dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

87
bad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló
megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személynek (EGTállampolgár),
- az EGT-állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkező, az EGTállampolgárt
kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagjának,
- a magyar állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkező, a magyar állampolgárt
kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagjának, valamint
- annak az EGT-állampolgárt vagy a magyar állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó
személynek, aki
- a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban
él, illetve akiről súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen
gondoskodik,
- az EGT-állampolgár eltartottja volt abban az országban, ahonnan érkeznek,
vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akiről súlyos egészségügyi
okból az EGT-állampolgár személyesen gondoskodik,
és a hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi.
A szabad mozgás és tartózkodás jogával tehát jóval szélesebb kör rendelkezik, mint
a korábbi törvény szerint. A törvény személyi hatálya kiterjed a magyar állampolgárok magyar
állampolgársággal nem rendelkező családtagjaira is, holott ez nem volt jogharmonizációs
kötelezettség. A Morson- és a Jhanjan-ügyekben az Európai Bíróság kimondta, hogy közösségi
jogi relevancia hiányában a nemzeti jog hatáskörébe tartozik a tagállam állampolgárainak
családegyesítése. Ugyanakkor, ahogy a miniszteri indokolás kifejti, az Európai Bíróság a
Singh-ügy 286 kapcsán kimondta, hogy amennyiben a saját állampolgár más tagállamban tartózkodott,
és onnan tér vissza az állampolgársága szerinti tagállamba, akkor családtagjának
legalább ugyanazon jogokat kell biztosítani, mintha az Európai Unió más tagállamába utaznának.
A törvény koncepciója az volt, hogy a magyar állampolgárok családtagjai Magyarországra
történő beutazásuk, valamint a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásuk során ne
kerüljenek hátrányosabb helyzetbe, mint az EGT-állampolgárok családtagjai, ennek megfelelően
a jogharmonizációs kötelezettségen túl az irányelv alanyi körére vonatkozó jogokat kiterjesztette
a magyar állampolgárok családtagjaira is.
A törvény az irányelv 2. cikkének megfelelően főszabályként családtagnak tekinti a
házastársat 287 , a 21. életévet be nem töltött vagy eltartott leszármazót (beleértve a házastárs
leszármazóját is), az eltartott felmenőt, valamint „akinek az eljáró hatóság családtagként való
beutazását és tartózkodását engedélyezi” („kvázi-családtagok”, nem közvetlen családtagok,
de eltartottak vagy személyes gondoskodásra szorulók). A szabályozás a magyar állampolgárok
családtagjainak tágabb körére terjed ki, mint az EGT-állampolgárok családtagjainak köre.
A magyar állampolgárok esetében családtag a magyar állampolgár vagy házastársa nem eltar-
286 Az Európai Bíróság ítélete (The Queen v Immigration Appeal Tribunal et Surinder Singh (C-370/90)) szerint
aki egyszer közösségi munkavállalói státuszt szerzett, azt tőle már nem lehet elvenni: „a Szerződés 52. cikkének,
valamint a 73/148. irányelvnek a rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések alapján az adott tagállam
köteles engedélyezni azon állampolgára házastársának a területére való belépését és tartózkodását függetlenül
a házastárs állampolgárságától, aki a Szerződés 48. cikke értelmében a házastársával együtt egy másik tagállamba
ment annak érdekében, hogy ott nem önálló kereső tevékenységet folytasson, majd visszatér, hogy az
állampolgársága szerinti állam területén a Szerződés 52. cikke értelmében letelepedjen. A házastársnak rendelkeznie
kell legalább ugyanazokkal a jogokkal, mint amelyeket a közösségi jog nyújtana a számára akkor, ha a
férje vagy felesége egy másik tagállam területére lépne be és tartózkodna ott.”
287 Fontos kiemelni, hogy a házasság felbomlása esetén a házasságot létezőnek kell tekinteni mindaddig, amíg a
válást az illetékes hatóság ki nem mondja, még akkor is, ha a házastársak külön élnek és el akarnak válni. Lásd
az Európai Bíróság gyakorlatában: Aissatou Diatta v Land Berlin (C- 267/83) eset.