klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

– Az lehet – bólogatott a gondnok. – Ha se égen, se földön,hát a föld alatt.– De hisz ott csak az ebédlő van! – csodálkoztak a fiúk.– Nem hiszem azt! Sipirc! – fejezte be a vitát Kiss 13János, és becsukta a portásfülke üvegablakát.Nem kellett kétszer mondania, igaz, nem is állt szándékában.Futottak a fiúk le a konyha irányába. S valóban, azebédlő mellett még folytatódott a félhomályos folyosó (mostmár elég rég nem szóltam az alliteráció miatt…). Itt márnem is annyira a konyha, hanem a dohos pince és a vécészagát lehetett csak érezni.A barátságtalan folyosó végén az ajtó félig nyitva állt,így már messziről hallották a technikatanár, Ráspoly Bélareszelős hangját.– Mint tudjátok, dupla óránk lesz, amiből már tíz perckárba veszett azzal, hogy mint a bágyadt falevelek szállingóztatokle hozzám. Már csak három jómadár hiányzik. Bárnekem személy szerint nem hiányzik egyikük sem. Nekikfognak hiányozni azok a felettébb hasznos ismeretek, amelyekrőllemaradnak.Laci, Sanya és Gyuri ekkor értek oda a technikateremhez,és lihegve estek be az ajtón.– Tessék kérem besétálni! – kedélyeskedett Ráspoly tanárúr, és megvárta, amíg mindhárman leülnek, mielőtt folytattavolna mondókáját. – Térjünk tehát a lényegre! Nyissátok ki afüzeteteket, és írjátok le szóról szóra a terem házirendjét!Sanya kitépett egy csücsköt a füzetéből, és ráírta:Mennyi az állás?A cetlit összegyűrte, és egy óvatlan pillanatban odapöckölteTéess padjára.Ráspoly tanár úr már javában diktált, amikor megérkezetta sebtében firkált válasz:42