klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

– Jaj, ne! – nyavalygott az egész banda, amikor kicsöngettek.– Do you want me to come back again? – kérdezte csillogószemmel a tanárnő.– Mit mondott? – kérdezte Laci Dóritól, aki nem ért ráfelelni.– Yes, please! – kiabálta, de nem egyedül, hisz az osztálynagy része megértette: Miss Little azt szeretné megtudni,visszajöjjön-e hozzájuk máskor is.Amikor Laci is felfogta, még kekeckedett egy cseppet:– Mi lett volna, ha azt feleljük: no, thank you! Akkor kereketold?– Ne légy ünneprontó! – feddte barátját Sári. – Szerintednem jó tanár?– Lehet, hogy jó, de engem felettébb zavart, hogy egészórán ángliusul hablatyolt.– Ha ángliusul, hát ángliusul. Ez a dolga, nemde? Te ómagyarulzagyválsz nekünk, mégis megértjük.– Rendben van, ha neked ez kell, lépjünk biz az hodi utureá!– Tessék? Beszélj, magyarul!– Hát éppen ez az. Az imént voltál kedves azt állítani,hogy ómagyarul karattyolok. Ez valóban középkori magyarnyelven volt. Vagy mégsem érted az anyanyelvedet?– Ha a mamám a középkorban született volna, biztos érteném.Jól van, nyertél, csak áruld már el, mit mondtál!– Csatázni készültem veled, más szóval rálépni a hadakútjára, vagyis a „hodi utu”-ra.– Így már értem – nevetett Sári, és nagyot harapott tízóraijába.Pontosan kilenc óra volt, amikor a tízórai elfogyott: a legjobbkor,hiszen be is csengettek.32