klott gatya, ne fárassz! - Könyvmolyképző

– Csipkedd magad, Auguszta! De csak annyira csipkedd,hogy le ne essen a sütemény! – kedélyeskedett a mester,hátha némi tréfával jókedvre derítheti pártfogoltjait.– A mester úr ismeri Klott Kálmánt? – érdeklődött csodálkozvaGyuri.– Még hogy ismerem-e? Mint a rossz pénzt. Annak idejénosztálytársak voltunk a Békésben. De régen is volt az!Ő azonban mit sem változott. Kálmán volt az iskola réme.Ugye te új fiú vagy?– Honnan tetszik tudni? Csak nem ismeri Augusztin úr aBékés minden diákját?– De bizony! És nemcsak a mostaniakat, hanem az elmúlthúsz évből mindenkit. Abból gondoltam, hogy most érkeztél,hogy ezt a történetet már vagy ezerszer elmeséltem. Node itt is van már az én kis Augusztám. Fel a fejjel, de csakannyira, hogy le ne egyétek magatokat! – kacsintott Gusztibácsi, s igyekezett vissza a műhelybe, hogy folytassa a marcipángalócákpöttyözését.Nem kerülhet torra sor,Ha egyenes a tornasor– szavalta büszkén Auguszta, miközben letette eléjük a süteményt.– Nem tetszett? – kérdezte aggodalmaskodva, amikorészrevette a társaság feszült arckifejezését.– Nem az a baj, csak nem szívesen gondolunk éppen mosta tesiórára – magyarázta Sári.– Ne haragudjatok! Egészen kiment a fejemből – szabadkozotta cukrász kisasszony, majd felderült az arca. – Mondokhelyette egy másikat, jó?Még mielőtt tiltakozhattak volna, már kezdte is:16