klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

E fölött azonban úgy tűnt, a természet igen fukarul bánt aMumussal. Koponyája ugyanis szinte tökéletesen tar volt,eltekintve attól a néhány centis torzonborz fekete hajcsíktól,mely egyik fülétől a másikig futotta körbe. Feje búbjaolyan pompásan csillogott, mintha az ünnepélyes alkalomrakisuvickolták volna. Arca beesett volt és ráncos, húsos szájáterőtlenül biggyesztette, harákolt egy keveset, s így szólt:– Maró Menyhért matematikatanár – majd egy fáradtmozdulattal intett, hogy üljenek le.Le is zöttyentek a helyükre mindannyian, s a helyzetetkihasználva Sanya odamutatta Téessnek az egy-egyet, Téessviszont Sanyának az egy-kettőt, vagyis mindketten vesztesnekjósolták az osztályt matekból.Maró tanár úr, a Matekmumus megpróbálta kihúzni a székét,ami nem sikerült, hiszen ott állt mögötte. Sóhajtva, vészesenimbolyogva lépett balra, előhúzta az ülőalkalmatosságotés nagy körülményesen helyet foglalt. A naplót precízen magaelé helyezte az asztalra, mintha már most feleltetéshez készülődne.Fel is lapozta az A betűt, és hosszasan nézte a névsorelső nevét: Aczél Melinda, vagyis Linda, az eminens.Azt hinné az ember, neki édes mindegy, hogy feleltetik-evagy sem. Ez bizony tévedés. Ki tanul a legeslegelső matematikaórára?Még Linda sem. Csak nem most fogja örökreelásni magát Maró Menyhért tanár úr gülü szemében?De te ne aggódj Linda miatt! Inkább próbáld meg kitalálni,mi történt. Vagy tudod mit? Ne fáradj! Ha ezer évigbarkochbáznánk, akkor se jönnél rá: a Matekmumus elbóbiskolt.Ódivatú szarukeretes szemüvege lecsúszott csőrszerűorra hegyére, s ő az osztálynaplóra borulva csendesenhortyogni kezdett.Az osztály pisszenni sem mert, miközben majd megfulladtakaz elfojtott röhögéstől. Ágica mindjárt csuklani35