Savage Grace - Könyvmolyképző

– Minden állatnak megvan a maga kommunikációs technikája– fejtegette Brent. – Mimika, hanglejtés meg ilyesmik, de az alfaesetében inkább megérzésről van szó. Néha képekben és kifejezésekbenis megnyilvánul, de általában csak érezzük, amit ő érez.Ezen egy pillanatra eltöprengtem.– És mit érez? – kérdeztem végül, bár féltem, hogy a sejtésemhelyes.Ryan és Brent összenéztek, nem egészen értettem, ez mit jelent.Marcos lépett előrébb.– Nagyon szeret téged – mondta a rá jellemző erős brazil akcentussal.– És azt akarja, hogy vigyázzunk rád… másrészt viszontolyan, mintha a lényének egy része… nem is tudom, hogyanmondjam. Mintha távozna éppen.Összeharaptam a számat, és bólintottam. Én is éppen ettől féltem.Nem kellett farkasnak lennem ahhoz, hogy érezzem, ahogylényének egy része – mégpedig a Daniel része – a semmibe tűnik.Nem tudod megállítani. Legalábbis gyenge emberként nem,morogta a szörny a fejemben. Gyűlöltem, hogy mostanában olyangyakran hallom a hangját. Kezem akaratlanul a nyakamhoz vándorolt,hogy a holdkő segítségével elhallgattassam a fenevadat. De a kőtermészetesen nem volt ott. Caleb törte össze még a raktárban, és veleegyütt azt a reményt is, hogy elmenekülhetünk gyilkos terve elől.Egy éven keresztül csaknem minden nap rajtam volt a függő,és eszembe sem jutott, hogy nincs meg, amíg oda nem nyúltam.A nyakamat üresnek, sőt, mezítelennek éreztem nélküle. ÁlmaimbanDaniel mindig elmondta, azért adta nekem a holdkövet, hogyuralkodni tudjak a farkason, hogy ember maradhassak. Mostanábangyakran megfordult a fejemben, hogy vajon nélküle lesz-e hozzáerőm…• 28 •