Savage Grace - Könyvmolyképző

– Kösz, hogy aggódsz értem! De azt hiszem, a saját verandánkonnem fenyeget veszély.– Már megbocsáss, Miss Grace, de az apánk, mármint Caleb,meg a Sötét Királyok még mindig errefelé ólálkodnak. Sokkal óvatosabbnakkéne lenned!– Igazad van – bólintottam. Butaság, hogy ennyire elengedtemmagam. Pedig ez volt a legfontosabb, amit Daniel és Talbot állandóanismételgettek. Caleb még mindig az életünkre tör, és nemlehet tudni, mire képes egy hozzá hasonló őrült. Arról nem is szólva,hogy a hülye bokámmal vajon mire mentem volna, ha ő vagyvalamelyik kifutófiúja tegnap este megtámad.Kinyújtóztam, majd összes gyógyítóerőmmel a bokámra koncentráltam,amíg nem éreztem, hogy a fájdalom kellemetlen sajgássátompul. Váratlanul eszembe jutott valami.– Honnan tudjátok, mit akar Daniel? Ti tudtok… tudtok velebeszélni, amikor farkassá változtok?A remény olyan erővel ébredt fel bennem, hogy már a bokámfájdalmával sem törődtem. Talán rávehetném az egyik fiút, hogybeszéljen Daniellel a nevemben, és mondja el neki, hogy…– Nem – felelte Brent. – Egyszerűen csak tudjuk, mit akar. Ésmeg is tesszük. Egy alfával ez így működik.– Olyan, mint a telepátia? – Az agyam kissé lassan járt ezen areggelen, még hat óra sem volt talán. Nem csoda, ha három óra alvásután kissé akadozva indultam. Felbukkant egy hirtelen gondolat– túl hirtelen ahhoz, hogy az enyém lehessen. Ha te is farkaslennél, beszélhetnél Daniellel. Együtt lehetnétek.– Nem – felelte Ryan. – Nem olvasunk egymás gondolataiban.– Még szerencse – morogta Zach. Ő és Marcos közelebb húzódtaka verandához.• 27 •