klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

a talapzaton az iskola építész tervezőjének, ZrumeczkyDezsőnek a mellszobra állt. Azt jobbnak látta elhallgatni,hogy Dezső bácsi bronzalakja az iskola századik évfordulójánéletre kelt, s udvarolni kezdett a könyvtárosnak.– Zrumeczky Dezső? – ízlelgette a nevet Gyuri. – Mégsohasem hallottam róla. Azt hittem, Kós Károly tervezte aBékést – vallotta be szégyenkezve.– Bravó, bravó! – veregette vállon Ibi néni, a rajztanárnő.– Nem is mondtál sületlenséget. Mindketten ugyanabban anépi szecessziós stílusban dolgoztak, azám! Az első rajzórátokonjelentkezz nálam egy kisötösért, rendben? – lihegte atestes tanárnő, és folytatta útját a toronyban lévő rajzteremfelé.– Hűha! – nézett elismerően új barátjára a másik két fiú.A technikatermet azonban nem lelték meg a másodikon.Loholtak eggyel feljebb. Ott sem volt. Fel az északi toronyba.Zárva. Kétségbeesetten rohantak lefelé. Végignézték az elsőemeletet, majd a földszintet.– Ez szőrén-szálán eltűnt! – jegyezte meg lemondóanLaci, bár szerintem egy teremnek se szőre, se szála nemszokott lenni.Mivel az iskolatitkár irodája a harmadikon volt, nem voltkedvük újra felrohanni és megkérdezni, hol is a terem.Ekkor kutyaugatás ütötte meg a fülüket. Algebrának, agondnok hatalmas termetű, kusza bundájú, ír farkaskutyájánakhangja eszükbe juttatta magát Kiss 13 Jánost is, aki anagy lábdobogásra kidugta a fejét a portásfülke ablakán.– Nocsak! – jegyezte meg rosszallóan a szűkszavú gondnok.– János bácsi! Hol az a fránya technikaterem? – kérdeztekétségbeesetten Sanya. – Égen-földön kerestük, de seholsincs, a többiek pedig már rég ott vannak.41