dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

89
bírósági gyakorlatnak megfelelően ezek a dokumentumok inkább formálisak, az
effektív tevékenységre nem utalnak, így a visszaéléseknek is tág teret nyithatnak.
2. aki a tartózkodás teljes időtartamára elegendő forrással rendelkezik önmaga és
családtagjai számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a
Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére, és biztosítási jogviszony keretében
jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy azok fedezetéről
maga gondoskodik.
3. aki tanulmányok (szakképzés, felnőttképzés, stb.) folytatása céljából felvételt
nyert a közoktatásról vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó oktatási
intézménybe, és beutazásakor elegendő forrással rendelkezik önmaga és családtagjai
számára ahhoz, hogy tartózkodásuk ne jelentsen indokolatlan terhet a
Magyar Köztársaság szociális ellátórendszerére, valamint biztosítási jogviszony
keretében jogosult az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételére, vagy
azok fedezetéről maga gondoskodik.
A törvény a három hónapot meghaladó tartózkodás szabályait bizonyos feltételek teljesítéséhez
köti. A szabályozás a három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó EGTállampolgárok
számára – legkésőbb a beutazástól számított kilencvenharmadik napon – megköveteli
a bejelentkezést (amelyet egyébként nem tesz az irányelv kötelezővé, és több tagállam
egyáltalán nem követeli meg, mint például Nagy-Britannia), az eljáró hatóság a bírósági
gyakorlatot kodifikáló irányelvnek megfelelően azonban már nem tartózkodási engedélyt,
hanem egy határozatlan ideig érvényes regisztrációs igazolást állít ki. A regisztrációs igazolás
– szemben a korábbi EGT-tartózkodási engedéllyel – a bejelentkezés tényét, idejét és az
egyébként is fennálló tartózkodási jogot igazolja, ahogy az Európai Bíróság a Royerügyben
294 hozott határozatában szerepel: „a 68/360. irányelv 4. cikke előírja a tagállamok
számára, hogy minden olyan személynek kötelesek kiadni a tartózkodási engedélyt, aki a
megfelelő dokumentumokkal igazolja, hogy az irányelv 1. cikkében meghatározott kategóriák
egyikéhez tartozik. A külföldiek belépésére, országon belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó
alakiságoknak a tagállamok állampolgárai általi elmulasztása önmagában nem jelenti
a közrendet és közbiztonságot fenyegető magatartást, és sem egy kiutasítási intézkedést, sem
egy előzetes fogvatartást nem tesz szükségessé.” Az engedély megadása tehát nem egy jogot
keletkeztető, hanem pusztán deklaratív aktus 295 , az EGT-állampolgár és a családtag a tartózkodás
jogát egyébként bármely bizonyítási eszközzel bizonyítani lehet.
Az 1-2. pont alapján tartózkodási joggal rendelkező EGT-állampolgár esetében a teljes
családtagi kör, míg a tanulók esetében csak a házastárs, valamint az eltartott gyermek jogosult
tartózkodásra. Különbség még a tanulók és a saját magukat eltartók között, hogy utóbbiaknak
bizonyítani kell a megfelelő anyagi források folyamatos meglétét a tartózkodási jog gyakorlásához,
a diákok esetében pedig az igazolandó, hogy valóban tanulmányi céllal szándékoznak
tartózkodni a fogadó tagállamban és a beutazáskor rendelkeznek megfelelő forrásokkal. 296
294
C 48-75, ez az eset mind a tartózkodás joga, mind a közrend fogalma szempontjából érdekes, hisz a francia
állampolgár Jean Noël Royer és felesége semmilyen formalitást sem tartott be belgiumi tartózkodása során és a
végén kiutasításra kerültek.
295
A deklaratív jelleget a Concetta Sagulo-ügyben (C 8-77) és a Pieck-ügyben (C 157-79) is kihangsúlyozza a
Bíróság.
296
Az Európai Bíróság a Grzelczyk-ügyben (C-184/99.) kinyilvánította, hogy az anyagi források folyamatos
megléte másodlagos a tanulók esetében: „A 93/96 irányelv 1. cikke nem ír elő meghatározott összegű fedezetet
és azt sem, hogy annak létezését meghatározott dokumentumokkal igazolják. A cikk csupán egy nyilatkozatot,
vagy más azzal legalább egyenértékű alternatív módot ír elő, amely lehetővé teszi a diák számára, hogy biztosítsa
az illetékes nemzeti hatóságokat arról, hogy kielégítő anyagi fedezettel rendelkezik ahhoz, hogy ő maga vagy
adott esetben házastársa és eltartott gyermeke tartózkodási idejük alatt ne váljanak teherré a fogadó tagállam
szociális támogatási rendszere számára (a C-424/98. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2000. május 25-én