klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

micsoda csoda csapatot csinálunk. (MMM, cs, cs, cs – jó,nem zargatlak az alliterációval.) Kezdhetjük is! – közöltea tanár az elképedt diákokkal, miután „körülszárnyalta” atermet, s egy sportoló energiáját túlszárnyalva ugrott a táblához,és írta fel az első feladatot.– Na, mennyi az állás? – kérdezte a szünetben LucaSanyától.– Szavazzunk! – vetette fel Dóri, s felpattant a pad tetejére.– Figyeljetek! Aki szerint Maró manó plusz egy pont ajavunkra, az tegye fel a kezét!– Szerintem ez az egész osztály – saccolta Gyuri körülnézve.– Ellenpróba! – rikkantott Lengyel Sári. – Most az jelentkezzen,aki szerint pocsék volt a matekóra!– Senki – mérte fel a helyzetet Sanya. – Nos, Téesském,akkor kettő-null a javunkra.– Jól van! – vont vállat Kováts Peti. – De valahogy Gatyátis bele kell számítanunk a statisztikába.– Az egyszer vili! Sőt vilinger! De hogy mennyivel, aztmajd csak a végén tudjuk kiszámítani.– Itt a kezem, nem disznóláb! – nyújtotta jobbját Téess, ésférfiasan kezet ráztak az egyezségre.A szünet jó hangulatban telt egészen addig, míg KlottGatya be nem dugta a fejét az ajtón. Torkukon is akadt atízórai, már akinek még maradt az előző szünetről. Azosztályfőnök boldog vigyorral nyugtázta, hogy a gyerekekszemmel láthatólag megrémültek tőle, ezért nem is szóltsemmit, s elégedetten távozott.Egyedül Lacit nem viselte meg Klott Gatya váratlan látogatása.Neki más gondjai voltak. Karját, nyakát, lábszárátcsapdosta és vakarózott, miközben az előtte fekvő könyvremeredt.38