Savage Grace - Könyvmolyképző

hallottuk, hogyan üvölt, de a hangja egyre távolabbról hallatszott.Marcost és Ryant küldtem utána, hogy lecsendesítsék, és ők elmesélték,hogy legalább fél órán keresztül futottak teljes erőbedobással,mire megtalálták az erdő mélyén.Apa felsóhajtott.– Majd elmegyek én.– Paul, ez igazán rossz ötlet – szólalt meg Gabriel. – Ha valakinekmennie kell, akkor én vagyok az.– Neked és a lányoknak az iskolába kell mennetek. Holnap megyek,még világosban. Úgy legalább jól körülnézhetek.– Semmi esetre sem. Neked nincsenek különleges képességeid.Az veszélyesebb, mintha én mennék. – El sem tudtam képzelni,hogyan vehetett ilyen szürreális fordulatot a beszélgetés. Általábanapa volt az, aki megpróbált visszatartani a veszélyes helyekről, demost, hogy én próbáltam visszatartani, megértettem, miért is aggódikannyira. – Mi van, ha valaki tényleg ott vár?– Csak nem magad is belátod, milyen veszélyes? – tette karba akezét apa.Kinyitottam a számat, de nem tudtam válaszolni.– Majd én elmegyek a tiszteletessel – szólalt meg egy ismerőshang az iroda ajtajában.Megpördültem. Az ajtóban Talbot állt. Fején az elmaradhatatlankék baseballsapka, egyik kezében egy nagy tál a parókiakonyháról,tele a parkolóból hozott kaviccsal. Másik kezének hüvelykujját TexasRanger övének csillag alakú csatja mellé akasztotta. Ahogy rámnézett, láttam rajta, hogy kényelmetlen számára a helyzet.Elkomorodtam.– Ő meg mi a fenét keres itt?• 44 •