Szám - PTE Általános Orvostudományi Kar - Pécsi Tudományegyetem

21az 5 cm-tõl a 1,5 m nagyságig. Alig lehet ezeket a nagy imamalmokatmegmozdítani. Két napot szántam a környék megtekintésére (gyalogtúra,trekking). A Himalája alsó részéig (kb. 3000 méter magasságig)jutottam el. A hegyekben elképesztõ a szegénység, szívszorongató aküzdelem a mindennapi élelemért. A fiatal és középkorú nõk (nehézaz életkorúkat megállapítani) vagy szoptatnak, vagy terhesek. Láttam7-8000 méter magas, hófödte hegyeket (nemcsak a csúcsokat), de aMount Everestet nem. Ha lett volna „felesleges” 165 USA-dollárom,1 órás repülõút során ezt is megtekinthettem volna. Avilág tizennégy8000 méternél magasabb csúcsa közül 8 Nepálban van.Nepál után következett volna a kongresszus Indiában, melyre 3napot terveztem. Ez most a bombamerényletek miatt „felszabadult”.Egy napot Delhiben töltöttem el. Indiát az „incredible” szóval „árulják”.Bár ez volt az ötödik indiai utam, a fejlõdés, a kontrasztok mégmindig megfognak. Delhiben rövidesen befejezik a világ legnagyobbrepülõterének építését. A falvakban lakók számára (India lakóinak70%-a falun él) megpróbálnak arzén és más toxikus anyagoktól mentésivóvizet biztosítani, egyre több az iskolabusz, stb. A lakosság folyamatosés gyors növekedését a születésszabályozás csökkenthetné,de ez a demokratikus beállítottságú és hagyományú, jelentõs részbenírástudatlan Indiában elképzelhetetlen. India nem Kína! Annyit márelértek, hogy a szülõknek nem mondják meg a magzat nemét, mivelIndiában a leányokra a szülõknek késõbb nem lesz „szüksége”, mertõk majd férjük családját fogják „szolgálni”. Találkoztam – Delhin kívül– olyan fiatal (szegény és iskolázatlan) nõvel, akinek tudta és engedélyenélkül vakbélmûtét során eltávolították az egyik egészséges veséjét(szervkereskedelem), és semmit sem kapott érte. Kérdeztem,hogy miért nem tesz panaszt. Tanultabb ismerõse mondta, hogy ügyvédrenincs pénzük, az „Indiai Orvosi Kamara” „fognélküli tigris”(MOK?), a bírákat pedig lefizetik.Egy teljes napot tölthettem el az AIIMS (All India Institute ofMedical Sciences) komplexumában. Ez a több mint 2000 ágyas mamutkórházaz indiai állam (nem magán) vezetõ egészségügyi intézménye.Ez azt jelenti, hogy ebben az intézményben az ország egész területérõlingyen kezelik a súlyos eseteket (magas szinten), azonban igenmostoha körülmények között, sokszor alapvetõ hygiene megléte nélkül.Az AIIMS gyermeksebészete (100 ágy) csak súlyos eseteket lát el.Betegforgalma több mint kétszerese hazánkénak (évi 50-60 oesophagusatresia). Itt nincs ERWT (European Working Time Directive),a gyermeksebészet orvosainak felkészültsége magas, továbbképzésükjobb, mint az igen nívósnak tartott európai képzés. Minden reggel 8 és9 között (szombaton is) továbbképzés van. Hétfõn folyóirat-referálás,kedden nukleáris medicinával közös esetmegbeszélés, szerdán és csütörtökönesetmegbeszélés, pénteken a képalkotókkal találkoznak,szombaton vendégelõadások, PhD-védések vagy államvizsgadolgozatok vitája. Ezen kívül délutánonként is heti rendszerességgeltovábbképzõ ülések képalkotókkal, nukleárismedicinával, onkológusokkal. Csak ízelítõként megadok adélutáni onkológiai témák közül néhányat: Concept of stem cells in pediatric solid tumours Tumour markers Current status of PET scans in pediatric solid tumours Hematologic complications in cancer treatment Genetics and molecular biology in pediatric cancer.Merem állítani, hogy ilyen mélységû és gyakoriságú továbbképzéstsehol nem tartanak Európában gyermeksebészek részére.Utam utolsó állomása Udaipur (Rajhastan-Radzsisztán)városa volt (430 km-re Jaipurtól). 1991-ben Pécsett, az AngolProgram keretében végzett medikus (Amulya Saxena) szüleihívtak meg. A fenti medikus – segítségemmel, de fõleg sajátszorgalmával és képességeivel – lett Európa ismert gyermeksebészeNémetországban, most már kutatói-gyógyítói állásbanGrazban dolgozik. Tudományos érdeklõdése a szövettenyésztés(tissue engineering). Udaipurban a 4 nap során a szülõk elvittek 3„klasszikus” indiai zenei és táncrendezvényre. A hangszerek közülcsak a hegedût ismertem fel és egy, a dobhoz hasonló hangszert. Azegyik ilyen kulturális eseményen mosolyogtató dolog is történt velem.Miután a rendezõk meghallották, hogy külföldi is van a hallgatóságközött, kihívtak és a város vezetõivel együtt a színpadon – zokniban,nyakamban virágfüzérrel (szerencsére a zoknim nem volt lyukas, minta világbank elnökéé, amikor egy arab templomba ment) – kellett a 6gyertya közül egyet meggyújtanom.Miért kedvelem Indiát? Nem tudom. Egyik indiai utam alkalmávalegy mûvelt indiai a következõt mondta: „Az én népem más, mint azeurópaiak vagy az amerikaiak. Ha egy éhes indiainak van egy rupiája(kb. 5 Ft) kenyeret vesz, ha lenne még egy rupiája, valószínûleg virágotvásárolna”. Talán ez lehet a válasz.PintérAndrás dr.2009 JANUÁR – FEBRUÁR