dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

24
mezőnek csak „szükség esetén 95 ” kellett az illetőségét és erkölcsi előéletét igazolnia. Személyazonosságát,
állampolgárságát, valamint azt, hogy magát és esetleges családját el tudja-e
tartani, bizonyítania kellett. A községi illetőség megszerzése (letelepedés) csak két éves magyarországi
tartózkodás után volt lehetséges. Addig a külföldinek lakhatási bizonylatért kellett
folyamodnia.
A törvény a községektől elvett hatáskört a rendőrhatóságokhoz, községeknél a főszolgabíróhoz,
városoknál a rendőrkapitányhoz helyezte. A 8. § megadta a rendőri hatóságoknak a
jogot, hogy a bejelentések teljesítését mind a szállodákban, mind a magánházakban ellenőrizze.
Ez a magánlakás szentsége elleni támadás élénk vitát váltott ki, amellyel kapcsolatban
meglehetősen modern gondolatok is elhangzottak 96 , érdekes módon a vitatkozók késői utódai
is az ellenőrzés határainak megvonásán polemizáltak.
A törvény végrehajtására a belügyminiszter 1905-ben 90.000-es számon, majd 1908ban
40.000 számon adott ki „utasítást” 97 . Az 1903. évi V. törvény ugyan kisebb módosítással
1954-ig hatályban maradt, amikor végül a 17/1954. (III. 10.) MT rendelet helyezte hatályon
kívül, de a negyvenes és ötvenes évek gyakorlatának már nem sok köze volt a tárgyalt törvényhez.
Jellemző az idegenrendészeti jog fejlődésére, hogy a hatáskörök fokozatosan állami
kézbe kerültek, a szervezetrendszer pedig egyre centralizáltabbá vált. Az 1903. évi V. törvény
kezdte a hatáskörök „államosítását”, majd 1930-ban jött létre az idegenrendészet központi
szerve. Az állam szerepvállalásának radikális bővülése és a centralizáció jellemző volt az
egész korszak magyar közigazgatási fejlődésére.
A törvény hatálya nem vonatkozott a területenkívüliséggel, diplomáciai mentességgel
rendelkező személyekre. Érdekes módon a diplomáciai menteségre vonatkozóan ekkor is –
mint jelenleg – egy Bécsi Egyezményre 98 hivatkoztak.
Már a XX. század első éveiben megjelent a szállító társaságok felelőssége a hazai jogban,
igaz akkor még az Egyesült Államokba történő kivándorlással kapcsolatban. Már a kihajózás
előtt a kivándorlókat orvosi vizsgálatoknak vettették alá, mert a belépést kizáró okok
között szerepeltek akkoriban többek között bizonyos közegészségügyet veszélyeztető betegségek,
a torz arc, a bénaság, a feltűnő testi hiba, hiányosság, a gyenge, fejletlen szervezet, az
elmebetegség, a gombás haj- és bőrbetegség, az epilepszia, a nem férjezett nők terhessége, és
a hatvan év feletti életkor. 99 Csak zárójelben megjegyezve: 1910-ben készítette el a
Dillingham-bizottság jelentését a Kongresszusnak, amelyben kifejtette, hogy a tudományos
álláspont szerint a közép- és délkelet-európai bevándorlók „fajilag alacsonyabbrendűek. 100 ” A
95
Ebben közrejátszott az is, hogy bizonyos országokban (Pl.: Egyesült Királyság, Egyesült Államok) az erkölcsi
bizonyítványt ebben az időben még nem ismerték. A helyzet az említett országokban az utóbbi száz évben sem
változott.
96
„Akkor mondjuk meg, hogy nem alkotmányos államban élünk, hanem egyszerűen rendőrállamban.” Ugyanaz
a Buzáth Ferenc védte a magánlakás szentségét a klasszikus liberalizmus szellemében, aki a bevándorlás legkeményebb
megszorítása mellett kardoskodott., 179. Országos Gyűlés, 1903. január 9.
97
Bővebben Malatinszky Jenő: Rendészeti Codex, Közbiztonsági Rendészet, Budapest, 1928, 3. oldal,
98
1815. június 9-i Bécsi Egyezmény XVII. melléklete
99
Tóth Judit: Átlépés a határon és a szállító társaságok felelőssége, Acta Humana, Emberi jogi közlemények,
1997/27. 54. oldal
100
Puskás Julianna: Az Egyesült Államok bevándorlási politikája. 1890-1990. Regio. Kisebbségi Szemle 1993/3.
156. oldal, 1882-ben korlátozták a kínaiak bevándorlását, a gazdasági világválság idején pedig látványos bevándorlás-ellenesség
alakult ki, amely miatt nem lehetett Európából több menekültet, elsősorban zsidókat befogadni.
1889-ben a Legfelsőbb Bíróság alkotmányosnak ismerte el a kínaiak kizárását, arra hivatkozva, hogy amint
Stephen J. Field bíró megállapította, a kínaiak egy másik fajhoz tartoznak, ezért „úgy tűnik, nem tudnak beilleszkedni.”
Huntington, Samuel P.: Kik vagyunk mi? Budapest, 2005. 101. oldal