A bezdáni ember szabadkai versei

B. FOKY ISTVÁNA BEZDÁNI EMBERSZABADKAI VERSEIAnnak okán, hogy kereken háromévtizede a Semlyéken bogarászom!(Szeretettel Terikémnek !)

MEGJELENT AMAGYAR NEMZETI TANÁCS TÁMOGATÁSÁVAL

B. FOKY ISTVÁNA BEZDÁNI EMBERSZABADKAI VERSEIGRAFOPRODUKTSzabadka2012

A SZABADKAI TANÍTÓKÉPZÉS 140.ÉS A KANIZSAI ÍRÓTÁBOR 60. JUBILEUMÁRAB. FOKY ISTVÁN ©

Keserédes„S fölöttünk a végzet-szél fütyül,Szaladj tőlem, átkozz, gyűlölj,Avagy légy rámújjongva büszke.”(Ady Endre: Séta bölcső-helyem körül)

BUZDÍTÓ(A szabadkai tanítóképző megnyitásánakszázadik évfordulójára)több év után kézfogásoktáncot taposó est lazanyakkendők izzadt társaság szagaaztán egy szép napon csaklelépsz a vonatról esikkofferod cibálod magad utáns keresed a templomtornyotelég távol van esika hosszú töltés köldökzsinórraemlékeztet körülötted elszórtanszőlősök hosszú szerelvény lihega hídra mögötted gyorsabbanszeded a levegőt esikmelletted hétfői napot cipelőkerékpárok gurulnak kócos purdéklesik a vízgyűrűket a csalitos szakadálytavánál isten szeme gyűrűzikbenned is valami talán félelemtalán szorongás messze a toronyfeszül esiknem izzadság csupán a borús ég nyálaszalad végig vézna nyakadonmegáll az idő a töltésen neked továbbkell mozdulnod mozdítanijössz kócos cigányasszonymozog veled szemben tokaszalonnátrágcsál szájszögletén zsír csordulhátán batyu belül is felpakolt jönfeléd hozza a házi feladatoda koffer csuklója elroppan nyalábodbaviszed tovább a küldetésed megállsz ésmegöntözöd a sürgönykarótaz első házaknál sikoltva felhasada terhed bendője agyonra mosott ingekfakó lábravalók anyád kötötte pulóverfájós karral tartod őket össze marakodnak7

nincs ínyükre a menés de neked menned kellnincs aki rád köszönjön idegen a zsindelyekalól előkúszó pillantás idegen akovácsműhelyből ordító ének fárasztóa gömbakácok gyökerében való botladozáshosszú folyosó csendbeülsz a hosszú asztal mellé a trombitásaltiszt üléshez tessékel mindjárt jön azigazgató csupán az elnökhöz ugrott át pár szóragondjaid között motozol minden nedvesdobbanásaid számolod rágyújtaszJózsefre pislogsz ferdén akasztották afalra nem ilyennek képzelted füstölögszerélyes kézszorítás éppen jókor küldtekmert hiányzik az erő kényszeredetten mosolyogszaz igazgató Marxhoz hasonlít mély ráncrajta a megoldás hova tegyen aztán csakkerül egy szoba csupán a bútorok hiányoznakágydeszka szútól hangos éjjeliszekrényde kerül az is a börtönnek kinevezett rácsosablakúból kotorják elő kukoricahéj aszalmazsákban a gondos asszony még birsetis rakott a szekrénykére itt ez az illatosítóitt ez a csenda mennyezetet bámulod rajta Bácska humuszostájai az eső erei másznak rajtaremeg a lábad ez most nem mintatanításmert a naplóba felelned kell a nyitányrólzajongnak szólsz egyszer kétszer akkornyakon vágsz egy szőke gyereket ő a dunaipartról mindig futva jön az iskolába deezt csak jóval később tudod meg ó Makarenkomondod a magadét ők az aranyfogad nézika nyolcas padokból pálinka szaga ül azorrodba kenyér a fészkeebédre csukahúslevest kapsz örzse teszieléd itt feferónit is esznek ám hozzá teköhögni kezdesz talán nem tüdőgyulladásnem nemmiért foghíjas ez a könyv tanító bácsi azapám mit akarsz az apáddal dohányt csavart beléje8

érted itt mellre szívják a tudománytérdemes volt jönnöd itt a disznóbálakideje vegyen a hurkából is emez meg Jutkaő a legszebb a faluban amott a földistentszidják rokka pörög készül a hozományhagyomány este korán feküdni a kovácsmindig mozgalmas most is üti úgy érzedmegbolondulsz mégsem bolondulsz mega román tanító néni lebetegszik neked kellkigurulnod a gyöngyszemű gyerekekhezvakaróznak másnapra káposztáshordótrendelsz dunai vízzel szappannakgyökérkefét használtok az asszonnyalaki a hasadékos padlózatot tartozik rendbe tennikét gyerek visít a többi szétfut aztánhegedűk jajongnak zokog a bél zokog az acélszálidegeid kifeszültek a fák ágai közémagyar szót izzadsz szemed teknőjénidegenek tapasztják a vert falú házakata kovács most is kalapál kezet fogszvele neked adja a fujtató sziszegéséta vas izzó a markodban a szó émelyeg a szádbanmost érzed hogy a repedt homlokú házakmiért verejtékeznek lakodalom kicsi a szaporulatemberek ne egykézzenek vétek tartoznaka vérnek egy kisfiú a halottakra gondolakkor viheti a keresztet s csörgőfityingeket kap érte miért nincs több halotta földistenek szaggatják a méheketpatkónyomokba lépnekaz életek teherbe esnek az estéknádtetőről szó csorog mézédestekintetekből csavarod a savót birsszaga terjeng a gerendás szobábante vagy a szomj te vagy a kapuállítóte faragsz mintákat az utca porára amelyátcsorog a világ másik felérehalántékodon lüktet a kovácstenyere viszketsz csukahúslevesteszel feferónit hozzá9

annyiszor megvirrad hogy otthonosanérzed magad a gyerekek emlékezetébena földistenek pedig rád olvassáka napszámosok nehéz perceit magadvagy csak te mehetsz továbbújra ültetni fogadott az idő csakte kellesz továbbtávolodik a feszülő torony szembenszőke nő jön gyerek ballag mellettetanító bácsi nem ismer meg igen azenyém és még kettő vannagyon eljár az idő Jancsi segítsda vasútig a kofferta hosszú töltés hurkára emlékeztetkörülötted elszórtan sebes földhalmokszerelvény liheg a hídragyorsabban szeded a levegőt gyűrűzikbenned is valami talán félelemtalán szorongás varázsvesszővel akezedben izzadság folyik végigvézna nyakadon megáll az idő a töltésenegy arc messziről Marxhoz hasonlítel felé haladsz hátad tükrénházak repedt fala csillámlik jó utatbuzdítod magad haladszmaradni haladszÚjvidék, 1972. március/ Üzenet, 1972. április 1./10

ÜLTÖMBENAZ ÉLŐVÍZEN(Ferinek túl korán!)Augusztus második napjána Betyárvölgyben ültem vízre.Derékig élővízbe ásottlátófák napárnyék-lobogóját ‘bontottam ízekre,hóhasú fecskék idézteönképzőköri ricsajbanvoltam együtt az ötödik fiúval...Ki tudhatná megmondani, honnankoppant ránk spenótszín eső, ‘jöhetett Kukac Péter szeméből,a Krivaj kunkora befutott aFutaki utcába, s lepihent a Marosnálkenyér jónak lenni. A vári mellvédMika freskóit szorongatta ökölbe,közben szép csöndesen elvesztettema Pirosi út kezdetén 1051. sakkpartinkat.Még ma sem tudom igazán, miértomlott össze bennem a Hátindiai védelem.És ennyi. Ma is üres hassal ültem leverset írni, mert Gion és Végelbuszállomásán az áll kiírva, hogy –rétes túrovelvirsli tésztabapástétom túrovel –főcím: péksütemenyék!Igaza lesz Hercegnek, hogy mi mégvalahol Kisradanovác és Telecskaközött ingázunk önmagunk felé.Tudom már, hogy üres hassalnem lehet jó verset írni,értem már, hogy rossz költő csakrossz verset írhat. Még szállnaktekintetembe vissza a szeptemberi11

útravaló fordított betűin madarak árnyéka,kiteszem a pontot.A Mosztongán koporsó dudál.Nagyfény, 198912

HEGEDŰK A SZAKADÁLYRÓLTavasztáj csendjén holnap már csélcsapfüzike motoz esteledvén a Szakadályon.Az óvatos akác még ma semmozdult virágzásra, kivár,szokottan - utolsónak!És ezen a dunai megalkonyodáson, agombosi határban hirtelen felsírnakFerencváros hosszan a Kökények hegedűi,cigányimát suttog megannyinádbuga cizelláltan az alkonyatnak.Immár térden hegedűk húrjai - imához,mea culpa zokog bűnbánóna Szakadályon halíváshoz - emberívásról!Az élet peremén ingázásrólvérbajnak kaktuszvirágailobbannak vöröslőn, rőzse-mécskénta homályban, és a beteg prímás mostbúcsúzik az utolsó vonattól,Szakadályon szakadt övéitől –a hallhatóságba!(Kovács Józsi gombosi prímás emlékére, 1991)13

VEZÉR-CIKCAKK HELYETTKorty vízzel a szádbangondolj a forrással...Nemzettöredék-könyörgőlennének eme sorok acsupa nyers, soha be nem érőgyümölcseinkhezTheresiapolis Deszkás-erdősgyepéről:egy vezérbikához, két vezércsillaghoz,három vezéreszméhez, négy vezérgyaloghoz,öt vezérsejthez, hat vezérszónokhoz,hét vezérkecskebakhoz, mertmi már régóta pertuban a szegénységgel,vezérürü nélkül maradtunkban!Ezért kellmost a mindenható puliról beszélnünk,ó, vezérek, ó, vezérgazdák! Mert a nyájkeretében ez a szerencsétlenés gyökéredzett EGYÉNISÉG,tömve alázattal, szerénységgel, mintmás Thetidissel, elvonótól kúráltannem fikciókban gondolkodik!Egyetlenroggyant felvonóplattról osztódtok,szaporodtok mostanság, mint valamiföldporhanyító gépezeti egység,díszlépés-veretben herdáljátokalig összekuporgatott magyarkaságunk,kiárusítatok megannyi árverésen:hát ilyen olcsó kikiáltási áronízlik vérrokonkáinknak e végeladás?... Igenis, teli a mezítlábunkkérészéletünk zápfogbüdös napjaival,míg ti márkák halmait ássátok halomraőshalmaink bánat-ölén és egyre a pulinevében szószoltok ledéren, könnyedén,s javítgatjátok az aklot, szárnyékot,15

világnézetet, közben bejön a képbeválasztott hazák tükörképe, szó- éslevélíró bajnokok babérokért kapkodnaksírkert-koszorúba fonni nemléti létünk,s hogy ki áll ki nyíltan, nyíltabban,legnyíltabban ezért a kissé büdös,gubancos gúnyájú, önmaga farkátkergető munkakutyáért.Nagy a mi szégyenünk,vérrokonkáim a végeken, csupán a gamósbotmaradt jussa pulinak, nyájnak, mogyoróbokoraljnyi, ujjbegy-lenyomat házacskának:könyörgöm, ne védjétek, gondozzátokhalálra ez agyongyötört, szerencsétlenpárát, mert ő szorultában sem vétkezettellenetek, hát ezért könyörgök, hogyvédjétek meg őt mégis, védjétekmeg örökre ÖNMAGATOKTÓL!(1992)16

ÖSSZEHAJLÁSTélvíz sarjadta búzaharmatzöld levélke-gondolataiösszehajlanak. Valahollélekgyökéren létrőlgyötrődik burkában asejtmag.Hajoljatok össze,télvízi gondolatainkharmatzölt levélkéi.Pusztakép terült a dűlőkre,zöld kánya sértilevegőegünk.Elfelé vérző sebeinkhegednek immár a lenniidegeire... összehajlunk...?(1994)17

GUBANCEgy adta gubanc vagyunk,kígyójáratok közös fészke.Portánkon nagyban áll a bál,bábeli zűrzavar szavunk,csak árnyékunk vetül az égre.Micsoda mozi: fényes acsarkodás,nem tagadhatjuk önmagunk,világkiáltók és sebzett hagyomány,üres madárfészkek a fán,télbe zordul tavaszka vagyunk...Akkor hogyan is leszünk továbbmagyarkáim, a végeken?Bogozza-e gubancos életedősi szerszámod, pörösi bogozós lészen-e a felhők felettszámodra is égkék a végtelen?Vetkezned kellene kivagyiságod,átkozott döbrögiséged; a rongyszedőzsidó sosem rázogatta a rongyot -hol a szerénység és tiszta alázatnálad, ki szívedet szinténbal felől hordod?Tegyél már helyére magadban mindent,ami voltál, vagy és esetleg leszel.Pannon pokolnak tornácárólegyéniségeidről példát veszel...(esetleg irigykedsz, acsarkodsz,magyarkám, s hű leszel örök önmagadhoz -mikor nem tudni már, kiért és miért vagy,mert semmi közöd Földhöz, csillagokhoz!)1994. 05. 06.18

FELELET-TORZÓKérditek amonnan,hogyan tetszünk lenni?Vagyunk...Tetszik lennünk, hogyvagyunk, akaratlan,télben is munkáló cser,szakadatlan zaklatásbandidergő cinkék fagyalon, iglicén,csipegetők és rágódokkáromláson és igén,kötélre száradni akasztottak,agyunkról gondolatokfoszlányai lógnak,kilógunk a paplan alól,halni jár belénk az élet,vagyunk vádlókés fellebezhető ítélet,lehetetlen időkbenszélárnyék-filozófia,anyacsöcstől térítettfehér ló fia,vagyunk faháncson pislanóvirrasztók faggyúlángja,végvárak keresztjerögünkkel a szánkba,vagyunk szedem szép virágom,önéletrajz-fecni,égő víz a lápon, napsugár faluja,fakabát lakók és kopor-showmanek,háttér emberek,Földvár felé félút, szóveret,Rákócziak nyugati szőlősből,Szabadkák Waldorf-iskolatőről,vagyunk makula és jajrózsa,tikkasztás a szikesen,gyenge világ,parasztmadonnák19

20mennybemenetele,létszámon felüli cseréptányérkák,kirajzás utáni darázsfészkek,vagyunk a tökéletes bánat,föltépett sebek foglyai,tisztesfű és többsincsi alázat,vagyunk Bogárzó láp délibábgyára,ökumen-szamárvezetőktemetni délután szokásban,betyárnyomok tiszai virágzáshoz,észérvek és dilibogyó ágya,macskagyökönke az álmodáshoz,aranyhavernek tűzzománc arca,halmozottan sérült,tartósított ember homokkarca,vagyunk szimattárs éshangjukat vesztett igricek,mióta magunkat tudjuk,örökké ingázó önismeret,nyakig és azon túl örökbefogadottak,gyűrődés a nótamuzsikán,Mária-kendőbe takartak,gyászvitézek a nótafán,versenylovak igavonóvá nevelve,úgy tetszik lennünk, hogyvagyunk nagy ritkán megkövetés,ánizskrém időnek bőrére puhítónak,agytekervény-erdőkbe mélyülő örökségelőemberek harangnyelve,magatartás törekvés,veszélyes országúti sötétség,vagyunk örök, végső csönd,kivagyiságnak lemorzsolódott héja,lángoló pallos, ordító diktát,kuckós emberek maradéka,árvacsalán-pösztörkék hétrét hajlottan,göröngy-csírák pannoni cirkuszban,átokszemétdomb semmi ásata,vers mindenkinek,légszomj ejtőernyős kullancsokra,vagyunk mi cifra emberek,jólszületettek és futóeszűek,

haladunk visszaperelő libamarsban,vár ránk népkonyha kosztja,holtponton még innennem szűnik bennünk a befelé vérzés,csillagszél söpri nyomunkat,vagyunk tartva tenyészők,nyakig a Süketlaposban,Bácska és Bánság hosszan,vagyunk...1994. április21

ÁRTÉRIFosógémek küldöttevízililiom-tojás szülötteköltötte,fehér kócsag esőbe nyúlónyakmerevedés-ivadékkéntártéri esdeklés a létem,ingerküszöbén rostokolóidegdúcaim - költözködéshezgyülekezőben.Istenem, hátcsak ennek a bogárhátú népneknincs delelője?Tenyerem sípjaiBékavárott, lábujjaimKarasicán rügyezetten,hajam Sugovica fonákja,ordító apellátaminden kirajzás ellen.Zenit,ha valaha is voltál,ne vígy minket meghajnalodásbólmadárszámyon a vacsoracsillagba.Közbül is van valami, amireszülethettek Bezdán és Baja köztbajlódó bogarászó életem magyarkái!Bezdán, 1995 májusa22

ISTVÁN BALLADA1. Ma túllihegjük az Időt,István, ez deviáns-vonulat.Nap fogta Nap a világunk,István, itt part sincs, mi szakad:alázatosan jelentem,hogy itt már a gyerek se szopikanyaemlőről jó tejet,lassan lélegzeni sem lehetse jót se rosszat, felkopikitt minden élőlény álla,István, ha vagy, mondd meg nekünk:mivégre vagyunk a Világra?2. Alázatosan jelentem -István, meghalt bennünk a tartás.Kivetkezettek vagyunk ím,akiknek szíve sok kartács. Bács-Bodrog köze arcán a kínlinóba metszett alleluja,Pannon az emberhús és csont,lerágott, s bűzlő pofacsontCsonthalom táján tarlófűarc,István, itt Pannon az átok,István, itt Halál és hátraarc:itt vakok, nincsenek látók!3. Pannon a humusz és homok,István, merre a régi gálya,tenger az ember, vízözön-lét,szemgolyók lógnak a sárba,István, a látás kirügyezhet?Kocsonyán nézőpont terem?Ember, ha vagy, hát ez az Élet?Duhaj, eretnek bálterem?István, ha voltál, jer közénk,István, ha szóltál, ma is mondjad:kivetkezettek, most mögénka hallgatás, igazad mondjad!(A tanu a látók egyike!)23

Ajánlás: István, ha voltál valaha,üstökig Pannonban - míg állunk,add nekünk minden magyarkacsend-álmát, add nekünk királyunk.Szabadka, 1995 augusztusa24

BÁCSBALLADA1. KISEBBSÉG vagyok kisebbségben/ és magyar magyarral beszél. /Bácsország tengerfenék nékem, / homokbeitta életét. / Gályák úsznakmost a homokban, / mégis tengerrőlábrándozunk. / Motoz a fény immárvakokban, / bajunkból épp lábadozunk./ Kisebbség vagyok kisebbségben/ és magyar magyarral beszéd. /Fekete bennem az ember, / és latrokhevernek szerteszét.2. KISEBBSÉG vagyok kisebbségben,/ és magyar magyarral beszél. /Pislákoló mécs immár a létem, / ólommalönték ki szemét / szép szemű,boldog kedvesemnek, / ujjbegynyimúszott, szállnék messze, / mennék, holengem is szeretnek, / és ahol hajnalaz este. / Kisebbség vagyok kisebbségben/ és magyar magyarral beszéd./ Mint aki végképp visszasírja /egyszer volt homoktengerét.3. KISEBBSÉG vagyok kisebbségben,/ és magyar magyarral beszél. /Kitettek holtnak az udvarra, / varjúkárhordoz szerteszét. / Meredély életemördögszekér, / ballangó lelkem légbeszáll, / szívemben vacogva áll a tél, /egy adta jégcsap Bácska-nyár. / Kisebbségvagyok kisebbségben, / ésmagyarral magyar beszéd. / Hozzatokvissza, épp ha visztek, / mint Pannonhomok tengerét!AJÁNLÁS:Olvasóm, ne tedd félre versem, /mert magyar magyarral beszéd. / Vigyázzunkimmár a szavakkal, / mielőtthullnánk szerteszét.25

KÉREGVIDÉKI BALLADA1. Vagyunk fakéreg, rideg háncs,nemzetöntudati szarkofág.Csonka fa kéregvidéke,kiket túszul tart a tűz, a láng.Égve égünk, ha nagyon kell,hiányunk nem tudatosul soha;már az se biztos, hogy élünk,hisz sosem érhetünk többé haza.Nem magyarok — magyarkák vagyunk,csak homokszem-búza a szérűn.Ős-csonka, üszkös Trianon-fakéregvidékeként munkánk: a félünk!2. S ezen belül — mivel faélet -,az évgyűrűk-magma is csonka.Mert minden maradék erre épül,s előle remél ujjbegynyi honra;rajta csüng nemzettöredékekfűzére, s ők lenne igazi gond,mi kívülre rekedt, csöppnyi maradék,hordalékszilánk, cirkuszi bolond!Se szorzunk se osztunk. Vagyunk.Kéregvidéken csonka sebhely.Csonkaságok árvacsalánsága,nemzetöntudati közhelykegyhely!3. S mind ezen felül — kisebbség ismeg kisebbség-ág kisebbsége.Mert önbelül is van ellenünk,Délvidék-fajtánk eszeéle;ráklépésben rák, nincs rá szike,Észak-kéregbe zárt igenem hallatszhat soha Délre,vagyunk falazott — szellemünkbe!A jobbra-balra rabja vagyunk,nincs kiút a harmadik útra,réticsík életünk okosít csakbél-lélegzési gyakorlatra!Ajánlás:27

Életfám-csonk, kérged kihajthatTélből is — tavaszváró színnel.Tercium daturt add nekünk maoxigénadagként — látó szerelemmel.Szabadka, 1995. VII. 30.28

BEZDÁN-VÍZÉDESEMHEZ...(részlet)Fehér-ároki Jézus kereszt,Bezdán-Víz, Sterbác-fok.Baracska-Duna Vajas-tejfoga,Kígyós tekergős megtérése,Cigány-gödör mélyén a jaj,Sziget és Gólya utca,Dézsmaszérű tollas serege,Bortán visszajáró omladéka,kőkeresztek Ember-keresztútja,Sebes-foki örök kálvária,nyolc vacsoracsillag-litánia,megsüllyedt elmék sora megaz én is ide tartozom,damasztnak Veronika-kendősBezdán-arca, csöpp nőnekide tévedése az univerzumból,felhőn álmodott Napkelet utcaalázat létezés hűség-bizonyítéka,és sírók dióhéjnyi domborulataFelső- és Alsótemetőn.Te négy háborút megélt, csöppbezdáni történet, emberéleta meredélyen s feltámadás azúrban,takácsok szőttén az örök Nőképlelkiismeret törölközőjénarc-vérnyom-lenyomat mivoltunkról,és ha akarnánk, akkorismételhetetlen csoda:örök, végső csend, magunkbaszállás,szájrebegésnyi, hangtalan imaa mindig mindenre szülőföldemért,29

és tudja a sors, hogy igenisvagy még - anyámnak áldott,Kovács Emerencia!Bezdán, 1995. VII. 4.30

ÁLLVASZÜLÉS-ANZIX, ANNO ‘96(Istvántól Sz. Istvánnak)Átjártak minket a szövődmények,siratóénekben gondolkodunk.István, add a jobbodat egyjóban és rosszban együttiösszegyógyuláshoz,István, kezet ma rá, hogya begyűjtött élet-magvakatvihetjük emlékezésben lelkünkmélyjurta-házhoz hívottan –gyógyírnak születéshez és gyászhoz!István, itt készen állunkaz állvaszüléshez. Magzatvizünkömölvén, talponálltunkban sörökké munkáló csercsemetéketmarkoltunkban, szemünk az égen:kínok kínjában vajúdó önmagunkméhe Bácsország, s minden sebbesót dörzsölt minden század vége,epét itatnak velünk tikkadtságunkra.István, a jobbodat, hogy legyeninga az ingázáshoz mostani mivoltunkra,mert itt most kalács és tanács kell,amit a sors hoz -sejtés alapján - imához,önhoni összegyógyuláshoz!István, a jobbodat ehhez azállvaszüléshez, mely ölmeleg fogadjaa gyermeket és az augusztusi karácsonyfarfekvésű kisdedet az összegyógyulásban;nehéz a szülés, István, mégállva sem megy, hát kezetrá: velünk leszel maholnap Aracson,Mohács-mezőn és Bácsban.Uram, itt a milleniumi bandériumok,most nem kék nadrágban és farkasbőrkacagányban, mert itt állvaszülésheztisztelegne minden ezredévi barokk zászló,31

itt farfekvésű méhünkben a szó.István, kézadást rá, a jobbodat alá,az állvaszüléshez, összegyógyuláshoz:mert messze, túlságosan távola hét vezér pajzsára emelt Árpád,és Ferenc József a kolozsvári Dombonmeg szabadalomlevelünk Terézia kezéből,s nagyon mögöttünk Sabatha-Etelköz, mertitt glédicsnek Krisztus-koszorúskarácsonyfáján fölszúrtcsodaszarvas, ínséges időkre, Kisasszonyhóhóesésben s Tekija Havasszentszűz fagyhalála,meg semmi pezsdülés a szőke folyón,a hieroglifásan kanyargóson.Csak fájdalom olimpia, csakbajelhárítás-óhaj, csakőshonos világfa-sóhaj a csontbogozón.Csak énekbeszédünk tárogatójaBoszorkányhalmon, Hinga-háton!István, a jobbodat, a szentet rá,fordíts a magzaton ez állvaszüléshez,sámánfákon kuporgó táltosokra,996-ra, ezredévre,konok korunkra delejnek kezed,látva látó világtalanokra,imára s átokra szólító aracsi kőrevéssed jobboddal, Királyunk,kései mementónak:Itt, ahol állva is nehezen szülnek,itt is most gyógyereje legyenminden születőnekminden imának,minden kiejtettmagyari szónak!(Szabadka, 1996 augusztusa)32

FAJ-FAKUTYÁS(Bertalanra!)Honfoglalási hévízkitörések.Nagy kultúrájú nép vagyunk.Sugárzunk, éberkedünk,lógunk kedvűnkre a közlogikán,és alibink csupánfecske-kottajegy totem a nótafán.Bajban vagyok a fajtámmal,faj-fakutyásan. Hej, aminosavkoporsók, nagy kövületek kofáján,MC-s Bertalan-éji őszülésősznetovábbja itt most már a sárkánySárköz közén, ahogy ötödikujjával nyilall eszékiemlékeim apostolaiba,a drávai Dráva augusztusi jegén.A magyari fajtatisztámimmáron kispolgáriasodott;ez a bajod, szimpátiám, hogyhigulásod devizára válthatod:kispol-gár-segg, kikirikis,hét bőröcskéd magházában rázogatni,rakni, falni, belefúlni,fehér mulánk elmulatni, el acsődört, el ám csacsi kancát,szamár paripát, fehéret, el azalmásderes anyját! Hon-fog? Lalásám az énekelt vers, s mibőllesz a pro urbe szépfogunkfehér?! Utca hossza —s betyárnóta!1996. szeptember 7.33

TÖRPE ALKONYATNem vagyok. Már régenföld alatti arcok takarnak.S akarnokok akarnakősszel is virágot, Napot.Lám, a temetőároki forgókidén másodíz is virágoztak,Szélrózsa-tányér magvaszórthontalanjai. Világba szórtakhantolatlanjai.Föld alatti arcoka Péterváradi út végében,az ostorfa-avar óarany-szemárkán.S mikor felfénylik a harmat,a gyöngyöző cseppek iriszénravatalkák ezüstsárgája.Nem vagyok. Csak törpe alkonyatsárkányalibben a pirkadat füstfüggönyén.1996. június 8., szombat35

KOPÁCS-CSAPÁSOtt is otthon, itthon otthon.Itt az ittben. Itthonotthon.Ott az ottban. Otthonitthon.Hófehéres feketében.Varjú, kánya, holló színben,mondatfoszlány lobogókban.Lenge lélek-fecni kékben,cserpákolta vadvizekben,embermélyen, szurokfeketében.Szurok-ember Szúrom fokán,Lét hátján és Baka fokon,Szakadályon, Baksa alján,Hálóvetőn, Nagyér partján,Sziget erdőn, Örvény fokon,Nedves fokon, Csele dombon,Kerekecsén és Ördög seggén,Csingilingin, Dinnyés dombon.Nincs a Gólya s mégis ott van,szurok-ágyas szurokgyászban.Kórós háton, Monyókáson,Sebeséren, Kis Zsadányon,Vadháton és Paléháton,Olájó tó Oláj alján,Kabalika innen partján.Linyóháton, Ló szigeten,Bíró földjén, Balázsokon,Fűzér tavon, Kölesháton,Vártövön és Csónakúton.Polis fokon, Szarvas tavon,Csilingesen, Szilágy réten,Hordoványon, Tófenéken.Fölüllő hegy Sáradjáján,Kopácsi tó Pössze taván,Nagyhát foknak Kilesőjén,Sásashátnak Keresztesén.Poroszló fok Bika fokán.Nagy Remete Kis Kan taván.36

Kis fok, Nagy fok, Kis Bajár,Nagy Récse és Marócsahát,Tökösön is Samu foka,Szemencsén meg Buda erdőn,Nagy Petresen, a Vémelyen,Vémely rétjén s Fehéréren,Kopács rétjén, Ebes fokon,Hulló fokon, Gyingyaháton,Dombó útján, Hulló torkon,Nagy Bajáron, Pilisháton,Sár réten és Hulló erdőn,Öreg Dunán a Pap fokon,Kovácsó limán-forgónkonAlmásig sereg Cseledomb.Ott is ott-hon,itthon otthon.Otthon itten itt is, ott is,fekete gólya talpig álltban,fehérben és fekete-vörösben,száraz ággal a csőrében,kánya-színben, holló-kínban,mondatfoszlányokban,mondatfoszlány lobogókban,lenge lélek-fecni kékben,cserpákolta vadvizekben,embermélyen, költözőben,megtértében elmenőben.Mélyfekete Kopács-csapás,tűzre fészket fűzni fűzből,ég vizéből, őstó-ózonlyukból,Fekete Gólyából!Bellye, 1996 szeptembere37

MÚLT-IDŐZÉS IDÉZÉSHon volt. Hon nem volt.Volt: emitt gyün a Jézus.Nem volt: kenyérfalatka.Árpába, zabba ültetettSzentkútbunarićés Sabathka. Mert hon van,hon nem van. Zabba, árpábaszabadult római kő is- ad acta!Danubius volt. Pannonico-honvan és hon már a MarsiglisMusicus?Ébredj már végre talpra,Muhoray Gedeon...Mert Sz. Ferenc rendűntemplomunk töveharangvirágkondulásbanszökkene, serkene... Gyün,gyün a Jézus... gyün...már nagyon elgyün...1996. október 31.38

LEVEGŐBE KAPASZKODVALóg az eső lába, akárha függőóntar fejről piszkos köldökig.Levegőbe kapaszkodva a gnómlétnaponta meghal egy kicsit.Valami vibrál a levegőben már,aprózza felénk a léptét a tél.Most még ősz lenne, és a tetőkfeletti, lábunkat csörrentő szemfedél.Összeszokott házak lármás magányajár át naponta mivoltok halmát,valahol becsukták ma is a boltot,elfedi a lány is ráncos arcát,hogy koravén erre a térkép,hogy már szemesnek se áll a világ.Hogy a levegőben kapaszkodunk,teraszokról hullnak reánk a dáliák.(1997)39

PEZSDÜLÉSMOTÍVUMOKMég csupán ritkás, nem eléggé tömött,szikkadt nyár gebe kalásza.Még nagyon könnyen bomló, mindene zötyög,akár a férfi-nő életjáték násza.Nem szorosan összefüggő, csupán érintés,valahogy így köt zápor után a homok.Szabadossá válik, semmi fenyítés,a fegyelemre nem talál okottájban szálló pelyva, már csépel az időés roma nő házfalat tapaszt.Szőlőkert mögöttes parlagnak kinőgondjából tegnapnak előttes panaszt.Még minden csupán köztes, pezsdülésállapot,valami indul, túl lazán, tétován.Már mozdítaná a lóerő a hámot,de marad minden a régiben. Lazán.(1997)40

ÖNFIRKA/TORZÓK1.Gomboson Duna-köd göngyölegbentaláltam a gyerekekre. Göröngyöka vashíd melletti putrik purdéi.Reggelenként együtt gyűjtöttüka rőzsét az erdei csapáson,halat zsákmányoltunk az erdődisarokban, és Télhó végén mezítlábbarangoltunk a szűz havon. Vékonypénzűelvágyakozásom kiült békétlenkednia Szakadály-víz szögleti pléh Krisztusgrimaszára, közben a Lakatosok,a Kökények jajongó hegedűikenlemuzsikálták az erdődi várromtekintetéről Pannóniát. És énekelta Becker-kocsma ötvenhat hangon,mégis egyhangú volt az ítélet arácsos kapu, rácsos ablak szemszögébőltekintve; akkor láttam Jenő hercegetelőször a zombori vármegyeházánlovon és falon. Tekéztünk, a bábokseprőnyélből készültek, a tizenhatoskugligolyó kenyérgyurma volt. Pumpáltukmagunkból a fölös vérnyomást és apincéből a talajvizet keményen, mertazon a tavaszon Bácska nagyon izzadt,mi meg kikugliztuk rabnapjaink.Telecskán már akkor fáradtak voltakaz esték, mikor odakerültem.Jövetelemkor lakodalomba csöppentemlegott, szívkamráig kortyoltuk akapadohány füstjét, tanítgattunk is,káromkodtunk, ettünk-ittunk, ráztuka rongyot színpadról, falat szedtünkés temettünk, Szajánt álmodtunk ésa jöttmentek léhaságával fölzabáltuka középzárt e hangot a virrasztóasszonyokkántálásaiból útravalónak.41

Csak megültemBodrogvári hűlt helyét a Tuffner házdiófája alatt, közben egy tikkasztónyáreleji későszürkületben lelkemsárgaföld-domb vonulatain egy kamaszlánybegyűjtötte rőzselángjait.A fogamzás ott is kettőn állott, mígAngyal Bandi vigyora felködlöttészrevétlen a telecskai tisztaszobafüggönye résén.2.Mirelit költőnek nulla évesen lennelenni jó, nem ötvenesen, és mindentfuturumban rakosgatni írásjelekből,mint a várépítők ott Dévában.Antić üti túlnan a gépet, zakatola tüdeje, kondíciótlan hosszútávfut,közben összekacsint a kopasz dokival,így kerül Kapamadžija az irodalomba.Tetidist reggelizem apipollal,húsomba és csontjaimba úszottGál László utolsó hajója, éscsupán egyszer kellene aludni, hogyemberek legyenek körülöttem.Közölni senki nem mer, nem lehetekpapirosember, mert nem vagyunk vásottvércsék, húszabálók, ahogy Törökkollégám fogalmazott keményen,telecskai húshagyókedden.És röpködnek a gondolatok aBácska-expresszről. Azon azágrólszakadottság mindig utazik,akár az elmúlás: az ingázó halálcsodálatos álom-szövete takargat,de a mirelit versfaragó nem álmodozik,mert egy újabb esetnek a gyorsítottis csupán füttyent. Persze, füttynyelvenlenne igazi verset írni, akkor azolimpikon Torma II. is értené netán,hogy a házi embargóban gondolkodóaz igazi Gondolkodó-torzó.42

Mondják, más emberek az ideálok,gyerekváltozás van divatban, ésminden egyszer a helyére kerül.És Bácska-expressz, és ingázónem levés, közben egy bájos negyedévesa tanszékről mirelitségem felcseréliP. N. István verseivel az 50 éves Hídban,ej, Évi, Éviké, nem úgy verik a dobotverebekért, nem úgy ütik Faddy Ferinyomát sem a bezdáni Kígyóson.(1998)43

ÉNARC-KÉPÜNKMintha Farkas B. pasztell Ölelésébenfognád kezem, öröktől, sziámi kötődéssel.Árnyék árnyékán, napkelte lesen,énarc-képünk visszfényén, roncs-képletenkísérletezik a századvég szétszedve összerakni.Páriák és párvenűk világán, agyonmosottankényszerülsz finoman, macskatalp puhán mosolyogni,de ott mögötted a tehetetlenség kimondatlan.S én mögötted, a megtűrni nehéz házi feladat,te mögöttem, a várva várt Sirokkó látás-vakulása.Énarc-képünk egérszín, riadt pillantásairólegy világtékozlás bámul a Bájin-hátra,és ha feltűnik sziluetted a Hercegovačkán,miből már mára freskó-darabkák maradtak.Kis-Palics nyugalmából próbállak összerakni,melegét keresem benned a téli napnak.Mintha Farkas B. pasztell Ölelésében -,énképünk voltál, vagy, s mindigre leszel.A ki nem mondottakban talán leginkábbjelen vagy, s számomra csupán így létezel!(1998)44

UTCABÁLÁll a bál Bácska és Bánság hosszan,millenium-köntösben az utcanép.Én, ki sosem szoroztam, osztottam,csupán epét iszom itt legelébb.Öszvéren ül a fajtám népe,s üget, mint ügetnek kisfaszú szelek.Ördögfejtüskébe lép, ki erre jár,s kikezdik húsát dühös szeléndekek.Üstökig földben magyar-szkarabeusz,biztosítva nekünk a három közép.Valahol Tiszamély alszik Zeusz,bolondos utcabált mulat a Nép.Rianás-versekben vérjégszilánkok,megalvadt immár buckák vér-bora.Bácska-Bábelnek Pannon-pannójánterítve csúf alánk szépapánk suba.Í-romos romlás, könyvekből írottégben a gyökér, alant szarkaláb.Múltfeltáró nyüzsgés, szakad a fogódzó,fejen áll szédülten magyari (a) Vajdaság.Kispolgári kaptár épp kirajzás előtt,nincs hozzá anyaméh és törzsön az ág.Poszméhek zajongnak, a mézgába fúltancsupán önlenyomat magyarkás Bácskaság.Kornyika és tompa csűrdöngölős minden,asztali citerák végek énekeltje.Vértavi hídláb-díj a Szóból ollózva,tövisszúró gébics istenkertecskéje!Theresiopolis döbrögis portáinszecesszió-termek utcabáli sora.Mindenütt ott immár vajd. magy. kispolgárinVeronika-kendőnk kult. magy. útnak pora.Burjánzik a nyüzsgés, pezsdül savószintünk,fakutyán tavaszban kérész halálharca.Tolmácsoló sáskák imához vezényeltreproduktív-halma zörög az avarba.Te, bezzeg, csak húzod agyarra magyarka,45

dalikázol egyre, oly jól megyen sorod.Rázogatod egyre molyette rongyaid,sokaknak tetszetős játszod bűnbánatod.Álvaszülés-torzók, egyke barlanglakók,kárókatonáknak tolla nyomán fejfa.Becsevár térítőn lészen vízválasztókdélre konyult kedvünk kultúrvigadalma.Hintik immár mea s culpa virágporátcsukódó szemhéjak seprőcskéi hosszán.Pitypang-ravatalon vajd. magy. mulandóságszürcsöli kehelyből korunk miseborát.És ha Pegazusán fölszárnyal magyari,énekkel és tánccal, jó talp alá húzva,sose halunk! soha? Mohácsok mohájalészen immár párna fejünk alá dudva!Áll a bál Végeken, a Vajdaság hosszan,állvaszülés-torzók kiárusítása!Pannon-pannó kellék, ihajtyuhaj díszlet,vigad a magyarkák jobbra jajdulása!(Szabadka, 1998 májusa)46

AZ ÉN PETROVICSFIM(a vajd. magy. kult. olvasatomban)rianás-versekben vérjég-szilánkoka vajd magy kult honlovag sorabácskabábelnek pannonpannójaróla lóg Sad Novi szépapám-subaí-romos romlás csak könyvekből í-romégben a gyökerek alant meg a szarkalábmúlt feltáró nyüzsgés part szakad fogódzóitt és most a teszem a DM-Vajdaságkirajzás előtt áll kispolgár-kaptárnincs hozzá királynő se törzsön ágahova költözne ahol kiköthetne egykirajzáshoz érett kult. vajd. magy. Vajdasághonnan ért gyümölcsként lóghatna a rajnakegymást csimpaszkodó Pete-fim labdacsaminden sejtecskének mélyrepülése ezmorbus hungarikus kult. vajd. magy. hímporakornyika és tompa csürdöngölős mindenasztali citerák végénekelt-jejekőhídláb-díj szóból ollózottantövisszúró gébics magyarkák jeletheres-polisom ím a döbrögis portákszecessziós termek s utcabál soramindenütt ott immár a vajd magy kispolgárveronika kendőn Janus úr fénykoraburjánzik a nyüzsgés pezsdülő ti-szán isfakutyán csúszik ím kérész halálharcatolmácsoló sáskák imához vezénylettreproduktív halma csörög az avarba47

te bezzeg csak húzod agyarra magyarkaegyre énekelgetsz oly jól megyén sorodrázogatod rendre molyette rongyaidsokaknak tetszetős játszott bűnbánatodállvaszülés-torzók egyke-barlanglakókszakállas-tévében döbrögi-rádiónbecsevár térítőn lészen vízválasztók sattól délre bizony kult vajd magy dáridókhintik immár mea s culpa virágporátcsendben zárulkozó sárga-part ti-szájbanpitypang-ravatalon vajd magy mulandósági-nris keresztúton folydogálunk hátraés a fehér lován fölvigad a magyarénekelve táncol hegedűje húzzáksose halunk soha Mohácsok mohájalett úrrá lelkünkön a kult magy Vajdaságnévelővel persze mégha nevünk nincs isállvaszülés-torzók kiárusításatérzene itt minden gányók a magasbanvigad Trianonkák jobbra fordulásaSzabadka, 1998. 05. 24.48

AKÁRCSAK MÉLYBÚVÁRHa innen az előkelő harmadikrólalábukom Semlyék-vizek feneketlenségébe,s botladozom, akár mint esendő embervagy bicebóca némber, csak körbejárom magam.Tercsi a botladozók patrónája.Néha éjjel is felcsörgetik, snull órán gyóntatója akaratlan valakinek,akinél még álmában sem tudja a jobb,hogy mire ébred manapság a bal.Bal váll. Jobb váll. Fájlalja az olimpikonmindkét vállízületét, s nyög, ahogy nyögveihatja valaki sörét, olybá tűnve a kifli alakkétszeres birkózóbajnok, hogy csupán bajnaktették itt partra, ahol békaállásbanlesi a neki csikkeket gyűjtő gyerkőcöt.S miközben a taposott maradékból rácsavar,hunyori tekintettel, valami Nap-nézőnfogja fel tekintete tüskéire kedvesét,a túlnani hetedik emeleti teraszonrongypokrócot szövőszéken munkáló női aktot.Azt mondják, hogy az olimpikon egyszermég vele is megmérkőzik netán.1999. jan.49

MAGYAR SZÓ-TLANSÁGUNKCsupa ráklépésben századvég-kirajzás,darázsfészkes kivetett s újgazdag életi.Tiszai rossz arcú, megesettség tartás,vérpárafelszállás, Janus-arc-éleikirajzolódása MAGYAR SZÓ-tlanságban.Skizofrén szenvedő habzó nyálcsorgása.Hátrál már Északnak, klottgatya gúnyábanéretlen értelem, hátra mozdulása.A ludas? A Matyi! Mert trágyának hordottfizikai lénye döbrögis köntösben.Énképére köpő kanizsai Krisztushaldoklik a kérész dagvány mélységiben.Szófosottság foglya renyhe beleinknekgyeplőszárát vissza. Mélyfekete tónusCigonya ábráin, s ábrafény-reménynektövisszúró gébics fegyvere a trónus,amelyről gondolat, rovarház-ruhábankövetné a LENNI-t, MAGYAR SZÓ-tlanságot.Csúcs lett immár mára pannoni alantnaknappali virrasztott, magyari gyalázat.Minden fent lett nálunk. Kicsúcsosodásunknyelvtelen harangok néma kondulása.Ég itt már a víz is, s ellentűz oltandó,rakjuk máglyáinkat útporunk virágra.Jól mondád, te, Ratkó! Porig alázottaktorán csúcsvirrasztók porig hajoljanak!Nem lesz ebből semmi. Bácskai magyarkaa Jövő Időbe hét láb mélyen halad.Kik kérdezni jöttek, többé nem kérdeznek.Arany János utcán, Arany-mozaikban,csak a széttépettség, hiánycikk a kovász,öncsonkolás tarol minden gondolatban.Tudhatja a kérdés – feleletnek okán –,tanult barátaink okozatát élni?Én lenni? Az csak volt. Többes számú fokánkitűzött mik vagyunk? Osztó, szorzó semmi?Már túl sok az ember? Populista massza51

csúcsdilettáns-erdőn, s nem látni a fákat?Tarvágás kellene, de a fejsze csorba,ujjbegynyi arasszal mérjük a csodákat,hisz a senkik szárnyán égbe röppenő csend,fénykévéből oldott, ezredvégi láttakékítővíz forrás, s apadt emlőiről MAGYARSZÓ-tlanságban nézünk a Világba!MAGYAR SZÓ-tlan nemzés, anyaméhek híján,kirajzásra meddő, elvetélt kísérlet.Tegyük ki a pontot. Csupán ennyi voltunk.Mélyfekete minden. Halva szült felelet.Kanizsa, 1999. szept. 9.52

VÉRALMA-HULLÁSKinek? Hol? Mikor? Mit? Miért?Danilót szólítám még tegnap este,évtizede már?! Ki is gondolhatná.Délnek gurult a nyár, valahol messzekis gesztenyegumóval a napsugárés vak barátom zsinórját áztatta,Vértó vérben skarlálszín halaknak,fehér botjain még Kis szalmakalapjaúszott ősz nádbugák tövén a partnak.Megszólítottam az éjjel Fehér Ferkét is,még aznap éjjel, mert kukáinkkal zörgött,soron kívül matatta sötétben száraz kenyérbetevőjét másnapra, nehogy megelőzöttlegyen hajnalra, mert fürgébb fiatalja,s ha nem siet, elmarja előle napjai szekérnyomáta lenni úton, a voltam szemével,és szikár prézli-lelkét egy dinárért adja.A Betyár-völgyön át, ott Karadorđevónál,megszólítottam a fáradt Kukacot.Madárijesztő, ahogy vásznain áll,és verejtékezi a haldokló Napotegy koraszürkület-tanyarom ajtajaküszöbén ültében, későszürkülelre várva,Nagy Apáti-a az alig rőzsetűznélgondolt épp átvérezni egy Más Világra!A Krivaján, a mélypont tehénbőgéseséjszakáján kuvikkal a fejőgulyással beszéltem.Sándorban felbúgott az ötszáz köbcentis,és vaktában száguldozott a friss vetésben.Angyalnál kiült szembogarára virrasztaniRogatica felől a vacsoracsillag sa kanyar után, a kaptatón olyan volt Bandi,mint akit vittében éppen őszi szelek hoznak.És a Telecska-dombok Ungár-hajlatánzongoránál ült éppen a század-számadó!Most is tintaceruzával számokat babrált,hogy pirkadatra pihenni lenne jó.53

Meddő kísérlet volt már megszólítanom:tövig égett gyertyaláng-lelke kilobbant,és már messze zörgött, füttyögött csetreseivelaz Ungár utód egy távoli, pisla Univerzumban.Etelnél ért a hajnal. Etelközt beszolgált pálinkaillata kavargott orromban, kialvatlan asszonyszaggal.Keserű volt már számban a dohányföldekreflexiói okozta koraszürkület. Halállal,mikor megszólítottam a Megszólíthatatlant,a Sírkert-kanyarnál magasló, csonka kézfejet,akit a századvég, e véralma-, országalmahullásmindigre kopjafázott Telecska-domb ágyad felettés hiába mondom már K. Frigyes utánszabadon, hogy Szivác-völgynek is két partja van.Hiába szólítom Kornélt már Hozzád, shiába szólítnám átvérzett magam, mertamit mondhatsz a megszólított jogán,az sosem lesz, hogy alázotthoz porig hajolni!Valami bogár poroszkál most már porodban,s marad a lösz - porból csak porrá lenni.És mégis, ott, a magas templomdombon,ujjperec fosztotta kezed-szólítás!Az oltár feletti kérdőjelekben jajdultfaragványcsoporton, tükröd foncsoránmegszólalt magányod, egy végső szorításs utcahossz avarban rozsdult diófákmaguktól lesznek majd torzó-kézjegybenfelelet válasza egy nagy nulla okán.A Fát szólítom, kedvencedet. A véralmafát.Telecska elment már a Szemzők felé sKis-Szivácnak tart, tört kövön zötyöga harmadik jogán egy új évezred elé.Véralmák hullnak s Danilo gesztenyéi,Kukac lenvásznain átvérzés-szintézis.Valami végleg roncsolttá lett bennünk,csak couleur locale lennénk tán mégis?És itt, a pincék során is véralmafád,róla hullanak véralma-könnyek.Valaki biztat - Kerény félúton -, hogy54

a múlt Időből is újra feléd menjek.De megszólítani én már sohanem tudhatok senkit és sehol,magaddal vitted feleleteid,és szólítatlanul is itt vagy valahol!Szabadkán, 1999-ben, Atti szülinapi októberén55

MADÁREMBEREKA költözők késnek; nem is mennek talán,maradnak választott szülőföldön.Üres a fészek, eresz alatt s a fán,véraláfutások Bájin-hát avar-zöldön.És a mérhetetlen süket csöndbenfészkükön ragadt madáremberekkészülnek lázasan a hosszú útra,hogy egyszer ez életben felrepüljenek.Az ablaknál ülök, a harmadikon,s kitartó lesen lesem Sirokkót.De csupán akárha kuvik, a sötétbenveszteglő gépkocsi riaszt csak zokszót,és mikor virradni látszik ébenszínbőlnapköszöntő, fényes reggeledésben,valaki felrepül a tizedikről,valaki félelmetes eltévelyedésben.Újra repülni tanul a madárember,talán lelkét e századvég égbe viszi,a földön csupán árnyéka marads egy böngésző gyengéden a kukába teszi,keresztet vet a költözött után,mint aki éhét pantomim múllatta,aztán falatozni kezd a bádogons meredten bámul a fölvérző Napra.Szabadka, 2000. X. 5.56

CSONKOLTSÁGÁLLAPOTCsend. Lassú mozdulás, egy netán pezsdülés.Ennyi van. Légszomj a vagyban.Tört cserépedény minden rezdülés,kidőlt szálfák a májusi fagyban.Csend. Agyagba mártott idegrándulás.Boncolt Békacomb kifekvő árnya.Értelmét vesztett kirándulása jövőből hátráltan a mába.Csonkoltságállapot. Gyógyító jobb?Öt lemetszett ujj, rügyezetlen.Ezek lennénk mi, Kortársaim,gyűlölködőn egy horzskő-kereszten,ahogy hét bőrig hántjuk egymást,s csonkoljuk alattunk a fákat.Szabadesés a családfákról,ezt hozta nekünk e század.Csonkoltságállapot. Beállt Idő.Nem tudhatni, voltunk, s vagyunk-e;egyszer tegye ki az utolsó elmenőa fehér lobogót lezárt szemünkre!Szabadka, 2000. IV. 3.57

TAVASZHÓ 11.„Kezdjetek elölről építeni, költők,légvár katonái.”KosztolányiPáriák, párvenűk. Elit- és gyomképlet.Megint s mindörökre a porondra lépnek.Bűnbánó napokon sóban, vízben lebbencs,a költők asztalán filozófus-latens.Nyugati virradás, keleti napalkony,bicsaklás, ficamlás, döglött hal a parton.Büdös van! Oszlóban peremén a létnek,„Kezdjetek elölről építeni, költők,légvár katonái.”Jogos-e a jognak világ-burjánzása,mindenütt utána pusztulás világa.Jogos-e, ha nemzett populista tornakpotrohából immár szentek araszolnak?!„Kezdjetek elölről építeni, költők,légvár katonái.”Pártütők kivetett, s újgazdag köntösben,légből alapozott, fordított sorrendbenrakják, egyre vetik kas-vár tükörképét,miközben aratják tavasznak vetését.„Kezdjetek elölről építeni, költők,légvár katonái.”Joghalmak béklyóban, tivornyák sorjázás,Halálos büdösben végképlet sommázás.Áll a bál a végek populista ormán,kitűzött lélekkel vér dől orrán, száján.Megtörténik immár a végképp kirajzás,herék dáridóznak, zsong tőlük a tartás.Most bölcselkedj, vátesz, mire lettél végre,mikor hét sebeddel kivetülsz az égre?!„Kezdjetek elölről építeni, költők,légvár katonái.”Jelenjövő-látszat gyurmázó sisere,kiátkozott bánat messiás elegye.58

Irányt kerülendő, vargabetűs módon,világmegváltóként elvesztél e kódon.„Kezdjetek elölről építeni, költők,légvár katonái.”Szabadka, 2001. IV. 3.59

KERESZTKÉRDÉS(Varga Zoltánnak)Kereszten kereszt. Keresztkérdés.Világba kiáltott kérdőjel érés.Hogy miért nem utóbb az utódban,zsigereinkben végképp logikátlanBábel-szarkofághoz hívogatnak,mert önismeretünk csak zilált asztag.Koszlik bennünk a szájbanköltés,sok piszkot halmozó emberöltés.Zöldhályog-látás a bizonyosság,egybevetéses magányosságlehetne fölpergetője pezsdülésnek,kirajzás-bumeráng vissza szülésnek.Pannon-szájízzel csak kopor-sóhaj,farkasveremnek árvalányhaj.Önmegértésben panel-valóság,tikkasztás nyoma belül a kórság.Filozófiánkban a létfeladat,egy szintézis-peremen hét láb alatt.Ég-föld indulásos székletrekedéstehertétele, egy bús ma jelenés.Latrok között sok napimádónbeütve dereng immár a kód:agytekervényink egérszín szürkeszivárvány-képernyőn vetül az égre.Lebontva porlik Bábel-szarkofág.Zentai sírkerten lidérci láng,hogy aranyfokozatos vert aranybannapnyugta haldoklik pirkadatban.Sóspaprikás kenyérbél, pár falatka,Erzsébet kísértés Déva falakba.Tolókocsin csupán Tiszalakodalom,kaccsos kézmozdulat a papírhajlaton!2000. július 22.60

ÁTVÉRZÉSKössed a fájást,mindig kössed.Legyél nyitott sebnyitott teleknek.Soha ne lássonolcsó óvás,miként a fát isháncsba burkolják,mert úgy a fájásszarkofágkoporsó,legyél hát átvérzésés fájásnak utolsó!Legyél véralmánakországalma színe,minden zöldszín hónaktavasz madárszíve.Legyél nyárnak tikkadtvég szomjúhozása,minden múló sebnekvéraláfutása,legyél átvérzésnekőszi lombsóhaja,a pezsgő időnekujjbegylenyomata.Tán félek, emberek,önmagamtól félek:mert a test átvérzik,de mit csinál a lélek?!2000. 08. 09.61

GALAMBPECÉREKgalambszivű Golubicái ritka akcióbafogtak a vasbeton-hajók teraszánTercsi mondja hogy egy ismertgalambász lábát törte a harmadikláb segédletével már egyszer körbekörözte a gyógyulás házát és mostágya körül kényszerből ápolónőket röptetaz egyik Golubica nagyokat füttyentterasza vadszőlőindái mögül és adelikvensek oda sereglenek csapatostulfigyelem ahogy gangos járássalkapkodják a szórt magot a kenyérmorzsáta merészebbje még a konyhába is benéztársai követik a vezért serényenmikor egy láthatatlan kéz az ajtóthirtelen mozdulattal becsukjaa galambleves beteggyógyítógalambepéből mind kevesebb e világonés ki veszi egyáltalán számbahogy Isten madarai számtalanul együttvannak vagy sem azon a bizonyosgalambnévsor-olvasáson reggelenként2002. augusztus 21.63

ÉNKÉP-NAPLÓ(a szabadkai Fokváros panorámája)itt betonfák tövében körömvirágkülönös adaptációk-halmazazöngés zöngétlenje erre a világszenvedőigék tikkadt libamarsanagy kezdőbetűk állatseregleteháromelemű földrajzi nevecskeaminthogy zsúrlókenyér-apanázsés minden zűrzavar áruféleségeXavér- és Xénia-láz-atommagjatenyészete bacilusgazdáknakvetett vettetése barokk zenénekvegyített lebénulások várfokságasok úttörő borissza újraoltvatündöklők éjféli motorbúgásadivatcég több bizalmi civilizációjacizellált tisztségek csendőrkordonacsonkított tetőantennák dandárjaselyemhernyó-tenyészet diagnózisarövidre zárt gazdaság tárházazarándok harangok szívritmusarepedtfazék-hangú gyalogszerfeltételes reflex rabbilinccselmegannyi vendéghaj gyöngéltehamvedrek kiállítása priusszaltanácsi határozat polirozottanvad tekintetek helyesbítés-jussalhiggadt elmével példaadás isfekete párduc betonerdő-fészkevégtelen hullámmozgás vakpadlatontéli öltönyök impotens tényeínysorvadás-időszakok látomásaiolajbogyósok itt-tartózkodásanyaggatósdi kulcsos gyerekekkeljegygyűrűk nyomorult zarándoklásatomboló népies kandallók soranásznagy-kaszkadőrök a glédicsenegyetemi docensek tégely-kurvulása64

tányérnyalók egyeduralmi kurzusaéhgyomorra nagytakarításféleségszuggesztív élettárs-kutyaember ember hátán csak szonett.Herkules-erejűség örök szipolyaeszkaláció-halmok szerves vegyületeszemélyazonosságok millenniumaszatén hálóingek munkafegyelmeFélix-zene véges hontalan honalélekmély süllyesztő fertőzöttségesötétzárkák fluereszcenciájamagunkforma kényszer-siklórepüléssárréti fülemülén dallam a sárbanfoszforműtrágya-légszomj kentaurjaidiszkóbaleset kálváriakeresztenmiómák tömeges kényszer-kilégzésemezzoszoprán-egyedüllét a tizedikenterheltség örökös komplikációktólhálátlan koraérettség a gyepezetenmarginális könnyzacskó-gyülekezetDráva-Száva-Tisza köze magazinjakeresztes lovagok kései kujonjamuralovak lábfájós létfenntartásaiörökölt látszólagos lajhárságkörömvirág betonfák tövénnappali héthatár-tivornyagalambvér Prozivka macskakövén2002. szeptember 4.65

VÁRAKOZÓBANA várakozások szorongató légszomjábanáll nyeldeklőig virrasztásban az idegállapot.Három gyertya már lassan csonkig ég, sorbana negyedik fog majd lángot, s legottmunkához lát vezekelni ő is énképünkfeszültségén enyhíteni a Házban.Negyedik gyertya, várakozóban, lassanperceket számlál magányos vigyázzban!Minden virrasztó lényeglátóban otta szendvics-emberek elfogyó várakozása,hogy ők ama bizonyos negyedik gyertya,s elfogyóban türelemlátta, áldottkenyérfalatka, így Hanukka-csöndbenlett légyen az, akkor is csonk felé haladidőtlen időktől az ember a nap alatt,bárha derengés látszik a téli ködben...Mert égnie kell, égnie csonkig, hogy születhessenelsőnek, harmadiknak s mindnek, mindig égnie,hogy végül is valaki a sorból eljöhessenminden mulandóság szépségével az arcán:és emberek állnak akkor is e csend határánalig mozduló ajak-indulat rebbenés madarával.A negyedik gyertya halálán-lobbanásfelmutatja majd a Kisdedet Atlasz-jászolával.2002. dec. 25.66

Ó-CNESA LAUDÁCIÓÓmagyar Mária-siralomlebegtette szemrebbenés, hogyhattyúdal vagy az asszonyok között,Te áldott, Halász téri anyám.Te, akit boldoggá avatott e század,s finom virágporral púderozta szádat,az imádságost, miközben a Halász térszám nélküli portáján őrségben vagymár három emberöltőnyi utcahosszal.Ó-Cnesa, úgy legyen, Anyám! Te csupaimprovizáció, hogy csökk-létünk hordoztadhomok- és máriatövis alá a bajban,divat-emberkék termékinek Tisza-hálójafonákján fennakadt habbanfelfürdő pirka, engem kereső rémület.Fattyak és csökkök kötényeden, skerteden kései mákvirágzás, lazamamegszólítás szavaid szikkadt magja.Ómagyar Mária; Te vízen járók anyja,boldoggá avatottak tétova teendője,hogy semmi lilinkó és semmi poszáta,csak erre tévelygők szélvetése...Ómagyar Vízenjárók utca, anyámsiralma semmi ágon, a súlytalanságpihe nehéz zsilipcsukódó pillantásaCsurgó-kanyarra, hogy talán, hogy netán,hogy újra rebegve, de megtörténhet...Csak víziók járják a halak útját, shogy voltál egyes szám első személynek,elvonatkoztatott énkép-ikon, kútjátporlasztó középút felső fokon.Vízenjárók utca Halász tér anyám,visszájára fordított folyóvirágzás:középzárt életfa örvény-utadról,kérdőjel-létünk vékonyába látás,egy híján háromszázhuszadszor!2002 szeptembere67

ITT-OTTADÉLEN(A BEZDÁNI EMBER VERSKÍNJAI)Apadj, csak apadj, bezdáni Dunám,akárha mínusz tizennyolcra,hisz nem vagyunk nagykorúak!Pihenj hát békében, Szent István apám,és kiskorúnak szeplőtelen Emerenciám!Ottadélen lábjegyeink hiszti,és büdös lagúnák-mimikri.Kétszikű levélkék könnyű ágboga,ottadélen csak kvarc, az isbefalazottan a szájadba, hogyropogjon a végső roppanás, mertcsupán átvedlett besúgó-átváltozása nagy mellveri, s aki belédveriszikét, a két-út levelűnek.Ottadélen fülünkbe ólmot hegedülnekés ha tetszik, vagy sem, immárugyancsak kilóg a kitetszik, mertottadélen egy szomjlég fekszik.Ittadélen bezony csak hó hull,Havaska Mari nyárvégi telefagyállóval nyakig öntögetve, snépiduhaj-urbánusjó mindenzisten, minden zember, hemzsegkörül a sok tudós, ujjbegyévelaláíró, s van pofája pofátlannakmártír-ikont átfesteni: ittadélenbálbanutca kék a hungárt megríkatni,hogy csak tudom, tudod, tudja, srajtunk vargát ránt Attila meg azarany és az ezüst, s talán előkoribronzba ötvözötten zíró zembör,köll bezony a mosott gúnyagúnyba kötve gúzsbatáncnak,ittadéli magyariknak, magvukszakadtbeszariknak, a behúzott farkúaknak,kitüntetett irigykéknek, ittadéliplagizáló Kerti Törpécskéknek!68

(Úgy vélem, hogy mennyiségtanírástudón dögrováson lenni -nem jó passzus az nyugatra,így akarunk mi négykézlábaz Euba menni?!)Ui. Ittadélen, ottadélen,egyremegyen minden;kétlevelű kismagyari -holt kéz a kilincsen.De szomorú, kirekesztők,ittadélen silbakolni,nyakigföldbe semmi...2003. augusztus 27.69

HASZNÁLATI CIKKÉNTMézgába fagyottan, félig kiterítve,alig bevirrasztva, állig gyászfehérbe,tenyérig nyitottan, talpig piszokszínben,beárnyékolt oldal vagyunk televényben.Itt mindig büdös van! Bűzös hidegpróbánkiáll lyukainkból egynémelyek csótány.Módi most leírni az ikoni mását,hasmán is, elfekve, marja lábunk szárát.Emésztőn, vadhúsban, ezüstcsonk idegtánc,aranydúcainkban, mikor annyit sem tudsz,hogy mire, mikorra, kivel és hogy miért,csupán sorban állón, szenvedett semmiért!Használati cikként, elfogyó epévelőrölnek, és őrölsz magadban rossz kékkelvizet meg partokat, kuszált ösvényeket,rajtunk igazodni csak tótágast lehet!Mézgába fagyottan, már-már tél elmúltán,görög veled a kő, kő a kőnek hátán.Púpnak vagy a kövön, kőfigura bérigstációút lettél, bevált vezeklésid!2003. február 19.71

VARÁZSLIGETI VERSEK1. Levélféle az elnökhözSzobapapucsba bújtatott lábnyomok -hét tó hét vizébe veszőnelcsoszognak román szavak lélekvesztőjéna Néra ösvényén. A Kárpátokitt pihen le lankás párnáiravégképp lecsitulni, hogy papíriv vékonymásodik énje a homok, a toposzokmeg néhány kosárvesszőncsillapult indulat mentőövénbogarásszon haza Atalanta lepkenyájjal.Elnök, Úr! Itt változó a helyzetElnök Úr! Itt nem le-, de felmondanakleckénkből kétútleveles útravalónkbóla júgó-román gyors beszéddel, hogyérett a pillanat-kezdet, sa vesztes sejtek már javában bomlanak,és szobapapucsba bújtatott lábnyomaihiába csoszognának elegy teknőcmagatartás mozdulatlanságán.A vécékagylón ülve írom Önnek levélfélém,Elnök Úr! Alattam egy semmisülésvékony ága, melyen már régótahintázni tetszik, és ha Istvánkor, aKirálykor, felölti zsinóros lélekvesztőjét,hogy elevedzzen a gondűzőbe, kérném,nézzen csak egyetlenegyszer a Kárpátoklankáinak, ahol leveles bizony a nyármindabban, amit a nóta, amit a beszéd,amit a testbeszéd és a hang foszlányaibólfelböffent emészteni, mert ez egyörökké kérődző, héttavas század!72

2. MustárízreCsupa véraláfutásos rejtettség-bozóta nyaralók ingerültsége, ahogy a megvirradásösvényeit járják egy adta cirillmetódoskódokkal esemeseiken; és volt egy nyárés volt egy hősége a Vajdaság-sivatagnak.Deliblátról költöznek a gyalogtövisek,s megkínzott arccal a napnakvízenülők lábnyomain lábujjhegyi keménységizeg-mozog sóvár s idegvastag bikanyálfészkéről őszbe konyulni több női hajasztagfölsejléseiből. Ébenszínben mélyszín kékség.Mustáríze van erre a homoknak.A kavicsbánya-tó látomásait ropogtatome mindenrejó magnak ízét paprikázotts elegyén a kilátástalanságnak,a halak, mint akit befalaztak, elvágynaktöviséles horgaim közeléből, akárhaitteni pucérpőre hajnali szélbőlbogoznák őket négycsomós zsebkendő-gondból.Még ülök a kavicsnyelven, még ülökhét nyelv hét nyelváradat-zubogón, hogymeglesz a manapi zsákmányom.Fent fekete mentés, romános szín varjakbóklásznak a felhőszántáson;horgaim felcsévélésekornehezék rajtuk immár a kor és a kór.Valami rozsdás puskaféle ragadlézerezetten a kézséghez végül is...Valahol a hajnalba lőttek s távolabba Kárpátok lankái szülik halomraa lehulló, árva levél-szemfedőket.Fehértemplom, 2003. VIII. 13.2003. október 29.73

74TUDÓSÍTÁS A REMÉNYSÉG FOKÁRÓL(Egy doktori disszertáció alapanyaga is lehetne)A ludasi Matyi már megintfelemelte a kései sóska árát,és a Bikában a nagy marha mészároskiárusítja a fennmaradt eszéta Mlakának.Szerecsen Mária képeimeg egyáltalán nem kelendők,csupán a bendőkkorognak üres fejeknek,dugványozni készülnek újfent a magyarkáks vigadnak, jár a lábuk, akára motolla, tivornyáznak európaihírnévre kapva, tombolnak afejeslábúak is, az ülepagyúak,kiültek választás után némi életet élni.Közben keményen dugványoznak a magyarkák,nem értik a lábasfejűeket sehogy, nemérhetik fel ésszel gondolat-lerakódásaikat,az ülep alatti visszhangismétléseket.Önmagukat sem értik Klastromvár tövében,ahol szökőkutak zúgnak szerényen, zúgnak,bennük zúgnak a herék, jól bezúgnak!A kultúrzümm halálra táncoltatvamásnaposkodik a Kossuth utcában,Lajosék aligha győzik a sok csin-állomot,miközben egyet a kettőből csupánujjaikon tudhatják megszámolni minőségileg.Sose halunk ..., sose mosodapénz,sose térünk észhez, csak álljon a bál,csak nyavalyás körnép-körtánca kenyérgyár fokán. Csak vigadva, hogy:ereszd el a hajamat,populista magamat,köldöknéző napamat,rókabőrös nagybőgőbeA harangok máshol lakoznakés a szellem utánuk ballagott!

aromjárási legénykebeült hegedülni, ihaj, csuhaj,fejen ülve adatott ittgála-ünnepelni!Dugványoznak a magyarkák,szikkadt homok talpuk alatt,doktori mód kézimunkásésztől futott, márkás Júdás,euróba fekszik, kel,dugva dugjad, kultúrmódra,körnép sose keljen fel!A kormány-őn jót lubickol olcsószökőkút levében, van píz, van pízmost dögivel és olcsójános módracsapkod a farkával, igen eszes fajta.Még kék a nép, most mossad neki,a lapály-lelkűeknek. Jó Döbrögifejében felszökött a vízszint,szellemi fejekben meg az adrenalin,mert se könyv se szótár,csak hol és hodzs voltála tíz híján száz éves szecesszióban,aminek lehelete zömében fojtogatjaaz írástudókat.Ön fest már? Már igen!Mikor harmadik asszonypajtásomelhagyott, bánatombanbefestettem magamat rendesen,s kiállítottam a Tejpiacon.Ön ír? Pár elemivel?Kiírok! Hogy mivel?Hát mivel, mivel.... Nem isa fejemmel, te fekete bivaly!Innen-onnan kiírok sbetűim sortüzénél sütögettemülep alatt a puszta fenekem!A korinthosziak között meg csupakanca dobálja faráta színfalak megett.- Tessék engem megdicsérni! – Domikám!A színkő? Kő! Ma mit játszika Kő? A Bőszívű emberek75

76csupa őstehetség, még hosszan bányászatlangondolat-telepítmény.Szepi! Ezek a játszott latrokmennybemenetelét dugják előlünk, a népelől s akkor vaklármával vannak,bár bő mellényt varrnak lóbogár mellbőségűfikcióikra, s rakják, egyre rakják a falat,ellik nekik a biciklikormány-őn,csak úgy pattog a Napórán a vakolat ésmegannyi magtalan halikra!Itt a legfrissebb Theresio napilap,vegyék és egyék, magamfajta nyelvenírták, csupán helyszűke miattmég csak elképzelés szegényke,pedig a földesúr beígérte! Akárha aPolis Maris TV-ét, amin a képernyő rég havazik,de ha minden jól megy, beindulunk mianno tavaszig.Sárgalábú istenit az... kezitcsókolomrá diójuk köszönti önöket... Hall? ... Ga-tóit,lagúna-tavit, szagosítottan, merta pannon lagúnák az éteren át illatot sugároznaknév- és születésnapjára,csak szimatoljon jól ide!Majd „Hoppá, Pisti” módra mi isközreadjuk a köznek, hogy nálunk szóla legdáridó s nem tudni, mióta.Átírom, kiírom, másolom, kopírom:micsoda „szépet álmodik” irodaloma miénk, valamely dudvák e hajlaton..../Hány aszáma analfabétáinknak? És az alkalmazottírástudatlanokkal hogyan állunk? Egyharmada fölött?Szia, Szerbia! Európa, te vemhes matróna, te,azért mi nem vagyunk magtalanok, tőledtőlkereszteket még nyugodtan rakhatok!/EZZEL VAGY EZEN! Pajzson vagy pajzzsal? Legjobbeurókkal a bolondsipkán, míglena sok kofa utcabállal békít össze önmagammal,hogy árucikk vagyok,hogy olcsó vagyok,hogy üres vagyok,

hogy látlelet vagyok,hogy dadogok,hogy a hodzs pórázomnál fogva bevezeta városi lagúnákba illatosodvaszabadosodni.Ennyi.(2003)77

LÉLEKSÓHAJMintha a jégmadár nyári vetkezése,mikor csak belül, a legmagány ligeténlesz faggyá sóhajnyi küldetése,olybá tűnő várakozások idejénlettünk dúvadtól turkált szerzemény.Léleksóhaj-küszöb állja utunkata tennilenni tengelytörésein.Beárnyékoltan is tennmagunkatvinnénk magasba, szivárvány réseina nyelvünk alatti roncsolt idézéseink.Mintha a jégmadár cifra öltöztetésetélbe, külcsínmáz, egy adta léleksóhaj.Csak ólomlábú, mocorgó idővesztésemindez, tar emlékezet-árvalányhaj,bajból baj csinálás. Bajkovász jaj!(2003)78

LAZAHám már nem lehet lazábbfogaton,akárha öröklét-kérdés lazaközegben.Arcizmok békacomb izomrándulása,éjszakák-tor jár most a téli kerten.Laza potrohon, petyhüdt toron,napfogyatkozások soránakhomályánéheznek égve a szérűn idegkévék,s lazán elterül bennünk a Sátán.(2003)79

SEMLYÉK REJTETTE TALÁNYA mélykék itt valóban mélyre merülőbúvár módjára némely erdőkerülőlépteivel figyel a korai elmúlásba.Alapállásunk csupán bűzbe és sárbaalapozottan, még ha az oxigénbuborékokderékhadának már csak elárvult titkokhétpecsétes, rejtett pillanatánvibrál reflexünk, tisztítótűz mosolyán.Trónt ül Semlyék rejtette azúrban,azúrul dugott talány az Úrban, sanno tündöklésben, zilált remetemód,elvetve mindenütt az osztandó kód,és ha magvaszakadtan, talány-eltűnőnnémi tengerről álmodik szembeszegülőntöbb semlyéki, alattunk bűzlő lagúna,az égben valahol a bajt hozzuk magunkra!2003. december 10.80

A BEZDÁNI EMBER VERSKÍNJAIIstván, itt part sincs, mi szakad:alázatosan jelentem,hogy itt már a gyerek se szopikanyaemlőről jó tejet,lassan lélegezni sem lehet...(István ballada)A bezdáni ember verskínjai - az Itt-ottadélen című B. Foky-vers viseliezt az alcímet. S erről szól az egész kötet: a bezdáni ember verskínjairól.Meg a szabadkai ember verskínjairól. A gombosi, a kopácsi, a palicsi emberverskínjairól. És persze a csantavéri ember verskínjairól - a délvidékimagyar ember („kisebbség vagyok kisebbségben”) verskínjairól.„Én vagyok a .bezdáni ember’! És ebben valóban benne van minden”,ahogy a szerző KESERÉDES című verseskönyvének „laza önfirkájá”-banírja. Valóban benne van minden. A magántörténelem és aközösségi történelem. 1944 véres ősze. Cseres Tibor bezdáni embere.Csonkoltságállapotunk. És benne van B. Foky István majd minden verseés prózai műve. A Magyarkák című ifjúsági regénytől a Keserédes verseiigminden, minden.„Már az se biztos, hogy élünk”, mondja; kérdezi?„Nem magyarok - magyarkák vagyunk,Csak homokszem-búza a szérűn.Ős-csonka, üszkös Trianon-faKéregvidékeként munkánk: a félünk.”Áll a bezdáni ember a hetvenedik kilométerkőnél, tizenkét könyvvela háta mögött, s verset ír – vers-adalékokat, ahogyan ő maga nevezikölteményeit. Hozzánk és rólunk szólnak ezek a nagyobbrészt 1994 és2004 között született versek, vers-adalékok, rólunk, küszködő, vergődő,kapaszkodó - még mindig nem aláhulló! - magyarkákról.Olvassuk csak az egyiket figyelmesen, visszafojtott lélegzettel - igazánmegérdemli:„vagyunk...létszám-felüli cseréptányérkák,kirajzás utáni darázsfészkek,vagyunk a tökéletes bánat,föltépett sebek foglyai,tisztesfű és többsincsi alázat...(...)81

vagyunk mi cifra emberek,jólszületettek és futóeszüek,haladunk visszaperelő libamarsban,vár ránk a népkonyha kosztja,holtponton még innennem szűnik bennünk a befelé vérzés,csillagszél söpri nyomunkat.”Nemde, kedves Olvasó, magunkra ismerünk a versben?Szabadka, 2004. január 25.Dudás Károly82

B. FOKY ISTVÁNVÉREHULLÓ

Vérehulló„Magyar! – ne félj, akárhogy is ugatnak,hányj fittyet a gőgös, komisz nyugatnak,hiszen úgy is a föld alá dugatnak.”(Kosztolányi: Harcias rikkantás a XX. században)

MINTHA VALAMI KEZDŐDNI LÁTSZANAMár a magad bajában ismagadra maradtál. Falfirka-lelkekharmattal elvetélése jára Sömlyék két oldalán: a Télbevirágzott a borvirágokon!És csupán nanomillitmoccangat bacilushadosztály,hétmérföldes söpredék csizmáján a volt,kitették az udvarra tekintetek a korosztálymeg csupa üzletelés, eladni a kort!Mintha valami kezdődni látszana,levegőbe kapaszkodva, életnedvet serkentőnapokat érik a ballagó. Ballagófű.Ördögszekérre jár a rúd, és a szenvedővirágvasárnap is töretlen gyepű.Asztalfióknak írják újra sebeika torkos költők; középzárt vén diákokballagnak, koravén öregek, kik vénséggéelőbb lettek, mintsem szülővé vagyalig évessé. Állig a földben tinédzserek!Ha innen kimégy: (ha magadból kimehetszegyáltalán!) tegyél pontot ékezet helyetta versre, mielőtt tizenhatodik hangzónkvégképp kimúl az áldott nótafán!Puskacsőbe szorult a Tavasz. Hanéznek, célkereszten vagy kifeszített.Hideg a fény, mélyhűtött a ravasz ésvigyorba fagyott az egérfülnyi fűzlevélremény!Hisz csapra verték valahol az alkonyt,tótágas minden, idegrándulás. Mentimég házát a hazafelé, s mákonytvirágzik az alig-indulás…Mit jelent mindez? Valami minthakezdődni látszana. A költőkújra az asztalfióknak írnak,az életbe indulók ökörkönnyeket sírnak,és beigazult a szájbanköltők kora, hogy87

menjetek békével a békébe. Békességveletek. Száz éve, hogy KosztolányiSzegedre ballagott, ötven, hogy generációma tűzbe fagyott. Félbemaradt látomás.Ha marad itt oxigén a kőszobrok talpazatán,azok igyanak ránk végső áldomást!Mert dübörögnek már az Atlaszokilyen kivédetten is,elefántegér-kor férge rág rajtatokkék almát és hasist!Ui. És béranya(ország?!)szerencsétlen mi-ők törmeléke,bulivilág négyarcú képeberlini falra aszalódva megfrigyláda-holocaustban;igaza van a Betyár-völgyi dalnak,legkisebbnek is a hetedik lennénk,csak látszat a valahova mennénk!2004. május 26.88

RE - KAPITULÁCIÓHetvenből hetvenet,és nem marad semmi.A nulla ágán lehetinnen ép bőrrel menni.A Város biorezonanciája szétesett,akárha a helyi villamosság lenne.Tunya sokárnyékúság lapul a kapuk megett,s úgy haladunk, mintha jöttünkben mennetőlünk a korjegyzés, a pillanat képe:a Város szomorú és lelkileg büdös népeegyveleggé állt össze, eszemiszom sose halunkká,mintha a Jóisten itt nem tenné a dolgát se soká,se kevéssé, pedig ahol minden világhírű,s tenni igyekszik bár európai szinten,valaki itt hagyta ezt a Várost dolgavégezetlen,s helye vertikalitásban is egyértelmű:anno búcsúzni kell ettől a Várostól sannak minden lebénult, sántító mozdulatától,a sok viszketeg őstehetség hernyó-araszoltátólminél távolabb, kisebbség kisebbségben,utas módjára, papírkoffer a kézben utazva,csak ki a szerencsétlenek siserehadábólaz országútra, hogy itt se voltunk Szabadka,és vess magad számot örök re-Kapitulációdról!Mert: bányarém itt a lidérc szeme,a vereség íze keserédes elkoptatottság.Árnyékán lóg a patadobogás, fehérlófia szorongásmeg átfestése sörényvágás után a javából színe.És kicsorbul a szembejövők ikonitása,szájszélén ínyenc gasztronómokkal,mákmetszés-száron igaz bódulat,a Terézben hosszanti hasadás-kondulat,és süsd meg tivornyázás meg leesett állámulat, hogy vond meg te is a szádtólnyelvedet, aminek ágán immár hetedszerinnen indult el az égbe a Sámán!2004. június 24.89

FORR A DALOMForr a dalom, mertforradalom, nagy hőfokonveszem zokon, hogy a kertáltalvészelt korokonés tájakon, fájó májakonrokon a csiricsáré rokokóval.Jobb, bal: forr a borom ésforr az epém, merthajba kaptam a bukéval, egyhárom színből kevert kikevertén – kései, középzárt epigon!2004. szeptember 1–4.90

LÉGSZIMATBAN, LÖVÉSPRÓBÁNA kegyelet mezsgyéin hétszilvafáslelkiállapotban, kissé irányzék nélkül,zuhanórepülésben, áthallásban a másmásságának zuhatagán, mikor elkészüls kéklik a száj, mert fogságunk csikordulbányarém-csillén görgőn az érc -,akkor és ott, a légszimatban kondula század kies hangja, és omlik a bérc!Már a lövéspróbán se voltunk taroltak,mint tekében a szeddössze kivirágzás.Valahol menetelnek vízszintben a holtak,és csontketrecen ama Bábel lármásközépszerűség, laza kötésű, alig-lét formaa ki tudja, micsoda, kicsoda, mikor, miért;nem felel itt már a semmi jogánönmagamért se senki senkiért!Légszimatban, lövéspróbán négylábúan,talán biztosabb a honnan fúj a szél?!Kerekded fölsejlések sarkosításamégse az a bizonyos Jóreményfoka,hogy itt, most, kivel, miért, hogyanbeállni bíborvér pirkadatban ikonönképnek, tán királyi vitrázsnak halkan,szinte észrevétlen, ám magas hőfokon,s kérdezni lehessünk másnapos igével,önválaszra válasz filozófusok -légszimati jobbulást a Mérleg jegyébenés próbafuttatás hidegpróbát, hogy az okosoka szürkeállomány határait kitoljákfejjel a falnak, a Vén Hölgy ágyékáig,és fölfoghassuk, mikor a kévét oldják,megbuknak földnek az ember-minták!Magyarkanizsa, 2004. szeptember 1–4.91

ÉS BÉR(ANYA)ORSZÁG!(Ui. És béranya-ország?!Szerencsétlen mi-ők törmeléke,bulivilág négyarcú képeberlini falra aszalódva megfrigyláda-holocaustban;igaza van a Betyár-völgyi dalnak,legkisebbnek is a hetedik lennénk,csak látszat a valahova mennénk!)Ütött az óránk. Ma is ütött.Repdeső Időnek szilánk-ingahangja,merő kiárusítás ez két part között,közbül meg savós anyatej ritka habja.Ütött felettünk ingatag-inga múltunk,záróra előtti hon-lélekharangja.Bér(anya)ország fattyai vagyunk,skatulyázottan is nagy harag rabjameg Kölcsey-idézet csendes nótafán,hogy Isten áldd és hozzál rá,egy adta vérző seb a szánk,szóhalmaz minden, csupán föl- s alálicit, egy olcsójánosi miheztartás,és nincs, aki csőrében általvigye,immár hátat fordított nekünk a magtárs,csipet-szerelmünk túlnan hét tengere.Bér(anya)ország mintha már nem-ország,csak a légiveszély, Bácska és Baja!Fogja, lám, szerény őkelmét a kórság,a kivagyiságban is oly laza-haza,s mint magzatvizekben lebegő áru,mit azért fogantak, hogy pénzzé tegyék,sosem gondoltam volna, hogy ilyen bárgyúa fajtám nemzete, e besugi nép!Mert mézgába ragadt kérész lelkedvégképp időszerű Janusnak adtad,s így mondottál örökre búcsúta szerelem-szomjas túlnani partnak,hol Józsefnek száz, Dezsőnek százhúsz,nekünk meg ők ezredéve itt!Csendesen tedd be magad mögött az ajtót,ki sose jutottál értől tengerig!Szabadka, 2005. január92

VÁRAKOZÓK ÖRÖKÉN: ÚGY LEGYEN!„Mint gondolatjel, vízszintes a tested./ Téged már csak a féreg fal,szeret,/ mint mi a csirkét, bort... Senkim, barátom!” (József Attila)A lejtő szemgödre gyöpföli padkánlecövekelt a kő vagy inkább: a Kő!Dénárba dermedt szemhéj csukódtána várakozók által ugarolt szemfedőmagány, hogy mozdul-e le, s alászáll,nyomasztja-e vállát, egyes számban a mi;vajon költői szerep-e ma az alapállás,vagy feleslegességi alapállás kezdi ki,és a görgető szája rendre beleremega rengeteg tonnányi súlyba, ahogyvállhúsába mar a végtelen világhiányés a lába alatt már mindkét part szakad újra.S minden bohóc-üresség völgyvonulatonugarol a tét: hogy baj és a játékimmár a hajnalpírban is csak egybefoly,a temetni délután szokás fikció-kartoték.Aztán az egy adta várakozás is, hogy mozdul-ea kinek inge, kinek meg gatyája, meg hogya zsíros bácskai végkicsengésből kitudjuk,kinek-kinek hol, mennyi és miért van hátra.Holdnyugatnak háttal a tavaszi zsongás,a Kő tonnái alatt Desiré és József lenyomat.Számoljatok csak százhúszig, aztán százig,miközben fölétek kétséget ontanak, hogymost már a Kő se kő lészen, ha lehet, csakegy Kő kövönti végeladási utolsó kísérlet.Valami mélyszomorúság térdepel Európán,egy hason csúszó, besúgós lobbikísértet.Majd én is esetleg odaszólok, ha látom,s felérnék a lejtő szemgödre fölöttig,hogy pihenj csak békében, „Senkim, Barátom”!jó messze innen, Végek végejekig!2005 márciusa93

KERESZTBE MINDHALÁLIGKeresztbe rakják a kereszteket,s kéve kévén, felül a „pap”!Keresztbe teszik szorgos kezüket,fogjuk, és vigyétek e lét-alap.Keresztbe rakják, kalangyába,a tegnapból merített múlt-kút vizét.Keserű lesz az, ahogy általábanmár keresztben áll az utcanép.Mindent keresztbe, sosem hosszába;keresztbe mindent, kinek s mit lehet!Keresztben folyjon, minek folyhatnékjas keresztben bölcsőn a kisgyerek!Keresztbe, fajtám, csak semmit hosszába,torkodon a szó keresztben akad.Keresztbe hosszabb a Nap gólyalábas messze érsz rajta, hol part szakad.És lám! Mily siker keresztbe tennimindennek, ami hosszába menne.Vessél keresztet végül önmagadra,mielőtt az Úr keresztbe tenne!2005. október 11.94

NÁLUNKFELÉBánsági rózsának Tisza-uszadéka,fönnakadt virrasztók íva-maradéka.Maradék-talánynak szűkebb-tágabb léte,kifektetve vízszint, alvadt vörös vérre.Mennek a megjövők,hozzák a szemfedőt.Nálunkfelé minden atommagmeghajtás,mert éppen ott tartunk, dunai lassuláskívánkozik ide, gátat széjjelszedni,Ada Kale-sziget lenne most a lenni.Bőr alatti annyi,azon megmaradni.Ha nagyon keresed, te is megtalálod,énképed nyomatát, mint szemen a hályog,látni sóvárog már, szikét követelve,talpalatnyi helynek ujjbegynyi a lelke.Felröppenők arcán,nálunkfelé markán.2006. február 2.95

VÉREHULLÓDéli harangszó a Corvin-közből,hattyúdal-halál, poltron vajúdik.Zavaros anyaszültek Bájin-hát kőből,cannabis-bál s vérehulló hullikaránylag jó helyen térdre, rossz időben.Kilábolt műveltség-szelet, talp-alávaló.Glória vadászok a Buda rengetegben,jövőképtelenség és vizslatás a szótorzultak szájáról, lángoló kisemberlakja be víztorkos pannoni csodát.Vérehulló fecskefűn érkező tengermossa ki alólunk az Ave Mariát!Nándor, harangszóval, Mohács mohával,Tekija Havas Szent tikkasztó faggyal.A Száva fölöttin elúszó fellegvár,s felködlik a tavasz trófea agyarral.2006. március 20.96

GYERTYAFÉNYES, BEZDÁNIENYÉIMHEZ!A bezdáni ember a földiekhez, maradék szájízzel,akár a halandó, Fekete-sűrűvel, anyaszült a vízzelcsínján bánik, mert szűk már a tartalék, mivel amegmaradt emberanyag már csak bánom-tibláb és omladéka lélek egykori, bezdáni jóember-homályán,ki belül magába virrasztani, az ócska, szúette bárkánvégképp most úszik el Fekete-erdő felől a vízzel,amin pannoni Taigetosz-akvarellt akárha tízzelkaparna el, mint neszes patkányos kutya kutatva,hogy merre a sebben a vadhús meg a gondos dajkaanya,aki jókor, napszéllel, kerecsen-rianásban gyürkőzöttvajúdáshoz készül, s napvilágot lát egy jóraszülött!A jóságos arkok ma mind a csöndkertbe mennek.Lelenc-hagyatékon négyarcúság talán még a szentekmosolya is, emlékező mindenszentek-ámok, merta megvirradáson csak szociprolik meg világpolgárokaz okos, agyafúrt hittetők, s szavukra süvölvény módrabeközelg majd pusztai magunkbaszállással az óra.Földiekhez, Bezdánba, epekeser szájízzelérkező szarvasbőgés a Kalangyosról anyaszült vízzel.A bezdáni ember mára, lám, végképp kiterítve,csak adaléka csupán az egykori egésznek, idő-kerékrefölszúrt gondos gébics, alattunk aluli körömfekete:eltűnt talajereknek meglopott Pannon-tengere!Bezdán, 2006 októbere97

UTÓIRAT( Hornyik Mikinek odaÁtra!)netán vers ez már, egy netán tavasszalne legyen szúrokfű árvacsalán-virága,keresztfüggések kései, mindkét latránakepével s gyöngyvirág-itallal kínált semmi ágaott, a most és a Kis-Palics szófa ásatásosmeg nyűdalos, bűzlőn nyűgös féregnyulványán,akárha Mózes-feleség a Sinai-hegyen,a kód- és a személyiségszám dugványánés már-már kissé ittas aranyborjú-lovaglás,amolyan műkedvelősdi, vidékiesen póri,hogy megint majd szökőévesen a hetedik leszünk,a csupaszon is napsütött, négyárnyékú módi,megannyi száraz-nyelv fölötti Észak-Délnekízében minden ártalma, öröklött stáció-baj,félszeg, ám tudálékos alapállásosság,és genézis-ráci ó jaj; kenyérszáraz óhaja lassan elfolyó, fajsúlytalan, üledékesárkon egy cafat-lét súlyos diszharmóniája,Ács-Kovácsok és Huszár Zolik nem léte a versben,cinkosoknak kozmopolita, világ-proli lazájaaz alázatos leszólításban, a közélet okánlettünk ím kétfelől égetett szurokfüved-élet,menyhalat sejtető színházi olvasópróbána katarzis kímélő, végszavas utolsó ítélet,és a Kér-még a nép keresztfüggésin takartanpózban, végső stádiumban harmatszedők leple,a mártva mártanak majd hamuba, s pornakóaranyába, bronzába, füstezüstjébe!Szabadka, 2006. dec. 13.98

BORT, BÚZÁT,HUNGÁRIA!Mert a kakas hármat kukorékolt...„Ó, Szent István, hát még alszol-e?”Ádám, Éva, angyaljárás tombol.„Azt is mondd meg, béeresztesz-e?”Virrasztunk már, Csonka-Magyarország!„Még sokáig álmodozol-e?”Délvidék és Kárpátalja állja,„azt is mondd meg, jó szívvel látsz-e?”Írjunk néked új himnuszszöveget?S által vigyed korty vízzel a szádbaDunán, Száván, Tiszán, Murán túlraEmber-tartást világpolgár lázba?Égünk! Félárvaként. Nálunk az is feles,ami szülőt illet, apára nem futja!S himnuszunkért csupán csakis mi jutottunkmég vándorbottal is ütleg-félfurkósra!Csupán csak mi, ketten: Ukrajna és a Dél,nem is térden, inkább négykézláb próbáljákmegfejteni titkod, hova, merre tartaszbicebóca módra, Csonka-Magyarország?Ez már „nem vers lenni!”, maga az akasztás,ama himnuszszöveg után is, szabadon:egy magunk okozta, végső kötél általnégyarcúság átok, csupa néphatalomtőkén és mérlegen kidekázott árja,olcsójánosságig vitték, akik bírták!Himnuszodat bizony még akkor se adhatjuk,ha az új imához-t valahol már írják,hogy sose az erdő, csak annak a fája,kakukkfiók tátog a poszáta fészkén,99

akó sújtott immár Emesének álma,virtuális bőrben a khakiszín lépték!De mire a kakas hármat kukorékol,hetedik bőrünknek „hamu vagyunk” tova!Dél és Kárpátalja megvirrasztva hantol,és Ti? a Csonka-Én? Egy sose érünk HAZA!2007. január 3.100

IDUSOK–LAUDÁCIÓLaudetur, egyhajú virág! Laudetur, madármenyegző!Még ma talpra álltok bennünk; vagytok az elsőmegmondhatói, mindig keleten kel a kikelet,és hogy csak most, pezsdüléskor, ne legyen vége semminek!Hogy csupán most ne legyen az idusok ki-és elmúlása,mikor beindul újfent a szokott rovarház-vedlés!Most lehet csupán minden vájásból vajszív lágyság,még ha felsajlik sajgón, hogy kérész-készülődésmunkálhat bennünk s hódunai iglicébe mozdulóérkezése aligvárt vajúdás pokol-fájdalmainak,bár tetőfokán a butaság-tora csúcsra indulókora, ami ha fájhatna, körülöttünk sokan ordítanának!Tudatlanság-kínokba temetkezve épp miattukindul útjára madármenyegző, és az egyhajú virág.Idusok közül is az első a márciusi, mikor kiadjukmagunkból a mérget, s követni vélünk pezsdülés-logikát!Laudetur hát, Magyarság! Laudetur a csonka álmok,valami gördülni látszik a Nemerével, idus-nézőbenimmár megannyi égi és földi tarthatatlan álmokilytényi álmodóinak az ébresztő; szemfedőbenhozott, talpig vasban, ezüstben, színaranyban,laudetur, Magyarország! Szemellenzőben, egylovasan,a tőke logikáján fennakadt tövisszúró-pózban,Te Csonka! Te soha még ekkora, vészes napnyugatban;Laudetur, Te örökké forrongó, szerencsétlen!Hogy tudd: a Túr már nem siet többé az anyja ölébe!Mert szikkadt szemhályog bántja, merre csontkovácsa?Hámlik rólunk hetedhét iziglen bölcsőnk, koporsónk kovásza!Szabadka, 2007. február 28.101

KILŐTT SZALONKAHANGRAMottó: „Kibomlik végül minden szövevény.”(József Attila)Háttal ülnek le holdkeletkor, napnyugtának,s virrasztanak macskaléptű, óvatosan cinkoséjjelen, hogy végképp befellegezzen a szalonkánaks keljen e visszfény-lény napkorong-vásznán, csatakosreggelre, hisz feladta rá a harmadik kakasszóegy bíborban született, örökös kiközösítőknyurga agárfalkáját. Már leülepedhet benne a jajszókét part között, hogy magunk gyártotta üdvözítőka ligetek, semlyékek bogozta böjti indulat, lelenceka toposz-rekettyés virágcsorduló, végső hasadásán.Kiterítve immár türelem bánat-madara, akárha fegyencekközött a Megmondható és iszákján maga a cinkos Sátántett próbát, kiadva jókor aranyért, ezüstért, vasért.Most megüli a bért: jobbik esetben boldoggá avatják!Mert egy latorral több mindig akad a régi jussért,hisz jól munkálnak bennünk a virrasztó-tivornyák.Világos szürkület. Hasad a pirka. Klorofil pezsdül.Fonákján kullancs és „Kibomlik végül minden szövevény.”Alvadtvér-ugar az erdők alján, s elalél költözetlenüla már holdnyugtakor pislák, búcsúzó szalonka-remény!2007. április 3.102

CNESAI PÁRBESZÉD(Némi monologizálással elegy)„A part ellenségem!”A part bennem, függőleges, tótágasan.„Medrének mélyén,ott a lusta örvény alatt,a Tisza lelke bújik:”Méhének méhszájána Halász-tér alatt,Cnesa-vár katakombája kúszik;„gyöngykagylók rejtik,aranyhalak őrzika Tiszát”.Agyag lábkövületek lépik,hétmérföldesben féltika Cnesát.„Hulláma árjánzöldes az árnyék -”alanti vállánlösz-szín a szárnyék -„Meglesem a Tiszát,a tolvaj bárkát,olvastam álmát:tényleg szép.”Kitapintom Cnesát,átjárom várát,tollforgató magát:cigonyai-kék.„A part ellenségem!”Falai bennem, tótágasán, függőlegesben!(Koncz István: A szép Tisza és más)103

(B. Foky István: A rút Cnesa és más)Mert más. Hasonmásán másságos.Öregisten ölén a válságosalacsony ég.Halász-tér alatti dugvány,löszből burjánzó burvány,minek folytán nehéz kedvemben vagyok,fojtódom egyre meg bújtatokott alant, Cnesa-vár kelevézenmeg Kharón-ladikján Orompart oázist.Lecsorog a Csurgón, Fekete-partnakegy ezrelék az ezredévből, hogycsak fel, kimondott ördögfejnek,Cigonya-martnak és penészbőlcsordult lábnyom-gombánkonduló harangnak, a katakombán.Örvényben légtölcsér Öregisten,körkörös koromfekete ittenmeg lidérc Cnesa-vár házioltáron,már az sincs, ki kenetre megvigyázzon;csak élőre nevezett névadás,csak tekerőlantra bősz nyenyere,sólyom szeméből villanó határ, hogy„Hess, madár!” vízreszép tenyere!Ui.Az utó-időnek idő-utóda,ki életében még megérte temetését:függőleges minden Cnesa-várott,csupán vízszintesen a reménységcsodamarada!Szarvasbőgésben örvény örvény hátán,munkálkodik az ördögfej-sátáncsodabogara!A por eleségem!(Elhangzott a Magyarkanizsai Irótábor Szemtől szemben címűirodalmi közönségtalálkozóján a Dr. Koch Arnold utcában)2007. szeptember 22.104

SE SEKarádon egyik, Szalontán másik,távozva jönnek ópreparendusok.A sorból kilógva, pagony határonkopog tíz körmével egy kopott batárona se se nemzések hímzett hímjeijegyében lesajnált, oldatlan csomó;egy se se nemzedéket sorra kileliverejték-gondolat, gúzsba táncoló!Fejünkbúb harangláb a földbe ásva,se se céltalan s lombtalan ősz.Lefordulsz róla egy csalánzsákra,mert bensőd is végül megelőz!2008 novembere105

ÉVANYELVEM,BORDÁMBÓL SZAKÍTOTT!Magzatvizeknek körkörös rezdülésénfölfogott jel párnámnyi méhlepényen.Egy külvilág otromba, gyatrán bizarr résénátszüremlő anyámhang több ezredévenés vakon vajúdás ébenszín vízben,meg hosszú utam az első felsírásig.Fülembe öntött apámhang, első ízben,és mégis egyetlen kísérőm az elmúlásig.Anyámhang, középzárt, redős homlokú Isten,hangkötéssel fűzött koszorúm mondatokká.Érlelt Évanyelvem, egy csontból szakított mindenvagy a semmi, a nincsek ágán himbáló nyomorékká!ANYÁMHANG! Mankóm, akárha kérges, bicebóca,de kézen fogott jókor, pirkai órán,és kísérőm úgy lazán azóta egy féltő szerelemben,hogy íze legyen a szómnak, akárha hetediglenis sandán véve a számra, szitokban, cinkosságban,horzsköves, fölös napnyugtán, alig hajnal pirkában,hogy vele mondhassam az utolsót: mea culpa!S magzatvizemnek árjain Kharón ladikjameg medúza-tutajom, poklok tornáca anyámnyelve,elsőnek feszített, bordámból korán szakított:arkokra és nagyon felemás aprószentretagolt enyéim tenyérben, s lóháton hozottpislákja ember-erdő romlott vaksötétjén:anyámhang immár egy másságon függő világbóls rajta szüremlik át álmodott égkék,egy hangfüzér-lepke felsebzett számból!2008. február 15.106

PALLIDA-TRILLÁRAHalovány geze tollkeze rójabodzatintával lilára, s kottázzailymód nekünk kedves napnyugta nyugtatrillában is, hogy bizony fejből tudtahozni a semmi külseje csúcsát a dalban.Barátszürke zakója rejti pagonyon, egytiszta szürkebarát a mai napalkonyonfogott egy leglehetetlen tájhazábanegy Tiszát egy Körösbe eredeztetni,a Köröst meg körkörös dalba fonni,jelentéktelen szürke jelentős alázatba,hogy a tarka sáfránynak macskatalpaalatt, még tétován bár, sarjadó bizonytalantvalahol odébb ilyenkor a Szelevény matat,hol új magonc után, csupán félig szabadon,mert téged is, bizony, ezzel fog szavadona pallida, hogy mire lettél te rút magaddal,s magányod rejtekén azzal a dallal, amiértkár volt itt és most emberré lenni, mertkörötted s fölötted csupán a körkörös semmi!Cs. Richárd, keverj hát már össze valamigyógyítók gyógyítóját ott, az égi patikádlaborján, hogy tőle végre itt is a lennilehetve legyen világjárt, könnyű pallidád!Csináld már, csináld meg végre, te Richárd!Palics, 2008 márciusa107

ANYÁMNYELV -MÉLTATÓÉlete stáció: Kálvária-út szurdokos omladéka,Betyár-völgy-káromlás, Csík-ér csíkos egérútjamegannyi Bátka-komp sodronykötél-sóhaj odaátra,hol rőt vadak fülelnek szajáni, dohányos tájszólásba.Aztán a zanyanyelv névelő-porlasztóban, porhóvalhintve suksükben, térdig vadidegen takaróvalvédetten vagy esemes módin a sok büdös ákombákom,komputer címzett levélnyelv-ágán meg szarkalábon,Szelevény-erdőn, suttogó szexszó-bimbó szirmán,ahogy szájról szájra adatik libidó formán, torkána fajuló ösztönnek, négykézláb megszólt szóltsága:„Nincs visszaút! Formálj csak, alakíts egy más világba!”Anyámnyelv, te, szitokban, hogy csillagszórós, bunkós,bunkócskás betyárosban és betyárul korral bokorugróskedvben, dalolva, hangszeren játszva, fojtva fekvőn,kiterítetten az öröklétbe, deszka- vagy bádogteknőn,hogy látva halljanak siketek s mondják a némák, mertanyámnyelv az is, ha kopottas börtöntéglák koppanák,alig jelezvén, hogy valakit ide örökre befalaztak,és azóta imitt bizony mindigre füle lesz a falnak,hogy hallhassa, ha anyámnyelv suttog, őrjöngve ordít,magával sodorva több ezredév nehéz koporsóit, hajóitzagyvanyelven úsztatva vagy kristálytisztán a Zagyván,egyszer boldoggá avatjátok ott, rómaisánc-halmáns kun-halmokon, anyámnyelv-stáció végén, mikoraz utolsó szó jogán még általbújik a gégénsuksükben, talpig mezítelen és névelőtelen:Édesem, teríthetsz, kiteríthetsz, én hazaértem!2009. február 3.109

ISTEN TENYERÉN VAGYFogom a kezedet,isten tenyerén vagy.Velem szólított megs örökvalóság hagyörökvalósággá egysemmi lenni ágán,jöttelek keresnitéged annak árán,ami fájt, mi vérzett,homlok homokvára,hátraarc is menni,nem fordulva hátra.Fogom a kezedet,odébb a mögöttes.Isten tenyerén vagy,sosem voltam csendes,rendes társnakvaló.Ím, billent a hinta,sehol a tenyered,csupán az Ég tiszta...Szabadka, 2008. 07. 08,110

ANYANYELVSZOMORÍTÓKGÚLÁBAN*A sor ott kezdődött, a tákolmány csillagcsúcsán.Talán az égitest vörösen, magyari Hadak útján.Vásáros-Váradja túl hűs hullámain, a hullán,a ki vagyunk mi fajta génjeinkben, s esetlegkésőbb, a ki bizony a fenekünk harcosok énjeinkenmeg azokon túl, mikor erőt vesz rajtunk a Sámán,anyanyelvszomorítók égő gúlában immár a vártán.Hol várfalakról levédeni mozdul vitézlett fajom,egyetlen holmim, anyanyelvem jogán, mivel mártájhazában tájházból zentaias a nyelvi rolád,nyelvem tekercse lángon, tekergők borús idomulása,egy mostani hasonulás időtlen időkhöz rándulásanagyon mai mához, amikor Dél száz elsőst balkánira írat,s mindez ott, ahol még mindig füle van a falnak,de arca, az nincs magyari léleknek, várfalaknak...Szabadka, 2009. május 29.* A szerb első osztályokba ebben a tanévben 57 magyar elsőst írattak be.111

POSTE RESTANTE:MOHOLKAGÚNÁROS!(Az Égi laboda végolvasata)Töviske puszta szúrta sebenszélmalomvászon a gyolcs világa,nagy kupicányi levegőég megMoholgúnáros sebzett szájaízében jajszó, sóhajdélibáb hegenbetonszorítós vadon, vadidegen. Rebegajkaknak gyászmintázata, kézfej a tarlón,korán kivetült mintázat a Kokrán,minek előtte Heréskert indul egy kordén,lenni ikoni kövületnek a magány nyomán...Már fognám szarvát kétéltűdneka Bulvár előttin, de minek és mikor?Voltunk? Igennem holnap? Tán tegnapelőtt?Gúnáros puszta szélmalomvitorlaígy égbe indulón is csakegy kékbe ránduló laboda örök légszomja!2009. július 15.112

KÖNYÖRGÖM,IMÁDKOZZATOK!(Egyszeri olvasatra, a Szent Virágkoszorúhoz!)A világmindenség főbejárós, félős templomábanmost térdre magatok előtt vagy porig sazon túl, akárha hétláb mélyen.Bácska-arc falvak, városok énkép-gyertyavilágánál a csontjafehérjét, csontomiglan,látni kell magmacsúcson is készenlétben.IMÁDKOZZATOK, KÖNYÖRGÖM! Bár ezegyetlenegyszer, Istvánok fején izzó koszorúvalhozza közénk az alázatot, rövideszűekért,meddőhányó elmékért, oromi házorom-sejtelemért,a katarzisért csupán az elsőszülöttig,minden kaccsért és minden csökkért, acsontokrajárók megnyugvásáért, Ízisz Földjéértés Levegőegéért imádkozzatok s e mavilágért,róla szóló körmöletekért, a kissé sántítóédenkerti viszonyainkért meg a tizenévesekkómavedeléséért, az ürömön túliért, Jézus Mária!Imádkozzatok a kumiszért, mitől lakáj-effektusunk,a lelkiretek szememvilágáért és szembe megszemkisülésekért amiatt, hogy boldoggáavatásunkrosszul sikerült! Imádkozzatok a hasonszőrűekérta sandaság rengetegén, a vérszemért, lazítani aktusértés a tökmagegyéniségekért a felebarátban. Mondjátok:Esküszöm az élő Istenre! Magyarka ágytöltelékekért,térerő balhéért, nagy tanácstalanok tanácskozásaiért,a fekete gyalogcincérekért és az örökre, ásó-kapáigért,a mindennapiért, karonfogva a cirkuszért, könyörgöm,imádkozzatok ez egyszer! Az Add meg nekünk ma!-ért,azért csupán, ami ma sosemelégért.Térdre, szeretteim! Az Ímé az EMBERért,könyörgöm, imádkozzatok a jobbító jobbhozegy jobbért, még ha csonka is, a nálunk jobbért,csak itt, csak most, csak Ti! Akik, ha vagytokaz egyszer élünk csupán éghetetlenért, mertIstván bizony szabadon kimondhatja, ha akarja,felettünk lobogtathatja, hogy ELÉG!113

Könyörgöm, imádkozzatok az Istennél bocsánatért!Térdre, alázattal, most, magatok előtt, akárhaporig s azon túl, hét láb mélyig!A világmindenség Virágkoszorújáért, amely mégnem ért lassú ringásában a magzatvizen halottainkértegy tengernyi tengertől, alázottan, mindenek forrásvizéig!Nos, imához végre, akár csupán a holnap reggelért!Könyörgöm, imádkozzatok! Sejtmagért, hímporért,a sólymosan pártütő csonkított jobbomért!Könyörgöm, imádkozzatok...Szabadka, 2009. augusztus 3.114

SZILENCIUM !(Achilles napján, sebezhetőn.)A sebekben elfekvők alázatával,alomszagú almásderesek szemtükrén,minden árnyékravetődő nélkülözésével,mostani Váteszek Mona-mosoly tükröződésén,mikor szomjas a víz s nem ég a tűz,amikor már csak Isten az Atyám!Mikor a klorofil mélyfeketébe forduls egy adta skarlát már a szemzenitnek.Mikor az ostorfák levél-szurdokaina végleg már nem hozlak, hanem viszlek...Maradéknak magnak génezettnek,akkor borul fölém a vonuló felleg, hogyím, én velük mennék, de itt maradottnakis kell netán lenni, víznek és halaknak,a beszűkülő fénnyel közelegő télnek,leghátulra maradt Világtalan vaknak!Feketesűrűnek sűrű feketéje,mélyfekete Forgó kendős zsolozsmája!Bortányi Isterbác drótozott fekélye,Achilles-sarkunk kisagyba fúrt réme!Leventeoktató papok szentelt vize,nem tudom madzsarul bezdáni damasztban.Homloksebbe tüske Sebes-foki sebben,Ite, misa est-re kínzó Krisztus-glédics!Halál hozománya, szembogárba rebben,csak csend, ne papolj azzal, mivel jöttél,madzsarkák hegjének nincs szüksége sóra,hajóduda károg az árva Kéngyián,fagyott glóriának minden koporsóra!Bezdánia, szentem! Örök szívemcsücske,ülj ki némán ma is minden vizek partra,gyújts minden partoknak két partjára pislák,s ti, akik jöttetek, mára szilencium,vigyék odébb a bajt azok, akik hozták!Maradjatok némák nádsípon Baracskán,novemberi hóban csak Hódunán találszfölibe növőnek Feketesűrűben,115

ezdáni sűreje gondterhelt áhitat,visszajátssza magát a BSE csapat,melynek része vagyunk, másodligásan is,mit majd a Golgotán, Alsó-temetőneklatrok-arc küszöbén vigyázzba áll őrizminden anyák anyja, édesem szemaljafeketén elhúzva, darvak jaján délnek!Fölgyújtom a vizet, szomjas magzatvizem,tűznek szomját oltom, hol a sebben álloküstököm magasan Bezdán-feketében.Szilencium, ember!... Távoztomban viszemPanna ükanyámnak plüsskendős Világot!Bezdán, 2009 októbere116

DÍCSÉRTESSÉL, JÉZUS KRISZTUS!S annak neve, akiáldott az asszonyok között!Dícsértessél annak híre,aki boldogan az emberbe költözött!Dícsértessél annak jövetele,aki messzi útról övéihez megtér,áldassál annak virrasztása,aki már nem ittlétével is közöttünk él.Laudetur, laudetur;te tervezett és te, tervezetlen jövendő!Dícsértessél akárhány születendőKisjézuska-érzület Karácsonya,egy életfáról sugárzón zöldellő Újesztendő,Boldogságos Szűz Mária!2009. december 23.117

NYUGTÁNAK MÉG MINDIG HÁTTAL!(világrajövetelem napjának okán!)Még nem dícsértem, még háttal vagyokma is, a nap-éj egyenlőség határána Nappal is. Még nem laudetur,csak konok, álhatatos hajnalvárás,csupán a holnap is lesz napra járásgondolatomban, mert a születés a fontos,a nyugtával dícsértessék szürkehályog foltos.Begyűjtöttem pár kacatot okmány bizonyítéknak.Anyai nagyapám doberdói, sehol sincs levelét,elsős, szent koronás pecséttel a csupa dícséretest,szívgárdista sapkám, a kiscsetniket egy kakastollastalpa nyomán, meg még folt sincs a hátuljánt,partizán zokszóból, míg Isterbácig kísértük őt is,meg a szenvedőt is, meg a focipálya kukoricás-kalodát,és II. Sztálingrádot, az Aranyhegy szurdokain,csupa oroszorgonák rekviemnek, enyéimnek, talánövéiknek, összmarék történelem, ujjaktól csorgatva.És most? Csak napnyugtának háttal, kezembenenyéim jogarával, országalmával a számban,és mégis, álhatatos konokul, akár hetvenötön át,netán arra várok, hogy mozduljon alattam eza század, az Ember-bolygóktól terhelt Föld,egy napkelte érdekében emberöltőn át vártam,s mindhiába, a Nap nem mozdult Földkörülivé!Szabadka, 2010. szeptember 26.119

GYÓNOM A MINDENHATÓ ISTENNEK,hogy mint többet kutatnám aszentjánosbogár-sugárzó tekinteteket,s megkövetném nagy tudományúVajdabácskaság pálmáinkat, a terhelteket,hogy szájamra vettem a legrövidebb út gondolkozásukítészének hangját, s a Pénzistenek szívgárdista,valamint leventeoktatós hagyományainkatnem eléggé s elégszer gyakorlám.Lám, lám, micsoda vétség. Én bűnöm. Hogya bezdániság fába szorult féregkéntrótta aztán belém Szécsenyi dédanyám szépszobájabútorainak füstbe ment tervét, hogya kacagányt kacagássá orozza átnovemberi éjszakák holdvilága, sföloldozás híján, kukoricások-templomboltív alatt,a baj székesegyházában Kaszap Istvánhoz fohászkodjam,mert a Bortányi betakarítás ember-erdőn találtmarokszedőkre, akik a megboldogultakat szedtékdarabokra meg dédanyámos kéknefelejts csokorba!Gyónom a mindenható Istennek, aföldiekben lészen föloldozást kerestemben, hogysokszor zuhantam kísértésbe, minek folytánezen esendő emberrel babráló, lidérces ábrafényvisszavegyen a vízből lettünk, vízzé leszünkujjbegynyi hantom küldetésbe!Ui.Magyarajkú Öregisten, őrizzed a középzártam,gyónnom se jó, Mindenható, magyari nyelv kővé váltanlészen már a feloldozás, sebesfoki szent jobb ágán -,kívül tágasabbak tartás, ez utolsó kenet jogán!2011 augusztusa120

B. FOKY ISTVÁNAz ünnepien szép, hó- és barkaillatú, gazdag és gondosan rendezettkönyvek, számtalan, az arcokra mosolyt csaló hangjáték szerzőjeBezdánban született 1934. szeptember 26-án – Sohasem titkolta: bezdánibaranyaivéreitől határtalan emberszeretetet kapott ajándékba, hiányzikbelőle a magyarokra annyira jellemző „sárga irigység”, nem ereszkediktérdre a pénz hatalma előtt, senkinek sem marad/t adósa, de hitelt sem ad– Megírta: „Heverő napvilág ez az egész homoki homokóra...” – Péterváradcímű regényéről vetette papírra Varga István: „A művészi érték nem pusztána tartalomhoz és a szándékhoz kapcsolódik, hanem – művészi alkotásróllévén szó – a művészi megvalósításhoz, magához az alkotáshoz”– „Nyelvében olyan gazdag, mint cselekménybonyolításban” – hangsúlyozzaVajda Gábor Mint rohanó folyam című könyve kapcsán – Legutóbbmegjelent, Madárkarácsony című műve egy trilógia harmadik, befejezőrésze – Kunkin Zsuzsanna recenziójából: „Ifjúsági regényt tart kezében azolvasó. Olyan kisregényt, melynek hősei Palicson és környékén élnek, defőleg csellengnek a lakótömbök árnyékában, a Prozivka nevű kockaházakközött” – Az utolsó rossz gyerekek vakációja című hangjátéka Ohridban,a szövetségi szemlén 1967-ben I. díjat hozott Varga István rendezőnek ésFerenczi Jenő színművésznek.B.(bezdáni) Foky István, széles vigyorú komédiásként, a szívünketcélozza meg műveivel, s mécsesként bevilágítja ezt a sokunk számárareményt vesztett, kusza világot. Látszatra nem emészti gond, megjelentethetteújabb könyvét, a Madárkarácsonyt, otthonosan érezheti mostmagát a ritkán daloló városban, Szabadkán, mint a madár két szárnyaközött.Írt, ír, irogatott, irogat, játszott/játszik, el is szenvedte az életét, valamicsoda folytán nem lophatja vissza a múltját, a gyötrelmeit, hadd borítsamost el a siker. Hetven és valahány esztendő... A szállási klumpácskábólbelenőtt a világba, fontos küldetéssel. Saját bevallása szerint pulinak született,a mindig loholó, a nyájjal társalgó, a nyájért álmatlan-kodó pulinaka lelke szorult beléje, s ennek tulajdonítható, hogy az égvilágon semmisem törte le, semmi sem tudta elkedvetleníteni, az sem, hogy egyikművelődési házunkban ellehetetlenítették hasznos munkásságát, az sem,hogy a szándéktól a megvalósulásig hosszú és gyötrelmes az út, hogykopjások lesnek az emberre az ösvény mentén, hogy éppen akkor ütöttékki a nyeregből, amikor már-már megzabolázta a lovát...Hol volt a gondviselés baranyai véreire? Ezek az emberek már-már álmodnisem mernek szőlővirágzásról. Sorsuk – István szerint – hasonló akopácsi fekete gólyáéhoz. Innen valahonnan, az „éjszakából” lódult neki121

a világnak az író. Az általános iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot, majdátképzés után a tanítóképzőt Szabadkán végezte. Gombosán és Telecskántanított. l967-ben az Újvidéki Rádió gyermek- és ifjúsági műsorainak amunkatársa, majd szerkesztője lett. 1996-ban vonult nyugdíjba... Márgimnazistaként elhatározta, hogy egyszer megírja azt a „bizonyos könyvet”és a 7 Napban megjelenteti a költeményeit. Hetedikes gimnazistakéntlátott nyomdafestéket az első verse. Felnőttként a gombosi katedránvetette papírra az első gyermekversét. A Pionírújság közölte! Versbenkezdett érezni, tömény, mindig halk szavú versben... S aztán a regényekkövetkeztek. Az Újvidéki Rádióban, a szalagtárban félszázon felüli rádiószínházihagyaték! Meg a kétnyelvű verseskötet, a Maria Theresiopolis,amit Simokovics Máriával közösen írtak. Megkapta 1976-ban az Üzenetdíjat...A Mačji klavir, versek (fordította: M. Nastasijević), a Pétervárad,a Vidri, a Bezdáni versek, a Mint rohanó folyam, a Szabadkanapvirág, aMagyarkák, az Öklöző Jézuska, A zentai csata, most a Madárkarácsony...az írótól, aki azt állítja – nem véletlenül –, hogy a szabadkai írók láthatatlanok,simán megfeledkeztek róluk, amikor a művelődési életet is érintővitákra vagy a különféle ünnepségekre meghívandók listáját állítják öszsze.(Ó, vén Szabadka, nem mindig áldunk!) Herceg Jánost idézi: „A legfontosabb,hogy legyen tartása az embernek”. Istvánnak van tartása, mégsohasem láttam görnyedten, hajlott háttal elsurranni a régi Városházamellett, pedig ez a város nem sokat adott neki.Munkáit sokan méltatták: Varga István, Bodrogvári Ferenc, VirágÁgnes, Fekete J. József, Szloboda János, Vajda Gábor és mások. Vajda Gáboraz író 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen azt mondta,hogy B. Foky István soha nem szövetkezett a diktatórikus politikaihatalommal. Sohasem tévedt rá az erkölcsi romlás útjára, történelmi regényeibenbátorságról, erkölcsről, szeretetről és szerelemről ir – ármányrólis – s a történelmi tények mellett történelmi alakokat is felsorakoztat,minden sorával leköti az olvasó figyelmét, nyelvezetének „jóízűsége” mármárcsodálni való. István jó szívét hozta szegényes irodalmi életünkbe.Számára sok-sok lehetőség bűnösen megkésett, de István nem futott el,utat mart magának, helyet követelt magának, újra és újra a felszínre bukkan,nemzete szívdobbanására figyel és cselekvő hívőként ír... írjon mégsokáig, folyjon a betűje, mint a pisztrángos hegyi patak..B. Z.2008. május 14.122

TARTALOMJEGYZÉKKESERÉDESBuzdító............................................................................................... 7Ültömben az élővízen....................................................................... 11Hegedűk a Szakadályról................................................................... 13Vezér-cikcakk helyett....................................................................... 15Összehajlás......................................................................................... 17Gubanc............................................................................................... 18Felelet-torzó....................................................................................... 19Ártéri.................................................................................................. 22István ballada.................................................................................... 23Bácsballada......................................................................................... 25Kéregvidéki ballada.......................................................................... 27Bezdán-Víz Édesemhez.................................................................... 29Állvaszülés-anzix, anno ‘96............................................................. 31Faj-fakutyás........................................................................................ 33Törpe alkonyat................................................................................... 35Kopács-csapás.................................................................................... 36Múlt-időzés idézés............................................................................. 38Levegőbe kapaszkodva..................................................................... 39Magyar Szó-tlanságunk................................................................... 41Pezsdülésmotívumok....................................................................... 40Akárcsak mélybúvár......................................................................... 43Önfirka/torzók................................................................................... 41Énarc-képünk.................................................................................... 44Utcabál................................................................................................ 45Az én Petrovicsfim............................................................................ 47Akárcsak mélybúvár......................................................................... 49Magyar Szó-tlanságunk................................................................... 51Véralma-hullás.................................................................................. 53Madáremberek.................................................................................. 56Csonkoltságállapot............................................................................ 57Tavaszhó 11. ...................................................................................... 58Keresztkérdés..................................................................................... 60Átvérzés.............................................................................................. 61Galambpecérek.................................................................................. 63Énkép-napló....................................................................................... 64

Várakozóban...................................................................................... 66Ó-Cnesa laudáció.............................................................................. 67Itt-ottadélen....................................................................................... 68Használati cikként............................................................................ 71Varázsligeti versek............................................................................ 72Tudósítás a reménység fokáról........................................................ 74Léleksóhaj........................................................................................... 78Laza..................................................................................................... 79Semlyék rejtette talány..................................................................... 80Dudás Károly a Keserédesről........................................................... 81VÉREHULLÓMintha valami kezdődni látszana.................................................. 87re - Kapituláció.................................................................................. 89Forr a dalom...................................................................................... 90Légszimatban, lövéspróbán............................................................. 91És bér(anya)ország!........................................................................... 92Várakozók örökén: Úgy legyen!...................................................... 93Keresztbe mindhalálig...................................................................... 94Nálunkfelé.......................................................................................... 95Vérehulló............................................................................................ 96Gyertyafényes, bezdáni enyéimhez!............................................... 97Utóirat................................................................................................. 98Bort, búzát, Hungária!...................................................................... 99Idusok................................................................................................. 101Kilőtt szalonkahangra...................................................................... 102Cnesai párbeszéd............................................................................... 103Se se..................................................................................................... 105Évanyelvem,bordámból szakított!.................................................. 106Pallida-trillára................................................................................... 107Anyámnyelv - méltató ..................................................................... 109Isten tenyerén vagy........................................................................... 110Anyanyelvszomorítók gúlában*...................................................... 111Poste restante: Moholkagúnáros!................................................... 112Könyörgöm, imádkozzatok!............................................................ 113Szilencium!......................................................................................... 115Dícsértessél, Jézus Krisztus!............................................................ 117Nyugtának még mindig háttal!....................................................... 119Gyónom a mindenható Istennek.................................................... 120B. Foky István / Baráciusz Zoltán .................................................. 121

B FOKY ISTVÁNA BEZDÁNI EMBER SZABADKAI VERSEIGRAFOPRODUKT KÖNYVKIADÓ24000 Szabadka, József Attila u. 26Felelős kiadó:ÖZVEGY KárolyRecenzensekDr. BORI Imre és DUDÁS KárolyKorrektorB. FOKY IstvánSzámítógépes megmunkálás:GIRICZ Károly és ORACSITY SzilveszterSzámítógépes tördelés / szerkesztés / fedlapterv:GIRICZ KárolyA kötet fedlapi és belső illusztrációi SZILÁGYI Lászlószabadkai festőművész alkotásai.Megjelent 100 példányban 8 (B5) ív terjedelembenISBN978-86-88073-16-5Készült a szabadkai GRAFOPRODUKT vállalatGrafikai Műhelyében 2012-benCIP - Каталогизација у публикацнјиБиблиотека Матице српске, Нови Сад821.511.141(497.11)-14FOKY, István, 1934-A bezdáni ember szabadkai versei / B. Foky István ;[illusztrálta Szilágyi László]. - Szabadka : Grafoprodukt,2012 (Szabadka : Grafoprodukt). - 120 str. : ilustr. ; 23 cmTiraž 100. - Str. 116-117: B. Foky István / B. Z. [BaráciusZoltán].ISBN 978-86-88073-16-5COBISS.SR-ID 269852935