Savage Grace - Könyvmolyképző

H armadik fejezetA remény köveTizenöt perccel később a parókia mellettA templomkert hideg, halott pázsitján álltam, ahhoz a fűzfáhozközel, amely alatt Daniellel a vasárnapi istentisztelet utáni piknikekenszoktunk ücsörögni. Apa és Gabriel a parókia lépcsőjén ült. Azöt fiú mögöttem állt. Mindenképpen jönni akartak, én pedig nemellenkeztem, mivel minden segítségre szükségem volt. Valószínűlegmind azon gondolkodtak, az elmúlt percekben miért meredtemúgy a parókia tetejére, mint egy holdkóros. Kis csapatunkból csakegyvalaki hiányzott, és kihasználtam a maradék időt, hogy összeszedjema gondolataimat, mielőtt a többiekkel megosztanám, mirejöttem rá.Hallottam, ahogy valaki fékez a parkolóban, és szinte abban apillanatban megéreztem April körteillatú parfümjét, hogy kiszálltaz autóból. Terjengett mellette néhány egyéb szag is: juharszirup,fánk és… baconszalonna?– Mi olyan nagyon sürgős? – kérdezte, amikor mellém ért. Ahhozképest, hogy szombat reggel hat óra volt, a hangja furcsánüdén csengett.Egy pillanatra elszakítottam tekintetemet a parókiatetőről, és ránéztem.Mindössze tíz percet adtam a többieknek arra, hogy ideérjenek.Apa arca olyan gyűrött volt, mintha a hivatali asztalán• 31 •