klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

a fiú. – Eddig észre sem vettem, hogy ez nem tűrhető könyv!Képtelen vagyok betűrni!– Ne bosszankodj, aranyom! – csitította Vali néni. – Vilikém,hozzál a gyereknek gyorsan egy tűrhetőt!A nagypapa már futott is, és egy puha fedelű könyvetlobogtatva tért vissza.– Dumas A három testőre jó lesz? – kérdezte. – Nem szeretném,ha beírást kapnál, amiért párbajoztál az iskolában.– Hát persze, nagypapa! – nyugtatta meg Vili bácsit azengedelmes unoka, és egy-egy puszit dobva már futott is azévnyitóra. De ez tegnap volt. Így történt, hogy Laci viszszaszokottaz állandó könyvtárba rohangálásra, valamint akönyvtári könyvek nadrágba tűrésére.– Akkor menjünk! – helyeselt Laci, s Gyurival és Sanyávalegyütt kilépett az osztályterem ajtaján.– De merre? – nézett bambán a hórihorgas fiú.– Merre is? – tűnődött Laci. – Hisz tavaly nem volt technikaóránk.– Csak nem tőlem akarjátok megtudni, mi hol van az iskolátokban?– csodálkozott az új fiú. – Örülök, ha az ebédlőtmegtalálom. Soha nem láttam még ilyen, iskolának nevezettlabirintust. Enni az alagsorban lehet, könyvet kölcsönöznimeg a padláson. A többit pedig még nem is tudom.Elindultak a második emelet irányába, ahol Sanya a keresetttermet sejtette.– Nézzétek ezt is! Mi értelme ennek az üres kőoszlopnakitt a lépcsőfordulóban?Laci és Sanya egymásra nézett. Látszott rajtuk, hogy nemtudják eldönteni, helyes-e minden részletet felfedni Gyurielőtt.Úgysem hinne el egy kukkot sem – gondolták mindketten,ezért Sanya csak annyit árult el Gyurinak, hogy ezen40