klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

is kezdett és egyre hangosabbakat csuklott, ahogy kezdettelhatalmasodni rajta a nevethetnék: így a tizedik már olyanhangosra sikeredett, hogy a tanár úr felriadt.– Ki az, mi az? Vagy úgy! – mondta a Matekmumus, amitőlJóhegyi Lacinak mindjárt szimpatikus lett a kisöreg, hiszenebből látta, hogy művelt emberrel van dolguk, aki még álmábólfelriadva is Arany Jánost idézi.– Aczél Melinda – szólította fel ekkor a tanár Lindát, éshelyére tolta pápaszemét. – Hol van, kisasszonyka?A lány felállt, nagyokat pislogott, elfehéredett, mint a tej,de az arca egészen kivörösödött, mint feleléskor mindig.Maró tanár úr elégedetten dörzsölte a tenyerét.– Nagyon örvendek! – mosolygott Lindára. – Csupa szépetés jót hallottam kiskegyedről. Szereti a matematikát,nemdebár?Melinda nagyot nyelt, mint aki mindjárt megszólal, decsak bólintott.– Nagyon helyes! – mondta Maró tanár úr. – Hát a többifiatalúr és kisasszony? Van maguk között netalántán olyannebuló, aki nem rajong ezért a csodálatos tantárgyért? Kezeketfel! Csak bátran!Először csak a merészebbek keze emelkedett a magasba,de amikor a Matekmumus energikusan hátralökte a székét ésfelugrott, mint aki nem épp az imént szundított el ezen a szenthelyen, s úgy nézett az osztályra, akár valami nagyra nőtt,sipkáját vesztett, viharvert kerti törpe, egy csapásra elmúlt afélelmük, és már több mint a csapat fele jelentkezett.– Semmi vész, semmi vész – huhogott Maró tanár úr,mint a vészmadár. – Év végére mindannyian szárnyalni fognak!– szónokolt emelt hangon, és két karjával úgy csapkodott,mint aki szárnyra akar kapni. – Milyen nemes feladat!– örvendezett az erőre kapott Mumus. – Majd meglátják,36