Savage Grace - Könyvmolyképző

Talán már soha nem is fog.– Egész éjjel itt voltatok mellettem? – kérdeztem.Ryan és Brent voltak a legfiatalabbak abból az ötből, akik otthagytákCaleb falkáját, és Danielt választották új alfájuknak. Ryannem lehetett több tizennégynél, Brent meg tizenhatnál, de arcamég fiúsan kerek volt, és ahogy ujjaival az orrnyergét masszírozta,azt a gyanút keltette bennem, hogy urbattá válása előtt szemüvegethordott. Egyébként is volt valami mulatságos „Brent, a vérfarkas”magatartásában.Igazából nem tudtam elképzelni róluk, hogyan tartozhattakazok közé a vérszomjas vérfarkasok közé, akiket Caleb rám uszított.Olyanok voltak számomra, mint az elveszett fiúk a Pán Péterben,amit anya kívánságára adtunk elő a gyülekezetnek tízéveskoromban. Azzal, hogy sosem nőttek fel igazán. Meg ahogyan araktár melletti Klubban éltek. Ami minden bizonnyal játék és mókavolt nekik – amíg el nem kezdődött az öldökléses rész.Ryan bólintott.– Számunkra a te biztonságod az első. Ez az ő kívánsága is.Felültem és körbenéztem a kertben. Ha Brent és Ryan itt voltak,valószínűleg a másik három is a közelben van. Mégiscsak egy falkábatartoznak.Zach és Marcos a diófa tövében ültek, de Slade annyira messzevolt az utca túlvégén, hogy ha nem lenne az átlagosnál élesebb alátásom, nem is vettem volna észre.Míg Brentet vagy Ryant nehéz volt vérszomjas szörnynek elképzelnem,Slade-del egészen más volt a helyzet. Karjaira vöröslángokat tetováltatott, amelyek csuklójától egészen a válláig elértek.Egyik szemöldökét acélcsővel fúrta át, de volt még további tízpiercing a füleiben is. Kezében szinte mindig volt öngyújtó, amit• 25 •