dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
48<br />
letén tartózkodhat – tagállamonként eltérő, ugyanis a belső joghoz kötődő értelmez<strong>és</strong>i kérd<strong>és</strong>,<br />
hogy aktív munkakeres<strong>és</strong> mellett a képzettségének megfelelő munka megtalálásához mennyi<br />
időt vesz igénybe a szükséges intézked<strong>és</strong>ek megtétele. Ez az időszak általában három <strong>és</strong> hat<br />
hónap között mozog, azonban a munkaügyi központokban is segítséget kell biztosítani a<br />
munkakeres<strong>és</strong>hez. Lehetőség van arra, hogy az illető munkanélkülivé válva szerencsét próbáljon<br />
egy másik tagállamban, <strong>és</strong> amennyiben van megfelelő megélhet<strong>és</strong>e, mivel a munkanélküli<br />
ellátást három hónapig folyósítani kell neki a származási országból, nem szólítható fel távozásra.<br />
Ha nem tudja bizonyítani, hogy munkát keres, <strong>és</strong> arra nincs is reális esélye, akkor, <strong>és</strong><br />
csak akkor az „<strong>és</strong>szerű idő” elteltével kiutasítható az uniós polgár az adott országból. Ahogy<br />
az Európai Bíróság ezt a híres Antonissen-ügyben 202 megfogalmazza: „mivel a közösségi rendelkez<strong>és</strong>ek<br />
nem határoznak meg egy határidőt a tagállami állampolgárok számára, amely alatt<br />
munkát kereshetnek, a hat hónapos határidő, amelyet jelen esetben a nemzeti jog is biztosít,<br />
alapvetően nem tűnik elégtelennek ahhoz, hogy az érdekeltek a fogadó államban megismerjék<br />
az érintett tagállam területén az szakmai képesít<strong>és</strong>üknek megfelelő munkaerőpiaci keresletet,<br />
<strong>és</strong> hogy adott esetben az alkalmazás érdekében megtegyék a szükséges lép<strong>és</strong>eket, <strong>és</strong><br />
amennyiben egy ilyen határidő nem teszi kétségessé a szabad mozgás alapelvének hasznos<br />
hatását (effet utile). Amennyiben a kérd<strong>és</strong>es határidő leteltét követően az érdekelt bizonyítja,<br />
hogy továbbra is munkát keres, <strong>és</strong> reális esélye van arra, hogy alkalmazzák, nem kényszeríthető<br />
arra, hogy elhagyja a fogadó tagállam területét.”<br />
Azonban nemcsak az alkalmazottként való foglalkoztatás elősegít<strong>és</strong>ének, hanem a tartózkodás<br />
másik elemének, a gazdasági tevékenységet végzők <strong>és</strong> a szolgáltatást nyújtók szabad<br />
mozgásának 203 , a gazdasági vállalkozások másik tagállamban való szabad nyitásának, illetve<br />
oda való áttelepít<strong>és</strong>ének – a leteleped<strong>és</strong> szabadságának – is utat kívántak nyitni. Ezért a Közösséget<br />
alapító Szerződ<strong>és</strong> a polgároknak a másik tagállamban való szabad leteleped<strong>és</strong>éről is<br />
rendelkezett az 52-59. cikkeiben oly módon, hogy a helyi polgárokkal azonos feltételeket biztosított<br />
számukra. Az 56. cikk azonban kimondta, hogy a tagállamokban a leteleped<strong>és</strong> szabadsága<br />
korlátozható közrendi, közbiztonsági vagy közeg<strong>és</strong>zségügyi okokból, amennyiben ilyen<br />
szabályozásra szükség van a külföldiekkel kapcsolatosan.<br />
A Tanács 73/148/EGK irányelve szerint bármely tagállam önálló vállalkozó 204 állampolgára<br />
a gazdasági tevékenysége végz<strong>és</strong>e alatt a gazdasági tevékenységhez nélkülözhetetlen<br />
tartózkodási jogosultságot élvez, továbbá családtagjait is magával viheti, akik a tartózkodás<br />
államában munkát vállalhatnak. A szociális ellátásra való jogosultság következtében megélhet<strong>és</strong>ük<br />
vizsgálatánál önmagában a vállalkozás által termelt profit nem mérvadó. A 75/34/EGK<br />
irányelv ezen jog tartalmát tovább finomította, <strong>és</strong> lehetővé tette, hogy a tevékenység megszűn<strong>és</strong>ét<br />
követően is a vállalkozás országában maradjanak a leteleped<strong>és</strong> jogát gyakorló polgárok.<br />
A Tanácsnak a kereskedelmi képviselők tevékenységét szabályozó 64/224/EGK irányelve<br />
a leteleped<strong>és</strong> <strong>és</strong> a szolgáltatás szabadságának biztosítása érdekében írta elő, hogy meg<br />
kell szüntetni a tagállamokban azokat a korlátozásokat, amelyek akadályozzák, hogy másik<br />
tagállam kereskedelmi képviselői ugyanolyan feltételekkel kezdjenek vállalkozást vagy nyújt-<br />
202 The Queen v Immigration Appeal Tribunal, ex parte Gustaff Desiderius Antonissen (C 292/89)<br />
203 Azoknak a személyeknek, akik szolgáltatás nyújtásához vagy igénybevételéhez való jogukat kívánják gyakorolni,<br />
bizonyítaniuk kell, hogy a szóban forgó tevékenység nem esik valamely más szabad mozgásra vonatkozó<br />
rendelkez<strong>és</strong> hatálya alá; a tevékenységre ellenszolgáltatás fejében kerül sor; a tevékenység rendelkezik a megkövetelt<br />
államközi jelleggel; <strong>és</strong> nem olyan területen kerül rá sor, amelyen a szolgáltatásokra vonatkozó rendelkez<strong>és</strong>ek<br />
alkalmazása ki van zárva.<br />
204 A Tanács 1973. május 21-i 73/148/EGK irányelve a leteleped<strong>és</strong> <strong>és</strong> szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok<br />
állampolgárainak Közösségen belüli mozgására <strong>és</strong> tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörl<strong>és</strong>éről <strong>és</strong> a Tanács<br />
1974. december 17-i 75/34/EGK irányelve a tagállam állampolgárainak egy másik tagállamban folytatott<br />
önálló vállalkozói tevékenység befejez<strong>és</strong>e után az adott tagállam területén maradáshoz való jogáról
Change language