dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
dr. Wetzel Tamás - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
119<br />
pontjából célszerű megítélni az itt tartózkodó külföldieket, mindenképpen komoly beavatkozás<br />
szükséges ezen a területen. A megfelelő jogszabályi változások <strong>és</strong> a következetes gyakorlat<br />
nyomán akár tízmilliárdos nagyságrendű bevételei lehetnek a költségvet<strong>és</strong>nek.<br />
c) Ahogy az Alkotmány 6. §-ának (3) bekezd<strong>és</strong>e kimondja <strong>és</strong> gyakorlatilag államcélként<br />
előírja, hogy „a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért,<br />
<strong>és</strong> előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” Az elemzett idegenrend<strong>és</strong>zeti<br />
statisztikák egyértelműen mutatják, hogy a bevándorlók döntő többsége határon túli<br />
magyar, akiknek túlnyomó r<strong>és</strong>ze végül magyar állampolgárságot szerez. Addig azonban adminisztratív<br />
terhek sokaságával találkozhat, gyakran kell ugyanazon okiratokat ismételten<br />
benyújtania. Felmerül term<strong>és</strong>zetesen a magyar állampolgárság megreformálásának kérd<strong>és</strong>e is,<br />
elképzelhető a sokat emlegetett „kettős állampolgárság”, mint idegenrend<strong>és</strong>zet nélküli könynyített<br />
állampolgárság-szerz<strong>és</strong> magyar nemzetiségűek számára, hasonlóan a német aussiedlerszabályokhoz,<br />
az olasz, a skandináv vagy az izraeli állampolgársági törvényekhez.<br />
A német idegenrend<strong>és</strong>zeti <strong>és</strong> menekültügyi törvény (AufenthG) 2004-ben került módosításra,<br />
amely jelentősen érintette a hatályos szabályozást. 365 A német jogszabályok eltérően<br />
viszonyulnak a német nemzetiségű „visszavándorlókhoz” <strong>és</strong> az egyéb külföldiekhez. A<br />
német Alkotmány 116. § szerint a német állampolgárok mellett német az, aki menekült vagy<br />
kitelepített, aki német nemzetiségű, <strong>és</strong> akiket 1937. december 31. után a Német Birodalom<br />
területére befogadtak, valamint ezek házastársai <strong>és</strong> leszármazottai. Nyelvvizsga <strong>és</strong> származási<br />
igazolások alapján statusdeutsch-nak (Aussiedler) ismerik el a volt Szovjetunió területéről<br />
bevándorolni szándékozókat. Ezzel a státusszal gyakorlatilag a német nemzetiségűek mind az<br />
idegenrend<strong>és</strong>zeti eljárást, mind az állampolgársági eljárást kikerülhetik. A Bundesvertrieben-<br />
und Flüchtlingsgesetz, valamint az 1990-es Aussiedleraufnahmgesetz széleskörű jogokat biztosít<br />
a „népi németeknek”, joguk van a szociális- <strong>és</strong> társadalombiztosítási ellátásra, szülőföldjükön<br />
szerzett nyugdíjukat német szabályok 366 szerint kapják meg, végzettségüket elismerik,<br />
német nyelvtanulási 367 <strong>és</strong> elhelyezked<strong>és</strong>i lehetőségeket biztosítanak. Ez a szabályozás a viták<br />
kereszttüzében van Németországban, tekintettel arra, hogy a betelepedők elég nehezen integrálódnak,<br />
gyakran szociális ellátásra szorulnak, visszaél<strong>és</strong>ek is előfordulnak, így az 1993 után<br />
születettekre már nem alkalmazható. A betelepül<strong>és</strong> évenkénti <strong>és</strong> tartományonkénti kvótához<br />
van kötve, így a benyújtott kérelmek elbírálása gyakran évekig elhúzódik. A vitáknak politikai<br />
alapja is van, hisz a betelepülő németek 74 %-a szavaz a CDU-ra, míg csak 17 %-a az<br />
SPD-re, amely az átlaglakosság 42-44 %-os pártpreferenciái mellett kifejezetten feltűnő. Ennek<br />
megfelelően az évi 100-150 ezres betelepül<strong>és</strong>t a baloldali erők korlátozni akarják, míg a<br />
saját választási esélyeiket növelendő a Németországban élő másod- <strong>és</strong> harmadgenerációs bevándoroltak<br />
állampolgársághoz jutását támogatják. 368<br />
Dánia, Finnország, Svédország, Izland <strong>és</strong> Norvégia alkotja az igen példamutató <strong>és</strong>zaki<br />
együttműköd<strong>és</strong> országait, amelyek már 1954-ben megalkották a közös munkaerőpiacukat<br />
(Északi közös Munkaerőpiac <strong>és</strong> Északi Útlevél Unió), ezzel az uniós szabályozás előzményének<br />
is tekinthető ez az együttműköd<strong>és</strong>, hasonlóan a Benelux-országokhoz. A skandináv országokban<br />
hosszú hagyományai vannak az integrációnak, hisz már 1397 <strong>és</strong> 1448 között sikeresen<br />
működött a Kalmári Unió a Dán Királyság, a Svéd Királyság <strong>és</strong> a Norvég Királyság<br />
szövetsége alapján. A XIX század elejéig Dánia <strong>és</strong> Norvégia volt perszonálunióban, majd a<br />
napóleoni háborúk után Svédország került ilyen kapcsolatba Norvégiával. Az Északi Interpar-<br />
365 Lásd: Bundesgesetzblatt Jahrgang 2004 Teil I Nr. 41, ausgeben zu Bonn am 5. August 2004<br />
366 1998 óta már csökkentett nyugdíjat kapnak ezek a személyek.<br />
367 Minthogy ezeknek a németeknek az ősei több száz évvel ezelőtt vándoroltak ki, <strong>és</strong> az utóbbi évtizedekben<br />
nem használhatták a nyelvüket, általában igen keveset tudnak németül.<br />
368 Lásd bővebben: Münz, Rainer: Long-distance citizens : ethnic Germans and their immigration to Germany :<br />
conference / Rainer Münz, Rainer Ohliger Florence: European University Institute, 1998
Change language