klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

Odaföntről úgy hallatszott, mintha az osztályfőnök átesettvolna néhány bútordarabon.– Mi a fene? – monologizált a tanár. – Mit csináltam én itttegnap éjjel? Mi ez a bűz? Csak nem becsináltam? Hát ez afél lepedő? Talán én téptem el? De hisz itt van a lepedőm azágyon. Hányszor megfogadtam már, hogy egy kortyot semiszom!Tíz perc múlva azonban rettenetes Iván már a fiúk hálójánakajtaját rázta.– Azonnal nyissátok ki! Ne kelljen kétszer mondanom!– Tanár úr, kérem! – hangzott odabentről. – A kulcs atanár úrnál van.Rivnyák Iván remegő kézzel kotorászta végig a zsebeit,s amikor végre meglelte a kulcsot, meglehetősen nehezéreesett beletalálnia a lyukba. A fiúk odabent reszketve várták,mi fog történni. Megfogadták, hogy jöjjön, aminek jönniekell, de ők nem árulják el Klott Kálmánt.Legnagyobb meglepetésükre azonban elmaradt a kérdőrevonás, sőt rettenetes Rivnyák Iván a nap hátralévő részébennem is nagyon macerálta őket. (Ebből is gondolták, hogymásnapos lehet.) Azt azonban, hogy valószínűleg ruhástólaludt, nem volt nehéz kitalálniuk. Olyan bűzt árasztott,hogy az Aggteleki-cseppkőbarlangban, mint az érett gyümölcs,hullottak tucatszámra a lábuk elé a bódult denevérek,s távozásuk után lezárták a helyszínt, nehogy a következőcsoportok egészsége kárt szenvedjen. A helyi állatorvosoxigénpalackkal felszerelkezve merészkedett be a póruljárt bőregerekhez, de gondos vizsgálata sem tárta fel roszszullétükokát. A másnap gázkronográffal érkező budapestikutatók sem tudták sikeresen kimutatni, milyen szokatlananyag került a levegőbe.A pálpusztait még hazafelé a vonaton is érezni lehetett,23