Programfüzet (PDF) - DE OEC Tudományos Diákköri Tanács

B1.8. Tóth Gábor ÁOK II.Biofizikai és Sejtbiológiai IntézetKOMBINÁLT ERBB ELLENES ANTITEST KEZELÉSEK HATÁSAEMLTUMOR SEJTVONALAK PROLIFERÁCIÓJÁRAA trastuzumab olyan tumor terápiában alkalmazott ErbB2 célpontú humanizáltmonoklonális antitest, mely az ErbB2 leszabályozását fokozza, míg apertuzumab az ErbB2 dimerizációs hurkához kötdve annak heterodimerizációjátgátolja. Munkacsoportunk korábbi kísérletei szerint a trastuzumabra in vitrorezisztens emltumor sejteket immunhiányos egerekbe oltva, azokban a terápiásantitest Fc részén kereszül kifejtett ADCC képes a tumornövekedéstmegakadályozni, tehát szükséges lehet az in vitro F(ab)2 által is létrehozottbiológiai hatásokat az ADCC-tl elkülöníteni. Mások megfigyelései szerint többEGFR ellenes monoklonális antitest kombinációja in vitro fokozhatja aproliferációgátlás hatékonyságát. Mindezek alapján in vivo kombinációs kezelésekmegalapozásához a trastuzumab és a pertuzumab, valamint az EGFR ellenescetuximab és F(ab)2 fragmentumaik három - ErbB2-t és EGFR-et kifejez -emltumor vonalra in vitro kifejtett proliferációs hatását vizsgálatuk. Aproliferációt MTT alapú teszttel, az ErbB expressziót áramlási citometriával, azErbB foszforilációt Western blotton mértük. Egyedi kezelések esetén azirodalomból ismert eredményeket kaptuk: a BT474 kifejezetten, az SKBR3kevésbé, míg a JIMT1 egyáltalán nem volt érzékeny trastuzumabra. Apertuzumab hasonló arányban hatott a három sejt proliferációjára, de atrastuzumabnál kevésbé. Egyik sejt sem volt érzékeny cetuximabra. Akombinációs kezelések során jelentsebb potencírozó hatást egyik sejtvonalesetén sem tapasztaltunk. Az antitestek frissen készített F(ab)2 fragmentumanagy dózisoknál a teljes antitestnél ersebb gátlást mutatott, ami a preparálássorán keletkez, majd elbomló toxikus komponensre utalhat. Ezt megersítenilátszik, hogy pertuzumab F(ab)2-vel IP oltott, JIMT1 xenograftot hordozóegerekben a tumor még a kezeletleneknél is gyorsabb növekedést mutatott. AzErbB foszforilációs mintázatokból kiemelhet megfigyelés, hogy a pertuzumabF(ab)2 jobban csökkenti az ErbB1 foszforilációját és expresszióját, mint azegész antitetest, tehát feltehetleg kedvezbb szterikus feltételekkel képesgátolni az ErbB2-EGFR heterodimerizációt, azonban ennek alacsony EGFRexpressziónál nincs in vitro proliferációs következménye. Kísérleteink alapjánmegállapítható, hogy (i) a többféle antitesttel együttesen létrehozhatóhiperkeresztkötés és következményes fokozott proliferáció gátlás nemáltalánosítható, és (ii) elképzelhet, hogy pertuzumab esetén a teljes antitest ésaz F(ab)2 közötti választás annak függvénye, hogy az ADCC mediált, vagy aheterodimerizációt gátló hatást kívánjuk érvényesíteni.Témavezet: Dr. Vereb György211