Charlaine Harris

FordítottaWeisz Böbe

Charlaine HarrisTrueBlood sorozat 8.Por és hamuULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓBUDAPEST, 2010

A fordítás alapjául szolgáló mű:Charlaine Harris: From Dead To WorseA szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent:Inni és élni hagyniÉlőhalottak DallasbanHoltak KlubjaVérszag LidércfényHalottnak a csókHetedik harapásElőkészületben:Vörös teliholdCopyright © 2008 by Charlaine Harris, Inc.All rights reservedCouverture © Flammarion QuébecPhotographe © Maude ChauvinHungarian translation © Weisz Böbe, 2010(c) Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010ISBN 978 963 254 384 2

Noha Joan Harris, az édesanyám, már nemtud ugyanúgy járni és nem is lát olyan jól,mint régen, mégis ő a legtökéletesebbteremtés, akivel valaha találkoztam. Azéletem kőbástyája, ő az alap, amelyreépültem, és nála jobb édesanyát el semképzelhettem volna magamnak.

KöszönetnyilvánításEmelem kalapom Anastasia Luettecke előtt, akimegszállott maximalistaként segített Octavia latinszövegét megalkotnom. És köszönet illeti Murv Sellarst aközvetítői szerepért. Mint mindig, most is köszönetteltartozom Toni L. P. Kelnernek és Dana Cameronnak asok hasznos megjegyzésért és a rám szánt időért.Egyetlen segédem, Debi Murray mindig rendelkezésemreállt a Sookie-univerzumról való enciklopédikustudásával. Egy csoport lelkes olvasótól, CharlaineSarlatánjaitól, rengeteg erkölcsi (és lelki) támogatástkaptam, és remélem, ez a könyvjutalom a számukra.1

Ha most A Gyűrűk Urában lennék, és olyan szépbrit akcentussal beszélnék, mint Cate Blanchett, akkorigazán érdekfeszítő módon mesélhetném el annak azősznek az eseményeit. És alig várnátok a folytatást. Azazonban, ami Louisiana északnyugati csücskében történt,egyáltalán nem volt mesébe illő. A vámpírháború inkábbegy kis ország átvételére hasonlított, míg avérfarkasháború olyan volt, mint egy határ mentivillongás. Még a természetfeletti Amerika krónikájábanis - gondolom, létezik ilyesmi valahol - csak jelentéktelenfejezetekként szerepeltek... Jelentéktelen, kivéve, hamagad is átélted a hatalomátvételt és a villongást.Aztán egyszer csak meglehetősen jelentőseklettek.És mindez a Katrinának volt tulajdonítható, akatasztrófának, amely csak bánatot, keserűséget ésállandósult változást hagyott maga után.A Katrina hurrikán előtt Louisiana virágzóvámpírközösséggel büszkélkedhetett. Ami azt illeti, aNew Orleans-i vámpírnépesség vadul burjánzott, ide jöttmindenki vámpírnézőbe; és bizony rengeteg amerikaivolt kíváncsi rájuk. Az élőhalottak dzsesszklubjai, ahololyan zenészek játszottak, akiket a nyilvánosság márévtizedek óta nem látott, különleges vonzerővel bírtak.Vámpírsztriptíz-bárok, vámpír jósok, vámpírszexműsorok; titkos és nem olyan titkos helyek, aholharapás és orgazmus várt: mindez elérhető voltLouisianában.Az állam északi felében viszont... nem annyira.Én az állam északi felében lakom, egy Bon Temps nevű2

kisvárosban. De még itt is, ahol a vámpírok eléggékevesen vannak, az élőhalottak jelentős gazdasági éstársadalmi sikereket értek el.Mindent egybevéve, a Pelikán állambanrobbanásszerű fejlődésnek indult a vámpír üzleti élet. Deegyszer csak jött Arkansas királyának halála, amely azonaz estélyen következett be, amelyet felesége, Louisianakirálynője, nem sokkal az esküvőjük után rendezett.Mivel a holttest megsemmisült, és - engem kivéve - azösszes szemtanú természetfeletti volt, az eset nem szúrtszemet a halandó törvénykezésnek. A többi vámpírnakazonban igen, és a királynő, Sophie-Anne Leclerq, igenkockázatos jogi ösvényen találta magát. Aztán jött aKatrina, amely eltörölte a Föld színéről Sophie-Annebirodalmának pénzügyi bázisát. A királynő már éppenkilábalóban volt a katasztrófákból, amikor egy újabbkövetkezett. Sophie-Anne és a legerősebb támogatóikközül többen is - és én, Sookie Stackhouse,gondolatolvasó és halandó - átéltünk egy szörnyűrobbantást Rhodesban: a Gízai Piramis nevűvámpírszálloda pusztulását. A Nap Testvériségének egyoldalága vállalta a felelősséget a merényletért, ésmiközben a vámpírellenes „egyház" vezetőielhatárolódtak a gyűlölet eme megnyilvánulásától,mindenki tudta, hogy a testvériség aligha szomorkodikazok miatt, akik megsérültek a robbanásban, és mégannyira sem a (végérvényesen, tökéletesen) halottvámpírok vagy az őket szolgáló halandók miatt.Sophie-Anne elvesztette mindkét lábát, azudvartartása számos tagját és a legkedvesebb társát. Azéletét féldémon ügyvédje, Mr. Cataliades mentette meg.Mind tudtuk azonban, hogy a felépülése hosszú időt vesz3

majd igénybe, és hogy rettenetesen kiszolgáltatotthelyzetbe került.Vajon én milyen szerepet játszottam mindebben?Segítettem életeket menteni, miután a piramisleomlott, és rettegtem, hogy ezzel olyan embereklátómezejébe kerülök, akik azt akarják, hogy aszolgálatukba álljak, és így a gondolatolvasásiképességemet a saját céljaikra fordíthatják. Volt köztük jócél is, és nem bánnám, ha időnként mentésekbennyújthatnék segítő kezet, de meg akartam tartani amagánéletemet. Életben voltam; a barátom, Quinn,életben volt, és a számomra legfontosabb vámpírok istúlélték a csapást. Egyáltalán nem gondoltam azokra anehézségekre, amelyekkel Sophie-Anne nézett szembe,sem a támadás következményeire, sem arra, hogyLouisiana meggyengült állama körül úgy köröznek atermészetfeletti csoportosulások, akár a haldokló gazellakörül a hiénák.Egészen más dolgok foglalkoztattak, személyesügyek. Nem szoktam hozzá, hogy olyasmin töröm afejem, ami nem tartozik rám; ez az egyetlen mentségem.Nem csupán a vámpírhelyzeten nem töprengtem; volt egymásik természetfeletti helyzet is, amelyen nemmerengtem, amiről aztán kiderült, hogy ugyanolyankulcsfontosságú a jövőm szempontjából.A Bon Temps-hoz közeli Shreveportban van egyvérfarkasfalka, amelynek sorait erősen felduzzasztották aBarksdale légitámaszpontról érkező férfiak és nők. Azelmúlt évben ez a vérfarkasfalka erősen megosztott lett.Emlékszem, amit a történelemórán hallottam arról, mitmondott Abraham Lincoln - a Bibliából idézve - az„önmagával meghasonlott háznépről".4

Azt feltételeztem, hogy a két helyzet magátólrendeződik majd, és figyelmen kívül hagytam alehetőséget, hogy a megoldásban nekem is szerepemlesz... nos, itt szinte végzetesen vak voltam. Avámpíragyak megnyugtatóan némák a számomra. Avérfarkasok gondolataiban nehéz olvasni, habár nemlehetetlen. Ez az egyetlen mentségem arra, hogy nemsejtettem, miféle kavarodás készülődik körülöttem.Vajon min járt éjjel-nappal az eszem? Esküvőkön- és az eltűnt barátomon.5

1. fejezetÉpp az italos üvegeket rendezgettem csinossorokba a hordozható bárpult mögött a kinyithatóasztalon, amikor Halleigh Robinson berontott. Mindigbájos arca kivörösödött és csupa könny volt. Minthogyelvileg egy órán belül mondta volna ki a boldogító igent,és még mindig a kék farmerja és a pólója volt rajta,azonnal magára vonta a figyelmem.- Sookie! - kiáltotta. Odajött a pult mögé, éselkapta a karom. - Muszáj segítened! - Pedig én márazzal segítettem neki, hogy a pincérnőruhámat vettem fel,nem pedig azt a csinos ruhát, amit eredetileg terveztem.- Persze hogy segítek - mondtam, és azt hittem,valami különleges italt kell készítenem Halleigh-nek,habár ha belehallgattam volna a gondolataiba, akkortudtam volna, hogy másról van szó. Viszont igyekeztemrendesen viselkedni, és új pajzsoltam magam, mint azőrült. Gondolatolvasónak lenni nem sétagalopp, főlegnem egy olyan feszültséggel teli eseményen, mint ez akettős esküvő. Eredetileg arra számítottam, hogy vendégleszek, nem csapos... Az esküvőszervező által meghívottcsapos azonban autóbalesetet szenvedett Shreveportbólidefelé jövet, és6

Samet, akivel korábban felmondták a szerződést,mert az E(E)E ragaszkodott a saját csaposához,váratlanul ismét felkérték.Kicsit csalódott voltam, hogy a bárban kelldolgoznom, de élete nagy napján mindent meg kell tennia menyasszonyért.- Miben segítsek? - kérdeztem.- Legyél a koszorúslányom! - válaszolta.- Á... tessék?- Tiffany elájult, miután Mr. Cumberlandelkészítette az első képeket. Már úton van a kórházba. -Már csak egy óra volt hátra a szertartásig, és afényképész megpróbált túl lenni a csoportképeken. Akoszorúslányok és a vőfély meg a vőlegény tanúja márkiöltöztek. Halleigh-nek most kellett volna felvennie amenyasszonyi ruhát, erre itt állt farmerban,hajcsavarókkal, smink nélkül, könnyáztatta arccal.Ki tudott volna nemet mondani?- Pont jó a méreted - mondta. - És lehet, hogyTiffanynak ki kell venni a vakbelét. Szóval felpróbálnáda ruhát?Samre, a főnökömre pillantottam.Sam rám mosolygott, és bólintott.- Menj csak, Sookie! Hivatalosan úgyis csak aszertartás után nyitunk.Így hát követtem Halleigh-t a Belle Rive-be, aBellefleur-kúriába, amelynek nemrég állították visszaeredeti, polgárháború előtti pompáját. A padló ragyogott,a lépcsőkorlát aranyozása csillogott, az ebédlőben állóhatalmas tálalópultra kitett evőeszközök szintevakítottak, úgy ki voltak fényesítve. Fehér kabátos7

felszolgálók nyüzsögtek mindenütt, a mellükre díszes,fekete betűkkel volt felhímezve az E(E)E logó.Az Elképesztő(en) Elegáns Események mostanraaz Egyesült Államok egyik legkeresettebbrendezvényszervezője lett. Elszorult a szívem, amikormegláttam a logót, mert eltűnt szerelmem az E(E)Etermészetfeletti üzletágának dolgozott. Nem sok időmmaradt szomorkodni, mert Halleigh könyörtelen irambanvonszolt felfelé a lépcsőn.Az emeleti első hálószoba tele volt aranyszínűruhás fiatal lányokkal, akik mind Halleigh jövendőbelisógornője, Portia Bellefleur körül sürgölődtek. Halleighelviharzott az ajtajuk előtt, és a balra nyíló másodikszobába ment be. Ez is tele volt fiatal lányokkal, de őkéjkék sifont viseltek. A szobában káosz uralkodott, akoszorúslányok utcai ruhája kupacokban széthajigálva.Szemben, a nyugati fal mellett állították fel a sminkes- ésfodrászasztalt, amelyet egy végtelenül unott, rózsaszínköpenyt viselő, kezében hajsütővasat tartó nő uralt.Halleigh úgy hajigálta a neveket bemutatásként, mintmások a papírgalacsinokat.- Lányok, ez itt Sookie Stakchouse. Sookie, ez atesóm, Fay, az unokatesóm, Kelly, a barátnőm, Sarah, amásik barátnőm, Dana. És itt a ruha. Harmincnyolcas.Elképedtem, hogy Halleigh-ban volt annyilélekjelenlét, és levetette Tiffanyról a koszorúslányruhát,mielőtt bevitték volna a kórházba. A menyasszonyoknagyon könyörtelenek tudnak lenni. Pár percen belül ottálltam fehérneműben. Örültem, hogy csinos darabokatvettem fel, mert nem volt idő a szemérmeskedésre.Milyen ciki lett volna lyukas nagymamabugyogóban állnielőttük! A ruha bélelt volt, ezért nem kellett alsószoknya,8

újabb szerencse. Akadt egy felesleges harisnya, amelyetfel is húztam. A ruhát felülről segítették rám. Néhanegyvenes ruhát hordok - ami azt illeti legtöbbször -,ezért vissza kellett tartanom a lélegzetemet, míg Fayfelhúzta a cipzárt.Ha nem lélegzem túl erősen, akkor mindenrendben lesz.- Szuper! - mondta az egyik lány (talán Dana?)határtalanul boldogan. - Most jön a cipő.- Ó, istenem! - kiáltottam, amikor megláttam alábbelit. Nagyon magas volt a sarka, és a ruha éjkékszínéhez illő árnyalatra volt festve. Már előre vártam afájdalmat, ahogy belebújtam. Kelly (talán ez volt a neve)becsatolta, és felálltam. Mindannyian lélegzetvisszafojtvafigyelték az első lépésemet, aztán a másodikat. Legalábbfél számmal kisebb volt a cipő. Nagyon hiányzott az a félszám.- Kibírom az esküvő végéig - mondtam, és mindtapsolni kezdtek.- Akkor fáradjon ide! - szólalt meg a rózsaszínköpenyes. Leültem a tükör elé. Még egy réteg festékkerült a sminkemre és új frizurát kaptam, míg az igazikoszorúslányok és Halleigh anyja felsegítették Halleighrea ruháját. A rózsaszín köpenyesnek sok frizurát kellettelkészítenie. Az utóbbi három évben épp csakmegigazíttattam a hajam, és már leért a lapockám alá. Alakótársam, Amelia, egy kis melírt tett bele, és egészenjól sikerült. Szőkébb voltam, mint valaha.Megnéztem magam az egész alakos tükörben, ésszinte el sem hittem, hogy húsz perc leforogása alattennyire átváltoztattak. A zsabós szmokinginget és fekete9

nadrágot viselő pincérnőből éjkék ruhás koszorúslánylettem - vagy nyolc centivel magasabb.Azta! Elképesztően néztem ki. A ruha színeremekül illett hozzám, a szoknyarész enyhén A-szabásúvolt, a rövid ruhaujj nem volt túl szoros és a mellrésztsem vágták ki annyira, hogy kurvás lett volna. Az énmellemmel könnyen kurvás lehetett az összhatás, ha nemvoltam óvatos.A gyakorlatias Dana rángatott ki az öncsodálatból.- Figyelj, mondom a menetrendet. - Innentőlkezdve csak figyeltem és bólogattam. Megnéztem a kissematikus ábrát. Megint bólogattam. Dana elképesztőenösszeszedett csaj volt. Ha egyszer lerohanok egy kisországot, ezt a nőt választom hadvezérnek. Mire óvatosanletipegtünk a lépcsőn (a hosszú szoknya és a magas saroknem a legjobb párosítás), teljes eligazítást kaptam, éskészen álltam az első koszorúslánybevetésemre.A legtöbb lány huszonhat éves korára többször isvégigjárja ezt az utat a széksorok között, de TaraThorntont, az egyetlen barátnőmet, aki elég közel állthozzám, hogy megkérjen erre, megszöktették atávollétemben. Mire lementünk, a másik menyasszonycsoportja már összegyűlt odalent. Portiáék Halleigh előttkerülnek sorra. A két vőlegény és a férfiak már elvilegkint voltak, ha minden rendben ment, mert már csak ötperc volt a kezdésig.Portia Bellefleur és a koszorúslányai átlagosan hétévvel idősebbek voltak, mint Halleigh csoportja. PortiaAndy Bellefleur nővére volt. Andy pedig nyomozó ésHalleigh vőlegénye. Portia ruhája egy kicsit eltúlzott volt,csupa gyöngy és csipke meg flitter, már-már azt hittevolna az ember, hogy a ruha magától is megáll, ha10

leteszik a földre. De hát ez Portia nagy napja volt, ésolyan csicsás ruhát viselhetett, amilyet csak akart. Portiaösszes koszorúslánya aranyba öltözött.A koszorúslányok csokra egyforma volt: fehér éssötétkék és sárga. Mivel illett Halleigh koszorúslányairuhájának sötétkék színéhez is, a végeredmény nagyonlátványos volt.Az esküvőszervező, egy sovány és ideges nő,akinek arcát hatalmas göndör hajkorona keretezte, szintehangosan számolta a megjelenteket. Amikor elégedettennyugtázta, hogy mindenki, akinek itt kell lennie, itt van,kitárta a kétszárnyú ajtót, amely a téglázott, tágas belsőudvarra nyílt. Láttuk a füvön kétoldalt elhelyezett fehér,kinyitható székeken nekünk háttal ülő vendégsereget. Aszéksorok között vörös szőnyeg futott. A vendégek azemelvény felé néztek, ahol a lelkész állt egy terítővelletakart, égő gyertyákkal díszített oltár előtt. A lelkészmellett jobbra Portia vőlegénye, Glen Vick várt a ház feléfordulva. És így felénk is. Nagyon-nagyon idegesnektűnt, de mosolygott. A barátai ott sorakoztak mellette.Portia arany menyasszonyai kiléptek a belsőudvarra, és egyesével elindultak a széksorok között agondosan nyírt gyepen. Az esküvői csokrok édesvirágillatot ontottak. A Belle Rive rózsái is nyíltak még,hiába volt már október.Végül az egyre hömpölygő zenében Portia lépett aszőnyegre, és az esküvőszervező (némi erőfeszítés árán)felemelte Portia uszályát, hogy ne húzza végig atéglaburkolaton. Amikor a lelkész biccentett, mindenkifelállt, és megfordult, hogy lássák Portia diadalmasbevonulását. Annyi éven át várt erre.11

Miután Portia biztonságosan megérkezett azoltárhoz, a mi csoportunk következett. Halleigh-tőlmindannyian kaptunk egy-egy levegőpuszit, ahogyelmentünk mellette, hogy kilépjünk a kertbe. Még nekemis adott, ami kedves figyelmesség volt. Azesküvőszervező egyenként küldött ki minket, hogymegálljunk elöl a hozzánk tartozó vőfélyek előtt. Nekemaz egyik monroe-i Bellefleur unokatestvér jutott, akiegészen meglepődött, hogy én jelenek meg Tiffanyhelyett. Lassan mentem, ahogy Dana annyira a lelkemrekötötte, és a megadott szögben fogtam a csokromat.Árgus szemekkel lestem a többi koszorúslányt. Nemakartam elrontani.Minden arc felém fordult, és annyira idegesvoltam, hogy elfelejtettem lezárni az elmémet. A tömeggondolatai szökőárként zúdultak rám. Nem hiányzott.Milyen csinos... Mi történt Tiffanyval?... Hú, micsodaduda!... Siessetek, szomjas vagyok... Mi a frászkarikátkeresek én itt? Minden összeröffenésre elrángat azasszony, amit csak a megyében rendeznek... Imádom azesküvői sütiket.Egy fényképész odaállt elém, és lefotózott.Ismertem: egy csinos vérfarkas lány, Maria-Star Coopervolt, Al Cumberland, az ismert shreveporti fotográfusasszisztense. Rámosolyogtam Maria-Starra, ahogy újabbképet készített. Folytattam az utam a szőnyegen,töretlenül mosolyogva, és félretoltam az agyamatelárasztó hangzavart.A következő pillanatban észrevettem, hogy üresterek vannak a tömegben, ami vámpírok jelenlétére utalt.Glen pont azért kérte, hogy éjjel legyen az esküvő, hogymeghívhassa legfontosabb vámpír ügyfeleit. Biztos12

voltam benne, hogy Portia igazán szereti, ha ebbebelement, mert egyáltalán nem kedvelte a vérszívókat.Ami azt illeti, kirázta a hideg tőlük.Én általában véve kedveltem a vámpírokat, mertaz agyuk zárva volt előttem. Furcsán pihentetőnekéreztem a társaságukat. Rendben, más oldalról viszontmegterhelőnek, de legalább az agyam megpihenhetett.Végül megérkeztem a kijelölt helyre. Figyeltem,ahogy Portia és Glen kísérete fordított V alakban feláll,és elöl, a nyitott részben állnak a házasulandók. A micsoportunk ugyanígy helyezkedett el. Sikerült, ésmegkönnyebbülten lélegeztem fel. Mivel nem a tanúkéntfelkért koszorúslány helyét vettem át, több szerepem nemvolt. Egyetlen tennivalóm maradt: nyugodtan állni ésfigyelni, amiről úgy gondoltam, meg tudom oldani.A zene egy futamnyira felerősödött, és a lelkészismét jelt adott. A tömeg felállt, és a másodikmenyasszonyra nézett. Halleigh lassan elindult felénk.Elképesztően ragyogott. Sokkal egyszerűbb ruhátválasztott, mint Portia, és nagyon fiatalnak és nagyonhelyesnek látszott. Legalább öt évvel fiatalabb volt, mintAndy, talán többel is. Halleigh apja, aki ugyanolyannapbarnított és fitt volt, mint a felesége, előrelépett, hogykarját ajánlja Halleigh-nek, amikor a lánya odaért mellé.Mivel Portia egyedül jött végig a széksorok között (azapja rég meghalt), úgy döntöttek, Halleigh is egyedül jönelőre.Amikor telítődtem Halleigh mosolyával,végignéztem az egybegyűlteken, hogy vajon kik jöttek elmegnézni a menyasszonyokat.Annyi ismerős arcot láttam: eljöttek a tanárokabból az iskolából, ahol Halleigh tanított, Andy kollégái a13

endőrségről, az öreg Mrs. Caroline Bellefleur barátnői,akik még éltek és el tudtak totyogni az esküvőre, Portiaügyvéd kollégái és sokan mások az igazságszolgáltatásberkeiből, továbbá Glen Vick ügyfelei és több könyvelőis. Szinte minden szék foglalt volt.Néhány fekete és barna arcot is láttam, de azesküvői vendégsereg többsége középosztálybeli fehérvolt. Természetesen a vámpíroknak volt a legsápadtabbarcuk a tömegben. Egyiket nagyon jól ismertem. BillCompton, a szomszédom és hajdani szerelmem, aszéksorok hátsó felében foglalt helyet, szmokingot viselt,és nagyon jól nézett ki. Billnek, akárhol tartózkodott is,sikerült mindig olyannak látszania, mint aki otthon van.Mellette halandó barátnője, Selah Pumphrey ült, egyclarice-i ingatlanügynök. Hosszú, burgundivörös ruhátviselt, amely kiemelte hajának színét. Talán öt vámpírtláttam, akiket nem ismertem. Feltételeztem, hogy őkGlen ügyfelei. Habár Glen nem tudta, több olyan vendégis érkezett, akik nem egyszerű (hanem inkább kétszerű)halandók voltak.A főnököm, Sam, igazi, ritka alakváltó volt, akibármilyen állattá át tudott változni. A fényképészvérfarkas volt, akárcsak az asszisztense. Az átlagvendégszemében csak egy kikerekedett, meglehetősen alacsonyafroamerikai férfi volt, aki elegáns öltönyt viselt, és egyhatalmas fényképezőgépet cipelt. Al azonban teliholdidején farkassá változott, ahogy Maria-Star is. Atömegben ült még néhány vérfarkas, habár csak egyetismertem közülük - Amandát, egy harmincas éveiközepén járó vörös hajú nőt, övé volt a shreveportiKutyaszőr bár. Talán Glen cége vezette a bár könyvelését.14

És megjelent egy vérpárduc is, Calvin Norris.Calvin egy nőt is hozott magával, ezt örömmelnyugtáztam, habár lelohadt a lelkesedésem, amikorrájöttem, hogy az nem más, mint Tanya Grisson. Jaj.Miért jött vissza? És hogy került Calvin a vendéglistára?Kedveltem, de nem tudtam rájönni, mi lehet a kapcsolat.Míg a tömeget pásztáztam ismerős arcok után kutatva,Halleigh megállt Andy mellett, és most az összeskoszorúslány és vőlegénykísérő férfi a lelkész feléfordult, hogy végighallgassa a szertartást.Mivel érzelmileg nem sokat fektettem aceremóniába, azon kaptam magam, hogy a gondolatomelkalandozik, míg Kempton Littrell atya, az episzkopálislelkész, aki rendesen csak minden második héten jött el akis Bon Temps-i templomba, elkezdte a beszédet. A kertmegvilágítására fellógatott égők fénye visszaverődöttLittrell atya szemüvegéről, és eléggé sápadtnak mutattáka férfit. Szinte vámpírnak látszott. A szertartás nagyjábóla szokott menetrendet követte. Apám, mekkora szerencsevolt, hogy a bárpult mögött megszoktam a hosszasácsorgást, mert most elég sokat kellett állni, ráadásulmagas sarkúban. Ritkán veszek fel ilyet, s még ritkábbannyolc centiset. Furcsa érzés volt százhetvenöt centimagasnak lenni.Most Glen felhúzta Portia ujjára a gyűrűt, ésPortia szinte már szép volt, ahogy lenézett összefonódóujjaikra. Sosem kedveltem különösebben, és ő semengem, de magamban sok boldogságot kívántam nekik.Glen csontos volt, sötét haja ritkult, és vastag szemüvegetviselt. Ha az ember felhívta volna a színészügynökséget,és „tipikus könyvelőt" rendelt volna, akkor Glent küldték15

volna ki. Közvetlenül az agyukból megtudtam, hogyimádja Portiát és ő is a férfit.Kis mocorgást engedélyeztem magamnak, és egykicsit a jobb lábamra nehezedtem.Ekkor Littrell atya újrakezdte a szertartástHalleigh-vel és Andyvel. Arcomról nem hervadt amosoly (nem gond, a bárban is mindig ezt csinálom), ésfigyeltem, hogyan lesz Halleigh-ből Mrs. AndreBellefleur. Szerencsém volt. Az episzkopális esküvőkhosszúak is tudnak ám lenni, de a két pár a rövidebbesketést választotta.Végre felcsendült a diadalmas zene, és azújdonsült házasok visszamentek a házba. Az esküvőikíséret fordított sorrendben követte őket. Ahogyvégigmentem a széksorok között, őszintén boldogvoltam, és egy kicsit büszke is. Segítettem Halleigh-n aszükség idején... és nemsokára levehetem ezt a cipőt.Bill a székén ülve elkapta a pillantásomat, ésnémán a szívére tette a kezét. Romantikus és teljesenváratlan mozdulat volt, és egy pillanatra meglágyultamiránta. Majdnem elmosolyodtam, habár Selah ott ültmellette. Még idejében emlékeztettem magam, hogy Billegy semmirekellő patkány, és folytattam a fájdalmasvonulást. Sam pár méterrel a széksorok mögött állt,ugyanolyan fehér szmokinginget viselt, mint én, és feketenadrágot. Ilyen volt ez a Sam: nyugodt éskiegyensúlyozott. Még borzas szalmaszőke haja isbeleillett a képbe.Őszinte mosolyt küldtem felé, ő viszonozta.Hüvelykujját felfelé fordította, és bár az alakváltókgondolataiban nehéz olvasni, ki tudtam venni, hogytetszik neki, ahogy kinézek és viselkedem. Ragyogó kék16

szemét le sem vette rólam. Öt éve a főnököm, és az időnagy részében remekül kijöttünk egymással. Eléggéfeldúlta, amikor egy vámpírral jártam, de már kiheverte.Vissza kellett mennem dolgozni, most azonnal.Utolértem Danát.- Mikor öltözhetem át? - kérdeztem.- Ó, még nem csináltuk meg a képeket - válaszoltvidáman. A férje odajött, és átkarolta. A férfi akisbabájukat tartotta, az apróság sárga ruhát viselt, ezértnem lehetett tudni, fiú-e vagy kislány.- Biztosan nincs szükség rám a képekhez -mondtam. - Már az esküvő előtt is elég kép készült, nem?Mielőtt az a lány rosszul lett.- Tiffany. Igen, de még lesz fotózás.Erősen kételkedtem benne, hogy a család engemis a képeken akar látni, habár a hiányom felborítottavolna a csoportképek szimmetriáját. Megkerestem AlCumberlandet.- De igen - mondta, ahogy fényképezte amenyasszonyokat és vőlegényeket, akik boldoganmosolyogtak egymásra. - Lesz még pár kép. Nemöltözhetsz át.- A francba! - dörmögtem, mert már nagyon fájt alábam.- Figyelj, Sookie, a legtöbb, amit meg tudok értedtenni az, hogy a ti csoportotokat fotózom először. Andy,Halleigh! Vagyis... Mrs. Bellefleur! Ha idefáradna acsoport, akkor megcsinálnám a képeket.Portia Bellefleur Vick egy kicsit minthameglepődött volna, hogy nem az ő csoportja az első, detúl sok ember gratulációját kellett fogadnia ahhoz, hogyezen fennakadjon. Míg Maria-Star a megható jelenetet17

fotózta, egy távoli rokon odatolta a kerekes székben ülőMiss Caroline-t Portiához, és Portia lehajolt, hogymegcsókolja a nagyanyját. Portia és Andy évekig élt MissCaroline-nal, miután a szüleik meghaltak. Miss Carolinemeggyengült egészsége miatt már legalább kétszer elkellett halasztani az esküvőt. Az eredeti tervek szerinttavasszal lett volna, és már akkor is sietve szervezték,mert Miss Caroline egészsége kezdett hanyatlani.Szívinfarktusa volt, de felépült belőle. Ez után viszonteltörte a medencecsontját. Meg kell mondanom, ahhozképest, hogy két ilyen súlyos betegséget is túlélt, MissCaroline egész... nos, az igazat megvallva, pont olyanvolt, mint egy idős asszony, akinek nemrég voltinfarktusa és tört el a medencecsontja. Tetőtől talpig bézsselyembe burkolódzott. Még finom sminket is viselt, éshófehér haját Lauren Bacall-frizurába fésülték.Fénykorában nagy szépségnek számított, egész életébencsak parancsolgatott, és egészen az utóbbi időkig híresvolt a főztjéről.Caroline Bellefleur ezen az éjszakán a hetedikmennyországban járt. Mindkét unokáját kiházasította,rengetegen gratuláltak neki, és Belle Rive fantasztikusannézett ki, hála annak a vámpírnak, aki most épptökéletesen megfejthetetlen arckifejezéssel nézett az idősasszonyra.Bill Compton nem olyan rég felfedezte, hogy ő aBellefleur család őse, ezért névtelenül mesés vagyonnalajándékozta meg Miss Caroline-t. Az idős asszonymérhetetlenül élvezte a költekezést, és fogalma sem voltarról, hogy a pénz egy vámpírtól származik. Azt hitte,hogy egy távoli rokon hagyta rá örökül. Szerintem a sorsiróniája volt, hogy a Bellefleurök előbb köpték volna le18

Billt, mint hogy megköszönjék neki a pénzt. De Billmégiscsak a családhoz tartozott, és én örültem, hogysikerült eljönnie.Mély levegőt vettem, a tudatomból kisöpörtemBill sötét tekintetét, és a fényképezőgép lencséjébemosolyogtam. Elfoglaltam a kijelölt helyem, hogymegmaradjon az esküvői csoportkép egyensúlya,kitértem a gülüszemű unokatestvér útjából, aztán, mintakit puskából lőttek ki, felrohantam a lépcsőn, hogyvisszavegyem a pincérnőruhámat.Senki nem volt odafent, és megkönnyebbültem,hogy egyedül leszek a szobában.Kikecmeregtem a ruhából, felakasztottam,leültem a zsámolyra, hogy kicsatoljam a halálosan szoroscipő pántját. Halk motoszkálást hallottam az ajtó felől,ezért felnéztem. Meglepődtem. Bill állt közvetlenül azajtón belül zsebre dugott kézzel, és a bőre enyhénvilágított. A szemfogát kieresztette.- Épp próbálok átöltözni - jegyeztem megcsípősen. Semmi értelme nem volt megjátszani aszemérmest. Minden porcikámat látta már.- Nem mondtad meg nekik - szólalt meg.- He? - Aztán kattant az agyam. Bill arra célzott,hogy nem mondtam meg a Bellefleur családnak, hogy őaz ősük.- Persze hogy nem - néztem rá. - Megkértél rá.- Azt hittem, hogy dühödben elárultad nekik.Hitetlenkedő pillantást vetettem rá.- Dehogy árultam el! Van, akibe szorult némitisztesség - mondtam. Egy pillanatra elfordította atekintetét. - Ami azt illeti, szépen meggyógyult az arcod.19

A Nap Testvérisége rhodesi robbantása során Billarcát napfény érte, aminek igazán gyomorforgatókövetkezménye lett.- Hat napon át csak aludtam - mondta. - Amikorvégre felébredtem, már majdnem begyógyult. Csorbaesett a becsületemen, és ami azt illeti, nincs mentségem...legfeljebb az, hogy amikor Sophie-Anne azt mondta,kövesselek... vonakodtam, Sookie. Először még tettetnisem akartam, hogy tartós kapcsolatom van egy halandónővel. Úgy éreztem, lealacsonyít. Amikor már nemhalogathattam tovább, akkor is csak azért mentem be abárba, hogy megnézzem, ki vagy. És az az este neméppen úgy alakult, ahogy terveztem. Kimentem acsapolókkal, és történt egy és más. Amikor pont te jöttéla segítségemre, úgy döntöttem, ez a sors keze.Megtettem, amire utasított a királynőm. S ezáltal olyancsapdába estem, amelyből nem menekülhettem. Mégmindig nem tudok.Ó, a szerelem csapdája, gondoltamcsúfondárosan. Bill azonban túl komoly, túl higgadt voltahhoz, hogy kigúnyoljam. Egyszerűen a gonoszkodásfegyverével védtem a szívemet.- Új barátnőd van - mondtam. - Menj csak visszaSelah-hoz. - Lenéztem, hogy ellenőrizzem, kikapcsoltamea másik lábbeli vékony pántját is. Levettem a cipőt.Amikor ismét felnéztem, Bill sötét szeme rámszegeződött.- Bármit megadnék, hogy újra veled hálhassak.Megmerevedtem, a kezem megállt a bal lábamrólfélig lecsúsztatott harisnya felett.Rendben, ez több szinten is eléggé meglepett.Először is, a bibliai „hálhassak veled" kifejezés.20

Másodszor pedig azon hökkentem meg, hogy ilyenemlékezetes szexpartnernek tartott.Talán csak a szűz lányokra emlékszik.- Ma este nem akarok veled szórakozni, és Sammár vár odalent, hogy segítsek a bárban - mondtammogorván. - Menj szépen! - Felálltam, és hátatfordítottam neki, míg felvettem a nadrágomat és azingemet, amelyet be is tűrtem. Itt volt az ideje belebújni afekete futócipőbe is. Gyorsan megnéztem magamat atükörben, hogy még mindig fent van-e a rúzsom, majd azajtó felé fordultam.Bill eltűnt.Lementem a széles lépcsőn, kiléptem averandaajtón át a kertbe, és megkönnyebbülten foglaltamel a szokott helyem a bárpult mögött. A lábam mégmindig fájt. És a szívem is, amelybe Bill Compton döföttkést. Sam mosolyogva pillantott rám, ahogy a helyemresiettem. Miss Caroline megvétózta a kérésünket, hogyegy üveget kitehessünk a borravalónak, de atörzsvendégek már beletömtek jó néhány bankjegyet együres koktélpohárba, és ezt a poharat ott is akartam hagyniszem előtt.- Nagyon csinos voltál abban a ruhában - mondtaSam, miközben rumos kólát kevert. A pult felettmosolyogva átnyújtottam egy sört egy idősebb úrnak.Szép borravalót adott, és amikor lenéztem, észrevettem,hogy annyira siettem lefelé, hogy az egyik gombotkihagytam. Egy kicsit többet mutattam a mellemből akelleténél. Egy pillanatra zavarba jöttem, de nem voltkihívó a dekoltázsom, csak épp mutatta, hogy van cicim.Hadd mutassa.21

- Köszönöm - mondtam, és reméltem, hogy Samnem vette észre ezt a rövid helyzetelemzést. - Remélem,mindent jól csináltam.- Persze hogy jól - válaszolta Sam, mintha alehetőség, hogy elszúrom a váratlanul rám ruházottszerepem, meg sem fordult volna a fejében. Ezért volt ő avilág legjobb főnöke.- Nos, jó estét - szólalt meg valaki enyheorrhangon. Épp bort töltöttem egy pohárba, de mostfelnéztem, és ott állt előttem Tanya Grissom. Elfoglalta ahelyet és belélegezte a levegőt, amely szinte bárkimásnak sokkal inkább járt volna. A kísérőjét, Calvint,sehol sem láttam.- Szia, Tanya - köszönt Sam. - Hogy vagy? Régláttalak.- Nos, el kellett néhány szálat varrnomMississippiben - mondta Tanya. - De visszajöttemlátogatóba, és eszembe jutott, hátha szükséged vanrészmunkaidős kisegítőre, Sam.Összeszorítottam a szám, és tovább sürgölődtem.Amikor egy idősödő asszony tonikot kért tőlem egyszelet zöldcitrommal, Tanya a Samhez közelebbi oldalralépett. Olyan gyorsan nyomtam a nő kezébe az italt, hogyigencsak meglepődött, majd odafordultam Samkövetkező vendégéhez. Hallottam Sam agyából,mennyire örül, hogy viszontláthatja Tanyát. A férfiaknéha igazi idióták tudnak lenni, nem igaz? Az igazsághozazonban hozzátartozik, hogy én tudtam olyasmitTanyáról, amit Sam nem.Selah Pumphrey következett a sorban, és csakámultam a jó szerencsémen. Bill barátnője azonban csakegy rumos kólát kért.22

- Azonnal - mondtam, és igyekeztem nemmegkönnyebbültnek hangzani, és nekiálltam elkészíteniaz italt.- Hallottam - mondta Selah nagyon halkan.- Kit, mit? - kérdeztem, de nem tudtam rendesenfigyelni, mert próbáltam vagy a fülemmel vagy azelmémmel kihallgatni, miről beszél Tanya és Sam.- Billt, amikor az előbb veled beszélt. - Amikoregy szót sem szóltam, folytatta. - Felosontam utána alépcsőn.- Akkor tudja, hogy ott voltál - mondtamszórakozottan, és odanyújtottam neki az italt. A szemeegy másodpercre rám villant. Riadtan? Mérgesen? Végüleloldalgott. Ha a kívánságok ölni tudnának, akkor márholtan rogytam volna össze. Tanya félig elfordult Samtől:mintha a teste már menni készült volna, de a feje mégmindig a főnökömmel szeretett volna beszélni. Végül atest akarata győzött, és visszament a barátjához. Utánanéztem, és sötét gondolatok cikáztak a fejemben.- Nos, ez jó hír - mondta Sam mosolyogva. -Tanya egy ideig szabad.Visszanyeltem a kikívánkozó megjegyzést, hogyTanya túlságosan is egyértelművé tette, hogy szabad.- Ó, csodás - mondtam. Annyi mindenkitkedveltem. Mit keresett itt ezen az esküvőn két olyan nőis, akit tényleg nem bírtam? Nos, legalább a lábamboldogan mocorgott, hogy lekerült róla a túl szűk cipő.Mosolyogtam, italokat kevertem, eltettem akiürült üvegeket, és odamentem Sam furgonjához, hogyfeltöltsem a készletet. Sörösüvegeket nyitogattam, borttöltögettem és feltörölgettem a kifolyt italt, míg a végénúgy éreztem, igazi örökmozgó vagyok.23

A vámpír ügyfelek csoportban jöttek a bárpulthoz.Egy palack Royalty Blendedet nyitottam ki nekik, amelyszintetikus vér és egy igazi európai uralkodótól származóvalódi vér első osztályú keveréke volt. Természetesenhűteni kellett és különleges italként szolgált Glenügyfelei számára, amit ő maga rendelt nekik. (Egyetlenvámpírital ára haladta meg a Royalty Blended árát,mégpedig a szinte tiszta Royaltyé, amelyben épp csakleheletnyi tartósítószer volt.) Sam sorba állította aborospoharakat. Majd megkért, hogy töltsem ki az italt. Aszokottnál is óvatosabb voltam, hogy egy csepp sevesszen kárba. Sam egyenként nyújtotta át a poharakat avendégeknek. A vámpírok, köztük Bill is, busásborravalót hagytak nekünk, és szélesen mosolyogvaemelték poharukat az újdonsült házasok egészségére.Az első korty után azonnal megnyúlt aszemfoguk, bizonyítva, mennyire élvezik az italt. Néhányhalandó vendég kissé nyugtalanul figyelte a feltűnőtetszésnyilvánítást, de Glen már ott is termettmosolyogva és bólogatva. Eléggé ismerte a vámpírokatahhoz, hogy ne nyújtsa feléjük a kezét. Észrevettem,hogy az új Mrs. Vick nem vegyül az élőhalott vendégekközé, habár egyszer keresztülment a csoportosuláson, demerev mosollyal az arcán.Amikor az egyik vámpír visszajött, és egy pohárközönséges TrueBloodot kért, átnyújtottam neki a melegitalt.- Köszönöm szépen - mondta, és ismét adottborravalót. Míg nyitva tartotta a pénztárcáját, megláttambenne egy nevadai jogosítványt. Elég sokfélejogosítványt felismerek, mert többször kellett fiatalsrácok igazolványát megnéznem a bárban. Ez a férfi24

messziről jött az esküvőre. Alaposan megnéztemmagamnak. Amikor észrevette, hogy felkeltette afigyelmemet, összetette a kezét, és kissé meghajolt.Mivel egyszer olvastam egy Thaiföldön játszódó krimit,tudtam, hogy ez a vai, a buddhisták udvarias üdvözlése.Vagy talán általában véve a thaiföldi embereké?Mindegy, udvarias akart lenni. Rövid habozás utánletettem a törlőrongyot, és utánoztam a mozdulatot. Avámpír elégedettnek tűnt.- A Jonathan nevet használom - mondta. - Azamerikaiak nem tudják kiejteni a rendes nevem.Talán enyhe gőg bujkálhatott a hangjában, de nemvettem a szívemre.- Sookie Stackhouse vagyok - mondtam.Jonathan közepes termetű férfi volt, talánszázhetven centi, a bőre az országára jellemző világos rézárnyalatú, a haja pedig éjfekete. Igazán jóképű volt. Azorra kicsi és széles, az ajka telt. Barna szeme feletttökéletesen egyenes vonalú fekete szemöldök húzódott. Abőre olyan finom volt, hogy egy pórusa sem látszott.Kicsit világított, mint a vámpírok.- Ez a férje? - kérdezte, ahogy felemelte a vérrelteli poharat, és fejét Sam felé billentette. Sam épp buzgónkeverte a pina coladát az egyik koszorúslánynak.- Nem, uram, a főnököm.Ebben a pillanatban Terry Bellefleur, Portia ésAndy másod-unokatestvére jelent meg még egy sörért.Igazán kedveltem Terryt, de nagyon rémesen viselkedett,ha részeg volt, és ahogy néztem, már elindult e felé azállapot felé. Habár a vietnami veterán szeretett volnaleállni beszélgetni velem az épp folyamatban lévőháborúval kapcsolatos elnöki irányelvekről, odakísértem25

egy másik családtaghoz, egy távoli rokonhoz BatonRouge-ból, és gondoskodtam róla, hogy a férfi fél szemétmindig Terryn tartsa, nehogy egyedül, a saját kocsijábaninduljon haza.A vámpír Jonathan pedig rajtam tartotta a félszemét, míg ezt elintéztem, de nem tudtam, miért. Desemmi erőszakosságot vagy kéjsóvárságot nemérzékeltem a testtartásában vagy viselkedésében, és aszemfogát is behúzva tartotta. Úgy tűnt, nyugodtanfigyelmen kívül hagyhatom, és foglalkozhatom a sajátdolgommal. Ha valamiért Jonathan beszélni akart velem,előbb-utóbb majd kiderül. Az sem baj, ha csak utóbb.Ahogy kivettem egy rekesz kólát Samfurgonjából, a tekintetem megakadt egy férfin, akiegyedül állt a hatalmas tölgyfa árnyékában a gyepnyugati végében. Magas volt, vékony, és kifogástalanulfestett a nyilvánvalóan drága öltönyben. A férfi kisséelőrébb lépett, így láthattam az arcát, és azt, hogyviszonozza a pillantásom. Az első benyomásom az volt,hogy milyen gyönyörű teremtés, és nem az, hogy férfi.Akármi volt is, biztosan nem ember. Habár látszott rajta,hogy már idős, roppant jóképű volt, és a még mindighalvány aranyszőkén csillogó haja épp olyan hosszú volt,mint az enyém. Gondosan hátrafésülve viselte. A bőreenyhén ráncos volt, mint egy finom alma, amelyet akelleténél kicsit tovább tartottak a hűtőben, de a hátatökéletesen egyenes volt, és nem viselt szemüveget.Viszont botja volt, egy nagyon egyszerű fekete,aranyvégű botja.Amikor kilépett az árnyékból, a vámpírok egykéntfordultak felé. Egy pillanattal később alig láthatóanbiccentettek. A férfi viszonozta az üdvözlést. A vámpírok26

tartották a távolságot, mintha a férfi veszélyes vagyfélelmetes lett volna.Nagyon furcsa közjáték volt, de nem volt időmeltöprengeni rajta. Mindenki akart még egy utolsó ingyenitalt. Az állófogadás a végéhez közeledett, és az emberekmár szállingóztak a ház bejárata felé, hogyelbúcsúzzanak a két boldog ifjú pártól. Halleigh és Portiaeltűnt az emeleten, hogy átöltözzenek az utazóruhájukba.A rendezvény alatt az E(E)E-munkatársak végig buzgónszedegették össze az üres poharakat és a kistányérokat,amelyekről a vendégek a süteményt és rágcsálnivalókatfogyasztották, ezért a kert viszonylag rendezett maradt.Most, hogy ráértünk, Sam elmondta, mingondolkodott.- Sookie, rosszul látom, vagy tényleg nemkedveled Tanyát?- Valóban van némi ellenérzésem iránta -ismertem be. - Csak nem vagyok biztos benne, hogyelmondjam-e, miért. Szemmel láthatóan kedveled. - Azember azt hinné, egy bourbont kóstolgatok. Vagyigazságszérumot.- Ha nem szeretsz vele dolgozni, szeretném tudni,hogy mi az oka - mondta. - A barátom vagy. Tiszteletbentartom a véleményed.Ezt nagyon jó volt hallani.- Tanya helyes lány - kezdtem. - Okos és ügyes. -Ezek voltak a jó tulajdonságai.- De?- De kémként jött ide - böktem ki. - A Pelt családküldte ide, hogy kiszimatolják, van-e bármi közömDebbie lányuk eltűnéséhez. Emlékszel, amikor bejöttek abárba?27

- Igen - mondta Sam. A kertben fellógatott égőkfényében Sam alakja egyszerre volt erősen megvilágítvaés erősen árnyékos. - Volt bármi közöd is az egészhez?- Volt - mondtam szomorúan. - De önvédelembőltettem.- Tudom, hogy csakis így lehetett. - Megfogta akezem. Az én kezem a meglepetéstől összerándult. -Ismerlek - folytatta, és nem engedett el.Sam belém vetett hite miatt egy kis melegség jártát. Már régóta dolgoztam neki, és a jó véleménye mostnagyon sokat jelentett. Majdnem sírva fakadtam, és megkellett köszörülnöm a torkomat.- Nem szívesen láttam viszont Tanyát - mondtam.- Már a legelején sem bíztam benne, és amikormegtudtam, miért jött Bon Temps-ba, nagyon dühöslettem rá. Nem tudom, hogy még mindig Peltéknekdolgozik-e. Különben is, ma este Calvinnel jött, és ígysemmi joga nincs ahhoz, hogy rád másszon. - A hangomingerültebb volt, mint akartam.- Ó! - Sam mintha zavarba jött volna.- De ha járni akarsz vele, csak tessék - mondtam,mert próbáltam vidámabb hangot megütni. - Úgy értem...olyan rossz nem lehet. És biztosan azt gondolta, hogyhelyesen cselekszik azzal, hogy eljön, és segítinformációt szerezni egy eltűnt alakváltóról. - Ez elég jólhangzott, és még igaz is lehetett. - Nem kell kedvelnemmindenkit, akivel találkozni akarsz - tettem hozzá, csakazért, hogy tisztázzam, megértettem, hogy nem szólhatokbele.- Igen, de jobban érezném magam, ha kedvelnéd -mondta Sam.28

- Én is - jegyeztem meg, amitől még magam ismeglepődtem.29

2. fejezetCsendesen, diszkréten kezdtünk elpakolni, mivelmég volt pár kósza vendég.- Ha már a járásról beszélünk, mi történt Quinnnel?- kérdezte Sam munka közben. - Azóta búslakodsz,hogy hazajöttél Rhodesból.- Nos, mondtam, hogy nagyon súlyosanmegsebesült a robbantásokban. - Quinn E(E)E részlegeszervezte a természetfeletti közösség különlegeseseményeit: a vámpírhierarchikus esküvőket, avérfarkasok felnőtté avatási rituáléit, a falkavezérviadalokat,csupa ilyesmit. Quinn ezért volt a GízaiPiramisban, amikor a testvériség végrehajtotta amerényletet.A testvériség vámpírellenes társaság volt, defogalmuk sem volt róla, hogy a vámpírok csak atermészetfeletti világ jéghegyének látható, nyilvánoscsúcsa. Senki sem tudta; vagy legalábbis csak néhányolyan ember, mint én, habár egyre többen és többenismerték a nagy titkot. Biztos voltam benne, hogy atestvériség fanatikusai ugyanúgy utálnák a vérfarkasokatés a Samhez hasonló alakváltókat, mint a vámpírokat...ha tudnák, hogy léteznek. És az a nap egyre közelgett.30

- Igen, de azt gondoltam volna...- Tudom, én is azt gondoltam volna, hogy Quinnés én egy pár vagyunk - mondtam, és ha a hangombánatos volt, nem csoda, mert tényleg elszomorodtam, haeltűnt vértigrisemre gondoltam. - Folyamatosan azzalvigasztaltam magam, majd hallok felőle. De semmi hír.- Még mindig nálad van a húga kocsija? - FrannieQuinn kölcsönadta a kocsiját, hogy haza tudjak jönniRhodesból a katasztrófa után.- Nincs, egyik éjjel eltűnt, amikor Amelia és én isdolgoztunk. Felhívtam Quinnt a mobilján, és hagytamneki üzenetet, hogy ellopták a kocsit, de azóta sem hívottvissza.- Sookie, nagyon sajnálom - mondta Sam. Tudta,hogy ez nem ide való, de mi mást mondhatott volna?- Igen, én is - sóhajtottam, és igyekeztem nem túlmélabúsnak tűnni. Nagy erőfeszítésembe telt nemvisszatérnem a komor gondolatok ösvényére. Tudtam,hogy Quinn cseppet sem hibáztat a sérüléseiért. Mielőtteljöttem, bementem hozzá a kórházba, és a húga, Fran,vigyázott rá, aki mintha ott és akkor nem utált volnaannyira. Ha nem haragudott, és nem utált meg, akkormiért nem keresett meg?Mintha a föld nyelte volna el. Széttártam a kezem,és megpróbáltam valami másra gondolni. Amikoraggódtam, a sürgölődés volt a legjobb gyógymód.Elkezdtük visszahordani a holmikat Sam furgonjába,amely egy sarokkal arrább parkolt. A nehezebbeket Samcipelte. Sam nem volt nagydarab férfi, de roppant erős,ahogy az alakváltók mind.Fél tizenegyre már majdnem elkészültünk. Aházból éljenzés hallatszott ki, innen tudtam, hogy a31

menyasszonyok lejöttek a lépcsőn átöltözve a nászútra,eldobták a csokraikat, és távoztak. Portia és Glen SanFranciscóba ment, Halleigh és Andy pedig Jamaicábavalami üdülőhelyre. Nem tehettem róla, egyszerűentudtam.Sam szólt, hogy hazamehetek.- Majd megkérem Dawsont, hogy segítsenelpakolni a bárpultot - mondta. Mivel Dawson, aki maéjjel Samet helyettesítette a Merlotte'sban, igaziizomkolosszus volt, el kellett ismernem, hogy ez jó terv.Elosztottuk a borravalót, körülbelül háromszázdollár jutott nekem. Jövedelmező este volt. Begyűrtem apénzt a nadrágzsebembe. Örültem, hogy Bon Temps-banvagyunk, nem pedig egy nagyvárosban, különben azonkellett volna szoronganom, hogy valaki még az előtt leüt,hogy elérném a kocsimat.- Akkor jó éjt, Sam! - mondtam, és megnéztem,hogy a zsebemben van-e a kocsikulcs. Nem hoztammagammal retikült. Ahogy a hátsó udvaron mentemlefelé a lejtőn a járda irányában, zavartan megtapogattama frizurám. Sikerült a rózsaszín köpenyes hölgyeménytleállítani, még mielőtt a fejem tetejére tűzte volna ahajam, ezért csak besütötte, és kicsit feltupírozta,amolyan Farrah Fawcett-stílusban.Az autók már szállingóztak el, a legtöbb vendégmost indult haza. Rendes szombat éjszakai forgalmatcsináltak. Az utcában hosszan elnyúlt a járda szélénparkoló kocsisor, azért az autók csak lassan haladtak. Énszabálytalanul úgy parkoltam, hogy a vezetői oldal esett ajárda felé, ami általában nem zavar túl sok vizet a mi kisvárosunkban.32

Lehajoltam, hogy kinyitom a kocsit, de egyszercsak valamit hallottam a hátam mögött. Egyetlenmozdulattal markomba szorítottam a kulcsot,megpördültem, és teljes erőmből odavágtam. A marokrafogott kulcs miatt elég jól sikerült az ütés, és a mögöttemálló férfi hátratántorodott, le a járdáról, és fenékre esett afüvön.- Nem akartam bántani - mondta Jonathan.Nem könnyű méltóságteljesnek és ártalmatlannaklátszani, amikor az ember szája széléről vér folyik, és aföldön ül, de az ázsiai vámpírnak valahogy mégissikerült.- Meglepett - mondtam, ami enyhe kifejezés volt ahelyzetet figyelembe véve.- Azt látom - válaszolta, és talpra szökkent.Elővett egy textil zsebkendőt, és megtapogatta a száját.Nem volt szándékomban bocsánatot kérni. Aki éjnekévadján odalopakodik mögém, amikor egyedül vagyok,nos, az megérdemli, amit kap. De átgondoltam. Avámpírok csendesen lépnek.- Sajnálom, hogy a legrosszabbat feltételeztem -nyögtem, ami elment egy kompromisszumosmegoldásnak. - Fel kellett volna, hogy ismerjem.- Nem, akkor már túl késő lett volna - mondtaJonathan. - Egy nő, ha egyedül van, meg kell hogy védjemagát.- Köszönöm a megértését - mondtam óvatosan. Aháta mögé néztem, és próbáltam megoldani, hogy semmine lássék az arcomon. Mivel annyi döbbenetes dolgotszoktam hallani mások agyában, megszoktam, hogy ígyteszek. Egyenesen Jonathanra néztem.- Maga... Miért volt itt?33

- Átutazóban vagyok Louisianán, és az esküvőreHamilton Tharp vendégeként jöttem – válaszolta. - Azötös körzetben tartózkodom, Eric Northmanengedélyével.Fogalmam sem volt, ki az a Hamilton Tharp -valószínűleg a Bellefleur család valamelyik barátja. DeEric Northmant nagyon is jól ismertem. (Ami azt illeti,volt idő, amikor tetőtől talpig megismerhettem, mindenrészletre kiterjedően.) Eric az ötös körzet, Észak-Louisiana nagy részének seriffje volt. Többszörösen isössze voltunk kötve, amit a legtöbbször borzasztóanbántam.- Igazából azt szerettem volna kérdezni... miértjött ide hozzám épp most? - Vártam, és még mindig akulcsot szorongattam. Úgy döntöttem, legközelebb aszemére célzok. Ott még a vámpírok is sebezhetők.- Kíváncsi voltam - mondta végül Jonathan. Akezét összefonta maga előtt. Egyre jobban idegenkedtemettől a vámpírtól.- Miért?- A Szemfogadóban hallottam egy s mást a szőkeszépségről, akit Eric oly nagyra becsül. Eric olyanmagasan hordja az orrát, hogy valószínűtlennek tűnt,hogy egy halandó nő felkeltheti az érdeklődését.- Szóval honnan tudta, hogy ma este itt leszekezen az esküvőn?A szeme felvillant. Nem számított rá, hogyfolytatom a kérdezősködést. Azt várta, hogy meg tudnyugtatni, és talán ebben a pillanatban épp a vonzerejévelakar hatni rám. De ez nem fog összejönni, velem nem.- Az a fiatal nő, aki Ericnek dolgozik, a gyermeke,Pam, említette - mondta.34

A hazug embert előbb utolérik... - gondoltammagamban. Pár hete beszéltem utoljára Pammel, és azutolsó alkalommal sem csajos dolgokról esett szó, megsem említettem, kivel fogok találkozni, mit fogokdolgozni. Pam épp felépülőben volt a Rhodesban szerzettsérüléseiből. A gyógyulása, illetve Eric és a királynőállapota körül forgott a beszélgetés.- Természetesen - mondtam. - Nos, kellemes estét.Mennem kell - kinyitottam az ajtót, és óvatosanbecsusszantam, próbáltam le sem venni a tekintetemJonathanról, hogy azonnal reagálni tudjak, ha szükséges.Úgy állt ott, mint egy szobor, félredöntött fejjel, miutánbeindítottam a motort, és elhajtottam. A biztonságiövemet csak a következő stoptáblánál kapcsoltam be.Nem akartam mozdulatlanságra ítélni magam, míg olyanközel volt hozzám. Bezártam az összes ajtót, éskörbenéztem. Sehol egy vámpír. Arra gondoltam, eznagyon, de nagyon furcsa volt. Ami azt illeti,valószínűleg fel kell hívnom Ericet, hogy bejelentsemneki az incidenst.Tudják, mi volt a legfurcsább? A hosszú, szőkehajú ráncos férfi egész végig ott állt az árnyékban avámpír mögött. A tekintetünk egyszer találkozott. A férfigyönyörű arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Deéreztem, hogy nem akarja, hogy tudomásul vegyem ajelenlétét. Nem olvastam a gondolatában - nem tudtam -,de ettől függetlenül tisztában voltam vele.És a legfurcsább az volt, hogy Jonathan nem vetteészre, hogy a férfi ott áll. Tudva, mennyire jó a vámpírokszaglása, a gyanútlansága egyszerűen elképesztőnek tűnt.Még mindig e fölött a furcsa jelenet fölöttmerengtem, amikor befordultam a Hummingbird Roadra,35

és végighajtottam az erdőn át a házamig vezető úton. Aház legrégebbi részét több mint százhatvan évvel ezelőttépítették, de természetesen a régi szerkezetből nem sokmaradt. Az évtizedek alatt tucatnyi alkalommalhozzátoldottak, átalakították és a tetőzetet is lecserélték.Eredetileg kétszobás tanyaépület volt, most pedig sokkalnagyobb, de még így is nagyon egyszerű.Ma este a ház tökéletesen békés hangulatotárasztott a kinti biztonsági lámpa fényében, amelyetAmelia Broadway, a lakótársam, égve hagyott nekem.Amelia kocsija hátul parkolt, és én odaálltam mellé. Akulcsomat készenlétben tartottam, hátha Amelia márfelment lefeküdni. A szúnyoghálós ajtót nem reteszeltebe, amit én most megtettem, amint beléptem. Kinyitottama hátsó ajtót, majd visszazártam. Ameliával a végletekigfejlesztettük az óvintézkedéséket, főleg ami az éjszakátillette.Kisebb meglepetésként ért, hogy Amelia ott ült azebédlőasztal mellett, és rám várt. Az első pár együtttöltött hét alatt kialakult egyfajta szokásrend közöttünk,és általában mostanra fel szokott menni a szobájába. Voltsaját tévéje, mobilja, laptopja odafent, a könyvtárba isbeiratkozott, így hát sok olvasnivalója akadt. Továbbábűbájszolgáltatást is nyújtott, amiről inkább nemfaggattam. Soha. Amelia boszorkány.- Hogy sikerült? - kérdezte, s olyan vadulkavargatta a teáját, mintha kisebb örvényt kelleneelőidéznie.- Hát, összeházasodtak. Senkiről nem derült ki azoltárnál, hogy már házas. Glen vámpír ügyfelei rendesenviselkedtek, és Miss Caroline tetőtől talpig ragyogott. Debe kellett állnom az egyik koszorúslány helyére.36

- Hú, azta! Ezt el kell mesélned.El is meséltem, és nagyokat nevettünk közben.Eszembe jutott, hogy beszélek Ameliának a gyönyörűférfiról is, de meggondoltam magam.Mit mondhattam volna? „Rám nézett"? Viszontmeséltem neki a nevadai Jonathanról.- Szerinted igazából mit akart? - kérdezte Amelia.- Fogalmam sincs - vontam vállat.- Ki kell derítened. Főleg, hogy sosem hallottálarról a pasiról, akinek állítása szerint a vendége.- Fel fogom hívni Ericet... ha nem ma éjjel, akkorholnap.- Olyan kár, hogy nem vettél abból azadatbázisból, amellyel Bill házal. Tegnap láttam azinterneten egy hirdetést, valamelyik vámpíroldalon. -Talán hirtelen témaváltásnak tűnhetett, de Billadatbázisában képek és/vagy életrajzok is szerepeltek azösszes olyan vámpírról, akiket szerte a nagyvilágbansikerült megtalálnia, és néhány olyanról is, akikről csakhallott. Bill kis CD-je több pénzt hozott a főnöke, akirálynő konyhájára, mint amennyit valaha is el tudtamvolna képzelni. De csakis vámpírok vásárolhattak belőle,és több módszerük is volt az ellenőrzésre.- Nos, mivel Bill ötszáz dolcsit kér egy lemezért,és elég veszélyes vállalkozás lenne vámpírnak kiadnommagam... - mondtam.Amelia legyintett.- Megérné - mondta.Amelia sokkal kifinomultabb, mint én...legalábbis pár dologban. New Orleansban nőtt fel, ésélete java részét ott is töltötte. Most azért lakott velem,mert egy óriási baklövést követett el. Azután kellett37

elhagynia New Orleanst, hogy a tapasztalatlanságávalvarázskatasztrófát idézett elő. Szerencse, hogy eljött,mert a Katrina nem sokkal azután lecsapott. A hurrikánóta Amelia bérlője az emeleti lakásban lakott. Amelialakása a földszinten volt, ami súlyos károkat szenvedett.Nem kért lakbért a lakótól, mert a srác felügyelte afelújítási munkálatokat.És ekkor megjelent az, aki miatt Amelia aközeljövőben biztosan nem költözik vissza NewOrleansba. Bob lépkedett be a konyhába köszönni, ésszeretettel odadörgölődzött a lábamhoz.- Szia, cicamica - mondtam, és felemeltem ahosszú szőrű fekete-fehér macskát. - Hogy van ez azédes, cuki-muki kandúrka? Mindjárt megzabállak.- Én meg mindjárt elhányom magam - dörmögteAmelia. Pedig tudtam ám, hogy pontosan ilyenundorítóan negédesen beszél Bobbal, amikor nem vagyoka közelben.- Bármi előrelépés? - kérdeztem, s felemeltem afejem Bob bundájából. Ma délután fürdött, selymesbundája elárulta.- Semmi - mondta Amelia elkedvetlenedve. - Mais egy órát dolgoztam rajta, de csak gyíkfarkat sikerültnövesztenem neki. Minden tudásomat össze kellettszednem, hogy vissza tudjam csinálni.Bob igazából pasi volt, úgy értem, férfi. Amolyanokostojás kinézetű férfi sötét hajjal és szemüveggel,habár Amelia bizalmasan megsúgta, hogy igenkiemelkedő tulajdonságai is vannak, amelyeket nemlehetett utcai ruhában észrevenni. Ameliának elvileg nemlett volna szabad átalakító varázslatot végeznie, amikorBobot macskává változtatta; az biztos, hogy nagyon38

evállalósak voltak szexuális téren. Sosem volt képemhozzá, hogy megkérdezzem, Amelia mégis mit szeretettvolna kipróbálni. Az biztos, hogy valami nagyonegzotikusat.- A helyzet az - szólalt meg Amelia hirtelen, ésazonnal éber lettem. Mindjárt kiderül, miért maradt fentés várt meg. Amelia nagyon erős jeleket sugárzott, ezértaz okot közvetlenül az agyából tudtam meg. Hagyniakartam, hogy elmondja, mert az emberek nagyon nemszerették, ha közölték velük, hogy egyáltalán nemszükséges beszélniük, főleg, ha a téma olyasmi volt, amitalaposan át kellett gondolniuk. - A papám holnapShreveportba érkezik, és be akar ugrani Bon Temps-ba,hogy meglátogasson - hadarta. - Ő jön, és a sofőrje,Marley. Vacsorára érkezne.Holnap vasárnap. A Merlotte's csak délutánnyitott ki, de úgysem dolgoztam volna aznap,pillantottam a naptáromba.- Akkor elmegyek itthonról - mondtam. -Meglátogathatom JB-t és Tarát. Nem gond.- Maradj itthon, kérlek! - mondta Ameliakönyörgő arckifejezéssel. Nem árulta el, miért. De elégkönnyedén kiolvastam az okát. Ameliának nagyonkonfliktusos volt a kapcsolata az apjával. Ami azt illeti,fel is vette az édesanyja nevét, a Broadwayt, habár eztrészint azért tette, mert az apja annyira ismert volt.Copley Carmichaelnek jelentős politikai és anyagi tőkéjevolt, habár nem tudtam, a Katrina hogyan befolyásolta abevételeit. Carmichael egy hatalmas fafeldolgozótulajdonosa volt, ráadásul építési vállalkozókéntdolgozott, és lehet, hogy a Katrina tönkretette az üzletét.39

Viszont az is lehetett, hogy az egész régiónak fa- ésépítőanyagra volt most szüksége.- Hánykor jönne? - kérdeztem.- Ötkor.- A sofőr is egy asztalnál eszik vele? - Még sosemvolt dolgom alkalmazottakkal. És a konyhában csakegyetlen asztalunk volt. Az biztos, hogy nem ültethettema férfit a hátsó lépcsőre.- Ó, istenem! - nézett fel. Ez nyilvánvalóan felsem ötlött benne. - Mihez kezdjünk Marley-val?- Épp ezt kérdezem. - Lehet, hogy egy kicsittúlságosan türelmesnek tűntem.- Figyelj! - kezdte Amelia. - Te nem ismered apapámat. Nem tudod, hogy milyen.Azt tudtam Amelia agyából, hogy elég vegyesérzések kavarognak benne az apja iránt. Nagyon nehézvolt átvágnom a szeretet, a félelem és az aggodalomegyvelegén, hogy eljussak Amelia igazialaphozzáállásához. Kevés gazdag embert ismertem, ésmég kevesebb olyan gazdagot, aki teljes munkaidejűsofőrt alkalmazott.Érdekes látogatásnak ígérkezett.Jó éjszakát kívántam Ameliának, és lefeküdtem.Habár rengeteg átgondolnivalóm akadt, a testem fáradtvolt, így nemsokára el is aludtam.A vasárnap is szép napnak indult. Eszembejutottak az újdonsült házasok, akik most békésen kezdtékel új életüket, és eszembe jutott az öreg Miss Caroline is,aki pár unokatestvér társaságát élvezhette (fiatal csajok ahatvanas éveik közepén), akik vigyáztak rá és törődtekvele. Amikor Portia és Glen hazatér majd, azunokatestvérek szépen visszamennek sokkal szerényebb40

hajlékukba, valószínűleg némileg megkönnyebbülve.Halleigh és Andy pedig beköltözik a saját kis házába.Eltöprengtem Jonathanon és a gyönyörű, ráncosarcú férfin.Figyelmeztettem magam, hogy másnap éjjel felkell hívnom Ericet, amikor ébren van.Elgondolkodtam Bill váratlan szavain.Már vagy milliószor gondoltam át, mi lehet Quinnnémaságának az oka.De mielőtt túlságosan nekikeseredtem volna,elkapott az Amelia-hurrikán.Egy csomó mindent megkedveltem, sőtmegszerettem Ameliában. Egyenes jellem volt, lelkes éstehetséges. Mindent tudott a természetfeletti világról ésaz én benne elfoglalt helyemről. Szerinte a furcsa„tehetségem" tök király volt. Mindenről el tudtam velebeszélgetni. Sosem reagált undorral vagy irtózattalsemmire. Másrészről viszont Amelia impulzív volt, ésmakacs, de az embereket olyannak kell elfogadni,amilyenek. Tényleg élveztem, hogy Amelia nálam lakik.A gyakorlati oldalát nézve: Amelia egésztisztességesen főzött, gondosan különválasztotta atulajdonát az enyémtől, és csak az isten volt amegmondhatója, mennyire rendszerető. Amihez viszontAmelia tényleg nagyon értett, az a takarítás. Takarított,ha unatkozott, takarított, ha idegesnek érezte magát, éstakarított, ha lelkiismeret-furdalása volt. Én sem voltamrossz háziasszony, de Amelia igazi világklasszis volt.Azon a napon, amikor majdnem autóbalesetet szenvedett,kitakarította az egész nappalit, lemosta a bútorokat,kitisztította a kárpitot, mindent. Amikor a bérlőjefelhívta, hogy ki kell cserélni a tetőt, elvágtatott a41

kölcsönzőbe, és egy géppel állított haza, amivel fent éslent is felpolírozta a padlót.Amikor kilenckor felkeltem, Amelia már javábantakarított az apja közelgő látogatása miatt. Mireháromnegyed tizenegy felé elindultam a templomba,Amelia már négykézláb csutakolta a földszinti nagyfürdőszobát - bevallottan nagyon régimódi volt anyolcszögletes fekete-fehér kövezettel és a hatalmaslábas káddal, de (hála a bátyámnak, Jasonnek) egy sokkalmodernebb vécé volt benne. Amelia ezt a fürdőszobáthasználta, mivel az emeleten nem volt. Nekem egy kismagánfürdőszobám volt, amely a szobámból nyílt, és azötvenes években építették. A házamban többfélelakberendezési irányzatot is nyomon lehetett követni azelmúlt évtizedekből.- Tényleg ennyire koszos volt szerinted? -kérdeztem az ajtóban állva. Amelia fenekének beszéltem.Felemelte a fejét, gumikesztyűs kezét végighúzta ahomlokán, hogy a rövid tincseket kisimítsa a szeméből.- Nem, nem volt rossz, de én tökéleteset akarok.- Ez csak egy régi ház, Amelia. Nem hiszem,hogy tökéleteset lehet csinálni belőle. - Semmi értelmenem volt szabadkozni a ház kora és viseltes állapota vagya berendezése miatt. Ennél többet nem tudtam belőlekihozni, és így is imádtam.- Ez egy csodás régi ház, Sookie - mondta Amelianyomatékosan. - De el kell foglalnom magam.- Rendben - mondtam. - Akkor én el is indulok atemplomba. Fél egyre itthon leszek.- Be tudnál vásárolni istentisztelet után?Odatettem a listát a pultra.42

Igent mondtam, örültem, hogy tehettem valamit,ami miatt később kellett hazajönnöm.Inkább márciusi (mármint a déli államokrajellemző márciusi) reggel fogadott, mint októberi.Amikor kiszálltam a kocsiból a metodista templom előtt,az arcomat a gyenge szellőbe tartottam. Leheletnyi télőrződött a levegőben, egészen finoman. A szerénytemplom ablakai nyitva voltak. Amikor énekeltünk, ahangunk csak úgy lebegett a pázsit és a fák felett. Aprédikáció alatt azonban láttam, hogy faleveleket sodor aszél.Őszintén megvallom, nem mindig figyelek aszentbeszédre. Néha csak gondolkodom a templombantöltött egy óra alatt, ilyenkor van időm elmélkedni, merretart az életem. De legalább ezek a gondolatokösszefüggésben jelennek meg. És amikor az ember afákról hulló leveleket nézi, ez az összefüggés elégkorlátozott.Ma odafigyeltem. Collins tisztelendő arrólbeszélt, hogy meg kell adnunk istennek, ami az istené, ésa császárnak pedig azt, ami a császáré. Tipikusadóbevallási szentbeszédnek tűnt, és azon kaptammagam, hogy eltűnődöm, vajon Collins tisztelendőnegyedéves adóbevallásra kötelezett-e. Egy idő utánazonban arra jutottam, hogy azokról a törvényekrőlbeszél, amelyeket folyton áthágunk anélkül, hogybűntudatunk lenne miatta - mint a sebességhatár, vagyamikor levelet csempészünk egy feladni kívántcsomagba, és nem fizetjük ki a külön postázási díjat érte.Kifelé menet rámosolyogtam Collinstisztelendőre. Mindig kissé zavarba jött, amikormeglátott.43

Odaköszöntem Maxine Fortenberrynek és azurának, Ednek, amikor kiértem a parkolóba. Amegtermett Maxine lehengerlő jelenség volt, míg Edolyan szégyenlős és csendes, hogy szinte már láthatatlanvolt. A fiuk, Hoyt volt a bátyám, Jason legjobb barátja.Hoyt az anyja mögött állt. Csinos öltönyt viselt, és a hajanemrég lett lenyírva. Érdekes jelek.- Kedvesem, hadd öleljelek meg! - kiáltottMaxine, és természetesen hagytam. Maxine a nagyiközeli barátnője volt, habár korban közelebb állt azapámhoz. Edre mosolyogtam, és odaintettem Hoytnak.- Nagyon csinos vagy - mondtam neki, mireelmosolyodott. Nem hiszem, hogy valaha is láttam volnaHoytot így mosolyogni, és Maxine-ra lestem. Őegyenesen vigyorgott.- Hoyt a munkatársaddal, Hollyval jár - jegyeztemeg Maxine. - Hollynak van egy kisfia, és eztfigyelembe kell venni, bár Hoyt mindig is szerette agyerekeket.- Nem is tudtam róla - mondtam. Tényleglemaradtam pár dologról mostanában. - Ez szuper, Hoyt.Holly nagyon kedves lány.Nem tudom, így fejeztem volna-e ki magam, havan időm gondolkodni, szóval talán jobb is, hogy nemvolt. Rengeteg minden szólt Holly mellett (imádta a fiát,Codyt; hűséges volt a barátaihoz; ügyes munkaerő). Mártöbb éve elvált, szóval Hoyt nem afféle kompenzálásvolt. Eltöprengtem, vajon Holly elmondta-e Hoytnak,hogy wicca. Nem, nem mondta el, különben Maxine nemmosolygott volna ilyen szélesen.- A Sercegőben fogunk ebédelni vele - mondtaMaxine az autópálya közelében lévő steakbárra utalva. -44

Holly nem nagyon szokott templomba járni, deigyekszünk elhívni őt Codyval. Jobb lenne indulni, hanem akarunk késni.- Sok sikert, Hoyt! - mondtam, és megpaskoltam akezét, ahogy elhaladt mellettem. Elégedetten nézettvissza rám.Mostanában mindenki megházasodott vagyszerelmes lett. Örültem a boldogságuknak. Örülök,örülök, örülök. Mosolyt erőltettem az arcomra, éselindultam a közeli szupermarketbe. A retikülömbőlelőhalásztam Amelia listáját. Elég hosszú volt, de biztosvoltam benne, hogy Ameliának azóta több minden iseszébe jutott. Felhívtam a mobilomról, és már mondott ishárom dolgot, amit fel kellett vennem a listára, ezért egykicsit elidőztem az üzletben.Majd leszakadt a karom a műanyag szatyroktól,ahogy felbotorkáltam a lépcsőn a hátsó verandára.Amelia kirohant a kocsihoz, hogy bevigye a többiszatyrot.- Hol jártál? - kérdezte, mintha már órák óta otttoporgott volna az ajtóban.Az órámra pillantottam.- A templomból rögtön a szupermarketbe mentem- védekeztem. - Még csak egy óra van.Amelia megint elsietett mellettem, immármegpakolva. Elkeseredetten rázta a fejét, ahogy elmentmellettem, és fura hangot adott ki, amit csak „örrrrrgh"-ként tudok leírni.Az egész délután így telt, mintha életelegfontosabb randijára készült volna. Nem főzök rosszul,de Amelia csak az alantasabb munkákat bízta rám avacsorakészítésben. Én vághattam a hagymát és a45

paradicsomot. Ó, igen, és azt is megengedte, hogyelmossam az előkészületekben összepiszkolt edényeket.Mindig is érdekelt, hogy el tudna-e mosogatni úgy, mintahogy a Csipkerózsikában a tündér keresztanya, deAmelia csak horkantott egyet, amikor ezt felhoztam.A ház patyolattiszta volt, és ugyan próbáltam nemmellre szívni, észrevettem, hogy Amelia ahálószobámban is kiporszívózott. Az volt a szabály, hogyegymás magánterületére nem lépünk.- Bocsi, hogy bementem a szobádba - szólalt megváratlanul Amelia, mire nagyot ugrottam. Én, agondolatolvasó. Amelia hazai pályán vert meg. - Tudod,hogy időnként rám tör ez az őrület. Épp porszívóztam, ésgondoltam, végigmegyek a te padlódon is. És mire észbekaptam, már kész is volt. A papucsodat az ágy alá tettem.- Rendben - próbáltam semleges hangot megütni.- Naaa, tényleg bocsi.Biccentettem, és folytattam a mosogatást és azelpakolást. A menüt Amelia állította össze: vegyeszöldsaláta paradicsommal és reszelt sárgarépával,lasagne, forró fokhagymás kenyér és párolt vegyeszöldség. A párolt zöldséghez nem értek, de én készítettemelő az összes nyers alapanyagot, a cukkinit, a kaliforniaipaprikát, a gombát és a karfiolt. A délután végére Ameliaúgy ítélte meg, hogy a salátakeverésre is alkalmasvagyok, aztán feltehettem az asztalterítőt és a kis csokrotaz asztalra, és elrendezhettem a terítéket. Négy főre.Felajánlottam, hogy átmegyek Mr. Marley-vel anappaliba, ahol tálcán ehetünk, de Amelia annyirakiakadt ezen, mintha azt vetettem volna fel, hogymegmosom a férfi lábát.- Nem, te itt maradsz velem - mondta.46

- De beszélned kell a papáddal - jegyeztem meg. -Egy ponton úgyis ki kell jönnöm.Amelia mély levegőt vett, majd kifújta.- Rendben, felnőtt ember vagyok.- Gyáva nyúl vagy...- Te még nem találkoztál vele.Amelia negyed ötkor felsietett az emeletrekészülődni. Lent ültem a nappaliban, és olvasgattam,amikor hallottam, hogy egy kocsi közeledik a köves úton.Odapillantottam a kandallópárkányon álló órára. Mégcsak négy óra negyvennyolc perc volt. Felkiabáltam alépcsőn, és odaálltam az ablakhoz, hogy kinézzek.Lassan esteledett, de még nem álltunk át a téliidőszámításra, ezért könnyen ki lehetett venni a hatalmasLincolnt, amely a ház előtt parkolt le. Rövidre nyírt sötéthajú, szigorú öltönyt viselő férfi szállt ki a volán mögül.Ez lehetett Marley. Nem viselt sofőrsapkát, ami kisebbcsalódást okozott. Kinyitotta a hátsó ajtót. És kilépettCopley Carmichael.Amelia édesapja nem volt túl magas, sűrű őszhaja rövid, pont olyan, mint egy igazán jó minőségűszőnyeg, tömött és sima és szakszerűen nyírt. A férfi bőreerősen napbarnított volt, a szemöldöke még mindig sötét.Nem volt szemüvege. Nem volt ajka. Persze, igazábólvolt, csak olyan pengevékony, hogy a szája inkábbcsapdának tűnt.Mr. Carmichael körbenézett, mintha értékbecsléstvégezne. Hallottam, ahogy Amelia lecsattogott mögöttema lépcsőn, míg odakint a férfi befejezte a felmérést.Marley, a sofőr, egyenesen a házat nézte. Észrevett azablakban.47

- Marley elég új - szólalt meg Amelia. - Még csakkét éve dolgozik apunak.- A papádnak mindig volt sofőrje?- Aha. Marley a testőre is - tette hozzá Ameliamagától értődőn, mintha minden papának lett volnatestőre. Mostanra már jöttek is a kavicsos járdán a házfelé, egy pillantást sem vetve a csinos magyalsövényre.Fel a falépcsőn. Át az elülső verandán. Kopogtatás.Eszembe jutott a sok ijesztő teremtmény, amelymár megfordult a házamban: vérfarkasok, alakváltók,vámpírok és pár démon. Miért kellett volna aggódnom emiatt a férfi miatt? Kihúztam magam, lenyugtattam azideges gondolataimat, és odamentem a bejárati ajtóhoz,habár Amelia majdnem megelőzött. Végül is ez az énházam volt.Kezemet a kilincsre tettem, és elővettem amosolyomat, mielőtt kinyitottam volna az ajtót.- Fáradjanak be, kérem! - mondtam. Marleykinyitotta a szúnyoghálós ajtót Mr. Carmichael előtt, akibelépett, megölelte a lányát, de előtte azért még egyszeralaposan körbenézett a nappaliban. Épp olyan tisztajeleket sugárzott, mint a lánya.Arra gondolt, hogy elég kopottas hely az ő lányaszámára... Csinos az a lány, akivel Amelia lakik...Átfutott rajta, vajon egy ágyban alszunk-e... Ez a lánybiztosan megéri a pénzét... Nincs priusza, habár korábbanegy vámpírral járt, és a bátyja elég vad életet él...Természetesen egy olyan gazdag és hatalmasférfi, mint Copley Carmichael, lenyomoztatta a lánya újlakótársát. Nekem ilyesmi egyszerűen az eszembe sejutott, mint sok egyéb, amit a gazdagok meg szoktaktenni.48

Mély levegőt vettem.- Sookie Stackhouse vagyok - mondtamudvariasan. - Maga minden bizonnyal Mr. Carmichael.És az úr? - miután kezet ráztam Mr. Carmichaellel,kinyújtottam a kezem Marley felé.Egy pillanatra azt hittem, kibillentettem Ameliaapját az egyensúlyából. De a férfi rekordidő alattmagához tért.- Tyrese Marley - mondta Mr. Carmichaelsimulékonyan.A sofőr gyengéden megrázta a kezem, minthanem akarná eltörni a csontjaimat, majd Amelia felébiccentett.- Amelia kisasszony - mondta, és Amelia dühösennézett rá, mintha azt akarná mondani, hogy hagyja akisasszonyozást, de aztán meggondolta magát. Az a sokgondolat, ami oda-vissza pattogott... Már ennyi is elégvolt, hogy összezavarjon.Tyrese Marley nagyon-nagyon világos bőrű afroamerikaivolt. Távol állt a feketétől, a bőre inkább olyanárnyalatú volt, mint a régi elefántcsont. A szeme világosmogyoróbarna. A haja fekete volt, de nem göndör, éskevés vöröses árnyalat bujkált benne. Olyan férfi volt,akit az ember kétszer is megnézett magának.- Visszamegyek a kocsival a városba, és tankolok- fordult a főnöke felé. - Míg maga Amelia kisasszonnyaltölti az időt. Mikorra jöjjek vissza?Mr. Carmichael lenézett az órájára.- Úgy két óra múlva.- Kérem, maradjon vacsorára - mondtam, éspróbáltam semleges hangot megütni. Azt akartam, hogymindenki kényelmesen érezze magát.49

- Néhány dolgot el kell intéznem - mondta TyreseMarley minden hangsúly nélkül. - Köszönöm ameghívást. Viszontlátásra.És már el is ment.Rendben, ennyit a demokrácia megteremtéséretett erőfeszítésemről.Tyrese nem tudhatta, mennyire szerettem volna énis inkább bemenni a városba, inkább, mint hogy itthonmaradjak. Felvérteztem magam, és elkezdtem futni azudvariassági köröket.- Hozhatok magának egy pohár bort, Mr.Carmichael, vagy valami más innivalót? És neked,Amelia?- Hívjon csak Cope-nak - mondta a férfimosolyogva. Túlságosan is cápavigyornak hatott ahhoz,hogy felmelegítse a szívem. - Persze, bármit szívesenfogadok, ami épp nyitva van. És neked, kicsim?- Egy kis fehérbort - mondta Amelia. Amikorkimentem a konyhába, hallottam, hogy hellyel kínálja azapját. Kitöltöttem a bort, és odatettem a tálcára az előételmellé, ami sós keksz volt, meleg camembert-krém éscsilis sárgabarackdzsem. Volt pár helyes kiskésünk, amijól mutatott a tálcán, és Amelia koktélszalvétákat isbeszerzett az italokhoz.Cope-nak jó étvágya volt, és nagyon ízlett neki asajt. Aprókat kortyolt a borból, amely arkansasipalackozású volt, és udvariasan bólintott. Nos, legalábbnem köpte ki. Ritkán iszom, és közel-távol sem vagyokborszakértő. Ami azt illeti, semminek nem vagyok aszakértője. De nekem ízlett a bor, és aprókat kortyoltambelőle.50

- Amelia, mondd csak, mihez kezdesz az időddel,míg várod, hogy a házad rendbe hozzák? - szólalt megCope, ami szerintem elfogadható nyitás volt.Már mondtam volna, hogy kezdjük azzal, Amelianem szexel velem, de aztán úgy gondoltam, ez kicsit túldirekt lenne. Minden erőmmel azon igyekeztem, hogy neolvassak a gondolataiban, de esküszöm, tisztára olyanvolt vele és a lányával egy szobában lenni, minthatelevízió-közvetítést hallgatnék.- Az egyik helyi biztosítási ügynöknek végeztemegy kis iktatási feladatot. És részmunkaidőben aMerlotte'sban dolgozom - válaszolt Amelia. - Italokatszolgálok fel, és néha csirkehúsfalatokat is.- Érdekes a munkád a bárban? - Cope nem tűntgúnyosnak, ezt el kell ismernem. De természetesen biztosvoltam benne, hogy Samet is lenyomoztatta.- Nem rossz - válaszolt Amelia halványmosollyal. Jelentős erőfeszítés volt a részéről, hogy ígyvisszafogta magát, ezért belekukucskáltam az agyába, ésláttam, hogy afféle társalgási fűzőbe kényszerítettemagát. - Szép borravalót kapok.Az apja bólintott.- És maga, Stackhouse kisasszony? - kérdezteCope udvariasan.A körömlakkom árnyalatán kívül mindent tudottrólam, és biztos voltam benne, hogy ezt is felírná azadataim közé, ha tehetné.- Én teljes munkaidőben dolgozom aMerlotte'sban - mondtam, mintha nem tudta volna. - Márévek óta.- A családja a környéken él?51

- Ó, igen, a családom mindig is itt élt -válaszoltam. - Legalábbis olyan régóta, amennyire ezAmerikában lehetséges. De a családom eléggéösszezsugorodott. Most már csak én vagyok és atestvérem.- Fiú, lány? Idősebb, fiatalabb?- Bátyám van - mondtam. - Nemrég nősült meg.- Ezek szerint nemsokára lesznek kis Stackhouseok.- Ezt próbálta úgy mondani, mintha jó dolognaktartaná.Bólintottam, mintha a lehetőség engem isboldoggá tett volna. Nem nagyon kedveltem a bátyámfeleségét, és úgy gondoltam, elég valószínű, hogy haszületik is gyerekük, az meglehetősen züllött lesz. Amiazt illeti, az egyik épp úton volt, ha Crystal nem vetél elmegint. A bátyám vérpárduc volt (megharapott, nemszületett), de a felesége született... úgy értem, fajtiszta...vérpárduc volt. Nem könnyű örökség a kis hotshotivérpárducközösségben felnőni, és biztosan még sokkalkeményebb olyan gyerekeknek, akik nem tisztavérűek.- Apu, hozhatok még egy kis bort? - Amelia úgypattant fel a székből, mintha ágyúból lőtték volna ki, éskirohant a konyhába a félig teli borospoharakkal. Szuper,kettesben maradtam az apjával.- Sookie - fordult hozzám Cope -, nagyon kedvesmagától, hogy ennyi ideig engedte, hogy a lányom ittlakjon.- Amelia lakbért fizet - mondtam. - A bevásárlásfelét ő állja. A saját szükségleteit is.- Értem, mindazonáltal engedje meg, hogy adjakvalamit a fáradozásaiért.52

- Amit Amelia lakbérként fizet, az elég. Végül is,pár beszerzéssel növelte az ingatlan értékét.A férfi arca hirtelen sokkal éberebb lett, minthavalami nagy dolgot szimatolt volna ki. Csak nem azthiszi, hogy rábeszéltem Ameliát, hogy medencétépíttessen a hátsó udvaron?- Légkondicionálót szereltetett a fenti hálószobájaablakába - mondtam. - És plusz telefonvonalat vezettetettbe a számítógépe számára. És azt hiszem, vett egy kisebbszőnyeget és függönyt is.- Odafent lakik?- Igen - mondtam, meglepett, hogy ezt nem tudta.Talán volt pár dolog, amit a kémhálózata nem ásott elő. -Én lakom lent, ő pedig fent, a konyhát és a nappalitközösen használjuk, de azt hiszem, Ameliának sajáttévéje is van odafent. Hé, Amelia! - kiáltottam.- Igen? - szállt a hangja a folyosón át a konyhából.- Még mindig megvan az a kicsi tévéd odafent?- Igen, kábeltévét fizettem elő.- Csak érdekelt.Cope-ra mosolyogtam, ezzel is jelezve, hogy atársalgás labdája ismét az ő térfelén van. Sok mindentmeg szeretett volna kérdezni tőlem, és azongondolkodott, mi módon szedhetné ki belőlem a lehetőlegtöbb információt. Gondolatai örvényében egy névbukkant a felszínre, és minden összeszedettségemreszükségem volt ahhoz, hogy udvarias maradjon azarckifejezésem.- Az előző lakó, akinek Amelia kiadta a lakástNew Orleansban... a maga unokatestvére volt, nemde? -kérdezte Cope.53

- Hadley, igen - az arcom csupa nyugalom volt,ahogy bólintottam. - Ismerte?- Csak a férjét - mondta, és elmosolyodott.54

3. fejezetTudtam, hogy Amelia közben visszajött, ésmegállt a fotel mögött, amelyben az apja ült, és tudtam,hogy ott helyben megmerevedett. Tudtam, hogy egyteljes másodpercig nem vettem levegőt.- Én sosem találkoztam vele - mondtam. Mintha adzsungelben járva beleestem volna egy verembe.Hihetetlenül örültem, hogy én vagyok az egyetlengondolatolvasó a házban. Soha senkinek, soha egyetlenléleknek sem beszéltem arról, mit találtam Hadleyszéfjében, amelyet azon a napon egy New Orleans-ibankban kinyitottam. - Már sokkal azelőtt elváltak, hogyHadley meghalt.- Időt kellene szakítania rá, hogy egyszermeglátogassa. Nagyon érdekes ember - mondta Cope,mintha nem is lett volna tudatában, mennyire fejbe vágotta hírrel. Természetesen várta, hogyan reagálok. Abbanreménykedett, hogy egyáltalán nem tudtam aházasságról, és tökéletesen meglep ezzel. - Képzett ács.Szívesen megkeresném, és ismét alkalmaznám.A fotel, amelyben ült, krémszínű anyaggal voltkárpitozva, amelyre kanyargó zöld indákon növő aprókék virágokat hímeztek. Noha már kifakult, még mindig55

nagyon szép volt. A fotel mintáját bámultam, hogy nemutassam Copley Carmichaelnek, mennyire dühösvagyok.- Számomra semmit nem jelent, akármennyireérdekes is - mondtam olyan fagyosan, hogy korcsolyáznilehetett volna a hangomon. - A házasságuk felbomlott, ésvége. És biztos vagyok benne, hogy tudja, Hadley-nekmásik partnere volt a halála idején - a meggyilkolásaidején. De a kormányzat nemigen törődik avámpírhalálozásokkal, hacsak nem halandók felelősekérte. A vámpírok a legtöbb esetben saját magukszabályozták a dolgaikat.- Ennek ellenére úgy gondolom, a gyereketszeretné látni - tette hozzá Copley.Hála istennek, ezt egy-két másodperccel előbbkiolvastam Copley agyából, mint hogy kimondta volna.Habár tudtam, mit fog mondani, ez az annyira hú, dehétköznapi megjegyzés olyan volt, mintha gyomorszájonvágtak volna. De nem akartam megadni neki azt azörömöt, hogy lássa.- Az unokatestvérem, Hadley, elég vad volt.Drogozott és kihasznált másokat. Nem ő volt a világlegstabilabb személyisége. Nagyon csinos volt, és voltkisugárzása is, ezért mindig akadt hódolója. - Ezzelmindent elmondtam Hadley unokatesóm mellett és elleneis. És nem mondtam ki azt a szót, hogy gyerek. Milyengyerek?- Hogyan fogadta a család, amikor vámpír lett? -kérdezte Cope.Hadley átváltozását iktatták a levéltárban is. Az„áthozott" vámpíroknak jelentkezniük kellett, amikorátléptek új világukba. Meg kellett nevezniük a56

teremtőjüket. Ez afféle kormányzati vámpírszületésszabályozásvolt. Abban biztos lehetett az ember,hogy a Vámpírügyi Hivatal tíz körömmel nekiesett volnaannak a vámpírnak, aki túl sok kisvámpírt segített aholdvilágra. Hadley-t maga Sophie-Anne Leclerq hoztaát.Amelia az apja keze ügyébe tette a borospoharat,és visszaült mellém a kanapéra.- Apu, Hadley két évig élt nálam odafent -mondta. - Természetesen tudtuk, hogy vámpír. Az istenszerelmére, azt hittem, az otthoni híreket akarodelmondani.Isten áldja Ameliát! Nehezemre esett higgadtnakmaradni, és csak az segített, hogy évek ótagyakorolhattam, valahányszor valami szörnyűségethallottam ki valaki gondolataiból.- Meg kell néznem a vacsorát. Elnézést -dörmögtem, majd felálltam, és kimentem a szobából.Abban reménykedtem, nem tűnt úgy, hogy kirohanok.Megpróbáltam rendesen lépkedni. Ám amint a konyhábaértem, folytattam az utam a hátsó ajtóhoz, kiléptem averandára, kinyitottam a szúnyoghálós ajtót, és kimentema kertbe.Ha azt vártam, hogy Hadley síri hangon odasúgjanekem, mitévő legyek, csalódnom kellett. A vámpíroknem hagynak kísérteteket maguk után, legalábbistudomásom szerint. Egyes vámpírok úgy tartják, hogynekik nincs lelkük. Nem tudom. Ezt csak isten tudhatja.És erre itt vagyok kint, magamban dünnyögök, mert nemakarok Hadley gyerekére gondolni, sem arra, hogy eddignem tudtam róla.57

Az is lehet, hogy Copley így oldja meg adolgokat. Talán mindig is demonstrálni akarta, mennyimindent tud, mintha ezzel mutatta volna a körülöttelévőknek, mekkora a hatalma.Amelia kedvéért vissza kellett mennem.Összeszedtem magam, elővettem a mosolyom - habártudtam, hogy ez az ijesztő, ideges mosolyom lesz ésvisszamentem. Odakuporodtam Amelia mellé, és csakúgy ragyogtam rájuk. Várakozástelin néztek rám, ésészrevettem, hogy közben elhalt a beszélgetés.- Ó - mondta Cope hirtelen. - Amelia, el isfelejtettem mondani. A múlt héten valaki telefononkeresett otthon, de nem ismertem az illetőt.- Hogy hívták?- Ó, hadd gondolkodjam! Mrs. Beech le is írta.Ophelia? Octavia? Octavia Fant. Ez az. Szokatlan név.Azt hittem, Amelia menten elájul. Fura színe lett,és megmarkolta a kanapé karfáját.- Biztos vagy benne? - kérdezte.- Igen, biztos. Megadtam neki a mobilszámodat,és elmondtam neki, hogy Bon Temps-ban laksz.- Köszi, apu - krákogott Amelia. - Ó, azt hiszem,kész a vacsora; megyek, és megnézem.- Sookie nem az előbb nézte meg? - Széles,elnéző mosoly ült ki az arcára, ahogy a férfiak szoktakmosolyogni, amikor szerintük egy nő bután viselkedik.- Ó, persze, de ez már az utolsó pár perc -mondtam, míg Amelia kirohant a szobából, pont olyansebesen, mint én az imént. - Szörnyű lenne, ha odaégne.Amelia olyan keményen dolgozott vele.- Maga ismeri ezt a Miss Fantet? - kérdezte Cope.- Nem, sajnos nem.58

- Amelia mintha megijedt volna valamitől. Ugye,senki nem akarja bántani a kislányomat?Egészen más ember lett, amint ezt kérdezte, ezt aférfit már-már kedvelni is tudtam volna. Akárki volt is eza Cope, azt nem akarta hagyni, hogy bárki is bántsa alányát. Mármint rajta kívül.- Nem hiszem. - Jól tudtam, ki az az Octavia Fant,mert Amelia agya épp az imént árulta el, de ő maga nemmondta ki hangosan, szóval ezt az információt nemoszthattam meg. Néha az, amit a fülemmel hallok, és az,amit a fejemben, rettenetesen összekeveredik, és zavaroslesz, ez az egyik oka annak, amiért sokan félbolondnaktartanak. - Maga vállalkozó, Mr. Carmichael?- Cope, kérem. Igen, egyebek között az vagyok.- Gondolom, mostanában virágzik az üzlet -jegyeztem meg.- Ha a cégem kétszer ekkora lenne, akkor semtudnánk mindazt elvállalni, amire igény mutatkozik -mondta. - De borzasztó érzés volt látni New Orleanstromba dőlni.Furcsamód hittem neki.A vacsora elég simán folyt le. Lehet, hogy Ameliaapját nyugtalansággal töltötte el, hogy a konyhábankellett ennie, de nem mutatta a jelét. Mivel építésivállalkozó volt, feltűnt neki, hogy a konyha új, míg a háztöbbi része nem, ezért mesélnem kellett a tűzesetről, deilyesmi bárkivel megeshetett, nem? A szándékosgyújtogatást azért kihagytam.Úgy tűnt, Cope-nak ízlik az étel, és gratuláltAmeliának, ő pedig majd elszállt a büszkeségtől. A férfimég egy pohár bort elfogyasztott a vacsora mellé, detöbbet nem, és csak módjával evett. Ameliával barátokról59

és családtagokról beszélgettek, és én eközben nyugodtangondolkodhattam. Higgyék el, elég sokgondolkodnivalóm akadt.Hadley házassági anyakönyvi kivonata és aválásról szóló végzés a bankjában volt egy széfben,amelyet a halála után nyitottam fel. A széfben egyébcsaládi emlékek is voltak, pár kép, az édesanyjagyászjelentése, több ékszer. Egy tincs nagyon finomszálú haj is, sötét és puha, amelyet egy darabka celluxszalfogtak össze. Egy pici borítékban volt. Amikor láttam,hogy milyen finom szálú a haj, el is gondolkodtam. Desem születési anyakönyvi kivonatot, sem egyébbizonyítékot nem találtam, ami arra utalt volna, hogyHadley-nek gyereke volt.Egészen a mai napig semmi elfogadható indokomnem volt arra, hogy felkeressem Hadley volt férjét. Addignem is tudtam róla, hogy létezik, míg ki nem nyitottam aszéfet. Hadley nem említette meg a végrendeletében.Sosem találkoztam vele. Nem jelent meg, amikor NewOrleansban tartózkodtam.Hadley miért nem említette meg a gyereket avégrendeletében? Nincs olyan szülő, aki kihagyná agyerekét. És annak ellenére, hogy Hadley Mr. Cataliadestés engem jelölt meg a végrendelet végrehajtójának,egyikünknek sem mondta, legalábbis nekem nem, hogylemondott a gyerekről.- Sookie, ideadnád a vajat? - kérdezte Amelia, és ahanghordozása elárulta, hogy nem most szólt hozzámelőször.- Persze, tessék - mondtam. - Hozhatok valakinekvizet vagy még egy pohár bort?Egyikük sem kért.60

A vacsora után önként jelentkeztem, hogyelmosogatok. Amelia rövid szünet után elfogadta azajánlatomat. Valamennyi időt kettesben kellett eltöltenieaz apjával, még akkor is, ha most nem örült alehetőségnek.Viszonylagos nyugalomban elmosogattam,eltörölgettem, majd eltettem az edényeket. Letöröltem akonyhapultot, levettem a terítőt az asztalról, és bedobtama hátsó verandán álló mosógépbe. Bementem aszobámba, olvastam egy kicsit, habár nem sokat fogtamfel abból, ami a lapokon történt. Végül félretettem akönyvet, és kivettem egy dobozt a fehérneműs fiókból.Ebben a dobozban volt mindaz, amit elhoztam Hadleyszéfjéből. Megnéztem a nevet a házassági anyakönyvikivonaton. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam atudakozót.- Remy Savoy telefonszámát szeretném megtudni- mondtam.- Melyik város?- New Orleans.- A számot kikapcsolták.- Akkor próbálja meg Metairie-t.- Ott sincs, asszonyom.- Rendben. Köszönöm.Természetesen egy csomóan elköltöztek a Katrinaóta, és sokan örökre. A legtöbb esetben azoknak azembereknek, akik elmenekültek a hurrikán miatt, nemvolt okuk a visszatérésre. És túlságosan sok esetben márnem volt hol lakniuk és dolgozniuk sem.Eltöprengtem, hogyan találhatnám meg Hadleyvolt férjét.61

Egy nagyon kellemetlen megoldás kúszott be azagyamba. Bill Compton számítógépes zseni. Talán ő kitudja nyomozni nekem Remy Savoyt, ki tudja deríteni,hol lehet most, és azt is, vajon a gyerek vele lakik-e.Úgy forgattam a fejemben a gondolatot, mint egykétes minőségű bort a számban. A tegnapi esküvő estéjénfolytatott beszélgetésünk után nem tudtam elképzelni,hogy szívességet kérek Billtől, habár ő igazán alkalmaslett volna erre a feladatra.Hirtelen nagyon hiányozni kezdett Quinn, azérzés szinte ledöntött a lábamról. Quinn okos ésviláglátott férfi volt, most biztosan lett volna egy jótanácsa. Ha egyáltalán viszontlátom valaha.Megráztam magam. Egyszer csak hallottam, hogyegy autó hajt be a ház előtti parkolóba. Tyrese Marley jöttvissza Cope-ért. Kihúztam magam, kimentem a szobából,és az arcomra ismét mosolyt kényszerítettem.A bejárati ajtó nyitva volt, és Tyrese állt ott,egészen kitöltve az ajtókeretet. Nagydarab ember volt.Cope előrehajolt, hogy puszit adjon a lánya arcára, amitAmelia a leghalványabb mosoly nélkül fogadott. Bob, amacska jött ki az ajtón, és leült Amelia mellé. A kandúrelkerekedett szemmel nézett fel az apára.- Macskád is van, Amelia? Azt hittem, utálod amacskákat.Bob erre Ameliára pillantott. Senki sem tud úgybámulni, mint egy macska.- Apu! Az még évekkel ezelőtt volt! Ez itt Bob.Nagyon cuki. - Amelia felkapta a fekete-fehér macsekot,és magához ölelte. Bob elégedettnek tűnt, és dorombolnikezdett.62

- Hmm. Nos, majd hívlak. Vigyázz magadra! Méggondolni is rossz arra, hogy itt fenn, az állam másikvégében élsz.- Csak pár óra kocsival - mondta Amelia, minthacsak tizenhét éves lett volna.- Ez igaz - ismerte el a férfi, és megpróbáltbánatos, de egyben elbűvölő is lenni. Majdnem sikerült isneki. - Sookie, köszönöm a vendéglátást - szólt át a lányaválla felett.Marley elment a Merlotte'sba megnézni, összetud-e kaparni némi információt rólam, ezt tisztán kitudtam venni a fejéből. Elég sok mindent összeszedett.Beszélt Arlene-nel, ami rossz hír volt, viszont a mostaniszakácsunkkal és a pincérsegéddel is, ami jó. Továbbátöbb törzsvendéggel is. Elég vegyes eredményekrőlkellett beszámolnia.Abban a pillanatban, hogy elhajtott az autó,Amelia megkönnyebbülten rogyott a kanapéra.- Hála istennek, hogy elment! - mondta. - Mostmár érted, mire gondoltam?- Aha - néztem rá, és odaültem mellé. - Szeretimegkavarni a dolgokat, ugye?- Mindig is ilyen volt - mondta Amelia. -Kapcsolatot akar velem, de az elképzeléseink nemegyeznek.- A papád nagyon szeret.- Tudom. De szereti a hatalmat is, és azellenőrzése alatt tartani a dolgokat.Ez elég enyhe kifejezés volt.- És nem tudja, hogy neked is megvan a magadhatalma.63

- Nem, egy szót sem hisz belőle - sóhajtottAmelia. - Azt állítja, hogy hithű katolikus, de ez nemigaz.- Egy bizonyos szempontból ez jó - jegyeztemmeg. - Ha hinne a boszorkányerődben, akkormegpróbálna rávenni, hogy mindenféle dolgot megtegyélneki. Esküdni mernék, hogy lenne olyan, amit nemakarnál megtenni. - Legszívesebben leharaptam volna anyelvem, de Amelia nem sértődött meg.- Igazad van - mondta. - Nem szívesen segítenékneki a céljai elérésében. Képes ő arra a segítségem nélkülis. Már azzal is megelégednék, ha békén hagyna. Mindigjavítani akar az életemen, de a saját elképzelése szerint.Pedig tényleg jól megvagyok.- Ki volt az, aki felhívott New Orleansban? -Habár tudtam, úgy kellett tennem, mintha nem ismerném.- Fant, ez volt a neve?Amelia megborzongott.- Octavia Fant a mentorom - mondta. - Miattajöttem el New Orleansból. Úgy gondoltam, hogy aboszorkánygyülekezet, amelyhez tartozom, valamiszörnyűséget tenne velem, ha megtudnák, mi történtBobbal. Octavia a gyülekezet feje. A megmaradtgyülekezeté. Már ha maradt belőle valami.- Hopsz.- Ja, ez van. Most meg kell fizetnem azért, amittettem.- Szerinted felutazik ide?- Már az is meglep, hogy eddig nem jelent meg.Noha szemmel láthatóan félt akövetkezményektől, Amelia a Katrina után betegreaggódta magát azon, hogy mi lehet a mentorával. Nagy64

erőfeszítéseket tett, hogy megtalálja, de úgy, hogyOctavia ne bukkanjon az ő nyomára.Amelia félt attól, hogy felfedezik, főleg így, hogyBob még mindig macska alakban volt. Azt is elmondta,hogy annál is inkább büntetésre méltónak fogják találni,hogy átalakító varázslattal próbálkozott, mert mégmindig gyakornok, vagy valami ilyesmi... mindenesetrecsak egy lépéssel az újonc felett. Amelia nem magyaráztael nekem, hogyan épül fel a boszorkányipar.- Eszedbe sem jutott megmondani a papádnak,hogy ne fedje fel a tartózkodási helyed?- Ha ilyesmit kérnék tőle, annyira kíváncsivátenném vele, hogy az egész életemet felforgatná, hogykiderítse, miért kértem ezt. Sosem gondoltam volna,hogy Octavia fel fogja hívni, mivel tudja jól, milyen aviszonyom az apámmal.Ami enyhén szólva is ellentmondásos volt.- Valamit el kell mondanom, csak kiment afejemből - váltott témát hirtelen. - Ha már atelefonhívásokról van szó, Eric hívott.- Mikor?- A, múlt éjjel. Mielőtt hazaértél. Annyira televoltál hírekkel, hogy amikor bejöttél, egyszerűenelfelejtettem szólni, különben is, azt mondtad, hogy majdúgyis fel akarod hívni. És annyira ideges voltam, hogyapu jön. Ne haragudj, Sookie. Megígérem, hogylegközelebb felírom egy cetlire.Nem ez volt az első alkalom, hogy Ameliaelfelejtett szólni, hogy valaki keresett. Nem örültem, deeső után köpönyeg, és különben is épp elég feszültséggelteli napunk volt. Reméltem, hogy Eric kiderítette, mi vanazzal a pénzzel, amellyel a királynő tartozott nekem a65

hodesi munkámért. Még nem kaptam csekket, és nemakartam a királynőt ezzel piszkálni, mert súlyosanmegsebesült. Bementem a szobámba, hogy onnan hívjamfel a Szemfogadót, amelyben ilyenkor nyüzsögtek avendégek. A klub hétfő kivételével minden éjjel nyitvavolt.- Szemfogadó, inni és élni hagyni - mondtaClancy.Ó, szuper. Pont az a vámpír, akit a legkevésbébírok. Óvatosan fogalmaztam meg a kérésemet.- Clancy, Sookie vagyok. Eric megkért, hogyhívjam vissza.Rövid csend következett. Le mertem volnafogadni, hogy Clancy azon gondolkodik, vajonmegakadályozhatja-e, hogy Erickel beszéljek. Rájött,hogy nem.- Egy pillanat - csak ennyit mondott. Kevés ideigaz Idegenek az éjszakában című számot kelletthallgatnom, majd Eric felvette a telefont.- Halló.- Ne haragudj, hogy csak most hívtalak vissza.Csak most kaptam meg az üzeneted. A pénz miatt hívtál?- rövid csend.- Nem, valami teljesen más dolog miatt. Holnapeste eljönnél velem valahova?A telefonkagylóra bámultam. Egy értelmesmondat sem jutott az eszembe.Végül csupán annyit mondtam:- Eric, én Quinn-nel járok.- És mikor és hol láttad utoljára?- Rhodesban.- Mikor és hol hallottál utoljára róla?66

- Rhodesban.A hangom tompán koppant. Nem szívesenbeszéltem Erickel erről, de épp elégszer ittunk egymásvéréből ahhoz, hogy sokkal erősebb kötelék legyenközöttünk, mint ami nekem kellemes volt. Ami azt illeti,gyűlöltem ezt a köteléket, amelyet muszáj volt magamravennem. De amikor a hangját hallottam, elégedettségtöltött el. Amikor vele voltam, szépnek és boldognakéreztem magam. És ez ellen semmit sem tehettem.- Szerintem egy estét igazán rám szánhatsz -folytatta Eric. - Nem úgy tűnik, mintha Quinn márbejelentkezett volna.- Ez gonosz megjegyzés volt.- Quinn a gonosz. Megígérte, hogy itt lesz veled,és nem tartotta meg a szavát. - Eric hangja sötétencsengett az elfojtott harag miatt.- Tudod, hogy mi történt vele? - kérdeztem. -Tudod, hol van?Jelentőségteljes csend következett.- Nem. - Eric nagyon gyengédnek hangzott. -Nemtudom. De van valaki a városban, aki találkozni akarveled. Megígértem neki, hogy megszervezem. Magamszeretnélek elvinni Shreveportba.Ezek szerint ez nem randi lesz.- Arra a Jonathan nevű pasira gondolsz? Odajötthozzám az esküvőn, és bemutatkozott. Meg kellmondanom, nem nagyon érdekel az a pasas. Nem akaroksenkit sem megbántani, ha a barátod.- Jonathan? Miféle Jonathan?- Arról az ázsiai férfiról beszélek, talán thaiföldilehet. Tegnap éjjel ott volt a Bellefleur-esküvőn. Aztmondta, hogy azért akart látni, mert épp Shreveportban67

időzik, és sokat hallott rólam. Azt is mondta, hogybejelentkezett nálad, ahogy egy rendes vámpírlátogatónak illik.- Nem ismerem - mondta Eric. A hangja sokkalélesebb lett. - Körbekérdezek itt a Szemfogadóban, háthavalaki látta. És megsürgetem a pénzedet is a királynőnél,habár őfelsége... nem a régi. Most pedig szeretnémmegkérdezni, hogy hajlandó vagy-e megtenni, amitkértem.Fintorogva néztem a telefonra.- Azt hiszem, igen - mondtam. - Kivel fogoktalálkozni? És hol?- Hogy kivel, az maradjon titok - válaszolta Eric. -Ami a hol kérdést illeti, egy helyes kis étterembemegyünk vacsorázni. Olyan helyre, ahova visszafogottanelegáns ruha kell.- Te nem is eszel. Mit fogsz csinálni?- Bemutatlak, és addig maradok, míg szükségedvan rám.Egy nyüzsgő étterem ellen semmi kifogásom nemlehet.- Rendben - mondtam, bár nem túl lelkesen. - Hatfélhét felé végzek.- Akkor hétkor ott leszek érted.- Legyen fél nyolc. Át kell öltöznöm. - Tudtam,hogy zsémbes a hangom, de éppenséggel az is voltam.Utáltam, hogy ekkora titokzatosság lengi körül ezt atalálkát.- Jobban fogod magad érezni, amint meglátsz -mondta Eric. A francba, még igaza is volt...68

4. fejezetMíg vártam, hogy a hajegyenesítőmfelmelegedjen, megnéztem a Minden napra egy szónaptáramat.„Androgün." Hú.Mivel nem tudtam, melyik étterembe megyünk, ésnem tudtam, kivel fogok találkozni, a legkényelmesebbruhámat választottam, egy égkék selyemfelsőt, amelyrőlAmelia azt mondta, hogy túl nagy neki, és egy feketekosztümnadrágot, amelyhez fekete magas sarkút húztam.Nem nagyon viselek ékszert, ezért csupán egy aranyláncés egy pici arany fülbevaló volt minden díszem. Nehézmunkanap állt mögöttem, de túlságosan is érdekelt, mittartogat az éjszaka, így nem éreztem fáradtságot.Eric pontosan érkezett, és (micsoda meglepetés!)az öröm hullámként csapott át felettem, amikormegláttam. Nem hiszem, hogy ez egyedül a köztünk lévővérköteléknek tulajdonítható. Szerintem bármelyikheteroszexuális nő így reagálna Eric láttán. Magas volt,és a saját korában biztosan óriásnak tartották. Ezzel atestfelépítéssel egy hatalmas kardot is könnyedén megtudott lendíteni, és csak úgy kaszabolhatta az ellenséget.Aranyszőke haja oroszlánsörényként keretezte erős69

homlokát. Semmi androgün nem volt Ericben, de semmiföldöntúli szépség sem. Igazi férfi volt.Eric lehajolt, hogy megcsókolja az arcom.Melegség és biztonságérzés járt át. Most, hogy több mintháromszor ittunk egymás véréből, így hatott rám. Nemmindig szerelmes vágyakozásból fakadt a vércserélés,hanem időnként szükségből - legalábbis én ígygondoltam akkor -, de nagy árat fizettem érte. Most márössze voltunk kötve, és amikor a közelembentartózkodott, abszurd módon boldog voltam.Megpróbáltam élvezni az érzést, de a tudat, hogy mindeznem egészen természetes, igencsak megnehezítette adolgomat.Mivel Eric a Corvette-jével érkezett, különörültem, hogy nadrágot választottam. Nagyon nehézilledelmesen beszállni egy Corvette-be, ha az emberszoknyát visel. Jelentéktelen dolgokról fecsegtemShreveport felé, de Eric szokatlanul csendes volt.Megpróbáltam kifaggatni Jonathanről, az esküvőnfelbukkanó titokzatos vámpírról, de Eric csak annyitmondott:- Majd később megbeszéljük. Azóta nem láttad,ugye?- Nem - válaszoltam. - Számítanom kellene rá?Eric megrázta a fejét. Feszült csend következett.Abból ítélve, ahogyan Eric a kormányt markolta,tudhattam, hogy épp átgondolja, hogyan mondjon elvalamit, amiről legszívesebben hallgatna.- Miattad örülök, hogy úgy tűnik, Andre nem éltetúl a robbantást.A királynő legkedvesebb gyermeke, Andre,meghalt a rhodesi robbantásban. De nem bomba ölte70

meg. Quinn és én pontosan tudtuk, minek tulajdoníthatóa halála: egy nagy és hegyes fadarabnak, amelyet Quinnbelemélyesztett a szívébe, míg a vámpír magatehetetlenülhevert. Quinn értem ölte meg Andrét, mert tudta, hogy avámpírnak olyan tervei voltak velem, amelyektőlbelebetegedtem a rettegésbe.- Biztos vagyok benne, hogy a királynőnekhiányzik - mondtam óvatosan.Eric szigorú pillantást vetett rám.- A királynő megzavarodott - mondta. - És agyógyulása még hónapokba telik. Igazából azt akartammondani... - elhallgatott.Ez nem Ericre vallott.- Mit? - kérdeztem.- Megmentetted az életemet - mondta. Feléjefordultam, de ő egyenesen az útra nézett. - Megmentettedaz életemet, és Pamét is.Zavaromban mocorogni kezdtem.- Aha, na igen... - Én, az önkifejezés bajnoka. Acsend egyre hosszabb lett, míg végül úgy éreztem,mondanom kell valamit. - Eléggé összeköt minket a vér.Eric egy ideig semmit nem válaszolt erre.- Kezdjük ott, hogy nem emiatt jöttél felébreszteniazon a napon, amikor a szálloda felrobbant - jegyeztemeg. - De most ne beszéljünk többet erről! Fontos este állelőtted.Igenis, főnök, dörmögtem kelletlenül, de csakmagamban.Shreveportnak olyan részén jártunk, amit nemnagyon ismertem. Határozottan az általam behatóbbanismert bevásárlónegyeden kívül volt. Olyan környékenautókáztunk, ahol a házak nagyok voltak, és a pázsit71

gyönyörűen gondozott. Az üzletek pedig kicsik ésdrágák... csupa olyan üzlet, amelyeket a szakma butiknéven emlegetett. Behajtottunk egy L alakú tömb elé,amely csupa ilyen üzletből állt. Az étterem az L végénvolt. A neve Les Deux Poissons. Talán nyolc autóparkolhatott előtte, mindegyik annyiba kerülhetett, mintaz én egész évi keresetem. Végigmértem a ruhámat, éshirtelen nyugtalanság töltött el.- Ne aggódj, gyönyörű vagy - mondta Ericcsendesen. Áthajolt hozzám, hogy kikapcsolja abiztonsági övemet (nagy megdöbbenésemre), és ahogykiegyenesedett, ismét megcsókolt, ez alkalommal aszámon. Fényes kék szeme csak úgy izzott fehér arcában.Úgy nézett ki, mint akinek egy egész történet van anyelve hegyén. De aztán lenyelte a kikívánkozótörténetet, majd kiszállt az autóból, odajött az oldalamra,és kinyitotta nekem az ajtót. Ezek szerint nem csakbennem munkálkodik a vérkötelék, hm?A feszültségéből rájöttem, hogy valami nagyesemény közeledik rohamosan felém, és kezdtemmegijedni. Eric megfogta a kezem, míg átmentünk atúloldalra az étteremhez, s hüvelykujjával szórakozottanvégigsimított a tenyeremen. Meglepett, hogy a tenyeremössze van kötve a... a... azzal ott lent.Beléptünk az előtérbe, ahol egy kis szökőkútfogadott, és egy paraván, amely eltakarta előlünk avendégeket. Az emelvénynél álló nő gyönyörű volt, ésfekete, a haja egészen rövidre nyírva. Aláomlónarancssárgabarna ruhát viselt, és ilyen magas cipősarkatmég az életben nem láttam. Ezzel az erővel akárlábujjhegyen is járhatott volna. Alaposan megnéztem,ellenőriztem az agyhullámait, és kiderült, hogy halandó.72

Vidáman Ericre mosolygott, de volt benne annyijóindulat, hogy nekem is juttatott a mosolyból.- Két személyre? - kérdezte.- Valakivel találkozunk - mondta Eric.- Ó, az úriemberrel.- Igen.- Erre legyenek szívesek. - A mosolya eltűnt, ésmár-már irigyen nézett ránk. Megfordult, és kecsesenbesétált az étterem mélyébe. Eric intett, hogy kövessem.Odabent meglehetősen sötét volt, a hófehér terítővel éskülönleges formákba hajtogatott szalvétával terítettasztalokon gyertyák égtek.A szemem a hosztesz hátára szegeződött, ezértnem vettem idejében észre, amikor megtorpant, ésmegállt az előtt az asztal előtt, ahol helyet kellfoglalnunk. Oldalra lépett. Szemben velem ott ült az aszép férfi, akit az esküvőn láttam két éjszakávalkorábban.A hosztesz sarkon fordult, megérintette a férfijobbján álló szék támláját, hogy jelezze, oda üljek, majdközölte, hogy nemsokára rendelkezésünkre áll apincérünk. A férfi felállt, hogy kihúzza a székem, és várt.Hátranéztem Ericre. Biztatón biccentett. A szék elécsusszantam, és a férfi tökéletes időzítéssel tolta be alám.Eric nem ült le. Szerettem volna, haelmagyarázza, mi történik, de meg sem szólalt. Szinteszomorúnak látszott.A gyönyörű férfi átható tekintettel nézett rám.- Gyermek - szólalt meg, hogy figyeljek rá. Aztánhátrasimította hosszú, finom szálú aranyszőke haját.Egyetlen vendég sem ült úgy, hogy látta volna, mit mutatnekem.73

A férfi füle hegyes volt. Tehát tündér.Csak két másik tündért ismertem. Ők azonbanmindenáron elkerülték a vámpírokat, mert a tündérillatépp olyan részegítő volt a vámpírok számára, mintamilyen vonzó a méz a medvének. Egy vámpír szerint,aki különösen értett az illatelemzéshez, bennem is folytnémi tündérvér.- Rendben - mondtam, hogy jelezzem,észrevettem a fülét.- Sookie, bemutatom Niall Brigantot - szólalt megEric. Úgy ejtette, hogy „njíól". - Vacsora közbenbeszélgethettek. Én kint leszek, ha szükséged lenne rám.Fejét mereven meghajtotta a tündér felé, és már elis tűnt.Figyeltem a távolodó Ericet, és hirtelen úrrá lettrajtam a nyugtalanság. Aztán egy kezet éreztem azujjaimon. Megfordultam, és belenéztem a tündérszemébe.- Ahogy mondta, a nevem Niall. - A hangjakönnyed volt, zengő, se nem férfi-, se nem női. A szemezöld volt, amilyen mélyzöldet csak el lehet képzelni. Apislogó gyertyafényben a színe aligha számított, egyedüla mélysége tűnt fel. A keze olyan könnyű volt, mint atollpihe, de nagyon meleg.- Ki maga? - kérdeztem, és nem arra gondoltam,hogy ismételje meg a nevét.- A dédapád - mondta Niall Brigant.- Ó, basszus - nyögtem, és a kezemet a számratapasztottam. - Elnézést, én csak... - megráztam a fejem. -A dédapám? - kérdeztem, és próbáltam felfogni. NiallBrigant aprót hunyorított. Egy igazi férfitól ez nőiesnekhatott volna, de Nialltól nem.74

A környéken rengeteg gyerek papinak nevezi anagyapját. Na, szerettem volna látni, ez milyen hatássallenne rá. Ez a gondolat segített összekaparni szétesetttudatomat.- Magyarázza el, kérem! - mondtam nagyonudvariasan. A pincér odalépett hozzánk, hogy felvegye azitalrendelést és felsorolja az aznapi specialitásokat. Niallegy üveg bort rendelt, és azt mondta, a lazacot választjuk.Engem meg sem kérdezett. Lehengerlő...A fiatalember vadul bólogatott.- Remek választás - mondta. Vérfarkas volt, ésannak ellenére, hogy azt vártam volna, kíváncsi leszNiallra (aki mégiscsak ritkán látott természetfeletti lény),mintha engem érdekesebbnek tartott volna. Ezt a pincérkorának és a cicimnek tulajdonítottam.Tudjátok, mi a furcsa abban, hogy felbukkant ezaz állítólagos rokon? Egyszer sem kérdőjeleztem meg azőszinteségét. Ő volt az igazi dédnagyapám, és hirtelenösszeállt a kép, mint amikor beillesztjük az utolsódarabot a kirakóba.- Mindent elmesélek - mondta Niall. Nagyonlassan előrehajolt, hogy megcsókolja az arcomat,mintegy szándéka jelzéseként. A szája és a szeme köréráncok gyűltek, ahogy az arcizmait a csókhoz igazította.Finom pókhálószerű ráncai semmit sem vettek elszépségéből. Olyan volt, akár a régi selyem vagy egyhajdani mester mára megrepedezett festménye.Ez volt a csókok éjszakája.- Még fiatal koromban, talán ötszáz vagy hatszázéve, szívesen kóboroltam a halandók között - kezdteNiall. - És időnként bizony megesett, ahogy a férfiaknál75

szokott, hogy megakadt a szemem egy-egy gyönyörűhalandó asszonyon.Körbenéztem, hogy ne csak őt bámuljam mindenegyes pillanatban, és valami furcsa dolgot vettem észre:senki sem nézett ránk, csak a pincérünk. Úgy értem, mégegy kósza pillantást sem vetettek felénk. És a helyiségbenlévő egyetlen emberi agyban sem tudatosult ajelenlétünk. A dédnagyapám elhallgatott, míg ezeneltöprengtem, majd folytatta a beszédet, amikorbefejeztem a helyzetelemzést.- Egy nap megláttam egy ilyen nőt az erdőben, aneve Einin volt. Azt hitte, angyal vagyok - egy pillanatraelhallgatott. - Finom teremtés volt - folytatta. - Életteli,boldog és egyszerű. - Niall le sem vette a szemét azarcomról. Átfutott rajtam, hogy talán olyannak tart, mintEinint, egyszerűnek. - Elég fiatal voltam ahhoz, hogybelehabarodjam, elég fiatal, hogy figyelmen kívülhagyjam az elkerülhetetlen véget, azt, hogy őmegöregszik, míg én nem. Ám Einin áldott állapotbakerült, ami nagy megrázkódtatás volt. A tündéreknek és ahalandóknak csak ritkán lesz gyermekük. Einin ikreknekadott életet, ami elég gyakori a tündérnemzetségben.Einin és mindkét fiú túlélte a szülést, ami abban azidőben meglehetősen kétséges volt. Az idősebbiketFintannak, a fiatalabbikat Dermotnak nevezte el.A pincér kihozta bort, és ezzel kirántott abűvöletből, amelyet Niall hangja vont körém. Olyan volt,mintha tábortűz mellett ülnénk az erdőben és egy ősilegendát hallgatnánk, és egyszer csak hopsz!, ott vagyunkLouisianában, egy modern shreveporti étteremben, éscsupa olyan emberrel vagyunk körülvéve, akinek76

fogalma sincs róla, mi történik. Gépiesen felemeltem apoharam, és ittam egy korty bort. Úgy éreztem, rám fér.- Fintan, a féltündér volt az apai nagyapád, Sookie- tette hozzá Niall.- Nem. Én ismertem a nagyapámat. - A hangomremegett kissé, vettem észre, de azért még így is nagyonnyugodt volt. - Az én nagyapám Mitchell Stackhouse, ésAdele Hale-t vette feleségül. Az apám Corbett HaleStackhouse, és ő és az anyám egy áradásban haltak meg,amikor még kicsi voltam. A nagymamám, Adele, neveltfel. - Habár eszembe jutott az a vámpír Mississippiben,aki azt mondta, némi tündérvért vél felfedezni azereimben, és azt is elhittem, hogy ez itt a dédapám,mégsem tudtam csak úgy átfesteni a lelkemben élőcsaládfát.- Milyen volt a nagymamád? - kérdezte Niall.- Ő nevelt fel, pedig nem is lett volna kötelessége- mondtam. - Az otthonába fogadott Jasonnel, éskeményen dolgozott, hogy tisztességesen felneveljenbennünket. Mindent tőle tanultunk. Imádott minket. Nekiis két gyermeke volt, és mindkettőt eltemette, és ez biztoskis híján megölte, de értünk akkor is erős maradt.- Gyönyörű volt fiatalon. - Zöld szeme elidőzöttaz arcomon, mintha a nagyi szépségének nyomátpróbálná felfedezni bennem.- Sejtem - mondtam bizonytalanul. Az ember nemgondolkodik el azon, milyen szép lehetett a nagyanyjafiatalon, legalábbis normális esetben nem.- Láttam azután, hogy Fintan teherbe ejtette -folytatta Niall. - Bájos volt. A férje azt mondta neki, nemajándékozhatja meg gyermekekkel. Rosszkor kapta el amumpszot. Ez valami betegség, ugye? - Bólintottam. -77

Egy napon azonban, amikor nagyanyád éppen odakintporolta a szőnyeget a ház mögött, ahol most is laksz,találkozott Fintannal. A fiam egy pohár vizet kért tőle.Azonnal beleszeretett. A nagyanyád annyira szeretettvolna gyerekeket, és a fiam azt mondta, ő megadhatjaneki.- Az imént azt mondta, hogy a tündéreknek és azembereknek ritkán lesz közös gyerekük.- De Fintan csak félig volt tündér. És már tudta,hogy meg tudja az asszonyokat ajándékozni gyermekkel -Niall ajka megremegett. - Az első asszony, akit szeretett,belehalt a szülésbe, de a nagyanyád és a fia sokkalszerencsésebb volt, és két évvel később ki tudta hordaniFintan lányát is.- Megerőszakolta - mondtam, szinte remélve,hogy így történt. A nagymamám a legkonzervatívabbasszony volt, akivel valaha is találkoztam. Nem tudtamelképzelni, hogy bárkit is becsapott, főleg mivel Istenszent színe előtt fogadott örök hűséget a nagypapámnak.- Nem, nem tett rajta erőszakot. A nagyanyádgyermeket akart, habár nem akart hűtlen lenni a férjéhez.Fintan ügyet sem vetett mások érzéseire, éskétségbeesetten kívánta a nagyanyádat - mondta Niall. -De sosem volt durva. Sosem tett volna erőszakot rajta.Mindazonáltal a fiam bármire rá tudta venni a nőket, mégolyasmire is, ami az erkölcsi meggyőződésük ellen volt...És nemcsak a nagyanyád volt gyönyörű, hanem a fiam is.Megpróbáltam elképzelni a nőt az én általamismert nagyiban. De egyszerűen nem ment.- Milyen volt az apád, az én unokám? - kérdezteNiall.78

- Jóképű - mondtam. - Keményen dolgozott. Jóapa volt.Niall halványan elmosolyodott.- Hogyan érzett iránta az anyád?Ez a kérdés durván belecsapott az apámról valókedves emlékeimbe.- Hát... nagyon odavolt érte. - Talán már a sajátgyerekei kárára.- Szinte már megszállottan? - Niall hangja nemítélkező volt, hanem bizonyosságot sugallt, mintha előretudta volna a válaszom.- Mindig vele akart lenni - ismertem el. - Nohacsak hétéves voltam, amikor meghaltak, de már akkor isláttam. Azt hittem, ez a normális. Minden figyelmét azapámnak szentelte. Néha Jasonnel útban voltunk. És anyumindig rettenetesen féltékeny volt, erre emlékszem. -Megpróbáltam úgy tenni, mint aki mulatságosnak ésbájos szeszélynek találja, hogy az édesanyja ennyireféltékeny volt az apjára.- Az apád tündérvére miatt ragaszkodott hozzáanyád oly erősen - mondta Niall. - Egyes halandókra ígyhat. Anyád látta benne a természetfelettit, és ezmegigézte. Mondd csak, jó anya volt?- Keményen küzdött - suttogtam.Tényleg igyekezett. Az anyukám elméletbentudta, milyen egy jó anya. Tudta, hogyan viselkedik egyjó anya a gyerekeivel. Erőt vett magán, hogy mindenfontos lépést megtegyen. De az igazi szeretetét apunaktartogatta, akit elbódított a felesége szenvedélyénekintenzitása. Felnőttként már láttam ezt. Gyerekként összevoltam zavarodva, és fájt.79

A vörös hajú vérfarkas kihozta a salátát, és letetteelénk. Szerette volna megkérdezni, hogy kérünk-e mégvalamit, de túlságosan meg volt ijedve. Megérezte,milyen feszült a légkör az asztalnál.- Miért döntött úgy, hogy megkeres? - kérdeztem.- Mióta tud rólam? - Az ölembe tettem a szalvétámat, éscsak ültem ott a villámat szorongatva. Ennem kellettvolna. Nem pocsékolásra neveltek. A nagyi nem arranevelt. A nagyi, aki szeretkezett egy féltündérrel (aki úgysündörgött be az udvarra, akár egy kóbor kutya). Párszeretkezés és némi idő után két gyermek jött a világra.- Az elmúlt nagyjából hatvan évben kíséremfigyelemmel a családodat. De Fintan fiam megtiltotta,hogy bármelyikőtöket is lássam. - Óvatosan a szájábahelyezett egy paradicsomszeletet, bent tartotta,elgondolkodott rajta, majd megrágta. Úgy evett, mintahogyan én ennék, ha egy indiai vagy nicaraguaivendéglőbe térnék be.- Mi történt? - kérdeztem, de magamtól isrájöttem. - Ezek szerint a fia meghalt.- Igen - mondta, és letette a villát. - Fintanmeghalt. Végül is félig halandó volt. És így is hétszázesztendőt élt.Erről most mit kell volna gondolnom? Olyanzsibbadt voltam, mintha Niall Novocaint fecskendezettvolna az érzelmekért felelős agyközpontomba. Talán megkellett volna kérdeznem, hogyan halt meg a... nagyapám,de nem tudtam rávenni magam.- Ezek szerint maga úgy döntött, hogy eljön éselmondja mindezt, de miért? - Büszke voltam rá,mennyire higgadtnak tűnök.80

- Öreg vagyok, még az én népem között is.Szeretnélek megismerni. Nem tehetem jóvá azt, ahogyanFintan öröksége hatott az életedre. De megpróbálnámkicsit megkönnyíteni az életedet, ha megengeded.- El tudja tüntetni a telepatikus képességemet? -kérdeztem. Félelemtől sem mentes vad remény gyúlt kibennem, akár egy napfolt.- Azt kéred, hogy távolítsak el valamit, ami alényed szövetének része... - mondta Niall. - Nem, eztnem tudom megtenni.Összeroskadva ültem a széken.- Csak gondoltam, megkérdezem - mondtamkönnyekkel küszködve. - Nekem is van háromkívánságom, vagy ez a dzsinnekkel van?Niall egyáltalán nem úgy nézett rám, mint aki eztviccesnek találja.- Nem szeretnél dzsinnekkel találkozni – mondta.- Én pedig nem vagyok mókamester. Herceg vagyok.- Elnézést - mondtam. - Kicsit nehéz megbirkóznimindezzel... dédnagyapa. - Halandó dédnagyapámra nemis emlékeztem. A nagyapáim - rendben, azt hiszem, azegyik nem az igazi nagyapám volt - nem néztek ki ésnem is viselkedtek úgy, mint ez a gyönyörű teremtés.Stackhouse nagyapám tizenhat évvel ezelőtt halt meg, ésaz anyukám szülei még azelőtt, hogy betöltöttem volna atizedik életévemet. Ezért Adele nagyanyámat sokkaljobban ismertem, mint a többieket, sőt, ami azt illeti,sokkal jobban, mint a saját szüleimet.- Hm - kezdtem. - Hogyhogy Eric eljött értem,hogy idehozzon? Hiszen maga végül is tündér. Avámpírok megőrülnek, amikor megérzik a tündérillatot.81

Az igazság az, hogy a legtöbb vámpír elveszítiminden önuralmát a tündérek közelében. Csakis a nagyonfegyelmezett vámpírok tudnak rendesen viselkedni,amikor egy tündér szaglótávolságba kerül. Tündérkeresztanyám, Claudine, iszonyatosan rettegett, havérszívó volt a közelében.- El tudom nyomni létem lényegét - mondta Niall.- Látnak, de nem szagolnak ki. Elég hasznos varázslat.Még azt is meg tudom akadályozni, hogy a halandókészrevegyenek, mint ahogy tapasztalhattad is.Olyan hangon mondta, amiből tudhattam, hogynem csupán nagyon öreg és nagy hatalma van, hanemigen büszke is.- Maga küldte hozzám Claudine-t? - kérdeztem.- Igen. Remélem, hasznos volt. Csak azoknaklehet kapcsolatuk tündérrel, akiknek némi tündérvérfolyik az ereiben. Tudtam, hogy szükséged van rá.- Ó, igen, Claudine megmentette az életemet -mondtam. - Nagyszerűen dolgozik. - Még vásárolni iselvitt. - Minden tündér olyan kedves, mint Claudine,vagy olyan csodaszép, mint a testvére?Claude férfisztriptíztáncos, és jelenleg aszórakoztatóiparban dolgozik. Nála szebb férfi nem islétezett, de egyéb tekintetben olyan volt, mint egy önteltmarharépa.- Kedvesem - mondta Niall - mi mindcsodaszépek vagyunk az emberek szemében; egyestündérek azonban igencsak gorombák.Rendben, most jön a feketeleves. Erősen az volt abenyomásom, hogy elvileg jó hírnek kéne tartanom, hogya dédnagyapám igazi tündér, legalábbis Niall82

szempontjából - de a történet nem lesz csupa móka éskacagás. Most mindjárt megtudom a rossz hírt.- Sok év telt el anélkül, hogy megtaláltalak volna- mondta Niall -, részint amiatt, mert Fintan így akarta.- Ennek ellenére figyelt engem? - Szintemegmelegedett a szívem ennek hallatán.- A fiamat mardosta a bűntudat, hogy kétgyermekét erre a félig kint, félig bent létre kárhoztatta,amit ő maga is megtapasztalt, minthogy olyan tündérvolt, aki mégsem teljesen az. Attól tartok, népem többitagja nem volt túlságosan kedves hozzá. - Adédnagyapám le sem vette rólam a tekintetét. - Mindentőlem telhetőt megtettem, hogy védelmezzem, de ez nemvolt elég. Fintan arra is rájött, hogy nem eléggé halandóahhoz, hogy annak higgyék, legalábbis hosszabb ideignem.- Ezek szerint magának sem ez a rendes külseje? -kérdeztem roppant kíváncsian.- Nem. - Egy pillanat tört részéig szinte vakítófényt láttam, a közepén a gyönyörű és tökéletes Niall-lal.Nem csoda, ha Einin azt hitte, angyal.- Claudine azt mondta, hogy azon igyekszik, hogyfeljebb jusson - mondtam. - Ez mit jelent? - Esetlenülbukdácsoltam át ezen a beszélgetésen. Úgy éreztem, ez asok információ fejbe vágott és földbe döngölt, és mostúgy kellett összeszednem magam, hogy érzelmileg talpraálljak. Nem sok sikerrel jártam.- Ezt nem lett volna szabad elmondania neked -jegyezte meg Niall. Egy-két másodpercig belső vitábabonyolódott magával, mielőtt folytatta volna.- Az alakváltók olyan halandók, akiknek a DNSükbenmegváltozott egy szakasz, a vámpírok elhunyt83

halandók, akik valami mássá alakultak át, de atündérnemzetségnek csak az alapformája azonos ahalandókéval. Többféle tündér létezik, a koboldszerűgroteszk alakoktól kezdve a hozzánk hasonló szépségeslényekig. - Ezt minden beképzeltség nélkül mondta.- Angyalok is vannak?- Az angyalok ismét más létformához tartoznak,ők szinte teljes átalakuláson mentek át, testi és erkölcsiértelemben egyaránt. Több száz évbe is beletelhet, mirevalakiből angyal lesz.Szegény Claudine.- Ám ennyi legyen most elég - tette hozzá Niall. -Szeretnélek megismerni. A fiam nem engedte, hogy azapád és a nagynénéd közelébe menjek, aztán agyerekeiket sem ismerhettem meg. A halála túl későnkövetkezett be ahhoz, hogy megismerjem azunokatestvéredet, Hadley-t. De végre téged láthatlak ésérinthetlek. - Amit, mellesleg, Niall nem éppen halandómódon meg is tett: ha nem fogta a kezemet, akkor atenyere a vállamon vagy a hátamon nyugodott. Ahalandók nem pont így viselkednek egymással, de nemzavart. Nem akasztott ki annyira, mint lehetett volna,mivel már észrevettem, hogy Claudine is nagyon szerethozzáérni másokhoz beszéd közben. Mivel a tündérektőlnem kaphattam telepatikus vibrálást, ennyi közelséget eltudtam viselni. Egy átlagos halandónak csak úgyzáporoztak volna rám a gondolatai, mivel az érintésfelerősítette a telepatikus kapcsolatra valóérzékenységemet.- Fintannak volt másik gyereke vagy unokája is? -kérdeztem. Jó lett volna, ha kicsit több rokonom van.84

- Majd később beszélünk erről is - mondta Niall,ami azonnal bekapcsolta bennem a vészjelzőt. - Most,hogy egy kicsit jobban ismersz - folytatta -, kérlek,mondd el, mit tehetek érted.- Miért tenne bármit is értem? - kérdeztem. Márbeszéltünk a dzsinnekről. Nem akartam visszatérni atémára.- Tudom, hogy nehéz életed volt. Most, hogyláthatlak végre, hadd segítsek valamiképpen.- Elküldte nekem Claudine-t. Nagy segítség volt -ismételtem. A hatodik érzékem mankója nélkül nehezenértettem meg a dédnagyapám érzelmi és mentálishozzáállását. Vajon gyászolja a fiát? Igazából milyen volta kapcsolatuk? Vajon Fintan úgy gondolta, hogymindannyiunkkal nagy jót tesz azzal, hogy az apját ennyiéven át nem engedi a Stackhouse család közelébe? VajonNiall gonosz vagy rossz szándékkal közeledik felém?Messziről is bármikor árthatott volna nekem anélkül,hogy azzal kellett volna fáradnia, hogy megkeressen, éskifizessen egy drága vacsorát.- Ennél többet úgysem fog elmondani, ugye?Niall megrázta a fejét, a haja úgy súrolta végig avállát, mintha hihetetlenül finom arany- és ezüstfonál lettvolna.Eszembe jutott valami.- Meg tudná keresni nekem a barátomat? -kérdeztem reménykedve.- Lovagod is van? A vámpír mellett?- Eric nem a barátom, de mivel többször is ittunkegymás véréből...- Épp ezért közeledtem hozzád rajta keresztül.Kötelék van köztetek.85

- Igen.- Nagyon régóta ismerem Eric Northmant. Úgygondoltam, eljössz, ha ő kér meg rá. Rosszat tettem?Meglepődtem a kérdésén.- Nem, uram - mondtam. - Nem hiszem, hogyeljöttem volna, ha Eric nem mondja, hogy mindenrendben. Nem hozott volna ide, ha nem bízna magában...Legalábbis úgy gondolom.- Szeretnéd, ha megölném? Elvágnám aköteléket?- Nem! - kiáltottam kissé izgatottan. - Nem!!!Pár vendég most először odanézett ránk, mert adédnagyapám „ne nézzenek ide" varázslata ellenére ismeghallották a kétségbeesett kiáltásomat.- A másik barátod - mondta Niall, és még egyfalatot evett a lazacból. - Ki ő, és mikor tűnt el?- Quinn vértigris - válaszoltam. - A rhodesirobbantás után veszett nyoma. Megsérült, de még akkorláttam.- Hallottam a Piramisról - mondta Niall. - Ottvoltál?Mindent elmeséltem, és az újonnan megismertdédnagyapám minden ítélkezés nélkül végighallgatott,ami egészen frissítően hatott rám. Nem hüledezett, nemborzadt el, és nem sajnált. Ez tényleg tetszett. Mígbeszéltem, át tudtam rendezni az érzéseimet.- Tudja, mit? - mondtam, amikor természetescsend állt be a beszélgetésben. - Ne keresse meg Quinnt!Tudja, hol vagyok, és megvan neki a számom is. - És aszám is megvolt neki, gondoltam keserűen. - Majdmegjelenik, amikor úgy érzi, hogy lehet, gondolom. Vagynem.86

- De így semmit nem tehetek érted ajándékgyanánt - mondta a dédnagyapám.- Csak egy szerencsekártyát kérek - mondtammosolyogva, de el kellett magyaráznom neki a kifejezést.- Valami csak összejön. Én most... Beszélhetek magáról?A barátaimnak - kérdeztem. - Nem, azt hiszem, nem. -Nem tudtam magam elé képzelni, ahogy azt ecsetelemTarának, hogy van egy új dédnagyapám, aki történetesentündér. Amelia talán sokkal megértőbb lenne.- Szeretném, ha a kapcsolatunk titokban maradna- mondta. - Annyira örülök, hogy végremegismerhettelek, és még többet szeretnék rólad tudni. -Kezét az arcomra tette. - De hatalmas ellenségeimvannak, és nem akarom, hogy eszükbe jusson bántanitéged, csak azért, hogy így ártsanak nekem.Bólintottam. Megértettem. De azért egy kicsitlelohasztott, hogy lett ugyan egy vadonatúj rokonom,mégis tilos volt róla beszélnem. Niall levette a kezét azarcomról, és lecsúsztatta a kezemre.- Mi a helyzet Jasonnel? - kérdeztem. - Vele isbeszélni fog?- Jason... - Az arca undort tükrözött. - Valahogy aza létfontosságú szikra kihagyta Jasont. Tudom, hogyugyanabból az anyagból gyúrták, mint téged, de benne avér csak abban mutatkozik meg, hogy könnyen vonzza aszeretőket, ami összességében véve nemigen ajánlott.Nem értené és nem értékelné a kapcsolatunkat.A dédnagyapám elég undokul mondta ezt.Megpróbáltam valamit mondani Jason védelmében, demégis befogtam a számat. Mélyen legbelül el kellettismernem, hogy Niallnak nagy valószínűséggel igaza87

volt. Jason csak követelésekkel állt volna elő, és eljártvolna a szája.- Milyen gyakran jár majd erre? - kérdeztemehelyett, és keményen küzdöttem, hogy közömbösnektűnjek. Tudtam, hogy ügyetlenül fejezem ki magam, denem tudtam, hogyan másképp alapozhatnám meg ezt azúj és furcsa kapcsolatot.- Megpróbállak úgy látogatni, ahogyan egyhétköznapi rokon tenné - mondta.Igyekeztem elképzelni. Niall elvisz aHamburgerpalotába? Odaül mellém a vasárnapiistentiszteleten? Nem hinném.- Úgy érzem, egy csomó mindent nem mond el -mondtam nyersen.- Így legalább a következő alkalommal is leszmiről beszélgetni - mondta, és tengerzöld szemével rámkacsintott. Rendben, erre nem számítottam. Átadott egynévjegykártyát, ez is olyasmi volt, amit nem vártam.Csak annyi állt rajta, Niall Brigant, és alatta középen egytelefonszám. - Ezen a számon bármikor elérsz. Valakifogadja a hívást.- Köszönöm - mondtam. - Gondolom, maga tudjaaz én telefonszámomat...Bólintott. Azt hittem, menni készül, de mégmaradt. Mintha pont úgy vonakodott volna búcsúzni,mint én.- Szóval - kezdtem, és megköszörültem a torkom.- Napközben mivel foglalkozik? - El sem tudommondani, milyen furcsa és egyben kellemes volt egycsaládtaggal lenni. Nekem csak Jason volt, de ő sem állttúl közel hozzám, nem olyasvalaki volt, akinek mindent88

el lehetett mondani. Számíthattam rá, ha minden kötélszakad, de hogy együtt mászkáljunk? Soha.A dédnagyapám válaszolt a kérdésemre, deamikor később fel akartam idézni, mit mondott, semmikonkrét nem jutott az eszembe. Azt hiszem, valami titkostündérherceges dologgal foglalkozott. Azt elmondta,hogy egy-két bankban és egy kertibútorgyártó cégbentárstulajdonos, sőt egy olyan vállalatban is - és eztnagyon különösnek találtam -, amely kísérletigyógyszereket fejleszt és tesztel.Kétkedve néztem rá.- Halandóknak való gyógyszereket - mondtam,hogy megbizonyosodjam afelől, jól értettem.- Igen. Leginkább - válaszolt. - De néhányvegyész különlegességeket is előállít a számunkra.- A tündérnép számára.Bólintott, és finom selyemhaja az arcába hullott,ahogy a feje megmozdult.- Ma már annyi vas van - mondta. - Nem tudom,hallottál-e róla, hogy nagyon érzékenyek vagyunk avasra. És ha minden pillanatban kesztyűt viselünk, az amai világban túl feltűnő. - A pillantásom a jobb kezérevándorolt, amely az asztalterítőn nyugvó kezemet fogta.Elhúztam az ujjaimat, és végigsimítottam a bőrén.Furcsán simának tűnt.- Mint egy láthatatlan kesztyű - mondtam.- Pontosan - bólintott. - Az egyik fejlesztésük. Deennyi elég is rólam.Épp, amikor kezdett érdekes lenni, gondoltam. Deértettem, hogy a dédnagyapámnak még nem volt igazioka arra, hogy minden titkát rám bízza.89

Niall a munkámról kérdezett, a főnökömről, aszokásaimról, ahogy egy igazi dédnagyapa tenné. Habárszemmel láthatóan nem tetszett neki, hogy a dédunokájadolgozik, a dolog mintha nem zavarta volna. Ahogymondtam, nem volt könnyű a fejében olvasni. Amiengem illet, a gondolatai nem tartoznak rám; de aztészrevettem, hogy időnként megálljt parancsol magának,hogy ne beszéljen.Végül elfogyott a vacsora, és az órámrapillantottam, meglepve, hogy mennyi idő telt el. Mennemkellett. Másnap dolgoznom kellett. Elnézést kértem,megköszöntem a dédnagyapámnak (még mindigbeleborzongtam, ha így gondoltam rá) a vacsorát, ésnagyon tétován előrehajoltam, hogy megcsókoljam azarcát, ahogy korábban ő az enyémet. Minthavisszatartotta volna a lélegzetét egy kicsit, míg ez történt.A bőre puha volt, és fénylő, mintha hamvas szilva értvolna az ajkamhoz. Habár képes volt embernek kinézni, abőre tapintása cseppet sem hasonlított a miénkre.Felállt, amikor távoztam, de az asztalnál maradt -gondolom, azért, hogy rendezze a számlát. Kifelé menetsemmi nem jutott el az agyamig abból, amit aszememmel láttam. Eric a parkolóban várt. Ez idő alattelfogyasztott egy kis TrueBloodot, és olvasgatott akocsiban, amely az egyik lámpa alatt állt.Kimerült voltam.Egészen addig észre sem vettem, milyen idegtépőNiall-lal vacsorázni, míg ki nem kerültem a hatása alól.Habár kényelmes széken ültem egész végig, olyan fáradtvoltam, mintha futás közben beszélgettünk volna.Niall az étteremben el tudta rejteni Eric elől atündérillatot, de most Eric orrcimpája megrándult; innen90

tudtam, hogy a bűvös illat beleivódott a ruhámba. Ericszinte önkívületben hunyta le a szemét, és még a száját ismegnyalta. Úgy éreztem magam, mintha egymarhahússzelet lennék, amelyet épp nem ér el a kiéhezettkutya.- Térj magadhoz! - szóltam rá. Nem voltam abbana hangulatban.Eric nagy erőfeszítéssel megfékezte magát.- Amikor ilyen illatod van - mondta -,legszívesebben megdugnálak, megharapnálak ésodadörgölődznék hozzád.Ez elég velős volt, és nem mondanám, hogy egypillanatra (amely fele-fele arányban oszlott meg akéjvágy és a félelem között) nem képzeltem el ajelenetet. De sokkal fontosabb dolgokon kellett törnöm afejem.- Hátrább az agarakkal! - mondtam. - Mit tudsz atündérekről? Azon kívül, hogy milyen az ízük.Eric kijózanodva nézett rám.- Csodálatosak a férfiak és nők egyaránt.Hihetetlenül kemények és elszántak. Nem halhatatlanok,de nagyon hosszú ideig élnek, hacsak valami nemtörténik velük. Például vassal meg lehet őket ölni.Másképp is meg lehet, de az nehéz. Jobbára szeretnekmaguk lenni. A mérsékelt klímát szeretik. Azt nemtudom, mit esznek, mit isznak, amikor maguk vannak.Megkóstolják más kultúrák ételeit is; egyszer olyantündért is láttam, aki kipróbálta a vérivást. Többre tartjákmagukat, mint ami jogos. Amikor a szavukat adják, álljákis. - Egy pillanatra elgondolkodott. - Különbözőbűbájokhoz értenek. Nem mind tudják ugyanaztmegtenni. És tényleg nagyon varázslatos lények. Ez a91

lényegük. Nincsenek más isteneik, csak a saját fajuk,mivel annyiszor hitték őket isteneknek. Ami azt illeti, vanköztük olyan, aki istenségre jellemző tulajdonságokkalbír.Csak bámultam rá.- Ezt hogy érted?- Nos, nem arra célzok, hogy szentek - mondtaEric. - Hanem arra, hogy az erdőben élő tündérek olyanerősen azonosulnak az erdővel, hogy ha az egyiketbántod, azzal a másiknak is ártasz. Ezért nagyonmegcsappant a számuk. Nyilvánvalóan a vámpíroknaknincs naprakész tudásuk a tündérpolitikáról és a túlélésikérdéseikről, mivel mi olyan veszélyesek vagyunk aszámukra... egyszerűen azért, mert megrészegítenekbennünket.Sosem jutott eszembe, hogy ezeketmegkérdezzem Claudine-tól. Először is, nem úgy tűnt,mint aki szívesen beszél arról, milyen tündérnek lenni, ésáltalában akkor bukkant fel, amikor bajban voltam, ésebből kifolyólag szánalmasan magam körül forogtam.Másodszor, eddig úgy képzeltem, hogy talán csak egymaréknyi tündér maradhatott a világon, de Ericelmondása szerint régen ugyanolyan sok tündér élt, mintvámpír, habár a tündérfaj eltűnőben volt.Ezzel éles ellentétben a vámpírok (legalábbisAmerikában) határozottan szaporodtak. Három vámpíremigrációstörvénytervezet is várta a sorát aKongresszusban. Amerika olyan ország hírében állt(ahogy Kanada, Japán, Norvégia, Svédország, Anglia ésNémetország is), mint amelyik viszonylagoshiggadtsággal reagált a nagy leleplezésre.92

A nagy leleplezés gondosan megrendezettéjszakáján a vámpírok a világ minden táján megjelenteka televízióban, a rádióban, sőt személyesen is, ahogyéppen a legcélravezetőbbnek tartották az adott régióban,hogy közöljék a halandó népességgel a következőket:„Halihó! Tényleg létezünk. De nem vagyunkéletveszélyesek! Az új japán szintetikus vér kielégíti atáplálkozási igényeinket."Az azóta eltelt hat év a tanulásról szólt. Ma éjjelrengeteg mindennel bővült a természetfelettiekről szólótudásom.- Ezek szerint a vámpírok kerekedtek fölül -jegyeztem meg.- Nem állunk háborúban - mondta Eric. -Évszázadok óta nem háborúztunk.- Ezek szerint valamikor a múltban a vámpírok ésa tündérek egymás ellen harcoltak? Úgy értem, szabályosütközetben?- Igen - válaszolt Eric. - És ha ismét erre kerülnesor, az első, akit leszednék, az Niall lenne.- Miért?- Nagy a hatalma a tündérvilágban. Nagy avarázsereje. Ha valóban a szárnya alá akar venni, akkoregyszerre vagy nagyon szerencsés és nagyonszerencsétlen. - Eric beindította a motort, és kihajtottunka parkolóból. Nem láttam, hogy Niall kijött volna azétteremből. Lehet, hogy egyszerűen, pukk, eltűnt egyfüstfelhőben ott az asztal mellett. Reméltem, hogy azértelőtte kifizette a számlát.- Azt hiszem, örülnék, ha ezt elmagyaráznád -mondtam. De volt egy olyan érzésem, hogy nem igazánszeretném hallani a választ.93

- Régen több ezer tündér élt az EgyesültÁllamokban - kezdett bele Eric. - Most csak pár százanvannak. De azok, akik megmaradtak, nagyon elszánttúlélők. És nem mind a herceg barátai.- Ó, szuper. Pont még egy természetfeletti csoporthiányzott nekem, amely nem kedvel - dörmögtem.Néma csöndben hajtottunk a sötétben azautópálya felé, amely keleti irányban visszavitt minketBon Temps-ba. Eric a gondolataiba temetkezett. Én is sokmindenen rágódtam; sokkal több mindenen, mint vacsoraközben, az biztos.Rájöttem, hogy összességében óvatosan boldogvagyok. Jó érzés volt, hogy (megkésve ugyan, de)előkerült a dédnagyapám. Niall, úgy tűnt, őszinténigyekezett, hogy jó kapcsolatot alakítson ki velem. Mégmindig egy halom kérdésem volt, amelyet fel akartamlenni, de ez várhatott, míg jobban meg nem ismerjükegymást.Eric Corvette-je piszkosul gyorsan tudott menni,és Eric nem zavartatta magát különösebben az autópályasebességkorlátozása miatt. Nem lepett meg túlságosan,amikor mögöttünk megláttam a közeledő villogó fényt.Csak megdöbbentem, hogy a rendőrautó egyáltalán utoltudta érni.- Khm - krákogtam, és Eric elkáromkodta magát,valószínűleg egy olyan nyelven, amelyet évszázadok ótanem ejtett ki élő ember. A mai világban azonban még azötös körzet seriffjének is engedelmeskednie kellett ahalandó törvényeknek, vagy legalábbis illett úgy tennie.Eric kihúzódott a leállósávba.- Mit vártál a VRSZV rendszámmal? - kérdeztem,és nem is lepleztem, hogy élveztem a pillanatot. Láttam,94

hogy a járőr sötét körvonala megjelent a mögöttünk állókocsi mellett, majd valamivel a kezében (talánjegyzettömb vagy zseblámpa?) odasétált hozzánk.Jobban megnéztem magamnak. Gondolatbantapogatódzni kezdtem. Agresszió és félelem kuszaelegyét találtam.- Vérfarkas! Valami nem stimmel! - suttogtam,mire Eric lenyomott a padlóra hatalmas kezével, mert ottnagyobb takarásban lettem volna... ha nem éppen egyCorvette-ben ülünk.Ekkor a járőr odalépett az ablakhoz, ésmegpróbált lelőni.95

5. fejezetEric megfordult, hogy testével kitöltse az ablakotés eltakarja az autó többi részét a lövöldöző elől, de alövedék eltalálta a nyakán. Egy rettenetes pillanatighátrahanyatlott az ülésen, az arca megmerevedett, és sötétvére lustán folyni kezdett fehér bőrén. Úgy sikoltoztam,mintha ezzel az éles hanggal meg tudtam volna védenimagam, de a fegyver rám szegeződött, ahogy a férfibehajolt a kocsiba, hogy Eric előtt benyúlva ismét rámcélozzon.De ez ostobaság volt a részéről. Eric elkapta aférfi csuklóját, és egyre erősebben szorította. A „járőr" iselkezdett sikítani, és üres kezével hadonászni kezdettEric felé. A fegyver rám esett. Szerencse, hogy nem sültel, amikor leesett. Nem sokat tudok a kézilőfegyverekről, de ez nagy volt, és halálos kinézetű.Feltápászkodtam, és ráfogtam a fegyvert a lövöldözőre.Ott helyben megmerevedett, félig bent, félig kintvolt a kocsiból. Eric mostanra már eltörte a karját, demég mindig szorosan tartotta. Annak a fajankónak jobbankellett volna félnie a vámpírtól, aki nem eresztette, mint apincérnőtől, aki aligha tudta, hogyan kell elsütni afegyvert, de a pisztoly jobban magára vonta a figyelmét.96

Biztos voltam benne, hogy hallottam volna róla,ha az autópálya-rendőrség nekiállt volnabüntetőcédulaosztogatás helyett lepuffantani agyorshajtókat.- Ki maga? - kérdeztem, és nem csoda, hogy nemvolt valami sziklaszilárd a hangom. - Ki küldte ránk?- Megparancsolták - nyögte a vérfarkas. Most,hogy volt időm felfogni a részleteket, láttam, hogy nem arendes egyenruhát viseli. A szín ugyanaz, a sapka is, denem egyenruhanadrág volt rajta.- Kik? - kérdeztem.Eric szemfoga belemart a vérfarkas vállába. Asebesülése ellenére már lassan húzta be az ablakon azálrendőrt. Logikusnak tűnt, hogy szüksége van egy kisvérre, mivel annyit vesztett az utóbbi pár percben. Amerénylő sírni kezdett.- Ne engedje, hogy átvigyen! - könyörgött.- Nincs akkora szerencséje... - mondtam, és nemazért, mert tényleg azt gondoltam, hogy olyan szuperdolog vámpírnak lenni, hanem azért, mert biztos voltambenne, hogy Eric sokkal rosszabbra készül.Kiszálltam a kocsiból, mert esélytelen lett volnaEricet rávenni, hogy engedje el a vérfarkast. Ebben avérgőzös mámorban úgysem hallgatott volna rám. Ebbena döntésben kulcsfontosságú tényező volt a vele valókötelékem. Örültem, hogy jól érzi magát, hogy megkapjaa vért, amelyre annyira szüksége volt. Dühös voltam,hogy valaki megpróbált ártani neki. Mivel ez a két érzésnormális körülmények között nem jelentkezett nálam egyidőben, tudtam, hogy mi a felelős érte.Továbbá elég kellemetlenül zsúfolt lett a Corvettebelseje: én, Eric és egy vérfarkas testének nagy része.97

Csodák csodája egyetlen autó sem hajtott elmellettünk, míg végigügettem a leállósávban a támadójárművéig, amelyről (nem nagyon lepett meg) kiderült,hogy egy sima fehér kocsi illegálisan felhelyezettvillogóval. Minden drótot és gombot, amit csak találtamkihúztam és megnyomtam, hogy lekapcsoljam a kocsilámpáit, sőt még a villogót is sikerült kiiktatnom. Mostmár korántsem voltunk annyira feltűnőek. Eric már atalálkozás elején lekapcsolta a lámpáit.Gyorsan benéztem a fehér kocsi belsejébe, desehol nem láttam olyan borítékot, amelyre az lett volnaírva, hogy „Bejelentés az engem felbérlő személyről,amennyiben elkapnak". Szükségem volt valamire, amibőlkiindulhatok. Legalább egy telefonszámnak lennie kellettvalahol egy cetlin, egy telefonszámnak, amelyetvisszakereshettem. Mintha tudtam volna, hogyan kell azilyesmit megoldani. Patkányok. Visszasiettem Ericautójához, és egy arra elhaladó kombi fényében láttam,hogy már nem lógnak ki lábak az ablakon, és így aCorvette jóval kevésbé volt feltűnő. De el kellett tűnnünkinnen.Belestem a Corvette-be, és üresen találtam.Egyedül az Eric ülésén éktelenkedő vérfolt emlékeztetetta történtekre. Kivettem egy zsebkendőt a retikülömből,ráköptem, és ledörzsöltem az alvadt vért; nem volt alegelegánsabb megoldás, de hatásos.Hirtelen Eric jelent meg mellettem, és kis híjánfelsikoltottam. Még mindig izgatott volt a váratlantámadástól, és odaszorított a kocsi oldalának, s a fejemeta megfelelő szögben tartva meg akart csókolni. Vágytámadt bennem, és majdnem megszólaltam, hogy „Bánjapatvar, tégy magadévá, bátor viking harcos!" Nemcsak a98

vérkötelék biztatott arra, hogy elfogadjam néma ajánlatát,hanem az emlék is arról, milyen csodálatos volt Erickelegy ágyban. De eszembe jutott Quinn, és minden erőmetösszeszedve elhúzódtam a szájától.Egy pillanatig azt hittem, nem fog elengedni, deelengedett.- Hadd nézzem! - mondtam remegő hangon, ésfélrehúztam az inggallért, hogy megnézzem a golyóütötte sebet. Eric sebe már majdnem begyógyult, determészetesen az inge még mindig csatakos volt a vértől.- Ez meg mi volt? - kérdezte. - A te ellenségedvolt?- Fogalmam sincs.- Rád lőtt - jegyezte meg Eric, mintha egy kicsitlassú felfogású lennék. - Először téged akart.- De mi van, ha azért tette, hogy neked ártson? Mivan, ha a halálodat rám kente volna? - Annyirabelefáradtam, hogy merényletek célpontja vagyok, hogyvalószínűleg igyekeztem elhitetni magammal is, hogyEric volt a célpont. Aztán eszembe jutott valami. - Hogytaláltak ránk?- Valaki tudta, hogy ma éjjel erre megyünk visszaBon Temps-ba - mondta Eric. - Valaki tudta, hogy milyenkocsival vagyok.- Niall nem lehetett - mondtam, és azonnalátgondoltam újdonsült önjelölt dédnagyapám iránttámadó hűségemet. Végül is egész vacsora alatthazudhatott nekem. Honnan tudhattam volna? Nemláttam bele a fejébe. Furcsa érzés volt, mennyire nemvagyok tudatában a helyzetemnek.De nem hittem, hogy Niall hazudott volna.99

- Szerintem sem a tündér volt - mondta Eric. - Dejobb lenne, ha menet közben beszélnénk meg. Jobb, hanem maradunk itt tovább.Ebben igaza volt. Fogalmam sem volt, hovarejtette a holttestet, de rádöbbentem, hogy nem is igazánérdekel. Egy évvel korábban belebetegedtem volna, hogymagunk mögött hagyunk egy hullát, miközben elhajtunkaz autópályán. Most csak örültem, hogy a férfi hever azerdőben, nem pedig én.Keresztényként befuccsoltam, de a túlélésmindenekelőtt.Ahogy haladtunk a sötétben, eltűnődtem azelőttem tátongó szakadékon, amely már várta, hogymegtegyem azt a bizonyos lépést. Ott álltam a szélén.Egyre nehezebb volt kitartanom amellett, amit helyesnektartottam, amikor a célszerűnek sokkal több értelme volt.Komolyan, az agyam könyörtelenül azt hajtogatta, hogyhát nem értem, hogy Quinn dobott? Nem keresett volnamár rég meg, ha egy párnak tart minket? Nem olvadtamel mindig Erictől, aki úgy szeretkezett, mint egy alagútonátrobogó vonat? Nem kaptam már elég bizonyítékot arra,hogy Eric bárki másnál jobban meg tud védeni?Még arra sem volt erőm, hogy felháborodjammagamon.Ha azon kapják magukat, hogy annak alapjánpróbálnak párt találni, hogy mennyire tudja megvédenimagukat, akkor már-már párzásban gondolkodnak, mertazt feltételezik, hogy a kiválasztottnak olyan kívánatostulajdonságai vannak, amelyek a következőnemzedéknek hasznára lesznek. És ha lett volna esély rá,hogy Eric gyermekét hordjam a szívem alatt (még agondolatba is beleborzongtam), akkor ő lett volna a lista100

elején, a listán, amelyről eddig nem is tudtam, hogymegírtam. Elképzeltem magamat nőstény pávaként, aki alegdíszesebb farkú hím pávát keresi, vagy farkasként, akivárja, hogy a falka vezére (a legerősebb, legokosabb,legbátrabb) meghágja.Rendben, abbahagytam. Halandó nő vagyok.Megpróbálok rendes nő lenni. Meg kell találnom Quinnt,mert elköteleztem magam neki... vagy valami ilyesmi.Nem, nem, semmi kibúvókeresés!- Min gondolkozol, Sookie? - kérdezte Eric asötétben. - Túl gyorsan változott az arckifejezésed ahhoz,hogy követni tudjam.A tény, hogy látott - nem csupán a sötétben,hanem úgy is, hogy elvileg az utat kellett figyelnie -,kétségbeejtő volt, és félelmetes. És felsőbbrendűségénekékes bizonyítéka, tette hozzá a bennem lakozó ősasszony.- Eric, vigyél haza! Túl sok minden történt.Megint nem szólalt meg. Talán bölcs volt, talán agyógyulás fájdalmakkal járt.- Majd később vissza kell térnünk rá - mondta,amikor behajtott a házam elé. A bejáratnál állt meg, majdamennyire a kis kocsi engedte, odafordult felém. -Sookie, fájdalmaim vannak... Nem lehetne...Előrehajolt, ujjával végigsimított a nyakamon.Már magától a gondolattól is elgyengült a testem.Lüktetni kezdtem odalent, és ez így nagyon nem volthelyes. Nem kellett volna felizgatnia a gondolatnak, hogymegharapnak. Ez helytelen, ugye? Ökölbe szorítottam akezem, és a körmöm fájdalmasan belemélyedt atenyerembe.Most, hogy jobban láttam, most, hogy a kocsibelsejét bevilágította a biztonsági lámpa erős fénye,101

észrevettem, hogy Eric még a szokottnál is sápadtabb.Ahogy néztem, a golyó a szemem láttára kezdettkicsúszni a sebből, miközben hátradőlt az ülésen éslehunyta a szemét. A golyóból egyre többet lehetett látni,és egyszer csak belepottyant odatartott tenyerembe.Eszembe jutott, hogy korábban rávett, hogy szívjam ki agolyót a vállából. Hah! Milyen álnok volt! A golyó sajátmagától is kijött volna. A haragomtól úgy éreztem,kezdek megint saját magam lenni.- Szerintem haza tudsz menni - mondtam, habárszinte ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogyodahajoljak fölé, és felkínáljam neki a nyakamat vagy acsuklómat. A fogamat csikorgatva szálltam ki a kocsiból.- Megállhatsz a Merlotte'snál, és vehetsz magadnak egypalack vért, ha annyira szükséged van rá.- Milyen kőszívű vagy - mondta Eric, de nemhangzott igazán mérgesnek vagy megbántottnak.- Igen, az vagyok - mosolyogtam rá. - Vigyázzmagadra, hallod!- Persze - mondta. - És egy rendőrnek sem fogokmegállni.Erőt vettem magamon, és vissza sem néztem, úgymentem be a házba. Amikor bent voltam, határozottmozdulattal csuktam be magam mögött a bejárati ajtót, ésazonnal megkönnyebbültem. Hála istennek! Mindenlépésnél, ami távolabb vitt tőle, azon gondolkodtam,hogy visszafordulok. Az a vérkötelékes dolog ténylegnagyon idegesítő volt. Ha nem vagyok óvatos és éber,még a végén olyasmit teszek, amit megbánok.- Nő vagyok, halld üvöltésem... - dünnyögtemmagamban.102

- Szent ég, ezt most miért mondod? - kérdezteAmelia, és ijedtemben nagyot ugrottam. Kilépett akonyhából, és jött felém a folyosón hálóingben és hozzávaló köntösben, amely barackrózsaszín volt, krémszínűcsipkeszegéllyel. Amelia mindig csinosan öltözött.Sosem szólta le mások vásárlási szokásait, de sosem vettvolna fel semmit, amit a Wal-Martban lehet kapni.- Fárasztó estém volt - mondtam. Végignéztemmagamon. Csak egy kis vérfolt a kék selyemfelsőn. Bekellett áztatnom. - Hogy mentek itthon a dolgok?- Octavia felhívott - válaszolta Amelia, és annakellenére, hogy megpróbált higgadtan beszélni,hullámokban áradt felém az idegessége.- A mentorod. - Nem voltam az agyiteljesítőképességem csúcsán.- Aha, az első és eleddig egyetlen. - Lehajolt,hogy felvegye Bobot, aki mintha mindig megjelent volna,ha Amelia feldúlt volt. Magához ölelte a macskát, ésarcát a selymes bundába fúrta. - Természetesen megtudta.Még a Katrina és a sok változás után is, amit a hurrikánaz életében okozott, fel kellett hoznia a hibát.(Mert Amelia így nevezte: a hiba.)- Vajon Bob minek nevezi? - kérdeztem.Amelia rám nézett Bob feje felett, és azonnaltudtam, hogy tapintatlan dolgot mondtam.- Elnézést - nyögtem. - Nem gondolkodtam. Detalán nem túl ésszerű elvárás, hogy megúszod anélkül,hogy számon kérnék rajtad, nem?- Igazad van - mondta. Mintha nem igazán örültvolna annak, hogy igazam van, de legalább elismerte. -Rosszat tettem. Megpróbáltam valamit, amit nem kellettvolna, és Bob fizette meg az árát.103

Azta! Ha egyszer Amelia úgy dönt, hogy bevallvalamit, akkor nem utazik kicsiben.- Le kell nyelnem a békát - folytatta. - Az is lehet,hogy egy évre elveszik a varázsengedélyemet. Talánhosszabb időre is.- Ó! Ez durva - mondtam. Eddig úgy képzeltem,hogy Amelia mentora csak szépen leszidja szegényt egyvarázslókkal, vajákosokkal, boszorkányokkal megmiegyébbel teli szobában, és utána visszavarázsoljákBobot. Bob azonnal megbocsát Ameliának, és megvallja,hogy szereti. Mivel Bob megbocsát neki, a többiek is, ésAmelia meg Bob hazajön hozzám, és itt élnek boldogan...még jó hosszú ideig. (A végét még nem dolgoztam kirendesen.)- Ez a lehető legenyhébb büntetés - mondtaAmelia.- Ó...- Jobb, ha nem tudod, mi a többi lehetségesbüntetés. - Igaza volt. Jobb, ha nem tudom. - Nos, miféletitokzatos útra vitt Eric? - kérdezte Amelia.Amelia biztosan senkinek sem adhatott tippet,hogy hova megyünk és milyen útvonalon; fogalma semvolt, hova megyünk.- Ó, ööö, el akart vinni egy új shreveportiétterembe. Valami francia neve volt. Szép hely.- Szóval ez olyan randi volt? - Tudtam, hogy azontöpreng, Quinn milyen szerepet tölt be Erickel valókapcsolatomban.- Ó, nem, ez nem randi volt - tiltakoztam, és mégén is hallottam, mennyire nem vagyok meggyőző.104

- Semmi romantikus. Csak, tudod,eldumálgattunk. - Meg csókolóztunk. Meg golyókatfogtunk fel a testünkkel.- Azt biztos, hogy jóképű - mondta Amelia.- Na igen, semmi kétség. Találkoztam párszemrevaló pasassal. Emlékszel Claude-ra? - Két héttelezelőtt megmutattam neki a plakátot, amikor bedobták apostaládába. Annak a szerelmes regénynek volt akinagyított címlapja, amelyen Claude pózolt. Ameliátteljesen lenyűgözte, de melyik nőt nem nyűgözte volnale?- Izé, múlt héten elmentem megnézni, hogyanvetkőzik Claude. - Amelia kerülte a tekintetem.- És engem nem vittél magaddal! - Claude nagyonkellemetlen jellem volt, főleg a testvérével, Claudine-nalösszehasonlítva, de az biztos, hogy gyönyörű volt a teste.A férfiúi szépség Brad Pitt-féle magasságában trónolt.Természetesen meleg volt. Ki gondolta volna?- Elmentél, miközben én gürcöltem?- Azt hittem, nem helyeselted volna, hogyelmegyek - mondta behúzott nyakkal. - Úgy értem, mivela testvére barátnője vagy. Tarával mentem. JB dolgozott.Most haragszol?- Á, dehogy. Nem érdekel. - A barátnőm, Tara,egy ruhaboltot vezetett, és az új férje, JB, egy nőifitneszközpontban dolgozott. - Egyszer szeretnémmegnézni, milyen az, amikor Claude úgy tesz, mintha jólérezné magát.- Szerintem jól szórakozott - mondta Amelia.Claude senkit sem szeret jobban, mint Claude-ot,ugye? És ott az a sok nő, aki mind őt nézi, őt csodálja...Nem a nőkre bukik, de azt tutira szereti, ha csodálják.105

- Ez igaz. Egyszer menjünk el együtt megnézni!- Rendben - mondta, és láttam, hogy megintjókedvű. - Most pedig meséld el, mit rendeltél ebben apuccos étteremben! - Elmeséltem. De egész végig aztkívántam, bárcsak ne kellene hallgatnom adédnagyapámról. Annyira szerettem volna mesélniAmeliának Niallról: hogyan néz ki, mit mondott, és hogyegy egész történetem van, amiről eddig nem is tudtam. Ésbele fog telni egy kis időbe, mire feldolgozom, min mentkeresztül a nagyi, és mire a most megtudottak fényébenmegváltoztatom a róla alkotott képet. És az anyámrólvaló kellemetlen emlékeket is át kell gondolnom.Beleesett az apámba, mint vak ló a verembe, ésmegszülte a gyerekeit, mert szerette... és a végén rákellett ébrednie, hogy nem akar osztozni velünk azapánkon, főleg nem velem, a másik nővel. Legalábbis eztértettem meg belőle.- Más is történt. - Akkorát ásítottam, hogy majdkiestem a számon. Nagyon későre járt. - De le kellfeküdnöm aludni. Keresett valaki telefonon vagy valami?- Az a shreveporti vérfarkas keresett. Beszélniakart veled, de mondtam neki, hogy nem leszel itthoneste, és inkább hívjon fel a mobilodon. Megkérdezte,hogy utánad mehet-e, de mondtam neki, hogy fogalmamsincs, hol vagy.- Alcide - mondtam. - Vajon mit akarhatott? -Gondoltam, majd másnap visszahívom.- És valami lány is telefonált. Azt mondta, hogykorábban a Merlotte'sban dolgozott pincérnőként, éstegnap este látott az esküvőn.- Tanya?- Igen, ezt a nevet mondta.106

- Mit akart?- Nem tudom. Azt mondta, majd holnap visszahívvagy megkeres a bárban.- A francba! Remélem, Sam nem veszi felhelyettesítőnek vagy valami.- Azt hittem, én vagyok a helyettes pincérnő.- Igen, hacsak nem lép ki valaki. Defigyelmeztetlek, Sam kedveli.- De te nem?- Egy alattomos dög.- Ugyan, mondd csak el, mire gondolsz.- Nem viccelek, Amelia, azért vállalt munkát aMerlotte'sban, hogy kémkedhessen utánam a Pelt családmegbízásából.- Ó, ez az a csaj! Hát akkor többet nem fogkémkedni utánad. Megteszem a szükséges lépéseket.Ez ijesztőbb volt, mint Tanyával együtt dolgozni.Amelia erős és ügyes boszorkány volt, félre ne értsék, dehajlamos volt olyan dolgokat is megkísérelni,amelyekben nem volt tapasztalata. Ennek élő példája Bobvolt.- Először beszéld meg velem, légy szíves! -kértem, és Amelia mintha meglepődött volna ezen.- Ó, persze - mondta. - Most pedig megyeklefeküdni.Bobbal a karjában elindult felfelé a lépcsőn, énpedig bementem a kis fürdőszobámba, hogy lemossam asminkem és belebújjak a hálóingembe. Amelia nem vetteészre a vérfröccsenéseket a felsőmön, amelyet mostgyorsan be is áztattam a mosdóban.Micsoda nap volt! Erickel tartottam, aki mellettmindig ideges lettem, és találtam egy rokont, habár nem107

volt halandó. Egy csomó mindent megtudtam acsaládomról, aminek nagy része cseppet sem voltkellemes. Egy puccos étteremben ettem, habár aligemlékeztem rá, mit. És végül rám lőttek.Amikor bemásztam az ágyba, elmondtam az estiimát, és megpróbáltam Quinnt a lista elejére venni. Azthittem, hogy a dédnagyapám felfedezése okozta izgalommiatt egész éjjel fent leszek, de épp amikor azt kértemistentől, hogy adjon útmutatást ebben az erkölcsiposványban, amelybe kerültem, hiszen részt vettem egygyilkosságban, elnyomott az álom.108

6. fejezetMásnap reggel körülbelül egy órával az előttkopogtattak a bejárati ajtón, hogy fel szerettem volnaébredni. Csak azért hallottam meg, mert Bob bejött aszobámba, és felugrott az ágyra, pedig oda tilos volt neki,majd letelepedett a térdem mögé, amikor az oldalamrafordultam. Hangosan dorombolt, és én odanyúltam, hogymegvakargassam a füle tövét. Imádtam a macskákat. Eznem gátolt meg abban, hogy a kutyákat is imádjam, éscsak azért nem hoztam haza egy kiskutyát, mert annyitvoltam távol. Terry Bellefleur egyszer fel is ajánlottnekem egyet, de addig tétováztam, míg az összes kutyuselfogyott. Elgondolkodtam, vajon Bob örülne-e egycicabarátnak. Vajon Amelia féltékeny lenne, ha hoznékegy lánycicát? Ezen elmosolyodtam, és még jobbanbefészkeltem magam az ágyba.De nem aludtam vissza rendesen, és meghallottama kopogást.Morcos megjegyzést tettem az ajtó előtt állószemélyre, de azért papucsba bújtam, és felkaptam avékony kék pamutköntösömet. A reggeli levegő fagyoslehelete emlékeztetett arra, hogy az enyhe és napfényesnappalok ellenére már október volt. Előfordult olyan109

halloween is, amikor még egy pulóver is túl melegnekbizonyult, és voltak olyan halloweenek is, amikor könnyűkabátot kellett felvenni a csokivadászathoz.Kinéztem a kukucskálón, és egy idősödőafroamerikai nőt láttam, akinek arcát fehér haj keretezte.Világosabb bőrű volt, és az arcvonásai keskenyek, élesek:az orra, az ajka, a szeme. Magenta színű rúzst viselt, éssárga nadrágkosztümöt. De nem tűnt semfelfegyverzettnek, sem veszélyesnek. Ez is azt mutatta,mennyire félrevezető lehet az első benyomás.Kinyitottam az ajtót.- Kedvesem, Amelia Broadwayhez jöttemlátogatóba - közölte velem nagyon gondosan ejtettangolsággal.- Jöjjön be, kérem! - mondtam, hiszen idős volt,és engem arra neveltek, hogy tiszteljem az időseket. -Foglaljon helyet! - a kanapéra mutattam. - Felmegyek, éslehívom Ameliát.Észrevettem, hogy nem kért elnézést, amiértkirángatott az ágyból, és bejelentés nélkül érkezett. Azzala kellemetlen érzéssel másztam meg a lépcsőt, hogyAmelia nem fogja kitörő örömmel fogadni az üzenetet.Olyan ritkán mentem fel az emeletre, hogymeglepett, mennyire kicsinosította Amelia. Mivel a fentihálószobákban eredetileg csak a legalapvetőbb bútorokálltak, Amelia a jobbra lévőt, a nagyobbikat, hálószobáváalakította. A balra lévőből lett a nappali. Oda vitte be atelevíziót, a hintaszékét és egy díványt, egy kicsiszámítógépasztalt és a számítógépét, és egy-két növényt.A hálószobában, amely tudomásom szerint az egyikStackhouse-generációnak épült, amelyik gyorsegymásutánban három fiút adott a családnak, csak egy110

kisszekrény volt, de Amelia az interneten beszerzett párgurulós ruhaállványt, és ügyesen összeállította őket.Aztán egy árverésen vett egy hárompaneles paravánt,újrafestette, és azzal takarta el a ruhaállványokat. Élénkszínű ágytakarója és a fésülködőasztalként szolgálóátfestett régi asztal üde színfolt volt a fehér fal előtt. Ésebben a nagy színkavalkádban ott ült egy búskomorboszorka.Amelia felkönyökölt az ágyban, rövid hajakócosan meredt mindenfelé.- Ki van odalent? - kérdezte nagyon halkan.- Egy idősödő színes bőrű hölgy, világosbarnabőrrel... Éles vonásokkal...- Szent isten! - suttogta Amelia, és hátrahanyatlotta tucatnyi párnára. - Octavia.- Nos, akkor szépen lejössz, és elbeszélgetsz vele.Én nem szórakoztathatom.Rám vicsorgott, de elfogadta az elkerülhetetlent.Kikelt az ágyból, és kibújt a hálóingből. Felvette amelltartót, a bugyit és a farmerját, majd előhúzott egypulóvert a fiókból. Lementem szólni Octavia Fantnek,hogy Amelia már jön is. Ameliának pont a nő előtt kellettelmennie a fürdőszoba felé, mert csak egyetlen lépcsővolt a házban, de legalább elegyengethettem előtte azutat.- Hozhatok önnek egy kávét? - kérdeztem. Azidősödő nő élénk barna szemével pásztázta a szobát.- Ha van egy kis teája, egy csészével elfogadnék -válaszolt Octavia Fant.- Igen, asszonyom, van tea is - mondtam, ésmegkönnyebbültem, hogy Amelia ragaszkodott hozzá,hogy vegyünk teát. Fogalmam sem volt, milyen fajta, és111

csak remélni tudtam, hogy filteres, mert az életben nemfőztem igazi angol teát.- Jó - mondta, és ezzel el is intézte.- Amelia már jön lefelé - mondtam, és próbáltamkitalálni, hogyan írhatnám körül finoman, hogy „ésmuszáj lesz átrohannia a szobán, hogy pisiljen és fogatmosson, és tegyen úgy, mintha nem látná". De veszettügy volt, ezért lemondtam róla, és bemenekültem akonyhába.Az egyik külön polcról levettem Amelia teáját, ésmíg melegedett a víz, levettem két csészét a csészealjjalegyütt, és egy tálcára helyeztem őket. Melléjük tettem acukortartót, egy parányi tejkiöntőt és két kiskanalat.Szalvéta! - gondoltam, és sajnáltam, hogy nincstextilszalvétám, csak hétköznapi papír. (Octvavia Fantnekegy csepp varázslatot sem kellett alkalmaznia rajtam,mégis azt a benyomást keltette bennem, hogy elegánsterítéket vár el.) Vízcsobogás hallatszott a folyosóifürdőszobából, épp amikor néhány kekszet tettem atányérra, és odahelyeztem a többi mellé. Sem virágom,sem kis vázám nem volt, amiről még úgy gondoltam,hogy elkelne a terítéken. Felkaptam a tálcát, és nagyonlassan végigmentem a folyosón, be a nappaliba.Letettem a tálcát a dohányzóasztalra Miss Fantelé. Metsző pillantással nézett rám, és köszönetképpbiccentett egyet. Észrevettem, hogy nem tudok agondolataiban olvasni. Eddig távol tartottam magam, amegfelelő pillanatra várva, amikor rendesen megkapja amagáét, de tudta, hogyan zárhat ki. Még soha nemtalálkoztam olyan halandóval, aki képes erre. Egymásodpercre szinte feldühített. Aztán eszembe jutott, kiés mi ez a nő, és inkább visszaiszkoltam a szobámba,112

hogy beágyazzak és meglátogassam a saját kisfürdőszobám. A folyosón elmentem Amelia mellett, akiijedten nézett rám.Bocsi, Amelia, gondoltam, amikor határozottmozdulattal becsuktam a szobám ajtaját. Magadramaradtál.Estig nem kellett megjelennem a munkahelyen,ezért felvettem egy régi farmert és egy szemfogadóspólót („Inni és élni hagyni"). Pam adta ajándékba, amikora bár elkezdte árulni. Crocs papucsba bújtam, éslementem a konyhába, hogy elkészítsem a saját reggeliitalomat, egy kávét. Pirítóst is sütöttem, és magam elétettem a helyi újságot, amelyet akkor kaptam fel, amikorkinyitottam az ajtót. Letekertem róla a gumiszalagot, ésmegnéztem az első oldalt. Az iskolaszék összeült, a helyiWal-Mart nagylelkű adományt juttatott a Fiúk és LányokKlubja iskolán kívüli programjának, és az államtörvényhozása megszavazta, hogy mostantól elismerik avámpír-halandó-házasságot. Nocsak, nocsak. Senki semgondolta volna, hogy ezt a törvényjavaslatot valaha iselfogadják.Hátralapoztam a gyászjelentésekhez. Először ahelyi halálozásokhoz - egy ismerős nevet sem láttam,akkor jó. Aztán a körzeti halálozásokhoz - ó, ne!Maria-Star Cooper, állt legfelül. A szöveg csakannyit mondott, hogy „Maria-Star Cooper (25),shreveporti lakos, fotográfus, tegnap váratlanul elhunytaz otthonában. Coopert édesanyja és édesapja, Matthewés Stella Cooper, mindeni lakos, és három fivéregyászolja. A temetés helyét és idejét később közlik."Hirtelen nem kaptam levegőt, és teljeshitetlenkedéssel rogytam le az ebédlőszékre. Maria-113

Starral nem voltunk éppen barátnők, de eléggékedveltem, és ő és Alcide Herveaux, a shreveporti falkaegyik vezéralakja, már hónapok óta jártak. SzegényAlcide! Az első barátnőjét meggyilkolták, most meg ez!Megcsörrent a telefon, s én ijedtemben nagyotugrottam. Felvettem, szorongva, hogy újabb katasztrófaérkezik.- Halló - szóltam bele a kagylóba óvatosan,mintha le akarna köpni.- Sookie - Alcide az. Mély hangja volt, és mostfátyolos a sírás miatt.- Annyira sajnálom - mondtam. - Most olvastamaz újságban. - Többet nem tudtam kinyögni. Most mártudtam, miért hívott az éjjel.- Meggyilkolták - mondta Alcide.- Ó, szent isten!- Sookie, ez még csak a kezdet. Ha esetleg Furnantéged is el akarna kapni, akkor megkérlek, légy nagyonóvatos.- Túl késő - mondtam, miután egy másodperc utáneljutott a tudatomig a borzalmas hír. - Valaki megpróbáltmegölni az éjjel.Alcide eltartotta a szájától a telefont, ésfelvonyított. Fényes nappal, telefonban... elég ijesztő volthallani.Már egy ideje forrt a levegő a shreveporti falkakörül. Ezt még én is tudtam, akitől távol állt avérfarkaspolitika. Patrick Furnan, a Hosszú fog falkavezére, úgy szerezte a hivatalát, hogy viadalban legyőzteAlcide apját. A győzelem törvényes volt - avérfarkastörvények szerint -, de történt egy s máskevésbé törvényes is menet közben. Alcide - erős, fiatal,114

sikeres és bosszúszomjas - mindig is veszélyt jelentettFurnanra, legalábbis Furnan elképzelése szerint.Kényes kérdés volt, mivel a vérfarkasokról nemtudott a halandó népesség, hiszen nem léptek anyilvánosság elé, mint a vámpírok. Közeledett a nap,méghozzá rohamosan, amikor az alakváltó közösség ismegteszi ezt a lépést. Újra és újra felvetődött köreikben akérdés. De még nem történt meg, és nem lenne jó, ha ahalandók úgy szereznének először tudomást avérfarkasokról, hogy itt is, ott is hullák bukkannak lel.- Valaki nemsokára ott lesz érted – mondta Alcide.- Értem ugyan ne jöjjön senki! Ma este dolgozom,és annyira nem vagyok kulcsfontosságú, ezért biztosvagyok benne, hogy nem próbálkoznak meg vele mégegyszer. De tudnom kell, honnan tudta ez a pasas, hol ésmikor találhat meg.- Meséld el Amandának a körülményeket! -mondta Alcide. Hangja tele volt haraggal, és itt Amandavette át a kagylót. Nehéz elhinnem, hogy amikor utoljáraláttam az esküvőn, mindketten olyan vidámak voltunk.- Mondjad! - szólalt meg ellentmondást nem tűrőhangon, és rögtön tudtam, nincs helye a vitának. Olyantömören mondtam el neki az esetet, ahogy csak lehetett(kihagytam Niallt, Eric nevét és a legtöbb részletet), ésAmanda pár másodpercig csak hallgatott, miutánbefejeztem a mondókámat.- Mivel a támadót kiiktattátok, ennyivel kevesebbmiatt kell aggódnunk - mondta egyszerűenmegkönnyebbülten. - Bárcsak tudtad volna, ki az.- Ne haragudj... - mondtam egy kicsit keserűen. -A fegyver kötötte le a figyelmemet, nem pedig aszemélyazonossága. Hogyan lehetséges, hogy ilyen115

kevesen vagytok, mégis háborúban állhattok egymással?- A shreveporti falka nem lehetett nagyobbharmincfősnél.- Más területekről érkező erősítéssel.- De miért tenne ilyet bárki is? - Miért szállna beegy olyan háborúba, amelyhez semmi köze? Mi a jóabban, hogy elveszíti a saját embereit egy másik falkavitája miatt?- Vannak előnyei is, ha valaki a győztes oldalánáll - mondta Amanda. - Figyelj, még mindig ott lakiknálad az a boszorkány?- Igen.- Akkor van valami, amivel segíthetsz.- Rendben - mondtam, habár nem emlékeztem,hogy felajánlottam volna a segítségem.- Meg kéne kérdezned a boszorkány barátnődet,hogy eljönne-e Maria-Star lakására, és elvégezne-evalami ráolvasást, hogy kiderüljön, mi történt.Lehetséges? Meg akarjuk tudni, melyik vérfarkas voltbenne.- Lehetséges, de nem tudom, hogy megtenné-e.- Kérdezd meg tőle most, légy oly szíves.- Izé... hadd hívjalak később vissza. Épp vendégevan.Mielőtt átmentem volna a nappaliba, még egyhívást el kellett intéznem. Nem akartam ezt az üzenetet aSzemfogadó rögzítőjére mondani, mert még nem voltaknyitva, ezért Pam mobilját hívtam. Ilyesmit sem tettemeddig. Míg kicsöngött, azon kaptam magam, hogyeltöprengek, vajon a koporsóba is magával vitte-e atelefont. Elég kísérteties gondolat volt. Fogalmam semvolt, hogy Pam tényleg koporsóban alszik-e, vagy sem,116

de ha igen... megborzongtam. Természetesen a hangpostajelentkezett, és én rámondtam az üzenetet.- Szia, Pam, rájöttem, miért állítottak le minketErickel az éjjel, vagy legalábbis azt hiszem.Vérfarkasháború van készülőben, és szerintem én voltama célpont. Valaki kiadott minket Patrick Furnannak. Énsenkinek sem mondtam el, hova megyek. - Ez volt az arészlet, amelyet Erickel nem tudtunk az éjjelmegbeszélni, annyira felkavart minket az eset. Honnantudta egyáltalán bárki is, hol leszünk az éjjel? HogyShreveportból jövünk haza.Amelia és Octavia épp egy beszélgetés közepéntartott, de egyikük sem tűnt mérgesnek vagy ingerültnek,pedig ettől tartottam.- Elnézést a zavarásért - mondtam, amikormindkét szempár felém fordult. Octavia szeme barnavolt, Ameliáé élénkkék, ám ebben a pillanatbankísértetiesen egyformán néztek vele.- Igen? - egyértelműen Octavia volt a helyzet ura.Minden valamire való boszorkány ismeri avérfarkasokat. Pár mondatba sűrítve meséltem avérfarkasháborúról, az autópályán történt éjjelitámadásról és átadtam Amanda kérését.- Ez olyasmi, amiben mindenképp részt kellvenned, Amelia? - kérdezte Octavia, és a hanghordozásaegyértelműen jelezte, csakis egy válasz lehetséges.- Ó, azt hiszem, igen - mondta Amelia.Elmosolyodott. - Nem hagyhatom, hogy csak úgyrálőjenek a lakótársamra. Segítek Amandának. - Octaviaakkor sem lehetett volna ennél döbbentebb, ha Ameliagörögdinnyemagot köpött volna a nadrágjára.117

- Amelia! Olyasmit próbálsz, ami meghaladja aképességeidet! Nagy baj lesz ebből! Nézd csak meg, mittettél Bob Jessuppal!Ó, apám, nem ismertem annyira régóta Ameliát,de azt már tudtam, hogy ez elég gyenge próbálkozás, haOctavia azt akarja, hogy tanítványa teljesítse akívánságát. Ha Amelia valamire büszke volt, akkor az aboszorkányképessége. Ha valaki megkérdőjelezte aszakértelmét, azzal biztosan felkavarta az állóvizet.Viszont Bob tényleg nagy bukta volt.- Vissza tudja változtatni? - kérdeztem az idősebbboszorkányt.Octavia metsző pillantással mért végig.- Természetesen - mondta.- Akkor miért nem teszi meg, és akkor el vanintézve? - kérdeztem.Octavia nagyon meglepettnek tűnt, és tudtam,hogy nem kellett volna ennyire az arcába másznom.Másrészről viszont, ha meg akarta mutatni Ameliának,hogy az ő varázsereje sokkal nagyobb, itt volt a nagylehetőség. Bob, a macska, ott ült Amelia ölében, teljesenközömbösen. Octavia belenyúlt a zsebébe, kivett egyorvosságos üvegcsét, amely tele volt marihuánáhozhasonló valamivel; gondolom, bármelyik szárítottgyógynövény ugyanígy néz ki, és igazából sosem láttammarihuánát közelről, szóval bármi lehetett. Mindegy.Octavia vett egy csipetet a száraz zöld fűből, kinyújtottaa kezét, és rászórta a macska bundájára. Bobot minthameg sem hatotta volna.Látnotok kellett volna Amelia arcát, míg Octaviaráolvasta Bobra a bűbájt, amely egy kis latinból, némihadonászásból és a nevezett növényből állt. Végül118

Octavia dörmögött valamit, ami biztosan az abrakadabraezoterikus változata volt, és rámutatott a macskára.Nem történt semmi.Octavia még határozottabban ismételte meg amondatot. És újra rámutatott az ujjával.És megint semmi eredmény.- Tudja, mit gondolok? - szólaltam meg. Nemmintha bármelyiküket is érdekelte volna, de ez itt az énházam. - Azon tűnődtem, lehet, hogy Bob mindig ismacska volt, és valami okból kifolyólag csak átmenetilegvolt ember. Lehet, hogy most van az igazi alakjában.- Ez nevetséges! - csattant fel az idősebbboszorkány. A kudarca eléggé kibillentette azegyensúlyából. Amelia erejét összeszedve próbáltaelnyomni a vigyorgást.- Ha ezek után annyira biztos benne, hogy Ameliainkompetens, amiről éppenséggel tudom, hogy nem igaz,akkor esetleg eljöhetne velünk Maria-Star lakására -mondtam. - Vigyázni, hogy ne keveredjen bajba.Amelia egy másodpercre mérgesnek tűnt, de aztánmintha megértette volna a tervem, és ő is hozzátette amagáét a javaslatomhoz.- Rendben. Én is megyek - mondta Octaviakegyesen.Nem láttam bele az öreg boszi agyába, de éppelég rég dolgoztam a bárban ahhoz, hogy felismerjem amagányos embereket.Elkértem Amandától a címet, és megtudtam tőle,hogy Dawson őrzi a helyet, míg meg nem érkezünk.Dawsont ismertem és kedveltem, mivel korábban mársegített nekem. Övé volt a helyi motorszerelő műhely párkilométerre Bon Temps-tól, és néha beugrott a119

Merlotte'sba kisegíteni Samet. Dawson nem a falkávaljárt, és a hír, hogy Alcide lázadó frakciójához csapódott,nagy jelentőséggel bírt.Nem mondanám, hogy hármunkatösszekovácsolta a Shreveport külterületére vezető utunk,de legalább mindent elmondhattam Octaviának afalkaviszály hátteréről. És elmagyaráztam, hogy jövök éna képbe.- Amikor a falkavezér-viadal elkezdődött -mondtam -, Alcide azt akarta, hogy én legyek az élőhazugságvizsgálója. Tényleg csaláson kaptam a másikpasast, ami nagy szerencse volt. De utána halálra menőküzdelemmé fajult, és Patrick Furnan volt az erősebb.Megölte Jackson Herveaux-t.- Gondolom, valahogy eltussolták a halálát. - Azidős boszorkányt mintha ez nem sokkolta volna, és megsem meglepte.- Igen, a holttestet kivitték Herveaux távol esőfarmjára, tudták, hogy egy darabig senki sem fogjakeresni. Mire rátaláltak, már nem lehetett felismerni, miokozta a sebeket.- Patrick Furnan jó vezér?- Ezt tényleg nem tudom - ismertem be. - Alcidekörül mintha mindig az elégedetlenek gyülekeztek volna,és a falkából őket ismerem jobban, ezért azt hiszem,Alcide oldalán állok.- Eszébe jutott valaha is, hogy egyszerűen csakfélreálljon? Hadd győzzön a jobbik vérfarkas?- Nem - feleltem őszintén. - Már annak is örültemvolna, ha Alcide nem hív fel, és mondja el nekem a falkaproblémáját. De most, hogy tudom, segítek neki, hamegoldható. Nem mintha angyal lennék vagy valami. De120

Patrick Furnan gyűlöl, és okos dolog az ellenségéneksegíteni, ez az első érv mellette. És kedveltem Maria-Start, ez a második, ráadásul valaki múlt éjjel meg akartölni, valaki, akit lehet, hogy Furnan bérelt fel, ez aharmadik érvem.Octavia bólintott. Az biztos, hogy nem volt egyijedős nénike.Maria-Star egy meglehetősen régi bérházbanlakott Benton és Shreveport között a hármas autópályaegyik leágazásánál. Kisebb lakóparkféle volt, csak kétépület állt egymás mellett a parkolóval szemben,közvetlenül az autópályánál. Az épületek mögött egymező terült el, és a környező irodák és üzletek csaknappal tartottak nyitva. Egy biztosítási ügynökséget ésegy fogorvosi rendelőt is láttam.A két vörös téglás épületben négy-négy lakás volt.Észrevettem egy ismerős, viharvert pick-upot a jobbraálló épület előtt, és odaparkoltam mellé. Ezeket alakásokat csak belülről lehetett megközelíteni; be kellettmenni a közös előtérbe, odabent az emeletre vezetőlépcső mindkét oldalán egy-egy ajtó nyílt. Maria-Star aföldszinten, balra lakott. Könnyen rá lehetett jönni, mertDawson támasztotta a falat az ajtó mellett.A szerelőt Dawsonként mutattam be a két nőnek,mert nem tudtam a keresztnevét. Dawson tagbaszakadtférfi volt. Esküdni mernék, hogy diót lehetne törni abicepszén. Sötétbarna haja már enyhén őszült, bajszátgondosan nyíratta. Amióta az eszemet tudom, ismertem,de sosem ismertem túl jól. Dawson hét-nyolc évvellehetett idősebb nálam, és korán nősült. És korán el isvált. A fia, aki az édesanyával lakott, a clarice-i általánosiskola amerikaifutball-csapatának a reménysége. Dawson121

minden általam ismert férfinál keményebb kötésűneklátszott. Nem tudom megmondani, hogy a nagyon sötétszeme miatt-e, vagy komor arckifejezése vagy pusztán amérete miatt.A lakásajtó elé a helyszínelők kordonszalagotfeszítettek. A szemembe könny gyűlt, amikor megláttam.Maria-Start alig néhány órája gyilkolták meg ezen ahelyen. Dawson elővett egy kulcscsomót (talán Alcideét?),és kinyitotta az ajtót, mi pedig átbújtunk a szalagalatt.Mindannyian némán lecövekeltünk, annyiradöbbenetes volt a kis nappali látványa. Előttem egyfelborított asztal hevert, valaki lyukat hasított a falapba.A szemem odarebbent a falon éktelenkedő sötét foltokra,és egyszer csak eljutott a tudatomig, hogy vérfröccsenések.A szag gyenge volt, de kellemetlen. Felületesenkezdtem venni a levegőt, hogy ne legyek rosszul.- Nos, mit akar, mit tegyünk? - kérdezte Octavia.- Gondoltam, elvégezhetnék azt azektoplazmatikus rekonstrukciót, amit Amelia a múltkor -válaszoltam.- Amelia elvégzett egy ektoplazmatikusrekonstrukciót? - Octavia fennkölt hanghordozása eltűnt,hangjában őszinte meglepetés és csodálat csengett. - Mégsosem láttam.Amelia szerényen bólintott.- Terryvel, Bobbal és Patsyvel csináltuk - mondta.- Nagyon jól sikerült. Egész nagy területet kellettlefednünk.- Akkor biztos vagyok benne, hogy itt is megtudjuk oldani - mondta Octavia. Látszott, hogy érdekli a122

lehetőség, és izgatott lett tőle. Mintha felébredt volna azarca. Rádöbbentem, hogy amit eddig láttam, az akétségbeesett arca volt. És elegendő jel érkezett hozzámaz agyából (most, hogy nem összpontosított arra, hogykirekesszen), ezért tudtam, hogy Octavia a Katrina utánegy hónapot úgy küzdött végig, hogy fogalma sem volt,hogyan teremti elő a következő vacsoráját és holhajthatja álomra a fejét. Most a rokonainál lakott, de errőlnem kaptam tiszta képet.- Mindent elhoztam magammal - szólalt megAmelia. Az agyából csak úgy sugárzott a büszkeség és amegkönnyebbülés. Még az is lehet, hogy anélkülkeveredhet majd ki a Bob-malőrből, hogy nagy árat kénefizetnie érte.Dawson a falnak támaszkodva állt, és feltűnőérdeklődéssel hallgatott minket. Mivel vérfarkas volt,nehezen olvastam a gondolataiban, de egyértelműennyugodt volt.Irigyeltem. Én képtelen voltam ellazulni ebben aborzalmas kis lakásban, amely szinte visszhangozta afalai közt történt szörnyűségeket. Nem mertem leülni akerevetre vagy a karosszékbe. Mindkettőnek kék-fehérkockás kárpitozása volt. A szőnyeg sötétebb kék, a falpedig fehér. Minden mindennel harmonizált. A lakáskicsit unalmas volt az én ízlésemnek. De rendezett volt,tiszta és nagy gonddal berendezett, és kevesebb minthuszonnégy órája még valaki az otthonának nevezte.Beláttam a hálószobába, ahol az ágytakaró félrevolt húzva. Mindössze ennyi volt a rendetlenség ahálószobában vagy a konyhában. A nappaliban történt agyilkosság.123

Mivel jobb helyen nem állhattam meg,odamentem Dawson mellé, és én is nekidőltem a falnak.Azt hiszem, a motorszerelővel még sosem beszélgettünkigazán hosszan, habár néhány hónappal korábbanmeglőtték, amikor engem védett. Hallottam, hogy atörvény (jelen esetben Andy Bellefleur és nyomozótársa,Alcee Beck) gyanította, hogy több folyik Dawsonműhelyében, mint holmi szerelés, de soha semmi illegálisdolgon nem kapták. Dawson időnként testőri munkákat isvállalt pénzért, de lehet, hogy önként ajánlotta fel aszolgálatait. Az biztos, hogy testhezálló munka volt neki.- Barátnők voltatok? - dörmögte Dawson, sfejével a padló legvéresebb pontja felé bökött, oda, aholMaria-Star meghalt.- Inkább közeli ismerősök - válaszoltam, mertnem akartam, hogy úgy nézzen ki, jobban gyászolok,mint amire valójában okom van. - Pár napja találkoztunkegy esküvőn. - Már kezdtem volna mondani, hogy Maria-Star akkor még jól nézett ki, de ez hülyén hangzott volna.Senki sem betegszik le, mielőtt meggyilkolják.- Mikor beszélt valaki utoljára Maria-Starral? -kérdezte Amelia Dawsont. - Muszáj időkeretet szabnom.- Tegnap este tizenegykor - mondta Dawson. -Alcide felhívta. Nem volt a városban, tanúi is vannak.Úgy fél órával később a szomszéd dulakodás hangjáthallotta, és felhívta a rendőrséget. - Dawson ritkánbeszélt ennyit. Amelia folytatta az előkészületeket,Octavia pedig azt a könyvecskét olvasta, amelyet Ameliahúzott elő a kis hátizsákjából.- Láttál már ilyet? - fordult Dawson felém.124

- Igen, New Orleansben. Ahogy kivettem, elégritka dolog, és nehéz elvégezni. Amelia tényleg nagyonjó.- Nálad lakik?Bólintottam.- Mert úgy hallottam - tette hozzá. Egy ideighallgatagon álltunk egymás mellett. Dawson nem csupánnyugodt társaságnak bizonyult, hanem hasznosmunkaerőnek is.Némi hadonászás és skandálás következett.Octavia követte hajdani tanítványa minden mozdulatát. Őugyan még sosem hajtott végre ektoplazmatikusrekonstrukciót, de ahogy haladt előre a rituálé, úgyrezgett egyre nagyobb erő a parányi szobában, míg szintea körmöm is átvette a rezgést. Dawson nem tűnt riadtnak,de határozottan éberebb lett, ahogy a varázslat nyomásanövekedett. Eddig keresztbe font karját leengedte, ésmost egyenesen állt, ahogy én is.Noha tudtam, mire számíthatok, így is ijesztővolt, amikor Maria-Star megjelent mellettünk a szobában.Éreztem, hogy Dawson meglepetten ugrik egyet. Maria-Star a lábkörmét festette. Hosszú, sötét haja copfba voltfogva a feje tetején. A televízió előtt, a szőnyegen ült,lába alatt, gondosan kiterítve, újságpapír. A varázslattaléletre hívott kép ugyanolyan vizes jellegű volt, mint azelőző rekonstrukcióé, amikor végignéztem Hadleyunokatestvérem földi életének utolsó pár óráját. Maria-Star képe nem élethű színekben jelent meg. Olyan volt,mintha fénylő zselével lett volna kitöltve az alakja. Mivela bútorok most nem ugyanott voltak, mint eredetileg, ahatás elég furcsa volt. Maria-Star most a felborítottdohányzóasztal közepén ült.125

Nem kellett sokat várnunk. Maria-Star befejezte akörömlakkozást, és csak ült ott a tévé előtt (most sötétvolt, és élettelen), míg várta, hogy a lakk megszáradjon.Várakozás közben egy kis lábtornát végzett. Aztánösszeszedte a lakkot és a kis szivacsokat, amelyeket alábujja közé tett, és összehajtotta az újságot. Felállt, ésbement a fürdőszobába. Mivel az igazi fürdőszobaajtómost csak félig volt nyitva, a vizesen hullámzó Maria-Starnak át kellett mennie rajta. Ahol én álltamDawsonnal, nem lehetett belátni, de Amelia, aki kitártkarral tartotta fent a varázslatot, megvonta a vállát,mintha azt akarná mondani, hogy Maria-Star nem csinálsemmi különöset. Talán ektoplazmatikusan pisil. Pár percmúlva a fiatal nő ismét megjelent, de most hálóingetviselt. Bement a hálószobába, és félrehúzta az ágytakarót.Hirtelen az ajtó felé kapta a fejét.Mintha pantomim lett volna. Maria-Starnyilvánvalóan hangot hallott az ajtó felől, méghozzáolyan hangot, amelyre nem számított. Azt nem tudtam,hogy csengetést, kopogást, vagy azt, hogy valaki babrál azárral.Feszült testtartása ijedtté vált, majd riadttá.Visszament a nappaliba, és felkapta a mobilját - amimegjelent, amikor hozzáért -, és lenyomott pár gombot.Valakit gyorshívón akart elérni. De mielőtt a telefonkicsönghetett volna a vonal túlsó végén, az ajtóbevágódott, és egy alak ugrott Maria-Starra, egy féligfarkas, félig ember alak. Azért lett látható, mert ő élt, desokkal tisztábban lehetett látni, amikor Maria-Star, abűbáj középpontja, közelébe ért. A földre döntötte Maria-Start, és belemélyesztette a fogát a vállába. A lánykitátotta a száját, nyilván felüvöltött, és vérfarkashoz126

méltón küzdött, de a férfi váratlanul támadta meg, és aföldre nyomta a karját. Fénylő csíkok jelentek meg,ahogy a vér kicsordult a harapás nyomán.Dawson elkapta a vállam, és hörgés tört elő atorkából. Nem tudtam volna megmondani, hogy dühös,amiért megtámadták Maria-Start, vagy izgalomba jött adulakodás és a vér láttán, vagy a kettő együtt. Az elsővérfarkas nyomában megjelent a második. Emberialakban. Kést tartott jobb kezében. Belevágta Maria-Startestébe, kihúzta, hátralépett, majd ismét beledöfött.Ahogy a kés emelkedett és lesújtott, mindenfelévércseppek fröccsentek a falra. Láttuk a vércseppeket,ezek szerint a vérben is van ektoplazma (vagy mineknevezik).Az első férfit nem ismertem. De a másodikat igen.Cal Myers volt, Furnan bérence és a shreveportirendőrség nyomozója.A hirtelen támadás csak néhány másodpercigtartott. Abban a pillanatban, amikor látták, hogy Maria-Star annyi sérülést szerzett, amitől egyértelműen meghal,már kint is voltak az ajtón, és becsukták maguk mögött.Letaglózott a gyilkosság váratlan és borzalmaskegyetlensége. Éreztem, hogy egyre gyorsabban veszema levegőt. Maria-Star teste, amely fénylett és szintetisztán lehetett látni, még egy pillanatig ott hevertelőttünk a romhalmaz közepén. Ruháján és körülötte apadlón vérfoltok csillogtak, aztán villant egyet, és véglegeltűnt a semmiben, mert abban a pillanatban halt meg.Döbbent csendben álltunk mind a négyen. Aboszorkányok hallgattak, kezük ernyedten lógott, minthabábok lettek volna, amelyeknek elvágták a zsinórját.Octavia sírt, csak úgy csorogtak a könnyek ráncos arcán.127

Amelia mintha legszívesebben öklendezett volna. Énremegtem az átéltek hatására, és úgy látszott, hogy mégDawson is émelyeg.- Az első pasast nem ismertem fel, mert csak féligváltozott át - mondta Dawson. - A második ismerősnektűnt. Zsaru, nem? Shreveportban?- Cal Myers. Jobb, ha most felhívjuk Alcide-ot -mondtam, amikor már megbízhatónak gondoltam ahangom. - És Alcide-nak illene küldenie valamit ahölgyeknek a fáradságukért cserébe, amint kikecmergetta saját bajából. - Úgy gondoltam, Alcide-nak biztos nemilyesmin jár az esze, hiszen Maria-Start gyászolja, de aboszorkányok elvégezték a munkát anélkül, hogy afizetséget megemlítették volna. Megérdemelték ajutalmukat. Nagy árat fizettek: mindketten magukbaroskadva ültek a kereveten.- Ha a hölgyek jobban vannak - szólalt megDawson -, ideje lenne elhúznunk innen. Ki tudja, mikorjön vissza a rendőrség. A helyszínelők laborosai ötperccel az előtt végeztek, hogy maguk megérkeztek.Míg a boszorkányok összeszedték magukat és akellékeiket, Dawson felé fordultam.- Azt mondtad, Alcide-nak alibije van?Dawson bólintott.- Maria-Star szomszédja felhívta. Rögtön azután,hogy betelefonált a rendőrségre, amikor meghallotta adulakodást. Igaz, a mobilján hívta, de Alcide azonnalfelvette, és a háttérben hallani lehetett a szálloda bárjánaka zaját. Továbbá olyanokkal volt a bárban, akikkel éppakkor találkozott, és megesküdtek rá, hogy Alcide ottvolt, amikor megtudta, hogy Maria-Start megölték. Nemhiszem, hogy ilyesmit elfelejt az ember.128

- Szerintem a rendőrség indítékot fog keresni.- Legalábbis a tévéműsorokban így szokott lenni.- Maria-Starnak voltak ellenségei - jegyezte megDawson.- Most mi lesz? - kérdezte Amelia. Octaviával márfelálltak, de látszott, mennyire kifáradtak. Dawsonkiterelt minket a lakásból, és visszazárta az ajtót.- Köszönöm, hogy eljöttek, hölgyeim - mondtaDawson Ameliának és Octaviának, majd felém fordult. -Sookie, velem jönnél, hogy elmagyarázd Alcide-nak,amit az imént láttunk? Amelia haza tudja vinni MissFantet?- Persze. Ha nem túl fáradt.Amelia úgy érezte, meg tudja oldani. Az énkocsimmal jöttünk, ezért odadobtam neki a kulcsot.- Biztos, hogy képes vagy vezetni? - kérdeztem,csak azért, hogy megnyugtassam magam.Bólintott.- Majd lassan megyek.Amikor bemásztam Dawson furgonjába,rádöbbentem, hogy ez a lépés még mélyebbre rántott avérfarkasháború ingoványába. Aztán arra gondoltam,hogy Patrick Furnan már megpróbált megölni. Ennélrosszabb már nem történhet.129

7. fejezetDawson kocsija, egy Dodge Ram, kívülrőlmeglehetősen viharvert volt, de belül tiszta és rendes.Semmi esetre sem volt új jármű - talán ötéves lehetett -,de Dawson kívül-belül szépen karbantartotta.- Te nem tartozol a falkához, ugye, Dawson?- Tray. Tray Dawson.- Ó, ne haragudj!Dawson megvonta a vállát, mintha azt mondaná,nem nagy ügy.- Sosem voltam nagy falkaállat - mondta. - Nemtudtam beállni a sorba. Nem tudtam követni aparancsokat.- Akkor miért szállsz be ebbe a harcba?- Patrick Furnan megpróbálta tönkretenni azüzletemet - válaszolt Dawson.- De miért?- Az enyémen kívül nincs olyan sok motorszerelőműhely a körzetben, főleg amióta Furnan megvette ashreveporti Harley-Davidson-kereskedést - magyaráztaTray. - Ez az ürge baromira kapzsi. Mindent csakmagának akar. Nem érdekli, ki megy tönkre. Amikorrájött, hogy ragaszkodom a műhelyemhez, leküldött pár130

fickót meglátogatni. Megagyaltak és szétverték aműhelyt.- Nagyon jók lehettek - mondtam. Nehéz voltelhinni, hogy bárki felül tudna kerekedni TrayDawsonon. - Kihívtad a rendőrséget?Nem. A Bon Temps-i zsaruk amúgy sincsenekodáig értem. De odacsapódtam Alcide-hoz.Cal Myers nyomozó, mint nyilvánvaló, nemvonakodott végrehajtani Furnan piszkos megbízásait.Myers volt az, aki együttműködött vele, hogy csalhassona falkavezér-viadalon. De tényleg fejbe vágott, hogyodáig is képes volt elmenni, hogy meggyilkolja Maria-Start, akinek egyetlen bűne az volt, hogy Alcide szerette.Pedig a saját szemünkkel láttuk.- Mi a gond közted és a Bon Temps-i rendőrségközött? - kérdeztem, ha már egyszer a rendfenntartásrólbeszéltünk.Elnevette magát.- Valamikor rendőr voltam, tudtad?- Nem - mondtam őszintén meglepve. - Ugye,csak viccelsz?- Dehogy viccelek - mondta. - A New Orleans-irendőrség kötelékében dolgoztam. De nem tetszettek azirányelvek, és a századosom egy igazi rohadék volt, márelnézést a kifejezésért.Komolyan bólintottam. Hosszú idő óta ő volt azelső, aki bocsánatot kért azért, amiért a jelenlétembencsúnyán beszélt.- Szóval valami történt?- Na igen, a végén betelt a pohár. A százados azzalvádolt meg, hogy elvettem némi pénzt, amit az a szarháziaz asztalon hagyott, amikor az otthonában letartóztattuk.131

- Tray undorral rázta meg a fejét. - Akkor ki kellettlépnem. Pedig imádtam a munkámat.- Mit szerettél benne?- Nem volt két egyforma nap. Na igen, az igaz,hogy beszálltunk a kocsiba, és járőröztünk. Az mindigegyforma. De minden alkalommal, amikor kimentünk,valami más történt.Bólintottam. Ezt meg tudtam érteni. A bárban ismindig egy kicsit máshogy telt a nap, habár valószínűlegnem úgy, ahogy Tray napjai a járőrautóban. Egy ideignémán mentünk. Tudtam, hogy azon gondolkodik,milyen esélye van annak, hogy Alcide legyőzi Furnant azelsőségért folytatott harcban. Arra gondolt, hogy Alcidemilyen szerencsés fickó, hogy Maria-Starral és velemjárhatott, főleg azóta milyen szerencsés, hogy az a dögDebbie Pelt eltűnt. A soha viszont nem látásra, gondoltaTray.- Most muszáj megkérdeznem valamit - szólaltmeg Tray.- Csak tessék.- Van bármi közöd is Debbie eltűnéséhez?Mély levegőt vettem.- Igen. Önvédelem.- Ügyes voltál. Valakinek meg kellett tennie.Megint legalább tíz percig hallgatásbaburkolództunk. Nem nagyon akartam felhozni a múltat,de Alcide még azelőtt szakított Debbie-vel, hogymegismertem. Aztán jártunk egy kicsit. Debbie úgydöntött, én vagyok az ellenség, és megpróbált megölni.De nekem előbb sikerült. Lerendeztem magamban... máramennyire ez egyáltalán lehetséges. Mindazonáltal,Alcide soha többet nem tudott ugyanúgy rám nézni, és132

ugyan ki hibáztathatná? Rátalált Maria-Starra, és ennekcsak örülni lehet.Örülni lehetett.Éreztem, hogy gyűlik a szememben a könny, ezértkinéztem az ablakon. Elhaladtunk a versenypálya,valamint a Pierre Bossier bevásárlóközponthoz vezetőleágazás és több kijárat mellett, mire Tray lehajtott azautópályáról. Kis ideig még egy szerény környékentekeregtünk. Tray olyan gyakran nézett bele avisszapillantó tükörbe, hogy még nekem is leesett, hogyazt ügyeli, követ-e minket valaki. Tray hirtelen befordultegy kisebb útra, és megkerülte az egyik, valamivelnagyobb házat, amelyet visszafogott fehérdeszkaburkolat fedett. A hátsó bejárat előtti fedettkocsibeállóban parkoltunk le, egy másik furgon mellett.Oldalra egy kis Nissan parkolt. Néhány motort is láttam,és Tray szakmai érdeklődéssel nézett végig rajtuk.- Ki lakik itt? - kicsit tétován tettem fel az újabbkérdést, de végül is tényleg tudni akartam, hol vagyok.- Amanda - válaszolta. Megvárta, mígelőremegyek. Felsétáltam a három lépcsőfokon, amely ahátsó ajtóhoz vezetett, majd becsöngettem.- Ki az? - kérdezte egy fojtott hang.- Sookie és Dawson - mondtam.Az ajtó lassan nyílt ki. A bejáratot Amanda álltael, ezért nem láttuk, mi van mögötte. Nem sokat tudok akézi lőfegyverekről, de egy nagy revolvert tartott akezében, amelyet egyenesen a mellkasomnak szegezett.Két nap alatt ez volt a második eset, hogy fegyvertszegeztek rám. Hirtelen nagyon fázni kezdtem, éselszédültem.133

- Rendben - mondta Amanda, miután alaposanvégigmért minket.Alcide állt az ajtó mögött, egy lőfegyvertkészenlétben tartva. Belépett a látóterünkbe, amikorbementünk, és amikor ő is leellenőrzött minket a sajátérzékeivel, félreállt. A fegyvert a konyhapultra helyezte,majd leült az ebédlőasztal mellé.- Annyira sajnálom, ami Maria-Starral történt,Alcide - mondtam, alig bírtam kipréselni a szavakatmerev ajkamon. Elég ijesztő, amikor az emberre fegyverttartanak, főleg ilyen közelről.- Még nem fogtam fel - mondta fásultan éshangsúlytalanul. Úgy döntöttem, arra utal, hogy Maria-Star halála még nem jutott el a tudatáig. - Épp aztterveztük, hogy összeköltözünk. Az megmentette volnaaz életét.Semmi értelme nem volt azon keseregni, hogy milehetett volna. Ez is csak egyfajta önkínzás volt. Éppenelég borzalmas volt, ami csakugyan megtörtént.- Tudjuk, ki tette - szólalt meg Dawson, mirevibrálni kezdett a helyiség. Más vérfarkasok is voltak aházban, most már érzékeltem őket, és mind felbolydultTray Dawson szavaira.- Hogyan? Mi van? - Alcide olyan gyorsan pattantfel, hogy követni sem tudtam.- Megkérte a boszorkány barátait, hogyvégezzenek valami rekonstrukciót - mondta Tray, ésfelém biccentett. - Végignéztem. Két pasas volt. Azegyiket még sosem láttam, szóval Furnan kívülállóvérfarkasokat hívott ide. A másik Cal Myers volt.134

Alcide nagy keze ökölbe szorult. Mintha nemtudta volna, hol kezdje a beszédet, annyi érzés viaskodottbenne.- Furnan segítséget fogadott - szólalt meg Alcidevégül, amikor megtalálta, hol is kezdhetné a beszédet. -Ezek szerint gyakorolhatjuk a jogunkat, hogy azonnalöljünk, ha meglátjuk őket. Elkapjuk az egyik rohadékot,és beszélni fog. Ide nem hozhatunk túszt, még valakinekfeltűnne. Tray, hova lehetne?A Kutyaszőrbe - válaszolta.Amanda nem nagyon lelkesedett az ötletért. Övévolt a bár, és nem nyerte el a tetszését, hogykivégzőhellyé vagy kínzókamrává alakítsák. Már nyitottais a száját, hogy tiltakozzon. Alcide szembefordult vele,és vicsorgott, az arca egészen eltorzult. Amandaösszehúzta magát, és helyeslőn bólintott.Alcide még jobban megemelte a hangját akövetkező bejelentésére.- Cal Myers a halál fia, akárki látja meg először.- De a falka tagja, és a tagoknak tárgyalás jár -vetette közbe Amanda, de már be is húzta a nyakát, tudta,hogy Alcide dühös üvöltése következik.- Arról az emberről semmit nem kérdeztetek, akimegpróbált engem megölni - mondtam. Szerettem volnaoldani a feszültséget, ha egyáltalán lehetséges.Alcide akármilyen dühös volt is, túlságosantisztességes volt ahhoz, hogy emlékeztessen, én élek, mígMaria-Star nem, vagy arra, hogy Maria-Start sokkaljobban szerette, mint amennyire én valaha is érdekeltem.De mindkét gondolat átfutott rajta.135

- Vérfarkas volt - folytattam. - Talán száznyolcvanmagas, huszonéves. Borotvált arcú. Barna hajú, kékszemű, és a nyakán egy nagy anyajegy volt.- Ó - nyögte Amanda. - Ez az a... hogy is hívják,az az új szerelő Furnan műhelyében. Múlt héten vettékfel, Lucky Owens. Ha! Kivel voltál?- Eric Northmannel - feleltem.Hosszú, nem éppen barátságos csend következett.A vérfarkasok és a vámpírok ősi ellenfelek, ha nem isnyíltan ellenségek.- Szóval a pasas meghalt? - kérdezte Traygyakorlatiasan, mire bólintottam.- Hogyan került a közeledbe? - kérdezte Alcidemeglehetősen józan hangon.- Ez érdekes kérdés - válaszoltam. - Azautópályán jöttünk hazafelé Shreveportból Erickel. Előtteegy étteremben voltunk.- Szóval ki tudhatta, hol voltál és kivel? - vetetteközbe Amanda, miközben Alcide a szemöldökétráncolva, gondolataiba mélyedve bámulta a padlót.- Vagy azt, hogy az autópályán fogsz hazajönni éséppen akkor. - Tray ázsiója egyre jobban emelkedett aszememben; azonnal lecsapott a gyakorlatias éstárgyilagos gondolataival.- Csak annyit mondtam a lakótársamnak, hogyvacsorázni megyek, azt nem, hogy hova - mondtam. -Valakivel találkozónk volt ott, de őt kihagyhatjuk. Erictudta, mert ő volt a sofőr. De tudom, hogy Eric és a másikférfi nem árulta el senkinek.- Mitől vagy olyan biztos benne? - kérdezte Tray.136

- Eric megsebesült, ahogy engem védett -mondtam. - És az illető, akihez elvitt, hogy bemutassonminket egymásnak, egy rokonom.Amanda és Tray nem tudta, milyen kicsi acsaládom, ezért nem is érthették, mennyirejelentőségteljes ez a megjegyzésem. Ám Alcide, akitöbbet tudott rólam, mérgesen nézett rám.- Ezt az egészet csak kitaláltad - morogta.- Nem. - A szemébe néztem. Tudtam, hogyrettenetes napja volt, de nem voltam köteles beszámolnineki az életemről. Aztán hirtelen eszembe jutott valami. -Tudod, a pincér... vérfarkas volt. - Ez sok mindentmegmagyarázott volna.- Mi volt az étterem neve?- Le Deux Poissons. - A kiejtésem nem volttökéletes, de a vérfarkasok bólintottak.- Kendall dolgozik ott - jegyezte meg Alcide. -Kendall Kent. Hosszú, vöröses haj? - bólintottam, mireAlcide elszomorodott. - Azt hittem, Kendall majd a mioldalunkra áll. Párszor együtt sörözgettünk.- Jack Kent legidősebb fia. Elég lehetett egytelefonhívás - szólalt meg Amanda. - Talán nem tudta...- Ez nem kifogás - fordult felé Tray. Mély hangjavisszhangzott a kicsi konyhában. - Kendallnak tudniakell, hogy kicsoda Sookie, még a falkavezér-viadalról.Sookie a falka barátja. Ahelyett, hogy szólt volna Alcidenak,hogy Sookie a területünkre jött, és meg kell védeni,felhívta Furnant, és elmondta neki, hol van Sookie, talánmég azt is, mikor indult haza. Így könnyű volt Luckynaklesben állnia.Tiltakozni szerettem volna, hogy semmi sembizonyítja, hogy így történt, de amikor végiggondoltam,137

ájöttem, hogy pontosan így, vagy legalábbis nagyonhasonlóan kellett történnie. Csak hogymegbizonyosodjam arról, jól emlékszem, felhívtamAmeliát, és megkérdeztem, hogy elmondta-e bármilyentelefonálónak, hol leszek előző este.- Nem - válaszolta. - Octavia hívott, de ő nemismert téged. Az a vérfarkas srác is felhívott, akivel abátyád esküvőjén találkoztam. Hidd el, nem kerültélszóba. Alcide is telefonált, nagyon feldúlt volt. Tanya.Neki semmit sem mondtam.- Köszönöm, lakótárs - mondtam. - Jobban vagymár?- Aha, jobban, és Octavia visszament a családhoz,amelynél Monroe-ban lakik.- Rendben, akkor viszlát később.- Visszaérsz idejében, hogy dolgozni menj?- Igen, muszáj visszaérnem. - Mivel egy egészhetet Rhodesban töltöttem, gondosan ügyelnem kellett,hogy jó ideig betartsam a munkabeosztást, különben atöbbi pincérnő letépte volna a fejem, ha Sam nekem adnáki az összes szabadnapot. Letettem. - Nem mondta elsenkinek.- Ezek szerint te... és Eric, kényelmesenmegvacsoráztatok egy drága étteremben, egy másik férfitársaságában.Hitetlenkedve néztem rá. Ez annyira, de annyiranem tartozott ide. Összpontosítottam. Még sosemvégeztem próbafúrást ekkora zűrzavarban. Alcide Maria-Start gyászolta, bűntudata volt, amiért nem védte meg,haragudott, hogy engem is bevontak a konfliktusba, ésmindenekfelett alig várta, hogy összezúzzon párkoponyát. És a hab a tortán: Alcide, teljesen138

irracionálisan, háborgott, amiért Erickel mentem elvalahova.Mivel tiszteletben tartottam a fájdalmát,próbáltam befogni a számat; én is tudtam, milyen, amikoraz emberben összevissza kavarognak az indulatok. Aztánazon kaptam magam, hogy hirtelen és végtelenülmeguntam Alcide-ot.- Rendben - szólaltam meg. - Ez a te harcod, majdmegoldod. Én eljöttem, amikor hívtál. Segítettem, amikormegkértél rá, a falkavezér-küzdelemben is és ma is, pedigérzelmileg nagyon felkavart. Cseszd meg, Alcide. Lehet,hogy tényleg Furnan a jobb vérfarkas.Sarkon fordultam, és még láttam, hogyan nézTray Dawson Alcide-ra, amikor kivonultam a konyhából,le a lépcsőn, ki a kocsihoz. Ha utamba került volna egyszemetes, biztosan belerúgok.- Hazaviszlek - mondta Tray, és odalépett mellém.A furgon másik oldalára vonultam, hálás voltam, hogysegít hazajutnom. Amikor kirobogtam a házból, nemgondolkodtam el azon, mi lesz ezután. Meglehetősenlerontja egy látványos kivonulás hatását, ha vissza kellmenned, hogy fellapozd a telefonkönyvet, mert taxit kellhívnod.Eddig azt hittem, Alcide igazán meggyűlölt aDebbie-katasztrófa után. Szemmel láthatóan a gyűlöletenem volt teljes.- Kissé ironikus, nem? - kérdeztem hosszabbcsend után. - Az éjjel majdnem lelőttek, mert PatrickFurnan azt gondolta, hogy ezzel kikészíti Alcide-ot. Tízperccel ezelőttig meg mertem volna rá esküdni, hogy eznem igaz.139

Tray úgy nézett ki, inkább aprítana hagymát, minthogy erről beszélgessen. Újabb szünet után megszólalt.- Alcide úgy viselkedik, mint egy barom, de elégsok baja van.- Ezt értem - mondtam, és befogtam a szám,mielőtt bármit is hozzátettem volna.Mint kiderült, épp idejében értem haza, mert márindulhattam is a munkahelyemre. Annyira feldúlt voltamátöltözés közben, hogy olyan erővel rántottam meg afekete nadrágomat, hogy majdnem elszakítottam. Olyanfelesleges vehemenciával fésülködtem, hogy szintesercegett a hajam.- A férfiak seggfejek, nem lehet őket megérteni -fordultam Amelia felé.- Nem mondod... - dünnyögte. - Amikor makerestem Bobot, egy nősténymacskát találtam azerdőben, egy alom kiscicával. És képzeld! Mind feketefehérvolt!Tényleg fogalmam sem volt, erre mitmondhatnék.- Szóval megszeghetem a neki tett ígéretemet,ugye? Igenis szórakozni fogok. Ha ő szexelhet, akkor énis. És ha még egyszer az ágytakaróra hány, akkorseprűvel fogom kikergetni.Igyekeztem nem Ameliára nézni.- Semmit nem vethetek a szemedre - mondtam, éspróbáltam nyugodt hangon beszélni. Még mindig jobbvolt a nevetés szélén állni, mint arra vágyni, hogy jólmegüssek valakit. Felkaptam a retikülömet, megnéztem afürdőszobai tükörben, hogy sikerült a copfom, majdkimentem a hátsó ajtón, hogy elinduljak a Merlotte'sba.140

Még be sem léptem a személyzeti bejáraton,máris fáradtnak éreztem magam. Nem volt túl szerencsésígy kezdeni a műszakot. Amikor a retikülömet betettem amély asztalfiókba, amelyet mindannyian használtunk,sehol sem láttam Samet. Amikor beléptem a bárba afolyosóról, ahonnan a vendégek számára fenntartott kétmosdó, Sam irodája, a raktár és a konyha nyílt (habáráltalában a konyha ajtaját belülről zártuk), ott találtamSamet a pult mögött. Odaintettem neki, mielőttfelkötöttem a fehér kötényemet, amelyet a többi közülhúztam elő. A zsebembe csúsztattam a jegyzettömböt és aceruzát, majd körbenéztem, hol lehet Arlene, akithelyettesítek, és végignéztem a területünkön lévőasztalokon.Összeugrott a gyomrom. Ez sem lesz nyugodteste. A Nap Testvérisége pólóját viselő barmok ültek azegyik asztalnál. A testvériség radikális szervezet, amelyazt hiszi, hogy a) a vámpírok természetüknél fogvabűnősök, már-már démonok; és b) ki kellene végezniőket. A testvériség „prédikátorai" ezt nem mondták kinyíltan, de a testvériség pártolta az élőhalottak teljesmegsemmisítését. Azt hallottam, létezik egy kiskönyvecske is, amely tanácsokat ad a tagoknak arról,hogyan lehet mindezt kivitelezni. A rhodesi merénylet ótamég merészebbek és gyűlölködőbbek lettek.A Nap Testvérisége egyre nőtt, ahogy Amerikaazzal küszködött, hogy elfogadjon valamit, amit nemértett - és a vámpírok százával érkeztek az országba,amely a Föld minden nemzete közül alegbarátságosabban fogadta őket. Mivel néhány katolikusés muszlim ország olyan szabályozást fogadott el, amelylehetővé tette a vámpírok szabad megölését, az Egyesült141

Államok vallási és politikai menekültként kezdetttekinteni a vámpírokra, ám ez az eljárás sokakból hevesellenkezést váltott ki. Nemrég olvastam egy lökhárítóraragasztott matricát, amelyen ez állt: „Akkor fogom aztmondani, hogy a vámpírok élnek, amikor a kitépetttorkomból feszítitek ki hullamerev ujjaimat."Intoleránsnak és tudatlannak tartottam a NapTestvériségét, és megvetettem azokat, akik a soraikbatartoztak. De megszoktam, hogy erről a témáról hallgatoka bárban, ugyanúgy, ahogy azt is megszoktam, hogyelkerülöm az abortuszról, a fegyverviselésről, amelegekről és a hadseregről szóló beszélgetéseket is.Természetesen a Nap Testvérisége-tagokvalószínűleg Arlene haverjai voltak. Az én csekélyértelmű volt barátnőm bekapta a horgot, sőt a damilt ésaz úszót is, amellyel ez az álvallás halászta az embereket.Arlene kurtán és merev arccal felsorolta, melyikasztal hogy áll, s már ki is robogott a hátsó ajtón.Néztem, ahogy távolodik, és arra gondoltam, hogyanlehetnek a gyerekei. Régebben rengetegszer vigyáztamrájuk. Ha hallgattak az anyjukra, most valószínűlegutáltak.Leráztam magamról a bánatot, mert Sam nemazért fizetett, hogy morcos legyek. Végigjártam avendégeket, új italt vittem ki, gondoskodtam róla, hogymindenki előtt elegendő étel legyen, tiszta villát hoztamegy nőnek, aki leejtette a sajátját, kivittem néhány újszalvétát az asztalhoz, ahol Harcsa Hennessycsirkefalatokat evett, és pár vidám szót váltottam aférfiakkal, akik a bárpultnál ültek. Úgy szolgáltam ki a„naptestvérek" asztalát, ahogy a többiekét is, dekülönösebben nem figyeltek rám, ami cseppet sem142

zavart. Minden reményem megvolt arra, hogy békébentávoznak... de egyszer csak besétált Pam.Pam olyan fehér, mint a frissen meszelt fal, éspont úgy fest, mint Alice Csodaországban... ha felnőne,és vámpírrá válna. Ami azt illeti, ma este Pam szőke,egyenes haját tényleg egy kék szalaggal fogta hátra, ésegybeszabott ruhát viselt, nem pedig a megszokottnadrágkosztümöt. Nagyon helyes volt - még akkor is, haúgy hatott, mintha a Bízd csak az öcskösre! című filmvámpírszereplője lett volna. Ruhájának fehér csipkés kispuffos ujja volt, a gallérját is fehér szegély díszítette. Amellrészen apró, fehér gombok futottak végig, amiharmonizált a szoknyarész pettyeivel. Mint észrevettem,harisnya nem volt rajta, de nem tudott volna olyanharisnyát venni, ami nem nézett volna ki furcsán rajta,mivel olyan fehér volt a bőre.- Szia, Pam - mondtam, mire egyenesen elindultfelém.- Sookie - köszöntött meleg hangon, és olyankönnyű csókot lehelt az arcomra, mint egy hópihe. Aszája jéghideg volt.- Mi a helyzet? - kérdeztem. Pam esténkéntáltalában a Szemfogadóban dolgozott.- Randim van - mondta. - Szerinted jól nézek ki? -és megpördült.- Ó, nagyon - bólogattam. - De te mindig jól nézelki, Pam. - És ez volt a színtiszta igazság. Noha gyakranválasztott ultrakonzervatív és furcsán régimódi ruhákat,ez nem jelentette azt, hogy nem álltak jól neki. Édes, dehalálos báj lengte körül. - Ki a szerencsés pasas?Pajkosan nézett rám, már amennyire egy többmint kétszáz éves vámpír pajkosan tud nézni.143

- Ki mondta, hogy pasas?- Ó, értem... - Körbenéztem. - Akkor ki aszerencsés személy?És ebben a pillanatban belépett a lakótársam.Amelia csodaszép fekete szövetnadrágot viselt, magassarkút, törtfehér pulóvert és teknőcpáncél keretbe foglaltborostyánköves fülbevalót. Ő is konzervatívan öltözöttfel, de modernebb változatban. Amelia odasétált hozzánk,Pamre mosolygott, és megszólalt.- Ittál már valamit? - Pam visszamosolygott. Ezt amosolyát még sohasem láttam. Egyenesen... szemérmesvolt.- Nem, téged vártalak.Leültek a bárpulthoz, és Sam kiszolgálta őket.Nemsokára vidáman beszélgettek, és amikor elfogyott azital, felálltak, hogy távoznak.Amikor kifelé menet elhaladtak mellettem,Amelia odasúgta:- Majd jövök, amikor jövök. - Ezzel arra célzott,hogy lehet, hogy nem tér haza éjszakára.- Rendben, érezzétek jól magatokat! - mondtam.Távozásukat nem egy férfiszempár követte. Ha aszaruhártya úgy be tudott volna párásodni, mint az üveg,akkor most a bárban az összes pasas homályosan látottvolna.Megint körbejártam az asztalaimat, volt, ahovasört vittem, volt, ahova a számlát, míg oda nem értemahhoz az asztalhoz, ahol a Nap Testvérisége-pólót viselőkét férfi ült. Még mindig az ajtót bámulták, mintha aztvárták volna, hogy Pam egyszer csak beugrik, és aztkiáltja, „Búú!"144

- Tényleg azt láttam, amit gondolok? - kérdezte azegyikük. A harmincas éveiben járt, arca csupaszraborotvált, a haja barna, semmi különös. A másikatóvatosan méregetném, ha a liftben kettesben maradnékvele. Vékony volt, álla vonalán keskeny szakáll húzódott,egy csomó tetoválása volt, ami szerintem nem szalonbankészült (hanem börtönben), és kést hordott magánál,amelyet a bokájához szíjazott; nem volt nehézkiszúrnom, miután hallottam a gondolataiban, hogyfegyver van nála.- És mit gondolt, mit látott? - kérdeztem édesen. Abarna hajú azt gondolta, kissé egyszerű vagyok. De ez jóálca volt, mert azt jelentette, hogy Arlene nem süllyedt leodáig, hogy mindent kifecsegjen kis furcsaságaimról.Bon Temps-ban senki (ha vasárnap, templom utánkérdeznéd meg őket) sem mondaná, hogy a telepátialehetséges. Ha szombat este, a Merlotte's előtt tennéd felnekik ugyanezt a kérdést, talán az válaszolnák, van bennevalami.- Azt, hogy egy vámpír jött be ide, mintha jogalenne hozzá. És azt, hogy egy nő boldogan sétált ki vele.Istenre esküszöm, nem hiszem el! - Úgy nézett rám,mintha biztos lett volna benne, hogy osztom a haragját. Atetkós pasas vadul bólogatott.- Elnézést... azt látja, hogy két nő együtt megy kia bárból, és ez zavarja? Nem értem, mi a problémájaezzel. - Természetesen értettem, de néha muszáj voltrájátszani egy kicsit.- Sookie! - Sam hívott.- Hozhatok az uraknak még valamit? - kérdeztem,mivel Sam kétségtelenül megpróbált észre téríteni.145

Most már mindketten furcsán méregettek, mertlevonták a helyes következtetést, hogy nem teljesen értekegyet a programjukkal.- Azt hiszem, indulunk is - mondta a tetkós pasas,egyértelműen abban a reményben, hogy majd jólmegfizetek, amiért elüldözöm a fizető vendégeket. -Elkészült már a számlánk? - Már rég elkészült aszámlájuk, és odatettem közéjük az asztalra. Mindkettenrápillantottak, egy tízest dobtak rá, majd hátratolták aszéküket.- Azonnal jövök a visszajáróval - mondtam, ésmegfordultam.- Megtarthatja - mondta a barna hajú, habár ahangja barátságtalan volt, és nem tűnt úgy, minthalenyűgözte volna a kiszolgálás.- Vadbarmok - dörmögtem, ahogy visszamentem abárpulthoz a kassza mellé.Sam felém fordult.- Sookie, muszáj lenyelned.Annyira meglepődtem, hogy csak bámultamSamre. Mindketten a pult mögött álltunk, és Sam éppvodka collinst kevert. Némán folytatta, szemét le semvette a kezéről.- Úgy kell kiszolgálnod őket, mint mindenki mást.Nem túl gyakran fordult elő, hogy Sam inkábbalkalmazottként, mint megbízható munkatársként kezelt.Fájt, annál is inkább, mert rájöttem, igaza van. Habár afelszínen udvarias voltam, minden megjegyzés nélküllenyeltem volna (és le is kellett volna nyelnem) az utolsómegjegyzésüket, ha nem lett volna rajtuk a„naptestvéres" póló. Nem az enyém a Merlotte's. Samé.146

Ha a vendégek nem jönnek vissza, ő szenved majd akövetkezményektől.Végül is, ha el kellene bocsátania a pincérnőket,nekem is mennem kéne.- Sajnálom - mondtam, bár nem volt egyszerűkimondanom. Vidáman rámosolyogtam, ésvisszamentem, aztán teljesen szükségtelenül tettem mégegy kört az asztalaim körül, amivel valószínűleg átléptema figyelmes és az idegesítő közötti határt. De hahátramentem volna a személyzeti mosdóba vagy a nőimosdóba, akkor a végén elbőgöm magam, mert fájt, hogyrendre utasítottak, és fájt, hogy nem volt igazam, delegfőképp az fájt, hogy emlékeztettek rá, hol a helyem.Amikor késő éjjel bezártunk, olyan gyorsan éscsendesen léptem le, ahogy csak bírtam. Tudtam, hogytúl kell tennem magam a sérelmemen, de jobb szerettemvolna otthon pátyolgatni magam. Nem akartam „kicsitelbeszélgetni" Sammel, és senki mással sem, ha már itttartottunk. Holly a kelleténél kicsit kíváncsibban figyelt.Ezért kisiettem a parkolóba, kezemben aretikülömmel, de még a kötényt sem vettem le. Tray akocsimnak támaszkodva várt. Nagyot ugrottamijedtemben.- Félsz? - kérdezte.- Nem, csak feldúlt vagyok - válaszoltam. - Mitkeresel itt?- Hazakísérlek a kocsimmal - mondta. - Ameliaotthon van?- Nem, randija van.- Akkor viszont alaposan átnézem a házat -mondta a hatalmas férfi, és bemászott a furgonjába, hogyegészen hazáig kísérjen a Hummingbird Roadon.147

Semmi okát nem láttam, hogy tiltakozzam. Amiazt illeti, jó érzés volt, hogy nem vagyok egyedül, hanemolyasvalakivel, akiben megbízom.A házam pontosan úgy fogadott, ahogy hagytam,vagyis ahogy Amelia hagyta. A kinti biztonsági fényekautomatikusan bekapcsoltak, és Amelia a mosogatófeletti lámpát és a hátsó verandán lévőt is felkapcsolvahagyta. Kulccsal a kezemben mentem a konyhaajtóhoz.Tray nagy keze elkapta a karomat, amikor éppfordítottam volna el a kilincsgombot.- Senki sincs odabent - mondtam, miután a sajátmódszeremmel körbekémleltem. - És Amelia varázslattalvédi a házat.- Te itt maradsz, míg én körbenézek - mondtagyengéden. Bólintottam, és beengedtem. Pár másodpercnéma csönd után kinyitotta az ajtót, és szólt, hogybemehetek a konyhába. Már léptem is volna be, hogycsatlakozom hozzá, míg átnézi a házat, de azt mondta:- Nagyon szeretnék egy pohár kólát, ha van.A vendégszeretetemre épített, hogy elintézze, netarthassak vele. A nagyi légycsapóval vágott volna fejbe,ha nem hozok egy kólát ott azonnal Traynek.Mire visszajött a konyhába, és bejelentette, hogy aházban nincsenek behatolók, a jeges kóla már ott állt egypohárban az asztalon, és mellette ott mosolygott egyfasírtos szendvics. Összehajtogatott szalvétával. Tray szónélkül leült, az ölébe tette a szalvétát, megette aszendvicset és megitta a kólát. Én vele szembe ültem le asaját italommal.- Azt hallottam, hogy az embered eltűnt - szólaltmeg Tray, miután megtörölgette a száját a szalvétával.Bólintottam.148

- Szerinted mi történt vele?Elmondtam neki a körülményeket.- Szóval semmit nem hallottam felőle - fejeztembe. A történet szinte úgy hangzott el, mintha valakidiktálta volna nekem.- Gáz. - Tray csak ennyit mondott. Valahogy ettőljobban kezdtem magam érezni, hogy így csendesen,minden dráma nélkül megbeszéltünk egy igen kényeskérdést. Egypercnyi töprengő hallgatás után Tray méghozzátette: - Remélem, nemsokára megtalálod.- Köszi. Elég ideges vagyok, hogy nem tudom, mivan vele. - Ez finoman szólva enyhe kifejezés volt.- Nos, ideje indulnom - mondta. - Ha gond vanéjjel, hívj fel! Tíz percen belül ide tudok érni. Nem jó ez,hogy egyedül vagy idekint most, hogy küszöbön aháború.Lelki szemem előtt megjelentek a házam felédübörögve közeledő tankok.- Szerinted mennyire fajulhat el ez az egész? -kérdeztem.- Az apám azt mondta, hogy az előző háborúban,amikor az ő apja még kicsi volt, a shreveporti falka amonroe-i falkával került összetűzésbe. A shreveportifalka akkor negyven főből állhatott, beleértve afélvéreket is. - A félvérek azok a vérfarkasok voltak, akikharapás útján lettek azok. Csak amolyan farkasemberrétudnak átváltozni, sosem érik el a tökéletes farkasformát,amelyet a született vérfarkasok sokkalta felsőbbrendűnektartanak. - De a monroe-i falka beszervezett egy csoportfőiskolás kölyköt, így ők is elérték a negyven-negyvenötfőt. A harc végére mindkét falka a felére zsugorodott.149

Eszembe jutottak azok a vérfarkasok, akiketismertem.- Remélem, most nem fajul el idáig - mondtam.- Pedig el fog - mondta Tray gyakorlatiasan. -Megízlelték a vért, és az, hogy megölték Alcidebarátnőjét ahelyett, hogy Alcide-ra mentek volna, eléggyáva módja a hadüzenetnek. És téged is megpróbáltakmegölni; ettől csak minden rosszabb lett. Benned egycsepp vérfarkasvér sincs. Te a falka barátja vagy. Ettőlérinthetetlennek kellene lenned, nem pedig célpontnak.És ma délután Alcide Christine Larrabee-t is holtantalálta.Ez megint letaglózott. Christine Larrabee az egyikelőző falkavezér özvegye... volt. Nagy tiszteletnekörvendett a vérfarkasközösségen belül, és csak nagyonvonakodva fogadta el Jackson Herveaux-tfalkavezérként. Most késve, de megfizetett érte.- Nem utazik férfiakra? - sikerült végülkinyögnöm.Tray arca elkomorult a megvetéstől.- Nem - válaszolta. - Csak úgy tudom értelmezni,hogy Furnan arra vár, Alcide elveszítse a türelmét. Aztakarja, hogy mindenki az idegösszeomlás szélérekerüljön, míg ő maga higgadt és összeszedett marad.Nagyjából meg is kapta, amit akar. Nemcsak a gyász és aszemélyes sértés a cél, hanem az is, hogy Alcide elsüljön,mint egy puska. Inkább orvlövészfegyvernek kéne lennie.- Nem szokatlan Furnan stratégiája egy kicsit?- De igen - mondta Tray lemondón. - Nem tudom,mi ütött belé. Szemmel láthatóan nem akar közvetlenharcba kerülni Alcide-dal. Nem akarja csak simánlegyőzni. A célja az, hogy megölje őt és az embereit is,150

legalábbis én így látom. Néhány vérfarkas, azok, akiknekkicsinyeik vannak, már át is pártoltak hozzá. Túlságosanfélnek attól, hogy baja esik a kicsiknek, most, hogy anőket érte támadás. - A vérfarkas felállt. - Köszönöm azételt. Még meg kell etetnem a kutyáimat. Mindentgondosan zárj be utánam, hallod? És hol a mobilod?Átnyújtottam neki, és Tray hatalmas kezéhezképest meglepően finom mozdulatokkal beírta a számát atelefonom memóriájába. Aztán könnyedén intett egyet. Aműhely mellett egy kicsi és takaros háza volt, és ténylegmegkönnyebbültem, hogy az utat a házától idáigmindössze tíz percre becsülte. Becsuktam mögötte azajtót, és megnéztem minden konyhaablakot. Persze hogyAmelia az egyiket nyitva hagyta, hiszen kellemes volt adélutáni hőmérséklet. De ezek után kényszert éreztem,hogy a ház minden egyes ablakát megnézzem, még azemeletieket is.Miután ezzel végeztem, és már ennél nagyobbbiztonságban nem is érezhettem volna magam,bekapcsoltam a tévét, leültem elé, de nem igazán láttam,mi történik a képernyőn. Annyi mindent át kellettgondolnom.Hónapokkal korábban Alcide kérésére elmentem afalkavezér-viadalra, hogy figyeljek, nem csal-e azellenfele. Pechemre feltűntem nekik, és nyilvánosságrakerült, hogy észrevettem, Furnan csalt. Felőrölt, hogybelerángattak ebbe a harcba, amelyhez semmi közömsem volt. De levontam a következtetést: az, hogyismerem Alcide-ot, eddig csak bajt hozott a fejemre.Szinte megkönnyebbültem, amikor a haragfelütötte a fejét bennem ennek az igazságtalanságnak aláttán, de a jobbik énem arra ösztökélt, hogy még151

csírájában fojtsam el az érzést. Nem Alcide hibája, hogyDebbie Pelt olyan gyilkos dög volt, és az sem, hogyPatrick Furnan úgy döntött, csalni fog a viadalon. Ésazért sem volt felelős, hogy Furnan ilyen vérszomjas ésrá nem jellemző módon akarja megszilárdítani a falkáját.Eltöprengtem, hogy ez a viselkedés egyáltalán jellemző-ea farkasokra.Úgy döntöttem, egyszerűen csak Patrick Furnanrajellemző.Megcsörrent a telefon, és nagyot ugrottam.- Halló! - Cseppet sem örültem, hogy ilyen riadt ahangom.- A vérfarkas Herveaux hívott - szólalt meg Eric. -Megerősítette, hogy háborúban áll a falkavezérrel.- Aha - mondtam. - Megerősítésre volt szükségedAlcide-tól? Az üzenetem nem volt elég?- Eszembe jutott egy másik lehetőség is amellett,hogy Alcide elleni csapásnak szánták a megtámadásodat.Biztos vagyok benne, hogy Niall említette, hogy vannakellenségei.- Aha.- Elgondolkodtam, hátha az egyik ellenségecselekedett ilyen hamar. Ha a vérfarkasoknak vannakkémjeik, akkor a tündéreknek is lehetnek.Ezt fontolóra vettem.- Szóval azzal, hogy találkozni akart velem, kishíján a halálomat okozta.- De volt annyi bölcsesség benne, hogy megkért,legyek a sofőröd Shreveportba és vissza.- Szóval megmentette az életemet, még akkor is,ha kockára tette.Néma csend.152

- Tulajdonképpen - mondtam, és érzelmilegszilárdabb álláspontra helyezkedtem - te mentetted megaz életemet, és hálás vagyok érte. - Félig-meddig aztvártam, hogy Eric megkérdezi, mennyire vagyok hálás, acsókra utalva... de nem mondott semmit.Már majdnem kiböktem valami butaságot, hogymegtörjem a csendet, amikor a vámpír megszólalt.- Csak a saját érdekeink védelmében fogokbeavatkozni a vérfarkasháborúba. Vagy azért, hogy tégedmegvédjelek.Most én nem jutottam szóhoz.- Rendben - nyögtem ki végül.- Ha látod, hogy baj közeleg, ha még jobban beleakarnak rángatni, azonnal hívj fel! - mondtaEric. - Úgy gondolom, hogy a merénylőt tényleg afalkavezér küldte. Az biztos, hogy vérfarkas volt.- Alcide néhány embere felismerte a személyleírásalapján. A pasas, Lucky valami, nemrég lépett beFurnanhez szerelőként.- Furcsa, hogy egy ilyen feladatot pontolyasvalakire bízna, akit alig ismer.- Főleg, hogy a pasas a neve ellenére annyiraszerencsétlenül járt.Eric éppenséggel elnevette magát.- Többet nem mondok Niallnak az egészről.Természetesen elmeséltem neki, mi történt.Egy pillanatra nevetséges csalódást éreztem, mertNiall nem sietett a segítségemre, és nem telefonált rám,hogy jól vagyok-e. Csak egyszer találkoztam vele, ésmost szomorú voltam, hogy nem viselkedik úgy, mint adadám.153

- Rendben van, Eric, köszönöm - mondtam, ésletettem, amint elköszönt. Megint meg kellett volnakérdeznem a pénzemről, de túlságosan is magam alattvoltam; különben is, ez nem Eric problémája.Míg készülődtem a lefekvéshez, elég idegesvoltam, de nem történt semmi, amitől még feszültebblettem volna. Vagy tizenötször emlékeztettem magam,hogy Amelia varázslattal védi a házat. A varázslat pedigműködik, akár itthon van, akár nincs.Az ajtókra jó erős zárakat tetettem.Fáradt voltam.Végül elaludtam, de többször is felriadtam ésfüleltem, nem jön-e egy merénylő.154

8. fejezetMásnap bedagadt szemmel ébredtem. Csaktámolyogtam, és fájt a fejem. Azt hiszem, érzelmimásnaposságban szenvedtem. Valamin változtatni kellett.Még egy éjszakát nem tölthettem el így. Elgondolkoztam,nem lenne-e jobb felhívni Alcide-ot, hátha a katonáivaltért nyugovóra. Hátha meghúzhatom magam az egyiksarokban. De még a gondolattól is dühös lettem, hogy eztkellene tennem, hogy biztonságban érezhessem magam.Nem hagyott nyugodni a gondolat: ha Quinn ittlenne, akkor bátran járhatnék az otthonomban. Egypillanatig nemcsak aggódtam az eltűnt, megsebesültbarátom miatt, hanem haragudtam is rá.Most bárkire kész voltam haragudni. Annyi érzéskavargott bennem.Na, szép kis nap lesz ebből is.Amelia sehol. Azt kellett feltételeznem, hogy azéjszakát Pammel töltötte. Semmi bajom nem volt azzal,hogy kapcsolatot kezdtek egymással. Csak azért akartam,hogy itt legyen, mert egyedül voltam, és féltem.Távolléte kis üres foltot hagyott a lelki látképemen.Legalább a levegő hűvösebb volt ma reggel.Tisztán lehetett érezni, hogy közeledik az ősz, már itt155

leselkedik, hogy előugorjon és magának követelje aleveleket, a füvet és a virágokat. Pulóvert húztam ahálóingem fölé, és kimentem az elülső verandára, hogyott igyam meg az első csésze kávémat. Egy ideighallgattam a madarakat; most nem voltak olyanhangosak, mint tavasszal, de az énekükből éscsivitelésükből tudtam, hogy semmi szokatlan nem jár azerdőben ma reggel. Megittam a kávémat, ésmegpróbáltam eltervezni a napomat, de a gondolataimfolyamatosan zátonyra futottak. Nehéz úgy terveketszőni, hogy közben azt gyanítja az ember, valaki azéletére tör. Sikerült elszakadnom a gondolattól, hogytalán hamarosan meghalok: ki kellett porszívóznom aföldszinten, betennem egy adag mosást, és elmennem akönyvtárba. Ha ezeket az apró teendőket túlélem, akkormég dolgozni is el kell mennem.Eltöprengtem, hol lehet Quinn.Eltöprengtem, mikor fogok új dédnagyapám felőlhallani.Eltöprengtem, hogy meghalt-e újabb vérfarkas azéjjel.Eltöprengtem, mikor fog csörögni a telefonom.Mivel semmi sem történt a verandán,bevonszoltam magam, és nekikezdtem a szokásos reggelikészülődésemnek. Amikor a tükörbe néztem, azonnalmegbántam, hogy egyáltalán vettem a fáradságot. Semkipihentnek, sem frissnek nem látszottam. Úgy néztemki, mint aki aggódik és nem aludta ki magát. Így kiskorrektort kentem a szemem alá, és egy picit többszemfestéket tettem fel, sőt pirosítót is, hogy némi színelegyen az arcomnak. Aztán úgy döntöttem, úgy nézek ki,mint egy bohóc, és a nagy részét letöröltem. Miután156

megetettem Bobot és megszidtam a kiscicák miatt,megint végignéztem az összes zárat, majd beugrottam akocsiba, hogy elmegyek a könyvtárba.A Renard Megyei Könyvtár Bon Temps-i fiókjanem volt valami nagy épület. A könyvtárosunk aLouisianai Egyetem rustoni intézményegységébenvégzett, a neve Barbara Beck, egy harmincas évei végénjáró igazi szupernő. A férje, Alcee, a Bon Temps-irendőrség nyomozója, és nagyon reméltem, hogy Barbaranem tudja, a férje mibe keveredett. Alcee Beck keménylegény, aki jót cselekszik... néha. De nem kevés rosszatis. Alcee-nak nagy mázlija volt, hogy Barbarát elvehettefeleségül, és ezt tudta is.Barbara az egyetlen, teljes munkaidőben dolgozóalkalmazott volt a fiókkönyvtárban, és meg sem lepett,hogy egyedül találtam, amikor belöktem a nehéz ajtót.Épp a könyveket rendezgette a polcokon. Barbarakényelmes, de csinos ruhákat hordott, ami azt jelentette,hogy élénk színű kötött holmikat választott, és hozzájukillő cipőt. A nagy, merész ékszereket is szerette.- Jó reggelt, Sookie - köszöntött szélesenmosolyogva.- Barbara - mondtam, és megpróbáltamvisszamosolyogni rá. Észrevette, hogy nem úgyviselkedem, mint szoktam, de a gondolatot megtartottamagának. Természetesen nem igazán, hiszen itt volt az énkis fogyatékosságom, de hangosan semmit sem mondottki. A pultra helyeztem a könyveket, amelyeketvisszahoztam, és elkezdtem nézegetni az új könyvekpolcát. A legtöbbjük arról szólt, hogyan segítsünkönmagunkon. Annak alapján, hogy milyen népszerűek157

ezek a könyvek, és hányszor vették ki őket, mostanraBon Temps-ban mindenkinek tökéletesnek kellene lennie.Levettem két új romantikus könyvet és pár krimit,sőt egy sci-fit is, pedig ilyesmit ritkán olvasok. (Úgygondoltam, az életem sokkal őrültebb, mint bármi, amitegy sci-fi-író megálmodhat.) Miközben egy olyan könyvborítóját nézegettem, amelynek az írójától még semmitsem olvastam, nyikorgást hallottam a háttérben, éstudtam, hogy valaki bejött a könyvtár hátsó ajtaján. Nemfigyeltem oda; vannak, akik rendszeresen ott járnak be.Barbara felsikkantott, ezért felnéztem. A férfi, akimögötte állt, hatalmas volt, legalább két méter, éscérnavékony. Egy nagy kést szegezett Barbara torkának.Egy másodpercig azt hittem, betörő, és elcsodálkoztam,ugyan ki és miért akarna egy könyvtárat kirabolni. Akésedelmi díjakért?- Ne sikoltson! - sziszegte összeszorított, hosszúés hegyes foga közül. Megdermedtem. Barbara már túlvolt az ijedtségen. Rettegett. De még egy aktív agyathallottam az épületben.Valaki épp nagyon halkan jön befelé a hátsó ajtón.- Beck nyomozó meg fogja ölni, ha bántja afeleségét - mondtam nagyon hangosan. És határozottbizonyossággal. - Búcsút mondhat az életének.- Nem tudom, ki az, és nem is érdekel - mondta amagas férfi.- Pedig jobb lenne, ha érdekelné, baromarcú -szólalt meg Alcee Beck, aki némán lépett a férfi hátamögé. A fegyverét a támadó fejéhez tartotta. - Most pedigelengedi a feleségemet, és eldobja azt a kést.158

De Hegyes Fog természetesen nem tette meg.Megperdült, nekilökte Barbarát Alcee-nek, és felemeltkéssel nekem rontott.Hozzávágtam egy kemény fedelű Nora Robertskötetet,amellyel jól állon találtam. Kinyújtottam alábam. Hegyes Fog, a könyv súlyától időlegesenelvakítva, megbotlott a lábamban, ahogy reméltem.A saját késébe dőlt, amire viszont nemszámítottam.A könyvtárban hirtelen csönd támadt, leszámítvaBarbara zihálását. Alcee Beck és én csak bámultuk a férfialól szivárgó, egyre terjedő vérfoltot.- Izé, ó - nyögtem.- Húú, a francba! - mondta Alcee Beck. - Holtanultál meg ilyen pontosan dobni, Sookie Stackhouse?- Softballoztam - válaszoltam, mert ez volt aszíntiszta igazság.Mint ahogy kitalálhatták, aznap délután elkéstema munkából. Már eleve sokkal fáradtabb voltam, mintreggel, de úgy gondoltam, kibírom estig. Eddig, kétszeregymás után, a sors közbeszólt, és megakadályozta ameggyilkolásomat. Azt kellett feltételeznem, hogyHosszú Fogat azért küldték, hogy megöljön, de elszúrta,ahogyan az áljárőr is. Lehet, hogy a szerencsémharmadszorra elfogy; de arra is megvolt az esély, hogynem. Mennyi a sansza annak, hogy egy vámpír megintfelfogja a nekem szánt lövedéket, vagy annak, hogy merővéletlenségből Alcee Beck megjelenik a feleségeebédjével, amelyet otthon felejtett a konyhapulton?Kevés, ugye? De kétszer bejött.Nem számított, a rendőrség hivatalosan mitfeltételezett (mivel nem ismertem a pasast, és senki nem159

mondhatta, hogy ismerem - és Barbarát kapta el, nemengem), mert ezzel Alcee Beck látóterébe kerültem. Őtényleg jól tudott helyzetet elemezni, és látta, hogyHosszú Fog rám utazott. Barbara csak azért jött kapóraneki, mert ezzel magára vonhatta a figyelmemet. Alceeezt sosem fogja megbocsátani nekem, még akkor sem, hanem az én hibám volt. Különben is, gyanúsan pontosanés erőteljesen hajítottam el azt a könyvet.A helyében én is ugyanígy éreznék.Most, hogy a Merlotte'sban voltam, és fáradtmozdulatokkal végeztem a munkám, azon töprengtem,hova mehetnék, és mit tehetnék, és vajon Patrick Furnanmiért hülyült meg. És honnan jött ez a sok idegen? Nemismertem azt a vérfarkast, aki betörte Maria-Star ajtaját.Ericet egy olyan pasas lőtte meg, aki még csak pár napjadolgozott Patrick Furnan kereskedésében. Hosszú Fogatsem láttam azelőtt, pedig ő elég felejthetetlen figura volt.Az egész helyzetnek az égadta világon semmiértelme sem volt.Hirtelen eszembe jutott valami. MegkérdeztemSamet, telefonálhatok-e, mivel a hozzám tartozó asztaloknyugodtak voltak. Sam bólintott. Egész este fürkészőpillantásokat vetett rám, ami azt jelentette, hogynemsokára elkap, hogy elbeszélgessünk, de mostlélegzetvételnyi szünethez jutottam. Így hát bementem azirodájába, fellapoztam a shreveporti telefonkönyvet, hogykikeressem Patrick Furnan otthoni számát, és felhívtam.- Halló.Megismertem a hangot.- Patrick Furnan? - kérdeztem, csak hogymegbizonyosodjam.- Igen.160

- Miért próbál megölni?- Tessék? Kivel beszélek?- Ó, hagyjuk ezt. Sookie Stackhouse vagyok.Miért csinálja ezt az egészet?Hosszú csend következett.- Csapdába akar csalni? - kérdezte végül.- Hogyan? Azt hiszi, hogy lehallgatják a hívást?Tudni akarom, miért. Soha nem ártottam magának. Ésnem is járok Alcide-dal. De megpróbál kiiktatni, minthabármi hatalmam volna. Megölte szegény Maria-Start.Megölte Christine Larrabee-t. Mire ez az egész? Én nemvagyok fontos.- Komolyan azt hiszi, hogy én vagyok mindezekmögött? - kérdezte Patrick Furnan lassan. - Hogymegölöm a falka női tagjait? Hogy megpróbálom magátmegölni?- Igen, pontosan azt.- De nem én vagyok az. Maria-Starról olvastam.Christine Larrabee meghalt? - szinte rémültnek hangzott.- Igen - mondtam, és a hangom épp olyanbizonytalanul csengett, mint az övé. - És valaki kétszermegpróbált engem is megölni. Attól tartok, a végén egyteljesen ártatlan ember kerül a kereszttűzbe. Éstermészetesen én nem akarok meghalni.- Tegnap eltűnt a feleségem - mondta Furnan. Ahangja akadozott a bánattól és a rettegéstől. És a haragtól.- Alcide elvitte, és az a rohadék meg fog fizetni ezért.- Nem Alcide tette - tiltakoztam. (Nos, elég biztosvoltam benne, hogy Alcide nem tenne ilyet.) - Azt akarjamondani, hogy nem maga rendelte el, hogy megtámadjákMaria-Start és Christine-t? És engem?161

- Azt. Miért a nőket céloznám meg? Soha nemakarnánk tisztavérű nőstény vérfarkasokat megölni.Leszámítva talán Amandát - tette hozzá Furnan kevéssédiplomatikusan. - Ha megölnénk valakit, akkor azok aférfiak lennének.- Azt hiszem, le kellene ülniük Alcide-dalbeszélgetni. Nincs nála a maga felesége. Viszont azthiszi, hogy maga megőrült és megtámadja a nőket.Hosszú csend volt a válasz.- Azt hiszem, igaza van a beszélgetés ügyében -mondta -, hacsak nem kitalálta ezt az egészet, mert ezzelolyan helyzetbe hozna, hogy Alcide megölhet.- Én is szeretném megélni a következő hetet.- Rendben, beleegyezem, hogy Alcide-daltalálkozzam, ha maga is ott lesz, és megesküszik, hogymindkettőnknek elmondja, mit gondol a másik. A falkabarátja, az egész falkáé. Most segíthet nekünk.Patrick Furnan annyira meg akarta találni afeleségét, hogy még arra is hajlandó volt, hogy higgyennekem.A már bekövetkezett halálesetekre gondoltam.Aztán azokra a halálesetekre, amelyek be fognakkövetkezni, beleértve talán az enyémet is. Eltöprengtem,mi a fene folyhat itt.- Megteszem, ha maga és Alcide is fegyvertelenülülnek le - mondtam. - Ha igaz, amire gyanakszom, akkoregy közös ellenséggel állnak szemben, aki el akarja érni,hogy maguk szépen legyilkolják egymást.- Ha az a fekete szőrű rohadék belemegy, akkorbenne vagyok - mondta Furnan. - Ha Alcide-nál van afeleségem, jobb, ha egy haja szála sem görbül Libbynek,162

és jobb, ha Alcide magával hozza. Különben az élőistenre esküszöm, szétszaggatom.- Értettem. És mindent megteszek, hogy Alcide ismegértse. Átmegyünk magához - tettem hozzá, és tisztaszívből reméltem, hogy az igazat mondtam.163

9. fejezetMég aznap, éjnek évadján került sor a nagytalálkozóra. És önként léptem a farkasverembe. Mert nemvagyok normális. Több, gyors egymásutánitelefonhívással Alcide és Furnan kidolgozta, holtalálkozunk. Lelki szememmel már láttam is, ahogyleülnek egy asztalhoz, a főhadnagyuk közvetlenülmögöttük, és megbeszélik az egész helyzetet. Mrs.Furnan előkerül, és újra együtt a család. Mindenkielégedett lesz, vagy legalábbis sokkal kevésbé ellenséges.És én ott sem vagyok.Ehelyett ott álltam egy elhagyatottirodakomplexum mellett Shreveportban, ugyanott, ahol afalkavezér-viadal is történt. Legalább Sam velem jött.Sötét volt, és hűvös, a szél a vállam felett lobogtatta ahajam. Egyik lábamról a másikra álltam, alig vártam,hogy ennek az egésznek vége legyen. Habár Sam nemmocorgott annyit, mint én, láttam, hogy ő is ugyanígyérez.Az én hibám volt, hogy ő is itt volt velem.Amikor annyira érdekelni kezdte, hogy mi fortyogvérfarkaskörökben, el kellett mondanom. Végül is, havalaki belépett volna a Merlotte's ajtaján, és megpróbált164

volna lelőni, nem árt, ha Sam tudja, hogy miért van tele akocsmája lyukakkal. Keserű vitába keveredtem vele,amikor közölte, hogy velem tart, de aztán csak itt voltunkmindketten.Talán csak hazudtam magamnak. Talánegyszerűen azt szerettem volna, ha velem van egybarátom, valaki, aki határozottan az én oldalamon áll.Talán csak féltem. Tulajdonképpen ez utóbbihoz nem iskell a „talán". Csípős volt az éjszakai levegő, ezértmindketten vízálló kapucnis kabátot viseltünk. Nemmintha szükség lett volna a kapucnira, de ha tovább hűl alevegő, hálásak leszünk érte. Az elhagyott irodaház ottnyújtózkodott előttünk a komor némaságban. Az egyikvállalat rakodóállásába húzódtunk, ahová hatalmasszállítmányok szoktak érkezni. A lehúzható nagyfémajtók, ahol a teherautókat kipakolták, nagy, fényesszemként meredtek ránk a megmaradt biztonsági lámpákfényében.Ami azt illeti, aznap éjjel egy csomó nagy, fényesszem vett minket körül. A Cápák és a Rakéták épptárgyaltak. Ó, elnézést, ez nem a West Side Story. AFurnan-féle vérfarkasok és az Herveaux-féle vérfarkasoktárgyaltak. A két oldal talán egyetértésre jut, talán nem.És az ütközőponton ott áll Sam, az alakváltó és Sookie, agondolatolvasó.Ahogy éreztem a vérfarkasagyak nehéz, vöröslüktetését északról és délről közeledve, odafordultamSamhez, és szívem mélyéből így szóltam:- Nem lett volna szabad hagynom, hogy velemgyere. Ki sem kellett volna nyitnom a számat.- Rászoktál, hogy nem mondasz el nekemdolgokat, Sookie. Szeretném, ha elmondanád, mi van165

veled. Főleg, ha veszélyről van szó. - Sam aranyvöröshaja csak úgy csapdosott a feje körül az épületek közöttierős légáramban. Még soha ennyire nem éreztem,mennyire más, mint a többiek. Sam ritka és valódialakváltó. Bármivé át tudott változni. Legjobban kutyaszeretett lenni, mert a kutyák megszokott állatok,barátságosak, és az emberek nem nagyon szoktak rájuklőni. Belenéztem kék szemébe, és láttam a vadságotbenne.- Itt vannak - mondta, és orrát a szélbe tartotta.A két csoport három-három méterre állt megtőlünk, és eljött az idő, hogy összpontosítsak.A tömegben észrevettem az új Furnan-farkasokat,ez a csapat időközben megnövekedett. Cal Myers, anyomozó is köztük volt. Furnan elég bevállalósnak tűnt,ha úgy döntött, Calt is idehozza, amikor a férfi azártatlanságát bizonygatta. Felismertem azt a tizenéveslányt is, akit Furnan magáévá tett a győzelmiünnepségen, miután legyőzte Jackson Herveaux-t. Maeste a lány millió évvel idősebbnek tűnt.Alcide csoportjába tartozott a vörös hajú Amanda,aki komoly arccal felém biccentett, és még néhányvérfarkas, akivel akkor találkoztam a Kutyaszőrben,amikor Quinn-nel elmentünk oda. A vézna lány, aki akkorvörös bőrfűzőt viselt, most ott állt közvetlenül Alcidemögött, és egyszerre volt végtelenül izgatott ésmélységesen riadt. Nagy meglepetésemre, Dawson iseljött. Mégsem volt olyan magányos farkas, mintahogyan azt állította.Alcide és Furnan kilépett a falkatagok sorából.Ez volt az eszmecsere vagy tárgyalás, vagyfogalmam sincs, mi a neve, megbeszélt menete: odaállok166

Furnan és Alcide közé, és mindkét vérfarkasvezérmegfogja a kezem. Én leszek a halandóhazugságvizsgáló, míg beszélnek. Megesküdtem, hogyfelfedem, ha bármelyikük is hazudik, legalábbis a legjobbtudásom szerint. Tudok ugyan olvasni másokgondolatában, de az elme csalóka és ravasz, vagy csupánáthatolhatatlan. Még sosem csináltam ilyesmit, ésimádkoztam, hogy a képességem ma különösenmegbízható legyen, és bölcsen használjam fel, hogysegíthessek véget vetni a vérontásnak.Alcide mereven közeledett felém, az arca kemény,a tekintete vad volt a biztonsági lámpák fényében. Mostvettem észre, hogy lefogyott és megöregedett. Feketehajában ősz szálak jelentek meg, amelyek még nemvoltak ott, amikor az apja élt. Patrick Furnan sem festetttúl jól. Mindig is hajlamos volt pocakot ereszteni, és mostúgy nézett ki, mint aki jó öt-tíz kilót magára szedett. Nemtett jót neki a falkavezérség. És a felesége elrablásaokozta sokk nyomot hagyott az arcán.Olyat tettem, amit sosem hittem volna, hogyegyszer megteszek. Kinyújtottam felé a jobb kezem.Megfogta, és a gondolatainak folyama azonnal átáradtrajtam. Még zavaros vérfarkasagyában is könnyű volteligazodni, mert annyira összpontosított. Bal kezemetAlcide felé nyújtottam, és ő erősen megszorította. Egyhosszú percig úgy éreztem, a víz alá nyomtak. Aztánnagy erőfeszítés árán mindkettejüket egy áramlatbatereltem, hogy ne fuldokoljam a gondolataikban.Hangosan könnyű lett volna hazudniuk, de gondolatbanmár korántsem egyszerű. Legalábbis következetesennem. Lehunytam a szemem. Érmefeldobással döntöttékel, hogy Alcide kezd.167

- Patrick, miért ölted meg az asszonyomat? - Aszavak mintha feltépték volna Alcide torkát. - Fajtisztavérfarkas volt, és olyan gyengéd, amilyen gyengéd egyvérfarkas csak lehet.- Sosem adtam parancsba egyik emberemnek sem,hogy bárkit is megöljön a tieid közül - mondta PatrickFurnan. Olyan fáradtnak hangzott, mint aki alig bírmegállni a lábán, és a gondolatai is hasonló lassúsággalhömpölyögtek: lassan, elgyötörten, abban a mederben,amelyet Furnan maga vájt a saját agyában. Könnyebbvolt olvasnom a gondolataiban, mint az Alcide-éiban.Őszintén beszélt.Alcide erősen figyelt, majd megszólalt.- Megkértél bárkit is a falkádon kívül, hogy öljemeg Maria-Start, Sookie-t és Mrs. Larrabee-t?- Sosem adtam parancsba, hogy bárkit ismegöljenek közületek, soha - mondta Furnan.- Elhiszi - mondtam.Sajnos Furnan nem fogta be a száját.- Gyűlöllek - folytatta pont olyan fáradtan, mintaz imént. - Örülnék, ha egy kocsi átgázolna rajtad. Denem öltem meg senkit.- Ezt is elhiszi - mondtam, talán egy kicsitszárazon.Alcide újabb kérdést szegezett neki.- Hogyan állíthatod, hogy ártatlan vagy, amikorCal Myers ott áll a falkád soraiban? Megkéselte ésmegölte Maria-Start.Furnan mintha összezavarodott volna.- Cal Myers nem volt ott - mondta.- Hiszi, amit mond - mondtam Alcide-nak, majdFurnan felé fordultam. - Cal ott volt, és meggyilkolta168

Maria-Start. - Habár nem mertem lazítani a figyelmemen,hallottam, hogy suttogás támad Cal Myers körül, ésláttam, hogy Furnan vérfarkasai ellépnek a nyomozómellől.Furnan következett a kérdéseivel.- A feleségem - nyögte elbicsakló hangon. - Miértpont őt?- Nem raboltuk el Libbyt - mondta Alcide. - Sohanem rabolnék el nőket, főleg nem egy vérfarkas asszonyt,akinek kicsinye van. Soha senkinek nem is adnámparancsba.Furnan elhitte.- Nem Alcide tette, és nem is parancsoltasenkinek.Alcide azonban heves gyűlöletet érzett PatrickFurnan iránt. Furnannek nem kellett megölnie JacksonHerveaux-t a viadal végén, de mégis végzett vele.Jobbnak látta úgy kezdeni a vezérségét, hogy kiiktatja azellenfelét. Jackson soha nem fogadta volna el az uralmát,és éveken át tüske lett volna az oldalában. Mindkétoldalról özönlöttek felém a gondolatok, olyan erőshullámokban, hogy belesajdult a fejem. Rájuk szóltam.- Higgadjanak le, mindketten!Éreztem, hogy Sam ott van mögöttem, éreztem amelegét, a gondolatát.- Sam, ne érints meg, rendben?Megértette, és arrább lépett.- Egyik fél sem ölt meg senkit azok közül, akikmeghaltak. És egyik fél sem parancsolt ilyet. Máramennyire meg tudom mondani.- Add át nekünk Cal Myerst, hogy kivallassuk -szólalt meg Alcide.169

- Akkor hol a feleségem? - üvöltötte Furnan.- Meghalt, és nincs többé - hallatszott egy tisztahang. - És készen állok átvenni a helyét. Cal az enyém.Mindannyian felnéztünk, mert a hang az épületlapos tetejéről jött. Négy vérfarkas állt odafent, és a barnahajú nő, ő beszélt az imént, a tető széléről nézett le ránk.Értett a színpadias hatáskeltéshez, ezt el kell ismernem. Anőstény vérfarkasok nagy hatalommal és tekintéllyelbírnak, de nem falkavezérek... soha. Ez a nőegyértelműen hatalmas volt, és ura a helyzetnek, nohacsupán százhatvan centi lehetett. Készen állt azátváltozásra, ami annyit tesz, hogy meztelen volt. Vagytalán meg akarta mutatni Alcide-nak és Furnannek, hogymit kapnának. Elég sokat, mennyiségben és minőségbenegyaránt.- Priscilla - mordult fel Furnan.Ez annyira valószerűtlen névnek tűnt egyvérfarkas számára, hogy azon kaptam magam,elmosolyodom, ami a jelen körülmények között nem volta legjobb ötlet.- Ismered - fordult Alcide Furnan felé. - Ez is aterved része?- Nem - válaszoltam helyette. Az agyam csak úgyhánykolódott a gondolatokon, amelyeket ki tudtam venni,míg sikerült lehorgonyoznom az egyiken. - Furnan, Calaz ő teremtménye - mondtam. - Cal elárult téged.- Úgy gondoltam, ha elkapok egy-kétkulcsfontosságú szukát, akkor ti ketten megölitekegymást - szólalt meg Priscilla. - Kár, hogy nem jöttössze.- Ki ez? - kérdezte megint Alcide Furnant.170

- Arthur Hebertnek, St. Catherine megyefalkavezérének az asszonya. - St. Catherine lent voltdélen, keletre New Orleanstól. A Katrina csúnyánmegtépázta.- Arthur meghalt. Nincs többé otthonunk - mondtaPriscilla Hebert. - A tiéteket akarjuk.Nos, ez elég egyértelmű volt.- Cal, miért tetted? - kérdezte Furnan afőhadnagyát. Calnak addig kellett volna valahogyfeljutnia a tetőre, míg megtehette. A Furnan-farkasok ésaz Herveaux-farkasok már körbeállták.- Cal az öcsém - kiáltotta Priscilla. - Jobb, ha egyszőrszála sem görbül!A nő hangjában kétségbeesés csengett, ami azimént még nem volt benne. Cal bánatosan nézett fel atestvérére. Rádöbbent, mennyire szorult helyzetbe került,és biztos voltam benne, jobb szeretné, ha a nővéreelhallgatna. Ez volt az utolsó gondolata.Furnan karjáról hirtelen eltűnt az ing, és csupaszőr lett. Hatalmas erővel vetette magát hajdanicsatlósára, és kibelezte. Alcide karmos keze letépte Calfejének hátulját, amint az áruló a földre hanyatlott. Calvére vastag sugárban spriccelt rám. Hátam mögöttSamben már bizsergett az erő a közelgő átváltozásamiatt, amelyet a feszültség, a vérszag és az én akaratlansikoltásom idézett elő.Priscilla Hebert dühödten és fájdalmasan üvöltöttfel. Embertől idegen kecsességgel ugrott le a tetőről, le aparkolóba, utána a bérencei (vagy vérencei?).Elkezdődött a háború.171

Sammel odaverekedtük magunkat a shreveportifarkasok közé. Ahogy Priscilla falkája mindkét oldalrólkörbevett bennünket, Sam megszólalt.- Át fogok változni, Sookie.El nem tudtam képzelni, mi haszna lehetne egyskót juhászkutyának ebben a helyzetben, de így szóltam:- Rendben, főnök. - Sam fanyarul rámmosolygott, gyorsan levetkőzött, és összegörnyedt.Körülöttünk az összes vérfarkas ezt tette. A csípőséjszakai levegő megtelt a szörcsögő hangokkal, minthavastag, ragacsos folyadékban köveket kavargattak volna,ez a hang kíséri az ember állattá változását. Hatalmasfarkasok egyenesedtek fel és rázták meg magukatkörülöttem; felismertem Alcide-ot és Furnant farkasalakban. Megpróbáltam megszámolni a farkasokat ahirtelen egyesült falkában, de olyan sebesen kavarogtak,ahogy csatasorba álltak, hogy képtelenség volt követnemőket.Megfordultam, hogy megpaskoljam Samet, deegy oroszlán állt mellettem.- Sam - suttogtam, mire az oroszlán felüvöltött.Egy hosszú pillanatra mindenki megdermedt. Ashreveporti farkasok először épp annyira megriadtak,mint a St. Catherine-iak, de aztán mintha felfogták volna,hogy Sam az ő oldalukon áll, és izgatott csaholásuk csakúgy visszhangzott az üres épületek között.Aztán elkezdődött a harc.Sam igyekezett körülvinni engem, amilehetetlennek bizonyult, de azért nagyvonalú gesztusvolt. Fegyvertelen halandóként gyakorlatilag tehetetlenvoltam ebben a küzdelemben. Nagyon kellemetlen érzés172

volt - ami azt illeti, borzalmas érzés. Én voltam aleggyengébb mind között.Sam fenséges volt. Hatalmas mancsa ide-odacsapott, és amikor eltalált egy farkast, az összerogyott.Úgy táncoltam ide-oda, mint egy tébolyult kobold,megpróbáltam nem útban lenni. Képtelenség voltmindent figyelemmel követni. Egyszerre több St.Catherine-i farkas rontott neki Furnannek, Alcide-nak ésSamnek, míg test test elleni viadalok folytak körülöttünk.Rájöttem, hogy ezeknek a csoportoknak az a feladatuk,hogy kiiktassák a vezetőket, és tudtam, hogy emögöttrengeteg szervezés áll. Priscilla Hebert nem vetteszámításba, hogy az öccsét ilyen hamar elkapják, de ezcseppet sem hátráltatta.Mintha senki ügyet sem vetett volna rám, hiszennem jelentettem veszélyforrást. De minden esély megvoltarra, hogy feldöntenek a dulakodó harcosok, ésugyanolyan súlyosan megsérülök, mintha célpont lettemvolna. Priscilla, immár szürke farkasként, nekimentSamnek. Azt hiszem, azzal akarta bebizonyítani, hogybárkinél merészebb, hogy nekitámadt a legnagyobbnak éslegveszélyesebbnek. De Amanda beleharapott Priscillahátsó lábába, amikor átvágott a kavarodáson. Priscillaválaszként hátrafordult, és rávicsorgott a kisebb farkasra.Amanda elszökkent, és amikor Priscilla megfordult, hogyfolytassa az útját, Amanda nagyot ugrott, és ismétmegharapta a lábát. Mivel Amanda harapása elég erősvolt ahhoz, hogy csontot törjön, ez több volt, mintbosszantó, azért Priscilla teljes erővel visszatámadt.Mielőtt annyit gondolhattam volna, hogy ó, nem!,Priscilla acél állkapcsával elkapta Amandát, és kitekerte anyakát.173

Ahogy ott álltam elborzadva, Priscilla a földrehajította Amanda testét, majd megperdült, és Sam hátáraugrott. Sam csak rázta magát, rázta, de Priscillabelemélyesztette a szemfogát a főnököm vállába, és nemeresztette.Valami elszakadt bennem, ahogy Amandagerincében az ideg. Minden józanságomat elvesztettem, alevegőbe ugrottam, mintha én is farkas lennék. Hogy necsússzam le a dobálódzó állatról, átkaroltam Priscillanyakát, és a lábammal átfogtam a derekát, majd addigszorítottam a karommal, míg szinte már magamatöleltem. Priscilla nem akarta elengedni Samet, ezért ideodadobálta magát, hogy leessem a hátáról. De úgykapaszkodtam bele, mint egy gyilkos hajlamú majom.Végül el kellett engednie Sam nyakát, hogyleszámoljon velem. De én egyre jobban szorítottam, őpedig megpróbált belém harapni, de nem tudott rendesenhátrafordulni, hogy elérjen, hiszen a hátán voltam. Ámeléggé meg tudott tekeredni ahhoz, hogy a szemfogávalvégigszántson a lábamon, de nem tudott belém marni.Alig érzékeltem a fájdalmat. Még erősebben szorítottam,habár a karom már pokolian fájt. Ha egy hajszálnyit isengedek, Amanda sorsára jutok.Habár mindez hihetetlenül gyorsan történt, úgyéreztem, mintha már emberemlékezet óta próbálnám ezta nőt (farkast) megölni. Nem azt gondoltam magamban,hogy „dögölj meg, dögölj meg!"; csak azt akartam, hogyhagyja abba, amit csinál, de a rohadt életbe, csak nemhagyta abba! Egyszer csak újabb fülsüketítő üvöltéshallatszott, és hatalmas fogak villantak pár centire akaromtól. Megértettem, hogy el kell engednem Priscillát,és abban a pillanatban, amikor a szorításom enyhült,174

leestem a farkasról, végiggurultam a járdán, ésösszegörnyedve, jóval arrább tértem magamhoz.Pukkanás hallatszott, és ott állt felettem Claudine.Trikóban és pizsamanadrágban érkezett, a haja, akár aszénaboglya. Csíkos lába között láttam, amint az oroszlánszinte leharapja a farkas fejét, majd undorral kiköpi.Aztán megfordult, hogy végignézzen a parkolón, keresveaz újabb fenyegetést.Az egyik farkas ráugrott Claudine-ra. Ő azonbanteljesen éber volt. Míg az állat a levegőben volt, Claudineelkapta a fülénél fogva. Meglendítette, az állat lendületétkihasználva. Olyan könnyedén hajította el az óriásifarkast, ahogy egy csavargó a sörösdobozt, és az állatnagy csattanással nekivágódott a rakodóplatónak, amielég végzetes következménnyel járt a számára. A csatasebessége és végkifejlete teljesen hihetetlen volt.Claudine terpeszállásban maradt, és nekem is voltannyi eszem, hogy nem mozdultam. Ami azt illeti,kimerültem, féltem, és egy kicsit véres is voltam, habáregyedül a lábamon lévő vörös foltról gondoltam, hogy asaját vérem. A küzdelem akármilyen rövid ideig tart,elképesztő sebességgel tudja felemészteni a testtartalékait. Legalábbis a halandók esetében. Claudineelég virgoncnak tűnt.- Gyerünk, szőrsegg! - visította, és mindkétkezével intett a vérfarkasnak, aki hátulról osont felé.Anélkül, hogy a lába megmozdult volna, hátrafordult,ami teljességgel lehetetlen lett volna egy hétköznapihalandó számára. A vérfarkas nekilendült, és pontosanugyanabban az elbánásban részesült, mint a falkatársa.Amennyire meg tudtam mondani, Claudine még csaknem is zihált. A szeme kitágult és a szokottnál sokkalta175

áthatóbb volt, ahogy lazán megrogyasztott térddel állt,készen a következő bevetésre.Újabb üvöltés, ugatás, vonyítás és fájdalomsikolyhallatszott, és olyan levegőbe hasító hangok, amelyeketinkább nem is akartam felfogni. Még nagyjából öt percigdúlt a harc, majd elhaltak a hangok.Claudine egész idő alatt még csak felém sempillantott, mert a testemet védte. Amikor rám nézett,összerezzent. Ezek szerint rosszul néztem ki.Elkéstem - mondta, és mellém lépett. Lehajolt, ésmegfogtam kinyújtott kezét. A következő pillanatban mártalpon voltam. Megöleltem. Nem csupán meg akartamölelni, hanem szükségem is volt rá. Claudine-nak mindigcsodás illata volt, és a teste furcsamód sokkal feszesebb,mint az emberi test. Úgy látszott, örül, hogy ő ismegölelhet; még egy hosszú percig álltunk ott egymásbakapaszkodva, míg visszanyertem a lelki egyensúlyomat.Aztán felemeltem a fejem, hogy körbenézzek, éselőre rettegtem, hogy mit fogok látni. A bundás elesettekkupacokban hevertek körülöttünk. Sötét foltok akövezeten, amelyek nem olajcseppek voltak. Itt is, ott isegy-egy összemocskolt farkas szaglászott a holttestekközött valakit keresve. Az oroszlán pár méterrel odábbösszegörnyedve lihegett. Vér csorgott a bundáján. Avállán seb tátongott, amelyet Priscilla ejtett rajta. A hátánis egy harapás.Azt sem tudtam, hirtelen mit tegyek.- Köszönöm, Claudine - mondtam, ésmegcsókoltam az arcát.- Nem tudok mindig így megjelenni -figyelmeztetett Claudine. - Ne vedd készpénznek azautomatikus mentést!176

- Valami tündérriasztó gomb van belém építve?Honnan tudod, mikor kell jönnöd? - Láttam, hogy nemfog válaszolni. - Mindegy, nagyra értékelem amentőakciót. Hé, gondolom, tudsz róla, hogy találkoztama dédnagyapámmal - fecsegtem. Annyira örültem, hogyéltem.Meghajtotta a fejét.- A herceg a nagyapám - mondta.- Ó - nagyot néztem. - Ezek szerint rokonokvagyunk?Lenézett rám, a szeme tiszta volt, sötét ésnyugodt. Nem úgy nézett ki, mint aki épp az imént öltmeg két farkast, mégpedig olyan gyors egymásutánban,mintha csak csettintett volna.- Igen - válaszolta. - Azt hiszem, azok vagyunk.- És hogy hívod? Papinak? Nagyapónak?- Uramnak.- Ó...Odább lépett, hogy megnézze a farkasokat, akiketelhajított (egészen biztos voltam benne, hogy mégmindig halottak), ezért odamentem az oroszlánhoz.Leguggoltam mellé, és átöleltem a nyakát. Felmordult.Gépiesen megvakargattam a fejét és a fülemögött, ahogy Bobot is szoktam. A morgás felerősödött.- Sam - mondtam. - Annyira köszönöm. Azéletemet köszönhetem neked. Mennyire súlyosak asebeid? Miben segíthetek?Sam felsóhajtott. Fejét a földre tette.- Fáradt vagy?Egyszer csak a levegő elkezdett körülötte rezegni,ezért elhúzódtam tőle. Tudtam, mi következik. Pármásodperccel később egy ember hevert mellettem, nem177

pedig egy állat. Aggódva mértem végig, és láttam, hogy asebei még mindig megvannak, de sokkal kisebbek, mintamikor oroszlán alakban volt. Minden alakváltó gyorsangyógyult. Elég sokat elmondott arról, mennyiremegváltozott az életem, hogy semmi jelentőséget nemtulajdonítottam annak, hogy Sam anyaszült meztelen.Ezen már rég túljutottam - ami nagy szerencse, mert egycsomó test hevert körülöttem. A holttestek is ugyanúgykezdtek visszaváltozni, mint a sebesült farkasok. Sokkalkönnyebb volt farkas alakban látni őket.Cal Myers és a nővére, Priscilla meghalt, ahogy akét vérfarkas is, akiket Claudine vett kezelésbe. Amandais halott volt. A sovány lány, akivel a Kutyaszőrbentalálkoztam, még élt, habár súlyos sérülést szerzett acombján. Amanda csaposát is felismertem; sértetlennektűnt. Tray Dawson az egyik töröttnek tűnő karját fogta.Patrick Furnan a halott és sebesült farkasokgyűrűjében hevert, mindannyian Priscilla farkasai voltak.Némi nehézség árán átvágtam a sebesült, véres testekközött. Amikor lekuporodtam Furnan mellé, éreztem,hogy minden szempár, akár farkashoz, akár halandóhoztartozik, rám szegeződik. Ujjamat a nyakára tettem, desemmi. Megnéztem a csuklóján is. Sőt még a kezemet isa mellkasára tettem. Semmi mozgás.- Meghalt - mondtam, és azok, akik még farkasalakban voltak, felvonyítottak. De sokkal zavarba ejtőbbvolt a vonyítás azoknak a vérfarkasoknak a torkából, akikmár visszaváltoztak emberré.Alcide odavánszorgott mellém. Többé-kevésbésértetlennek tűnt, habár a mellkasán a szőr ragacsos volta vértől. Elhaladt a legyilkolt Priscilla mellett, ésbelerúgott. Rövid időre letérdelt Patrick Furnan mellé,178

fejét meghajtotta, mintha tisztelegne a holttestnek. Aztánfelállt. Sötét, vad, eltökélt erő sugárzott belőle.- Én vagyok ennek a falkának a vezére! - mondtatökéletes bizonyossággal a hangjában. Kísérteties csendtelepedett ránk, míg az életben maradt farkasok felfogták,amit hallottak.- Most menned kell - mondta Claudine nagyoncsendesen közvetlenül a hátam mögül. Akkorát ugrottam,mint egy megriadt nyúl. Egészen megbabonázott Alcideszépsége, az a primitív vadság, amely áradt belőle.- Mi van? Miért?- Meg fogják ünnepelni a győzelmüket és az újfalkavezér beiktatását.A sovány lány ökölbe szorította a kezét, éslesújtott az egyik elesett - de még mindig vergődő -ellenség koponyájára. A csontok borzasztó reccsenésseltörtek el. Körülöttem mindenütt elkezdődött a legyőzöttvérfarkasok kivégzése, legalábbis azoké, akik súlyosanmegsebesültek. Hárman térden odakúsztak Alcide elé,fejüket félredöntve. Kettő közülük nő volt. A harmadikegy kamasz fiú. Megadásuk jeléül odatartották torkukat.Alcide nagyon izgatott volt. Egész testében. Eszembejutott, Patrick Furnan hogyan ünnepelte meg, amikorfalkavezér lett. Nem tudtam, hogy Alcide most majdmeghágja, vagy megöli-e a foglyokat. Mély levegőtvettem, hogy felkiáltok. Nem tudom, mit mondtam volna,ha Sam piszkos keze nem tapad a számra. Ránéztem,mérgesen és kétségbeesetten, mire ő vadul megrázta afejét. Hosszan a szemembe nézett, hogy biztos legyenbenne, most már csöndben maradok, majd elvette a kezét.Átkarolta a derekamat, és hirtelen a másik iránybafordított. Claudine mögöttünk lépdelt, ahogy Sam179

gyorsan elvezetett a parkolóból. A szememetelőreszegeztem.Igyekeztem nem figyelni a hangokra.180

10. fejezetSam mindig tartott a furgonjában pótruhát,amelyet most magától értődő mozdulatokkal vett magára.- Visszafekszem aludni - mondta Claudine,mintha csak azért kelt volna fel, hogy kiengedje amacskát, vagy kimenjen vécére, és egyszer csak, pukk,eltűnt.- Majd én vezetek - ajánlkoztam, mert Sammegsérült.Odaadta a kulcsot.Némán indultunk el. Nagy erőfeszítésembe teltfelidéznem az útvonalat, hogy visszajussunk a BonTemps felé vezető autópályára, mert még mindig többszinten is sokkos állapotban voltam.- Ez teljesen természetes reakció a csatára -szólalt meg Sam. - Feltámad a vágy.Óvatos voltam, oda se néztem Sam ölébe, hogyőbenne is feltámadt-e a vágy.- Igen, tudom. Mostanra már elég sok harcotláttam. Túl sokat.- Különben is, Alcide végül falkavezéri pozícióbaemelkedett. - Még egy ok, amiért „boldog" lehetek.181

- De ezt a hülye csatát csak azért vállalta fel, mertMaria-Star meghalt. - Szóval túlságosan bánatosnakkellene lennie ahhoz, hogy az ellensége halála felettiünneplésre gondoljon, legalábbis én így láttam.- Azért vállalta fel ezt a hülye csatát, mertmegfenyegették - jegyezte meg Sam. - Tényleg ostobaságvolt Alcide és Furnan részéről, hogy nem ültek lemegbeszélni a dolgokat, még mielőtt idáig fajult volna ahelyzet. Sokkal korábban is rájöhettek volna, mi folyikitt. Ha nem győzted volna meg őket, akkor Priscilla mégmindig vígan tizedelné a soraikat, és a végén egymásnakestek volna. A javát már így is elvégezték Priscilla Heberthelyett.Elegem volt a vérfarkasokból, azerőszakosságukból és a makacsságukból.- Sam, miattam mentél keresztül az egészen.Rettenetesen érzem magamat emiatt. Meghaltam volna,ha te nem vagy ott. Rengeteggel tartozom. És nagyonsajnálom.- Az, hogy életben maradj - mondta Sam -,nagyon fontos nekem. - Majd lehunyta a szemét, és az úthátralévő részét végigaludta. Amikor visszaértünk alakókocsijához, segítség nélkül felbicegett a lépcsőn, ésbecsukta maga mögött az ajtót. Egy kicsit elhagyottnakéreztem magam, és nem kicsit bánatosnak. Beszálltam asaját kocsimba, és hazahajtottam. Azon töprengtem, hogyaz éjjel történteket hogyan egyeztethetem össze azéletfelfogásommal.Amelia és Pam a konyhában ült. Amelia teátkészített és Pam hímezgetett. A keze szinte repült, ahogya tű átdöfte az anyagot, és nem is tudtam, mi a182

meglepőbb, az, hogy milyen ügyes, vagy az, hogy ezzeltölti a szabadidejét.- Hol jártatok Sammel? - kérdezte Amelia szélesmosollyal az arcán. - Úgy nézel ki, mint akit a kutyaszájából rángattak ki. - Aztán alaposabban szemügyrevett, és felkiáltott. - Mi történt, Sookie?Még Pam is letette a kézimunkát, és komolyarccal felém fordult.- Büdös vagy - mondta. - Vér- és háborúszagodvan.Végignéztem magamon, és láttam, milyenborzalmasan festek. A ruhám véres, szakadt és mocskosvolt, a lábam is fájt. Eljött az elsősegély ideje, és Amelianővér és Pam nővér ennél gondosabb kezelést nem isnyújthatott volna. Pam egy kicsit izgalomba jött a sebmiatt, de rendes vámpírhoz méltón visszafogta magát.Tudtam, hogy mindent elmond majd Ericnek, deegyszerűen nem érdekelt. Amelia gyógyító bűbájtolvasott a lábamra. Nem a gyógyítás az erőssége,jegyezte meg szerényen, de a bűbáj segített egy kicsit. Alábam már nem lüktetett.- Nem félsz? - kérdezte Amelia. - Egy vérfarkasharapott meg. Mi van, ha elkaptad?- Nehezebb elkapni, mint a legtöbb fertőzőbetegséget - mondtam, mert már szinte mindenfélevérfajhoz tartozó lényt megkérdeztem arról, mennyi azesélye, hogy az állapot harapás útján terjedne. Végtére isnekik is vannak orvosaik. És kutatóik. - A legtöbb emberttöbbször is meg kell harapni, az egész testén, hogyelkapja, és még akkor sem biztos. - Ez nem olyan, mint anátha vagy a meghűlés. Különben is, ha rögtön utánakitisztítod a sebet, a megfertőződés esélye erőteljesen183

csökken. Egy palack vizet öntöttem a lábamra, mielőttbeszálltam volna a kocsiba. - Szóval nem félek, de fáj, ésszerintem heg marad utána.- Eric nem fog örülni - mondta Pam előzékenymosollyal. - A vérfarkasok miatt veszélybe sodortadmagad. Tudod, hogy kevésre tartja őket.- Ja, ja, ja - dörmögtem, és egy cseppet semérdekelt. - Bekaphatja.Pam felderült.- Ezt elmondom neki.- Miért szereted ennyire piszkálni? - kérdeztem,és rádöbbentem, hogy egészen lelassultam a kimerültségmiatt.- Még soha nem volt annyi munícióm, hogypiszkálhassam - válaszolta, és akkor ő és Amelia már ottsem voltak a szobámban, otthagytak áldottmagányomban az ágyon. De éltem. Végül elaludtam.Másnap reggel felemelő érzés volt zuhanyozni.Ha értékelnem kéne, akkor életem legnagyszerűbbzuhanyzásai között ez legalább a negyedik lett volna. (Alegjobb az volt, amikor Erickel zuhanyoztam, és arraazóta sem tudok úgy gondolni, hogy bele ne borzonganék.)Tisztára csutakoltam magam. A lábam egészenjól nézett ki, és annak ellenére, hogy mindenem fájt, merta ritkán használt izmaimat meghúztam, úgy éreztem,elkerültünk egy katasztrófát és győzelmet arattunk agonosz felett, vagy legalábbis félgyőzelmet.Ahogy ott álltam a csobogó meleg vízben és ahajamat öblítettem, elgondolkodtam Priscilla Heberten.Amennyire megítélhettem, minimum az történt, hogyhelyet keresett jogfosztott falkájának, és addig kutatott,míg nem talált egy gyenge területet, ahol megvethette a184

lábát. Talán ha esdekelve jött volna Patrick Furnanhez,akkor a férfi örömmel nyújtott volna otthont a falkájának.A falkavezérséget azonban sosem adta volna át. Furnanmegölte Jackson Herveaux-t, hogy ezt a helyetmegszerezze, szóval biztos, hogy nem egyezett volnabele semmiféle közös vezetésbe Priscillával - még akkorsem, ha a farkastársadalom ezt megengedte volna, amitkétlek, főképp Priscilla mint ritka nőstény falkavezérstátusát tekintve.Nos, most már nem az.Elméletben csodáltam az erőfeszítést, amit tett,hogy új otthont teremtsen a farkasainak. Mivel húsvérvalójában is láttam Priscillát, örültem, hogy nem sikerültneki.Immár tisztán és felfrissülve megszárítottam ahajam és feltettem egy kis sminket. Nappali műszakbaosztottak be aznapra, és tizenegyre ott kellett lennem aMerlotte'sban. Felvettem a szokásos egyenruhát, a feketenadrágot és a fehér felsőt. Úgy döntöttem, hogy most azegyszer kiengedem a hajam, aztán belebújtam a feketeReeboksba.Úgy döntöttem, hogy mindent egybevéve elég jólérzem magam.Egy csomóan meghaltak és az éjszakaiesemények sokaknak okoztak mély fájdalmat, delegalább a betolakodó falkát legyőzték, és most ashreveporti régióban egy időre béke honol majd. Nagyonhamar vége lett a háborúnak. És a vérfarkasok nemléptek a nyilvánosság elé, habár ezt a lépést hamarosanmeg kellett tenniük. Minél régebb óta volt nyilvános avámpírok létezése, annál valószínűbb, hogy valakifeladja a vérfarkasokat.185

Ezt a kérdést is betettem abba a hatalmasdobozba, ahol a nem engem érintő problémákatgyűjtöttem.A seb a lábamon már behegedt, vagy azért, mertnem volt súlyos a sérülés, vagy Amelia kezelése miatt. Akaromat és a lábamat kék foltok borították, de azegyenruha eltakarta. Nem lesz feltűnő, hogy hosszú ujjútviselek, mert már hűvös volt az idő. Ami azt illeti, egykabát sem jött volna rosszul, és útközben már bántam,hogy nem vettem fel. Amelia nem mocorgott, amikoreljöttem otthonról, és fogalmam sem volt, hogy Pam ottvan-e a titkos vámpírrejtekhelyen az üres hálószobában.Hé, ez nem az én gondom volt!Vezetés közben kibővítettem a listát mindazzal,ami miatt nem kellett aggódnom és amin nem kelletttöprengenem. De ahogy beértem a munkahelyemre,leblokkoltam. Amikor megláttam a főnökömet, egycsomó gondolat tolult az agyamba, amire nemszámítottam. Nem mintha Sam megvertnek vagyilyesminek tűnt volna. Amikor bementem az irodájába,hogy a szokott helyére, a fiókba tegyem a retikülömet,olyannak láttam, mint általában. Ami azt illeti, acsetepaté mintha felélénkítette volna. Lehet, hogy jóérzés volt olyan állattá alakulnia, amely kegyetlenebbvolt, mint egy juhászkutya. Az is lehet, hogy élvezte,hogy vérfarkasokat agyalhat el. Feltépheti a vérfarkasokhasát... kitekerheti a nyakukat.Rendben, nos - kinek az életét mentette meg ahasfeltépkedés és nyaktekergetés? Egy szempillantásalatt kitisztultak a gondolataim. Hirtelen ötlettőlvezérelve odahajoltam hozzá, és megcsókoltam az arcát.186

Éreztem a jól ismert Sam-illatot: arcszesz és erdő, valamivad, de mégis ismerős.- Hogy vagy? - kérdezte, mintha mindig is ígyköszöntöttem volna.- Jobban, mint gondoltam - válaszoltam. - És te?- Egy kicsit fáj itt-ott, de megvagyok.Holly dugta be a fejét.- Szia, Sookie, Sam. - Bejött, hogy ő is eltegye aretiküljét.- Holly, azt hallottam, hogy te és Hoyt egy párvagytok - mondtam, és reméltem, hogy látszik amosolyom és az örömöm.- Igen, egész jól elvagyunk - mondta, ésmegpróbált könnyed lenni. - Nagyon kedves Codyval, ésa családja is igazán rendes. - Közönségesen festett feketetüsihaja és vastag sminkje ellenére volt valami sóvár éstörékeny Holly arcában.Nem esett nehezemre azt mondani, „remélem,minden összejön". Holly nagyon boldognak tűnt.Mindketten jól tudtuk, ha hozzámegy Hoythoz,akárhonnan nézzük, a sógornőm lesz, hiszen Jason ésHoyt között olyan erős volt a kapocs.Aztán Sam elkezdte mesélni, milyen gondja akadtaz egyik sörszállítóval, miközben Hollyval felvettük akötényünket és elkezdődött a munkanap. Benéztem akonyhába nyíló kis ablakon, hogy üdvözöljem aszemélyzetet. A jelenlegi szakácsunk, Carson, annakidején a hadseregnél dolgozott. A szakácsok jöttek ésmentek, de Carson a jobbak közé tartozott. Azonnalmegtanulta, hogyan kell elkészíteni a Lafayettehamburgert(a húspogácsát egy korábbi szakácskülönleges szószába kell mártani), és tökéletesre sütötte a187

csirkefalatokat és a hasábburgonyát is, sőt nem hisztizett,és a leszedőfiút sem próbálta leszúrni. Mindig idejébenérkezett, és a műszakja végén a konyhát ragyogótisztaságban hagyta maga után, és ez akkora dolog voltSam szemében, hogy egy csomó furcsaságátmegbocsátotta.Aznap kevés vendégünk volt. Sam az irodájábantelefonált, mi pedig Hollyval épp az italokkalfoglalkoztunk, amikor Tanya Grissom lépett be az ajtón.Az alacsony, formás nő pont olyan helyes és egészségesvolt, mint egy tehenészlány. Könnyű sminket viselt, éshatalmas egót.- Hol van Sam? - kérdezte. Kis szája mosolyrahúzódott. Pontosan ilyen őszintén mosolyogtam visszará. Kis dög.- Az irodában - válaszoltam, mintha mindigpontosan tudnám, Sam éppen hol tartózkodik.- Ez a nő - szólalt meg Holly útban a kiadóablakfelé. - Ez a lány sötét verem.- Ezt miért mondod?- Kint lakik Hotshotban, valamelyik nőnél -mondta Holly. Bon Temps-ban Hollyn kívül csak kevéshétköznapi polgár tudta, hogy léteznek olyan lények,mint vérfarkasok és alakváltók. Nem tudtam, arra isrájött-e, hogy a hotshoti lakosok vérpárducok, de azttudta, hogy belterjesen szaporodnak és furcsák, mert ez aszóbeszéd járta Renard megyében. És Tanyáról (akivérróka volt) úgy gondolta, hogy a cinkosuk, vagylegalábbis gyanús személy, amiért a körükben mozog.Őszinte rettegés fogott el. Tanya és Sam együtt isát tudnának változni - futott át rajtam. Sam élvezné.188

Hiszen akár rókává is át tudna alakulni, ha úgy tartanákedve.Nagy erőfeszítésbe telt a vendégemre mosolyogniez után a gondolat után. Elszégyelltem magam, amikorrádöbbentem, hogy örülnöm kellene, amiért valakiérdeklődik Sam után, valaki, aki értékelni tudja az igazitermészetét. Nem sok jót árul el rólam, hogy egyáltalánnem tudtam örülni. De Tanya közel sem volt az igaziSam számára, és erre már figyelmeztettem a főnökömet.Tanya visszajött a Sam irodájához vezetőfolyosóról, majd kiment a bejárati ajtón, de már nemolyan magabiztosan, mint ahogy bejött. Elvigyorodtam aháta mögött. Ha! Sam kijött sört csapolni. Ő sem tűnt túlvidámnak.Ettől lehervadt a mosoly az arcomról. Mígfelszolgáltam az ebédet Bud Dearborn seriffnek és AlceeBecknek (aki egész végig haragosan nézett rám), aggódnikezdtem. Úgy döntöttem, hogy belekukkantok Samfejébe, mert időközben megtanultam jobban irányítani afigyelmemet. Most, hogy össze voltam kötve Erickel,könnyebb volt leállítani ezt a képességemet, sőt kizárni amindennapi tevékenységeimből is, noha ezt nem szívesenismertem el. Nem szép dolog mások gondolatábankotorászni, de erre mindig is képes voltam, és atermészetem része volt.Tudtam, hogy ez gyenge kifogás. Demegszoktam, hogy tudom, és nem csak találgatok. Azalakváltók adását sokkal nehezebb fogni, mint ahalandókét, és Samét még az alakváltókhoz képest isnehezebb volt, de azt kivettem, hogy frusztrált,bizonytalan és a gondolataiba mélyed.189

Aztán elborzadtam, milyen arcátlan és tapintatlanvagyok. Sam ez éjjel kockára tette az életét értem.Megmentette az életemet. Erre én itt turkáltam a fejében,mint egy gyerek a játékokkal teli ládában. Elvörösödtema szégyentől, és elvesztettem a fonalat, hogy azasztalomnál a lány mit mondott, és csak akkor tértemmagamhoz, amikor kedvesen megkérdezte, jól vagyok-e.Összeszedtem magam, és felvettem a rendelést. Csilitkért, sós kekszet és egy pohár édes teát. A barátnője, egyötvenes éveiben járó nő, Lafayette-hamburgert kértsalátával. Felírtam, milyen öntetet és sört kér, majdelrohantam a kiadóablakhoz, hogy leadjam arendelésüket. Amikor megálltam Sam mellett, a csap felébólintottam, és ő a következő másodpercben márnyújtotta is felém a sört. Túl ideges voltam, hogybeszéljek. Kérdő pillantást vetett felém.Örültem, hogy a műszak végén otthagyhatom abárt. Hollyval mindent átadtunk Arlene-nek és Daniellenek,és kivettük a fiókból a retikülünket. Kiléptünk asötétbe. A biztonsági fények már bekapcsoltak. Az időesőre állt, mert felhők takarták a csillagokat. Halványanhallottuk, hogy a zenegép Carrie Underwoodot játszik.Carrie Jézust kérte, hogy vegye át az irányítást az életefelett. Ez most nagyon jó megoldás lett volna.Kint a parkolóban egy pillanatra megálltunk akocsink mellett. Fújt a szél és meglehetősen csípős volt alevegő.- Tudom, hogy Jason Hoyt legjobb barátja -mondta Holly. A hangja bizonytalanul csengett, és annakellenére, hogy nehéz volt megfejteni az arckifejezését,tudtam, nem biztos benne, hogy hallani akarom, amitmondani akar. - Mindig is kedveltem Hoytot. Már a190

gimiben is jó fej volt. Azt hiszem... remélem, nemharagszol meg rám, azt hiszem, eddig azért nem kezdtemel vele járni, mert annyira közel állt Jasonhöz.Fogalmam sem volt, erre mit feleljek.Nem kedveled Jasont - mondtam végül.- Ó, dehogynem kedvelem. Ki ne kedvelné? Deelég jó Hoyt számára? Ha ez a kapocs meggyengülneköztük, Hoyt tudna boldog lenni? Mert addig nemgondolhatok arra, hogy közelebb kerüljek hozzá, mígnem vagyok biztos benne, hogy hozzám is úgy tudnaragaszkodni, mint Jasonhöz. Ugye, érted, mit akarokmondani?- Igen - feleltem. - Szeretem a bátyámat. Detudom, hogy Jasonnek nem igazán szokása másokboldogságáról gondolkodni. - És ez enyhe kifejezés volt.- Kedvellek - mondta Holly. - Nem akarlakmegbántani. De gondoltam, úgyis tudni fogod.- No igen, valahol tudtam is - néztem rá. - Én iskedvellek, Holly. Jó anya vagy. Keményen dolgozol,hogy gondoskodj a gyerekedről. Jóban vagy a voltférjeddel. De mi a helyzet Danielle-lel? Azt gondolnám,hogy ti is legalább olyan közel vagytok egymáshoz, mintHoyt és Jason. - Danielle is elvált anya, és Hollyval elsőosztályos koruk óta elválaszthatatlanok. Danielle-nekmegbízhatóbb hátországa volt, mint Hollynak. Danielleanyja és apja még jó erőben volt, és örömmel segítettek akét unoka gondozásában. Danielle már egy ideje járt isvalakivel.- Sosem mondtam volna, hogy bármi is Danielleés énközém állhat, Sookie. - Holly felhúzta aszéldzsekijét, és előhalászta a kulcsát a retiküljemélyéből. - De mi ketten egy kicsit eltávolodtunk191

egymástól. Néha még együtt ebédelünk, és a gyerekeinkis együtt játszanak. - Holly fáradtan sóhajtott fel. - Nemtudom. Amikor egyre jobban kezdett érdekelni a BonTemps-on kívüli világ, nem csak az a hely, aholfelnőttünk, Danielle kezdte úgy látni, hogy valami nemstimmel ezzel, mármint a kíváncsiságommal. Amikor úgydöntöttem, hogy wicca leszek, az sem tetszett neki, ésmost sem tetszik. Ha tudna a vérfarkasokról, ha tudná, mitörtént velem... - Egy alakváltó boszorkány megpróbáltaerőszakkal rávenni Ericet, hogy adja át neki a pénzügyivállalkozása egy részét. Az összes helyi boszorkányt, akitcsak össze tudott gyűjteni, kényszerítette, hogysegítsenek neki, beleértve a húzódozó Hollyt is. - Ez azegész megváltoztatott - fejezte be Holly.- Ugye? Mert kapcsolatba kerültél atermészetfelettiekkel.- Igen. De ők is a világunk részei. Egy szép naponmindenki megtudja. Egy szép napon... az egész világ máslesz.Nagyot néztem. Erre nem számítottam.- Hogy érted?- Amikor mind a nyilvánosság elé lépnek -mondta Holly meglepetten, hogy ennyire nem látom át. -Amikor mind a nyilvánosság elé lépnek, és elismerik,hogy léteznek. Mindenki, a világon mindenki, kénytelenlesz alkalmazkodni. De lesznek, akik majd nem akarnak.Lehet, hogy visszafelé sül el a dolog. Mondjuk, háborúlesz. Lehet, hogy a vérfarkasok ösz-szecsapnak a többialakváltóval, vagy esetleg a halandók megtámadják avárfarkasokat és a vámpírokat. Vagy a vámpírok... tudod,hogy ki nem állhatják a vérfarkasokat, várni fognak, és192

egy éjszaka mindet megölik, és a halandóknak meg kellmajd köszönniük nekik.Ebben a Hollyban egy költő veszett el. És egylátnok is, az a fajta, aki a világvégét jövendöli meg.Eddig fogalmam sem volt, hogy ilyen mély gondolataivannak, és megint elszégyelltem magam. Agondolatolvasóknak semmin sem kellene ennyiremeglepődniük. Annyira igyekeztem távol tartani magammások gondolatától, hogy nem vettem észre a fontosjeleket.- Vagy mindez, vagy egyik sem - szólaltam meg. -Sokan egyszerűen csak el fogják fogadni. Persze nemminden országban. Úgy értem, ha arra gondolok, mitörtént a vámpírokkal Kelet-Európában vagy Dél-Amerika egyes országaiban...- A pápa sosem derítette ki - jegyezte meg Holly.Bólintottam.- Azt hiszem, erre nehéz mit mondani. - A legtöbbegyház (elnézést a kifejezésért) pokoli napokat élt meg,mire véglegesítette az élőhalottakra vonatkozó, aSzentíráson és teológiai alapokon nyugvó álláspontját. Avérfarkas-bejelentés biztosan még nagyobb vizetkavarna. Ők határozottan élnek, efelől semmi kétség...Bennük inkább túl sok élet volt, ellentétben azokkal, akikegyszer már meghaltak.A másik lábamra nehezedtem. Nem akartamidekint ácsorogni és a világ gondját megoldani, sem ajövőn elmélkedni. Még az előző éjszakai fáradtságomatsem pihentem ki.- Viszlát, Holly. Egyszer eljöhetnél velem ésAmeliával a clarice-i moziba.193

- Persze - mondta kissé meglepve. - Ez az Amelianem sokra tartja a tudásomat, de legalább egy kicsiteldumálhatunk.Túl későn jutott az eszembe, hogy ez a hármasbanmozizás nem fog beválni, de bánja a patvar. Azértmegpróbálkozhatunk vele.Hazafelé végig azon gondolkodtam, vajon otthonvár-e valaki. A választ meg is kaptam, amint leparkoltama hátsó ajtónál Pam kocsija mellett. Pam természetesenkonzervatív autóval járt, egy Toyotával, amelyre aSzemfogadó matricáját ragasztotta. Csak az lepett meg,hogy nem kisbusz.Pam és Amelia DVD-t nézett a nappaliban. Akanapén ültek, nem éppen egymás karjaiban. Bob ahátradönthető széken feküdt összegömbölyödve. Egy tálpattogatott kukorica volt Amelia ölében, és egy üvegTrueBlood Pam kezében. Odaléptem a kanapéhoz, hogylássam, mit néznek. Underworld. Hmm.- Kate Beckinsale nagyon dögös - mondta Amelia.- Szia, hogy ment a munka?- Mint mindig - válaszoltam. - Pam, hogyhogy kéteste is egymás után?- Megérdemlem - mondta. - Két éve nem vettemki egyetlen szabadnapot sem. Eric elismerte, hogy jár.Szerintetek hogy néznék ki abban a fekete ruhában?- Ó, legalább olyan jól, mint Beckinsale - mondtaAmelia, és mosolyogva Pam felé fordult. Az édi-bédiszakaszban jártak még. Figyelembe véve, hogy az énéletemből mennyire hiányzott az édi rész, nem is akartamott maradni velük.- Megtudott valamit Eric erről a Jonathan nevűpasasról? - kérdeztem.194

- Nem tudom. Miért nem hívod fel te magad? -kérdezett vissza Pam minden érdeklődés nélkül.- Értem, ma szolgálaton kívül vagy - dörmögtem,és becsörtettem a szobámba. Morcos voltam, és egykicsit szégyelltem magam. Bepötyögtem a Szemfogadószámát, még csak meg sem kellett néznem atelefonkönyvben. Ez kicsit ciki. És a mobilomon agyorshívóra is be volt programozva. Jesszus. Ezen jobb,ha most el sem gondolkodom.A telefon kicsöngött, és félretettem komorgondolataimat. Résen kell lennem, ha Erickel beszélek.- Szemfogadó, inni és élni hagyni. Lizbet vagyok.Az egyik vámpirista. Feltúrtam agyam titkosrekeszeit, hátha arcot is tudok kapcsolni a névhez.Megvan. Magas, nagyon gömbölyű, amire büszke,holdvilágképű, csodás barna hajkoronával megáldva.- Lizbet, Sookie Stackhouse vagyok -mutatkoztam be.- Ó, szia - mondta, mintha meglepődött ésmegilletődött volna.- Izé... szia. Figyelj, beszélhetnék Erickel?- Megnézem, uram és parancsolóm elérhető-e -lehelte Lizbet. Próbált áhítatos és nagyon rejtélyes lenni.- Uram és parancsolóm, hogy oda nem rohanjak...A vámpiristák olyan férfiak és nők, akik annyiraimádták a vámpírokat, hogy minden percben, amikorcsak áhítatuk tárgya ébren volt, a közelükben akartaklenni. A Szemfogadóhoz hasonló helyeken betölthetőállások voltak vágyaik netovábbjai, és a harapás, amelyetkaphattak, szinte szentségnek számított a szemükben. Avámpiristák íratlan szabálya szerint nagy kitüntetésnekkellett venniük, ha egy vérszívó meg akarta őket kóstolni;195

és ha belehaltak, nos, az is csak a megtiszteltetés részevolt. A tipikus vámpirista pátosza és zavarodottszexualitása mögött az a titkos remény húzódott, hogyegy szép napon valamelyik vámpír „méltónak" találja avámpiristát arra, hogy áthozza. Mintha egyszemélyiségteszten kellett volna átesniük.- Köszönöm, Lizbet - mondtam.Lizbet nagy koppanással tette le a kagylót, éselment megkeresni Ericet. Ennél nagyobb örömet akarvasem szerezhettem volna neki.- Tessék - szólalt meg Eric úgy öt perc múlva.- Dolgod volt?- Izé... vacsoráztam.Elhúztam a szám.- Nos, remélem, hogy eleget ettél - mondtamminden őszinteség nélkül. - Figyelj, megtudtál valamiterről a Jonathanról?- Megint láttad? - kérdezte Eric haragosan.- Ó, dehogy. Csak érdekelt volna.- Ha látod, azonnal tudnom kell róla.- Rendben, megértettem. Mit tudtál meg?- Máshol is látták - válaszolt Eric. - Az egyik éjjelmég ide is eljött, amikor én nem voltam itt. Pam ott vannálad, ugye?Hirtelen összeugrott a gyomrom. Lehet, hogyPam nem azért alszik Ameliával, mert annyira vonzódikhozzá. Lehet, hogy a kapott feladatot összekötötte ezzel anagyszerű fedősztorival, és azért van Ameliánál, hogyrajtam tarthassa a szemét. Hülye vámpírok, gondoltammérgesen, mert ez a megoldás túlságosan is hasonlítottarra az incidensre a közelmúltban, ami hihetetlenfájdalmat okozott nekem.196

Nem akartam rákérdezni. A biztos tudás rosszabblenne, mint gyanakodni.- Igen - mondtam összeszorított ajakkal. - Itt van.- Akkor jó - mondta Eric némi elégedettséggel. -Ha ez a Jonathan megint megjelenik, tudom, hogy Pamelintézi. Nem mintha ezért lenne ott. - Tette hozzá nemtúl meggyőzően. Az, hogy ezt hozzátette, azt mutatta,igyekszik enyhíteni a nyilvánvaló feldúltságomat, nempedig azt, hogy bűntudata van az egész miatt.Morcosan néztem a szekrényajtót.- Elmondanád az igazat, hogy miért aggasztannyira ez a pasas?- Rhodes óta nem láttad a királynőt - mondta Eric.Ez nem lesz túl kellemes beszélgetés.- Nem - ismertem el. - Hogy van a lába?- Kezd visszanőni - válaszolt Eric rövid habozásután.Elgondolkodtam, vajon először a lábfej nő ki acsonkból, vagy a comb, majd a lábszár, és csak a végénjelenik meg a lábfej.- Ez jó, nem? - kérdeztem. Csak jó dolog, hamegvan a lába.- Nagy fájdalmakkal jár - magyarázta Eric -,amikor valaki elveszít egy végtagot, és az kezdvisszanőni. Eltart egy ideig. A királynő nagyon...magatehetetlen. - Az utolsó szót nagyon lassan mondtaki, mintha ismerné, de sosem mondta volna még kihangosan.Elgondolkodtam azon, mit jelent, amit mondott,mind a felszínen, mind pedig alatta. Az Erickel valóbeszélgetések ritkán voltak egysíkúak.197

- Nincs elég jól ahhoz, hogy ura legyen ahelyzetnek - vontam le a következtetést. - De akkor kiirányítja az államot?- A seriffeknek kellett átvenniük az irányítást -mondta Eric. - Gervaise elpusztult a robbantásban, minttudod; így maradtam én, Cleo és Arla Yvonne. Sokkalegyszerűbb lenne minden, ha Andre életben marad. -Elkapott a pánik és a bűntudat. Megmenthettem volnaAndrét. Féltem tőle és gyűlöltem, és nem mentettemmeg. Hagytam, hogy megöljék.Eric egy percig hallgatott, és elgondolkodtam,feltűnt-e neki a félelmem és a bűntudatom. Nagy baj lettvolna, ha valaha is megtudja, hogy Quinn ölte megAndrét az én érdekemben.Eric folytatta.- Andre kézben tarthatta volna a központot, mert akirálynő jobbkezeként annyira megszilárdult a pozíciója.Ha a királynő bármelyik csatlósának meg kellett volnahalnia, akkor én Sigebertet választottam volna, aki csupaizom, de agya nincs. De legalább ő itt van, hogy őrizze akirálynőt, habár ezt Andre is meg tudta volna tenni ésmég a területét is védte volna.Még sosem hallottam Ericet ennyit beszélni avámpír belügyekről. Kezdett az a kellemetlen érzésemtámadni, hogy tudom, mire akar kilyukadni.- Hatalomátvételre számítasz - nyögtem ki, éselszorult a szívem. Már megint. Csak ezt ne! - SzerintedJonathan az előőrs.- Vigyázz, mert különben a végén azt fogomhinni, hogy tudsz olvasni a gondolataimban! - Habár Erichangja mézédes volt, az üzenete éles volt.198

- Ez lehetetlen - mondtam, és ha azt hitte is, hogyhazudok, nem kérdőjelezett meg. Mintha megbántavolna, hogy ennyi mindent elmondott nekem. Abeszélgetés további részét hamar letudtuk. Megintmegkért, hogy hívjam fel abban a pillanatban, hogymeglátom Jonathant, én pedig biztosítottam afelől, hogyezt örömmel megteszem.Miután letettem a telefont, már nem voltamannyira álmos. A hűvös éjszaka tiszteletére bolyhospizsamanadrágot vettem fel, amelyen fehér alaponrózsaszín báránykák ugráltak, és hozzá egy fehér pólót.Előástam a Louisiana térképemet, és kerestem egyceruzát. A beszélgetésfoszlányokból összeszedtem, mittudok. Ericé az ötös körzet. A királynőé volt az egyes,oda tartozott New Orleans és vonzáskörzete is. Ezlogikus. De a kettő között nagy kuszaság volt.A végérvényesen elhalálozott Gervaise-hoztartozott az a körzet, ahol Baton Rouge is volt. Ott lakotta királynő azóta, hogy a Katrina megtépázta a NewOrleans-i ingatlanjait. Akkor ennek kellene a ketteskörzetnek lennie, tekintve a közelségét. De mégis négyeskörzet volt a neve. Óvatosan meghúztam a vonalat, amitmajd ki tudok radírozni, és ki is fogok, miután jólmegszemléltem.Próbáltam a fejemben összekaparni még némiinformációt. Az ötös körzet, az állam tetején, majdnemkeresztbe ért. Eric gazdagabb és hatalmasabb volt, mintgondoltam. Alatta két, csaknem egyforma nagyságúterület volt: Cleo Babbitté, a hármas körzet, és ArlaYvonne-é, a kettes. Mississippi déli-délnyugatiszakaszától le egészen a Mexikói-öbölig egy sávhúzódott, óriási területet lefedve, amely korábban199

Gervaise-é és a királynőé volt, nevezetesen a négyes ésegyes körzet. Legfeljebb elképzelni tudtam, mifélevámpírpolitikai kavarások vezettek a számozáshoz és azelrendezéshez.Hosszú percekig néztem a térképet, mielőttkiradíroztam volna a halványan megrajzolt vonalakat. Azórára pillantottam. Csaknem egy óra telt el az Erickelvaló beszélgetés óta. Szomorkásan fogat és arcotmostam. Miután bebújtam az ágyba és elmondtam az estiimát, egy ideig még ébren feküdtem. A letagadhatatlanigazságon merengtem, azon, hogy jelenleg Louisianaállamának leghatalmasabb vámpírja Eric Northman,hajdani szerelmem, akihez vérkötelék fűz. Eric korábbana fülem hallatára mondta, hogy nem akar király lenni,nem akar új területet átvenni, és most, hogymegrajzoltam, és láttam, mekkora a mostani területe, akijelentése sokkal hihetőbbé vált.Úgy éreztem, ismerem Ericet egy kicsit, talánannyira, amennyire egy halandó egy vámpírt csakismerhet, ami nem jelenti azt, hogy a tudásom mélylenne. Nem gondoltam, hogy át akarná venni az államot,vagy már megtette volna. Viszont meg voltam rólagyőződve, hogy a hatalma miatt egy nagy célkereszt vana hátára felfestve. Muszáj volt megpróbálnom aludni.Megint az órára pillantottam. Másfél óra telt el azóta,hogy Erickel beszéltem.Bill teljesen némán suhant be a szobámba.- Mi az? - kérdeztem, igyekeztem nagyon halkansuttogni, nagyon higgadtan, habár minden idegszálamvisítani kezdett.- Nyugtalan vagyok - mondta a szokott nyugodthangján, és én majdnem elnevettem magam. - Pam-nek200

vissza kellett mennie a Szemfogadóba. Felhívott, hogyvegyem át a helyét itt.- Miért?Leült a sarokban álló székre. Elég sötét volt aszobában, de a függönyöket nem húztam teljesen össze,ezért a kinti biztonsági lámpák miatt némi fény szülődöttbe. A fürdőszobában is égett az éjszakai fény, így kitudtam venni Bill körvonalát és valamennyire azarcvonásait is. Bill fénylett egy kicsit, ahogy aszememben minden vámpír.- Pam nem tudta telefonhoz hívni Cleót – mondta.- Eric elment a klubból ügyeket intézni, és Pam őt semtudta elérni. De a hangpostán hagytam üzenetet; biztosvagyok benne, hogy visszahív. Az aggasztó, hogy Cleonem válaszol.- Pam és Cleo barátok?- Nem, egyáltalán nem - mondta tárgyilagosan. -De Pamnek el kellett volna érnie az éjjel-nappaliüzletben. Cleo mindig felveszi a telefont.- Miért akarta Pam elérni?- Minden éjjel felhívják egymást - magyaráztaBill. - Aztán Cleo felhívja Arla Yvonne-t. Riadólánc.Nem lenne szabad megszakadnia, főleg nem mostanában.- Bill olyan gyorsan állt fel, hogy követni sem tudtam. -Figyelj! - suttogta, hangja olyan halk volt, mint egymolylepke szárnyának verdesése. - Hallod?Az égadta világon semmit nem hallottam. Mégmindig a takaró alatt feküdtem, és tiszta szívbőlkívántam, hogy ez az egész egyszerűen csak szűnjönmeg. Vérfarkasok, vámpírok, bonyodalmak, viszály... Denem lehetek ilyen szerencsés.201

- Mit hallasz? - kérdeztem, megpróbáltam olyancsendes lenni, mint Bill, ami eleve bukásra ítélt igyekezetvolt a részemről.- Valaki jön - válaszolta.És akkor meghallottam a kopogást a bejáratiajtón. Nagyon halk kopogás volt.Ledobtam magamról a takarót, és felkeltem. Nemtaláltam a papucsomat, mert annyira ideges lettem.Mezítláb mentem ki a folyosóra. Hideg éjszaka volt, demég nem kapcsoltam be a fűtést, és a talpam fázott alakkozott fapadlón.- Majd én kinyitom az ajtót - mondta Bill, ésanélkül, hogy láttam volna mozogni, már ott is voltelőttem.- Jézus Krisztus, Szűz Mária, Szent József! -dörmögtem, és mentem utána. Elgondolkodtam, hol lehetAmelia: fent alszik, vagy a nappaliban a kanapén?Reméltem, hogy csak alszik. Mostanra már annyirakikészültem, hogy simán el tudtam képzelni, hogymeghalt.Bill némán suhant keresztül a sötét házon, végig afolyosón, be a nappaliba (amely pattogatottkukoricaillatotárasztott), előre a bejárati ajtóhoz, majd kinézett akémlelőnyíláson, amit valamiért viccesnek találtam. Akezemet a számhoz kaptam, hogy hangosan fel nenevessek.Senki sem lőtt Billre a nyíláson keresztül. Senkisem próbálta betörni az ajtót. Senki sem sikoltott. A nemszűnő némaságtól libabőrös lettem. Azt sem láttam, hogyBill mozdult volna. Hűvös hangja mégis közvetlenül afülem mellett hangzott fel.202

- Egy nagyon fiatal nő. A haja fehérre vagyszőkére van festve, nagyon rövid, és sötét a töve. Sovány.Halandó. Fél.Nem ő volt az egyetlen.Mint az őrült, próbáltam rájönni, ki lehet azéjszakai látogatóm. Aztán hirtelen rájöttem.- Frannie - suttogtam. - Quinn húga. Azt hiszem.- Engedj be! - könyörgött egy lányhang. - Ó,kérlek, engedj be!Pont olyan volt, mint az egyik kísértettörténetben,amelyet régen olvastam. A karomon minden szőrszál azégnek meredt.- El kell mondanom, mi történt Quinn-nel -mondta Frannie, és ez ott azonnal meggyőzött.- Nyisd ki az ajtót! - kértem Billt a rendeshangomon. - Be kell engednünk.- Hát halandó - mondta Bill, mintha azt akarnámondani: „Ugyan mekkora gondot okozhatna?"Kinyitotta a bejárati ajtót. Nem mondanám, hogy Frannieberontott, de az biztos, hogy nem vesztegette az időt,azonnal belépett és becsapta maga mögött az ajtót. Azelső benyomásom, amit Frannie-ról a kongresszusonszereztem, nem volt valami pozitív. Túltengett benne azerőszakosság és a rámenősség, és kevés volt benne a báj,de egy kicsit jobban megismertem, míg ott ült Quinnbetegágya mellett a kórházban a robbantás után. Frannienaknehéz élete volt, és imádta a bátyját.- Mi történt? - csattantam fel, ahogy Frannieodatámolygott a legközelebbi székhez, és lerogyott rá.- Persze hogy vámpír van nálad - mondta. - Adnálegy pohár vizet? Aztán megpróbálom megtenni, amireQuinn kért.203

Berohantam a konyhába, és már hoztam is neki azinnivalót. A konyhában felkapcsoltam a villanyt, de anappaliban még akkor sem, amikor visszamentem.- Hol a kocsid? - kérdezte Bill.- Úgy másfél kilométerre innen lerobbant -mondta Frannie. - De nem várhattam ott. Felhívtam azautómentőt, és a kulcsot a gyújtásban hagytam.Remélem, hogy eltüntetik az útról, és senki sem látjameg.- Most azonnal mondd meg, mi történik!- A hosszú vagy a rövid változat érdekel?- A rövid.- Vámpírok jönnek Vegasból, hogy átvegyékLouisianát.Szép végszó.204

11. fejezetBill hangja nagyon eltökélt volt.- Hol, mikor, hányan?- Néhány seriffet már le is szedtek - mondtaFrannie, és észrevettem azt a leheletnyi elégedettséget,hogy ezt a jelentőségteljes hírt átadhatta. - Kisebberőkkel szedik le a gyengébbeket, míg a nagyobb erők aSzemfogadó bevételére készülnek, hogy leszámoljanakErickel.Bill még azelőtt a telefonhoz ugrott, hogy Franniekiejtette volna az utolsó szót, én pedig ott maradtam ésbámultam utána. Mivel csak nemrég jutott el atudatomig, mennyire meggyengült Louisiana, egypillanatra úgy éreztem, hogy ezt az egészet én idéztemelő a gondolataimmal.- Hogy történt? - kérdeztem a lányt. - Quinnhogyan keveredett bele? Hogy van? Ő küldött ide?- Naná hogy ő küldött ide - mondta, mintha nálamostobább személlyel még soha nem találkozott volna. -Tudja, hogy a vámpír Erichez vagy kötve, ezért te is acélkeresztben vagy. A vegasi vámpírok hozzád iselküldtek valakit, hogy figyeljen.Jonathant...205

- Úgy értem, felmérték Eric erősségeit, és téged isannak tartottak.- És ez mennyiben Quinn gondja? - kérdeztem,ami talán nem volt a legjobb megfogalmazás, de Franniemegértette, mire célzok.- Az anyánk, az az istenverte, ütődött anyánk -mondta Frannie keserűen. - Tudod, ugye, hogy vadászokkapták el, és megerőszakolták? Coloradóban. Úgy ezeréve. - Valójában inkább úgy tizenkilenc éve, mert Frannieakkor fogant. - És Quinn megmentette anyánkat, és azösszes vadászt megölte, pedig még gyerek volt, és adósalett a helyi vámpíroknak, mert segítettek nekifeltakarítani a tisztást, és elvinni anyut.Ismertem Quinn anyjának szomorú történetét.Mostanra már vadul bólogattam, mert szerettem volnaolyasmit is hallani, amit eddig még nem.- Rendben, nos, anyu terhes lett velem a nemierőszakból - folytatta Frannie, és kihívó arccal nézettrám. - Szóval megszülettem, de anyu fejével mindig isbaj volt, és elég nehéz volt vele felnőnöm, érted? Quinnpedig az adósságát dolgozta le a veremben (mint aGladiátorban, csak vérfarkasokkal, vérmedvékkel,vérpárducokkal...). - Sosem jött rendbe a feje- ismételte Frannie. - És egyre rosszabb lett.- Ezt értem - mondtam, és próbáltam higgadtanbeszélni. Bill mintha már annak a határán lett volna, hogyodacsap Frannie-nek, hogy felgyorsítsa egy kicsit azelbeszélést, de én megráztam a fejem.- Rendben, szóval anyu egy szép kis helyen voltLas Vegason kívül, amit Quinn fizetett. Ez az egyetlenrehabilitációs központ Amerikában, ahova az anyuhozhasonló embereket lehet küldeni - a Zavarodott206

Vértigrisek Otthona. - De anyu megszökött, megöltvalami turistát, és elvette a ruháit, autóstoppal eljutottVegasba, és felszedett egy pasast. Őt is megölte.Kirabolta, elvette a pénzét, és addig járt egyik kaszinóbóla másikba, míg utol nem értük. - Frannie elhallgatott, ésmély levegőt vett. - Quinn még mindig nem gyógyult fela Rhodesban szerzett sérüléseiből, és majdnem belehaltebbe az egészbe.- Ó, nem! - De az volt az érzésem, hogy a végétmég nem hallottam a történetnek.- Na igen, mi a rosszabb, ugye? Az, hogymegszökött, vagy a gyilkosság?Valószínűleg a turistáknak lett volna egy-kéthozzáfűznivalójuk a kérdéshez.Halványan érzékeltem, hogy Amelia bejött aszobába, és azt is észrevettem, hogy nem tűnik olyanmeglepettnek, hogy itt látja Billt. Ezek szerint ébren volt,amikor Bill átvette Pam helyét. Amelia még nemtalálkozott Frannie-vel, de nem szakította félbe aszóáradatot.- Mindegy. Van egy nagy vámpírkartell Vegasban,mert ott aztán lehet rendesen aratni - magyarázta Frannie.- Lenyomozták anyut, még mielőtt a rendőrség elkaphattavolna. Megint eltakarították a nyomokat utána. Kiderült,hogy a Susogó Pálmák, a hely, ahonnan eltűnt, riadóztattaa körzetben élő összes természetfeletti lényt, hogyfigyeljenek. Mire odaértem a kaszinóba, ahol elkaptákanyut, a vámpírok már beszámoltak Quinn-nek arról,hogy mindent elintéztek, és most még több adósságot kellledolgoznia. Quinn azt mondta, hogy épp most épült felegy súlyos sérülésből, és nem mehet vissza a verembe.Felajánlották neki, hogy helyette átvesznek engem mint207

véradót, vagy a látogatóba érkező vámpírok számárakurvának, mire Quinn kis híján megölte azt, aki eztmondta neki.Természetesen. Bill-lel egymásra néztünk. Azajánlat lényege, hogy „alkalmazzák" Frannie-t, az volt,hogy ehhez képest minden más lehetőség jobbnak tűnjön.- Aztán azt mondták, hogy tudnak egy nagyongyenge királyságról, amit már csak le kell szakítani,olyan érett, és Louisianára céloztak. Quinn azt mondtanekik, hogy ingyen is megkaphatják, ha Nevada királyaelveszi Sophie-Anne-t, hiszen a királynő nincs abban ahelyzetben, hogy alkudozzon. De kiderült, hogy a királymár gondolt erre. Azt mondta, hogy utálja anyomorékokat, és nincs az a pénz, amiért elvenne egyolyan vámpírt, aki megölte az előző férjét, akármilyenszép az a királyság, és még akkor sem, ha Arkansas isvele jár. - Sophie-Anne nemcsak Louisiana, hanemArkansas feje is volt, hiszen a vámpírbíróság ártatlannaktalálta a férje (Arkansas királyának) meggyilkolásabűntettében. Sophie-Anne-nak a robbantás miatt nem voltesélye követelésének érvényt szerezni. De biztos voltambenne, hogy ez ott szerepel a tennivalóinak listáján, és ezlesz az első dolga, ha visszanő a lába.Bill megint kinyitotta a telefonját, és elkezdettbepötyögni egy telefonszámot. Akárkit hívott is, nemvette fel. Bill sötét szeme izzani kezdett. Teljesenfelpörgött. Előrehajolt, és felvette a kardot, amely akanapénak volt támasztva. Igen, teljes fegyverzettelérkezett. Én nem tartok ilyen vackokat a fészeremben.- Csendesen és gyorsan akarnak végezni velünk,hogy a halandómédia ne neszelje meg. Majd kitalálnakegy történetet, hogy megmagyarázzák, az ismerős208

vámpírokat miért váltották le idegenek - mondta Bill. - Tepedig, kislány, mondd csak, milyen szerepet játszik abátyád mindebben?- Kényszerítették, hogy árulja el, hány emberetekvan, és mondjon el mindent, amit csak tud a louisianaihelyzetről - mondta Frannie. Hogy a kép teljes legyen, elis sírta magát. - Nem akarta. Megpróbált alkudozni velük,de azt csináltak vele, amit akartak.Most Frannie vagy tíz évvel idősebbnek tünt, mintamennyi valójában volt. - Vagy ezerszer megpróbáltafelhívni Sookie-t, de figyelték, és ő meg félt, hogy ezzelegyenesen idevezeti őket. De így is megoldották. Quinn,amint megtudta, hogy mire készülnek, nagy kockázatotvállalt, mindkettőnk számára, és előreküldött engem.Örültem, hogy sikerült egy baráttal visszahozatnom akocsimat tőled.- Az egyikőtök igazán felhívhatott volna, vagyírhatott volna, vagy valami. - A jelen krízis ellenére nemtudtam megállni, hogy hangot ne adjak akeserűségemnek.- Nem hagyhatta, hogy megtudd, milyen súlyos ahelyzet. Azt mondta, tudja, hogy megpróbálnádvalamiképp kiszabadítani, de ez esélytelen.- Nos, az biztos, hogy megpróbáltam volnakiszabadítani - mondtam. - Ezt kell tenni, ha valakibajban van.Bill hallgatott, de éreztem magamon a tekintetét.Őt is kiszabadítottam, amikor bajban volt. Néha bántam,hogy megtettem.- A bátyád miért van velük? - kérdezte Billhatározottan. - Információval szolgált. Ezek vámpírok.Mire kell nekik?209

- Magukkal hozzák, hogy ő tárgyaljon atermészetfeletti közösséggel, legfőképp a vérfarkasokkal- mondta Frannie, és egészen úgy beszélt, mint egyvállalati titkár. Egy kicsit sajnáltam. Egy halandó és egyvérfarkas nászának gyümölcseként semmi hatalma nemvolt, ami előnyhöz juttatta, vagy tárgyalási alapulszolgálhatott volna. Az arcán szétkenődött aszempillafesték, a körmét pedig tövig rágta. Borzalmasanfestett.De nem volt idő Frannie miatt aggódni, mert avegasi vámpírok át akarták venni az államot.- Mit kellene tennünk? - kérdeztem. - Amelia,ellenőrizted a házat védő bűbájt? A kocsikra is kiterjed?- Amelia buzgón bólogatott. - Bill, felhívtad aSzemfogadót és a többi seriffet?Bill bólintott.- Semmi válasz Cleótól. Arla Yvonne felvette, ésmár megneszelte a támadást. Azt mondta, szedi asátorfáját, még mielőtt meglepnék, és megpróbáljafelverekedni magát Shreveportba. Hat fészektársa vanvele. Mivel Gervaise végleg eltávozott, a vámpírjaiápolják a királynőt, és Booth Crimmons lett a főhadnagy.Booth azt mondja, ma éjjel elment valahová, és agyermeke, Audrey, aki a királynővel és Sigeberttelmaradt, nem válaszol a hívásra. Még az a helyettes sem,akit Sophie-Anne elküldött Little Rockba.Mindannyian némán álltunk egy percig. Már az is,hogy Sophie-Anne esetleg halott, szinteelképzelhetetlennek tűnt.Bill megrázta magát.- Szóval - folytatta - itt maradhatunk, vagykereshetünk hármótok számára egy másik helyet. Amikor210

iztos vagyok benne, hogy biztonságban vagytok, el kelljutnom Erichez, amilyen gyorsan csak lehet. Mindenkézre szüksége lesz ma éjjel, ha életben akar maradni.Biztos, hogy a többi seriff közül többenmeghaltak. Eric is meghalhat még ma éjjel. Ez afelismerés nagy erővel vágott fejbe. Szaggatottan szívtambe a levegőt, és küzdenem kellett, hogy ne essem össze.Egyszerűen képtelen voltam erre gondolni.- Minden rendben lesz - mondta Ameliaeltökélten. - Biztos vagyok benne, hogy nagy harcosvagy, Bill, de mi sem vagyunk védtelenek.Mindem tiszteletem Amelia boszorkánytudásáévolt, de nagyon is védtelenek voltunk; legalábbisvámpírok ellen. Bill hátrakapta fejét, megperdült, és csakbámult a folyosó végén lévő hátsó ajtó felé. Valamithallott, amit a mi halandó fülünk nem érzékelt. De egymásodperccel később ismerős hangot hallottam.- Bill, engedj be! Minél előbb, annál jobb!- Ez Eric - mondta Bill elégedetten. Olyangyorsan mozgott, hogy egészen elmosódott az alakja, smár ott is volt a ház végében. Valóban Eric várakozottodakint, és valamennyire megnyugodtam. Eric él.Észrevettem, hogy korántsem olyan rendezett a külseje,mint szokott. A pólója elszakadt, és mezítláb érkezett.- Nem tudtam eljutni a klubba - mondta, és Billlelbejöttek a folyosóról hozzánk. - A házam szóba semjöhetett, főleg így egyedül. Senkit sem értem el.Megkaptam az üzeneted, Bill. Szóval Sookie, itt vagyok,és a vendégszeretetedet kérem.- Persze - mondtam gépiesen, habár ezen ténylegel kellett volna gondolkodnom. - De talán átmehetnénk...- Épp javasolni akartam, hogy vágjunk át a temetőn, és211

menjünk Bill házába, amely sokkal tágasabb, és többkényelmet nyújt a vámpírok számára, amikor megintfelütötte a fejét a baj. Nem figyeltünk Frannie-re, mertbefejezte a mondókáját, és mivel a tragikus hírek közléseután megnyugodott, volt ideje, hogy elgondolkozzonarról a lehetséges katasztrófáról, amellyel szembe kellettnéznünk.- Ki kell jutnom innen! - kiáltotta Frannie.- Quinn mondta, hogy maradjak itt, de ti... tiolyan...- A hangja egyre csak emelkedett. Talpraszökkent, és a nyakán minden egyes izom kidagadt, akáregy élő relief, ahogy ide-oda kapta a fejét rémületében.- Frannie! - szólt rá Bill. Fehér kezét két oldalrólFrannie arcára tette. Belenézett a lány szemébe. Frannieelhallgatott. - Itt maradsz, te ostoba lány, és azt teszed,amit Sookie mond neked.- Rendben - mondta Frannie lenyugodva.- Köszönöm - mondtam. Amelia döbbenten nézteBillt. Azt hiszem, még sosem látott vámpírt delejezésközben. - Hozom a puskát - mondtam csak úgy bele asemmibe, de még mielőtt megmozdulhattam volna, Ericmár ott is volt a bejárati ajtó melletti szekrénynél.Benyúlt, és kiemelte a Benellit. Megfordult, észavarodott arckifejezéssel nyújtotta oda nekem. Atekintetünk találkozott.Eric emlékezett arra, hol tartom a puskát. Akkortudta meg, amikor az emlékezetkiesése idején nálamlakott. Amikor el tudtam tőle szakítani a tekintetemet,láttam, hogy Amelia bizonytalan arccal töpreng valamin.Az alatt a rövid idő alatt, mióta itt lakott, mármegismertem annyira Ameliát, hogy tudjam, ez az212

arckifejezés semmi jót nem tartogat. Azt jelenti, hogymegjegyzést fog tenni valamire, amit én legszívesebbenfigyelmen kívül hagynék.- A nagy semmire vagytok ennyire izgatottak? -tette fel a költői kérdést. - Simán lehet, hogy semmiokunk az idegeskedésre.Bill úgy nézett Ameliára, mintha páviánnáváltozott volna. Frannie csak nézett maga elé mindenérdeklődés nélkül.- Hiszen - kezdte Amelia apró, fensőbbségesmosollyal az arcán - miért jönne utánunk bárki is? Vagypontosabban utánad, Sookie. Mert azt nem feltételezem,hogy a vámpírok utánam jönnének. De ezt félretéve,minek jönnének ide? Nem vagy a vámpír védelmi vonallétfontosságú része. Mi okuk lenne arra, hogymegöljenek vagy fogságba ejtsenek?Eric közben végigjárta az ajtókat és ablakokat.Épp akkor fejezte be, amikor Amelia a beszédének avégére ért.- Mi történt? - kérdezte.- Amelia elmagyarázta, hogy miért nem ésszerűazt feltételeznem, hogy a vámpírok utánam jönnek,amikor az állam leigázására készülnek.- Pedig ide fognak jönni - mondta Eric, és szinterá sem nézett Ameliára. Egy percig Frannie-tvizsgálgatta, elégedetten bólintott, majd odaállt a nappaliegyik ablaka mellé, hogy kikémleljen. - Sookie-tvérkötelék fűzi hozzám. És én most itt vagyok.- Aha - mondta Amelia nehezen. - Hát kösziszépen, Eric, hogy egyenesen ide jöttél.- Amelia. Nem nagy hatalmú boszorkány vagy?- De igen - mondta óvatosan.213

- Az apád nem gazdag ember, akinek nagybefolyása van ebben az államban? A mentorod nem híresboszorkány?Na, ki kutakodott egy kicsit az interneten? Ezekszerint volt valami közös Ericben és CopleyCarmichaelben.- De... - mondta Amelia. - Rendben, boldogoklennének, ha elkapnának minket. De akkor is, ha Ericnem jött volna ide, akkor nem hiszem, hogy aggódnunkkellene a biztonságunk miatt.- Arra gondolsz, hogy veszélyben vagyunk-e? -kérdeztem. - Vámpírok, izgalom, vérszomj?- Semmi hasznunk, ha már nem élünk.- Történnek balesetek - jegyeztem meg, és Billfelhorkantott. Még sosem hallottam tőle ilyen közönségeshangot, ezért ránéztem. Bill már előre örült a közelgőcsetepaténak. A szemfogát kieresztette. Frannie csakbámulta, de az arckifejezése mit sem változott. Ha csakegy leheletnyi esélye is lett volna annak, hogy nyugodtmarad és együttműködik velünk, akkor megkértem volnaBillt, hogy hozza ki a mesterséges kábulatból. Imádtam,hogy nyugodt és csendes - de utáltam, hogy elvesztette aszabad akaratát.- Pam miért ment el? - kérdeztem.- Több haszna lehet a Szemfogadóban. A többieka klubba mentek, és így értesíthet, hogy bent rekedtek-e,vagy sem. Butaság volt a részemről, hogy mindenkitfelhívtam és gyülekezőt rendeltem el; azt kellett volnamondanom, hogy szóródjanak szét.- Ahogy elnéztem az arcát, ezt a hibát Eric mégegyszer nem fogja elkövetni.214

Bill az egyik ablak közelében állt, figyelte azéjszaka neszeit. Ericre nézett, és megrázta a fejét. Mégsenki.Eric telefonja megcsörrent. Egy percig hallgatta,majd annyit mondott, „sok szerencsét", és letette.- Majdnem mindenki ott van a klubban - fordultBill felé, aki bólintott.- Hol van Claudine? - kérdezte tőlem Bill.- Fogalmam sincs. - Miért van az, hogy Claudineegyes esetekben megjelenik, amikor bajban vagyok,máskor meg nem? Csak nem kezdem kimeríteni?- De nem hiszem, hogy jönne, mert ti is ittvagytok. Semmi értelme megjelennie, hogy megvédjen,ha te meg Eric úgyis képtelenek lennétek távol tartanitőle a szemfogatokat.Bill megmerevedett. Éles szeme észrevett valamit.Megfordult, és Erickel hosszan nézték egymást.- Nem éppen az a társaság, amelyet választottamvolna - mondta Bill higgadtan. - De szép műsorral várjuk.Sajnálom, hogy a nők itt vannak - és rám nézett, mély,sötét szeme tele erős érzelmekkel. Szeretettel?Szomorúsággal? Mivel semmi jelet nem kaptam azagyából, nem tudtam megmondani.- Még nem vagyunk a sírunkban - jegyezte megEric ugyanolyan higgadtan.Most már én is hallottam a közeledő járműveket.Amelia önkéntelenül is felsikoltott ijedtében, és Frannieszeme még jobban elkerekedett, habár ülve maradt, mintaki lebénult. Eric és Bill magába mélyedt.Az autók megálltak a ház előtt, ajtók nyíltak éscsukódtak, és valaki elindult a ház felé.215

Türelmetlen koppantás - nem az ajtón, hanem averanda egyik oszlopán.Lassan indultam arrafelé. Bill elkapta a karom, éselém állt.- Ki az? - kiáltotta, és azonnal egy jó méterrelodább tolt minket.Arra számított, hogy valaki belő az ajtónkeresztül.De nem.- Én vagyok, Victor Madden, a vámpír - válaszoltegy vidám hang.Rendben, erre nem számítottunk. És főleg Ericnem, aki egy pillanatra lehunyta a szemét. Victor Maddenszemélye és jelenléte sokat mondott Ericnek, defogalmam sem volt, pontosan mit és mennyit.- Ismered? - kérdeztem Billt suttogva.- Igen. Már találkoztam vele. - De többet nemárult el, és csak állt ott belső vívódásába mélyedve. Mégsoha ennyire nem akartam tudni, mit gondol a másik.Kezdett kiborítani a csend.- Barát vagy ellenség? - kiáltottam.Victor felnevetett. Harsányan - jóízűen, amolyan„veled nevetek, nem rajtad" kacaj volt.- Nagyon jó kérdés - mondta -, de erre csak tetudod a választ. Csak nem az a megtiszteltetés ért, hogySookie Stackhouse-zal, a híres gondolatolvasóvalbeszélek személyesen?- Az a megtiszteltetés ért, hogy SookieStackhouse-zal, a pincérnővel beszélsz - mondtamfagyosan. Ekkor valami torokból feltörő morgásthallottam, amely csakis egy állaté lehetett. Egy hatalmasállaté.216

A szívem megállt egy pillanatra.- A bűbáj kitart - suttogta maga elé Amelia. - Abűbáj kitart. A bűbáj kitart. - Bill csak nézett rám sötétszemével, az arcán gyors egymásutánban többfélegondolat cikázott keresztül. Frannie kábán ült, minthavalahol máshol járt volna, de a szemét az ajtóra szegezte.Ő is hallotta a morgást.Quinn odakint van velük - suttogtam Ameliának,mivel ő volt az egyetlen személy a szobában, aki erremég nem jött rá.- Az ő oldalukon áll? - kérdezte.- Elfogták a mamáját - emlékeztettem. De rosszulvoltam.- De a húga nálad van - mondta Amelia.Eric ugyanolyan töprengőnek tűnt, mint Bill. Amiazt illeti, egymást nézték, és az a benyomásom támadt,hogy nagyban beszélgetnek anélkül, hogy akár csak egyszót is kiejtenének hangosan.Ez a nagy töprengés semmi jót nem ígért. Aztjelentette, hogy még nem döntötték el, merre ugorjanak.- Bejöhetünk? - kérdezte az elbűvölő hang. - Vagyelbeszélgethetünk valamelyikőtökkel szemtől szemben?Úgy látom, szép kis védelemmel van a ház ellátva.Amelia a levegőbe bokszolt, és felkiáltott.- Igen! - aztán csak vigyorgott rám.Semmi gond nem volt önmaga vállonveregetésével, megérdemelte, noha az időzítés egy kicsitrossz volt. Visszamosolyogtam rá, habár úgy éreztem,szétreped az arcom.Eric mintha összeszedte volna magát, és miutánhosszan egymásra néztek, Eric is, Bill is ellazult. Eric217

felém fordult, könnyű csókot lehelt a számra, majdhosszan nézte az arcomat.- Téged megkímél majd - mondta, és tudtam,hogy inkább magát biztatja, mint engem. - Túl különlegesvagy ahhoz, hogy elvesztegessen.És akkor kinyitotta az ajtót.218

12. fejezetMivel a nappaliban még mindig nem voltfelkapcsolva a villany és kint égtek a biztonsági fények, alakásból elég jól lehetett látni, mi van odakint. A vámpír,aki egymaga állt az udvaron, nem volt különösen magas,de azért figyelemre méltó termete volt. Szigorú szabásúöltönyt viselt. A haja rövid volt, és göndör, és bár a fénytúl gyenge volt ahhoz, hogy messzemenő következtetéstvonjak le, úgy látszott, fekete. Úgy állt ott, mintha egymagazinból lépett volna elő.Eric eléggé eltakarta a bejáratot, ezért csak ennyittudtam kivenni. Bunkóság lett volna az ablakhozmennem, és onnan bámulni.- Eric Northman - szólalt meg Victor Madden. -Évtizedek óta nem láttalak.- Keményen dolgoztál a sivatagban - mondta Ericsemleges hangon.- Igen, virágzott az üzlet. Volna pár dolog, amitszeretnék megvitatni veled. Elég sürgős dolgok, attóltartok. Bejöhetek?- Hányan vagytok? - kérdezte Eric.- Tízen - suttogtam Eric háta mögött. - Kilencvámpír és Quinn. - A halandó agy zümmögő lyukként219

jelentkezett belső tudatomban, míg a vámpíragy üreslyuk volt. Nem volt más dolgom, mint összeszámolni alyukakat.- Négy társam van velem - mondta Victor, ésvégtelenül őszintének és egyenesnek hangzott.- Azt hiszem, elfelejtetted, hogyan kell számolni -mondta Eric. - Szerintem kilenc vámpír és egy alakváltóvan veled.Victor körvonala megváltozott, ahogy megrándulta keze.- Semmi értelme, hogy megpróbáljalakmegvezetni, öregfiú.- Öregfiú? - dünnyögte Amelia.- Lépjenek ki az erdőből, hogy lássam őket! -kiáltott Eric.Amelia, Bill és én feladtuk a tapintatosságunkat,és odamentünk az ablakhoz, hogy kinézzünk. A LasVegas-i vámpírok egyenként léptek elő a fák közül.Mivel az árnyékban maradtak, a legtöbbjüket nemlehetett jól látni, de ki tudtam venni egy szoborszerű nőt,akinek nagy barna haja volt, és egy nálam nem magasabbférfit, aki rendezett szakállt és egyik fülében fülbevalótviselt.Utoljára a tigris lépett ki az erdőből. Biztosvoltam benne, hogy Quinn azért vette föl állat alakját,mert nem akart szemtől szembe elém kerülni.Rettenetesen sajnáltam. Úgy gondoltam, akármennyiremegszakad is a szívem, neki már biztosan darabokra tört.- Látok pár ismerős arcot - mondta Eric. -Mindannyian az irányításod alatt állnak?Ennek a jelentését nem tudtam megfejteni.- Igen - válaszolt Victor nagyon határozottan.220

Ez sokat mondott Ericnek. Félreállt az ajtóból, ésmi mindannyian feléje fordultunk.- Sookie - szólalt meg Eric -, nem az én tisztem,hogy behívjam őket. Ez a te otthonod - Eric Ameliáhozfordult. - A bűbáj meghatározott hatókörű? - kérdezte. -Csak őt engedi be?- Igen - válaszolt Amelia. Jobb szerettem volna,ha egy kicsit határozottabban mondja. - Olyannak kellbehívnia, akit a bűbáj elfogad, mint például Sookie.Bob, a macska sétált a nyitott ajtóba. Leült aküszöb kellős közepére, a mancsa elé húzta a farkát, ésállhatatosan vizsgálta a jövevényt. Victor felnevetett,amikor Bob megjelent, de a nevetése hamar elhalt.- Ez nem közönséges macska - szólalt meg.- Nem - mondtam elég hangosan ahhoz, hogyVictor hallja. - És az sem, aki odakint van. - A tigrisfújtatott egyet, amiről úgy gondoltam, barátságos hangakart lenni. Azt hiszem, Quinn ennél jobban nem tudtavelem közölni, hogy sajnálja ezt az egész rohadthelyzetet. Vagy nem. Odaléptem Bob mögé. A macskafelemelte a fejét, hogy rám nézzen, majd ugyanolyanközönyösen, ahogy jött, elsétált.Victor Madden közelebb jött a verandához.Nyilvánvalóan a bűbáj nem engedte, hogy átlépjen egybizonyos vonalat, ezért ott várt a lépcső alján. Ameliafelkapcsolta a veranda világítását, és Victor nagyokatpislogott a hirtelen támadt fényben. Nagyon vonzó férfivolt, ha nem is jóképű. A szeme nagy volt, és barna, azálla határozott jellemről árulkodott. Széles mosolyamögül tökéletes fogsor villant elő. Nagyon óvatosan vettszemügyre.221

- A vonzerődről szóló beszámolók nem túloztak -mondta, és egy percbe is beletelt, mire megfejtettem, mitmond. Túlságosan féltem ahhoz, hogy vágjon az eszem.Észrevettem Jonathant, a kémet, az udvaron állóvámpírok között.- Hú, izé - mondtam, cseppet sem meghatva. - Tebejöhetsz, de csak egyedül.- Ezer örömmel - mondta, és meghajolt. Óvatosanlett egy lépést, majd látszott, hogy megkönnyebbül. Ezután olyan könnyedén jött fel, hogy mire magamhoztértem, már ott állt előttem, és a zsebkendője, istenreesküszöm, hófehér textil zsebkendője volt, szintehozzáért a fehér pólómhoz. Nem sok hiányzott ahhoz,hogy összeránduljak, de sikerült meg se moccannom. Aszemébe néztem, és éreztem mögötte a nyomást.Megpróbálta bevetni az elméje trükkjeit, hogymegnézze, melyik hatna rám.Nem sok, legalábbis a tapasztalatom szerint.Miután hagytam, hogy erre magától is rájöjjön, hátrábbléptem, hogy beléphessem.Victor szinte mozdulatlanul állt meg az ajtónbelül. Minden odabent lévőt óvatosan megnézettmagának, de a mosolya egy pillanatra sem halványult el.Amikor észrevette Billt, a mosolya éppenséggel mégjobban felragyogott.- Á! Compton! - mondta, és már vártam, hogy eztegy sokatmondó megjegyzés fogja követni, de csalódnomkellett. Ameliát alaposan végigmérte. - A varázs forrása...- dünnyögte, és fejét lakótársam felé hajtotta. Frannie-nakkevesebb figyelmet szentelt. Amikor Victor felismerte,egy másodpercre nagyon elégedetlennek tűnt.222

El kellett volna rejtenem Frannie-t. De egyszerűeneszembe sem jutott. Most a Las Vegas-i csoport tudta,hogy Quinn előreküldte a húgát, hogy figyelmeztessenbennünket. Elgondolkodtam, vajon túléljük-e ezt.Ha megérjük a reggelt, akkor mi, a háromhalandó, elmehetünk a kocsival, és ha a kocsi lerobban,még mindig van mobilunk és hívhatunk segítséget. De kitudja megmondani, miféle nappali segítőtársai vannak aLas Vegas-i vámpíroknak... Quinnen kívül. És talán Ericés Bill képes lesz átverekedni magát a kintivámpírsorfalon: még megpróbálhatják. Fogalmam semvolt, meddig jutnának el.- Kérlek, foglalj helyet - mondtam, habár ahangom nagyjából annyira lehetett vendégmarasztaló,mint azé a templomba járó idős hölgyé, akitkényszerítettek, hogy szórakoztasson egy ateistát.Frannie-t ott hagytuk, ahol volt. Jobb volt, ha a lehetőleghiggadtabbak maradunk. A szobában szinte tapinthatóvolt a feszültség. Felkapcsoltam néhány lámpát, ésmegkérdeztem a vámpírokat, kérnek-e inni. Mindannyianmeglepettnek tűntek.Egyedül Victor fogadta el a kínálást. Miutánbiccentettem, Amelia kiment a konyhába, hogyfelmelegítsen egy palack TrueBloodot. Eric és Bill akanapéra ült, Victor a hintaszéket választotta, míg én ahátradönthető karosszékben foglaltam helyet, ésösszekulcsolt kezemet az ölembe ejtettem. Hosszú csendkövetkezett, míg Victor átgondolta, mi legyen anyitómondata.- A királynőd meghalt, Viking - mondta.Eric felkapta a fejét. Amelia, aki épp akkor lépettbe, megtorpant egy pillanatra, mielőtt odavitte volna a223

pohár TrueBloodot Victornak. A vámpír kisfejbiccentéssel köszönte meg. Amelia csak bámult le rá,és észrevettem, hogy a kezét a köntöse redői közé rejti.Épp amikor levegőt vettem, hogy szóljak neki, nelegyen őrült, ellépett a vámpír elől, és odaállt mellém.- Már rájöttem, hogy ez történt - mondta Eric.- Hány seriff halt meg? - El kellett ismernem, ahangja nem árulta el, hogyan érez.Victor látványos arcjátékkal kísérve kutatott azemlékezetében.- Nézzük csak. Ó, igen! Ahány csak volt.Erősen összeszorítottam a számat, nehogy egyhang is elhagyja a torkom. Amelia előhúzta az egyiktámlás széket, amelyet a kandalló mellé szoktunk állítani.Odatette mellém, és úgy rogyott le rá, mint egyhomokzsák. Most, hogy ült, láttam, hogy egy késtszorongat a kezében, a konyhából magával hozott egyfilézőkést. Nagyon éles volt.- És az embereik? - kérdezte Bill. Folytatta amegkezdett „öntsünk tiszta vizet a pohárba" játékot.- Egyesek még életben vannak. Egy sötét hajúfiatal férfi, a neve Rasul... Arla Yvonne néhány szolgája.Cleo Babbitt személyzete meghalt vele együtt a megadásiajánlat ellenére, és úgy látszik, Sigebert elpusztultSophie-Anne-nal együtt.- A Szemfogadó? - Eric ezt utoljára tartogatta,mert alig bírta elviselni, hogy szóba kell hoznia.Legszívesebben odamentem volna hozzá, hogyátkaroljam, de nem értékelte volna a gesztust. Gyengéneklátszott volna tőle.Hosszú csend telepedett ránk, míg Victor kortyoltegyet a TrueBloodból. Majd megszólalt.224

- Eric, az összes embered a klubban van. Nemadták meg magukat. Azt mondják, addig nem is fogják,míg nem hallanak felőled. Készen állunk, hogyfelégessük a kócerájt. Az egyik talpnyalód megszökött,azt véljük, hogy nő, és leszedi minden olyan emberemet,aki van olyan ostoba, hogy elszakad a többiektől.Ez az, Pam! Lehajtottam a fejem, hogy elrejtsemönkéntelen mosolyomat. Amelia rám vigyorgott. MégEric is elégedettnek látszott, de csak a pillanat törtrészéig. Bill arca egy hajszálnyit sem változott.- És a seriffek közül én miért élek még mindig? -kérdezte Eric. Íme, a négyszáz dolláros kérdés.- Mert te vagy a leghatékonyabb, alegeredményesebb és a leggyakorlatiasabb. - Victornakmindenre megvolt a kész válasza. - És a te körzetedbenlakik az egyik legjelentősebb pénzcsináló, és nekeddolgozik. - Bill felé biccentett. - A királyunk szeretne apozíciódban tartani, ha hűséget esküszöl neki.- Sejtem, mi fog történni, ha megtagadom.- Az embereim itt Shreveportban készen állnak afáklyákkal - mondta Victor vidám mosolyával.- Tulajdonképpen sokkal modernebb eszközökkel,de érted a lényeget. És természetesen az itt lévő kiscsapatodról is tudunk gondoskodni. Az biztos, hogykedveled a változatosságot. Eljövök utánad idáig, aztgondolva, hogy az elit vámpírjaiddal talállak, erre ez afura társaság vesz körül.Eszembe sem jutott felháborodni ezen. Ténylegfura társaság voltunk, semmi kétség. Azt is észrevettem,hogy mi, többiek, bele sem szólhattunk. Minden azonmúlt, Eric mennyire büszke.225

A némaságban eltöprengtem, meddig fogja Ericfontolgatni, miképp döntsön. Ha nem hajlik meg, akkormind meghalunk. Victor így „gondoskodna" rólunk,annak ellenére, hogy Eric fennen hangoztatta, mennyireértékes vagyok ahhoz, hogy megöljenek.Nem hiszem, hogy Victort egy fikarcnyit isérdekelte volna az „értékem", Ameliáé meg főleg nem.Még akkor is, ha felülkerekednénk Victoron (ésvalószínűleg Eric és Bill ezt meg tudta volna oldani), akint várakozó többi vámpírnak csak fel kellett gyújtania aházat, ahogyan a Szemfogadó esetében is kilátásbahelyezték, és nekünk annyi. Lehet, hogy meghívás nélkülnem tudnának bejönni, de nekünk viszont biztosan kikellene jutnunk innen.Tekintetem találkozott Ameliáéval. Az agya csakúgy kattogott a félelemtől, habár hősies erőfeszítést tett,hogy kihúzza magát. Ha felhívná Copley-t, az apjaalkudozna az életéért, és meg is volt a háttere ahhoz,hogy hatásosan érveljen. Ha a Las Vegas-i csapat eléggémohó volt ahhoz, hogy megszállja Louisianát, akkorahhoz is elég mohók, hogy elfogadják a váltságdíjatCopley Carmichael lányáért. És Frannie-nek sem esikbántódása, ha egyszer odakint van a bátyja. Ugye,megkímélik Frannie-t, hogy Quinn továbbra isszolgálatkész maradjon? Victor már kijelentette, hogyBill tudására szükségük van, mert a számítógépesadatbázisa zsíros üzletnek bizonyult. Szóval Eric és énvoltunk a leginkább feláldozhatók.Eszembe jutott Sam, és azt kívántam, bárcsakfelhívhatnám, és beszélhetnék vele, csak egy percre. De avilág minden kincséért sem rángattam volna bele ebbe,226

mert az a biztos halált jelentette volna a számára.Lehunytam a szemem, és gondolatban elbúcsúztam tőle.Valamit hallottunk kint az ajtó előtt, és egypillanatig nem ismertem fel a tigrishangot. Quinn beakart jönni.Eric rám nézett, én pedig megráztam a fejem. Éppelég rossz volt a helyzet, nem kell még Quinnt isbelekeverni.- Sookie - suttogta Amelia, és nekem nyomta akezét. Abban volt a kés.- Ne! - mondtam. - Semmi értelme. - Reméltem,hogy Victor nem jött rá, mi Amelia szándéka.Eric szeme tágra nyílt, és már a jövőt látta. Szemea hosszú csendben kéken izzott.Aztán valami váratlan történt. Frannie kiszabadulta transzból, kinyitotta a száját, és sikoltozni kezdett.Amikor az első sikoly elhagyta a száját, az ajtó elkezdettrázkódni. Öt másodperc múlva Quinn behorpasztotta azajtómat, ahogy mind a kétszáz kilójával nekiveselkedett.Frannie felkászálódott, és odarohant, megragadta akilincset, és felrántotta az ajtót, még mielőtt Victorelkaphatta volna. Épp csak egy centi híja volt.Quinn olyan gyorsan rontott be a házba, hogyfellökte a húgát. Ott állt felette, és teli torokból üvöltöttmindannyiunkra.Victor javára legyen mondva, nem mutatottfélelmet.- Quinn, hallgass ide! - Csak ennyit mondott.Egy másodperc múlva Quinn elhallgatott. Sosemvolt könnyű megmondani, mennyi emberi maradt egyalakváltóban, amikor felvette állat formáját. Azbebizonyosodott a számomra, hogy a vérfarkasok227

tökéletesen értik, amit mondok, és korábban Quinn-nel iskommunikáltam már, amikor tigris volt; határozottanfelfogta, amit mondtam. De feltört benne a düh, amikormeghallotta Frannie-t sikoltozni, és most mintha nemtudta volna, ki felé irányítsa a haragját. Míg VictorQuinnt figyelte, kihalásztam a névjegykártyát azsebemből.Már a gondolattól is kivert a hideg, hogy ilyenhamar elő kell vennem a dédnagyapám „ingyenszabadulhat a börtönből" kártyáját („Szeretlek, Dédiments meg!"), és attól is, hogy idehívom anélkül, hogyfigyelmeztetném, hogy a szoba tele van vámpírokkal. Deha valamikor itt volt az idő a tündér beavatkozására, azmost volt, és még így is lehet, hogy túl sokáighalogattam. A mobilom a pizsamám zsebében volt.Lopva kihúztam, és kinyitottam, és sajnáltam, hogy nemállítottam be a számot gyorshívóra. Lenéztem, elolvastama számot, majd elkezdtem nyomkodni a gombokat. Victorépp Quinnhez beszélt, megpróbálta meggyőzni, hogyFrannie-nek nem esik bántódása.Nem tettem mindent helyesen? Nem vártamegészen addig, míg biztos nem voltam benne, hogyszükségem van a dédnagyapámra, mielőtt felhívnám?Nem volt okos tőlem, hogy magamnál tartottam anévjegykártyát és a telefont?Néha hiába csinálsz mindent helyesen, akkor isbalul sülnek el a dolgok.Épp amikor kicsöngött, kinyúlt egy kéz, kikapta atelefont a kezemből, és a falhoz vágta. - Nem hozhatjukide - súgta Eric a fülembe -, különben kitör a háború, ésmindannyian meghalunk.228

Szerintem mindannyiunkon csak magát értette,mert egészen biztos voltam benne, hogy semmi bajomsem lenne, ha a dédnagyapám háborút kezdene értem, demost már mindegy volt. Ericre néztem, már-márgyűlölettel.- Senki nincs, akit segítségül hívhatnál ebben ahelyzetben - mondta Victor Madden önelégülten. Ekkorazonban hirtelen mintha elbizonytalanodott volna, minthahirtelen újabb gondolata támadt volna - Hacsak nincsvalami, amit nem tudok rólad - tette hozzá.- Sok minden van, amit nem tudsz Sookie-ról -mondta Bill. Ez volt az első alkalom, hogy megszólaltazóta, hogy Madden belépett a házba. - Amit tudnod kell,a következő: akár meg is halok érte. Ha bántod, akkormegöllek. - Bill sötét szeme Ericre vándorolt. - Te is eltudod mondani ugyanezt?Eric nyilván nem akart ilyet mondani, így egyhellyel hátrább került a „ki szereti jobban Sookie-t"versenyben. Per pillanat ez nem is volt annyira lényeges.- A következőt is tudnod kell - fordult Eric Victorfelé. - Még pontosabban, ha bármi történik vele, olyanerők lépnek működésbe, amelyekre álmodban semgondolnál.Victor a gondolataiba mélyedt.- Természetesen ez üres fenyegetés - mondta.- De valamiért elhiszem, hogy komolyanbeszéltek. Viszont ha erre a tigrisre céloztok, nemhinném, hogy mindannyiunkat megölne érte, mivel amarkunkban van az anyja és a húga. A tigrisnek már ígyis sok mindenért felelnie kell, minthogy itt látom a húgát.Amelia odament, és átölelte Frannie-t, egyrésztazért, hogy megnyugtassa, másrészt azért, hogy ő is229

ekerüljön a tigris által védelmezett körbe. Rám nézett,és teljesen tisztán hallottam a gondolatát:Megpróbálkozzam valami varázslattal? Esetlegledermesszem őket a dohosodást gátló bűbájjal?Nagyon bölcs volt Amelia részéről, hogymegpróbált így kommunikálni velem, és vadul forgattama fejemben az ötletet. A dohosodást gátló bűbáj hatásáraminden pontosan úgy marad, ahogy volt. De nem tudtam,hogy a bűbáj hat-e a kint várakozó vámpírokra is, és nemláttam be, hogyan javulhatna a helyzet, ha csak minketdermeszt le, akik a szobában vagyunk, természetesenönmagán kívül. Azt is meg tudja határozni, kire hasson abűbáj? Bárcsak Amelia is gondolatolvasó lett volna.Ilyesmit még soha senkivel kapcsolatban nem kívántam.Ahogy néztem, túl sok mindenre hiányzott a válasz.Tétován megráztam a fejem.- Ez nevetséges - mondta Victor kiszámítotttürelmetlenséggel. - Eric, ez az utolsó ajánlatom, többetnem engedek. Elfogadod azt, hogy a királyom átvesziLouisianát és Arkansast, vagy harcolni akarszmindhalálig?Újabb, rövidebb csend következett.- Elfogadom a királyod korlátlan uralmát -mondta Eric mereven.- Bill Compton? - kérdezte Victor.Bill rám nézett, sötét szeme elidőzött az arcomon.- Elfogadom - mondta.És ezzel Louisianának új királya lett, és a régirendszer megdőlt.230

13. fejezetÚgy illant el a feszültségem, mint a levegő adefektes kerékből.- Victor, szólj az embereidnek, hogy lefújva -mondta Eric. - Hallani akarom, amikor megmondodnekik.Victor arca még jobban felragyogott, előkapottegy pici mobiltelefont a zsebéből, és felhívott egy Delilahnevü valakit, hogy kiadja a parancsot. Eric a sajátmobilján hívta fel a Szemfogadót. Elmondta Clancynek,hogy vezetőváltás történt.- Ne felejts el szólni Pamnek - mondta Erictagoltan -, nehogy tovább gyilkolássza Victor embereit.Kellemetlen csend állt be. Mindenki azontöprengett, mi jön most.Most, amikor már egészen biztos voltam benne,hogy életben maradok, reméltem, hogy Quinnvisszaváltozik emberré, és beszélhetek vele. Nagyon sokmindent meg kellett beszélnünk. Nem voltam bennebiztos, hogy jogom van ezt érezni, de mégis úgy éreztem,elárultak. Nem hiszem, hogy én vagyok a világ közepe.Felfogtam, hogy Quinnt belekényszerítették ebbe ahelyzetbe.231

A vámpírok mindig is értettek a kényszeralkalmazásához.Ahogy elnéztem, ez már a második eset volt,hogy az anyja olyat tett, amivel teljesen akaratán kívül avámpírok keze közé dobta Quinnt. Megértettem, hogy azanyja nem beszámítható; tényleg megértettem. Nem őakarta, hogy megerőszakolják, és elmebeteg sem akartlenni. Sosem találkoztam vele, és valószínűleg nem isfogok, de az biztos, hogy nem volt ki mind a négykereke. Quinn minden tőle telhetőt megtett. Előreküldte ahúgát, hogy figyelmeztessen bennünket, habár nemvoltam teljesen biztos benne, hogy sokat használt vele.De megérdemelte a pluszpontot az igyekezetéért.Most, ahogy néztem, amint a tigrisodadörgölődzik Frannie-hoz, tudtam, hibát hibárahalmoztam Quinn-nel. És haragudtam az árulása miatt;akármennyire vitatkoztam is magammal, felbőszített,hogy a barátomat azoknak a vámpíroknak az oldalánláttam, akiket ellenségnek kellett tekintenem. Megráztammagam, és körbenéztem a szobában.Amelia kirohant a fürdőszobába, amintbiztonsággal elengedhette a még mindig zokogó Franniet.Gyanítottam, hogy túl sok volt ennyi feszültségboszorkányos lakótársamnak, és a fürdőszobábólkiszűrődő hangok is ezt igazolták. Eric még mindigClancyvel beszélt a telefonon, úgy tett, mint aki nagyonelfoglalt, míg feldolgozta a körülményeibenbekövetkezett hirtelen és hatalmas változást. Nemlehetett olvasni a gondolataiban, mégis tudtam.Végigment a folyosón, talán egy kis magányra voltszüksége, hogy átgondolja a jövőjét.232

Victor kiment a házból, hogy beszéljencsatlósaival, és hallottam, hogy az egyikük felkiált:„Igen! Ez az!", mintha a csapata berúgta volna a győztesgólt, és gyanítottam, hogy tulajdonképp ez is történt.Ami engem illet, egy kissé rogyadozott a térdem,és úgy kavarogtak a gondolataim, hogy alighanevezhettem őket gondolatoknak. Bill átkarolt, éslenyomott arra a székre, amelyen Eric ült az imént.Éreztem, amint hűvös ajka az enyémet érinti. Kőszívűnekkellett volna lennem ahhoz, hogy a Victorhoz intézett kisbeszéde ne hasson rám - nem felejtettem el, akármilyenrettenetes éjszaka volt is -, és a szívem nem kőből volt.Bill odatérdelt elém, fehér arcát felém fordította.- Remélem, egy napon hozzám fordulsz - mondta.- Sosem erőltetném sem magamat, sem a társaságomatrád. - Ezzel felállt, majd kisétált újdonsült vámpírcsaládjához.Rendicsek...Ám az ég cserbenhagyott; az éjszakának még nemvolt vége.Visszavánszorogtam a hálószobába, és belöktemaz ajtót, meg akartam mosni az arcom és a fogam, vagylegalább megpróbálni rendbe tenni a hajam, mert úgygondoltam, ettől egy kicsit kevésbé érezném magamlepattantnak. Eric az ágyamon ült, arcát a kezébe temette.Felnézett, amikor beléptem, és nagyon riadtnaklátszott. Nos, nem csoda, elég nagy csapás volt ahatalomátvétel és a vezetőség drámai leváltása.- Ahogy itt ültem az ágyon, és éreztem az illatodat- mondta olyan halkan, hogy erőlködnöm kellett, hogymeghalljam -, Sookie, mindenre emlékszem.233

- Ó, basszus! - mondtam. Bevágódtam afürdőszobába, és magamra zártam az ajtót. Megmostam afogam és az arcom, de nem jöttem ki. Olyan gyávaleszek, mint Quinn, ha nem nézek szembe a vámpírral.Eric abban a pillanatban beszélni kezdett, hogymegjelentem.- Nem hiszem el, hogy én...- Igen, igen, tudom, szerettél egy vacak halandót,mindenfélét megígértél neki, olyan édes voltál, mint améz, és örökké velem akartál maradni - motyogtam. Csakvan valami rövidebb út is, amelyen átvergődhetünk ezena jeleneten.- Nem hiszem el, hogy én ilyen erősen éreztem, ésévszázadok óta először voltam boldog - mondta Ericnémi méltósággal. - Ezt azért el kell ismerned.Megdörgöltem a homlokomat. Az éjszakaközepén jártunk, úgy éreztem, menten meghalok. A férfi,akiről azt hittem, a barátom, az udvarlóm, épp mostforgatta fel fenekestül a róla alkotott képet. Habár az „ő"vámpírjai ugyanazon az oldalon álltak már, mint az „én"vámpírjaim, érzelmileg én a louisianai vámpírokkalazonosultam, még akkor is, ha némelyik szerfelett ijesztővolt. Vajon elképzelhető, hogy Victor Madden és csapatakevésbé félelmetes? Nem hinném. Ma éjszaka több olyanvámpírt is meggyilkoltak, akiket ismertem és kedveltem.És mindennek a tetejébe úgy éreztem, képtelen vagyokbármit is kezdeni Erickel, akinek épp most nyílt fel aszeme.- Nem beszélhetnénk erről máskor? Ha egyáltalánbeszélnünk kell róla - mondtam.- De igen - mondta Eric hosszú csend után. - Igen.Tényleg nem ez a megfelelő idő.234

- Nem tudom, van-e egyáltalán megfelelő idő errea beszélgetésre...- De akkor is muszáj lesz.- Eric... Ó, jól van, rendben. - A kezemmelintettem, hogy hagyjuk. - Örülök, hogy az új rendszermeg akar tartani.- Fájna neked, ha meghalnék.- Igen, összeköt minket a vér és a többi és a többi.- Nem a vérkötelék miatt.- Rendben, igazad van. Fájna, ha meghalnál. Nohanagy valószínűséggel én is meghaltam volna, szóval nemfájt volna sokáig. És most megkérhetlek, hogy húzz el?- Ó, persze - mondta a szokott erices hangsúllyal.- Most elhúzok, de később visszajövök. És légy nyugodt,szerelmem, hogy megegyezésre jutunk. Ami pedig a LasVegas-i vámpírokat illeti, tökéletesen alkalmasak arra,hogy egy másik olyan államot vezessenek, amely ennyirefügg a turizmustól. Nevada királyának nagy hatalma van,és Victort sem volna bölcs félvállról venni. Victorkönyörtelen, de nem fog elpusztítani semmit, amibőlhasznot húzhat. És nagyon jól uralja az indulatait.- Ezek szerint annyira nem bánt a hatalomátvétel?- Nem tehettem róla, a hangom elárulta, mennyiremegdöbbentem.- Már megtörtént - mondta Eric. - Semmi értelmebánkódni miatta. Senkit sem hozhatok vissza az élőksorába, és egyedül nem győzhetem le Nevadát. Nemfogom arra kérni az embereimet, hogy egy eleve kudarcraítélt ügyért a halálba menjenek.Képtelen vagyok olyan gyakorlatias lenni, mintEric. Értettem a szempontját, és ami azt illeti, lehet, hogyegyet is értek vele, amint pihentem egy kicsit. De itt és235

most nem ment. Túl fagyosnak tűnt nekem.Természetesen több száz éve volt arra, hogy ilyennéváljon, és talán többször is át kellett esnie már ilyesmin.Milyen sivár kilátás.Eric megállt az ajtó felé menet, hogy lehajoljon,és csókot leheljen az arcomra. Ma este is begyűjtöttempár puszit.- Sajnálom, ami a tigrissel történt - mondta, ésami engem illet, ezzel be is fejeztem ezt a napot.Magamba roskadva ültem a hálószobám sarkában a kisszéken, míg egészen biztos nem voltam abban, hogymindenki elment. Amikor csak egyetlen meleg agymaradt, Ameliáé, kikukucskáltam, hogy a sajátszememmel győződjem meg erről. Igen, mindenkielment.- Amelia! - kiáltottam.- Tessék! - válaszolt azonnal, én pedig kimentem,hogy megkeressem. A nappaliban találtam meg, pontolyan kimerült volt, mint én.- Tudsz majd aludni? - kérdeztem.- Fogalmam sincs. Mindenesetre megpróbálok -megrázta a fejét. - Ez mindent megváltoztat.- Mi?Nagy meglepetésemre, értette, mire gondolok.- Ó, a vámpír hatalomátvétel. Az apukámnak egycsomó üzleti ügye volt a New Orleans-i vámpírokkal.Arra készült, hogy Sophie-Anne-nek fog dolgozni,rendbe hozza a New Orleans-i főhadiszállását. És a többiingatlanát is. Jobb, ha fel is hívom, és szólok neki.Biztosan hamar kapcsolatba akar lépni az új góréval.A maga módján Amelia is olyan gyakorlatias volt,mint Eric. Úgy éreztem, nem is ezen a Földön élek. Senki236

nem jutott eszembe, akit felhívhattam volna és egyhangyányit is gyászolta volna Sophie-Anne-t, ArlaYvonne-t vagy Cleót. És a lista végtelen volt. Életembenmost először gondolkodtam el azon, hogy a vámpíroknem szoknak-e hozzá a veszteségekhez. Annyi emberttúlélnek, annyian eltűntek mellőlük. Nemzedékek mentekegymás után a sírba, és az élőhalottak tovább éltek. Ésmég tovább.Nos, ez a fáradt halandó azonban - aki végüllelépett az élet színpadáról - most aludni szeretett volna,méghozzá nagyon. Ha ma éjjel még egy ellenségeshatalomátvétel lesz, azt nélkülem kell végigcsinálni.Megint bezártam az összes ajtót, és felkiáltottam alépcsőn Ameliának, hogy jó éjt, majd bemásztam azágyba. Legalább fél órán keresztül ébren feküdtem, mertvalahányszor elszenderedtem, az izmaim rángatódznikezdtek. Minduntalan felriadtam, azt képzeltem, hogyvalaki bejött a szobámba, hogy valami nagy katasztrófaközeledtére figyelmeztessen.De a végén már az izomrángatódzás sem tudottébren tartani. Mély álomba merültem. Amikorfelébredtem, a nap már felkelt, és bevilágított az ablakon.Quinn ott ült a sarokban álló széken, ahova éjjellerogytam, míg megpróbáltam szót érteni Erickel.Kezdett idegesítővé válni ez a szokásuk. Valahogynem szerettem, ha a hálószobámban csak úgyfelbukkannak, majd eltűnnek a pasik. Olyat akartam, akiitt is marad.- Ki engedett be? - kérdeztem, és felkönyököltemaz ágyban. Ahhoz képest, hogy nem sokat aludt, egész jólnézett ki. Nagydarab férfi volt, nagyon sima fejjel és237

hatalmas ibolyaszín szemmel. Mindig is imádtam, ahogykinéz.- Amelia - válaszolta. - Tudom, hogy nem kellettvolna bejönnöm; meg kellett volna várnom, mígfelébredsz. Talán nem is akarod, hogy a házadba jöjjek.Bementem a fürdőszobába, hogy egy percet adjakmagamnak; ez a jelenet is kezdett egyre gyakoribbáválni. Amikor kijöttem, egy kicsit rendezettebben éssokkal éberebben, mint amikor bementem, Quinn egybögre kávéval várt. Belekortyoltam, és azonnal úgyéreztem, bármi következik, most már valamennyiretudom kezelni. De nem itt a hálószobában.- A konyhába - mondtam, és bementünk ahelyiségbe, amely mindig is a ház szíve volt. Amikor atűzben leégett, már nagyon régi volt. Most azonbanvadonatúj konyhával büszkélkedhettem, de még mindighiányzott a régi. Az asztal helyére, amelynél a családoméveken át evett, egy modern darab került, és az új székekis sokkal kényelmesebbek voltak, mint a régiek, de mégmindig elfogott a bánat, amikor arra gondoltam, miminden odaveszett.Az a kellemetlen előérzetem támadt, hogy a„bánat" lesz a mai nap fő témája. A nyugtalan álmomalatt, úgy tűnt, magamba szívtam valamennyit abból agyakorlatiasságból, ami az éjjel olyan szánalmasnak tűnt.Még mielőtt belekezdtünk volna az elkerülhetetlenbeszélgetésbe, odaléptem a hátsó ajtóhoz, és kinéztem, deláttam, hogy Amelia kocsija nincs ott. Legalább egyedülvoltunk.Leültem a férfival szemben, akit, mindvégigreméltem, hogy szeretek.238

- Bébi, úgy nézel ki, mintha az előbb közöltékvolna veled, hogy meghaltam - kezdett bele Quinn.- Akár meg is történhetett volna - mondtam, mertmuszáj volt nekiveselkednem, és nem nézni se jobbra, sebalra. Quinn összerezzent.- Sookie, mit tehettem volna? - kérdezte. - Mittehettem volna? - Hangjában némi harag bujkált.- És én mit tehetek? - kérdeztem vissza, mert nemvolt válaszom a kérdésére.- Ideküldtem Frannie-t! Megpróbáltalakfigyelmeztetni!- Túl kevés volt, túl későn - mondtam. De azonnalújragondoltam: túl kemény vagyok, igazságtalan,hálátlan? - Ha hetekkel ezelőtt felhívsz, akár csak egyszeris, akkor talán másképp éreznék. De azt hiszem,túlságosan is lefoglalt, hogy megkeresd az anyád.- Ezek szerint az anyám miatt szakítasz velem -mondta. Keserűnek hangzott, és nem hibáztathattam érte.- Igen - mondtam, miután gyorsan átgondoltam adöntésemet. - Azt hiszem, igen. De nem elsősorban azanyád, hanem az egész helyzet miatt. Az anyád mindig azelső helyen lesz, amíg csak él, mert annyira beteg. Hiddel, együtt érzek veled emiatt. És sajnálom, hogy ilyennehéz út előtt álltok Frannie-vel. Tudom, milyen.Quinn a kávésbögréjét nézte, az arca nyúzott volta haragtól és a kimerültségtől. Valószínűleg ez volt alehető legrosszabb pillanat a szakításhoz, de meg kellettlennie. Túlságosan is bántott ahhoz, hogy továbbhalogassam.- És annak ellenére, hogy ezt tudod, és azt is,hogy fontos vagy nekem, nem akarsz többet látni -239

mondta Quinn minden szót külön megnyomva. - Megsem akarod próbálni, hátha működik.- Te is fontos vagy nekem, és azt reméltem,sokkal több lesz belőle - mondtam. - De az éjjel túl sokminden történt. Emlékszel? A múltadat is mástól kellettmegtudnom. Szerintem eleve azért nem mondtad el, merttudtad, hogy gond lesz belőle. Nem a veremben valóharcról beszélek, az nem érdekel. Hanem a mamádról ésFrannie-ről... Nos, ők a családod... Függnek tőled.Muszáj, hogy ott legyél nekik. Mindig ők lesznek azelsők. - Egy pillanatra elhallgattam, és a számat rágtam.Ez volt a legnehezebb része. - Én akarok lenni az első.Tudom, hogy ez önzés, és talán kivitelezhetetlen, sőttalán sekélyes is. De azt akarom, hogy valakinek énlegyek az első. Ha ez nem szép tőlem, ám legyen. Akkorez van, ilyen vagyok. De akkor is így érzek.- Akkor nincs miről beszélnünk - mondta Quinnrövid gondolkodás után. Üres tekintettel nézett rám. Csakegyetérteni tudtam. Nagy tenyerével megtámaszkodott azasztalon, felállt, és elment.Szörnyű alaknak éreztem magam.Szerencsétlennek és elveszettnek. Önző dögnek.De hagytam, hogy kisétáljon az ajtón.240

14. fejezetMíg induláshoz készülődtem - igen, még egyilyen éjszaka után is be kellett mennem dolgozni -, valakikopogtatott. Nem sokkal előtte hallottam, hogy egy nagyjármű közeledik a ház felé, ezért sietve kötöttem be acipőmet.A FedEx furgon ritkán látott vendég volt nálam,és nem ismertem a sovány nőt, aki kiugrott belőle. Csaknehezen tudtam kinyitni a megrongált bejárati ajtót. Sohanem lesz a régi Quinn éjszakai megjelenése után. Csak nefelejtsem el felhívni a Lowe's céget Clarice-ben, hogycserét kérjek. Talán Jason segít feltenni az új ajtót. AFedEx-es hölgy hosszan méregette a zilált ajtószárnyat,amikor végre sikerült kinyitnom.- Átveszi és aláírja? - kérdezte, és felém nyújtottegy csomagot, de diplomatikusan nem tett megjegyzést.- Persze. - Kissé összezavarodva vettem át adobozt. A Szemfogadótól érkezett. Hah. Amint a furgonkiért a Hummingbird Roadra, kinyitottam a küldeményt.Egy vörös mobiltelefon lapult benne. Az én számomravolt előfizetve. Egy üzenet is érkezett vele: „Sajnálom,hogy tönkrement a régi, szerelmem." Aláírás: egy nagy241

„E". Töltő is tartozott hozzá. És egy autós töltő is. És egyigazolás, hogy az első fél év ki van fizetve.Kissé összezavarodtam, amikor újabb közeledőjármű hangját hallottam. Inkább ott maradtam averandán. Az újabb teherautó a shreveporti Home Depotbólérkezett. Egy új, nagyon szép bejárati ajtót hozott, éskét férfit, akik beszerelik. Minden költség ki lett fizetveelőre.Elgondolkodtam, hogy Eric a szárító szűrőjét iskitisztíttatná-e.Korábban érkeztem a Merlotte'sba, hogybeszélhessek Sammel. De az irodája ajtaja zárva volt, éshangok szűrődtek ki bentről. A zárt ajtó ugyan nem voltismeretlen, de mégis ritkaságszámba ment. Azonnalelkapott az aggodalom és a kíváncsiság. Ki tudtam venniSam ismerős agyjeleit, és a másikkal is találkoztam már.Hallottam, ahogy odabent odább tolnak egy széket, ésgyorsan berohantam a raktárba, mielőtt az ajtó kinyíltvolna. Tanya Grissom ment el.Pár szívdobbanásnyit még vártam, majd úgydöntöttem, van annyira sürgős a dolgom, hogymegkockáztassam a beszélgetést Sammel, annak ellenére,hogy esetleg nincs abban a hangulatban. A főnököm mégmindig a nyikorgós, gurulós faszékén ült, a lába azasztalon. A haja sokkal rendetlenebb volt, mint általában.Úgy nézett ki, mint valami vöröses glória. És mint akinagyon a gondolataiba mélyedt... De amikor szóltam,hogy muszáj elmondanom pár dolgot, bólintott, ésmegkért, hogy csukjam be az ajtót.- Tudod, mi történt éjjel? - kérdeztem.- Úgy hallom, ellenséges hatalomátvétel - mondtaSam. Hátralökte magát a gurulós széken, amelynek a242

ugói idegesítően nyikorogni kezdtek. Határozottan azingerültség szélén álltam, azért az ajkamba kellettharapnom, hogy ne csattanjak fel.- Igen, így is lehet mondani. - Az ellenségeshatalomátvétel elég pontos megfogalmazás. Elmeséltemneki, mi történt a házamban.Sam arcára aggódó kifejezés ült.- Sosem avatkozom vámpírügyekbe - mondta. - Akéttermészetűek és a vámpírok nem jönnek ki valami jól.Nagyon sajnálom, hogy téged is belerángattak, Sookie.Ez a seggfej Eric... - Mintha még hozzá akart volna tennivalamit, de összeszorította a száját.- Tudsz valamit Nevada királyáról? - kérdeztem.- Annyit tudok, hogy kiadóbirodalma van - vágtará Sam azonnal. - És legalább egy kaszinója és többétterme. A főtulajdonosa egy képviseleti cégnek, amelyvámpír előadókkal foglalkozik. Tudod, az Elvis ÉlőhalottRevü az Elvis-imitátorokkal, ami, ha jól belegondolsz,elég vicces, és van egy csomó nagyszerű tánckaruk is. -Mindketten nagyon jól tudtuk, hogy az igazi Elvis mégmindig itt jár köztünk, de aligha olyan állapotban, hogyfelléphessen. - Ha elkerülhetetlen egy turizmusból élőállam átvétele, akkor Felipe de Castro a legmegfelelőbbvámpír erre. Mindent meg fog tenni azért, hogy NewOrleanst újjáépítse, mert szüksége van a bevételre.- Felipe de Castro... Ez elég egzotikus név.- Én nem találkoztam vele, de tudom, hogynagyon... hogy is mondjam, karizmatikus - mondta Sam.- Kíváncsi vagyok, hogy lakni jön Louisianába vagy ez aVictor Madden lesz az itteni ügynöke. Akárhogy alakul, abárra nem lesz hatással. De semmi kétség, hogy rádhatással lesz, Sookie. - Sam eddig keresztbe tett lábbal243

ült, de most kiegyenesedett a székben, amely tiltakozásulfelnyikordult. - Bárcsak ki lehetne valahogy hozni tégeda vámpírkörökből.- Néha elgondolkozom, hogy ha azon az éjjelen,amikor Bill-lel találkoztam, tudtam volna azt, amit matudok, bármit másképp tettem volna-e - mondtam. -Lehet, hogy hagytam volna Rattray-éknek, hogyelkapják. - Billt egy csöves házaspártól mentettem meg,akikről kiderült, hogy nemcsak csövesek, hanemgyilkosok is. Vámpírcsapolók voltak, akik elhagyatotthelyekre csalják a vámpírokat, ahol ezüstlánccalmegfékezik őket, majd lecsapolják az összes vérüket,amit aztán nagy pénzekért eladnak a feketepiacon. Acsapolók veszélyes életet élnek. A Rattray házaspármegfizette az árát.- Ezt nem gondolod komolyan - mondta Sam.Megint megmozdult a széken (nyikk-nyikk!), majd felállt.- Sohasem tennél ilyet.Tényleg jó érzés volt ilyen kedveset hallanimagamról, főleg a Quinn-nel való reggeli beszélgetésemután. Megkísértett, hogy erről is mesélek Samnek, deakkor már az ajtó felé tartott. Ideje volt munkához látni,mindkettőnknek. Én is felálltam. Kimentünk, éselkezdtük a szokásos műveleteket. A gondolataimazonban máshol jártak.Megpróbáltam valami ígéreteset találni a jövőben,valamit, amire érdemes várnom, hátha ettől jobb lesz akedélyem. Semmi nem jutott az eszembe. Egy hosszú,sivár pillanatig csak álltam a bárpultnál, a kezem ajegyzettömbön, és igyekeztem nem depresszióbasüllyedni, akármennyire a határán voltam is. Aztángondolatban arcul csaptam magam. Bolond! Van házam,244

vannak barátaim, van munkám. Sokkal szerencsésebbvagyok, mint több millió ember itt a Földön. Majd csakhelyreállnak a dolgok.Egy ideig bejött a trükk. Mindenkirerámosolyogtam. Lehet, hogy egy kicsit erőltetetten, de azég szerelmére, azért csak mosoly volt!Egy-két óra elteltével Jason jött be a bárba afeleségével, Crystallel. Crystal morcosnak tűnt, és márgömbölyödött a pocakja, Jason viszont... Nos, elégkomornak látszott, sőt konoknak, ami gyakran megesett,amikor csalódás érte.- Mi a helyzet? - kérdeztem.- Semmi különös - mondta Jason közlékenyen. -Hozol két sört?- Persze - válaszoltam, és átfutott rajtam, hogyeddig még soha nem rendelt Crystalnek. Crystal csinosnő volt, és több évvel fiatalabb Jasonnél. És vérpárducvolt, de nem valami jó fajta, leginkább azért, mert ahotshoti közösség a saját belterjes szaporodásánakáldozata lett. Crystal csak nagy nehezen bírt átváltozniteliholdkor, és már legalább két vetélése volt, amirőltudtam. Sajnáltam őt a veszteségéért, főként mert apárducközösség már így is gyengének tartotta. MostCrystal harmadszor is állapotos lett. Talán ez a terhességvolt az egyetlen oka annak, hogy Calvin megengedte,hogy hozzámenjen Jasonhöz, aki megharapott, nemszületett vérpárduc volt. Ez annyit tett, hogy azért lettvérpárduc, mert többször is megharapták - pontosabbanmegharapta egy féltékeny hím, aki magának akartaCrystalt. Jason nem tudott igazi párduccá változni, csakamolyan félig állat, félig ember alakba. És élvezte.245

Kihoztam nekik a sört és két hűtött korsót, ésvártam, hátha ételt is akarnak rendelni. Elgondolkodtamazon, hogyhogy Crystal iszik, de úgy döntöttem, ez nemtartozik rám.- Sajtburgert szeretnék sült krumplival - mondtaJason. Ez nem lepett meg.- És te mit kérsz, Crystal? - kérdeztem, éspróbáltam barátságos lenni. Végül is a sógornőm.- Ó, nincs elég pénzem, hogy egyek - mondta.Fogalmam sem volt, erre mit lehetett volnamondani. Kérdőn Jasonre néztem, de ő csak vállat vont.Ez a vállvonogatás azt mondta (nekem, a húgának), hogy„valami nagy hülyeséget csináltam, de nem fogokvisszakozni, mert egy makacs barom vagyok".- Crystal, szívesen állom a vacsorádat - mondtamnagyon halkan. - Mit szeretnél?Crystal dühös pillantást lövellt a férje felé.- Ugyanazt kérem, Sookie.Egy másik lapra felírtam az ő rendelését is, majdodasétáltam a kiadóablakhoz, hogy leadjam mindkettőt akonyhának. Már eleve a dühöngés határán álltam, deJason viselkedése csak olaj volt a tűzre. Az egésztörténetet tisztán ki tudtam venni a fejükben, és amikormegértettem, mi folyik közöttük, megundorodtammindkettejüktől.Crystal és Jason a bátyám házában rendezkedtekbe, de Crystal szinte mindennap áthajtott Hotshotba, akomfortzónájába, ahol nem kellett megjátszania magát.Megszokta, hogy a rokonai veszik körül, és különösen alánytestvére és annak a gyerekei hiányoztak neki. TanyaGrissom kivette az egyik szobát Crystal testvérétől, azt,ahol Crystal lakott, mielőtt hozzáment Jasonhöz. Crystal246

és Tanya azonnal összebarátkoztak. Mivel Tanya kedvencelfoglaltsága a vásárolgatás volt, Crystal többször is veletartott.Ami azt illeti, az összes pénzt eltapsolta, amitJason adott a háztartási kiadásokra. Két egymás utánikeresetet is elköltött, a sok jelenet és ígéret ellenére is.Most Jason nem volt hajlandó több pénzt adnineki. Ő végezte az összes bevásárlást, a tisztítóba is ővitte a ruhákat, és minden számlát maga fizetett. Aztmondta Crystalnek, ha saját pénzt akar, akkor menjen eldolgozni. A képesítés nélküli és állapotos Crystal semmimunkát nem talált, ezért nem volt egyetlen centje sem.Jason megpróbált érvelni, de azzal, hogynyilvánosan megalázta a feleségét, a lehető legrosszabbattette. Ilyen barom tudott lenni a bátyám.Hogyan segíthettem volna ebben a helyzetben?Nos... sehogy. Nekik maguknak kellett megoldaniuk.Néztem a két elkorcsosult embert, aki sosem fog felnőni,és nem voltam túl derűlátó az esélyeiket illetően.Kellemetlen érzések fogtak el, amikor eszembejutott szokatlan házastársi esküjük; legalábbis nekemfurcsának tűnt, de gondolom, ez volt a hotshoti szokás.Mint Jason legközelebbi élő rokona, nekem kellettmegígérnem, hogy vállalom a büntetést, ha Jason nemviselkedik rendesen, és Crystal nagybátyja, Calvinkezeskedett Crystalért. Piszkosul elhamarkodtam ezt azígéretet.Amikor kivittem nekik a tányérokat azasztalukhoz, láttam, hogy a vitájukban közben újabbszintre léptek: mindketten előretolt állal, összeszorítottszájjal ültek, és mindenhova néztek, csak egymásra nem.Óvatosan tettem le a tányérokat, hoztam nekik egy flakon247

Heinz ketchupot, és elpucoltam. Épp eléggéközbeavatkoztam azzal, hogy kifizettem Crystalvacsoráját.Még valaki szereplője volt ennek a konfliktusnak,akivel kapcsolatba léphettem, és ott helybenmegígértettem magammal, hogy meg is keresem azilletőt. Minden haragom és bánatom Tanya Grissom feléirányult. Tényleg kezdeni akartam már valamit ezzel aborzalmas nőszeméllyel. Mi a fenét ólálkodott mindenütt,és mit szimatolt Sam körül? Mi volt a célja azzal, hogyCrystalt belehajszolta ebbe az őrült költekezésbe? (Ésegy pillanatra sem hittem, hogy csupán a véletlennektulajdonítható, hogy Tanya legújabb barátnője asógornőm.) Vajon Tanya halálra akart engem idegesíteni?Pont olyan volt, mint amikor egy bögöly zümmögött azember feje körül, és néha leszállt... de sosem elég közelahhoz, hogy le lehessen csapni. Robotpilótára állítottammagam, úgy dolgoztam, és azon töprengtem, hogyanküldhetném el Tanyát másik univerzumba az enyémből.Életemben először gondoltam arra, hogy egy másikembert erőszakkal lefoghatnék, és beleolvashatnék agondolataiba. Nem lett volna könnyű, mert Tanya isalakváltó volt, de legalább kideríthettem volna, mi hajtja.És meg voltam győződve róla, hogy ez az információrengeteg szívfájdalomtól megkímélne... rengetegtől.Míg tervet kovácsoltam és füstölögtem, Crystal ésJason némán elfogyasztotta az ételt. A bátyám tüntetőenkifizette a saját számláját, míg én a Crystalét. Elmentek,én pedig azon töprengtem, milyen estéjük lesz. Örültem,hogy nem leszek a részese.A bárpult mögül Sam végignézte az egészet, éssuttogva megkérdezte:248

- Mi ütött ezekbe?- Az ifjú házasok mélabúja - mondtam. - Jelentősösszecsiszolódási problémák.Samen látszott, hogy nyugtalan lett ettől.- Ne hagyd, hogy téged is belerángassanak!mondta, de úgy tűnt, nyomban meg is bánta, hogykinyitotta a száját. - Bocs, nem akartam kéretlentanácsokat osztogatni.Valami szúrni kezdte a szemem. Sam azért adotttanácsot, mert fontos voltam neki. Ebben a túlfeszítettidegállapotban ez könnyeket csalt a szemembe.- Rendben van, főnök - mondtam, és igyekeztemélénknek és gondtalannak tűnni. Sarkon fordultam, ésvisszamentem az asztalaimhoz. Bud Dearborn seriff is azén részemen ült, ami meglehetősen szokatlan volt.Általában máshol keresett magának helyet, amikor tudta,hogy dolgozom. Bud előtt egy kosárka hagymakarikavolt, ketchuppal vastagon meglocsolva, s ő maga egyshreveporti újságot olvasott. A vezércikk címe akövetkező volt: A RENDŐRSÉG HAT SZEMÉLYT KERES.Megálltam, hogy megkérdezzem, megkaphatom-e azújságot, ha már végzett vele.Gyanakodva mért végig. Apró szeme nyúzottarcában úgy vizslatott, mintha azt gyanítaná, hogy egyvéres bárdot talál az övemre akasztva.- Persze, Sookie - mondta hosszabb szünet után. -Csak nem a házadban rejtegeted valamelyik eltűntszemélyt?Ragyogó mosollyal fordultam felé, ami azidegességtől hamar eszelős vigyorrá vált, mintha nemlennék egészen beszámítható.249

- Nem, Bud, csak tudni szeretném, mi folyik avilágban. Lemaradtam a hírekkel.- Akkor itt hagyom az asztalon - mondta Bud, ésfolytatta az olvasást. Azt hiszem, még a nyomtalanuleltűnt Jimmy Hoffát is rám kente volna, ha biztos lettvolna benne, hogy rám ragad. Nem feltétlenül azért, mertazt gondolta, hogy gyilkos vagyok, hanem azért, mertkétes egyénnek tartott, és talán olyan dolgokbakeveredtem bele, amiket nem szeretett volna amegyéjében. Bud Dearbornnak és Alcee Becknekegyaránt ez volt a meggyőződése, főleg azóta, hogy az aférfi meghalt a könyvtárban. Szerencsémre kiderült, hogya férfinak kilométer hosszú a bűnlajstroma, ráadásulkegyetlen bűntettekről volt szó. Habár Alcee tudta, hogyönvédelemből cselekedtem, nem bízott meg bennem... ésBud Dearborn sem.Amikor Bud megitta a sörét és megette ahagymakarikákat, és elindult leszámolni Renard megyegonosztevőivel, odavittem az újságot a bárpulthoz, éselolvastam a cikket Sammel, aki a vállam fölött nézte. Azüres parkolóban történt vérontás után tudatosanelkerültem a híreket. Biztos voltam benne, hogy avérfarkasközösség egy ilyen nagyszabású mészárlást nemtud eltussolni; egyetlen dolgot tehettek, elkenték anyomokat, amelyeken a rendőrség elindulhatott volna. Éscsakugyan ez történt.A rendőrség több mint huszonnégy óra elteltévelis tanácstalanul áll a hat shreveporti lakos eltűnése előtt.Hiába a kutatás, erősen hátráltatja őket az, hogy egyetlenszemélyt sem találtak, aki szerda este tíz után bármelyikeltűnt személyt látta volna.250

- Semmi olyat nem találtunk, ami közös lett volnabennük - mondta Willie Cromwell nyomozó.Az eltűntek között van Cal Myers shreveportinyomozó; Amanda Whatley, a Shreveport központjábanálló egyik bár tulajdonosa; Patrick Furnan, a helyiHarley-Davidson-kereskedés tulaja, és felesége, Libby;Christine Larrabee nyugdíjazott tanfelügyelő, JohnLarrabee özvegye; és Julio Martinez, a Barksdalelégibázis pilótája. A Furnan házaspár szomszédai szerintLibby Furnant már korábban hiányolták, mégpedig márPatrick Furnan eltűnése előtt egy nappal, ChristineLarrabee unokatestvére pedig azt állítja, hogy már háromnapja nem tudta Larrabee-t telefonon elérni. A rendőrségarra gyanakszik, hogy a két nőt talán tőrbe csalták atöbbiek eltűnése előtt.Cal Myers nyomozó eltűnése felzaklatta a helyirendőrséget. A társa, Mike Loughlin nyomozó ígyválaszolt a kérdésünkre:- Myers az egyik újonnan előléptetett nyomozónk,és még nem volt időnk alaposan megismerni egymást.Fogalmam sincs, mi történhetett vele.Myers (29) hét éve szolgál a shreveportirendőrségen. Nőtlen.- Ha mind meghaltak, akkor azt gondolná azember, hogy legalább egy holttest felbukkant volna -jegyezte meg Cromwell nyomozó tegnap. - Mindegyiküklakóhelyét és munkahelyét átkutattuk nyomokat keresve,de eddig semmit nem találtunk.Az ügy ennél sokkal rejtélyesebb, mert hétfőn egymásik shreveporti lakost is meggyilkoltak. Maria-StarCooper fotográfusasszisztens gyilkosság áldozata lett asaját otthonában a hármas autópálya leágazásánál.251

- A lakás olyan volt, mint egy hentesbolt - mondtaCooper főbérlője, aki az elsők között érkezett ahelyszínre. Gyanúsítottat nem jelentettek a mészárláskapcsán.- Mindenki szerette Maria-Start - mondta azelhunyt édesanyja, Anita Cooper. - Olyan tehetséges volt,és csinos.A rendőrség még nem tudja, vajon Cooper halálakapcsolódik-e a többi személy eltűnéséhez.Más híradások szerint Don Dominica, a DonLakókocsiparkjának tulajdonosa, bejelentette, hogy azegy hete az ingatlanán parkoló három lakókocsitulajdonosa eltűnt.- Nem tudom, pontosan hányan voltak egy-egykocsiban. Együtt érkeztek, és egy hónapra bérelték ki ahelyet. A bérleti szerződést Priscilla Hebert írta alá.Szerintem mindegyik járműben legalább hat ember volt.Teljesen normálisnak tűntek.Amikor arról kérdezték, minden tulajdonukmegvan-e, Dominica a következőt felelte: - Nem tudom,nem néztem meg. Nincs ilyesmire időm. De napok óta sehírük, se hamvuk.A park többi lakója nem találkozott az újonnanérkezettekkel.- Maguknak valók voltak - mondta az egyikszomszéd.A rendőrség főparancsnoka, Parfit Graham, akövetkezőket mondta:- Biztos vagyok benne, hogy felgöngyölítjük azügyet. Birtokába fogunk jutni a megfelelő információnak.Addig is, ha bárkinek tudomása van ezeknek az252

embereknek a tartózkodási helyéről, hívja fel arendőrségi forródrótot.Ezen elgondolkodtam. Elképzeltem, milyen lenneez a telefonhívás:- Az összes keresett személy meghalt a vérfarkasháborúban - mondanám. - Mindannyian vérfarkasokvoltak. Egy otthonát vesztett, éhes falka érkezettLouisiana déli részéről, és úgy döntöttek, hogy ashreveportiak megosztottsága remek alkalom arra, hogyitt letelepedjenek.Nem hiszem, hogy végighallgattak volna.- Ezek szerint még nem találták meg a helyet -mondta Sam nagyon halkan.- Szerintem tényleg nagyon jó helyszíntválasztottak a találkozónak.- Előbb vagy utóbb viszont...- Aha. Vajon mi maradt meg?- Alcide csapatának most rengeteg ideje volt -mondta Sam. - Szóval nem sok maradt meg. Valószínűlegelégették a holttesteket valahol az isten háta mögött.Vagy eltemették őket valakinek a földjén.Megborzongtam. Hála istennek, ebben nem kellettrészt vennem, és így legalább tényleg nem tudtam, holvannak a holttestek elhantolva. Miután ellenőriztem azasztalaimat és felszolgáltam pár italt, visszatértem azújsághoz, és felnyitottam a gyászjelentéseknél. Aminteljutottam az „Elhalálozások Louisiana államban" címűhasábig, megállt bennem az ütő.Sophie-Anne Leclerq, jelentős üzletasszony, aki aKatrina hurrikán óta Baton Rouge-ban lakott, sino-AIDSmegbetegedésben elhunyt az otthonában. A vámpír253

Leclerqnek számos ingatlanja volt New Orleansban éstöbb helyen az államban. A Leclerqhez közel állóforrások szerint legalább száz éve lakott Louisianában.Még sosem láttam vámpír gyászjelentést. És ez ismerő kitaláció volt. Sophie-Anne nem volt sino-AIDS-es,amely az egyetlen betegség, amely a halandókról át tudterjedni a vámpírokra. Sophie-Anne valószínűleg azalattomos Mr. Karó áldozata lett. A vámpíroktermészetesen rettegtek a sino-AIDS-től, annak ellenére,hogy nehezen terjedt. Ez legalább elfogadhatómagyarázat volt a halandó üzleti világ számára arra, hogyegyszer csak miért vezeti egy másik vámpír Sophie-Annevállalkozásait, és ezt a magyarázatot senki sem fogjakülönösebben megkérdőjelezni, főképp azért, mert nincsholttest, ami az állítást megcáfolhatná. Valakinekközvetlenül a királynő meggyilkolása után be kellettjelentenie az újságnak, hogy a gyászjelentés már a maiszámban megjelenjen, sőt lehet, hogy még az előttmegtette, hogy a királynő meghalt volna. Huh.Megborzongtam.Elgondolkodtam, mi történhetett valójábanSigeberttel, Sophie-Anne elkötelezett testőrével. Victorazt sugallta, hogy Sigebert a királynővel együttelpusztult, de szó szerint nem állított ilyesmit. Nemhittem, hogy a testőr életben maradt. Sosem engedettvolna senkit olyan közel Sophie-Anne-hez, hogymegölje. Sigebert annyi évig állt mellette, száz meg százéven át, ezért úgy gondoltam, aligha élhette túl a királynőelvesztését.Az újságot nyitva hagytam a gyászjelentéseknél,és odatettem Sam asztalára, mert úgy gondoltam, túl254

nagy a nyüzsgés a bárban ahhoz, hogy ezt megbeszéljük,még akkor is, ha lett volna rá időnk.Csak úgy özönlöttek befelé a vendégek. Térdigkopott a lábam, annyit rohangáltam, hogy kiszolgáljamőket, de szép borravalókat kaptam. A mögöttem lévő hétután azonban nem igazán tudtam örülni a pénznek, ésannak sem, hogy dolgozom. Ennek ellenére mindentőlem telhetőt megtettem, hogy mosolyogjak, ésválaszoljak, ha hozzám beszéltek.Mire lejárt a munkaidőm, már senkivel nemakartam beszélni semmiről.De természetesen nem kaptam meg, amirevágytam.A házam előtt két nő várt az udvaron, ésmindkettőből csak úgy sütött a harag. Az egyiket márismertem: Frannie Quinn. A másik nő pedig biztosanQuinn anyja volt. A biztonsági lámpa bántó fényében jólmegnéztem magamnak a nőt, akinek az életét annyikatasztrófa kísérte. Rájöttem, hogy soha senki nemmondta meg a nevét. Még mindig csinos volt, deamolyan gót módon, ami nem illett a korához. Anegyvenes éveiben járt, az arca nyúzott, a szeme beesett,karikás. Fekete haja erősen őszült. Magas volt, és sovány.Frannie pántos topot viselt, ami alól kilátszott amelltartója, valamint feszes farmert és csizmát. Az anyanagyjából ugyanígy volt öltözve, csak másszínösszeállításban. Ebből arra következtettem, hogyFrannie vette kezébe az anyja ruhatárát.Mellettük parkoltam le, mert nem voltszándékomban beinvitálni őket. Kelletlenül szálltam ki akocsiból.255

- Te dög! - kiáltott Frannie szenvedélyesen. Fiatalarca merev volt a haragtól. - Hogy tehetted ezt abátyámmal? Annyi mindent megtett érted!Így is fel lehetett fogni a dolgokat.- Frannie - kezdtem olyan higgadtan és kimértem,ahogy csak bírtam -, ami köztem és Quinn közötttörténik, az nem igazán tartozik rád.Kinyílt a bejárati ajtó, és Amelia lépett ki averandára.- Sookie, szükséged van rám? - kérdezte, ésmegéreztem az őt körüllengő varázslatot.- Mindjárt bemegyek, egy pillanat - mondtamérthetően, de nem kértem meg, hogy menjen vissza aházba. Mrs. Quinn fajtiszta vértigris volt, Frannie csakfélvér; és mindketten erősebbek voltak nálam.Mrs. Quinn előrelépett, és furcsán nézett rám.- Hát te vagy az, akit John szeretett - mondta. - Tevagy az, aki szakított vele.- Igen, asszonyom, én. De egyszerűen nemműködött volna.- Azt mondják, hogy vissza kell mennem arra ahelyre kint a sivatagban - mondta. - Oda, ahol a bolondvérfarkasokat és a többieket tartják.Ne már.- Ó, csakugyan? - mondtam, hogy egyértelművétegyem, semmi közöm hozzá.- Igen - válaszolta, majd elhallgatott, amivel nemkis megkönnyebbülést okozott.Frannie viszont még nem végzett velem.- Kölcsönadtam neked a kocsimat! Eljöttem, hogyfigyelmeztesselek!256

- És én meg is köszöntem - mondtam. Elszorult aszívem. Semmi bűvös mondat nem jutott az eszembe,amellyel csökkenthettem volna a levegőben sűrűsödőfájdalmat. - Hidd el, azt kívánom, bárcsak másképpalakult volna. - Béna, de igaz.- Mi a bajod a bátyámmal? - kérdezte Frannie. -Jóképű; szeret téged, pénze is van. Nagyszerű férfi. Mi abajod vele, hogy nem kell?A puszta igazságot - hogy tényleg imádtamQuinnt, de nem akartam másodhegedűs lenni a családjamellett - két okból nem mondhattam ki: feleslegesenmegbántottam volna őket, és ennek következményekéntsúlyos sérülést szerezhettem volna. Mrs. Quinn lehet,hogy nem volt százas, de egyre növekvő gyötrelemmelhallgatott minket. Ha átváltozott volna tigrissé, fogalmamsem volt, mi történik. Lehet, hogy berohanna az erdőbe,de az is lehet, hogy rám támadna. Mindez gyorsdiavetítésként pergett le lelki szemeim előtt. Mondanomkellett valamit.- Frannie - kezdtem nagyon lassan éshatározottan, mert fogalmam sem volt, hogy folytatommajd.- Az égadta világon semmi baj nincs a bátyáddal.Szerintem nála nagyszerűbb férfi nincs is. De túl sok szólellenünk. Szeretném, ha megtalálná a hozzá illőszerencsés, nagyon szerencsés nőt. Ezért elengedem.Hidd el, nekem is fáj. - Ez jobbára igaz is volt, amisegített. De reméltem, hogy Amelia ujjai készen állnakvalami hatásos varázslattal. És reméltem, hogy jól sikerüla bűbáj. Biztos, ami biztos, elkezdtem hátrálni Frannietőlés az anyjától.257

Frannie ugrásra készen állt és az anyja egyrenyugtalanabbnak látszott. Amelia elindult a veranda szélefelé. Felerősödött a varázslat illata. Egy hosszú pillanatigmintha az éj visszatartotta volna a lélegzetét.Egyszer csak Frannie megfordult.- Gyere, anyu! - mondta, és a két nő beszálltFrannie kocsijába. Kihasználtam az alkalmat, hogyfelrohanjak a verandára. Ameliával ott álltunk szótlanulegymásnak vetett vállal, míg Frannie beindította a kocsit,és elhajtott.- Nos - szólalt meg Amelia. - Ezek szerintszakítottál Quinn-nel, ha jól értem.- Igen. - Kimerült voltam. - Túl nagy csomagjavolt. - Hirtelen összerezzentem. - Szent ég, sosemgondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom. Főleg úgy,hogy nekem is nagy a csomagom.- Quinn-nek ott volt az anyukája. - Ameliának maéjjel meglehetősen jó meglátásai voltak.- Igen, ott volt az anyukája. Figyelj, köszönöm,hogy kijöttél a házból, és megkockáztattál egyszétmarcangolást.- Mire valók a lakótársak, ha nem erre? - Ameliakönnyed mozdulattal megölelt, majd hozzátette: - Úgynézem, szükséged van egy tál levesre és egy kiadósalvásra.- Ja - mondtam. - Azt hiszem, igen.258

15. fejezetMásnap nagyon sokáig aludtam. És úgy aludtam,mint akit leütöttek. Nem álmodtam. Nem forgolódtam,nem dobáltam magam. Nem keltem fel pisilni. Amikorfelébredtem, már majdnem dél volt, és még szerencse,hogy aznap csak este kellett bemennem a Merlotte'sbadolgozni.Hangokat hallottam a nappaliból. Ez a hátulütőjeannak, hogy lakótársam volt. Amikor az ember felkelt, ottvolt valaki, és néha annak a valakinek társasága is volt.Szerencsére Amelia sosem mulasztott el elég kávétkészíteni nekem, amikor korábban ébredt, mint én. Ettőlkönnyebben keltem ki az ágyból.Fel kellett öltöznöm, mivel vendégünk volt;különben is, a másik hang mintha férfihoz tartozottvolna. Gyorsan összekaptam magam a fürdőszobában, ésledobtam a hálóingemet. Felkaptam egy melltartót és egypólót, meg egy szövetnadrágot. Elmegy... Egyenesen akonyhába siettem, és Amelia tényleg egy nagy kannakávéval várt. És még a bögrét is kikészítette nekem. Ó,csodás! Töltöttem magamnak, és bedobtam egy kisélesztős kenyeret a pirítóba. A hátsó veranda ajtaja259

ecsapódott. Meglepetten fordultam hátra. Tyrese Marleyállt ott, karján egy kupac tűzifa.- Hol tartja a fát, miután behozta? - kérdezte.- A nappaliban a kandalló mellett van egy tároló. -Tyrese azt a fát hasogatta fel, amelyet még Jason vágottki, és tett a fészer mellé tavasszal. - Nagyon kedvesmagától - dadogtam. - Izé, ivott már kávét? Kér egy kispirítóst? Vagy... - Az órára pillantottam. - Mit szólna egykis sonkás vagy húsos szendvicshez?- Az ételt megköszönném - mondta, és úgy mentvégig a folyosón, mintha a fának semmi súlya nem lettvolna.Ezek szerint a nappaliban lévő vendég CopleyCarmichael volt. Fogalmam sem volt, mit keres ittAmelia apja. Összeügyeskedtem két szendvicset,kiöntöttem egy kis vizet, és kétféle chipset is kitettem atálra, hogy Marley kedvére választhasson. Aztán leültemegymagam az asztalhoz, és végre megihattam a kávématés megehettem a pirítósomat. Még volt abból aszilvalekvárból, amelyet a nagyi tett el, azt rákentem.Megpróbáltam nem elszomorodni, valahányszor ettembelőle. Semmi értelme nem volt elpocsékolni ezt a finomlekvárt.Marley visszatért, és minden feszélyezettségnélkül leült velem szemben. Én is elengedtem magam.- Köszönöm szépen a segítséget - mondtam,miután elkezdett enni.- Legalább valami hasznosat csinálok, míg Mr.Carmichael Ameliával beszél - mondta Marley. -Különben is, ha Amelia egész télen itt marad, akkor Mr.Carmichael nyugodt lesz, hogy a lánya nem fog fázni. Kivolt az, aki kivágta a fát, de nem hasogatta fel?260

- A bátyám - válaszoltam.- Hm - mondta Marley, és folytatta az evést.Végeztem a pirítósommal, még egyszerteletöltöttem a bögrémet kávéval, és megkérdeztemMarley-t, hogy szüksége van-e valamire.- Nem, semmire, köszönöm - mondta, éskinyitotta a barbecue-s burgonyaszirmos zacskót.Elnézést kértem, és elmentem zuhanyozni. Aznaphatározottan hűvösebb volt, mint a korábbi napokon, ésegy hosszú ujjú pólót vettem ki abból a fiókból, amelyetmár hónapok óta nem használtam. Igazi halloweeniidőjárás köszöntött be. Már késő tököt és cukorkátvenni... nem mintha olyan sok csokivadász járt volnahozzám. Napok óta ez volt az első alkalom, hogy jóléreztem magam: vagyis kellemesen elégedett voltammagammal és a világommal. Sok minden miattszomorkodhattam, és fogok is, de legalább nem úgyjárkáltam, hogy attól féltem, a következő pillanatbanarcul csapnak.Természetesen abban a pillanatban, hogy eztgondoltam, megint elkezdtem keseregni a rossz dolgokfelett. Rájöttem, hogy semmit nem hallottam ashreveporti vámpírok felől, aztán elgondolkodtam, miérthittem azt, hogy fogok vagy kéne. Az egyik hatalmirendszerről a másikra való átállás biztosanfeszültségekkel és tárgyalásokkal teli időszak, és jobbnem zargatni őket. A shreveporti vérfarkasokról semhallottam. Mivel az eltűnt személyek utáni nyomozásgőzerővel folyt, ez nem is volt baj.És mivel épp most szakítottam a barátommal, ezazt jelentette (elméletben), hogy minden kötöttségtől éskötelezettségtől mentes voltam. Szabadságom jeleként261

kifestettem a szemem. Aztán a számat is kirúzsoztam. Denehezemre esett kalandvágyónak lenni. Nem akartamkötöttségtől mentes lenni.Épp befejeztem az ágyazást, amikor Ameliabekopogott.- Gyere be! - mondtam, összehajtottam ahálóingemet, és betettem a fiókba. - Mi a helyzet?- Nos, az apám szívességet szeretne kérni tőled -válaszolta.Éreztem, hogy az arcomra komor vonások ülnek.Természetesen valami fontos oka kellett hogy legyenannak, amiért Copley felautózott New Orleansból ide,hogy beszéljen a lányával. És sejtettem, mi lesz az akérés.- Folytasd... - néztem rá, és keresztbe fontam akarom a mellkasom előtt.- Ó, Sookie, már a testtartásoddal is nemetmondasz.- Ne törődj a testtartásommal, bökd csak ki!Nagyot sóhajtott, hogy jelezze, mennyire nincsínyére a dolog, hogy bele kell rángatnia az apja dolgába.De láttam, hogy majd kiugrik a bőréből, hogy az apjasegítséget kért tőle.- Nos, mivel meséltem neki a vegasi vámpírokhatalomátvételéről, szeretné felfrissíteni az üzletikapcsolatait a vámpírokkal. Szeretné, ha be lennemutatva nekik. Abban reménykedik, hogy majd te... hogyis mondjam, egyengeted az útját.- Nem is ismerem Felipe de Castrót.- Nem baj, viszont ismered Victort. És ahogynézem, szívesen előrelépne a ranglétrán.- Annyira te is ismered, mint én - jegyeztem meg.262

- Lehet, de az sokkal fontosabb, hogy Victortudja, ki vagy, én azonban csak egy másik nő voltam aszobában - mondta Amelia, és jogos volt az észrevétele.Nem is tetszett... - Úgy értem, tudja, én ki vagyok, megki az apukám, de igazából rád figyelt fel.- Ó, Amelia - nyögtem, és egy pillanatra átfutottrajtam, hogy belerúgok.- Tudom, hogy nem tetszik az ötlet, de aztmondta, hogy kész fizetni érte, amolyan üzletkötésijutalékot - dünnyögte Amelia zavarodottan.Legyintettem, mintha el akarnám hessegetni agondolatot. Nem akartam hagyni, hogy a barátnőm apjaazért fizessen, mert felhívok valakit, vagy nem is tudom,megteszem, amit ilyenkor kell tenni. De abban apillanatban tudtam, hogy már rég eldöntöttem: Ameliakedvéért megteszem.Bementünk a nappaliba, hogy személyesenbeszéljünk Copley-val.Sokkal lelkesebben üdvözölt, mint a legutóbbilátogatásakor. Tekintetét rám szegezte, és egész testévelazt jelezte, hogy „figyelek magára". Kétkedve néztem rá.Mivel Copley értelmes ember volt, ezt azonnalészrevette.- Nagyon sajnálom, Miss Stackhouse, hogy alegutóbbi látogatásom után ilyen hamar ismét zavarom -mondta tovább fokozva a hízelgést. - De New Orleansbankétségbeejtő állapotok uralkodnak. Igyekszünk mindentújjáépíteni és munkahelyeket teremteni. Ez a kapcsolatigen fontos a számomra, és rengeteg embertfoglalkoztatok.Egy, nem hittem, hogy Copley Carmichael munkahíján lenne a vámpíringatlanok újjáépítéséhez szükséges263

kapcsolatok nélkül. Kettő, egy pillanatig sem hittem el,hogy az egyetlen célja a katasztrófa sújtotta városrendbehozatala; de elég volt belenéznem a fejébe, éskénytelen voltam elismerni, hogy legalább egyleheletnyit azért számít neki.Ráadásul Marley felhasogatta a fát télire, és be ishozott egy kupaccal. Ez sokkal többet ért a szememben,mint Copley igyekezete, hogy az érzelmeimre hasson.- Ma este felhívom a Szemfogadót – mondtam. -Meglátom, mit mondanak. Ennél többet nem tehetek.- Miss Stackhouse, igazán az adósa vagyok -mondta. - Mit tehetek magáért?- A sofőrje már megtette, amit lehetett - mondtam.- Ha a maradék tölgyet is felaprítaná, az nagy szívességlenne. - Nem vagyok valami híres fahasogató, és eztpontosan tudom, mert már kipróbáltam. Három-négyfahasáb, és kidöglöm.- Marley ezzel foglalatoskodott? - Copleyszemmel láthatóan nagyon meghökkent. Nem tudtameldönteni, ez őszinte-e, vagy sem. - Nos, milyenszorgalmas ez a Marley.Amelia mosolygott, és nagyon igyekezett, hogyaz apja ne vegye észre.- Rendben, akkor megbeszéltük - vágott közbeAmelia. - Apu, készítsek egy szendvicset vagy levest?Van még chips és egy kis krumplisaláta is.- Jól hangzik - mondta Copley, mert még mindigpróbálta eljátszani a nép egyszerű gyermekét.- Marley-val már ettünk - jegyeztem megközönyösen, majd hozzátettem: - Be kell ugranom avárosba, Amelia. Hozzak neked valamit?264

- Jól jönne pár bélyeg - mondta. - A posta is útbaesik?Vállat vontam.- Útba, persze. Viszlát, Mr. Carmichael.- Hívjon csak Cope-nak, Sookie!Egyszerűen tudtam, hogy ezt fogja mondani.Megpróbált arisztokratikusan előzékeny lenni. És lőn! Acsodálat és elismerés tökéletes arányú keverékévelmosolyogott rám.Fogtam a retikülömet, és kiléptem a hátsó ajtón.Marley még mindig ott dolgozott ingujjra vetkőzve afarakás mellett. Reméltem, hogy ez a saját ötlete volt.Reméltem, hogy fizetésemelést kap.Igazából semmi dolgom nem volt a városban. Deel akartam kerülni minden további beszélgetést Ameliaapjával. Megálltam az üzletnél, és vettem papírtörlőkendőt, kenyeret, tonhalat, utána beugrottam aSonicba is, és vettem egy nagy adag csokis, tejszínhabos,diós-mogyorós vaníliafagyis shake-et. Ó, semmi kétség,rossz kislány voltam. Beültem a kocsiba, és éppnekiláttam a finomságnak, amikor két autóval odábbészrevettem egy érdekes párt. Ők nem vettek észreengem, mert Tanya és Arlene annyira belemerült acsevegésbe. Tanya Mustangjában ültek. Arlenebanáncsattal összefogott haja frissen festve, ezért mostegészen a tövéig égővörös volt. Hajdani barátnőmtigrismintás pamutfelsőt viselt, csak ennyit láttam aruhájából. Tanya csinos zöldcitrom színű blúzt éssötétbarna pulóvert vett fel.Megpróbáltam elhinni, hogy nem rólambeszélnek. Úgy értem, igyekeztem nem túl paranoiáslenni. De amikor a régi barátnődet azzal látod265

eszélgetni, aki köztudottan az ellenséged, akkorlegalábbis felvetődik benned a lehetőség, hogy neméppen hízelgő szövegösszefüggésben kerültél szóba.Nem igazán az zavart, hogy nem kedveltek. Azéletem folyamán rengeteg olyan emberrel találkoztam,aki nem kedvelt. Pontosan tudtam, hogy miért ésmennyire nem kedvelnek. El lehet képzelni, ez milyenkellemetlen. Inkább az nyomasztott, hogy úgy éreztem,Arlene és Tanya arrafelé sodródik, hogy tényleg ártsanaknekem.Eltöprengtem, mit tudnék kideríteni. Ha közelebbmennék, biztosan észrevennének, de nem voltam bennebiztos, hogy onnan, ahol most vagyok, „hallanám" őket.Előrehajoltam, mintha a CD-lejátszóval vacakolnék, ésösszpontosítani kezdtem. Megpróbáltam a „csápjaimmal"odatolakodni hozzájuk a közbül eső kocsikban ülőembereken át, ami nem volt könnyű.Végül Arlene ismerős jeladása segített pontosanbelőni őket. Az első benyomás, ami ért, elégedettség volt.Arlene rettenetesen jól érezte magát, mivel egymeglehetősen új közönség osztatlan figyelmét élvezhette,és végre beszélhetett az új barátja meggyőződéséről,nevezetesen arról, hogy az összes vámpírt meg kell ölniés talán azokat az embereket is, akik együttműködnekvelük. Arlene-nek nem volt olyan sziklaszilárdmeggyőződése, amelyet magának alakított volna ki, denagyszerűen magáévá tudta tenni másokét, ha azokérzelmileg bejöttek neki.Amikor Tanyán különösen erős elkeseredés söpörtát, ráközelítettem a gondolatára. Bejutottam. Félig rejtvemaradtam, a kezemet néha megmozdítottam a kis autós266

CD-tartó felett, míg megpróbáltam mindent kivenni, amitcsak lehetett.Tanya még mindig Pelték alkalmazásában állt:pontosabban Sandra Peltében. És fokozatosanmegértettem, hogy azért küldték ide, hogy mindentmegtegyen azért, hogy megkeserítse az életemet.Sandra Pelt annak a Debbie Peltnek volt a húga,akit én lőttem agyon a saját konyhámban. (Miutánmegpróbált megölni. Többször is. Ezt szeretnémleszögezni.)A francba! Halálosan undorodtam már az egészDebbie Pelt-ügytől. Míg élt, az a nő maga volt amegtestesült átok. Pont olyan rosszindulatú volt, ésbosszúálló, mint a kishúga, Sandra. Megszenvedtem ahalálát, bűntudat és megbánás gyötört, úgy éreztem, egyhatalmas K betűt égettek a homlokomra: KÁIN. Már egyvámpírt is szörnyű volt megölni, de az a holttest legalábbeltűnt, mintha... kiradírozták volna. De ha megölsz egyembert, már soha nem leszel a régi.Ennek így kell lennie.De igenis lehetséges megundorodni ettől azérzéstől, belefáradni abba, hogy folyamatosan ez azérzelmi viharmadár kering a fejed felett. És énmegundorodtam Debbie Pelttől, és bele is fáradtam.Aztán a húga és a szülei kezdtek el zaklatni, és el israboltattak. Fordult a kocka, és ők kerültek az énmarkomba. Cserébe azért, hogy elengedtem őket,megígérték, hogy békén hagynak. Sandra is megfogadta,hogy nem jön a közelembe, míg a szülei meg nemhalnak. El kellett gondolkodnom, vajon a Pelt házaspármég az élők sorában van-e.267

Beindítottam a kocsit, és elkezdtem furikázni BonTemps-ban, odaintettem minden ismerősnek, aki mellettcsak elhaladtam. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Azegyik kis városi parknál megálltam, és kiszálltam. Sétáraindultam, a kezemet a zsebembe mélyesztettem. Azagyam csak úgy zakatolt.Eszembe jutott az az éjszaka, amikormegvallottam első szerelmemnek, Billnek, hogy anagybátyám molesztált, amikor kicsi voltam. Bill annyiraa szívére vette a történteket, hogy elintézte, hogy valakilátogatást tegyen a nagybátyámnál. És láss csodát, anagybácsi leesett a lépcsőn, és meghalt. Dühös voltamBillre, hogy kezébe vette a múltamat. De nem tudtamletagadni, hogy örömet éreztem a nagybácsi halála felett.A mélységes megkönnyebbüléstől úgy éreztem, cinkosalettem a gyilkosságban.Amikor megpróbáltam túlélőket találni a GízaiPiramis romjai között, rábukkantam valakire, aki még élt,egy vámpírra, aki uralma alá akart hajtani a királynőérdekében. Andre ott hevert súlyos sérülésekkel, deéletben maradt volna, ha a sebesült Quinn nem mászottvolna oda, és nem nyiffantja ki. Anélkül mentem el, hogymegállítottam volna Quinnt, vagy megmentettem volnaAndrét, és így ezerszer bűnösebb voltam Andrehalálában, mint a nagybátyáméban.Keresztülsétáltam a kiürült parkon, és rugdostamaz utamba akadó faleveleket. Erős kísértésselküszködtem. Csak egyetlen szót kellett volna szólnom akiterjedt természetfeletti közösség valamelyik tagjának,és Tanya máris halott. Vagy visszamehettem volnaegyenesen a bajok forrásáig, és elintéztethettem volna268

Sandrát. És igen - mekkora megkönnyebbülés lett volna,ha távozik az élők sorából.Csak épp képtelen lennék megtenni.De nem tudtam úgy élni, hogy Tanyafolyamatosan áskálódott ellenem. Már így is minden tőletelhetőt megtett, hogy tönkretegye a bátyám amúgy isingatag kapcsolatát a feleségével. Ez nem volt helyes.Végül eszembe jutott a legmegfelelőbb személy,akivel konzultálhattam. Ráadásul ott lakott nálam, ígyviszonylag könnyen megoldható volt.Mire hazaértem, Amelia apja és szolgálatkészsofőrje már elment. Amelia a konyhában volt, ésmosogatott.- Amelia - szólaltam meg, mire nagyot ugrott. -Bocs - szabadkoztam. - Nagyobb zajt kellett volnacsapnom.- Csak abban reménykedtem, hogy jobbanmegértjük egymást apuval - mondta. - De nem hiszem,hogy így lenne. Csak időnként szüksége van rám, hogymegtegyek valamit a kedvéért.- Nos, legalább a tűzifa fel lett aprítva.Csendesen felnevetett, és megtörölte a kezét.- Pont úgy nézel ki, mintha nagy bejelentésrekészülnél.- Tisztázni akarom a dolgokat, mielőtt elmondokneked egy hosszú történetet. Szívességet teszek azapádnak, de igazából érted teszem - mondtam. -Felhívom a Szemfogadót az apád kedvéért, mert együttlakunk, és ezzel örömet szerzek neked. Szóval eztmegbeszéltük. Most pedig elmesélem, milyenszörnyűséget tettem.269

Amelia leült az asztalhoz, én pedig vele szembenfoglaltam helyet, pont úgy, ahogy korábban én és Marley.- Ez érdekesnek tűnik - mondta. - Felkészültem.Fogj bele!Elmeséltem Ameliának mindent: Debbie Peltet,Sandra Peltet és a szüleiket, azt, hogy megígérték, hogySandra nem fog zaklatni, míg élnek. Hogy mitszabadítottak rám, és ez milyen érzést keltett bennem:Tanya Grissomot, a kémet, a besúgót, a bátyámházasságának megrontóját.- Hűha! - mondta, amikor befejeztem. Egy percreelgondolkodott. - Rendben, először is, nézzünk utána Mr.és Mrs. Peltnek. - Bekapcsoltuk a számítógépet, amelyetHadley New Orleans-i lakásából hoztam magammal.Mindössze öt percbe telt, és megtudtuk, hogy Gordon ésBarbara Pelt két héttel ezelőtt meghalt, amikor be akartakkanyarodni egy benzinkúthoz, de oldalról telibe kaptaőket egy kamion.Egymásra néztünk, és elhúztuk a szánkat.- Hű - mondta Amelia. - Durva.- Kíváncsi vagyok, legalább a temetést kivárta-e,mielőtt nekikezdett volna a „szekáljuk halálra Sookie-t"tervnek.- Ez a dög nem adja fel. Biztos vagy benne, hogyDebbie Peltet örökbe fogadták? Mert ez a totálisanbosszúálló természet mintha jellemző lenne a családra.- Biztosan közel álltak egymáshoz - mondtam. -Ami azt illeti, az a benyomásom, hogy Debbie inkábbvolt Sandra nővére, mint a szüleik lánya.Amelia elgondolkodva bólogatott.- Kicsit patológiás eset... - mondta. - Nos, haddgondoljam át, mit tehetek. Halálos bűbájt nem használok.270

És azt mondtad, nem akarod, hogy Tanya és Sandrameghaljon, szóval, szavadon foglak.- Jó - mondtam kurtán. - És, hm, természetesenszívesen fizetek érte.- Ugyan! - nézett rám Amelia. - Hajlandó voltálbefogadni, amikor el kellett jönnöm New Orleansból.Egész mostanáig elviseltél.- Hagyd már, hiszen lakbért fizetsz - jegyeztemmeg.- Igen, ami épp arra elég, hogy fedezze a rezsirám jutó részét. És elviseled, hogy itt vagyok, és Bobmiatt sem zúgolódsz. Szóval hidd el, nagyon is örülök,hogy tehetek érted valamit. Csak ki kell találnom,pontosan mit is. Nem bánod, ha konzultálok Octaviával?- Nem, cseppet sem - mondtam, és igyekeztemnem kimutatni, mennyire megkönnyebbültem, hogyesetleg az idősebb boszorkány is bedobja a szakértelméta közösbe. - Rájöttél, ugye? Arra, hogy le van égve.Hogy nincs egy vasa sem.- Igen - mondta Amelia. - És nem tudom, hogyanadhatnék neki úgy, hogy ne sértsem meg. Így viszontmegoldható. Úgy tudom, hogy az unokahúga házában, anappali egyik sarkában kell meghúznia magát. Nagyjábólennyit mesélt el, de fogalmam sincs, mit tehetnék ezügyben.- Majd elgondolkodom - ígértem. - Ha nagyonnagyonmuszáj elköltöznie az unokahúgától, akkor egyidőre beköltözhet a vendégszobába. - Az ajánlatom nemtöltött el lelkesedéssel, de az idős boszi tényleg elégszerencsétlennek tűnt. Erre mi mivel szórakoztattuk, mígnálunk járt vendégségben? El kellett jönnie arra a kis271

kirándulásra Maria-Star lakására, amelyik elég kísértetieslátványt nyújtott.- Majd megpróbálunk valami hosszú távúmegoldást találni - mondta Amelia. - Mindjárt fel ishívom.- Rendben. Majd szólj, hogy mit beszéltetek meg.Megyek, mert össze kell kapnom magam, mielőttdolgozni indulok.Nem túl sok ház van köztem és a Merlotte'sközött, de mindegyik előtt kísértetek lógtak a fákon,felfújt tökök vigyorogtak az udvarokban és még egy-kétigazi tök is figyelt némelyik verandán. A Prescott családegy köteg kukoricával, szénabálával és ilyen-olyan tökkeldíszítette fel a ház előtti gyepet. Emlékezetembe véstem,hogy ha legközelebb összefutok Lorinda Prescott-tal aWal-Martban vagy a postán, feltétlenül mondjam megneki, milyen szép lett a dekoráció.Mire beértem a munkahelyemre, teljesenbesötétedett. Mielőtt beléptem volna az épületbe,elővettem a telefonomat, hogy felhívjam a Szemfogadót.- Szemfogadó. Inni és élni hagyni. Látogasson elShreveport első számú vámpírbárjába, ahol az élőhalottakisznak minden egyes éjszaka - köszöntött a hangfelvétel.- Nyitva tartási idő, egyes gomb. Asztalfoglalás,terembérlés, kettes gomb. Ha élő emberrel vagy halottvámpírral óhajt beszélni, hármas gomb. Felhívom afigyelmét, hogy a telefonbetyárokat nem toleráljuk,viszont minden esetben megtaláljuk őket.Biztos voltam benne, hogy ez Pam hangja.Végtelenül unottnak hangzott. Megnyomtam a hármasgombot.272

- Szemfogadó, ahol az élőhalott álmai valóraválnak - szólt bele egy vámpirista. - Elvira vagyok. Kivelóhajt beszélni?Elvira, na persze.- Sookie Stackhouse vagyok, Erickel kellbeszélnem - mondtam.- Esetleg Clancy a segítségére lehet? - kérdezteElvira.- Nem.Elvira mintha meghökkent volna.- Uram és parancsolóm igen elfoglalt - mondta,mintha egy hozzám hasonló halandónak ezt nehéz lennefelfognia.Elvira határozottan újonc volt. Vagy talán énkezdtem egy kicsit követelődző lenni. Kezdett idegesíteniez az „Elvira".- Figyeljen - mondtam, és próbáltam kedves lenni.- Ide hívja szépen Ericet a telefonhoz két percen belül,különben nagyon mérges lesz magára.- Jóóó - mondta Elvira. - Nem kell ilyenundoknak lennie.- Pedig az vagyok.- Akkor mindjárt kapcsolom - mondta Elviraharagosan. A bár személyzeti bejáratára pillantottam.Sietnem kellene.Katt.- Eric - hallatszott végül. - Csak nem hajdaniszerelmem az?Szóval, még ettől is remegni és bizseregnikezdtem, annyira izgatott lettem.- De, de, de - mondtam, és büszke voltammagamra, mennyire higgadtnak tűnök. - Figyelj, Eric, a273

helyzet az, hogy ma meglátogatott New Orleans egyiknagykutyája, Copley Carmichael. Korábban üzletimegállapodása volt Sophie-Anne-nel a főhadiszállásújjáépítéséről. Szeretne kapcsolatba lépni az újvezetőséggel. - Mély levegőt vettem. - Jól vagy? -kérdeztem, és ezzel a panaszos kérdésemmel meg istorpedóztam az eddigi kimért közönyömet.- Igen - mondta meglehetősen személyeshanghordozással. - Igen... kézben tartom az ügyet.Nagyon, nagyon szerencsések vagyunk, hogy abban ahelyzetben... Nagyon szerencsések vagyunk.Halkan fújtam ki a levegőt, nehogy észrevegye.Természetesen úgyis észreveszi. Nem mondanám, hogytűkön ültem, hogy megtudjam, mi lehet a vámpírokkal,de nem is voltam nyugodt.- Rendben, akkor jó - vágtam rá gyorsan. - Mostpedig térjünk rá Copley-ra. Ráér valaki, aki szívesenleülne vele megbeszélni ezt az építkezési dolgot?- Copley a körzetben van?- Nem tudom. Reggel még itt volt.Megkérdezhetem.- A vámpír, akivel épp most dolgozom,valószínűleg a legmegfelelőbb személy, akitmegkereshet. A kolléganőm találkozhat vele a bárbanvagy itt a Szemfogadóban.- Rendben. Szerintem mindkettő jó lenne neki.- Akkor majd szólj. Be kell ide telefonálnia ésidőpontot kérnie. Keresse Sandyt.Felnevettem.- Sandy, mi?274

- Igen. - A hangja épp elég komor volt ahhoz,hogy azonnal kijózanodjam. - Egy cseppet sem mókás eza nő, Sookie.- Rendben, rendben, felfogtam. Hadd hívjam felCopley lányát, ő majd felhívja Copley-t, aki majdfelhívja a Szemfogadót, és akkor minden elintéződik, ésmegtettem neki a szívességet, amit kért.- Ez Amelia apja?- Igen. Egy barom - tettem hozzá. - De Ameliaapja, és szerintem ért az építkezésekhez.- Ott feküdtem nálad a tűz mellett, és az életemrőlbeszéltem - mondta.Rendben. Ez hirtelen váltás volt.- Hű. Aha. Tényleg.- Emlékszem a közös zuhanyozásunkra is.- Igen, zuhanyoztunk is.- És annyi mást is csináltunk.- Izé... ja. Igen.- Ami azt illeti, ha nem lenne annyi dolgom ittShreveportban, akkor megkísértene a gondolat, hogymeglátogatlak, és felidézem benned az emlékeket, hogymennyire élvezted az egészet.- Ha nem csal az emlékezetem - mondtammérgesen -, te is meglehetősen élvezted.- Ó, igen.- Eric, most tényleg mennem kell. Vár a munka. -Vagy az öngyulladás, ami előbb bekövetkezik.- Akkor szia. - Még ezt is képes volt szexisenmondani.- Szia. - Nekem nem sikerült.Egy másodpercbe beletelt, mire összeszedtem agondolataimat. Olyan dolgokra emlékeztem, amelyeket275

minden erőmmel igyekeztem elfelejteni. Azokban anapokban, amikor Eric nálam lakott - na jó, éjjeleken -sokat beszélgettünk, és sokat szeretkeztünk. Éscsodálatos volt. A barátságunk. A szex. A nevetés. A szex.A beszélgetések. A... na.Valahogy hirtelen szürkének és unalmasnakéreztem, hogy sört kell felszolgálnom.De ez volt a munkám, és tartoztam annyivalSamnek, hogy megjelenek és dolgozom.Bevánszorogtam, eltettem a retikülömet, ésodabiccentettem Samnek, miközben Hollyt vállonveregettem, és szóltam, hogy átveszem az asztalokat. Aváltozatosság és a praktikum miatt váltottuk aműszakokat, de leginkább azért, mert az éjszakaiborravalók magasabbak voltak. Holly örült, hogy lát,mert az este Hoyttal volt randevúja. Moziba akartakmenni, Shreveportba, utána pedig vacsorázni. Megkértegy tinédzsert, hogy vigyázzon Codyra. Miközbenmesélte, ugyanúgy kaptam a jeleket is elégedett agyából,és keményen kellett küzdenem, hogy ne zavarodjam bele.Ez is azt mutatta, mennyire felkavart az Erickel valóbeszélgetés.Fél órán át nagyon sok volt a dolgom.Ellenőriztem, hogy mindenki megkapta-e azt az ételt ésitalt, amit kért. Nem sokkal ez után sikerült egy kis időtlecsippentenem, hogy felhívjam Ameliát Eric üzenetével,ő pedig megnyugtatott, hogy amint leteszi, már hívja isaz apját.- Köszi, Sookie - mondta. - Még egyszer: szuperlakótárs vagy.276

Reméltem, hogy ez akkor is eszébe jut, amikorOctaviával kiötölnek valami varázsmegoldást aTanyaproblémára.Claudine is bejött aznap este a Merlotte'sba, ésahogy odatipegett a bárpulthoz, minden férfi pulzusa azegekbe szökött. Zöld selyemblúzt, fekete nadrágot ésfekete magas sarkú csizmát viselt. Úgy saccoltam,legalább száznyolcvanöt centi magas lett tőle. Nagyelképedésemre ikertestvére, Claude is ott lépkedett anyomában. A másik nem körében is úgy terjedt amegemelkedett pulzus, akár a futótűz. Claude, akinek ahaja ugyanúgy fekete volt, mint Claudine-nak, habár nemolyan hosszú, épp olyan gyönyörűséges volt, mintbármelyik izompacsirta a Calvin Klein-reklámokban.Claude a testvére ruhájának férfiváltozatát viselte, és ahaját bőrpánttal kötötte hátra. Mivel hölgynapokon egymonroe-i klubban vetkőzött, pontosan tudta, hogyan kella nőkre mosolyogni, még akkor is, ha a nők nemérdekelték. Ezt visszaszívom. Igenis érdekelte, hogymennyi pénz van a retiküljükben.Az ikrek sosem jöttek be együtt. Ha már itttartunk, nem is emlékszem, hogy Claude valaha is betettevolna a lábát a Merlotte'sba. Megvolt a saját helye ésvadászterülete.Természetesen odamentem hozzájuk köszönni, ésClaudine kedvesen megölelt. Nagy meglepetésemreClaude is követte a példáját. Feltételeztem, hogy ez aközönségének szól, vagyis tulajdonképpen az egészbárnak. Még Sam is csak bámult; a tündéri ikerpárlehengerlő volt így egymás mellett.Ott álltunk a bárpultnál, én kettejük közészorulva, akár a szendvicsben a szalámi, mindketten277

átkaroltak, és hallottam, ahogy a helyiségben mindenfeléfantáziaképek villannak az agyakban, némelyik mégengem is meglepett, pedig én már sok furcsaságot láttam,amit ember csak el tudott képzelni. Bizony, én vagyok aza szerencsés kiválasztott, aki színes, szélesvásznúfilmként tekintheti meg mindezt.- A nagyapánk üdvözletét hoztuk - szólalt megClaude. A hangja olyan halk volt, és olyan lágy, hogybiztos voltam benne, rajtam kívül senki sem hallotta.Valószínűleg Sam igen, de ő mindig tapintatos volt.- Nem érti, miért nem hívtad fel - mondtaClaudine -, főleg a múltkori esetet tekintetbe véve ottShreveportban.- Nos, azon már túl vagyunk - mondtammeglepetten. - Miért mondasz el neki olyasmit, ami jólsült el? Ott voltál. De az egyik este megpróbáltamfelhívni.- Egyszer ki is csengett - dünnyögte Claudine.- Na igen, egy bizonyos személy eltörte atelefonomat, ezért nem tudtam hívni a végén. Az illetőazt mondta, hogy nem helyes, mert háború lenne belőle.De azért azt is túléltem. Szóval nem volt gond.- Beszélned kell Niall-lal, el kell neki mondanodmindent - hangsúlyozta Claudine. Odamosolygott HarcsaHennessyre, aki a helyiség túlsó végében ült, és olyanerővel tette le az asztalra a söröskorsót, hogy kilöttyentaz ital. - Most, hogy Niall felfedte magát előtted, aztakarja, hogy megbízz benne.- És ő miért nem tudja felemelni a telefont, mintmindenki más ezen a világon?278

- Mert nem tölti minden idejét ezen a világon -szólt közbe Claude. - Még vannak helyek, ahol csak a mifajtánk él.- Nagyon kicsi helyek - mondta Claudineálmodozva. - De nagyon különlegesek.Örültem, hogy vannak rokonaim, és mindigörültem, ha viszontláthattam Claudine-t, aki szó szerintaz életmentőm volt. De a két testvért így együtt elégsoknak éreztem, sőt lehengerlőnek - és amikor ilyenszorosan közrefogtak (még Sam szeme is elkerekedett),az édes illatuk, amely oly hódítóan hatott a vámpírokra,szinte már facsarta szegény orromat.- Nézd! - mondta Claude kissé derülten. - Azthiszem, társaságot kaptunk.Arlene oldalazott felénk, és úgy nézett Claude-ra,mintha egy egész tányér sült hús és hagymakarika lenne.- Bemutatod a barátodat, Sookie? - kérdezte.- Claude - mondtam. - Távoli unokatestvérem.- Nos, Claude, örülök, hogy megismertelek -mondta Arlene.Mit ne mondjak, volt bőr a képén, főleg azokután, amit rólam gondolt, meg ahogy velem viselkedettaz óta, hogy elkezdett járni a Nap Testvériségetalálkozóira.Claude erősen közönyösnek tűnt. Biccentett.Arlene többet várt, és rövid csend után úgy tett,mintha valaki hívta volna az egyik asztaltól.- Mennem kell a sörért! - mondta vidáman, éselsietett. Láttam, hogy az egyik asztal fölé hajol, és nagykomolyan beszélni kezd két férfihoz, akiket nemismertem.279

- Mindig örülök, ha látlak titeket, de én ittdolgozom - mondtam a két tündérnek. - Szóval, csakazért jöttetek, hogy szóljatok, hogy a... hogy Niall tudniakarja, miért csörgettem meg, és tettem le azonnal?- És utána nem hívtad vissza a magyarázattal -tette hozzá Claudine. Lehajolt, és megcsókolta az arcom.- Kérlek, még ma este hívd fel munka után.- Rendben - mondtam. - De azért örültem volna,ha ő maga hív fel, hogy megkérdezze.Szép és jó, hogy hírvivőket küldött, de a telefongyorsabb lett volna. És szívesen hallottam volna ahangját. Akárhol tartózkodott is a dédnagyapám, egypillanatra csak át tudott volna ruccanni ebbe a világba,hogy felhívjon, ha annyira aggódott a biztonságomért.Legalábbis szerintem.Természetesen fogalmam sem volt róla, mivel jára tündérhercegség. Ezt is fel kellett írom a „problémák,amelyekkel sosem kell törődnöm" listára.Újabb ölelés- és puszikör után az ikrekkilibbentek a bárból, és sok-sok vágyakozó szempárfigyelte őket, míg el nem tűntek az ajtóban.- Hé-hó, Sookie! Dögös barátaid vannak! - kiáltottoda Harcsa Hennessy, és mindenfelől helyesléshallatszott.- Én láttam ezt a pasit egy monroe-i klubban.Nem vetkőzőfiú? - kérdezte Debi Murray, egy ápolónő,aki a közeli Clarice-ben dolgozott a kórházban. Kétmásik ápolónővel ült egy asztalnál.- De - feleltem. - És övé a klub is.- Tökös és tőkés! - szólalt meg az egyik társa.Beverly valami. - A következő csajos este elviszem oda alányomat. Most szakított azzal a lúzerral.280

- Háát... - Majdnem elkezdtem magyarázni, hogyClaude-ot senki lánya nem érdekelné, aztán úgydöntöttem, ez nem az én dolgom. - Érezzék jól magukat!- mondtam helyette.Mivel elég sok időt elvesztegettem azunokatestvéreimmel, sietnem kellett, hogy mindenkitkiszolgáljak. A figyelmemet nem élvezhették ugyan, mígaz ikrek itt voltak, a látványukat igen, szóvalkülönösebben senki sem háborgott.A műszakom vége felé Copley Carmichael sétáltbe az ajtón.Elég viccesen festett egyedül. Gondolom, Marleyodakint várt a kocsiban.Gyönyörű öltönyében és drága frizurájával nemigazán illett ide, de el kell ismernem, úgy viselkedett,mintha mindig is a Merlotte'shoz hasonló helyekre jártvolna. Történetesen épp Sam mellett álltam, aki bourbonkólátkevert az egyik vendégemnek. ElmagyaráztamSamnek, ki ez az idegen.Kivittem az italt, és az egyik üres asztal felébiccentettem. Mr. Carmichael megértette a jelzést, éshelyet foglalt.- Jó napot! Hozhatok egy italt, Mr. Carmichael? -kérdeztem.- Csak egy házasítatlan malátawhiskyt kérek -mondta. - Bármilyen van, jó lesz. Valakivel találkozómvan itt. Sookie, köszönöm szépen a telefonhívást.Legközelebb csak szóljon, ha szüksége van bármire, ésmindent megteszek, ami csak tőlem telik, hogyelintézzem.- Nem szükséges, Mr. Carmichael.- Kérem, hívjon Cope-nak.281

- Um-hümm. Rendben, mindjárt hozom az italát.Fogalmam sem volt, mi fán terem a házasítatlanmalátawhisky, de Sam természetesen tudta, ésodanyújtott nekem egy ragyogóan tiszta poharat egy igenszép adag itallal. A szeszes italokat felszolgálom, denemigen fogyasztom. A legtöbb idevalósi egészenhétköznapi italokat kér: sört, bourbon-kólát, gin-tonikotés Jack Daniel'st.Az italt és a koktélszalvétát Mr. Carmichael eléhelyeztem az asztalra, és visszatértem egy kis tál vegyesrágcsálnivalóval.Aztán egyedül hagytam, mert másokat is ki kellettszolgálnom. De megpróbáltam figyelni. Észrevettem,hogy Sam is óvatosan szemmel tartja Amelia apját.Mindenki túlságosan is belemerült a saját beszélgetésébeés italába ahhoz, hogy ügyet vessen egy idegenre, akiközel sem volt olyan érdekes, mint Claude és Claudine.Épp akkor, amikor nem néztem oda, egy vámpírcsatlakozott Cope-hoz. Szerintem senki másnak nem tűntfel, hogy a nő micsoda. Elég új vámpír volt, amin aztértem, hogy az utóbbi ötven évben halhatott meg, és időelőtt megőszült haját visszafogott, állig érő fazonravágatta. Alacsony volt, alig százhatvan centi, és feszesteste szépen domborodott a megfelelő helyeken. Kicsi,ezüst keretes szemüveget viselt, de csak megjátszásból,mert én még soha nem találkoztam olyan vámpírral,akinek ne lett volna tökéletes a látása, sőt sokkal élesebb,mint bármelyik halandóé.- Kaphatok egy kis vért? - kérdezte.A szeme olyan volt, akár a lézer. Ha egyszerigazán ránézett valakire, az azonnal megbánta.- Maga az a Sookie - jegyezte meg.282

Nem láttam szükségét annak, hogy helyeseljekvalamire, amiben ennyire biztos. Vártam.- Egy üveg TrueBloodot, legyen szíves - mondta.- Meglehetősen melegen. És szeretnék találkozni afőnökével, ha volna olyan szíves idehozni.Mintha Sam csak egy darab csont lett volna.Mindazonáltal ő volt a vendég, én pedig a pincérnő. Ezértfelmelegítettem a TrueBloodot, és szóltam Samnek, hogyvárják.- Egy perc, és ott vagyok - mondta Sam, mert éppkikészített egy tálca italt Arlene számára.Bólintottam, és kivittem a vért a vámpírnak.- Köszönöm - mondta udvariasan. - SandySechrest vagyok, Louisiana királyának új területiképviselője.Fogalmam sem volt, Sandy hol nőhetett fel, de azbiztos, hogy az Egyesült Államokban, és nem délen.- Örülök, hogy megismerhetem - mondtam, denem nagy lelkesedéssel. Területi képviselő? Az nem aseriff dolga több más feladata között? Ez vajon mit jelentEric számára?Sam ebben a pillanatban lépett az asztalhoz, és énel is jöttem, mert nem akartam tolakodónak látszani.Különben is, később valószínűleg úgyis megtudhatom azagyából, ha netalán úgy dönt, hogy nem mondja el, mitakart az új vámpír. Ügyesen blokkolt, de nagyerőfeszítésébe telt.Ők hárman pár percre beszélgetésbe mélyedtek,aztán Sam elnézést kért, hogy vissza kell mennie abárpult mögé.Időnként a vámpírra és a mogulra pillantottam,hátha kérnek még inni, de egyik sem jelezte, hogy283

szomjas. Nagyon komolyan társalogtak, és mindkettenügyesen fenntartották a pókerarcukat. Annyira nemérdekelt a dolog, hogy belelessek Mr. Carmichaelgondolataiba, és természetesen Sandy Sechrest számomranéma volt.Az este további része szokásosan telt. Észre semvettem, amikor az új király képviselője és Mr.Carmichael elment. Egyszer csak elérkezett a záróra, ésrendbe tettem az asztalaimat Terry Bellefleurnek, akikorán reggel szokott érkezni, hogy kitakarítson. Mirekörbenéztem, Samen kívül már mindenki elment.- Hé, kész vagy? - kérdezte.- Aha - mondtam, miután még egyszerkörbenéztem.- Van egy szabad perced?Sam számára mindig volt egy szabad percem.284

16. fejezetSam leült az asztala mögé, és a székét a szokott,veszélyes szögben hátradöntötte. Én az asztal előtt állóegyik székre ültem, arra, amelynek a legpuhábbpárnázata volt. Az épületben a legtöbb fényt márlekapcsoltuk, kivéve a bárpult feletti égőket és Samirodájában a lámpákat. Az épület kongott az ürességtől azenegépet túlharsogó hangzavar, a főzés, mosogatás éslépések zaja után.- Ez a Sandy Sechrest - kezdte. - Teljesen újmunkaköre van.- Igen? Mi a király képviselőjének a dolga?- Nos, amennyire meg tudom ítélni, folyamatosanutaznia kell az államban, megnézni, hogy azállampolgároknak van-e valami gondjuk bármelyikvámpírral, megnézni, hogy a seriffek mindent rendben ésaz irányításuk alatt tartanak a hűbérbirtokaikon, ésjelentést kell küldenie a királynak. Olyan, mint egyélőhalott üzemzavar-elhárító.- Ó. - Ezt átgondoltam. Úgy láttam, ez a munkanem vesz el semmit Erictől. Ha Eric rendben van, akkor aszemélyzete is rendben lesz. Ezen túlmenően nem285

érdekelt, mit csinálnak a vámpírok. - Szóval miért döntöttSandy úgy, hogy találkozik veled?- Megtudta, hogy kapcsolataim vannak a helyitermészetfeletti közösségekkel - mondta Sam szárazon. -Tudatni akarta, hogy bármikor konzultálhatok vele, ha„probléma adódna". Itt van a névjegye. - Feltartotta. Nemtudom, mire számítottam, hogy vér fog róla csöpögni,vagy mi, de csak egy sima, hétköznapi névjegy volt.- Rendben - vontam meg a vállam.- Mit akart Claudine és a testvére? - kérdezteSam.Nagyon rossz érzésem volt amiatt, hogyeltitkolom a dédnagyapámat Sam elől, de Niall megkért,hogy tartsam titokban.- A shreveporti harc óta nem hallott rólam -mondtam. - Csak beugrott megnézni, és elhozta magávalClaude-ot is.Sam kicsit sandán nézett rám, de nem tettmegjegyzést.- Lehet - mondta egy perc után -, hogy hosszúbékeidő következik. Lehet, hogy nyugodtandolgozhatunk a bárban, és semmi sem fog történni atermészetfeletti közösségben. Nagyon remélem, mertegyre közeleg az idő, amikor a vérfarkasok anyilvánosság elé lépnek.- Szerinted nemsokára bekövetkezik? - Fogalmamsem volt róla, Amerikát hogyan érintené a hír, hogy nema vámpírok az egyedüli lények, akik éjszaka kintkóborolnak. - Szerinted a többi alakváltó is ugyanazon azestén fogja bejelenteni?- Muszáj lesz - mondta Sam. - Erről beszélünk azinternetes oldalunkon.286

Ezek szerint Sam életében is van olyan terület,amelyet nem ismerek. Erről eszembe jutott valami.Tétováztam, aztán nekiveselkedtem. Túl sok kérdésövezte a saját életemet. Szerettem volna legalábbnéhányra választ kapni.- Miért pont itt telepedtél le? - kérdeztem.- Átutaztam ezen a vidéken - mondta. - Négy évigszolgáltam a hadseregben.- Tényleg? - Hihetetlen, hogy erről sem tudtam.- Bizony - mondta. - Fogalmam sem volt, mihezkezdjek az életemmel, ezért beléptem tizennyolc éveskoromban. Az anyám sírt, az apám káromkodott, mertközben felvettek a főiskolára, de meggondoltam magam.Nálam makacsabb tinédzsert keveset hordott a hátán aFöld.- Hol nőttél fel?- Jobbára a texasi Wrightban. Forth Worthön túl...Forth Worthtől elég messze. Nem volt nagyobb, mintBon Temps. Viszont gyerekkoromban sokat költöztünk,mert az apám is a hadseregben szolgált. Úgy tizennégylehettem, amikor leszerelt, és az anyám családjaWrightban élt, ezért oda mentünk.- Nehéz volt annyi költözés után letelepedni? - Énmindig is Bon Temps-ban éltem.- Nagyszerű volt - mondta. - Annyira hiányzottmár az állandóság. Nem gondoltam volna, hogy ilyennehéz lesz megtalálnom a helyem egy csomó gyerekközött, akik együtt nőttek fel, de tudtam magamravigyázni. Baseballoztam és kosaraztam, így megtaláltama helyem. Aztán beléptem a hadseregbe. Képzeld el!Egészen elképedtem.287

- Az anyád és apád még mindig Wrightban lakik?- kérdeztem. - Nehéz lehetett apádnak a hadseregbenalakváltóként. - Mivel Sam alakváltó volt, tudtam,anélkül hogy el kellett volna mondania, hogy ő azelsőszülött gyermeke egy fajtiszta alakváltó házaspárnak.- Na igen, a telihold mindig durva volt. Létezettegy gyógynövénytea, amit apám ír nagyanyja szokottkészíteni. Megtanulta tőle, hogyan kell. Hihetetlenülundorító volt, de minden teliholdkor megitta, amikorszolgálatban volt, és így egész éjjel szem előtt kellettlennie, és az segített... De másnap ajánlatos voltelkerülni. Apám úgy hat éve halt meg, hagyott rám egynagyobb összeget. Mindig is szerettem ezt a környéket,és a kocsma épp eladó volt. Gondoltam, ide érdemesbefektetni.- És az anyád?- Még mindig Wrightban lakik. Apám halála utánúgy két évvel megint férjhez ment. Elég rendes a fickó.Hétköznapi pasas - nem alakváltó, és nem istermészetfeletti lény. - Szóval van egy határ, aminélközelebb nem kerülhetek hozzá - tette hozzá.- Az anyád tisztavérű alakváltó. Az új férjebiztosan gyanakszik.- Szerintem csak szándékosan csukva tartja aszemét. Anyám olyankor azt mondja, szüksége van azesti futásra, vagy a testvérénél alszik Wacóban, vagyengem jön meglátogatni, vagy valami mást talál ki.- Nehéz lehet fenntartani a látszatot.- Én sosem próbálnám meg. Egyszer majdnemfeleségül vettem egy hétköznapi lányt, míg ahadseregben voltam. De egyszerűen nem vehettem elvalakit úgy, hogy egy ilyen fontos dolgot titokban tartok.288

Csak azért nem őrülök bele, mert valakivel beszélhetekróla, Sookie. - Rám mosolygott, és nagyon jólesett, hogykimutatja, mennyire megbízik bennem. - Ha avérfarkasok bejelentik, akkor mindannyian anyilvánosság elé lépünk. Nagy teher esne le a vállamról.Mindketten tudtuk, hogy új nehézségekbukkannak fel, de semmi szükség nem volt arra, hogyjövőbeli gondokat vitassunk meg. A gondok mindig amaguk idejében érkeztek.- Van testvéred? - kérdeztem.- Igen, kettő. A nővérem férjnél van, két gyereketnevel, a bátyám még mindig nőtlen. Remek fickó. - Sammosolygott, és még sosem láttam az arcát ilyennyugodtnak. - Craig azt mondja, tavasszal nősül -folytatta Sam. - Esetleg eljöhetnél velem az esküvőre.Annyira meglepődtem, hogy azt sem tudtam, mitfeleljek erre. Örültem, és nagy megtiszteltetésnekéreztem a meghívást.- Jól hangzik. Majd szólj, ha megvan az időpont -mondtam. Egyszer Sammel el is mentünk valahova, aminagyon jól sikerült; de ez épp akkor volt, amikor annyirameggyűlt a bajom Bill-lel, és az első estét nem követtetöbb. Sam kedvesen biccentett, és a feszültség, amelyátsöpört rajtam, elpárolgott. Végül is ez itt Sam volt, afőnököm, és ha belegondoltam, az egyik legjobbbarátom. Egyszerűen csak elfoglalta ezt a helyet azelmúlt évben. Felálltam. Fogtam a retikülömet ésfelvettem a kabátomat.- Idén meghívtak a Szemfogadóhalloweenpartijára? - kérdezte.- Nem. A legutóbbi parti után, ahova meghívtak,nem valószínű, hogy még egyszer szívesen látnának ott -289

mondtam. - Különben is, annyi veszteség érte őket azutóbbi időben, hogy nem vagyok benne biztos, hogyEricnek van kedve ünnepelni.- Mit gondolsz, rendezzünk halloweenpartit itt, aMerlotte'sban? - kérdezte.- Talán nem cukorkával és ilyesmivel - mondtam,és erősen törtem a fejem. - De lehetne, mondjuk,ajándéktasak minden vendég számára, pirítottmogyoróval? Vagy egy tál narancsszínű pattogatottkukorica minden asztalon? És valami dekoráció?Sam a bár felé nézett, mintha át tudna látni afalakon.- Jól hangzik. Megoldjuk. - Általában csakkarácsonykor díszítettük fel a bárt, de azt is csak hálaadásután, mert Sam így akarta.Búcsúzóul odaintettem, majd kimentem, otthagytam Samet, hogy ellenőrizze, mindent rendesenbezártunk-e.Odakint csípős hideg fogadott. Ez olyanhalloween lesz, mint amilyet az ember amesekönyvekben szokott látni.A parkoló közepén ott állt a dédnagyapám, arcátaz ezüst holdtükör felé fordította, a szeme lehunyva.Világos haja úgy omlott alá a hátára, akár egy vastagfüggöny. Ezernyi finom ránca láthatatlan volt aholdfényben, vagy ez alkalommal levetette őket. Nálavolt a botja, és most is öltönyt viselt, feketét. Jobb kezénnehéz gyűrű csillant, azon a kezén, amely a bototmarkolta.Soha nem láttam még ilyen szép teremtést.Távolról sem festett úgy, mint egy halandónagyapa. A halandó nagyapák lógós baseballsapkát290

viseltek, és overallt. Horgászni vitték az unokájukat.Megengedték neki, hogy vezesse a traktort. Morogtak,hogy milyen elkényeztetett ez a gyerek, de aztán cukrotvettek neki. Ami pedig a halandó dédnagyapákat illeti,legtöbbünk nem is ismerhette a sajátját.Hirtelen tudatosul bennem, hogy Sam ott állmellettem.- Ki ez a férfi? - súgta.- Ó, izé, a dédnagyapám - mondtam. Ott álltelőttem. Meg kellett magyaráznom.- Ó - mondta Sam elképedve.- Nemrég tudtam meg - szabadkoztam.Niall abbahagyta a holdfényben való fürdőzést, éskinyitotta a szemét.- Dédunokám! - mondta, mintha az, hogymegjelentem a Merlotte's parkolójában, kellemesmeglepetésként érte volna. - Bemutatod a barátodat?- Niall, bemutatom Sam Merlotte-ot, övé ez akocsma.Sam óvatosan kinyújtotta a kezét, és Niall, miutánalaposan megnézte, megérintette a sajátjával. Éreztem,hogy Sam kissé összerezzen, mintha a dédnagyapámnaksokkoló lett volna a kezében.- Dédunokám - szólalt meg Niall. - Úgy hallom,veszélybe kerültél a vérfarkasok civakodása közepette.- Igen, de Sam velem volt, és Claudine ismegjelent - mondtam, és furcsamód úgy éreztem,védekeznem kell. - Nem tudtam, hogy civakodás lesz, amaga kifejezésével élve, amikor odamentem.Békéltetőként vettem részt. De tőrbe csaltak minket.- Igen, Claudine is ezt jelentette - mondta. - Jólhallottam, hogy az a szuka elpusztult?291

Ezen Priscillát értette.- Igen, uram - mondtam. - A szuka elpusztult.- És a következő éjjel ismét bajba kerültél?Kezdett határozott bűntudatom támadni.- Hát, ez azért nem a szokásom - dadogtam. -Csak az történt, hogy a louisianai vámpírokatmegtámadták a nevadai vámpírok.Niallt ez mintha épp csak érdekelte volna.- De odáig jutottál, hogy hívtad a számot, amelyetmegadtam neked.- Izé, igen, uram, nagyon megijedtem. De aztánEric kiverte a telefont a kezemből, mert úgy gondolta, hamaga is bekerül a képbe, akkor kitör a totális háború. Ésmint kiderült, jobb is volt így, mert Eric megadta magátVictor Maddennek. - Még mindig kissé dühös voltamemiatt, még akkor is, ha Eric adott egy másik telefont azeltört helyett.- Á.Ebből a fura hangból semmit sem tudtamkikövetkeztetni. Ez lehetett a hátulütője annak, havalakinek megjelenik a dédnagyapja. Felelősségrevontak. Azóta nem éreztem magam így, hogy kamaszodnikezdtem, és a nagyi rájött, hogy elsumákoltam a szemétkivitelét, és a mosott ruhákat sem hajtogattam össze.Most sem tetszett jobban ez az érzés, mint akkor.- Értékelem a bátorságod - mondta Niallváratlanul. - De nagyon törékeny vagy, halandó, érzékenyés rövid életű. Nem szeretnélek épp akkor elveszíteni,amikor végre beszélhetek veled.- Nem is tudom, mit mondjak erre - dünnyögtem.- Nem akarod, hogy bármiben is meggátoljalak.Nem fogsz megváltozni. Hogyan védhetnélek meg?292

- Nem hiszem, hogy meg tud védeni,százszázalékosan nem.- Akkor miben lehetek a hasznodra?- Nem kell a hasznomra lennie - mondtammeglepve. Mintha nem ugyanaz lenne az érzelemvilága,mint nekem. Fogalmam sem volt, hogyanmagyarázhatnám el neki. - Nekem elég, sőt csodálatos,hogy tudom, hogy létezik. Hogy fontos vagyok magának.Hogy vannak élő rokonaim, akármilyen távoliak éskülönbözőek is. És nem hiszi azt, hogy fura vagyok, vagybolond, vagy cikis.- Cikis? - mintha összezavarodott volna. -Sokkalta érdekesebb vagy, mint a legtöbb halandó.- Köszönöm, hogy nem tart selejtesnek -mondtam.- A többi halandó selejtesnek tart? - Niall őszinténdühösnek hangzott.- Időnként kényelmetlenül érzik magukat - szólaltmeg Sam váratlanul. - Mert tudják, hogy Sookie képes agondolataikban olvasni.- De te, alakváltó?- Szerintem Sookie egy fantasztikus lány - mondtaSam. És tudtam, hogy teljesen őszinte.Kihúztam magam. Átsöpört rajtam a büszkeség. Apillanat keltette érzelmi melegségben majdnemelmeséltem a dédnagyapámnak, milyen nagy problémátfedeztem fel aznap, csak azért, hogy bizonyítsam, megtudom osztani vele az életem. De az a sanda gyanúmtámadt, hogy Niall megoldása, amit a híres „gonosztengelye" Sandra Pelt-Tanya Grissom-féle változatáratalálna, elég hátborzongató volna. Lehet, hogy Claudineunokanővérem angyallá akar válni, olyan lénnyé, amit én293

a kereszténységgel kapcsoltam össze, de Niall Briganthatározottam más kultúrkörből érkezett. Gyanítottam,hogy az ő szemlélete a következő: „Jó előre kivájom aszemed, hátha valamikor te akarnád kivájni az enyémet."Nos, talán nem ennyire előre megfontoltan, de majdnem.- Semmit nem tehetek érted? - Szinte panaszosnakhallatszott.- Az tényleg jólesne, ha néha csak úgy eljönne, ésegyütt töltenénk egy kis időt, a házamban, amikor éppráér. Szívesen főznék magának vacsorát. Ha szeretné... -Ettől szégyenlős lettem, hogy olyasmit ajánlok neki, amittalán nem értékel.Csillogó szemmel nézett rám. Az arckifejezésétnem tudtam értelmezni, és annak ellenére, hogy ránézésrehalandó teste volt, ő maga nem volt az. Teljesenmegfejthetetlen volt a számomra. Lehet, hogy felbőszült,lehet, hogy unt már, vagy irtózattal töltötte el ajavaslatom.Végül Niall megszólalt.- Igen. Megteszem. Előre szólok majd,természetesen. Addig is, ha bármire szükséged van tőlem,akkor hívd a számot. Ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen,ha úgy gondolod, segíthetek. Beszélek Erickel. Régebbenis nagy hasznomra volt, de nem dönthet helyettem, harólad van szó.- Eric már régóta tudja, hogy rokonok vagyunk? -Lélegzetvisszafojtva vártam a választ.Niall megfordult, hogy indul. Most, hogy egykicsit elfordulva állt, láthattam profilból az arcát.- Nem - mondta. - Először jobban meg kellettismernem. Csak az előtt mondtam el neki, hogy veled294

találkoztam. Addig nem segített volna, míg el nemmondom, miért akarlak látni.És egyszer csak eltűnt. Mintha átsétált volna egyláthatatlan kapun, és úgy sejtem, pontosan ez is történt.- Rendben - mondta Sam hosszú hallgatás után. -Rendben, ez tényleg... szokatlan volt.- És ez téged nem zavar? - Arrafelé intettem, aholaz előbb még Niall állt. Valószínűleg. Hacsak nem valamiasztrális kivetülés vagy ilyesmi volt az, amit láttunk.- Nem az én dolgom, hogy elfogadjam. Hanem atiéd - mondta Sam.- Szeretni akarom - mondtam. - Olyan gyönyörű,és úgy látszik, valóban törődni akar velem, de mégisannyira, annyira...- Ijesztő - fejezte be helyettem Sam.- Ja.- És Ericen keresztül közelített meg?Mivel szemmel láthatóan a dédnagyapámat nemzavarta, hogy Sam tud róla, elmeséltem Samnek, milyenvolt az első találkozásom Niall-lal.- Hmm. Nos, nem tudom mire vélni. A vámpírokés a tündérek nem keresik egymás társaságát, mivel avámpírok hajlamosak megenni a tündéreket.- Niall el tudja takarni az illatát - magyaráztambüszkén.Samen látszott, hogy túl sok információ zúdult ráegyszerre.- Ez is olyasmi, amiről még nem hallottam.Remélem, Jason nem tud erről.- Ó, szent isten, dehogy tud.- Ugye, tudod, hogy féltékeny lenne, és emiattmegharagudna rád?295

- Amiért én ismerem Niallt, és ő nem?- Pontosan. Jasont megenné a sárga irigység.- Tudom, hogy Jason nem a világ legnagylelkűbbembere - kezdtem, de elhallgattam, amikor Samfelhördült. - Rendben. Jason önző. De akkor is a bátyám,és ki kell tartanom mellette. De lehet, hogy jobb is, hasosem mondom el neki. Viszont Niall nem zavartattamagát, hogy előtted is megmutatkozzon, pedig megkért,hogy tartsam őt titokban.- Szerintem utánanézett pár dolognak - mondtaSam kedvesen. Megölelt, ami kellemes meglepetés volt.Úgy éreztem, szükségem is van egy ölelésre Niallfelbukkanása után. Én is megszorítottam Samet. Testemeleg volt, megnyugtató és emberi.De egyikünk sem volt száz százalékig ember.A következő pillanatban azt gondoltam, de azok isvagyunk. Sokkal több közös volt bennünk a halandókkal,mint lényünk másik felével. Úgy éltünk, mint a halandók,és úgy is fogunk meghalni. Mivel elég jól ismertemSamet, tudtam, hogy családot akar, és valakit, akitszerethet, jövőt, amelyben minden megvan, amire azegyszerű halandók vágynak: gyarapodás, egészség,leszármazottak, nevetés. Sam egyetlen falka vezére semakart lenni, és én nem akartam senki hercegnője lenni -nem mintha egyetlen tisztavérű tündér is másnaktekintene, mint az ő csodalényük alacsony sorúmelléktermékének. Ez volt az egyik nagy különbségköztem és Jason között. Jason az egész életét úgy fogjaeltölteni, hogy azt kívánja, bárcsak természetfelettibblenne, mint ami; én pedig úgy éltem, hogy azt kívántam,bárcsak kevesebb lennék, már amennyiben agondolatolvasási képességem csakugyan természetfeletti.296

Sam megcsókolta az arcom, és egy pillanatnyihabozás után megfordult, hogy bemegy a lakókocsijába.Belépett a gondosan nyírt sövényen nyíló kapun, fel alépcsőn a kis tornácra, amelyet az ajtaja elé épített.Amikor beillesztette a kulcsot a zárba,megfordult, és rám mosolygott.- Szép kis este, nem?- De - mondtam. - Szép kis este.Sam figyelte, ahogy beszállok a kocsiba, intett,hogy feltétlenül zárjam be a kocsi ajtaját, megvárta, mígengedelmeskedem, majd bement a lakókocsijába.Gondterhelten indultam haza, mélyenszántó és sekélyesgondolatok foglalkoztattak, és szerencse, hogy nem voltforgalom az úton.297

17. fejezetAmelia és Octavia már a konyhaasztalnál ült,amikor másnap kicsoszogtam a szobámból. Amelia azösszes kávét eltüntette, de legalább elmosta a kannát, éscsak pár percbe telt, mire elkészítettem magamnak azéletmentő reggeli italomat. Amelia és a mentoradiplomatikus beszélgetésbe mélyedt, míg én ottügyetlenkedtem mellettük a müzlivel, amelybeédesítőszert és tejet öntöttem. A tál fölé hajoltam, mertnem akartam a felsőmre csöpögtetni a tejet. És ha már itttartunk, kezdett hideg lenni ahhoz, hogy egy szálspagettipántos felsőben mászkáljak a lakásban.Felkaptam egy melegítőfelsőt, és így kényelmesen megtudtam inni a kávét és megenni a müzlit.- Mi a helyzet? - kérdeztem, jelezve, hogy készenállok tudomást venni a világról.- Amelia mesélt a felmerült problémáról - mondtaOctavia. - És a maga igen kedves ajánlatáról is.Á, ó! Miféle ajánlatomról?Bölcsen bólintottam, mintha tudnám, miről vanszó.- Annyira örülök, hogy végre eljöhetek azunokahúgom házából, el sem tudja képzelni... - mondta298

az idősödő asszony. - Janeshának három kisgyereke van,az egyik még pelenkás, ráadásul ott az udvarlója, aki jönés megy. A nappaliban, a kanapén alszom, és amikor agyerekek reggel felkelnek, bejönnek, és bekapcsolják atévét, hogy rajzfilmet nézzenek. Akár fent vagyok, akárnem. Természetesen ez az ő házuk, és már hetek óta ottlakom, szóval már nem érzékelik, hogy vendég vagyok.Mint megtudtam, Octavia az én szobámmalszembeni hálószobában fog aludni, vagy fent avendégszobában. Én a fentire szavaztam.- És tudja, most, hogy megöregedtem, hamarabbki kell érnem a fürdőszobába. - Azzal a kedélyesöniróniával nézett rám, ami olyankor jelenik meg, amikorvalaki bevallja, hogy bizony elszállt felette az idő. -Szóval csodálatos lenne a földszinti szoba, főleg, mertízületi gyulladás van a térdemben. Említettem, hogyJanesha lakása az emeleten van?- Nem - mondtam merev ajakkal. Jesszusom, eztúl gyorsan történt.- Most pedig térjünk a maga gondjára. Nemfoglalkozom fekete mágiával, de el kell tüntetni ezt a kétfiatal hölgyet az életéből, Pelt kisasszony ügynökét ésmagát Pelt kisasszonyt is.Lelkesen bólogattam.- Szóval - mondta Amelia, aki képtelen volttovább hallgatni -, van egy tervünk.- Csupa fül vagyok - mondtam, és töltöttemmagamnak még egy csésze kávét. Szükségem volt rá.- Természetesen a legegyszerűbben úgyszabadulhatunk meg Tanyától, hogy elmondjuk abarátjának, Calvin Norrisnak, miben mesterkedik -mondta Octavia. Csak lestem rá.299

- Izé, ez nagy valószínűséggel kellemetlenkövetkezményekkel járna Tanya számára - jegyeztemmeg.- Nem ezt szeretné? - Octavia igen ravasz módonjátszotta az ártatlant.- Nos, de igen, csak nem akarom, hogymeghaljon. Úgy értem, nem akarom, hogy olyasmitörténjen vele, amit nem tud kiheverni. Csak annyitakarok, hogy tűnjön el, és soha ne jöjjön vissza.- A „tűnjön el, és soha ne jöjjön vissza" elégvégleges megoldásnak tűnik - szólt közbe Amelia.Nekem is annak tűnt.- Újrafogalmazom. Azt akarom, hogy valaholmáshol élje az életét, de tőlem jó messze – mondtam. -Ez elég világos? - Nem akartam durvának tűnni; csakszerettem volna pontosan kifejezni magam.- Igen, ifjú hölgy, azt hiszem, ezt megértjük -mondta Octavia fagyosan.- Szeretném, ha nem lenne semmi félreértésköztünk - mondtam. - Nagyon sok forog kockán.Szerintem Calvin valamilyen szinten kedveli Tanyát.Másrészről viszont, fogadni mernék, hogy eléghatékonyan rá tudna ijeszteni.- Elég hatékonyan ahhoz, hogy örökre elmenjen?- Be kellene bizonyítanod, hogy az igazat mondod- jegyezte meg Amelia. - Arról, hogy Tanya szabotáltéged.- Mire gondolsz? - kérdeztem.- Rendben van, akkor figyelj! - mondta Amelia, ésripsz-ropsz, már meg is volt a Tanyatlanító hadműveletelső szakasza. Kiderült, hogy ez olyasmi, ami nekem is300

az eszembe juthatott volna, de a boszorkányoksegítségével sokkalta gyorsabban ment a tervezés.Felhívtam Calvint otthon, és megkértem, ugorjonbe, amikor van pár szabad perce ebédidő környékén. Úgytűnt, meglepte a hívásom, de megígérte, hogy átjön.Újabb meglepetés érte, amikor besétált, ésAmeliát meg Octaviát ott találta a konyhában. Calvin, akis közösségben, Hotshotban élő vérpárducok vezére,már többször is találkozott Ameliával, de Octavia új voltneki. Azonnal tisztelettel nézett rá, mert megérezte azerejét. Ez nagy segítség volt.Calvin a negyvenes évei közepén járhatott, erősvolt, és higgadt, magabiztos. A haja őszült, de a tartásaegyenes volt, akár a cövek, és lenyűgöző nyugalmatárasztott. Egy ideig érdeklődött utánam, de sajnos én nemtudtam viszonozni az érzéseit. Calvin jó ember volt.- Mi a helyzet, Sookie? - kérdezte, miutánvisszautasította a felkínált süteményt, teát és kólát.Mély levegőt vettem.- Nem szeretek pletykálni, Calvin, de akadt egykis gondunk - mondtam.- Tanya - vágta rá azonnal.- Aha - mondtam, és meg sem próbáltam elrejtenia megkönnyebbülésemet.- Ravasz - mondta, és sajnálattal hallottam ki ahangjából a halvány csodálatot.- Kém - jegyezte meg Amelia. Ő aztán tudta,hogyan kell azonnal a lényegre térni.- Kinek a kéme? - Calvin félrehajtotta a fejét,kíváncsi volt, de nem meglepett.A történtek rövidített és finomított változatátmondtam el neki, a történetet, amelytől már végtelenül301

undorodtam, mert már annyiszor el kellett ismételnem.Calvinnek tudnia kellett, hogy a Pelt családnak erőspanasza volt ellenem, hogy Sandra a síromig üldöz, és aztis, hogy Tanyát azért küldték ide, hogy idegilegkikészítsen.Calvin kinyújtóztatta a lábát, míg figyelt, és karjátkeresztbe fonta a mellkasa előtt. Vadonatúj farmert éskockás inget viselt. Frissen vágott fa illata lengte körül.- Bűbájt akartok ráolvasni? - kérdezte Ameliát,miután befejeztem.- Igen - mondta. - De ide kellene hoznod.- Milyen hatással lesz ez rá? Fájni fog neki?- Egyszer csak nem fogja többet érdekelni, hogyártson Sookie-nak és a családjának. Nem akar többetengedelmeskedni Sandra Peltnek. Testileg semmibántódása nem esik.- És mentálisan megváltoztatja?- Nem - mondta Octavia. - De ez a bűbáj nem járolyan biztos eredménnyel, mint az, amitől többet nemakarna itt lenni. Ha azt olvasnánk rá, akkor elmenne, éssoha nem akarna visszatérni.Calvin ezen elgondolkodott.- Én valahol kedvelem az öreglányt - mondta. -Tűzrőlpattant. De eléggé aggasztott, hogy mekkoragondot okozott Crystalnek és Jasonnek, és már elkezdtemgondolkodni, milyen lépéseket tegyek, hogy leállítsamCrystal őrült költekezését. Azt hiszem, ez valaholelőtérbe tolja a kérdést.- Kedveled? - kérdeztem. Azt akartam, hogyminden lap kikerüljön az asztalra.- Mondtam.- Nem, úgy értem, tetszik neked?302

- Nos, neki és nekem... volt pár szép napunk.- Nem akarod, hogy elmenjen - mondtam. - Azt amásikat akarod megpróbálni.- Nagyjából így van. Igazad van: nem maradhatitt, ha folytathatja, amit eddig csinált. Vagy megváltozik,vagy elmegy. - Szomorúnak tűnt a gondolattól.- Ma dolgozol, Sookie?A falinaptárra néztem.- Nem. Ma van a szabadnapom. - Ráadásul kétegymás utáni napon.- Elkapom és idehozom estére. Hölgyek, ezelegendő idő lesz?A két boszi egymásra nézett, és némánmegvitatták a dolgot.- Igen, tökéletesen - válaszolt Octavia.- Hétre idehozom - nézett rá Calvin.Meglepően simán ment.- Köszönöm, Calvin - mondtam. - Ez ténylegnagy segítség.- Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, ha bejön -jegyezte meg Calvin. - Természetesen ha nem jön be,akkor maguk, hölgyeim, nem lesznek a kedvenceim. - Ahangja tökéletesen tárgyilagos volt.A két boszorkány nem tűnt túl boldognak.Calvin Bobot méregette, aki épp akkor sétált behozzánk.- Szevasz, öcskös - mondta Calvin a macskának.Összeszűkült szemmel nézett Ameliára. - Ahogyelnézem, a varázslataid nem mindig jönnek össze.Amelia egyszerre szégyellte el magát és sértődöttmeg.303

- Ennek most sikerülnie kell - mondtaösszeszorított szájjal. - Majd meglátod.- Azon leszek.A nap hátralévő részében mostam, újrafestettem akörmöm, lecseréltem az ágyneműt - csupa olyasmittettem, amit az ember a szabadnapjára tartogatott.Elmentem a könyvtárba, hogy új olvasmányt hozzakmagamnak, és semmi, de semmi nem történt. BarbaraBeck egyik részmunkaidős asszisztense volt ügyeletes,aminek örültem. Nem akartam ismét átélni a támadásborzalmát, pedig még nagyon sokáig biztosan ez történikmajd, valahányszor találkozom Barbarával. Észrevettem,hogy a folt eltűnt a könyvtár padlójáról.Ezután elmentem bevásárolni - sevérfarkastámadás, se vámpírmegjelenés. Senki nempróbált megölni, sem engem, sem valamelyikismerősömet. Nem bukkantak fel titkos rokonok, és egylélek sem próbált belerángatni a saját problémájába, akárházassági, akár más jellegű gondjaiba.Gyakorlatilag áradt rólam a hétköznapiság, mirehazaértem.Aznap este én voltam a soros a főzéssel, és úgydöntöttem, sertésszeletet készítek. Van egy kedvenc házikészítésű panírkeverékem, amelyből mindig nagy adagotcsinálok egyszerre. Beáztattam a szeleteket tejbe, majdbeszórtam a keverékkel, és már készen is állt a sütésre.Fahéjas-vajas mazsolával töltött almát készítettem, eztbetettem a sütőbe, utána befűszereztem a konzervzöldbabot és a konzerv kukoricát, és alacsony hőfokonfelmelegítettem. Kis idő elteltével kinyitottam a sütőt, ésbetettem a húst is. Elgondolkodtam, hogy süssek-e304

zsömlét is, de már így is elég sok kalóriát sorakoztattamfel.Míg főztem, a boszorkányok a nappaliban tettekvettek.Úgy tűnt, jól érzik magukat. Hallottam Octaviahangját, ami egészen úgy szólt, mintha oktatóiüzemmódba kapcsolt volna. Amelia egyszer-kétszerközbekérdezett.Főzés közben végig magamban dünnyögtem.Reméltem, hogy ez a varázseljárás bejön, és hálásvoltam, hogy a boszorkányok ilyen segítőkészek. Hazaifronton azonban rendesen oldalba kaptak. Csak annyitjegyeztem meg a pillanat hevében Ameliának, hogyOctavia egy kis időre meghúzhatja magát nálunk. (Azbiztos, hogy ezentúl sokkal óvatosabb leszek, amikor alakótársammal beszélgetek.) Octavia egy szóval sem utaltrá, hogy csak a hétvégére maradna-e, vagy arra, hogy egyhónapra, vagy bármilyen meghatározott időszakra. Ettőlmegijedtem.Gondolom, nyugodtan lekaphattam volna Ameliáta tíz körméről: Meg sem kérdezted, hogy Octavia nálamlakhat-e, és ez az én házam. De tényleg volt egy üresszobám, és Octaviának tényleg szüksége volt egy helyre,ahol ellakhat. Kicsit megkésve jöttem rá, hogy annyiraazért nem örülök, hogy egy harmadik ember is van aházban - egy olyan harmadik ember, akit alig ismertem.Lehet, hogy keresnem kellene valami munkátOctaviának, mert a rendszeres bevétel elősegítené azidősödő asszony függetlenségét, és elköltözhetne.Elgondolkodtam, milyen állapotban lehet a New Orleansiotthona. Feltételeztem, hogy nem lakható. Akármekkorahatalma volt is, gondoltam, Octavia sem tudtavisszacsinálni a hurrikán okozta károkat. Azok után, hogy305

utalt a lépcsőkre és a fokozott fürdőszobaigényre, kicsitfeljebb toltam a becsült korát, de még így sem tűnthatvanháromnál idősebbnek. Manapság az ennyi idős nőmég naposcsibe.Hat órakor az asztalhoz hívtam Octaviát ésAmeliát. Megterítettem, kitöltöttem a jeges teát, dehagytam, hogy egyenesen a tűzhelyről szolgálják kimagukat. Nem volt valami elegáns, de így kevesebbetkellett mosogatni.Nem sokat beszéltünk evés közben. Mindhármanaz előttünk álló estére gondoltunk. Akármennyire nemkedveltem Tanyát, kicsit aggódtam miatta.Furcsa volt a gondolat, hogy megváltoztatunkvalakit, de az a lényeg, hogy muszáj volt lekaparni rólamés eltüntetni az életemből, meg a hozzám tartozókéletéből is. Vagy változzon meg a hozzáállása ahhoz, mitcsinál itt Bon Temps-ban. Ezt elkerülhetetlennek láttam.Újonnan szerzett gyakorlatiasságomhoz híven rájöttem,hogy ha választanom kellene a között, hogy élem azéletem Tanya kotnyeleskedésével együtt, vagy élem azéletem egy megváltozott Tanyával, akkor egyértelmű volta válasz.Leszedtem az asztalt. Általában ha az egyikünkfőzött, akkor a másik mosogatott, de a két nőnek előkellett készülnie a varázslathoz. Amúgy sem zavart, elakartam foglalni magam.Pontosan hét óra öt perckor hallottuk, hogymegcsikordul a kavics egy jármű kerekei alatt.Amikor arra kértük Calvint, hogy hétre hozza ideTanyát, nem sejtettem, hogy csomagként fogja hozni.Calvin a vállán cipelte be Tanyát. Tanya elégzömök volt, semmiképp sem pehelysúlyú. Calvinen306

látszott, hogy szüksége van az erejére, de egyenletesenlélegzett és nem verejtékezett. Tanya keze és bokája megvolt kötözve, de észrevettem, hogy Calvin sálat tett akötél alá, hogy ki ne dörzsölje a bőrét. És - hála istennek- bekötötte a száját, de egy vidám piros kendővel. Igen, afő vérpárduc határozottan érzett valamit Tanya iránt.Természetesen a nő dühös volt, akár egymegbolygatott csörgőkígyó, vonaglott, tekergett, és csakúgy villogott a szeme. Megpróbálta megrúgni Calvint, dea férfi a fenekére csapott.- Azonnal befejezed! - mondta, de nem tűntkülönösen mérgesnek. - Rosszat tettél; most megkapod agyógyírt.Calvin a bejárati ajtón jött be, és Tanyát akanapéra dobta.A boszorkányok mostanra pár dolgot krétávalfelrajzoltak a nappali padlójára, ami nem volt túlságosanaz ínyemre. Amelia megnyugtatott, hogy le lehet törölni,és mivel ő volt a takarítás bajnoka, hagytam, hogyfolytassák.Több kupac holmit láttam (de nem igazán akartamközelebbről megnézni őket) mindenféle edényekbehelyezve. Octavia meggyújtotta az egyik edényben lévőanyagot, és odavitte Tanyához. A bajkeverő felé legyeztea füstöt. Egy lépést hátráltam, és Calvin, aki a kanapémögött állt, és a vállánál fogta le Tanyát, elfordította afejét. Tanya ameddig csak tudta, visszatartotta alélegzetét.Miután azonban beszívta a füstöt, megnyugodott.- Ide kell ülnie - mondta Octavia, és a krétávalfelrajzolt szimbólumokkal körbekerített területremutatott. Calvin a középre állított ebédlőszékre307

pottyantotta Tanyát, aki úgy maradt, hála a rejtélyesfüstnek.Octavia egy általam ismeretlen nyelven kezdettkántálni. Amelia mindig latinul mondta a varázsigéket,vagy legalábbis a latin primitívebb formájában (tőletudom), de úgy láttam, Octavia sokoldalúbb. Olyasmitmormolt, ami teljesen másmilyennek tűnt.Nagyon ideges voltam a szertartás miatt, de mintkiderült, elég unalmas volt, ha az ember nem vett résztbenne. Azt kívántam, bárcsak kinyithatnám az ablakokat,hogy kimenjen a füst a lakásból, és örültem, hogy Ameliajó előre gondolt arra, hogy kivegye az elemet afüstérzékelőkből. Tanya szemmel láthatóan érzettvalamit, de nem voltam benne biztos, hogy ez már a Pelthatástávozását jelenti-e.- Tanya Grissom - szólt hozzá Octavia -, szaggasdki lelkedből a gonosz gyökereit, és szakítsd el magadazoknak a befolyásától, akik gonosz céljaikrahasználnának fel! - Octavia ide-oda lóbált Tanya felettegy furcsa tárgyat, ami ijesztően hasonlított egy indávalkörbetekert emberi csontra. Megpróbáltam nemelképzelni, honnan szerezhette a csontot.Tanya nyöszörgött a kendő alatt, és rémisztőívben hátrafeszítette a hátát. Aztán elernyedt.Amelia intett, mire Calvin odahajolt, hogy leoldjaa piros kendőt, amitől Tanya mindeddig úgy festett, mintegy kis bandita. Calvin egy tiszta fehér textil zsebkendőtvett ki Tanya szájából. Tanya elrablása szemmel láthatóanszeretettel és körültekintéssel zajlott.- Nem hiszem el, hogy ezt teszitek velem! -visította Tanya abban a pillanatban, hogy a szájaszabaddá vált. - Nem hiszem el, hogy elraboltál, mint308

valami ősember, te vadbarom! - Ha a keze is szabadonlett volna, már rég ütlegelte volna Calvint. - És mi afrancnak kell ez a rohadt füst? Sookie, le akarod égetni aházad? Hé, maga, elvinné a pofámból ezt avackot? - Tanya összekötözött kezével rácsapottaz indába tekert csontra.- A nevem Octavia Fant.- Jól van, akkor Octavia Fant. Szedje le rólamezeket a köteleket! - Octavia és Amelia egymásrapillantottak.Tanya nekem kezdett könyörögni.- Sookie, szólj ezeknek a dilinyósoknak, hogyengedjenek el! Calvin, már kezdtél érdekelni, erremegkötözöl és idehajítasz nekik! Mégis mi a francotcsinálsz?- Megmentem az életedet - mondta Calvin. - Mostmár nem futsz el, ugye? Pár dologról el kellbeszélgetnünk.- Rendben - mondta Tanya lassan, ahogy felfogta(ezt hallottam is), hogy valami komolyról van szó. -Mégis, mi ez az egész?- Sandra Pelt - mondtam.- Milyen kapcsolatban álltok? - kérdezte Amelia.- Mi közöd hozzá, Amy? - vágott vissza Tanya.- Amelia - javítottam ki, és leültem Tanya elé anagy ottománra. - És erre a kérdésre muszáj válaszolnod.Tanya majd keresztüldöfött a szemével - elég szépkészlete volt vasvillatekintetből.- Volt egy unokatestvérem, akit a Pelt családfogadott örökbe, és Sandra az unokatestvérem fogadotthúga.309

- Közeli barátságban állsz Sandrával? - faggattamtovább.- Nem, nem különösebben. Egy ideje nem isláttam.- Nem kötöttetek alkut mostanában?- Nem, Sandrával nem találkozunk olyan gyakran.- Mit gondolsz róla? - kérdezte Octavia.- Szerintem egy kétszínű ribanc. De valaholcsodálom is - mondta Tanya. - Ha Sandra valamit akar,akkor azt el is éri. - Megvonta a vállát. - Kicsit sok az énízlésemnek.- Ezek szerint, ha azt mondaná neked, hogy teddtönkre valaki életét, akkor nem tennéd meg? - Octaviaátható tekintettel figyelte Tanyát.- Van nekem annál jobb dolgom is - válaszoltTanya. - Egyedül is tönkre tudja tenni mások életét, haéppen olyanja van.- Nem vennél részt benne?- Nem - mondta Tanya. Őszinte volt, ezt láttam.Ami azt illeti, kezdett egyre nyugtalanabb lenni a pergőkérdéseink miatt. - Izé, csak nem rosszat tettemvalakinek?- Azt hiszem, van pár dolog a rovásodon - mondtaCalvin. - Ezek a kedves hölgyek közbeléptek. Amelia ésMiss Octavia, hm, tudós hölgyek. És Sookie-t márismered.- Na igen, Sookie-t ismerem. - Tanya keserűpillantást vetett felém. - Akármit teszek is, nem hajlandóbarátkozni velem.Nos, hát igen, nem akartam, hogy olyan közellegyél hozzám, hogy hátba szúrhass, gondoltam, de egyszót sem szóltam.310

- Tanya, mostanában egy kicsit túl sokszor vittedel a sógornőmet vásárolni - mondtam ehelyett.Tanya keserűen felkacagott.- Megártott a vigaszvásárlás a kismamának? -kérdezte. De aztán zavarodottan nézett ránk. - Igen, azthiszem, tényleg túl sokszor mentünk el a monroe-iplázába, ahhoz képest, amit megengedhetek magamnak.Honnan szereztem a pénzt? Annyira nem is szeretekvásárolni. Miért csináltam?- Többet nem fog előfordulni - jegyezte megCalvin.- Nem te mondod meg nekem, hogy mitcsinálhatok, Calvin Norris! - csattant fel Tanya. - Azértnem megyek vásárolni, mert nem akarok, nem pedigazért, mert te nem engeded.Calvin megkönnyebbültnek látszott.Amelia és Octavia is megkönnyebbültnek látszott.Egyszerre bólintottunk. Ez Tanya, igen. DeSandra Pelt ártalmas befolyása nélkül. Nem tudom, hogySandra maga is bevetett-e némi boszorkányságot, vagycsak egy csomó pénzt ajánlott Tanyának, és bebeszélteneki, hogy Debbie halála az én hibám, de úgy látszott, aboszorkányoknak sikerült kivonniuk a sandraságot Tanyajelleméből.Furcsán elkedvetlenedtem, hogy ilyen könnyen(nekem könnyen, természetesen) megszabadultam ettől akolonctól. Azon kaptam magam, azt kívánom, bárcsak ellehetne rabolni Sandra Peltet is, hogy újraprogramozzuk.Szerintem őt nem lett volna olyan könnyű megtéríteni. APelt családban súlyos patológiai gondok álltak fenn.A boszorkányok boldogok voltak. Calvin pedigelégedett. Én megkönnyebbültem. Calvin azt mondta311

Tanyának, hogy visszaviszi Hotshotba. A kissé zavarodottTanya sokkal méltóságteljesebben távozott, mint ahogyanérkezett. Nem értette, miért járt a házamban, és minthanem emlékezett volna arra, mit tettek a boszorkányok. Denem is tűnt feldúltnak amiatt, hogy zavarosak voltak azemlékei.A lehetséges világok legjobbika.Talán most, hogy Tanya veszedelmes befolyásaeltűnt, Jason és Crystal meg tudja beszélni a dolgokat.Végül is Crystal tényleg hozzá akart menni Jasonhöz, ésőszintén elégedettnek látszott, hogy megint állapotos.Vajon most miért ennyire elégedetlen? Egyszerűenképtelen voltam felfogni.Most Crystal is felkerült azoknak a hosszúlistájára, akiket nem értettem.Míg a boszorkányok a nappalit takarították nyitottablak mellett - habár hideg éjszaka volt, meg akartamszabadulni a gyógynövények mindent körüllengőszagától -, elterültem az ágyamon egy könyvvel. Azonkaptam magam, hogy nem vagyok eléggé összeszedettahhoz, hogy olvassak. Végül úgy döntöttem, kimegyek,ezért felkaptam egy kapucnis pulcsit, és szóltamAmeliának, hogy kimentem. Leültem az egyik fa kertiszékbe, amelyet Ameliával vásároltunk a Wal-Martban anyár végi kiárusításon, és még egyszer megcsodáltam ahozzá való napernyős asztalt. Csak ne felejtsem elbevinni a napernyőt, és letakarni a bútorokat télire!Hátradőltem, és szabadjára engedtem a képzeletemet.Egy ideig nagyon jólesett, hogy csak úgyelüldögélek odakint, beszívom a fák és a föld illatát,hallgatom a síró lappantyú jellegzetes hangját azerdőben. A biztonsági fény miatt biztonságban éreztem312

magam, noha tudtam, mindez csak illúzió. Ha fény van,egy kicsit jobban lehet látni, ki jön érted.Bill lépett ki az erdőből, és zajtalanul odasétált akerti bútorhoz. Leült az egyik székre.Hosszú másodpercekig nem szóltunk egymáshoz.Amikor Bill a közelemben volt, nem éreztem azt akeserves bánatot, amely az utóbbi pár hónap történéseimiatt járt át. Jelenlétével alig zavarta meg az őszi estét,annyira a része volt.- Selah Little Rockba költözött - szólalt meg.- Hogyhogy?- Egy nagy cégnél kapott állást - mondta. - Nekemazt mondta, ez volt minden álma. Vámpíringatlanokkalfoglalkoznak.- Rákattant a vámpírokra?- Úgy nézem. Nem az én hibám.- Nem te voltál neki az első? - Talán egy kicsitkeserűnek tűntem. Nekem Bill volt az első, mindentekintetben.- Ezt ne! - mondta, és felém fordította az arcát.Szinte világított a sápadtsága. - Nem - mondtahatározottan. - Nem én voltam neki az első. És mindig istudtam, hogy a vámpírt szereti bennem, nem pedig azt aszemélyt, akit a vámpír rejt.Értettem, mit akar mondani. Amikor megtudtam,hogy parancsba kapta, hogy kedveltesse meg magátvelem, úgy éreztem, a bennem lévő gondolatolvasókeltette fel a figyelmét, nem pedig az a nő, akit agondolatolvasó rejt.- A sors fintora - mondtam.313

- Sosem volt fontos nekem - mondta. - Vagy csakegy kicsit - vállat vont. - Annyi hozzá hasonlóval voltdolgom.- Nem tudom, mire számítasz, ez hogyan érintengem.- Csak az igazat mondom. Belőled csak egy van. -És ekkor felállt, visszasétált az erdőbe, lassan, akár egyhalandó, hogy lássam, amint elmegy.Szemmel láthatóan Bill titkos aknamunkátvégzett, hogy visszaszerezze a megbecsülésemet.Elgondolkodtam, vajon arról álmodik-e, hogy újrabeleszeretek. Még mindig fájt, ha arra az éjszakáragondoltam, amikor megtudtam az igazat. Úgy éreztem,legjobb esetben is csak a megbecsülésemet szerezhetivissza. De a bizalmamat, a szerelmemet? Ezt nem tudtamelképzelni.Még pár percig kint maradtam, és átgondoltam amögöttem álló estét. Egy ellenséges ügynök leszedve. Azellenség maga eltűnt. Aztán eszembe jutott az eltűntszemélyek utáni nyomozás, mindannyian shreveportivérfarkasok. Vajon mikor adják fel?Az biztos volt, hogy egy ideig nem kellközreműködnöm vérfarkasügyekben; a túlélőkettúlságosan lefoglalta, hogy rendet tegyenek a házuk táján.Reméltem, hogy Alcide élvezi, hogy ő a vezér, ésátfutott rajtam, vajon a hatalomátvétel éjszakájánsikerült-e újabb tisztavérű kis vérfarkast nemzenie.Eltöprengtem, ki fogadta be Furnan gyerekeit.Addig-addig töprengtem, míg gondolataim Felipede Castro felé kanyarodtak: vajon Louisianában állítottafel a főhadiszállását, vagy Vegasban maradt? Vajon szóltvalaki Bubbának, hogy Louisiana új vezetőt kapott?314

Vajon látom-e még valaha? A világ egyik leghíresebbarca volt az övé, de az elméje sajnos megbomlott, amikora memphisi halottasházban dolgozó vámpír a legutolsópillanatban áthozta. Bubba nem viselte jól a Katrinát;elszakadt a többi New Orleans-i vámpírtól, éspatkányokon és kisebb állatokon (elhagyott házi cicákon,gondolom) kellett tengődnie, míg a Baton Rouge-ivámpírok mentőalakulata az egyik éjjel rá nem talált. Azutolsó, amit hallottam róla, az volt, hogy egy másikállamba kellett küldeni pihenni és felépülni. TalánVegasban felpörög. Vegasban mindig jól érezte magát,amikor még élt.Hirtelen rádöbbentem, hogy egészenelgémberedtek a tagjaim a hosszas ücsörgéstől, és alevegő már kellemetlenül lehűlt. Ideje volt bemenni éslefeküdni. A ház többi része már sötétbe borult,gondolom, Octaviát és Ameliát kimerítette aboszorkánykodás.Feltápászkodtam, becsuktam a napernyőt,kinyitottam a fészerajtót, és a napernyőt ahhoz a padhoztámasztottam, ahol az eddig a nagyapámnak hitt férfiannak idején bütykölgetett. Bezártam a fészert, és olyanérzés volt, mintha ezzel a nyarat is elzártam volna.315

18. fejezetA csendes és békés hétfői szabadnap után keddena kora délutáni műszakra mentem be. Amikor elindultamotthonról, Amelia épp egy fiókos szekrényt festett át,amit egy helyi ószeresnél talált. Octavia az elhaltrózsafejeket vagdosta le. Elmagyarázta, hogy vissza kellmetszeni őket télire, mire én mondtam neki, hogy csaknyugodtan. A nagyi volt a család rózsaszakértője, ésnekem nem is engedte, hogy akár csak egy ujjal ishozzájuk érjek, legfeljebb ha be kellett fújni őket alevéltetvek ellen. Ez volt az egyik feladatom.Jason a munkatársaival jött be ebédelni aMerlotte's-ba. Két asztalt egybetoltak, és jókedvűférfitársaságot alkottak. Ha hűvösebb a levegő, és nemviharos az időjárás, a megyei útkarbantartók mindigjókedvűek. Jason szinte már nem fért a bőrébe, azagyában csak úgy cikáztak a gondolatok. Talán az, hogyTanya káros hatását kiiktattuk, máris meghozta a várvavárt eredményt. Minden erőmre szükségem volt, hogy neturkáljak a fejében, hiszen mégiscsak a bátyám volt.Amikor kivittem az asztalukhoz egy nagy tálcakólát és teát, Jason felém fordult.- Crystal üdvözöl.316

- Hogy van? - kérdeztem, hogy mutassam,érdekel, mi van vele, mire Jason a hüvelykujjával és amutatóujjával kört formált. Felszolgáltam az utolsó pohárteát, óvatosan tettem le, hogy ki ne löttyenjen, ésmegkérdeztem Dove Becket, Alcee unokatestvérét, kér-emég egy kis citromot hozzá.- Köszönöm, nem - válaszolt udvariasan. Dove azérettségi másnapján nősült meg, és egészen másmilyenvolt, mint Alcee. Harmincévesként fiatalabb volt, ésamennyire én megítélhettem - és elég jól meg tudtamítélni nem volt meg benne az a belső harag, ami anyomozóban igen. Dove egyik húgával jártam egy suliba.- Hogy van Angela? - érdeklődtem, mireelmosolyodott.- Hozzáment Maurice Kershaw-hoz - mondta. -Van egy kisfiúk, a világ leghelyesebb kislegénye. Angelaegészen más nő lett, nem iszik, nem dohányzik, ésamikor csak lehet, elmegy a templomba.- Ennek igazán örülök. Mondd meg neki, hogyérdeklődtem felőle! - mondtam, és elkezdtem felvenni arendeléseket. Hallottam, hogy Jason arról a kerítésrőlbeszél a barátainak, amit nemsokára megcsinál, de nemvolt időm figyelni rájuk.Jason még ott maradt, amikor a többiek kimenteka kocsijukhoz.- Sook, amikor végzel, beugranál hozzánk, ésránéznél Crystalre?- Persze, de nem akkor végzel te is amunkahelyeden?- Át kell mennem Clarice-be, és el kell hoznom adrótkerítést. Crystal azt akarja, hogy lekerítsek egy részt317

a hátsó udvaron a kicsinek. Hogy biztonságbanjátszhasson.Meglepett, hogy Crystal ennyire előrelátó és hogyelőtört belőle az anyai ösztön. Talán megváltozik a babaszületése után. Eszembe jutott Angela Kershaw és akisfia.Nem akartam összeszámolni, hány nálamfiatalabb lány ment már férjhez és szült gyereket - vagycsak szült gyereket. Megdorgáltam magam, hogy azirigység bűn, és nekigyürkőztem a munkának,mindenkire rámosolyogtam és mindenkinekodabiccentettem. Szerencsére sűrű nap volt. A délutáninyugalomban Sam megkért, hogy segítsek neki leltároznia raktárban, míg Holly vitte a bárpultot és az asztalokat.Csak a két bentlakó alkoholistánkat kellett kiszolgálni,ezért Hollynak nem kellett megszakadnia a munkában.Mivel nagyon ódzkodtam Sam BlackBerryjétől, ő írta beaz eredményeket, én pedig számoltam, és vagy ötvenszerfel kellett másznom a létrán, majd vissza, hogy számoljakés poroljak. A takarítószereket nagy tételben vásároltuk.Azokat is megszámoltuk. Samre aznap rátört a számolásiláz.A raktárnak nincs ablaka, ezért meglehetősmelegben kellett dolgoznunk. Örültem, hogy kijöhetek azsúfolt helyiségből, amikor Sam végre elégedett voltmindennel. Kiszedtem egy pókhálót a hajából, amikorelindultam a mosdóba, ahol megmostam a kezem,alaposan letörölgettem az arcom, és az összegyűjtöttpókhálókat kiszedtem a copfomból (amennyire csaktudtam).Amikor kihajtottam a Merlotte's parkolójából,majdnem balra kanyarodtam, hogy hazamegyek, és végre318

lezuhanyozom. Még idejében eszembe jutott, megígértemJasonnek, hogy beugrom Crystalhez, ezért jobbrafordultam.Jason a szüleim házában lakott, és nagyon szépenkarbantartotta. A bátyám az a fajta férfi, aki szeretbüszkélkedni a házával. Szabadidejében szívesen festett,nyírta a füvet, elvégezte az alapvető javításokat. Ez azoldala mindig meglepett egy kicsit. Nemrégbarnássárgára festette a külső falakat, a szegőléceketpedig vakító fehérre, és a kis ház most frissnek ésvidámnak hatott. A ház előtti út U alakbanvisszakanyarodott. Jason a ház mellett leágazást épített,amely a hátsó fedett beállóhoz vezetett, de én most abejárati ajtó előtt, a lépcsőnél parkoltam. A zsebembedugtam a kocsikulcsot, és végigmentem a verandán.Elfordítottam a kilincset, mert azt terveztem, hogy előbbbedugom a fejem, és bekiabálok Crystalnek, hiszencsaládtag. A bejárati ajtó nem volt bezárva, ahogyerrefelé napközben általában semelyik bejárati ajtó nemszokott zárva lenni. A nagy nappali üres volt.- Hali, Crystal, Sookie vagyok! - kiáltottam, habármegpróbáltam nem hangoskodni, nehogy megijesszem,ha esetleg alszik.Elfojtott nyögést hallottam. A legnagyobbhálószobából jött, amelyet annak idején a szüleimhasználtak, és a nappali túlsó végében, tőlem jobbra nyílt.Ó, a francba! Crystal megint elveszíti a babát,gondoltam, és odarohantam a csukott ajtóhoz. Olyanerővel vágtam be, hogy nekicsapódott a falnak, de észresem vettem, mert az ágyban ott vonaglott Crystal ésDove Beck.319

Annyira megdöbbentem, annyira mérges lettem ésannyira összezavarodtam, hogy amikor félbehagyták,amit csináltak, és rám bámultak, a lehető legrosszabbatmondtam, ami csak az eszembe juthatott.- Nem csoda, hogy elveszíted az összes babádat!Sarkon fordultam, és kiviharzottam a házból.Annyira dühös voltam, hogy még a kocsiba is képtelenvoltam beszállni. Legnagyobb szerencsétlenségemreCalvin állt meg mögöttem, és szinte még meg sem állt afurgon, ő már ugrott is ki.- Szent isten! Mi a baj? - kérdezte. - Crystal jólvan?- Miért nem mész be és kérdezed meg tőle? -mondtam undokul, és bemásztam a kocsiba, de csakültem ott, és egész testemben remegtem. Calvin berohanta házba, mintha tüzet kellett volna oltania, és azt hiszem,nagyjából erről is volt szó.- Jason, a rohadt életbe! - üvöltöttem, és azöklömmel verni kezdtem a kormányt. Időt kellett volnaszakítanom arra, hogy belenézzek Jason fejébe. Nagyonjól kellett tudnia, hogy míg neki Clarice-ben dolga van,valószínűleg Dove és Crystal kapva kap az alkalmon, éstalálkoznak. Jason arra épített, hogy kötelességtudóanbeugrom. Nem lehetett merő véletlen, hogy Calvin ismegjelent. A bátyám biztosan megkérte Calvint is, hogynézzen rá Crystalre. Így semmit sem lehet letagadni,esélyük sincs arra, hogy eltussolják - hiszen Calvin is, énis megtudtuk. Már a kezdet kezdetén jogos volt azaggodalmam a házassági eskü feltételei miatt, és mostmegint volt valami, ami miatt idegeskedhetem.Ráadásul szégyelltem magam. Szégyelltemmagam minden résztvevő viselkedése miatt. Az én320

illemkódexem szerint, amitől nem leszek éppmintakeresztény, amit egyedülállók tesznek egy szeretőés gondoskodó kapcsolatban, az csak rájuk tartozik. Sőtmég egy lazább kapcsolatban is - persze, ha tiszteletbentartják egymást. De egy olyan párnak, amely hűségetfogadott egymásnak, ráadásul nyilvánosan, egészen másszabályok szerint kellett viselkednie, legalábbis az énvilágomban.De Crystal világában és Dove világában szemmelláthatóan nem.Calvin lejött a lépcsőn, és évekkel öregebbneklátszott, mint amikor összeadta őket. Odaállt a kocsimmellé. Az arckifejezése az enyém szakasztott mása volt -csalódottság, kiábrándultság, felháborodottság ült ki rá.Egy csomó mindenféle -ság.- Majd kereslek - mondta. - Muszáj lesz megintszertartást rendezni.Crystal jelent meg a verandán leopárdmintásfürdőköntösbe burkolódzva. Úgy éreztem, nem tudnámelviselni, ha megszólítana, ezért beindítottam az autót, ésamilyen gyorsan csak lehetett, elhajtottam. Kábultanértem haza. Amikor beléptem a hátsó ajtón, Amelia éppaprított valamit a régi vágódeszkán, amely kisebbperzselésekkel, de megúszta a tüzet. Amelia felémfordult, hogy mondjon valamit, s már nyitotta volna aszáját, amikor meglátta az arcomat. Megráztam a fejem,hogy inkább ne szóljon semmit, és egyenesen aszobámba siettem.Ez is egy olyan nap volt, amit könnyebb lett volnaelviselni, ha egyedül lakik az ember.Csak ültem a szobámban a sarokba állított kisszéken, azon, amelyen mostanában elég sok vendég321

üldögélt. Bob összegömbölyödve feküdt az ágyamon,ahol egyébként szigorúan tilos volt neki. Valakinapközben kinyitotta az ajtót. Átfutott rajtam, hogyelkapom Ameliát ezért, aztán elvetettem a gondolatot,amikor megláttam az összehajtogatott tisztafehérneműket a fésülködőasztalon.- Bob - mondtam, mire a macska kinyújtózott,majd egyetlen lágy mozdulattal talpra szökkent. Ott álltaz ágyon, és tágra nyílt, aranyszín szemével rám bámult.- Húzz ki innen a fenébe! - mondtam.Bob méltóságteljesen leugrott a földre, és büszkeléptekkel az ajtóhoz vonult. Pár centire kinyitottam neki.Kiment, és sikerült azt a benyomást keltenie, minthaszabad akaratából távozott volna. Becsuktam mögötte azajtót.Imádom a macskákat. Csak most egyedül akartammaradni.Megcsörrent a telefon, és felálltam, hogyfelvegyem.- Holnap este - szólt bele Calvin. - Kényelmesruhában gyere. Pontban hétre. - Szomorúnak tűnt, ésfáradtnak.- Rendben - mondtam, és mindketten letettük. Egykicsit még ott ültem. Akármiről szólt ez a szertartás,muszáj volt részt vennem rajta? Igen, muszáj. Crystallelellentétben én megtartottam az ígéreteimet. Mintlegközelebbi rokona, kezeskednem kellett Jasonért azesküvőjén: nekem kellett átvállalnom a büntetését, hahűtlen a feleségéhez. Calvin pedig Crystalért kezeskedett.És lássátok, mire jutottunk.Fogalmam sem volt, mi fog történni, de tudtam,hogy valami rettenetes. Noha a vérpárducok megértették,322

mennyire szükséges az, hogy minden elérhető fajtisztahím párduc párosodjon minden elérhető, fajtiszta nősténypárduccal (mert csak így születhettek tisztavérű kispárducok), abban is hittek, hogy amint esélyt adtak agyermeknemzésre, onnantól kezdve minden kapcsolatszigorúan monogám. Ha valaki nem akarta letenni ezt azesküt, akkor nem kezdett kapcsolatot és nem házasodottsenkivel. Így működött a közösségük. Crystal már aszületése óta magába szívta ezeket a szabályokat, ésCalvin révén Jason is megismerte őket még az esküvőelőtt.Jason nem telefonált, és ennek őszintén örültem.Elgondolkodtam, mi történhet a házában, de csak tompaaggyal. Mikor találkozott Crystal Dove Beckkel? VajonDove felesége tud erről? Nem lepett meg, hogy Crystalmegcsalta Jasont, de egy kicsit meghökkentett aválasztása.Úgy döntöttem, hogy Crystal a lehetőlegnyomatékosabbá akarta tenni a csalárdságát. Ezzelgyakorlatilag azt mondta: „Lefekszem valakivel,miközben a te gyerekedet hordom a szívem alatt. Ésidősebb nálad, nem a te fajod, és ráadásul nekeddolgozik!" Minden egyes mondattal egyre mélyebbredöfve a tőrt. Ha ez volt a megtorlás azért a rohadtsajtburgerért, akkor szerintem az extranagy kiszerelésűbosszút választotta.Ám mivel nem akartam, hogy úgy tűnjön,duzzogok, lementem vacsorázni, ami szerény ésvigasztaló tonhalas tésztasaláta volt, borsóval éshagymával. Miután odaadtam az edényeket Octaviának,hogy gondoskodjon róluk, visszavonultam a szobámba.A két boszorkány gyakorlatilag lábujjhegyen közlekedett323

a folyosón, nehogy megzavarjanak, de természetesenmajd meghaltak a kíváncsiságtól, hogy megtudják, mi abajom.De nem kérdezték meg, az isten áldja őket. Nemis nagyon tudtam volna elmagyarázni. Túlságosanösszetörtem.Kismillió imát mormoltam el aznap éjjel, mielőttlefeküdtem volna, de egyik után sem éreztem magamatjobban.Másnap csak azért mentem be dolgozni, mertmuszáj volt. Úgysem éreztem volna jobban magam attól,ha otthon maradok. Mélységesen örültem, hogy Jasonnem jött be a Merlotte's-ba, mert lehet, hogy akkorhozzávágok egy korsót.Sam óvatosan méregetett, míg végül behúzottmagához a bárpult mögé.- Mondd el, mi folyik itt! - kérte.Könnyek öntötték el a szemem, és csak egyhajszál választott el attól, hogy jelenetet rendezzek.Hirtelen lehajoltam, mintha valamit a földre ejtettemvolna.- Sam, kérlek, ne kérdezz semmit! Túlságosanfeldúlt vagyok ahhoz, hogy beszéljek róla. - Abban apillanatban rádöbbentem, hogy nagy megnyugvás lenne,ha elmondhatnám Samnek, de egyszerűen nem tehettem,itt a zsúfolt bárban nem.- Nézd, tudod, hogy itt vagyok neked, haszükséged van rám. - Komoly volt az arca. Megpaskoltaa vállamat.Ez emlékeztetett arra, hogy rengeteg barátom van,akik nem szégyenítették volna meg magukat így, mintCrystal. Jason is megszégyenítette magát, mégpedig324

azzal, hogy Calvint és engem kényszerített, hogy legyünka tanúi felesége olcsó árulásának. Annyi barátom volt,aki sosem tett volna ilyet! A sors iróniája, hogy pont abátyám tette meg.Ettől a gondolattól jobban éreztem magam, éserősebbnek.Mire hazaértem, megint ki tudtam húzni magam.Senki sem volt otthon. Tétováztam. Elgondolkodtam,hogy felhívjam-e Tarát, vagy inkább könyörögjekSamnek, hogy egy órára szabaduljon el, vagy hívjam felBillt, hogy jöjjön el velem Hotshotba... de ez csakgyengeség volt a részemről. Ezt egyedül kellettvégigcsinálnom. Calvin szólt, hogy valami kényelmesbenmenjek, és ne öltözzem ki, és a Merlotte's-os egyenruhámmindkét feltételnek megfelelt. De nem tűnthelyénvalónak a munkaruhámban megjelenni egy ilyeneseményen. Még vér is folyhat. Fogalmam sem volt, mireszámítsak. Jóganadrágot vettem fel, és egy régi, szürkepulcsit. A hajamat nem engedtem ki. Úgy néztem ki,mint aki szekrényrámoláshoz öltözött fel.Hotshot felé bekapcsoltam a rádiót, és telitorokból énekeltem, hogy véletlenül se gondolkozzam.Daloltam Evanescence-szel, egyetértettem a DixieChicksszel, hogy nem fogok meghátrálni... csupa jó kis„húzd ki magad, ne lógasd az orrod" típusú dal szólt.Jóval hét előtt értem Hotshotba. Utoljára Jason ésCrystal esküvőjén voltam itt, amikor Quinn-neltáncoltam. Az volt Quinn egyetlen olyan látogatása,amikor intim közelségbe kerültünk. Visszatekintvemegbántam azt a lépésemet. Hibát követtem el. Olyanjövőre építettem, amely sosem jött el. Elsiettem a dolgot.Reméltem, hogy még egyszer nem követem el ezt a hibát.325

Leparkoltam az út szélére, pontosan úgy, ahogyJason esküvője estéjén is. Közel sem volt annyi autó,mint akkor, amikor több hétköznapi személy is megjelentvendégként. Volt viszont néhány pluszjármű.Felismertem Jason furgonját. A többi ahhoz a kevésvérpárduchoz tartozott, aki nem Hotshotban lakott.Már összegyűlt egy kisebb tömeg Calvin házánakhátsó udvarán. Az emberek utat engedtek nekem, míg atömeg közepére értem, ahol ott találtam Crystalt, Jasontés Calvint. Láttam néhány ismerős arcot is.Maryelizabeth, egy középkorú párduc, felém biccentett.A közelben megláttam a lányát. A neve nem jutott azeszembe, de az biztos, hogy nem ő volt az egyetlenkiskorú néző. Kísérteties érzésem támadt, felállt a szőr ahátamon, mint mindig, valahányszor megpróbáltamelképzelni a hotshoti mindennapokat.Calvin a csizmáját bámulta, és nem nézett fel.Jason is kerülte a tekintetemet. Egyedül Crystal húzta kimagát dacosan, sötét szemét rám szegezte, szinte elvárta,hogy nézzek rá. Rá is néztem, és a következő pillanatbanelkapta a tekintetét, és a távolba bámult.Maryelizabeth egy rongyos, régi könyvet tartott akezében, és kinyitotta a letépett újságpapírszelettelmegjelölt oldalon. A közösség elcsendesedett ésmozdulatlanná dermedt. Ezért gyűltek itt össze.- Mi, a szemfogak és karmok népe, azért vagyunkitt, mert az egyikünk megszegte az esküjét - olvastaMaryelizabeth. - Crystal és Jason, e közösségvérpárducai, házasságkötésükkor megfogadták egymásnak, hogy hűek lesznek a házastársi esküjükhöz,mind macskaféleként, mind halandóként. Crystalért a326

nagybátyja, Calvin vállalt kezességet, Jasonért a húga,Sookie.Tisztában voltam vele, hogy az egybegyűltektekintete Calvinről rám vándorol. A legtöbb szem aranysárga volt. A hotshoti belterjesség néhány enyhén ijesztőkövetkezménnyel járt.- Most, hogy Crystal megszegte az esküjét, és etényt a kezességet vállalók tanúsítják is, Crystalnagybátyja felajánlotta, hogy átvállalja a büntetést,minthogy Crystal állapotos.Ez sokkal rosszabb lesz, mint gyanítottam.- Minthogy Calvin átveszi Crystal helyét, Sookie,úgy döntesz-e, hogy átveszed Jason helyét?Ó, basszus! Calvinre néztem, és tudtam, azarcomra van írva a kérdés, hogy kihátrálhatok-e ebből. Ésaz ő arcára az volt írva, hogy nem. Sőt látszott, hogysajnál.Sosem fogok megbocsátani a bátyámnak - deCrystalnek sem - mindezért.- Sookie - sürgetett Maryelizabeth.- Mit kellene tennem? - kérdeztem, és hamorcosnak és durcásnak és mérgesnek tűntem, akkormeg is volt rá minden okom.Maryelizabeth ismét kinyitotta a könyvet, ésfelolvasta a választ.- Az érzékszerveink és karmaink által létezünk, ésha a hites esküt megszegik, egy karomnak törnie kell -olvasta.Csak bámultam rá, és próbáltam értelmezni ahallottakat.- Vagy neked vagy Jasonnek el kell törnie Calvinujját - tette hozzá Maryelizabeth egyszerűen. - Ami azt327

illeti, Crystal minden tekintetben megszegte a hites esküt,ezért legalább két ujjat el kell törnöd. De minél többet,annál jobb. Jasonnek kell döntenie, gondolom.Minél többet, annál jobb. Jézus Krisztus, SzűzMária, Szent József! Megpróbáltam szenvtelen maradni.Ki okozhatná a nagyobb kárt a barátomnak, Calvinnek?A bátyám, semmi kétség. Ha igaz barátja vagyokCalvinnek, akkor én teszem meg. Rá tudom vennimagamat? De ebben a pillanatban kivették a kezemből adöntést.Jason szólalt meg.- Nem gondoltam, hogy így fog történni, Sookie. -Egyszerre tűnt mérgesnek, zavarodottnak ésvédekezőnek. - Ha Calvin kezességet vállal Crystalért,akkor azt akarom, hogy Sookie vállaljon kezességetértem - fordult Maryelizabethhez. Sosem gondoltamvolna, hogy képes lennék utálni a bátyámat, de ott ésakkor rájöttem, hogy ez lehetséges.- Akkor legyen! - mondta Maryelizabeth.Megpróbáltam gondolatban felvértezni magam.Végül is talán mégsem olyan rossz, mint vártam.Azt képzeltem, hogy Calvint megostorozzák, vagy nekikell megostoroznia Crystalt. Vagy valami szörnyűségetkell tennünk késekkel; az sokkal rosszabb lett volna.Megpróbáltam elhinni, hogy talán mégsem leszolyan rossz. Ez sikerült is mindaddig, mígnem két férfikihozott két betontömböt, és felhelyezték apiknikasztalra.És akkor Maryelizabeth elővett egy téglát. És odanyújtotta nekem.Önkéntelenül is rázni kezdtem a fejem, mertannyira összeugrott a gyomrom. Émelyegni kezdtem.328

Csak néztem a közönséges vörös téglát, és kezdtemrájönni, mibe kerül ez nekem.Calvin előrelépett, és megfogta a kezem.Odahajolt egészen közel hozzám, és belesúgta a fülembe.- Kedvesem - mondta -, meg kell tenned. Énelfogadtam, amikor kiálltam kezeskedni Crystalért,amikor férjhez ment. És tudtam, hogy milyen ember. Éste ismered Jasont. Könnyen megtörténhetett volna amásik irányban is. És akkor nekem kéne ezt tennemveled. És te nem gyógyulsz olyan könnyen. Így lesz ajobb. És így kell lennie. A népünk elvárja. -Felegyenesedett, és egyenesen a szemembe nézett. Aszeme aranyszínű volt, végtelenül idegen és tökéletesenhiggadt.Összeszorítottam a számat, és nagy nehezenbólintottam. Calvin bátorítón pillantott rám, és elfoglaltaa helyét az asztalnál. Kezét a betontömbre fektette.Maryelizabeth minden további nélkül odanyújtotta atéglát. A többi párduc türelmesen várta, hogyvégrehajtsam a büntetést. A vámpírok kiöltöztek volnaerre az alkalomra, különleges ruhába, és valószínűlegszereztek volna egy extrakülönleges téglát valami régitemplomból vagy valami ilyesmit, de a párducok nem. Ezcsak egy rohadt tégla volt. A hosszú oldalánál két kézzelmarkolva magasba emeltem.Miután egy hosszú percig néztem a téglát, aztmondtam Jasonnek:- Soha többet nem akarok veled beszélni. Soha. -Majd Crystal felé fordultam. - Remélem, élvezted, te dög- mondtam, és megfordultam, amilyen gyorsan csaktudtam, és lesújtottam Calvin kezére.329

19. fejezetAmelia és Octavia két napig körözött körülöttem,míg úgy döntöttek, hogy a legjobb, ha egyszerűen békénhagynak. Csak morcosabb lettem, ahogy láttam aggódógondolataikat, mert nem akartam, hogyvigasztalgassanak. Szenvednem kellett amiatt, amittettem, és ez azt jelentette, hogy nem fogadhattam el,amikor enyhíteni akartak a nyomoromon. Ezért morcosés rosszkedvű maradtam, magamba fordultam, és azegész házra ráborítottam komor hangulatomat.A bátyám egyszer jött csak be a bárba, és én hátatfordítottam neki. Dove Beck nem jött be inni aMerlotte's-ba, aminek örültem, habár amennyire én megtudtam mondani, ő volt a legkevésbé bűnös a csapatban -bár ettől nem lett szent a szememben. Amikor AlceeBeck bejött, egyértelmű volt, hogy a testvére megvallottaneki, mit tett, mert Alcee a szokottnál is mérgesebbneklátszott, és valahányszor csak lehetett, elkapta atekintetem, hogy tudassa, egyenlő ellenfelek vagyunk.Hála istennek, Calvin nem jelent meg. Nembírtam volna elviselni. Épp eleget hallottam a Norcrossbelimunkatársaitól itt a bárban arról, hogy milyen balesetérte, ahogy otthon dolgozott a furgonján.330

A harmadik este Eric váratlanul beállított aMerlotte's-ba. Elég volt egyetlen pillantást vetni rá, és atorkom hirtelen elszorult, és könny gyűlt a szemembe. DeEric úgy vonult végig a helyiségen, mintha az övé lenne abár, és egyenesen Sam irodájába tartott. Nemsokára Samdugta ki a fejét az ajtón, és odaintett nekem.Amikor beléptem, nem vártam, hogy Sambecsukja az iroda ajtaját.- Mi a baj? - kérdezte Sam. Napok óta ki akartaderíteni, de én minden jó szándékú érdeklődésétleráztam.Eric odaállt mellénk, és keresztbe fonta a karját amellkasán. Kezével intett, jelezve, hogy „mondd csak,várunk". A ridegsége ellenére a jelenléte eltüntette agombócot a torkomból, amely miatt eddig egy szót sembírtam szólni.- Darabokra törtem Calvin Norris kezét -mondtam. - Egy téglával.- Ezek szerint... ő kezeskedett a sógornődért azesküvőn. - Sam azonnal rájött, mi van a háttérben.Eric arca kifejezéstelen volt. A vámpírok tudnakegy-két dolgot a vérfajhoz tartozókról - muszáj tudniuk -,de a vámpírok szerint ők mindenkinél feljebb állnak,ezért nem vesztegetik az időt olyasmire, hogypontosabban megismerjék a vérfarkasok, vérpárducok ésa többiek szertartásait, dalait, rigmusait.- Sookie-nak el kellett törnie Calvin kezét, amelya párductest karmait jelképezi - magyarázta Samtürelmetlenül. - Ő kezeskedett Jasonért. - És akkor Samés Eric mély egyetértéssel összenéztek, amitől kivert avíz. Egyikük sem kedvelte Jasont egy hangyányit sem.331

Sam rólam Ericre nézett, mintha azt várta volna,hogy Eric tesz valamit, amitől jobban fogom magamérezni.- Nem tartozom hozzá - csattantam fel, mert ettőlaz egésztől olyan érzésem volt, mintha valakitulajdonaként kezelnének. - Azt hitted, ha Eric idejön,akkor attól boldog leszek, és gondtalan?- Nem - mondta Sam, és úgy tűnt, kissé dühösmagára. - De abban reménykedtem, hogy segítelmondanod, mi bánt.- Mi bánt... - suttogtam nagyon halkan. -Rendben. Az bánt, hogy a bátyám úgy szervezte meg,hogy Calvin és én beugorjunk megnézni Crystalt, akikörülbelül négy hónapos terhes, és úgy intézte, hogynagyjából egy időben érjünk oda. És amikor benéztünk aházba, ott találtuk Crystalt Dove Beckkel az ágyban. ÉsJason tudta, hogy ez lesz.- És ezért el kellett törnöd a vérpárduc ujját -mondta Eric. Ezzel az erővel azt is kérdezhette volna,hogy csirkecsonttal háromszor körbe-körbe kellett-eforognom, annyira látszott, hogy most egy primitív törzsszertartásairól érdeklődik.- Igen, Eric, pontosan ezt kellett tennem -mondtam komoran. - El kellett törnöm a barátom ujjátegy téglával egy csomó ember előtt.Hirtelen Eric mintha rádöbbent volna, hogyrosszul közelítette meg a kérdést. Sam teljesen kiakadvanézett rá.- És én még azt hittem, segíteni fogsz.- Egy csomó dolog történik Shreveportban -válaszolta Eric halvány védekezéssel a hangjában. -Például el kell szállásolnunk az új királyt.332

Sam dörmögött valamit az orra alatt, amigyanúsan úgy hangzott, hogy „kibaszott vámpírok".Ez annyira igazságtalan volt. Azt vártam, hogymindenki együtt érez velem, amikor végre elmondom, miokozta a rossz hangulatomat. De Sam és Eric annyira elvolt foglalva azzal, hogy idegesek egymásra, hogyegyikük sem törődött velem.- Hát, köszi, srácok - mondtam. - Nagy élményvolt. Eric, köszi a segítséget, nagyra értékelem a kedvesszavakat. - Azzal, ahogy a nagyi mondta volna, nagydérrel-dúrral kivonultam. Visszacsattogtam a bárba, ésolyan morcosan szolgáltam fel, hogy volt, aki oda se merthívni magához, hogy újabb italt rendeljen.Úgy döntöttem, hogy letakarítom a bárpultot,mert Sam még mindig az irodájában volt Erickel... habárvalószínűleg Eric azóta kiment a hátsó ajtón. Sikáltam,töröltem, sört csapoltam Hollynak, és mindent olyanaprólékosan eligazgattam, hogy Samnek a végén kisebbfejtörést okozott, mire megtalált bizonyos dolgokat.Csupán egy-két hétig.Aztán Sam kijött, hogy tovább dolgozzon, ésnéma elégedetlenséggel nézett végig a pulton. A fejétfélredöntve jelezte, hogy húzzak ki a pult mögül. A rosszhangulatom ragadós volt.Tudjátok, milyen az, amikor valaki nagyonjókedvre akar deríteni? Amikor úgy döntesz, hogy csakazért is undok leszel, és a világon semmi, de semmi nemjavíthat a hangulatodon? Sam úgy vágta hozzám Ericet,mintha csak egy boldogságpirula lett volna, és mégisdühös lett, amiért nem nyeltem le. Ahelyett, hogy háláslettem volna, amiért Sam kedvel annyira, hogy felhívjaEricet, megharagudtam rá a feltételezés miatt.333

Abszolút sötét hangulatom volt.Quinn elment. Elüldöztem. Ostoba tévedés, vagybölcs döntés? Az ítélet még váratott magára.Egy csomó shreveporti vérfarkas meghalt Priscillamiatt, és némelyeket láttam is meghalni. Higgyék el, eztnem lehet elfelejteni.Nem kevés vámpír is meghalt, olyanok is, akiketelég jól ismertem.A bátyám egy körmönfont, manipulatív állat.A dédnagyapám még horgászni sem volt hajlandóelvinni.Na jó, ez már kezdett átcsapni butaságba. Hirtelenelmosolyodtam, mert lelki szemem előtt megjelent atündérherceg régi farmeroverallban, Bon Temps Hawksbaseballsapkával a fején, amint egy vödör kukacot cipel,és két horgászbotot.Ahogy szedtem le a tányérokat az asztalról,elkaptam Sam tekintetét. Rákacsintottam.Elfordult, megrázta a fejét, de láttam, hogymosoly suhan át az arcán.És ezzel a rosszkedvem hivatalosan is elillant. Ajózan eszem átvette az irányítást. Semmi értelme nemvolt tovább ostoroznom magam a hotshoti incidens miatt.Azt kellett tennem, amit. Calvin ezt nálam sokkal jobbanértette. A bátyám egy seggfej volt, Crystal meg egyribanc. Ezek olyan tények, amelyekkel szembe kellettnéznem. Az igaz, hogy mindketten boldogtalanok voltak,és megjátszották magukat, mert nem a megfelelőemberrel házasodtak össze, de a születési évüketfigyelembe véve már rég felnőttek voltak, és ugyanúgynem hozhattam helyre a házasságukat, mint ahogyanmegakadályozni sem tudtam.334

A vérfarkasok is a saját módjukon oldották meg aproblémáikat, és én minden tőlem telhetőt megtettem,hogy segítsek. A vámpírok dettó... nagyjából.Rendben. Nem minden lett jobb, de eleget javult.Amikor befejeztem a munkát, nem idegesítettannyira, hogy Ericet ott találtam az autóm mellettvárakozva. Úgy látszott, élvezi az estét, ahogy ott álltegyedül a hidegben. Én reszkettem, mert nem hoztammagammal meleg kabátot. A széldzsekim nem volt elég.- Jólesett egy kicsit egymagam lenni - szólalt megEric váratlanul.- Gondolom, a Szemfogadóban mindig egycsomóan vannak körülötted - mondtam.- Csupa olyan ember, aki akar tőlem valamit.- De élvezed, nem? Hogy te vagy a nagy kahuna?Eric mintha ezt alaposan megrágta volna.- Igen, olyasmi. Szeretek főnök lenni. Nemszeretem, ha... felügyelnek. Van ilyen szó? Örülni fogok,ha Felipe de Castro és a csatlósa, Sandy végre távozik.Victor marad, és átveszi New Orleanst.Eric kitárulkozott. Ilyesmi szinte sosem fordultmég elő. Pont olyan volt, mint a normális beszélgetés kétegyenrangú fél között.- Milyen az új király? - Noha fáztam, nemakartam abbahagyni a beszélgetést.- Jóképű, könyörtelen és okos - sorolta Eric.- Mint te. - Legszívesebben arcul csaptam volnamagam.Eric egy pillanattal később bólintott.- De ami még ennél is fontosabb - folytatta Erickomoran nagyon résen kell lennem, hogy mindig egylépéssel előtte járjak.335

- Minő boldogság ezt hallanom - szólalt meg egyakcentusos hang.Ez határozottan afféle „ó, a rohadt életbe!" -pillanat volt. (Vagy „ó, a rohadt halálba" - pillanat ezesetben.) Egy gyönyörű férfi lépett ki a fák közül, éshunyorogva néztem meg magamnak. Ahogy Ericmeghajolt, végigmértem Felipe de Castrót a csillogócipője orrától merész arcáig. Amikor én is meghajoltam,kissé megkésve ugyan, rájöttem, hogy Eric nem túlzott,amikor azt mondta, az új király jóképű. Felipe de Castrolatin-amerikai volt, aki mellett Jimmy Smits elbújhatottvolna, pedig én nagy csodálója voltam Mr. Smitsnek.Talán százhetvenöt centi lehetett, egyenes testtartásamégis olyan fontosságtudatot sugárzott, hogy azembernek eszébe sem jutott alacsonynak tartani - sőtmellette minden férfi túlságosan magasnak tűnt. Sűrű,sötét haja egészen rövidre nyírva, bajusza volt, éskeskeny kecskeszakálla. A bőre karamellszínű, a szemesötét, erős szemöldöke ívelt, az orra karakteres.Köpönyeget viselt - nem viccelek, igazi, bokáig érőköpönyeget. Annyira lenyűgöző volt, hogy meg semfordult bennem, hogy kuncogjak. A köpönyegtőleltekintve mintha flamenco-estre öltözött volna, amihezfehér ing, fekete mellény és fekete szövetnadrág dukált.Castro egyik füle ki volt fúrva, és egy sötét kő csillogottbenne. A biztonsági lámpa fényében nem tudtam kivenni,mi lehetett. Rubin? Smaragd?Felegyenesedtem, és megint csak bámultam. Deamikor Ericre pillantottam, láttam, hogy ő még mindigelőrehajol. Á, ó! Nos, én nem voltam Castro alatt valója,és még egyszer nem akartam meghajolni. Már az is336

ellenkezett amerikai öntudatommal, hogy egyszermegtettem.- Jó estét, Sookie Stackhouse vagyok - mondtam,mivel a csend kezdett kellemetlenné válni. Gépiesenkinyújtottam a kezem, de aztán eszembe jutott, hogy avámpírok nem ráznak kezet, ezért gyorsanvisszarántottam. - Elnézést - nyögtem.A király oldalra hajtotta a fejét.- Miss Stackhouse - szólalt meg, az akcentusávalvidáman dalolta a nevemet (Mííííssz Sztekhussz).- Igen, uram. Nagyon sajnálom, hogy csak ígyfutva találkozhattunk, de nagyon hideg van idekint, éssietnem kell haza. - Ragyogó arccal néztem fel rá, azzalaz eszelős ragyogással, ami akkor jelenik meg, ha nagyonideges vagyok. - Szia, Eric - dadogtam, és lábujjhegyreálltam, hogy megpusziljam az arcát.- Hívj fel, ha van pár perced. Hacsak nem kellmaradnom, valami őrült okból...- Nem, szerelmem, haza kell menned a jómelegbe - mondta Eric, és mindkét kezemet a sajátjábafogta.- Hívlak, amint a munkám engedi.Amikor elengedett, ügyetlenül meghajoltam akirály felé (amerikai! - nem szokott hozzá ahajlongáshoz), és beugrottam a kocsiba, még mielőttbármelyik vámpír meggondolhatta volna magát atávozásomat illetően. Gyávának éreztem magam - egynagyon megkönnyebbült gyávának ahogy kitolattam aparkolóhelyről, és elhajtottam. De már akkormegkérdőjeleztem, mennyire volt bölcs eljönnöm,amikor ráfordultam a Hummingbird Roadra.337

Aggódtam Eric miatt. Ez elég új jelenség volt,amitől nagyon kényelmetlenül éreztem magam, és ezzelel is kezdődött a vakmerő akciók éjszakája. Eric jólétéértaggódni olyan volt, mintha egy szikla vagy tornádó jólétemiatt aggódtam volna. Eddig mikor kellett aggódnommiatta? Az egyik leghatalmasabb vámpír, akivel valaha istalálkoztam. De Sophie-Anne még nála is hatalmasabbvolt, és a nagy harcos, Sigebert őrizte, és nézzék, mégismi történt vele! Hirtelen végtelenül szerencsétlennekéreztem magam. Mi a fene van velem?Borzalmas gondolatom támadt. Lehet, hogy azértaggódtam, mert Eric aggódott? Azért érzem magam így,mert Eric is szerencsétlennek érezte magát? Lehetséges,hogy ilyen erősen és ilyen messziről is eljutott hozzám,amit érzett? Most forduljak meg, és derítsem ki, mitörténik? Ha a király gyötri Ericet, biztos, hogy nemtudok segíteni rajta. Le kellett húzódnom az út szélére.Képtelen voltam vezetni.Még sohasem volt pánikrohamom, de tudtam,hogy most az tört rám. Megbénított adöntésképtelenségem; általában ez sem volt jellemzőrám. Küzdöttem magammal, próbáltam tisztángondolkodni, és rájöttem, vissza kell fordulnom, akárakarok, akár nem. Ezt a kötelességemet nem hagyhattamfigyelmen kívül, nem azért, mert össze voltam kötveErickel, hanem azért, mert kedveltem.Elforgattam a kormányt, és megfordultam aHummingbird Road kellős közepén. Mivel csak két autótláttam, amióta elhagytam a Merlotte's-t, a manővert nemtartottam súlyos közlekedési kihágásnak. Sokkalgyorsabban mentem vissza, mint ahogyan eljöttem, ésamikor odaértem a bárhoz, teljesen üresen találtam a338

vendégek parkolóját. A bár előtt parkoltam le, és az ülésalól előhúztam a régi softballütőmet. A nagyitól kaptam atizenhatodik születésnapomra. Nagyon jó kis ütő volt,habár már szebb napokat is látott. A bokrok fedezékébenhátraosontam az épület mögé. Japán szentfák. Utáltam ajapán szentfát. Kusza, csúnya, ágas-bogas, ráadásulallergiás voltam rá. Habár széldzsekiben voltam,nadrágban, zokniban, abban a pillanatban, hogyelkezdtem kúszni a növények között, az orrom márisfolyni kezdett.Nagyon óvatosan kikukucskáltam a sarkon.Annyira megdöbbentem, hogy nem hittem aszememnek.Sigebert, a királynő testőre, nem halt meg apuccsban. Nem biz az. Még mindig az élőhalottaksorában volt. És itt állt a Merlotte's parkolójában, éséppen elszórakozott az új királlyal, Felipe de Castróval,és Erickel, meg Sammel, aki belekeveredett a balhéba,mert pechjére pont akkor jött ki a bárból, hogy átmenjena lakókocsijába.Mély levegőt vettem - mélyet, de némán -, ésminden erőmet összeszedve megpróbáltam felfogni, amitláttam. Sigebert tagbaszakadt férfi volt, és évszázadokigvolt a királynő testőre. A fivére, Wybert, a királynőszolgálatában halt meg, és biztos voltam benne, hogySigebert a nevadai vámpírok egyik célpontja volt; rajtahagyták a nyomukat. A vámpírok gyorsan gyógyulnak,de Sigebert elég súlyosan megsebesült ahhoz, hogy mégnapokkal az után is, hogy harcolt, meglátszottak rajta asebek. Hatalmas vágás éktelenkedett a homlokán, és egyijesztő kinézetű sebhelyet láttam a szíve felett. A ruhájaszakadt volt, foltos és mocskos. Talán a nevadai339

vámpírok azt hitték, hogy időközben eloszlott, miközbenvalójában sikerült elmenekülnie és elrejtőznie. Nemfontos, mondtam magamnak.Az volt a fontos, hogy sikerült ezüstlánccalmegkötöznie mind Ericet, mind Felipe de Castrót.Hogyan? Nem fontos, mondtam magamnak megint. Talánez a tendencia, hogy elkalandoznak a gondolataim,Erictől jön, aki sokkal viharvertebbnek látszott, mint akirály. Természetesen Sigebert árulónak tekintette Ericet.Ericnek vérzett a feje, és a karja szemmelláthatóan el volt törve. Castro szájából lassan bugyogott avér, valószínűleg Sigebert beletaposott az arcába. Eric ésCastro is a földön hevert, és a biztonsági lámpa bántófényében mindketten fehérebbek voltak még a frissenesett hónál is. Samet valahogy a saját furgonjalökhárítójához kötözték, de semmi bántódása nem esett,legalábbis eddig nem. Hála istennek.Megpróbáltam kitalálni, hogyan győzhetném leSigebertet az alumínium softballütőmmel, de semmiigazán jó ötlet nem jutott az eszembe. Ha rárontok, akkoregyszerűen kiröhög. Még ilyen súlyos sérülésekkel isvámpír, és esélytelen voltam vele szemben, hacsak nemtámad valami igazán nagyszerű ötletem. Ezért csakfigyeltem és vártam, de a végén már nem bírtam továbbnézni, ahogy gyötri Ericet; higgyék el, amikor egyvámpír az emberbe rúg, az aztán tényleg nyomot hagy.Különben is, Sigebert elég szépen elboldogult azzal anagykéssel, amelyet magával hozott.Mi volt a legnagyobb fegyverként használhatótárgy a kezem ügyében? Lássuk csak, a kocsim. Kisséelszomorodtam, mert az életben nem volt még ilyen jókocsim, és Tara egy dollárért adta el nekem, amikor egy340

újabbat kapott. De más nem jutott az eszembe, amivelnekimehettem volna Sigebertnek.Ezért visszakúsztam, és csendben fohászkodtam,hogy Sigebertet foglalja le annyira a kínzás, hogy nevegye észre a kocsiajtó csapódását. Fejemet a kormányrahajtottam, és erősen gondolkodtam. Mint még soha.Átgondoltam, milyen a parkoló elrendezése és fekvése,merre vannak a megkötözött vámpírok, majd mélylevegőt vettem, és elfordítottam a slusszkulcsot.Megkerültem az épületet, sajnáltam, hogy a kocsival nemlehet elkúszni azok alatt a rohadt japán szentfák alatt,széles kanyart vettem, hogy elegendő helyem legyen atámadásra, amikor a fényszórók megvilágítottákSigebertet, lenyomtam a gázpedált, és egyenesennekihajtottam. Megpróbált arrább menni, de nem voltvalami észlény, és letolt gatyával telibe kaptam (igen, jólolvasták, és nem szeretnék arra gondolni, mi volt akövetkező tervezett kínzás). Nagyot löktem rajta, alevegőbe repült, és nagy puffanással a kocsi tetejénlandolt.Felsikoltottam, és fékeztem, mert a tervem csakennyire terjedt ki. Sigebert lecsúszott a kocsi hátulján,undorító sötét vércsíkot húzott maga után, és eltűnt alátómezőmből. Attól féltem, hogy feltűnik avisszapillantó tükörben, ezért rükvercbe tettem a kocsit,és megint rátapostam a pedálra. Döbb. Döbb. Üresberántottam a sebváltót, és ütővel a kezemben kiugrottam.Sigebert lába és törzsének nagy része a kocsi alá szorult.Odarohantam Erichez, és elkezdtem vacakolni azezüstlánccal, míg tágra nyílt szemmel bámult rám. Castrospanyolul szitkozódott, folyékonyan és megállás nélkül,míg Sam azt kiabálta:341

- Siess, Sookie, siess! - ami nem igazán segített azösszpontosításban.Lemondtam a rohadt láncokról, és fogtam a nagykést, és kiszabadítottam Samet, hogy ő is segíthessen. Akés elég közel került a bőréhez, azért egyszer-kétszerfelkiáltott, de én nagyon igyekeztem, és szerencsére nemkezdett el vérezni. Dicséretére legyen mondva, rekordidőalatt odaért Castróhoz, és nekiállt kiszabadítani a királyt,míg én visszarohantam Erichez, és a kést letettem mellé aföldre, míg ügyködtem. Most, hogy legalább egyszövetségesem volt, aki kezét-lábát használni tudta,megint tudtam összpontosítani, és sikerültkiszabadítanom Eric lábát (így legalább elfuthatott - azthiszem, erre gondoltam), és utána lassan kioldoztam akarját és a kezét is. Az ezüstlánc többször volt rátekerve,és Sigebert gondoskodott arról is, hogy a kezéhez ishozzáérjen.Mindketten kísértetiesen festettek. Castro jobbanmegszenvedte a láncokat, mert Sigebert megfosztottagyönyörű köpönyegétől és az inge java részétől.Épp az utolsó láncszakaszt tekertem le Ericről,amikor teljes erejéből meglökött, megragadta a kést, ésolyan fürgén ugrott talpra, hogy egészen elmosódvaláttam csak. Aztán már ott volt Sigeberten, aki közbenfelemelte a kocsit, hogy kiszabadítsa a lábát. Elkezdettkimászni alóla, és a következő pillanatban mármozgásképes lett volna.Említettem, hogy a kés nagy volt? És nemcsaknagynak, hanem élesnek is kellett lennie, mert EricSigebertre ugrott, és azt kiáltotta:- Találkozz a teremtőddel! - kiáltotta, és levágta avámpírharcos fejét.342

- Ó - mondtam remegő hangon, és lerogytam aparkoló fagyos kavicsára. - Ó, hűha! - mindannyian ottmaradtunk, ahol éppen voltunk, lihegve, legalább ötpercig. Aztán Sam felállt Felipe de Castro mellől, éskinyújtotta felé a kezét. A vámpír megfogta, és amikorkiegyenesedett, bemutatkozott Samnek, aki gépiesenszintén bemutatkozott.- Miss Stackhouse - fordult felém a király - azadósa vagyok.Ez a minimum.- Nem tesz semmit - mondtam, de a hangomkorántsem volt olyan kimért, mint kellett volna.- Köszönöm - tette hozzá. - Ha az autójajavíthatatlanná vált, akkor örömmel veszek önnek egymásikat.- Ó, köszönöm - mondtam tökéletesen őszintén,ahogy felálltam. - Azért megpróbálok vele hazamenni.Nem tudom, hogyan magyarázhatnám meg a kárt. Mitgondol, a szerviz elhinné, hogy egy alligátoron hajtottamkeresztül? - Ez időnként elő szokott fordulni. Az furavolt, hogy a gépjármű-biztosítás miatt aggódtam?- Dawson majd megnézi neked - mondta Sam. Ahangja ugyanolyan tompa volt, mint az enyém. Ő is azthitte, hogy meg fog halni. - Tudom, hogymotorszereléssel foglalkozik, de fogadni mernék, hogyrendbe tudja hozni a kocsidat. Állandóan a sajátjándolgozik.- Tegyék meg, ami szükséges - mondta Castronagyvonalúan. - Én állom. Eric, volnál olyan szíves, éselmagyaráznád, mi történt itt az imént? - A hangjahatározottan fanyarabbá vált.343

- Jobb lenne, ha a munkatársaidat kérdeznéd -vágott vissza Eric, némileg jogosan. - Nem ők mondtákazt, hogy Sigebert, a királynő testőre halott? Erre itt van.- Jogos a felvetés. - Castro lenézett a porladótestre. - Szóval ez volt a legendás Sigebert. Mosttalálkozik a fivérével, Wyberttel. - Meglehetősenelégedettnek tűnt.Nem tudtam, hogy a fivéreknek ilyen nagy hírükvan a vámpírok között, de ezek szerint különlegesekvoltak. Hegynyi termetük, szakadozott, primitív angolbeszédük, mélységes elkötelezettségük a nő iránt, akiévszázadokkal ezelőtt áthozta őket - bizony, bármelyikvámpír imádná a történetet. Összerogytam, és Eric,gyorsabban, mint a gondolat, ott termett, és elkapott.Igazi Scarlett és Rhett-pillanat volt, egyedül az rontottael, hogy két másik pasas is ott állt mellettünk, egy sivárparkolóban voltunk, és boldogtalan voltam az autómat értkár miatt. És nem kicsit sokkos állapotban.- Hogy tudott három ilyen erős férfit elkapni, mintti? - kérdeztem. Nem zavart, hogy Eric a karjában tart.Úgy éreztem, egészen törékeny vagyok, pedig ezt azérzést ritkán élvezhettem.A kérdésemet általános zavarodottság követte.- Az erdőnek háttal álltam - magyarázta Castro. -Már dobásra készen volt nála a lánc... Majdnem ugyanazta szót használják rá itt is. Lazo.- Lasszó - mondta Sam.- Á, lasszó. Az első láncot rám hajította, éstermészetesen váratlanul ért. Mielőtt Eric ráugorhatottvolna, Sigebert őt is elkapta. A lánc nagy fájdalmatokozott... nagyon gyorsan megkötözött bennünket.344

Amikor ő - Sam felé biccentett - a segítségünkresietett, Sigebert leütötte, kivett egy kötelet a furgonjából,és azzal kötözte meg.- Túlságosan elmerültünk a beszélgetésben, ezértnem voltunk óvatosak - mondta Eric. Elég mérgesnektűnt, ami nem csoda. De úgy döntöttem, hogy befogom aszámat.- A sors iróniája, hogy egy halandó lányra voltszükségünk, hogy megmentsen minket - mondta a királyvidáman. Én is pontosan erre gondoltam, csak úgydöntöttem, nem teszem szóvá.- Igen, nagyon vidám fordulat - mondta Ericfélelmetesen nem vidám hangon. - Miért jöttél vissza,Sookie?- Éreztem a haragodat, hogy megtámadtak.A „haragot" kéretik „kétségbeesésnek" érteni.Az új királynak ez roppant módon felkeltette azérdeklődését.- Vérkötelék. Milyen érdekes.- Nem, nem igazán - mondtam. - Sam, haza tudnálvinni? Nem tudom, hogy az urak hol hagyták akocsijukat, vagy esetleg iderepültek. Vajon Sigeberthonnan tudta, hol lesznek?Felipe de Castro és Eric arcára szinte ugyanaz akifejezés ült, ahogy a gondolataikba mélyedtek.- Ezt kiderítjük - szólalt meg Eric, és letett. - Ésakkor fejek hullanak a porba. - Eric nagyon jól értett afejek porba hullatásához. Ez volt az egyik kedvencelfoglaltsága. Nagy összegbe mertem volna fogadni,hogy Castro is osztozik ebben a kedvtelésben, mert akirály határozottan felderült a lehetőség hallatán.345

Sam szó nélkül előhalászta a kulcsot a zsebéből,én pedig bemásztam mellé a furgonba. Ott hagytuk a kétvámpírt beszélgetésükbe mélyedve. Sigebert holtteste,amely még mindig félig a kocsim alatt volt, mármajdnem eltűnt, csak egy sötét, zsíros maszat maradtutána a parkoló kavicsán. Ez a jó a vámpírokban - nemkellett eltüntetni a holttestüket.- Még ma éjjel felhívom Dawsont - szólalt megSam váratlanul.- Ó, Sam, köszönöm szépen - mondtam. - Annyiraörülök, hogy itt voltál.- Mivel a parkoló a báromhoz tartozik - mondta,és lehet, hogy csak az én bűntudatos reakcióm tette, de ahangjából szemrehányást véltem kihallani. Hirtelen teljessúlyával rám nehezedett a felismerés, hogy Sam a sajátudvarán sétált bele a csetepaté kellős közepébe, amelyhezsem köze nem volt, érdeke sem fűződött hozzá, és ennekkövetkeztében majdnem meghalt. És Eric mit keresett aMerlotte's mögötti parkolóban? Beszélni akart velem. Ésaztán Felipe de Castro is megjelent, hogy beszéljenErickel... habár nem tudtam volna megmondani, miért.De a lényeg, az én hibám, hogy egyáltalán ott voltak.- Ó, Sam - mondtam könnyeimmel küszködve. -Annyira sajnálom. Nem tudtam, hogy Eric ott fog várni,és azt végképp nem tudtam, hogy a király is megjelenik.Még mindig nem tudom, ő miért volt ott. Annyirasajnálom - ismételtem. Akár százszor is elismételtemvolna, ha ettől Sam hangjából eltűnt volna aszemrehányás.- Nem a te hibád - mondta. - Én kértem megEricet, hogy jöjjön ide. Az ő hibájuk. Fogalmam sincs,hogyan lehetne leválasztani téged róluk.346

- Borzalmas volt, de valahogy nem úgy fogadod,mint ahogy gondoltam, hogy fogod.- Csak szeretném, ha békén hagynának - mondtaváratlanul. - Nem akarok belekeveredni a természetfelettipolitikába. Ebben a vérfarkasszarságban sem akarokállást foglalni egyik oldal mellett sem. Nem vagyokvérfarkas. Alakváltó vagyok, és az alakváltók nemszerveződnek csoportokba. Túlságosan is másmilyenekvagyunk. A vámpírpolitikát pedig a vérfarkaspolitikánális jobban utálom.- Haragszol rám.- Nem! - Mintha azzal küszködött volna, amitmondani akart. - És neked sem kívánom ezt az egészet!Nem voltunk boldogabbak azelőtt?- Úgy érted, azelőtt, hogy egyetlen vámpírt isismertem volna? Mielőtt megismertem volna azt avilágot, amely ezen kívül létezik?Sam bólintott.- Nagyjából így van. Olyan jó volt, hogy tisztaösvény volt előttem - folytattam. - Tényleg kezdhányingerem lenni a politikától és a csatározásoktól. Deaz én életem sem volt sétagalopp, Sam. Minden nap merőküzdelem volt, hogy legalább normálisnak látsszam,mintha nem tudnám azt a sok mindent a többi emberről.A csalást, a hűtlenséget, a hazugságokat, az utálkozást.Hogy milyen kegyetlenül ítélkeznek egymás felett azemberek. Mennyire hiányzik belőlük a jóság. Amikorminderről tud az ember, néha nagyon nehéz folytatnia.Az, hogy tudok a természetfeletti világról, mindent másmegvilágításba helyezett. Nem tudom, miért. Az emberekse nem jobbak, se nem rosszabbak, mint atermészetfeletti lények, de nem is csak ők vannak.347

- Azt hiszem, értelek - mondta Sam, habár egykicsit kétkedőnek tűnt.- Ráadásul - mondtam nagyon halkan - olyan jóérzés, hogy pont azért értékelnek, ami miatt a hétköznapiemberek bolondnak tartanak.- Ezt meg nagyon is megértem - jegyezte megSam. - De ennek megvan az ára.- Ó, semmi kétség.- Hajlandó vagy megfizetni?- Eddig igen.Zötykölődve hajtottunk fel a házam elé. Seholnem égett a villany. A boszorkányduó lefeküdt aludni,vagy elment bulizni, vagy bűbájologni.- Majd reggel felhívom Dawsont - szólalt megSam. - Megnézi a kocsidat, hátha lehet vezetni, és hanem, akkor elvontatja. Szerinted be tud valaki hoznidolgozni?- Biztosan - mondtam. - Amelia be tud vinni.Sam elkísért a hátsó ajtóig, mintha csak egyrandevúról hozott volna haza. A verandán égett a villany,ami nagy figyelmesség volt Ameliától. Sam átkarolt, amimeglepett, aztán fejét odahajtotta az enyémhez, és egyideig csak álltunk ott, és élveztük egymás melegségét.- Túléltük a vérfarkasháborút - mondta. -Átvészelted a vámpírpuccsot is. Most pedig átélted amegvadult testőr támadását is. Remélem, nem romlanakmajd az eredményeink.- Most megijesztettél - mondtam, ahogy eszembejutott a többi dolog is, amit idáig túléltem. Már réghalottnak kellene lennem, semmi kétség.Meleg ajka megérintette az arcomat.348

- Talán jobb is - mondta, majd megfordult, ésvisszament a furgonjához.Figyeltem, ahogy bemászik a kocsiba, majdkitolat az útra. Akkor kinyitottam a hátsó ajtót, ésbementem a szobámba. Az adrenalin, a félelem és aMerlotte's parkolójában hirtelen felgyorsuló élet (éshalál) után a szobám nagyon csendesnek, tisztának ésbiztonságosnak tűnt. Minden tőlem telhetőt megtettem azéjjel, hogy megöljek valakit. Csak a véletlennek volttulajdonítható, hogy Sigebert túlélte a gázolásosgyilkossági kísérletemet. Kétszer is. Nem kerülte el afigyelmemet, hogy cseppnyi megbánás sem volt bennem.Ez biztosan jellemhiba, de per pillanat nem érdekelt.Igen, volt néhány olyan jellemvonásom, amelyet nemhelyeseltem, és időnként voltak olyan pillanataim is,amikor magamat sem kedveltem túlságosan. De mindennapot elfogadtam olyannak, amilyen, és eddig mindenttúléltem, amit az élet hozzám vágott. Csak remélnitudtam, hogy a túlélés megérte az árat, amit fizettem érte.349

20. fejezetNagy megkönnyebbülésemre üres házra ébredtemfel. Sem Amelia, sem Octavia lüktető agyhullámait nemészleltem. Csak hevertem az ágyban és élveztem azérzést. Talán legközelebb, ha egy egész napig nemdolgozom, teljesen egyedül tölthetném a napot. Ez nemtűnt ugyan valószínűnek, de álmodozni csak szabad?Miután megterveztem a napomat (fel kellett hívnomSamet a kocsi miatt, ki kellett fizetni néhány számlát,dolgozni kellett mennem), beálltam a zuhany alá, ésalaposan lesikáltam magam. Annyi meleg vizethasználtam, amennyit csak akartam. Kifestettem mind ahúsz körmömet, melegítőnadrágba bújtam, és pólóba,majd bementem a konyhába kávét főzni. A konyha csakúgy ragyogott a tisztaságtól, hála Ameliának.A kávé csodálatos volt, az áfonyadzsemes pirítóspedig mennyei. Még az ízlelőbimbóim is boldogokvoltak. Miután feltakarítottam a reggeli után,gyakorlatilag daloltam örömömben, hogy egyedülvagyok. Visszamentem a szobámba, hogy beágyazzak éskisminkeljem magam.350

Természetesen ebben a pillanatban kopogtattak ahátsó ajtón, majd szívbajt kaptam. Belebújtam az első,utamba akadó cipőbe, és kinyitottam az ajtót.Tray Dawson állt odakint, és mosolygott.- Sookie, jól szuperál a verdád - mondta. - Kicsitki kellett pofoznom itt-ott, és ez az első eset, hogyvámpírhamut kellett lekaparnom az alvázról, de menetrekész.- Ó, köszi! Nem jönnél be?- Csak egy percre - mondta. - Nincs kólád ahűtőben?- Dehogy nincs. - Hoztam neki egy kólát, ésmegkérdeztem, kérne-e egy kis kekszet vagymogyoróvajas szendvicset hozzá, és amikor nemetmondott, elnézést kértem, és visszamentem befejezni asminkelést. Gondoltam, Dawson elvisz a kocsimért, demint kiderült, idehozta, így hát nekem kellett őthazavinnem.Kikészítettem a csekk-könyvemet és egy tollat,leültem vele szemben az asztalhoz, és megkérdeztem,mennyivel tartozom.- Egy centtel sem - válaszolt Dawson. - Az új górémár kifizette.- Az új király?- Aha, felhívott az éjszaka kellős közepén.Elmondta, mi történt, többé-kevésbé, aztán megkérdezte,hogy rögtön reggel rá tudnék-e lesni a kocsira. Fentvoltam, amikor hívott, szóval nem volt gáz. Ma reggelkimentem a Merlotte's-hoz, elmondtam Samnek, hogyelpocsékolt egy telefonhívást, mivel már tudtam róla. Asaját kocsimmal mentem utána, ahogy áthozta hozzám averdád, feltettük az emelőre, és jól megsasoltam.351

Dawsonnak ez már hosszú beszéd volt.Visszatettem a csekk-könyvemet a retikülömbe, éshallgattam. A poharára mutattam, némán érdeklődve,hogy kér-e még egy kis kólát. Megrázta a fejét, jelezve,hogy eleget ivott.- Pár cuccot meg kellett húznunk, kicseréltük azablaktörlő-folyadék tartályát. Tudtam, hogy Rozsdásroncstelepén van egy ugyanilyen modell, és pillanatokalatt megvolt a meló.Nem hálálkodhattam eleget neki. Elvittem aszerelőműhelyéhez. Amióta legutóbb arra jártam,kicsinosította az előkertet a szerény, de takaros lécvázasház előtt, amely a tágas műhely szomszédságában állt.Dawson valahol elrejtette szem elől a motoralkatrészeket,ezért nem hevertek szerteszét kézre álló, ámde rendetlenkupacokban. És a pick-upja is tiszta volt.Amikor kiszállt a kocsiból, utána szóltam.- Annyira hálás vagyok. Tudom, hogy az autónem a szakterületed, és végtelenül értékelem, hogydolgoztál az enyémen. - Tray Dawson, a titkos világszerelője.- Hát azért csináltam, mert kedvem volt hozzá -mondta Dawson, majd elhallgatott. - De ha megoldható,örülnék, ha szólnál pár szót az érdekemben Ameliánál.- Nem sok befolyásom van Amelia felett -mondtam -, de szívesen elmondom neki, micsoda derékjellem vagy.Szélesen vigyorgott: benne nem volt semmielfojtás. Nem hiszem, hogy bármikor is láttam volnaDawsont fülig érő vigyorral.352

- Az biztos, hogy van benne kurázsi - mondta, ésmivel fogalmam sem volt, csodálatának melyek afeltételei, ez sokatmondó volt.- Felhívod, én pedig adok referenciát.- Megbeszéltük.Elégedetten váltunk el egymástól, és Dawsonátügetett a kicsinosított udvaron a műhelye felé.Fogalmam sem volt, hogy bejönne-e Ameliának, vagysem, de minden tőlem telhetőt meg akartam tenni, hogyadjon neki egy esélyt.Hazafelé menet végig füleltem, nem ad-e ki akocsi szokatlan hangot. Csak úgy dorombolt.Amelia és Octavia épp akkor érkezett meg,amikor indultam volna dolgozni.- Hogy vagy? - kérdezte Amelia sejtelmesen.- Jól - mondtam gépiesen. Aztán rájöttem, azthiszi, hogy nem jöttem haza az éjjel. Azt hiszi, egészéjszaka szórakoztam valakivel. - Hé, emlékszel TrayDawsonra, ugye? Találkoztatok Maria-Star lakásában.- Persze.- Fel fog hívni. Legyél kedves hozzá.Ott hagytam. Csak úgy vigyorgott utánam, amikorbeültem a kocsiba.Most az egyszer végre unalmas volt a munka, éssemmi sem történt. Sam utált vasárnap délután dolgozni.A Merlotte's-nak nyugodt napja volt. Vasárnap mindigkésőn nyitottunk és korán zártunk, ezért hétkor márindulhattam is haza. Senki sem jelent meg a parkolóban,és sikerült egyenesen a kocsimhoz sétálni anélkül, hogyhosszú, furcsa beszélgetésbe rángattak volna, vagymegtámadtak volna.353

Másnap reggel dolgom akadt a városban. Fogytánvolt a készpénzem, ezért elhajtottam az ATM-hez, ésodaintettem Tara Thornton de Rone-nak. Taramosolygott, és visszaintett. Jól állt neki a feleségszerep,és reméltem, hogy JB-vel boldogabbak, mint a bátyám afeleségével. Ahogy jöttem el a bankból, nagymeglepetésemre megláttam Alcide Herveaux-t, amintéppen kilépett Sid Matt Lancaster, az idős és híresügyvéd irodájából. Behajtottam Sid Matt parkolójába, ésAlcide odajött, hogy beszéljen velem.Tovább kellett volna hajtanom, hátha nem is vettészre.A beszélgetés kínos volt. Alcide-nak, ezt el kellettismernem, rengeteg dologgal kellett megbirkóznia. Abarátnője meghalt, mert brutálisan meggyilkolták. Afalkája számos tagja szintén meghalt. El kellett intéznie,hogy a rendőrség a nyomozáskor ne bukkanjon a falkanyomára. Most ő volt a falkavezér, és a hagyományosmódon ünnepelhette a győzelmét, így visszanézve,gyanítom, eléggé zavarba hozta, hogy nyilvánosan kellettközösülnie egy fiatal nővel, főleg ilyen röviddel abarátnője halála után. Ez épp elég érzelmi kavarodástokozott benne, ahogy kivettem a gondolataiból, egészenelvörösödött, amikor odalépett a kocsim ablakához.- Sookie, nem volt lehetőségem megköszönni,hogy segítettél azon az éjszakán. Mindannyiunkszerencséje volt, hogy a főnököd úgy döntött, veled jön.Na igen, mivel te nem mentetted volna meg azéletemet, ő viszont igen, én is örülök.- Semmi gond, Alcide - mondtam, és a hangomcsodálatosan kimért és higgadt volt. A francba, csak azért354

is szép napom lesz! - Megnyugodtak a kedélyekShreveportban?- A rendőrségnek, úgy látszik, semmi ötlete -mondta, és körbenézett, hogy biztos legyen benne, senkisincs hallótávolságon belül. - A helyet még nem találtákmeg, és azóta nagyon sok eső esett. Reméljük, hogyelőbb vagy utóbb visszavesznek a nyomozásból.- Még mindig tervezitek a nagy bejelentést?- Nemsokára meg kell lennie. A környékbeli többifalka vezére kapcsolatba lépett velem. Nincs olyangyűlésünk, ahol minden vezető részt vesz, mint avámpíroknál, legfőképp azért, mert nekik mindenállamban van egy vezetőjük, nekünk meg piszok sokfalkavezérünk van. Úgy néz ki, mindannyian választunkegy képviselőt a falkavezérek közül, minden állambólegyet, és ezek a képviselők fognak elmenni az országostalálkozóra.- Azt hiszem, ez lesz a jó irány.- Aztán lehet, hogy megkérdezünk másvérállatokat is, hogy velünk akarnak-e tartani. Mondjuk,Sam tartozhatna az én falkámhoz, amolyanszövetségesként, annak ellenére, hogy nem vérfarkas. Ésjó lenne, ha a magányos farkasok is, mint amilyenDawson, eljönnének valamelyik falkagyűlésre... együttüvölteni velünk, vagy valami.- Dawson szerintem szereti az életét olyannak,amilyen - mondtam. - És Sammel kell beszélned, nemvelem, arról, hogy akar-e hivatalosan is kapcsolatba lépniveletek.- Persze. De úgy tűnik, hogy nagy a befolyásodrá. Csak gondoltam, hogy megemlítem.355

Én nem így láttam. Samnek volt nagy befolyásarám, de hogy én rá... ebben kételkedtem. Alcide elkezdettegyik lábáról a másikra állni, ami tisztán elárulta,akárcsak az agya, hogy már menne a dolgára, ami BonTemps-ba szólította.- Alcide - mondtam hirtelen ötlettől vezérelve. -Volna egy kérdésem.- Mondd csak!- Ki viseli a Furnan gyerekek gondját?Rám nézett, majd elfordult.- Libby lánytestvére. Neki is van három gyereke,de azt mondta, hogy szívesen befogadja őket. Van elégpénz a felnevelésükre. Amikor eljön az ideje, hogytovábbtanuljanak, megnézzük, mit tehetünk a fiúérdekében.- A fiú érdekében?- A falka tagja.Ha tégla lett volna a kezemben, akkor szívesen kipróbáltam volna Alcide fején. Atyaúristen! Mély levegőtvettem. Mentségére legyen szólva, nem a gyerek nemevolt a fontos. Hanem az, hogy ő a fajtiszta egyed.- De talán van elég biztosítási pénz a lány számárais - tette hozzá Alcide, mert nem volt ostoba. - Anagynéni nem részletezte, de tudja, hogy segíteni fogunk.- És azt tudja, hogy pontosan ki fog segíteni?Megrázta a fejét.- Azt mondtuk neki, hogy Furnan egy titkostársasághoz tartozott, olyasféléhez, mint aszabadkőművesek - úgy tűnt, nincs több mondanivalója.- Sok szerencsét - mondtam. Már így is eléggészerencsésnek mondhatta magát, akkor is, ha számításba356

vesszük a két halott nőt, aki a barátnője volt. Végül is őmaga életben maradt, és elérte az apja által kitűzött célt.- Köszönöm, és még egyszer köszönöm, amiértsegítettél, hogy a szerencse mellém álljon. Még mindig afalka barátja vagy - mondta nagyon komolyan. Gyönyörűzöld szeme elidőzött az arcomon. - És az egész világon tevagy az a nő, akit a legjobban kedvelek - tette hozzáváratlanul.- Ez nagyon szép bók volt, Alcide - mondtam, éselhajtottam. Örültem, hogy beszéltem vele. Alcide soktekintetben felnőtt az utóbbi pár hétben. Mindentegybevetve kezdett olyan férfivá válni, akit sokkaljobban csodáltam, mint a régit.Sosem fogom elfelejteni azt a sok vért éskiáltozást azon a borzalmas éjszakán ott, az elhagyottshreveporti parkolóban, de kezdtem úgy érezni, valami jóis kisült belőle.Amikor hazaértem, Octavia és Amelia az elülsőudvaron gereblyézett. Örömteli felfedezés volt.Mindennél jobban utáltam gereblyézni, de ha ősszelegyszer-kétszer nem mentem végig az udvaron, akkorőrjítő mennyiségben gyűlt össze a tűlevél.Ma egész nap hálás voltam mindenkinek. Hátulparkoltam le, és előrementem.- Zsákba szoktad tenni, vagy elégeted? - kiáltottoda Amelia.- Ó, elégetem, amikor nincs tűzgyújtási tilalom -válaszoltam. - Olyan kedves tőletek, hogy gondoltatokerre is. - Nem akartam ömlengeni, de ha az ember helyettelvégezték az általa leginkább utált ház körüli munkát, azigazi ajándék.357

- Szükségem van egy kis mozgásra - mondtaOctavia. - Tegnap elmentünk a monroe-ibevásárlóközpontba, úgyhogy bejárattam magam.Úgy gondoltam, Amelia inkább anagymamájaként kezeli Octaviát, mint a tanáraként.- Tray telefonált? - kérdeztem.- Naná - mosolygott szélesen Amelia.- Csinosnak tart.Octavia elnevette magát.- Amelia, igazi végzet asszonya vagy.Amelia boldognak látszott.- Szerintem Tray érdekes pasas.- Egy kicsit idősebb nálad - mondtam, csak azért,hogy tudja.Amelia vállat vont.- Nem érdekel. Készen állok a randizásra.Szerintem Pammel inkább barátok vagyunk, mintszerelmesek. És mivel találtam egy alomnyi kismacskát,jöhetnek a pasik.- Komolyan úgy gondolod, hogy Bob döntött így?Nem lehet, hogy csak, hm, ösztönből tette? - kérdeztem.Ebben a pillanatban az emlegetett macska besétáltaz udvarra, kíváncsian, hogy mit keresünk mindhármanidekint, amikor odabent volt egy tökéletesen kényelmeskanapé és néhány ágy is.Octavia hangosan felsóhajtott.- Ó, a fenébe is - dörmögte. Felegyenesedett, éskinyújtotta a kezét. - Potestas mea te in formám veramtuam commutabit natura ips reaffirmet Incantationesprcevice deletce sunt - mondta.A macska felpislogott Octaviára. Aztán furcsahangot hallatott, valami kiáltásfélét, amilyet még sosem358

hallottam macska szájából. Hirtelen zavaros lett körülöttea levegő, sűrű köd ereszkedett rá, tele szikrákkal. Amacska ismét felsikoltott. Amelia tátott szájjal bámultaaz állatot. Octavia lemondónak és kissé szomorúnak tűnt.A macska megvonaglott a sárguló füvön, éshirtelen egy emberi lába nőtt.- Szent isten! - kiáltottam, és a szám elé kaptam akezem.Már két lába volt, két szőrös lába, aztán péniszenőtt, és utána elkezdett mindenütt emberré alakulni, ésmég egy darabig sikoltozott. Rettenetes két perc után otthevert Bob Jessup, a boszorkány, a gyepen, egésztestében remegett, de már teljesen ember volt. Akövetkező percben elhallgatott, és már csupánrángatódzott. Nem lett sokkal jobb, de legalábbmegkímélte a dobhártyánkat.Aztán talpra ugrott, és Ameliára vetette magát, éskétségbeesett erőlködéssel próbálta megfojtani. Elkaptama vállát, hogy lerángassam róla. Egyszer csak megszólaltOctavia.- Ugye, nem akarod, hogy most azonnalvisszavarázsoljalak?Ez elég hatásos fenyegetésnek bizonyult. Bobelengedte Ameliát, és csak állt lihegve a hidegben.- Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem! - mondta.- Nem hiszem el, hogy hónapokat töltöttem elmacskaként!- Hogy érzed magad? - kérdeztem. - Gyengének?Bekísérjelek a házba? Szeretnél felöltözni?Kábán nézett végig magán. Jó ideje nem viseltruhát, de hirtelen elvörösödött, szinte mindenütt.359

- Igen - mondta mereven. - Igen, jó lennefelöltözni.- Gyere velem! - kértem. Már kezdett besötétedni,amikor bevezettem Bobot a házba. Bob alacsony, vékonyférfi volt, és gondoltam, az egyik melegítőnadrágomtalán jó lesz rá. Nem, Amelia kicsit magasabb volt, ésillett volna, hogy ő ajánlja fel a ruháját. Észrevettem aszépen kosárba hajtogatott ruhákat a lépcsőn, aholAmelia hagyta őket, hogy majd felviszi, ha amúgy is felkell mennie a szobájába. És lássatok csodát! Találtamegy régi kék melegítőfelsőt és egy feketetréningnadrágot. Szó nélkül átnyújtottam a holmikatBobnak, aki remegő kézzel fel is vette őket. Átkutattam aruhakupacot, és találtam egy pár sima fehér zoknit is.Bob leült a kanapéra, hogy felhúzza. Ennél jobban nemtudtam felruházni. A lába nagyobb volt, mint az enyémvagy Ameliáé, ezért a cipő kilőve.Bob úgy ölelte át magát, mintha attól félne, hogyeltűnik. Sötét haja a koponyájára tapadt. Hunyorgott, éselgondolkodtam, hova tűnhetett a szemüvege. Reméltem,hogy Amelia eltette valahova.- Bob, hozhatok neked valamit inni? - kérdeztem.- Igen, légy oly szíves - mondta. Látszott, hogynehezen formálja a szavakat. A kezét furcsa mozdulattalemelte a szájához, és rájöttem, ez pont olyan, mintamikor a cicám, Tina emelte fel a mancsát, hogymegnyalja, mielőtt mosakodni kezd. Bob észrevette, mitcsinál, és azonnal leengedte a kezét.Gondoltam, hogy tejet hozok neki egy tálban, deúgy döntöttem, ez sértő lenne. Inkább jeges teát hoztamneki. Megitta, de fintorgott.360

- Ne haragudj! - mondtam. - Előbb meg kellettvolna kérdeznem, hogy szereted-e a teát.- Szeretem a teát - mondta, és úgy bámult apohárra, mintha csak most kapcsolta volna össze a teátazzal a folyadékkal, amit épp az imént vett a szájába. -Csak elszoktam tőle.Rendben, tudtam, hogy ez valóban rettenetes, detényleg kinyitottam a számat, hogy megkérdezzem,szeretne-e egy kis száraz tápot. Amelia kint a hátsóverandán tartott egy nagy zacskóval a polcon. A számbelsejét harapdáltam, erősen.- Kérsz egy szendvicset? - kérdeztem. Fogalmamsem volt, miről beszélgessek Bobbal. Egerekről?- Igen - mondta. Úgy láttam, fogalma sem volt,mit akar tenni a következő pillanatban.Készítettem egy mogyoróvajas-lekvárosszendvicset, meg egy sonkás-uborkásat teljes őrlésűkenyérből, mustárral. Mindkettőt megette, nagyon lassanés óvatosan megrágva minden falatot. Aztán csak annyitmondott:- Elnézést! - majd felpattant, és szaladt afürdőszobába. Becsukta maga mögött az ajtót, és jóhosszú ideig bent is maradt.Amelia és Octavia már bejött, mire Bob újramegjelent.- Annyira sajnálom! - mondta Amelia.- Én is - szólalt meg Octavia. Öregebbnek éskisebbnek tűnt.- Egész végig tudta, hogyan változtathatja vissza?- próbáltam higgadtan és nem ítélkezőn beszélni. - Akudarcba fulladt próbálkozás kamu volt?Octavia bólintott.361

- Féltem, ha nincs rám szüksége, akkor nemjöhetek ide többet. Akkor az unokahúgomnál kellettvolna maradnom. Itt sokkal, de sokkal jobb. Előbb vagyutóbb mondtam volna valamit, mert már borzalmasanbántott a lelkiismeret, főleg, amióta itt lakom. - Ide-odaingatta ősz fejét. - Gonosz dolog volt tőlem, hogyhagytam, hogy Bob még pár napig feleslegesen macskamaradjon.Amelia döbbentnek látszott. Nyilvánvalóandöbbenetes fejlemény volt a számára a tanáraesendősége, és szemmel láthatóan eltörpült mellette asaját afeletti bűntudata, hogy mit tett szegény Bobbal.Amelia határozottan mindig az adott pillanatnak élt.Bob kijött a fürdőszobából. Odalépett hozzánk.- Vissza akarok menni a lakásomba NewOrleansban - mondta. - Hol a pokolban vagyok? Hogykerültem ide?Amelia arca egészen megmerevedett. Octaviaelkomorodott. Én pedig csendesen kimentem a szobából.Ez nagyon kellemetlen volt: a két nőnek el kellettmesélnie Bobnak, mit okozott a Katrina hurrikán. Nemakartam ott lenni, amikor Bob megpróbálja feldolgozni aborzalmas hírt mindazok tetejében, amiket eleveigyekszik a helyére tenni.Elgondolkodtam, vajon hol lakhatott Bob, vajonáll-e még a háza vagy lakása, és vajon épségben maradt-emindene. Hogy él-e a családja. Hallottam, ahogy Octaviahangja hol hangosabb lesz, hol elhalkul, majd hallottam,hogy fagyos csend telepedik a szobára.362

21. fejezetMásnap elvittem Bobot a Wal-Martba ruhátvenni. Amelia pénzt nyomott Bob kezébe, és afiatalember elfogadta, mert nem volt más választása. Aligvárta, hogy távol kerülhessen Ameliától. És mitmondjak? Nem is csodáltam.Ahogy közeledtünk a város felé, Bob egyremeglepettebben pislogott jobbra és balra. Amikorbeléptünk az üzletbe, egyenesen az első polcsorhozlépett, és a fejét a polc sarkához dörgölte. VidámanMarcia Albanese-re mosolyogtam, egy gazdag, időshölgyre, aki az iskolatanács egyik tagja. Azóta nem isláttam, hogy megrendezte Halleigh-nek a kelengyepartit.- Hogy hívják a barátodat? - kérdezte Marcia.Természeténél fogva barátságos volt, és kíváncsi. Nemkérdezett a dörgölődzésről, amivel örökre lekötelezett.- Marcia, bemutatom Bob Jessupot, látogatóbaérkezett a városba - mondtam, és azt kívántam, bárcsakkészültem volna valami sztorival. Bob ijedt tekintettelbiccentett Marcia felé, és kinyújtotta a kezét. Legalábbnem bökte meg a fejével, és nem kérte meg, hogyvakargassa meg a füle tövét. Marcia kezet rázott vele.- Örülök, hogy megismerhetem.363

- Köszönöm, én is nagyon örülök - mondta Bob.Ó, jól van, egészen normálisnak hangzott.- Hosszú időre érkezett Bon Temps-ba, Bob? -kérdezte Marcia.- Ó, szent ég, dehogy - mondta Bob. - Elnézést, decipőt kell vennem - és ezzel elsétált (nagyon lágyan éskecsesen) a férficipőosztályra. Élénkzöld strandpapucsotviselt, amelyet Ameliától kapott, és amely nem volt elégnagy.Marcia szemmel láthatóan meghökkent, de semmijó magyarázat nem jutott az eszembe.- Viszlát! - köszöntem el, és Bob után siettem.Bob vett egy pár tornacipőt, zoknit, két nadrágot,két pólót, egy kabátot és alsóneműt. Megkérdeztem, mitszeretne enni, mire visszakérdezett, hogy tudok-elazackrokettet készíteni.- Persze hogy tudok - mondtam, ésmegkönnyebbültem, hogy egy ilyen egyszerűenelkészíthető ételt kért, így azonnal meg is vettem alazackonzervet hozzá. Csokoládépudingot is szeretettvolna, ez is elég könnyűnek ígérkezett. A menü többirészét rám bízta.Aznap korán vacsoráztunk, még mielőtt elmentemvolna dolgozni, és Bob nagyon elégedettnek tűnt akrokettel és a pudinggal. Sokkal jobban nézett ki, mertlezuhanyozott és felvette az új ruháját. Még Ameliához ishajlandó volt szólni. A beszélgetésükből megtudtam,hogy Amelia már feltette az adatlapját a Katrináról és atúlélőkről szóló internetes oldalakra, és a Vöröskereszttelis kapcsolatba lépett. A család, amelynél felnőtt - anagynénje most Dél-Mississippiben, Bay Saint Louisbanlakott, és mindannyian tudtuk, mi történt arrafelé.364

- Most mihez kezdesz? - kérdeztem, mivel úgygondoltam, hogy mostanra már volt elég idejeátgondolni.- Le kell mennem körülnézni - mondta. - Muszájmegpróbálnom kideríteni, mi történt a New Orleans-ilakásommal, de a családom sokkal fontosabb. És ki kelltalálnom, mit mondjak nekik, hogy megmagyarázzam,miért nem léptem velük kapcsolatba.Mindannyian hallgattunk, mert ez keményfeladvány volt.- Elmondhatnád nekik, hogy egy gonosz boszorkaelvarázsolt - mondta Amelia morcosan.Bob felhorkantott.- Még a végén elhiszik - mondta. - Tudják, hogynem vagyok hétköznapi ember. De nem hiszem, hogyképesek lennének lenyelni, hogy ilyen sokáig tartott.Talán mondhatnám nekik azt, hogy emlékezetkiesésemvolt. Vagy hogy Vegasba mentem, és megnősültem.- A Katrina előtt rendszeresen megkerested őket?- kérdeztem.Bob vállat vont.- Úgy kéthetente - válaszolta. - Annyira nemálltunk közel egymáshoz. De így, a Katrina utánmindenképp megpróbáltam volna. Szeretem őket. - Egypercig a távolba révedt.Egy ideig elötletelgettünk, de igazából semmihihető okot nem találtunk arra, miért nem kereste megőket ilyen hosszú ideig. Amelia azt mondta, hogy veszBobnak egy buszjegyet Hattiesburgbe, és Bob onnanmegpróbálhat eljutni a legérintettebb területre, ésnyomozhatna a rokonai után.365

Amelia azzal enyhített a bűntudatán, hogy pénztköltött Bobra. Ezzel nekem nem volt semmi bajom. Ezígy volt rendjén; és reméltem, hogy Bob megtalálja acsaládját, vagy legalább megtudja, mi történt velük, éshol élnek most.Mielőtt elindultam volna dolgozni, egy-két percremegálltam a konyhaajtóban, és néztem a háromvendégemet. Megpróbáltam meglátni Bobban azt, amitAmelia, a szikrát, amely annyira vonzotta. Bob vékonyvolt, és nem különösebben magas, tintafekete haja akoponyájára lapult. Amelia előásta a szemüvegét. Feketekeretes volt, és vastag üvegű. Már láttam Bob mindennégyzetcentiméterét, és rájöttem, hogy az anyatermészetbőkezűen bánt vele a férfikellékek terén, de ez mégmindig nem magyarázta meg Amelia szexuálisámokfutását.Egyszer csak Bob felnevetett, először azóta, hogyvisszaváltozott emberré, és akkor megértettem. Bobnakfehér, szabályos fogsora volt, szép ajka, és amikormosolygott, kaján, intellektuális vonzereje lett.A rejtély megoldva.Elvileg mire hazaérek, Bob már messze jár, ezértelköszöntem tőle, arra gondolva, hogy többet nemtalálkozunk, hacsak nem dönt úgy, hogy visszatér BonTemps-ba bosszút állni Amelián.Útban a város felé eltöprengtem, hogy talánszerezhetnénk egy igazi macskát. Végül is megvolt amacskavécé és az eledel is. Majd megkérdezem Ameliátés Octaviát pár nap múlva. Ennyi idő biztosan elég leszarra, hogy ne nyugtalankodjanak Bob macskasága miatt.Alcide Herveaux bent ült a bárban Sammel,amikor beléptem az éttermi részbe, hogy nekiálljak366

dolgozni. Milyen furcsa, hogy ismét felbukkant. Egypillanatra megtorpantam, de utána kényszerítettem alábam, hogy menjen csak tovább. Sikerült egy bólintást iskierőszakolnom magamból, és odaintettem Hollynak,hogy jelezzem, átveszem a műszakot. Egyik ujjátfeltartotta, hogy még egy vendég számláját el kellkészítenie, és azonnal el is tűnik. Az egyik nő hangossziával odaköszönt nekem, egy férfi pedig megkérdezte,hogy vagyok mostanság, és ettől azonnal jobban éreztemmagam. Ez volt az én világom, a második otthonom.Jasper Voss még egy adag rumos kólát kért,Harcsa egy-egy korsó sört magának, a feleségének és egymásik házaspárnak, és az egyik alkoholistánk, JaneBodehouse végre megéhezett. Azt mondta, nem érdekli,mit hozunk neki, ezért csirkefalatkákat vittem ki azasztalához. Elég nehéz volt Jane-t rávenni, hogy egyenegyáltalán, és reméltem, hogy legalább a fél adagot lebírja gyűrni. Jane Alcide-hoz képest a bárpult túloldalánült. Sam félrehajtotta a fejét, és így jelezte, hogycsatlakozzam hozzájuk. Jane rendelését leadtam akonyhán, majd vonakodva odamentem hozzájuk. Abárpultra hajoltam.- Sookie - kezdte Alcide, és felém biccentett. -Azért jöttem, hogy köszönetet mondjak Samnek.- Jó... - mondtam kábán.Alcide bólintott, de nem nézett a szemembe.Egy pillanattal később az új falkavezér folytatta.- Mostantól senki nem merészel majdbetolakodni. Ha Priscilla nem abban a pillanatbantámadott volna, amikor mindannyian együtt voltunk ésegy emberként néztünk szembe a veszéllyel, akkortovábbra is megosztott volna bennünket, és egyenként367

szedte volna le az embereket, míg meg nem öljükegymást.- Ezek szerint megvadult, és ez volt aszerencsétek - mondtam.- A te tehetségednek hála egybe gyűltünk -mondta Alcide. - És mindig a falka barátja leszel. És Samis. Bármikor, bárhol, bármilyen szolgálatot kérhetsztőlünk, és mi azonnal ott leszünk. - Sam felé biccentett,és pénzt tett a bárpultra, majd elment.- Nem is rossz, ha kéznél van egy-két potyaszívesség, ugye? - kérdezte Sam.Nem lehetett nem visszamosolyogni rá.- Na igen, jó érzés. - Ami azt illeti, hirtelenmegteltem jókedvvel. Amikor az ajtóra néztem, rájöttem,miért. Eric lépett be, mellette Pam. Leültek az egyikasztalomhoz, mire én odamentem. Majd megölt akíváncsiság. Meg az elkeseredés. Nem tudnak távolmaradni?Mindketten TrueBloodot rendeltek, és miutánkivittem Jane Bodehouse-nak a csirkefalatokat, és Samfelmelegítette nekik a palackokat, visszamentem azasztalukhoz. A jelenlétük senkit sem zavart volna, haArlene és barátai nincsenek épp akkor este a bárban.Félreérthetetlen undorral néztek össze, amintletettem a palackokat Eric és Pam elé, és nagyonnehezemre esett, hogy megőrizzem pincérnőinyugalmamat, amikor megkérdeztem tőlük, hogy poharatis kérnek-e hozzá.- Nekem jó üvegből is - mondta Eric. - Lehet,hogy megtartom, mert hátha be kell vernem valaki fejét.Ha én éreztem Eric jókedvét, akkor ő is megérezteaz idegességemet.368

- Nem, nem, nem - mondtam szinte suttogva.Tudtam, hogy hallanak. - Legyen béke. Elég volt aháborúból és gyilkolásból.- Igen - értett egyet Pam. - A gyilkolásttartalékolhatjuk későbbre.- Örülök, hogy beugrottatok, de ma este nagyonsok a dolgom - mondtam. - Csak körbejárjátok akörnyékbeli bárokat, hogy új ötleteket szerezzetek aSzemfogadó számára, vagy hozhatok nektek valamit?- Mi tehetünk érted valamit - mondta Pam.Rámosolygott a két Nap Testvérisége-pólót viselő férfira,és mivel egy icipicit mérges volt, a szemfoga kilátszott.Reméltem, hogy a látvány lehiggasztja őket, de mivelostoba seggfejek voltak, ez csak még jobban feltüzelte alelkesedésüket. Pam ledöntötte a vért, és megnyalta azajkát.- Pam - mondtam összeszorított szájjal. - Az istenszerelmére, ne ronts a helyzeten!Pam kacéran rám mosolygott, egyszerűen csakazért, hogy ha már lúd, legyen kövér.- Pam - szólt rá Eric, és ezzel hirtelen mindenkihívó kifejezés eltűnt Pam arcáról, kivéve a halványcsalódottságot. De kihúzta magát ültében, kezét az ölébetette, és bokánál keresztezte a lábát. Senki sem nézhetettvolna ki ártatlanabbul és illedelmesebben.- Köszönöm - mondta Eric. - Kedvesem... ez telennél, Sookie, olyan mély benyomást tettél Felipe deCastróra, hogy engedélyt adott nekünk arra, hogyhivatalosan felajánljuk neked a védelmet. Ez olyandöntés, amit csakis a király hozhat, ezt fontosmegértened, és kötelező érvényű szerződést jelent. Olyan369

szolgálatot tettél neki, hogy úgy érzi, egyedül így fizethetérte.- Ezek szerint ez nagy dolog?- Igen, szerelmem, nagyon nagy dolog. Aztjelenti, hogy amikor segítséget kérsz tőlünk,kötelességünk eljönni és akár az életünket is kockáratenni érted. Ilyen ígéretet csak nagyon ritkán tesznek avámpírok, mivel minél hosszabb ideig élünk, annáljobban féltjük az életünket. Azt hinnéd, hogy pontfordítva van.- Időnként persze lehet olyannal találkozni, akihosszú élet után akar a nappal találkozni - mondta Pam,mintha tisztázni akarná a dolgokat.- Igen - mondta Eric a homlokát ráncolva. -Időnként. De a király részéről ez igazi megtiszteltetés,Sookie.- Tényleg mindketten leköteleztetek azzal, hogyelhoztátok nekem ezt a hírt.- Természetesen én abban is reménykedtem, hogyszépséges lakótársad is beszalad ide - mondta Pam.Felém sandított. Ezek szerint lehet, hogy nem csupánEric mesterkedése volt, hogy Amelia körül legyeskedett.Hangosan felnevettem.- Nos, ma este elég sok mindent át kell gondolnia- mondtam.Annyira gondolkodóba estem a vámpírok általfelajánlott védelemről, hogy észre sem vettem, amikor azalacsonyabbik testvériség-támogató közelebb jött. Olyanközel haladt el mellettem, hogy súrolta a vállam ésszándékosan meglökött. Meginogtam, de sikerültvisszanyernem az egyensúlyomat. Nem mindenki vetteészre, de néhány törzsvendég igen. Sam már meg is370

kerülte a bárpultot, és Eric is felpattant, amikormegfordultam, és a kezemben lévő tálcával teljes erőbőlfejbe vágtam azt a seggfejet.Ő is megingott egy kicsit.Azok, akik az imént észrevették a férfikötekedését, most tapsolni kezdtek.- Ügyes vagy, Sookie - kiáltott fel Harcsa. - Hé,baromarcú, szállj le a pincérkisasszonyokról!Arlene elvörösödött, és mérges lett, majdnemfelrobbant. Sam odalépett mellé, és valamit súgott afülébe. Ekkor a kolléganőm még jobban elvörösödött,dühösen Samre nézett, de befogta a száját. A magasabbiktestvériség-tag a társa segítségére sietett, és rögtönelhagyták a bárt. Egyik sem szólt egy szót sem(szerintem a köpcös nem is tudott beszélni), de ezzel azerővel oda lehetett volna tetoválva a homlokukra, hogy„fogunk mi még találkozni".Már láttam, egyszer jól fog jönni a vámpírokvédelme és „a falka barátja" státusom.Eric és Pam megitta az italát, és még elég sokáigelüldögéltek a pultnál, hogy jelezzék, nem pucolnak elcsak azért, mert érzik, hogy nem látják őket szívesen, ésjuszt sem erednek a testvériség-rajongók után. Eric húszdolcsi borravalót adott, majd egy csókot lehelt felém,ahogy kiment az ajtón - Pammel együtt emiatt egykülönlegesen mérges pillantást zsebelhettem be hajdanilegjobb barátnőmtől, Arlene-től.Az este további részében minden erőmmel azonvoltam, hogy ne gondolkodjam azokról az érdekesdolgokról, amelyek a nap folyamán történtek. Miután azösszes törzsvendég elment, még Jane Bodehouse is (a fiaeljött érte), kitettük a halloweendekorációkat. Sam371

minden asztalra egy kis tököt állított, és arcot festett rá.Teljesen lenyűgözött, mert az arcok nagyon jólsikerültek, némelyikük a bár egy-egy törzsvendégérehasonlított. Ami azt illeti, az egyik pont olyan volt, minta kedves bátyám.- Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz - mondtam,mire Sam elégedett képet vágott.- Elszórakoztam vele - mondta, és a bár tükre köréis tett egy hosszú, őszi falevelekből álló füzért (igazábólpersze textillevelek voltak), sőt még az üvegek közé isjutott belőle. Összeállítottam egy életnagyságú kartoncsontvázat, amelynek az ízületeit a kis szegecsek miattállítani lehetett. Úgy forgattam be a végtagjait, minthatáncot ropna. Szó se lehet róla, hogy nyomasztócsontvázak legyenek a bárban. Vidámakat akartunk.Még Arlene is leeresztett egy kicsit, mert ez eltérta szokásos teendőktől, és vicces volt, habár kicsit továbbkellett maradnunk, hogy elkészüljünk.Indultam haza, hogy ágyba bújjak, ezértelköszöntem Samtől és Arlene-től. Arlene nem válaszolt,de nem is nézett rám undorodva, mint általában szokott.Természetesen a napnak még nem volt vége.A dédnagyapám kint ült az elülső verandán,amikor hazaértem. Furcsa volt látnom ezt a szépteremtést a verandán álló hintaágyon az éjjeli fények, abiztonsági lámpa fénye és a sötétség furcsakeveredésében. Abban a pillanatban azt kívántam,bárcsak én is olyan gyönyörű lehetnék, mint ő, de aztánelmosolyodtam magamon.Elöl parkoltam le, és kiszálltam. Megpróbáltamcsendesen fellépkedni a lépcsőn, hogy ne ébresszem felAmeliát, akinek a hálószobája az elülső udvarra nézett. A372

házban nem égett villany, ezért biztos voltam benne,hogy már lefeküdtek aludni, hacsak nem kellett továbbmaradniuk a buszpályaudvaron, amikor kivitték Bobot.- Dédnagyapa! - szólaltam meg. - Örülök, hogylátom.- Fáradt vagy, Sookie.- Nos, most értem haza a munkából. -Elgondolkodtam, vajon ő szokott-e fáradt lenni. Nemtudtam magam elé képzelni, ahogy egy tündérherceg fátvág, vagy keresi a vízvezetéken a szivárgást.- Látni akartalak - mondta. - Eszedbe jutottvalami, amiben a segítségedre lehetek? - tette fel akérdést szinte reménykedve.Micsoda este! Mindenkitől pozitív visszajelzéstkaptam. Miért nem jutott nekem több ilyen este?Egy percre elgondolkodtam. A vérfarkasok békétkötöttek, a maguk módján. Quinnt megtaláltuk. Avámpírok beilleszkedtek az új rendszerbe. A testvériségfanatikusai jelentéktelen kötekedés után elhagyták a bárt.Bob ismét ember. Nem feltételeztem, hogy Niallfelajánlana egy szobát Octaviának a saját házában,akárhol áll is az a ház. Az én képzeletemben a háza egycsörgedező patakban vagy az erdő mélyén egy ágasbogastölgy alatt rejtőzött.- Igen, eszembe jutott - mondtam, és még engemis meglepett, hogy eddig nem gondoltam rá.- Mi lenne az? - kérdezte meglehetősenelégedetten.- Szeretném megtudni egy bizonyos Remy Savoytartózkodási helyét. A Katrina alatt hagyta el NewOrleanst. Elvileg egy kisfiúval. - Megadtam a dédnagyapámnakSavoy utolsó ismert lakcímét.373

Niall elégedettnek tűnt.- Megkeresem neked, Sookie.- Hálás leszek érte.- Semmi más? Több kérésed nincs?- Meg kell mondanom... és nagyon hálátlannaktűnhet... de egyszerűen nem jövök rá, miért akar valamitennyire tenni értem.- Miért ne akarnék? Te vagy az egyetlen élőleszármazottam.- De az életem eddigi huszonhét évében minthaegészen jól meglett volna nélkülem.- A fiam nem engedett a közeledbe.- Ezt említette, de nem értem. Miért? Ő nem jelentmeg, hogy tudassa velem, számítok neki. Sosem mutattameg magát, és nem is... - társasozott velem, nem küldöttajándékot, amikor leérettségiztem, nem bérelt limuzint aballagási bálra, hogy azzal mehessek, nem vett nekemcsinos ruhát, nem vett a karjába, amikor sírtam, pedigsokszor sírtam (nem könnyű felnőnie egygondolatolvasónak). Nem mentett meg, amikor anagybátyám molesztált, és a szüleimet sem mentette meg,amikor megfulladtak az áradásban, pedig az apám a fiavolt, nem akadályozta meg a vámpírt, aki felgyújtotta aházam, míg odabent aludtam. Semmi kézzelfoghatókövetkezményét nem láttam ennek az állítólagosóvásnak, amelyet az állítólagos nagyapám, Fintan végzettkörülöttem; ha viszont nem kézzelfogható módonjelentkezett az eredménye, akkor az sajnos nem tűnt fel.Még ennél is szörnyűbb dolgok történtek volna?Nehéz elképzelni.Elképzelhető, hogy a nagyapám minden áldotteste egy hordányi nyáladzó démont elkergetett a374

hálószobám ablaka alól, de hogyan lehetek hálásolyasmiért, amiről nem tudok?Niall feldúltnak tűnt, és ezt az arcát még sosemláttam.- Vannak dolgok, amelyekről nem beszélhetekneked - mondta végül. - Amikor megtehetem, el fogommondani.- Rendben - mondtam szárazan. - De ez nemkifejezetten az a kölcsönösség, mint amit adédnagyapámmal szeretnék kialakítani, ezt meg kellmondanom. Én mindent elmondok, és maga nem mond elnekem semmit.- Talán nem ezt szeretnéd, de ezt nyújthatom -mondta Niall némileg mereven. - Tényleg szeretlek, ésreméltem, hogy ez számít.- Örömmel hallom, hogy szeret - mondtamnagyon lassan, mert nem akartam megkockáztatni, hogyfaképnél hagyja Sookie-t, a követelődző dédunokát. - Deha kimutatná, az sokkal jobb lenne.- Nem mutatom ki, hogy szeretlek?- Akkor tűnik el vagy jelenik meg, amikor kedvetartja. Egyik felajánlott segítség sem gyakorlati dolog,olyasmi, mint amit a legtöbb nagyapa vagy dédnagyapatenni szokott. Ők saját kezükkel javítják meg az unokájukkocsiját, vagy felajánlják, hogy segítenek a főiskolaitandíj kifizetésében, vagy lenyírják helyette a füvet. Vagyelviszik vadászni. De maga semmi ilyesmit nem tesz.- Nem - ismerte el. - Nem teszek ilyesmit. -Halvány mosoly suhant át az arcán. - Nem akarnálvadászni jönni velem.Rendben, annyira nem gondoltam bele.375

- Szóval fogalmam sincs, hogyan kéne együtttöltenünk az időt. Maga nem illik a megszokott keretekközé.- Értem - mondta komolyan. - Az összes általadismert dédnagyapa halandó, és én nem vagyok az. Tesem vagy az, akire számítottam.- Igen, sejtettem. - Vajon ismertem rajta kívül másdédnagyapát? A velem egykorú barátaim esetében már anagyapa jelenléte sem volt biztosra vehető, főleg nem adédnagyapáké. De azok, akikkel találkoztam, mind százszázalékig halandók voltak. - Remélem, nem okoztamcsalódást.- Nem - mondta lassan. - Viszont meglepetést aztigen. De nem csalódást. Épp olyan pontatlanul jóslommeg a tetteidet és reakcióidat, mint te az enyéimet.Lassan kell dolgoznunk ezen. - Ismét azon kaptammagam, hogy eltöprengek, miért nem érdekli Jasonjobban, akinek még a neve említése is olyan mélyfájdalmat okozott. Hamarosan mindenképp beszélnemkellett a bátyámmal, de most képtelen voltammegbirkózni a gondolattal. Majdnem megkértem Niallt,hogy nézzen rá Jasonre, de azonnal meggondoltammagam, és csendben maradtam. Niall az arcomatfürkészte.- Valamit nem akarsz elmondani, Sookie.Aggodalommal tölt el, amikor ezt teszed. Ám aszeretetem őszinte és mély, és meg fogom neked találniRemy Savoyt. - Arcon csókolt. - Olyan illatod van, minta családnak - mondta elismerően.Aztán pukk, el is tűnt.Szóval újabb rejtélyes beszélgetés végződött úgya rejtélyes dédnagyapámmal, hogy ő fejezte be,376

mégpedig a saját elképzelése szerint. Megint.Felsóhajtottam, kihalásztam a kulcsomat a zsebemből, éskinyitottam a bejárati ajtót. A ház csendes volt, és sötét.Elindultam a nappalin át a folyosóra, olyan halkan, ahogycsak tudtam. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, éselkezdtem a szokásos esti kört, behúztam a függönyöket,hogy ne érjen a reggeli nap, amely majd megpróbál időelőtt felébreszteni.Vajon hálátlan voltam a dédnagyapámmal?Amikor újragondoltam, amit mondtam, eltöprengtem,vajon követelődzőnek és nyavalygónak tűntem-e. Sokkaloptimistább megközelítésben, gondoltam, olyan nőnektűnhettem, aki kiáll magáért, akivel jobb nem kikezdeni,akinek ami a szívén, az a száján. Bekapcsoltam a fűtést,mielőtt lefeküdtem. Octavia és Amelia nempanaszkodott, de az utóbbi pár reggelen már határozottanhűvös volt idebent. Az állott szag, amely mindigmegjelent, amikor először bekapcsoltam a fűtést,betöltötte a szobát, és elfintorodtam, ahogy bebújtam atakaró alá. Aztán a duruzsoló hang álomba ringatott.Már egy ideje hallottam a beszédhangokat,mielőtt felfogtam volna, hogy az ajtó elől jönnek.Hunyorogtam, láttam, hogy nappal van, és visszacsuktama szemem. Hogy folytassam az alvást. De a hangok nemszűntek meg, és hallani lehetett, hogy vitatkoznak. Egyikszememet kinyitottam, hogy az éjjeliszekrényen lévődigitális órára lessek. Fél tíz. Jaj. Mivel a hangok csaknem akartak elhallgatni, sem elmenni, vonakodvakinyitottam a bal, majd a jobb szememet, és eljutott atudatomig a tény, hogy odakint nem süt a nap. Felültem,és letoltam magamról a takarót. Az ágy bal oldalán lévőablakhoz mentem, és kinéztem. Szürke és esős idő volt377

odakint. Ahogy ott álltam, az esőcseppek verni kezdtékaz üveget; egész nap ilyen idő volt várható.Kimentem a fürdőszobába, és hallottam, hogy ahangok elcsendesednek, mivel nyilvánvalóan felébredtemés mocorogtam. Kivágtam az ajtót. A két lakótársam álltaz ajtó előtt, ami nem okozott különösebb meglepetést.- Nem tudtuk, hogy felébreszthetünk-e - mondtaOctavia. Idegesnek tűnt.- De én azt mondtam, hogy szerintem fel kellene,mert egy varázslatos forrásból érkező üzenetegyértelműen fontos - mondta Amelia. Octavia arcátnézve úgy tűnt, hogy ezt már többször is elismételte azutóbbi pár percben.- Milyen üzenet? - kérdeztem úgy döntve, hogy abeszélgetésünk vitarészét figyelmen kívül hagyom.- Ez - mondta Octavia, és átnyújtott nekem egynagy barnássárga borítékot. Vastag papírból készült,olyan volt, mint egy puccos esküvői meghívó. Rá voltírva a nevem. Semmi cím, csak a nevem. Ráadásulpecsétviasz zárta. A pecsétet egyszarvúfej díszítette.- Rendicsek - mondtam. Ez szokatlan levél lesz.Bementem a konyhába, hogy igyam egy csészekávét és elővegyek egy kést, ebben a sorrendben, és a kétboszorkány úgy lépkedett a nyomomban, mint egy görögkórus. Kitöltöttem magamnak a kávét, kihúztam egyszéket, hogy leüljek az asztalhoz, majd a kés pengéjét apecsét alá csúsztattam, és óvatosan felfeszítettem.Kinyitottam a borítékot, és kihúztam egy kártyát. Kézzelírt cím állt rajta: 1245 Bienville, Red Ditch, Louisiana.Ennyi.378

- Ez meg mit jelent? - kérdezte Octavia. Ő ésAmelia természetesen szorosan mögöttem álltak, hogy jólláthassák, mit csinálok.- Ez olyasvalakinek a címe, akit már régótakeresek - válaszoltam, ami nem fedte tökéletesen azigazságot, de azért válasznak megtette.- Hol van Red Ditch? - kérdezte Octavia. - Sosemhallottam róla. - Amelia már hozta is Louisiana térképét atelefon alatti fiókból. Kikereste a várost, ujját végighúzvaa névoszlopokon.- Nincs túl messze - mondta. - Látod? - Ujját egykis pontra tette. Talán másfél óra lehetett kocsival BonTemps-től délkeletre.Olyan gyorsan ittam meg a kávémat, ahogy csaktudtam, majd magamra rángattam egy farmert.Feldobtam egy kis sminket, megfésülködtem, majdkirohantam a bejárati ajtón a kocsihoz, térképpel akezemben.Octavia és Amelia kikísért, és közben majdnemmeghaltak a kíváncsiságtól, hogy mire készülök ésmilyen jelentősége volt az üzenetnek. De kénytelenekvoltak találgatni, legalábbis egyelőre. Eltöprengtem,hogy miért sietek ennyire ezzel. Nem valószínű, hogyRemy Savoy elillan, hacsak nem ő is tündér.Ezt nagyon valószínűtlennek tartottam.Az esti műszakra vissza kellett érnem, derengeteg volt az időm.Bekapcsoltam a rádiót útközben, ezen a reggelenolyan countrys hangulatban voltam. Travis Tritt és CarrieUnderwood kísért az utamon, és mire beértem RedDitchbe, már vissza is tértem a gyökereimhez. Red Ditch379

még Bon Temps-nál is jelentéktelenebb volt, és ez nemkis szó.Úgy gondoltam, könnyű lesz megtalálni aBienville Streetet, és igazam volt. Olyan utca volt,amilyet bárhol találhatunk szerte Amerikában. A házakkicsik voltak, csinosak, szögletesek, egy autónak valógarázzsal és kis udvarral. Az 1245-ös számú ház esetébena hátsó udvart kerítés övezte, és egy helyes fekete kutyustláttam bent szaladgálni. Kutyaházat nem láttam, ezekszerint a kutyus kinti-benti kedvenc volt. Minden takarosvolt, de nem kényszeresen. A ház körüli bokrokgondosan nyírva, az udvar felgereblyézve. Párszorelhajtottam a ház előtt, azon töprengve, hogy most mihezkezdjek. Hogyan derítsem ki, amit tudni akarok?Egy pick-up parkolt a garázsban, ezek szerintSavoy otthon volt. Mély levegőt vettem, leparkoltam aházzal szemben a túloldalon, és megpróbáltam beküldenia gondolatszondámat. De nehéznek bizonyult, annyiratele volt minden a környéken lakók gondolataival. Kétagyhullámot tudtam kivenni az általam megfigyeltházban, de nem lehettem teljesen biztos benne.- Basszus! - morogtam, és kiszálltam a kocsiból.A kulcsomat a kabátzsebembe tettem, és végigmentem ajárdán a házhoz. Bekopogtam.- Várj csak, fiam! - hallatszott bentről egyférfihang, majd egy kisgyerek kérlelése.- Apu, én! Majd én kinyitom!- Nem, Hunter - mondta a férfi, és kinyílt az ajtó.A szúnyoghálón át nézett rám. Kinyitotta a reteszt, éskitárta az ajtót, amikor látta, hogy egy nő áll odakint. - Jónapot! - mondta. - Miben segíthetek?380

Lenéztem a gyerekre, aki közben odatolakodott azapja elé, és csak bámult fel rám. Talán négyéves lehetett.A szeme és a haja fekete. Hadley kiköpött mása. Aztánmegint a férfit néztem. Valami megváltozott az arcán ahosszú hallgatásom alatt.- Ki maga? - kérdezte egészen más hangon.- Sookie Stackhouse - mondtam. Semmi okosnem jutott eszembe, amivel bevezethetném amondókámat. - Hadley unokatestvére vagyok. Csak mosttudtam meg, hol laknak.- Nem követelheti a gyereket! - mondta a férfi.Keményen uralkodott a hangján.- Természetesen nem! - mondtam meglepetten. -Csak meg szeretném ismerni. Elég kevés rokonom van.Újabb jelentőségteljes szünet következett.Felmérte a szavaim súlyát és a viselkedésemet, és aztfontolgatta, hogy becsapja-e az orrom előtt az ajtót, vagyengedjen be.- Apu, a néni csinos - mondta a fiú, és ez minthaaz én oldalamra billentette volna a mérleg nyelvét.- Jöjjön be! - mondta Hadley volt férje.Körbenéztem a parányi nappaliban, ahol egykanapé, egy hátradönthető szék, egy televízió és egyDVD-vel és gyerekkönyvekkel teli polc állt, a földönpedig gyerekjátékok hevertek.- Szombaton dolgoztam, ezért ma szabadnaposvagyok - mondta, ha esetleg azt hittem volna, hogymunkanélküli. - Ó, Remy Savoy vagyok. De gondolom,ezt már úgyis tudta.Bólintottam.381

- Ő pedig Hunter - mondta, és a kisfiú hirtelenszégyenlős lett. Az apja lába mögé bújt, és onnankukucskált elő. - Üljön le, kérem! - tette hozzá Remy.Az újságot a kanapé egyik végébe tettem, ésleültem. Próbáltam nem bámulni sem az apát, sem agyereket. Az unokatestvérem, Hadley, gyönyörű volt, ésegy jóképű férfihoz ment feleségül. Nehéz lennemegmondanom, pontosan mi keltette bennem ezt abenyomást. Az orra nagy volt, az álla kissé előreugrott,és a két szeme távol ült egymástól. Ám összességébenolyan férfi benyomását keltette, akit a legtöbb nő kétszeris megnézett volna magának. A hajszíne a szőke és abarna között volt, sűrű és vastag szálú, hátul a gallérjáigért. Kigombolt flanelinget viselt a fehér póló fölött. Cipőnem volt a lábán. Az állán kis mélyedés.Hunter kordbársony nadrágot és pulóvert viselt,amelynek az elejét egy hatalmas futball-labda díszítette.A ruhái vadonatújak voltak, nem úgy, mint az apjáé.Előbb befejeztem a méregetésüket, mint Remy azenyémet. Szerinte az arcom egy cseppet sem hasonlított aHadley-ére. A testem teltebb, a hajam, a bőröm és aszemem világosabb és a vonásaim lágyabbak voltak. Aztgondolta, olyasvalakinek látszom, akinek nincs túl sokpénze. Csinosnak tartott, ahogy a fia is. De nem bízottbennem.- Mikor hallott Hadley-ről utoljára? - kérdeztem.- Pár hónappal azután, hogy Hunter megszületett -mondta Remy. Már megszokta, de a gondolataibanszomorúság bujkált.Hunter a földön ült, és a teherautókkal játszott.Duplót pakolt az egyik dömperbe, amely lassanodatolatott egy tűzoltóautóhoz, persze Hunter kis382

kezének vezetésével. A tűzoltóautó fülkéjében ülőduploemberke nagy meglepetésére a dömper ráborította arakományát az autóra. Hunter nagyon megörült ennek, ésfelkiáltott.- Apu, nézd!- Látom, fiam - Remy áthatón nézett rám. - Miértjött ide? - kérdezte, mert úgy döntött, egyenesen a tárgyratér.- Csak pár hete tudtam meg, hogy Hadley-nekgyereke született - mondtam. - Egészen addig, míg eztnem tudtam, semmi értelmét nem láttam annak, hogymegkeressem.- Sosem találkoztam a családjával - mondta. -Honnan tudta, hogy férjnél volt? Ő mondta? - majdtétován hozzátette. - Hadley jól van?- Nincs - mondtam nagyon csendesen. Nemakartam, hogy Huntert érdekelni kezdje a beszélgetés. Afiúcska épp a duplókat pakolta vissza a dömperre.- Még a Katrina előtt meghalt.Hallottam, amint a férfi fejében kisebb bombakéntrobban a sokk.- Már vámpír volt, úgy hallottam - mondtabizonytalanul, remegő hangon. - Olyan halálra gondol?- Nem. Úgy értem, tényleg, véglegesen.- Mi történt?- Megtámadta egy másik vámpír - válaszoltam.- A férfi féltékeny volt Hadley kapcsolatára a...a...- A barátnőjével? - Nem lehetett nem észrevenni ahangjában és a gondolataiban a keserűséget.- Igen.383

- Nagy sokkhatás volt - ismerte el, de a fejébenaddigra már elhalványult minden döbbenet. Csak komorlemondás maradt, a lerombolt büszkeség.- Egészen addig semmit sem tudtam az egészről,míg hírt nem kaptam a haláláról.- Az unokatestvére? Emlékszem, említette, hogykét unokatestvére van... Egy fiú is, a maga bátyja, ugye?- Igen - mondtam.- Tudta, hogy Hadley a feleségem volt?- Ezt csak akkor tudtam meg, amikor néhány hetekiürítettem a széfjét. Nem tudtam, hogy volt egy fia.Elnézést kérek ezért. - Nem voltam benne biztos, miértkérek elnézést, vagy honnan tudhattam volna, desajnáltam, hogy eszembe sem jutott, hogy Hadley-nek ésa férjének esetleg gyereke is lehetett. Hadley egy kicsitidősebb volt nálam, és Remyt harminc körülinektippeltem.- Maga egészségesnek tűnik - szólalt meghirtelen, mire elvörösödtem, mert azonnal megértettem.- Hadley említette magának, hogy fogyatékosvagyok. - Nem néztem rá, hanem a fiára, aki felugrott, ésbejelentette, hogy ki kell mennie a fürdőszobába, majdkirohant a szobából. Önkéntelenül is elmosolyodtam.- Igen, említett valamit... Azt mondta, hogy nehézdolga volt az iskolában - mondta diplomatikusan. Hadleyazt mondta neki, hogy bolond vagyok. Remy azonbansemmi jelét nem látta ennek, és elgondolkodott, Hadleymiért tartott bolondnak. De arra nézett, amerre a fiaeltűnt, és tudtam, hogy arra gondol, hogy óvatosnak kelllennie, mert Hunter itt van a házban, és biztosan érzékeliennek az instabilitásnak a jeleit - noha Hadley sosempontosította, miféle elmebajban szenvedek.384

- Ez igaz - mondtam. - Nehéz volt. Hadley nemsokat segített. De az anyukája, a nagynéném, Linda,fantasztikus asszony volt, mielőtt a rák elvitte. Nagyonkedves volt hozzám, mindig. És voltak szép pillanatainkis.- Én is ugyanezt mondhatom. Nekünk is voltakszép pillanataink - mondta Remy. Alkarjával átfogta atérdét, és nagy keze, amely heges volt, és fáradt, lefelélógott. Ez a férfi tudta, mi a kemény munka.Hang szűrődött be a bejárati ajtó felől, és egy nőlépett be anélkül, hogy kopogott volna.- Szia, szívem - mondta, és Remyre mosolygott.Amikor észrevett, a mosolya bizonytalan lett, majdelillant.- Kristen, bemutatom a volt feleségem rokonát -mondta Remy, és a hangjában semmi sietség vagyszabadkozás nem hallatszott.Kristennek hosszú, barna haja volt, és nagy, barnaszeme. Talán huszonöt lehetett. Szövetnadrágot viselt, éspólóinget, amelynek a mellkasán logó volt, egy nevetőkacsa. A kacsa felett a következő feliratot olvastam: JerryAutómosója.- Örülök, hogy megismerhetem - mondta Kristenminden őszinteség nélkül. - Kristen Duchesne vagyok,Remy barátnője.- Én is nagyon örülök - mondtam sokkalőszintébben. - Sookie Stackhouse.- Remy, nem kínáltad meg a vendéget itallal!Sookie, hozhatok egy kólát vagy Sprite-ot?Tudta, mi van a hűtőben. Elgondolkodtam, vajonitt lakik-e. Nos, nem tartozott rám, ha jól bánt Hadleyfiával.385

- Köszönöm, nem kérek semmit - mondtam. - Egyperc, és mennem kell. - Jelzésszerűen az órámrapillantottam. - Ma este dolgoznom kell.- Ó, és hol dolgozik? - kérdezte Kristen. Egykicsit nyugodtabb volt már.- A Merlotte's-ban. Ez egy kocsma Bon Tempsban- válaszoltam. - Olyan százharminc kilométerreinnen.- Persze, odavalósi volt a feleséged - mondtaKristen Remyre pillantva.- Attól tartok, Sookie rossz hírrel érkezett - vetteát a szót Remy. A kezét összefonta, habár a hangjaegyenletes maradt. - Hadley meghalt.Kristen felszisszent, de megtartotta magának amegjegyzést, mert Hunter szaladt be a szobába.- Apu, megmostam a kezem! - kiáltotta, és az apjamosolyogva nézett rá.- Ügyes vagy, fiam - mondta, és összeborzolta akisfiú sötét haját. - Köszönj szépen Kristennek!- Szia, Kristen! - mondta Hunter lelkesedésnélkül.Felálltam. Bárcsak lett volna névjegykártyám,amit itt hagyhattam volna. Furcsának és illetlennek tűntvolna csak úgy kisétálni. De Kristen jelenléte meglepőmódon bénítóan hatott rám. Felkapta Huntert, és acsípőjére ültette. A fiú elég nehéz lehetett neki, deKristen mindent elkövetett, hogy úgy tegyen, mintha ezteljesen megszokott dolog lenne, és meg se kottyan neki,de nem így volt. Viszont tényleg szerette a kisfiút, láttama fejében.- Kristen szeret engem - mondta Hunter, mirefürkészőn ránéztem.386

- Bizony! - mondta Kristen, és felnevetett.Remy zavarodottan nézett először Hunterre, majdrám, az arcára kezdett kiülni az aggodalom.Elgondolkodtam, hogyan magyarázhatnám meg akapcsolatunkat Hunternek. Mindent egybevéve szinte anagynénje voltam. A gyerekek nem foglalkoznak másodunokatestvérekkel.- Sookie nagynéni - mondta Hunter a kifejezéstízlelgetve. - Van egy nagynénim?Mély levegőt vettem. Igen, van, Hunter,gondoltam.- Eddig nem volt.- Most már van - mondtam, és Remy szemébenéztem. Riadalom tükröződött benne. Még magának semvallotta be, de tudta.Volt valami, amit el kellett mondanom neki,Kristen jelenléte ellenére is. Éreztem a nőzavarodottságát, és azt is, hogy érzékelte, valami folyikköztünk a tudtán kívül. De a napirendembe már nem fértbele az is, hogy Kristen miatt aggódjam. Hunter volt afontos.- Szükségük lesz rám - mondtam Remynek. -Amikor kicsit nagyobb lesz, beszélnünk kell. A számombenne van a telefonkönyvben, és nem költözöm sehova.Érti?- Mi folyik itt? - kérdezte Kristen. - Miért ez akomoly hang?- Ne aggódj, Kris! - kérte Remy gyengéden. -Családi ügyek.Kristen letette a mocorgó Huntert a földre.- Aha - mondta olyan hangon, mint akitökéletesen tudja, hogy félrevezetik.387

- Stackhouse - emlékeztettem Remyt. - Nehalogassa túl sokáig, ne várja meg, míg márszerencsétlennek érzi magát.- Értem - mondta. Ő maga már most elégszerencsétlennek látszott, és nem is csodáltam.- Mennem kell - mondtam megint, hogymegnyugtassam Kristent.- Sookie nagynéni, már mész? - kérdezte Hunter.Nem igazán állt készen arra, hogy megöleljen, de márgondolt rá. Kedvelt. - Visszajössz még?- Majd egyszer, Hunter - mondtam. - De lehet,hogy az apukád valamikor elhoz látogatóba.Megráztam Kristen kezét, majd Remyét is, amitmindketten furcsának tartottak, és kinyitottam az ajtót.Amikor egyik lábamat a lépcsőre tettem, Hunter némánazt mondta: Szia, Sookie nagynéni.Szia, Hunter - köszöntem el én is.388