klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

hogy megkérdezd, ki a manó Kreischer Eduárd. Ha leszelszíves hátrafordulni, meglátod az utca túloldalán azt a patináscipészműhelyt, amely Kreischer Eduárd suszter birodalma.Guszti bácsi és Edu bácsi már ifjonti éveikben isjó barátok voltak. Nyolcadikos korukban egy szép májusinapon osztálykirándulásra mentek Aggtelekre. Guszti bácsiszerint azért éppen oda, mert agg osztályfőnökük, a rettenetesRivnyák Iván fizika–kémia szakos tanerő azt remélte, otttalál majd magának kényelmes öregek otthonát. De nehogyegy kedves, nagypapás bácsit képzelj magad elé! Éppenellenkezőleg: az akkori diákok szerint az igazi RettenetesIván, minden oroszok cárja hozzá képest egy földre szálltangyal lehetett. Bizony volt rettegés és véres veríték csurgásarettenetes Rivnyák Iván óráin. Persze az osztálykirándulássem volt egy leányálom. Igaz, akkoriban még nem voltkoedukáció, így hát Guszti, Eduárd, Kálmán és a többiektiszta fiúosztályban sínylődtek. Mondjuk úgy, az a hétvégenem volt egy legényálom.– Nem biztos, hogy olyan rossz volt lányok nélkül! Legalábbnem kellett azt hallgatniuk, hogy a lányok micsodagyöngybetűkkel írnak és mennyivel rendesebbek a füzeteik– jegyezte meg Király Sanyi, de Ágica égkék szemének roszszallópillantását látva jobbnak vélte nem folytatni a gondolatot.Laci így folytatta:– Tehát az a bizonyos nyolcadik bé osztály vonatra ült,és elzötykölődött Aggtelekre. A fiúk egész úton úgy ültek,mintha karót nyeltek volna, ami csodálattal töltötte el a kalauzt.Meg is kérdezte rettenetes Ivánt, hogy csak nem tisztiiskolás katonák a diákjai? Erre a kisöreg kihúzta magát,mint tábornok a csapatszemlén, kackiásan megpödörte abajuszát, s annyit mondott, hogy az bizony lehet. Sejthe-18