dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
51<br />
mus, a kábítószer-kereskedelem <strong>és</strong> a nemzetközi bűnöz<strong>és</strong> más súlyos formáinak<br />
megelőz<strong>és</strong>e <strong>és</strong> az ellenük folytatott harc céljából.” 212<br />
Az EU Szerződ<strong>és</strong> a közös vízumpolitika kivételével tehát a migrációt nem vonta az<br />
Európai Közösségek hatáskörébe, ugyanis ez a terület mélyen érintette a tagállamok szuverenitását,<br />
ezért azt a saját fennhatóságuk alatt tartották. Csupán az Európai Unió közös érdekű<br />
ügyének minősítették, fenntartva a lehetőséget, hogy a Közösség szerveinek hatáskörét kiterjesszék<br />
rá.<br />
A Maastrichti Szerződ<strong>és</strong> Római Szerződ<strong>és</strong>t módosító II. címe beiktatott a Római Szerződ<strong>és</strong>be<br />
egy új, 100/C. cikket, amely felhatalmazza a Tanácsot, hogy a Bizottság javaslata<br />
alapján, a Parlamenttel konzultálva meghatározza azon harmadik országok körét, amelyek<br />
állampolgárainak vízummal kell rendelkezniük a Közösség külső határainak átlép<strong>és</strong>éhez. Ez a<br />
rendelkez<strong>és</strong> nem az érdemi követelmények egységesít<strong>és</strong>ét jelentette, csupán azt, hogy a listán<br />
szereplő országok állampolgáraitól minden tagállam köteles megkövetelni a vízumot, amelyet<br />
saját nemzeti jogszabályai alapján ad ki. Ugyanezen cikk második bekezd<strong>és</strong>e felhatalmazza a<br />
Tanácsot, hogy ha harmadik államban bekövetkezett szükséghelyzet ezen állam állampolgárainak<br />
hirtelen beáramlásával fenyeget, akkor a Bizottság javaslatára minősített többségi dönt<strong>és</strong>sel<br />
a szükséghelyzetet produkáló állam polgáraival szemben vízumkötelezettséget vezessen<br />
be. 213<br />
A tagállami állampolgárok szabad mozgását illetően a módosított EK Szerződ<strong>és</strong> 8/A.<br />
cikke kimondta, hogy „a Szerződ<strong>és</strong>ben <strong>és</strong> a végrehajtására hozott intézked<strong>és</strong>ekben megállapított<br />
korlátozásokkal <strong>és</strong> feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén<br />
való szabad mozgáshoz <strong>és</strong> tartózkodáshoz.” Vagyis a Maastrichti Szerződ<strong>és</strong> a szabad mozgás<br />
<strong>és</strong> leteleped<strong>és</strong> jogát jelentősen kitágította, bevezette ugyanis az uniós polgárság fogalmát <strong>és</strong><br />
kimondta az uniós polgárok jogát arra, hogy szabadon mozogjanak <strong>és</strong> letelepedjenek a tagállamok<br />
területén a Szerződ<strong>és</strong> rendelkez<strong>és</strong>einek <strong>és</strong> azok végrehajtási szabályainak keretei között.<br />
214 A Maastrichti Szerződ<strong>és</strong> tehát létrehozta az uniós polgárjogot, azonban ezen jogok<br />
gyakorlásának gyakorlati megvalósítását az Európai Közösség szerveinek kezébe tette le,<br />
hogy azok alkossák meg tagállami egyetért<strong>és</strong>sel a Közösség területére történő belép<strong>és</strong> <strong>és</strong> tartózkodás<br />
egyre liberálisabb rendjét. A gyakorlati szabályozási keretek azonban – a szabad<br />
mozgás jogának területén – érdemben nem változtak: a szabályozás csak tagállami munkavállalók,<br />
önálló vállalkozók, diákok, nyugdíjasok <strong>és</strong> magukat önerőből eltartók <strong>és</strong> családtagjaik<br />
szabad mozgásával foglalkozott, vagyis a közösségi szabályozás érintetlen maradt.<br />
A Maastrichti Szerződ<strong>és</strong> előremutató, de valójában kis gyakorlati jelentőséggel bíró<br />
rendelkez<strong>és</strong>eihez képest forradalminak tekinthető az 1997. október 2-án aláírt <strong>és</strong> 1999. május<br />
212 Kende <strong>Tamás</strong> – Szűcs <strong>Tamás</strong>: Európai közjog <strong>és</strong> politika, Budapest 2002., 728-729. oldal<br />
213 Kende <strong>Tamás</strong>: Európai közjog ás politika, Budapest 1998.. 173. oldal<br />
214 Az uniós állampolgársággal együtt járó jog még: a lakóhelyül szolgáló tagállam önkormányzati választásain<br />
való r<strong>és</strong>zvétel szavazóként <strong>és</strong> jelöltként, bármelyik tagállam diplomáciai <strong>és</strong> konzuli hatóságai általi védelemhez<br />
való jog, petíció benyújtásának joga az Európai Parlamenthez, <strong>és</strong> az ombudsmanhoz folyamodás joga. Lukács<br />
Éva – Király Miklós: Migráció <strong>és</strong> Európai Unió, Budapest 2001., 172. oldal, Az uniós állampolgárság szempontjából<br />
fontos ítélete az Európai Bíróságnak elsőnek a María Martínez Sala v Freistaat Bayern-ügyben (C-85/96)<br />
született. Martinez Sala, spanyol állampolgárként 1968 óta élt Németországban, <strong>és</strong> családi pótlék iránti kérelmét<br />
az illetékes német hatóságok elutasították. A felperes a dönt<strong>és</strong>t a diszkriminációt tiltó 39. cikkére <strong>és</strong> az uniós<br />
állampolgárságra hivatkozva támadta meg. A bíróság az uniós állampolgárságból vezette le a fogadó állam polgáraival<br />
való egyenlő elbánás jogát (8., 51., <strong>és</strong> 62. pont). Lásd bővebben: Oliveira, A. Castro: Workers and other<br />
persons: Step-by-step from movement to citizenship – case law 1995-2001, Common Market Law Review, 2002.<br />
77–127, Kluwer Law International. Újabb ítélet az uniós állampolgársággal kapcsolatban a Kunqian Catherine<br />
Zhu and Man Lavette Chen v Secretary of State for the Home Department (C 200/02). Ebben az esetben a harmadik<br />
állambeli személyek gyereke Észak-Írországban született, így a ius soli alapján automatikusan ír <strong>és</strong> ezzel<br />
együtt uniós állampolgár lett. Az ítéletnek megfelelően a harmadik országbeli szülő is családtagként jogosult a<br />
tartózkodásra más tagállamban.
Change language