dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ... dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

02.12.2012 Views

72 foglalkozott az idegenek magyarországi letelepedésével. 1990-től, az 1989. évi XXIX. törvény hatálybalépésével változott meg a jogintézmény elnevezése, ekkor lett bevándorlás a neve a határozatlan idejű magyarországi tartózkodási jog megszerzésének. Az 1993. évi LXXXVI. törvény is fenntartotta ezt a terminológiát. A 2001. évi XXXIX. törvény teremtette újra a letelepedés fogalmát megszüntetve a bevándorlást. A jogalkotó ezt forradalmi lépésnek szánta, még a törvény indokolásában is ez szerepel: „A bevándorlási engedély megszerzésének lehetősége a törvény hatálybalépésének napján megszűnik. Ez nem érinti a törvény hatályba lépése előtt kiadott bevándorlási engedélyek érvényességét, az ahhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek összességét. A folyamatban lévő ügyekben követendő eljárás az, hogy a kérelmező írásban, letelepedési engedély iránti kérelemként tarthatja fenn a korábbi bevándorlási kérelmet.” A fenti megoldás igen komoly problémákat vetett fel 259 , így végül a már benyújtott, és jogerősen még el nem bírált bevándorlási kérelmeknél az Idtv. 92. § (2) bekezdése szerint az 1993. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseit kellett alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a kérelmet első fokon a területi idegenrendészeti hatóság bírálja el. 260 Egyes helyeken, mint például a meghívólevélnél elrejtett értelmező rendelkezésnél, 261 azonban a régi szándék lenyomata megmaradt, jelentős problémákat okozva a jogalkalmazónak. Igazából a legkomolyabb nehézség a bevándorlás és a letelepedés tárgyában az, hogy az új tartózkodási jogosultság kevesebb joggal járt. A bevándorlási engedély kvázi állampolgárságként funkcionált, gyakorlatilag egy bevándorolt minden fontosabb joggal rendelkezik, ami megillet egy magyar állampolgárt. 262 A kapcsolódó jogok és kötelezettségek nem is változtak meg az új idegenrendészeti jogszabályok hatályba lépésével a bevándoroltak és a régi (1990 előtt) letelepedettek számára. A változás nemcsak a nevet érintette, hanem a jogosultság tartalma is átalakult. Érdemes idézni a törvény indokolását: „A hatályos Idtv.-nek nemzetközi összehasonlításban igen sajátos és szinte egyedülálló jogintézménye a bevándorlás. A tagállamok nemzeti szabályozása ugyan tartalmazza a hosszú távú – néhány tagállam esetében határidő nélküli – tartózkodás jogcímét, azonban nem találtunk arra vonatkozóan példát, hogy a tartózkodási jogcímhez olyan széles körű jogosultságok kapcsolódnának, mint a magyar bevándorlási engedélyhez. A bevándorolt külföldi függetlenül az állampolgárságától hazánkban szinte azonos jogokat élvez a magyar állampolgárral. Nyilvánvaló, hogy a hazai szabályozás elsősorban az áttelepedő - a kérelmezők mintegy 80%-át kitevő - határon túli magyarokra van tekintettel. Ezzel öszszefüggésben azonban fel kell hívni a figyelmet a következőkre. A magyar nemzetiségűek meghatározó többségének célja a magyar állampolgárság megszerzése. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény a magyar nemzetiségűek kedvezményes honosítását - egyéb feltételek mellett - akkor teszi lehetővé, ha a kérelmező legalább 1 év óta Magyarországon lakik. A hatályos lakcím-nyilvántartási szabályok értelmében bejelentett lakóhelye csak a bevándorolt külföldinek lehet. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a magyar nemzetiségűek esetében ugyanakkor igen nagy nehézséget jelent a hosszadalmas bevándorlási eljárás. 259 A jogbiztonságot alapjaiban kérdőjelezte volna meg az a rendelkezés, amely megszünteti a kérelem tárgyát és esetleg egy hasonló tárgyú kérelemre „átválthatóságot” állapít meg. Különösen kellemetlen lett volna ez a változás azok számára akik gyakran másfél-két éve már benyújtották a bevándorlási kérelmet. 260 Ezt aztán a BM rendelet 2. § (3) bekezdése is megismételte: „a még el nem bírált bevándorlási engedély iránti kérelmet az a területi idegenrendészeti hatóság bírálja el, amelynek illetékességi területén a kérelmezőnek a kérelemben megjelölt jövőbeni lakóhelye van.” 261 Idtv. 6. § (1) bekezdés 262 Ez nem egyedülállóan magyar helyzet. Lásd: Ambrus Ágnes – Tóth Judit: A külföldiek emberi jogai. Egy szeminárium összegzése. Rendészeti Szemle. 4/93: 36. oldal, lásd még Nagy Boldizsár: Magyarország az Európai Unió peremén: uniós jog és nemzetközi együttműködés a migráció területén, Acta Humana Emberi jogi közlemények, 27. sz. 1997. 18. oldal

73 A letelepedési engedély – amelyhez a jövőben már nem kapcsolódnának széles körű, amúgy a magyar állampolgárokat megillető jogosítványok – megszerzése a magyar nemzetiségűek számára könnyebbé válhat. Az új megoldás esetén is mód nyílik a magyar állampolgárság kedvezményes megszerzésére, ugyanis a tervezet újra definiálja a lakóhely fogalmát, így a bevándorlási engedélyre vonatkozó szabályok megszűnése nem nehezíti meg a magyar származásúak honosítását. A letelepedett külföldi lakóhelye azonban nem azonos a magyar állampolgáréval, hiszen a letelepedett a lakóhelye bejelentésével nem kerül a személyi adat- és lakcím-nyilvántartás hatálya alá. A letelepedett külföldi lakóhelyét az idegenrendészeti nyilvántartás tartalmazza majd. Az eltérő szabályozást ebben az esetben is az indokolja, hogy a letelepedettnek sem a választójoggal kapcsolatban, sem a szociális ellátások tekintetében nem lesznek azonos jogai a magyar állampolgárokkal, de még a bevándoroltakkal sem. Természetesen a letelepedett részére egyes jogosultságokat - pl. alapfokú oktatás - az ágazati törvényekben biztosítani kell majd. A törvény nem érinti a korábban kiadott bevándorlási engedélyhez kapcsolódó jogosultságokat, amelyek a külföldit az engedély visszavonásáig továbbra is megilletik.” A jogalkotó szándéka világos, a letelepedési engedéllyel sokkal kevesebb jog 263 járt, mint a bevándorlással. A jogalkalmazók 2002. nyarától találkozhattak az új törvény alapján kiadott letelepedési engedélyekkel, és gyakran nem tudták, hogy milyen jogok járnak ezzel az engedéllyel, ennek megfelelően helyenként teljesen eltérő joggyakorlat alakult ki. A letelepedést vagy a bevándorlás 264 szinonimájaként, vagy csak egy hosszabb időre kiadott, alapvetően ideiglenes tartózkodási engedélyként értelmezték, amellett, hogy nagyon sok helyen egyáltalán nem ismerték a letelepedési engedély okmányt, amely külalak szempontjából szinte azonos volt a tartózkodási engedéllyel. Voltak jogszabályok, amelyek az új idegenrendészeti törvény hatálybalépése után az „új” letelepedetteket is a bevándoroltakhoz hasonló jogokban részesítették. Ilyen volt például a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, amelynek 7. § (2) bekezdése kimondta, hogy „nincs szükség engedélyre a külön jogszabály szerint menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi magyarországi munkavégzéséhez.” Szintén 2002. január 1-én lépett hatályba az állampolgársági törvény (23. § (1) bekezdés) módosítása, amely alapján a letelepedettek ugyanúgy kérelmezhették a magyar állampolgárságot, mint a bevándoroltak és a menekültként elismertek. A letelepedett kiskorú a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 110. §-a szerint a törvény erejénél fogva válik tankötelessé és a magyar állampolgárok mellett azonos feltételekkel veheti igénybe a közoktatási szolgáltatásokat. Általában a letelepedett határon túli magyar nemzetiségűek számára ezek a jogszabályok a legfontosabbak, hisz döntő többségük a letelepedés után a magyar állampolgárságért is folyamodik és a munkavállalási-, valamint a tartózkodási engedély iránti eljárások elkerülésének szándéka is motiválja őket. Ezek fényében az önkormányzati választások passzív választójogának nem volt különösebb jelentősége. Voltak azonban olyan ágazati jogszabályok, amelyek a letelepedési engedélyt a tartózkodási engedély egyik fajtájaként értelmezték. Ilyen például a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény, amely 263 A jogalkotó nem igazán vette tekintetbe az Európai Tanács Egyezményét (1992, 144. konvenció) a külföldiek helyi közéletben való részvételéről, amely például a helyhatósági választásokkal, a szólás-, a gyülekezési- és az egyesülési szabadsággal kapcsolatban rögzíti a külföldi lakosok jogait. 264 Érdekes megfogalmazások is vannak a bevándorlással kapcsolatban a külföldi jogokban. A XX. század eleji brazil jogban például az számított bevándorlónak, aki hajóval érkezett és a harmadosztályon utazott. Decreto No 2400, 1913. július 9., 1. cikkely. Kovács Antónia: Bevándorlási politika – Bevándorolt kisebbségek – bevándorolt kisebbségek Brazíliában

72<br />

foglalkozott az idegenek magyarországi leteleped<strong>és</strong>ével. 1990-től, az 1989. évi XXIX. törvény<br />

hatálybalép<strong>és</strong>ével változott meg a jogintézmény elnevez<strong>és</strong>e, ekkor lett bevándorlás a<br />

neve a határozatlan idejű magyarországi tartózkodási jog megszerz<strong>és</strong>ének. Az 1993. évi<br />

LXXXVI. törvény is fenntartotta ezt a terminológiát.<br />

A 2001. évi XXXIX. törvény teremtette újra a leteleped<strong>és</strong> fogalmát megszüntetve a<br />

bevándorlást. A jogalkotó ezt forradalmi lép<strong>és</strong>nek szánta, még a törvény indokolásában is ez<br />

szerepel: „A bevándorlási engedély megszerz<strong>és</strong>ének lehetősége a törvény hatálybalép<strong>és</strong>ének<br />

napján megszűnik. Ez nem érinti a törvény hatályba lép<strong>és</strong>e előtt kiadott bevándorlási engedélyek<br />

érvényességét, az ahhoz kapcsolódó jogok <strong>és</strong> kötelezettségek összességét. A folyamatban<br />

lévő ügyekben követendő eljárás az, hogy a kérelmező írásban, leteleped<strong>és</strong>i engedély iránti<br />

kérelemként tarthatja fenn a korábbi bevándorlási kérelmet.”<br />

A fenti megoldás igen komoly problémákat vetett fel 259 , így végül a már benyújtott, <strong>és</strong><br />

jogerősen még el nem bírált bevándorlási kérelmeknél az Idtv. 92. § (2) bekezd<strong>és</strong>e szerint az<br />

1993. évi LXXXVI. törvény rendelkez<strong>és</strong>eit kellett alkalmazni, azzal az eltér<strong>és</strong>sel, hogy a kérelmet<br />

első fokon a területi idegenrend<strong>és</strong>zeti hatóság bírálja el. 260 Egyes helyeken, mint például<br />

a meghívólevélnél elrejtett értelmező rendelkez<strong>és</strong>nél, 261 azonban a régi szándék lenyomata<br />

megmaradt, jelentős problémákat okozva a jogalkalmazónak.<br />

Igazából a legkomolyabb nehézség a bevándorlás <strong>és</strong> a leteleped<strong>és</strong> tárgyában az, hogy<br />

az új tartózkodási jogosultság kevesebb joggal járt. A bevándorlási engedély kvázi állampolgárságként<br />

funkcionált, gyakorlatilag egy bevándorolt minden fontosabb joggal rendelkezik,<br />

ami megillet egy magyar állampolgárt. 262 A kapcsolódó jogok <strong>és</strong> kötelezettségek nem is változtak<br />

meg az új idegenrend<strong>és</strong>zeti jogszabályok hatályba lép<strong>és</strong>ével a bevándoroltak <strong>és</strong> a régi<br />

(1990 előtt) letelepedettek számára.<br />

A változás nemcsak a nevet érintette, hanem a jogosultság tartalma is átalakult. Érdemes<br />

idézni a törvény indokolását: „A hatályos Idtv.-nek nemzetközi összehasonlításban igen<br />

sajátos <strong>és</strong> szinte egyedülálló jogintézménye a bevándorlás. A tagállamok nemzeti szabályozása<br />

ugyan tartalmazza a hosszú távú – néhány tagállam esetében határidő nélküli – tartózkodás<br />

jogcímét, azonban nem találtunk arra vonatkozóan példát, hogy a tartózkodási jogcímhez<br />

olyan széles körű jogosultságok kapcsolódnának, mint a magyar bevándorlási engedélyhez. A<br />

bevándorolt külföldi függetlenül az állampolgárságától hazánkban szinte azonos jogokat élvez<br />

a magyar állampolgárral. Nyilvánvaló, hogy a hazai szabályozás elsősorban az áttelepedő<br />

- a kérelmezők mintegy 80%-át kitevő - határon túli magyarokra van tekintettel. Ezzel öszszefügg<strong>és</strong>ben<br />

azonban fel kell hívni a figyelmet a következőkre. A magyar nemzetiségűek meghatározó<br />

többségének célja a magyar állampolgárság megszerz<strong>és</strong>e. A magyar állampolgárságról<br />

szóló 1993. évi LV. törvény a magyar nemzetiségűek kedvezményes honosítását - egyéb<br />

feltételek mellett - akkor teszi lehetővé, ha a kérelmező legalább 1 év óta Magyarországon<br />

lakik. A hatályos lakcím-nyilvántartási szabályok értelmében bejelentett lakóhelye csak a bevándorolt<br />

külföldinek lehet. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a magyar nemzetiségűek esetében<br />

ugyanakkor igen nagy nehézséget jelent a hosszadalmas bevándorlási eljárás.<br />

259 A jogbiztonságot alapjaiban kérdőjelezte volna meg az a rendelkez<strong>és</strong>, amely megszünteti a kérelem tárgyát <strong>és</strong><br />

esetleg egy hasonló tárgyú kérelemre „átválthatóságot” állapít meg. Különösen kellemetlen lett volna ez a változás<br />

azok számára akik gyakran másfél-két éve már benyújtották a bevándorlási kérelmet.<br />

260 Ezt aztán a BM rendelet 2. § (3) bekezd<strong>és</strong>e is megismételte: „a még el nem bírált bevándorlási engedély<br />

iránti kérelmet az a területi idegenrend<strong>és</strong>zeti hatóság bírálja el, amelynek illetékességi területén a kérelmezőnek<br />

a kérelemben megjelölt jövőbeni lakóhelye van.”<br />

261 Idtv. 6. § (1) bekezd<strong>és</strong><br />

262 Ez nem egyedülállóan magyar helyzet. Lásd: Ambrus Ágnes – Tóth Judit: A külföldiek emberi jogai. Egy<br />

szeminárium összegz<strong>és</strong>e. Rend<strong>és</strong>zeti Szemle. 4/93: 36. oldal, lásd még Nagy Boldizsár: Magyarország az Európai<br />

Unió peremén: uniós jog <strong>és</strong> nemzetközi együttműköd<strong>és</strong> a migráció területén, Acta Humana Emberi jogi közlemények,<br />

27. sz. 1997. 18. oldal

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!