dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

I. Bevezetés
2
Globalizálódó világunkban egyre nagyobb méreteket ölt a migráció, már-már modern
népvándorlásokról beszélhetünk, amelynek oka a fejlett országok rohamos elöregedése és a
fejlődő országok mérhetetlen szegénysége, túlnépesedése és instabilitása. A társadalmi kérdések
között a bevándorlás kérdése az egyik, amely leginkább foglalkoztatja az európai lakosságot,
amellyel kapcsolatban szinte mindenkiben egyre komolyabb aggodalmak merülnek fel 1 .
Míg például a költségvetési hiány nagysága csak a lakosság töredékét érdekli, addig a bevándorlás,
a társadalom átalakulása sokkal szélesebb rétegeket érint közvetlenül. A lakosság öszszetételének
rohamos megváltozása, idegen kultúrák megjelenése, etnikai gettók kialakulása
vagy éppen terrorizmus táptalajra találása mind félelmet 2 kelt, ahogy a társadalmi ellátó rendszerek
fenyegető fenntarthatatlansága is 3 .
Európa mindig kivándorlók millióit bocsátotta ki a tengerentúlra, és ez a folyamat csak
az ötvenes évek évben fordult meg, hogy ma már az egész kontinens milliók „ostromának”
legyen kitéve. Az ötvenes évek konjunktúrája a nyugat-európai országokban munkaerőhiányt
teremtett és ekkor kezdtek fejletlenebb területekről (elsősorban Dél-Európából, Törökországból,
illetve az egykori gyarmatokról) munkaerőt toborozni. Hiába alakult ki azóta jelentős
munkanélküliség ezekben az államokban, a bevándorlók már nem kívántak visszamenni hazájukba.
Az egykori gyarmattartó államok a függetlenség megadásakor jelentős tömegeket fogadtak
be, akikhez azóta sokan csatlakoztak a liberális bevándorlási- és menekültpolitika következtében.
A döntő mértékben a szervezett bűnözés által ellenőrzött illegális migrációval az
európai hatóságok mind nehezebben tudnak megbirkózni, több esetben „amnesztiával” legalizálni
kellett az ilyen-olyan úton bejutottak tartózkodását, ezzel elismerve az idegenrendészetek
tehetetlenségét.
Minthogy a bevándorlók sokkal több gyereket vállalnak, mint az országok átlagnépessége,
ma már a nyugat-európai államokban az arányuk meghaladja az összlakosságon belül a
10 %-ot 4 . Szinte minden európai társadalomban markánsan jelen van a bevándorlásellenesség,
a gettósodás 5 és az utóbbi években részben ennek ellenhatásaként mind több teret
nyernek a bevándoroltak között különböző szélsőséges terrorista szervezetek. Ma már egyre
több országban merül fel, hogy a multikulturális társadalom mítosza megdőlt 6 , gyakorlatilag
párhuzamos társadalmak jöttek létre, amelyek kultúrája szögesen szemben áll egymással. Az
integrációt szorgalmazza a befogadó ország, azonban paradox módon a másod- és harmadgenerációs
bevándorlók saját hagyományaik felé fordulnak vissza, nem sokat törődve a hagyo-
1
„A mai világban a nemzetek társadalmi biztonságára a bevándorlás jelenti a legnagyobb veszélyt.” Huntington,
Samuel P.: Kik vagyunk mi? Budapest, 2005. 286. oldal
2
Az amerikai lakosság 33 %-a akarta 1965-ben azt, hogy kevesebb legyen a bevándorló. 1977-ben 42, 1986-ban
49 és 1993-ban 61 %-uk válaszolt így. 55 % kifejezetten veszélyt lát a bevándorlásban az amerikai kultúrára.
Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Budapest, 2008. 335. oldal
3
A régi uniós tagállamok (EU-15) esetében a 65 éves és idősebb korcsoport valamint a a 15-65 éves korcsoport
egymáshoz viszonyított arányának fenntartásához évi 13 millió bevándorló lenne szükséges. ENSZ-becslés,
„Replacement Migration: Is it a solution to declining and aging population?” Idézi: Póczik Szilveszter –
Dunavölgyi Szilveszter: Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok, Budapest, 2008. 40. oldal
4
Ausztria esetében például: http://www.mno.hu/portal/625441, a börtönökben fogva tartottak 46 %-a külföldi
Ausztriában
5
A gettósodás gyakran nem a többségi társadalom elutasítása, hanem a bevándorlók zárt közösséget preferáló
kultúrájára vezethető vissza (pl. ázsiai bevándorlók, ortodox zsidók). Bár kifejezetten sikeresek lehetnek ezek a
csoportok, a befogadó társadalommal csak a legszükségesebb esetben kommunikálnak, így nem egyszer még a
negyedik generáció is gyengén beszéli a többségi nyelvet.
6
Póczik Szilveszter – Dunavölgyi Szilveszter: Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok, Budapest, 2008.
106-107., 185. oldal