Amanda Quick Legenda

- Az itt tartózkodók feléről csak jóakarattal lehetne aztállítani, hogy nem kalózok - válaszolta Jared. - Katonák,akiknek a háború befejeztével nincs hova menniük.Tengerészek, akik hajóra várnak. Férfiak, akik várják, hogyvalakibe beleköthessenek. A szokásos kikötői csürhe.- És a többiek?Jared elmosolyodott.- Ők tényleg kalózok.- Aligha meglepő. Ha jól emlékszem, azt mondta, sokatutazott, uram. Bizonyára volt alkalma megtapasztalni az ilyenhelyeket. Gondolom, megtanult vigyázni magára.- Amint látja, ez idáig sikerült átvészelnem minden bajt.Wingfield elgondolkodva nézett a fekete bársonykötésre.- De nem sértetlenül.- Nem, nem egészen sértetlenül. - Jared szája keserűenmegrándult.Tisztában volt vele, hogy az emberek nem tartjákbizalomgerjesztőnek. És nem csupán a fekete kötés tette őketbizalmatlanná. Ha a legelőnyösebb oldaláról mutatkozott is,szépen fésült hajjal, a legutolsó divat szerint öltözve, sajátcsaládtagjainak leghízelgőbb megjegyzése is csak annyi volt:szakasztott úgy néz ki, mint egy kalóz.A családtagok legnagyobb bánatára azonban, sosemviselkedett úgy, mint egy kalóz.Jared tudta, ő csak egy higgadt, megfontolt üzletember,nem az a tüzes vérű, kalandvágyó ifjú, aki a családihagyományok folytatására alkalmas lenne.Wingfield bizalmát sem nyerte el azonnal. Nyugodtviselkedése, tanult beszéde, nem pedig megjelenése győztemeg az idősebb férfit.- Hogyan veszítette el a szemét, ha szabad ezt kérdeznem?- Hosszú történet- mondta Jared -, és számomra fájóemlék. Nem mennék most bele, ha megengedi.- Hogyne, hogyne - vörösödött el Wingfield. - Elnézést abizalmaskodásért.- Szóra sem érdemes. Már megszoktam, bárhol legyek is,mindenki engem bámul.- Hát, szóval, nyugodtabb leszek, ha a Tenger lángjaholnap reggel kihajózik - váltott gyorsan témát Wingfield. -Felesleges aggódnom, hisz ön is a fedélzeten lesz, és Upper6

házitanítót fogyasztottak el. Reményteljes ifjak, akiknek csak acsínytevésen jár az eszük. Zeng tőlük a ház.- Értem. - Jared maga is olyan házban nőtt fel, ahol nemvolt egy perc nyugalom. Igazán hozzászokhatott volna, mégistöbbre becsülte a nyugodt, rendezett életet.- Tőlem telhetően mindenben segítségére vagyokOlympiának. Amíg Angliában tartózkodom.De annyi időt sosem töltesz otthon, hogy ezt a három fiútkézbe vedd, gondolta Jared.- A Lightbourne-naplón kívül mi mást küld még azunokahúgának?Wingfield felhörpintette sörét.- Ruhákat, fűszereket, csecsebecséket. És könyveket,természetesen.- És ezeket az unokahúga Londonban eladja?- Igen, a könyvek kivételével. Azokat a könyvtárábaszánom. De a többi áru Londonba kerül. A pénz egy részét aháztartásra fordítja, a maradék az én utazásaimat fedezi. Eddigegészen jól működött a dolog, de az utóbbi időben minthalehetőségeinken felül költöttünk volna.- Nehéz az üzleti életben boldogulni, ha az ember nemfigyel oda a bevételekre és a kiadásokra - mutatott rá szárazonJared.Az utóbbi hat hónap során felmerült problémáira gondolt.Számlái rendre nem egyeztek. Ennek most már utána kelljárnia. Mostanra nyilvánvalóvá vált, valaki több ezer fonttalmegkárosította a Flamecrest Hajózási Vállalatot. Jared még agondolatát sem bírta elviselni, hogy becsapják. Nem hagyhatta,hogy bolondot csináljanak belőle.Egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk, intette magát.Most a naplóval kell törődnie.- Igaza lehet, uram, de sem Olympiát, sem engem nemkötnek le az ilyen unalmas részletek. És mégis megvagyunk -pillantott fürkészően Jaredre. - Biztos, hogy nem jelent önnektúl nagy terhet ez a feladat?- Szóra sem érdemes. - Az ablakon át a sötétségbeburkolódzó kikötőt, a reggeli dagályt váró Tenger lángja égrerajzolódó fekete sziluettjét nézte.8

közel olyan magasak, mint Jared. Barázdált arcukat ezüstöspofaszakáll és ősz haj keretezte. Fiatalos, hetyke léptekkelközeledtek, holott mindkettő elmúlt már vagy hatvan is. Kétöregedő kalóz, gondolta nem minden gyengédség nélkül Jared.Az elöl haladó férfi rávillantotta mosolyát. Szeme színebeleolvadt a holdfénymosta ezüstös éjszakába, de Jared ezerközül is felismerte volna a szürkének ezt a sajátos árnyalatát.Hisz ezt látta minden reggel a tükörben, borotválkozás közben.– Jó estét, uram – köszöntötte apját, majd a másik férfi feléhajtotta meg fejét. – Thaddeus bácsi. Csodás éjszakánk van.– Épp ideje volt, hogy felbukkanj – ráncolta szemöldökétMagnus, Flamecrest earlje. – Kezdtem azt hinni, az újismerősöd egész éjjel szóval tart.– Wingfield szeret beszélgetni.Thaddeus magasabbra emelte a kezében tartott lámpást.- Nos, kölyök, mit tudtál meg?Jared harmincnégy éves volt. Már jó ideje nem tekintettúgy magára, mint kölyökre. Legtöbbször azt érezte, ő alegidősebb a családban. De Thaddeus bácsiba mégsem köthetbele!- Wingfield úgy véli, megtalálta Claire Lightbournenaplóját - mondta nyugodtan.- Az áldóját! - A lámpás fényénél Magnus arcánelégedettség sugárzott. - Szóval, mégis igaz. Végre előkerült,ennyi év után.- A csudába is! - morrant fel Thaddeus. - De hogyankaparinthatta meg Wingfield?- Azt hiszem, az unokahúga volt az, aki a nyomárabukkant. Kitalálta, hogy itt, Franciaországban kell keresni.Ezek szerint az unokaöcséim teljesen feleslegesen vették bemagukat Spanyolország erdeibe két hónappal ezelőtt.- Ugyan, Jared - csitította Magnus -, ifjabb Charlesnak ésWilliamnek minden oka meg volt azt hinni, hogy a naplóodakerült a háború alatt. Csak azért haragszol ennyire rájuk,mert nem voltak elég óvatosak, és azoknak az átkozottrablóknak a kezébe kerültek.- Valóban szóra sem érdemes - közölte mogorván Jared -,alig kétezer fontomba került a váltságdíj, arról nem beszélve,hogy a kiszabadításuk hosszú időre elvont az üzleti élettől.10

- Az ég megáldjon, fiam - horkant fel Magnus -, hát csakerre tudsz gondolni? Az üzletre? Hiába csörgedez nemeskalózvér az ereidben, a szívedet és a lelkedet bármelyikkereskedő megirigyelhetné!- Jól tudom, ön szerint én csak szégyent hozok a családinévre. Ezt már nemegyszer megbeszéltük. De kétlem, hogy amai éjszaka alkalmas lenne a téma újbóli megvitatására.- Igaza van a kölyöknek, Magnus - vetette közbe gyorsanThaddeus -, fontosabb dolgok is vannak. Én mondom, az anapló most már a miénk.Jared a szemöldökét ráncolta.- Melyikőjük próbálta megszerezni múlt éjjel?Wingfield azt mondja, a szobáját átkutatták.- Épp csak körülnéztünk - mondta Magnus.- Ennyit megért a dolog - bólintott jóváhagyólag Thaddeus.Jared szitkokat morzsolt a foga közt.- A napló tegnap délután óta a Tenger lángjacsomagterében van. Az egész hajót fel kéne forgatnunk, hogymegtaláljuk.- Kár - sajnálkozott Thaddeus.- Bárhogy is - folytatta Jared -, az a napló Miss OlympiaWingfieldé. Megvásárolta. Fizetett érte.- Ugyan! Az a napló a mienk - torkolta le Magnus. -Családi örökség. Annak a fehérnépnek semmi köze hozzá.- Úgy látszik, elfelejti, még ha a kezünk közé kaphatnánkis, megfejteni akkor sem tudnánk. Egyébként... - Jared kisszünetet tartott.- Igen? - kérdezte türelmetlenül Magnus.- Artemis Wingfield szerint az unokahúgának nem okozgondot a kód megfejtése. Jártas az ilyesmiben.Thaddeus azonnal jókedvre derült.- Na, kölyök, akkor nem is kell magyaráznom, mi adolgod. Leszállítod szépen a naplót Miss Wingfieldnek, akegyeibe férkőzöl, aztán kiszeded belőle, amit tudni akarunk.- Ragyogó gondolat! - Magnus szakálla megremegett azizgatottságtól. - Hódítsd meg! Csábítsd el! Ha egyszer már akarodban piheg, azt is elmondja, mit talált a naplóban. Aztánellopjuk tőle.11

Jared felsóhajtott. Néha igazán nehéz elviselni, hogy ő azegyetlen higgadt, épeszű ember ebben a különcöktől hemzsegőcsaládban.A Lightbourne-napló felkutatása három nemzedék óta főelfoglaltságát jelentette a Flamecrestek minden férfi tagjának,Jared kivételével. Nemegyszer kísérletet tett a megszerzéséreaz apja, a nagybátyja, az unokaöccsei. Csakúgy a nagyapja ésannak testvérei. Igazi kalózlelkesedéssel vetették magukat akincs után.De ami sok, az sok. Néhány hete az unokaöccsei kis híjánlemészároltatták magukat a napló miatt. Jared akkor úgydöntött, egyszer s mindenkorra véget vet ennek az áldatlanállapotnak. Sajnos, az egyetlen járható út az volt, hogyelőkeríti a naplót, és így végre kiderül, az valóban felfedi-e azeltűnt kincs titkát.Senkinek nem volt ellenvetése, amikor bejelentette, mostrajta a sor, hogy a közel száz évvel ezelőtt eltűnt titokzatosvagyon nyomába eredjen. Igazság szerint mindenki, főleg azapja, leginkább annak örült, hogy végre némi érdeklődésttanúsít a kincs iránt.Jared jól tudta, a család szempontjából eddig csak azértszámított hasznosnak, mert jó érzékkel vezette a vállalkozást.De egy ilyen vakmerő, forrófejű famíliában ez nem sokatnyom a latban.A rokonok Jaredet elkeserítően unalmasnak találták.Véleményük szerint Jaredből hiányzott a híres-nevezetesFlamecrest-tűz. Jared szerint viszont a többiek voltak azok,akik nem álltak sorba, amikor az önmérsékletet és a józan észtosztogatták. Bár észbeli képességeikből annyira azért futotta,hogy Jaredhez szaladjanak, ha pénzre volt szükségük.Tizenkilenc éves kora óta Jared volt az, aki rendbe rakta adolgokat a Flamecrestek háza táján, és hajlandó volt azunalmasnak mondott kis részletekkel is törődni. A többiekabban egyetértettek, hogy ez az egyetlen dolog, amit jól csinál.Jared úgy érezte, csak azért született közéjük, hogy holegyiküket, hol másikukat kisegítse szorult helyzetéből.Néha, késő éjjel, amikor a határidőnaplójába készítettfeljegyzéseket, el-elgondolkodott, vajon létezik-e olyanszemély, aki - ha a szükség úgy hozza - az ő megmentéséresietne.12

- Örülök, hogy ilyen természetes könnyedséggel elintézik ameghódítás és elcsábítás nemes feladatát - válaszolta aztán. -De valamennyien tudjuk, én vagyok az egyetlen, aki nemörökölte meg e becses Flamecrest-vonást.- A nyavalyát! - Magnus egy kézlegyintéssel odébbhessegette a zavaró gondolatot. - Az a baj, hogy soha még csakmeg sem próbálkoztál ilyesmivel.- Azt azért nem mondhatod, hogy meg sem próbálta,Magnus - nézett rá gondterhelten Thaddeus. - Emlékezz csakvissza, mi történt, amikor a kölyök feleséget akart kerítenimagának három évvel ezelőtt!Jared a nagybátyjára pillantott.- Mellőzhetnénk a téma megvitatását. Nem állszándékomban sem Miss Wingfieldet, sem senki mástelcsábítani, csak hogy elárulja nekem a napló titkát.Thaddeus mogorván nézett vissza rá.- Akkor hogy akarod kiszedni belőle, mi?- Pénzt ajánlok fel neki az információkért cserébe.- Péénzt?! - döbbent meg Magnus. - Hát azt hiszed, egyilyen legendás titkot meg lehet fizetni?- Tapasztalataim szerint szinte minden megvásárolható -mondta Jared. - Egy tisztességes üzleti ajánlat csodát művelmég a legreménytelenebbnek hitt helyzetben is.- Jaj, kölyök, most aztán mihez kezdjünk veled? - ingatta afejét Thaddeus.- Hagyják, hadd intézzem el a dolgot a magam módján -mondta Jared. - De tisztázzunk valamit. Én meg fogomszerezni a naplót, de csak ha szavukat adják, hogy tartjákmagukat a megállapodásunkhoz.- Miféle megállapodáshoz? - kérdezte meglepettenMagnus.Jared mély levegőt vett.- Amíg én ezzel az üggyel vagyok elfoglalva, semmilyenmódon nem avatkoznak be a vállalat irányításába.- Az ég megáldjon, fiam! Előtted Thaddeus és én vezettükaz üzletet.- A teljes összeomlás felé, uram.Magnus hajsza felháborodottan döfködte a levegőt.- Nem a mi hibánk, hogy rosszul ment a bolt. Nehéz éveketéltünk.13

Jared bölcsen úgy döntött, nem bonyolódik vitába.Mindnyájan tudták, Magnus híján van minden üzleti érzéknek,és ez Thaddeus hasonló képességeivel párosulva majdnem elégvolt ahhoz, hogy elherdálják azt a keveset, ami a Flamecrestörökségbőlmegmaradt.Amikor Jared átvette a vállalkozást, a családi flottamindössze egyetlen roskatag hajóból állt. Eladta anyjanyakékét, hogy az induláshoz szükséges pénzt előteremtse.Ekkor olyan érzéketlenségről tett tanúbizonyságot, amelyetegyetlen családtag sem bocsátott meg neki mind a mai napig.Anyja sem, aki két éve a halálos ágyán is felemlegette aszégyenletes tettet. Jarednek, a haldokló kezét szorongatva,eszébe sem jutott az asszonyt emlékeztetnie, ennekköszönhető, hogy élete utolsó éveiben lehetősége nyílt agyarapodó Flamecrest-vagyon minden előnyét élvezni, a többicsaládtaggal egyetemben.Egyetlen ócska hajóval indulva, Jared „újraépítette" aFlamecrest-flottát. Csak azt remélte, mire ebből a mostani őrültvállalkozásból visszatér, nem kell elölről kezdenie az egészet.- Alig tudom elhinni, hogy annyi idő után végre most mármagunkénak tudhatjuk az eltűnt Flamecrest-vagyont. -Thaddeus, mint aki jól végezte dolgát, diadalittasan ökölbeszorította kezét.- A vagyonunk így is épp elég. Semmi szükségünk Jackkapitány és Edward Yorke lopott kincsére, amit elástak valamiátkozott szigeten - vetette közbe Jared.- Az nem lopott kincs! -mennydörögte Magnus.- Ha meg nem sértem, uram, az üknagyapám kalózkodott,míg a Nyugat-Indiákon élt - ráncolta szemöldökét Jared. -Aligha hihető, hogy ő és Yorke tisztességes úton jutottakahhoz a kincshez.- Jack kapitány nem kalóz volt- vette védelmébe az őstThaddeus-, hanem igaz angol, aki királyi megbízást teljesített atengeren. Ő és Yorke egy spanyol hajó jogtalan zsákmányátkaparintották meg isten akaratából.- Azért érdekelni, hogyan vélekednek erről a spanyolok -jegyezte meg Jared.- A spanyolok! - hörrent fel Magnus. - Azok tehetnekmindenről! Ha az összecsapás után nem veszik üldözőbe Jackkapitány hajóját, akkor nem kellett volna elásni a zsákmányt14

azon a szigeten, és most nem állnánk itt, azon gondolkozva,hogy szerezzük vissza.- Igen, uram - sóhajtott beletörődve Jared. Már annyiszorhallotta ezt a történetet. És már először is untatta.- De ha valaki, akkor Edward Yorke volt a kalóz! -folytatta Magnus. - Az a kétszínű, álnok hazug kiszolgáltattaükapádat a spanyoloknak! Égi szerencse, hogy ack kapitány kitudott menekülni a csapdából!- Mindez száz évvel ezelőtt történt. Nem tudhatjukbiztosan, Yorke valóban elárulta-e Jack kapitányt - mondtaJared nyugodtan. - És most már úgysem sokat számít.- Már hogyne számítana! - csattant fel Magnus.- Folytatnod kell a családi hagyományokat, fiam! Az afeladatod, hogy megtaláld az eltűnt kincset, ami egyedülminket illet.- Különben is - jelentette be ünnepélyesen Thaddeus -,most már te vagy az új Őriző, kölyök.- Az istenért- mormolta Jared -, micsoda sületlenségeketfecsegnek itt össze!- Ez nem sületlenség! - okította Thaddeus. - Téged illet eza cím, amióta az unokaöcséid kiszabadításakor használtad Jackkapitány tőrét. Vagy már elfelejtetted?- Hogy felejthettem volna el? Ez a kis kaland az egyikszemembe került - mormogta Jared.Semmi értelme megint belebonyolódni ebbe a régi családilegendába. Az is épp elég, hogy neki kell felkutatnia azeltemetett kincset.- Az nem is lehet kérdéses, hogy te vagy az új Őriző -mondta komolyan Magnus. - Nálad volt a tőr, amikor ismét vértapadt hozzá. Egyébként is a fiatal Jack kapitány kiköpött másavagy.- Most már elég legyen! - Jared előhúzta zsebóráját, és aszámlapot a lámpás felé fordította. - Későre jár. Holnap koránkell kelnem.- Te és az átkozott órád! - mordult fel Thaddeus. - Fogadnimernék, hogy a határidőnaplód is nálad van.- Természetesen - biztosította hidegen Jared. - Egy lépéstsem teszek nélküle.Az órám és a naplóm a legfontosabb a világon, gondolta.Évek óta ez a két tárgy jelentette a rendet, a nyugalmat az15

életében, a körülötte nyüzsgő vad, kiszámíthatatlancsaládtagok gyűrűjében, a kaotikus mindennapokon.- Az eszem megáll! - csóválta fejét bánatosan Magnus. -Alig egy lépésnyire vagy attól, hogy fellebbentsd a titkot anagy kincsről, és akkor előhúzod az órád, fellapozod a naplót,mint valami huszadrangú kereskedő.- Erről szól az életem - mondta Jared.- Más apa ettől zokogásban törne ki - dörmögte Magnus.- Próbáld megmutatni, hogy te is Flamecrest vagy, kölyök!- bátorította Thaddeus.- Végre-valahára az elveszett örökségünk nyomárabukkantunk, fiam! - Magnus a kő mellvédre támaszkodva azéjszaka sötétjébe burkolódzó tengert nézte. - A csontjaimbanérzem, most már a miénk lesz. Neked jutott osztályrészül az amegtiszteltetés, hogy családod részére megszerezd.- Biztosíthatom, uram - válaszolta udvariasan Jared -,lelkesedésemhatártalan!16

- Van itt még egy könyv, ami biztosan érdekelni fogja, Mr.Draycott - nyúlt Olympia Wingfield egyik, papucsba bújtatottlábával a létrán állva, a másikat egy polcnak támasztva akönyvszekrény tetején porosodó kötet után -, az Aranyszigetének legendáiról szól. Ezt a másikat is meg kéne néznie...- Könyörgök, legyen óvatos, Miss Wingfield! - ReginaldDraycott megragadta a létrát, felnézett a magasban lévőOlympiára. - Még leesik itt nekem, ha nem vigyáz.- Ugyan! Meglehetős gyakorlatom van a létráramászásban. Ami ebben a könyvben van, én magam isfelhasználtam abban a cikkben, amit legutóbb írtam a Társaságfolyóiratába. Pótolhatatlan adalékokkal szolgál egyesdéltengeri szigetek lakosainak szokásairól.- Nagyon kedves öntől, hogy kölcsönadja, Miss Wingfield,de nem tetszik nekem, ahogy ezen a létrán áll.- Ne aggódjék, uram - mosolygott le rá megnyugtatólagOlympia. Ekkor vette észre, a férfi elkerekedett szemekkel,leesett állal bámul fölfelé.- Jól érzi magát, Mr. Draycott?- Igen, persze, persze... - Draycott becsukta a száját, detekintetét nem vette le a lányról.- Biztos? Olyan furcsán elgyengültnek látszik. Szívesenodaadom ezeket a könyveket később is.- Nem akarok egy napot sem várni. Annyira felcsigázta azérdeklődésemet az Arany szigetének legendái iránt, aligvárom, hogy olvashassak róluk. Nem tudnék üres kézzeltávozni.- Meg is van. Ez a könyv csak az Arany szigetévelfoglalkozik, de engem más idegen földek szokásai isérdekelnek.- Valóban?- Bizonyos hagyományok elgondolkodtatóak. Itt vanmindjárt az arany-szigeti nászéjszaka. - Olympia belelapozott arégi könyvbe, majd ismét lenézett Draycottra.Mégsem lehet minden rendben, gondolta. Draycottarckifejezése láttán kezdte kényelmetlenül érezni magát. Aférfi nem nézett a szemébe, tekintete lejjebb állapodott meg.- A... nászéjszakát említette, Miss Wingfield?171

- Igen. Meglehetősen furcsa szokás. - Olympiaelgondolkodva ráncolta homlokát. -A vőlegény egy phalloszalakú aranytárggyal ajándékozza meg a menyasszonyt.- Jól hallottam, phalloszt mondott, Miss Wingfield? -ejtette fuldokolva a szavakat Draycott.Olympia számára ebben a pillanatban vált nyilvánvalóvá,hogy jelenlegi helyzete a létrán tökéletes belátást enged aszoknyája alá.- Szentséges egek! - Majdnem elveszítette egyensúlyát, alétra legfelső foka után kapott. Kezéből az egyik könyv hangoscsattanással a földre hullt.- Valami baj van, kedvesem? - kérdezte gyorsan Draycott.Megrettenve a felismeréstől, hogy harisnyás lábait ígyközszemlére tette, Olympiát elöntötte a forróság.- Semmi gond, Mr. Draycott. Megtaláltam, amit kerestem.Lejövök. Lépjen odébb, kérem:- Engedje meg, hogy segítsek! - Draycott puha, kövérkéskeze a muszlinszoknya alá nyúlt, és megfogta a lány lábszárát.- Kérem, ne! Igazán minden rendben van. - Olympia lábátmég sosem érintette férfikéz. Draycott érintésétől megriadt.Felfelé menekült volna a létrán, de a férfi megragadta abokáját.Olympia megpróbálta kiszabadítani a lábát. Nem sikerült.Zavarodottsága bosszúságba csapott.- Ha ellépne a létra aljától, Mr. Draycott, gond nélkül letudnék mászni.- Nem szeretném, ha leesne. - Draycott keze feljebbcsúszott, és egyre szorosabban kulcsolódott a lány lába köré.- Nincs szükségem segítségre - repült ki újabb könyvOlympia kezéből, majd dörrenve ért földet. - Kérem, engedjeel a bokámat!- Csak segíteni szeretnék, kedvesem.Olympia méregbe gurult. Évek óta ismeri ReginaldDraycottot. Eddig fel sem merült benne, hogy a férfi ne tennémeg, amit kér tőle. Vadul kirúgott. Lába Draycott vállát találtael.- Ó! - A férfi egy lépést hátrált, megbántottan nézett felOlimpiára.18

Olympia ügyet sem vetett rá. A muszlin vadul viharzottbokája körül, amint lefelé ereszkedett. Érezte, főkötője ismeglazult, az elszabadult tincsek ott táncoltak arca előtt.Papucsa alig érintette a szőnyeget, Draycott máris otttermett mögötte, és átkarolta a derekát.- Legédesebb Olympiám, nem tudom tovább titkolni azérzéseimet.- Most már elég legyen! - Olympia úgy ítélte meg, ahelyzet ugyan hölgyhöz cseppet sem méltó, de határozottcselekvést igényel. Könyökét hátralendítve gyomorszájonvágta a férfit.Draycott felnyögött, de nem engedte el. A lány füléhezhajolt. Olympia orrát átható hagymaszag csapta meg. Gyomrafelfordult.- Olympia, kedvesem, ön már anyányi asszony, nem holmifruska, aki most szabadult az iskolapadból. Nem arra ítéltetett,hogy élve eltemetkezzék itt, Upper Tudwayben. Itt az ideje,hogy megkóstolja a szenvedély ízét. Itt az ideje, hogy végreéljen!- Azt hiszem, le fogom hányni a csizmáját, Mr. Draycott.- Ne gyerekeskedjék! Érthető, hogy kicsit ideges, mertismeretlenek ön előtt a testi vágy örömei. Ne féljen, én majdmindenre megtanítom.- Engedjen el, Mr. Draycott! - Olympia az utolsó könyvetis ledobta, és a férfi kezébe vájta körmeit.- Ön csodálatos asszony, csak még nem ismeri a szerelmet.De bizonyára nem akarná megfosztani magát ettől azélvezettől.- Mr. Draycott, ha nem enged el azonnal, sikítok!- Senki nincs itthon, kedvesem - vonszolta a férfi a kanapéfelé. - Az unokaöccsei elmentek.- De Mrs. Bird biztosan itt van a közelben.- A házvezetőnője a kertben dolgozik. - Draycott orrát alány nyakához dörgölte. - Nyugodjék meg, édesem, egyedülvagyunk.- Mr. Draycott! Uralkodjék magán! Már azt sem tudja, mitcsinál!- Szólíts Reggie-nek, lelkem!Olympia az íróasztal sarkán álló, a trójai falovat mintázóezüstszobrocska után kapott. Nem érte el.19

De meglepetésére Draycott hirtelen felüvöltött éselengedte.- Hogy az a ... - ordította.Olympia végre kiszabadulván majdnem elesett, az utolsópillanatban sikerült az íróasztalban megkapaszkodnia. Hallotta,hogy a háta mögött Draycott megint felordít:- Ki az ördög maga? - kezdte mérges hangon.Aztán mintha test ütődött volna testhez. Hirtelen csendereszkedett a könyvtárszobára.Olympia megperdült. Főkötőjét csak egyik füle tartottameg, idegesen söpörte el arcából a röpködő fürtöket, szemeDraycottot kereste. A férfi, mint valami odadobottrongycsomó, a földön feküdt.A lány már meg sem lepődött, amikor mellette egy feketecsizmás lábat pillantott meg. Felemelte tekintetét.És akkor meglátta. Meglátta a férfit, aki csakis azeltemetett kincsekről szóló legendák ismeretlen tengereinekvalamely mesés szigetéről toppanhatott be ide. Hosszú,szélfútta hajával, szemén a fekete bársonykötéssel, az övéreerősített óriási tőrrel lenyűgöző látványt nyújtott.Olympia még életében nem látott ilyen tekintélytparancsoló embert. Minden porcikája erőt és férfiasságotsugárzott. Széles vállát, izmos testét mintha egy, a szépségnekmindent alávető szobrász biztos keze formázta volna.- Miss Olympia Wingfieldhez van szerencsém? - kérdeztea férfi oly nyugodtan, mint aki már régen hozzászokott, hogyegy eszméletlen ember heverész a lábai előtt.- Igen. - Olympia kénytelen volt rájönni, hogy egy hangsem hagyta el ajkát. Megköszörülte torkát, újra próbálkozott. -Igen, én vagyok. Megtudhatnám az ön nevét?- Chillhurst.- Úgy. - Még sosem hallotta ezt a nevet.A férfi öltözéke, bármennyire illett is viselőjéhez, még egyolyan vidéki lány szemében is, mint Olympia, divatjamúltnaktűnt. A végletekig szerény ember lehet. A nyakkendőt már megsem engedheti magának. A nyitott ing látni engedte a nyakát,és Olympia döbbenetére mellkasának egy részét is. Alátványban volt valami mélyen felkavaró, ugyanakkorcivilizálatlan egyszerűség. Veszélyesnek tűnt!20

Borzongás futott végig Olympia gerincén. De ez nem az akínos érzés volt, mint amikor Draycott érintését érezte a lábán.Ez a borzongás telve voltvárakozással.- Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna ezt anevet - jegyezte meg udvariasan.- A nagybátyja, Artemis Wingfield küldött.- Artemis bácsi? - kiáltott fel megkönnyebbülten Olympia.- Találkozott vele? És hogy van a bácsi?- Remekül érzi magát, Miss Wingfield. A francia partoknálfutottunk össze.- Ez nagyszerű - ragyogott fel Olympia mosolya. - Aligvártam, hogy halljak felőle. Artemis bácsinak mindig olyanizgalmas kalandokban van része. Úgy irigylem ezért. Velünkkell vacsoráznia, Mr. Chillhurst! Meséljen el mindent!- Jól érzi magát, Miss Wingfield?- Tessék? - nézett rá zavarodottan Olympia. - Persze, miértne lennék jól? Az egészségemmel semmi baj. Sose volt. Deköszönöm kérdését, Mr. Chillhurst.Chillhurst ép szeme fölött megrándult a szemöldök.- Arra gondolok, ami épp az imént történt ön és a földönfekvő úriember között.- Értem. - Olympia hirtelen ráébredt, Draycott még mindig„jelen" van. - Úristen, teljesen megfeledkeztem róla.Draycottot méregette, azt latolgatta, mi most a teendő.Sosem tudta, hogyan kell cselekedni ilyen kínos helyzetekben.Sophy és Ida néni nem látta értelmét, hogy az illendőviselkedés rejtelmeibe is bevezesse.- Ő Mr. Draycott - közölte -, az egyik szomszédunk. Évekóta ismerem.- És az úrnak visszatérő szokása, hogy hölgyeket támadmeg a saját otthonukban? - érdeklődött Chillh urst.- Tessék? Ja, nem - pirult el Olympia. - Illetve nemhiszem. Kissé elragadtatta magát. Talán szólnom kéne aházvezetőnőmnek, hogy hozza be a repülősót.- Emiatt ne aggódjék. Hamarosan magához tér.- Valóban? Nem nagyon értek az ökölvíváshoz. De azunokaöcséim rajonganak ezért a sportért - közölte. - De úgylátom, önnek van némi gyakorlata. Valamelyik londoniiskolában tanulta?- Nem.21

- Pedig azt hinné az ember. De mindegy. - IsmétDraycottra nézett. - Lehetetlen helyzetbe hozta magát.Remélem, megtanulta a leckét. Ha továbbra is így viselkedik,soha többé nem engedem be a könyvtáramba.Chillhurst úgy meredt rá, mintha a lány eszét vesztettevolna.- Miss Wingfield, engedje meg, hogy rámutassak, az illemúgy kívánja, ez az ember soha, semmilyen körülmények közöttnem lépheti át újra házának küszöbét. Ami azt illeti, egy magakorabeli hölgynek lehetne annyi esze, hogy nem fogad férfilátogatót a könyvtárban, amikor kettejükön kívül senki nemtartózkodik a házban.- Ne legyen nevetséges! Huszonöt éves vagyok, uram. Mársemmi félnivalóm a férfilátogatóktól. Egy ilyen széles látókörűasszonyt, amilyen én is vagyok, amúgy sem gyűrnek magukalá a szokatlan és váratlan események.- Úgy vette észre, Miss Wingfield?- Nézze, ezt a szegény Mr. Draycottot csak egyfajtaszellemi szenvedély kerítette hatalmába, ami mindazokatutolérheti, akik ősi legendákat kutatnak. A régi rejtélyek, azelveszett kincsek egyesekre izgató hatással lehetnek.- Saját magát is ebbe a csoportba sorolná? - érdeklődöttChillhurst.- Hogyne - kezdte volna, de ekkor Draycott megmozdult. -Nézze, kinyitotta a szemét! Mit gondol, fájni fog a feje attól,hogy ön leütötte?- Nagyon remélem - dörmögte Chillhurst.- A fenébe is! - motyogta Draycott. - Mi történt?Bizonytalan tekintettel méregette Chillhurstöt, szemeelkerekedett a csodálkozástól.- Ki az ördög maga?- A család barátja - nézett le rá nyugodtan Chillhurst.- Mégis mit képzel, hogy csak így rám támad? - füstölgöttDraycott az állkapcsát tapogatva. - Fel fogom jelenteni!- Semmi ilyesmit nem tesz, Mr. Draycott - szólt közbe éleshangon Olympia. - A viselkedése némi kívánnivalót hagymaga után, gondolom, ebben egyetértünk. Azon semcsodálkoznék, ha azonnal távozni óhajtana.- Csak előbb még bocsánatot kér öntől, Miss Wingfield -szólalt meg Chillhurst.22

Olympia meglepetten nézett rá.- Valóban?- Semmi rosszat nem tettem - sértődött meg Draycott. -Csak segítettem Miss Wingfieldnek lemászni a létráról. Éstessék, ez a köszönet!Chillhurst lehajolt, és nyakkendőjénél fogva egyetlenmozdulattal talpra rántotta.- Most bocsánatot kér - közölte vele ellentmondást nemtűrő hangon -, aztán távozik.Draycott nem állta Chillhurst rezzenéstelen tekintetét,riadtan félrekapta pillantását.- Igen. Bocsánatot kérek. Szörnyen sajnálom a történteket.Chillhurst hirtelen elengedte. Draycott megtántorodott,majd sietve elugrott a közeléből. Megzavarodva fordultOlympiához.- Bántana, ha valami félreértés történt volna köztünk, MissWingfield - mondta kényszeredetten. - Nem állt szándékombanönre támadni.- Persze hogy nem.Olympiának szemet szúrt, milyen kicsinek, ártalmatlannaktűnik ez az ember Chillhurst mellett. Nehéz volt elhinni, hogynéhány perce jóformán halálra rémült a viselkedésétől.- Mindkettőnkre nézve az lenne a legjobb, ha elfelejtenénkezt a kínos jelenetet.- Ahogy kívánja - Draycott a szeme sarkából Chillhurstötfürkészte. Majd megigazította kabátját, helyére rángattanyakkendőjét. - Ha megbocsátanak, most mennem kell.Kérem, ne hívja be a házvezetőnőt. Egyedül is kitalálok.Míg Draycott el nem hagyta a könyvtárszobát, egyiküksem szólt. Aztán Olympia Chillhurstre nézett. A férfi talányospillantása az ő arcát kutatta.Olympia elmosolyodott.- Köszönöm, hogy a segítségemre sietett, Mr. Chillhurst.Tudja, engem még soha senki nem mentett meg. Igazán furcsaérzés.Chillhurst gúnyos udvariassággal biccentett.- Semmiség, Miss Wingfield. Örülök, hogy szolgálatáralehettem.- Higgye el, nagyon hálás vagyok, bár kétlem, hogy Mr.Draycott egy lopott csóknál többet akart volna.23

- Gondolja?Olympia látta a kétkedést Chillhurst szemében.- Nem rossz ember. Azóta ismerem, hogy UpperTudwayben élek. De el kell ismernem, mióta a felesége fél évemeghalt, különösen viselkedik. - Elhallgatott. - És mostanábannagyon érdeklik a régi legendák, amikkel foglalkozom.- Ez nem lep meg.- Hogy legendákkal foglalkozom?- Hogy Draycott érdeklődést tanúsít irántuk - mondtakomolyan Chillhurst. - Bizonyára azért, hogy elcsábíthassaönt, Miss Wingfield.Olympia meghökkent.- Csak nem tételezi fel, hogy ami ma délután történt, előreeltervezett volt?- Véleményem szerint nagyon is átgondolt tett volt, MissWingfield.- Értem. - Olympia elgondolkodott. - Erre a lehetőségrenem gondoltam.- Nos, jobban teszi, ha többé nem fogadja ezt a férfit.Olympia elhessegette a gondolatot.- Ugyan, semmi végzetes nem történt. De én itt közbenteljesen elfeledkezem a kötelességeimről. Biztosan szívesenmeginna egy csésze teát, Mr. Chillhurst. Hosszú út áll önmögött. Csengetek is a házvezetőnőmnek.Mielőtt a csengőért nyúlhatott volna, a bejárati ajtó hangoscsattanással kivágódott. Kutyaugatás visszhangzott a hallban.Tappancsok iramodtak a könyvtár felé, mögöttük csizmásléptek dobbantak. Fiatal hangok süvöltő kórusa remegtettemeg a falakat.- Olympia néni! Olympia néni, merre vagy?- Megjöttünk, Olympia néni!A lány Chillhurstre nézett.- Úgy tűnik, az unokaöcséim hazaérkeztek a horgászásból.Szerintem alig várják, hogy beszélgethessenek önnel. Nagyonszeretik Artemis bácsit. Mindenre kíváncsiak, ami veletörténik. De mesélhetne nekik az ökölvívásról is. Készüljönfel, rengeteg kérdésük lesz!Ebben a pillanatban egy meghatározhatatlan fajtájú,robusztus, loncsos bundájú kutya viharzott be az ajtón. Jóhangosan Chillhurstre vakkantott, majd továbbtrappolt24

Olympia felé. Szőréből csöpögött a víz, mancsa nedvesfoltokat hagyott a szőnyegen.- Ó, istenem, Minotauruszon már megint nincs póráz -rettent meg Olympia. - Leül, Minotaurusz! Leül, ha mondom!Jó kutya!De a kutya vigyorgó pofájából kilógó nyelvvel csakrobogott felé.Olympia hirtelen szökkenéssel kitért az útjából.- Ethan! Hugh! Hívjátok vissza a kutyátokat!- Ide, Minotaurusz! - kiáltotta Ethan.- Gyere vissza, Minotaurusz! - kiáltotta Hugh.Minotaurusz rájuk sem hederített. Üdvözölni akartaOlympiát, és ebben senki nem akadályozhatta meg. Valójábanbarátságos kis szörnyeteg volt.Olympia is egészen a szívébe zárta, mióta a fiúkhazahozták a kóbor állatot. Csak a neveltetésében akadtakhiányosságok.Minotaurusz megtorpant a lány előtt, két hátsó lábáraágaskodott. Olympia kinyújtott kézzel kísérelte meg távoltartani magától, de tudta, minden erőfeszítése hiábavaló.- Leül az okos kutyus - próbálkozott reményvesztetthangon. -- Ülj le, kérlek. Kérlek...Minotaurusz, győzelme biztos tudatában, rávakkantott.Piszkos tappancsai megállíthatatlanul közeledtek Olympiaruhája felé.- Most már elég legyen - szólalt meg Chillhurst. - Nemszeretem a neveletlen kutyákat.Olympia a szeme sarkából látta, a férfi megmozdul.Egyetlen, határozott lépéssel a kutya mellett termett,megmarkolta Minotaurusz nyakörvét, és addig nyomta lefelé,míg mind a négy mocskos mancs ismét a földön nem állt.- Elég! - mondta a Kutyának Chillhurst. - Leül!Kutya még így nem csodálkozott el. Ember és állattekintete egy másodpercre egymáséba fúródott. Aztán Olympiamérhetetlen meglepetésére, Minotaurusz engedelmesen a hátsófelére huppant.- Hát ez érdekes - szólalt meg Olympia. - Hogy csinálta,Mr. Chillhurst? Minotaurusz soha nem engedelmeskedik aparancsszavaknak.- Kemény kézre van szüksége.25

- Olympia néni! A könyvtárban vagy? - lépett be az ajtónEthan, nyolcéves arcán izgalom fénylett. Homokszőke haja afejére tapadt. Ahogy Minotacnrusz bundája, az ő ruhája iscsuromvíz volt. - Egy idegen kocsi áll az udvarban. Jó nagy, ésjól meg van pakolva. Csak nem Artemis bácsi látogatott megminket?- Nem. - Olympia elképedt a fiúcska vizes öltözéke láttán,kérdőre akarta vonni, miért kellett megint ruhában fürödnie.Mielőtt megszólalhatott volna, Ethan ikertestvére, Hughjelent meg a könyvtárban. Szakasztott úgy nézett ki, mint abátyja. Csak neki az inge is elszakadt.- Olympia néni, vendégünk van? - Kék szemébenlelkesedés csillogott.Mikor észrevették Chillhurstöt, a szavuk is elakadt. Aruhájukból záporozó víz- és sárcseppeket csendesen magábaszívta a szőnyeg.- Maga meg kicsoda? - eszmélt fel Ethan.- Londonból jött? - érdeklődött Hugh. - És mit hozott?- Mi történt a szemével? - folytatta Ethan.- Ethan! Hugh! Elfelejtettétek, hogyan illik viselkedni? -szólt rájuk kedvesen korholó hangon Olympia. - Hát így kellüdvözölni a vendéget? Szaladjatok, öltözzetek át gyorsan!Mindketten úgy néztek ki, mintha belepottyantatok volna afolyóba.- Ethan belelökött. Ezért én is belelöktem - magyaráztaHugh.- Aztán Minotaurusz utánunk ugrott.Ethan azonnal tiltakozott.- Nem is löktelek bele.- De igen.- De nem.- De igen, ha mondom.- Most már nincs jelentősége - avatkozott közbe Olympia.- Vegyetek magatokra valami rendes ruhát. Ha készen vagytok,bemutatlak benneteket Mr. Chillhurstnek.- Jaj, Olympia néni! - mondta Ethan azon a kellemetlennyafogó hangon, amit újabban használt. - Nem lehetsz ennyireünneprontó! Előbb mondd meg, ki ez a hapsi!Olympia azon tűnődött, hol szedheti össze az ilyenszavakat.26

- Majd később mindent megmagyarázok. De mosttúlságosan koszosak vagytok, át kell öltöznötök. Tudod,milyen mérges lesz Mrs. Bird, ha itt találja a sárfoltokat aszőnyegen.- Kit érdekel Mrs. Bird? - mondta Hugh.- De Hugh! - Olympia alig kapott levegőt.- Mrs. Bird állandóan panaszkodik valami miatt, Olympianéni. Te is jól tudod. -A fiú Chillhurstre nézett. - Maga kalóz?A férfi nem válaszolt. Talán azért, mert újabb idegtépőhangok érkeztek a hall felől. Két spániel rontott a könyvtárba.Vidám csaholással tudatták érkezésüket. AztánMinotauruszhoz rohantak, hogy megnézzék, mi lehet vele.- Olympia néni? Mi folyik itt? Egy ismeretlen hintót láttama feljárón. Ki van itt? - Robert, az ikrek két évvel idősebbbátyja lépett be az ajtón. Haja kicsit sötétebb volt, mintöccseié, de szeme ugyanolyan ragyogó kéken világított. Bár őnem volt bőrig ázva, csizmája bokáig sáros volt, kezét, arcátkoszfoltok tarkították.Hóna alatt papírsárkányt hozott. A sárkány hosszú,elkoszolódott farkát végighúzta a szőnyegen. Másik kezébenegy zsinórra fűzve három halat tartott. Szeme elkerekedett,amikor meglátta Chillhurstöt.- Hát maga meg kicsoda? Magáé az a hintó?Chillhurst, ügyet sem vetve a lábánál viháncolóspánielekre, elgondolkodva nézte az ifjakat.- Chillhurstnek hívnak - mutatkozott be végül. - Anagybátyjuk küldött.- Tényleg? - kérdezte Hugh. - Honnan ismeri Artemisbácsit?- Nemrégiben találkoztunk - felelte Chillhurst. - Tudta,hogy Angliába készülök és megkért, álljak meg itt, UpperTudwayben is.Robert sugárzó mosollyal nézett rá.- Ez azt jelenti, hogy a bácsi ajándékot is küldött nekünk.Ott van a kocsin?- Artemis bácsi mindig küld ajándékot - magyarázta Hugh.- Így igaz - kapcsolódott be a beszélgetésbe Ethan. - Holvannak az ajándékaink?27

- Ethan -szólt rá Olympia-, végtelenül udvariatlan dolog azajándékaitokat követelni, mikor a vendégünk még fel semfrissíthette magát a hosszú út után.- Semmi baj, Miss Wingfield - mondta Chillhurst, majdEthanhoz fordult. - A nagybátyjuk, többek között, engem szántajándéknak.- Magát? - képedt el Ethan. - Miért éppen magát?- Én leszek az új tanítójuk - válaszolta Chillhurst.Döbbent csend ereszkedett a könyvtárra. Olympia nézte,amint unokaöccsei arcán a kíváncsi várakozást a rettenet váltjafel. Megrendülten bámultak a férfira.- A fenébe! - lehelte Hugh.- Nem akarunk új tanárt - fintorgott Ethan. - Ez a legutolsóis olyan unalmas volt. Mindig a latinnal meg a göröggel jött.- Nekünk nem is kell tanár - biztosította Chillhurstöt Hugh.- Nem igaz, Robert?- Nem hát - értett egyet Robert. - Olympia néni úgyismindent megtanít nekünk. Mondd meg neki, hogy nemakarunk tanárt, Olympia néni!- Nem értem, Mr. Chillhurst - fordult a könyvtárábanálldogáló kalózhoz a lány. - Nagybátyám nem fogadott volnafel tanítót a fiúk mellé anélkül, hogy velem meg ne beszéltevolna.- Pedig pontosan ez történt- nézett rá ezüstösen csillogószemével Chillhurst. - De remélem, ez nem vet fel semmiproblémát. Azért jöttem ide, mert megígérte ezt az állást.Őszintén remélem, hasznosnak találja majd a segítségemet.- Nem is tudom, megengedhetünk-e magunknak egy tanárt- mondta óvatosan Olympia.- A bérem miatt ne aggódjék. Előre megkaptam.- Értem. - Olympia nem tudta, mit mondjon.Chillhurst már ismét a fiúkkal foglalkozott, akiknyugtalanul, kétségbeesetten álldogáltak előtte.- Robert, fogja a halakat, vigye a konyhába, és tisztítsameg őket.- De mindig Mrs. Bird pucolja a halat - vágta rá Robert.- Fogja és megtisztítja őket - válaszolta nyugodtanChillhurst. - Ethan! Hugh! Maguk ketten azonnal kiviszik aházból a kutyákat.28

- De háta kutyák mindig is bejöhettek! -tiltakozott Ethan. -Legalábbis Minotaurusz. A két spániel a szomszédé.- Ezentúl Minotauruszon kívül más kutya nem lépheti át aküszöböt, az is csak akkor, ha tiszta. Vigyék haza aspánieleket, és gondoskodjanak a saját kutyájukról.- De Mr. Chillhurst... - kezdte magas fejhangon Ethan.- Nyafogást pedig nem akarok hallani -jelentette kiChillhurst. Zsebébe nyúlt, előhúzta aranyóráját. - Fél órátkapnak, hogy megfürödjenek, és átöltözve ismétmegjelenjenek.- Nekem nem kell fürödnöm - morogta Robert.- Megmosakszik, mégpedig nagyon gyorsan. - Chillhursteltette az órát. - Ha végeztek, itt találkozunk, és megbeszéljükaz órarendjüket. Megértették?- A francba! - suttogta Robert. - Ez egy őrült!Ethan és Hugh megsebzett pillantását nem vette leChillhurstről.- Azt kérdeztem: megértették? - ismételte Chillhurstvészjósló hangon.Az ikrek tekintete megakadt a tőrön.- Igen, uram - felelte gyorsan Ethan.Hugh nyelt egyet.- Igen, uram.Robert morcosan méregette a férfit, de nem vitatkozott.- Igen, uram.- Máris késésben vannak - közölte Chillhurst.A három fiú sarkon fordult, és az ajtó felé indult. A kutyákfutólépésben követték őket. Kis tumultus támadt az ajtónál, dehamarosan mindnyájan kívül voltak.- Ez egyszerűen hihetetlen, Mr. Chillhurst - ámuldozottOlympia. - Ön aztán igazán érti a dolgát!- Köszönöm, Miss Wingfield. Igyekszem megszolgálni abéremet.29

- Őszinte leszek, Mr. Chillhurst. - Olympia az íróasztalrafektette kezét, és a férfi szemébe nézett. - Az elmúlt hathónapban három tanítót fogyasztottunk el. És egyikük sembírta két hétnél tovább.- Biztosíthatom, Miss Wingfield, addig maradok, amígszükséges - dőlt hátra a karosszékben Jared.A fenébe! Nem tudja levenni erről a lányról a tekintetét.Abban a pillanatban elbűvölte, ahogy belépett akönyvtárba.Nem, futott át az agyán, már akkor megigézte ez a furcsaunokahúg, mikor Artemis Wingfield először mesélt róla afrancia fogadóban. Az átkelés alatt Jared szüntelen arra azasszonyra gondolt, akinek sikerült a Lightbourne-naplótfelkutatnia. Jared családjának tagjai éveket töltöttek azzal,hogy megtalálják, de egyikük sem járt sikerrel. Miféle asszonylehet, aki túltesz valamennyiükön?Kíváncsisága még csak érthető. De mitől van ez a mély,felkavaró érzés, melyet attól a perctől érez, hogy meglátta aDraycott-tal dulakodó lányt? Honnan ez az önuralmátveszélyeztető, féltékenységgel határos indulat? Mintha az őasszonyát támadta volna meg egy másik férfi. Kedve lett volnaízekre szedni Draycottot. Ugyanakkor méregbe gurult attól,hogyan tud Olympia ennyire híján lenni a józan észnek.Legszívesebben felpofozta volna a lányt, hogy aztán ölelő,megnyugtató karjába zárja.Jaredet meglepte érzelmei erőssége. Akkor érzett így,amikor három éve menyasszonyát, Demetria Seatont felfedeztea szeretője karjában. De akkor érzelmei közel sem voltakennyire indulattól fűtöttek, mint amit ma tapasztalt.Ennek semmi értelme. Ez így nem logikus.De még ennek ismeretében is, egy szemvillanásnyi idősem kellett ahhoz, hogy Jared sutba vágja jól átgondolt terveit,és valami megfontolatlan döntésre jusson. Minden elképzelése,hogy megvásárolja a naplót annak titkaival együtt, majdvisszatér az üzlethez, köddé vált.Egy lélegzetvételnyi idő elég volt ahhoz, hogy a pokolbakívánja a Lightbourne-naplót. Most már a legkevésbé sem230

akart valamiféle szokványos üzleti egyezséget kötniOlympiával. Még a gondolattól is kirázta a hideg.Mert akarja ezt a nőt. Kívánja.Amint tudatosult benne ez az érzés, már csak egy dologszámított: módot találni rá, hogy ennek az ellenállhatatlanszirénnek a bűvkörében maradhasson. Magyarázatot kelltalálnia erre a tüzes, szenvedélyes érzésre, ha addig él is.Minden terve jelentőségét vesztette: hogy megszerezze anaplót, és ezzel pontot tegyen a családi „vadászat' végére, hogyismét belevesse magát az üzletbe és felderítse, ki az a személy,aki meglopja őt.A család, a vállalkozás és az az átkozott sikkasztómeglesznek nélküle is. Életében először olyasmit tesz, amitmeg akar tenni. Most először hiába szólítják kötelezettségei.Híresen pontos helyzetfelismerő képességénekköszönhetően azonnal megtalálta a megoldást, mikéntmaradhatna: az új házitanítóként mutatkozott be. A sors tálcánnyújtotta elé ezt a lehetőséget.Hogy ösztöneinek ilyen könnyedén engedelmeskedett, aztjelentené, hogy elment az esze?Mégsem bánta meg, amit tett. Tudta, a gyomrátöklömnyivé szorító vágy, az ereiben doboló szenvedélyveszélybe sodorhatja az önmérsékletét. Úgy érezte, vállalniakell ezt a kockázatot.Ez a nemtörődöm viselkedés mindennél jobban meglepte.Hisz eddig a nyugodt, hűvös, logikus magatartástmindenekfölött valónak érezte.Abban a családban, ahol mindenki saját szeszélyeinek ésrigolyáinak engedelmeskedve élt, az önuralom és amegfontoltság jelentette Jared számára a belső békét és amegnyugtató rendet. Eddig oly tökéletességgel uraltaérzelmeit, hogy néha el kellett gondolkodnia, vajon léteznek-emég.És most Olympia Wingfield bebizonyította, hogy igenisléteznek. Ez a nő egy szirén, gondolta Jared. Olyan szirén, akinincs is tudatában erejének.Nem a szépsége törte át Jared jól felépített páncélját. HiszDemetria sokkal szebb volt.De Olympia hosszú, aranyló vörös hajával, bájos arcával, alagúnák kristálytiszta vizét idéző szemével több volt, mint31

gyönyörű. Olyan izgató, olyan csábító és életteli. Mégisártatlanság lengte körül, és Jared ennek nem tudott ellenállni.A törékeny, ám csábos test mintha csendes, de igéződalocskát énekelne a muszlinruha alatt. A világ mindenReginald Draycottjának másutt kell kereskednie, döntötte elJared. Amíg ő akarja Olympiát, amíg ez a varázs meg nemtörik, más férfinak nincs itt keresnivalója.A kíváncsiság és elragadtatás e béklyójában Jarednek azértaz is feltűnt, nincs minden rendben Olympia körül. Azösszekuszálódott fürtökről félrecsúszott főkötőtől akötőjehagyott, bokánál harmonikázó harisnyáig, Olympiamegjelenésében volt valami bájos megtépázottság. Mintha alány állandóan a hétköznapok és a csak általa látható mesésföldrészek világa között vergődne.Az a fajta tudós nő volt, aki vénlányságra ítéltetett, deszemmel láthatóan elégedett volt sorsával. Sőt,Jared gyanította, egyáltalán nincs kedve ellenére az örökhajadonság. Mostanára már bizonyára ráébredt, alig akad férfi,aki megértené, mi több, osztaná érdeklődését.Olympia az ajkába harapott.- Nagyon kedves öntől, hogy maradni akar, és tudom, hogyképességei legjavát nyújtaná. Csak tudja, az unokaöcséim elégnehezen kezelhetőek. Folyton bajba keverednek.- Ne aggódjék, Miss Wingfield. Elbírok velük.A gondolat, hogy megannyi körmönfont kereskedő, harcoskedvű hajóskapitány, a néhai kalóz és a kiszámíthatatlancsaládtagok után most három neveletlen kölyökkel kellfoglalkoznia, egyáltalán nem rémítette meg.Egy pillanatra remény villant Olympia kékeszöldszemében. Aztán elkomorodott.- Remélem, nem fenyítéssel akarja kordában tartani afiúkat, Mr. Chillhurst? Nem engedem verni őket. Elegetszenvedtek már a szüleik halála óta.- Aligha hiszem, hogy egy gyermeket vagy akár egy lovatis veréssel nevelni lehetne. - Jared maga is meglepődött, hogyapja unalomig ismételgetett szavait idézi. - Ezzel csak a lelkéttörnénk meg, és kivívnánk magunk ellen a rosszindulatát.Olympia felvidult.32

- Magam is így képzelem. Nem is hinné, hány emberköveti ezt a gyakorlatot, de sosem tudtam megérteni, miért. Azunokaöcséim igazán jó fiúk.- Értem.- Fél éve kerültek hozzám - folytatta a lány. - Miután aszüleik meghaltak, egyik rokontól a másikig vetődtek. Mikorbefogadtam őket, már mindannyian nagyon megviseltek,csüggedtek voltak, Hugh-t még ma is rémálmok gyötrik.- Értem.- Tudom, nagyon fegyelmezetlennek tűnnek. De őszinténremélem, az elmúlt hónapok során a jó kedélyük valamelyestvisszatért. Az első hetekben olyan csendesek voltak. Avidámságuk talán azt jelzi, most már egy kicsivelboldogabbak.- Bizonyára boldogabbak is - kockáztatta meg Jared.Olympia keze ökölbe szorult.- Jól tudom, mit érezhettek, amikor a yorkshire-inagynénjük és nagybátyjuk nálam hagyták őket. Ugyanezt azijesztő magányosságot és kiszolgáltatottságot átéltem én is,amikor engem raktak ki Sophy néni küszöbére.- Hány éves volt akkor?- Tíz. Miután a szüleim odavesztek a tengeren, egyik rokontovábbadott a másiknak, ahogy az unokaöcséimet is. Egyiküksem akart velem vesződni, holott néhányan kötelességüknekérezték.- A kötelesség nem pótolhatja a gyengédséget. - És agyerekek nagyon jól érzékelik a különbséget. Én végül isSophy néninél kötöttem ki. Ő és Ida néni akkoriban hatvankörül járhattak, de befogadtak, és igazi otthont teremtettekkörém. Én sem hagyhatom cserben az unokaöcséimet.- Dicséretes az igyekezete, Miss Wingfield.- Sajnos, mit sem értek a gyerekneveléshez - ismerte beOlympia. - Nem nagyon merem megrendszabályozni a fiúkat.Attól félek, ha rájuk szólok, úgy érzik, nem szívesen látomőket.- Az ésszerű szabályoktól egy gyerek még nem érzi úgy,hogy nem szeretik - mondta csendesen Jared. - Éppellenkezőleg.- Gondolja?33

– Véleményem szerint, és ezt mint tanár mondom, agondosan válogatott tanulmányok és az érdekükbenszabályozott elfoglaltságok csak hasznukra válhatnak azunokaöccseinek.Olympia megkönnyebbülten felsóhajtott.– Hálás lennék, ha egy kis rendszerességet és nyugalmattudna ebbe a házba költöztetni. Ebben az örökös zajban ésfelfordulásban, ami itt eluralkodott, nem nagyon tudokdolgozni. Képtelen vagyok megírni az új cikkemet. Nemcsoda, hisz egyik tragédia követi a másikat.– Tragédia?– Múlt vasárnap például Ethan behozott egy békát atemplomba. El nem tudja képzelni azt a zűrzavart! Valamelyiknap meg Robert próbálta megülni a szomszéd lovát. Szőrén.Hát persze hogy leesett! Ráadásul még a szomszéd is velemkiabált, mert ő nem engedte meg Robertnek, hogy lovagoljon.Ha mindez nem elég, tegnap Hugh nekitámadt a kis CharlieBristow-nak. Az anyja szörnyű csetepatét rendezett.– És min verekedtek össze? - kérdezte Jared.– Azt nem tudom. Hugh nem hajlandó elárulni, De ömlöttaz orrából a vér, már attól féltem, talán be is törött.– Ezek szerint Hugh kikapott?– Igen, de nem ez a lényeg. Inkább az aggaszt, hogyverekedésbe keveredett. Mrs. Bird szerint meg kellenebüntetnem érte, de nem visz rá a lélek. Hát ennyit arról,hogyan is élünk mi itt.– Hmm.– És ez az állandó zaj – folytatta Olympia boldogtalanul. –Néha igazán igénybe veszi az embert.– Nyugodjék meg, Miss Wingfield. Jó kezekbe kerülnek.Én majd vigyázok a fiúkra, és ön nyugodtan folytathatja amunkáját. Ha már itt tartunk, engedje megdicsérnem akönyvtárát.– Köszönöm. – Olympia először meglepődött, majdbüszkeséggel vegyes gyengédséggel tekintett körbe. – Akönyvek nagy része Sophy és Ida néniről maradt rám.Fiatalkorukban sokat: utaztak, és bármerre jártak is, könyveketés kéziratokat vásároltak. Sok-sok kincs rejtőzik ebben aházban.34

A férfinak sikerült végre levenni pillantását Olympiaarcáról, és körbenézett a könyvtárban. A helyiség ugyanolyanszokatlan és felkavaró volt, mint a gazdája maga. Egy tudósmenedéke, vaskos kötetekkel, térképekkel, földgömbökkel.Biztos lehetett benne, a könyvekben nem préselt virágoksorjáznak, és egyetlen varrókosárka sem fordult még megebben a szobában. Olympia tekintélyes íróasztala csillogópolitúrozású mahagóniból készült. Távolról sem hasonlított ahölgyek körében közkedvelt kecses, kicsiny szekreterekhez.Emlékeztet a saját íróasztalomra, gondolta Jared.- Az állását illetően, Mr. Chillhurst - fogott belebizonytalanul Olympia -, talán el kéne kérnem az ajánlásait.Az egyik szomszédom, Mrs. Milton szerint nem szabad olyantanítót felfogadni, aki nem rendelkezik kitűnő referenciákkal,lehetőleg több helyről is.- A nagybátyja küldött - nézett rá Jared. - Azt hiszem,ennél jobb ajánlólevél nem szükséges.- Ó, milyen igaza van! - Olympia fellélegzett, hogy nemkell olyan fárasztó dolgokkal törődnie, mint a házitanítóajánlásai. - Hát akkor ezt megbeszéltük.Szemében vágyakozás csillant.- Azt mondja, a nagybátyámmal Franciaországbantalálkozott?- Igen. Épp Spanyolországból indultam haza.- Ön járt Spanyolországban? - kérdezte áhítattal Olympia. -Mindig vágytam Spanyolországba. És Itáliába. ÉsGörögországba is.- A sors úgy hozta, hogy én már mindhárom országbanmegfordultam. - Jared elhallgatott. Várta, mit szól mindehhez alány. - És eljutottam a Nyugat-Indiákra és Amerikába is.- Ez hihetetlen! Hogy én mennyire irigylem önt, uram! Önaztán a világlátott férfi!- Így is lehet mondani - értett egyet Jared. Demindenekfelett férfi, gondolta szomorkásan. Egészenátmelegedett a szirénszemekben gyúló asszonyi csodálattól.- Akkor bizonyára nagyon jól ismeri ezeknek a népeknek aszokásait - nézett rá várakozón Olympia.- Be kell vallanom, elsősorban nem ezzel foglalkoztam.- Tudja, én is szeretem világlátottnak nevezni magam, éshogy ez így van, azt annak az oktatásnak köszönhetem, amit a35

néniktől kaptam - árulta el bizalmasan Olympia. - De mégsosem nyílt lehetőségem arra, hogy külföldre utazzam. Utolsóéveikben a nénik már nem érezték jól magukat. Az a kisörökség pedig, amit a haláluk után kaptam, nem elég egyhosszabb utazáshoz.- Értem. - Jaredet megmosolyogtatta a gondolat, hogyOlympia világlátott lenne. - Azért volna itt egykét dolog, amita betöltendő állással kapcsolatban meg kéne beszélnünk, MissWingfield.- Valóban?- Attól tartok.- Azt hittem, már mindent megbeszéltünk - dőlt hátraOlympia olyan sóhajtással, ami más asszonynál a szenvedélyfélreérthetetlen jele lett volna. - Még sosem találkoztamsenkivel, aki annyit utazott volna, mint ön. Annyi mindentszeretnék kérdezni azokról a dolgokról, amiket a könyveimbenolvastam, de nem igazán értek.Olyan tekintettel méregette a férfit, mintha Jared lenne avilág legjóképűbb, legizgalmasabb, legkívánatosabb férfija.Asszony még ilyen leplezetlen csodálattal nem nézett rá. Úgytűnt, a fekete kötés sem zavarja.Jared soha nem tekintett úgy magára, mint gyakorlottcsábítóra. Elsősorban azért nem, mert túlságosan lefoglalta avállalkozás. Másodsorban azért, mert - ahogy erre apjatöbbször is rámutatott - hiányzott belőle a Flamecrestszenvedély.Ez nem azt jelenti, hogy hiányozna belőle az egészségesférfivágy. Hisz annyi éjszakán forgolódott álmatlanul egyszerető asszony meleg ölelésére vágyva!De felszínes kis kalandokba semmi kedve nem voltbelebonyolódni. Múltbéli kapcsolatai sem hozták meg a kívántmegnyugvást és elégedettséget. Gyanította, partnernői seméreztek másként. Ahogy Demetria sem mulasztott el rámutatni:amint a hölgyek megismerik rangját és elvárásait, sok érdekesfelfedeznivalójuk már nem marad.De a férfiösztön azt súgta Jarednek, Olympia Wingfieldettalán elcsábíthatja. Ennek a nőnek nem szerelmes versek,bokréták és epekedő pillantások kellenek.Úti élményeivel is meghódíthatja.36

Azon morfondírozott, hogyan is kezdjen hozzá. Haelmeséli egy nápolyi vagy római kalandját, biztosan elnyeri alány legragyogóbb mosolyát. Az amerikai úti beszámolótólteljesen elgyöngül. Ki tudja, mi lesz, ha a Nyugat-Indiákon tettlátogatásáról is beszámol? A szóba jöhető lehetőségeketlatolgatta, és érezte, teste már a gondolatra is hevesen válaszol.Jared mély lélegzetet vett, hogy sürgető vágyát csillapítsa.És azt tette, amit mindig, ha önuralmát nem akarta elveszíteni.Kabátja zsebébe nyúlt, és előhúzta határidőnaplóját. Olympiaérdeklődve nézte, amint az aznapi bejegyzéseknél kinyitja.- Először is beszéljük meg a szállítmány dolgát, amitnagybátyja a gondjaimra bízott - szólalt meg.- Természetesen - vágta rá gyorsan Olympia. - Nagyonkedves öntől, hogy elkísérte az árut. Artemis bácsivalkidolgoztunk egy gyümölcsöző együttműködést, de gondolom,erről már ő is tájékoztatta. Útjai során összevásárol különlegesárukat, és különböző állomáshelyeiről hajóval elküldi őketnekem. Én pedig eladom a londoni kereskedőknek.Jared igyekezett maga elé képzelni Olympiát, akörmönfont kereskedőt, aki luxuscikkekkel üzletel. Nemsikerült.- Szabad megkérdeznem, hogy talál vevőt az áruira, MissWingfield?A lány elmosolyodott.- Egyik szomszédom, Squire Pettigrew volt olyan jó, ésfelajánlotta a segítségét. Azt mondja, tartozik ennyivel anénikéim emlékének, akik oly kedves ismerősei voltak hosszúéveken át.- És Pettigrew hogyan ad túl az árukon?- Azt hiszem, az egyik londoni embere foglalkozik arészletekkel.- Véleménye szerint Pettigrew embere jó üzleteket köt?Olympia elégedetten felkuncogott. Közelebb hajolt, mintaki bizalmas közléshez készülődik:- A legutóbbi szállítmány után majdnem kétszáz font ütöttea markunkat.- Valóban?- Persze akkor Artemis bácsi egészen különlegesfűszereket és selymeket küldött. Most biztosan nem kapunkennyi pénzt.37

Jared a jó háromezer fontot érő szállítmányra gondolt,amelyre Franciaország óta vigyázott. Még két fegyveres őrt isfelfogadott Weymouthban, hogy a kirakodást felügyeljék.Naplójából egy összehajtogatott papírlapot vett elő.- Tessék, ez azoknak az áruknak a listája, amelyeketnagybátyja most küldött - nyújtotta a lány felé a lapot. -Kérem, hasonlítsa össze az előző szállítmánnyal.Olympia zavarodottan tanulmányozni kezdte a listát.- Nem emlékszem pontosan, de a múltkor mintha többcsipke lett volna. És most az olasz legyezőkből sem küldöttArtemis bácsi.- Viszont több vég selymet és bársonyt is hoztam -mutatott rá Jared.Olympia könnyedén vállat vont.- Squire Pettigrew szerint most nagyon gyenge a selyemésbársonypiac. Mindent egybevetve, kevesebb pénztremélhetünk, mint az előző szállítmányból.Jared kíváncsi lett volna, Pettigrew mióta és mennyitsikkasztott már el Olympiától.- Van némi gyakorlatom az áruk pénzzé tételében, MissWingfield.- Ne mondja! - nézett rá udvarias érdeklődéssel a lány.Jarednek az évi több százezer fontnyi értéket képviselőáruk jutottak eszébe, amelyeket hajói szállítanak szerte avilágban.- Ha elfogadja a közreműködésemet, én majd gondjátviselem ennek a szállítmánynak.- Végtelenül kedves öntől. - Olympiát meghatotta a férfisegítőkészsége. - De magára vállalná ezt a feladatot? SquirePettigrew elmondása szerint időt rabló egy elfoglaltság. Aztmondja, az embernek állandóan résen kell lennie aszélhámosok miatt.- Pettigrew valószínűleg tudja, mit beszél. - Jared nem tettehozzá, ha valaki, akkor Pettigrew bizonyára messziről felismeregy másik szélhámost. - De legalább olyan jól el tudomvégezni ezt a munkát, mint ő. Ha nem jobban.- Természetesen tisztes jutalékot kap a bevételből.- Erre semmi szükség. - Jared meghányta-vetette magábana problémát. Az árukat londoni üzletvezetőjére, FelixHartwellre bízhatná. És ha már ez ügyben úgyis ír neki,38

ákérdezhetne, sikerült-e valamilyen bizonyítékot találnia asikkasztással kapcsolatban. - Ezt a feladatot házitanítóimunkám részének tekintem.- Tényleg? - csodálkozott rá Olympia. - Furcsa. Eddig mégegyetlen tanár sem ajánlkozott, hogy a tanteremből kilépvebármiben is a segítségemre lenne.- Remélem, hasznosnak ítéli majd meg az ittlétemet -mondta halkan Jared.A könyvtárajtó kivágódott, és egy testes, keménykötésűasszony lépett be. Munkától kivörösödött keze a teástálcátmarkolta.- Na most mi van ezzel az új tanárral? - kiáltott ráOlympiára. - Csak nem akarja megint elhitetni valamiszerencsétlen flótással, hogy azokat a kis szörnyetegeket meglehet regulázni?- Az unokaöcséim nem szörnyetegek! - nézett neheztelveaz asszonyra Olympia. - Mrs. Bird, bemutatom Mr.Chillhurstöt. Artemis bácsi küldte, és bízom benne, hogyigenis segítségünkre lehet. Mr. Chillhurst, ismerje megházvezetőnőmet, Mrs. Birdöt.A légies teremtményeket nem Mrs. Birdről mintázták,futott át Jared agyán. Ahogy a vaskos, széles arcú asszony ottállt az ajtóban, szervernyi kétség sem maradt: világéletébenilyen szilárdan, két lábbal állt a földön. Tekintetébőlbizalmatlanság sugárzott.- Jól van, na - csapta az asztalra a tálcát. Míg töltött,Jaredre sandított. - Szóval azok a kis gazemberek igazatbeszéltek. Maga tényleg úgy néz ki, mint egy vérszomjaskalóz, Mr. Chillhurst.- Valóban? - Kissé meglepte az asszony közvetlenhangneme, de nem tette szóvá, mert Olympia szemmelláthatóan semmi kivetnivalót nem talált benne. Hűvösudvariassággal nyúlt csészéje után.- Mindegy is - nézett rá mindentudó pillantással Mrs. Bird.- E kis betyárok mellé úgyis olyasvalaki kell, aki jól forgatja akardot és a pisztollyal is bánni tud. Különben nem tudnárendben tartani őket. Vagy úgy jár, mint az a háromszerencsétlen, akiket Miss Wingfield legutóbb felfogadott.Olympia idegesen Jaredra nézett.39

- Igazán, Mrs. Bird, miért akar rossz benyomást kelteniMr. Chillhurstben?- Miért ne? - horkant fel Mrs. Bird. – Hamarosan magátólis rájön! Kíváncsi vagyok, hogy bír majd velük. Őt is a vadőrházában szállásoljuk el, mint a többieket?Olympia Jaredre mosolygott.- Mrs. Bird a fasor végében álló házikóról beszél. Talánlátta is idejövet.- Igen. Köszönöm, megfelel.- Remek - sóhajtott fel Olympia. - Hát akkor... Maradt mégmegbeszélnivalónk? Ja igen. Természetesen velünk étkezik.Az egyik emeleti szobát rendeztük be tanteremnek. Akönyvtáramat akkor használhatja, amikor csak tetszik. -Elhallgatott, nem feledkezett-e meg valamiről. - A tanításholnap reggel kezdődik.Mrs. Bird szeme elkerekedett.- És mi van a bérével? - Figyelmeztetőleg Jared felé intett.- Jobb, ha eszébe vési, Miss Wingfieldnek szokása elfeledkeznia fizetségről. Ne restelljen előhozakodni vele, ha nem kapnámeg idejében a pénzét.- Most már elég legyen, Mrs. Bird! - csattant fel Olympia.- Úgy beszél rólam, mintha valami kelekótya nőszemélylennék. Mr. Chillhurst bérét Artemis bácsi előre kifizette. Igaz,Mr. Chillhurst?- A pénzem miatt ne aggódjék, Mrs. Bird - mondta Jaredkedvesen.Olympia diadalittas pillantást vetett a házvezetőnőre.- Na látja?!Mrs. Bird ismét felhorkant. Nem volt még meggyőzve, deúgy döntött, nem nyit vitát.- Ha már ma este is a családdal vacsorázik, jó, ha tudja,mindig talál egy kis bordóit és sherryt a pincében.- Köszönöm - biccentett Jared.- Miss Sophy és Miss Ida mindig kortyolt egyet egyikbőlvagy másikból vacsora előtt. És egy nyelet brandyt ismegengedtek maguknak lefekvés előtt.- Azt mondták, jót tesz az emésztésnek - hunyorított. -Miss Olympia is követi ezt a hagyományt.- Csak amióta az unokaöcséim is velünk élnek - motyogtaa lány. Jared Olympiára mosolygott.40

- Köszönöm, Mrs. Bird. Azt hiszem, nekem is jólesne egypohár brandy vacsora előtt. Hosszú út áll mögöttem.- Meghiszem azt! - Mrs. Bird az ajtó felé trappolt, majdvisszafordult. - Megkérdezhetem, meddig marad?- Elég sokáig - felelte Jared. - Mikor szolgálják fel avacsorát, Mrs. Bird?- Honnan tudjam? Attól függ, mikorra sikerül MissOlympiának ezeket az égetni való kölyköket az asztal köréterelnie. Még egyszer sem értek oda időben. Mindig találnakvalami kifogást.- Értem - mondta Jared. - Akkor ma este és ezentúlmindennap, Mrs. Bird, hatkor vacsorázunk. Aki nincs ott, nemeszik. Világos?- Világos hát - dadogta a meghökkent házvezetőnő.- Jól van, Mrs. Bird. Elmehet.Az asszony csípőre tette a kezét.- Már csak azt szeretném tudni, ki parancsol ebben aházban ezentúl?- További utasításig: én - közölte Jared, de látta, hogyOlympia szempillája idegesen verdesni kezd -, a munkaadómmegbízásából, természetesen.- Na, ez se marad sokáig - jelentette ki Mrs. Bird, majdkivonult.- Ügyet se vessen rá, Mr. Chillhurst! Mrs. Bird kissé nyers,de jót akar. Nem is tudom, mire mennék nélküle. A férje és őmég Sophy és Ida néninél kezdtek dolgozni, aztán nálammaradtak. Hálával tartozom nekik. Tudja, Upper Tudwaybenengem különcként könyveltek el, és nem mindenki akar nekemdolgozni.Jared látta a magány és megnemértettség felvillanását akékeszöld szemekben.- Egy Upper Tudway-i hogy is érthetne meg egy ilyenviláglátott asszonyt - mondta.Olympia felderült.- Igaz. Sophy és Ida néni is mindig ezt mondogatták.- Ne aggódjék, Mrs. Bird és én jól megleszünk. De van ittmég valami, amiről eddig nem ejtettünk szót, Miss Wingfield.- Elfelejtettem volna valamit? - töprengett Olympia. - Mrs.Birdnek igaza van. Sajnos, szokásom gyorsan napirendre térni41

a számomra érdektelen részletek felett. Fel sem merül bennem,hogy ugyanez másoknak létfontosságú lehet.- Az ügy nem bír ekkora jelentőséggel - nyugtatta megJared.- Hála istennek! - sóhajtott fel a lány.- A nagybátyja megkért, hívjam fel a figyelmét, hogy azeladásra szánt áruk mellett könyveket is küldött önnek. Többekközött egy naplót.A lány szórakozottsága egy csapásra megszűnt.- Mit mondott?- A szállítmányban van egy napló is. A Lightbourne-napló,Miss Wingfield.A hatás azonnali volt.- Hát megtalálta! - szökkent talpra Olympia. Arca kipirultaz izgatottságtól, szemében ragyogó tűz gyúlt. - Artemis bácsimegtalálta a Lightbourne-naplót!- Igen.- És hol van? - követelőzött a lány.- Valamelyik dobozban vagy ládában a hintón. Nem tudompontosan, melyikben.Nem mintha nem szerette volna megkeresni. De nem nyíltrá lehetősége, hogy a kirakodás után átkutassa a csomagokat.Hintót bérelt, felfogadta a két őrt, és még aznap éjjel elindultWeymouthból. Meg sem állt Upper Tudwayig. Azútonállókkal még csak szembeszállhattak volna, de alighavédhette meg az árukat az út menti fogadók megfáradt utasairaleselkedő tolvajok elől.- Akkor kicsomagolunk mindent! Alig várom, hogy végreláthassam! - kiáltott fel túláradó lelkesedéssel Olympia.Megkerülte az asztalt, felkapta a szoknyáját, és az ajtó feléiramodott.Jared csendes beletörődéssel nézett utána. Hát erre a házraaztán ráfér egy kis rendrakás! Úgy látszik, neki kell lefektetniea normális viselkedés alapvető szabályait. És ha már itt kelllaknia, ragaszkodni fog a betartásukhoz.Felhörpintette az utolsó korty teát. Előhúzta óráját. A kiscsibészeknek tíz percen belül itt kell lenniük.Felállt, és az ajtóhoz sétált.42

Néhány nappal később Mrs. Bird viharzott be akönyvtárszobába, kezében az elmaradhatatlan tálca. Hangoscsörrenéssel Olympia elé ejtette.- Kibírhatatlan ez a csönd itt mostanában! Szinte bántja azember fülét.Olympia minden erejét megfeszítve igyekezett figyelmétClaire Lightbourne naplójáról a házvezetőnőre fordítani.- Ezt meg hogy érti? Azt hittem, mindannyian épp acsendre vágytunk. Nem éltünk ennél békésebb napokat, amiótaa fiúk megérkeztek.Jared Chillhursttel együtt a nyugalom is otthonukbaköltözött. Mióta Chillhurst itt van, egyetlen félrehajított sároscsizmát sem látott a hallban, egyetlen halálra vált békát semtalált az íróasztal fiókjában, és mindhárom fiú mindenétkezésnél időben megjelent. Elképesztő változás ilyen rövididő alatt. Hátha még azt is hozzávesszük, hogy az elmúltnapokban egyetlen gomb sem szakadt le, egyetlen ing semszakadt szét. És a fiúk arca ragyogott a tisztaságtól!- Én mondom, ez már természet ellen való! - füstölgöttMrs. Bird, és teát töltött a tálcán árválkodó csészébe. - Kitudja, mit művel az a kalóz azokkal a szegény kis kölkökkel!- Mr. Chillhurst nem kalóz! - pirított rá Olympia. - Ésmegköszönném, ha nem emlegetné őt ezen a néven. Mr.Chillhurst tanár. Amennyire megítélhetem, szakmája egyiklegkiválóbbika.- Na ja. Biztosan kínozza szegénykéimet. Biztosankukoricára térdelteti őket, ha nem azt csinálják, amit mond.- Csak azt ne mondja, hogy látott már ebben a házban egyszem kukoricát is! - fölényeskedett Olympia.- Akkor biztosan van egy korbácsa. És azzal veri azéndrágáimat, ha nem engedelmeskednek - siránkozott tovább azasszony.- Biztos vagyok benne, Robert azonnal itt teremne, ha Mr.Chillhurst egy ujjal is hozzájuk nyúlt volna.- És ha az a vadember megfenyegette, kitöri a nyakát, haárulkodni mer?343

- Az isten áldja már meg, Mrs. Bird! Hát nem magapapolta folyton, hogy az unokaöcséimnek erős kézre vanszükségük?Az asszony a tálcára csapta a teáskannát, és Olympiáhozhajolt.- Mondtam, amit mondtam! Ezek jó fiúk. Azt azért nemérdemlik meg, hogy verjék őket!Olympia kezéből kihullt a tollszár.- Csak nem képzeli, hogy Mr. Chillhurst fenyítésselkényszeríti őket engedelmességre?!- Mégis...?! Ennyi idő alatt hogy tudta volna ígymegváltoztatni őket? - Mrs. Bird jelentőségteljesen a plafonrasandított.Olympia tekintete önkéntelen követte az asszonytekintetét. Semmi dobogás, semmi robaj, semmi veszekedésnem hallatszott föntről. Idegesítő ez a természetellenes csend,gondolta.- Jobb lesz, ha megnézem, mi folyik itt - állt fel eltökélten,és becsukta a naplót.- Aztán csak óvatosan! - figyelmeztette Mrs. Bird. - Ez avadember mindig olyan kedves magával. Biztosan nem akarjaelveszíteni az állását. Ha észreveszi, hogy figyeli, a legjobboldalát fogja mutatni!- Majd résen leszek! - Olympia egy hajtásra kiitta teáját,mintha ezzel bármi ellen felvértezné magát. Határozottan azajtó felé indult.- Majd elfelejtem! - kiáltott utána Mrs. Bird. - SquirePettigrew üzent, hogy megjött Londonból. Délután benézmagához. Gondolom, azért gyön, hogy segítsen eladni azárukat.Olympia megtorpant.- Ó, egek! Nem értesítettem, hogy már nincs szükségem asegítségére.- Miért nincs? - döbbent meg a házvezetőnő.- Mr. Chillhurst felajánlotta, majd törődik helyettem adologgal.Mrs. Bird arcán a zavart nyilvánvaló ijedség váltotta fel.- Hát... hát ez meg mit jelentsen?- Jól hallotta, Mrs. Bird. Mr. Chillhurst volt olyan kedvesés felajánlotta, hogy pénzzé teszi Artemis bácsi szállítmányát.44

- Nem tetszik ez nekem. Mi lesz, ha meglép az árukkalegyütt?- Legyen eszénél, Mrs. Bird! Ha ezt tervezné, már régmegtette volna. Egyszerűen ide sem kellett volna hoznia azárukat Weymouthból.- Akkor meg be akarja csapni magát! - ringatta az asszony.- Maga meg sose jön rá! Majd a szavát adja, hogy senki nemkaphatott volna többet a szállítmányért. Én mondom, jobb lesz,ha Squire Pettigrew-ra bízzuk a dolgot, ahogy eddig is.Olympiát elhagyta a türelme.- Ha Artemis bácsi megbízott Mr. Chillhurstben, akkor miis megbízhatunk benne!Kivitorlázott az ajtón, mielőtt Mrs. Bird újból szóhozjuthatott volna.Végigsuhant a hallon, felkaptatott a lépcsőn, a fordulóbanmegállt hallgatózni. A legparányibb nesz sem utalt arra, hogy afiúk a közelben lennének.Lábujjhegyen a tanteremhez óvakodott, fülét az ajtóraszorította. A vastag tölgyfán Jared mély hangja halktengermorajként hatolt át.- Eleve elvetélt vállalkozás volt - hallotta. - De Jackkapitány hajlamos volt a meggondolatlanságra. Ezt aszerencsétlen tulajdonságát sajnálatos módon több utóda isörökölte.- Ez azt jelenti, hogy Jack kapitány családjában több kalózis volt? - kíváncsiskodott Ethan.- Jack kapitány jobb szerette, ha a ,,tenger vándora" névenemlegették - közölte Jared éles hangon. - Bár véleményemszerint a leszármazottak egyikét sem illethetjük ezzel a névvel,gyaníthatóan többen foglalkoztak szabadkereskedelemmel.- Az mi? - érdeklődött Hugh.- Csempészet - mondta szárazon Jared. - A főtámaszpontot a Láng szigetén építették ki. A szigetnek,amellett, hogy minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű, óriáselőnye, hogy szinte megközelíthetetlen. Robert, megmutatná,hol található a Lángszigete?- Hát itt! - lelkesedett Robert. - A devoni partok közelében.Ez a kis pötty lesz az - bökött a földgömbre.- Helyes - bólintott Jared. - Amint látják, ideális hely acsempészethez. Közel fekszik a francia és a spanyol partokhoz,45

de elég apró ahhoz, hogy a hatóságok figyelmét ne vonjamagára. Különleges óvintézkedésekre nem volt szükség, hisz aszomszédságában egyetlen másik sziget sincs, így biztonszámíthattak arra, hogy a szigetlakók senkinek nemkotyoghatják ki, mivel foglalkoznak az odaérkező hajósok.- Meséljen még a csempészekről! - kérte Ethan.- Inkább azt mondja el, hogy akart átkelni Jack kapitány aPanama-csatornán! - mondta Robert.- Arról beszéljen, hogyan akarták a tenger vándorai elkapnia spanyol gályát - kérlelte Hugh. - A csempészekről holnap ismesélhet.- Jól van - adta meg magát Jared. - De tudniuk kell, azelképzelés nemcsak őrültség volt, hanem nagyon veszélyes is.A Panama-csatorna alattomos terület. Mindkét partját sűrűerdő borítja, amely hemzseg a furcsa, veszélyes szerzetektől.Több remek hajós is életét vesztette átkelés közben.- De miért akart Jack kapitány és a legénysége éppen aPanama-csatornán áthajózni? - kérdezte Ethan. - Maradhattakvolna a Nyugat-Indiákon is.- Az arany miatt - hangzott Jared tömör válasza. - Jackkapitány akkoriban egy testi-lelki jóbarátjával hajózott. Azthallották, a spanyolok mesés kincseket szállítanak haza azamerikai gyarmataikról. Úgy gondolták, ha egy maréknyiemberrel sikerül a spanyolok elébe vágniuk a Panamacsatornán,temérdek aranyat zsákmányolhatnak.- A fenébe! -suttogta elragadtatottan Robert. - Milyenizgalmas kaland! Bárcsak Jack kapitány mellett lehettemvolna!Olympia nem türtőztethette magát tovább. A bűvösszavak: mesés kincsek és tenger vándorai elkápráztatták.Ugyanúgy Jared elbeszélése hatása alá került, mintunokaöccsei. Óvatosan benyitott, majd hangtalanul besurrant.Ethan, Hugh és Robert az ablak közelében felállítottföldgömb körül álldogáltak. Észre sem vették Olympiát.Megbűvölten meredtek a glóbuszra.Jared fölébük magasodott, egyik kezét a földgömbönnyugtatva, másikkal a tőrét markolva. A tőr hegye a Nyugat-Indiákba fúródott.Olympiát megdermesztette a tőr látványa. Azt hitte, Jaredelcsomagolta valahová, hisz megérkezése óta nem látta nála.46

De most magával hozta a tanterembe, és ujjai magától értetődőtermészetességgel kulcsolódtak köré.Veszélyesnek látszik, gondolta, mint mindig. Az ablakonbeáradó fényben csak a férfi körvonalait láthatta. F-la nemismerné jobban, veszedelmesnek találhatná. De ő jól ismeri.Vacsora után mindig együtt szopogatnak el egy pohár brandyta könyvtárban.Jarednek szokásává vált egy kis időt vele tölteni, mielőttnyugovóra tér. Tegnap este is olvasgatott, majd az utazásairólmesélt. Olympia csüggött minden szaván.- Minden tanár annyit utazik, mint ön?-kérdezte akkor.- Ugyan, dehogy. - Jared tekintete kifürkészhetetlenné vált.- Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam.Eddig olyan helyeken dolgoztam, ahol a családfőt gyakranszólította külföldre a kötelesség. Általában a családjukkalegyütt utaztak.Olympia megértően bólintott.- És természetesen a hosszú utakra a gyerekek tanítóját ismagukkal vitték. Irigylésre méltó hivatást választott magának.- Én magam későn ébredtem rá, milyen szerencsésnek ismondhatom magam - állt fel Jared, a brandysüveghez lépett, ésmég egy pohárral töltött a borostyánszín folyadékból. - Láttamazt a nagyon szép térképét a csendes-óceáni területekről.- Igen. Sokáig kutattam az ottani szigetek legendáit. --Talán a tűz barátságos melege, talán a brandy tette, Olympiakipirult, feszültsége oldódott. Hát ilyen az, amikor kétviláglátott ember beszélget, gondolta elégedetten.Jared még egy korty brandyt töltött magának.- Egyik utam során ezekre a szigetekre is sikerült eljutnom- mondta elgondolkodva, és visszaült.- Valóban? - csodálkozott el Olympia. - Nagyon izgalmaslehetett.- Igen - ütögette össze ujjai hegyét Jared. - Számos legendaszármazik a világnak erről a részéről, de ezeket ön nálamnáljobban ismeri. Az egyiket azonban nagyon érdekesnektaláltam.- Mesélje el, kérem - suttogta Olympia.A könyvtárszobát Jareddel együtt repülő szőnyeg kaptahátára, és Olympia hirtelen más időben, más mesés helyentalálta magát.47

- A történet egy szerelmespárról szól, akik nem lehettekegymáséi, mert a lány apja ellenezte a házasságot.Olympia brandyjébe kortyolt.- Milyen szomorú! Mi történt a szerelmesekkel?- Szerelmük oly erős volt, hogy semmibe vették az atyaitiltást - folytatta Jared. - Megbeszélték, hogy éjszakánkénttitokban találkoznak a tengerpart egy kis eldugott öblénél.- Biztosan hajnalig beszélgettek - merengett Olympia. -Szerelmes szavakat suttogtak egymás fülébe. Megosztottáklegbensőbb titkaikat. A közös jövőjükről ábrándoztak.Jared megköszörülte a torkát.- Hát... valójában hajnalig szerették egymást.- A tengerparton? - hökkent meg Olympia. - De úgy nemnagyon kényelmetlen? Úgy értem, az a sok homok megminden.Jared kedvesen elmosolyodott.- Mit számít pár szem homok azoknak, akik ennyireszeretik egymást?- Igaz - mondta a lány bizonytalanul. Remélte, amit eddigmondott, nem hangzott túlságosan naivnak.- Emellett az egy különleges tengerpart volt. Valamelyikhelyi istenség szent helye, akit a szerelmesek védőistenénektartottak.Olympia úgy érezte, még ennek fényében sem okos dologa tengerparton szerelmeskedni, de ezt már nem tette szóvá.- Folytassa, uram. Hogyan folytatódott a történetük?- Egyik éjjel rájuk talált a felbőszült atya, és megölte afiatalembert.- Hát ez szörnyű! Aztán mi történt?- A lánynak szinte eszét vette a fájdalom. Beúszott atengerbe, és eltűnt. Az istenség megharagudott. A lány apjánakszánt büntetésül a tengerpart valamennyi homokszemétgyönggyé változtatta.- Ez volt a büntetés? - pislogott Olympia.- Igen - bólintott hűvösen Jared. - Ahogy meglátta agyöngypartot, az apa hazarohant, és fellármázta az egész házat.De az istenség bűvös varázslatot bocsátott az öbölre:láthatatlanná vált azok számára, akik a gyöngyöket keresik.- Tehát a gyöngypartot soha nem találták meg.Jared megrázta a fejét.48

- A szigetlakók a mai napig suttognak róla. Sokanmegpróbálják megkeresni. De még soha senki sem látta. Alegenda szerint csak az a szerelmespár pillanthatja meg,akiknek szerelme oly erős, mint azé a régi páré, és akik ott, aholdfényben szeretik egymást.Olympia felsóhajtott.- Ilyen az, mindent kockára tenni a szerelemért, Mr.Chillhurst.- Kezdem azt hinni, az igaz szerelem olyan, mint alegendák - felelte a férfi csendesen. - Megéri a kockázatot.Olympián borzongás futott át. Melege lett, majd hirtelenfázni kezdett.- Bizonyára igaza van, uram. Mindenesetre köszönöm,hogy elmesélte ezt a történetet. Még sosem hallottam, ésnagyon szép legenda.Jared mélyen a lány szemébe nézett. Valami sötét ésfelkavaró villant a tekintetében.- Igen - mondta lágyan. - Nagyon szép.Olympia egy pillanatig azt hitte, róla beszél, nem alegendáról. Izgalom cikázott át minden porcikáján.Az érzés hasonló volt ahhoz, amit egy addig ismeretlenlegenda olvasásakor érzett, csak sokkal erősebb. Zavarba jött.- Mr. Chillhurst...?Jared az órájáért nyúlt.- Késő van. - Láthatóan fájlalta ezt a tényt. - Idejenyugovóra térnünk. Remélhetően holnap este lesz alkalmamegy másik csendes-óceáni sziget szintén nagyon különösszokásáról is beszámolnom.- Örömmel meghallgatnám - lehelte Olympia.- Jó éjszakát, Miss Wingfield! Reggelinél találkozunk.- Jó éjt!Vágyódás vibrált testében, míg kikísérte a férfit, nézte,amint kilép az éjszakába és eggyé válik a sötétséggel.Aztán ágyba bújt, és arról álmodott, Jared csókolja agyöngyök öblében.Most, a ragyogó napfényben, nézte, ahogy Jared azunokaöccseinek mesélt, és ráébredt, hogy máris életükmeghatározó részévé vált. Már sok mindent megtudott erről akalózkülsejű férfiról, és megszerette. Talán túlságosan is,gondolta.49

Nem szabad megfeledkeznie róla, Jared egy napon véglegkilép az ajtajukon, és ő megint itt marad könyvtáramagányában, megint nem lesz senki, akivel gondolataitmegoszthatná.Ekkor Jared észrevette, hogy ott áll a tanteremben. Szájaalig láthatóan megrándult.- Jó napot, Miss Wingfield! Kíván valamit?- Nem, nem - mondta gyorsan Olympia. - Kérem,folytassa! Csak szeretnék részt venni az órán.- Nos - intett Jared a glóbusz felé -, éppen földrajzóráttartok.- Értem - lépett közelebb a lány.Ethan elvigyorodott.- Mindent megtanulunk a Nyugat-Indiákról, Olympia néni.- És egy kalózról, akit Jack kapitánynak hívtak - tettehozzá Robert.Jared megköszörülte a torkát.- Ne felejtsék el, Jack kapitány nem kalóz, hanem a tengervándora volt.- Mégis, mi a különbség? - kérdezte Hugh.- Nem sok - ismerte el szárazon Jared. - De néhányankínosan ügyelnek arra, hogy ezt a parányi különbséget szemelőtt tartsák. A tenger vándorai megbízatással hajóztak. Királyivagy más hatóságtól származó felhatalmazással támadtak megidegen hajókat a Nyugat-Indiákon. De nem volt könnyűdolguk. Robert, meg tudná mondani, miért?Robert büszkén kihúzta magát.- Valószínűleg azért, uram, mert nagyon sok országnakvoltak gyarmatai a Nyugat-Indiákon.- Pontosan - mosolyodott el helybenhagyólag Jared. - Jackkapitány idejében angol, francia, holland és spanyol hajókszelték azokat a vizeket.- És a tenger vándorai a saját hazájuk hajóit és gyarmativárosait nem támadhatták meg - mondta Ethan. - Az angolokcsak a franciáktól, a hollandoktól és a spanyoloktólzsákmányolhattak.Majd elszörnyedve hozzáfűzte.- De a franciák rajtaüthettek az angolokon, a hollandokonés a spanyolokon.50

- Hát ez tényleg elég bonyolult - szól közbe Olympia. Márazt sem bánta, ha látszik rajta, mennyire lenyűgözi Jaredtanítási módszere. Átsietett a szobán, megállt unokaöccseimellett. - Hogy is volt ez az átkelés a Panama-csatornán akincsekért?Jared lassan, titokzatosan elmosolyodott.- Szeretne csatlakozni hozzánk, Miss Wingfield, ésmegvárni a történet végét?- Igen! - Olympia hálásan a férfira villantotta mosolyát. -Nagyon szeretném.- Akkor lépjen közelebb, Miss Wingfield - mondta lágyana férfi. - Nem szeretném, ha egyetlen szavamat iselszalasztaná.Squire Pettigrew délután háromkor érkezett. Olympia mára könyvtárban volt, hallotta, hogy a hintó a felhajtórakanyarodik. Az ablakhoz ment, látta, amint a férfi éppenkiszáll.Pettigrew erős felépítésű volt, a negyvenes évei végén.Valaha jóképű lehetett, de mind a mai napig úgy viselkedett,mintha minden szomszédasszony ellenállhatatlannak találná.Olympia sosem értette, mi elbűvölőt lehet találni ebben azuraságban. Olympia túlontúl udvarias volt ahhoz, hogy ezt a férfival isközölje, pedig Pettigrew elviselhetetlenül unalmas társaságotjelentett. Egyáltalán, az Upper Tudway-i férfiak zömétunalmasnak és lehangolónak találta. Vágyaik és érdeklődésüka legritkább esetben keresztezték az övét, és legfőbbfeladatuknak az asszonyszemélyek okítását tekintették.Pettigrew sem volt kivétel. Csak a kutyáival, a vadászattalés a birtokával foglalkozott.De azt is tudta, adósa Pettigrew-nak, amiért Artemis bácsiszállítmányairól gondoskodik, és igazán hálás volt mindenért,amit az érdekében tett.A könyvtárszoba ajtaja abban a pillanatban kinyílt, ahogyOlympia visszaereszkedett székébe. Pettigrew vonult be.Arcvizének illata hullámként söpört végig a helyiségen.51squire = uraság

Pettigrew rendszeresen felutazott Londonba, és ez - hamáshoz nem is - ahhoz elég volt, hogy lépést tartson amindenkori divattal. Most apró berakásokkal díszített nadrágotviselt. Szalonkabátja szorosan simult testére, kiemelvevékonyderekát. A kabát szárnyai hátul a térdét verdesték.Ropogósra vasalt ingét tökéletesen megkötött, feszesen állónyakkendő díszítette. Olympiának meg is fordult a fejében,embertelen kínokat kell kiállnia, hogy ezt a szoros nyakkendőtel tudja viselni.- Jó napot, Miss Wingfield! - Pettigrew csábosnak szántmosollyal közeledett az íróasztal felé. - Ragyogó színben vanma.- Köszönöm, uram. Foglaljon helyet! Érdekes híreimvannak.- Valóban? - Pettigrew gyakorlott mozdulattal lendítetteoldalra kabátja két szárnyát, és leült. - Feltételezem,nagybátyja újabb szállítmányáról lesz szó. De ne féljen,kedvesem, már hozzám is elérkezett a híre, és mint mindig,most is a segítségére leszek.- Nagyon kedves öntől, uram, de a jó hír az, hogy atovábbiakban nem kell igénybe vennem a szolgálatait.- Hogyan? - pislogott zavartan Pettigrew.Olympia melegen rámosolygott.- Pótolhatatlan a segítség, amit eddig nyújtott, igazán hálásvagyok érte, de nem kell többé ilyesmivel zargatnom önt.Pettigrew felhorkant.- Na, ide figyeljen, Miss Wingfield! Soha nem tekintettemtehernek, hogy az áruk eladásában segítek önnek. Úgyéreztem, kötelességem ennyit megtenni. Sem mint barátja, semmint jó szomszédja, nem engedhetem, hogy valami pénzéhesgazember karmai közé kerüljön, aki egy percig sem habozna,hogy becsapja önt.- Nem kell aggódnia Miss Wingfield miatt - szólt be azajtóból Jared. - Jó kezekben van.- Mi a csoda ez? - Pettigrew idegesen a férfi felé fordult. -Ki ön? És egyáltalán, miről beszél?- Chillhurstnek hívnak.Olympia érezte a két férfiból áradó ellenszenvet. A gyorsbemutatással igyekezett oldani a feszültséget.52

- Mr. Chillhurst az unokaöcséin új tanára. Csak pár napjavan nálunk, de már így is csodákat művelt. Az unokaöcséimegész délelőtt földrajzot tanultak, és esküszöm, már mosttöbbet tudnak a Nyugat-Indiákról, mint bármely más fiú UpperTudwayban. Mr. Chillhurst, engedje meg, hogy bemutassamSquire Pettigrew-t.Jared becsukta az ajtót, és az asztalhoz sétált.- Mrs. Bird mondta, hogy megérkezett.Pettigrew tekintete a Jared szemét borító fekete kötésretapadt. Pillantása lejjebb csúszott a nyitott ingnyakra.- Ember, maga aztán nem úgy fest, mint egy tanár. Mifolyik itt?Olympiát felbosszantotta Pettigrew megjegyzése.- Mr. Chillhurst kétséget kizáróan tanár. Méghozzá nagyonjó tanár. Artemis bácsi küldte.- Wingfield küldte volna? - nézett kétkedve a lányra. -Biztos benne?- Igen, biztos vagyok benne. - Olympia igyekezettmegőrizni nyugalmát. - És bármilyen hihetetlennek tűnjék, Mr.Chillhurst a pénzügyi dolgokban is járatos. Felajánlotta, kezeliaz üzleti ügyeimet. Ezért nincs szükségem többé az önsegítségére.- Kezeli az üzleti ügyeit? - rökönyödött meg Pettigrew. -Hát nézze, semmi szüksége ilyen... intézőre. Itt vagyok én, énmajd odafigyelek a pénzügyeire.Jared leült. Karját nyugodtan a karfára helyezte.- Hallotta, mit mondott Miss Wingfield, nem? Nincsszüksége többé a szolgálataira.Pettigrew gyilkos pillantással méregette, majd ismétOlympiához fordult.- Miss Wingfield, figyelmeztetnem kell, óriási veszélynekteszi ki magát, ha olyan emberrel intézteti az ügyeit, akirőlsemmit nem tud.- Mr. Chillhurst megbízható - közölte Olympia. - Artemisbácsi nem fogadta volna fel, ha nem így lenne.Pettigrew lesújtó tekintettel nézett Jaredre.- És látta már az ajánlóleveleit, Miss Wingfield?- A nagybátyám ennek is utánajárt - mondta Olympia.Jared hidegen Pettigrew-ra mosolygott.53

- Nyugodjék meg, uram, semmi oka aggodalomra.Gondom lesz rá, hogy Miss Wingfield tisztes haszonra tegyenszert a nagybátyja szállítmánya után.- Mi az, hogy tisztes haszon?! - tiltakozott Pettigrew. -Hogyan lehetne biztos Miss Wingfield abban, hogy nem fogjaőt becsapni? Kénytelen a szavában megbízni.- Ahogy eddig az ön szavában volt kénytelen megbízni -válaszolta Jared.Pettigrew kihúzta magát.- Meg akar vádolni, uram? Ha így van, tájékoztatom, nemtudom elfogadni ezt a hozzáállást.- Ugyan, dehogy. - Jared nyugodtan ütögette összeujjhegyeit. - Miss Wingfield azt mondta, a legutóbbiszállítmány után is közel kétszáz fontot kapott.- Így igaz - mondta kényszeredetten Pettigrew. - És örülhetneki. Ha nem lennének a londoni kapcsolataim, aligha kapottvolna többet száz-százötven fontnál.Jared bólintott.- Érdekes lesz összehasonlítani, mire jutott ön és mirejutok majd én. Talán még túl is szárnyalom az ön„teljesítményét".- Nem tetszik nekem a viselkedése - sziszegte Pettigrewfelháborodottan.- Gondolja, hogy bármit is számít a véleménye? -érdeklődött közönyös arccal Jared. - De biztosíthatom, nagyonoda fogok figyelni Miss Wingfield pénzügyeire. Hisz szükségevan erre a pénzre, nem? Egy egyedülálló asszony háromkölyökkel a nyakán minden egyes pennynek hasznát tudjavenni.Pettigrew arca kellemetlen bíborárnyalatot öltött.- Azt azért mégsem engedhetem, kedves uram, hogy csakúgy ukmukfukk rátegye a kezét Miss Wingfield áruira. Egy szép napon fogja magát, és az árukkalegyütt eltűnik.- Ha már itt tartunk - szólt közbe Olympia -, az áruk már„eltűntek”. Mr. Chillhurst ma reggel valamennyit felküldteLondonba.Pettigrew szeme elkerekedett a leplezetlen haragtól.- Miss Wingfield, nem lett volna szabad ilyelhamarkodottan cselekednie és megengednie ennek az54

embernek, hogy az egész szállítmányt elküldje UpperTudwayből!Jared még mindig nem veszítette el nyugalmát.- Az áruk biztonságban vannak. Őrök kísérik aszállítmányt. Egy megbízható emberemhez kerülnekLondonban, aki majd gondoskodik az eladásról.- Ember! - pördült felé Pettigrew. - Mit nem merészelt?!Ez nyilvánvaló rablás! Azonnal értesítem a hatóságokat!Olympia felugrott.- Most már elég legyen, Mr. Pettigrew! Én nem vonomkétségbe, hogy Mr. Chillhurst csak az én érdekeimet tartjaszem előtt! Nem szeretnék goromba lenni, de rá kellmutatnom, mindaz, amit itt előadott, sértő, üres fecsegés az önrészéről. Mr. Chillhurst bizonyára elégtételt kíván.- Igen - vette Jared fontolóra ezt a lehetőséget-, még az islehet.Pettigrew csak tátogni bírt. Aztán felpattant, és Olympiáraförmedt:- Hát így állunk, Miss Wingfield?! Inkább megbízik egyidegenben, mint egy szomszédban, akit évek óta ismer! Ámlegyen! De figyelmeztetem: nagyon megbánja még ezt amegfontolatlan döntését! Mindent együttvéve, az újházitanítója leginkább egy kalózra emlékeztet, ha engemkérdez.Olympia méregbe gurult. Akárhogy is, Jared az őalkalmazottja. Kötelessége síkraszállni mellette.- Túl messzire megy, Mr. Pettigrew! Nem engedhetem,hogy ilyen hangot használjon, amikor az egyik emberemrőlbeszél! Isten áldja, uram!- Ég önnel, Miss Wingfield! - Pettigrew az ajtó felé hátrált.- Csak remélni merem, egyetlen pennyje sem bánja, hogymegbízik ebben a... ebben a... személyben!Olympia nézte, amint az ajtó bezárul a férfi mögött. Aztánóvatosan Jared felé lesett. Megkönnyebbülten látta, Jared márnem ütögeti össze ujjhegyeit. Valamiért azt hitte, ez a szokás aférfi rosszkedvét fejezi ki.- Elnézését kérem ezért a kínos jelenetért - rebegte. -Pettigrew csak jót akar, és rosszulesett neki, hogy anagybátyám szállítmányát önre bíztam.- Kalóznak nevezett!55

Olympia finoman megköszörülte a torkát.- Kérem, ezért ne kárhoztassa! Nem ő az egyetlen, akiilyen alávaló megjegyzésre vetemedett. Már Mrs. Bird is szóvátette. Van önben valami, uram, ami önkéntelen egy kalóztjuttat az ember eszébe.Jared szája megrándult.- Örülök, Miss Wingfield, hogy ön képes a felszín mögétekinteni.- Sophy és Ida néni megtanított arra, hogy ne a külső utánítéljek.Furcsa fény gyúlt Jared szemében.- Remélem, nem találja kellemetlennek azt az embert, akita kalózkülső mögött felfedez!- Ó, nem, uram - suttogta Olympia. - Kellemetlenneksemmiképp nem mondanám.Másnap este Olympia az asztala mögül Jared hajáttanulmányozta. Az erős szálú, éjfekete fürtök a gallértverdesték. A fül mögé fésült tincsek divatjamúltnak tűntek, ésmég vadabbnak mutatták Jared amúgy is vad arcvonásait. DeOlympia nem bánta. Csak ujjait szerette volna belefúrni a dússörénybe.Még soha életében nem akarta ujjait végigfuttatni egy férfihaján.Jared elterpeszkedett a kandalló mellett álló karosszékben,lábát hosszan maga elé nyújtotta. Egy könyvet olvasott,amelyet egy közeli polcról emelt le.A tűz fénye glóriát font köré. Vacsora után a kabátját islevette. Olympia úgy-ahogy hozzászokott, hogy állandóannyakkendő nélkül látja, de felkavarta az ingujjra vetkőzött férfilátványa.Semmi másra nem tudott figyelni. Apró, figyelmeztetőremegések borzolták minden idegszálát. Azon morfondírozott,a férfi a fáradtságon kívül érez-e vajon mást is a hosszú napután.Éjfél körül járhatott az idő, de Jared semmi jelét nemmutatta, hogy menni készülne. Mrs. Bird már vacsora utánszobájába húzódott. Ethan, Hugh és Robert is órákkalkorábban nyugovóra tért, Minotauruszt is bezárták a konyhába.56

Olympia egyedül volt Jareddel és ezzel a furcsa, szokatlanérzéssel. Az érzéssel, amely a férfi érkezte óta egyre erősebb éserősebb. Ha jobban belegondol, az érzés ugyan furcsa, deegyáltalán nem kellemetlen.Sürgető kényszert érzett, hogy a férfihoz szóljon. Kis ideighabozott, majd hangos csattanással becsukta a Lightbournenaplót.Jared kérdőleg pillantott fel könyvéből:- Talált valamit, Miss Wingfield?- Azt hiszem - válaszolta Olympia. - A bejegyzések nagyrésze szokványosnak mondható. Felületes olvasatra unalmasnői naplónak tűnik. Látszatra a Claire Lightbourne eljegyzésétés házassága első hónapjait átölelő időszakot dolgozza fel. Aférjét Rydernek hívták.Jared tekintete kifürkészhetetlenné vált.- Rydernek?- Úgy tűnik, boldog volt ezzel az emberrel - mosolyodott elOlympia. - Mindenütt „hőn szeretett Mr. Ryderem”-kéntemlíti.- Értem.- Persze, tekintve, hogy a férje volt, nem is emlegethettemásként. Mégis furcsa. Ez a Claire Lightbourne nagyontisztességtudó asszony lehetett.- Úgy tűnik. - Jared hangjából mintha megkönnyebbüléscsendült volna.- Ahogy már mondtam, a feljegyzések teljesenhétköznapiaknak mondhatók, eltekintve attól, hogy mindenmondat angol, latin és görög szavak keverékével íródott. Deminden oldalon, amit olvastam, különös számsorokkapcsolódnak teljesen értelmetlen mondatokhoz. Szerintempontosan ezek a számok és szavak jelentik a kiindulópontotahhoz, amit keresek.- Ez elég bonyolultnak tűnik, de feltételezem, a számok ésa szavak együtt valamilyen kódrendszert alkotnak.- Igen. - Olympia kihallotta a férfi szavaiból az érdeklődésteljes hiányát. Tudta, más témával kell előhozakodnia.Rá kellett ébrednie, a férfit egyáltalán nem érdekli aLightbourne-napló rejtélye. Szemmel láthatóan untatta a téma.Pedig Olympia annyira szerette volna megvitatni valakivelélete egyik legsorsdöntőbb problémáját!57

- Boldogul a latin és görög szavakkal? - kérdezteudvariasan Jared.- Igen - bólintott Olympia. - Sophy és Ida néni mindkétnyelvre megtanított.- Hiányoznak a nagynénjei, ugye?- Nagyon. Ida néni három éve halt meg. Sophy néni félévvel később követte. Ők jelentették számomra az igazicsaládot, míg az unokaöcséim meg nem érkeztek.- Tehát sokáig magányosan élt.- Igen - sóhajtott fel a lány. - Leginkább az estibeszélgetéseink hiányoznak. Ismeri azt a szörnyű érzést, hogy„nincs senkim, akivel elbeszélgethetnék”?- Ismerem - mondta halkan a férfi. - Nagyon jól ismerem.Életem nagy részében én is ettől a nyomasztó érzéstőlszenvedtem.Olympia a férfi rezzenéstelen szemébe nézett. Érezte,Jared lelke legtitkosabb részét tárta fel előtte. Kedves tőle,gondolta, hisz én is épp most öntöm elé a szívemet. Kezeremegett, amint a brandyspohár után nyúlt.- Itt, Upper Tudwayben senkit nem érdekelnek a legendákés az idegen földek szokásai - folytatta a vallomást. - Még Mr.Draycottot sem, pedig egy kis ideig azt reméltem, talán ő... -hangja elhalt.Jared ujjai szorosabban kulcsolódtak pohara köré.- Draycottot egyáltalán nem érdeklik ezek a dolgok, MissWingfield. De engem igen.- Éreztem, hogy így van, uram. Hisz ön világlátott ember. -Olympia lesütötte pillantását, a poharában csillogó folyadékotnézte, majd ismét a férfira emelte tekintetét. - Múlt éjjelemlítette, hogy ismer más csendes-óceáni szigetről származószokást is.- Á, igen. - Jared becsukta könyvét, és a tűzbe bámult. - Aza furcsa udvarlási szokás.- Azt ígérte, ma este erről is mesél nekem - sürgetteOlympia.Jared bólintott, tekintete elgondolkodóvá vált.- A szigetlakók hagyományai szerint a leendő kérő szíveválasztottját elviszi a dzsungel egy varázserővel bíró helyére.Ez a hely pedig nem más, mint egy csodálatos vízesés, amelyóriási sziklafalról hullik alá egy lagúna kristálytiszta vizébe.58

- Értem. Nagyon szép lehet - kortyolt italába Olympia. -Ott mi történik?- Ha a lány szívesen veszi az udvarlást, megcsókolja aférfit a vízesés alatt. A férfi - szerelme jeléül - valamilyen apróemléktárgyat nyújt át a lánynak. A hagyomány szerint mindenkapcsolat, amely a vízesés alatt kezdődik, harmonikus ésgyümölcsöző lesz.- Nagyon érdekes - suttogta Olympia.Vajon Jared csókja milyen lehet? Olyan hatalmasnak,erőtől duzzadónak látszott, ahogy ott ült a kandalló mellett.Egy kézzel is fel tudna emelni, gondolta. Milyen érzés lenne,ha Jared a karjába kapná? Ha magához szorítaná. Ha szája azajkához közelítene.Gondolataitól megrettenve hirtelen összerázkódott, a pohárkihullt a kezéből. A brandy az asztalra folyt.- Jól érzi magát, Miss Wingfield?- Igen, igen, hogyne. - Sietve felállította a poharat.Ügyetlenségétől szinte halálra váltan, kábán itatta fel akiömlött italt egy zsebkendővel, fejében vadul kergettékegymást a gondolatok, egy értelmes mondatot keresgélt,amivel folytathatná a megakadt beszélgetést.- Ha már az emléktárgyaknál tartunk - az utolsó cseppeketis felitta a zsebkendő -, épp a minap olvastam egy hasonlóanszokatlan hagyományról.- Valóban?- Az egyik szigeten szokássá vált, hogy a vőlegényszerelmi zálogot ad a menyasszonynak. Egy aranyphalloszt.A szoba másik vége mély csendbe burkolózott. Olympia aférfira nézett, talán nem is hallotta, mit mondott. Aztán zavarbajött Jared különös arckifejezése láttán.- Egy arany... phalloszt? - kérdezte a férfi.- Hát persze - hajította vissza a brandytől csöpögőzsebkendőt az asztalra. - Nem mondhatja, hogy nem furcsa egyszokás. Csak azt tudnám, mihez kezd az ember egyaranyphallosszal.- Még nem gondolkodtam a dolgon, de gyanítom,számtalan érdekes lehetőség is... hm, fennáll.- Igen elgondolkodtató probléma - bólintott59

Olympia. - De félek, soha nem tudom meg a választ erre akérdésre, tekintve, hogy sosem jutok el a csendes-óceániszigetekre.Jared letette a poharát, és felállt.- Ahogy erre már többször is rámutatott, Miss Wingfield,az embernek nem kell körbeutaznia a világot ahhoz, hogy„világlátott” legyen.- Milyen igaz! - nézte döbbenten a feléje közeledő férfit. -Valami baj van, Mr. Chillhurst?- Igen! - Jared megkerülte az asztalt, gyengéd mozdulattaltalpra állította Olympiát. - Napok óta nem hagy nyugodni egykérdés, amelyre csak ön adhatja meg a választ.- Mr. Chillhurst! - A lány levegő után kapkodott. Úgyérezte, mindjárt elájul. - És mi lenne az a kérdés, uram?- Megcsókolna, Miss Wingfield?Az elgyengült Olympia nem tudta, mit mondjon. Csaktette, amit tennie kellett. Karját Jared nyaka köré fonta, ajkát azigéző száj felé emelte.Hirtelen bizonyossággal megérezte, egész életében erre apillanatra várt.- Szirén!- Jared karja szorosan ölelte a lányt, és a bájosajkak fölé hajolt.60

Vad, perzselő lángok táncoltak Olympia szeme előtt.Testén hol a boldogság, hol az ijedtség remegése futott át.Ajkán ott érezte Jared forró, csábító, követelőző száját. Aférfi csókja simogatta és bilincsbe verte, egyszerre voltgyengéd és erőszakos.Az ölelő karok biztonságában érezte a férfi testéből áradóforróságot. Érzékei rabul estek, de nem félt. Csak ez a feltétlen,riadtsággal vegyes öröm lepte meg. Szorosabban ölelte a férfit,magában hálaimát rebegett, amiért épp vele evezhet aszenvedélyek tengerére.Jared elégedetten felmordult, amint az apró szájacskakinyílt.- Nem is tudod, mennyire vágytam már hallani csábítódalodat, édes szirénem - suttogta.A mohó férfiszáj visszavonulásra késztette Olympiát.- Ne félj, csillagom. Csak kóstolgatlak.- Kóstolgaaat? - nyögött fel döbbenten Olympia.- Igen. Így - perzselte csókja ismét Olympia ajkát -, és így.Istenem, mámorítóbb vagy a legfinomabb brandynél.Olympia hátrahajtotta fejét, szemét behunyta. Átengedtemagát a részegítő érzésnek, hogy Jared csókolja őt.Érezte, a férfi felemeli, szaporán lélegzett, mikorelindultak.Amikor szemét ismét kinyitotta, már a díványon feküdt.Látta, a férfi szemében perzselő vágy csillan, teste önkéntelenválaszolt. Úgy érezte, sosem volt még leigázottabb ésgyőzedelmesebb.- Olyan különös - suttogta, és végigsimította férfi arcán. -Mintha veszélyes, de izgalmas utazásra készülnénk egyismeretlen földrészen.- Én is ezt érzem - mosolyodott el Jared, és letérdelt adívány mellé. - Csak most együtt utazunk, szépséges szirénem.Olympia képtelen volt megszólalni, megragadta a férfikezét, és csókot lehelt a tenyerébe.- Megőrjítesz, kicsim - simogatta Jared másik kezével alány nyakát. Ujjai lassan lejjebb csúsztak, markának édesbölcsőjében már a lány keble pihegett. Olympia szempilláimegrebbentek.614

- Ez már igazi vágy, ugye, Jared?- Igen, Olympia, ez már a vágy.- Nem tudtam, hogy ilyen erős érzés lehet - suttogta a lány.- De most már értem, miért oly sok legenda kiváltója.A férfi hajába markolt.Jared tenyere alatt megremegett a kívánatos kis halmocska.Olympia teste megfeszült, majd elernyedt a díványon, újabbörömökre várt.Jared levegőt sem mert venni, óvatosan kezdtemegszabadítani Olympiát a ruháitól. Ujjai meg-megrebbentek.- Jared?! Neked is meleged van?- Nekem nem melegem van, kicsi szirén. Én mindjártelégek!- Ó, Jared, én is ezt érzem.- Azt hiszem, minél messzebbre „utazunk”, annálnehezebb lesz a visszatérés.Az ingváll szétnyílt, Olympia a feje búbjától az ujjahegyéig bizsergett, amikor az éhes férfiszáj a mellbimbójáratalált.- Én nem is akarok visszatérni - suttogta.- Én sem. - Jared felemelte fejét, és a lány szemébe nézett.- De nem akarok tovább „utazni", mint amennyire te szeretnéd.Csak időben szólj, hogy engedelmeskedni tudjak.- Huszonöt éves vagyok, Jared - simogatta meg a férfiarcát -, érett asszony. Arra tanítottak, hogy magam hozzammeg a döntéseimet, és ne azzal törődjek, mit követel meg azillem.A férfi elmosolyodott.- Tudtam, hogy különleges asszony vagy - nézett afedetlen keblekre. - Csak azt nem, hogy ilyen gyönyörű is.Olympia két érzéssel küzdött, Egyrészt el akarta takarnimeztelenségét, másrészt jólesett, hogy Jared szépnek látja.Sosem hitte, hogy ő gyönyörű lenne, de a férfi szemében égővágy az ellenkezőjéről beszélt.- Annyira kívánlak! - csókolt a hajába Jared. - Kezded márelhinni, mennyire?- Boldog vagyok. Olyan boldog vagyok, hogy akarszengem. - Olympia érezte, melle megfeszül a vágytól.Mellbimbója a legkisebb érintésre érzékennyé vált.62

- Az őrületbe kergetsz! - csúsztatta kezét a férfi aszoknyája alá.Olympia érezte, amint a férfiujjak lassú felfedezőútraindulnak a lábán. Hirtelen ő is meg akarta érinteni a férfit,megismerni testének minden apró részletét.Reszkető kézzel gombolgatta Jared ingét. A mellkasángöndörödő szőr egyszerűen lenyűgözte. Óvatosan megérintettea bőrét, élvezte az izmok játékát.- Mindig tudtam, hogy csak ilyen lehetsz - suttogta. - Ilyenforró! Ilyen erős!- Olympia! Szirénem! - Jared keze már a lány combjátsimogatta. Belecsókolt a lány nyakába.Vérfagyasztó sikoly hasított a csendbe. Olympiamegdermedt, mintha egy vödör jéghideg vízzel loccsantottákvolna arcon.Jared felkapta a fejét.- Az isten szerelmére! Mi volt ez?- Hugh! - ült fel Olympia. Remegő kézzel igazgattaruháját. - Mondtam már, hogy néha rémálmok gyötrik.Azonnal oda kell mennem hozzá.Jared lassan felállt. Nyugodtan nézte a gombokkal éskötőcskékkel vesződő lányt.- Hadd segítsek!Biztos kézzel helyére rántotta az ingvállat, felsegítette azidegességtől reszkető lányt.- Siess! Ilyenkor annyira megrémül!- Kész is van! - lépett hátrébb Jared.Olympia az ajtóhoz szaladt, feltépte, majd a lépcsőhözsietett. Érezte, Jared követi. Válla fölött hátrapillantva látta,amint a férfi nyugodt rendszerességgel begombolkozik, ésingét visszatűri nadrágjába.A lépcső tetejére érve Hugh szobája felé indult. A baloldali ajtó hirtelen felpattant, Robert jelent meg hálóingben.- Olympia néni? - dörzsölte ki az álmot szeméből. - MinthaHugh hangját hallottam volna.- Jól hallottad. - Olympia nyugtatólag megsimogatta avállát. - Megint rosszat álmodott. De feküdj vissza, Robert! Énmajd vigyázok rá.Robert álmosan bólintott, és már csukta volna be az ajtót.Ekkor vette észre Jaredet.63

- Mr. Chillhurst? Mit keres itt, uram?- A nagynénjével voltam, amikor hallottuk, hogy Hughkiabál.- Ó! Tudja, Hugh nagyon fél.- Mitől? - kérdezte Jared.Robert vállat vont.- Attól, hogy egy nap majd innen is elküldenek egy másikrokonhoz, aki nem akar bennünket. Ethan is fél. Mármagyaráztam nekik, hogy bátran kell viselkedniük. De mégolyan fiatalok, hogy nem értik.- Senki nem fog benneteket elküldeni, Robert - mondtahatározottan Olympia. - Számtalanszor megbeszéltük már.- Igen, Olympia néni! - De Robert nem nézett a szemébe.Olympia érezte, hogy egy szavát sem hiszi. Hiábabizonygatja neki, itt végre biztonságban vannak, és soha többénem üldözi el őket senki. Most nincs ideje újra elmagyarázni.Először Hugh-val kell foglalkoznia.Hugh szobájához lépett. A fiú elfojtott zokogása áthatolt azajtón is.Olympia halkan benyitott, az ágyhoz lépdelt. A holdsápadt fénye megvilágította a takaró alatt rázkódó kicsinytestet.- Hugh, kicsim, Olympia néni vagyok - hajolt a zokogófiúcska fölé. Felhajtotta a takarót, és gyengéden simogatnikezdte a fiú hátát. - Nyugodj meg, életem. Minden rendbenlesz. Itt vagyok melletted.- Olympia néni! - hüppögte Hugh. Lassan felült, tágranyílt, ijedt szeme a lányt kereste. Aztán Olympiához bújt ésfelzokogott. - Megint olyan rosszat álmodtam!- Tudom, kicsim. De csak álom volt. - A fiú mellé ült, ésringatni kezdte. - Amíg velem vagy, senki nem bánthat. Éssenki nem küldhet el innen. Ez itt az otthonod.Sercegő hang hallatszott. Barátságos fény villant, amintJared meggyújtotta a lámpát. Hugh rémülten kapta fel fejétOlympia válláról.- Mr. Chillhurst! - pislogott, majd fejét ismét Olympiavállába fúrta, mint aki szégyelli, hogy férfiember is láthatja azarcán lecsorgó könnyeket. - Nem tudtam, hogy ön is itt van.- A könyvtárban voltam, amikor rosszat álmodott - feleltea férfi nyugodtan. - Jobban van már?64

- Igen, uram. - Hugh hálóinge ujjával törölgette könnyeit. -Ethan azt mondja, olyan vagyok, mint egy lyukaslocsolókanna. Állandóan folyik belőlem a víz.- Ezt mondta? - ráncolta szemöldökét Jared. - Én arra isemlékszem, hogy ő itatta az egereket, amikor lepottyant afáról.- Ugye, hogy bőgött?! - vidult fel Hugh.- Nekem senki nem szólt, hogy Ethan leesett a fáról -nézett vádlón a férfira Olympia.- Semmi végzetes nem történt - válaszolt Jared könnyedén.- Mindössze a térdét sértette fel.- Mr. Chillhurst szerint semmi szükség nem volt rá, hogyneked is elmondjuk, Olympia néni - magyarázta Hugh. - Mr.Chillhurst azt mondja, a nők az első vércsepp láttán arénáznikezdenek.- Valóban? - Olympia lesújtó pillantása nem kerülte elJared figyelmét. - Ez is csak azt mutatja, mennyire nem ismeriMr. Chillhurst a nőket.- Csak nem azt akarja mondani, Miss Wingfield - húzódotta férfi szája gonoszkodó mosolyra -, hogy ismereteim a nőinemről hiányosak?- De. Pontosan ezt akarom mondani!- Nos, akkor el kell mélyednem ebben a témában. Mindigis a gyors és hatékony tanulási módszerek híve voltam. Alegcélravezetőbb az lenne, ha most is egy díszpéldányt vennékszemügyre. Fel sem ajánlja a segítségét, Miss Wingfield?Olympia összezavarodott. Érezte, a férfi csak incselkedikvele, csak azt nem tudta, mire megy ki a játék. Talán Jaredkevesebbre tartja őt most, hogy félig meztelenül látta akönyvtárban?Sophy és Ida néni figyelmeztette arra, a legtöbb férfimélyen elítéli a felvilágosult nőket, miközben örömmel lépnekkapcsolatra velük.Arra gondolt, talán félreismerte Jaredet. Talán nem az aférfi, akinek hitte. Talán semmiben nem különbözik ReginaldDraycott-tól, sem más Upper Tudway-i férfitól. Érezte, arcaáttüzesedik, majd elsápad. Örült, hogy ezt az egyetlen lámpafényében a többiek nem láthatják.- Jól érzed magad, Olympia néni? - kérdezte az aggódóHugh.65

Olympia összerezzent, és ránézett.- Természetesen. És te?- Én is - törölte arcát a fiú a hálóing ujjába. - Sajnálom,hogy megijesztettelek.- Mindenkinek vannak rossz álmai, Hugh - mondta Jared.- Tényleg?! Még önnek is?- Még nekem is.- És az ön álmában mi történik? - érdeklődött a fiú.Jared nem vette le szemét a lányról.- Álmomban egy lakatlan szigeten vagyok. Egy távoliöbölben hajó horgonyoz, éppen vitorlát bont.- És? - suttogta Hugh.- És tudom, a hajó menni készül. Ha nem érek odaidejében, otthagynak. Előrántom az órámat. Látom, nincs rámód, hogy elérjem a hajót. Ha valaki meg nem ment, ottmaradok. Egyedül.Olympia a férfira emelte tekintetét.- Nekem is vannak ilyen álmaim. Mindegyik úgyvégződik, hogy örökre egyedül maradok. Elviselhetetlengondolat.- Igen. Kellemetlen érzés. - A férfi szeme egy óvatlanpillanatig látni engedte érzéseit: de a fájó magány mellett ismétmegcsillant a perzselő vágy.És Olympia tudta, nem tévedett. Ő és Jared, szavakkal nemkifejezhető, eltéphetetlen kötelékekkel örökre egymáshozvannak láncolva. Kíváncsi volt, vajon a férfi is tudatában van-eaz együvé tartozás mámorító érzésének.- Ez csak álom, Olympia néni - nyugtatgatta Hugh.Olympia borongós hangulata egy csapásra köddé vált, afiúcskára mosolygott.- Persze. Csak álom. Akkor ezt megbeszéltük - állt fel. -Ha biztos vagy benne, Hugh, hogy vissza tudsz aludni, akkorelmennénk.- Már alszom is, Olympia néni - húzta Hugh álláig atakarót.- Jól van. - Olympia megpuszilta a fiú homlokát, akiszokás szerint grimaszt vágot, de nem húzódott el. - Reggelinéltalálkozunk.Hugh megvárta, míg Olympia eloltja a lámpát és az ajtófelé indul.66

- Olympia néni! - suttogta utána.- Igen, kicsim? - fordult vissza a lány.- Robert és Ethan azt mondja, bátran kell viselkednünk, hamajd egyszer ránk unsz és visszaküldesz bennünket ayorkshire-i rokonokhoz. Csak azt szeretném kérdezni: mennyiidőnk van még?Olympia torka összeszorult.- Hugh! Én soha nem küldelek el benneteket. Hidd el, márnem is értem, hogyan élhettem nélkületek.- Ez igaz? - kérdezte félénken a fiú.- Igaz, Hugh - válaszolta őszintén Olympia. - Olyanunalmas volt az életem, míg meg nem érkeztetek. Semmimásra nem vágyom jobban, mint hogy velem maradjatok.- Biztos vagy benne? - Hugh újabb és újabbmegnyugtatásra vágyott.- Ha te, Ethan és Robert itt hagynátok, megint azzá ahóbortos vénlánnyá válnék, aki voltam, és megint csak akönyveimbe temetkezhetnék.- De te nem vagy hóbortos, Olympia néni! - Hugh szemébeismét könnyek gyűltek. - És egyáltalán nem vagy vénlány!Charles Bristow is ezt mondta, de meg is vertem érte, mert eznem igaz. Te olyan szép vagy, Olympia néni!- Hát ezért verekedtél össze Charles Bristow-val? -hatódott meg Olympia. - Mert azt mondta, hogy vénlányvagyok?Hugh nem mert Jaredre nézni.- Nem akartam elmondani neked. Mr. Chillhurst aztmondta, igazam volt, hogy nem mondtam el.- Így igaz - szólalt meg Jared. - Az igazi úriember, akiharcba száll egy hölgy becsületéért, sem az összecsapás előtt,sem utána nem vitatja meg a dolgot a hölggyel.- Az eszem megáll! - csattant fel Olympia. - Semmilyenverekedést nem tűrök, akkor sem, ha miattam kerülne rá sor.Világosan beszélek?Hugh vállat vont.- Most már mindegy. Úgyis vesztettem. - Kis arcafelderült. - De Mr. Chillhurst megígérte, megtanít egy-kétfogásra, hogy legközelebb én lehessek a jobbik.Olympia villámló tekintettel meredt Jaredre.- Ezt ígérte volna?67

- Ne nyugtalankodjék, Miss Wingfield! – kérlelte Jared.- Folyton ezt hajtogatja: ne nyugtalankodjék, nenyugtalankodjék! Mégis kezdem azt hinni, jobb leszutánajárnom, mire is tanítja az unokaöcséimet.Jared szemöldöke megrándult.- Helyesebb lenne kettesben megbeszélnünk a dolgot, MissWingfield! Jó éjt, Hugh!- Jó éjszakát, uram!Olympia mérgesen lépett ki a folyosóra. Jared követte,majd halkan behúzta az ajtót.- Igazán, Mr. Chillhurst - suttogta fojtott hangon Olympia -, azt már mégsem engedhetem, hogy arra ösztönözze azunokaöcséimet, bátran verekedjenek csak!- Semmi ilyesmit nem tettem. Higgyen nekem, MissWingfield! Arra tanítom az unokaöccseit, hogy egy értelmesember - amikor csak lehetséges - erőszakmentes megoldástkeres a problémáira. Csak hát a világ a legnagyobb jóindulattalsem nevezhető békés helynek. És egy férfinak meg kellvédenie az igazát.- Hm.- Vagy egy hölgy becsületét - fejezte be kedvesen.- Ezt az elavult gondolkodást nem tudom elfogadni -közölte vele Olympia. - Sophy és Ida néni arra tanított, egy nősaját maga felelős a becsületéért.- Ennek ellenére remélhetem, hogy továbbra is megbízik atanári képességeimben - kapott a lány karja után Jared - ésbennem?A falikar pislákoló fényénél szemügyre vette a férfi arcát,haragja múlóban volt.- Bízom önben, Mr. Chillhurst.- Remek - rándult meg Jared szája széle -, akkor nemmaradt más hátra, mint hogy jó éjszakát kívánjak, MissWingfield.Lehajolt, szájon csókolta.Mielőtt a lány moccanni tudott volna, a csók véget ért.Jared szó nélkül lebaktatott a lépcsőn, majd elhagyta a házat.Olympia lassan ereszkedett alá a lépcsőkön. Megpróbáltanevén nevezni a benne örvénylő érzést, hasztalan. Mert ez azérzés olyan új volt, olyan ismeretlen, és oly váratlanul bukkantelő. Elkápráztatta, nyugtalanná tette, és egy kicsit félt is tőle.68

Mintha a külön az ő számára írt legenda kellős közepébesétált volna be.Arcán álmodozó mosollyal lökte helyére a bejárati ajtóhatalmas reteszének nyelvét. Aztán a könyvtárba sétált, ésfelkapta a Lightbourne-naplót. Csendesen álldogált a szobaközepén, felidézte Jared ölelésének édes emlékét. Így kellettlennie, hogy ezen a mesés helyen csókolja meg először.Még jól emlékezett, milyennek is látta ezt a könyvtáratelső alkalommal. Azon a borús, esős napon lépett be ideelőször, amikor itt hagyták a néniknél. Fázott és kimerült volt,fogcsikorgatva próbálta elrejteni rettegését, hogy megintszembe kell néznie egy újabb, névtelen rokonnal.A két év, míg a közeli s távoli hozzátartozók kézről kézreadogatták, nem múlt el nyomtalanul. Tízévesen Olympiatúlságosan sovány és csendes volt, túlfeszített idegei mindenáldott éjjel rémálmokkal kínozták.Néhány gyötrő álomnak valóságos alapja volt.Felfelbukkant bennük Dunstan bácsi a furcsán csillogószemével. Egy nap a bácsi követte őt a szobájába, és becsuktaaz ajtót. Beszélni kezdett arról, milyen csinos kislány ő, ésizzadó mancsával tapogatta.Olympia sikított, Dunstan bácsi azonnal elengedte, éskönyörögni kezdett, hagyja abba, de képtelen volt rá. Mégakkor is sikított, amikor Lilian néni megjelent az ajtóban. Azasszony azonnal felmérte a helyzetet. Egy szót sem szólt, deOlympia másnap reggel már a kocsin találta magát, amely azéppen soros rokon felé robogott.Aztán ott volt Elmer, a kegyetlen unokatestvér, aki háromévvel volt idősebb nála. Nem létezett számára nagyobb örömannál, mint őt halálra rémíteni. Velőtrázó üvöltéssel ugrott elősötét sarkokból, felgyújtotta Olympia egyetlen babáját, órákraa pincébe zárta.Néhány hét alatt a kislány a legkisebb mozdulatra isösszerezzent. Ijedten fürkészte az árnyékokat. Az orvosdiagnózisa egyértelmű volt: idegbeteg. És már úton is volt akövetkező rokonhoz.Így került Sophy néniékhez. Sophy és Ida néni mindjárt azelső nap bevezették a könyvtárba. Csokoládéval kínálták és aztmondták, itt állandó otthonra talál. Olympia ezt ugyan nemhitte el, de engedelmesen bólintott.69

Sophy néni mindent tudó pillantást váltott Ida nénivel,aztán kézen fogta a kislányt és az óriási földgömbhöz vezette.- Akkor jössz a könyvtárba, Olympia, amikor csak akarsz -mondta kedvesen. - Ebben a szobában szabad lehetsz.Szabadon felfedezhetsz ismeretlen földrészeket. Szabadonálmodhatsz olyan álmokat, amikről eddig álmodni sem mertél.A nagyvilágjött el hozzád ebbe a szobába, Olympia, ésmostantól fogva, minden kincsével együtt, csak a tiéd.Jó időbe, hosszú hónapokba telt, míg Sophy és Ida nénigondos törődése, szeretete hatására a kislány felengedett.Mosolygósabbá vált, kezdte biztonságban érezni magát újotthonában.A könyvtár kedvenc helyévé vált. Ez volt a saját, titokzatosvilága, ahol bármi megtörténhet. A hely, ahol minden legendavalósággá válhat. Ebben a szobában az sem számított, hogyegyedül van.Eszményi környezet egy kalóz csókjához.A naplót magához szorítva lassan körbesétált a házban.Ellenőrizte az ablakok zárjait, eloltogatta a gyertyákat, majdfelballagott a lépcsőn a hálószobájához.Csodás este volt. Jared nem is emlékezett más ehhezfoghatóra. A telihold ezüsttel vonta be a tájat, a balzsamoslevegőben a tavasz illata szállt. Ha nagyon figyel, a szférákzenéjét is meghallhatja.Egy ilyen éjszakán, amikor suttogást és a vágy aprósóhajait hozza felé a szél, az ember önnön férfiasságáraébredhet. Egy ilyen éjszakán bármi megtörténhet.Még az is, hogy ő elcsábít egy szirént.Illetve elcsábíthatott volna, ha Hugh nem kezd el kiabálni.Olympia mostanra már az övé lenne.A szenvedélytől kipirult Olympia emlékétől a szívverése iskihagyott. Olyan gyönyörű volt a tűz fényében. Hajalángfolyamként omlott alá a díványról. Selymes bőreáttüzesedett. És csókja édesebb volt a legédesebb méznél.Kívánta őt, átengedte magát az ölelésének.Az elégedettség jólesően bizsergette át minden tagját.Most fordult elő vele először, hogy egy asszony magamagáértakarta. Hisz amennyire Miss Olympia Wingfield tudhatja, azunokaöccsei házitanítója csábította el.70

Jared elmosolyodott. Olympia kívánatosnak találja őt.Megremeg az ölelésétől. Édes vágyát nem is próbálja elrejteni.Szikrányi hidegség sincs benne, nem úgy, mintDemetriában. És most már abban is biztos lehet, ő az egyetlenférfi az életében.Ezt eddig nem tudhatta biztosan, hisz Olympia úgyemlegette magát, mint felvilágosult, világlátott asszonyt. Ebbőlkönnyen arra következtethetett, volt már dolga férfival. Ha voltis, ezt az elsöprő vágyat még senkinek a karjában nem érezte.Látta a meglepetést és a kíváncsiságot a szemében, kiérezteminden mozdulatából. Ha volt is más szeretője előttem,gondolta, majd elfeledtetem vele.Nem úgy, mint Demetriával.Óvakodj az Őriző halálos csókjától, amikor a szívébenézel, hogy rálelj a kulcsra.Olympia a nagy kínnal-keservvel, betűről betűreösszerakosgatott mondatra meredt. Egy szavát sem értette. Deígy is elégedett volt, hisz végre rábukkant a naplóban az elsőnyomra.Nagyot ásított, és egy üres papírlapra kezdte másolni aszavakat. Későre járt, hajnali két óra körül lehetett. Azéjjeliszekrényen álló gyertya már-már tövig égett. MiutánJared elment, nem jött álom a szemére, hát elővette a naplót.Óvakodj az Őriző halálos csókjától, amikor a szívébenézel, hogy rálelj a kulcsra.Olympia el nem tudta képzelni, mindez mit jelenthet, deérezte, nagyon fontos lehet. Lapozni készült. A konyhairányából érkező tompa ugatás megállította.Valami felébresztette Minotauruszt.Olympia idegesen csukta össze a naplót, felhajtotta atakarót. Lekászálódott a magas ágyról, magára kapta köntösét,és felragadott egy piszkavasat a kandalló mellől.Az ajtóhoz lépett, óvatosan kinyitotta.Csend. Minotaurusz elhallgatott. Akármi zavarta is meg,már elment, gondolta Olympia. Talán a konyhaajtónálszaglászó, élelem után kutató kóbor macska vagy valami kisállat riasztotta fel.71

Mégis, nem szabadulhatott a gondolattól, hogy valami bajtörtént.Keze a piszkavasra kulcsolódott, lassan lelépdelt a lépcsőn.Amint leért, hűvös légáram borzolt a hajába. A könyvtár felőljött.A könyvtárszoba ajtaja félig nyitva állt, ahogy korábbanhagyta. A piszkavas végével belökte.A kiáramló brandyszagtól fintorognia kellett. Lassanbeljebb sétált.A lágy esti szellőtől meglebbentek a függönyök. Olympiamegdermedt. Egészen biztos, hogy bezárta az ablakot. Mindenföldszinti ablakot és ajtót ellenőriz lefekvés előtt.Igaz, a mai este nem volt szokványosnak mondható,mosolyodott el. Talán Jared annyira kitöltötte mindengondolatát, hogy az ablakról megfeledkezett.Az ablak felé indult, a brandyszag egyre áthatóbb lett. Mígmezítelen talpa alatt meg nem érezte a nedves foltot, nemdöbbent rá az igazságra.Félelem cikázott át testén. Próbálta rettegését elfojtani, azasztalhoz sietett. Ideges mozdulatokkal lámpát gyújtott.Határtalan megkönnyebbülésére rajta kívül senki nem volt aszobában.A felborított üvegből csordogáló brandy lehulló cseppjeitbeitta a szőnyeg.Olympia nem mert levegőt venni. Alig pár perce valaki jártakönyvtárban.72

- Ma mit tanulunk, Mr. Chillhurst? - kérdezte Ethan, ésvajat kent a kenyerére.Jared fellapozta a tányérja mellé fektetett határidőnaplót. Adélelőtti órák kezdetű bejegyzésre nézett.- Geometriát.- Geometriát? - ismételte szívből jövő utálattal Ethan.Jared ügyet sem vetett a megjegyzésre, nyugodtanbehajtotta naplóját. Nem hagyta nyugodni Olympia zavart,szórakozott arckifejezése. Baj van, gondolta. Csak nem bántameg máris a lány a múlt éjjel történteket?Végül is, szabályszerűen lerohanta. Talán időt kellett volnahagynia, hogy Olympia hozzászokjon a kettejük köztfellángoló szenvedélyhez. Lehet, mindent elrontott azzal, hogyígy siettette az eseményeket.- Engem egyáltalán nem érdekel a matematika - jelentetteki Hugh.- A geometria meg főleg nem - tette hozzá Robert. -Ráadásul ez azt jelenti, egész nap be leszünk zárva.- A szabadban tartjuk meg az órát. - Jared a házvezetőnőrenézett. - Kérhetnék még egy kis kávét, Mrs. Bird?- 'gen, uram - dübörgött az asszony kezében kancsóval azasztalhoz. Míg töltött, fenyegető ábrázattal meredt Ethanre. -Hát te meg mit csinálsz azzal a kolbásszal?- Semmit - válaszolt Ethan, a kis ártatlan angyal. - Mármegint a kutyát eteted az asztal alatt, ugye? - Dehogyis.- De igen! - kotyogott közbe Hugh. - Láttam! - Bizonyítsdbe! - torkolta le Ethan.- Miért kellene bebizonyítanom? - érdeklődöttHugh. - Mindenki tudja, hogy ez az igazság. Olympia,félbeszakítva a tányérján hűldögélő rántotta szemlélését,felnézett:- Már megint veszekedtek?- Vita lezárva! - szólt nyugodtan az ikrekreJared, de szeme villámokat szórt. A két fiú azonnalelcsendesedett. - Mrs. Bird, kérem, kiküldené a kutyát?- Igaza is van, uram. Sose szerettem, ha a kutyák bentjárkálnak a házban. - Mrs. Bird a konyhaajtóhoz ballagott, éscsettintett a kutyának.735

Minotaurusz egy csiga lassúságával kecmergett ki az asztalalól, majd leverten elcaplatott a konyha irányába. Az ajtóbólegy utolsó, reménykedő pillantást küldött Ethan felé.- Hogyan tanulunk geometriát a szabadban, Mr.Chillhurst? - kérdezte Robert.- Lemérjük a folyó szélességét anélkül, hogy átkelnénkrajta - mondta Jared, Olympiára nézve. A rántottának ismétsikerült magára vonnia a lány figyelmét.-- És azt hogy tudjuk megcsinálni? - Ethan érdeklődéséthirtelen felkeltette a téma.- Majd megmutatom - válaszolta a férfi, s szemét nemvette le Olympia arcáról. - És ha már elsajátították ezt amódszert, azt is elmesélem, Jack kapitány hogyan találta meg adzsungelből kivezető utat.- A Panama-csatorna dzsungeléből? - kérdezte Hugh.- Nem, ez a dzsungel az egyik csendes-óceáni szigetenterült el - magyarázta Jared.Olympia szemében némi élet csillant. A jó öreg Jackkapitány, gondolta bosszúsan a férfi, hát mi más lenne abűvszó?- Mit keresett Jack kapitány a dzsungelben? -kíváncsiskodott Ethan.- Keresni nem keresett semmit. A kincseit ásta el -mormolta Jared.Olympia szeme tágra nyílt.- És visszament valaha is a kincseiért?- Azt hiszem, ezért a kincsért vissza - válaszolta Jared.- Jack kapitány a geometriát használta, hogy megtalálja aszigetről kivezető utat? - kérdezte Robert.- Igen. - Jared a kávéjába kortyolt, a csésze pereme fölöttmegint csak a lányt nézte. Olympia arcára visszatért azábrándos kifejezés, ismét gondolataiba merült. Ma reggel Jackkapitányon kívül semmi nem köti le a figyelmét. Valaminagyon nagy baj lehet.- És Jack kapitány elvágta az egyik embere torkát, ésszétszórta a csontjait a kincs környékén, hogy elijessze azokat,akik ki akarnák ásni? - érdeklődött Hugh.Jared kis híján félrenyelt.- Honnan veszi ezt a sületlenséget?74

- Azt hallottam, a kalózok így szokták - vonogatta vállát afiú.- Mondtam már, Jack kapitány nem volt kalóz - nyúlt aférfi az órájáért. - Ha bejezték, felállhatnak az asztaltól. Énmég négyszemközt szeretnék pár szót váltani a nagynénjükkel.Hozzanak le maguknak papírt és ceruzát. Néhány perc múlvatalálkozunk a hallban.Edénycsörömpölés és széktologatás jelezte, hogy a háromlurkó menni készül.- Egy pillanat, ha megbocsátanak - mondta csendesenJared.Mindhárman engedelmesen megálltak.- Elfelejtett valamit, uram? - kérdezte Robert.- Én nem. De maguk elfelejtették kimenteni magukat anagynénjük előtt.- Elnézést, uram - biccentett illedelmesen Robert. -Olympia néni, ha megbocsátasz...- Bocsáss meg, Olympia néni - rebegte Hugh. - Sajnos,mennünk kell.- Tényleg ne haragudj, Olympia néni! - cifrázta Ethan. -De tudod, fel kell készülnünk az óráinkra.Olympia rájuk pislogott, majd elmosolyodott.- Persze, persze. Menjetek csak. Jó tanulást!A következő pillanatban a három fiú már nem volt sehol,vidám trappolásuk a hallban visszhangzott. Jared megvárta,míg minden elcsendesedik. A hosszú asztal másik végénüldögélő Olympiát nézte szótlanul.Olyan szép ma reggel, gondolta, ahogy a napsugarak ottragyognak körülötte. Ezek a közös étkezések is olyanmegkapóan bensőségesek. A vágy hullámokban tört rá, mármeg sem lepődött.A fodros, batiszt ingmell fehére megvilágította a lány bájosarcocskáját. Élénksárga ruhája kiemelte haja vörös színét. Arakoncátlan fürtök most is táncoltak arca körül, bármennyire isigyekezett őket számtalan hajtű segítségével a kis selyemfőkötő alá szorítani.Jared arra gondolt, most feláll, odamegy hozzá ésmegcsókolja.Aztán fegyelemre intette magát.75

- Bántja valami, Miss Wingfield? - kérdezte, immárillemtudó házitanítóként.Olympia idegesen a konyhaajtóra, majd az unokaöccseimögött épp az imént bezárult ebédlőajtóra pillantott. Közelebbhajolt, hangját lehalkította.- Alig vártam már, hogy beszélhessek önnel, Mr.Chillhurst.Jared önelégülten arra gondolt, aligha fogja Mr.Chillhurstnek szólítani, amikor az igazi gyönyört ízlelgeti akarjaiban.- Most már nyugodtan beszélhetünk. Kérem, mondja el, mijár a fejében.Olympia homloka aggodalmas ráncokba szaladt, míg anagy titkot megosztotta a férfival.- Mr. Chillhurst! Nagyon különös dolog történt tegnapéjjel a könyvtárbanJared gyomra öklömnyivé zsugorodott. Igyekezettmagabiztos, megnyugtató hangon megszólalni:- Kicsit hirtelen jött, elismerem, de különösnek semmiképpnem mondanám. Tudja, Miss Wingfield, férfi és nő közöttgyakran megesik az ilyesmi. Illetve: Ádám és Éva óta márbizonyíthatóan többször is előfordult.Olympia döbbenten meredt rá.- Ádám és Éva? Megesett? De hát miről beszél, Mr.Chillhurst?Hát tessék! Ez az ő szerencséje! Végre-valahára rátalál aszirénjére, és akkor ez a szörnyű csapás éri. Ez az édes kisszirén egyszerre csak egy dologgal képes foglalkozni!Mindenesetre megnyugodhat: a lány nem sajnálja atörténteket. Egyelőre.- Elnézést, Miss Wingfield - tette összekulcsolt kezét azasztalra -, csak egy apró, lényegtelen eseményt merészeltemmegemlíteni.- Értem. - Olympia ismét a csukott ajtókra nézett. - Nos,tegnap éjjel...- Igen?- Minotaurusz ugatni kezdett, úgy két óra körül. Lementemmegnézni, mi zavarhatta meg - suttogását már alig lehetetthallani. - És képzelje, Mr. Chillhurst! Azt a szépbrandysüveget felborítva találtam!76

- Amelyik a könyvtárban van?- Persze. Ez az egyetlen ilyen díszes brandysüveg aházban. A nagynénéimtől maradt rám. Sophy és Ida néni ismindig a könyvtárban tartották.- Miss Wingfield, talán folytathatná a történetet - mondta aférfi.Olympia kijött a béketűrésből.- Épp azt teszem! Csak ön folyton félbeszakít! - Bocsánat -mormolta Jared.- Nemcsak hogy az üveg borult fel, de az ablak is nyitvaállt!Jared meghökkent.- Ha jól emlékszem, korábban minden ablak zárva volt.- Pontosan. Mindegyik.- Talán a szél döntötte fel az üveget - mondta lassan Jared.- Azt a nehéz üveget? Nem, Mr. Chillhurst, én inkábbamondó vagyok, tegnap éjjel valaki betört a könyvtáramba!- Nem tetszik ez nekem, Miss Wingfield, nagyon nemtetszik.- Nekem sem, uram - bizonygatta a lány. - Ilyesmi eddigmég sosem fordult elő. A hátam is beleborsódzik.Jared szigorú tekintettel méregette a lányt.- Azt mondja, nyugodtan besétált a könyvtárba, hogykiderítse, mi okozta a furcsa zajokat? Eszébe sem jutott Mrs.Birdöt felébreszteni vagy legalább a kutyát elengedni?Olympia egyetlen mozdulattal odébb hessegette a zavarógondolatot.- Mitől féltem volna? Nálam volt a piszkavas! Különbenis, mire leértem, a könyvtárban már senki sem volt.Minotaurusz ugatása megriaszthatta a behatolót.- Még hogy a piszkavas! Magasságos egek! -Teljesenkihozta a sodrából a lány esztelensége. Felállt, az ajtó feléindult. - Azt hiszem, körülnézek én abban a könyvtárban!- Jövök én is! - pattant fel Olympia.Jared megállt, maga elé tessékelte a lányt. Mozdulataibólcsak úgy sütött a rosszallás. De helytelenítő pillantása nemérhetett célba, Olympia izgatottan elsüvített mellette.Átsuhant a hallon, besietett a könyvtárszobába. Jarednyugalmat erőltetve magára, lassan ballagott utána.77

Mire a szobába ért, Olympia már az egyik ablak előtttoporgott.- Látja? - mutatott a kilincsre. - Eltört. Valaki befeszítetteaz ablakot, Mr. Chillhurst!Jared megvizsgálta a zárat. A fémszerkezet valóbanmeggörbült.- Nem sérülhetett meg már korábban?- Nem, azt észrevettem volna. Évek óta minden estemegnézem a zárakat.Jared körbepillantott.- Hiányzik valami?- Nem. -Olympia az íróasztalhoz lépett, a fiókok zárjaitpróbálgatta. - Szerencsére időben érkeztem. Annak, aki azablakot befeszítette, nem jelentett volna gondot ez a néhánygyenge zár.- Miből gondolja, Miss Wingfield - kapta fel a fejét Jared -,hogy az asztalból akartak valamit elvinni?- Csak egyetlen dolog van, amit érdemes lenne tőlemellopni, Mr. Chillhurst, és ez a Lightbournenapló.Jaredet meglepte a válasz.- Senki nem tudhatott róla, hogy önnél van.Engem leszámítva, tette hozzá gondolatban.- Ebben nem lehetünk biztosak. Lelkére kötöttem Artemisbácsinak, hogy senkinek ne szóljon egy szót sem, de valakimégis tudomást szerezhetett róla.- Nem valószínű, hogy a nagybátyja minden jöttmentnekaz orrára kötötte volna, mi van a csomagjában.- Önnek is beszámolt róla, nem igaz?- Igen, de...- Jó, jó. A bácsi tudhatta, hogy önben megbízhat. De azthiszem, többeknek is a fülébe juthatott, hogy a nagybátyámmegvásárolta a naplót.- Mégis, kire gyanakszik?- Itt van mindjárt az az öreg francia, aki eladta a naplót -babrált elgondolkodva a lány ruhája fodraival. - Talánvalahogyan megtudhatta, Artemis bácsi elküldi nekem.Aztán... hisz tudja, milyen pletykásak az ilyen öregek!Olympia nem sokat tévedett. Hát még ha a teljes igazságotismerné, futott át Jared agyán, az új házitanító lenne, akitelőször gyanúba vesz! De ő egész éjjel a párnáira dőlve egy78

édes kis szirénről ábrándozott, a könyvtárnak még a környékénsem járt.Jared nyugtalansága nőttön-nőtt. Évtizedekkel ezelőttegész kincsre éhes falka lihegett a napló nyomában, de legjobbtudomása szerint, mára már csak becses hozzátartozói lelkébenél elevenen a mesés kincs emléke. Bárki, aki rajtuk kívülkapcsolatba hozható a legendával, rég a földben porlad.Kereken megtiltotta minden kedves rokonnak, hogy bármimádon beleártsa magát a dologba, most, hogy ő vette kezébeaz irányítást. Csak nem mert valamelyik forrófejű Ryderellenszegülni a parancsának?!Állkapcsa megfeszült. Ha kiderülne, hogy egyikük mégisvette volna magának a bátorságot, hogy betörjön Olympiaotthonába és elrabolja a naplót, hát lesz nemulass!De adódik sokkal kézenfekvőbb magyarázat is.- Miss Wingfield, véleményem szerint, aki ide behatolt,sokkal értékesebb dolgot keresett, mint egy régi napló. Vegyükpéldául a brandysüveget. A tolvajnak szép kis summa ütöttevolna a markát, ha sikerül túladnia rajta.Olympia ingerülten legyintett.- Bárki járt is a könyvtárban, nem jött volna ide egykristálypalack vagy egy gyertyatartó kedvéért. Upper Tudwaynem az a hely, ahol érdemes fosztogatni. Átgondoltam én eztmár. Komolyan kell vennünk a napló figyelmeztetését.Jarednek szörnyű balsejtelme támadt. - Mifélefigyelmeztetést?Olympia szeme izgatottan felcsillant.- Múlt éjjel sikerült megfejtenem egy mondatot,lehetséges, hogy ezzel fontos nyomra bukkantam.Átszellemült arccal suttogta:- Óvakodj az Őriző halálos csókjától, amikor a szívébenézel, hogy rálelj a kulcsra!- Nem érthetett félre valamit?- Nem! Akárki legyen is ez az Őriző, veszélyes lehet ránknézve. Ki tudja, mikor sújt le?Szentséges egek! Nem hagyhatja, hogy a lány továbbra isebben az irányban nyomozzon!- Nézze, Miss Wingfield, felesleges egy ilyen régimendemonda miatt aggódnunk. Az Őriző - ha létezett is valaha- rég halott.79

- Megfigyeléseim szerint minden legendának vagy egy kisigazságmagva. Azonnal folytatnom kell a munkát! Talán egymásik bejegyzésből arra is fény derül, ki lehet ez az Őriző.- Kétlem - mormolta az Őriző.- És meg kell oltalmaznom a naplót. Égi szerencse, hogytegnap este magammal vittem a hálószobába, a tolvaj pedig akönyvtárban kereste.A mennydörgésszerű robaj Jared torkára forrasztotta aszót. Ethan, Hugh és Robert lerobogott a lépcsőn;felsorakoztak az ajtóban. Nagy vidáman Minotaurusz ismegérkezett.- Készen állunk a geometriaórára, uram! - jelentetteRobert, mint aki ütközetre készül.- Jól van - bólintott Jared. Olympiához fordult.- Később még folytatjuk a beszélgetést, Miss Wingfield.- Természetesen - válaszolta a lány, de gondolatai mármessze jártak. A könyvtár minden apró kis zugát számba vettemint lehetséges rejtekhelyet.Jared kiterelte a fiúkat. A dolog egyre bonyolultabb,gondolta. Olympia most már akár az élete árán is megvédi azta naplót. Azt sem bánja, hogy egy legendával kell felvennie aharcot.Ó, ha tudná, hogy a szóban forgó legenda egészen másfajtacsatározást képzelt el magának!Kérdés persze, hogy egy legendának is kijár-e az e világiörömökből. Mert eddig csak evilági gondokból jutott. Nemtöltötte el büszkeséggel, hogy az ügyek-bajok megoldásábanverhetetlen.Naplójáért nyúlt, hogy feljegyezze a legsürgősebbteendőket. Végig kell vizsgálnia valamennyi földszinti zárat,kicseréltetnie a töröttet.Furcsállotta, hogy a betörő egyetlen értékes tárgyat semvitt magával. Valószínűleg menekülésre késztette Minotauruszugatása, és aligha tér vissza arra a helyszínre, ahol egyszer márpórul járt.De Jared nem akart kockáztatni.Kevéssel három után Olympia még mindig a naplótalányos mondatai felett töprengett, mikor egy hintó érkezésérelett figyelmes. Aztán ismét csend borult a házra. Remélte, a80

hívatlan látogató ahogy jött, úgy el is ment. Ekkor Mrs. Birdhangja zendült a hallban, valakivel határozottan közölte,asszonya nagyon elfoglalt.- Miss Wingfield ma délután nem fogad - recscsent azajtóban állókra.- Ugyan! Minket nyugodtan beengedhet! - replikázott egyismerős női hang.Olympia kelletlenül csukta össze a naplót, amikor aházvezetőnő benyitott.- Mi történt, Mrs. Bird? - igyekezett ellentmondást nemtűrő hangon feltenni a kérdést. - Kértem már, hogy ma délutánne zavarjanak. Rengeteg a dolgom.- Mrs. Pettigrew és Mrs. Norbury van itt - mondta azasszony morcosan. - Nem hagyják kidobni magukat.Olympia tudta, ezt a látogatást nem úszhatja meg. Mrs.Norburyt, a lelkész feleségét még csak meggyőzhetnék,alkalmatlan az időpont. Szegény asszonyka basáskodó férjeoldalán hozzászokott már a feltétlen engedelmességhez. DeMrs. Pettigrew-t nem lehetett feltartóztatni. A maga módjánolyan erőszakos és zsarnoki volt, hogy bármelyik önkényúrmegirigyelhette volna.- Jó napot, hölgyeim! - Olympia halványan rámosolygott abelépő vendégekre. - Micsoda kedves meglepetés!Elfogadnának egy csésze teát?- Természetesen! - Mrs. Pettigrew, ez a nagydarab,tekintélyes asszony, aki kedvelte a malomkerék nagyságúkalapokat, egy székre huppant.Olympia mindig is úgy gondolta, Adelaide és SquirePettigrew-t az isten is egymásnak teremtette. Mint a környéklegjelentősebb földesurának felesége, Adelaide nagyon istudatában volt a közösségben betöltött szerepe fontosságának.Sajnos, ennél jobban csak a mások élete érdekelte. Ethan,Hugh és Robert egymás közt „az a vén minden lében kanál"néven emlegették.Nem tudhatták, hogy Sophy és Ida néni kedvencszavajárását ismételgetik.Mrs. Norbury, ez a szürke kisegér, félszegen bólintott, ésegy aprócska székre ereszkedett. Retiküljét ölébe húzta,idegesen gyúrogatta. Tekintete egyik sarokból a másikbarebbent, mint akinek bármelyik pillanatban menekülnie kellhet,81

hát jó előre megkeresi az oltalmat kínáló lyukacskát, ahovábeszaladhat.Olympiának nem tetszett, hogy Mrs. Pettigrew elkísértettemagát a lelkésznével. Ez rosszat jelent.- Akkor én behozom a teát- dörmögte Mrs. Bird.- Köszönöm - sóhajtotta a lány, majd vendégeiremosolygott. - Szép időnk van!- Komoly ügyben kerestük fel - közölte Mrs. Pettigrew, éstársára dörrent. - Igazam van, Mrs. Norbury?- Igen, igen - cincogta az.- Mi lenne ez a komoly ügy? - kérdezte Olym pia.- Az illendőségről szeretnénk néhány szót váltani önnel -folytatta vendége vészjósló hangon. - Őszintén be kellvallanom, nagyon fájlalom, hogy ön is érintve van, MissWingfield. Mert eddigi viselkedése, lett légyen az bármilyfurcsa, alkalmanként teljességgel érthetetlen, azért nem sértettemások jóérzését.- És megváltozott volna a viselkedésem? - hüledezettOlympia.- Teljes bizonyossággal állíthatom! - Mrs. Pettigrew kishatásszünetet tartott. - Tudomásunkra jutott, hogy nem amegfelelő tanárt fogadta fel az unokaöccsei mellé.Olympia szólni is alig tudott a felháborodástól.- Hogy nem a megfelelő tanárt fogadtam fel?! Mrs.Pettigrew, ön nem tudja, mit beszél! Vegye tudomásul, Mr.Chillhurst a lehető legalkalmasabb személy az unokaöcséimnevelésére. Nagyszerű tanár.- Mi úgy véljük, már a megjelenése is hátborzongató, ésaligha bízna rá bárki egy lyukas garast is. - Mrs. Pettigrewsürgetőlelt Mrs. Norburyre nézett. - Nem igaz, Mrs. Norbury?A lelkészné szemlesütve markolászta retiküljét, ujjaielfehéredtek az erőlködéstől.- De igen, Mrs. Pettigrew. Azt mondják, rémisztő akülseje. Hogy szakasztott olyan, mint egy kalóz -rebegte.Adelaide Pettigrew ismét Olympiához fordult.- Azt is beszélik, nem elég, hogy meghűl az ember ereibena vér, ha csak ránéz, de úgy viselkedik, mint egy vadállat!- Mint egy vadállat? - Olympia haragosan meredt Mrs.Pettigrew-ra. - Ez egyszerűen nevetséges!- Azt mondják, állati kegyetlenséggel támadt rá82

Mr. Draycottra - méltatlankodott Mrs. Norbury. - És hogyazóta Mr. Draycott mindkét szeme körül óriási fekete monokliéktelenkedik.- Ó, arra a kis incidensre gondolnak, ami a könyvtárbantörtént? - Olympia megkönnyebbülten felsóhajtott. - Szót sevesztegessünk rá! Szerencsétlen félreértés volt csupán.- Félreértés, még mit nem! - csattant fel Mrs. Pettigrew. -Az ön Mr. Chillhurstjétől reszket az egész környék.- Ugyan - fagyott le Olympia ajkáról a mosoly -, ön túloz,Mrs. Pettigrew!- Nemcsak hogy veszélyes lehet ránk nézve - folytattakíméletlenül Mrs. Pettigrew -, de az uramnak jó oka van azthinni, hogy az ön hiszékenységét is kihasználja!- Biztos vagyok benne, Mr. Chillhurst sosem csapna beengem.- Talán már kereket is oldott a nagybátyja szállítmányávalegyetemben!- Ez még véletlenül sem fordulna elő - állt fel Olympia. -Mrs. Pettigrew, ha megbocsát, most arra kell kérnem önöket,távozzanak. Számos elintéznivaló vár még rám, nem szeretnémaz időmet ilyen hiábavalóságokra fecsérelni.- Fia szabad érdeklődnöm, látott már egy centet is anagybátyja szállítmánya után járó pénzből? - kérdezte jegeshangon Mrs. Pettigrew.- Még nem. De ilyen rövid idő alatt még el sem adhatták azárukat Londonban, nem csoda, hogy a pénz nem érkezett meg.- Az uram szerint erre a pénzre úgyis keresztet vethet -vont vállat Mrs. Pettigrew. - De elsősorban nem az anyagihelyzete aggaszt engem.Olympiának az asztalra kellett támaszkodnia, fogaimegcsikordultak.- Mégis, miért aggódik leginkább, kedves asszonyom?- Az ön jó híréért, Miss Wingfield.Olympia nem hitt a fülének.- A jó híremért? Hát az is veszélybe került?Mrs. Norbury úgy érezte, most jött el az ő ideje.Fontoskodva köhentett.- Nem illendő, hogy egy hajadon egy fedél alatt éljen egyChillhurst-féle alakkal!83

- Így igaz - bólintott egyetértése jeléül Mrs. Pettigrew, deszavait továbbra is Olympiához intézte. - Mr. Chillhurstnekazonnal mennie kell!- Na, ide figyeljenek! - veszítette el türelmét a lány. - Mr.Chillhurstöt tanárként alkalmazom. És mivel érti a dolgát, nemáll szándékomban elbocsátani. Önöknek pedig nem álljogukban mindenféle pletykákat és hazugságokat terjeszteniróla!- De mi lesz a jó hírével? - nyöszörögte idegesen Mrs.Norbury.Olympia szeme sarkából mozgásra lett figyelmes.Odakapta a fejét. Jared hanyagul az ajtófélfának támaszkodvaállt, a lányra mosolygott.- A jó hírem csak rám tartozik-folytatta hevesen Olympia.- Emiatt igazán ne aggódjanak! Éveken át a kutya sem törődöttvele, hát ezentúl is jól megleszek a siránkozásuk nélkül.Mrs. Pettigrew méltóságteljesen kiegyenesítette derekát.- Sajnálom, hogy nem hallgat az okos szóra. Kénytelenekleszünk mi cselekedni.Olympia ellenségesen méregette.- Miféle cselekedetre készül?- Kötelességünk a gondjaira bízott három ifjú, ártatlanlélek sorsával is törődni - válaszolta hidegen Mrs. Pettigrew. -Ha ön nem tud tisztességes otthont biztosítani számukra, én ésaz uram megtesszük a megfelelő lépéseket, hogy mielőbbelvigyük őket innen.Páni félelem és harag kerítette hatalmába Olympiát.- Az unokaöcséimet maguk nem vihetik el ebből a házból!Nincs joguk hozzá!Mrs. Pettigrew fölényesen elmosolyodott.- Ha az uram értesíti a fiúk idősebb rokonait arról, hogy mifolyik ebben a házban, egyikük vagy másikuk biztosan magáravállalja a neveltetésüket.- Az ön helyében ebben azért nem bíznék! - vágott visszaOlympia. - Az unokaöcséim úgy kerültek ide, hogy előzőlegmár valamennyi rokonuk kidobta őket.- Talán megváltozik a véleményük, ha megtudják, a fiúkegy kétes erkölcsű nőszemély otthonában nőnek fel. Az uramtalálna valakit, aki kötelességének érezné a fiúkat kimenekíteniinnen - terült el diadalmas mosoly Mrs. Pettigrew arcán. -84

Hátha még megtudják, hogy apanázst is hajlandó fizetni azért,hogy a fiúk rendes bentlakásos iskolába járhassanak!Olympia már reszketett a haragtól.- Képesek lennének lefizetni valakit, hogy vigye el azunokaöcséimet innen, és dugja őket valami iskolába?Mrs. Pettigrew eltökélten biccentett.- Csakis a fiúk érdekében. A fiatalok olyanbefolyásolhatók!Olympia képtelen volt tovább türtőztetni magát.- Távozzék, Mrs. Pettigrew! - Aztán a kis széken kucorgólelkésznére nézett. - Én ön is, Mrs. Norbury! És ne tegyéktöbbé „tiszteletüket". Nem akarom még egyszer ebben aházban látni magukat. Megértették?- Hát ide figyeljen, ifjú hölgyem! - kezdett bele éleshangon Mrs. Pettigrew.A lelkészné sikolya beléfojtotta a szót. Mrs. Norbury, akimár menni készült, kidülledt szemmel bámult az ajtóra.- Könyörületes isten! Ez csak ő lehet! - Elszörnyedvetorkához kapott. - Épp, ahogy mondta, Mrs. Pettigrew! Mintegy vérengző, vérszomjas kalóz!Mrs. Pettigrew megpördült, nyilvánvaló nemtetszésselszemlélte meg Jaredet.- Egy kalóz, csakugyan. Uram, önnek semmi keresnivalójanincs egy tisztes házban!- Üdvözletem a hölgyeknek! - biccentett feléjük gúnyosana férfi. - Azt hiszem, még nem ismerjük egymást. Chillhurstvagyok.Mrs. Pettigrew az ajtó felé masírozott.- Egy magafajtával én szóba sem állok! Ha van magábanegy cseppnyi jóérzés, azonnal elhagyja ezt a házat. Jelenlétenem tesz jót Miss Wingfield jó hírének, és ki tudja, márismennyi kárt okozott azoknak a szegény fiúknak a lelkében.Miss Wingfield anyagi veszteségeiről már nem is beszélek.- Máris menni készülnek? - egyenesedett ki Jared, ésellépett Mrs. Pettigrew útjából.- Az uramnak gondja lesz magára! - Mrs. Pettigrewkivitorlázott a hallba. - Gyerünk, Cecily! Megyünk!Mrs. Norbury idegesen felpislogott a Jared szemét takarófekete bársonykötésre.85

- Bocsánat, uram - motyogta. - Remélem, nem bántottukmeg.- De igen, drága asszonyom - felelte az lágyan -, nagyonnagyonmegbántottak.- Ó, egek! - Úgy meredt a férfira, mintha maga az ördöglépett volna elé kalóz képében.Jared rávillantotta rémisztő mosolyát, majd a bejáratiajtóhoz ment. Szélesre tárta.- Siess már, Cecily! - rendelkezett Mrs. Pettigrew. - Igen,igen. Jövök már! - Mrs. Norburgy úgy ahogy összeszedtemagát, a kijárat felé óvatoskodott.- Most meg hova mennek? - Mrs. Bird jelent meg akonyhaajtóban, kezében tálca. - Hozom a teát!Olympia Jared mellé lépett.- A vendégeink mégsem kérnek teát, Mrs. Bird.- Jellemző! - zsörtölődött az asszony. - Az ember törimagát, aztán meg senki nem iszik. Hogy egyesek mennyirenincsenek tekintettel a szegény népekre!Olympia és Jared az ajtóból nézte, amint Mrs. Pettigrewkocsisa lemászik a bakról, hogy a két asszonyt a hintóbasegítse. A kellemes idő ellenére a vászontető fel volt húzva.Mrs. Pettigrew kényelmesen elhelyezkedett. Utána Mrs.Norbury következett. A kocsis rájuk csukta az ajtót.Éles sikoly hasított az udvar csendjébe.- Isten segíts! - visította Mrs. Norbury. - Valami van ittbent! Nyissa ki az ajtót! Nyissa kiíí!- Szabadítson már ki bennünket, maga ökör! - süvöltött akocsisra Mrs. Pettigrew.A fickó rohant és felrántotta az ajtót. Mrs. Pettigrewmenekült először. Utána Mrs. Norbury következett.Olympia már hallotta is a megzavart békák riadt kardalát.Vagy fél tucat brekkencs lehetett odabent.- Azonnal tüntesse el ezeket a förmedvényeket! - ordítottaMrs. Pettigrew. - Szedje ki őket onnan vagy tüsténtelbocsátom, George!- 'genis, asszonyom! - George lekapta a kalapját, és azállatkák után vetette magát.Olympia növekvő riadalommal szemlélte az általánosfelfordulást. A békák vad brekegése, a kocsis sűrű átkozódásai,Mrs. Norbury sikkantásai lármájában, Mrs. Pettigrew gyilkos86

pillantásai kereszttüzében csak állt, és minden idegszála aztsúgta, szörnyű szerencsétlenség van kitörőben.Jared mosollyal ajkán nézte a zűrzavart.Miután az utolsó béka is száműzetett, és Mrs. Pettigrew,nyomában Mrs. Norburyvel, ismét elfoglalta helyét, OlympiaJaredhez fordult.- A geometriaóra máris véget ért?- Kis időre félbeszakítottuk a természettudományokkedvéért.- És mikor jutottak erre a döntésre?- Amikor Ethan, Hugh és Robert észrevette, a Pettigrewhintóitt áll a feljárón.- Ettől tartottam - mondta Olympia.- Nem ártottunk senkinek - védekezett Jared. - A békák istúlélik. Visszatalálnak a tóhoz.- Mr. Chillhurst, el sem tudja képzelni, mennyit ártottakezzel az „ártalmatlan” kis csínnyel. A dolgok ennél rosszabbulmár nem is állhatnának - indult el Olympia kétségbeesettarccal a könyvtár felé.87

- Valami baj van, Miss Wingfield? - Jaredet meglepte alány gondterhelt arckifejezése, Követte a könyvtárba, ésbecsukta az ajtót. - Csak nem a békák miatt ilyen zaklatott?Olympia csüggedten pillantott rá.- Ez a gyermeteg tréfa rosszabbkor már nem is jöhetettvolna.- Miért? - faggatta a férfi. - Talán megbánta már, hogykiállt mellettem?- Szó sincs róla. Ön a személyzetem egyik tagja. S mintilyen, a védelmemet élvezi. - Olympia az ablakhoz ment, éselkeseredetten nézte a kertet. - Mrs. Pettigrew kellemetlennőszemély. Mindenbe beleüti az orrát. Egy percig semsajnálom, hogy szembeszálltam vele.- Köszönöm - mondta Jared a büszke kis hátnak. - Senkinem tette volna meg az érdekemben.- Mit?- Hogy a védelmemre kel.- Ugyan. Semmiség - vont vállat a lány.- Én nem így érzem - mosolyodott el Jared.- Mrs. Pettigrew-nak nem volt joga ilyen minősíthetetlenmódon önre támadni. És Mrs. Norburynek sem. Bár az őviselkedésére talán van mentség. Nem az a kimondott erősjellem.- Nem úgy, mint ön. De a legerősebb asszonynak istörődnie kell a jó hírével. Ha jól értettem, Mrs. Pettigrew-thalálosan aggasztja az öné.- Meglehet. - Újabb vállrándítás volt a felelet.De hát mi van önnel, Miss Wingfield? - Jared közelebblépett, majd elbizonytalanodva megállt. Nem tudta, mit tegyenvagy mondjon. Egyetlen asszony jó híre sem került még miattaveszélybe. Egy unalmas, száraz üzletember ritkán követ elolyasmit, ami bármely nőt kínosan érinthetne.- Cseppet sem érdekel, ha a szájára vesz a világ. - Olympiakarba forrta kezét. - Sophy néni mindig azt mondogatta, egyasszony jó híre nem más, mint amit az emberek beszélnek róla.És látott már egyetlen tévedhetetlen embert is?! Ami igazánszámít, az a becsület. Ez pedig mindenki legbensőbbmagánügye. A fülemben csengenek a szavai: tedd, amit a886

lelkiismereted diktál! Én pedig ezt tettem. Hogy Mrs.Pettigrew mit gondol rólam? Nos, ez pedig legyen az őmagánügye.- Értem. - Jarednek meg kellett volna könnyebbülnie, hogyOlympia nem őt okolja, amiért hírbe hozták. Mégsem érezte,hogy mázsás kő zuhant volna le a vállairól. - De ha nem Mrs.Pettigrew véleménye, akkor mi nyomasztja?- Nem hallotta, uram? Azzal fenyegetett, hogy elviszitőlem az unokaöcséimet - suttogta Olympia-, mert itt erkölcsiveszélynek vannak kitéve. A férje még meg is fizeti, ha valakihajlandó befogadni őket.- Sátánfajzat! - mormolta Jared.- Tessék?- Pettigrew alávalóbb, mint hittem.- Igen. Nem áltatom magam azzal, hogy Mr. És Mrs.Pettigrew a jó hírem miatt aggódik. - A lány hirtelenmegfordult, szeme határozottan megvillant. - Leghelyesebblesz a fiúkat kis időre elvinni Upper Tudwayből. Kaphatunkannyi pénzt a nagybátyám szállítmánya után, amiből futja egytengerparti utazásra?Jared felhúzta szemöldökét.- Igen. Elégnek kell lennie.- Remek! - vidult fel Olympia. - A barátjának lassanjelentkeznie kell, igaz?- Igen, most már bármelyik pillanatban hírt hallhatunkfelőle. Lehet, hogy már holnap vagy holnapután-.Felix Hartwellnek nem okozhat gondot az árukértékesítése. Jared remélte, arra is marad ideje, hogy annak abosszantó problémának a végére járjon. Talán beszámol azújabb fejleményekről, amikor a Wingfield-szállítmányról ír.- Ezt örömmel hallom. Ha egy-két hétig nem leszünk szemelőtt, talán Mrs. Pettigrew is megnyugszik. Bízom benne,Squire Pettigrew-nak sem minden vágya fizetni azért, hogy azunokaöcséim elkerüljenek innen. Mindig is a fogához verte agarast.- Elvinni a fiúkat a tengerhez és utazgatni kicsit, nem rosszgondolat, Miss Wingfield - mondta elgondolkodva a férfi -, deazt hiszem, nem lesz rá szükség.- Miből gondolja? - Olympia szeme elkerekedett acsodálkozástól.89

- Terveztem már, hogy hamarosan tiszteletemet teszemPettigrew-nál. Most, hogy felesége őnagysága támadásbalendült, jobb lesz nem halogatni tovább a dolgot. Még holnapmeglátogatom.Olympia értetlenül meredt rá.- Fel nem foghatom, mi beszélnivalója lehet Mr.Pettigrew-val, Mr. Chillhurst.- El kell magyaráznom, hogy sem neki, sem becsesnejének nincs joga fenyegetni vagy bármi módon háborgatniönt. Meg kell kérnem, hogy tartsa távol magát az ön ügyeitől,Miss Wingfield.- Jared! Vagyis... Mr. Chillhurst! Ezzel csak újabb bajokatzúdítana a fejére. - Olympia átsietett a szobán, kezét a férfikarjára helyezte. Rábeszélő hangon folytatta- Vigyáznia kell a jó hírére!- A jó híremre? - hökkent meg Jared.- Természetesen. Egy tanárnak erre is figyelnie kell.Amikor majd elhagy bennünket, én a tőlem telhető legjobbajánlásokkal fogom ellátni, de mi lesz, ha Squire Pettigrewelhíreszteli, ön csak megrontja a gyerekeket? Isten amegmondhatója, akkor aztán nehezen szerez magának újállást!Jared végigsimított a lány kezén.- Emiatt fölösleges aggódnia, Miss Wingfield. Amegélhetéssel nem lesznek gondjaim.- Biztos? - A lány még nem volt meggyőzve.- Egészen biztos, Miss Wingfield.- Én mégis azt mondom, jobb lesz elutaznunk, legalábbegy rövid időre.- Ahogy gondolja, Miss Wingfield - habozott a férfi. - Énis önökkel tarthatok?- Velünk kell jönnie! - kiáltott fel Olympia. - Mihez iskezdenék ön nélkül?- Köszönöm, Miss Wingfield - bólintott udvariasan Jared. -Minden erőmmel azon leszek, panaszszava se lehessen aszolgálataim miatt.- Panaszra eddig sem volt okom, Mr. Chillhurst.Felix levele a reggeli postával érkezett. Mrs. Birdkacsázott be vele a reggelizőasztalhoz, és átnyújtotta Jarednek.90

- Köszönöm - mondta a férfi.- Fehér holló mifelénk a levél - közölte vele Mrs. Bird, éslecövekelt az asztal mellett.Kíváncsi, mi lehet benne, gondolta Jared. Végignézett azasztal körül ülők izgatott arcán. A fiúk enni is elfelejtettek.Minotaurusz érdeklődve sertepertélt körülöttük. Úgy látszik,eseményszámba megy, ha Upper Tudwaybe hírek érkeznek akülvilágból.- A londoni barátja írt? - kérdezte Olympia.- Igen. - Jared feltörte a pecsétet, és széthajtogatta apapirost.- Mr. Hartwell nekünk is üzent valamit? - érdeklődöttEthan.- Fogadni mernék, a barátja több pénzt kapottszállítmányért, mint amennyit Squire Pettigrew kapott volna! -mondta Robert.- Fogadjunk, hogy sokkal többet kapott! - lelkendezettHugh.- Igaza van, Hugh - pillantott fel a levélből Jared - Ahhozis elég - nézett rá várakozástelin Olympia -, hogy eltöltsünk kéthetet a tengernél?- Még annál is többet-felelte Jared, majd hangosan olvasnikezdte:Chillhurst,utasításainak megfelelően eladtam azt a meglehetősenvegyes összetételű szállítmányt, amit rám bízott. Ez a feladatsemmiben sem hasonlított az eddigi megbízatásaimhoz, haszabad ezt mondanom. De mindegy, ezen is túl vagyok. Letétbehelyeztem egy háromezer fontról kiállított váltót MissWingfield javára. Kérem, tudassa, ha a továbbiakban issegítségére lehetnék...Robert kis híján lepottyant a székről.- Háromezer fontot!- Háromezer fontot! - rikkantotta Hugh. Olympiának acsodálkozástól tátva maradt a szája Jared meg sem kíséreltefolytatni a felolvasást az asztal körül hirtelen kitörtzenebonában. Míg a többiek izgatottan megtárgyalták a jó hírt,gyorsan átfutotta az utolsó sorokat.91

Ami azt a másik dolgot illeti, sajnálattal kell közölnöm,nem sokkal jutottam előbbre. Azt hiszem, a hiányzó pénzt azegyik kapitánya tette zsebre, de bizonyítani nem tudnám. Hamegfogadja a tanácsom, mielőbb elbocsátja. De mint mindig,most is utasításai szerint járok el.HíveFelixJared elgondolkodva hajtotta össze a levelet. El ne felejtsemegüzenni Felixnek, egyelőre ne tegyen lépéseket a kapitányellen.Az asztal körül még tombolt a jókedv. Ethan és Hugh felleugráltak a széken, Robert tanácsokkal halmozta el Olympiát,mihez is kezdjenek a pénzzel. Minotaurusz valahogyanmegkaparintott egy darabka kolbászt.- Valóságos vagyon! - Mrs. Bird földbe gyökerezett lábbalmár vagy századszor ismételte:- Valóságos vagyon!Olympia az öröm és a kétkedés között ingadozott:- Ugye, nem derülhet ki, hogy tévedés történt?- Az ki van zárva. - Jared villája után nyúlt, és hozzálátotta rántottához. - Hartwell sosem téved, ha pénzről van szó.Ami egyben azt is jelenti, akkor is igaza van, amikor aztgyanítja, valamelyik Flamecrest-kapitány a sikkasztó. De Jarednem tudta elfogadni ezt a feltételezést. Bizonyítékot akart.- Akkor elírás lehet- erősködött Olympia -, biztosanháromszáz fontot akart írni. Még az is szép ahhoz képest, amita legutóbbi szállítmányért kaptunk.- Az elmúlt hónapokban fellendülhetett a behozatali cikkekpiaca - vélte szárazon Jared. - Ha megbocsátanak a fiatalurak, adélelőtti órát csak jó egyórás késéssel kezdjük.- De miért? - háborodott fel Hugh. - Ma a felhőket és aszelet tanultuk volna!- Igen - vágta rá Ethan. - Azt ígérte, elmeséli, hogyan nyertegyszer egérutat Jack kapitány az üldözői elől, csak azért, mertjobban ismerte az időjárást, mint a spanyolok.- Majd erre is sort kerítünk - állt fel Jared, és az órájáranézett. - De ez a másik dolog nem tűr halasztást.92

Olympia a hallban érte utol. Mikor a fiúk már nemláthatták, kezét figyelmeztetőleg Jared karjára tette.- Mr. Chillhurst, biztos, hogy semmilyen kockázatot nemvállal azzal, ha Squire Pettigrew-t meglátogatja?- Igen. - Jared leemelte kabátját a fogasról. Erezte a tőrsúlyát a belső zsebében. Otthonos mozdulattal övére csatolta, smegigazgatta a pengét a tokjában.- Talán el kéne kísérnem - motyogta Olympia. Szemét nemtudta levenni a tőrről.- Igazán semmi szükség rá -mondta meghatottan Jared.Szokatlan érzés volt, hogy van valaki, aki az ő testi épségéértaggódik. - Tudok magamra vigyázni.- Igen, elhiszem. De ön az alkalmazottam, és felelősvagyok önért. Nem szeretném, ha bántódása esnék.- Köszönöm, Miss Wingfield. - Jared finoman felemelte alány állát, futó csókot lehelt ajkára. – De Pettigrew-tól nemkell tartanom.Gonoszkodva elmosolyodott.- Hanem van itt valami, ami félelemmel tölt el. - Mi lenneaz? - riadt meg Olympia.- Hogy bármelyik pillanatban lángra lobbanhatok az őrjítővágytól.- Mr. Chillhurst! - Olympia fülig vörösödött, de szemeérzéki csillogása válasz volt a szemérmetlen megjegyzésre.- Majd később, édes kis szirénem!Halkan fütyörészve kisétált a langyos tavaszi reggelbe.Olympia földbe gyökerezve állt, aztán utána sietett.- Várjon, Mr. Chillhurst!Jared vigyorogva fordult meg. - Igen, Miss Wingfield!- Ugye, nagyon vigyáz magára?- Igen, Miss Wingfield, ezt megígérhetem.Minotaurusz vad vágtában kanyarodott be a ház sarkánál.Nyelve lógott, farka őrült táncot járt, szemét reménykedőnvetette Jaredre.- Sajnálom, most nem jöhetsz velem - mondta neki a férfi.- Maradj itt, és tartsd a szemed a házon, helyettem is.Hamarosan visszajövök.A kutya fájó szívvel megadta magát a sorsának. Bánatosanfelkaptatott a lépcsőn, és Olympia lábára huppant.93

Rövid útvezetett a Pettigrew-birtokra, ha az ember átvágotta réten, és elsétált a folyópart árnyas fái alatt. Útközben Jaredaz életében beállt fordulatokon elmélkedett.Ami tegnap délután a könyvtárban történt, mélyenelgondolkodtatta. Mrs. Pettigrew csúfos megjegyzéseiOlympia jó híréről bosszantóak, de nem szabad elsiklanifelettük. Ha a lány nem is, Jared pontosan tudta, milyenkönnyű elveszíteni mások megbecsülését.A szenvedély szívmelengető érzés, gondolta. Most, hogy őis megtapasztalhatta, nem győzött csodálkozni az erején. Deegy úriembernek uralkodnia kell az érzelmei felett, és nemtiporhatja sárba egy lány becsületét. Akkor sem, ha a lányszemlátomást nem bánná.Vadászkutyák csaholása köszöntötte, amint a Pettigrewportaelé kanyarodó útra befordult. Érdeklődve tekintett körbea birtokon. A gazdaság nyilvánvalóan virágzott. Vajon mennyiszerepe lehet ebben az Olympiától és a nagybátyjától ellopottpénznek?Felballagott a lépcsőn, megverte a kopogtatót. Egy szürkeruhás, fehér főkötős középkorú asszony nyitott ajtót, aki nemlehetett más, mint a házvezetőnő. Tekintete a feketebársonykötésen állapodott meg.- Maga az új tanár Wingfieldéknél? - kérdezte.- Chillhurst vagyok. Mondja meg, kérem, Mr. Pettigrewnak,hogy beszélni szeretnék vele.- Nincs itt - mondta gyorsan az asszony. - Úgy értem, mostnincs a házban.- Hol találom meg?- A lovaknál. - Az asszony félelemmel vegyes tisztelettelméregette. - Odakísérem, ha akarja.- Köszönöm. Magam is odatalálok.Megfordult, és lement a lépcsőn. A ház sarkánálbekanyarodva azonnal meglátta az újonnan festett istállót.Éles, izgatott hang ütötte meg a fülét, ahogy a nyitottkonyhaajtó előtt elhaladt. Megtorpant.- Ha én mondom, nekem elhiheted - újságolta valakinek aházvezetőnő odabent -, ez az új tanár volt. A kalóz, aki mindenéjjel meggyalázza Miss Wingfieldet, amióta csak megérkezett.- Úgy hallottam, a régi vadőrházban lakik, ahol a többiekis laktak - hangzott a csípős válasz.94

- Mit tudhatod te, mit csinál ez éjszakánként? - torkolta lea házvezetőnő. - Ki tudhatná, mi folyik abban a házban?Szegény, szegény Miss Wingfield!- Miből gondolja, hogy ellenére van a dolog?- Hogy jut eszedbe még csak feltételezni is?! MissWingfield tisztességes ifjú hölgy! Csak egy kicsit furcsa. Denem tehet róla. A nagynénjei is furcsák voltak.- Nem azt mondom én, hogy nem tisztességes. Csak hát...huszonöt éves. Nem nagyon remélheti, hogy még bekötik afejét. Főleg, hogy az a három lókötő is ott van a nyakán. Lehet,hogy egész nap azt a percet várja, amikor a kalóz benyit aszobájába. Köztünk legyen mondva: soha rosszabb sorsot!- De nem Miss Wingfieldnek! - habogta a megbotránkozottházvezetőnő. - Eddig egy rossz szavunk sem lehetett róla.Nem, nem. Az a kalóz egyszerűen csak ki akarja használni őt.Mit művelhet szegénykémmel?!- Valami nagyon érdekeset, remélem, már csak MissWingfield érdekében is.Jared összeszorított fogakkal folytatta útját.Az árnyas istállóban a széna illata keveredett a trágyabűzével. Egy jó felépítésű, izmos herélt dugta ki a fejét azegyik bokszból, és üdvözlésképp felnyihogott. Jaredszemügyre vette a drágának látszó állatot.Pettigrew hangja csendült a hátsó bokszok egyikéből.- Megállapodtam Henningerrel, hogy az új csődörévelbefedeztetjük a kancát. Jól megkérte az árát, de még így ismegéri. Pompás példány az a ló.- Igen, uram.- Szerzett már patkót a pej bal patájára? - Pettigrew,kezében lovaglóostorral, kirontott a folyosóra. Apró termetűlovásza követte.- Igen, uram. Tegnap meg is patkoltattam - felelte a lovász.- Most már semmi gond nem lesz vele.- Remek. Jövő héten ezt a lovat viszem a vadászatra. -Szórakozottan ütögette lábát az ostorral. - Jó. Nézzük meg akutyákat is.Észrevette a nyitva hagyott ajtón beömlő fénybenálldogáló alakot.- Mi az? Ki van ott?- Chillhurst vagyok.95

- Chillhurst? - lépett közelebb idegesen Pettigrew. - Mikeresnivalója van az istállómban?- Szeretnék néhány szót váltani magával, Pettigrew.- Semmi dolgunk egymással. Tűnjön el a földemről!- Nem maradok sokáig. De van valami, amiről feltétlenülbeszélnünk kell. - A mogorván toporgó lovászra nézett. -Magántermészetű az ügy.- Micsoda pökhendi egy tanár! -mordult fel Pettigrew, deegy fejmozdulattal kiparancsolta emberét.Jared megvárta, míg a lovász hallótávolon kívül kerül.- Nem rabolom az idejét, Pettigrew. De két dologbanlásson tisztán. Az egyik: nem akarom még egyszer meghallani,hogy bármi módon is megfenyegeti Miss Wingfieldet.- Megfenyegetni? Mit nem merészel?! - hördült felPettigrew. - Soha nem fenyegettem meg Miss Wingfieldet!- Igaz. A felesége elvégezte maga helyett ezt a feladatot -válaszolta Jared. - Nem is ez számít. Csak azt vésse az eszébe,többé nem fordulhat elő.- Kénköves pokol! Hát mit képzel magáról, magafelfuvalkodott senkiházi? És egyáltalán, miről beszél?- Nagyon jól tudja, miről beszélek, Pettigrew. Azzalrémítgetik Miss Wingfieldet, ha nem szabadul meg azonnaltőlem, elveszik tőle az unokaöccseit.- Hát ki is kéne dobnia magát, még ebben a minutában! -fortyogott Pettigrew. - Azt még maga sem állíthatja, hogy jóhatással van azokra a befolyásolható gyerkőcökre! Vagy arra abefolyásolható ifjú hölgyre, ha már itt tartunk.- Fogjuk rá, hogy így van, mégis, jól jegyezze meg: én aWingfield-házban maradok. És hacsak egy szalmaszálat iskeresztbe rak annak érdekében, hogy a fiúk elkerüljenek MissWingfieldtől, nagyon megbánja.Pettigrew tekintete összeszűkült.- Évek óta jól ismerem Miss Wingfieldet. Jó barátságbanvoltam már a nagynénjeivel is. Kötelességemnek érzem úgycselekedni, ahogy Miss Wingfieldnek az a legjobb. És nemtűröm, hogy megfélemlítsen, Chillhurst!Jared rávillantotta szigorú mosolyát.- Készüljön fel, meg fogom félemlíteni! Ha csak a kisujjátis meg meri mozdítani azért, hogy a fiúkat elvitesse,96

gondoskodni fogok róla, hogy napvilágot lásson, mikor,mennyivel és hogyan csapta be Miss Wingfieldet.Pettigrew leesett állal bámult rá, arca egyre vörösebb színtöltött.- Hogy merészel azzal vádolni, hogy megloptam őt?- Nem okoz különösebb nehézséget.- Szemenszedett hazugság!- Nem, uram. Ez a színtiszta igazság. Ismerem az előzőszállítmány tartalmát, amit maga adott el Miss Wingfieldkérésére. Amit én adtam el, hasonló összetételű volt. Közelazonos nagyságú összeget kellett volna kapnunk értük.Mindkét szállítmány nagyjából háromezer fontot ért.- Nem igaz! - szisszent fel Pettigrew.- Maga ellopta azt a pénzt, Pettigrew.- Nem tudja bizonyítani, maga megátalkodott!- Dehogyisnem. Megvannak a megfelelő londonikapcsolataim, akik fényt deríthetnek a dologra. Csak egyszavamba kerül. De erre nem kerül sor, ha megadja MissWingfieldnek, amivel tartozik.A másik arca eltorzult a haragtól.- Megtanítalak én, hogyan fenyegess engem, te gazember!Meglendítette az ostort, és Jared ép szeme felé suhintott.Az ütés Jared karján csattant. Elkapta a szárat, egyetlenmozdulattal kirántotta Pettigrew kezéből az ostort, ésundorodva félredobta. Aztán nyugodtan elővette tőrét.Lassan elhúzta a pengét a bokszajtóhoz hátráló férfi szemeelőtt, hegyét a nyakának szegezte.- Megsértett, Pettigrew.Az moccanni sem mert, csak megnyalta ajkát.- Ezt nem teheti meg. Följelentem! Lógni fog, Chillhurst!- Kétlem. De mindjárt szaladhat a hatóságokhoz, ha akar.Csak előbb kiállít egy váltót Miss Wingfield nevére akkoraösszegről, amennyit a két utolsó szállítmány árából ellopott.Pettigrew megrázkódott, kétségbeesés csillant a szemében.- Az a pénz már nincs meg. Elköltöttem.- Mire?- Nézze - suttogta Pettigrew -, meg kell hogy értse. Előszörarra kellett a pénz, hogy néhány becsületbeli ügyemetrendezzem.- Elkártyázta Miss Wingfield pénzét?97

- Nem, nem. A birtokomat kártyáztam el. - Verítékcsorgott a férfi arcán. - Azt hittem, végem van. Mindenemelveszett. És akkor jött Miss Wingfield. A tanácsomat kérte,hogyan értékesíthetné az árukat. Mintha imáim meghallgatásrataláltak volna.- Miss Wingfield imái eszébe sem jutottak?- Úgy gondoltam, mindent visszafizetek, amint egyenesbejövök - esküdözött Pettigrew. - De a gazdaság nem nagyonakart működni.- Ezért lopott a második szállítmányból is-vigyorodott elkeserűen Jared. - És még maga mert engem kalóznak nevezni!- De az új fejlesztésekkel most már szépen gyarapszik! -erőlködött tovább a másik. - Hamarosan képes leszek MissWingfield pénzét megadni.Jared állával a heréltre bökött.- Ez a pej is a szükséges fejlesztések közé tartozott?- Tisztességes ló kell a vadászathoz! - háborodott felPettigrew.- És a felesége új hintója?- Az ő helyzetében ilyen hintó dukál. Nézze, Chillhurst,egy-két éven belül mindent visszafizetek Miss Wingfieldnek.Esküszöm.- Nem. Most azonnal fizetni fog.- Az isten szerelmére, ember, mondom, hogy nincspénzem!- Akkor kerítsen. Először talán adja el ezt a pejt itt. Négyötszázguinea-t biztosan megér.- Adjam el? Megőrült? Most vettem!- Nyugodjon meg, talál rá vevőt - mondta Jared.- Ha ezzel megvan, keressen valakit, aki megvásárolná afelesége hintaját. Számításaim szerint közel hatezer fonttaltartozik Miss Wingfieldnek.- Hatezer fonttal? - kérdezte lesújtva Pettigrew. - Kéthónapot kap, hogy kifizesse a tartozását. Elengedte a férfit.Eltette tőrét, megfordult és kisétált az istállóból. A kutyaólakmellől a lovász idegesen figyelte minden lépését.Jared - hirtelen ötlettől vezérelve - egyenesen hozzáballagott.- Tegnapelőtt éjjel összesározta Miss Wingfield szőnyegét- mondta barátságosan -, és fellökte a brandysüveget is. Ahogy98

a gazdájával is kifizettetem, amit Miss Wingfieldtől ellopott,magával is ki kéne fizettetnem a törött ablakzárat.Félelem villant a sötét szemekben, a lovász hadarnikezdett:- Azt se tudom, miről beszél. Soha meg se fordultam MissWingfield könyvtárában. Se múlt éjjel, se semmikor.Esküszöm, soha. Akármit mondjon is a gazda.- Hát mondtam én, hogy a sárfoltok a könyvtárban voltak?- érdeklődött udvariasan Jared.A lovász szeme elkerekedett a rettenettől, mikor ráébredt,hogy elárulta magát.- Ne akarja az én nyakamba varrni! Csak azt tettem, amit agazda parancsolt. Nem bántottam én senkit. Soha nembántanék én senkit. Csak meg kellett valamit keresnem, amit agazda annyira akart. Azt mondta, kirúg, ha nem keresem meg.- Mit kellett volna elvinnie? Valamilyen levelet?- Papírokat - felelte a lovász. - A gazda arra utasított,hozzak el minden feljegyzést meg papírt az íróasztalról, aminszámok vannak. De arra sem volt időm, hogy kinyissam. Az azátkozott dög csaholni kezdett, valaki lejött a lépcsőn. Hátgyorsan kereket oldottam.- Tartsa magát távol attól a helytől - tanácsolta Jared. -Könnyen előfordulhat, hogy legközelebb belém ütközik abrandysüveg helyett.- Igenis, uram. Nagy ívben elkerülöm azt a házat.Azért annak is vannak előnyei, ha valaki úgy néz ki, mintegy kalóz, gondolta Jared. Komolyan veszik az embert.A Wingfield-házban teljes fejetlenség fogadta. Alig egyórája tette ki a lábát, máris feje tetején áll a világ. Úgy látszik,itt nem lehet végérvényesen rendet rakni, vigyorodott el.A csupa izgalom Minotaurusz megállás nélkül ugatott,amikor Jared a haliba lépett. A lépcső tetején az ikrekordítozva cibáltak egy óriási utazóládát. Robert lentről üvöltveirányította őket. Szélesen elvigyorodott, amint Jaredetmeglátta.- Csakhogy megjött, Mr. Chillhurst! Olympia néni aztmondja, a mai órák elmaradnak. Mert u-ta-zunk!- És a nagynénjük késlekedés nélkül el akar indulni atengerhez?99

Ezek szerint Olympia úgy döntött, mindenképpenbiztonságos helyre menekíti kis családját.- Ó, nem, Mr. Chillhurst! - kiáltott le Ethan a ládávalviaskodva. - Nem a tengerhez megyünk. Hanem Londonba!- Londonba? - lepődött meg Jared.- Ugye, milyen izgalmas? - ordította az erőlködéstőlkivörösödve Hugh. - Olympia néni azt mondja, ha már ennyipénzünk van, akkor Londonba megyünk. Mi még sosemvoltunk ám Londonban!- Olympia néni azt is mondja, olyan lesz, mintegytanulmányi kirándulás- magyarázta Robert. - Majd múzeumbajárunk, megnézzük a Vauxhall Gardent, meg ilyenek.- Az egyik parkban talán vásár is lesz. És akkormegnézzük a tűzijátékot, és fagylaltot eszünk, és azt is látnifogjuk, hogyan száll a léghajó - süvöltötte Ethan.- És elmegyünk Astley Színházába is! És az nem isszínház, hanem valami cirkuszféle, ahol légtornászok isvannak, meg bűvészek, meg idomított pónik - kurjantottaHugh. - Olympia néni az újságban olvasott róla.- Értem - rándult meg Jared szemöldöke.Mrs. Bird roskadozott át a hallon, karján nagy halomösszehajtogatott inggel.- Hol találom Miss Wingfieldet? - kérdezte tőle Jared.- A könyvtárban - közölte savanyú ábrázattal az asszony. -Ez az eszetlenség, ami itt van! Hát miért nem tudunk afenekünkön maradni, mint más normális emberek? MinekLondonba menni?Jared oda sem figyelt a kántálásra. A könyvtárba ment, ésbecsukta az ajtót. Olympia az asztal fölé hajolva az egyiklondoni újságot bogarászta. Felpillantott, amikor a férfibelépett.- Jared! Illetve Mr. Chillhurst. Megjött végre! - Komolyképpel nézett a férfira. - Hogy mentek a dolgok?- Squire Pettigrew sem önt, sem a fiúkat nem fogja zaklatnitöbbé! Majd később elmagyarázom. A fiúk valami londoni utatemlegetnek...- Hát nem ragyogó gondolat? - mosolyodott el Olympia. -Csak most jutott eszembe, hogy ebből a pénzből már egészenLondonig is elutazhatunk. A fiúk is élvezni fogják, és nekem is100

lesz időm, hogy utánanézzek valaminek a naplóvalkapcsolatban.- A naplóval kapcsolatban?- Igen. Meg kell néznem, az Utazók és FelfedezőkTársaságának milyen térképei vannak a NyugatIndiákról. Anapló említ egy kis szigetet, amit az én térképeimen sehol nemtalálok.Jared gyorsan számba vette, milyen lehetségesproblémákat vet fel egy londoni út.- Hol szándékszik megszállni?- Majd kibérelünk egy házat egy hónapra.- Nem!Olympia meglepetten pislogott.- Tessék?Jared észbe kapott. Elfeledkezett itteni helyzetéről. Itt nemő az, aki utasításokat osztogathat, hanem Olympia. De sajnos aparancsolgatás a vérében van.- Egy londoni utazás a jelen körülmények közöttmegfontolatlanságnak tűnik - mondta óvatosan.- Ugyan miért?- Először is, szálláshelyet kell kerítenem magamnak, aminem lehet túl messze attól a háztól, amit önök bérelnek. Nemszívesen hagyom magukra önt és a fiúkat a londoni éjszakában.- Kis szünetet tartott. - Tekintve a minap történteket.- Arra gondol, hogy betörtek a könyvtárba? - kérdezteelgondolkodva Olympia.- Igen - felelt a férfi behízelgő hangon. - Nem szabadnakockázatot vállalnunk, Miss Wingfield. Míg itt vagyunk, és éna vadőr házában lakom, meghallom, ha segítségért kiált.Eggyel több vagy kevesebb aprócska hazugság már igazánnem számít, nyugtatgatta lelkiismeretét. Hamarosan úgyiselmondja a lánynak, hogy Pettigrew lovásza járt akönyvtárban. De most elfogadható magyarázattal kell előállnia,miért ellenzi a londoni utat.Olympia magába roskadva üldögélt, aztán felcsillant aszeme:- Pofonegyszerű a megoldás! Hát majd velünk lakik!- Önökkel? Úgy érti, ugyanabban a házban? - Jaredetletaglózta a gondolat.101

- Hát persze! Ha nem velünk lakik, külön fizetni kéne aszállásáért is. Fölös pénzkidobás! És ha már úgyis meg kellvédenünk magunkat ettől az Őrizőtől, bárki legyen is az, jobb,ha önt is a közelemben tudhatom.- Az Őriző... a közelében... - ismételte önkéntelen a férfi.A gondolattól, hogy a szép szirénnel egy házban tölthetnéaz éjszakáit, levegőt is alig kapott. A szobája talán közvetlenülOlympiáé mellett lenne. És hallaná, mikor reggel felöltözik,mikor este kibújik a ruháiból.Csábítónál csábítóbb látomások táncoltak lelki szemeielőtt. Látta, amint találkozik a folyosón Olympiával, akifürdéshez készülődik. Látta, amint beszélgetésbe merülveegyütt ballagnak le reggelizni, esténként együtt iszogatnak megegy csésze teát. A lány mellett lehetne reggel, délben, este.Meg fogok őrülni, állapította meg.De Olympiával egy fedél alatt lakni, az maga lenne amennyország.Vagy a pokol.- Még mindig talál valami kivetnivalót a tervemben, Mr.Chillhurst?- Attól tartok. - Életében először nehezére esett tisztángondolkodnia. - Igen. Baj lehet még abból is, hogy...- Nos?Jared mély levegőt vett.- Miss Wingfield, szükséges-e emlékeztetnem rá, már mostis csak egy hajszálon függ a jó híre? Ha Londonban ugyanazonházban szállunk meg, a jó híre végképp odalesz.- Már korábban is rámutattam, nem azén, hanem az ön jóhírére kell vigyáznunk. Ha megindul a pletyka ön körül, nemtalál másik állást.Jared erre már nem tudott mit mondani. A lány csak ezt aszempontot hajlandó szem előtt tartani.- De ne féljen, uram. Nem áll szándékomban lerombolni areputációját- biztosította Olympia. - De nem értem, miért okozez önnek ekkora gondot. Egyetlen Upper Tudway-i sem fogjamegtudni, hogy egy helyen szálltunk meg.- Igen... de... mégis...- És Londonban senki nem ismeri önt a barátján kívül.Biztos vagyok benne, ő hallgatni fog.- Hát...102

- Más lenne a helyzet, ha társasági rendezvényekrejárnánk. Higgye el, teljesen észrevétlenek leszünk abban atömegben. London nagy város. Ki figyelne fel ránk? -legyintett Olympia.Jared azért megpróbált néhány ésszerű érvetfelsorakoztatni.-- És a háziúr, akitől a házat bérelni fogja? És a Társaságtagjai, akikkel találkozni fog? Elég egyetlen pletykás ember, ésmáris rólunk beszél az egész város.- Hmm...Jared látta, a lány még nem adta fel.- Miss Wingfield, egy egyedülálló ifjú hölgynek...- Megvan! - jelentette ki a lány.- Mi van meg?- A tökéletes megoldás! Ha felfedeznének bennünket, ésígy a jó híre veszélybe kerülne, egyszerűen azt mondjuk, hogyházasok vagyunk.Jarednek egy hang nem sok, annyi sem jött ki a torkán.- Nos, uram? Erről mi a véleménye? - nézett rá várakozóna lány, de mert a férfi még mindig nem szólt, folytatta. - Nemgondolja, hogy hihetetlenül briliáns ötlet?- Hát...- Ugyan már, Mr. Chillhurst. Nemcsak anyagi, debiztonsági szempontból is ez az egyetlen értelmes megoldás.És egyben a legésszerűbb is.Jared készült megmondani, hogy ha létezik egyáltalánkifejezés, amellyel elképzelése jellemezhető, az semmiképpsem az értelem és az ésszerűség - csak nem talált szavakat.Gyönyörűség volt csupán rágondolni is, hogy úgy jelenjen megOlympia oldalán, mint a férje.A szirén énekétől nem volt menekvés.- Mit mondunk az unokaöccseinek? - bukott ki belőlevégül.Ezen még Olympiának is gondolkodnia kellett. De néhányperc múlva újra ott tündökölt arcán a diadalmas mosoly.- Miért kéne tudniuk róla? Aligha találkoznakolyanfelnőttel, aki a kapcsolatunk mibenléte felől faggatjaőket. Ön továbbra is a tanáruk, sem több, sem kevesebb. Nemigaz?- De igen.103

Végül is kevés felnőtt akad, aki szóba elegyedikkisgyerekekkel.- Vendégeket sem fogadunk, így erről az oldalról semfenyeget veszély - folytatta lelkesen Olympia.- Úristen, mi lesz ebből?! - motyogta Jared.- Mondott valamit, Mr. Chillhurst?- Nem én, Miss Wingfield!Hát így múlik el egyetlen szempillantás alatt a józan ész, akimért megfontoltság, a nyugodt élet minden dicsősége!Jared nem ugyanaz az embervolt, aki néhány napjaideérkezett. Hová lett az a számító, hideg elme, aki azzal ahatározott céllal indult, hogy megvásároljon egy bugyutanaplót, és ezzel elejét vegye családja újabb őrültségeinek? Aférfi, aki Olympia előtt állt - kinek akaratát gúzsba kötötte avágy, kinek lelkét a szenvedély szárnyai repítették -, maga voltA Poéta, Az Álmodozó, A Széplelkű Lovag.Most már biztos, hogy megőrült.Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a naplóra figyelne,és nem a szirén hívogató dalára!Olympia bájos, reménykedő arcára nézett. A következőpillanatban körülölelte a tenger moraja, hullámok csapódtakszikláknak, a távolban felcsendült a szirén éneke. Hát, itt márnincs mit tenni.- Kénytelen vagyok fejet hajtani bölcsessége előtt, MissWingfield. Az elképzelése minden vitán felül áll. A leleplezéstis elkerüljük, és az unokaöccsei fejecskéit sem zavarjuk össze.- Örülök, hogy sikerült meggyőznöm az igazamról, Mr.Chillhurst.- Teljes mértékig. De kérem, a házbérlést bízza rám.Gondoskodni fogok megfelelő szállásról.- Ó, Mr. Chillhurst! Hova lennék a segítsége nélkül?104

A Musgrave Intézet nagytermében alig néhányanhallgatták Mr. Blanchard előadását a Nyugat-Indiákról.- Ha látná, mi van itt, amikor Mr. Elkins tart beszámolót acsendes-óceáni szigeteki útjairól! Egy tűt sem lehetne leejteni -suttogta az Olympia mellett ülő gömbölyű asszonyka. - Azthiszem, Mr. Elkins előadásmódja sokkal szórakoztatóbb, mintMr. Blanchard-é.Olympia ezzel nem tudott vitába szállni. Mr. Blanchardnyilvánvalóan éleslátású megfigyelő, aki bárhol is járjon anagyvilágban, mindig a lényeget látja, de nem tudja, mi fánterem a közszereplés. Mr. Blanchard elfelejtette szórakoztatnia hallgatóit.Olympia nagy reményekkel jött el erre az előadásra. Aztvárta, fontos, új adatokat tud meg a Nyugat-Indiák földrajzáról.A naplót végigolvasva világossá vált, a rejtélyt csak akkorképes megoldani, ha azonosítani tudja azt a kis, Jamaicátólészakra fekvő szigetet, amire Claire Lightbourne többször isutalt.Az esti brandy szopogatása közben Jarednek ismegpróbálta elmagyarázni gondjait, de a férfi szokás szerintmost is másra terelte a szót.Olympia, Jared és a háznép, Minotaurusszal az élen, háromnapja foglalták el londoni lakukat. Most először vett részt egy,az Utazók és Felfedezők Társasága által szervezettrendezvényen, alig várta, hogy itt lehessen.Gondolatai elkalandoztak, figyelmét nem kötötte le Mr.Blanchard unalmas előadása. A mellére tűzött piciny órárapillantott. Már csak harminc perc, és Jared érte jön a fiúkkal.Jared. Magában mindig a keresztnevén szólította a férfit.Amit érzett, lehetetlenné tette, hogy Mr. Chillhurstkéntgondoljon rá. De ha találkoztak, beszélgettek, igyekezett avezetéknevén megszólítani.Ám emberfeletti erőfeszítést kívánt, hogy a hivataloskeretek között érintkezzék vele. Valahányszor összefutottak ahallban vagy a lépcsőn, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy akarjai közé vesse magát. A kis dolgozószobában kettesbeneltöltött esték lassan elviselhetetlenné váltak. Olympia nemtudta volna megmondani, meddig képes még tűrtőztetni magát.1057

Az sem nyugtatta meg, hogy Jarednek is mindenakaraterejére szüksége van, hogy a látszatot fenntartsa, hogy akínok kínját állja ki, akárhányszor csak megpillantja őt.Ez a ma reggeli szívdobogtató találkozás is! Bár Olympiareggelizni indult, ki sem látszott a kezében tartott földgömb ésa halom újság mögül. Ekkor lépett ki Jared a szobájából.Az összeütközés elkerülhetetlen volt. Magának sem mertebevallani, hogy ő bizony egy kicsit előre kitervelte az egészet.Hisz pontosan tudta, mikor hagyja el a férfi a szobáját. Hiszena szokások rabja és a rendszeresség megszállottja. Az őketelválasztó vékony falon keresztül három reggelen áthallgathatta a készülődését, tudta, hogy az az ajtó pontban hétórakor nyílik ki.- Szentséges ég! Bocsásson meg, uram - motyogta, éskikukucskált a földgömb felett. Az időzítés tökéletes volt.Jared egyenesen nekisétált.Jóllehet a lány a vak szeme felőli oldalról érkezett, a férfikövetkező mozdulatai gyorsak, pontosak voltak. KikaptaOlympia kezéből az éppen csúszni készülő földgömböt.- Én kérek bocsánatot, Miss Wingfield. Jól aludt?Az érzés, hogy ezen a korai órán, ilyen közelségbőlláthatja a férfit, oly üdvözítő volt, hogy hosszú időbe telt, míga viszonylag egyszerű kérdésre válaszolni tudott. Percekig csakállt, nézte álmai férfiját. A csókját várta.- Igen, köszönöm kérdését, Mr. Chillhurst - mondtacsalódottan. Az még csak közelebb sem hajolt. - És ön?Hogy fogom én ezt elviselni minden reggel egy teljeshónapon át?, gondolta kétségbeesetten.- Én nem sokat aludtam - és tekintete megpihent a lányajkán. - Körülötted forgott minden gondolatom, kicsi szirén.- Ó, Jared! - lehelte Olympia. - Vagyis... Mr. Chillhurst.Nagyon mélyről édes fájdalom indult, felkúszott mindentagjába. Olympia már azt sem tudta, fiú-e vagy lány.- Én is... én is sokat gondolok önre éjszakánként.Jared rámosolygott. Azzal a bosszantó, csúfolódómosolyával.- Megoldást kéne találnunk a közös problémánkra, mert avégén egy szemhunyást sem alszunk.Olympia szeme tágra nyílt a kiábrándító válasz hallatán.106

- Igen, igen. Rettenetesen sajnálom, uram, hogy felborítoma napirendjét. Tudom, mit jelent önnek a rendszeresség. Azt ishallottam, a szervezet megsínyli, ha nem alussza ki magátrendesen az ember.- Azért még nem vagyok halálomon, Miss Wingfield.És akkor végre megcsókolta. Ott a folyosón. Igaz, csaknagyon rövid csók volt, és előtte Jared körülnézett, nembukkant-e fel valamelyik fiú a közelben.Aztán, hóna alatt a földgömbbel, nyugodtan leballagottreggelizni.A csók még ott égett Olympia ajkán. Kihúzta magát,igyekezett ismét az előadásra figyelni.Jegyzetei tengerébe temetkezve, Mr. Blanchard monotonhangon csak mondta, mondta, mondta. Többen elbóbiskoltak.- A cukor mellett a nyugat-indiai szigetek főbb kivitelicikke a dohány, a kávé, a kagyló és a fa. Jóformán mindenolyan árut más országokból kell beszerezniük, ami emberhezméltó körülményeket biztosít az ottlakók számára.Olympia ismét álmodozni kezdett. Azért jött ide, hogykincses szigetekről és legendákról halljon, nem érdeklik akivitel és behozatal száraz adatai. Hogy unalmát elűzze, akörülötte ülőket mustrálgatta. Valószínűleg ők is az Utazók ésFelfedezők Társaságának a tagjai. Legtöbbjükkel talánlevelezésben is áll, tehát névről ismeri is őket. Azongondolkodott, hogyan is kell majd bemutatkoznia az előadásvégeztével.- Több előadáson is részt vett már? - érdeklődött agömbölyű asszonyka, ásítását kesztyűs keze mögé rejtve.- Nem - súgta vissza Olympia. - A Társaság tagja vagyok,de eddig még nem jártam Londonban. Ez az első előadás, amitvan szerencsém végighallgatni.- Sajnálhatja, hogy kihagyta Mr. Duncan előadását azOttomán Birodalomról. Egyszerűen lenyűgöző volt. Nem Mr.Blanchard-ral kellett volna kezdenie.- Azért jöttem el, mert elsősorban a Nyugat-Indiákföldrajza érdekel.Az asszonyka közelebb hajolt.- Akkor inkább Mr. Torberttel és Lord Aldridgedzsel kénebeszélnie.107

- Nagyon szeretnék találkozni velük - suttogta Olympia. -Sok érdekes cikküket olvastam már.- Ma mindketten itt vannak. A terem két legtávolabbipontján ülnek. Természetesen - nyögött fel az asszonyka. --Esküdt ellenségek. Évek óta bősz csatározást folytatnakegymás ellen. De ezt bizonyára ön is tudja.- Nem gondoltam volna.- Ha nem ismeri őket, szívesen bemutatom. De előbb haddmutatkozzam be. Mrs. Dalton vagyok.- Olympia Wingfield, Upper Tudwayből - mondta gyorsana lány. - Örülök, hogy megismerhetem.Mrs. Dalton szeme felragyogott az örömteli meglepetéstől.- Csak nem az a Miss Wingfield, aki olyan érdekescikkeket ír ismeretlen földrészekről és idegen földekszokásairól?Olympia elpirult. Most először hozták összefüggésbe nevéta cikkeivel. Upper Tudwayben senki nem olvasta a Társaságfolyóiratát.- Hát... jelent meg egy-két cikkem erről a témáról -mondta, és remélte, nem hangzik szerénytelennek, amit mond.- Kedveském, el sem mondhatom, mennyire örülök, hogymegismerhetem. És így lesz ezzel a Társaság többi tagja is.Ahogy Mr. Blanchard végre befejezi, mindenkinekbemutatom.- Igazán nagyon kedves öntől...- Ugyan, Miss Wingfield. Ön itt legendaszámba megy.Torbert és Aldridge is bevallotta a minap, hogy egy lépést semtesznek a tanulmányai nélkül.- Tanárként helyezkedett el? Hallatlan! Milyen furcsajátékot űz, Chillhurst?! - Felix Hartwell tiszteletteljes,csodálkozó pillantással méregette Jaredet.- Bárcsak tudnám, Felix - rándult meg Jared szája. Szemétnem vette le a három fiúról, akik az új papírsárkányt próbáltákröptetni.A sárkányt azután vásárolták, hogy Olympiát kitették aMusgrave Intézetnél. Amint a lányt elnyelte a hatalmaselőadóterem, a parkba hajtattak. Jared azonnal Hartwellértküldetett.108

Felix perceken belül megjelent. Jared ezt szerette benne alegjobban. A pontosságot. Évek óta ismerték egymást. Jaredúgy tekintett Felixre, mint az egyetlen barátra, akibenmegbízhat.Valóban, a két férfi nagyon hasonlított egymásra. Kétnyugodt, következetes üzletember. Két kufár, ahogy az apjamondaná, gondolta Jared.Vajon mit érezne Felix, ha megtudná, hogy őt most csak avágyai vezérlik? Hogy munkaadója a szenvedélyek rabigájábahajtotta fejét?- Ha nem ismerném, Chillhurst, azt mondanám, nem tudja,mit csinál. De tudom, soha semmit nem tesz ok nélkül. Nem isön lenne, ha az érzelmei vezetnék.- Egy meghasonlott embert lát maga előtt, Felix -vigyorodott el Jared.Az csodálkozva pillantott rá. Jared meg sem lepődött. Őtmagát is meglepte, személyisége milyen változásokon megy át.Nem várhatott mást, mint hogy Felix megdöbben és zavarbajön a hirtelen változás láttán.A rendszeres levelezéstől eltekintve, a két férfi aligalighallott egymásról. Hónapok teltek el, míg Felix felbukkant adevoni partoknál, a Láng szigetén, hogy együttesen áttekintséka vállalkozás könyvelését.Jared ritkán mutatkozott Londonban. Többre becsülteszigete szerény szépségeit a nagyváros talmi csillogásánál.Ha ritkán találkoztak is, Felix mintha megváltozott volna.Igazi városi emberré vált. Elpuhult, a legutóbbi divat szerintöltözött. Nyílt, barátságos természetét hűvös, udvarias külsőmögé rejtette.- Megváltozott volna? Nem, azt nem hiszem - csóváltafejét Felix. - Soha nem láttam még magánál jobb stratégát.Magánál dolgozni olyan, mint futónak lenni egy tökéletesenkoreografált sakkjátszmában. Soha nem tudom, melyik mezőrekerülök a következő lépésnél, de azt már megtanultam, mindigmaga irányít.- Nem, ez alkalommal nem sakkjátszma folyik. - Jaredörömmel látta, a tarkabarka papírsárkány az égre lebben. Ethanés Hugh boldogan szökdécseltek a zsinórt markoló Robertután. - Hacsak nem maga a sors hívott ki egy elevereménytelen játékra. Most úgy érzem magam, mint az a109

papírsárkány ott: arra születtem, hogy a szelek szárnyánmeghódítsam a láthatárt.- Hogy is van ez, uram?- Talán ismeri ezt az érzést, Felix: az elemésztő szenvedélyegyszerre felemelő és mélybe rántó béklyójában vergődni.- Elemésztő szenvedély? Béklyó? Ide figyeljen, Chillhurst,hozzám beszél, Felix Hartwellhez! Már vagy tíz éve dolgozommagának. Nálam jobban senki nem ismerheti az üzleti ügyeités a gondolkodását. Gyanítom, magát sem ismerheti senkinálamnál jobban, hisz még a vérmérsékletünk is hasonló.- Igen, ez igaz.- Ezek után merem állítani, még nem született meg az azember, akit magánál kevésbé befolyásolnának az érzelmei. Halétezik emberformát öltött józan gondolkodás, akkor az maga.- Már nem. - Jared Olympia csókjára gondolt. Egy fedélalatt lakni vágya tárgyával a legmámorítóbb kínzásoklegmámorítóbbika volt. Vigaszt csak az nyújtott, Olympiaugyanúgy szenved, mint ő. - Hallottam a szirén énekét, éselvesztem.- Szirééén?- Mások Olympia Wingfield néven ismerik.- Uram, én jól viselem a tréfát - társa komolyanmegbántódott -, de ami sok, az sok.- Ez nem tréfa, Felix.Pár szóban beszámolt az elmúlt napokról. A Lightbournenaplótnem említette. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz.- Tudja, Felix, néha már a családomat, a viselkedésüket iskezdem megérteni.- Ha szabad azt mondanom, Chillhurst, a föld még nemhordott a hátán olyan teremtményt, aki megérthetné a magacsaládját. Remélem, nem bántottam meg! Nemegyszerhangoztatta, maga az egyetlen józan gondolkodású ember acsaládjában. - Hiába, kiütközik a vér - mosolyodott el Jared.Ki tudna nyugodtan gondolkodni, mikor szertelenvágyaitól alig lát?Felix sértődötten felhorkant.- Most már végképp egy szavát sem értem, uram.Házitanítónak álcázza magát, hogy ennek a furcsa MissWingfieldnek a kegyeibe férkőzzék. Jó. De hogy szertelenvágyai lennének?!110

Jared arcáról lefagyott a mosoly.- Azért valamit ne felejtsen el! Erről senki nem tudhat.Miss Wingfield becsülete forog kockán.Felix Jaredre pillantott, majd elkapta tekintetét.- Ennyi év után - mondta csendesen -, jobban ismerhetnemár, uram.- Tudja, hogy megbízom magában, Felix -felelte Jared -,ha nem így lenne, most nem lennénk itt. De azonkívül, hogytanárként helyezkedtem el Miss Wingfieldnél, arról sem tudhatsenki, hogy Londonban tartózkodom.A hirtelen felismeréstől a másik szeme felcsillant. Minthamegkönnyebbült volna.- Tehát ez az egész mese, ismét valami nagyszabású tervbekezdett. Tudtam.Jared úgy érezte, minden további magyarázkodásfelesleges. Végül is romantikus érzelmei nem tartoznaksenkire.- Megesküszik rá, hogy titokban tartja, hogy Londonbanvagyok?- Természetesen - rándult meg társa szemöldöke. - Miutánszinte soha nem fordul meg Londonban, és akkor semmutatkozik társaságban, senki nem fog ön után kérdezősködni.- Én is erre számítottam. Hogy nagyon kevesen ismernekszemélyesen.- Alig maroknyi ember van, aki felismerhetné, uram -mondta elgondolkodva Felix. - Hajói értem, az ő köreikbennem szándékszik felbukkanni, ők pedig aligha keresnék önt azIbberton Streeten.- Pontosan ilyen házra gondoltam. Ahol egy kis igényűvidéki család megszállhat. Ha távol tartom magam a kluboktólés a rendezvényektől, teljes ismeretlenségben mozoghatokLondonban.A másik felnyögött.- És nyugodtan kilovagolhat a Hyde Parkba is a háromkölyök oldalán. Az emberek azt látják, amit látni akarnak. Megsem fordul a fejükben, hogy az egyszerű házitanító valójábanChillhurst vikomtja.- Pontosan - bólintott Jared.111

Megnyugtató volt hallani, Felix ugyanúgy vélekedik adologról, mint ő. A saját véleményében már nem nagyon mertmegbízni.- Így semmilyen szerencsétlenség nem érhet bennünket.- Milyen szerencsétlenségre gondol, uram?- Hogy felfedeznek! Fennáll a lehetősége, hogyfelismernek, és félek a következményektől. Túl korai lenne.Hartwell kezdett megint összezavarodni.- Mi lenne túl korai, uram?- Egy szirént elcsábítani, Felix, nagyon nehéz feladat. Aztsem tudom, hogy kezdjek hozzá. Nem szeretném, ha a terveimdugába dőlnének, mielőtt egyáltalán hozzákezdhetnék amegvalósításukhoz.- Ha nem ismerném önt, uram - nézett rá az neheztelően -,azt mondanám, nem esett messze az alma a fájától.Jared felnevetett, és hátba veregette.- Ijesztő gondolat, igaz?- Hát az, már ne is haragudjék, uram.- Ne aggódjon, Felix. Az igazság kimondásával nembánthat meg. A családom mindig is híres volt azeredetiségéről.- Igen, uram - bizonytalanodott el Felix. - Azt is tudja,hogy...- Hogy?- Hogy Demetria Seaton is a városban van? Most LordBeaumont feleségeként.- Igen, tudom - válaszolta Jared nyugodtan.- A hírek szerint Lord Beaumont azért tartózkodikLondonban, mert megoldást szeretne találni egy aprócska, desorsdöntő problémájára.- Még mindig nincs örököse?- Mindig meglep, milyen jól értesült, Chillhurst, annakellenére, hogy szinte sosem jár Londonban. De igaza van. Aszóbeszéd szerint Beaumont mostani házassága sem hozta mega várva várt eredményt.- Valóban?Demetria aligha sajnálja, hogy így alakultak a dolgok,gondolta.- Azt beszélik, a szép Lady Beaumont sem elég gyógyír alord lankadó férfiasságára.112

- Kár. Bár gyanítom, Lady Beaumont nem kesereg sokatefölött.- Megint csak igaza van, uram, már ha hinni lehet apletykáknak. - A férfi le nem vette volna szemét a kék egethasító papírsárkányról. - Ha Lord Beaumont nem teljesíti„kötelességét”, Lady Beaumont örököl mindent.- Hát igen.És Demetria a pénz legnagyobb részét azonnal öccsének,Giffordnak adná. És a fiatalember, mint a korlátlan vagyonvárományosa, már most is visszataszítóbb, mint valaha.Gifford volt Demetria egyetlen vér szerinti hozzátartozója,és a lány mindenre hajlandó volt a kedvéért. Ez a feltételnélküli szeretet tette azzá a fiatalembert, ami: beképzelt,forrófejű ifjonccá, aki egy napon még kihívja maga ellen asorsot.Jared szája keserűen megrándult, a három évvel ezelőttieseményekre gondolt. Gifford hajnali találkára hívta, alig egyórával azután, hogy ő bejelentette, felbontja eljegyzésétDemetriával.Jared, természetesen, nem fogadta el a kihívást. Akkormég higgadt, megfontolt üzletember volt, és ennekmegfelelően cselekedett. Úgy érezte, semmi értelme a sajátvagy Gifford nyakát kockáztatnia egy párbaj miatt, ami nemold meg semmit.Hogy nem volt hajlandó megjelenni a becsület mezején,Giffordot felbőszítette. Ország-világ előtt gyávának kiáltottaki.- Mivel Beaumont már közel jár a hetvenhez, és azegészsége is megrendült - folytatta Hartvell -, őladységebármelyik pillanatban a gazdag özvegy szerepében találhatjamagát.- És ezt csak sietteti, ha Beaumont mindenfélepraktikáknak teszi ki magát a cél érdekében.- Azért érdekes elképzelni is - vigyorodott el Felix -, milenne, ha valamelyik kezelés eredménnyel járna.- Csak a legjobbakat tudom kívánni Beaumontnak.- Valóban? - kérdezte társa rosszul leplezett meglepődései.- Azt hittem, érdekelni fogja, hogy Lady Beaumont ismétszabad lesz.- Sem a szabadsága, sem a kötöttségei nem érdekelnek.113

- Neeem? Azt beszélik, szebb, mint valaha. Aztán valamielhagyott szeretőről is suttognak. De az még jóval előbbtörtént, hogy Beaumont elvette volna.- Még előtte történt?Demetria és a szeretője az a téma volt, amiről soha nembeszélt Felixnek. Senkinek még csak meg sem említette.Tudta, miután felbontotta eljegyzését, azonnal megindultaka találgatások, de soha egy szóval sem árulta el, hogy az őfülébe is eljutottak a pletykák.- Ha Lady Beaumont tart is szeretőt - folytatta Felix -, mégsenkinek nem sikerült rajtacsípnie őket.- Vigyáznia is kell - értett egyet Jared. - Beaumont alighaértékelné, hogy a felesége a kedvesével múlatja az időt,miközben ő mindent elkövet, hogy végre karjában tarthassa azörökösét.- Igaz - bólintott Felix. - Ami azt a másik dolgot illeti...- Hajói gondolom, semmilyen új nyom nem bukkant fel.Hartwell megrázta a fejét.- Attól tartok, sok újat nem mondhatok. Csak az a kapitánykövethette el. Ő az egyetlen, akinek módjában állhatott.- Bizonyítékot szeretnék, mielőtt elbocsátom.Társa vállat vont.- Ezt értem, uram, de ilyen esetekben bizonyítékot találnimajdhogynem lehetetlenség. Mindig ez a baj asikkasztásokkal. Nehéz felfedni a nyomokat.- Úgy tűrik. - Jared elgondolkodva nézte a szélnek feszülőpapírsárkányt, alig hallotta Ethan és Hugh bátorító rikkantásait.- Azért várjunk még, Felix. Nem készültem még fel, hogylépéseket tegyek a kapitány ellen.- Ahogy kívánja, uram.- De a fenébe is! - káromkodta el magát hirtelen Jared. -Nem szeretem, ha becsapnak! Ha a bolondját járatják velem!- Tudom, uram.Egy hosszú percig egyikük sem szólt. Jared az órájáértnyúlt.- Bocsásson meg, Felix. Hamarosan találkoznom kellvalakivel, és tartok tőle, nem kevés időmbe kerül, míg atanítványaimat rábírom, hagyják abba a sárkányröptetést.Mennem kell.114

- Ahogy kívánja, Chillhurst. Ha szüksége lenne rám, tudja,hol keressen.- Nem tudom, mihez kezdenék maga nélkül, Felix -biccentett búcsúzóul Jared.Sietős léptekkel a fiúk és a sárkány nyomába eredt.Mindjárt négy óra, indulniuk kell Olympia elé.Röpke húsz percébe került, míg Robertet, Ethant, Hugh-tés a sárkányt összeterelgette. Az első arra járó bérkocsibafelpakolta valamennyit. Kétszer is előhúzta óráját, miközben akerekek vidáman csattogtak a kövezeten.Robert az ablakon át nézelődött, egyik ámulatból amásikba esett, mégis felfigyelt a férfi nyugtalanságára.- El fogunk késni, uram?- Remélem, nem. Ha van egy kis szerencsénk, az előadáselhúzódik.Ethan tettetett könnyedséggel lóbálta lábát. Majd leesett azülésről.- Ha már Olympia néni is velünk lesz, ehetünk még egyfagylaltot?- Ma délután már kaptak egyet - mondta Jared. - Igen. Deaz már olyan régen volt. És már megint olyan melegem van -nyafogta a fiú.- Olympia néninek is jólesne egy fagylalt - mondta afigyelmes Hugh.Jaredet, persze, nem téveszthette meg. - Gondolja?- Hogyne, uram. - Hugh ártatlan tekintete reménykedőnmegcsillant. - Sőt! Nagyon is biztos vagyok benne.- Majd meglátjuk, mit szól hozzá - nézett ki Jared azablakon. - Látják valahol a nagynénjüket?Ethan kihajolt.- Ott van! Ahol olyan sokan vannak. Integetek neki.- Eszébe ne jusson! - szólt rá Jared. – Egy hölgyet zavarbahoz az ilyen bárdolatlan viselkedés.Robert érte megy, és idekíséri a hintóhoz.- Igaza is van, uram! - rikkantotta Robert felelőssége teljestudatában, és máris a járdán termett. - Mindjárt itt leszek!Azzal - se szó, se beszéd - átrohant az úton.- Ne feledje el felajánlani a karját! - kiáltotta utána Jared.Becsukta az ajtót, és hátradőlt. Nézte, amint Robertátverekszi magát a tömegen.115

Felixnek igaza van, gondolta. Az emberek azt látják, amitlátni akarnak, és az Utazók és Felfedezők Társasága egyiktagja sem ismerne egy házitanítóban Chillhurst vikomtjára.Jared tudomása szerint a Társaság egyetlen tagjának semmutatták még be. De jobb nem kockáztatni.- Nem is tudtam, hogy Olympia néninek ennyi barátja vanLondonban - mondta Ethan.- Én sem morogta Jared.Az Olympia közvetlen közelében álldogáló két férfitfigyelte. Egyikük oly túlsúlyos volt, hogy itt-ott túlbuggyannilátszott ruháin. A másik pedig olyan girhes, mintha az elmúlthónapokat koplalással töltötte volna.De mindketten néma áhítattal csüggtek Olympia mindenszaván.- Valami baj van, uram? - kérdezte aggódva Hugh.- Nem, Hugh, semmi baj - válaszolta neki megnyugtatólag.Jól tudta, a fiút a legkisebb aggasztó momentum ismegrémíti, ami Olympiával kapcsolatos, és így az ő törékenykis biztonságát veszélyezteti.De tagadhatatlan volt a tény, a lány nagyon jól érzi magátudvartartása gyűrűjében.Jared nézte, amint Olympia észreveszi Robertet, majd ahintó felé fordul. Lelkesedéstől kipirult arca láttán alig tudtabosszúságát elfojtani. Az öröm csillogása a csodás szemekbenaz iménti beszélgetésnek szólt, nem pedig az őmegérkezésének.Ez lenne hát a féltékenység, szögezte le magában kissémeglepetten.Szörnyen kellemetlen érzés.Igyekezett nyugodtan átgondolni a problémát. Végül is, hamár a szenvedélyek viharos tengerére merészkedett, tudomásulkell vennie, a hajón néha feketelevest is osztanak.- Már jön is! - Ethan az ülésen ugrált. - Lehet, hogy kérnifog fagylaltot.- Nem tudom. Majd megkérdezzük.Jared előrehajolt, és kinyitotta az ajtót. HelybenhagyólagRobert felé biccentett, aki lovagiasan felsegítette Olympiát ahintóba.- Köszönöm, Robert. - A lány helyet foglalt Jared mellett.Szalmakalapja karimája alatt izgatottan tündököltek szemei.116

- Remélem, kellemesen telt a délután.- Sárkányt röptettünk a parkban - kezdte Ethan. - Jó mókavolt.- Nem kívánnál egy szép nagy, hideg fagylaltot, Olympianéni? - kérdezte jámborul Hugh. - Ebben a rekkenő hőségbenbiztosan jólesne.- Fagylaltot? - Olympia elbizonytalanodva a fiúramosolygott. - Ó, igen. Szívesen ennék egyet. Azelőadóteremben is nagyon meleg volt.Mindnyájan Jaredre néztek.- Ha jól értem, a döntés megszületett - szólt a férfi, majdutasította a kocsist, hajtson a legközelebbi bolthoz, aholfagylaltot is árulnak.- Teljesen felvillanyoz, amit ma megtudtam -fordult feléOlympia -, alig várom már, hogy ismét elolvashassam a naplót.- Értem - morogta az érdeklődés leghalványabb jele nélkülJared.Felőlem akár a kénköves pokol legmélyebb bugyrába iskerülhet az a napló, gondolta, egyedül az számít, mennyirezárta szívébe Olympia újdonsült barátait.Ezt késő estig nem tudhatta meg, elsősorban azért, mertRobert, Ethan és Hugh megállás nélkül londoni kalandjaikatecsetelték.De a férfi nem türelmetlenkedett. Bőven lesz ideje mindentmeghallgatni, ha már Mrs. Bird nyugovóra tér, és a fiúk iságyba kerülnek.Az Olympiával kettesben eltöltött esték édes gyötrelmetcsak a remény enyhítette: a vágy egyszer majd elnyeri méltójutalmát. Vajon Olympia meddig tud ellenállni a köztükfellángoló, korbácsoló szenvedélynek? Mert ő már nem bírjatovább.Ahogy a ház elcsendesedett és kisebb közelharc áránMinotauruszt is a konyhába zárta, azonnal a lány kereséséreindult. Mindjárt az első helyen megtalálta.Amint a dolgozószobába lépett, Olympia felemeltetekintetét a Lightbourne-naplóból. Szeme ragyogott, olymelegen mosolygott Jaredre, hogy a férfi vére felforrósodott- Hát itt van, Mr. Chillhurst. - Egy vékony bőr könyvjelzőtcsúsztatott a naplóba. - Végre csend és nyugalom van117

körülöttünk. Őszintén be kell valljam, ezt csak önnekköszönhetjük.- Ebből a családból csak az ésszerű szabályok hiányoztak.- Jared a kis asztalkához lépett, amelyen a brandysüveg állt.Kétpohárkányit töltött. - A szabályok bevezetésével mindengond megoldódott.- Alulértékeli önmagát, uram. Nem egyszerűen arról vanszó, hogy szabályokat állított fel - nézte mosolyogva aközeledő férfit, és elfogadta a felé nyújtott poharat.- Igyekszem megszolgálni a béremet - kortyolt italábaJared, s tekintete beleveszett a lagúnakék szempárba. - Mittudott meg ma délután, ami ennyire lázba hozta?Olympia egy pillanatra zavarba jött, mintha abeszélgetésnek más irányára számított volna. Csalódottságátsikerült ellepleznie.- Tudom, nem nagyon érdeklik a Lightborunenaplóvalkapcsolatos kutatásaim.- Hmm - jegyezte meg kifejezéstelen hangon a férfi.- De azt említettem már, meg kell néznem néhány térképet.- Így igaz.- Nos, rábukkantam a megfelelő forrásra. - Olympia szemeizgatottan felcsillant. - A Társaság könyvtára kitűnőtérképgyűjteménnyel rendelkezik, de emellett néhány tag isfelajánlotta, betekinthetek a saját gyűjteményükbe.Jared pontosan ettől félt. Eszébe jutott az Olympia körülsertepertélő két férfi a Musgrave Intézet előtt.- Néhány tag?- Mr. Torbert és Lord Aldridge. Mindkettejüknek rengetegtérképe van a Nyugat-Indiákról.- Azt is elmondta nekik, miért van szüksége ezekre atérképekre? - jött a gyanakvó kérdés.- Természetesen nem. Csak annyit mondtam, a szigetekföldrajza érdekel.Jared megkönnyebbülten felsóhajtott.- Ezek az urak bizonyára úgy ismerik önt, mint a legendákkutatóját.- Igen, és semmi okuk feltételezni, hogy a Lightbournenaplóbanemlített kincs nyomában járnék - biztosítottaOlympia. - Egy szóval sem mondtam senkinek, hogy épp ezután kutatok.118

- Értem.- Mr. Chillhurst, tudom, hogy untatja a téma, és amúgy isvalami mást kéne megbeszélnünk ma este.- Mi lenne az, Miss Wingfield?- Nehéz ezt szavakba önteni. - Olympia felállt, megkerülteaz asztalt és a földgömbhöz sétált. - Félek, túlontúlvakmerőnek fog tartani. És ha ezt hiszi, igaza is van.- Én soha nem tartanám önt vakmerőnek, Miss Wingfield.- Jared minden idegszála megremegett a várakozástól.Olympia megérintette a földgömböt, majd lassan forgatnikezdte.- Először is, köszönettel tartozom, amiért lehetővé tette,hogy tanulmányozhassam a naplót.- Ebben igazán semmi szerepem nincs.- De igen. Ha nem ön adja el a nagybátyám szállítmányát,soha nem jutok el Londonba. Ha nem bánik el SquirePettigrew-val, fel kellett volna függesztenem a kutatást, hogyaz unokaöccseimet elmenekít sem Upper Tudwayből.Függetlenül attól, hogy ön mindezt hogyan értékeli, mostLondonban vagyunk, szabadon folytathatom atanulmányaimat, és ez kizárólag önnek köszönhető.- Remélem, itt majd megtalálja, amit keres.A glóbusz egyre gyorsabban pörgött.- Ha nem találom meg a kincset, akkor sincs okompanaszra, uram. Mert már ráleltem olyasvalamire, amiről eddigmég álmodni sem mertem. És ezt is önnek köszönhetem.- Valóban? - kérdezte nagyon nyugodtan Jared.- Igen. - Olympia nem emelte fel tekintetét az őrülten forgógömbről. - Uram, ön sokat tapasztalt ember. Körbeutazta avilágot, első kézből ismeri a legfurcsább szokásokat.- Igen, láttam már egy s mást.Olympia finoman megköszörülte a torkát.- Ahogy már többször elmagyaráztam, uram, bizonyosszempontból én magam is világlátott asszony vagyok.A férfi lassan az asztalra helyezte poharát.- Mit akar ezzel mondani, Miss Wingfield?Olympia végre felemelte pillantását a földgömbről.Szemében vágy parázslott.- Mint világlátott asszony kérdeznék valamit öntől, uram,és szeretném, ha világlátott férfiként válaszolna.119

- Minden igyekezetemmel azon leszek.- Mr. Chillhurst... - Olympia hangja elcsuklott. - Mr.Chillhurst, bizonyos jelekből arra következtetek, hogymiközben a házam alkalmazottja, nos... romantikus...viszonyt... kíván létesíteni velem. Vagy tévednék?Jared érezte, önmérsékletének páncélja darabokra hull,hamuvá ég a szenvedélytüzes lángjaiban. Remegő kézzel azasztalra támaszkodott.- Nem, Olympia, nem tévedsz. Semmi mást nem akarok,mint egy ilyen viszonyt, feltéve, hogy többé nem szólítasz Mr.Chillhurstnek.- Jared! - a lány végre otthagyta a földgömböt, átsuhant aszobán, a férfi ölelő karjaiba.120

- Annyira féltem, hogy vakmerőnek talál - suttogtaOlympia a férfi ingébe. Ugyanazt a győzedelmes biztonságotés diadalmas elgyengülést érezte, mint mindig, ha annak karjaiölelték. - Tudom, talpig úriember. Rettegtem, hogy ezzel akérdéssel megbántom.Jared a hajába csókolt.- De szirénem, én nem vagyok úriember.- De igen - nézett fel rá a lány, ajkán mosoly remegett. -Legalábbis mindent elkövet, hogy így legyen. Nem tehet róla,hogy a vérében van a szenvedély. A viselkedésem pedig olajerre a tűzre. Sokan elítélnének, ha tudnák, most is mit tettem.- Hidd el, Olympia - simogatta meg az arcát Jared, ésszemében bizonyosság fénylett -, nincs abban semmikivetnivaló, ha engedelmeskedünk az érzéseinknek. Ha mégislenne benne valami rossz, én azt sem bánom.- Úgy örülök, hogy így érez. Majdnem biztos voltambenne, hogy így lesz - bújt ismét hozzá Olympia. - Mi kettenolyan egyformák vagyunk, nem? A tapasztalataink éstanulmányaink idegen földekről és népekről biztosítják, hogymindenkinél jobban ismerjük az emberi természetet.- Gondolod?- Ó, igen. De két ilyen világlátottnak, amilyenek mivagyunk, nem kell alkalmazkodnia a társaság elvárásaihoz.Jared két kezébe fogta a felhevült arcocskát, s mélyen alány szemébe nézett.- El sem tudod képzelni, milyen hatással vagy rám. -Remélem, nem sokban különbözik attól, ahogy ön hat rám -suttogta Olympia.- Ez az érzés ezerszer erősebb - lehelte a választ a lányajkára Jared. - Ha te is azt éreznéd, amit én, már lángolna atested.- Én... én lángolok - biztosította Olympia.A férfi felhörrent, mintha modott is volna valamit, deOlympia egy szavát sem értette. Már nem volt szükségszavakra. Szája az ajkához ért, és Olympia érezte, Jaredugyanazzal a vággyal kívánja őt, amilyennel ő is kívánja.Csókja magavolt a határtalan boldogság. Olympiátkörülölelte a férfitestből áradó erő és forróság.1218

- Milyen selymes! - suttogta az, lágyan a lány hajába fúrvaujjait. A hajtűk engedelmeskedtek a finoman követelőzőmozdulatnak, a fehér főkötő lecsúszott, a földre hullt.Olympia hátrahajtotta fejét, felkínálta nyakát az édescsókoknak. A csókok nyomán perzselő ösvény támadt, de avágyakozó vándor hamarosan megállniKényszerült. Útját állta egy habos ingmell. Jaredtürelmetlenül felmordult.- Ne kínozz tovább! - lihegte az ingerlő halmocskák felett.- Ha nem leszel azonnal az enyém, drága Olympiám,egyenesen a bolondokházába szállíttathatsz.- Értem. - A lány sietve gombolkozni kezdett. - Engem ismegőrjít ez az érzés.- Akkor nincs más választásunk - suttogta Jared, aszétnyíló ingvállat a lány derekáig gyűrve -, mint megmenteniegymást az őrülettől.A fedetlen keblek tulajdonosa elbizonytalanodott.- Nem is tudom, Jared. Lehet, hogy nem megmentjük,hanem elveszejtjük egymást.Aztán határozott mozdulattal a férfi inge után nyúlt,gombolni kezdte, majd önfeledten végigsimított az izmosmellkason.- Úgy legyen - felelte kaján mosollyal Jared.Tekintetét nem vette le a büszkén ágaskodó halmokról.Olympia hirtelen zavarában a férfihoz bújt.Egymáshoz érő bőrük szikrázni látszott. Jared vállábamarkolt.A férfi felemelte, az íróasztalra ültette.- Jared?- Énekelj, kicsi szirén! - Érintése nyomán a szoknya a lánytérdéig, majd combjáig csúszott fel. - Megadom magam asorsomnak.Olyan különös volt, ahogy Jared ott áll a lába közt éscombja érzékeny bőrét simogatja. Olympia megérintette akezet, nem tudta, most mit kéne csinálnia.- Ne félj, gyönyörű szirén! - csókolta meg a vállát Jared. -Csak szólj, ha készen állsz.Mielőtt megkérdezhette volna, milyen is az, ha készen áll,a szoknyája alatt kutató kéz feljebb kúszott, s mint valami apróbárka, megpihent a világ legáhítottabb öblében. Olympia122

megdermedt. A férfiujjak minden mozdulatától remegés futottát testén.- Olyan forró vagy itt bent, olyan lágy - suttogta Jared.- Nem is tudom, mit mondjak...- Egy szót se szólj, édes szirén, csak énekeld el csábítódalodat.Olympia nem tudta, ez mit jelenthet, de nem volt erejekérdezősködni. Becsukott szemmel élvezte a simogatásgyönyörét, reszketett a vágytói. Halkan felnyögött.- Így. Énekelj még, gyönyörűségem.Jared hirtelen kihúzta kezét a szoknya alól. Olympiameglepetten nyitotta ki szemét, nem értette, miért kell márisvéget vetni édes kínjainak. Ott akarta érezni a férfi kezét azona titkos helyen.- Jared? - Látta, a férfi a nadrágját gombolja. - Szeretném,ha még egyszer megérintenél ott...A férfi halkan felnevetett.- Ettől már semmi nem tarthat vissza.Olympia elképedve meredt a nadrágból előbukkanónyilvánvaló férfiasság bizonyítékára.- De Mr. Chillhurst!Jared, homlokát a lányéhoz szorítva, gonoszkodvaelmosolyodott.- Tekintsük ezt úgy, mint annak a furcsa eljegyzésiszokásnak a változatát, amelyet oly sokszor emleget, MissWingfield. Tudom, ez a phallosz nem aranyból készült, depillanatnyilag csak ezzel bírok.Olympia elszörnyedve gondolt vissza a most márostobának tűnő beszélgetésükre. Nem tudta, nevessen vagyszégyenében a föld alá süllyedjen.- Hát... - mondta, mikor sikerült szóhoz jutnia -színaranynak talán valóban nem színarany. De hatalmas ésgondolom, egy vagyont érhet. Még sosem próbálták megellopni?- Gúnyt űzöl belőlem, kicsi szirén? - hörrent fel kissésértődötten Jared.- Ééén? - Olympia benedvesítette kiszáradt ajkait, és csakpillái menedékéből mert ránézni.123

- Igen, igen - lépett a lány lába közé az. Immár nem egytétova bárka, hanem duzzadó vitorlájú hadihajó indult el a hőnvágyott kikötő felé.- Ha ön mondja - pihegte a lány, s lába a férfi dereka körékulcsolódott.- Uramisten! - nyögött fel Jared, amint elérte a szűkszorost.Olympia csak a mámorító érzésre tudott figyelni, hogy aférfitest e remek darabja utat talál hozzá, és betölti őt. Nemgondolta volna, hogy teste ilyen könnyedén megadja magát, ésilyen gyorsan hozzászokik az ismeretlen érintéshez.Pedig kicsit fájt is, kicsit kényelmetlen is volt, demindenért kárpótolta a gyönyör.- A fenébe! - Jared hirtelen megmerevedett.- Valami baj van? - nyitotta ki szemét Olympia.A férfi kemény, rezzenéstelen arccal állt előtte. Ha nemizzadna, azt mondanám, olyan, mint egy kőszobor, gondolta alány. Ujjai alatt acélkötegekként feszültek izmai.- Olympia, azt mondtad, sokat tapasztalt asszony vagy - amásik hangjából némi korholás csendült.- Így is van - mosolyodott el álmodozón.- Én azt hittem, ilyesmiben is van gyakorlatod.- Ugyan - simított végig kedvesen a férfi arcán. - Azthiszem, arra vártam, hogy ön majd mindenre megtanít. Végtéreis képzett tanár, nem igaz?- Kötözni való bolond vagyok - közölte Jared, deszemében már ismét ott izzott a vágy. - Olympia, biztos vagybenne, hogy akarsz engem?- Mindennél jobban - suttogta a lány.- Akkor bízzál bennem még egy kicsit.Hogy bizalmáról biztosítsa, Olympia még szorosabbanölelte. Jared tenyerét a csípőjére helyezve hirtelen mozdulattalmaga felé húzta, beléhatolt.Olympia felszisszent, szája fájdalmas kiáltásra nyílt, de acsók elfojtotta a meglepett tiltakozás szavait.- Jól érzed magad? - jött sokára a kérdés.- Igen - nyelt egyet Olympia, s körmei mély árkokat vájtaka férfi hátába. - Igen, azt hiszem.- Akkor énekelj nekem, édes szirén!124

És Jared ismét mozogni kezdett, lassan, óvatosan, s egyrebeljebb és beljebb hatolt.A kezdeti fájdalom elmúlt, helyét átvette a már jól ismertforróság. Olympia egyre messzebbre és messzebbre hajózottJareddel a szenvedély tengerén.Égető lángok nyaldosták körül. Valahol egy vulkán kitörnikészült. Hallotta a saját hangját. Valamit kért Jaredtől, magasem tudta, mit.- Mindjárt, szirén, mindjárt - ígérte az.- Most azonnal, Jared. Csináljon már valamit!- Követelőzöl, kicsi szirén?Úgy tűnt, a férfit gyönyörrel töltik el a sürgető szavak. Sőt,mintha pontosan erre bátorítaná, mintha mindig is ezeket aszavakat akarta volna hallani.Egyre erőteljesebben mozgott, egyik ujjával a titkos öbölbársonyos pontját simogatta.A vulkán kitört, maga alá temette Olympiát. Végremegtudhatta, mi az, amit ennyire kért.Álmodni sem merte volna, hogy létezik ilyen érzés. Agyönyör hullámai újra és újra megrázkódtatták testét. Az örömapró sikolyait Jared perzselő csókjai hallgattatták el.A férfi teste egy utolsót rándult, Olympiára omlott, akiboldogan hallgatta a gyönyörtől kimerült Jared szuszogását.Aztán minden erejét összeszedve felnyalábolta a lányt, akanapéhoz vitte, majd édes terhével együtt eldőlt.Jó időbe telt, míg Jared végre fel tudta emelni fejét, ésOlympiára nézett. A lány engedelmesen pihegett alatta.Mosolya kívánatos asszonyi elégedettséggel tündökölt. Egyszirén mosolya, aki épp most ismerte meg saját erejét, gondoltaa férfi, és én voltam az, aki megtanítottam, micsoda erővel bír.- A szenvedélye nem ismer határokat, Mr. Chillhurst -szólalt meg Olympia.Jared felnyögött. Egyszerre volt elcsigázott és erőtőiduzzadó.- Úgy tűnik, Miss Wingfield. Bár, ha szabadmegjegyeznem, az ön szenvedélye sem marad el semmiben azenyémtől.A lány kuncogott, a férfi nyaka köré kulcsolta karját.125

- Be kell vallanom, nagyon izgalmas volt. Még soseméltem át ehhez foghatót.- Tudom, Olympia - lehelt lágy csókot a keblére. Abirtoklás boldogító érzete megremegtette testét: ez a lány itt azövé!Bármint vélekedjék is Olympia az ő szenvedélyestermészetéről, Jared jól tudta, eddigi viszonyait ugyanazzal ahideg, számító nyugalommal kezelte, ahogy üzleti ügyeit is. Ésmég soha nem került kapcsolatba szűzzel.Nem kételkedhet benne, hogy Olympia érintetlen volt, hiszlátta az apró vércseppeket.Szégyellhetném magam, gondolta. De a részegítőelégedettségen kívül mást nem érzett. Különben is, Olympiasaját bevallása szerint sem holmi csitri, aki most szabadult aziskolapadból. Végtére is huszonöt éves. Sokat tapasztaltasszony.Még hogy sokat tapasztalt asszony, legyintett magábanJared. Maga a megtestesült ártatlanság, aki eddig a vidékbiztonságában élt. És ő most kihasználta őt.De még életében nem érezte ilyen jól magát.Eszébe jutott Draycott, aki a könyvtárban erőszakoskodottOlympiával. Vajon hány férfi tekintette már a lányt lehetségeszsákmányának Upper Tudwayben, hányan akartak már akegyeibe férkőzni?De ő a szirén dalát csak neki énekelte el.Jared tudatában volt, hogy egyedül őt választotta, csakneki adta oda magát. Torka kiszáradt, alig bírt megszólalni.- Olympia - mondta határozottan -, nagyra értékelem, hogyezt a drága kincset nekem tartogattad. Nagyon fogok rádvigyázni.A lány finoman végighúzta ujját a férfi állkapcsán.- Eddig is vigyázott rám - mosolyodott el. - Csak aztszeretném, ha nagyon sokáig maradna még ebben a házban.- Mint tanár és mint szerető?A lány elpirult.- Természetesen. Hogyan másként?- Na persze, hogyan másként. - Jared hanyatt dőlt, karjátszeme elé húzta. Most azonnal be kell vallania mindent. De haígy tesz, azzal minden megváltozik. Olympia feldühödik ésmegbántódik, amiért becsapta.126

Az ő helyében maga is határtalan méregbe gurulna,éppúgy, mint amikor rányitott Demetriára és szeretőjére.Fülében csengtek a szavak, amiket délután Felixnekmondott: nem akarom, hogy a bolondját járassák velem.Ha Olympia megtudja az igazságot, csak arra gondolhat,vele járatták a bolondját, Jared egyszerűen csak az idejét töltivele.Mi lesz, ha haragjában kitaszítja őt az életéből, ahogy őtette Demetriával három éve?Már a gondolat is rémülettel töltötte el.Elbizonytalanodott, nem tudta, mit tegyen. Egyetlenésszerű megoldást sem látott.Csak egyet tudott biztosan: bármit hajlandó feláldozni,hogy Olympiát ne veszítse el.Ha elmondja az igazat, a lány soha többé nem bízik megúgy a szavában, ahogy ma éjjel tette. Valószínű, hogy sarkonfordul és faképnél hagyja. Nem fog beletörődni, hogy a férfi,akinek odaadta magát, galádul becsapta.Csak ne lenne az egész ilyen bonyolult, gondolta nemelőször. Még nem jött el a vallomás ideje, döntötte el, az időmajd választ ad minden kérdésre.Gondolatait fojtott ugatás szakította félbe.- Mi az ördög ez?- Minotaurusz - válaszolta meglepetten Olympia.- Az az átkozott dög felébreszt mindenkit - ugrott talpra aférfi, ruháit rendezgetve.A gondolat, hogy Mrs. Bird vagy a fiúk beállíthatnak adolgozószobába, több volt, mint riasztó.- ÖItözz fel! - reccsent a lányra. -Siess már! Én megyek,megnézem a kutyát.Felkapta a gyertyatartót, az ajtó felé indult.- Akkor is épp így ugatott, amikor valaki a könyvtárbanjárt - ráncolta homlokát Olympia, és lassan felült. - Talánmegint egy betörőt hall.- Nem hinném - fordult vissza az ajtóból Jared. - Szerintemelmehetett valaki vagy valami az utcán. Az az átokfajzat mégnem szokott hozzá a város zajaihoz. Akkor megyek is.Aztán csak állt és nézte az öltözködő lányt. A gyertyafénymég utoljára megcsillant a csodás kebleken, de hamarosanminden fodros-bodros ruhadarab a helyére került.127

Olympia arcán méla szomorúságjátszott. Jaredbizonytalanul közelebb lépett. Úgy érezte, bocsánatot kellkérnie, csak azt nem tudta, miért és hogyan.Mielőtt megszólalhatott volna, a lány ismét elmosolyodott,felállt, és határozott léptekkel az ajtóhoz sietett.Ahogy a közelébe ért, Jared teste megfeszült. Elhessegetteléha gondolatait, most fontosabb feladat vár rá.- Maradj itt. Majd én megnézem, mi zavarhatta megMinotauruszt. - Tekintetével végigsimított a lány kócos haján,kipirult arcán, aztán kilépett a hallba.Olympia utánasietett.- Várjon, Mr. Chillhurst. Elkísérem.Jared már a lépcsőnél járt, felkapta a fejét.- Mr. Chillhurst?- Nem szabad megfeledkeznünk a formalitásokról -válaszolt az komolyan. - Fenn kell tartanunk a látszatot Mrs.Bird és a fiúk előtt.- Ahogy kívánja, Miss Wingfield - halkította le hangjátJared, és elindult lefelé. - De fenntartom magamnak a jogot,hogy Olympiának szólítsam, akárhányszor csak a szoknyájaalá téved a kezem.- Mr. Chillhurst!- A világlátott emberek ezt mind így csinálják -tájékoztatta Jared.Bűntudatát félretéve, a férfi még mindig az érzékekbirodalmában kalandozott. Ereiben dübörgött a szenvedély.Ezek a zabolátlan érzelmek minden pénzt megérnek, gondoltavigyorogva. Ha Ikarosz is ezt érezte, amikor túl közel szárnyalta Naphoz, utána már biztosan nem bánta a zuhanást. Érezte,ma éjjel újjászületett.- Úriemberhez nem méltó, ahogy gúnyolódik velem. -Olympia méltatlankodását újabb izgatott ugatás törte meg. -Minotauruszt tényleg megzavarhatta valami.- Talán csak a szomszédban ürítik az emésztőgödröt.- Lehet.Jared kinyitotta a konyhaajtót, és kis híján átesett atúloldalon toporzékoló kutyán. Minotaurusz ügyet sem vetettrá, egyenesen Olympiához szaladt.- Mi történt, Minotaurusz? - simogatta meg az kedvesen azállat fejét. - Senki sincs rajtunk kívül a házban.128

A kutya szűkölve tapodta a lány lábait, majd a lépcső feléiramodott.- Úgy látszik, ki akar menni a kertbe - mondta Olympia. -Engedjük ki pár percre.- Rendben - válaszolta a férfi. Mielőtt elindult, körbenézetta konyhán. Semmi zavarót nem látott. A hatalmas vas tűzhelybékésen szunyókált a mosogatódézsa mellett. Az utcafrontranyitó ablakok gondosan zárva voltak.Nyomában Olympiával Jared felsietett a lépcsőn. A hátsóajtó felé indultak. Minotaurusz már várta őket, kétségbeesettenkaparta a küszöböt.- Valami baj van - suttogta Olympia. - Nem szokott ígyviselkedni.- Igazad lehet.Mikor kinyitotta az ajtót, Minotaurusz azonnal a kicsiny,fallal körülvett kertben termett.- Még a végén fellármázza a szomszédokat, aztánhallgathatjuk a panaszáradatot - jegyezte meg Olympia.- Ami azt illeti, eddig még egyetlen szomszédhoz sem voltszerencsénk - mondta Jared, és a lány kezébe nyomta agyertyatartót. - Maradj a házban. Majd én Minotaurusz utánmegyek.Ezzel kilépett az éjszakába. Fel sem merült benne, hogyOlympia nem engedelmeskedik, hisz az utasítást szokott,parancsoló hangnemében adta ki.Minotaurusz a kert legtávolabbi pontján állt meg. Hátsólábára ágaskodva mérges morrantásokat küldött a fal tetejefelé.Jared átgázolt egy-két satnya cserjén, megállt Minotauruszmellett, és kilesett a fal felett. A keskeny, macskaköves utcánsenki nem járt.Átnézett a szomszédos kertekbe is. Mindenütt csend ésnyugalom honolt. Londonban általános gyakorlattá vált, hogyaz emésztőgödrök tartalmát éjszaka ürítették. Ezzel elkerültéka napközbeni esetleges kényelmetlenségeket, és a szag is csaka munkások osztályrészéül jutott. A gödör tartalmát fedetttaligákon a kertkapun kívülre állították, és reggelre amunkások elszállították. De semmi nyoma nem volt, hogymost bárhol is ez a munka folyna.129

- Senki nincs odakint - mondta halkan Jared. - És ezt te istudod, igaz, Minotaurusz?A kutya rápillantott, majd állhatatosan szaglászta tovább afalat.- Lát valamit? - kérdezte Olympia.Jared hátranézett a válla felett, és elhűlve állapította meg, alány nem engedelmeskedett az utasításainak. A gyertyát letettevalahol a házban, és követte őt a kertbe.- Nem - felelte. - Senki nem jár odakint. Talán elment ittnéhány perce valaki, azért ugatott.Olympia lábujjhegyre állva próbált átlesni a fal felett.- Nem ez az első éjszakánk itt. Eddig még sosem ugatott,ha valaki járt az utcán.- Igen, tudom - ragadta meg a lány karját Jared. - Menjünkszépen vissza a házba. Semmi szükség rá, hogy ittrostokoljunk.- Aggasztja valami? - kérdezte az meglepetten aparancsoló hang hallatán.Jared épp azon morfondírozott, hogyan magyarázhatnámeg egy házitanító az asszonyának, hogy ha ő utasításokatoszt, azokat betűről hetűre be kell tartani, mikor a lányhátrahőkölt.- Úristen, mi lehet az? - mutatott a sötét fűből előfehérlőfoltra. - Elvesztette a zsebkendőjét, Mr. Chillhurst?- Nem. - Jared lehajolt, és felemelte a fehér vászondarabot.Orrát megcsapta a zsebkendőből áradó erős illat.Olympia is elfintorodott. A férfira nézett, tekintete nyugodtvolt.- Tehát valaki járt a kertben ma éjjel.Jared az izgatottan szimatoló Minotauruszt figyelte.- Úgy tűnik - mondta végül.- Ettől féltem, Mr. Chillhurst. Most már szemernyikétségem sincs. Komoly veszélyben vagyunk.- Veszélyben?Olympia összeráncolt szemöldökkel tanulmányozta azsebkendőt.- Tehát nem szabad figyelmen kívül hagynunk a naplófigyelmeztetését az Őrizővel kapcsolatban. Valaki eltökélte,hogy megszerzi magának a kincset. De hogyan jutott anyomunkra itt, a városban?130

- A fenébe is, Olympia! - Jared szája megrándult. - Csaknem mondtad el valakinek, hogy Londonba jövünk?- Természetesen nem. Körültekintő voltam. Az ön hírnevenagyon fontos a számomra.- Akkor lehet, hogy az Utazók és Felfedezők Társaságánakvalamelyik tagja követett bennünket vagy felbéreltek valakit ecélból.- Az bizony lehet - vágta rá a lány. - Talán valamelyikükkapcsolatban áll az Őrizővel.Vagy Olympia valamelyik új barátja akarja magánakennyire a kincset, gondolta Jared. Talán nemcsak a családtagjaiközött vannak olyanok, akik az életüket adnák érte.A Társaság tagjai is jól tudják, Miss Olympia Wingfieldelveszett kincsek felkutatásával foglalkozik.131

Másnap reggel Jarednek legelőször az asztal mellé pottyantfehér főkötő jutott eszébe. Mikor tegnap éjjel elhagyták adolgozószobát, a főkötő még a földön hevert.- A fenébe! - nyúlt az éjjeliszekrényre dobott feketebársonykötés után.Ez a „szenvedélyes viszony"-dolog több erőfeszítéstigényel, mint képzelte. Vajon az úri társaság belevaló ifjaihogyan oldják meg a válogatott budoárokba való ki- és bejutásnehéz feladatát úgy, hogy a hírnevük nem kerül veszélybe?Neki ez az egyszerűnek tűnő, alig megkezdett kaland isnehézségeket okoz.Hiába, nem nekem való ez, gondolta, majd félrelökte atakarót, és kikászálódott az ágyból. Másfelől, ami a múltéjszaka történt, élete egyik legmagávalragadóbb élménye volt.Ha nem a legmagávalragadóbb.Hajnalodik. Újabb fárasztó napnak néz elébe, az unalmasrészletek feledtetik a múlt éji csodát. Csak szépen sorjában,intette magát. Mindenekelőtt el kell hoznia onnan a főkötőt,mert a végén Mrs. Bird vagy valamelyik fiú talál rá.Magára rántotta ingét és nadrágját. Csizmájával nemvesződött, mezítláb indult el. Óvatosan kinyitotta az ajtót,kikémlelt a folyosóra. Az órájára pillantott. Még fél hat sincs.Ha Mrs. Bird fel is ébredt volna, még a szobájában van vagy akonyhában rendezget.Leóvakodott a lépcsőn, de már egészen más ruhadarab jártaz eszében. A zsebkendő.Kétségtelen, valaki járt a kertben. Talári egy tolvaj vagyrabló, aki csak a kedvező alkalomra várt. Persze Olympiahallani sem akar egy ilyen kézenfekvő lehetőségről.Halkan szitkozódott. Miért is veszi ilyen komolyan a lányaz Őrizőt? Ez csak még bonyolultabbá teszi az amúgy is kuszahelyzetet.Egy kis, megkönnyebbült sóhajt azért nem tudott elfojtani,amikor megpillantotta a főkötőt az asztal előtt. Lehajolt,felmarkolta, majd az elhullott hajtűket kezdte szedegetni.- Elfelejtett valamit, mi? - hasított Mrs. Bird hangja acsendbe. - Nem is számítottam másra.- Hogy az a... - egyenesedett fel a férfi.1329

Aztán nemtörődöm mozdulattal vállat vont, megfordult, éshidegen az asszonyra mosolygott.- Ma aztán jó korán felkelt, Mrs. Bird.A házvezetőnőről lepergett a szemrehányás. Csípőre tettkézzel kántált tovább.- Egyes, magukat úriembernek nevező egyének lelépnek,mihelyst megkapták, amit akartak. Maga is ilyen jóféle?- Nem áll szándékomban távozni, ha erre kíváncsi. Mrs.Bird szeme bizalmatlanul összeszűkült.- Pedig talán jobban tenné. Minél tovább marad, annáljobban magának akarja Miss Olympiát.Jared érdeklődve húzta fel szemöldökét. - Úgy gondolja?Az asszony elvörösödött a méregtől.- Ide hallgasson, maga... maga... kalóz! Miss Olympiatisztességes hölgy, akármit művelt is vele a múlt éjjel. Nincsjoga kihasználni ezt a drága, ártatlan lelket!Jarednek ismét eszébe jutott a titokzatos zsebkendő, és egyolyan eshetőség villant át az agyán, amire eddig nem isgondolt.- Mondja csak, Mrs. Bird, honnan tudja, mi történt itttegnap éjjel? Csak nem a kertből leselkedett?- Leselkedtem? Leselkedtem?! Én?!! - Az asszony mélyenmegbántódott. - Hát mi vagyok én? Kém?Jared orrában érezte a zsebkendő erős illatát. Sehogy semillett Mrs. Bird megszokott konyha-, ezüstpucoló- és (enyhén)ginszagához.- Bocsánat - mondta szárazon.De Mrs. Bird még nem bocsátott meg.- Van szemem és van fülem! - mennydörögte. - Hallottamazt a ramazurit a kertben. Kinyitom az ablakot, hát mit látok!Ott édeleg Miss Olympiával! Még meg is csókolta!- Megcsókoltam volna? - Az a csók csak arra szolgált,hogy kiverje a lány fejéből az Őrizőt. Jared nem volt biztos azeredményben.- Meg hát! Volt annyi fény, hogy láthassam, MissOlympián még főkötő sincs. Már pedig, ha nem volt rajta, azcsak annyit jelenthet, valaki levette róla. Maga!- Rendkívül jó megfigyelő, Mrs. Bird.- Ereztem én, hogy el akarja csábítani, és tessék! Igazamlett! Azok után, ami ott a kertben történt, jobbnak láttam korán133

felkelni, mielőtt más is felébred. Aztán bejöttem ide, ésmegláttam a főkötőt a földön. Akkor már tudtam, hogy nemtévedtem.- Nagyon okos, Mrs. Bird.Annak széles arca szemrehányóan megrándult.- Már éppen fel akartam szedni, amikor hallottam, hogyodafönt nyílik egy ajtó. Most aztán ne mondja nekem, hogymaga egy ma született, fehér bárány!- Gratulálok a sikeres nyomozáshoz és a briliánskövetkeztetéseihez, Mrs. Bird - válaszolta. - Ilyen remekadottságokkal még magánnyomozónak is felcsaphat, ha netánebből a házból elbocsátják.Az asszony szemei rémülten elkerekedtek, de fölényesencsak ennyit mondott:- Hah! Nem tud megijeszteni, uram. Miss Olympia sosemrúgna ki, és ezt mindketten jól tudjuk.- Csak aztán csalódások ne érjék! Ha nem vette volnaészre, Miss Wingfield eddig is sok mindenben hallgatott atanácsaimra.- Akkor sem tenné ki a szűrömet - jelentette ki Mrs. Bird -,ahhoz túl jószívű. Maga lesz az, aki röpül, ha Miss Olympiamegtudja, hogy fenyegetni merészel.- A maga helyében nem bíznék ennyire az asszonyaragaszkodásában. Meglátjuk, mit szól hozzá, hogy magakémkedik utána.- Ó, maga pokolravaló! Én nem kémkedtem!- És ezt Miss Wingfield el is fogja hinni, ha magabeszámol arról, hogy tudja, mi történt itt tegnap éjjel?Fogadjon el egy jó tanácsot, Mrs. Bird. Tartsa a száját, éstörődjön a saját dolgával.A házvezetőnő szája mérges vonallá keskenyedett.- Maga megátalkodott! Beállít ebbe a házba mint valamipokolbéli boszorkánymester, és fenekestül felforgatja azéletünket. Varázsszavakat mormol, és az a három drágacsemete ész nélkül engedelmeskedik. Egyet csettint, éselőteremt háromezer fontot. Most pedig még Miss Olympiát iselbűvölte.- Ebben azért téved, Mrs. Bird. - Jared határozottan az ajtófelé indult.134

- Igenis megbabonázta! - A férfi tekintetét fürkészte, majdbölcsen odébb lépett, felszabadítván ezzel a kijáratot. - Tudom,hogy megbabonázta.- Ez is csak azt mutatja, mennyire nem érti a helyzetet. -Jared már a hallban járt.- Ezzel meg mit akar mondani? - kiáltott utána az asszony.- Én vagyok az, akit megbabonáztak - közölte veleudvariasan.Anélkül, hogy megfordult volna, kettesével szedve afokokat felszaladt a lépcsőn, de hallotta, hogy Mrs. Birdodalent továbbra is nyugtalanul kárál valamit. Idegesítő ez avén boszorka, gondolta a folyosóra kanyarodva, de majd énelbánok vele.Megállt Olympia ajtaja előtt, és halkan bekopogott.Kapkodás hangjai hallatszottak, majd egy perccel később alány ajtót nyitott.- Jó reggelt, Miss Wingfield! - mosolygott Jared a fehérhálóingben és a sietve magára kapott köntösben állóOlympiára.Bájos arcocskája körül vörös felhőként örvénylett csodáshaja. Elpirult, amikor őt meglátta. A halvány hajnali fénybenegyszerűen ellenállhatatlannak tűnt. A lány válla felett Jared ahívogatóan ásítozó ágyat nézte.- Mr. Chillhurst! Mit keres itt ebben az órában? - Olympiakikémlelt a folyosóra. - Meglátja valaki!- Csak azért jöttem, hogy visszaszolgáltassam egyszemélyes tárgyát, amiről múlt éjjel elfeledkezett - nyújtotta áta főkötőt.- Szentséges egek! - A lány szeme idegesen megrebbent,és kikapta a kezéből a ruhadarabot. - Köszönöm, hogyfelhozta.- Sajnos, már Mrs. Bird is felfedezte, mire leértem.- Ó, jaj! Akkor most nagyon feldúlt lehet. Eddig semtetszett neki az ön jelenléte itt a házban, most biztosan alegrosszabbra gondol.- Valóban. A legrosszabbra gondol. De azt hiszem, vanannyi sütnivalója, hogy gondolatait megtartsa magának. -Melegen megcsókolta a lányt. - Reggelinél találkozunk, MissWingfield.135

Hátralépett, és az ámuló Olympia orra előtt becsukta azajtót. Halkan fütyörészve saját hálószobája felé vette az irányt.- Jó reggelt, Olympia néni!- Hogy te milyen szép vagy ma, Olympia néni! - Jóreggelt, Olympia néni! Szép napunk van, ugye?Olympia a három fiúra mosolyodott, akik azonnal talpraszökkentek, mihelyt ő az ebédlőbe lépett.- Jó reggelt, kedveseim! - Várt, míg Ethan udvariasankihúzza a széket és hellyel kínálja. Még nem szokott hozzáteljesen a fiúk új viselkedéséhez. - Köszönöm, Ethan.Ethan Jaredre lesett. A férfi bólintott. A fiú elvigyorodottés leült.Olympia végignézett az asztal körül ülőkön, és elkapta aférfi mindentudó tekintetét. Ugyanaz a forró, reszketőboldogság ömlött át tagjain, mint múlt éjjel is. Ujjai picitremegtek, mikor a kanálért nyúlt.Hát, ilyen szerelmesnek lenni, gondolta. Tegnap éjjelébredt rá az igazságra. Amit Jared iránt érez, az sokkal több,mint egyszerű vágy.Szerelem. Azt hitte, már soha nem fogja megismerni ezt azérzést. Végül is, egy sokat tapasztalt, huszonöt éves nőnek elkellett fogadnia ezt a gondolatot is.Szerelem.Ez az érzelem sokkal, de sokkal izgalmasabb, mint idegenszokások és legendák felkutatása.Szerelem.Élete új fordulatot vett. A magány, ami Sophy és Ida nénihalála óta kitöltötte napjait, egy csapásra megszűnt. Rátalált aférfira, akinek lelke tökéletesen illik az övéhez.De nem marad velem örökre, figyelmeztette magát, csakhetekre, hónapokra, ha kivételes szerencséje van, talán egy-kétévre. Nem tehet szemrehányást neki, ha egy szép naponfelkerekedik és új állás után néz. Így van ez a tanárokkal. Atanítványok felnőnek, a tanárnak mennie kell.De addig is, fogadta meg, minden percét kihasználja ennekaz édes, szenvedélyes szerelemnek, amely egy kalóz képébenköszöntött be hozzá.- Nos, mi lesz a mai program? - Remélte, hangjanyugodtan cseng. Belül még mindig reszketett. Milyen nehéz136

eltitkolni a boldogságot, futott át az agyán. Jared szemevillanásából azt is megérezte, hogy pontosan tudja, mi mehetmost végbe őbenne.- Elmegyünk Mr. Winslow Mechanikai Múzeumába -felelte Robert.- Azt mondják, van ott egy óriási szerkezet, ami úgy néz kiés úgy is mozog, mint egy igazi pók - mondta izgatottan Hugh.- A hölgyek mindig megijednek tőle, de én nem fogok!- De van gépmedve és gépmadarak is – tette hozzá Ethan.Olympia kíváncsian Jaredre pillantott. - Érdekes lehet.- Azt mondják. - A férfi lekvárt kent a kenyerére. Olympiaelgondolkodott. Egészen más tervei voltak mára, de ez amúzeum felkeltette a kíváncsiságát. - Azt hiszem, el kénemennem magukkal.- Örömmel vesszük, ha velünk tart. - Jared a kenyerébeharapott.- Igen, Olympia néni, gyere velünk! - lelkesedett Robert. -Majd meglátod, milyen érdekes lesz!- Sokat lehet ám ott tanulni is! - fűzte hozzá bölcsen Ethan.- Biztosan.Még ha semmi újat nem lát is, gondolta Olympia, adélutánt legalább a férfival töltheti.- Jó, akkor megegyeztünk. Mikor indulnak? - Háromkor -mondta Jared.- Remek. Még meg kell néznem néhány térképet aMusgrave Intézetben, de addigra én is végzek.- Kétlem, hogy a Társaság gyűjteményében bármiérdekesre bukkanhatna, Miss Wingfield. - Roland Torberthátrakulcsolta kezét, és Olympia fölé hajolt. - A nyugat-indiaitérképeik meg egyenesen szegényeseknek mondhatók.Ellenben az én könyvtáramban kitűnő darabokat találhatna.- Alig várom már, hogy láthassam a gyűjteményét, Mr.Torbert - húzódott el Olympia. Torbertből átható doh-,izzadságszag és kölniillat áradt. - De szeretnék mindenfellelhető térképet alaposan megnézni.- Értem. - Torbert közelebb lépett. A lány válla felett azújabb térképet tanulmányozta, amelyet Olympia épp az iméntterített szét az asztalon az előző mellé. - Ha szabadmegkérdeznem, valójában mit keres?137

- A terület pontos földrajzára lennék kíváncsi. - Olympiaeltökélte, bárki, aki érdeklődik, ezt a semmitmondó választkapja. Esze ágában sem volt Jareden kívül mást is bevonni akutatásba. - A feljegyzések, sajnos, nem túl egységesek.- Hát igen - tudálékoskodott Torbert -, nehéz azt a sokszigetet feltérképezni.- Valóban. - Olympia a két térkép aprólékosösszehasonlításába kezdett.De a titokzatos, névtelen kis szigetet Jamaica északipartjainál egyik térkép sem jelezte. Az újabb térképen találtugyan egy-két apró szigetet, amelyek a régebben még nemszerepeltek, de ezek meg nem a Nyugat-Indiák közvetlenközelében terültek el.- Nekem a mai nap is megfelelne - mondta a férfi. -Szívesen látnám a könyvtáramban délután, Miss Wingfield.Nézte, amint a lány felgöngyöli és félreteszi az egyiktérképet.- Addigra előkészíttetem a térképeimet.- Nagyon köszönöm, de ma délutánra más elfoglaltságomvan. - Olympia összetekerte a másik térképet is. - De talán ahéten lesz alkalmam beugrani önhöz, ha önnek is megfelel.- Természetesen, ahogy kívánja - tárta szét kezét Torbert. -Ha jól tudom, Aldridge gyűjteményét is megtekinti.- Igen, Lord Aldridge volt olyan kedves, és felajánlottanekem a lehetőséget - vonta fel szemöldökét Olympia, demáris az újabb térképbe mélyedt.- Megragadnám az alkalmat, és felhívnám valamire afigyelmét.- Igen? - A lány fel sem pillantott.Torbert finoman köhintett.- Kötelességemnek érzem, hogy arra kérjem önt, legyennagyon-nagyon elővigyázatos, bárminemű, Aldridge-dzselkapcsolatos tanulmányokról legyen is szó.Olympia meglepetten emelte fel a fejét.- Ezt hogy érti, uram?Torbert éles pillantásokat vetett a könyvtár mindenszegletébe, s csak miután meggyőződött róla, hogy senki, mégaz idősödő könyvtáros sincs hallótávolon belül, válaszolt. Alány füléhez hajolt.138

- Aldridge nem szalasztaná el az alkalmat, hogy előnyökretegyen szert.- Előnyökre? - döbbent meg Olympia. Orrát ismétmegcsapta a furcsán ismerős, erős kölniillat. Elfintorodott. -Nálam?- Nem személy szerint önnél, Miss Wingfield - zavarodottmeg Torbert, és elhúzódott. - A kutatásaival kapcsolatban.- Értem.- Kedvesem, mindenki tudja, hogy régi legendákkal ésszokásokkal foglalkozik - suttogta egy összeesküvő hangján aférfi. - Azokban a cikkekben, amiket a folyóiratunkbanmegjelentet, a legendák mellett szó esik kincsekről is.- Ez igaz. - Olympia bájosan vállat vont, és ismét a térképfölé hajolt. - De arról még sosem hallottam, uram, hogy valakiaz én útmutatásaim alapján rátalált volna bármilyen kincsre.Számomra az a jutalom és kincs, ha egy legenda nyomárabukkanok.- Ez csak az olyan emberek esetében van így, akik - mintmi ketten is - elméleti síkon keressük a legendákban és akincsekben a szépséget - húzta ki magát Torbert. - Defájdalom, vannak, akikre az arany és az ékszerek talmicsillogása nagyobb hatással van, mint a kutatás és felfedezésnemes élvezete.- Valószínűleg igaza van, Mr. Torbert, de kétlem, hogytalálnánk ilyen embereket az Utazók és FelfedezőkTársaságának művelt tagjai sorában.- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, drágám, de ebbentéved - mosolyodott el az erőtlenül. - Az emberi természet márcsak ilyen. Akad néhány elszánt, semmitől vissza nem rettenőkincsvadász a mi köreinkben is.Lehalkította a hangját.- És, sajnos, Aldridge is közéjük tartozik.- Köszönöm a figyelmeztetést, majd észben tartom.Összevonta szemöldökét, mikor újabb illatár úszott el azorra előtt. Mindjárt felismerem, gondolta, nem is olyan régéreztem. Egyáltalán nem volt rég.Tegnap éjjel.- Őrület, micsoda hőség van itt bent! - Torbert előhúzottzsebéből egy zsebkendőt, és végighúzta verítékes homlokán.139

Olympia a kendőre meredt. Pontosan ugyanolyan volt,mint amit Jareddel a kertben találtak.Az óriáspók fáradhatatlanul rótta köreit az üvegbura alatt.Szaggatott, természetellenes mozdulatai ellenére lenyűgözte abámészkodókat. Egy kis egérszerkezetet kergetett, amelyszinte gépiesen menekült előle.Olympia, Robert, Hugh és Ethan felsorakozott a vitrinoldalánál, ámuló tekintettel követték a gépek mindenmozdulatát. Jared a másik oldalon állt, közönyös pillantássalnézte a pók erőfeszítéseit.- Ez aztán jó nagy, nem? - Ethan reménykedve sandítottOlympiára. - Nem ijedtél meg tőle?- Természetesen nem - vágta rá Olympia, de aztánészevetté a csalódottságot a fiú arcán. - Miért? Meg kellettvolna ijednem? Hát nem azért vagytok itt ti hárman, hogymegvédjetek a szörnyetegektől?Ethan elégedetten elvigyorodott.- Ne feledkezz meg Mr. Chillhurstről sem! ő is megvéd, hakell. Nem igaz, Mr. Chillhurst?- Akár az életem árán is - esküdözött a férfi.- Ez csak egy gép - jegyezte meg Robert, hangjában atízévesek minden lekicsinylésével. - Nem bánt ez senkit, ugye,Mr. Chillhurst?- Valószínűleg nem - felelte Jared -, de soha nem lehettudni.- Így van - bólintott élvezettel Ethan. - Soha nem lehettudni. Mert mi van, ha véletlenül kiszabadul? Akkor lennénkaztán bajban, én mondom!Robert a terem másik végébe nézett, ahol a látogatók amedvét állták körül.- Képzeld el, mit csinálna az a hölgy ott, ha hirtelen aztérezné, a pók lábai kaparásznak a bokáján!- Biztosan nagyot sikítana! - kuncogott Hugh, és a vitrinzárszerkezetét kezdte tanulmányozni.- Már a gondolat sem tetszik - ráncolta homlokát Jared.A három fiú, a meg nem értettség fájdalmával szívében,újra a pókot kezdte vizsgálgatni.Olympia körülnézett, és átment a vitrin másik oldalára,Jared mellé. Ma délután most először nyílt alkalma beszélni140

vele. El akarta mondani, milyen felfedezést tett Torbertzsebkendőjével kapcsolatban.- Mr. Chillhurst, beszélnem kell önnel. Az elmosolyodott.- Állok rendelkezésére, Miss Wingfield.- De négyszemközt - mondta a lány, és elindult egy másik,szintén mechanikai furcsaságokkal zsúfolt terembe.Jared kényelmesen lépegetett mögötte. Megálltak egygépkatona tárlójánál.- Nos, Miss Wingfield? - Megcsavarta a vitrin alján levőgombot. A katona vigyázzba kapta magát. - Miről óhajtbeszélni?Olympia hosszú, diadalmas pillantást vetett rá, aztánközelebbről is szemügyre vette a katonát.- Azt hiszem, rájöttem, ki lehetett a tegnap éjjelilátogatónk. Talán az Őriző maga!A férfi keze megmerevedett a gombon. - Erre jött rá?- Igen. - Olympia közelebb hajolt, hogy jobban lássa akatonát. - Sosem fogja elhinni, ki volt az! Nem más, mint Mr.Torbert!- Torbert? - meredt rá Jared. - Mi az ördögről beszél?- Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a zsebkendő, amittaláltunk, Mr. Torberté - és elmélyülten gyönyörködött apuskáját vállához emelő katonában. - A könyvtárban elővetteaz egyik zsebkendőjét, ami szakasztott mása annak, ami nálunkvan.- Egyik zsebkendő olyan, mint a másik - mondta Jaredszárazon.- De ennek a kettőnek az illata is megegyezik.- Biztos benne? - húzta össze a szemöldökét a férfi.- Igen. - Olympia látta, a katona lőni készül. - Persze,adódik más lehetséges magyarázat is.- Mégpedig?- Torbert és Aldridge esküdt ellenségek. Ma délelőttTorbert felhívta a figyelmemet azokra a veszélyekre, amikakkor leselkednek rám, ha Aldridge közelébe megyek. Mostmár azt is el tudom képzelni, Aldridge dobta el a zsebkendőt akertünkben.- Ugyan minek tette volna?Olympia türelmetlen pillantást vetett az okvetetlenkedőre.141

- Természetesen annak a reményében, hogy ezek után márcsak a legrosszabbat fogom feltételezni Mr. Torbertről.- Ezek szerint Aldridge számított rá, hogy ön azonosítanifogja a zsebkendő tulajdonosát? - firtatta tovább a dolgot Jared.- Miért ne? Hisz pontosan ez történt.- Azt azért nem remélhette, hogy ilyen gyorsanbekövetkezik. Egy percig sem hiszem, hogy Aldridge-nek közelenne a történtekhez. - A lányhoz fordult. - Olympia, nemszeretném, ha belekeveredne ebbe az ügybe.- De Mr. Chillhurst...- Bízza rám a dolgot.- Nem tehetem - emelte fel fejét Olympia -, a kutatásaimatis érinti. Jogomban áll megvédeni a naplót mind az őrizőtől,mind bárki mástól, aki meg akarja kaparintani.Elgondolkodva biggyesztette le ajkát.- De őszintén be kell vallanom, Mr. Torbertet nem tudomelképzelni egy legenda részeként. Talán nem is állkapcsolatban az Őrizővel.- Az isten áldja meg, hölgyem - sziszegte Jared -, havédelemre van szüksége, majd én megvédem.Ha kell Torbert ellen, ha kell az Őriző ellen is. Olympiadöbbenten meredt rá. - Most meg mi a baj, uram?- Miss Wingfield, kérem, hagyja, hogy ezt az ügyet énintézzem el. Gondoskodni fogok róla, hogy Torbert megértse,ilyesmi többé nem fordulhat elő.- Beszélni fog vele?- Meggyőzöm az igazamról.Olympia elégedetten elmosolyodott.- Jól van, uram, önre bízom a dolgot.- Köszönöm, Miss Wingfield. És most...Mielőtt befejezhette volna, a látogatók beszélgetésének, aszerkezetek csilingelésének zaján át egy női hang ért el hozzá.- Chillhurst! Mi a csodát keres itt?Jared földbe gyökerezett lábbal az Olympia mögöttközeledőt nézte.- Hogy az a fészkes...Olympia figyelmét nem kerülte el az a talányos kifejezés,amely Jared arcán elterült, mielőtt a nő ismét megszólalt volna.- Chillhurst, maga az, vagy nem?142

Olympia megfordult, és a feléjük lépdelő meseszépasszonyt nézte. A nő megállt mellettük, és hűvösen Jaredremosolygott. Ragyogó kék szemében örömteli felismeréscsillant.Olympia mozdulni sem bírt, csak bámulta a gyönyörűidegent. Gondosan feltűzött szőke haját egy nyilvánvalóan újés nyilvánvalóan igen drága kicsiny kék kalap szorította le.Égkék ruhája felett sötétkék kabátkát viselt. Olympia elsőránézésre is megállapíthatta, a ruhakölteménnyel harmonizálóglaszékesztyű egyedül többe került, mint az ő ruhája, cipője,kalapja és retikülje együttvéve.Az asszony nem egyedül érkezett. Sárga ruhás kísérőjeugyanúgy a legutolsó divat szerint öltözött. Nem volt olyanlenyűgözően magával ragadó, mint a szőke, de valamikülönleges báj lengte körül. Csodás ellentétpárt alkottak. Asárga ruhás nő tollas kalapja alól dús barna fürtök bukkantakelő, igéző, mélybarna szemében mosoly bujkált. Teltebb,domborodóbb volt, mint nádszálkarcsú társnője.- Alig hittem a szememnek, mikor észrevettem, Chillhurst- mondta a szőke. - Hallottam, hogy a városban van, dekételkedtem benne. Hisz ön soha nem jön Londonba.- Üdvözlöm, Demetria. Vagy inkább Lady Beaumont-tkéne mondanom - bólintott Jared kimért udvariassággal.- A Demetria is megteszi. - Kísérőjére pillantott. -Emlékszik még Constrance-ra, ugye?- Túlságosan is - mosolyodott el Jared. - Lady Kirkdale...- Chillhurst - mosolyodott el Lady Kirkdale, majdOlympiára nézett.Demetria már szintén a lányt méregette.- És kit tisztelhetünk a kis barátjában, Chillhurst? Aszóbeszéd szerint együtt laknak valami kis Ibberton Street-iházban. Persze, én nem adok hitelt az ilyen pletykáknak.Annyira nem lenne jellemző önre, hogy egy ilyen viszonybabonyolódjon.- Lady Beaumont, Lady Kirkdale, engedjék meg, hogybemutassam a feleségemet. - Jared hangja nyugodt volt, mintmindig, de az egyébként kifürkészhetetlen szempárfigyelmeztetően villant Olympia felé.A feleségemet!143

Olympia tisztában volt vele, hogy tátott szájjal mered akörülötte állókra. Gyorsan összeszedte magát, és igyekezett aválsághelyzetnek megfelelően viselkedni. Végtére is, az őötlete volt, hogy azt mondják, házasok, ha együttlétükre Jaredvalamely ismerőse rákérdezne. Jared hírneve a tét.Ez a szegény ember csak az ő tanácsa szerint cselekszik.Nincs más választása, minden erejével segítenie kell!- Hogy vannak? - ragyogtatta fel mosolyát.- Ez egyszerűen hihetetlen! - Demetria olyan alapossággalnézegette, mintha Olympia is egy lenne a számtalan érdekeskiállítási darab közül. - Minő meglepetés! Chillhurst vikomtjatehát végre megtette az első lépést, hogy kötelességeitteljesítse: feleséget talált magának!144

- Vikoomt? - Olympia valósággal berobbant adolgozószoba ajtaján jó félórával később. Lekapta kalapját,sarkon fordult és Jaredre meredt. A múzeumbeli jelenet ótamost először voltak kettesben. Reszketett a haragtól. - Önvikomt?- Nagyon sajnálom, hogy ezt ilyen körülmények közöttkellett megtudnia, Olympia. - Jared nemcsak becsukta, be iszárta az ajtót. Ugyanazzal a rejtélyes kifejezéssel nézte a lányt,amely nem hagyta el arcát, mióta a feleségeként bemutatta. -Méltán ragaszkodik a magyarázathoz.- Én is azt hiszem. A munkaadója vagyok, Mr. Chillhurst -Olympia elakadt -, illetve, uram. Vagy mit akar. A francba!Mégiscsak el kellett volna kérnem az ajánlóleveleit. Anagybátyámnak sem mutatott egyet sem, vagy tévednék?- Dehogy - mormolta a férfi. - Neki sem mutattam besemmit. Azaz igazság, hogy nem is kérte őket.- Felfogadta önt tanárnak, és még csak az ajánlásait semnézte meg? - kérdezte hitetlenkedve Olympia.- Valójában nem tanárnak fogadott fel - válaszolta azegyszerűen.- Ez percről percre rosszabb! Ha szabad érdeklődnöm,akkor minek fogadta fel?- Semminek. Szívességet kért tőlem. Hogy kísérjem el aszállítmányt Upper Tudwayig - nézett a lányra Jared. - Afeladatot kiválóan oldottam meg, ha szabad megjegyeznem.- Uramatyám! - Olympia a kanapéra lökte kalapját, ésbevonult íróasztala mögé. Az íróasztal mögött mindig erősnekés legyőzhetetlennek érezte magát. A székbe huppant, szemétnem vette le Jaredről. - A történet folytatását is szeretnémhallani, uram. Bár bosszantó, hogy ebben a részben épp rámosztották a tudatlan bolond szerepét.A férfi szemében valami megvillant. Lehetett a fájdalom,de lehetett a harag is. Olympia nem tudta eldönteni.Mindenesetre végigfutott a hátán a hideg tőle.Jared lassan leült, kinyújtóztatta lábát, kezét amahagóniszék karfájára helyezte. Ujjait egymáshoz ütögetve,borongó arccal figyelte a lányt.- Elég bonyolult lesz.14510

- A történet bonyolultsága ne aggassza - mosolyodott elOlympia. Nekem is nyugodtnak és kimértnek kell maradnom,mondogatta magában. - Biztos vagyok benne, vagyok annyiraértelmes, hogy a lényeget kihámozzam.Jared szája megrándult.- Reméljük a legjobbakat. Akkor hol kezdjem?- Az elején, ha kérhetem. Először is, miért hazudta magáttanárnak, amikor a házamba jött?A férfi habozott, szavak után keresgélt.- Amit a nagybátyjával való találkozásomról mondtam,Olympia, az utolsó szóig igaz. Franciaországban futottunkössze, és én megígértem neki, hogy az árukat biztonságbanleszállítom önnek.- De miért vállalta el ezt a feladatot, ha nem is akartelhelyezkedni mint tanár?- A Lightbourne-napló miatt - vont vállat Jared. Ezen anapon már másodszor esett le Olympia álla.- A napló miatt? Hát tudott róla?- Igen. Én is nyomoztam utána.- Szűzanyám! - A lány úgy érezte, levegőt sem tud venni.Hátradőlt, gondolkodni próbált. - Igen, igen. Ez mindentmegmagyaráz.- Mindent azért nem.- A napló nyomában járt, de Artemis bácsi megkaparintottaaz orra elől. Ezért úgy rendezte, hogy találkozzanak. Igazamvan?- Igen, de...- Hamarosan azt is kiderítette, a napló más árukkalegyetemben útnak indult hozzám. Tehát módot kellett találniará, hogy a szállítmányt elkísérhesse.- Éleslátása szüntelen csodálkozásra késztet - bólintott aférfi.Olympia igyekezett elereszteni a füle mellett amegjegyzést. Nem engedheti, hogy szerelme mézesmázosszavai levegyék a lábáról. Nem szabad megfeledkeznie róla,hogy csúnyán becsapta őt.- Amint megérkezett, azonnal kitalálta, milyen ürüggyelmaradhatna a házamban. Gondolom, az első percben rájött,hogy házitanítóra lenne szükségem.146

- A nagybátyja ültette el a bogarat a fülemben - vallottameg Jared. - Ő mondta, hogy hat hónap alatt három tanártfogyasztottak el.- Tehát megragadta az alkalmat, hogy a napló közelébenmaradhasson.Jared a mennyezetet vizsgálgatta.- Igen. Azt hiszem, a napló miatt csaptam be önt.- Gondolom, attól tartott, hogy egyedül nem tudjamegfejteni a titkot, de tudni akarta, én jutok-e valamire.- Igen, a látszat szerint így volt.Olympiának hirtelen eszébe jutott valami.- Miért kell önnek az a napló, Mr. Chillhurst? Akarommondani, uram.- Szólítson Jarednek - mondta az nyugodtan. - A napló acsaládomé. A kincs is, ha egyáltalán létezik.- Hogy érti azt, hogy a napló a családjáé? - hökkent meg alány.- Claire Lightbourne az ükanyám volt.- Az nem lehet! - Olympia kis híján leesett a székről. - Azükanyja? Egy grófnő? A naplóban sehol nem írja, hogy őgrófnő lenne.- Mikor összeházasodtak, Jack Rydert csak Jackkapitányként ismerték. A Flamecrest earlje címet néhány évvelazután nyerte el, hogy a Nyugat-Indiákról hazatért Angliába. Acsaládban senki nem szeret erről beszélni, de az az igazság,többé-kevésbé megvásárolta magának ezt a címet.- Egek!- Akkoriban ez még viszonylag könnyen ment - csóváltameg a fejét Jared. - Egy kis pénz és egy kis befolyás kelletthozzá. Jack Rydernek mindkettő bőven rendelkezésére állt.- Igen, természetesen. - Olympia felidézte magában anapló egy-két bejegyzését. Jack Ryder gazdag emberként tértvissza a Nyugat-Indiákról. Miután Angliában letelepedett,pénze még tovább gyarapodott.- Miután a Flamecrest earlje címet megszerezte - folytattaJared -, ükapám vett még egy címet, a Chillhurst vikomtját. Eza rang a mindenkori Flamecrestörököst illeti meg. Azazpillanatnyilag engem.Olympia egyik döbbenetből a másikba esett.147

- Ön hatalmas vagyont fog örökölni? Az ön ükapja lenneClaire Lightbourne Mr. Rydere?Claire hőn szeretett Mr. Rydere, tette hozzá gondolatban.- Igen.Az én hőn szeretett Mr. Chillhurstöm.Olympián minden egyes kiejtett szóval egyre inkább úrrálett a kétségbeesés. De hisz a kezdetektől fogva jól tudja, hogynem őrizheti meg magának Mr. Chillhurstöt örökre! Devalahol a lelke mélyén azért rimánkodott, hogy a férfi ne csaknéhány rövid hétig maradjon.Álmait túl gyorsan zúzta szét a valóság. Túlontúl gyorsan.Ki kell találnia valamit, hogy az álmok váljanak ismétvalósággá, hacsak egy nagyon rövid időre is.És hogy érzi magát most Jared, találgatta egyrekétségbeesettebben. Arról ha akarná, sem tudná meggyőznimagát, hogy ez a szenvedélyes viszony semmit nem jelentett aférfi számára, hogy akkor is becsapta, amikor ölelte őt. Nem.Talán nem szerette, de kívánta. Olympia ebben majdnembiztos volt.Kényszerítenie kellett magát, hogy gondolatait ismét abeszélgetésre terelje.- Nos, akkor nem csoda, hogy ennyire megakartakaparintani a naplót, Mr. Chillhurst. Minden joga megvanhozzá. Éveken át kutatott utána. Gondolom, mérhetetlenülbosszankodott, amikor kiderült, én találtam rá.- A Chillhurst is megteszi, ha már nem hajlandó Jarednekszólítani.- Ez most nem számít - intette le Olympia, és igyekezettfénylő, örömteli mosolyt varázsolni az arcára. -Avizsgálódások egészen új útjai nyílnak meg előttünk.- Megnyílnak? - Jared üres tekintettel meredt rá.- Hát persze.Olympia felpattant, az ablakhoz sietett. Hátratett kézzel, akedves kis kertet nézegetve gondolkodott. Valamennyikockázatot óhatatlanul kénytelen vállalni, de minden lépéstnagyon óvatosan kell megtennie.- Nem egészen értettem, mit akart az előbb mondani,Olympia.A lány mély levegőt vett.148

- Azzal, hogy ön ismeri a család történetét, uram, olyanfontos és hasznos adatok birtokában van, amelyek segíthetneka napló megfejtésében.- Kétlem. A család történetéről való ismereteim a Jackkapitányról és hőstetteiről szóló ütődött mesékrekorlátozódnak.Olympia körmei a tenyerébe fúródtak. Rá kell vennieJaredet, hogy engedje őt tovább dolgozni a naplón. Ez lehet azegyetlen ok, miért kell ezek után is a közelében tartania.- Előre semmit nem lehet tudni, uram - mondtahatározottan. - Lehet, hogy a családi mesék olyan adalékokkalis szolgálnak, amelyek magyarázatot adnak a naplólegérthetetlenebb mondataira.- Gondolja? - Jared hangjából kétkedés csendült.- Igen, biztos vagyok benne. - Olympia megpördült, és aférfira nézett. - Mindenképpen folytatni szeretném a kutatást,uram. És örömmel megosztom az eredményeimet önnel. Ha jólértem, az elrejtett kincs is a családját illeti.Jared tekintete élessé vált.- Olympia, azt hittem, már elég világosan elmagyaráztam,egyáltalán nem érdekel a Lightbournenapló titka.- Már hogyne érdekelné! - tiltakozott a lány. - Hisz annyitvesződött már, hogy megtalálja. Elszegődött házitanítónak,csak hogy a titkot megismerhesse. Szeretném, ha tudná,nagyon is értem, miért csapott be.- Megérti?- Igen, és el kell ismernem, az elképzelése zseniális volt.Minden remekül működött volna, ha ma délután nemtalálkozunk Lady Beaumont-nal.- A viselkedésemet egyedül ön képes megbocsátani,Olympia.- Semmi szükség megbocsátásra, uram. Most, hogy azegész ügyet ismerem, azért felvetődik bennem egy-két érdekesgondolat.- Bizonyára arra kíváncsi, miért nem maradtam megegyszerű házitanító szerepében - mondta a férfi csendesen -,miért kellett ráadásul önt is elcsábítanom.Olympia összefűzte ujjait, és mélyen a szemébe nézett.- Nem, Mr. Chillhurst. Semmi ilyesmit nem akartamkérdezni.149

- Miért nem? - állt fel Jared. - Az ön helyében a legtöbb nőfeltenné ezt a kérdést.- Én már tudom a választ.- Tudja? Nos, mi a válasz, Olympia? Mivel magyarázza atetteimet? Mindketten jól tudjuk, nem úgy viselkedtem, ahogyaz egy úriemberhez illő. Sokan azt fogják mondani, csakkihasználtam önt.- De hát ez nem igaz - húzta ki magát a lány. - Mindkettenkihasználtuk a másikat, uram.- Valóban? - húzta el a száját Jared.- Igen. Mindketten sokat tapasztalt emberek vagyunk.Tudtuk, mire számíthatunk. Mégis, ha valakit okolni lehetneazért, ami kettőnk között történt, az én vagyok.- Ön? - hüledezett a férfi.Olympia elpirult, de állta a tekintetét.- Ön úriember, uram, ugyanakkor a szertelen vágyakembere is. Ezt már az első pillanatban észrevettem. Félek,messzemenően kihasználtam ezt a megfigyelésemet.Jared megköszörülte a torkát.- A szertelen vágyak embere?- Kétségkívül családi vonás - folytatta Olympia kedvesen. -Végtére is ön Mr. Ryder leszármazottja, és abból, amitolvastam róla, arra következtetek, ő is tüzes vérű férfi volt.- Olympia, ön az egyetlen ember a föld kerekén, akibennem szertelen vágyakat lát - mosolyodott el bánatosanJared -, általában a végletekig unalmas fickónak tartanak.- Az lehetetlen. Aki ilyet állít, az nem ismeri önt elég jól,uram.- Pedig a családomnak is ez a véleménye. És nincsenekegyedül. Lady Beaumont sem vélekedik másként.Olympia elkomorodott.- Nos, igen. Lady Beaumont. Róla is beszélnünk kellene.Ki ő? Talán régi barátja?Jared megfordult, szó nélkül visszaballagott Olympiaasztalához, nekidőlt és keresztbe fonta karját.- Lady Beaumont-t nem is olyan rég még Miss DemetriaSeatonnak hívták - mondta kifejezéstelen hangon. - Háromévvel ezelőtt rövid ideig a menyasszonyom volt.- A menyasszonya? - Olympiát ez a hír minden eddigicsapásnál jobban megrázta. - Értem.150

- Érti?- Gyönyörű asszony.Elképzelni is gyötrelem volt, hogy Jared valaha szerette aszép Demetriát. Ez idáig Olympia azoknak az asszonyoknakmég a gondolatát is száműzte a fejéből, akik szerepetjátszhattak Jared életében. Azt észre kellett vennie, hogy nincsminden tapasztalat híján a szerelem terén, de rágondolni semmert, hogy lehetett egy asszony, akit szeretett is. Olyannyira,hogy el is jegyezte.- Több okból kifolyólag, amikkel nem szeretném untatni,Demetria és én úgy döntöttünk, nem illünk össze - mondtaJared.- Ó! - Olympia képtelen volt bármi mást mondani.- A jegyességünket nem sokkal a kihirdetés után már fel isbontottuk. Néhány pletyka azonnal szárnyra kelt, mert mindeza családunk birtokán, a Láng szigetén történt, nem pedigLondonban. Demetria két évvel ezelőtt nőül ment Beaumonthoz,és ezzel az ügy lezárult.- Ó! - Olympia vadul kutatott a fejében egy értelmesmondat után. Érezte, a történet legfontosabb részét nemhallotta, de nem mert tovább kíváncsiskodni.- Tehát ön szerint a dolognak nincs jelentősége.- Ahogy mondja.- Mindenesetre - erősködött Olympia -, igen szerencsétlenhelyzetbe keveredtünk azáltal, hogy Lady Beaumont felismerteönt délután.- A helyzet inkább kínosnak mondható, deszerencsétlennek semmiképp.- Nevezze, aminek akarja. A lényeg: valami megoldást kelltalálnunk.- Volna egy javaslatom - mondta nagyon komolyan Jared.- Nekem is. - Olympia ideges sétára indult adolgozószobában. - A válasz nyilvánvaló.- Éspedig?- Azonnal csomagolunk, és visszamegyünk UpperTudwaybe.- Ha ez a kívánsága, természetesen azonnal indulunk. Bárszerény véleményem szerint attól, hogy elhagyjuk Londont, aprobléma még nem oldódik meg.151

- Dehogyisnem - győzködte Olympia. - Minél előbbeltűnünk szem elől, annál kisebb az esélye, hogy megintbelebotlunk valamelyik barátjába vagy ismerősébe. UpperTudwayben pedig nyugodtan viselkedhet továbbra is úgy, mintegy házitanító.- Nem hiszem, hogy...- Én pedig dolgozhatok tovább a naplón - folytatta lelkesenOlympia. - Minden olyan lesz, mint mielőtt feljöttünkLondonba.- Szükséges-e emlékeztetnem rá, az ön ötlete volt, hogyházaspárnak adjuk ki magunkat, ha felfedeznek?A lány elvörösödött.- Tudom, én tehetek mindenről, uram. De a tisztességkedvéért szabad legyen megjegyeznem, a tervem remekülműködött volna, ha ön nem adja ki magát másnak, mint ami.Az, hogy ön magas rangú férfiú és hatalmas vagyonvárományosa, mindent a feje tetejére állít.- Tudom, tudom - mentegetőzött Jared.- A kutya nem törődött volna a kapcsolatunkkal, ha öntényleg csak egyszerű házitanító. De most, címe és társadalmihelyzete miatt, ez a viszony találgatásokra ad okot.- Igen, igaza van. Egyedül én vagyok felelős mindazért,ami történt.Olympia felsóhajtott.- Ne hibáztassa magát, uram. Természetét ésvérmérsékletét ismerve nyugodtan állíthatom, ami történt,elkerülhetetlen volt. Egy szenvedélyes férfi könnyen aszóbeszéd tárgyává válhat. De mégis azt hiszem, ha késlekedésnélkül visszautazunk Upper Tudwaybe, a pletyka hamarosanelül.- A baj megtörtént - mutatott rá ared. - Lord ésLady Chillhurstként mutatkoztunk be. Aligha várhatjuk,hogy ennek nem terjed el a híre.- És ha elterjed? Ha legközelebb Londonban jár, majdszétkürtöli, ártatlan tréfa volt az egész - vágta rá Olympia.- Ön szerint akad egyetlen ember is, aki ezt elhiszi? -hüledezett Jared.- Semmi baj nem lesz - mondta könnyedén Olympia. -Majd elmagyarázza, hogy én csak a barátja vagyok.- A barátom?152

A lány vállat vont.- Akkor mondja azt, hogy a kedvese vagyok, a szeretője, akitartottja vagy tudom is én, mi. Legjobb tudomásom szerint azön köreiben az urak gyakran tartanak fent házat Londonban aszeretőjük számára. Nekik sem lett még bajuk belőle.- Az ég szerelmére! - A férfi állkapcsa megfeszült. - A jóhírére nem gondol, Olympia?- Engem senki nem ismer Londonban, és aligha hinném,hogy Upper Tudwaybe eljut az eset híre. - Olympiamegtorpant. - De az sem számít, ha hallanak felőle. Mármondtam, nem érdekel, mit beszélnek a hátam mögött.- Velem mi lesz? - kérdezte halkan Jared. - Az én jó híremis veszélybe került.Olyimpia bizonytalanul pillantott rá.- Szerintem egy kis magyarázkodással megúszhatja azegészet.- Biztos ebben?- Feltéve, ha nem akar ismét tanári állást vállalni - folytattaa lány. - Kétlem, hogy bárki is elfogadna ajánlólevelet attól anőtől, akit elcsábított. Akárhogy is, az én társadalmi pozícióm- lévén, hogy nincs - nem rendült meg. Ön úgyis ritkántartózkodik Londonban. Semmi mást nem kell tennie, csaknéhány hónapra eltűnnie az emberek szeme elől.- Volna itt egy másik megoldás is, Olympia.- És mi lenne az?- Amondó vagyok, a meg nem történtet tegyükmegtörténtté. Diszpenzációt kérünk, és szép csendesenösszeházasodunk. Kinek mi köze hozzá, mikor volt az esküvő?- A felesége legyek? - Olympia szája kiszáradt. - Önnek?- Miért ne? Az előzményeket tekintve ez az egyedüliésszerű választás.- Lehetetlen. - A lány a székéhez rohant, belerogyott éslevegő után kapkodott. - Egyszerűen lehetetlen, Mr. Chillhurst.Illetve, uram.Vele szemben Jared az asztalra támaszkodott, előrehajolt,és nagyon komolyan nézett rá.- Miért lenne az?Olympia rémülten bizonygatta magának, nem szabadengednie a csábításnak. Belefogott:- Először is: ön egy vikomt.153

- Na és?A lányt megdöbbentette a kérdés.- Hogy lehetnék én méltó felesége egy vikomtnak?- Engedje meg, hogy ezt én döntsem el.Olympia zavartan pislogott.- Csak e kínos esemény miatt akar feleségül venni.- Előbb-utóbb úgyis megkértem volna a kezét, Olympia.- Kedves öntől, hogy ezt mondja, uram, de talánmegbocsát, ha bevallom: egy szavát sem hiszem.- Hazugnak mer nevezni, Miss Wingfield?Olympia kihúzta magát.- Nem egészen. Csak úgy viselkedik, ahogy egyúriembertől ilyen helyzetben az elvárható.- A fenéket!- Nem is vártam mást - biztosította a férfit. - De nemengedhetem, hogy felvállaljon egy nem kívánt házasságot.Semmi szükség rá, hogy ekkora áldozatot hozzon.- Ne nyugtalankodjék, Miss Wingfield, egyáltalán nincsellenemre ez az átkozott házasság. Hogy az ágyambantudhassam, bármekkora áldozatot megér.A lány arca már bíborvörösben játszott.- Csak a vágy beszél önből, uram. A szenvedélyességnek ismegvan a maga helye és ideje, de egy házasságot nem leheterre alapozni.- Ezzel nem értek egyet, Miss Wingfield - mondta Jared,azzal se szó, se beszéd, tenyerébe fogta Olympia arcát, éshevesen megcsókolta.Azt annyira meglepte a mozdulat, hogy ellenállásra mégcsak nem is gondolhatott. Ajka engedelmesen a férfi szájáhozsimult, örömteli reszketés lett úrrá rajta, mint mindig, hacsókját ízlelhette. Halkan felnyögött.Jared hirtelen elengedte, és elégedetten hátrébb lépett.- Ha az én szenvedélyes természetemhez az önét ishozzávesszük, Miss Wingfield, meglátásom szerint mi kettennagyon jól megleszünk.Azzal elindult az ajtó felé.Olympia nagyokat nyelt, igyekezett hangjára találni.- Egy pillanatra, uram. Most meg hova megy?154

- Beszerzem a diszpenzációt, és előkészítek egy csendesesküvőt. Ön addig készüljön fel a nászéjszakára, MissWingfield.- Ide figyeljen, Mr. Chillhurst... vagyis Lord Chillhurst. Önmég mindig az én alkalmazottam. Fontos kérdésekben nemrendelkezhet az engedelmem nélkül.Jared kinyitotta az ajtót, és visszanézett a válla felett.- Ha nem vette volna észre, Miss Wingfield, azóta, hogymegérkeztem, én irányítok ebben a házban. Mégpedig nagyonjól.- Ezzel tisztában vagyok uram, de ...- Felesleges ilyen csip-csup ügyekkel idegesítenie magát,Miss Wingfield. A hétköznapi dolgok megoldása amúgy semerős oldala. Bízzon csak mindent szépen rám.Betette az ajtót. A félfák kissé beleremegtek.Olympia felállt, majd erőtlenül visszahanyatlott székébe.Eddig még nem volt módja megtapasztalni Jared vérlázítóarroganciáját, de nincs min csodálkoznia. A szenvedélyestermészetébe ez is belefér.De akkor sem engedheti, hogy véghezvigye ezt az esztelentervet, és feleségül vegye őt. Csak a vágyai és a becsületevezérli, nem a szerelem.Egy életen át bánhatná ezt az elhamarkodott döntését,gondolta szomorúan. Vagy mielőbb igyekezne megszabadulnitőle, de ebbe neki beleszakadna a szíve.Meg kell menteni a saját vágyaitól. Annál jobban szereti,mintsem beleegyezhessen ebbe a házasságba.Ez az egész szörnyűség miattam történt, állt fel Olympiaeltökélten, hát nekem kell jóvátennem is.Kevéssel vacsoraidő előtt kopogtatás hangzott fel Jaredhálószobájának ajtaján. A férfi kicsiny íróasztala mellett ült,levelet fogalmazott apjának.- Szabad!A szélesre tárt ajtóban Robert, Ethan és Hugh állt.Minotaurusz is bedugta bozontos fejét.Jared a három koncoly arcra nézett, és letette a tollszárat.Székében kissé hátrafordulva egyik karját lazán a támlárahelyezte. Robert kihúzta magát.- Jó estét, uram!155

- Jó estét! Mondandójuk lenne?- Igen, uram. - Robert mély levegőt vett. - Azért jöttünk,hogy megtudjuk, igaz-e, amit Mrs. Bird mondott.Jared szitkokat morzsolt a foga közt.- Miért? Mit mondott Mrs. Bird?Ethan szeme izgatottan felcsillant.- Hogy ön egy vikomt, uram. És nem tanár.Jared a fiúra nézett.- Ez igaz is meg nem is. Valóban vikomt vagyok, demerem remélni, megállom a helyem tanárként is.Ethan megzavarodva a testvéreire pillantott. - Igen, uram.Ön nagyszerű tanár.- Köszönöm - bólintott felé Jared. Hugh aggodalmasanközbevágott.- Már csak azt szeretnénk tudni, uram, megmarad-etanárunknak, most, hogy kiderült, ön egy vikomt.- Mindenképpen szeretném még csiszolni a tudásukat.Hugh egészen megkönnyebbült.- Akkor jó, uram.- Ez igazán jó hír, uram - vigyorodott el Ethan. - Az újtanárt úgyis csak utálnánk.Robert mérgesen az ikrekre pirított.- Nem ezt akartuk megbeszélni vele!- Mire kíváncsiak valójában, Robert? – kérdezte csendesenJared.Robert kicsiny keze ökölbe szorult. Aztán egy szuszrakimondta:- Mrs. Bird azt mondja, hogy ön azt csinál Olympianénivel, amit csak akar, sőt már meg is kapta, amit akart, és öntmindenki ismeri Londonban, és ön nemsokára elmegy tőlünk,mert abból botrány lesz, ha rájönnek, ön nem is a férjeOlympia néninek.- Elnézést, uram - vágott közbe Ethan, mielőtt Jaredválaszolhatott volna -, mit jelent az, hogy azt csinál Olympianénivel, amit csak akar?- Fogd be a szád, te idióta! - dörrent rá Robert.- Én csak megkérdeztem - szeppent meg Ethan. - Mrs. Birdazt is mondja, hogy ön romba fogja dönteni Olympia nénit. Deén az előbb megkérdeztem tőle, romokban van-e már, de aztmondta, köszöni, nagyon jól érzi magát.156

- Ezt örömmel hallom - mondta Jared.- De nemcsak erről van szó, uram – toporgott Robert -Mrs. Bird azt mondja, csak úgy hozhatná helyre a dolgokat, hafeleségül venné Olympia nénit, de ön ezt sosem fogjamegtenni.- Attól tartok, ebben Mrs. Bird téved – jelentette ki Jared. -Már megkértem a nagynénjük kezét.- Igen? - kerekedett el Robert szeme, tekintetében reménycsillant. - Uram, mi nem nagyon értjük, mi folyik itt, de nemszeretnénk, ha valami rossz történne Olympia nénivel. Tudja, őolyan kedves hozzánk.- Hozzám is nagyon kedves - mosolyodott el Jared. - És énmajd gondoskodom róla, hogy semmi rossz ne történhessékvele.- Ha ön vigyáz rá - vigyorgott felszabadultan Ethan -,akkor semmi baj nem lehet, ugye?- Hát - tétovázott Jared -, azért nem mondanám, hogyminden a legjobban alakul. Van még itt valami, ami aggaszt,de remélem, hamarosan ezt is sikerül megoldanom.Robert arcáról lefagyott a mosoly.- Mi a gond, uram? Talán segíthetnénk.- Persze, segíteni fogunk - ígérte Ethan.- Csak mondja meg, mit csináljunk - tette hozzá Hugh.Jared tetőtől talpig végigmérte a kis gézengúzokat, ésamikor megszólalt, a Férfi szava szállt a Férfiakhoz:- Az igaz, hogy megkértem a nagynénjüket, legyen afeleségem, de ő még nem mondott igent. Amíg ez be nemkövetkezik, attól tartok, valóban a legnagyobb gondbanleszünk.A fiúk aggodalmasan egymásra pillantottak.- És tudják - folytatta Jared könnyedén -, a helyzet gyorscselekvést igényel. A nagynénjüknek mihamarabb rá kénemagát szánnia, hogy feleségül jöjjön hozzám.Majd beszélünk vele - mondta Hugh hirtelen.- Igen - értett egyet Ethan. - Biztos rá tudjuk beszélni, hogymenjen feleségül önhöz. Mrs. Bird úgyis azt mondja, csak egybolond utasítaná vissza a házasságot ilyen körülmények között.- És Olympia néni egyáltalán nem bolond - nyugtatta megJaredet Robert. - Néhanap kicsit szétszórt, de nagyon okos.Majd meggyőzzük, hogy önhöz kell mennie.157

- Helyes - bólintott Jared. - Máris hozzáfoghatnak.Vacsoránál találkozunk.- Igen, uram - mondta Robert, és elindult a folyosón.- Majd mi mindent elrendezünk- szólt Ethan, és elvágtatotta bátyja után.- És ne izguljon, uram - suttogta bizalmasan Hugh. -Olympia néninek helyén van az esze. Mi elintézzük, hogy azön felesége legyen.- Köszönöm, Hugh. Igazán hálás vagyok a segítségükért -biztosította Jared.Hugh, a lelkesen farkát csóváló Minotaurusz nyakörvébekapaszkodva, végigdübörgött a folyosón.Jared mosolyogva csukta he az ajtót a fiúk után, majdismét letelepedett az asztalhoz, és a levél megírásába fogott.Kedves Uram,mire kézhez kapja jelen levelemet, én már nőül vettem azUpper Tudway-i Olympia Wingfield kisasszonyt. Nem tudom,mit írhatnék mást róla, mint hogy remek feleség válik belőle.Nagyon sajnálom, hogy az esküvőt nem halaszthatjukeladdig, míg ön kitüntető jelenlétével nem szerencséltethetbennünket. Ígérem, az első adandó alkalommal bemutatommajd bájos hitvesemet.FiaJaredMár éppen lepecsételte volna a levelet, amikor újabbkopogtatás zavarta meg.- Tessék!Az ajtó kivágódott, és Mrs. Bird rontott a szobába. Úgymagasodott Jared fölé, mint egy vérszomjas amazon.- A saját fülemmel is hallani akarom!- Mit, Mrs. Bird?- Igaz, amit a fiúk beszélnek? Hogy maga megkérteOlympia kisasszony kezét?- Igaz, Mrs. Bird. De nem látom be, miért tartozna ezmagára.158

Az asszonyt szemmel láthatóan meglepte a válasz, de abizalmatlanság még nem tűnt el arcáról.- Na de ha feleségül kérte, Miss Olympia miért nemviselkedik úgy, mint akinek nemsokára esküvője lesz?- Talán azért, mert visszautasított. Mrs. Bird döbbentenpislogott.- Kikosarazta magát?- Jól hallotta.- Hogy mik vannak! - csóválta fejét a házvezetőnő. - Ez azifjú hölgy néha nagyon nem tudja, hogyan kell viselkedni. Jó,tudom, nem tehet róla. Miss Sophy és Miss Ida nevelték. Deakkor is, ekkora ballépést csak nem követhet el!- Bízom benne, hogy maga majd jó útra terelgeti, Mrs.Bird. - Jared átnyújtotta a levelet. - Addig is, kérem,gondoskodjék róla, hogy ezt feladják.Az asszony kikapta a kezéből a levelet. - Aztán magatényleg egy igazi vikomt?- Igen, Mrs. Bird, az vagyok.- Akkor Miss Olympia jobban tenné, ha magához menne,mielőtt maga meggondolja magát. Egy vikomtnál jobbat úgysekapna.- Örülök, hogy maga is így érzi, Mrs. Bird.159

Olympia letette a tollat, és az imént megfejtett mondatrameredt.Keresd a titkot a Szyrén háborgó tengere alatt.Hát ennek se füle, se farka, de hát az Őrizővel kapcsolatosmondatnak sincs semmi értelme. Olympia mégis biztos voltbenne, újabb fontos nyomra bukkant.Mielőtt tovább töprenghetett volna a rejtélyen, valakikopogtatott.- Szabad! - kiáltotta szórakozottan, de gondolatait még atalányos mondat tartotta fogva.Az ajtó kinyílt. Mrs. Bird, Robert, Ethan és Hugh lépett adolgozószobába, felsorakoztak az asztal előtt. Minotaurusz isbetrappolt, és elfoglalta a helyét Hugh mellett.Olympia végre felpillantott a Lightbourne-naplóból, éselszánt arcokkal találta szembe magát. Elhűlten nézett végig asoron.- Valami baj van?- Úgy, úgy - ragadta magához a szót Mrs. Bird. -Mégpedig jó nagy baj.Robert, Ethan és Hugh helyeslően bólogattak.- Akkor forduljanak talán Mr. Chillhursthöz - mondtaOlympia, de figyelme már ismét az érthetetlen mondat felékalandozott. - Ebben a házban ő foglalkozik a problémákkal.- Elfelejtette tán, hogy ő most már Chillhurst vikomt? -szólt ridegen Mrs. Bird.- Igen, Olympia néni - vetette közbe segítőkészen Ethan -,ezentúl őlordságának kell szólítanod őt.- Ja, igen. Igazad van. Csak mindig elfelejtem. Hát akkor,forduljatok a problémával őlordságához - mosolygott rájukbátorítóan. - 6 majd segít. Ahogy mindig.- Már megbocsáss, Olympia néni - húzta ki magáthatározottan Robert -, de veled van bajunk.- Veleeem? - nézett magyarázatot kérően Mrs. Birdre. - Demiről van szó, az isten szerelmére? Mrs. Bird csípőre tett kezeökölbe szorult, szája keskeny vonallá merevedett.- Az a kalóz azt állítja, megkérte magát. Olympia hirtelenóvatossá vált. - És akkor mi van?11160

- Azt is mondja, hogy maga még nem nyilatkozott -folytatta Mrs. Bird.- Már hogy mehetnék feleségül egy vikomthoz? - A lányúgy érezte, ezzel mindent megmagyaráz.- Miért ne mehetnél? - kérdezte Robert.- Igen, miért ne mehetnél? - visszhangozta Ethan.Olympia felsóhajtott.- Értsétek már meg, ő egy vikomt. Egy szép napon earllesz. Tisztes feleségre van szüksége, nem olyasvalakire, mintén vagyok.- Miért, mi a baj veled? - érdeklődött Hugh. - Én úgyszeretlek, ahogy vagy.- Persze, helyre kis fehérnép vagy - tette hozzá lovagiasanRobert.- Mi több, maga az, akit őlordsága romba döntött -morogta Mrs. Bird -, és maga az, akit el akar venni.- Én már elmagyaráztam Mr. Chillhurstnek, illetveelmagyaráztam Lord Chillhurstnek, hogy nem heverszromokban - mondta Hugh. - Mondtam neki, hogy jól vagy,mégis úgy érzi, feleségül kellene menned hozzá.- Ez így igaz - erősködött Ethan is. - És mi is úgygondoljuk, hozzá kéne menned. Mert ha nem, akkor lehet,hogy elmegy, és mi új tanárt kapunk. Még egy olyat úgysemtalálnánk, aki ismeri Jack kapitány kalandjait, aki tudja,hogyan kell lemérni a folyó szélességét anélkül, hogyátkelnénk rajta, és aki azt is tudja, hogyan kell sárkányteregetni.- Ez becsületbeli ügy-jegyezte meg Robert sötéten.Olympiát újra elfogta az a tétovaság, bizonytalankodás,amit egész nap érzett.Mert az igaz ugyan, hogy őt, mint sokat tapasztaltasszonyt, nem érdekli a saját jó híre, de ahhoz sem férhetkétség, hogy Jared nagyon büszke. Nála a becsület is sokatnyom a latban. Ha Jared úgy érzi, a becsülete megköveteli,hogy őt feleségül vegye, akkor ő már sokat nem tehet.- Ki mondta neked, hogy ez becsületbeli ügy, Robert? -tapogatózott Olympia. - Talán Chillhurst?- Én mondtam Robert úrfinak, hogy ez becsület kérdése -vágott közbe Mrs. Bird. - És ez így is van. Maga is tudja, MissOlympia.161

A lány várakozóan nézett unokaöccseire.- Négyszemközt kellene folytatnunk ezt a beszélgetést,Mrs. Bird.- Nem - mondta gyorsan Robert. - Megígértükőlordságának, hogy beszélünk veled.- Megígértétek?- Igen. Úgy tűnt, nagyon örül, hogy segítünk - bólogatottRobert.- Értem. - Olympia felegyenesedett székében.Ha Jared még ezt az eszközt is hajlandó volt bevetni,annyit jelent, biztosra akar menni.Mrs. Bird észrevette, az események új fordulatot vesznek.Éles pillantást vetett Olympia arcára, és a fiúkat az ajtó felékezdte terelgetni.- Jól van. Fogadjanak szót szépen. Menjenek fel aszobáikba. Majd én megbeszélem a dolgot Miss Olympiával.Robert kételkedve méregette.- De ugye, szól, ha szükség lesz ránk, Mrs. Bird?- Hogyne, hogyne. De most már kifelé!Mindhárom fiú udvariasan biccentett, majd kimasíroztak aszobából. Nyomukban elügetett Minotaurusz is. Amint az ajtóbezárult a kis csoport mögött, lábdobogás és ugatás verte fel aház csendjét.Olympia kivárta, míg a dübörgés az emeleti folyosókon iselhal. Nem mernék ezt megtenni, ha Jared a közelben lenne,gondolta.- Ezek szerint őlordsága nincs itthon? - fordult aházvezetőnőhöz.- Nincs, Miss Olympia. Még délután elment - ragyogott felMrs. Bird arca. - Azt mondta, fontos dolga van. Nem lennékmeglepve, ha a diszpenzáció után járna.- Szentséges egek! - Olympia behajtotta a naplót, éshátradőlt. - Mondja meg, mit csináljak, Mrs. Bird!- Menjen hozzá!- Nem tehetem.- Csak nem hiszi azt, nem lenne elég jó egy vikomtfeleségének?- Ugyan. Azt hiszem, képes lennék mindent megtanulni,ami ehhez kell. Nem lehet az olyan nehéz.- Akkor miért nem megy hozzá?162

Olympia pillantása az ablakra siklott.- Ennek egyetlen oka van: nem szeret.- Hah! Valami ilyesmire számítottam! Hallgasson rám,Miss Olympia, nem a szerelem a legfőbb oka a házasságnak.- Ez nem igaz, Mrs. Bird - állította Olympia. - Nem tudomelképzelni, hogy feleségül menjek egy olyan férfihoz, aki nemszeret.- De azt hagyja, hogy... kihasználja magát? - vágott visszaaz asszony.- Ezt nem értheti, Mrs. Bird.- Nagyon is értem. Mikor tanulja már meg, hogyan kellésszerűen viselkedni? Tudja, mi a maga baja? - hajolt előreindulattal Mrs. Bird. - Túl sok évet töltött már el a könyveiközött, csak a legendáival meg az ismeretlen földekkelfoglalkozik, de a legfontosabb dolgokról nem tud semmit.Olympia a kezébe temette arcát. Ma délután annyiramegfájdult a feje. Eddig nem is ismerte ezt a kínzó érzést.- Csak azért kérte meg a kezem, mert a MechanikaiMúzeumban találkoztunk a menyasszonyával.- A menyasszonyával? - mennydörögte felháborodottanMrs. Bird. - Ennek a csirkefogó kalóznak menyasszonya van?És nem átall magával összeköltözni?- Igazság szerint már nem a menyasszonya. A hölgyetLady Beaumont-nak hívják - sóhajtott fel Olympia. - Ajegyességüket három évvel ezelőtt felbontották.- És miért? - ráncolta homlokát a házvezetőnő.- Nem illettek össze.- Hah! Itt valami titok lappang! - Mrs. Bird mélyenasszonya szemébe nézett. - Megérné kideríteni, mi történtőlordsága és a menyasszonya között.- Miért? - kérdezte meglepetten Olympia. - Nem tartozikrám.- Ebben nem lehet biztos. Ha engem kérdez, őlordságakülönös ember. Persze, a gazdagok furcsa egy népség. De ilyenfurát, mint ez a Lord Chillhurst, még sose láttam.- Honnan ismeri maga a gazdagokat, Mrs. Bird? Mit tudjamaga, hogyan viselkednek?- Az biztos, hogy egyikük sem adná ki magát házitanítónak- torkolta le az asszony.- Chillhurstnek jó oka volt rá.163

- Jó oka, jó oka... - Aztán hirtelen elhallgatott, és ahalántékát nyomogató Olympiára meredt. - Mi van a fejével?Fáj?- Igen. Azt hiszem, lefekszem és pihenek egy kicsit.- Majd viszek fel kámforos-ammóniás főzetet. Csodátművel, nekem elhiheti.- Köszönöm.Bármi jó lesz, csak ettől a vitától megmenekülhessen. Nemakarta hallani a másik érveit. Már az is bőven elég, hogy a sajátérzései ellen kell harcolnia. Felállt.Már éppen megkerülte volna az asztalt, amikor valaki jóerősen megrázta a kopogtatót. Minotaurusz fojtott ugatásavalahonnan fentről válaszolt.- Őlordsága lesz az. Derogál kinyitni az ajtót, most, hogy őmár vikomt - zsémbelődött Mrs. Bird. - A gazdagok már csakilyen kiállhatatlanok.Olympia felmérte a dolgozószoba ajtaja és a lépcső közöttitávolságot. Ha elég gyors, feliramodhat, mielőtt Jaredészreveszi, és sarokba szorítja szobában.Lábujjhegyen az ajtóig merészkedett, kifülelt.Megdermedt, mikor a hallban felcsendülő három hangbólkettőt felismert.- Megnézem, őladysége itthon van-e - közölte Mrs. Birdolyan hangon, amit Olympia eleddig nem hallott tőle. Voltbenne valami enyhe, de jól kivehető lekicsinylés.Egy perccel később Mrs. Bird már a dolgozószobaajtajában toporgott. Arca kivörösödött az izgalomtól.- Két hölgy és egy úr akarja tiszteletét tenni. Azt mondták,Lady Chillhurstöt keresik - suttogta. - Úgy látszik, azt hiszik,maga már őlordsága felesége.- Tudom. A fenébe is! Hogy ennek miért kellettmegtörténnie?!- Bevezettem őket a nappaliba.- Mondja meg nekik, Mrs. Bird, hogy beteg vagyok.A házvezetőnő a harcba menők elszántságával húzta kimagát.- Fogadnia kell őket, különben gyanút fognak. Megoldjukmi ezt!- Chillhurst nélkül? Lehetetlen.164

- Ugyan már! - próbált lelket önteni belé az asszony. -Eljátsszuk nekik, hogy maga a vikomt felesége.- Édes jó istenem, miért küldesz rám ekkora csapást? Mrs.Bird, én ezt képtelen vagyok végigcsinálni.- Jaj, ne aggódjon már annyira! Majd én figyelekmindenre. Tessék, az úriember ideadta a névjegykártyáikat is.- Hadd nézzem! - Olympia a kártyákra pillantott ésfelnyögött. - Lady Beaumont, Lady Kirkdale és valaki, akitGifford Seatonnak hívnak.- Főzök egy teát - tüsténkedett Mrs. Bird. - Ne féljen már!Nem felejtem el őladységének szólítani a vendégek előtt.Azzal elrohanta konyha irányába, mielőtt megállíthattákvolna.Olympia a végzet szablyáját érezte maga fölött lebegni,ahogy reszkető léptekkel a nappali felé indult. Bárcsakbetoppanna Jared, ő tudná, mit kell csinálni. Ő mindig tudja,mi a teendő ilyen helyzetekben.Az is eszébe jutott, ha nem sikerül rávennie Jaredet, hogyne vessenek véget romantikus viszonyuknak, ezentúl nekimagának kell szembenéznie az ilyen kellemetlenségekkel.Na persze, a férfi legkisebb gondja is nagyobb lesz ennél,gondolta bánatosan. Ha pedig elmegy, az ő szíve megszűnikdobogni.Demetria és Constance a kanapé két végében foglaltakhelyet. Kék és kankalinszín ruhájuk eleganciája kirítt a szerénykörnyezetből.A jóképű fiatalember, aki az ablak közelében állt, csupánnéhány évvel lehetett fiatalabb Olympiánál. Haja ugyanolyanszőkén ragyogott, mint Demetriáé. A kínosan a legutóbbi divatszerint összeállított öltözéke bonyolultan megkötöttpompázatos nyakkendőből, derekára simuló, jól szabottkabátból és élesre vasalt nadrágból állt.- Lady Chillhurst - mosolyodott el Demetria, detekintetében nyoma sem voltjókedvnek-, azt hiszem,barátnőmet, Lady Kirkdale-t már ismeri. Engedje meg, hogybemutassam a fivéremet, Gifford Seatont.- Mr. Seaton - biccentett kimérten Olympia, ahogy aztJaredtől látta.165

- Lady Chillhurst - Gifford mosolyogva hozzálépdelt,megragadta a kezét, ajkát könnyedén a bőréhez érintette -,kimondhatatlanul örülök, hogy megismerhetem.- Gifford ragaszkodott ehhez a látogatáshoz -jegyezte megerőtlenül Demetria. - Constance és én úgy döntöttünk,elkísérjük.A férfi tetőtől talpig végigmérte Olympiát.- A nővérem elbeszélése alapján másmilyennek képzeltem.- Mit akar ezzel mondani? - kapta vissza a kezét Olympia.Fejfájása elviselhetetlenné erősödött. Semmi másra nemvágyott, mint hogy ezek az elegánsan öltözött emberektávozzanak, és egyedül hagyják végre.- Nem állt szándékomban megbántani, asszonyom -mondta gyorsan Gifford. - De Demetria szerint ön valószínűlegvidéken élt eddig, azt hittem, ez a megjelenésén is meglátszik.Álmodni sem mertem volna, hogy ön ilyen bájos.- Köszönöm. - Olympia nem tudta, bóknak veheti-e ahallottakat. - Foglaljon helyet, kérem. A házvezetőnőmazonnal hozza a teát.- Nem maradunk sokáig - mondta nyugodtan Constance. -Csak a kíváncsiságunkat akartuk kielégíteni.- A kíváncsiságukat? - nézett rá Olympia értetlenül.Demetria lágyan felkacagott.- Biztosan tudja, kedvesem, hogy Chillhurst és én valahajegyben jártunk. Mióta az öcsém tegnap megtudta, hogyőlordsága végül megnősült, nem volt maradása, minél előbbmeg akarta ismerni önt.Gifford mosolya hideggé vált.- Őlordsága különleges követelményeket támaszt egyfeleséggel szemben. Mielőbb látni akartam ezt a minden igénytkielégítő hölgyet.- Fogalmam sincs, miről beszél - vallotta be Olympia.Gifford az ablak közelében álló székre ereszkedett le. Úgytűnt, meglepi a válasz.- Nem árt, ha megismeri a tényeket, mielőtt bevezetik atársaságba, asszonyom. Nyílt titok, hogy Chillhurst azértbontotta fel az eljegyzést, mert tudomására jutott Demetriaanyagi helyzete. Addig tévesen azt hitte, a nővérem nagyvagyon várományosa, ugye, érti?166

- Nem, nem értem. - Olympia úgy érezte magát, mint egykisegér, akibe három gonosz macska is belemélyeszti karmait,mielőtt elharapnák a torkát.Gifford tekintete összeszűkült.- Három évvel ezelőtt Chillhurst világosan kifejezésrejuttatta, egy dolgot vár el a feleségétől: hogy pénzt vigyen aházasságba.- Gifford, kérlek - szólt rá rosszallóan Demetria, majdkényszeredetten Olympiára mosolygott. - Bár Chillhurstnemesi címmel bír, a családja is kénytelen elismerni, hogy aszívét a pénzeszacskójában hordja.- Chillhurstnél minden a pénz körül forog-vetette közbeellenségesen az öccse.- Ugyan, Gifford, Lady Chillhursttel biztosan nagyon jólösszeillenek - jegyezte meg kedvesen Constance -, hiszőladysége is olyan életrevaló.- Miből gondolja? - pislogott Olympia. Eddig mégsenkinek nem jutott eszébe, hogy őt életrevalónak nevezze.Gifford felhorkant.- Eléggé nyilvánvaló, nem? Ön bizonyára nagyon gazdag,különben Chillhurst nem vette volna el. Pedig - isten látja -neki is bőven van mit a tejbe aprítania. Mégis képes volt avárosnak ebbe a nyomorúságos részébe hozni önt.Tekintete megvetően söpört végig az egyszerűmuszlinruhán.- Ami azt illeti, ön sem költ túl sokat ruházkodásra. Azember ebből arra következtet, ön is óvatosan bánik a pénzzel.- Chillhurstnek ez biztosan tetszik. - Demetria mosolygottugyan, de hangja ridegen csendült. - Szerintem attól rettegett,én majd két kézzel szórom a pénzt. Hát nem tévedett. Énugyanis szeretem a csinos dolgokat.Constance gyengéden rámosolygott.- Ez igaz, Demetria. És a csinos dolgok nagyon sokbakerülnek.- De megérnek minden kiadott pennyt - vágta az rá.- Chillhurstnek a bőre alatt is pénz van - háborgott továbbGifford -, tán még Krőzusnál is gazdagabb. Minek neki még afelesége vagyona is?Olympia felháborodottan tiltakozni készült, azonbanészrevette, hogy a két nő ideges pillantást vált.167

Hirtelen megértette, miért vibrál úgy körülöttük a levegő.Nem akartak idejönni. Csak azért kísérték el Giffordot, hogysemmi jóvátehetetlen ne történhessék. A fiatalemberből sütötta harag és a rosszindulat, ellenséges indulatai kizárólag Jaredreirányultak.Olympia egy szót sem szólt.- Bocsásson meg az öcsémnek, kérem - mentegette Giffordbárdolatlanságát Demetria. - De még ennyi év után is indulatbajön, ha arra gondol, Chillhurst nem volt hajlandó párbajrakiállni vele.Olympia alig kapott levegőt. Döbbenten meredt a szőkenőre, majd a férfihoz fordult.- Csak nem azt akarja mondani, hogy párbajra hívtaChillhurstöt?- Már megbocsásson, asszonyom, de nem volt másválasztásom. - Gifford felállt, és az ablakhoz ment. - Vérigsértette, porig alázta a nővéremet. Ki kellett hívnom.- Ugyan, Gifford - csitította Demetria -, mi értelme megintfelemlegetni ezeket a régi dolgokat? Három éve történt, márrég boldog házasságban élek - másvalakivel.Olympia a férfi megfeszülő vállát nézte.- Attól tartok, jóval többről volt itt szó, mint amennyitelmondott, Mr. Seaton.Gifford vállat vont.- Biztosíthatom, ez minden. Miután Chillhurst felbontottaaz eljegyzést, párbajra hívtam. Megmondtam neki, úgy érzem,a nővéremet mélyen megsértette becsületében.Demetria felsóhajtott. Constance nyugtatóan a karjára tettea kezét.- Mit válaszolt erre Chillhurst? - kérdezte Olympia.- A lehető legudvariasabban bocsánatot kért - mondtanyájasan Demetria. - Ugye, így volt, Gifford?- Így, hogy a mennykő csapjon belé! Pontosan ezt tette.Udvariasan bocsánatot kért és visszautasította, hogytalálkozzék velem a becsület mezején. A beszari gazember!- Gifford, nem kéne ilyet mondanod Lady Chillhurst előtt -mondta kétségbeesetten Demetria.- Hallgasson a nővérére - suttogta Constance.- Csak a tényeket mondom el Lady Chillhurstnek! -Gifford már ordított. - Hadd tudja meg, kihez ment feleségül!168

Olympia elhűlten nézett rá.- Megőrült? A férjem nem gyáva!- Természetesen nem - mondta gyorsan Demetria. - Senkisem merné Chillhurstöt gyávasággal vádolni.- Még hogy nem gyáva?! - süvöltötte Gifford. - Az abeszari alak?- Én mondtam, hogy nem bölcs dolog elkísérni az öcsédet,Demetria - mormolta Constance.- Mit tehettem volna? - súgta vissza Demetria. - Semminem állíthatta meg, hogy ide ne jöjjön.A szaggató fájdalom Olympia fejében percről percrerosszabb lett.- Azt hiszem, ma délutánra elegem van a látogatókból. Hakérhetem, most már távozzanak.- Kérem, bocsásson meg az öcsémnek, Lady Chillhurst -rebegte Demetria. - Olyan forrófejű, de csak engem akarvédeni. Gifford, megígérted, hogy nem rendezel jelenetet.Kérjél bocsánatot Lady Chillhursttől.- Az igazságért nem kérhetek bocsánatot - mennydörögteGifford.- Már csak a nővére érdekében is meg kellene tennie -jegyezte meg hűvösen Constance. - Egyikük sem akarhatja,hogy újra szárnyra kapjanak a pletykák. Csak fájdalmat okoznaminden érintettnek.Elhallgatott.- Beaumont sem örülne, ha a fülébe jutna.Az utolsó mondata elérte hatását. Gifford felbőszültpillantást vetett nővérére és Constance-ra, aztán lassanOlympiához fordult és biccentett.- Bocsásson meg, asszonyom.De Olympiának már mindenből elege volt.- Nem érdekel a bocsánatkérése. Rengeteg dolgom van. Hakérhetném...- Azért ne haragudjon ránk, Lady Chillhurst. - Demetriamár a kesztyűjét igazgatta. - Akkoriban kínosan érintettmindnyájunkat, de már többször elmagyaráztam az öcsémnek,jobb nem is történhetett volna. Igaz, Constance?- Igaz -válaszolta a barátnő. - Ha Chillhurst nem vet végeta jegyességnek, Demetria soha nem lett volna Beaumont169

felesége. Beaumont-nal boldogabb, mint Chillhursttel lehetettvolna.- Ehhez kétség nem férhet - nézett Olympiára Demetria. -Beaumont nagyon jó hozzám, asszonyom. Elégedett vagyok aválasztásommal. Nem szeretném, ha azt hinné, Chillhurst utánepekedem. Semmi sem áll távolabb tőlem.Gifford halkan átkozódott.Olympia feje lüktetett. Hogyan tudná mielőbb kitessékelnia kellemetlen látogatókat? Chillhurst is jöhetne már. Neki eznem okozna gondot.- A tea, asszonyom - jelentette az ajtóból Mrs. Bird frissenmegtalált sztentori hangján. - Tölthetek?Olympia lélegzetvételnyi szünethez jutott, hálásan nézettaz asszonyra.- Köszönöm, Mrs. Bird.A házvezetőnő elégedettségtől sugárzó arccal, diadalmasanvonult be a nappaliba. Furcsa győzelmi zászlóként, magasratartva hozta az óriási tálcát, amelyre a régi ezüst teáskészletvalamennyi fellelhető darabját sikerült felpakolnia. Egygyengébb fizikumú asszony hétrét görnyedt volna a súly alatt.A tálcát óvatosan egy parányi asztalra helyezte, ésenergikusan munkához látott. Táncra keltek a csészék,összeverődtek a kanalak.Demetria és Constance kővé váltan szemlélte a teázáselőkészületeit. Gifford megvetően elhúzta a száját.Olympia úgy döntött, még egy kísérletet tesz, hogymegszabaduljon a nem kívánt vendégektől.- Az az igazság - mondta határozottan -, hogy nem érzemjól magam. Nem bánom, önök mint csinálnak, én mindenesetrefelmegyek a hálószobámba.A nappaliban lévők egy emberként, megrökönyödvenéztek rá.- Nem teheti ezt velem! Most hoztam be a teát! -siránkozott neheztelve Mrs. Bird, és meglóbálta a nehézteáskannát. - Addig ugyan el nem mennek, míg egy csészévelmeg nem isznak!- Nem hiszem, hogy itt maradhatnánk teára - mondtagyorsan Demetria, és felállt.- Igen, igen - emelkedett fel Constance is. - Sajnos,mennünk kell.170

- Ne szaladjanak már! Egy szemvillanás alatt megvagyok.- Mrs. Bird gyorsan töltött, majd a csordultig telt csészét hevesmozdulattal Demetria felé nyújtotta. - Tessék, asszonyom.Demetria önkéntelen a csésze és a tányér után nyúlt.A csésze megbillent, a földre hullt. A tea végigömlött acsodás kék ruhán. Demetria halkan felkiáltott, és hátrébblépett.- Jaj - mondta mindenbe beletörődve Olympia. - Ezt aruhát csak tegnap szállították le - meresztette szemét mérgesena barna foltokra Demetria. - Egy vagyonba került!Constance előkapott egy csipkés, fehér zsebkendőt, ésigyekezett felitatni a teát a ruháról.- Semmi baj. Egy tucat új ruhát kapsz helyette Beaumonttól.- De nem erről van szó, Constance ! - vetett lesújtópillantást Mrs. Birdre. - Ez az asszony használhatatlan, LadyChillhurst. Miért tűri el maga körül?- Mrs. Bird ragyogó házvezetőnő - vette védelmébeOlympia.- Már hogyne lennék az! - lengette meg sértődötten akannát Mrs. Bird. - Másként nem dolgozhatnék egy születettvikomtnál!A tea a szőnyegre löttyent.- Úristen! - jegyezte meg alig titkolt jókedvvel Constance.- Elképesztő! Ha ezt a barátainknak elmeséljük! Nem fogjákelhinni.- Megtiltom, hogy pletykákat terjesszenek rólunk! -csattant fel Olympia.Felállt. Erőt gyűjtött, hogy végre eltávolítsa abetolakodókat.A hallból hangos kiabálás hallatszott.- Gyere vissza, Minotaurusz! Légy jó kutya!- Azonnal gyere vissza! - süvöltötte Hugh a lépcsőtetejéről.Dobhártyaszaggató fütty harsant.Egy pillanattal később Minotaurusz trappolt be anappaliba, lélekszakadva sietett a vendégek üdvözlésére.Erőteljes farksuhintással telibe találta a tálcát, újabb két csészepottyant a földre.- Az anyád piros viganóját! - sivított rá Mrs. Bird.171

- Most aztán tölthetek megint!- Miattunk igazán ne zavartassa magát! - kapkodott levegőután Demetria.Constance halálra váltan hátrált.- Tüntessék el innen ezt a vadállatot!Minotaurusz busa feje a hang irányába fordult, pofájaörömteli vigyorba húzódott, lógó nyelvvel most már csakConstance-ra figyelt.- A mindenit! - Gifford kissé zavarodottnak tűnt. Aztánöles léptekkel átvágott a szobán, azzal a nyilvánvaló céllal,hogy üstökön ragadja a kutyát.Minotaurusz boldogan felvakkantott. Íme, egy idegen! Ésjátszani akar vele!Olympia hallotta a bejárati ajtó nyitódását, majdcsukódását. Kiviharzott a hallba, csípőre tett kézzel megálltJared előtt.- Csakhogy megjött, uram!- Valami baj van? - kérdezte udvariasan a férfi.Olympia a nappaliból kiszűrődő lárma felé intett.- Hálás lennék, ha csinálna ezekkel valamit. Jared azajtóhoz sétált, hideg érdeklődéssel hordozta körbe tekintetét aszobán.- Minotaurusz - mondta halkan.A kutya, bármennyire is élvezte a Gifforddal valófogócskát, azon nyomban otthagyta a kimerülni látszó férfit, ésátcsattogott a nappalin. Dicséretre várva huppant le Jared elé.Az megpaskolta a lihegő állat fejét.- Jól van. Most menj fel a fiúkhoz, Minotaurusz! A kutyaengedelmesen felállt, és villámgyorsan elhagyta a szobát.Jared a házvezetőnőre nézett. - Hagyja azt a teát, Mrs.Bird!- De hát nem is ittak! - tiltakozott az asszony. Jared jegesudvariassággal hajtotta meg fejét Gifford felé.- Biztos vagyok benne, a vendégeinknek már nincs idejükteázni. Hisz épp menni készültek. Vagy tévednék, Mr. Seaton?Gifford, aki a rátapadt kutyaszőrt söpörte le kabátja ujjáról,undorodva felmorrant.- Már megyünk. Ennyi elég is lesz ebből azőrültekházából.172

- Ég áldja, Lady Chillhurst - köszönt el Demetria.Constance-szal az ajtó felé indultak, Gifford szorosan anyomukban lépkedett.Demetria egy utolsó, gúnyos pillantást vetett Jaredre.- Soha nem volt az a hétköznapinak mondható ember,Chillhurst, de ez a figyelemre méltó háztartás tán még önnek issok. Hogy bírja mindezt idegekkel, uram?- Az itthoni dolgaim nem tartoznak önre, asszonyom -mondta Jared. - Meghívás nélkül többé ne lépjék át ennek aháznak a küszöbét.- Csirkefogó! - sziszegte Gifford. - Csak azt remélem,szegény felesége tudja, mibe keveredett ezzel a házassággal.- Csend legyen, Gifford! - szólt rá Demetria. - Menjünk.Több meghívásnak is eleget kell még tennünk ma délután.- Szerintem egyik sem lesz ilyen szórakoztató - jegyeztemeg Constance.Méltóságteljesen kivonultak. Jared meg sem várta, míghintóba szállnak, hangos dörrenéssel becsapta mögöttük azajtót. Olympiához fordult.- Soha többé nem fogadhatja egyiküket sem - mondta. -Megértette?Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Olympia mérgesenelindult a lépcsőn felfelé.- Nekem ne parancsolgasson, Chillhurst! Ne felejtse el,ebben a házban én rendelkezem, és ön csupán az egyikalkalmazottam. Lesz szíves ezt észben tartani, és ennekmegfelelően viselkedni.Jared figyelemre sem méltatta a kitörést.- Olympia, beszélni szeretnék önnel.- Most nem, uram. A szobámba megyek, és pihenek egykeveset vacsora előtt. Borzasztó nap áll mögöttem - a lépcsőközepén mégis megtorpant. - Mondja csak, uram, valóbanolyan mélyre süllyedt volna, hogy arra buzdítja azunokaöcséimet és Mrs. Birdöt, beszéljenek rá a házasságra?A férfi a lépcső aljához lépett, és felnézett rá.- Igen, idáig süllyedtem.- Szégyellje magát!- Úgy el vagyok keseredve - húzódott Jared szája furcsamosolyra -, hogy megtennék bármit - érti? Bármit! -, a pokol173

legalsó bugyrába is leszállnék, egyenként hoznám le acsillagokat, ha kell, csak hogy a feleségemnek tudhassam.Komolyan gondolja, futott át a lány agyán. Lehangoltsága,gyötrő fejfájása ellenére édes borzongás remegett tagjaiban.Ellenállása, mint csepp a tengerben, eltűnt.- Felesleges minden további ügyeskedés - mondta, bár mégmindig nem volt egészen biztos a férfiban, és érezte, szavaisorsdöntőek lesznek -, úgy döntöttem, feleségül megyekönhöz.Jared teste megfeszült.- Köszönöm, Olympia. Minden erőmmel azon leszek, sohane bánhassa meg a döntését.- Pedig meg fogom bánni - közölte az elgyötörten -, ettőlsemmi nem menthet meg. De most, kérem, hagyjon magamra.- Csak még egy percet, Olympia - Jared tekintete az arcátkutatta. - Megkérdezhetem, miért gondolta meg magát alegutóbbi találkozásunk óta?- Nem - lépett a lány egy fokkal feljebb.- Olympia, könyörgök, tudnom kell a választ. Akíváncsiság elemészt. A fiúknak köszönhetem, hogymegmásította a döntését?- Nem.Újabb lépcsőfok.- Mrs. Birdnek talán? Tudom, nagyon aggódik az önhírneve miatt.- Mrs. Bird nem befolyásolhatná a döntésemet.És már a lépcső tetején járt.- De akkor miért? - kiáltott fel a férfi.Olympia a lépcsőfordulóban megállt, és hűvös fensőséggelnézett le Jaredre. - Azért határoztam másként, uram, mertrádöbbentem, ön remekül ellátja a házam irányítását.- Hogy jön ez ide? - érdeklődött bizalmatlanul a férfi.- Igazán egyszerű. Nem engedhetem meg magamnak, hogyelveszítsem önt. Tudja, milyen nehéz rendes személyzetettalálni.- Olympia - csodálkozott el Jared -, csak nem azért jönhozzám, mert rendben tartom az otthonát?- Házasságra jobb okot keresve sem találnék. Ja, igen.Azért van itt más is.- Mégpedig? - ráncolta szemöldökét Jared.174

- Nem tudja véletlenül, mit jelent a Szyrén szó?A férfi meghökkent.- A szirén egy mondabeli teremtmény, dalától elkárhoznakaz óvatlan tengerészek.- Nem az a fajta szirén! - toppantott türelmetlenülOlympia. - Hanem Szyrén: nagy sz-szel és ipszilonnal.- Így hívták Jack kapitány hajóját. Miért kérdi?- Biztos benne?- Apám mondta.- A rajzok - suttogta Olympia.- Miféle rajzok? - kérdezte Jared értetlenül.- Nem emlékszik? A napló fedelén belül, elöl és hátul is,rajzok vannak. Gályák a viharos tengeren, a háborgó tengeren.Az egyik hajó orrát egy női figura díszíti. Talán épp egy szirén.- Akkor az csak Jack kapitány hajója lehet.A fejfájás egy csapásra megszűnt. Olympia felkapta aszoknyáját, és lerohant a lépcsőn.- Várjon! Most meg hova megy? - kérdezte Jared amellette elsüvítő lánytól.- A dolgozószobába - fordult az vissza az ajtóból. -Nagyon elfoglalt leszek, Mr. Chillhurst. Gondoskodjék róla,hogy senki ne zavarjon.- Igenis, Miss Wingfield - szaladt fel a férfi szemöldöke. -Mint a személyzet tagja, mindenben utasításai szerint járok el.Olympia bólintott, és becsukta az ajtót a másik orra előtt.Az asztalhoz szaladt, és felcsapta a naplót. Elmélyültentanulmányozta a rajzokat, majd a papírvágó kés után nyúlt.Óvatosan körbevágta a háborgó tengeren hajózó Szyrénrajzát, és előhúzott alóla egy vékony papírlapot. Széthajtogatta.Egy szigettérképe volt. A Nyugat-Indiák ismeretlenszigetéé. De a térkép félbe volt tépve.A másik fele hiányzott.A tépett papírlap tetején ez a mondat állt:Ha a Szyrén és a Tengeri Kígyó egymásra talál,ketten együtt már az egész,a zár csak a kulcsra vár.175

Olympia izgatottan a hátsó rajzhoz lapozott. A vadhullámokkal küzdő hajók közül kiválasztotta az óriási kígyóvalékesítettet. Körbevágta.Alatta a térkép másik felének hűlt helyét találta.176

Jared tányérja bal oldalára helyezte a határidőnaplót.Milyen megnyugtató dolog egy határidőnapló, gondolta. Aztaz érzetet kelti az emberben, hogy ő maga irányítja a sorsát.No persze, ez tűnékeny illúzió, de a szertelen vágyakáldozatául esett férfiak két kézzel kapnak minden illúzió után.- Ahogy eddig is, ma nyolctól tízig tart a tanítás -jelentettebe. - A földrajz- és matematikaórát folytatjuk.- Földrajzórán mesél még nekünk Jack kapitányról, uram?- kérdezte Hugh, szájában egy fél tojással.- Evés közben nem beszélünk - mordult rá a férfi.- Elnézést, uram. - Hugh egyben lenyelte a tojást, éselvigyorodott. - Már meg is ettem. Mesél még a kapitánykalandjairól?- Igen, uram - kapcsolódott be Robert is. - Hallhatnánkmég egy történetet?- Azt, amikor Jack kapitány egy olyan órát szerkesztett,amivel meg tudta határozni a helyzetüket a tengeren -ábrándozott Ethan.- Azt már hallottuk! - förmedt rá Robert.- Nem baj. Én még egyszer hallani szeretném.Jared titokban Olympiát figyelte, aki szórakozottan kente avajat a kenyérszelet mellé. A lány arckifejezése rossz érzésseltöltötte el. Tekintete a távolba meredt, gondolataiba merült,mióta csak lejött reggelizni.Ma reggel aztán nem volt jól kifundált, véletlenösszeütközés a folyosón; sehol egy epekedő pillantás, egylopott csók, egy elpirulás! Baljós jelek egy ilyen fontos napelé, rémüldözött Jared.- Ha a szélesség és hosszúság mérésére kíváncsiak, akkorinkább Jack kapitány egyik bostoni útjáról beszélnék - mondtahangosan. - Az órák végezetével elkísérem a nagynénjüket aTársaság könyvtárába.Olympia erre azért felfigyelt.- Remek. Úgyis ellenőrizni akartam valamit a térképeken.Kigondolná, hogy ma lesz az esküvője?, morfondírozottJared. A lányt nagyobb izgalommal tölti el, hogy beleáshatjamagát holmi poros térképekbe, mint az, hogy hamarosan oltárelé vezetik.17712

- Amíg ön a könyvtárban dolgozik - mondta hangosan -, éntalálkozom Felix Hartwell-lel. Az üzleti ügyeimet szeretnémmegbeszélni vele. A fiúk addig sárkányt röptethetnek aparkban. Amint ezzel megvagyunk, megebédelhetünk.Ethan vidoran kalimpált lábával, sarka neki-neki ütődött aszék lábának.- És délután mit csinálunk?- Ne rugdalja azt a széket, kérem - szólt rá szórakozottantanára.- Igen, uram.A férfi a következő bejegyzésre pillantott. Érezte, mindenporcikája megfeszül az izgatottságtól és a várakozástól. Milesz, ha Olympia meggondolja magát?Nem, az nem lehet.Nem, a gyönyörű szirén most nem gondolhatja meg magát.Most nem fordíthat hátat neki az egyetlen asszony, akit valahais igazán akart, őrülten, esztelenül, mindent elfeledve.- Miután ettünk - folytatta, szándéka szerint érzelemmenteshangon -, a nagynénjük és én elintézzük az esküvővelkapcsolatos formalitásokat. Minden engedélyt sikerültbeszereznem, így hamar túlesünk a dolgon. Ha hazajöttünk...Az asztal túlfelén ezüst csapódott a porcelánhoz.Jared még időben felnézett, hogy láthassa, a vajtartóátbucskázik az asztal szélén, a vajdarab tovasiklik a szőnyegen.Olympia felugrott, letérdelt, és szalvétájával idegesendörgölni kezdte a fénylő csíkot.- Hagyja csak - mondta neki -, majd Mrs. Bird elintézi.A lány bizonytalanul felpillantott, majd lesütötte szemét,és gyorsan visszaült.Hát így állunk! Mégsem hagyja annyira hidegen aházasság gondolata, mint mutatja, somolygott magábanelégedetten Jared. Ilyeténképp megnyugodva, újrahatáridőnaplójának szentelte minden figyelmét.- A szokásosnál korábban vacsorázunk, hogy mégláthassuk a tűzijátékot a Vauxhall Gardenben.Fülsértő lelkendezés követte a bejelentést.- Ez ám a ragyogó terv, uram! - rikkantotta vidámanRobert.- Én még sosem láttam tűzijátékot - árulta el szégyenlősenEthan.178

- Zenekar is lesz? - Hugh mindent tudni akart.- Úgy hiszem - válaszolta a fiúknak.- És fagylalt?- Minden bizonnyal.A lány arcát nézte, mit szól hozzá, hogy a VauxhallGardenben ünneplik meg az esküvőjüket. Eddig eszébe semjutott, hogy egynémely hölgy ezt sértésnek venné.De Olympia szeme izgatottan felcsillant.- Csodás gondolat! Mindig is szerettem volna tűzijátékotlátni.Jared megkönnyebbülten felsóhajtott. Még hogy őbenne nelenne romantikus hajlam!- A Sötét útra is elmegyünk? - kérdezte gyanúsártatlansággal Robert.- Kitől hallott a Sötét útról? - ráncolta szemöldökét a férfi.- Az egyik fiú mesélt róla tegnap a parkban - magyaráztaEthan. - Azt mondta, nagyon veszélyes végigmenni a Sötétúton.- Így igaz, uram - bólogatott Robert. - Azt is mondta, olyanis volt már, hogy valaki bement a Sötét útra, és soha nem jöttvissza. - Megrázkódott. - Gondolja, hogy igaz lehet?- Nem, nem hiszem.- De egy másik fiú azt mondta, hogy néhány éve az egyikszobalányuk eltűnt a Sötét úton - bizonygatta Robert. - Azótase látták.- Biztosan megszökött valamelyik lovásszal - vont vállatJared, és becsukta a naplót.- Én annyira szeretnék végigmenni a Sötét úton! -szívóskodott tovább Robert.- De csak azért -fintorgott rá Hugh -, mert az a fiú aparkban fogadott veled. De ha mi is ott vagyunk, az nemszámít. Lord Chillhurst elzavarná a rablókat.- Igen! - vágta rá diadalmasan Ethan. - A rablók nem ismutatkoznának, ha őlordsága és mi is ott vagyunk. Csak akkornyernéd meg a fogadást, ha egyedül mennél végig. De azt megúgysem mered!- Igen, igen - csúfolódott Hugh -, egyedül nem merszvégigmenni a Sötét úton!- De igenis merek! - tört ki Robert.- Dehogy mersz!179

- Most már elég legyen! - dörrent az ikrekre Jared. - Egyintelligens férfi nem köt fogadásokat és nem csúfolódik.Felülemelkedik az ilyen ostobaságokon, döntéseit csak azésszerűség befolyásolja. És most, ha befejezték a reggelit,készüljenek fel az óráikra.- Igen, uram. - Hugh még egy utolsó gonoszkodó pillantástvetett Robertra, és felállt.Ethan kuncogott, de ő is felugrott a székről.Robert, ügyet sem vetve öccseire, udvariasan biccentettnagynénje felé.A férfi megvárta, míg kettesben maradnak.- Remélhetem, hogy a mai program elnyerte tetszését?- Igen, természetesen. - Olympia elakadt, késével alevegőbe legyintett. - Mindig is nagyon értett a tervekkidolgozásához. Az ilyesmit a jövőben is önre hagyom.- Megtisztelő a bizalma.- Kinevet, Chillhurst?- Nem, kedvesem. Magamat találom percről percrenevetségesebbnek.- Jared - döbbent meg a hirtelen felismeréstől Olympia -,hogy képes saját magán és a vágyain gúnyolódni? Ennyirehihetetlen, hogy képes erős érzelmekre?- Eddigi tapasztalataim azt mutatták, az erőteljes érzésekfelforgatják egy férfi életét. Hajlamos lesz ameggondolatlanságra, veszélyes kalandokba bocsátkozik, ésehhez hasonló őrültségeket követ el.- Csak a fékevesztett szenvedélyek érnek ilyen rossz véget- mondta kedvesen a lány. - Ön viszont sosem engediszabadjára az érzelmeit, uram.Fülig vörösödött.- Talán csak akkor, amikor a romantikus vágyai vezérlik.- Úgy érti - nézett mélyen a szemébe Jared -, amikorszerelmeskedem önnel.Felhörpintette kávéját.- Ha megbocsát, Olympia... A tanítványaim várnak.- Jared, egy pillanat, valami fontosat kell mondanom.Újabb nyomra bukkantam a Lightbourne-naplóban.- Kedvesem, a legutolsó dolog, amiről az esküvőm napjánbeszélni szeretnék, az az átkozott napló. Jól tudja, mennyire180

nem érdekel a téma. Egy szót sem akarok hallani róla. -Lehajolt, könnyű csókot lehelt a lány ajkára.- De Jared...- Gondolj inkább az előttünk álló nászéjszakára, drágaszirén - suttogta. -Talán az is lesz olyan érdekes, mint aLightbourne-napló.Kisétált.- Nyittassam ki a házát? - Felix Hartwell áthajolt azasztalon, és portóit töltött magának. - Örömmel. Személyzetreis szüksége lesz?- Igen - felelte elgondolkodva Jared -, de házvezetőnőt nekeressen. Az már van.- Akit Upper Tudwayből hoztak magukkal? - nézett ráhitetlenkedve Felix. -Aligha hiszem, hogy ekkora házzal isboldogulna. Nem sok tapasztalata lehet.- Majd megoldjuk.Társa vállat vont.- Ön tudja. Portóit?- Nem, köszönöm.- Akkor hadd ürítsem poharam a küszöbönállómenyegzőre! - Nagyot kortyolt a borból. - Azt kell mondanom,igen szokatlan módon intézi el az örvendetes eseményt. Talánmégis örökölt valamicskét a családja különcségéből.- Úgy tűnik.- A lapoknak sem küldhet értesítést a boldog frigyről, hiszaz úri társaság úgy tudja, önök már házasok - vihogott felFelix. - Megkérdezhetem, mivel teszik emlékezetessé a jelesalkalmat?- Elvisszük a menyasszonyom unokaöccseit a VauxhallGardenbe tűzijátékot nézni.- A Vauxhall Gardenbe? - húzta el a száját Hartwell. - És amenyasszonya ezt jó néven veszi?- Mindenben rám hagyatkozik. Még valamit, Felix.- Igen?Jared a zsebébe nyúlt, és előhúzta Torbert zsebkendőjét.- Kérem, gondoskodjék róla, hogy ez visszakerüljön Mr.Roland Torberthez. És adjon át egy üzenetet is.A másik érdeklődve nézegette a zsebkendőt.- Milyen üzenetet?181

- Mondja meg Torbertnek, ha Lady Chillhurstnek mégegyszer olyan kényelmetlenségei támadnának, mint hogyidegen zsebkendőt talál a kertjében, Lord Chillhursttel gyűlikmeg a baja.Felix átvette az illatos vászondarabot.- Jó, megmondom, bár nem hiszem, hogy erről az oldalrólkülönösebb veszély fenyegetné. Torbert nem az a kertbeosonós fajta.- Én sem hiszem, hogy aggódnom kéne miatta. -Kinyújtóztatta lábát, barátjára nézett. - Még egy dolgotszeretnék megbeszélni. Mire jutottak a biztosítók?- Az ő nyomozásuk sem volt eredményesebb, mint azenyém. - Hartwell zavartan felállt és járkálni kezdett. -Kénytelen lesz beletörődni, a sikkasztás mögött Richardskapitány áll. Egyszerűen nem létezik más magyarázat.- Richards régi emberem. Majd olyan régóta dolgoziknekem, mint maga.- Tudom, uram - csóválta meg fejét Felix. - Nagyonsajnálom, hogy nekem kellett önnel közölnöm ezt a hírt.Tudom, milyen fontos önnek a hűség és az őszinteség.Megértem, mit érez, ha azt kell hallania, becsapta valaki,akiben megbízott sok-sok éven át.- Ugye, mondtam már, nem szeretem, ha a bolondjátjáratják velem?Fél órával később bérelt hintó állt meg a Beaumont-házelőtt.- Várjon meg! - szólt oda a kocsisnak Jared. - Nemmaradok sokáig.- 'genis, uram.Jared előhúzta aranyóráját, míg ment felfelé a lépcsőn. Afiúkat Mrs. Birdre hagyta.Túl sok ideje nem maradt Demetriára, hamarosan menniekell Olympiáért a könyvtárba. De pár perc is elég lesz, sokmondandója úgy sincs.Az ajtót nyitó komornyik helytelenítő pillantása nemcsupán a látogató megjelenésének, hanem érkezése módjánakis szólt. Beaumont-ékhoz saját hintajukon érkeztek avendégek, nem bérkocsin.182

- Mondja még őladységének, Chillhurst kíván beszélnivele - közölte Jared minden bevezetés nélkül.- Megkaphatnám a névjegykártyáját, uram? - kérdezteégnek emelt orral a komornyik.- Nincsen.- Lady Beaumont délután három előtt nem fogadlátogatókat.- Ha nem jelent be azonnal - vetette ellen udvariasan -,megteszem magam.A komornyik meghökkent, majd visszahúzódott a hallba.Jared türelmesen álldogált a lépcsőn, mígnem az ajtómásodszor is feltárult.- Lady Beaumont a szalonban fogadja önt.A férfi szó nélkül belépett, átvágott a hallon és benyitott aszalonba. Demetria már várt rá. Halványkék, fehér mintásruháját nyilvánvalóan az arany- és kékszín pamlaghozválasztotta. Távolságtartóan rámosolygott a belépőre, deszemében aggodalom bujkált.Jarednek most úgy tűnt, az asszony mindig ilyenhideggőggel, mintegy három lépéstávolságból kezelte őt.Három éve ezt az önmérséklet és a női erénymegnyilvánulásának vélte. Akkoriban azt hitte, pontosanezekkel a jellemvonásokkal kell rendelkeznie a feleségének.Később rá kellett döbbennie, hidegségével, rátartiságávalDemetria csak az undorát akarta palástolni.- Isten hozta, Chillhurst! Micsoda meglepetés!- Valóban? - nézett körbe közönyös tekintettel a gazdagondíszített szobán.A falakat kék selyemtapéta borította. A kandalló erezettfehér márványból készült. A hatalmas, kertre néző ablakokatnehéz bársonyfüggöny keretezte. A fényűző berendezésBeaumont gazdagságát volt hivatott hangsúlyozni.- Jól megy a sora, Demetria.- Kételkedett benne valaha is, hogy így lesz?- Nem, egy percig sem.Nézte a pompa közepén üldögélő asszonyt, akin látszott,ebben a környezetben érzi igazán otthon magát. Aki most láttaDemetriát, nehezen tudta elképzelni, hogy volt idő, amikor aligvolt gazdagabb a templom egerénél.- Ön mindig nagyon céltudatos asszony volt.183

- Akik szegénységben születtek, nagyon gyorsanmegtanulják, ha nem tesznek ellene valamit, a bizonytalan létmaga alá temeti őket. De ön ezt nem értheti, Chillhurst.- Valóban nem.Miért mondaná el neki, hogy ő is megtanulta ezt a leckét?Miért beszélne a keserves gyermekévekről, melyek egygondoskodásra, odafigyelésre képtelen, rémisztően hóbortoscsaládban, a lassú, de biztos elpénztelenedés jegyében teltek?Valaha meg kívánta osztani a múltját is ezzel azasszonnyal. De Demetriát már akkor is csak a saját és öccsejövője érdekelte.- Feltételezem, nyomós oka van rá, hogy ezen a korai óránfelkeresett.- Természetesen.- Természetesen - ismételte Demetria keserű éllel. -Soha,semmit nem tesz ok nélkül, ugye, Jared? Mert ebből áll azélete: a nyomós okaiból, az órájából és az istenvertehatáridőnaplójából. Hadd halljam, miért jött ide.- Tudni szeretném, miért látogatta meg szívbélibarátnőjével és az öccsével tegnap a feleségemet.- Micsoda kérdés?! - kerekedett el ártatlanul a nő szeme. -Csak üdvözölni akartuk a városban.- A hazugságait tartogassa a férje számára! Ha majd annyiidős leszek, mint ő, én is elfogadok egy ilyen magyarázatot.- Nincs abban a helyzetben, hogy megítélhesse aházasságomat, Chillhurst - szűkült vékony vonallá Demetriaszája. - Semmit nem tud róla.- Csak a kiváltó okokat ismerem: ön pénzt akart,Beaumont pedig utódot.- Tudja, a mi köreinkben a házasságok java ezen az alaponköttetik: az egyik fél örökségre, a másik örökösre vágyik. -Bizalmatlanul ráncolta homlokát. -Csak nem azt akarjaelhitetni velem, hogy önt és azt a meglehetősen furcsaasszonykát, akit az Ibberton Streeten dugdos, nemesebbmegfontolások vezették?- Nem azért jöttem, hogy a házasságomat vitassam megönnel.- Akkor miért?184

- Hogy figyelmeztessem önt és azt a felfuvalkodott öccsét,még egyszer ne merészkedjenek a feleségem közelébe. Nemtűröm, hogy macska-egér játékot játsszanak vele. Megértette?- Miből gondolja, hogy játszadoztunk vele? Talán csakkíváncsiak voltunk arra a nőre, aki az ön kívánalmainak teljesmértékben megfelel.- Mostanában annyira unatkozik, Demetria, hogyOlympiával múlatja az idejét?- Ennyire unalmas lenne szegénykém? - kérdezte marógúnnyal Demetria. - Kár. Mert hogy fogja így az önérdeklődését ébren tartani? Vagy ez a kis szürke kékharisnyalenne álmai netovábbja?- Túl messzire megy, Demetria.- Megkapta, amit akart, Chillhurst? - Demetria szemeharagosan felszikrázott. - Az asszonyt, aki alkalmazkodik aidőbeosztásához? Az asszonyt, akiből hiányzik a szenvedély,így aztán azt sem veheti észre, önben sincs egy fikarcnyi sem?- A magánéletem csak rám tartozik. - Jared már indulnikészült, de még visszafordult. - Ön megkapta, amit akart,Demetria. Érje be ennyivel.- Ez fenyegetés akar lenni, Jared?- Azt hiszem, igen.Demetria keze ökölbe szorult.- Könnyen fenyeget. Csak azért, mert már amikormegszületett, megvolt mindene: vagyon és rang, azt hiszi,mindannyiunk felett áll? De jól jegyezze meg, Jared. Cseppetsem irigylem érte.- Ezt megkönnyebbülve hallom - mosolyodott el a férfi.- Nem, nem irigylem, uram - tündöklött fel De~ metriatekintete. - Mert arra ítéltetett, hogy soha ne ismerje meg azt aszenvedélyt, amitől lángra gyúl a vére. Soha nem fogja tudni,milyen az, ha az érzelmek folyója körülöleli és magávalragadja.- Demetria...- Soha nem fogja érezni, milyen felemelő, ha egy másikember lelke megérinti az önét. Az ön kereskedőszíve soha nemdobbanhat meg egy szerelmes válasz hallatán, igaz, Jared?Érezte már valaha is a szerelem erejét?Mikor a nő szemébe nézett, tudta, mindketten ugyanarra adélutánra gondolnak. A csókra a Láng szigetén.185

Nem az az udvarias, szinte testvéri csók volt, mint azelőzőek. Jared bizonyosságot akart. A csók hevessége őt magátis meglepte, de lelke mélyén számított az eredményre.Mindketten ráébredtek az igazságra azon a napon. Kettejükközött szó sincs érzelmekről. A férfi akkor rádöbbent, képtelenlenne egy szenvedélyektől és vágyaktól mentes házasságbanélni. Köszönettel tartozik Demetriának, amiért erre agyengeségére felnyitotta a szemét.- Higgye el, mindent elkövetek, hogy megismerjem ezt azérzést - mondta. - Ég áldja, Demetria. Nem szeretném mégegyszer megtudni, hogy háborgatni meri a feleségemet. Aléhűtő öccsének is azt üzenem, ne kerüljön többé a szememelé.- Miért? - riadt meg Demetria. - Nem bánthatja. A férjemgazdag és befolyásos ember. Megvédelmezi Giffordot, haszükséges.- Legjobb tudomásom szerint - ráncolta szemöldökét Jared-, a férjét leginkább a potenciája foglalkoztatja, nem nagyonmarad ideje egy esztelen sógor pesztrálására. Ön is jobbantenné, ha hagyná végre Seatont felnőni. Huszonhárom éves.Épp ideje, hogy férfivá érjen.- Gifford már férfi, maga gazember!Ugyan, csak egy vad, akaratos, kiállhatatlan és indulatoskölyök. Azzal, hogy a széltől is óvja, megakadályozza, hogyönmagára. találjon. Ha végre eleresztené a kezét, Seatonhamarosan megtanulná, hogy felelősséggel tartozik a sajáttetteiért.- Míg élek, gondját viselem az öcsémnek - mondta hévvelDemetria. - Nincs szükségem a tanácsaira.Jared vállat vont.- Ahogy gondolja. De ha még egyszer keresztezik azutamat, ne számítson rá, hogy úriemberként fogok viselkedni.Egyszer már megtettem. Pontosan eggyel többször, mintszükséges lett volna.- Eddig sem értett az egészből semmit-sziszegte a nő -,ezután sem fog. És most tűnjön el, Chillhurst, különbenkidobatom.- Boldogan távozom magamtól is.Anélkül, hogy hátranézett volna, kisétált a hallba. Akomornyikot mintha a föld nyelte volna el. Helyette viszont a186

haragtól sápadt Gifford állt alig pár lépésnyire a szalonajtajától.- Mit keres itt, Chillhurst?- Nem mintha magára tartozna, de elárulom:meglátogattam az elbűvölő nővérét - azzal kikerülte afiatalembert, és a bejárati ajtóhoz ment.- És mit mondott neki, maga átokfajzat?Jared, egyik kezével a kilincsen, megállt:- Ezt is elárulhatom. Mondandóm lényege ez volt: nemerészkedjenek többé a feleségem közelébe.Gifford csinos arca eltorzult a felháborodástól.- Mindketten tudjuk, a fenyegetése csupán üres fecsegés.Nem tud megijeszteni. Beaumont még magánál is erősebb.- Ha magának lennék, nem bíznék ennyire Beaumonttámogatásában - nyitotta ki Jared az ajtót -, se a nővéresegítségében.Gifford közelebb lépett.- Az ördög vigye, Chillhurst, miről beszél?- Ha megtátom a feleségem közelében, nem viszi elszárazon.- Nocsak, Chillhurst - gúnyolódott Gifford -,tán mégpárbajra is kiállna velem? Ne nevettessen már! Még sosemmutatkozott hajnali találkán, hisz ehhez túlságosan megfontoltés hidegfejű. Ehhez túlságosan gyáva!- Nem látom értelmét, hogy erről vitatkozzunk.Figyelmeztettem. - Kilépett, az ajtót csendesen behúzta magamögött.A bérkocsi még az utcán várakozott.- A Musgrave Intézet könyvtárához - szólt Jared akocsisnak. - Gyorsan, ha kérhetem. Találkoznom kellvalakivel. Beszállt.- 'genis, uram - bólintott a kocsis, és kieresztette a gyeplőt.Jared hátradőlt az ülésen, a távolodó Beaumontházat nézte.Demetria téved, ha azt hiszi, neki nincsenek érzései. Ha látná abenne tomboló érzelmek kavalkádját!Ma van az esküvője napja. Nyugodtnak és elégedettnekkellene lennie, hogy terve ilyen szépen alakult. Olympiahamarosan az övé lesz, isten és ember előtt egyaránt. De reggelkellemetlen érzésekkel ébredt, a zavaró gondolatok most semhagyták nyugodni.187

Idegességét nem értette. Hisz hamarosan övé az asszony,akit akar.De még mindig nem tudta, miért egyezett bele Olympia aházasságba.A lány előzőleg jóformán már kikosarazta, aztán Demetrialátogatását követően váratlanul kijelentette, meggondoltamagát.Kibámult a forgalmas utcára. Olympia nem menne hozzácsak azért, mert ő rendben tartja az otthonát. Valami más leheta háttérben. Valami másnak kell lennie.Olympia kíván engem, emlékeztette magát. A szenvedélyperceinek emléke sem nyugtatta meg. Olympia, ez a„nagyvilági” hölgy nem megy feleségül senkihez a vágyaimiatt, vagy hogy hírnevét mentse.Talán Demetria mondott vagy tett valamit, ami jobbbelátásra késztette. Talán a nappaliban történt kínos jelenetgyőzte meg arról, most már az illendőség is megköveteli, hogyférjhez menjen.Bármennyire is büszke Olympia a dolgokban való véltjártasságára és a tapasztalataira, azért ő csak egy romlatlanvidéki lány. Talán végre megértette, más dolog házasnakmutatkozni a világ előtt, és más, ha a világ ezt el is hiszi.Azt persze nem tudhatta, Jared nem tanár, hanem vikomt.Ha ő nem hazudik a kezdet kezdetén, Olympia nem kerültvolna ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Akkor talán nemmondana igent erre a kötelezőnek tűnő lánykérésre. De talánakkor is elfogadná férjéül, ha volna más választása.Jareden hol a remény, hol a csüggedés vett erőt.A Vauxhall Garden egére felszökő, ezernyi vakítócsillagocskaként villódzó színmiriád néhány pillanatrafeledtette Olympia nyomasztó gondolatait. Férjhez ment.Még nem volt ideje megszokni ezt az életében hirtelenbeállt fordulatot.Jared felesége.Hihetetlennek tűnt. Az alig pár percig tartó, jól előkészítettüzleti megbeszélésre emlékeztető esketési ceremóniát minthacsak álmodta volna.Ásó, kapa, nagyharang.188

És ha óriási hibát követtem el? Ha soha nem fog úgyszeretni, ahogy én szeretem őt? - rettent meg. Azt tudta, a férfikívánja őt. De a vágy még nem szerelem. Sophy és Ida nénimegtanították rá, hogyan különböztesse meg az igaz szerelmeta testi vágytól. Tiszta szívéből szerette Jaredet, de nem hitte,hogy az is megengedi magának, hogy szerethessen. Hisz asaját érzelmeit nevetségesnek találja.Magához szorította retiküljét, és a sötét égre felfröccsenőfényeket nézte.Mindenét odaadná, ha a férfi szenvedélyét szerelemméváltoztathatná.- Azt láttad? - rángatta meg a karját Ethan, és üdvözültarccal az égbolton átsuhanó színpompás tűzcsóváramutogatott. Aztán Jaredhez fordult:- Látott már életében ilyen csodálatosat, uram?- Nem - felelte, felesége arcát nézve, nem a tűzijátékot -,azt hiszem, még nem.Olympia a szeme sarkából látta, Jared tekintetében iskülönös fények gyúlnak. Soha nem tűnt még veszélyesebbnek.Amikor így nézett rá, félelemmel vegyes izgatottság fogtael. Amikor így nézett rá, gyönyörűnek érezte magát.- Nekem nagyon tetszik a muzsika is - lelkendezett Hugh. -Szerinted is olyan izgalmas, Olympia néni?- Ó, igen - válaszolta erőtlen hangon.Látta, a férfi szája sokat sejtető mosolyra húzódik. Tudjahát, hogy ő csak az előttük álló éjszakára, a gyengédérintésekre tud koncentrálni.- Olyan édes ez a zene - suttogta a fülébe Jared -, mint aszirének éneke. Már alig bírok magammal.Belekarolt, így hallgatták a sokaságfeje felett áramlódallamokat.- Több ezer ember lehet itt - nézett körül Robert.- Legalább kétezren lehetünk - mondta Jared. - Ez egybenazt is jelenti, nagyon könnyű elveszni ekkora tömegben.Szeretném, ha mindnyájan a szavukat adnák, nem mennek el aközelemből.- Nem megyek el, uram - ígérte szófogadóan Robert, majdüdvrivalgásban tört ki, amint újabb fényzuhatag világítottameg az eget.- Én sem. - Ethan lelkesen megtapsolta a látványt.189

- Én sem, uram - nézte Hugh vágyakozva a zenekart. -Nagyon nehéz hangszeren játszani, uram?Jared tekintete Olympiáéba mélyedt.- Tengernyi időt és erőfeszítést igényel - mondta lágyan. -Nemes célokat, igazi sikereket csak fáradságot nem kímélveérhetünk el, ha teljesen a feladatnak szenteljük magunkat.Olympia tudta, itt nem a hangszerekről van szó. Jaredegyenesen hozzá intézte szavait. Nem volt egészen tisztában amondat jelentésével, de érezte, ez egyfajta vallomás a másikrészéről. Ajka megremegett, bőre bizsergett a nehézkarikagyűrű alatt.- És a dob? - érdeklődött tovább Hugh. - Azt nem lehetolyan nehéz megtanulni.- A zongora akkor már több örömet kínál.- Tényleg? - Hugh komoly arcocskáján meg-megvillantaka távolban lobbanó fények.- Igen. Ha szeretne megtanulni valamilyen hangszerenjátszani, majd hívok magához egy zenetanárt.- Az nagyon jó lenne - vidult fel Hugh.Olympia megszorította a férfi karját. - Ön olyan jóhozzánk, uram. Jared csókot lehelt a kesztyűs kézre.- Örömömre szolgál.- Hol van Robert? - kérdezte hirtelen Ethan.- Az előbb még itt volt-válaszolta Hugh. - Talán elmentfagylaltért. Én is kérek!Olympia idegesen körbepillantott. Az izgatottan az egetbámuló emberek között sehol nem látta a fiút. - Elment, uram.Azt ígérte, itt marad, de nem látom sehol.Jared halkan káromkodva engedte el felesége karját.- A Sötét út!- Tessék?- Úgy látszik, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogyvégig ne menjen a Sötét úton, egyedül.- Ó, igen. Beszélt ma reggel valami fogadásról. -Megrémítette a másik haragos arckifejezése. - Valóban olyanveszélyes az a Sötét út?- Dehogy! - legyintett a férfi. - Nem is ez a lényeg! Robertszavát adta, hogy a közelemben marad. És most eltűnt!- Meg fogja verni, uram? - kérdezte neheztelve Ethan.190

- Csak a fogadás miatt van, uram - vette védelmébe bátyjátHugh. - Csak azért ment el.- Robert indokai nem érdekelnek - felelte vészjóslónyugalommal Jared. - Egyedül az számít, hogy megszegte azígéretét. De ez csak kettőnkre tartozik. A gondjaikra bízom anagynénjüket, én pedig megkeresem Robertet. Nagyonremélem, mindhármukat ezen a helyen találom, ha visszatérek.- Igen, uram - suttogta Ethan.- Vigyázunk Olympia nénire - fogadkozott Hugh.A férfi Olympiára nézett.- Ne aggódjék. Robertnek nem eshetett baja. Nemsokáramind a ketten itt leszünk.- Jó. - Egyik kezével Ethan, másikal Hugh keze után nyúlt.- Itt fogunk várni magukra.Jared sarkon fordult, és egy szemvillanás alatt eltűnt atömegben.Hugh megszorította Olympia kezét. Szája reszketett.- Szerintem Mr. Chillhurst, vagyis... őlordsága mostnagyon haragszik Robertre.- Dehogyis - nyugtatta meg Olympia. - Csak bosszankodikmiatta.- Lehet, hogy Robert miatt ránk is haragudni fog. - Hughszemében megjelent az első könnycsepp. - Aztán úgy dönt,annyi gondot okozunk, hogy nem is foglalkozik velünk többet.Olympia megsimogatta a fiúcska fejét.- Nyugodj meg. Chillhurst nem dob el magától minket,sem Robert, sem senki más miatt.- Nem is teheti meg, igaz? - derült fel Ethan arca. - Most,hogy már a férjed, hozzád van láncolva!Olympia a fiúra nézett.- Milyen igaz, Ethan. Hozzám van láncolva.Kiábrándító gondolat. Minden reménye, várakozása köddévált. Chillhurst csak a becsülete és a vágyai miatt ment beleebbe a házasságba.És most Olympiához van láncolva.191

Gondolhatta volna, hogy Robert mégiscsak elmerészkedika Sötét útra a fogadás miatt. Csak magát okolhatja, hogy afiúnak sikerült eltűnnie a szeme elől. Neki a nászéjszakajárt afejében, a kötelességeiről is megfeledkezett. A szenvedélyminden mással szemben vakká tette és íme, itt akövetkezménye.A tűzijáték csillogó fényei ide már nem értek el, csak asápatag hold világított. A zene hangjai és a tömeg kiabálása isfokozatosan elhalkult, amint a park távol eső végéhez ért.A fák lombjai sűrű sötétségbe vonták a hosszú ösvényt.Több párocskát is látott, akik andalogva bandukoltak az úton,abban bízván, itt senki nem ismerheti fel őket. Az egyik tisztásmellett elhaladtában csengő női kacagást hallott, melyre aválasz egy férfi mély mormogása volt.Robertet azonban nem látta sehol.Jared az árnyékokat fürkészte, s azon töprengett, vajonelszámította-e magát. Lehet, hogy Robert mégsem jött el ide.Akkor viszont nagyobb a baj, mint gondolta.A nászéjszaka elérhetetlen távolságba került. Ha ez ígyfolytatódik, örülhet, ha reggelre mindenkit ágyban tudhat.Az út egyik oldalán megrázkódtak a levelek. Egy férfihalkan köhintett.- Hé! Nem maga az a pénzes fickó, akit Chillhurstnekhívnak?Amint felfogta a szavak értelmét, Jared megállt, és azösvény bal oldalán magasodó fák felé fordult.- Chillhurst vagyok.- Gondótam. Monták, hogy kötés van az egyik szemén.Hogy úgy néz ki, mint egy kalóz-folytatta a hang.- Ki mondta?- A megbízóm. - Mocskos barna sapkáját mélyen aszemébe húzva egy alacsony termetű, szikár férfi lépett ki afák közül. Több helyen szakadt ingét minden lépésnél lötyögőnadrágjába igazította. Foghíjas vigyorát Jaredre villantotta.- 'stét, uram. Ezt a szép estét az isten is üzletkötésreteremtette, nem igaz?- Attól függ. Ki maga?13192

- Nézzük csak - vakargatta meg elgondolkodva sörtéit azidegen. - Vannak, akik Utazó Tomnak hínak. Szólíthat így, hateteik.- Köszönöm. Úgy tűnik, maga már ismeri az én nevemet.Akkor talán befejezhetnénk a bemutatkozást. Térjünk azonnala tárgyra. Nagyon fontos megbeszélés vár még rám ma este.Utazó Tom helyeslően bólintott.- Az a kis semmirekellő is aszonta, maga komolyan veszi atalákozóit. Az ilyet mán szeretem. Én magam is üzletembervónék, mint maga, meg az a fickó, aki felfogadott. Együzletember figyeljen oda a talákáira, nem igaz?- De igen.- Mink, üzletemberek tuggyuk, hogyan kő a másikka'szemben viselkedni - csóválta meg szomorúan a fejét UtazóTom. - Nem ám úgy, mint a többiek.- Milyen többiek? - kérdezte Jared türelmetlenül.- Akik aggyák a nagyfiút, pedig egy csepp eszük nem sok,annyi sincs. Biztos tuggya mirő' beszélek. Akik egy kis üzletetmingyá' a szívükre vesznek. Hadonásznak a stukkerukkal, megnekiának fenyegetődzni.- Igen, ismerem a fajtájukat.- De itt vannak a megfontót üzletemberek, mint mink isvagyunk, uram - bólintott elismerően Utazó Tom. - Akik azérzelmeiket a világér' se kevernék az üzletbe. Mán csak nemkaptyuk fel a vizet e' kis péz miatt!- Valóban nem lenne semmi értelme - értett egyet Jared. -A kis semmirekellő hol van most, ha szabad kérdenem?- Jó helyen. Nem vittük messzire. Ha épségbe' visszaakarja kapni, meg kőne egyeznünk.- Állok szolgálatára.Igyekezett minél szenvtelenebb hangot megütni, és nemmutatni, mennyire aggódik Robertért. Semmi jó nem sülne kibelőle, ha az arcára lennének írva az érzései. Utazó Tomnakigaza volt. Az ügyet úgy kell lebonyolítani, mintegyhétköznapi üzleti tranzakciót.Jared ugyanezeket a pillanatokat már átélte néhányhónapja Spanyolországban. Csak akkor a hegyi rablókkaltárgyalt az unokaöccsei életéről.Kabátja alatt a tőr megnyugtatóan simult oldalához, deeszébe sem jutott előrántani. Megfigyelései szerint az erőszak193

azokban az esetekben volt az utolsó mentsvár, ahol amegállapodás veszni látszott. Léteznek okosabb, higgadtabbmegoldások is.- Örülök, hogy ezt mongya - szívta meg orrát Utazó Tom -,nem nagy ügy az egész. A megbízóm akar magátó' valamit.Cserébe visszaaggya a kis semmirekellőt.És mit akar a megbízója tőlem?- Ezt, láttya, nem t'om. Mán köztünk legyen mondva,uram, biztos egy kis pézmagot. Nekem csak annyi vót afeladatom, hogy kaptyam el a kiskölköt, és aggyak át együzenetet.- És mi lenne az üzenet?Utazó Tom helyére rángatta nadrágját, és felelőssége teljestudatában beszélni kezdett:- Hónap reggel kap egy levelet. Abba lesz, mikó', hovámennyen. Meg az is, hogy mit vigyen magáva'.- Ez minden?- Ez - vont vállat Utazó Tom. - Enné' többet én se tudok.- Megkérdezhetem, mennyit fizet a megbízója a ma estimunkájáért?Utazó Tom újult érdeklődéssel méregette Jaredet.- Mondhatom, nagyon helyénvaló a kérdés, uram. Mánahogy ez lenni szok, az ember sose azt kapja, amitmegérdemel, hiába viszi vásárra a bőrit.- Nem lep meg. Azt mondta, a megbízója üzletember. Azüzletemberek szeretnek előnyös üzletet kötni. De én tudom,hogy az ilyen nagyszerű képességekkel megáldott segítőtársakerőfeszítéseit értékelni kell.Előhúzta óráját, elgondolkodva nézett a számlapra. Asötétben nem tudta megállapítani, hány óra lehet, ide-odaforgatta. A holdfény megcsillant az aranyon.- Az mán igaz, uram. - Utazó Tom tekintete követte az óraminden mozdulatát. - Az idő péz, bárki megmondhattya.- Az elfoglalt üzletemberek számára - játszadozott továbbaz órával Jared - semmi nem lehet fontosabb a hatékonyságnál.Mindig amondó voltam: ne húzd-halaszd, azonnal kösd meg akedvező üzletet. Így egy este alatt akár többszörös bevételed islehet.- Teccik nekem a gondókodása, uram.194

- Köszönöm - szemlélte tovább elmélyülten a tenyerénfekvő órát. - Sok gondtól kímélnénk meg magunkat, ha itt ésmost egyezségre tudnánk jutni.- Az lehet, uram. Az meglehet. - Utazó Tom le sem vette aszemét az óráról.- Mit mondott, mennyit is ajánlott fel a megbízója aszolgálataiért?- Negyven fontot - csillant meg számítóan Utazó Tomszeme - Huszat induláskó', aztán megint huszat, haleszállítottam az árut.Hazudik, gondolta Jared. Valószínűleg még húsz fontotsem kapott. Az óra meg a negyven fontnak is a többszörösétéri.- Hogy is legyen? - Ujjai ráfonódtak az aranyszerkezetre. -Hamarosan indulnom kell a másik megbeszélésre.Megkaphatja ezt az órát, ha visszahozza nekem a fiút. Fontoljameg, ha elfogadja, még ma este pénz üti a markát, nem kellholnapig várnia.- Az órát? - Utazó Tom gyors számítást végzett. - De akkornem kapom meg a péz másik felit a megbízómtó'.- Hacsak - mondta Jared - nem ismeri személyesen. Mertakkor a nyakára járhat, hogy adja meg a tartozását.- A nevét se t'om, ő se az enyimet. Jobb szeretekközvetítőkke' dógozni. Biztonságosabb.- Nagyon bölcs.Igyekezett elrejteni csalódottságát. Mennyivel egyszerűbblenne, ha még ma éjjel fény derülne a megbízószemélyazonosságára. Nem kéne a felkutatására vesztegetnieaz idejét.- Én mindenbe' nagyon óvatosan járok el. Akkor nézzükazt az órát.- Színarany, de ezt biztosan maga is észrevette. Szépenmegmunkált darab, ha szabad megjegyeznem. Legalábbszázötven fontot ér. Bár, gondolom, nem akarjaelkótyavetyélni, hanem megtartja emlékül.- Emlékül? Hadd irigykeggyenek a haverok, mi? - UtazóTom az ajkába harapott, és ismét nagyot rántott a nadrágján. -Cserébe a kiskölköt akarja?195

- Így van. Még ma éjjel - nézett a férfira Jared. - Sokkalfontosabb dolgom is lesz holnap reggel, mintsem váltságdíjatfizessek.- Értem én, uram - bukkantak elő ismét Utazó Tomfoghíjai. - Győjjön velem, pár perc alatt megleszünk.Ezzel sarkon fordult, és elindult a fák közé.Jared visszacsúsztatta zsebébe az órát. Kezét a kabátja alatttartotta, ujjai a tőr markolatára kulcsolódtak.Néhány perccel később kiértek a parkból, már az utcánjártak. Utazó Tom fürgén kerülgette a várakozó hintókat, ésegy mellékutca felé vette útját. Egy lefüggönyzött bérkocsielőtt állt meg.Jöttükre a bakon üldögélő gyanús kinézetű kocsis aköpenye alá rejtette a ginesflaskát, és méltatlankodvafelmordult:- Mi van itt? Arró' szó se vót, hogy ez az alak is velünkgyön!- Nem is gyön - tájékoztatta Utazó Tom. - Demegállapodtam vele. Visszaaggyuk neki a kölköt.- Akkor nekünk mi marad? - zsörtölődött tovább a kocsis.- Ad egy órát, ami háromszó' annyit ér, mint amit amegbízótó' kaptunk vóna.- Megtarthatnánk az órát meg a kölköt is - javasolta akocsis.Jared abban a pillanatban Utazó Tom háta mögött termett,a tőrét a kis ember torkának szegezte.- A lehető legegyszerűbben szeretném elintézni az ügyet -mondta. - De ha ragaszkodnak hozzá, tárgyalhatunk máshangnemben is.- Nyugoggyon meg uraságod! - mondta gyorsan UtazóTom. - A haver egy kicsit ideges fajta. De nekem dógozik, ésaszt csinájja, amit én mondok.- Akkor mondja meg neki, hogy szép lassan húzza elő apisztolyát a zsebéből, és dobja a földre.- Tedd, amit mond, Davy - förmedt a kocsisra Utazó Tom.- Lesz bőven pénzünk a ma este után. Ne csinájj itt galibátnekem!- Ténleg megbízhatunk benne? -- bökött állával Jared feléa kételkedő Davy.196

- Hogy a fenébe ne? - morogta Tom. - Még a megbízónk isaszonta róla, átalában tisztességes üzleteket köt.- Jó' van. Ha te mondod.- Azt se akarnám, hogy elnyisszancsa a torkomat - rivalltrá Tom. - Eriggy! Szedd ki a kölköt a kocsiból, és tűnnyünk el!A kocsis habozni látszott, de aztán leugrott a bakról.Kinyitotta a kocsi ajtaját, felnyalábolta Robertet és amegkötözött, letapasztott szájú fiút a földre állította.- Itt van! - dörmögte. - És most ide azzal az órával!Jared felé lódította a fiúcskát.A rettegéstől tágra nyílt szemű gyerek jóformán semmitnem látott a sötétben. Mielőtt észrevehette volna, Jared elkaptaa tőrt Utazó Tom nyakáról. A penge hegye most már a kisember hátának irányult.- Erre gyere, Robert!Jared hangjának hallatán a fiú rettegése egy csapásramegszűnt. Megkönnyebbülten botorkált tanára felé.Az visszacsúsztatta a tőrt a hüvelyébe. Hátrébb lépett,előhúzta az órát. Utazó Tomot egy jól irányzott lökéssel ahintó felé lódította.- Tűnjenek el! Végeztünk mára.- Mi lesz a fizeccséggel? - követelőzött Utazó Tom.Jared feléje hajította az órát. Elégedett vigyor ömlött el amásik arcán.- Öröm magával üzletelni, uram. - Az óra eltűnt azsebében.Jared már rá sem hederített. Megragadta Robert vállát, éssietősen kivonszolta a forgalmas utca viszonylagosbiztonságába. Megszabadította a szájpecektől.- Jól van, Robert?- Igen, uram. - A fiú hangja kicsit megremegett. Jaredkioldozta a csuklóját is.- Akkor most már szabad. Menjünk. A nagynénje és azöccsei már várnak minket. Aggódni fognak.- Odaadta az óráját - nézett fel Robert megütközve Jaredre.- Ön pedig a szavát adta, hogy nem tűnik el a közelemből.- Átvezette a fiút a hintók és bérkocsik között.- Nagyon sajnálom, uram - suttogta az. - De végig kellettmennem egyedül a Sötét úton. Tudja, a fogadás miatt.197

- A fogadás többet ér, mint a becsületszava? Átvágtak apark sötétrészein, elindultak arra a helyre, ahol Olympiáékathagyták.- Azt hittem, visszaérek, mielőtt keresnének - motyogtamegszégyenülten Robert.- Elég. Majd reggel megbeszéljük.- Ugye, most nagyon mérges, uram? - kérdezte a gyerekfélénken.- Nagyon csalódott vagyok, Robert. Azért van különbség.- Igen, uram.A tűzijáték már véget ért, de a zenekar fáradhatatlanuljátszott tovább. Olympia a zenepavilon közelében állt azunatkozó, elcsigázott ikrekkel.- Itt vannak végre! - kiáltott fel. - Már a keresésükreakartunk indulni.- Igen! - élénkült fel Ethan. - Olympia néni azt mondta, hahármasban megyünk el a Sötét útra és együtt maradunk, semmibaj nem lehet.Jaredet a hideg is kirázta, ha arra gondolt, mi lett volna, haOlympia a legalkalmatlanabb pillanatban bukkan fel a kétkisfiúval. A visszafojtott harag és idegesség a felszínre tört.- Megmondtam, hogy maradjon itt az ikrekkel - ejtettetúlzottan lágyan a szavakat. - Ha én adok utasítást, elvárom,hogy engedelmeskedjék, asszonyom.Olympiát hideg zuhanyként érte a kioktatás, de aztánmegértés villant szemében.- Igen, uram - mondta kedvesen.Robertre pillantott.- Mi történt? Hol voltál?- Egy rabló elkapott a Sötét úton - felelte a fiú nem mindenbüszkeség nélkül. - Kicipelt a parkból. Azt mondta, reggeligvele kell maradnom.- Be akarsz csapni, igaz? - kérdezte Ethan.Hugh kicsit hitetlenkedve, kicsit megilletődötten nézettJaredre.- Ez csak kitaláció, ugye, uram? Nem is rabolták el. Csakugrat bennünket.- Sajnos, Robert igazat mondott. - Megragadta Olympiakarját, és a kapuk felé terelgette a kis csapatot.198

- Mit beszél? - rántotta el az a karját, és vállánál fogvamagához húzta Robertet. - Ez igaz, Robert? Valaki ténylegelrabolt?A fiúcska bólintott, és lehajtotta fejét.- Nem kellett volna egyedül odamennem.- Úristen! - tapogatta végig Robert csontjait Olympia. -Nem esett bántódásod?- Nem - szabadította ki magát a fiú az ölelésből, és kihúztaa derekát. - Tudtam, hogy Mr. Chillhurst... hogy őlordságaértem jön. Csak azt nem, hogy még ma este. Azt hittem,holnap reggelig várnom kell.- De miért akarna téged bárki is elrabolni? - értetlenkedettOlympia. - Mit akart a rabló?- Nem tudom - válaszolta Robert helyett Jared, éskikormányozta a kis csoportot az utcára. - Igyekszem gyorsankideríteni, mi húzódhat az ügy hátterében.- Szentséges egek! - suttogta Olympia. - Egyetlen okalehet, amiért el akarták rabolni.- És mi az? - kotyogott közbe Hugh.- A Lightbourne-napló - felelte határozottan.- A fenébe! - szisszent fel Jared.- Akárki tette is, biztosan váltságdíjat akart - melegedettbele Olympia. - És nem pénzt, hanem a naplót kérte volnaRobert szabadságáért cserébe. Ilyesmire csak egyetlen személyvetemedhetett.Jarednek nem esett nehezére kitalálnia, kire gondol.- Nézze, Olympia...- Az Őriző volt- folytatta az. - Nem érti? Csak ő lehetett.Meg kell állítanunk, mielőtt valami szörnyűség történik. Felkéne fogadnunk egy nyomozót a felkutatására.A férfi kijött a béketűrésből.- Az isten áldja meg, Olympia, nem hagyná abba ezt azörökös papolást arról az istenverte Őrizőről? Ha létezett isilyen személy egyáltalán, már rég halott.Emellett sem a hely, sem az idő nem alkalmas az ostobaelméletei kifejtésére.Olympia megbántottan odébb lépett, a fiúk csendesszemrehányással néztek fel rá. Jared hangtalanul átkoztamagát.199

Az egész esti idegeskedést csak magának köszönheti.Szem elől tévesztette Robertet, mert csak a nászéjszaka járt afejében. Éppen csak sikerült megakadályoznia aszerencsétlenséget, amely ki tudja, mibe torkollott volna, haOlympia valóban a keresésükre indul.És most újdonsült felesége az egész szörnyűséget az Őrizőnyakába akarja varrni.Ez több, mint amennyit az ember el tud viselni anászéjszakáján, gondolta, és leintett egy bérkocsit. Még akkoris, ha személy szerintő felel a történtekért.- És hogyan szerezte vissza Robertet, uram? - kérdeztekifogyhatatlan kíváncsisággal Ethan.- Tényleg - kíváncsiskodott Hugh is, miközben bemászotta kocsiba -, hogy tudta megmenteni?Roberten volt a válaszadás sora. Komolyan Jaredre nézett,de aztán elkapta pillantását.- Őlordsága az óráját adta oda a rablónak. Cserébe értem.- Az óráját? - nyílt tágra Ethan szeme.Csend telepedett a kocsiban ülőkre, csak a kerekekkattogása hallatszott. Tisztelettel vegyes csodálkozássalméregették Jaredrt.- Ő, istenem - motyogta Olympia.- Az áldóját - suttogta Ethan.- Nem hiszem - közölte Hugh. - Azt a gyönyörű órát,uram? Képes volt odaadni?- Ugye, így volt, uram? - egyenesedett ki ültében Robert. -Ugye, az óráját adta oda a rablónak, hogy engem elhozhasson?A férfi körbenézett az izgatott arcokon, tekintete Roberténállapodott meg.- Holnap délelőtt kilenckor megbeszéljük a dolgot, Robert.Addig egy szót sem akarok hallani többet.A kocsira ismét csend ereszkedett.Hogy azért mégis az övé lehetett az utolsó szó, Jaredmegelégedve hátradőlt, és kibámult az ablakon. Nem túlszerencsés nyitány egy nászéjszakához, gondolta bosszúsan.Mostanában miért nem haladnak terv szerint a dolgok?Úgy másfél óra múltán Olympia fel-alá rótta köreithálószobájában. Vagy negyedszer pillantott a komódon állóórára, mióta magára öltötte legszebb hálóingét és fodros200

köntösébe bújt. Férje szobájából egyetlen hang sem szűrődöttát.A ház egy órája elcsendesedett. Jared kivételévelvalamennyien ágyba bújtak már. Minotaurusz is békésenszunyókált a konyhában.Miután mindenkit a szobájába parancsolt, a férfi adolgozószobába vonult egy üveg brandy kíséretében.Valószínűleg még mindig ott van.Olympiában már semmi várakozás, izgatottság nem volt,ha a nászéjszakára gondolt. Azt sem tudta, akarja-e mégegyáltalán. Jared mogorva hangulata az egész házra rányomtabélyegét.A férfi rosszkedvét Olympia is észlelte, de nem nagyonértette. Jó, igaza van, ha zaklatott a ma esti váratlan eseményekmiatt. Végtére is imádott órájába és nyilván jó néhánykellemetlen percébe kerülhetett, míg a rabló karmai közülkiszabadította Robertet, akinek lehetett volna annyi esze, hogynem kószál el.Ennyi szörnyűség néhány óra alatt még egy olyan,alapjában véve nyugodt, hidegvérű egyént is kihozhat asodrából, mint Jared.De ez akkor sem magyarázat erre az eléggé el nem ítélhetőviselkedésre. És épp a nászéjszakájukon!Az ajtó előtt hirtelen megtorpant, megpördült, és a másikirányba folytatta útját. Szorongó érzés kerítette hatalmába.Lehet, hogy lent a dolgozószobában férje épp most bánjameg, hogy elvette őt feleségül? Talán épp most ébred rá, nemvolt bölcs dolog ez a házasság? A brandy is arra kell, hogyelfelejtse, kihez láncolta magát egy életre?Megállt a fésülködőasztalka előtt.- Nem a te hibád - mondta tükörképének -, hogymindenképpen el kellett vennie. Kezdettől fogva becsapotttéged.Ekkor - mintegy isteni sugallatra - eszébe jutott, Jaredetházitanítónak fogadta fel, és még mindig az alkalmazásábanáll.Nincs joga ilyen kegyetlenül büntetni ártatlan munkaadójáta nászéjszakán!Felpaprikázódva igazgatta meg köntösét, és tettre készenlesietett a lépcsőn.201

A dolgozószoba ajtaja előtt picit habozott, kopogni akart,de aztán meggondolta magát és benyitott.Jaredet az asztal mögött ülve találta. Úgy nyúlt el aszékben, mint egy pihenni vágyó veszélyes ragadozó, lábát azasztalra tette. Egyik kezében félig üres brandyspoharat tartott.A bal szemét takaró fekete kötés csak kiemelte épszemének félelmetes csillogását.- Jó estét, Olympia. Azt hittem, alszik már.A szándékosan bántó hang hallatán minden erejét összekellett szednie, hogy meg tudjon szólalni:- Beszélni szeretnék önnel, uram.- Igazán? Nem tanácsolnám. Ma este semmiképp - emeltefelé a poharát. - Mint látja, nem vagyok a legjobb hangulatban.- Értem. - Olympia mosolya megremegett. - Bizonyáraegész este gondolkodott. Egy ilyen kifinomult érzékekkelmegáldott embernek szörnyű megrázkódtatás lehetett, amin maeste keresztülment.Szüksége lesz egy kis időre, míg összeszedi magát, ha jóllátom.- Míg összeszedem magam? - rándult meg Jared szája,szeme gúnyosan megvillant, amint brandyjébe kortyolt. - Egyilyen kifinomult érzékekkel és szenvedélyes természettelmegáldott férfit valóban nagyon érzékenyen érint egygyerekrablás és a hasonló apróságok.- Semmi szükség rá, hogy rajtam vagy az érzelmeingúnyolódjék, Chillhurst - mondta csendesenOlympia. - Ilyenek vagyunk. Ez tény. Ezt kellelfogadnunk.Mély levegőt vett, összeszedte bátorságát. - Aházasságunkról is ezt tudom mondani. Jared közönyöspillantást vetett rá. - Valóban?Olympia közelebb lépett, szorosan nyakához fogtaköntösét.- Mi most már egy életen át egymáshoz vagyunk kötve.- Egymáshoz vagyunk kötve? Lélekemelő gondolat.- Úgy látom, már megbánta ezt az elsietett esküvőt, éshiggye el, nagyon sajnálom. Én próbáltam lebeszélni, haemlékszik.- Túlságosan is, asszonyom.202

- Most már semmit nem tehetünk. Igyekeznünk kell alegjobbat kihozni belőle.Jared letette a poharat. Ujjait a már ismert, idegesítőmódon összeütögette.- És ön, Olympia? Ön is megbánta már, hogy igentmondott?- Csak azt sajnálom, hogy kényszerből vett feleségül - haltel a válasz.- Szó sem volt kényszerről.- De igen.- Muszáj állandóan vitatkoznia velem? Azért vettem el,mert el akartam venni.- Ó - vidult fel Olympia. - Ez nagyon megnyugtató, uram.Tudja, egy kicsit aggasztott, hogy azért kérte meg a kezem,mert nem látott más becsületes megoldást.- Ha még emlékszik, egy eljegyzésemet már felbontottam.Ha most is így akartam volna tenni, megtaláltam volna amódját, legyen nyugodt. Ahogy önt sem, engem sem érdekeltvolna a lehetséges botrány.- Örülök, hogy ezt mondja, uram - lépett Olympia az asztalelé.A férfi felkapta a fejét.- Megtenné nekem azt az óriási szívességet, hogy Jarednekszólít? - mordult fel. - Amint látja, kettesben vagyunk. Ésamint az előbb említette, házasok is vagyunk.- Természetesen, Jared - pirult el a nő.- Miért lett a feleségem?- Tessééék?Jared a csodálkozó arcot fürkészte a gyertyafényben.- Azt kérdeztem: miért lett a feleségem? Csupán azért,mert hasznosnak találja a jelenlétemet?- De Jared...- Ha jól emlékszem, tegnap erre hivatkozott, amikor végrebeleegyezett a házasságba. Világosan elmagyarázta, azért jutotterre a döntésre, mert én rendet tartok maga körül.- Csak azért mondtam - védekezett rémülten Olympia -,mert nagyon fájt a fejem, és felidegesítettem magam LadyBeaumont-ék látogatása miatt. Számtalan oka van, hogyelfogadtam a lánykérését.203

- Biztos ebben? -kínozta tovább Jared. -Mert rá kellmutatnom, annyira azért nem veheti hasznomat, mint képzelte.Ma este sem tudtam Robertre vigyázni.- Robert magának köszönheti a bajt - bizonygattaelkeseredetten Olympia. - Ön csak megmentette, Jared. Örökkéhálás leszek ezért.- Ezért jött hát le? Hogy hálálkodjon, amiértmegmentettem a fiút, miután hagytam, hogy elvesszen?- Elég legyen! Kezdem azt hinni, azért kezdte ezt a vitát,hogy engem gyötörhessen.- Nem én kezdtem - kapta le lábát a férfi az asztalról,felállt, és Olympia fölé tornyosult -, hanem ön.- Nem igaz.- De igen. Itt üldögéltem békés magányomban,gondolataimba merülten, amikor rám törte az ajtót.- Ma van a nászéjszakánk - szűrte a szavakat fogai köztOlympia. - A hálószobában a helye. Nem nekem kéne ön utánrohangálnom.- Mondja meg, miért jött hozzám feleségül, Olympia!- Nagyon jól tudja a választ. Ön az a férfi, akit mindig isakartam. Akinek az érintésétől elönt a vágy. Aki megértengem. Aki nem talál hóbortosnak. Jared, ön az, aki valóraváltotta az álmaimat. Hogy az ördögbe ne mentem volna önhözfeleségül?!Tapintható volt a csönd. Olympia úgy érezte magát, mintaki elrugaszkodott egy magas hídról, és eszeveszettgyorsasággal pörög, zuhan alá egy őrjöngő, feneketlenmélységek felé tartó zuhatag sebes vizében.- Valóban. Hogy az ördögbe ne? - mondta a férfi lágyan.Kilépett az asztal mögül, átölelte, s Olympia feje felettösszecsaptak a szenvedély tengerének mámorító hullámai.204

Csak állt és szorította magához Olympiát.Ön az, aki valóra váltotta az álmaimat.Asszony ennyire még nem akarta őt.Úgy tűnt, Olympia vágyát semmi nem olthatja ki. Akkor isakarta őt, amikor még pénztelen tanítónak hitte. Akkor is,amikor fény derült az igazságra. Azután is, hogy minden okameg volt azt hinni, ő csak a Lightbourne-napló titkát akarja.Sem a rangja, sem a vagyona nem érdekelte.Jared Chillhurstöt akarta, a férfit.Édes ajka csak az ő csókjaira szomjazott, teste csak az őérintését várta, a szenvedély szavait csak az ő fülének suttogta.A szirén rátalált a legendák hősére.Jared Chillhurst, a Legenda, forró ölelésében el is hitte,hogy ő maga az életre kelt legendás hős. Jared Chillhurst, aKalóz, kaján vigyorral áldotta szerencséjét, amiért ilyenpompás szeretőre tudott szert tenni. De Jared Chillhurstnek, aFérfinak mindez nem volt elég.Lelke arra várt, hogy a szenvedély tengerének vadhullámain bukdácsoló hajójuk végre a szerelem tengeréneknyugodt vizeire érjen.- Tűzijáték - motyogta Jared.Olympia megrezzent. A karosszékben ültek. A gyönyörtőlkimerülten bújt a férfi erős mellkasához. - Tessék?- Szerelmeskedni veled olyan, mint egy petárdával együttaz égre felszökni és milliónyi fényes csillagocskává robbanniszét.Hajfürtjeivel játszadozott, és lassan elmosolyodott:- Te vagy a szirének legszirénebbike. A leghevesebb vitaközben is el tudsz csábítani.- Ha meg nem sértem, uram: önt igazán könnyű elcsábítani- kuncogott a nő.- Csak ha te vagy a csábító - tűnt el a mosoly a férfiarcáról.Olympiát meglepte a hirtelen hangulatváltozás. Tekintete amásikéba mélyedt, borzongás futott át testén. A világ számárafenntartott hűvös külső lepelként aláhullt, Jared szemébenönnön valója csillogott: az érzékenység és a szenvedély.14205

- Én sem vágytam még férfi után ilyen nagyon - mondtakedvesen.- Most már a leghatározottabban házasok vagyunk. -Szavai a megmásíthatatlanra ütött pecsétként koppantak. -Egyikünk számára sincs visszaút.- Én is épp ezt igyekeztem elmagyarázni az előbb.- Á, igen. Az a kis helyre hegyi beszéd az egymáshozláncolásról és a „hogyan vészeljük át házasságunkat”-ról.Olympia arca pírban égett.- Csak gyakorlati oldaláról próbáltam megközelíteni aproblémát.- Kértem már, bízd rám a gyakorlati és hétköznapidolgokat - fogta könyörgőre a férfi. – Ilyesmiben utolérhetetlenvagyok.- Milyen furcsa... - tűnődött el Olympia. - Micsoda?- Nincs még egy ilyen indulatos, szenvedélyes ember aföldön, mégis könnyűszerrel, higgadt nyugalommal úrrá lesz amindennapi gondokon. Az önmérséklete bámulatba ejt, uram.- Köszönöm. Igyekszem uralkodni magamon.- És nagyszerű munkát végez - folytatta a nő elismerően. -Jared?- Hmm?- Soha nem beszélt róla, hogyan veszítette el a szemét -húzta végig lágyan ujjait a fekete bársonyon.- Nem túl épületes történet.- Nem baj, azért szeretném hallani. Mindent tudniszeretnék önről.Jared a vörös hajba túrt.- Charles és William, az unokaöcséim már igen ifjan afejükbe vették: ők bizony a családi hagyományokhoz hűen élikle életüket.- Ezt nem értem.- Igazán szeretetre méltóak, de az esetek legtöbbjébenmeggondolatlanok és vakmerőek. Tizennégy és tizenhatévesek voltak, amikor eldöntötték, itt az ideje, hogybekapcsolódjanak a... szabadkereskedelembe. El is szegődtekegy csempészhez, aki a franciákkal üzletelt.- Aztán mi történt?- Akkor jutott tudomásomra a dolog, amikor már az elsőrakományt várták. Apám és nagybátyám hajmeresztő206

kalandjaik egyikét élvezték Itáliában. A nagynéném jött elhozzám. Könyörgött, ne hagyjam, hogy a fiúknak bajuk essék.- Mennyi idős volt akkor?- Tizenkilenc.- Így elindult... Rosszul alakultak a dolgok? - kérdezteOlympia szorongva.- Hogy rosszul alakultak-e? - Jared szája gúnyosanmegrándult. - Ha valamelyik kedves rokon a tettek mezejérelép, abból csak baj lehet. Ez alkalommal a fő gondot a kapitányjelentette, aki a csempészett árut áthozta a Csatornán.- Miért, mit tett?- Miután az unokaöcséim kipakolták a hajót és az árutbiztonságos helyre rejtették, a kapitány úgy határozott, atovábbiakban nem tart igényt a szolgálataikra, sőt, a hasznonsem hajlandó osztozni velük. Magának akart mindent,lehetőleg úgy, hogy tanúk se maradjanak.- Megpróbálta megölni őket?- Amikor odaértem, a kapitány már célba vetteCharlest. Az unokaöcséimnek nem volt fegyverük. Én iscsak apám tőrét vittem magammal. - Elhallgatott. - Szerencséremegtanított, hogyan kell használni. Sajnos a kapitány nálam isjobban értett a késforgatáshoz. Már az első szúrás eltalálta aszememet.- Édes istenem! - suttogta Olympia. - Meg is halhatottvolna!Jared furcsa mosolya végigsimította az arcát.- De nem haltam meg. És az unokaöcséim sem. Minden jó,ha a vége jó, szirén.- Soha többé nem szabad ilyen kockázatot vállalnia, Jared!- ragadta meg a férfi vállát.- Hidd el, én sem rajongok a veszélyes helyzetekértmormoltaJared. - Ha nem muszáj, nem keresem magamnak abajt.- Jared, ha belegondolok, mit veszített azon az éjszakán... -ölelte át Olympia.- Hát ne gondolj bele. - Tenyerébe vette a kicsinyarcocskát. - Érted? Ne gondolj rá, és ne is hozd szóba többet.- De Jared...207

- Olympia, mindez tizenöt éve történt. Véget ért. Rajtadkívül senkinek nem beszéltem róla. És nem is szeretném újraés újra felidézni.- Meghalt, ugye? - simogatta meg kedvesen a megfeszülőállkapcsot. - Meg kellett ölnie azt az embert, aki azunokaöccsei és az ön életére tört. Ezért nem akar beszélni róla?Jared egyik ujját finoman Olympia ajkára helyezte.- Szót se többet. Semmi jó nem származik belőle, szirén.Ami történt, megtörtént. Ne bolygassuk a múltat.- Igen, Jared - felelte csendesen, és fejét férje vállárahajtotta.Rémképek suhantak el lelki szemei előtt, szörnyűségek,amiket a férfinak át kellett élnie azon az éjszakán. Amik nemmúlhattak el nyom nélkül.- Ami Robertet illet... - kezdte Jared.- Szegény Robert. - Olympia igyekezett gondolataitmihamarabb a jelenre terelni. - Valóban meg kéne beszélnünka ma este történteket.- Nem sok megbeszélnivalónk van, Olympia.- Ellenkezőleg. Rá kell jönnünk, ki rabolta el, és milehetett a célja ezzel. Tudom, hogy nem hisz az Őrizőről és anaplóról felállított elméletemben, mégis azt mondom, érdemeslenne megfontolni ezt a lehetőséget is.- Ugyan már! - gurult méregbe a férfi, és hosszú percekigingerülten nézte az aggódni látszó nőt. - Miért jön folytonezzel a gyermekmesével!? Csak nem hiszi el, hogy valamiféleszellem kószál körülöttünk, aki időtlen idők óta Jack kapitánykincsét akarja megszerezni?- Ne legyen nevetséges! - söpörte félre arcából arakoncátlan tincseket Olympia. - Természetesen nem hiszek aszellemekben. De higgye el, általában a legképtelenebbnektűnő legendának is van valóságalapja.- Önön kívül senki nem tud arról a naplóról, asszonyom.- És Mr. Torbert?- Torbert csak annyit gyaníthat, ismét egy régi legendaután nyomoz. Honnan tudná, hogy pontosan melyik után?Emellett nem hiszem, hogy képes lenne egy gyermekrablástmegszervezni. Azt se tudná, hogy kezdjen hozzá. És 6 egészenbizonyosan nem az Őriző!208

- Ez igaz - ismerte el Olympia -, neki aztán nem sok közelehet egy legendához.- Remek megfigyelés - közölte a férfi szárazon.- Akárki is rabolta el Robertet, oka csak volt rá!- Mégpedig a lehető legegyszerűbb. A pénz.- A pénz? - pislogott hitetlenkedve Olympia. - Arragondol, valaki megtudhatta, hogy háromezer fontot kaptamArtemis bácsi szállítmányáért?- Nem - állt fel a férfi, és talpra állította őt is -, azt mégkevésbé hiszem, hogy a rabló a háromezer fontját akarta volna.- Akkor miért rabolná el bárki is Robertet? - nézett fel ráidegesen. - Ezt a szegény fiút!- Már nem szegény - jegyezte meg nyersen Jared.- Már nem? - nyelt nagyokat zavarodottan Olympia.- Ha hiszi, ha nem, a Flamecrest-vagyon Jack kapitányeltűnt kincse nélkül is jelentős összegre rúg. A rablótekintélyes váltságdíjat remélhetett.- Szűzanyám! - roskadt a székébe. - Erre nem isgondoltam. Valaki számításba vette, hogy Robertért isfelelősséggel tartozik most, hogy kénytelen volt engemfeleségül venni.- Olympia, utoljára mondom: ha még egyszer azzalhozakodik elő, hogy akaratom ellenére vettem el, bizony isten,kijövök a béketűrésből. Azért kértem meg a kezét, mert nekemígy tetszett. Világos?- Igen, uram - sütötte le szemét a parancsoló hang hallatán.- Akkor jó. - Jared az órájáért nyúlt és szitkokat mormolt,amikor zsebét üresen találta. A faliórára pillantott. -Javasolnám, térjünk nyugovóra. Hosszú volt a mai este, rámférne már egy kis pihenés.- Mehetünk - állt fel Olympia.A gyönyör és a boldogság percei elmúltak. Csalódottanálldogált.Jared, a gyertyatartóval a kezében, hozzá fordult.- Olympia, most már a feleségem, de ez az eddigikapcsolatunkon mit sem változtat. Továbbra is én intézem aháztartás ügyeit és én gondoskodom a fiúkról is. Mindenkinekés mindennek a gondját viselem.- Köszönöm, Jared - állt lábujjhegyre, és tétova csókotlehelt a férfi arcára. - Azért egyvalamin változtathatnánk.209

Férje felhúzta szemöldökét. Olympia elpirult, de nemhátrált meg a kihívó tekintet elől.- Az... alvási szokásainkra gondolok. A továbbiakban isszükséges a dolgozószobát használnunk arra, amire legutóbbhasználtuk?- Nem, asszonyom - villant fel a kalózvigyor. - Lassanáttérhetünk az ágyban szerelmeskedésre.A két fél nem egyesülhet, míg a Szyrén ura békejobbjátnem nyújtja a Tengeri Kígyó urának.Újabb megfejtett mondat. A Szyrén ura csakis Jackkapitány lehet, gondolta Olympia. Tehát a Tengeri Kígyó urasem lehet más, mint Jack kapitány egykori barátja ésüzlettársa: Edward Yorke.Claire Lightbourne nem sokat tudhatott a két férfi köztiösszetűzésről. A vita még a Nyugat-Indiákon robbant ki,mielőtt Claire találkozott volna Jack Ryderrel Angliában.Naplójában csak annyit rögzített, Ryder megesküdött, sohatöbbé nem áll szóba egyetlen Yorke-kal sem.És a két tengeri vándor lelke már emberöltőkkel ezelőtt azégi kalózvizekre vándorolt. Nincs mód a kibékítésükre.A térkép két fele soha nem egyesülhet.- Az ördögbe! - szisszent fel Olympia.Érezte, nagyon közel jár a megoldáshoz. Meg kell találniaa hiányzó térképrészt! Vajon a Yorke-ok is úgy örökítettékapáról fiúra ezt a drága kincset, ahogy a Flamecrestek?De hogyan találhatná meg egy rég halott kalózleszármazottait?Olympia elgondolkodva kopogott tollával az asztalon.Bárcsak Jared nagyobb érdeklődést tanúsítana a napló iránt.Milyen jó lenne, ha segítene, ha tanácsokat adna. De ezen aponton a férfi mindig megmakacsolta magát: nem hajlandórészt venni a kutatásban. Mintha ezzel is azt akarnábizonyítani, nem kényszerűségből, nem a napló titka miattvette őt feleségül.Kopogtatás zökkentette ki gondolataiból.- Szabad! - kiáltotta szórakozottan.A bevonulók sorát Ethan, Hugh, Mrs. Bird és Minotauruszalkotta. Még a kutya is morózusnak tűnt.210

- Valami baj van? - kérdezte Olympia szorongva.Hugh közelebb lépett.- Robert túl sokba van nekünk.- Tessék? - Olympia kezéből kihullt a toll.- Robert miatt nagy árat kell fizetnünk - magyarázta Ethankomolyan. - Lord Chillhurstnek oda kellett adnia a gyönyörűaranyóráját, hogy kiszabadíthassa. Most kap érte egy jó nagyverést. Aztán Lord Chillhurst kiteszi a szűrét. És lehet, hogynekünk is mennünk kell.- Ne butáskodj! Lord Chillhurst egy ujjal sem nyúlnaRoberthez a történtek miatt - mondta Olympia -, ésmindnyájan itt maradunk.- Pedig valakinek hamarosan mennie kell. - Mrs. Birdhangja kétkedő és dacos volt egyszerre. - Őlordsága magamondta.- Ezt mondta? - riadt meg Olympia.- Igen. Mert holnap átköltözünk az ő házába. Már aszemélyzetet is felfogadta. - Dacossága minden átmenet nélkülharagba csapott át. - És képzelje, Miss Olympia, felvett egykomornyikot is! Egy igazi komornyikot! Hát mihez kezdjek énmost? Őlordságának nem kell egy ilyen egyszerű házvezetőnő,ha meglesz a saját személyzete!- És őlordsága majd minket se akar látni - mormolta Hugh- azok után, hogy az óráját kellett adnia Robertért cserébe.Elzavar bennünket a yorkshire-i rokonokhoz.Ethan a testvére mellé lépett.- Nem vehetnénk egy új órát Lord Chillhurstnek, Olympianéni? Nekem van hat pennym.- Megőrültél? - förmedt rá Hugh. - Hat pennyért nemkapunk olyan órát, mint az a régi volt!- Egyikünket se akar majd! Főleg engem nem! - tört kikönnyekben Mrs. Bird.Olympia felugrott.- Most már elég legyen! Hallani sem akarok erről azostobaságról! Arról ugyan nem tudok, hogy másik házbaköltözünk, de az sem változtat semmin. Minden marad arégiben. Ezt Lord Chillhurst mondta nekem tegnap éjjel.- Akkor megint hazudott magának, Miss Olympia. - Mrs.Bird űzött tekintete egy pillanatra megállapodott a lány arcán.211

- Nem igaz! - győzködte kis családját Olympia. - Aztmondta, ezentúl is ugyanúgy lesz minden, mint eddig.Chillhurst nem veri meg Robertet. És magát sem küldi el, Mrs.Bird. A fiúk se mennek Yorkshire-ba.- Honnan tudja, Miss Olympia? - Bár az asszony úgyérezte, feje felett megkondították már a vészharangokat,szemében némi remény csillant.- Mert olyan embernek ismerem, aki megtartja az adottszavát - felelte Olympia nyugodtan. - Chillhurst azt is nagyonjól tudja, mi egy család vagyunk. Meg sem kísérelneelválasztani bennünket egymástól. Tudja, hogy ehhez nemjárulnék hozzá.- Úgy beszél, mintha még mindig a munkaadója lenne,Miss Olympia. - Mrs. Bird szemében a remény utolsó szikrájais kihunyt. - Lássa be, maga itt már nem parancsolgathat. Mostmár Chillhurst felesége, és ez igenis mindent megváltoztat. Őaz úr a háznál. Azt csinál, ami neki tetszik.Minotaurusz halkan felvinnyogott, bozontos fejét Olympiatenyere alá fúrta.- Nagyon sajnálom - hangzott a halk bocsánatkérés -, amitegnap este történt, uram.Robert Jared előtt állt, merőn nézte a falat a férfi bal vállafelett.Jared az asztalon nyugtatta kezét, komolyan nézett asírással küszködő fiúcskára.- Megérti, miért voltam olyan csalódott, Robert? - Igen,uram - hunyta be szemét egy pillanatra a fiú.- Nem azért, mert bajba keveredett. Nem azért, mert azesztelensége az órámba került.Robert ránézett, majd elkapta tekintetét.- Az óra... sajnálom, uram.- Ne törődjön vele. Egy óra értéke aligha mérhető abecsület értékével. Egy férfi számára semmi nem lehetfontosabb a becsületénél.- Igen, uram.- Ha megígér valamit, Robert, minden erejével azon kelllennie, hogy teljesítse adott szavát. Kevesebbel nem érheti be.A becsület erre kötelezi.212

- Igen, uram - szipogta a fiú. - A jövőben odafigyelek abecsületemre.- Ezt örömmel hallom.- Uram - rebbent meg Robert tekintete -, nagyon nagyszívességre szeretném kérni. Tudom, hogy nem érdemlemmeg, de ha megteszi, kérhet tőlem, amit csak akar.- És mi lenne az a nagy szívesség?- Kérem - nyelte vissza könnyeit Robert -, ne büntesse méga többieket azért, amit én tettem. Ethan és Hugh még olyanfiatalok. Talán bele is halnának, ha vissza kéne menniükYorkshire-ba. És Olympia néni is nagyon szomorú lenne, haelküldené őket. Annyira szeret bennünket. Olyan magányoslenne nélkülünk.Jared felsóhajtott.- Mindnyájan itt maradnak, Robert. Maga, a testvérei és anagynénje most már hozzám tartoznak. Mindegyikőjükért éntartozom felelősséggel. Remélem, a jövőben sikerül jobbmunkát végeznem.- Ami tegnap este történt -húzta ki magát a fiú -, az egyesegyedülaz én hibám, uram.- Azt hiszem, mindketten számadással tartozunk. Nem lettvolna szabad szem elől tévesztenem magát. Tudnom kellettvolna, hogy elmegy a Sötét útra.- Tudnia kellett volna? - kérdezte zavartan Robert.- Én is voltam fiatal.A fiú döbbenten meredt rá.- Tudom, nehéz elhinni - dőlt hátra Jared. - De hagyjuk ezta témát. Beszéljünk másról.- Uram - toporgott Robert -, szeretném tudni, mi lesz abüntetésem.- Mondtam már, Robert, hagyjuk ezt a témát. Nekembőven elég, hogy önmagát okolja a történtekért.- Elég?- Természetesen. Ez is azt mutatja, igaz férfi válik magából- mosolyodott el elégedetten Jared. - Egy tanárnak nem lehetnagyobb öröme, mint hogy azt látja, a tanítványa becsületes,szavahihető emberré érik.Milyen igaz, gondolta meglepetten. Van valami felemelőabban, ha éretlen kölykökből tisztességes fiatalembereketfaraghat. Így mintha a jövőt is befolyásolni tudná.213

- Értem, uram. Vigyázni fogok, hogy soha többé nehibázzak. Uram... annak ellenére, hogy most már Olympia néniférje, továbbra is a tanárunk marad?- Igen. Tetszik nekem ez a munka. De most fontosabbdolgunk van. Robert, gondolja végig és mondja el a lehetőlegaprólékosabban, mi történt tegnap este. A rablók mindenegyes kiejtett szavát hallani szeretném.- De uram, most mondta, hogy hagyjuk ezt a témát.- Az igaz - válaszolta Jared -, mégis: volna egykét részlet,amiről tudnom kellene.- Milyen részlet?- Meg kell találnom azt az embert, aki felbérelte a rablókat.- Meg akarja találni?- kerekedett el Robert szeme.- Igen, a maga segítségével.- Igyekezni fogok - jelentette ki eltökélten Robert -, denem hiszem, hogy sokat segíthetnék. Csak arra emlékszem,folyton azt mondogatták, a meghízójuk olyan üzletemberféle,mint ön.- Feltételezem, hallotta a pletykákat arról a szeretőről. -Lady Aldridge mindentudó tekintetét Olympiára vetette,miközben átnyújtotta a teáscsészét. - Azt mondják, LordChillhurst felettébb kompromittáló helyzetben találta amenyasszonyát a kedvesével, és azon nyomban véget vetett ajegyességnek. Hogy igaz-e, nem lehet tudni. Az érintettek szótsem ejtenek róla.- Nem hiszem, hogy bármi alapja lenne ezeknek amendemondáknak, asszonyom. - Olympia szemöldöke feddőnmegemelkedett. - Beszélni pedig végképp nem akarok róla.Szörnyen érezte magát, de nem térhetett ki az asszonyteameghívása elől. Azok után, hogy az elmúlt két órát Aldridgekönyvtárában töltötte - jóllehet, semmi érdemlegesre nembukkant a térképgyűjteményben -, az udvariasság elemiszabályainak felrúgását jelentette volna, ha elhárítja a házúrnőjének kedves invitálását. Pedig akkor még nem is sejtette,hogy Lady Aldridge kiállhatatlan pletykafészek.- Ó, én sem hiszem, hogy ez igaz lenne, Lady Chillhurst -visszakozott Lady Aldridge, holott nyilvánvaló volt, ahíresztelés minden szavát elhiszi.214

- Remek. Akkor beszélgethetnénk valami másról -jelentette ki Olympia unatkozónak szánt hangon.- Hogyne, asszonyon - felelte bosszúsan Lady Aldridge. -Nem akartam megbántani. Ha igaz is lenne, nem a férjére vetez rossz fényt, hanem Lady Beaumont-ra.- Róla sincs kedvem beszélgetni.- Jól hallottam, hogy Beaumont-t emlegették?Aldridge sétált be a szalonba. Néhány percre hátramaradt akönyvtárban, hogy becses térképeit a helyükre rakja.- Tán köze lenne a Nyugat-Indiákhoz és a térképeimhez?- Ugyan, dehogy - mosolygott rá Lady Aldridge. - Csak aztmeséltem el Lady Chillhurstnek, miért és hogyan ért véget aférje és Lady Beaumont jegyessége.- Szót se vesztegessünk rá! - legyintett Aldridge, ésbrandyt töltött magának. - Chillhurstnek igaza volt, hogy végetvetett a dolognak. Az ő pozíciójában elfogadhatatlan, hogyleendő neje másnak adja oda magát az esküvő előtt.- Természetesen - mormolta Lady Aldridge, éselgondolkodó pillantást vetett Olympiára.- Gondolnia kellett a becsületére -folytatta a férje. - Ezek aFlamecrestek furcsa egy népség, de a becsületüket mindennéltöbbre tartják.- Ha Chillhurst annyira odavan a becsületéért, uram -mosolyodott el hűvösen Lady Aldridge -, miért nem hívta ki amenyasszonya szeretőjét? Azt beszélik, Lady Beaumont öccsepárbajra hívta, de Chillhurst nem állt kötélnek.- Túlontúl okos ahhoz, hogy egy asszony miatt tegyekockára az életét - kortyolt italába Aldridge. - Emellettmindenki tudja, vér helyett jég csörgedezik az ereiben. A többiFlamecrest átkozottul forrófejű, de ő aztán nem! Kérdezzenekmeg bárkit, aki valaha is üzletelt vele. Olyan higgadt ésmegfontolt, hogy jobban se kell!- Ön üzleti kapcsolatban áll a férjemmel? - Olympiakísérletet tett, hogy új mederbe terelje a beszélgetést.- Hogyne. Szép kis summát adományozott a kutatásaimra -bólintott nyilvánvaló elégedettséggel Aldridge.- Ezek szerint ismerik egymást? - forszírozta Olympia.- Azt azért nem. Sosem kerültem közvetlen kapcsolatbavele. Alig látni Londonban. Az egyikembere végez el mindenmunkát.215

- Mr. Hartwellre gondol?- C5, igen. Évek óta Felix Hartwell intézi a férje üzletiügyeit. De mindenki tudja, hogy Chillhurst osztja azutasításokat. Nagyapja és apja majdhogynem vagyonuklegutolját is elherdálták, neki úgyszólván a semmiről kellettindulnia. No de ami a Flamecrestek pénzügyeit illeti: egyszerhopp, másszor kopp. Legalábbis így volt, amíg Chillhurst megnem jelent a színen.- Nos, a pénzügyeket mintha egyenesen a férjemnektalálták volna ki -jelentette ki nem minden büszkeség nélkülOlympia.- Nagyon szeretheti a férjét, Lady Chillhurst - emelte felcsészéjét Lady Aldridge. - Igazán megható, bár akörülményeket tekintve nagyon különös is egyben.- A körülményeket tekintve? - érdeklődött ingerültenOlympia.Ha egy vikomt feleségétől elvárják, hogy udvarias legyenaz ilyen pimasz egyénekkel, hát lesznek gondjai, hogykötelességeinek maradéktalanul eleget tegyen !- Mint a férjem is említette, Chillhurst arról ismerszik megleginkább, hogy híján van az érzelmeknek. Ha vannak érzéseiegyáltalán. Az ember nem is csodálkozik, hogy LadyBeaumont más karjában keresett vigasztalást már azeljegyzésük alatt.- A férjem minden tekintetben csodálatra méltó ember! -csapta mérgesen a tányérra a csészéjét Olympia. - És igenisvannak érzelmei!- Valóban? - Lady Aldridge szemében gonoszkodó fényvillant. - Akkor, kérdem én, miért nem hívta párbajra a jegyeseszeretőjét? Vagy miért nem fogadta el Lady Beaumontöccsének a kihívását?- Hogy a férjem mit miért tesz, nem tartozik önre; LadyAldridge! - állt fel Olympia. - Ha megbocsátanak... Épp mostütötte el a négyet, mennem kell. A férjem azt mondta, négyreértem jön, és ő mindig nagyon pontos.- Kikísérem, Lady Chillhurst. - Aldridge sietve az asztalralökte poharát.- Köszönöm - mondta Olympia.De nem várt a férfira, határozott léptekkel elhagyta aszalont.216

Aldridge csak a hallban érte utol.- Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem segítségére, LadyChillhurst.- Megtett mindent, ami módjában állt. Köszönöm.Lassan feladta a reményt, hogy valaha is megtalálhatja aLightbourne-naplóban említett szigetet. Igaz, a kezében volt atérkép fele, de arról nem állapíthatta meg pontosan, hol fekszika kis földdarab.- Lady Chillhurst, ugye, nem feledkezik el a tanácsomról?- rándult meg aggodalmasan Aldridge szemöldöke. -Torbertben nem szabad megbíznia. Ígérje meg, hogy nem veszikészpénznek, amit ez az ember tesz vagy mond.- Nyugodjék meg, nagyon óvatos leszek - kötötte megkalapját Olympia, miközben a komornyik kitárta előtte az ajtót.Jared, Robert, Ethan és Hugh a lépcső aljában állóbérkocsibanvárakoztak.217

- Nem mondom! - füttyentett halkan Hugh, amint Jaredkinyitotta a Flamecrest-ház legfelső szintjén lévő szoba ajtaját.- Ezt is megnézzük?- Mi az hogy! Ez a legérdekesebb! - rontott a helyiségbeEthan.Hugh is utánabukdácsolt. Gyönyörködve pillantottak körbea letakart bútorokon és az egymásra dobált óriási faládákon.- Fogadjunk, hogy kincsek meg ékszerek vannak bennük! -suttogta Ethan.- Nem lennék meglepve - tartotta magasabbra a gyertyátOlympia, és a fiúk mögül bekukucskált.A légmozgástól meglebbentek a hatalmas pókhálók,amelyek mint poros fátyol borultak a sötét szobára. Ethannekigaza volt. A lomtárnak használt szoba a legérdekesebbnekígérkezett valamennyi közül, amit Jared megmutatott.És mégsem ez volt a ház legszokatlanabb része. Az alsóbbszint galériájáról lépcsősor indult és vezetett a semmibe.Egyszerűen véget ért a fal kellős közepén.De ez a sok limlom mégiscsak izgalmasabb, döntötte elOlympia.- Ki tudja, mi minden lehet itt?- Az is lehet, hogy felébresztünk egy-két szellemet -jövendölte baljós hangon Robert. - Hátborzongató ez a hely.Mintha egy kísértetkastély termében lennénk.- Szellemek? - visszhangozta Hugh. Hangja elcsuklott azizgalomtól és a borzalomtól. - Tényleg azt hiszed, hogy vannakitt szellemek?- Mindjárt itt lesz Jack kapitány szelleme – nyögte sírihangon Ethan. - Átsétál a falon, és lemegy azon az elfalazottlépcsőn.Olympiát a gondolattól is kirázta a hideg. - Jack kapitánykísértete!- Jack kapitány nyolcvankét évesen, békében lehelte kilelkét - közölte rosszallóan Jared -, a saját ágyában a Lángszigetén. Ez a ház akkor még nem is létezett.- Ki építette? - kérdezte Hugh.- Jack kapitány fia, Harry kapitány.15218

- Az ön nagyapja, uram? - nyílt tágra Hugh szeme. - Rémokos ember lehetett.- Okos? - morrant fel Jared. - Pénzköltésben mindenesetreélen járt. Ez az építkezés is csak arra volt jó, hogy a családivagyon jó részét feleméssze.- És mi lett a vagyon másik részével? - kíváncsiskodottEthan.- Apámra és a nagybátyámra szállt. Ha az anyám nem lettvolna, mostanra már szegénységben élnénk - magyarázta aférfi.- Miért? Mit csinált az édesanyja? - kérdezte Robert.- Nekem adta az egyik nyakékét - nézett Jared Olympiára -, amit a nagyanyámtól örökölt. Ő pedig az ükanyámtól kapta.- Claire Lightbourne-tól? - kerekedett el a nő szeme.- Igen. Nagyon értékes darab volt, gyémántokból ésrubinokból. Tizenhét éves voltam, amikor megkaptam azzal,hogy csak a leendő feleségemnek adhatom. Úgy képzelte,ezzel folytatom a családi hagyományt, és az ékszer egy újabbFlamecrest asszonyhoz kerül. Tudják, anyámban még éltekromantikus elképzelések.- Olympia néni most már a felesége - mutatott rá Robert. -Odaadta neki a nyakéket, uram?- Tényleg, most már Olympia nénié? - érdeklődött Hugh,akit lenyűgözött a mese.- Nem - felelte szenvtelen hangon Jared. - Atizenkilencedik születésnapomon eladtam.- Eladtaaa? - fintorgott csalódottan Robert.- Ezt nem tehette, uram - szontyolodott el Ethan.- Eladta az ükanyja gyönyörű nyakékét? - nézett fel JaredreHugh. - Hogy tehetett ilyet, mikor tudta, hogy az majd afeleségéé lesz?- A pénzen helyreállítottam az egyetlen hajót, ami akkormég a családom tulajdonában volt. - Jared nem vette letekintetét Olympia arcáról. - A mostani sikeres üzletivállalkozásnak az a hajó volt az alapja.Olympia látta a tekintetben megvillanó szilárdeltökéltséget, és érezte, férje nehéz szívvel vált meg édesanyjaékszerétől.219

- Helyesen tette, uram - mondta bátorítólag. - Bizonyára azédesanyja is büszke volt önre, amiért a családi vállalkozásfelvirágoztatására használta a pénzt.- Nem egészen - felelte az hűvösen. - Anyám is olymelodramatikus személyiség volt, mint mindenki más acsaládunkban. Zokogásban tört ki, amikor megtudta, milyenáron tudtam használhatóvá tenni azt a hajót. Ez persze akésőbbiekben nem gátolta meg abban, hogy élvezze az ebbőlfakadó előnyöket.- Ezt hogy érti? - kérdezte Hugh.Jared körbemutatott a házon.- Anyám szeretett vendégeket hívni. Elképesztő összegeketköltött bálokra és estélyekre. Jól emlékszem, egyik alkalommala meghívottak elkápráztatására az egyik szobában aprólagúnába lezúduló vízesést állíttatott fel, amelyet víz helyettpezsgő működtetett.- Az áldóját! - suttogta Hugh. - Egy pezsgőzuhatag!- De biztosan visszavásárolta az ékszert, uram - emelte felfejét Robert -, amikor már gazdag volt.A férfi szája megvonaglott.- Megpróbáltam, de már késő volt. Az ékszerész darabokraszedte a nyakéket, és a kövekből különböző karkötőket,gyűrűket és brossokat készített. Az új ékszereket más és másvásárolta meg. Lehetetlenség volt mindet visszaszerezni és újraösszeállíttatni az eredeti nyakéket.- Tehát örökre elveszett - sóhajtott letörten H Hugh.- Attól tartok.- Mégis azt mondom, helyesen cselekedett, uram - vetetteközbe Olympia. - Az adott körülmények között nem tehetettmást. Gyanítom, a családja titokban azért örült, hogy voltbátorsága mindezt véghezvinni.Jared vállat vont, és körbepillantott a sötét szobán. Ahatalmas karikán függő nehéz kulcs, amivel az ajtót kinyitotta,még a kezében volt.- Most már nem számít, azt hiszem. De ami a kísérteteketilleti, kétlem, hogy poros bútorokon és szakadozó családiarcképeken kívül bármi érdekességre bukkanhatnánk.- Portrék? - izgalom cikázott át Olympia mindenporcikáján. -Talán Claire Lightbourne-ról is találunk egyképet! Vagy Jack kapitányról!220

- Lehet. Később megkereshetik, ha akarják. - Jaredközönyös pillantását még egyszer körbefuttatta a helyiségen. -De későre jár, ideje vacsoráznunk.Keze önkéntelenül órájáért nyúlt.Olympia megrázkódott. Robert, Ethan és Hughlélegzetvisszafojtva figyelték a mozdulatot.A férfi arca keserűen megrándult, ahogy ujjai csak az üreszsebet érintették. Egy szót sem szólt, csak megfordult, éskilépdelt a szobából.- Menjünk! Épp elég időt vesztegettünk már a házmegtekintésére.A fiúk libasorban követték. Olympia egy utolsó vágyakozópillantást vetett a lomtárra. Megfogadta magában, legközelebbalaposan körülnéz.Jared tetőtől talpig végigmérte az új komornyikot.Ő maga fogadta fel a férfit, miután Felixszel közölte,ebben az ügyben majd ő intézkedik.Hartwell meglepődött, amikor Jared bejelentette,személyesen óhajt elbeszélgetni minden egyes jelentkezővel.- Ki gondolta volna, hogy örömét leli akomornyikkiválasztás nemes feladatában, Chillhurst.- Kénytelen vagyok - vallotta be Jared. - Az álláskülönleges képességeket kíván.- Miért? - nézett rá értetlenül Felix. Jaredet mulattattabarátja megrökönyödése.- Az új komornyiknak együtt kell dolgoznia a jelenlegiházvezetőnőnkkel, aki - hogy úgy mondjam - nehéz eset.- Mondtam már: gyakorlott, képzett házvezetőnőre lenneszüksége.- A feleségem hallani sem akar Mrs. Bird elbocsátásáról.Nagyon a szívéhez nőtt.- Engedi, hogy a felesége diktáljon?Jared az engedékeny férjek beletörődését jelző, kisségúnyos mozdulattal tárta szét karját.- Fogalmazzunk inkább úgy: örülök, ha a kedvébenjárhatok.Társa felhorkant.221

- Kezdem azt hinni, nem hazudott, amikor azt mondta,maga most már a vágyak hálójában vergődő ember, Chillhurst.Ez nem vall magára. Nézesse meg magát egy orvossal.- Ezt tanácsolja?- Igen - kuncogott Felix -, de ne azt keresse fel, akihezBeaumont is jár. Az a sarlatán még mindig nem gyógyította kia bajából szegényt.Most az emlék hatására mosoly bujkált a szája szegletében,amint Mr. Gravest szemlélte.Már a neve is találó, gondolta. Hihetetlenül magas volt,görnyedt hátú és csontsovány. Gyászos ábrázatával akártemetkezési vállalkozónak is elmehetett volna. Kíváncsitekintetében értelem csillogott. Jared azok után választotta ki,hogy több magánnyomozóval is beszélt.- Megértette, mi a feladata? - kérdezte.- 'gen, uram, azt hiszem. - Graves kényelmetlenülfeszengett új fekete kabátjában. Szemmel láthatóan nemszokott hozzá az efféle cicomához. - A lakókon tartom aszemem, és gondoskodom róla, hogy senki idegen ne tehessebe a lábát a házba az ön engedélye nélkül.- Így van. Beszámol a legapróbb szokatlan vagy gyanúseseményről. Napi jelentést kérek. Mindenről tudni akarok, amia házban történik, míg én távol vagyok. Világos?- 'gen, uram. - Graves kísérletet tett, hogy görhedt hátátkiegyenesítse. - Megbízhat bennem. A másik ügyben issegítettem.- Igaz, Graves - ütögette össze ujjait Jared. - Fox barátjávalegyütt remek munkát végeztek, hogy bizonyítékot gyűjtsenekaz elképzelésemhez.- Fox és én büszkék vagyunk, hogy megelégedéséreszolgál a munkánk, uram.- Mint már mondtam, minden okom megvan azt hinni,hogy valaki megkísérelte elrabolni a feleségem unokaöccsét.Ugyancsak feltételezem, hogy valaki be akart törni az IbbertonStreet-i házunkba. Azt akarom, hogy mindenre figyeljen oda.Nem egy esetleges rablás aggaszt, mint inkább a családombiztonsága.- Értem, uram.222grave = másvilági, síron túli

- Jó, akkor akár rögtön munkához láthat. - Jared felemeltea kezét. - És még valamit, Graves.- 'gen, uram.- Tegyen meg mindent, hogyne kerüljön összetűzésbe Mrs.Birddel, a házvezetőnővel. Semmi kedvem a személyzetcsetepatéival foglalkozni, megértette ?Graves szeme felcsillant.- Már találkoztam Mrs. Birddel. Pompázatos egyasszonyszemély, ha szabad megjegyeznem, uram. Mindig isszerettem az ilyen tűzrőlpattant menyecskéket.- Legalább emiatt nem fő a fejem - rejtette el mosolyátJared. - Elmehet, Graves.- 'genis, uram.Miután a komornyik elhagyta a könyvtárszobát, Jaredfelemelkedett, és az ablakhoz lépett. A kert még elhanyagoltvolt, de a házon belül már nem látszott, hogy évekig nemlakták. Mindent leporoltak és kifényesítettek. A bútorok újfényben ragyogtak, az ablaküvegen megcsillant a napsugár. Akomor, nagy ház csodával határos módon hirtelen melegotthonná vált, amely befogadta tanítványait és feleségét.Vagy talán épp fordítva. A három fiú és Olympia jelenléteváltoztatta szerető fészekké a házóriást.Néhány percnyi merengés után visszaballagottíróasztalához, és a gondosan bezárt fiókból előhúztahatáridőnaplóját. Átolvasta az elmúlt hónapok soránfelfirkantott bejegyzéseket.Szembe kell néznie a tényekkel, a bizonyítékoknak hinniekell. Miért habozik elfogadni a nyilvánvalót?Kezdettől fogva gyanította az igazságot, de az utolsópercig reménykedett, hogy talál más magyarázatot asikkasztásra.Eljött a tettek ideje. Túl sokáig járatták a bolondját vele.A hír, hogy feleségül ment Lord Chillhursthöz, futótűzkéntterjedt a városban. Olympia azt kívánta, bárcsak ne így lenne.Vikomtnénak lenni meglehetősen kellemetlen dolog,gondolta két nappal később, amikor a Flamecrestek régihintajának ajtaja kinyílt, és segítő kezek nyúltak felé. Úgylátszik, ha az embernek rangja van, nem mehet el egyedülsehová.223

Jared kitisztíttatta a hintót, új szürkéket is vásárolt. Majdúgy rendelkezett, felesége csak egy lovász és egy szobalánykíséretében hagyhatja el a házat.Az asszonya kegyeiért reszkető, tizenhét éves komorna iskikászálódott a kocsiból, és követte a Musgrave Intézetlépcsőin.- Ott várakozzon, Lucy! - intett a könyvtár előterébensorakozó padok felé Olympia. - Egy órán belül végzek.- Igenis, asszonyom - pukedlizett illemtudóan Lucy.Olympia besietett a hatalmas terembe. Az idősödőkönyvtáros üdvözlésül fejet hajtott.- Isten hozta, Lady Chillhurst! Elnézését kérem a múltbanelkövetett minden udvariatlanságért.- Üdvözlöm, Boggs - mosolygott a férfira Olympia, éslehúzta kesztyűjét. - Miféle udvariatlanságról beszél? Mindigolyan szívélyes volt.- Bocsásson meg, hogy nem tudtam, ön Lord Chillhurstfelesége. - Boggs megbántott pillantást vetett rá.- Ó, hát erről van szó? - hessegette odébb a témát Olympia.Jareddel megállapodtak, mit kell mondania ilyen helyzetekben.- Nem is tudhatta. A férjem kínosan ügyel a magánéletére, ésúgy döntött, nem fedjük fel magunkat, míg Londonbantartózkodunk. De aztán találkoztunk néhány ismerőssel, utánamár nem volt értelme a titkolózásnak.Boggs ugyan fel nem foghatta, miért akarnak illusztrisszemélyiségek a teljes ismeretlenségbe burkolózni, de nemfűzött magyarázatot a hallottakhoz.- Értem, asszonyom.- Nem akarok a terhére lenni, de kinyitná a Nyugat-Indiáktérképeinek szobáját? Szeretném még egyszer megnéznivalamennyi térképet.- Semmi akadálya, asszonyom, szolgálja ki magát - bököttállával a helyiség felé. - Már nyitva van. A Társaság egyiktagja van ott. C5 is keres valamit.- Ó - sóhajtott kelletlenül Olympia. - És ki az? Mr. Torbertvagy Lord Aldridge?- Mr. Gifford Seaton, asszonyom - felelte Boggs.- Mr. Seaton? - Olympia kis híján elejtette retiküljét. -Nem is tudtam, hogy ő is a Társaság tagja.224

- Nem sokkal azután lépett be, hogy a nővére LordBeaumont felesége lett. Úgy két éve lehetett, ha nem tévedek.Rengeteg időt tölt abban a szobában.- Értem. - Olympia csodálkozva az ajtóhoz lépkedett ésbenyitott.Gifford a terebélyes mahagóniasztalra kiterített térkép föléhajolt. A belépőre nézett, számítón elmosolyodott.- Lady Chillhurst - biccentett egyik kezét a térképen tartvaelegánsan Olympia felé. - Örülök, hogy látom. Hallottam,gyakran megfordul a Társaság könyvtárában.- Jó napot, Mr. Seaton. Épp most jutott tudomásomra,hogy ön is az Utazók és Felfedezők Társaságának tagja.- Minden cikkét olvastam, amit a folyóiratunkbanmegjelentetett- mormolta Gifford. - Ha szabad így szembedicsérnem, mérhetetlen tudásról tesznek tanúbizonyságot.- Nagyon kedves, köszönöm.Bolondos kis örömöt érzett. A bizalmatlanság, amellyelGifford ittlétét fogadta, egy csapásra eltűnt. Az asztalhozlépett.- Látom, önt is a Nyugat-Indiák érdeklik. Cikket ír talán,vagy odautazik?- Mindkettő elképzelhető - méregette Gifford. - Ha jóitudom, önt is ez a terület foglalkoztatja. Boggs szerint már azösszes térképet áttanulmányozta.- Igaz. - Tekintete már a térképet kutatta. - De ezt még nemláttam. Réginek tűnik.- Egy hónapja bukkantam rá, csak félretettem az egyikfiókba, azzal, hogy tüzetesen végignézem, ha lesz rá időm.- Valóban? - Olympia érdeklődve nézegette a térképet. -Akkor nem csoda, hogy én nem találtam meg.Gifford bizonytalan mozdulattal az atlasz felé intett.- Vizsgálja meg most, ha ideje engedi. Számomra azértérdekes, mert számtalan olyan apró szigetet is feltüntet,amelyek a többi térképen nem szerepelnek.- Izgalmas! - Olympia félrelökte retiküljét, és izgatottan atérkép fölé hajolt.- Ha nem tévedek, ön is a Nyugat-Indiák ismeretlenszigeteit kutatja, asszonyom.- Igen. - Elmélyülten kezdte tanulmányozni, szeme a márjól ismert partokat kereste. Az egyszerű, díszítetlen térkép első225

pillantásra csalódást okozott. - A terület földrajzát tekintveszokatlan ábrázolás. Sehol nem egyezik a többi leírással.- Úgy tudom, egy tengeri vándor rajzolta saját kezűleg, akivagy száz éve a Nyugat-Indiák vizein hajózott.- Egy tengeri vándor térképe lenne? - kapta fel a fejétOlympia, és az őt fürkésző Giffordra nézett. - Biztos ebben?A férfi vállat vont.- Boggs ezt állítja. De honnan tudhatnám, mi az igazság?A térképen sehol egy aláírás, hogy azonosíthatnánk akészítőjét.- Mindenesetre nagyon réginek látszik. - Olympia figyelneismét a térkép felé fordult.- Igen. - Gifford szorosan mellé lépett, hogy ő isfolytathassa a vizsgálódást. - Lady Chillhurst, szeretnékbocsánatot kérni a múltkori viselkedésemért. Sajnálom, hamegbántottam.- Nem történt semmi, uram. - Közben észrevett egy kisszigetcsoportot, amit a többi térképen eddig nem látott. - Ha jólértékelem, egyszerű érzelemkitörés volt.- A nővérem és én sokáig egyedül voltunk a világban -mondta Gifford. - Míg Demetria nőül nem ment Beaumonthoz,az anyagi helyzetünk siralmas volt. Voltak pillanatok,amikor attól rettegtem, hogy a dologházban vagy az adósokbörtönében kötünk ki.Olympia együttérzően felsóhajtott. Neki legalább ettől nemkellett félnie, hála Sophy és Ida néni kicsiny örökségének.- Borzalmas lehetett - mondta kedvesen. - Egyetlenrokonuk sem volt, akihez fordulhattak volna?- Egy sem. - Gifford bánatosan elmosolyodott. - Egyiknapról a másikra éltünk. És - szörnyű ezt elismernem - anagyobb teher a nővérem gyenge vállára nehezedett. Túl fiatalvoltam, hogy segíthessek. Mindkettőnkre ő viselt gondot.Aztán, szerencsére, sikerült jó házasságot kötnie.- Értem.Gifford szája keskeny vonallá merevedett.- A családunk nem élt mindig szegénységben. Apánknaksemmi érzéke nem volt a pénzügyek iránt, ennek köszönhető,hogy Demetria és én olyan szerencsétlen helyzetben találtukmagunkat. Ha mindez nem lett volna elég, apánk megrögzött226

kártyajátékos volt. Egy reggelen, miután öröksége utolsópennyjét is eljátszotta, szíven lőtte magát.Olympia megfeledkezett az előtte fekvő térképről, csak aférfi hangjából csendülő fájdalomra figyelt.- Rettenetesen sajnálom.- Tudja, a nagyanyánk nagy vagyont örökölt.- Valóban?- Igen - folytatta Gifford távolba révedő tekintettel. - Azükapám egy hajózási vállalkozást hagyott rá, és nagyanyaugyanolyan jól eligazgatta, mint bármely férfi.- Okos asszony lehetett -jegyezte meg Olympia. - Igen, aztmondják, hihetetlenül éles eszű volt.Volt idő, mikor a hajói Amerikából a földgolyólegtávolabbi pontjáig is eljutottak, és selyemmel, fűszerekkel,teával megrakodva tértek haza.- Amerikából?- Igen. Az ükapám Bostonban alapította meg a céget. Anagyanyám is ott nevelkedett. Hozzáment az egyikkapitányához, akit Peter Seatonnak hívtak. - Ő a nagyapja?Gifford bólintott.- Sajnos, egyiküket sem ismerhettem. Egyetlen gyermekükszületett, az apám. Ő örökölt mindent a szülei halála után.Pénzzé tette a hajókat, és Angliába települt. - A férfi kezeökölbe szorult. - Megházasodott, és hozzáfogott a vagyonfeléléséhez.- Az édesanyjával mi történt?- Meghalt, amikor én megszülettem. - Gifford a kézfejénfeszülő bőrt nézte.- És most senkije sincs a nővérén kívül.A férfi tekintete összeszűkült.- Neki sincs rajtam kívül senkije. Remélem, most mármegérti, miért voltam olyan feldúlt, amikor Chillhurstfelbontotta a jegyességüket. Demetria mindent megtett, hogy akedvében járjon. Akkor nyáron elzálogosította, ami méganyánk ékszereiből maradt, hogy ruhákat vásárolhasson. Hogyjobban tessen Chillhurstnek.Olympia végigsimított Gifford karján.- Mr. Seaton, szomorúsággal tölt el, amit a családjárólhallottam. De kérem, ne okolja a férjemet a történtekért. Jól227

ismerem. Soha nem vetett volna véget a jegyességnek anyagimegfontolások miatt.- Demetria elmondta nekem az igazságot. Inkább nekihiszek, mint Chillhurstnek. - Hirtelen hátat fordított azasztalnak. - Tisztességtelen, olyan tisztességtelen.- De most már a nővére anyagi biztonságban él, éselégedettnek tűnik. Önnek is csak előnye származik DemetriaLord Beaumont-nal kötött házasságából. Miértelégedetlenkedik mégis?Gifford, arcán leplezetlen haraggal és felháborodással,megfordult:- Mert ez így nem igazságos! Érti? Egyszerűen nemtisztességes, hogy Chillhurstnek meglegyen mindene, nekünkpedig semmink!- Nem, nem értem, Mr. Seaton. Nekem úgy tűnt, mindenemegvan, amit csak kívánhat.A férfi mindent elkövetett, hogy megnyugodjék. Lehunytaszemét, nagyokat lélegzett.- Ne haragudjon, Lady Chillhurst. Nem tudom, mi vanvelem. - Olympia bizonytalanul elmosolyodott.- Akkor beszéljünk másról. Megnézhetnénk együtt ezt atérképet?- Talán majd máskor. - Gifford előhúzta zsebóráját, és aszámlapra pillantott. - Találkoznom kell valakivel.Olympia nézte az órát, és arra a másikra gondolt, amelyetJared váltságdíjként odaadott.- Ahogy önnek megfelel. Gyönyörű ez az óra. Nem tudjavéletlenül, hol vásárolhatnék hasonlót?- Azt hiszem, a Bond Street egy kis üzletében vettem -ráncolta szemöldökét Gifford. - De a láncon lévődíszlapocskákat már utólag készíttettem.- Értem -lépett közelebb Olympia. - Milyen furcsa adíszítésük! Ez valamiféle kígyó akar lenni?- Tengeri kígyó - csúsztatta vissza zsebébe az órát Gifford.-Tudja, afféle mitikus, legendásteremtmény. Azokat az időketszimbolizálja, amikor még a családom az őt megillető helyetfoglalta el a világban. - Mosolyában nyoma sem voltmelegségnek. - Ha megbocsát, most már indulnom kell.- Ég önnel, Mr. Seaton!228

Olympia elgondolkodva nézett a távozó férfi után. Amintegyedül maradt, ismét a térkép felé fordult, de igazából nemlátta, mit néz.Gondolatai a Gifford óráját ékesítő minta körül forogtak.Tengeri kígyó. Különös családi jelkép.- Isten hozta itthon, asszonyom! - tárta szélesre aFlamecrest-ház ajtaját Graves a lépcsőn felsiető Olympia előtt.- Vendégeink érkeztek.- Vendégeink? - Olympia megtorpant a hallban, akomornyikhoz fordult. - És Mrs. Bird tudja ezt?- Igen, asszonyom - vigyorgott Graves. - Már sikerültteljesen felizgatnia magát.Az emlegetett megjelent.- Maga az, Miss Olympia? - harsogta Mrs. Bird. Jó is,hogy hazajött! Őlordsága azt mondja, két személlyel többreterítsek vacsoránál. Meg hogy készítsek elő két vendégszobát.Szabadna megtudnom: ez most már mindig így lesz?- Erre nem tudok válaszolni - vallotta be Olympia. -Fogalmam sincs, a férjem hány barátját akarja még vendégüllátni.- Ezek nem a barátai! - vágott közbe vészjósló hangonMrs. Bird. - Rokonok! A papája meg a bácsikája.Majd lehalkította a hangját, és körbesandított a hallon:- Őlordsága papája egy earl!- Igen, tudom - bogozgatta kalapja szalagját Olympia. -Biztos vagyok benne, Mrs. Bird, megbirkózik a vendéglátásnehéz feladatával is.Graves rajongó pillantása Mrs. Birdön csüggött.- Természetesen, asszonyom. E rövid idő alatt is, amit itttöltöttem, megállapíthattam, hogy Mrs. Bird nagyszerűképességekkel megáldott asszony.A házvezetőnő arca borvörös pírban égett.- Éppen csak azt akartam volna tudni, milyen gyakranszámíthatok vendégjárásra. Hogy felkészülhessek.- Ha segítségre van szüksége, Mrs. Bird, csak szóljonnekem - fuvolázta Graves. - Kész vagyok mindent megtennimagáért. Ketten együtt minden akadályt legyőzünk.- Hát... - rebegtette meg pilláit Mrs. Bird -, valahogy majdcsak megleszünk.229

Olympia állt, hol egyikre, hol másikra nézett.- Hol találom őlordságát és a vendégeket?- Őlordsága a könyvtárszobában tartózkodik, asszonyom -szedte össze magát Graves. - A vendégurak pedig afiataluraknál vannak fönt. Történeteket mesélnek az úrfiaknak.- Történeteket? - lépett vissza a könyvtár ajtajábólOlympia.- Valami Jack kapitány nevű illetőről, asszonyom.- Ó, az unokaöcséim biztosan érdekfeszítőnek találják -mosolyodott el Olympia, és a kilincs után nyúlt.- Majd én, asszonyom - pattant elé Graves, hogy kinyissaaz ajtót.- Köszönöm - motyogta az kissé megszeppenten a váratlansegítőkészség láttán. - Ezt most már mindig csinálni fogja?- Igen, asszonyom. A munkámhoz tartozik - bólintottGraves, és végre beeresztette a könyvtárba.Jared az íróasztal mögött ült.- Csakhogy megjött, kedvesem - emelkedett fel. -Látogatóink érkeztek. Apám és a nagybátyám.Megvárta, míg Olympia mögött bezárul az ajtó. Várakozónelmosolyodott.Felesége átsietett a szobán, egyenesen a karjába. Csókraemelte ajkát.- Ez a házasságosdi nagyon tetszik nekem - mormoltaJared a mézédes szájacskának.- Nekem is - suttogta vissza Olympia, majd eltökéltenhátrébb lépett. - Jared, épp most beszéltem Gifford Seatonnal.Egy-két különös dolog is szóba került...Férje arcán a mosolyt a düh váltotta fel.- Mit mondott?- Felesleges felemelnie a hangját, uram - ráncolta homlokátOlympia. - Jól hallok. Azt merészeltem megemlíteni, hogy Mr.Seatonnal folytattam egy roppant különös beszélgetést...- Mr. Seatonnal?- Igen, uram, Mr. Seatonnal. A Musgrave Intézetkönyvtárában találkoztunk. Bármilyen hihetetlennek tűnik, ő isa Nyugat-Indiákkal kapcsolatban folytat kutatásokat.- A gazember! - mondta Jared veszélyesen lágy hangon. -Megmondtam neki, hogy nem akarom még egyszer a magaközelében látni.230

- Nem hiszem, hogy ilyen becsmérlő hangon kénenyilatkoznia róla - szólt helytelenítően Olympia. - Mr. Seatonszerencsétlen sorsú ember. Nehéz élete volt.- Seaton eszetlen, forrófejű semmirekellő, aki hajlik abajkeverésre. Világosan megmondtam neki, hogy tartsa távolmagát öntől, asszonyom.- Az ég szerelmére, Jared, igazán nem Mr. Seaton tehetróla, hogy egymásba botlottunk a könyvtárban.- Ebben ne legyen olyan biztos. Seaton kifigyelhette, hogyön rengeteg időt tölt a könyvtárban, hát úgy intézte, hogy az önlátogatása egybeessen az övével.- Igazán, uram, túl messzire megy. Mr. Seaton komolyanérdeklődik a Nyugat-Indiák iránt. Megmutatott egy térképet,amit ő talált a könyvtárban.- Jó oka lehetett rá, ha így tett. - Jared töprengve visszaültszékébe. - De legyen, aminek lennie kell, majd én kézbeveszem a dolgot. Ön pedig többé nem találkozik Seatonnal.Megértette, asszonyom?Olympia döbbenten meredt rá.- Most már elég legyen, uram!- Eléég? Még el sem kezdtem. Majd beszélek én az ifjúSeaton fejével. Ezt a leckét, míg él, nem felejti el.- Jared, megtiltom, hogy így beszéljen. Ön semgondolhatja komolyan, hogy ésszerűtlen parancsokatosztogathat, és kegyetlen megjegyzéseket tehet, csak azért,mert a férjem.A férfi szeme hidegen megvillant.- Tudom, hogy nem szeret a mindennapok aprócseprőügyeivel foglalkozni, asszonyom. Az esetek legtöbbjében eznem is számít. De bátorkodnám felhívni a figyelmét egyapróságra a házasságunkkal kapcsolatban.- És mi lenne az az apróság?Jared karba font kézzel hátradőlt.- Ebben a házban én vagyok az úr. Úgy teszek, ahogyjónak látom, és úgy döntök, ahogy nekem tetszik. Önnekkutyakötelessége engedelmeskedni, asszonyom- Csak akkor, uram - vágott vissza Olympia -, haegyetértek a döntésével. Mr. Seatont illetően történetesen másállásponton vagyunk.231

- A fenébe is, Olympia, a férje vagyok! Azt teszi, amitmondok!- Azt teszem, amihez kedvem van, ahogy eddig is! - tört kiaz asszonyból. Hallotta, hogy a könyvtár ajtaja kinyílik, de mársemmi nem állíthatta meg. - És most jól figyeljen rám, Mr.Chillhurst, vésse eszébe minden szavam! Ne feledkezzen megróla, hogy házitanítónak fogadtam fel ebbe a házba. Akárhogyvesszük, ön még mindig az alkalmazottam.- Ilyen őrültséget még nem hallottam! - mennydörögteJared. - Ön nem a munkaadóm, hanem a feleségem- Nézőpont kérdése, uram. Ha nem tévedek, eredetimegállapodásunkat tekintve semmi nem változott.- Minden megváltozott - szűrte a szavakat fogai közt aférfi. - És ez nem nézőpont vagy megállapodás kérdése,asszonyom. Törvény által szentesített állapot.- Khm, khm.Ismeretlen hang szakította félbe a vitát, mielőtt Olympiaválaszolhatott volna.- Hát itt meg mi folyik? - érdeklődött egy másik hang azajtóból. - Jó kis házastársi perpatvarba csöppentünk, nem igaz,Thaddeus?- Nagyon úgy néz ki - válaszolta az első hang. - Sosemláttam még ilyen indulatosnak a fiadat, Magnus. Még a végénjót tesz neki a házasság.- Már csak ez hiányzott - dörmögte Jared. Az ajtóbanállókra pillantott. -Asszonyom, engedje meg, hogybemutassam apámat, Flamecrest earljét és a nagybátyámat,Thaddeus Rydert. Uraim, ismerjék meg a feleségemet!Olympia megfordult, és két javakorabeli férfival találtaszemközt magát. A valaha jóképű, mára már őszbe fordulóhajú, ódivatúan öltözött urak csábos mosolya jó pár asszonyszívét megdobogtathatta annak idején.- Flamecrest, szolgálatfára - biccentett az alacsonyabbik. -Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom.- Thaddeus Ryder - vigyorgott a másik. - Nagyon örülök,hogy Jared végre megtette a család érdekében, amit akötelesség diktál. Mondja csak, tudja már, hol kell keresni Jackkapitány kincsét?Jared, nemtetszése jeleként, felhorkant.- De Thaddeus bácsi! Lehetne egy kicsit tapintatosabb is!232

Thaddeus meghökkenve nézett rá.- Most mit tapintatoskodjak, kölyök?! Ő is a családhoztartozik!- Jobbat nem is kívánhatnánk magunknak, aranyoskám -villantotta megnyugtatónak szánt, lehengerlő mosolyátOlympiára Magnus. - Legalább nem kell beosonnunk sehová,mint valami tolvajnak, hogy megszerezzük a titkot. Ez az édeskis asszony mindent elmond nekünk, amit a kincsrőlmegtudott, ugye, kedveském?Olympia érdeklődve méregette mindkettőjüket.- Boldogan megosztom önökkel az eredményeimet, detudniuk kell, valaki más is meg akarja kaparintani a kincset.- Ezer kartács és ágyúgolyó! - hördült fel Magnus, és aszívéhez kapott. - Ettől féltem! Hát nem megmondtam, hogy acsontjaimban érzem, Thaddeus? - fordult bátyjához.- De igen, Magnus, te megmondtad - felelte zordonanThaddeus. - A rossz előérzetre mindig oda kell figyelni.Olympiára nézett:- Azt is tudja, ki lehet a kincs nyomában?Ő végre elemében érezhette magát. Olyan emberek vettékkörül, akik osztják aggodalmait, és nem nevetik ki félelmeit.- Amit mondani fogok, uraim, valószínűleg nem nyerimajd el a tetszésüket. Chillhurst szerint ugyanis semmi alapjanincs az elképzelésemnek.- A fiam nagyon okos - fintorgott Magnus -, de híján vanminden képzelőerőnek. Ügyet se vessen rá! Mondja el, mirejutott, lányom.Szeme sarkából látta, hogy Jared szája megvonaglik. Demegfogadta Magnus tanácsát: ügyet sem vetett rá.- Azt hiszem, hogy egy Őriző néven ismert valami vagyvalaki akarja megszerezni Jack kapitány kincsét.- Az Őriző? - kerekedett el Magnus szeme.- Szóval, az Őriző - motyogta megzavarodva Thaddeus.Olympia határozottan bólintott.- A napló nagyon komoly figyelmeztetést tartalmaz azŐrizővel kapcsolatban.Magnus és Thaddeus egymásra néztek, majd visszaOlympiára.- Hát... ha csak erről van szó, nincs mitől tartanunk, nemigaz, kedveském?- kacsintott rá Magnus. - Ettől aztán ne233

féljen! - vigyorgott Thaddeus. - Nem bánnám - vetette közbevészjósló hangon Jared -, ha más beszélgetési témátkeresnének maguknak.- Miért? Tudnak valamit erről az Őrizőről? - pislogottOlympia Magnusra.Az öreg szemöldöke igen ismerős módon megrándult.- Az Őriző a férje, kedveském. Az én drágalátos fiamelmulasztotta volna elmondani önnek, hogy abban amegtiszteltetésben van része, hogy tizenkilenc éves kora ótaviselheti ezt a címet?- Azóta hívjuk, családon belül, Őrizőnek, miótamegmentette a fiaim életét - tette hozzá Thaddeus.Olympia nem hitt a fülének, szólni sem tudott. AztánJaredhez fordult, de szavait még Magnushoz intézte- Nos, igen, a kedves fia elfelejtette közölni velem ezt azapró tényt.Jared kezét a szék karfájára helyezte, és felállni készült.- Olympia, hadd magyarázzam meg...A felesége dühöngött.- Mr. Chillhurst, ön lépten-nyomon becsap engem. Sokmindent hajlandó voltam az érzelmei és a vágyai számlájáraírni, de most már betelt a pohár! Hogy volt képes eltitkolni,hogy ön az Őriző?- Olympia, könyörgök, felejtse már el ezt a képtelenséget!Egyfolytában attól reszket, hogy felbukkan egy legendabelikísértet, és a kincs után veti magát. Vegye már észre végre,hogy sem legenda, sem szellem nem vagyok. Azaz átkozottnapló pedig egyáltalán nem érdekel.- Soha, egy pillanatig nem volt a segítségemre, Mr.Chillhurst. Ahol csak tudta, megnehezítette a munkámat.Elsősorban azzal, hogy nem mutatott egy szemernyiérdeklődést sem a napló titka iránt. Csalódtam önben, uram.- És mit segített volna - mormolta Jared -, ha közlöm, hogyapám felruházott az idióta Őriző címmel? Ez előbbre vittevolna a kutatást?- Még az is lehet, Mr. Chillhurst - húzta ki magát Olympia.- Kérem, várjon...De neki esze ágában sem volt várni. Napvilágra került arejtvény újabb darabja. Hozzá kell illesztenie a már234

meglévőkhöz. Anélkül hogy visszanézett volna, kiszáguldott akönyvtárból.235

- Mr. Chillhurst? - vigyorgott fiára Magnus.- A feleségem még el-elfelejti, hogy már nem azalkalmazottja vagyok - tájékoztatta hidegen Jared.- Az alkalmazottja? - kuncogott Thaddeus. - Hát ez meghonnan jutott eszébe?- Hosszú történet, uram - kerülte meg az asztalt Jared -,pillanatnyilag nincs időm elmesélni. Pár percre magukrahagyom önöket, beszélnem kell a feleségemmel. Mintláthatták, a hölgy kissé temperamentumos.Magnus a térdére csapott, és harsogó nevetésben tört ki.- Nem mondom, jól kikaptad, fiam! Belevaló kis fruska!Most már bevallhatom, attól féltem, valami unalmas, beképzeltlibát fogsz ki magadnak, aki a legrosszabbat hozza ki belőled.- És úgy tűnik, azt hiszi, neked érzelmeid is vannak,kölyök - kuncogott tovább Thaddeus. - Hogy ezt honnanszedhette?- El nem tudom képzelni - kulcsolódott szorosan akilincsre Jared keze. - Hamarosan visszajövök. Tisztáznomkell valamit Lady Chillhursttel, mielőtt lemegy a nap.- Menj csak, fiam! - engedte útjára Magnus. - Töltünkmagunknak egy kis brandyt, míg oda vagy. Remélem, ez mégHarry kapitány jóféle francia portékájából való.- Igen. Ha kérhetem, ne kortyolgassák el mindet, míg távolvagyok.- Azért ne rohanj, kölyök, hadd ízlelgessük egy kicsit -bocsátotta el királyi mozdulattal Thaddeus.Jared átvágott a márványborítású hallon, majd felment alépcsőn.Olympia hálószobájának ajtaja csukva volt. A férfi szájakeserűen megrándult. Bekopogott.- Menjen el! - kiáltott ki Olympia elgyötört hangon. - Nemérek rá.- Beszélni szeretnék önnel.- Nincs időm azon huzakodni, Mr. Chillhurst, hogy kiviseli nálunk a nadrágot. Dolgoznom kell.- Hogy az a mennydörgős mennykő! Úgy utasítgat, minthaa személyzet egyik tagja lennék.16236

Mérgében a kilincsre csapott, nem csodálkozott volna, haaz ajtó kulcsra van zárva. Meglepetésére az ajtó kinyílt, kishíján bezuhant.Olympia ijedtében felpattant, és az asztal mögül méregette.- Mondtam már, hogy dolgom van, uram.- Annyira elfoglalt, hogy a férjére sem jut ideje? - csaptabe Jared az ajtót.- Egyedül az emberbaráti szeretet kényszeríthet arra, hogyfogadjam - vonta össze szemöldökét Olympia. - Képtelenvagyok elhinni, hogy elhallgatta előlem az igazságot.- Hát nem érti, Olympia? Évek óta mást sem teszek, mintel akarom felejteni, hogy én vagyok az Őriző.Az asszony a fekete kötésre nézett, tekintete ellágyult.- Tudom, hogy ez a név szörnyű emlékeket ébreszt önben.De fontos adat a kutatásban. Talán ez a titok nyitja.- Már hogy lehetne a titok nyitja? Az igaz, hogy családikörben az Őrizőként emlegetnek, de ez nem változtat azon,hogy engem nem érdekel se a napló, se a kincs. Az afigyelmeztetés is ostobaság, nem kell komolyan vennie.Megértés villant Olympia szemében.- Hát ezért nem mondta el? Attól félt, mit gondolok majdönről, ha elolvasom a figyelmeztetést?- Nem akartam, hogy féljen tőlem. Fogja fel végre,asszonyom, nem vagyok Jack kapitány szelleme.- Sosem mondtam, hogy az - ejtette tollát az asztalra. -Nem hiszek a szellemekben, uram.- Akkor mi közöm lehet ahhoz az ostoba mondathoz?- Pontosan ezt szeretném kideríteni, uram. Meg kelltalálnom a kapcsolatot a figyelmeztetés, a Szyrén ura és a többinyom között. És most, kérem, távozzék. Önt úgysem érdekli akutatás, én pedig nem tudok figyelni, ha itt áll és kiabál velem.- Nem kiabálok.- De igen. Őszintén, Jared, a szenvedélyes természete csakmég bonyolultabbá tesz mindent. Megértem, hogy nehezéreesik türtőztetnie magát, mégis arra kell kérnem, hagyja el aszobámat.- Nem dobhat ki, asszonyom - kiáltotta magából kikelveJared.237

- Miért nem? - nézett rá bizonytalanul Olympia. - Ez itt azén szobám, és pillanatnyilag nem akarom, hogy ön is ittlegyen.- Nem akarja? - Dühödten felrántotta a székből. - Akkorkénytelenek leszünk átvonulni az én hálószobámba.- Mr. Chillhurst, engedjen el, kérem! - Olympia a lecsúsznikészülő főkötő után kapott. - Dolgoznom kell.- Akkor munkára fel, asszonyom! Épp ideje, hogy feleségikötelességei közül is teljesítsen egy keveset.Feltépte a hálószobájába vezető ajtót, maga után ráncigáltaOlympiát, és a hatalmas ágyra lökte. A főkötő menthetetlenüllecsúszott, a vörös hajzuhatag szétterült a párnákon. Szoknyájaa térdéig csúszott.- Szirén! - suttogta Jared.Érezte, ereiben meglódul a vér, a vágytól megrészegülveOlympia mellé dőlt. Az tágra nyílt szemmel tért ki a forróölelés elől:- Mit csinál, Mr. Chillhurst, még nappal van?!- Hadd világosítsam fel, asszonyom: bizonyos távolihelyeken az a szokás terjedt el, hogy a szerelmeskedést csaknapközben művelik.- Napközben? - Olympiát rabul ejtette a gondolat. - Úgyérti, fényes napvilágnál?- Ez a tény egyes földhözragadt, szűk látókörű embereketmegdöbbenthet. De mi nem ilyenek vagyunk, Olympia.- Mi nem ilyenek vagyunk - suttogta az átszellemülten, ésa férfihoz bújt.Ha veszekszik is velem, ellenállni azért nem tud, gondoltaelégedetten Jared. Biztosan szeret. Szeretnie kell! De miértnem mondja soha? Hallani akarom, ezerszer hallani akarom,hogy szeret!- Azért nagy szerencse, hogy így egymásra találtunk, uram.Nincs még egy ember a föld kerekén, aki ennyire megérteneengem.- Az a nő sem született még meg, aki náladnál jobbanmegértene engem, szirén.Kis idő múltán Jared feje alá kulcsolt kézzel, mélyről jövőelégedettséggel szemlélte a mennyezetet.238

- Kedves szokás napvilágnál szerelmeskedni - simult hozzáOlympia. - Gyakrabban sort keríthetnénk rá.- Majd teszek róla - vigyorodott el a férfi, és ölelésébevonta. - Ha jól sejtem, a közeljövőben meg sem kísérelsz mégegyszer kiebrudalni a szobádból.- De legalábbis kétszer is meggondolom -fogadkozottOlympia.- Komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam, kicsiszirén - komorodott el Jared. - A pillantásoddal, a mosolyoddalelbűvölhetsz, de nem parancsolhatsz nekem, mint holmicselédnek. A magam ura vagyok, itthon csakúgy, mint az üzletiéletben. Emellett a feleségemnek is ura és parancsolójavagyok.- Persze - ült fel az asszony, mit sem törődvemeztelenségével. Szeme megcsillant. - Uram és parancsolóm.- Örülök, hogy egyetértesz. - Jared pillantása a gyönyörűkeblekre tapadt. - Vannak dolgok, amikből egy férfi nemengedhet.- Uram, ön mindig szirénnek szólít engem. - Ha egyszer azvagy.- Nem érti? - térdelt fel Olympia a gyűrött ágyonműre. -Most mondta, hogy ön az én uram. A szirén ura. Jack kapitánya Szyrén ura volt, ön pedig a kapitány leszármazottja. Akkormost ön a Szyrén új ura!De Jared nem tudta követni, felnyögött.Ennek semmi értelme, Olympia.- Hogyne lenne értelme! - ugrott ki az ágyból. - Eztazonnal ellenőriznem kell. Most már menjen, Jared, feltart.- Drága asszonyom, kivételesen a saját hálószobámbanvagyok!- Ó! Ó, igen. Akkor... akkor én megyek - kapkodta összeruháit, és átszaladt a szobájába.Jared vigyorogva csóválta meg fejét, kéjesen nyújtozottegyet. Pillantása az órára esett. Úristen! Mindjárt egy óra, ésneki háromnegyed kettőkor találkozója van a kikötőben.- A fenébe!Inge után nyúlt. A házasság teljesen szétzilálja az emberidőbeosztását.239

Negyvenöt perccel később Jared bérkocsija megállt, és őátvágott a forgalmas úttesten. Benyitott egy füstös kiskocsmába.Embere, akit a kikötőbe küldött kérdezősködni, már vártrá.- Halljam, Fox, mit tudott meg?- Ahogy gyanította, uram - törölte izzadó arcát ingujjábaFox. - A fickó fél éve teljesen eladósodott. Annyira, hogysenki sem tudta, hogy tudna kimászni a csávából. Aztánvalahogy kifizette az összes tartozását. Három hónapjaugyanez megismétlődött. Mindenét elkártyázta, aztán megintcsak előteremtette a pénzt.- Értem - bólintott szomorúan Jared. - Tudtam, mi történik,csak azt nem, miért. Most már az okot is ismerem.Szerencsejáték. Mindenkinek megvannak a maga titkospassziói.- A szokásos eset, uram - legyintett életunt ábrázattal Fox.- A fickó kártyázni kezd, aztán a gatyája is rámegy. Szomorú,de gyakran megesik. De ennek a semmirekellőnek szerencséjevolt, sikerült mindent rendeznie, mielőtt túl késő lett volna. Miez, ha nem szerencse?- Igen. Szerencséje volt - állt fel Jared. - A fizetségétGravesen keresztül kapja meg, még ma délután, ahogymegbeszéltük. Köszönöm a közreműködést.- Szívesen, uram - kortyolt sörébe Fox. - Hívjon máskor is,Gravesnek is mondtam, bármikor elérhető vagyok.Jared megállt a kocsma bejárata előtt. Le akart inteni egykocsit, de aztán meggondolta magát. Át kell gondolnia ahallottakat.Lassan, különösebb cél nélkül elindult. Zsúfolásig megteltkocsmák, kávéházak előtt haladt el. Ezeken a helyeken múlattaidejét a legtöbb tengerész, utcalány és zsebtolvaj.Bármennyire is elmerült gondolataiban, környezeténekazért tudatában volt. A tőr megnyugtatóan húzta le övét.Hogy a szégyenletes tett indítékával is tisztában volt, nemkönnyítette meg a döntést. Le kell számolnia azzal aszeméllyel, aki csúfosan elárulta a bizalmát. De nemkapkodhatja el. Az ember nehezen válik meg egy baráttól.A férfi, tőrrel kezében, az egyik mellékutcából bukkantelő. Jared először az árnyékát vette észre. Sötét folt mozdult a240

téglafalon, amint a másik támadásba lendült. Jarednek ez apillanatnyi figyelmeztetés is elég volt, oldalra ugrott.Támadója tőre a levegőbe hasított.Közben megbotlott, és kevésen múlott, hogy egyensúlyátnem vesztette, de aztán ismét döfött.Jared felkészült az összecsapásra. Egyik karjával kivédte aszúrást, a másikban már tőrét szorongatta. A napfénymegcsillant a jó spanyol pengén.- Arról nem vót szó, hogy kés lesz magánál - sziszegte atámadó.Jared válaszra sem méltatta. Támadója oldalába került.Amikor úgy látta, ellenfele figyelmét leköti a villogó acél, felészúrt, majd váratlanul térden rúgta.A támadó feljajdult, majd -hogy az újabb döfés ellenkitérjen - hátrébb lépett, egyensúlyát vesztette, és a járdárazuhant.Jared kirúgta a férfi kezéből a tőrt, lehajolt, és tőre hegyéta támadó nyakának szegezte.- Ki bérelte fel?- Nem t'om - lihegte rémülten a férfi. - Közvetítőn átfogadott fel. Nem is láttam.Jared undorodva felegyenesedett, fegyverét tokjábacsúsztatta.- Tűnjön el innen!Nem kellett kétszer mondania. A férfi felpattant, és ajárdán heverő tőre felé indult.- Azt hagyja ott! - mordult rá Jared. - 'genis, uram.Rohanni kezdett, majd eltűnt két épülettömb között. Nem,gondolta Jared, nem halogathatom tovább az összetűzést.Egy órával később már a ház előtt állt, amelyben FelixHartwell jó tíz éve lakott és dolgozott. Mélységes szomorúságfogta el, ahogy besétált az ismerős előszobába. Hogyan fogjonhozzá? Megfelelő szavak után keresgélt.A barátságos kis iroda ajtaját kitárva tudta, hogy elkésett.Felix elment.Az asztalon egy levél feküdt, Jarednek címezve. A sorokatnyilvánvaló sietséggel vetették papírra.Chillhurst,241

tudom, hogy mindenre rájött. idő kérdése volt csupán.Mindig olyan fene okos volt. De talán nem tudja az összeskérdésre a választ. Még egyszer, utoljára, hadd segítsek:Én voltam az, aki elterjesztette a hírt, hogy Londonbantartózkodik, és hogy feleségül vette Miss Wingfieldet. Aztreméltem, ha felfedezik ittlétét, maga azon nyombanvisszavonul vidékre. Aggasztó volt ilyen közelségben tudnimagát.De itt maradt, és én úgy döntöttem, az egyik tanítványáthasználom fel arra, hogy megszerezzem a pénzt, amire égetőszükségem volt. Remélem, fel sem tételezi, hogy bántaniakartam volna a fiút. Csak a váltságdíj kellett. De ismét túljártaz eszemen.Ahogy ismerem, igazságot kívánna szolgáltatni, de ne isremélje, hogy elkaphat, mielőtt elhagynám Angliát.Hónapokkal ezelőtt előkészítettem mindent. Számítottam rá,hogy egyszer eljön ez a nap is.Őszintén sajnálom, hogy ez megtörténhetett. Soha nemgondoltam volna, hogy ilyen mélyre süllyedek. Egyetlenmentségem, hogy nem volt más választásom.242Híve:FHUi.: Ezt biztosan nem hiszi el, de tiszta szívemből örülök,hogy túlélte a mai délutánt. Az elkeseredés vezetett; abban apillanatban megbántam a parancsot, ahogy kiadtam. Legalábba halálát nem az én bűnömül róják fel.Jared összegyűrte a levelet.„Felix, az istenért, miért nem hozzám fordultál segítségért?Hisz barátok voltunk.”- Jared, annyira sajnálom - kászálódott le az ágyrólOlympia, és az éji sötétbe kibámuló férfi mellé lépett. - Nemtudtam, hogy ilyen szoros barátság fűzte össze önöket, demegértem, mit érezhet most.- Megbíztam benne, Olympia. Az évek során egyrenagyobb felelősséggel ruháztam fel. Úgy ismerte az üzletiügyeimet, mint én magam se. A fenébe! Nem szoktam ilyenhibákat elkövetni!

- Ne tépelődjön ezen, uram - ölelte át az asszony. -Egyszerűen csak nem a megfelelő személyt tette megbizalmasává. Egy ilyen szenvedélyektől fűtött ember, mint önis, inkább hallgat a szívére, mint az eszére.Jared az ablakkeretnek támaszkodott.- A Hartwell-lel való barátságom kiállta az idő próbáját.Mindenkinél jobban ismert. Azt is ő szervezte meg, hogybemutassanak Demetriának.- Ez azért nem volt túl nagy szívesség a részéről - húzta ela száját Olympia.- Ugyan! Hartwellnél jobban senki nem sajnálta, hogycsúfos véget ért az ügy.- Ha maga mondja...Olympia már akkor érezte, hogy baj van, amikor Jareddélután hazaérkezett. Próbált korábban is beszélni vele, de azvisszautasított minden közeledést. Addig egy szót sem volthajlandó ejteni, míg mindenki ágyba nem került.- Folytattam egy kis nyomozást, és azt hiszem, most mártudom, hogyan kezdődhetett a szerencsétlenség - kortyoltbrandyjébe. - Felix nem tudott ellenállni a játékszenvedélynek.Először nyert.- Aztán elhagyta a szerencséje?- Igen. Mindig ez történik. Az első, kisebb veszteségeitmég a befektetőink neki átadott pénzeiből rendezni tudta. Ezt ahiányt az egyéb területekről befolyó összegekből pótolta.Mivel a kezében tartott minden szálat, a sikkasztás nyomaitkönnyedén eltüntethette.- Ez jó ideig működhetett is, és ettől vérszemet kaphatott.- Valahogy így. Egyre nagyobb tétekben játszott, aveszteségei is egyre tetemesebbek lettek. Hat hónappal ezelőttvettem észre, hogy valami gond van, és úgy döntöttem,utánajárok a dolognak. - A férfi hangja elcsuklott. - Éstermészetesen az én megbízható barátomat kértem meg, hogysegítsen a nyomozásban.- Nagyon okos lehetett, ha a sikkasztás bizonyítékait olyansokáig el tudta rejteni ön elől.Jared vállat vont.- Igen, okos volt. Ezért alkalmaztam.- Kíváncsi lennék, mikor jött rá, hogy ön átlát amesterkedésén.243

- Valószínűleg ma délután. Amikor az utánam küldöttbérgyilkosa nem teljesítette a feladatát.- Tessééék? - pördült ki férje karjából Olympia. - Csaknem azt akarja mondani, hogy valaki meg akarta gyilkolni?- Nyugodjék meg, kedvesem. Nincs jelentősége. Amintlátja, nem esett semmi bajom.- Nyugodjak meg? Nincs jelentősége? Nem gondolhatjakomolyan, uram! Azonnal tennünk kell valamit!- Mit tanácsol? - érdeklődött udvariasan a férfi.- Először is értesítjük a hatóságokat. - Olympia, mint egykis fúria, fel s alá rohangált a szobában. - Felfogadunk egymagánnyomozót. Ha megtaláljuk azt az elvetemült gazembert,azon nyomban vasra veretjük.- Ez aligha lehetséges, szívem. Ma délután nyilvánvalóvávált, Hartwell felkészült arra az eshetőségre is, hogy felfedema titkát. Hagyott egy üzenetet. Abban az áll, hogy elhagyjaAngliát.- És biztos, hogy már elment?- Minden okom megvan ezt hinni. - Jared felhajtotta azutolsó kortyot is. - Ez a játszma csak így érhet véget, ismerveHartwell előrelátását.- Ez egyszerűen felháborító, Jared! - méltatlankodottOlympia. - Fizetnie kell azért, amiért meg akarta gyilkoltatniönt. Az a hidegvérű szörnyeteg!- Nem. A végén már csak az elkeseredés hajtotta.Hitelezők lihegtek a sarkában, talán meg is fenyegették.- Ön túlságosan megértő, uram. Azaz ember egyszörnyeteg! Egy szemhunyásnyit sem alszom ma, ha arragondolok, meg is halhatott volna. Istennek legyen hála, hogymegmenekült!- Igazán hálás vagyok, hogy így a szívén viseli a sorsomat- hajtotta meg fejét Jared.- Nehogy azt higgye, hogy az udvariasság beszél belőlem!Szerintem egészen természetes, hogy felzaklat ez aszörnyűség.- Igaz. Egy kötelességtudó feleségnek illik némifeldúltságot mutatnia, ha a férj arról számol be, hajszálon múlt,hogy nem költözött el ebből a siraIomvögyből.- Jared! Hát most is? Még most is gúnyolódik?244

- Dehogy - komolyodott el a férfi tekintete. - Csak tudniszerettem volna, milyen mélyről jövőek az érzései.- Ritka ostoba kérdés, Mr. Chillhurst! - vágta rá Olympia.- Ó! Akkor esengve kérem, bocsássa meg. Ez a mai -valahogy - nem az én napom. Kikészít ez az állandóidegeskedés.- Hogy merészeli egyetlen másodpercre is kétségbe vonniaz érzelmeim őszinteségét? - replikázott az asszony.- Megható, hogy ennyire törődik az alkalmazottaival -vigyorgott Jared.- Ön azért több, mint egy alkalmazottam, uram - csattantfel. - Ön a férjem!- Á! Hát erről van szó?Mosolyogva magához húzta Olympiát.245

Másnap, a reggelinél Mrs. Bird látványos mozdulattal azasztalra ejtette a kávéskannát, fenyegető tekintetétkörbehordozta az egybegyűlteken.- Cook tudni szeretné, hány emberre számítson vacsoránál,uram. Ő sincs elragadtatva, hogy csak úgy bejelentés nélkülállítanak be a vendégek.Jared felemelte csészéjét.- Mondja meg Cooknak, pontosan tudom, menynyi ajárandóságuk. Ha jól emlékszem, Mrs. Bird, a maga bérétjelentősen megemeltem, tekintettel megnövekedetttennivalóira. Azzal is tisztában vagyok, sehol másutt nemkapnának ennyit. Ennek megfelelő kiszolgálást várok el.Közölheti Cookkal, valamennyien itthon vacsorázunk.- Jól van, uram, én megmondhatom. De aztán ne engemokoljon, ha odakozmál a vacsora.- Ha az ételnek bármi baja lesz - ráncolta szemöldökét aférfi -, Cook korán reggel új állás után nézhet. Ugyanezvonatkozik a többiekre is, akik úgy érzik, képtelenekalkalmazkodni ennek a háznak a követelményeihez.Mrs. Bird felhorkant, és morcosan a konyha felé indult.- Hívja ki a kutyát is, Mrs. Bird! - szólt utána Jared.Az asszony megtorpant, és dühödten visszafordult.- Minek ez a sok flancos cseléd, ha mindenre nekem kellfigyelnem?! - csettintett Minotaurusznak.- Na, bújj elő az asztal alól, te mákvirág! Ennyi kolbászelég lesz mára!Minotaurusz fejét lesunyva sündörgött elő, pofája dagadt afélig megrágott falatoktól.- Nem én voltam, uram! - nézett ártatlanul Jaredre Ethan. -Becs'szó!- Tudom, ki adta a kolbászt a kutyának - vetett az rosszallópillantást apjára. - Igyekszünk leszoktatni róla, hogy velünkétkezzék, uram. Hálás lennék, ha nem épp az ellenkezőjérebátorítaná.- Igazad van, fiam. De hol szedtétek össze ezt aházvezetőnőt? - döfte villáját maradék kolbászdarabkájábaMagnus. - Micsoda nagyszájú egy boszorka! Nem soktiszteletet mutat a munkaadói iránt.24617

- Ő már csak a tortára a hab - felelte szórakozottan Jared.Robert a szája elé kapta kezét, hogy feltörő vihogásátelrejtse.- Nem kéne így beszélnie Mrs. Birdről! - pillantott feltányérjából Olympia. - Mióta az eszemet tudom, nálunkdolgozik. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha ő nem lenne.- Hát felfogadna egy másik házvezetőnőt, aranyoskám! -vélekedett Thaddeus. - Olyat, aki nem macerálja a vendégeketmindjárt a reggelinél.- Ó, soha nem engedném, hogy Mrs. Bird elmenjen! -mondta gyorsan Olympia.Jared elgondolkozva nézett apjára.- Mrs. Bird miatt egy percig se aggódjék, uram. Ő és énmár megállapodásra jutottunk, nem is olyan rég. Mindenesetreel kell ismernem, Mrs. Bird igen érdekes problémát vetett fel.Meddig szándékoznak maradni?- Csak nem akarsz kirúgni minket máris? - bántódott megMagnus. - De fiam! Hisz most jöttünk!- Kár erre a szót vesztegetni, kölyök! – vigyorgottThaddeus. - Egy tapodtat sem megyünk, míg azasszonykádnak nem segítettünk megoldani a napló rejtélyét. Ezbarátok közt is annyit jelent: maradunk még egy kis ideig.- Ettől féltem! - sóhajtott fel Jared, és gondterhelten afeleségére pillantott. - Remélem, kedvesem, nagyon gyorsan avégére jár a titoknak, vagy örökre a nyakunkon maradnak nemvárt látogatóink.- Minden tőlem telhetőt megteszek, uram - pirult elOlympia.Nem tudta, illik-e zavarba jönnie ennyi nyersseséghallatán. Amennyire megállapíthatta, Flamecrestről ésThaddeusról lepergett a megjegyzés.- Ezt akkor önre bízom - tapogatta meg férje az órájahelyét.Fel is írom, hogy vennem kell egyet, gondolta. A faliórára,aztán a fiúkra nézett.- Kezdődjék a tanítás! Földrajz és matematika megfelel?- Soha unalmasabbat! - nyögött fel Thaddeus.- Hát ez azén fiam! -omlott magába Magnus. - Itt ez aszép, napos nyári délelőtt, és ő földrajzra meg matematikáravesztegeti az idejét!247

- Azt hittük, uram - mondta jámborul Robert -, hogy a maiórák elmaradnak. Őlordsága, az earl, azt mondja, a mikorunkbeli fiúknak kutyakötelessége horgászni menni mindennyári délelőtt.- Igen, uram -erősködött Ethan. - Thaddeus bácsi szerintpedig papírcsónakot kellene úsztatnunk.- Vagy igazi karddal bajvívást gyakorolni! - tette hozzáreménykedve Hugh.- Úgy látom, mindhárman befejezték a reggelit - hangzottJared nyugodt válasza. - Öt percet kapnak, hogy felérjenek atanterembe, és elővegyék a tanszereiket.- Igen, uram - ugrott fel Robert, és fejet hajtott.- Igen, uram - pattant fel Ethan, sietősen biccentett, éskirobogott az ajtón.- Igen, uram - sóhajtotta Hugh, és követte fivéreit.- Ebben a házban csak néhány, de megváltoztathatatlanszabályt kell elfogadniuk - bár szavait apjához ésnagybátyjához intézte, Jared nem nézett rájuk. - Az első számúés legfontosabb szabály, hogy a szabályokat én hozom. Úgyhatároztam, a fiúk mindennap órákat vesznek, míg én máskéntnem rendelkezem. Megköszönném, ha nem avatkoznánakközbe.- Chillhurst! Mégiscsak a rokonaival beszél! - kapta fel afejét Olympia.- Úgy is van, fiam! - vigyorgott szélesen Magnus. - Többtiszteletet, ha leszel szíves!- Ez az, lányom! - kajánkodott Thaddeus. - Ne engedje,hogy szemtelenkedjen az idősebbekkel!Jared felállt, merőn feleségére nézett.- Felesleges felhívnia a figyelmemet a viselkedésbelihiányosságaimra, asszonyom. Elég régóta ismerem már idősbrokonaimat ahhoz, hogy tudjam, ha nem fejezem ki magamelég érthetően már az első percben, képesek egy szemvillanásalatt feje tetejére állítani az egész házat.- Ezt azért nem hiszem - vette védelmébe az öregurakatOlympia.- Higgyen nekem, jobban ismerem őket, mint ön. Nos,kellemes időtöltést, kedvesem. Délben találkozunk. Addig atanteremben leszek. Uraim - biccentett az öregek felé.248

- Menj csak, fiam! - mondta Magnus könnyedén. - Minketmég itt találsz, ha visszajöttél.- Tartok tőle -szólt vissza az ajtóból Jared, és magukrahagyta őket.Olympia megkönnyebbülve látta, a két vidám rokonbannyoma sincs sértődésnek.- Chillhurst szereti, ha rendben mennek itthon a dolgok -magyarázta.- Nincs miért bocsánatot kérnie, aranyom - kedélyeskedettMagnus. - Ez a kölyök mindig ilyen szőrszálhasogató volt.Néha szegény anyját meg engem is majd az őrületbe kergetett.- Jó gyerek ez! - bizonygatta Thaddeus. – Csak nem ránkütött.- Milyen értelemben? - kérdezte Olympia.- Semmi élet nincs benne - felelte szomorúan Magnus. -Hiányzik belőle az a jó Flamecrest-tűz. Folyton ahatáridőnaplója meg az órája után kapkod. Beletemetkezik azüzleti ügyeibe. Sehol egy viharos érzelem, sehol a szenvedély.Félresikeredett egy gyerek ez!- Attól tartok, nem igazán értik meg Chillhurstöt - csendültvádlón Olympia hangja.- Ő nem ért meg minket! - torkolta le Thaddeus.De az asszony nem hagyta annyiban:- Nem ismerek nálánál érzékenyebb és szenvedélyesebbembert!- Senki nem gondolná, hogy egy tengeri vándor vérecsörgedezik az ereiben, de azért belevaló kölyök - hagyta ráThaddeus. - Ha már az órájánál tartunk: hova lett?Olympia összeszorította a száját.- Váltságdíjként odaadta az unokaöcsém elrablóinak.- Most mondja! - csóválta meg fejét Magnus. - Inkábbfizetett a rablóknak a fiú szabadságáért, ahelyett hogy késselmeg pisztollyal ment volna rájuk! Ide vezet ez a kereskedőlelkület! Tudják már, ki rabolta el a kiskölyköt?- Chillhurst úgy véli, az egyik alkalmazottja lehetett, akiazóta már elhagyta az országot. – Olympia elhallgatott. - De énnem vagyok ebben olyan biztos.- Mondja el, mi jár a fejében, kedveském! - ráncoltaszemöldökét Thaddeus.249

- Nos, uraim - az ajtóra sandított, nem bukkant-e felváratlanul Jared -, szerintem olyasvalaki volt, aki aLightbourne-naplót akarta megszerezni.- Úgy van! - csapott olyan vadul az asztalra Magnus, hogyaz ezüstnemű megcsörrent. - Csak így történhetett! A napló anyitja mindennek. Közeledünk a megoldáshoz, a csontjaimbanérzem!- Mondja el, lányom, mire jutott eddig - csillant felThaddeus szeme. - Hátha mi is hozzá tudunk tenni valamit.- Ez igazán kedves önöktől! - lelkesedett Olympia. - Olyanhálás lennék a segítségükért! Chillhurst még meghallgatni semhajlandó.Újdonsült segítőtársaihoz hajolt:- A legtöbb mondatot már sikerült megfejtenem, denémelyik értelmezése gondot okoz.- Hadd halljuk! - sürgette Magnus.- Az egyik talányos rész szerint a Szyrén urának ki kellbékülnie a Tengeri kígyó urával. Első ránézésre Jackkapitányról és Yorke kapitányról van szó.- Kicsit elkéstünk már, hogy elsimítsuk a viszályt - vágottközbe Thaddeus. - Mindketten rég halottak.- Igen, tudom. De az jutott eszembe, a két családleszármazottainak kell találkozniuk, hogy a rejtélymegoldódjon - folytatta Olympia. - Megtaláltam egy térképfelét. Gyanítom, a másik felét a Yorke-oknál kell keresnünk.- Ha így áll a dolog, soha nem lesz miénk a kincssóhajtottletörten Magnus.- Az ördögbe! -suhintott mérgesen öklével a levegőbeThaddeus. - Pedig milyen közel voltunk már! És most mindenreményünk kútba esett!- Miért? - tekintett a csalódott arcokra Olympia.- Edward Yorke-nak nem született fia, halálával az egészcsalád kihalt. Nincsenek leszármazottai - világosította felThaddeus.- Elnézést az alkalmatlankodásért, asszonyom - jelent megGraves az ajtóban, kezében kis ezüsttálcával. - A reggeliposta...- Majd őlordsága megnézi - bocsátotta el egykézmozdulattal a komornyikot.- 'genis, asszonyom. - Graves engedelmesen kihátrált.250

- Várjon csak, jóember! - kiáltott utána Magnus. - Én azértmegnézném.- Csak meghívók. - Olympiát láthatólag zavarta a kisközjáték. - Zsákszám kapjuk őket, amióta híre ment, hogyChillhurst Londonban van.- Ó, szóval sűrűn járnak estélyekre meg bálokra? -érdeklődött Magnus.- Hova gondol! - lepődött meg az asszony. - Chillhurstegytől egyig kidobja valamennyit.- Hát ez rávall ! - horkant fel az atya. - Ez a fiú sose tudta,hogyan kell élvezni az életet. Kukkantsunk csak bele néhánymeghívóba! Hadd lám, milyen szórakozást eszelt ki magának afelső tízezer! Hátha találunk magunknak valamilyen értelmesidőtöltést, Thaddeus.- Igazad lehet. - Thaddeus intett Gravesnek, hogyvisszajöhet.- Nem hiszem...-kezdte Olympia, majd torkára forrt a szó,amikor a komornyik a levelekkel, üzenetekkel megrakott tálcáteléhelyezte.- Tanulja meg jól érezni magát, aranyom, ha már a fiammellett kell leélnie az életét - okította Magnus. - Nyisson csakki néhányat, aztán eldöntjük, mihez is kezdjünk.- Hát jó. - Bizonytalanul nézegette az első, kezébe akadólevélke pecsétjét. - De mivel nyissam ki?Halk, súrlódó hang hallatszott.Tágra nyílt szemmel bámult a két rokon kezébenmegvillanó díszes markolatú tőrökre. Felrémlett, hogy Jarednélis hasonlót látott, amikor megérkezett Upper Tudwaybe.- Parancsoljon, leányom - nyújtotta át sajátját Magnus.- A Flamecresteknek állandó szokásuk, hogy mindenhováfegyvert cipelnek magukkal?- Családi hagyomány - magyarázta Thaddeus. - Azunokaöcsémnél is kell lennie egynek.- A fiamé egészen különleges darab – jegyezte megbüszkén Magnus. - Valaha Jack kapitányé volt.- Jack kapitányé? - Olympia meg is feledkezett az előttetornyosuló meghívókról. - Nem is tudtam.- Átkozottul finom penge! - merengett Magnus. -Nemegyszer megmentette Jack kapitány életét. A fiam is251

ennek köszönheti, hogy életben maradt, meg Thaddeus fiai is.Jack kapitány keresztelte el Őrizőnek.- Őrizőnek? - ugrott fel Olympia. - Azt mondta, hogy Jaredaz Őriző?- Az is! - Magnusnak nem tetszett, hogy kételkednek aszavában. - Ez a-hagyomány része. Akinél a tőr van, az öröklia címet.- Ezt nem tudtam. - Olympia fejében vadul kergettékegymást a gondolatok.- Számít ez, kedves? - érdeklődött Thaddeus.- Talán igen, talán nem. A napló egyik állítása szerint azŐriző szívébe kell nézni, hogy megtaláljuk a kulcsot. Azonnallátnom kell azt a tőrt!És már ott sem volt. Székcsikorgás, izgatott szóváltáshangzott mögötte:- Hé! - kiáltotta Thaddeus. - Jól itt hagyott bennünket,Magnus! Lehet, hogy rájött valamire?- Utána! - adta ki a parancsot Magnus.De ő nem várta be őket. Kettesével szedve a fokokatfelrohant a lépcsőn, és meg sem állt a tanteremig. Olyan erővelnyitott be, hogy az ajtó a falnak vágódott.Ethan, Hugh és Robert a földgömb körül ácsorogtak,döbbenten néztek feldúlt nagynénjükre.- Valami baj van, kedvesem? - kérdezte Jared.- Igen. Nem. Nem tudom - hadarta Olympia, és hallotta,hogy közben Magnus és Thaddeus is megérkezett. - Chillhurst,vethetnék egy pillantást a tőrére?- Mi folyik itt? - nézett az értetlenül apjára és nagybátyjára.- Átkozott legyek, ha tudom! - lihegte Magnus. - Se szó, sebeszéd, egyszer csak otthagyott csapotpapot. Alig győztükkapkodni a lábunkat utána.- Ha a kutatásairól van szó, kedvesem – mondta keményhangon Jared -, az várhat délutánig. Jól tudja, nem szeretem, hamegzavarják a tanítást.- Igen, tudom, uram, de ez most nagyon fontos -bizonygatta Olympia. - Megnézhetném ezt a tőrt?Jared habozott, majd nemtörődöm mozdulattal vállat vont.A fogashoz lépett, kabátjából előhúzta a tőrt, és a pengénélfogva átnyújtotta:252

- Óvakodj az Őriző halálos csókjától! - suttogta az,miközben gondosan szemügyre vette a tőr minden részét. - Amarkolatot le lehet szedni valahogy?- Biztosan. Miért? - kérdezte Jared.- Mert az Őriző szívébe szeretnék nézni - mosolyodott eltitokzatosan Olympia.- Ám legyen ! - vette vissza férje a fegyvert a kezéből. - Akíváncsiságát úgysem tudnánk kielégíteni másként.Kis idő múltán sikerült leválasztania a pengét, és amarkolat üreges belsejébe nézett.- Mi a csuda...- Talált valamit, uram? - kérdezte Robert.- Mi az? Mi az? - már az ikrek is körülöttük tolongtak.- A dicsőség a feleségemet illeti - mosolyodott elszárazonJared.Olympia kikapta a férfi kezéből a markolatot. Ő is látta abelegyömöszölt, megsárgult papírlapot.- Valami van ott.- A fenébe! - motyogta Thaddeus.- Szedje már ki, aranyom! - rendelkezett Magnus. - Kifúrjaaz oldalamat a kíváncsiság!Reszkető ujjakkal halászta elő az összehajtogatott papírt.Szétnyitotta.- Számok. Azt hiszem, azok a szélességi és hosszúságifokok, ahol a sziget található.Jared a földgömbre helyezte kezét.- Hadd halljuk!Olympia hangosan felolvasta a számokat:- Valahol a Nyugat-Indiák környékén kell lennie.- Itt van! - mutatott egy apró pöttyre Jamaica északipartjainál Jared. - Ha hinni lehet az elbeszéléseknek, Jackkapitány kiváló matematikus volt. Meglehetős pontossággalmeg tudta állapítani a hosszúsági és szélességi adatokat.- Megtalálta! - rebegte megilletődötten Magnus. - Ez alány megtalálta a kincset!- Nagyon úgy tűnik - felelte vontatottan Jared.- Nem egészen - igazította ki Olympia.A többiek meglepetten kapták fel a fejüket.- Hogyhogy nem egészen? - háborgott Thaddeus. -Megvan a sziget, odahajózunk, és kiássuk a kincset!253

- A sziget térképének csak a fele van nálunk - világosítottafel Olympia. - A másik fele hiányzik. Egyre inkább úgy látom,ez csak Yorke kapitány leszármazottainál lehet.- Akkor minden elveszett - csapott öklével tenyerébeMagnus. - Egyetlen árva Yorke sem él már.- Feláshatnánk az egész szigetet - javasolta Thaddeus.- Még ha meg is találják a szigetet - szúrta közbe gúnyoshangon Jared -, kétlem, hogy hasraütéses módszerrelrábukkannának a kincsre.- Majd mi segítünk! - ajánlkozott Robert.- El sem tudja képzelni, uram, milyen jól tudunk ásni! -bólogatott Hugh.- Még Minotaurusznál is jobban! - tódította Ethan.- Most már aztán elég! - intette csendre a fiúkat Jared. -Olympiának igaza van. Még nincs kezükben a kirakójátékminden darabja. Folytatni kell a kutatást.- Meg kell találnunk a Yorke-okat - morzsolgattaelgondolkodva a papírlapot Olympia.- Hányszor mondjam még - horkant fel Magnus -, hogy acsalád kihalt? Yorke kapitánynak nem született fia, akitovábbvihette volna a nevet.- És lánya? - kérdezte csendesen Olympia.Angyal szállt el felettük.- A fenébe! - morogta Thaddeus. - Erre nem is gondoltunk.- Egy lánygyermek ugyanúgy örökölhette és továbbadhattaa családi titkot, mint egy fiú - szögezte le az asszony. - Éppezért nagyon elgondolkodtató, amit Mr. Seatontól hallottam. Anagyanyja - állítólag - óriási hajózási vállalatot örökölt azapjától.Jared jókedve egy csapásra eltűnt, tekintete szúróssá vált:- Megtiltom, hogy Seatont bevonja a kutatásba, megértette,asszonyom?- Természetesen - és már az ajtó felé tartott. - Ellenőriznemkell még egy-két dolgot a naplóban.- Engedje, hogy segítsünk! - rikkantotta Magnus ésThaddeusszal egyetemben utána indult.- Attól tartok, most nem sok hasznát venném asegítségüknek - szabadkozott Olympia. - De azonnalbeszámolok róla, ha új nyomra bukkantam.254

- Addig majdcsak elfoglaljuk magunkat valamivel -egyezett bele bánatosan Thaddeus, majd Jaredre nézett. - Miretanítod a fiúkat, kölyök?- Ha kérhetem, ne a tanteremben foglalják el magukat -rándult meg Jared szemöldöke. -A mai napra elég volt ahívatlan látogatókból.- Ez a fiú minden jónak elrontója -jegyezte meg Magnus,és kinyitotta menye előtt az ajtót. - Aztán csak szóljon, kedves,ha szüksége van ránk.- Ígérem, így lesz. Addig mivel ütik agyon az idejüket?A két öregúr egymásra nézett, majd Magnus Olympiáravillantotta mosolyát:- Csak megnéznénk azokat a meghívókat. Fogadok, az énfaragatlan fiam még be sem vezette a társaságba.Jared magában szitkozódott.- A feleségem nem szeret társaságba járni, uram.- Honnan tudod? Soha nem vitted el sehová! - dörrent ráMagnus. - Törődj te csak az unalmas óráiddal, fiam! Majd migondoskodunk a szórakoztatásáról!- Valójában - pillantott egyik konok arcról a másikraOlympia - azt sem tudom, mit vegyek fel.- Bízza ezt rám és Thaddeusra, aranyom! - veregette vállonatyáskodva Magnus. - Még az állunk se pelyhedzett, mártudtuk, hogyan kell kicsípni magunkat. Az asszonyainknakistennyugosztalja lelküket! - csodájára járt a világ. Astílusérzékünk egyszerűen utolérhetetlen, nem igaz, Thaddeus?- Az hát, utolérhetetlen - húzta be az maga mögött az ajtót,majd visszanyitott. - Délutánra keríts egy szabót, kölyök! Nemakarhatod szégyenben hagyni a feleségedet!- De bácsikám...Thaddeus rácsukta az ajtót, és jókedvűen Olympiáravigyorgott:- Na, szaladjon, kedves, nézze meg azt a naplót! Énelküldetek egy divatárusért, hogy hozzon mintákat. Estéreolyan divatos ruhái lesznek, hogy szemeszája eláll acsodálkozástól!- Köszönöm, uram - motyogta szórakozottan Olympia apapírlapot gyűrögetve. - Ha megbocsátanak... Ideje munkáhozlátnom.255

Jared - legjobb meggyőződése ellenére - másnap estekilenckor kötelességtudóan a hallban ácsorgott. Feketeszmokingjához az apja által választott éktelenül szorosnyakkendőt viselte. A hintó a ház előtt várakozott, hogy aFlamecresteket Lady és Lord Huntington báljára szállíthassa.Jared ugyan neje ismerte Huntingtonékat, de Magnusmegnyugtatta, Lady Huntington neki régi ismerőse, még abbólaz időből, amikor ő Jared édesanyjának udvarolt.- Alkalmasabb személyt keresve sem találnánk, akiOlympiát bevezetheti a társaságba - dörzsölte összeelégedetten tenyerét Magnus. - Mindenkit ismer, és ma estemindenki ott lesz, aki számít.- Nem értem, miért kell a feleségemet bárhová is bevezetni- zsémbelt Jared. - Eddig sem unatkozott. Előfordulhat, hogyépp a társaság fogja untatni.- Elképesztő, mennyire nem ismered a nőket - ingatta fejétsajnálkozva Magnus. - Nem is értem, mivel tudtál megfogniegy ilyen eleven teremtést, mint Olympia.- Lehetek bátor azt hinni, hogy a feleségem elnyerte atetszését? - vetett elgondolkodó pillantást apjára ared.- Mintha vér lenne a vérünkből - kuncogott Magnus.Jared szája keserűen megrándult, amint eszébe jutott azapjával folytatott beszélgetés. Türelmetlenül a faliórárapillantott. Sem Magnus, sem Thaddeus nem jött még le.Olympiát dél óta nem látta.Várakozással elegy idegesség fogta el, ha az eddig nemlátott új ruhára gondolt. Azt tudta, hogy apja és nagybátyja azelőző nap megérkező divatárust minden kellékével együttbetessékelte az egyik szobába, majd utána tuszkolták Olympiátis. Az ajtó órákig zárva maradt. A ruhát ma délután szállítottákle, számtalan apróbb-nagyobb titokzatos doboz kíséretében.ared nem tudta, mire számítson.Jártában-keltében annyit már észrevett, hogy a legutolsódivat szerint készült ruhák a legfinomabb kelméből varrottakugyan, de a kivágásuk észveszejtően mély.Ha Olympia ruhájának dekoltázsa ily merészre sikerültvolna, nincs azaz isten, hogy az ő karján hagyja el a házat! Egyférfinak ragaszkodnia kell az elveihez!Graves lépett ki az egyik ajtón savanyú ábrázattal.256

- Elnézést, uram. Ezt az üzenetet adták be a konyhaajtón -nyújtotta át az összehajtogatott papírlapot.- Úgy gondoltam, azonnal látni kívánja.- Mi az ördög ez? - nézett Jared a kezdetleges kézírásra.- Nem tudom, uram. A fiú azt mondta, sürgős. Jaredolvasni kezdett:Uram!Sajnálattal értesítem, hogy a kérdéses úriember mégsemhagyta el az országot. Társam alig egy órája látta itt, avárosban. Feltehetően a régi háza felé tartott. Jó lenne, haazonnal beszélni tudnánk. A ház mögötti utcában várom.HíveFoxAzzal a régebbi ügyünkkel kapcsolatos, Graves - nézett alépcsőre Jared, amelyen még mindig nem tűnt fel senki. -Afeleségemnek ne szóljon róla. Csak felizgatnánk. Annyitmondjon neki, hogy majd Huntingtonéknál találkozunk.- 'genis, uram - tárta ki az ajtót Graves. - Elkísérjem?- Nem szükséges. Fox velem lesz.Jared kiballagott. Mit tegyen, ha Hartwellt végre a kezeközékaphatja?257

- Ettől féltem! - Thaddeus a bálterem sokaságát fürkészte. -Az a nyavalyás fiad, Magnus, arra sem képes, hogy eljöjjön.- Ezer kartács és ágyúgolyó! - kapott egy pohár pezsgőután Magnus, és tartalmát egy kortyra lehajtotta. - Tudtam,hogy nincs ínyére a dolog, de azt hittem, van annyira úriember,hogy nem hozza hírbe a feleségét.- Eltúlozzák a dolgot, uraim! - vette védelmébeJaredet Olympia. - Jó oka van rá, ha nem jött el. Hallották,mit mondott Graves: sürgős üzenetet kapott.- Ha Jared sürgősnek ítélte azt az üzenetet, akkor annakcsak az üzlethez lehet köze - mormolta Thaddeus, éselismerően nézett végig Olympián. - Nem tudja, mit szalasztel. Robertnek igaza volt. Szakasztott olyan, mintha valamelyiktündérmeséből lépett volna elő. Hát nem olyan ez a lány, mintegy mesebeli hercegnő, Magnus?- De igen! - ragyogott fel az após kalózvigyora. - Mint alegendák meseszép királynője! Holnap reg-, gelre az egészváros sárgulni fog az irigységtől, aranyom! Fene jól áll magánez a zöld hacuka!- Örülök, hogy elégedett a művével, uram - mosolyodott elOlympia. - De be kell hogy valljam, én egy kicsit furcsánérzem magam.Valószerűtlennek tűnt az egész. Bokáig erőselyemszoknyája minden lépésnél táncos hullámokat vetett. Avállához simuló felsőrész merészen kanyarított dekoltázsáhozsem volt még ideje hozzászokni. Középütt elválasztott, szoroskontyba fésült haját zöld szaténvirágok ékesítették, bohókásfürtök keretezték arcát. Szaténcipellője, könyökig érő hosszúkesztyűje ugyanolyan mélytüzű zöld volt, mint a ruha.Magnus, Thaddeus és a divatárus egyetértettek abban,hogy ehhez az öltözékhez más ékszer nem, egyedül smaragdfülbevaló illik. És ő kénytelen volt bevallani, soha életébennem volt még ilyen fülbevalója.- Ezt bízza rám, kedves! - szólt Thaddeus.A bál délutánján aztán hozta is a szemkápráztató,gyémántokkal díszített smaragd fülbevalót.- Honnan szerezte? - álmélkodott Olympia, és rosszatsejtett.25818

- Ajándék, kedves. - Thaddeus rossz néven vette a kérdést.- Nem fogadhatok el öntől ilyen drága ajándékot, uram -tiltakozott az asszony.- Hisz nem én vettem! - biztosította Thaddeus.- Hanem a férje.- Chillhurst? - hatódott meg Olympia. Jared bokros teendőiellenére szakított időt arra, hogy neki fülbevalót vásároljon! -Ő választotta ki?- Maradjunk inkább annyiban - kezdte a magyarázkodástThaddeus -, hogy ő vette. Látni ugyan még nem látta és ezért..,öö.., kiválasztani sem tudta, de... öö... az ő pénzén... Szóval,fizetni ő fog!- Értem. - Olympia azonnal elvesztette érdeklődését azékszer iránt.- Csak nem hitte, hogy ez a kölyök azzal vesződik, hogymagának vásároljon valamit? - folytatta Thaddeus. -Unokaöcsnek még csak-csak elmegy, de a stílushoz, ahhozsemmi érzéke nincs!- Így igaz, lányom - vette át a szót Magnus. - Elképzelésesincs a divatról! Viszont Jack kapitány óta ő az egyetlen acsaládban, aki ért a pénzcsináláshoz.- Nincs mit tagadni - vallott tovább Thaddeus -, az a pénz,amit Magnus, én meg a többiek elköltünk, valamilyen útonmódonmindig Jaredtől jön.- Akkor tanúsíthatnának több megértést és tiszteletetiránta! - jegyezte meg csípősen Olympia.- Mi nagyon szeretjük ezt a kölyköt! - méltatlankodottThaddeus. - Ez egy percig sem kérdéses. Csak nem tud úgyviselkedni, mint mi, többiek.Mielőtt elindultak, Robert, Hugh és Ethan megtekintették alépcsőkön levonuló Olympiát.- Az anyja! Milyen gyönyörű vagy, Olympia néni! -suttogta Hugh.- Nincs nálad gyönyörűbb a föld kerekén! - tette hozzáelragadtatva Ethan.- Mint egy mesebeli hercegnő! - Robert hangján érződött,itt további vitának helye nincs.Jólesett a fiúk csodálata. Aztán jött a csalódás. Jared nemvolt sehol, hogy a lábainál heverjen a tündökletes átalakulásláttán.259

- A fene, Parkerville idetart! - jelentette Magnus. - Ez seakar mást, mint a többiek: bemutatkozni és felkérni magát. - Amenyére sandított. - Biztos nem akarja kipróbálni?- Mondtam már, hogy nem tudok táncolni!Sophy és Ida néni meglátása szerint a tánc nem tartozott azérdemi elfoglaltságok közé. Többre tartották a görögöt, a latintés a földrajzot.- Ezt a bajt is hamarosan orvosolni fogjuk - fogadkozottThaddeus. - Már holnap fogadunk egy tánctanárt!- Majd én gondjaimba veszem Parkerville-t - suttogtaMagnus. - Jobb is, ha nem táncol vele, túlontúl nagy csodálójaa női nemnek.- Jó estét, Parkerville! - bólintott aztán az idősödő,szakállas úriember felé.,- Idejét se tudom, mikor találkoztunkutoljára. Hogy szolgál a kedves felesége egészsége?- Köszönöm kérdését, meghalt - nézett az mézesmázosmosollyal Olympiára. - Hallottam, a fia végre-valaháramegnősült, Flamecrest. Azt beszélik, egészen ma estigmindenki elől rejtegette az asszonykát. Most már értem, miért.Bemutatna?- Ó, hogyne! - Magnus, mint akit untat a dolog, pár szóvalelintézte a bemutatást.- Bűbájos, asszonyom! - Lord Parkerville hosszasankezében tartotta Olympia kesztyűs kacsóját. - Remélhetem ezta táncot?De az igyekezett feltűnésmentesen kiszabadítani rabulesett kezét.- Nem, köszönöm.- Talán később? - reménykedett a mélyen csalódott férfi.- Kétlem - jegyezte meg Magnus nyilvánvalóelégedettséggel. - A menyem igencsak megválogatja atáncpartnereit.- Valóban, uram?- Ó, igen - vigyorgott rá Magnus. - Ha nem vette volnaészre, ma este még mindenkit kikosarazott.- Észrevettem - mondta rezignáltan Parkerville -, ahogymindenki más is. Kíváncsian várjuk, ki lesz a szerencsés, akittáncával kitüntet.Olympia figyelmét nem kerülte el a megbántott hang.260

- Lady Chillhurst - Lord Aldridge lépett eléjük a tömegből-, örülök, hogy láthatom.Magnus fenyegetően méregette.- Ismeri ezt a férfit, kedvesem?- Természetesen - mosolygott Aldridge-re Olympia.- A kedves felesége is itt van?- Az előbb még itt volt valahol - mondta Aldridge, ésreménykedőn elmosolyodott. - Megajándékozna ezzel atánccal, asszonyom? Megtiszteltetésnek venném, ha velemlépne először a parkettra.- Nem, köszönöm - fogott bele ismét. - Be kell valljam, énnem tu...- Olympia! Ó, bocsánat, Lady Chillhurst! - Gifford Seatonjelent meg a színen. - Már hallottam, hogy itt van. Az igazatmegvallva, mindenki erről beszél - meglepetten és nyíltcsodálattal méregette. - Asszonyom, ma este egyszerűenelbűvölő!- Maga véletlenül nem az ifjú Seaton? - ráncolta homlokátMagnus. - Mintha láttam volna, amikor a nővére meg a fiameljegyezték egymást.- Én is emlékszem magára, fiatalember-morrant felThaddeus. - Chillhurst nem örülne, ha látná hogy fogja magátés bemutatkozik a feleségének. Mi ehhez nem tartjuk agyertyát! Takarodjon innét!- Lady Chillhurst és én már be lettünk mutatva egymásnak- magyarázta sértődötten Gifford, majd Olympiára mosolygott.- Igaz, asszonyom? Az érdeklődésünk is közös.- Igen - próbált az enyhíteni a fagyos légkörön. - Uraim,engem vagy Chillhurstöt hoznak nehéz helyzetbe, ha mostjelenetet rendeznek! Mr. Seaton és én már ismerjük egymást.Magnus és Thaddeus gondterhelt pillantást váltott.- Szóval, így állunk - szólalt meg az após. - Meglep, hogya fiam jóváhagyta ezt az ismeretséget.- Chillhurst nem sokat tehetett - jegyezte meg fölényesenGifford. - Mint említettem, közös az érdeklődési körünk.Mindketten tagjai vagyunk az Utazók és FelfedezőkTársaságának.Magnus elhúzta a száját, Thaddeus továbbra is dühödtenméregette Seatont.261

- Igazán lehetetlenül viselkednek - pirított rájuk Olympia. -Mr. Seatonnak ugyanannyi joga van itt lenni és velembeszélgetni, mint bárki másnak.- Köszönöm, asszonyom - mosolygott rá Gifford. -Remélem, táncba vinni is ugyanannyi jogom van, mint bárkimásnak.- Természetesen. De, fájdalom, önt is vissza kellutasítanom. - Tekintete a férfi zsebóraláncát díszítő lapocskáraesett. - De mindenképpen beszélni szeretnék önnel, halehetséges.- Parancsoljon velem, asszonyom - ragyogott fel adiadalmas mosoly Gifford arcán. - Ha egyetért, sétáljunk el abüfészobáig.Olympia elfogadta a férfi felajánlott karját, majd Magnusrosszalló tekintete láttán megtorpant.- Bocsásson meg, uram. Pár perc múlva visszatérek.Megbeszélnivalónk halaszthatatlan.- A kiskésit! - nézett a távolodó pár után Parkerville. - Ezaztán az érdekes fordulat! Ha elmesélem...Magnus és Thaddeus vészterhes pillantásai kereszttüzébenbeléfagyott a szó.Olympia szinte vonszolta maga után Giffordot.- Jöjjön már, uram! Volna néhány kérdésem.- Kérdése? - kalauzolta a büfé felé az őket bámulóemberek tengerében Seaton.- Az órájáról.- Az órámról? - hüledezett Gifford.- Egész pontosan a díszítéséről. Honnan származik az atengeri kígyó motívum?- Nos, ha nem tévedek - állt meg Gifford az egyik nyitottfranciaablak közelében -, a választ már ismeri.- Igen, azt hiszem - felelte Olympia kedvesen. - ÖnEdward Yorke unokája.Gifford a hajába túrt.- Éreztem, hogy ön lesz az, aki kitalálja az igazságot.- Nincs mitől félnie, uram. Nem látom be, miért nedolgozhatnánk tovább együtt.Majd kíváncsian megkérdezte:- Miért titkolták el a nevüket?262

- Nem titkoltuk el! Sem én, sem Demetria! - csattant felGifford. -A családi nevünk: Seaton. Csak azt nem mondtuk elChillhurstnek, ki volt apánk.- De miért nem?- Mert Jack Ryder és a nagyapánk esküdt ellenségekvoltak! - tört ki a férfi. - Ryder azt hitte, a nagyapánk feladta őta spanyoloknak. De ez hazugság! A nagyapánk senkit nemárult el! Különben is, Rydernek sikerült megszöknie aspanyolok orra elől. Gazdag emberként tért vissza Angliába.- Mr. Seaton, kérem, már mindenki minket figyel!Gifford a haja tövéig vörösödött és körülnézett:- Lady Chilihurst, nem folytathatnánk kint, a kertben?Nem szeretném, ha bárki egy szót is meghallana, és híremenne, miről beszélgetünk.- Semmi akadálya - mondta elbizonytalanodva Olympia.Kissé megrémítette a másik érzelmeinek hevessége, de követteőt a balzsamos éjszakába. - Mr. Seaton, azt még megértem,hogy nem tud lemondani az eltűnt kincsről, de mire jó ez anagy titkolózás? Az ön és a Chilihurst ükapja között történtviszály már rég elült.- Téved, asszonyom. Ez a háborúskodás soha nem ér véget- feszültek meg a férfi izmai, keze ökölbe szorult. - Flamecrestearlje örök bosszút esküdött. Megfogadta, a Yorke-ok sohanem jutnak hozzá az őket megillető jusshoz. Arra ismegesküdött, minden leszármazottja örök érvényű törvénykéntfogja tisztelni ezt az esküt.- Honnan tudja mindezt?- Nagyanyánk örökítette ránk, egy térkép felével együtt.- Tehát megvan még ez a térkép?- Természetesen. Nagyanyánk apánknak adta, ő pedignekünk-vonaglott meg Gifford szája. -Jóformán ez volt azegyetlen dolog, amit Demetriára és rám hagyhatott. Ezt is csakazért, mert nem adhatta zálogba. Akkoriban nem sok pénztadtak egy félbeszakított térképért.- A nagyanyjától semmi más nem maradt magukra?- Nem. Csak annyit tudok, Yorke kapitány halála utánmegpróbált kapcsolatba lépni a Ryderekkel, de merevelutasításba ütközött - horkant fel Gifford. - Apánkatmegeskette, hogy egy napon ő is megpróbál kibékülni velük. A263

Yorke és Ryder család közti egykori barátságra valótekintettel.- Békét akart kötni?- Csak egy asszony kezd bele ilyen hiábavalóságba! Harry,Jack kapitány fia annyit üzent vissza, az apja esküjét asajátjaként kezeli. Soha nem egyezne bele, hogy a kincs aYorke-ok kezébe kerülhessen. Mert a család becsülete ígykívánja.- Tipikus Flamecrest - mormolta Olympia. - Ezek atúláradó érzelmek!- Igazságtalan - folytatta hevesen a férfi -, hogy Flamecrests a családja egyre gazdagodott, nekünk meg Demetriával nemmaradt semmink. Semmink.- Azért ez nem volt mindig így! Csak amióta a férjemvezeti a váltakozást! - tiltakozott Olympia, majdelgondolkodva folytatta. - Megmagyarázna még vaIamit? Haennyire gyűlölik a Flamecresteket, a nővére miért akarthozzámenni Chillhursthöz?- Ugyan, sosem akart feleségül menni hozzá! Már azeljegyzést sem akarta!- Akkor végképp nem értem.- Demetria csak megismerkedni akart Chillhursttel -magyarázta türelmetlenül Gifford. - Hallottuk, hogy éppmenyasszonyt keres magának. Demetria kerített egy embert,aki bemutathatta őt úgy, hogy az ne tűnjön tolakodásnak.- Ez volt Felix Hartwell.- Úgy van. Hartwell Chillhurst bizalmi embere volt, és anővérem módot talált rá, hogy megismerkedjenek. Tudja,Demetria lenyűgözően gyönyörű. - Büszkeség villant aszemében. - Senki nem állhatott ellen a szépségének.- Tehát Hartwell gondoskodott róla, hogy Demetriameghívást kapjon a Láng szigetére.- Pontosan. Én, mintafivére, vele tarthattam. Arragondoltam, ha átkutathatom az ősi Flamecrest-fészket, talánrábukkanok a térkép hiányzó felére.- Ehelyett mi történt?- Alig néhány napja voltunk ott, amikor Chillhurstmegkérte Demetria kezét. A nővérem nem mondhatott nemet,mert még nem találtuk meg a térképet. Időre volt szükségünk.264

- De nem találták meg, ugye? Szabad legyenmegjegyeznem, meg is érdemelték! - vetette közbe hűvöselégedettséggel Olympia. - Ilyen alávaló, fondorlatos módonnem kaparinthatták meg!- Nem volt más választásunk! - sziszegte a férfi. - JackRyder merő rosszindulatból megakadályozta, hogy anagyapánk hozzájusson az őt megillető kincshez, és Ryderminden utóda ilyen kicsinyesen bosszúálló!- Nem háríthat mindent a Ryderekre - fintorgott Olympia -,úgy látom, nemcsak ők hajlamosak elvetni a sulykot! Nincsértelme tovább halogatni a megbékélést. Egyetért, Mr. Seaton?- Soha! - dühöngött az. - Azok után, ahogy Chillhurstelbánt a nővéremmel?! Sem elfelejteni, sem megbocsátani nemlehet!- Az isten szerelmére, Mr. Seaton, hát nem ön mondta,hogy a nővérének esze ágában sem volt Chillhursthöz menni?Ön viszont kapva kapott az alkalmon, és Demetria jegyességétarra használta fel, hogy bejusson a Flamecrest-kastélyba! Miértjátssza itt a sértődöttet?- Chillhurst foltot ejtett a nővérem becsületén! -vágta rá aférfi igaza biztos tudatában. - Igen méltatlanul, egyikpillanatról a másikra véget vetett az eljegyzésnek. De ahhozmár nem volt bátorsága, hogy kiálljon ellenem! És ne mondjanekem, hogy nem a pénz miatt történt mindez! Igaz, arrahivatkozott, hogy ők ketten nem illenek össze, de ez még nemmagyarázat arra, miért kellett se szó, se beszéd kipenderítenimindhármunkat, Lady Kirkdale-t, Demetriát és engem. Egyórát kaptunk a csomagolásra.- Lady Kirkdale is a szigeten volt? - lepődött megOlympia.- Természetesen - hangzott az ingerült válasz. - Demetriakíséreteként több barátunk is meghívást kapott. Lady Kirkdaleés a nővérem már akkor is elválaszthatatlan barátnők voltak.Lady Kirkdale volt az, aki később bemutatta Beaumont-nak anővéremet.- Értem.- Asszonyom - folytatta hévvel Gifford -, férje irántihűsége és odaadása dicséretre méltó, de nagyon félek,félreismerte ezt az embert. Amennyire ismerem őt, lehetetlen,hogy szerelemből vette volna feleségül önt.265

- Nem kívánom megvitatni a magánügyeimet, uram.- Kedves, naiv hölgyem! - sajnálkozott Gifford.- Mit tudhat egy ilyen ártatlan vidéki virágszál egy olyanemberről, mint Chillhurst?- Távolról sem vagyok olyan naiv, mint hiszi. Elsőrendűoktatásban volt részem a nagynénéim révén, haláluk után semloptam a napot. El sem képzelné, mi mindent láttam éstapasztaltam életem során.- Akkor miért nem képes felfogni végre: Chillhurstegyedül a Lightbourne-napló miatt vette el!- Badarság! Mi szüksége lenne az eltűnt kincsre? Hisz ígyis elég gazdag!- Hát nem érti? A vagyon az egyetlen, ami Chillhurstötlázba hozhatja. Soha nem lesz annyi pénze, hogy azt elégnekérezze!- Honnan tudja?- Közel egy hónapot töltöttem a házában - emelkedett megGifford hangja. - Ez idő alatt meglehetősen jól megismertem,és tudom, egyvalamire képes melegséggel és szeretettelgondolni: a pénzre!- Jó néven venném, ha tartózkodna a továbbimegjegyzésektől- Értse már meg, a napló miatt vette elönt! Mi másért kértevolna meg egy szegény lány kezét?!- Mr. Seaton ! Még egy szó, és nem állok jót magamért!A férfi megragadta a kezét, és mélyen a szemébe nézett:- Lady Chillhurst - kezdte, majd elhallgatott. - DrágaOlympiám, ha lehetek ily vakmerő! Drága Olympiám, tudom,min megy most keresztül. Ön az egyetlen, aki nem tehetsemmiről. Megtiszteltetésnek venném, ha megengedné, hogysegítsek...- Vegye le a mancsát a feleségemről! - akár az Őrizőacélpengéje, Jared hangja úgy hasított a levegőbe. - Az életéveljátszik, Seaton! Ha nem engedelmeskedik, itt és mostutolérheti a végzete!- Chillhurst! - Gifford megpördült, és Jareddel találtaszemközt magát.- Jared! Hát mégis eljött? - rebegte Olympia. - Olyanboldog vagyok!266

- Mondtam már, hogy ne merészkedjen a feleségemközelébe, Seaton! - dörrent férje hangja.- Akasztófáravaló! - suttogta ellenségesen Gifford. - Csakvette magának a fáradságot, és idetolta a képét? Ugye, tudja,milyen megszégyenítő a feleségére nézve, hogy eddig atávollétével tüntetett?- Ugyan! - tiltakozott Olympia. - Ettől még nem esett améltóságomon csorba...Egyik férfi sem figyelt rá. Jared hidegen méregetteGiffordot, de Olympia meglátta a veszélyes fényeket aszemében.- Majd később foglalkozom magával, Seaton - nyúlt aztánfelesége karja után.- Állok elébe! - biccentett gúnyosan Gifford. - Ha talál egyszabad időpontot a határidőnaplójában, csak szóljon. Legutóbbmintha nem tudtuk volna összehozni a találkát!Olympia érezte, Jaredet már csak egy hajszál választja el atettlegességtől:- Mr. Seaton, esedezve kérem, hallgasson el végre! Aférjemet igen nehéz felmérgesíteni, de ön a legjobb úton halad,hogy kihozza a béketűrésből!Gifford megvetően pillantott rá.- Nagyon kedves, hogy így aggódik a testi épségemért,legdrágább asszonyom, de párbajra úgysemKerül sor. Igen tisztelt férje nem tartja annyira a becsületét,hogy a nyakát kockáztassa érte. Nem igaz,Chillhurst?Olympián páni félelem söpört át.- Mr. Seaton, nem tudja, mit csinál!- Szerintem nagyon is tisztában van vele - szólalt megJared. - Jöjjön, kedvesem Untat ez a beszélgetés.Karját nyújtotta, és elindultak vissza a bálterembe.Megkönnyebbülve, hogy a párbajt ily módon sikerültelnapolni, Olympia szoknyáját felkapva, szaporán lépegetettférje oldalán.Az derűsen rámosolygott.- Látom, alig várja már, hogy táncolhasson velem,kedvesem. Igazán megtisztel.267

- Ó, Jared! Egy pillanatig azt hittem, hajlandó belemenniebbe az ostoba párbajba - remegett meg Olympia szája. -Annyira féltem!- Nincs miért aggódnia, drágám. De megkérdezhetem, mitkeresett Seatonnal a kertben?- Ó, majd elfelejtettem! - Az izgatottság ismét úrrá lettrajta. - Mr. Seatonnak bizalmas közlendője volt.- Én is erre a következtetésre jutottam - állt meg férje acsillogó bálterem bejáratánál. - És még sokan mások is. Amintbeléptem, megindult a suttogás.- Ó!- Felvilágosítana bizalmas beszélgetésük mibenlétéről?- Természetesen - buzgólkodott az asszony. - Jared, sohanem fogja elhinni, mit fedeztem fel! Gifford Seaton és anővére Edward Yorke kapitány közvetlen leszármazottai!Náluk van a térkép másik fele!- Mennydörgős mennykő! - Jared sok mindenre számított,de erre nem. - Biztos ebben?- A legmesszebbmenőkig - közölte büszkén Olympia. -Már akkor is gyanítottam, amikor először beszélt a családjáról,és kiderült, hogy őt is a Nyugat-Indiák érdeklik. Egészenbiztos akkor lettem a dolgomban, amikor megláttam az órájadíszítését.- Miért, milyen díszítés van rajta?- Egy tengeri kígyó rajza! - jelentette be győzedelmesenOlympia. - Ugyanolyan tengeri kígyóé, mint amilyen a naplóelőzékén az egyik hajón látható!- Yorke kapitány hajóján?- Pontosan. Ma este kérdőre vontam, és Mr. Seatonbevallotta, hogy ő Edward Yorke ükunokája. Hát errőlbeszélgettünk a kertben!- A fenébe is!- Demetria és Mr. Seaton Yorke kapitány lányának azunokái, ezért nem viselik a Yorke nevet.- Tehát valaki mégis mindvégig a térkép nyomában volt -jegyezte meg elgondolkodva Jared.- Igen. - Olympia végigsimított a férfi karján. - Remélem,nem bántom meg, ha elárulom, három éve Demetria csak azértegyezett bele a jegyességbe, hogy az öccsének alkalma legyena térkép után kutatni.268

- Ezért rendezték meg, hogy Hartwell bemutassa nekem? -kérdezte az hitetlenkedve.-Ó, nem hiszem, hogy Mr. Hartwell tisztában lett volna azindítékokkal!- Ha mégis, a későbbiekben felhasználta volna ellenem,amit megtudott - csóválta meg a fejét Jared. - Ahogy senki, ősem tudott ellenállni Demetria szépségének. Persze, most mármit sem számít.- Így van, uram! - értett egyet hirtelen Olympia. Nemakarta, hogy férje gondolatai Demetria szépsége körülforogjanak. - Mindez már a múlté.Jared alaposan szemügyre vette feleségét:- Sajnálom, hogy ma este nem kísérhettem el.- Semmi baj, Jared - és kivirágzott a csodáló tekintettől. -Tudom, hogy sürgős üzenetet kapott.- Az üzenet arról szólt, hogy Hartwell még mindigLondonban tartózkodik.- És elment, hogy megkeresse? - riadt meg Olympia.- Igen, a házához hajtattam, mert azt mondták, talán otttalálom. De nem volt ott, és semmi jel nem utalt arra, hogyvisszatért volna. Valószínűleg vaklárma volt az egész.- Hála istennek! - sóhajtott az asszony. - Jobb szeretnémezt a gazembert mindörökre Anglián kívül tudni.- Én is - mondta a férje, és maga után húzta a bálterembe. -Ha már végre megérkeztem, megajándékozna ezzel akeringővel, kedvesem?- Bárcsak megtehetném - ingatta sajnálkozva fejétOlympia. - Nagyon sajnálom, Jared, de nem tudok keringőzni.- De én tudok!- Valóban?- Három évvel ezelőtt, amikor úgy döntöttem, hogyfeleséget kerítek magamnak, vettem a fáradságot, ésmegtanultam táncolni. Igaz, nem sok alkalmam voltgyakorolni, de talán még nem felejtettem el mindent.- Értem.Szóval Demetria kedvéért tanult meg táncolni!, gondoltabosszúsan Olympia.- Szeretném, ha a táncosa lehetnék. A keringő nagyonérdekes táncnak tűnik.269

Jared elvigyorodott, és a kíváncsi vendégek gyűrűjébenegyenesen a táncparketthez vezette.Olympia remegett az idegességtől.- Jared, szégyent fogok hozni önre!- Ön soha nem hozhat szégyent rám, kedvesem - finoman ahátára csúsztatta a kezét. - Csak figyeljen, és kövesse azutasításaimat. Végtére is: tanár vagyok!- Az már igaz! - mosolyodott el lassan Olympia, amint azene körülölelte. - Kivételes tehetsége van az utasítgatáshoz,Mr. Chillhurst.Másnap reggel Olympia épp elővette a Lightbourne-naplót,hogy folytassa a munkát, amikor behozták Demetria levelét:Asszonyom,halaszthatatlan ügyben azonnal beszélnem kell önnel.Kérem, senkinek ne szóljon erről az üzenetről, főleg a férjénekne említse, hogy találkozik velem! Élet-halál kérdésről van szó!KöszönettelLady B.Olympián leküzdhetetlen rettegés vett erőt. Felugrott, és azajtóhozszaladt.270

- Nem lehet, hogy téved?Olympia a kék-arany díványon üldögélt, egészenmegrémítette, amit Demetriától hallott. Megrémült ugyan, de alelke mélyén számított ilyesmire.- Többektől hallottam. Kérdezősködtem, próbáltamutánajárni. - Harag és félelem lángolt a nő gyönyörű szemében.- Szemernyi kétségünk sem lehet, Chillhurst elfogadta azöcsém kihívását.- Édes istenem! - suttogta Olympia. - Ettől tartottam !- Cinnek aztán nincs mitől tartania, asszonyom! - pattantfel Demetria, az ablakhoz lépdelt, és idegesen a kertetfürkészte. - Egyedül nekem van félnivalóm! A férje meg fogjaölni a fivéremet!- Nyugodj meg, kedves! - Constance egy kecses kiskannából teát töltött, majd cukrot szórt a csészébe. Szemmelláthatóan oly otthonosan mozgott Demetria szalonjában,mintha a sajátjában lett volna. - Idegeskedéssel semmire semmegyünk.- Könnyen beszélsz, Constance! Nem a te öcséd életérőlvan szó!- Igen, tudom. - Constance jelentőségteljesen Olympiáranézett. - De még nincs minden veszve. Azt hiszem, LadyChillhurstöt is legalább annyira megrémíti a helyzet, minttéged. Segíteni fog nekünk.- Meg kell akadályoznunk ezt a párbajt! - motyogtaOlympia, és valami értelmes megoldáson törte a fejét.- Mégis, hogyan állíthatnánk meg őket? -Demetria, mintegy aranykalitkába zárt pompázatos, egzotikus madár, egyikablaktól a másikhoz röppent. -Nem tudjuk, hol és mikor csapnak össze. Az érintetlekhétpecsétes titokként kezelik ezeket az adatokat.- Ezt majd én kiderítem - állt fel Olympia, és járkálnikezdett.Jared kockára teszi az életét egy párbajban! És egyesegyedülengem terhel a felelősség!- Miből gondolja, hogy önnek sikerül megtudnia a napot ésa helyet, amikor én nem jártam eredménnyel? - érdeklődöttDemetria.27119

- Nem lesz olyan nehéz-felelte könnyedén.-A férjem aszokások rabja. Úgy nem vág neki egy napnak, hogy előre elne tervezte volna. Ha valóban elfogadta a kihívást, a párbajhelye és időpontja bekerült a határidőnaplójába, minden mástennivalójával egyetemben.- Úristen! - kerekedett el Constance szeme. - Igaza van,Demetria! Te is tudod, Chilihurst mániákusan hisz a rendbenés a szokásokban. Ha valaki, hát ő biztosan feljegyezte ezeketaz adatokat is.- És bele tud nézni abba a határidőnaplóba? - fordultDemetria Olympiához.- Biztosan. Nem ez a legnagyobb gond - morfondírozottaz. - De hogyan állítsuk le a párbajt?- Értesítenünk kéne a hatóságokat - javasolta Constance. -Törvény tiltja a párbajozást. Bár ezzel csak annyit érnénk el,Giffordot és Chillhurstöt is letartóztatnák. Ilyen szörnyűbotrányt jó lenne elkerülni.- Uramisten! - pihegte a barátnője. - Beaumont tajtékoznifog, ha ilyen szörnyűségbe keveredünk. Útilaput köt Giffordtalpára, és egyetlen penny nélkül kiteszi az utcára.Olympia a díványra rogyott.- Chilihurst se köszönné meg, ha letartóztattatnám. Máskiutat kell találnunk! Próbált már beszélni Gifforddal?- Hogyne próbáltam volna! - pördült Demetria egy másikablak elé. - Noha azt elismeri, hogy párbajra készül, de a fülebotját se mozdította, amikor azzal riogattam, hogy Chillhurstgolyójával a szívében végzi.- Nem hiszem, hogy Jared meg akarná ölni - tört kiOlympia. - Csak rá akar ijeszteni! Sokkal inkább aggaszt, milesz, ha Gifford találja megölni a férjemet?!- Az öcsém nem lehet ellenfele az ön férjének - suttogtaDemetria. - Azt mondják, a párbajmezőn az győz, akinyugodtan gondolkodik és meg sem rezzen a keze. A hidegvéra döntő. És Chillhurstnél hidegvérűbb embert nem ismerek.Olympia szóra nyitotta száját.- Ne, ne is tiltakozzék! Higgye el, ismerem Chillhurstöt! Aszeme se rebbenne, ha magával az ördöggel kéne vacsoráznia.De Gifford ezt nem érti. Alig várja, hogy végremegütközzenek. - Demetria lehunyta a szemét. - Tisztára272

akarja mosni a nevemet. Nem képes megbocsátani, ami hároméve történt.- A fivére meglehetősen túlfűtött személyiség - sóhajtottfel Olympia. - Mint mindenki, aki ebbe az átkozott ügybebelekeveredett.- De nemcsak a megsértett becsületemért akar bosszút állni-folytatta keserűen Demetria. -Azt hiszi, önnek is óriásiszívességet tesz, ha golyót röpít a férje szívébe.- Az öccse tetteit nem a józan megfontolás jellemzi -vetettaz éles pillantást Demetriára. -Családi örökség, ha nemtévedek.- Gifford azt állítja, ön tudja, hogy mi Edward Yorkeunokái vagyunk - fordult feléje hirtelen Demetria.- Igen.- Bámulattal adózom az okosságának, Lady Chillhurst,hogy ezt ki tudta találni - emelkedett meg Constance finom ívűszemöldöke.- Köszönöm - mormolta Olympia -, de térjünk vissza azeredeti problémánkhoz. Igyekszem mihamarabb mindentkideríteni a párbaj részleteiről. Ha ezzel megvagyok, mindenerőmmel azon leszek, hogy azon a bizonyos napon távoltartsam Chillhurstöt az összecsapás helyszínétől.- Ez egyszer sikerülhet - jegyezte meg csendesenConstance. - Csakhogy Chillhurst és Giffordmegállapodhatnak egy újabb hajnali találkában.- Ha az első párbajt, amelyet egyértelműen hirtelenharagjukban határoztak el, le tudjuk állítani - mondta Olympia-, időt nyerünk. Az idő alatt talán lecsillapszanak a kedélyek.Ha nem, ismét nekünk kell cselekednünk.- Mit tehetnénk? - tárta szét kezét Demetria.- Önök beszélnek Gifford fejével, én pedig megpróbálomjobb belátásra bírni Chillhurstöt.- Elvetélt ötlet. - Demetria reményvesztetten ajkábaharapott. - Gifford már most is gyávának tartja Chillhurstöt,amiért három évvel ezelőtt visszautasította a kihívását. Éntudom, Chillhurst miért döntött akkor így, és ennek semmiköze a gyávasághoz.- Tisztában vagyok vele - mosolyodott el Olympiakedvesen.- Valóban?273

- Természetesen. Egyetlen oka lehetett, amiért nem fogadtael a kihívást. - Olympia nem emelte fel tekintetét csészéjéről. -Az ön érdekeit tartotta szem előtt.- Hogyan? - zavarodott meg Demetria.Constance, ajkán különös mosollyal, Olympiához fordult:- Biztos ebben, asszonyom?- Chillhurst jól tudja, Demetria mennyire szívén viseli azöccse sorsát- felelte Olympia. - Meg akarta kímélni attól aszenvedéstől, ami a párbaj során óhatatlanul fellépett volna.- Ugyan, miért törődött volna velem? - vont vállatDemetria. - A velem Kötendő házasságát Chillhurst ugyanúgykezelte, mint bármely más üzleti ügyét. Halvány elképzelésesem lehet az igazságról, Lady Chillhurst.- Ki kell ábrándítanom - válaszolta Olympia. -Végiggondoltam a dolgot, és azt hiszem, helyeskövetkeztetésre jutottam.- Hadd magyarázzak el önnek valamit, asszonyom - lépettközelebb Demetria. - Egyetlen oka volt, amiért Chillhurst nemvolt hajlandó kiállni az öcsémmel: attól félt, esetleg botránykerekedik, napvilágot lát az igazság, és ez porig rombolná az őhírnevét.- Arra gondol, esetleg híre ment volna, hogy önt aszeretője karjában találta? - érdeklődött hűvösen Olympia.Dermedt csend ereszkedett a szalonra.Constance nyugodtan a tányérjára helyezte csészéjét.- Ezek szerint önnek is fülébe jutottak a híresztelések,miért is ért véget az a jegyesség?- Igen, hallottam róla. De ez nem pletyka volt, ugye? Ezvolt az igazság!- Valóban - ismerte el Demetria. - De én mindenkinek aztmondtam, Giffordnak is, hogy Chillhurst azért bontotta fel ajegyességet, mert rájött, nem számíthat hozományra. Azótamindannyian, Chillhurstöt is ideértve, ragaszkodunk ehhez aváltozathoz.- Mindenkinek így a legjobb - suttogta Constance. - Azigazsággal még többet ártottunk volna minden érintettnek.- Gifford nemcsak azért tartja Chillhurst viselkedésétgyávaságnak, mert vele nem volt hajlandó kiállni - kapta eltekintetét Olympiáról Demetria -, hanem azért is, mert aszeretőmet sem hívta ki párbajra.274

- Egy úriember aligha kényszeríthet a becsület mezejéreegy hölgyet - jegyezte meg nyugodtan Olympia.A másik kettő szótlanul meredt rá. Constance szedte összemagát előbb:- Tehát ezt is tudja? Chillhurst mondta el? Csodálom, hogyennyire a bizalmába avatta önt. Megfigyelésem szerint egyférfinak az is épp elég megpróbáltatás, ha a menyasszonyát egymásik férfi karjában leli. Hát még ha egy másik nőében!- Chillhurst úriember - szögezte le Olympia. - Egy szótsem árult el. Soha nem adná ki azt a hölgyet, aki valaha ajegyese volt.- Nem is hittem igazán, hogy Chillhurst beszélt volna róla -ráncolta szemöldökét Constance. - De akkor honnan tudja,hogy én voltam a titokzatos szerető?- Egyszerű volt kikövetkeztetni - vonogatta a vállátOlympia. - Tudtam, hogy ön is Demetriával volt a Lángszigetén. Első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy önöketugyanolyan bensőséges barátság fűzi össze, mint anagynénéimet. Csak egymás mellé kellett raknom ezt a kéttényt.- A nagynénjeit? - hűlt el Demetria.- Nos, valójában csak Sophy néni volt a vér szerintirokonom - magyarázta. - Velünk élt egy barátnője. Ida néninekkellett szólítanom, és ma már úgy gondolok rá, mintha valóbana nagynéném lett volna. Tízéves koromtól ők neveltek. Azembernek előbb-utóbb felnyílik a szeme.- Értem. - Constance Demetriára pillantott. - Őladységenem az a vidékről szalajtott naiv kis fruska, akinek eleintehittük, kedvesem.- Most már nekem is el kell ismernem. - Demetriamosolyában nyoma sem volt jókedvnek. - Megkövetem,asszonyom. Ön sokat látott és tapasztalt hölgy.- Ezt hajtogatom folyton Chillhurstnek is! - feleltebosszúsan Olympia.Jared határidőnaplójának friss bejegyzése egyértelmű voltés halálosan rémítő. Olympia reszkető kezével takarta agyertyalángot, és a rettenetes szavakra meredt:275Csüt. Reg. 5. Chalk Farm

Tehát a párbaj helyszíne a Chalk Farm, időpontja pedig acsütörtök hajnali öt óra.Egy napja maradt, hogy megakadályozza, hogy ezek azeszetlenek egymásnak essenek. Becsukta a naplót, és elfújta agyertyát. Egy nap nagyon kevés.Segítséget kell szereznie.- Olympia? - rezzent meg Jared, amikor a lány visszabújtaz ágyba. - Valami baj van?- Csak szomjas voltam.- Egészen kihűltél - ölelte át a férfi. - Igen, hideg éjszakánkvan.- Bújj ide, kicsi szirén, én majd felmelegítelek.Olympiának könnyek szöktek a szemébe. Lehet, hogy ő egyszirén, de azt nem hagyhatja, hogy a csábdalától megrészegültférfi halálra zúzza magát a sziklákon!- Segítsünk megmenteni a fiamat?!Magnus nem tudta, meglepődjék vagy elnevesse magát.Végül zavarodottan a menye íróasztala előtt felsorakozókicsiny kompániára nézett.- Szükségem van a segítségükre, uram - szívóskodottOlympia, majd a többiekhez fordult. - Segíteniük kell!Különben a tervem fabatkát sem ér.- Én szívesen segítek, Olympia néni - mondta gyorsanHugh.- Akkor én is - vágta rá Ethan.- Rám is számíthatsz, Olympia néni - húzta ki magátRobert.- Remek - sóhajtotta Olympia.- Na, álljunk meg egy szóra! - mordult fel Thaddeus. - Kimondja, hogy a kölyöknek segítségre van szüksége?- Igaz is! A fiam tud vigyázni magára - vigyorodott elbüszkén Magnus. - Én magam tanítottam meg rá, hogyanhasználja a pisztolyát. Ne izgassa fel magát holmi kis párbajmiatt, aranyom. Úgyis Jared lesz a győztes.- Ki más? - csúsztatta ujjait övébe Thaddeus. - Biztosszeme van, meg biztos keze. Soha nem veszíti el a fejét abajban. Majd vigyáz magára.Olympia méregbe gurult.276

- Úgy látom, nem értik, uraim! Jared csakis az énbecsületem miatt teszi kockára az életét!- Semmi kivetnivalót nem találok benne - értetlenkedetttovább Magnus. - Egy hölgy becsülete piszokmód fontosdolog, lányom! Jared korában én magam is vagy háromszorpárbajoztam a feleségem miatt.- De én ezt nem engedem! - dühödött meg Olympia, amiértapósa nem veszi komolyan az ő félelmeit.- Kétlem, hogy leállíthatná - feszült meg Magnus álla. - Deazért meglep, hogy ennyi spiritusz van a kölyökben! Csak nemesett messze az alma a fájától!- Lassan-lassan benő a feje lágya - tette hozzámeghatódottan Thaddeus. - Egy szép napon még büszke leszelrá, Magnus!- Elég ebből a sületlenségből! - csapott az asztalraOlympia. - Soha nem értették meg ezt az embert, csakkihasználták. Számon kérik rajta az érzelmeket, azt a híreshírhedtFlamecrest-tüzet! De kérdem én, hogy engedhettevolna meg magának mindezt, hiszen még szinte gyerek volt,amikor a nyakába szakadt minden felelősség? Abból állt azélete, hogy vigyázott a családra és előteremtette a pénzt, amitönök elkölthettek! Most először került abba a helyzetbe, hogyneki van szüksége segítségre. És isten a tanúm: önök nemfogják cserbenhagyni!A két öregúr leesett állal bámult a lányra.- Válaszút elé állítom önöket - folytatta fenyegető hangonOlympia -, vagy segítenek, vagy soha nem szerzik meg azelveszett kincset. Saját kezűleg fogom darabokra tépni és atűzbe vetni a Lightbourne-naplót, és úgy elfelejtem mindentitkával együtt, mintha sosem létezett volna.- Jesszusom! - hördült fel Thaddeus.Magnus kényszeredetten elmosolyodott:- Ha így áll a dolog, asszonyom, hát támaszkodjék ránkbátran!- Miben segíthetünk, Olympia néni? - szólalt meg Robert.Olympia kimerülten hátradőlt:- Kitaláltam valamit, azt hiszem, működni fog. Chillhurstnem lesz elragadtatva, de ha lecsillapodik, majd azt is belátja,milyen ésszerű volt minden lépésünk.277

- Az meglehet - bólogatott szomorúan Magnus. - Azésszerűség a mindene. Ez a legfőbb hibája.Jared magasabbra tartotta a gyertyát, és körbepillantott alomtárban.- Mit is keresünk, Olympia?- Az egyik portrét - igyekezett az kínnal-keservvel odébbtolni egy hatalmas faládát. - E mögé van beállítva.- Nem várhatnánk vele reggelig? Mindjárt kilenc óra.- Annyira szeretném már látni azt a festményt, Jared ! -Olympia teljes erejéből húzta a fogantyút, a láda - mint azvárható volt - meg sem mozdult. - Nagyon remélem, hogy azmár az ükapja arcképe lesz.- Menjen odébb, majd én elhúzom azt a ládát. - Jaredmosolyogva nézte a felesége arca körül röpködő elszabadultfürtöket. - Miből gondolja, hogy Jack kapitány arcképe vanott?Olympia lihegve felegyenesedett, leporolta kötényét:- Egy kis darabja kilátszik. Ha jól láttam, a képen lévő férfia megszólalásig hasonlít önhöz.- Fogja a gyertyát! Kiszabadítom azt a festményt!- Hálás vagyok, hogy segít.- Valami baj van, Olympia? - nézett Jared az asszonykezében reszkető gyertyára.- Dehogy, csak olyan izgatott vagyok-villantotta ráragyogó mosolyát Olympia. - Jack kapitány portréja talánközelebb visz a kincshez.- Ja, igen. Az az átkozott kincs.Félrerángatta az óriási ládát, majd felemelte a következő,útját álló tárgyat, egy széket.- Olympia, jöjjön közelebb azzal a gyertyával!- Sajnálom, uram - hallotta felesége ijedt, mégis eltökélthangját az ajtóból -, de nem tehetem.Jared ledobta a széket, és még időben megfordult, hogylássa a kimenekülő karcsú alakot. Olympia olyan erővel vágtabe az ajtót, hogy a falak is beleremegtek. A gyertya, amelyetelőzőleg gondosan a padlóra helyezett, a hirtelen légáramtólelaludt.Koromsötétben találta magát. Hallotta, amint a nehézvaskulcs elfordul a zárban.278

- Tudom, hogy szörnyen mérges lesz, Jared. - Olympiaszavai alig hatoltak át a vastag ajtón. - És higgye el, szívembőlsajnálom, hogy ezt kell tennem. De csak az ön érdekében.Jared előbbre lépett. Azonnal megbotlott az egyik ládasarkában. Elhúzta a száját, és előrenyújtott kézzel, tapogatózvaelindult.- Nyissa ki az ajtót, Olympia!- Majd reggel. Reggel kinyitom, becsületszavamra!- Reggel mégis mikor?- Hat... nem, inkább hét óra körül. - Magasságos egek!Vannak alkalmak, amikor egy okos feleség lehetetlennétudja tenni az embert, gondolta a férfi. - Szóval rájött?- Igen, Jared. - Olympia hangja magabiztosan csendült. -Úgy ítéltem meg, ha már a szenvedélyei ennyire elragadták,úgysem tudnék szép szóval hatni önre. Kénytelen voltamdrasztikusabb eszközökhöz folyamodni.- Biztosíthatom, kedvesem, mindez sok hűhó semmiért. -Ismét kísérletet tett a haladásra, bele is rúgott egy székbe. - Afenébe!- Jól van, Jared? - kérdezte idegesen Olympia.- Az orromig sem látok.- De hát ott hagytam a gyertyát!- Elaludt, amikor becsapta az ajtót!- A csudába! De ne féljen, hagytam ott gyertyát megtűzszerszámot az ajtó közelében. Bekészítettem egy kis hidegélelmet is. A letakart tálcán van a nagy dobozon, a sarokban.- Meghat ennyi figyelmesség! - tapogatta meg sajgósípcsontját Jared.- Mrs. Bird bárányhúst és borjúpástétomot pakolt. Akenyér a reggeli sütésből való. Azt hiszem, talál egy kis sajtotis.- Örülök, hogy mindenre gondolt - araszolt az ajtó felé aférfi.- Már csak az ön érdekében is remélem - biztosítottaOlympia. - Az éjjeliedényt az egyik szék alá tettük. Robertjavasolta, hogy hozzuk fel azt is.- Nem elveszett kölyök. - Végre elérte az ajtót, lehajolt, ésgyertya után keresgélt.- Jared, valamit még el kell mondanom. A személyzetkimenőt kapott ma éjszakára. Rájuk parancsoltam, hogy279

eggelig vissza ne merészeljenek jönni. Csak azért mondom,hogy ne kiabáljon itt hiába.- Eszem ágában sincs kiabálni. - Harmadszorra sikerültmeggyújtania a gyertyát. - Ha itt lennének, sem hallanánakmeg.- Ez 'igaz - sóhajtott megkönnyebbülten Olympia. - Azapja és a nagybátyja elvitték a fiúkat Astley Színházába. Jókésőn érnek csak haza. Megeskettem mindnyájukat, hogy nemnyitják ki ezt az ajtót.- Értem. - Jared a gyenge fényben a falakat tanulmányozta.- Jared?- Igen, Olympia?- Remélem, egyszer majd megbocsát. Gondolom, most aliglát a méregtől, de értse meg, nem hagyhattam, hogy kockárategye az életét.- Feküdjön le, Olympia. Reggel mindent megbeszélünk.- Éreztem én, hogy nagyon dühös lesz, uram - rebegtemindenbe beletörődve, de elszántan Olympia. - Nem volt másválasztásom, higgye el.- Elhiszem.- Jó éjszakát, Jared. - Jó éjt, kedvesem.Megvárta, amíg a távolodó léptek elhalnak. Talán tízéveslehetett, amikor utoljára ebben a szobában járt. Nem leszkönnyű megtalálnia a titkos kijáratot, amely az egy szinttellejjebb lévő galéria lépcsőjére nyílik.A legtöbb dobozt és ládát meg kell mozdítania, hogy afalakat végigtanulmányozhassa. Ha ezzel megvan, már csak azsinórt kell megtalálnia, ami a rejtett ajtót mozgásba hozza.Hosszú ideig is eltarthat, mert a régi, jól ismert tájékozódásipontokat mostanra már vastag porréteg fedi.Elmosolyodott. Olympia mennyit gondolkodhatott ésszervezkedhetett, mire megszületett a „tökéletes megoldás",amivel megakadályozhatja a párbajt!Több mint egy órájába került, míg végre rábukkant a titkosajtóra. Elégedetten felsóhajtott, amikor ujjai kitapintották afaburkolat résébe szorult finom selyemszálat. Tőre hegyévelkiszabadította, majd finoman meghúzta.280

A rég nem használt, berozsdásodott szerkezet csikorogvaengedelmeskedett, a fatábla nehézkesen elfordult. Helyérecsúsztatta tőrét, felkapta a gyertyát, és kilépett a lépcsőre.Flamecrest earljei mindig is szerettek kitűnni a többiekközül, de cselekedeteik a legkevésbé sem voltak az őrültséggelhatárosak, futott át Jared agyán. Tudták, mit miért tesznek, bára kívülállók indítékaikat nem mindig érthették meg.Ha a házba tévedő látogatók a semmibe vezető lépcsőtcsupán a Flamecrestek különcsége újabb bizonyítékánaktekintik, legyen azaz ő bajuk. Harry kapitány gondoskodottróla, hogy - ha a sors úgy hozza - minden szobából könnyedénel tudjon menekülni.Jared végiglopakodott a sötétségbe borult házon. Olympiabiztosan a könyvtárban dolgozik, míg a többiek haza nemérnek. Amint leért a hallba, meg is látta az ajtó alatt kiszűrődőfényt.Kis híján átesett egy puha, mégis nehéz tárgyon.Megdermedt. Úristen! Olympia lezuhant a lépcsőn!Lehajolt, és azonnal látta, hogy tévedett. Graves feküdtelőtte. Letérdelt, kitapogatta a férfi pulzusát.Még szerencse, hogy nem törte ki a nyakát.Graves feje körül tócsába gyűlt a vér. Jared tekintetemegakadt egy elhajított ezüst gyertyatartón. Gravest leütötték!A könyvtárszoba csukott ajtajára pillantott. A rettegéstőlegy percig mozdulni sem tudott. Aztán elszántan előhúztatőrét, s a markolatot tenyerébe rejtve, inge ujjába csúsztatta.Átóvakodott a hallon, elfújta a gyertyát.Benyitott. Olympia az ablak közelében állt. Mögötte FelixHartwell, pisztolyát a lány halántékának szegezve.- Jó estét, Felix - mondta nyugodt hangon Jared.- Tartottam tőle, hogy mégsem hagyta el a várost.- Ne jöjjön közelebb, Chillhurst! Vagy, esküszöm, lelövöma nőt! - fenyegetőzött Felix.- Azt mondta, figyelte a házat, és csak az alkalomra várt,hogy bejuthasson - szólalt meg Olympia. - Azt hiszem, akezére játszottam azzal, hogy önt a lomtárba zártam, ésmindenkit elzavartam itthonról. Azt hihette, üres a ház.- Ha kikéri a tanácsomat, kedvesem, elmondhattam volna,hol hibádzott még a kis terve - felelte Jared kedvesen, deszemét nem vette le Hartwellről.281

- Csend legyen! - parancsolt rájuk Felix. - Chillhurst,szükségem van ezer fontra, mégpedig most rögtön.- Olyan értetlen! - suttogta Olympia. – Már mondtam neki,hogy semmi nincs a házban, ami ennyit érne!- Így igaz - bólintott a férje. - Nem talál semmi értékeset,ami mozdítható lenne. De esetleg felajánlhatunk néhánybútordarabot.- Ne szórakozzon velem, Chillhurst, mert mégmegkeserüli! Feltett szándékom elhagyni az országot. De ahitelezőimet felzaklatta távozásom híre. Ha nem fizetek,megölnek.- Akkor vigye talán az ezüstöt - tanácsolta Jared. - Bár,megjegyzem, jó szekérderéknyit kell összeszednie, hogy ezerfontot kapjon érte. Felvetődik a szállítás problémája is. Késsel,villával megrakodva aligha menekülhet csendben, feltűnésnélkül.- Ékszerekre gondoltam - mondta ingerülten Felix. - Csakvett a feleségének valamit? A maga pozíciójában illikcsecsebecsékkel elhalmozni az új asszonykát.- Ékszerek? - lépett közelebb Jared. - Ebben a házban mégnem találkoztam velük.Olympia megköszörülte a torkát:- Talán az a smaragd fülbevaló, amit Huntingtonék báljánviseltem...- Á, igen. A fülbevaló - visszhangozta a férje. - Tudtam -csillant fel Felix szeme. - Hol van? - Az öltözőasztalomon egydobozban – suttogta az asszony.- Jó - taszított nagyot rajta Hartwell, pisztolyát Jaredreszegezve. - Akkor most szépen felmegy érte, és lehozza. Ha ötpercen belül nincs itt, golyót eresztek a férjébe. Megértette?- Igen - iramodott az ajtó felé Olympia.- Szüksége lesz egy gyertyára is, kedvesem - szólt utánaJared. - Menjen vissza az asztalhoz, és gyújtson meg egyet.- Ó, a gyertya! - pördült meg Olympia, és visszasietett azasztalhoz.- Gyorsabban! - mordult rá Felix.- Igyekszem, uram.Felkapott egy gyertyát, a kanócot a másik lángjáhoztartotta. A férjére nézett. Az bátorítólag elmosolyodott.Olympia elfújta a gyertyát. A szoba sötétbe borult.282

- A francba! - ordított fel Hartwell. Pisztolya eldördült.Az Őriző engedelmesen Jared tenyerébe csusszant. A férfia torkolattűz felé hajította.A fájdalom és a harag kiáltása harsant, egy test a földrezuhant.- Jared? - Olympia kezében már ott pislákolt a gyertya. -Jól van?- Igen, kedvesem.Felix felnyögött, vállából patakzott a vér. Jared mellétérdeit, megvizsgálta a sebet:- Túléli, Hartwell.- Tudom, hogy nem hiszi el - suttogta Felix -, derettenetesen sajnálom a történteket. Bárcsak meghalnék! Kihitte volna, hogy egyszer még akasztófán végzem!- Elkerülheti a börtönt, Hartwell. Ha megígéri, hogy sohatöbbé nem teszi a lábát angol földre, kifizetem a hitelezőit.- De miért? - rökönyödött meg Felix. - Nem értem magát,Chillhurst. Igaz, soha nem is értettem.- Csak egyetlen ember van kerek e világon, aki engemmegérthet - pillantott szeretetteljesen Olympiára Jared.Fejét tapogatva Graves botorkált be az ajtón: - Úgy látom,a javáról lemaradtam, uram.- Minden rendben, Graves. Hogy érzi magát? -Megmaradok, uram.- Graves! - fordult felé Olympia. - Maga megsérült?- Aggodalomra semmi ok, asszonyom. Nemegyszer kupánvágtak már. Hogy úgy mondjam, ez a hivatásommal jár.Nekem ez meg se kottyan! - vigyorodott el a komornyik. - De,ugye, nem mondja el Mrs. Birdnek, hogy kutya bajom?Jólesne, ha itt-ott megápolna egy kicsit.- Ahogy Mrs. Birdöt ismerem, nem fogja sajnálni magátóla hideg borogatást - biztosította az asszony.Graves arcáról mintha letörölték volna a mosolyt, amintJaredre nézett:- Igazán restellem magam, uram. Miután őladységemindenkit kiparancsolt a házból, visszasurrantam. Deelkéstem. Ő - bökött Hartwell felé - már itt volt. Nem is tudom,hogy keveredhetett a hátam mögé.- Semmi baj, Graves. Mindnyájan túléltük ezt az estét.Hangos kopogtatás szakította félbe.283

- Nézze meg, ki az, Graves!- Inkább én! - mondta gyorsan Olympia. - Graves alighavan olyan állapotban, hogy ajtót tudna nyitni.Meggyújtott egy másik gyertyát is, és kisietett a hallba.Graves tiltakozva követte.Jared megérintette Felix sérült vállát.- A francba! - szisszent fel Hartwell. Eszméletét vesztette.- Demetria! Constance! - csendült odakint Olympiacsodálkozó hangja. - Mit keresnek itt? És ön is, Mr. Seaton?Ha a párbajról akarnak beszélni, megmondom kerek perec:abból nem lesz semmi! Világos?- Kiengedheti Chillhurstöt - közölte vele Constance. -Demetria mindent elmondott az öccsének. Gifford azért jött,hogy bocsánatot kérjen és lemondja a párbajt. Igaz, Gifford?- Igen - mormolta az alig hallhatóan. - Kérem, szóljon aférjének, hogy beszélni szeretnék vele.- Itt vagyok, Seaton! - kiáltott ki a könyvtárszobából Jared.- Mielőtt bocsánatot kér, kerítene egy orvost?- Az isten szerelmére, minek az orvos? - lépett beljebbGifford, aztán meglátta Felixet. - Ki ez? És mi ez a sok vér?Olympia lábujjhegyen állva bekukucskált Gifford vállafelett.- Ő Mr. Hartwell. Épp az imént próbálta elrabolni afülbevalómat. Az a pisztoly ott a földön az övé. MegfenyegetteJaredet, hogy lelövi.- Mi történt vele? - érdeklődött sápadtan Seaton.- Chillhurst a tőrét használta, hogy megmentsen - jelentettebüszkén csillogó szemmel Olympia.- A tőrét? - bicsaklott el Gifford hangja.- Igen, mindig magánál hordja.- De ez a tengernyi vér! - hápogta a férfi.- Hát ha még egy mellkaslövést látna! – vetette közbekönnyedén Jared. - Most már érti, miért ragaszkodtam hozzá,hogy orvosok is jelen legyenek a párbajnál?Gifford Seaton, az igazság lánglelkű bajnoka, szó nélkülösszecsuklott.- Tudod, nem akartam én megölni Seatont - mondta Jaredkésőbb.284

- Persze hogy nem! Szándékosan soha nem ölne megsenkit! - szorította meg férje kezét Olympia. - De egy párbajsorán bármi megtörténhet. Meg is halhatott volna.- Nem hiszem, hogy idáig fajultak volna a dolgok -mosolygott a férfi a sötétben. - Meg akartam leckéztetniSeatont. Kezdett elviselhetetlenné válni.- Mit tervelt ki?- Tudtam, hogy csak azért kiáltott ki gyávának országvilágelőtt, mert hajdanán nem álltam ki vele párbajra. Deabban biztos voltam, ha meglát a Chalk Farmon, inába száll abátorsága.- Azért annyira talán nem ijedős!- Ez lett volna élete első párbaja – magyarázta Jared. -Most először szembesült volna a valódi erőszakkal. Biztosravettem hát, hogy a keze megremeg a lövésnél, és a golyómesszire elkerül. Az elsőséget, természetesen, átengedtemvolna neki. Aztán adtam volna egy-két percet, haddgondolkozzon csak el, mibe is keveredett a saját hibájából -mielőtt a levegőbe lövök.- Ezek után nem mondhatta volna, hogy nem tette meg,amit a becsület megkövetelt, és Gifford is egy életremegtanulta volna a leckét.- Pontosan. Látod, kedves, ezért nem volt semmi értelme,hogy a lomtárba zárj - ölelte át. - De örülök, hogy megtetted.- Honnan tudhattam volna, mire készül? - motyogtafelháborodottan Olympia. - És ha valami baj történt volna? Ajövőben igazán beavathatna az ilyen irányú terveibe, Mr.Chillhurst!285

Hajnali háromra járt, mire mindannyian nyugovóra tértek. Olympia halálosan kimerült volt, de aszörnyű események még frissen éltek emlékezetében, nem hagyták aludni. Férjéhez bújt.- Milyen óriási szerencse, hogy ki tudott szabadulni a lomtárból, uram. És kimondhatatlanboldogsággal tölt el, hogy nem neheztel rám.- Hogy is tudnék haragudni rád, szép szirén? Mikor elfordítottad a kulcsot, már bizonyos voltambenne: szeretsz engem.- Miből jött rá? - dermedt meg Olympia.- Engem még soha, senki nem akart megmenteni - vallotta meg suttogva Jared. - Ugye, igazamvan? Ugye, szeretsz?- Attól a pillanattól fogva szeretem, hogy besétált a könyvtáramba.- De miért nem mondtad?- Nem akartam, hogy azt érezze, kötelessége viszontszeretni. Úgyis oly sokat kaptam öntől. Desemmire nem akartam kényszeríteni. Csak reméltem, hogy egy napon ön is belém szeret. A szerelmemindennél fontosabb a számomra.- Azóta szeretlek, hogy megláttalak, csacsi szirén - harapott finoman az asszony ajkába, éselvigyorodott. - Igaz, eleinte én sem vettem észre, hogy ez már szerelem. Teljesen lefoglalt aszenvedély.- Na igen, a szenvedély - húzta el durcásan a száját Olympia.- Szenvedély nélkül a szerelem mit sem ér, buta szirénem - puszilta meg felesége orra hegyétJared. - Rajtad kívül senkit nem szerettem még ennyire. Azért jöttem el hozzád, hogy megtaláld nekemaz eltűnt kincset. De közben én bukkantam rá az igazira.Két nappal később a könyvtárszoba leginkább zsibvásárra emlékeztetett. Mindenki odabenttolongott, Jared kivételével, aki a Hartwell megüresedett helyére jelentkezőkkel beszélgetett Olympiadolgozószobájában.A hangzavar a tetőfokára hágott. Az egyik sarokban Magnus és Thaddeus ordítva tárgyalták meg ahihetetlen szerencsét, amely a térkép hiányzó felét a kezükbe juttatta. Gifford szünet nélkülkérdésekkel bombázta őket a térkép másik felét illetően.Robert, Ethan és Hugh a térkép fölé hajolva képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel álltak elő,miként is kéne a kincset kiásni.Minotaurusz izgatottan rohangált egyiküktől a másikukig vad farkcsóválás közepette, hol acipőjüket szaglászta, hol boldogan rájuk vakkantott.A szoba átellenes sarkában Demetria azt ecsetelte Olympiának, hogyan jutott arra az elhatározásra,hogy elmondja az igazságot Giffordnak.- Anyánk halála óta mást se csináltam, mint mindentől megvédtem, a széltől is óvtam. Nemengedhettem, hogy legyilkoltassa magát miattam.- Értem - bólintott Olympia. - Szerencsésnek mondhatja magát, amiért ilyen szerető nővére van.- Chillhurstnek igaza volt - jegyezte meg Constance. - Épp ideje, hogy Gifford végre a saját lábáraálljon.- A férje családja iránti gyűlöletét az öcsém meg sem kísérelte elfojtani magában - magyaráztatovább Olympiának Demetria. - Egy idő után mintha csak ez az érzés adott volna értelmet az életének.És én - szégyenlem bevallani - mindezt ölbe tett kézzel néztem, hagytam, hadd lovallja bele magát.Csak a bosszú lebegett a szeme előtt. Úgy éreztem, nem tántoríthatom el ettől, mert akkor talán újabbőrült célt tűz ki maga elé. Mondjuk, ismét a kincs után veti magát. És mi lesz, ha véletlenülmegtalálja? Ha pénzt érez a zsebében, azonnal valamelyik szerencsebarlang felé veszi az útját.- Nem mintha valaha is bátorítottuk volna, hogy keresse meg a kincset - vette át a szót Constance.- Három éve egyszer csak bejelentette, hogy fel fogja kutatni, mert az őt illeti. A nővére nem sokattehetett, csak ismét segítette, ahol tudta.- Egyik dolog vezetett a másikhoz - folytatta Demetria. - Mire feleszméltem, Chillhurst mármegkérte a kezemet. Kijózanító pillanat volt. De aztán jobban belegondolva nem is tűnt olyan rosszötletnek.- Chillhurst biztosíthatta volna azt a szilárd anyagi hátteret és társaságbeli pozíciót, amire Giffordolyan nagyon vágyott - vetette közbe Constance.20286

- És Chillhurst nem olyannak tűnt, mint aki túl sokat vár el egy feleségtől - mosolyodott elelgondolkodva Demetria. - Tudja, sosem gondoltam úgy rá, mint szenvedélyes emberre.Egyetlenegyszer próbálkozott a jegyességünk alatt. Hogy visszautasításra talált, nem rázta megkülönösebben.- Én voltam az, aki először felismerte, ez a házasság semmi jóra nem vezethet - mormoltaConstance. - Chillhurst nem szereti Londont, irtózik a városi élettől. Én pedig nem lennék képeshónapokat távol tölteni az én kedves barátnőmtől.- Amikor Jared együtt találta önöket, az véget is vetett a kapcsolatnak - mondta csendesenOlympia.Hirtelen megérezte a férfi jelenlétét. Jared az ajtóban állt. Olympia szíve feldobogott, mint mindig,ha megpillantotta.Most is olyannak látta, mint legelőször: veszélyesnek és felkavarónak. Maga az életre keltLegenda.Jared tekintete az övébe mélyedt. Mintha gondolataiban olvasna, mindentudóan elmosolyodott.- Üdvözlöm az egybegyűlteket! - lépett beljebb.Bár hangját nem emelte fel, mégis mindenki azonnal elcsendesedett. Nyugodtan az íróasztalhozlépdelt, felcsapta határidőnaplóját, és tanulmányozni kezdte. Az izgalom elviselhetetlenné fokozódott.- Nos, fiam? - Magnus már nem bírta tovább.- Azt hiszem, ez mindnyájukat érdekelni fogja - lapozott Jared. - Úgy határoztam, útnak indítomaz egyik hajót a Nyugat-Indiákra, két héten belül.- Ez az, kölyök! - vigyorodott el Thaddeus.- A hajó az egyik legmegbízhatóbb és legtapasztaltabb emberem, Richards kapitányparancsnoksága alatt áll. Bárkinek, akinek kedve támadt a kincskereséshez, helyet biztosítunk afedélzeten. Meg lennék lepve, ha Seaton és az unokaöcséim, netán apámuram és a bácsikám inkábbitthon maradna.- Ezt sem mi pénzért ki nem hagynám! - helyeselt Magnus.- Én is ott leszek! - bizonygatta Thaddeus.- Nem érdemlem meg a nagylelkűségét, Chillhurst - hajtotta meg fejét Seaton -, igazán lekötelez. -Nincs mit köszönnie - sóhajtott fel Jared. - Nekem az is elég, ha néhány hétig nem látom magukat.Legalább visszatér a nyugalom az életembe.- Hát ön nem tart velük, uram? – kérdezte döbbenten Robert.- Nem, Robert, én maradok. Hogy utánanézzek végre az üzleti ügyeimnek, és továbbra isteljesítsem kötelességeimet mint férj és tanár.A fiúban egy világ omlott össze.Ethan és Hugh grimaszokat vágva álldogált.- Nos, a mondanivalóm csupán ennyi lett volna - csukta be a naplót Jared. - Az új intézőm ahallban várja magukat. Ő majd megad minden szükséges felvilágosítást az utazással kapcsolatban.Magnus, Thaddeus és Gifford egymás sarkát tiporva rohant az ajtó felé.Demetria Jaredre nézett.- Köszönöm, Chillhurst.- Szívesen - pillantott az a faliórára. - Ha megbocsátanak, volna még néhány fontos találkozóm madélelőtt.- Ó, hogyne - emelkedett fel Demetria. - Nem áll szándékunkban feltartani önt.- Ég önökkel! - bólintott Constance, és barátnőjével együtt kivonult a szobából.Amint magukra maradtak, Robert zavarodottan az ikrekre nézett, aztán Jaredre, majd akadozvabeszélni kezdett:- Uram... a testvéreim és én... szeretnénk adni... valamit önnek. Ajándék!- Ajándék? - húzta össze meglepetten szemöldökét Jared.Robert egy kicsiny dobozt húzott elő zsebéből, és a férfinak nyújtotta.- A fedelében írás is van! - kottyantotta ki Hugh.- Olympia néni vésette bele!- Fogd már be a szád, te tökkelütött- rúgta bokán Ethan -, még a dobozt sem nyitotta ki!Jared óvatosan felnyitotta a doboz fedelét. Várakozó csend ereszkedett a könyvtárra.A férfi kiemelte az új órát, és elolvasta a fedélbe vésett szöveget: „A földkerekség legkiválóbbtanárának”.287

Szeme furcsán csillogott, amikor Robertre nézett.- Köszönöm, Robert. Ez sokkal szebb, mint amit a rablóknak adtam. Nagyon köszönöm.- Tényleg tetszik? - kíváncsiskodott Ethan.- Ilyen szép ajándékot még soha nem kaptam - felelte csendesen Jared. - Azt hiszem, tizenhét éveslehettem, amikor utoljára megajándékoztak.Robert, Ethan és Hugh elégedetten egymásra vigyorgott. Olympia a könnyeit nyeldeste.A meghatott hangulatot a férfi mozdulata törte meg: zsebébe csúsztatta az órát. A fiúkra pillantott.- És most - kezdte határozottan -, ideje munkához látniuk!- Munkához, uram? - motyogta nekikeseredve Robert. - Csak nem latinóra lesz már megint?- Nem - vigyorodott el Jared. - Mrs. Bird a konyhában teával és süteménnyel várja magukat.- Ez a beszéd, uram! - rikkantotta Robert.- Már úgyis olyan éhes vagyok! - kiáltotta Hugh.- Remélem, gyömbéres süti is lesz!- Meg áfonyás! - tette hozzá Ethan.- Én inkább szilvásat ennék - vallotta be Robert, és udvarias főhajtás után öccsei után iramodott.- Azt hittem, már soha nem maradunk kettesben! - sóhajtotta Jared.- Hát... volt itt egy kis felfordulás! - mosolygott rá Olympia. - Uram, biztos benne, hogy nem akara többiekkel menni kincset keresni?- Egészen biztos vagyok, asszonyom. - Azzal levetette kabátját, és a székre dobta. Az ajtóhozballagott. - Jobb dolgom is van, mint hogy olyan kincs után keresgéljek, amire nincs is szükségem.- Jobb dolga? - Olympia nézte,, amint a férfi elfordítja a kulcsot a zárban.- Először is: szerelmeskednem kell a feleségemmel - közeledett csillogó szemmel Jared.- Na de uram - hátrált Olympia. - Az előbb valami fontos találkozókat említett!- Csak nem képzeli, asszonyom - kapta karjába, és elindult vele a pamlag felé -, hogy a vágyaimategy-két üzleti megbeszélésen lecsillapíthatom?Olympia lágyan felkacagott, és megadta magát a kalóz szenvedélyes csókjának.288