Savage Grace - Könyvmolyképző

időről időre meggyújtott, és addig nézte a táncoló lángot, amígkis híján leégette a karjáról a szőrt – merő szórakozásból. Mégsema megjelenése zavart a leginkább benne, hanem az, ahogy engemnézett. Szinte teljesen biztos voltam abban, hogy ő volt az a nagyszürke farkas, amelyik belemart a bokámba, amikor Caleb falkájaa raktárban megtámadott. Akárhányszor elkaptam a tekintetét,úgy nézett rám, mint aki már belekóstolt a vérembe, és még inkábbkedvet kapott hozzám.Elfordítottam a tekintetem Slade-ről. A többi fiúval ellentétbenróla nem tudtam eldönteni, vajon mennyire gondolja komolyan,hogy Daniel a vezére. Talán mindannyiunk számára veszélyt jelent.– Kinek a kívánsága? – kérdeztem Ryant.– Az alfáé.– Úgy érted, Danielé?– A nagy fehér farkasé. A te biztonságod az első és a legfontosabb.Jólesett, hogy Daniel a maga módján még mindig törődik velem.– Csak annyi időre hagytunk magadra, amíg visszaváltoztunk.– Tudtam, hogy Ryan elsősorban arra gondolt, hogy visszaváltoztakemberré, de időközben fel is öltöztek. Ez volt a vérfarkas átváltozáslegnehézkesebb része: az öltözet.– Köszi – motyogtam. Örültem, hogy nem csupa pucér fiú közöttkellett magamhoz térnem. Arról nem is beszélve, mit szólnahozzá valamelyik szomszéd, ha kora reggel ez a látvány fogadná véletlenül.Az sem lett volna szerencsés, ha farkas alakban kóvályognakmellettem. A tegnap éjjeli ordítás után különösen nem.– Örülök, hogy nem haltál meg, amíg nem voltunk itt – mondtaBrent. – Azon ő nagyon felhúzná magát. Meg hát… te sem élnél.Az is szar lenne.• 26 •