A nyomtatott betű története és útja Magyarországon

6meg ingatagon és bizonytalanul, hogy a gondolatok új tömegébenteljesen elvesszen. A hangot meg kellett fogni ésátvinni a hallás birodalmából a látáséba. így létesült azírás. Mint a tudós Abdullah Ibn Abbas mondja: a kézneka nyelve lett.Az írást a népek mondája abból az időből származtatja,amikor még közvetlen volt az érintkezés az istenekés emberek között. A zsidók szerint egy angyal hozottaz égből egy megírott könyvet, az egyiptomiak Thotnakaz érdeméül tudják be, az arabok szerint pedig már Ádámis értett ahhoz, hogy kövekre írjon.Mialatt az egyiptomiak, kínaiak és föníciaiak a betűírástönálló rendszerekben fejlesztették ki, majdnem mindennépnél, amely ősi vadságából kilépett, találunk márkísérleteket arra, hogy események emlékét képekben ésjelekben megörökítsék. Fák, kőrakások, oltárok őriztéknevezetes események emlékét a zsidóknál az őskorban.Már sokkal magasabb fokon áll a perui inkák csomóírása,de ez az írás csak annak a részére bírt jelentőséggel,aki a csomót csinálta.Más a helyzet a kínaiaknál, ahol a csomófűzés különféleformája, a csomóknak egymástól való távolsága éstávolságuk a főzsinórtól: mindennek külön-külön értelmetad. Csak azok értették, akik a megfejtés, a leolvasás módjátismerték. Féltékenyen őrizték a kínaiak ezt a titkot éscsak halálos ágyán közölte azt az apa legkedvesebb fiával.A szorosabb értelemben vett írás legrégibb formáinakazonban csakis a fogalomírás csoportját tekinthetjük,amely a tárgyakat bizonyos jelek által állítja elénk ésezért közvetlenül hat az értelemre. Idetartozik a legrégibbfajta hieroglifikus írás, valamint az amerikai és kínaiképírás. A képírásnak klasszikus földje Amerika, ahol azindián törzsek még ma is gyakorolják a maguk gyakrangazdag fantáziáról tanúskodó képírását.Itt említhető meg a képírásnak az a különös alkalmazása,amellyel az angolok éltek a múlt század harmincaséveiben Tazmánia szigetén. A fehérek és benszülöttekközötti ádáz küzdelmek arra indították az angol kormányzót,hogy angolnyelvű hirdetménnyel tiltsa azt el. Amikor

7azonban észrevette, hogy a benszülöttek az angol nyelvetnem értik, három deszkát szögeztetett ki, amelyeken képírássalkívánta parancsait közölni. így az elsőre, amelya béke áldásait volt hivatva hirdetni, egy fekete dajkátA perui inkák csomóírása.festettek, aki egy fehér csecsemőt szoptat és egy fehérdajkát fekete gyermekkel; azonkívül meztelen benszülöttekis voltak a képen, akiket a kormányzó ingekkel ajándékozmeg. A második képen egy benszülött felakasztásátábrázolták, aki egy fehéret meggyilkolt és végre a harmadikonegy fehér ember kivégzését lehetett látni, akiegy benszülöttet agyonlőtt. A fajok között tovább dühöngőharcok azt látszanak bizonyítani, hogy a benszülöttek vagynem értették meg a képírásos hirdetményt, vagy pedig,hogy azt nem vették figyelembe.

8Épilyen érdekes az a képírásos beadvány, amelyet1849-ben a Csippavay-indiánok adtak be az EgyesültÁllamok elnökéhez. Hét állatot ábrázoltak le, amelyek abeadványt előterjesztő törzseket jelképezték. A szíveketpirosra kifestették és vonalak kötik össze a szíveket ésszemeket az első állatéval, egy vonal vonul ettől négy,A Csippavay-indiánok képírásos beadványa.egymással vonallal összekötött tó rajzán keresztül. Azindiánok szellemesen azt akarták kifejezni ezzel, hogyegyek abban a gondolatban és érzésben, hogy az elnöktőlengedélyt kapjanak arra, hogy a felső tótól a kis tavakhozvonulhassanak.A képiratok további kialakulásának, a tulajdonképpenifogalomírásnak az a jellemzője, hogy a tárgynak és tulajdonságainakfogalmát nem a természethez hű – máramennyire a képírásban erről szó lehet – rajzával, hanemolyan jelekkel igyekszik visszaadni, amelyek megérthetéseaz érintkező feleknek kölcsönös megegyezésétől, illetőleg ajelek értelmének megtanulásától függ. Amit fogalomírásnaknevezünk, az a képírásnak csupán egy fejlődöttebb foka,a nagyobb írásbeli gyorsaság elérhetése céljából egyszerűsítettmódja. Ez az egyszerűsítés néha annyira megy, hogy arajz már nem is hasonlít az általa jelentett tárgyhoz.

9Ezek után lássuk most már a kínaiak írásmódját,amelynél a képírás helyébe a lassanként fejlődő rövidítésútján a még most is használatban lévő szóírás lépett, amelybenminden szónak külön jegye van. A mennyei birodalombanvalamikor nagyon régen olyan képírási mód járta,mint az északamerikai indián törzseknél. Ez a kezdetlegesírás évezredes fejlődésen ment át, míg a mai állapotáigjutott. A kínaiak írását szótagírásnak is nevezhetnők, mertminden kínai szó egytagú és csak egyetlen magánhangzóbólés az elébe tett mássalhangzóból áll. A kínai írásjegyekszáma körülbelül negyvenezerre tehető, de ezek közül csakmintegy négyezerre van szükség a köznapi használatban.Az ó-egyiptomiaknak (görögösen) hieroglifáknak nevezettírásmódja is a képíráson alapszik, a hieroglifák anyagahárom-négyezer írásjegyből állt. Minél érezhetőbbé lettazonban a nagyobb írásművek megalkotásának a szüksége,annál kevésbé kielégítőnek bizonyult a nehézkesés aránylag sok időbe kerülő hieroglif írás. Rövidíteni kelletttehát, alkalmassá tenni a gyorsabb és könnyebb ábrázolásra.Emellett a betűjegyek számát is csökkenteni kellett,így fejlődött ki a népiesnek nevezett írás, amely már csakszázötven szótagjeggyel bír és csak kétszáz a hangok jelzésérevaló jegyeknek a száma.Az egyiptomi írás hangmegjelölése még távolról semvolt tökéletes és kielégítő. Az ábécé-nek tulajdonképpenifeltalálását nem is nekik, hanem a föníciaiaknak tulajdonítják,némelyek ugyan a zsidókat tekintik a hangírásosábécé megteremtőinek.Az ékírásban a tudósok többsége mezopotámiai találmánytlát. Ez az írás ékformájú vonalakból áll, mert eztmár az írószerszámuk, a véső kezelése is diktálta. Az ékiratokatmajdnem mindenütt sziklákba, kövekbe vésték,kivéve Babiloniában, ahol kő hiányában frissen vetettvályogba nyomták fába vésett formákkal és a vályogotazután kiégették. (A tágabb értelemben vett könyvnyomtatásnaktehát itt látható a legrégibb őse!) Valóságos könyvtáraikvoltak ékírásos téglákból.A görögök maguk is elismerik, hogy ábécéjüket a föníciaiakbetűi nyomán csinálták, a rómaiak pedig ábécéjüket

10a görögöktől vették. A rómaiak ábécéje az európai népekkorábbi írásmódjait is kiszorította, így a germánok rúnáités a hún-magyar betűjegyeket is.A görög alfabétából fejlődött az idők folyamán a gót(barátbetüs) írás, az örmény, a georgiai, a kopt és a cirilla keleti szláv népeknél.A régi magyarországi okleveleken kitűnően tanulmányozhatókaz írás középkori változatai. A kis- és nagybetűs,a kurzív- és állóírás egyaránt feltalálható okleveleinken, sőtmég a kis- és nagybetűs írás hosszúra nyújtott alakjai is.Egy okiratunk sincs azonban, amely végesvégig nagybetűkkelvolna írva; rendszerint csak a király nevét, címét és azIsten általánosan szokásos segítségülhívását írták nagybetűkkel,az irat többi szövege rendesen kisbetűs volt.Hosszú betűkkel vannak írva: Szent István 1001-i oklevele,I. András 1055-i és II. András 1222-i oklevelei az Istensegítségülhívásáig. A XI. és XII. századokban ezek a betűkmég különállók voltak okleveleinken, ettől kezdve az egymássalösszekötött kurzív-betű jött divatba, míg azt a XIV.és XV. században a barátírás fel nem váltotta. Róbert Károlyés Nagy Lajos királyaink okleveleit azonban mégebben a korban is kisbetűkkel írták. A klastromok és kancelláriákírásművészete a XV. század közepe felé érte elvirágzása csúcspontját, tehát akkoriban, amikor Gutenberga maga nagy találmányával fellépett. A gondolat legfőbbközvetítője ettől fogva a nyomtatott betű lett. Mind szűkebbés szűkebb térre szorítva, sorvadozott ezután a régi, nemesértelemben vett írásművészet. Újabb feltámadása a moderniparművészet Nyugaton való életrekeltével függ össze, amelynagyjelentőségű esemény a picike betűt művészi méltánylásdolgában is méltó helyre emelte.Az írásokkal a továbbiakban már csak majd mintbetűöntődéi anyaggal fogunk találkozni, de hogy egykevéssé megvilágítsuk azt, hogy mily nehéz az írás fogalmáta kultúrának alacsonyabb fokán álló írástudatlannakmegértenie, a következőkben pár sorban leírom Marinerhíres utazónak tapasztalatát, amelyet a Tonga-szigetek uralkodójánál,Finovnál szerzett.

11Az a lehetőség, hogy a gondolatot levél útján lehetközölni, a király előtt teljesen érthetetlen volt. Egy véletlenüla kezébe került levelet hiába forgatta jobbra-balra,az bizony nem mondott neki semmit. Hosszas gondolkodásután elhivatta Marinert és megparancsolta neki, hogy írjonvalamit. Amikor Mariner kérdezte, hogy mit írjon,azt felelte: „írj engem.” Mariner erre a király nevét angolírásmód szerint leírta: „Feenov” és ezt hangosan el isolvasta. Erre a király egy másik angolt hivatott, aki errőla beszélgetésről mit sem tudott és miközben Marinernekhátat kellett fordítania, olvasásra adta neki a cédulát.Az azonnal leolvasta: „Finov”. A király izgatottan tépte kiennek kezéből a papirost, azt legnagyobb bámulattal nézegetveide-oda forgatta, miközben csodálkozása nőttön-nőtt.Majd felkiáltott: „hiszen ez sem hozzám nem hasonlít,sem senki máshoz! Hol vannak a szemeim? hol a fejem?hol vannak a lábaim? Hogyan lehetséges az, hogy ti tudjátokazt, hogy ez én vagyok?” Órákon keresztül íratottMarinerrel neveket, amelyeket mindig más és más emberrelolvastatott el. Mindig erősebb lett az a véleménye, hogyvalami boszorkányság rejlik a dolog mögött és végre kijelentette,hogy bizonyosan valami titkos jelet tesz levelére,amiből a többiek az ott említett embereket megismerik.Erre Mariner felírta az elhalt király nevét. Ezt is elolvasták,mire a király csodálkozása határtalan lett, különösenpedig, amikor hallotta, hogy az ilyen híradást egyik helyrőla másikra lehet küldeni és hogy az így leírt történeteketa jövő részére lehet megőrizni. Végre is elismerte az írásfontosságát, de veszedelmesnek tartotta, hogy azt a Tongaszigeteklakóinál bevezesse, mert annak csak lázadás, összeesküvéslenne a folyománya, aminek következtében rövididőn belül életét veszíthetné.*Érdekes kiegészítése a fent elmondottaknak az atapasztalat, amelyet Bíró Lajos dr. hírneves utazó honfitársunkszerzett a pápuáknál és ami azt bizonyítja, hogyaz írás fogalmának, megértésének nehézsége ma is ugyanaz,mint Mariner idejében volt. Azt írja Bíró Lajos „A beszélő

12papiros” címmel a Természettudományi Közlöny 905. füzetében(1930 ápr. 1), hogy „Sokféle új dolgot láttak tőlünk,európai származásúaktól a pápuák, de egy se voltolyan csodálatos nekik, mint az írás-olvasás. Nem . szólokaz olyan helyekről, ahol már hittérítők megtelepedtekahol már pápua-iskolák voltak, ott már megszokták. Deén megfordultam olyan helyeken is, ahol csak hírből ismertékés tőlem látták először. Frissiben láthattam a hatást.Elővétették velem a ceruzát és papirost, ami nélkül úgysem voltam soha, mert kéznél kellett tartanom alkalmijegyzetekre. Feldiktáltak nekem egymásután 50-60, vagynéha száz szót is, amennyi éppen a papiroson elfért, összevisszamindenfélét, kinek mi az eszébe jutott. Akkor azutánfelolvastatták velem felülről lefelé, vagy alulról felfelé,ahogy éppen nekik tetszett. Némelyik megjegyezte magának,hogy melyik helyre írtam fel azt a szót, amelyiket ődiktált, meg a mellette levőket, amikre ő emlékezett. Voltazután arra nagy mulatság, nevetés, kitörő öröm egész asikongatásig. Ellenőrzésül elolvastatták velem többször egymásután,napjában többször is, meg-megújuló hatás mellett.Hogy a papiros, a „péper”, amint ott nemzetközi tört angolszóval ismerték, hogy a papiros beszél, a papiros nem felejt.Még az se volt elég ellenőrzésnek, elkérték tőlem a papirostés ha elcsíphették valamelyik európai urat, azzal is olvastatták,sőt felkeresték az ismerős iskolásfiúkat is, azok issorban ugyanazokat a szavakat hangoztatták. Nem lehetettcsalás, a papiros beszél, mindenkinek ugyanazokat mondja,amit én felírtam. A papiros nem felejt semmit.Szent félelemmel tekintettek a nagy fapalotára a főtelepen,ha arrafelé mentek, ahol az összes kormányzóságitisztviselők székeltek, állván az egész hivatalnoki kar azalkormányzóból és két írnokából. De ezek megfoghatatlandolgot műveltek, egész nap papirosokkal beszélgettek, deúgy, hogy csak a papiros beszélgetett, mert az urak csakhallgattak és írták, amit a papiros beszélt nekik. El iskerülte azt a házat minden benszülött, aki csak tehette.Volt is becsülete a papirosnak. Adni ugyan nem adtakérte semmit, mert úgyis kaptak eleget. De hogy mégis

13adtak rá valamit, azt abból láttam, hogy a falujukban aházakba betekintve, gyakran láttam egy-egy csomó papirosta szarufák közé bedugva. Tehát mégis eltették valamire,talán emléknek”.Eddig van Bíró Lajos dr. cikkének bennünket mostérdeklő része.Ki tudná megmondani, hogy mily régen élt már azemberiség az írás tudományával, mielőtt valakinek is azeszébe jutott volna, hogy könyvet írjon? Az első irodalmivállalkozások kétségtelenül a nép száján élő költemények,mondák és történetek leírásai voltak. Hivatalos célokat azírás már régen szolgált. Kőbe véstek törvényeket, győzelmihíreket, uralkodók leszármazási tábláit és már a perzsáknálés egyiptomiaknál külön alkalmazottak voltak arra,hogy az ország történelmi eseményeit ilyen módon megörökítsék.Ennek a dicséretes szokásnak, amelyet a zsidókaz egyiptomiaktól átvettek, köszönhetjük az ókor legfontosabbés legcsodálatosabb munkáját: az ótestamentumot.A rómaiak és görögök már rendszeresen foglalkoztakkönyvek leírásával, úgy hogy ott sokan voltak a művekleírói, könyvkötői és terjesztői is egyúttal. De voltakAthénben és Korintusban rendes könyvkereskedések is,egyúttal gyülekezőhelyek a tudósok, az irodalommal foglalkozókés a járókelők részére, akik azután itt beszéltékmeg a politika, az irodalom, a színház eseményeit.A növekvő szükségletnek megfelelőleg Rómában valóságoskönyvkereskedelem fejlődött a kézírásos művekterjesztésére, amelyek működésüknél a másolók munkájáratámaszkodtak éppúgy, mint ma a könyvkiadók anyomdára. Ezeknek a másolóknak azonban gyakori hibájukvolt, hogy a leírt művek nem voltak az eredetinekszószerinti másolatai. Ez a baj az idők folyamán természetesenmég sokszorozódott. Minél gyakrabban másoltakegy könyvet, annál több és több hiba csúszott abba. Ésha a szerző vagy a könyv valamely jobb ismerője panasztárgyává tette is a hiányokat, a javítást már csak a raktáronlévő könyvekben lehetett keresztülvinni, de nem a

14már eladott példányoknál. Milyen kár, hogy a görögökvagy legalább a rómaiak a könyvnyomtatást ki nem találták.Akkor legalább irodalmuk óriási tömegéből nem csaka reánk maradt kevés művet ismerhetnők, hiszen tudjuk,hogy a görögöknek maguknak háromezernél több drámájukés vígjátékuk volt, amiből csak 44 darab maradtfenn eredetiben és néhányuk római utánzatban. Annál csodálatosabb,hogy ezek a népek az írás mechanikai sokszorosításátfel nem találták, mert hiszen több olyan dologgalrendelkeztek, ami rávezethette volna őket. ősidők ótapréseltek pénzeket, tehát metszettek bemélyített rajzú bélyegzőket;kiemelkedő rajzú bélyegzőket használtak a névaláíráshelyettesítésére és abból a célból, hogy azokat amég nedves cserépárukon alkalmazhassák; aláírásokat kivágottfémlemezek segítségével is alkalmaztak úgy, hogyecsettel festéket kentek rájuk, amint azt ma hordókon, ládákonés csomagokon alkalmazzák. Gyermekeik oktatásáratáblácskákat használtak, amelyek mindegyikén másmásbetű volt, amikből szavakat lehetett összeállítani.Ha azonban könyveket nyomtatni nem is tudtak, azértnem jöttek zavarba, ha nagyobb mennyiségű könyvre voltszükségük. Ha egy könyvkiadónak kilátása volt arra, hogyvalamely műnek nagyobb lesz a keletje, úgy egyszerűenmegfelelő számú leírót verbuvált, ötvenet, százat, amintéppen a szükséglet adta; ezek egyike hangosan mondtatollba a leírandókat és a kész példányokat azután értékesítették.Az ilyen kisebb példányszám is elég volt az akkoriszükségletek fedezésére, hiszen a könyvek nem forogtakúgy közkézen, mint manapság. Csak a legműveltebb osztálykeresett azokban tanulságot és szellemi élvezetet. Sajnos,hogy az irodalmi művek nagy tömegéből, amellyel a kétklasszikus nép, de különösen a görög rendelkezett, oly hihetetlenülkevés maradt meg reánk. Ugyanez vonatkozik azolyan művekre is, amelyek a tudományokkal, a filozófiával,a politikával, a történelemmel, az orvosi tudományokkalstb. foglalkoztak. Túlnyomórészük megsemmisült, egyrészük töredékekben maradt meg. Csoda egyáltalán, hogyabban a szellemileg sötét korszakban, amely a régi klasz-

15szikusokat az újonnan ismét megindult kultúrfeléledés idejétőlelválasztja, még ennyi is megmaradt. Azután, hogyaz erkölcsök előbb a görögöknél, majd a rómaiaknál leromlottakés ezek a népek régi magasságukból lezüllöttek,a szomszéd barbár népek rohanták meg Dél-Európát ésezek az egykor virágzó kultúrállamok a pusztulás és rombolásszínhelyei lettek. Évszázadokon át tartott ez és akülönféle európai és a Keletről előretörő néptörzsek összeütközésébőlés egymásra való befolyásából lassanként kialakultakaz új európai államok. A nyers erőnek ebbenaz időszakában, amelyet a történelem a népvándorlás idejéneknevez, bizony kevés helyen tudott meghúzódni akultúra és a tudomány. Tudatlanság és durvaság uralkodotta népeken és az olvasás és írás tudását kevesen bírtákaz egyházi embereken kívül. Az egyház szolgái is aligvégeztek mást, mint hogy hivatalos okmányaikat írták megés másolgatták a bibliát és más kéziratokat.A klasszikus irodalom megőrzését a középkorban túlnyomórészta kolostoroknak köszönhetjük; már kevesebbettörődtek ők azonban azok terjesztésével. A kolostorokerkölcsi felfogásával nem volt tartalmuk összeegyeztethetőés csak magasabb engedély alapján adhatták ki azokat elolvasáscéljából. Különben is kevesen voltak, akik a régieketmegértették; a görögről nem is szólván, még a latinis annyira leromlott a Róma pusztulása utáni időben,hogy az igazi latin nyelvet későbben a klasszikus írásokbólkellett újra megteremteni.Már az egyházi és tanítási célok érdekében is, de azértis, hogy a parányi kolostori könyvtárakat gazdagítsák,foglalkoztak a szerzetesek a könyvek másolásával és aztmajdnem az összes kolostorban több-kevesebb szorgalommalűzték. Készítettek másolatokat saját kedvtelésükrevagy azért, hogy az időt töltsék vele, esetleg mert büntetésképpenrótták rájuk ezt a munkát, végre pedig a haszonkedvéért, eladásra. Munkabeosztásuk az volt, hogy egyeseka szövegeket írták, mások annak díszítésével foglalkoztakvagy a kezdőbetűket festették. Emellett folyton fejlődöttez a művelet; vannak a könyvek között olyan példányok,

16amelyek még ma is csodálatra ragadnak bennünket pompásan festett miniatűr képeik, gazdag díszítésük és aranyozásukáltal. Olyan drágák is voltak ezek a könyvek,hogy azokat csak uralkodók, igen gazdag emberek vagyintézmények vásárolhatták m:g. Általában a kevés tudósonkívül, akik még a legsötétebb időkben is megtalálhatók,keveseknek volt érzéke a könyvek iránt; a nép nagytömege, de még a nemesség is durva volt és tudatlan; túlnyomórészük olvasni sem tudott.Lassanként azonban mégis javulni kezdett a helyzet.A XI. század vége felé megindult ismét egy kevéssé a szellemiélet és fejlődött folyvást tovább. Külső befolyások isérvényesültek, így különösen a keresztes háborúk. A keresztesvitézek sok mindenfélét láttak és tapasztaltak a Keleten,amit azután meghonosítottak; kereskedelmi összeköttetéseketlétesítettek, amelyek sok várost gazdaggá tettekés felvirágoztattak. A gazdagság terjedésével bevonult atudományok szeretete.A XIII. században már laikusok is foglalkoztak könyvekmásolásával és azok értékesítésével. Bibliatores volt anevük, ha azonban tanulmányokat is végeztek, úgy clerici.De bár mindig többen és többen foglalkoztak ezzel a mesterséggel,a könyvek ára a növekvő szükséglet folytánváltozatlanul magas volt, úgyhogy az iskolai célra szükségeskönyvek árát a felsőbbségek határozták meg. Hogya könyveket olcsóbbakká tegyék, a gyakrabban előfordulószavakat lerövidítették, aminek végül az lett a következménye,hogy ezeknek a könyveknek az olvasása ma márkülön tanulmány.Elképzelhetjük ezek után a könyvtárak állapotát ezekbenaz időkben. Száz kötet már rendkívüli gazdagságróltanúskodott; híres tudósok örültek, ha 10-20 kötet könyvetmondtak magukénak és bizony gyakran belekényszerültekők maguk is a másolás munkájába. Egy biblia áraezer arany forintot is kitett és jótevővé vált, aki egy kéziratotajándékozott valakinek. A könyvekről a végrendeletekbenkülön megemlékeztek. Könyveket kölcsön adtakés kamatot fizettettek maguknak ezért. Ezek a kamatok

17azonban olyan sokat tettek ki, hogy szegényebb emberkönyvek olvasására nem is gondolhatott.Itt kell megemlékeznünk a kódex-írók művészetéről éskülönösen a magyarországi kódexekről.Amikor az első másolónak eszébe jutott, hogy pergamentjétne tekercs-alakra göngyölítse össze, hanem összehajtvaívekben rakja egymásra és esetleg cérnával egybeis fűzze azokat, megszületett a mai értelemben vett könyvnekaz őse, a kódex. Jellemzője az, hogy kézírással készültés amennyiben többszörösítésére került a sor, ez nem mechanikaimunkával, hanem írásos másolással történt.Egyébként a könyv fejlődése történetében két korszakotkülönböztetünk meg; a tulajdonképpen való könyvnyomtatáselőtt és után valót. Tágabb értelemben ez a megkülönböztetésszinte felesleges, mert a Gutenbergek koraelőtt készült könyvek is – akár fatábláról nyomtatták,akár pedig barát másolta őket végtelen türelmességgel -szervesen hozzátartoznak az ólomtípusokról nyomtatottkönyvek nagy seregéhez. Előfutárjaik és egyszersmindmintáik ezeknek; a nagy feltalálótól kezdve a legújabbkorikönyvművészig mindenki a középkori írott könyveknek,a kódexeknek a kifogyhatatlan szépségforrásához jár ihletetmeríteni.A régi könyvek és oklevelek írása beosztás és egyenletességtekintetében örök időkre mintául szolgálhatna akönyvnyomtatásnak; a kódexek egyes lapjain csakúgymegtaláljuk az egységes és zavartalan folthatásra, meg aszóközök egyenletességére való törekvést, akárcsak a milegnagyobb gonddal szedett modern munkáinknál. Pediga betűk jóval nagyobbak voltak akkoriban és az egyenletességelérése, meg a szembántó szóelválasztások elkerülésecsak úgy válhatott lehetségessé, hogy bizonyos rövidítésirendszer alakult ki.Könyvdísszel már a könyv legrégibb korszakában istalálkozunk.A könyvnek belső díszítése a pergamentre, illetőleg apapirosra, meg az írásra terjedt ki. A pergament díszítéseabból állt, hogy tarka színűre festették. Az írás díszítésénekmár több különböző módja is volt. Első és meglehető-

18sen elterjedt módjául az vehető, hogy a feketebetűs sorokatvörös tintával, díszesebb kódexeknél esetleg aranyszínűvelaláhúzták, ami által sokkal elevenebb hatású lett a szöveg.A sorok aláhúzásán kívül többnyire oldalt, a lapszélen istalálunk kacskaringós vonalakat. Ha vörös tintát használtaka díszítéshez, rubrikálásnak (a latin „rubrum” szóvöröset jelent) nevezték. Később ez az elnevezés átterjedtaz egyéb színű tintákkal való díszítés megjelölésére is.Az olvasónak olvasgatás közben mindenkor szükségevolt bizonyos megnyugvásra s mert ezzel a stilisztikai törvénnyela könyvmásoló maga is tisztában volt, kisebb-nagyobbszakaszok után – már ahol erre szükség volt -nagyobb iniciálékkal és közbetoldott színes tollvonásokkalés apró díszítésekkel jelezte a megnyugvás helyét. Mindezeka kezdőbetűk, tollvonások és díszítések jobbára színesekvoltak. A magyarországi könyvírás és -festés egyik legrégibbemlékében, az 1228 előtt készült Pray-kódex elnevezésűmisekönyvben például majd vörösek, majd megkékek a kezdőbetűk.Legáltalánosabban iniciálékat használtak a megnyugvásjeléül. Szövegközti díszítéseket legfőképpen csak afrancia könyvmásolók alkalmaztak. Ezekben az apró játszidíszítésekben azután annyira megnyilatkozik a másolónak,illetőleg a könyvdíszítőnek a lelkülete, vallásos érzése vagyvilágias gondolkodása, hogy érdemes ezzel a dologgal egykissé foglalkozni.A keresztény és misztikus szimbolizmus ezekben akis díszítésekben is éppen úgy megnyilatkozik, akár csaka nagyobb igényű miniatúrákban. A szöveg közt elszórtapró díszítéseknek is megvolt a maguk jelentősége. Sokszora legapróbbikon is nyomára akadhatunk valamelyvallásos vagy filozófiai gondolatnak. És a művész egyéniképzelőtehetsége, lelkülete, teremtő eszméjének sajátosságaérvényre is jut ezekben az apró, francia szóval drôîerieknek,bohóságoknak nevezett díszítő részletekben. A drôlerie-kigen változatosak, akad köztük olyan, amely kizárólagcsak díszítő célzatú.A szimbolizmusra való törekvésnek legközönségesebbpéldája az olyan szövegközti lécecske, amelynek a két vé-

19gén körvonalasan rajzolt halat látunk, ami nem kevesebbetjelentett, mint Jézus Krisztusnak a nevét. Egy évezredenát széltében használatos volt ez a motívum és mégabban az időben keletkezett, amikor a római cézárok aholérték, fenevadak elé vagy kínos tűzhalálra hurcoltatták akeresztényeket és amikor ezeknek mindenféle titkos jeletkellett egymás között megállapítaniuk, hogy ezekről felismerhessékegymást. Ilyen titkos jel volt az „ichteus”, ahal is, amelynek a nevében benne voltak Jézus Krisztuslatin, illetőleg görög nevének a kezdőbetűi, az I meg a Ch.A könyvek díszítése tekintetében idővel bizonyosmunkamegosztás jelentkezett, a másoló vagy szkriptor írtale szép egyenletes, betűkkel a szöveget; utána a rubrikátorhúzogatta alá vörös avagy más színnel a sorokat és rajzoltameg a nagyszámú szövegközti iniciálét, majd az illuminátormunkája következett, aki a könyv lapszéli díszeités a nagyobb iniciálékat festette meg. Az illuminátort olykorminiátornak vagy piktornak is nevezték, különösen,ha fél- vagy egyoldalas művészi festményekkel „miniatúrák”-kaldíszítette a könyvet.Messzire vezetne, ha részletesen foglalkozni kívánnánka külföldi kódexek történetével. Bennünket jobban érdekelheta magyarországi kódexek története.Magyarországon a XI. századot megelőzően nem igenfoglalkozhatott senki sem könyvmásolással. Még SzentIstván kora sem igen volt erre alkalmas. Szerzeteseinkszáma a folytonos beözönlés következtében ugyan elégnagy volt, de ezek jobbára csak a térítés munkájával foglalkoztak.A későbben, I. Béla, Szent László, Könyves Kálmánstb. idejében készült kódexeink pedig áldozatul eshetteka tatárjárás fergetegének. A XI. századból valóGutkeled-bibliát nem tudni, ki másolta. Azért nevezik így,mert a Gutkeled nemzetségbeli Marton comes adhatta azáltala alapított csatári apátságnak. Mikor 1250 táján azapátság kegyura, Vid mester ezt a bibliát zálogba adtaFarkas vasvári zsidónak, két faluval kárpótolta érte azapátságot.A XIII. század elejéről való a Pray-kódex elnevezésűmisekönyv. A benne foglalt „királyok névsorá”-t 1210-ben

20írták a széplaki kolostorban, Pozsony mellett. De bennevan legrégibb nyelvemlékünk, a „Halotti beszéd és könyörgés”is.A veszprémi főiskolának ebből az időből való könyvtáraelpusztult Csák Péter nádornak a Németújváriak ellenfolytatott hadakozásai közepette. „Nagy kárt vallottakkor a tudomány”, mondja Marczali Henrik. „Háromezermárkát érő könyv pusztult el, azonfelül Pál mesternek, a törvények doktorának ezer márkát érő könyve ésmég a káptalan tizenöt tagjának, akik az egyházi és polgárijog doktorai voltak, könyvei és egyéb értékes holmijatízezer márka értékben”. (Egy márka = 60-70 pengő.)Béla király névtelen jegyzőjének, Anonymusnak aXIII. század második felében írott kódexét a lapszélrekifutó szép nagy iniciális betűk ékesítik.A XIV. századból, az 1358 körüli évekből való a magyarkódexművészetnek legnagyobbszerű emléke, a BécsiKépes Krónika, amely igen sok tarka illusztratív miniatúrakíséretében a magyarok történetét adja 1330-ig. Mesteréülegy Márk nevű ferences barátot emlegetnek, akinek szerzőségeazonban nem biztos. Mindamellett ma is sokan Márkkrónikájának mondják ezt a kódexünket.Remekmű a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárnak aza misekönyve is, amelyet Steft Henrik csukárdi plébánosmásolt és illuminait Imrefi János pozsonyi kanonok megrendelésére.A kódex szövege már barátbetűs; gyönyörűkeret- és lapszéli dísz, nemkülönben művészi miniatúrákékesítik a könyvet.Már a XV. századból való Kézai Simon mester, KunLászló udvari káplánja krónikájának egy másolata, amelymost a bécsi nemzeti könyvtárban van. Albert királykódexét, a „Viridarium imperatorum et regum Romanorum”-otszintén a bécsi nemzeti könyvtár őrzi; jellegzetespéldája a tizenötödik század közepebeli könyvművészetnek.Ekkoriban, a XV. század közepetáján, már erősenérezhetővé vált a humanisztikus mozgalom Magyarországonis. Humanistáknak a reneszánsz-kor görög-latin klaszszikusainépült íróit, szónokait, tudósait nevezték, akik

21szoros szellemi kapcsolatban éltek és származásra valótekintet nélkül testvéreknek tekintették egymást. HusztiJózsef szegedi egyetemi tanár és Lukcsics Pál szerint a humanisztikusmozgalom nem Mátyás királlyal, hanem Zsigmonddalvette kezdetét Magyarországon. Zsigmond királyunkegyrészt maga is felvilágosodott uralkodó volt, másrésztpedig – német császár is lévén – sokat tartózkodottkülföldön és nagyszámú magyar kísérőjének ilyenformánalkalmat adott arra, hogy az ott éledező szellemiáramlatokat megismerjék. Ezen kísérői közül legnevezetesebbvolt az egyszerű családból származott „fehér lovag',Hunyadi János, aki 1433 körül két esztendőt töltött csapatvezérkéntOlaszországban, megtanult jól írni és olvasni,úgyhogy nemcsak a klasszikus latin írókat olvasgatta nagykedvvel, hanem baráti viszonyba lépett az olasz humanistáknémelyikével és e barátságot holtáig ápolta.A nagy Hunyadi példája nem volt ragadós a magyarfőurak körében. Néhány főpapi állásban levő mágnástkivéve, nem igen törődtek a humanizmussal, de még azáltalánosabb értelemben vett tudományokkal sem.A magyar humanisták atyamesterének Zrednai VitézJános tekinthető. Vitéz János Hunyadi Jánosnak az emberevolt. 1446-ban váradi püspök lett és székhelyét azakkori magyar szellemi élet középpontjává tette. Gazdagkönyvtáránál főképpen arra ügyelt, hogy könyvei szépek,hibátlanok legyenek. 1464-ben Magyarország hercegprímásalett. A török háborúk viharában a könyvtárteljesen szétszóródott; egy része Konstantinápolyba került.Váradon és Esztergomban egyetlen kódex sem maradtbelőle.Csezmicei János, másként Janus Pannonius pécsi püspökkönyvtára gazdagság tekintetében a harmadik helyenállt az országban; sajnos, a mohácsi veszedelem tovasöpörte.Nagy könyvkedvelő volt a XV. század hatvanas éshetvenes éveiben Handó György pécsi prépost, későbbkalocsai érsek. 1466 és 1476 között több mint háromszázkéziratot halmozott fel. Mindebből a sok szép műből egyetlenegy sem maradt korunkra. Kisebbszerű könyvtára

22volt Báthory Miklós váci püspöknek, Váradi Péter kalocsaiérseknek és Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépostnak,aki váradi, majd erdélyi püspök lett és akinekegy remek misekönyvét holta után Bakócz Tamás bíborosváltotta magához.Mindezek a könyvgyűjtemények azonban jelentéktelenekMátyás király budai könyvtárához, a BibliothecaCorvinianához képest, amelynek köteteit Korvinák névenismeri a világ. Mátyás király könyvtáráról túlzott fogalmakterjedtek el Európaszerte. Bonfinió és még inkábbHeltai Gáspár, 1575-ben megjelent krónikájában, áradozószavakkal magasztalja a könyvtár szépségét és ebben amaradványok tanúsága szerint teljesen igaza is volt, demár a könyvtár 50.000-es kötetszáma a képtelenségek közétartozik. (A középkor egyik legnagyobb könyvtárával arómai pápák rendelkezhettek; hagyomány, örökség, vételútján oda futott össze a legtöbb mű és talán ott érte őketa legkevesebb viszontagság. A pápai könyvtár könyvkincséta Korvin-könyvtár virágzása idején, 1475-ben írtákössze és az eredmény nem volt több, mint 2527.) FogelJózsef, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosa három-négyezerre,Fraknói Vilmos legfeljebb 2500-ra teszi akönyvek számát. Még így is a világ könyvtárainak a legnagyobbjaiközé volt számítható a budai bibliotéka.A budai könyvtár nagy értékét és jelentőségét tulajdonképpeninkább kódexeinek ragyogó szépsége teszi.Már a kötésük is olyan, hogy még ma is csodájára járnaka műértők. Egy részüket bársonyba vagy selyembe, másrészüket pedig bőrbe kötötték; mindmegannyin aranyozottezüstcsattok és boglárok Mátyás címerével.Ami a Korvin-kódexek bensejét illeti, vannak köztükszerényebb, díszesebb és remek kiállításuak is. Az utóbbiakközül néhányat az akkori idők legnagyobb könyvdíszítőművésze, Attavantes, Ghirlandajónak tanítványaékesítette a maga gyönyörű miniatúráival.A budai könyvtár legnagyobb kötetszámát az 1480-asévekben érte el, de azért már időközben is elkallódott alegszebb könyvek közül egy csomó.

23Mátyás király halála után (1490) gyors pusztulásnakindult a budai könyvtár. Utódának, II. Ulászlónak egyebenem lévén, könyvekkel kedveskedett a külföldi uralkodóknak.Miksa császár is sokat kapott tőle. A könyvtár ezidőtájtmár szabad préda volt; lopott belőle, aki csak szerétejthette. A legszebb példányok a Budán székelő csehudvari kancellária tisztviselői, meg olasz, német és máshumanisták révén üzletszerűen vándoroltak idegen uralkodókkönyvtáraiba. Ami 1520-ban még megmaradt, aztBuda elfoglalása után a törökök vitték Konstantinápolyba.Onnan került vissza a múlt század hetvenes éveiben egycsomó különböző kézirat.Az eddig ismert Korvina-kötetek számát százhetvenreteszik. Ezek is széjjel szórva mindenfelé. Európa majdmindenik jelentősebb könyvtárának megvan a maga féltveőrzött Korvinája, sőt újabban még Amerikába, Morganékkönyvtárába is eljutott belőlük kettő.*Az előrehaladásnak és fejlődésnek ebben az idejében,mint az újonnan megnyert kultúrának egyik legszebbvirágjaként jelentkezik a könyvnyomdászat feltalálása,ami által a már elért kultúrfokot állandósítani, a haladásibiztosítani és a visszaesést lehetetlenné tenni sikerült.Mindenképpen szerencsés időben életrekelve fordulópontlett az emberiség történetében. Általa lett a tudás mindenkincse minden idők és minden ember köztulajdona. Hogymennyire szívesen fogadott és időszerű volt az új művészet,azt gyors elterjedéséből is láthatjuk; nem is telt elegy negyed század azóta, hogy Mainzban életrekelt ésmáris működött a sajtó Németország, Olaszország és Hollandiatöbb városában, Svájcban, Franciországban, Magyarországon(Budán 1473-ben), Spanyolországban.

II. FEJEZET.A papiros története.A magyar papirosgyárak.„Nem hiszem”, – mondta Gladstone, a nagy államférfiú,egy beszédében, amelyet az angol parlamentbentartott abból a célból, hogy a papirosadó megszüntetésétkezdeményezze, – „nem hiszem, hogy a tiszteletreméltógyülekezet kielégítő tudattal bír arról, milyen sokféleségevan annak a lehetőségnek, amelynél a papiros nélkülözhetetlen.Van egy jegyzékem, amely 69 különféle iparifoglalkozást tüntet fel, amelyekről alig is hinné valaki,hogy a papirost használja.” Ebből a 69 ipari foglalkozásbóla nagy angol államférfiú kihagyta a legfontosabbat: apapiros alkalmazását a sokszorosító iparban.Jelenlegi írásmódunk és a régiek között legelsősorbanis az a fontos különbség tűnik szembe, hogy náluk amaradandóság biztosítása érdekében az írásra felhasználtanyag szilárdságára kellett tekintettel lenniök, bennünketazonban ez alól a gond alól a sokszorosítás művészetenagyrészt felmentett, mert habár mi az írásainkat a gyöngeellenállóképességgel bíró papírra bízzuk, mégis több kilátásunkvan a maradandóság elérhetésére, mert a sokszorosításútján nagy mennyiségben készült egyforma példányoknálmégis csak megvan az a remény, hogy azokbóllegalább is néhány példány késői időkre megmarad.

26Még mai napig is előfordul az, hogy a régiek mintájárami is bevésünk írásokat kőlapokra, oszlopokra éssima sziklafalakra, betűket vésünk vagy öntünk fémlapokra,írunk fára, palára és falakra, ez a szokás azonbansokkal kiterjedtebb volt az ókorban; kőbe és márványba,fémbe és fába vésve örökítettek meg híreket, uralkodókleszármazási tábláit, törvényeket és rendeleteket, a templomokbanimákat és hirdetményeket.Babilon és az ó-asszíri kultúra egykori középpontjainakromjai rengeteg írást őriztek meg és hogy az egyiptomirégiségeken milyen sok képet és hieroglifát láthatunk,az közismert. A régiek hordozható okmányai is gyakranigen tömör anyagból készültek (Mózes törvénytáblái). Fábólkészült táblákat is használtak írásra, amelyeket fehér festékkelvontak be (ez esetben albumnak hívták) és színeskrétával vagy ecsettel írtak rájuk, vagy ha csak a köznapicélokat szolgálta és rövid ideig volt használatban, úgy viaszszalvonták be, amelybe vasvesszővel (stílus) rótták az írást.Használat után a viaszfelületet tűznél melegítve kisimították.Az így az írásra újra alkalmassá tett lemezt tabula rasa-nakhívták. Ez a kifejezés még ma is használatos.Mindezek az anyagok azonban meg sem közelítik ami felfogásunkat a papirost illetőleg; merevségük következtébeninkább az írótáblák fogalma alá tartoznak. Ugyanezáll még egy ősrégi anyagra, a pálmalevélre is, amelyetIndiában és más forróégövi országban használnak. A bőrszerűpálmalevélből megfelelő darabot kivágnak, azt árnyékbanlassan megszárítják, olajjal bedörzsölik és használatrakészen is van. Egyáltalában nem emlékeztet papirosra,inkább barna cserépre. Hegyes szerszámmal írnak rá,amely egész jól olvasható nyomokat hagy.A pálmalevél sem nyújtotta még a vékony, könnyű,hajtogatható, egyszóval papírszerű agyagot az íráshoz;kellett azonban, hogy az óhaj ilyen anyag megteremtéséhezéljen azokban, akik terjedelmesebb írásművek előállításávalkívántak foglalkozni. Volt is azután még a mi időszámításiidőnk előtt, az ókorban két ilyennemű anyag használatban:a papirusz és a pergament. Tökéletlenül kidolgo-

27zott bőröket biztosan már igen régóta használtak írásra, apergamentkészítés kétségtelenül ebből a mesterségből fejlődöttki. Biztos adat azonban sem erről nincsen, sempedig az egyiptomi papíruszipar keletkezéséről. Mindenesetremeglepő jelenség az, hogy a legrégibb időkben, egyévezreden át az egész világot tudták Egyiptomból papirusszalellátni, ma pedig ez a növény ugyanott fel nemlelhető.A papirusz, amelyből papirosunk a nevét nyerte, apapíruszcserje rostjaiból készült. Plinius így írja le apapirusz készítését: a még nedvekkel telített szárakról eltávolítottáka külső héjat és lehúzták a kettéhasított szárakróla rétegesen egymáson fekvő hártyaszerű belső részt.A külsők és a belsők rosszabbminőségű anyagot nyújtottak,a középen fekvők adták a legjobb papiruszt. Az ígynyert háncsszalagokat szélüknél egymás mellé helyezték,majd keresztben egy második réteget tettek, meghintettékvízzel, préselték, szárították és simították. Ügy mondtákés ebben hittek is, hogy ehhez a művelethez csak a Nílusvize megfelelő. Ez természetesen csak – már akkor semismeretlen – kereskedői fogás volt, mert hiszen a Nílusvize épúgy nem tartalmaz ragasztóanyagot, mint hármelymás folyóvíz sem. A reánkmaradt ilyen papiruszokonmindenesetre megállapítható a keményítőcsiríz alkalmazása.Ebből a kezelési módból magyarázható meg, hogy amég feltalálható papíruszlapok, világosság felé tartva, szövetszerűanyagot mutatnak. A papirusz azonban írásranem a legjobb anyag volt; törékenysége és átlátszóságamiatt csak az egyik oldalára lehetett írni.Hosszú időn keresztül a papirusz volt az egyedülszámbavehető anyag a régi írástudomány részére. Az írók,olvasók és könyvgyűjtők száma azonban folyvást emelkedettés különösen II. Ptolomeosz egyiptomi király és Eumenes,a kisázsiai Pergamosz királya vetélkedtek nagy könyvtáraklétesítése körül. A féltékenység indította az elsőt arra,hogy a papirusz kivitelét Pergamoszba megtiltsa és a papiroshiányvitte ezen város lakosságát kb. 300 évvel Kr. e.egy új írásra alkalmas anyag feltalálására: a pergamentére.

28Lehetséges azonban, hogy ez a monda is csak utólagosankitalált mese.A papirusz azonban anyagának tökéletlensége miattnem bírta ki a versenyt a pergamenttel, amint értékesebbírásokról vagy okmányokról volt szó, habár olcsóságajavára billentette a mérleget. A pergamentszükséglet olyanmértékű lett, hogy a keresletnek már nem lehetett megfelelnis ezért a későbbi római időkben úgy segítettek magukon,hogy régi könyvekből az írást eltávolították, hogya pergament újra használható legyen. Nagy irodalmi értékekmehettek így tönkre és csak kevés volt azáltal megmenthető,hogy sikerült olyan eljárást feltalálni, amellyela már egyszer eltüntetett írás újra láthatóvá vált.Az állandóan emelkedő kereslet mellett sokáig maradtmeg a pergament és a papirusz, mint az íráshoz használhatólegalkalmasabb anyag, sőt úgylátszik, hogy a pergamentgyártásfejlődése arra késztette az egyiptomiakat,hogy árujukat olcsóbban adják; mert amint azt egy görögmárványtáblán olvasni lehet, amely egy az Akropolisonépítendő templom építésének költségvetését tartalmazza,egy ív papirosnak az ára a mainak az ötszázszorosa is voltakkor, amikor a rómaiaknál kisebb iratok garasokért voltakkaphatók. Végre is azonban a papirusz lett az általánosanhasznált anyag írások és könyvek részére, jóidéigállami monopólium is volt Egyiptomban a papíruszkészítés.A görögök éppenúgy mint a rómaiak, igyekeztek arra, hogyutólagos megmunkálással a papiruszt simábbá és tartósabbátegyék. Nem volt azonban elkerülhető a papiruszáttetszősége és ezért sohasem lehetett a papirusznak minda két oldalára írni, ami egyébként reánk nézve szerencséskörülmény, mert sohasem lett volna módunk arra, hogyősrégi írástekercseket elolvashassunk, mert ezek porráhullottakvolna a legöngyölés közben, ha nem lehetett volnaarról gondoskodni, hogy azokat már a legöngyölés pillanatában,ragadóssá tett vásznon vagy más alkalmas anyagon,rögzíthessék.Annyira közszükségleti cikk volt Rómában a papirusz,hogy Tiberius császár alatt a túlmagas papíruszadó miattvalóságos zendülés keletkezett, amelyet csak úgy lehetett

29lecsendesíteni, hogy a császár rendeletére az egész rendelkezésreálló papíruszkészletet összegyűjtötték és azt azutána szenátus arányosan szétosztotta. Ez a kényelmesen behajthatóadó azonban még sokáig maradt érvényben éskülönösen a következő kormányok alatt még mértéktelenültovább is emelkedett. Csak a gótok királya, Teodorichszüntette meg az adót, hogy megkedveltesse magát a VI.század elején, amikor Itália ura lett.A papíruszkészítés ipara túlélte magát a római birodalmatis, mert csak a XI. században lép fel ellenfele arongypapiros, amely azonban eléggé hamar és olyan alaposanvégez vele, hogy mint már említettük, még a papíruszcserjékis kipusztultak Egyiptomból. Ez érthető is, hatudjuk azt, hogy a papíruszcserjét mesterségesen plántáltákát Egyiptomba Afrika belsejéből és az a kormány ellenőrzésealatt állt. Ha ki is veszett a papíruszcserje a fő termelésihelyéről, nem mult el a neve: papírosz, mert majdnemminden írnitudó nép, a maga írásmódja szerint, megtartottaazt.A papirusz meg a pergament korszakára nálunkEurópában a gyapotból meg a rongyból készített papirosnaka korszaka következett. Kínai találmány volt ez is,miként annyi más. A papiros feltalálását megelőzően bambuszbasütögették és selyemre festették írásjegyeiket akínaiak. Homályos adalékok szerint már Krisztus születéseidejében selyemhulladékokból is készítettek áztatás éspéppézúzás útján papirost. Esztendők múlva Tsai-Lunföldmívelésügyi miniszter emlékiratot dolgozott ki, amelybena papirosnak rongyokból, kenderhulladékokból, megfakéregből való készítését ismerteti és javasolja. Ezt a Tsai-Lunt azóta is szentnek tisztelik a kínaiak és nagyszerűpagodákat építettek az emlékezetére.Európában a kínai papirosnak mindössze két-háromfajtáját ismerik, főképpen az úgynevezett krép-papirost ésazt, amely rézmetszetek és rézkarcok nyomtatására oly kiválóanalkalmas, de a mennyei birodalomban ezeken kívülmég sokféle papirost gyártanak, a nyersanyaghoz képesttartományonként mást és mást. Egyes helyeken kenderhulladékból,másutt fiatal bambusznádból, az északi tarto-

30mányokban egy eperfának a kérgéből, másutt megint âselyemgubó-hulladékból.A koreaiak papirosa jobb a kínaiakénál. A kínai uralomalatt élő koreaiaktól a japánok is egykettőre eltanultáka papiroskészítést és azt nagy tökéletességre vitték. A770-ik évben készült papirosukon például máig is alig látszika nyoma az idők múlásának. Papirosaiknak főfajtái akenderből és az eperfából készülnek. Valamennyi ősrégimódon készül: kézi merítéssel. Géppapirost csak a legújabbidőben készítenek Japánban, de csak a napilapokatés a legolcsóbb könyveket nyomják rája.A távol Kelet papiroskészítő tudományát az arab népközvetítette át a Nyugatnak. A nyolcadik század közepetájánKína segítőcsapatokkal támogatta a Szasszanidákata háborúikban. 751-ben azonban az abbaszidák kezébekerült a kalifátus, akik birodalmuk székhelyét Bagdadbatették át, világhírű gócpontját teremtve meg itt a tudományoknakés művészeteknek. A sok kínai hadifogoly közöttfölös számmal voltak papiroskészítők is, akik megtanítottáklegyőzőiket erre a mesterségre. A növényi nyersanyaghelyett azonban egyebet kellett keresni és ezt a rongyban,főleg pedig a vászonhulladékban találták meg. Az arabokvászonfogyasztása igen jelentékeny volt és ezenfelül a régiegyiptomi múmiákról is roppant mennyiségű vásznat szedtekle. így azután az akkori papiroskészítőknek jócskánállt a rendelkezésükre nyersanyag. A lenvászonból valórongyon kívül elhasznált köteleket, kendert meg kenderrongyokatis használtak papiros készítésére.Az araboknál a papirosgyártás gyorsan terjedt és nagytökéletességre emelkedett. Kezdetben Bagdad és Szamarkandvolt az új iparág főközéppontja, majd átterjedt azEgyiptomra, Marokkóra és az arab uralom alatt lévő Spanyolországrais. Az egyiptomi papíruszkészítőtelepek sorraátalakultak papirosműhelyekké, ahol olyan tömegben készítettéka papirost, hogy – mint azt egy perzsa utazóírja 1035-ben – még a kairói vegyeskereskedőknek isjutott belőle, fűszereik csomagolására.A XII. században a keresztesháborúk harcosai magukkalhozták a papiros készítésének titkát Olaszországba. A

31genovai városjegyző, Scriba Giovanni 1154 körül márrongypapirosra írja jegyzeteit. Fabrianoban a XII. századmásodik felében, Bolognában pedig 1200-ban volt márpapirosmalom. Franciaországban egy-kettőre meghonosodottaz új iparág. 1189-ben egy engedélyokmány megengediMunkálkodás a merítőkádnál.több papirosmalomnak a felállítását. Németországban azelső papirosmalmot 1324-ben építették fel Ravensburgban.Ezt követte a nürnbergi 1390 körül. Svájcban 1350-ben,Angolországban 1590 körül állítottak papirosmalmot. Evvelugyan ellenkeznek olyan körülmények, amelyek bizonyítanilátszanak, hogy a papirosgyártást Angolországban mára XV. században is űzték. Némelyek Shakespeare-re hivatkoznak,aki Gade lázadóvezérrel ezt mondatja lord Sayuak,annak magyarázataképpen, hogy miért ütik le a fejét:,,Arulómódon megrontottad a birodalom fiatalságát, mertlatin iskolát alapítottál és amíg őseinknek nem voltak máskönyveik, mint a kréta és a tábla, te idehoztad a nyomta-

32tást és a király, az ő koronája és méltósága kárára papiros-malmotépítettél”. Ezek szerint már 1425-ben kellettAngliában papirosmalomnak léteznie. Mások ismét Bartholomäus„De rerum proprietatibus” című könyvére hivatkoznak,amelyet 1496-ban nyomtattak és amelynek címoldalánnyomtatva van, hogy a könyvhöz való papirost ifj.John Tate a Steverage-ben (Hertfordshire) létező papirosmalmábankészítette. Az angol papírgyártás fejlődése mindenesetreigen lassú volt és még a XVII. században is apapiros túlnyomó részét Franciaország szállította.Minálunk a rongypapiros használatát már Nagy Lajosés Zsigmond királyaink idejéből lehet kimutatni. A tizenötödikszázad közepe táján pedig a budai és pozsonyipergamentkereskedők a sokkalta olcsóbb papirost is árusították.Ezt az utóbbit valószínűleg Olaszországbólhozták be.Hogy első papirosmalmaink mikor keletkeztek: nemtudjuk. Ballagi Aladár közlése szerint Bártfa város levéltárának1532-ből való iratain olyan vízjel látható, amelyMagyarország címeréből vett kettős keresztet mutat egykoronázott címerpajzson. Ez a papiros tehát biztosan mármagyar gyártású volt.Első ismert papirosmalmunkat 1546-ban állította felFuchs városbíró és Benkner János Brassóban. A következőévben a szászok nagy reformátor-könyvnyom tatója: HonterJános gyártott ugyanott papirost. A nevesebb, nagyobbkönyvnyomtatók egyike-másikának saját papirosmalmavolt, nálunk – a tizennyolcadik században – az egyeteminyomdának, a Landerer könyvnyomtató-családnak ésTrattner János Tamásnak.A brassói papirosmalom után mind több ilyen üzemkeletkezett, különösen a Felvidéken, a lengyel határ szomszédságában.Így Teplicen Spillenberger Samu lőcsei orvosállított 1613 körül nagyon jóhírű papirosmalmot. Ennek agyárnak vízjele hármas halomból kiemelkedő kettős kereszt,amelyre kétfelől oroszlánok ágaskodnak; fölötte kilencágúkoronát látunk. Spillenberger János fia festő volt, de fog-

33lalkozott papiroskészítéssel is, sőt 1640 körül Kassán isállított papirosmalmot.Poprádon Cziser János 1693-ban kezdte meg a papiroskészítést.Utána következtek: a felkai papirosmalom Szepesben,a murányaljai Gömörben. A Rákócziak a sárosmegyeiMakoviczán már korábban is alapítottak papirosmalmot,amely az ő címerükkel ellátott papirost készített. Az enyedipapírmalom 1701-ben épült. A gyulafehérvári, dévai, munkácsi,kisszebeni malmok is híresek voltak a maguk idejében.Dobsinán is volt papirosmalom; a debreceni városinyomda onnan vásárolta egyidőben a papirosát. Gyártottakpapirost Óbudán, Nagysároson, Bártfán és Pécsett is.Schwartner szerint 1810-ben 40 volt a magyarországipapirosmalmok száma; ez a szám 1817-ig 44-re emelkedett.Igaz lendületet és teljesértékű fontosságot a papírgyártásazonban csak a könyvnyomdászat feltalálásávalnyert. Ez a két ipar kölcsönösen támogatja egymást éskölcsönösen egymásra is van utalva és ezért nem is fogadhatóel Wells álláspontja, aki a legfontosabb világeseményneka papírkészítés feltalálását mondja.Különösen fejlett volt a hollandiak papírgyártása éshíresek voltak arról, hogy a legjobb minőségű papirostkészítik nagy mennyiségben, ők is találták fel a rólukelnevezett hollandi foszlatót a papírpép készítésére, amelya zúzómű munkáját volt hivatva egyszerűsíteni és gyorsítani.Ezekben a hengeres foszlatókban éles kések vagdostáka rongyot darabokra. Habár az európai papírgyártásmár régen túlhaladta a keleti népekét, mégsem tudta αszükségletet teljesen kielégíteni. A könyvnyomtatás feltalálásávalpedig a kultúra hatalmas méretűvé vált. Mindnagyobb és nagyobb lett az írni- és olvasnitudók száma,akik könyvek után vágytak. A rongyból való papiroskészítése bizonyos mértékig határok közé volt szorítva. Anyersanyag nem állt elegendő mennyiségben rendelkezésre,másrészt a gyártás nehézkes volta drágává tette a papirost.Ezért azután egyre többen foglalkoztak azzal a kérdéssel,hogy miként lehetne olcsóbb papirost nagy tömegben előállítani.Több sikertelen próbálgatás után szalmából, későb-

34ben pedig az Észak-Amerikában és Spanyolországbannagy mennyiségben termő espartofűből készítettek írás ésnyomtatás céljára eléggé alkalmas papirost.A mai papiros tulajdonképpeni feltalálója a szászországiKeller Gottlob, aki először használta a fát papiroskészítésére és fenyőfából előállította a cellulózt, amelya mai papiros legfontosabb alkotórésze.*Keller Gottlob nagy természetbarát volt. Egy darázsfészekalapos megvizsgálása alkalmával megállapította,hogy a darazsak a papiroshoz rendkívül módon hasonlóanyagból készítik a fészek vékony falait és azt is megfigyelte,hogy a darazsak az erdei fenyő rostjait rágják leés ragasztják össze. Tovább foglalkozott a dologgal; fűrészszálkákfelfőzésével próbálkozott, de az nem vezetett eredményre.Akkor a köszörüléshez folyamodott. Érdes malomkövethasznált, egyik kezével forgatta a követ, a másikkalhozzászorította a fát és így nyerte az első faköszörüléket.A teknőben levő víz csakhamar megsűrűsödött és afenéken leülepedett a pép, amely a víz lemeregetése utánis ottmaradt. Keller azután pár órai munka után alaposanmegkeverte a masszát, majd annak egyrészét posztófélérekenegette. A posztó beszívta a maradék vizet és az üledékpapírszerű alakot öltött. Az így nyert anyagot Kellerazután alaposan megszárította és ezzel az első fapapirosa kezében volt.Keller azután javította szerszámait. A köszörűkövetesztergával hajtotta, merítőedényt szerkesztett sárgarézdrótbóla szárításra szitaszerű fenékkel. Buzgó igyekvésselszámottevő eredményre jutott, amely a rongypapirostmegközelítette. Nappal a szövőszéken dolgozotta takácsmester, hogy a kenyerét megkeresse és csak szabadóráiban, sokszor éjjel dolgozhatott találmányán. A nyersanyagotaz alt-chemnitzi papirosmalomhoz juttatta és ottpapirost gyártottak belőle. 1860-ban létesült az első faköszörülőHüttenben, Szászországban. 1867-ben a párizsikiállításon mutatták be az eljárást. Keller Gottlob azonban

35nem nyerte el érdeme jutalmát. Tőkét nem tudott szereznitalálmánya értékesítésére, sőt még a maga kis megtakarítottvagyonkája is ráment a kísérletekre, úgyhogy teljesenszegényen, iparossorsban halt meg 1895-ben. Ügy járt ő is,mint annyi más kitűnő feltaláló.Ez után a kis kitérés után térjünk vissza a papirosgyártásfejlődésének történetéhez.Legnagyobb fontossággal a papirosgyártásban apapiroskészítőgépnek a feltalálása bírt, vagy ami ezzelegyértelmű, a végnélküli szitának alkalmazása. Ez franciatalálmány. 1792-ben a Párizstól nem messze eső Essonneskörül vagy ötven papirosmalom működött és ezek mindengyártmányát az elértéktelenedett papirospénznek, az assignátáknyomtatására használták fel. Az ötven malom azonbanmég mindig nem födözte a szükségletet és a konventegy Robert Louis nevű ügyes munkást küldött oda, hogykeressen módot a termelés fokozására. Robert behatóantanulmányozta a papiroskészítést és megállapította, hogya kézifogások nagyrésze gépi műveletekkel helyettesíthető.A végnélküli szitával ellátott gépet 1799-ben készítette el.Robert szabadalmi jogait eladta a gyár egyik vezetőjének,Dídot Saint-Légère-nek, aki a szabadalom kihasználásáhozszükséges tőke megszerzése céljából Angliába utazott. ígyment át ez a szabadalom az angolok kezébe, akik nemsokáraa világ legnagyobb papírgyártói lettek.Didot Saint-Légère John Gamble-vel együtt többrendbelijavítást eszközölt Robert gépén, miután ezekre aszabadalmakat megszerezte és azután társaságot alapította Fourdrinier-kereskedőházzal. Gamble a maga részét eladtaFourdrinier-éknek (1804-ben) és akkor lépett társul Donkinmechanikus, aki nemsokára az első rázószerkezetet alkalmazta.Franciaországban Bert és Grenwich szereztek elsőnekilyen gépet és mihamarabb kitűnő papirost gyártottakvele. De mégis 1827-ben csak négy, 1834-ben még csak12 olyan papirosmalom volt Franciaországban, amely géppeldolgozott.A Robert-féle gép működése egy évtizedes javítgatásután már annyira javult, hogy a kezdetben alkalmazott öt

36munkás helyett már csak három szolgálta azt ki, teljesítményepedig megkétszereződött. A kontinensen az elsőilyen gépet Weimarban (Weida) állították fel 1819-ben,a másodikat ugyanabban az évben Berlinben és egy harmadikatAusztriában.Robert találmánya, a végnélküli szita alkalmazásakövetkeztében alakult át a papirosgyártás kis üzembőlnagy üzemmé és ez tette lehetővé a papirosnak tömegestermelését és roppant olcsósága révén való általános elterjedését.A találmány jelentősége szembeötlő, ha meggondoljuk,hogy míg a régi papirosmalmokban a papirospépmerítését kézimunkával végezték: a papirosgépnél a pépönműködően folyik a két hengeren forgó szitára, amelyazt továbbadja a szárítóhengereknek; a papirosnak ez afolytonossága csak akkor szűnik meg, ha a papirospépfolyását megszüntetik.A fának felhasználása papiros készítésére tette lehetővéa papirosgyártás mai óriási méreteit. Az olcsó nyersanyagmérhetetlen mennyiségben áll rendelkezésre. Apapiros gyártásának folytonos tökéletesedése annyiraolcsóvá tette a papirost, hogy annak fogyasztása a lehetőlegáltalánosabbá vált és ma már a papiros talán a legnélkülözhetetlenebbközszükségleti cikk.*A mesterséges papirost növényi anyagból először Kínábankészítették, leginkább bambuszból. A bambuszpapiroskészítésének módja a legújabb időkig a következő volt: abambusznádat hasábokra vágták, kádakba rakták és mésztejjelleöntve, három-négy hónapig erjesztették. Kellőmegerjedés után összezúzták és enyves vízben péppéfőzték. Ezt a pépet azután bambuszból készített szitávalmerítgették és a kiterített íveket téglakemencén vagy anapon megszárították.Mikor az arabok a rongyokból kezdték készíteni apapirost, a papiros gyártási módja a rongy természeténekmegfelelően módosult. A rongyokat mészoldatban főztékmindaddig, míg az anyag szép fehér színt kapott. Ezutánaz anyagot erjesztették, majd pedig nagy mozsarakban

37vagy kézimalmok segítségével összezúzták. A zúzás ezenprimitív módját rövidesen felváltotta a zúzóművekkel valómunkálkodás. A zúzóművekben a hajtóerőt a folyóvíz adta.Megfelelő átvitelű nagy kalapácsokkal addig ütögették azanyagot, amelyre állandóan víz folyt, amíg finom péppénem vált. A szükséges mennyiségű gabonakeményítő hozzáadásaután a papirosanyag már készen is volt. Ezt a sűrűfolyós anyagot kádakba eresztették, ahonnan merítőformákkalkimerítették. Az ilyen merítőforma keretalakúösszerótt falécekből állt, amelyek között selyem- vagy drótszitavolt kifeszítve olyan nagyságban, mint amekkorára apapirosívet gyártani akarták. A merítőformával kellőmennyiségű pépet merítve a kádból: a szita nagyságánakmegfelelő fedelet nyomtak rá, amivel a papiros felületétegyenletessé tették. Ez a fedél egyben a papiros vastagságátis szabályozta. Merítés után a vizet lecsurgatták és afödelet levéve, a szitán maradt, még erősen nedves állapotbanlevő papirosívet a napon megszárították. A szárazívet azután lisztből és keményítőből készült keverékkelvonták be, amely eljárás a mai enyvezést volt hivatvapótolni.Az arabok papírgyártásának megkezdésétől kezdveévszázadokon át a most leírt eljárás volt a papiros készítésénekrendes formája. Az idők folyamán az egyik-másikgyártási eszközt megjavították, az eljárást gyorsították isannyira-mennyire, de a lényeg maradt, a kézzel valómerítés.A papirosgyártás képének megváltoztatását nemcsaka papirosgép feltalálása idézte elő, hanem nagymértékbenhozzájárult ehhez a fenyőfának nyersanyagul való felhasználásarongy helyett.A fenyőfát kétféle alakban használják fel: először aniaga természetes mivoltában, másodszor pedig vegyilegátalakított formájában, mint az ú. n. cellulózt. Az első felhasználásimód igen egyszerű: a kérgétől megfosztott ésfeldarabolt fát a maga természetes mivoltában megőrlik,enyv meg egyéb anyagok hozzáadásával pépes anyaggáváltoztatják, egy kevéssé fehérítik és a papirosgépen papirossáformálják. Így készül a legolcsóbb papiros: a közön-

38séges újságpapiros, amelynek vajmi rövid az élettartama,mert bennemaradtak a fa ama részei, amelyek a levegőbehatása alatt egy-kettőre elkorhadnak. A fa sejtjeinekfala ugyanis a sejtanyagból (cellulóz) és a faanyagból(lignin) áll. A cellulóz a levegőn nem oxidálódik, nembomlik fel, míg a lignin fokozatosan huminná, azaz televénnyéalakul át. A cellulóz anyaga megegyezik a fehérítettlen-, kender- és pamutrongy rostanyagával és éppen ezérttartós papirost ezen rongyokon kívül csak tiszta cellulózbólvagyis ligninmentes anyagból gyárthatnak.Közép-Európában a papirost többnyire lucfenyőből ésjegenyefenyőből készítik. A törzsek összevagdosása kezdetben30-40 centiméteres darabokban történik, majd arravaló gépekkel kivagdossák belőle a csomókat. Mindapróbbra való vagdosás után vagy cellulúzt főznek a faforgácsaiból, vagy pedig vízbenforgó örlőkövek közé kerülneka forgácsok, amelyek habarcsforma péppé őrlik.Ezt a pépet nevezik faőrleménynek.Minthogy a callulóz mindenféle növénynek a sejtfalábanmegvan: elvben bármilyen növényből is lehet papirostkészíteni. A gyakorlatban azonban csak azokat a növényekethasználhatják cellulózegyártásra, amelyeket igennagy mennyiségben és olcsón lehet beszerezni, amelyeknéla lignin kioldása aránylag csekély költséggel végezhető ésvégül amelyeknek jó hosszúak a sejtjeik.A cellulóz előállítása úgy történik, hogy a felaprítottfát óriási kazánokban – amelyekbe két vágón fa is belefér- kifőzik. Két-háromnapi főzés után kapják meg a sejtanyagot,a cellulózt, amely tartós, rugalmas anyag. Mamár a forgalomban levő papiros túlnyomó többsége cellulózbólkészül és csak a különleges célokra szolgáló okmányokat,bankjegyeket stb.-t készítik rongypapirosból.A papirosnak az úgynevezett papirosgépen való gyártásama a következő módon történik:A papirosanyagot hollandinak nevezett hatalmas hengerestartályokba vezetik. Itt adják hozzá mindazokat apótlószereket, amelyek bizonyos célú papiroshoz szükségesek.Ha színes papirosokat készítenek, itt keverik hozzáa festőanyagot is. A hollandi tartályokban állandó mozgás-

39ban levő keverőkanalak vannak, amelyek egyrészt a papirosanyagnaka leülepedését akadályozzák meg, másrészt pediga hozzája kevert pótlóanyagok egyenletes elosztását végzikel. A hollandi tartók különféle nagyságúak, de átlag annyianyagnak befogadására képesek, amennyiből ezer kilogrammpapirost lehet egyszerre gyártani. A hollandi csövekkelvan összekötve a tulajdonképpeni papirosgéppel,amelyen át ömlik a kész papirospép a gép tartályába,ahonnan azután egyenletesen folyik tova a folytonosanmozgó szitára. A szita apró lukacsain a felesleges víz nagyrésze lecsurog, úgyhogy a szita végefelé a papirosanyagegységesen összeáll. A papiros innen már mint széles szalagfut tovább. A szitáról a hengerek közé kerül, amelyek egyrészta papiros vastagságát adják meg, másrészt pedig avíztől még jobban megszabadítják. A tovaszaladó papirosekkor kerül a szárítóhengerekre. Ezek óriási acélhengerek,amelyeket gőzzel melegítenek a megfelelő hőfokra; amikora papiros rajtuk áthalad, teljesen elveszti nedvességét. Ittkapja meg a papiros az első simítást is, amely azonbanmég nem olyan erős, hogy az így simított papiroson tollalés tentával írni lehessen. A szárítóhengerek közül kikerülőpapirosszalagot felhengerlik és ebben az alakjában veszikki a gépből; a papiros végleges simítását külön gép végziel. Ez a gép folyton forgó acélhengerekből áll, amelyekszorosan egymásmellé vannak helyezve és a köztük átfutópapirost préselésszerűen simítják. Az így kikészített papirosmost már vágógépbe kerül, amely a lehengeredő papirosszalagota szükséges ívnagyságra vágja.A papirosnak színezésére régebben a földfestékekethasználták. Újabban azonban a finomabb és egyenletesebbeloszlású anilin-festőanyagokat használják, amelyeknek aszínskálája roppant változatú.A hollandi tartályokban való összekeverés alkalmávalkisebb-nagyobb mennyiségű ásványi pótanyagokat is vegyíteneka papirospéphez. Jobbára kaolint használnak erre acélra: ha nagyon fehér papiros készítéséről van szó, úgykénsavas baritot, közönségesen használt szakkifejezéssel„blanc fix”-et vesznek hozzá, ami még a krétánál isfehérebb.

40Még a hollandi tartályokban történik a papiros enyvezése.Ezt közönséges gyantával végzik olymódon, hogy aszódával főtt gyantából megfelelő mennyiséget tesznek apapirosanyaghoz.Szólanunk kell még a vízjelekről is. Egyes papirosíveken,a világosság felé tartva, betűket és védőjegyesrajzokat láthatunk a papiros anyagában. A bankjegyeken,például az Egyesült Államok, Anglia, Németország stb.bankópénzein is erősen szembetűnő vízjelet látunk, amifő akadálya a hamisításuknak.A vízjel – bizonyos könnyen felismerhető utánzóeljárásoktól eltekintve – magán a papirosgépen készül,gyártás közben. Vagy úgy, hogy a papiros anyagát vivőszita lukacskáit a vízjel rajza alakjának megfelelően betömik,aminek következtében a folyós anyag ezeken ahelyeken vékonyabban rakódik le, vagy pedig úgy, hogy aszitánál a felső hengert, amelynek az a feladata, hogy aszitán gördülő papirosanyagból a vizet préselésszerűenkiszorítsa, azt az egoutteur-nek nevezett hengert látják elolyan felülettel, amelyen a vízjelnek az alakja kidomborodik.Ez a domborulat a tovahaladó papirosnak mégpuha anyagába belenyomódik, úgy hogy ezeken a helyekena papiros vékonyabb és áttetszőbb lesz. Kisebb mennyiségűpapirosnak vízjellel való ellátásánál a vízjelet besimítás,beszatinálás útján szokás készíteni, ami úgy történik,hogy a vízjelről domborúképű lemezt készítenek vagy akárcinkbe is vésik és ezt a szatinálógépbe helyezik, A fölébekerülő papirosba a gép hengere a lemeznek kiálló rajzátbelenyomja, ami által a papiros ezeken a helyeken vékonyabblesz.A papiros gyártása ma már külön tudománnyá vált.Az eddig elmondottak a papirosgyártásnak csak a legtágabbkereteit jelentik; ezen belül a változatoknak szintevégeláthatatlan sorozata húzódik meg. A sok tapasztalairávezette a gyárosokat arra, hogy például a cellulózéfőzésének az időtartama a papiros minőségét milyen iránybanbefolyásolja és ennek megfelelően szabályozzák a cellulózéminőségét. Különösen azonban a pótanyagok felhasználásaaz, amely gyáranként változik és úgynevezett

41gyártási titkot képez. Ez nem is csoda, mert a pótlóanyaghozzáadása sok esetben nem a papiros anyagának szükségszerűpótlása, hanem jóval olcsóbb anyagok felhasználásapénzügyi okokból. Tudvalevőleg a gyárak a papirostsúly szerint adják el. Ezt a manipulációt a pótlóanyagokkala nagy verseny teremtette meg. Kifogás ez ellen nemis hangzott el, csak amikor a használatban jelentkezett azásványi pótlóanyagok némely rossz oldala -- főleg a papirosnaknyomás közben mutatkozó porzása -, akkor tiltakozottellene a nyomdász.Feltalálása óta a mai napig természetesen sok és nagyváltozáson ment át a papirosgép is. Ma már olyan óriásipapirosgépeket gyártanak, amelyek naponként 30-40 ezerkg papirost is tudnak termelni. A világ legnagyobb papirostkészítő gépe Kanadában van, amely gép 644 cmszélességű papirost gyárt, amelyet természetesen nem ebbena roppant szélességben, hanem különféle szélességre szabdalvahoznak forgalomba.*Sokszor felmerül az a kérdés, hogy milyen is a jópapiros. Amilyen egyszerűnek látszik ez a kérdés, olynehéz erre általános érvényességű és minden vonatkozásbanhelytálló választ adni. Bővebb magyarázatra nemszorul, hogy – mint általában véve az iparcikkeknél -a papirosnál is a jóság fogalmát bizonyos határokon belüla használhatóság állapítja meg. A feltett kérdésre teháthelyes válasz adható, ha keressük, melyek azok a követelmények,amelyeket az igazán jó papirossal szemben általábantámasztunk.A jó papiros első követelménye, hogy az idő viszontagságainakfeltétlenül ellenálljon, tehát tartós legyen.Ezért kell a jó papiros fogalma alól kivonni a sok faköszörülettclkészült, tehát erősen fatartalmú papirosokteljes egészét, mert ezek a levegőn – ez köztudomású -idővel oxidálódnak, elégnek.További követelmény, hogy a papiros mechanikai hatásoknak,mint gyűrés, hajtogatás: jól ellenálljon, szóvalmegfelelő szívóssággal rendelkezzék. A papirosnak ez a

42tulajdonsága rendes gyártási mód mellett a gyártáshoz felhasználtsejtanyag minőségétől függ. Minél hosszabb rostszálúa feldolgozott nyersanyag, illetőleg minél kíméletesebbenés lassabban végezzük az őrlést, hogy a sejteket alehetőség szerint kíméljük, annál szívósabb, erősebb, rugalmasabblesz a papiros, annál nehezebben fog beszakadniés gyűrődni.Jó papirosnak tekintjük tehát a sárgás-fehér színezésű,felhős átnézésű famentes papirosokat, amelyek bársonyostapintás mellett hajlításra csengő hangot adnak,nem merevek és mégis nehezen gyűrhetők és beszakíthatok.Hogy ennél a magyarázatnál miért kellett a sárgásfehérszínezést és a felhős áttekinthetőséget megemlíteni,annak az a magyarázata, hogy a cellulóz alapszíne a világossárgás-barna. Ha hófehér papirost kívánnak gyártani,úgy a cellulózt fehéríteni kell, ami klórmésszel vagyklórgázzal történik. Hogy ez az eljárás nem válik az anyagszívósságának az előnyére, azt nem kell bőven magyaráznom,gondoljunk csak a klórmésszel kezelt fehérneműeksorsára. A felhős áttekinthetőség azt mutatja, hogy apapiros rostanyaga aránylag hosszú, tehát kíméletesenőrölt, egészséges sejtszálak alkotják és hogy a töltőanyagmennyisége csekély.A legtöbb papiros ugyanis 10-15% töltőanyagottartalmaz, egyrészt hogy az áttetszőség csökkenjen, másrészthogy a papiros tömöttebbé váljék. Ezek a pótanyagoktermészetesen kedvezőtlenül hatnak a papiros szilárdságáraés az erős mértékben pótanyagot tartalmazó papirosnem is sorolható az igazán jó papirosok közé.Általában véve két főcsoportra osztjuk a különfélepapirosminőségeket éspedig megkülönböztetünk nyomó ésíró- vagy irodai papirosokat.A nyomópapirosok feloszthatók a következő főcsoportokra:körforgó-újságpapirosra, közönséges-, középfinom-,félfamentes-, gyengén fatartalmú és famentesnyomópapirosokra.Az irodai papirosoknál hasonló a csoportosítás, de azelső két csoport nélkül.

43A körforgó-újságpapiros, amely főképpen napilapokcéljait szolgálja, általában négyzetméterenként 49-52 grsúlyban készül teljesen enyvezetten és fehérítetlen anyagból,lehetőleg jó simítással. Magyarország szükségleténektúlnyomó részét a külföldről hozzuk be.* A napilapokilyen papirosa vámmentesen jön az országba éspedig 6-7év óta hosszanti vízvonalakkal ellátva a vámvisszaélésekmegelőzése céljából, vagyis, hogy az újságpapirost ne lehessenívekre vágva, nyomópapirosként felhasználni.Noha az újságpapiros a legolcsóbb papirosfajták közétartozik, a sokszorosítóipar mégis nagy követelményekettámaszt vele szemben, nevezetesen megkívánja a megfelelőszívósságot (hogy munkaközben ne szakadjon), hogykemény, illetőleg merev ne legyen, hogy a festéket könnyenfelvegye és végül, hogy ne porozzon, nehogy a nyomóformákidő előtt eltömődjenek.Megközelítőleg ugyanilyen minőségben készül a simítatlanés simított nyomópapiros, amely újságok, olcsóbbfolyóiratok és kiadványok céljaira szolgál. Ennek a minőségnekfelel meg a közönséges simítatlan vagy egyoldalonsimított színes falragaszpapiros is.A körforgógépekre való, valamint a közönséges ívesnyomópapírok 70-75 százalék faköszörületet tartalmaznak,azok tehát gyors elhasználódásnak, elpusztulásnakvannak alávetve. Olyan munkákhoz valók, ahol az olcsósága főkellék.Ha a simítatlan nyomópapiros eléri négyzetméterenkénta 60 grammot és legalább is 40 százalék cellulózáttartalmaz, színe világosabb, fehérebb, akkor középfinomregénynyomónak, ha pedig bordás kivitelben készül, úgyantik-nyomónak hívjuk. Ezek a papirosfajták csak ottjöhetnek tekintetbe, ahol egyszerű könyvnyomdai, vagypedig ahol offset-nyomásról van szó. Ezek autotípiai kliséknyomására nem akalmasak.* Fogyasztás 1937-ben 2200, 1938-ban 2359, 1939-ben2497 vagon, behozatal 1937-ben 1839, 1938-ban 1786, 1939-ben2018 vágón.

44Ahol autotípiákról nyomandó képekről van szó, ottsimított papiros alkalmazandó. Ezek csak annyiban különbözneka rendes kereskedelmi árutól, a félfamentes, középfinomvagy famentes irodai vagy írópapírtól, hogy általábannincsenek száz százalékig enyvezve és töltő (pót-)anyagot valamivel nagyobb százalékban tartalmaznak akeménység és az áttetszőség csökkentése céljából. Ebbe acsoportba tartozik a mélynyomópapiros is, amely alattlegalább 30-50 százalékig finom, részben fehérített faköszörületettartalmazó, erősen fényezett, simított, lágy,bársonyos fogású papirost értünk, amelyet főképpen képeshetilapokhoz és a napilapok képes mellékleteihez használnak.Ha igen lágy félfamentes vagy famentes papirostkülönös gonddal többször bocsátunk át a simítóhengereken(kalendereken), akkor igen erős simítású papirost nyerünk,amelyet képnyomópapirosnak vagy műnyomóutánzatnaknevezünk. A műnyomó (kréta) papiros magas ára mellettezeknek a papíroknak a használata igen elterjedt. A valódikrétapapirosoktól könnyen megkülönböztethetők, mertazoknál a krétaréteg késsel könnyen levakarható, a képnyomópapirosnálazonban a vakarás helyén a papirosrostszálai mutatkoznak, a papiros bolyhosodik.Az utolsó években nagyobb mértékben kezd elterjedniaz ú. n. pehelykönnyű kiadvány-papiros amely 60-100százalék erejéig esparto-cellulózát tartalmaz. Ennek a famentespapirosnak az a főjellemvonása, hogy vastagságáhozviszonyítva, igen alacsony négyzetméterenkénti grammsúllyalbír. Egy 200 oldalas könyv famentes regénynyomópapiroson nyomva, kb. 13 miliméter vastag, a pehelykönnyűpapiros alkalmazásánál a könyv vastagsága 20miliméter. Miután a könyvvásárló közönség egy részevásárlásánál vastag könyvet keres, ennek a papirosnak azelőnye szembeszökő. Ma már minden modern berendezésűfinompapiros-gyár tud esparto nélkül is hasonló papirostgyártani, amelyek vastagsága mindössze 10-15 százalékkalcsekélyebb csupán, de nagy előnyük az, hogy nem porzanak.Az espartotartalmú papiros e téren a nyomdásznak súlyosgondokat okoz.

45A pehelykönnyű papirosnak éppen az ellentéte az ú. n.biblianyomó-papiros, amelyet bibliák és imakönyvek készítésénélhasználnak leginkább, ahol a főszempont az, hogya könyv minél kevésbé legyen vastag. 30-40 grammospapirosokat használnak ezen célokra, amelyek legalább is50 százalék, vagy még nagyobb mennyiségű pamutanyagottartalmaznak az áttetszőség lehető lecsökkentése céljából.A legjobb biblia-papirosok Angliában készülnek és már28 gr., tehát selyempapiros vékonyság mellett is kétoldalinyomásra alkalmasak.Érdekes megfigyelés, hogy az utolsó két évtizedbenlényegesen eltolódott az arány a simítatlan papiros javára.Ennek a változásnak oka nagyrészt az, hogy a mai igenerős fényforrásaink mellett a simítatlan papirosnak kisebbmértékű fényvisszaverődése nem bántja és fárasztja annyiraaz olvasó szemét, mint a fényes, tükröző papiros.Az író- vagy irodai papirosok csoportjába tartoznak afogalmi-, a közönséges színes papirosok, a középfinom-,a félfamentes- és végül a famentes fehér irodai papirosoka legkülönfélébb alakokban és grammvastagságban. Ha aközönséges famentes irodai papirosnál szívósabb papirosravan szükségünk (okmányok, értékpapirosok stb.), úgyutánzott vagy valódi merített papirost használunk, amelyminőség gondosan és kíméletesen őrölt cellulózából készül,hogy a rostszálak teljes épségükben maradjanak meg.Ehhez a papirosfajtákhoz tartoznak a bankposta címenismert kemény, jórészt simítatlan, erősen enyvezett irodaipapirosok.A vékonyabb papirosok grammsúlya a 49-50 grammosírógéppapiros után 40 grammra süllyed a flórpostánál,35 grammra a kenderpapirosnál és 30 grammra az átütőpapirosnál.A 30 grammnál könnyebb papirosokat márselyempapirosnak nevezzük, ilyenek a másoló-, indigó- éskarbonselyempapirosok. Ezek már 50-100 százalék rongyanyagbólkészülnek. A legalsó súlyhatára a papirosnak,amelyet papírgyártógépen még gyártani lehet: a legfinomabbés legvékonyabb karbonselyempapiros, amelyneknégyzetméterenként 11 gramm a súlya.

46Vámtarifáink szerint a papírvastagság felső határa anégyzetmilliméterenkénti 180 gramm. Ezen felül márkartónnak nevezzük és ezek úgy fatartalmú, mint famenteskivitelben, rendeltetésüknek megfelelően a legkülönfélébbminőségekben készülnek, 180-300 grammig.Ez a sokféle papirosfajta a legkülönfélébb alakban ésvastagságban kerül a sokszorosító ipar felhasználására.Ezért már a háborúelőtti időkig visszanyúlik az a törekvés,hogy a sokféle alak helyett egy egységes alak kerüljön ahasználatba. A magyar ipari szabványosító bizottság is elfogadtaa német szabványt, melyet ott Din-, nálunk Moszpapirosnakneveznek.Egy kormányrendelet azon intézkedése után, amellyela törvényhatósági és közigazgatási nyomtatványok részéreMosz-papirosok használatát kötelezővé tenné, nem kétséges,hogy egy-két esztendő után – amikor a régi készleteketmár felhasználták – a Mosz-alak kerül az állami nyomtatványoknálkizárólagos használatba. Ennek természetesfolyománya az lesz, hogy a magánipar és a kereskedelemis átveszi azt.*Mielőtt munkámnak a papirosra vonatkozó részét befejeznémés Csonka-Magyarország jelenlegi papiros-iparátismertetném, még a körforgógépekre való, röviden rotációspapirosról kell néhány sort írnom, hogy azoknak óriásifontosságát kellő módon kidomboríthassam.A világ papirostermelésének jókora részét teszi arotációs újságnyomtatáshoz használt úgynevezett hengerpapiros.A rotációs gép megszerkesztése előtt az újságok nyomtatásalapos formáról történt olyformán, hogy az egyesíveket kézzel rakosgatták a gyorssajtónak nevezett nyomtatógépbe.Amíg a hírszolgálat lassúsága miatt a lapokcsak kis oldalterjedelemben jelentek meg, az így elkészültlapokkal is kielégíthették a közönség igényeit. A hírszolgálatfejlődése azonban mihamarabb gyorsabb kiszolgálásttett szükségessé, ami azután a hengerpapiros készítésénekfeltalálása és tökéletesbedése által lehetővé tette a rotációs

47gép végleges megszerkesztését, mert amint azt későbbolvasni lehet, azzal már 1815 óta kísérleteztek.Az első, hengerpapirosról nyomtató, jó rotációs gépet1865-ben állították fel a londoni Times nyomdájában. Hozzánk1873 körül került az első ilyen gép, a Pester Lloydotnyomták vele.A rotációs géphez való hengerpapiros készítése anynyibankülönbözik egyéb közönséges papirosokétól, hogynem vágják ívekre, hanem 6-7 kilométer hosszúságot isfelhengerelnek belőle. Ilyen felhengerelt állapotban kerülazután a papiros a rotációs gépbe, amelyben a nyomtatásidején a nyomóhengerek működése önkéntelen legöngyölődésrekészteti. A gép a papirost mindkét oldalán megnyomtatja,kellő nagyságra vágja és végül kész újságpéldányokkáösszehajtogatja.A rotációs gép és a hengerpapiros együttesen tették asajtót nagyhatalommá- A rotációs gépekkel előállítottújságok olcsóbbakká lettek és miután olcsóságuk folytánmég a legszegényebb emberek is megvásárolhatták, a közvéleményirányításának nélkülözhetetlen eszközévé váltak.A lapok óriási elterjedése a hengerpapiros gyártásánakhihetetlen arányú fellendülését idézte elő. Hogy milyennagyarányú a hengerpapiros fogyasztása, az kitűnik akövetkező példákból is. Egyetlen angol lapvállalat, a néhányéve elhalt Northcliff lordé, akinek a tulajdonában voltak aTimes, a Daily Mail, a Daily Mirror, az Evening Newscímű napilapok és egy csomó hetilap és folyóirat, évenkénttöbb mint húszmillió kg papirost használt el.A körforgó gépmesterek gyakran tapasztalják, hogyaz egyébként kifogástalan minőségű hengerpapiros mindenlátható külső ok nélkül gyakran szakad és ha a papiroshozhozzányúlnak, villany szikra ugrik ki belőle. Ez a jelenséga nagyon kiszáradt papirosoknál szokott előfordulni,amelyeknél a gyors menet következtében előálló dörzsölődésfejleszti a villanyosságot, amit még fokozhat a gépethajtó villanymotor, főleg, ha annak a szigetelése nem tökéletes.Az ilyen papirost legjobb egy ideig vízpárás helyiségbentartani, ahol nedvességet szívhat magába, amiáltalrossz villanyvezetővé válik és a villanyozása megszűnik.

48Szokás ezen cél elérése céljából a hengerpapírost úgy áthengerelni,hogy közben gőzt bocsátanak rá.Újabban a napilapok nagy előszeretettel adnak a leírteseményekhez képeket. Ezek túlnyomó részét fényképfelvételekrőlkészült autotípiai klisékről nyomják és enneka következménye, hogy ma már a rotációs papirost isjobban simítva igénylik a nyomdák.A mélynyomást végző gépek is megkívánják a rotációspapirosnak jobb minőségben való gyártását. A mélynyomóeljárástillusztrált nyomtatványok elkészítésére használjákés ez a körülmény megkívánja a jobbminőségű papirosalkalmazását, mert a mélynyomású eljárás csak a teljessimítású papiroson érvényesül igazán.Amíg a mélynyomású eljárás a papiros teljes simításátköveteli meg, a gumi- (offset-) nyomtató eljárássala gépsima, vagy pedig teljesen «imítatlan papiroson is lehetszép nyomtatást elérni.Csonka-Magyarország papírgyárai közül elsőnek kellmegemlítenem a közel száz éves múltra visszatekintőDiósgyőri rt.-ot, amelynek egy papirosgépén a közönségesfogalmazó-papirostól kezdve a legfinomabb papirosokigmindenféle papirosokat gyártanak. Vízjele a cserfalevél.Az Atlasz papírgyár rt. mindennemű csomagolópapírtgyárt.Az Első magyar kartonlemezgyár rt. budafoki gyárakét géppel rendelkezik. Vízjele a művésziesen egyesítettC L Β betűk.A Hazai Papírgyár rf.-nak a Balaton mellett, Fűzfőnlétesített papírgyára egyike Európa legmodernebbül berendezettpapírgyárainak. Két drb géppel rendelkezik, mindegyikük270 cm széles és a simítatlan újságnyomótólkezdve a famentes műnyomóutánzatig minden irodai- ésnyomópapirost gyárt. Vízjele vitorláshajó a Η Ρ betűkkel.A Hungária papírlemezgyár főleg szürke- és barna-,továbbá erő- és festett lemezeket gyárt.A Miskolci és Társa cég piszkei gyára egy gépenvékony csomagolópapírosokat és papirosvattát gyárt.A Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek rt. közönségesszürke és olcsóbb barna lemezeket gyárt.

49A Nemênyi Testvérek Papírgyár rt-nak csepeli telepénöt gépe van, amelyek közül az egyiken rotációs újság- ésnyomópapirost, egy másikon középfinom író- és nyomópapirosokat,három gépen pedig mindenféle csomagolópapírosokatés zsírhatlan papirosokat gyártanak. Vízjelea háromágú tulipán.A Papír- és Nyers-fedéllemezgyár rt. Pesterzsébetenegyik gépén csomagolópapírosokat, a másikon nyers-tetőfedéllemeztkészít a kátrányfedéllemezgyárak részére.A Szentendrei papírgyár egy modern kombinált gépénmindennemű író-, nyomó- és csomagolópapirost gyárt.Vízjele a Turul.A világháború idején, mint minden ipari cikknek, apapirosnak is megvolt a maga kis története, különösen aközponti hatalmak országaiban. Az entente-hatalmak gazdaságizárlata következtében bizonyos nyersanyagok beszerzésenehézzé, sokszor lehetetlenné vált és pótlásukrólkellett gondoskodni. A pótlóanyagok között a papiros elsőrendűszerephez jutott és az ilyen célokat szolgáló papirosfélékgyártása és feldolgozása egynéhány esztendőre a fejlődésmagas fokát érte el.A háború kitöréséig a papirosárak általában hanyatlóirányzatot mutattak. Amikor a háború kitört, a papirospiaconis bénulás állott be. Mindenki azt hitte, hogy nemírnak könyvet és nem lesz, aki könyvek kiadására vállalkoznék,így is volt ez a háború első félesztendejében. 1915elején azonban a papirosgyártás újból fellendült. A háborúsirodalommal való első próbálkozások fényes eredménnyeljártak: a könyvek után való kereslet nőttön-nőtt. A papirosgyárak,amelyek akkor már lecsökkentett számú és kevésbéképzett munkásokkal dolgoztak, nem tudtak lépést tartania fogyasztással. Az árak emelkedni kezdtek, előbb mérsékelten,majd ugrásszerűen A termelés folytonosan csökkent,olyannyira, hogy az újságok megjelenését csak oldalterjedelmükcsökkentésével lehetett biztosítani. Ehhez járult,hogy mindig újabb és újabb területeken alkalmazták apapirost pótlóanyagnak.A papirosnak pótlóanyagul felhasználása nem új dolog,amint azt már a bevezetésben említettem. Papirosból készült

50gallérokat, ingmelleket és kézelőket már a háború előttis ismertünk; az is köztudomású volt, hogy a készen vásároltcipők sarka majdhogynem egészen papirosból készül;a billiárdgolyó sem a legsötétebb Afrikából töméntelenveszedelemmel hozzánk származtatott elefántcsont, hanemcsak préselt papiros. Olyan szilárdságot és ellenállást kifejtőkemény anyaggá is összepréselhető a papiros, hogyházakat lehet belőle építeni és vasúti síneket gyártani.A greenwichi csillagvizsgálónak óriási kupoláját sem kőbőlvagy téglából, hanem papirosból készítették.A papirosnak nagyobb tömegekben való megkeményítése,ruganyossá és szívóssá tétele ma már nem nagy mesterség;sokkalta nagyobb gondot okozott a fonallá, cérnáváalakítása, hogy olyanformán szőhető legyen, mint a kenderrostból,gyapotszöszből való fonál.A papiros mint pótlóanyag a háborúban először azokbana botrányperekben szerepelt, amelyek a „papirosbakancsszállítók”pöre néven voltak közismeretesek. Akkorugyan még csak a szállítóknak telhetetlen haszonlesésegyártotta a papirostalpú bakancsokat, de később már aszükség követelte, hogy papirosanyaggal pótolják a hiányzónyersanyagokat, köztük különösen a textilszakmába tartozókat.Sikerült is a cellulózt újabb eljárásokkal annyirarugalmassá és szívóssá tenni, hogy szövésre és fonásraalkalmassá vált. Spárgát, kötelet, ruhaszövetet, fehérneműt,takarót, ponyvát, függönyt és sok más egyebetkészítettek papirosból. Csak egy rossz tulajdonságát nemtudták még eddig teljesen eltüntetni a papirosfonálnak:érzékenységét a nedvességgel szemben. Ha nedvesség éri:a fonalak kinyílnak és rövid időn belül szétmálnak. Tisztapapirosszövetből nem is készítenek ruhát, mert az az elsőmegázás után hasznavehetetlenné válnék. Lehet azonban apapirosfonalat egyéb anyagú fonalakkal összeszőni. Hagyapjúzsákokat és hasonló csomagolásra alkalmas, nagyszívósságú anyagot akarnak belőle előállítani, rendesen felemennyiségű jutát kevernek hozzá. Ezáltal megvan azsákoknak a jutaadta előnyökön kívül a papirosadta előnyükis.

51Ezekből látható, hogy milyen nagy szerepe van apapirosnak a sokszorosítóiparon túl is. És bár a papirosilyen sokoldalú felhasználását annak idején a háborússzükség parancsolta: egyes, papirosból készült cikk annyifélejótulajdonságát ismerték fel, hogy e cikkek gyártásáta háború után is folytatták.A háború után jelentős drágulás állott be a papirosnál.Ez arra indította a technikusokat, hogy az eddigi nyersanyagmellőzésével, újabb és olcsóbb anyagokat vonjanakbe a papírgyártás céljaira. Az egyes államok törekvése isarra irányul, hogy a papirosanyag tekintetében lehetőlegfüggetlenítsék magukat a többi államtól. Minduntalan felis röppennek olyan hírek, hogy itt vagy amott valamiújabb eljárást találtak fel a papirosnak új anyagból valóelőállítására, de gyakorlati kivitelre ezek a találmányokmég nem kerültek.A papirosgyártás fejlődése tehát még nem érte el tetőfokát,nagy jövő előtt áll, de rendeltetését csak akkor fogjaigazán betölteni, ha milliárdnyi papiroslap fogja hirdetnia világnak, hogy az emberek megértik egymást, hogy azember nem ellensége többé az embernek!

III. FEJEZET.A könyvnyomtatás őstörténete és a kapcsolatoslegendák. Gutenberg élete ésműködése.Egy közel száz évvel ezelőtt megjelent világtörténelemneka középkorról írt kötetében, tömören összefoglalva,a következők olvashatók a könyvnyomdászat keletkezésénekidejéről: „Az összes találmányok között legfontosabba könyvnyomdászat, de itt nem lehet szó arról, hogy hirtelenvalamely, még eddig ismeretlen dolog bukkant felszínre,hanem csak a kiképzése és tökéletesebbé tétele egymár létező művészetnek: a fametszésnek. A szentképek ésjátékkártyák készítése folyamán, amelyeket fába metszettekés ezen fadúcokról nyomtak, lassanként áttértek azolyan lemezek készítésére, amelyen már írás volt. Ezt amesterséget egyébként, némely adat szerint már Kr. e. 1000évvel ismerték a kínaiak. Fába metszett lemezekről már aXV. század elején nyomtak kis képeket és Abc-könyveket,amelyeknek minden oldaláról külön lemez készült. A legfontosabblépés a haladás útján az volt, hogy a lemezeketegyes betűkből állították össze, aminek az volt a nagyelőnye, hogy a betűket a nyomás befejezése után szétszedniés azokból új oldalakat összeállítani lehetett. A szétszedhető,mozgatható, egyenként is használható betűk jelentika nagy különbséget a nyomdászat (tipográfia) és a fa-

54metszés (xilográfia) között. A mozgatható betűk feltalálásáttekintjük egyszersmind a nyomdászat feltalálásának is.A feltalálás dicsőségében két ember osztozik: a hollandiLaurenz Jansoon Coster és a német Johann Gutenberg, tulajdonképpenJohann Henne Gensfleisch vom Sorgenloch, genanntzum Gutenberg. Coster Harlemben már 1323-bannyomtatott mozgatható betűkkel kis Abc-könyveket gyermekeirészére, anélkül azonban, hogy találmánya elterjedtvolna. Valamivel későbben jutott ugyanerre a gondolatraGutenberg mainzi patrícius, aki ott 1397-ben született. Mintkiüldözött, 1420-ban Strassburgban élt és ott – valószínűleg,de nem bizonyosan – saját gondolata alapján fedeztefel a könyvnyomdászatot. Azt is mondhatják ugyan, hogyCosternek egy segédje, összeveszvén gazdájával, Strassburgbavándorolt és ő adta a könyvnyomdászat gondolatátGutenbergnek.” (Maga a régi történelemkönyv is megállapítja,hogy ennek az állításnak nincsenek meg a történelmibizonyítékai. Az egész Coster-legendával még későbbenrészletesebben fogunk foglalkozni.) „Mindenki Gutenbergettekinti a könyvnyomdászat feltalálójának, habár ebben azesetben találmányról tulajdonképpen szó sem lehet. Gutenbergsaját találmánya a mozgatható betűk voltak, amelyeketkezdetben fába, későbben ólomba és ónba vésett. Nekitehát tulajdonképpen a könyvnyomdászat nyers alapjaitköszönhetjük.”„Gutenberg 1445-ben összekülönbözött segédjével, elhagytaStrassburgot, visszament szülővárosába, Mainzba ésott létesítette nyomdáját. Pénz hiányában társat vett magamellé, Fust János gazdag aranyműves személyében, aki későbbenvejét, Schäffer Pétert, Gernsheimből, is bevonta atársaságba. Ez utóbbinak sokat köszönhet a könyvnyomdászat,úgy, hogy őt épúgy tekinthetjük feltalálónak, mint Gutenberget.Schäffer Péter találta fel a betűöntést, amennyibena matricák készítését kiokoskodta, a betűanyag ötvözetét,amely a legjobban használható anyagot adja és végül anyomdafestéket. Ezeken a fontosabb találmányokon kívüljelentős javításokat eszközölt a nyomdagépeken.”„Gutenberg később (1455) perbe került Fusttal, pörételvesztette és kénytelen volt adóssága fejében Fustnak egész

55nyomdaberendezését átadni. Tovább is folytatta egész 1468-ban bekövetkezett haláláig a nyomtatást, de Fust és Schäffermunkáival már nem tudott lépést tartani. Ezek ugyanisnagy szorgalommal és anyagi áldozatokkal feküdtek nekiaz új művészetnek, úgy, hogy nemsokára nem is jelentékteleneredményeket értek el, amennyiben egy bibliát és egyzsoltárt nyomtattak. Gutenberg új nyomdáját Adolf mainzihercegérsek segítségével állította fel és az udvari emberekközé is felvették, itt azonban már nem a régi buzgalommalfoglalkozott művészetével: Fust és Schäffer igen hamar túlszárnyalták.”Amikor 1462-ben egy nassaui gróf elfoglalta Mainzot,a nyomdászsegédek elmenekültek a városból és más helyekenmegtelepülve alapítottak műhelyeket. így terjedt el akönyvnyomdászat egész Európában, legelőször Bambergben,Velencében, Rómában és Parisban.”*Eddig tart a száz év előtti história, ma persze már sokdolgot másképpen tudunk, másképpen látunk.*Az ember született búvárkodó és feltaláló. Még legkezdetlegesebbtermészeti állapotában is azon kellett gondolkodnia,hogy miképpen elégíti ki legjobban egyszerűszükségleteit. A műveltséggel bíró embernek pedig folytonnövekvő szükségletével szemben százszor több oka van aszellemi munkálkodásra: nem áll meg azon a fokon, amelyetmár elért, hanem előbbre törekszik a mind tökéletesebbtudás felé, új célokat és új eszközöket keresvén eközben.Számtalan eszközt talált fel és szerkesztett az embercéljai számára, de mindezek között a könyvnyomtatás alegnemesebb műszer, mert az nemcsak a mindennapi életszükségleteinekszolgál, hanem a szellemi munkásságnak,a művelődésnek, a felvilágosultságnak és a polgáriasodásnak.Ami jót, szépet és hasznosat az emberi elme megteremt,„azt a sajtó ezer nyelven hirdeti és mindnyájunk közös tulajdonáváavatja. Sajtó nélkül sem a tudományban, sem aművészetben, sem semmiféle szakmában, mesterségben,

56foglalkozásban, tevékenységben nem állnánk ott, ahol maállunk; a sajtó közvetíti az általános szellemi forgalmat.Aminthogy egy találmány sem lép fel rendesen előkészületeknélkül, rögtönösen, úgy megállapítható, hogymár hosszú idővel a könyvnyomtatás feltalálása előtt ismeretesekvoltak olyan mesterségek, amelyeket a könyvnyomtatáselőfutárjainak tekinthetünk és amelyek művelődéstörténelmiszükségességük által ehhez az eredményhez vezettek.Azt már említettük, hogy az ókor művelt népeinél apénzverést ismerték, hogy pecsétnyomóik és bélyegzőik,mozgatható betűik voltak. A könyvnyomdászat eredetét afametszésnél kell keresnünk.Aki a domborúképű bélyegzőt metszette fába, önkéntelenülis eljutott a fametszés ősi jelentkezéséhez. Hogy kivolt a fametszés feltalálója és hogy mely időpontban történta feltalálás: azt senki sem tudná megmondani. Kidomborodóábrázolatoknak sík lapokból való kimetszése ősrégidolog és a fametszéstől a lenyomtatásig nem túlságosnagy a távolság. A fametszés és a fafaragás azonban mégsemmindegy. A fametszés fogalmához grafikai értelembenhozzátartozik a nyomtatás útján való sokszorosítás is.A fametszetes nyomtatást a kínaiak ismerték először,de mi mégsem tőlük tanultuk meg azt. A fametszést teljesenönállóan találták fel Európában. A fametszésnek legrégibbfelhasználási módja a szövetnyomtatás részére készítettnyomtatóformák, amelyekkel lenvásznon kívül selyemreés bőrre is nyomtattak.Ha kellő vizsgálat tárgyává tesszük a nyomtatás ősidejébőlreánk maradt képnyomatokat, úgy megállapítható,hogy a fametszés a képek készítési módjának csak egyikfajtája volt, igaz, hogy a leghasználatosabb. Szinte az a látszatavan a dolognak, mintha eredetileg ezt a nyomtatásieljárást fémlapok segítségével folytatták volna és azok készítőita régi aranyművesek között kellene keresnünk. Ezeka kidomborodó vonalzatú fém metszetek szürkébb nyomatokatszolgáltattak és talán ez volt az oka, meg a keret-

57vonalaik görbülékenysége, hogy a fadúcok használata általánoselterjedésűvé vált.A képszükséglet kielégítésére tehát, amely kétségtelenüligen nagymértékű lehetett annakidején, különféle eljárásimódokat alkalmaztak. Ez a művészet azonban nem csakaz Istent, hanem az ördögöt is szolgálta, mert nemcsakszentképet, hanem kártyákat is készítettek.A játékkártyák készítése szintén egyik elöljárója afametszés művészetének. Az olaszok a XIV. század elejénmár nagyban kártyáztak és Nagy Lajos olaszországi hadjárataialatt a magyarok is megismerkedhettek vele. Németországban1380 körül kezdték meg a játszókártyák nagymennyiségbenvaló készítését.A kínaiak a kártyakészítés és kártyafestés tekintetébenis jócskán megelőzték Európát és hogy ez a szokás nemjutott el hozzánk, az a nagy távolságon keresztül a földrajzilagközbeékelt mohamedánus világnak tulajdonítható,amelynek vallása tiltotta a kártyázást. Ilyes tilalmat akatolikus egyház is többízben kibocsátott és éppen a XV.század első felében szép számmal akadtak szerzetesek, akika kártyázás szokását kárhoztatták. Az ő prédikációiknaktulajdonítható, hogy ezt a szenvedélyt itt-ott rövid időrekorlátozni sikerült és hogy a kártyakészítők részben áttérteka szintén jó hasznot biztosító szentképecskék gyártására.A kártyák figuráit kidomborodóképűen fa- vagy fémlapbametszették és lenyomatva, kézi festéssel, vagy sablonoksegítségével kiszínezték.Hogy mely országban készítettek először olyan szentképeket,amelyeken már szöveg is volt, nem lehet megállapítani.Franciák, hollandusok, németek egyaránt maguknakkövetelik a kezdés dicsőségét; a megmaradt szentképecskéklatin szövege és a lelet helye erre nézve nemadhat felvilágosítást, mert az egyházi nyelv, a latin, túlnőttaz országok határain, úgy, hogy bárhol gyártott képecskékakármely országban is árusíthatók voltak.A fametszetes képecskéken rendesen már valamicskeszöveg is volt, amit az alakok mondásaként a szájuktólvezettek el. Olykor aláírásképpen vagy más módon helyez-

58ték el a szöveget. Az ilyen felírásos fametszetek igen gyakoriakvoltak a XV. század első felében. Később a szövegrészmind terjedelmesebb lett rajtuk és végül kialakult a csupaszövegfametszetes iskolakönyv, a „Donátusz” is, amelyonnan kapta nevét, hogy legtöbbnyire a Kr. u. 335 körülRómában élt Aelius Donatus kicsiny nyelvgyakorló könyvecskéitnyomtatták – sok kiadásban -- ilyen módon. Ez akatekizmusformájú könyv ezer évnél jóval hosszabb időnkeresztül volt mindenfelé használatban; úgyszólván az öszszesiskolásgyermeknek szüksége volt rá és éppen ezértGutenberg is nyomtatott ilyen könyvecskét, de természetesenmár saját szétszedhető betűivel. A falapokról nyomtatottDonátuszokkal az akkori iskolás fiatalság sem bántirgalmasabban, mint a mai tanulóság a könyveivel, mertalig maradt reánk belőlük valami is.A fatáblákról való nyomtatással kezdődik Európábana mechanikai úton való könyvcsinálás. A falapra kézzelmetszették a kidomborodóképű formát és ezt azután befestékezték,papirost borítottak rája és azt addig dörzsölgették,míg a festékes kép szépen le nem nyomódott. Az1450. év előtti fatáblás nyomatokat a hátsó oldalukkalösszeragasztották.A kézisajtó feltalálása lehetővé tette a szép és tisztakétoldalas nyomtatást is. 1450 után tehát már kétoldalasánkészültek a fatáblanyomatok egészen addig, amíg akülönálló nyomdai betűkkel való nyomtatás nem jutottegyeduralomra a könyvek készítésénél. Ez pedig jó későnkövetkezett be, mert még a XVI. századból való fa táblanyomatoskönyvünk is szép számmal van.A fatáblanyomatos könyvek közül vagy harminqmaradt reánk. A legterjedelmesebb közülük ötven lapraterjed. Egyrészükben képek is vannak, amelyek művésziértéke azonban kevés.A Donátuszokon kívül híres fatáblanyomatok voltaka XV. század első felében a Biblia Pauperum (szegényekbibliája), tele ujtestamentumi képecskékkel és a bőségesszövegű, igen népszerű és ezért későbben több nyelven ismegjelent Ars Moriendi (a meghalás művészete).

59A XV. század első felében már annyian foglalkoztak asokszorosításnak a könyvnyomtatást megelőző módozataival,hogy céhekbe is tömörültek. Így Ulm városában már1410-ben céhforma egyesülésük volt a kártyacsinálóknakés a kártyafestőknek, akikhez 1441-ben a formametszőkis csatlakoztak.A régi fatáblanyomatok egynémelyikének – azoknaktudniillik, amelyeknek a betűi nem kapaszkodnak összeegymással -, meg az ősnyomtatványoknak betűi gyakranannyira hasonlítanak egymáshoz, hogy a legkiválóbb szaktudósokolykor évekig is elvitatkoztak azon, hogy ugyanmicsoda úton-módon készült ez vagy amaz tizenötödik!századbeli emlék. Példa erre a párizsi nemzeti könyvtáregy Donátusza: ha ennek nem volna meg az eredeti fatáblája,bizony akadhatna tudós, aki Gutenberg valamelyikősnyomtatványának tarthatná.Van der Linde, a nagynevű németalföldi Gutenbergkutatóazt mondja egyik művében, hogy a könyvnyomtatásfeltalálása a kornak szükségszerű következménye volt:az emberi művelődés akkori haladottsága, a fatáblákrólvaló sokszorosítás technikájának fejlett volta szükségszerűvéés elmaradhatatlanná tette a mozgatható betűkkelvaló könyvnyomtatásnak feltalálását. Ha Gutenberg elmulasztottavolna is nagy missziójának teljesítését: azőutána következő évtizedekben okvetlenül akadt volnamás, aki az akkori korszellem intő szavát megértve, valamelytalálmánya segedelmével olcsóbbá és ilyenformánmindenki által hozzáférhetővé tette volna a könyveket. Demég ha így is állna a dolog, a feltaláló érdeme kell, hogycsorbítatlanul maradjon. Mint ahogy Amerika felfedezésénekdicsősége Kolumbus Kristóf emlékéhez fűződik időtlenidőkig: épúgy a könyvnyomtatás fogalma sem választhatóel Gutenberg feltalálói dicsőségétől.A találmány értékét lekicsinyelni tájékozatlanságravall. A mi repülőgépes századunkban milyen egyszerű,kényelmes dolognak látszik Amerika felfedezése! Éppenúgy, mint az egyéb felfedezések és találmányok hosszúsora. Csupa magától értetődő, csupa természetes dolog afelületesen gondolkozó ember előtt, de aki bele tud helyez-

60kedni az illető kor miliőjébe és mérlegelni képes a mindenfajtanehézségek tömegét: hamarosan tudtára juthatannak a történelmi ténynek is, hogy az emberi haladás ésa felvilágosodás útja vér- és verejtéktengeren vezet.Ugyanez áll a könyvnyomtatás feltalálására is. Aprólékos,egyszerű valami az avatatlanok szemében, de aki az ügyetminden oldaláról vizsgálja és beleéli magát a tizenötödikszázad szellemébe, levegőjébe: az csakhamar rájön, hogya találmányok legnagyobbszerűjéről van itt szó.*Ma már egészen bizonyos, hogy a könyvnyomtatásfeltalálásának nagy érdeme egyesegyedül Gutenberg, családinevén Gensfleisch Jánosé, aki Mainzban született.*Mielőtt Gutenberg élettörténetére térnék, foglalkoznomkell azzal a sok küzdelemmel, amelyet folytatni kellett,hogy Gutenberg neve tisztán álljon, mint a könyvnyomdászatfeltalálójáé. Több ország igényelte magának adicsőséget, hogy fiának mondhassa a könyvnyomdászatfeltalálóját, Gutenberg halála után pedig munkatársai közülnem is kevesen, igényt tartottak arra, hogy bennük lássaa világ a könyvnyomdászat feltalálóját.Amilyen viszontagságos volt Gutenberg élete, éppenolyan viszontagságos holta után való története is. Nekimagának is élete folyamán, emlékének is hosszú, nehézküzdelmet kellett folytatnia az önzéssel, a hazugsággal ésaz értelmetlenséggel. Évszázadokba került, mire az igazsággyőzedelmeskedett.Gutenberg holta után munkatársai, a legelső nyomdaszók is igényt tartottak a feltalálás dicsőségére. Azok avárosok, amelyekbe igen korán telepedett meg valamelynyomdász: a nyomdászat szülőhelyének hirdették magukat,így történhetett, hogy az idők folyamán a városokegész sora versengett azért a dicsőségért, hogy benne pattantvilágosságra a legnagyobbszerű találmány és az állítólagosfeltalálók egész sorozatáról emlékeztek meg a kiszínezettlegendák. Mindennek főoka egyrészt Gutenbergtúlzott szerénysége és visszavonultsága, ami a kezdeti

61időszakban talán érthető is volt, mert hiszen találmányáttitokban kellett tartania. És még így is megcsalatásbanvolt része!A legendák elseje a schlettstadti Mentelin Jánostmondja a könyvnyomtatás feltalálójának. Ez a Mentelinszépíró és egyideig Gutenberg segédje volt. Miután elsajátítottaaz új művészet titkait, otthagyta Mainzot és csakhamarértékesíteni igyekezett Gutenberg mellett szerzetttapasztalatait. Némelyek szerint már 1460 után nyomdájais volt Strassburgban. A legendát a schlettstadti iskolamester,Gebweiler indította útjának 1521-ben, erre ráduplázottMentelin unokája 1526-ban, amikor kijelentette,hogy nagyapját illeti a feltalálás dicsősége és az új művészetetcsak árulás útján ismerhették meg Mainzban. Mindezekbőla nyilatkozatokból származott az a csinos mese,hogy Mentelintől a legénye, Gensfleisch János, elleste aművészetét és Mainzba szökve, ott a gazdag GutenbergerJános társaságában nyomdát nyitott és továbbfejlesztetteművészetét. A sors azonban ezért a hűtlenségéért vaksággalbüntette.A bambergi Pfister Albrechtet is gyakran emlegetika könyvnyomtatás feltalálójaként vagy társfeltalálójaként,sőt a harminchatsoros biblia nyomtatását is egészen alegújabb időkig neki tulajdonították. Csak az első könyvnyomtatókbetűinek szorgos megvizsgálásával és összehasonlításávalsikerült kideríteni, hogy ezt a bibliát isGutenberg nyomtatta. A Pfisterre vonatkozó kutatásoknakeredménye szerint Pfister is, éppen úgy, mint Mentelin,tanítványa, illetőleg segéde volt Gutenbergnek. Hogy Pfisternem maga faragta vagy öntötte betűit, azt az is bizonyítja,hogy valamennyi nyomtatványán igen kopottakazok és így már korábban használatban kellett lenniök.Hogy pedig előzőleg valamely latin munkának az előállításáraszolgáltak, azt legjobban bizonyítják németnyelvűnyomtatványai; ezekben ugyanis a latinban elő nem forduló,de a németben szükséges betűk egészen újak, aminyilvánvalóvá teszi, hogy Pfister a Gutenbergtől megvetiócska betűk között nem találván ezeket, újakat faragott.Hogy mikor kezdte meg bambergi nyomdászkodását, még

62nincsen teljesen kiderítve, valószínű azonban, hogy 1445-ben, amikor Fust megfosztotta Gutenberget nyomdájától.Nevével és évszámmal ellátott munkái 1461-ből és 1462-ből valók; ettől az időtől kezdve nem találkozunk semmifélenyomtatványával. További sorsa és halálának időpontjais teljesen ismeretlen.Még a Coster-legenda előtt megemlítem azt a nagyonis naiv mesét, amely az olasz Castaldi Pamfiliót mondja akönyvnyomtatás feltalálójának. Ε szerint a mese szerintFust lett volna az, aki a feltaláló Castalditól az új művészetcsínját-bínját elleste. Az olaszok szentül hisznek ebbena mesében és a felsőolaszországi Féltre városkában márvagy hatvan esztendeje szobrot is emeltek Castaldi emlékének.Van Csehországban egy Kuttenberg nevű városka; misem természetesebb tehát, mint hogy ezt a városnevet iskapcsolatba hozták a feltaláló nevével és a mainzi GutenbergJánost megtették cseh embernek és a feltalálás műhelyétMainzból ebbe az egyébként kedves cseh városkábatették át.Van még ezeken kívül is legenda elég. így WaldvogelProkopról szól az egyik, aki prágai aranyműves volt. Eza Waldvogel 1444-ben a délfranciaországi Avignonban jártés ott valami betűfélét akart eladni az ottani zsidóknak.Sajtóról, nyomtatásról szó sincsen a különben is homályosértelmű iratokban.Legcsökönyösebben a hollandusok ragaszkodtak ahhoz,hogy a könyvnyomtatás hazája Hollandia; a Gutenbergelőtti idők ezen feltalálója Laurenz Jansoon Coster,vagyis egy János nevű egyházfinak Lőrinc nevezetű fialett volna és a feltalálás helye Harlem. A legenda költőjeegy tudós hírében álló rézmetsző, Coornhert volt, aki1560 körül adta közre sok galibát okozott meséjét. Eléggékülönös, hogy magában Hollandiában sem tudott másfélszázesztendőn keresztül arról senki, hogy a könyvnyomtatáshollandi találmány; sem az akkori idők írói, sempedig a legkorábbi hollandi nyomdászok sem tudhattakerről, mert akkor, különösen az utóbbiak, a nyomtatványoknakannakidején szokásos zárósoraiban tiltakoztak

63volna azon megállapítás ellen, hogy e művészet Mainzbólszármazik. Megállapítható azonban, hogy mindezek dacáraszájról-szájra járt Harlemben a hagyomány, hogy időtlenidők előtt oit könyveket nyomtattak. A legenda szerint afeltaláló igen érdekes módon jutott a nyomdászat gondolatához.Bükkfaerdőben járkált és unokái (vagy saját)szórakoztatására betűket vagdosott ki a fa kérgéből ésazután papirosra nyomta át ezeket. Eközben elgondolkozván,csakhamar rájött, hogy ilyen módon akár könyveketis lehetne csinálni. Megpróbálta: sikerült. Későbben abükkfa-betűk helyett ólomból és cinből való betűkethasznált, szintén igen szép sikerrel, mígnem első legénye,Gutenberg-Gensfleisch János, egy szép karácsonyi estén,míg a háznép a templomban ájtatoskodott: az egésznyomdát összepakolta és szülővárosába, Mainzba szökötivele.Ε körül a naiv mese körül százesztendős irodalmiháborúság folyt Nyugat-Európában, mígnem a szintén hollandiVan der Linde-nek 1870-ben megjelent nagyszerűírásaival sikerült az egész mesét a maga valódi értékéreleszállítani. Igaz, hogy nem is volt többé maradása Hollandiában.* *Szükséges és illő volna, hogy minden művelt ember,sőt mindannyian, akik olvasni tudnak, többet tudjanakarról a művészetről, amelynek műveltségüket köszönhetik,mint a feltaláló nevét, a feltalálás időpontját és helyét.A műveltség a könyvnyomtatás után vált általánossáés ha valamely találmány értékét az elért eredmény határozzameg, úgy megállapítható, hogy a könyvnyomtatás1940-ben betelt ötszáz esztendeje alatt beláthatatlan, megmérhetetlenhatással volt földünk népeire. A tudósok csend „sszobáikban épolyan kevéssé nélkülözhetik, mint a gyermek,aki a tanulás után vágyat érez, vagy mint a vadember,akit először késztet mélyebb gondolkodásra a hittérítőa vallás szavának nyomtatott példányával. Az, akimegtalálta a módját annak, hogy a beszéd röpke szavát

64megfogja, hogy azt mindenkivel közölhesse, még ha országokés tengerek választják is el őket egymástól, az egyesítenitudta a világ minden táján szétszórtan munkálkodótörekvéseket az emberiség és a műveltség érdekében.Bennünket nem fenyeget már olyan veszély, mint azókor nagy könyvtárának pusztító tűzvésze, ma már amongol hordák rablóhadjárata nem foszthat meg bennünketa tudás kincseitől; ma már a tehetségesek és lángeszűek,akik régebben éltük kis körében hiába küzdöttekelismertetésért, a nyomtatott szóval az egész világhoz fordulhatnak.Olyan lett részünkre a könyvnyomtatás művészete,mint az elemek a természetben, valami nélkülözhetetlen,amely nélkül életünket már elképzelni sem bírjuk. Természetesazonban, hogy az, amit ma már magától érthetőnektartunk, az földöntúli, szörnyűséges valami lehetettazon kor emberének, aki a könyvnyomtatás művészeténekfeltalálását és annak első alkamazásait saját szemeivelláthatta; de azért már akkor is derengett annak atudata, hogy ezzel a találmánnyal egy új kor hajnalodik.Luther szerint ez az emberi szellem utolsó fellángolásavolt a világ vége előtt; a világ azonban nem szűnt meg.csak az a régi világ, amelyből az új kor sarjadt, amelyneksok áldását a mai kor embere is élvezi.Könnyen mondhatná valaki, hogy azon kísérletekután, amelyekkel a XV. század elején írásokat és képeketsokszorosítottak, nem sok joggal lehet a könyvnyomtatásművészetének feltalálásáról beszélni. Ha egyszer a fatáblanyomatokkalvaló nyomás ismeretes és használatosvolt, akkor már nem kellett mást tenni, mint a fatáblákatszétdarabolni, hogy olyan különálló betűket kapjunk,amelyeket aztán tetszés szerint összerakhatunk. Ezt afatábláról nyomtatók meg is kísérelték, de a fabetűk, alegegyszerűbb technikai okból, használhatatlanok voltak.Ismételt próbálkozás után megállapítást nyert ugyanis,hogy lehetetlen a fatáblák betűit úgy kivágni vagy kifűrészelni,hogy azok a szükséges pontossággal egymás melléilleszthetők legyenek amellett, hogy alsó szélük egyenesvonalat adjon. Az a szabálytalanság, amely így származik,

65az első sorban alig észrevehető, a második sornál mármegnehezíti a sor gyorsabb olvasását, későbben pedigolvashatatlan összevisszaságot eredményez. A következőkbenlátható szövegben egyes betűk magassága alig tér ela többiétől és mégis megfigyelhető, hogy néhány sor utána szöveg szinte olvashatatlanná válik.Ezen az úton a könyvnyomtatás művészete sohasemérte volna el nagyszerű célját; minden előkészület ésadottság mellett is szükség volt a lángeszű találmányra: akönyvnyomtatásra, amely fémből készült külön-külön állóbetűkről nyom. Ezt a találmányt, ami tulajdonképpen akönyvnyomtatás találmányát is jelenti egyúttal és amelynek,amint napvilágot látott, készséggel alávetették magukata kisegítő foglalkozások: a betűmetszés, a szedés, afestékkészítés és a sajtó útján való nyomtatás: ezt a találmánytGutenberg Jánosnak köszönhetjük.* **Gutenberg Mainzban született, de hogy mikor, nemtudjuk. Legtöbb valószínűséggel 1395 és 1400 közé helyezhetjükezt az időpontot. Halálának ideje sem biztos: 1467november 24-e és 1468 február 24-e közé kell tennünk ezta dátumot. Apja Gensfleisch Frielo volt, aki feleségülvette a szintén mainzi Gutenberg patrícius család utolsósarját, Eiset. A házasságból két fiú született: az idősebbikFrielo és az ifjabbik János (Johannes, Henne).Gutenberg János gyermekkoráról és kora ifjúságáról

66semmit sem tudunk. A család 1421-ben belekeveredett amainzi városi polgárság és nemesség között kitört háborúskodásbaés kivándorolni volt kénytelen. Valószínű,hogy a közeli Eltvillebe költözött, ahol birtoka volt. Azidősebbik fiú, Frielo, bebizonyíthatóan ott lakott még1434-ben is.Hogy az ifjabbik fiú – János – hol járt a századhúszas éveiben és a harmincasoknak elején, annak semmiírásos nyoma nincsen. Nyilván sokat utazott, mindenfelétanulgatva valamit, technikát, művészetet; csak ilyen módonválhatott olyan ezermesterré, aminőnek ismerték ésamely sokoldalúság nélkül semmiesetre sem sikerült volnaneki a betűmetszés és öntés, a sajtó stb. feltalálása.1434-ben Strassburgban lakott Gutenberg az Arbogastkolostorban.Ebben az időben sokat foglalkozott az ötvösművészetkörébe tartozó dolgokkal, aminek híre ment avárosban. így történhetett, hogy 1436 körül egy DritzehnAndrás nevű ember megkérte, hogy jó pénzért tanítsameg őt valamelyik művészetére. Gutenberg kész volt erreés szerződést kötött Dritzehn Andrással, amelyben megígérteneki, hogy drágakövek csiszolására fogja megtanítani.1437-ben egy további megegyezés létesült Gutenbergés Riffe Hans, a lichtenaui vár gondnoka között, hogy fémkeretestükröket fognak nagyobb mennyiségben készíteniés ezeket a következő évre hirdetett aacheni nagy búcsújárásalkalmával fogják értékesíteni. Gutenbergnek kétrész járt volna a jövedelemből, Riffének egy. Mikor eztDritzen meghallotta, addig könyörgött Gutenbergnek, hogyvegye fel őt a társaságba, hogy Gutenberg végre engedettés a maga két részéből egyet átadott neki. Ebbea kis közkereseti társaságba belépett későbben HeilmannAndrás is, akinek egyik testvérével közösen kis papirosmalmavolt a város közelében, a másik testvére Antonipedig jelentős egyházi állást töltött be Strassburg városában.A társaság már szépszámú tükröt gyártott, amikoraz aacheni búcsújárást egy esztendővel elhalasztották ésezzel a tükrök eladásából várt haszonnak ideje is elodázódott.

67Gutenberget ekkoriban már nagyon elfoglalta valamelyúj eszméje. Egy Sahsbach Konrád nevű esztergályossalprés-félét csináltatott, egy Dünne Hans nevű emberpedig különféle fémet, közte ólmot is szállított neki; őmaga éjjel-nappal vésett és faragott. Mindezt bár titkolódzvacselekedte, mégis felkeltette társainak figyelmét.Heilmann Antoni szóvá tette ezt és felszólította, hogy azaacheni pénzkeresés elodázása kárpótlásául tanítsa megHeilmann Andrást és Dritzehnt a maga egyéb művészetéreis. Gutenberg, akinek új találmánya megvalósításáhozsegítőtársakra és mindenekfelett pénzre volt szüksége,engedett és 1438 nyarán létrejött az a szerződés, amelybenGutenberg kötelezte magát arra, hogy összes „titkosés csodálatos művészetére” megtanítja és a haszonbanrészesíti társait. Valószínű, hogy a könyvnyomtatás gondolatais a művészetek között volt. Heilmann András ésDritzehn megígérték, hogy szorgalmasan résztvesznek afizikai munkában, titokban tartanak mindent és együttesen250 forint tanulási és részvételi összeget biztosítanakGutenbergnek, százat rögtön és százötvenet részletekben.Dritzehn András 1438 karácsony másodnapján hirtelenmeghalt. Heilmann András, amikor ezt meghallotta,rögtön a halottasházba küldte Sahsbach esztergályost,hogy az ezáltal készített és Dritzehn házában lévő préstszedje széjjel, hogy „senki se tudhassa, mi volt az és milyencélra kellett”. Mire Sahsbach odaért, a prés már nemvolt meg. Ugyanezt tapasztalta Beildeck Lőrinc, Gutenbergfamulusa, akinek gazdája adott ilyen megbízást.A szóbanlévő présről sokat vitatkoztak már a könyvnyomtatástörténetének irodalmában. Vannak, akik azthiszik, hogy az egésznek még semmi köze a könyvnyomtatásfeltalálásához, a kutatók többségének, azonban az ameggyőződése, hogy Gutenberg ekkoriban már nagybanfoglalkozott a könyvnyomtatás gondolatával és ez a présis ezt a célt szolgálta.Az elhalt Dritzehn András helyett Gutenberg HeilmannAntoni lelkészt vette be a társaságba. Ezt rossz névenvette Dritzehn Jörg, az elhunyt bátyja és örökség címénmagának követelte a társaságban való részesedést és mert

68Gutenberg hallani sem akart erről, törvény elé vitte adolgot.A könyvnyomtatás feltalálásának szempontjából anynyirafontos törvényszéki tárgyalást 1439 december 12-éntartották meg. Nem kevesebb, mint 33 tanút idéztek be;szó esett a sajtóról is, Dünne Hans elismerte, hogy 100forintot keresett a Gutenbergnek szállított mindenfélefémen, ezek közt az ólmon is. Végül hosszú tárgyalás utánGutenberg megnyerte a pert.Hogy mennyire jutott strassburgi tartózkodási idejéntalálmányával Gutenberg, azt nem lehet tudni. Annyiazonban bizonyos és ezt a Dritzehn-per aktái is bizonyítják,hogy Strassburgban már nagyon sokat kellett foglalkozniaaz ezirányú kísérletekkel. Annyira sok ágazatú akönyvnyomtatás, annyi mindent kellett hozzá külön-különfeltalálnia és annyira tökéletes munkát végzett Gutenberg,hogy ahhoz okvetlenül több évtizedes fejtörés, tapogatódzásés próbálkozás kellett. Strassburg városát tehát mindenesetre megilleti egy rész a feltalálás dicsőségéből.1445 elején Mainzban találjuk Gutenberget. Az itt töltöttelső esztendőknek csak egy okmányos nyoma van,1448 október 6-áról szól, amikor Gelthuss Arnold ötszázalékoskamatra 150 aranyforintot adott kölcsön rokonánakés régi iskolás pajtásának, Gutenbergnek. Egyéb írásosnyoma mainzi tartózkodásának 1450-ig nincsen. Pedigebben az időben már készen volt találmányával és voltakkisebb-nagyobb nyomtatványai. Ezek közt a legrégibbnekaz utolsó ítéletről szóló verset tartják. Hogy ez a versegyike lehetett a könyvnyomtatás első termékeinek, főképpenkezdetlegességéből következtethető. Betűtípusainakmagassága nem volt egyforma; némelyik magasabb öntésülévén, képe a nyomtatás következtében széjjellapult, azalacsonyabbak meg alig látszanak.Időrendben a második Gutenberg-emlék az 1447 körülkészült 14 oldalas Donátusz, oldalanként 27 sorral. Kétpergamentlapját a párizsi nemzeti könyvtárban őrzik. Fordítottbetűk vannak benne, ami teljes bizonyítéka szedetimivoltának. Gutenberg harmadik nyomtatványául azt az1448-ik évre szóló, tehát 1447-ben készült csillagászati nap-

69tárt veszik, amelynek töredékét 1901-ben fejtették ki Wiesbadenbenegy könyvfedélből. A töredék a januártól áprilisigterjedő hónapokat tartalmazza; évszám nincsen rajta,de a holdváltozásokból és a változó ünnepekből egész pontosanlehetett kiszámítani, hogy melyik esztendőre nyomtatták.Ennek a három nyomtatványnak keletkezési ideje 1449előtti időkre tehető. Gutenberg tehát, Mainzba visszatérteután, rövidesen megvalósíthatta régi álmát: nyomdát alapítottés nyomtatott vele. Beteljesedett tehát a könyvnyomtatásföltalálása teljes egészében. Donátusz-könyve márméltóan versenyezhetett az iskolásgyermekek részére készültkézírásos másolatokkal. Olvashatóbb volt ezeknél,hiba is kevesebb volt benne és talán jutányosabban isárusíthatták.Ha Gutenberg Jánost az anyagi eredmények kielégítettékvolna, ezen a ponton lehetett volna megállapodnia:a hevenyészve és hibásan dolgozó utcai másolókkal sikeresenfelvehette máris a versenyt, az apró, csurranó-csöppenőmunkákból tisztességesen megélhetett volna. Gutenbergazonban művészlélek volt, aki nagyszerű találmányátmaga akarta végső tökéletességig fejleszteni. Valami nagyotés teljesen művészit akart teremteni.A könyvművészetnek főtárgya akkoriban a biblia volt.A kolostorokban ezt másolták legnagyobb gonddal és végtelenszeretettel. Az illuminátorok és miniátorok munkájamegkoronázta végül az írásművészet eme remekeit. Egyegyilyen bibliának az ára azonban igen nagy volt: kétháromszázforint; az illumináció nélküli bibliának az árais a száz forinton felül volt.Gutenberg úgy számíthatott, hogy ő a maga nagyszerűtalálmánya segítségével felényi áron tudná adni akönyvek könyvét: új olvasóközönséget is teremtene vele.Igen ám, de a biblia sokszorosítása rengeteg munka. Betűktömegét kell hozzá öntenie, nagy tömeg papirost meg pergamentetvásárolni, a festék, meg ami minden hozzávaló,szintén pénzbe kerül, a házbérről sem szabad elfelajtkezniés mindez a tömérdek befektetés csak évek múlva kezdlassacskán megtérülni.

70Éjjel-nappal emésztő fejtörés, rengeteg számítás, alehetőségek minden irányú mérlegelése következhetett ezután.Gutenbergnek tisztában kellett lennie, hogy kéthasábos,harminchatsoros alapon a mű közel ezernyolcszáz oldalrafog terjedni; kiszámíthatta azt is, hogy mennyi papirosraés pergamentre lesz szüksége, hogy mennyi ideigtart majd a szedés, a nyomtatás meg a rubrikálás és illuminálásmunkája, mennyi munkabért kell ezért kifizetnie.Valami rózsás eredményt nem ígérhetett a számítása, őazonban nem riadt vissza semmiféle nehézségtől és megkezdettea harminchatsoros biblia nyomtatásának előkészítését.Hogy mit végzett, mennyire jutott 1450 felé ezzela munkájával, eddigelé nem tisztázott kérdése a nyomdásztörténelemnek.A kutatók egy részének felfogása szerint azonbanGutenberg már előkészítő munkálkodása közben észrevette,hogy helyesebb, ha kisebb betűket metsz a bibliáhozés ilyenformán vagy negyedrésznyivel csökkenti a könyvterjedelmét. Türelmetlen természetét ismerve, valószínű,hogy mindjárt hozzá is fogott a kisebb betűk metszéséhezés így a harminchatsoros biblia betűi és matricái egyelőresutba kerültek. Ezen kutatók szerint a harminchatsorosbibliát csak 1458-ban, tehát megcsalatása és kiuzsorázta·tása utáni időben, az ő második mainzi nyomdájábannyomtatta ki.Mindenekelőtt azonban pénzre volt szüksége és Gutenbergszorultságában Fust Jánoshoz, Mainz egy tekintélyesés gazdag polgárához fordult kölcsönért. Megmutattaneki addigi nyomtatványait, közölte vele további terveités 800 forintot kért kölcsön. Fust éleseszű ember volt, akilátta, hogy ezen az ügyleten csak nyernie lehet és így1450 augusztus 22-én aláírták azt a szerződést, amely szerintFust hatszázalékos kamatra 800 forintot ad kölcsönGutenbergnek, de zálogjogot biztosított magának a nyomdaszerszámaira. A kamatot illetően kijelentette Faust, hogy azcsak formaság, mert amennyiben a kölcsönt saját pénzébőladná, az akkori törvények szerint úgysem szabadnakamatot felszámítania.

71Ezzel az aktussal kezdődik Fust János szereplése akönyvnyomtatás történetében. Nyilvánvaló, hogy a találmányhozsemmi köze, mert az már egész terjedelmébenki volt építve. Jóindulatú pénzkölcsönzőképpen jelenikmeg a történelem színpadán; későbben azonban kiderültróla, hogy uzsorás és csaló volt, aki ravaszságával és pénzehatalmával megfosztotta a feltalálók legnemesebbjétmunkája gyümölcsétől és megfosztani akarta örök dicsőségétőlis.*A biblia ügye gyors léptekkel haladt előre. Gutenbergfáradhatatlan volt az új betűk metszésében és öntésében.Egyéb tekintetben is sokat változtatott nyomdáján. SahsbachKonrád esztergályost, akiről szó volt már, elhozattaStrassburgból és saját tervei szerint új, erős sajtókat építtetettvele. A szedés és nyomtatás végzésére munkásokatfogadott fel; ott dolgozhatott nála a hanaui Rodt Berchtoldt,a bambergi Pfister Albrecht, a schlettstadti MentelinJános, Numeister és a gernsheimi fiatal Schöffer Péterszépíró, Fustnak későbben veje és társa.Munkatársainak az új művészet titkaiba való bevezetésérőlis neki magának kellett gondoskodnia. Ez pedignem volt könnyű dolog, mert hiszen az írott kódexek művészetétkellstt a merev ólombetűkkel és a nyomtatássalutánozni. Szépen, egyenletesen kellett a betűknek egymásmellett felsorakozniok, egyik sor sem lehetett sem hoszszabb,sem rövidebb a másiknál. A sorok helyes zárása ésa kódexek szöveghatásainak minél teljesebb megközelíthetésevégett egy-egy betűből különbözőket metszett Gutenbergaszerint, hogy a szó elejére, közepére vagy végére került-ea betű és lecsiszolta vagy meghagyta rajta a gótikasarkos cifraságait.Az új betűkből negyven sor fért egy hasábba és azelső kilenc oldalt így is szedték. A negyven sort azonbankeveselte Gutenberg és addig reszelt és gyalult tehát, amíga tizedik oldalra már negyvenegy, a tizenegyedikre pedignegyvenkét sort bírt rászorítani. Többet már nem lehetettlefaragni, mert máris megsérült egyik-másik betű.

72Mennyit kellett a nagy feltalálónak magyarázgatnia,míg a művészi sorszedés törvényeit szedőivel megérttetteés azok a jó munkába magukat begyakorolták. De nagygondot és fáradságot okozhatott a nyomtató-személyzet betanításais. Az egyengetés, az oldalak pontos beállítása, alapszélek egyenletessége mind az ő találmányainak soro-Szöveg a 42 soros bibliából. (Kisebbített mása.)zatába tartozott és ebben a tekintetben is ő a tanítómestereminden idők könyvnyomtatóinak.Esztendőkbe került, mire a nagy mű elkészült. Ha négyszedőt és négy nyomtatómunkást tételezünk fel, háromnégyévimunkára becsülhető a biblia elkészültének ideje.Közben akadt más munka is. Kettőt ismerünk ezekközül a nyomtatványok közül. Az egyik az, amit bűnbocsátó-levélneknevez a történelem, amelyet Ciprus megmentéséhezadományozott összegek ellenében adottV. Miklós pápa főágense, aki egyúttal a ciprusi királyudvarmestere is volt. Ennek a Chappenak Mainzban volta szállása és onnan intézte a levelek árusítását egész Németországrakiterjedően. Könnyen érthető, hogy tudomástszerzett Gutenberg művészetéről és kapva kapott is rajta.

73Megvolt tehát a feltalálónak az első nagyobb példányszámúmunkája is, amely elvitte Németország mindenzugába a „mechanikai írás” feltalálásának újdonságát. Közelharminc ilyen kitöltött bűnbocsátó-levél maradt korunkra,valamennyin 1554 az évszám.A bűnbocsátó-levelekkel egyidőben készülhetett az anémetnyelvű nyomtatvány, amelyet „Türkenkalender” névenismer a világ. A címe – mai írásmód szerint –„Eine Mahnung der Christenheit wider die Türken”.A bűnbocsátó-levelek, meg a Türkenkalender mindenesetrejelentettek valamelyes bevételt, de a negyvenkétsorosbiblia viszont mindent elnyelt. Gutenbergnek márkorábban is szüksége volt újabb kölcsönre. Fust még 1452decemberében adott újabb 800 forintot, de ennek fejébenzálogul lekötötte magának a készülő mű összes példányait.Kötelezte magát ekkor Fust arra is, hogy a „nagy mű” elkészültéigesztendőnként 300 forintot fog előlegezni Gutenbergnekaz időközben felmerülő folyó kiadásokra.Mire a biblia befejezéséhez közeledett, az ügyesSchöffer Péternek sikerült Gutenberg összes műveletét,köztük a legfontosabbat, a betűöntést is elsajátítania. Fusterre támaszkodva, elérkezettnek látta az időt arra, hogyrégi titkos terveit megvalósítsa és Gutenberget találmányagyümölcsétől megfossza. Közvetlenül a biblia befejezéseelőtt pörrel támadta meg, a következő összegeket követelvénrajta: az első kölcsön összegét, 800 aranyforintotés ennek kamatát, 250 forintot; a második kölcsönt, 800forintot és 140 forintot kitevő kamatját; a kamatok kamatját,36 forintot, összesen 2026 forintot.Gutenberg ezzel szemben hivatkozott arra, hogy bára kamatokról szó van a szerződésben, Fust annak megkötésekorkijelentette, hogy az csak formaság és Gutenbergnekkamatot fizetnie nem kell, hogy az első 800 forintotFust nem fizette le teljes összegben, hogy a második800 forintnyi összeggel Fust mintegy társa lett és így ő– Gutenberg – kamat fizetésére nem köteles és végül,hogy Fust elmulasztotta az évi 300 forint üzemi tőke befizetését.

74A mainzi városi tanács, mint törvényszék, perdöntőesküt kínált fel Fustnak, aki az esküt letette és így Gutenberget1455 november 6-án megfosztották nyomdájától ésez a majdnem kész negyvenkétsoros biblia összes példányávalegyütt Fust birtokába jutott. A per lefolyását Fust kívánságárajegyzőkönyvbe foglalta Helmasperger Ulrik városijegyző. Ez az irat legfontosabb okmánya a könyvnyomtatásfeltalálása történetének.Fust és Schöffer most már az ő birtokukba kerültnyomdában befejezték a negyvenkétsoros bibliának Gutenbergtőlmegkezdett nyomtatását és a szép könyvnek példányaitjó pénzért eladták. Hálátlanságuk odáig ment,hogy Schöffer Péter, aki pedig Gutenbergtől kellett, hogytanulja művészetét, sehol sem nevezi meg mesterét a könyvnyomtatásfeltalálójául; sőt a negyvenkétsoros bibliának, azsoltáros könyvnek meg a Racionálénak kolofonját (befejezősorait) ravaszul úgy fogalmazta meg, hogy abból arrais lehet következtetni, mintha ő maga lett volna a feltaláló.Mikor azután Gutenberg meghalt, akkor már nyílt hazugsággalis merészelt fellépni; egyik nyomtatványán ugyanisezt mondja: „Abból a házból való vagyok, amelyben akönyvnyomtatás művészete megszületett”. Amit az ő kétértelműnyilatkozataival és még inkább az igazság elhallgatásávalmondani akart: egészen arcátlanul kifejezte fia ésörököse Schöffer János. Már 1503-ban megjelent legelsőmunkájában a könyvnyomtató-művészet feltalálója leszármazottjánaknevezi magát. Majd meg ezt mondja: „A könyvnyomtatásta nagy művészi készségű Gutenberg János találtafel, de Fust János és Schöffer Péter voltak azok, akikszorgalmuk, költségeskedésük és munkájuk útján tökéletesítettékés állandósították”. Négy esztendővel későbben ígynyilatkozik egyik kolofonjában: „János nagyapám volt azelső feltalálója és kiépítője a könyvnyomtatás művészetének”.És végül 1515-ben: „Fust János a könyvnyomtatóművészetet a saját agya munkájával kezdte felépíteni”.

75Gutenberget a nagy csapás nem törte meg. Hatvanaséletkorát kigúnyoló eréllyel állt ismét talpra, kezdve amunkát majdnem az elején. Humery Konrád jómódúmainzi tanácsos segedelmével sikerült újabb sajtót állítania.Ezen nyomtatta ki azután a harminchatsoros bibliát,amelynek matricái birtokában maradtak.A harminchatsoros biblia 1762 kéthasábos oldalraterjed és Schellhorn-bibliának is mondják, mert az ilyenSzöveg a 36 soros bibliából.nevű német szuperintendens írta le legtüzetesebben; anegyvenkétsoros bibliának terjedelme jóval kisebb, mertcsak 1282 kéthasábos oldal. Ezt Mazarin-bibliának ismondják, mert ennek a híres francia államférfiúnak akönyvtárából került ki a könyvészetileg leírt első példány.Vannak pergamentre, meg papirosra nyomtatott példányai;az előbbieket nagyszerűen illuminálták kifestett iniciálékkal(díszes kezdő betű) és tarka lapszéli díszítésekkel.Új nyomdájában új betűket is metszett Gutenberg.Mindenekelőtt két évszám nélküli művecskét nyomtatottvelük. Az egyik 22 kvart-oldalra terjed és a címe ez volt:„Matthaeus de Cracovia, Tractatus rationis et conscientiae”.A másik, 12 kvart-oldalas nyomtatványnak a címe: „Thomasde Aquino, Summa de articulis fidei”.Ezt az új betűt tulajdonképpen életének második nagy

76remekművéhez készítette. Első nagy remeke volt a könyvekkönyve, a biblia. Amibe most fogott, az méltó volt, hogya biblia mellé kerüljön: a világi ismeretek tárháza, olyanlexikonféle, amiben bennfoglaltassék mindaz, ami a XV.század világi tudósait legelsősorban érdekelhette. Ez a 746oldalra terjedő csodás mű 1460-ban látott napvilágot; címe:„Joannis de Janua: Summa quae vocatur Gatholicon”.1461-ből csak egy bűnbocsátó-levelét ismerjük a Gutenberg-nyomdának.Az efféle nyomtatványokkal igen élénkvolt a kereskedelem a XV. században, meg a XVI. századelején, mígnem a reformáció vihara a sok egyéb szomorúvisszásság között tovasöpörte ezeket is.Az 1462. esztendő Mainz városára nézve végzetes volt.Diether isenburgi grófot a mainzi káptalan már korábbanérsekké választotta, de ehhez a pápa és a császár jóváhagyásais szükséges volt. A pápa által előírt feltételek felettolyannyira összezördültek, hogy Diether a zsinathoz fellebbezettés egyszersmind a német választófejedelmek gyűlésétösszehívta Nürnbergbe. A pápa azzal felelt erre akihívásra, hogy 1461 őszén kiadott bullájával megfosztottaDiethert az érsekségtől és a káptalant új választásra utasította.A megfélemlített kanonokok többsége Adolf nassauigrófot választotta meg, ami ellen Diether férfias hangúkiáltványban tiltakozott. A mainzi polgárság többségeDiether híve maradt.Az erre következett háborúskodás legszomorúbb eseményeaz 1462 október 27. és 28-a közti éjszakán következettbe, amikor Adolf nassaui gróf zsoldosai rajtaütésselelfoglalták Mainzot. Több száz polgár az életét vesztetteaz utcai harcokban, a többit pedig – kevés kivétellel -a győzelmes új érsek kikergette a városból.Gutenbergnek is vándorbotot kellett a kezébe vennie.Eltvillebe gyalogolt, ahol rokonai voltak, akik szeretettelfogadták a sokat szenvedett nagyszerű embert és hajlékotadtak neki.A győző dühe apránként elült, meg azután pénzre isvolt szüksége, amit az elnéptelenedett Mainz városábólbajos lett volna kizsarolni. 1463 elején a száműzöttek

77közül háromszáz, október 5-én további négyszáz polgárrészesült az érsek kegyelmében. Valószínű, hogy Gutenbergez alkalommal mentette át mainzi nyomdájának maradványaitEltvillebe.Az ősz ember lankadatlan szorgalommal vágott nekiaz új életnek. Új tanítványokat nevelt, köztük a kétBechtermünze testvért, Henriket és Miklóst, akik rokonaivoltak; új betűket metszett, megtanította erre, meg a matricakészítésreés öntésre az embereit; rendbehozta a terjedelmessajtót, festéket csinált. A két Bechtermünzeszorgosan segédkezett Gutenbergnek. Együttesen nyomtattaktöbb apró iratot és megcsinálták a Catholicon egykicsiny, összevont kiadását is.1465 elején az elöregedett feltalálót Adolf érsek udvariemberévé nevezte ki. Úgylátszik megtudta, hogy milyenviszontagságteljes pályafutása volt Gutenbergnek és hogymilyen nagyszerű találmánnyal ajándékozta meg az emberiséget.A kinevezés életfogytiglanra szólt és az erről szólóokirat szerint az udvari nemesi ruházaton kívül járt nekia háztartása számára esztendőnként húsz véka gabona,meg két akó bor, mégpedig minden adótól és dézsmátólmentesen; őrszolgálat és közmunka alól mentes volt. Sajátszemélyét illetően megvolt az ellátása az érsek asztalánál.Mindez együttvéve nem sok, de bizonyos gondtalanságotmégis csak jelentett akkoriban. Elvégre mi kell több egyhetven körüli embernek?!Gutenberg azonban nem sokáig élvezhette pártfogójakegyét. Hogy mikor történt halála, senki sem tudja. 1467november 23-án még életben volt, 1468 február 24-én pedigmár a hagyatékának átvételét nyugtázza régi, hűségesbarátja, Humery.Hosszú időn keresztül megoldatlan kérdés volt, hogyhol van a könyvnyomtatás feltalálója eltemetve. A mainziGutenberg-múzeum igazgatójának, Ruppe dr.-nak sikerültkikutatnia, hogy Gutenberg az egykori mainzi ferencrenditemplomban nyugszik. Ezt a templomot 1742-ben lebontottákés helyébe jezsuita templomot építettek, amelyetazonban 1793-ban a város bombázásakor teljesen leromboltak.Ásatások útján, amelyeket az utóbbi időben végez-

78tek, lehetett megállapítani és a kutatásokból kitűnt, hogya jezsuita templom nem a régi ferencrendi templom alapfalairaépült, hanem új falakon. Sírmaradványokra azonbannem akadtak. Közelfekvő a feltevés, hogy 1742-ben ajezsuiták a templom építéséhez a sírokat fedő kőlapokatis építési anyagnak használták fel. Nagyon kérdéses tehát,hogy további ásatások esetén sikerül-e majd megtalálniGutenberg sírját. Miután bizonyosnak tekinthető az, hogya nagyszerű feltaláló hamvai a mainzi városi színház mellettelterülő tér kövezete alatt nyugszanak, Ruppe dr. aztjavasolta, hogy ezt a teret a jövőben jelzőtáblával jelöljékmeg és a régi templom kerületét az utcakövezeten is tüntessékfel.*Foglalkozzunk kissé a találmány lényegével. Értsükmeg, hogy mi mindent kellett Gutenberg Jánosnak feltalálnia,mire első műveinek kinyomtatásáig jutott.A könyvnyomtatás feltalálása szakszempontból is zseniálisdolog volt. A találmányok egész láncolatának kellettegymást követnie, hogy a mű készen legyen.A találmányok láncolatában nagyjelentőségű volt anyomtatósajtó feltalálása is. Azt beszéli a legenda, hogyvalamely szőlőprésnek a látása adta volna meg Gutenbergneka kézisajtó gondolatát. Más felfogás szerint apapiroskészítők prését vette a maga könyvnyomdai sajtójánakszerkesztésekor alapul. Akárhogy is esett a dolog,a papirospréstől és a még kezdetlegesebb szőlőpréstől azősi könyvnyomtatóknak kézisajtójáig óriási a haladás.Szőlőprésféle szerkezettel vajmi bajos lett volna a nyomtatás;az oldalaknak egyenlő színezetét és az oldalaknakpontos egymásra való illeszkedését nem lehetett volnaelérni. Gutenberg János és az ősnyomtatók művei pedigebben a tekintetben valóságos remekek. Azt bizonyítja ez,valamint a XV. és XVI. századból maradt ábrázolások is,hogy az ősnyomtatók sajtóján megvolt a formát ide-odahordó nyomtató-taliga, a sajtófedő, meg a keret, szóvalmindaz, ami a szép, jó és pontos nyomtatáshoz okvetlenülszükséges. A régi könyvnyomtatók sajtóinak alaplapjaakkora volt, hogy azon egy akkori értelemben vett egész

79ív elfért. A tégelyt azonban csak felényire csinálhatták,úgyhogy az ív nyomtatása csak két részletben történhetett.Előbb félig hajtották be a taligát és a papirosra rányomtattákaz ív első felét, majd pedig továbbhajtván a taligát,következett a papiros másik felének a telenyomtatása.Csak vagy százharminc esztendeje, amióta ugyanis vasbólkészül a kézisajtó, tudják a tégelyt akkorára csinálni, hogyaz egész ívet egyszerre lehessen nyomni.A régi sajtók fából készültek és bár csinálójuk rendesenvalamely ügyesebb asztalos-mesterember volt, azalaplap és a tégely felülete aligha lehetett tökéletesen simaés egyenletes. A betűk magassága is aligha volt olyan pontosés egyforma, mint a mai időkben. Mindez nyilvánvalóváteszi, hogy az ősnyomtatók már a kezdet kezdeténélis igazán derék munkát végeztek.Valószínű, hogy a nyomdafesték feltalálása, illetőlegmegjavítása is Gutenberg János érdemei közé sorozható.Az ő idejéig csupán átdörzsölés útján sokszorosított fatáblanyomatokfestéke rendesen sötétbarna színű földfesték,míg Gutenberg nyomtatványaié tompafekete színű, firniszbenoldott, tehát olajfesték. Az olajfesték ugyan abban azidőben már ismeretes volt, de a könyvnyomtatás céljáraaz ilyen festék nem egészen alkalmas. A nagy feltalálónakokvetlenül sokat kellett javítania a festék összetételén, mertcsak így magyarázható meg nyomtatványainak tompa feketesége,valamint az egyes betűk vonalainak éles elhatároltsága.Nem tudható, hogy a fatáblás nyomtatás mesterei afestékező labdát ismerték-e, az bizonyos azonban, hogyazoknak a könyvnyomtatásba való átvétele csak jelentékenyebbváltoztatások után volt lehetséges. A nyomónakugyanis egyik legkényesebb szerszáma a festékező labda volt;jórészt ennek helyes megszerkesztésétől függött a festékezésegyenletessége. A labdákat minduntalan szét kellettszedni és szőrei újra megtömködni. A labda bőrének kikészítésepedig valósággal külön mesterség volt. A festéketezekkel a labdákkal dörzsölték széjjel a festékes asztalonés ugyancsak ezekkel vitték rá a szedésre. És ez nem voltvalami nagyon könnyű dolog; ahhoz, hogy szép egyenlete-

80sen tudja befestékezni a formáját a nyomdász, legalább ishuzamos gyakorlatra volt szüksége. A festékes labda a XIX.század elejéig volt használatban; a könyvnyomtatásnál valószerepének fontosságát az is bizonyítja, hogy mint a nyomtatásjelképét, bevették a nyomdászcímerbe.Az eddig ismertetett eszközöknek és nyomtatói munkálatoknaka feltalálása már elég lehetett volna ahhoz,hogy örök fényt vessen Gutenberg nevére, hiszen már ezentalálmányaival is hatalmas lendületet adhatott a könyvcsinálásama formájának, amelyet fatáblás nyomtatás névenismertettem. Gutenberg találmányainak sorozatában azonbanlegnagyobbszerű az egyes betűkből álló forma elkészítésének,vagyis a betűmetszésnek, a betűöntésnek és a betűszedésnekfeltalálása. Ez egyszersmind a leghomályosabbügy az egész találmányi anyag között.Gutenberg maga azt mondja az 1460-ban megjelentCatholicon végső szavaiként: „Nem náddal, íróvesszővelavagy tollal másoltatott ez a mű, hanem a patronoknakés formáknak csodálatos összeillesztése, aránya és egyformaságakövetkeztében nyomattatott és befejezésre juttattatott”.Fust és Schöffer 1457-ben megjelent zsoltároskönyvében pedig azt mondja a kolofon: „Készült a nyomtatásnakés a betűcsinálásnak művészi találmánya által”.A betűkészítésre való utalást tehát már a legrégibb ősnyomtatványokkolofonjában is megtalálhatjuk.

IV. FEJEZET.A könyvnyomtatás elterjedése Európábanfeltalálása után, A cenzúra megszületése.Gutenberg nyomdáinak sorsáról a következőket tudjuk.Eltvillei nyomdáját Gutenberg 1465 körül bérbeadta aBechtermünze testvéreknek, akik jóidéig a Catholiconkiérdemesült betűivel készítették java nyomtatványaikat.A két Bechtermünze halála után örököseik átengedték anyomdát a Fratres Vitae Communis elnevezésű szabad kulturálisegyesülésnek, amely a sajtót az Eltville közelébenlévő marienthali kolostorba helyezte át és ott nyomtatott1508-ig. Ekkor egy Hewmann nevezetű nyomdász kezérekerült a nyomda, aki Mainzban telepedett le. Munkáibanmég feltünedeznek a harminchatsoros bibliának és a bűnbocsátó-leveleknekaz atyamester-csinálta betűi.Gutenberg kisemmizése után Fust és Schöfí'er a mesterelső szép nyomdaműhelye birtokában igen nagy tevékenységetfejtett ki. Már 1457-ben elkészült a „Psalterium”,vagyis zsoltáros könyv, aminek betűit minden valószínűségszerint még Gutenberg János metszette. Ez az elsőnyomtatott könyv, amelyen rajta van a nyomdász neve, anyomtatás helye, sőt a megjelenés pontos ideje (1457augusztus 14.) is. összesen hat példány maradt korunkra.A zsoltáros könyvből már két esztendő multán újabbkiadás készült; ennek tizenkét példánya maradt meg. A

82könyv harmadik kiadása 1490-ben látott napvilágot, anegyedik 1502-ben, az ötödik pedig 1516-ban; ez az utóbbimár ifjabb Schöffer nyomdájában készült. 1459 október6-án újabb nagy munkát fejezett be Fust és Schöffer nyomdája.Címe: „Durandi Rationale divinorum officiorum”,Schöffer Péter metszett hozzá szép új betűket. 1460 június25-én jelent meg a „Constitutiones Clementi V.”, rá kétévre pedig a nagyszerű negyvennyolcsoros biblia, a „Bibliasacra latina”. Ugyancsak 1462 tavaszán egy falragaszszerűnyomtatvány készült a nyomdájában: Diether isenburgigrófnak manifesztuma Nassaui Adolf ellen, az első politikaitartalmú nyomtatott mű, aminek a nyomda csakhamarmeg is adta az árát. Az október 27. és 28-a köztiéjjelen Nassaui Adolf zsoldosai felégették a nyomdát ésFustot meg Schöffert kikergették a városból, csakúgymint a nagy feltaláló Gutenberget is.Ennek a különben gyászos eseménynek döntő hatásavolt a könyvnyomtató művészet európaszerte való gyorselterjedésére. A mainzi két nyomdának összesen legalábbharminc főnyi jól beavatott alkalmazottja volt, akiknektöbbsége a pusztulás és vérengzés ijedelmében szétszaladta világ minden tája felé. A titoktartás kötelezettsége alólfelszabadultnak érezték magukat és fennen hirdették mindenfeléaz új művészet dicsőségét és ahol pártfogókraakadtak, maguk is nyomdát állítottak. Csakis így magyarázhatómeg a könyvnyomtatás hihetetlenül gyorselterjedése. 1475-ig, tehát nem egészen harminc esztendőalatt, Európa minden jelentősebb városába eljutott ez aművészet.Túlontúl messze mennénk ennek a könyvnek keretén,ha a nyomdász-művészet elterjedését országonkéntkivánnók figyelemmel kísérni és ezért a következőkbenaz első időknek csak az adatait sorolom fel; a könyvnyomtatásmagyarországi múltjáról részletesebben kellmegemlékeznem.

83A könyvnyomtatás művészetét a feltalálását követőharminc évben, időszerint, a következő városokbantaláljuk:1450. Mainz (Gutenberg János, majd Fust ésSchöffer).1460. Strassburg (Mentelin Johannes).1461. Bamberg (Pfister Albrecht).1462. Köln (Zell Ullrik).1464. Subiaco, Olaszország (Sweynheim Konrád ésPannartz Arnold).1467. Eltwyl vagy Ellfeld (Gutenberg János, majd aBechtermünze testvérek) és Róma (Han Ullrik).1468. Augsburg (Zainer Günther) és Basel, Svájc(Rodt Berthold).1469. Venezia (Spira János a svájci Speierböl) ésMilano (Lavagna Filippo).1470. Nürnberg (Sensenschmid Johannes), Foligno,Olaszország (Numeister János), Trevi, Olaszország (?),Verona, Olaszország (?), Beromünster, Svájc (Helias Helia)és Párizs (Gering Ulrik, Friburger Mihály és CrantzMárton).1471. Speier (Drach Péter vagy Konrád-testvérek ésHist Henrik nyomdája. Nem állapítható meg, melyikükvolt ott előbb), Bologna (Azzoguidi Baltazár), Ferrara(Belfortis András), Firenze (Cennini Bernardo), Nápoly(Reissinger Sixtus), Pavia (vándor könyvnyomdász) ésTreviso (Lisa Gerhard). Speyer leszámításával mindannyiOlaszországban van.1472. Cremona, Fidizano, Jesi, Mantova, Montereale,Padova. Mindannyi olasz; ismeretlen, valószínűleg vándorlókönyvnyomdászokkal.1473. Esslingen (Fyner Konrád), Laugingen (?),Merseburg (Brandis Lukács), Ulm (Hohenwang Lajos).Buda (Hess András), Brescia, Messina, Parma, St. Ursinoolaszországi helyeken nagyrészt ismeretlen nyomdászokkal,Lyon, Franciaország (Buyer Bartholomeus), Aalst ésUtrecht Németalföldön, az előbbi nyomdászát MartensDieriknek hívták, az utrechti neve Ketalaer Miklós.

841477. Marienthal (?), Olaszországban Como, Genova,Savona, Torino és Vicenza, Németalföldön Löwen (WestphalenJános), többnyire ismeretlen nyomdásszal ésSpanyolországban Valencia (vándor könyvnyomtató).1475. Blaubeuren (vándor könyvnyomtató), Breslau(Elyan Konrád), Lübeck (Brandis Lukács) német, Pilsenés Trient osztrák, Cagli, Casole, Modena, Perugia, Piacenza,Pieve di Sacco, Reggio olasz, Burgdorf svájci és Saragossaspanyol városban, nagyrészt ismeretlen nyomdászok:Saragossáé Flander Mátyás néven ismeretes.1476. Rostock német, Poliano olasz, Antwerpen (MartensDierk), Brügge (Mansion Colard) és Brüsszel hollandés belga városban, részben ismeretlen nyomdászok.1477. Ascoli, Lucca, Palermo olasz, Angers francia,Delft, Deventer (Paffroet Richárd), Gouda (Lew Gerhard)holland, Sevilla (Martinez de la Talla Antal, Segura Bartholomeusés del Puerto Alfonz) spanyol és Westminsterangol városban. Nyomdászaik közül Caxton William(angol) neve általánosan ismeretes, soké ismeretlen.1478. Eichstädt (Reiser Mihály) német, Pilsen osztrák,Colle Cosenza olasz, Genf (Steinschwauer Ádám) svájci,Chablis francia, Barcelona spanyol és Oxford angol városban.A nyomdászok neve többnyire ismeretlen.1479. Würzburg (Dőld István) német, PignerolTosculano olasz, Poitiers, Toulose francia, Nimwegen, Zolinémetalföldi, Lerida, Tolosa, Segorbia spanyol városok,túlnyomórészt ismeretlen nevű nyomdászokkal.1480. Friuli, Reggio (M.), Nonantola olasz, Caen francia, Hasselt, Aujum, Oudenarde németalföldi, London,St. Allans angol városokban, ismeretlen nyomdászokkal.Ebből a kimutatásból* az az érdekes körülményállapítható meg, hogy az egyes helyeken megalapítottnyomdák tulajdonosai, nevük után is ítélve, németek voltakés továbbá az, hogy még Németországot is túlszárnyaltaOlaszország a nyomdászat művészetének felkarolásával.Magában Olaszországban az első harminc évben majdnem* A kimutatás anyagának legnagyobb része „Karl Faulmann:Illustrierte Geschichte der Buchdruckerkunst” című műből való.

85annyi nyomdát alapítottak, mint Németországban. Ausztriában,Magyarországon, Svájcban, Franciaországban, anémetalföldi államokban, Spanyolországban és Angliábanegyüttvéve.Bécsben 1482-ben jelentkezik az első vándorkönyvnyomtató;letelepült első nyomdásza Winterburger János,1492-ben.Dániában 1482-ben Snell János, Svédországban 1483-ban ugyanő, Portugáliában 1484-ben D'ortas Ábrahám,Törökországban 1490-ben ismeretlen nyomdász, 1491-benLengyelországban Swaybold Franze, Oroszországban 1493-ban Csernievicz György az első nyomdász.*Amint eddigi adatainkból látható, a régi nyomdászokegy része vándor életet élt. Éppen úgy, mint korábban avilági scriptorok és diákok is, akiknek a soraiból kerültki azután a betűszedők legnagyobb része. A szedést azilyen műveltebb, írást, nyelvet, helyesírást tudó emberekhamar megtanulták és irodalmi, meg egyéb tájékozottságuknálfogva, általában belőlük lettek a nyomdatulajdonosok.Már az egyéb, szorosabb értelemben vett technikaimunkákhoz, mint a betűmetszéshez, betűöntéshez, nyomtatáshozmegfelelő gyakorlottsága nyomdászokat kellettfogadniok, akikben néhol és némelykor bizony hiány mutatkozott.Egyetemes szakképzettségű emberek voltak azok avándorló könyvnyomtatók, akik gyakran messze földeketbejártak a maguk legszűkebbre fogott szerelvényükkel.Ilyenkor a sajtóból csak a legkényesebb alkotórészeketvitték magukkal; az állványokat össze lehetett ácsolni bárholis. Néhány ezer betű, két festékező labda, meg holmiapróság egészítette ki a vándorló nyomdász podgyászát.Néha betűt sem vitt magával, csak matricát és öntőműszert;az öntéshez való fémet megvásárolhatta akármelyikvárosban. Épúgy a papirost is. Ha azután valahol munkájaakadt: összeeszkábálta a sajtót, megöntötte a betűit,megcsinálta a festéket; ha kifogyott a munkája, csináltmég valami vásári darusításra szánt naptárfélét vagy

86egyebet, azután összecsomagolta a legfontosabb szerelvényétés odébb állt néhány várossal.Ezeket a vándorló könyvnyomtatókat nehezen is lehetetthosszas letelepülésre bírni. Ez a kóbor élet csodásvarázzsal bír; az ide-oda vándorló nem gondol a holnapra,szereti a változatosságot és kineveti azt a munkást, akiarca verejtékével keresi meg magának és övéinek a mindennapikenyeret. A véletlenadta munkákon többet lehetettkeresni, mint a tudományos műveken és valóbancsodálkozni lehet, hogy oly sok mű megjelent (igaz, hogytúlnyomórészt vallási tartalmúak) és meg kell becsülni aférfiakat, akik sokat áldoztak a könyvpiac gazdagítására.*Itt kell megemlékeznem a cenzúrarendeletekről, amelyekhamar nyomon követték a könyvnyomtatás feltalálását.Alig negyedszázaddal a könyvnyomtatás feltalálásaután lépett már életbe, mint mérséklő és akadályozó fékaz a kormányzati rendszer, amely nagyrészét megsemmisítettea könyvnyomtatás áldásthozó tevékenységének: megszületetta könyvcenzúra, amely, ha nem is volt képesteljesen lerontani a könyvnyomdászat nagyszerű eredményeit,mégis, már akkor is és még olyan soká és sokszorműködött károsan.A könyvcenzúra atyjának Berthold, Mainz hercegérseketekintendő és így a könyvnyomdászat és a könyvcenzúraegy szülővárosból indult útjára. 1486-ban bocsátottaki Berthold az első cenzúrarendeletet, amelynek akönyvnyomdászatra és a megjelent egyházellenes nyomtatványokravonatkozó része a következőképpen szól:„Miután azonban ezen művészet eredete itt, ebben ami aranyos Mainzunkban, hogy a helyes kifejezést használjuk,Istentől való és eddig a finom ízlést és a lehető hibátlanságotmegtartotta: úgy kell, hogy teljes joggal megóvassékezen művészet dísze; gondoskodni fogunk arról,hogy az írás tisztasága hibátlanul megtartassék. Amikortehát az Úr segedelmével, akinek az ügyéről van szó, fellépünkszemérmetlen és bűnös embereknek előbb említetttévedései és arcátlansága ellen és azt a korlátok közé szorí-

87tani akarjuk: megparancsoljuk – jelen rendeletünk szigorúságánakmegértését kívánva – mindazon egyházi ésvilági személyeknek, akik a mi hatalmunknak alávetvevannak, vagy annak határain belül üzlettel bírnak, bármilyrendűek és rangúak, bármely foglalkozásúak, bármelyméltósággal, vagy állással bírók legyenek is, hogy le nefordítsák a közönséges nyelvre a tudomány vagy művészetbármely munkáját is görögből, latinból vagy bármely másnyelvből, vagy a lefordított szöveget más névvel ellátva,forgalomba hozni, nyilvánosan vagy titokban, közvetlenülvagy közvetve venni vagy eladni ne merészeljék, amíg alefordított művek kinyomtatás előtt, a kinyomott könyvekpedig elárusítás előtt fővárosunk, Mainz egyetemének híresés érdemes és nekünk kedves doktorai és magisztrátusai,és pedig neuenburgi Bertram János (teológiai), DietrichSándor (jog), nemes Meschede Tivadar (orvosi tud.) ésElér András (filozófia) részéről nyilvános bizonyítvány útjána nyomtatásra és elárusításra engedélyt nem kaptak.Ha azonban találtatnék olyan valaki, aki a mi gondoskodásunkatmegvetné, vagy pedig aki az ilyeneket ezenközhírré tett rendelkezésünk ellenére valamely módon,közvetve vagy közvetlenül pártolja vagy elősegíti, úgyannak következménye átkunk magára a tettre és ezenkívüla könyvek elkobzása és egy, a mi pénztárunkba fizetendőszáz aranyforintos büntetés, amely ítélet alól senki a mikülön parancsunk nélkül nem mentesülhet. Adatott St.Martini várban, fővárosunkban Mainzban, saját pecsétünkkelaz 1486. év január 4-én.”Ezt a rendeletet VI. Sándor pápa 1501-ben az egészrómai katolikus kereszténységre kiterjesztette. A pápaièdiktum vonatkozó – bennünket érdeklő – része ígyhangzik:„Miután meggyőződtünk arról, hogy nevezett művészetfelhasználásával a világ több részében, különösen pedig akölni, mainzi, magdeburgi részeken ravasz eszközök felhasználásávalnagyon sok olyan könyvet és értekezéstnyomtattak és itt-ott még most is nyomtatnak, melyekkülönféle tévedéseket és káros, a keresztény vallással szembenis mutatkozó ellenséges részeket tartalmaznak; így

88ennek az utálatos ragálynak (abscheuliche Seuche) mindenkésedelem nélkül végét akarjuk vetni és megtiltjuk azapostoli Szék minden apostoli hatalma útján jelen rendeletünkkela legszigorúbban minden könyvnyomdásznak ésmindazoknak, akik az ő egyesülésükhöz tartoznak és valamelymódon a könyvnyomdászattal foglalkoznak, amenynyibenaz előbbnevezettek hatalmi köréhez tartoznak: kiátkozásbüntetése mellett – és pénzbüntetés terhe mellett,amelyeket a mi tiszteletreméltó testvéreink, Köln, Mainz,Trier és Magdeburg hercegérsekei akár saját maguk, akárpedig egyházi ügyekben a fővikáriusaik vagy officiálisaikútján – mindenki természetesen a saját hatásköre területen-,legjobb belátásuk szerint kivetnek és behajtanak:hogy ne merjenek könyveket, értekezéseket vagy másneműiratokat nyomtatni vagy nyomtattatni, amíg az előbb említetthercegérsekeket, fővikáriusokat vagy officiálisokatmeg nem kérdezték és az ő különleges és határozott engedélyüketmeg nem kapták, akiknek mi lelkiismereti kötelességükkétesszük, hogy mielőtt ilyen engedélyt kiadnának,a nyomtatványokat gondosan vizsgálják, vagy pedig hozzáértőkkelés az egyházhoz tartozó személyekkel vizsgáltassákés gondoskodjanak arról, hogy semmi ki ne nyomattassék,ami vallásellenes lenne, istentelen, vagy megbotránkoztató”.X. Leó pápa 1515 május 15-én kelt bullájával kötelességévétette a püspököknek, hogy minden írást, még kinyomtatásukelőtt olvastassanak el, de mielőtt a császár ésa parlament ilyen rendeleteket kiadott volna, már maguka városok rendelkeztek ilyen módon a béke megóvásaérdekében. Az ököljog az 1495-ben Wormsban hozott határozatdacára is létezett még és a lovagok nem nagyonsiettek a legfelső ítélőszék elé panaszaikkal, amíg sajátmaguk is elégtételt tudtak szerezni maguknak.A reformáció idejében (Ausztriában) uralkodó Ferdinándfőherceg többrendbeli rendeletet adott ki, amelyekbenmegtiltja az eretnek könyvek nyomtatását és árusítását.Miután ezek az üzelmek továbbfolytak, utolsó rendeleteúgy hangzott, hogy halállal büntetendők mindazok anyomdászok és könyvárusok, akik ilyen eretnek könyveketkészítenek vagy árusítanak. Nehogy a helytartó vagy a tarto-

89mányi főemberek tudta és beleegyezése nélkül valamit isnyomtatni lehessen, megtiltották a nyomdák alapítását atartományok főhelyeinek kivételével. Az 1582. évben életbeléptetettkönyvellenőrző-bizottság három bécsi nyomdásztis kérdőre vont és míg az első kettőnél megelégedett azzal,hogy eskü alatt kötelezte őket tilos üzelmeik abbahagyására,Stephan Creutzert fogságba vetették és nyomdájátbezárták. A nyomdászok helyzete igen megnehezült és akönyvnyomdászat fejlődése alaposan nehézzé vált.Nem volt ritka eset, hogy nyomdászokat a cenzúrarendeletáthágása miatt bebörtönöztek, sőt halálra is ítéltek.A cenzúra történetével itt tovább nem foglalkozom,csak azt említem még meg, hogy ezek a rendelkezések nemszorítkoznak Németország és Ausztria területére, mert ilyeneketismételten kiadtak a franciák épúgy, mint az angolok,Németalföld épúgy megkapta belőlük a kóstolót, mintSvájc. Spanyolországban és Olaszországban ilyen rendeletekrenem volt szükség, mert az inkvizíció éppen elég hatalommalbírt arra, hogy a nyomdák munkája felett is őrködjékés megakadályozhassa, hogy a neki nem tetszőiratok nyomtatás alá kerülhessenek.*A cenzúra szomorú intézményét Magyarországon már1530 körül, az országgyűlés megkerülésével igyekeztek belecsempésznia kormányzati gyakorlatba. Ameddig Habsburgkirályainkkeze elért: megvolt – bár törvénytelenül – acenzúra is. Bizonyítja ezt az is, hogy 1564-ben a pozsonyilakosok könyveit felmentették a cenzúra ellenőrzése alól,bár Oláh Miklós prímás nagyon ellenezte azt.1570-ben Habsburg Miksa, mint római császár -csakúgy mint a német birodalomban -, nálunk is elrendelte,hogy minden könyv, röpirat, füzet és bárminő egyébnyomtatvány a szerző és nyomdász nevével, valamint anyomtatás évszámával ellátandó és egyúttal kimondotta,hogy nyomdák felszerelése és működése felsőbb engedelemnélkül szigorúan tilos. Ez a törvénytelen rendelet az ellenreformációsakkhúzása volt, amit az is bizonyíthat, hogya hazai nyomdák közül egyedül az ellenreformáció szolgálatábanálló nagyszombati nyomda vette azt tudomásul.

90Telegdi Miklós legelső kolofonja ugyanis így szól: „NyomtattatottNagyszombatban, a felséges római császárnak kegyelméből,az 1578-ik esztendőben”.Miksa királyunk utóda, Rudolf, 1584 augusztus 15-énkelt rendeletével kimondotta, hogy Magyarország területéna könyvnyomdai szabadalom királyi jog. Ennek erejénélfogva a királyi szabadalom nélkül dolgozó nyomdákat –tehát Telegdiét kivéve valamennyit – megszüntetni parancsolta.Ennek a törvénytelen szabadalmi rendszernek tulajdonítható,hogy nyomdáink száma 1600-ig tízre csökkent.

V. FEJEZET.A magyar könyvnyomtatás a XV. és XVI.században. Hess András, az első magyarkönyvnyomtató és a Chronica Hungarorum.Eljutottunk a magyar könyvnyomtatás történetéhez,amely az irodalomtörténettel együtt mintegy gerincét tesziaz újabb kor kultúrtörténetének. Az irodalomban nyilvánultmeg népünk lelke, szellemi élete és ez az irodalomegyütt virult és együtt sanyargott mindenkor könyvnyomtatásunkkal.Megszoktuk, hogy történetíróink bizonyos mértékbenjogos nemzeti büszkeséggel szóljanak a könyvnyomtatásMagyarországon való megjelenésének időpontjáról. Tényaz, hogy ebben a tekintetben több nyugati, kedvezőbb kulturálisviszonyok közölt fejlődő országot megelőztünk, ígyegyebek közt Ausztriát is. Tagadhatatlan azonban, hogynálunk bizony csak kérész-életű volt a nyomdászat akkoribanés a budai nyomda letűnése után jó hatvan esztendeignem volt nyomdánk.Magyarország legelső könyvnyomtatója Hess Andrásvolt. Ebben mindenki megegyezik, ehhez nem fér semmikétség. Más kérdés azonban az, hogy ki tette lehetővé HessAndrás Budán való megtelepedését? Azt a feltevést, hogymaga Mátyás király lett volna figyelmessé a nyomdászat

92frissen zsendülő művészetére és ő maga fedezte volna abudai nyomda felszerelésének költségeit: már eleve el kellvetnünk, mert hiszen Mátyásnak ebben az időben diplomáciaiés hadvezetési feladatok raja nyüzsgött az agyában,minden idegszálával a saját dinasztikus érdekeinek a biztosításánfáradozott. Magánembernek, tulajdon anyagieszközeivel és saját kockázatára kellett tehát megalapítaniaa nyomdát, ami mindenesetre csak öregbíti és mindörökrefelejthetetlenné teszi érdemeit.Történetíróink egészen a legújabb időkig azt hitték,hogy kultúránknak ezt a hősét Geréb Lászlónak, a későbbierdélyi püspöknek, Mátyás király anyai részről való rokonánaka személyében kell keresnünk. Geréb Lászlót említiWallaszky Pál irodalomtörténetírónk is Pozsonyban, 1785-ben latin nyelven megjelent munkájában. Az ő nyománmondják a nyomda protektorának régebbi történetíróinkis mindannyian: Szabó Károly, Ballagi Aladár, sőt mégFraknói Vilmos is a „Hunyadiak és Jagellók kora” című,Í896 körül megjelent munkájában.A budai nyomda megalapítójának felfedezése azonbanmégis Fraknói Vilmosnak az érdeme, aki a vatikáni levéltármagyarvonatkozású regesztáinak átnézése közben bukkantrá a „Ladislaus de Kara” névre. Feltűnő volt neki,hogy ez a Karai László budai prépostnak nevezte magát,holott eddig Geréb Lászlót tekintették annak a budai prépostnak,akihez Hess András könyvnyomtatónak a budaikrónikában foglalt dedikációja szólott és aki eszerint anyomda megalapítója lett volna. A korábbi történetírók– mint Fraknói mondja – a rendelkezésükre álló oklevelekben1468-1475-ig egy László nevű budai prépost,1476-tól egy Geréb László nevű erdélyi püspök nevéveltalálkozván: ebből azt az önkényes következtetést vonták le,hogy Geréb László budai prépostból lett Erdély főpapjává.További kutatásai során Fraknói megtalálta II. Pálpápának Mátyás királyhoz intézett egy levelét, amelybenszintén szó esik Karai Lászlóról, majd a budai káptalan1473 augusztus 4-én kelt kiadványait, amelyben a káptalanátírja a német lovagrend nagymesterének okiratát, felemlítve,hogy ezt Karai László prépost mutatta be. Kuta-

93tásai eredményeképpen tehát Fraknói püspök csakhamarmegállapíthatta, hogy a budai nyomda felállításának és a„Chronica Hungarorum” itt való kinyomatásának idejébenKarai László volt a budai prépost.Ugyanekkor tisztázódtak Geréb Lászlóra vonatkozóismereteink is. A Fraknói vezetése alatt a vatikáni levéltáregy másik osztályában dolgozó Gzaich Gilbert hittudornyomukra akadt azoknak az addig ismeretlen bulláknak,amelyeket Geréb László püspökké való kinevezésealkalmával állítottak ki.Fraknói Vilmos ezután végzett kutatásainak köszönhető,hogy ma már, ha csak nagy vonásokban is, de eléggétisztán láthatjuk magunk előtt az első magyarországinyomda megalapítójának rokonszenves, nemes alakját ésegyszersmint sokat tudunk élete mozzanatairól is.Karai László a somogymegyei Kara helységből valóvolt, 1455-ben a bécsi egyetem deákja lett, majd az egyházipályára lépett, de az egyházi rendeket csak az alszerpapságigvette fel. Ekkoriban a királyi kancelláriábannyerhetett alkalmazást. 1467 augusztusában titkárképpenútra kelt Mátyás királlyal, aki a Zápolyák, meg SzentgyörgyiJános gróf erdélyországi zendülését igyekezett elfojtani.A helyzet igen komoly volt; a magyar urak jórészehajlott a pártütésre Mátyás ellenében és SzentgyörgyiJános gróf már Erdélyország királyának címeztettemagát. Mátyás több diplomáciával és ügyeskedéssel, minterőszakkal elnyomta a lázadást és azután a törökkel cimborálómoldvai vajda ellen fordult. Moldvabánya ostromakorazonban vereség érte és ő maga is megsebesült. Ezekbena nehéz időkben Karai László mindig Mátyás királyoldala mellett volt, nyilván kivette részét a személyes viaskodásokkockázatából is és királyának szeretetét és bizalmáta legteljesebb mértékben megnyerte. Ennek tulajdonítható,hogy Mátyás kegye őt egy-kettőre a főpapság sorábaemelte. Vagy közvetlenül a háború előtt, vagy pedigannak tartama alatt üresedett ugyanis meg a Szent Istvánkirálytól alapított és adományokkal dúsan ellátott óbudaitársas-káptalan prépostsága, amelyet Mátyás király, titkárának,Karai Lászlónak adományozott, akit ezenfelül még

94azzal is kitüntetett, hogy saját kegyúri jogait a káptalanijavak betöltése tekintetében reá ruházta. Az 1468. év elsőnapjaiban már mint budai prépostot említi egy akkoriszámadás Karait.Ugyanekkor Mátyás visszatért Budára, ahol a pápaés a német császár követei vártak rá azzal a kéréssel,hogy a még lappangó huszitizmussal rokonszenvező ésezért az egyházból kiközösített Podjebrád György csehkirályt – apósát – fossza meg a trónjától.Karai László a cseh háborúba nem kísérte el a királyt.Budán maradt, hogy prépostságának az ügyeit rendezze.A király a távoli harcmezőkön sem feledkezett megotthonmaradt kedves emberéről: 1470 elején az alkancel·lári tisztségre nevezte ki.A cseh háború válságosra fordulta óta Mátyás sűrűnküldözgette követeit II. Pál pápához segítségért és azért,hogy tiltsa el a lengyel királyt meg a német császárt Podjebrádtámogatásától. Az első követ Mohorai Miklós vácikanonok volt, aki után nemsokára a Kapisztrán Jánossal1456-ban Magyarországra jött Veronai Gábor ferencrendiszerzetes – a későbbi egri püspök – ment le Rómába,ámde eredménytelenül. Erre a jó megjelenésű és ékesenszóló, minden tekintetben megbízható Karaira gondolt akirály és őt küldte harmadik követnek a pápához.Karai László 1470 novemberének elején érkezett Rómába.Ami eddig sehogy sem akart sikerülni, az ő közreműködésévelegyszeriben meglett: a pápa pénzbeli segítséggelés teljes erkölcsi támogatással állott Mátyás mellé.Római tartózkodása idején Karai László megtekintetteaz örökváros akkori látványosságát, Sweynheim és Pannartznak1467-ben a subiacoi kolostorból Rómába, a Massimi-palotábaáttelepített nyomdáját is. És ekkor adta bizonyságátszéles látókörének, tudománykedvelésének ésigaz magyar honszeretetének. Átlátta a könyvnyomtatásroppant jelentőségét; felismerte, hogy a tudományok terjesztéséneka sajtó lesz a leghatalmasabb eszköze; harcosmúltja ellenére is érezhette, amit valószínűen már SzentIstván is megérzett, hogy minden háborús dicsőség elenyé-

95szik majdan a kultúra diadalra magasztosulása mellett; ésmert jó magyar ember volt: ennek a kultúrának, a művelődésilehetőségnek az áldásaiban a maga magyar népét isrészesíteni kívánta. Népének és a tudománynak szeretetévelmagyarázható meg későbbi nagy áldozatkészsége, hiszenanyagi hasznot nem remélhetett abból, hogy a könyvnyomtatásművészetét Magyarországra is áttelepíti; magukSweynheimék is tele voltak már akkor panasszal.A római nyomdának nagyműveltségű, kiváló munkásavolt akkoriban Hess András. Származási helye ismeretlen,nevéből következtetve, mindenesetre német embernekkellett lennie. A prépost valószínűen sokat elbeszélgetettvele, megszerette idealizmusáért, egyenességéért és szerénységgelpárosult tudásáért. A beszélgetések azzal végződtek,hogy Karai egyességre lépett a kitűnő nyomtatóvalés meghívta őt Budára. A költségek fedezését, úgylátszika maga teljességében magára vállalta, amint az Hessdedikációjából következtethető. A nyomda felszerelése kétezerezüst forintjába kerülhetett a tudós főpapnak, amin- ha az ott készült nyomtatványokat szemléljük – nemis csodálkozhatunk, annyira kitűnő felszerelésű volt a budaiműhely. Betűi már nem gótikus metszésűek voltak,mint az ama korbeli könyvnyomtatók legtöbbjéé, hanemtiszta, nemes antikvák. És ez annál érdekesebb, mert hiszenaz antikva betűtípus megalkotója, a velencei nagyhírűtipográfus Jenson Miklós alig két-három évvel előztemeg Hesst az újításával.Valószínű, hogy a megegyezés után Hess András rövidesenútra is kelt Karaival, csak a legszükségesebb dolgokat:öntőműszert és talán még matricákat is vitt magával.Az 1471-ik esztendő jórészét már Budán tölthette, aholKarai László bizonyára a prépostság épületében adott nekiszállást. Itt rendezhette be a nyomdáját is.Kezdetben volt dolga bőven. A betűk megöntése, aszekrények, állványok elkészítése, a nyomtatósajtó megépítése,a kencefőzés és festékkotyvasztás, az összes többianyagnak előteremtése hónapokig eltarthatott.1472 elején már teljesen felszerelten, munkára készen

96állhatott a nyomda. Várta a megrendelőket. Mindhiába. Akirályt a politika és hadvezetés foglalta le és ha a királynaknem kellett a könyvnyomtatás, hogyan kellett volnaaz a főuraknak, akiknek Bonfinio szerint csak az öltözködésre,meg a lovaikra volt gondjuk és akiknek nagyrészebizony írni meg olvasni sem igen tudott?Hátra lett volna még a főpapság, amelynek sorábaneurópai hírnevű humanisták voltak, így az öreg VitézJános esztergomi érsek, meg az unokaöccse, Csezmicei Jánospécsi püspök, akit Janus Pannonius néven ünnepeltekmessze külföldön is. ők azonban éppen abban az időbenhűtlenség bűnébe estek. Vitéz Jánost Esztergomba internáltákvetélytársának és majdani utódának, BeckenschlagerJános püspöknek a felügyelete alatt és már 1472augusztusában bele is halt internáltságába. Csezmicei pedigHorvátországban bujdosott és csakhamar követte nagybátyjátaz elmúlásba. Ha ők ketten még hatalmuk és befolyásukteljében lettek volna, valószínű, hogy a nyomdárais jobb napok virradtak volna.Fraknói Vilmos történettudósunk, Karai felfedezőjeszerint Hess András, miután megrendelésre hiába várakozott,saját kockázatával vállalkozott munkára. Főrangúmecénások hiányában – mint ma mondani szoktuk – anagyközönséghez fordult. Olyan könyvet akart nyomtatni,amely számos vevőre számíthat. A nyomdász éles szemefelismerte a magyarok kiváló kegyeletét és érdeklődésétnemzetük múltja iránt, ezért arra határozta el magát, hogynyomdája első termékéül a magyar nemzet történetét bocsátjaközre. A mű szedésébe 1472 végén vagy 1473 elsőhónapjában foghatott bele.Többhónapos ernyedetlen munkálkodás után 1473 június5-én, pünkösd ünnepére megjelent végre a budainyomda híres, szép terméke: a Chronica Hungarorum.Chronica Budensenek is nevezik. Hatvanhét oldalra terjedés vastag, fehér papirosra nyomtatták. A magyarok történetétismerteti két részben, a honfoglalástól egészen Mátyáskirály koráig. Kolofonja következőképpen hangzik:„Finita Bude anno dni M.CCCC.LXXIII. in vigilia penthe-

97costes: per Andream Hess”. Ballagi Aladár történetírónkszerint tizenhárom darab maradt reánk.A szép könyvnek nyomdásztörténelmi szempontbólnagy érdekessége az a mű élére szedett dedikációs levél,amelyben a nyomdász köszönetet mond jó pártfogójának.Ez az ajánlólevél Fraknói Vilmos fordításában következőképpenhangzik:„Tisztelendő László úrnak, a budai egyház prépostjának,apostoli főjegyzőnek, fenséges Mátyás király alkancellárjának.Az elmúlt időkben, tisztelendő úr, Olaszországbantartózkodásom alatt tapasztalhattam, hogy azok anagyjelentőségű férfiak, kik isteni ügyességüket könyveknyomtatására használják fel: ezzel az emberiség javát ésdíszét nagy mértékben előmozdítják. Ezért magam is kedvetkaptam, hogy erre a feladatra vállalkozzam, s amenynyibenigyekezeteimmel célt érek: az elsajátított ismereteketne csak magam, hanem számos halandók hasznárafordítsam. Miután pedig óhajtásom teljesült és némi előmenetelttettem: a Te meghívásodra a dicső Magyarországrajöttem. Itt nem kevés ideig foglalkozás nélkül voltam, mígvégre hosszú időt igénylő nagy vállalathoz: Magyarországkrónikájának kinyomtatásához fogtam. Azt hittem, hogyezzel minden magyar embernek kedves és örvendeztetőmunkát végzek. Ugyanis miként szülőföldjét mindenki legjobbanszereti és minden más országnál többre becsüli:szintúgy minden hazafi ismerni kívánja az életet, melyetősei egykor folytattak, hogy ilymódon emlékezetes jelestetteiket utánozhassa, ellenben a szerencsétlenségeket, mikőket érték, okulva, elkerülhesse. Mikor pedig arról elmélkednémés hosszasan magamban tépelődném, hogy fáradozásaimnaknéhány nap előtt befejezett első eredményétkinek ajánljam: mást nem találtam, mint Téged, tisztelturam. Néked ugyanis személyem körül nagy érdemeid vannak;a munkát, melyre vállalkoztam, nélküled sem megkezdeni,sem befejezni nem lettem volna képes. Fogaddtehát ezt a kis ajándékot, mely jogosan megillet. Miutána munkára a legfőbb indító ok voltál: részesülj eredményében.Ha netán később nagyobb könyveket lenne alkal-

98munie nyomtatni, ezeket szintén majd a te dicsőséges nevednekfogom ajánlani.”Hess Andrásnak ez az ajánlólevele az egyetlen olyanforrás eddig, amelyből a budai nyomda keletkezésére és aChronica Hungarorum megjelentetésére vonatkozóan adatokattalálunk. Nincs meg benne, hogy ki volt a krónikánakaz írója, illetőleg megszerkesztője. Lehet, hogy TurócziJános történetírónk rejtőzködik mögötte, akinekterjedelmesebb magyar krónikája később, 1488-ban, egyszerrekét helyt: Augsburgban és Brünnben került sajtóalá.Hess András budai nyomdájának második és utolsóterméke valószínűen a Magni Basilii de Legendis Poeticiscímű munkája volt; teljes bizonysággal azonban ez a kérdésmég nincsen eldöntve. A munkának kolofonjából következtethetőa fentebbi állításnak az igaz volta; ez a kolofonugyanis így hangzik: „Sic finis libelli Basilii est per A. H.”A rövidítést, úgy látszik, egészen bátran „Andreám Hess”-reegészíthetjük ki. Évszám nincs e művön és dedikációslevél sincsen benne.Több ilyen régi nyomtatványt nem ismerünk Budáról.Valószínű, hogy Hess András, elkeseredve a király, meg anagyurak részvétlenségén és Karainak sem akarva továbbterhére lenni: otthagyta a nyomdát betűstől-sajtóstól ésvándorbotot véve a kezébe, valahol Olaszországban vagynémet földön csendes, névtelen szedőemberként fejezte beviszontagságos életét. Mert koldulni, művészete jelentőségétfelfogni nem tudó hatalmasoktól támogatást kunyorálninem tudott. Fraknói Vilmos így jellemzi őt a ChronicaHungarorum fentebb közölt dedikációs levele alapján:„Ajánló levelében két jellemvonása tűnik fel: ideális felfogásaa könyvnyomtatásról és a humanisták émelygőshízelgéseitől elütő komoly, mondhatnók méltóságteljeshang, amelyen pártfogója iránt érzett háláját tolmácsolja.Ilyen ember nem szánja el magát arra, hogy a kegyelemkenyerén élősködjék!”Karai Lászlót 1473 nyarán a „királyi személyes jelenlét”törvényszéki helytartójává, vagyis személynökké ne-

99vezte ki a király. Ebben a minőségében az ország legfőbbbírái között foglalt helyet és hivatása volt mindazokbanaz ügyekben bíráskodni, amelyek a király elé hozattak. ítéleteita király nevében hozta és az őrizetére bízott királyipecsét alatt bocsátotta ki. Hogy meddig viselte ezt a hivatalt,nem tudni. Utóda, Lukács egri prépost neve 1485október 4-től kezdve fordul elő az oklevelekben. Ez évmájus hó 9-én azonban még élt Karai; halálának valószínűena most említett két dátum között kellett bekövetkeznie.Karai László nemes alakja évszázados elfeledettségután már benne él a magyar művelődéstörténetben. Alegnagyobbak egyike ő és megérdemli, hogy mélységes szeretettelés elismeréssel gondoljon reá minden magyar ember,főleg pedig minden magyar könyvnyomtató.Mi lett Hess távozása után a budai nyomda hátramaradtszerelvényének a sorsa: nem tudjuk. Ballagi Aladárdr. azt hiszi, hogy valami elemi csapás pusztíthatta elazt, mert Hess távozta vagy halála esetén akadt volna akülföldön dolgozó magyar származású könyvnyomtatókközül olyan, aki a fényes udvaráról Európa-szerte híresBudára szívesen eljött volna. Mert hiszen volt magyarszármazású könyvnyomtató a külföldön elég szép számmal.Szebeni Tamásnak 1472-1481-ig Mantovában, majdModenában saját nyomtató műhelye volt. FeketehalmiHolló András 1476-1486-ig Veneziában, Erdélyi Bernát1478-ban Padovában, Dalmatinus György 1480-ban Veneziában,Magyar Péter 1482-ben Lyon városában volt könyvnyomtató.Nevükről ítélve, nagyon valószínű, hogy a felsoroltakmagyarok voltak, valamint a későbbi időkből is:Garay Simon (Venezia, 1491), Basay Ungarus (Cremona,1494), még talán a pilseni Bakatár Miklós is.És még egy adat teszi valószínűvé azt a feltevést, hogya budai nyomdát elemi csapás, például tűzveszedelempusztította el. Tudomásunk van ugyanis arról, hogy 1492-ben a Bécsben dolgoztató könyvnyomtatót, WinterburgerJánost minden áron rá akarták venni arra, hogy nyomdájáthelyezze át Budára. Ha a budai nyomda szerelvénye

100ebben az időben még meg lett volna: egyszerűen csakvalami vándorló tipográfust kellett volna fogni hozzá.Volt belőlük akkor már elég jócskán.Lehet azonban az is, hogy Hess Andrásnak balsikerűvállalkozása révén a külföld könyvnyomdászai körébenolyan rossz híre keletkezett viszonyainknak, hogy kötéllelsem lehetett volna fogni Budára könyvnyomtatót. Különben is Magyarországnak túlzottan rossz híre volt a külföldönmindenkor, még az erőskezű Hunyadi Mátyás életébenis: A rajtunk élősködött olasz humanisták barbár területnekmondották hazánkat, ahol az embernek sem élete, semvagyonkája nem biztos.Mátyás király életében a külföldnek eme rólunk valórossz véleménye aligha lehetett megokolva. A keménykezűfejedelem mindenesetre rendet tudott tartani és ha idejekerült hozzá, keményen meg is torolta a tudomására jutottvisszaéléseket és igazságtalanságokat. Holta után azonbanfenekestől felfordult minden.Feltéve, hogy a Hess-nyomda szerelvénye megvoltmég Budán: német nyomdász 1483-tól kezdve már csaka nemzetiségi ellentétek miatt sem szívesen jött volna amagyar fővárosba. Ekkoriban indította meg ugyanis Mátyáskirály a hadjáratát III. Frigyes német császár ellen,amelynek eredményeképpen Bécs városát 1485-től kezdvemagyar hadak tartották megszállva. Mátyás halálakor -1490-ben – Ausztria ugyan felszabadult a magyar megszállásalól, de akkor meg nálunk alakult ki olyan idegenellenesáramlat, aminek híre méltán visszatarthatta még avándorúton levő könyvnyomtatókat is attól, hogy errefeléis elnézzenek.Büszke, nyakas ember volt az ős-tipográfus valahány.Csak olyan országban érezte magát jól, ahol megbecsültéka művészetét és elismerték egyetemi kiváltságait. Ahollóhátról beszéltek vele, onnan egykettőre odébb állt!A tizenötödik század végén és a tizenhatodiknak azelején voltak Budán kiadással is foglalkozó könyvárusok,de nyomda híján külföldön kellett dolgoztatniuk. így Nürnbergbennyomtatták 1484-ben a Szent István jobbkezérőlszóló magyar éneket is. Több magyarországi vonatkozású

101mű készült ezidőtájt Bécsben is. Feger Theobald budaikönyvárus 1488-ban Augsburgban kinyomatta Turóczi Jánosítélőmesternek Chronica Hungarorumát, amely a HessAndrás-féle krónika terjedelmesebb, illusztrált kiadásánaktekinthető. A templomi szertartáskönyvek nyomtatását pedig– főképpen az esztergomi egyházmegye számára -Kaym Orbán budai könyvkiadó közvetítette a tizenötödikszázad alkonyán és a tizenhatodik elején. Volt egy PaepJános nevű könyvárusa is Buda városának; 1498-ban kiadtaa magyar szentek legendáját.% Ε derék könyvkiadók tevékenysége volt utolsó kicsendülésea magyar könyvhistóriának ebben a korszakban. Anagy agónia idejéhez értünk; 1514 és 1526 vérzivataraibantovafonnyadt minden régebbi kultúránk. Ami nyomábankésőbb kisarjadt, az már nem a humanisztikus világfelfogáspalántája volt és nem is a gyér kiválasztottak számárazsendült. A nagy demokratikus lelki átalakulás korszakakövetkezett: a reformációs világküzdelem. A cifra lalinbeszédűhumanizmus helyett a nép nyelvén harsogó szószék,meg az iskola és a sajtó lett döntő tényezővé a nemzetekkultúrájában. A könyvnyomtatás félelmetes harcieszközzé lett az eszmék csatározásaiban. Buda vára azonban,és vele egész Közép-Magyarország, harmadfélszáz esztendőreelveszett a tipográfia számára.*A könyvnyomtatás elterjedésének történelmével részletesenennek a könyvnek a keretében foglalkozni lehetetlen.Még a XVI. századbeli magyar nyomdászokra vonatkozóadatokat is csak kivonatosan közölhetem, mert ennekaz érdekes tárgynak illő ismertetése köteteket kívánna.A XVI. századbeli nyomdászok nagy része vándortipográfus volt, aki csak a nyomda főbb részeit cipelte magávalés így bizony minden cókmókja ráfért egyetlen kerekeskordéra.Az ősi, kezdetleges kordénak nagy szerepe van a nemzetekkultúrtörténetében. Kordéval járták az országot SzentIstván térítői. Kordéval hordták széjjel reformátor nyomdászainka maguk isteni világosságát szerte a hazában ésvégül Thespis kordéján jártak nyelvet menteni, zengő iro-

102dalmát hirdetni a nem is régen múlt idők lelkes aktorai,az első színművészek.A vándor könyvnyomtató sorsát, fáradozásait, ihletezőlelkét és büszke megalázódásait így írja meg BallagiAladár:„Minő lábon is állott akkor is a nyomdászat?!„Kezdetleges viszonyok közt az ezermesterség virágjábanállt. Miként mai nap az epirota-pásztor egymagaszánt-vet, kunyhót épít, lábbelit varr, fúr-farag, hátán afegyvere, elválaszthatatlan társa minden foglalkozásában:úgy a tizenhatodik században a nyomdász egy személybenminden volt.„Külföldön a nyomdászat feltalálóit ördöngősöknektartották. Ha megtekintjük ma, a munkamegosztás korábanaz eszme itteni első terjesztőinek életét, tetteit: mielőttünkis megfoghatatlannak, csodásnak, bűbájosnak tűnnekfel. Csak a primitív állapotok és a vallásos lelkesültségmagyarázhatják ki az ő müveiket.„A nyomdavezető, ki egykor szent lelkesedéssel hallgattaMelanchton lábainál a vallástudomány igéit: mihelytnagy lótás-futással, ideig-óráig tartó nagyúri pártfogókratesz szert, ura és a maga költségén berendezi nyomdáját.De egyes betűtípusok hiányzanak, görög és zsidó betűi sincsenek,pedig exegetikai művében, melyet éppen most végzettbe, okvetlenül szüksége lesz ezekre. Haladék nélkülindul maga, vagy bizalmas jó embere Dobsinára betűércérts egyúttal a Szepességről papirost hozat. Mikor azután azérc és papiros benn van a műhelyben, fohászkodik Istenhez,s azután hozzálát – bizonyosan a nyomtatáshoz?!Dehogy. Előbb még csak a betűk metszéséhez. A lelkes embernem enged. Nem hiába nézegette ő külsőországi akadémiákontanultában, hogy miként metszik a betűt: mostjó hasznát veszi, megpróbálkozik ezzel a kemény feladattalis s emberül megoldja, mert ami fogyatkozása van a mű-.szaki jártasságban, busásan pótolja szorgalommal, lelkesedéssel.Aztán hozzálát a szedéshez. Vászonzacskókat varrössze s mindenikbe más-más betűt tesz. Balkezébe egy darabkalécet vesz, melynek a befelé eső oldalán kávája van,hogy az erre szedett betű le ne essék.

103„Ég a kezében a munka. Egymaga írja, javítja, nyomtatjaművét éjjel-nappal s végre elkészül sajtójának az elsőterméke, melyet két-háromszáz példányban állít ki. Ekkorkönyvkötők után lát, vagy tán maga is ért hozzá s jólrosszulbefűzi, ha kell, be is köti a könyvet.„Azt hinnők, szegény ember mindennel készen van:elég gondja, fáradsága volt eddigelé, megpihenhet. Pedigmég csak ekkor jő a legnehezebb, a legalázóbb munka:a könyvek eladása.„Nincsen posta, nincs hírlap, mely hirdesse a mű megjelenéséts szegény ördögünk könyveinek csak egy csekélyrészét küldheti szét alkalmilag a nagy urakhoz és a tudósokhoz.„A kor szokása, hogy a kész könyvet helyébe kellvinni a vevőnek s a nyomdász vagy megbízottja nyakábaveszi az országot, törődve, nélkülözve jár nemesi portárólnemesi portára, úton-útfélen tudakozódva a vásárokról.„Valódi szerencse, ha valahová éppen jókor, vásáridején érkezik. Ilyenkor ha van ismerőse, ahhoz száll saztán kimegy a vásárba vevőt fogni. Ha nincs jóbarát:ismeretlenül nem állít be a paphoz ládáival s batyujával,hanem akkor is kimegy a vásárba – az árusok közé.„Látjuk, minő jobbra érdemes buzgósággal teregetiponyváját, majd kipakolja a készletét s ajánlja fűnekfánaka sajtója néhány darabból álló termékét. Időnkéntel-elzavarja a bámész csoportokat, a köznépet, mely nagyszemeket mereszt a még sohasem látott újmódi portékára.Arca kiderül, midőn a tömeg közt – hosszá fekete talárjukután ítélve – papokat és tanítókat lát maga felé közeledni.Beszélgetésbe bocsátkozik velük s megered a vitahittudományi kérdések, azon kor legnagyobb kérdéseifelett.„A beszéd rátér az ajánlott művekre. Dicséri mindenki,de annál kevesebb veszi; egy résznek nincs rá anyagiereje, más rész drágálja, mert felesége ott van a sarkábans már kiszemelte a szomszéd szűcsnél azt a bárányprémesfekete mentét, melyben Úr születése napján kíván megjelennia Szentegyházban. Eljár az idő, oszlik a sokadaloms a mindenes-nyomdász potom áron engedi át egyetlen

104kincsét, amiből élni kell. S megy az örök vándor tovább,elégedetten, mert vele van egyetlen talizmánja: az a boldogítóönérzet, hogy az Úrnak tetsző világosságot terjeszti.„Isten csodája, s egyedül a vallásos lelkesültségbőlmagyarázható ki, hogy nyomdászatunk ekkoriban annyirais mehetett, amennyire tényleg haladt.”.*A budai nyomda megszűnte után hatvan esztendeigszünetelt a tipográfia Magyarországon. A tengermellékiZeng városában ugyan még 1507 körül felbukkant egySenjanin Gergely nevű könyvnyomtató, öt horvátnyelvűkönyvet nyomtatva ott két esztendő alatt. Fiumének is volt1531-ben egy ismeretlen nevű nyomdásza két horvát művel;ezek a városok a tizenhatodik században csak névleg tartoztakMagyarországhoz, de egyébként is ezek a nyomdáknem igen számíthatók a magyarországi kultúrának a területiszférájába. Az 1723-ban elhalt Soterius György szebenilelkész tanúsága szerint 1529-ben nyomtattak volna egylatinnyelvű könyvet Nagyszebenben. A könyv azonbansehol sincs meg és a szebeni nyomdáról sincs nyomasemmiféle egyéb adaléknak. Valószínű tehát, hogy a jóSoterius nagyot tévedett az állításával.Bizonyosra vehető ennélfogva, hogy a brassói HonterJános személyében tiszteljük a tizenhatodik század első magyarországikönyvnyomtatóját. Ez a Honter, latinosan HonterusJános Brassóban született 1498-ban, amely város abban azidőben Szebennel együtt erős védővára volt az országnakdélkelet felé. Fiatalságáról semmi adatunk Alsóbb iskoláitmindenesetre Brassóban járta és onnan Krakkóba kerültaz egyetemre. Az első biztos adatunk innen van róla: 1530március elsejei kelettel benne van a hallgatók névsorábanés ezenfelül ebben az esztendőben két könyvecskéje islátott napvilágot ebben a városban: egy kis latin nyelvtan,meg egy ennél terjedelmesebb földirat, szintén latinnyelven.Az imént említett krakkói egyetemi névsorban HonterJános neve mellett a következő megjegyzést találjuk:„A szabad művészetek mestere Bécsből”. Tehát krakkóitartózkodása előtt okvetlenül a bécsi egyetemen is kellett

105tanulnia. Hogy azután hol járt Krakkóba kerültéig, erremár nincs semmi adalék, pedig ennek a közbeeső időnekigen termékenynek kellett lennie Hon ter tudósi, tipográfusi,térképészi, meg fametszői fejlődésére.1532 felé a svájci könyvnyomtatás fő-főhelyén, Baselvárosában találjuk. Itt 1532-ben megcsinálja és kinyomtatjaErdélyország nagyarányú fametszetes térképét és ezzela magyar kartográfiának is egyik megalapítója lett. TulajdonképLázár deák, Bakócz Tamás mappája volna az elsőhazai térkép és így Lázár volna a magyar térképírásnakaz apja, de az ő térképe még igen sok téves adattal vantele. Honter az ő térképein már a fokhálózatot is alkalmazzaés térképei hasonlíthatatlanul pontosabbak, mintLázáré.Baselben jelent meg 1534-ben Honter földiratánakmásodik kiadása. Ekkor azonban ő már nem volt ott. Méga megelőző esztendőben nagymennyiségű betűt, meg egyébszerelvényt vásárolt Basel nagyhírű könyvnyomtatójától,Frobenius Jeromostól és szekérre rakva a holmiját, viszontagságoskerülő úton – Kassán át – igyekezett hazafelé.1533 Péter-Pál napján már Nagyváradról kelteződik egy,a kassai nótáriushoz írott rövidebb levele.Megérkezve szülővárosába, ernyedetlen buzgalommallátott neki kitűzött feladatának: a tanításnak és a könyvnyomtatóskodásnak.Első nyomtatványa egy latin grammatikácskavolt 1535-ben; ezt követte egy görög nyelvtan,majd még tizenhárom különböző tárgyú tudományosmunka 1541-ig. 1542-ben jelent meg azután a „reformációskönyve”, amelynek 1543-ban újabb, 1547-ben pedig bővítettkiadása látott napvilágot. Reformációs könyvének megjelenéseelőtt készített nyomtatványai nem vallási kérdésekrőlszóltak és általában csak humanisztikus tartalmúakvoltak. Mindeme vallási és – korábban – humanisztikustevékenysége mellett jogi dolgokkal is foglalkozott. Megírtaés kinyomtatta a szász városok jogainak kompendiumát,amelyet hosszú időkig forrásmunkául és irányt adókézikönyvül használtak még a hatóságok is. Iskolák szervezésénés a róla nevezett, de az 1689-i nagy tűzveszedelemalkalmával elpusztult könytára megalapításán felül tevé-

106kény részt vett a Brukner és Fuchs János nevéről ismertelső erdélyországi papirosmalom alapításában is. Ez amalom 1546 márciusában kezdte meg munkáját; papirosánhol Brassó város címerét, hol pedig egy róka körvonalaitlátjuk vízjegyképpen.Honter János munkás élete 1549 január 23-án záródottle. Mint annyi más ember azóta, ő is a tipográfia szárnyainemelkedett a magasba. Irodalmi, meg prédikátoritevékenységén túl egyike volt ő kora legjelesebb nyomdászainak,mint azt a már ritkaságszámba menő könyveinekszépsége, kartográfiai és ékítményes fametszeteinek pontosságais bizonyítja.Honter János halála után Wagner Bálint lelkész letta brassói nyomda kezelője és az is maradt holtáig, 1557-ig.A tulajdonképpeni tipográfus nevét azonban nem tudjuk,éppen úgy, mint Honter korábbi segítőtársaiét sem.Wagner Bálint után jó magyar ember: Szebeni NyírőJános lett a brassói nyomda tipográfusa, ő nyomtatta1565-1570 körül a tizenhatodik század egyetlen magyarnyelvűbrassói munkáját, az ismeretlen szerzőtől származó,,Fons Vitae, az életnek kútfeje” címűt, amelynek egyetlencsonka példányát most a londoni British Museum őrzi.1583-ban már aligha élt, mert az akkor készült szászstatútumok kolofonja Greus Györgyöt nevezi meg tipográfusul,aki 1588 körül Szebenbe ment át könyvnyomtatónak.A brassói tipográfia egyelőre árván maradt.*Magyarországnak időrendben harmadik – a tizenhatodikszázadban második – nyomdája Vas megyében,a Sárvár melletti Újszigeten keletkezett. Ennek az újszigetinyomdának alapítója Nádasdi Tamás volt, abbanaz időben horvát bán, később Magyarország nádorispánja.Változatos, olykor viharos életfolyásában az akkori időbeliszínmagyarság legderekabbjainak politikai és szellemihányattatásai tükröződnek vissza. Nádasdi Tamás nagytiszteletben álló, de meglehetősen szegény családból származott.Apja, Ferenc, a nagy Hunyadi Mátyás seregébenvolt kapitány és fia, az 1493 táján született Tamás is ezena pályán töltötte fiatalságát.

107A mohácsi csatavesztés híre harminc óra alatt, 1526augusztus 30-ának estéjére érkezett meg Budára. Hogy ahúszéves korára megőszült királlyal, II. Lajossal az ütközetközben mi történt: senki sem sejtette, de azzal tisztábanlehetett mindenki, hogy a győzedelmes Szolimán nem fogvisszafordulni a mohácsi csatasíkról. A vészhírre a királynétehát elrendelte a rögtöni menekülést és aki csak épkézlábember volt az udvarnál, az mind hordta az értékesebb holmita hajókra. Még a Korvinák java köteteiből is jutottegynéhány közéjük. Hajnalra már meg is indultak Esztergom,majd onnan tovább, Pozsony felé. A polgárság követteaz udvar példáját és nem maradt más Budán, mint az egyszerűkézművesek és földművelők.Pozsonyban, az odamenekült Mária királyné körülrövidesen a magyar uraknak és főpapoknak kis csoportjaverődött össze. Ott volt Nádasdi Tamás is. Ez a kicsinycsoport volt az, amely a viszontagságos 1526. év végénHabsburg Ferdinándot a már megválasztott és majd megis koronázott Szapolyai János királyunkkal szemben ellenkirállyákiáltotta ki.1529-ben Budavára parancsnoka volt Nádasdi Tamás.Mikor Nagy Szolimán megindította második hadjáratát:Nádasdi esküjéhez híven, védeni akarta a várat, de Bessererés Taubinger alkapitányok megkötözték őt és börtönbevetve, átadták Budát a töröknek. Szolimán a tömlöcbentalált Nádasdit János király kezére adta, aki megbékéltvele és rövidesen az ország egyik kincstartójává nevezte ki.A másik kincstartó Gritti Alajos volt, Szolimán szultánnakés Ibrahim nagyvezérnek ravasz diplomatája, Magyarországnak1531-től 1534-ig kormányzója. Az erőszakos éskapzsi Gritti mellett Nádasdi nem csak hogy nem érvényesülhetett,hanem 1532-ben, életét mentendő, menekülniekellett. Bécsbe menekedett és így akarva, nem akarva, aHabsburgokhoz kötődvén sorsa: az akkori időben szokatlanbecsületességgel védte a magyar érdekeket a bécsi intézőkörök, sőt, ha kellett, maga Ferdinánd király ellenében is.1537-ben horvát bánná, majd országbíróvá, 1554-ben pedignádorispánná lett. Amikor Izabella királyné 1551-ben átadtaErdélyországot Ferdinándnak, az átvevő bizottságban

108Nádasdi is ott volt. Járt a regensburgi birodalmi gyűlésenis, ahol jól megismerhette a németországi vallásügyi mozgalmakat,ő maga vallási dolgokban meglehetősen közömbösvolt, de mert a magyar hitújítók tanításaiban többgondolatszabadságot és magyarosságot vélt látni: oltalmábafogadta az üldözött prédikátorokat és tanítókat.Nádasdi Tamás az újszigeti nyomdát valószínűen avédelmébe fogadott Dévai Bíró Mátyás és Erdősi SylvesterJános rábeszélésére alapította meg 1537 körül, a nagytudásúErdősit téve meg a nyomda felügyelőjévé. ErdősiSzinyérváralján született 1504 körül és tanulmányait Krakkóbanés Wittenbergában végezte. Hazajőve, vagyonkájátelpusztítva találta és őt magát is üldözőbe vették. ElőbbPerényiék házánál lappangott, majd 1534 májusábanNádasdi Tamás újszigeti iskolájába ment tanítónak. Ittírta magyar-latin nyelvtanát, amelynek 1539 június 14-ea megjelenési ideje, majd pedig itt fordította le az 1541-ben sajtó alá került Új Testamentumot. Első könyvét, agrammatikát jórészt ő maga nyomtatta.Erdősi második könyvének teljes címe jelenkori átírássala következő: Új testamentum magyar nyelven,melyet a görög és diák nyelvből újonnan fordítánk a magyarnépnek keresztyén hitben való épülésére. ÜjszigetbenAbádi Benedek nyomtatta vala az 1541-ik esztendőben”.Abádi Benedek személyével megjelenik a magyarnyomdásztörténelem színpadán az első ízig-vérig magyartipográfus, aki minden csínját-bínját megtanulja a könyvnyomtatóművészetnek és amit tud: a magyar népnevelésszolgálatába állítja. Budavára emelkedett lelkű első könyvnyomtatója,Hess András, művésze volt a hivatásának, demagyarnyelvű könyvet nem csinált; a nagy Honter János,amint láttuk, az erdélyrészi német kultúrának volt fáradhatatlan munkása; Erdősi Sylvester János nagyszerű tudós,de a nyomdászathoz alig ért; Abádi Benedek az első magyarember, akiben a reformátori tűz mellett megvolt amagasfokú technikai tudás is és aki tudott szedni, nyomtatni,ha kellett patricát, matricát csinálni és betűt isönteni.

109Abádi csak 1540 körül vette át az újszigeti nyomdánaka kezelését. Az 1537 táján történt berendezkedés idejénmég valószínűen Krakkóban volt, ahol Vietorisz Jeromosjónevű nyomdájában sajátította el a könyvnyomtatásművészetét. Ha őrajta állt volna, Nádasdi Tamás alighaszerelte volna fel nyomdáját a Németországban akkortaújdonságszámba menő, de a magyarnyelvű szöveghezkevéssé alkalmas fraktúrvágású betűtípusokkal.Mire Abádi Benedek Újszigetre került, a nyomdánakmár háromesztendős múltja volt. Erdősi mellett valamiStrutius vagy Strauss nevű német ember dolgozott benne,aki tanult nyomdász volt ugyan, de úgylátszik, csak aselejtesebb fajtából és aki technikai fogyatékosságain kívüla magyar szavak helyesírásával sem tudott megbirkózni.A grammatika még csak elkészül valahogy, de már az ÚjTestamentum szedésével sehogyan sem boldogult a némettipográfus. Abádi a maga ,,A könyvnyomtató isteni kedvetkíván annak, aki olvassa” feliratú terjedelmesebb kolofonjábanerről az elődjéről következőképpen emlékezik meg:,,Ha valahol a nyomtatásban való vétekre találsz, azért éntőled bocsánatot kérek. Mert hogy megértsed: e könyvetnem én kezdettem el, hanem más, kit a jó úr sok ideignagy költséggel itt tartott. És mikoron nagykésőn hozzáfogottvolna, s látták volna, hogy az nehezen érhetnévégét: úgy hivata engemet hozzája, hogy a könyv mennélhamarább a keresztyének kezébe juthatna. Mikoron azértláttam volna a betűt, hogy nagy késedelem nélkül nemmi vélhetni véle: aminő hamarsággal lehete, ugyanazonbetűt megigazítám – egynéhányat hozzá is csinálván -,hogy szapora lenne a dolog, s hamarabb végét érhetnők.Mert jobbnak tetszik, hogy a könyv hamar kikelhetne,noha nem igen szép betűvel volna, semhogy szép betűreerőlködnénk nagy késedelemmel, amely dolog a keresztyéneknekigen káros volna”.Alighogy elkészült az Új Testamentum, fegyverzaj vertefel Sárvár és Újsziget környékét; török martalócok és nemkevésbé barbár landsknechtek, meg spanyol zsoldosok léptekegymás nyomába. Az újszigeti tipográfia elpusztult,nyomdászainak menekülniök kellett. Abádi Benedek másfélesztendősbolyongás után Wittenbergbe került. Jeles mű-

110veltségének bizonyítéka, hogy már 1544-ben pappá szenteltékés mindjárt el is eresztették missziós útjára, Magyarországba.A magyar tipográfia ezen úttörőjének további életsorsárólcsak annyit tudunk, hogy előbb Eperjesen, majd megSzegeden volt lelkipásztor. Mikor költözött el az élők világából,merrefelé nyugszanak a csontjai: alig is lehetnetöbbé megállapítani. Emléke azonban élni fog, amíg csakjóravaló nyomdász lesz ezen a földön.Az újszigeti nyomdának élte rövidsége mellett is bizonyosanvolt több terméke, de csak kettő ismeretes belőlük:ez a kettő azonban a könyvészeti ritkaságok legértékesebbjeiközé tartozik.*A bérces Erdélyország volt másfél évszázadon keresztüla magyar szellem menedékhelye. Az erdélyi önállóság korszakaibancsak itt-ott mutatkozik némi vallási türelmetlenség,lelkiismereti presszió és cenzúrai bakafántoskodás. Aszabadságnak eme viszonylag nagyobb foka pezsgővé tetteaz erdélyi lakosság szellemi életét is; a tudományok időnkéntszépen virágzottak és ennélfogva a könyvnyomtatás iskedvezőbb talajra akadt az erdélyi városokban, mint Magyarországtörök- és németdúlta részeiben.A Honter János által 1534-ben alapított brassói nyomdárólmár volt szó. Ez a nyomda máig is megvan, de adolog természeténél fogva, századokon át majdnem kizárólaga német kultúrát szolgálta. Az első erdélyországi igazánmagyar könyvnyomdát 1550-ben alapították és Heltai Gáspár,meg Hoffgref György voltak a kitűnő mesterei.Heltai Gáspár nagydisznódi szász ember volt. 1520körül született és mint az akkori jelesebb szász ifjak jórésze, ő is a wittenbergi egyetemen tetőzte be a hazájaiskoláiban végzett tanulmányait. Onnan két esztendő múlvahazatérvén, a kolozsvári luteránusok lelkésze lett. De nema prédikátorkodás volt Heltai Gáspárnak a tulajdonképpeniműködési területe. Könyvnyomtatói és írói tevékenységeaz, amivel örök időkre beírta nevét a magyarkultúra történetébe. Enélkül híre sem volna már, amiként

111nincsen híre ama protestáns papok ezreinek, akiknekmunkássága csak a szűkebb eklézsiájuk lakosságának aszívében-lelkében hagyott maradandó nyomot.A Heltai-Hoffgref-nyomda hasonlíthatatlanul különbfelszerelésű volt, mint az újszigeti tipográfia: szép kereklatin betűi voltak, csinos kezdőbetűi és ornamensei. Amipedig hiányzott volna: pótolta Hoffgref mester sokoldalútechnikai tudása. Már az első esztendőben, 1550-ben, kétkis munka látott a nyomdában napvilágot. Első volt agyönyörű, tisztán nyomtatott kis latin katekizmus, amásodik pedig a Fráter György váradi püspök megrendelésérekészített „Ritus explorandae veritatis”, vagyis aSzent László váradi sírjánál 1209 és 1235 közt végzett389 tüzesvas-próbának a leírása. A „Ritus”-t követte abiblia különböző részeinek kinyomtatása 1551-től kezdve,majd pedig a nyomdának következő című terméke:„A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról valódialógus; Heltai Gáspár kolozsvári plébános által szereztetettKolozsvárban 1552-ben”.A gyönyörűen indult írói és tipográfusi együttműködés1553-ban megzavarodott. Hoffgref tűrhetetlen természetemiatt Heltai kénytelen volt a társasviszonyt megszakítaniés egy esztendőn át csupán Heltai neve alatt jelentek mega nyomda termékei. 1554-ben azonban egyességre lépett akét ellenfél és Heltai a nyomda vezetését teljesen átruháztaHoffgref re, akinek a neve 1558-ig egyedül szerepel akolozsvári nyomtatványokon. Ezen idő alatt jobbára latinmunkák hagyták el ott a sajtót; jelentősebb magyar munkacsak kettő volt, a Hoffgref-féle énekeskönyv és TinódiSebestyén Krónikája. Az utóbb említett könyv igen kedvesolvasmánya volt a magyarságnak.1559-ben Hoffgref György lelép a nyomdásztörténetszínpadáról és a kolozsvári nyomdát ismét Heltai Gáspárveszi át, nagy tömegét nyomtatva ettőlfogva a magyarnyelvűmunkáknak is. Köztük a legjelentősebbek közé tartoznakaz ő tulajdon művei. így a főképpen Aesopus mega Gesta Romanorum után csinált és 1566-ban kinyomatott„Száz fabula” is. Történeti művei is vannak Heltai Gáspárnakés általában ezeket tartják a legértékesebbeknek. Már

1121565-ben kiadta Hunyadi Mátyás király latinnyelvű életrajzát;1574-ben megjelent a „Cantionale”, azaz históriásénekeskönyve, amely a középkori magyar epikának nemegy értékes drágakövét őrizte meg számunkra, majd pedig1575-ben a Bonfinius után készített, de szájhagyományokkalis bővített „Krónika a magyaroknak dolgairól'' című,cikornyátlan nyelvezetű és nagy közvetlenséggel ható terjedelmesebbműve. Ennek a megjelenését azonban már nemérhette meg. A könyv kolofonja is így hangzik: „Kolozsvárottvégzé Heltai Gáspárné 1575. esztendőben”.Az öreg Heltai után özvegye kezelte a kolozsváritipográfiát. Az ő idejében jelenhetett meg Dávid Ferencénekeskönyve is. 1578-ban pedig kiadta az első magyarfüvészkönyvet, a híres Melius Juhász Péter „Herbarium”'-át,szerénykedő önérzettel szólva a közönséghez: „A könyvnyomtatásnakmunkája és költsége enyém. Ezt tőlem, ilyenszegény özvegyassszonytól a magyar nemzet jó névenvegye.”A század nyolcvanas éveinek elején az özvegyet fia,ifjabb Heltai Gáspár váltotta fel a tipográfia vezetésében.Nagy buzgósággal dolgozott irodalmunk istápolásán ő is.Nevezetesebb munkái a „Magyar Aritmetika”, a „HistóriaBátori Zsigmond győzedelmiről”, „A kopaszságnak dicséreti”című irat, továbbá egy másik, Bátori István lengyelkirály orosz hadjáratáról szóló könyv.Heltaiék nyomdáján kívül volt Kolozsvárott a tizenhatodikszázad vége felé egy másik tipográfia is, a jezsuitakollégiumé, amely 1599-ben kinyomtatta Canisius katekizmusánakVásárhelyi Gergely által készített fordítását.Erdélyország többi nyomdáját, a tizenhatodik században,a következőkben soroljuk fel.Szebenben 1575-től van nyoma a tipográfiának, amikorHeusler Márton és Wintzler Márton közösen alapítottákmeg műhelyüket. Wintzlert későbben Trautlinger Gergelyváltotta fel; a nyomdában dolgozott még Greus György(Brassóból), majd Crato János Henrik, akit 1596-1601-igFabricius János követett.Gyulafehérvárt 1567-ben létesült nyomda. Dávid Ferencebben az évben megnyerte II. János királyt az unitárius

113vallásnak, aki Váradról odahívta Hoffhalter Rafaelt,„typographic regius”, királyi könyvnyomtató címet advánneki. Ez a Hoffhalter egyike a legviszontagságosabb életűvándornyomdászainknak. Lengyel ember volt, a Hoffhalternevet későbbi üldöztetése idején, álnévül vette fel; hazájábana Skrzetuski nevet viselte. Korán belekeveredett aprotestáns mozgalmakba, úgy hogy szülőföldjéről menekülniekellett. Németalföldre került és ott elsőrangú könyvnyomtató-művésszéképezte ki magát. Majd Svájcba mentés itt szoros összeköttetésben élt az új vallás vezetőembereivel.1555-ben titkos ágensképpen – már Hoffhalterálnéven – Bécsbe küldték, ahol egy év múlva engedélytkapott arra, hogy az elwangeni Kraft Gáspárral, ahíres betűmetszővel nyomdát nyithasson. A két kitűnőszakember nyomdája csakhamar egyike lett Bécs városnevezetességeinek. Nagyszerű illusztrációs műveik sorozata,pompás betűjük és tiszta nyomtatásuk még az udvarnakaz elismerését és csodálkozását is felkeltette. Bár Kraft1560-ban kivált a nyomdából, Hoffhalter továbbra is megtartottaennek magas színvonalát, összesen 31 munkátnyomtatott Bécsben, köztük magyar vonatkozásúakat is.A kémkedés és árulás már akkoriban is otthonosdolog lévén Bécsben, 1562-ben menekülnie kellett. Hol ésmicsoda álneveken lappangott ezután három esztendeig,senki sem tudja. 1565-ben Debrecenben bukkan fel és két,az akkori viszonyok közepette remeknek nevezhető munkátnyomtat. Az 1565. esztendő végén Váradon találjuk, ahonnanJános magához hívta Gyulafehérvárra. HoffhalterRafael, a helvét kálvinistaságnak több mint egy évtizedenát titkos ügynöke, Váradon létekor már nyilt hívévé szegődöttaz unitarizmusnak és Gyulafehérváron művészetétkizáróan ennek a felekezetnek a szolgálatába állította.Jobbára Dávid Ferenc munkáit nyomtatta, köztük a „Defalsa et vera unius Dei cognitione” címűt is, amelynekegyik, a szentháromságot ábrázoló fametszetével a legnagyobbmértékben magára zúdította az őt, mint renegátotamúgy is rossz szemmel néző kálvinistaságnak a haragját.Mint mondják, „hirtelen” halála ezzel a dologgal vanösszefüggésben. Rákóczi György erdélyi fejedelem a deési

114országgyűlés után 1638-ban mindenünnen összeszedetteDávid Ferencnek ezt a könyvét és Hoffhalter hat fametszetétkitépette belőle.Hoffhalter Rafael 1568-i halálával elárvult a gyulafehérvárinyomda, azt egy darabig özvegye, majd későbbenCsázmai István lelkész és Vágner Gergely iskolamesterkezelte. II. János 1571-ben történt halála után az új uralkodó,a katolikus Bátori István, megszüntette a tipográfiaműködését, ami a lehető legsúlyosabb csapás volt azunitárius egyházra.A kis Abrudbánya városának is volt nyomdája a tizenhatodikszázadban. Székesfehérvári Karádi Pál unitáriuspap, később alföldi püspök volt a megalapítója 1569 körül.Ebben az esztendőben készült egyetlen híres nyomtatványánakcíme: „Komédia Balassi Menyhárt áruitatásáról,mellyel elszakada a magyarországi második választottJános királytól”.Szászvároson két román diák, Sierban és Marian,állított nyomdát a nyolcvanas évek elején, az Ó-szövetségetnyomtatva benne román nyelven.*Magyarországnak I. Ferdinánd uralma alatti részébenaz újszigeti nyomda pusztulása után teljes tizenhét esztendeig.Huszár Gál felléptéig nem működött könyvsajtó.Huszár Gál, a nép nyelvén ,,Gál pap”, reformátusprédikátor volt. Merre ringott a bölcsője, hol tanult,mivel töltötte kora ifjúságát, senki sem tudja. 1554-bentűnik fel alakja először, mikor Oláh Miklós esztergomiérsek üldözése elől Miksa főherceg birtokára, Magyaróvárramenekül. Huszár Gál Magyaróvár vidékén is rendületlenülprédikálgatott ezután vagy két esztendeig. 1557 körülBécsbe ment a híres könyvnyomtató Hoffhalter Rafaelhez,aki tudvalevően titkos ügynöke volt a svájci kálvinistaközpontnak. Talán egy évet tartózkodhatott itt, ezen időalatt elsajátította a könyvnyomtatásra vonatkozó elemiismereteket. Mikoriban azután Gál pap búcsút vett HofThaltertől,hogy újra rátérjen a maga magyarországimissziós útjára, a derék nyomdász teljesen kész kis nyomdávallátta el őt.

115Odahagyva Bécs városát, Huszár Gál megint csakMagyaróvár felé vette útját. Itt állította fel kisded tipográfiájátés itt nyomtatta ki elsőnek a maga prédikációinéhányát 1558-ban. A következő esztendőben SztáraiMihály egy munkájának kinyomtatására került a sor.Ε művecskének címe: „Az igaz papság tüköré”. AmikorSztárai munkáját nyomtatta, már égett a föld Huszár Gáltalpa alatt. Velykei nagyprépost a Szentszék elé idézteHuszárt, a győri káptalan pedig Ferdinánd királynálpanaszolta be őt eretnek iratok nyomtatása címén. Hozzájárultmindehhez az óvári papok ellenségeskedése, úgyhogy Huszárnak távoznia kellett Magyaróvárról. Kassárament, megnyugvása azonban itt sem volt. Verancsics Antalegri püspök, valószínűen Oláh Miklós esztergomi prímásszorgalmazására, üldözni kezdte a felvidéki protestánsokatés még 1560 októberében felhatalmazást kért Ferdinándkirálytól, hogy a kassaiak népszerű prédikátorát lecsukathassa.A felhatalmazás mihamar megjött és Gál pap tömlöcbekerült.Érdekes diplomatikus harc indult meg most Kassaváros tanácsa, meg az egri püspök közt a szegény prédikátor-tipográfusért,amelynek folyamán Huszárt Egerbe akartákszállíttatni, hogy a kirendelt bírói szék előtt védhessemagát, de a kassaiak jól tudták, hogy mit jelentene HuszárEgerbe szállítása és ezért a foglyot nem adták ki. ZayFerenc kapta ezután azt a megbízatást, hogy kijátszván azőrök éberségét, törjön huszáraival a börtönbe, rabolja elonnan Gál papot és szállítsa Egerbe. Ennek a prédikátorelrablásnak1560 december 27-e éjszakáján kellett volnamegtörténnie, a dolog azonban kitudódott és az esti prédikációraösszegyűlt lakosság zendülésben tört ki. A nagykavarodásban Gál papot hívei álruhában kiszöktették avárosból és gyors lovakkal Debrecenbe vitték. Nyomdai felszerelésétvalószínűen csak néhány héttel később küldöttekutána.Debrecenben Huszár Gál nemcsak menedéket, de foglalkozástis talált. Melius Juhász Péter ebben az időtájbanvívta hármas harcát: a lutheristákkal, a katolicizmussal éslegfőképpen az unitárizmussal. Ε nagy küzdelem meg-

116vívásához nyomdára volt szüksége, és így éppen kapórajött neki Gál pap megérkezése. Beajánlotta őt a várositanácsnak és mire a menekült prédikátor-könyvnyomtatónyomdáját újra talpraállította, Melius a kéziratok egésztömegével várta. 1561-ben jelent meg az első debreceninyomdatermék, amelyet még négy nyomtatvány követett.Mindezeket Melius írta. Az utolsó „Az Arany Tamás hamisés eretnek tévelygéseinek és egyéb sok tévelygéseknek,melyek mostan az elfordult fejű emberek közt eláradtanak,meghamisítási” című könyv az eddigi kutatások szerintHuszár utolsó debreceni nyomtatványa. Még az 1562. esztendőnyarán vándorbotot vesz kezébe és újra megkezdiveszedelmekkel terhes bolyongását.Hogy miért hagyta ott Huszár a maga debreceninyugalmas civis-életét és mi vitte őt az újabb vándorútjára:könnyű eltalálni, ha ismerjük a tizenhatodik századreformátor-tipográfusainak a természetrajzát. Lehet különben,hogy Meliushoz való viszonya is belejátszott az elhatározásába.A „magyar Kálvin” hatalmas tetterejű,bámulatos munkabírású ember volt, amellett türelmetlenés diktátori hajlamú, Gál papnak Melius mellett csakmásodrangú szerepkör lehetett a része, ő azonban a könyvnyomtatóskodássalnem érte be, prédikátor, apostol isakart lenni egyúttal.Az 1562. esztendőnek októberében Révkomárombantaláljuk Huszárt. Járja a falvakat, nemesi udvarházakat;éjjel-nappal tanít. Híre fut a prédikációinak és özönlikhozzá a nép. De tudomást vesz minderről az esztergomiérsek, Oláh Miklós is és elfogató parancsot kér a királytóla merész prédikátor ellen. A parancs megérkezik, de a letartóztatásigbizonyos idő telik el. Mindig többen is tudomástszereznek az elfogató parancsról, amelyet Károlyfőherceg szignált 1563 januárjában és hamarább értesültekarról, mintsem hogy a Huszár Gál elhurcolására kiküldöttkatonai fogdmegek odaérhettek. Nagy István, a csajkásokderék kapitánya is idejében tudomást szerezhetett róla éshaladék nélkül figyelmeztette Huszárt a veszedelemre.Merre vette útját az öreg bujdosó, nem tudjuk.A rákövetkező esztendőben azonban Nagyszombaton talál-

117kozunk vele. 1565 január 28-ikáig marad e városban, amikoregy újabb elfogató parancs újabbi menekülésre készteti.Ezt a parancsot az új magyar király, I. Miksa adta ki.Homályos, a história által még kellően fel nem tárt esztendőkkövetkeztek. Legalább is három-négy olyan, amelyrőlmég. nem tudhatjuk teljes bizonysággal, mely tájakonlappangott Gál pap, kezeügyében volt-e nyomdája ésnyomtatott-e közben valamit.Huszár Gál életének utolsó szakából megint van egynéhánybiztos adatunk. Tudjuk például, hogy hosszú,keserves bolyongásai után végre is Forgách Imrében,Trencsén vármegye főispánjában talált hatalmas pártfogóra,aki a nyitramegyei Komjáti faluba helyezte őtállandó hitszónokul. Itt azután megint elemében volt:írhatott, prédikálhatott, nyomdászkodhatott kedvére. Sajtójánnemcsak a maga írásait nyomtatta ki, hanem a reformációmunkájában nagyszerű társa, Bornemissza Péter„Magyar posztillái” első kötetének szedését és nyomtatásátis megkezdette. Komjátiban jelent meg 1574-ben – deóvatosságból a hely megnevezése nélkül – énekes könyve,amelynek csupán egyetlen példánya maradt meg.1574 vége felé a pápai református egyház lelkipásztoráváhívta meg a még mindég tüzeslelkű Huszár Gált, akiörömmel vállalta új állását, összecsomagolta nyomdai felszerelésétés csakhamar útra kelt. Vesztére tette. Egy évsem telt bele és a Pápa városát is végigsöprő keleti pestismagával ragadta 1575 október 23-ikán. A magyar könyvnyomtatásnakegyik legtisztább lelkű, legönzetlenebb, szorgalmasapostola hunyt el benne, örökébe fia, HuszárDávid, lépett, akinek mindössze két kisebb terjedelműnyomtatványa maradt korunkra, mind a kettő az 1577-ikesztendőből.*Vándor könyvnyomtatóink sorában jelentősen kiemelkedikBornemissza Péter evangélikus lelkész. 1535-benszületett, az akkoriban még a mai Belváros területénél iskisebb Pest városában. A könyvnyomtatást Huszár Gáltóltanulta Komjátiban, amikor „Posztilláit” Gál sajtóján kinyomtatniakarta. Mint említettük már: csak a mű első

118kötete egy részének kinyomtatására került sor Komjátin;1573-ban Bornemissza Semptére húzódott és itt – valószínűena kitűnő nyomdász, Mancskovics (Farinola) Bálintsegedelmével – szép kis tipográfiát állított, abban fejezvebe a „Posztillák” Komjátiban megkezdett első, valaminttovábbi három újabb kötetének nyomtatását. 1577-ből és1578-ból ismerjük néhány munkáját, de túlnyomó részüknekmég csak emlékezetük sem maradt.Magától érthető, hogy Bornemissza nem győzhetteegymaga azt a rengeteg írói, prédikátori, meg könyvnyomtatóimunkásságot, amely nevéhez fűződik. Kellett,hogv a nyomdája körül segédei legyenek, mégpedig – feltéve,hogy olykor ő maga is kivette részét a szedői munkálkodásból– legalább egy szedő, egy nyomtató, meg egysegédmunkásféle famulus. A szedő valószínűleg MancskovicsBálint volt.1579 felé rászakadt a veszedelem Bornemissza Péterre,Kíméletlen írásaival magára vonta a szárnyait bontogatóellenreformáció haragját és menekülnie kellett Semptéről.Nem messzire futott; Balassa István vendégszerető otthontadott neki a detrekői várában, ahol sajtóját újra felállíthattaés tevékenységét folytathatta. Itt nyomtatta ki„Posztillái” ötödik és utolsó könyvét és fametszetes hangjegyekkelellátott, nagyon népszerű „Énekes Könyv”-ét1582-ben.1.854-ben Bornemissza nyomdájával együtt átköltözködötta Detrekőhöz egy órajárásnyira fekvő Rárbok faluba,itt fejezte be „Prédikációi”-nak, a „Posztillák” egykötetesmásodik kiadásának munkáját és itt is halt meg egy évmúlva, mint Mátyusföld püspöke.*Az előbbiekben szó volt már Mancskovics Bálintról,aki a Farinola nevet is használta. A Semptéről való elűzetésután Mancskovics Galgócon telepedett meg, magaszakállára folytatva a nyomdászkodást, kolportőrösködveés vásároskodva naptáraival, meg egyéb nyomtatványaivalmegyeszerte. Ilyenek: 1582-re szóló magyar naptára,továbbá Sibolti Demeter „Vigasztaló könyvecskéje” és

119„Lelki harca” 1584-ből, Kyrmicer Pál egy latinnyelvűvallásos könyvecskéje, de valószínű, hogy más művei isvoltak. Mancskovics 1587-1588 táján kerülhetett ecsediBátori István pártfogásával az abaújmegyei Vizsolyra,ahol monumentális munka várt rá: a Károli Gáspár göncireformátus pap és kassavölgyi esperes által fordított teljesmagyar bibliának a kinyomtatása. Ε feladatának a kitűnőtipográfus emberül felelt meg: az 1590-re elkészült műegyike a tizenhatodik század legszebb és legjobb magyarkönyveinek.1593-ban egy németből magyarra fordított „Indexbiblicus”-t adott ki Mancskovics, 1599-ben pedig kinyomtattaGönczi Istvánnak latin „Panharmoniá”-ját. Ezutánnyoma vész a nyomdájának és őróla sem hallunk többet.*Besztercebánya városában a városi tanács maga alapította század hetvenes éveiben nyomdát, annak ügyvezetésétScholtz Kristófra bízva. A nyomdának csupán egyetlenterméke ismeretes mostanáig: a „Confessio fidei montanarumcivitatum” című hitvalló könyvecske 1578-ból.Bizonyosan volt több nyomtatványuk is, de az ellenreformációsharcok közepette elkallódhattak.Eperjes városában 1573-ban járt egy vándorló könyvnyomtató,akinek azonban még a nevét sem tudjuk. Egyetlenismert nyomtatványa ebből az esztendőből: „Exempladeclinationum et conjugatiomim”.*Bártfának 1578-ban lett tipográfiája. Német nevűmestere volt: Gutgesell Dávid, aki jó szolgálatot tett a magyarirodalom ügyének, mert 1599-ig tartó nyomdászkodásaidején a latin és német művek mellett szépszámúmagyar munkát is készített. 1598-ban egy másik nyomda iskeletkezett Bártfán: Klösz Jakabé; ennek a nyomdának aműködése azonban már majdnem egészen a XVII. századbaesik.

120Debrecenben Gál pap távozásával nem szűnt meg aváros tipográfiája. Nyilvánvaló, hogy eltávozása előttHuszár a nyomda egy részét a városnak eladta és Meliusmunkásokat szerezvén hozzá, 1562-ben kinyomatta a„Confessio catholica”-t Ez a munka nagyon gyöngénsikerült, sok a hiba a könyvben és a nyomtató munkájais sokkal silányabb, mint aminő Gál pap idejében volt.1562 vége felé újra szakavatott könyvnyomtató kerülta nyomda élére Török Mihály személyében, aki kétesztendősmegszakítással egészen 1567 őszéig dolgozott ott. Betűimég a Huszár Gáléi, nyomtatásuk tiszta. 1563-ban háromnyomtatvány került ki a sajtójából, 1564-ben kettő, majdkétesztendei szünetelés után került sor a Melius fordítottadebreceni hitvallásnak a kinyomtatására. Ugyanezt akönyvet latinul is kinyomtatta Török, valamint a magyarkálvinista egyház törvénykönyvét is.Török Mihály idejében egy esztendőn át dolgozgatottDebrecenben az európai hírű nyomtató, Hoffhalter Rafaelis. Az itt készült két kötete közül különösen Werbőczi„Tripartitum”-ának magyar fordítása valóságos tipográfiairemek.Török Mihály után Komlós András lett a debrecenivárosi nyomda provizora, aki azonban 1569-től 1575-igterjedő működése idején bizony nem sok jelét adta szakbelikiválóságának. Komlós András 1576-ban halhatottmeg és utána egy esztendeig özvegye kezelhette a nyomdát.Teljesen pontos és megbízható adataink ebből az időbőlnincsenek.Komlósék után a hányatott életű Hoffhalter Rafaelfia, Hoffhalter Rudolf lett Debrecen városa könyvnyomtatója.Méltó fia az apjának: tudományos képzettségű, kitűnőszakember; csak mintha kissé higgadtabb vérű és óvatosabblett volna az apjánál.Hoffhalter Rudolf debreceni nyomdászkodásánakemléke egy sereg históriás éneken meg egyéb munkánkívül Félegyházi Tamásnak két könyve. Mind a kettő javamunka a maga idejéből. Közben, 1584-ben, Váradon istalálkozhatunk Hoffhalter Rudolf tevékenységének nyomaival.Lehet különben, hogy a Váradról keltezett nyomtat-

121ványok is tulajdonkép Debrecenben készültek. A hamishelynevek használata igen gyakori volt abban az időben.Hoffhalter Rudolf utolsó debreceni nyomtatványa1587-ből való; ettől fogva nyoma vész a Hoffhalterékgyönyörű múltú, a magyar nemzeti irodalom szempontjábólannyira szép és áldásos munkát végzett családjának.Az ezután következő két esztendőből való nyomtatványokonnincs kitéve a tipográfus neve. 1590-től kezdveúj név tűnik fel: a jeles Csáktornyai Jánosé, aki csak hatesztendeig volt a debreceni nyomda provizora, de ezenrövid idő alatt is tizenkét magyar és tizenegy latin nyelvű,jobbára terjedelmesebb művel gazdagította irodalmunkat.Ez a derék, tudós tipográfus zárja le Debrecen városaXVI. századbeli könyvnyomtatóinak sorát, mert utóda,Lipsiai Rheda Pál hosszabb tartalmú tevékenységének túlnyomórésze már a XVII. századra esik.A XVI. század alkonyának jellegzetes vándorló nyomdászavolt Manlius János, aki laibachvidéki protestánsember volt. Fiatalabb korában Németországban volt szedőés 1562 körül tért vissza hazájába. 1575-ben engedélytkapott nyomdanyitásra és 1580-ig legalább is huszonkétkönyvet nyomtatott Laibachban. 1581 október 13-án akegyetlen Károly főherceg megparancsolta Manlius nyomdájánakbezáratását, őt pedig az osztrák örökös tartományokbólkiutasíttatni rendelte. Hiába próbálták a főhercegetbelátásra bírni, nem sikerült. 1582 tavaszán szekérre kellettraknia nyomdáját és egyéb holmiját és mindenkorra távozniaLaibachból.Magyarország felé vette útját és legelőbb is Vasmegyében,Németújvárt telepedett le, ahol Beythe Istvánvolt a lelkipásztor és a dunántúli vidékek szuperintendense,aki mindjárt bőségesen el is látta munkával, egymásutánhét magyar és két latin könyvét nyomtattatva ki általa.Mindezek a nyomtatványok 1582 és 1584 közt készültekNémetújvárt. 1585- és 1586-ból nincs Manlius sajtójánaksemmi nyoma. 1587-ben azonban két horvátországi, Varasdonnyomtatott könyvön találkozunk nevével. Várasd után,1587-től fogva, az Erdődy grófok birtokáról, Monyoró-

122kerékről datálódnak Manlius nyomtatványai. A legelsőközülük az újságok egyik őse: egy „Neue Zeitung”, amelybenZrínyi György titkára a szigetvári pasának kirohanását,kegyetlenkedéseit és legyőzetését mint szemtanú adjaelő. Az efféle „Zeitung”-ok akkoriban már igen gyakoriakvoltak szerte a külföldön. Manlius Jánosé az érdem, hogyaz első ilyen alkalmi újságlapocskát megjelentette Magyarországon.Későbben magyar nyelven is megcselekedte azt.1592-től a közeleső Németlövő községből kelteződnekManlius nyomtatványai, majd megint Németújvárról, azutánSárvárról, végül Németkeresztúrról. Manliusnak hathelyen való, összesen huszonhárom évig tartó magyarországinyomdászkodása idején kilencszer kellett volnaútra kelnie, ami éppenséggel nem lehetetlen dolog ugyanaz akkori nehéz időkben, mindamellett felmerül az a kérdés:a hat felsorolt nyomdahely egyik-másika nem volt-etalán koholt, hogy így a cenzúrát gyakorló főbb hatóságokés könyvvizitátorok megtévesztessenek? Ezektől való félelmébenManlius a nyomtatványai egy részén elferdített,vagy nehezen felismerhető helynevet használt, így pl. aNémetújvárt készült legelső könyvében ezt a megjelölésttaláljuk: „Nyomatott Velágos Varában”, de saját nevét istöbbféleképpen szedte a nyomtatványain: „Hans Manuel”,„Hansen Manuel”, „Manlyus János”, stb. Manliusnak 1592után megjelent nevezetesebb nyomtatványainak száma aszépszámú utánnyomások nélkül hét, amelyek közül kikell emelnem az első magyar alkalmi újságot, amely„Bátori Zsigmondnak győzhetetlen nyereségéről Trgovist,Bukarest és Giurgiu alatt” (Németújvár 1597) címmel jelentmeg és Magyari István „Az országokban való sok romlásoknakokairól” (Sárvár 1602) című munkáját. Ez azutóbbi munka igen népszerű volt a maga idejében és tulajdonképpenez indította Pázmány Pétert arra, hogy ahitviták terére lépjen.Manlius János 1604 körül halhatott meg. összes eddigismert nyomtatványainak száma hatvan felé jár; ezeknekjóval több mint a fele magyar. A szlovén származású derékkönyvnyomtató tehát nagyszerűen szolgálta a magyarságügyét és talán még többet is tehetett volna érte, ha

124nem kellett volna élte javarészén át rettegnie a szabad szóhatalmas és kíméletlen ellenségeitől és nem lett volna kénytelenidőnként még nehéz bujdosásnak is erednie.*Ahány magyarországi tipogafusról eddig szó esett,jóformán valamennyi a reformáció szolgálatában dolgoztattasajtóját; a legtöbbje egyszersmind hozzátartozott ahitújítás vezérlő táborkarához. Katolikus szellemű irat ennélfogvaalig is jelenhetett meg az ország területén. A katolikusokazonban mindent elkövettek az elvesztett pozíciókvisszaszerzésére és megszervezték az ellenreformációt,amelynek vezetői nálunk Forgách Ferenc veszprémi püspök,későbbi bíboros, Draskovich György bíboros ésTelegdi Miklós esztergomi érseki helynök volt. A kételőbbi az erőszakos rendszabályok embere volt; nemis boldogultak az igyekezetükkel. Telegdi Miklós világosabbanlátta a helyzetet; megértette, hogy a protestantizmussalcsak a tulajdon fegyvereivel lehet megküzdenie:a szószék és az ólombetű varázsával.ő maga hatalmas szónok volt. Méltó ellenfele a nagyBornemissza Péternek. Mind a kettő mestere a zengő magyarszónak. Bornemissza szava egyszerűbb, érdesebb, Telegdiécsiszoltabb, finomabb, olykor meglepően fordulatosés erővel teljes, úgyhogy a magyar stílus szépsége tekintetébenegészen a ragyogó tollú Pázmány Péterig senkisem múlta őt felül.A két nagytehetségű, jó magyar ember közt megindultszellemi párviadalban kezdetben Bornemissza felélátszott hajolni a győzelem, mert hát ő tipográfus is voltegyúttal és dörgő szavának erejét megszázszorozta a nyomtatósajtó. De Telegdi Miklós okos ember létére csakhamartisztába jött ezzel és hogy ne maradjon gyengébbfegyverzetű: nyomdát állított ő is. 1577-ben megvásároltaa jezsuiták Bécsben levő, 1565 óta szünetelő nyomdájátezer forintért és azt Nagyszombatba szállíttatva, megkezdtea maga vallásos és vitázó iratainak a nyomtatását.Kezdőidejében a nagyszombati nyomda Perneszi Andrásnak,egy Bornemissza ellen intézett támadó iratán kívül

124csupa Telegditől származó vitairatot nyomtatott. 1858 feléköszvénye elhatalmasodásával, Telegdi Miklósnak megcsappanta vitázó kedve, Bornemissza Péter is elcsendesülőbenvolt már. A két daliás küzdőfél helyébe mások léptek.A protestánsok könyvei Debrecenben, meg a Nyugat-Magyarországon bolyongó Manlius nyomdájában nyomtatódtak,a katolikusoké pedig Nagyszombatban, a Telegdiházabelisajtón. Ebből a több mint háromszázötven esztendejealapított kicsinyke tipográfiából lett idővel a nagymultú,máig is virágzó egyetemi nyomda, amely a századokfolyamán nyomdászművészet dolgában is mindigmegállta a helyét, általános kulturális szempontból a magaezernyi kiadványával mérhetetlen szolgálatokat tett a közművelődésügyének.

VI. FEJEZET.A magyar könyvnyomtatás a XVII, században.Tótfalusi Kis Miklós, a legnagyobbmagyar nyomdász.A XVII. század a hanyatlás korszaka nemcsak a tipográfiadolgában, hanem annak mondható az emberi szellemminden megnyilvánulásában. Új, nagy eszmét nemhozott ez a század; a múlt idők dogmává csontosodottideáin rágódott ekkoriban az egész emberiség és azokonmarakodott elkeseredett dühvel. A térítés, meggyőzés főfőeszköze sem az ékesen szólás, meg a tudományos vitatkozásvolt többé: ágyúk zengése, muskéták ropogása, hóhérpallossuhintása lett az érvek legmeggyőzőbbike világszerte.És ámbár a vallás jelszaván cselekedtek majdnemmindent a XVII. században, a hit, a meggyőződés üres szólammááporodott a legtöbb ember nyelvén, a lelkek mélyéigelható gyökere alig volt többé. Mezítelen érdek húzódottmeg a legistenesebb szólamok mögött is.A léleknélküli rideg üzletiesség uralkodó hatalommálesz a világ tipográfiájában is és csak elvétve akad olyankönyvnyomtató, mint például a magyar Tótfalusi KisMiklós, aki átérzi hivatásának egész magasztosságát és igazánGutenberg szellemében rakja egymás mellé a betűit.A nyers adok-veszek világnézet korában annál tündöklőbbenemelkedik ki az ilyen eszményi nyomdász alakja.

126Mielőtt azonban Tótfalusi Kis Miklós életével és működésévelfoglalkoznánk, nézzünk egy kissé szét a magyarországinyomdák között.A XVII. század legnagyobb részén a török volt az úrMagyarország középső felében: majdnem az egész Nagy-Alföldön, a Bánságban, meg a Dunántúlnak is jó felerészén.Ez a török hódoltsági terület ék gyanánt nyúlt beaz ország testébe, két részre szakítva a megmaradt területet:a Habsburg-királyok uralma alá szorult Nyugat-Magyarországra és a jobbára nemzeti fejedelmek-kormányoztakeleti részre, amelynek a magva Erdély volt.A hódoltsági területen sehol sem verhetett gyökeret akönyvnyomtató művészet.Nyugat-Magyarországon csak a nagyszombati nyomdavolt működésben a korábban alapítottak közül. Ez a műhelynyomtatta az akkori idők legszebben illusztráltkönyvét: a „Keresztény szüzeknek tisztességes koszorúját”'.A nyomda faktorai a XVII. században mind németek voltak,de kitűnő magyar szedője állandóan kellett, hogylegyen a nyomdának, mert az itt készült igen nagyszámúnyomtatványban az akkori időkhöz képest aránylag kevésa sajtóhiba. 1621-1640-ig a nyomda Pozsonyban működött,amint hogy a nyomda egy részét már korábban áttelepítettéka bátorságosabb Pozsonyba, ahonnan 1639-tőlkezdve részletekben került vissza a maga régi városába.A nyomda XVII. századbeli első jelentékenyebb termékePázmány Péter felelete Magyari István reformátusprédikátor ilyen című könyvére: ,,Αζ országokban való sokromlásoknak okairól”. A későbbi nagynevű érsekprímásezzel a könyvvel kezdte meg hitvitázó irodalmi tevékenységétés ő tette meg a nagyszombati tipográfiát kollégiumi,majd egyetemi nyomdává. A nagyszombati nyomtatványokszáma a XVII. század első felében nem nagy, azonbanállandóan emelkedett és a század vége felé éri el tetőpontját.Már ebben az időben nem nyomtatnak foliánsokatés negyedrétű könyveket, hanem nyolcad-, vagy éppenséggeltizenkettedrétűeket állítanak elő. Ezek kényelmesen kezelhetőkülső alakjukkal és olcsóságukkal is világosan kifejezik,hogy nem csupán a tudósok kicsinyszámú csoport-

127jára, hanem az olvasni tudók nagy,mítanak.*széles rétegeire szá-Helyünk nem engedi, hogy a század összes működőnyomdáját felsoroljuk és ezért – mint a nagyszombatit is– csak a nevezetesebbeket említjük meg.A lőcsei könyvnyomtatók őséül Klősz Jakabot vehetjük,aki tulajdonképpen Bártfán volt nyomdász és 1614-ben Lőcsén is állított nyomdát, mindössze néhány nyomtatványtkészítvén ebben a városban. A lőcsei első állandónyomdát három évvel későbben alapította Schultz Dániel.Szépszámú latin meg német munkán kívül magyarnyelvűhistóriás könyvecskéket is nyomtatott. 1623 körül áttelepedettnyomdájával Kassára.1624-ben már új tipográfusa volt Lőcsének Schultztanítványa, Brewer Lőrinc személyében, aki megalapítójavolt a Brewerék nyomdászdinasztiájának, amely egy évszázadnáltovább űzte nagy gonddal és lelkiismeretességgela tipográfiát, nagyszerű szolgálatot téve vele a magyarkultúrának és irodalomnak is. Brewer Lőrinc nyomdájaa legjobban felszereltek közé számítódott a maga idejében;szép római betűi Tótfalusi Kis Miklós felléptéig a legkülönbekvoltak Magyarországon. Brewer Lőrinc negyvenesztendeig állt a nyomdája élén, amely hosszú idő folytonfokozódó nyomtatói és kiadói tevékenységgel telt el.A vallásos és tudományos könyvek sokasága mellett a vásárokraszánt egész sereg históriás ének meg széphistóriakerült ki sajtójából; ő volt a kezdője az országszerte népszerűvélett lőcsei kalendáriumnak is. Különféle nyomtatványaiközött nála jelent meg Szenei Molnár Alberttől:„A legfőbb jóról”.Szenei Molnár Albertről kell néhány szót mondanom,mert olyan tüneményes szorgalmú, komoly tudású és igazjellemű embere ő a korának, hogy alig akad párja ésazonfelül nyomdász is, habár neki magának sohasem voltnyomtató sajtója.Szenei Molnár Albert 1574-ben született a pozsonymegyeiSzene községben. Már tizenhatéves korában kikerülta német egyetemekre és szegény fiú létére koplalva, nyo-

128morogva végezte ott tanulmányait. Járt azután Svájcbanés Olaszországban, majd Sauer Jánosnak majna-frankfurtinyomdájában lett korrektor. Itt ismerkedett megalaposabban a könyvnyomtatás technikájával is. Ettőlfogva jobbára író, nyomdász és kiadó volt egyszemélyben,jóbarátja kora legjava nyomdászmestereinek. 1604-benlatin-magyar és magyar-latin szótárt adott ki Nürnbergben,majd 1607-ben zsoltárfordítását adta, ki, amely azótaszáznál több kiadást ért. 1610-ben jelent meg „Új magyarnyelvtan”-a, valamennyi Németországban. Rövid időrehazajött, de két év múlva megint csak visszatért Németországba,ahol Gallér János oppenheimi könyvnyomtatómesternélnyomdafelügyelői állást töltött be. Utána mégHeidelbergben tevékenykedett; a harmincéves háború viharais itt érte el. Tilly császári hadvezér landsknechtjeitőlkifosztva, szegényen tért vissza Magyarországba 1624-benés előbb Kassán, majd Kolozsvárt telepedett meg. Hányatottélete 1634-ben fejeződött be. Művei egyrészének máig ismegmaradt használhatósága; szótára pl. nyelvtörténeti szempontbólelsőrangú forrásmunka.A lőcsei nyomdászdinasztiát megalapító Brewer Lőrinc1664-ben halt meg, utána fia, Sámuel kezére jutott anyomda, aki azt János nevezetű testvérével még jelentősebbéfejlesztette. A vállvetve dolgozó két testvér is nagyszámmaladott ki históriás énekeket, mesekönyveket, meghasonló vásári nyomtatványokat, de a tudományos művekterjesztéséről sem feledkeztek meg. Brewer Sámuel halálaután, 1699 óta, felesége, Zsófia nevét találjuk a lőcseiimpresszumokon. Az özvegy hat esztendeig bajlódott anyomdával, mígnem átadhatta azt a gyermekeinek, akikBrewer Sámuel örökösei címen dolgozgattak benne,továbbra is féltékenyen ügyelve a lőcsei tipográfia mindenüttelismert nagyszerű hírére-nevére.Sárospatakon 1650-ben alapított nyomdát I. RákócziGyörgy erdélyi fejedelem özvegye, a Magyarország nagyasszonyaisorában méltán emlegetett, kiváló műveltségűés szívjóságú Lorántffy Zsuzsanna. A sárospataki nyomdánakelső tipográfusa Rhenius György volt, aki 1657-ig dol-

129gozott Patakon. Első itteni munkái nagyobbrészt latinnyelvűekvoltak. Utóda Rozsnyai János, korának egyiklegszakavatottabb nyomdásza. Nyomtatványainak számaigen jelentékeny.A sárospataki nyomda patrónusa, Lorántffy Zsuzsanna1660-ban meghalt, férjét már 1648-ban nyugalomra tettéka gyulafehérvári sírboltban. Fiuk, II. Rákóczi György nagynevet, rengeteg vagyont és mérhetetlen ambíciót örökölt.Mindenáron lengyel király akart lenni és ezzel a fékezhetetlenvágyával nagy szerencsétlenséget hozott Erdélyországra.Véres háborút, a fél ország felprédálását. Ő maga1660-ban a fenesi ütközetben halálos sebet kapott. Az elhunytfejedelemnek Bátori Zsófia volt a felesége, aki titkonkatolikus volt már régtől fogva és férje eleste után nyíltanis áttért a katolikus vallásra. A Rákócziak korábbi kegyesadományait sorra elvonta a reformátusoktól, a pataki kollégiumtanárainak, diákjainak és nyomdászainak tehát menekülniükkellett. Rozsnyai János hamarosan összecsomagoltabetűkészletét, a sajtó legfontosabb részeit és útnakeredt velük Kolozsvárra, ahol befejezte Czeglédy István,a kassai vértanú pap ,,Sion vára” című munkáját. Rozsnyaiegyéb munkákat is vállalt Kolozsváron. 1667-ben Debrecenbement a városi nyomda tipográfusának.Debrecen városának jelentősége a tizenhetedik századfolyamán magasra ívelt. Egyrészt a kálvinizmus tettenaggyá, másrészt menedékhelye lett messze vidékek földönfutólakosságának. Mert rettenetes időket éltek akkoribanAlföldünk lakói; török, tatár, kuruc, labanc egyformánirgalmatlanul pusztította, rabolta, égette a nagy magyarsíkság falvait. A városokat ritkábban érte az ilyen szerencsétlenség,mert nagyszámú férfilakosságuk nem ijedt megapróbb portyázó csapatoktól, de a falvak, azok bizonysorra pusztultak.A debreceni városi nyomdának vezetése CsáktornyáiJános után Lipsiai Rheda Pál kezébe került, aki több minthúsz éven át működött Debrecenben. Nevéről arra lehetnekövetkeztetni, hogy német származású ember volt, de azis lehetséges, hogy a lipsiai előnév a németországi Lipcsébenvaló hosszas tartózkodása révén ragadt rá. Annyi bizo-

130nyos, hogy kiválóan művelt, jó magyar ember és szakavatott,derék nyomdász volt. Nyomtatványai számát ötvenkettőreteszik, ezek közül harminchat a magyarnyelvű,Lipsiai Rheda Pál halála 1619-ben következhetett be; azebből az esztendőből való nyomtatványok egyikén ugyanismár a „Lipsiai Pál örökösei” jelzés olvasható, örököse akét fia volt, akik közül csak az egyik, Rheda Péter maradtmeg könyvnyomtatónak, 1630-ig dolgozgatva a városinyomdában. Derék, lelkiismeretes nyomdász-ember volt eza Rheda Péter, csakúgy, mint az apja. ő nyomtatta kiBethlen Gábor fejedelem megbízásából Melotai Nyilas Istvánnaka szentháromságról írt kilencszázoldalas magyarkönyvét. Ezenkívül még tizennégy magyarnyelvű nyomtatványavolt, köztük Pécsváradi Péter váradi lelkésznek egymajdnem kilencszáz oldalt tevő, igen szép nyomtatású vitairatais.Rheda Péter halála után, 1630 elején, a város tanácsaFodorik Menyhért deákot, a könyvkötő-könyvárust bíztameg a nyomda vezetésével, akinek munkáin azonban meglátszik,hogy nem volt lelke mélyéig nyomdász és bizonyaz idősebbik, meg az ifjabbik Rheda mögött ugyancsak elmaradt.Nyomtatványainak számát huszonöt magyar és ötlatinnyelvűre becsülik, legtöbbjük vallásos irat. Van köztükmeglehetősen nagyterjedelmű is, mint pl. Meggyesi Pálnakmajdnem ezer oldalra terjedő „Praxis pictatis”-a. FodorikMenyhért 1662-ben bekövetkezett halála után KarancsiGyörgy a nyomda tipográfusa, aki azonban aligha lehetettvérbeli könyvnyomtató, mert egyáltalán semmi érzéke semvolt a tipográfiai csín meg szabatossághoz és elképesztőenmaszatosan dolgozott. Karancsi tizennégy éven át tartóműködése technikai tekintetben a debreceni városi nyomdánaklegszomorúbb időszaka. Betűinek maszatosságaszinte közmondásossá vált és a XIX. századig a debreceninyomdász Karancsi-betűnek hívta az agyonnyomott betűtípust.A város tanácsát bántotta a dolog, szeretett is volnasegíteni, de viszontagságosak voltak az idők, a pénz másrakellett. Várad eleste óta (1660), Debrecen haditerület maradtjóidéig; a török egyre-másra zsarolta a polgárságot,egy ízben százezer tallért fizettetett velük.

131Karancsi György legalább tizennyolc magyar és tizenkétlatin művet nyomtatott, köztük igen terjedelmeseket is.1677-től kezdve már Rozsnyai János a nyomda tipográfusa,aki Sárospatakról Kolozsvárra menekült és Karancsi halálaután fogadta el a debreceni nyomda tipografusi állását.Rozsnyai kikötötte a nyomda anyagának alapos felújítását,aminek a városi tanács végre 1679 körül eleget is tehetett.Addig is azonban a Karancsi-típusokkal kellett dolgoznia,amit szóvá is tesz az egyik kiadványában, mondván: „Haa tipográfiának régisége s kopottsága miatt néhol-néholhomályosság esett a nyomtatásban, azért a dolgot meg neutáld: hanem míg Isten világosabb típusokat ad, vedd jónévenaddig e csekély munkát s élj vele üdvösségesen.”Az új betűkkel egyidejűleg használatba vett jobb papirosés feketébb festék segítségével egyszeriben korszerűvé,széppé, kifogástalanná lett Rozsnyai minden következőnyomtatványa. Volt is munkája bőven. 1682-ben bekövetkezetthaláláig, vagyis összesen hat esztendő alatt huszonegymagyar és nyolc latin munka került ki a sajlójából,nem számítva az apróbb nyomtatványokat, amelyekbőlkülönösen sokat készített Rozsnyai.Az öreg jó tipográfus, Rozsnyai még javában dolgozgatott,amikor már azzal a gondolattal foglalkozott a városvezetősége, mi lesz a nyomdával, ha Rozsnyai meghal?Hogy nem fizetődnék-e ki olyan nyomdász-művész alkalmazása,aki a szedésen és nyomtatáson kívül a betűmetszéstés öntést is érti? Ezeknek a meggondolásoknak azlett az eredménye, hogy a város tanácsa 1681 augusztushavában hollandiai tanulmányútra küldte egyik ifjú kompaktor-tipografusát,Töltési Istvánt, aki kiérkezve Amsterdamba,nagyszerűen megválasztotta tanítómesterét TótfalusiKis Miklós személyében, aki akkoriban önállósítottamár magát és betűt metszve és öntve, diadalmasan versengettkorának legjava betűművészeivel. Hogy a fenköltlelkűTótfalusi szeretettel fogadta honfitársát és mi több, hogyingyenesen vállalta annak oktatását: szinte magától értetődik.Amikor 1682 vége felé Rozsnyai elhalálozott, már itthonvolt – mint a városi nyomda vezetésében utóda –

132Töltési István. Komoly igyekezettel töltötte be helyét.Annyi bizonyos, hogy Hoffhalterék óta ő volt az első olyandebrecenvárosi könyvnyomtató, aki, hogyha elfogyott valamelyikbetűtípusa: tudta elkészíteni, metszeni annak patricáját,amiről azután annyi betűt tudott önteni, amennyireéppen szüksége volt. Töltési csak három évig volt állásában,azután Komáromban nyomdát alapított. Utána KassaiPál, majd annak özvegye, végül Vincze György a nyomdamestere ebben a században.Nagyváradon 1640-ig nem volt nyomda Hoffhalterékóta. Szenczi Kertész Ábrahám, a tizenhetedik század legjavanyomdászainak egyike, 1640-ben tűnik fel Váradon amaga sajtójával. Kilenc nagyobb munkája, énekes könyvekés szépszámú kisebb-nagyobb könyv és füzet után 1660-ban Károli Gáspár bibliájának újabb kiadásán, az úgynevezettVáradi biblián dolgozott. Ez volt a főműve, ezen munkálkodotta legnagyobb szeretettel és buzgalommal és ezenmunkája közepette érte őt és nyomdáját a legfőbb viszontagság.II. Rákóczi György többszörös szószegése megtorlásáulmár régebben elhatározta a török, hogy Váradot elfoglalja.Ali pasa 1660 július 14-én érkezett a város falai alá. A polgárságderekasan védekezett két hétig, de végtére is a túlerőnekengednie kellett. A város átadásakor kötött megegyezéselég kedvező volt, a polgárság elvihette mindeningó jószágát, el lehetett vinni a levéltárat, a nyomdát ésa biblia kinyomtatott íveit is. Ott is maradhatott volnaKertész, de a török uralom alatt való munkálkodás mégsem kecsegtethette valami sok jóval Erdélyországnak vettetehát útját. Először Kolozsvárott állapodott meg, ott fejezvebe a biblia nyomtatását 1661-ben, majd Nagyszebenbe költözöttés ott is halt meg 1667-ben.*Erdélyországnak a tizenhetedik század hajnalán csakhárom nyomdavárosa volt. Ez is csupán úgy értelmezendő,hogy az említett városokban megvolt a régi nevezetes tipográfiákfelszerelése és nyomtattak is azokkal néhanapján.Amint a XVI. századról szóló részben már elmondottuk,Brassónak Honter János alapította szép nyomda-

133műhelye 1588 körül árván maradt, mert nyomdásza, GreusGyörgy Szebenbe ment át könyvnyomtatónak. A nyomdabetűit vastagon lepte be a por, a tisztes múltú tömör Honter-sajtónpókok feszítették ki hálójukat. Csak 1630 körülakadt ember, aki annyira-amennyire rendbe hozva Erdélyországlegrégibb nyomdáját: nyomtatgatni kezdett vele. Eza nyomdász Wolfgang Márton volt, aki régóta porladozóelődének, Wagner Bálintnak egy görög nyelvtanát nyomtattaújra. Hogy egyebet is nyomtatott volna, valószínű, denem egészen bizonyos. Már tevékenyebb nyomdász voltHermann Mihály, aki 1638-ban kezdte meg brassói működésétés megjavítva a régi sajtót, felújítva a betűtípusoktömegét: közel harminc esztendőn át nagy seregét készítettea jobbára latin és német munkáknak. Faktora voltMüller Miklós, aki tovább is szerepel a nyomda történetébenazután is, hogy az 1666-ban Pfannenschmid Péter birtokábakerült és azután is, hogy Pfannenschmid halálaután özvegyéé, majd pedig 1693-tól Seuler Lukácsé anyomda.Nagyszeben nyomdászai közül csak Szenei KertészÁbrahám érdemel külön megemlítést, aki a maga A^áradotés Kolozsvárt megjárt jól felszerelt műhelyével egész tömegétnyomtatta az ízléses és meglehetősen hibátlan magyarés latin könyveknek.Kolozsvár városában két nyomdai felszerelésnek iskellett lennie a tizenhetedik; század elején. Az egyik a nagymúltúHeltai-nyomda, amelynek a tulajdonosa akkor azifjabbik Heltai Gáspár volt. Meg kellett azonban lennie ajezsuita-nyomda felszerelésének is. A két nyomda közül aszázad elején csak a Heltai működött néha-napján. Heltaihalála után Raw Mátyás tulajdona lesz a nyomda leányágiöröklés útján, akinek négy nyomdavezetője közül AbrugyiGyörgy 1659-ben nyomtatja az utolsó művet, amivel aHeltai-nyomdának a működése be is záródik.Vagy nyolc-kilenc esztendeje szünetelhetett már a különbenis megviselt Heltai-féle nyomda, amikor Apafi Mihályfejedelem összeszedette maradványait és a Nagyszebenbőlelhozatott Kertész-féle nyomdával egyesítve, odaadtaa kolozsvári református kollégiumnak. Veresegyházi

134Szentély Mihály volt a faktor, akinek működése mellettcsakhamar virágzásnak indult az új nyomda és szép számúmagyar meg latin nyomtatvány hagyta el akkoriban asajtóit. Köztük nagyon nevezetes a Nadányi-féle kertészetikönyv, amelyet – és ez jellemző a magyar irodalom akkoriállapotára – mindössze csak hetvenöt példánybannyomattak: huszonöt példányt finomabb szepesi, ötvenetpedig közönségesebb görgényi papirosra.A kollégiumi nyomdán kívül átmenetileg dolgozottKolozsvár városában Szenei Kertész Ábrahám, valaminta Sárospatakról elűzött Rozsnyai János. Új nyomda aszázad utolsó tizedében három keletkezett, ezek közöttTótfalusi Kis Miklósé, akinek személyéről, tragikummalteljes pályafutásáról külön fogunk szólni.Gyulafehérvár városának az unitárius-nyomda megszüntetéseóta több mint negyven esztendeig, 1619-ig, nemvolt nyomdája. Ekkor Bethlen Gábor fejedelem alapítottnyomdát, amely igen szép munkásságot fejtett ki. 1629-tőlEffmurdt Jakab dolgozott a nyomdában; ő nyomtatta az,,öreg Graduál”-t, vagyis hangjegyekkel ellátott énekeskönyvet, amely könyv az erdélyországi tipográfia egyiklegérdekesebb terméke. Nem a hívek, hanem az egyházhasználatára volt szánva. Kétszáz példányban nyomtatták,ajándékul kétszáz egyháznak. A példányokba a fejedelembeírta a maga nevét és jeligéjét és azután küldte széjjelazokat. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen harcoló tatárokelfoglalták Gyulafehérvárt és rettenetes pusztítást vittekbenne végre; ekkor pusztult el ez a nyomda is, valamintaz I. Rákóczi György által 1640 táján alapított románnyomda is. Román történetírók a magyarosítás szándékátlátták abban, hogy I. Rákóczi György a nyomda segedelméveligyekezett a románságot a kálvinizmusnak megnyerni.Ez a felfogás téves. A nemzeti érzés ilyen tudatosterveitől a tizenhetedik század magyar fejedelmei és méginkább a főurak – még távol álltak. A vallási szempontvolt akkor majd mindenben az irányadó; ez volt a vezetőgondolata mindennek. Az elpusztított két nyomda jó háromévtizedig hevert a romok közt; 1689-ben akadt egy Kiriák

135nevű román könyvnyomtató, aki talpra állítván a vén fasajtót,román imádságos könyvet nyomtatott.*A keleti határszélen, a ferencrendi szerzetesek csíkikolostorában 1676-tól kezdve látjuk működni a barátokkisded nyomdáját, amelynek legelső nyomtatványa egyhétszáznyolcvanhat oldalt tevő „Cantoniale Catholicum.Régi és új, deák és magyar ájtatos egyházi énekek, dicséretek,zsoltárok és litániák stb”. A negyedrétű hatalmaskötet élén Torma István főispánhoz szóló felajánlás olvasható,amely ,,Költ a csíki kalastromban”. Ebben az időbenkészült még két nyomtatvány és az 1686-ra szóló csíkimagyar kalendárium. Ezzel a ferencesek nyomdája működésében1702-ig szünet állt be.*Keresden, a Bethlen-család ősi várában, Bethlen Elek1683 körül állított nyomdát, hogy 1679-ben meghalt bátyjának,Bethlen Farkas kancelláriusnak hátrahagyott munkáját:Erdély országnak a mohácsi veszedelemtől kezdődőlatin nyelvű történetét közzé tegye. Nyomdásza SzékesiMihály volt, aki 1684-ben fogott bele a mű nyomtatásába.A munka azonban meglehetősen lassan haladt és amikorThököly Imre 1690 nyarán Erdélyországba tört, a 832.oldallal meg is szakadt. Ekkor a kinyomtatott ívek nagyobbrészéta nyomdával együtt Segesvárra szállították,más részét pedig egyéb irományokkal egy ládába zárva,a keresdi vár pincéjébe befalazták, ahol azután a példányoklegnagyobb része tönkrement. A Segesvárra vitt és ottmaradtpéldányokból a Bethlenek később számos példánytvisszavittek Keresdre és más jószágaikra; többet el is ajándékozgattakközülük. A Segesvárott maradt példányok aRákóczi-háború idején zsákmánnyá válván, többnyire tudatlanemberek kezébe kerültek, de azért ezekből is többpéldány maradt meg. A be nem végzett és így címlapnélkül való nyomtatvány megmaradt példányai elé aBethlen-család a tizennyolcadik század végén címlapot éstizenkét-oldalas bevezetést nyomtattatott, amely utóbbi akönyv történetét mondja el. Volt a keresdi nyomdánaknéhány közben készült egyéb nyomtatványa is. Ezek közül

136Szentmártom Bodó János: „Dialogizmus a Krisztus halálárólés föltámadásáról” című nyomtatvány egyetlen példányaNagyenyeden pusztult el 1849-ben.*Eljutottunk minden idők legnagyobb magyar nyomdászához,Tótfalusi Kis Miklóshoz, aki nagy volt mint ember,világhírű mint betűmetsző, örök emlékezetű mint magyarnyelvtudós és akinek hányt-vetett élete lelkesítő, de egyszersmindbús láncolata a szülőföld igaz szeretetéből fakadókultiirmissziós cselekedeteknek és kortársai gőgössége megirigysége okozta nehéz tragikumoknak.Tótfalusi Kis Miklós 1650-ben született a Nagybányaközelében levő Alsó-Misztótfalu községben, szegénysorsúkálvinista szülőktől. Tizenkétéves korában szülei a nagybányaiiskolába vitték, ahol négy esztendőt töltött, majd1666 körül az akkoriban gyönyörűen virágzó enyedi kollégiumbakerült, ahol újra elölről kezdve a tanulást,huszonhétéves koráig élte a munkával, lelkesedéssel, vígsággalteli diákéletét. Nem volt valami nagyon gyors felfogásúember, hiszen tizenöt esztendeig járta a közép- ésfelső iskolákat, de amibe egyszer belefogott: minden idegszálávalrajtacsüggve, hallatlan szorgalommal és szívóskitartással a legalaposabban végezte.Diákévei kitelt ével – 1677-ben – rektornak ment,úgy mint az az akkori időben, de még jóval későbben is,általános szokás volt a teológiát végzett kálvinista diákoknál.Fogarasra jutott, ahol kicsiny gyermekségétől fogvanagy jóakarója, Horti István, az egykori misztótfalusi,majd nagybányai lelkész volt a pap. Tótfalusi itt isszokott lelkiismeretességével szentelte magát új feladatának.Tisztelet-becsület környezte, jövedelme is volt jócskánés mert nem költött feleslegesen: három esztendő alattháromszázötven tallért sikerült apródonként összegyűjtenie.Ez lett volna az alapja az akkori idők kálvinista lelkészeinélszokásos külföldi akadémiázás költségeinek.Nagy körvonalakban már ezidőtájt kirajzolódott KisMiklós előtt a maga feladata. Tanulótársa és jóakarója,Pápai Páriz Ferenc, a későbbi nagyhírű enyedi professzorsegítette hozzá, ő volt az, aki kereken szemébe mondta

137Kisnek, hogy nem papnak való ember és azt tanácsoltaneki, hogyha majdan külső országokban végzi a teológiaitanulmányait, nézzen körül a nyomdákban is, mert „prédikátoraink,Istennek hála, elegen vannak Erdélyben, deilyen ember kellene igen, aki nincsen”.Pápai Páriz ezen tanácsáról Tótfalusi Kis Miklós m?gemlékezettHorti István előtt is, aki szintén bátorítottaa vállalkozásra, biztatva őt, hogy keressen odakünnnyomdászt a biblia kiadására, amely esetben a korrektúrátőreá fogják bízni. Sőt Tofeus Mihály erdélyi reformátuspüspök is pártolta az eszmét és azt mondta Kisnek, hogycsak vállalja el a biblia nyomtatására való felügyeletet ésa korrektúrát: több hasznot tesz azzal a nemzetnek, mintamit az egész életen át való prédikátoroskodással tenne.Teológiára akkoriban Hollandiába jártak a magyardiákok. Tótfalusi Kis Miklós is oda vette útját 1680 őszén.Előbb Utrechtbe és Leydenbe tett tájékozódó kirándulást,lekerült Amsterdamba, ahol a világhírű Blaeu-nyomdafőnökét megkérte, hogy tanítsa meg őt a könyvnyomtatásra,de úgy, hogy annak minden ágazatában jártas legyen.Blaeu meglepve tekintett reá, észrevette, hogy a könyvnyomtatásbanteljesen járatlan emberrel van dolga és megismertetteőt az eljárással. Elmondta, hogy Hollandiábanegyik ember acélbetűket metsz, a másik mátrixot vagybetűágyat csinál, amibe egy harmadik mesterember a betűtönti és csak aztán jön a könyvnyomtató. Aki csak anyomdászatnak egyetlen ágazatát is akarja tüzetesen elsajátítani:szívvel-lélekkel rajta kell hogy legyen a munkáján.Aki nem úgy cselekszik, holtig sem ér el jóravalóeredményt.Nagyenyeden létekor Kis Miklós még arról álmodozott,hogy az egyetemeket fogja majdan járni Hollandiában éscsak mint mellékes foglalkozásra, gondolt a könyvnyomtatóiismeretek elsajátítására. Amikor azután Blaeunálmunkához fogott, csakhamar belátta, hogy ez a foglalkozásis egész embert kíván és ezért be sem iratkozott azegyetemre.A tanulási díjat illetően hamar megegyezett Blaeu-val.Fél esztendőre kétszáz tallérban állapodtak meg; ellátásá-

138ról és a közönségesebb szerszámokról Kisnek magánakkellett gondoskodnia.Fáradságos munkával és ihlettséggel teli esztendők következtek,de Tótfalusi Kis Miklós győzött. Három év alattmegtanulta a betűmetszést, a betűöntést és a szedés mega nyomtatóműveletek százféle, csínját-bínját. Tanítója, azöreg Blaeu maga is álmélkodva nézte haladását és hogytanítványa technikai fölényét nyíltan elismerje: vele javíttattaki saját munkáit.Hazulról ekkoriban nagyon rossz híreket kapott KisMiklós. A biblia ügyét – aminek korrektora kellett volnahogy legyen – mintha egészen elejtették volna. Az erdélyimagyarság vezetőit nehéz gondok nyomták. A török uralommegingott és tartani lehetett attól, hogy ennek helyébea sokkalta gonoszabb osztrák zsarnokság nehezedik majdErdélyországra, átplántálván vele a vallási türelmetlenséget,a testvérgyűlöletet, Kobb és Caraffa vesztőhelyeit.Ekkoriban érlelődött meg benne az az elhatározás,hogy a saját erejéből, saját költségére kinyomatja a bibliát.„Hozzáfogok én, – mondja – egy szegény legény lévéns megmutatom, hogy egy szegény legénynek devóciójatöbbet tészen, mint egy országnak ímmel-ámmal valóigyekezeti, s hogy az Isten gyakran alávaló és semminekállított eszközök által tapasztalatképpen való segítségévelviszi véghez az ő dicsőségét”.Apostoli lelkesültséggel vágott neki a céljának. Későéjszakába nyúló ernyedetlen munkálkodással metszette ésöntötte a betűt, magának is – jó pénzért – másoknak is.Amit így keresett: mind-mind a bibliába ölte. Betűi elkészültévelpapirost vásárolt és sajtót bérelt. Ezzel már megis kezdhette volna élete nagy munkáját, csakhogy a szentíráskorábbi kiadásainak figyelmes olvasgatása közbenészrevette, hogy abban nemcsak közönséges értelembenvett sajtóhiba akad fölös számmal, de jócskán van bennefordítási hiba is és értelemzavaró tévedés is. Más emberkönnyedén túltette volna magát mindezeken, de itt közbeszólta pedáns nyelvtudós, a lehető tökéletességre törekvőortografista, ami mind-mind beleszorult Tótfalusi Kis Mik-

139lós komoly egyéniségébe. Tökéletes munkát akart végezniés itt kezdődik a nagy tragikuma.Fejébe vette, hogy az ő bibliájának a lehetőséghezképest hibátlannak kell lennie; evégből ő is szorgalommaljavítgatta a biblia korábbi magyar szövegét, meg azutánkét, Hollandiában tanuló magyar diákkal: Csécsi Jánossalés Kaposi Sámuellel – későbbi nagyhírű professzorokkal– átjavíttatta annak minden mondatát. Ez a korrektúrásmunka nagyon késleltette a biblia készültét; jó háromnegyedesztendőbe került, mire csak a szedésbe is belefoghattak,ami csak 1684 vége felé kezdődhetett meg.Amíg Tótfalusi Kis Miklós Hollandiában a maga emberfelettimunkáját végezte, idehaza az a hír járt felőle,hogy haladó szellemben meghamisítja a bibliát. Ennek akósza pletykának nem volt gazdája, de eljutott mindenhová,így Apafi fejedelem mindenható miniszteréhez, TelekiMihályhoz is, aki nagyon megharagudott reá és mérgébenígy nyilatkozott róla: „Méltó volna a tengerbe vettetni.”Ugyanekkor Teleki és Tofeus püspök megbízták a Berlinbekészülő Kolozsvári István gyulafehérvári tanárt, hogynézzen el egyúttal Hollandiába is, tiltsa le Kis bibliarontásaités keressen a szentírás számára kiadót.Kolozsvári István megérkezve Amszterdamba, előbbszépszerével igyekezett Kist a munka abbahagyására rábírni,de amikor ez nem sikerült, az amszterdami egyháztanácselé idéztette őt. A konzisztórium azonban inkábbbuzdításra, mint tilalmazásra méltónak tartotta a vállalkozást.Tótfalusi Kis Miklós folytatta munkáját és 1685 májusábanvégtére el is készült vele. Rögtön küldött TelekiMihálynak is egy példányt belőle, amelynek szépsége éstökéletessége egyszeriben lefegyverezte a nagyhatalmú,bölcs államférfit. Apránkint elhallgatott – egyelőre -a többi ellensége is.1687-ben kicsiny, tizenkettedrétű alakban kinyomtattaKis Miklós az Új Testamentumot, majd meg Szenczi MolnárAlbert zsoltárfordítását is. Az elzevir-kiadások stílusteremtőhatása következtében ez a zsebbeférő, apró alakvolt divatos országszerte. Kis Miklós szokatlanul sok példánytnyomtatott könyveiből, mert amíg Szenei Molnár a

140hanaui bibliát még csak ezerötszáz példányban nyomatta,addig ő a teljes bibliából háromezerötszáz, az új testamentumbólés a zsoltárokból külön-külön négyezerkétszáz példánytnyomatott. Mikor azután mindezek kikerültek asajtó alól, beköttette őket bőrkötésbe, dús aranyozással éscsak keveset hagyott kötetlenül. Nagy vállalkozás volt ezés költséges, néha húsz ember is dolgozott számára, márpedigez nagy pénzbe került, hetenként száz forintot iskellett kiadnia csak a kötésre.Hogy mindezt a sok pénzt megszerezhesse, Kis Miklósa saját munkája mellett folyton vállalt egyéb munkát is:betűmetszést, betűöntést, matricakészítést mások számára.Sokszor még éjszaka is metszette a betűket. Ez a munkájajól· jövedelmezett. Kezdetben egy tallért kapott három betűért,azután csak kettőt adott, majd amikor művészetébenmár nagyobb tökéletességre tett szert, egyért is megadtáka tallért. Vele csináltatták a betűket az örmények, Georgiakirályának ő metszette ki a maga exotikus, széprajzúbetűit, majd Toszkána nagyhercege, III. Medici Kozimo,fordult hozzá típusokért, sőt XI. Ince pápa is b:állt megrendelőineksorába és vele, a református emberrel öntetetta vatikáni nyomda számára betűt.Hollandiában léte idején Kis Miklós csak az említettmagyarnyelvű könyveket nyomtatta, pedig méltó versenytársalett volna a híres amszterdami nyomdáknak ezen atéren is. ő azonban missziónak tekintette ottani könyvnyomtatóskodásátés annak teljesítését semmivel semakarta késleltetni; elejétől kezdve az volt a célja, hogy hamajdan haza jő a maga nyomtatványkincsével, hallatlanulolcsó áron bocsátja azt boldognak-boldogtalannak az épülésére.1689 őszén kezdte meg előkészületeit a hazamenetelhez.Roppant poggyásza volt, hiszen a nyomdai szerelvényen,matricákon és egyéb mindenféle dolgain kívül közeltizenkétezer könyvet vitt magával. Útja Lipcsén és Lengyelországonkeresztül vezetett; az utóbbi országban kellemetlenkalandja is volt egy lengyel főúrral, aki könyveitlefoglalta és végtére is egy rablóbanda véletlen és önkénytelénsegedelmével sikerült visszakapnia poggyászát,

141Rövid kassai, majd debreceni időzés következett ezután.Mind a két helyen azért állapodott meg Kis Miklós,hogy áruba bocsássa nyomtatott kincsei egyrészét, mertpénze a hosszas utazás idején bizony elfogyott. Régi szándékáhozhíven, igen olcsóra szabta könyvei árát, de reményeibenmegcsalatkozott. Hiába tartotta olcsón áruit, mégolcsóbban kívánták és ha legalább így tömegesen vettékvolna! Oly rossz vásárja volt, hogy alig kapott több pénzt,mint amennyi az élelemre szükséges volt.Kis Miklós megérkezvén Erdélyországba, Teleki Mihálytkereste fel, aki szeretettel fogadta őt és száz bibliátvásárolt tőle, darabonként öt forintjával.Tótfalusi Kis Miklós, Kolozsvárt megállapodva, úgygondolkozott, hogy új nyomdát rendez be itt magának.Erről a szándékáról lebeszélték, azt ajánlván, hogy ,,nekülönözzön”, hanem vegye kezelésbe a református egyháznyomdáit, az egyház eddigi úgynevezett kollégiumitipográfiáját és a Kolozsvár-városi egyházközség nyomdáját.Kis hajlott a tanácsra és pontokba foglalva, az intézőtanácselé terjesztette, mikép volna hajlandó a nyomdakezelését elvállalni. Első feltételül kikötötte, hogy mind akét nyomdát neki adják át és engedjék meg, hogymivel mindkettőnek nagyon elkopott betűi vannak, azokatátönthesse. Munkájáért, az elkopott betűk újraöntéséértsemmit sem kér, csak adják meg neki mindazokata jogokat és kiváltságokat, amelyekkel előde bírt, tudniillik,hogy az egyház épületében lakhasson és se a nyomda,se személye, se legényei után ne fizessen adót; hogy egyháziszemélynek tekintessék, mint akinek különben ismegvan a papi képzettsége és eszerint az egyházi tanácsülésein megjelenhessen, a templomban a papok székébenülhessen, mint ahogy ezt a Váradról odatelepedett SzeneiKertész Ábrahámnak is megadták.A püspök meg a konzisztórium elfogadta Tótfalusi KisMiklós javaslatát; a sokat küszködött és fáradozott tipográfus,mintha nyugodalmasabb időknek nézhetett volnaelébe, ő maga szentül meg volt erről győződve, annyira,hogy elérkezettnek látta az idejét a családalapításnak is.Könyvnyomtatói működését is mihamar megkezdette,

142de hogy mikorra tehető ennek ideje, nem tudjuk pontosanmeghatározni. 1694-ben már javában működölt a nyomdája;ebből az évből nyolc nyomtatványát ismerjük. Munkásságaa következő években mindinkább fokozódik: 1695-ben tizenhárom, 1696-ban tizenöt könyv került ki sajtójaalól; összes kiadványainak száma, amelyekből csaknemugyanannyi a magyar, mint a latin mű, mintegy százratehető. Tekintélyes szám, kivált, ha figyelembe vesszük,hogy a kiadványok között terjedelmes munkák vannak,továbbá azt, hogy Kis Miklós kolozsvári könyvnyomtatóiműködése aránylag igen rövid időre: kilenc esztendőre terjedcsupán. Az a száz körül járó sok szép nyomtatványaegytől-egyik mintaszerű volt a maga idejében. Betűik -nem hiába, hogy világhír övezte csinálójuknak az okos,komoly fejét – ritka szépek voltak és nyomtatásuk is jó;kár, hogy Tótfalusi-nyomtatvány tiszta, jó állapotban igenkevés maradt korunkra.Dehogy is lett volna Kis Miklósnak különösebb bajahátralévő éleiében, ha megmaradt volna a maga nyomdászitechnikájának korlátai között, ha nem törődött volnaegyébből, mint a nyomtatványok csinosságával és nemterjeszti ki feleslegesen figyelmét a nyomtatványok tartalmára,mondataik szabatosságára, meg a leírásuk módjára.De hát Kis Miklós szerint a tipográfusnak közösséget kellvállalnia az író minden gondolatával és az íróval együttfelelős a kifejezések szabatosságáért és ezenfelül a könyvnyomtatóaz, aki természetszerűen letéteményese a helyesírástudásának és szigorú őre a helyesírás elveinek. A magyarhelyesírásról szóló nézeteit az „Apologia” egy fejezetébenfoglalja össze Kis Miklós. Hatalmas nyelvészeti iratez; ha egyebet sem tett volna, mint hogy ezt megírta: márezzel is emlékezetessé tette volna a nevét.A kicsinyességeken felülemelkedő tudós emberek -így különösen Pápai Páriz Ferenc – szeretettel néztékKis Miklós ortográfia-építő törekvéseit és bátorították is őt,voltak azonban olyan hiú és kicsinyes professzorok is,akik nem tudták elviselni azt, hogy a nyomdász-ember,a ,,hitvány vasmíves” – mert ez volt a gúnyneve magukközött – beleszóljon az ő dolgukba.

143„Nem szeretem a tudós tipográfust” mondotta megokolatlangőggel Szatmárnémeti Pap Sámuel kolozsváriprofesszor, Kis Miklós törekvéseinek és érdemeinek makacslecsepülője.Kis Miklós önérzetesen válaszolt erre a támadásra ésszavainak igazsága elnémította egy időre az ellenségeit éső nagy buzgalommal szolgálta hivatását továbbra is. Akönyvnyomtatás, kiadóskodás és másféle tervezgetés közepetteserényen folytatta a betűmetszés és betűöntés mesterségétis. Ilyes munkája bőven volt. Néhány tudós unszolásárazsidó betűket is metszett és öntött és kinyomattaezekkel a magyarországi első héber nyomtatványt.Üzleti sikerei Tótfalusi Kis Miklósnak Kolozsvárottnem voltak. Amennyire jól ment sora Hollandiában, anynyirarosszra fordult hazajövetele után. Bibliái és zsoltároskönyvei csak igen lassan keltek; gyakran még az önköltségiáron alul is oda kellett adni őket, ha pénzre voltszüksége. Üzleti szempontból még legjobban keltek a naptárak,melyeket többezer példányban nyomatott.1697 körül különösen megnehezedett Kis Miklós sorsa.A korábban megadott könyvnyomtatói kiváltságait innen is,onnan is csorbítgatni kezdték. Sok keserűségét nagybansúlyosbította a kolozsvári papok és tanárok ezidőtájt újrafellángolt gyűlölködése. Minden elképzelhető módon bőszszantgattáka betegesen érzékennyé lett nagy tipográfust;megrágalmazták, gyanúsítgatták, asszonyaikat a feleségéreuszították. És mert tudták, hogy mi a legkönnyebben sebezhetőoldala: a bibliáját ócsárolgatták.Kis Miklós nagyon rossz szótehetségű ember volt márakkoriban, ő maga is tisztában volt szóbeli vitatkozásbanvaló gyöngeségével és éppen ezért, amikor már torkig voltellenségei áskálódásaival: megírta bibliája készültének történetétaz „Apologia Bibliorum”-ot. Ebben a könyvbenelmondja, hogy milyen körülmények hatására határozta elmagát a biblia kinyomtatására. Műve előszavában megemlékezikellenségei irigységéről és rágalmairól, amivelújabb olajat öntött a tűzre. Most még jobban rajta voltak,hogy ahol csak lehet, ártsanak neki. Ellene tüzelték azegyházi tanácsot is, amely a rábízott nyomdákat ki akarta

144venni a kezéből. Hiába keresett Kis a püspöknél védelmet,úgy, hogy végső elkeseredésében már arra gondolt, hogyszétrombolja a nyomdáját és örökre otthagyja Erdélyországot.Ha felesége és két pici leánya vissza nem tartóztatja,bizonnyal meg is teszi azt.A toll fegyveréhez folyamodott megint. Ekkor csináltaazt a különös munkáját, amely akkoriban óriási feltűnéstokozott Erdélyben és amelynek teljes címe ez: „M. TótfalusiKis Miklósnak maga személyének, életének és különöscselekedetének mentsége, melyet az irigyek ellen, kika közönséges jónak ez iránt meggátlói, írni kényszeríttetettKolozsvárott 1698-adik esztendőben”. A megsértettférfiúi becsület és önérzet fájdalmas feljajdulása, sokáigvisszafojtott kitörése ez az írás; szenvedély nyitja meg,szenvedély száguld rajta végig és erejéből mitsem vesztettszenvedély zárja be. Magyarul írta, hogy a nép is megérthesse.Rapszodikusan ismerteti a maga korábbi sorsát,amszterdami életét és munkásságát, nagyszerű betűmetszőisikereit. Odakünn gazdagság, dicsőség, nyugalmas élet várhatottvolna reá, de ő hazajött gyámolításra szoruló véreiközé és itt most gonosz emberek irigysége és áskálódásamég a becsületét is ki akarja kezdeni. Kíméletlenül sorramegnevezi ellenségeit, a papokat és tanárokat, megmondja,ki mit hazudott, ki milyen rágalmakkal akart neki ártani.Tótfalusi Kis Miklós „Mentség”-e az indulatok kitöréséneka műve volt, nem pedig az érett átgondoltságé.Nem csoda tehát, ha hevességében bakot is talált bennelőni. Mégpedig azzal, hogy – ha talán nem is sértő szándékkal– Bánfi György erdélyi gubernátor nevét is felemlítetteírásában. Erre Bánfi is belekapcsolódott Kis ellenségeinekaz érdekkörébe és a nagyúr közbelépése eldöntötteKis Miklós sorsát. A kormányzónak elégtétel kellett.Követelte a nyilvános bűnbánatot, az úgynevezett eklézsiakövetést,továbbá a „Mentség” összes példányainak megsemmisítését,valamint azt, hogy írásban vonja vissza állításaités ezt az írást nyomtassa is ki.Megtörtént. Kisnek engedelmeskednie kellett. 1698 június13-án megjelent Nagyenyeden, ahol a reformátusokzsinatot tartottak és itt a templomban alávetette magáta megszégyenítő eljárásnak.

145Szegény Kis Miklósnak életébe került az eklézsiakövetés.A rettenetes lelki vihar derékba törte a magyarkultúrának ezt a gyönyörű szálfáját. Rövid időre a nagyenyedimegszégyenítés után féloldali gutaütés érte. Kihullotta toll a kezéből, árván maradtak dicsőségszerző vésőcskéiés gyönyörű magyar akarata szárnyaszegetten roskadtössze. Három esztendeig vonszolta még magát munkáraképtelenül, mígnem 1702 március 20-án utolsótlobbant élete mécsese. A halál megváltás volt neki, decsapás a magyar nyomdászatra, amely büszkeségét ésreménységét veszítette el benne. Porai a kolozsvári temetőbennyugosznak.

VII. FEJEZET.A magyar könyvnyomtatás a XVIII.században.Tikkasztó mozdulatlanság és gondolkodásbeli renyheségülte meg a tizennyolcadik század első felét. Mi lehetettennek a borzalmas letargiának az okozója? Talán az elfáradás,a korábbi idők zivataraiban való halálos kimerültség?Aligha. Hiszen azóta új nemzedék kelt a viharverterégi emberiség nyomába. Az intézményekben kellett lenniea hibának.A tizennyolcadik század magyar nyomdászairól rövidencsak a következőket:A legjelentékenyebb nyomda az 1577-ben alapítottnagyszombati egyetemi nyomda volt, akkor a jezsuita-rendkezén. A nyomdában készült műveknek a száma ebben aszázadban megközelíti az ezret. Amikor 1773-ban XIV.Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita-rendet, az erről szólópápai brevét Mária Teréziának is foganatosítania kellettés 1773 szeptember 30.-án elrendelte a jezsuiták összesrendházának bezárását és minden vagyonuk lefoglalását.Ebbe természetesen beleszámítódott a nyomda is. Ajezsuita-rend megszüntetése után úgy az egyetemet, minta nyomdát az állam, illetőleg a királyi kamara vette kezelésébe.Mária Terézia 1777 tavaszán elrendelte az egyetemneka budai királyi várpalotába való áthelyezését, ami

148szeptember havában meg is történt. A nyomda egy részeNagyszombatban maradt, jó felerészét pedig tutajokrarakva, Budára szállították, ahol az egyetem megnyitásanapján – november 3-án – már üzembe is lehetetthelyezni. A nagyszombati nyomdát igen kevéssé foglalkoztatták,gyönyörű felszerelése parlagon hevert. 1797-benvégtére is be kellett zárni és az egész felszerelést Budáraszállították.Buda városának a török uralom megszűnte után elsőnyomdásza a bajorországi származású Landerer János Sebestyénlett, akinek korai halála után özvegye újra férjhezment faktorához, aki nagy buzgalommal feküdt nekia nyomda fejlesztésének, de akit a város borzalmas egészségügyiviszonyai következtében a halál mihamar elragadott.1738-tól 1752-ig az özvegy vezette a nyomdát, majdátadta az első házasságából származó fiának, LandererLipót Ferencnek, aki tizennyolc évig dolgozott; halála utánözvegye, Katalin nevén volt a nyomda 1802-ig. LandererLipót Ferencnek és Katalinnak fia volt a szomorú sorsúLanderer Mihály akit, mint a „magyar jakobinusok” társaságánaktagját, 1794 őszén többedmagával elfogtak. Azelfogottak közül halálra ítélték és kivégezték MartinovicsIgnácot, Laczkovics Jánost, Hajnóczy Józsefet, ifj. SzentmarjayFerencet, Sigray Jakab grófot, őz Pált és SzolárcsikSándort. Halálra ítélték még a legjelesebb hazafiakegész sorát, közöttük a magyar irodalom kimagasló alakját:Kazinczy Ferencet, Szentjóbi Szabó Lászlót és VerseghyFerencet, valamint Landerer Mihályt is, de ezekhalálos ítéletét súlyos börtönre változtatta a királyi kegyelem.Kazinczy és Verseghy kibírták valahogy a spielbergiés kufsteini börtönök borzalmait. Szentjóbi belehalt a raboskodásba;Landerer Mihály tízesztendei szomorú rabságután testben-lélekben megtörve, munkára képtelenül, úgyszólváncsak meghalni jött ki a tömlőéből.Az egyetemi nyomda egészen a század végéig csaktengődött és a budai korszak első tizenöt évében egyfillérnyi jövedelmet sem hozott. Erősebb lendület csak aszázad legutolsó éveiben mutatkozik.

149Pest városának első könyvnyomtatója Eitzenberger FerencAntal volt, aki 1756-ban állította fel sajtóját. Halálaután egyideig az özvegye, majd 1782-től egyik fia, Antal,vezette a nyomdát, akitől 1789-ben Paczkó Ferenc vettemeg, aki Pozsonyban is, Pesten is nagy buzgósággal szolgáltaa magyar irodalom ügyét- ö adta ki az első magyarnyelvűújságot, a „Magyar Hirmondó”-t Pozsonyban,majd pedig „Magyar Merkurius” címmel Pesten is adottki egyideig hírlapot.A pozsonyi Royer-család egyik tagja: Royer FerencAntal 1773-ban Pesten megnyitott nyomdájának tulajdonosavalójában Füskúti Landerer János Mihály, aki1783-ban a maga nevére íratta ezt a nyomdát is. Ez aLanderer a budai nyomda megalapítójának, LandererJános Sebestyénnek volt a második fia, aki 1750-ben megvettea pozsonyi Royer-féle nyomdát, 1774-ben pedig, ajezsuita-rend feloszlatása után, a kassai jezsuiták nyomdájátis és így egyszerre háromfelé is volt tipográfiája.Mikor 1795-ben, hetvenéves korában meghalt, hatalmasmunka állt mögötte: Pozsonyban negyvennégy, Pestenhuszonhárom és Kassán huszonegy esztendeig terjesztettea felvilágosodást. Nyomdái jól jövedelmeztek; akkora vagyontszerzett, hogy amikor a temesmegyei Füskút falutmegvásárolta, egyszerre négyszázhúszezer forint készpénzttudott érte letenni. Nemesi előnevét is innen kapta. Enneka Füskúti Landerer János Mihálynak fia és örököse voltLanderer Mihály János, aki 1795-től 1809-ig tevékenykedett.1782-ben veszedelmes üzleti ellenfelük támadt a pestvárosikönyvnyomtatóknak. A világhírű bécsi TrattnerJános Tamás, akinek nyomdái voltak Bécsben, Innsbruckban,Triesztben, Linzben, Zágrábban és Varazsdon, folyamodványtintézett József császárhoz, hogy mint magyarhonos, Pesten nyomdát és betűöntő-műhelyt alapíthasson,valamint könyvkereskedést Pesten és négy vidéki nagyvárosban. Hiába volt a pesti nyomtatómesterek és könyvkereskedőkkesergő tiltakozása: Trattner az engedélyt megkaptaés 1783-ban már be is rendezhette a nyomdáját azakkori Úri-, most Petőfi Sándor-utcában.

150Igen érdekes Trattner János Tamás pályafutása. Kőszegmellett egy kis faluban született 1717-ben, szegényszülőktől. Bécsújhelyen tanulta meg a nyomdászatot egyrokonától, majd felszabadulása után Bécsbe ment és aGhelen-féle nyomdában dolgozott kilenc évig. 1748-banmegvásárolt egy kicsiny nyomdát és nagy szorgalommalés kitűnő üzleti szellemmel feküdt neki a fejlesztésnek.1750-ben már tizenhat sajtóval dolgozott. Mária Teréziafigyelmét is felhívták a törekvő fiatal könyvnyomtatóra ésa királynő ettől fogva minden tekintetben a legmelegebbenpártfogolta őt, így pl. 1752-ben a királynő kegyességénekköszönhette, hogy a közoktatási ügyek újabb szabályozásánálaz összes iskolai könyvek nyomtatását őreá bízták.Ekkor már harminckét sajtója és két papirosmalma isvolt. Ugyanebben az időben kezdte alapítgatni fióknyomdáit.1773-ban építette a híres Trattnerhofot a bécsi Grabenen,azt a hatalmas nyomda-épületet, amelyben rengetegtipográfiai berendezkedés mellett helyet foglalt a fa- ésrézmetszői osztály, a nagykiterjedésű könyvkötészet mega könyvkiadói és könyvkereskedői központja is. MáriaTerézia rendeletére József trónörökös számára kis nyomdátszerelt fel és megtanította a lelkes ifjút a könyvnyomtatásra.Trattnert az idők folyamán több nagy kitüntetésérte. Mária Terézia királynő udvari nyomdászává, férje,Ferenc, pedig római szent birodalmi lovaggá nevezte ki őt.II. József ausztriai és II. Lipót magyar nemessé tette.Bár Trattner vállalkozása valósággal szörnyűségesnagyságú volt a maga idejében: irodalmunk és nyomdászatunkügyét nem sokkal vitte előre. Szabadabb szelleműkönyv az ő nyomdájából nem kerülhetett ki, magyaríróink tőle sohasem is remélhettek támogatást. Ami pediga könyvnyomtatás művészi részét illeti, Trattner megelégedetta lanyha középszerűséggel. Nagyszabású betűöntődéjevolt, de ennél is a legridegebb üzleti szellem nyilvánultmeg; egyetlen valamirevaló új betűt nem terveztekmeg nála. Ami szép típusa és tetszetős ékesítő anyaga volt,azt úgy lopkodták össze a franciáktól, a németektől és ahollandusoktól. Utánmetszés és utánnyomtatás dolgábanTrattner – ez a sokat magasztalt – érte el minden idők

151nyomdásza között a legnagyobb rekordot. Különösen anémet könyvkiadók körében emiatt igen rossz híre volt.Pestvárosi nyomdáját Trattner János Tamás egyrokonával, Trattner Mátyással kezeltette, aki jó magyarember volt és aki jó szolgálatokat tett lassan cseperedőirodalmunknak is. Trattner Mátyás 1745-ben születettFelsőörsön, a nyomdászatot Trattner János Tamás bécsinyomdájában tanulta. Felszabadulása után Párizsba mentés ott tizenhárom évet töltött a nyomdászat minden ágazatánakszorgos tanulmányozásával. 1778-ban hazatért és abudai egyetemi nyomda prefektusa lett, de onnan távozniakellett, mert mindenki – talán nem is egészen alaptalanul– a bécsi öreg Trattner kémét látta benne. TrattnerMátyásnak 1789-ben fia született. Keresztapául a nyomdatulajdonosát, a bécsi Trattner János Tamást kérte fel, akia szép tipográfiát keresztfiának ajándékozta. A fiú felcseperedéséigtermészetesen a jó szakember Trattner Mátyásvezette tovább a nyomdát.*Pozsonyban a tizennyolcadik század kezdetén nem voltnyomda. 1715-ben került ide Salzburgból a jeles protestánskönyvnyomtató, Royer János Pál és a város engedelmévelmegnyitván nyomdáját, mindjárt kezdetben tanúságot tettjó ízléséről s életrevalóságáról. A Nagyszombatban székelőesztergom-egyházmegyei konzisztórium már a következőesztendőben bepanaszolta őt az udvari kancelláriánál, feleslegesnekmondván a nyomdát, mert a bécsi és nagyszombatinyomdák a könyvhiányt teljesen pótolják és azon meggyőződésüknekis adtak kifejezést, hogy a pozsonyi nyomdaalapításaz ott nagy számban élő protestáns polgárok felszólításáraés az ő érdekükben történt; eszerint nyilván akatolikus vallás ellen intézett könyveket fognak ott nyomtatni.A pozsonyi városi tanács védelmébe vette Royert ésfőképpen ennek köszönhette Royer, hogy nyugodtan folytathattamunkásságát. Betűkészlete a megvásárolt Chrastina-féle puchói nyomda anyagának átöntése után körülbelülhatvan bécsi mázsa, sajtója három volt, Royer János Pál

1521737 novemberében bekövetkezett halála után a nyomdát„Royer örökösei” név alatt veje és faktora vezette, amígaz egyetlen Royer-fiú nagykorúságát el nem érte. Mikorazután az ifjú Royer átvette a nyomdát, testvérei osztályospörrel fenyegették, aminek következtében 1750-ben tizenegyezerforintért Landerer János Mihálynak adta el nyomdáját,ő maga több helyen művezetősködött ezután, amíg1773-ban Landerer János Mihály az ő neve alatt nyitottameg pestvárosi könyvnyomdáját.A pozsonyi Royer-Landerer nyomdának 1770-bentársa került az Olmützből bevándorolt Paczkó Ferenctipográfiájával (lásd 147. oldal). Jelentős, szép nyomdavolt ez is. A harmadik pozsonyi nyomdász a nagyszebeniszületésű Weber Simon Péter, aki Komáromban fióknyomdátis létesített.*Sopron városának az ausztriai Wildbergből bevándoroltStreibig Antal József volt az első könyvnyomtatója1725-ben. öt esztendő múlva Győrbe vitte át a tipográfiát,amelynek címe „Cs. kir. szab. győri püspöki és polgárikönyvnyomda” volt a tizennyolcadik század végéig ésamely azután is megmaradt a család birtokában 1850-ig.Egyik utóda, Streibig József, 1788-ban Pápán is állítottnyomdát, azt 1789-ben Veszprémbe helyezte át, majdpedig Számmer Mihálynak adta el 1790-ben.*Komáromban, Vácott, Kalocsán, Egerben, Esztergomban,Temesváron, Újvidéken, Pécsett, Nagyváradon, Nagykárolybanés a biharmegyei Diószegen is voltak nyomdák,amelyek egy része megszűnt nyomdák anyagának megvásárlásábólkeletkezett.*A tizennyolcadik század a debreceni tipográfiára azállandó szorongattatás meg a veszedelmek korszaka volt.A török kiszorult Magyarországból; helyébe reánk szakadta bécsi udvar gonosz zsarnoksága. Bevezetője volt enneka Kobb és Caraffa felvidéki hóhérkodása, ami elől ezrévelhagyták el otthonukat a fenyegetett magyarok. Már jóval

153a Rákóczi-szabadságharc előtt apró guerilla-harcok színhelyevolt az egész Tiszántúl. Érthető, hogy ezeket a viszonyokatmegsínylette az irodalom meg a tipográfia is.A város nyomdája a tizennyolcadik század nagy részénmindössze egy-két sajtóval dolgozott; eleinte a háborúsnyomorúság, későbben a cenzúra veszedelmei miatt.1705 október 20.-a gyászos napja a debreceni nyomdának.Herbeville császári hadvezér labanc serege bevonulta városba és a katonák hitvány vandalizmusukban a nyomdátis teljesen elpusztították. Ugyanekkor elpusztult asárospataki nyomda felszerelése is. A labancdúlás utánhat-hét évig nem volt nyomdája Debrecennek. 1712 felékezdhette meg itteni működését Miskolczi Ferenc, a tizennyolcadikszázad egyik legjelesebb könyvnyomtatója, akita tanács 1716-ban Komáromi Csipkés György sok viszontagságotért bibliájának kinyomatása végett Hollandiábaküldött, ahonnan 1718 elején érkezett haza. Nyomdászismereteineknem sok hasznát vehette hazatérte után.A debreceni városi nyomda fejlesztéséről, nagyobbításárólaz akkori nyomasztó politikai és vallásügyi viszonyokközepette szó sem lehetett. A nyomdát különben is újabbveszedelem érte 1719 július 17-én, amikor is a város sokmás épületével egyetemben porig égett.Jó három esztendőbe telt, mire a nyomdát annyiraamennyiretalpraállíthatták. 1746-ban hat emberből áll anyomda személyzete és a nyomó sajtók száma kettő. Vallásosgyakorlatra szánt nyomtatványok, iskolás könyvecskékmeg alkalmi iratok kerültek ki a nyomdából. Nagyobbszabásúművek a sajtószabadság pribékjeinek leselkedésemiatt az egész századon át alig is jelenhettek meg.1790-ben megint tűzveszedelem viselte meg a nyomdát.Csodálatos, hogy a nyomda a labancdúlás, többszöröstűzveszedelem, a hatalmasok agyarkodása, a cenzúra bakafántoskodásadacára megmaradt és ha szerényebb eszközökkelis, de tovább terjesztette a világosságot Magyarországjó nagy részén.A felvidéki műhelyek közül a bártfai városi nyomdaa XVIII. század elején már csak hébe korba adott életjelt

154magáról. A híres-nevezetes lőcsei nyomda a század elejénhanyatlani kezd. Megvolt a nagyszerű betűkészlete, dehiányzott a nyomda éléről a lelkes szakember. AThökölyék egykori városában, Késmárkon Vitárius Mátyásnyomdászkodott néhány évig. Eperjesen Redlitz FerdinándJános állított nyomdát, amely tizenhárom esztendős megszakításután (1780-1793) 1852-ig maradt a családbirtokában. A kassai tipográfia a század elején már igenrossz karban volt, de azért itt nyomtatták az első magyarújságot, a „Mercurius”-t 1705-ben. 1710-ben a bártfainyomda betűit is lehozták Kassára. Jezsuita kézben voltezután a nyomda egészen a rend feloszlatásáig, 1773-ig,amikor a pozsonyi Landerer János Mihály váltotta magáhoza nyomdát. Itt készültek azután Kazinczy Ferencfolyóiratai is. Besztercebányán, Selmecbányán, Zsolnán ésSzakolcán is volt egy-egy nyomda.*A Királyhágón túl a politikai meg egyéb viszonyoknem voltak különbek, mint ideát. A magyar fejedelmekuralma helyébe, ami a tudományoknak és a nyomdászatnakáltalában véve kedvező volt, idegen zsarnokság lépett,fojtogatva a magyarság szellemét és minden képzeletetfelülmúló módon szipolyozva a föld szegény népét.Kolozsvárott a XVII. század elején letűnt a magyarkönyvnyomdászat egyik legszebb csillaga, a nehézsorsúnagy nyomdász és betűmetsző: Tótfalusi Kis Miklós. Halálakora kezében egyesítve volt három nyomda különvált.A sajátját Telegdi Pap Sámuel vette bérbe, a reformátuskollégium és a kolozsvári református egyházközség nyomdáia kollégium könyvtárába kerültek és működésük sokászünetelt.Telegdi Pap Sámuel 1730-ig volt a nyomda bérlője:sok főként magyarnyelvű könyvecskét, gyászbeszédet ésegyéb nyomtatványt készített. Igen tekintélyes nyomdászvolt. Halála után rövid ideig özvegye nevén volt a nyomda,majd Szatmári Pap Sándor lett a bérlője (1731-1745),aki sokoldalúan képzett, kiválóan művelt nyomdász és tanultbetűmetsző és öntő is volt. Utóda Pataki József lett,

155aki azonban a betűöntéshez nem igen érthetett, mert1770-ig – halála időpontjáig – a nyomda betűi teljesenelkoptak. Nem is akadt arra többé bérlő.A kollégium könyvtárában elhelyezett két nyomdacsak 1755-ben került egy kitűnő nyomdászember, PáldiSzékely István kezére, ő utána 1769-ben a kollégium sajátkezelésébe vette a nyomdát, Pataki Sámuelre bízva az igazgatást,akinek a tizenhétesztendős működése idején nagyotemelkedett a tipográfia, amelynek főfaktora KapronczaiNyerges Ádám volt, jóhírű tipográfus a maga idejében,aki 1785-ben Marosvásárhelyt alapított nyomdát, de mára következő évben elhalálozott. Vele zárul le ama kolozsvárikönyvnyomtatók sora, akik betűmetszők és öntők isvoltak egyszersmind.Volt még Kolozsvárott egy unitárius nyomda és 1727-től kezdve a jezsuitáknak egy nyomdája, amelyet AntalíiJános erdélyi püspök rendeztetett be. A jezsuita-rend feloszlatásaután Kollmann József bécsi nyomdász lett anyomda bérlője, majd Batthyány Ignác püspök kezérekerült, aki a felügyeletet a piaristákra bízta. Nyomdát alapítottKolozsvárott a szebeni tipográfus, ifjabb HochmeisterMárton. A nyomdát későbben a katolikus líceumnakadta és azt a piarista nyomdához csatolták. Átmeneti időben,tíz esztendőn át, nyomdája volt itt egy másik szebeninyomdásznak, Barth Jánosnak is.Kolozsvár után megemlítendők még a brassói, a szebeninyomdák. Német nyomda nyílt meg Besztercén ésMedgyesen, román nyomda Balázsfalván. Gyulafehérvártpüspöki nyomdát alapítottak, amelynek sajtójából jobbáralatin és román nyomtatványok kerültek ki. Magyar nyomdánakindult Kapronczai Nyerges Ádám marosvásárhelyiés egy Nagyenyeden létesített nyomda; a csíki barátoknyomdája is készít néha-néha egy-egy nyomtatványt.*A nyomdászat technikája tekintetében a XIX. századkezdetéig lényeges változás nincsen. A betűöntésnek a technikájapéldául négyszáz esztendőre megrekedt abban amederben, amelyet még a· XV. század közepe táján vájt ki

156magának, a nyomtatótechnika is századokra megkövesültabban a formájában, aminőt a nagy Gutenberg János adottneki, mindössze, hogy a hozzávaló eszközökön történteknémi, az eljárás lényegét nem érintő javítások. A XV. századfaprése szerkezet dolgában alig különbözött a háromszázesztendő óta használatos sajtótól másban, minthogy az utóbbinak némelyik alkotórésze már keményebbés tartósabb anyagból készült. Legelőször a ráma meg asajtófödőnek a kerete készült vasból. A XVII. század húszaséveiben az amszterdami híres Blaeu jelentős újítástvégzett az ősi fasajtón, amely már mintegy átmenet a vaspréshez.A külső gerendázat fából készült egészen Stanhope lordfellépéséig, ami a XVIII. század utolsó éveiben következettbe. A Stanhope-sajtóra majd a nyomógépek ismertetésénélvisszatérünk.

VIII. FEJEZET.A szedésről.a) A betű.A nyomdászat feltalálását megelőző idők ismertetéseután leírtuk már Gutenberg életét és működését és elmondtunkmindent, ami a nyomdászat magyar történelmérevonatkozik a XVIII. század befejezéséig.Most áttérünk a nyomdászmesterség különféle technikájánakismertetésére, ahol az egyes részek történelmifejlődésére is figyelemmel leszünk.A XIX. század hozza meg a fejlődés hihetetlen lendületéta nyomdászatban, aminek következtében a nyomdákműködése, teljesítőképessége teljesen megváltozik.Ezért is térünk majd csak jelen könyvünk végén vissza aXIX. és XX. század magyar nyomdászainak ismertetésére.Az írás megszületésétől lépésről-lépésre követtük aművelődés útját a nyomdászat feltalálásáig. Gutenbergélete és küzdelmei, a magyar könyvnyomtatók szenvedéseiés sokszor dicsőséges, sokszor hiábavaló igyekvéseik felkelthetteaz olvasó érdeklődését ez iránt a mi szép mesterségünkiránt.Rátérek most magára mesterségünk művelésére ésszerszámaira. Nem kerülhető el, hogy eközben egy kevésséezen szerszámok feltalálása és tökéletesítése körül a múltbais visszapillantsunk, mert illik megörökítenünk azok nevét,akik így érdemeket szereztek.

158A könyvnyomtatás mestersége két részre oszlik. A szedésreés a nyomásra.A most következő szakaszokban elsősorban a betűkkelés a szedés műveletével fogunk foglalkozni.*A nyomtatás alapja a betű. Ebből szedjük ki, illetveállítjuk össze mindazt, amit könyvnek, vagy nyomtatványnaknevezünk: a könyv címét, szövegét, jegyzeteit stb.Azután, hogy Gutenbergnek sikerült a mozgatható betűvelmegvetnie a nyomtató művészet alapját, a betűtípusokmég vagy három évszázadon át kevés, egymással rokon fajtáraszorítkoztak. Csak a XIX. század teremtette meg a maisok betűtípust. Mit szólna ma Th. Hausard, aki a könyvszépségét féltve, már 1825-ben feljajdult az akkortájt felbukkanóúj betűk: az „egiptienne” és az „italienne” ellen,ha meglátná egy jól felszerelt modern nyomda betűmintakönyvét.Az első könyvnyomtatóknak nem volt más céljuk,mint az akkoriban a kézírásos munkákban használatosírások pontos utánzása. Ezek az úgynevezett barátbetűkvoltak, rajzuk minden szépség híjján szögletes, megterheltenmég a sokféle rövidítés jelével. Elég sok gondot isokozhattak az első betűmetszőknek, mert hiszen a sokrövidítés és egybeírt betű következtében sokkal több betűrevolt szükségük, mint manapság. Habár már Schöfferneksikerült ezen írást szabályosabban elkészítenie, kevesenvoltak, akik őt megközelítették. Későbben újabb nehézségekkelkellett megküzdeniök a betűmetszésnél és az öntésnélegyaránt, amikor az első nyomatok nagy írástípusárólkisebbre, mint a közönségesebb használatra alkalmasabbra,kívántak áttérni.Az első német könyvnyomtatók Olaszországban, azottani kézírásokban sokkal tisztább rajzú írásokat találtak:egyenesvonalú antikvát, amelyet azután a nyomdászatbanalkalmaztak. Csakhamar el is terjedtek ezek az írásokOlaszországban épúgy, mint Francia- és Németországban,de volt még ezután is olyan idő, amikor majdnem kizárólaga gótikus betűket használták. Csak Aldo Manzio útján,aki Petrarca kézírását vette a maga szép kurzívjához ala-

159pul és aki az antikva írást is javítgatta és szépítgette, terjedtel és honosodott meg állandóan az antikva a latinnépeknél.A betűket részben nagyságuk, részben alakjuk szerintcsoportosítjuk. Ha pontosan, rendszerbe sorozhatóan meghatározottnagyságuk nem is volt három-négy évszázaddalezelőtt a betűknek: bizonyos nagysági határon belül megvoltaz elnevezésük. És ez javarészben megmaradt máig is.A gyémánt elnevezéssel a régi könyvnyomtató valószínűlegeme betűnagyságnak értékes és technikai tekintetbenbravúros voltára akart utalni; ez lehet az alapja agyöngy meg a nonpareille (franciául páratlan) elnevezéseknekis. A petit szó kicsit jelent franciául, de csak mihasználjuk, meg a németek; ők ezt a betűnagyságot mégnemrégiben Jungfrauschriftnek nevezték. Angolországbanés Amerikában brevier a neve, mert papi breviáriumotnyomtattak vele először. A bourgeois szintén francia szó,s „polgárit” jelent. Nevét állítólag a híres könyvnyomtatóés betűművész Tory Geofroytól kapta, aki a nemességnekszánt pompás kiadásokon kívül a polgárságnak is nyomtatottkönyveket, még pedig ilyen apró betűkkel, hogyolcsóbbak legyenek. Nálunk borgisznak ejtik ki. A garmondelnevezés Estienne Róbert híres betűmetszőjének, GaramondClaüde-nak a tiszteletére történt. Az északnémeteka garmond helyett a korpusz elnevezést használják, amivalószínűleg valami corpus juristól vette eredetét. A ciceróelnevezést Schöffer Péternek köszönhetjük, aki 1465-benilyenforma nagyságú betűkkel nyomtatta Cicero leveleit.A media vagy németesen mittel – mint már a neve ismutatja – eredetileg középnagyságú betűt jelentett. Kétháromszázesztendővel ezelőtt ugyanis mindössze hétfélebetűnagysága volt a könyvnyomtatónak: a petit, garmond,ciceró, mediális, tertia, textus, meg kanon; ezek között amediális foglalta el a középső helyet. Ez a magyarázat mégvalószínűbbé válik, ha a tercia elnevezésnek keressük azeredetijét. Ez a szó latinul harmadikat jelent és a terciabetűfokozat a hét közül, felülről számítva, tényleg a harmadik.A textus (németesen text) tán még Gutenberg idejébenkeletkezhetett. A szó maga szöveget jelent és Guten-

160berg valóban ilyen nagyságú betűkkel nyomtatta egy bibliájánakszövegét. A kánon, meg a misszále elnevezések isolykép keletkezhettek, mint a korpusz, meg a brevier,vagyis ilyen nevű könyveket nyomtattak vele.A betűk vastagsági és magassági méreteit először egyfrancia betűöntő, Fournier szedte rendszerbe 1737-ben.Fournier az akkori francia mérték egységét: a hüvelyketvette alapul és tipográfiai pontnak nevezte a hüvelyk 12-edrészének egyhatodát. Később a Napoleon utasítására kidolgozottDidót pont-rendszert fogadták el 1879-ben Németországbanis. Ez Fournier rendszerének a méterrendszerrevaló átalakításából áll, alapja a tipográfiai pont, amelyből2660 meg a méterre. A leggyakrabban használt betűnagyságoka nonpareille – 6 pont, petit = 8 pont, borgisz – 9pont, garmond vagy (az északnémeteknél) korpusz = 10pont, ciceró = 12 pont, mittel – 14 pont, tercia = 16 pontés a text = 20 pont. A tipográfiai számítás alapja a ciceró.Alakjuk szerint szinte át sem tekinthető ma a betűtípusokgazdagsága.A latin nyomtatott betűk antikva néven ismeretesek ésa kiemelő dűltbetűs kurzív-típussal együtt rendkívül sokfajtára oszlanak. Különösen amióta a régi mesternyomtatványokalapján a modern antikva mellett újra bevezettéka klasszikusnak nevezett régi antikvát. A leghasználatosabbbetűk főbb fajtái az egipcienne, a groteszk, az aldine és aromána- Az antikvabetűk egy válfaja a medieval, amelyold style néven különösen Angliában igen elterjedt. Ez arégi antikva vékony és karcsú vágása helyett gömbölydedés erősebb is.A betűtípus megválasztása valamely kiadványnál akönyv alakjához és céljához alkalmazkodik. Nagy alakúvagy nyolcadrét (oktáv) könyveknél folytatólagos szöveghezgarmondot vagy cicerót fogunk választani, regényekheza borgiszt. Ha lexikonról vagy szótárról van szó, akkormég a nonpareille sem elég kicsi. Tankönyvekben mindigcélszerű a garmond, ciceró, vagy esetleg a mittel. Éppenígy hajlottabbkorúak olvasmányát képező írásművekben,imakönyvekben, vallásos közleményekben még kisalakú

161könyveknél is tisztán és élesen kiemelkedő, erős betűtípusokkívánatosak.*Első lépés egy új betű előállításánál a rajz. Ha a betűtervezőnekelég tapasztalata van, elegendő papírra vetniea betűket, hogy megítélni tudja a majdani sorok és oldalakképét. Megeshetnék azonban, hogy a formák arányaés az egésznek díszítőképes megjelenése tekintetében mégistéved, ezért szükséges, hogy a betűformákat nagyobbrarajzolják és ellenőrizzék. A betűrajzoló tehát minden vonásátkisebbített képben ellenőrzi, amíg az új betű mindenjellemző vonását meg nem állapította. Az egyetlen helyesmódja a kisebbítésnek megfelelő kicsinyítő üvegekkeleszközölhető; a fényképészeti kisebbítés nem vezet célra,mert nem a megfelelő optikai hatást váltja ki. Az esetlegszükséges változtatásokat a nagy rajzon végzi a tervező ésaz előbbi módon újra megvizsgálja, amíg végre teljesenkielégítő eredményre jut.Ha a rajz jó, következik a vésnök munkája, aki előbba szokásos mintafigurát metszi ki olyan mélyre, hogy nyomatotlehessen készíteni róla. Ha az megfelelő, akkor azösszes betűt kimetszi. Azután valamennyi figuráról füstvagykoromnyomat készül és ha minden rendben van, ötszörösnagyításban mintegy három milliméter vastagságúsárgarézlemezre viszik át vetítőgép segítségével, amellyel aképet tetszés szerinti nagyságra és élesen beállítják. A rajzkörvonalát finom vésővel csak annyira metszik lemezbe,amennyire szükséges, hogy a fúrógép tűje biztosan mozoghassonbenne.Itt kell megemlékeznünk a fúrógép jelentőségéről,amely az egész betűöntőipart átalakította. Ennek a gépnekfőalkatrésze a pontosan működő pantográf, amelyneknagyobbik középrészében a vezető tű, a kisebbikben a megmunkálandófém van, a mintadarab készítéséhez szükségessárgaréz vagy ólom: a matrica. A munkaasztal sínekenmozog és pontosan kíséri a vezető tű minden mozdulatát.A beillesztett fémdarab fölött pereg a fúró; ugyanez a gépkészíti marás útján a domború mintadarabokat, úgy, hogy

162szabaddá válik a betű alakja. Ezek a fúrógépek szabatosabbanés gyorsabban dolgoznak, mint a kézi metszés.Az így elkészült sárgaréz-matricák, amelyek a mintafokozatkészítésére szolgálnak, csak úgy, mint a későbbifúrott matricák is, még nem a voltaképpeni öntés céljáravalók, hanem a próbaöntések készítésére. Azután készülneka kemény nikkel vagy vörösréz galvano-matricák. öntéscéljára főleg a nikkel alkalmas, mert ezeknek a matricáknakaz ellenállóképessége a legnagyobb az öntéshezhasznált forró fémmel szemben; minden más fém hamarosanelégne. Az igazító, egy pontos műszerész, átdolgozza aképet felületén és mélységében olyan szabatossággal, amelyszázadmilliméternyi hibákat sem enged meg. Ezzel azutánhasználatra kész a matrica.Nagyszerű betűöntő volt Gutenberg fiatalabbik társa,Schöffer Péter, akinek valószínűleg az ólomtípusok sokszorosításábanannyira fontos öntőműszer feltalálását isköszönhetjük. Híres volt Gaxton is, az angol könyvnyomtatókőse, akinek nagyszerűek a díszes gót betűi. A későbbiidőkből felemlítendők: a francia Garamond, Tory ésMoreau, az angol Baskerville, az úgynevezett angolosvágású antikvatípus máig is csodált csinálója; a németalföldilegjava betűmetszők közt is kiváló Fleischmann,a francia Fournier meg Didót könyvnyomtatók és könyvkiadók,valamint a német Berthold is, a könyvnyomtatásbelimértékrendszernek rendezői; Marcellin Le Grand, afrancia antikvának egyik megteremtője, továbbá az olaszBodoni és a magyar Tótfalusi Kis Miklós.A betűmetszés hajdanában a legfontosabb része volta könyvnyomtatás művészetének. A világhíres nagy könyvnyomtatókmajd hogy nem kivétel nélkül a betűtervező ésbetűcsináló készségüknek köszönhették, hogy nevük a tipográfiahőseinek az elejére került. Gutenberg végezte köztüka legnagyobb munkát, ő annak a sokoldalú művészetnek amegalapítója, amelyet a betűöntés szóval szoktunk kifejezni.Az ő ábécéi még – különböző összetett betűket

163és rövidítéseket is beleszámítva – közel háromszáz betűbőlállottak. Gutenbergnek az volt a maga elé tűzött fő-főtörekvése, hogy a XV. század csodás tökéletességű könyvírásátutánozza, de mindig erősen ügyelt arra, hogy a kézírásosbetűk patricákba véshetők és azután kiönthetők legyenek-Nyomdabetűből való használatuk idején ezen utánzatoknaklényeg dolgában nem volt szabad az eredeti mintákmögött maradniok; a könnyű olvashatóság okáértpéldául a szóképeknek a maguk jellemző vonásaiban teljesenmeg kellett egyezniök az írott könyvekéivel, talánmég jobban is, mint az egyes betűknek. És amint a legrégibbnyomtatványainak a betűi is bizonyítják: Gutenbergelsőrangú betűművész volt. A kézirat mechanikai utánzásánaknem pusztán egyszerű próbáját láthatjuk az ő műveiben,hanem a technikai okok alapján történt művésziátformálását is a betűknek, vagy más szóval: a tipográfiaibetűrendszernek a lángésztől eredő megalkotását,A XV. század valamelyik missale-betűjének öntés útjánvaló utánzása az első pillanatra nem látszik nehéznek: egyszerűenöntőformát kell csinálni az ábécé minden egyesbetűjéről és a megöntött betűket szépen egymás mellé sorozni.De azért a dolog csöppet sem egyszerű és könnyű.A kézirat figyelmesebb megtekintése meggyőzi a szemlélőtarról, hogy a mostemlített módon az írás sajátos szépségeitelérni lehetetlen lett volna. Az úgynevezett barátbetűk íróiezt az írást a XIII. és a XIV. század folyamán páratlanulegyöntetűvé tették és ezenfelül még tökéletes ritmust isöntöttek bele. Csodálkozva nézzük manapság a gótikuskönyvminuszkuláknak művészi síkornamentumokhoz hasonlószóképeit és rá kell jönnünk, hogy a szép hatás atérelosztásnak és a betűk egymás mellé sorozásának művészlélekkelvaló elgondoltságán alapszik. Mindennekólomtípusokba való átültetése rengeteg technikai tudást,mélységes művészi megérzést és tömérdek tanulmányra éskísérletezésre való készséget tételez fel. Gutenberg mindezekneka tulajdonságoknak birtokában volt és a maga elétűzött feladatot az elképzelhető legnagyobb alapossággaloldotta meg,

164Jó betűművészek voltak a közvetlen utódai is, akiknekszintén minden törekvésük a maguk korabeli könyvművészetiideál megtestesítésére irányult. Mégpedig teljessikerrel. Rengeteg tudást meg iparkodást kellett valósággáváltaniok, hogy az értékes és sokba kerülő kézírásos könyvekkelszemben a vevők és pártolók megfelelően széleskörét biztosíthassák a maguk nyomtatott munkáinak.Külsőleg-belsőleg egyértékűt kellett teremteniök az írottkönyvek művészeivel. És ez sikerült is nekik, mert szeretettelés tudással végezték munkájukat, úgyszólván a lelküketfektetve bele a betűikbe, soraikba, meg a szedés-oldalakba.Mint egy nagy esztétikusunk mondja: a kódex-író ősök,meg a könyvet nyomtató elődök egyaránt csak az ösztönük,hamisítatlan természetes érzéseik, hangulataik alapján tettékolyan széppé a maguk ősnyomtatványaikat. Még nemtudták, nem ismerték a mesterkéltséget. Nem igyekeztekidegen technikáknak a sallangjaival cifrálkodni. Ügy csináltakmindent, ahogy azt a feldolgozásra kerülő anyag magamegkívánta.A könyvnyomtatás demokratikus művészet. Nemcsaka hatását tekintve, hanem már az első elgondolásában is.Hiszen a nagy feltaláló Gutenbergnek is az volt a vezetőgondolata, hogy a tömérdek fáradsággal készülő írásoskódexeket könnyebben és olcsóbban állítsa elő; vagyis tömegcikkekkétegye őket. A gazdagon díszített kézirat magátólértetődően csak nagyon kevesek által megszerezhető, roppantdrága értéktárgy volt. A magyarok történelméből istudjuk, hogy egy-egy szépen megírott könyvért egész uradalmakatkellett lekötni zálogképpen.A nyomdász elődjét, a könyvmásolót erősen támogattákaz egyházi és a világi hatalmasságok. Mert a másolóártalmatlan, sőt hasznos is volt az ő szempontjukból. Műveimind forma, mind pedig tartalom tekintetében kizáróanarisztokratikus művek voltak. A demokratikus könyvnyomtatásművészei és hősei már csak elvétve részesülteka hatalmasok támogatásában, aszerint, amint technikai ésművészi tudásukat hajlandók voltak a világ urai zsoldjábaállítani vagy sem. A vértanú-nyomdászok egész sorát je-

165gyezte fel majd mindenik nemzet történelme. Mi itt csak aGyulafehérvárott lefejezett Hoffhalter Rafael, meg a soküldözést átszenvedett Huszár Gál nevét említjük meg akönyvnyomtatás vértanúságos hősei közül.A betűmetszés művészetének súlypontja a XVII. ésXVIII. században Németalföldre tolódott át. A világhíreskönyvnyomtató családoknak egész sora versenyzett azon,hogy melyikük tud szebb és jobb könyveket teremteni. APlantinek működése még a korábbi században kezdődött.Hírük, nevük, valamint az Elzevireké, Enschedeéké is, bejártaa világot, könyveiket még mai nap is keresve keresika tipográfiai szépet megértő bibliofilek. Hollandiábantanulta ki művészetét a legnagyobb magyar nyomdász ésbetűöntő is, Tótfalusi Kis Miklós „Erdély fénixe”. Az őművészetének a híre is messze földre eljutott. A pápák, aMediciek és más fejedelmek is az ő betűterveit tartottáklegtöbbre.*Ez után a betűk metszésére vonatkozó kis történelmikitérés után folytatjuk a betűk készítésének leírását. Követtüka rajztól a betűkészítés összes szakaszát, csak azutolsó: az öntés van még hátra. Ebben van a nagy találmánykulcsa, csak ezáltal létesülhetett a mozgatható betű,ezáltal született meg a könyvnyomtatás. A betűöntés feltalálásaszerezte meg Gutenbergnek uralkodó helyét az emberiségjótevői között.Nem tudjuk pontosan, milyen volt az első öntőszerkezet.Alighanem két egyszerű bronzsarokból állt, amelyekegy magasságra dolgoztak és a kellő betűvastagság feléeltolhatók voltak. Az öntőkészüléket a matrica fölé helyeztékés fölülről öntötték bele az ólmot. A XVI. század elejérőlszármazó feljegyzésekből következtetve, a Gutenbergfélekészülék igen hiányos lehetett.Igen korán kezdték fával burkolni az öntőkészüléket,mert az munkaközben erősen átmelegedett. A XVII. századbannyerte az öntőkészülék azt az alakját, amelyet azutánegészen a kéziöntőgép bevezetéséig megtartott és amelyetmég ma is használnak próbaöntések céljára. Ezzel akészülékkel még a leggyakorlottabb betűöntő sem készít-

166hetett 2-300 betűnél többet naponta tízórai munka mellett.Haladás volt, amikor az olvasztóüst helyébe, amelyeiminden öntő külön-külön kezelt, a közös öntőkemence lépett,amelynél több öntő foglalhatott helyet.Teljesen átalakult a betűöntés művelete a komplettöntőgép feltalálásakor. A komplett öntőgép első kísérletei1862-ig nyúlnak vissza és csakhamar teljesen újjáalakítottáka betűöntést. Míg Gutenberg korában a betűöntő mintegy300 betűt készíthetett egy nap alatt, a komplett öntőgépteljesítménye 30-40 ezer betű, az újabb gyorsöntőgépémég több. A kéziöntőgépet, amelynek a technikája már fejlettvolt és amely önműködően lövelte a folyékony ólmotaz öntőlyukba, Dávid Bruce találta fel 1845-ben Newyorkbanés a svéd Brandt tökéletesítette. Ezt követte 1883-bana Foucher-féle francia komplettöntőgép-típus, amellyel apercenkénti 80 fordulatot 170 fordulatra lehetett emelni.A betűkészítés befejező munkája a következő: a betűöntőmegkapja a matricasorozatot azzal az utasítással,hogy a kísérő öntőcédula szerint öntsön bizonyos betűfajtából100-200 vagy még több kg-t. Az öntőcédulán vanmegadva, hogy minden kilóhoz hány a, b, stb. betűt kellöntenie.A betűöntéshez használatos ólomnak folyékonynak ésemellett keménynek kell lennie. A leggyakoribb összetétel70 rész hutaólom, 25 rész antimon és 5 rész angol ón.A betű kiöntése következőképpen történik: a matricátbefogják a tartóba, amely szorosan, hézag nélkül zárulaz öntőlyukhoz. Ε mögött egy gázzal hevített kazánbanfolyékony ólom van, amelyből egy kis készülék a forrófolyékony ólmot belöveli az öntőlyukba, amíg az megtelikólommal és kiformálódik a matricán levő betű képe. Azígy kiöntött betűt egy-egy kés hátul és oldalt meggyaluljapontosan olyanra, amilyennek lennie kell, majd kitolja akész betűt egy tartóra, ahol egyik betű a másik után sorakozik.Ezzel azután útjára is bocsáthatjuk a betűt. A műveltségólomkatonája ő és sok viszontagságot fog megélni aszedővastól kezdve a gyorssajtó hengeréig. Részt fog venniaz emberiség művelésében, vidám vagy szomorú története-

167ket fog elmondani a kortársaknak és végül munkában megvénülve,megfeketedve, az olvasztóüstben megújhodva ébredúj életre.b) A szedés.Lássuk most már, hogyan lesznek a betűkből sorok.Ha a megrendelő a kézirat alapján elhatározta a könyvalakját és a betűfajtát, igyekszik lehetőleg pontosan meghatároznia könyv terjedelmét, hogy a megrendelendő papírmennyiségetés megközelítőleg a könyv árát megszabhassa.Itt kell arról is beszélnünk, hogy milyen legyen a jókézirat, mert a szedőnek nem mindegy, hogy tisztán, világosanmegírt szednivalója van-e, vagy pedig fáradságosankell végigtapogatódznia a szerző hieroglifái között négyszerötszörkell-e átolvasnia a mondatot, míg annak értelmébőlmegfejthet valami rejtélyes szóképet és végül is, ha az ihletnem jön segítségére, a korrektorra hagyja a megfejtést, akiazonban maga sem rejtvényfejtő. A rendetlen vagy olvashatatlankézirat okozta nehézségek megdrágítják a munkát,mert a szerző, aki rendetlen, zavaros kéziratot ad,rendesen a szerzői korrektúrákban visz végbe nagyobb változtatásokat,ami költségtöbbletet okoz. A rossz kézirat agépszedőknél meg éppenséggel tűrhetetlen, mert az nemállhat meg a gépével minden szónál, hogy sillabizáljon.A jó kézirat az, amelyet géppel vagy teljesen jól olvashatókézírással a papírlap egyik oldalára írtak; a sorokközött legyen legalább egy sor köz; a kéziratot javítsa áta szerző különösen a tulajdonnevek, számok, másnyelvűidézetek és írásjelek tekintetében. Nem szabad a vesszők,pontok stb. alkalmazását a szedő tetszésére bízni.A katalógusok, árjegyzékek és más úgynevezett akcidensmunkánálmeg pláne csodákat ér meg a nyomdász. Amegrendelő néha maga sem tudja, hogy mit akar, ceruzávalodavetett jegyzeteket kell tipográfiai formába öltöztetniés a kefelevonat bemutatásánál van csak a nagy csodálkozás,hogy mit csinált a szedő, éppen az ellenkező felfogássaloldotta meg a dolgot, mint ahogyan ő gondolta.

168Azután jön persze a sorok kicserélgetése, címek változtatásastb., stb.Ezek után nézzük csak meg, hogyan dolgozik a szedő.Egy rekeszekre osztott faszekrény van előtte, ebbenfekszenek ólomból öntve és a rekeszekbe szétosztva azábécé betűi és a szóközök részére szükséges kizárások.A szedő a kézirat szerint kiveszi a rekeszekből a megfelelőbetűket és a balkezében tartott szedővasban (sorjázóban)egymás mellé helyezi őket, amíg a sort kitöltik. Miután abetűk nem egyforma szélesek és a szavakat nem lehet akárholelválasztani, a szedőnek kell kitölteni azt a hézagot,amely még hiányzik, hogy a leszedett betűk teljesen kitöltséka sort. A sorok kizárása – így nevezzük mi nyomdászokazt a munkát, amellyel a szedők teljesen egyformahosszúvá teszik a sorokat -, kényes, figyelmet igénylőmunka, mert szabály az, hogy a szavak közti hézagoknaklehetőleg egyformáknak kell lenniök.A szedővasba, amelyet a szedni kívánt szöveg szélességéreállított be a szedő, léniát helyez, amelyet egy-egysor kizárása után kihúzván, a már kiszedett sorokra helyez,hogy az újonnan kiszedett betűk sima felületen legyenekelhelyezhetők. A szedővasba 5-8-9 sor szedés fér a felhasználtírás vastagsága szerint. Ha a szedővas megtelt,úgy a szedőléniát az utolsó sor fölé helyezve, ügyes fogássalkiemeli a szedő a szedővasban levő szedést és azt azúgynevezett hajóra helyezi. A hajó fémlappal bíró, háromoldalán fém- vagy fakerettel ellátott eszköz, amelynek akerete valamivel alacsonyabb, mint a betűmagasság, hogya szedéshez könnyen lehessen hozzáférni. Ha a hajó megteltszedéssel, vagy pedig a kézirat szerint a szedésével elkészülta szedő, úgy azt zsinórral körülcsavargatja, hogya betűk a szedés oldalán el ne dűljenek; ezután vagy lehúzógéppel,vagy pedig a befestékezett szedésre helyezettnyirkos papirosnak kefével való ütögetésével levonatot készíta korrektor részére. A szedő munkája most már a korrektoráltal kijelölt hibák kijavítása, a szedésnek oldalakbavaíó beosztása. Kinyomatás után az ő munkáját képezi azosztás, ami a betűknek a szedőszekrény rekeszeibe valóvisszahelyezése munkáját jelenti.

169A jó nyomdász törődik a szedés képével, nem fejezbe több sort egymásután választójellel, nem választja el aszót úgy, hogy az félreérthető legyen, nem választ el rövidszavakat. Zavarja a szedés képét, ha a szóközök több soronát egymásután egymás alá kerülnek, ami által mintegy„utca” támad az oldalon át, csúnya a bekezdés utolsó sorátátvinni új oldalra. Újságszedésre, ami ma már majdnemkizárólag géppel történik, az általános szedési szabályokcsak kis mértékben alkalmazhatók, mert ott a gyorsasága főkövetelmény.Hozzájárul a könyv szépségéhez a kolumna- (oldal-)fej: az oldalszám szöveggel vagy anélkül. A nyomdász„élö”-nek mondja a szöveges és „holt”-nak a pusztán oldalszámbólálló oldalfejet. Ha csak a számot tesszük ki,azt ma inkább alul alkalmazzuk. Az ,,élő”-fej fontos a lexikálisműveknél és mindenütt, ahol a keresett szó gyorsabbmegtalálását segítjük ezzel elő. A könyv puszta címénekismétlése céltalan és unalmas. Arra a tényre, hogy a könyvegy bizonyos számú 16 oldalas ívből áll, minden újabb ívelső és harmadik oldalán figyelmeztetést kapunk. Az ív elsőoldalán alul balra találhatjuk a szerző nevét és a műnek -esetleg rövidített – címét, jobb oldalt az ívnek a számát,amely azután a harmadik oldalon ismétlődik *gal. Errea jelzésre a könyvkötő munkájánál van szükség. A címrövid ismétlődését normának hívjuk, az ívek jelzőszámaitpedig szignatúrának. Régebben nem számokat használtaka szignatúra megjelölésére, hanem az ábécé betűit. Ezenkívülaz egyik ív utolsó sora után jobbra a következő ívelső szavát, vagy annak kezdetét nyomtatták. A jegyzetekrészére régebben csillagot, keresztet stb. használtak, ma mármegszámozzuk azokat.Amíg a gőz és a villamosság még nem vitte bele a hajszátaz élet minden területének jelenségeibe, egy-egy hozzáértő,megbízható szedő kezébe lehetett adni egy egész munkátés az akkor következetesen, figyelmesen, egyenletesmódon szedhette annak egész szövegét és minden tartozékát.Ma az nincs így. A munkabeosztás bevonult a nyomdákbais. Az üzemvezető a mettőrnek (metteur en pages –az, aki a szedést oldalakba rakja) adja át a munkát a

170megfelelő utasítással és az osztja ki a munkát az egyesszedőknek, akiknek munkáját azután ö állítja össze: tördeliívekbe. A mettőrnek tapasztalata, gyakorlata és ízlésebiztosítja a mű egységes kivitelét.*Egypár megmosolyogni való történetecske a betűöntőkéletéből. A Bauer-betűöntöde Gutenberg-Gotisch írásánakcsak a metszetei készültek el a próbalapok részére, úgy,hogy az írást csak nagy későre szállították. Egy türelmetlenmegrendelő meg is írta levelében, hogy: „ilyen szállításirendszer mellett tanácsos, hogy az ember a végrendeleténekaz utóiratába felvegye a Bauer-betűöntödénél tettmegrendeléseit.”*Az 1881. évi stuttgarti országos kiállításon ugyanez azírás annyira megtetszett a királynak, hogy elrendelte annakazonnali megrendelését trónbeszédje szövegéhez. A 60kg-t kitevő rendelésnek még a király látogatásának napjánkellett elkészülnie. A szükségessé vált külön öntésért kétszeresárat fizettek, az öntőknek kétszeres fizetés, enni ésinnivaló járt ki, de az öntödét addig senki el nem hagyhatta,míg az írás készen nem volt. Ma ez úgy hangzik,mintha mesét olvasna az ember.c) A szedőgépekről.Az általános művelődés terjedésével karöltve az olvasnitudóés olvasni akaró egyének száma erősen megszaporodott.Ennek első következménye a nyomdaiparban azvolt, hogy mind gyorsabban és gyorsabban járó gépeketszerkesztettek, mert különösen az újságot olvasó közönséga nagyobbodó példányszám és erősbödő oldalterjedelemmellett már csak nehezen volt kiszolgálható. A nyomógépekfejlődésével majd e cikksorozat későbben következő részébenfoglalkozom, megállapítható azonban, hogy a nyomdagépeknélkifejtett ezen igyekezet maga után vonta a szedésgyorsításának a kérdését.Századokon át változatlan maradt a szedés módja, deaz emberi elme már száz évnél hosszabb ideje kezdte meg

171munkálkodását, hogy a kéziszedés helyébe valami gyorsabbeljárást találjon.Kezdetben a szedés gyorsítása érdekében olyan gépeketszerkesztettek, amelyek a betűtartókból a megfelelő billentyűmegnyomása útján az azokban felsorakoztatott betűkbőlegyet-egyet a vezetőcsatornába ejtettek és az így keletkezettszövegek egy szalagra jutottak, ahonnan azokat leemeltékés kizárták. Ezek a gépek voltak az ősei a soröntőgépeknek.Voltak azután olyan gépek is, amelyeknek szerkezetétegy papirosszalag irányította, amelybe a lyukasztást valamiírógépfélével ütögették. Ez a gépfajta tekinthető azegyes betűket öntő Monotype-gépek ősének.A betűknek szétosztását is megkísérelték gépi munkávalelvégezni, azok sem voltak azonban az akkori szedőgépeknélegyszerűbb szerkezetűek.A legügyesebben megszerkesztett ilyen gépnél is legalábbhárom emberre volt szükség: egy, aki a billentyűzéstvégezte, egy, aki a sorokat kizárta és végül, aki az osztástvégezte; volt azonban olyan gép is, amelyhez hét egyénkellett.A végleges megoldás akkor mutatkozott, amikor akész betűk szedése helyett matricákat, tehát a betűk öntéséreszolgáló sárgarézlemezeket, amelyekbe a betűkép vanbepréselve, kezdtek szedni és az egész szerkezetet összeköttetésbehozták az öntőgéppel. Ezt a végleges megoldást nagyonelősegítette Gally Merrit találmánya (1873): az ékformaegységekkel való kizárás.Ebből a történelmi időből, amikor számosan kísérletezteka kérdés megoldása körül, érdemesnek tartom a következőkmegemlítését:Az első szedőgépet Foster Benjámin 1815 körül találtafel, szerkezete azonban – úgylátszik – még a kipróbálásigsem jutott. 1822-ben az angol Church William kértszabadalmat szedőgéptalálmányára, annak hasznos alkalmazásárólazonban a történelem nem emlékezik meg.Idősorban utánuk Kliegl József következik. Szül. Baján1795-ben, megh. Pesten 1870-ben. 1833-ban szerkesztetteelső szedőgépét. Hogy mifélét, nem igen tudjuk, mert sza-

172badalmi leírás vagy ábra nem maradt fönn róla. Működésétilletően annyi bizonyos, hogy a betűk saját súlyuk következtébenigazodtak benne a helyükre, ami meglehetős sokzavarral s fönnakadással járhatott. Osztógépet is csináltKliegl, s gépeit folytonosan tökéletesítve, az 1839-40-ikiországgyűlés idején ki is állította azokat Pozsony városában.Az ősi városban összegyűlt karok és rendek 1400 forintotgyűjtöttek a föltaláló támogatására, József nádorispánpedig hatezer forintot utalványoztatott ki Klieglneka kincstárból, de csak havi kétszáz forintos részletekben.1842-ben Pulszky Ferenc és mások „Kliegl-könyv”-et isadtak ki, amelyet Garay János szerkesztett. Ennek a jövedelmeis Klieglnek jutott. A szabadságharc után azonban aföltaláló nagy nyomorba jutott. Gépe 1860-ban a NemzetiMúzeum lomtárába került. Halála előtt az öreg föltaláló újgépet hirdetett, amelynél már az elektromosságnak is akadtvolna szerepe. Szerkezete klaviatúrás, különben is az egészgép zongoraformájú lett volna.1840-ben Young és Délcambre kértek szabadalmatLondonban, de az ő szedőgépjük alkamazásáról sincsensemmi adat. Ugyanez áll a francia Gaubertre is.Ezen időben mutatta be szedőgépmintáját TschulikEmánuel a bécsi császári királyi udvari és államnyomdaigazgatójának, Auer Alajosnak, aki annak megszerkesztésétkeresztülvihetőnek találta, azt el is készítették és az intézetszerelői által végzett tökéletesítések után, ha mérsékelt mértékbenis, használhatónak mutatkozott ugyan, de dacáraannak, hogy a gépet a legóvatosabban kezelték, állandóigénybevétele nem volt lehetséges.1843. Mazzini József, szabadalmat kér Londonbanszedőgépre. További hírek hiányoznak.Az angol Mackie Sándor, aki szedőgépére 1865-ben,1866-ban, 1867-ben, 1868-ban és 1873-ban kért szabadalmat,más utat választott. Gépénél lyukasztott papirosszalagothasznált, mint a szövőgépeknél. Kiszolgálásáhoznégy ember kellett. Állítólag 12.000 betűt szolgáltatott óránként,de terhére írták, hogy működése közben sok betűtörik el és drága a kiszolgálása. Hooker gépe, amelyet 1874-ben szabadalmaztatott, ugyanezen hibában szenvedett.

173Hattersley gépe már célszerűbbnek mutatkozott. A gépszerkezete egyszerű és úgy fekszik a szedő előtt, hogy aztkönnyen áttekintheti és így a hibákat könnyen észreveheti.A gép írógéphez hasonló billentyűkkel bírt, amely billentyűkgumizsinor útján hozták működésbe az egyes betűket.Mackie szedőgépe.Hattersley gépének szedési módja olyan, mint az eddigfelsorolt gépeké. A gépet a bécsi „Neue Freie Presse” vásároltameg, azonban az mihamarább használhatatlanná vált.A szakemberek aggálya a gumizsinórok alkalmazása miattalaposnak bizonyult, a gumizsinórok szenvedtek az időjárásbefolyása alatt és végül is felmondták a szolgálatot.

174A németszármazású Kastenbein 1872-ben megbízástkapott a Times műszaki igazgatójától, Macdonaldtól,hogy bemutatott tervei alapján készítsen szedőgépet. Ez agép már sokkal tökéletesebb volt mint Hattersleyé, mertanyagául acélt, vasat és rezet használt, amely fémek azidőjárásváltozásokat nem érezték meg. Ez a gép is billentyűkkeldolgozott, amelyek megérintésével a minden betűrészére elkészített és a betűkkel telerakott csatornákból kiváltódotta kívánt betű és az egy gyűjtőn keresztül egy sínrekerült és ott helyezkedett el. A gép kiszolgálására két egyénvolt szükséges: a szedő és az a munkás, aki a kizárást végezte.A megüresedett betűcsatornákat egyenként lehetettújra megtöltöttekkel kicserélni. A Times a szedés szétosztásáróllemondott, a felhasznált szedést a betűöntőgép katlanjábadobták és új betűket öntve, töltötték meg ismét abetűcsatornákat. Ez a gép már eszmebelileg közelebb hoztaaz öntőgépet a szedőgéphez.Szedőgépszerkesztéssel foglalkoztak még: Porter, aBlackpool Herald vezetője, az osztrák Prasch, Fischer ésLangen. Az amerikai Westcotts 1876-ban olyan betűöntőésbetűszedőgépet állított ki Philadelphiában, amelynél abillentyű útján az öntőgéphez juttatott matrica segítségévela betűt kiöntik. Teljesítménye alig haladta meg a kéziszedőmunkáját, de megtakarítható volt a betűk öntése ésaz osztás.Mielőtt a szedőgép végleges megoldására rátérnék, kell,hogy megemlítsem az osztógépeket is, amelyekkel az osztásműveletét kívánták gyorsítani. Különösebb haszonnal ezeka gépek nem dolgoztak, túlnyomórészük annyira szövevényesszerkezetű volt, hogy már ezáltal magukban hordtáka használhatatlanság megölő csiráit.Ezek közül képben is bemutatjuk Brown osztógépét,A gép előtt látható az elosztandó szedés. A gép sorokatemel le abból és azokat a középen fekvő osztógyűrűhözvezeti, amelyben forgószerkezetek vannak, amelyek a betűkönalkalmazott bevágások szerint nekik megfelelő betűketa megfelelő csatornába sorakoztatják. A megtelt csatornáka gépről leemelhetők és üresekkel helyettesíthetők.

175Mindezeken kívül voltak még olyan próbálkozások is,hogy billentyűkkel papírmatricába ütögették bele a betűkképét és az így készített matricákat kívánták ólommal kiönteniés az öntvényt nyomás céljára felhasználni. Igaz,hogy ebben az esetben betűre nem lett volna szükség, de ajavítgatás lehetetlensége mellett le kellett volna mondania sorok egyformaságáról és a szavak elválasztásának nyelv-Brown osztógépe.tani törvényeiről. Az egyik ilyen feltaláló, az amerikaiSweet John E. találmányát „Forradalom a nyomdászatban”felírással látta el. Használhatatlan találmány volt.Ezzel a gondolattal foglalkoztak még az orosz Timiriozeffés a német Liwtschacker, Brackelsberg és Hambruch. Eredményta dolog természeténél fogva, ők sem érhettek el.*A szedőgép feltalálásának kérdését akkor lehetett megoldottnaktekinteni, amikor a szedés és az öntés munkájaegy gépben egyesült. Ennek a találmánynak a dicsősége anémetországi Mergenthaler Ottmar nevéhez fűződik.

176Gutenberg az 1460. évben Mainzban nyomtatott Catholiconkolofonjában – záró soraiban – hálatelt szívvel dicsériaz Urat, akinek segítségével sikerült neki művét, aCatholicont, nem nád, irón, vagy toll segítségével, hanemnyomtatás útján elvégeznie, ami eseménydús életének betetőzése.Amit mostanáig Gutenberg személyéről és működésérőltudunk, az azt bizonyítja, hogy az emberiségezen legnagyobb jótevőjének élete csupa küzdés és gondvolt. Töretlen tetterővel látjuk őt azonban működni 1436-tól 1468-ban bekövetkezett haláláig annak a művészetneka szolgálatában, amelyet ő talált fel és amelynek leglényegesebbrésze a változatlan matricáról öntött egyes betűvolt. Hasonló pályán folyik Mergenthaler Ottmar élete is,akinek sikerült a Gutenberg által teremtett egyes betűkkikapcsolásával, de a hasonló előfeltételek figyelembevételévela metszetek alapján készített matricák sorráalakításaútján, az elődök által sokszorosan megkísérelt gépi szövegkészítéstkielégítő módon megoldani. Mergenthaler semveszíti el bátorságát, dacára terve időközönkénti meghiúsulásánakés a csalódásoknak, amivel ezek jártak. Mindigújra és újra visszatér hajlíthatatlan akarattal és szívóskitartással a kérdés megoldásához, amelynek csodálatosanjó megoldása oly kiválóan sikerült.Mergenthaler Ottmar 1854 május 11-én született Hachtelben,ahol atyja, Johann Georg Mergenthaler, tanító volt.Hachtelből mihamarabb Einsingenbe került a család, aholOttmár már kis gyerek korától kezdve szívesen foglalkozottmindenféle ügyeskedéssel, fúrt-faragott. Bátyjai aközeli vaihingeni reáliskolába jártak és oda kívánkozottvolna ő is, de hiába. Reá még szükség volt otthon a háztartásban,ahol takarított, mosogatott, az istállóban segített,a templomot söpörte és a harangozol tisztet is gyakranbetöltötte apja helyett, akinek, miután sekrestyés isvolt, ez a munka kötelessége volt. Apja tanítót szeretettvolna belőle nevelni.A gyermek Ottmár egy alkalommal tanújelét adta megfigyelőtehetségénekés a gépek szerkezete iránt benne szunynyadótehetségének.

177Az ensingeni toronyóra már évek óta állt és hiábapróbálkoztak meg azzal a környék órásai, az óra csaknem indult el. Ottmár szerette volna megpróbálni, hogyneki vájjon sikerülne-e a csökönyös szerkezetet munkárakényszeríteni, de apja a leghatározottabban megtiltotta,hogy a templom tornyába felmenjen. Egy alkalommalmégis fellopódzkodott az öreg órához, amikor tudta, hogyhosszabb időn át munkálkodhatik az elrozsdásodott kerekekés láncok körül. Szétszedte azokat, megtisztogatta,megolajozta őket, hol szétszedte, hol meg újra összeraktaaz óra szerkezetét. Beleizzadt, mert a toronyban nagy volta meleg, de a vékonydongájú fiúcska nem engedett. Érezteazt a parancsoló érzést, hogy neki az órát meg kell indítania.És íme! Az óra elindult. A kerekek fogai szabályosankapcsolódtak egymásba és az óra pontosan ütötte a negyedórát,a félórát... Izgalmas öröm töltötte el a fiúszivét és elindult gyorsan, le a lépcsőkön. Látni, hallani,hogy mit szólnak az emberek és hogy mit mond az édesatyja.Az apa azonban nem azzal fogadta, hogy „no, mostmár fiam, járj te is a reáliskolába, hogy gépszerkesztő lehessél.Most már belátom, hogy itt az ideje ...” – amint ezta szegény fiú remélte. Az apa-Mergenthaler inkább engedelmetlenségetlátott az egész eseményben, amelyet csakazért nem kell megdorgálnia, mert jó származott belőleés mert olyan ember volt, aki nem szívesen büntetett. Areáliskoláról azonban későbben sem esett szó.Mi akart azonban Ottmár lenni? Tanító semmiesetre.Hogy lelkéből az anyagba lelket lehelljen, ez volt a vágya,de együgyű, vagy rosszindulatú gyerekek nem igen képviseltékelőtte az óhajtott anyagot.Iskolái befejezése után mostohaanyjának fivéréhez,Hahl óráshoz került Bietigheimbe mint tanonc. Itt azutánmegtanulta a pontos munkát, elsajátította azt a biztonságot,amellyel valamely kerék fogazatát kivágni tudta. Felismerte,hogy ahhoz, hogy egy óra – egy gépezet – pontosanjárjon, az szükséges, hogy egységes egésznek tekintsékaz egész szerkezetet, amelynek minden külön-külön

178része tökéletes és amelynél minden pontosan egymásbakapcsolódik.Tanulóéveinek lejárta előtt egy évvel már fizetést kapmesterétől, de a tanulás befejezte után a tanulás vágya amesszeségbe űzi, és átkelve a tengeren, Amerikába megy.Bármennyire is szerette órásmesterségét, még sem akartaegész életét elromlott órák javítgatásával eltölteni, sokkalnagyobb kérdések megoldására érzett magában akaratot ésképességet.Amerikában egy unokabátyja gyárában, amely villamosszerkezetek gyártásával foglalkozott, talál alkalmazást.És innen kezdve megragadja őt a feltalálók sorsa éssoha többé el nem ereszti. Egy alkalommal valamilyen írógépkerül a gyárba. Az evvel való foglalkozás közben juttalálmányának alapgondolatára. A véletlen összehozzaClephane James-szal, aki először olyan gépet akart szerkeszteni,amellyel kőnyomdai úton vélte megvalósítani aszedőgép gondolatát, ez azonban nem sikerült neki. Kettenegyütt próbálták a kérdés megoldását és Mergenthaler azeszmét klisírozó papiros igénybevételével akarta valóra váltani,de ez nem járt eredménnyel. Ekkor Clephane anyagihozzájárulásával rézmatricákat készített, amelyekkel egy·darabból álló sort sikerült öntenie. Így keletkeztek azutánelőször a betűsorok, angolul „Lines of types” és innen ereda linotype elnevezés.Valamelyik napon a gép mintája készen áll. Most márcsak a tőke hiányzott. De találkoznak olyanok, akik merneka dologba belevágni, lehetővé teszik a gép elkészítésétés elindulnak meghódítani a világpiacot. Eredmény és dicsőséghalmozódik.A Washingtonban tartott kiállítás alkalmából tartottegyik ünnepségen Mergenthaler a következőket mondta azott összesereglett szellemi és pénzügyi hatalmasságoknak:„Engedjék meg uraim, hogy hálás köszönetet mondjakazért, hogy eljöttek annak megállapítása céljából, hogytalálmányom milyen előrehaladást tett. önök ma egyszedőgépről fognak bírálatot mondani, amely gépnek amegteremtésével olyan útra léptünk, amely út az elődökeredménytelen küzdelmeinek és sikertelenségeinek az útja

179volt és ezek tudatában biztosan felvetik magukban a kérdést,hogy vájjon nekünk több lesz-e a sikerünk, mintazoknak, akik ugyanezt az utat járták? Válaszom az, hogylesz sikerünk és pedig azért, mert a kérdést egészen másoldalról fogtuk meg, mint azok, akik annak megoldásávaleredményt elérni nem tudtak.„Alaposan tanulmányoztam a kérdést és igyekeztemmindazt a hibát mellőzni, amely a többiek sikertelenségénekaz oka volt. Mi magunk öntjük a betűket és így megszabadultunkazoktól az akadályoktól, amelyekkel más szedőgépszerkesztőknekaz ezernyi ezer apró betű miatt számolniokkellett. Nem ismerjük az osztás munkáját és azaz előnyünk, hogy egy lap minden számához új írástszállíthatunk, ami olyan előny, amelyet túlszárnyalni aliglehet. Meggyőződésem, hogy ameddig olyan rendszert nemtalálnak fel, amely a nyomtatást betű nélkül is lehetővéteszi, az a rendszer, amelyet önök az előttük álló gépbenmegtestesítve látnak, a jövő rendszere és pedig azért, merta legolcsóbb és a legbiztosabb. A sort kiszedjük, a sort kizárjuk,a sort kiontjuk ugyanezzel az egy géppel, amelyhezcsak egy munkás szükséges. Ezt nagy eredményként kellmegállapítanunk.”Azt hihetnők, hogy Mergenthaler most már a dicsőségsugaraiban sütkérezve, élvezni kívánta a szakadatlanmunka után a semmittevés napjait. Nagy tévedés! A termelésutáni vágytól sarkalva dolgozott agyveleje tovább,pihenés nélkül. Új kérdéseken töprengett, megoldatlantechnikai rejtélyek kibogozásán. De a test gyöngébb volt,mint a lélek és Mergenthaler Ottmar gyenge szervezetétlappangó kór támadta meg. Mexikóban keresett gyógyulást,ahol a prérin házat építtetett és ahova feleségével,gyermekeivel és azok tanítójával átköltözött. Egy naponazonban – senki sem tudja mely okból – a ház alángok martaléka lett. Csak a puszta életüket tudták megmenteni,a lángokban elpusztult mindenük és ezek között- ami a beteg embert legsúlyosabban érintette -, egyújabb találmányának minden rajza és tervezete.Baltimoreba visszatérve, még mindig nem találtanyugtát. Valami hajtotta az örökös munkára. A halál

180volt-e, amelynek közelét sejtette és amely gyorsaságot,munkát és eredményt követelt, miközben az eléje tartotthomokórán az utolsó homokszemecskék lepergésére figyelmeztette?Ki tudja?Naponta kiment a gyárba, ahol gépét készítették.Még halála előtt néhány órával is a tűz által megsemmisítetttalálmányán dolgozott. De a halál nem várt. MergenthalerOttmárnak élete 45. évében meg kellett halnia.És mégis! Az ő életére is bízvást mondhatjuk, hogynem az évek száma jelenti egy emberélet értékét, hanemegyedül csak az, amit valaki a neki kimért idő alattteremteni tud. Mergenthaler Ottmar jól használta fel idejét!*Mindazt, amit a szedőgépekről, azok fejlődéséről, aküzdelmekről, amelyeket ezen csodás alkotás kitalálásaés tökéletesítése érdekében szakemberek és laikusok folytattak,tudni érdemes, elmondottuk. Lássuk most, hogyanvégzi a sorszedőgép a szedés munkáját.A szedőgépen olyan billentyűket látunk, mint amilyenekaz írógépen vannak. Az ábécé minden betűje ésvalamennyi írásjel rajta van. A gépszedő úgy dolgozik agépen, mintha írógép előtt ülne. Amit a kéziratból leolvas,azt lekopogja. A gép felsőrészén vannak a betűtartályok,ezekben állnak megfelelő csatornákban a rézbetűk: amatricák. Annyi csatorna van egymás mellett, ahány billentyűa szedő előtt. Minden matricán rajta van az illetőbetű vagy írásjel homorú képe. Ha a szedő egy billentyűtmegérint, a megfelelő matrica lefut a gyűjtőbe, ahol alehulló matricák egymás mellé sorakoznak. Ha egy szónakvége van és szóközre van szükség, akkor a szedő egy kisrudat érint meg, amire külön tartóból egy hosszú, lefelévastagodó ék hull le.Amikor a sor már körülbelül megtelt, akkor csengeta gép és figyelmezteti a szedőt, hogy a sort fejezze be, aszót válassza el és ha ez megtörtént, indítsa a sort útjára.Ez úgy történik, hogy a szedő megnyom egy fogantyút,amely a sort felemeli, erre a sorban elhelyezett, de mégki nem zárt matricák útnak indulnak. Először is egy pályánhaladnak, majd átmennek a gépnek egy másik ré-

181szere, amely őket lefelé viszi. Ekkor megmozdul egy kar,amely a lelógó, hosszabb, szóközti ékeket alulról a matricákközé szorítja, úgy, hogy mindinkább az ékek szélesebbrészét nyomja a matricák közé, ami által az egyes szavakategyenletesen széttolja mindaddig, amíg a sor elnyeriteljes szélességét. Ekkor a sor kizárása, ami a kéziszedésnélhosszadalmasabb munkát kivan, pillanatok alatt önműködőenmegtörtént.Következik a sor kiöntése. A gépen elhelyezett kiskazánban folyékony forró ólom van. Ez a kazán aprólyukakkal, úgynevezett öntőszájjal van ellátva. A már kizártteljes matricasor és az öntőszáj között van az öntőforma,hosszú, keskeny nyílással, amely éppen olyan szélesés éppen olyan hosszú, mint amilyennek a kiöntöttsornak kell lennie. A kazán most szorosan odasimul öntőszájávalaz öntőformához. A kazánban kis dugattyú van,ez az öntőszájon át forró folyékony ólmot szorít bele anyílásba, amíg az megtelik ólommal és az ólomban amatricákról tisztán kiformálódik a betűsor domború képe.Ezután a kazán visszatér helyére, az öntőforma pedig megforgatjaa kiöntött sort; elviszi a sort egy kés előtt, amelypontosan olyan magasra gyalulja, mint amilyennek a sornaklennie kell. Majd egy hátulról jövő lapos acéllemeznyúl bele az öntőformába és a kiöntött sort kitolja onnét,amiáltal a sor két kés közé kerül, amelyek jobbról ésbalról tökéletesen meggyalulják. A sor egy nyíláson át megjelenikés odakerül a többi kiszedett sor mellé. Megtörténta szedés, kizárás, öntés.Most következik az osztás, vagyis a betűtartályokbólkiszedett matricák visszahelyezése eredeti helyükre. Mikoraz öntés után az öntőforma korongja elvitte a kiöntöttsort, a matricákat egy emelő fölfelé viszi, azután kisséjobbra engedi, hogy a matricák és az ékek szétváljanak.Ekkor a matricákért a magazinok mellől lenyúl egy hosszúvaskar és az emelőből átviszi az ékektől megfosztottmatricasort és felviszi magával a tartályokhoz, ahol egycsigavonalas orsó és a matricák két oldalán lévő hornyolásokés bevágások segítségével mindegyik matrica ott,ahol a helye van, leesik a tartály megfelelő csatornájába

182és ott marad többi matricatársával addig, amíg a szedőújra a sorba szólítja. Az ékeket ezalatt egy másik kar ragadjameg és helyezi el társai mellé. Ez volt az osztás!Mindezeket a műveleteket a szedőgép önműködőlégvégzi. A szedő ezalatt nyugodtan tovább folytatja munkáját,az ő feladata csupán a kazán ólommal ellátása, a sormegszedése és útjára bocsátása. Egy-egy csatornábankörülbelül húsz betű van, úgyhogy mire az első sor matricáiés ékjei visszakerülnek megfelelő helyeikre, addigra aszedő már további sorokat küldhetett az útjukra.A gép önmagát és a szedőt is ellenőrzi. Ha valamelymatrica görbén állva vagy fordítva esnék le, vagy a szedőa sorba túlkevés betűt szedett, a gép az ilyen sort nemönti ki. A szedő a hibát kénytelen észrevenni és kijavítani.Nagy figyelemmel kell szednie a szedőnek, mert ha rosszbetűt üt le és hiba van a sorban, a korrektúránál az egészsort újra kell szednie.Az 1900. évben Mayer Jacques, aki atyjával együtt átvettea Mergenthaler Ottmar által feltalált matrica-szedőgépnek,a Linotypenek, Németországban való terjesztését,több eredménytelen kísérlet után, hogy valamely németbetűöntődét a Linotype részére szükséges matricák gyártásáramegnyerjen, a feltörekvő Stempel betűöntődéhez fordultugyanilyen ajánlattal. A cég tulajdonosának széles látókörétés az új gép alkalmazhatóságába vetett bizalmát bizonyítjaaz ajánlat elfogadása. Ezt a felfogást a szedőgépekdiadalmas elterjedése igazolta.Új feladatok új célokat és megszaporodott gondotjelentenek, de egyúttal az igyekvőnél a bennük szunnyadóerőknek legmagasabb kifejtését is. Ez igazolódott a Linotypematricagyártáselvállalásakor is. A régi, még Gutenberg-korabelikézi betűmetszéssel fel kellett hagyni és átkellett térni a gépi munkára, amelynek alapja az állandóanváltozatlanul maradó rajz és a rajz után gép segítségévelelkészített alapminta (sablon). Ez egyszerűen hangzik, dea valóságban sok fáradságot, a kísérletek sokaságát, hibázásokatés izgalmakat. jelentett, annyival is inkább, merta nemzedékről-nemzedékre átöröklött előállítási móddal teljesenszakítani kellett.

183Szerencsére Stempelék a legnagyobb érdeklődésselfigyelték az idők haladó irányát és az évek folyamán sokolyan kül- és belföldön szívesen alkalmazott írás születettmeg náluk, amelyeket a Linotypere is átvettek. A betűöntődéiírások és a Linotype kölcsönös egymáshoz símulódásaezen szedőgép gyors elterjedését erősen befolyásoltaés elősegítette.*Hasonló gép az Intertype is, amely a Linotype-géprégi szabadalmainak felhasználásával és újabb szabadalmakkala Linotype nyomán halad. Mostanában van erősenterjedőben.A Typograph-szedőgép is soröntőgép és hasonló elvekenépült fel, csakhogy itt a matricák hosszú vasrudakvégébe vannak ágyazva és nem magazinokban, hanemaz úgynevezett kosarakban lógnak. Ezek a vasrudak úgyjutnak vissza a kosarakba, hogy a szedő a régi típusoknálkézzel, az újabbaknál mechanikus úton felemeli a kosarat,mire a vasrudak egyszerre visszacsúsznak helyeikre. Elterjedésenem olyan általános, mint a Linotype-típusú szedőgépeké.A Monotype-szedőgép nem sorokat önt, hanem egyesbetűket. A szedő egy, erre a célra szolgáló, az írógéphezhasonló gépen éppen úgy lekopogja a kéziratról leolvasottsorokat, mintha írógépen írná, a gép azonban minden billentyűlenyomásánál egy, a gépre szerelt tekercsről legömbölyödőpapírszalagba megfelelő lyukakat üt. Ha a szedőa szedéssel készen van, a papírtekercset a Monotype másodikgépére teszik át: az öntőgépre, amely a légnyomássalműködtetett matricakeretben elhelyezett matricákataz öntőszájhoz viszi olyan sorrendben, amint azt a lyukasztottpapírlap lyukacsain átáramló légnyomás igazgatja.Minden betűnek más lyukasztás felel meg és azzal az elmésszerkezettel, amely ennek felhasználásával a matricakeretetmozgatja megfelelő irányban ide-oda, pompásanmegoldották az öntés problémáját a Monotypenél. Előnyeennek a gépnek az, hogy betűket önt és ezért könnyebb aszöveg javítgatása, hátránya azonban, hogy két gépen, kétember munkája szükséges a szedés elvégzésére.

184A gépszedés mai gyorsasága körülbelül a gondos írógépesmunkának felel meg és természetesen messze túlhaladjaa kézi írás gyorsaságát. Amíg az íróember – átlagosanszámítva – óránként legfeljebb 2000 n-nek megfelelőkéziratmennyiséget képes megírni, tehát 6 óra alatt12.000 n-et: írógépen ennek a duplája készülhet el. Szedőgépennemkülönben. Angol nyelvterületeken – az ékezetekhiánya és a klaviatúra szerencsésebb megszerkesztésekövetkeztében – valamivel több. Természetesen a szedőegyénisége is sokat számít.És ezzel talán el is értük a gépszedés átlagos gyorsaságánaka legmagasabb fokát. A gép talán megbírna 15.000η átlagos gyorsaságot is, a kezünk is vagy 8-10.000-et, denem bírja az agyunk.A szedőgéphez való betűfémnek a gép kényes szerkezetemiatt igen folyósnak kell lennie és ezért ilyen célraleginkább a következő arányú ötvözetet veszik: 68 részólom, 20 rész antimon, 9 rész ón és 3 rész vörösréz. Ez afém tehát igen lágy, ami azonban nem baj, mert a gépszedés nem kerül olyan sokszoros nyomás alá, mint a közönségesbetű.A különféle, itt fel nem említett szedőgépről, a villamostávszedőgépekről, valamint a fényszedőgépekről ekönyv végén lesz szó.A szedő kikötött szedéséről készült levonat a korrektorelé kerül, aki azt a kézirattal összehasonlítja és azesetleg becsúszott hibákat a lehetőséghez képest kijavítja.A kijelölt hibákat a szedő ár vagy pincetta (csipesz) használatávaljavítja ki és az így javított szedés kerül azutántördelésre, oldalakra való beosztásra. A megtördelt szedésrőlazután újabb levonat készül a szerző részére, aki mégaz esetleges hibákat javítgatja és esetleg szövegbeli változásokatis végez (szerzői korrektúra) és azután imprimatur(nyomtatandó) vagy corr. corr. impr. (correctis corrigendoimprimatur = a kijavítandók kijavítása után nyomtatandó)jelzéssel látja el az ívek első oldalát és ezzel akönyvcsinálás fele: a szedésforma elkészítése eljutott a befejezéshez.

IX. FEJEZET.A nyomtatásról.(Papirosalakok, nyomtatási eljárások, nyomógépektörténete.)A teljesen elkészült szerzői korrektúrán is átmentszedés most már a könyvnyomda géptermébe kerül. Hakönyvről van szó, annak oldalait természetesen nem egyenként,hanem egész ívre terjedően 8, 16 vagy 32 oldalonnyomtatják egyszerre. Hogy mikor hány oldalt, azt a gépnyomtatólapjának, meg a nyomtatvány alakjának és a papirosívekneka nagysága adja meg.A könyv vagy nyomtatvány nagyságát már a nyomtatványmegrendelésekor megszabják, mégpedig legelsősorbana kereskedelemben szokásos ívnagyságok alapján.Minálunk 13 féle ívnagyságot ismerünk:l.sz.alak (kis bélyeg) 34X42 cm2. „ ,,(nagy bélyeg) 36X45 ,3. „ „ (dikastriál) 37X53 „4. „ „(kis lajstrom) 40X50 „5. „ „ (nagy lajstrom) 42X52 ,,6. „ „(kis médián) 45X55 ,7. „ „(nagy médián) 46X59 ,,8. „ „ (kis regál) 47X60 „9. „ „(nagy regál) 47X63 „10. „ „ (szuperregál) 50X70 „11. „ „ (imperial) 54X76 „12. „ „ (olifant) 58X84 „13. „ „ (nagy olifant) 63X95 „

186A gyakran használt „nullás”-alak elnevezés alatt az1. számú alaknagyság értendő.A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1930-ban kelt126.014. számú rendeletével az állami hatósági nyomtatványokrészére nálunk is kötelezővé tették a MagyarSzabványügyi Intézet által megállapított papirosalakokat.Ezek az úgynevezett MOSz-alakok megegyeznek a Németországbanmár 1926 február 15.-én bevezetett DINalakokkal.Négy csoportot állapítottak meg nálunk, amelyekközül az A) alapsorozat a legmegfelelőbb, a többi csakkiegészítésül szolgál.A szabványosított MOSz papíralakok a) alapsorozata:Pl.: a 4. osztály a kvartnagyságnak, a 6. osztály a levelezőlap-nagyságnakfelel meg.A német normálpapirosnagyságokat eddig Ausztria,Belgium, Hollandia, Norvégia, Magyarország, Svájc ésSvédország fogadta el. Nálunk azonban még mindig nemáltalános az alkalmazásuk, még a hivatalos nyomtatványoknálsem.A gépterembe került szedést a nyomtatvány vagy műtermészete szerint 1, 2, 4, 8, 16, 32, 64-oldalas összeállításbanzárjuk, amely műveletet úgy kell elvégeznünk, hogyaz oldalak szükségszerint kellő sorrendben legyenek nyomtatásután a papiroson. Az oldalak szerint való beosztást,,kilövés”-nek hívjuk. Ez a kilövés a vasból való zárólapontörténik, itt osztják el az oldalakat a papiros nagyságaszerint, a margóviszonyok tekintetbevételével pontosan

187megállapítják minden szedésoldalnak a helyét, zárókeretettesznek az így „kilőtt” ív köré és a margóknak megfelelőenürtöltőket raknak az egyes oldalak közé. Majd szélrőlháromoldalt körülrakott csavaros zárókészülékkel összeszorítjáka szedést. A nyomdászat régebbi idejében erre acélra faékeket használtak.Az összeszorított szedésből esetleg kiágaskodó betűketsimafelületű leverőfa és kalapács segélyével egyforma felszínűreütögetik vissza, majd a zárókészülék csavarmeneteinekmeghúzásával teljesen szilárd és összefüggő tömeggészorítják össze a szedést.Ezt a keretbe szorított szedést – a formát – mostmár a nyomógép nyomólapjára helyezik (a gépbe valóbeemelés művelete ez). Azután levonatot készítenek róla.Bármilyen új is a betű vagy a gép, mégis bizonyos eltérésekmutatkoznak az egyes oldalak nyomásképén, néholgyengébbek a sorok, másutt erősebbek. Ezeken a különbözőségekena nagyfontosságú „egyengetés” munkájávalsegít a gépmester. Különösen áll ez a fametszetekre éshorganydúcokra (klisék), ahol az egészen unom árnyalatokcsakis a kellő egyengetés útján emelhetők ki. Azegyengetés úgy történik, hogy a nyomóhengeren, vagy atégelyen levő papirosborításból a megfelelő helyen vagykivág valamit a gépmester, vagy pedig ha gyengén adódikvalamely részlet, úgy papírszeletkék odaragasztásávalegyenlíti ki a különbözetet. A klisék egyengetésénél valósággalművészi érzékkel kell a gépmesternek az egyengetéstvégeznie, hogy a kép sötétebb vagy világosabb árnyalataitkellően érvényre juttathassa.Ez az egyengetési munka kliséknél úgy is végezhető,hogy azokról e célra készített papirosra zsíros átnyomófestékkellevonatot készítünk és azt klórmész-oldatbanáztatjuk, amely oldat a tömörebb festékréteggel borítottrészeket érintetlenül hagyja, a világosabbakat az árnyalatoksűrűsége szerint kimarja. így azután olyan papírlapotkapunk, amely negatívban megfelel a képnek. Ezt agép nyomóhengerére vagy a tégelysajtó nyomólapjára aklisének megfelelő helyre ragasztjuk. A klórmészoldattalvaló kezelés feltalálása előtt többszörös krétaréteggel

188bevont kartonlapokat használtak, amely krétarétegek egymástóleltérő színűek voltak, hogy a krétarétegek gyengítése,kivájása közben, amely megfelelő alakú fémszerszámokalkalmazásával történt, a mélyítés mértéke ellenőrizhetőlegyen. Minél mélyebbre véstük ki a krétaréteget,annál kisebb azon a részen a nyomásnak az erőssége. Ezaz eljárás azonban nem vált be a krétaanyag merevsége éskitöredezése következtében.Nem új gondolat az sem, hogy az autotypiáról készítettfriss nyomatra finomra őrölt gipszet, síkport, gyantát,ként stb. szórunk, amely anyagok a vastagabb festékrétegekenjobban tapadnak, mint ahol a festék vékonyrétegben fekszik. Ezen anyagok lemorzsolódásának megakadályozásáraaz olvadásra képes anyagokat felmelegítéssel,a többieket pedig gyorsan száradó gyantalakkal valóleöntéssel, vagy annak ráfecskendezésével lehet rögzíteni.A megkeményedett felület ellenállóképes védőburkolatotbiztosít.Az eddig leírt eljárások olyan egyengetési munkák,amelyeket a nyomóhengeren, vagy tégelysajtóknál anyomólapokon alkalmazunk. Fa azonban az egyengetést aklisélemez alá helyezzük, úgy annak különös előnyeit láthatjuk.A papirossal bevont nyomófelület sima marad ésaz egyengetésnek a helyéről való elcsúszása majdnemkizárt dolog. Ezzel egyidejűleg elérjük azt is, hogy a klisékfestékezése megjavul, mert a klisének minden sötétebbrésze kidomborul és azokra a festékező henger nagyobbnyomást fejt ki, illetőleg több festéket rak fel, mint avilágosabb részeknél, amelyeket a henger gyengébben érint.Az eredmény biztosabb, ha a klisé alátétele vasból van,mert a fa puhább anyagába az egyengetés – mérsékeltebbmértékben – benyomódik.Az egyengetés fejlődésének egy további foka, hogy aklisé alá egy második lemezt teszünk, amely másodiklemezre ugyanazt a képet másoljuk és a maratásnál gondotfordítunk arra, hogy a képnek sötétebben nyomandórészei érintetlenek maradjanak, a világosabb részei pedigeltűnjenek. Van végül olyan megoldás is, hogy a másodiklemez elhagyásával a képet átnyomás útján a lemez hátsó

189oldalára visszük át és ott magán az eredeti klisén maratjukki megfelelő mértékig. Ilyenkor az első (kép-) oldaltaszfaltlakkal való bevonás útján védjük a maró folyadékbehatása ellen. Ez utóbbi eljárást leginkább a napilapokbannyomandó kliséknél alkalmazzuk.Ezeken az egyengetési eljárásokon kívül még egészsorozat újabb találmány van, amelyekről majd csak hoszszabbideig tartó kísérletezés után lehet megállapítani,hogy használhatók-e.*Ha az egyengetés már tökéletes, úgy tiszta levonatotkap a nyomda revizora, aki az úgynevezett géprevíziónellenőrzi a szerzői korrektúra keresztülvitelének helyességétés egyéb szempontokból is alaposan átnézi az ívet.Ha végre a revizor „nyomható” aláírással ellátva a géphezjuttatja a géprevíziót, úgy elkezdődhetik a nyomás. Ez aforma nagysága szerint vagy a tégelynyomón, vagy aViktória-rendszerű nyomón, vagy a gyorssajtón történik.A könyvnyomdászat régebbi korszakában, amint márolvastuk, a nyomás kézisajtón történt. Ilyeneket még mais használnak próbanyomatok készítésére.Az előbbemlített munkák folyamán már a gép felsőrészén, vagy tégelysajtóknál oldalt elhelyezett asztalon anyomandó papirost elhelyezték. A nyomás úgy történik,hogy amennyiben a gép nem önműködő berakókészülékkelvan ellátva, a berakó személy az ívet a gépen anyomócilinder felett elhelyezett két ütközőre helyezi ésegyúttal a derékszögben elhelyezett harmadik ütközőhöztolja, vagy ahhoz húzza, aszerint, hogy az a nyomócilindertúlsó oldala felé vagy pedig hozzá közel (kéznél) van elhelyezve.Ez a munka nagy ügyességet kíván, mert a nempontosan berakott ívek, különösen, ha az ív hátsó (másik)oldalára is kerül nyomás, használhatatlanok. A gépek azíveket önműködőlég rakják a kirakóasztalra, nem úgy,mint a tégelysajtónál, ahol a berakó a papirost nemcsak agépbe rakja, de azt nyomás után a nyomólapról el is kellvennie és a kirakóasztalon egymásra raknia.A papirosnak a gépbe való berakási munkáját már

190igen sok helyen a sokkal pontosabban és gyorsabban dolgozóúgynevezett önműködő berakókészülékkel végzik.Ezek szívócsövekkel fogják meg a papirost és beállításuknakmegfelelőleg, mindig pontosan ugyanarra a helyre helyezikaz íveket, ahol is azokat a fogó ujjak megragadjákés a nyomás további munkájába lendítik.Mielőtt a nyomás különféle fajtájára rátérnénk, megkell még emlékeznünk magukról a nyomógépekről, azoktörténetéről, a tömöntőgépről és végül a festékről is.A nyomóprést Gutenberg alkalmazta először, aminekmintáját – így mondják – a szőlőpréstől vette. A könyvnyomtatóitechnika a XVI. században nem hozott újítást,mert a sajtó ennek a századnak a végén is alig különbözöttGutenberg és Schöffer Péter nyomtató présétől.Fából készült ez is, az is; olyan kicsiny volt a tégelyeennek is, annak is, hogy egy-egy ívet csak kétszerre,a taligának kétszeri behajtásával lehetett lenyomatni.A sajtón különben ketten dolgoztak; egyik volt a „nyomtatómester”, aki a taligát be-, meg kihajtotta és az íveta kivágott keret kellő helyére illesztette, másik pedig a„labdák mestere”, akinek a feladata az volt, hogy a kétgombaformájú, lószőrrel tömött labdával a festéket alaposanszétdörzsölje és minden egyes nyomtatás előtt aszedésforma felületét vékonyka festékréteggel bevonja.A két nyomtató ember időnként felváltotta egymást amunkában. Ügyes és jól összetanult munkások napjábankétezer, sőt kétezerötszáz nyomatot is tudtak készíteni,ami ezer, illetőleg ezerkétszázötven kész ív volt.A nyomóprés fejlődésében az első lépés az volt, amikorannak némely alkotórészét már keményebb és tartósabbanyagból készítették. Legelőször a keret készült vasból.A XVII. század húszas éveiben az amszterdami híresBlaeu a maga „hollandi csavar”-jával jelentős újítást végzettaz ősi fasajtón. Az ő sajtója már mintegy átmenet avaspréshez; a főalkatrészek még fából vannak, de a finomabb,a nyomtatómunkánál fontos szerepet betöltő szerkezetbenmár jócskán találunk vasból való részeket is.Ezek mennyisége az idők folyamán egyre szaporodik.Amíg például a legrégibb sajtókon a szedésformát hordó

191taligának alapja a tégelyhez hasonlóan, keményfábólkészült, a XVIII. század közepén már vassal vagy sárgarézzelvonták be, sőt a franciák márványlapot használtakerre a célra.További újításokat végzett a kézisajtón a bázeli HaasVilmos 1770 körül. Sajtója egyszerűbb volt az addigiaknál,használatát azonban a bázeli nyomdászcéh kívánságára abázeli tanács eltiltotta, mert Haas nem volt annak rendjeés módja szerint kitanult könyvnyomtató. A fáradhatatlanpárisi Didot Ambroise is sokat foglalkozott a kézisajtótökéletesítésével; főképpen arra törekedett, hogy a tégelytnagyobbá tegye és így egyetlen nyomással lehessen lenyomtatnia nyomólapra helyezett egész formát.A külső gerendázat fából készült egészen Stanhopelord fellépéséig, ami a század utolsó évében (1800) következettbe. A Stanhope-sajtót tömör öntöttvas-állványzatjellemzi, a nyomás ereje hasonlíthatatlanul nagyobb, minta régi fasajtókon. Lassan terjedt el a nyomdákban, amaradibb természetű régi könyvnyomtatók túlságosanmerevnek, „lélek nélkül való”-nak mondták, sőt egyszerűen„betűgyilkos”-nak is nevezték. A Stanhope-sajtó nyomóalapjánaknagyságánál fogva lehetővé tette az akkori kisívekegyszerre való telenyomtatását.Ezt a vassajtót gyors egymásutánban követte többmásszerkezetű kézisajtónak a feltalálása. 1810-ben a philadelphiaiClymer George megszerkesztette „Columbia” elnevezésűkézisajtóját, amely 1818 után Európában, sőtnálunk is jócskán elterjedt. Landerer és Heckenast nyomdájában1848 március 15-én ilyenen nyomtatták ki Petőfi„Talpra magyar”-ját és a „Tizenkét pont”-ot.1813-ban az edinburigi Ruth ven John kapott szabadalmata maga vasból készült kézisajtójára, 1820-ban azangol Cogger, 1821-ben a lipcsei Hoffmann, az angol Cope,az amerikai Hagar és a zweibrückeni Duigler építettekügyesszerkezetű vaspréseket. Megemlítendők még RustSámuelnek „Washington”-sajtója és a bécsi Löser prése,akinek utóda, Kaiser, sok apróbb javítást végzett még ezena gépen.

192A nyomtatótechnika fejlődése szempontjából igennevezetes dolog volt az enyv és szirup keverékéből álló,rugalmas festékező hengerek feltalálása. Két angol embernek,Forsternek és Harrildnak a nevéhez fűződik e találmányérdeme, akik 1816 körül öntötték meg az első jólhasználható hengerüket. Addig a tisztesmúltú festékezőlabdákkaldolgozott a nyomdász, sőt a kézisajtókon mégazután is jóidéig. Nem pusztán maradiságból, hanemmert a labdákkal lehetséges volt a festékezésnek a formafelületéhez mért szabályozása: a vaskosbetűjű címsorokrapéldául több festéket lehetett rávinni. A gyorsabban dolgozómasszahengerek azonban mégis győzelmeskedtek azősi labdákon. A masszahengerek anyagában az enyven ésnyerscukron kívül 1864 óta jelentős százalékban szerepel aglicerin is. Az angolok az enyv helyett már akkoriban isa sokkalta alkalmasabb zselatint használták, ami ugyanmegdrágította a hengereket, de sokkalta jobbakká és tartósabbakkáis tette azokat.A tizenkilencedik század első felének legnagyobbjelentőségű találmánya azonban a gyorssajtó volt. FeltalálójaKönig Frigyes, aki a Németországi Eislebenbenszületett 1774 április 17-e körül. Némi gimnáziumi iskoláztatásután a nyomdászpályára lépett. 1790-től a híresnyomdász Breitkopf Immánuelnél dolgozott Lipcsében ésott kezdett érdeklődni a nyomtatótechnika akkori nagykérdései iránt. 1803-ban a gipsz-stereotípiával és a kézisajtómegjavításának kérdésével foglalkozott és voltak márapróbb találmányai. 1806-ban Londonba ment, ahol egyBensley nevű gazdag nyomdászmesterrel szerződést kötöttegy újfajta, nagy nyomtatóképességű sajtónak a megépítésére.Az előmunkálatok költséges volta miatt Bensley mégkét nyomdászmestert vont be a vállalkozásba: Woodfalltés Taylort.König Frigyes ezzel a gépével csak 1810 szeptemberébenkészült el. Gőzhajtásra berendezett hatalmas tégelysajtóvolt ez, tehát ugyanolyan alapeszméjű, mint az addigis használt kézisajtók, de az ezeknél szokásos kézimunkánaknagyrésze mechanikus úton ment végbe König gépé-

193nél A forma befestékezése például bőrhengerekkel történt,a sajtófödő meg a keret önmagától nyílt és csukódott. Azívek ki- és berakását két gyerek végezte.König Frigyes nem nagyon volt megelégedve a maganagy, túlságosan nehézkes szerkezetű tégelyes gépével.Egyszerűbb megoldást keresett. A tégely helyett hengerrelvaló nyomtatásra gondolt. Az ilyesminek a gondolata nemvolt új dolog, hiszen az angol Nicholson már 1790-benszabadalmaztatott hasonló dolgokat. Szabadalmi rajzaiegyike a közönséges gyorssajtónak, a másika pedig a körforgógépekegész elméletét foglalta magában. Az eszmétőla kivitelig azonban nagy az út. Tapasztalhatta ezt a derékNicholson is. aki később megvalósíthatatlannak mondottaa maga szépen megrajzolt gép-elgondolásait.König Frigyesnek is «tömérdek fejtörésébe és fáradságábakerült az új, lapos formáról nyomóhengerrel nyomtatósajtójának a megalkotása. Talán nem is sikerült volnadűlőre vinni a dolgot, ha nem kap kitűnő munkatársat awürttembergi származású Bauer mechanikus személyében.Kettejük vállvetett iparkodásának azonban sikerült azösszes nehézségeket legyőzni, úgyhogy 1812 decemberébenmegszületett végre a szó szoros értelmében vett legelsőgyorssajtó.Mai szemmel nézve, bizony, furcsa és nagyon bonyolultvalami volt ez a gép. Nem is nyomott többet, mintvagy háromszázat óránként, ami körülbelül a kétszereselehetett a kézisajtókkal való nyomtatás mennyiségének.Az új nyomtatógép elkészülte nagy feltűnést keltett alondoni nyomdászmesterek és lapkiadók körében. Walterkiadó, a „Times” tulajdonosa, mindjárt két kettős gyorssajtótrendelt meg Könignél, aki két év leforgása alatt elkészültmind a kettővel, úgyhogy a „Times” 1814 november29-i számát már rajtuk nyomták. Az ilyen duplagépeknél taligájuk egyetlen menetére két egyoldalasánnyomtatott ív került ki a sajtóból. Az efféle kettős gyorssajtónaktermészetesen két nyomóhengere van és kéthelyen rakják be rajta az íveket.

194A „Times” fentemlített száma a következő szép vezércikkbenméltatja az új találmány kulturális és gazdaságijelentőségét és König Frigyesnek, meg az ügyes és fölötteszerény munkatársának, Bauernak az érdemeit:„Mai lapunk annak a legnagyobb javításnak a célszerűeredménye, amelyen a nyomtatóművészet, feltalálása óta,átment. Jelen cikkünk olvasója egy példányt tart kezébenaközül a sok ezer nyomat közül, amelyeket egy mechanikusszerkezettel az elmúlt éjszaka nyomtak. Egy majdnem szervesgépszerkezetet talállak fel és készítettek el, amely általa nyomtatás munkájának legterhesebb erőfeszítései szűnnekmeg, túlhaladván messzire az emberi erőt gyorsaságés eredmény szempontjából. Hogy a szabadalom nagyszerűségétműködésében kellően értékelni tudjuk, csak aztemlítjük meg, hogy ezután, hogy a betűket kiszedték ésaz úgynevezett formába bezárták, kevés dolga van máremberkéznek azon kívül, hogy a gépre felügyeljen. Csakpapirossal kell ellátni a gépet, amely a festéket magahordja fel a formára, rárakja a papirost a befestékezettformára, megnyomja az ívet és megnyomtatva adja továbba munkás kezébe; a forma azonban újra visszatér, hogyújra festékezés alá jusson, megint előrehalad, hogy anyomás megtörténjék. Ezen komplikált cselekményekösszessége oly gyorsasággal és egyforma működéssel történik,hogy egy óra alatt nem kevesebb, mint 1100 ívetnyomtak.„Hogy egy ilyen találmány tökéletessége nem a véletlenneka műve, hanem olyan műszaki tevékenység eredménye,amelyet a művész szelleme szabályszerűséggel sorakoztatottfel, nehézségekkel és késedelmeskedésekkel megküzdvén,mindenki elhiheti nekünk. Ez eseményből a mirészünk csak a szabadalom alkalmazása üzemünkben aszabadalombirtokosokkal való megegyezés alapján; mégiskevesen tudják elképzelni a különféle csalódásokat ésrendkívüli aggodalmakat, amelyeket nekünk hosszú időnkeresztül elszenvedni kellett.„A feltalálókról kevés a mondanivalónk. Sir ChristopherWren legszebb emléke a Pál-templom, amelyetépített; így a nyomtatógép feltalálójának legszebb dícsé-

195rete a most elmondottakban keresendő, amely szavak csakhalványan adják a lényeget. Hozzátennivalónk ehhez csakannyi, hogy a feltalálót Könignek hívják és hogy a találmányaz ő barátjának és honfitársának, Bauer úrnak avezetése mellett készült el.”A nyomtatótechnikának új alapokra helyezése magaután vonta a további fejlődést és az újítások egész sorát.Az első gyorssajtót Königék mihamarabb leegyszerűsítettéka mai formájára. Már 1814-ben megtervezte König azta gyorssajtót, amelyen az ívet, mire a sajtóból kiért, minda két oldalon lehetett megnyomtatni. 1816 őszére elkészüliez a gép is. 1817-ben pedig az első kéttúrás gép is megkezdhettea maga munkáját.Az ilyenforma gépeket az jellemzi, hogy a nyomóhengerükfolytonosan forog, mégpedig úgy, hogy egyszera taliga befelémenetelekor és egyszer kifeléjövetelekor fordulegyet-egyet a tengelye körül. Első fordulásakor nyomástvégez, a második fordulásakor pedig – az újfajtakéttúrás gépeken – emelkedik, hogy a taliga alatta elhaladhasson.A kéttúrás gépek munkaképessége az egyszerűmeg-megálló nyomóhengerű gyorssajtókénál jóvalnagyobb. Hogy ezek mégis évtizedek jó hosszú során áthasználatban maradtak: egyszerűségüknek és a kéziberakáslassú voltának tulajdonítható. Hiába készítettek ugyanisóránként kétezer példányt nyomni tudó kéttúrás gépeket,ha a kéziberakás átlagos mennyisége csak ezer volt, ennyitpedig az egyszerű gép is győzött óránként. König Frigyeskéttúrás gépe tehát használatban csak igen rövid ideigvolt. Közel nyolcvan esztendeig aludta ez a szerkezet amaga csipkerózsa-álmát, míg végre az amerikai ívberakókészülékekgyőzedelmes elterjedése idején Miehle Róbertcsikágói gépgyáros megújított rendszerrel és nagyszerűtermelőképes formában elkészítette a maga újabb kéttúrásgépeit.Amíg König Frigyes ilyenformán sorra aratta a diadalokat:Bensley kapzsisága és ravaszsága lehetetlenné igyekezettszámára tenni az anyagi tekintetekben való sikereket.A rövidlátó üzleti felfogású Bensley ugyanis csak amaga számára akarta megengedni a gépek építését, hogy

196ezek segítségével legyőzhesse a többi londoni könyvnyomtatót.Amikor azután ez a törekvése König ellenállásánmegtörött, az ellenkező politikára csapott át és Königgyorssajtóját más mechanikusokkal igyekezett utánoztatniés az így készült gépeket a maga hasznára eladogatni.Ezen nyilvánvaló szerződésszegés ellenében König az angolpereskedési eljárás hosszadalmassága miatt semmit semtehetett. Lelke mélyéig elkeseredve 1817 augusztusában otthagytaAngolországot, lemondván ezzel az ottani munkálkodásánakminden gyümölcséről. Eltávozása után Bensleymég a feltalálói dicsőségétől is meg akarta fosztani KönigFrigyest, ami azonban nem sikerült neki. Túlságosansokan ismerték König működését és Bensley hasznot lesőszerepét a gyorssajtó feltalálása körül. Amikor pedig megfizetettújságcikkek útján próbálta magát a gyorssajtó feltalálójáulelhíreszteltetni: a „Times” kiadói éleshangú cikkekbenmondták meg a valót.Angolországból hazavitorlázva, Würzburgban telepedettle König Frigyes és megvásárolván a város mellett voltegykor híres, de a rend feloszlatása miatt akkor pusztánálló premontrei szerzetes-kolostort: gépműhelyt és papirosgyárátakart ott létesíteni, amihez megszerezte Bauerhozzájárulását is, aki már 1818-ban jól begyakorolt angolmunkásokkal sietett segítségére.A papirosgyárból nem lett semmi, a gépműhely azonbanjól dolgozott és már 1819-ben teljesíteni tudta a„Times” pótló megrendeléseit. További tíz esztendő alattpedig több mint negyven egyszerű gyorssajtót, kétoldaltnyomtató és kettős gépet szállítottak Oberzellből Németország,Franciaország és Dánia nevezetesebb nyomdáiba. Aműhely munkásainak száma eközben nyolcvanra nőtt.Mindemellett Königéknek sok nehézséggel kellett megküzdeniök.A nyomtató munkások rossz szemmel nézték agyorssajtót, hiszen sokuknak a kenyerét vette az el. A szabotázsapróbb tünetei jelentkeztek már korábban is ésamikor azután a párisi forradalom 1830-ban kirobbant: afrancia nyomtató munkások első dolga volt elpusztítani azösszes ottani gyorssajtót. Példájukat több helyen követtéknémet szaktársaik is.

197Mindez alaposan megrendítette Königék vállalkozását.Gyorssajtót nem rendeltek semerről sem, hiszen még aholvolt, ott sem merték üzemben tartani. Az oberzelli munkásokszáma nyolcvanról tizennégyre apadt. Ezen nehézidőkben – 1832-ben – König és Bauer körirattal fordultaka nyomdászmesterekhez, amelyben áradozó hangon szóltaka gyorssajtó jövőjéről. Egyszersmind megvételre kínáltakegy „kalendáriumnyomtató gyorssajtót, amely ugyan csakegyoldalasán, de két színben nyomtatja az íveket”. Ajánlkoztakolyan négyszeres gyorssajtók készítésére is, amelyeklegalább is négyezer nyomatot készítenek óránként.Majd így folytatják: „egyéb, különösebb – így végnélkülipapiros használatával való – kombinációk kivitelét islehetségesnek, sőt könnyűnek tartjuk. Habár ilyen módonaz eredmények hatalmasan fokozhatok lennének, eddigelénem szántuk rá magunkat ily irányú kísérletekre, merthiszen a szükséglet hiánya feleslegessé tette azokat”.König és Bauer ez időben készített gyorssajtóinakalakja már ugyanolyan volt, mint a mostaniaké. A nyomóhengerátmérője megkisebbedett és a henger elvesztette atégelyes sajtóra emlékeztető alkotórészeit: a födőket és akereteket. A taliga is már a mai formájában volt megKönig Frigyes gépeinél. A gyorssajtónak azt a részét nevezzükígy, amelyre a szedésformát helyezzük. A festékezőszerkezet is jelentékeny változásokon ment át a König ésBauer-féle gyorssajtókon. A bőrhengerek helyett masszábólvalóknak alkalmazását már König is átvette 1817 óta.A kirakószerkezetet csak a múlt század negyveneséveiben találta fel a berlini Sigl-gyárnak egy Hansen nevűmechanikusa.Németországban sokáig nem volt konkurrense az oberzellitelepnek, más volt azonban a helyzet Angolországban.Itt a Bensley által támogatott mechanikusok több tekintetbenegyszerűsítették König Frigyes gépét. Napier pedig1824-ben olyan gyorssajtót épített, amelyen már az ívfogókis rajta voltak. Ezt az újítást rövidesen alkalmaznikezdték az összes gyorssajtóknál. Napier ezzel· a gépévelmegalkotta az angol gyorssajtóknak az egyszerűségével

198máig is kiváló típusát. Applegath 1826-ban a festékezésrevonatkozó újításokat szabadalmaztatott.Az angolok különben hatalmasan dolgoztak. Applegathés Cowper 1827-ben négynyomóhengeres nagy gyorssajtótkészített a londoni „Times” nyomdája számára, olyat, aminőnekgyártására később Königék is ajánlkoztak. Ez asajtó négy-ötezer ívet nyomtatott óránként. Még érdekesebbvolt Applegath függőleges szedés- meg nyomóhengerekkelellátott rengeteg nagyságú gépe. A nagy formahengerkörül nyolc függőlegesen álló nyomóhenger sorakozott,amelyek a formahenger egy-egy fordulatára nyolcívet nyomtattak le egyoldalasán. Az egyes betűkből állószedés a formahenger felületének kis részét foglalta el, anagyobb részén a festék eldörzsölése történt. A szedésneka formahenger hajlott felületén való megrögzítése ékformájúhasábvonalak és ugyanolyan űrtöltők segedelméveltörtént. A gép működése nem volt egészen biztonságos,mert ha a nyolc berakómunkás valamelyike csak egy pillanatnyitkésett: egész sora keletkezett a selejteknek. Azóriási gép teljesítményét óránként hétezer példányra tettékHoe Mammut-sajtója

199Applegath óriásgépét is felülmúlta nagyság tekintetébena Hoe-féle „Mammut-sajtó”. Ezt a gépszörnyeteget másképpenvillámsajtónak is nevezték. 1847-ben már többilyen gép járt a „Times” és a „Daily News” nyomdájában.Úgy mint az előbbinél: a kétméteres formahenger felületéneknagyrésze a festék jó eldörzsölhetésére szolgált. Akörülötte levő nyomóhengerek száma már tíz volt. A hengerekazonban nem függőlegesen voltak elhelyezve, hanemvízszintesen, aminek következtében a gép is biztosabbanműködött. A gép hosszúsága tizenhárom méter volt, szélességenégy, magassága pedig jó hat méter.Ez a nagy arányokban dolgozó Hoe Róbert tulajdonképpenács mesterember volt. 1823-ban kezdett nyomdaigépek gyártásával foglalkozni New-Yorkban. Utódai máitöbbmint ezer munkással dolgoztak és fióktelepük voltLondonban is, ahonnan Angolországot látták el a legérdekesebbtípusú és szerkezetű nyomtatósajtókkal.Ugyancsak 1847-ben a párisi Marinoni Hippolit megcsináltaä maga első – akkoriban négyszeres – „reakciós”sajtóját, amely az ívek mindkét oldalát megnyomtatta ésMarinoni újságnyomtatógépe

200aránylag nagyon gyorsan működött. Ezek a „reakciós” sajtóka gépnek mind ide-, mind odajárásakor nyomtattak.A csak bemenetelkor nyomtató sajtót „indukciós”-nakmondják. A külső és belső nyomtatást ugyanaz a nyomóhengervégezte olyanformán, hogy a külső nyomtatássalellátott ívek visszavezetődtek a maguk nyomóhengeréhez,amikor azután a belső oldalra került a nyomás. így azután,amíg a munkás ezer ívet rakott be, a gép kétezer nyomástvégzett. Marinoni nagy kedvvel gyártotta ezt a gépfajtátés még 1870 körül is seregestől hozta piacra a különbözőképpenszerkesztett négy- meg hatszoros reakciós gyorssajtókat.Ezek a gépszörnyetegek mind az újságnyomtatás gyorsításánakcélját szolgálták. Igen jelentős mennyiségekettudtak ugyan nyomni, de a haladás útja mégsem a Hoeés Marinoni megadta irány felé vezetett. „Végnélküli” papirosés félkörös lemezek használata, vagyis a körforgónyomtatáselvének teljes és következetes érvényesítése nélkülnem lehetett volna a mai viszonylagos tökéletességigeljutni.Mai megítélés szerint nagyon egyszerűnek látszik adolog, a maga idejében azonban évtizedek kellettek az újnyomtatási rendszer kiérlelődéséhez.A végnélküli papiros az 1820-as évektől kezdve mindenkinekkorlátlan mennyiségben állhatott rendelkezésére.A papirosstereotípiát is már 1829-ben találta fel Genouxés az pár év múlva közismertté lett. A matrica meghajtása,félkörös lemezeknek az öntése nem járhatott volna különösebbnehézségekkel és mégis sokáig, 1863-ig tartott, mireaz első valódi körforgógépet megcsinálni tudták.Végnélküli papirosnak közönséges gyorssajtókon valófelhasználását megpróbálta már Auer Alajos is, a bécsiállami nyomda igazgatója. Nem sok értelme volt ennek,mert csak egyoldalasán lehetett a papirosra nyomni éshogy az ellennyomatot megkaphassák, a gyorssajtóból szétvagdaltankikerült ívekre egy másik gépen kellett azt rányomtatni.Az első valódi körforgógépet 1863-ban szabadalmaztattaaz amerikai Bullock William. Gépe félkörös töm-

201öntvénylemezekről végnélküli papirosra óránként hétezerés amikor nemsokára kettőzött szerkezetűvé tették a gépet,tizennégyezer újságpéldányt nyomtatott óránként. SzegényBullock a sajátmaga gépének lett az áldozata. 1867-benmunkaközben megcsúszott, a gépbe esett és a gép agyonzúzta.A Bullock-sajtóval majdnem egyidős a második valódikörforgógép, a Walter-sajtó.Mint már eddig is láttuk, a londoni „Times” tulajdonosaikezdettől fogva szeretettel karoltak fel mindennyomtatástechnikai újítást, ők voltak azok, akik az 1862-ben elhalt Wilkinson mérnök rajzai után megépítették azúgynevezett Walter-sajtót, amely egyszerűség és használhatóságszempontjából a legjobb gépe volt a maga korának.Mert amíg például a Hoe-féle tízszeres „Mamrnut”-sajtótizennégyezer egyoldalas nyomatot adott óránként, roppanthelyet foglalt el és működtetéséhez tizennyolc ember munkájavolt szükséges: a Walter-sajtónak tizenegyezer kétoldalasánnyomtatott ív volt az óránkénti teljesítménye éscsak három kirakó munkás kellett, mert hiszen magátóllegömbölyödő végnélküli papirosra nyomtatott a gép ésígy a berakómunkásokra nem volt szükség. A papirostekercsa gép alján volt elhelyezve; a róla lehengeredőpapiros először több nyirkosító henger között haladt át,majd eljutott a tömöntvénylemnyeket hordó formahengerekhez,amelyek közül az egyikről a külső, a másikról abelső nyomtatást vette a nyomtatóhengerek segítségévelmagára. Mind a két formahenger külön-külön festékezőszerkezettel bírt. További útja közben a papiros még egybevagdosó szerkezeten futott át, majd egy ferde síkonkeresztül, ívekké tépődve, az akkori kezdetleges hajtogatókészüléken át kész újság formájában kikerült a gépből.A Bullock- és Walter-sajtók sikere a múlt század hatvanaséveiben szorgos munkálkodásra késztette a gépészmérnököket.Különösen Angliában és Amerikában egymástérte az idevágó szabadalmi igények bejelentése.A körforgógépek rendeltetése és ennek megfelelőenvágó-, ragasztó-, hajtogató-, gyűjtő-, kivezető- stb. készülékekkelvaló ellátása szerint már több mint harmincesztendőelőtt is újság-, könyv- és illusztráció-nyomtató

202körforgógépeket különböztettek meg. Voltak ezenfelül többszínesnyomtatásra berendezettek is.Budapesten az első rotációsgépet a „Pester Lloyd”-hoz hozatták 1873-ban. Ezt a példát csakhamar követte atöbbi nagy újságvállalat is. 1887-től kezdve már nem szorultunketekintetben a külföldre. A Wörner-gyár maga eltudta látni szükségletünket, sőt ezenfelül a keleti államokjórészét is.König Frigyes, Applegath, Hoe, Bullock, Marinoni ésaz eddig felsorolt többi feltalálónak a könyv- és újságnyomtatásgyorsítása és tökéletesítése volt a közös céljaés evégből általában terjedelmes, nagy szedés- vagy tömöntvényformákatmagukba fogadó gépeket szerkesztettek. Akönyvön és újságon kívül azonban egyébféle nyomtatványis van a világon, az apróbb nyomtatványok tömegei névjegyek,meghívók, gyászjelentések stb., amelyek már atizenkilencedik század közepe felé is jócskán adtak munkáta nyomdáknak. Az ilyen apróbb nyomtatványokat azonbanigen megdrágította a nyomtatás körülményes, avagy hoszszadalmasvolta. így például száz darab névjegykártyánakaz elkészítése nem volt akkoriban olyan egyszerű dolog,mint mostanában. Még ha kézisajtón nyomtatták is: sokelőkészítő, egyengető stb. munka volt vele és a nyomtatásis ugyancsak elég lassan ment. Nagyformátumú gyorssajtónnyomtatni egy-egy csöppke névjegyet: ez meg éppen hajmeresztővolt a nyomdászember szemében.1853 körül két amerikai német ember: Weiler ésDegencr kitalálta azt a gépecskét, amire a kis-nyomdászoknakolyannyira szükségük volt. ők maguk „Libertysajtó”-naknevezték el gépüket, amely „amerikai sajtó”,„tégelysajtó”, „taposógép”, „Non plus ultra”, „Liliput”meg egyéb címeken igen gyorsan terjedt el világszerte.A nyomtató sajtót – a vasból való kéziprést és agyorssajtót – jó ideig külföldről vásárolta a magyarnyomdász, bár idehaza is meg-megpróbálkoztak a készítésükkel.Részben vasból meg sárgarézből készítette FalkaSámuel kézisajtóját az egyetemi nyomda részére.1864 körül a pesti József-hengermalom ügyes gépésze,Vankó Dániel kezdett foglalkozni nyomtató sajtók készíté-

203sével. Vasból csinált kéziprései igen jók voltak; a debreceninyomda is vásárolt belőlük kettőt. 1848-ban Vankókészítette a bankjegynyomda kis sajtóit. Vankó DánieltKossuth akkoriban a bankjegynyomda gépészévé szerződtette.Ebben a minőségében elkísérte a nyomdái Debrecenbeis, itt azonban 1849 tavaszán hirtelen meghalt. Jánosnevű fia igyekezett az örökébe lépni, sőt 1854 körül adebreceniek számára gyorssajtót is merészkedett csinálni,ami azonban – mi tagadás benne – bizony gyöngealkotás volt.Jó gyorssajtókat készített azonban 1859 óta RockIstván pesti gépgyára, éppen úgy csomagoló- és papírsimítópréseket.Kár, hogy az osztrák meg német gyárakversenyét Röckék csak vagy tíz-tizenöt évig bírták. Anyolcvanas évektől kezdve – nagyobb arányokban és akülföld részére is – Wörner J. és tsa foglalkozott nyomdagépekgyártásával. A Wörner-gyár a háború és forradalmakután rövid idővel a Márkus Lajos-cég birtokábakerült, majd pedig tőlük a Láng L. gépgyár rt. birtokába.Ezek mellett a komoly igyekvések mellett megvan apesti első gyorssajtónak humoros története, amint azt FirtingerKároly, az öreg krónikás feljegyezte.Az 1800-as évek elején jelentősebb tipográfiája voltPaczkó Ferenc Józsefnek, akinek leányát, Franciskát, 1829-ben feleségül vette Beimel József esztergomi nyomdászmester.Beimel nem volt nagystílű nyomdászembrr, kapzsivolt, nagymértékben korlátolt és szertelenül hiú.Kapzsisága mellett is sokszor becsapták. Egyszer például– 1836 körül – az akkoriban nálunk még csak hírbőlismert gyorssajtóval. Egy Platzer nevű nyomtató munkásaelhitette vele, hogy a külföldön már jócskán terjedő vasgyorssajtóknem érnek semmit, mert „megeszik” a betűt.Hanem majd csinál ő egyet fából, az majd gyorsan is dolgozikés a betűt se fogja rongálni. Apródonként jó négyezerforintot szedegetett ki e találmányára Beiméitől, akineknagyon imponált a fából való, szépen össze-visszacsiszoltrengeteg masina, csak ép hogy az üzembehelyezésmódját várta keservesen.

204Ez is elérkezett. Platzer egy nagyalakú sűrű szedésformátemelt be a fundamentumra és azután nekiállítvanégy markosabb fiút a szintén fából való hajtókeréknek:az egyetlen tölgyfatörzsből faragott óriási nyomóhengeralá akarta hajtani a formát. Egyszerre azután szörnyűségesrecsegés-ropogás hallatszik, a gép csapágyai sorra töredeznek,a nyomóhenger is kilódul helyéből, széjjelrúgva,tönkrezúzva betűt és mindent, amihez hozzávágódik.Ez volt Pest városa legelső gyorssajtójának és Beimelnégyezer forintjának szomorú vége.A tégelyes sajtó sűrű képű, erős nyomást igénylőnyomtatványok, – például autotípiák – sokszorosításárakevéssé alkalmas. Tányéros festékező rendszere nem kielégítő.A jó festékezés különben is nehéz kérdés a tégelyessajtóknál, mert festékező hengerei nem szedhetik magukrafolyton-folyvást a festéket, mint a gyorssajtónál és a körforgógépnéltörténik. Az 1869-ben feltalált Gally-sajtó(Phönix és Viktória elnevezéssel) sokkalta erősebb és tömörebba közönséges tégelyes sajtónál.A lapos formáról nyomtató cilinderes gyorssajtóknakigen népes csoportjába tartoznak mindazok a nyomtatógépek,amelyeknél a formát egy sík lap: a nyomólap veszifel, a papirost pedig egy vasból készült nehéz henger, azúgynevezett cilinder szorítja a formára. Az ezen csoportbatartozó gépek: az egyszerű gyorssajtó, amelynek egy-egyfordulata révén a papirosnak csak egyik oldalára nyomtatottegyszínű nyomatot kapunk; a kettős gyorssajtó, amelynekegy fordulata két olyan ívet ád, amelyek egyoldalasnyomtatásnál is egyszínűek; a készet nyomtató (komplett-)gyorssajtó, amely kétoldalasán nyomtatott egyszínű íveketad; a kétszín-nyomtatásos gyorssajtó, amelynek egy-egyfordulata révén egyik oldalán két színben nyomtatott ívetkapunk, továbbá az ugyanezen rendszer szerint épített három-,négyszínnyomtatásos stb. gyorssajtók.Gyorsaság dolgában – a körforgórendszerű gépekhezképest – elég szűk határaik vannak a lapos formákrólnyomtató cilinderes gyorssajtóknak. A már magában iselég nehéz és ezenfelül még a szedésformával is megterhelt

205nyomólapnak rövid időközökben és hirtelen kell meg-megváltoztatniaa mozgási irányát, ami annál inkább megviselia gépet, minél gyorsabb egymásutánban következik az be.Ezen oknál fogva az ebbe a csoportba tartozó gépeket bizonyosfordulatszámon felül nem volna szabad erőltetni.Ezeknek a gépeknek a különféle fajtájával, valaminta már említett önműködő-berakó készülékek fejlődésévelfoglalkozni nincsen terünk. Áttérhetünk tehát, mint azújságnyomás egyik legfontosabb mellékmunkájára: a tömöntésre.

X. FEJEZET.A tömöntés.Említést tettünk már nagy általánosságban a gipszstereotipiáról,mielőtt azonban arra magára is rátérnénk,mint a mostanában széltében-hosszában alkalmazott papirosstereotipiaieljárás egyik előfutárára, lássuk, miképpenkísérelték meg jó száz évvel ezelőtt ennek a kérdésnek amegoldását.A stereotipálás legősibb módja az a kliséket másoló eljárás,amellyel az ulmi Dinkmut Konrád könyvnyomtatósokszorosította a maga fametszeteit. Vaslapra folyós betűfémetöntött és amikor ez már kihűlőfélben volt: a fametszetesdúcot képével lefelé erősen belecsapta. Az új klisétkörülfűrészelve és fára szögezve, megismételte ezt az eljárást,amire azután megkapta az eredeti fametszet betűfémbőlvaló pontos mását.Szedés stereotipálásával legelőször Leydenben kísérleteztek1711 körül. Eleinte csak a szedés összeforrasztásárólvolt szó, de a kísérletező Van der Mey és Müller Jánosmihamar kitalálta annak a módját, hogy vékony ólomlemezeketöntsön a szedésről. A francia Valleyre vörösrézlapokathasznált. Foglalkozott a stereotipiával, ami akkoribanmég ismeretlen és igen titokzatos valami volt, az1766. évben született Bikfalvi Falka Sámuel is, aki ezermesterevolt a korának. Falka eljárását nem ismerjük és

208csak annyit tudunk róla, hogy rézlemezeket készített a szedésről,ami Valley eljárására emlékeztet. Az edinburgi GedWilliam aranyműves 1725 körül úgy állította elő a matricáit,hogy keményedőfélben lévő gipszbe nyomta a szedést.A schlettstadti Hoffmann finomszemű nedves homokot, afrancia Carez pedig porcellánföldet használt erre a célra.Didot Firmin, a tizennyolcadik század alkonyának jelesfrancia könyvnyomtatója igen kemény fémből öntötte abetűit és a kész szedést erős nyomással puha ólomlapbasajtolta. Ez szolgált azután matricául.Az 1797. év december havának 12-én Párizsban egyformametsző (betűvéső és öntő) szabadalmat nyert tömöntőeljárásra,amely az abban az időben ismeretes, többnyirejó eredményeket fel nem mutató eljárásokat túlszárnyaltaés használható eredményeket hozott létre. Etienne Hérán,a németek szerint – mert Nürnbergből származott ésezért a magukénak vallották – Ludwig Stephan Herhaneljárása bizonyos értelemben elősejtelme volt a Mergenthaler-félesoröntőgépnek, amely, mint tudjuk, a leszedett sárgarézmatricákrólnyomtatásra kész sorokat állít elő és abbanáll, hogy mozgatható betűket mélyített formában (tehátnegatíve) állít elő rézből. Ezekből a betűkből oldalakatszednek, amelyek a matricát alkotják, amely matricárólazután az öntvény készül.Manapság ugyancsak csodálkozhatunk azon, hogy afeltaláló miképpen tudott haszonnal negatív betűket összeszedni,az oldalakat korrektúrába küldeni és azokat kijavítgatni,azután leönteni, hogy egy vagy több lemezt nyerjen.És mégis, a dolog úgylátszik ment; az akkori embereknektöbb volt a ráérő idejük, mint manapság. Találmányát kiállítottaa francia iparnak 1801. évi nemzeti kiállításán ésott aranyérmet nyert.Politikai zavarok, a napóleoni háborúk és ezek következtébenaz országok kimerültsége, valamint az újabbanfelmerült találmányok ezt a találmányt is legázolták. Héránelvesztette német pártfogóit és 1851-ben vagyontalanulhalt meg a párizsi szegényházban; ő, a nagyszerű betűmetsző,az aranyéremmel kitüntetett kiváló feltaláló, osztozkodotta feltalálók gyakori sorsában.

209Ezen kis kitérés után térjünk vissza a tömöntés fejlődéséhez.Több angol könyvnyomtató: Tilloch, Foulis és Wilsonkülön-külön kísérletezett főleg gipszmatricák készítésével.A század vége felé a már sokszor említett híres technikusStanhope lorddal társultak és együttesen sikerült a gipszstereotípiamáig is használt módját feltalálniok és használhatóvátenniök. Ezen eljárásnál a szedésforma mellé betűmagasűrtöltőket raktak, azután a szedést alaposan megtisztogatva,beolajozták és vízzel hígított gipszet öntöttekrá. A gipszréteget kemény ecsettel lenyomogatták és merta gipsz gyorsan szikkadt, jó negyedóra múlva már le isemelhették a formáról, kellő hőfok mellett megszárítottákés az ú. n. öntőpalackba tették. Ebben a serpenyőformakészülékben a gipszmatricát csavarral zárható fogók mega födél tartotta szilárdan. A serpenyőt azután olvasztottfémmel teli üstbe tették mindaddig, amíg az a födél négysarkán levő lyukakon keresztül meg nem telt folyós fémmel.Kiemelve a serpenyőt az üstből, megvárták, míg lehűltés akkor felnyitották, az öntvényt leemelték a gipszmatricáról,a felesleges fémcsapokat letördelték róla, hogyazután alaposan megmosogatva a pontos betűmagasságragyalulják.A gipszstereotípiai eljárás igen népszerűvé lett a tizenkilencedikszázad első évtizedeiben és az ötvenes esztendőkelejéig világszerte alkalmazták. Ekkoriban az úgynevezettpapirosstereotípia lett a győzelmes vetélytársa,amelyet egy Genoux nevű lyoni szedő talált fel 1829-ben.A gipszstereotípiát ma már csak a kaucsukbélyegzők készítésekorhasználják.Az említett papirosstereotípiának lényege az, hogyitatós- és selyempapír-íveket összeragasztanak, úgyhogyaz teljesen átivódva, képlékeny legyen; ezt azután ráborítjáka szedésformára, kefével rápacskolják, majd pedigmegszárítják, hogy az ilyenformán készült matricáról végülis nyomtatólemezt öntsenek.Bármennyire egyszerű dolognak lássék is a papirossztereotípiaegész művelete: a korábbi eljárásokkal szembenvaló célszerűségénél fogva roppant jelentőségű volt a mo-

210dem nyomdászat kialakulására; a papírosstereotípia segítségévelvált lehetségessé a félkörös nyomtatólemezek előállításais, ami a körforgó újságnyomtatásban volt döntőjelentőségű.Ennek a papirosstereotípiának a leírása megjelentugyan már 1705-ben egy Nürnbergben megjelent könyvben,az eljárást azonban tudomásunk szerint Genoux fellépéséigsenki sem gyakorolta. Genoux nem mulasztottael, hogy a találmányát szabadalmaztassa, de ezzel csak aztérte el, hogy eljárása szélesebb körben vált ismeretessé.A szabadalmak nemzetközi védelmének akkortájban valóhiányosságai mellett anyagi haszna nem sok lehetett belőle.A napilapok nyomdáiban, ahol tudvalevően az újságzártakor minden perc drága, nincs idő a matrica szárítgatásáraés ezért ott a „száraz” stereotípia honos. Különbözőanyagokból készült olyan matricákat használnak, amelyekmár készen kaphatók a szaküzletekben; ezeket nem is pacskoljáka szedésre, hanem erős préssel vagy kalanderrelsajtolják rá, ami egy-két percnyi munka és a lemez mindjártönthető is.A tömöntőmunkához természetesen már kezdettőlfogva bizonyos készülékeket használtak. A legtöbb ilyentalálmány névtelen; a gyakorlatból sarjadt fel folytonosjavítgatással és egyszerűsítéssel. Kellett a stereotípáláshozelőször is zárólap, olvasztókazán, prés, öntőműszer, mégpedig az utóbbinál lapos meg félgömbölyű, aszerint, hogyegyszerű nyomtatósajtó vagy körforgógép számára készülta stereotípia; szükség volt ezenkívül körfűrészre, gyalura stb.Ezerkilencszáz körül az újságcsinálás egyik legfontosabbproblémája az volt: mennyiben lehetne az utolsó táviratokkiszedése és a rotációs nyomtatás megkezdése közöttiidőt valahogy rövidebbre fogni, mert közbeesett méga stereotípálás munkája, amit a száraz matricalemezekhasználatával ugyan már jócskán meggyorsítottak, deamely a lap készültének leglázasabb órájában mégis csakhoszadalmasnak tűnt fel. Különösen a milliós példányszámúnapilapoknál nagyban keresték a módját, hogy mikéntlehetne a stereotípálás műveletéből mennél több fogástgéppel önműködően végeztetni.

211Az amerikai technikusok tudása és ügyessége csakhamarmeghozta a kívánt eredményt. A „New York Herald”rotációs lemezei 1901-ben már olyan „Autoplate” elnevezésűgyors-stereotipálógépen készültek, amely néhányfogáson kívül mindent maga végzett a lemezen: a félgömbölyűlemez megöntését, vájolását, gyalulását, kikészítésétés mindent hihetetlenül gyorsan: átlag egy-egy lemezt percenként,sőt, ha jól megszorították, még valamivel többetis. 1910 május 6-án, Edvárd angol király halála napján,két „Autoplate”-gép huszonnégyórai szakadatlan munkávalnem kevesebb, mint 3344 hibátlan lemezt tudott megönteni.Ezen gép gyártását az európai nyomdák részére 1903-ban kezdték meg Londonban. Mindjárt kezdetben elláttákvele az angolországi nagy lapokat és az Ullstein kiadásábanmegjelenő „Berliner Morgenpost”-ot. A gyártó cégnekazonban csakhamar konkurrenciával kellett küzdenie.Majdnem minden esztendő hozott egy-egy újabb gyorsstereotipálógépezetet, köztük olyant is, amely egyszerűség,olcsóság, vagy a termelés biztonsága tekintetében felülmultaaz „Autoplate”-t. A londoni gyár megcsinálta ezekkelszemben a „Junior Autoplate” elnevezésű, jól leegyszerűsítettgépet, majd ennek közös olvasztóüsttel dolgozókettős formáját, amely „Autoshaver” nevű segédszerkezetévelpercenként állítólag hat lemezt is meg tudott önteni.Ujabb ilyenfajta gépek a következők: „Citoplate”, Winklerékgépe, Frankenthal gépe, König és Bauer gépe a„Compleo”-szerkezettel, a „Citaantipor” stb.A gép a következőképpen működik: az öntőműszerbeillesztve a matricát, a szerkezetet lecsukják, majd meghúzzákaz ú. n. öntőfogantyút, mire az öntőpalack néhánymásodperc alatt megtelik folyós fémmel. A fogantyú eleresjztéseután hideg víz hűti le az öntvényt, amely akkoregy Hengerre kerül, ahol a matrica leválasztódik róla, a kikészítésönműködő munkája után a lemez teljesen készenvan a nyomtatás számára.A stereotípialemezeknek öntéséhez közönséges betűfémetszokás venni, amihez azonban többnyire még vagyhúsz-huszonöt százalék lágyólmot is kevernek, hogy azjobban folyós és az öntvény könnyebben gyalulható legyen.

XI. FEJEZET.A festékekről. – A fametsző munkája.Ma már nehéz hitelesen megállapítani, hogy mikor éshol készítették és használták az első nyomdafestéket. Arendelkezésre álló történelmi anyag alapján azonban feltételezhető,hogy nyomdafestéket először Kínában készítettek.A papirosra és a selyemre való nyomtatásnál, amihezfakliséket használtak, a művész maga készítette el afestéket, amely rendesen fekete volt. Még ma is csodálatraméltóakezek a régi kínai nyomatok. Amíg a fekete nyomófestéketfaolaj elfőzésével és növényi rostoknak elégetésáltal korommá változtatásával állították elő, addigszínes festékül bizonyos növények nedve és a természetbentalálható földfestékek szolgáltak.A könyvnyomtatás feltalálásával a nyomtatással foglalkozóművészek és nyomtatók a festékek tekintetében isúj helyzet elé kerültek. A szükséglet évről-évre emelkedettés a festékeknek otthon való elkészítése mindig kevésbé éskevésbé felelt meg a fejlődés erős lendületének, de csak aXIX. század elejétől kezdve keletkeznek külön gyárak aa nyomdafestékek készítésére.Sok vita volt már akörül a kérdés körül, hogy melyikországban létesült az első nyomdafestékgyár: Angliában-e,vagy Franciaországban, vagy Németországban. Az 1818óta fennálló Lorilleux-festékgyár, amely magát a legrégibb

214ilynemű gyárnak nevezi, régi iratokkal tudja igazolni patináskorát. Ha nem is közölhetem itt Lorilleux Péter küzdelmeséletét, kell, hogy megemlítsem, hogy nehéz harcotkellett folytatnia a nyomdaipar képviselőivel, akik bizalmatlanulfogadták a tömeggyártás termelvényeit. Végül is.természetesen, Lorilleux győzött.A festékkémia rohamos fejlődése következtében a nyomdafestékgyáraknális specializáló munkabeosztás következettbe. Más és más gyárak végzik például a festékanyagelőállítását és ismét mások az anyagoknak nyomdafestékkéfeldolgozását. Az újabb sokszorosító módok és a folytonosanfokozódó igények is hozzájárultak ahhoz, hogy anyomdafestéket készítő gyárak tevékenysége nagyon sokoldalúválegyen. Más és más összetételű festék kell példáula könyvnyomtatáshoz, rézmetszetek nyomásához, kőnyomdákrészére, offsetmunkához, a mélynyomtatáshoz stb.,más és más a gyorssajtón meg a körforgógépen való nyomtatáshoz.A jó nyomás alapvető feltétele a jó festék. Elsősorbantermészetesen a fekete nyomdafesték, de emellett széleshasználata van a legkülönbözőbb színes festékeknek is.A rossz nyomdafesték rövid idő alatt megfakul, kellemetlenbarnás-fekete színt ölt és ha nem jó olajat használtaka gyártásnál, sárgás gyűrűk képződnek a betűk körül. Azilyen festékkel készült nyomatok nehezen is száradnak ésmég hónapok után is elkenődnek.A jó festék egyenletes szirupsűrűségű anyag, fényesfekete,kékbe, nem barnába vagy szürkébe játszó, nem csomós.Könnyen dörzsölődik el a hengeren, betűn, lemezenés jól fed. Sem nem szárad nagyon gyorsan, sem nagyonlassan. Az előbbi esetben a gyorssajtót gyakran kell mosni,a papiros ragad és így fennakadást, idő- és pénzveszteségetokoz, az utóbbi esetben viszont a könyvkötőmunkát, aszállítást hátráltatja. A körfogó-nyomásnál fontos követelménya gyors száradás; a lassan száradó festékkel nyomtatottújságok gyakran bemocskolják az olvasó kezét éskellemetlen szagúak.A fekete festék fő festőanyaga a korom, amelyet mamár külön koromtermelő gyárakban állítanak elő. A ko-

215rom főbb változatai: a láng-, a lámpa-, a gázkorom. Azelső a legkülönfélébb dolgok elégetéséből keletkezik; alámpakorom – mint a neve is mutatja – lámpásokbankeletkezik, olajfélék elégetése által; a gázkorom jobbáraföldgáz elégetése útján áll elő. A fekete festék kötőanyagaa kence, aminek nagyjából két főfajtája van: a lenolajbólfőzött nehezebb és a gyantafélékből készített könnyebbkence. Körforgógépen való nyomáshoz csak az utóbbi használható.A festékek árai persze nagyon különbözők. Az autotípianyomásánál alkalmazott legfinomabb festék ára tízszerakkora, mint a közönséges nyomdafestéké.Szinte beláthatatlanul nagy terület a tarkaszínű festékekbirodalma, amióta ezen festékek nagyrészét nem földből,fémből, meg az állat- és növényvilág termékeiből, hanema kőszéngyártás mellékes termékeiből állítják elő.Ezen festékek ezerféle árnyalatának előállíthatása is azújabb hatvan-hetven év vívmánya. A nyomtató eljáráshoz,meg a különleges célokhoz képest természetesen itt is igensokféle kívánalom szokott felmerülni. A fényállóság, fedőképesség,lakkozhatóság kérdésein túl százféle különlegesóhajtás is felmerülhet a tarkaszínű festékek kiválasztásakor.Elnevezés és meghatározás dolgában mindezeknél afestékeknél máig is nagy a zűrzavar, amin azonban a szabványosítástalán már a közel jövőben segíthet.*A könyvnyomtatás – a magasnyomás – ismertetéseután áttérhetnénk a síknyomás (litográfia) és a mélynyomásismertetésére, de közben foglalkoznunk kell még a képesábrázolások kérdésével, amelyek közül a fametszet alegrégibb; mind mai napig a legtökéletesebb eljárás is.Belső erő, kifejezőképesség, finom és telített fényhatásoktekintetében semilyen más eljárás nem vetekedhetik vele.Bármennyire tért hódítanak is a később felsorolandó fotomechanikaieljárások, nagyobb gyorsaságuk és olcsóságukáltal, a fametszést feleslegessé tenni nem lehet.Anyagul a fametsző ma csaknem kizárólag a puszpángothasználja, csak durvább munkákra alkalmazzák a

217körte- vagy szilvafát Mivel pedig a puszpáng keresztmetszeteritkán éri el a 25 centiméteres átmérőt, sokszor darabokbólkell összeállítani a kellő nagyságú falapot. A darabokpontos összeillesztése nagy gondot követel és mégazután sincsen kizárva, hogy a gépben a nyomás, a hőmérsékletvagy a nedvesség behatása alatt vetődések, egyenetlenségekkeletkeznek. Ezért nem is szokták az eredetifameszetet nyomásra használni, hanem galvanoplasztikusúton készült lemezről nyomnak.A rajz átvitele előtt a fametsző előkészíti a fát. A régimásoló eljárás céljára cinkfehérrel vagy krétával vontákbe a felületet; kevés arabgumival vegyítették ezeket, hogya festőanyag jobban tapadjon. Ezen a fehér és sima alapontörténik az utánrajzolás. Ma általánosabb a fényképezésútján való másolás, amely célra a falemezt fényérzékenyanyaggal vonják be. A fametsző ma már nem kést használ,hanem különböző alakú vésőket, amellyel a falapról mindentkimetsz, ami a nyomáshoz nem szükséges. Természetesenezen a téren is megkísérelték a gépi eljárást. Aholszabályos vonalakról, gépek ábrázolásáról stb. van szó,kitűnő eredményeket értek el.

XII. FEJEZET.Galvanoplasztika.A galvanoplasztika feltalálásáról a következőket tudjuk.Oroszország fővárosából, Szent-Pétervárról nevezetesújdonság híre futott szét 1839 tavaszán a világba. EgyJacobi Móric Herman nevű dorpati fizikus, tudományoskutatásai közben feltalálta a galvanoplasztikát, vagyis aztaz érdekes eljárást, amellyel valamely formának – ígyszobrocskának, rézkarc lemezeinek stb. – elektromos áramsegítségével pontos másolata készíthető. Az eljárás azonalapszik, hogy ha valamely fémsónak vizes oldatán, az úgynevezettelektrolitén, elektromos áramot vezetünk át, akkora kálódon, vagyis az áramot a fémsónak oldatából kivezetőfémes vezetéken a fémsó férne kiválik, még pedig olyanigen finom, egyenletes bevonat alakjában, amely hívenvisszatükrözteti a katód, illetőleg a rája akasztott tárgyformáinak minden részletét.Minthogy bármilyen nyomtatólemeznek pontos másakészíthető a galvanoplasztika útján, már kezdetben mindjárta fa- és rézmetszeteket pótolták vele, hogy az eredetiduc vagy lemez a nyomtatás következtében tönkre nemenjen. Egy másik, szintén nagyon fontos galvanoplasztikáimunka az, amikor cinkklisét vékony vörösrézvagynikkelréteggel futtatnak be, hogy nagyobb legyen anyomásbírásuk.

218Az előbbi eljárásnak, a galvanotípiának a munkamenetea következő. A másolásra szánt formát vagy lemeztkörülzárják, úgy, ahogy az a stereotipálás alkalmával isszokás, benzinnel jól megmossák és azután grafitporral bekefélik,hogy a majdani matrica ne ragadjon bele a formába.Az ilyenformán előkészített formára hidraulikussajtón viasztáblát préselnek. A viasztáblát leemelik, jólbegrafitozzák és azután a galvánfürdőbe helyezik. Ennek agalvánfürdőnek rendesen kőedényből való négyszögletestartó az egyik főrésze, amelynek tetejét vörösrézrudacskákhidalják át. Ezek a rudacskák olyan drótokkal vannak kapcsolatban,amelyek az áramot a galvánteleptől vagy adinamógéptől a tartóba és visszavezetik. Azt a rudacskát,amelynél az áram a tartóba lép: anódrudacskának, aholpedig kilép a tartóból: katódnak nevezik. A tartóban levőfolyadéknak elektrolit a neve. Ha vörösrézgalvano készítésérőlvan szó, az elektrolitos folyadéknak rézvitriol oldatának,vagyis kénsavas vörösréznek kell lennie.Az anódrudacskára vörösrézlapokat akasztanak úgynevezettelektródul, a katódrudacskán pedig a fentebbismertetett viaszmatrica az elektród. Az áram az anódvörösrézlapjain át lép be a folyadékba és a matricán áttávozik, eközben az elektrolitét alkotórészeire: vörösrézreés kénsavra bontva. Az így felszabadult kénsav az anódvörösrézlapjaihoz vonul és ott általa megint vörösrézvitriolképződik, amely a folyadékból újra felbontódik. Ezen körfolyamattalellentétben a felszabadult vörösréz-atómok anegatív pólus felé vonulnak és a matricára – sűrű ésösszefüggő csapadékot képezve – erősen rátapadnak. Akellő vastagságúra nőtt vörösrézcsapadékot óvatosan leválasztjáka matricáról, betűfémmel aláöntik, majd pontosanderékszögbe vágott fára szögezik. így használják azután anyomtatásnál.

XIII. FEJEZET.Kemigrafia.A kémigrafia-cinkográfia gyűjtőfogalom alá soroljukmindazokat az eljárásokat, amelyeknek útján könyvnyomdainyomtató-dúcok készíthetők cinkből, sárgarézből vagymás anyagból és amely eljárásoknál kémiai folyamat, amaratás, játssza a főszerepet.Ezek az eljárások általában a könyvnyomdászatbólsarjadtak ki. így egy Eberhard nevű magdeburgi litográfusa maga cinklemezről való litografáló kísérletei után megpróbálkozotta magasnyomtatásos lemezek maratásával ismár 1804-ben. Egy Netto nevezetű litográfus 1833-ban kidomborodóképű, tehát könyvnyomdai sajtón nyomtathatókliséket készített. 1834 körül Dembour nevű metzi vésnökzsíros lakkfestékkel vörösrézre vitte át a rajzait és azutánkidomborodó képűre maratta őket, úgyhogy könyvnyomdaisajtón nyomtatni lehetett róluk. A bécsi Höfel Balázs 1840-ben állítólag cinklemezből készített jó magasnyomtatásoskliséket, a dánországi Pill Károly pedig királyi segélyezésbenis részesült ilyennemű találmányáért.Ezen találmányok után apródonként a vonalas kémigráfiaieljárás kialakulása következett, aminek eredetét azöregebbik Gillot-nak tulajdonítják, mint aki már az ötvenesévek vége felé is igen szép könyvnyomdai kliséket állítottelő olyanformán, hogy a rajzot zsíros téntával vagy

220közvetlenül a cinklemezre másolta szabadkézzel, de természetesenfordítva, vagy pedig a litográfiában már széltébengyakorolt autografiai átnyomás útján vitte át cinkre és azutána vonalak közét kimaratta. Ilyen eljárás már több isvolt a hatvanas években, de főképpen csak a rajz átviteléneka módjában különböztek egymástól. A maratás munkájamár több mint négyszáz esztendeje közismert volt ésbár a finomabb rajzú klisék elkészítése nagy figyelmet ésgondosságot igényelt: magát a maratás eljárását nem kelletta tizenkilencedik században újra feltalálni.A hatvanas évek vége felé a kémigráfia már eredményesenvette fel a versenyt az akkori idők főillusztrálóeszközével: a fametszéssel. A vonalas illusztrációk nyomtatólapjaiezidőtájt már jórészt kémigrafikus úton készültek,csak éppen a tónusos rajzok sokszorosítása maradt mega fametsző különleges munkájaképpen, de még ezt is akkoribana szemcsézett átnyomópapiros használatával próbáltáka kémigrafusokkal szövetkezett rajzolók kikezdeni, nemis éppen sikertelenül.A kémigráfia elnevezést nem lehet azonban pusztán acinklapok maratásához kötni. Ide számíthatók tehát azokaz eljárások is, amelyeknél egyéb, ma már vagy ma mégszokatlan anyagok felhasználásával igyekeztek a könyvnyomtatósajtón nyomtatásra alkalmas kliséi előállítani.Így például cink helyett olykor jó vastag üveglapot ishasználtak nyomtatólemezül, amelyet fluorsavval marattak.Ide számíthatjuk a celluloidkliséknek maratás útján valóelőállítását is. Próbálkoztak a vastag krétaréteget hordozóMaser-féle alapnyomtatólemezek maratásával is, klóroldattal.Magától értetődik, hogy ilyen háládatlan anyag maratásávala kémigráfus sohasem foglalkozott. A kémigráfusfőanyaga a cink maradt máig is. Igen nagy példányszámúnyomtatás esetén a cinkkliséket vörösrézzel vagy nikkellelfuttatják be, vagy pedig közvetlenül keményebb anyagba,jobbára sárgarézbe maratják a rajzot.Újabb, addig nem is álmodott technikának az alapjairakódtak le a tizenkilencedik század közepe táján. Nagyáltalánosságban a kémigráfiának, litográfiának és mélynyomtatásnaka fényképezéssel való összekapcsolása jel-

221lemzi és jelentősége mind a mai napig folytonosan fokozódó.A fotomechanikai eljárások tették lehetővé a könyvek ésújságok mostani bőséges képellátását.A fényképezés világrapattanásának dátuma az 1838-ikesztendő. Ekkor mutatta be a hányatott életű festőember ésdiorámatulajdonos Daguerre L. J. a francia akadémiánaka maga és Nièpce Nicéphore közös találmányát, ami későbbalapja lett a fényképezés és a fotomechanika százféle eljárásának.A „daguerrotípia” abból áll, hogy a feltaláló simáracsiszolt ezüstlemezt jódgőzök fölé tartott és azt eképpenfényérzővé tette, majd pedig beletéve ezt a lemezt a sötétkamrába,„fotografált” vele. A kép persze még nem voltlátható, ez csak akkor következett be, amikor Daguerre alemezt higanygőzök fölé tartotta: a jódezüst ugyanis a fényáltal ért helyeken egyesült a higanymolekulákkal. Ezutánaz „előhívás”-nak nevezett munkafolyamat után Daguerrenátriumhiposzulfittal meg is rögzítette a képet. Amit fölvételnek,expozíciónak mondanak a fényképezésnél: bizonymég elég soká, olykor félóráig is eltartott a daguerrotípiánálés nem is voltak valami tartósak a képek. Később magaDaguerre annyira megjavította eljárását, hogy az exponálásideje két percnyire csökkent.A daguerrotípia 1838-iki bemutatója után gyorsan,egymásután következett a többi fényképészeti találmány is.Talbot Fox már 1841-ben feltalálta a fényképészeti sokszorosítást,vagyis másolást, egyelőre csak papiros-negatívonkeresztül. 1860 körül Nièpce egyik ugyanilyen nevű unokaöccse,továbbá Le Gray festő, meg az angol Archer próbálkozásainyomán megszületett az üvegnegatív és a „nedves”fotográfiai eljárás, amely abból állt, hogy a fotográfus jódezüstÖskollódiummal öntötte le az üveglemezt és azonmód, még nedvesen használta fel fényképezésre. Ez a„nedves” eljárás igen nagy szerephez jutott a fotomechanikakialakulásában. 1871-ben találta fel Maddox angolorvos a brómezüst szárazlemezeket, ami hallatlan fellendülésthozott a fényképezésbe, de egyúttal teljesen mesterségszerűvéis tette azt. A feltalálók sorában ott találjuka magyar származású bécsi tanárt: Petzvál Józsefet is, aki

222á régi egyszerű nagyítóüveg helyébe beállította a maga nagyhaladást jelentő objektívet. A jénai Rudolph P. mérnök1890-ben feltalálta az első anasztigmátos objektívet és végülmegjelennek az amerikaiak is a mozgófényképezéstlehetővé tevő korszakos újdonságukkal: a fény érző-filmmel.A fotomechanikai sokszorosításnak lehetőségével nemsokáraa fényképezés feltalálása után kezdtek foglalkozni.Legelső állomás volt ebben a tekintetben az úgynevezett„fénymásolás” gondolatának, meg egy-két, a fény segedelmével,de fotografálólencse használata nélkül dolgozó klisékészítőeljárásnak a felmerülése. Ezeket az eljárásokat főképpennagyterjedelmű építészeti és géptechnikai vázlatoknaknéhány példányban való sokszorosítására használják.Valamennyi ilyen eljárásnak az alapja az, hogy az átlátszópapirosra készített rajzot olyan papiros fölé feszítik, amelya fény hatására a színét megváltoztatja, természetesen csupánazokon a helyeken, amelyeket a fölötte levő rajz vonalainem födnek el. Ezen eljárásnak két fajtája van, a negatívés pozitív eljárás. Az elsőn a rajz vonalai fehérekkék alapon, a másodiknál kékek fehér alapon. Az utóbbieljárás kissé hosszadalmasabb.Szorosabb értelemben vett fotomechanikai eljárásokazok, amelyeknél a rajzot fényképezés segítségével viszik átvalamely sima fémlapra és ezt azután savakkal való maratásútján nyomtatólemezekké dolgozzák ki. A sokszorosításnagy birodalmának három nagy területe, a magas-, a síkésa mélynyomtatás egyaránt kivette részét a fotomechanikaadta nagyszerű előnyökből.A múlt század hatvanas éveinek legjelentősebb fotomechanikaitalálmánya a mai mesterszóval ,,fototípia” volt,amelynek feltalálását az ifjabbik Gillotnak tulajdonítják.Valójában a tudósok és feltalálók hosszú sora dolgozottazon, hogy a különböző technikájú vonalas-pontos rajzokután jól nyomtatható könyvnyomdai kliséket lehessenkészíteni.A fototípia technikájának kiépítése után a legtöbb kutatótevéken3'sége arra irányult, hogy az úgynevezett féltónusosképek, amilyen például a fénykép, könyvnyomdaisokszorosításának a lehetőségét eszeljék ki. Ha Gillot és

223társai valamely fényképről könyvnyomdai úton nyomtathatócinkklisét akartak csinálni: előbb át kellett rajzoltatniukvonalas modorban, ami jobbára a hűség rovásárament és ezenfelül sok időbe és költségbe került. Jó tíz-húszesztendőn át tehát százan és százan keresték a módját annak:miként lehetne a fénykép zárt tónusait akkora pontocskákrabontani, hogy azok tipográfiai értelemben festéketfoghassanak.Amilyen egyszerűnek látszik ennek az „autotípia” névenismert szép technikának a feltalálása: annyira nehézés hosszadalmas volt ez a maga idején. Már maga az isnagy kérdés volt, hol történjék a tónusok felbontása: azeredeti rajzon, a krómos zselatinban, a fényképfelvétel, amásolás vagy a maratás alkalmával? Mindegyik megoldásnakjócskán volt híve és az idevágó szabadalmaknak seszeri, se száma.Talbot Fox, a kanadai Lego, a philadelphiai Ives, apárizsi Petit, az olasz Zucatto. mind foglalkozott a megoldás lehetőségével, a magyarok közül megemlítem KossuthFerencet és Kossuth Lajos Tódort, akik már 1865-ben üvegraszterthasználtak és a budapesti Ellinger Illést, akinekszintén volt ilyes tárgyú szabadalma. (A raszter tulajdonképpensűrű kereszthálózatos üveglap, amivel a féltónusokatpontokra bontják olyanformán, hogy fényképezéskora fényérző-lemez elé teszik.)A feltalálók eme versenyfutása 1881-ig tartott, amikora müncheni Meisenbach Györgynek végtére sikerült olyanmegoldást találnia, amelynek alapján különösebb nehézségeknélkül lehetett megoldani a fotográfus tónusok önműködőfelbontódásának a kérdését. A raszteres autotípia feltalálásaútján beláthatatlanul nagy új területek nyíltak mega fotomechanikai munkálkodás számára. Az addig szórványosanés leginkább kezdetleges keretekben űzött kémigráfiábólnagy kiterjedésű és jelentőséggel teljes műipar lett.A fotomechanikai munkánál használatos fotografálóberendezkedésmár arányai dolgában is nagyon különbözika műkedvelők kis gépeitől. Az ú. n. reprodukciós készülékeksokkalta nagyobbak, olykor félméteres lemeznagyságúakés a készülék rugalmas, az utcai kocsiforgalom stb.

224okozta rázkódás lehetőségét kizáró állványzaton nyugszik,amely a szükséghez képest több méterre is kihúzható.A felvételkor erős villanyfényt használnak, olykor, különösenolajfestmények fényképezésekor erős reflektort isigénybe vesznek.Meisenbach György,az autotípia feltalálója.A Meisenbach-féle autotípiákat a raszter elemeinekmértanias egyformasága miatt hideg és merev hatásúaknakérezte a művészvilág és ezért – de meg konkurrenciálisokokból is – sokan foglalkoztak az úgynevezett szemcsésraszterrelvaló kísérletezéssel, aminek azonban az a gyöngeoldala, hogy az autotípiát alkotó pontok rendszertelenek,különböző formájúak rajta és ez a képet nyers hatásúváteszi.

225Á fotografálás feltalálását nyomon követték a színesfényképezésre irányuló kísérletezések is. Sokan foglalkoztaka kérdéssel, legtöbb eredménnyel talán a lyoni Lumièretestvérek,de nagyszerű elgondolású megoldásuk mellett isa közönséges felvétel idejének negyven-ötvenszereséig kellexponálniok, ami szűk határok közé szorítja a használhatóságát.Meisenbach első autotípiája.Ha a színes fotografálás ezen közvetlen módja nem isjart gyakorlatiasabb eredménnyel: az ekörül folytatott kísérletezésekrávezették a kutatókat a háromszínű nyomtatásfeltalálására. A feltalálás érdeme Ducos du Hauron és MacDonough nevéhez fűződik; évszáma 1891.A háromszínű nyomtatás azon az elven alapszik, hogya sárga, a vörös és a kék színből – mint alapszínekbőlmegfelelő arányokban majd mindenféle színárnyalatkikeverhető.

226Így a sárga és vörös együttesen adja a narancsszínt,a sárga meg a kék a zöldet, a kék és vörös az ibolyaszínt.Ezek a másodlagos színek. A három színnek különbözőarányú egymásranyomtatása által keletkezett harmadlagosszínek az olajzöldön, barnán, szürkén át a tompafeketésárnyalatig terjedhetnek. Ennek az elméletnek a megvalósításaa ma már a három sokszorosítás-technikai főosztályban,a magas-, sík- és mélynyomásban jól kipróbált háromszínűnyomtatás. A hozzávaló nyomtatólapok úgy készülnek,hogy a fotográfiai felvételkor a fényérzőlemez elé színesfényszűrőt, például színes üveglapot helyeznek el,amelyen át a képnek csak azok a színei reagálnak a fényérzőlemezre,amelyeket a szűrő színe nem szí fel. így azibolyakék szűrő csupán a képnek a sárga részeit engedia felvevőlemezre hatolni, a zöldszínű a vörös, és a narancsszínűszűrő a kék részleteket. Az ilyképpen nyert felvételeketmásolópapirosra viszik át, majd raszteren autotípiainegatívokat készítenek róluk, amelyeket azután a maratásraszánt cink- vagy egyéb fémlapokra másolják.A háromszínű képnyomtatás egy-kettőre meggyökeresedett,különösen a könyvnyomdászatban. De mert a szürketónusok sokasága esetén a nyomatok nem közelítették megeléggé az eredetit: 1896-tól fogva a bécsi Angererék kezdéséreitt-ott egy negyedik, összefoglaló-lemezzel segítetteka bajon.A huszadik század beköszöntőjének érdekes problémájavolt a Röntgen-sugaras nyomtatás. A gondolat, úgylátszik, francia ember agyából pattant ki; IzambardGeorges volt a neve és a Röntgen-sugarak ama sajátosságáraalapította teóriáját, hogy ezek a sugarak könnyen áthatolnakminden át nem látszó anyagon, csak éppen afémeken meg a fémsókon nem. Izambard tehát oldott állapotbanlevő fémsókból csinálta meg a festékét és ezzelnyomtatott egy ív papirosra. Ezt az ívet olyan papirosrakásfölé tette, amelyet előzően brómos zselatinnal érzékenyített.A Röntgen-sugarakat most már átbocsátva a papiroshalmazon:az összes ívek egy-két másodperc alattnegatív-nyomásúak lettek, vagyis: fehér szövegűek sötétalapon. Elméletileg nagyszerű eredményt lehetne elérni ez-

227zel az eljárással – Izambard szerint hatvanezer nyomatotpercenkint-, de a gyakorlatban a papiros fényérzővétételének drágasága miatt még szó sem lehet róla. Izambardonkívül a newyorki Hull Strange Frederic és a németKolle is sokat foglalkozott a Röntgen-sugaras nyomtatásteóriával; egyideig reklámozták is a találmányukat, de azutánelhallgattak vele.

XIV. FEJEZET.A síknyomásról (Litográfia).A sokszorosító technikának csak kétféle típusa volta XVIII. század végén ismeretes: az egyik a magasnyomtatásvagyis a könyvnyomtatás, a másik a mélyített képűformáról való mélynyomtatás, amely a rézmetszésben ésa rézkarcban találta meg képviselőit. Ezekhez csatlakozotta XVIII. század alkonyatakor a síknyomtatás vagyis a kőnyomtatás,amelynél a sokszorosításra váró rajz képe semnem kidomborodó, sem nem bemélyedő, hanem egy síkbanvan a forma le nem nyomtatandó részeivel. Es mert a síknyomtatásosformának előállításánál döntő szerepük vanbizonyos vegyi folyamatoknak, a kőnyomtatást ~ a litográfiátnéha kémiai nyomtatásnak is nevezték.A litográfiái sokszorosítás általában azon a tüneményenalapszik, hogy a víz meg a zsír – közönséges értelembenvéve – nem keveredhetik egymással. Ha tehát a porózuslitográfiái követ helyenkint nagyon zsíros festékkel bevonjuk,a festék zsírtartalmának egy része a kőbe beszívódik ésa kőnek ezen helyein a víz a festék beszáradásáig többénem tapad meg, viszont vízzel telített kőfelületek a festéketnem fogják. A víz és a zsíros anyagok ezen egymást taszítótulajdonságára alapította a litográfia feltalálója, SenefelderAlajos, a maga nagyszerű találmányainak egész sorozatát.

230Senefelder Alajos 1771 november 6-án született Prágában.Apja színészember volt s idővel Münchenbe került.Itt a felserdült fiú egyideig jogot tanult, de apja halálakorabbahagyta jogi tanulmányait és színművek írására adtamagát. Néhány darabját elő is adták, ő maga is színészkedettnéhány esztendeig vidéki társulatoknál. Mikor azonbanmár nem talált nyomdászt, aki a darabjait kinyomtattavolna, akkor arra gondolt, hogy maga sokszorosítja műveit.Először betűtípusokat akart metszeni, de nem sikerült neki;próbálkozott rézmetszéssel és rézkarccal is, majd meg acinkmaratással, végül is a kehlheimi követ találta céljairaa legalkalmasabbnak.Megállapítható, hogy találmányai során jócskán voltszerepe a véletlennek. Egy esetben éppen cinkmaratássalpróbálkozott és ehhez a kezeügyében volt valami viaszból,szappanból meg koromból készített tintaféle. Közben hirtelenébenfeljegyeznie kellett volna valamit, állítólag mosónőjeáltal hazahozott fehérnemű elszámolását, és nem lévénpapirosa, egy ott heverő csiszolt kőlapra írta jegyzetét.Mikor később a követ letisztítani akarta: eszébe ötlött, nemlehetne-e a betűk vonásai körül a követ kimaratni és azutánúgy nyomatni róla, mint valami könyvnyomdai kliséről.Megpróbálta. Viaszkeretet készített a kő írásos részleteiköré és az így keletkezett mélyedésbe tiszta vízzel tízszeresmennyiségre hígított salétromsavat öntött. Az eredménymeglepő volt: a salétromsav öt perc alatt mintegy kártyavastagságnyitmart el a kő felületéből, a betűk vonalainakazonban megmaradt az eredeti magasságuk. Könyvnyomdaifestéklabdával befestékezte a követ, de nemcsak a betűkvették fel a festéket, hanem itt-ott a felület más részei isbefestékeződtek, aminek Sennefelder szerint a labda puhaságavolt az oka. Mikor keményebbre feszített bőrű labdáthasznált, az eredmény sokkalta jobb volt és még jobbansikerült a befestékezés egy finom posztóval bevont deszkadarabsegítségével.A litográfiái eljárásoknak egyikét, a tipolitografiát ígySenefelder feltalálta, de hogy szabadalmaztassa is az eljárást,ahhoz nem volt elég pénze. Még arra is alig futotta,h°gy egy ács mesteremberrel hat forintért valamely, a réz-

231nyomtató sajtóhoz hasonló szerkezetet csináltasson. Márarra is gondolt, hogy más helyett beáll katonának, amiért200 forintot kaphatott volna, de ez a terve is füstbement,mert Senefelder prágai születésű volt és a bajor törvényszerint katona csak bajor születésű lehetett. Szerencséjeazonban megismertette Gleissner udvari muzsikussal észeneszerzővel, akinek azt a javaslatot tette, hogy műveiközül néhányat kinyomtat. Gleissner beleegyezett és némielőleget adott a berendezkedéshez. Senefelder követ, papírtvásárolt és azután munkához látott. Tizenöt nap alatt120 példányt készített Gleissner hat dalszerzeményéből ésezért száz forintnyi összeghez jutott. Már sokkal kevésbévolt bőkezű a müncheni tudományos akadémia, amelynekSenefelder a nyomatok egy-egy példányát elküldötte;folyamodványában, amelyben elismerést és segítséget kért,elmondván azt is, hogy azokat egy hatforintos présen készítette.Folyamodványának az eredménye mindenesetremeglephette, amikor arról értesítették, hogy találmányátaz akadémia kedvezően fogadta és „tizenkét forintnyisegélyt szavazott meg neki, vagyis a kétszeresét annak azösszegnek, amibe a sajtója került” ... Az első, kőről nyomtatottnyomtatvány készítési éve 1796.Ε helyett a hatforintos sajtó helyett nem sok idő múlva– a régit megsemmisítve – egy másikat készíttetettSenefelder. Az új prés szép volt, de litográfia részére teljesenhasznavehetetlen. A hatforintos sajtó sem lévén mármeg, a munka elakadt. Pénz pedig nem volt. KétségbeesésébenSenefelder még azt is megpróbálta, hogy könyvnyomdaisajtón nyomtasson, azonban teljes sikertelenséggel.Az erős nyomást a kövek nem bírták ki és pár nyomatután széttöredeztek.Sok utánjárás és nélkülözés után sikerült végre Senefelderneka müncheni Falter zeneműkereskedő személyébenolyan társat találni, aki pénzzel segítette vállalkozásában.Építtetett egy jókora hengeres sajtót és ezen aGleissner-házaspár segítségével rövidesen ki is nyomtattaa „Varázsfuvola” kottáinak első ívét. Gleissnerék betegségekövetkeztében később két katonaembert tanított be anyomtatásra és – ő maga bőségesen el lévén foglalva a

232formák előállításával – az egészet Falter felügyeletérehagyta. A két ügyetlen katona azonban annyi papirostrontott, hogy Falter végre is megunván a sok bajlódást,faképnél hagyta a litográfiát és kottakiadványaival visszatérta rézmetszőkkel való sokszorosításához.1797-ben készült el Senefelder Alajos ama találmányával,amelyre mindvégig igen büszke volt: az ú. n. rudassajtóval.Ez a prés már jól bevált a maga idejében és ezerezerkétszázpéldánynak a nyomtatását tette lehetővé reggeltőlestig. Ennél a sajtónál a nyomtatás egy 2-3 méterhosszú rúd segítségével történt, aminek az alsó végére adörzsölést eszközlő ék volt erősítve. A sajtófedő meg akeret használata olyan volt, mint a könyvnyomtató kézisajtókonés a rámát lehajtva a formára, a borozott ékkelellátott rudat erős nyomással végighúzták a forma fölött,Senefelder ezen sajtójánál a forma még mozdulatlanulállott és a súrlódást előidéző rudat mozgatták jobbrabalra.Későbben úgy állították át a litográfiái kézisajtókat,hogy a formát hordó rész taligaszerűen ide-oda hajthatólett és nyomtatáskor a formát egy emeltyűnyomással reászorítottborozott dörzsölő, illetve súrló-ék alatt húzták át.1797-ben a müncheni katonai akadémiának egySchmidt nevű tanára is foglalkozott már kőmaratással,igyekezett is kidomborodó képű formáiról könyvnyomtatósajtón lenyomatokat készíteni, azonban az eredmény adolog természeténél fogva eléggé silány volt. Senefelderazonban ezidőtájt a magacsinálta litográfiái téntájával,amely a maratásnál a salétromsavnak ellenállt, azzal aszerszámjával, amellyel az igen kevéssé kidomborodónyomtatókép is jól festékezhető és az általa feltalált litográfiáikézisajtóval már sokkal messzebbre jutott. Kottáitúgy állította elő, hogy elkészítette a maga litográfiái rudassajtóján a hangjegyes részt és a szöveget azután valamelyikmüncheni könyvnyomtatóval, – tehát ólombetűkről,könyvnyomdai sajtón – nyomtatta belé.1798-ban roppant jelentőségű újabb találmánya születettmeg Senefeldernek: a litográfiái átnyomtatás. A véletlennekjócskán volt szerepe ebben is. Addig a kottái olyanformánkészültek, hogy Gleissner, a muzsikus, ceruzával

233– természetesen megfordítva, tükörírással – ráírta ahangjegyeket a kőre és Senefelder azokat ott a magaténtájával utánahúzogatta. Gleissner betegsége idején atükörképes előrajzolásnak a munkája is reáhárult, ami,gyönge rajzoló lévén, nehezére esett. A tükörképes íráselkerülése okáért olyan téntát igyekezett előállítani, amivelha rendes módon írt a papirosra, azt átnyomtathatná akőre és így az írás fordított képét kaphatná meg a kövön.Hogy az írás vonalainak a leadását megkönnyítse: mindjártarra gondolt, hogy a papirost, mielőtt írna rá, valamivízben oldható réteggel vonja be. Némi tapogatódzás utánezt az arábiai gumi és a keményítőnek a keveréséből állítottaössze és csakhamar rájött a litográfia egyik legfontosabbanyagának: a guminak hasznára és jelentőségére.Itt megintcsak a véletlen kedvezett neki. Egy alkalommala gumizott és azután teleírt papírlapot vízbe mártotta,észrevette, hogy a víz felületén néhány csöpp olaj úszik.Figyelmét nem kerülte el, hogy az olajcsöppek a papirosnakcsak írásos helyein tapadnak meg, a gumis felületennem. Megpróbálta a követ gumioldattal bevonni és ezzelegyszeriben gyorsabbá és biztosabbá tette a litográfiái eljárástés az addigi nyomatoknál hasonlíthatalanul tisztábbakés élesebbek is lettek a litográfiái lapok. A gumizás.jelentőségének felismerésével kapcsolatban az átnyomtatás·nak egész technikáját feltalálta Senefelder; sikerült olynagy zsírtartalmú téntát feltalálnia, amely a kőre jól átnyomtathatóvolt, sőt annyira megtapadt rajta, hogyezernyi példányszámot is lehetett róla nyomtatni.Tulajdonképpen ezt az átnyomtatást illető kísérleteiközben ismerte meg Senefelder a litográfia belső lényegét:azt tudniillik, hogy a kő anyaga, a salétromsav, meg azarábiai gumi egymásrahatása következtében ilyenkor egyrejtett vegytani folyamat játszódik le. Amikor ugyanis arajzot zsíros festékkel a kőre átvíve, a kő egész fölületétnémi salétromsavat tartalmazó gumioldattal kezeljük, a kőanyaga: a szénsavas mész a rajz által nem fedett felületekensalétromsavas mésszé változik át, keményebbé is leszés a pórusai becsukódnak.

234Senefelder anyagi helyzete valamivel jobbra fordultebben az időben. A bajor király tizenöt esztendős szabadalmatadott a találmányára és ennek következtében többenis érdeklődtek az új nyomtatóeljárás iránt. 1799-ben szerződéstkötött André offenbachi zeneműkereskedővel, akinekkétezer forint tiszteletdíjért egy kisded kőnyomdátrendezett be. Arra is rábírta André, hogy szabadalmaztassaeljárásait Londonban, Parisban, Berlinben és Bécsben.Megegyeztek abban, hogy André két fivére Londonban foglitográfiát nyitni, Senefelder pedig Bécsben. Senefelder errea maga müncheni kőnyomdáját átadta testvéreinek ésBécsbe költözött, ahol sikerült is a szabadalmat kijárnia.Senefelder Bécsbe telepedtével a litográfia – mindenszabadalmazás mellett is – egyszeriben közkincsévé lettaz emberiségnek, ő maga sem igen tudta a titkát megőrizni,a testvérei pedig valósággal kereskedtek a szabadalmijogosítványokkal. Magának Senefeldernek elég roszszulment a dolga Bécsben, úgy, hogy végtére is mindenételadva, 1806-ban kénytelen volt visszatérni Münchenvárosába. Itt Aretin báróban találta meg azt a pénzesembert, akinek a segítségével újabb kőnyomdát alapíthatott,de bárha szépszámú zeneművet, kormányrendeletetés művészi reprodukciókat, egyebek közt Dürer Albertnekvilágszerte híres imádságos könyvét is nyomtatta benne,ez a társasviszony sem tartott soká és már-már úgy volt,hogy Senefeldernek valamelyik korábbi segédjéhez kellmunkásképpen beállnia, amikor a bajor kormány 1809-benévi 1500 forint fizetéssel a kataszteri hivatal müncheninyomdájának felügyelőjévé nevezte ki.Mint a nagy feltalálók legtöbbje, Senefelder semértett ahhoz, hogy találmányából jelentősebb anyagi hasznothúzzon. Mások sorra gazdagodtak abból, ő azonbanholtáig megmaradt szegény embernek. És vele is megtörténtaz, amiből a halhatatlan emlékű Gutenberg Jánosnakoly bőven kijutott: úton-útfélen kisebbíteni akartákaz érdemeit. Azt mondták róla, hogy a litográfiánakcsupán a legelemibb részét találta fel és sohasem vittemesszebbre a kottanyomtatásnál.

235Ezen nyilvánvalóan rosszakaratú vagy legalábbis nagytájékozatlanságra valló állításoknak cáfolására írta megSenefelder a maga 1818-ban megjelent nagyszerű művét,a litográfia tankönyvét. Ebben a háromszázhetven negyedrétűoldalra terjedő műben tizennyolc olyan mellékletettalálunk, amelyek mindegyike más-más litográfiái technikátmutat, egytől-egyig Senefelder találmányát. Vannak köztüktollal és krétával rajzolt képek, tűvel és vésővel készítettmélyített képű vésetek, rézmetszetek átnyomatai, negatívképű rajzok, mélyen maratott formák levonatai, réginyomtatványok fakszimilés átnyomatai, sőt van egy kétszínesennyomtatott kép is.Hatalmas cáfolat volt ez a mű az irigyek és tudatlanokellenében és azóta sem merte kétségbevonni Senefelderfeltalálói érdemeit senki sem.1827-ben vonult nyugalomba Senefelder, ez azonbannem jelentette azt, hogy ne törődjék újabb nyomtató eljárásokéletrekeltésével. Halála 1834 február 3.-án következettbe, tehát olyan időben, amikor találmánya márdiadalmasan végigfutotta a világot és ezernyi litográfusdicsérte benne mesterét. Azzal a tudattal zárta le szemeit,hogy a művelődés és művészet eszközeit ő is hallatlanulnagy találmánnyal szaporította és így méltó lett arra,hogy minden idők legnagyobb feltalálójának, GutenbergJánosnak az emlékezetével együtt áldja az emberiség azövét is.*Magyarország első kőnyomdáját Laszlovszky Józsefbudai polgármester állította fel közvetlenül a litográfia feltalálásaután 1799 körül. Egyetlen Senefelder-rendszerükézisajtóból állott a felszerelés és a budai városháza pincéjébenhelyezték el. Ez a városháza a Várban volt, aSzentháromság-téren; nagyjából még ma is a régi formájábanvan meg. Mikor a kőnyomtató sajtót a budai polgármestermegvásárolta, egy bécsi kőnyomót is hozott magával,aki megtanította a Laszlovszky által kirendelt embereketa géppel való bánásra, azután visszament hazájába.Hivatásos kőnyomtató ettől fogva nem dolgozott a budaikis nyomdában, mert Laszlovszky a takarékosság embere

236lévén, előnyösebbnek látta a jobb magaviseletű és műveltebbvárosi rabokkal való dolgoztatást. Ezt a kis kőnyomdátBuda városa eladta az 1803 körül alapított „Vízivárosinyomdá”-nak és ettől fogva minden litográfiáját itt, a későbbi„Adámszky-féle kő- és könyvnyomdádban készíttette.Ez az állapot több mint fél évszázadon keresztültartott, amikor is Paulovits László foglalta el a budai polgármesteriszéket (1859), aki egyik bécsi útján kőnyomtatósajtót vásárolt és azt a szentháromság téri városházán sajátpolgármesteri előszobájában egykettőre fel is állította.A kőnyomda vezetőjéül Heiszler Ferenc díjnokot nevezteki, munkásai ugyancsak a rabok közül valók voltak.Pest városa tanácsának házi kőnyomda ját 1864 körülalapították. Három darab csillagsajtóval volt felszerelve ésvezetői tanult kőnyomdászok voltak. A budai meg pestiházinyomdák egyesítéséből keletkezett azután a nagyarányúés sok ágazatú Székesfővárosi Házi Nyomda.Ilyen, főképpen autografálásra használt kőnyomdamár a múlt század közepe felé is seregestől létesült úgy afővárosban, mint a vidéken, bár a kormány a könyvnyomtatásmódjára engedélyhez igyekezett kötni a sokszorosításnakezt a módját is. Wesselényi Miklóst is perbe fogták,mert engedelem nélkül litografálta az erdélyi országgyűlésnekaz irományait és jegyzőkönyveit.*Senefelder tevékenységén túl egészen 1867-ig jelentősebbtechnikák nem merültek fel, de ez az időszak nemmúlt el kihasználatlanul. A kőnyomással foglalatoskodósok ezer ember kezében biztosakká és gyorsakká lettek amunkafogások és így a találmány mesterségi része teljesenkiépült.Senefelder nevéhez fűződik a litográfiái toll-, krétaésvésetestechnikának, az átnyomtatásnak és az autografiának,a pontozó-, a permetező- és hántoló-modornak mega rézkarc-hatás utánzására törekvő kőmaratásnak a feltalálása.A cinklemezről való litográfiái nyomtatással is őpróbálkozott meg először. A színes kőnyomás terén azonbancsupán a két színben való nyomtatásig jutott el.

237A sokszínű kromolitografiát az 1822-es esztendőtőlszámítjuk, amikor a müncheni két Weishaupt egy nagyszabásútermészetrajzi mű mellékleteit kezdte nyomtatni.Utánuk a berlini Storch és Hildebrandt, meg a bécsiFörster és Leykum lettek a színes kőnyomás nagymesterei,Engelmann pedig Parisban jelentékenyen megbővítette ezta technikát. Vízfestmények és olajfestmények után nagyszámújó másolatot készített. A színes kőnyomtatásnak ezaz ágazata hatalmas iparrá lett már 1867 előtt is. Az ilyenképek előállítása nem könnyű dolog. Elég egyszerű olajnvomatokhoz gyakran harminc kő is szükséges, díszesebbekelőállításához pedig olykor hatvannál is több. Az olajnyomtatássala festményeknek sokszor csalódásig hü másolatátállították elő.A fotolitografiának meg a fotomechanikus eljárásokkőnyomdai hasznosíthatásának eszméjével foglalkoztakmár a múlt század ötvenes éveiben is, de ezek a munkamódszerekakkoriban még csak embrió-korukat élték;1867-ig nem is értek el velük számbavehető eredményt.A művészvilág már a múlt század első felében is felismertea litográfiának, mint művészi kifejező eszköznek ajelentőségét. Berlinben a nagy Menzel Adolf, AusztriábanKriehuber, Geiger, Pettenkoffen, Párizsban Vernét Horace,Guérin, Daumier Honoré, Gavarni és többen még százaitcsinálták a legjava litografált műlapoknak. AngliábanHullmandel Károly József tette figyelmessé a művészvilágota kőnyomtatás adta lehetőségekre.Az 1850-es esztendő meghozta az első kőnyomtatógyorssajtót is, amelynek a bécsi Sigl-gyár volt a megszerkesztője.A litográfiái gyorssajtó külsőleg nem sokat különbözika könyvnyomdaitól, bár a részletekben jelentős eltéréseketlátunk köztük. A szedésformát hordó alapzat helyét a kőfelvételére való ágyazat foglalja el, amely lejjebb és feljebbállítható, hogy a különféle vastagságú litográfiái követa nyomtatás megkívánta szintre lehessen igazítani. Anyomóhenger ágyazása nem olyan merev és ezért a nyomásfeszültségjóval kisebb, mint a könyvnyomdai gyorssajtónál.A festékezés bőrhengerekkel történik és mert a

238litográfiában a festék alapos széjjeldörzsölése elsőrendűfontosságú, a kőnyomdai gyorssajtók nem csak hengeres,hanem asztali festékezésűek is egyszersmind. Fontos részea litográfiái gyorssajtónak a nedvesítő szerkezet, amelynyomtatás közben vízzel látja el a kő rajzolatlan felületét.A kőről való nyomtatás jóidéig egymaga képviseltea síknyomtatás fogalmát. A XIX. század végének, meg aXX.-nak a litográfusa azonban már nemcsak kövön dolgozik,hanem alumíniumlapon és cinklemezen is. Megszületettközben a szintén síknyomtatásszámba menő fénynyomtatás,majd az offsetmunka: a gumiról való nyomtatásis. Különösen az utóbbi a kőnyomdászoknak az ügykörébekerült, jelentékenyen szűkítve a régi jó solnhofeni kövekneknyomtatóformául való alkalmazását. Szóval igen széleskörűés bőséges tartalmú mesterség és művészet lett alitográfia, annyira, hogy a művelői több munkamegosztásoscsoportba is oszoltak. A kőrajz előállítása, az átnvomtatásmeg a nyomtatás például külön mesterségekké lettek, nemkülönbena színes nyomtatás, a kromolitografia is.Általában két nagy csoportra oszthatjuk a síknyomásbirodalmát: a közvetlen és közvetett eljárások csoportjáraA közvetlen eljárásoknál mindjárt a kövön állították elő anyomtatandó rajzot, a közvetettnél a kövön való nehézkesmunka helyett papiroson stb. csinálták meg a képet és aroppant jelentőségű átnyomtató eljárások valamelyikévelvitték át a kőre.Az ábrázolás módját illetőleg a következő eljárásokrólkell megemlékeznünk.Tollrajznak számít a síknyomtatásban minden olyanvonalas, pontozásos vagy színfoltos kövön készült ábrázolás,aminél az íróanyag a litográfiái tus.A krétarajzos technika esetében a rajzolás a szemcséssétett kőre litográfiái krétával történik. A kő csiszolásáraés szemcséssé tételére a múlt század 60-as évei ótatöbbféle gépet találtak ki.A hántoló technikánál is szemcséssé teszik a követ ésazután vékony aszfaltréteggel vonják be, amely tudvalévőena zsíros festéket felveszi, de a vizet nem. Ha már most asötétből a világos felé haladó különböző tónusokat hán-

239tolnak a szemcsézetbe: kikerekedik a kövön a tusrajzokraemlékeztető nyomtatóforma.Az 1904-es esztendőnek nagyjelentőségű találmányaaz offset-nyomtatás. Lényegében ez sem más, mint a máremlített síknyomtatásos cinkografia, azzal a különbséggel,hogy a nyomtatás nem közvetlenül a cinklemezről történik,hanem a nyomat előbb egy gumilapra kerül és az viszi áta papirosra.A gumilappal való nyomtatásközvetítés nem volt máiújdolog 1904-ben, mert a bádogplakátok nyomtatásánálszéltében alkalmazásban volt már az 1890-es években is,több szabadalom is létezett már erre vonatkozólag. Ezekszerint alig is lett volna valami újdonság az offset-munkaelméletében és mégis jelentős dolog volt felfedezése. Ez úgytörtént, hogy egy Rubel W. nevű amerikai kőnyomtatógépmester egy napon sokat bajlódott a nyomtatóformájával.Cinklapról kellett volna meglehetősen durva papirosranyomtatnia és ez sehogyan sem akart eléggé tisztán és élesensikerülni. A mérgelődés hevében történt, hogy a berakómunkás a gép járatásakor elfelejtett ívet tenni a gumiborításosnyomóhengerre és a nyomat a gumira húzódottle. A gép következő futamakor már papiros is volt benne,de ez most természetesen mind a két oldalán telenyomtatódott:egyik oldalon a cinklemezről, silány an, tompán ésmajdnem hasznavehetetlenül, a másikon pedig a gumiborításrólbár fordítva, de teljesen kifogástalan tisztasággal ésélességgel. Rubel ezt észrevette, gondolkodott rajta és evvelaz offset-nyomtatást feltalálta.Offset-nyomtatáskor a cinklemezt a megszokott módonkell előkészíteni, de nem fordított képpel, mint közönségesen,hanem rendes, az eredetivel megegyező ábrázolattal;a gumilapra ugyanis fordított képpel kerül a nyomat, hogyvégül a papiroson megint rendes képű legyen. Az ilyenfajtaátnyomómunka elvégzésére megfelelő „kontra-sajtó”-katgyártanak. A gumilap közvetítésével történő offset-nyomtatáshoztermészetesen külön gépeket kellett szerkeszteni.Ezeknek két főtípusa: a) az egyes íveket nyomtató és b)tekercselt papirossal dolgozó, tehát rotációs offset-sajtók.

240Az offset-munka alkalmazhatóságának határaival igensokan nincsenek még tisztában. Kezdetben azt hitték róla,hogy elragadja a könyvnyomtató munkakörének jelentékenyrészét, különösen mikor egymást érték az offsetlemezekelőállítására irányuló fénymásoló meg fotográfiaiszedőgépes találmányok, az idők folyamán kikristályosodotttapasztalatok azonban feleslegessé tettek minden ilyenriadalmat. Az offset-eljárásnak megvannak a maga előnyei,de vannak bizony gyenge oldalai is. Előnye, hogy gyengénsimított, sőt meglehetősen szemcsés papirosra is lehetmég autotípiákat is nyomtatni, a forma beigazításának ésegyengetésének ideje jóval rövidebb az offsetgépeknél.Hátránya, hogy a gumihenger, helytelen kezelésnél, azalumíniumlapon rögzített szöveget vagy képet könnyenmegrongálja és új átnyomást tesz szükségessé. Az offseteljáráskülönösen alkalmas betűs szövegek, ceruzarajzok,aquarell és pasztellreprodukcióknak a sokszorosításara, deolajfestmények után készült háromszínű nyomatai megsem közelítik a könyvnyomdai sajtón készült képeket.Ahol a könyvnyomtató a három alapszínnel nagyszerűhatást ér el, ott az offsetnyomdásznak legalább hat színtkell vennie, aminek főoka a festékréteg viszonylag nagyonvékony volta.

XV. FEJEZET.A mélynyomásról.A sokszorosítási módozatok közölt a mélynyomásrólkell még megemlékeznünk, hogy evvel a nyomtatásitechnika harmadik osztályával is megismerkedjünk.Eddig már, szűkös mederben említést tettünk a régiművészi mélynyomtatásos munkákról. Ezek a művészi technikáka múlt század vége felé otthont találtak a világszertegyorsan szaporodó festőakadémiákon, meg a müipartfejlesztő újabb tanítóintézetekben. Nálunk is, főképpen1884 óta, amikor a jeles képzettségű Doby Jenő vezetésévelkülön szakosztály létesült az iparművészeti iskolánkon.Doby több kiváló rézmetszőt nevelt és ő maga isértékes művészi munkásságot fejtett ki. A József műegyetemena sokoldalú Rauscher Lajos tanítgatta úgy mellékesena rézkarcot is, a Képzőművészeti Főiskolán pedig OlgyaiViktornak a kezébe került a rézmetszői és rézkarcolói osztályvezetése.A művészi mélynyomtató munkamódozatokhoz a tizenkilencedikszázad közepétől kezdve – amikor a fényképezésmeg a galvanoplasztika feltalálása megtermékenyítettea nyomdászatot – egész sereg mechanikai eljáráscsatlakozott. Legjava tudósok és szakemberek foglalkoztakazóta az új sokszorosítási lehetőségek feltárásával ésaz új mélynyomtató eljárásokra szóló szabadalmak egy-

242mást érték. Ezek legtöbbje kívül maradt ugyan a gyakorlatialkalmazhatóság határain, de ha más hasznuk nem isvolt: az eszmék tisztázásához mégis csak hozzájárultak.A müncheni Kobell által 1842 körül feltalált galvanográfiaszenzációs eljárás volt a maga idejében. Ezt az eljárástHerkomer bajor festő a kilencvenes évek közepe tájánújra divatba hozta (herkomertipia). Pörtevin „helioplasztikája”– zselatinnal leöntött fémlemezre készült éskrómozott zselatinnal dolgozott az angol Woodbury is. A„heliogravür”-féle nyomtató eljárások időrendben legelsejeTalbot Fox-tól származik, az eljárások használhatóvá tételea nyomába szegődött sok-sok kutató közül csak aBudapesten is soká élt Klitsch Károlynak sikerült, akimint műkedvelő fényképész sokat foglalkozott a fotográfiaipigment- és szénnyomatok készítésével. Sokszoros próbál·kozás után, amiközben rájött, hogy a negatív helyett diapozitívetkell használnia, amely a fotografált tárgyakat amaguk természetes fény- és árnyékértékeivel adja, másrésztpedig, hogy a vörösrézlemezt szemcsés, vagyis festékfogófelületűvé kell lennie, végre is az aquatinta eljárás felhasználásávalsikerűit nyomásra alkalmas rézlemezt előállítani.Ezzel a heliogravür remek szép képeket adó eljárásátfel is találta.A heliogravürt főképpen fali díszül alkalmas festményreprodukciókkészítésére használták és használjákmég ma is. Hosszadalmas és drága eljárás, ami a műnyomatoknakárán is meglátszik. Nem is csoda, hogy a múltszázad vége felé már egész sereg szaktechnikus kerestea módját: miként lehetne megközelítően hasonló eredménytgyorsabban, kevésbé körülményesen és ennélfogva olcsóbbanis elérni. Megint csak Klitsch Károly volt az, akietekintetben leghamarabb ért el komolyabban számbavehetőeredményt. Azidőben Lancasterben lakott, ahol aRembrandt Type Company főkép az ő találmányának akiaknázására alakult. Ekkor már pontraszterrel dolgozott,amelynek helyébe később egy különlegesen a mélynyomatokhozvaló szabványos raszter került majdhogynem mindenütt.

243A lancasteri munkálkodást mélységes titkolódzás jellemezte.Gyorssajtóféle szerkezeten, a szövetnyomtatásbólismert, a fölös festéket eltávolító „rakel” nevű pengénekaz igénybevételével dolgozott Klitsch, de technikai ismertetésnem jelent meg a munkálkodás módjáról és a szabadalmileírásból sem lehetett azt kiokoskodni. A fődologugyanis: a gyorssajtós mélynyomás elve, meg a rakel,olyan régi találmány volt, hogy azokra Klitsch szabadalmiigényt nem jelentett be.A Rembrandt Társaság olcsó és szép nyomatai nagyfeltűnést keltettek Németországban és az Egyesült Államokbanés a legjava specialisták körülbelül el is találtáka Rembrandt heliogravür készültének a módját. – Ugyancsaknagy titkolódzással utánozni igyekezték a londonipéldát. A bécsi Löwy intagkönyomtatásnak, a müncheniBruckmann mezzotintó-nak, a berlini Meisenbach pedighéliotintnek nevezte el az ilyes műnyomatait.Mostani századunk elején ezeknek a szép nyomatokatadó sokszorosítási módozatoknak lehető tökéletesítése volta szaktechnikusok főtörekvése. Az eljárások fogásainak,technikájának mind biztosabbá érlelődése, meg a hozzájukvaló különleges sajtók és eszközök folytonos javítása következtébenaz egyszínes, többnyire festményreprodukciókatadó mélynyomatok mind szebbekké és kapósabbakká lettek,főleg a fénynyomtatás rovására, amelynek nyomataita maguk erőteljességével, nyomtatásuk egyenletes voltávaljócskán túlszárnyalták. A mélynyomaton a festékrétegugyanis igen különböző vastagságú: a világos részletekfinom pontjain csupán leheletnyi, de az összefolyó sötét részekenmár szabad szemmel is láthatóan domborodik ki apapiros felületéről.A mélynyomtatásos gyorssajtói eljárások száma azidők folyamán jócskán felszaporodott, de jobbára csakapró részletekben térnek el egymástól. A már fentebb említettneveken kívül megemlíthetők még a következő helyek,ahol a mélynyomással foglalkoztak: Newyork, Prága, Köln,Genf, stb. Mindezeken a helyeken csak gyorssajtó-nyomásosmélynyomással foglalkoztak, amikor azután 1910 húsvétján,mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott a

244könyvnyomtatókra és kémigrafusokra az a hír, hogy adélnémet „Freiburger Zeitung” húsvéti száma rotációsmélynyomtatású képekkel jelent meg, még pedig olyanokkal,amelyek sokkal különbek a képeslapok szokványosautótípiáinál. Itt még olyan gépről volt szó, amelynél arotációs mélynyomósa j lót egybe kapcsolták a könyvíryomdairotációssal és az illusztrációk lenyomtatása után avégnélküli papiros önműködőlég elcsavarodott a könyvnyomdairotációsra, megkapván ott a szövegrészeknek isa lenyomatát. Nyilvánvaló volt a szakemberek előtt, hogya lapok szövegrészének a képekkel együtt, a mélynyomtatósajtón való sokszorosítása már csak rövidke lépés lesz afejlődés folyamán.Ennek a rotációs mélynyomtatási rendszernek MerlensEduárd volt a feltalálója. Új elemek alig voltak találmányában.Lapos lemez helyeit vörösréz felületű hengerremásolta képeit.A rotációs mélynyomtatás technikája főképpen anyomtatógép és egy sereg mesterfogás tekintetében különbözika gyorssajtón valótól. A képekről először fotográfiainegatívot, azután diapozitívot készítenek és ezeket tördelikazután a szöveggel együtt az ú. n. montage-íven. A krómoskáliummal készült pigmentpapirosra előbb rasztermásolatotcsinálnak, majd az oldalakról készítenek másolatot,amit azután átvisznek a formahengerre. Ez a formahengervörösrézbevonatos. A kép és szöveg maratása nagyóvatossággal történik, az igen apró szemecskéjű, szabadszemmel alig is látható raszternek azonban nem szabadelmaródnia, mert ez adja meg a fölös festéket eltávolítóacélpengének, a rakelnek a lehetőséget arra, hogy tisztánés biztosan dolgozzék. A maratás mélysége körülbelül egytizedmilliméternyi.Nyomtatás után ugyanennyit csiszolnakle a henger felületéről, hogy újra felhasználhassák.A Mertens fellépte óta lepergett idő szorgos munkávaltelt el. A szaktechnikusok ezrei dolgoznak a mélynyomtatásos formák elkészítésének egyszerűbbé, biztosabbá ésgyorsabbá tételén, aminek tulajdonítható, hogy a világjelentősebb tőkéjű képes újságjainak és a vasárnapi napilap-mellékleteknek jórésze már mélynyomtatásos.

245De nemcsak az egyszínes mélynyomtatás jelent –bizonyos korlátok közt – forradalmias átalakulást a sokszorosításban; mert többszínű képek előállítása dolgábanis oly szép eredményeket produkál a mélynyomtatás, aminekaz offset-munka meg a könyvnyomtatás alig juthat anyomába. A színes mélynyomtatásnak mostanában mégolyan nehézségekkel kell küzdenie, hogy szélesebb körűelterjedése egyelőre még nem várható. Nagy baj az, hogya kész lemezen vagy hengeren retusmunkáról nem igen lehetszó, próbanyomatokat sem igen lehet készíteni és ha a,színes kép összhatása nem jó, újra a legelején kell a munkátelkezdeni, arai éppen a mélynyomtatásnál hallatlanuldrága.Mélynyomásos gépek között vannak ívekkel dolgozóés tekercsekről legömbölyödő papirosra nyomtató gépek.Érdekesek és gyakran hatalmas nagyságúak a többszínesmélynyomtató rotációs gépek is.

XVI. FEJEZET.A fényszedőgépről.A Linotypenek a Washingtonban rendezett kiállításalkalmával (1886 körül) történt bemutatása során tartottegyik ünnepségen Mergenthaler Ottmar az összesereglettszellemi és pénzügyi nagyságok előtt beszédet mondott,amelyben a szedőgépe feltalálásának körülményeit vázolta,majd végkövetkeztetésképpen a következőket jelentette ki:„Nem ismerjük az osztás munkáját és az az előnyünk,hogy egy lap minden számához új írást szállíthatunk, amiolyan előny, amelyet túlszárnyalni alig lehet. Meggyőződésem,hogy ameddig olyan rendszert nem találnak fel, amelya nyomtatást betű (ólombetű) nélkül is lehetővé teszi, úgyaz a rendszer, amelyet önök az előttünk álló gépben megtestesítvelátnak: a jövő rendszere és pedig azért, mert alegolcsóbb és legbiztosabb.”A Linotype-szedőgép lángeszű feltalálójának ez avalóságos jóslatszámba menő kijelentése után nemsokáramegindult a szedőgépszerkesztők próbálgatása abban azirányban, hogy feltaláljanak olyan rendszert, „amely anyomtatást ólombetűk nélkül is lehetővé teszi.”Az 1895-ik évnek legérdekesebb nyomdászati szabadalmaiazok, amelyek az eddigi rendszereken és próbálkozásontúlnőve: a fotografikus szedőgép eszméjét hordozzákmagukban. Két ilyen szabadalmi igényt jegyeztek be ak-

248koriban Angolországban: egyik volt a Friese-Gren W.-é,másik pedig a magyar Porzsolt Jenő-é. Az utóbbinak fotoelektrikuskészülékénél az egyes, különálló betűtípusokegy forgó dob segedelmével fotografálódtak volna. Porzsoltszabadalmi leírása világosan és tömören úgy írja leaz új eljárás lényegét, hogy olyan gépről van benne szó,amely körlapon elhelyezett betűket és hangjegyeket fényképezőlencsesegélyével állít össze szedésszerűen.Volt azonban ezeknek a próbálkozásoknak bőségesfolytatása. A Robertson-féle fotográfiai szedőgépnél a szedésfolyamata olyan, mint a Linotype-nál, a Hunter-félénélpedig a szedés mechanizmusa hasonlatos a Monotypetaszterrel.Megemlíthető még a Dutton-féle Photoline, aDesertype és a British Printer. Ebbe a csoportba sorozhatóa svájci Typar-szedőgép is. Mindezeknél azonban csaktöbbé-kevésbé előrehaladott kísérletekről lehet szó. Annakoka, hogy mindezek a tervezgetések megfeneklenek, ideiglenesenaz, hogy az eddigi biztos mechanikai szedés-termelésegy még bizonytalan kémiai munkafolyamatba megyát. Eddigelé nincsen is hír arról, hogy a megoldások valamelyikévelis számottevő eredményeket értek volna el.A magyar Uher Ödön 1918 körül szedőszerkezetetcsinált filmfeliratok előállításához. Ε találmányba későbbenbelekapcsolódott Czakó Elemér dr., az egyeteminyomda akkori főigazgatója és együttesen megszerkesztettéka ,,Luminotype”-t. 1930-ban Svájcban (Glarus),,Uhertype A.-G.” névvel százezer frank tőkével társaságalakult, amely Uher találmányait és szabadalmait akartamegvalósítani, későbben azonban a „MaschinenfabrikAugsburg-Nürnberg A.-G.” is belekapcsolódott a kérdésmegoldásába és néhány gépet meg is építettek. AlbertKároly bécsi professzor, aki a találmány elvi részéről afeltalálóval egy nagy amerikai cég megbízásából tárgyaltés aki akkor a találmányról a következő távirati jelentéstküldötte: ,,A találmány elgondolása zseniális. Bírálat akkorlehetséges, ha az első modell dolgozik”, az Augsburgbanelkészült első modell megtekintése után hosszabb jelentésbenszámolt be. Ebből a jelentésből a következő leírástközölhetjük: Az Uhertype, akárcsak a Monotype, két egy-

249mástól elválasztott gépből áll: a tulajdonképpeni fényszedőgépbőlés a tördelőgépből. A fényszedőgépen optikaifototechnikaieszközök segítségével, amelyek között aperiszkóp egy fajtájának fontos szerepe van, egy keskeny,fényérzékeny filmcsík, amely önműködőlég le- és újbólfelsodródik, betűkkel telik meg, amelyeket egy előzetesenbeállított sorszélességre szedtek és pontosan kizárták.Hibás sorokat ebben a filmcsíkban könnyen lehet kicserélni,ugyanúgy, mint a képeket valamely mozifilmcsíkban.A szedés céljaira tizenkettőig menő különböző,egyenkint 90 betűből és jelből, azonkívül 90 külön jelből,díszítődarabból stb. álló betűfajok állnak rendelkezésre.A szedésbillentyűzet megérintésével egyidejűleg egy írógépetszolgálnak ki, amely a lebillentyűzött betűket vagyjeleket egy önműködőlég le- és felgöngyölödő filmszalagraírja le. A betűsorok a fényérzékeny filmszalagon mindenhasználatra kerülő betűfajnál egységes betűnagysággal bírnak,amelyről a nyomáshoz kívánt betűnagyságot a tördelő-(metőr) gépben vetítéssel lehet elérni. A betűkkelellátott fényérzékeny filmszalagot a fényszedőgép önműködőlégfejleszti, fixálja és szárítja. A kész keskeny filmszalagezután a metőrgépbe kerül, ahol azután a betűsoroknaka kívánt nagyságra való vetítése, valamint ahasábok vagy teljes oldalak ,tördelése” megy végbe.A vetítés fényérzékeny filmre történik, amelynek szélességemegfelel a kívánt hasáb- vagy oldalszélességnek. Ezeka filmek kifejlesztésük és fixálásuk után a szövegnek azoffset-sajtó nyomólemezére vagy a mélynyomógép vörösrézhengerérevaló átvitel céljaira szolgálnak. A könyvnyomdainyomtatás számára a betűszövegfilmek a találmánymai állásához mérten nem használhatók fel. Arra akérdésre, hogy mit csinálhat tehát a könyvnyomtatás azúj eljárással, Albert professzor cikkének végén azt írja,hogy alapvető kísérletezések folynak a találmánynak ebbőla szempontból való megoldása tekintetében, amelyek sokatígérők.A teoretikus vélemény ezekután: a „fényszedőgép újszerkezeti elemeket vezet be a szedőgéptechnikába: a fényképészetsegédeszközeit és eljárásait. Ezzel szemben ki-

250küszöböli az ólmot és minden velejáróját: a régi matricákat,az öntőkatlant, az egész öntőkészüléket. A betűtípusokegész sorozatát zsúfolhatjuk össze kis helyen, a betűnagyságotpedig egyszerűen a fényképező objektív közelebbrevagy távolabbra állításával szabhatjuk meg. Feleslegesséválik tehát a jelenlegi súlyos és költséges matrica-magazinokhasználata, cserélgetése, átszerelése. Mindez hatalmasmértékben könnyíti, egyszerűsíti és gyorsítja a szedésmunkáját”.A dolgozó nyomdászember erre azt feleli: „Még sokvíz fog lefolyni addig, amíg a fényszedőgép komoly konkurrensévéfog válni a mai szedéstechnikának. Mert nohaa mai szedés egyik legfontosabb tényezőjét: a nagy ólomballasztottenné feleslegessé, a termelést még sem tudnáolcsóbbá tenni. A rengeteg filmanyag, vegyiszerek stb.ugyan nem kerülnek annyiba, mint az ólom, de az ólomigen sokáig használható fel újból és újból, míg a filmanyagés vegyiszerek alighanem csak egyszeri használatotbírnának el. Billentyűzni a fényszedőgépen sem lehet majdtöbbet, mint a mai szedőgépeken.”Ε között a két szélsőséges vélemény után halljuk talánújra Albert professzort, aki ismertetésének a végén aztmondja: „az új nyomóeljárás alapgondolata annyira felforgatjaaz eddig ismerteket, hogy kezdetben, megterhelvea nyomdaiparban eddig elért eredmények eszméivel, idegenkedünkaz újítás ellen, ami nyugodtabb gondolkodásután nem zárja ki, hogy annak lehetőségét elismerjük.Minderről határozottabban nyilatkozni korai lenne. Maiálláspontom is az, amit évekkel ezelőtt a fényszedőgépfeltűnése alkalmával elfoglaltam. Amint a kísérletek azelvi kérdéseket teljesen tisztázzák, akkor lesz itt az ideje,hogy a kérdésről beszéljünk. A helyzet előrehaladott voltánálaz rövidebb időn belül elérhetőnek látszik”.A fényszedőgép kérdése még ma is csak függő kérdésés ennek a találmánynak is a próbaköve a gyakorlat.Dicsősége lenne a magyar elmének, ha a fényszedés megoldásamagyar névhez fűződnék.

XVII. FEJEZET.A magyar könyvnyomtatás a XIX.és a XX, században.Befejezésül megemlítjük még a tizenkilencedik éshuszadik század magyar nyomdászait és a nyomdaalapításokat,amelyek régebbi időkből kerültek át ebbe a korba.Könyvnyomtatásunk a tizenkilencedik század hajnalángyönge lábon állt. A pesti, budai és pozsonyi nyomdaműhelyekentúl a többi éppen csak hogy tengődött valahogyan,ha csak nem volt valami kiadós példányszámúkalendáriuma, mint a komáromi, győri, szegedi és temesvárinyomdáknak. Az újságok, folyóiratok nyomtatása csaka harmincas évektől fogva kezdett számottevő tényezővélenni a nyomdász számára. Kiadó gyanánt jobbára magaa nyomdászmester szerepelt.Nóvák László sokszor említett nagyszerű nyomdásztörténeténekbeosztása szerint mi is három szakaszba osztjuka mondanivalónkat. Az első a tizenkilencedik századelejétől a kiegyezésig, a második a kiegyezéstől a századvégéig terjed, a befejező rész pedig 1901-től napjainkig./. rész. (1801-1867-ig.)Buda és Pest városának ebben az időszakban az egyeteminyomda volt a legnagyobb tipográfiája. A budai várbanvolt elhelyezve, nagyjából azon a helyen, ahol most

252van, az egykori Korvin-házban. A nyomda legnagyobbszerűfellendülése a tizenkilencedik század első évtizedeire,Sághy Ferenc igazgatóságának az idejére esik. Ez a széleslátókörű, derék magyar ember – ami hivatalnok embertőlmerész dolog volt akkoriban – jó barátságban élt apolitikai tekintetben legjobban kompromittált íróinkkal is,így Bacsányi Jánossal, Verseghyvel, Kazinczy Ferenccel,akik pedig a Martinovics összeesküvésben való részvételcímén meglakták Kufsteint, Spielberget és bár az egyeteminyomda főrendeltetése az iskolakönyvek sokszorosítása volt.Sághy mindig talált módot és alkalmat arra, hogy jó magyaríróemberek munkáit kinyomtassa. Virág Benedek,Kisfaludy Sándor, Bacsányi János, Kazinczy Ferenc, RévaiMiklós, Verseghy Ferenc munkáinak jórésze az egyeteminyomda sajtóin át lett a magyarság közkincsévé.Sok újságot és folyóiratot készítettek az egyeteminyomdában. Legtöbb munkát adott a kétezernyolcszázpéldányban megjelenő „Ofner Zeitung”. Itt jelent megKisfaludy Károly ,.Aurora” című folyóirata, a Bajza Józsefszerkesztette „Kritikai Lapok”, az Akadémia kiadásábana „Tudománytár”, Vörösmarty és Bajza nagytekintélyű„Athenaeum”-ja, Vahot Imre „Pesti Divatlap”-ja, PetőfiSándorral mint segédszerkesztővel, Petrichevich HorváthLázár „Honderű”-je, stb., stb.Betűanyaga igen nagy volt az egyetemi nyomdának,ezek között hatalmas cirillbetűs készletek a szerb megcirillbetűs román könyvek készítéséhez. 1882-ben a személyzetilétszám százötven körül járhatott, köztük harmincnégyszedő és negyvenkét nyomtató munkás. Sajtók számahúsz, mindannyi régi fasajtó, amelyeket csak 1827 utáncserélgettek ki vasprésekkel. A legelső gyorssajtót csak1839-ben hozatja meg a nyomda Bécsből.A szabadságharc kitörésekor már öt gyorssajtója éstíz kézi prése volt az egyetemi nyomdának. Volt is dolgukbőven. A kormány itt kezdte nyomtatni nagy példányszámúhivatalos lapját a „Közlöny”-t, itt készült a konzervatívpárt újságja, a „Budapesti Híradó”, amely később az addigiheti négyszeres megjelenés helyett „Figyelő” címmel napi-

253lap lett. Windischgraetz bevonulásakor a kormány a „Közlöny”nyomtatására használt sajtókat meg betűkészletetDebrecenbe szállíttatta „Álladalmi nyomda” címet advánneki. Az „álladalmi nyomda” követte a kormányt vándorútjánDebrecenből Pestre, majd Szegedre, Aradra éstovább is. A „Közlöny” utolsó számát Lúgoson nyomtatták1849 augusztus 13-án. Szétosztásra ez a lapszám már nemkerült. Futott kiki, amerre látott.A szabadságharc lezajlása után nagy munkába kerültaz egyetemi nyomdából kiszakított „Álladalmi nyomda”gépeinek felkeresése és visszaszerzése. Hosszas utánjárásra1850 márciusában megkaptak százhetvennégy mázsa gépalkatrészt,amiből még egyetlen sajtót sem lehetett összeállítaniés csak hosszadalmas kutatásra kerültek elő ahiányzó géprészek, amelyekből azután egy gyorssajtó híjánés jókora javítási költség árán végre sikerült a gépeketújra összeszerelni.Az elnyomatás kora nagyon megviselte az egyeteminyomdát. Szabadalmait mind elveszítette és iskolás könyvekkelBécsből látták el az országot. Ezek helyett a hivatalosnyomtatványok özönét készítette a nyomda, de bársajtói éjjel-nappal zakatoltak, valami fásultság ülte megaz üzemet, amelyből csak a kiegyezés ideje körül tudottkissé kibontakozni.Buda város másik – már jól megviselt – nyomdájaa Landerer Kataliné volt; egykori nagyszerű vezetője LandererMihály, a Martinovics-pör áldozata, ott senyvedett akufsteini kazamaták mélyén és az asszonykéz nemigentudta fellendíteni a vállalatot. 1802-ben meghalt LandererKatalin. Leányától, Annától 1833-ban két ügyes nyomdászember,Bagó Márton meg Gyurián József vette át a nyomdát.Hetenként kétszer megjelenő lapjuk volt, a „Rajzolatok”;öregbetűs kalendáriumjuk tizenötezer példánybanjelent meg.A budai két tipográfiával szemben Pest városábanhárom volt a nyomdák száma a tizenkilencedik század hajnalán.A Trattner-, a Landerer- meg a Paczkó-nyomda.A Trattner-nyomda alapításáról már volt szó. Anyomda élén a tizenkilencedik század első tizedében Tratt-

254ner Mátyás állt, akinek értelmes vezetésével a nyomdaállandóan fejlődött. Nála indult meg Kulcsár István lapja,a változó címek alatt hosszú életet élt „Hazai tudósítások”1806-ban, amely lap jóidéig majdhogy nem egyetlen világítólámpácskája a századeleji magyarságnak. Fia, Tamás 1813-ban vette át a nyomda vezetését. Az ő tevékenységének kezdetéveljobb időkre virradt a magyar irodalom is. TrattnerJános Tamást ugyanis benső barátság fűzte jelesebb íróinkhozés különösen Kazinczy Ferenc volt reá mély hatással.Az idealista lelkű könyvnyomtató már kora fiatalságátólkezdve sokat betegeskedett, érezte, hogy nem sokáig él éslázasan iparkodott, hogy serdülő magyar irodalmunk révénminél jobb emléket hagyjon maga után. 1817-1825-ignyolcszázhuszonhét különböző munka hagyta el Trattneréksajtóját. Ezek közül több mint négyszáz magyarnyelvű volt. A magyar művek legnagyobb részének ő magavolt a kiadója is.Trattner János Tamás energikus munkássága a nyomdanagyobbodásán is meglátszott. Szedőinek száma huszonháromvolt, a nyomtató munkásoké húsz, ez a szám 1824-igharmincra nőtt, a sajtóké tízről tizenötre szaporodott.Trattner Tamás alig harmincnégy esztendős korábanhalt meg. Halála után megint édesapja, a már nyolcvanesztendősTrattner Mátyás vette kezébe a szép nyomdaügyének a vezetését, de nem sokáig bírta. Négy évvel fiahalála után követte őt a sírba. Még halála előtt a nyomdátátadta vejének, Károlyi István királyi táblai ügyvédnek,ettől fogva Trattner-Károlyi nyomda volt a tipográfia neveegészen 1867-ben való megszűnéséig.Károlyi István méltó utódja volt a két Trattnernek. Azelső gyorssajtót ő hozatta 1838 körül Pestre és 1840-bengőzüzemre rendezte be a nyomdáját.Főleg a harmincas és negyvenes években nagy és hatalmasvállalat volt a Trattner-Károlyi nyomda. Személyzeténeklétszáma meghaladta a százat. A kétudvaros Trattner-Károlyi ház az Űri-utca és Gránátos-utca (most Petőfi Sándor-és Városház-utca) között maga is egyik nevezetességevolt Pest városának. Itt székelt eleinte a Magyar TudományosAkadémia is.

255A szabadságharc után lassan hanyatlani kezdett ez aszép nagy nyomda. Az öregedő Károlyi István már újabbvállalkozásokba nem bocsátkozott, jobbára régi kiadványaitnyomtatgatta újra. 1863-ban meg is halt. Családja mégvagy négy esztendeig elvesződött a nyomdával és azutánpotom tizenhatezer forintért eladta Bucsánszky Alajosnak.A Paczkó-nyomda a mostani Reáltanoda-utcában volt.Volt vagy nyolc fasajtója, de ezek egy része a derék ésbuzgó nyomdász, Paczkó Ferencz József 1806-ban történthalála után jóidéig használaton kívül állt. özv. PaczkóJosefa leányát, Franciskát 1829-ben feleségül vette BeimelJózsef esztergomi nyomdászmester és ezzel a pesti tipográfiánakis ő lett a gazdája. Beimel nem volt olyan nagystílűnyomdászember, mint aminőnek Landerer Lajost ésTrattner Tamást mondhatjuk. Munkája azonban bővenvolt Beiméinek, mert hallatlanul olcsón dolgozott és ezzelegyidőre magához tudta vonni a harmincas és negyvenesévek újságjainak egy részét, mindamellett nem tudott boldogulni.Adósságai nőttön-nőttek és 1846-ban kénytelen voltpesti nyomdáját átadni főhitelezőjének. Kozma Vazulpapírkereskedőnek. A nyomdának akkoriban hat fa- és kétvasprése volt.Kozma Vazul alaposan kitisztogatta a Beimeltől átvettnyomdát. A fapréseket kimustrálta és helyükbe két szépgyorssajtót állított, a betűanyagot pedig felfrissítette.Kozma Vazul nyomdájában indult meg 1848 március 18-ána „Március Tizenötödike” című napilap, továbbá Kossuthhírlapja Bajza József szerkesztésében, Vas Gereben „Népbarátja” című újságja és még sok hosszabb-rövidebb életűlap. Itt nyomták 1849 november 15-ike óta a szabadságharcutáni idők első magyar napilapját, a félhivatalosnakindult „Magyar Hírlap”-ot is.Kozma Vazul irodalombaráti volta a szabadságharcutáni időkben bontakozott ki teljes tisztaságában. íróinkhosszú sora a legönzetlenebb pártfogóját tisztelhette benne.Már 1850-ben kinyomtatta Szilágyi Sándor híres próbálkozásaita „Magyar Emléklapok”, „Magyar írók Füzetei”és „Pesti Röpívek” című lapokat, de ezeket egymásutántiltotta be a kérlelhetetlen hatalom. Kozma Vazul kiadása-

256val sikerült megindítani végre a Nagy Ignác szerkesztettehetenként hatszor megjelenő ,,Hölgyfutár”-t 1850 augusztus15-én. A mindig jól dolgozó Kozma-nyomda híres tipográfiairemeke volt 1857-ben a „Szent Erzsébet legendája”című műDerék jó Kozma Vazul túlságosan nagyszívű embervolt és annyit segített másokon, hogy végre önmagán nemtudott segíteni. 1863-ban csődbe került. Lauka Gusztávbaráti körében éldegélt még sokáig a jó öreg, szegényesen,de sohasem kedveszegetten. 1867 ősz táján halt meg.Pest városának a tizenkilencedik század elején valóharmadik tipográfiája a Landerer Mihály Jánosé volt. Nemvolt nagy nyomda még az öreg Landerer idején sem, mikorpedig az öreg 1809-ben lehunyta szemét: egy időre zsugorodnikezdett a meglévő műhely is. 1817-ben a faktoronkívül már csak három munkás dolgozott benne.Egyszeriben vége lett azonban ennek az álmos lagymatagságnak1824-ben, mikor a pesti és pozsonyi nyomdaörököse, Landerer Lajos elérte nagykorúságát és kezébevette a vállalat vezetését. Kiadói és nyomdai üzeméneksúlypontját Pestre helyezte át az ifjú Landerer, aki erélyesés tanult ember volt.Újabb lendületet vett a nyomda 1840-től kezdődően,amikor a régi híres Wigand-féle könyvkereskedés főnöke,Heckenast Gusztáv társasviszonyba lépett Landerer Lajossalés a vállalat kereskedelmi irányításának javarészétlevette az utóbbi vállairól. Ez a Heckenast Gusztáv sógoravolt Wigand Ottónak, a kitűnő könyvárusnak, aki 1816 ótatömérdek jó szolgálatot tett a szabadabb szellemű magyarirodalomnak. A tilos könyveket is százszámra csempésztebe a határon. De amikor a rendőrség rájött, hogy WesselényiMiklós „Balítéletek” című könyvét ő nyomatta kiLipcsében: elfogatási parancsot adtak ki ellene. Wigandidejében értesült a bajról, hirtelenében átadta boltjátHeckenastnak és Lipcsébe menekült.A társulás ideje óta „Landerer és Heckenast” volt anyomda cége, egészen 1863-ig, amikor a közben meghaltLanderer neve kimaradt belőle. 1873-ban, az akkor alakultFranklin Társulat vette át a nyomdát.

257Landerer és Heckenast voltak a megindítói a „BudapestiSzemle” című jó terjedelmes folyóiratnak 1840 elején,1841-ben indul meg náluk Vajda Péter „Világ”-ja, 1841január 2-án Kossuth Lajos szerkesztésével Landerer ésHeckenast kiadásában megindult a „Pesti Hírlap”, a szabadságharcelőtti idők legjobban szerkesztett és legnépszerűbbújságja. Kezdetben csak kétszer jelent meg hetenként,későbben négyszer. Napilappá csak 1848-ban lett.Előfizetője olykor öt-hatezer is volt, ami hallatlanul nagyszám volt akkoriban. 1843-ban az „Életképek”, 1849 tavaszátóla Debrecenbe átkerült „Esti Lapok” készültek aLanderer és Heckenast nyomdában. Mind a kettőnek JókaiMór volt a szerkesztője.Magyarország történetében az 1848 március 15-ikiszerepével, vagyis a szabad sajtó első termékeinek kinyomtatásávallett a Landerer és Heckenast-nyomda örök emlékezetűvé.Idézem Landerer Lajos emlékezetére tartott beszédemvonatkozó részét.„1848 elején már Európa-szerte villamos a levegő.Mindenütt át voltak hatva a hittől, hogy a szabadabb elvekdiadalára már nem sokáig kell várakozniok. Petőfi írja:Nem okoskodás útján, de azon prófétai ihletből, mely aköltőben van, világosan láttam, hogy Európa naponkéntközeledik egy nagyszerű erőszakos megrázkódtatáshoz.És csakugyan, egyszerre leszakadt az ég a földre,jelenné lett a jövendő, ... a forradalom kitört Olaszországban.Február 22-én csapnak fel az első lángok Párizsban éskétszer huszonnégy óra alatt köztársaság lesz a királyságból.Ahova a párizsi események elhatnak: megmozdulnakaz elnyomottak. Olaszország nagy városai után Berlin,Brüsszel, Prága, Bécs, sorra színhelyei a forradalmi fellángolásoknak.Március közepén Magyarországon is végigsöpör a forradalomtisztítótüze.A pozsonyi országgyűlésen Kossuth felelős minisztériumotkövetel, az országgyűlési fiatalság négyszáz aláírássalkérvényt nyújt az országgyűléshez, a sajtószabadságbehozatalát sürgetve.

258Az idő kerekét most már megkötni nem lehet. Tíznappal később kitör a forradalom Bécsben, Metternichkancellár, az osztrák politika gonosz szelleme, menekül éslemond a magyar kancellár, gróf Apponyi György is.Március 14-én a fiatalság Petőfi, Jókai, Vasvári Pál,Irinyi József és mások vezetésével gyűlést tart az ellenzékikörben a 12 pontról; a gyűlés eredmény nélküli, mert atáblabírói nehézkes felfogás mindenütt akadályt lát.Petőfi elkeseredésében az éjjet ébren tölti és naplójábaa következő megjegyzést teszi: „A forradalom legelső lépéseés egyszersmind fő kötelessége: szabaddá tenni a sajtót,azt fogjuk tenni holnap. A többit Istenre bízom és azokra,kik rendelve vannak, hogy a kezdetieket folytassák, éncsak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem”.A holnap: az örökké emlékezetes március 15-ike volt.Mogorva idővel és nyirkos hideggel köszöntött be. Azeget szürke felhők borították és a földet hóvíz lepte el.Az utak azonban szokatlanul élénkek voltak, különösen aPilvax-kávéház előtt nagy tömeg csoportosult. A kávéházbanis nagy a forrongás.Elhatározták, hogy sorra járják az egyetemi ifjúságot.Előbb az orvosokhoz, majd a mérnökökhöz, utóbb a jogászokhozvonultak. A múzeum lépcsőjének egyik párkányárafeláll Petőfi, lobogó hajjal, égő szemekkel, amelyet az éjjelezésentúl az izgalom is fűt és elszavalja a „Nemzeti Dal”-t.A költemény második szakaszától kezdve a sok ezernyitömeg a költővel együtt mondja a refrént.A lelkesedés akkor már óriási méretű és a tömeg aHatvani-utca felé kerül. Ott van a Landerer és Heckenastnyomda.Landerer ha nem is tudta biztosan, hogy mi íörténik15-én, készülhetett valamely nagyobb eseményre,mert az akkori idők szokása szerint, már 14-én nagymenynyiségűpapírt áztattatott be.Benn a nyomdában az ifjak a két kézirat kinyomatásátkérték. Landerer megtagadta, mondván: „Lehetetlen,nincs rajta az engedélyezés.” Az ifjak nem tudták,mit tegyenek. Landerer odasúgta: „Foglaljanak le egysajtót.” Irinyi József erre az egyik sajtóra tette a kezét eszavakkal: „Ezt a sajtót a nép nevében lefoglaljuk.”

259Landerer nem ellenkezett és rövid időn belül a 12pontból, majd a Nemzeti dalból kész példányok kerültekaz utcára. Ismeretlenek is összeölelkeztek, sokan sírvafakadtak az örömtől. A sajtó szabad lett!”*A szabadságharc elviharzása után Landererék nyomdájábannagyon megcsappant a munka. Az újságok mindegy szálig megszűntek; kalendáriumok és más kisebb kiadványoknyomtatásából tengődött jóidéig a nyomda.Landerer halála után (1854) a nyomda és a kiadóvállalatösszes gondja ettől fogva Heckenast Gusztáv vállaira nehezedett,aki a nyomdát a Hatvani- (most Kossuth Lajosutcábóláttelepítette az Egyetem-utca 4. számú házba.Heckenast Gusztáv sok száz kiadványa közül megemlítjükPákh Albert Vasárnapi Újságját, Jókai NagyTükör című humorisztikus újságját, amiből később azÜstökös lett, Arany János Szépirodalmi Figyelőjét.Az 184849-es idők egyik legjelentékenyebb sokszorosítóintézete a közel kétszáz főnyi személyzetet foglalkoztatóbankjegynyomda volt, amelynek létesítését 1848 májusábanhatározta el a felelős minisztérium. Landerer Lajosrabízták a megszervezés munkáját, mint akit a legszélesebblátókörű nyomdásznak ismertek akkoriban Magyarországon.A nyomda felszerelését már júniusban megkezdték a pestiKároly-kaszárnyának (mostani Központi Városháznak) afőposta felé eső frontján. Londonból egy, Bécsből kétgyossajtót hozattak, beállítottak továbbá húsz könyvnyomdaiés tizenöt litográfiái kézisajtót, betűöntő, megtömöntő gépet. A kézisajtóknak egy részét Vankó Dániel,a pesti hengermalom ezermester gépésze csinálta. A nyomdavésnökei voltak Glassohn A. és Wachtler Fülöp. Az utóbbivolt a Kossuth-bankók remek ornamentikájának a mestere.A munka már június hóban is nagy erővel folyt. Azegy- és kétforintos Kossuth-bankók már augusztus 6-ánmegjelentek; szeptember hóban sorra kerültek az ötforintos,meg az ennél is nagyobb címletű bankjegyek, technikaiés művészi tekintetben egyaránt remek papirospénzei amaguk korának.

260Folyt a bankjegynyomtatás egészen Karácsony utánig,amikor is a móri csatavesztés után a kormánnyal és országgyűlésselegyütt menekült a nyomda is Szolnok, majdDebrecen irányában. A kormány új székhelyén, Debrecenbena kollégium épülete lett a bankjegynyomda új otthonaAz ügyes személyzet alig huszonnégy óra alatt talpra állítottaa sajtókat és folyt a munka újra, tovább ernyedetlenül.Buda várának 1849 május 21-én történt visszavételeután a bankjegynyomda visszakerült a pesti Károly-kaszárnyábaés itt dolgozott mindaddig, amíg az oroszok újabbbetörése ismét menekülésre kényszerítette a kormányt,meg a hivatalait.Szolnokon vasúton és onnan le Szegedig gőzhajón szállítottáka nyomdát. Mindjárt újabb alakú és rajzú kétforintosoknyomtatásával kezdték meg a munkát, a dologsürgősségére való tekintettel csupán fekete nyomással.Szegeden mindössze három hétig dolgozott a bankjegynyomda.Az országgyűlés július 30.-án tartotta utolsó ülését,ami után gyors felbomlás következett. A bankjegy-nyomdaegész apparátusa elkísérte a kormányt Aradra, a munkálkodástazonban itt meg sem kezdhették, mert már augusztus5-én tovább kellett vándorolni Lúgos felé.Augusztus 9-én megtörtént a szerencsétlen kimenetelűtemesvári csata. A riasztó hír hatására felbomlott mindenrend és fegyelem és amikor Kossuth augusztus. 11.-én lemondott,kiki menekült, ahogy tudott.A személyzet egy része Facset irányában a hegyekközé vette útját, ahol azonban a prédára leső mócok kifosztottákőket, a nagyobb része visszafordult Aradnak ésonnan éppen Világos felé tartott, amikor meghallotta afegyverletétel hírét. Ekkor Soborsinon át Erdélybe akartakmenekülni, de az osztrákok elfogták és Pestre hozták őket.A katonai bíróság nem fukarkodott rövidebb-hosszabb börtönbüntetéssel.Közülük Schweitzer Józsefet, mert nemcsak„hamis pénz” előállításában volt bűnös, hanem a hatóságszigorú tilalma ellenére kardot is rejtegetett magánál:halálra ítélték és az októberi tömeges kivégzések alkalmávalaz Újépületben agyonlőtték.

261A szabadságharc idején Pest városában keletkezett újnyomdák sorában elég jelentékeny volt Lukács Lászlóé.Csendes üzlettársa Somogyi Károly esztergomi kanonokvolt; ennek köszönhette, hogy bár a szabadságharc idejénsok rossz fát tett a tűzre, nem történt semmi különösebbbántódása. Lukács László mindamellett úgylátszik mégisbeleunt a katonai és rendőri hatóságok, meg a cenzúraörökös zaklatásába, ami akkor minden könyvnyomtatómesternekbőven kijárt, mert nyomdáját 1854-ben eladtaHerz Jánosnak. Ez a Herz János igen tevékeny nyomdászvolt. Egész sereg kisebb-nagyobb lapot is nyomatott azötvenes években és a hatvanas évek elején.1848-i alapítású volt a Müller-féle nyomda is. MüllerJózsef pesti könyvkereskedő fia, Adolf, alapította. ÁbrányiEmil ,,Jövő”, Birányi „Köztársasági Lapok” c. lapokatnyomtatták ott, meg a „Katholikus Néplap”-ot. 1848 végefelé Müller Adolf hadba vonult. Nem is jött vissza többé.Egyike lett ő is ama derék nyomdászoknak, akik vérükethullatták Magyarország függetlenségéért. Müller Adolf testvérére,Emilre bízta a nyomdát, aki másik testvérével,Gyulával dolgozgatott tovább a nyomdában. Brassay Sámuel,Gönczy Pál, Vahot Imre, Markusovszky Lajos, HunfalvyPál, Thaly Kálmán, Sárossy Gyula és mások lapjaitnyomták náluk.Érdekes kis nyomda volt a Táncsics Mihályé, aki a„Munkások Újságja” szerkesztője volt és 1849-ben Pestennyitott nyomdát a Pozsonyból áttelepedett könyvkiadó éskönyvkötő Bucsánszky Alajos is, aki jobbára csak a népiesirodalom termékeit készítette.A lipótvárosi Háromkorona-utcában rendezte be nyomdáját1848 tavaszán Eisenfels Rudolf. Az ő nyomdájábólkerültek ki az akkori idők legszilajabb hangú proklamációiés a Kamarilla hitszegését ismertető röpiratai is, aminek akövetkezess az lett, hogy amikor Windischgrätz 1849január elején bevonult Pestre, rögtön becsukatta a nyomdátis, Eisenfelset is. Eisenfels keservesen megszenvedettnyomdászmivoltáért. Egy ideig a budai várban ült vason,majd áprilisban Batthyány Lajos miniszterelnökkel és másállamfoglyokkal Laibachba, onnan Pozsonyba, majd

262Olmützbe vitték. A szabadságharc elfojtása után visszahoztákPestre, ahol a katonai bíróság háromévi nehéz várfogságraítélte. Az olmützi kazamatákban eltöltött közel egyéviraboskodás után végre amnesztiát kapott. Hazajőve folytattanyomdászkodását. Csakhamar kitűnő üzlettársa akadtEmich Gusztáv személyében. Együtt dolgozlak 1852-ig,amikor a fáradt és megviselt Eisenfels kivált a cégből ésa nyomda egészen Emich birtokába ment át.Emich egyike lett a legnagyobb magyar nyomdászoknakés könyvkiadóknak. Eredetileg könyvárus volt: 1842-ben nyitotta meg „Nemzeti Könyvkereskedés”-ét a Kígyótérenés bár a magyar szót éppen csak hogy törte valamennyire,csakhamar a magyar íróvilág legnépszerűbbembere lett. Huszonhat esztendős kiadóskodása idején 663művet adott ki; ebből 629 volt magyar nyelvű. Éles szemeritkán csalódott. A borzasfejű gyerekember Petőfibenéppenúgy meglátta a lángeszű költőt, mint másokban atudóst, a művészt, a jeles munkást.Az Eisenfelstől átvett kis nyomdával eleinte sokat hurcolkodottEmich Gusztáv. Végül a Ferenciek-terén díszlettrégi barokk Sándor-palotába került, de közbon a nyomdafolyton nőtt. Gyorssajtói egyre sokasodtak és a hatvanasévek elején már az Emich-nyomda volt Magyarország legnagyobbsokszorosító műhelye a maga több mint kétszázmunkásával. Oldalak hosszú sorát töltené meg, ha EmichGusztávnak csak az újságkiadványait akarnók felsorolni.Emich Gusztáv volt a megalapítója a Kemény Zsigmondszerkesztette híres „Pesti Napló”-nak (1850), amelyetorákulumnak tekintett széltében a magyarság, mertjól tudta, hogy a haza bölcse, Deák Ferenc áll a különbengyakorta habozó és ingatag szerkesztő mögött. Emichkiadásában készült 1852-től fogva a mai hivatalos lapunkőse, a „Magyar Hírlap”-ból lett „Budapesti Hírlap” címűnapilap. 1860-ban „Sürgöny”-re változott a címe. A „BudapestiKözlöny” címét csak 1867-ben vette fel ez a lap.Mindezeknek a lapoknak a hivatalos rész mellett megvoltakakkoriban a politikai rovataik is. Napilap volt a„Pesti Hírnök” is, amely 1860-1868-ig készült EmichnélhEmichnél jelent meg Jókai Mór napilapja a „Hon”. 1867-

263tól kezdve a lap naponta kétszer jelent meg, reggel éseste. Emich áldozatkészségére támaszkodva indította megTóth Kálmán a maga szépirodalmi napilapját 1864 elején,a „Fővárosi Lapok”-at.A hetenkint, vagy más időközökben megjelenő lapokszerkesztői közül megemlíthetők, mint nevezetesebb erőink:Toldy Ferenc, Hunfalvy János, Keleti Károly, Szokoly Viktor,Arany János, Gyulai Pál, Pákh Albert, Vahot Imre,Szabó Rikárd, Vértessy Arnold. Emich Gusztáv adta ki aTóth Kálmán szerkesztésében megjelenő „Bolond Miskát”.Tóth vidám szarkazmussal csipkedte az akkori idők hatalmasait,amiért az ország kormányzója, Pálffy Mór kétszeris katonai törvényszék elé állíttatta Tóth Kálmánt, amely1861-ben is, 1862-ben is börtönbüntetésre ítélte őt. Azutóbbi alkalommal Emich is kapott egy hónapot.Emich Gusztáv rengeteg nyomtatványa ízlés és kiállításdolgában az akkori idők legjobbjaihoz számít, valamennyiközött legkülönb a „Bécsi Képes Krónika” hasonmása,csupa kézisajtón nyomtatott remek színes fametszet.Azóta sem csináltak ilyen nehéz technikájú tipográfiairemeket Magyarországon!1867-ben Pestnek már tizenöt nyomdája volt az 1801-ihárommal szemben. Közülük az Emich, Heckenast, Herz,Bucsánszky és Trattner-Károlyi-félékről már volt szó. Atovábbi tíz nyomdáról röviden a következőket mondjuk el:A régi Lipót- (most Váci-) utcában volt Bartalits Imrénekkis nyomdája, amelyet 1862-ben vett át Gyurián Józseftől,Bagó Márton egykori társától. Bartalits nyomtatta BallagiMór „Protestáns Egyházi- és Iskolai Lap”-ját.A mai Bálvány-utca és Arany János-utca (akkor Főút)sarkán volt az Első Magyar Egyesületi Könyvnyomda.Több terjedelmes hetilapon kívül itt nyomtatták SzékelyJózsef napilapját, a „Magyar Világ”-ot 1865-66-ban ésZoványi Mihályét, a „Független Lapok”-at 1867-68-ban.Érkövi, Galgóczy és Kocsi Sándor nyomdája az Aldunasoron(most Ferenc József-rakpart) volt, amely részben aKozma Vazul-féle régibb nyomdából keletkezett. A háromtulajdonos közül csak Kocsi Sándor értett a nyomdászathoz,de ő azután alaposan. Kezében művészetté lett a mes-

264tersége. Egy csomó jó kiállítású folyóiraton kívül 1867-70-ig politikai napilap is készült Kocsi Sándor nyomdájában,Pálffy Albert „Esti Lap”-ja.A Dorottya-utcában dolgozott Gyurián és Deutsch Mórnyomdája. Eleinte csak litográfia volt, de már 1865 körülszép nagy könyvnyomdai berendezéssel bővítették. Ittkészült Lázár Kálmán gróf „Pesti Hírlap” elnevezésű napilapjais 1867-ben és Balázs Sándor „Magyarország és aNagy Világ” című szép és nívós hetilapja a hatvanas-hetvenesévekben. A kiegyezés után a nyomdának a cégeelőbb „Deutsch Testvérek”-re, majd „Czettel és Deutschereváltozott.Előbb a Régiposta-utcában, majd a Bálvány-utca mega Széchenyi-tér sarkán volt a nyomdája Hornyánszky Viktoregyházi írónak, aki Hummel Jánost vette maga mellészakember-társul. A hatvanas-hetvenes években főleg vallásosiratok készültek ebben a nyomdában, köztük az angolbibliai társaság kiadványai is.Kertész József, az Emich-nyomda nagyműveltségű ésügyes revizora 1863-ban a Feldunasoron, a későbbi Istvánfőherceg-szálló házában alapított szép nyomdát, de csakhamarátköltözött vele a városháztéri Vasudvarba. Nagyszakértelemmel berendezett, pompás kis tipográfia volt ez.Egy sereg java könyvön kívül itt nyomtatták 1867 előttFriebeisz Ferenc „Nefelejts” és Vas Gereben „Népbarát”című lapját és több más kisebb folyóiraton kívül az 1863.év második felében a Kecskeméthy Aurél és Kovács Lajosszerkesztésében megjelent „Független” című napilapot.A Fő-út és Váci-út (ma Arany János-utca és Vilmoscsászár-út) sarkán volt Engel és Mandello nyomdája. Egysereg kisebbszerű hetilapot állítottak elő és 1862-63-banitt készült Greguss Ágost napilapja, az „Ország” is.Jelentős nyomda volt a Khor és Wein-féle a Dorottyautcában.Itt készült az 1854-ben alapított „Pester Lloyd”is, amely politikai tekintetben való nagy súlyát rendesvezércikkírójának, Falk Miksának köszönhette.Időnként napilapokat is állított elő Noséda Gyulánaka Barátok-terén (Ferenciek-tere) 1863 körül berendezetttipográfia. Ilyen volt Török János „Pesti Hyrnök”-e

2651863-1868-ig és Böszörményi László „Magyar Újság”-ja1867-től. Ennek a Noséda Gyulának 1860 körül PoldiniEdével volt közös nyomdája az Uri-utcában (ma PetőfiSándor-utca). Ez a nyomda is főképpen heti, meg egyéblapok nyomtatásából éldegélt. 1861-ben itt keletkezett BúsVitéz (Markovics Pál) „Fekete leves” című élclapja, demég ugyanabban az esztendőben meg is szűnt, mert aszerkesztőt a katonai hatóság egyetlen viccéért két hónapralecsukatta.A Kétsas-utca, meg a Főút szögletén (tehát a- mostaniArany János-utcában) 1858-ban alapított litográfiáiműhelyből, amelyhez a hatvanas években könyvnyomda éskiadó-vállalat is csatlakozott, fejlődött a Légrády Testvéreksokágazatú műintézete. A most oly elterjedt „PestiHírlap” csak jóval későbben, 1878-ban indult meg.Bármennyire tömörre fogtuk is munkánkat, kisséhosszasabban kellett a pestvárosi nyomdákkal foglalkoznunk,mert Pest-Buda volt már a tizenkilencedik századkezdete óta az ország szellemi tekintetben való fővárosaés az idevaló nyomdatermékekben lüktetett leginkább amagyarság minden politikai és gazdasági reménysége.A vidéki nyomdahelyek közül megemlítjük ábécéssorrendben a következőket:Arad város legelső könyvnyomtatója Michek Antalvolt 1819 körül. 1826 körül a jeles temesvári könyvnyomdászKlapka Károly József, Klapka György honvédtábornokédesapja örökölte az aradi tipográfiát is és amennyireaz ideje engedte, szorgalmasan dolgozott mind a két városban.Műveltségénél és energiájánál fogva nagy dolgokatvihetett volna véghez a tipográfiában, ha nem lett volnaolyan sokfelől igénybevett ember. Tizennégy esztendőn átpolgármestere volt Temesvár városának, 1825-ben és 1832-ben pedig a város követe a pozsonyi országgyűlésen ésolykor bizony negyedévig sem látták a nyomdája tájékán.Ez később teljes anyagi romlásba is vitte és 1830-ban minda két nyomdát Beichel József vette át, az öreg Klapkacsak a „Temesvárer Wochenblatt” szerkesztését tartottafenn magának.

266Arad városának igen tevékeny nyomdásza volt SchmidtJózsef aki 1840-től az „Aradi Hirdető”-t és 1848-ban az„Arad” című politikai és irodalmi közlönyt adta ki. Azötvenes évek közepe táján lett nyomdász Aradon GoldscheiderHenrik. Nála nyomták 1859 felé az „Aradi Híradó”című hetilapot és a kiegyezés után ő adta ki AsbóthJános napilapját, az „Aradi Lapok”-at. 1858-ban telepedettle Aradon az ide-oda vándorolgató jeles tipográfus, RéthyLipót, aki 1861-ben megindította az „Alföld” című napilapot,amit azonban Pálffy kormányzó 1863 tavaszán betiltott.Helyette azután „Arad” címmel jelent meg napilap1865 végéig, amikor újra felvehette a népszerű „Alföld'^nevét.Baja, Balassagyarmat, Balázsfalva, Beszterce és Besztercebányaután, ahol kisebb nyomdák működtek, megemlítendő,hogy Brassóban az ősi Honter-nyomda a XIX.század elején Schóbeln Frigyes kezében volt. 1832-ben aHessenből bevándorolt Gött János kezére került a tipográfia,aki jó nyomdász volt, több lapot is adott ki sok-soknehézség és mérgelődés árán, mert a brassói cenzor egyikevolt a legbakafántosabb embereknek.A csiki ferences kolostor ősi fasajtója hosszas pihentetésután nagy munkára ébred 1849 május havában.Újságot nyomtak rajta, még pedig harcias hangút, a székelynép ifját-öregét fegyverbe szólítót. A néhány hétigrendesen megjelenő újságocskának „Hadi-lap” volt a címe.Bíró Sándor honvédszázados szerkesztette okosan, jól,szinte a lelkéből fakadón.Debrecen város viszontagságos múltú nyomdájának1804-től Csáthy György lett a művezetője. Csáthy Györgyszeretettel támogatta a jeles írókat és értékes munkáikatmindég méltó köntösben igyekezett a magyar közönség eléjuttatni. Tizenhárom éves provizorsága idején többet ésjobbat termelt a debreceni nyomda, mint bármikor isannak előtte. 1812-ben a nyomda szabadalmat kapott areformátus énekeskönyv nyomtatására, amelynek kiadásaitettől fogva húsz-húszezer példányban bocsátottákközre. Csáthy 1817 nyarán a váradi fürdőben hirtelenmeghalt. Utóda Tóth Ferenc lett, akit unokaöccse Tóth

267Lajos követett. Tóth Lajos 1840-ben nyomdát alapítottMiskolcon s ettől fogva hanyagul végezte a dolgát; a várositanács 1843 vége felé el is mozdította állásától.A szabadságharc izgalmai Tóth Lajos utódját, TóthEndrét találták provizorságban. A debreceni városi nyomdáraekkor nagy feladatok szakadtak. Tóth Endrénekderék személyzetével éjjel-nappal dolgoznia kellett. Anyomda mindenütt serényen kísérte az eseményeknekrohanó változásait a maga mozgékony betűhadseregével.Mindjárt eleve is: nagyszámú hirdetmény, körirat, táblázatmeg egyéb nyomtatvány hagyta el a város sajtóit.1848 július havában pedig megjelent az első debreceniújság is: az „Alföldi Hírlap”. És amikor 1849 első napjaibana kormány és az országgyűlés átköltözködött Debrecenbe,a városi nyomda munkája hallatlanul megsokszorozódott.Az egész ország igazgatása és az önvédelmi harcszervezése Debrecenből történt; tudományos, iskolai megegyéb magánmunkával a nyomda ezidőtájt nem foglalkozott.Egyetlen ilyen természetű nyomtatványa volt SárosiGyula verses „Aranytrombitája”, amely velőkig ható szózatávalszázezernyi magyar ember dühét kavarta fel a hitszegőbécsi hatalmasok ellenében.1849 januárjában már sehogy sem győzték a debrecenitipográfusok a munkát. A kormány ekkor elrendelte,hogy a kolozsvári katolikus líceum nyomdáját hozzák átkisegítésképpen Debrecenbe. A híres függetlenségi nyilatkozatotez a Kolozsvárról átköltöztetett tipográfia nyomtattaki. Június elején azután mindenestől visszatértek amaguk városába. Az országgyűlés Debrecenben léte idejéna kolozsvári nyomdászokon kívül ott dolgozott Debrecenvárosában a budavári egyetemi nyomdából kiszakított„álladalmi” nyomda, meg a pesti Károly-kaszárnyábólodatelepített nagyszabású bankjegynyomda. Volt a debrecenivárosi nyomdának egy „tábori-különítménye” is. BemJózsef tábornok még 1848 december 4-én kért egy táborinyomdához való sajtót és betűanyagot, valamint két szedőtés két nyomtatót. A nyomda alkalmazottai közül négyen:Újvárosi József, Hegedűs István, Pálfalvai Károly és KuttorSámuel Bem táborához beosztva részt vettek az erdélyi

268hadjáratban, nyomtatták Bem proklamációit és ha nemvolt más dolguk, úgy Petőfi Sándor csatadalait sokszorosították.Kuttor Sámuel sohasem látta többé viszont a debreceniműhelyt, állítólag menekülés közben a mócokagyonverték.Az a lázas izgatottság, amely 1849 tavaszán Debrecenminden nyomdászát éjszakát is nappallá tevő munkálkodásrakésztette: a kormány Pestre távoztakor egyszeribenalábbhagyott. Csend borult a nemrég még oly zajosvárosra és amikor augusztus 3-án bevonult az orosz hadsereg,nyomában az osztrák hivatalnokok, besúgók, fogdmegek„rendcsináló” csapata, moccanni sem mert senki.A tipográfia sem igen, éppen csak a kalendáriuma jelentmeg 1850-re.Az egyeneslelkű, derék Tóth Endrét a nyomda ellenőrénekturpisságai miatt, akiért neki az akkori szokásszerint felelnie kellett, elmozdították állásából 1853 januárjábanés a nyomda élére a negyvenöt év óta dolgozóFodor Rubent állította a tanács. Az ő hétesztendős működésénekidején, 1854-ben kapta meg a Városi nyomdaaz első gyorssajtóját Vankó János pesti gépész kezéből.Gyarló egy gép volt ez, Fodorék sehogy sem boldogultakvele.Az öreg Fodor Ruben 1859 május végével nyugalombavonult és helyét a besztercebányai születésű FriesJózsef foglalta el, aki negyven esztendeig állott a Városinyomda élén. Tanuja volt a nyomdászat világszerte valóhatalmas erejű szárnybontogatásának és szeretettel és buzgónfáradozott a debreceni városi nyomda korszerű emelésénis. 1860-ban újabb gyorssajtót hozatott Pestről, demost már a Röck-gyár készítményét, amely mindenesetrehasználhatóbb volt a Vankó gépénél.Eger városában az 1756-iki alapítású érseki líceumikönyvnyomda a tizenkilencedik század első felében álmosanműködött; élénkebb munkásságot 1860 óta fejtett kia nyomda.Az eperjesi nyomda a Redlitz-család kezében volt1852-ig, amikor Staudy Antalé lett.

269Esztergomban csak 1820-ban lett nyomda, BeimelJózsefé, aki főleg egyházi iratokat, meg kalendáriumokatkészített. Az ötvenes évek elején Horák Egyed lett anyomda bérlője. 1867-ben indult meg az „EsztergomiKözlöny” c. hetilap, amelynek impresszumában BuzárovitsGusztáv neve szerepel, aki később – Horák elöregedésével– egészen magához váltotta a nyomdát.Győrött Streibig József volt a tipográfus 1818-ig, akitfia, Lipót (1839-ig), majd ennek özvegye, Klára követett.Faktora idősb Sauerwein Géza kezdetben bérelte, majd1850-ben meg is vásárolta a nyomdátGyula városának már 1855-ben volt nyomdája.Gyulafehérvárt a püspöki nyomda már 1785 óta megvolt,de csak ritkán adott magáról életjelt. Még 1849-benis néma maradt.A piaristák kezelésében volt kalocsai érseki nyomdát1816-ban az ifjú Trattner János Tamás megvásárolja, felhajóztatjaPestre és beolvasztja itteni nyomdájába. 1857-ignem is volt itt nyomtató műhely. Ekkor Malatin Antalalapított Holmeyer Ferenc társaságában nyomdát.Kaposvárt volt a negyvenes években Knezevits IstvánPécsről odakerült nyomdája. Betűkészletéből az osztrákkatonák 1849-ben golyót öntöttek. Később a hatvanas évtizedbenFischel Fülöpnek volt Kaposvárt nyomdája. Ittindult meg Roboz Istvánnak „Somogy” című hetilapja1866 elején.Kassa városának két szép tipográfiája is volt a tizenkilencedikszázad elején: az Ellinger és a Landerer-féle.Az Ellinger nyomdászdinasztia tagjai majdnem száz esztendeigtevékenykedtek Kassán, ősük Ellinger JánosJózsef volt, aki 1786-ban alapította meg nyomtatóműhelyét,őt követte fia: István 1810 körül, neki pedig1842-ben Ellinger János lett az utóda. Ennek a cége1876-ig állott fenn. Különösen István szerzett nagy érdemeketa maga idejében a frissen éledező magyar irodalomnaka támogatásával, ő adta ki 1825-1836-ig a„Felsőmagyarországi Minerva” című havonként öt ívenmegjelent tudományos folyóiratot is.

270A három sajtóval és száz mázsa betűvel felszereltkassai Landerer-nyomda 1822-ben Werfer Károly tulajdonábakerült, aki nagyot lendített rajta jeles szakképzettségévelés emellett irodalmunknak is sok jó szolgálatottett. 1847-ben fia, Werfer Károly József került anyomda élére, aki 1848 elején „Ábrázolt Folyóirat”-otindított, de már márciusban „Képes Újság”-ra változtattaa lap címét és „Oberungarische Illustrierte Zeitung” címmelnémet kiadást is csinált belőle. 1848-ban a hadügyminiszterutasítására a magyar hadsereg tábori nyomdájátrendezte be Werfer, aki mint a nyomda főnöke, főhadnagyirangot viselt, munkásainak egytől-egyig az őrmesterirang járt. 1859-ben Werfer Károly József Károly nevűfia lett a kassai tipográfia vezetője, aki egyidőre Pesten isnyitott újság- és könyvkiadóvállalatot, amibe azonbanmár 1861-ben belebukott.Kecskeméten tíz esztendei kérvényezés után 1840-bensikerült Szilády Károlynak nyomdát nyitnia, KeszthelyenPerger Ferenc szombathelyi könyvnyomtatónak volt fióknyomdája,Kézdivásárhelyen a városnak magának volt kistipográfiája, amelyet Bem József tábornoktól kapott ajándékba,Kismartonban pedig az Esterházyaknak voltakudvari nyomdászaik.Kolozsvár legtekintélyesebb nyomdája a tizennyolcadikszázad vége felé a református kollégium tipográfiája volt.Kaproncai Nyerges Ádám Marosvásárhelyre távoztávalazonban a nyomda hanyatlani kezd. A felügyelők és bérlőkegymást váltogatják benne, ami szintén siettette a nyomdapusztulását. A kollégiumi nyomda erősebb fellendülése1830-tól számít, amikor ákosi Barra Gábor lett a csakhamarlitográfiával is kibővített nyomda vezetője, aki amaga idejében másfél esztendeig járta Németország, Angliaés Franciaország nagy sokszorosító intézeteit. 1837-benbekövetkezett halála után, Salamon József professzor letta nyomda igazgatója, majd 1842 októberében Tilsch Jánosbérlő kezére jutott a tipográfia, akinek erélyes és körültekintőtevékenysége idején a nyomda munkája jelentékenyenmegszaporodott. A szabadságharc kitörése Tilschettalálta a kollégiumi nyomda élén, aki német neve ellenére

271is tüzes lelkű magyar volt. 1848 május 2-án „Ellenőr” címmelhetenkint négyszer megjelenő radikális politikai újságotindított. Az újság a császári csapatoknak Kolozsvárravaló első bevonulásakor, 1848 novemberben megszűnt, deTilsch Jánosnak meg kellett szenvednie radikális vállalatáért:a szabadságharc leverése után nehéz várfogságra ítélték.1848 október 1-től kezdve Barra Gábor özvegye ésStein János könyvkereskedő volt a kollégiumi nyomdabérlője; 1855-ben Barráné kivált a vállalkozásból és Steinmaradt az élén, 1866-ban történt haláláig. A magyar irodalomsokat köszönhet neki. Könyvesboltját Gyulai Pál„szellemi kocsmá”-nak nevezte, ahol találkozót adott egymásnakErdélyország minden írója és irodalombarátja, övolt a külföldi tilalmas könyvek fő-főbecsempészője is ésa lipcsei és hamburgi kiadóknak a magyar és osztrákviszonyokról írott röpirat-kiadványait az ő titkos raktárábólminden megbízható és jóravaló magyar ember megkaphatta.A maga nyomtatta könyvek és újságok márártatlanabb tartalmúak voltak.Kolozsvár városának másik nyomdája a rómaikatolikus líceumi nyomda volt. Magvának a HochmeisterMárton szebeni tipográfus kolozsvári fióknyomdája tekinthető,amelyet a derék szász nyomdászmester 1809-benajándékozott a líceumnak. Másrésze valamikor a jezsuitákévolt, amely több kézen keresztül végre is beolvadt a líceuminyomdába. Ennek a líceumi nyomdának a szabadalmábanvolt nagy erőssége. I. Ferenc ugyanis még 1815-ben szabadalmatadott neki az erdélyi katolikus iskolakönyveknyomtatására és árusítására. 1842-ben litográfiával is kibővítettéka nyomdát és ez a nyomda volt magva annak azexpedíciónak, amely a kormány parancsára 1849-benDebrecenbe ment, hogy az ott felgyülemlett munkák elvégzésébensegédkezzék. A szabadságharc után folytattákaz iskolakönyvek nyomtatását és közben újságokat ésfolyóiratokat is készítettek.1827-től kezdve volt Kolozsvár városnak egy harmadiknyomdája is. Ezt a nyomdát Kis-szántói Pethe Ferencalapította, aki a „Hazai Híradó” című újságját indítottameg, még pedig saját, kissé szűkösen felszerelt nyomdájá-

272ban. A lap címe félesztendő múlva „Erdélyi Híradó”-raváltozott „Nemzet Gazda” toldalékkal. Pethének nagy bajavolt, hogy a kormány hirdetéseit ingyen kellett közölnieés hogy a cenzúra szigorúbb volt Kolozsvárt, mint bárholis a magyar területeken. A nyomdát és a lapot is, amikormár annak beszüntetéséről gondolkodott: Méhes Sámuelreformátus tanár vette meg tőle. Méhes ügyes tollforgatóember volt és nagyot lendített a lap sorsán. Az „ErdélyiHíradó” korának legjobban szerkesztett újságjai közé kezdettszámítódni. Politikai tekintetben a reformerek irányzatátkövette. Vezércikkeit Kemény Zsigmond és KovácsLajos írták, de akadt benne vezető cikk Wesselényi Miklóstól,sőt olykor magától Kossuth Lajostól is.Az „Erdélyi Híradó”-t 1848 május 16-ikán OcsvaiFerenc megvásárolta és a lap címét „Kolozsvári Híradó”-raváltoztatva, nagy buzgósággal feküdt neki a vállalkozásnak.Nem is ő rajta múlt, hogy a nyomdát egyik baj a másikután érte. Még ugyanezen év novemberében a városba bevonultaz ellenség és a szabadságharc ügyében erősen kompromittáltOcsvainak menekülnie kellett. De nem sokáigvolt távol. Bem tábornok hősi honvédéi tovakergették acsászáriakat és karácsonyra ismét a magyaroké lett Kolozsvár.Ocsvai is visszatért városába, újult erővel kezdte szolgálnia magyar ügyet. Régi újságja helyet „Honvéd” címmelnapilapot alapított, tüzes cikkekkel ostorozva benne abécsi urak hitszegéseit.A „Honvéd” utolsó száma 1849 augusztus 14-ikénjelent meg. Szegény Ocsvai a bujdosók kenyerére szorult.Jobbára a Szilágyságban lappangott hosszú időkön keresztül,lesve-várva, hogy mikor múlik el fejünk felől a zivatar.Csak 1861-ben tűnik fel újra, amikor a református kollégiumnyomdájában hetenkint háromszor megjelent „KolozsváriKözlöny”-t szerkesztette.1835-ben egy újabb kis nyomda volt alakulóban Kolozsvárt:Wesselényi Miklósé, de ezt még embriójában megfojtották.Az 1834-iki kolozsvári országgyűlés elhatároztajegyző-, napló- és vívmánykönyv kiadását és erről a líceuminyomdával alkut is kötött. Ezt a 49. számnál a főkormányszékbetiltotta. A sérelmes betiltás következtében a rendek

273felkértek az elnököt a nyomtatás akadályainak elhárítására.Miután még 1835 január végéig sem intézték el az ügyetBécsben, Wesselényi Miklós benyújtotta a naplónak egyívet es kijelentette, hogy a nyomtatást saját maga folytatja,meg pedig az általa megszerzett litográfiái kézisajtón,amelyet az erdélyi országgyűlésnek ad örök tulajdonul.Ezen adományért Wesselényi aznap este az országgyűlésiifjúságtól fáklyás zenét kapott. A királyi biztos,Estei Ferdinánd főherceg azonban már január 30.-án átírta főkormányszékhez, hogy Wesselényi Miklós ellen keresetetindítson és a nyomdát vegye zár alá. Wesselényisegédjét, Stullert, mert magyarországi illetőségű volt, rövidúton meg nem büntethették, Wesselényi ellen a nyomozástelrendelték, a napló kinyomatása következtében azerdélyi országgyűlést feloszlatták és a sajtó a kormányszékheztétetett zár alá.1860-ban a régi nagy nyomdák jelentőségének alábbszálltakorúj tipográfia jelentkezett Kolozsvár városában.Gámán Jánosé volt ez, aki igen ügyes szakember volt.Komárom városában Weinmüller Bálint könyvnyomtatóskodott1795 óta. Halála után Weinmüller Franciska ésKlára kezelték a szép tipográfiát 1848-ig. Főmunkájuk akapós Komáromi Kalendárium volt. 1818 május 8-án anyomda vétel útján Szigler Antal és Mihály kezébe került,de a szeptember 17-iki tűzben – amelynek különben többmint négyszáz ház és öt templom esett áldozatul – erősenmegrongálódott, úgyhogy csak november 3.-án kezdhettemeg újra működését. Mint Ballagi Aladár mondja: anyomda ettől fogva a Komáromot ért összes csapásban,az ostrom meg a bombázás minden veszedelmében osztozott.Alig állították fel valamely elég biztosnak vélt helyen:a bombák mihamar tovább űzték. A leghevesebb bombázásközben hurcolgatták a szedést az egyik pincehelyiségből amásikba. Egyszer egy bomba a nyomdába is becsapott,de azonkívül, hogy a sajtónál dolgozó két nyomdász háromnapra megsüketült, más baj nem történt. Komárombankét lap jelent meg, a „Komáromi Értesítő és a„Komáromi Lapok”, amely utóbbi azért nevezetes, mertutolsó száma 1849 október 1-én jelent meg, tehát több

274mint hat héttel a világosi fegyverletétel után. Szigleréka vár kapitulációja után is szorgalmasan dolgoztak, havolt mit. 1860-ban az egyik testvér, Mihály, Nyitrára menttipográfusnak.Kőszegen a szászországi származású Reichard Károlyalapított nyomdát és könyvkereskedést 1836-ban. 1845-tőla fiai nevén állt a vállalat.Lőcsén Podhoránszky Mihály utódai nyomdászkodtak,akiknek tipográfiáját a porosz származású Mayer KárolyJózsef vette át, aki 1827-ig dolgozott ott; ekkor Rozsnyóraköltözött. 1815-ben új nyomdát nyitott itt WerthmüllerJános.Magyaróváron sok becsületet szerzett a nyomdásznévnekCzéh Sándor, aki egyetlen fasajtóval kezdte megműködését 1836-ban. El nem lankadó szorgalmával éskitartással elérte, hogy 1848-ban már három fa- és egyvasprése volt. Nyomtatványainak tisztaságáért és szabatosságáértmessze földön nagy híre kelt.Máramarosszigeten „Kincstári nyomda” létesült 1829körül. Az ottani sóhivatal nyomtatványait készítették benne.Az ötvenes és hatvanas években a hangzatos „cs. és kir.státusnyomda” címet viselte ez a műhely, bár felszerelésevajmi szegényes volt. 1867-ben feloszlatták.Marosvásárhelyt Kaproncai Nyerges Ádám 1786-banvaló halála után nyomdája a református kollégium birtokábajutott. A nyomdavezetők gyorsan váltogatták egymást.Ezek közül Kall Simon tevékenysége, aki 1835-benlett a nyomda vezetője, igen gyümölcsöző volt a kis tipográfiára:esztendőnként tíz-tizenöt könyv került ki a sajtóalól, köztük a világhírű Bolyai Farkas matematikai ésegyéb művei, aki egyidőben mellesleg felügyelője is volta nyomdának.1865-ben Imreh Sándor személyében kitűnő új nyomdászmesterkerült Marosvásárhelyre. Egyike volt az időklegderekabb és legműveltebb tipográfusainak. 1848-49-benBem seregében huszárkodott; a szabadságharc letiprásaután az osztrákok besorozták és elhurcolták Olaszországba,ahol őrmesterségig vitte. 1857-ben szabadult ki a katonaságtól,akkor Pestre jött és itt dolgozgatott vagy nyolc évig.

275Amikor Imreh Sándor marosvásárhelyi nyomdáját megnyitotta,szegény Kali Simon már félig-meddig vak voltés nem igen tudta ellátni hivatalát. A kollégium vezetőségeekkor gondolt egyet és Kalit nyugdíjazva, megvette ImrehSándor nyomdáját; az egyesített nyomdák vezetője Imrehlett, aki jó három évtizeden át nagy tudással és igyekezetteltöltötte be állását.Miskolc város legelső nyomdásza Szigeti Mihály volt,aki 1804 óta Váradon könyvnyomtatóskodott, majd pedig1810 körül Miskolcra költözött. 1832-ben bekövetkezetthalála után örökösei kezén volt a nyomda 1840-ig, amikorTóth Lajos, a debreceni nyomda provizora, vásárolta meg.Tóth 1852-ben csődbe jutott a nyomdájával, amely előbbNagy Imre, majd meg Rácz Ádám kezére jutott, aki 1867-ben megindította a maga jelentős hetilapját, a „Borsod”-ot.Nagybecskereken hosszas kérvényezéssel és utánjárássalnyomdai szabadalmat kapott 1847-ben a kitűnőszakember Pleitz Ferenc Pál. A szabadalomlevél szokatlanulmeleg hangon szól Pleitz jeles szakképzettségéről. Pleitzjól megfelelt a bizalomnak. A nyomda cége 1890 körül„Pleitz Ferenc Pál utódai (Mayer Rezső) „-re változott ésazóta is egyike volt a vidék legszebben dolgozó tipográfiáinak.A nagyenyedi református kollégium nyomdája a századelején csak gyöngén működött. Nagyenyedet az oláhokfeldúlták és akkor a nyomda is elpusztult.Nagykanizsán Fischel Fülöp és Wajdits József, Nagykárolybanpedig Gőnyei Pócs Gábor, majd ennek fia Gáborés Róth Károly voltak nyomdászok.Nagyszeben városának régi nevezetes nyomdája volta Hochmeister-féle. Az ifjabbik Hochmeister Márton idejébenis – 1873-ig – állandóan hét-nyolc sajtó dolgozottebben a szép nyomdában. Itt készült az erdélyrészi iskolákbanhasznált könyvek nagyrésze. Hochmeister halála utánmostohafia, Binder Ferenc, vezette tovább a vállalatot1842-ig, amikor az egészet eladták Sternhausen Tivadarnak,akinek 1877-ben történt halála után a nyomdaReissenberger Adolf birtokába jutott. Szebenben volt méga Barth-féle nyomda, amely 1830-ig volt a család birtoká-

276ban; ekkor Closius György kezére került. Volt még ottnyomdája Filtsch Sámuelnek (alapítási éve 1825), Sagunaromán püspöknek (1849) és Drotleff Józsefnek (1850).Nagyszombatban a század elején Jelinek János volt anyomdász, 1839-ben Spanraft Mihály, 1852-ben WinterZsigmond lett az utóda, aki korának jóhírű nyomdászavolt.Nagyváradon a szemináriumi nyomdát 1809-ben megvásároltaTichy János Ferenc. 1806-tól kezdve a Debrecenbőlvaló Szigeti Mihálynak is volt nyomdája Váradon, akiazonban 1810 körül Miskolcra költözött vele.Nyíregyházán a hatvanas éves derekán létesült DobaySándor nyomdája.Nyitra városában Neugebauer József volt az elsőtipográfus 1835-ben. A nyomda a család birtokában maradta legújabb időkig. 1860-ban egy másik tipográfusa is letta városnak a Komáromból átjött Szigler Mihály személyében.Pápa városának, Huszár Gál egykori nyomdahelyének,a tizenkilencedik század elején nem volt nyomdája.1830-ban állított ilyent – szépet, tekintélyeset – a reformátusfőiskola, azóta is, százesztendőn túl, terjesztve vélea világosságot.Pécsett Engel József özvegye, majd pedig KnezevitsIstván nyomdászkodott a század elején. Az utóbbi azonbanöreg napjaira tönkrement és kellékeit Kaposvárra vitte.Szepessy Ignác pécsi püspök 1832-ben megalapította alíceumi nyomdát, amelyet 1856-ban bérbeadták.Pozsony városának a tizenkilencedik század elején négynyomdája volt. Közülük a legtekintélyesebbnek a LandererMihály Jánosét tartották, amely kilenc sajtóval és vagyötven-hatvan főnyi személyzettel dolgozott. Mikor agazda 1809-ben meghalt, fiai, a kiskorú Landerer Lajosnevében Blöszl József faktor igazgatta a zsugorodnikezdő nyomdát, Landerer Lajos pedig, amikor nagykorúlett, tevékenységének súlypontját a pesti tipográfiájára helyezteát. A pozsonyi nyomdának későbben sok munkátadott az országgyűlés, úgy, hogy Landererék 1842-ben aközben elárvult Belnay-nyomdát megvásárolták. Az újból

277terjedelmesre nőtt nyomdaüzem 1852-ig volt azutánderer és Heckenast cég tulajdonában, amikor potom ároneladták faktoruknak, Schreiber Alajosnak. A Sch htipográfiából lett idővel az Angermayer-nyomda.A második pozsonyi nyomda, a Paczkó Ferenc Józsefészintén hanyatlásnak indult már a tizennyolcadik századvége felé is. 1817-ben Schmisek Károly kezére került anyomda, akitől azután Belnayék vették át.A korábban oly jeles Weber Simon Péter-féle pozsonyinyomda a század első két tizedében még megtartotta régijó hírnevét, az alapító fiának a kezében azonban csakhamarjelentéktelen vállalattá töpörödött össze. Felszerelését1852-ben a Landerer-nyomda új tulajdonosa, SchreiberAlajos vette át.Schauff János nyomdáját Belnay György Alajos vettemeg 1802-ben. A nyomdát 1842-ben Landererék olvasztottákmagukba.Wigand Károly Frigyes könyvkereskedő a harmincasévekben alapította meg a maga kitűnő hírnévre jutottnyomdáját és ugyancsak a harmincas években létesültSchmid Antal, betűöntő műhellyel és litográfiával is felszereltnyomdavállalata, amely már 1842-ben gyorssajtóvalis dolgozott.Rozsnyón már 1817-ben volt valamivel kisebb tipográfia.Később Kék László telepedett meg a városban. 1855körül azonban átköltözött Balassagyarmatra. Állandó tipográfiája1863-tól volt Rozsnyónak, amikor Kovács Mihály– egykori negyvennyolcas honvéd – vetette meg a lábátbenne.Sárospatakon 1671-1807-ig szünetelt a nyomdászat.Ekkoriban Szentes József főstrázsamester alapított kisebbszerűtipográfiát, inkább a maga mulatságára, mintsemkenyérkeresetből. 1811 körül már alezredes volt SzentesJózsef és valószínű, hogy nem ért rá többé a nyomdávalbíbelődni. Ekkor kerülhetett a tipográfia az akkor gyönyörűenvirágzó református kollégiumnak a birtokába. 1853-ban bérbeadták a nyomdát. Bérlői Forster Rezső, JágerBertalan, majd Steinfeld Béla.Sátoraljaújhelyen Weisz Mórnak volt a hatvanas év-

278tized második felében nyomdája, amely rövidesen BoruthElemér birtokába jutott.Selmecbányának Sultzer Ferenc János volt a századelejitipográfusa 1824-ig. Utóda Mihalik István (1835-ig),majd ennek özvegye (1837-ig). őutánuk Lober Ferenc, majdJörger Ágoston volt a selmeci tipográfus.Sopronban a tisztes múltú Siess-nyomda a tizenkilencedikszázad elején „Siess Antal örökösei” címen 1820-igvolt meg; ettől fogva (1846-ig) özvegy Kulcsár Katalinnevét találjuk az impresszumokon, aki maga is Siess-leányés nagy irodalombarát volt. Utána Lenk Sámuel nevéntaláljuk a tipográfiát, aki azonban azt már 1850 körül átadjaRomwalter Károlynak, aki 1856-ban nőül veszi Kulcsárnéunokáját.1845-ben Reichard Károly kőszegi tipográfus egyik fiaalapított nyomdát Sopronban, aki a hatvanas évek végefelé Litfass Károllyal társult. Litfass később egyedüli tulajdonosalett a szép tipográfiának.Szabadkán Bittermann Károly óbudai születésű tipográfuskapott 1844-ben szabadalmat nyomdanyitásra. 1849-ben ,.A Közlöny Kivonata” címmel a hivatalos lap tartalmánakhetenkint megjelenő ismertetését nyomtatta. Afüggetlenségi harc elnyomása után be is csukták érte. Sokoldalútevékenységével és kitűnő jellemével nagy becsületetszerzett a nyomdász névnek. 1869-ben halt meg.Szakolcán a Skarnitzl-család ősi tipográfiája működöttaz egész tizenkilencedik századon át.Szarvason a hosszú öregséget ért Réthy Lipót állítottnyomdát 1846-ban. 1855 körül Gyulára, majd meg Aradraköltözött vele.Szatmárnémeti városában Kovács Mártonnak volt aszázad közepe tájától fogva kis nyomdája, amely későbbLitteczky Endre kezére jutott.Szászvároson a hatvanas évtized második felében keletkezettFuhrmann-féle nyomdában csupa német nyelvűnyomtatvány készült.Szeged első tipográfiáját Grün Orbán alapította 1801-ben. Tisztán, becsületes, jó technikával dolgozott. 1805-benmegindította a maga szegedi kalendáriumát, amelynek pél-

279dány száma idővel negyven-ötvenezerre emelkedett. 1828-bantörtént halála után néhány esztendeig özvegye, Borbálanevén volt a nyomda, majd a „Grün Orbán örökösei” cégjelzéstlátjuk a nyomtatványokon. 1842 körül a nyomdaalapítófia vette kezébe a nyomda vezetését. A nyomdát1852-ben Burger Zsigmond vette bérbe, 1855-ben pedig azegészen az ő tulajdonába került.1863-ban Bába Imre alapított nyomdát Szegeden.A hatvanas évek elején a Bába-testvérek, majd pedig BábaSándor nevét olvassuk a nyomda impresszumain.Szekszárdon Perger Ferenc szombathelyi könyvnyomtatóSándor fia nyitott 1844 táján nyomdát. 1856-ig dolgozottebben a városban, amikor Pécsre ment a püspökilíceumi nyomda bérlőjéül. Szekszárdi nyomdája rövidesenUjfalussy Lajos birtokába került.Székesfehérvár első tipográfiáját – afféle fióknyomdaként– a veszprémi Számmer Mihály könyvnyomtató alapítottameg 1806-ban, de még ugyanebben az évben elhalálozván,mind a két műhelyt özvegye, Klára folytatta,mint „cs. kir. priv. és akad. nyomtató”, holtáig, 1822-ig. Ekkora veszprémi nyomdát öregebbik fia, Mihály örökölte,míg a székesfehérvári a fiatalabb Pálé lett, akinek kezei közötthamarosan igen szép fejlődésnek indult. 1843-ban történtholta után özvegye kezelte a tipográfiát egészen 1869-ig,amikor átadta azt két fiának, Kálmánnak és Imrének.Az utóbbi két esztendő múlva kivált a régi nyomdából ésjelentős pénzbefektetéssel újat, nagyobbat alapított.Szombathelyen az 1776-ban alapított Siess-féle tipográfiát1806-ban Perger Ferenc vette át és ő is, majd egyikfia, Ignác is 1840-ig nyomdászkodott benne. Ekkoribantönkremenvén, a nyomda Richard Károly, majd hat évvelkésőbb Bertalanffy Imre kezére került.Temesvárt a tizenkilencedik század elején Jónás JakabJános volt az egyedüli könyvnyomtató. 1807-ben KlapkaKároly József, Klapka György honvédtábornok édesapjalett a nyomdászmester, aki 1830-ig állt vállalatainak azélén. Ezután Beichel József (1857-ig), majd Förk KárolyGusztáv és Steger Ernő, később pedig Hössler Emil birtokábakerült Temesvár e legrégibb nyomdája.

280Új nyomdát és vele együtt „Temesvárer Tagesanzeiger”címen napilapot alapított Hazay Ernő 1848 szeptemberében.Majd Pestre jőve „Der vierzehnte April” címen republikánuslapot adott ki, amiért a szabadságharc letiprásaután halálra ítélték, azonban sikerült külföldre menekülnie.Temesváron maradt nyomdai vállalatát 1851-től fogva apja,Hazay Márk és testvére, Vilmos folytatták. Az öreg nemsokárameghalt, Vilmosnak pedig egykori honvédtiszt létéretömérdek hatósági zaklatásban volt része. Ezt végre megunta,1862-ben a nyomdát elvált feleségére, Hazája Rózáraruházta és otthagyta Temesvárt. Az asszony a nyomdát1866-ban Steger Ernőnek adta el, aki a saját nevén vezetteazt tovább.1851 elején nyílt meg a bécsi es. kir. államnyomdafiókjaként szervezett temesvári államnyomda. Nagy üzemvolt: öt gyorssajtóval, betűöntő-, könyvkötő- és könyvnyomdaiműhellyel. 1868-ban összecsomagolták a nyomdátés Budára vitték, ahol a mi mostani állami nyomdánkmagva lett.1867-ben egyszerre két új nyomda is keletkezett Temesvárt:a Magyar Testvéreké és a Diemer Károlyé. Az utóbbicsak öt éven keresztül állt fenn.Trencsénben az ötvenes években alapították a Ganselnyomdát,1862-ben pedig a szakolcai Skarnitzl-család egyiktagja, Ferenc, nyitott nyomdát.Üjvidéken a század elején még megvolt a gimnáziuminyomda. A negyvenes években a Kautitzky-testvéreknek ésMedákovits Dánielnek voltak itt nyomdái. Később nyomdátalapítottak Újvidéken Miletits Szvetozár és Fuchs Ágoston.Ungvárt a kassai Ellinger János alapított fióknyomdáta negyvenes években, amely azonban csakhamar a Jägercsaládbirtokába ment át.A váci Ambró-féle nyomdát még 1793-ban megvásároltaGottlieb Antal és buzgón dolgozgatott benne 1823-bantörtént haláláig. Holta után Plöszl Lipót lett a váci tipográfus(1864-ig), amikor Rohonyi Géza székesfehérvárikönyvkereskedő kezére került a nyomda.

2811802-ben alapították a váci siketnéma-intézetnek anyomdáját, amely – bár igen szerény viszonyok között –egészen a legújabb időkig éldegélt.Veszprém városában Számmer Mihály volt a tizenkilencedikszázad ekjének nyomdásza. 1806-ban halt meg;özvegye, Klára, majd (1822-től) fia, Mihály, nyomdászkodotttovább. 1837-ben Tóth János, 1847-ben Ramazetter Károlykezére került a nyomda.Zalaegerszegen a vármegyének volt saját külön nyomdája1842-től kezdve. 1848-ban Tahy Gyula kezére kerülta nyomda, akinek elhalta után Tahy Rozália nevét olvashattukaz impresszumokon a legújabb időkig.Zilahon a kolozsvári Gámán Jánosnak volt kisded fióktipografiájaa hatvanas években.Zomborban a szabadkai Bittermann Károlynak egyikfia, Nándor, alapított nyomdát 1864-ben. Egy másik Bittermann-íiú,Andor, kissé későbben Zentán nyomdászkodott.//. rész. (1867-1900-ig.)Budapest legrégibb nyomdája, a Bagó Márton-féle, akiegyezés után is megmaradt a maga régi, szerény kereteiközött; mindössze, hogy a kézisajtót két gyorssajtó váltottafel.A nagymúltú egyetemi nyomda az ötvenes-hatvanasévekben sokat veszített régi jelentőségéből. Iskolakönyvekreszóló 1779-iki szabadalmát már 1851-ben elveszítette ésfőleg hivatalos nyomtatványok készítésére szorítkozott.Szervezeténél és alárendeltségénél fogva bizonyos nehézkesbürokratizmus honosult meg ezen ősi nyomdánknál, amelynek1900 felé hetven-nyolcvan munkása volt.Magyarország legnagyobb nyomdájának mestere, azegész élete folyamán roppantul tevékeny Emich Gusztáv1868-ban már fáradt és beteges ember volt és egy év múlvael is költözött az élők sorából. Holta előtt azonban mégrészvénytársaságot csinált a vállalatából. Az új részvénytársaságaz Athenaeum nevet kapta. A nyomda egész seregnapi- és hetilapot állított elő. Voltak remek könyvkiad-Tányai is a vállalatnak. Közülük nevezetes az 1874-ben

282megjelent Petőfi-kiadás, amelyet az akkor legtöbbre tartottrajzolóművészek díszítettek képekkel. 1898 őszéig azAthenaeum helyiségei a Ferenciek-tere és az Irányi-utcaszögletén voltak; ekkor hurcolkodott át mostani telepére,a Miksa-utcába, kinyúlva egyfelől a Rákóczi-útra, másrésztaz Erzsébet-kőrútra is.1868-ban alapították meg a budavári állami nyomdát.Magva a bécsi nagy állami nyomdának az a temesvári fiókintézetevolt, amelyről előbbi fejezetünkben már beszéltünk,1870-ben litográfiával és az állami értékpapírok és értékcikkekkészítésével foglalkozó hitelosztállyal bővült. 1900-ban már egészen modern szervezetű nagy sokszorosító intézetvolt kb. háromszázötven munkással. A nyolcvanas éskilencvenes években itt készült az „Osztrák-Magyar Monarchiaírásban és képben” című díszmű, amelynek a magyarrésze nem kevesebb, mint ezerhatszáz képet foglalmagában.Landerer és Heckenast történelmi múltú nagy nyomdájábóllett 1873-ban a Franklin-Társulat. Landerer Lajosmár 1854-ben lehunyta szemét; társa, Heckenast Gusztáv,átvitte a nyomdát a Hatvani- (most Kossuth Lajos-) utcábólaz Egyetem-utcai Szirmay-házba. majd p:dig a részvénytársaságmegalapítása után Pozsonyba költözött, ottéldegélve 1878-ban megtörtént haláláig. A Franklin-Társulatkiadványai voltak: sok iskolakönyv meg hetilap (VasárnapiÚjság stb.) és folyóirat is; továbbá az „Olcsó könyvtár”,a „Magyar remekírók gyűjteménye” és még egy sereg máskönyvsorozat.A nyolcvanas évek közepe felé CsávolszkyLajos lapja, a lepedőnagyságú „Egyetértés” is a Franklin-Társulat nyomdájában készült.A kiegyezés után elkövetkezett nagy fellendülés szülöttea Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság is, amelyet 1868-ban alapított meg Falk Miksa és a népszerű honvédtábornok,Klapka György. A vállalat igazgatójául hazahívtákBécsből Falk Miksa öccsét, az ott a Sommer-féle nyomdafaktoraként működő Falk Zsigmondot, aki csakhamarnagyranövesztette a vállalatot. A nyomdát 1890 körül litográfiávalés hangjegymetsző intézettel is megbővítették.

283A kitűnő tipográfus, Kertész József, 1873-ban elköltözötta Vas-udvarból a Lipót-utcába, a frissében megindultnapilapok egész sorát nyomtatva bő betűkészletű nyomdájában,így a „Reform”, a „Középpárt”, a „Magyar Politika”,a „Hunnia”, a „Hazánk” és még több más lap készültott. 1878-ban Kertész József beleunt az újságnyomtatássaljáró idegölő munkába és eladta nyomdáját. Háromesztendeipihenés után új, mintaszerű nyomdát rendezettbe és a tipográfiai szép művelésének szentelte hátralévőéletét. 1895-ben történt halála után liai vették kezükbe anyomda ügyeinek irányítását.Deutsch Mór Dorottya-utcai nyomdája a hatvanasévok felé Czettel és Deutsch céggel átkerült a Bálványutcábaés egyidőre igen jelentékeny újság- és akcidensnyomdávánőtt. Később a vállalat mindinkább visszatértelső szerelméhez, a litográfiához.Bartalits Imre nyomdája a hetvenes években az akkoriötpacsirta-utcába (most Eszterházy-utca) került és 1887körül ő nyomtatta Verhovay Gyula „Függetlenség” címűlapját. Később a Remete-hegyre került át a nyomda.Hornyánszky Viktor nyomdája a kilencvenes évekbenköltözött át az Aradi-utcába, nagyszerű tipográfusművészetiidőt élve itt át. Legjava művészmunkásokkal dolgozott ésígy érthető, hogy tipográfiai, meg pompás színnyomataitmég külföldön is megcsodálták.Szép, tiszta üzem volt Khor és Wein nyomdája a pestiLánchídfő mellett. Itt nyomtatták – 1873-tól kezdve körforgóííépen– a „Pester Lloyd”-ot. Ez a vállalat is részvénytársaságlett a hetvenes években „Pesti Lloyd Társulatnyomdája” néven.Légrády Károly és Tivadar litográfiája már a hatvanasévekben könyvnyomdával bővült és csakhamar átkerült aNádor-utcába. Az igen tevékeny Légrády Károly 1878-banmegalapította itt a „Pesti Hírlap”-ot, amely Mikszáth ésJókai közremunkálása révén csakhamar elterjedt az egészországban. A kilencvenes évek elején a vállalat otthagytaNádor-utcai helyiségét és a Váci-körútra (ma Vilmos császár-út)költözött saját palotájába.

284Bucsánszky Alajosnak Kerepesi-úti (Rákóczi-út) nyomdájaa hetvenes években az Ősz- (most Szentkirályi-)utcába települt át, 1878-ban pedig az alapító vejének, RózsaKálmánnak a kezére jutott. Tőle a Stephaneum r.-t. vettemeg a nyomdát.Kunossy Vilmos jónevű kromolitografus volt az ötvenes-hatvanasévekben Párizsban, majd Bécsben. A kiegyezésideje körül hazajött és Leitnerrel és Réthy Lipóttalközösen kő- és könyvnyomdát alapított. Később magáramaradva, főleg a litográfia terén végzett kitűnő munkát,1886-tól kezdve fiával, a rajztanárképzőt is járt KunossyFrigyessel együttesen.Posner Károly Lajos még 1852-ben alapított vonalozóintézetet és papírkereskedést Pesten. A hatvanas esztendőkvégefelé litográfiával és könyvnyomdával is megbővítetteüzemét. 1887-ben történt halálakor egyetlen fia, Alfrédkezére került a szépen virágzó vállalat.Rudnyánszky és Aranyossy könyvnyomdája a Papnövelde-utcábannyílt meg a kiegyezés idején. Később NagySándor, majd a Franklin-Társulat vette meg a nyomdát.Egy időben itt nyomtatták a „Budapesti Hírlap”-ot és az„Egyetértés”-t is.Wodiáner Fülöp régi tipográfiájából 1877-ben kerültki a „Budapest” című képes néplap, majd meg a „KisÚjság”. A tevékeny öreg nyomdász 1874-ben megvette aLampel-féle könyvkiadó vállalatot is. 1899-ben történthalála után a nyomda Hugó nevű, a könyvkereskedés pedigArtúr nevű fia kezére jutott, akiknek már korábban istekintélyes részük volt a vállalat irányításában.Poldini Ede és Fanda József nyomdái hosszas küszködésután a kilencvenes években szűntek meg.Az eddig felsorolt nyomdai vállalatok magva már megvolt1867 előtt vagy pedig a kiegyezés okozta fellendülésidejében: 1868-69-ben keletkeztek. 1870 és 1880 közöttfolytatódott kisebb-nagyobbszabású nyomdák alapítgatása,pedig már akkoriban igen veszedelmes betegség rágódott amagyar nyomdászat életfáján: a mindenfelől betóduló idegenspekulánsok magukkal hozták a kalmárkodó versengésközönséges és durva formáit.

285A hetvenes évek óta keletkezett új nyomdavállalatokközül megemlítjük az érdemesebbeket.1871-ben alapította meg jól felszerelt könyvnyomdájáta volt Haris-bazárban Buschmann Ferenc és emelkedetttipográfus-szellemben vezette azt 1917-ben történt haláláig.Egyszerű kis papirkereskedésből nőtt ki a Rigler Tózsef Ede papírneműgyár r. t. A szorgalmas alapítónak 1872körül már kisebbszerű nyomdája is volt, majd apródonkintpapírzacskógyárat, vonatozó- és könyvkötőműhelyt is rendezettbe. 1894-ben részvénytársaság lett a nagyarányúrafejlődött vállalatból. Mikor 1909-ben meghalt: öt-hatszázmunkást foglalkoztató gyára már európai hírre emelkedett.Voltak melléktelepei Bécsben és Ruscsukban is.A „Hunyadi Mátyás” irodalmi és könyvnyomdai intézet1871-ben kezdte meg működését a Zöldfa- (most Váci-)utcában. Tulajdonosa Lonkay Antal, igazgatója a jó nyomdász,Kurfürst Miksa volt.1872-ben nyílt meg Löw Ede nyomdája a Béla-utcában,Ihrlinger Antalé a Külső Dob-utcában.Schlesinger és Wohlauernek a Károly-kaszárnya (maKözponti Városháza) Gerlóczy-utcai oldalán volt nyomdája,jobbára német napi-, meg hetilapokat készített.A Hungária-nyomdát 1874-ben alapította Bródy Zsigmond,megvéve e célra Leitner M. L.-nek Bazilika mellettitipográfiáját. Az új vállalat gyorsan fejlődött; a nyolcvanasévekben már állandóan ötven-hatvan szedővel dolgozott.Hatalmas körforgógépein az akkoriban igen elterjedt „NeuesPester Journal”-t és a „Politisches Volksblatt”-ot nyomtatták.1874-ben létesült a Heisler-nyomda is a budai Lánchídfőnél.1875. Müller Károly nyomdája az Albrecht-úton (maHunyadi János-út). Színlapok nyomtatására rendezkedettbe jól; jóformán minden budapesti színház ő nála nyomatott.Később May Károlyé lett a nyomda. Ugyanebben azrévben alapított a Régiposta-utcában kő- és könyvnyomdátUllmann József.1876-ban Löbl Dávid nyitott szép kis nyomdát a Sugár-út(ma Andrássy-út) elején. Ebből az évből való aMárkus-nyomda is.

286Birkholz és Vajda jelesen irányított, kőnyomdával isfelszerelt tipográfiája 1878-ban keletkezett a Nádor-utcában.Később Hamburger és Birkholz céggel a Csáky-utcábaköltözött, ahol részvénytársaság lett belőle. Ebben az évbenkisebbszabású nyomdát alapított Kanitz Adolf a Szerecsenutcában(ma Paulay Ede-utca).A nyolcvanas évek legjelentékenyebb nyomdaalapításaa Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.-é volt. Kerkápoly Károlyvolt pénzügyminiszter állt az 1884-ben alapított vállalatélén. Előbb megvették a Trattner-Károlyi-házban dolgozottWilckens-féle nyomdát, majd átköltöztek vele a Kecskeméti-utca6. sz. alatti saját épületükbe. Itt készült 1885 ótaaz „Egyetértés”, a „Magyar Föld”, a „Budapester Tagblatt”és egy szerb napilap is. A régi Somogyi-féle „MagyarLexikon” és Wekerle László „Kis Lexikon”-jának a nyomtatásátis itt folytatták. Nagyszerű új vállalat volt a tizennyolckötetes„Pallas Nagy Lexikonja” 1892-től kezdve,amelyet a „Magyar Jogi Lexikon” és a „KözgazdaságiLexikon” követett. 1895-ben a Pallas a mostani, háromutcára néző, hatalmas palotájába hurcolkodott. Napilapjainkközül 1900 táján ott készült a „Magyar Hírlap” és a„Friss Újság” is.1880-ban Neuwald Illés, 1881-ben Neumayer Ede, 1882-ben Brózsa Ottó alapítottak nyomdát, 1883-ban pedig VárnaiFülöp és Preszburg Frigyes. 1884-ben Markovits Vilmosjónevü tipográfus állított nyomdát a Kristóf-téren, Schlenkerés Kovács pedig az Akadémia-utcában.1887-ben létesült az „Országgyűlési Értesítő” nyomdája.Tulajdonosa Egyessy Géza volt. Később Werbőczynyomdalett a vállalat címe, majd pedig beolvadt a Franklin-Társulatba.A kilencvenes években a budapesti nyomdák száma az1880-iki 75-ről 149-re emelkedett. Jelentékenyebb új vállalkozásokvoltak:a „Kosmos” műintézet, kő- és könyvnyomdai rt. (1891)egyelőre a Nádor-utcában. 1892-ben az Aradi-utcába költözöttés nagyarányú újságnyomda lett. 1892-i alapítás a„Budapesti kiadó- és könyvnyomda-szövetkezet” és aGutenberg-nyomda.

287„Corvina” címmel 1892-ben részvénytársaság alakult aSchlesinger Ignác Károly-kaszárnyabeli újságnyomdájából.A következő évben a Révay-utcába költözött; itt nyomtattaegyebek között a „Honvéd”, a „Neues Politisches Volksblatt”és a „Népszava” című napilapokat is. Vállalataibabelebukva, helyében később a Korvin-testvérek nyomdájakeletkezett.1893-ban „Hazánk” címmel új irodalmi és nyomdai rt.alakult Budapesten igen jelentékeny tőkével (600.000 K).Helytelen irányítás miatt a társaság már a következő évbenbajbajutott. A vezetőség jórészét kicserélték és az alaptőkétis leszállították. Ekkor „Pátria” lett a vállalat címe. 1900körül már biztos alapokon dolgozott a „Pátria” és a fővároslegjelentékenyebb intézetei közé volt számítható.1893-ban alapították a Szent-Gellért-nyomdát, amelykésőbben Walter Ernő tulajdonába került, továbbá a „Fővárosikönyvnyomda, vonalozó és könyvkötő rt”-ot. Ekkorrendeztek be az addig Rudnyánszky Antónia, majd NagySándor nyomdájában készült „Budapesti Hírlap” számáraúj, szép tipográfiát a Rökk Szilárd-utcában. Ugyanekkordolgozott a József-utcában Horváth Gyula és Szemere Attila„Magyar Nyomda” című vállalata.Az „Európa” irodalmi és nyomdai részvénytársaságot1894-ben alapították a mai helyén. Itt készült 1896-98 körüla „Hazánk” című napilap és a „Budapester Tagblatt”1894-ben létesült Károlyi György nyomdája is a Rudolfrakparton.1895 az „Országos Központi Községi Nyomda Rt.”megalapításának az éve. Működését a Lipót-körúton (maSzent István-körút) kezdte, de csakhamar átköltözött aGyár-utcai (ma Jókai-utca) épületébe.1896-ban létesült két jóhírű középnyomda: a Gelléri ésSzékelyé és a Rökk Szilárd-utcai Szent László-könyvnyomda.Külön, sokat vándorolgató nyomdája volt akkoribana katolikus néppárt lapjának, az „Alkotmány”-nak.Vidéki nyomdavállataink száma a kiegyezést közvetlenülmegelőzően, 1866-ban 89 volt. Ez a szám 1900-ig531 -re szaporodott. Sajnos, ez a szám sok helyütt nemannyira a magyarság kulturális erejének a megsokszoroso-

288dását jelentette, mint inkább azt, hogy a nyomdászat 1867-tői fogva szabadipar lévén, lehetőséget adott bármicsodaműveletlen, szaktudás nélkül való – esetleg tágabb lelkiismeretű– kontárnak is az elhelyezkedésre.Voltak azonban nagyszerű tipográfusmestereink is avidéken. Gyomán Kner Izidor igen jóhírűvé fejlesztette1881-ben alapított kis nyomdáját. Egerben Tóth István,Szekszárdon Ujfalussy Lajos, Nyitrán Huszár István, EperjesenKosch Árpád, Debrecenben a Városi nyomda voltakfenkölt papjai Gutenberg művészetének, ők ütötték helyreazt a csorbát, amit a kontárok hada ejtett a minden foglalkozásokelsejének hírén-nevén.///. RÉSZ (1900-tól napjainkig)Eseményekkel dús, megpróbáltatással teli a magyarnyomdászat huszadik századbeli élete. Nagyszerű felmagasodás,friss munkakedv, ígéretes, szép jövőben való bizakodása század eleje, háborús összeroppanás, gazdasági, cenzurásés egyéb sanyargatottság, időszakonkint elhatalmasodóreményvesztettség és a jövő bizonytalansága 1914 óta.A magyar nyomdászat és ami vele egyértelmű: a magyarkultúra, gyönyörű íveléssel fejlődött mindaddig, amíga világháború őrülete gátat nem vetett a további fejlődéslehetőségének. A század első tizennégy esztendejében megvoltminden kilátásunk arra, hogy a fejlődés tartós, sőtállandó és biztos is legyen. Borzalmas határvonal tehát amagyar nyomdászatra nézve a világháború és az annaknyomán keletkezett forradalmi idők. A nyomdák működésea háború kitörésekor jórészt megszűnt, a napilapokon kívülalig is készült más nyomtatvány.A világháború lezajlása után frissében megindult nyomdaitevékenységnek 1919 márciusában a kommün kitörésevetett véget, ami újra megakasztotta a munkálkodást. Anyomdászok zömét elvezényelték kit hivatalokba, kit vöröskatonának:a nyomdász-szellem emelkedettségére vall, hogyúgyszólván mindannyian tisztakezűen végezték munkájukat.

289A nyomorúság a Tanácsköztársaság összeomlása utánmég tovább fokozódott és ha később javult is valamelyesta helyzet: a cenzúra, meg egyéb sajtórendszabályok, apapirosínség és a lapok terjedelmének korlátozása bénítóanhatott a sokat szenvedett magyar nyomdaiparra. Magyarországmostani helyzetében nincs is remény ahhoz, hogynyomdaiparunk a háború előtti arányait egyhamar visszanyerje.Régi, jeles nyomdák tragikus elhanyatlását vagyéppenséggel megszűnését és újaknak keletkezését és jelentékennyénövekedését állapíthatjuk meg a század első harmincötéve folyamán. Ezen idő alatt keletkezett a Stephaneum,az Apostol és az Élet rt, a szociáldemokratapártVilágosság könyv- és újságnyomdája, Pápai Ernő és BiróMiklós nyomdája, a Stádium-nyomda, Thalia és Tolnai Simonnyomdája. Kicsiny kezdetből ezalatt nőtt naggyá aszékesfőváros házinyomdája és a legújabb időkre esik agyönyörű múltú egyetemi nyomdának friss életre ébredéseis.A régi nyomdák eltűnésének oka jobbára a kitűnőtipográfusmesterek elhalálozása. Itt-ott azonban az üzemitömörülésre való törekvésnek is volt ebben szerepe. így azAthenaeum nyomdája például felszívta magába a GrafikaiIntézetet és a „Nap” nyomdájából lett Újságüzemet; aFranklin-Társulat Nagy Sándor tekintélyes nyomdáját ésa Werbőczy-nyomdát; a Kosmosból lett Globus a PénzintézetiNyomdát; a Stephaneum a Hunyadi Mátyás intézetet,az „Alkotmány” nyomdáját és a Rózsa Kálmán-féle régitipográfiát; a Révai Testvérek nyomdája a Schulhof-féle ésa Révai és Salamon-féle tipográfiákat; a SzékesfővárosiHázinyomda pedig kezdetben egész sereg apró nyomdamegvételéből adódott össze. Közepes nyomdák egyesülésébőlkeletkeztek a Jókai-Löbl, a Thalia-Kultúra rt.-ok.A megszűnt nyomdák közül megemlítendők: az 1833-ban alapított Bagó Márton és fia, az 1862-ben létesítettBartalits Imre-nyomda, a 1863-ból való Kertész Józsefkönyvnyomdája, Brózsa Ottó (1882) nyomdája, a Fritz,Gelléri és Székely, Hedvig Sándor és Heisler-nyomda,Károlyi György, Korvin Testvérek, Markovits és Garai,Márkus Samu, az 1868-ból való Pesti Könyvnyomda Rt.,

290Preszburg Frigyes, Wodianer F. és Fiai nyomdacégek ésa Weiss L. és F. kő- és könyvnyomda.Vidéki városainknak némelyikénél feltűnő hanyatlásttapasztalhatunk a nyomdaipar terjedelme dolgában. Legfőképpenazoknál, amelyek a békekötés óta mintegy határvárosoklettek. Különösen szembetűnik ez Sopront és Szegedetilletően, ahol a nyomdaipar elveszítette a régi határfelé nyúlt területeken lakó egész megrendelői körét.*Könyvemnek vége. Az írás megszületésétől a mai szédületesfejlődésig végig vezettem az olvasót a nyomdászmesterségtörténetén. Megláthatta az olvasó, miként teremtettékmeg igyekvő emberek a ma nyomdászatát és velemvolt, amikor elmenekültem a mostani sivár világból amúltba, hogy újra erőt szerezzek az én lelkemnek, amelyenólomsúlyként nehezedik el a nyomdászmesterség siralmasállapota. Megosztotta velem az olvasó az örömet, amikorigaz, nagy nyomdászok életébe pillantottunk és velem búsulhatott,ha emberi sorsuk szomorúságait láttuk, mert sokbajon, gondon mentek át előttünk az enyészet mélységeibeneltűnt embertársaink, akiket jó sorsuk a nyomdászmesterségrevezetett. Jó sorsnak mondom, mert olyan szép,olyan fenséges a nyomdászmesterség, hogy azért szenvedniés gyötrelmeket kiállani érdemes.A nyomdászat a művelődés legnagyobbszerű fegyvereés mégis mostohagyermeke, az igazi nyomdászok a művelődéslánglelkü apostolai és vértanúi, mert az ő örökösszenvedésük, áldozatuk útján és árán jut előre nagyrészta művelődés a maga diadalmas útján.Ezért kell vállalnunk magunknak is a jelenlegi időksanyarúságának és nélkülözéseinek nehéz kenyerét zúgolódásnélkül. Mert ez a mi sorsunk, ez a mi hivatásunk.Üdv az olvasónak!(Vége.)

Forrásmunkák: Fésűs György: A legnevezetesebb találmányokkönyve. – Nóvák László: Grafikai művészetek könyvtára.– Rovó Aladár: A betű. – Franke C. Α.: Handbuch derBuchdruckerkunst. – Held und Corvin; Weltgeschichte 2.kötete. Mittelalter. – Unger, W. Arthur: Die Herstellung vonBüchern. – Zöllner, J., O. Mothes, Fr. Luckenbacher: Dasneue Buch der Erfindungen, Gewerbe und Industrien. – MagyarGrafika – Magyar Nyomdászat – Deutscher Drucker –Klimsch's Jahrbuch – Zeitschrift für Deutschlands Buchdruckerévfolyamai.

Tartalomjegyzék.Abádi Benedek 108-110Albert K. véleményea fényszedőgépről 248, 250Aldo Manzio 158„Alkotmány” nyomdája 287, 286Alumínium-lemezeka síknyomásnál ........................ 238„Amerikai sajtó” 202I. András 1055-i ésII. András 1222-i oklevele 10Angermayer-nyomda…….. 277Anonymus kódexe .... 20Antik-nyomó papíros .... 43„Apologia Bibliorum” . . . . 143Apostol-nyomda ................... 289Ars Moriendi ....................... 58Athenaeum . . . . 281, 282, 289Autotípia .............................. 223Autotípiák nyomása . . .. 44Állami nyomda ................... 282Átnyomás (síknyomásnál) 232Bagó Márton .... 281, 289Bagó Márton és GyuriánJózsef ........................................ 253Bankjegynyomda 1848-1849-ben ..................... 259, 260Barátbetük .................... 158Bartalits Imre .. 263, 283, 289Barth-féle nyomdaNagyszebenben . . . . 275Baskerville ................................... 162Bauer András Frigyes193, 194, 195-197Bába Imre ..................... 279Bechtermünze testvérek 77, 81Beichel József .... 265, 279Beimel József .... 255, 269Beimel íasajlója .......................... 203Belnay György Alajos .. 277Bem József tábornok .. . . 270BertalanfTy Imre ......................... 279Berthold ........................... 162Bethlen-család nyomdája 135Betűk anyagösszetétele . . 166Betűk nagyság szerintibeosztása ..................... 159Betűk öntése .......................... 166Betűtartályok a soröntőgépen........................... 180Bécsi Képes Krónika .... 20Biblianyomó papiros . . . . 15Biblia Pauperum ...................... 58Bibliotheca Corviniana . . 22Birkholz és Vajda ......................... 286Biró Lajos dr .............................. 11Biró Miklós ........................ 289Bittermann Károlv éscsaládja .. . .” .. ..278, 281Blaeu-nyomda,Amszterdam . . . . 137, 138Bornemissza Péter117, 118, 123, 124Boruth Elemér .............. 278Brewer Lőrinc ............................. 127Brewer Lőrinc családja 128Brómezüst száraz lemezek 221

Brown osztógépe ................... 174Brózsa Ottó .................. 286, 289Bruce David ........................ 166Bucsánszky Alajos255, 261, 284Budapesti Hírlapnyomdája ............................ 287Bullock a kör forgógépfeltalálója ...................... 200, 202Burger Zsigmond .................... 279Buschmann Ferenc . . . . 285Buzárovits Gusztáv . . . . 269Bűnnocsátó levelek 72, 73, 76Castaldi, Pamfilio .... 62Catholicon .......................... 76, 77Caxton ................................... 162Cellulóz 34, 37, 38, 40, 42, 50Cenzúra .................. 81, 289Chronica Hungarorum91, 93, 96Cinklemez a síknyomásnál....................................... 236, 238Cinkografia (lásd Kémigrafia)Corvina-nyomda .................... 287Coster, Laurenz Jansoon . . 54Csezmicei János (JanusPannonius) ............................. 21Csíki Ferences kolostornyomdája ............................. 266Czakó Elemér dr ......................... 248Czettel és Deutsch . . 264, 2S3Czéh Sándor .. .. .. ...274Daguerre L. J., Daguexrotípia..................... „................. 221Debreceni városi nyomda120, 129-131, 152, 153266, 267, 268, 288Deutsch Mór .......................... 283Deutsch Testvérek ........................ 264Dévai Biró Mátyás . . . . 108Didót Ambroise ..................... 191Didót pontrendszere 160, 162Diemer Károly .... .. 280DIN-alak ............................... 186Din-szabvány ......................... 46Dinkmut stereotipálóeljárása ................................... 207Dobay Sándor ............................... 276294Donatus és nyelvgyakorlókönyve .. 58, 59, 68, 69Dritzehn András . . 66, 67Dritzehn Jörg ........................... 67Drotleff József .............. 276Dünne, Hans . . .. 67, 68Egoutteur ............................... 40Egri líceumi nyomda . . . . 268Egyengetés a nyomásnál .. 187Egyengetés klisés formáknál.............. 187, 188Egyesületi nyomda . . . . 263Egyetemi nyomda, Kir.Magy. (NagyszombatiNyomda) 89, 123, 126, 147,148, 151, 251, 252, 253,281, 289Eisenfels Rudolf .................... 261Ellinger János ........................... 280Ellinger József és utódai 269Emich Gusztáv 262, 263, 281Engel és Mandello . . . . 264Engel József özvegye .. 276Erdélyi nyomdák a XVI.században ....................... 110-114– a XVII. században132-136Erdélyi nyomdák a XV11I.században . . .. 154-155Erdősi Sylvester János . . 108Espartofű .......................... 34, 44Esterházyak nyomdájaKismartonban ........................ 270Európa-nyomda ..................... 287Ékalakú kizárás a szedőgépeken.................................. 171Ékírás .................................... 9Élet-nyomda r.-t. . . .. . . 289Falka Sámuel ........................... 202Fametszés és anyagai 215, 216Fametszetes nyomtatás 53, 56Fa, mint a papirosgyártásanyaga .................................. 37Fanda József ............................ 284Faörlemény .................... 38Fatáblanyomatok 53, 58, 59Ferencrendi szerzetesekcsík kolostora nyomdája........................................ 135

Festékekről .............................. 213Festékező hengerek . . . . 192Fényérző film .......................... 222Fénymásolás .......................... 222Fényszedőgépekről .. .. 247Fényszedőgéprendszerek 248Filtsch Sámuel .............. 276Fischel Fülöp . . .. 269, 275Forster Rezső ........................... 277Fotomechanikai eljárások 222Fototípia ............................... 222Foucher komplett öntőgépe................................... 166Fournier rendszere . . 160, 162Föníciaiak abc-je ..................... 9Förk Károly .......................... 279Franklin Társulat256, 282, 284, 286, 289Fust és Schöffer nyomtatványai............................ 81, 82Fust János54, 55, 62, 70, 71, 73, 74, 83Gally Merrit .......................... 171Gally-sajtó ............................... 204Galvanoplasztika . . 217, 218munkamenete ............................... 218Galvanografia ......................... 242Garamond Claude . . 159, 162Gámán János .... 273, 281Gelléri és Székely .. 287, 289Genoux, a papirosstereotípiafeltalálója 200, 209, 210Gensfleisch, Frielo . . .. 65Geréb László ...................... 92, 93Géprevizió .............................. 189Gipszstereotípiai eljárás 192, 209Glóbus-nyomda .............. 289Goldscheider Henrik . . .. 266Gottlieb Antal .............. 280Görnyei Pócs Gábor .. . . 275Greus György .. 106, 112, 133Grün Orbán és örökösei278, 279Gumiról való nyomtatás 238feltalálása .................... 239működési tere ......................... 240Gutenberg ............................... 10295élete és működése53-78, 158, 162, 164, 176,190Gutenberg kisebb nyomtatványai.... 68, 69, 75Gutenberg-nyomda Budapesten....................................... 286Gutgesell Dávid .................. 119Gutkeled-biblia .............. 19Gyorssajtó feltalálása 192, 195Gyorssajtók működése .. 204Gyorssajtóóriások . . .. 198, 199Gyorssajtórombolás Párizsban(1930) ............................ 196„Halotti beszéd és könyörgés”.................................. 20Hamburger és Birkholz . . 286Harminchatsoros biblia 70, 75Hazay Ernő ......................... 280Hazánk-nyomda .................... 287Hántoló-technika .................... 238Háromszínnyomtatásalapelve .............. 225, 226Heckenast Gusztáv 256, 259, 282Hedvig Sándor ............................ 289Heilmann András . . 66, 67Heisler-nyomda . . 285, 289Heliogravür .................... 242Heliotint-nyomatok . . . . 243Heltai Gáspár .. .. 110, 111----------- né .............................. 112ifj. Heltai Gáspár .. 112, 133Herkomer, Herkomer-típia 242Herz János ............................... 261Hess András 83, 91, 95-100,108Hérán, Etienne, különlegestömöntési eljárása 208Hieroglifák ................... 9, 26Hochmeister Márton ésutódai .......................... 275Hoe Mammut-sajtója199, 201, 202Hoffgref György .. .. 110, 111Hoffhalter Rafael 113, 120, 165Hoffhalter Rudolf 120, 121, 132Hollandi foszlató .. 33, 38

296Monter (Honterus) János101-106, 108H onter-nyomda újabbtulajdonosai ....................... 266Hornyánszky Viki or 264, 283Hössler Emil ......................... 279Humanisztikus mozgalomMagyarországon .. . . 20Hungária-nyomda . . . . 285Hunyadi János .................... 21Hunyadi Mátyás-intézet 285, 289Huszár Gál .. 114-117, 165Huszár István .......................... 288Imprimatúra .......................... 184Jmreh Sándor .......................... 274Indiánok képírása ......................... 8Intagkőnyom tatás .................... 243Intertype” .............................. 183írás csodája a vad népeknél 11írás történele ................................ 5Irodai papirosok ..................... 42ívfogószerkezet a gyorssajtón.............................. 197Janus Pannonius .... 21Játékkártyák .. . . 53. 57Jelinek János .......................... 276Jezsuita kollégiumnyomdája .. .. 112, 131, 153Jónás Jakab János . . .. 279Jörger Ágoston ..................... 278Kalocsai érseki nyomda . . 269Kanitz Adolf . „..................... 286Karai László ................... 92-99Kartónok .............................. 46Kastenbein szedögépe . . 174Katolikus líceumi nyomdaKolozsvárott ............................ 271Kautitzky Testvérek . . . . 280Károli Gáspár bibliája . . 132Károlyi György .... 287, 289Károlyi István . . .. 254, 255Keller, Gottlob ........................... 34Kemigrafiai eljárások 219, 220Keresdi-nyomda .................... 135Kertész József 264, 283. 289Kék László ............................... 277Képírás ........................ 6, 8Kétfúrás gép ......................... 195Κézdivásárhelyi városinyomda .................................. 270Kézírásos könyvek . . 13, 15Kézírásos könyvek drágasága....................................... 16Kéziratokról .................... 167Khor és Wein .... 264, 283„Kilövés” ............................. 186Kínaiak írásmódja .... 9Kínaiak nyomatai ésfestékeik ................................. 213„Kincstári nyomda”Máramarosszigeten .. . . 274Kirakószerkezet a gyorssajtón.......................... 197Kizáró ékek működésea soröntő szedőgépen .. 178Klapka Károly József 265, 279Klastromok írásművészete . . 10Klasszikus irodalom megőrzésea kolostorokban 15Kliegl József ........................ 171„Kliegl”-könvv .............. 172Klitsch Károly ................... 242Klösz Jakab ................... 119, 127Kner Izidor .................................. 288Knezeviís István . . 269, 276Kocsi Sándor ........................ 263Kodex-írók művészete . . 17Kolozsvári református kollégiumnyomdái 133, 154, 270Korvinák ........................ 22, 107Korvin Testvérek . . 287, 289Kosch Árpád .........................288„Kosmos” műintézet 286, 289Kossuth-bankók .................... 259Kovács Márton ...................278Kovács Mihály ................... 277Kozma Vazul .. .. 255, 256Kőbe vésett törvények 13, 26König Frigyes 192, 193, 194,195-197, 202Kőnyomda, első Budán . . 235Kőnyomtató gyorssajtó . . 237Könyvmásolók ...............164Könyvnyomtatás elterjedéseEurópában .. 81, 83-85Κönyvnyomtatás értéke55, 59, 63

297Könyvnyomtatás őstörténeteés a kapcsolatos legendák................................... 53Könyvnyomtatásunk aXIX. és XX. században 251Könyvtárak állapota aközépkorban ....................... 16Körforgógép feltalálói 200, 201Kréta-papiros .......................... 44Krétarajzos technika . . . . 238özv. Kulcsár Katalin . . .. 278Kunossy Vilmos ................... 284Landerer és Heckenastnyomda 191, 256, 257, 258,259, 277, 282Landerer János Sebestyénés utódai . . 148, 149, 154Landerer Katalin . . . . 253Landerer Lajos 256, 259, 269,270, 276, 282Landerer Mihály János 256, 276Lenk Sámuel ........................ 278Légrády Testvérek .. 265, 283Liberty-sajtó ......................... 202Líceumi nyomda Pécsett 276Lignin ..................................... 38Linde, Van der . . . . 59, 63Linotype ........................ 175-183Litfass Károly ........................... 278Litográfia (lásd síknyomás)Litográfia tankönyve(Senefelder műve) . . .. 235Litteczky Endre ..................... 278Lober Ferenc .......................... 278Lorántffy Zsuzsanna 128, 129Lorilleux-festékgyár a legrégibb.................................. 213Löbl Dávid ......................... 285Lőw Ede ....................................... 285Lukács László .......................... 261Luminotype .................................. 248Mackie szedőgépe .................... 172Magni Basilii de LegendisPoeticis .................................. 97,-Magyar Hírmondó'' . . . . 149Magyar kódexek .................... 19„Magyar Mercurius” . . . . 149„Ma gyár Nyomda' . . . . 287Magyar Testvérek .....................280Malatin Antal ........................ 269Mancskovics (Farinola)Bálint ........................... U8, 119Manlius János 121, 122, 124Marinani újságnyomógépe 199Markovits és Garai . . . . 289Markovits Vilmos .................. 286Matricakeret a Monotypegépen ........................................ 183Matricák osztása a soröntőgépen ....................................... 181May Károly ................................. 285Mayer Károly József . . .. 274Mayer Rezső ........................ 275Mazarin-biblia ......................... 75Márk krónikája .................... 20Márkus-nyomda ................... 285Márkus Samu ......................... 289Mátyás király könyvtára .. 22Medákovits Dániel ....................... 280„Meghalás művészete” .... 58Meisenbach György, azautotípia feltalálója 223, 243Melius JuhászPéter ..................... 115, 116, 120Menteim János .. 61, 71, 83Mengenthaler Ottmar 175-180Merített papiros készítése 37Mertens Eduárd .................... 244Mezzotinto-nyomatok . . .. 243Méhes Sámuel ........................ 272Mélynyomás ......................... 241Mélynyomó-papiros .... 44Mélynyomtatás rotációsgépen ................................. 244Michek Antal ....................... 265Miehle Róbert kéttúrásgépe ..................................... 195Mihalik István ......................... 278Monotype-szedógépek . . . . 183Mosz-alak ............................. 186Mosz-papirosszabvány .... 46Müller Adolf ....................... 261Müller Károly ......................... 285Műnyomó-papiros .................... 44Nagy Sándor 284, 287, 289Nagyszombati nyomda(lásd Egyetemi Nyomda)

298Nádasdi Tamás 106-108„Nedves” fényképészeti eljárás........................................ 221Negyvenkétsoros biblia 71, 74Neugebauer József .. . . 276Neumayer Ede ............................. 286Neuwald Illés ........................ 286Négyszínnyomtatás . . . . 226Nièpce, Nicéphore ...................... 221Noséda Gyula . . .. 264, 265Nyomdafestékek .. 213,214Nyomdászatunk a világháborúalatt .............................. 288Nyomóformáik zárása . . . . 187Nyomógépek fejlődése 190-192Nyomópapirosok .................... 42Nyomtatás fémlapokról akönyvnyomtatás előtt . . 56Objektívek a fényképészetben.....................„ ................ 222Ocsvai Ferenc ......................... 272Offsetmunka .... 238, 239Offsetnyomás feltalálása . . 239Offsetmunka működési 1ère 240Országgyűlési Értesítőnyomdája .................... 286Országos Központi KözségiNyomda .................................. 287Osztógépek ..............................174Ótestamentum ......................... 13Önműködő ívberakó készülékeka gyorssajtokon . . 195Öntőgép, komplett ........................ 166öntőkészülék .......................... 165öntőszáj ........................... 181Paczkó Ferenc József149, 203, 255, 277Pallas-nyomda ......................... 286Papíralakok ...... 185, 186Papiros a világháború idejében.................................... 49Papiros enyvezése ....................... 40Papirosgyárak, a legrégibb 31Papirosgyárak Magyarországon..................... 32, 48Papirosgyártás Kínában 29, 30Papiros jóságának ismérvei 41Papiroskészítőgép feltalálása 35Papiros mélynyomdaicélokra .................................. 48Papirosminőségek ................... 45Papiros-negatív .................... 221Papiros porzása .. .. 41, 4iPapirosstereotípia .. 200, 209Papiros története ...................... 25Papiros villanyossága .... 47Papirusz ............................... 27Pápai Ernő .................................. 289Pápai Páriz Ferenc 136,137, 142Pátria-nyomda .......................... 287Pázmány Péter .... 122, 126Pehelykönnyű papíros . . 44Pergament .............................. 27Perger Ferenc .... 270, 279Perui csomóírás .................... 6Pesti Könyvnyomda rt. 282, 289Pesti Lloyd Társulatnyomdája ............................. 283Pétbe Ferenc .......................... 271Pénzintézeti nyomda . . . . 289Pfister Albrecht Gl, 71, 83-Phönix-sajtó ......................... 204Pleitz Ferenc Pál ........................ 275Plöszl Lipót .................................. 280Poldini Ede .... 265, 284Posner-nyomda .................... 284Pótanyagok a papirosgyártásnál. . .. 39, 40, 42Pray-kodex .............. 18, 19”Preszburg Frigyes . . 286, 290Rakel ................................... 243Raszter a mélynyomtatásnál............................. 242, 244Reformáció nyomdászai . . ....... 123Református főiskola nyomdájaPápán .............................. 276Református kollégiumnyomdája Marosvásárhelyt 274----------- Nagyenyeden .. 275----------- Sárospatakon . . 277Regénynyomó papiros . . 43Reichard Károlv 274, 278, 279Réthy Lipót ..” .. . . 266, 278Révai és Salamon ....................... 289Révai Testvérek .................... 289Ritfe, Hans .............................. 66Rigler József Ede rt .................... 285Roh onyi Géza ........................ 280

299Romwalter Károly ........................ 278Rongy mint a papirosgyártásanyaga .................... 50, 36Rotációs gép Magyarországon.Első - 47, 202Rotációs-papiros .................... 46Royer Ferenc Antal ésörökösei .... 149, 151, 152Rózsa Kálmán .... 284, 289Röck-gyár gyorssajtója 203, 268Röntgensugaras nyomtatás 226Rubrikálás ............................... 18Rudas sajtó (síknyomásnál) 232Rudnyánszky Antónia .. 287Rudnyánszky és Aranyossy 284Saguna román püspök .. 276Sahsbach Konrád .................... 67Sauerwein Géza ................... 269Sárospataki nyomda . . . . 128Schellhorn-biblia .................... 75Schlesinger és Wohlauer .. 285Schlesinger Ignác .................... 287Schmidt József .......................... 266Schöffer Péter 54, 55, 71,73, 74, 83, 158, 159, 162, 190Schreiber Alajos ................... 277Schultz Dániel ............................ 127Schweitzer József, nyomdászvértanú1849-ben . . 260Senefelder Alajos 229-235Siess Antal örökösei 278, 279Síknyomás alapelve .. .. 229Síknyomás mesterei .. .. 237Síknyomás vegyi folyamata 233Skarnitzl-család .... 278, 280Sokszínű nyomás a síknyomásnálés mesterei 237Spanraft Mihálv .................... 276Stanhope lord .. 191, 209Staudy Antal .......................... 268Stádium-nyomda ..................... 289Sieger Ernő ....................... 279, 280Stempel betűöntődé .. . . 182Stephaneum rt ................... 284, 289Stereotípálás kezdőművelői ...................... 207, 208Streibig Antal József .. .. 152Streibig József és StreibigKlára ........................................ 269Sultzer Ferenc János . . . . 278Számmer Klára ésörökösei ..................... 279, 281Számmer Mihály .... 279, 281Száraz stereotípia .................... 210Szebeni Nyírő János .. . . 106Szedőgépekről ......................... 170Szedőgép feltalálók 171-174Szedőgépfém összetétele .. 184Szedőgép működése .. .. 180Szedőgépszedés gyorsasága 184Szegények bibliája ....................... 58Szenczi Kertész Ábrahám132, 133, 134, 141Szenczi Molnár Albert .. .. 127Szentes József ......................... 277Szent István 1001 -i oklevele 10Szentképek .............. 53, 57Szent László-nyomda .. .. 287Szerzői korrektúra 167, 184, 189Székesfővárosi Házinyomda..................... 236, 289Szigeti Mihály és utódai275, 276Szigler Antal és Mihály .. 273Szigler Mihály ......................... 276Szilády Károly ............................. 270Színes fényképezés ....................... 225Színes mélynyomtatás . . 245Tahy Gyula és Rozália . . 281Táncsics Mihálv ................... 261Telegdi Miklós” 90, 123, 124Teleki Mihály .......................... 139Temesvári Államnyomda .. 280Tégelysajtó .................. 202, 204Tichy János Ferenc . . .. 276„Times”, mint a nyomógépekfőpártolója 193,196, 198, 199, 201Tipográfiai pont ..................... 160Tollrajzos technika .. .. 238Tolnai Simon .......................... 289Tótfalusi Kis Miklós 134,136-145, 165Tóth István ................................... 288Tömöntés ................................... 207Tömöntés fémanyaga .. .. 211Tömöntés gyorsítása .. ..211Tömöntés munkamenete .. 211Tömöntés szerszámai . . .. 210

300Tömöntő-gépek ............................ 211Trattner János Tamás149, 150, 151, 254, 269Trattner-Károlyi nyomda254, 255Trattner Mátyás .... 253, 254Turóczi János krónikája 98, 101Türkenkalender ..................... 73Typograph-szedőgép .. .. 183Uher Ödön ............................... 248Uhertype ................................ 248Uhertype működése .. .. 249Ujfalussy Lajos .. 279, 288Újságok nyomtatása gyorssajtón........................... 46Újságpapiros .......................... 43Újságpapiros vízvonala . . 43Újszigeti nyomda .. 106, 110Ullmann József .................... 285Üveg-negatív ........................ 221Üvegraszter ............................. 223Vankó János ........................... 268Vankó Dániel .... 202, 259Váci siketnéma intézetnyomdája ............................. 281Vándornyomdászok85, 99, 101-104Váradi biblia ........................... 132Várnai Fülöp ......................... 286Veresegyházi SzentyelMihály .................................. 133Végnélküli papiros alkalmazásanyomtatásnál .. .. 200Victoria-sajtó ............................... 204Világosság nyomda ...................... 289Vitéz János, Zrednai .. .. 21Vízjelek .................................... 40Wajdits József ............................. 275Walter Ernő .......................... 287Walter-sajtó (rotációs) .. 201Weber Simon Péter .. .. 277Weinmüller Bálint és utódai 273Weiss L. és F ................................ 290Werbőczy-nyomda 286, 289Werfer Károly és utódai .. 270Werthmüller János .. .. 274Wesselényi Miklós 236, 256,272 273Wigand Ottó .........................256Wigaïid Károly Frigyes .. 277Winter Zsigmond ................... 276Wodiáner Fülöp ..................... 284Wodiáner F. és fiai .. .. 290Wörner J. és Tsa .......................... 203