy k ezt a szokást így vettékvolt az atyjoktól, a kik is pápisták voltának ; mivel6 nálok tartott ezer esztendeig virágjában a pápista

104- JHike* Ideiemenvallás, és Henrjcus Octavus, a ki haragjában bévivé azországban a kálvinista vallást, eleget írt volt ellenökde a harag és a szeretet megfordíttatá véle a palástot.1552-ben kizé a papokot és a püspököket az országból,a barátokot elszélyeszté, a klastromokot felnyíttatáés pusztán hagyatá, — és a mely apáczák a szzeségetmegunták volt, azokot férjhez adá, — a papi jószágokotaz urak közt elosztá. A püspökségeket meghagyván,kálvinista püspököket tén. Hogy pedig a közönségesnép fel ne támadjon és észre ne vegye a vallásnakteljességgel való megváltoztatását, a templombélipapi ruhákot szokásban meghagyák, úgy a küls czeremóniákotis, — a templomban a képeket és más egyébállapotokot, úgymint az oltárokot. és a bérmálást ugyanazonimádságokkal és czeremón^ával, valamint szokásaz anyaszentegyházban, és valamint a nálok lév sokszent püspökök szoktak volt cselekedni. Mindezekrepedig a vak szeretet vivé a királyt, a ki is megszeretvénegy úrnak leányát, Bulena Annát, ezért örömest megváltvolna a királynétól : de csak oly könnyen nemlehcte, mert még akkor az anyaszentegyházzal tartott,hanem a pápától kellett arra szabadságot nyei'ni. A pápapedig arra helyes okot nem látván, halogatta az elválasztást.— A királyt pedig mind a szeretet, mindAnna igen sürgették az elválásra. A leánynak pedig azapja már titkon megváltoztatta vala vallását, úgy aleány is. Ez így lévén, mind az apja, mind a leányafoganatoson kezdenek predikállani a királynak, és jovallani,hogy álljon bosszút a pápán; mivel nem akarszabadságot adni. A.zért megváltoztatván a vallást,vigye bé a kálvinista vallást, és tegye magát fejének abevett vallásnak. A leány-predikátornak ilyen gyakortavaló predikácziójára a király enged, és a leányt elveszi,a királynét magától elküldi, és a kálvinista vallást beveszi.A pápa ezeket a változásokot meghallván, hogya nagy rosszat elkerülhesse, adott volna szabadságotde már kés volt ; mert a régit kizvén, az új vallásuralkodott az országban.

Törökországi levelei.J05Édes néném, csak rövideden így lett Angliában avallásnak megváltoztatása, és így tartottak meg holmit arégi szokásokban. — De az isteni rendelés nem hadtabüntetetlen, a ki oka volt az ilyen változásnak ; mertidvel Annát bizonyos állapotért a király megölette.És minthogy asszonyért kezdé az elszakadást, ugyanasszonyok által is lett büntetése ; mivel Anna után mégkét vagy három asszonyt vett el : de egymásután mindeniketmegöleté. Az ilyen nagy példa után lehetne,nénékám, írni az asszonyokhoz való szeretetrl, hogya micsoda nagy veszedelmeket okoz ; de a héjával I egyauctornak tanácsát kevesen veszik bé, a ki is azt irja,hogy az asszonyokot csak a boldogságban lesz szabadszeretni, mivel azokot a szép oldalcsontokot mindenidben szerették, szeretjük, és szeretni is fogják, ésebben a példa igen keveset használ. Sokan írják, hogya legels gyilkosság a két egytestvér atyafi közöttasszonyért esett. Micsoda hadakozások nem voltának ?Micsoda birodalmak nem fordultak fel fenékkel egyasszonyért ?Egy franczia királynak, a való, hogy a példáját nemkellene követni, a ki is egy dániai királynak a leányátelvévén feleségül, amikor elérkezett, úgy megszerettea leányt, hogy enni sem akart addig, amég meg nemesküdt véle. De mihent az esküvés megvolt, abban azórában úgy megutálta, hogy soha véle nem lakhatott.Talám még egy más királynak sem sokan követik példáját,a ki szeretvén az asszonyokot, azon is igyekezett,hogy a tíz parancsolatot megtartsa. A többi közöttegy asszonyt szeretvén, hogy mind a parancsolatotmegtarthassa, mind a szeretetnek kedvezhessen, valamikoraz asszonynyal akart fekünni, az urát is az ágybanhálatta. E nevetséges példa, noha azt tartják, hogya szeretetben egy harmadik mindenkor alkalmatlan.Látod-é néném, ha a pásztor ott nem lett volna, afarkas megette volna a bárányt. Azt elmondhatni, hogya szeretet nem rossz, csak arra a végre igyekezzék,a melyre az Isten rendelte. Azért, hogy a részegesek

io6JHikes Ideiemenmennyországban nem mennek, a szöJJötkct ki nemkell ásni. Minden jó, édes néném, mind az asszony, aférfiú, bor, ezüst, arany, csak arra a végre éljünk ezekkel,a melyre teremtettek ; az Isten semmi rosszat nemteremtett, de mi visszaélvén az teremtésével, rosszrafordítjuk, és rosszunkra válik. A bor betegeseknek árt;a bort kell-é okozni, vagy a szílmunkást ? Egyikétsem, hanem csak magokot. Ihon, édes néném, végevagyon már a predikácziónak, feküdjünk le. És kívánokjó étszakát, és a mellé kevés bolhát, édes, kedvesálomlátást, és holnapra felvirradást. Ámen.LXXXVll.Rodostó, 19. Febr. 1758.Édes néném, egy keveset nevettünk a ked panaszolkodólevelén; mert kednek a panasza is kedves. Aztírod, édes néném, hogy a konstanczinápolyi szél hamarébbmegfejéríti a hajat, mint az erdélyi. A bizonyos,hogy ott természet szerént csak az id fejéríti meg ;de itt mind az id, mind a sok suhajtásnak szele. Egynagy király azt szokta volt mondani, hogy a szakállátvolt meg. — A bizo-a nyomorúságnak szele fejérítettenyos, hogy öt vagy hat esztend a hajat úgy meg nemfejéríti, mint csak egy holnapi bú, vagy gond. Valaminttörtént egy ifjúval, a kit hogy halálra Ítélték, a haláltólvaló félelem és rettegés egy étszaka olyan változásttett az ifjúban, hogy másnap, mikor a halálra akartákvinni, minden elcsudálkozott rajta, hogy egy öregember lett bellle, — úgy megfejéredett volt az egészhaja, — ugyan azért grácziát is adtának néki.A bújdosásnak hosszú voltáról panaszolkodni haszontalan,és nem jó ; mert azzal meg nem rövidítjük,hanem még nehezebbé és hosszabbá tészszük. A nyughatatlansággalvaló szenvedés sokkal súlyosabb, és apanaszolkodással való szenvedést az Jsten meghosszabbítja; mert olyankor mintegy lgódozunk akaratja

Törökországi levelei.roycJlen. Ha elhítctnk magunkká], hogy a bújdosást azIsten jovunkra adta, könnyen szenvednk. A pedignincsen másképen, mert az Isten mindenben csak a mijovunkot tekinti. De az bölcs ítélete máské pentekinti a mi jovunkot, mint mi magunk; mert mi csakazt tartjuk jónak, a mivel kívánságunkat bétölthetjük.A vallásunk szerént azt kell tartanunk, hogy bújdosásunkmind hasznos, mind szükséges. De azonkívül is,ha az Jsten valakit haza vinne közülünk, jobban megtudná becsülni hazáját és örökét. Nám a tékozló fiú,amég a háza rakva volt kalácscsal, bélessel, addig eszibensem jutott a fekete kenyér ; de mihent a makkraszorult, akkor elfelejtvén a kalácsot, csak a feketekenyeret suhajtá. Ne panaszolkodjunk hát a bújdosásról.Vegyünk mindent jó szívvel az Isten kezeibl, ésúgy bújdosásunk igen könnyebb leszen. Vagyok ésleszek, a mi voltam.LXXXVIll.Rodostó, 24. Mártii, 1728.Kedves néném, tegnap egy kevés sírás, könyeknekforrási voltának itt nálunk. A pedig azért volt, hogyGyörgy berezeg tegnap elmene innét egy franczia hajónFrancziaország felé. Legnagyobb fogyatkozást azttalálom benne, hogy magyarul nem tud. De a nem azvétke. Németek nevelték, a kik csak a Miatyánkotsem engedték volna, hogy magyarul megtanulja. Vagyonugyan egy kis anyai természet benne ; de idvel talámelhagyja. De másként jó szív. És a hová megyén, az azország még nagy hasznára lehet ; mert jó iskola. A szegényurunk, a ki is igen szereti a gyermekeit, nehezenválék meg tlle. De ebben az országban mit lehet tanulni,azt tudjuk : sohult pedig úgy el nem unja az embermagát, mint itt; mert semmi üsmeretséget nemvethet, senkihez nem mehet, és, ha csak valamiben nemszereti magát foglalni, mindenkor a nagy unadalomban

2o8Mtkes faelemenforog. Hogy pedig minden úgy töltse az idt, mint a miurunk, arra az Isten ajándéka kívántatik ; mert ebédigaz olvasásban és az írásban töLi az idt; ebéd utánpedig, a ki látná, azt mondhatná, hogy valamely mesterember;^vagy fúr, vagy farag, vagy az esztergábandolgozik. És az gyönyör szakálla sokszor tele forgácscsal,hogy maga is neveti magát. És úgy izzad,mintha munkája után kellene enni kenyerét, ötét mindencsudálja ; pedig neveti az olyat, aki azon panaszolkodik,hogy elunja magát. Ritka, édes néném, a, kiígy tudja az idhöz alkalmaztatni magát, mind pedig,hogy úgy mondjam, az idt magához alkalmaztatni.A fia, azt úgy végben nem vihetvén, jól tette, hogyelment. Kívánjunk neki szerencsés utat, és hogy hazájátmég láthassa meg. Hát mi? Mi is azért éljünkegészségben, míg Jstennek tetszik.LXXXIX.Rodostó, 3. Octob. 1758.Kedves néném, hogy e világon lév szarándokságunkotel ne felejtsük, az elmúlt holnapnak 9-dik napjántáborozni mentünk volt csak három mélyföldnire egykis török falu mellé. Nincsen e világon semmi szomorúabb,mint a mely várost vagy falut csak török lakja;mert olyan helytt sem embert, sem asszonyt nem láthatniaz útczákon, még gyermekeket sem. Azt tudnáaz ember, hogy mind kiholtak a faluból ; mert itt kikicsak a maga házánál ül, kivált az asszonyok, nem úgymint nálunk. Elég a, hogy ott úgy töltöttük az idt,amint lehetett. De az urunknak a lábai hogy dagadoznikezdenek, tegnap visszájövénk az édeskeser laktunkhelyére. Azt tudom, nem fog ked panaszolkodni ahosszú levélre. Édes néném az egészségedre vigyázz.

Törökországi teoelei. 2 09xc.Rodostó, 18, April, 1729.Azt már nem kell csudálni, ha azt mondom, hogyIgen kedvesen vettem a ked levelét; hanem a volnacsuda, ha kedvesen nem venném. De hogy vagyon a,hogy mi még egyszer sem haragudtunk meg egymásra ?Mert azt mondják, hogy a barátságban egy kis veszekedésolyan jó, mint az étekben a bors. Mindazonáltalédes néném, hagyjuk el az olyan borsolást, és éljünkegyességben ; mert én a csendes barátságot szeretem.A macskákhoz illik a morgolódó barátság.Az égi jelekbl nem tud-é ked valamit jövendölni ?mert hetedik napján a holnapnak itt mi délután egyórakor egy csillagot láttunk. Három óráig jól látták.Azt nem mondhatjuk, hogy talám a mi csillagunk jöttmár fel egyszer; mert a csillagok is elfelejtkeztek mármi róllunk. Hogy kednek a kis ujja ne fájjon, azt igenszükséges megtudni, hogy az idevaló görög érsek nagypompával jött az urunk látogatására négy alatta valópüspökökkel. De ha gyalog járnak is, azt ne gondoljaked, hogy a szegénységtl vagyon ; mert a mi érsekünkkettt is tarthatna, — a püspökök is. De a török birodalmaalatt hintón nem járhatnak, st még úgy kellmagokot viselni, mintha szegények volnának; mivelazon kivül is gyakran megvonják ket mind a török,mind a görög patriarcha. "Mert ez azt teszi érseknek,a ki neki legtöbbet fizet, — az érsekek pedig olyanpüspököket választnak magoknak, a kik legtöbbet adnak,— a püspökök pedig, hogy az érseknek megfizethessenek,olyan papokot tesznek a falukban, a kik legtöbbetígérnek. Ítélje el már ked, hogy a püspökök ésa papok micsoda sokféle úton-módon húzzák ki a pénzta szegény ember erszényibl? Itt a sok innep, a sokböjt, mind hasznos a plébánusnak. Hát ezenkivül esztendáltal a sok haszonhajtó bevett szokások IVasárnap valam^ely rongyos öltözetben a misét el-Mikti Kelemen : Törökországi levelei. 14

1 ! o Mikes "Kelemtnmondja, amint lehet tlle, de, hogy predikáJljon, aztnem lehet az tudatlanságától kívánni. De mibl tanúinavalamely kis predikácziót csinálni, és mikor?Mivel, egynehány plébánusnak voltam házánál, egykönyvet nem láttam nállok ; hanem valamely szakadozottmisemondó könyvet tartanak, és abból áll mindenkönyvök. De mikor tanulhatna valamit? Mikor egészhéten mezei munkát kell neki dolgozni, hogy a papádiájáttáplálhassa egynehány gyermekeivel, és czifrán járathassa.Egyszóval itt a pásztorok nem csak rzik ajuhokot, hanem megárendállják ket, és ha meg nemnyúzzák is, de jól megnyírik. Errl éppen egy rendeshistóriát olvastam — nevesse meg ked is.A rabinusok ilyen nevetséges okát írják a Koré Áronellen való feltámadásának. Hogy egy szegény özvegyasszonynak, csak juha lévén, aztot megnyírvén, Áronelvette tlle a gyapját, mondván, hogy tet illeti atörvény szerént : Dabunt sacerdoti lanarum partém exovium tonsione. Deut. 18. 4.^^ Az asszony Koréhoz folyamodék,és kére, hogy szóllana Áronnak, adná vissza agyapját; de semmit nem nyerhete. Koré hogy megvigasztalja,4 ezüst pénzt ada neki, hogy venne azonannyi gyapjút, amennyit lenyírt a juhról. Idvel azutána juh megbárányozván. Áron azt is vévé, mondván:hogy a törvény parancsolja, az tlrnak kell szentelniminden els szülöttet : \iválaszd az "Úrnak mind, a miaz anyaméhet megnyitja, és a mi els fajzás a le barmaidban,Exod. 19. 2. 12. A szegény özvegy asszony látván,hogy semmi hasznát nem veheti az egy juhocskájának,és hogy csak a papok hasznokra tartja, elvégzémagában, hogy megöleti a juhot. De Áron azt megtudván,oda mene, és kérni kezdé tlle azt a részt a juhból,melylyel néki tartoznak törvény szerént, a ki is azthadja : Ez legyen a papok igazsága a néptl, akár ö'kröt,akár Juhot öljenek, adják

Törökországi levelei. i i iszóra az egész juhot elvévé, mondván : hogy mindenanathéma az Izraelben a papokat illeti. Csak a szegényasszony vesztett mindenképen. Édes néném, jóétszakát.XCI.Rodostó, 5. Octob. 1730.Hol jársz édes néném? Miért mentél Paphlagóniában?Olyan nagy dolgok történnek Konstanczinápolyban,s ked ott nincsen; hogy lehet a? Hogy mertékletenni a császárt, és mást tenni helyébe ked híre nélkül?Ezek pedig mind megtörténtének. Hihet, hogymásképpen lett volna a dolog, ha ked jelen lett volna.A pedig csak rövideden így ment végben.Aztot hallotta ked, hogy már egy darab idtl fogvásta vezér általszállott volt Skutariban táborban olyanszándékkal, hogy a perzsák ellen menjen. A császárnakott sok szép múlatóházai lévén, gyakran ment maga isáltal Skutariban. Aztot tudja ked, hogy a császár kastélya,és Skutari között a tenger egy jó stucz lövésniszélesség. Ugy történek, hogy két köz jancsár, kikmindenik a hajókon szolgáltának, rebelliót indítanak. Azegyikének a neve Muszli basa ; a másikának Pátrona.^A császár nem lévén a kastélyában, se a vezér a városban28-dik Septembris, ez a két jancsár a több társaitösszegyjtvén egy piaczra, mintegy ötvenre ha teliének.Pátrona négyfelé osztván ezeket, mindenik résznek egyzászlót ada, és mindenik kezdé a város utczáit járni,és kiáltani, hogy az, a ki igaz török, az álljon melléjökmert k csak a vezér letételét kívánják. A tömlöczöketfelnyiták, a várost feljárák, a boltokat bézáraták, ésestig felesen megszaporodának. De a csudálatos volt,hogy senki a városban ellenek nem álla, holott vagyonlegalább a városban negyven ezer jancsár — lovas hadis vagyon, de senki a császár mellett fel nem kelé. 29.ma már csaknem az egész jancsárság melléjek álla, ésannyira elszaporodának, hogy lehetetlen lett volna ellenekállani, noha még tegnap száz emberrel el lehetett.4*

1 1 1 Miket J^eUmenvolna szélyeszteni ket. Ma új jancsár agát is tevének,és sok ftisztek állának közikben. 30-d. pedig a császára maga kastélyában lévén a vezérrel, a kapitán pasával,a vezér tihájával, az ulémákkal (a fpapi rendekkel).Mindezeket niagához hivatván kérdi tllök, hogy miokát gondolnák ennek a rebelliónak ? A kik is ki egynek,ki másnak tulajdonítván, hívatá a cancellariust, és kétszemélyt is választván a papi rendek közül, követségbekiildé ket a rebellisekhez, kérdeztetvén tllök szándékokat.Ók azt felelék, hogy a császárral megelégesznek;de nem a vezérrel, tihájával és muftival; mertezek a birodalmat húzásokkal elrontották. És noha kelégségesek a császárral, de úgy mindazonáltal, hogyazon három személyt, kezekbe adja elevenen. Mindezeketés egyebeket írásban tévén, a császárnak küldék-A császár újontában kénszerítte mindent arra, hogymondaná meg okát a rebelliónak. Egy uléma a vezértés a tiháját adá okúi. A vezér pedig már észrevette valaveszedelmét, a tiháját és a kapitán pasát megfogatá, ésezt az utolsót meg is fojtatá. A császár meglátván arebellisek írásban tett kívánságait, igen igyekezék azon,hogy megszabadíthassa a vezért : de nem lehetemivel már a kenyér és a víz is szk volt a kastélyábana rebellisek miatt. Az ulémák is kénszeríteni kezdek,mondván : ha életedet szereted, engedj kívánságoknak.Ugy is kételcn lévén a vezért és a tiháját kezekbenadni, de a muftit kezekben nem adjuk ; mert az egészvilág eltt gyalázatos volna kezekben adni a fpapi fejdelmet.Ennekeltte 27 esztendvel egynek haláláértma is büntet Isten bennünket. Hanem inkább küldessékholtig való exiliumban.-— Végtire addig kénszentéka császárt az ulémák, és a gyermekei, hogy a vezértés a tiháját kételenítteték megfogatni. Azután megizenéka rebelliseknek, hogy ezek már fogságban vannakés kezekben küldik ; de a muftit se kezekben nemadják, se meg nem öletik. Ha a kettvel megelégesznek,azokat nékik küldik, hogyha pedig meg nem elégesznek,válaszszanak magoknak egy gyaur muftit (a török

Törökországi ieveiei. 1 13a keresztént csúfságból gyaurnak híja, azaz : hitetlennek)mert k kezekben nem adják a muftit. Bzzel arebellisekhez bocsáták a követeket: de a még odajárnának, az alatt megfojták a szegény vezért, — az aveszett, undok, fajtalan tihája pedig látván, hogy megakarják fojtani, ijedtiben megholt. Ezeket megölékazért, hogy elevenen ne kénszeríttessenek kiadni ket.A követek visszaérkezvén, a vezér, kapitán pasa és atihája testöket egy szekérre tevék, és a rebelliseknekküldék. A kapitány pasán szánakodának, és a testét azanyjának küldék, hogy temettetné el, — a tihája testétpedig a kutyáknak vetek,— a vezér testét pedig viszszáküldékoly szín alatt, hogy k a vezért elevenenkívánják. A nép mindezeket látván, egészen hozzájokhajola. A császár látván, hogy a vezér testét visszaküldöttekvolna, magában szállá, és hívatván az ulémákat,monda : ezen rebellisek engemet is császároknak,uroknak üsmérni nem akarnak, azért azt akarom, hogysenkinek is miattam veszedelme ne légyen, magam szabadakaratjából tehát a bátyám fiának, Szultán Mahmudnakengedem a császári széket. — Hivassátok ide élmben,— jó szívvel mindnyájatok eltt magamat alájavetem, csak hadd sznjék meg ezen rebellió, és nelegyek oka senki veszedelmének. — Ez meglévén, odavivék Szultán Mahmudot. Szultán Achmet székibl leszállván,eleibe mene, megölelé, és maga helyében felemelvéncsászári székiben ülteté, és legelsben is magamegcsókolá a kezét az új császárnak, és az ulémákkalis megcsókoltatá. Azután monda nékik : Mind nekem,mind néktek uratok és császárotok ez a személy, — azIstenre, és a ti lelketek ismeretire bízom, — legyetekazon, hogy igazság ellensemmit ne cselekedjék, — hapedig a rossz dologban meg nem intitek. Isten elttszámot adtok az ítélet napján, melyrl nekem is tartoztokfelelni mind ezen, mind a más világon, — AzutánSzultán Mahmudhoz fordulván, sok szép tanácsokat adaneki, és oly hathatós beszédekkel szólla hozzája, hogyaz egész hallgatók sírának. Végtire monda : Távoztasd

ji^.yfíikes "Kelemencl,hogy a vezérid kezekben ne engedjed egészen szakálladot.A gyermekeimet Istenre és reád bízom, neveljed,tápláljad mint atyádfiait, viselvén gondot reájokistenesen. El ne felejtkezzél pedig arról, hogy ez azuraság senkinél nem állandó.D Ezek mind így lévén,ezen holnapnak második napjára virrz.dólag SzultánMahmud császárrá lón, és az Achmet uralkodása megsznék.Mely nagy változás!Édes néném, mikor az Isten akar valamit, micsodaalávaló eszközökkel munkálódik, azért, hogy az alávalóeszközökbl kitessék az mindenhatósága. Egy ilyennagy birodalomban kik tevék le a császárt ? Csakkét közönséges jancsár. Az egyikét Pátronának hittak —arnót^^ volt, és nem török — ez ennekeltte egynehánynappal dinnyét szokott volt árulni. — A másikáthittak Muszlinak, ez a feredházban tellák volt, azaz:fereds legény.Hát még a szegény vezérrl ne szólljunk? A kik isitt olyanok, mint a királyok, mind kincsekre, mindhatalmokra való nézve. Kivált ez 1 2 esztendeig bíráazt a nagy tisztséget. — De még azonkívül a császárveje volt. — A kutyák ették meg a testét, holottegynehány ezer tallért ér temett csináltatott voltmagának.Azt megvallom kednek, hogy mi itt tartottunk, ésgondolhattuk, hogy itt is lehet zenebona, és prédálás,vigyáztunk is étszakákon : de itt minden oly csendességbenvolt, mintha csak álom lett volna a rebellió.Nem hinné azt el, a ki nem tudná, hogy a rebellióbanis micsoda rendet tartanak, és hogy ahoz képest micsodakevés károk vannak. — Mert ugyan is ki gondolhatná,hogy olyankor nagy prédálás ne legyen?A sok boltokat felverhetnék, — a császár kincstartójárareá mehetnének : de nem ; mert a tárház, a holszoktak mindeneknek fizetni, nekünk is úgy nyitvaállott, mint az eltt.Minekeltte elvégezzem ezt a levelet, jó kednek aztis megtudni, hogy a birodalomban a szokás, hogy a

Törökországi levelei. 1 1császárok változásakor mindenik jancsárnak hópcnzétnapjában egy pénzzel megszaporítják, és azonkívül mindenikjancsárnak 15 tallér baksis *° (azaz áldomás) adatik.Mostanában, hogy kiadták, ment 5000 erszénypénzre,^' — Tudja ked? egy erszény ötszáz tallér —nekünk fele elég volna. Jó étszakát édes néném, a császárralálmodjék ked.XCll.Rodostó, 17. Novembris, 1750.Édes néném, a komédiának még vége nincsen. Megis kell fizetni a komédiásokat. — Ma hozák hírit, hogyKonstanczinápolyban 25-dik napján ennek a holnapnaka császár a rebelliseket megölette. Amely ilyenformánment végben: hallgassa ked, rebellisné, félelemmel;mert semmit el nem veszek bellle, se hozzá nemteszek.Az utolsó levelemnek utolsó résziben való utolsóvégén megláthatta a füleivel, hogy micsoda formán lónvége a rebelliónak, és hogy mint akará az új császáreloltani a tzet, a melyet Pátrona gerjesztett vala fel,és a melyet ha külsképpen mint egyeloltotta volna is,de belsképpen mind ez mái napig Pátrona szüntelengerjeszté; mivel az kívánsági mindennap sokféleképenszaporodának, úgy annyira, hogy mind a császár,mind a fvezér mintegy kételenek valának kívánságinak eleget tenni, tartván attól, hogy újabb rebelliót nekezdjen ; mivel sokan tartottanak hozzája. A város f-bírája (Stambol Effendi),^* Deli Ibrahim minden útonmódon azon igyekezék, hogy meggazdagodhassék. Mindenekreigyekezék venni Pátionát, úgy annyira, hogya kik valamely tisztségekre vágytanak, ezeknek sok pénztkelletett adniok elsben, hogy elnyerhessék. Pátrona aminap a szerdengestiek agájával ^^ (ez olyan sereg, a melya harczon ell szokott menni, mind az ostromokon —ezek olyan vitézek, a kiknek nem is kell a halálról gondolkodni)a vezérhez kísértete magát, a vezértl min-

j I 6 Mikes T^eUmendcnckct megnyervén, azzal annyira elbízá magát, hogyegy mészárost^"* akara moldovai vajdának tenni a DeliIbrahim kérésére, a ki is sok pénzt vett vala fel a mészárostól.De a vezér azt feleié neki, hogy nem volna szabadságábanfejdelemséget adni valakinek a császár hírenélkül. Ezzel megmenté magát. De hogy teljességgelez iránt való szándékát megváltoztathatnák Pátronának,azt tanálák fel, hogy az társát Muszli agát vennékarra eszközül, a ki is tihája vala a jancsár agának. Ezértelmes lévén eleiben adák, hogy micsoda illetlen dologvolna egy mészárost tenni vajdának; hanem vállaljamagára, hogy végbe ne menjen ez a dolog. Muszli tehátekképen cselekedék. Pátronához menvén, úgy tettetémagát, mintha neki is nagy kedve volna arra, hogya nem okos mészáros vajdává lenne. — Azért mondaPátronának, hogy ebben a dologban nagy vigyázassálkell járni, és hogy jó volna elmenni a kaszáp hasihoz(azaz : a mészárosok fejéhez), a ki is itt nagy tekintetbenvagyon, és kell neki minden mészárosról felelni.Oda érkezvén, Muszli kérdé tlle: Mivel a moldovaivajdaságért ezer erszény pénzt Ígérnek, azt akarjuktudni tDed, ha akarsz-é kezes lenni azért a mészárosért,hogy nekik azt a pénzt leteszi, ha a vajdaságot megnyeriknéki ? A fmészáros feleié, hogy nem lennekezes azért a mészárosért csak ötven polturáért is.—Pátrona erre igen elszégyenedék, és a nem okos nagyravágyómészárost nem Moldovában, hanem a tömlöczbenküldé. Deli Ibrahim pedig semmivel meg nem elégedvén,mindennap nagyobb nagyobb állapotokra vévéPátronát, úgy annyira, hogy ez az utolsó mindennapújabb állapotokot kére a ministerektl. A mely nagytisztségeket akarának pedig néki magának adni, egyiketsem vévé el. A császár nem trhetvén tovább kevélységét,Konstanczínápolyban hívatá Csánum Kocsát,*^ hogykaptán pasának tennék (a kaptán pasa a tengeren lévernek fgyenerálisa) és a nisszai pasát, hogy ez kísérnéa Mekkába men szarándokokot. — Mindenik csaknemegyszersmind Konstanczínápolyban érkezének. Pátrona

Törökországi levelet. s i7megsejdítvén, hogy az utóisót más végre hívatták volna,(amint is úgy volt), tanácsot tárta híveivel, hogy miképenlehetne megelzni és meggátolni a császár szándékát.Erre való nézve az egész f tisztségeket magokközött eloszták. Muszlit arra kénszerítték, hogy vennéfel a kultihája^^ tisztségét, a jancsár agát vezérré akaráktenni ; Pátronát kaptán pasának. A muftit le akaráktenni ; hasonlóképen az európai Kádi Leszkert *'(fbírót). — Egyszóval Pátrona mind az egész tiszteketa maga híveibl akará tenni. Ha pedig ezt véghezvihette volna, felfordította volna az egész birodalmat.A császár ezeket megtudván, úgy téteté, minthaposta érkezett volna a babyloniai pasától, a ki azt írtavolna, hogy a perzsa és a szerecsenek nagy károkattesznek ; azért a ki igaz muzulmánnak tartja magát,menjen segítségire. Erre való nézve a vezér nagy dívánthirdete, hogy tartana tanácsot az ulémákkal éshadi tisztekkel. A nem okos Pátrona is a dívánbanmene Muszlival és a szerdengesti agá.kkal. Azután adívánban béhívaták a postát a levéllel, a mely csinált levélvala, és sokféle veszedelmes híreket mondatának véle.Ez így lévén, a vezér mindjárt három boncsokos pasaságotigére Pátronának, és más ftisztségeket a szerdengestiagáknak, csak menjenek Babylonia segítségire; de egyik sem esek a trben, mivel egyik semakara elmenni. A vezér látván, hogy semmit sem végezhetneaznap, monda, hogy másnap a császár eltt kellenemás divánnak lenni, azért arra int mindeneket, hogykiki jelen légyen jó reggel. Ez mind arra való volt,hogy a lesre vihessék a rebelliseket.Másnap tehát, 25-dik napján a holnapnak, mindnyájana császár kastélyában gylének. A kastélynak háromudvara lévén, mindenik udvarban egy dívánházatkészítenek, hogy a gylés háromféle helytt tartatnék.A legbelsbb udvarban lév házban a fvezér tárta dívánta tatár kámmal s muftival, jancsár agával, Pátronávalés más egyéb ftisztjeivel a rebelliseknek. — A másodikudvarban Csánum Kocsa tárta divánt a szerden-

it8Mibfs J^elem^'^gestiek agáival, és mind azokkal, kik Pátronához tartottanak.— A harmadikban vala a nisszai basa mássokféle renden lév tisztekkel.A császár szolgái peniga boztansiakkal ** mindenik udvarban fegyveresen elrejtetthelyekben valának. Találkozék pedig valamelyCsór Basi,^9 a ki Pátronára haragudott, mivel az ortáját(azaz : a régyimentét) elvette vala tlle. Ez ajánlá magáta császárnak, hogy végben vinné szándékát. Éssok olyan jancsárokkal, kik Pátronára haragudtanak, acsászár kastélyában titkon bémene. — Midn pedig máraz egész gyülekezet a tanácsházakban kiki helyére ültvolna, a császár hívatá a tatár kámot és a muftit magához.Az alatt egy puskát kilttenek, hogy a kapukotbezárják. Azonnal a Csór basi bémene a dívánházban,a melyben vala a vezér — a köntösét letevé, és csak apánczélingben maradván, Pátronát kezdé vagdalni, ésa kik véle valának, azok a Pátrona híveit, a kik is magávalegyütt összekonczolák. — Hasonlóképen a máskét udvarban is a Pátrona híveit m.ind megölék, ésmindenik udvarban nagy vérontás vala. — A testeketszekerekre rakák és a tengerbe vetek. Ez napon a rebelliseketkurták. És csakugyan ettl a naptól fogvástmondhatja Mahmud valóságos császárnak magát. Énis valóságos atyjafia, szolgája maradok kegyelmednek,édes néném.XCIII.Rodostó, 25. Mártii, 1731-Édcs néném, fillentenék, ha azt mondanám, hogy aminapi levelét kedvesen nem vettem kednek ; hát kedkedvesen vette-é az enyimet? Kedvesen? Már én csakrebellióról fogok kednek írni, — tavai is írtam egynagyról, most is írhatnék, ha akarnék. Azoknak pedigcsak az az oka, hogy ked most nem lakik Pérában.Elég a, hogy aminap ismét támadás ln Konstanczinápoiyban.Eztet az arnótok kezdek, a kik is esszevervénmagokot, jancsárokkal elegyesleg két vagy három eze-

Törökországi levelei. j 1rcn, a városon clszélyedének, és olyan nemesi szándékbanvalának, hogy felverjék a császár udvarát. A kitvégben vittek volna, ha egynehány órával eleit nemvették volna. A császár úgy maga is veszedelembenlett volna. De eleit vévén a dolognak, és a ftiszteikeményen viselvén magokot, a rebellisek köz! sokatmegölének, és clszélyedének a többi.Ezt a rebelliót a császár leányának tulajdoníták, aszegény Ibrahim vezér feleségének, a ki is bátor aszszonylévén, a birodalmot is szerette volna igazgatni,aminthogy igazgatta is a vezér éltibcn. Elég a, hogyigazán vagy hamisán, neki tulajdoníták ezt a rebelliót,és büntetésül a tenger halai közé vetek. Egy ilyen fejdelemasszonyt,úgy tetszik, hogy másképpen is gyomlálhattákvolna a világból. De minthogy így esett, mittehetünk rólla ? Az egészség jól van-é, édes néném ?XCIV.Rodostó, 15. Apr. «73i.Eddig is úgy kellett volna, és Drinápolyt régen elkelletett volna hadni. Már majd olyan gondolatok jöttekaz oldalaimban, hogy valami mágnesk tartóztatjaott kedet, — ezért a szóért megfizetnek nekem : desemmi. Elég a, hogy a ked levelét vettem, és leborulvaköszönöm. Eddig való múlatásának helyes okát látván,absolutiót adok kednek. De, édes néném, hadd ne írjakmár többé olyan véres és kegyetlen levelet, mint a minap,ugy tetszett már, hogy a pennámban is nem ténta,hanem vér volt. De lehetetlen, hogy még egy véreshistóriát ne írjak kednek, és többet nem. Az is arróljut eszembe, hogy azt írja ked, micsoda bosszúállók azoloszok.Oloszországban volt egy úrnak valamely nagy vadaskertje,sok z, sok szarvas volt benne. Az úr megmondottavolt a cselédinek, hogy ha valamelyike egyvadat meg találna ölni a vadaskertjiben, hogy annak

2 j o Mikts felemenmeg nem kegyelmezne. Ugy történek egyszer, hogyegyik a cselédi köz) a vadaskertben ment puskávalmadarakot lni. Amint egy madárhoz akart lni a földön,szerencsétlenségire egy szarvast l meg, a ki is ottegy bokorban feküdt, de nem láthatta. A szolga, mihentazt észreveszi, azonnal elszökik. Az ura nem tudhatvánokát elszökésinek, csak úgy hadja; hanem egynapok múlva a vadaskertben hogy ment volna sétálni,reá akad a döglött szarvasra, azt is meglátja, hogylövés vagyon rajta. Arról mindjárt észre veszi, hogy aszolgája ltte volna meg. O arra ír mindenfelé levelet,hogy ha nem láttak-é valahol ilyen ilyen legényt? Sokid múlva hírré adják néki, hogy valamiképen azszolgájaféle rabbá esett, és a tengeri tolvajok Afrikábanvitték. Az olosz úr jó summa pénzt igér a papoknak,kik oda járnak rabok váltására, csak váltsák ki aszolgáját, és hogy mindent megfizet érette. A papokkiváltják és örömmel az urának küldik. A szegény rablegény is nem tartott már semmitl, — egynehány esztendmár eltölt volt. Az olosz pedig, hogy meglátja alegényt, fartatni kezdi, hogy mért ltte volna meg aszarvasát? A legény menteni kezdi magát :de az oloszazzal meg nem elégedvén, egy étszaka megöleté a szegénylegényt. E valóságos olosz természet.Azt igen nevettem, édes néném, (mert hiszem nevetniis kell, nem csak oly szomorú dolgokról írni)hogy azok a kalmárnék is úgy reá tartják magokot,mintha mindenik erdélyi gubernátorné volna. A bizonyos,hogy a gubernátornék úgy reá nem tudják magokottartani, mint azok a görög asszonyok ; mert agörög természet szerént kevély, az asszonyok annálinkább. Távul legyen, hogy egyike a másikánál alábbvalónaktartsa magát. Mikor az utczán eltalálja azember, azt gondolhatná, hogy mindenik egy grófné,olyan czifra és olyan kényesen lépik: mikor pedig hazamegyén, jó, ha három polturás ebédhez ülhet.Errl jut eszemben, hogy Carolus Quintus Bruxellábanlévén, ott nagy vendégséget készíttetett, a ven-

Törökortzági tevéiéi.1 4 idégségrc pedig két nagy úriaoszony nem akara elmenniazért, hogy egyikét a másikánál feljebb ne ültessék.A császár azt megtudván, gondola, hogy a valamelyzenebonát indíthatna a vendégség közben, azért bíróakara lenni ebben a dologban. E végre az udvarátösszegyjti, és nagy czeremóniával a székiben üle, azutána két asszonynak prókátor! eleiben ménének, ésott kezdenek ersen perelni egymással kiki a magaasszonyának elssége mellett. A császár azt látván,hogy mindeniknek egyaránsú oka vagyon, és egyarántkívánhatják az elsséget : de nem akarván egyikét ismagára haragítani, ilyen Ítéletet monda reájok: «hogya kett közül a melyik legszerelmesebb, az az elsségetis kívánhatja)), és a gylésnek vége ln. Minden helyesnektalálá Ítéletét. Az asszonyok is azután nemhadakozának az elsségért, nem akarván szerelmesnektartatnia világ eltt.A ked itélszékénél, nem tudom, ha ilyen ítéletettesznek-é? De nem volna-é jó valamely mesterségetkeresni arra, hogy meg lehetne ismerni a szerelmesasszonyokot? De minthogy a szerelemrl van a szó,a mely jó magában, és aztot a természet oltotta belénk,vagyis inkább a természetnek Ura, a kinek jó mindenmunkája ; hanem mi élünk rosszul véle ; azt a kérdéstteszem : hogy egy kisasszony egy erdben elaluván,egyvalaki el akará ragadni ; de amint oltalmazta magát,halálos sebben esek. A kisasszonynak három szeretjeott közel vadászván, a kisasszonyra találának abban akeserves állapotjában. Az els szeretje mindjárt azután mene, a ki el akará ragadni ; a második keserségibenelájula; a harmadik mindjárt segíteni kezdé, éskötözni sebeit. Azt kérdik, a három közül melyik szeretteleginkább a kisasszonyt? Amíg errl is ítéletetteszen ked, addig elvégezem levelemet. Jó egészséget,édes néném.

aaaMikes Xetefrienxcv.Rodostó, 20. Sept. 1731.A minapi leveledben, édes néném, azt írád, hogya vezért letették. Én pedig a híriért hírrel fizetek;mert tegnap ment itt el nagy czeremóniával az új vezér,a kit vezérségre visznek. Azt mondják, jó ember. Egykevéssé kemény, amint jelét is adta útjában ; mert egyfalusi kadiát felakasztatott az ajtajára, — hihet, hogynem tett jóligazságot. — Eztet Topal Ozmán pasánakhíják (azaz : sánta Ozmánnak) mert sánta. Valamelyharczon sántúlt volt meg : de az esze nem sánta, mertnagy esznek mondják, — noha keveset olvasott és írtéletében ; mert egyikét sem tudja. E már harmadikvezér, amíolta a császárt letették. Micsoda rövid uraság,de nagy. Amint látom, az új császár megfogadjaa letettnek tanácsát, hogy sokáig ne hagyja uralkodnia vezéreket. De a jó tanács-é vagy rossz, a ked Ítélszékeeleiben terjesztem. Mert ha a vezér jó, nem nagyobbhasznára volna-é a birodalomnak, ha meghadnákés mentl tovább uralkodnék, annál inkább megtanulnáaz igazgatást — mind bels, mind küls dolgaitaz országnak — az idegen ministerekkel jobban tudnáa küls dolgokról végezni. De ezekre idt neki nemadnak ; mert olyankor teszik le, amidn már egy kevéssékezdi üsmérni a dolgokat. Némelyikét pedigolyan hamar kivetik, mintha csak álmában lett volnavezér. Mind ez a birodalomnak nagy romlására volna,ha eleit nem vennék ; mert noha gyakrabban mindenftiszteket letegyenek is a vezérrel, de az alattok valótisztek megmaradnak. — Ha a fcancellariust leteszik,az egész cancellariákon lév tisztek, secretáriusok, írókmind megmaradnak, és az új cancellarius azoktól mindjártmegtudja, hogy micsoda dolgok folynak, és azokotköveti. — Az új kincstartó hasonlóképen megtudja azalattvalóitól,hogy micsoda rendet tartanak a tárházakban.E szcrcnt az újak hamar ókká lesznek, és a tisz-

Törökországi levelei.aajtefc változásival a dolgok és rendtartások nem változnak.A birodalom dolga ilyen formán csak foly : denekem úgy tetszik, hogy, ha egy jó vezért sokáig meghadnának,hogy még jobban folyna. De mit mondjak,az Ibrahim pasa sokáig vala vezér, ugyanazért is lönaz utolsó támadás ; mert minthogy amég vezérek, addigigen nagy hatalmok vagyon, csaknem mintegy lehetetlen,hogy vissza ne éljenek hatalmokkal. E pedigsoha egyik a másikáról nem tanul — csak mind egypórázon futnak. Valami mesterséget kellene nekik kigondolni,hogy olyan hamar ki ne tennék ket. Ók aszerént nem cselekedhetnek, mint Pilátus cselekedettvolt. Éppen most jutott eszemben. A híres Pilátus ellenvalamely panasz hogy ment Rómában, JeruzsálemblRómában kelleték menni, hogy ott mentené meg magáta császár eltt. Pilátus pedig a Krisztus varrás nélkülvaló köntösét a vitézektl elvette volt. Ugy történek,hogy mikor a császár eleiben mene parancsolatjára,az a köntös éppen rajta talála lenni. Mihent a császármeglátá Pilátust, mindjárt felkele székibl, és szépenfogadá, azután elbocsátá magától. A császár csudálkozékcselekedetén: «Hogy vagyon a, hogy én azért hivattamide Pilátust, hogy számkivetésbe küldjem : denem, hanem még felkelek eltte, és szépen fogadom ?Mi lehet annak az oka?» De Pilátus annál inkább csudálkozotta császáron ; mert sem gondolhatta ki azokát. — A császár ismét hivatja Pilátust — Pilátus ismétazon köntösben megyén a császár eleiben, a ki isaz elbbeni czeremóniával fogadja. A császár annálinkább csudálkozik dolgán : Pilátus hasonlóképpenegyik sem tudja minek tulajdonítani. A császár egynehánynap múlva ismét hivatja Pilátust, de Pilátusuram, szerencsétlenségire hirtelenkedvén, mind másújabb köntöst vett msgára, és a varrás nélkül való köntöselmarada, a ki is megoltalmazta kétszer. Azért mihenta császár eleiben ment, nem hogy felkölt volnaeltte : de keményen szólván hozzája, számkivetésre

3S4Miket "KeUmenküldé Galliában. Eztet úgy hidje ked, amint tetszik,és maradok, a ki vagyok.XCVl.Rodostó, 14. december, 1731.A szokás szerént már én nem merek szerencsés karácsoninnepeket kívánni kednek; mert már ked idegenszokást vett fel. Idegen országban pedig, fképen Francziaországban,csak új esztendben köszöntik egymást:nálunk pedig mind a három sátoros innepeken is. Melyikmár jobb szokás? azt az írástudókra hagyom. Mindenikország tartsa meg a maga szokását — - a legjobb.Én is megtartanám a magamét, ha lehetne, és írnékvalami hírt, ha volna : de mi itt oly nagy csendes nyugodalombanélünk, hogy úgy tetszik, mintha másuttmind megholtak volna, csak mi élnénk. Pedig, ha jólmeggondoljuk, mások élnek, és mi csak aluszunk. Devan-é egyéb dolga a bujdosónak?Édes nénékám, a ked bölcs és okos levelire hogylehetne megfelelnem? Nekem oly okos levelet nemkell írni — az én eszem nem hasogatja az áert, mint akedé ; hanem csak a földön jár. Azért a többit nagytisztelettel félre tévén, csak egyie felelek meg. Aztírod néném, hogy a hihetetlenség, kételkedés és az afekete irigység csak velünk bujdosik, mintha k semmaradhattak volna az országban. E mind igaz, és úgyvagyon. De f>z is való, hogy a török császár nem rendelt)\ékik tahint ; mégis csak elélnek. Mennyi sokattemettünk el már közüliünk, de az a veszett irigységcsak megmarad, és az egyenetlenség csak egészséges,és semmit nem vénül. Talám ugyanezek is temetnek clminket, hacsak a jó Isten el nem veszi közüliünk ket.Úgy tetszik, hogy a bujdosóknak jobban kellene élni,mintsem az otthon lakó testvér atyafiaknak : de mégeddig mind ellenkezt tapasztaltam. St még mentlinkább fogyunk, annál inkább szaporodik az irigység

Törökországi levelei. 125E mindenkor így volt — szomorúanés egyenetlenség.látom, hogy így is lesz mind örökön örökké (de nemmondok reá Áment). Azt el lehet mondani, hogy a miájtatos urunk mindenkor igyekezet tazon, hogy azokotelzze közüliünk, de még eddig végben nem vihette.De, a mit a halál végben nem vihet, hogy vinné aztvégben? Ha rajtam állott volna, régen megégettettemvolna ket: mert ugyan is mit keresnek közöttünk?Egy állapotban vagyunk — cgy'k úgy hadta el jószágát,mint a másik. Itt tisztségeket, jószágokot nem osztogatnak.Az éjszaki szelet és a déli szelet mindeniknekegyaránt osztogatják ; hanem csak az a külömbséglehet, hogy egyikének jobb egészsége vagyon — a másikatöbbet ehetik, ihatik, — a harmadikának jobb lábalévén, többet sétálhat a tengerparton. Ha már ezekméltók az egyenetlenségre és az irigységre, vigyük aJános pap Ítélszéke eleiben, hadd itélje meg. De amégoda érkezünk, én azt gondoltam, hogy e mind csak attólvagyon, hogy a bujdosóknak semmiben sem telik, éskönnyen megunják a bújdosást. Foglalatosságok kevéslévén, az idt elunják, és ha együtt laknak, magokotiselunják — és csak mindenkor egymás ábrázatját látni,azt is elunják, — és így végtire csak az unadalombólszármaznak a feljebb említett beste kurafiak.A históriákban olvasunk errl példát, hogy nem jóa másban való kételkedés. Aztot pediglen egy pogány,de szép fejdelem asszony adja, tudniillik a nevezetesKleopátra asszonyom nagysága. Aztot tudja ked,hogy mint szerették ezek egymást Marcus Antoniussal.Az actiumi harcz után ezek Egyiptumban szaladának.Marcus Antonius gondolta, hogy már szerencsétlenlévén, nem fogják tet úgy szeretni ; mert a szerencsétlennekszeretete is szerencsétlen. Azért mindenkortartott attól, hogy Kleopátra egy kis itallal a más világrane küldje, hogy azután szerencsésebbet vegyenmagának. Aztot Kleopátra észre vévé, és olyan vendégségetcsinála, hogy mindennek, a kik asztalnál ültének,virágból kötött koszorú volt fejeken. Elitélheti ked,Mikes Ktleinen : Törökországi levelei. ic

2i6Mikes J^flemenhogy micsoda szép koszorút csinált Kleopátra MarcusAntoniusnak, de azt talám cl nem Ítélheti ked, hogyazt meghinté mérges porral. A vendégségkor tehátmindennek a szokás szerént koszorú lévén fejében —a királynénak jó kedve lévén, nagy kedvkereséssel valaMarcus Antoniushoz. A kit is látván, hogy nem csak abortól, de még a szeretettl is kezdene részegülni, éshogy már abban az állapotban volna, amint kívánná,monda néki, hogy a koszorújában való virágot tenné apoharában, és hogy is hasonlóképpen cselekednék.Marcus Antonius ezt hallván, és mindenekben csak akirályné akaratján járván, azonnal leszaggatá koszorújábóla virágot és a poharában veté, és meg akará inniaa Kleopátra egészségiért. De a királyné a kézit aszájára tévé, és megtartóztatá mondván: «Meg neigyad Marcus Antonius, és lásd meg, hogy mit nemlehet végbevinni, mikor valaki valamit akar. Én azokota virágokot méreggel meghintettem. ítéld el abból,hogy, ha az a gyanúság, a melyet mutatsz hozzám, megmenthetne-éa veszedelemtl, hogyha lehetne arra adnimagamot, hogy elveszesselek, és ha lehetne nálad nélkülélnem. » De látván a királyné, hogy Marcus Antoniuskételkednék beszédében, azonnal egy halálra valórabot hozata fel a tömlöczbl, és megitatván véle apoharában lév bort, mindjárt meghala elttök. Ígymeggyógyítani valakit a gyanakodásból és hitetlenségbl,az orvosság igen durva volna. De hadd hozzakmég egy példát elé az irigységrl is.Egy franczia királynak, a ki még új vala királyságában,hizelkedésbl az udvariak mindenkor csak azthozák elé, hogy az elbbeni király idejében mennyisok szomorúságot és bántódást vett volna azon királytisztjeitl. Azért meg lehetne most rajtok kimutatnibosszúját. Erre addig sürgetek, hogy végtire parancsoláa király, hogy vinnék írásban eleiben az elbbenikirály udvarában lév tiszteknek neveket. Azt csakhamarbéadák nagy örömmel. A király kezében vévéna lajstromot, sokaknak a neveket megjedzé egy kereszt-

Törökországi levelei. 217tel, és azután elzárá a lajstromot. Az udvariak azt látván,nagy vigassággal gondolák, hogy azok, a kikneknevek meg vagyon jegyezve kereszttel, hogy már azokelveszett emberek. Nagy örömekben azt sem várhaták,hogy mit fog végezni irántok a király, hanem még elrekihirdetek, hogy a király mint tett volna keresztet anevekre. E hírre való nézve sokan, a kiknek nevek megvolt jegyezve kereszttel, megijedének, és csak titkonmás országokban szaladának, vagy az országban elrejtekmagokat. A király megtudván okát az udvartól valóelszaladásoknak, mindenek hallottára és csudájára ezeketa megtartásra méltó szókot monda : c Mi ért szaladtanakel udvaromtól? nem tudták-é azt, hogy a keresztbizonysága a jutalomnak, és hogy a kereszt érdemeáltal a vétkek eltöröltetnek ?» Azután megparancsolá,hogy mindeneket hínának vissza, és midn mindenekvisszajöttek volna, mindenikét meghagyá tisztségiben.Ez olyan szép dolog volt, a micsodás rút az irigység.Azért nem is beszéllek már többet fellié ; hanem aztmondom, hogy itt meleg idk járnak. Ebben a holnapbancsak kétszer ha tüzet csináltattam.Azt kérdik kedtl, melyik szeret jobban, az-é, a kiegy jóakarójától el nem búcsúzik ; vagy az, a ki búcsúzvamegyén el? Isten áldásával érjed és töltsed elédes néném az új esztendt. Hát új szívet ne kívánjunk-éegymásnak? mert, amint szeretjük egymást, amiénk már egészen megperzseldött. De mért vettükmi azt szokásban a pogányoktól : szerencsés új esztendt,szerencsés utat kívánok ? Az Isten áldását vagysegítségét el se hozzuk, csak a sok szerencsét ! MinthogyIsten eltt nincsen szerencse, a keresztényekneksem kellene aztot üsmérni. No 1 már elvégezem levelemet,és adjunk hálát az Úrnak, hogy ez esztendbenmegtartott. Maradok stb.í*

228 Mikes Kelfmenxcvu.Rodostó, 14. Mártii, '.J'i'í.Kedvesen és gyönyörséggel vettem, édes néném,nádmézzel írott szép leveledet. Valljuk meg a világeltt, hogy mi ketten jók vagyunk, és hogy jól tudjukegymást szeretni. De a, hogy mi soha sem veszekedünk,mikor veszekedünk is, a mintegy megenyveziköztünk a barátságot. Éppen nem vártam volna a kedhírét — azért már méltó haragudni — ki hitte volna,hogy Topált ilyen hamar kitegyék a vezérségbl ?Minden szerette, és minden félt tlle. A való, a németekelhiszem, hogy akarják; mert gylölte ket:mi velünk pedig, az Isten áldja meg, olyan kevés idalatt is elég jót tett. Ha mind így — két, három esztendalatt egy török sem lesz, a ki a vezérséget megne kóstolja. Kiveszem gróf Bonnevalt,^*^ ha török ismert az ]sten meg nem engedi, hogy egy olyan hittlszakadt itt is elmenjen. Ha még az a pasa Babyloniábanvagyon, a kit vezérnek mondják hogy tesznek, mikorj a még el? De a mégis becsületesebb, hogydoctor fia, és nem borbély vagy favágónak — amint amár megtörtént. ]tt a porból veszik ki a vezéreket,és azután a porban vetik. Errl egy kis históriáthozok elé.]tt mikor olyan szegény árva gyermekek találkoznak,a kik jó formák, az adóban elveszik, és török vallásbannevelik, és a legszebbeket a császár udvarában nevelikfel. Egyet a többi között, hogy még igen gyengénekláták, nem adák a császár udvarában, hanem egypasának adák. A ki is kedvében vévén a gyermeket,a micsoda tudományt itt lehet tanulni, arra mind megtaníttatá,és nagy gondviseléssel neveié. Az ifjú (a kitmár Ibrahimnak fogunk híni) mind igen jól tanula,mind jól viselé magát, úgy annyira, hogy a pasa gondola,hogy talám kedvet nyerne véle, ha a császár fiánakadná, Szulimánnak, a ki is olyan híres vala az atyja

Törökországi levelei. 229hajála után. Szulimán igen kedvesen vévé az ajándékot,és mivel hogy egy idsfi volt véle, minden mulatságábanIbrahim ott volt, és oly igen megszereté, hogycsak Ibrahimmal kíváná szolgáltatni magát. A ki is aztészre vévén, kívánt élni a jó alkalmatossággal : de nemrosszra fordítá, hanem arra, hogy jóakarókat csinálna,és a szegényeknek szolgálna. Szuümán, a kiben valóságosfejdelmi természet volt, örömmel látá benne azt anemes szívet, és annál inkább becsülé és szerété. Ésmindeniknek nagy jelit adá, mihent császárrá ln ; mertIbrahimot kapicsi pasává tévé, és egy kevés id múlvaa jancsárok fagájává. Ibrahim látván sebességgel valóelmenetelét, tárta szerencséjének állhatatlanságától.Gyakran jut vala eszében a portán lév nagy uraknakszerencsétJenségök, és azoknak keserves halálok elméjébenszomorú gondolatokot okozának, annyira, hogyszomorú gondolatok szállák meg elméjit, és egyszersmindelhagyá azt a jó kedvét, a mely sokszor tetszettSzüli mánnak. Aztot észre vévén, és szeretvén valósággal,kérdezni kezdé annak okát. Ibrahim azt megvalláigazán, mondván : hogy az szomorúságának az okanem egyéb volna, hanem, meggondolván hozzája valónagy kegyelmességét, attól tart, hogy az a kegyességirigyeket és ellenségeket fog támasztani ellene,a kik ellene árulkodván abban a keserves állapotbanejtik, a melybe már estének sok nagy urak, és hogyvégtire is olyan utálatos halállal vész el, valamintazok. Ez a félelem szüntelen elméjében lévén néki,azon kéri, hogy csak módjával való jóval legyen hozzája,a melylyel közönségesen való rendben tölthessecsendességben és békeségben életét ; mivel az alábbvaló rendben is megmutathatja hozzája való kegyességétszintén úgy, mint abban a nagy rendben, a melybentette tet. Szulimán hallván ezeket az okos beszédeket,megesék szíve rajta, és megdicséré jó természetét,nem is akarván elmulatni semmit is, a mi megvigasztalhatná; ers esküvéssel fogadá neki, hogy sohaéletéhez nem nyúlna, mindaddig, valamég élni fog,

230 Mih>'S "Kelemctiakármely ok vihetne is arra. Ibrahim ilyen nagy ígéretekrevaló nézve megvigasztalódván, annál is nagyobbbuzgósággal kezdé szolgálni. Szulimán pedig, hogymég nagyobb jelit adhassa neki benne való hitelének,fvezérré tévé. Azután Szulimán mind Magyarországban,mind Perzsiában szerencsés hadakozásokat vittvégben. Ibrahimnak mind azokban nagy része vala —olyan hatalmassá és gazdaggá ln, és oly nagy kedvességbenvala, hogy mindenek rettegtek tlle.A szultánnék (úgymint az anyja, és Roxelán, a feleségeSzulimánnak) mind ezeket látván, igen kezdekirígyleni, vévén észre, hogy már a dolgok nem forognakannyira a kezek között, és hogy minden csak avezér kezében forog ; erre való nézve okot is kérésénekaz elvesztésire. Ibrahim ezt megsejdíté, és tartvánattól, hogy a henyélés okot s alkalmatosságot adhatSzulimánnak, hogy meggyzettess ék az anyjának szeretetitl, és a feleséginek ölelgetésítl ; arra való nézveújabb hadakozásra indítá Szulimánt a perzsák ellen.A kinek is az ilyen ösztön igen tetszék ; mivel sohaegy fejdelem sem szerette ugy a hadakozást, és egysem volt olyan szerencsés. Mindazonáltal nem hajolamindjárt az Ibrahim tanácsára azért, mert csak akkorcsinált vala kötést a perzsiai királylyal. De Ibrahimcsak arra akarván hajtani, talála abban módot, hogyDamaskus városából egy híres astronomust hívata,kinek neve volt Mulej, a kirl azt tartották, hogy ajövend dolgokot jól tudta. — A fejdelmekben is megvannaka gyengeségek, valamint másokban, hanemazok boldogabbak, a kikben legkevesebb találtatik. —Szulimán kíváná látni az astrologust. Ibrahim hozzájavivé : de elsben beszélle a fejivei. Az astrologusazt jövendié, hogy, ha a hadakozást elkezdi, perzsiaikirálynak fog megtétetni. Szulimánt megvakítván anagyravágyás, esziben sem juta a kötés, melyet tett aperzsiai királylyal : hanem csak megindula ellene hatszázezer emberrel. Ott egynehány esztendket tölte,de szerencsétlen lévén hadakozása, visszatére Konstan-

Törökországi levelei. 2 3 1czinápolyban a hadának negyedrészével, és igen nagyharaggal mind az astronomus, mind a vczérje ellen.A szultánnék megsajdítván a császár haragját, mindjárta vezér árulásának tulajdoníták a hadakozásnak szerencsétlenségit,és feltámasztván ellene másokot is, aztkezdek Szulimánnal elhitetni, hogy a vezér a perzsiaikirálylyal egyetértvén, sok számú pénzt venne föltlle. És a portára hivatván a babyloniai pasát, titkonSzulimánhoz vivék, a ki is sokat monda neki a vezércsalárdságáról. Ugyan abban az idben a szultánnékvalami formában kitudák, hogy a vezérnek CarolusQuintussal és Ferdinandussal levél által sok correspondentiájalett volna. Abban módot is találának, hogyazok közül a levelek közül kaphatának, és azokat aszultánnak adák. A ki is látván mindezekbl fministerinekvétkit és háláadatlanságát, eltökéllé magában halálát.De megemlékezvén hittel tett fogadásáról, esszegyjtépredikátorjait és papjait — a mufti is jelenlévén, elejékbe tévé a dolgokot és fogadását. Ezekrlsokáig vetekedének, de semmit nem végezének. Hanemegyik a papok közül monda Szulimánnak : ((Minthogyazt fogadtad a vezérnek, hogy életedben meg nemöleted a vezért, fojtasd meg, amidn aluszol — mivelaz álom mintegy halál — azért így eleget tészsz ígéretednek.*— A többi is ezt jónak találák. Szulimánhívatá a vezért, magával vacsoráltatá, azután a leveleitkéziben adá, hogy olvasná el, — a meglévén, a szemirehányja árulását és háláadatlanságát, és megfogatvánparancsolá, hogy mihent elaluszik, a vezért fojtsákmeg — a melyet végben is vivék. Jó étszakát hát, édesnéném, én is alunni megyek, és megparancsoltam,hogy mihent elaluszom, minden bolháimat megöljék,mert már is elég vagyon.

1^1Mikes IdeiemenXCVlll.Rodostó, 4. Mártii, 1733.Édes néném, a királyok is csak úgy behunyják aszemeket, valamint mi. Mert éppen most hozák hírül,hogy els Februarii a lengyelországi király, Augustus,csak úgy holt volna meg, valamint egy közönségesember. A lélek kiment bellle, s a halál benne maradott.Az ]sten nyúgoszsza; mert jó király volt. Hasokáig uralkodott, meg is érdemiette; mert talám sohakirály úgy nem tudott élni a királysággal, mint .Soha a lengyeleknek olyan királyok nem volt, a ki nékika sok vendégséget, sok százféle mulatságot adottvolna mint . Az asszonyokról nem is szóllok ; mertazok száz esztendeig gyászolhatják - — életében aparadicsomról sem gondolkodtak, úgy tudta ket múlatniés kedveket keresni. Egy szóval elmondhatni,hogy méltó volt a királyságra, és tudta annak mindhasznát venni, mind e világi gyönyörségekre fordítani.Eleinte, a való, hogy igen tövises volt királyságamind addig, még a svéciai királyt meg nem verek ; deazután tudta a sok rózsát leszedni. Micsoda kimondhatatlansok jó nem következett az vallásunkra valómegtérésével ? Luther Mártontól fogva Saxoniábanvolt a gyökere és fészke a lutheránus vallásnak. Kétszázesztendeig tartott, azolta a saxoniai electorokpalotájiban nem mondották a szent misét : de mostmind ott, mind másutt az országban azt mondják.Micsoda nagy dicsségire az Istennek, és nagy hasznáralett az anyaszentegyháznak az megtérése. Mára fia pápista —- annak a gyermekei pápisták — kevésidvel ezután az egész országa is a lesz. A mi urunknakigen jóakarója volt.Lehetetlen, hogy már hadakozást ne lássunk Európában,annyi sok ideig tartó békcség után ; mert alengyelországi királyválasztás nem szokott csendesenvégben menni. Ahoz most kett tart számot : a meg-

Törökországi levelei. 233holt király fia és Stanislaus. Az elsnek pártfogójalesz a császár és a muszka czárné ; a másodikánakpedig a franczia király ; mert minthogy a leányávalhál, tartozik is segíteni. Már ezek hadd pereljenekegymással. Tudom, hogy ezeknek réz prókátorok leszen— valamint mikor a franczia király a feleségitillet tartományért hadakozást kezde a császár ellen,azt kérdé Leopoldus a franczia követtl, hogy micsodaigazsága vagyon az urának, hogy hadakozást akarindítani ? Azt feleié a követ, hogy azt nem tudjahanem azt tudja, hogy az urának már készen vagyonkétszáz ezer prókátora, azok meg fognak felelni. Megis nyeré perit. Édes néném, micsoda szép dolog annyiprókátorral perelni. De az is szép dolog, ha kedegészséges, fképpen a böjtben.XCIX.Rodostó, 15. Sept. 1733.Mi itt csak fülelünk, és várjuk, mely fell zavarják avizet, hogy mi is valamit foghatnánk. De a szegényneka szerencséje is szegény. Én innét holmi ajándékotküldök, még abban néném gáncsot találsz? Szép dologa háláadatlanság. Nem héjában, a ki görögökkel lakik,göröggé kell lenni. A görög asszonyoknál pedig nincsense háláadatlanabb, se kevélyebb, és csak egyedülmagokot szeretik, de azt is görög, nem nemesi szei'Ctettel.A magához való szeretetrl aminap két asszonynaka beszéllgetéseket olvastam — nem tudom, haleírjam-é vagy sem ? De leírom, mert nincsen egyebetmást írnom.Silvia, Juliánná.Juliánná. Honnét vagyon a, kedves Silviám, hogyilyen idején sétálsz kertedben, és csak egyedül : holottrendszerént sokad magaddal szeretsz sétálni ?Silvia. Mindennek ideje vagyon. Vagyon olyan id,

4 34 Jffikff J^fleiienmelyben sokad magammal szeretek lenni ; vagyonolyan, melyben a magánoson való létei kedves. Ugyanebbenaz utolsó állapotban is voltam ma reggel. Azértisküldöttem éretted.Juli. Ez a magános sétáláshoz való hajlandóság nemvalamely szokáson kívül való dologtól j-é, és a teszívednek nincsen-é valamely része az ilyen sétálásban?Silvia. Nem azért hívattalak ide, hogy valamit eltitkoljakeltted. Azt megvallom, hogy egy kis indúJatcselekedtetivelem. Elhitethetnéd-é magaddal szép Juliánná,hogy egy kis félt irigység van bennem ?Juli. Noha az ilyen félt irigység olyan nyavalyalegyen, a melyért szánni kell aztot, a ki abban vagyon ;de mégis nem lehet, hogy ne örüljek annak, hogy aztotte (ismered ; mert midn azt mondod, hogy a féltirigység van benned, mintha azt mondanád, hogy szeretszvalakit. Én pedig mindenkor azt óhajtottam,hogy okossággal és érzelemmel valakihez kötelezzedmagadot.Silvia. Kedves Juliannám, a te kívánságid azzal bénem telnek. Való, hogy az a félt irigység van bennem: de héjával senkit nem szeretek, és a szeretetresemmi hajlandóságom nincsen.Juli. Hogyhogy? a félt irigységet érzed, és senkitnem szeretsz ?Silvia. Bizonyára nem. Aztot irigylem, hogy TclámonDiánnának oly igen kedvit keresi, és azt nemszenvedhetem, hogy hozzája járjon, és hozzám nem.Ámbár a nekem szomorúságot okozzon is : de énTelámont nem szeretem, és soha nem is fogomszeretni.Juli. Hogy ne csudálnám beszédidet. Eddig én mindenkorazt gondoltam, hogy a féltés a szeretettl j,és, ha a nekünk nehéz, hogy valaki másnak adja magát,attól vagyon, mert tet szeretjük.Silvia. Igen megcsalod magadot, szép Juliánná. Aztpedig tudd meg, hogy a magunkhoz való szeretet ele-

TörÖkortzdgi levelei. 235gcnd arra, hogy bennünk féltést és irigységet gcrjeszszenszerelem nélkül is.Juli. Hogy ha csak a magunkhoz való szeretetet érzed,tehát az irigységed csak Diánnát tekinti, és nemTclámont; mivel nem szeretvén tet, az cselekedeteireis nem kell vigyáznod.Silvia. Én irigy legyek Diánna ellen? Olyan gyengeségneklenni bennem lehetetlen. Ö szép, esze vagyon— azt tudom, és azt megvallom : de az amagamhoz való szeretet, a mely megbosszontott azért,hogy Tclámon tet nálamnál inkább becsüli, ugyanazis elhiteti velem, hogy nem vagyok alább való nála seszépségben, se észben. Nem is tekintem tet úgy,mint vélem egy személyt szerett, ts az a boszonkodás,a melyben vagyok azért, hogy Telámon csak tetlátogatja és nem engemet, nem egyébtl vagyon, hanema magamhoz való szeretettl. A melyért azt állitommagam fell, hogy senkit nem kell nálamnál feljebbbecsülni, és hogy legalább megérdemlem az egyenlséget.Juti. Megvallom, hogy soha a magunkhoz való szeretetetannyira nem terjesztettem. Azt tartottam, hogyaz olyan bels indulat, mely igen becslteti mi velünkmagunkat, és igen keveset tartat mások fell. Ilyenformában úgy tekintettem tet, mint olyan vétket,a mely ellen minden ervel ellene kell állanunk : de aztsohasem gondolhattam volna, hogy az olyan bels indulatlett volna, a mely nekünk mind nyughatatlanságot,mint féltést okozhatott volna olyan állapotért,amelyhez semmi közt nem tartunk.Silvia. Ah szép Juliánnal mely kevésre terjesztedaz olyan érzékenységet, a melynek nincsen határja. Aztmegvallom, hogy a magunkhoz való szeretet olyan magunkhozvaló jóakaratnak indulatja, a mely elsben mivelünk magunkot szeretteti. De azt is meg kell vallani,hogy annak köszönjük a kivánságot, a melylyelkívánjuk szerettetni magunkot másoktól, és hogy mindentcsak azért cselekszünk. A magunkhoz való szere-

236 Mikes "Kelementet igazgatja minden cselekedetinket. Ugyanaz általis szeretünk, utálunk ; az által adunk vagy nem adunk ;bosszút állunk vagy megbocsátunk ; egy szóval olyanindulat, a mely minden cscíekedetinkben csak mi magunkottekinteti.Juli. Hogyhogy? hát az én kegyes barátságom,a melylyel hozzád kapcsolom magamot, nem magadértvagyon tehát, hanem csak magamért ?Silvia. Nincsen külömben. Ha valamely kedvességetnem találnál a velem való társalkodásban, ha beszédimneked nem tetszenének, vagy, ha szokásim ellenkeznéneka tiéiddel : se engem nem szeretnél, sehozzám nem jnél. Hasonlót mondhatok magamrólirántad : ha nekem alkalmatlan, haszontalan, vagyúnadalmas volnál, nem volnék barátságban veled. Gondolod-éazt, hogy amidn valaki hozzánk köti magát,hogy a mi érettünk vagyon ? Nem, Juliánná, nem : hanemcsak magáért, és azért a gyönyörségért, a melyettalál a minket lévó szeretetben. — Az emberekbenmég nagyobb a magokhoz való szeretet, mint mibennünk; mivel k azt kívánják, hogy mi hséggel legyünkhozzájok, és csak ket szeressük : azonban k széprlszépre ugrándoznak, és minden asszonynak akarnánaktetszeni.Juli. De az által eltörölöd a szép hajlandóságokot,az igaz barátságokot ; semmivé teszed a sympathiát,azt a titkos hajlandóságot, mely oly csudálatosan tudjamegegyeztetni a szíveket ; a legszebb cselekedeteketmegkisebbíted; és ha minden csak a magához valószeretetért megyén végben, a háláadóság semmivé lészen; a kötelesség csak bolondság ; és a jó erkölcsöknekolyan kezdetet adsz, mely azoknak nemességeketés fényességeket meghomályosítja.Silvia. Én ezeket nem cselekszem ; st még azttartom, hogy a magához való szeretet nemzi a széphajlandóságokot, ersiti a barátságokot, és nagy dolgokotvitet végben. Két személy, kinek természetek,szokások, akaratjok megegyeznek, egymáshoz hajlan-

Törökországi levelei. 237dóságot éreznek. Felindíttatván a magokhoz való szeretettlegyenl akarattal fogják keresni, hogy egymástmegérdemeljék. A magunkhoz való szeretet csak aztcselekedteti mi velünk, a mely dicséretes és dicsséges.Azok az országokot nyer híresek mit tekintettekmást, hanem csak magokot a hadakozásokban, és nemket? Egya magokhoz való szeretet gerjesztette-é felszóval csak találunk mivel megelégíteni a magunkhozvaló szeretetet a dicsségben, állhatatosságban, hségben,háláadóságban — e mindenikben feltaláltatik.Juli. Arra reá állok magam is, hogy a mi azokot anevezetes cselekedeteket illeti, hogy a magához valószeretetnek azokban része lehetett: de a lehet-é, hogyamidn én valamely nagy dologgal kedvit akarvánkeresni egy jóakarómnak, a melyet senki meg nem tudhatja,hogy én nem azért cselekedtem aztot, hogy tetkötelezzem : hanem, hogy eleget tegyek a magamhozvaló szeretetnek?Silvia. Kedves Juliannám, ha szinte a te jóakaratodel legyen is rejtve a világ eltt: de el vagyon-é a rejtvete eltted, a ki azt cselekedted? Nem érezsz-é magadbanolyan bels örömet, a melylyel vagy a te nemesicselekedetedhez? Ez olyan indulat, mely közönségesaz emberi nemzetnél — tégedet sem vesznek onnétki, és az az indulat nem a magához való szeretet-é,mely némelyekkel eltitkoltatja az adományt, némelyekkelpedig kihirdetteti ?Juli. A kivel én valamiben jól tettem, semmi kötelességgelnem kell tehát lenni hozzám ; mivel én aztcsak magamért cselekedtem?Silvia. A mely gyönyörséget érzettél az adásban,meggátolja-é a másikának gyönyörségét a vételben ?A te jóakaródnak nincsen-é magához való szeretete,valamint te néked? Az tet nem ingerli-é a hálaadásra?nem mondja-é azt magában, hogy legháláadatlanabblenne e világon, ha kötelességgel nem volna hozzádazért, a mit cselekedtél érette ? A magához való sze-

2}8 MHeM T^elemenretet feltámad a háláadatlanság ellen, u^yan is tészenhálaadókká.Juli. Minthogy már pártfogója lettél a magáhozvaló szeretetnek, és hogy oly okoson oltalmazod, nesajnáljad meghallgatni kérdésimet, és azokra megfelelni.Neked, a ki mind ifjú mind szép és eszes vagy,megengedem, hogy legyen egy kevés magadhoz valószereteted : de hogy bizonyítod azt meg nekem, hogy azmegegyezzék az öregséggel, és azzal, ami rút?Silvia. Soha sem ersebb, mint az ilyen állapotokban; mert a magához való szeretet minket arra viszen,hogy azt a kárt, a melyet tett nekünk a természet formáitatásunkkor,vagy a melyet okoz öreglésünkkor,helyre hozzuk vagy eszünk által, vagy magunk szépviselése által, okosságunk által, vagy valamely jó erkölcsáltal. Ifjúság és szépség nélkül is nem dicsekednek-é a tudománynyal, az okossággal, adakozósággalés bkezséggel? És a mit dicsségesnek neveznek,nem lehetne-é azt magához való szeretetnek hívni?Ez a szeretet nem csak arra kötelez, hogy eltakargassukfogyatkozás! nkot ; hanem, hogy mások eltt tökélletesek lehessünk. De még többet mondok : mert aztnem hihetem, hogy egy rossz emberben magához valószeretet legyen ; mivel ez a magunkhoz való jóakaratcsak attól jöhet, hogyha érezünk magunkban valamelyjót. A kiben pedig semmi jó nincsen, hogy lehetneabban a magához való szeretet?Juli. Csak erre vártalak. Hogy bizonyíthatod meg,a mit mondasz : holott mindennap látunk olyan férfiakotés asszonyokot, a kikben azok a jó erkölcsök, melyekette kívánsz, fel nem találtatnak. A kik jó Ítélettelvannak magok fell, nem ez-é a magához való szeretet?Silvia. Igen is, nem. Mert a mintegy szemfényvesztésaz emberek között, és esztelenség az asszonyokközött. Becsüld meg a magához való szeretetet, és nekeverjed együvé ezekkel a fogyatkozásokkal. Az okosságanyja a magához való szeretetnek, és te olyanokothozsz el, a kiknél okosság nincsen. Az okosságnak

Törökországi levelei. 239világánál üsmérhetjük meg jó vagy rossz természetünket— és ugyan a magához való szeretettel terjesztjükmindenek eleiben az egyikét, és takargatjuk el amásikát. Egy szóval, kedves Juliannám, még egyszerazt mondom, hogy mindazok, a melyekbl lehet dicséretet,becsletet és gyönyörséget venni, csak a magáhozvaló szeretetbl származnak.Juli. Ez így lévén szép Silvia, tehát a te tartásodszerént a magához való szeretet eredete minden jóerkölcsöknek.Silvia. Legalább az oszlopja, és is terjeszti kiannyira.Juli. Kedves Silviám, már egészen eláltattál, és amagához való szeretet részére tértem. De hová lesz amagadhoz való szereteted, ha Telámon Diánnáhczkapcsolja magát?Silvia. A mely magamhoz való szeretetért nehezenesett az változása, ugyan a meg is vígasztal engem,és azt is el fogja velem hitetni, hogy nem érdemli jóságomot.Édes néném, ezekre mit mondasz? Vagyon-é bennedmagadhoz való szeretet? Azt nem lehet mondani,hogy ne legyen az erdélyi leányokban és asszonyokban.De azt is elmondhatni felöllök, hogy k bízvástelmondhatják: «Ugy szeretlek, mint magamot.)) Mert,ha magokot szeretik, másokot is tudnak szeretni ; mertmind jó vér, mind jó szív vagyon bennek. De egygörög asszoivy talám káromkodásnak tartaná, ha aztmondaná: «Ugy szeretlek, mint magamot.)) De haszinte azt mondaná is, el nem kellene hinni, mert szentPál azt mondja : hogy a görögök hazugok. Édes néném,én kedet úgy szeretvén, mint magamot, és magamotúgy, mint az aluvást, azért jó étszakát is kívánok.

240 Mikes T^elemenRodostó, 4. Decemb. 1733-Tudod már azt a hírt néném, hogy most mindenórán nagy hadakozás lesz? De tudod-é annak azokat?Octóbernek a vége felé a franczia a német császárnaknagy barátságoson megizené, hogy hadakozást hirdetneki. Ennek pedig az oka nem más, hanem, mihentAugustus, a lengyel király, a szemét béhúnyá, a francziaudvar azon igyekvék, hogy Síanislaust válaszszák a lengyelekkirálynak. Amidn azt megtudá, hogy csaknemmindnyájan reá állottak volna arra a palatinusok, StanislaustLengyelországban küldé a választásra, aminthogycsaknem az egész ország a gylésben királyánakválasztá, és annak felkiáltá. De ugyanabban az idbenegynehány palatínus és egynehány püspök esszegylvcn,az Augustus fiát választák királynak. Ez a kisgylés pedig a császár és a muszka czárné segítségévelmene végben. Eleinte mindjárt e nem tetszék állandónaklenni : de kevés id múlva a muszka had, hogyLengyelországban kezde bemenni, a frenden lévk ismegváltoztaták az elméjöket, és erre a részre állának.És mentl több had kezde Lengyelországban menni,annál többen hajolának Augustus mellé, és eztet minda császár alattomban való munkája cselekedé. A francziaudvar azért megharaguvék, és hadakozást hirdetemind a kett ellen. De minthogy Stanislausnak se olykönnyen, se oly hamar hadat nem küldhetné, amintkívántatott volna, azért Varsováról ki kelleték menni,és helyt adni Augustusnak. Mindezért hadakozást nagyotvárjunk. Mi hasznunk lesz benne, Isten tudja. Micsak reménlünk, csak reménlünk mindaddig, még megnem halunk. Az olosz példabeszéd azt mondja, hogya ki csak reménséggel él, az ispotályban hal meg. Haispotályban nem is, talám Rodostón. Akárhol legyena, csak bé kell a szemünket húnni egyszer. De addigcsak jó az egészségre vigyázni édes néném, és a bút

Törökországi levetet. 241el kell fizni, és ne engedjük, hogy a gondolat és amelancholia elfogja elménket. Ne legyünk olyanok,mint egy franczia úr volt, a ki eltemetvén a feleségit,ugyanazon estve, a vacsorát hogy felvitték az asztalra,le nem akart ülni az asztalhoz, mert nem volt jelen afelesége. A várakozást elunván, mondja a konyhamesterinek,hogy jelentse meg az asszonynak, hogy az asztalonaz étek. — A konyhamester mondja néki, hogynem jöhet, mert eltemették, — akkor tér eszére az úr.Sokféle bú van e világon.Cl.Rodostó, 15. Februarii, 1734.Ideje már egy leveledet vennem édes néném. Énhármat is írtam ebben az esztendben. Azt írják, hogyStanislaus Danczkán^' tölti a telet. Meglássuk, mintlesz dolga a tavaszszal. A franczia és spanyol hadersen takarodik Oloszország felé. A sardiniai király ^*is készül. Nem tudom, mit gondol a császár : de én aztgondolom helyette, hogy ha Stanislaussal elveszteti isa lengyelországi királyságot, attól tarthat, hogy magais Oloszországból ki ne költözdjék. A spanyol királya'fia meg nem elégszik az két herczegségével — azapja még királylyá is teheti — most van ideje.Hát nekünk vagyon-é most ideje, hogy várjunk valamit?A szegény urunk a mit a pennájával tehet, elnem múlatja. Eleget ír mindenfelé ; mert mi olyanokvagyunk, mint az evangyéliumbéli beteg, a ki harminczesztendeig volt a tó mellett várván, hogy valaki vessebelé, amidn az angyal felzavarta. Mi is ezt várjuk,hogy valaki valamely zrzavart csináljon ; mert mi magunkkaljótehetetlenek vagyunk. Az Isten elhozza méga mi óránkot is — ha most nem, másszor.Ki ne nevetné édes néném, micsoda rendesen tudodleírni, hogy a francziák micsoda állhatatlanok mindencselekedetekben. És hogy egy franczia két, háromMikes Kelemen : Törökországi levelei. |0

i^iMikes Ideiemenleányt, meg annyi asszonyt is akar egyszersmind szeretni,az úgy vagyon. Két asszony rendesen reá vettvolt egy francziát, a ki is mindenikhez járván, mindenikkelel akará hitetni, hogy szereti. Ez a két asszonybarátosok lévén egymáshoz, egymásnak titkokot megvallák,és egymástól megtudák, hogy a franczia minthitegetné ket. Egybe beszéllvén a francziához mennek,és sok szép szín alatt, mintha csak tréfálódnának vele,úgy bekötözik és pólálják, valamint a kis gyermeket,hogy csak a fejét mozgathatta. A meglévén, a falhoztámasztják, valamint egy faképet, és ott mindenféleszép szókot mondanak neki. Annak vége lévén, azasszonyok egyikének a szállására mennek, és két Icgénynyela bépólált szeretjöket is oda vitetik — ottenni adnak neki, valamint egy gyermeknek. Azután azasszonyok lefeküsznek és közikben teszik az elevenbábot, és ott valamit el tudnak rajta tenni, el nem múlatják:szidják, pirongatják és csúfolják, és egész étszakanem hadják aludni. Reggel felé megígérik neki, hogyelbocsátják, csak tisztességesen viselje magát. A legénymindent felfogad. Az asszonyok felkelnek, felöltöznekés kimennek a házból. Sok id múlva egy vén asszonybémegyen a házban, és elódja. A legény kérdi, hogyhol vannak az asszonyok? Mondja a vén asszony, hogyvagyon már két órája, hogy hintóban ültek, és kiki amaga jószágában ment. — Másszor többet, jobbatde most nincsen egyebet mit írnom — azért maradokaz asszonynak nem csak spárgás, de köteles szolgája.Cll.Rodostó, )8. Februarii, 1734.Soha, édes néném, nagyobb kedvem nem volt egyigen szép, csínos és takarékos levelet írni, mint ma.Se soha olyan nagy egyepetyém nem volt, mint ma ahosszú levél-írásra. De minthogy attól tartok, hogyegyikét sem viszem úgy végben, hogy a ked szép sze-

Törökországi levelei 243meinek tessék, azért elvégezem levelemet, és ebblmegtudhatja ked, hogy még élek, és hogy vagyok ésmaradok az asszonynak jó nénémnek jó atyjafia.P. S. Édes néném, hová lehet annál szebb levél, harövid is, mint a melyet egy híres gyenerális írt volt afeleséginek a harcz után mondván : ((Az ellenségetmegvertük, egy kevéssé elfáradtam, jó étszakát édesfeleségem.*cm.Rodostó, 15. Mártii, >734.Mindenünnen csak az a hír, hogy mindenütt készülneka hadakozásra. A sok német, franczia, spanyoltakarodik Oloszország felé. Azt gondolná az ember,hogy talám ott valamely nagy vendégség leszen, és arragylnek oda. Eugenius^^ ps

?44 Mikes T^etemftivoltam több húsz esztendsnél, midn szolgalatjáraállottam : harmincznál pedig többet vesztettem el, amioltaperlekedem véle. Mindaddig szerettem, amég úgymegszült, mint egy sz macska : de mégis olyan, a micsodás.Igen nehezen juthaték hozzája : mindazonáltalaz én szemeimnek szép vénnek látszik. A való, hogysok haszontalan suhajtásokat bocsátunk együtt azért,hogy hamarébb meg nem házasodtunk : de a vétkes,nem én. Aztot is tudod, hogy soha addig végképennem álla házasságunkra, mindaddig még egy fog maradaa szájában. A jegygyrmre is ezeket a szókot metszettem: ((Szeretetemnek harminczegyedik esztendejében.í.Édes néném, mit mondasz az ilyen emberrl ? Énpedig azt mondom, hogy az ilyen példát csudálni kell,iés nem követni. Néném, az egészségre 1Amidn bé akarám a levelemet pecsételni, eszembenjutott a Carolus Magnus leánya. Ez a császár úgy szerettea leányait, hogy férhez nem akarta adni azért,hogy el ne távoznának tlle. Nyert is benne, mint Birtoka csíkban. Az egyik leánya az apja secretáriussávaljó barátságban lévén — a többi között egy estve asecretárius a fejdelemasszony látogatására menvén, ottaddig múlata, hogy az alatt nagy hó esett. A secretáriuselbúcsúzván a fejdelemasszonytól, és látván, hogyhó esett volna, attól kezde tartani, hogy a nyomát megfogják látni az udvaron. A fejdelemasszony vévén észre,hogy mitl tartana a secretárius, monda néki : «Majdáltal viszlek az udvaron, hogy ne lássák, hogy férfiúment volna ott el.» Azonnal nem csak monda, hanemmeg is cselekedé, és a hátára vévé a secretáriust, ésáltalvivé az udvaron. Szerencsétlenségekre, vagy jószerencséjekre a császár azon étszaka nem alhatott,hanem az ablakhoz ment idtölteni. De ítéld el néném,mint elbámula azon, hogy meglátta a leányát, mint vinnéterhit. De semmit nem szólla, hanem másnap a tanács

Tör6korsíáf;i levelei.145uraknak mcgmondá, és elvégezek, Iiogy a fejdelemasszonynakadják örökösön a kedves terhit.ClV.Rodostó, 12. April. 1734.Igen szépen és alázatosan köszönöm, édes néném, ahalat. A mely duplán érdemli a köszönetet : egyszerazért, hogy nénékám küldötte; másodszor azért, mertböjtben vagyunk, mert szükségünk vagyon reá. Mertitt ritka a jó hal : azért-é, hogy e tájékot a hal nemszereti, vagy pedig hogy a mi halászaink szamárok. Ittigen mértékletességgel lehet böjtölni a hallal, de atojásban van részünk, mert csak azzal böjtölünk, ugytetszik némelykor, mintha pisiének járnának a gyomromban.Talán nem is hazudok, ha mondom, hogy többkell száz tojásnál napjában. Szokotálja fel ^^ ked egészböjtön, és a négy után tegyen ked három czifrát,^^meglátja ked, hogy négyezerre megyén — még pedigel is engedek egynehány napot. Ha a Vitellius császárasztalához járhatnánk, nem kellene rántottát enni ;mertazt írják fellié, hogy egyszer az asztalán kétezerfélehal volt, ki sütve, ki fzve — és még másszor hétezerfélemadár. Mind e soknak tetszik, fképen olyanoknak,mint mi, a kik csak egyféle halat is kegyes szemmeltekintjük az asztalon. De ha meggondoljuk, egyolyan császártól, a ki minden nagyságát csak az asztalábantartotta, és a ki a világot bírta, talám kitelhetett.De azt kérdhetné valaki, ha vagyon-é hétezerfélemadár? Erre Noé megfelelhetne. De addig mi csakeszszük a rántottát. Nem is volna jó annyi sokfélehalban bujálkodni, fképpen ilyen ritka böjtön, mint amostani. Mert talám soha sem érte ked, hogy a nagyböjtbenesett volna szent György.A bort is köszönöm néném, de nem annyira mint ahalat ; mert borunk elég vagyon. De nem csak elégde jó is — asztali bornak bevehetni ; nem kényes italra

2^6Mikes T^^eíemenvaló borok, se nem konty alá valók, amint szoktákmondani. De elég jók a szükségre és a táplálásra —mi kell egyéb? A mértékletes ital segíti a mi édesegészségünket. Azt tartják, hogy egy ebéd felett négyszerinnya elég: az elst mi magunkért; a másodikátjóakaróinkért; a harmadikát a vigasságért; és a negyedikétaz ellenséginkért. Eztet nem tartják a mi édestündér hazánkban.Azt mondod néném, hogy a minapi levelemben fogyatkozásttaláltál. A bizonyos, hogy a fogyatkozástmind meg tudod üsmérni, mind aztot megigazítani. Detalám nem fben járó dolog. Talám csak abban vétettem,hogy elfelejtettem egy i feliben punctumot tenni?Éppen most jut eszemben, hogy egynehány ifjú képíróknakajándékot tettek fel, hogy a nyerje el, a melyikközllök legszebb képet ír. Az egyike a legszebb képetírt, annak is kellett volna az ajándékot elnyerni, a ki isaKrisztus utolsó vacsoráját leírván, szerencsétlenségiremeg találta igen szépen spékelni a húsvéti bárányt, melyaz apostolok eltt volt. A zsidók pedig nem ették mega szalonnát — és így másnak adták az ajándékot. Haked is ilyen fogyatkozást talált, talám halált nem érdemel.A mi fell írt ked, bánadalommal bánom, hogymeg nem cselekedhetem : de mit tehetünk rólla. —Megbocsátom a ked kérését, bocsássa meg ked is, hameg nem cselekszem. De jó egészséget kívánván maradok.cv.Rodostó, i6, Junii, 1734-Most hozák hírit, hogy a muszka és a saxo obsideáltaDanczkát. Minden ösvényt, lyukat bedugott, hogy Stanislauskirály ki ne repülhessen. A várost mind lni,mind megvenni könny : de azt igen nehéz megoltalmazni,hogy a király onnét el ne mehessen. Akinek ismég arra kell szánni magát ; mivel a franczia hajóknem igen nyargalnak segítségire. A mely várat pedigmeg nem segítenek, megveszik. Annál is inkább, hogy

Törökországi levelei. 247soha a danczkai praesidium olyan játékban magát nemgyakorlottá. De hadjuk el Danczkát, úgy is ott mostsok álgyúdörgések vannak, és sétáljunk Oloszországban,és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek azoda gylt sokféle hadak.Azt mondják, hogy ott már két vagy három várótmegvett a fianczia. De, a mi legnagyobb, még Mediolánumbansem kiáltanak már berdót.'^]lyen formábannem igen jól folynak a császár dolgai Oloszországban.Hogy ha pedig a spanyol ház egyszer gyökeretkezd verni Oloszországban, amint már elkezdette, fél,hogy a vendég ki ne vesse a gazdát házából. A spanyolkirály fia az anyjára maradott három herczegségetment volt bírni Oloszországban. De, ha szerencséslehet, talám még felállítja a szicziliai királyságot. Deakármit csinálnának k, csak nekünk is valami cseppennehasznunkra. De se szememmel nem hallok, sefülemmel nem látok olyat, a mi arra fordulhatna. Azis meg lesz annak idejében.Édes néném, mi szép dolog sokáig élni. Ebben asaeculumban 33 esztend tölt el, de azon kevés id alattigen nagy dolgok mentenek végben. Hát még, ha élünk,mit nem érünk? Azt is megértem, hogy mikor valamitküld ked nekem, megpanaszolja. De a panaszostól azember hízik, noha azt szokták mondaniNincs keservesb kenyér, kit adnak panaszszal,Bvön elegyítve van mérges kovászszal.Áztatni keJl gyakran sok könyhullatással.És annak élete van nagy suhajtással.De, édes néném, ha panaszolod is, de nem háláadatlannalvan dolgod, és azt ne tartsad azonbanTe nagy ajándékot ne adj barátodnak ;Mert tet csinálod háláadatlannak.Dc én is utána teszem, ha cl kellene egyik fülemetis vesztenem :Ki ajándékinak a számát felírja :Már azoknak többé érdemét ne várja.

14^^íütcj T^eUmcnTudom, azt fogod mondani, hogy jó] aludtam az étszaka; mert a jó aluvás után könnyebb verseket gyalulni.Elrakván hát a verscsináló szerszámimot, maradokédes néném mindenkor stb.CVl.Rodostó, 27. Julii, 1734.Néném, irtóztató nagy dolgok mennek végben ezena mi keserves lakóhelyünkön. Mi csendesen aluszunkmásutt meg ervel fektetik le arra a hosszú álomra azembereket. Ha szinte azok a nagy dolgok minket kirekesztenekis magok közül : de imádjuk az Istennekmunkáit másokon is, és azután léptessünk Danczkára.mert a városA hol is megszntek már az álgyúlövések ;feladta magát a muszkának. A kiknek is kell fizetniegynehány száz ezer forintot, hasonlóképen a saxóknakis, hogy a várost fel nem prédálták. Igen drágán fizettékmeg a vendégfogadást. Hihet, hogy másszor nemkívánnak szállást adni olyan vendégnek, a kiért úgy elrontottáka városokot és annak hostátjit,^^ hogy húszesztendeig sem állítják helyre. A várost pedig azutánadták fel, minek utána onnét Staníslaus király kirepültvolna csak harmadmagával. A ki is nagy veszedelemreadta magát, és a kit minden rejtekben megkerestek amuszkák, de már kés volt ; mert a kaliczkából kiszaladottvolt a madár, és a prussiai király földére mentKénispergában — ott már ne féltsük a muszkáktól.A való, hogy elhagyván Lengyelországot, a királyságátis elhadta. De, a ki legels indítója volt az akadálynak,hogy lengyel királyne lehessen, drágán fizetiki másnak vermet ás,meg ; mert ez a példabeszéd : «Amaga esik belé», nem csak az olyanoknak szól, mintmi, hanem a császároknak is. Amint aztot meglátjuk,mihent Danczkáról Oloszországban érkezünk. Iromtassunkoda tehát, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek;mert sok császármadarát 99 öltek ott meg.

Törökorszcíjs;i levélfi 149Mivel azt bizonyoson írják, hogy a spanyol, francziaés a sabaudus '°° megverték volna a németet, és a harczPárma mellett lett volna az elmúlt holnap végin. Mindezekörvendetes dolgok a spanyol király fiának, a kicsak huszonkét esztends korában is igen közelít a koronaelnyerésihez. Mi jól lovagol az, kit az Jsten kegyelmehordoz ! Mi könnyen végben megyén dolga azolyannak, a kit az Isten segít. A Rhenus mellett pediga franczia megvette Philipsburgot. Eugenius mindenhadával ott volt, hogy nagyobb bizonyságot tehessena vár megvételérl. A mely franczia gyenerális megszállottavolt, azt kevés id múlva egy álgyúgolyóbishomlokban ütötte. Ítélje el ked, ki volt ersebb. Magunkfell is írnék kednek, ha volna mit. De mi mégmindezeket távúi nézzük ; mert a szegénynek a szerencséjeis szegény. De az a vigasztalásunk vagyon,hogy a ki ezeket a nagy dolgokot míveli, minket islát, és megemlékezik rólunk annak idejében. Szeressnéném, és légy jó egészségben. Ámen.cvu.Rodostó, 12. Octob. 1734.Az urunk béküldötte Pápai sógort a portára. Tudom,már eleget nevetett ketck együtt. Ha végbe mehetne,a miért ment, csakhamar Francziaországban mennénkEztet még az oktalan állatokban is látjuk. Azinnét. Vagyon immár két vagy három hete, hogy afranczia követ megizené az urunknak, hogy a nagyobbikfia senkitl el nem búcsúzván, minden czeremónianélkül Bécset elhadta, és Velenczében érkezett. Máregy Rákóczi sincsen a császár keze alatt. Azt is hallottuk,hogy még nem j ide, hanem Rómában megyén— az apja pedig igen várja. Nekem úgy tetszett,hogy ide kellett volna jni elsben : de csak nehezebbés hosszabb az atyai és anyai szeretet a fiúi szeretetnél.oktalan állat mennél kissebb, annál inkább szereti azanyját, és a nevekedéssel a szeretet fogy benne. Min-

150 Miket Ideiemendenik a természet munkája. Az anyai szeretet szükségesmind a szaporításra, mind a gondviselésre. Micsodanagy gonddal táplálja és rzi egy tyúk a fiait mindaddig,még magok is kereshessenek ételt, és módjok szeréntmagokra vigyázhassanak. A fecske csak addig hordenni fiainak, amég nem járhatnak az áerben, azutánkoplalni hadja ket, hogy hadd hadják el az apjokházát, és szerezzenek magoknak más konyhát. Ezek isazután se vissza nem térnek, se az anyjokkal többénem gondolnak.Mindenikében a természet munkálódik. Ezt látjukközönségesen az emberekben is, noha mind más formában.A mely fiú látja, hogy semmit nem várhat a szüléitl,olyan könnyen elhadja a házat, valamint egyfecskefiú. De a szüléihez való szeretetnek meg kellbenne maradni mind azért, hogy okos teremtett állat,mind pedig azért, hogy azt parancsolják néki. Hogyne kellene a spanyol király fiának szeretni szüléit, amidnegy szép takarékos királyságot szereznek nékie?Mivel az elmúlt holnapban az apja hada ismét megvertea németeket. A harcz Guastalla nev város mellettment végben. Már elmondhatni, hogy elvesztettea császár Oloszországban a két Szicziliát. A spanyol királyelvévé tlle Spanyolországot; annak a fia mostelveszi tlle a neápolisi koronát. A ki is, ha jól juteszemben, harmadfél száz esztend múlva felállítja isméta franczia házból való neápolisi királyságot. Megkell vallani, hogy a császár drágán fizeti meg a Stanislaustólelvett koronát. De a példabeszédnek bé kellteljesedni. De a levelemet elvégezem ;mert, ha a levélkicsid, a hír elég nagy, és a hajós utánom várakozik.Jó egészséget.CVUl.Rodostó, 14. Dec. i734>Édes néném, itt elég hó vagyon, a mely itt nem igenközönséges. Azt mondhatnák, hogy itt némelykor csakazért havaz, hogy az örmények vendégeskedhessenek.

TPrf>kországi levelei. 151De tudja-é ked, mi legyen a? A szllt nagysr nemEzt neveti ked talám, de ez úgy van ; mert k elmennek,egy nagy tálat megtöltenék hóval — de annakharmad vagy negyed napi hónak kell lenni ; mert úgymind jobb íz, mind pedig keményebb és porczogósabb.— Azt a tál havat azután nyakon öntik peszmeggel.'°'üstökben megfzik, mindaddig, amég olyanlesz, mint a seréleszt ; azután leszrik, hordókba töltik.Olyan szín, és olyan édes, mint a méhser. ígyelkészítvén tehát azt a leveg égbl lehullott étket, aház közepire teszik. Akkor a gazda az egész cselédivelköriveszi, kinek-kinek egy kalán lévén kéziben, ésazt csakhamar felkalánozzák, valamint a tejfelt. Abbólpedig kell enni még a szopó gyermekeknek is. Azt pedigne gondolja ked, hogy a gazdasszony így vendégeljemindennap a gyermekeit — a már sok volna. Hs nemmindennap papsajtja, hanem csak akkor, amikor kedvitakarja keresni a gyermekinek, és hogy kiki jó kedvlegyen a háznál. Mikor a tél olyan fösvény, hogy hónem esik a városon, olyankor a cselédes gazda egymélyföldnire is elmegyen hóért, és azután abból kedveskedikaz atyjafiainak. De most kivannak; mert mindhó elég van, mind pedig e lakadalmas holnap lévén, akét húrú hegedt eleget rángatják nékik.De a csúfos szokás nálok, hogy mihent egy gazdaasszonynak a fia a feleségit a házhoz viszi, a szegénymenyecskének a száját bezárják, valamint a pápa akardinálisoknak, és mindaddig nem szabad neki szólni,valamég az urának az anyja arra szabadságot nem ád.Addig olyan a háznál, mint a néma, csak az urával beszéllhet,de mással senkivel sem. Mikor a gazda asszonyhozzá szól, vagy valamit parancsol neki, a menyecskénekcsak inteni lehet. Az ilyen némaság pedig eltartnémelykor hat, hét esztendeig. Ha a gazda asszony szeretia fia feleségit, hamarébb felszabadítja a némaságból; de ha nem szereti, tíz esztendeig is némán kellmaradni, noha egy házban laknak. Ennek a szokásnakpedig az az oka, hogy a menyecske ne perelhessen a

S52JHikeí T^elemenházná), hanem nagy csendességgel függjön az ura anyjától.Valljon nálunk nem volna-é jó ez a szokás? Elégmár az örményekrl írni, de nem lehet nem írni, minthogyközöttök lakunk.Mindenfell csak azt hozzák híri, hogy a spanyolokmennyi várót, várost vettek meg Oloszországban —talám semmit sem hadnak a jöv esztendre. Errl juteszemben, hogy Carolus Quintus nem tudom micsodavárót szállott meg az imperiumban, de minthogy késreadták fel a várót, azért megharagudott az egészlakosokra, és megizente nekik, hogy csak az asszonyoknakkegyelmez meg, az embereket mind levágatja.Azért másnap valamennyi asszony vagy leány vagyon,takarodjék ki a várból — hanem azt megengedi nekik,hogy a mit a hátokon elbírnak, azt elvihetik magokkal.Másnap a császár elhl belé az egész táborával,amidn látja, hogy az asszonyoknak, a kik a várbólmennek, mindenikének egy férfiú a hátán — azasszonyoknak a férjek, a leányoknak az atyjafiok. A táborraérkezvén így megterhelve, mondák a császárnak,hogy az engedelem szerént k drágább portékávalnem terhelhették meg magokot, mint a férjekkel.Erre megkegyelmezett a császár az egész városnak.Nám az asszonyok is cselekesznek valaha valami jót.Jó egészséget, édes néném. Engedje meg az Ur, hogymegérhessük az új esztendt, nem csak ebben a b-rünkben, hanem még az egészségünkben is.CIX.Rodostó, 16. Januarii, 1735-Ha minden dolgunk úgy fog folyni ebben az esztendben,valamint a Pápai sógor munkája a portán, úgyminden dolgunk hátra mász, nem elé. A porta nemadta teljességgel válaszúi, hogy az urunkot el nem bocsátjaFrancziaországban, hanem, hogy most nem jovallja,és hogy még annak nincsen ideje. De a császárok

Törökországi íevetei 155nem jovallása parancsolat, és a mi elmenetelünkblsemmi sem telik. Ki volt annak meggátolója, ]sten tudja,de azt hinnünk kell, hogy mindent a mi jovunkracselekszik — ez is jovunkra fordul, hogy el nem bocsátnak.Eztet most lelki szemmel nézzük, de mégjövendben testi szemmel is meg fogjuk látni ; mertugyan is hát ha a békeséget oly hamar meg akarjákcsinálni, mint a mely hamar elkezdek a hadakozást,akkor ott mit csinálnánk? Vissza fogadnának-é a fészkünkbenvagy sem? Nyugodjunk meg tehát azon, hogyjobban tudja a mi Atyánk nálunknál, hogy mi jó nekünk.Háláljuk meg néki, amidn kérésünket meghallgatja,és áldjuk tet, amidn akaratunkat meggátolja.Ide az Isten olyan nép közibe hozott, a ki a másokkalvaló jótéteményt követi, és az kezek által bségesentáplál minket, a kiért hálaadással kell lenni a kézhez is.Micsoda szép dolog, édes néném, a jótétemény! sohasenki azért meg nem szegényedett ; de sok gazdag házpusztult cl azért, hogy abban az adakozást nem követték.Az adakozásnak megbecsülhetetlen hasznát veszik:de ha szinte nem vennék is, a mely nem lehet, micsodabels örömet nem érez egy nemes szív, amidn valakiveljót teszen, amidn szükségiben valakit megsegít.Vizsgáljuk meg eztet magunkban, és meglátjuk, hogyinkább vígad akkor a szívünk, mint az estig való tánczolásban.Ne szégyeneljük-é, hogy errl egy pogánycsászár mi szép példát ád ? a kinek is estve esziben jutván,hogy azon a napon semmi kegyelmességét nemmutatta, monda: ccA mái napot elvesztettem, mert senkiveljót nem tettem.))A minap olvastam, hogy egy adakozó embernek ezeketa szókot írták a koporsójára : ((A mit elköltöttem,azt elvesztettem ; a mit bírtam, azt másnak hadtam ; ésa mit másoknak adtam, azt maradandó helyre eltettem.))De attól nem tartok néném, hogy az egerek megegyeneka fösvénységért, mint egy lengyel királylyal bántak.Hát az egészség mint van? mert régen nem vettemleveledet — vagyon harmadnapja. Póla téti.

154 Mikes Tettemencx.Rodostó, 12. Mártii, 1735.Talám májusnak nevezhetném ezt a holnapot, olyanszép idk járnak. És az id sokkal vidámabb az elmémnél,mert már egynehány napoktól fogva nem látomaz urunkot oly állapotban, mint az eltt. Mert ha igentitkolja is, de észre lehet venni, hogy vagyon valamibels baja. Az természet szerént való mindenkori jókedve most nem olyan gyakorta való, és mintha erszakkalvolna. Azt is hozzá teszem, hogy már egykevésidtl fogvást igen kezd apadni, az kövér testeés ábrázatja igen vékonyodik. Mindezek, édes néném,egy kevés nyughatatlanságba vetettek engemet ; mertha ezek a bels szomorúságtól, vagy valamely belsnyavalyától, vagy egyszersmind mind a ketttl jnek,a meggyújtott gyertyát nem kell csudálni, ha fogy.A jezsuiták superiorja itt vagyon, a ki is olyan papiember, hogy az idt nem vesztik el véle. Az urunkvéle tölti az idt, és a munkásival ; mivel kertet és házatépíttet. Isten után csak azzal vígasztalom magamot,hogy az urunk igen ers természet, és hogy ötvenkilenczesztendt könnyen elbírhat. Tudom, hogy azilyen vigasztalás csak fövényre van építve, és boldog,a kinek nem kell küszködni a betegséggel ; mert akármelyersnek is le kell esni alatta. De a mi állapotunkolyan, hogy csak kell valami vigasztalást keresnünkszomorúságunkban. Noha nem kellene, ha jó keresztényvolnék ; mert mindent az Isten akaratjára kellhadni. De mikor ersen szeretünk valakit, akkor a láthatóelfelejteti velünk a láthatatlant. — Hogy teljességgelpredikáczión ne végezzem levelemet, azt íromhogy Abdullah, a kit most tettek jancsár agának, és aki sok esztendkig mellettünk volt úgy mint csorbasi,olyan nagy tisztségiben is megtartván az urunkhoz valókötelességit, tegnap egy szép paripát küldött többegyéb perzsiai ajándékokkal. Édes néném, ha jobb hírt

Törökországi tevelei. 155írhatnék egynehány nap múlva,most nem nevetek.CXI.mint nevetném — mertRodostó, 25. Mártii, 1735.Édes néném, ha nyughatatlan elmével írtam az elbbenilevelemet, ezt szomorúsággal írom; mert az urunkotéppen nem jó állapotban látom. Ki is nyilatkoztattamár magát a betegsége. Tegnapeltt a szokás szeréntnyolcz órakor estve le akarván vctkezdni, a hidegborzogatta. Én jelen lévén, kérdé tllem, ha én nemfázom-é? Felelém, hogy az id elég meleg, és nemfázom — erre feleié : hogy igen fázik. Ezen mindjártmegijedek ; de meg azután gondolám, hogy tavasz felévalami változás esik az egészségben. Az urunk levetkezikés lefekszik, én is a szállásomra megyek. Egy kevésid múlva hozzám jnek, és mondják, hogy hánytvolna. Én arra mondám, hogy talám valamit olyat ett,a mit a gyomor nem szenvedhetett. Másnap hat órakor,a mikor fel szokott öltözni, a házában megyek: de micsodaijedtségben nem esem, mihent meglátám azábrázatját. A ki is természet szerént mindenkor piroslévén, úgy elsárgult, valamintha sáfránynyal megkentékvolna. Már két naptól fogvást nagy gyengeséget érez —szüntelen való hideglelés van rajta — és, mintha azegész vére sárrá változott volna, úgy elsárgult az egészteste. Ma innep lévén, felöltözött, és a nagy misétmeghallgatta. De nem kell csudálni, ha igen kevesetehetett. Legkisebb fájdalmat nem érez, de nagy bágyadtságot.Édes néném, kérjük az Istent, hogy tartsameg ezt a nagy embert, a kit az ellenségi is nagynaktartanak.CXll.Rodostó, 8. April- 1735.A mitl tartottunk, abban már benne vagyunk. AzIsten árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közüliünka mi édes urunkot és atyánkot, három óra után

256 Mikes Ideiemenreggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, minda földi atyáinknak halálokot kell siratnunk. Az Istenmára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszenteljehalálának áldozatját annak érdemével, a ki mamegholt érettünk. A micsoda életet élt, és a micsodahalála volt, hiszem, hogy megmondották néki : (cMavelem lészsz a Paradicsomban !» Hullassuk b-séggel könyeinket, mert a keserségnek ködje valóságosonreánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk,mert tet az Isten annyi szenvedési után a menynyeilakadalomban vitte, a hol a gyönyörségnek és azörömnek poharából itatja, hanem mi magunkot sirassuk,kik nagy árvaságra jutottunk. Ki sem lehet mondani,micsoda nagy sírás és keserség vagyon itt mi közöttünk,még csak a legalábbvalón is. Ítéld el, ha lehet,micsoda állapotban írom ezt a levelet. De mivel tudom,hogy örömest kívánnád tudni, mint esett szegénynekhalála, mind téntával, mind könyhullatásimmalleírom, ha szinte az által megszaporítom is keserségemet.Cígy tetszik, hogy az utolsó levelemet az elmúlt holnapnak25-dik napján írtam vala. Azután szegény mindnagy bágyadtságokot érzett. Igen keveset, de máskéntmindent a szokás szerént vitt végben. Abban a gyengeségibcnis az esztergában dolgozott els Áprilisig.Az nap pedig a hideg ersen jött reá, és annál inkábbmeggyengítette. Másnap jobbacskán volt. Virágvasárnapa gyengeség miatt nem mehetett a templomban,hanem a közel való házból hallgatta a misét. — A miseután, a mely pap oda vitte neki a szentelt ágat, térdenállva vette el kézibl, mondván, hogy talám több ágatnem fog venni. Hetfn jobbacskán volt — keddenhasonlóképen — még a dohányt is megkívánta és dohányozott.De azt csudálta mindenikünk benne, hogysemmit halála órájáig a háznál való rendben el nemmúlatott, se meg nem engedte, hogy érette valamitelmúlassanak. Mindennap szokott órában felöltözött,ebédelt és lefeküdt. Noha alig volt cl, de mégis úgy

Törökországi levelei. 157megtartotta a rendet, mint egészséges korában. Szeredándélután nagyobb gyengeségben esett, és csak mindenkoraludt. Egynehányszor kérdeztem, hogy mintvagyon? csak azt felelte: «En jól vagyok, semmi fájdalmatnem érzek.* Csütörtökön, igen közel lévénutolsó végihez, elnehezedék, és az Urat magához vettenagy buzgósággal. Estve a lefekvésnek ideje lévén, kétfella karját tartották : de maga ment a hálóházában.A szavát igen nehéz volt már megérteni. Tizenkét órafelé étszaka mindnyájan mellette voltunk. A pap kérdettetle, ha akarja-é felvenni az utolsó kenetet?Intette szegény, hogy akarja. Annak vége lévén, a papszép intéseket és vígasztal ásokot mondván néki, nemfelelhetett reája : noha vettük észre, hogy eszén van —azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeibl könyhullatásokfolytának. Végtire szegény ma három óra után reggel,az Istennek adván lelkét, elaluvék — mivel úgy holtmeg, mint egy gyermek. Szüntelen reá néztünk : demégis csak azon vettük észre általmenetelit, amidn aszemei felnyíltak, ó szegény árvaságra hagya bennünketezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás-rívásvagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket.cxni.Rodostó, 16. Apr. 1735.Itt, édes néném, könyhullatással eszszük kenyerünket,és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül.Másnap szegénynek a testamentumát felnyitottuk éselolvastattuk. Mindenik cselédinek hagyott. Én nekemötezer német forintot. Sibrik uramnak is annyit. Demindenikünknek azt a pénzt Francziaországban kellenefelvennünk — mikor veszszük fel, ]sten tudja.A vezérnek szóló levelit is elküldöttük, a melyben kériszegény, hogy bennünket el ne hadjon. A testet másnapfelbontattuk, és az aprólékját egy ládában tévén agörög templomban eltemették. A testet pedig a bor-Mikii Ktlíiiiíí! : T.^rökorsíág! l?vil«i, i7

158 Mikes faelemenbélyok füvekkel becsinálták ; mert még nem tudjuk,mikor vihetjük Konstanczinápolyban. A borbélyok szeréntnem kell csudálni halálát; mert a gyomra és véretele volt sárral. Az egész testit elborította volt a sár.Az agya veleje egészséges volt, de annyi volt, mint kétembernek szokott lenni — esze is volt annyi, minttizenkettnek. A szívét Francziaországban hadta hogyküldjük. A testet húsvét után egy nagy palotán kinyújtóztattuk,a hol isteni szolgálat volt harmadnapig. Mindenféleembernek szabad volt a testet meglátni. Harmincztörök is volt egyszersmind, a ki látta, és a kik jólüsmerték szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt,hanem azt hirdetik, hogy titkon elment, és mi mástöltöztettünk fel valakit helyében. Bár igazat mondanának! Tegnap az isteni szolgálat után a testet koporsóbanzártuk, és egy kis házban tettük, a hol leszenmindaddig, még szabadság nem lesz, hogy Konstanczinápolybanvihessük.CXIV.Rodostó, 17. Maj5, 1735.Rend szerént, édes néném, mennél inkább távozikaz ember a keserséget okozó októl, a keserségneksúlya annyival inkább könnyebbedik, és az id lassankéntmindent elfelejtet velünk. És mennél távulabb legyenaz ember valamitl, annál kissebbnek tetszik. Deitt nem úgy van ; mert úgy tetszik, hogy nevekedik ésnem kisebbedik az urunk után való keserségünk.Mert hová tovább jobban észre veszszük, hogy micsodaatyánkot vesztettük el, és hogy micsoda pásztorunkhagyott el. De a mi jó Istenünknek ha egyik kézibena vessz, a másikában a vigasztalás. A porta ide küldötteIbrahim Effendit, hogy itt nézze meg, miben vandolgunk, és végezzen Csáki úrral és a több magyarokkal,kik itt vagyunk, ha akarjuk-é, hogy a szegényüdvezlt urunk nagyobbik fiát ide hozassa? Erre mindenikünkreá állott. Azután, hogy beszélljen Sibrík

Törökországi leve'ei. 559urammal, az urunk hofmesterével, a kire szállott azegész háznak gondja, a tahin iránt, a melyet rendeltnekünk a porta — tíz tallért minden napra, hogy aztotfeloszszák a magyarokra, kik a fejdelmet szolgáltuk :de erre se Sibrik uram, se én reá nem állottunk, hogycsak mi reánk oszszák ; mivel sok régi idegen szolgáimaradván az urunknak, nekik semmi nem jutott volna.Hanem úgy végeztük el, hogy mindazok, a kik megakarnak maradni, abból a pénzbl éljünk mindnyájanmindaddig, még az ifjú fejdelem elérkezik.Édes néném, eddig csak belsképen voltam magyar,vagy székely : de már külsképen is ; mert huszonkétesztend múlván, ma tettem le a francziaköntöst.cxv.Rodostó, 18. Julii, 1735.A porta megengedvén, hogy titkon a szegény urunktestét Konstanczinápolyban vihessük, egy nagy ládátcsináltatván,a koporsót belé zárattam, hajóra tétettem,és egynehány magammal 4-dikben megindultam, 6-dikbanKonstanczinápolyban érkezvén, a ládát, a kiben akoporsó volt, a jezsuitákhoz '°* küldöttem. A koporsótkivévén bellle, felnyitották, hogy a testet meglássák.Sírt pedig azon a helyen ástak, a hová temették volt azurunk anyját. A kinek is csak a koponyáját találtákmeg, és aztot a fia koporsójába bezárták, és együtteltemették.Mely csudálatos az Isten rendelése! Amég abban anagy városban múlaték, a vezért letevék. Én is onnétmegindúlék, és tegnap ide visszaérkezem a szomorúságnakhelyére. A hol is minden szomorúságra gerjeszt.Akár hová forduljak, mindenütt azon helyeket látom,a hol az urunk lakott, járt és beszéllett velünk : mostpedig azokot a helyeket csak pusztán látom, és azok apuszta helyek keserséggel töltik bé szíveinket. Elhagyattattunkjó atyánktól, és könyhullatással vigasztaljukárvaságban való maradásunkét. Mintha ez a szo-

2 6o Mikes J^elemenmorúság nem elég volna rajtam ; mert még attól iskell félnem, hogy az egész háznak gondja reám neszálljon ; mivel a Sibrik uram betegsége nehezebbedikmindennap. És mikor meggondolom, hogy ha megtalál halni, micsoda bajra jutok mindaddig, amég azifjú fejdelem el nem érkezik : az én velem szomorú órákattöltet. Elvégzem ezt a levelet, mert magamot kesergetvén,kedet is keserítem. A szomorúan írt levelekúgy jobbak, ha mentl rövidebbek.CXVl.Rodostó, 15. Sept. 1735.A micsoda állapotban vagyunk, ha lehetnevigasztalástvenni, a leveleidben, néném, eleget találhatnék.Az is valóságos vigasztalás, melyet az igaz szív ád ;mert itt egy néhányan vígasztalnak olyanok engem, akikbelsképen örülnek szomorúságomon, és annak mégmegszaporodását is akarnák : de az Isten, a kiben kellbíznunk, kívánságokot bé nem tölti, ert és értelmetád annak a keresztnek hordozására, melyet reám adott.Noha szabadságot adtak kinek-kinek arra, hogy innételmehet, a hová tetszik : de kevesen akartak még eddigazzal a szabadsággal élni, és meg akarják várni a fejdelemeljövetelét. Isten tudja, mikor lészen al Vagyonmár egy holnapja, hogy elküldöttünk utána. Addigpedig itt senkinek fizetése nem jár, hanem kinek-kinekasztala megleszen, mint azeltt. A kitelik a tíz tallérból,melyet adnak napjára ; de senki nem várhat többet.Harmincz vagy negyven személyt el lehet tartania tíz tallérból, de nem lehet se fizetést, se ruházatotabból adni. A szegény urunknak hatvan tallérja voltnapjára. Jól fizethetett, jól is fizetett ; mert kinek 6 száz,kinek 4 száz, sokaknak 2 száz tallérjok volt. Most pediga kevésbl keveset sem adnak — elször azért,mert a rendelt pénz esztend által az ételre elmegyen,másodszor, mert abból kell fizetni az alacson cseléd-

Törökországi tevelei. 1 6nck, kik a konyhán szolgálnak, harmadszor azért, mertha egynek adnának, a többi is kérne, és zúgolódnékde hogy senkinek semmit nem adnak, a zúgolódásrasem adnak okot. Jó egészséget kívánok, édes néném.cxvu.Rodostó, 8. Octob. 1735.A mely keresztet még elre ellátjuk, hogy viselnifogjuk, úgy tetszik, hogy aztot könnyebben kelleneviselni. A szegénységet is könnyebben trik, ha csaklassan-lassan esnek abban, mert hozzá szoknak, bdesnéném, a jó Isten újabb keresztet adott reám, a melyetmég elre általláttam volt, hogy reám fog szállani : deazzal könnyebbnek nem találom. De remélem, hogy a kireám adta, ert is ád a hordozására. ítéld el néném,ha nem nagy kereszt-é rajtam, hogy a mi jó Sibrikapánkot el kellé tegnap temetnünk. Annyi nagy és hoszszasbetegsége után az Isten magához vévé. Egy részinthalálán nem kellene szomorkodnunk ; mert azIsten végét vetette sok szenvedésinek : de más részintlehet szomorkodnom, mert az egész gond és baj reámszállott, a mely nem kevés olyan állapotban, mint a melybenvagyok. Kétféle nemzettel van bajom, a kik egymástnem szeretik. Vannak olyanok, a kik nem voltakkezem alatt, és a kik nem szoktak a tllem való függéshez,a kik azt tartják, hogy már most felszabadultakminden más alattvaló léteitl, a kik azt gondolják, hogya fejdelem csakhamar elérkezik, azért addig nemszükséges függeni valakitl. Azt is tekéntik, hogy éntllem, a kitl kell függeniök igazság szerént, én magamsem üsmerem a fejdelmet, azt sem tudom, mintleszek elméjiben ; mivel az gyakorta történik, hogya kit az atyja szeretett, azt a fia nem kedvelli. Azt ishozzá teszem, hogy a kitl se adományt, se büntetéstnem várnak, ott az engedelmesség sem egész ; mert azembereket vagy a haszonkeresés, vagy a félelem ve-

2 02 JHikes T^elemenzéreli — ritkán a szeretet, vagy a becsület. Egy feljebbvalónakpedig nem lehet magának azzal igen hízelkedni,hogy szeressék mindenek csak ajándékon,hog)'ha tlle valamit nem várhatnak : mint én tllemhogy nem várhatnak. A való, hogy mindenkor csakazon kell igyekezni, hogy az alattunk valók inkábbszeressenek, mint féljenek. De azzal nem kell magunknakhízelkedni, hanem azt kell egy feljebbvalónak magábanfeltenni, hogy kinek-kinek a maga rendihez valóbecsületét megadja. A maga hivatalját ne az emberekértvaló nézve kívánja jól végben vinni, hanem az Istenért,és igen szeresse az igazságot. De ámbár mindeneketjól végbe vigyen is, hagyják-é szó nélkül ? Nem.A tisztségben lévkre mindenkor balítéletet szoktaktenni : de a ki az igaz úton jár, van mivel vigasztalnimagát. Vigasztalj édes néném, mert van szükségem reá.De egyik vígasztalásom a, ha egészségedre vígyázsz.A vezérnek írott búcsúzó levelét urunknak, most juteszemben, hogy eddig el kelletett volna kednek küldenem.Soha keresztény fejdelemhez a porta olyanhitellel nem volt, mint hozzája szegényhez. Az tanácsátmind becsülte, mind követte. Hidd el néném,hogy tudott is jó tanácsot adni.^ Vényes Porta fvezérjének JIU Pasának halála elttírott búcsúzó levelének párja.Ezen dicsséges birodalom els méltóságában tündökl, nagy bölcseséggelfelékesíttetett fvezér, kedves szívbéli barátom,kit Isten mindenható jókkal megáldjon.Kétség kívül csudálkozni fog a vezér, kedves barátom,amidn halálom hírével ezen levelemet fogja venni.De mivel az emberi természetnek halandósága a haláltelkerülhetetlennek lenni mutatta, az Istenhez való szeretethívott, hogy hozzá készüljek, és a gyzhetetlencsászárhoz való háláadóságom ösztönözött, hogy búcsúvétlene világból ki ne menjek. Melyre nézve mégegészséges voltomban mindenekrl rendelést tévén, az

Törökországi levelei. 263udvarom ftisztjeinek megparancsoltam, hogy ha álomtörténvén, amidn a vezért tudósítani fogják, kedvesbarátomnak ezen levelemet megküldjék. Hassanak azértszívére igaz barátjának utolsó szavai, és mutassa bé acsászárnak, kegyelmes uramnak, igaz háláadósággal teljesszívemnek utolsó beszédit. Mindenkor az Istenmegfoghatatlan bölcsesége rendelésének tulajdonítottamezen fényes birodalomban való jövetelemet. De kiváltképenazon indulatomat, a melytl viseltetvén, oly idbenjöttem, amidn a hadakozás szerencsétlen sorsaáltal legnagyobb változások között forgottak a birodalomdolgai. Meggyzte vala elmémet az Istenbenvetett bizodalom, és fényes portában helyheztetett reménségem,hogy engemet el nem hagy. És íme életemnekutolsó órájában is mondhatom, hogy meg nemcsalattam ; mert személyemet becsületben tartván, a velemlév kevés számú híveimmel táplált, és az ellenségimszándékitól megoltalmazott. Én is mindezeket szememeltt viselvén életemben, orczám pirulása nélkülmúlok ki ezen halandó világból ; mert nem vádol lelkemüsmerete, hogy a birodalomban valakit megbántottamvolna, és hogy a fényes porta valóságos jovát mindentllem lehet módok szerént nem kerestem volna.Vígasztalásomra volt életemben sokszor, hogy ezenegyenes szándékomot a porta ministeri megüsmérvén,hozzám jó szívvel voltának. És így csendes nyugodalombanélvén, ezen utolsó órámhoz készültem, a melytlegyedül várhattam minden nyomorúságimtól valófclszabadúlásimot. Mivel pedig törvényem azt parancsolta,hogy az Istent mindenek felett, és felebarátomot6 érette mint önnön magamot szeressem, mondhatom,hogy mindazokét, a kiket Isten ezen a világon gondviselésemalá bízott, ámbár szolgálatomra rendeltettek,fiaim gyanánt tartván szerettem, és ezen indulattólviseltetvén,írásban tett rendelésim szerént, a mim volt,közikben osztottam. De nem szégyenlem megvallani olymegszkült állapotomot, hogy a császár mellém rendelt,és engemet jó szívvel, szorgalmatos hívséggel szol-

264 Mikes J^etemengáló tiszteinek illend megjutalmaztatásokra semmitsem hagyhattam. Melyre nézve, ha a gyzhetetlencsászár eltt valamely érdemet tulajdoníthattam volnamagamnak, azon kértem volna, hogy mindazokhoz, a kikmellém rendeltettek vala, én érettem mutassa kegyelmességét.De minthogy magam is annyi esztendktlfogvást inkább terhére voltam a portának, mintsemhasznára, egyedül csak a császár kegyelmességébenajánlom egyenként ket, de kiváltképen Ibrahim hívtolmácsomot. A mindenható Isten jutalmaztassa meglegdrágább áldásival velem tett jótéteményit, és azonIsten nevében kérem, engedje meg, hogy kevés számúhíveim, mintegy pásztor nélkül hagyott juhok, írásbantett rendelésimet véghez vivén — testemet az édesanyámmellé minden világi pompa nélkül nyugosztatván-^ minden háborgatás nélkül bátorságosan követhessékmás országokra útjokot, vagy, a kinek tetszenifog, a birodalomban megmaradhassanak. Mindezekután pedig az Istentl mind testi és lelki áldást kívánvána vezérnek és az egész birodalomnak, végzi szavaitholtig hséges barátja, már porrá és hamuvá leendR. F.CXVIU.Rodostó, 15. Nov. 1735.Egynehány levelidet vévén, néném, a sok vígasztalásidközött annak leginkább örülök, hogy egészségbenvagy. Az ifjú fejdelemtl is vettem egy vigasztalólevelet, a melyben szép ajánlásokot teszen. E mindjó, csak füstben ne menjenek. Ha üsmerném, tudnékÍtéletet tenni fellié, és tudnám, mit várhatok tlle. Deki tudja, micsoda természet? Az atyja ugyan nagyreménységgel volt fellié, csak meg ne csalta volnamagát. Én semmi ítéletet nem teszek fellié — meglássuk,mikor elj. Az Isten segítségivei azt feltettem,hogy úgy adom kéziben minden jószágát, amint azapja hadta. És, ha lehet, az igazságot elttem viselem,hogy mindenekrl számot adhassak ; nem azért, hogy

Törökországi levelei. 265kedvit találjam, hanem azért, hogy Isten áldása legyenrajtam. Hogyha már is sok balítéleteket tettek és tesznekfelliem a velem valók, hát még ezután mit fognakirántam mondani magának is a fejdelemnek. Deén azt csak nevetem ; mert nem igazat mondanak, ésaz Isten pártfogója azoknak, kik az egyenes úton járnak.Ha tet káromlották, hát engemet miért nem? Talámked még maga is azt gondolja, hogy a szegény urunknaksok jószága maradott. Sokan megcsalják az irántmagokot. A mi legdrágább a portékái között, az asztalhozvaló ezüstmívek — a sem sok. Mostani állapotjáhozelegend volt, de m.ásutt egy kalmárnak is többezüstmíve vagyon. Ládabéli portékája igen kevés, kövesportékája éppen nem volt. Két gyémántos gyrjevolt, annak is az egyikét nekem hadta. Két lóra valószerszám. De házi eszköz elég ; mert azt örökkécsináltatta. Ládabéli vagy köves portékát soha semvett; mert azon éppen nem kapott, hanem csak éppena mi nélkül nem lehetett, olyat vett. Két zsebben valóórája maradott; egyikét a szegény Sibriknek hagyta,a másikát nekem. Ezekbl észreveheted néném, hogynem igen sok drága jószága maradott, mert szegényegy asztalt, vagy egy széket, a melyet maga talált ki,nem adta volna a köves portékáért. Olyan pedig sokvolt ; mert az olyanért a pénzt nem kímélte. Es azolyanoknak se a fia, se más hasznát nem tudja úgyvenni, mint vette : mert neki semmi házi eszközeolyan formában nem volt csinálva, mint másoknak szokottlenni. Azok mind más formájúak voltak. A székek,asztalok, úgy elbomlottak egymástól, hogy ládákbanlehetett elrakni. Elítélheti már ked, hogy az asztalosés a lakatos többet nyertek rajta, mintsem az ötvösök.Egyszóval, néném, a franczia példabeszéd bé nem töltrajta, a mely azt mondja : hogy boldog fiú az, a kinekaz atyja elkárhozott — értvén az olyan atyát, a ki sokhamis keresettel való jószágot hagy a fiára; mertszegény az igazán való keresetbl is igen kevesethagyott. Hat vagy hét aranyát találtam a kalamáris-ládá-

266 Mikes faelemenjában, és minden kincse, mikor megholt, ötszáz tallérbólállott. Azt kérdhetné ked, hogy hová tette a pénzit,mivel hol hetven, hol hatvan tallérja járt egy napra?Két szóval csak azt felelem kednek, hogy sok emberttartott, azoknak sok fizetést adott : és megannyit költöttaz építésre; a harmadik és a leghasznosabb költségeaz isteni szolgálatért, és a kápolnájáért volt. Deannak hasznát is vette szegény. Nem is lehetett volnanéki azt mondani, a mit mondottak egy franczia királynak,a ki is egy spanyol követet a visszámenetelekormeg akarván ajándékozni, monda az urak eltt : ezt akövetet meg akarnám ajándékozni, de olyan portékátszeretnék neki adni, amely nekem sokban tölt, dea melynek nem veszem hasznát. Egyik az urak közül,a ki tréfás volt, monda a királynak: add oda a kápolnádot;mert arra sokat költöttéi, de semmi hasznátannak nem veszed. A bizonyos, hogy tudta szegényhasznát venni a kápolnájának. — De sok más olyanköltségeket tett, melyek haszontalanok voltak. Talámaz is haszontalan volna, ha többet ilyeneket írnék.Azért elvégezvén maradok, kedves néném, bajban,szomorúságban úszkáló szolgád.CXIX.Rodostó, i8. Januarii, 1736.A mindeneknek teremtje megadta érnünk ezt azesztendt — hála legyen az szent nevének. Én elégbajban és szomorúságban értem meg, de a kia keresztetadja, a vigasztalást is attól kell várni. A fejdelemlevelét vettem. Gróf Bonnevalnak elküldötte a procurátióját,hogy amég ide érkezik, addig minden dolgátfolytassa, és minden jószágát kézihez vegye. A nekemnagy könnyebbségemre lesz, mert a ki panaszolkodik,lesz kire igazítanom. De a szegény urunk, ha ezt láthatná,keserves szemekkel nézné a fiának ezen cselekedetét,hogy inkább bízza egy idegenre dolgát és

Törökországi levelei. 267jószágát, mintsem olyanokra, kik gyermekségektl fogvaszolgálták az apját. De abban menthetem a fiát, hogyaz atyja szolgáit nem üsméri ; Bonnevalt pedig Bécsben,minekeltte a hitet megtagadta volna, még gyenerálisságábanüsmérte. A kinek is a portán, hála Istennek,igen kevés hitele vagyon. Isten azt úgy rendelteazért, hogy mások, kik tet akarnák követni, tanuljanakrajta.Azt írod, néném, hogy a vezér helyett, kit az elmúltholnapban letettek vala, a Sziliktár agát'°^ tették helyébe.Ilyen a világ. Hihet, hogy alkalmatosabb a hadakozásra;mivel nincsen több negyednapjánál, hogy itt avárosban kihirdették a muszkával való hadakozást.Hadakozzanak, nem bánom — nekünk abban semmikárunk, se hasznunk, csak az Isten az elménkben valóbékeséget adja meg. Ámen.cxx.Rodostó, 15. MajJ, 1736.Azt ne gondold, néném, hogy megholtunk volna.Még élek ; mert eszem és írok : a halottak pedig úgyreá tartják magokot, hogy egyiket sem cselekszik.A testünk mindennap jól lakik, de az elménk igenkoplal a vígasságtól. A többi is érzi a maga bibijét ; deén duplán érzem — mind a magamét érzem, mind amásét kell néznem, ha szinte nem tehetek is rólla. Énsoha ilyen állapotban nem voltam, ne is adja Isten,hogy többször legyek. Legkissebb vígasztalásom nemlehet — a jó Isten valóságoson magamra hagyott engemet.Mindennap a sok bosszút látom: de Isten kegyelmenem engedi, hogy érezzem. A kikkel legtöbbet vagyok,és a kik legtöbb jó szót adnak, és nagyobb barátságotmutatnak, ugyanazok akarjákmeghomályosítani becsletemet.Egy kis jó kedvem nekik méreg, és kedvetlenségemelttök kedves. — Mindennap újítják ellenemvaló beszedj eket. Mindezeknek pedig, néném, nem

268 Mikes T^efemenmás az oka, hanem hogy ki nem osztogatom nékik afejdelem jószágát. Hogy pedig ki nem osztogatom, aztgondolják, hogy magamnak tartom. Hadd beszélljenek,csak én az igaz úton járjak.Már másutt megcsillapodott a hadakozás. Augustuslengyel király, Dom Carlos neápolisi király. A lotharingusberezegnek Lotharingiáért a Toscanumi herczegségetadták. És Lotharingiát a franczia Stanislauskirálynak adta, hogy bírja holtig, és így kiki megelégszika részivel. Itt pedig más hadakozás kezd gyuladnia töröknek a muszkával. Már a boncsokokot kitettékKonstanczinápolyban. az a jele a hadakozásnak, és hogyegy holnap múlva a vezér megindul a hadakkal. AzIsten, a ki minden dolgokot vezérel, adja vigasztalásátnékünk.CXXl.Rodostó, 15. Aug. 1736.IEgynehány leveleimre csak nem vehetek választ.Már elkezdettem volt magammal hitetni, édes néném,hogy a vezérrel elmentél volt táborban. De hiszemonnét is lehetett volna már választ adni leveleimre. Ittaz a híre, hogy a vezér a Duna mellé szállott táborban.A muszkák pedig Tatárországban igen vadászszáka tatárokot — ha mind megeszik, sem bánom. De aztbánom, hogy itt olyan szomorú életet kell élnünk.Ellankadott szívünk és kedvünk — csak a sok suhajtástÉn nekemkell hallanom. Egynehány rendbeli leveleit vettem afejdelemnek, a melyekkel mégis megvigasztaltam a többkenyeres társaimot. — De a vigasztalás csak harmadnapigtart, azután ismét a suhajtást kezdik el.mindenikét kell vigasztalnom és biztatnom ; énnekempedig még nagyobb szükségem volna a vígasztalásra,mint másoknak; de engemet csak az egy Isten vígasztal,és ád ert a kereszthordozásra. Magamban kellmegfojtanom szomorúságimot. Haszontalan volna sokbajomot mások eleiben terjesztenem. De st még, a milegnehezebb, meg kell magamot türtztetnem, és úgy

Törökországi levflei. 269tétetnem magamot, mintha legjobb kedv volnék ; holottbelsképen mind mást érez a szívem.Minden leveleiben a fejdelem írja, hogy elj, demég itt nincsen. Azonban a szükség szaporodik, a bajés a panasz nagyobbodik, és, minthogy nem tudnak kitokozni, engemet szüntelen látván reám fordítják panaszokot.Azt sem bánnám, csak nekik használna. —A mely állapotban teszen Isten, ahoz kell magunkotalkalmaztatni. Sokszor jut eszemben a szegény urunkjövendlése ; mert egyszer a többi között a vásárlásrólvaló számadást hogy oda adtam volna, — mert énvásároltattam, a mi a köntösihez és a házbéli eszközökhezkívántatott — a fizetmester, a ki vásárolta parancsolatomból,nekem számot adott, én pedig azt a számadástmegmutattam a fejdelemnek. De azt jó megtudni elre,hogy szegénynek olyan természete volt, hogy a számadásbannem nézte, hogy miért adtának harmincz vagynegyven tallért : hanem, ha tíz vagy tizenkét polturaér portékát olcsón vettek- é vagy drágán. Az olyanapró állapotban mindenkor gáncsot talált. — A számadásbantehát egynehány poltura ér portékán megakada szeme, és kezdi mondani mintegy neheztcléssel,hogy drágán fizették, nem kellett volna úgy venni.Én azon szokásom ellen felindultam, mert nekem úgytetszett, mintha bennem kételkedett volna, és mondámmint goromba : ha bennem kételkedik, parancsolja másnak,a ki vásároltasson. Erre szegény semmit nem felel,csak a kezemben adja a számadást, és elfordul tllemérdemem szerént. Ezzel én is kimegyek. Másnap semmitsem szól hozzám, én pedig csak várom, hogy szóljon.Még másnap, akkor sem szól semmit is — a márnekem nehéz volt, mert megüsmértem ostoba cselekedetemet.Harmadnapján már nem trhettem, bemegyekutána az íróházában, ott eleiben borulok, éskönyes szemmel csókoltam kezét, és kértem bocsánatot.Erre az a ritka és nagy ember megölel, és mondja :« Megbocsátok — sokszor eszedbe jutok én neked, hameghalok — sokszor megemlegetsz engemet : de akkor

iyoMikes T^etemetikés Icsz.D Ha akkor sírva hallottam ezeket a szókot,most könyes szemmel jutnak eszemben. Bé is teljesedtek!— Jsten így akarta — mindenben dicsértessékszent neve. Megmondottam, hogy a szomorú levélnekrövidnek kell lenni, azért el is végezem.cxxu.Rodostó, 6. Decemb. 1736.Hála légyen Istennek. Ha sokára is, de elérkezékRákóczi József. Azt gondoltuk, hogy mindakett eljde csak a nagyobbik jött el. A hajó Gallipolinál maradott— maga egynéhányad magával ide jött szárazon.Tegnap estve nem akarván közinkben jni, csak avendégfogadóban szállott. Elérkezésit tudtomra adatván,oda mentem hozzája. Ma is voltam egynehányórát véle, mivel Konstanczinápolyban ment. Még nemtudhatok ítéletet tenni fellié. — Isten tudja, micsodáslesz. Csak azt vettem észre, hogy haragos. Éppen jókorérkezett. Nekem azon örülni kell — a sok bajtól megmenekedem.Nem volt több tíz tallérnál az egész házköltségire. De a ki a fogat adta, ennünk is ád.CXXUI.RÁKÓCZI JÓZSEF FEJDELEMNEK EBBEN AZ ORSZÁG-BAN ÉRKEZÉSÉRL VALÓ LEVELEK.Rodostó, a. Jan. 1737.Adja Jsten, hogy az áldásával és vígasztalásávalkezdhessük és végezhessük ezen esztendt. A fejdelemegynehány napot múlatván Konstanczinápolyban, a bujdosófelekezeti közé az elmúlt holnapnak 17-ik napjánide visszátért. Ennek a hirtelen való visszatérésnekpedig oka az, hogy mihent a porta megtudta, hogyKonstancinápolyban érkezett, mindjárt megizente, hogy

Törökországi levetet.%jtide visszátérjen. — Nem is kelletett volna oda mennide Bonneval volt az oka. Mert minthogy a portánaka császárral való békesége még tart: dest még minthogya császár, a porta és a muszka között való közbenjáró,a porta nem akart okot adni a császárnak apanaszra, hogy miért hozatta maga mellé a fejdelmet;mert itt igen tartanak attól, hogy a császárt valamibenmegboszontsák — mert nem akarnak két ellenségetcsinálni — az egy is elég most nekik. Ezen okbólküldék oly hamar vissza a fejdelmet, a ki is mint fogjamagát hozzánk alkalmaztatni, nem tudhatom : de amintészre kezdem venni, igen messze esett alma fájától.Légyen Isten akaratja — másszor többet.CXXIV.Rodostó, 3, Mártii, 1737.Bezzeg, néném, nyertünk mi a változásban, mintBertók a csíkban. Vígasztalásunkra vártuk ezt az ifjüfejdelmet: de szomorúságunkra jött. A szép rendtartást,a melyet az atyja szabott volt közöttünk, és a melyetoly igen igyekezett annyi esztendk alatt megtartaniés megtartatni velünk mind holtig, azt a fiaharmadnap alatt felfordítá, és annak elrontásán kezdéel az itt való életét úgyannyira, hogy olyan kevés idalatt abban a keresztyéni, és fejdelemhez illend rendtartásban csak egy kis fótocska sem marada meg. Mindeneltöröltetett, és csak a nagy rendetlenségnek ködjeszállotta meg a házunkot. Csak ebbl elítélheti akárki,hogy mit remélhetünk, kivált mi, akik olyan nagy fejdelmetszolgáltunk volt, a kinek minden dolga okosságból,rendbl és kegyességbl állott. Most pedig mindellenkezt látunk ; mert a rendet nagy rendetlenségkövette ; az okosságot a hebehurgyaság, a kegyességeta harag és az idegenség, úgyannyira, hogy harminczesztendtl fogva való bújdosásunk oly súlyosnak nemtetszett, mint már ez a három holnap. Most suhajtjuk

272 Mikes T^elemenleginkább a mi megholt urunkot ; mert szomorúan kellnéznünk az atyja és a fia között való nagy külömbséget.De már ebben benne vagyunk.Mihent ide érkezett, az atyjának minden jószágáthíven kéziben adtam. Való, hogy káromlás nélkül nemmaradtam ; mert a hamis atyafiak sokkal vádoltanak,és a hamis vádolásra a fejdelem sokat vizsgálódottutánam alattomban ; de becsfiietem megsértésére valótsemmit nem talált. Ezt nékem maga is megvallotta.Nincsen semmi jobb, mint az igaz úton járni. A volnakívánatos dolog, hogy az atyja nyomdokát követné;mert a bizonyos, hogy a porta vizsgálódik utána,hogy micsoda természet? — Azt kérdhetnéd néném,hogy én mint vagyok az elméjiben? Csak úgy, minta többi. Nékem csak istenfizessét sem mondott azért,hogy jószágára, cselédire viseltem gondot. — Itt teqnapnagy földindulás volt. A föld sem nyughatik alattunk.Jó egészséget, néném.Itt,cxxv.Rodostó, io. Julii, 1737.néném, minden dolgaink rendetlenül és zrzavarmódjára folynak, és minden felfordulva — csudálom,hogy mi is a lábunkon és nem a fejünkön járunk.A bizonyos pedig, hogy az Isten ebben a fejdelembensok szép talentumot adott. Eszet szépet adott, és haazt úgy oktatták, nevelték volna, a mint kívántatik, dicséretreméltó dolog lett volna. De a term.észetét kellettvolna megzabolázni, és rendben venni még igen ifjúkorában. De mindenben szabaddá hadták, és a természetrendetlenné, változóvá és állhatatlanná lett — azértis oly haragos és változó. Arra soha sem tanították, atermészet sem vitte reá, hogy azon inkább igyekezzék,hogy szeressék, mintsem féljenek tlle. Minthogy bvségbennem neveltetett volt, hanem csak nagy szabadosan,azért se azt nem tudja, hogy mi a fösvénység —

Törökországi Ievetéi. 173se a helyes megtartás — se azt, hogy mi légyen a helyesadás — se azt, hogy mi légyen a nemzetihezvaló szeretet ; mert soha a nemzetivel nem társalkodhatott.A már bizonyos, hogy ebben a holnapban a császára passzaroviczai békeséget a törökkel felbontotta, ésletévén a mediátorságát, a muszka mellé állott. Ha lehet-é olyanformán a békeséget felbontani, vagy sem,azt a theologusok végezzék el ; mert azt elvégezték,hogy nem keresztyéni tartás a hitetleneknek a hitetmeg nem tartani. Mivel a töröknek az Isten szinténolyan igazságos, és örökös Istene lévén, mint nékünk,hozzája is olyan igazsággal vagyon, mint hozzánk. Aztnem tudom, mikor bontotta volna fel a török a békeséget;de azt tudom, hogy egy keresztyén császár felbontotta— meg is büntetdött érette. Az olyan példánmost is lehetne tanulni. A törökök, ha azt nem reménlenék,hogy az Isten most is igazságot teszen nekik,kétségben esnének. A mint hogy igen tartanak, méltánis ; mert két nagy és hatalmas császár ellen kell hadakozniok,a kik ketten Európából kizhetik — de tegyükutána, ha Isten úgy rendelte. Talám már errevalónézvea portán is inkább néznek reánk ; mert még mostigen rossz renden vannak dolgaink. — Érdemlünk-éegyebet ?CXXVl.Rodostó, 13. Sept. 1737.A békeség fel lévén bontva ; azért a portának semlévén szükséges, hogy arra vigyázzon, a mire eddig kelletettvigyázni ; erre való nézve a kalmakán egy leveletkülde ide egy vezéragától, a melyben tudtára adja afejdelemnek, hogy a porta kívánja Konstanczinápolybanvaló menetelét : a porta meg akarván ezzel mutatni,hogy teljességgel való ellensége a német császárnak,és belllünk ijesztt akar csinálni. Szegény fejdelem,ha most élne, mit gondolna, és mit csinálna? Mert aztsokszor hallottam szegénytl, hogy nem kívánja a por-Mikes Kelemen: Törökországi levelei. 18

174 Mikes faelementának a némettel való hadakozását ; mert irtózik a törökkelvaló hadakozástól, és hogy inkább szereti itthalálát, mintsem azt látni, hogy érette rablásokot tegyenekErdélyben. Elég a, hogy mi bemegyünk. Istentudja mire. Azt is jó megtudni, hogy új vezért tettek atáboron. Többet nem írok, mert készülni kell. A melyhelyben pedig sok esztendket töltött valaki, onnét nehezenmozdul ki. Jó egészséget, néném 1cxxvu.Konstanczinápoly, 21. Sept. 1737.Elhagyók, néném, Rodostót annyi esztendk mülva.Kibontakozánk onnét, de hogy? csak herdiburdi módjára.A fejdelem csak kevesed magával indúla meg: deúgy, mintha az ellenség lett volna a hátunkon. Mégcsak annyi idt sem adott magának, se nekünk, hogy aportékáit elrakják. E talám csak arra való volt, hogyelmondhassa, amit nékem mondott; ícNem halok én ittmeg, mint az apám.D Nem felelék reá, de gondolám,hogy talám még Erdélyben sem. Elég a, hogy tegnapebédtájban a város mellé érkezvén, egy udvarházhozvivének. Ott a császár tisztei a fejdelmet megvendéglék.Ebéd után mind a fejdelem, mind mi alánk paripakotadának. Onnét megindulván pompával kísérek aújcsászár tisztei a szállására, a mely csak egy szcs háza,de kényesen ellakhatik egy fejdelem benne. A házakmind fel voltak ékesítve az ide való mód szerént acsászár parancsolatjából.Minthogy még itt igen újak vagyunk, azért semmidolgot nem írhatok többet, hanem csak azt írom idtöltésért,hogy olyan nagy állatot láttam, a ki fellgyermekségemtl fogvást hallok beszélieni, és kívántamlátni. Már ebbl észre veszi kegyelmed, hogy azegy elefánt. Ez a nagy állat egérszr. A feje olyan,valamint írják. A fülei, valamint az asszonyok legyezje.A szájából kétfell két vastag fog n ki, mint a

Törökországi levelei.475karom. Azok pedig hosszak, az ételre azok néki nemhasználhatnak : de az is bizonyos, hogy a természetazokot neki hasznára adta — az is bizonyos, hogy azesztergálosok sok szép drága munkára fordítják azokot.De a mit leginkább csudáltam abban az állatban, —az orrát — de orrnak nem mondhatom, mert az orravégibl j ki egy olyan fityelék, valamint a pujkának,A pedig hosszabb fél ölnél, és vastag mint a karom.Az úgy hajlik, mint egy korbács — annak a vége olyan,mint egy disznónak az orra, két lyuk megyén fel rajtamind végig, valamint két szivárványon. Azon szívja fela vizet, mikor iszik, vagy mikor magát mossa, azzalfecskendezi. Azzal ád magának enni — a neki olyan,mint nékünk a kezünk. azzal egy polturát felveszen,azzal egy csomó szalmát felveszen, és magát mindenüttlegyezi ; mert a faikának azt a hasznát nem veheti.A kit pedig azzal megüt, meg vagyon ütve. Egyszóval,nem lehet kigondolni, a ki azt nem látja, hogymennyi féle hasznát veszi annak. A lábai mindenüttegyaránsú vastagságúak, mint az oszlop — vannakolyan vastagok, mint egy embernek a czombja. A magossága13 arasz volt — de e még csak a kisdedekközül való. Csudálatos az Isten az munkáiban. Elégmár arról a nagy állatról beszélleni.CXXVIU.Konstanczinápoly, 11. Octob. 1737.A fejdelem 7-dikben a kalmakánnál volt audientián,aki is egy paripát küldött a fej delem számára. Hasonlóképenmindenikünk alá is szépen felöltöztetett lovakot.A csauz pasa'°'^ jött a fejdelem után, és nagy pompávalvitte a kalmakánhoz. Ott csak kevés ideig lévén,egy nyusztos mentét adata a fejdelemre: mi reánkpediglen mindenikünkre egy kaftánt, és azután mindnyájanmegcsókolok az kalmakáni kezét, és visszátérénkhasonló pompával. Elkezdk a komédiát, mert

176 Mikes Ideiemenitt azt gondolják, hogy mentl nagyobb becsületettes'/.nek nekünk, a német annál inkább megijed. Énmár másodszor látok ilyen komédiát ebben az országban.A theátrumról hogy szállunk le, meglássuk. Gratiánusazt mondja, hogy mihent a czitromból a levitkifacsarják, elvetik - — és mikor az ember a csorgóbólakar innia, meghajol eltte ; de azután hátat fordít neki.Ilyen a világiA tegnapi napot nem mondhatom, hogy elvesztettükvolna; mert a moldovai és havasalföldi vajdánékot volta fejdelem látogatni csak kevesed magával. Mindenikreá tudta magát tartani. A fejdelmet megajándékozták —bennünket is egy-egy keszkenvel. Mindenik czifránvolt. Mindenikének pedig a szépségével a férje megelégedhetik.Férfiú cselédjeket igen keveset láttam, deszolgálót mindenikénél nagy sereggel — valamint egymajorháznál a sok tyúk. A való, hogy a mi fejdelmünkigen hideg szemekkel nézte ezeket a görög fejdelemnéket,se a szép tyúkoknak balfell való gondolatotnem adott; mert még abban az órában is a hideg voltrajta, a mely már egy darab idtl fogvást csaknemmindennap vagyon rajta, és amiolta ebben az országbanérkezett, az egészsége teljességgel megromlott. Talámaz is okozza a minden kicsidért való haragját. Való,hogy egy szempillantás alatt elmúlik : de minden szempillantásbanmegújul, jó egészséget, néném.CXXIX.Konstanczinápoly, 3. Decemb. J737-Már ezután, néném, csak a pompáról kell írnom. Maegy nagyon menénk által, a melyet leírom, ha únadalmasleszis.Tegnap a porta tudtára adatván a fejdelemnek, hogyma audientiája lenne a császárnál, azért ma jó hajnalbana fejdelem hajóra üle az egész udvarával, és a konstanczinápolyikapu elött kiszálla. A hol már várt ben-

Törökortzági levelei.iyynUnket a csauz pasa sok csauzokkal és lovakkal. —A fejdelem a császár paripájára ülvén, mi is más paripákra,nyolcz órakor a császár második kapujához érénk.A fejdelem a lóról leszállván, egy kevéssé a kapu közöttleültetek. E pedig csak azért volt, hogy megmutassák,hogy a császár kapujánál várakozni kell, akárki legyena. Egy kevés id múlva a csauz pasa megjelenté, hogymár bé lehetne menni. A második kapun bemenvéncsaknem olyan udvaria találánk, mint az els. Ebbenaz udvarban pedig jobbkéz fell valának egy csuporthanmintegy ezerig való jancsárok — az udvaron pedigvala lerakva messze egyik a másikától ötszáz tál étek.A midn az udvar közepi n valánk, egy kiáltásra a jancsároknagy zúgással a tálakra rohanának, valamint azellenségre, hogy ki kaphat el hamarébb egyet bellle —egy szempillantás alatt egy tál sem marada a földön.A pedig szokás, hogy a császár így megvendégelje ajancsárokat azon a napon, a melyen fizet nékik. A pedigigen rossz jel a császárnak, amidn a jancsárok nemakarnak futni az ételre. — Balkéz fell pedig az útmellett i 2 paripa volt sorjában — mindenikét két embertartotta ezüstlánczokon, és mindenik gazdagon felvolt ékesítve — kivált a négy utolsó ; mindenikénekrubintos szerszáma volt, a fejeken toll, és gyöngygyeivarrott csábrág rajtok. Ezeknél se szebb lovakot, seczifrábbakot nem lehet másutt látni. — A fejdelemeltt két csauz pasa menvén, a dívánházban bémene.A kalmakán és a több frenden lévk felkelének, ésköszönték, és a szokott helyre leültetek. A dívánházpedig négy szögelet nagy bolthajtásos palota. A kalmakána vezér helyett középben a fal mellett ült, atöbb tisztek kétfell. A vezér feje felett pedig egy kisablak vagyon, a honnét a császár mindent láthat és hallhat,de tet nem láthatják. Azután a szokás szeréntolyan embereket hívának bé, a kiknek valamely perekvagy panaszok volt Ezek egyenként menvén a kalmakáneleiben, supplicátiót adának néki — a supplicátiótfelszóval elolvasák — egy-két szóval, arra mit felelt a

578 Mikes T^etemenkalmakán, a supplicátióra felírták, és a kérnek a kézibenadván a házból kiigazították. Azután más rendbélieketvivének eleiben, azokkal is úgy bántanak. Félóra alatt húsz személynek elvégezé minden baját ésperét. A vezér egy szovával minden törvénykezésnekvéget vet, igazságot teszen egy szempillantás alattakármely nagy dologról, a kit halálra ítél, azt mindjártviszik akasztani, a kinek a jószágát vissza akarjaadatni, a mindjárt végben megyén. — Ezek a rövidedenvaló törvényes dolgok véghez menvén, azt szép dologvala nézni, azután a palota közepiben három sorjávalkilenczszáz erszény pénzt rakának mind brzacskckban.Egy kevés id múlva érkezek a csauz pasa a császárparancsolatjával, a kalmakány eleiben mene az ajtóig,elvévé tlle a parancsolatot, a fejére tévé és megcsókolá,és helyére üle, és elolvasá. A melyben a volt,hogy fizessen a jancsároknak. Azonnal parancsolá, hogykezdjenek a fizetéshez. Egy óra alatt azt a sok pénzt mindkihordák nagy renddel és csendességgel. A meglévén,valakik a dívánban ültének, mindenik eleiben egy asztalttevének, és mindenik asztalra egyaránsú étket vittekegyszersmind. Legalább mindenik asztalra vittek egymásutánhúsz húsz tál étket. De azzal az ebéd nemtárta tovább fél óránál, mert a török gyakorta eszik,de keveset egyszer. Egy tálból két-három falatot eszik,azt mindjárt elviszik, mást tesznek helyiben — abból isannyit, és így mind végig, ha száz tál étek volna is.—Edéd után a dívánházban olyan szomorú hallgatás voltegy óráig, mintha senki nem lett volna a házban : nohatele volt. Azután két csauz pasa az ajtóig jövének, akét kadileszkert kiszólítták, és a császárhoz vivék. —Egy fertály óra múlva ismét visszájövének a kalmakányért,a ki is felkelvén a kaptán pasával a császárhozménének. Egy kis id múlva a fejdelemért is eljövének,és oda vivék, a kire egy nusztos kaftánt adának. Mihenta császár eleiben érkezek, a kit is köszönr\'én a császárfeleié néki :

Törökországi leveUi.S79A fejdelem kijvén a császártól, mi is mindnyájan kaftánbanlévén, a második kapun kivl a császár paripájáraüle, a kit is ide ajándékozák ; mi is lóra ülvén aszállás felé indulánk. A csauz pasa a fejdelem elttment, a szállásig kíséré, és vége lett a komédiának, ésennek a levélnek.cxxx.Konstanczinápoly, 16. Decemb. 1737-Ma megláthatok, hogy miért kap az ember e világon.Az Aesopus mondása mindennap beteljesedik;mert ez a bölcs, ha pogány volt is,de igazat mondott;mivel egyszer azt kérdették tlle, hogy mit csinálnakaz istenek az égben? azt feleié reá: «Hogy mindendolgok csak a, hogy kit felmagasztaljanak, kit megalázzanak— egyiktl elvegyék, a másiknak adják.» E mamegtörtének a vezéren. A ki is a táborról visszátérvén,nagy pompával ment keresztül a városon, Talám ugyanérzette, mert szomorú ábrázattal láttuk. A Mahometzászlóját a császár udvarában letévén, a házához aligérkezek, hogy a pecsétet elvették tlle, és a vezérségblkiiktatták. Mindenit elpecsételték, és a kalmakánttevék a kerékre, hogy ott üijön, amég lehet. Ennek aneve Méhemet Gyümrühcsi.'°^ Még eddig hozzánk jólvolt. De még eddig mi sem tudjuk, miben vagyondolgunk. Ez a vezér fvámos volt — elítélhetni, hatud-é hadakozni. Ö lássa, csak hozzánk jó legyen. Jóegészséget, néném.CXXXI.Konstanczinápoly, 25. Január. 1738.A vezér tegnap megizené, hogy három vagy négynap meg kellene indulnunk, és hogy ma a vezérhezkellene menni. Oda is menénk nagy vizes pompával ;mivel nagy es volt. A vezér melléje ültetvén a fejdelmet,egy kevés id múlva kávét adata, és a fejde-

aSoMiket Ideiemenlemre egy nusztos mentét adának, és minket felkaftányozánalcE meglévén, a vezér és a fejdelem felkelének,és a vezér a fejdelem kezében adá az ethnamét,'**^ a melylevélben a császár erdélyi fejdelemnek üsméri lenni afejdelmet; a fejdelem is a vezér kéziben adá a portávalcsinált szövetségnek levelét, és elbúcsúzának egymástól— és a nagy esben megáztatok a kaftánt. Ebédután pedig a császár harmincz lovat külde a fejdelemnek— a fele szép paripák voltak, a fele közönségeslovak, és ezek mellé egy bécsi hintót hat lóval. Eléga, hogy mi már készülünk a bevett szokás szerént,tudniillik igen szép rendetlenséggel ; mert holnaputánel kell indulnunk, vagy akarjuk vagy sem. Azért nemírhatok többet.cxxxu.Drinápoly, 5. Febr. 1738.Kedves néném, mi ide érkezénk úsztatva ; mert aztelmondhatni, hogy mindenütt úsztattunk a sárban. Demár azt is meg kell mondani, hogy mikor indúlánkki abból a császári városból. Elvégezvén tehát ott akomédiát az elmúlt holnapnak 27-dik napján, elkészülvénnagy hirtelenséggel, elindúlánk ebéd után ritkaés fényes rendetlenséggel. Mert hogy a portán és másuttnagyobb ítélettel legyenek irántunk, a porta kétkapicsi pasával kísértete ki a fejdelmet a városból. Egypediglen mindenkor mellettünk fog lenni, hogy gondjalégyen az úton mindenre, és egy defterdár, '°7 a ki fizessen.Még itt leszünk vagy két nap. Elre ellátjuk, micsodakedvetlen utazás lesz a miénk, mind az idre,útra, és más okokra való nézve. Itt nagy tisztelettel ésbecsülettel fogadták a fejdelmet. Az útban hosszúlevelet nem lehet írni, azért elvégezem, és jó egészségetkívánok kegyelmednek.

Törökorsxági levelei. j 8CXXXUl.Csernavoda, 19. Febr. 1738.Mi, Istennek hála, ide érkezénk tegnap, igen nagybajjal ; de egészségesen. Tegnap húshagyó kedd volt, demi még tegnap kezdettük a böjtöt, és ha mind úgy böjtölünk,amint elkezdettük, koplalás lesz a vége ; mertsemmit sem találtunk. Talám jobb lesz ezután ; mert ittfogunk maradni egy darabig. Utunk pedig igen havasvolt — fképen, hogy általjöttünk a heg^'eken. Csaknemmindenütt jó bulgár faluk vannak, a hol ennivalótlehetett találni — bort eleget. Már azokban a falukbanszalonnaelegend, a mely Törökországban igen ritkaliktárium.'°^ De elsben a bulgár asszony eltt keresztetkell vetni, és úgy ád szalonnát: másképen nem adna.Oka ennek az, hogy ha egy töröknek adna szalonnát,azr mások meglátnák, lakoznék érette. Csernavoda igenocsmán helytt vagyon : de nagy falu, szép házak vannakbenne. Fele oláhok, fele bolgárok lakják, kevéstörök. De gazdag kereskedk vannak itt. Mind inkábbErdélyben kereskednek. A házak mind egyformára vannaképítve. Többet is írnék, ha volna mit. Én pedigmaradok kegyelmednek.CXXXiV.Csernavoda, 5. Mártii, 1738.Talám már az írást el is felejtette kegyelmed. Énmég el nem felejtettem, azért azt írón, hogy tegnapérkeztem vissza Bukurestbl. A fejdelem Konstantinusvajdát küldött volt köszönteni. Aki is nagy becsülettelfogadott, és pompával vitete magához. Amég ott voltam,a vajda tartott tisztességesen, és becsületesen is bocsátottcl. A Dunán száraz lábbal mentem, és jöttem által. Attóligen féltem, hogy a lábam belé ne sipadjon. Roszszabbúljártam volna, mint szent Péter. A vezér levele

aSiMiket Ideiemenma érkezek, a melyben mindenféle ígéretek bvelkednek.Abban a sok biztatások, hogy 30 vagy 40 ezer embertadnak melléje : de abban Tamás vagyok. Végtire aztírják, hogy innét Vidinben kell menni — mire, mivégre?Isten tudja. Csak úgy bánnak velünk, mint agyermekkel, és vázt akarnak belllünk csinálni ; mertazt gondolja a porta, hogy mihent Vidinben érkezünk,az egész Magyarország és Erdély lóra ül, és hozzánkj. Talám úgy lehetne; ha az öreg urunk élne. De most,hogy hozzánk jjön valaki. Isten ne adja : hanem kedettartsa meg.cxxxv.Vidin, y. April. 1738.Már azt is végben vittük, hogy ide jöttünk, de postán; mert mi egyébképen nem tudunk járni, ha szintetíz napig voltunk is az úton. Elég a, hogy az elmúltholnapnak 27-ik napján szaladánk ki Csernavodáról.Azt nem kell gondolni, hogy az ellenség zött volnaki, hanem hogy mi mindent szaladva cselekeszünk.Postalovakot mindenütt adának alánk, és a portékánkalá. Azt elmondhatni, hogy a portékánk több pénzibenáll már a császárnak, mint magunknak ; mert a sokpostalovat mind a császár fizeti. Az utunk nem voltunadalmas; mert -— igen szép földön jártunk csaknemmindenütt a Duna mellett. A való, egy kevéssé pusztás,mert a faluk is puszták most a hadakozásban. Azta szép földet mind ráczok bírják, a kik nem igen dolgosok— a fejér nép igen csúfos süveget visel. Tegnap,amidn két mélyföldnire lettünk volna Vi dintl, a pasahárom vagy négy százig való lovasokot külde élnkbe,a kik mind czifrák, mind jó paripások valának. A Dunapartonpedig egy kis mélyföldnire a várostól a pasa sátoraifel valának verve. A tihája élnkben jvén a pasanevével köszönté a fejdelmet, és a sátorok alá vivé,a hol megvendégelé a fejdelmet. Ebéd után a fejdelem apasa paripájára ülvén nagy pompával érkezénk a városbanágyúdörgések között. Nem a várban, hanem a

Törökországi levelei,ií55küls városban vagyunk szállva. Másszor másról írok,most ez elég.CXXXVJ.Vidin, II. April, 1738.Tegnap a mi fgyenerálisunk megvendégelé a fejdelmet.Úgy tetszik, hogy ezt a pasát méltán nevezhetemgyenerálisnak — ha e nem elég, gubernátornak nevezem,mert a három boncsokos vezér, és legalább hatvanvagy hetven ezer embernek parancsol hadakozás idejében.Az pasasága pedig mind szélesebb, mind hoszszabb,mint csaknem kétszer Erdélyországa. Hát az ilyetnem lehet-é híni gyenerálisnak vagy gubernátornak? —pediglen az tartományának mintegy örökös ura,mindaddig, valamég ki nem teszik bellle. A pasa tehátsátorokot vonatván fel a városon kívül, tegnap 8 órakoroda menénk nagy pompával. A pasa is egy óra múlvanagy czeremóniával oda érkezek, és a maga sátorábanletelepedék. Erre jó vigyázni, hogy nem várt minketa sátorok alatt, hanem mi tet ; mert a török igen megtudja tartani a czeremóniát. Egy óra múlva a fejdelemhozzája mene, és a beszéllgetés egy óráig tárta. — Eza pasa szép ember, vezéri módon termett. Ez örményvolt, azért is nevezték Halvács'"^ Mehemetnek. Igenkegyes és okos ember. Való, hogy nem volt hadi ember;mivel a f harminczadosságból tették pasának.Ebben az országban egyszersmind nnek fel az emberekaz ilyen nagy pasaságra, valamint a gomba. Eléga, hogy most minden órán meg fog innét indulni legalábbötvenezer emberrel Orsovát ltetni. A beszéllgetésután a fejdelem a maga sátorában mene, és atisztjeivel ebédhez üle, a melyet a pasa készíttetettvolt — legalább ötven tál étek volt egymás után azasztalon. A pasa a maga sátorában ett. Ebéd után vagyhatvan jó paripással dzsidáztatott a pasa, azután czéltldöztetett flintákból, azután nyilakkal, a paripáit megjártatta.Mindezeknek vége lévén, öt órakor a vacsorátclhozák, és vacsora után lóra ülénk és haza ballá-

184 Mikes Kelemengánk. Egy kevés id múlva a pasa is visszámcne avárban. A török vendégség ilyen szomorú vigasság.Ebédre hívott, de velünk nem ett. Azután nem is láttuk.Mikor eljöttünk, nem kívántatott elbúcsúzni tlle.A nagy török urak így szoktak vendégelnif keresztényeket,a kik bort isznak.A bels város nem szép, a küls rút, pusztás és sáros.De a városon kívül szép térségek vannak. Itt pedigmindennap szomorú állapotokot látunk ; mert mindennaplátjuk, hogy útczáról útczára hordozzák a rabokot— hol férfiakot, hol leányokot, hol gyermekesasszonyokot. Boldog asszony az olyan, a kit gyermekestlegyütt veszik meg ; mert sokszor történik, hogyegy az asszonyt veszi meg, más meg a gyermekét —egy órában úgy elválnak egymástól, hogy soha többéessze nem kerülnek. — De a rendes dolog volt, hogyegy török szegény németet akarván eladni, útczárólutczára hordozta, kiáltván : tíz tallér, hat tallér, öt talléraz ára; de senki nem igére semmit is érette. A törökszegény lévén, nem hogy a rabját tarthatta volna,de magának sem volt egy polturája is. Haragjában,hogy senki meg nem akarta venni, a kávéházban viszi,ott eladja egy findzsa kávéért. Ilyen olcsó itt a császármadár1CXXXVll.Vidin, 9. Julii, 1738.Mi repül félben vagyunk; mert innét is szokásunkszerént szaladva kell készülnünk és megindulnunk. Kivel,és hová ? hallgassad békeséges tréssel. E holnapnakötödik napján a vezér Nissza"° fell ide érkezeknagy sietséggel. Vagyon véle fegyverfogható 80 ezerember. Minthogy siet, azért a hadát tovább nem nyu'gosztalja, és ma megindulunk Orsova felé. Oka enneka, hogy az ide való pasa már vagyon másfél holnapja,hogy Orsovát megszállotta és lttette. De már annakvag%'on két hete, hogy Köriigszeg gyenerális eligazítottavolt alólla, és a várat megsegítette. A vezér ezt meg-

TörSkországi levetet. 585tudván, azért jött ilyen sietséggel erre, és azért is indulunkma meg, hogy a pasát megsegítse. Nagy álgyúkotviszen magával, és mident, a mi kívántatik avárvíváshoz. Olyan álgyú is vagyon, a kinek eltte hatvanbival sétál.Tegnapeltt a vezér megizené a fejdelemnek, hogyhagyná el Vidint, és menne táborban véle. Elkészlénktehát a bevett szokásunk szerént, és a vezér táboráramenénk. De hogy menénk ? — mert példa nélkülvaló dolog a mi dolgunk — senkinek közüliünk lovanincsen, se semmi tábori eszköze. Lovakot eleget adotta vezér alánk, de azok postalovak — el lehet ítélni, hapostalovakon kell-é táborban menni ? Elég a, hogymi azokon megyünk, ugyan postán is térünk vissza.De e mind meg lehet a komédiában. Ugyanazért ishurczol oda a vezér, gondolván, hogy ha a táborbanleszünk, sok magyarok jnek hozzánk. De hála Istennek,egy valamire való nem jött. A kik jöttek, azok afára való felmagasztaltatást kerülték el. Csak a sokszép szót adják, de nem akarják egyéb hasznunkétvenni. Kedves néném, egy kis imádság hasznos volnaaz olyanért, a ki postalovon táboroz.CXXXVIU.Fetislán,'" 1 1. Julii, >738.A bizonyos, hogy a vezér sem adja a császárnaktudtára nagyobb szorgalmatossággal, hogy hová megyén,és mit cselekszik, mint a melylyel megírok mindeneketkegyelmednek. Ugy tetszik, mintha a kedvesnénémnek kellene igazgatni ezt a hadakozást. Legelszörtehát a fvezér megindula Vidin melll egésztáborával igen jó reggel. Mi is postán utána lépteténk.A megindulás pedig 9-dikben volt, ide pedig ma1 1 -kén érkezénk déltájban. Tegnap pedig reá vettminket a vezér, de nem csak minket, hanem az egésztáborát. Azt pedig csak ma tudtuk meg. A pedig e szeréntmcne végben. Tegnap este hat óra után a vezér

2 86 Mikes Kelemenmegindula az egész udvarával — sok fákiyákot vittekeltte és utána. Az egész tábor, és mi is azt gondoltuk,hogy azon helyt fogjuk az étszakát tölteni, és hogya vezér azért indult volna meg, hogy étszaka a hvösönérkezzék Fetislánhoz ; mert a török táboron olyanszokás vagyon, hogy a had nem indul meg egyszersminda vezérrel. A had már tudja a szálló helyeket,vagy elre, vagy a vezér után indul meg — az is kiegy úton, ki máson. Mikor pedig a vezér megindul,egyet lnek álgyúból. A vezérrel pedig más nincsen,hanem a maga udvara, a mely igen sok, és azok a testrzk,a kik már mindenkor mellette szoktak lenni.A jancsár aga pedig mindenkor meg szokott indulni avezér eltt egy nappal. — A vezér megindulván teháttegnap este, amint mondám, amidn két kis mélyföldnirelett volna a tábortól, taraczkokból ltetni kezde, ésazután Hintákból, mintha ugyan ellenség ütött volnareája a Dunán ; mivel mindenütt a Dunaparton kelletettelmenni. Arra az egész tábor felzendül, gondolván,hogy a vezér valamely sajkákra ltetne. Nohasetét volt, de kiki felszedi sátorát, és a vezér után megyén.Egy kevés id múlva érkezek hozzánk egynehánycsauz a vezér parancsolatjából, mondván, hogyinduljunk meg mi is, ha veszedelemben nem akarunklenni. Elkészülénk tehát nagy sietséggel, és megindúlánka vezér után anagy setétségben.A török táborral nappal is bajos : de étszaka igenveszedelmes; mert annak a rettent sok rakott öszvére,tevéje, a csak megyén ki egy, ki más úton igenszép rendetlenséggel, és, ha szüntelen az ember magáranem vigyáz, a bizonyos, hogy felüttetik és eltapodtatják.Elég a, hogy ma ebédtájban ide érkezénkaz egész táborral. Ma tudók meg, hogy a vezér azértltetett az esrve, hogy a had hamarébb utána menjen.Mi egyik partján vagyunk a Dunának, a vidinipasa pedig Magyarország fell való parton. Orsovapedig ide csak három óra, most nem lövik. Az utolsólevelemben megmondottam volt az okát. De már ismét

Törökországi levelei. 287kezdik lni, mihent a sánczok készek lesznek. Aztmondják, hogy 22-dikén ltetni fogják. Azt tartják,hogy a két táboron vagyon másfél százezer ember. Deha számlálnák mindazt, a ki kenyeret eszik, kétszázezer embernél is több volna ; mert itt a rettent sokcseléd, a sok mindenféle mesterember, a sok kufár, kalmár,keresked, valamint egy városban. Egy szóval egyvárosban annyiféle dolgot nem találna az ember, mintegy vezérnek a táborán — még ötves mesterembereknekis kell lenni. A sokféle ételnem, és más egyébportékát mind Konstanczinápolyból kelletett a Dunamellé hurczolni. Ítélje el már az ember, ha egy vezértáborát felverik, mit nem nyernek? Csak szekér többvagyon harmincz ezernél — ahoz mindjárt harminczezer ember.A micsoda rendetlenség vagyon, amikor a tábor megyén;>' a rend szintén olyan nagy, amidn helybenvagyon ; mert itt nagy a csendesség : gyilkosság, veszekedés,lopás nincsen. De azt itt nem kell keresni,hogy renddel verjék a sátorokot. tJtczákot ugyan hagynak,de kiki oda veri sátorát, a hová tetszik — senkinekszabott helye nincsen. — Fetislán pedig egy nyomorúrácz falu. A Trajánus császár híres khídja is itt volt —most is még megvagyon egy darab bellle. A vezér isott akar fahidat csináltatni a Dunán, a mely ott igenkeskeny. Egy szóval azt akarom (mondani), hogy ilyennagy török tábort láttam. — De úgy tetszik, hogy mármindenrl elég tudósítást adván, elvégezhetem levelemet,és csendességgel várhatom a parancsolatokot,hogy hová tetszik kegyelmednek hogy vigyük ezt anagy tábort, ha megveszszük Orsovát? Addig is maradok* Az eredeti kéziratban, kétségkívül hibásan, vaQfon áll.

288 Mikes T^eíemenCXXXIX.Fetjslán, 26. Aug. 1738.Kedves néném, a kegyelmed parancsolatjára Orsovátmegvevk. Már most nem berdót, hanem Állátkiáltanak benne. Ez a változás e szerént mene végben: A commendáns látván, hogy a vezér teljességgelel nem szállana alólla, valamég meg nem venné, azt islátá, hogy az ágyúk a kfalakon igen sok ajtókot csinálnánakmindennap. De leginkább a vivé a feladásra,hogy a hada igen betegeskedett ; mert a sok nyughatatlanságonkívül a sziget igen egészségtelen. Tegyükéhez azt is, hogy a vezér kikiáltatta volt, hogy a kiostomra megyén, annak 25 tallérja leszen. Erre valónézve sok száz jancsár irata fel magát. Az ilyen hírt,ha megvitték a várban, gondolkozhattak a feladásról.A commendáns megizené j2-kén a vezérnek, hogy küldenevalakit hozzája, a kivel végezhessen a vár feladásáról.A vezér Ibrahim Effendit küldé, a ki is mindeneketelvégezvén,15-kén a commendáns a vezérhezjve — nagy tisztelettel fogadá — és a vezérnek avárat feladá, a ki is ajándékkal bocsátá vissza. Ugyanazona napon a jancsárok elfoglalák a várnak egyikkapuját, amég egészen kitakarodik a német bellle.Ugyanazon estve meglövék örömét a táboron,A mi hadunk már is kezd oszlani, és talám csak mimaradunk a vezérrel. Az idén nem is tart tovább ahadakozás. A mi dolgunknak is csakhamar vége lesz.A vezér azt izené tegnap a fejdelemnek, hogy készüljön; mert 30 ezer emberrel Temesvár felé mehet. Mapedig megizené, hogy nem is kell Erdélyrl gondolkodni,hanem arról, hogy véle Vidin felé menjünk.Az Isten megoltalmazta édes hazánkot a rablástól. Eléga, hogy holnap innét megindulunk, és elhadjuk a feketeszalmával, földdel, fvel, fövénynyel elegyesen sült kenyeret.A vezér megigérte, hogy az úton szembenlesz a fejdelemmel — meglássuk. Ezzel maradok kegyelmednek.

Törökországi levelei. 19Már mostCXL.Vídin, 1. Sept. 1738.bízvást elmondhatjuk, hogy vége vagyona komédiának, és a theátrumról becsületesen leszállítanak,és a vezér minden czeremónia nélkül felada rajtunk.Perdjtio ex te Israel."*Az elmúlt holnapnak 27-dik napján Fetislánt elhagyók,és a vezér után menénk Vidin felé. Igen kevéshad volt velünk. A vezér megizente volt, hogy az útbanszemben lesz a fejdelemmel. A vezér, minthogymindenkor elttünk indult meg, kilencz óra tájban megszállottebédelni ; nékünk pedig azt mondották volt,hogy ebéd után szemben lesz a fejdelemmel. Azértutána siettünk, hogy az ebédje után a helyre érkezhessünk.De minthogy a vezérnek semmi szándéka nemvolt, hogy velünk szemben legyen, azért csakhamarebédelt, és amidn látta, hogy közelítünk sátorához,fogja magát, a hintójában ül, és elmegyen elliünk.E már nem volt tréfa. Azután azt mondák, hogy Vidinnéllesz a szemben való létei. A vezér Vidinhez érkezvén,sokkal elttünk már sátorok alatt volt az egészudvarával. Amidn mi is közelíténk a sátorokhoz, aztizenik nekünk, hogy most nem lehet szemben velünk;mert rosszul vagyon, hanem csak taitsuk a ló száját aszálló helyünkre, a mely a Dunaparton volt, a városontúl. Erre csak lesütk a fülünket, látván, hogy micsodadurván bánnak velünk. Micsoda változás ! Ennek eltteegynehány holnappal nagy pompával vittek be Vidinben: most pedig még a városon sem akartak keresztülvinni bennünket, hanem a városon kívül a kertek közöttkelleték sokat kerülni. Végtire a szállóhelyre érkezénkés itt sátorok alatt vagyunk csak magunk, minta számkivetettek. 29-kén érkezénk ide. Már ezután afejdelem sem fogja mondani szokása szerént, hogy« Nagyobb becsülettel vagyon hozzám a porta, mintaz atyámhoz volt.wMa ebéd után azt izenék, hogy a fejdelem szembenMikts Kelírnen : Törökorszígi levelei. 19

ItpoMikes J(etetnenlehet a vezérrel, csak menjen hozzája. De egy kevésid múlva ismét azt izenék, hogy nem lehet; mert afeje fáj. Nem akarásnak nyögés a vége. Tegnap pediginnét jó reggel megindula az egész udvarával, és idehagya bennünket. Már itt meddig leszünk, télre hovávisznek, Isten tudja. De azt tudjuk, hogy a fejdelemnekaz egészsége igen rossz renden vagyon. Soha nemis volt egészséges, amiolta ebben az országban jött.De kivált egy darab idtl fogvást igen sárgódik. A haragpedig igen árt egészséginek. Jó egészséget kívánokkegyelmednek.CXLl.Vidin, 4. Octob. 1738.E sem igen nagy vigasztalásra való levél lészen, sesemmi hírt nem írhatok a nénémnek. Mit is írhatnék,mikor senki felénk sem j — mintha csak mi volnánkTörökországban. A mi táborunk elég hosszú, de igenkeskeny. Vagyunk mindenestl másfél százan. De mostminden órán f nélkül maradunk ; mert a fejdelem igenrossz állapotban vagyon, szüntelen való forróságban.Az ábrázatja vész, a teste vastagodik, e nem jó. Dea fell csak múlatná magát, ha volna kivel, és mivel.És csak örömest el akarná titkolni nyavalyáját, orvosságotnem vészen, hanem a ki való járással akarná magátmeggyógyítani. A minap a borbélyok és a doktoroktanácsok ellen hajóra üle, és messze lementünk a Dunán.— De amikor visszajöttünk, kétszer is elájult.Nem is gondoltuk, hogy életben érkezik haza, négyembernek kelletett a hajóból kivenni, és a sátorábanvinni. A nyavalyának nyughatatlansága miatt már egynehánynaptól fogva a sátorát messze verette a többitl.De ott sem maradhatott, hanem a mi sátorunkmellé vettetett ágyat. Estig ott feküdt, estve a magasátorában vissza akarván menni, maga nem mehetett,hanem négyen vitték. Amint vitték volna, elájult. Énazt gondoltam, hogy megholt, és a kiáltásomra magáhoztért. — Azoltától fogvást mind nagyobbodik rajta

Törökországi levetet. 291a forró hideg. A hús mintegy hull rólla. De a haragel nem hadja, a melyet mind a természetnek kell tulajdonítani,mind pedig annak, hogy nehéz néki, hogyolyan á lapotban látja magát lenni. Mi nékünk készülnünkkell. A vezér egy agát küldött ide, hogy hajókotrendeljen; mert a Dunán megyünk le Oroszcsíkig. "'Onnét Csernavodára telelni. Két nap múlva megindulunk.Azért a leveleket arra kell igazgatni, és az egészségrevigyázni.CXLU.Oroszcsik, 14. Octob. 1738.Itt vagyunk tehát, minthogy innét írok, annyi sokirtóztató veszedelmek között is. De a nemes vér vagyveszt, vagy nyer, de próbál. Mindazonáltal ide érkezénkszerencsésen. Hol az ellenség hátán, hol egynehányezer között kelletett eljnünk, de mégis borbélyra nemvolt szükségünk. Meg kell tehát mondani azt a nagyveszedelmet. Nem nagy veszedelem-é, a miden annyisok ezer viza között kelletett elmennünk. Hátha felfordítottákvolna a hajónkot?Elég a, hogy ezen holnapnak 6-dik napján mindhajóra ülének a bujdosó urak, úgymint : Csáky úr, Zayúrfi, llosvai, Pápay, Dászti, ez olosz, Pázmány uraimék,és magam. A fejdelmet pedig igen nyomorult állapotbantevék a hajóban, és nem akará, hogy egyikünkis lenne véle a hajójában, a melyet mi nem igen bántunk; mert nagyobb mulatsággal vittük végben a víziutunkot. A bizonyos, hogy gyönyörséges dolog jótársaságban, mint mi voltunk, a Dunán lemenni ; mertminden két óra múlva nagy szép szigetekre találtunk,és némelykor meglehets városok mellett mentünk el.A városok pedig mind Törökország részén vannak.A híres Nikápoly a többi között volna legszebb, deigen ocsmány helyre vagyon építve. A várossal általelienbenszakad a Dunában az édes Olt vize. Csakazt sem láthattam suhajtás nélkül ; mert olyan édes19*

201 Mikes J^etemenhazából foly ki, ahonnét 3 1 esztendtl fogvást vagyokkirekesztve.Minthogy veszedelmes volna étszaka járni, azértminden estve kikötöttünk valamely sziget mellé. Gyakortaa szigetparton csak a tormához kötötték a hajótmert olyan vastag gyökerek vannak, mint a szekérrúdja. Ha megreszelik, sárga, és jó, ha mindjárt eszik:de ízetlen, ha egy keveset áll reszelve. Vérontás is voltmert kivált Havasaifölde részén való szigetekben csaknemmindenütt találni sertéseket. Vadok, vagy szelídek,nem tudom ; mert azok örökké a szigetekben laknakcsak maguk — talám gazdájok is lehet. Elég a, hogyegy szigetben kettt megöltünk. Jól laktunk, mígbennök tartott. De mennyi átokkal ettük? mert a f-hajósunk török volt. Eleget mondotta, hogy megszeplsítettüka hajóját. Mi azt csak nevettük, néki pedigcsak kelletett nyelni a zsíros füstöt. A micsoda jó muzulmánvolt, talám el is adta azután a hajóját azért,hogy tisztátalanná lett volt a disznóhústól. Tegnap, úgymint1 3-kán, ide érkezénk szerencsésen. Istennek hála.A fejedelem már ide érkezett volt igen nyomorult állapotjában.Innét már csakhamar Csernavodára megyünk.Ezzel maradok.CXLUI.Csernavoda, 7. Nov. 1738.Én, ha a kedves néném levelét nem veszem is, decsak írok. Legalább abból megláthatja kegyelmed,hogy még élek. De hogy lehetne kegyelmed levelétvennem, amidn soha egy helyben nem maradunk. Hola vizén, hol a földön, hol az áerben járunk. De bárcsakvalamely jóról, és ne csak mindenkor a nyomorúságrólkellene írnom.Az elmúlt holnapnak 19-dik napján indúlánk megOroszcsíkról. Három vagy négy óra múlván ide is érkezénkrossz állapotban. De a fejdelem végig megakarja tartani a természetit. Három vagy négy nap múlva,hogy ide érkezénk, mindenikünket eltilta magától,

Törökországi levetet, 293még a borbélyait is. Való, hogy itt pestis vagyon, deaz orvosokot ugyanazért kelletett volna maga mellettmegtartani. A körülötte lév cselédeket is clküldötteszállásáról. Csak éppen egy kóborló doktort, a szakácsot,egy szökött olosz muskatérost, és két asszonytfart maga mellett. Ezekbl áll az udvara. Ezek pedigolyan személyek, a kiket nem üsmért ennek eltte egynehánynappal. Lehet-é az ilyenekre bízni életét?A minap étszaka úgy volt, hogy a kik mellette vannak,azt gondolták, hogy megholt. Mindjárt hozzám futottakmegmondani, hogy halálán vagyon. De, hogy megne haragítsam, nem mentem eleiben. Csak azt feleltem,valamint Esther: ((Ha csak a király nem hivat, nemmerek eleiben menni.)) A török tisztek látván, hogynem helyesen cselekednék, megizenék a fejdelemnek,hogy venne valakit közüliünk maga mellé. Ha halálatörténnék, legyen valaki mellette. Erre való nézvemegizené nékem, hogy legyek mellette. Azért máregynehány naptól fogvást mellette lakom. A borbélyokotmintegy kételen maga mellé vette, a kiknek tanácsokés akaratjok ellen, mintegy bosszúból eret vágatamagán. Egy szóval, a micsoda állapotban vagyon, nemhiszem, hogy innét kimenjen. Ezzel maradok.CXLIV.Csernavoda, 10. Nov. 1738.MárKedves néném, végét érk Rákóczi Józsefnek.régtl fogva láttuk, hogy úgy lesz mint a gyertya. —Tegnap igen nagy gyengeséget érezvén, meggyónt éscommunicált, a testamentumát megcsinálta. Mára virradóraa forró hideg igen nagy lévén rajta, ma annyiraelnehezedék, hogy a gyertya már vége felé volt.Mindazonáltal jól beszéllt tizenegy óráig, noha már aszemei elhomályosodtak volt, úgyannyira, hogy csak aszováról üsmért meg mást. Tizenkét órakor a szova elállott,és igen nagy forróságban voit, és csak a jajgatásárólvettük észre, hogy szenved. Két órakor délután a

294 Mikes faelemenpap felakarván néki adni az utolsó kenetet, amidn azimádságot elkezdé, az Istennek adá lelkét — 38 esztendskorában. Az Ur irgalmazzon néki. -— A testetfelbontották — a mája mód nélkül megdagadott volt.A testet egy pinczében tétettem — mindaddig ottlesz, míg válasz jön a portától. A testamentumban azthagyta, hogy az atyja mellé temessék, de nem hiszem,hogy megengedjék.Ebben a fejdelemben a mi fogyatkozás volt, nem atermészettl volt, hanem a neveltetéstl. Esze szép volt,szíve jó. De a haragról soha meg nem intették. Nohaa mindjárt elmúlt, de gyakorta jött elé. Se azt nékinem tanácsolták, hogy kívánja magát szerettetni másokkal.Egy szóval, ha az atyja nevelhette volna, mind mástermészet lett volna. Most ez elég, másszor másról.CXLV.Csernavoda, 15. Decemb. 1738.Nem kétlem, kedves néném, hogy már vetted levelemet,a melyben megírtam, hogy ismét f nélkül maradánk.De nem sokára szükségünk nem lészen fre;mert minap is eltemetek egy atyánkfiát és a mennyinmár maradtunk, egy szilvafának is elférünk az árnyékában.A k'i minket teremtett, annak legyen meg akaratjarajtunk. O minket például tett az egész nemzetünknek,és boldogok azok, kik tanulni fognak rajtunk, kik azországgal együtt tartanak, és a kik füsthöz hasonló okbólel nem hagyják nemzeteket és örökségeket. AdjaIsten, hogy soha senki bennünket ne kövessen, és irtózvahalljon beszéllni a mi hosszas bújdosásunkról.De, kedves néném, mink voltunk-é els példák?Bizony nem. Mi tanultunk-é másokon? Nem, Másokfognak-é tanulni rajtunk? Nem. De miért? Mert mindenkoregyféle okok vezették, vezetik, és vezetni fogjákaz embereket az olyan állapotra, mint a melybenmi vagyunk. Hanem csak a lészen szerencsésebb, a kitaz Ur mintegy fogságban tesz a maga jószágában.

Törökországi levelei. 195Mert én nekem soha semn\i egyéb okom nem volthazámot elhagyni, hanem, hogy igen szerettem az öregfejdelmet. Noha a mennyei Atyám eltt más okbólkelletett elhagynom. Imádnom is kell rendelésit.A minap érkezek ide egy vezér aga, a császár és avezér leveleivel, a melyekben szép Ígéretek vannak. —Mindeddig a szegény fejdelemnek rendelése szeréntminden jószága kezemnél volt, de ennek eltte egynehánynappal a porta parancsolatjából a török tisztekide gylvén, mindent felírának, kezekhez vevék, és elpecsételek.Én is elhagyám a szállást, és más szállásramenék. Ilyen a világi És a mit gyjtöttél, kié lészen?Ezzel maradok.CXLVl.Csernavoda, 1. jun. 1739.Az elmúlt holnapnak 14-dik napján visszáérkezékide a porta parancsolatival a defterdár. És minthogya porta arra szabadságot nem adott, hogy a szegényfejdelem testét Konstanczinápolyban vigyék, azért tegnapestve egy görög templomban eltemetk. A kit isaz Ur Jézus állítsa jobb keze fell az utolsó napon.Itt most minden órán az apostolok eloszlása lészen.A parancsolatok elérkeztek. Csáky úr Vidin felé fogmenni, Zay úrfi Kocsinban, én pedig Jásziban : de miketten együtt fogunk járni egészen Jászig. Innét Bukurestremegyünk, és onnét, keresztül és végig Havasalföldin,Moldovában. Innét pedig megindulunk négynap múlva ; mert a fermánunkban ' ''^ a vagyon feltéve,hogy egy órával elbb induljunk meg. Mert itt nemteszik azt a parancsolatban, mikor valahová küldenekvalakit, hogy siessen, hanem egy órával elbb induljonmeg, mintsem kellene, és egy órával elbb légyen ott,ahová küldik. Elég a, hogy ha Erdélyt meg nem láthatomis, de a köpönyegit meglátom ; mert az erdélyihavasok mellett megyünk el. Ha Zágonban sert nemihatom is, de iszom a Bozza vizibl — köszöntömezeket a kegyelmed nevivei is.

ipMikes faelemenÚgy tetszik nekem, hogy elég bséggel adtam kegyelmednektudtára a szegény fejdelemnek mindendolgait, és életinek végit. Már itt két Rákóczit temeténkcl — a harmadikat Isten éltesse — a nem esziktörök kenyeret.Minek eltte ezt a levelet elvégezzem, és az íráshozvaló szcrszámimat elrakjam, lehetetlen, hogy egy kisnevetségre való históriát ne írjak — elég szomorúságravalót írtam. Elég a, hogy nálunk szökött német muskatérosokis vannak, a kiknek az erszények igen laposlévén, a vizet is megunván, nem tudták, miképen ihassanakbort, mert pénzek nem volt. Azért tanácsot tartottakegymás között, hogy miképen ihassanak bortpénz nélkül. Egyik a szomjúhozó gylésben monda atöbb tanácsoknak : Csak azt cselekedjétek, a mit énmondok, és lesz borunk. Elküld tehát négyet a többiközül ásóval és kapával. Ezek estve késn egy görögpapnak a kapujához mennek, ott igen kezdik ásni éshánni a földet, mintha sírt ásnának. A pap meghallván,hogy dolgoznak a kapuja eltt, kimegyen, és kérdi tilök,hogy mit akarnak? Azok felelik, hogy egy holtatakarnak eltemetni. A pap inti, hogy másutt temessék elde k csak ásnak keményen. A pap gondolkodik, és kérditllök, ha pestisben holt-é meg az az ember ? ók felelikhogy abban. A pap azon megijed, és mondja : Barátimcsak ide ne temessétek, inkább három veder bort adoknéktek. De azok csak ásnak. A pap négyet igér, azutánötöt. Mikor az alku megvolt, a pap hátra néz, és látja,hogy hozzák a halottat egy deszkán. Arra annál inkábbmegijed, és a kapuján bell nézi, hogy mint megyénvégben a temetés. A muskatérosok kiáltják néki, hogyha az öt veder bort megadja, a halottat tovább viszik.A szegény pap megigéré, csak megmenekedhessek.Ezek is mindjárt bemennek, és az öt veder bort kihozzák.A pap is utánok meg^^en, hogy lássa, hogyelviszik-é a halottat. De micsoda csudálkozással látá,hogy a halott felkelvén, legelször is kezde inniaa borból. A szegény pap nem tudta, ha haragudjék-é,

Törkországi levelei.S97vagy nevesse, mint megcsalták. Kedves néném, márezután Moldovában kell a leveleket igazgatni, és úgynem kell tenni, mint egy olyan úri asszony, a ki se nemírt, se nem olvasott, se nem varrott azért, hogy szégyenlettéaz oculárét feltenni. Én pedig maradok kedvesnénémnek.CXLVU.Csernavoda, 4, Junii, 1739.Csak annak örülök, édes néném, hogy egészségesvagy. ]tt most minden órán eloszolnak az apostolok, kinapnyugot felé, ki éjszakra. A fermányok elérkeztenek,a melyekben olyan rendelés vagyon, hogy gróf Csáky úra nem okos, hazájokot elhagyó magyarokkal Vidinbenmenjen — a ked édes, jó és szép szolgácskája pedigMoldovában iromtat — Zay úrfi pedig Kocsinban : deegyütt járunk Jászig. Kérdje ked, ha bánom- é ezt arendelést? Azt felelem reá, hogy nem. A fermányinkbanpedig azt parancsoljáka két vajdáknak, hogy becsületesenfogadjanak. A postafermányunkban pedig a vanfeltéve, hogy egy órával elbb induljunk meg, mintsemkelletnék. Ez a cancellaria szokása ; mert itt nemteszik, hogy hamar induljon, vagy siessen, mikor valahováküldenek valakit; hanem azt írják a fermányban,hogy egy órával elébb induljon meg. és egy órávalelébb legyen ott, mintsem kelletnék. Én ezt jó mondásnaktartom. Én nekem már ne írj néném, valmíg Jászbólnem írok. De akkor egy órával elébb kell írni, hogyvehessem elébb egy órával. Én pedig még Bukurestrlis fogok írni. Mi jó vagyok én : de ked is jó.A szegény fejdelem azt hadta volt, hogy az apjamellié vigyék temetni, de azt meg nem engedték, azértcnnekeltte egy néhány nappal eltemetek estve egy görögtemplomban. Az apja fell elmondhatom, valamint egyrégi nagy ember fell mondották volt: «Hogy ha született,bár soha meg ne holt volna» ; a fia fell pedig,hogy ha a nyomorult világra nem jött volna, semmitnem vesztett volna rajta. Mert szegénynyel úgy bánt a

ap8Mik'S faelemenvezér, valamint a gyermekkel, noha már negyven esztendfelé jártunk. Csak a sok szép szót és ígéretetadták a küls dolgok iránt : mert, a mi a belsket illeti,arra nem lehetett panaszunk ; mert elegendt adtának—a sok szép paripát,a sok szép szerszámot. És nyolczvantallér egy napra csak elegend, hogyha tudtunkvolna abból élni, és megfelelni a méltóságnak. Desemmiben nem tudtunk magunknak segíteni — a tanácspedig nem kellett. Sok dolgokra esze szép volt szegénynek,de igen rossz neveltetése volt. És nem szeretettsemmit is tanulni ; mert nem szokta meg a tanulást.Az ész pedig tanulás nélkül csak olyan, mint a melyföld parlagon áll. Más országban talám inkább mehetettvolna valamire : de éppen nem erre való volt.Minden magaviselése, szokása ellenkezett az itt valónemzettel ; mert sohult úgy nem vigyáznak az emberekmagaviselésire, mint itt. Ha pedig a nemzetit nemszerette, azt nem kell csudálni ; mert olyan helyt neveltetett,a hol gylölik a mi nemzetünket. De kivált bennünket,a kiket az apja szeretett, éppen nem kedvelhetett.Elég a, hogy minden élete és dolga szegénynekebben az országban csak olyan volt, mint a szalmatz.Azért ne beszélljünk többet fellié — az Isten irgalmazzonszegénynek — hanem arról beszélljünk, hogynekem készülnöm és rakodnom kell ; mert holnap vagyholnapután innét elillantok. És ha magát Erdélyt megnem látom is, de a köpönyegit meglátom ; mert azerdélyi havasokhoz nem messze megyek el. Néném,neveddel is köszöntöm ket. Nem gondolom, hogy aBozzára menjek kaszáltatni, de bosszúságra iszom aBozza vizibl. Minthogy minden írószerszámimot elrakom,azért a levelet is elvégezem. De engemet elnem kell felejteni, és az egészségre kell vigyázni. Deírni is kell, és úgy ne tégy, mint egy úri asszony, a kise nem írt, se nem olvasott, se nem varrott soha is —azt pedig csak azért, mert szégyenlette az oculárétfeltenni.

Törökországi levetet.3^9CXLVllI.Bukurest, 11. junii, 1739.Meg kell tartani mindenkor az Ígéretet ; mert azÍgérettel adóssá teszszük magunkot, és az adósságotmeg kell fizetni, akárminém dologból álljon a -példának okáért, ha egy csókból állana is, de meg kellfizetni. Éppen a csókról kell nekem most beszéllnem,amidn még innét hetven órára kell ügetnem. Háthamég valamely kering embertelen katonák bépólálnak,és úgy visznek bé Erdélyben. A nekem rossz tánczvolna. Itt bennünket nagy becsülettel fogadtak a városonkívül — egy klastromban az ebéd készen várt bennünket— a vajda a secretáriusát küldötte élnkbe —ugyan az is vendégelt meg a vajda részérl. Ebédután pedig a Mari ásza voda"^ hintójában mentünk bépompával a városban. Én is ott kezdem el, a hol végeznikellene, mint a ki elsben elvette az atyjafiát, és azutánkért szabadságot. 5-dikben índúlánk meg Csernavodáróljó társaságban, Pápay János sógor, a ki gyógyíttatnijött ide magát, Zay úrfi, s magam, mert magamot elnem kell felejtenem. Tegnap a vajda hintaját küldötteutánunk, és szemben voltunk véle — csaknem egyóráig voltunk nála. A szeme kancsal, de az esze nem a ;mert elegend van neki, ha szinte görög szín is. Merta görögöknek másféle szín az eszek — nem mondhatniteljességgel hogy fekete, de igen barna ; mert mindenkorazon van, hogy csalhasson meg másokot. A vajdánaka városon kívül kertje, háza vagyon — ott voltunkszemben véle. Ugyan maga is ott vagyon táborban —hát nem kell-é a káposztát rizni ? Nappal házbanvagyon, étszaka a sátorban hál ; mert mikor a vezértáborban vagyon, a vajdáknak is táborban kell szállani,ha szinte a káposztáskertben is, és addig mind ott kellmaradni, valamég a vezér táborban vagyon. — Mármi nekünk a vajda egy hintót is adott, postalovakot ésszekereket, azért Isten segítségivei innét elébb megyünkholnap. Egynehány oláh katonát is adnak mellénk, hogy

jooMikes J^elemenkísérjenek ;mert, hogy megrizzenek, azt nem gondolom.Mégis hírt visznek a vajdának, ha elfognak. Ittsemmi egyéb hír nincsen, hanem tegnap ment itt clegy muszka követ. A vezérhez megyén. Könny elítélni,hogy a békeséget járják. Gondolom, hogy ittis reá ropják. Soha, édes néném, nem kelletett úgyvigyázni az egészségre, mint most. Inkább több fizetéstkell neki igérni, csak el ne menjen ; mert én az cnyimnekpjtcsdi bort kell adnom — mely nagy büntetésCXLIX.Jász, 2) . Junii, 1739.Ide érkezénk mi, édes néném, szerencsésen.Foksánigúri módon jöttünk a vajda hintójában. Talám még alegels havasalföldi vajdáé volt. Akármicsodás volt, dehintó volt, Foksántól fogva eddig nagy nyugodalommalkoczogva ; mert mindenütt hatalmas rossz postalovakvannak. De micsoda gyönyör utazásunk volt!Az idrl nem szóllok; mert mindenkor essk voltak —kivált Moldovában olyanok voltunk, mint a megázottkakasok. De micsoda szép térségeken, micsoda helyekenmegyén az ember Bukuresttl fogva egész Jászig,hogy a szem bé nem telhetik I Micsoda kár, hogy ezeka szép és jó földek pusztán vannak ; mert két nap alattegyszer ha találtunk valamely lakóhelyre. Én sohaannál szebb földet nem láttam. Gyönyörség volt a miutazásunk, és egy menyaszony gyönyörséggel járhatottvolna velünk; mert Bukuresttl fogva Jászig csaka sok külömbkülömbféle szép virágon járt volna —mindenütt a mezk bé voltának terítve virágokkal, hogycsak a szegfre és a tulipánra léptek a lovaink. Egyszóval mindenütt virágos kertben jártunk. De mit mondok?mert nincsen olyan kert, a kiben annyi sokfélevirág legyen. Hátha még az az elmúló gyönyörségünknem lett volna megelegyítve a félszszel ; mert attól iskelletett tartanunk, hogy valamely tévelyg jó magok "^reánk ne üssenek. Megmutathattuk volna a török csá-

Törökországi teveíei. 301szár fermányát, de tudom, hogy k arra nem hajtottakvolna, és, ha csak ervel is, Lobkovicshoz "^ vittek volnaebédre. Mi pedig éppen nem óhajtottuk azt a becsületet.A mi rzink pedig, ha valami lovast láttak, mindjártaz erdt tekintették.Elítélheted néném, micsoda suhajtásokot bocsátottam,mikor az édes hazám havasi mellett mentem el.Örömest bementem volna Zágonban, de az Úr béfödözteelttem az oda viv útakot ; mert az egész föld övé.Tegnap másfél mélyföldnire a várostól találók ell avajda secretáriusát, a ki is köszöntvén bennünket az úrnevével, azután a vajda hintójában helyheztetk magunkot,és pompával menénk a városban, és a szállásunkra.Ma reggel a vajda megizenvén, hogy szembenlehetünk véle, és a hintóját küldvén érettünk, nagyczeremoniával fogada bennünket — sátorok alatt; mertez a vajda is táborban vagyon. — Majd másfél óráigvoltunk véle. Inkább is tudja e magát alkalmaztatniaz idegenekhez — nem is kell csudálni ; mert a portánftolmács volt. A beszéllgetés után visszávivének szállásunkra.Ezek most így fogadnak bennünket; mertmeg vagyon parancsolva nekik : de maholnap reánksem néznek. Jlyen a görög, fképen, ha csak egyarasznyira is felemelik a földtl. Ha a közönségesemeg vagyon spékelve kevélységgel, hát ligora"^ hogyne volna, amidn egy országnak parancsol ? — A muszkákközelítnek Moldovához. Most ezeknél többet nemírhatok — másszor másról. Maradok a jó nénémnek,ha egészségire vigyáz, jó szolgája.CL.Jász, li. Julii, 1739.Már egy holnapja, hogy únadalommal töltöm az idtebben az ízetlen városban csak egyedül : mert Zay ismár régen elmene Kocsinban. A vajdánál egynehányszorvoltam. De a miért ide küldöttek, a, látom, hogycsak héjában való lesz. Az únadalomra pedig minden-

302 Mikes Kelemennap elég alkalmatosság adatik; mert ezek a boérok"'olyanok, mint a medvék az idegenhez. Nem tudom,hogy természetbl cselekszik-é, vagy pedig nem mernekaz idegenekkel társalkodni : de igen vadok. Voltammár egynehánynál, a kiknek kétfej sas a czímerek —mert ezek mind a Cantacuzéna familájából mondjákmagokot — talám még a gazdám is abból való, megnézema czímerit, noha szabó. -— Hogy itt valaki azidegenhez menne, ebédre híná, amint szokás az emberekközött, azt nem kell várni ezektl a medvéktl. Énis feltettem, hogy egyikhez sem megyek. Mikor a vajdáhozmegyek, reám hintik a Mariászá nevet; mertlátják, hogy a vajda mint van hozzám. De azon kívülúgy vagyok itt, mintha csak én volnék egyedül a városban.Még eddig senkinek annyi barátságát nem tapasztaltamhozzám, mint az idevaló érseknek. Mikor hozzámegyek, igen örömmel lát, és hogy megmutassa hozzámvaló jóakaratját, egynehányszor már holmi ételnemajándékot küldött, olyat, a mi ittritka a városon.Azt én igen kedvesen vettem tlle, nem az ajándékját,hanem hogy jó szívvel vagyon hozzám ; mert én nekemitt olyan asztalom vagyon, hogy tíz emberrel többettarthatnék, mint amennyi van. Mégis az a szerencsém,hogy egy olosz páter vagyon itt — azzal eszem, ésbeszéllek ; mert ha a nem volna, soha se tátanám fel aszámot, hanem mikor eszem. Ha korcsomára volnakedvem elmenni, ott eleget beszéllgethetnék az oláhpapokkal ; mert itt a korcsomákon minden hordó mellettvagyon legalább tíz pap, és aztot úgy veszik köri,valamint egy halottat. Mindezekbl el lehet ítélni, hogynem kopik a nyelvem a beszédben. Hadd koptassamtehát a pennámot az írásban; mert arra elég idm vagyon,és a beszéllgetés gyanánt legyen.Beszéllgessünk hát mind a városról, mind az itt valóállapotról egy keveset. A város dombon vagyon, deelég szép helytt. De a vizet messzünnen kell hordania lakosoknak. Öt vagy hat rongyos klastrom cselekszi,

TdrBkorstdgi leVeíei.303hogy J ászt városnak lehessen mondani ; mert máskénta benne való házakért csak falunak nevezhetnék. A kereskedésta zsidók és az örmények tartják. Hogyhapedig itt állandó vajdák volnának, és olyanok, kik azország hasznát keresnék, igen nagy kereskedést lehetneitt felállítani — sokkal könnyebben, és nagyobbat, mintBukurestben. Hová lehet szebb és jobb föld, mint ittvagyon? Valamit a föld teremt, az itt mind több ésjobb, mint másutt — mindenféle mezei és kerti vetemény.Hol lehet szebb marhákot látni, mint itt? Hollehet olyan jó íz tehénhúst enni? És a borát akármelyasztalra felvihetik — a gotnári bort a konty alatt iskényesen és gyönyörséggel megcsemcsegethetik. Dea lakosok olyanok, mint a vadállatok ; a gyönyör szépés jó földet pusztán hagyják, és az erdkben laknak.Itt a boéroknak számok igen kevés -—- ha tizen vagytizenketten vannak olyanok, a kiket uraknak lehetnemondani, a többit számban sem veszik. Való, hogy atörök birodalma alatt vannak, de bezzeg a görög igájaalatt vannak. A nagyobb, hasznosabb, f és alacsontisztségeket a görögök bírják. A fejdelem mindenkorgörögbl lévén, kedvez a maga nemzetinek, és azoknakinkább hiszen, és azt cselekszi a boérokkal, a mitakar. Csak mostanában is kicsoda itt a f hekmány, akiaz egész hadaknak parancsol ? Egy gazdag görög szcsnekaz öcscse, és eltte térdet, fejet kell hajtani a többboéroknak.De mi közöm nekem mind ezekhez, amidn nagyúnadalommal kell enni a kenyeremet, és innia a gotnáribort? Itt mindennap a sok rossz hír: a muszka közelítKocsinhoz, mindenek félnek és készülnek. Az Istenviselje gondomot — tudja, mi okért hozott ide. A minapegy muszka követ ment itt által — a vezér táboráramegyén. Én is a vajdánál voltam, elbúcsúztamtllc ; mert tegnap nagy pompával mene ki innét azegész hadaival. De micsoda had? Nem is mondhatnihadnak, hanem csak szllpásztoroknak. Egy pasa vanvéle, talám 40 vagy 50 emberrel. Mind egész hada

304. Mikes Ideiemenvolt talám, bvön számlálván, másfél ezer ember. Legutoljáravitték a faltör álgyúkot, a melyeket szükségbendióval is meg lehet tölteni. Ezek így mind kitakarodának,és ide hagyának. Már lássam, akármit csináljak.Azt tudom, hogy a vajda jó rendelést tett felliem, ésa kalmakánokra bízott; mert itt három kalmakánt hagyotthelyében, a kik három idevaló furak — az egyikeközllök a cancellarius. Ezek meg nem oltalmaznakminket. Ugy lehet, hogy Csíkból reánk üthetnek, ésegy étszaka az ágyban találnak. Olyan öltöztetkrenincsen szükségem. Maradok édes nénémnek szolgája.CLl.Jász, 23. Aug. 1739.]tt, édes néném, ebül vannak a dolgok. Amiolta avajda elment, szüntelen való zenebona a városon. Mindenkészül, rakodik, szaladófélben vagyon. A boérokmár régen az erdkre küldöttek feleségeket. Kiváltamiolta a muszka tábor általjött a Neszteren, azoltanagy félelem van itt. A vajdának a két fia is elillantainnét. Ilyen felbódúlt állapotban magam sem tudom,mit csináljak. Legkisebb zörgést halljak, azt gondolom,hogy a kozákok az udvaromon vannak. A kalmakánokgyakorta jnek hozzám, biztatnak : én meg azon kérem,küldjenek el innét; mert k, ha valami történik, akkorülhetnek lóra, amikor akarnak: én nekem pedig háromvagy négy cselédem vagyon, és nincsen több egy lovamnál.Ítéld el, néném, micsoda állapotban vagyok : csakamiolta ezt a levelet írom, háromszor hagyatta el vélema gazda asszonyom, mondván : hogy már a városon vannaka kozákok. Eleget biztatom, de magam is azt akarnám,hogy ne volnék itt. Reggeltl fogva estig itt csaka kozák hír. Itt most egyéb litánia nincsen, hanemA kozákoktól szabadíts meg Uram minket. Szüntelenküldök a kalmakánokra, hogy küldjenek el innét — 6kszüntelen biztatnak, hogy gondjok lesz reám. De én

Törökországi levelei.305szüntelen való nyughatatlanságban vagyok, és ilyenbensoha nem voltam. A legnehezebb : senki nincsen, a kivelegy szót szólljak. Bár csak lehelne vagy írni, vagyolvasni, de nem lehet — szüntelen való lárma a kapumeltt. Meg nem indulhatok magam erejivel, nem islehet addig, amég a vajda maga nem mondja. Itt lennipedig e megrémült nem^^etség között, egész nyomorúság.Nincsen jobb, mint Isten kéziben ajánlanom magamot.Ennek a holnapnak az elein mere itt el a vezérpostája Kocsin felé, aki viszi a híri., hogy a németeketmegverte a vezér. Ka e/; igaz, elmondhatni, hogy azIsten ujja vagyon itt. Tegnap meg más posta hozá hírit,hogy Belgrádot megvették. Ezek mind uagy hírek.Arra felé az isten gyzedelmet ád a verknek. Errefelé szaladni kell a muszkától. Tudja Isten, mindennekmint kell lenni : ?láz, magasztal. Elég a, hogy énszívesen kívánnék innét elrepüJnj. De mii.ek eltte elinduljak,írok csak azért is, hogy megtudjad néném, hogyazok a veszett kozákok el nem vittek.CLll.Jász, 3. Sept. 1739.Itt csak a kozákokról kell írnom, mígis csak a kozákokról; mert soha nagyobb rémülést nem lehet látni,mint itt van. Kiváhképen amiolta a törököket megverek,már a muszka is Kocsinnál vagyon, valóságosonlehet tartani a kozáktól. Szüntelen tele is vannak mostis a templomok, de nem azért,hogy imádkozzanak, hanemazéit, hogy a nép minden portékáját a templomokbanhordja. A vajda is tegnap ide visszajve, denem olyan nagy pompával, mint mikor elmene. — Ilyena világ! Mihent ide érkezek, én is megizeném néki,hogy küldjön el innét. Ma pedig magam voltam nála.Eleget beszéllgettünk a mos:ani dolgokról. De én leginkábbazon sürgettem, hogy megindulhassak ; merttudom, hogy vajdasága sem várja bé azokot a jómag kozákokot. Vagyon is már rendelés irántam, elMikcí Kelemen : Törökországi levelei. ao

3o6Mikes Kelemenjs készültem, és Isten jóvoltából elmondhatom, hogyholnap ide hagyom ket, mint szent Pál az oláhokot.Soha örömestebb meg nem indultam, mint én fogokmegindúlnj. Ha lehet, még egy órával indulok megelbb, mintsem kellene és maradok édes nénémnek.CLIU.Bukurest, 1 8. Sepf. 1739-Valahogy tehetem szerit, de csak elillanték a veszettkozákok ell. Itt már talám nem kell tllök félni. De,ha a kozákoktól nem kelletett félnem az úton, igenkelletett a tolvajoktól. Elég a, hogy Jászból 4-kén indultamki. A vajda mind lovakot, mind szekereket adatott,és kétkalarást'^° is adott mellém, de azoknak semmihasznát nem vettem, csak harmad magammal indultamolyan veszedelmes útra; mert a többit nem számlálom.Mikor a városon kívül voltam, mintha egy nagy követvettek volna el róllam, és az elmém meg kezde csendesedni.A vajdát és a várost nagy zrzavarban hagyám— de k lássák pedig, hogy én megszabadulhattam.De ha egy veszedelembl kijöttem, más volt elttem; mert minthogy megindulásom eltt csak egynehánynappal verték volt meg a török tábort, azt gondolhattam,hogy elszélyedvén Moldovában és Havasalföldibena sok kóborló, azon fog igyekezni, hogy, ha megverték,legalább vihessen valamit haza, és nyerjen valamit tolvajlásaáltal. Mert ilyen állapotban a török had igenhúzóvonó kivált az ázsiai nyomorú török, a ki örömestviszen, a mit kaphat, a házához. Mindezekre azokokra való nézve igen tarthattam a rossz társaságtól.Azonkívül is mennyi sok erdket kell általmenni, kiváltFoksánig. De az Isten úgy adta, hogy egy törököt semtaláltam Foksánig: azon túl találtam, de azok idevalótörökök lévén, nem kell tllök félni. Nem hogy olyankóborlót nem találtam, de st még moldovai embert semláttam. Mintha csak én lettem volna egyedül az egészországban, vagy mintha az egész föld ciszaladotí volna

7 öiökországi levelei.507elttem. Ezt a kis tartalékot kiveszem, de azonkívülgyönyörséges utazásom volt. A mez mindenütt szállástadott, és a török szokása szerént, a mely igen jószokás, idején indultam meg, és idején szállottamestvére.Mindezekbl általlátod édes néném, hogy szerencsésenérkeztem ide. A kit az Isten oltalmaz, meg vagyonaz oltalmazva. Az érkezés pedig tegnap volt. A szegényPápay sógort, ha betegesen is, de életben találtam,és igen nagy örömmel látott. Noha itt már bizonyosonbeszéllik a némettel való békeséget, de azonbancsak tart a vajda attól, hogy Erdélybl látogatására nejjenek. Három vagy négy nap múlva, hogy kijöttemJászból, a vajdának is ki kelletett ugratni. Már itt hogyleszek, és meddig, és mint fog tartani az üres erszé'nyem, Isten tudja. De, a ki a fogat adta, ennivalót isád. Mindeddig csudálatos gondja volt reám — ezutánis hiszem a lesz. Elég nagy bútól, gondtól szabadítottmeg — ezután is viselje gondomot. Viselj, édes néném,magad is gondot az egészségre, és írj.CUV.Bukurest, 13. Octob. 1739.Gondold el, néném, itt is kell félni azoktól a veszettkozákoktól, mert ha szinte a békeség meglegyen, de amuszka armadából sok század elszakadván, erre a földreis béüttöttek prédálni. Úgy tetszik, mintha csak engemetkeresnének. És ha ide jöttek volna, az ágybantaláltak volna; mert ennek eltte egynehány nappalestve, amidn le akartam volna fekünni, egy kis hidegjött reám. Egész étszaka aludtam, de másnap minthaminden tagomat, ízeimet elszedték volna egymástól,úgy voltam semmimet meg nem mozdíthattam, mégcsak az ujjaimot sem. Egy szóval valamint egy darabfa, vagy a kiben egy csepp vér nincsen, olyan voltam.Se meg nem fordulhattam, se még csak a pohárt semszoríthattam meg, noha igen nagy bels forróság lévén

3o8JHikes J^eíemenrajtam, szüntelen szomjúhoztam, de legkisebb fájdalmatnem éreztem. Így voltam harmadnapig. Azután egykevéssé az er meg kezdett jni, de úgy leapadott róllama hús, mintha egy holnapig feküdtem volna — abels nagy forróság emésztette volt meg. Azután eretvágattam — fele a véremnek olyan volt, mint a hidegétek, fele mint a ténta — eztet a jászi mulatságos lakásomokozta volt. Már most úgy vagyok, hogy kimeheteka szállásomról. De elítélheted, édes néném, micsodaállapotban voltam, mert éppen azon a napon,a melyen meg sem mozdulhattam az ágyban, a szolgámmondja, hogy : Uram itt rossz hír vagyon ; mert a vajdaudvarában igen rakodnak szekerekre - a vajda kimenta városból — és a városon minden ember futófélbenvagyon ; mert azt mondják, hogy a kozákok nem messzevannak. Ezt hallván csak gondoltam, hogy most «odavagyunk a tyúkoknak. i> És csak azt vártam, hogy mikorjnek bé a házomban ; mert tudtam, hogy olyanembertelenek, hogy még meg sem jelentetik magokot.Már mindenemet nekik szántam volt, de az Isten úgyadá, hogy másnap hozák hírit, hogy csak a szélekenkóborolnak. Azután hovatovább jobban lecsillapodék ahír, és mi is lecsendesedénk. Talám már teljességgelmegmenekedtünk a veszett kozákoktól. Annyiszor írtammár felllök, úgy tetszik, hogy tégedet is megijesztettelek,néném, vélek. Itt már a tél jól beállott. De avajda, a ki mindenkor jó volt hozzám, most megváltozott; mert nem állottam akaratjára. Az vajdaságánáldrágábbnak tartom becsületemet és nemzetségemet.Vigyázz, néném, az egészségre ; mert a drága portéka —és írj.CLV.Bukurest, 15. Mártii, 1740.Nem kétlem néném, hogy már egynehány rendbélileveleimet nem vetted volna. Én is vettem a februáriusileveledet. Csakugyan annak is tulajdonítom, hogy eddigmeg nem fagytam ; mert itt rettent irtóztató tél

Törökországi levelei. 309vagyon. 18-dik Octobris állott bé, azolta mindennapszaporodott a hó, és nagyobbodott a hideg. Úgy tetszik,hogy városostól együtt minket Lapóniában vitteka Jegestenger mellé; mert senki nem emlékezik ilyenkemény télrl. E pedig közönséges egész Európában.A mi pedig hallatlan dolog, és talám soha meg nemtörtént, hogy a jégen szekéren mentek volna DániábólSvécziában. De nekem ahhoz mi közöm? Ahoz többvagyon, hogy rettent hideg házban kelletett a nagytelet kitöltenem, és ha az idén meg nem fagytam, megfagyhatatlanleszek ezután. A legényim magok csudálják,hogy maradhatok a hideg házamban. Van is okokhozzá, mert nekik engedtem a meleg házat — és inkábbtrhetek, mint k, és nem zúgolódom.De a nagy drágaság és szükség itt — az útczákonegymás kézibl vonják ki a kenyeret. Sokszor történt,hogy ebédhez ültem volna, de kenyerem nem volt.Mindezeket nem lehet csudálni ; mert máshonnan semmitnem hozhatnak : itt pedig víz, malom, molnár mindösszefagyott. Megvallom, hogy örömest megválnékBukuresttl ; mert itt igen únadalmas a lakás. Nemtudom én, micsodaféle emberek ezek, de ezekkel nemlehet társalkodni. Nem kell félni, hogy se Moldovában,se itt egy boér is híjon ebédre. Még gyermekkoromtólfogvást üsmerek egy bért itt, de legkisebb barátságothozzám nem mutat. Mikor hozzá megyek, a szót nemkimélli — mint az a többi. Azt ugyan veszem észre,hogy nem mernek a vajdától az idegenekkel társalkodni,de magok között is csak oláhok. Megbocsáss,néném, ha elvégezem levelemet ; mert egész penitencziaírni. Valahány bett írok, mindannyiszor kell atzhöz tartani a pennámot, hogy a ténta megolvadjon.De micsoda tz ez is? mert még az is sokszor megfagy.Fát igen ritkán, és drágán lehet kapni — a mikeveset kaphatok, azt inkább konyhára adom ; mertinkább szeretem fázni és jól lakni — mert hidegbenjobban esik az étel. Könyörögj, néném, hogy megne fagyjak már tav2S2Íg. Noha már közel van, de itt

I3 o Mt'k-^ "Kelemenolyan fergetegek vannak, mintha most kezdené a telet.Jó egészséget néném, nekünk meg egy kis lágy idt.CLVl.Bukurest, 22. Maji, 1740.Hála Istennek, a tél elhagyott bennünköt. De mitmondok? majd a tavasz is elhagy, még is az idrl aztészre nem veszszük, hanem csak a kalendáriumból tudjuk.Már több egy holnapjánál, hogy vajdánk nincsen ;mert a német visszaadván a töröknek azt a fele részitHavasalföldinek, a melyet bírt, azért Krajovára mentmintegy visszafoglalni, és magát vajdának (ismertetni.Ilyen hasznát vette a német a békeség felbontásának.És az Isten nem engedte meg, hogy Erdély s Magyarországmásért büntettessék ; mivel egyikben sem tettkárt a török — kivált Erdélyben, hála Istenneka mely emlékezetre való dolog.Itt még most is minden ritka, és drága, kivált a pite. '^'De nem igen tördöm rajta ; mert az Ur segítségévelegynehány nap múlva megindulunk Zay úrfival együttRodostó felé, és örömest ide hagyom ezt a kéreggelfödött várost. De itt hagyjuk egy kedves bujdosóatyánkfiát, a szegény Pápay sógort, a ki elvégezé hoszszasbujdosását. így fogyunk lassanként, és annyi sokközül négyen m.aradtunk, a kik a szegény fejdelmetszerencsétlenségünkre idegen országra kísértük. Csakaz a vígasztalásunk, hogy mások is meghalnak, nemcsak mi. A való, hogy igen sovány vigasztalás, de csakkell valamivel vigasztalni magunkot. Erdélybl mégide senki nem jött, hogy tudakozódhattam volna, hanemcsak egynehány szász, a kitl csak a len fell lehetettvolna tudakozódni. Egy jó magyar papunk vagyon,nem régen érkezett, csíki barát. Azt gondolta szegény,hogy itt is úgy megbecsüllik a reverendát és a csuklyát,valamint Csíkban. Mondottuk egynehányszorneki, hogy tegye le a szent Ferencz köntösét, de nemakarta. A minap hozzám jvén ebédre, egy embertelen

Törökországi levelei. 3 l 1török a pipaszárral az orczáját megsimogatta, ö aztszegény békeséges tréssel vette, és másnap nagy tisztelettelmegkövetvén a köntösét, oláh köntöst vett magára,és azolta nem tart a pipaszártól. A levelemetelvégzem, de azért, hogy hamarébb készülhessek, megindulhassakés megláthassalak.CLVU.Rodostó, 22. Junii, 1740.Néném, jó egy lépés Bukurestrl ide. Az Isten ismétvisszáhoza ide. Még volt itt a rakás kenyérbl, arravissza kelletett jni, amint a török mondja. Annyi idt,tudom, hogy itt el nem töltök, mint az els úttal, ésmár innét vagy mennyországban, vagy Erdélyben kellmenni. Az elmúlt holnapnak 26-ik napján indultunkmeg, és tegnap érkezénk ide. Azt kérdhetné ked, hogymit csináltunk annyi ideig az úton? Én magam semtudom, hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk. Késnindultunk meg mindenkor, és igen idején szállottunkmeg. Sok helytt egynehány polturáért a bolgár leányokotmegtánczoltattuk. De k soha el nem fáradnak atánczban ; mert csak egy helyben tánczolnak, a lábokotritkán mozgatják, egy-két lépést tesznek elre, megannyit hátra, mind abból áll. De a sok éneket nem kíméllik;mert magok fújják, magok járják. De micsodaének? hogy ugyan a foga csikorog az embernek, mikorhallja, mint mikor a vasat reszeli a lakatos : hanem csakaz a különbség van benne, hogy mikor valamely szépecskeénekelt, annak a szava mégis egy kevéssé simábbnaktetszett. Az czifraságok abban áll, hogy sokfélepénzt rakjanak magokra. Hajokot, nyakokot, egyszóvalmindeneket megrakják a sokféle rézpénzzel és polturával.De még más czeremónia is vagyon; mert mikor bémegyenaz ember valamely bolgár faluban, valamelyvénasszony egy rostával eleiben megyén — abban búzavagyon - és marékkal az emberre hányja. Kell ugyan

3I 4 Mikes T^etemenneki valamit adni ; mert sem tartozik elhinteni ajándékona búzáját.A Balkány nagy hegyeit harmad napig hágván, azJsten szerencsésen ide hoza vissza minket az clbbenirégi és szomorú lakhelyünkre tegnapi napon.Micsodás a világ, és micsoda gorombaság azonkapni ! de mégis kapnak. Mi haszna már a vezérnekabban, hogy olyan nagy dolgokot cselekedett, ha kitették?Mikor történt a meg, hogy a török megvertevolna a németet? De azt a csudát végben vitte — tudom,hogy nem magától — Belgrádot visszavette, ésa töröknek a némettel való dicsséges hadakozását jóbékeséggel megkoronázta. Nem érdemiette volna-é aholtig való vezérséget, vagy legalább, hogy egynehányesztendkig bírja? Annyi nagy emlékezetre való dolgokután nem bírhatá másfél esztendeig a vezérséget.Mit cselekedett Achmet Nissáníi,'** hogy helyiben tegyék,hanem azt, hogy ó már jól tudta mindenféle levelekrea császár nevét felírni. Már e mint lesz hozzánk?Isten tudja. De úgy leszen, amint parancsolja.]nnét csakhamar Konstanczinápolyban megyünk azért,hogy meglássuk, miben vannak dolgaink. A prussziaikirály '*' májusnak a végin holt meg.CLVllI.Rodostó, 20. Aug. 1740.Micsoda nyomorúság, néném, abban a nagy városbanlakni, ott hegyrl hegyre mászkálni, ott hol egyhez,hol máshoz járkálni? De ha nagy baj és fáradságis, de annak meg kell lenni — fképpen az olyanoknak,mint mi, a kiknek mástól kell várni. De az Istenebben az elhagyatott állapotunkban sem hagyott mégel, és rendelt szükségünkre valót — áldassék szent neveérette. tJgy nem jártam mégis, mint a ki Rómában ment,és a pápát nem látta; mert láttam a császárt—- éppena szállásom eltt ment el. Egyébképen nem köszöntöttem,hanem azt kívántam, hogy az Isten hozza ?zent

Töröokrszdgi levelei. 5 i ^anyaszentegyházában, és adjon egészséget neki ; mertád kenyeret nekünk. Hálaadással is kell hozzája lennünk;mert Jsten gylöli a háláadatlanokot. Elvégezvéntehát dolgomot hajóra ültem, és ma visszaérkeztem..Jgen jó hajókázásom volt, estve indultam meg, ma reggelitt voltam, és itt vagyok, és itt leszek, amég a mindenhatóIstennek tetszik. Ha itt lesz halálom, legyenakaratja: ha innét máshuvá küld, abban akaratja legyenmeg, csak szent áldása legyen rajtam. Ámíen.CLIX.Rodostó, 19. Nov. 1740.Micsoda nagy hír e, néném 1 cseng- é a füled? A rómaicsászár'*'^ megholt 20-dik Octobris. E nagy dupla hír:mind a. hog)' egy nagy császár holt meg, mind a, hogyaz austriai ház elfogyott a férfiú ágról. Micsoda szépállapot élni ; mert ha megholtunk volna, nem értünkvolna meg ilyen nagy dolgot. Eztet a mi atyái k megnem érték. Micsoda nagy változást okozhat ez e világban,ebben a nagy vendégfogadóban 1 Az ó törvényben,a kik levelesek voltak, visszámehettek a fpap halálaután — hát várhatjuk-é azt? Erre a hírre százfélegondolatok jnek eszemben ; de talám egyik sem leszenúgy, amint gondolom. Azért hagyjuk arra a nagy cselédesgazdára. — És ha a levél igen kicsiny, a hírigen nagy. Mint vagy, néném? Az egészség jó szol-^^\-t ? Vigyázz reá néném ; mert látod-é, mi jó élniMajd elfelejtettem volna, hogy az Isten jó pápát adottaugustusnak a végin választották cardinális Lambertinit.Most Benedictus XlV-diknek híják, 64 esztends.CLX.Rodostó, 27. Dec. 1740.A kalendárium szerént már a tél elkezddött, de azid arra nem hajt, és úgy viseli magát, mint a nyár.Még eddig tüzet nem csináltunk — hogy is csinálnánk?

3 1 4 Jffikt'f faelemenmicsoda melegek járnak! Éjjel nappal nyitva az ablakaink.Az elmúlt téi olyan nagy volt, hogy talám sohaEurópában nagyobbat nem értek ; most pedig télbenis nyári mentét kell viselni. Ki mondhatná meg annakaz okát? Én megmondom, a ki jobban tudja, mondjajobban. Az elmúlt télen nagyobb hidegek jártak, azértfára is többet kelletett költeni ; a mostani télen jó idkjárnak, fa is kevés kívántatik. Mindezekbl tehát azthozom ki, hogy most nem kell annyi fát venni, miért?mert nincsen hideg. Látod- é néném, micsoda jó philosophusöcséd vagyon? Hátha még tanultam volna? Deha nem tanultam is, üsmerek olyanokot, a kik philosophusok,nem elég a?Ne beszélljünk csak a hidegrl, hanem arról is, hogyaz idén igen nagy rendeket kaszáltak le, és a halálmegmutatta, hogy nem csak a szalma házakban kaszálhat,hanem még a palotákban is. Legelbbször Xll-ikKelemen pápát az Isten magához vévé. - A prussziaikirály 31. Maji meghala. - Egy özvegy spanyol királynéutána mene. - VJ. Károly császárt az Istenkiszólítá 20 ik Octobris. Eztet a muszka czárnécsakhamar követé nyolcz nap múlva. Mindezek nagyváltozásokot okozhatnak Európában.Vagyon több négyszáz esztendejénél, hogy a császárikorona ki nem ment az austriai házból, a mely háznakmost lett vége. De már azt a puszta házat is hármanfel akarják osztani : a spanyol király, a bavarus és aprussziai király Sléziát akarja elfoglalni. Már el is kezdetteez az utolsó a hadakozást. Ezen kivl is még tarta spanyol és az anglus között való hadakozás. A francziais segítséget adott a spanyolnak.Mindezek nagy dolgok, és egy esztendben ennélnagyobbak nem történtének. A fejdelmek mindenüttkészülnek, és nagy mozgásban vannak. Csak mi vagyunkigen nagy bujdosó csendességben, mintha a mi dolgunkvolna legjobban. De a gazdag akkor eszik, mikorakarja, és a szegény, mikor kaphatja. Már most mindenünnengylnek össze a követek Francofurtumban a

Törölicrsziígi íevfh'i. 3 1 jcsászár választásra, de a nem lesz még olyan hamar meg.Meglesz, nem lesz, az ö dolgok : mi csak imádjuk aTeremtt, a kinek akaratjából vagy engedelmébl lesznekmindenek, és adjunk hálákot néki, hogy megadtaeltöltenünk ezen esztendt.CLXI.Rodostó, 15. Mártii. 1741.Édes néném, egynehány rendbéli leveleidet vettem,olvastam, és választ is adtam reájok. De az elég szomorúhír, hogy a ftolmácstól elvették a fejit. '^^ Annálnem vallhatott soha nagyobb kárt : tudom, hogy drágánmegváltotta volna : de nem lehetett. Azt írod, hogyúgy is elvették iiiindenit, cs a feleségit is megfogták.Micsoda szamár ez a világ, vagy mi vagyunk szamárok,hogy úgy kapunk rajta. A moldovai vajda testvéröcscselévén, tudom, hogy most szepeg. Mennyi pénzt, portékátnem találtak nála! Csak elhiszem, a fiának keresett,és a feleséginek ; mert maga semmijinek nem vettehasznát. Igenigen soványul és ösztövéren élt, valamintszoktak élni a görögök. Három esztends mentét isláttam rajta, noha tudom, hogy nyusztos mentéje iselég volt. Azt pedig láttam, hogy a feleséginek megvolt a feje terhelve gyémánttal és smaragddal. Ugytetszik, hogy az az úr még gyermekség'tl fogva megérzetteezt a veszedelmit; mert én mindenkor szomorúanés olyan mord ábrázattal láttam, talám soha semnevetett. Érjük meg mi, néném, a mink van, azzal, nohaigen kevés. De adjunk hálát Istennek a mi mindennapikenyerünkért.Már úgy cselekszem, mint mikor hárman négyenösszegylünk, és nem lévén mirl beszéllni, csak azidrl beszéllünk. Én is arról írok ; mert még eddigcsak sz volt. Mindenkor száraz idk az egész télen.Háromszor havazott, de az is micsoda havazás volt?Csak az örményeknek sem volt elég. Mi is megehettükvolna, ha bodzakása lett volna. — A világi hírek azt

13 6 Mikes Ideiemenmondják, (mert mi azon kívül vagyunk) hogy a pruszsziaikirály '^^ dolga Siléziában igen jói foly, és hogymindenütt mindenek hadat gyjtenek. Ha kiki megérnéa magáéval, micsoda csendesség volna e világon. írj,néném, de igen ölelgetni kell az egészséget. Itt miIstennek hála csendességben töltjük bujdosó napjainkat.Gazdaságra is adtam magamot; mert a kertemben egynehányszllfát ültettem, meg is fogantak, két gerezdszllt is hoztak. Én azoknak úgy örülök, mintha atokaji hegyet bírnám. Édes néném, mely kevéssel megkell elégedni egy bujdosónak.CLXU.Rodostó, 15. Maji, 1741.Mint vagy édes néném? Az egészség mint szolgál?Szoktak-é írni abban a nagy városban tavaszszal? Tálamnem, mert már régen nem vettem leveledet, vagyonhat napja. A jégszívnek, mint az én néném, a nemsok : de egy szé.kely szívnek igen sok. Én psdig nemrégen küldöttem egy nagy levelet ; mert itt szeretnekírni tavaszszal is, és még nagyobb gyönyörséggel, mintegyébkor. Mert úgy tetszik, hogy tavaszszal a virágokkalegyütt a barátságot is meg kell újítani, és mosttöbb édesebb szók jnek az elménkre, mint más idkben.Annak mi az oka, az asszonyok jobban tudják.Elég a, hogy a nagy száraz tél után száraz tavaszunkvagyon. De minden bvséggel mutatja magát ; mi pedigcsak hervadunk mind magunk, mind minden dolgunk.A hol meghasonlás vagyon, nincsen ott Isten áldása.— Hárman-négyen vagyunk, mégis meg nemállhatunk; mert az a veszett egyenetlenség csak közöttünkmarad. Noha tahinja nincsen a portától, de csakéldik; mert mi magunk tápláljuk veszedelmünkre. Harajtam állana, régen eltemettem volna : de, amint látom,fog minket eltemetni. Itt semmi olyas hírek nincsenek,a melyek minket illetnének: hanem csak azt látjuk, hogymindenütt készülnek a hadakozáshoz. A brandeburgus

Törökországi levelei, 3 71jóformában elkezdette. A követek mindenfell menneknagy pompával Francofurtumban a császárválasztásra.Ok lássák, azzal nem tördöm, hanem csak azzal tördöm,hogy a néném egészsége fris legyen.CLXUl.Rodostó, 15. Julii, 1741.Ne csudáljad, néném, ha gyakrabban nem írhatok;mert igen nagy szárazságok járnak — a téntám is elszáradott.De a mind semmi volna ; csak a vizek el neszáradtak volna ; mert csak szükségre valót is nehézkapni. Ne mondják nékem ezután, hogy a száraz esztendszk esztend ; mivel öt holnaptól fogvást ötóráig tartó esnk nem volt, mindazonáltal az aratás bvolt — termettebb gyümölcsfákot pedig nem lehetlátni, mint az idén. De a ki száz emberrel százezerétmegverettethet, ess nélkül is adliat bséget, amint aztlátjuk azidén.Ez az Istennek a mezei áldását illeti, nézzük már avároson való irgalmasságát. Igen tartottunk attól, hogya szárazságokban betegségek ne uralkodjanak, fképpena pestistl tartottunk : de. Istennek hála, egy esztendsem volt egészségesebb. A mi legnagyobb, acsászári városban sem hallatik. Mirl panaszoJkodhatunktehát? Egyébrl nem, hanem ha háláadatlanokvagyunk, és leszünk az Istenhez annyi áldásáért.Amég a borszüret elérkezik, addig tegyünk egykis fordulást Francofurtumban. Mindenféle királyoknaka követjek már régen ott vannak a császár választásra,de még ahoz nem kezdettenek. A fcjdelmek mindenütthadat készítnek. A prussziai király negyvenezerembert vitt Siléziában. A bavarus'^^ Csehországra vágya franczia segítségivei. Legyen Isten akaratja. — Néném,jó egészséget kívánok.

13 8 7rfikes IdeiemenCLXIV.Rodostó, 2 1. Aug. 1741.Azt kérded, néném, hogy mit csinálunk, és mivé]töltjük az idt ? Az els kérdésre azt felelem : hogy alegnagyobb dolgunk a, hogy eszünk, iszunk — a másikáraazt, hogy aluszunk, és a tengerparton sétálunk.Nem elég dolog-é mindez egy bujdosónak? Azonbanvárjuk, hogy valaki haza vessen minket, valamintJeruzsálemben a betegek várták a Silóé tója mellett,hogy az angyal felkeverje a vizét, és abban vessékket. De azt az angyal keverte fel, és nem ember.Hagyjuk a bölcseségnek angyalára magunkot. O tudmindeneket, mint kell lenni. Nékem pedig a hazámjovát, és csendességit kell kívánnom, és nem csakkülönösen a magamét.A bavarus a Csehországért való hadakozást elkezdettea franczia segítségével. A magyar királynét ismegkoronázták 25-dik junii. A lovon való czeremóniátis végben vitte, a világnak három részire vágott akarddal, megmutatván, hogy annyifell való ellenségtlmegoltalmazza az országot. A czeremónia igen szép.Hagyjuk Isten akaratja alá magunkot. A hol nincsenemberi reménység, ott vagyon az isteni segítség.Másszor többet, Pola téti.CLXV.Rodostó, 15. Sept. 1741.Ha csak az id járásáról diáriumot nem csinálok,nem tudok mit írni. Ezután csak azt írom ; ma jó idvolt, tegnap esett, tegnapeltt nagy szélvész. Az ilyennem levél, hanem kalendárium, és már elre ellátom,hogy mire ítélné ked az olyan levelet. Istennek hálá,kedves néném, nagy csendességben töltjük napjainkot.A mi napjaink mind egyszínek, semmi külömbözésnincsen közöttök. Ma olyan mint holnap, holnap iscsak olyan lesz, mint ma volt, Alindenkor egyaránsu

Tcrökorxícigf levelei. 519doJgokban foglalatoskodunk, és mindenkor vonjuk magunkután hosszas bújdosásunkot, a melynek talámcsak a halál veti végit.Tartozunk meghálálni a királynénak hazánkbólvaló kirekesztetésünket, mivel ott az élet fogyatkoztatásáratöbb ok vagyon. Itt nincsen bajunk se tiszttartóval,se számvetvel. A perlekedésben a fejünk nemfáj. A kvártélyos nem szomorgat. A jószág szerzésénvagy elvesztésén nem tördünk. A más sorsát, tisztségét,elmenetelét, udvarházát nem irigyeljük. Gondolom,hogy más sem irigyli a mieinket. A gazdasszonyzsimbeldésit nem halljuk, se supánkodását, hogy ez,vagy amaz nincsen. Abban nem törjük a fejünket,hogy a gyermekinknek micsoda jószágot hagyjunk,mint neveljük, micsoda tisztséget, házasságot szerezzünknékik.A bavarus a királyné ellen hadakozik a francziávalCsehorí^z ágért, a prussus meg Siléziáért. Micsodanagy telhetetlenség, mikor sz ember bé nem éri amagáéval. A bavarus czisnbora nélkül Csehországot seel nem veheti, se meg nem tarthatja. A keresztyénekegymást fogyasztják, a török azt békeséges szemekkelnézi. Én is békeséges egészséget kívánok nénémnek.CLXVJ.Rodostó, 1742. 29. April.Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letettéka kerékrl. Ali pasát emelték fel helyiben.E már másodszor vezér — példa nélkül való dolog —de jó, emberséges ember. A4ikor nem akar is valamitmegadni, legalább emberségesen bocsátja el magától akért. E nem jó természet-é? Igen jó. Nem úgy, mintazok, a kik nem is adnak, mégis dérrel-duiral adják kia választ. Ennek az apja a császár doktora volt. E mihozzánkmindenkor jó volt.Micsoda szép dolog, mikor az ember fell jót mondanak,néki jót kívánnak. A mindannyi imádság isten

320 Mik^s T^elemeneltt. Mennyi sok száz szegény férfi és asszony mondajót a Krisztusról holta után, a kikkel jót tett volt. Mikorszent Péter feltámasztá Tábitot, a sok szegény asszonya vállokot, szoknyákot mutogatják vala néki, a melyeketTábít csináltata vala né.kik. A ki fell jót nem mondsenki, igen szegényül megyén ki e világból, ha gazdagis. Egy jó keresztyén azt szokta vala mondani :((Elvesztettem,a mit elköltöttem — vMásokra hadtam, a mitbírtam — A megmaradóit, a mit másoknak adtam.*A bizonyos, hogy megmarad nem csak az adomány,hanem még csak a szép, kegyes, és felebaráti szeretettelvaló szók is megmaradnak. Hát mit mondhatni azolyanokról, a kik azzal nem tördnek, akármit mondjanakfelölök holtok után? Azt mondhatni minden balítéletnélkül, hogy durva volt a szívek, és kevés felebarátiszeretetek. Való, hogy nem kell c^ak magunkértkeresni a jó és emberséges nevet, hanem csak az Istenért.De meg az írás azt mondja, hogy mások látváncselekedetinket, azért az Istent dicsérjék. Való, szentPál azt mondja, hogy nem tördik azon, akármit mondjanakfelle az emberek, azaz a rossz nyelvek, a háláadatlanok: de soha senki több okot nem adott azutána való jót-mondásra, mint ez a szent. Való, hogyaz írás azt mondja, hogy, ha csak azért akarunk emberségesemberek lenni, hogy az emberek megdicsérjenek,elvettük a jutalmat, a mely csak füst jutalom lészen.Azért a jót nem magáért a jóért kell cselekedni,hanem az Istenért, és nem a testi, hanem a lelkihaszonért. Mondjuk el mind ezek xiikn, hogy a keresztyéniemberséges ember fell midn jót mondanak,az Isten áldása száll reája, holta után pedig az irgalmassága.Mint vagy, néném ?CLXVll.Rodostó, 1742. 15, Junii.A császár halálától fogvást igen nagy dolgok történtének.A leányát ki akarák fosztani minden jószági-

Törökországi levelei. 321ból.A bavarus Csehországot akará elvenni, hadakozékis érette, de rossz vége lett. A prussus pedig azt állította,hogy nagyobb köze volna Siléziához, mint azaustriai háznak. A hadakozást elkezdvén, másfél esztendeighadakozék érette, végtire el is nyeré, és abékeséget megcsinálá a magyar királyné a prussussalebben a holnapba. Abban bizonyos vagyok, hogy azaustriai ház soha el nem felejti Siléziát. Valamikorakkor, de a békeség felbomli'-. Megérjük-é mi azt,vagy sem, az tlr tudja. Azt tudom, hogy a nénémnekegészséget kívánok.CLXVllI.Rodostó, 1742, 15. Octob.Csak a mennyekbl nem lehet leesni, noha onnétleestek a rossz angyalok : de ezen a földön akármelymagasságra hágjon az ember, de csak le kell onnétszállani, valamint történek mostanában Ali pasával, a kinem ülhete másfél esztendeig a kereken, csak le kelletékfordulni.'"^ O már kétszer próbálá azt a kereket.De jó szerencséje a vezéreknek, hogy már egy vagykét török császár megváltoztatá a régi szokást, hogya letett vezéreket megfojtsák. Micsoda nagy eset egyvezérnek a vezérségbl kiesni, mert azt elmondhatni,hogy királyi tisztség. Ura az egész imperiumnak.Ö rajta vannak mind a hadi, mind a törvényes dolgok,egyszóval minden igazgatás. Mindenféle tisztségektlle függnek. A vezérek fizetése igen kevés. De kimondhatná meg, mennyi ezer módjok vagyon a gyjtésbe.De ebben az országban ha a ftisztek húznak,vonnak, meggazdagúlnak, az a császár hasznáravagyon ; mert ha leteszik ket, sok erszény pénzzelkell megváltani fejeket, hogyha pedig megölik, mindenjószágok a császáré.A vezérségnél nagyobb tisztség Európában nincsen,se hatalmasabb, se nagyobb jövedelm : de se mulandóbbsincsen ; mert az óráját sem tudja, mikor másletaszítja a kerékrl. Már a sok, a ki abban két eszten-Mikcs Kelemen : Törökországi levelei. 21

32 Mik^s faelemendt eltölt. A vezérek bízvást elmondhatják szent Pálután : Nincsen maradandó városunk, A letett vezéreksoha töobé meg nem látják Konstanczinápolyt. iJyenfejdelmi tisztségre pedig nem választnak mindenkoraz uraknak az eleibl, hanem csak amint a császárnaktetszik. Azt elérheti egy borbély, egy favágó, egymészáros, egy hajós. Ezekbl mind voltak vezérek.Az új vezérünk pedig a f jancsáraga. Meddig ül apóczon, azt maga sem tudja. De azt tudom, hogy nénémegészségét kívánom.CLXIX.Rodostó, 1746. 15. Aug.Itt a legnagyobb hírünk a, hogy a vezért letették,és a tiháját Méhemet pasát '*9 tetiék helyiben. E mári^-d)k vezér, amiolta ebben az országban uralkodunk.Mondám, hogy uralkodunk ; mert Isten szent felségéneknagy gondja lévén reánk, se bajt, se szükségetnem tudunk. Való, hogy azí nem mondhatom, hogyúgy élünk mint a hal a vízben ; mert k szomjúanmeg rem halnak : itt pedig a vizünk is megszkült, ésa csorgok elszáradtak. Azt pedig nem kell csudálni,mivel hat holnaptól fogv^st egy jó esst nem láttunk.Köpönyegre nincsen szükségünk. De azt lehet csudálni,hogy jnégis elég termett minden, még bor iselég lészen. Másutt ilyen szárazságot az éhí zg követné ;de itt csak terem minden bven. Úgy tetszik, minthaa föld is liozzá szokott volna a szárazsághoz, amint ishogy itt rend szerént a nyár igen szár

Törökországi levetet. 313beszállt a gazdaságról egy olyan, a kinek egy talpalatniföldje nincsen — maradok édes néném.CLXX.Rodostó, 15. Sept. 1747-Miért kívánni hosszú életet, mivel Mathuzsálcmmegholt — és mért vágyni a nagy tisztségekre, mivelMéhemet vezért letevék az elmúlt holnapban. Ha mindenikletett vezér után egy predikácziót akarnánkcsinálni az életnek, a szerencsének változásáról, állhatatlanságáról,soha sem volna annak vége. Hanemezután csak azt mondjuk a letett vezérekrl : adjatokszámot sáfárságtokról. A vezér pedig Abdula pasa. ''°Ennek a holnapnak az elein érkezek Konstanczinápolybangróf d' Esalleur,'^' hogy követ lenne a portán.A felesége lengyel, Lubumérczky familiából. Ez afranczia úr Parisból Saxoniában, onnét Lengyelországbankerült Törökország felé.A keresztyének között nagy hadakozás vagyon.A török békeségben vagyon. Adja Isten lelki békeségilnekünk.CLXXl.Rodostó. 1748. 15. April,Imjviár a keresztyének is megbékéltek. Ennek aholnapnak a kezdetin volt meg a békeség '3* a magyarkirályné és a franczia király között. Ugyan ebben abékeségben engede a magyar királyné Oloszországbankét vagy három tartományt Dom Filepnek. Legyenhosszas békeség, de a királyok között csak támadvalamely per, a melyet az álgyú-prókátorokkal folytatják.Itt mi csendességben vagyunk. A császárunk a békeségetszereti. A szomszédival jól vagyon, a nép szereti.A ki pedig valamely izgágát keres, és a bribenmeg nem fér, azt csakhamar a halak országábanküldi, de f nélkül. A török urakot pedig nem ahazához való szeretet indítja fel, hanem csak a veszett

324 Jffikes Ideiemenfösvénység. A jancsárok itt ha feltámadnak, a pénzzelmindjárt lefektetik ket. Ez a császár olyan kezláragájának '^^ véteté fejét, a kinek fejdelemhez illendkincse volt; mégis a briben meg nem fért, hanem acsászár ellen kezdett holmit indítani. A kezlár agáknálboldogabb nem lehet e világon — szüntelen a császáreltt vannak. Az asszonyira ezek vigyáznak. — Annyikincset g^'jthet, amennyit akar. Noha minek, mivelgyermekek nem lehet. Feleségre szükségek nincsen :mivel, a mi azt a szükséget okozná, azt tllök egy késselelmetszették.CLXXU.Rodostó, 1748. 20. Maji.Kedves néném, látom, hog^y már elfáradtál a leveleimbencsak essrl, hidegrl, melegrl olvasni, hanemazt kívánod, hogy írjak valamit is a török udvarról,annak szokásáról, igazgatásáról, rendtartásáról. E mindjó és hasznos : de ilyen formába nem levelet, hanemkönyvet kellene írnom. Látom én azt, hogy az asszonyokis megokosodnak idvel - — tegyük oda még aférfiakot is, azoknak is szükségek vagyon arra, hogyaz id legyen mesterek. Azeltt csak a mulatságrólgondolkodtunk : most pedig azt akarjuk tudni, hogymi szokás vagyon a birodalomban — micsoda változásez ? Kedves néném, ebben is kell engedelmeskednem,és véghez vinnem kívánságát, amint tllem lehet.Legelsben is azon kezdem el, hogy nem leheteléggé nem csudálni ennek a nagy birodalomn£k annyiideig való fenntartását, és ne tulajdonítani annak afegyver által való nevekedését inkább az Isten rendelésinek,mintsem a török rendszevént való igazgatásamódjának, vagy azok okosságának, a kik azt igazgatják.Nem is gondolhatunk mást, ha meggondoljuk a császárnakegészen való hatalmát, a mely gyakorta mindokosság, mind jó erkölcs nélkül vagyon, és akinekbeszédje és cselekedete ha kevés okossággal volna is,de törvény és példa. A portán nem a nagy nembl

Törökországi levelei.3^5valóság, se nem az érdem emel fel valakit a nagytisztségekre : hanem a császárnak hozzája való jóakaratja. Micsoda az orvossága az ilyen rendeletlenségnek? A kemény büntetés ; mivel azt hamarjában megölik,a ki a birodalom ellen kezd valamit, és e zabolábantartja a pasákot. A keménység és az erszak természetea törököknek. Ok az igazgatásnak módját ahadakozásban kezdették, azt meg sem változtatták.Mindenben természetté vált, hogy úgy legyen, mint arab. Ebben a nagy birodalomban szükséges, hogymindjárt még kezdetiben eleit vegyék annak, a ki azellen akarna valamit indítani. De st még itt csak agyanóságot is a megöletés követi. Most ez elég : másszortöbbet, vagy kevesebbet. Talám azt kívánod,néném, hogy a birodalom históriáját írjam le ? Csakazért is jó egészséget, jó étszakát. Ki látta májusbansokat írni ?CLXXllI.Rodostó, 26. Julii, 1748.Néném, mint vagyunk, hogy vagyunk ? A vizi postáinkigen sokáig maradnak az úton. Azt írod néném,hogy kedvesen olvastad a porta iránt való levelemet,és hogy csak kövessem ; mert kedvesen veszed — énpedig mindenkor azon igyekeztem, hogy kedvet találjak.Elkezdem tehát nem az úr, hanem az asszonydolgát.Azt tudod, néném, hogy a törökök fegyverekkelnyerték meg Európában, Ázsiában és Afrikában a nagyés gazdag tartományokot, a kiknek teljességgel valóörökös ura a császár. De ezekbl ki kell venni a papi,és a templomokhoz való jószágokot ; mivel a papoknálok is szeretik a jószágokot.A földnek s örököse lévén tehát a császár, a fegyverrelmeghódoltatott tartományokot a császár mégeleinte mindjárt felosztá a vitézinek, hogy megjutalmaztassajó magokviselésekct. Ezeket a jutalmakotpedig timároknak'3* nevezek, de nem a magyar timára-

326 JHík^s 7{ehmeninic És azok, a kik olyan jószágokot bírnak, tartoznakbizonyos számú lovasokot tartani a császár szolgalatjára.De azt jó megtudni, hog)' azok a jószágok, nohaörökösek legyenek is, de azt úgy bírják, mintha bérbenbírnák ; mivel a császár elveheri tllök, amikorakarja, A császárnak ilyen teljes hatalmára való nézvenevezik tet a törökök földi Istennek, vagyis az Istenárnyékának. '^^ Ezért is tartják a törvény doktorai, hogyfeljebb való a törvénynél. Való, hogy bizonyos dolgokbana császár a mufti ítéletihez folyamodik ; de haúgy nem ítél, amint néki tetszenék, minden irgalmasságnélkül kiteszi a muftiságból, és olyant tészen, a kiinkább tudja kedvét keresni.A törökök azt is tartják, hogy a császár megmásolhatjafogadásit és igéretit, amidn a valamiben megsérti,vagy kisebbíti az örökös haralmát. Való, hogymikor császárrá teszik, megesküszik, és azt fogadja,hogy oltalmazni fogja a török vallást, és a Mahumettörvényét. De ugyanazon törvény a törvény szájánakés magyarázójának nevezi. De az is való, hogy a tudóstörvényes doktorok a császár hatalmát meghatározzáka vallás dolgaiban : de az országos dolgokban egészhatalomban hadják. Immár eleget írtam. A krími tatársem íratna ilyen melegben a rabjával többet.CLXXIV.Rodostó, 26. Octob, 1748.Itt, kedves néném, b szüretünk vagyon. Ürmösbort is csinálok. A szll olyan olcsó, hogy egy polturánhárom okkát'^^ adnak a gyönyörséges szép édes szllbl— a kilencz fontot tészen. Ha a szll olcsó, amunkája sem sokba telik, valamint a több mezei munkák.Példának okáért a pamutot felszedi ebben a holnapban— ugyan azt a földit deczemberben elsbenelvetteti, azután egy nyomorú ekével s két ökörrelfelszántják — júniusban olyan búzát arat, mint a nád.Elfelejtettem vala, hogy az asszony dolgára hínak.

TörB- országi levelei. ^iyA törökök a több jó erkölcsök között az engedelmességetlegnagyobbra becsülik. Leginkább erre is tanítjákazokot, a kiket a császár udvarában nevelik, és a kik anagy tisztségekre rendeltettek. Amint is hogy azokot,a kik a császár parancsolatjából való halált engedelmességgelveszik, mártíroknak tartják, és hogy azok mindjártegyenesenpostán mennek paradicsomba. Ugyanezenokból is adják mindazokra, a kik tisztségekben vannak,a kul'37 nevet, úgymint a szultán rabjai. St még a fvezéris nagy nagy tiszteletnek tartja ezt a nevet adni, magának.Elmondhatni azt is, hogy az egész birodalom csakrabokból áll. Az ifjakat, a kiket az udvarban nevelik,ott 20, 30, 40 esztendeig is zárva tartják, mint a tömlöczben.Többnyire a pasáknak az anyjok rableányvolt — a császárok mindenkor rabasszonyoktól valók.Ettl vagyon, hogy a törökök oly hajlandók a rabhozillend szolgálatra. Többet nem írok ; mert tegnapnagy fogyatkozás volt a napban — csillagokat isláttunk.CLXXV.Rodostó, 19. Dec. 1748.Ez a levelem abból fog állani, hogy mi formábannevelik az ifjúságot a császár udvarában ; mivel a törökökazt tartják, hogy a császárt olyanoknak kell szolgálni,akik tlle vették a neveltetést és az eledelt. —Azok az ifjak pedig többnyire keresztyén apáktól ésanyáktól valók. Ezek a nagy tisztségekre vannak hivatalosok.A törökök ezeket isoglánoknak'^^ nevezik. Ezeknekaz ifjaknak pedig igen szépeknek, és szép termeteknekkell lenni, minden testi fogyatkozás nélkülmert a törökök azt tartják, hogy egy szép testbenmocskos és piszkos lélek nem lakhatik. Minek elttebevegyék ket, a császárnak bemutatják, a ki elosztjaket az an-a rendeltetett iskolákban. De elsben akönyvben felírják neveket, hány esztendsek, hovávalók, és azután fizetések jár — napjára négy vagy ötpénz. Ezek el vannak osztva a nagy, vagy a kis isko-

328 ^ikcs IdeiemenIában. Rend szerént a nagyban nnegvagyon 400, a kicsidben200. És igen nagy vigyázassál, és szorosannevelik ket. — A niesterek a vallásra, török, persiai,szerecsen'^9 nyelvekre tanítjaket. Ezekre pedig a fejérherélt embereknek a fejek'"^" visel gondot. Mind köntös,miiid étel dolgában tisztességesen vannak. Az ágyoksorjában vagyon, és minden ötödik ágy között egyherélt ember fekszik, hogy valami rendetlenség ne történjékközöttök. Amidn a gyermekségbl kikelnek,olyan foglalatosságban gyakoroltatják ket, a melyekhezer kívántatik, dárdát, láncsát hajíttatnak vélek, a nyilazásratanítják. Ezeken kívül kézi munkára is tanítják,a nyíl-, nyereg-csinálásra, muzsikára ; kutyákot, niadarokatneveltetnek vélek. Ezekbl ^z iskolákból feljebbvaló hivatalokra emelik ket, úgymint a császár ingeitmosni, gondot viselni a drága italira, a fizetéseket ismegjobbítják, napjára 8 pénzek jár. Ebbl a két házbólmég feljebb való házban fognak menni, a melyet cházodá-nak''^'híják, amelyben negyven inas lakik, a kikszntelena császár mellett vannak. Ezek közül tizenkettaz udvari ftisztségeket viselik, ezek azok : a Szeliktáraga,'^^ a ki a fegyverhordozója ; a Rikiabdár aga, a ki akengyelét tartja; az Ibriktár aga, a ki a vízét hordja;a Tulbendár '"^^ gg^^ a ki a császár csalmáját ékesítiKemhusár aga, aki a köntöseire visel gondot, és fejérruhákra ; a Chernegir basi a feje azoknak, kik a császárételét megkóstolják; Zagárgi basi,'"^"^ a ki a kutyákhozláttat; Dirnakgi basi,'"^^ a ki a császár körmeit metélliBarber basi, "^^ az els borbély; Muhascsegi basi, '*7 akia költségre vigyázz; a Teskeregi basi,'"^ secretárius.Ma többet nem.CLXXVl.Rodostó, 15. Februarji, 1749-Ma a fél emberekrl írok, vagyis a heréltekrl. Mivelvannak a császárnak kétféle herélt emberi : vannakfejér és fekete. A császárnak a bels udvarabeli ftisztei

Törökországi levelei. 32(9mind inkább heréltekbl állanak. A császár els papja,és a császári templomoknak plébánusi heréltek.A fekete heréltek az asszonyok szolgalatjára rendeltettek.Ezek teljességgel meg vannak herélve, és ezeknélrútabbakot, se ocsmányobbakot nem lehet látni.Ezeknek a legels tisztje a Kislár agasi.Úgy tetszik, hogy itt beszélihetünk a császár udvarábanvaló leányokról. Ezek mind külömféle országbólvaló rab leányok ; kiválasztják a legszebbeket. Ezekkét házra vannak elosztva, valamint az inasok. A foglalatosságoka varrás, mindenikének különös ágya vagyon,és minden ötödik ágy között egy igen vigyázóöreg asszony fekszik. Ezeket a muzsikára és a tánczratanítják. A császár anyja ezekbl vészen maga mellé,a kiket akarja. Az öreg asszonyt, aki ezeknek parancsol,nevezik kaden kiája''*'^: a leányok anyja.Amidn a császár közllök akar választani, sorbaállítják. A melyik megtetszik, annak veti a keszkenit,és azt pompával viszik a császárhoz. Ha szerencséjireels fiat hoz, megkoronázzák, és a Hasáki sultana'^° nevetviseli ; a többi, ha fiat hoznak is azután, nem viselikezt a nevet.A császár halála után, a kiknek leányi voltának, azudvartól kimehetnek ; de a kiknek fiók volt, azok bélesznek rekesztve holtig, hogyha csak a fiók császárránem leszen. Mindezekbl kitetszik, hogy a császár belsudvara olyan, mint egy iskola, a hol nagy rendet tartanak.Már ezután a császár küls udvaráról lesz a szó.CLXXVIl.Rodostó, 21. Junii, 1749.Fogjunk az asszony dolgához, és kezdjük el a f-vezéren, a kit a törökök Vizir Azemnek nevezik, úgyminta tanács fejének. A császár csaknem az egészhatalmát kezében adja, kéziben adván a maga nagypecsétit, a melyen a maga neve vagyon metszve. Ezt atisztséget az els Amurátes '^' kezdé.

330 Tifikes 7\eletn>'nVannak még nnás hat dívánvezérek, a kik a dívánbancsak akkor adhatnak tanácsot, amidn tanácsot kér avezér tllök.A vezér udvara fejdelmi udvar ; a nagy czeremóniákbaa három szegelet csalmáján két tollat visel, a császárhármat. A vezér eltt három lóf?rkot visznek. — Ezta nagy becsületet csak három pasának adják meg azegész birodalomban, minthogy a császár képét viseli.Minden a maga perét eleibe viheti. Egy hétben négyszertart dívánt a császár udvarában, kétszer pedig amaga házánál. A vezér oly hatalmas légyen is, de megnem ölethet egy basát a császár kezeírása, parancsolatanélkül, még csak egy jancsárt is a ftisztje híre nélkül.Ámbár minden kérésnek a vezér keze által kell meglenni,ha történik, hogy valakinek nagy igazságtalanságotcselekedtenek, a melyben a vezérnek is része volna,olyankor szabad a császárra híni, tüzet tévén a fejére,és úgy menni a császár udvarában igazságot kérni.A vezér fizetése csak húsz ezer tallér esztendre.De az ajándékok, a melyeket a basák adnak az egésztartományokból, és a sok pénz, melyet vészen fel mindazoktól,a kiknek dolgok vagyon a portán, rettent sokramegyén ; a melyet a császár látatlanná teszi ; mivel az akincs még az ládájában fog menni.Vannak még a vezér után nagy tisztségek, úgyminta beglerbégségek. '^' Ezek a tartományok gubernátori.Ezek mind hárman boncsokosok, és urai mind a hadi,mind a törvényes dolgoknak. Az anatóliai beglerbégséglegels. Ennek egy milliom kis-pénze jár esztendre.Huszonkét beglerbégség vagyon. Ezeknek a nagy gubernátoroknakmindenikének vagyon magának muftija,reis effendije : cancelláriusa, defterdárja : kincstartója.Hát a havasalföldi és a moldovai vajdákról ne szóljunk?A kett között a moldovai az els, és a szegényebb.A moldovai a császárnak hatvanezer tallért ád,hát még a sok imide-amoda való ajándék még annyiramegyén. A havasalföldi vajda százharmincz ezer tallért.Régenten a törökök olyan együgyek voltak, hogy ma-

1 ÖTökországi tevc'ei. 331gok mentek az adópénzért. Volt olyan havasalföldivajda, a ki utána küldött a törököknek, és tolvaj képibenelvették tllök az adó pénzt. A török egyszer-kétszercsak elszenvedte, de a szemit felnyitotta, és mármost a vajda emberei viszik az adópénzt Konstanczinápolyban.Ha elvesztik, nem a császár kára.CLXXVIll.Rodostó, 21. Octob. 17-; 9.Itt attól nem igen tarthatni, hogy a távolvaló tartományokbana gubernátorok az engedelmességet félbenrúgják, és magokot szabados urakká tegyék; mivel arraigen vigyáznak, hogy olyan giibernátorokot tegyenek,a kik a császár udvarában neveltettek, a kik nem tudjákse apjokot, se anyjokot, se semmi pereputyokot, a kikneknem lévén semmi támaszhoz reménységek, nemlehet valamit kezdeni a császár ellen.A császár azt meg nem engedi, hogy az atyánakgazdagsága a fiára szálljon. Minden pasának az örökjea császáré, és abból annyit ád a gyermekeknek, amennyielegend, hogy élhessenek.A császár ha nem jó szemmel látja valamely pasánaknagy hatalmát vagy gazdagságát, akkoron vagy húgát,vagy más atyjafiát adja néki. Az eljegyzéskor nagysumma pénzt kell adni, és drága ajándékokot kell adnia házasság eltt : házasság után pedig tartani kell nagyfényességgel, úgy annyira, hogy akármely nagy kincselegyen, de a felesége megüresíti a ládáit, még pedigvéle sem lakhatik; mert a császár atyafiait ki nem visziksoha Konstanczinápolyból : magának pedig a pasaságbankelllakni.A régi famíliákra itt semmi tekintet nincsen. — Azolyan pasa pedig, a ki császári vérbl valót vészen el, afeleségét, a kit annak eltte vett volt el, el kell bocsátani,akármely nehéz dolog legyen a. Minthogy pedigaz új feleségivei sem lakhatik, azért a felesége ád neki

33* Mikes Ideiemencsemegére egy-két halajkát, vagy rableányt. Nekünk iscsemegére elég b szüretünk volt.CLXXIX.Rodostó, 1750. 16. Januarii.Kedves néném, e jubileum esztend, szent esztend,bár a szent Péter templomában mehetnénk : de odanem mehetünk. Imádjuk itt az Istent : J^agy az én nevemtnindenütl, és mindenütt áldozna^ az én nevemnek-Vag^'on imm.ár egynehány napja, hogy a vezért letették.Tihája béget tették helyiben. Ezt Méhemetpasának'^^ híják.Már mostanában a török vallásról kell írni, és aztmondani, hogy minden hamis vallások között legveszedelmesebba Mahumet vallása ; mert azonkívül, hogyaz érzékenységeknek leginkább kedvez : de máskéntegynehány punktumokban megegyezik a keresztyénseggel.Mahumet a valóságos, és mindeneket teremtIstennek ismeretségére fundálta a vallást, azután a felebarátiszeretetre, a testi tisztaságra, és a csendes életre.A török vallás keményen tiltja a bálványozást.Mahumet pogányságban született a szerecsenek között570-ben. Neki természet szerént való értelme volt.Azt tartják, hogy egy Nestorianus Sergius nev barát,a ki elszökött volt Konstanczinápolyból, hog)' a hagyattavolna el véle a pogányságot. Kitetszik az alkoránból,hogy e két ember a szent írásból vették ki, a mi legjobba vallásban. De mivel az idejekbe Arábiában sokkaltöbb zsidó vala, mintsem keresztyén, azért nem is vevénekki annyi szokást az új testamentumból, mint azóból — arra az okra való nézve, hogy a zsidókot amagok vallásokra hódíthassák, és a keresztyénektl setávozzanak el teljességgel. Ha a Mahumet bolondságaa nem lett volna, hogy íet az Istentl küldetett embernektartsák, az vallása nem igen külömbözött volnaa sociniánusok vallásától. De rendkívül való nagy dolgotakara cselekedni, el akarván hitetni másokkal, hogy

Törökországi levelei.333néki szövetsége vagyon a magasságbéji leJkekkel. — Deminthogy se nem küldetett volt, se csudatételekre valóajándéka nem volt, kénszerítteték a vallása felállítására,hogy az okossághoz, a világi tudományhoz, és a csalárdsághoztegye az elragadtatásit, a melyeket okozákvala a nagy nyavalyatörések. Végtire mindezek csakelhitetek a néppel, hogy ö sokkal feljebb való volna atöbb embereknél, és hogy a mennyekbl venne oktatásokot.A felesége Fatima, és a jóakarói tele torokkalkiáltják vala, hogy volna a hirdetje, magyarázója azClr akaratjának: e világra pedig csak azért jött, hogyaz ílr parancsolatit hirdesse. A galamb, akit arra szoktattakvala, hogy a feje felett repdessen, nem kevésséemelé fel a nép eltt, a ki azt tartotta, jiogy ez a madárGábriel angyal lévén, a fülibe beszéli a követnek. Ittfélben szakasztom, másszor többet.CLXXX.Rodostó, 1750. 15. Maji.Ki ne örülne a májusi szép napoknak? De a bizonyos,hogy itt a május nem oly kedves, mint másutt;mert leveles fákot csaknem egész télen látunk — zöldségetszüntelen. St még májusban a szárazságok elkezddnek,a f is hervadni kezd, a fák pedig már ápriliskezdetén virágoznak, zdülnek.De itt nem a gazdaságról kell beszéllní, hanem aMahumetrl, a ki, hogy magától el ne vadítsa a pogányokot,se zsidónak, se keresztyénnek nem akará magátmutatni. De, hogy mind a zsidóknak, mind a keresztyéneknekkedvezhessen, mindenikének holmi részecskéitkivevé a vallásából, és a magáé közé toldá. És azttanítá, hogy háromféle írott törvényt adott ki az Ur azembereknek — mindenikében lehet üdvezlni ; mertmindenike azt hagyja, hogy higyenek az egy Istenben,minden emberek teremtjében és bírájában. Az elstörvény Mózses által adatott ki, de minthogy igen nehézvolt, azért igen kevesen is vihették azt jól végben.

334 ymkes J^elcmcrtA második törvény a Krisztusé, a mely noha teljes legyenis kegyelemmel, de ennek sokkal nehezebb a megtartása,mivel igen ellenkezik a megromlott természettel. Azokáértmonda : (íAz Ur teljes lévén irgalmassággal, én általamküld nektek egy olyan töi^vényt, a mely könny, ésgyengeségetekhez való — úgy, hogy azt követvéna tiegészen mindnyájan, boldogok lehessetek mind ezen,mind a más világon.)^ Ez igen nagy ígéret.Az alkorán könyve olyan könyv, a melyben a jókközött sok gyermekség és haszontalanság vagyon. Deez a könyv akár micsodás leg^'en, mindazonáltal magábanfoglalja mind ? papi, mind a városi törvényt, éselejékbe adja a törököknek mind azt, a mit hinni és követnikell. Ok azt meg nem mernék nyitani, hanemelször a fejekre teszik, a mely rálok a tiszteletnek legnagyobbjele. Azt nagy szorgalmatossággal olvassák aparancsolat szerént, amely azt hagyja: Toglalatoskodjalokgyakorid annak a könyvnek olvasásában, a mely néktekküldetell, és könyörögjetek szüntelen ; mert az imádságeltérít a vétektl. Azt tartják, hogy a ki azt elolvassaannyiszor amennyiszer — már annak bizonyos számavagyon - hogy a megnyeri a paradicsomot. Ók aztfkönyvnek nevezik.A török vallás három ágra szakad. A szerecsenektartásalegbabonásabb ^— ezek Bubeker'^'^ szerént tartjáka vallást. A persáké, a mely tisztább, ezek Halit '^^követik. A töröl- ök pedig Omerrel tartanak'^' — ezeka többit eretnekeknek tartják és kárhoztatják. — Énpedig nem kárhoztatom azt, a ki hosszabb levelet nemakar írni ; st még azt mondom, emberséges emberérette.CLXXXl.Rodostó, 16. Scpt. 1750.Mely szép dolog ilyen mezei városba lakni, mint amiénk — akkor megyén a mezre az ember, mikorakarja. A nagy kerített vái'osok, mint a tömlöczök,olyanok. Most a kertekben enni gyönyörség. Ott a

Törökországi levelei.335sok gyümölcs, noha nem sokféle ; mert a kertészekrosszak, oltani nem tudnak. Körtvély, alma, szilvanincsen, hanem a sok szi baraczk — a sok két, háromféledinnye, kivált most az szi dinnye, amely deczemberbenis tart. Olyan szi dinnye pedig, mint itt vagyon,nem adatik sehol. Az igen hasonlít az ugorkához,aminthogy, a melyik nem jó, egész ugorka. De ennéla dinnyénél nem lehet kedvesebb gyümölcsöt enni.Kívül a szemnek nem tetszik, ha megmetszik, mégannál inkább, mert a bels része tiszta zöld. De hamegkóstolják, gyönyörséggel esznek belle, mert olvada leányok szájában, és olyan édes, mintha nádmézbefzték volna meg. Menjünk már az asszony dolgára.A törököknek egy hitágazatja vagyon, tudniillik(tHogy csak egy Isten vagyon, és hogy Mahumetet azIsten küldötte. A mi pedig a törvénybéli parancsolatotilleti, a törökök öt részre osztják : I. hogy napjábanötször imádkozzanak ; 11. hogy a Ramszánt megbjtöljék; 111. hogy alamizsnát adjanak, és az irgalmasságnakcselekedetit köve-^sék ; IV. hogy, ha lehet,búcsúra elmenjenek Mekkában ; V. hogy semmi tisztátalanságotel ne szenvedjenek a testeken.Ezekhez még más négy parancsolatot adnak, deezek nem szükségesek teljességgel az üdvösségre:1. hogy pénteket megülljék ; ]]. hogy környlmctéltessékmagokot; 111. hogy bort ne igyanak; IV. hogydisznóhúst ne egyenek, se olyan állatot, a kinek elszöra vérit ki nem bocsátották.A törökök tisztelik a pénteket, és tartoznak azon anapon a templomba menni délbe. Az asszonyoknakmegengedik, hogy oda ne menjenek, azért, hogy aférfiak figyel metesebben imádkozhassanak. A törökkeresked délig ki nem nyitja a boltját azon a napon,de st még egy ájtatos török a keresztyén házában semmenne — amint e velem megtörtént.A közönséges jó vivé a törvénycsinálót arra, hogy atanítványinak megtiltsa a boritalt. aObjátok magatokot,monda, a hortóí, a koczka, a sak játékoktól. "Ezeket azért

336 Mikes Ideiementalálta fel az ördög, hogy gylölséget és veszekedéstszerezzen az emberek között, hogy ket eltávoztassa azimádságtól, és meggátolja ket, hogy az Isten nevét segítségülhíják- Minket pedig meg nem gátol, hogy neadjunk háiákot az urnák, hogy a pestisnek hírét semhallottuk ebben az esztendben — ne is halljuk.CLXXXIl.Rodostó, 1751.) 4- Febr.Kedves néném, annak igen örülök, hogy a kedtetszése szerint írtam még eddig a török szokásról ésvallásról. Kívánom, hogy ezután is úgy legyen. De aztszükséges megírnom, hogy itt igen zrzavar idk járnak,de a nekünk hasznunkra vagyon ; mert most farsangbacsak hozzák iiekJnk a sok túzokot halva éselevenen, a kiket az ónos esskbe fogták. A török nemkap rajta : mi pedig már meg is untuk. A túzok rettentfejes, makscs állat, jobban szereti éhei megölnimagát, mint enni, hanem a fiatalt fel lehet nevelni. —Ideje az asszony dolgára menni.A muftit a törökök úgy tekéntik, mint vallásoknak,törvényeknek fejit és oráculumját. Ennek választásateljességgel a császáron áll, a ki erre a hivatalra okos,értelmes, és igaz embert választ. — Ámbár az decretumités végezésit a bírák törvénynek tartsák is, de acsászárt semmire nem kötelezhetik. Mindazonáltal olyannagy az hatalma, hogy semmiben néki ellent nemmond, se ellent nem tart végezésinek. A melyek csakegynehány szókból állanak, és utoljára mindenkorhozzáteszi : «Az Isten tudja, melyik jobb.i* Mindazonáltalamidn a császár tanácsot kér a muftitól az országosdolgokban, vagy vabmely pasának haláláról,vagy a békeségrl, hadakozásról, és ha úgy talál lenni,hogy ez a fpap másként gondolkodik, mint a császármindezekrl : minden halogatás nélkül leteszik, ésolyan fpapot tesznek, a kinek olyan gondolati legyenek,mint a császárnak.

Törökországi levelei.337A császár, mikor a muftinak ír, ilyen titulust ádneki: íEsádnak,'^^ aj^j minden bölcseknél legbölcsebb,minden tudományokban legfeljebb haladó mindazoknál,akik fent haladnak. Te, a ki minden nem szabadosdologtól megtartóztatod magadot. Eredete a jó erkölcsnek,és a valóságos tudománynak. A próféták és azapostoli tudományok örököse, a ki megfejted a hitnekágazatját,és kinyilatkoztatod annak valóságos értelmit.Te vagy az igazság kincsének a kulcsa. Te világosítodmeg a homályos magyarázatot. Meg vagy ersítve afels igazgatónak, és az emberi nemzet törvénycsinálójánakkegyelmével. A nagy Isten adja, hogy szüntelenmegmaradj a jó erkölcsben.))A muftit mihent választják, a császár egy nyusztosmentét küld néki, és ezer tallért aranyúl egy kezkenben.Azután 2000 pénzt rendel néki napjára — egypoltura három pénz — e mintegy 16 tallérra és 30 polturáramegyén. Vannak olyan császári templomok,a kiknek jószági^iól felvehet ötvenezer tallért.A mufti után vannak a két kadileskerek : az egyikeurópai, a másik ázsiai. Ezek eleiben mindenféle törvényelmehet, és mindenféle törvényt megítélhetnek.Ebbl a tisztségbl a muftiságra mennek.A kádi leskerség után való a molla.'^^ Ezeknek 500pénzök jár napjára. Ennek az egész tartományban valókádiakra vagy bírákra hatalma vagyon. A mollákbóllehet mufíi. A mollákot és kádiakot egyházi embereknektartják ; mert a törökök között a vallásbéli törvényta városi törvénytl meg nem választják.Az imánok'^9 vagy papok olyanok, mint a parochusok.Ezeknek megfeddhetetleneknek kell lenni, deszükséges, hogy jól tudják olvasni az alkoránt, és hogyelsben abban a hivatalban (szolgáltak légyen), mintazok, a kik a toronyból a népet az imádságra szoktákhíni.' ° De még az is szükséges, hogy a nép a fvezérnekszólljon mellette : másképen abban a hivatalbannem állhatna a vezér parancsolatja nélkül. Ahhoz nemkívántatik más papi bélyeg, se a mufti nekik semmitMikes Kelemen : Törökországi levelei. 22

338 Mikes Ideiemennem parancsol. Kiki szabad a maga parochiájában,hanem a városi bírák alatt vannak.Az emireket'^' az egyháziak közé számlálhatjuk, mivelezek a Mahumet famíliájából valók. Hogy pedig atöbbitl magokot megkülömböztessék, zöld csalmátviselnek, a Mahumet színét. Ezeknek sok szabadságokvagyon. A törököknek meg vagyon tiltva, hogy gyalázatosanne bánjanak vélek.'*' De ha haragusznak reájok,és részegen látják, a csalmájokot leveszik, és jól elverikminden tisztelet nélkül.Az emireknek egy fejek vagyon, a kit Nákib Essrefnek'^*nevezik. Ennek oly nagyhatalma vagyon rajtok,hogy megöletheti és megkegyel.mezhet nékik. De, hogya botránkoztatást elkerüljék, a büntetés mindenkortitkoson meg}'en végben. A fnek egy viczéje vagyon,a kit Alemdárnak'^3 híják. E hordozza a Mahumet zászlóját.Az émirek mindenféle nagy tiszteségekre felmehetnek: én pedig tovább nem megyek, hanem jó egészségetkívánok nénémnek.CLXXXUl.Rodostó, >5. Aug. 1751.Kedves néném, azt igen jól cselekeszed, hogy bátorításravalót írsz a leveledben, írván, hogy kedvesenolvasod a törökökrl való leveleimet; mert a bizonyos,hogy régen félbe hagytam volna, ha tudnám,hogy únadalmasok.Azt jó megtudni, hogy a törökök szeretik a szép ésczifra templomokot építeni, és igen bkezek a templomoknakfundátiókot tenni, és jövedelmet a szegényekszámokra, a kik mindennap imádkozzanak a jótévjökneklelkekért.A császári templomoknak vagyon legtöbb jövedelmek.Ezekre pedig a Keslár aga, a ki a császár asszo-* A kéziratban hibásan :így hogy ezeket gyalázatosan bánjanakvélek.

Törökországi levelei.339nyira vigyáz, visel gondot, és parancsol a templomokhozvaló tisztségekbl. Az imperiumban sok templomokvannak, fképen olyan helyeken, a hol a császárokszoktak lakni, úgymint Brúsában, Drinápolyban, Konstanczinápolyban,a hol sok császároktól építtetett drágatemplomok vannak. Császárnék is építtettek.Ezek között legfvebb a szent Sophia temploma.Ezt Justiniánus császár építtette volt; a törökök megtartották,és valamint annak eltte, az Isten szolgalatjárarendelték. De a jövedelmét megnagyobbították,a mely esztendre száz ezer aranyra megyén. Ezt pediga városban szedik fel. A császár tartozik maga is ezerés egy pénzt fizetni a földért, a melyen a kastélyavagyon építve ; mert a keresztyén császárok idejébenaz a föld a templomhoz tartozandó kert volt.A török császárok pedig a templom köri egynehánykápolnát építtettek, a hová temetik ket. Azokbanszüntelen való ég lámpások vannak, bizonyos jövedelempedig azoknak számokra, kik az lelkekért imádkoznakazokban a kápolnákban. Ezenkívül mindennapbizonyos órákban sok számú koldusoknak alamizsnátadnak. — Mely boldogok volnának, ha a Krisztusértadnák.Sok templomok vannak, a hol iskolák lévén, a törvényttanítják. Vannak ispotályok, szállások az utazókés az idegenek számára. Vannak konyhák, a hol a szegényeknekételt készítnek. Mindezeknek a jövedelmekbizonyos ; mert faluk, földek, tartományok vannak arrarendeltetve.'^'^ Szerencsés falu az, a mely valami templomhoztartozik ; mert annak sok szabadsága vagyon. Havalamely különös ember valamely templomnak fundá-.tiót akar tenni, földet nem adhat, hanem készpénzt ád,a melyet interesre kiadják. De ez csak a templomértszabad ; mert a törvény tiltja az interesre való adást. —Az egészségre vigyázzunk néném.

34^Miket J^elemenCLXXXIV.Rodostó, 26. Octob. i75«.E már rendkívül való dolog, hogy ma havazzon. —Ezt még sohasem értük. Még pedig sok szll éspamut a mezon. Talám jovunkra esik; mert háromholnaptól fogván a pestis igen uralkodik. A változásttehet az áerben. Hihet, hogy a pestisnek nincsenegészen való ereje ; mivel sokan meggyógyulnak belle.A törökök tanítások szerént ezeknek nem lehet meghalnipestisben : a kik pedig abban megholtanak, lehetetlenvolt azt nékik elkerülni. Mert az tanítások azJsten elre való rendelésirl mód nélkül szoros. Stmég az Istennek tulajdonítják a vétket; mert azt nemlehetett nékik elkerülni. Azt tartják, hogy kinek-kineka homlokára vagyon írva, hogy mit rendeltek felle, ésa^t el nem kerülheti.A törökök a persákot eretnekeknek tartják ; mertezek Halyt'^^ követik : a törökök pedig Mahumetet. Ésnagy gylölséggel vannak egymáshoz, úgy annyira,hogy a császár udvarában mindenféle nemzetbl valórabgyermekeket bevesznek, de persát nem ; mert aztmondják, hogy lehetetlen egy persának megtérni valóságoson.Egy szóval azt tartják, hogy egy zsidó, egykeresztyén remélheti, hogy még idvel a hívek közéállhat, de egy peria sohasem. A törökök között avallás iránt véghetetlen szakadások vannak, akik mindannyiféleképenmagyarázzák az alkoránt. — Vannaksokan olyanok, a kik az istenséget nem hiszik.A törökök között is vannak egynehányféle szerzetesek,a kik megkülömböztetnek magok között a ruhájokkal.Azok között legnevezetesebbek, legközönségesebbeka dervisek. '^^ Ezeknek Ikoniumba vagyon a f-klastromok, a mely klastromba 400-an vannak rendszerént.A dervisek fogadást tesznek a szegénységrl,tisztaságról és engedelmességrl. A superiorjok elttigen nagy alázatossággal vannak. Az ingek igenvastag vászon ; azon feJyl vastag szürke daróczból való

Törifkorízdgi levelei. 341hosszú dolmány ; a vallókra terítve egy fejér pokrócz ;a lábok szára mezítelen; a mellyek kinyitva ; az övökvastag széles brbl vagyon, ell kötik meg; a süvegekteveszr, és olyan formájú, mint a csákósüveg csákónélkül. Ezek a bort titkon megiszszák, és a kit megcsalhatnak,azt el nem múlatják. Ezeknek csötörtökönnem szabad enni estig.CLXXXV.Rodostó, 20. Maji, 1752.Kedves néném, öt esztendeje, hogy leveledet nemvettem. Igazán mondván öt holnapja, nem sok-é a ? Azeltt gyakrabban írtunk egymásnak, mitl van a? Talámattól, hogy vénülünk? De a héjával betöltöm a kedakaratját, és a törökök szokásit végig leírom. Az utolsólevelemet a derviseken hagytam el, és ismét rólokírok.A derviseknek legfvebb küls foglalatosságok a,hogy tánczoljanak kedden és pénteken. De amcg éheza komédia ájtatossághoz kezdjenek, a superiorjokpredikácziót csinál. Azt tartják, hogy ezt a predikácziótakármely valláson lév meghallgathatja. A szerzetesekpedig kerekdeden ülnek a térdeken. A predikácziónakvége lévén, a chórusba az énekesek és a flautások elkezdikaz éneket, a mely sokáig tart. Amidn bizonyosverset énekelnek, a superior összeveri a kezeit, és errea jelre a szerzetesek felkelnek, a karokot kiterjesztik,és keringeni kezdenek kerekbe, azt pedig oly sebess^Sg^''^'

34^-^ike* T^elemena keringést. — Ezek megházasodhatnak, de el kellhagyni a dervisséget.elvégeznem, mintA török vallást jobban nem lehetazon, hogy micsoda tisztelettel vannak a Krisztushoz.A nem igaz, hogy káromlással volnának hozzája, mintsokan azt tartják ; mert itt nem a közönséges népetkell érteni, hanem az írástudókot. Ha pedig oly boldogtalanok,hogy nem hiszik a Krisztus istenségit, legalábbúgy tisztelik, mint az Isten fuvallását, mint az Urmellett lév nagy szószóllót. Azon megegyeznek, hogyaz Isten küldötte el, hogy olyan törvényt hozzon,a mely teljes kegyelemmel. Ha pedig hitetleneknekhínak minket, nem azért, hogy a Krisztusban hiszünkhanem azért, hogy nem hiszszük, hogy Mahumetetaz Isten küldötte volna. Jól cselekeszszük.CLXXXVI.Rodostó, 1752. 2. Aug.Ki ne írna, kedves néném, örömest, mikor annyisok jó dinnyét eszünk ; mert itt most a dinnyeszüret.Azt tudom, hogy nem jóízen eszi a dinnyét a vezér,a kit az elmúlt holnapban letevének, vagyon is oka.Helyében pedig Imrehor Mustafát '^^ tették. E flovászmestervolt. Már most a birodalomnak fejdelme. Emberségesember. Hozzánk már is mutálta jóakaiatját.Az elmúlt holnapnak a végin estve felé jól megijesztettekvolt bennünket ; mert olyan nagy földindulásvolt, hogy annál nagyobbat soha sem értem.A házak, a falak úgy hajladoztak, mint mikor a széla fákot hajtogatja, de semmi szerencsétlenség nemtörtént.Már most írjunk a törökök házasságiról, a kiknél aházasság szent és tiszteletes dolog. A papoknak ottnincsen semmi részek ; mert a köiés a bíró eltt megyénvégbe. Amidn pedig valaki törvény szeréntakar megházasodni, a leány atyjával és anyjával végezarról. A házasságról való levelet vsgy kötést a bíró és

Törökországi levelei343két bizonságok eltt csinálják meg, a mely kötést elronthatjaa két rész. Egy asszony kérheti az urátólvaló elválást, ha tehetetlen, ha háromszor egymásutánpéntekre virradó étszakán elmúlatja az adót megfizetni,a mely étszaka arra az adóra rendeltetett. Egyolyan férfiú, a ki annyira valót ne;u ád a feleséginek,hogy kétszer egy hétben a feredben mehessen, tarthataz elválástól. '^^ A leánynyal pénzt nem adnak, hanem alegénynek kell adni. A lakodalomnak napján a menyasszonytnagy pompával, dobbal, síppal viszik a legényházához. A legény a kapunál várja, és leveszi a szekérbl,kezet adnak egymásnak, de a leány ábrázatjabé vagyon födözvc úgy, hogy tet nem láthatják, deláthatja a legényt. A szekérbl les7állván, fogadásttesznek egymásnak, azután a napot vendégségben töltika férfiak külön, az asszonyok is külön. Annak idejébena menyasszonynak valsmely asszony atyjafia viszi avlegény házában, és csak akkor látja meg, ha szép-é,vagy rút. Nem magyar humorhoz való az ilyen házasság.CLXXXVll.Rodostó, 17. Nov. 175a.Itt, kedves néném, szép idk járnak, az ablakoknyitva vannak. Lehet tehát most írni a török lakodalomról.A császároknál a házasság nem szokás. Hihet,hogy k abban az ország csendességire vigyáznak, deaz is hihet, hogy a lakodalmi irtóztaió költséget akarjákelkerülni. A császár annyi rableányt tarthat, amenynyinéki tetszik. A kik férfiú gyermekeket hoznak e világra,azokot úgy tekéntik, mint császárnékot, és fijokcsászárok lehetnek idvel.A törökök között kétféle házasság vagyon : a törvényszerént való házasság, és a bérben való házasság,a harmadik a rableánynyal való ágyasság. A törvényszerént egy török akármely gazdag legyen, de háromvagy négy valóságos feleségnél nem vehet többet.

344 Mikes faelemenA bérben való házasság minden czeremonia nélkülmegyén véghez, hanem megalkusznak a leány apjávalés anyjával, a kik bérben akarják adni leányokot, a bíróeltt. A ki írásban teszi, hogy egy ilyen legény egyilyen leányt magához akarja venni, hogy feleség helyettlegyen, kötelezi magát arra, hogy étellel, ruházattalfogja tartani — úgy a tlle leend gyermeket is — deolyan formában, hogy visszáküldheti az apja házához,amikor néki tetszik, megfizetvén a bért az alku szerént.A mi pedig a rabasszonyokot illeti, a törvény szerénta törökök arra fordíthatják ket, a mire szeretik.A törököknél a gyermekek egyaránt osztoznak, akármelyasszonytól valók legyenek. Hanem az a külömbségvagyon, hogy a rabasszony gyermeke rab lesz,valamint az anyja, hogyha az atyja fel nem szabadítja.Amidn a férfiú hal meg elbb, az asszony kiveszia néki kötött pénzt : ez a valóságos feleséget illetimivel a többivel nem gondolnak annyit. A török avalóságos feleségit elveszi; a kinek fizet, bérben tartja;a rabasszonyt pénzen veszi.Egy ember, a ki el akar válni a feleségitl, tartoziknéki megadni, a mit néki kötött házasságakor. Az elválása bíró eltt megyén végben, és azután mindenikrész szabad.CLXXXVIU.Rodostó, 1753. 22. Mártii.Kedves néném, micsoda régi lakosok vagyunk ebbena városba. Tegnap 33 esztendeje múlt el itt valóuralkodó bújdosásunknak. A bizonyos, hogy mint anegyed része, annyi idt nem töltöttem Zágonban.Hát azt megírjaia-é, hogy mennyi ideje, hogy onnétkiugrattam? A nem ártalmas, még hasznos; mert meglátom,micsoda nagy hálaadással tartozom Jsten felségéhez,a ki olyan hosszas gondviseléssel volt hozzám.Annak jól felszámlálva 45 esztendeje vagyon. AldassékIstennek szent n'-^ve. De térjürk az asszony dolgára.A törökök, azaz : az írástudók, a környlmetélést

Tffrökországi levelei.345nem tartják hitágazatnak, se az aJkorán parancsolatjának,és hogy a nélkül is lehet a paradicsomban menni.A gyermeket hét esztends korában szokták környlmetélni.A környlmetélésnek napján vendégségetkészít a gyermek atyja házánál. A gyermeket pedigfelöltöztetik, mentl czifrábban lehet, azután lovon azutczákon hordozzák muzsikaszóval. A gyermeknekkéziben egy nyíl vagyon, a melynek vasát a szíve felétartja, meg akarván azzal mutatni, hogy készebb azzalinkább a szívét általverni, mintsem a hitet megtagadni.A társai, jóakarói nag^' örömmel kísérik tet a templomba,a hol az imán (a pap) egy kis oktatás után ahitnek ágazatját mondaíja el véle, azután a borbély akerevetre teszi a gyermeket, két szolga lepedt tarteltte, a borbély a teste végin való brt kihúzván, ésmegszorítván egy kis fogóval, a borotvával elvágja, ésaz elvágott brt megmutatja a jelenvalóknak, mondván :ö:Az Isten nagy!)) Azonba pedig a gyermek sír éskiált a fájdalomban, és a jelenvalók köszöntik tet,hogy már is a hivk köziben vetetett. Azután visszaviszika gyermeket czeremoniával az atyja házához,a hol harmadnapig vagyon a vendégség. Azt jó megtudni,hogy a pap nem ád nevet a gyermeknek, hanemaz apja születése után a kezében veszi, és felemelvénaz Istennek ajánlja, egy kevés sót tészen a szájában,mondván: aTessék az Istennek fiam Ibrahim (vagymás nevet) hogy az szent neve néked mindenkor olyjó íz legyen, mint ez a só, és meg ne engedje nekeda földi dolgokot megkóstolni.))Minthogy a törökök azt tartják, hogy a mi a testetmegmocskosítja, a lelket is megszennyesíti, és hogya mi egyikét megtisztítja, a másikát is megtisztítjaerre való nézve a mosódással készülnek az imádsághoz.Istenes ember, mondja az alkorán, amidn az imádsághozakarsz fogni, mosd meg az orczádot, kezeidet, karodat ésláhaidol. Jl házasok, kik együtt hálnak, meg/eredjenek-Hogyha a betegek és az utazók vizet nem találnak, tiszta porralsúrolják meg orczájokot ; mivel az Isten szereti a tisztása-

340 JHiket T^elemengot, azt is akarja, hogy az neki i^ü könyörgés tökéUeteslegyen, hogy hálákol adjanak néki kegyelmiért, és hogysegítségül híják az 5 szent nevét. — E mind szép és jóegyrészint, de másrészint haszontalan való intés ; mertszegény Mahumet nem kértél a Ki'isztus nevébena nélkül a kérés meg nem hallgattatik. Én pedig annaknevében kérem a néném egészségét. E most elég.CLXXXIX.Rodostó, 1753. M. JunJi.Kedves néném, azt írod, hogy úgy tudod a törökökszokását, vallását, mint a mufti. Úgy tetszik, hogynem kellene csúfolódni. Még a muftihoz tenni magát!a kinek térdig ér szakálla vagyon, és olyan csalmája,mint egy méhkas. Meg ne boszonts, mert többet nemírok. Noha már félben nem hagyom, és azt mondom,hogy a törökök a mosódásról való parancsolatot kétmosódásban tartják : nagy és kicsid mosódásban. Azels abban áll, hogy az egész testet megmossák, ezzelleginkább a házasok tartoznak, és a hol fevedk nincsenek,a férfiú a folyóvízben vagy tengerben háromszorlebukjék, akármely hideg legyen. A kis mosdáspedig abból áll, hogy arczczal Mekka felé forduljon,megmossa orczáját, orrát, kezeit, karját, lábait.A mosdás után szemeket a földre vetik, és úgyvannak egy kevés ideig, hogy magokhoz térjenek, ésaz imádsághoz készüljenek, a mely ötször vagyon napjában.Az els hajnalba; a második délben; a harmadikdél és napnyugot között mintegy négy óra feléa negyedik napnyugotkor ; az ötödik mintegy másfélórakor napnyugot ut?u. Hogy pediglen minden megtudhassaaz idejét ezeknek az imádságoknak, nemharangszóval adnak jelt, mert nálok harang nincsen,hanem arra rendeltetett emberek '^^ vannak, kik felmenneka mecsetbe, az ujjokkal bedugván fülököt egészteli torokkal éneklik ezeket a szókot : «Az Isten nag)',nincsen más Isten az Istenen kívül. Jöjjetek a könyör-

Törökországi levelei.347gésre, ihon világosan hirdstem néktek.)) — Ezek abr-hai'angok ezeket a szókot eiször dél felé éneklik,azután éjszak, napkelet, és napnyúgot felé.Ezt mindenek meghallván megmosdanak, és a templombamennek. Az ajtó eltt kiki leteszi a papucsát,vagy a kéziben beviszi. Nagy tisztelettel meghajtjamagát, és köszönti a rejtekben lév alkoránt, a melyrejtek hely jelenti Mekkát. Azután kiki felemelvénszemeit a hüvelykét a füleiben teszi, minek eltteletérdepeljen. Azután a pap felkél, és kinyitott kezeita fejére teszi, a füleit a hüvelykével bedugja, és igenfelszóval, de halkkal énekli : INagy Isten ! dicsség te néked"Úr, hog}; a le neved áldassék és dicsíttessék ; hogy ate nagy voltod megüsmertessék ', mert csak ie vagy a nagyIsten. A nép csak lassan mondja utánna.Rend szerént pedig ezt az imádságot mondják, aszemeket a földre függesztik. E nálok olyan imádság,mint nálunk a Miatyánk : Jíz Istennek nevében, a ki teljesjósággal és irgalmassággal. Dicsértessék a világ Ura,a ki teljes jóságú és irgalmasságú. Isten ! minden embereknekilél líra, mi tégedet imádunk, mi te benned vetjükminden bizodalmunkot. Tarts meg minket ; mivel igazánvaló utón hívunk segítségül. "Ez az ut az, a melyet teválasztottad, és a melynek kedvezel kegyelmeddel. E nema hitetlenek útja, se nem azoké, a kik^e méltán haragszol.Ennek az imádságnak a kezdete jó, de a vége farizeusság.A törökök az imádságot mindenkor azon végezikel, hogy köszöntik a két angyalokot, a kik tartásokszerént kétfell állanak. Ezt pedig így viszik véghez :A szakállokot kezekben veszik, jobbra és balra fordulnak.A törökök pénteken olyan szándékkal imádkoznak,hogy az Isten kegyelmét nyerjék az egész törökökre.Szombaton, hogy a zsidók megtérjenek, vasárnapa keresztyének megtérésekért, hétfn a prófétákért,kedden a papokért, szeredán a holtakért, abetegekért, a rabokért, kik a hitetlenek között vannak,csütörtökön az egész világ megtérési ért.

348 Mikes IdeiemenKedves néném, alkalmasínt tudja már ked a törökvallást. De nem tartok semmitl is ; mert még sohaegy keresztyén asszonyt sem hallottam, hogy törökkélett volna a rabokon kívül. Ók azt tudják, hogy a francziaazt mondja, hogy Törökország a lovak paradicsoma,és az asszonyok purgatóriuma.cxc.Rodostó, 15. Octob. 1753-Kedves néném, ha mind így lészen, most mindenórán vége lesz az én levél írásimnak ; mert ennek eltteegynehány holnappal magam csudálni kezdettem, hogynem kezdek jól olvasni, mintha a szememre valamelyvékony hártyikát tettek volna. A könyvet olvashatom,de nehezen — az írást könnyebben olvashatom.Azoltától fogvást a szemeim mind homályosabban látnak— áldassék Istennek szent neve érette. De azasszony dolgát még véghez vihetem.A törökök böjtje a holnapról neveztetik, a melybenesik, amely Ramazán holnap. Az esztendejek 354 napbóláll. Azt I 2 holdra osztják. Az holnapjok az újsággalkezddik. Az bjtjök Ramazán holnapban rendeltetettmert Mahumet azt hirdeté, hogy az alkorán abban a holnapbanküldetett mennybl. Abban az egész holnapbanreggeltl fogvást nap lementéig nem szabad se enni,se innia csak egy csepp vizet is. A mi pedig nekiklegnehezebb, még dohányozni sem szabad. De mihenta nap lemegyen, a böjtnek vége vagyon, és mindnyájona dohányon kezdik a vendégséget ; mert akármelyszegény török is, jól vendégli magát, cselédit. Sok egyholnap alatt elkölti, a mit esztendeig keresett. A vendégségpedig estvétl jó hajnalig tart. Nappal alusznak,fképpen a kinek nem szükséges dolgozni.A persák micsoda nevetségre való dolgot tartanakezen böjt iránt. Azt tartják, hogy Mahumet az Istennekakarván tetszeni, és, hogy az övéit gondviselés

Törökországi levelei.349alá vegye, az Istenhez felment, és azt ígérte, hogy azvallásán lévk ötven napig fognak böjtölni : Istenszent felsége elfogadta az ígéretet. Mikor pedig Mahumetleszállott volna, a harmadik égben találta aKrisztust, a ki is kérdezte tlle, hogy honnét jne?Mahumet feleié, hogy az Istentl jne, és hogy aztÍgérte az Istennek, hogy az övéi ötven napot fognakböjtölni. A Krisztus monda néki, hogy sokat ígért volnaötven napot. Mahumet arra felmene az Istenhez, ésmegjelenté, hogy sokat ígért volna, hanem hadd lennenegyven napig. Isten ö felsége arra is reá álla. Mahumetleszállván, a Krisztus kérdé ismét tlle, hogy mitvégezett volna ? Feleié, hogy negyven napot igért volna.A Krisztus monda néki : Látod-é, hogy én az enyémekneknegyven napot rendeltem, és hogy micsodarosszul viszik végben? Mahumet ismét felmene a harmadikalkura, és kére az Istent, hogy a böjt haddlenne csak harmincz napig. Az Isten azt is jóvá hagyá.A Krisztus pedig azért nem mehete feljebb a harmadikégnél ; mert a köntösinek az ujjában egy gombosttalálkozék : a mennyekbe pedig semmi földi dolognem mehet. Én is elvégezem a levelemet ezen a nemokos tartáson.CXCl.Rodostó. 8. Dec. 1753.Kedves néném, csaknem egészen megvakultam. Háromlépésnire mást meg nem üsmérhetek. A nyomtatástépen nem olvashatom, az írást mégis inkább.Magam pedig írok, mert tudok írni. De nem tudom,mit írok. — - Az oculárék semmit nem használnak. Eztmár elvégeztem, de a más esztendben a levelek ritkáklesznek.A ramazán eltelvén, a nagy bairám'7° következik. Ezolyan, mint nálunk a húsvét. A bairámot az újságonkezdik el. Azt pedig a sok álgyúlövésekkel hirdetik ki,dobokkal, sípokkal, s kiki azon igyekezik, hogy mentlkedvesebben tölthesse a három napokot.

350 Jfftkes IdeiemenEzt az innepet nagy czeremoniával ülik a császárkastélyában. A császár a hajnalba megyén paripán aszent Sophia templomában. -— Amidn visszátér, a vezér,a pasák, mufti egy szóval minden nagy tisztek köszöntik.Legutoljára a jancsár aga köszönti. A császárnék,a kik esztend által zárva vannak, azon a naponelmehetnek a császár, a császárné látogatásokra. A dívánbana császár nagy ebédet ád ma a f ministerinek.A jó törökök azon a napon megbékélnek azokkal,a kikkel rosszul voltának, és az útczákon egymásnakkezet nyújtanak. A prédikátorok pedig, mine': utánaholmi részt megmagyaráztak volna az alkoránból, atemplomba ezeket az énekeket éneklik : ((Köszöntésés áldás legyen rajtad Alahumet, Istennek barátja. Köszöntésés áldás legyen te rajtad Jézus Krisztus, Istennekfuvallása. Köszöntés és áldás legyen te rajtadMojses, ki kedves voltál Istennél. Köszöntés és áldáslegyen te rajtad Dávid, az Istentl rendeltetett monárka.Köszöntés és áldás legyen te rajtad Salamon,a ki h voltál az Clrhcz. Köszöntés és áldás legyen terajtad Noé, a kit megtartott Isten kegyelmével. Köszöntésés áldás legyen te rajtad Ádám, Istennek tisztasága.»A törökök szeretete elterjed az állatokra, a fákra,is a halottakra. Azt tartják, hogy a kedves Isten eltt.Vannak olyan testamentumba hagyott fundátiók, a holbizonyos számú kutyákot, macskákot tartanak eledellel.cxcu.Rodostó, 1754. 16. Aug.Kedves néném, igen nevet állapotba nem vagyok,mert a ki igen rosszul lát, nem igen nevethet. Mindazonáltalmindent jó szívvel kell venni az Istentl. Mártizenöt holnapja, hogy nem olvashatok. Mással kellíratnom; mert a mostani írásomot még magam isnehezen olvashatom. De az asszony dolgát el nemkell múlatnom.

Törökországi hveíei. 351A törökök nagy szorgalmatossággal mossák meg aholttesteket. A test mellett temjént égetnek, hogy agonosz lélek eltávozzék. Azután eltemetik olyan lepedben,a melyet bé nem varrják se fent, se alant. Nékikarra okok vagyon; mert azt tartják, hogy amidn atest a sírban vagyon, két angyal megyén hozája, a kiktérdre állítják, és számot kérnek tlle minden cselekedeteirl.Ugyanazért is viselnek a fejek tetején egykis üstököcskét sokan a törökök, hogy az angyal megfoghassa.A törökök sírja olyan, mint egy kis pincze —a tetejét deszkával befödik, és arra földet.Hogyha a halott istenes ember volt, a két angyalután, a kik számot kértének, más két angyal meg)'enhozzája, kik olyan fejérek, mint a hó. Ezek csak arróla gyönyörségrl fognak néki beszélleni, a melyekbenleszen a más világon. De ha igen vétkes találna lenni,két olyan fekete angyalok mennek hozája, mint a holló,a kik kínozni fogják. Az egyik mélyen a földbe leveri,a másika egy vashoroggal onnan kivonja, és a kik ígyfogják magokot véle múlatni mind a nagy ítéletnapjáig.Mahumet kedvezniakarván a szerecseneknek, bé istölte kedveket; mert minthogy az földjök puszta,száraz és terméketlen. Hogy pediglen ket megvigasztalja,olyan paradicsomot igére nékik, a mely tele volnaforrással, és kerteket olyanokot, a melyekbe olyan fákvannak, hogy a verfény meg nem hathatja, mindenkortele virágokkal, és a fák rakva mindenféle szépgyümölcsökkel. Ebben a kedves helyben foly bségesena téj, a méz és a bor, de az a bor nem részegít,se az okosságot meg nem háborítja. Ott is sétálnakazok a tökélletes szépségek, akik se nem kegyetlenek,se nem könnyek, akik is olyan édesek, hogy ha valamelyikeközllök a tengerbe találna pökni, mindjáttelvesztené keserségit. Azoknak a szemek olyan nagy,mint egy tojás, mindenkor a férjekre néznek, a kiketúgy szeretik, hogy csak meg nem bolondulnak érettekmert azt vehetik el, a melyik nékik tetszik. Ott a

35* Mikes Ideiemenleányok Mahumet szerént mind tiszták, mert ott semmifélenyavalya nincsen. Mahumet nem mondott semmitis jobbat a más világról, mint mikor azt mondotta,hogy nem kell a holtak közé számlálni azokot, kik azIsten útjában halnak meg; mert azok az Istenben élnekaz jovaival és szeretetivei : de ellenben a kárhozottaknagy ég tzbe vettetnek, a hol az brök mindenkormegújul, hogy a kín is nagyobbodjék, szomjúságotirtóztatót szenvednek, más italt nem isznak,hanem mérges italt, a mely megfojtja ket, de megnem öli. De a mi még legnagyobb, a, hogy ott asszonyokotnem találnak. Micsoda rettent nagy kín a,hogy ott asszonyok nem lesznek! Ezen a világon arrólgondolkodni szükséges, de a másikán gorombaság. Énnem tudok már mit írni többet a török vallásról —úgy tetszik, hogy elég.CXCUl.Rodostó, 23. Nov. 1754.Minden bizonynyal tudom, hogy örülni fogsz azon,hogy Isten kegyelmébl a szomorú setétség elhagyta aszemeimet. Soha sem szabad senkinek is, még az ellenségünknekis, rosszat kívánni. De a bizonyos, hogymásnak vakságot kívánni nagyobb, mintsem halált.A szemem világa minden orvosság nélkül csak azIsten kegyelmével tért vissza. Ennek a holnapnak akezdetén valamivel jobban kezdek látni. Ennek elttepedig egynehány nappal a szemeimben kezdem érzeni,mintha valami gaz esett volna mind a kettben, valamiszúrta ket két vagy három nap, tudom pedig, hogysemmi nem esett a szemeimben : másokkal is nézettem,semmit nem láttak. A jutott eszemben, hogy talám ahártyikák, a melyek a szemeim eltt voltak, talám azokakarnak leesni, tigy is lett ; mert harmadnap múlvanem érzettem azt a nehéz szúrást a szemeimben, éssokkal világosabban láttam. Egyszóval az Isten kegyelméblma az innepem napján az imádságos könyvnek

Törökországi levelei.353hasznát vehettem, a mely nem lehetett másfél esztendtlfogva. Én is immár jobban szánom a vakokot. Deha a testi vakság nagy dolog : a lelki százszortanagyobb. Kedves néném, oltalmazzon meg az Istenmindenikétl.CXCIV.Rodostó, 14. Dec, 1754.Kedves néném, lehct-é nagyobb hírt írni. mint egyhatalmas császárnak halálát? Ma hallottuk meg, hogytegnap Mamut császár'^' elhagyá a világot. Egynehánynapig betegeskedvén, a nép igen kívánta volna látniolyan helyre viteté magát, a hol megláthatá. Tegnap,hogy a népnek kedvit találja, nagy ert vévén magánlóra ült, és a szent Sophia templomában ment. Mikorvisszatért volna, ha meg nem kapták volna, leesettvolna a lóról, és amidn a házához érkezek, csakhamarmeghala. Elmondhatni, hogy nagy császár volt; ahadakozásba szerencsés volt, azt elmondhatni ; azt iselmondhatni, hogy nem kívánta a hadakozást elkezdeni,és békeségben akart uralkodni. Egynehányszor akartakzenebonát indítani ellene, de annak elejét vette, lecsendesítette,és az indítóktól a fejeket elvétette, hogytöbbé azt ne cselekedjék. A nép igen szerette mindkeresztyén, mind török; maga is a keresztyénekhez jóakarattal volt. A birodalmat csendesen igazgattakegyetlen nem volt, a vezérit sokszor megváltoztatta,de egyet sem öletett meg. Elmondhatni fellle, hogy nagycsászár volt, noha kis termet. Helyiben Oszmánttették, az atyjáról való testvéröcscsét — a pedig legkisebbellenmondás nélkül mene végben. Oszmánnakaz anyja még él — az is megmenekedék a rabságtól.Mind Mamut, mind Oszmán a Musztafa '^* császárfiai. — ]mmár harmadik császár vendégi vagyunk. AzIsten szent felsége az kezekbl táplál minket b-séggel. Kedves néném, kalinícza. '^^Mikes Kelemen : Törökországi levelei. 25

354 Mikes K^hmertcxcv.Rodostó, 6. Apr, 1755.Az Új császár változtatja igen hamar a vezérit. —Februáriusban'^* Jetévé a vezért, és a jancsár agát tettekalmakánnak addig, amég az új vezér elérkezik. A kalmakánságpedig viczevezérség. Az új, vagyis az ó vezérAli pasa az elmúlt holnapnak a végin érkezek Konstanczinápolyban.Azt mondám, hogy az ó vezér, merte harmadilcszor vezér, és köszönje a császár anyjának,a ki is a vezér apjának rableánya volt, és az ípja adtavolt a mostani császár atyjának. Ez a császárné mosthetven esztends.CXCVl.Rodostó, 26. Aug, 1755.A császár változó tánczot járat a vezérekkel. A bizonyos,hogy elmondhatják, hogy nincsen maradandóvárosunk. Ali pasát martiusban tévé vezérnek, májusbanazt kiilctatá, és májusban Abdulát'^^" tévé helyiben.Ez az ország kincstartója volt. Ma hozák hírét, hogyezt is letették, és Sziliktár Ali pasát tették helyiben.E fegyverhordozó volt, és igen kedves embere a császárnak,tehát sokáig kell maradni a póczon vagy akereken. Ennél többet most nem tudok mit írni. Ha nemsok is, de nagy emberekrl való hírek. Ebben a holnapbankczdé a prussiai király a hadakozást a királynéellen.CXCVII.Rodostó, 25. Octob. 1755.Ki gondolta volna, kedves néném, hogy az a kedvesSziliktár Ali pasa oly hamar leessék ? de még nem úgy,mint a többi ; mert a többi a földre estének, de ez aföld alá esett. Elég a, hogy erre haragudt a császáranyja ; mert e mesterkedett azon, hogy azt az Ali pasátletegyék, a kinek a császárné pártfogója volt. A császárnéis bosszút állott, és addig beszéllt ellene a fiá-

Törökországi levelei.355nak, és mások által is tudtára adatta a császárnak, hogymicsoda húzással vonással akar kincset gyjteni magának.A császár a vádolást igaznak találván, a vezértmegfogatta, és parancsolta, hogy fejét vegyék. De acsászárnak tudtára adták, hogy nem szokás a vezéreknekfejeket venní, hanem megfojtani; a császár aztfeleié reá, no ! hát fojtsák meg elször, és azután fejétvegyék. Úgy is lett, és a fejét kitették mindenekláttára. Amiolta ebben az országban vagyunk, nemtudok egyet is mást, a kit a császár megöletett volna.E helyiben következek Zaid Effendi. '7^ E francziáúl istud, mert Francziában kétszer is volt, követ is volt.CXCVUl.Rodostó, 1756. 15. Januarii.Kedves néném, micsoda irtóztató hírt hallánk ?hogy els novemberben Lisbona városa a rettentföldindulásban elslyedett, és elromlott volna. Egynagy darab részit a földi tz megemésztette. A templomoktele voltának néppel, mivel innep volt; a templomokreájok estek. Az egész város czinteremméváltozott egy órában, és eltemette a lakosit. Az útczákonhintók emberekkel, lovakkal elsülyedtek. Az Istennekmicsoda rettent ostora volt azon a városon?mivel nem csak a földindulás, hanem még a föld alattvaló tz is kiütötte magát az útczákon. Hát még arettent kincse annak a gazdag városnak örökké odaJesz. — A mi földbl való, annak földdé kell lenni.CXCIX.Rodostó, 30. Apr. 1756.Ennek a holnapnak a kezdetin a császár áprilistjárata Zaid Effendivel ; mert letevé a vezérségbl.Az új vezér Imrehor Musztafa Móriában lévén ma ideérkezek. Konstanczinápolyban megyén. E már másodszorvezér.

356 Mikes faelemenA franczia és az anglus hadakozást hirdetének egymásnak.Az anglusok igen kegyetlen, kemény szívekés háláadatlanok. A minap olvastam egy anglusról, a kiugyan érczherczegje volt a háláadatlanoknak. Lehetetlen,kedves néném, hogy le ne írjam. Tudom, hogy aztmondod utána, hogy szamár volt. Elég a, hogy egyrendes ifjú anglus — az atyja keresked volt, és gazdag,de igen fösvény lévén még többet akara szerezni,azért más több kereskedkkel Amerikábanindúla. Mikor Amerika szélyin volnának, a hajóskapitányegy sziget mellett megállapodék, hogy innivaló vizet hordasson a hajójában. Amég a vizet hordották,az anglus kereskedk kimentek a hajóból, hogyvadászszanak. Az ifjü anglus is kiment vélek. De, mintnem okosok, igen eltávozának a parttól. A vademberekreájok rohanának, és mind megölék a többit, csak épenaz ifjú anglus szaladott el. A kapitány észrevévén adolgot, csakhamar onnét megindula. Az ifjú ottmarada, a ki is rettent keserségben és rettegésbenbujdosott imide amoda az erdben, nem tudván hoválenni. Szüntelen tartott attól, hogy valamely vademberrene találjon, a ki mindjárt megöli. Az éhséget is márkezdette volt próbálni. Megszabadulásról semmireménysége nem lehetett. Nem is mert a tenger partjáhozközelgetni, hogy valamely hajót láthasson, a kinmegszabadulhasson ; se valami ételre valót keresni,hogy valakire ne találjon.Elfáradván az erdben egy kis dombocskára jutott.De mint elhle azon, hogy hátra tekéntvén, egy leánytláta a bokor közül kijönni, a ki hozája mene, és mindenikálmélkodni kezde egyik a másikán, és rnindenikkegyesen kezdé egyik a másikát tekénteni. És ha azifjú megkedvellé a vadleánynak termetét és személyit,a ki is mezítelen volt : a leánynak is megtetszék azifjúnak termete, fejér ábrázatja, és annyira megszereté,hogy mindjárt azon kezde gondolkodni, hogy tarthassameg életét. És egy barlangban vivé, és minek utánaszép gyümölcsökkel megvendéglette volna, egy szép

Törökországi levetet.357forráshoz vivé, hogy innék. Hihet, hogy a leányelkel renden való volt; mivel mindennap fölékesítévala magát igen szép csiga nyakravalókkal. Azután aJeány vadállatok breit vivé a barlangban, hogy alegény reájok feküdjék, és sokféle szín tollakkal felékesítébarlangját. Hogy pediglen mulatságot szerezhessennéki, kiviszi vala tet estve, vagy a holdvilágonvalamely szép kies helyre, valamely forrás, vagy patakmellé, a hol a legény nyugodhatott : pedig addigvigyázott ; vagy pedig az ölében aludtatta, és felköltötte,mihent valamely zörgést hallott. E szerént töltikvala idejeket, amég magoknak új nyelvet nem találának.— Akkor a legény megérteié véle, hogy szerencsésnektartaná magát, ha tet bírhatná a maga hazájában,a hol néki szép köntösöket csináltatna.Egynehány holnapokat töltöttek vala el nagy szerelemben,amidn a leány a tengeren egy hajót meglátván,és már tudván, mit kellenék cselekedni, jeleketmutata, hogy a hajó a parthoz közelítene. Estvemindaketten a hajóban lének. A hajó Barbád szigetébenigyekezett — az ifjúnak is oda kelletett volnamenni. Nagy örömben valának, hogy megmenekedheténeka sok nyugtalanságtól és félelemtl. De a leánymicsoda víg szívvel hagyá el hazáját és szüléit, hogyazzal tölthesse életét, a kit úgy szeretne, és a kinek életeveszedelmével tartotta meg életét. De mennél inkábbközelgetnek vala ahoz a szigethez, a mi ifjúnk annálkedvetlenebb és gondolkodóbb kezde lenni, megvizsgálvánazt magában, hogy mennyi idt töltött elhéjában, hogy azon id alatt az pénze semmi interestnéki nem hozott, az kereskedése azon id alattnem folyt. Hogy pedig visszaszerezhesse azon vesztéseket,és jó számot adhasson szüléinek az útjáról, elvégezémagában, hogy attól a társától, a ki véle annyijót tett, megváljék, mihent a szigethez érkezik. A holmihent a hajó oda érkezik, a tengerparton vásárt tartanak— a hol a rabokot eladják, mint nálunk a lovakotés az ökrököt adják el.

358 Mikes IdeiemenA szegény nyomorult vadleány sírni és reménykednikezde, de csak héjában. Azt is értésére adá, hogyterhes volna tile, de az ifjúnak a szíve semmin megnem esek : hanem csak a maga hasznán. De st még,hogy megtudá, hogy terhes volna, még nagyobb áronadá el a kereskedknek. Kedves néném, mit mondaszerrl a háláadatlanról ? Én csak azt mondom, hogy azIsten megfizette irtóztató háláadatlanságát. Legalábbne adta volna el, ha magának meg nem akarta tartani.Oh fösvénység! mennyi lelket vesztetsz el.A prussus ebben a holnapban kezdé el a királynéellen ok nélkül a hadakozást, és foglalá el igazságtalanulSaxóniát.cc.Rodostó, 17. Januarii, 1757-Kedves néném, tudod-é, hogy Imrehor Musztafát letették,és az alepi '^7 pasát tették helyében ? E rézefFendivolt annak eltte, és, 2 mi még rosszabb, keresztyénvolt ; mert görög nemzet. Azt mondám, hog)' a mi mégrosszabb; m.ert a bizonyos, hogy a hittagadó vezérekkorántsem voltak olyan jók a keresztyénekhez, mint avalóságos született török vezérek. Ez az új vezér mégAlepben vagyon, sok id kell, amég ide érkezik. Aztírod, néném, hogy a török császár leányinak igen rosszaz állapotjok ; mivel nem lakhatnak a férjekkel, és hogytöbbnyire öreg pasáknak adják ket. A való, hogy aházasságot épen nem kívánhatják ; mivel akár öregnek,akár ifjúnak adják ket, de a férjekkel nem lakhatnak,és a lakodalom után Konstanczinápolyból ki kell mennivalamely nagy pasaságra. Gondolom azért cselekszik,hogy valamely zenebonát ne indítson, hogyha pedigférfiú gyermeke lenne, mihent születik, mindjárt megkell halni. Noha tudok olyan vezért, a kinél a császárleánya volt. Itt ám olyan dolog nem történik, mint aNagy Károly császár leányával történt.A császárnak volt egy Eginhard nev secretáriusa.Ez a maga hivatalját oly jól viszi vala végben, hogy

7 örökországi levelei.359De a császárnak egyik leánya mégmindenek szerették.inkább szerété tet : viszontag is nagy szeretettelvolt Immához. Minthogy pedig ez a szeretet hovatovábbnevekedék, igen veszedelmes dologra és próbáraadá magát; mivel egy étszal.a az Imma ajtajára menekopogtatni, mintha a császár küldötte volna ótet. Demihent bébocsáták, Immának más dologról kezde beszéllni.akiis örömmel hallgatá, és nagy kegyes szeretettelfogadá, és hajnalig együtt maradának. Hajnalbanpedig Eginhard vissza akarván térni, lá+á, hogy sok hóesett volna, amég egymással múlatták volna magokot.Attól igen kezde tartani, hog)' a hóban a nyomárólmeg ne üsmérjék, és meg ne tudják, hogy honnét jöttvolna ki. A császár leányának megmondá, hogy mitltartana, és micsoda nyugtalanságban volna. Tanácsottártának együtt, hogy miképen cselekedjenek, hogysemmit észre ne vegyenek. Végtire a fejdelcmasszonytalála módot abban. A pedig a volt, hogy a szeretjéta hátán kivigye a hóból. A császár pedig az egészétszakát áloin nélkül töltötte volt, és igeii jó reggel felkelvénaz ?blaknál volt, és látá leányát, hogy micsodanehezen vitte a terhét, és azt letévén nagy sietséggelvisszátére. A császár ezen mind csudálkozék, mind megkeseredék.Eginhard bizonyos lévén abban, hogy acselekedete nem maradna sokáig titokban, meg akaraválni az udvartól, és a császár lábaihoz borúiván kérearra engedelmet, mondván, hogy szolgalatjáért nemvett volna jutalmat. A császár feleié, hogy fog gondolkodni,és bizonyos napot ada néki, a melyen tudtárafogja adni szándékát. Azon a napon pedig a császárösszegyjté tanácsit, elejékben tévé a secretáriusnakvétkét és elbeszéllé, a mit látott vala. Tanácsot kéretllök olyan dologról, a mely meggyalázta házát. Kikimást tanácsola ; maga pedig azt monda : hogy Eginhard,ha megbünteti, avval nem hogy megkisebbítené,de még nagyobbá teszi a familiája gyalázatját, azértinkább szereti ezt a gyalázatot elfödözni a házasságnakpalástjával. Eginhard béhivaték, és azt mondák néki.

3^0Mikes J^eíemetlhogy a szolgalatjáért jutalomul a császár leányát adnákneki : ((]gen is, néked adom, monda a császár, a ki tégedoly jóvoltából a hátán hordozottí). A fejdelemasszonytmindjárt hívák, és az Eginhard kézire adák. Ók lássák,én pedig jó étszakát kívánok.Ennek a holnapnak a kezdetin akará egy istentelena franczia királyt megölni, de megfizetett érette.CCl.Rodostó, 27. Apr. J757.Az elmúlt holnapban érkezek az új vezér, Rekeb '^^pasa, Alepbl. Csak jó legyen. De hogy lehetne jó,mivel görög nemzet. Ugyan a görögök prédálák felebben a holnapban húsvét napján Jeruzsálemben a mikápolnánkot. Azt tudod, néném, hogy a kápolna azonhelyre vagyon építve, a hol Krisztus koporsója volt. Azta kápolnát sok császárok, királyok ékesítették fel. Sokdrágaköves eszközök vannak benne. A görögök sokatelvittek azokból. Minthogy pedig a vezér görög, agörögök elfordították az igazságtól a pénzzel, és ígyaz Isten tudja, mint lesz annak vége. A törökök nagycsendességben hagyják a mi papjainkat Jeruzsálembenvéghez vinni az isteni szolgálatot, de a görögök mindenkorirígylették az ott lév szent kápolnát nékünk.Ugyan a dühösség vivé ket arra, hogy felprédálják.Azt kérdhetnéd, hogy merték k azt megpróbálni azott lév pasától? Oh ebben az országban a pénz mindentelcsinál. Azt a várost sok görögök, örményeklakják : de ezek nagy békeségben vannak a mi papjainkkal.Húsvétra pedig mindenünnen oda gyülekeznek.De st még a zsidók is elmennek, hogy csak a régitemplomoknak a helyit megláthassák.Ha ezek még most is elmennek, hát még a Krisztusidejében micsoda szép dolog volt annyi rettent zsidótfelmenni (látni) a templomba. A'lennyi véghetetlenszámú zsidó vala jelen, mikor szamáron mene bé dicsségesenJeruzsálemben, és mikor megöletek egynehány

Törökországi levelei. 361nap mlva? El lehet ebbl ítélni, hogy az Üdvözítmennyi rettent népnek láttára akara meghalni —a kik mind kívánák halálát — hogy rend szerént húsvétnapján két óráig délután kétszáz ötvenöt ezer hatszázbárányt öltenek meg. Azoknak megételére két milliumötszáz ötven ezer személyt számláltak. Micsoda rettentgyülekezet volt al Micsoda rettent sok gyilkosokvoltak azok, mivel mindnyájan reája állottak, hogymegöljék királyokot. De k csak azt kiálták: Feszítsdfel, nincs királyunk. — Ugyanezért az irtóztató gyilkosságértszálláis reájok az Istennek rettent ítélete ésbosszúállása erre a népre. El lehet ítélni abból, hogyamidn Títus megszállá Jeruzsálemet, amég megvevé,addig a városban tizenegyszáz ezer embert temeténekel. Hogy pedig megvevé és elpusztítá, kilenczvenhétezer embert tett rabbá. Való, hogy a büntetés rajtoknagy volt : de a véteknek nagyságát micsoda nyelvmondhatná ki ?CCII.Rodostó, 28. Maji, 1757.Kedves néném, ebben a holnapban szoktak eretvágatni. Ennek a holnapnak a hatodik napján sok érvágásokvoltak Prága mellett ; mivel a királyné hadánaknagy harcza volt a prussiai királylyal. Végtire akirályné hadát Prága felé nyomák, és oda beszorít ák,a várost is megszállották, Isten tudja, mi lesz vége,hanem azt tudom, hogy, ha a levél kicsid, a hír elégnagy.CCIII.Rodostó, 30. Junii, 1757.Kedves néném, ismét nagy hírt írhatok ; mert a prussiaikirályt megverték. A pedig így lett meg. MarsallusDaun nagy haddal Prága segítségére ment. A királyeleibe mene. Minthogy pedig mindakét résznek voltkedve a verekedésre, kedveket tölték, és nagy harczotadának egymásnak Colén nev város vagy falu mellett.

362 Mikes IdeiemenA harcz j8-kán volt. A harcz sokáig tárta, a gyzelema királyt clhagyá, és Daun mellé álla. Minthogy kedvesenfogadá, a harczot mégis nyeré. Prágát felszabadítá,és a kapuit megnyitá. De Prágában a harczról semmitnem tudtak, hanem, aznap-é vagy másnap, egy vitézörömmondó markotányosné vivé legelsbe a hírt amegnyert harczról. Hihet, hogy meg is ajándékoztákazt az asszony postát. Azután a prussiai had eltávozékPrágától. Ki mondhatná meg a lakosok örömit, mivelnagy károkot, romlásokot, égéseket szenvedtek volt abombák és a tüzes golyóbisok miatt.Minthogy a minap olvastam az Amurates '^^ császárhistóriáját, ott is a harczról vagyon a szó, a melyetmegmondom csak rövideden, hogy a levelem hosszabblegyen. Elég a, hogy az V. Lajos király '^° békeségetcsinált volt Amuratessel ; hogy pedig a kötést mégjobban megersítsék, zálogul egy szentelt ostyának afelit adták volt a császárnak. De nem tudom miért, akirály minden ok nélkül felbontá a békeséget, és sokszámú magyar haddal a császár ellen mene. Sok püspökökis valának a táborán, mivel azeltt az a rosszszokás volt, hogy a püspököknek táborban kelletettmenni a magok seregekkel ; azt is tartották abban azidben, de nem az evangyélium szerént, hogy a hitetlenekneknem kell megtartani a hitet, vagy a fogadást.A harcz Várnánál volt; a magyarok eleinte mindjárttüzesen viselek magokot úgyannyira, hogy a törökökötvisszanyomák, és szaladófélben valának. A császár látván,hogy csaknem elvesztette volna a harczot, a félszentelt ostyát kivevé a kebelibl, és az ég felé emelvén,kére az Istent, hogy büntetné meg azokot, kik a békeségetfelbontották, és a kik az nagy prófétájoknakolyan zálogával ersítették volt m.eg. Ezt elvégezvén,a hada közé nyargal, visszátéréti, és újontában az ellenségreviszi. Erre a magyarok megrémülnek, megszaladnak,a király is, amint szaladott volna, valamely tósvagy mocsáros helybe lovastól odaveszett. Ebbl apéldából látod, néném, hogy a törökök nagy tisztelettel

Törökországi levelei. 363vannak a Krisztushoz, noha minket gyauroknak hínak,hitetleneknek, mert nem hiszszük Mahumetet, melyjól teszszük!CCIV.Rodostó, 2. Nov. 1757.Kedves néném, ismét nagy hír. Oszmán császár sokbetegeskedése után a sok mindenit másra hagyá.Mondám : másra hagyá ; mert az a más is nem másnak,hanem másra hagyja — valamint a dervis mondaegy pei'siai királynak. Egy dervis, bemenvén a királyudvarában, egy filegorjában egy gyékényt leteréte, és apipáját meggyújtá, mintha lett volna az úr. A királymeglátván, hozzá külde, megizenvén neki, hogy mertevolna megpróbálni, hogy szabadság nélkül bemenjen?A dervis azt izené, hogy a vendégfogadóban mindennekszabad bemenni. A királynak szüle atyja, nagyapja,apja egymásra hagyták a kastélyt, valamint a vendégfogadót.A király megneveté a dervis bolondságát.Oszmán jó császár volt, békeségszeret, a keresztyéneketnem gylölte — az elmúlt holnapnak 29-diknapján '^' hala meg — két esztendeig, 10 holnapig ésegynehány napokig uralkodék. Másnap Musztafái tevékcsászárnak. Mintegy ötven esztends. Ez az Achmetcsászár fia. Isten tudja micsodás lesz.Az írod, néném, hogy Francziaországba vadászatbaegy lierczegné leesvén a lóról, kitörte mind a két karját.A bizonyos, hogy holtig fogja viselni a bélyegét. Abbóllátjuk, hogy az ifjú asszonyoknak nem kellene megengedni,hogy lóra üljenek. Az öregeknek mind inkábbmegengedhetni, nincsen annyi szükségek a karokra,lábokra, mint az ifjaknak. Azt olvastam, hogy Tessalonikatájékán volt egy úri asszony, a kinek egy kedvesparipája volt, a kin igen szereié járni — a ló is olyankevély volt, hogy mást nehezen veit magára. Ügy történekegyszer, hogy Rómából egy pápának Konstanczinápolybankelletett menni a császárhoz. Minthogyföldön ment, tehát az asszonynak jószágán kelletett

3^4Mikes J(elemenáltalmenni. Amidn oda érkezett, az asszony nagytisztelettel fogadá. Mikor meg akara indulni, az aszszonykére, hogy ülne a lovára, és vinné végbe azonaz útját, A pápa kedvesen vévé jóakaratját, és a lováraüle. A pápa elvégezvén dolgát visszátére, és a gazdasszonyáhozszállá, és a lovat nagy köszönettel visszáadá,és megindula. Egynehány nap múlva az asszonya lovára akara ülni, de nem lehete ; mert azután sohamagára nem vévé az asszonyát, mintha mondotta volna,hogy egy szent pápát hordoztam, ezután egy asszonytnem hordozhatok. Néném, Kalinicza.ccv.Rodostó, 29. Nov. 1757.Kedves néném, a hadakozáskor a verekedésrl kellírni. Mi itt csendességben aluszunk, de Sléziába szüntelentalpon kell lenni, ugyan talpon is kell meghalni,valamint történek a prussusoknak ennek a holnapnak22-dik napján Breszló mellett. A királyné hadát, úgytetszik, hogy gróf Nádasdy kommandírozta, a prussiaihadat Bevern herczeg. Ha egészen leírnám is, hogymint volt a harcz, a végin csak azt kellene mondani,hogy a prussust megverték, és a herczeget elfogták,egynehány nap múlva Breszlót is feladák Nádasdynak.Hát már Siléziát visszanyerte a királyné, Breszlótnem sokáig ostromiák, mivel a harcz után két nappalfeladák.Pedig hogy úgy nem történek Nádasdyval, mint egygörög királylyal, Philippussal. Ez a Nag}' Sándor apjavolt. A király valamely várat szállá meg. Azalatt egykevély görög a táborára érkezek, és kereté a királyt,hogy fogadná bé szolgalatjára ; mivel olyan nyilas volna,hogy a madarat reptében lelövi. A király talám akkornem lévén jó kedvében, azt feleié reá, hogy nem volnaszüksége vadászra, hanem katonára. — A görög sokatállítván maga fell, a válaszon felindúla, és ugyanazonestve a várban bészökék, feltévén magában a bosszú-

Törökországi levelei. 365állást. Egynehány nap nmúlva a király megkerülé avárat, de szerencsétlenségére közelebb mene a várhoz,mintsem kelletett volna. Amint pedig a várat vizsgálná,a várból nyíllal a szemit meglövik. Mikor pediga nyilat a szemibl kihúzták volna, írást látának rajta —c vala reá írva : A Filep jobb szemére. Úgy is voltmert a jobb szemén volt a lövés. — A király és mindnyájanáltallátták, hogy a nyilas ember ltte meg boszúállásból.A kevélység és a boszúállás mit nem okoznak IÉn nekem is bosszút kellene állanom, mert régen nemvettem a néném levelét.CCVl.Rodostó, 29. Dec. 1757.Már mostanában új és hideg szokást vesznek; merta hó között is hadakoznak, mivel ebben a hideg holnapban,ötödik napján, nagy harcz volt Lisszánál Siléziában.A királyné hadát Károly fejdelem és Marschalluskirály maga koman-Daun kommandírozták. A prussiaidírozta a maga hadát. A harcz nagy volt, mind a kétrész vitézül viselte magát : de végtire a gyzedelem akirály mellé hajola, és a harcznak azt a hasznát vévé,hogy Breszlót ismét visszányeré. Isten tudja, meddigbírja.Ismét a halálról kell írnom, mert Csáki úrnak hatodika szava igen elnehezedvén, hetedik 1 1 órakorreggel meghala 81 esztends korában. Csaknem holtig,vagyis holtig egészséges volt, nem volt szüksége sedoktorra, se orvosságra. Azt nem mondhatni fellié,hogy ezért holt, amazért holt meg, mert ilyen betegségbevolt, mert az orvosság nem jó volt ; mivel csakazért holt meg, mert az Isten elvégezte, hogy mindenember meghaljon. Utolsó generálisa volt Rákóczi Ferencznek.Már mi csak ketten maradtunk Zay úrfival.Mi vagyunk a legutolsók ; mert legutoljára hagyottminket az Úristen — mire? meddig? tudja. Elég a,hogy adjunk hálákot néki, hogy megadta ezt az esz-

366 Jffikes Kelementendt eltöltenünk, és kérjük, hogy ne hagyja cl ezutánis a szegény bujdosókat, el nem fordítván szentszemeit róllok. De ne szájjal, hanem szívvel kérjük;mert az emberek a szájat hallgatják meg: de az Istena szívet tekénti, valamint történt egy szent remetével.Egy püspök, a tengeren utazván, a hajósok egy szigetmellé a hajót megkötik. A püspök maga mulatságáraa szárazra ki megyén. Amint alá s fel járna, egy kisgunyhócskát láta a fák között. Gondola, hogy talámvalamely ember laknék ott. Egy kis ablakocskáhozközelítvén csak csendesen, emberszót hallá, és minthavalaki imádkoznék. De, mint elcsudálkozék, hogy az,a ki bennt volna, eszerént imádkozék : Átkozott legyenaz Isten. Ezeket a szókot pedig szüntelen mondja vala.A püspök nem állhatván, bémene az emberhez, ésmonda néki : Atyámfia ne azt mondjad, hogy átkozottaz Jsten ; hanem : Áldott az Isten. A remete úg^'kezdé mondani. A püspök, hogy erre megtanítottavolna, visszátére a hajóhoz, és megindula a hajó.A remete pedig azalatt elfelejté, a mit tanult volt, ésészrevévén nagy sebességgel kezde a püspök után futni.A hajó távúi vala már a parttól. De a remete nemvígyáza arra, ha a földön vagy vizén futott-é? nékicsak az imádság volt az esziben. A püspök, és a kika hajóban valának, nagy csudálkozással láták, hogy aremete a tengeren futna utánok. Aki is a hajót beérvénkiálta a püspöknek, hogy elfelejtette volna az imádságot.A püspök látván a nagy csudát monda néki : Atyámfia,csak úgy imádkozzál, amint eddig imádkoztál. Ebbl apéldából látjuk, hogy az Isten a szív imádságát szereti,és nem a szónkra figyelmez. Én is szívesen kívánomkedves nénémnek az új esztendt egészségben elérni.Ámen.

Törökországi levelei.367CCVII.Rodostó, 20. Dec. 1758.jöttünk, azok közül csak én maradtam. Hanem a kikKedves néném! nem csak mi, hanem az egész emberinemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, a kik nemtudják, mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk épenolyan. Mennyi urakot, nemes embereket temettünkmár el, kit egy, kii más esztendben? Úgy annyira,hogy már csak ketten maradtunk volt Zay úrral. AzIsten azt is kivevé a bújdosásból 22-dik Octobris. Mármost egyedül maradtam a bujdosók közi, és nem mondhatom,mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy amaztelre ; mert egyedül maradván, nekem kell kimenni azáldozatra. A Csáki úr halála után Zay urat tette volta porta a magyarok fejévé, a kik ebben az országbanvannak a császár protectiója alatt. Halála után a portárakelletett mennem, hogy hírré adjam halálát. — A szokásszerént engemet tettek básbúggá.'^^ Mert azt jó megtudni,hogy akik ebben az országban az öreg Rákóczivalmost velem vannak, azok újak. Micsodás a világiMennyi változáson mentem már által, de az Istennekgondviselése mindenkor velem volt, és vagyon mindnyájunkkal.Egész predikácziót csinálhatnék a siralomnakvölgyében lév változó életünkrl. A mely változástmindaddig próbáljuk, valamég az örömnek hegyérenem megyünk.Vagyon immár egynehány napja, hogy ide visszaérkeztem.Mit rendel az Ur ezután fellem ? az kezébenvagyok. Hanem azt tudom, hogy a pornak porrákell lenni. És boldog az, a ki nem az Urnák, hanem aztlrba hal meg. Annyi hosszas bujdosásom után ke]]-émást kívánnom annál a boldogságnál ?Az els levelemet amidn a nénémnck írtam, huszonhétesztends voltam, eztet pedig hatvankilenczedikbenírom. Ebbl kiveszek \y esztendt, a többit a haszontalanbújdosásban töltöttem. A haszontalant nem kellettvolna mondanon ; mert az Isten rendelésiben nincsen

368 7ríikcs faelemenhaszontalanság; mert mindent a maga dicsségérerendel. Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arrafordítsuk, és úgy minden irántunk való rendelése üdvességünkreválik. Ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál.Kérjük az üdvességes életet, a jó halált, és azüdvességet. És azután megsznünk a kéréstl, mind abntl, mind a bújdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól.Ámen.

JEGYZETEK.A Törökországi Levelek ezen kiadásának alapjául szolgált aToldy Ferencz szövege, minthogy az eredeti kézirat nem állottrendelkezésemre. De az eredeti kézirat nyomán ké-zült Császár- ésMiklós-féle (ez utóbbi még eddig kiadatlan) szöveggel való egybevetésáltal a Toldy kiadásában lev összes hibákat kijavítottam.Helyreállítottam Mikes stylusának eredeti kifejezéseit, az erdélyiesszavakat és szólásmódokat, a magok eredeti alakjában. Csak ahelyesírás van a mai szabályok szerint átjavítva. A török szavakat,mint az iróra jellemzket, meghagytam eredeti hibás alakjukban(rézeffendj, imrehor, csauz, csorbasi stb). Ezeknek helyesbítéséreés magyarázatára szolgáljanak a következ jegyzetek, melyekbennéhány tárgyi magyarázatra is ki kellett terjeszkednem. Igyekeztema legszükségesebb magyarázatokra szorítkozni.'Étvágy, székely tájszó.* khán, persa eredet török szó, rövidített alakja a khaganszónak, mely eredetileg a tatár fejedelem czíme. A török uralkodókis viselik e czímet a név után, pld. Szultán Abdul Hamidkhán. A XVll. és XVJII. századbeli íróinknál és a köznépnél mais hám alakjában találjuk.3 Jldrínápoly és 1{odosló vidékén ma is ilyenek a kocsik, melyeketott araíiinak hívnak, mint a hogy azokat Mikes leírja.^ gyarló.5 helyesen lízunköprü (Hosszúhíd) a helység neve, mely nemmessze fekszik Adrinápolytól, az Ergene folyó mellett.° ezt a nagyszem szlt csaus üzümü-nzk hivják törökül.7 egresnek nevezik Erdélyben az éretlen szlt is, mely savanyúmint iZ egres (pöszméte).^ lihája, helyesen kjája, eredetileg k^dhuda (persa szó) annyimint házgondnok, helytartó.9 Mikesnél k^jmakán, kajmakdm és kd^makdny alakban, helyesenkajmmakdm a nagyvezir helyettese, helytartó, arab eredet törökszó. Polgári hivatalban megfelel a mi szolgabiránknak, mennyibenegy Írásinak (közigazgatási járásnak) hivatalnoka, Itt Ibrahim kdj'makdmró], a nagyvezir helytartójáról, a szultán vejérl van szó.'° helyesebben baltadsi. Itt Baltadsi pasa nagyvezirrl van szó,aki 1711 július 22-ikén a Pruth folyó mellett békét kötött Péterorosz czárral, holctt 6t teljesen hatalmában birván, hadával meg-Mikes Kelemen : Törökországi levelei. 24

370 Jegyzetek''semmisíthette volna. XU. Károly svéd király szemrehányása ésaz arra adott válasz a történeti hségnek teljesen megegyez.' a török csakugyan a jarün-jarün (holnap-holnap) mondássalszokta dolgát halogatni. Mintha mondaná: Ej, ráérünk holnap még!'* a bizebánok^i (nyelvnélkülieket), kiket kis gyermekkorukbantesznek némákká és drágán vásárolnak meg a titoktartó szolgálatra.Dilsziz (néma) is azt jelenti.'3 száz dram, körülbelül fél font, negyed kil. A török oi^ábanvan négyszáz dram (dirhem) s megfelel egy kilónak.'+ fényes porta törökül pasa-kapuszu = pa*a kapuja, arabulbáb áli (magas kapu) vagy devleli alije, ez utóbbi alakban a fényesporta az állam jelentésében vétetik.'S törökül diván-khane, tanácsterem, társalgó szoba, iroda.'" a törökök ma is így étkeznek.'7 l^aflán, fels ruha, díszköntös.'°helyesebben reisz-efendi, régebben a külügyminiszter.'9 csifut zsidó, inkább gúnyos értelemben; rendesen jehudi.*° mangal nev szénserpenyvel, mely sárga v. vörös rézbl,a szegényebbeknél cserépbl való, ftik a törökök szobáikat. A mikályháink ott ismeretlenek. A mangall a szoba közepére teszik sköréje guggolva társalognak a törökök.*' k

Jegyzetek' 371minek teljesítését, már e levélben jelzi is Mikes. Úgy látszik,ezen föltételrl nem birt tudomással, különben alig hallgatta volnael e fontos körülményt s útnak indításukat nemcsak azzal okoltavolna meg, hogy ('itt már semmi dolgunk nincsen».*7 helyesebben : Böjükdere (Nagyvölgy) a Boszporusz európaipartján fekv helység.a Boszporuszt érti alatta.*9 így hivják ma is a czukrot Erdélyben.3° Jeniköj (Újfalu) a Boszporusz európai partján fekv hely.3' asszdsz bast város bíró.3* 1. a 22. sz. jegyzetet.33 emir (többese ümera) arab szó, fnököt, parancsnokot, tisztet,jelent. E nevet viselik Moliammed próféta utódai vagy névrokonai.34 ulema többese az alim arab szónak, mely tudóst jílent; törökbenegyes számú alak s tudóst, papi állású férfit, jogtudóstjelent; egyáltalán a törvénytudósok osztályába tartozó, a nagymüftitl(seikh ul-;sz!aintó]) lefelé mindenki, aki államhivatalra készül.35 mislancst (v. Toldy kéziratában miszíaczi hasi) helyesenmüzsdedsi hasi köznyelven müsledsi hasi az a hírviv, a ki a zarándokcsapatnakMekkából Damaskusba való visszatérését hírül hozta.3^ mufti V. mufti, bíró, törvénytudó ; itt a nagymüfti (seikh ul-'iszlám) az iszlám fpapja értetdik.37 helyesen csaus basi, 1. a 22. sz. jegyzetet.3^ isoglán, helyesen icsoglán (bels fiú)-nak nevezték azokat azifjakat, akiket külön iskolákban államhivat.lokra neveltek s elzetesenapródi, kamarási teendkit végeztek. Szolgálatba lépésükkoricsaga nevet kaptak.39 "Pera (törökül Bejogíu), Konstantinápoly legszebb és európaiaklaktavárosrésze, hol a követségek, franczia, olasz színházak,templomok, apácza- és szerzetesházak, elkel kereskedések, kávéházak,vendéglk vunnak.4° a zooáaiov új görög szó elferdített alakja (koráczimk ismondja a nép), s leányt jelent.4' helyesen ta'jin napi járandóság, ratio, adag, természetbenkiadott élelem illeték. Régebben az idegen hatalmak követeinekadott pépzilleték és élelem.4^ T^szeghy Zsuzsi, Rákóczy fegyvertöltjének leánya.43 a J^amazan (böjt) hónap 27. napjának éjjelén, melyet J^adrgedseszinek, az isteni kijelentés éjjelének tartanak, mikor a Koránaz égbl leküldetett, ajándékozzák meg az igazhivk uralkodójukatminden évben egy élete virágjában lev leánynyal, kit ramazánimennyasszonynak neveznek.44 udvarmester, a Hofmeister magyaros alakja.45 georgiai (törökül gurdsi).4^ helyesebben Therapia, a Boszporus európai partján, Jeniköjtlfélórányira fekv szép helység, pompás kikötvel, a franczia,német, angol, olasz, követség palotáival.24*

37^Jegyzetek-^7 a mohammedánok kilenczedik hónapja (T{amazan el-Muharek)az áldott Ramazán, mikor egész hónapban böjtölni tartoznak nappal,éjjel pedig kivirradtig lakmároznak, dzsölnek.*° helyesen Bejko-tz, nagy török falu a Boszporusz ázsiai partján,közel a Fekete tengerhez.^9 a delfin (Delphinus Phocaena), mely disznóhal nevét disznóéhozliasonló hosszúkás orrától kapta. A török is disznóhalnak (domuzhaligi) nevezi. A Boszporuszban ma is töméntelen számban látható.í° kaiknzk hívják a törökök a hosszú keskeny csónakot, a csónakosneve k^tik^^i- A rövidebb és szélesebb csónak neve barka.S' rövidített alakja V.lc -oXXá stt^ (olv. Isz polla éti vagy £??£TT) TvoXXá olv. Isz éti polla) új görög üdvözlésnek (Sok évig, t. i.élj), mi a magyar (dsten éltessenw-nek felel meg.S^ Lévenli új görög szó (AePÉviy);, olv. Icventisz), mely alapjelentményébena török tengerészetben szolgáló önkénytest, módosultértelemben kalózt, rablót jelent, átvitt értelemben hst,derék vitézt tett, melybl aztán a magyar levente szó is származott.^3 helyesebben csorbadsi, alapjel entményében levesosztó (csorba =leves) régebben a jancsárezred parancsnoka; ma tehets földbirtokost,kereskedt jelent.í* a Herczegszigelek (törökül J^izil adalar) a Márvány-tengerbennem messzire fekszenek Konstantinápolytól, számra kilencz.A Prítikipó nev kellemes nyaralója a gazdag konstantinápolyigörögöknek.55 a herakleai k'köt, ma ErekH, egyike a biztosabb és jobbkikötknek a Márvány-tengerben.5° aferim eredetileg aferin (persa szó) a helyeslés és tetszéskifejezése és felkiáltása, annyi mint a magyarban : helyes, pompás,úgy van, nagyszer, éljen! Gúnyos értelemben is veszi a török,úgy kell neki ! jól tetted !57 temet, a latin coemelerium szóból ; Erdélyben ma is közönségesenígy hivják a temett.5^ Bújuk v. Bjük dili, Rodostó közelében lev helység.59 nincs pénze.°° nem Szicziliában, hanem Olaszország déli részében a GrxciaMagnában a tarentumi öbölben feküdt görög város. Lakói, a szibariták,kicsapongásukról voltak híresek. Berzsenyinél: szibarítaváz. Ma Sibari falu van helyén.^' csirkét.^* Tagadom a ftételt A syllogísmus els tétele (proposiíio maior),második az altétel (propositto minor), harmadik a következmény(conclusio). A ftétel tagadása tagadás az okoskodás helyességénekis.°3 JCT^. Lajos franczia király apósa Leszczinszky Szaniszló voltlengyel király. A késbb említett Augusztus 77. Ágost lengyelkirály, a ki Szaniszlót trónjától megfosztotta.

Jegyzetek. 373"^ szabad fordítósban : az ember játékszer az Isten kezében.^S helyesen handsár, tulajdonképen kkandsár (persa eredettörök szó) görbe kés, v. háromél tr.^^ T^ag^ Szulejmán szutlán 1522-ben foglal: a cl Rhodus szigetéta johannjtáktól.7 yienne francziaországi várost Wien analógiájára szinténBécsnek magyarítja Mikes.^^ 1312 május 2-ikán kiadott bullájában trülte el V. Kelemenpápa a templomos rendet. Az utolsó nagymestert a 80 éves Guidonagypriort több lovaggal együtt 1314 márczius 18-án a Parismelletti Seine szigetén égették meg lassú tzön.9 l^urdoky Persia határán él rakonczátlan nép, mely ma is rablásaimiatt rettegett.7° helyesen Vigouroux, akit Rákóczi fontos megbízásokkal követéülküldött a porosz és lengyel királyokhoz.7' olasz köszöntés, a. m. jó estét!7* húsvéthétf.73 a csurgatott tésztalevest hívják így Erdélyben.7* II. Endre magyar király 1217-ben indított keresztes hadata Szentföldre.yS J^ákóczi György.7° verdigály, a. m. szoknya, tehát verdigátyos nyúl tréfás értelembenasszony, leány.77 a Pisctna probaUca-ró\ v. Bethesda taváról van itt szó, melyrlSzt. János evangélista könyvének 5-ik része 2— 4 versébenírja le a Mikesnél említett csodatételt.78 J(^kattl Palrona.79 arnl, arnaul, arnabud-nak nevezi a török az albánt." borravaló, áldomás.'^gy erszény (törökül k^ize v. k'sze, erszény pénz, k'sze akhcsev. népiesen keszacse) 500 piaszter 1 00 korona.^^ Szfambul efendi, helyesebben Isztambul efendiszi, Isztambulvárosbirája.3 helyesen szerdengecsti, a. m. önkény tes katona. Ezzel egyjelentesa deli, gönüllü szó, mely utóbbival jelzik ma az önkénytesenkatonáskodót. A szeidengecsii szó alapjelentményében fejét* Janaki nev mészárost érti, aki T^halil Petronának hite'rcvesztett-et jelent ; a basi bozuk (zavaros fej, romlott fej) szinténönkénytes csapatokat, nemzetrséget, portyázó mezei hadakat jelents egyjelentés a szerdengecsti szóval.adott húst a felkelés alatt.°S helyesen Dsanüm T^odsa,^^ kulkjaja, elkel tisztség, altábornagy a jancsárságnál.°7 rendesen k^^diaszker, fhadbíró.^^ Boszíandsi alapjelentményében kertész (bosztán v. busztán =kert) : de így nevezték a császár gyalog rségét is, mely rendriteendket is végzett.

374 Jegyzetek-°9 a csorbadsi szóra 1. az 53. sz. jegyzetet. Itt a csorhadsi a'attPehliván J^halil k^lkjája, egy janicsár ezred parancsnoka szerepel,a ki 5000 darab aranynyaJ több jancsárt megnyert magának segítségülPairoiia és hivei meggyilkolására.9° Bonneval franczia eredet renegát. 1716 ban még Jen zászlajaalatt mint tábornok harczolt Péterváradnál a törökök ellen,hol nehéz sebet kapott. MajH magándolgok mi.tt Jen hsragjátmagára vont?, mi mi&tt elkeseredett ellensége l.tt Ausztriánrk.1729-ben török szolgálatba lépett, mohanmedán lett Ahmed névalatt s tüzérparancsnoki méltóságot kapott. Mint a magyar ügybarátja, a törököt folyton Ausztria ellen izgatta,j 734-ben Karamanhelytartója lett, majd kegyvesztetté ln, késbb megintvisszanyerve befolyását, rzontúl msjd emelkedett majd hanyatlottszerencsecsillaga. Az oszmánok politikáját több éven keresztülmajdnem egymaga irányozta. Mrghalt 1747-ben s Konstantinápolyban,a perai táncoló dervisek lekk^jéhzn (kolostorában) vaneltemetve.9' Danzig.9^ 777. Carlo Emanuele, a ki atyjának. Vittorio Jlmedeomk1730-ban történt lemondása után a kormányra jutott.93 r. Fülöp.94 Savoyai Jen herczeg.95 Számítsa ki, Erdélyben ma is igen szokásos kifejezés, melya román nyelvbl a socofesc igébl származik. Socaleala, számítás,hozzávetés.9° Erdélyben a zérus, nulla helyett ma is szokásosabb a czifraszót használni.97 Berdo, Halt, wer da (Állj, ki vagy') német katonai vezényszónakelferdített alakja. J\íediolanum, pár szóval elbb, Milanovárosa.9^ Vorstadt (külváros) szónak ferdített alakja Erdélyben ; pl.Kolozsvárott ma is ebben az alakban használják.^9 német katonát.'°° a savoyai.°' helyesen pekmez és bekmez, szllíz, beftt must, melyet atörökök ép úgy használnak süteményekhez, mint nálunk a málnavagybaraczkízet. A fánkot (lokma) pekmezbe mártva eszik.'°^ A klastrom és templom, melyben Rákóczi tetemeit öröknyugalomra tették, ma a franczia benczéseké (St. Benit fréres).Fekszik Galatában, a tenger partjánál Peraba vezet fúttól(Jükszek T^aldirim — Magas kövezet) jobbra es mellékutczában.'°3 helyesebben Szilakdár, fegyverhcrdó, a szultán fegyverénekhordozója. Szilikdár aga fóudvarnagy. Ez volt az egyedüli esetés ritkaság gyanánt van a török történelemben följegyezve, hogya szultán fegyverhordozója neveztetett ki a nagyveziri méltóságra.Ez Szilihdár IBsszejd Mohammed volt, aki 1735 deczember25-ikén jutott e ftisztségre és J737 augusztus 5-ikén fosztatottmeg attól.

Jegyzetek. 375*°^ helyesebben csaus hasi fajtónálló, fporkoláb.*°S Az 1737 deczember 19-ikén letett nagyvezir MuhszinzádeAbdullah pasa volt; utána yón Jegén Mohammed pussi, a ki fvámos(gömrükdsi) volt, innen Gömriikdsi mellékneve.'° helyesebben ahdnáme (ahd, igéret, kötés, rendelkezés, nameirat) okirat, kötvényirat, megbizó levél.'°7 pénzügyi tisztvisel, számviv. A defterdár hajdan pénzügyminisztertis jelentett, ma valamely tartomány pénzügyi f-igazgatója.'°° Uktarium, latinosan elektuarium, magyaros változattal lekvár,különféle gyümölcsökbl fzött csemegeféle íz, gyümölcsíz ; ittcsemege.'°9 Mikes hibásan írja a nagyvezir nevét Tialvács-nuk, helyesenElhads Jluszzade Mohammed pasa.''° A'is városa (most Szerbiában).'"' "Felislan (helyesebben Telh-ul-iszlám az iszlám gyzelmerövidített alakja) Szkela Jeladóvá, a Duna melletti helység törökneve, Orsovától három órányira. 1 689-ben török kézre került;rövid idn a törökök elvesztvén, Jiadst Mohammed vidini pasa1737-ben elfoglalja.''^ Magad vagy romlásod oka Izrael,''3 T^uscsuk (bulgárul J{itsze\ a Duna jobb partján. Bolgárországegyik legnevezetesebb és élénk kereskedelmi városa és ers vára,szemben a román Gyurgyevóval.'' a szultán nevében kiállított legfelsbb parancs, mely aszultán monogrammjával (ihugra) és pecsétjével van ellátva."S Nagyságos vajda.''° erdélyi szójárás szerint jó madarat jelent."7 Lobkovicz T^ereszíélv György herczeg 1707-ben lépett a császárihadseregbe. 1739-ben lett Erdély fkor mányzója. 1742-benCsehországban egy hadtest parancsnoka volt. Meghalt i7J5-benBécsben Mikes veszélyes helyzetével is kedélyes tréfát z.'"L'góre, gúnyos kifejezés az oláhra, a Gligor (Gergely) szóból.''9 bojárok, arisztokraták, nemes urak.'*° calaras román szó, magyarul hivatalos lovas kisér, románhonvédlovas, csendr.'*' pite román szó, kenyeret jelent.'^* Mikes híven megemlékezik a nagyvczirek változásairól, kivéveJegén Mohammed pasát, kinek letételekor (1739 márczius23-ikán) Aloldvában volt. Az helyebe lépett Jiadsi Mohammedpasa, a volt vidini kormányzó, ki a császáriakat Mehádiánál ésOrsovánál megverte. Most ezt az érdemes vezért fosztották megméltóságától, mert nem tudta a fváros nyugalmát fentartani.Utóda lett Ahmed J\isandsi, a szultán névaláirója.123 j_ "Frigyes yHmos.'*4 777. J^ároly magyar király, » ki mint német császár VJ.Károly nevet viselt.

3 "6 Jegyzetek''^S Ghika Sándor ftolmácSj kivégeztetett 174J február 25-ikén.126 j7 -Frigyes.'^7 \ároly bajor herczeg.'^° Jíektmzade (orvos fia) Jlíi pasa nagyvezir, a ki 1742 április7-ikén jutott méltóságába, amint azt Mikes )56-ik számú levelébenmondja, kétszer volt negyvezir ; állásától megfosztatott 1743október 20-ikán.'^9 a hivatalát vesztett nagyvezir, a kirl itt szó van, Tíaszanpasa, a ki az elbbi jegyzetben említett HekimzaJe Ali pasa utánlett níígyvezír ; letétetett 1746 aug. lo-ikén. A kjajából (1. a 8.számú jegyzetet) lett Elhads (v. Jiadsi) Mokammed pasa Terjaki(Hasisev).'3° Az itt említett nagyvezir neve "Esszejd AbduUah pasa.'3' Desalleurs marquis 1705-ben mint XIV. Lajos király követetartózkodott Rákóczi udvarában s ott a franczia kormányt képviselte.Most Castellanet váltotta f>íl méltóságában.132 az örökösödési háborút bezáró béke Aachenben köttetettmeg, elzetesen 1748 május 30-ikán, véglegesen aláíratott október18-ikán.'33 J^izlar aga, helyesebben agaszi, a háremrök, eunuchok(khadimok v. khaditmok) feje; nagy befolyású fméltóság'34 hbér, nyugdíj, valamely birtoknak adományozása azzal akötelezettséggel, hogy ez illet saját költségén lovas hadi szolgálatotvégez. Az ilyen timár tulajdonosát limariolnik hívták.'35 Zil-ullah v. Zil ullahi fil'erz (Isten árnyéka a földön).'3" 1. a 13. sz. jegyzetet.'37 Jiul rabszolga, szolga. A török udvariassági szlásmóddalélve magamagát nem ^n-nek, hanem k^lunuz, bendeniznzk (rabszolgájának)mondja ; egy török közmondás szerint : Ben, bendimek sejlán isi (Én, ént mondani ördög dolga).'3° 1. a 38. számú jegyzetet.'39 arab nyelvet.'4° a k'zlar agaszi.'4' helyesen kiassz oda a császári palota legbels szobája(khassz ^= kizárólagos, oda = szoba) ; az itt alkalmazott komornyikok,inasok neve khasz odali ; ezek feje, parancsnoka a kbaszoda basi.'+* 1. a 103. sz. jegyzetet.'4-3 helyesebben dülbenddár, v. dülbend agaszi, a szultán turbánjánakgondozója (dülbend ^=: turbán).'44 helyesen zagardsi, kutyar (zagar = agár), zagardsilar nevetviseltek a janicsár hadsereg 61-ik ezredében szolgáló katonák.'45 helyesen lirnakdsi basi, körömvágó fnök (lirnak = köröm).'4^ helyesen berber basi, fborbély (6e/-fce/- = borbély).'47 helyesen mchasszebedsi basi.'4^ helyesen teszkeredsi basi (teszkere = útlevél, igazoló irat).'49 Szadin kjdja, nk felügyelje (kadin = asszony, bas kadin

Jegyzetek' 377els asszony, a szultán kedvencz asszonya). Mikes itt helyesenírja e szót, másutt mindig tihájdt ír.'S° helyesen khasszeki szultán.'S' 7. JWi/rai szw/W/í uralkodott I359— j 3 89-jg. Meggyilkoltatotta Rigómezn.'í^ fkormányzó, a többi kormányzók feje; régebben Rumelia,Anatölia és Sziria kormányzójának czíme.'53 Esszejd Abdullah pasa nagyvezir megfosztatott állásától1750 január 3-ikán ; utódja lett 'Emin Jffohammed pasa "Divitdár,'Í4 Ahti Bekr khalifa, Jffohammed próféta apósa, akinek Jlisaleányát vette el; a próféta halála után Jlbu Bekr lett a khalifa.'SS helyesen Jlli, a negyedik khalifa, Mohammed próféta veje.'S° helyesen Omar khalifa.'S7 helyesen Esszad.'5° moíla V. monla, (eredetileg mevla, arab szó) törvénytudó,doktor.'S9 imám, arab szó, fnököt, elöljárót, papot, elimádkozót jelent(a khalifák és az egyes mohammedán felekezetek fejeinekczíme).'°° müezztn, imára hivó alsóbb rend pap, a ki az ezant (azimára hivó éneket) énekli.'"' I. a 33-ik számú jegyzetet.'°* helyesen JNak'i>-u!-esraf (arab szó), a próféta utódjainakfeje, legfbb senf. (nahih = fnök, esref középfoka serifnek ^= jelesebb,kiválóbb, nemesebb).'^3 áíemdár zászlóvivt jelent (álem, arab szó, zászlót jelent).*°^ vakuf, az ájtatos alapítványok, hitbizomány, elidegeníthetlenbirtok.'^S siiíákn^k, ellentétben a szunnitákka), a hagyományhivkkel,hívják az JIU khalifa felekezetén lev orthodox mohanímedánokat,a szakadárokat'^^ mohammedán szerzetes. Mikes itt a mevtevi v. tánczolóderviseket érti, kiknek rendjét MolIa Dsetateddin J{umi költ ésbölcsész alapította iJ33-ban.'^7 helyesen Emirakhor Musztafa pasa lett az 175* június30-)kán letett Emin Mohammed pasa Divildár után nagyvezir.Emir akhor flovász v. istállómescert jelent. (Emi> = fnökai^fcor = istálló, skol.) Köznyelven imbrakhom^k v. mirakhomzV. ismondják ; ebbl csinálta M. a mTgyaros Imrehort.'^^ Tíamam paraszinak hívják a fürdpénzt s most is megvan atörök asszonynak az a joga, hogy válási keresetet indíthat férjeellen, ha bizonyos ideig nem adott neki fürdpénzt. Mikes tévesenírja, hogy kétszer egy héten, hanem hetenként egyszer.'°9 a müezzimk vagy imára hivó alsóbb rend papok.'7° Mikes tévedésben van a nagy bajramot illetleg. A keresztényekhúsvétjának megfelel nagy bajram, a J^urban bajrami,áldozati ünnep nem közvetlenül a J^amazan után van, hanem Zil-Alikes Kelemer.: TörSkországi Icvtiei. ?4

378 JegyzetekhedsV. ZulhiJJse (a zarándoklás) hónapja 10 —j 2-1 kén, a mi 66napra van Ramazan után. A közvetlenül Ramazan után es bairama k's bajrain vagy czukorünnep (kücsük bajram v. se^er bajrami).Ezt megelzi az Jd fitr (bjtszegés).'7' 7. Jiíahmud szultán a mecsetbl visszatérve, a küls kapualatt rogyott össze és halt meg. A müezzinek azonnal kihirdettékOszmánnak, II. Musztafa fiának trónralépését. 1. Mahmud 24 évigkegyesen és szerencsésen uralkodott.7* 777. Jlhmed (1703— 1730, 7. Mahmud 1730— 1754) és777. Oszmán (1754— 1757)-'73 nem kalinicza, hanem kálin nikla (KaXr,v vJ'/.Ta), görög köszöntésannyi mint jó éjszakát!'74 februárius 16-ikán fosztotta nieg állásától Musztafa pasanagyvezirt s tette helyébe Jiekimzáde Ali pasát, a ki már két ízbenvolt nagyvezir.^75 Jiekimzáde (Orvos fia) Jlli pasa harmadszor csak 53 napigvolt nagyvezir ; ]\'aili Jlbdullah pasa, az utódja 79 nap múlvakövette eldjét; J\isandsi Ali pasa (és nem mint Mikes írja SzilikdarAli pasa) 58 napi vezirkedés után nemcsak méltóságát,hanem vele életét is elvesztette (október 22-ikén). Ot követteMohammed Szaid pasa.'7° 1. az elbbi jegyzetet.'77 Emir akhor Musztafa, a ki másodszor viselte a nagyveziriméltóságot, 1756 évi deczember lo-ikén fosztatott meg tle,utódja lett T{agh:b Mohammed pasa.'7° helyesen J(aghib Mohammed pasa ; 1. az elbbi jegyzetet.'79 Mikes a várnai ütközetet mondja el itten, a török csiszár11. Murád szultán.'Mikes hibásan nevezi V. Lajosnak a magyar királyt, a kialatt a várnai csata volt; 1. Ulászló alatt történt. 1 25-ik levélbenugyancsak a várnai ütközet eltti esküszegést hibásan kereszténycsászárnak tulajdonítja, 1. Ulászló magyar király szegte meg adottszavát.181 yjj_ Oszmán császár nem októbzr 29-ikén, hanem 30-ikánhalt meg. Utódja lett 111. Ahmed szultán fia, 111. Musztafa, a ki)773-ban halt meg.'°^ Basbug V. basbog összetett szó, melynek alapszava bog (törökül)fnököt, urat, vezért jelent, a határozó szó basnak (törökül)értelme fej, mindkét szó synonymon s összetételben nemzetségft,csapatvezett, elnököt jelent.

TARTAL07YI.Bevezetés .~ _ .._ ..-. _Lap „ ._ 5Mikes Kelemen trökországi levelei _,.__.„._ .,..2^Jegyzetek „ _ _ ..„ „, „ „. ._. „ 371

PH3132M3köt. 5Magyar remekíróitPLEASE DO NOT REMOVECARDS OR SLIPS FROM THIS POCKETUNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

'^5i5i, '.M-J ' iittv: :5Ií./?/•Ii^^''