Savage Grace - Könyvmolyképző

M ásodik fejezetElveszett fiúkHat hónappal ezelőtt– Fázol? – kérdezte Daniel a hátam mögött. Egy kőpadon ültem,és a művészetórára készítendő szénrajzomon dolgoztam. Átöleltea vállamat, és hátamat a mellkasához húzta. Az ingén keresztül iséreztem teste melegét, és azt, ahogy az én bőröm is felhevül a vékonypulóverem alatt. Megremegtem, de nem azért, mert fáztam.Már nem.– Mmm – mondtam, és letettem a füzetemet a padra.Daniel dörzsölni kezdte a karjaimat, hogy felmelegítse őket, miközbenorrával a nyakamba szuszogott.– Bárcsak egy óráig csinálnád – mondtam, és felnevettem, halkan,noha csak mi jártunk ki az Angyalok kertjébe.– Mi lenne, ha két óráig csinálnám? – kérdezte, és ajkával a bőrömhözért. Úgy éreztem, elolvadok. Hátrasimította a hajamat, ésmegcsókolt a fülem mögött.Felsóhajtottam, szénceruzám kicsúszott az ujjaim közül. A padszélének ütközött, majd legurult annak a szobornak a talapzatához,amit éppen rajzoltam. Gabriel arkangyal szobra volt, az, amelyiketDaniel akkor mutatott meg, amikor először hozott ide.Daniel ajka egyre lejjebb vándorolt a nyakamon, amíg el nemérte azt a finom mívű nyakláncot, amelyet szinte mindig viselek.• 19 •