Richelle Mead: Vérvonalak

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euRichelle Mead: VérvonalakFordítók: Nitty, Kamáslimacska, Viva, Rose, ÉvaFordítás készült: a konyvfanok.5mp.eu honlap számára2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euElső fejezetFordította: NittyNEM TUDTAM LÉLEGEZNI.Egy kéz tapad az ajkamra egy másik pedig a vállamat rázta, felriasztva a legmélyebbálmomból.Egy őrült gondolat futott át az agyamon. Biztosan ez történik. A legrosszabb rémálmom mostválik valóra.Itt vannak! Értem jöttek!Hunyorogva pásztáztam végig a sötét szobát, majd végül apán arcán állapodott meg atekintetem. Abbahagytam a vergődést, teljesen össze voltam zavarodva. Apám engedett aszorításon és hátrébb lépett, tekintete azonban fagyos volt. Felültem az ágyba, a szívem összevisszakalapált.- Apa?- Sydney. Nem keltél fel, hiába szólongattalak.Természetesen ez mentség arra, hogy halálra rémítsen.- Öltözz fel, tedd magad szalonképessé – folytatta – De gyorsan és csendben. A földszintentalálkozunk, a dolgozószobában.A szemem elkerekedett, de nem gondolkodtam sokáig a válaszon. Erre nem volt más válasz:- Igen uram, természetesen.- Én megyek és felébresztem a húgodat is – kifordult az ajtón, én pedig kiugrottam azágyból.- Zoé – kiáltottam fel – Miért van szükséged rá?- SSSS – csendesített el – Eredj készülni. És emlékszel, csendben. Ne ébreszd fel anyádat.Becsukta az ajtómat és szó nélkül otthagyott. A pánik, ami az imént csendesült, most isméthullámokban tört rám. Miért van szüksége Zoéra? Egy ilyen éjszakai ébresztő mögött, csak isaz alkimisták állhatnak és a húgomnak semmi köze sincs hozzájuk. Gyakorlatilag én isfelvoltam függesztve ezen a nyáron a közelmúltban történt események miatt.Mi lehet ez az egész?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMi van, ha végül még is csak elvisznek egy átnevelő központba és Zoe lesz az, aki ahelyembe lép?Egy pillanat, a világ forgott körülöttem, megragadtam hát az ágy támláját, hogy összeszedjemmagam.Átnevelő intézet. Ez volt a fiatal alkimisták rémálma, ahogy nekem is. Nem tudni holtalálható az intézet, pont azért, hogy a vámpírok, még csak véletlenül se tudják elhurcolnionnan az odakerült alkimistákat, hogy aztán eltérítsék őket a helyes útról. Hogy mi is azátnevelés, azt soha nem akartam igazán megtudni. Az „átnevelés” szép szó volt az„agymosásra”. Én még csak egyszer láttam egy embert, aki visszajött onnan, de miutánvisszatért, már csak fél ember volt. Zombivá változott, és én inkább nem akartambelegondolni, hogy mit tehettek vele, hogy ilyenné vált.Apám sietető szavai visszhangoztak a fejemben és én megpróbáltam levetkezni félelmemet.Eszembe jutott egy másik intelem is, amit mondott, hogy maradjak csendben. Édesanyámnem volt jó alvó. Általában nem számított, ha rajtakapott, mikor alkimista ügyben osontunkki a házból, de az utóbbi időben anyám nem volt túl szívélyes a férje (és a lánya)munkaadójával.Azóta dühös volt az alkimistákra, mióta a múlt hónapban visszahoztak a szülői házba és acsaládi házunk onnantól kezdve a saját börtönöm lett. Anyám és apám között szörnyű vitavolt emiatt és azóta Zoé és én gyakran szinte csak lábujjhegyen járkálunk a lakásban.Zoé. Miért kell nekik Zoé?A kérdés belém égett, igyekeztem, hogy mihamarabb kész legyek. Jól tudtam, hogy mit jelenta „szalonképes” kifejezést az alkimistáknál. A farmer és a póló szóba se jöhetett. Ehelyett egyvasalt szürke szövetnadrágot és egy fehér gombos inget vettem fel. A sötétben a grafitszürkepulóveremet találtam meg, ami ment a szerelésemhez, kiegészítőnek pedig egy fekete övetkötöttem a derekamra, a nyakamba pedig a mindig viselt arany láncomat akasztottam, aminegy kis kereszt volt.A hajam volt a nagyobb probléma. Már két óra alvás után is olyan volt, mint egyszénaboglya. Megpróbáltam a lesimítani, amennyire csak lehetett és aztán egy kiló hajlakkotfújtam rá, abban reménykedve, hogy ezzel kibírja azt, ami rám vár. Egy könnyű sminketvittem fel az arcomra, többre nem volt idő.Az egész összesen hat percbe telt, ami egy új készülődési rekord volt.Néma csendben rohantam lefele a lépcsőn, ne hogy felébresszen édesanyámat. A nappalibansötét volt, de a dolgozószoba felöl halvány fény festette meg a padlót. Figyelmeztetőenhívogatott. Résnyire nyitottam az ajtót és becsusszantam a szobába.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euA halk susmorgás megszűnt, amint beléptem a szobába. Apám rám pillantott és tetőtől, talpigvégigmért, majd láttam a szemében, hogy jóváhagyja az öltözékemet, vagy lehet, hogy csak apókerarca mögé elrejtette a kritikát, amivel az öltözékemet illetné?- Sydney – mondta ridegen – Azt hiszem már ismered Donna Stantont.Az hírhedt alkimista ott állt az ablak előtt karba tett kézzel, pont olyan keménynek ésszigorúnak tűnt, mint amire emlékeztem. Noha közelmúltban elég sok időt töltöttemStantonnal nem mondanám, hogy szívbéli jó barátok lettünk, különösen, azóta nemszimpatizáltunk egymással, mióta az egyik megbízatásomkor mind a ketten „vámpírházőrizetben” végeztük. Ha még mindig neheztelt rám emiatt, akkor azt most nem mutatta.Egy határozott bólintással üdvözölt és az arca semleges marad.Még három alkimista volt rajta és apámon kívül a szobában. Bemutatták őket nekem: Barnes,Michaelson és Horowitz hívták a másik három fickót. Barnes és Michaelson apámmal ésStantonnal lehettek egyidősek. Horowitz viszont a húszas évei közepén járhatott és volt egytetoválása.Mindannyian ugyan olyan unalmas üzleties öltözetet viseltek, mint Én, leírhatatlanul unalmasszínekben. Célunk az volt, hogy mindig elegánsak legyünk, de sose vonjuk magunkra afigyelmet. Az alkimisták, már évszázadok óta Men in Black-et játszottak, még mielőtt azember álmodni mert volna arról, hogy van élet a földön kívül.Ismét nyugtalanság fogott el. Ez valami kihallgatás? Talán azt akarják tudni, hogymegváltozott e a lojalitásom az alkimisták felé, amiért segítettem egy hitehagyott féligvámpír lánynak?Keresztbe fontam, hát a karomat a mellkasomon és megpróbáltam teljesen nemtörődöm arcotvágni, abban reménykedtem, hogy ettől magabiztosnak tűnök, majd.Mielőtt bárki is megszólalhatott volna Zoé lépett be a szobába. Becsukta maga mögött azajtót és körbenézett a nagy szemével, amiben félelem csillogott.Apám dolgozó szobája hatalmas volt – külön építette hozzá a házhoz.Ahogy néztem a húgomat rájöttem, hogy kezdi megérteni a szituációt, tudtam, hogy úgy érzicsapdába került. Tekintetünk találkozott, miközben együtt érző pillantást vetettem rá. Ezmegtette a hatását, mert odahúzódott az oldalamhoz, mint egy védelmezőhöz. Sejtette, hogyegy oldalon állunk.- Zoé – mondta az apán.Aztán hagyta lógni a húgom nevét a levegőben, így aztán egyértelmű volt számunkra, hogycsalódott. Azonnal tudtam, hogy miért. Zoé farmert viselt és egy régi pulóvert és barna hajakét aranyos, de hanyag copfba volt kötve. Bárki más lehetett volna szalonképes, de nem Zoé.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euÉreztem, ahogy Zoé meglapul mögöttem én pedig védelmezően álltam mellette.Stanton ugyan olyan udvariasan üdvözölte Őt is mint engem az imént és aztán apám feléfordult.- Én nem dönthetek Jared – mondta Stanton – Melyik lesz a kettő közül?- Nos, ez a problémám – mondta apám – Zoé megkért… de nem vagyok benne biztos,hogy készen áll. Sőt tudom, hogy nem. Hisz, még csak az alapképzésen van túl. Sydneyesetében pedig ott vannak a közelmúltbéli események…Szépen lassan elkezdett összeállni a fejemben a kép. Az első és legfontosabb dolog, hogy nemfognak az átnevelő intézetbe küldeni. Legalább is még nem. Ez is valami. Viszont egy korábbigyanúm beigazolódni látszik, ami azt illeti egy küldetés, vagy egy munka és azt akarják, hogyezen Zoé helyettesítsen engem, mert ő, ellentétben a családom néhány tagjával, nem árulta elaz alkimistákat.Apámnak volt igaza volt abban, hogy ő csak az alapképzésen vett még csak részt. Alkimistanem lehetett csak úgy az ember, arra születni kellett, ugyan is a szakma kizárólag örökölhetővolt: szülőről, gyerekre szállt és a mi családunkban, már eldőlt, hogy ki örökli a mesterségetés a vele járó tudást és kötelezettségeket.A nővérem, Carly, most főiskolára jár, így ő túl öreg. Apám, Zoé-t tanította be a biztonságkedvéért, ha velem valami történne, mondjuk egy autó baleset, vagy egy vámpírtámadás.Egy kicsit előrébb léptem, nem tudtam, hogy mit akarok mondani, csak tudtam beszélnemkell, amíg még megtehetem. Az egyetlen dolog, amit tudtam, hogy nem hagyhatom, hogyZoé-t is beszippantsa ez az alkimista szövetség. Féltettem őt nagyon, jobban, mint amennyireattól féltem, hogy átnevelő intézetbe kerülök, pedig attól is rettegtem.- Ahogy már múltkor is mondtam vállalom a tetteim következményeit – kezdtem. – És azvolt a benyomásom, hogy a bizottság tagjai megértették, hogy miért tettem azt, amittettem. Teljes mértékben fel vagyok készülve egy újabb küldetésre, sokkal inkább, mint ahúgom. Ismerem a munka minden csínját bínját.- Ha az emlékezetem nem csal, már túl sok tapasztalattal is rendelkezel – mondat Stantonszárazon.- Én azért szeretném megint hallani azokat az okokat – mondta Barnas – Engem sevillanyoz fel az a gondolat, hogy egy alig képzet lány küldjek ki terepre, de azt is nehézelképzelni, hogy egy olyan valakire bízzuk a szóban forgó feladatok, aki már azutasítások ellenére segített egyszer egy vámpírnak. Honnan tudjuk, hogy megbízhatunkbenne és a jövőben nem fogja ugyan ezt tenni a parancsunk ellenére.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euVisszamosolyogtam rá, elfedve haragomat. Ha most megmutatom az igazi érzéseimet az nemsegít a helyzeten.- Megértem uram. De Rose Hathaway végül bizonyította ártatlanságát és felmentették avádak alól. Ebben az esetben, pedig nem is voltam a bűntáras. Sőt, mindazt, amit tettem,segített fényt deríteni az igazi tettes kilétére.- Bárhogy is volt, mi se, és te se, lehetsz ebben biztos – mondta.- De – mondtam – Én tudom.Barnes felhorkant.- És itt a másik probléma. Hinned kellett volna abban, amit az alkimisták mondtak neked ésnem elszökni, hogy saját magad jár utána az igazságnak. De ha már így alakult, legalábbössze kellett volna gyűjtened az összes bizonyítékot és rendelkezésre álló információt,amit aztán át kellett volna adnod a feletteseidnek.Bizonyíték? Hogyan is magyarázhatnám le, hogy nem a bizonyítékok érdekeltek, nemakartam semmit se bizonyítani, csak segíteni akartam Rose-nak, mert éreztem, hogy a lányigazat mond? De ez valami olyasmi volt, amit tudtam, hogy sose értenének meg.Mindannyian azt hiszik, hogy a világon a legrosszabb teremtményei a vámpírok.Magyarázzam el nekik, hogy láttam, hogy Rose tisztességes vámpír, azt hiszem, hogy ezmost nagyon nem segítene az én helyzetemen.Vagy mondjam azt, hogy egy másik vámpír megzsaroltak, hogy segítsek neki, ez mégrosszabb magyarázat lenne. Bár ezt legalább elhinné minden alkimista.- Én… Én nem beszéltem erről még senkinek se, de valójában abban reménykedtem, hogyaz én érdememnek tulajdonítják majd, hogy sikerült megoldani a rajtéjt. És reméltem,hogy kapok egy másik feladatot és ez az egész feledésbe merül.Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne látszódjon az arcomon a hazugság. Igazánszégyelltem magam. Sekélyes és szégyenletes viselkedés volt a részemről, de tudtam, hogyez az egyetlen magyarázat, amit az alkimisták el tudnak fogadni ebben a helyzetben.Michaelson felhorkant:- Félrevezetett, de hát ez meg se lep.A többiek megvető pillantással méregettek, még az apám is. Csak Stenton tűnt úgy, hogykételkedik a szavaimban, de aztán bele törődött, hisz Ő aztán számos hasonló kudarcot látottmár.Az apám most a többieket nézte, arra várva, hogy valaki hozzáfűzzön valamit a hallottakhoz,de mivel senki nem szólalt meg, így hát megrántotta a vállát.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ha senkinek nincs semmilyen kifogása, akkor én azt javaslom, hogy Sydney-t küldjük akövetkező megbízatásra. Nem mintha teljesen érteném, hogy miért van rá szükségetek –mondta kissé vádlón, de a hangjából nem lehetett kihallani.- Részemről nem probléma, ha az idősebb lányt vetjük be – mondta Barnes.- De addig itt marad a kisebbik is, amíg a többiek ide nem érnek, ha bárki is kifogásolnáSydney közreműködését.Kíváncsi voltam, vajon hányan lehetnek a többiek. Minél több ember jön ide, annál fontosabbdologról van szó. Vajon mi lehet a feladat? Láttam az alkimistákat nagyobb dolgokat iseltusolni egy két ember segítségével. Milyen nagydolognak kellett ahhoz történnie, hogyennyi embere legyen szükség?Horowitz szólalt meg először:- Mit akarsz, mit tegyek?- Jelöld meg Sydney-t. – mondta Stanton határozottan. – Még ha nem is ő megy, nem árt,ha megerősítjük a bűbájt. Ne jelöljük meg Zoé-t addig, amíg nem tudjuk, hogy mi lesz-efeladata.Végignéztem húgom figyelemre méltóan üres – és sápadt – arcán. Igen. Amíg nem volt azaranyszínű liliom tetoválás az arcán, addig szabad volt. Amint a tetoválás rákerült az arcodra,akkor nem volt vissza út. Az jelképezte, hogy Te is az alkimisták közé tartozol. Mit ahogyvelem is megtörtént, körülbelül egy évvel ezelőtt.Amíg kicsi voltam nem láttam az alkimisták igazi életét. Apám elkápráztatott a történeteivel,melyek arról szóltak, hogy milyen lehetőségei várnak egy alkimistára, de a kötelességekrőlelfelejtett mesélni mesélt. Biztos voltam, hogy nagy lehetőségek rejlenek az alkímiában, demost az kívántam, bárcsak apám megemlítette volna azt is, hogy mennyire fel tudjaemészteni az életedet ez a munka.Horowitz felállt apám dolgozószobájának összecsukható asztala mellett. Rácsapott az asztalraés egy barátságos mosolyt küldött felém.- Lépj közelebb – mondta.Barnes rosszallóan nézett felé.- Kérlek. Tudnál, úgy tenni, mint ha tiszteletben tartanád ezt a szertartást, David.Horowitz vállat vont. Segített lefeküdni és bár meg voltam ijedve nyíltan vissza mosolyogtamrá és reméltem, hogy hála tükröződik a szemben. Az újabb mosolya azt mondta számomra,hogy megértette. Elfordítottam a fejemet, néztem, ahogy Barnes áhítatosan letett egy feketetáskát az asztalra. A többi alkimista összekulcsolta a kezét maga előtt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euA legtöbb dolog, amit az alkimisták tudnak az mind a tudományos alapokon nyugszik, denéhány dolog megvalósításához szükség van isteni segítségre is.A legfontosabb feladatunk az volt, hogy megvédjük az emberiséget és az volt a rögeszmésmeggyőződésünk, hogy vámpírok természetellenes lények és létezésük ellenkezik istenakaratával. Ezért aztán a „szent titkok tudói” – a papjaink – és a tudósok egymás mellettdolgoztak, hogy megvédjük az embereket a gonosz démonoktól.- Oh, Uram – kezdte az imádságot – Áld meg ezt az elixírt. Ments meg minket a kísértéstől,gyengeségtől, betegségtől, és add nekünk életet adó erődet, a te szolgád.Kinyitott a táskáját és elővett négy kis üvegcsét. Mind tele volt sötét folyadékkal. Azüvegcsék fel voltak címkézve, de nem tudtam elolvasni őket.Barnes biztos keze és gyakorlott szeme keverte össze a négy folyadékot a megfelelő aránybanegy nagyobbacska üvegcsébe. Mikor mind a négy anyag összekeveredett éreztem valamibizsergést a levegőben és az üvegcsében lévő folyadék aranyszínűvé vált. Barnes átnyújtottaHorowitz a folyadékot, akinek a kezében ott volt a fecskendőhöz, amivel felszippantotta azaranyszínű folyadékot. A szertartás nyugodt, ünnepélyes része ezzel befejeződött.Engedelmesen elfordultam, szabadon hagyva az arcomat. Egy pillanattal később Horowitzárnyéka borult rám.- Ez csíp egy kicsit, de nem olyan, mint amikor először teszik fel. Ez csak egy emlékeztető– magyarázta kedvesen.- Tudom – mondtam. – Köszönöm.A tű megszúrta a bőröm és megpróbáltam rezzenéstelen arccal feküdni. Csípett, de mintha aztemlítette volna Horowitz, hogy új tetoválás nem lesz az arcomon. Ő, csak a már meglévőtetoválásomat erősíti meg, hogy továbbra is megvédelmezzen. Ezt jó jelnek tűnt.Zoé így még biztonságba van és talán engem se küldenek ezek után az átnevelő intézetbe.- Elmondanátok, hogy pontosan mi is történik itt, míg a többiekre várunk? – kérdezte azapám. – Idáig csak annyit mondtatok, hogy szükségetek van egy tini lányra.A hogy a tini lányt mondta, úgy tűnt, mintha elborzasztaná ez a szerep. Küzdöttem a haragomellen, ami rám tört az előbbi kijelentés miatt. Ennyit jelentünk a számára.- Van ez a helyzet – kezdte Stanton – a moroi-kal.A moroi szó hallatára megkönnyebbülten felsóhajtottam. Jobb, mint ha strigoi-t mondottvolna.Bármilyen szituáció is legyen az biztos, hogy az alkimistákkal szemben mindig találtunk egyvámpírt is, de nem volt mindegy, hogy milyet. A moroik majdnem olyan emberik voltak,mint mi – bár ezt a véleményemet soha nem osztottam meg senkivel se ebben a szobában. A2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eustrigoi azonban valami furcsa elkorcsosult fajtája volt a vámpíroknak. Ők élőhalottak voltak.Két féle képen válhatott valaki strogoi-vá, vagy úgy, hogy egy másik strigori hozta létre,azáltal hogy kiszívta áldozatából majdnem az összes vérét és aztán más vérét megitatta veleezáltal az illető élőhalott vámpírrá vált, vagy pedig, ha egy moroi szándékosan vette el egymásik ember életét, úgy hogy kiszívta az összes vérét. Ha az ember egy strigoi-valtalálkozott, annak hamar csúfos véget lett, ugyan is az illető meghalt.Számos forgatókönyv pergett le az agyamban, hogy mi ösztönözte az éjszakai intézkedésre azalkimistákat: talán egy ember, aki észrevette, hogy valakinek agyara van, egy etető, akimegszökött és elhagyta az államokat, vagy egy moroi miatt…De ezek mind csak találgatások voltak, mert sehogy tudtam rájönni, hogy miért kéne nekikpont egy tinédzser, ez rejtély volt.- Ugye tudjátok, hogy megválasztották a lányt királynőnek a múlt hónapban. – mondtaBarnes. A tekintete az enyémbe fúródott.A szobában mindenki igenlően morgott. Persze, hogy tudtak róla. Az alkimisták nagyfigyelmet fordítottak a moroi politikára. Mindig tudták, hogy mit csinálnak a vámpírok éserre azért volt szükség, hogy el tudjuk titkolni a vámpírok létezését az emberek elől. Azemberek védelme mindennél fontosabb volt számunkra. Nagyon komolyan vettük a feladatot.A moroi lányt, akit királynőnek választottak, Vasilisa Dragomir, 18 éves volt, akár csak én.- Ne feszítsd – mondta gyengéden Horowitz-t.Próbáltam lazítani, de Vasilisa Dragomir-ról ismét eszembe jutott Rose Hathaway.Nyugtalanul azon tűnődtem, hogy talán nem kellett volna belemennem az előbbi hazugságba,mi van, ha még nagyobb bajba kerülök emiatt.Szerencsémre, Barnes folytatta a történetet nem említve a kapcsolatomat a fiatal királynővelés barátaival.- Nos, ez minket is nagyon meglepett, mint ahogy egyes mosoi számára is meglepő volt.Emiatt nézeteltérések és széthúzások sorjázzák a moroi társadalmat. Eddig még senkinem merte megtámadni a Dragomir lányt, mivel igen jól őrzik. Azonban a királynőellenségei találtak egy kerülő utat a királynő eltávolítására: a húga személyében.- Jill – szalad ki a számon, még mielőtt gondolkodtam volna.Horowitz rám nehezedett és Én már meg is bántam az előbbi elszólásomat, amivel ismételtenmagamra vontam a figyelmet, azzal, hogy elárultam, hogy ismerem a moroi lányt.Mindezek ellenére, bevillant egy kép Jillian Mastrano-ről, magas és már szinte bosszantóankarcsú testalkatú, mint minden moroi, nagy világoszöld szeme, mindig idegesen csillogott. És2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eumeg is volt rá az oka. A tizenöt éves Jill volt Vasilisa törvénytelen húgya, így Ő volt azegyetlen élő tagja a királyi családnak.- Ismerjük a törvényeiket – törte meg a kínos csendet Stanton. Az Ő hangja ismertettemindazon törvényeket, amiket a moroi királyválasztásról tudtunk. – Vasilisa-nakszüksége van egy élő hozzá tarozóra, hogy megtartsa a trónt. Vasilisa ellenségei pedigúgy döntöttek, hogy ha nem tudnak az ő közelébe férkőzni, akkor majd a családjáhozférkőznek közel.Hideg futott végig a gerincemen és ismét gondolkodás nélkül kérdeztem:- Történt valami Jill-el?Ez alkalommal legalább azt a pillanatot választottam a meggondolatlan kérdezősködésre,amikor Horowitz épp újra töltötte a fecskendőt és így legalább nem volt veszélyben atetoválásom, amiatt, hogy a merészségem okozta megdöbbentés hatására esetleg elrontja.Beleharaptam az ajkamba, hogy megakadályozzam magam a további felelőtlenkérdezősködésben. Láttam apán szemébe a megrovást.Nem volt olyan szoros a kötelék köztem és Jill között, de belegondolni is borzasztó volt,hogy valaki megpróbál megölni egy 15 éves lányt – Zoé is éppen ennyi idős.- Hát ez az, mai nem teljesen világos – merengett Stanton – Azt tudjuk, hogy megtámadták,de azt nem, hogy mennyire voltak komolyak a sérülései. Ettől eltekintve most már jólvan, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tény, hogy merényletet kíséreltek megellen, még hozzá a saját fajtája és azt is valószínűnek tartjuk, hogy felsőbb körökből kaptaaz utasítást.Barnes felhorkant:- De hát mire is számíthattunk? Nevetséges az a vetélkedés, ami a hatalomért folyik amoroi-k között mostanában.- Akár nevetséges, akár nem, mi nem nézhetjük tétlenül a kis magán háborújukat – mondtaStanton. – Néhány moroi tiltakozására, már felfigyelt a média. Ezt nem engedhetjük meg.Szükségünk van egy stabil moroi kormányra és ahhoz, hogy ez megvalósuljonbiztonságba kell helyezni a lányt. És a lehet, hogy ők nem bíznak egymásban, de bennünkigen.Nem akartam rámutatni a tagadhatatlan tényre, hogy a moroi-k nem bíznak bennünkalkimistákban, de az biztos, hogy nekünk nem állt érdekünkben megölni a moroi uralkodót,vagy a testvérét és ez tett minket a megbízható szövetségessé.- El kell, hogy tűnjön a lány – mondta Michaelson. - Legalább is addig, amíg nem sikerülmegváltoztatni a törvényt, ami Vasilisa uralkodását ilyen bizonytalanná teszi. Mivel nem2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eubíznak meg a saját népükben, így nekünk kell elrejteni Őt az emberek között – amegvetés, csak úgy csöpögött a szavaiból – De az is a feladataink közé tartozik, hogy azemberek ne jöhessenek rá Jill másságára.- Több tárgyalást is folytattunk Jill szüleivel és abban állapodtunk meg, hogy egy általunkválasztott helyen mindnyájuk biztonságát képesek vagyunk garantálni. Megvédjük őket amoroi-tők és a strigo-tól is – mondta Stanton. – Ahhoz azonban, hogy meggyőződhessünk arról, hogy észrevétlenek maradnak az emberek között, mindig szemmelkell tartanunk őket mindenhol.Apán gúnyolódóan közbeszólt:- Erre akarjuk elpocsékolni az erőforrásainkat. Nem beszélve arról az elviselhetetlentényről, hogy ahhoz valakinek mindig mellettük kéne lennie.Volt egy rossz érzésem azzal kapcsolatban, hogy most mi következik.- Ez az ahol Sydney jön – mondta Stanton. – Ő lenne az az alkimista, aki Jill-en és acsaládján tartja a szemég, míg a rejtekhelyen tartózkodnak.- Mi csoda? – kiáltott fel apám – Ezt most nem mondod komolyan.- Mért ne? – Stanton hangja nyugodt volt és színtelen – Hisz mind a ketten közelegykorúak, így nem lesz gyanús, ha együtt lógnak és Sydney, már ismeri is a lányt.Bizonyára, így az együtt töltött idő már nem lesz olyan „elviselhetetlen”, mind mondjukmás alkimistának.Az üzenet jól érthető volt számomra. A múltam még mindig árnyékot vetett a jelenemre.Horowitz befejezte a fecskendő újratöltését, ezáltal megakadályozva, hogy megszólaljak.Azonban néhány válasz még, így is kikívánkozott belőlem. Bár nem akartam, hogy úgylássák mennyire felzaklat a terv. És tudtam ahhoz, hogy ismét szolgálatba helyezzenekszükség van arra, hogy úgy tűnjön kész vagyok alávetni magamat a parancsnak, bármi islegyen az. Ennek ellenére szerettem volna hangot adni nemtetszésemnek, aziránt, hogy jólérzem magam a vámpírok társaságában.- Bármelyikükkel töltött időt nem nevezhetném szórakoztatónak – mondtam óvatosan,odafigyelve a hangomra, hogy hűvös, gőgös legyen. – Nem számít mennyi ideig tart is, demegteszek mindent, ami elősegíti, hogy megvédjük magunkat és mindenki mást is akészülődő veszélyektől.Nem kellett külön magyaráznom, hogy a mindenki más alatt az embereket értem.- Látod ezt Jared? – hangzott Barnes elégedett válasza – A lány nagyon jól tudja, hogy mi akötelessége. Mi már meg is tettük a szükséges előkészületeket, hogy minden2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euzökkenőmentesen mennyen és arról is gondoskodunk, hogy ne kelljen egyedül mennie.Különösen, mivel a moroi lány se lesz egyedül.- Mit jelentsen ez? – apám még mindig nem volt teljesen nyugodt. Kíváncsi voltam, hogymi zaklatta fel. Vajon tényleg attól fél, hogy veszélybe leszek? Vagy attól fél, hogy minéltöbb időt töltök a moroi-kal az megtörheti a lojalitásomat az alkimisták irányába? –Hányan jönnek a lánnyal?- Egy dhampir és a lány gyámja – mondta Michaelson - Én úgy hiszem, hogy nem leszsemmilyen probléma, mivel a hely amit választottunk teljesen biztonságos, egyetlen egystrigoi sincs a környéken, de a biztonság kedvéért azért küldtek egy dhampir-t is, akiklássuk be jobban harcol a szörnyek ellen, mint mi.A moroi testőrei a dhampir-ok, akik igen jó kiképzett testőrök és akik képesek akár azéletüket is adni a moroi-ért.- Kész vagy – mondta Horowitz és hátrébb lépett – Felülhetsz.Engedelmeskedtem és ellenálltam annak a késztetésnek, hogy megérintsem az arcomat. Azegyetlen dolog, amit éreztem az a tűszúrás volt, de tudtam, hogy a varázslat működik. Amágikus anyag egy emberfeletti immunrendszert biztosít az alkimisták számára ésmegakadályoz minket abban, hogy a vámpírokkal kapcsolatos információkat megosszuk máshétköznapi emberekkel. Próbáltam nem gondolni a varázslthoz tartozó szükséges rosszra, atetoválásra.A többiek még mindig álltak és nem figyeltek rám – kivéve Zoé. Ő még mindig zavartnaktűnt és félt és aggodalommal teli szemeit rámszegezte.- Jön még egy másik moroi is – folytatta Stenton – Őszintén szólva nem tudom miért, denagyon kitartó volt. Hiába mondtuk, hogy annál biztonságosabb, minél kevesebb embertkell elrejtenünk, de …. de nem tágítottak a másik moroi személyét illetően, azt mondtákmegteszik a szükséges óvintézkedéseket. Azt hiszem, hogy egy Ivashkov. De ezlényegtelen is.- Hol van ez a hely? – kérdezte apám – Hova akarod őt küldeni?Remek kérdés volt. Ugyan ezt akartam én is megtudni. Az első teljes munkaidőskiküldetésem, amit az alkimistáktól kaptam a világ másik végén volt, Oroszországban. Ha azalkimisták el akarták rejteni Jill-t, akkor az biztos, hogy nem a szomszédban lesz. Egypillanatig reménykedtem benne, hogy álmaim városára esett a válsztás: Rómára. Legendákvárosa, ahol még mindig nagy tere van a művészetnek és az olasz ételek egész jólellensúlyozták volna a rengetek papírmunkát és a vámpírok közelségét.- Palm Springs – mondta Barnes.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Palm Springs? – ismételtem meg. Ez nem pont az volt, amit vártam.Mikor Palm Spring-re gondolok akkor filmsztárok és golfpályák jutnak az eszembe. Nemegészen egy Római vakáció, de legalább nem is az északi sark.Egy kis fanyar mosoly jelent meg Stanton szája szélén:- A sivatagban van és sokat süt a nap. A strigoi számára ne kívánatos helynek számít.- És a moroi-nak kívánatos lenne? – kérdeztem megint gondolkodás nélkül. A moroi-atnem égeti meg a nap, mint a strigoi-at, de a túl erős napfénynek való kitettség legyengítiés megbetegíti őket.- Nos, igen – ismeret el Stanton – Még ha egy kicsit kellemetlen is a biztonság kedvéértmegéri ez a kockázat. Mindaddig, amíg a moroi-k az idejük nagy részét a házban tudjáktölteni nem lehet nagy gond. Ráadásul ez még jobban eltántoríthatja a moroi-kat attól,hogy a kémkedjenek utánuk.Odakintről ajtó csapódást hallattam, ami mindenki tekintetét az ablakra irányította.- O – mondta Michaelson. – Megjöttek a többiek. Beengedem őket.Azzal ki is viharzott a dolgozószobából.Néhány pillanattal később egy újabb ember hangját hallottam meg kintről.- Apa nem tudott eljönni, ezért engem küldött – mondta az új jövevény.A dolgozó szoba ajtaja kinyílt és a szívem is megállt. Bárkire számítottam, de rá nem.- Jared – mondta a jövevény, apám pedig szívet melengető látványt nyújtott.- Milyen öröm, hogy újra látlak - apám akinek egész éjjel nélkülöztem a mosolyát, mostmosolygott. – Keith! Olyan kíváncsi voltam, hogy mi lehet veled.Kezet fogott apámmal és éreztem, ahogy az undor végighullámzik a testemen.- Ő itt Keith Darnell – mondta Michaelson, bemutatva a többieknek.- Tom Darnell fia – kérdezte Barnes lenyűgözve. Tom Darnell volt az alkimisták legendásvezetője.- Személyesen – mondta Keith vidáman. Ő körülbelül öt évvel volt idősebb nálam, szőkehaja egy árnyalattal világosabb az enyémnél. Rengeteg lány vonzónak tartaná, de én csakszimplán gonosznak tartom. Ő volt az utolsó ember, akit most itt szerettem volna látni.- Azt hiszem, hogy te már ismered a Sage testvéreket – tette hozzá Michaelson.Keith először Zoé felé fordult, a két szemgolyójának a színe egy árnyalattal eltért egymástól.Az egyik szeme üvegből készült, így az a szeme értetlenül előre fele meredt és nem mozdultmeg, míg a másik szemével rákacsintott Zoé-ra.Szóval még mindig nem szokott le a kacsintásról, gondoltam dühösen. Ez a bosszantó, ostobaés lekezelő kacsintás. De hát miért nem ő?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMi mindannyian hallottunk a balesetéről, ami ebben az évben történt. Egy baleset, aholelvesztette az egyik szemét és én úgy gondoltam, hogy ezáltal vége szakad a dühítőkacsingatásoknak.- A kicsi Zoé. Nézzenek oda, hogy megnőttél – mondta szeretetteljesen.Nem tartom magamat egy erőszakos embernek, de legszívesebben megütöttem volna őt,amiatt, ahogy a húgomat nézte. Zoé rámosolygott és látta az arcán a megkönnyebbülést, hogyvégre egy ismerős arcot lát. Amikor Keith felém fordult, minden báj és barátságosság eltűntaz arcáról. Az érzés kölcsönös volt.Az égető, sötét gyűlölet végig söpört rajtam és beletelt egy kis időbe, míg sikerült rávennemmagam az üdvözlésére:- Hello Keith – mondtam mereven.Keith meg se próbálkozott az udvariassági formulákkal, hanem egyből a többi alkimista feléfordult.- Mi ez, Ő mit csinál itt?- Tudjuk, hogy te Zoé-t kérted – kezdte Stanton nyugodtan – de végig gondoltuk a dolgotés úgy döntöttünk, hogy Sydney lenne a legalkalmasabb a szerep betöltésére. A múltbélibotlása eltörpül a tapasztalat mellett.- Nem – mondta Keith és hirtelen visszafordította acélos kék tekintetét rám – Az lehetetlen,hogy Sydney mennyen, semmi esetre se bízok meg benne, majd aztán megintelügyetlenkedjen valamit és az egész akció romba dől. A húga jön velünk!2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMásodik fejezetFordította: KamáslimacskaNÉHÁNYUK LEVEGŐ UTÁN KAPKODOTT, miután Keith vámpír szimpatizánsnak, sőtmi több „vámpír imádónak” titulált. Önmagában egyik szó jelentése sem volt rettenetes, deígy együtt… megtestesítették azt a fogalmat, amely szinte átokként nehezült mindarra, amit azalkimisták védtek. Azért harcoltunk, hogy megvédjük az embereket a vámpíroktól. A velükvaló szövetkezés a legborzalmasabb dolog, amellyel bármelyikünket valaha megvádolhattak.A korábbi kihallgatásom óta a többi alkimista már nagyon óvatosan fogalmazott. Keithkijelentése szinte már trágár volt. Horowitz helyettem is dühösen nézett rá és már nyitottavolna a száját, hogy hasonlóan csípős stílusban visszavágjon. Miután egy gyors pillantástvetett rám és Zoera, úgy tűnt meggondolta magát és végül csöndben maradt. AzonbanMichaelsen sem segített motyogásával.-Mindannyiunk védelmére. - és elkészítette a gonosz erők ellen védő jelet.Jeges érzést futott át rajtam - ezúttal nem Keith nevétől, hanem Stanton korábbi kéretlenmegjegyzésétől.Tudjuk, hogy te Zoét kérted. Keith Zoet kérte erre a megbízásra? Eltökéltségem, hogy távoltartsam ettől az egésztől Zoet, tovább erősödött. A gondolatra, hogy Zoe Keith-szel megy,ökölbe szorult a kezem. Tőlem itt mindenki azt gondolhatja, hogy Keith Darnell valamiféleminta gyerek, de én jobban ismertem őt. Egyetlen lányt sem – nem beszélve a húgomról -lehet vele egyedül hagyni.- Keith - szólt Stanton szelíd figyelmeztetéssel a hangjában – tiszteletben tartom azérzéseidet, de nem vagy abban a helyzetben, hogy ezt te döntsd el.Keith elvörösödött.- Palm Springs az én őrhelyem! Minden jogom megvan hozzá, hogy megszabjam, mitörténjen a területemen – mondta.- Megértem, hogy így érzel - szólt közbe apám.Elképesztő. Ha Zoe vagy én vonnánk kétségbe bárkinek a hatalmát, ahogy azt Keith tette,apánk nem habozna kioktatni a „jogainkról” – vagy még inkább, arról, hogy egy senkikvagyunk. Egyszer Keith a családomnál töltötte a nyarat - fiatal alkimistáknál néha előfordult abetanulás alatt – és apám egyre inkább úgy tekintett rá, mint a saját fiúgyermekére, ami soha2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eunem adatott meg neki. Azóta egy kettős mérce élt Keith és közöttünk. Az idő és a távolság mitsem halványított ezen.- Lehet, hogy Palm Spring a te őrhelyed - mondta Stanton – de ez a megbízatás, olyan magasszintről jön, amely messze meghaladja a hatáskörödet. Nélkülözhetetlen vagy azegyeztetéshez, igen, de semmi esetre sem te vagy a végső döntéshozó.Szemben velem, Stanton valószínűsítem, hogy megpofozott már pár embert életében, ésszerintem legszívesebben most Keith-szel is ezt tette volna. Vicces lenne, ha ő lenne apártfogóm, főként azért, mert a fejemet tettem volna rá, hogy nem vette be a történetemet,hogy Rose-t csak a karrierem előremozdítására használtam.Keith láthatóan lenyugodott, bölcsen felismerve, hogy gyerekes kirohanása nem vezet sehová.- Értem. De én csak szimplán a küldetés sikeressége miatt aggódtam. Mindkét Sage lánytismerem. Már Sydney „ügye” előtt komoly aggályaim voltak vele kapcsolatban. Gondoltammajd kinövi, szóval ezért sem szóltam akkor. Most már látom, tévedtem. Akkoriban valójábanazt gondoltam, hogy Zoe sokkal jobb választás lett volna a család számára. Nem sértésként,Jared - mondta apámnak egy általa valószínűleg kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Szavaihallatán, egyre nehezebben lepleztem kétkedésemet.- Zoe 9 éves volt, amikor nálunk voltál – mondtam - Hogy a fenébe jutottál erre akövetkeztetésre?Egy pillanatra sem vettem észre, hogy akkoriban „aggályai” lettek volna velem kapcsolatban.Nem - ködösít csupán. Valószínűleg akkor keletkezhettek az aggályai, amikor a nálunk töltöttutolsó napon szembesítettem egy mocskos kis titkával, amit féltve őrizgetett. Szinte biztosvagyok benne, hogy erről szólt ez az egész. El akart hallgattatni. A kalandom Rose-zalszimplán csak egy ürügy volt, hogy eltegyen az útból.- Zoe a korához képest mindig is komolyabb volt - mondta Keith. - Te is néha ezt mondtad.- Zoe még strigoit sem látott, nem hogy moroit. Valószínűleg kővé dermedt volna, hatalálkozik velük. Ez igaz a legtöbb alkimistára - mutattam rá – Bárkit is küldtök, annak avalakinek képesnek kell lennie elviselni a közelségüket, és bármit is gondoltok amagyarázataimról, én képes vagyok rá. Nem a szívem csücskei, de tudom kezelni őket. Zoecsupán a legalapvetőbb kiképzést kapta meg, azt is az otthonunkban. Mindannyian aztmondjátok, hogy ez egy komoly feladat. Tényleg kockáztatnátok a megbízás sikerességéttapasztalatlanságra és megalapozatlan félelmekre hivatkozva? – fejeztem be, és büszke voltammagamra, amiért sikerült végig higgadtnak maradnom és kikezdhetetlen észérveketfelhoznom.Barnes kényelmetlenül fészkelődött.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- De Keithnek kétségei voltak korábban… - mondta.- Zoe képzése talán már elég ehhez a feladathoz - szólt közbe apám.Pár perccel korábban még támogatott abban, hogy inkább engem válasszanak Zoe helyett.Van itt valaki, aki figyelt rám egyáltalán? Mintha Keith jelenléte láthatatlanná tett volnaengem. Horowitz buzgón tisztogatta és pakolászta a tetováló eszközeit, majd felnézett,figyelve Barnes reakcióját.- Kimondtad a bűvös szavakat: évekkel ezelőtt. Keith nem lehetett sokkal idősebb akkor,mint most ezek a lányok - Horowitz becsukta tetoválós ládikáját, majd karba tett kézzel lazána falnak dőlt.- Nem vonom kétségbe az érzéseidet Keith. Vagyis nem teljesen. Valójában, nem hiszem,hogy egy gyermekkori emlékeidre alapozva kellene megítélned Sydneyt.Horowitz logikája, mely szerint én még mindig gyerek vagyok, nem érdekelt. Olyankönnyedén, egyszerűen adta elő véleményét, kétséget sem hagyva afelől senkiben, hogy Keithegy idióta. Keith is értette a célzást, és elvörösödött.- Egyetértek - mondta Stanton, aki egyértelműen kezdte elveszíteni türelmét. - Sydney akárakarja, akár nem, mindent figyelembe véve, jelenleg ő a legalkalmasabb, hogy egy vámpírraléljen.Akár akarom? Hát, nem igazán. De minden áron meg akartam védeni Zoet és bizonyítanimegbízhatóságomat. Még ha ez azt is jelentette, hogy kereszteznem kell Keith Darnell útját.- Várj - reflektáltam Stanton szavaira – Azt mondtad, hogy együtt kell élnem egy vámpírral?- Igen - mondta Stanton - Még rejtőzködés közben is fenn kell tartania a normális életlátszatát a moroi lánynak. Kitaláltuk, hogy két legyet ütünk egy csapásra, és beíratjuk egybentlakásos iskolába. Gondoskodunk az oktatásáról és a szállásáról. Elintéznénk, hogy telegyél a szobatársa.- Ez azt jelentené... ez azt jelentené, hogy iskolába kéne járnom? - kérdeztem izgatottan - Deén már végeztem.A középiskolával legalábbis. Már többször világossá tettem apámnak, hogy szeretnékfőiskolára menni. Ő meg azt tette teljesen világossá számomra, hogy nem érzi ennekszükségét.- Látjátok? - kérdezte Keith, kapva az alkalmon - Sydney túl öreg. Zoe kora jobban passzol.Sydney lehetne a rangidős. Épp a megfelelő korban van hozzá.Stanton végigmért.- Azonkívül te magántanuló voltál, igaz? Ez egy teljesen új élmény lesz. Láthatod, mimindent hagytál ki eddig.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ez meglehetősen könnyű lesz számodra - mondta apám kelletlenül - Jobb oktatást kaptál,mint bárki más.Köszi a kétélű bókot apa!Tartottam attól, hogy az arcomra van írva, hogy mennyire kellemetlenül érintett ez az ötlet.A tervem, hogy Zoéra és jómagamra vigyázzak nem változott, de a helyzet kezdett egyrekomplikáltabb lenni. Megismételni a középsulit. Egy vámpírral az oldalamon. Védeni a testiépségét. Annak ellenére, hogy az imént még az egekig magasztaltam magamat, hogy milyenotthonosan mozogok a vámpírok között, a gondolat, hogy meg kell osztanom eggyel aszobámat – még ha olyan jóindulatúnak is látszó, mint Jill – nyugtalanított.Újabb sötét fellegek kezdtek felettem gyülekezni.- Te is egy beépített középiskolás leszel? - Kérdeztem Keith-t. A gondolat, hogy ajegyzeteimet megosszam vele, undorral töltött el.- Természetesen nem - kissé ingerültnek tűnt - Túl öreg vagyok már ehhez. Én leszek aKüldetés Helyi Összekötője.Fogadni mertem volna, hogy ő találta ki magának ezt a posztot.- Az én dolgom segíteni a feladat végrehajtását és jelenteni a vezetőinknek. És ezt nemfogom megtenni, amennyiben ő lesz itt a kiválasztott.Szemtől szemben állt velem miközben beszélt, de nem volt kétséges az ő alatt kire gondolt.Rám.- Ha nem, hát nem - mondta Stanton nyersen - Sydney megy. Ez az én döntésem, és vitatnifogom minden felsőbb körben, ha ágálni merészelsz. Ha annyira ellenzi Sydney kinevezését,Mr. Darnell, akkor én személyesen fogom ellenőrizni, hogy ön távozzék Palm Springsből, ígyegyáltalán nem kell Sydneyvel foglalkoznia.Minden tekintet a habozó Keithre tapadt. Stanton csapdába csalta.Elképzeltem a hely klímáját, Palm Springs nem láthatott még sok vámpírt.Keith munkája valószínűleg elég könnyű volt ott, miközben én Szentpéterváron dolgoztam, ésszinte folyamatosan kárelhárítottam. Az a hely egy vámpír paradicsom volt, ahogyan számosország is Európában és Ázsiában, ahol az apámmal megfordultunk. És akkor még nememlítettem Prágát. Ha Keithet áthelyezik, nem csak egy nagyobb munkát kap a nyakába, desokkal mostohább helyen.Habár Palm Springs nem a vámpírok álmainak városa, az ember számára annál klasszabbhelynek hangzik. Keith arca megerősítette korábbi elmélkedésemet. Nem akarta elhagyniPalm Springs-t.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Mi lesz akkor, ha odamegy, és lesz okom gyanakodni, hogy ismét elárult minket?- Akkor majd jelented - mondta Horowitz egyre nyugtalanabbul.Nyilvánvalóan nem volt elragadtatva Keith-től.- Ugyanúgy, ahogy bárki mást.- Ezalatt én tovább képezhetném Zoet – mondta apám Keithnek, szinte márbocsánatkérésképp. Világos volt kinek az oldalán áll. Nem az enyémén. És még inkább nemZoe-én. – És ha hibát találsz Sydney munkájában, akkor bevethetjük Zoet.Beleborzongtam abba, hogy Keith lesz az egyetlen aki eldöntheti, hibáztam e, de ez mégsemzavart annyira, mint az a gondolat, hogy Zoe még mindig szerepet kaphat ebben az egészben.Ha apám készenlétben fogja tartani, még mindig nincs biztonságban. Az alkimisták mégmindig belemélyeszthetik kampóikat – ahogy Keith is. Megfogadtam, hogy kerüljön bármibe,még ha a tenyeremből kell szőlővel is etetnem, de bebizonyítom Keithnek, hogy nincs okakételkedni lojalitásomban.- Rendben- mondta, de mintha ennek kimondása nagy fájdalommal töltené el – Sydneymehet… egyelőre. De figyelni foglak – bámult rám - és nem foglak megvédeni sem. A tefelelősséged kordában tartani a vámpír lányt, és gondoskodni az etetéséről.- Etetés? - kérdeztem értetlenül.Természetesen. Hiszen Jillnek vér kell. Egy pillanatra minden önbizalmam elszállt. Könnyűvolt arról beszélni, hogy vámpírokkal lógok majd, amikor egy sem volt körülöttünk. Mégkönnyebb, amikor bele sem gondol az ember, hogy mitől lettek azzá, amivé. A vértől. Egyszörnyű, természetellenes módon táplálják létüket. Egy borzalmas gondolat suhant át azagyamon, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt…..A saját véremmel tápláljam? Nem. Ez képtelenség. Volt egy határ, amit az alkimisták sohanem léphettek át. Nagyot nyeltem, próbáltam leplezni egy pillanatra feltörő pánikomat.- Hogyan képzeltétek el az etetését?Stanton bólintott Keithnek.- Elmagyaráznád? – Úgy tűnt Stanton esélyt ad Keithnek, hogy fontosnak érezze magát,mintegy kárpótolva ezzel korábbi kudarcaiért. Keith élt a lehetőséggel.- Úgy tudjuk, csak egyetlen moroi él Palm Springsben - mondta Keith. Miközben beszélt,feltűnt, hogy kócos szőke haja finoman szólva úszik a zselében. Nyálkás fényt kölcsönözveezzel hajának, ami szerintem cseppet sem volt guszta. Továbbá nem bíznék egy olyansrácban, aki több hajformázó készítményt használ, mint én.- És ha engem kérdeztek, szerintem őrült. De ártalmatlan őrült – amennyiben közülükbármelyik is ártatlan. Ő az az öreg remete, aki a városon kívül él. Megszakította a kapcsolatot2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eua moroi vezetéssel, és nem kíván társulni egyikükkel sem, így nem fogja senkinek semelárulni a jelenléteteket. A legfontosabb, hogy van egy etetője, akin hajlandó osztozni.Elkomorodtam.- Tényleg szeretnénk Jillt kitenni egy ilyen lázadó moroinak? Az egésznek az lenne alényege, hogy megóvjuk. Ha bemutatjuk néhány lázadónak, honnan tudjuk, hogy azok nemhasználják fel?- Ez egy kitűnő kérdés - mondta Michaelson, látszólag maga is meglepődve közbeszólásán.Nem akartam elásni Keith-t. A gondolataim rohantak előre, észrevéve és rámutatva egylehetséges problémára. Az elkapott pillantása azt sugallta, szerinte szándékosan próbálomlejáratni, és rossz színben feltüntetni.- Nyilván nem mondjuk el, ki is Jill valójában - mondta a harag megvillanó szikrájával aszemében. - Butaság lenne. Továbbá nem tartozik egyetlen csoporthoz sem. Nem tartoziksehova sem. Megegyezett a moroikkal és a védelmezőik is békén hagyták, szóval nem akaregyikükkel sem kapcsolatba kerülni. Meséltem neki, hogy Jill családja hasonlóan társadalmonkívüli, és ez szimpatikus volt számára.- Igazad van, légy óvatos Sydney - mondta Stanton. Szemeiben egyetértés tükröződött,mintha örült volna, hogy megvédhetett. Ez az egyetértés sokat jelentett nekem, főleg hogymilyen erőszakosnak tűnt sokszor.- Nem feltételezünk róla semmit egyelőre. Azért ellenőriztettük Abe Mazurral, aki szinténigazolta, hogy teljesen ártalmatlan.-Abe Mazur?- gúnyolódott Michaelson. Megvakarta őszülő szakállát. - Igen, biztos vagyokbenne, hogy ő aztán szakértő annak megállapításában, ki az ártalmatlan és ki nem.A szívem hevesebben kezdett verni a név hallatán, de próbáltam nem mutatni.Nem reagál, nem reagál, parancsoltam az arcomnak. Egy mély lélegzet után nagyon-nagyonóvatosan kérdeztem meg:-Abe Mazur a moroi, aki Jillt kíséri majd? Találkoznom kell vele mielőtt... de gondolommondtátok neki, hogy egy Ivashkov fog velük menni.Ha Abe Mazur a Palm Springs-i rezidenciáján van, akkor az jelentősen megváltoztathatja adolgokat.Michaelson gúnyolódott:- Nem, soha nem küldünk el Abe Mazurral. Ő egyszerűen csak segíti a szervezetet ebben atervben.- Mi a baj Abe Mazure-ral? - kérdezte Keith - én nem ismerem.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euNagyon közelről tanulmányoztam Keith-t, miközben beszélt, keresve rajta a megtévesztésjeleit. De semmi. Az egész arca ártatlanságról, és nyílt kíváncsiságról árulkodott csupán. Kékszemeiben – vagy inkább szemében – kivételesen zavartság tükröződött, a szokásos, mindenttudók arroganciája helyett. Abe neve nem jelentett semmit a számára. Mélyet sóhajtottam,valahogy fel sem tűnt, hogy lélegzetvisszafojtva figyeltem.- Egy gazember – mondta Stanton határozottan. - Túl sokat tudott olyan dolgokról, amit nemkellett volna. Használható, de nem bízom benne.Gazember? Ez egy enyhe kifejezés. Abe Mazur egy moroi volt, akit Oroszországbanmindenki csak - zmey, a kígyó-nak hívott. Abe tett nekem néhány szívességet, amelyek közülegyetlen visszafizetése is jelentős kockázattal járna számomra. Ennek a viszonzásnak a részelett volna Rose szökésének elősegítése. Vagyis ő ezt viszonzásnak hívta, én zsarolásnak. Nemvágytam ismét kapcsolatba kerülni vele, főként, mert féltem attól, mi lesz a következőkérésének a tárgya. Idegesítő volt, hogy nem kérhettem volna senkitől segítséget. Afeletteseim nem hiszem, hogy jól reagálnának a tanulás ily módjára, főként az egyéniakcióimra a vámpírokkal, és az egy oldalú üzletkötésre.- Egyikükben sem bízhatsz - mutatott rá apám. Egy ördögűző alkimista jelet rajzolt, egykeresztet a bal vállára a jobb kezével.- Nos, Mazur rosszabb a többinél - mondta Michaelson. Egy ásítást elfojtva figyelmeztetettminket, hogy az éjszaka kellős közepén vagyunk. – Akkor megegyeztünk mindenben?Egyetértő mormogás hallatszott. Keith borús arca alapján láthatóan nem volt boldog, hogynem az ő akarata érvényesült, de nem tett több kísérletet arra, hogy megállítson engem aküldetésben.- Szerintem, mi akár indulhatnánk is - mondta. Egy perc kellett mire rájöttem, hogy a „mi” aztulajdonképpen ő és én.- Most rögtön? - kérdeztem megrökönyödve. Megvonta a vállát.- A vámpírok hamarosan útnak indulnak. Biztosnak kell lennünk, hogy minden a legnagyobbrendben van. Ha ma kocsiba ülünk, akkor már holnap délután ott lehetünk.- Nagyszerű - mondtam mereven.Keith-tel utazni. Uhh. De mi mást mondhattam volna? Nem volt választásom ez esetben, deha lett is volna, nem voltam abban a helyzetben, hogy ellenszegüljek az Alkimistáknak,bármit is kérjenek. Kijátszottam minden kártyámat ma este, és muszáj voltam hinni benne,hogy Keith-tel még mindig jobban jártam, mint egy átnevelő központtal. Mindemellettkemény csatát vívtam belül, hogy bizonyítsak magamnak és Zoe-nak.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTovábbra is készségesnek kellett mutatkoznom.Apám elküldött, hogy pakoljak össze ugyanazzal a fürgeséggel, ahogyan korábbanszalonképessé varázsoltam magamat. Hátrahagytam a többieket beszélgetni és felsiettemhalkan a szobámba, tudván, hogy anyám még alszik.Profi voltam a gyors és hatékony pakolásban, köszönhetően a meglepetés utazásoknak, amiegész gyerekkoromra jellemző volt.Igazából, mindig volt egy pipere holmikkal összekészített táskám indulásra készen. Aprobléma nem a sebességgel volt, hanem a bepakolt holmik mennyiségével.Nem volt megszabva a küldetés hossza, és az volt az érzésem, hogy ezt valójában senki nemis tudta. Pár hétről lenne szó? Vagy egy egész tanévről?Hallottam, hogy valaki említette, hogy a moroik hatályon kívűl akarják helyezni azt törvényt,amely veszélyezteti Jill-t, de ez az eljárás még sokáig eltarthat.Hogy még rosszabb legyen a helyzet, még csak azt sem tudtam, hogy mit viselnek aközépiskolában. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudtam, hogy az időjárás meleg lesz. Ígyvégül becsomagoltam a tíz legnyáriasabb ruhámat, és csak reménykedtem, hogy találok majdegy mosodát.- Sydney? – Épp a laptopomat gyömiszkéltem egy futárzsákba, amikor Zoe megjelent azajtómban. Újrakötött copfjai némiképpen csinosabbnak mutatták és azon tűnődtem,valószínűleg ezzel is jobb benyomást kívánt tenni apánkra.- Hello- mondtam neki mosolyogva. Beslisszant a szobába, maga mögött becsukva az ajtót.Örültem neki, hogy eljött búcsúzni. Hiányozni fog, és szerettem volna, ha ezt ő is tudja.- Miért csináltad ezt velem?- kérdezte választ követelve, mielőtt egy szót is szólhattam volna.– Tudod, mennyire megalázó ez az egész?Meghökkenve, szótlanul néztem rá néhány pillanatig.- Én… miket beszélsz? Én csak megpróbáltalak…. - dadogtam.- Totál dilettánsnak tűntettél fel! - vágott közbe. Csodálkozva vettem észre a megcsillanókönnycseppeket a szemében. - Te csak hajtogattad és hajtogattad, hogy nincs elégtapasztalatom és nem tudom megcsinálni azokat a dolgokat, amit te vagy apa megtud!Idiótának tart az összes alkimista és Keith is.- Keith Darnell egy senki, a rá tett esetleges benyomás miatt aztán tényleg nem kell aggódnod- szóltam közbe, uralkodva magamon. Látván a viharfelhőket az arcán próbáltam abeszélgetést más irányba terelni. Soha nem próbáltam Zoet rossz színben feltüntetni, mi több,bármit megtennék érte, és biztos vagyok benne, hogy én vagyok az egyetlen.- Nézd. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Próbáltalak megvédeni.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHarsány nevetése és dühös hangja furcsa volt egy olyan szelíd teremtés szájából, mint Zoe.- Ezt te így hívod? Miközben Te magad mondtad, hogy próbálsz előrébb lépni?Grimaszoltam. Igen, ezt mondtam. De nem mondhattam el neki az igazságot. Egyetlen embersem tudja az igazságot, hogy miért segítettem Rose-nak.Rose. Hazudok a saját fajtámnak – különösképpen a nővéremnek – bántott a dolog, de nemtehettem ellene semmit. Mint, ahogy mostanában oly gyakran, úgy éreztem csapdába estem,úgyhogy kitértem a magyarázkodás elől.- Sohasem volt célod hogy Alkimista légy - mondtam - Vannak jobb dolgok is ennél, amikrád várnak.- Azért mert nem vagyok olyan okos mint te? - kérdezte - Mert nem beszélek öt nyelven,mint te?- Ennek semmi köze hozzá – csattantam fel - Zoe te csodálatos vagy, remek Alkimistalehetnél! De hidd el nekem, az alkimista élet... Nem akarod egyetlen percét sem.El akartam neki mondani, hogy miért utálná. El akartam mondani, hogy sohasem irányíthatnáa saját életét vagy, hogy nem hozhatna többé önálló döntéseket. De kötelességtudatommegakadályozta mindezt, és hallgattam.- Én megtenném - mondta - Segitenék megvédeni magunkat a vámpíroktól... ha apa ezt kérnétőlem.A hangja megremegett kissé és én hirtelen kíváncsi lettem, mi hajtja ennyire, hogy alkimistalegyen.- Ha azt szeretnéd, hogy közel kerülj apához, más utat kell találnod. Az alkimistaság ugyan jóeszköz lehetne erre, de ha egyszer belekerülsz, utána hozzájuk tartozol.Bárcsak elmagyarázhatnám neki, milyen érzés ez.- Te ne akard ezt az életet.- Miért? Mindent magadnak szeretnél? - követelőzött. Csak néhány centivel volt alacsonyabbmint én, de olyannyira heves volt és telve volt haraggal, hogy szinte már a plafont verte.- Nem! Én nem – nem érted - mondtam végül. Elkeseredésemben legszívesebben felemeltemvolna a kezemet, de visszafogtam magam, mint mindig. Tekintetével szinte megfagyasztott.- Oh, Azt hiszem, tökéletesen értem - megfordult és kirohant az ajtón, még most is ügyelvearra, hogy halkan mozogjon. Apánk iránt érzett félelem szülte haragját ellenem fordította.Bámultam a hűlt helyét és borzalmasan éreztem magam. Hogyan juthat eszébe az, hogy énpróbálok minden babért learatni, és őt rossz színben feltüntetni? Mert, pontosan ezt mondtad –szólalt meg egy hang bennem. Valószínűleg így volt, de soha nem gondoltam volna, hogy2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euennyire megsértem.Sohasem gondoltam volna, hogy érdekli az Alkimizmus. Vajon az érdeklődése többet jelent,mint egy puszta eszköz, amivel magának és apánknak bizonyíthat, vagy tényleg szerette volnaha őt választják ki a feladatra? Bármi is volt az oka, mostmár nincs mit tenni. Jól lehet nemszerettem azt a zsarnoki stílust ahogy az alkimisták kezeltek, de még mindig vadul hittemabban, hogy a küldetésünk megvédeni az embereket a vámpíroktól. Arról is meg vagyokgyőződve, hogy Jill-t biztonságban kell tartanunk a saját népétől, hogy elkerüljünk egypolgárháborút. Végezhettem a munkámat, és jól végeztem. És Zoe – szabadnak kell lennie,hogy élhesse az életét, ahogy szeretné.- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte apám, mikor visszatértem a társasághoz.A Zoe-val folytatott beszélgetés miatt késtem pár percet, és ez a két perc is túl sok volt neki.Nem próbáltam kimagyarázni.- Tőlem bármikor indulhatunk, amikor kész vagy – mondta Keith.Amíg az emeleten voltam láthatóan megváltozott a hangulata. Barátságos nyájasság áradtbelőle, de olyan erősen, hogy mindenki csodálkozott volna rajta, ha nem ismeri fel ahamisságot mögötte. Nyilvánvalóan úgy döntött, hogy megpróbál sokkal kedvesebbenviselkedni velem, vagy abban a reményben, hogy ezzel sikerül a többieket lenyűgözni, vagy,hogy behízelegje magát nálam, csak nehogy felfedjem, amit megtudtam róla. Hiábaműmosolygott, a testtartása merev volt.– Nálam jobban apád sem lehet boldogabb, hogy együtt dolgozhatunk. Még a vezetés nagyrészét is szívesen magamra vállalom - mondta karba tett kézzel.- Ugyan, nem bánom, ha kiveszem belőle a részem - mondtam, és próbáltam elkerülni, hogyaz üvegszemébe nézzek. Nem éreztem magamat biztonságban egy olyan sofőr mellett, akinekmég a térlátása sem működik megfelelően.- Mielőtt elutazik, szeretnék négyszemközt beszélni Sydneyvel, ha lehet - mondta apám.Senki nem problémázott, úgyhogy bevezetett a konyhába, becsapva mögöttünk az ajtót.Néhány pillanatig csendben álltunk egymással szemben, összefont karokkal. Hirtelenreménykedni kezdtem, hogy talán azért hívott félre, hogy elmondja, mennyire sajnálja, ahogya dolgaink az elmúlt hónapban alakultak, és hogy megbocsát, és szeret. Őszintén szólva,szerettem volna, ha csak egy egyszerű szülői búcsúzkodás miatt hívott volna félre. Feszültennézett le rám, barna szemei annyira hasonlóak voltak az enyémhez. Remélem az enyémbensoha nem volt ilyen hidegség.- Ugye, nem kell mondanom mennyire fontos ez a megbízatás neked, illetve mindannyiunkszámára.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEnnyit az atyai szeretettről.- Nem uram - mondtam –Nem, kell.- Nem tudom, hogy valaha meg nem történté tudod e tenni, azt a szégyent, amit avámpírokkal való szökéseddel hoztál ránk, de ez most egy lépés a helyes irányba. Nerontsd el. Te már sok mindent láttál. Kövesd az utasításokat. Tartsd távol a bajtól a moroilányt - sóhajtva beletúrt sötétszőke hajába, amilyet én is örököltem.Furcsa - gondoltam - sok közös dolog van bennünk... és mégis teljesen különbözünk.- Hála istennek, Keith melletted van. Kövesd az utasításait. Tudja, mit csinál.Megmerevedtem. Megint ott volt a büszkeség jele a hangjában, mintha Keith lett volna alegcsodálatosabb dolog, akinek a lába valaha érintette a Földet. Apám tisztában volt vele,hogy a képzésem igen alapos volt, de amikor Keith velünk volt, apám őt vitte magával azutazásokra és képzésekre, amikben én soha nem vettem részt. A nővérem és én dühösekvoltunk ezért. Mindig is sejtettük, hogy apánk bánta, hogy csak lányai vannak, és mindezalátámasztotta gyanúnkat. De nem az irigység volt az amitől forrongott a vérem, és a fogaimatösszeszorítottam. Egy pillanatra arra gondoltam, mi van ha elmondom neki, amit tudok? Mitfog akkor gondolni az ő kis arany gyerekéről? De látva apám szigorú tekintetétmegválaszoltam a saját kérdésemet. Úgysem hinne nekem senki. Aztán hirtelen megjelent azemlékeimben egy másik hang és egy ijedt lány, aki könyörögve bámult rám nagy barnaszemekkel. Ne mondd el Sydney! Akármit is teszel, de ne mondd el mit tett Keith. Ne mond elsenkinek! Soha nem árulnám el így azt a lányt! Az apám még mindig válaszra várt. Nyeltemegyet és bólintottam.- Igen, uram. - felemelte a szemöldökét, mint aki egyértelműen elégedett volt a hallottakkal,majd durván vállon veregetett. Olykor ez volt a legbensőségesebb jele szeretetének.Megrázkódtam, mind a meglepetéstől, mind attól milyen keménnyé tett a csalódás.- Jól van - mondta, és elindult a konyha ajtajának irányában majd megállt és visszapillantottrám.- Talán van még remény a számodra.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHarmadik fejezetFordította: Nitty, VivaAZ ÚT PALM SPIRNGS-BE KÉSZ GYÖTRELEM VOLT. Fáradt voltam az éjszakai riadómiatt és még akkor se tudtam pihenni, mikor Keith-en volta a sor a vezetésben. FolyamatosanZoé-n, a hírnevemen és a mostani küldetésemen járt az esem. Szerettem volna, ha helyrehozni az eddigi hibát. Mindemellett Keith-en vezetési stílusa se segített abban, hogy elaludjak.Az is felzaklatott, hogy apám nem engedte meg, hogy elköszönjek édesanyámtól. Nem akarta,hogy felébreszteni, mert féltette, hogy esetleg nem tudna vissza aludni, legalább is eztmondta. De valójában félt, hogy anyám megpróbálná megakadályozni, hogy részt vegyekezen a küldetésen. Legutóbbi küldetésem után azt mondta: hogy az alkimisták rossz hatássalvannak rám és hogy azért, ami velem történt, kizárólag ők a felelősek. Nem voltam bennebiztos, hogy tényleg meg próbált volna megállítani, de azt semmi kép se akartam kockáztatni,hogy a végén Zoé-nak kelljen mennie helyettem. Nem arra vágytam, hogy könnyes búcsútvegyek anyámtól és Zoé-tól, de az fájt, hogy búcsú nélkül kellett távoznom, még csak annyitse mondhattam nekik: „Viszlát”.Hajnalban a táj megváltozott körülöttünk, kopár és kietlen lett, észrevehető volt, hogyközeledünk a sivataghoz és ahogy elértük Nevadát minden piros és rész színben pompázott afelkelő naptól. Feladtam a próbálkozást, hogy megpróbáljak elaludni, így aztán megkértemKieth-et, hogy álljunk meg egy benzinkútnál. Vettem magamnak egy hosszú kávét ésmeggyőztem Keith-et, hogy végig tudom vezetni az út hátralévő részét. Szívesen adat át avolánt, de ahelyett, hogy aludt volna ő is vett magának egy kávét és szívélyes csevelybekezdett, mint egy régi új jó baráttal. Ez még rosszabb volt, mint mikor ellenségesenviselkedett és azt kívántam, bár csak maradt volna olyan. De elhatároztam, hogy nem adokneki még több okot, hogy kétségei legyenek lojalitásom felöl, így aztán keményen dolgoztam,hogy kedves mosolyt varázsoljak az arcomra a társalgás alatt. Ez egy igen nehéz feladat volt,mivel minden egyes mondatára összerándult a gyomrom a dühtől, amit iránta tápláltam. Detudtam kezelni a helyzetet. Alkimistaként megtanultam, hogy hogyan kell rezzenéstelenarccal végigülni egy olyan megbeszélgetést, amit a hátam közepére se kívánok és most ezt2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eumég tökéletesebbre tudtam fejleszteni. Azért megtudtam egy, két hasznos dolgot a beszélgetésfolyamán.Elmondta, hogy az iskola – Amberwoow - ahol Jill-lel tanulni fogunk egy előkészítő iskola.Igen jó a hírneve, rengeteg diák jut be innen egyetemre, vagy főiskolára. Reménykedtembenne, hogy képes leszek úgy tenni, mint ha elhinném, hogy ez velem is megtörténhet. Perszeez csak a képzelőerőmön múlik, mert tudtam, hogy erre semmilyen esélyem sincs, hisz azalkimisták úgy gondolják, az egyetem egy felesleges dolog, mert az a tudás, ami amunkánkhoz kell az ott nem megszerezhető. Ezért aztán magántanuló voltam mindig is, csakazt tanultam, amire később szükségem is lehetett, de én mindig is többet szerettem volnatudni, mint amennyit alkimistaként megtanulhattam. Nem maradt más lehetőség, mint hogysaját magam szerezzem meg az oly nagyon áhított tudást. De legnagyobb vágyam még mindigaz volt, hogy egyszer főiskolára, vagy egyetemre mehessek.Most itt van a lehetőség, hogy megtapasztaljam milyen egy bentlakásos iskola és milyen aziskolarendszerű oktatás. Végzősként ráadásul kiváltságos helyzetben voltam, ugyan isszabadon járhattam ki és be az iskolából, egy előzetes „szülői engedéllyel”. Miutánmegkaptam a hamis személyimet, kaptam hozzá egy autót is. Ettől a helyzetem kicsitelviselhetőbb volt, mivel a bentlakásos iskolába két vámpírral kicsit úgy éreztem volnamagam, mint aki csapdába került. Sőt ez a szabadság félig-meddig Keith-et is megnyugtatta,mivel így nem kellett furikáznia, ha valami elintézni valóm akadt.Keithen rávilágított néhány olyan dologra, ami még nem tudatosult benne, pedig kellett volna.- Te és az a Jill lány a papírforma szerint testvérek vagytok – mondta.- Micsoda? – ez volt az a pillanat, amikor teljesen elveszettem az önkontrolomat, de akezem a korányon még most se remegett meg.Együtt élni egy vámpírral az egy dolog volt, de hogy még rokoni kapcsolat is legyen köztünk,még ha csak papíron is az megint más volt.- De miért? – kérdeztem.A szemem sarkából láttam, ahogy egy vállrándítással elintézi az egészet.- Miért ne? Jó okot ad arra, hogy miért vagy annyit körülötte és jó ürügy volt arra is, hogy egyszobába kerüljetek. Más esetben az iskola nem egyezett volna bele, hogy két különböző korúlány egy szobába kerüljön, persze.... a ti…. „szüleitek” egy szép kis adományt ajánlottak felaz iskola számára, ha ez egyszer kivételt tesznek. Ez politika.Annyira megdöbbentett az információ és az önelégült mosolyán, hogy nem voltam képesnormálisan lereagálni ebben szituációt. A normális reakció az lett volna, ha megütöm, amiértilyen kárörvendő.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTudtam, hogy Jill és én egy szobán fogunk lakni… de hogy ő lesz az „új húgom”? Ez …olyan furcsa. Nem is furcsa, hanem lehetetlen.- Ez őrület – mondtam végül, még mindig túl zaklatott voltam.- Csak papíron – mondta.Ebben igaza volt. De annak a gondolata, hogy egy vámpír rokona legyek, akár csak papíronis, az felháborító. Büszke voltam magamra amiatt, hogy megtanultam uralkodni a félelmemena vámpírok jelenlétében és hittem abban, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy végre tudjamhajtani ezt a küldetést. Úgy gondoltam, hogy én csak egy kívülálló lesz, aki megfigyel, csakegy üzlettárs, aki segít. De az alkimisták és a vámpírok által kidolgozott forgatókönyv szerintez nem így lesz, mivel én leszek Jill testvére. Hirtelen nem voltam benne biztos, hogy errekészen állok.- Neked nem jelenthet olyan nagy megpróbáltatás, hogy egy vámpírral kell laknod –kommentálta Keith miközben ujjával az ablaküvegen dobolt, ami nagyon zavart. Ahangja viszont túl hétköznapi volt, ez nem tetszett nekem, úgy éreztem, hogy csapdábaakar csalni. – Már megszoktad őket.- Nem igazán – mondtam és jól megválogattam a szavaimat. – Maximum egy hetettöltöttem velük és a legtöbb időt akkor is dhampir társaságában voltam.- Nem látom mi a különbség – felelte elutasítóan. – Sőt a dhampir-ok még rosszabbak.Undorító lények. Félig emberek, félig vámpírok. Természetellenes lények termékei.Nem feleltem erre azonnal, inkább úgy tettem, mint, ha az útra koncentrálnák. Amit mondottigaz volt, az alkimisták tanítása alapján. Azzal az elmélettel képes voltam azonosulni, hogymind a két vámpírfaj, a moroi-k is és a strigoi-k is, gonoszak és félelmetesek. Hisz ezek mindvért ittak, azért, hogy életben maradjanak. Milyen ember az, aki megissza a másik embervérét? Ez undorító és a gondolat, hogy hamarosan egy ilyennel fogok együtt lakni, beteggétett.De a dhampir-ok… ez fogós kérdés volt, vagy legalább is nekem minden kép. Ők féligemberek voltak, két faj keveredéséből származtak. Évszázadokon át azonban a vámpírok nemérintkeztek az emberekkel. Tilos volt, ebben mind a két faj egyet értett az emberek is és avámpírok is. A dhampir faj azonban fennmarad még annek ellenére is, hogy ők maguk közöttnem képesek az utódnemzésre, csak egy dhampir és egy moroi, vagy egy ember és dhampir,vagy egy ember és egy moroi képes dhampir-t nemzeni. De ebből az utolsó kettő szóba sejöhet….- Igaz? – kérdezte Keith.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAkkor vettem észre, hogy már egy jó ideje engem néz és várja a válaszomat. Kíváncsi volt,hogy egyet értek-e, vagy sem. Túl sokáig voltam csöndben.- Jobb – mondtam. Összeszedve minden alkimistaként elsajátított retorikaiképességeimet, így folytattam. – Bizonyos szempontból ők rosszabbak, mint a moroik.De ők legalább nem isznak vért.- Egy pillanatra megijesztettél – mondta Keith. Az utat néztem, de volt egymegérzésem, hogy most rám kacsintott. – Azt hittem, hogy meg akarod védeni őket.Akkor pedig azt kellett volna feltételeznem, hogy a történtek befolyásolják a helyesítélő képességedet. Én teljesen meg tudom érteni, hogy miért szöktél el velük amúltkor. Megértem, hogy nehézen boldogulsz ebbe a férfiakkal teli világban éspróbálkozol eredményeket elérni, mint nő közöttünk.Nem tudtam neki elmagyarázni, de nem is akartam. Ha az ember egy kis időt eltöltött RoseHathaway-el, akkor könnyen megfelejtkezik róla, hogy ő dhampir. Ráadásul a dhamir-ok ésaz emberek kinézetre szinte megkülönböztethetetlenek. Rose pedig annyira tele volt élettel ésszenvedéllyel, hogy néha sokkal inkább tűnt embernek, mint mondjuk én. Rose bizonyáranem vállalata volna el önként és dalolva ezt a küldtést, mint ahogy én tettem. Annyit mondva,hogy: „Igen is uram”.Ráadásul Rose még azt is képes volt emelt fővel elviselni, hogy börtönbe zárták, és az egészmora kormány ellene volt.Engedtem Abe Mazur zsarolásának, ami abban csúcsosodott ki, hogy rákényszerített, hogysegítsek a lányának, Rose-nak. Bár sose hittem, hogy Rose elkövette a gyilkosságot, amivelvádolták, de a segítségem által megszökött a börtönből. Így aztán a kettőnk kapcsolatából egytörékeny barátság alakult ki, ami az alkimisták szabályainak megszegéséhez vezetett,miközben segítettem Rose-nak és a lenyűgöző dhampyr barátjának, Dimitrij Belikov-nak,elmenekülni a hatóság elöl. Mindezek mellett érdeklődve figyeltem, ahogy Rose harcol avilággal. Nem ismeretem senkit se, akit nem emberként irigyeltem volna, de őt nagyonirigyeltem: az erejét, a képességért, hogy nem hátrált meg, bármi is történik. De ismételtenegy olyan dolog volt, amit nem mondhattam el Keith-nek. Egy percig se voltam képesmegbízni benne, még a hízelgő viselkedése ellenére sem. Gyanús volt nekem, hogy olyanhirtelen elfogadta, hogy még is vele jöjjek.Vállat vontam.- Azt hittem megéri kockáztatni.- Rendben - mondta, amikor látta, hogy nem fogom részletezni. – Legközelebb, ha úgydöntesz, hogy a veszélyes vámpírokkal és dhampyrokkal tartasz, kérj egy kis segítséget, így2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eunem fogsz akkora bajba kerülni.- Nem áll szándékomban újra megbolondulni - mondtam gúnyosan. És ez volt az igazság.Palm Springs-be késő délután érkeztünk, és rögtön munkába álltunk. A hosszú ébrenlét miattszinte haldokoltam a fáradságtól és még Keith is, a bőbeszédűsége ellenére fáradtnak tűnt. Dekaptunk egy üzenetet, hogy Jill és a kísérete holnap érkeznek, így nem maradt sok időnk azelőkészületekre.Az Amberwood-i látogatásra való készülődés megmutatta, hogy az új ''csáládom'' milyennagy is. A dhampyr, aki Jill-t kísérte szintén be volt íratva a suliba, mintha a bátyánk lenne.Keith is a bátyánk volt. Amikor rákérdeztem nála miért, felvilágosított, hogy szükségünk vanvalakire, aki a törvényes képviselőnk lesz az iskolában, mert mi még kiskorúak vagyunk apapírforma szerint. Ez értelmet adott az egésznek. Mivel a fiktív szüleink nem voltak azállamokban egyszerűbb, ha van egy gyámunk. Ez egy hibátlan logika volt, bár a rokonikapcsolatot vele undorítóbbnak tartottam, mint egy családban lenni egy vámpírral és egydhampyrral. És ez sokat elmond. Később a hamis képviselőnktől megtudtam, hogy most nemSidney vagyok, hanem Katherine Melrose, Dél-Dakotából. Dél-Dakotát azért választottuk,mert a helyiek nem láttak túl sok engedélyt ebből a városból, és nem láthatnak bennesemmilyen ellenállást. Nem mintha várható lenne. Az alkimisták nem működnek együtt olyanemberekkel, akik közepes munkákat végeznek. És tetszett a vezetői engedélyen a MountRushmore kép. Ez volt az egyike azon kevés helynek az Egyesült Államokban, ahol még sohanem voltam.A nap egy olyan dologgal fejeződött be, amit a legjobban élveztem: egy autókereskedésbentett kirándulással. Keith és én annyira érveltünk, hogy majdnem megfogtuk az eladót.Igyekeztem gyakorlatias maradni, és kordában tartani az érzelmeimet, de imádom az autókat.Ez az egyike azon kevés dolognak, amit az édesanyámtól örököltem. Ő gyakorlatias és jóműszaki érzékkel megáldott ember és néhány legjobb gyerekkori emlékeim között van az is,amikor együtt dolgoztunk a garázsban.A gyengéim a sportos és a klasszikus amerikai autók, olyan nagyobbak, amik nem túlbarátságosak a környezet számára, de én bűntudatosan szeretem őket. De szerintem ezekszóba sem jöhetnek egy ilyen feladathoz. Keith úgy érvelte, hogy olyanra van szükségünk,amiben mindenki kényelmesen elfér, és nagy a csomagtartója, valamint ami nem túl feltűnő.Végül ismételten engedelmeskedtem a véleményének, és mint egy kis engedelmes alkimistaegyetértettem.- De nem értem, hogy miért kell kombinak lennie - mondtam neki. Épp egy új SubaruOutback-t nézegettünk, ami az Keith elvárásainak nagy részét teljesítette. Az autókhoz való2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euértelmem azt súgta, hogy a Subaru lehet az, amire szükségünk van. Jól fog szolgálni, ésnagyon jó a motorja. És mégis... - Úgy érzem magam benne, mint egy futball-anya - mondta.Túl fiatal vagyok ehhez.- A futball-mamák kisteherautókat vezetnek - közölte Keith. - És a labdarúgással pedignincsen semmi baj.Összevontam a szemöldökömet.– Muszáj, hogy barna legyen?Muszáj volt, ha használni akartuk. Bármennyire is szerettem volna valami kéket vagy pirosat,az újdonság került elsőbbségbe. Az én kényes természetemnek nem tetszett a gondolat, hogyvalaki más autóját vezessem. Azt akartam, hogy az autóm, fényes, új és tiszta legyen. Tettünkegy ajánlatot, és így én Sidney Melrose egy barna kombi büszke tulajdonosa lettem. Latté-nekneveztem el őt és reméltem, hogy a kávé iránti szerelmem hamarosan átszáll erre az autóra.Amikor az üzleti dolgainkkal végeztünk, Keith elvitt a lakásába Palm Springs-be. Felajánlottanekem, hogy aludjak ott, de udvariasan visszautasítottam, és kivettem egy hotelben egyszobát, az alkimisták mély zsebeiknek hála. Őszintén szólva, kifizettem volna a sajátpénzemből is, hogy elkerüljem azt, hogy Keith Darnell-el aludjak egy fedél alatt.Rendeltem egy könnyű vacsorát a szobámba, és élveztem az egyedüllétet, miután órákattöltöttem egybe Keith-el egy autóban. Átöltöztem pizsamába, és úgy döntöttem, hogyfelhívom az édesanyámat.Bár örültem, hogy távol voltam apám rosszallásától, legalább is egy ideig, de azt tudtam, hogyanyám hiányozni fog, amiért nincs mellettem.- Azok jó autók - mondta, miután meséltem neki a kirándulásunkról. Anyám mindig szabadlélek volt, aki sajnos olyas valakivel van együtt, mint az apám. Amíg apa kémiai egyenleteketmutatott nekem, addig édesanyám megmutatta hogyan kell olajat cserélni. Az alkimisták nemvettek el más alkimistákat, de én nem tudom fel fogni, mi hozta össze őket. Talán amikor azapám fiatal volt, kevésbé volt merev.- Remélem - mondtam az anyámnak. Hallottam, hogy a hangja dühösen cseng. Édesanyámvolt az egyike azon kevés embereknek, aki nem lehetett más csak tökéletes. Ő nagy híve voltannak, hogy kiadja az érzéseit. - Azt hiszem, hogy csak azért vagy dühös rá, mert nemsegíthettél.- Dühös? Nagyon dühös vagyok, hogy meg se beszélte velem - válaszolta dühösen. - Én nemtudom elhinni, hogy csak úgy kicsempészett téged! Te az én lányom vagy, nem valami áru,amit csak úgy tovább adhat.Abban a pillanatban anyám furcsán emlékeztetett Rose-ra, mindketten meg vannak áldva2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euazzal, hogy azt mondják, amit gondolnak. Ez a képesség nekem furcsának és egzotikusnaktűnt, de néha, amikor az óvatos és kimért személyiségemre gondoltam, azon gondolkodtam,hogy nem én vagyok-e furcsa valójában.- Nem ismerte a részleteket - védtem meg apámat automatikusan. Ha a szüleim dühöseklennének egymásra, akkor az élet otthon apa jelleme miatt elviselhetetlen lenne Zoe és anyaszámára. Jobb megtartani a békét. – Neki se mondtak semmit.- Néha utálom őket - morogta az anyám. - Néha őt is utálom.Nem tudtam, hogy mit mondjak erre. Persze, néha nem bírtam elviselni az apámat, de mégmindig az apám volt. Egy csomó nehéz döntést hozott az alkimisták miatt, és én tudtam, hogynem számít mennyire nem akarjuk, de az alkimista munka fontos volt számára is. Azembereket meg kellett védeni a vámpíroktól. Ha kitudódna a létezésük, az pánikot okozna.Vagy ami még rosszabb, néhány gyengébb akaratú ember a strigoi-k rabszolgáivá válna, ahalhatatlanságért cserébe eladnák a lelküket. Ez gyakrabban történt meg, mint ahogyhajlandóak voltunk elismerni.- Semmi baj anya - mondtam nyugtatóan. - Jól vagyok. Már nem vagyok bajban, és azEgyesült Államokban vagyok. - Igazából nem voltam biztos a ''bajban'' részben, de úgygondoltam, hogy ez megnyugtatja. Stanton azt mondta, hogy a tartózkodási helyünket PalmSprings-ben tartjuk titokban, de azt mondani, hogy még mindig az országban vagyok, nemárthat az ügynek, és anyám úgy gondolhatja, hogy ez egyszerűbb munka mint amilyenvalójában. Beszélgettünk még egy kicsit mielőtt letette, említette, hogy hallott a nővéremrőlCarly-ról. Jól ment neki a főiskola, ami boldoggá tett. Kétségbeesetten szerettem volna hallanivalamit Zoe-ról, de ellenálltam és nem kérdeztem felőle. Féltem, hogyha átadja a telefont,rájönnék, hogy még mindig haragszik rám. Vagy ami még rosszabb,hogy egyáltalán nem akarvelem beszélni. Szomorúan mentem ágyba, és azt kívántam, bárcsak megoszthatnámanyámmal minden félelmemet és bizonytalanságomat. Nem ilyen egy átlagos anya lányakapcsolat, igaz? Tudom, hogy az őt boldoggá tenné, ha normális volna a kettőnk viszonya.Velem volt a gond. Én nem tudtam egyszerre az alkimista titoknak szentelni magam, ésmindemellett még normális tinédzser is lenni.Egy hosszú alvás után a nap sugarainak tört fényére ébredtem. Kicsit jobban éreztem magam.Munka volt és szerettem volna abba hagyni az önsajnálatot. Eszembe jutott, hogy mit kelltennem Zoe-ért, a morákért, és az emberekért. Ez lehetővé tette számomra, hogyösszpontosítsak, és minden bizonytalanságot elnyomjak magamba, legalább is egy kis időre.Felvettem Keith-ot dél körül, és a városon kívülre tartottunk, hogy találkozzunk Jill-el, és avisszahúzódó morával, aki segített nekünk. Keith-nek sok mondanivalója volt arról, hogy2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eukicsoda ő, a neve Clarence Donahue. Clarence 3 éve lakik Palm Springs-ben, az unokahúgaLos Angelesben való halála óta, ami biztosan traumatikusan hatott erre a férfira. Keith márpárszor találkozott vele az előző munkái kapcsán és gúnyt űzött Clarence kissé gyengeelméjéről.- Csak néhány párt a vérbankból,hisz tudod? - mondta Keith nevetve magának. Fogadnimernék, hogy sokat várt erre. A viccei humortalanok és ostobák voltak, de minél inkábbközeledtünk Clarence házához, Keith anál csendesebb és idegesebb lett. És nekem eszembejutott valami.- Hány morával találkoztál már? Kérdeztem tőle, amikor a fő útról egy hosszú és kanyargósútra fordultunk. A ház éppen úgy nézett ki, mint egy gótikus filmekben, kocka, szürketéglákkal. Teljesen különbözött a többi architektúrától Palm Springs-ben, amit eddig láttunk.Az egyetlen dolog, ami arra emlékeztetett minket hogy Dél-Kaliforniában vagyunk, apálmafák voltak, amik körbevették a házat. Egy elég furcsa helynek tűnt.- Elég - mondta Keith. - Képes vagyok megbirkózni a jelenlétükkel.A meggyőződés a hangjában erős volt. Rájöttem, hogy a munkájához való lojalitása és akommentárjai a dhampyr és vámpír fajról, valamint az én tárgyalásomon való magatartásaellenére, Keith valójában nagyon, de nagyon rosszul érezte magát a gondolattól, hogy nememberek között éljen. Ez érthető volt. A legtöbb alkímista ilyen. Sok munkában együttműködtünk a világ vámpírjaival, ez olyan emberek világa volt, akikkel együtt működtünk. Abizonyítékokat tanúk megvesztegetésével kellett fedeznünk. A legtöbb alkimistánk nagyonkeveset érintkezett az ilyen dolgokkal. Vagyis, hogy a legtöbb alkimista tudás apáról fiúraszállt. Keith azt mondta, hogy találkozott Clarence-vel, de azt nem említette, hogy másvámpírokkal és dhampyrokkal is eltöltött volna egy kis időt – de egy ilyen csoporttal, amivelmost készültünk találkozni biztosan nem és aminek mi is a tagjai lettünk.Nem örültem, hogy újra vámpírokkal kell együtt élnem, de rájöttem, hogy nem taszít annyira,mint ahogy kellene. Rose és a társasága megerősített. Voltam már a mora királyi bíróságon is,ezt az udvart, csak nagyon kevés alkimista látogatott meg. Ha átmentem a civilizációjuk felettérintetlen szívvel, biztos voltam benne, hogy megbirkózok bármivel, ami a házon belül van.Elismerem, hogy sokkal egyszerűbb lenne, ha Clarence háza nem úgy nézne ki, mint egyhátborzongató kísértet kastély, egy horror filmből.Egységes stílusban érkeztünk az ajtóhoz, hivatalos alkimista öltözékben. A hibáitólfüggetlenül Keith szépen felöltözött. Egy khaki nadrágot viselt,fehér gombos inggel éssötétkék nyakkendővel. Az inge rövid ujjú volt, de kételkedtem benne, hogy ez ebben azidőben segítene. Szeptember eleje volt,a hőmérséklet 30 °C körül volt, amikor elindultam a2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euszállodából. Így is melegem volt a barna szoknyában, harisnyával és egy blúzban, aminek azujja virágokkal volt díszítve. Késedelmesen rájöttem, hogy egy kicsit harcolunk.Keith kopogtatni készült, de az ajtó kinyílt, mielőtt még csinálhatott volna bármit is.Összerezzentem, egy kicsit ideges voltam, annak ellenére, hogy nemrég biztosítottammagamat. A fiú, aki kinyitotta az ajtót meglepettnek tűnt. hogy lát minket. Az egyik kezébenegy csomag cigarettát tartott, mintha éppen cigarettázni készülne. Megállt és egy felületesenvégigmért minket.- Szóval. Azért vagytok itt, hogy engem vigyetek, vagy csak félre tegyetek?Ez a megjegyzés elég volt arra, hogy hatástalanítsa a félelmemet. A szónok mora egy kicsivelvolt csak idősebb nálam, sötét barna haja volt, ami kétségkívül gondosan beállított. Keithhasonló, de eltúlzott kísérletével szemben, neki jól állt. Mint minden mora sápadt volt, magasés vékony. A arca olyan volt, mintha márványból - amit annyira csodáltam - faragták volna ki,smaragdzöld szemek figyeltek minket. Döbbenve elhessegettem a csodálatomat olyangyorsan, amilyen gyorsan lehetett. Ő egy vámpír. Nevetséges volt csodálnom őt, mintha egyszexi emberi srácot csodálnék.- Mr.Ivaskov - mondtam udvarisan. - Örülök, hogy újra látom.Összevonta a szemöldökét és rendesen szemügyre vett.- Én ismerlek. Hogy-hogy ismerlek?- Mi.. - úgy akartam folytatni, hogy találkoztunk, de rájöttem, hogy nem lenne helyes,mertamikor utoljára találkoztunk nem voltunk hivatalosan bemutatva egymásnak. Ő egyszerűenjelen volt, amikor Stanton behívatott a mora tárgyalásra. - Egy hónappal ezelőtt találkoztunk.A bíróságon.A felismerés megcsillant a szemében.- Valóban? - Egy pillanatig gondolkodott, aztán meglepett amikor kimondta a nevem,annakellenére hogy mi minden történt amikor a mora udvarban voltam, nem vártam,hogy ilyenbenyomást keltek. -Sidney Sage.Bólintottam,és igyekeztem nem csalódottan nem idegesen nézni az elismerést. Aztánrájöttem,hogy mellettem Keith mereven áll. Azt állította, hogy tudja kezelni a vámpírokjelenlétét, de szemmel láthatóan ez azt jelentette, hogy nem. Tátott szájjal állt és egy szót semszólt. Én udvariasan mosolyogtam,és azt mondtam:- Keith, ő itt Adrian Ivaskov. Adrian, ő a kollegám Keith Darnell.Adrian a kezét nyújtotta Keith felé, de ő nem viszonozta az üdvözlést. Nem tudtam eldönteni,hogy ez azért volt, mert még mindig a sokk hatása alatt van, vagy nem akar megérinteni egyvámpírt. Nem úgy tűnt, mintha ez Adriant érdekelné. Leengedte a kezét, kihúzta az öngyújtót,2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euaztán félre állt és intett a fejével az ajtó felé.- Már várnak rátok, menjetek be. - Adrian lehajolt Keith.hoz, és a fülébe súgta bajlós hangon- Ha van rá merszed - Megbökte Keith vállát és ördögien felnevetett - "Muhahaha".Keith csaknem tíz lábnyit ugrott. Adrian nevetve ment a kert felé, miközben rágyújtott. Azzala ténnyel néztem utána hogy ez nagyon vicces és az ajtó felé toltam Keith-ot.- Menjünk - mondtam. - Hideg van a légkonditól.Ha mást nem, úgy tűnt, hogy Keith feléledt.- Mi volt ez? – kérdezte, amikor beléptünk a házba. - Majdnem megtámadt engem!Becsaptam az ajtót.- Ez arról szólt, hogy úgy néztél ki, mint egy idióta. És semmit nem csinált veled. Nemmutatnád magad kevésbé ijedtnek? Tudják, hogy félünk tőlük és te úgy néztél ki, mint akikészen áll a menekvésre.Bevallom, hogy jó érzés volt Keith-ot döbbenten látnom, de az emberi összhang nem adottkétséget az felől, hogy kinek az oldalán állok.- Nem néztem ki úgy - ellenkezett Keith, de láthatóan megalázott.Keresztül mentünk a hosszú sötét fapadlóval burkolt előszobán, ami úgy tűnt, hogy elnyeli azösszes fényt.- Istenem,mi van ezekkel az emberekkel? Ó, tudom. Ők nem emberek.- Csitt - mondtam sokkolva a hangjában való erőtől. - Itt vannak. Nem hallod őket?A csarnok végén volt egy nehéz kétszárnyú ajtó. Az üveg csiszolt és festett volt, elrejtette azt.ami bent volt, de a halk hangok moraját hallani lehetett. Bekopogtam az ajtón és vártam, hogybehívjanak. Keith arcról két lélegzet vétel között eltűnt a nyugodtság. Hát itt volt a kezdés.Bementünk. Amikor megláttam, hogy ki van bent, nagy erőfeszítéseket kellett tennem, hogyne essen le az állam, ahogy nem rég Keith-nak. Egy pillanatig nem tudtam lélegezni.Kinevettem Keith félelmét a vámpírok és a dhampyrok társaságával szemben, de most, hogyszemtől szemben álltam a csoportjukkal, csapdában éreztem magamat. A falak körülöttemmegindultak,és az egyetlen, amire gondolni tudtam az a vér és az agyarak volt. Teljesensokkot kapott és nem a csoport nagysága miatt, hanem, mert ott volt Abe Mazur.Lélegezz Sidney, légezett – mondogattam magamnak. Nem volt egyszerü. Abe volt az akimegtestesítette a félelmeim nagy részét és ő volt az, aki miatt most is nyakig ültem aslmasztikában. A környezetem lassan kitisztult,és újra az irányításom alatt voltam. Abe nemaz egyetlen volt a helyiségben, ezért a figyelmemet a többiekre irányítottam, ezzel figyelmenkívül hagyva őt. A szobában még három ember ült, kettőt közülük ismertem. Az ismeretlenidős mora ritkuló hajjal és nagy fehér bajusszal biztosan a vendéglátónk volt, Clarence.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Sydney! - Ez volt Jill Mastrano, a szeme ragyogott az örömtől. Kedveltem Jillt, de biztosvagyok benne, hogy én nem mutattam ki úgy az örömömet a viszont látása kapcsán, mintamennyire megérdemelte volna. Jill úgy nézett ki, mint aki oda akarna futni hozzám ésmegölelni és én imádkoztam hogy ne tegye. Nem volt szükségem arra, hogy Keith tanújalegyen egy ilyen jelenetnek. És ami még fontosabb volt, nem volt szükségem arra, hogy Keithbeszámoljon róla. Jill mellett egy dhampyr állt, akit ugyan úgy ismertem mint Adriant, amiazt jelenti, hogy találkoztunk, de nem voltunk bemutatva egymásnak. Eddie Castile is ott volta kihallgatáson a királyi udvarban és ha jól emlékszem, akkor ő is elég nagy bajban volt.Alapvetően úgy nézett ki, mint egy férfi, sportos alakkal és olyan arcal, mint, aki sok időt tölta napon. Vörösesbarna hajaés mogyoró barna szeme barátságosan nézett ránk, de óvatosan.Úgy, ahogy az testőrök csinálják. Mindig éberek voltak és mindig felkészültek egy potenciálistámadásra. Néha ezt megnyugtatónak találtam. Miután felmértem a szobát a tekintetemvisszatért Abe-ra és úgy tűnt, hogy szórakoztatja, hogy próbálom elkerülni a tekintetét. Azarcán huncut mosoly terült el.- Miss Sage - mondta lassan. – Hát nem is üdvözöl?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euNegyedik fejezetFordította: NittyABENAK VAN EGY FAJTA MEGJELENÉSE, amelytől az emberek szava is elakad, mégakkor is, ha nem is tudja ki ő.Leszámítva a lehengerlő megjelenését, a moroi férfi egy sima fehér öltönyt viselt, lila inggelés nyakkendővel. A zakója zsebébe lila rózsa virított, a fülében és a nyakában pedig aranycsillogott. Abe Törökországból származott és jóval színesebben öltözött, mint a legtöbbmoroi, de az emberekhez képest viszont kevésbé harsány színeket viselt.- Hello – mondtam mereven.Mosolya vigyorrá terült szét az arcán.- Örülök, hogy újra látlak.- Én is örvendek – hazudtam és a hangom ettől színtelenné vált, persze ez is jobb, mintha kihallatszott volna belőle a félem.- Nem, nem – mondta – részemről a szerencse.- Ha te mondod – mondtam, de láttam, hogy ez még inkább mulattatja Abé-t.Keith teljesen le volt fagyva, így hát a kezemben vettem az irányítást és oda léptem azidősebbik moroi-hoz és kezet nyújtottam neki:- Ön Mr. Donahue? Én Sydney Sage.Clarence elmosolyodott, barátságos kézfogással viszonozva üdvözlésemet, majd rámkacsintott. Nem hátráltam meg mosolya láttán, bár nagy késztetés éreztem rá. Clarenceeltérően a legtöbb moroi-tól, akiket eddig ismeretem, nem próbálta meg elrejteni az agyarait,mikor mosolygott.- Nagyon örülök a találkozásnak – mondta – már sok jót hallottam rólad.- Igen? – kérdeztem és a szemöldököm is megemelkedett a meglepetéstől, vajon, kimesélt neki rólam.Clarence határozottan bólintott.- Legyetek üdvözölve a házamban. Kérlek, érezzétek otthon magatokat.A többiek is egyesével bemutatkoztak a házigazdánknak. Eddi és Jill egy kicsit tartózkodóakvoltak, de azért kedvesek. Keith nem fogott kezet a házigazdával, de legalább megállt egyhelybe és nem járkált fel és alá, mint valami nyáladzó buldog. Miután hellyel kínálták le is ült2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euegy székre és egy-két arrogáns megjegyzéstől eltekintve nem zavart sok vizet. Nagyonreméltem, hogy nem hoz kínos helyzetbe minket.- Ne haragudj – kezdte Abe és kicsit előrébb dőlve. Sötét szeme fényesen csillogott. –Jól emlékszem, hogy azt mondtad, hogy Keith Darnell a neved, igaz?- Igen – mondat Keith és áthatóan tanulmányozta Abet.- Miért?- Semmi különös – mondta Abe, és közben rám nézett, majd vissza Keith-re – Csakolyan ismerősen hangzott a neved, ennyi az egész.- Apán egy nagyon fontos ember az alkimisták között – felelte fennhéjázóan Keith –Már biztos, hogy hallottál róla.- Kétségkívül – felelte Abe. – Biztos vagyok benne, hogy ez lehet az oka – olyan lazánmondta, hogy senki se merte volna feltételezni, hogy hazudik.Csak én ismeretem Abén kívül a valódi okot, ami miatt olyan ismerősen csenghetett Keithvezetékneve, de nem szerettem volna, ha erre most fény derül. Nem szerettem volna, hogyAbé még több utalás tegyen a dologra, pedig most pontosan ezt tette, és csak is azért, hogybosszantson. Megpróbáltam más irányba terelni a beszélgetést, úgy, hogy közben választkaphassak a kérdéseimre.- Nekem senki se említette, hogy csatlakozik hozzánk, Mr. Mazur.A nyájas hangnemem felvillanyozta.- Kérlek – mondta – szólíts nyugodtan Abe-nak. Nos, igen, mert sajnos nemmaradhatok, csak azért jöttem, hogy meggyőződjek róla, hogy mindannyianbiztonságban megérkeztek és hogy személyesen is megismerhessem Clarence-t.- Ez igazán szép tőled – mondtam szárazon, de őszintén kételkedtem abban, hogy Abecsak is emiatt jött volna ide.Ha valamit, a rövid pályafutásom alatt, megtanultam, akkor az az, hogy soha semmi nemolyan egyszerű, ha Abe Mazur-ról van szó. Egy igazi bábmester. Nem megfigyelni szereti azeseményeket, hanem irányítani őket.Győzedelmesen rám mosolygott.- Nos, mindig is az volt a célom, hogy segítsek másokon, ha éppen szükségük van rá.- Igen – szólalt meg hirtelen egy másik hang. – Pontosan ez az, ami először eszembe jutrólad öregember, mikor rád gondolok.Nem gondoltam volna, hogy lesz még valaki, akinek a látványa még Abe megjelenésénél isjobban sokkol, de tévedtem.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Rose? – szalad ki a számom Rose neve, mint egy kérdés, de egyáltalán nem voltkérdés, hogy Rose Hathaway az, aki az imént lépett be a szobába, még hozzá teljeséletnagyságában.- Hello Sydney – mondta és egy féloldalas mosolyt küldött felém.A sötét szemeiből barátságosság áradt, de ő is, mint Eddie végig pásztázta a szoba mindenegyes szegletét. De hát ez volt a testőrök dolga.Rose körülbelül olyan magas volt, mint én, ruházata teljesen hétköznapi volt, egy farmart ésegy piros ujjatlan felsőt viselt. De most is, mint mindig valamilyen egzotikus szépség ésveszedelmesség sugárzott belőle, amivel magára vonta mindenki figyelmét. Olyan volt, mintegy trópusi virág ebben a fülledt szobában. Sose láttam az anyját, de nem volt nehézmegmondani, hogy török vér csörgedezik az ereiben, amelyet apjától, Abe-tól örökölt, mintpéldául a sötétbarna haját, mely ebben a megvilágításban szinte feketének tűnt. A szememegpihent Keith és udvarias fejbiccentéssel üdvözölte:- Nalám, még egy alkimista.Keith tágra nyílt szemekkel bámult Rose-ra, de hogy ez a reakció Rose szépségének, vagy arémületnek szólt – amiért a vámpírok most többségben lettek a szobában.- Keith vagyok – hebegte végül.- Rose Hathaway – mutatkozott be Rose. A szeme örülten csillogott, felismerte Keithnevét. Aztán keresztül szelte a szobát, egyenesen Clarence felé tartott. Tekintetemeglágyult, ahogy az öregemberre nézett. – Ellenőriztem a házat, ahogy kérte.Biztonságosnak tűnik, de a hátsó ajtón ki kéne cserélni a zárat.- Biztos vagy benne? – kérdezte Clarence hitetlenkedve – Hisz az a zár újnak tűnik.- Talán egyidős lehet a házzal – mondta egy újabb ismeretlen hang.Az ajtóra néztem és csak most jöttem rá, hogy volt még valaki Rose-zal, de engem túlzottanmeglepett a lány megjelenése, ahhoz, hogy észrevegyem a másik jövevényt is. Ez megintolyan Rose-os dolog, annyira el tudja terelni az ember figyelmét.- És már azóta rozsdásodik, hogy ide költöztünk.A jövevény egy Moroi volt, így jelenleg a szobában most négy moroi és két dhampirtartózkodott rajtunk alkimistákon kívül. Nem osztottam Keith álláspontját, ami a vámpírokatilleti – főleg, hogy én már néhányukat személyesen is ismeretem – de ez a helyzet még az énszámomra is elég megrázó volt. A becslésem szerint az új moroi fickó olyan idős lehetett,mint én, vagy legfeljebb Keith-tel lehetett egykorú, de annál több biztosan nem. Helyes voltés finomak voltak az arcvonásai, fekete göndör haja és szürke szeme volt. A mosolya nyíltnakés őszintének látszott, bár kissé nyugtalannak tűnt, ahogy ott állt az ajtóban. Tekintete Keith-2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euen állapodott meg, vajon azért van ez, mert ők sem töltenek szívesen túl sok időt azemberekkel, mint ahogy mi se velük. Bár azért az ő helyzetük kicsit más volt, hiszen mi nemakartuk őket ételként használni.- Lee Donahue vagyok – mondta és előre nyújtotta a kezét. Keith nem viszonozta agesztust, de én bemutatkoztam neki. Lee arca elkerekedett – Alkimisták, igaz? Mégsoha nem találkoztam egyetlen alkimistával sem. A tetoválásotok igazán király. –mondta és az aranyszínű liliomot figyelte az arcomon. – Hallottam róla, hogy mikettud.- “Donahue? – kérdezte Keith. A tekintete Lee és Clarence között ingázott. – Arokonod?Lee beleegyezően bólintott Clarence felé:- Apa és fia.Keith összevonta a szemöldökét.- De nem itt laksz, ugye?Meglepett, hogy ez az egész szóra bírta Keith-et. De mivel Palm Springs-ben voltunk joggalhihette azt, hogy Clarence az egyetlen moroi a térségben.- Nem mindig – mondta Lee. – Los Angelesbe járok egyetemre, de az idei félévbenkevés órám van. Így szeretnék több időt tölteni apámmal.Abe Rose-ra nézett.- Látod ezt? – mondta – Ez aztán az odaadás.Rose válaszul, csak a szemét forgatta.Úgy tűnt, hogy Keith-nek lennének még kérdéseik, de Clarence gondolatai visszaterelődtek akorábbi beszélgetésre.- Megígérem, hogy ki fogom cserélni azt a zárat.- Nos, én segíthetek kicserélni a zárat, ha gondolod apám? – mondta Lee – Nem lehetolyan nehéz.- Azt hiszem, hogy meg fogjuk tudni oldani – állt fel a székéből Clarence – mindjártvetek rá egy pillantást.Lee apja után sietett, hogy segíthessen neki, miközben egy bocsánatkérő pillantást küldöttfelénk:- Én is veled tartok – mondta Lee.Az volt az érzésem, hogy Clarence gyakran hódol a hóbortjainak és Lee-t használta felezekhez.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euÉn pedig úgy döntöttem, hogy kihasználom Donahue-ok távollétét arra, hogy választkaphassak a kérdéseimre. Jill-hez fordultam.- Minden rendben volt idefele? Nem volt, umm, semmilyen incidens?- Összefutottunk néhány lázadóval a Bíróságról idefele jövet – mondta Rose vészjóslóhangon. – De semmi olyan, amit ne tudtunk volna kezelni. Az út többi részeeseménytelenül zajlott.- És reméljük, hogy ez így is marad – mondta Eddie és keresztbe fonta a karját amellkasán – Ha már semmi mást nem tehetek.Zavartan pislogtam.- Én még azt az információt kaptam, hogy csak egy dhampir lesz velünk…. vagy még isúgy döntött a testőrség, hogy mid a kettőtöket ide küldi?- Rose döntött így – mondta Abe – csak azért, hogy a többiek ne maradjanak lesemmiről. De Eddie lesz az egyetlen dhapmir, aki itt marad veletek Amberwood-ban.Rose összevonta a szemöldökét.- Nekem is itt kéne maradnom. Jill-nek szüksége lehet egy szobatársra. Ez nemhátbatámadás akar lenni, Sydney. Nekünk szükségünk van rád, de én eltudok bánniazokkal a szemétládákkal, akik meg akarják támadni Jill-t.Én biztos voltam abban, hogy nem fogok vitába szállni Rose-zal.- Nem – mondta Jill meglepően hevesen. Mikor utoljára láttam egy nyugodt és félénkkislány volt, de most vad és elszánt volt a tekintete. – Neked tájékoztatnod kell Lissa-tés mellette kell lenned, hogy megvéd. Nekem itt van Eddie és különben is senki setudja, hogy hol vagyok. Semmi se fog történni.Rose szeme szkepticizmust tükrözött. Gyanítottam, hogy nem igazán bízik meg senkiben se,bárki is legyen Vasilisa, vagy Jill mellett. Viszont Rose nem lehetett egyszerre mind a kéthelyen, így aztán választania kellett.Most azonban ennél sokkal jobban foglalkoztatott a Jill-lel történt események sorozata:- De mi történt? – kérdeztem – Hol sérültél meg? Hallottunk a támadásról, de nemtudjuk pontosan mi történt.Hirtelen nagy csönd lett a szobában és szintet megfagyott a levegő. Az voltam az érezésem,hogy Keith-et és magamat leszámítva mindenki kellemetlenül érezte magát a szobába. Vagyis a mi kényelmetlenségünk forrása más volt, mint az övéké.- Jól vagyok – mondta Jill végül és egy éles pillantást küldött Rose felé – igaz a támadáshíre, de senki se sérült meg… komolyabban. Mi épp a királyi vacsorán voltunk,amikor morio-k támadtak ránk – moroi merénylők. Először úgy tűnt, hogy Lissa-t2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euakarják megtámadni – a királynőt - de aztán engem vettek célba. – egy pillanatighabozott, lesütötte a szemét és hagyta, hogy az arcát eltakarja a göndör barna haja. –De megmenekültem és a testőrök elfogták a támadókat.Valamiféle feszültség lengte körül Jill-t és ettől ismét olyanná vált, mint mikor megismertem,egy félénk tinédzseré.- De nem gondoljuk azt, hogy ezzel felszámoltuk az összes lázadót – magyarázta Eddie.Keith-hez és hozzám intézte ezeket a szavakat, a szavaiból szinte sugárzott azaggodalom és éreztem, hogy bármi áron megvédené Jill-t. – És ami még rosszabb,hogy nem tudjuk, ki lehet az áruló, amíg ez ki nem derül, addig mind itt kell, hogymaradjunk.- Őszintén remélem, hogy nem tart túl sokáig – mondta Keith-en. Figyelmeztetőennéztem rá és úgy tűnt megértette, hogy milyen faragatlan volt. – Úgy értem, hogy ez ahely nem a legmókásabb a srácoknak, a nap meg minden.- De biztonságos – mondta Eddie – és ez az ami számít.Clarence és Lee visszatértek és előttük nem beszéltünk Jill származásáról és a támadásról. Őkcsak annyit tudtak, hogy Jill, Eddie és Adrian kegyveszettek lettek a királyi udvarban ésszáműzetésben vannak itt. A két moroi férfi nem tudja, hogy ki is valójában Jill és azt hitték,hogy mi alkimisták, azért segítünk nekik, mert Abe befolyása alatt állunk. Ez volt a fedősztori. Nem akartunk megkockáztatni, hogy kitudódjon hol rejtettük el Jillt-t.Eddie az öreg moroira pillantott.- Azt mondtad, hogy még sose találkoztál ezen a vidéken strigoi-val, igaz ez?Clarence szemei a távolba révedtek.- Nem, de vannak a strigoi-nál rosszabb dolgok is….Lee felnyögött.- Apa kérlek. Azt ne.Rose és Eddie egy pillanat alatt talpra ugrottak és csoda volt, hogy nem rántották elő afegyvereiket.- Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Rose.- Mi lehet veszélyesebb náluk? – kérdezte Eddie.Lee teljesen elpirult.- Ne, apa…. kérlek. Csak egy buta rögeszem, semmi több.- Rögeszem, mi? – kérdezett vissza Clarence és résnyire összeszorult a szeme, ahogy afiára nézett. - Az unokatestvéred halála is csak a rögeszme? Ami Tamarával történt, azmind nem igaz?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMegfordult a fejembe, hogy megragadom Keith-et és visszaszállunk a kocsiba. De adtam egyesélyt Clarence-nek.- Tamara az ön unokahúga volt, ugye? Mi történt vele uram?- Megölték – mondta és a szobában drámai csönd lett. – A vámpírvadászok ölték meg.- Elnézést, de kik? – kérdeztem vissza, mert biztos akartam lenni benne, hogy jólhallottam.- A vámpírvadászok – ismételte Clarence. Mindenki pont olyan meglepetnek tűnt aszobában, mint én, amitől egy kicsit megkönnyebbültem. Még Rose és Eddie ismegvoltak zavarodva. – Óh, nem fogsz találni semmit se róluk. Nincs róluksemmilyen feljegyzésetek. Mi Los Angelesben éltünk, mikor elkapták Tamarát.Jelentettem ezt a testőrségnek és követeltem, hogy kapják el tetteseket. Tudjátok, mintmondtak? – meredten bámult ránk – Van róla sejtésetek?- Nem, nincs – mondta Jill szelíden – Mit mondtak?Lee csak sóhajtott és kétségbeesetten nézett. Clarence felhorkant.- Azt mondták, hogy nem utal semmilyen bizonyíték erre, és hogy egyértelműen strigoikrabolták el és gyilkolták meg. Azt mondták, hogy senki és semmi más nem tehetettilyet, és hogy hálás lehetnék azért, hogy nem változtatták strigoi-vá.Figyeltem Keith-t, akit meglepett a történet, de a mai napon nem ez volt az eső dolog, aminmeglepődik. Úgy tűnik még se ismeret olyan jól Clarence-t, mint ahogy állította. Keithenmegrándította a vállát és úgy tűnt, mint ha ezt mondaná: Látod? Mit mondtam? Őrült az öreg.- A testőrség nagyon alapos – mondta Eddie és igyekezett jól megválogatni a szavait,hogy ne hogy megbántsa az öregembert, miközben Eddie leült Jill mellé. – Én hinnéknekik a helyedben.- Miért tenném? – kérdezte Clarence – Ha mindent figyelembe veszünk, akkoregyértelmű, hogy nem akarnak szembenézni a ténnyel, miszerint vámpírvadászokleselkednek ránk. Ha tényleg strigoi-k ölték meg Tamarát, miért vágták el a torkát? Jólláthatóan keresztül vágták a torkát egy késsel – mondta és a kezével úgy tett, mint hasaját magának felvágta volna a torkát és meg kell hagyni élethűen csinálta.Jill összerezzent és még jobban összehúzta magát a székben. Rose, Eddie és Abe ismeglepetnek tűnt, ami szintén megdöbbentő volt számomra, mert nem gondoltam volna, hogybármi is képes lenne döbbenetet kiváltani belőlük.- Miért nem használta az agyarát, ha egy striori volt? Úgy könnyebb lett volna. Perszeezt a kérdést feltettem a testőrségnek, amire azt felelték, hogy lehet, hogy vágták atorkát, de a többi jel akkor is egyértelműen a strigoi-ra utal, mint például, hogy2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTamara vérének csak a fele hiányzott. De én azt mondom, hogy egy vámpírvadásztette és megpróbálta a strigora terelni a bűntényt. Egy strigoi-nak nem lett volnaszüksége késre, hogy a vérét vegye az unokahúgomnak.Rose hirtelen szóhoz se jutott, többszöri nekifutásra sikerült neki is megszólalnia.- Ez tényleg furcsa meg kell hagyni – mondta nyugodt hangon. Az volt a megérzésem,hogy Rose lesz az, aki kinyilvánítja a véleményét, hogy milyen nevetséges is ez azösszeesküvés elmélet, de meggondolta magát. – De biztos vagyok benne, hogy vanvalami más magyarázat is a történtekre, Mr. Donahue.Azon töprengtem, hogy segítene-e az a helyzeten, ha elmondanám, hogy az alkimistáknakegyetlen feljegyzésük sincs vámpírvadászokról. Keith hirtelen magához ragadta a szót és nemvárt irányba terelte.- Úgy tűnhet, hogy ez egy szokatlan tett volt a strigoi-tól, de hát tudjuk, hogy rengeteggonosz dolgot tesznek és nem ok nélkül. Személyes tapasztalatból mondom ezt.A gyomrom összeszorult. Jajj, ne. Minden szem Keithen felé fordult.- Valóban? – kérdezte Abe és végigsimította fekete kecskeszakállát – Mi történt?Keithen rámutatott az üvegszemére.- Az év elején strigoi támadtak meg. Összevertek, akkor szakad ki a szemem. Aztáncsak úgy ott hagytak.Eddie összevonta a szemöldökét:- Anélkül, hogy ittak volna belőled, vagy megöltek volna? Ez valóban nagyon furcsa.Nem tűnik megszokott strigoi viselkedésnek.- Nem vagyok benne biztos, hogy egy strigoi-tól elvárható, hogy „normálisan”viselkedjen – jegyezte meg Abe.Csikorgattam a fogaimat és azt kívántam, bár csak elengedte volna mindenki a füle mellettKieth-en sztoriját. Kérlek, ne kérdezz a szeméről! Kérlek! Haladjunk, van jobb dolgunk is! Demár túl késő volt, mert Abe következő kérdése, így hangzott:- Csak az egyik szemedet vették el? Nem próbálták meg kioltani mind két szemedvilágát?- Elnézést – szólaltam meg mielőtt Keith felelhetett volna. Nem tudtam szó nélkülhagyni ezt a beszélgetést és hallgatni, ahogy Abe egyszerűen csak a móka kedvéérttovább faggatja Keith-t, hogy engem bosszanthasson. – Én… Azt hiszem, hogy nemérzem jól magam. Ki kell mennem egyet levegőzni.- Hogyne, természetesen – mondta Clarence, úgy tűnt, minta felállni készült - Hagondolod, szólok a házvezetőnőnek, hogy hozzon egy pohár vizet.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem! Köszönöm – mondtam és megindultam az ajtó felé – Csak… Csak egy kislevegőre van szükségem.Sietve elindultam kifele és hallottam Abe motyogását:- Milyen kis kényes. Az ember azt hinné, hogy sokkal jobban bírja a vért, már csak aszakmája miatt is. De nekem nagyon úgy tűnik, hogy te, fiatalember, ürügyet kereselarra, hogy a vérről beszélj…Keith belekezdett a történetébe, amit nem akartam hallani, így hát visszamentem a sötétfolyosóra és kisétáltam a teraszra. Jól esett a friss levegő, még akkor is, ha odakint húszfokkal melegebb volt, mint a lakásban. Vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak.Minden rendben lesz. Abe hamarosan elmegy. Keith pedig visszatér a saját lakásában. Énpedig visszatérek Amberwood-ba Eddie és Jill társaságában, akik nem tűntek olyan rossztársaságnak.Csak úgy céltalanul elindultam, hogy körbesétáljam Clarence házát. Véletlenszerűenelindultam az egyik irányba és megkerültem a házat, igazán figyelemre méltó volt a házkülsejének a díszítése. Lenyűgöző látványt nyújtott. Mindig is szerettem az építészetet –persze apámnak erről is az volt a véleménye, hogy értelmetlen dolog – de rám mindig is nagyhatással volt a művészet.A ház nem illett ebbe a környezetbe, más volt, mint azok, amiket idefele úton láttam, sokkalszebb és díszesebb. De nem csak a ház ütött el a környezettől, hanem a kertje is. Akörnyékben az összes kertek a szárazságtól kopárnak és barnának tűnt, de Clarence kertje telistele volt zöldellő növényekkel és színes virágokkal. A kert mondhatni művészien voltmegtervezve. A zöld fák és bokrok között kicsi kanyargós gyalogutak kígyóztak.Rövid kerti sétám után ismét a ház felé vettem az irányt és már a ház sarkánál jártam, mikorhangokra lettem figyelmes a hátsó ajtó felöl, így hát megálltam a ház sarkánál lévő bokormellett.- Merre vagy? – kérdezte egy hang. Abe hangja volt.Abe engem keresne? Futott át az agyamon a kérdés, de nem kellett sokáig ezen töprengenem,mert érkezett is a felelt a kérdésre:- Erre – jött az alig hallható válasz a hátsó udvar felöl. Nem láttam, de megismertem ahang gazdáját, Adrian volt az.Hallottam, ahogy Adrian átsétál a murvával bevont úton, majd megáll még mielőtt elérni ahátsó bejárati ajtót, ahol Abe állt.- Nem akarsz bejönni? – kérdezte Abe kicsit szórakozottan.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem látom értelmét – felelte Adrian szűkszavúan.- Adrian, ugye tudod, hogy mennyire fontos, hogy az alkimisták ne érezzék magukatkellemetlenül, mindent meg kell tennünk, annak érdekében, hogy ne zavarja őketannyira a jelenlétünk.- Igen. De valamiért nem akarnak velem találkozni. Különösen a srác nem – felelteAdrian és mintha huncut nevetés bujkált volna a hangjában – Látnod kellett volnamilyen arcot vágott, mikor összefutottunk az ajtóban. A lányban legalább szorult egykis kurázsi.- Még ennek ellenére is az alkimisták kedvében kell járnunk. Szükségünk van rájuk,ahhoz, hogy te és Jill itt maradhassatok. Tudod, hogy mennyire fontos, hogy őbiztonságban legyen.- Igen, most ez a legfontosabb. Azt tudom, hogy Jill miért van itt, de azt nem, hogy énmiért vagyok itt.- Komolyan? – kérdezte Abe – pedig én azt hittem, hogy ez egyértelmű: te és Jill….Egy pillanatig csend volt.- Mindenki ezt mondogatja… de én nem vagyok benne biztos, hogy erre szükség van.Nem hiszem, hogy Jill-nek pont rám lenne szüksége és nem számít, hogy Rose ésLissa mit mond.- Lenne valami jobb dolgod?- Nem erről van szó – hangzott Adrian bosszús feletet és egy kicsit megörültem, hogynem csak rám volt ilyen hatással Abe.- De pontosan ez a lényeg – mondta Abe – A bíróságon, csak az idődet vesztegetted éselmerültél az önsajnálatba. Most itt a lehetőség, hogy végre valami hasznosat tegyél.- Számodra hasznosat.- És számodra is hasznosat. Ez egy remek lehetőség, hogy kezdj valamit az életeddel.- Kivételesen nem mondanád el, hogy mi ez az egész, mit kéne tennem! – feleletAdrien, most már ingerülten – Jill-től eltekintve milyen nagy feladatod van aszámomra?- Hát, akkor elmondom: csak hallgatnod és figyelned kell – mondta Abe és a lelkiszemeim előtt láttam, ahogy végigsimítja a kecskeszakállát – Figyeld őket,mondanyijukat: Clarence-t, Lee-t, az alkimistákat, Jill-t és Eddie-t. Ügyelj mindenegyes szóra, minden egyes apró, pici részletre, ami a későbbiekben még fontos lehet aszámunkra. Mindenre!- Nem hinném, hogy ezekből bármi is kiderülne.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem tudhatod, Adrian. Minden egyes lényegtelen információ hasznos lehet – mondtaAbe, majd egy pillanatnyi szünetet tartott, a hangszíne megváltozott, talán, máregyüttértőnek nevezném. – Sajnálom, ami Rose-zal történt, de túl kell lépned rajta.Talán, most még úgy tűnik, hogy a dolgoknak nincsen semmi értelme, de ezmegváltozik. Bízz bennem.Szinte rosszul éreztem maga Adrian miatt. Egyszer én tőlem is ugyan ezt kérte Abe, hogybízzak benne és mi lett a vége? Épp most zártak össze két moroi-val és egy dhampir -ral.Megvártam, míg a két moroi visszament a házba, majd egy két perccel később és én iskövettem őket.A nappaliban Keith még mindig magabiztosnak mutatkozott, de láttam az arcán amegkönnyebbülést, hogy visszatértem.Neki kezdtünk megvitatni az itt tartózkodásunk részleteit.- Hogyan fogsz élelemhez jutni? – kérdeztem Adriant.Miután hallottam a beszélgetésüket Abe-val egyre kíváncsibb voltam, hogy miért is van ittAdrian. A fiú a szoba falának támaszkodva állt. A karját keresztbe fonta maga előttvédelmezően, a testtartása rideg volt és távolságtartó, azonban az arcán laza mosoly volt. Nemvoltam benne biztos, de úgy tűnt minta szándékosan tartaná távol magát Rose-tól.- Az ételért elég elsétálnia a folyosó végéig - Clarence látva a nyugtalan pillantásomatsegítőkészen magyarázott tovább – Adrian ugyan is itt marad velem. Ami igazánkedves tőle, így legalább nem maradok egyedül ezek között az ódon falak között.- Ó – motyogtam, inkább csak úgy magamnak – és mi van a titokzatos kerttel?- Tessék? – kérdezett vissza Adrian és a fejét felém billentette.Összerándultam. Most már figyelnem kell arra, hogy miket beszélek, hisz az moroi-k hallásakiváló volt.- Semmi. Csak eszembe jutott egy könyv, amit nem rég olvastam.- Értem – mondta elutasítóan, miközben tetőtől talpig végigmért. Olyan utálattal mondtaki ezt az egy szót, hogy arra engedett következtetni, hogy megvet minden egyeskönyvet.- Ne felejtsd el apa – mondat Lee. – Én is itt leszek.- Remélem, hogy majd a fiatal Isakova-ról jó példát veszel és nem keveredsz folytonbajba – jelentette ki Clarence.Senki nem mondott semmit erre, de láttam, ahogy Adrien barátai szórakozottan egymásranéztek.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMikor ideérkeztünk Keith-en látszott, hogy felkavarja a rengeteg vámpír jelenléte, de mostvalami új türelmetlenség kerítette hatalmába és ingerlékennyé vált, amit egyáltalán nemértettem.- Nos, rendben – kezdte miután megköszörülte a torkát – Itt az ideje, hogy hazamennyek, mert van néhány halaszthatatlan dolgom. És mivel te vagy a sofőröm,Sydney….Elhallgatott, de a szavak még ott lógtak a levegőben.Abból, amit hallottam erről a környékről Palm Springs volt a legkevésbé vámpírok által laktaterület a földön. Így aztán nem tudtam elképzelni, hogy milyen „halaszthatatlan dolga” lehetKeith-nek, de az biztos, hogy előbb, vagy utóbb útnak kellett indulnunk.Eddie és Jill elmentek a poggyászukért, Rose pedig kihasználva a pillanatot és odavont magamellé.- Hogy vagy? – kérdezte nagyon halkan és egy őszinte mosolyt küldött felém – Nagyonaggódtam miattad mióta… nos, tudod. Senki nem mondott semmit és nem tudtam,hogy mi történt veled.Mikor utoljára láttam Rose-t, egy motelszobába voltunk, ahol épp a moroi-k tartottak fogvaStennel.- Először egy kicsit bajban voltam – mondtam – De ez már a múlté.Ez enyhe túlzás volt, de barátok között ennyi megengedett. Rose mindig olyan bátor és erősvolt, hogy még a gondolatát se tudtam volna elviselni, hogy gyengének mutatkozzak előtte.Nem akartam, hogy megtudja, hogy idáig rettegésben éltem az alkimisták között és hogykénytelen vagyok mindent megtenni, amit kérnek tőlem, csak hogy visszanyerjem abizalmukat.- Örülök – mondta – Nekem azt mondták, hogy a testvéredet küldik ide.Ez hitelen ismét eszembe juttat, hogy egyetlen egy hiba és Zoé már is leválthat engem.- Hát ez amolyan családi munka.Rose bólintott.- Nos, azt hiszem, hogy ez a hely egy kicsit biztonságosabb, mint a bíróság, de mégmindig nagyon nehéz… még mindig úgy gondolom, hogy Jill-nek szüksége lehet rám.De Lissa-nak is szüksége van rám. A merénylők, úgy gondolják, hogy Jill a könnyebbcélpont, de még mindig követik Lissa-t is.Láttam Rose szemében a fájdalmat és a zavarodottságot, nehéz volt számára a döntés.Pontosan ez volt az a dolog, amit nem tudtam elmagyarázni az alkimistáknak: a vámpírok isugyan olyan érző lények, mint mi, emberek.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Tudod kész őrület ez az egész, mióta Lissa a trónra került, nincs megállást. Azthiszem, hogy ha ennek vége lesz Dimitirvel kiveszünk egy kis szabadságot, hogyvégre kettesben lehessünk – mondta és a mosolya kiszélesedett. – Már egy jó idejetudom, hogy soha semmi nem megy egyszerűen, ha rólunk van szó. De azóta, hogyvisszatértünk a bíróságra az összes időnket Lissa-val és Jill-lel töltöttük.- Hidd el Jill-lel minden rendben lesz. Amíg a merénylők nem tudják, hogy itt van nemlehet gond. Tiszta unalom lesz itt az élet.Rose még mindig mosolygott, de sokkal halványabb volt a mosolya, mint mikor magáról ésDimitirről beszélt.- Remélem. De azt hiszem, hogy jobb, ha tudod, hogy mi történik… - az arckifejezésemegváltozott, gondterheltebb lett – mi egy törvénymódosításon dolgozunk, ami aztmondja ki, hogy Lissa-nak szüksége van egy családtagra, hogy királynő maradhasson.Ha a törvénymódosítást elfogadják, akkor mind Lissa, mind Jill biztonságba lesz. Deezt egyben azt is jelenti, hogy azok, akik mag akarták ölni Jill-t azoknak fogytán vanaz idejük.- Meddig? Meddig tart megváltoztatni ezt a törvényt?- Nem tudom. Talán néhány hónap. Jogi dolgok… Ez nem az én világom. – mondta egygrimasz kíséretében. – Emlékszel még a sok őrült emberre, akik imádják bántani abarátaimat? Ezt tudom, hogy kezeljem. Ez az én világom.- Emlékszem – mondtam és furcsa érzés fogott el. Úgy emlékszem Rose-ra, mint alegerősebb és legbátrabb emberre a földön, akit ismerek, de most úgy tűnt, minthamegerősítésre várna – Azt hiszem az lesz a legjobb, ha te teszed, amihez te értesz ésén is teszem a dolgomat. Én mindent megteszek, annak érdekében hogy Jill minéljobban elvegyüljön az emberek között. Ti srácok pedig ne hagyjátok, hogy kitudódjonhol bujkálunk. Jill biztonságba van itt.- Remélem – felelte Rose komor hangon – Mert ha megtalálják, akkor a ti kiscsapatotoknak nincs esélye azok ellen az őrült lázadók ellen.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euÖtödik fejezetFordította: NittyNEM VOLT TÖBB MAGYARÁZAT, Rose úgy hagyott ott, hogy még azt se mondta:„viszlát”.Szavaitól megdermedtem. Átértékeltem a küldetést és néhány másodpercig, azt akartam, hogyazonnal küldjenek ide egy tucat testőrt arra az esetre, ha a támadók még is megtalálnánakminket. De aztán hamar rájöttem, hogy ez őrültség. A leglényegesebb momentuma a tervnekaz elvegyülés, nem pedig a figyelem felkeltés. Mind addig, ameddig Jill holléte titokban van,addig mindanyijan biztonságban vagyunk. Egy tucat testőr pedig aligha segítene abban, hogyészrevétlenek maradjunk, a moroi közösség számára olyan lenne, mint ha plakátonhirdetnénk, hogy itt vagyunk.Nem jó ha valamit túl sűrűn emlegetünk, mert a végén még bekövetkezik.De vajon, mint jelenthet Rose előző mondata? Miért fontos Eddie jelenléte? Vajon ez aküldetés egyszerre kellemetlen és életveszélyes?Tudva, hogy Rose és Jill milyen közel állnak egymáshoz, arra számítottam, hogy könnyesbúcsút vesznek egymástól. Ehelyett Adrian volt az, aki nem tudott elhagyni könnyek nélkül.Jill Adrian karjaiba vetette magát és elkeseredettem markolta a fiú ingjét. A többilátogatójához egyetlen szót se szólt, csak furcsa, ideges tekintettel nézte őket. Szinte egészidáig alig szólalt meg, a leghosszabb beszélgetést Lee-vel folytatta.Jill búcsúja, úgy tűnt, hogy meglepte Adrian-t is, bár ingerlékenynek tűnt a fiú, de az arcaelárult valami szeretet a lány irányába, ahogy esetlenül megveregette a vállát.- Ugyan már Jilbati. Hisz nem soká ismét látjuk egymást.- Azt szeretném, ha velünk jönnél – mondta elcsukó hangon Jill.Egy hamis mosoly jelent meg Adrian arcán:- Nem lehet. Talán a többiek el tudják játszani, hogy ismét középiskolába járnak, de engembiztos, hogy már az első nap kirúgnának. Itt legalább senki se kerülhet miatta bajba…maximum Clarence bárpultja.- Írni fogok– ígérte meg Jill.Adraian mosolya megrándult és egyszerre tűnt szórakozottnak és bánatosnak.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Én is.Ez a fél pillanat olyan furcsa volt köztük. Ahogy Adrian nyegle, arrogáns természete és Jillfélénksége találkozott, egy nem sok jót ígérő páros képét mutatták. Volt köztük valamiszeretet féle, amit mindenki számára látható volt. De a köztük lévő kapcsolatot nem neveznémse romantikusnak, se szenvedélyesnek, bár volt közöttük valamiféle feszültség, amimegfejthetetlen volt a számomra.Visszagondolva Abé és Adrian kertbéli beszélgetésére – amit az imént kihallgattam - abbólegyértelműen kiderült számomra, hogy Adrián jelenléte elengedhetetlenül fontos.Valami azt súgta, hogy van valamilyen kapcsolat közöttük, de nem voltam elegendőinformáció birtokában, hogy össze tudjam tenni a képet, így hát úgy döntöttem, hogy későbbfoglalkozom ezzel a rejtéllyel.Sajnáltam, hogy Rose itt hagy minket, de ez egyben azt is jelentette, hogy vele együtt Abe-tőlés Keith-től is megszabadulok.Abe úgy tűnt felhagyott a szokásos rejtélyes megjegyzésivel és egy sokatmondó pillantáskíséretében távozott, amit természetesen nekem címzett. Persze nem méltányoltam ezt agesztusát.Mielőtt visszaindultunk volna Amberwood-ba, előtte még útba ejtettük Keith lakását is, aki azelbúcsúzáskor, csak ennyit mondott:- Tájékoztatni foglak mindenről.Tulajdon képen nem nagyon értettem, hogy miről kéne, hogy tájékoztasson, hisz én csináloma munka nagy részét. Amennyire tudtam neki semmi dolga nem volt azon kívül, hogy abelvárosi lakása körül őgyelegjen. De nem is érdekelt, hisz végre megszabadultam tőle. Sohanem gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés egy vámpír és egy dhampir társaságábanautókázni.Jill nyugtalannak tűnt egész úton, Eddie is észrevette ezt.A fiú mellettem ült az anyósülésen, Jill pedig a hátsó ülésről nyugtalanul és szomorúankémlelte a tájat. Eddie hátrafordult hozzá, hogy megnyugtassa:- Nagyon hamar újra látjuk Adrient.- Tudom – mondta egy nagy sóhaj kíséretében.- Nem lesz semmi baj. Biztonságba vagyunk a lázadók nem találnak meg minket.- Ezt is tudom – felelete Jill még mindig nagyon szomorúan.- Akkor mi a baj? – kérdeztem – Talán a támadás miatt, úgy értem. Hát nem nagyon mondsenki se semmit a támadás részleteiről. - a szemem sarkából láttam ahogy Eddie ismét Jill feléfordul.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem volt épp egy kellemes élmény – mondta mogorván Eddie. – De szerencsére mindenkijól van és ez az, ami számít.Az út hátralévő részében egyikünk se szólalt megEngem viszont még mindig foglalkoztattak a támadás körülményei. Túl kitérő volt a válaszukminden esetben. Valami történhetett ott, amit nem akartak elmondani – amiről nem tudhattakaz alkimisták – valami, amit ők megpróbáltak titokban tartani.Az volt a megérzésem, hogy ehhez a titokhoz Adrian-nak is köze volt. De hogy mi azt perszenem mondják el. Ez igazán bosszantó volt, hogy várják el, így hogy megfelelően elvégezzema munkámat, ha titkolóznak előttem?Az alkimisták rengeteg titkok őriztek és a titkok őrzése jól tudom nem egyszerű feladat, mivelmindenki szeretné megfejteni a titkokat. De a túl oldalon is nagyon rossz lenni. Nagyonrosszul viseltem ezt a helyzetet, hogy nem feletek egyenesen a feltett kérdéseimre.Szerencsére azt kihagyták a számításból, hogy egy igazi alkimista vagyok, aki megszerzi aválaszokat a kérdésére. Ki kell valahogy szednem az igazságot Jill-ből és Eddie-ből, de ezcsak úgy fog sikerülni, ha elnyerem a bizalmukat. Lehet, hogy a vámpírok azt gondolják,hogy az emberek nem a sötétség szülöttei, de azért még nem jelenti azt, hogy maradéktalanulmegbíznak bennem. Végtére is én biztos nem bíznák meg bennük.Mikor megérkeztünk Amberwood-ba Eddie és Jill szája tátva maradt a megdöbbentéstől.Clarence otthona régimódinak hatott, de az iskola hatalmas és modern, kaliforniai építészetistílusban épült. Pálmafák övezték az iskolát és zöld pázsit borította az udvart. Mikormegérkeztünk, már épp szürkület volt. A diákok a kert csendes félhomályában a fűben ülvebeszélgettek, vagy a kanyargó ösvényeken sétálgattak.Idefele jövet megálltunk egy gyorsétterem mellet, hogy harapjunk valamit, mert tudtam avacsoráról lemaradunk. A kijárási tilalom után érkeztünk meg, így aztán a késésünk okáról bekellett számolnom, csak ez után foglalhatjuk el a szállásunkat. Ez egyben azt is jelentette,hogy Jill-nek és nekem el kellett köszönnünk Eddie-től. Eddie nyugtalan volt amiatt, hogynem maradhat Jill mellett, de különösen akkor vált idegessé, mikor megtudta, hogy milyentávol van a két szálláshely egymástól.Az Amberwood kollégium három kampuszból állt, volt a keleti, a nyugati és a központikapmusz épület. A lányok a nyugati kampuszban laktak a fiúk pedig a központi épületbenvoltak elszállásolva.A központi kampusz volta a legnagyobb épület a három közül, mivel itt kapott helyet azigazgatóság, a tudományos és szabadidős létesítmények. A kampuszok egy mérföldre2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euhelyezkedtek el egymástól, így buszok ingáztak a főépület és a kampuszok épületi közöttnapközben, de azok, akik jól bírták a meleget, azok gyalogosan is megtehették ezt az utat.Eddi-nek tudnia kellett volna, hogy nem tartózkodhat a lány kollégiumban. Bár azt azértsejtettem, hogy ha úgy alakulna, akkor Eddie elaludni a földön is, mint egy hűséges kutya,csak hogy Jill mellett legyen. Eddie-n kívül eddig, csak két testőrt ismertem, de az őodaadásuk és hűségük igazán figyelemre méltó. Még sose figyelhettem meg, hogy milyenekmunka közben – mikor a moroi-kat védik. Mikor Rode-zal és Dimitri-vel voltam, akkor őkcsak maguk voltak, nem kellett moroi-ra vigyázniuk – és ugye ők, mind ketten dhampir-ok,így tudtak magukra vigyázni. Most hogy látom, hogyan működik az ő társadalmuk, márértem, hogy miért olyan kemény a dhampir-ok kiképzése.Eddi mindig éber volt és ugrásra kész. Semmi se kerülhette el a figyelmét.- Mennyire jó itt a biztonsági rendszer? – ez volt Eddie első kérdezte, mikor belépett alányok kollégiumába.Eddie ragaszkodott, hogy velünk jöjjön a lányok kampuszára, mielőtt ő maga lepakolt volna.Az előtér, már jórész elcsendesedett, csak néhány diák lézenget idelent, akik a halbanvárakozó bőröndökért jöttek, hogy felvigyék a szobájukba, valószínűleg, ők is az utolsópillanatra hagyták a beköltözést. Kíváncsian vizslattak minket, ahogy elhaladtak mellettünk,én pedig éreztem, ahogy egyre jobban összeszorult a gyomrom. Figyelembe véve azalkimisták kiképzését rengeteg dologhoz értünk, de az iskolai szocializálódás nem tartozottezek közé, megrémített – de muszáj volt.- Elég jó a biztonsági rendszere az iskolának – mondtam suttogva. – Bár a biztonságirendszert nem vértezték fel vámpírgyilkosok ellen, ők itt nem aggódnak ilyen miatt, determészetesen a diákok biztonsága az egyik legfontosabb dolog. Biztosan tudom, hogyéjszakánként óránkénti járőrszolgálat biztosítja az iskola területét a kamerákon kívül.Eddie szeme a kollégiumi gondnoknőn akadt meg, egy kövér őszes hajú asszonyon, aki egyasztal mögül felügyelte, hogy ki jön be a kollégiumba.- Gondolod, hogy valaha is kapott bármilyen harci kiképzést is? Megtudna állítani egybetolakodót?- Fogadni merek, hogy simán lenyomja azt a srácot, aki épp beosonni készül az egyik lányszobájába – viccelődött Jill. Majd megszorította Eddie karját bíztatóan. – Nyugi. Ez ahely biztonságot.Bizonyos értelemben engem megnyugtatott Eddie aggodalma és ettől nagyobb biztonságbanéreztem magam. Várjunk, csak, ha jobban belegondolok, miért ilyen aggodalmas Eddie?Vajon ő is ott volt Jill támadásakor, erről senki se beszélt. Vajon tényleg mennyire vagyunk itt2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euveszélyben? Az alkimisták végig arról akartak meggyőzni, hogy ez egy jó rejtekhely,Amberwood biztonságos hely és minden rendben lesz, csak nyugton kell maradnunk. MikorRose-zal beszélgettem én is pontosan erről próbáltam meggyőzni őt. De Eddie hozzáállásajobban meggondolva kezdett nyugtalanító lenni.Számomra a kollégiumi szoba, amit Jill-lel közösen kaptunk, nagyon kicsi volt. Sose laktamkollégiumban, mindig is volt saját külön szobám, míg otthon laktam, amikor megSzentpétervárra költöztem, akkor saját lakásom volt, amit az alkimisták béreltek, így aztánsose kellett osztoznom senkivel se a szobámon és a szekrényemen.A szobánk ablaka a kollégium udvarára nézett, parádés kilát nyílt az udvarra. A szoba világosvolt és még tágasnak is mondtam volna, ha csak egy ember lakott volna benne. A szobábanvadonat új ágyak, asztalok és szekrények voltak. Fogalmas se volt róla, hogy milyen egykollégiumi szoba, de Jill reakciójából ítélve ez sokkal jobb, mint amire számított. A lánymegesküdött, hogy ez a szoba jóval nagyobb, mint a Szent. Vladimir-ban – a moroi-kiskolájában – bármelyik kolesz szoba.Mióta Jill-lel ismét találkoztunk, most először láttam őt szívből mosolyogni, örült a nagy éstágas szobánknak.Érdekelt, hogy miből szűrte le Jill a következtetését a szobáról, miszerint tágas. Egyszerűen,csak annyi lehetett az oka, hogy a nagy kapkodás miatt nem volt időnk rendesenbecsomagolni. A szobában nem volt semmi, ami melegséget, vagy otthonosságot sugárzottvolna, olyan volt. Nem voltak benne személyes tárgyak, így aztán ridegnek és élettelennek ésnem is volt nálunk semmi, amivel egy kicsit otthonosabbá tudtuk volna tenni.A kollégium matrónája, Mrs. Weathers, meg is döbbent kicsiny csomagunk láttán. A lányok,akik előttünk érkeztek ide zsúfolásig megrakott kocsikkal jöttek. Reméltem a mi kiscsomagjaink nem adnak okot a gyanakodásra.Jill az ablak előtt állt és az udvart nézte, már mindketten lefeküdni készültünk.- Itt minden olyan száraz – dörmögte, talán inkább magának, mint sem nekem. – Ugyanlocsolják a füvet, hogy zöld maradjon, de akkor is. Annyira furcsa, hogy nem lehet éreznia nedvességet a levegőben – mondta és a válla felett rám nézett. – A víz az elemem.- Tudom – mondtam, nem tudtam, hogy mi mást mondhatnék erre.A mágikus képességéről beszélt, amivel minden moroi rendelkezett. Miden moroispecializálódott a négy fizikai elem egyikére. Ezek a tűz, a víz, a föld és a levegő, vagy amimég ezeknél is speciálisabb elem volt a lélek. A lélek volt az az elem, aminek használatára,csak nagyon kevés moroi volt képes, az egyik ilyen moroi, akit én is ismertem az Adrian volt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euA mágia az egyike volt azoknak a dolgoknak, mint például a vérivás, ami arra emlékeztetett,hogy ők nem olyanok, mint én, nem emberek.Hiába voltam kimerült és fáradt, álmatlanul forgolódtam az ágyban, amit a vámpír lányközelsége okozott, pedig Keith-en teljesen leszívta az összes energiámat.Emlékszem, amikor először találkoztam Rose-zal, még a gondolatától is irtóztam, hogy egyhelyiségben tartózkodjak vele. De a közös szökésünk mindent megváltoztatott, képes voltamfélretenni az előítéleteimet. Most itt a sötét szobában néhány régi félelmem ismét visszatért.Vámpír, vámpír – vízhangzott a fejemben. Próbáltam kiverni ezt a fejemből éskényszeríttetem magam, hogy kizárólag arra gondolja, hogy ő csak Jill. Aggodalomra semmiok.Végül aztán a fáradság győzedelmeskedett a félelmem felett. Reggel azonban félve néztem atükörbe, féltem attól, hogy egy harapás nyom díszeleg a nyakamon. De aztán rájöttem, hogymilyen ostoba vagyok. Elszégyelltem magam, amiért azt feltételeztem Jill-ről, hogy sunyin azéj leple alatt megtámadna.Miután Jill-nek is sikerült felkelnie és még éppen időben hagytuk el a szobát, hogy odaérjünkaz orientációs megbeszélésre, láttam Jill szemei teljesen be voltak vérezve és fejfájásrapanaszkodott, így aztán még nagyobb lett a lelkiismeret furdalásom.Elindultunk a szobából, hogy megkeressük Eddie-t. Eddie a központi épület előtt várakozott atöbbi diákkal, akik szintén az orientációra jöttek, úgy tűnt, hogy a legtöbbjük gólya, mint Jill.Csak néhányan voltak a tömegben olyan idősek, mint Eddie és én és teljesen meglepett, ahogyláttam Eddie-t, ahogy elvegyül közöttük és lazán cseverészik velük. Amennyire feszült volttegnap arra engedett következtetni, hogy nem lesz képes beilleszkedni a többiek közé, deahogy nézem remekül sikerült neki a beilleszkedés.A lépcsőn haladtunk felfelé, az orientációs terem felé, mikor Eddie lopva felén pillantott,hogy csekkolja, minden rendben van. Hiába lehet, hogy remek színész, de azért ő még mindigegy dhampir.A terem előtt megálltunk, mert a terem ajtó zárva volt. Eddie átvágta magát a tömegen ésmellénk szegődött. Mikor éppen azt ecsetelte, hogy ő még nem találkozott a szobatársával,egy mosolygós arcú, kékszemű, vörös hajú srác lépett lépet oda hozzánk.- Hello – mondta - Te vagy Eddie Melrose?- Igen – felelte Eddie és már gondolatban arra készült, hogy megfordul, és egy testőrhatékonyságával, megsemmisíti a potenciális veszélyforrást, aki felismert őt. Látva azonbanaz ismeretlen jövevényt Eddie nem mozdult, csak áthatóan tanulmányozta a fiú arcát.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Én pedig Micah Vallence a szobatársad. Továbbá én tartom az orientációt – mondta és atöbbi diák felé biccentet. – Szerettem volna köszönni, mert csak ma reggel érkeztem. Kicsitelhúzódott a családi nyaralásunk.Eddie még mindig úgy bámulta Micah, mint ha szellemet látott volna. Nem értettem Eddiereakcióját, nekem teljesen normálisnak tűnt Micah és úgy tűnt Jill is így gondolja, nem láttamrajta, hogy megijedt volna a fiútól.- Örülök, hogy találkoztunk - mondta végül Eddie – Ők az én, umm, húgaim: Jill ésSydney.Mindannyian viszonoztuk Micah mosolyát.- Hányad évesek vagytok?- Végzősök vagyunk – mondtam és magamba még hozzá tettem: ne feledkezz meg a fedősztoritól. – Eddie és én ikrek vagyunk.- Én pedig elsős vagyok – mondta Jill.Nézve az újdonsült kis családunkat, rájöttem, hogy Eddie és én egészen hasonlítunkegymásra. Hasonló volt a hajunk és a bőrünk színe és ami még nagyon fontos volt mind aketten olyanok vagyunk, mint egy ember. Ugyan egy embernek Jill-ről se egyből az juteszébe, hogy jé ez egy „vámpír”. Még is rendelkezett olyan vonásokkal, ami elütöttek tőlünkés egy ember számára, akár szokatlan is lehetett. Jill jóval sápadtabb és jóval magasabb volt afiatal kora ellenére is, mint Eddie, vagy én. Ha Micah észre is vette ezt a különbséget köztünkés Jill között, nem mutatta.- Izgulsz az első nap miatt? – kérdezte Jill-től Micah mosolyogva.Jill megrázta a fejét és visszamosolygott a fiúra:- Készen állok a kihívásra.- Nos, ha bármire szükségetek van, akkor tudjátok hol találtok – mosolygott Micah – Mostmennem kell. Később beszélünk srácok.Egyértelmű volt, hogy Jill-nek szólt a „ha szükségetek van valamire…” kezdetű mondat és eztJill is tudta, elárulta őt az arcán megjelenő halványpiros pír. Jill visszamosolygott a fiúra ésegy pillanatig összeforrott a tekintetük, majd Jill félénken elfordult. Én nem találtam ez olyanaranyosnak, ha nem ilyenek lettek volna a körülmények, mint most, akkor se jöhetett volnaszóba, hogy Jill randizzon egy emberrel. Ez az iskola, pedig tele van emberekkel és Jill nemengedheti meg magának, hogy ösztönözze ezeket a fiúkat. Eddie-n nem úgy tűnik, hogy eziménti jelenet nem nagyon izgatta, inkább úgy egy az egyben volt valami problémája Micahlel.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMicah üdvözölte a gyülekező embereket és elkezdte az orientációt. Az első része azorientációnak egy túra volt az iskolában. Megmutogatta Micah a fontosabb épületeket,elmagyaráztam, hogy hogyan működik a kollégium épületi és az iskola épülete között abuszjárat. Elmagyarázta a kollégiumi szabályokat is. Megengedett volt a fiúk bejárása a lánykollégiumba és fordítva is, de csak bizonyos keretek között. Ezeket is ismertette, ami némimorgolódást váltott ki a diákseregből. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Mirs. Weathersmilyen félelmetes és szigorú felügyelő hírében áll itt, szegény fiúk, már előre sajnáltamazokat, akik megszegni készültek a szabályokat. A keleti és a nyugati kollégiumnak is voltsaját ebédlője.A távlatvezetés után elindultunk vissza a terem felé, Micah csatlakozott a „testvéreimhez” éshozzám. Eddie válaszolgatott udvariasan a fiú kérdéseire, de a szeme elárulta számomra, hogynem tetszik neki ez a srác. Jill eleinte még szégyenlős volt, de Micah viccelődései és ugratásaifelbátorították őt.Milyen vicces, hogy Eddie-nek és Jill-nek sokkal könnyebben ment a beilleszkedés, mintnekem, pedig ők voltak ismeretlen környezetben egy idegen faj között.. Számukra kevésbéhatott idegennek a közös kávézó és a közös öltöző fogalma. Azonban míg ők az iskolábantanultak én addig utazgattam a világban és megtapasztaltam, hogy nincs két ugyan olyan helyés két ugyan olyan ember sem a világon. De ezek nem olyan tapasztalatok, amiket az emberegy iskolában szerez. Ettől függetlenül nem kellett sok idő, hogy jár jöjjek, hogyan is zajlanaka dolgok egy iskolában. Az alkimisták jó megfigyelő képességgel rendelkeznek és könnyenképesek alkalmazkodni a körülményekhez, így hát pár én is lassan felvettem a ritmust.- Hallottam, hogy az családja Anchorage-be költözött – mesélte az egyik lány abból agólya csoportból, akik az orientációs ebéden mellettünk foglaltak helyet.Úgy tűnt, hogy ők, már korábbról ismerik egymást, de minket is szívesen befogadtak magukközé.Egy másik lánynak a csoportból elkerekedett a szeme a meglepetéstől:- Komolyan? Én biztosan belehalnák, ha oda kellene költöznöm.- Nem is tudom – mondtam tűnődve, miközben az ételt lökdöstem a tányéromban ide, oda – Ahangsúly a napon és az UV sugárzáson van, így aztán Anchorage sokkal biztonságosabb ilyenszempontból és az emberek ott jóval tovább is élnek. Nem kell folyton védekezni a nap ellen,így sokkal gazdaságosabb is.Azt hittem, hogy a válaszom teljesen kielégítő lesz, de amikor rájuk néztem, csak döbbentarcokat láttam. Ebből aztán arra következtettem, hogy a megjegyzésem nem pont ide illő volt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Az hiszem, hogy nem kéne kimondanom mindent ami eszembe jut – mormoltam azorrom alatt Eddie-nek.Hozzá voltam szokva, hogy mindent alaposan mérlegelni kell és hogy nem lehet semmit seelhamarkodottan megítélni, de most azt hiszem, hogy az lett volna a helyes válasz: Igen azthiszem én se bírnám ki ott sokáig.Eddie szórakozottan rám vigyorgott.- Nem is tudom. De engem igazán szórakoztat az igazi Sydney. Csak így tovább.Ebéd után a csoport visszatért a központi kampuszba, ahol aztán elváltak egymástól, hogymindenki megkeresse a saját tanácsadóját, aki segít neki kialakítani az órarendjét ésmegkeresni az osztálytermét.Az Én tanácsadóm egy Molly nevű fiatal nő volt és egyáltalán nem volt meglepve, mikormeglátta az előző tanulmányaimról összeállított tanrendet, amit az alkimisták készítettek egyDél-Dakotai iskolában végzett fiktív tanulmányaimról.- Az osztályzataid lapján, mi úgy látjuk, hogy a legjobb az lenne számodra, hafakultációként a matematikát és az irodalmat vennéd fel. Szerintem simán be tudnálcsatlakozni a matematika és angol fakultációs csoportba – mondta Molly – és ha itt isilyen jók lesznek az eredményeid, akkor simán bejuthatsz bármelyik főiskolára azállamokban.Ennek hallatán egy nagyot sóhajtottam, csak az volt a baj, hogy én nem mehettem főiskolára,mert az egy alkimistának teljesen felesleges.Láttam, hogy kicsit zavartan lapozgatja az akátámat.- Most nem látom a nyelvi tanulmányaidat, de itt Amberwood alap követelmény, hogymindenki tanuljon egy idegen nyelvet.Upsss. Ezt kifelejthették az alkimisták a nagy kapkodásban az aktámból, mert valójában jónéhány nyelven beszélek. Az apán ugyan is gondoskodott arról, hogy több már koránelkezdjem a nyelvtanulást, mert nem lehet tudni, hogy egy alkimistának a világ mely pontjánlesz dolga.Vizslattam a listát, amit Molly nyújtott át nekem és, amin az Amberwood-ban választhatónyelvek voltak felsorolva. Zavartan néztem hol a listát, hol pedig Molly-t és reménykedtem,hogy ne kell majd hazudnom. Nem szerettem volna ismét végig ülni egy kezdő nyelvórát, amiaz alapoktól kezdi a nyelvet, így hát így döntöttem bevallom neki az igazat.- Ezeken a nyelveken mind beszélek – mondtam.Molly kétkedve nézett rám.- Mindet? Mind az ötöt?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMolly szkeptikusan nézett rám. Én csak bólintottam, de hozzátettem készségesen:- Japánul, csak két évig tanultam. Szóval azt hiszem, azt szívesen folytatnám.Molly még mindig úgy tűnt, hogy nem veszi be.- Hajlandó lennél szakvizsgát tenni belőlük? – kérdezte.Így aztán a délutánom többi részét a nyelvi laborban töltöttem. Három órával később, mikorvégeztem a nyelvi tesztekkel Molly aggódóan nézett az órájára és sürgetően leküldött azruhatárba, ahol az egyenruhámat tudtam átvenni. Nagy igyekezetemben a terem felé,majdnem neki mentem két lánynak.- Óh – kiáltottam fel, mint egy idióta – Elnézést kérek, csak késésben vagyok, már lehet,hogy bezárt a ruhatár.Az egyik lány, akinek sötét volt a bőre, barna gödör haja volt, jóindulatúan elmosolyodott.- Ne aggódj – mondta. – Mi most sétáltunk el az előtt. Még ott van Mrs. Delaney.A másik lánynak szőke haja volt, amit copfba volt kötve és a bőre egy kicsit világosabb volt,mint az enyém. A lányok magabiztosnak tűntek, mai azt sugallta nekem, hogy nem ez az elsőnapjuk itt, mint nekem.- Mindig tovább van itt, mint kellene, minden évben…. – mondta, de egy pillanatraelakadt a szavat és meredten az arcomat kémlelte – Ezt…. ezt meg hol szerezted?Hirtelen nem tudtam, hogy mire gondol, de a másik lány is közelebb hajolt hozzám és ő is azarcomat nézte.- Ez nagyon szép.- Mi? – néztem zavartan és végigmértem magamat, hogy mit láthatnak rajtam.- A tetoválásod. Hol szerezted?- Ja, ez – az ujjaim szórakozottan megérintették a tetoválást. – Dél-Dakotában. Onnanjöttem.Úgy tűnt, hogy mind a két lány kicsit csalódott.- Akkor ezért nem láttam még ilyet – mondta a sötét hajú lány – Nevermore sosecsinálna ilyet.- Nevermore? – kérdeztem.A két lány összenézett, majd mosolyogva felém fordultak. Az összenézésük elárulta, hogypontosan ugyan arra gondolhatnak.- Te ugye új vagy itt? Mi a neved? – kérdezte a szőke hajú lány – Én Julia vagyok. Őpedig Kristin.- Sydney vagyok – mondtam még mindig értetlenkedve.Julia rámosolygott újra.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Mit szólnál holnap egy közös ebédhez a kampuszban? Ott mindent elmagyarázunk.- Mindent? – kérdeztem vissza.- Igen, ez egy hosszú történet. És te épp az órára siettél – mondta Kristin, majd hátatfordítottak nekem és elindultak a folyosón, de aztán a fekete lány visszafordult és egymosoly kíséretében, még hozzáfűzte – Hosszú lesz, de nem tart örökké.A különös beszélgetés után elábrándozottan folytattam az iskola ruhatárába. Kíváncsi voltam,hogy mi is volt ez az egész. Csak barátkozni próbáltak? Nem tudtam eldönteni, nem nagyonértettem az ilyesfajta dolgokhoz. De furcsa volt és bizarr, az biztos.Mikor a ruhatárba érte Mrs. Delaney, már éppen csomagolt.- Milyen méretet hordasz? – kérdezte.- Kettes.Rengeteg ruha volt a ruhatárban: szoknyák, nadrágok, búzok és pulóverek. Kétlem, hogy apulóvernek itt túl nagy hasznát lehetne venni, ha csak nem egy őrült, apokaliptikus nagyhóvihar söpörne végégig Palm Springs. De ezt nem tartottam valószínűnek. Az egyenruha egyfehér alapon fekete kockás szoknyából, fehér blúzból, bordó pulóverből állta a lányokszámára. Jól harmonizáltak együtt a színek, tetszett az összeállítás.Mrs. Delaney visszatért a kezébe 3 db szoknyát és 5 blúzt és egy pulóvert tartott a kezében.- Azt hiszem, ezek jók lesznek rád, négyes méretűek.Teljesen megdermedtem a négyes mérte hallatán.- De hát kettes a méretem.- Óh, igen? Hát lehet, hogy Dakotában kettes a mérete, de most Palm Springs-ben van.Szóval ezt javaslom magácskának. – mondta mosolyogva, mint aki csak azt közlivelem, hogy szép napunk van. - Jaj, de nem vágjon már ilyen arcot. A négyes, csakegy szám. Attól még csinos marad – mondta és a kezembe nyomta a ruhákat.Hiába tiltakoztam, a ruhatáros nem volt hajlandó kicserélni a ruhákat, így hát visszaindultam akollégiumba. Jill az ágyon ült és olvasott, mikor visszatértem a kollégiumi szobánkba.- Szia! Már aggódtam miattad. Merre voltál?- Feltartottak – mondtam egy nagy sóhaj kíséretében. – Jobban érzed, már magad?- Igen, sokkal – felelte Jill, míg én az egyenruhámmal bajlódtam. – Eléggé szörnyű,ugye? Mi sose viseltünk egyenruhát a Szent Vladimir-ban. Ez olyan unalmas éslehangoló, minden nap ugyan azt a ruhát viselni. – panaszkodott Jill.Nem akartam elmondani neki, hogy mi alkimisták szinte mindig egyenruhát viselünk ésazoknak sokkal unalmasabb színei vannak, mint ezek itt.- Te hányas méretűt kaptál? – kérdeztem témát váltva.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Kettest.A válasz szinte a szívemig hatolt, ahogy beakasztottam a ruhámat az övé mellé a szekrénybe.Az én ruháim hatalmasak voltak az övéihez képest. Miért volt minden moroi lány ilyensovány? Genetika? Vagy csak az alacsony szénhidrát tartalmú vér miatt, amit fogyasztanak?Nem tudtam pontosan, hogy mi lehet az oka, csak azt tudtam, hogy mindig rondának ésesetlennek éreztem magam mellettük. És folyamatosan az volt az érzésem, hogy mégkevesebbet kellene ennem.Miután befejeztem a kicsomagolást egyeztettük Jill-el az órarendünket. Persze nem volt közösóránk, ami nem lepett meg, mivel ő elsős én meg végzős voltam. Ez egyetlen közösprogramunk a tornaóra volt, ami minden PE tagozatos osztály tanulói számára kötelező volt.Jill elmosolyodott a tornaóra láttán.- Eddie-t a spanyol tagozatos osztályba került és nem az PE-be, emiatt az összes órája amásik épületben lesz. Egész nap nem fogunk vele találkozni. Teljesen fel volt dúlva,be ment az igazgatóságra és kérvényezte, hogy tegyék át a másik osztályba, de akérelmét elutasították. Nem tudom, hogy hogyan fogja kezelni ezt a helyzetet, mertígy nem tud szemmel tartani és emiatt nagyon kiakadt. Jah és Micah is az PE-be került– mesélte Jill, hogy mi mindenről is maradtam le a mai délutánon.Jill utolsó mondatára felkaptam a fejemet.- Te tudod, hogy Eddie mért viselkedett olyan furcsán Micah jelenlétében?Jill a fejét rázata:- Nem és nem is volt lehetőségem, hogy megkérdezzem tőle, de nekem is feltűnt.Később – amikor te a teszteket írtad – mi pedig az egyenruhára vártunk, akkor úgytűnt, hogy megnyugodott egy kicsit. Nem méregette, már olyan furcsán Micah-t.- Gondolod, hogy azt hiszi Micah veszélyes lehet?- Nekem nem tűnik veszélyesnek, de hát én nem vagyok testőr. Viszont abban biztosvagyok, hogy ha Eddie veszélyesnek találta volna őt, akkor teljesen másképpviselkedett volna. Sokkal agresszívabb lett volna. Nekem inkább úgy tűnik, mint haideges lenne Micah jelenlétében. Majdnem, hogy félénknek nevezném. És ez pedignagyon furcsa, mert egy testőr sose fél senkitől, de ha igen, akkor se mutatja ki. Perszegyakorlatilag Eddie nem testőr. Ugye érted, hogy mit mondok.- Igen azt hiszem – mondtam mosolyogva. Kedveltem Jill csapongó stílusát és ezmindig mosolygásra késztetett – Azt akarod mondani, hogy Eddie még nem végzetttestőr? Hivatalosan nem a testőröd?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem – mondta Jill és a világos barna fürtjeivel játszadozott. – De… Nos, ez bonyolult.Ő megölt egy moroi-t, aki megtámadta Lissát.- De csak önvédelemből tette, nem? – erről volt szó az én kihallgatásomkor is,emlékeztem rá.- De igen – mondta Jill. - Önvédelemből tette és csak is Lissa-t akarta megvédeni, de ezakkor is vétség. Egy testőr sose emelhet kezet egy moroi-ra és a moroi-k nem szoktákmegtámadni egymást. A támadás után felfüggesztették őt. Szokatlan helyzet volt ez,nem tudták, mit kezdjenek vele. Azután osztották be mellém, miután… hát a támadásután. Ezután Lissa azzal érvelt, hogy ilyen vészterhes időben – mikor egyik moroi amásikra támad - minden testőrre szükségünk van és kérte, hogy helyezzék újraszolgálatba Eddie-t. Hans – a testőrség felelős vezetője – belegyezett, hogy Eddieismét szolgálatba lépjen és elrendelte, hogy ő legyen a testőröm ezen az úton, deszerintem hivatalosan Eddie még mindig fel van függesztve – állt meg, hogy egy nagylevegőt vegyen.- Én biztos vagyok benne, hogy meg fog oldódni Eddie helyzete – igyekeztemmegnyugtató hangon mondani. – Főleg miután egy hercegnő mellé osztották be.Jill szúrós tekintettel nézett rám.- Nem vagyok hercegnő.Összevontam a szemöldökömet és megpróbáltam felidézni az összetett moroi törvényeket.- Ha jól tudom, akkor a királynő családtagjait megilleti a hercegi cím. És mivel teVasilisa királynő rokona vagy, így téged is megillet a hercegi rag, vagy is hercegnővagy.- Csak papíron – mondta Jill és elfordította a tekintetét. A hangját a keserűség és a bánathalványra festette. Nem vagyok hercegnő. Én csak egy senki vagyok, aki rokonikapcsolatba került a királynővel.Jill anyja Eric Dragomir, Vasilisa apjának, a szeretője volt és Jill létezését eltitkolta a családjaelöl éveken át, míg Rose megtudta az igazságot és megkereste Lissa egyetlen élő családtagjáta mostoha testvérét, Jill-t. A keresésben én is kivettem a részemet. Azonban ez már egy jó évevolt és azt hittem, hogy Jill már hozzászokott az új helyzethez és rangjához.- Én biztos vagyok benne, hogy ez nem így van – mondtam szelíden. Nem akartampszichológust játszani, de szerettem volna, hogy jobb kedvre derül. – Úgy értem, hogynyilvánvalóan fontos vagy a számunkra. Hiszen a te biztonságod a legfontosabb aszámukra, mint látod.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ez nem az én biztonságomról szól – mondta keserűen Jill. – Azért vigyáznak rám ilyennagyon, hogy Lissa királynő maradhasson. Lissa alig beszélt velem, mióta megtudta,hogy mi testvérek vagyunk.Ez a beszélgetés kezdett egyre személyesebb jelleget ölteni és nem igazán tudtam, hogy azilyen személyes és kínos dolgokat hogyan kell kezelni. El se tudtam képzelni, hogy mitérezhet Vasilisa, vagy Jill ebben a helyzetben. Az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, hogyez a helyzet mind a kettőjük számára nagyon nehéz lehet.- Biztos vagyok benne, hogy Lissa törődik veled – mondtam, bár nem voltam benneszáz százalékig biztos. – Csak talán neki is nagyon nehéz ez az új helyzet. Adj nekiegy kis időt. Ami most a legfontosabb, hogy életben maradj.- Igazad van – mondta Jill. Visszafeküdt az ágyra és a plafont nézte. – Csak egy kicsitideges vagyok a holnapi nap miatt. Mi van, ha észreveszi, hogy más vagyok? Hamegtudják az igazságot rólam?- Nem lesz gond, a mai nap is jó voltál – mondtam bíztatóan. – A legfontosabb, hogy azagyaraidra figyelj oda, hogy ne lássa meg senki. És különben is elég jó vagyok afigyelem elterelésben és a meggyőzésben. A specialitásom, hogy meggyőzzem azembereket arról, hogy nem is láttak semmit.A hálás arckifejezése, amivel rám nézett, emlékeztetett Zoé-ra. Jill és Zoé sok szempontbólhasonlítanak: félénkek és bizonytalanok volta, de még is minden áron bizonyítani akartakönmaguk és a környezetük számára. Mindig is úgy éreztem, hogy az én feladatom, hogymegvédjem a húgomat, de bármennyire is próbálkoztam vele nem sikerült. Most hogy Jill-rekellett vigyáznom, ugyan ez éreztem, hogy védelmeznem kell őt. Bizonyos szempontból,most lehetőségem lett volna, hogy bepótoljam, azt amit Zoé-nál elmulasztottam. De egy belsőhang a fejemben azt kiabálta: Ő nem a testvéred. Ő csak egy vámpír.Furcsa volt ez a kettősség bennem.- Köszönöm Sydney. Tudod örülök, hogy itt vagy – mondta mosolyogva és ettől mégnagyobb bűntudatom lett. – Tudod, én nem az fajta vagyok, mint Adrian. Aki azt hiszi,hogy Clarence egy unalmas vénember és aki nem aggódik amiatt, hogy új emberekkeltalálkozik, vagy új iskolába került. Ő folyton tv-t néz, vagy a medence partjánheverészik Lee-vel társaságában, vagy pedig alszik…. elképesztő – sóhajtott.- De… – mondtam kicsit meglepetten a részletes beszámoló hallatán – Honnan tudod,hogy ezt csinálja? Csak nem beszéltél vele? – bár eléggé valószínűtlennek tűnt adolog, hisz az elmúlt két napot együtt töltöttük. Jill mosolya az arcára fagyott.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Oh, nem. Én csak úgy értettem, hogy ismerem Adriant és hát, már nem egyszer meséltnekem arról, hogy mi az ami számít neki az életben. De azt hiszem, hogy ez az egésznem segít, hogy jobb kedvem legyen. Sajnálom. És köszönöm, hogy figyelsz rám…ettől már is jobban érzem magam.Nem feleltem, válaszként visszamosolyogtam rá. Még mindig nem sikerült túl jutnom azon atényen, hogy már megint megkedveltem egy vámpírt. Először Rose, most meg Jill. Nemszámított, hogy mennyire emberiek voltak. Muszáj volt, hogy a kapcsolatunk szakmai jellegűmaradjon. Nem követhetek el újabb hibát, az alkimisták, most már nem hinnének nekem.Keith-en szavai visszhangoztak a fejemben: vámpír imádó…Ez nevetséges – gondoltam – Hisz nincs abban semmi rossz, hogy törődök velük. Ez teljesennormális olyan helyzetben, mint az enyém. Hisz több időt töltöttem velük az utóbbi időben,mint a családommal, ha nem tudnám róluk, hogy vámpírok azt hinném rendes emberek. –zártam le magamban ezt az őrült gondolat menetet és inkább úgy döntöttem, hogy mostinkább az új szerepemre koncentrálok, ami itt vár rám.Reméltem, hogy a holnapi nap pont olyan gördülékenyen fog menni, mint ahogy aztmegígértem Jill-nek.De sajnos nem így lett.A fordítás a www.konyvfanoknak.5mp.eu honlap számára készült.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHatodik fejezetFordította: RosieHOGY IGAZSÁGOSAK LEGYÜNK, JÓL INDULT A NAP. Napfény áradt be az ablakokonmikor felkeltünk, és már éreztem a hőséget, pedig csak kora reggel volt. Kiválasztottam alegkönnyedebb szerelést az egyenruha felhozatalból: egy szürke szoknyát, egy rövid ujjúfehér blúzzal. Az „egyszerű ékszerek” engedélyezve voltak, így magamon hagytam az aranykeresztet. A hajam éppen az egyik nehéz napját élte – ami úgy nézett ki gyakoribb, mint anormális állapota ezen az új éghajlaton. Szerettem volna lófarokba fogni, ahogy Jill tette asajátjával, de túl sok volt belőle, hogy csinosan meg tudjam csinálni. Ahogy különbözőhelyeken érintette a vállamat, arra gondoltam itt az idő megnövesztenem.A reggeli után, amiből egyikünk sem igazán evett, az ingázó busszal felmentünk a KözpontiCampuszhoz, ami hirtelen tele lett emberekkel. Szinte csak minden harmadik diák voltbentlakó. A többiek helyiek voltak és mind megjelentek a mai napon. Jill alig beszélt az egészút alatt és megint betegnek nézett ki. Nehéz volt megmondani, de úgy láttam sápadtabb aszokottnál. A szemei még véreresebbek voltak, sötét karikákkal alatta. Egyszer felébredtem azéjszaka és láttam, hogy gyorsan elaludt, ezért nem voltam teljesen biztos benne mi volt aprobléma. Valójában azok a sötét karikák voltak az első hibák, amiket egy mora bőrén láttam– mindig tökéletes, porcelán bőrük volt. Nem csoda, hogy általában későig aludt. Nem kellettolyan dolgokkal foglalkoznia, mint púder és korrektor, ahogy nekem.A reggel előre haladtával, Jill végig az ajkát harapdálta és aggódva nézegetett körbe. Taláncsak ideges volt, amiért egy teljesen emberekkel teli világba merült. Úgy tűnt, még az semérdekelte, hogy a jó terembe kerüljünk és teljesítsük a feladatunk. Ez a rész még mindigrémített kicsit. Csak menj egyik osztályból a másikba, mondtam magamnak. Csak ennyit kelltenned.Az első órám ősi/antik történelem volt. Eddie is ott volt, és gyakorlatilag lerohant mikormeglátott engem. „Jól van Jill? Láttad őt?”„Hát, közös szobánk van, szóval igen.” Szomszédos padokhoz ültünk le. RámosolyogtamEddie-re. „Nyugi. Jól van. Idegesnek tűnt, de ezért nem is hibáztatom.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euBólintott, bár még mindig bizonytalannak nézett ki. Minden figyelmét a terem elejérefordította, mikor a tanár feltűnt, de volt valami nyugtalanító Eddie-ben, mintha alig tudnávisszatartani magát attól, hogy felugorjon és ellenőrizze Jillt.„Jó napot, jó napot.” Az oktatónk egy negyvenes éveiben járó nő volt, fehér csíkokkaltarkított drótszerű fekete hajjal és elég nyugtalan energiával, hogy vetekedjen Eddie-ével – ésha az óriás kávésbögréje jelzett valamit, nem volt nehéz kitalálni mit. Egy kicsit irigykedtemés reméltem bárcsak megengednék, hogy italt hozzunk be az osztályba – kiváltképpen mert akollégiumi étkezőben nem volt kávé. Nem tudtam, hogy élem túl a következő pár hónapkoffeinmentes napjait. Úgy tűnt, a tanárnő szereti a míves ruhákat. „Ms. Terwilliger vagyok, akiváló vezetőjük az ősi történelem csodálatos útján.” Elsöprő, grandiózus hangon beszélt,amiért néhány osztálytársam vihogásban tört ki. Egy fiatal férfi irányába intett, aki mögötteült, közel a nagy asztalhoz. Unott kifejezéssel nézte az osztályt, de mikor a nő felé fordultmagához tért. „És ő az én tanársegédem, Trey, akit szerintem néhányan már ismernek. Ebbena negyedévben a tanuló segédem, így valószínűleg nagyrészt csak a sarokban fog lapítani éspapírokat töltögetni. De kedvesnek kell lenniük vele, mivel ő fogja beírni a jegyeiket aszámítógépembe.”Trey intett egyet és rámosolygott a barátaira. Meglehetősen barna bőre és fekete haja volt,aminek hossza kacérkodott az iskola szabályaival. A jól vasalt Amberwood egyenruha üzletikinézetet kölcsönzött neki, de a szemében lévő csintalan fényből arra következtettem, hogynem igazán veszi komolyan ezt a segéd dolgot.„Most,” folytatta Ms. Terwilliger. „ A történelem fontos, mert a múltról tanít minket. Ésazzal, hogy a múltról tanulsz, megérted a jelent, így okos döntéseket fogsz hozni a jövőben.”Drámai szünetet tartott, hogy meg tudjuk emészteni a hallottakat. Mikor megbizonyosodottarról, hogy sikerrel jártunk, odament egy laptophoz, ami össze volt kötve egy projektorral.Megnyomott néhány gombot és megjelent a terem elejében lévő képernyőn egy kép egyfehér-oszlopos épületről.„Most akkor. Valaki meg tudja mondani mi ez?”„Egy templom?” találgatott valaki.„Nagyon jó? Mr.---?”„Robinson,” válaszolta a fiú.Ms. Terwilliger elővett egy írótáblát és megnézte a listát. „Á, meg is van. Robinson.Stephanie.”„Stephan”, javította ki a fiú elvörösödve amint néhány barátja kuncogott.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMs. Terwilliger feltolta az orrára a szemüvegét és bandzsított. „Akkor az. Hála Istennek. Épparra gondoltam milyen nehéz lehet az élete egy ilyen névvel. Elnézést. Eltörtem aszemüvegem hétvégén és őrületes krokett balesetben, ezért ma a régit kellett elhoznom.Szóval, Stephan-nem-Stephanie, igaza van. Ez egy templom. Tudna még pontosabb lenni?”Stephan megrázta a fejét.„ Bárki más tudna egy kis betekintés adni?”Mikor csak csend volt a válasz Ms. Terwilliger-nek, mély lélegzetet vettem és felraktam akezem. Itt az ideje megtapasztalni milyen egy igazi tanulónak lenni. Bólintott nekem.„Ez a Panthenon, asszonyom.”„Valóban az,” mondta. „ És az Ön neve?”„Sydney.”„Sydney…” Ellenőrizte a táblát és meglepődve nézett fel. „Sydney Melbourne? Istenem. Nemhallatszik ausztrálnak.”„Öm, Sydney Melrose vagyok, asszonyom,” javítottam ki.Ms. Terwilliger összevonta a szemöldökét és odaadta a táblát Trey-nek, aki úgy nézett kimintha a nevem lenne a legviccesebb dolog, amit valaha hallott volna. „Vegye át, Mr. Juarez.Az Ön fiatal szemei jobbak, mint az enyémek. Ha így folytatom, a fiúkból lányokat csinálokés tökéletesen rendes fiatal hölgyekből pedig bűnözők leszármazottjait. Szóval.” Ms.Terwilliger újra rám figyelt. „A Panthenon. Tud valamit róla?”A többiek engem figyeltek, leginkább baráti kíváncsisággal, de mégis éreztem a nyomást,amiért a figyelem középpontjába kerültem. Csak Ms. Terwilligerre fókuszáltam, és aztmondtam, „Az Acropolis része, asszonyom. Athénban. Krisztus előtt ötödik századbanépítették.”„Nem szükséges, hogy ’asszonyomnak’ szólítson,” mondta nekem Ms. Terwilliger. „Bárüdítő egy kis tiszteletet kapni, a változatosság kedvéért. És briliáns válasz.”Végig nézett a terem többi részén. „Most, ezt mondják meg nekem. Mi a fenéért kénefoglalkoznunk az athéniakkal vagy bármivel, ami 15000 évvel ezelőtt történt? Miért lehetfontos nekünk manapság?”Még nagyobb csend és szemmeresztés. Mikor már úgy tűnt az elviselhetetlen csend órák ótatart, megint felraktam a kezemet. Ms. Terwilliger nem vette észre és visszapillantott Trey-re,aki a tanári asztalon pihentette a lábát. A fiú gyorsan ledobta a lábait és felegyenesedett.„Mr. Juarez,” jelentette ki Ms. Terwilliger. „Itt az idő, hogy hasznosítja tudását. Tavalyelvégezte ezt az osztályt. Meg tudná mondani nekik miért lényeges manapság is az ősi athéni2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euesemények számunkra? Ha nem tudja, kénytelen leszek megint Miss Melbourne-t felszólítani.Úgy néz ki, ő tudja a választ és képzelje el, ez milyen kínos lenne magának.”Trey rám pillantott majd vissza a tanárra.„A neve Melrose, nem Melbourne. És a demokrácia először Athénban jelent meg a hatodikszázadban. A legtöbb eljárást, amit bevezettek még ma is használja a kormány.”Ms. Terwilliger drámain a szívéhez emelte a kezét. „ Maga figyelt a múlt évben! Nos,nagyjából. A dátum hibás.” Rám esett a pillantása. „Fogadok, hogy Ön tudja mikor kezdődötta demokrácia Athénban.”„ Az ötödik században,” válaszoltam azonnal.Ezzel kiérdemeltem egy mosolyt a tanárnőtől és egy átható pillantást Trey-től. Az osztálytöbbi része is hasonlóan tett. Ms. Terwilliger folytatta rikító stílusában, több fontos dátumot ésidőpontot is kiemelve, amit meg kell tanulnunk részletesebben. Rájöttem, hogy mindegyikkérdésére tudtam a választ. Visszafoghattam volna magam, de nem tudtam mit tenni. Ha senkisem tudta a választ, úgy éreztem muszáj megmondanom. És minden egyes alkalommal mikormegtettem, Ms. Terwilliger ezt mondta, „Trey, Ön tudta ezt?” megrándult az arcom. Ténylegnem akartam ellenségeket szerezni az első napomon. A többi tanuló érdeklődve nézett mikorbeszéltem, ami egy kicsit magabiztosabbá tett. Láttam olyanokat is, akik sokatmondópillantásokat váltottak mikor válaszoltam, mintha tudnának valamit, amit én nem. Ez jobbanaggasztott, mint Trey bosszantása. Úgy hangzott, mintha felvágnék? Még túl bizonytalanvoltam a társadalompolitikában, hogy tudjam mi normális és mi nem. Ez egy egyetemilegversenyképes iskola. Biztos nem volt rossz dolog műveltnek lenni?Ms. Terwilliger itt hagyott minket, azzal a feladattal, hogy olvassuk el az első két fejezetét atankönyvnek. Szerettem a történelmet, különösen a művészettörténelmet és az építészetet. Azotthontanulásom szigorú és jól szervezett volt, de nem ez volt az a tantárgy, amire apámszerint túl sok időt kellett volna szánnunk. A szabadidőmben kellett tanulnom, ezért lesújtó ésegyben túl kényelmes volt azt gondolnom, hogy most egy olyan osztályom van, akinek az azéletcélja, hogy erről tanuljon és, hogy értékelni fogják a tudásom – de a tanár legalábbmegtette.Ezután elváltak útjaink Eddie-vel és elmentem emelt szintű kémiára. Míg arra vártam, hogyelkezdődjön az óra, Trey csusszant be a mellettem lévő padba.„Szóval, Miss Melbourne,” mondta, Ms. Terwilliger hangját utánozva. „Mikor indít sajáttörténelem tanfolyamot?”Sajnáltam, hogy Ms. Terwilliger haragudott rá, de nem tetszett a hangneme. „Valóban erre azelőadásra jársz? Vagy még egy kicsit itt lebzselsz, és úgy teszel, mintha segítenél a tanárnak?”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEz mosolyt csal az arcára. „Ó, tényleg ide járok, sajnos. És én voltam Ms. T legjobbtanítványa a múlt évben. Ha kémiából is olyan jó vagy, mint történelemből akkor remélem,laborpartnerek leszünk. Már ha az egész szemesztert végig tudod csinálni.A kémia meghatározó része volt az Alkimisták képzésének, és kétlem, hogy volt valami ezenaz órán, amit nem tudtam már eddig is. Az Alkimisták, mint „mágikus tudósok” emelkedtekki a Középkorban, mikor ólomból aranyat próbáltak előállítani. Ezekből a korai kísérletekbőlfelfedezték a különleges tulajdonságait a vámpír vérnek és hogy hogyan reagál másanyagokkal, végül a keresztes hadjáratokig kiterjedt, hogy a vámpírokat és az embereketelzárva kell tartani egymástól. A korábbi tudományos háttér, és a jelenlegi munkánk a vámpírvérrel, az egyik legfontosabb tantárggyá tette a kémiát a gyerekkori tanulmányaim során. Azelső kémikus felszerelésemet hat évesen kaptam. Mikor a többi gyerek az ABC-t gyakoroltaaz én apám savakról vallatott és hamis hitelkártyákról.Nem mondhattam el mindezt Trey-nek, ezért elfordítottam a tekintetemet és mellékesen azarcomba söpörtem a hajam. „Jó vagyok benne.”A pillantása az arcomra tévedt, és megértés sugárzott belőle. „Á, szóval ez az.”„Micsoda?” kérdeztem.Az arcomra mutatott. „ A tetoválásod. Attól van, igaz?”Ahogy arrébb söpörtem a hajam, láthatóvá vált az arany liliom. „Ezt hogy érted?” kérdeztem.„Nekem nem kell a félénket játszanod,” mondta sötét szemeit forgatva. „Értem én. Mármint,nekem csalásnak tűnik, de gondolom, nem mindenkit érdekel a becsület. Bár nagyon büszkedolog, hogy az arcodon viseled. Az öltözködési szabályt is megszeged vele, tudod – nemmintha ez bárkit is visszatartana.”Elmozdultam és hagytam, hogy a hajam visszahulljon a helyére. „Tudom. Akartam rá sminketrakni és elfelejtettem. De mit mondtál a csalásról?”Ő csak megrázta a fejét, úgy, hogy tisztán látszott, befejezettnek tekinti a témát.Reményvesztetten ültem ott, csodálkoztam mit csináltam rosszul. Hamarosan,zavarodottságom helyét rémület vette át, ahogy a tanárunk bemutatta nekünk ezt az órát és akövetelményeket. Van egy kémikus felszerelésem a szobámban, ami terjedelmesebb voltAmberwoodénál. Ó, rendben. Gondolom egy kis alapfokú ismétlés nem fog megártani nekem.A többi órám is ugyanúgy épült fel. Mindegyik tantárgyamból jó voltam és azt vettem észre,hogy minden kérdésre válaszolok. Ezáltal jóban lettem a tanáraimmal, de nem tudtamfelmérni az osztály többi részének a reakcióját. Még mindig sok bánatos fejcsóválást láttam ésármánykodó tekinteteket – de igazából csak Trey ítélt el. Nem tudtam, hogy vissza kéne-efognom magam, vagy nem.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euNéhányszor belefutottam Kristinbe és Juliaba, és emlékeztettek rá, hogy csatlakozzamhozzájuk ebédre. Megtettem, egy sarokasztalnál találtam meg őket a Keleti ebédlőben.Integettek nekem, és ahogy az asztalok között szlalomoztam gyorsan körbenéztem, háthameglátom Jillt. Egész nap nem találkoztam vele, bár ez nem olyan meglepő, figyelembe véveaz órarendünket.Valószínűleg a másik ebédlőben evett, esetleg Eddie-vel vagy Micah-val.Kristin és Julia barátságosak voltak, arról kérdezgettek, hogy ment az első napom ésbölcsességeket osztottak meg velem néhány tanárról, akik már tanították őket. Ők is végzősökvoltak, mint én és volt néhány közös óránk. Az ebédidő nagy részében alapinformációkattudtunk meg egymásról, mint hogy honnan jöttünk. Az ebéd vége felé elkezdtem válaszokatkapni azokra a kérdésekre, amik egész nap foglalkoztattak. Bár ezzel újabb kérdések merültekfel bennem.„Szóval,” mondta Kristin, áthajolva az asztalon. „Tényleg szuper memóriát ad neked? Vagyolyan, mint, nem is tudom, megváltoztatja az agyad és okosabbá tesz?”Julia a szemeit forgatta. „Nem lehetsz tőle okosabb. Memóriának kell lennie. Amire énkíváncsi vagyok, hogy meddig tart?”A tekintetem oda-vissza járt közöttük, még jobban össze voltam zavarodva, mint eddig.„Akármiről is beszéltek, nem tehet okosabbá engem, mert jelenleg teljesen el vagyok veszve.”Kristin nevetett ezen. „ A tetoválásod. Hallottam, hogy a legnehezebb kérdésekre válaszoltálmatekon. És egyik barátom történelemről is azt mondta, hogy te uraltad az órát. Azt próbáljukkitalálni, hogy segít ebben a tetkód.”„Segít nekem… válaszolni a kérdésekre?” kérdeztem. Az arcuk megerősítette az állítást.„Nem segít. Az a dolog… csak, nos, én vagyok. Csak tudom a válaszokat.”„Senki sem annyira okos,” vitatkozott Julia.„Nem olyan őrületes. Nem vagyok egy géniusz. Egyszerűen csak sokat tanultam. Egy ideigmagántanuló voltam és az apám igazán… szigorú,” tettem hozzá, hátha segít.„Ó,” mondta Kristin, egyik hosszú fonatával játszva. Észrevettem, hogy sötét haját mindignagyon praktikusan hordja, míg a szőke Juliaé mindig zabolázatlan és kócos volt. „Azt hittem,hogy lehetséges… de akkor, mit tud a tetoválásod?”„Nem csinál semmit,” mondtam. Már ahogy kimondtam a szavakat, éreztem egy enyhebizsergést a belsőmben. A tetoválásban volt egy olyan varázslat, ami megállított, hogyAlkimistákkal kapcsolatos dolgokról beszéljek olyanokkal, aki nem voltak a belső kör tagjai.A tetoválás nem hagyta, hogy túl sokat mondjak, nem mintha szükség lett volna rá. „Csak úgygondoltam, hogy menő.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Ó,” mondta Julia. Mindkét lány megmagyarázhatatlanul csalódottnak tűnt.„Honnan a fenéből szedtétek, hogy ez a tetkó okosabbá tesz engem?” kérdeztem.A figyelmeztető csengő megakadályozta a további beszélgetésünket, emlékeztetve minket,hogy ideje a következő óránkra mennünk. Volt egy kis szünet, amíg Kristin és Julia mérlegeltvalamit. Kristin tűnt a vezetőnek kettőjük közül, mert végül ő adott egy határozott bólintást.Volt egy olyan határozott érzésem, hogy fel lettem mérve.„Oké,” mondta végül, egy nagy mosollyal az arcán. „Mindent elmondunk neked később.”Megbeszéltünk egy időpontot hogy együtt lógjunk és tanuljunk később, majd elváltak azútjaink. Az volt a benyomásom, hogy inkább szocializálódás lesz ebből, mint tanulás, amirészemről rendben volt, de fejben megjegyeztem, hogy először írjam meg a házi feladatomat.A nap további része gyorsan eltelt és kaptam egy üzenetet egyik órán Mollytól, atanácsadótól. Ahogy vártam, végeztem az összes nyelvtanulással, és azt akarta, menjek elhozzá, hogy megbeszéljük mi lesz az utolsó negyedévben, mikor gyakorlatilag nem lesz órám.Ez azt jelentette, hogy az iskolai napom hivatalosan is befejeződik a testneveléssel.Átöltöztem a megadott tornaruhámba, rövidnadrág és egy Amberwood póló, és kivándoroltama meleg napsütésre a többiekkel. A mai nap már egy kicsit éreztem a meleget az órák között,de az semmi volt, ahhoz képest, hogy hosszú ideig kint kellett állnunk, ilyenkor értékeltemigazán, hogy sivatagban vagyunk. Körbetekintve az osztálytársaimon, akik között voltak fiúkés lányok minden korosztályból, láttam, hogy nem én voltam az egyedüli, aki izzad. Majdnemleégtem, ezért emlékeztettem magam, hogy szerezzek naptejet a biztonság kedvéért. Jillnek isszüksége lehet rá.Jill!Körbe pillantottam. Majdnem elfelejtettem, hogy Jillnek is ezen az órán kellett lennie.Kivéve, hogy hol van most? Semmi jel nem mutatott rá. Mikor a tanárunk, Miss Carson,figyelmet kért nem is említette Jill nevét. Csodálkoztam, ha az utolsó pillanatban változtattákvolna meg az órarendet.Miss Carson a ’csapjunk bele egyből a közepébe’ módszer híve volt. Csapatokra lettünkosztva a röplabdához, és azt vettem észre, hogy Micah mellett állok. A világos, szeplős színeipirosra változtak, és majdnem javasoltam, hogy ő is használjon naptejet. Barátságosan rámmosolygott.„Hé,” mondtam. „Láttad ma már a húgomat? Jillt?”„Nem,” válaszolta. Egy vékony ránc jelent meg a homlokán. „Eddie kereste ebédnél. Arragondolt, hogy veled evett a kollégiumotokban.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMegráztam a fejem, émelygő érzés jelent meg a gyomromban. Mi történik? Egy rémálomforgatókönyve villant fel az agyamban. Azt hittem Eddie túlreagálta az elővigyázatosságával,de mégis történt valami Jillel? Lehetséges lenne, minden tervünk ellenére, hogy Jillvalamelyik ellensége bejutott és elrabolta őt a felügyeletünk alól? Azt kell mondanom azAlkimistáknak – és az apámnak – hogy elvesztettük Jillt az első napon? Pánik söpört végigrajtam. Ha eddig nem küldtek el egy átnevelő intézetbe, kétségkívül jó úton haladok felé.„Jól vagy?” kérdezte Micah, engem tanulmányozva. „Jól van Jill?”„Nem tudom,” válaszoltam. „Bocsáss meg.” Kitörtem a csapatom térformájából ésodaszaladtam ahol Miss Carson felügyelt minket.„Igen?” kérdezte tőlem.„Elnézést a zavarásért asszonyom, de aggódom a testvéremért. Jill Melrose. Én vagyokSydney. Itt kéne lennie. Nem tudja, esetleg órát cserélt?”„Á, igen. Melrose. Kaptam egy üzenetet az irodából, épp az óra előtt, hogy ma nem vesz résztrajta.”„Nem mondták miért?”Miss Carson bocsánatkérően megrázta a fejét majd utasításokat ordított egyik gyereknek, akiépp lelassított. Újra csatlakoztam a csapatomhoz, pörgő aggyal. Nos, legalább valaki látta maJillt, de hogy a fenébe nem jelent meg?„Jól van?” kérdezte Micah.„Én… azt hiszem. Miss Carson annyit tud, hogy ma nem vesz részt az órán, de azt nem, hogymiért.”„Van valami, amit tehetek?” kérdezte. „Hogy segítsek neki? Vagy nektek srácok?”„Nem, köszi. De kedves tőled, hogy megkérdezted.” Reméltem, hogy van egy óra a közelben.„Amint vége az órának megkeresem.” Hirtelen eszembe jutott valami. „De Micah? Eddie-nekegy szót sem.”Micah egy kíváncsi pillantást vetett rám. „miért nem?”„Túl védelmező. Aggódni fog, pedig semmi sem történt valószínűleg.”Emellett fel fogja forgatni az iskolát, hogy megtalálja.Amikor az órának vége lett, gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem mielőtt elindultam azadminisztrációs irodába. Kétségbeesetten vissza akartam rohanni a kollégiumba, hogymegnézzem, ott van-e Jill, de nem késhettem le a találkozóm. Ahogy átsétáltam egy folyosónMolly irodája felé, elhaladtam a főfolyosó mellett – és támadt egy ötletem. Megálltam, hogybeszéljek az iskolalátogatási titkárnővel a találkozóm előtt.„Jill Melrose,” mondta a titkárnő bólintva. „Vissza lett küldve a kollégiumába.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Visszaküldve?” tiltakoztam. „Ez meg mit jelentsen?”„Nincs felhatalmazásom, hogy elmondhassam.” Milyen melodrámai?Idegesebben és zavarodottabban mint valaha mentem Molly irodájába, abba a ténybekapaszkodva, hogy Jill titokzatos eltűnése legalább az iskola engedélyével történt. Molly aztmondta, hogy felvehetnék egy másik fakultatív vagy kötelező független tárgyat a nyelvhelyett, ha van egy tanár, aki támogat. Egy ötlet jutott eszembe.„Megbeszélhetnénk ezt holnap?” kérdeztem. „Először beszélnem kéne valakivel.”„Persze,” mondta Molly. „Csak döntsd el hamar. Most visszamehetsz a kollégiumodba, denem hagyhatjuk, hogy itt bóklássz minden nap ez idő alatt.”Biztosítottam róla, hogy hamarosan megkapja választ és visszafordultam. Az ingázó busz nemjárt túl gyakran az órák alatt, így lesétáltam azt az egy mérföldet. Mindössze tizenöt percetvett igénybe, de kétszer annyinak tűnt ebben a hőségben. Mikor végre elértem a kollégiumajtaját megkönnyebbülés áradt szét bennem. A szobánkban találtam Jillt, mintha semmikülönös nem történt volna.„Jól vagy!”Jill az ágyon feküdt, megint a könyvét olvasta. Mogorván felpillantott. „Ja. Valahogy úgy.”Leültem az ágyamra és lerúgtam a cipőimet.„Mi történt? Pánikrohamot kaptam mikor nem voltál órán. Ha Eddie tudná--”Jill felpattant. „Ne, ne mondd el Eddie-nek. Ki fog akadni.”„Oké, oké. De mondd el nekem mi történt. Azt mondták ide küldtek téged?”„Ja.” Jill grimaszolt. „Mert kiküldtek az első órámról.”Nem tudtam mit mondani. Nem tudtam elképzelni, hogy az édes, szégyenlős Jill olyat tett,ami ezt indokolta. Ó, Istenem. Remélem nem harapott meg senkit. Én voltam az, akiről aztgondolták, hogy gondjai lesznek az iskolába való beilleszkedéssel. Jillnek profinak kénelennie.„Miért küldtek ki?”Jill sóhajtott. „Másnaposságért.”Még kevésbé tudtam mit mondhatnék. „Tessék?”„Beteg voltam. Ms. Chang – a tanárom – vetett rám egy pillantást és azt mondta mérföldekrőlkiszúrja a másnaposságot. Az irodába küldött az iskolai szabályzat megszegéséért. Mondtamnekik, hogy csak beteg voltam, de folyamatosan azt mondogatta, hogy ő tudja. Az igazgatóvégül azt mondta, hogy nincs rá mód, hogy bebizonyítsam, azért volt, mert beteg vagyok, ígynem kaptam büntetést, de nem engedték, hogy részt vegyek a többi órámon. Itt kelletttöltenem a nap hátralévő részét.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Ez…ez őrület!” Felpattantam és járkálni kezdtem. Most, hogy magamhoz tértem kezdetihitetlenségemből, egyszerűen csak fel voltam háborodva. „Veled voltam múlt éjszaka. Ittaludtál. Én tudom. Egyszer felébredtem és mélyen aludtál. Hogy képes Ms. Chang egyáltalánezzel megvádolni? Nincs is bizonyítéka! Az iskolának sincs. Nem volt joguk kiküldeni tégedaz óráról. Most azonnal el kell mennem az irodába! Nem, beszélni fogok Keith-szel és azAlkimistákkal és a „szüleink” panaszt fognak tenni.”„Ne, várj, Sydney.” Jill felugrott és megfogta a karomat, mintha attól félne, hogy azonnyomban kimasírozok.„Kérlek. Ne. Csak hagyd. Nem akarok több bajt okozni. Nem kaptam semmilyen rossz jegyet.Igazából meg se lettem bűntetve.”„Lemaradtál az óráidról,” mondtam. „Ez elég nagy büntetés.”Jill megrázta a fejét, szemei tágra nyíltak. Félt, jöttem rá, de ötletem sem volt, miért nemakarta, hogy elmondjam a történteket. Itt ő volt az áldozat. „Nem, rendben van így.Felzárkózom. Nincsenek hosszú távú következmények. Légy szíves, ne fújd fel az ügyet. Atöbbi tanár valószínűleg úgy gondolta, hogy beteg vagyok. A többi tanár valószínűleg nem istud a vádakról.”„Ez így akkor sincs rendben,” morogtam. „Tehetek valamit érte. Ezért vagyok itt, hogysegítsek neked.”„Nem,” mondta Jill hajthatatlanul. „Kérlek. Hagyd annyiban. Ha tényleg segíteni szeretnél…”Elfordította a tekintetét.„Mi?” kérdeztem, még mindig tele jogos haraggal. „Mire van szükséged? Nevezd meg.”Jill újra felnézett. „Szükségem van rád… rád, hogy elvigyél Adrianhoz.”A fordítás a www.konyvfanoknak.5mp.eu honlap számára készült.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHetedik fejezetFordította: Kamáslimacska- Adrian? - szóltam meglepetten - Mi köze ehhez az egészhez?Jill szótlanul megrázta a fejét, és könyörögve nézett rám.- Kérlek. Csak vigyél el hozzá!- De néhány nap múlva úgyis találkoztok, mire neked vér kell.- Tudom - mondta Jill - De nekem most kell vele találkoznom mindenképpen. Ő az egyetlen,aki meg fog érteni.Ezt eléggé nehezemre esett elhinni.- Azt mondod, én nem vagyok képes erre? Sőt, még Eddie sem?Felnyögött.- Nem, nem mondhatsz semmit Eddie-nek. Totál kiakadna.Annak ellenére, hogy állandóan túlagyalok mindent, most próbáltam nem rosszat gondolni.Miért kell Jill-nek annyira Adriannal találkoznia az iskolában történt közjáték után? Adrianéppúgy nem tud segíteni neki, ahogy én. Sőt alkimistaként még több esélyem lett volna apanasztevésre. Vagy Jillnek csak lelki támogatásra van szüksége Adriantől? Emlékszemhogyan ölelte meg Jill Adriant búcsúzáskor, lehet, hogy belezúgott? Ez esetben, ha Jillbiztonságérzetre vágyna, akkor Eddie-vel jobban járna. Vagy nem? Eddie valószínűleg atörténtek feletti sértődöttségében most is ott verné a suli igazgató asztalát. Ezt elkerülni, azértnem feltétlen lenne hátrány.- Ok - mondtam végül – menjünk. Kitöltöttem a campus kilépési nyilvántartást. Mrs.Weathers nem volt rest emlékeztetni minket, hogy Jill szobafogságon van a tanítási napvégéig. Erre én is ugyanolyan gyorsan felhívtam a figyelmét, hogy a legtöbb osztálynak nincsmár több órája, ami tulajdonképp azt jelenti, hogy szinte vége a tanítási időnek. Mrs. Weathernem kötött bele érvelésembe, de megváratta velünk a 10 perccel később lévő, utolsó órát jelzőcsengőt. Jill erre leült, lábával idegesen a széket rugdosva.A fél órás út alatt, míg felértünk a hegyre a Clarence birtokig, alig szóltunk egymáshoz. Nemigazán tudtam miről kéne csacsognunk.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Milyen volt az első napod a suliban? – nem éppen a legfrappánsabb témaválasztás volt.Ráadásul akárhányszor eszembe jutott egyre dühösebb lettem. Nem tudtam elhinni, hogy vanolyan tanár, aki megengedheti magának azt az arcátlanságot, hogy megvádolja Jillt azzal,hogy ivott és másnapos. Egyrészt nem is lehet ilyesmit igazán bizonyítani, és pláne nem lehetmegvádolni úgy, hogy öt percet töltöttél az illetővel.Egy középkorú nő nyitott ajtót nekünk. Dorothy-nak hívták, ő volt Clarence házvezetőnője ésetetője. Dorothy kedves volt, még ha kicsit zavart is. Szürke, feszes, magas nyakú ruhát viselt,ami eltakarta a harapásnyomokat a nyakán. Visszamosolyogtam rá az idegeneknek fenntartotttartózkodó kedvességgel, de nem tudtam eltakarni a jelenlététől rám törő pillanatnyiborzongást. Hogy képes erre valaki? Hogyan tudja bárki is így felajánlani a vérét? Elkezdettforogni a gyomrom a gondolattól, és azon kaptam magamat, hogy igyekszem minéltávolabbra kerülni tőle. Még csak véletlenül sem akarok hozzá érni, ahogy elhaladok mellette.Dorothy visszakísért minket abba a szobába, ahol előző nap ültünk mindannyian. Clarencenem volt a láthatáron, csak Adrian, aki épp a zöld plüss kanapéról bámulta a tv-t, amiötletesen egy díszes fa szekrénybe volt belesüllyesztve. Meglátva minket lekapcsolta és felült.Dorothy elnézést kért, majd becsukta maga mögött a francia ajtókat.- Nahát, milyen kellemes meglepetés – nézett ránk meglepődve. Jill a szobafogság alattátöltözött rendes utcai ruhába, de én még mindig Amberwood egyenblúzát és szoknyájátviseltem.- Sage, jól látom, hogy egyenruhában vagy? Olyan, mintha mindig ezt hordanád.- Édes vagy – mondtam, elfojtva, hogy pofákat vágjak a megjegyzésére.- Vigyázz, már majdnem mosolyogsz.Egy üveg brandy után nyúlt és leült az asztal mellé. Az asztalon pici poharak sorakoztak, éstöltött magának egy nagyvonalú adagot.- Kértek?- Még csak kora délután van - mondtam rosszallóan. Nem mintha igazán érdekelt volna,milyen napszak van.- Gonosz kis másnaposság nyúz – mentegetőzött - Ezzel csak gyógyítani próbálom.- Adrian, beszélnünk kell – szólt Jill komolyan. Adrien arcán elhalványult a vigyor.- Mi a baj, Jilli-csali?Jill nyugtalanul nézett rám.- Nem bánnád, ha….?Vettem a célzást és próbáltam nem mutatni, mennyire bánt ez a titkolózás.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Persze. Akkor én….. akkor én kint leszek megint. - Nem tetszett az ötlet, hogykirekesztenek a beszélgetésből, de semmiképp nem akartam az öreg házban sem bolyongani.Inkább kimegyek a kertbe.Alig jutottam ki a folyósóra, amikor valami elém ugrott. Sikkantottam és majd három métertugrottam ijedtemben. Miután konstatáltam, hogy a szívem nem ugrott ki a helyéről,eszméltem rá, hogy Lee áll előttem – nem mintha ettől megnyugodtam volna. Nem számítmennyire barátságos voltam ezekkel a teremtményekkel, belül folyamatosan szólt avészcsengőm ha kettesben kellett lennem egy ismeretlen vámpírral. A hirtelen találkozástráadásul agyam azonnal támadásnak vélte. Lee csak állt és bámult rám. Az arcáról lerítt, hogyőt is meglepte találkozásunk - habár ő talán nem rémült meg annyira, mint én.- Sydney? - kérdezte Lee. - Te mit csinálsz itt?Pillanatok alatt a félelmem zavartságba ment át, mintha rajtakaptak volna valamin.- Ó én csak Jillel jöttem. Nagyon durva napja volt és úgy érezte beszélnie kell Adriannel.Magukra akartam hagyni, és csak…. uhh, és csak ki akartam menni.Lee zavarban lévő arca mosolyra húzódott.- Nincs erre szükség. Nem kell, hogy önként száműzd magad. Gyere, épp pár falatértindultam a konyhába.Ettől tuti rémült fejet vághattam, mert elkezdett nevetni.- Nem ember-féle falatért.Elvörösödtem és követtem a konyhába.- Bocsánat – mentegetőztem - ez ösztönösen jön.- Semmi baj. Tudod, ti alkimisták elég ideges típusok vagytok.- Igen - nevettem kényelmetlenül - tudom.- Mindig is szerettem volna találkozni valamelyikkőtökkel, de egyáltalán nem olyanokvagytok, mint amilyennek elképzeltelek benneteket – mondta, miközben kinyitotta a hatalmaskonyha ajtaját. A ház többi része meglehetősen régi és komor volt, de a konyhában mindenragyogott és modern volt.- Ha ettől jobban érzed magadat, nem vagy olyan szörnyű, mint Keith. Ma reggel is itt járt, ésnagyon ideges volt, szó szerint folyamatosan maga mögé pillantgatott - mondta Leeelgondolkodva. - Azt hiszem, az miatt lehetett, hogy Adrian úgy nevetett azon a régi feketefehérfilmen amit épp nézett, mint egy őrült tudós.Hirtelen megtorpantam.- Keith itt volt ma? Mit akart?- Erről apádat kéne megkérdezned. Vele beszélt a legtöbbet.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLee kinyitotta a hűtőt és elővett egy doboz kólát.- Kérsz?- Uh, nem, köszönöm. Tele van cukorral.Megragadott egy másik dobozt.- Cukormenteset? - nyújtotta felém.Egy percig vaciláltam mire elvettem.- Persze, köszi.Nem ez volt a leghőbb vágyam, hogy ebben a házban fogyaszthassak bármilyen ételt, vagyitalt, de a dobozos kóla elég biztonságosnak tűnt. Le volt teljesen zárva, és úgy nézett ki, mintegy normális élelmiszer boltból származó üdítő, és nem, mint valami vámpír kotyvalék.Kinyitottam és belekortyoltam, miközben az agyam folyamatosan zakatolt.- Tényleg nem tudod mit akarhatott itt Keith?- Hm? - Lee egy almát kezdett el rágcsálni a kóla mellé, miközben a konyhapult tetejéretornázta fel magát.- Ja, Keith? Nem. De ha találgatnom kéne, azt mondanám miattam volt itt. Mintha aztpróbálta volna ellenőrizni, hogy itt vagyok e.Olyan hatalmasat harapott az almába, hogy azon kezdtem el morfondírozni, hogy azagyaraitól sikerült ekkorára, vagy nem.- Csak szeret biztosra menni - mondtam közömbösen. Bármennyire nem szerettemKeith-t, azért most jobb szerettem volna egy teljes egészében emberi lénnyel csevegni.Biztos voltam benne, hogy Keith beleásta magát a tanulásba, most hogy van egymagas rangú moroi a területén, nem szeretne semmiből sem kimaradni.Ez része volt a jó kis Alkimista megállapodásnak, persze, de a legvalószínűbb, hogy inkábbKeith sértett büszkeségéről szólt. Lee-t úgy tűnik nem nagyon érdekelte a dolog, az almájaszétrágásával volt elfoglalva, de közben éreztem, hogy engem néz.- Azt mondtad Jillnek rossz napja volt? Minden rendben van?- Igen, azt hiszem. Úgy értem, nem tudom. Nem tudom biztosan, hogy mit rontott el.Adriant akarta látni valamiért. Talán ő tud neki segíteni.- Adrien moroi - mondta Lee magától értetődően - talán valami olyasmiről van szó, amitcsak ő érthet meg - valami, amit Eddie és te nem. Ez még nem bűn.- Nem is állította ezt senki - mondtam. Természetes volt, a Jill és köztem lévő határozottkülönbség, többek között az, hogy én ember voltam, ő meg vámpír. Ha akartunk semlehetett volna nagyobb szakadénk közöttünk……..- És te főiskolára jársz…Los Angelesben? Egy emberi suliba?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEz nem állt távol a moroiktól. Néha saját fajtájuk alkotta kis csoportokban éltek, néhamegpróbáltak elvegyülni nagyobb városokban. Lee bólintott.- Aha. Először nekem is nehéz volt. Úgy értem, anélkül köztük lenni, hogy tudnák rólad,hogy vámpír vagy. Te pedig tudod, hogy más vagy, mint a többiek…….- Szegény Jill - mondtam. Hirtelen rájöttem, hogy rosszul ítéltem meg a helyzetet.Minden energiámat az kötötte le, hogy Jill betegségét másnaposságnak vélték a suliban.Rá kellett volna jönnöm, miért volt rosszul először. A teljesen idegen körülmények miattérzett aggódás megtette hatását. Teljesen lekötöttek a saját problémáim, hogy próbáljakbarátokat szerezni és kapcsolatokat teremteni – egyszóval a saját életemmel törődtem.- Azt hiszem nem igazán gondoltam bele, min megy keresztül - mondtam elgondolkodva.- Szeretnéd, hogy beszéljek vele? - kérdezte Lee, kidobva az almacsutkát. - Bár nemvagyok biztos benne, hogy sok megosztani való bölcsességem van.- Bármi segíthet - mondtam őszintén. Hirtelen csend támadt közöttünk, és kezdtemmagamat kényelmetlenül érezni. Lee nagyon barátságosnak tűnt, de a vámpírokkalszemben támasztott régi félelmeim már mélyen belém ivódtak. Egyik felem úgy érezte,hogy Lee nem feltétlen megismerni szeretne engem, mint inkább tanulmányozni. Azalkimisták egyértelműen újdonságot jelentettek számára.- Nem haragszol, ha megkérdezlek… a tetoválásod… különleges erővel bír, ugye? – aziskolában egyszer már lejátszódott ez a jelenet, kivéve, hogy Lee azért tudta rólam azigazságot. Szórakozottan megérintettem az arcomat.- Nem így mondanám, hogy különleges erővel rendelkezik. Megakadályozza, hogykifecsegjünk fontos információkat, továbbá immunerősítő hatása van. De, hogy ennéltöbbről lenne szó? Nem vagyok tőle különleges.- Lenyűgöző - suttogta. Zavartan félrenéztem, és mintegy véletlenül megpróbáltam ahajamat az arcomba fésülni az ujjaimmal. Ekkor Adrian feje bukkant fel a konyhaajtóban.Megfagyott a levegő.- Nohát, itt vagytok. Beszélhetek veled négyszemközt egy percet? - a kérdést nekemszánta, úgyhogy Lee leugrott a konyhapultról.- Itt a végszó. Jill még a dolgozószobában van?Adrian bólintott és Lee kérdőn rám nézett.- Szeretnéd, hogy…? - kérdezte. Bólintottam.- Az nagyon jó lenne. Köszi.Lee elment és Adrian kérdőn nézett rám.- Miről van szó?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Óó, csak azt gondoltuk, hogy Lee talán tud segíteni Jill-nek a problémáiban - magyaráztam.- Problémák?- Igen, tudod. Hogy emberek között tudjon élni.- Oh – nyögte Adrian. Egy doboz cigit vett elő és teljes megdöbbenésemre, rágyújtott. - Igen.Azt hiszem ez jó ötlet volt. De nem ezért akartam veled beszélni. Szeretném, ha lelépnénkinnen.Megdöbbentem. Akkor ez az egész nem Jill-ről szólt?- Palm Springsből?- kérdeztem.- Nem. Erről a helyről - és maga köré mutatott - Olyan, mintha egy nyugdíjasotthonbanlennénk! Clarence épp szunyókál és öt órakor vacsorázik. Rémesen unalmas.- Még csak két napja vagy itt - emlékeztettem.- Az már több, mint elég. Az egyetlen, ami itt tart, hogy Clarence-nek rengetegfélekonyakja van. De ha így megy tovább elmegyek, amikor hétvégén nem lesz itthon.Jézus Krisztus. Falakon kell mászkálnom - tekintete a nyakamban lévő keresztretévedt.- Oh, ne haragudj. Nem akartam Jézust szidni.Még mindig nem tértem napirendre a váratlan témaváltás felett, ami ellenérzéssel töltött el.- És mi van Lee-vel? Ő is itt van, nem?- De - vágta rá Adrian. - Néha. De ő nagyon elfoglalt…. pokolba, nem tudom. Iskolai dolgok.Holnap visszamegy Los Angelesbe és egy újabb unalmas este vár rám. Mindemellett… -cinkosan körülnézett - Lee nagyon kedves, de… nem szeret benne lenni a mókában. Vagynem úgy, ahogy én.- Pedig biztos jó lehet – mondtam fanyaron.- Ne legyél kis erkölcs csősz Sage. És hé, mint már mondtam, én bírom Leet, oké? De ő idekevés. Amikor itt van, állandóan magával foglalkozik. Többször bámulja magát a tükörben,mint én magamat. Minap is végig kellett hallgatnom a sopánkodását pár ősz hajszál miatt.Nem érdekeltek Lee különcségei.- Hova szeretnél menni? Ugye nem akarsz…- kellemetlen érzésem támadt - Ugye nem akarszAmberwoodba beiratkozni?- Micsoda? És játsszak 21-es ugróiskolásat a pajtásaiddal? Nem, köszi.- Huszonegy mit?- Semmit. Nézd - kipakolta a cigit a konyhapultra, ami nevetséges mozdulatnak tűnt,tekintve, hogy alig gyújtott rá néhány szálra belőle. Minek egy olyan rossz szokással élni, amiegyáltalán nem használ? - szükségem van egy saját kis életre. Veletek csak úgy megtörténnek2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eua dolgok. Esetleg nem tudsz szerezni, egy swank-i főiskolai padot, mint amilyen Keith-nek isvan a városban, akkor legalább tudnék a gazdag nyaralókkal partizni. Egyedül inni szomorúés szánalmas. Szükségem van társaságra. Még ha az emberekből is áll.- Nem – mondtam - Nem vagyok felhatalmazva erre. Te nem… nem dolgom rád felügyelni.Mi csak Jill-re vigyázunk – és Eddire, mióta ő Jill testőre.Adrian összevonta a szemöldökét.- És mit szólnál egy kocsihoz? Azt tudsz szerezni?Megráztam a fejemet.- És mi van a te kocsiddal? Mi lenne, ha visszavinnélek benneteket, aztán kölcsönvennémegy kis időre?- Nem - vágtam rá. Ez volt a legőrültebb ötlet, amit kitalálhatott. Latte a szemem fénye volt.Egyáltalán nem állt szándékomban kölcsönadni egy masszívan alkoholizáló alaknak -különösen nem olyannak, aki ráadásul még vámpír is. Ha létezett különösen felelőtlenvérszívó, akkor az Adrian Ivaskhov volt.- Megölsz, Sage!- Nem csináltam semmit.- Hát épp ez a baj.- Nézd – mondtam egyre növekvő feszültséggel - Mondtam, hogy nem az én dolgompátyolgatni téged. Beszélj Abe-bel ha valami nem tetszik, elvégre miatta vagy itt, nem?Adrienn az önsajnálat és a bosszúság keverékével az arcán nézett rám.- Mit tudsz erről?Hál Istennek. Nem tudja, hogy kihallgattam a beszélgetésüket.- Úgy értem, ő volt az, aki téged idehozott, és megkötötte Clarence-szel a megállapodást.Reméltem a hangom elég meggyőző volt - és talán megtudok valamit Abe mester tervéről.- Igen - mondta Adrian kicsit késve - de Abe azt akarja, hogy ebben a sírban maradjak. Hasaját életem lenne, akkor azt titokban kellene tartanunk előtte.- Nem fogok segíteni, még ha tudnék sem. Nem tudsz annyit fizetni, hogy keresztezzem Abeútját. - Láttam, ahogy agya egyre feszültebben zakatol egy újabb érvért, eldöntöttem kilépekebből a társalgásból. Hátat fordítottam neki, majd tüntetőleg kivonultam a konyhából, át anappaliba.A nappaliban Jill-t és Lee beszélgetett, jó ideje ez volt az első igazi mosoly, amit láttam Jillarcán. Egy megjegyzésén nevetett épp, amikor beléptem.- Hello, Sydney - fordult felém.- Hello – mondtam - Készen vagy?Indulhatunk?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Már olyan késő van? - kérdezte. Mindketten zavartan néztek rám, végül Jill szólalt megelőször.- Azt hiszem tényleg mennünk kell. Biztos van egy csomó házid és Eddie is már aggódik.Adrian lépett be mögöttem az ajtón, mogorva arckifejezéssel. Jill rápillantott, majd olyanarcot vágott, mint aki erősen gondolkodik valamin. Végül ismét hozzám fordult.- Igen, indulnunk kell. Remélem később még beszélünk, Lee.- Én is remélem - mondta a fiú és felállt - Itt leszek.Jill megölelte Adriant búcsúzóul. Egyértelműen vonakodott otthagyni a fiút. Úgy tűnt Lee-tőlsem akaródzott igazán megválnia, mintha épp most kellene otthagynia valamit, ami épp kezdérdekessé válni. Több volt, mint megérzés Jill bizonytalansága Adriannel szemben tanúsítottviselkedését illetően. Jill soron következő vérszívása két nap múlva volt esedékes. Adrianbiztatta, és biztosította arról Jillt, hogy elég erős ahhoz, hogy túlélje az elkövetkezendőiskolanapokat. Annak ellenére, mennyire idegesít néha Adrian, meghatott mennyireeggüttérző Jillel. Aki ennyire kedvesen bánt Jillel, talán mégsem annyira rossz, mint ahogygondolom. Viselkedése kezdett meglepni.- Jobban festesz – mondtam kedvesen Jillnek, miközben Vista Azul felé autókáztunk vissza.- Beszélgettünk Adriannel… és Lee-vel… és ez nagyon sokat segített. - válaszolta.- Szerinted rendben leszel holnap?- Persze - Jill sóhajtva nekidőlt az üléstámlának. - Csak az idegeim. Ez a bajom, és reggeliresem ettem valami sokat.- Jill…. - beharaptam ajkamat, habozva a folytatást illetően. A konfrontáció nem volt épp azerősségem, különösen nem a személyes témákban. - Te és Adrian…- Mi van velünk? - vetett rám egy óvatos pillantást.- Van valami…úgy értem, hogy ti…?- Nem - a szemem sarkából láttam, hogy elpirult. Ez volt a legtöbb szín, amit valaha vámpírarcán láttam. - Miért kérdezed?- Nos, reggel rosszul voltál. És aztán rögtön találkozni akartál Adrian-nel. Mindig szomorúvagy, amikor elbúcsúztok.Jill megdöbbent.- Azt hiszed terhes vagyok?- Nem erre gondoltam – mondtam, felismerve válaszom bénaságát - Úgy értem, igenmegfordult a fejemben. Figyelembe vettem az összes lehetőséget.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Akkor ezt az egyet ne vedd figyelembe. Nincs semmi köztünk. Semmi. Csak barátokvagyunk. Sosem érdekeltem - ezt lehangoló bizonyossággal mondta, de mintha cseppnyivágyakozást éreztem volna a hangjában.- Ez nem igaz - mondtam, próbáltam menteni a menthetőt - fiatal vagy és csinos....Igen, ez egy meglehetősen kínos beszélgetés volt, én meg össze-vissza zagyválok.- Ne - vágott közbe Jill - ne mond, hogy szép és csinos vagyok és sok hódolom van. Vagyehhez hasonlók. Mindez nem számít. Nem, amíg Adrian még mindig rajta lóg.- Kin? Ja, Rose-on.Majdnem elfelejtettem. A bíróságra tartó úton találkoztam Adriannel először személyesen, devalójában már korábban láttam egy kaszinó biztonsági felvételén Rose társaságában. Azttudom, hogy randiztak, de nem tudom mennyire volt komoly a kapcsolatuk. Amikorsegítettem Rose-nak és Dimitri-nek a szökésben, szikrázott közöttük a levegő még, ha őktagadták is. Egy mérföldölről képes voltam megérezni az e-fajta vonzalmakat, még ha aromantikához nem is konyítottam sokat. Látván, hogy Rose és Dimitri azóta hivatalosan isegy pár, konstatálnom kell, hogy Adrian még nem zárta le magában a dolgokat.- Igen, Rose - sóhajtott Jill és üres tekintettel bámult maga elé - ő az akit maga előtt lát,amikor lehunyja a szemét. Látja a szemeit és a testét, ami csupa tűz és erő. Nem számítmennyire akarja Adrian elfelejteni, nem számít mennyit iszik… Rose mindig ott van. Nem tudelszakadni tőle.Jill hangja meglepően teli volt keserűséggel. Talán azt mondanám, hogy féltékeny, ha nemúgy beszélt volna róla az imént, mint aki saját élményeit adja elő.- Jill? Jól vagy?- Hm? Oh - megrázta a fejét, mintha a hajába ragadt pókhálót próbálná lerázni - Igen, jól. Neharagudj. Ez egy furcsa nap volt. Elegem van már egy kicsit belőle. Nem azt mondtad, hogyvennünk kell pár cuccot?Az út menti tábla egy bevásárlóközpontot jelzett a közelben. Témát váltottam, és rettentőboldog voltam, hogy nem feszegetjük tovább ezeket a személyes dolgokat, eléggé zavarbanvoltam már így is.- Ja, igen. Szükségünk van egy napellenzőre, és talán vehetnék egy kis tv-t a szobába.- Az tök jó lenne - értett egyet Jill. A következő lejáratnál elhagytam az autópályát. Egyikünksem hozta szóba többet Adriant az este további részében.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euNyolcadik fejezetFordította: Nitty- JÖTTÖK REGGELIZNI? – kérdezte Eddie.Ő még nem ismerte az előző nap történéseit, mivel tegnap egész nap nem találkoztunk aziskolában vele. Így Eddie reggel, már a hallban várt minket, hogy velünk reggelizzen.Az egyik kisebb asztalhoz ültünk le az étteremben. Én egy vajas bagettet majszolgattam.Eddie egy zsömlét készült megvajazni. A tányérján szépen elrendezve sorakozott az étel egyamerikai palacsinta és jó néhány sült szalonna. A tányérja láttán biztos voltam benne, hogyEddie étvágya semmiben sem különbözik az általam ismert tízen éves fiúkétól, annakellenére, hogy egy félvér.- Hogy érzed magad? – kérdezte Eddie Jill-t, miután beleharapott a zsömlébe.Eddie hallani akarta, hogy Jill miért nem volt suliba. Mi csak annyit mondtunk neki, hogy Jillrosszul volt, feltételezhetően a sok izgalomtól, main keresztülment. Az igazság azonban az,hogy Jill másnapos volt, de ezt nem említettük neki.- Köszi, jobban vagyok – mondta Jill. – Sokkal jobban.Nem említettem Jill-nek, de én nem voltam teljesen biztos abban, hogy tényleg jobban van.Reggel, ugyan már egy kicsit jobban nézet ki, mint tegnap, de éjjel rémálmok kínozták ésemiatt még mindig nyúzottnak tűnt. Ráadásul az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy Jillvérfagyasztóan sikoltozik mellettem. Kiugrottam az ágyból, mert azt hittem, hogy legalábbtöbb száz strigoi, vagy moroi próbálja meg megölni. De felébredve láttam, hogy rajtunk kívülnincs senki a szobában, Jill az ágyában feküdt és állmában kiabált. Odaszaladtam hozzá ésmegpróbáltam felkelteni, de csak nehezen sikerült. Mikor felébredt zihálva ült fel az ágyon,az arcán gyöngyözött a verejték és rémülten maga köré fonta a karját. Mikor végre egy kicsitmegnyugodott, csak annyit mondott, hogy egy rémálom volt, de volt valami a szemében… Eznem lehetett egyszerű rémálom. Tudom, hogy milyen érzés az, amikor valaki rosszat álmodik.Engem is hónapokig rémálmok gyötörtek, mikor attól rettegtem, hogy az alkimisták elvisznekaz átnevelő központba. De az a félelem a közelébe se ért annak, amit Jill szemében láttam.Reggel Jill megerősítette, hogy tényleg, csak egy rémálom volt, az elmúlt időszak eseményeimiatt, de már jobban van és meg kért rá, hogy nem említsük Eddie-nek.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Csak feleslegesen aggódna – mondta. – És különben is nem nagy ügy, más is szokottrosszat álmodni.Belegyeztem, hogy talán igaza van, de amikor rákérdeztem, hogy mit álmodott, csak annyitmondott, hogy nem akar róla beszélni.De most a reggelinél kialakult bennem egy határozott elképzelés, úgy gondoltam, hogy arémálmok oka talán az lehet, hogy egy emberekkel teli iskolában van, ahonnan úgy érzi, hogyteljesen kilóg és ezt az állításom igazolást nyert.- Attól tartok, hogy nagyon kilógok az itteni diákok közül – mondta halkan Jill –Például én sokkal magasabb vagyok, mint a többi lány itt az iskolában.Ebben teljesen igaza volt. A moroi nők között nem volt ritka, hogy majd hat lábbal magasakvoltak, ez jóval magasabb egy átlag nőnél. Jill ugyan nem volt ennyire magas, de karcsútestalkata és kecses hosszú nyaka még jobban kihangsúlyozta magasságát.- És ráadásul nagyon csontos vagyok.- Nem, nem vagy az – mondtam.- Az itteni lányokhoz képest túlságosan is – érvelt tovább Jill.- Mindenkinek meg van a maga baja – mondta Eddie, hogy megnyugtassa Jill-t. – Nézcsak azt a lányt, akinek az arca tele van szeplővel. Vagy ott azt a kopasz srácot. Nincsolyan, hogy normális, vagy megszokott.Látszott Jill-en, hogy még mindig kétségek gyötrik, de azért emelt fővel indult el az osztályterme felé, mikor meghallottuk az óra kezdetét megelőző jelző csengőt. Mi előtt mind ahárman elindultunk volna a saját termünk irányába meg beszéltünk, hogy ebédkor isméttalálkozunk és együtt ebédelünk.A becsöngetés előtt pár perccel érkeztem a terembe. Ms. Terwilliger a katedrálison állt és ajegyzeteit rendezgette. Kicsit tétován odasétáltam hozzá.- Tanárnő.Rám nézett, a lecsúszott szemüvegét feljebb tolta az orrnyergén.- Miben segíthetek kedveském? Ó, magára emlékszem. Ön Miss. Melbourne - mondta- Melrose – javítottam ki.- Elnézést, pedig meg mertem volna esküdni, hogy egy Ausztrál városra emlékeztetett aneve.- A keresztnevem Sydney – mondtam bíztatásul, bár nem voltam benne biztos, hogyszüksége van bíztatásra.- Akkor még is csak jól emlékeztem. Miben segíthetek Miss. Melrose.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Azt szeretném kérdezni… hogy… ööö, mivel a nyelvi követelményt teljesítettem, ígya nyelvórák időpontjában lyukas órám lenne és hát arra gondoltam, hogymegkérdezem a tanárnőt, hogy nincs-e szüksége még egy tanársegédre, mint Trey.Trey az első padban ült és néhány dolgozatot javított éppen. A neve hallatán óvatosan rámpillantott. A tanárnő hosszasan vizslatott, mielőtt válaszolt volna. Körül tekintő voltam ésfigyeltem, hogy nehogy meglássa a tetoválásomat, mert biztos voltam benne, hogy hameglátja a válasza nem leges lesz.- Nem, nincs szükségem egy másik tanár segédre – mondta a tanárnő kertelés nélkül. Aszemem sarkából láttam, hogy Trey nevet. – Mr. Juarez, annak ellenére, hogy rengetegmunkája van elegendő segítségnek bizonyul.Bólintottam és már fordultam is a padok felé, hogy elfoglaljam a helyemet, miközben azértilledelmesen megköszöntem a semmit:- Értem, hát azért köszönöm.- Nem, nem hiszem. Mint tudod írok egy könyvet – mondta, majd elhallgatott és várt,hogy visszaforduljak hozzá. – Az eretnek vallás és a mágia a görög és római világbancímmel. Már jó néhány előadást tartottam ebben a témában Carlton Egyetemen.Igazán lenyűgöző téma – Trey elfojtott köhögése szakította csak félbe a tanárnőt. –Nekem szükségem lenne egy asszisztensre, aki segítene a kutatásban. Érdekelnetéged?Hirtelen a szám is tátva marad a kérdés hallatán. A meglepetéstől alig bírtam kipréselnimagamból a választ.- Igen. Szíven – feleltem kirobbanó örömmel. El se hiszem, hogy ez velem történik.- Ennek örülök. A könyvem elég sok mindennel foglalkozik, úgy hogy bármilyen ötlete,vagy új dolgot szívesen veszek, ami ezzel kapcsolatos. Mennyire ismeri ezt akorszakot?- Rajongok a klasszikus művészetekért és az építészetért. Ha tehetem, akkor ilyenirányban szeretnék tovább tanulni. Rengeteget olvastam az ókori Rómáról ésGörögországról, és szívesen tudok meg róluk még többet.Lenyűgözve nézett rám.- Tényleg? Akkor azt hiszem, hogy remek párost fogunk alkotni. Már csak valakiolyanra lenne szükségem, aki tud latinul.- Hát igazából… én tudok latinul – mondtam szerényen, de ahelyett, hogy ez lenyűgöztevolna a tanárnőt inkább döbbentnek láttam.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nos … – mondta és bánatosan megrázta a fejét – A görögökre, már rá se merekkérdezni. Az ajánlatom az… – kezdte, de miután az óra kezdetét jelző csengőmegszólat nem fejezte be. – Most menj foglalj helyet, az óráid után mindentmegbeszélünk. Ha végeztél keres meg a termemben leszek.Bólintottam és elfoglaltam a helyemet az osztályban Eddye mellett, aki bíztatóan bel öklözötta vállamba.- Szép munka. Ezentúl, már nem is kell bejárnod az óráira. Bár ha a latin és az órárajárás között kell választanom, akkor inkább az órákat választom.- Szeretem a latint – mondtam teljesen komolyan. – Szórakoztat.Eddye megrázta a fejét s a fülembe súgta:- Még hogy mi vagyunk a furcsák.Azt hiszem ezzel a húzásommal nem loptam be magamat Trey szívébe, mivel a következőórán tett megjegyzése nem volt túl hízelgő.- Most, hogy már eleget nyaltál Terwilliger-nek, most ő jön? – biccentett a kémiatanárnő felé. – Talán elmesélhetnéd neki is, hogy a szabadidődben a maghasadásttanulmányozod. Vagy talán van egy atom reaktor a szobádban?- Mi a probléma azzal… - kezdtem, de aztán elhallgattam, és tanácstalanul azontöprengtem, hogy mit is mondjak. Az előbb majdnem azt mondtam, hogy mi aprobléma azzal, hogy okos vagyok. De ez nagyon egoistán hangzott volna, így hátcsak ennyit mondtam. – Mi a probléma azzal, hogy jártas vagyok egy, két dologban.- Akkor semmi, ha igaz az, amit állítasz – mondta lekezelően.Felötlött benne a tegnapi beszélgetés, amit Kristin-nel és Julia-nel folytattam. Kész tragédiavolt, nem megy ez nekem, hisz nem is értem, hogy néha miről beszélnek. De most legalábbsejtettem, hogy Trey-nek mi lehet a baja.- Nézd, én tudom, hogy mit gondolsz a tetoválásomról és a tudásomról is, de tévedsz.Ez csak egy tetoválás.- De arany – mondta.- És ha az? – kérdeztem. – De nem arany, ez csak egy speciális tinta! Fel sem tudomfogni, hogy az emberek miért hiszik azt, hogy ez valami misztikus jel. Ki hiszi el ezt ahülyeséget?- A fél iskola. Amúgy mivel magyarázod, hogy ilyen okos vagy?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euVajon tényleg ilyen csodabogár vagyok, hogy az embereknek kell valami természetfelettimagyarázat arra, hogy miért is vagyok olyan amilyen? Így hát bevetettem a szokványosválaszomat.- Magántanuló voltam.- Ó – mondta Trey elgondolkodva. – Ez mindent megmagyaráz.Egy nagyot sóhajtottam.- Fogadni merek, hogy magántanulóként nem sokat foglalkoztál a sportolással – tettehozzá. – Hogyan fogod teljesíteni a sportolási követelményeket?- Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam – mondtam és egy kicsit nyugtalannakéreztem magam. A tanulásban tudtam, hogy helyt fogok állni. De hogy az atlétikábanis helyt tudok-e állni, azt még magam se tudtam.- Nos, akkor jobb, ha mihamarabb kitalálod, mert szorít a határidő. Na ne nézz, márilyen kétségbeesetten rám – tette hozzá. – Lehet, hogy megengedik neked, hogy atorna helyet elindíts egy latin klubbot.- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem. Nem tetszet a cinikus hangvétele. – Sportoltam már.Trey megrántotta a vállát.- Ha te mondod. De nekem nem úgy tűnik, hogy olyan sportos típus vagy, inkábbolyan… kis csinoskának tűnsz.Nem voltam teljesen biztos abban, hogy ezt bóknak szánta, így hát másra tereltem a szót.- Te mit sportolsz?Trey kihúzta magát és büszkén mondta:- Focizok. Ez a férfiak sportja.Egy közelünkben ülő srác felénk fordult.- Kár hogy nem te vagy a hátvéd, Juarez. Pedig már olyan közel voltál hozzá tavaly. Desajnos úgy néz ki, hogy ez már csak egy álom marad számodra, így végzős lévén.Azt hiszem, hogy Trey nem kedvelt engem, de ahogy a másik srác felénk fordult olyanfagyossá vált a levegő, hogy megdermedtem. Ekkor jöttem rá, hogy Trey-nek tetszik, hogynekem nehezebb, mint neki. De látszott, hogy ez a másik srác teljesen megveti Trey-t.- Nem emlékszem, hogy te egyáltalán futottá volna, Slade – vágott vissza Trey. – Ésmiből gondolod, hogy idén is te fogod tartani a válogatást.Slade – az nem volt világos, hogy ez a kereszt, vagy a vezeték neve – összenézett néhánymásik sráccal a baráti körében.- Csak érzem – mondta és a többiekkel együtt hátat fordítottak nekünk, Trey összevontaa szemöldökét.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Jó Slade – motyogta. – végtére is megkaptad a pénzt érte. Többet akarsz tudni atetoválásokról? Menny beszélj vele.A hatodik érzékem azt súgta, hogy Slade az, akivel beszélnem kellene, de Trey nem folytattaa mondandóját.Az óra elkezdődött én pedig megpróbáltam az anyagra koncentrálni, de a gondolataimelkalandoztak. Mi ez az őrült tetoválás mánia itt Amberwood-ban? Egyszerűen nem értettem.A tornaóra közeledtével egy kicsit megkönnyebbültem, hogy látom Jill-t. A moroi lány rámmosolygott, ahogy kifelé ballagtunk a főépületből.- Milyen napod volt? – kérdeztem.- Elment – mondta Jill. – Nem volt túl jó. De nem is volt borzasztó. Nem sok embertismerek – mondta Jill és bár nem folytatta a hallgatása egyértelműen ezt sugallta:„Látod? Mondtam, hogy kilógok közülük.”Ők még csak elsősök voltak, nem egy összeszokott osztály, mint amibe én vagy Eddie lettünkbeosztva, így Jill-nek nem kellett volna kilógnia közülük. Észrevettem, hogy Jill kerüli aszemkontaktust, és nem nagyon keresi osztálytársai társaságát. Ugyan tudatosan senki sekerülte őt, de még is volt valami a kisugárzásában, ami miatt senki se akart a közelébe lenni.Magamat biztosan nem mondtam volna társasági embernek, de még én is megpróbáltambeszélgetést kezdeményezni az osztálytársaimmal. Kezdetnek ez is megtette.Hamarosan felfedeztem egy másik problémát is. A torna csoport négy részre volt osztva,folyamatosan játszottak egymás ellen a csapatok. Jill a másik csapat együttesben játszott, deettől függetlenül lopva mindig vetettem rá egy-egy pillantást. Jill alig játszott, még tíz percetse, de már is nyúzott és fáradtnak látszott. A reakció ideje drasztikusan lecsökkent. A labdakiesett a kezéből, vagy el se tudta kapni a felé érkező passzokat. Lány csapattársai a hátamögött frusztráltan méregették őt a szerencsétlen mozdulatai miatt.Aggódtam Jill miatt, de a játék a mi térfelünkön felgyorsult és a tekintetemmel ismét a labdátvettem célba. Az ellenfelünk egy lecsapásra készült, mivel a háló előtti sávot őrizetlenülhagytuk. A reakció időm nem volt olyan jó, mint egy dhampir-nak, de egy másodperc törtrésze alatt az agyam felismerte a veszélyt és odaléptem, hogy blokkoljam a labdát egyhatározott és gyors mozdulattal. Teljesen ösztönös reakció volt, mint ahogy az a hang isösztönösen szólalt meg a fejembe, amely azt mondja, hogy: Ne tegyek semmit, amivel kártokozhatok magamban. Mindig is olyan ember voltam, aki alaposan mérlegeli a tetteikövetkezményeit, de nem most. Megállítottam a labdát és egy másik csapattársam feléütöttem, akiről úgy gondoltam, hogy remek helyzetben van ahhoz, hogy visszaüsse az2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euellenfélnek a hálón túlra és így a veszélyt már el is volt hárítva. A mentés lendületekövetkeztében kibillentem az egyensúlyomból és a térdemen landoltam. Az eséstől még afogaim is összekoccantak, de a veszélyt elhárítottam és most csak ez volt a fontos. Acsapattársaim éljeneztek és meglepve hallottam, hogy az én nevemet skandálják. Én mindig isjó voltam a tanulásban, a célok elérésében és gyakorlatisa gondolkodásban, de a sport az egyolyan dolog volt, ami mindig is távol állt az alkimistáktól, csak a móka kedvéért játszottaknéha. De talán ez nem is olyan rossz dolog.- Szép volt Melrose – mondta Miss Carson – Ha szeretne a röplabda csapatunkbajátszani, akkor keressen meg később.- Gratulálok – mondta Micah és kezet nyújtott. Megszorítottam a kezét és ő segítettfelállni a földről. Ha pár héttel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy ilyen történikvelem biztosan kinevetem és nem hiszek neki. – Nem szokott egy könnyen ilyetmondani – mosolygott és a tornatanár irányába biccentett.Miss Carson megállította a pillanatra a játékot és megvárta még a csapatunk, ami olyan volt,mint egy nyüzsgő hangyaboly ismét rendeződik. Kihasználtam a rövidke szünetet, hogymegnézzem Jill hogy boldogul. Micah követte a pillantásomat.- Nem szokott futni, mi? – kérdzete.- Nem – mormoltam. A boldogság, amit eddig éreztem a sikeres mentés miatt eltűnt.Bűntudatot éreztem, amiatt, hogy én úszkálok a dicsőségben, míg Jill szemmelláthatóan szenved. Ez nem tűnt túl tisztességesnek.Jill kimerültnek látszott és a göndör haja csapzott volt a verejtéktől. Rózsaszín pír jelent megaz arcán, lázasnak tűnt és látszott, hogy iszonyatosan küzd, hogy talpon maradjon. Furcsa voltszámomra, hogy Jill ilyen könnyen kifárad. Egyszer kihallgattam egy beszélgetést, amikorEddie és Jill épp egy önvédelmi technikát vitattak meg és abból azt szűrtem le, hogy Jill nemriad meg egy kis sporttól. És nem ez volt az egyetlen, amikor önvédelmi technikákattanulmányoztak…- A nap – motyogtam.- Hogy? – kérdezte Micah.Említettem Stanton-nak, hogy ez probléma lehet, de ő nem is foglalkozott vele. Csak annyitmondott, hogy Jill-nek arra kell csak vigyázni, hogy ne töltsön túl sok időt a szabadban. De eznem megoldható, ha az iskola követelmény rendszerében kötelező a tornaóra, amit pedig aszabadban tartanak. A kegyetlen sivatagi nap alatt. Szinte kész csoda volt, hogy még talponvan.Sóhajtottam egy nagyot:2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Muszáj lesz még is csak elmennem Jill-lel a dokinkhoz.- Miről beszélsz? – kérdezte Micah.A játék ismét elkezdődött és ő elhagyva a helyét mellettem maradt.- Oh… hát Jill. ő… ő érzékeny a napra. Allergiás.Ebben a pillanatban hallottuk, ahogy Miss. Carson felkiált a másik mérkőzés színterénél:- Miss. Melrose – a fiatalabb. Maga vak? Nem látta, hogy jön a labda?Jill kicsit meginogott a lábán, de nyugodtan fogadta a kritikát. Micah összevont szemöldökkelfigyelte az eseményeket és ahogy a tanárnő elfordult Micah átszaladt Jill csapatához és láttam,hogy az egyik srácnak, aki Jill közelében állt odasúg valamit és felém mutat, miközben énmind a kettőnk pozícióját próbáltam tartani. Egy pillanattal később a srác átvette Micah helyétmellettem. Micah Jill mellett maradt. Csak egy kicsit később döbbentem rá, hogy mi történik.Micah jó játszott – sőt mi több remekül. Olyannyira, hogy képes volt megvédeni Jillt amegvadult labdáktól és még a saját pozícióját is megtartotta. Nem láttam minden egyesbravúros mentését, de nagyon jól csinálta. A csapat is kezdett feljönni és Miss. Carson sefoglalkozott egyfolytában Jill-el. Mikor a játék befejeződött Micah megragadta a Jill karját ésegy árnyékos helyre vitte, aki egy kicsit megtántorodott, de Micah segített neki, hogyegyensúlyban maradjon. Épp elindultam feléjük, mikor egy ismerős hangot hallottam magammellett.- Megszerzem az este. Beszélek a sráccal és esküszöm, hogy megszerzem – mondtaSlade, aki a kémia órán Trey-vel vitatkozott. Az előbb nem ismertem fel, de ő volt az,aki Micah-el helyet cserélt. – Jobb lesz – folytatta – ha feltölti újra.Saled és két barátja elindultak az öltöző felé.- Mikor Slade? – kérdezte az egyik srác a társaságukból. Slade kereszt neve Greg volt,de még a tanárok is a vezeték nevén szólították.- Péntek – mondta Slade – Kinyírom őt. Teljesen tönkreteszem. Kicsontozom Juarez-t,arra mérget vehet.Bájos, gondoltam, ahogy a szemem sarkából azt figyeltem, ahogy elhaladnak mellettem azöltöző irányába. Egyre jobban kezdett foglalkoztatni Slade, de most előbb Jill-nek kellettsegítenem. Micah épp egy vizes üveget nyújtott át neki, úgy tűnt, hogy Jill egy kicsit jobbanvan. Miss. Carson éppen felém tartott és én megragadtam az alkalmat.- A húgom sajnos nem bírja túl jól a napot – mondtam. – Nem érzi túl jól magát.- Sokan vannak, akik eleinte kicsit nehezen viselik ezt a klímát – mondta Miss. Carsontudatosan – De csak hozzá kell szoknia. Mag például egész jól kezeli ezt a rendkívülimeleget.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Igen, nos Jill és én elég különbözünk – mondtam szárazon. – Nem hiszem, hogy őhozzá tudna szokni ehhez.- Ebben nem tudok segíteni – mondta Miss. Carson. – Ha hagynám őt kiülni azárnyékba el tudod képzelni, hogy hány gyerek lenne hírtelen rosszul a naptól? Csak isorvosi felmentés esetén tudok eltekinteni a tornaórán való részvételtől.Megköszöntem neki és csatlakoztam Jill-hez és Micah-hez. Ahogy közeledtem feléjükhallottam, ahogy Micah ezt mondja:- Kitartás, ha gondolod szívesen elkísérlek a következő órádra. Nem szeretném, havalahol elájulnál – egy pillanatra elhallgatott és megfontoltan folyatta – Persze, hamég is úgy alakulna, hogy elájulsz, akkor számíthatsz rám elkaplak.Jill még eléggé kábultnak tűnt, de egy kedves mosollyal hálálta meg és felajánlotta, hogytalálkozzanak az öltözőnél miután átöltöztek. Jill megkért, hogy segítsek neki eljutni a nőiöltözőhöz. Én egy elégedett mosollyal vettem búcsút Micah-től egy rövid időre, de sajnos azaggodalmam tovább nőtt, mikor láttam, hogy Jill-nek mennyire tetszik a fiú aggodalma éssegítő készsége. Ráadásul, mint megtudtam Micah azt is felajánlotta Jillnek, hogy esténkéntkülön órát ad neki és megtanítja röplabdázni.Nem sokkal később, ahogy Jill osztályterme előtt álltunk mind a hárman: Jill, Micah és én.Egy hosszú vörös, göndör hajú lány közeledett felénk néhány barátnője kíséretében. A vöröshajú lány kihívóan méregetett minket, már messziről észrevettem, mikor mellénk értek mindelhallgattak és megálltak.- Szia Micah – mondta a vörös hajú lény és hátradobta hosszú haját.Micah-t teljesen lekötötte Jill, szinte észre se vette a másik lányt, míg rá nem köszönt.- Oh, szia Laurel! – üdvözölte Micah a lányt, majd visszafordult felénk.A lány egy gyilkos pillantással mérte végig Jillt és idegesen hátradobta a hosszú haját éstovább sétált barátnői gyűrűjében.Uh, ebből még baj lesz! Ahogy végigsétált a vörös hajú lény a folyosón látszott, hogy megszületett a bosszú terve a fejében, csak azt nem sejtettem, hogy kin akar majd revansot venni.Ez a szituáció egyike volt azon pillanatoknak, amikor úgy éreztem, hogy hasznát veszem atársadalom ismereti óránknak.Miután becsöngettek és nekem, már nem volt több órám elsétáltam Ms. Terwilliger terméhez,hogy megbeszéljük, miben tudok neki segíteni. Volt egy jó pár anyag, amit szeretett volna, halefordítok a félév folyamán és tartogatott számomra egy kis kutatási feladatot is, amihez, márhozzá is tudtam kezdeni. Élveztem a munkát és csak úgy repült az idő, mikor végeztünk sietve2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eupróbáltam megkeresni Eddie-t. Ő egy tucat fiú társaságában várakozott az iskolai buszra,amely visszaviszi őket a kollégiumba. Mikor meglátott az első kérdése volt, hogy:- Jill jól van?- Jól… vagy valami olyasmi. Beszélhetnénk valahol négyszemközt?Eddie arca elsötétült. Visszasétáltunk az iskolába és az aulában kerestünk egy csendes sarkot,ahol letudtunk ülni és élvezni tudtuk a légkondi áldásos hatását. Gyorsan összefoglaltam nekia tornaórán történteket.- Én nem hinném, hogy ennél jöhet még rosszabb – mondta Eddie komoran. – Hála azégnek Micah ott volt. Van valami amiben tudok segíteni?- Igen, szereznünk kéne egy orvosi felmentést Jill-nek – bármennyire is rosszul eset eztmost kimondanom, de igaz volt – Keith talán fel tudja gyorsítani a folyamatot.- Az jó lenne – monda Eddie hevesen – Ebben ugyan nem tudok neki segíteni, de addigis beszélek a tanárnővel, hát ha meg tudom győzni, hogy addig is mentse fel Jill-t.Elfojtottam egy mosolyt látva Eddie hevességét.- Nos, remélem, hogy jobb belátásra tér. De van valami más is… nem veszélyes –nyugtattam meg Eddie-t látva, hogy megjelent az arcán a harcos és elszánt tekintete –Csak valami… - próbáltam szavakba önteni a meglátásomat, de hát ebbe se voltam túljó – Szerintem… Azt hiszem, hogy Miacah szereti Jill-t.Eddie arca megenyhült.- Persze, hogy szereti. Hisz Jill gyönyörű és kedves. Nem lehet nem szeretni. Mindenkiszereti őt.- Ezt értem, de ugye tudod, hogy a szereti alatt nem baráti szeretetre gondoltam. Mitfogunk tenni ellen?Eddie egy hosszú pillanatig az udvart nézte, mielőtt visszafordult volna hozzám.- Miért kéne bármit is tennünk?- Ezt meg hogy érted? – kiáltottam fel ijedten. – Tudod miért? Mert az emberek és avámpírok nem lehetnek együtt. Ez undorító és rossz – a szavak meggondolatlanulhagyták el a számat. - Mindegyik dhampir is, mint te, nagyon jól tudja ezt.Bánatosan rám mosolygott.- Még egy dhampir is, mint én?Ez egy kicsit sértőbb lett, mint ahogy szerettem volna, de most már nem lehetett ezen segíteni.Az alkimisták, mint én is, soha nem hittük, hogy dhampirs-t és a moroi-t zavarja, haemberekkel randiznak. Ők is tabuként kezelték ezt a témát, de valójában, csak mi vettük ezt2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eukomolyan. Éppen ezért volt ennyire fontos az alkimisták munkája. Ha mi nem figyelnénkilyenekre, akkor ki?- Úgy értettem, hogy – mondtam neki – ez egy olyan dolog, amiben egyetértünk, nem?Mosolya elhalványult.- Igen ez így van.Még Rose és Dimitri, akik nyitottak voltak bizonyos őrültségekre, még nekik is nehéz voltelfogadni, ahogyan az Őrzők életek. Az Őrzők a civilizációtól elszigetelten a hegyekben élővámpírok és emberek alkotta csoport. Náluk nem voltak tabuk, a moroi-k, a dhampire-k és azemberek szabadon keveredhettek egymással. Mind hármunknak nehéz volt ezt feldolgozni.Ugyan csak rövid ideig élvezhettük vendégszeretetüket, még akkor, amikor, Rose-t próbáltukmeg elbújtatni moroi-k elől.- Nem beszélnél Micah-el? – kérdeztem – Nem hinném, hogy Jill hasonló képen érzeneiránta. Túlságosan sok minden foglalkoztatja most őt. Jill valószínűleg tudja, hogynem lenne helyes… de azért az lenne legjobb, ha beszélnél Micah-el, mielőtt mégkomolyabbá válik a dolog.- Mit vársz, mint mondjak? – kérdezte Eddie. Úgy hangzott, mint ha az imént éppmegvesztegettem volna őt, ami meglepett és vicces is volt egyszerre, mivel Miss.Carson, a tornatanár esetében, igen tettre késznek tűnt.- Nem tudom. Játszd ki a nagytestvér kártyát. Vagy hozakodj elő a törvénnyel, hisz Őmég kiskorú.Azt vártam, hogy Eddie egyetért ezzel, de még sem. Ő ismét a kertre néző ablak fele fordultés úgy beszélt hozzám:- Én nem gondolom, hogy bármit is mondanom kéne.- Mi? Megőrültél? Te úgy gondold, hogy ez így rendben van…- Nem – mondta, miközben egy nagyot sóhajtott. – Én se támogatom ezt. De ez nemhelyes, amit tenni akarsz. Jill be van zárva egy olyan iskolába, ami tele vanemberekkel és nem lenne fair vele szemben, ha nem lóghatna a vele egykorúsrácokkal, csak mert ez nem helyes.- De Micah többet akar tőle, mint csak lógni!- De miért ne randizhatna egy sráccal, vagy mehetne el vele táncolni? Pontosan az afeladat, hogy minél jobban elvegyüljünk, hogy úgy éljünk, mint egy átlag tinédzser.Jill élete, már így is fenekestül felfordult. Nem kellene még jobban megnehezíteni.Hitetlenkedve néztem Eddie-re, próbáltam kitalálni, hogy mit akarhat ezzel, mi lehet a hátsószándéka. Igaz, Eddie nem sejtheti, hogy milyen következményekkel járna számomra egy2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euilyen kapcsolat. Ha a feletteseim megtudnák, hogy nem teszek semmit annak érdekében, hogymegakadályozzak egy kialakulni készülő vámpír, ember románcot, az biztosan nem javítana ahelyzetemen. Végtére is nem mostam még tisztára a hírnevemet.Abban azonban biztos voltam, hogy Eddie se támogathatja ezt a randi dolgot. De akkor milehet még is a gond? Hirtelen beugrott.- Te nem akarsz beszélni Micah-el, ugye?Eddie rám nézett.- Ez bonyolult – mondta. Volt valami az arcán, ami elárulta, hogy igazam volt. - Miértnem beszélsz te Jill-lel? Ő tisztában van a szabályokkal. Biztos, hogy megérti.- Azt hiszem, hogy ez egy nagyon rossz ötlet – mondtam és még mindig képtelemvoltam megérteni, hogy miért nem akar Micah-el beszélni. – Mi nem hagyhatunkszürke foltokat, meg kell akadályozni a zűrzavart. Mindennek egyértelműnek kelllennie. Feketén és fehéren meg kell tiltani, hogy Jill emberekkel randizgason.A fanyar mosoly visszatért Eddie arcára.- Nálatok minden fekete és fehér, mi? Gondolod, hogy tényleg megtudod állítani őket?Te neked tényleg nem volt gyerekszobád.Arcul vágtak Eddie szavai. Döbbenten álltam ott és néztem, hogy Eddie magamra hagy. Mitörtént? Hogy lehet, hogy Eddie, aki az erény bajnoka, most hagyja, hogy Jill Micah-velrandizzon? Van itt valami nagyon furcsa dolog, amihez Micah-nek is köze van, de nem tudokrájönni, hogy mi az. Beszélnem kell Jillel és csak remélni mertem, hogy meg fogja éretni adolgot. Ha szükséges, akkor Micah-vel is beszélek, bár még mindig úgy gondoltam, hogyjobb lenne, ha Eddie beszélne vele.De ekkor hirtelen beugrott, hogy ki tudna nekem segíteni Jill-re.Adraian.Úgy tűnik megint meg kell őt látogatnunk.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euKilencedik fejezetFordította: NittyFIGYELEMBE VÉVE AZ EDDIGI ESEMÉNYKET, úgy döntöttem, hogy jobb, ha egyedüllátogatom meg Clarencet, már másodszor ezen a héten. Meg voltam döbbenve, amikor láttam,hogy itt nem volt szokatlan, ha az ember egy héten többször is elhagyja az iskola területétdélutánonként.Ez volt az első alkalom, hogy egyedül mentem oda. Előtte mindig volt velem valaki, akárKeith, akár Jill. De most egyedül voltam. Csak most tűnt fel nekem, hogy milyen furcsa az aház, most még inkább sötétnek és fenyegetőnek tűnt, mint máskor.Nincs mitől tartanod – nyugtatgattam magam – hisz egy teljes hetet töltöttél együtt egyvámpírral és dhamire-val.Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy maga a ház volt a félelmetes. Clarence és Lee nemigazán mondanám ijesztőnek és Adrian… nos, Adrian-t sok mindennek mondanám, csak nemijesztőnek. Ő egy igazi rosszfiú volt és én valamiféle izgatottságot éreztem, hogy újraláthatom őt. Ennek igazából semmi értelme se volt, de a furcsa dühítő természete elfedtettevelem egy pillanatra a valódi okot, amiért ide jöttem. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnakéreztem magam mellette.Dorothy engedett be a házba. Arra számítottam, hogy a nappaliba kísér és hellyel kínál, mintahogy eddig tette. Ehelyett a házvezető nő végigvezetett a kanyargós folyosón egészen egyfélhomályba burkolózott teremig. Egy biliárd terem volt, a falak még sötétebb fával voltakbevonva, mint az előszobában és ólomüvegből készült ablakok szűrték meg a napfényt. Aszoba közepén egy hatalmas biliárdasztal állt. Adrian épp lőni készült, mikor becsuktammagam mögött az ablakot.- Ó – mondta és eltette az egy piros golyót a hozzám közelebb eső lyukba – Te vagy az.- Valaki mást vártál? – kérdeztem. – Ki merné megzavarni rajtam kívül az igen szorosnapirendedet? – mondtam kissé cinikusan és elbűvölően rámosolyogtam – Persze nemakarlak visszatartani a rajongóidtól, akik a bejárati ajtó előtt várakoznak.- Hé, azért még reménykedhetek. Úgy értem az sem kizárt, hogy egy autónyi hiányosöltözetű lány épp itt robban le a ház előtt és pont az én segítségemre van szükségük.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ez igaz – mondtam – Hogy is szokták ezt: IDE MINDEN LÁNY, MERT ITT EGYMAGÁNYOS ÉRZŐ FÉRFIÚ, AKIT MEG KELL VÍGASZTALNI!- Figyeljen ide miden TÜZES lány…. – javított ki felegyenesedve.- Igaz – mondtam és igyekeztem nem forgatni a szemeimet. – Ez a nagyon fontos részletkimaradt.Adrian rám mutatott a dákójával.- Ha már a tüzességről beszélünk, hol az egyenruhád? Nekem tetszett.Ezúttal, már nem tudtam megállni, hogy ne forgassam a szememet. Miután Adrian múltkorbelekötött az egyenruhámba ügyeltem arra, hogy mielőtt átjövök lecseréljem. Most egy sötétfarmert és egy fehér alapon apró virágmintás blúzt viseltem. De tudnom kellett volna, hogyezt se fogja szó nélkül hagyni.- Csak egyedül? – kérdeztem.- Nem. Clarence-nek is itt kell lennie valahol… De nem tudom biztosan. Az öreg kicsitbogaras. Lee pedig épp a zárat próbálja meg kicserélni. Elég vicces egy jelenet, mégsose csinált ilyet.Akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy elképzeltem Lee küzdelmét a zárral.- Gondolom nem ajánlottad fel neki a segítségedet.- Sage! Ezek a kezek még sose végeztek kétkezi munkát – megint belőtt egy golyót azegyik lyukba. – Akarsz játszani?- Mi? Veled?- Igen. Ki mással?- Nem. Beszélnem kell veled Jillről.Adrian elhallgatott egy pillanatig, majd mint ha semmit se mondtam volna folytatta a játékot.- Ma nem volt rosszul – ezt úgy mondta, mint aki teljesen biztos ebben, bár volt valamivicces a kijelentésében a hangja még is búsan csengett.- Nem. Vagy is nem úgy mint tegnap, de sajnos a naptól teljesen kimerült és elgyengült.A tornaórák a szabad ég alatt vannak a tűző napon. De beszélek ez ügyben Keith-el ésszerzünk neki felmentést a tesi alól – már kerestem is emitt, csak nem értem még el –De nem ezért jöttem. Hanem, mert van egy srác, aki kedveli Jill-t, egy ember.- Felbosszantotta Jill őrangyalát.Nekidőltem a falnak és egy nagyot sóhajtottam.- Nem, nem igazán erről van szó. A srác Eddie szobatársa, így hát megkértem, hogybeszéljen vele és kérje meg, hogy tartsa távol magát Jill-től, mivel ő még túl fiatal. –attól félve, hogy Adrian is épp olyan lazán kezeli ezt a kérdést mint Eddie, így2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eupróbáltam bizonyságot szerezni az álláspontjáról: – Ugye te érted, hogy ez miért olyanfontos?Adrian nem nézett rám az asztalt szemlélte.- Ja. Én veled vagyok Sage. De még mindig nem látom a problémát.- Eddie nem akar beszélni a sráccal. Úgy gondolja, hogy Jill-nek nem kéne kihagyni ezta lehetőséget, hogy úgy éljen, mint egy hétköznapi tini, aki randizgat és szórakozik. Ezpersze addig nem is baj, amíg csak haverok, de mi van, ha komolyabbra fordul abarátságuk.Adrian mindig is jól leplezte az érzelmeit, de úgy tűnt ez most őt is meglepte. Felegyenesedettés megpördült a dákó körül.- Ez furcsa. Már mint, én értem a logikádat és van is valami abban, amit mondasz. DeJill nem zárkózhat el teljesen diákok elől, míg ő Andrwood-ban tanul. Bár azon egykicsit meglepődtem, hogy az Castela szerep engem is utolér.- Igen, de ez egy nehéz időszak. Őszintén szólva van egy olyan érzésem, hogy valójábanEddie azért nem beszél Micah-csel, a szobatársával, mert nem mer vele szembenézni.Ez azért is őrjítő, mert Eddie nem tűnik olyan típusnak, aki bármitől is megijedne. Mivan, ha valamivel sakkban tartja Eddie-t?- Ez a Micah egy olyan kemény gyerek?- Dehogy – vágtam rá azonnal. – Jó vágású, azt hiszem. Sportos, kedves és laza. Nemolyan, akitől tartani kéne még akkor sem, ha megkéred, hogy tartsa magát távol ahúgodtól.- Akkor beszélj vele te. Vagy még jobbat tudok, beszél Jillbait-tal és magyarázd el nekia dolgot – Adrian elégedettnek tűnt, hogy megoldott a dolgot és az utolsó labdát iseltette.- Ez volt a terv, csak azt szeretném, ha te is beszélnél vele és mellém állnál. Jill hallgatrád és ha látja, hogy te is egyet értesz velem… akkor talán, nem is tudom… talánátérzi a helyzet súlyosságát és megérti.- Nem árt, ha óvatos vagy – mondta Adrian, miközben a távolba révedve elmerengett. –Segítek neked.- Köszönöm – mondtam meglepetten. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű leszerről meggyőznöm.Adrian hirtelen rám nézett, láttam, ahogy a zöld szemei pajkosan csillognak.- Akkor, most már játszol velem, ha szépen megkérlek?- Nem igazán…2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAz ajtó kinyílt és Lee lépett be, egy farmert és egy fehér pólót viselt, a kezében egycsavarhúzót tartott.- Sydney. Láttam, hogy itt áll az autód – nézett rám mosolyogva. – Jill is itt van?- Nem. Ma nem jött velem – mondtam.Valami hírtelen eszembe jutott:- Lee, te már jártál ember lánnyal az iskoládból? – kérdeztem.Láttam, ahogy Adrian szemöldöke felszalad egészen a homloka tetejéig a kérdésem hallatán.- Te most vallatod őt, Sage?- Nem – vontam össze a szemöldökömet.- Nem – mondta Lee teljesen őszintén. – Bár van egy kis csoport, akikkel együttszoktam lógni és ebben a csoportban vannak lányok is… de soha nem volt ennél többközöttünk. Meg aztán LA elég nagy város és vannak ott moroi lányok is, csak tudnikell, hogy hol kell keresni őket.Erre már Adrian is felkapta a fejét.- Igen?Abban reménykedtem, hogy ha Lee elmeséli Jill-nek, hogy az emberekkel csak lógni szokott,akkor talán Jill is rádöbben, hogy ez a helyes és neki is ezt kell tennie.- Nos, az is igaz, hogy a te helyzeted sokkal jobb, mint Jill-é – gondolkodtam továbbhangosan.- Ezt meg hogy érted? – kérdezte Lee.Ismét elmeséltem a kialakult helyzetet, a történet végén Lee elgondolkodva bólintott.- Nehéz helyzet – vallotta be.- Akkor visszatérhetnék a LA-i moroi lányokhoz? – kérdezte Adrian reménykedve ésvalami incselkedő mosoly jelent meg az ajkán – Ezek a lányok… hát hogy ismondjam: mennyire bevállalósak?Lee nem felet Adriannak, de az ajka mosolyra húzódott és a tekintete a lábára vándorolt.- Ez furcsa helyzet… de én talán elhívhatnám Jill-t valahova szórakozni.Adrian, már meg is szólalt mielőtt még végig tudtam volna gondolni a dolgot.- Úgy érted, hogy randira akarod hívni? Te strici. Ő még csak 15 éves.El se mertem hinni, hogy az előbb Adrian még bevállalós moroi lányokról kérdezősködött.- Adrian – mondtam. – Én úgy sejtem, hogy Lee esetében egy kicsit mást jelent a randi.- Már bocs, Sage. De ha egy férfi randit emleget, akkor jobb, ha megbízol azösztöneimben. Múltkór már tapasztalhattam, hogy mennyire nem erősséged akapcsolatosdi. Úgy értem… mikor is randiztál utoljára, Sage?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euŐ csak szellemeskedni próbált, de nekem ez nagyon is fájt. Az egyik legnagyobbhiányosságom, hogy nem rendelkezek sok tapasztalattal az emberi kapcsolatok terén.Ez tényleg ilyen feltűnő?- De – tettem hozzá figyelmen kívül hagyva Adrian kérdését – nincs túl nagy akorkülönbség köztetek?Bár őszintén szólva fogalmam se volt, hogy Lee mennyi időst. Azzal, hogy egyetemre jártadott nekem egy kis támpontot, habár Clarence eléggé idős volt már, így aztán nem tudhattambiztosan, hogy hány éves lehet.- 4 év – mondta Lee. – 19 éves vagyok. Nem túl nagy korkülönbség, de akár az is lehet.Nem mondhatok erről semmit.Zavarodottan nézett rám és én megsajnáltam, de hirtelen nem tudtam mit mondjak. Azalkimisták kézikönyve az ilyen helyzetekre nem ad útmutatást.- Miért akarod elhívni őt valahova? – kérdeztem – Úgy értem Jill nagyon csinos éskedves. De csak azért akarod lehívni, hogy távol tartsad Micah-től? Vagy öhmm…tetszik neked?- Persze, hogy tetszik neki – vágta rá azonnal Adrian, hogy megvédje Jill becsületét.Volt egy megérzésem, hogy Lee ebből, már nem jöhet ki jól, bármi is legyen a válasza. HaLee valóban érdeklődik Jill iránt, akkor Adrian bizarr lovagias ösztöne felül kerekedik és méga végén behúz neki. Ha viszont Lee azt feleli, hogy nem érdekli őt Jill úgy mint lány, akkormeg amiatt akad ki Adrian, hogy miért nem akarja őt itt és most elvenni. Ám ez volt Adrianszemélyiségének egyik leglenyűgözőbb – de egyben legfurcsább – tulajdonsága. Ez akettősség.- Szeretem őt – monda Lee szárazon – Még csak párszor beszéltem vele, de … szóval,szeretném jobban megismerni.Adrian rosszallóan nézett Lee-re, az én arcomon pedig egy széles és elégedett mosoly jelentmeg, amit Adriannak címeztem.- Ismételjük csak át – mondtam. – Kinek is volt igaza, hogy nem minden srác úgygondolkodik, mint te.- Ez nem igaz – mondta Adrian – Minden srác pontosan ugyan arra gondol, mikor aztmondja, hogy „jobban meg akarom ismerni azt a lányt”. Te jó családban nőttél fel,még túl naiv vagy. Szóval jó lenne, ha hinnél nekem.Lee-re szegeztem a tekintetemet, aki még csak válaszra se méltatta Adrian megjegyzését.- Szerintem semmi akadálya, hogy randira hívd Jill-t.- Feltéve, hogy ő is akarja – monda Lee és úgy tűnt elég bizonytalan.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euFelrémlett bennem, hogy Jill mosolya, hogy mennyire örült, mikor tegnap meglátta Lee-t éselég sokat beszélgettek. Sokkal lelkesebb volt, mint mikor Micah-el szokott beszélgetni. Ezazért elég bíztató.- Lefogadom, hogy örülni fog, ha elhívod.- Szóval hagyod, hogy csak úgy kettesben elmenjenek szórakozni? – kérdezte Adrian, ésdühösen rám villantotta zöld szemeit.Azonban ezúttal az ő aggodalma jogos volt. Ebben osztoztam én is. Jill pontosan azért voltPalm Springs-ban, hogy biztonságban legyen. Azért írattuk be Amberwood középiskolába,mert biztonságos volt. Most pedig hagyjam kisétálni egy moroi sráccal, ez nem lenne túlbiztonságos.- Hát Jill nem hagyhatja el az iskolát – mondtam hangosan gondolkodva. – Nélkülemnem.- Váó – mondta Adrian. – ha jól értem, akkor lesz egy gardedámotok is Lee és még csaknem is én leszek az.- Ha te nem jössz velem, akkor Eddie akar majd velem tartani – mutattam rá anyilvánvalóra. – Nem lehet olyan rossz egy négyes randi.- Vagy úgy? – Adrian arcáról egy pillanat alatt eltűnt a komolyság és az aggodalom ésvalamiféle derűs mosoly jelent meg rajta. Hogy változhat meg valakinek a hangulatailyen gyorsan? – Úgy gondolod, hogy egy randi olyan, mint egy családi kiruccanás?Hát szólok hogy nem. Elég melós dolog engem szórakoztatni, miközben Jill erényeirefelügyelsz.A csípőre tettem a kezemet és Adrian felé fordultam teljes testtel, úgy tűnt, hogy ez mégjobban szórakoztatja őt.- Adrian, mi nekünk Jill-re kell koncentrálunk. Ez nem a te szórakoztatásodról szól.- Nem hinném – mondta és zöld szemében megcsillant valami. – Itt minden az énszórakoztatásomról szól. A világ az én színpadom. Ha így folytatod Sage te leszel azén kis színpadon sztárja.Lee egy komikus tehetetlen pillantással nézett végig rajtunk.- Srácok szeretnétek ezt négyszemközt megvitatni?Hirtelen elpirultam.- Sajnálom – mondtam egy pillanat múlva, miután egy kicsit lehiggadtam. Adrianpersze nem kért elnézést.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nézzétek – kezdte Lee, aki úgy tűnt, hogy már meg is bánta, hogy felhoztuk ezt atémát – Szeretem őt. Ha ahhoz, hogy vele legyek az kell, hogy ti mind velünklegyetek, hát azt se bánom.- Talán jobb ez így – merengtem – Ha mi mind az időnk nagy részét együtt töljük,kivéve persze az etetési időt, akkor talán Jill is kisebb veszélynek van kitéve.Ki gondolta volna, hogy Lee érdeklődik Jill iránt. Már csak azt kéne kideríteni, hogy Jill érezevalamit Lee iránt. Ekkor vettem csak észre, hogy nyakig benne voltunk Jill szerelmiéletében.- Ez pont olyan dolog, amit ezelőtt tenni akartam – mondta Adrian nekem címezve –Csak egy kis társasági életre vágyok.Hirtelen azt hittem, hogy a tegnapi beszélgetésünkre gondol, mikor azt követelte tőlem, hogysegítsek neki bejutni egy közeli egyetemre, ahol szórakozhat, de nem arra gondolt.- Nem teljesen értem, hogy mit akarsz tőlem.- Ha szeretnétek még többet megtudni – mondta Lee – akkor el kell jönnötök velem LAbama este. Az órák után, jövök is vissza, úgy hogy ez inkább egy gyors látogatás lesz.Adrian tekintete szinte sugárzott a boldogságtól én pedig azon tűnődtem, hogy Lee, csak azértjavasolta ezt neki, hogy csökkentes a kettőjük között kialakult feszültséget.- Szerzel nekem lányokat? – kérdezte Adrian Lee-től.- Hihetetlen – mondtam felháborodottan, mikor leesett, hogy Adrian a LA-i lányokrólbeszél. Adrian a élesen felnevetett a felismerésemen.Észre se vettem, hogy kinyílt a szobaajtó, amíg Keith be nem lépett a szobába. Sose örültemannak, ha látnom kellett őt, de ez most kész szerencse volt, hogy ő pont akkor toppant be,amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Beszélnem kellett vele Jill felmentéséről. A legjobbötletem idáig az volt, hogy a felkeresem a lakásán, mivel nem értem el őt telefonon, de ettől,most megkímélt.Keith nagy szemekkel figyelt minket – de persze véletlenül se mosolyodott volna el. Mégcsak nem is kacsintott, csak ennyit mondott:- Láttam odakint az autódat – a hangja szigorú volt. – Mit keresel itt?- Beszélnem kellett Adrian-nal – mondtam. – Nem kaptad meg az üzenetemet?Kerestelek többször is telefonon.- Elfoglalt voltam – mondta éles hangon. Szigorú szemekkel nézett rám és a hangjátólmegfagyott a levegő a szobában.Adrian és Lee arcáról eltűnt a mosoly és látszott rajtuk, hogy nem értik, miért ilyen bosszúsKeith.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Beszélnünk kell. Négyszemközt – mondta.Hirtelen, úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre, csak nem tudtam,hogy mit.- Persze. Én... követlek – hebegtem és csatlakoztam Keithez, aki elindult kifele aszobából.- Várj. Mi – kezdte Lee, de Adrian oldalba bökte, megrázta a fejét és még valamitdörmögött is, de azt nem hallottam mit. Lee nem folytatta a mondandóját, csendbenmaradt.- Viszlát – mondta vidáman Adrian. – Ne aggódj! Nem feledem, amit beszéltünk.- Köszi! Viszlát srácok.Keith egy szó nélkül sétált ki a szobából, én pedig követtem őt. Keresztülmentünk a házon,egyenesen ki a kertbe, odakint késő délután volt és még mindig fülledt meleg. Átsétáltunk aház előtti kavicsos úton a kocsimhoz és megálltunk mellette.- Hűűű, ez durva volt – mondtam elhűlten. – Még csak nem is köszöntél el tőlük.- Ne haragudj, de a vámpírok mindig kihozzák belőlem a legrosszabbat – csattant felKeith. – Én nem tudok velük olyan közvetlen lenni, mint te.- Ezzel meg mit akarsz mondani? – követeltem és keresztbe fontam a karomat amellkasomon.Meredten nézett és úgy éreztem, hogy a régi ellenséges viszonyunk ismét előtérbe került.Nehéz volt elhinni, hogy nem egészen egy perccel ezelőtt még nevettem.- Csak úgy tűnt, hogy nagyon jól szórakoztok – mondta Keith gúnyosan. – Eddig nemtudtam, hogy mivel töltöd a délutánjaidat, de most már látom, hogy kikkel lógsz.- Ezt meg hogy merészeled! Tisztán üzleti okok miatt jöttem ma ide.- Tényleg? Hallgatom.- Beszélnem kellett Adriannal Jill-ről.- Nem emlékszem, hogy ő lenne a gyámja.- Most jelenleg rá bízták Jiltt – mondtam érvként. – És ő olyan, mint egy barát.- Barát? Ők egyáltalán nem kedvelnek minket. Ezek szörnyetegek. Az üzletben pedignincsen barátság.A képébe akartam vágni, hogy hazugság. Abból, amit eddig láttam belőlük Lee, de mégAdrian is százszorta tisztességesebb volt, mint Keith valaha. Az utolsó pillanatban azonban ataníttatásom felülkerekedett bennem és megpróbáltam uralkodni magamon. Nem akartamfelhajtást és a felettesemnek se szerettem volna ellent mondani. Nem számít, hogy mennyireutáltam Keith-t, akkor is ő volta főnököm, így hát vetem egy mély lélegzetet:2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ez egy közös érdekeken alapuló baráti egyesség, ami kölcsönösen hasznos lehet minda kettőnk számára – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Egyébként azértjöttem, hogy Adriannal beszéljek. Lee csak véletlenül toppant be. Nem volt előremegtervezve – magyaráztam higgadtan.- Miért nem hívtad fel Adriant, ha beszélni akartál vele, mint engem?Mert az kevésbé gyomorfelforgató, ha vele beszélek szemtől-szemben, mint veled – gondoltam,de persze nem mondtak ki, helyett inkább?- Mert fontos volt. És mivel nem tudtalak elérni telefonon, így úgy gondoltam, hogy hamár elmegyek hozzád, akkor egyúttal útba ejtem Adriant is.Reméltem, hogy ez elég magyarázat lesz a számára.- Rossz ötlet volt – mondtam bűnbánó hangon, de valójában semmi ilyet nem éreztem,de hogy megnyugtassam elmeséltem neki, hogy mi történt Jillel a tornaórán és Micahrőlis beszámoltam neki.- Kizárt, hogy Jill egy emberrel randizzon! – kiáltott fel idegesen – Valahogy véget kellvetni ennek.- Rajtavagyok. Adrian és Lee őszintén felajánlották a segítségüket.- Ó. Helyes, így már sokkal jobb – mondta és megrázta a fejét. – Ugyan már Sydney.Ezek itt nem foglalkoznak a szabályokkal, mint mi. Hányszor mondjam még el.- Azt hiszem tévedsz, ők tényleg segíteni fognak – vitatkoztam Keith-el. – És Adrianigen is nagy hatással van Jill-re.- Nos, azt hiszem, hogy nem Adrian az egyetlen, aki segíteni tud, ha szükséges, akkor azalkimisták is készek beavatkozni.Csak bámultam őt. Nem voltam teljesen biztos benne, de mintha az előző mondtat egyhadüzenet lett volna. Ott csengett a hangjában a gyanú árnyéka egy percig se bízott megbennem és nekem is tudnom kellett volna, hogy én sem bízhatok meg benne. Nem kellettvolna ez elmondanom neki.- Ez az én dolgom – mondtam nyugodtan. – Jóval többet láttam és jóval többkiküldetésen vettem részt, mint te. Én vagyok az egyetlen, aki együtt él egy vámpírral– Keith ellenségesen meredt rám – Gondolj bármit is, de ez az én feladatom. Amúgy temit keresel itt? – kérdeztem hirtelen felismerve a helyzet furcsaságát.Keith egyből kérdőre vont, de én még nem tudom, hogy ő miért van itt.- Beszélnem kellett Clarence-val, de ez nem rád tartozik.Szerettem volna többet is megtudni erről, de felesleges lett volna kérdezősködnöm, úgy seárult volna el semmit se.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Felhívod holnap az iskolát Jill felmentése miatt?Keith egy hosszú és dühös pillantással mért végig.- Nem.- Mi? Miért nem?- Mert egy kis nap még nem öli meg őket.Egyszerűen nem hittem a fülemnek… legszívesebben ordítottam volna, de elővettem a jólkidolgozott diplomata modoromat.- Keith te nem láttad őt. Lehet ugyan, hogy a nap nem öli meg Jill-t, de esetlen ésgyenge lesz tőle. Az egész óra kész gyötrelem volt számára.- Nem igazán izgat, hogy hogyan érez – felelte Keith ingerülten. – Téged se kéne, hogyérdekeljen. Az a feladatunk, hogy életben tartsuk őt és nem az, hogy boldog éskiegyensúlyozott legyen. Erről nem szól a megállapodásunk.- Nem is hiszem, hogy szükséges lett volna erre kitérni a megállapodásban – mondtammegdöbbenten. Miért beszélt Keith ilyen ingerülten?- Elég régóta tanulmányozzuk őket és nem hinném, hogy tényleg ilyen érzékenyeklennének.- Nos, akkor most már tudod. Jó lenen, ha leszállnál a magas lóról, mert amiket aziskolában tanultál, vagy a jegyzetekből megtudtál az nem a valóság. A tornaóra utánihidegzuhany nem segít Jill-en. Egyébként meg nem érdekel, hogy mit csinálsz, de akövetkezőket légy kedves betartani: ne gyere ide bejelentés nélkül és magadat traktálda vámpírokról alkotott kényszerképzeteidről, mert engem nem érdekelnek.- Te hihetetlen vagy – mondta kíméletlen hangon. Én már túl ideges voltam ahhoz, hogyvalami frappánsat feleljek erre, de Keith-en folytatta. – Elveszíted a lelked – sípoltaéles hangon. – A legkevesebb, hogy ezt tudatom édesapáddal. Nagy kár, hogy nem ahúgodat hoztam magammal erre a feladatra.Nem szólt többet, hátat fordított, beszállt a kocsijába és elhajtott. Én pedig csak bámultam,ahogy elhajt az autóval, porfelhőt hagyva maga után. Éreztem, hogy marja valami aszememet, de nem a por, hanem a visszafojtott könnyek. Idiótának éreztem magam, de nem avádak miatt. Egy pillanatra se gondoltam, hogy bármit is elrontottam. Nem, nem vagyok őrült– dühös vagyok – mert hagytam őt csak úgy elsétálni. Hagytam, hogy az övé legyen az utolsószó. Mérgembe belerúgtam az úton heverő apró kavicsokba, amik felrepültek a levegőbe.Néhány eltévedt apró kődarab nekiütődött az autómnak. Összerezzentem a fémes koppanáshallatán.- Bocsi.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Mi lesz a vád ellened? Lepaktált a gonosszal és erre a legjobb bizonyíték az, hogyélettelen tárgyakhoz beszélsz.Hirtelen megperdültem, a szívem majd ki ugrott. Adrian volt az teljes életnagyságban, a házfalának dőlve cigarettázott.- Hogy kerülsz ide? – förmedtem rá idegesen.Bár sok mindent tudtam a vámpírokról, de nehéz volt megszoknom, hogy képesek a semmibőlfelbukkanni.- A hátsó ajtó – bökött a fejével az ajtó irányába . – Ki akartam menni dohányozni akertbe, de hallottam a felfordulást.- Kihallgattál minket? Ez elég durva – mondtam számonkérően és még magam számárais elviselhetetlenül pedáns hangsúllyal.- Az a durva, hogy ez milyen egy seggfej – biccentett Adrian arra, amerre Keithelviharzott. – Te nem tudsz abban segíteni, hogy Jillt áttegyék a másik osztályba?Egy nagyos sóhajtottam. Hirtelen borzasztóan fáradtnak éreztem magam.- Megpróbálhatom. Csak ez egy kicsit tovább fog tartani, mint ha a „szüleink” írnánakegy kérvényt, hogy Jill-t mentsék fel torna alól. Sokkal gyorsabban célba érhettünkvolna, ha Keith segít.- Köszönöm, hogy segítesz Jill-nek, Sage. Te jó fej vagy a többi emberhez képest.Ennek hallatán majdnem elnevettem magam.- Köszi.- Ugyan ezt te is el tudod mondani rólam, nem de?Elindultam, hogy körbejárjam Lattet és szemügyre vegyem, hogy mennyire sérült meg, dehirtelen megtorpantam:- Tessék?- Csak azt mondom, hogy én is jó fej vagyok… a legtöbb vámpírhoz képest –magyarázta egy káprázatos mosoly kíséretében, ami engem is mosolyra késztetett.- Egy elég nehéz időszak vár rád az alkimisták között. Te meg ilyenekkel vagyelfoglalva…. – mondtam hitetlenkedve. Adrian azonban nem tágított kérdőn nézettrám - Jó elismerem, hogy egész jó fej vagy a többi elkényeztetett gazdag ficsúrhozképest, sőt pillanatnyilag igazán kedves vagy.- Kedves? Nem inkább káprázatos, vagy lélegzetelállító? – Adrian az égnek emelte akezét. – Te hallod ezeket a szavakat, miket használsz? Sage, mond már ki, hogylélegzetelállítónak tartasz.- De én nem mondok ilyet.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAdrian eldobta a cigarettáját és eltaposta miközben egy nemtörődöm mosoly váltotta fel azeddigit az arcán.- Köszi, hogy segítettél helyrebillenteni az önbizalmamat. Most megyek is és elmesélemClarence-nek, meg Lee-nek.- Hé, én nem… - kezdtem, de Adrián már vissza is ment a házba.Ahogy visszafelé hajtottam az iskolába, azon gondolkodtam ahhoz, hogy az alkimistákmegfigyeljék és megértsék Adrian Ivashkov -át, egy egész részleg is kevés lenne.Mikor visszaértem a kollégiumba Jillt a szobánkban találtam a könyvei között. Kétség kívülmegpróbálta bepótolni az elmulasztott napot.- Hűűű – mondtam és a Jillt körülvevő könyvkupacra pillantottam – Szép kis tornyotépítettél belőlük.Ahelyett, hogy elmosolyodott volna a viccemen Jill tekintete jeges volt.- Mit gondolsz magadról? – mondta. – Tudod, ha legközelebb a szerelmi életemrőlszeretnél valakivel beszélgetni, akkor először hozzám fordulj.Szóhoz se tudtam jutni. Adrian már is beszélt volna Jill-el?- Ne másokkal tárgyald ki a hátam mögött, hogy hogyan tartsatok távol Micah-től – tettehozzá. – Nem vagyok hülye. Nagyon jól tudom, hogy nem randizhatok egy emberrel.Nagy valószínűséggel Adrian elszólta magát.- És – folytatta Jill hideg és kimért hangon – nincs jogod százméteres körzetbenfelkeresni minden egyes moroi-t, hogy segítsenek neked ebben.Most már minden jel arra utal, hogy Adrian mindent elmondott Jill-nek. Nagyobb diszkréciótvártam tőle, de tévedtem Lee megnyilvánulására adott reakciója után nem is tudom, hogymire számítottam.- Mi… mi nem akartunk semmi rosszat – mondtam esetlenül. – Lee pedig amúgy isszeretett volna elhívni valahova.- De tőlem senki se kérdezte meg, hogy én mit akarok. Lee tőletek kért engedélyt! Nincsjogotok átvenni az irányítást az életemet felett!- Tudom – hebegtem. - Nem akartunk rosszat. Lee csak a saját érdekében cselekedett.- Mint ahogy te is, mikor elmentél Adrianhoz, hogy megállapodj vele a hátam mögött.Jill szeme haragos volt és egy könnycsepp csillant meg a szeme sarkában. Csak most jöttemrá, hogy milyen helytelen volt, amit tettem. Amióta Jill hercegnő lett, mindenki meg akarjamondani neki, hogy mit tehet és mit nem. Engem, csak a jó szándék vezérelt, de nem voltjogom ezt tenni.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Igazad van – mondtam – Sajnálom.- Felejtsd el – mondta és a fejére tette a fejhallgatót. – Nem akarok többet hallani.Hülyét csináltál belőlem Adrian és Lee előtt. Végeztem veled.Bármit is mondtam nem hallotta, hogy az zenétől nem, vagy csak azért, mert levegőneknézett, azt nem tudom. Csak annyit tudok, hogy találtam magamnak még egy embert, akitmegvédhettem, mint Zoé-t, de most is visszafelé sült el a dolog. Pontosan ugyan az történt,mint Zoé-val azzal, hogy megakartam védeni, csak megaláztam. Pedig nem ezt akartam.Bocs, Sage. De a múltkor már tapasztaltam, hogy nem tartozik az erősségeid közé akapcsolatosdi. – csengettek a fülemben Adrian Ivashkov szavai, de az egészben az volt alegfájóbb, hogy igaza volt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTízedik fejezetFordította: KamáslimacskaÉPP CSENGETT A TELEFON, ami megmentett attól a fárasztó fejtöréstől, amit a Jillel valókommunikációm okozott. Anélkül szóltam bele , hogy megnéztem volna a kijelzőn, hogy kihív.- Miss Melbourne? Azonnal segítenie kell - hadarta egy hang.- Asszonyom? - kérdeztem meglepetten. Nem Ms Terwilliger kétségbeesett hangját vártam avonal túlvégén. - Mi a baj?- Kérlek, hozz nekem egy karamellás kapucsínót a Spencerből. Úgy érzem anélkül képtelenvagyok tovább folytatni a munkát.Erre egymillió olyan választ tudtam volna kapásból mondani, ami kimerítette volna azudvaratlanság fogalmát, úgyhogy inkább próbáltam logikus érveket felhozni.- Azt hiszem nem tudok - mondtam.- Dehát van campus elhagyási engedélyed, nem?- Igen, de lassan már campus takarodó van. Nem tudom hol van a Spencer, és nem hiszem,hogy visszérek a takarodóra.- Jaj, ez nonszensz. Ki ellenőrzi a hálótermed? Az a Weathers nevű nő? Felhívom, ésengedélyt kérek tőle. A könyvár olvasótermében vagyok épp. Ott találkozzunk.Habár jómagam is kávérajongó vagyok, de ezért engedélyt kérni az iskola kijárási tilalom alólkissé túlzásnak tűnt.Nem szeretem a szabályok alóli kivételezést. Másrészről meg én vagyok Ms Terwilligerasszisztense. Ez is része a munkakörömnek, nem? Még ha fel is rúgok minden alkimistaösztönt,melyek azt mondják a szabályokat követni kell.- Nos, asszonyom azt hiszem én.... - Már letette. Döbbenten bámultam a telefont.- Mennem kell - szóltam oda Jillnek - remélem hamar visszaérek. Talán túl hamar is,eléggé meglepne, ha Mrs. Weathers bármibe is beleegyezne.Jill nem nézett fel. Megrántottam a vállamat és magamhoz vettem a laptopomat és egy kisházit arra az esetre ha Ms Terwilliger más feladatot is kitalálna nekem. Kávé ide vagy oda MsTw-nek memóriája jó volt, úgyhogy jobbnak láttam némi távolságot tartani kettőnk között.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMrs. Weatherstől még útbaigazítást is kaptam merre találom a Spencer kávézót, ami cirka egymérföldre volt. Megvettem a kapucsínót, közben azon morfondíroztam milyen jól esnefáradozásaim honorálása, úgyhogy magamat is megvendégeltem. Mikor visszaértem azAmberwood könyvtár személyzete alig akart beengedni, de amikor elmagyaráztam nekik mijáratban vagyok, a leghátsó irodák felé igazítottak. Úgy tűnt nem volt ismeretlen errefelé MssTerwilliger kávéfüggősége. A könyvtár meglehetősen tömve volt, de gyorsan rájöttem miért.Egy bizonyos időpont után a fiú és a lány körlet lakói már nem érintkezhettek egymással.Mivel a könyvtár késő estig nyiltva volt, a legkézenfekvőbb hely volt a másik nemmel valólógásra. Persze sokan tanulás céljából ücsörögtek itt, ahogy Julia és Kristin is.- Sydney! Itt vagyunk! - suttogta Kristin színpadiasan.- Haggyad már Terwilligert - tette hozzá Julia - Meg tudod tenni.Meglóbáltam előttük a kávét, ahogy elhaladtam az asztaluk mellett.- Viccelsz? Ha nem kapja meg a koffein adagját gyorsan, lesz majd ne mulass.Visszajövök, amint tudok.Ahogy tovább mentem, egy kisebb csoportosulást pillantottam meg. Egy ismerős, bosszantóhang ütötte meg a fülemet a tömegből. Greg Slad-é volt.Kíváncsiságom ellenére a csoportosulás szélére álltam. Slade valamit mutogatott a karján: egytetoválást.Maga a tetoválás nem volt valami nagy szám. Egy repülő sast ábrázolt, olyat amilyettucatszámra másoltak, és ami ott volt minden tetoválószalon kirakatában. Ami megragadta afigyelmemet, az a tetoválás színe volt. Az egész fémesen ezüstös volt. Olyan fémszínű, amitnem volt könnyű előállítani, főként nem ezzel a csillogással és intenzitással. Ismertem azokata kémiai anyagokat amitől a saját tetoválásom aranyszínű volt, és pontosan tudtam, hogySlade tetoválásának képlete bonyolult,és számos igen ritka összetevő alkotja.Slade tett egy bátortalan kísérletet, hogy hangja kevésbé hallatszódjon – a tetoválások tilosakvoltak Amberwoodban - de egyértelmű volt, hogy élvezi a hirtelen jött népszerűséget.Csendben figyeltem és magamban örültem, amikor mások megkérdezték az én is fejembenfelemerülő gondolatokat. Természetesen ezek a kérdések további kérdéseket szültek bennem.- Ez fényesebb, mint amiket a tetkószalonokban szoktak csinálni - jegyezte meg azegyik barátja. Slade úgy mozgatta a karját, hogy a fény megcsillanjon rajta.- Ez valami újdonság. Azt mondják ez egy sokkal jobb eljárással készült, mint amiveltavaly dolgoztak. Nem tudom ez mennyire igaz, de azt tudom, hogy nem volt olcsó.Az előbb kérdező barát elvigyorgott.- Aki keres az talál…2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLaurel – a vörös hajú lány, akit érdekelt Micah – kinyújtotta a lábát Slade mögött, felfedvevékony bokáját, és az azt díszítő kifakult tetoválást. Az nem volt fémszínű.- Lehet, hogy én is retusáltatom az enyémet, ha tudok rá pénzt kérni a szüleimtől.Tudtátok, hogy a mennyei figurák menőbbek az idén?- dobta hátra a haját, miközbenbeszélt. Az egyetlen amit eddigi röpke amberwoodi tartózkodásom alatt sikerültbiztosan megállapítanom, az az volt, hogy Laurel teljesen feleslegesen dobálta ésigazgatta a haját 10 percenként. Slade vállat vont.- Nem kérdezte senki.Laurel észrevette, ahogy figyelem.- Hé, te nem a vámpír lány tesója vagy?A szívem hirtelen megállt.-Vámpír?-Vámpír?- visszhangozta Slade.Honnan a fenéből tudja? Most mit csináljak? Magamban már éppen listát készítettem azokrólaz alkimistákról, akiket fel kell majd hívnom, amikor Laurel egyik barátja elkezdett vihogni.Laurel barátnőjére nézett és döjfösen elnevette magát, majd visszafordult hozzám.- Úgy döntöttük így hívjuk. Nem létezik emberi lény, akinek ilyen sápadt lenne a bőre.Majdnem összecsuklottam a megkönnyebüléstől. Vicc volt – vicc, ami mégis olyan közel jártaz igazsághoz, de mégicsak egy vicc. Bár Laurel nem az a típus volt, akit komolyan vesznek,de jobban járunk, ha ez a vicc hamar feledésbe merül. Mintha megbántva érezném magamat agúnynév miatt gyorsan kifakadtam az első eszembe jutó megjegyzéssel.- Szerintem sokkal gázabb dolog is létezik. Amikor először láttalak, az gondoltam, hogysenkinek sem lehet ilyen hosszú, vörös haja. De tőlem egyszer sem hallottál olyat,hogy valaha is megvádoltalak volna, hogy fested, vagy póthajad van.Slade hangos nevetésben tört ki.- Tudtam! Tudtam, hogy mű!Laurel arcszíne harmonizálni kezdett a hajával.- Nem, ez nem igaz! - védekezett.- Miss Melbourne?Ugrottam egyet a hátam mögül felcsattanó hangtól. Ms Terwilliger volt az, és kérdően nézettrám.- Locsogásért nem jár plusz pont, főként ha mindezt a kávémmal a kezében teszi.Gyerünk.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euElsomfordáltam, de szerintem senki nem vette észre. Laurelt barátai tovább ugratták.Remélem, elfojtottam ezt a vámpíros viccet. Nem tudtam kiverni a fejemből Greg tetoválását.Próbáltam kitalálni, hogy mi lehet az a titokzatos összetevő, amivel lértehozták ezt azezüstszínt. Közel jártam már a megoldáshoz - legalábbis volt egy lehetséges megoldásom – ésszerettem volna, ha hozzáférhetek az alkimisták szereihez, hogy tegyek pár kísérletet. Mikorbeértünk a kis dolgozószobába Ms Terwilliger hálásan elvette a kávét.- Hála Istennek –mondta miután hosszasan belekortyolt a pohárba. Az én poharamrabiccentett. - Tartalék adag? Kiváló gondolat.- Nem, asszonyom. Ezt magamnak vettem – mondtam - Szeretné, hogy segítsek? - és azasztalon halomba pakolt könyvek felé mutattam. Ezek fontos részét képezték a kutatásának,és korábban is mondta már, hogy kategorizáljam és dokumentáljam. A legfelső könyvértnyúltam, de megállított.- Ne - mondta és egy nagy táskához lépett. Összemadzagozott papírokat vett elő néhányirodaszert, végül egy régi bőrkötésű könyvet ásott elő.- Inkább ezzel foglalkozzon helyette.Elvettem a könyvet.- Kint is dolgozhatok? - reméltem, hogy visszamehetek a tanulóktól zsúfolt könyvtárterembe,és tudok beszélgetni Kristinnel és Juliaval. Ms Terwilliger fontolóra vette kérésemet.- A könyvtár szabályzata nem engedi, hogy az épületben kávézzon. Úgyhogy akkor inkábbhagyja itt a kávéját.Haboztam, vitatkoztam magammal,hogy a korábbi vágyam, hogy Kristinnel és Juliávalbeszélgessek – megéri e az áldozatot , hiszen valószínű, hogy Ms Terwillinger megissza akávémat, mielőtt visszajönnék érte. Úgy döntöttem kockáztatok és egy fájdalmas búcsúkövetően otthagytam a kávémat, és felkapva a könyvet elindultam vissza az olvasóterembe.Julia megvetően pillantott Ms Terwilliger könyvére.- Jaj, nincs fent az interneten valahol?- Nem hiszem. Szerintem azóta sem nézett bele senki ebbe a könyvbe, mióta azinternetet feltalálták - felcsaptam a fedelét. Egy csinos kis porfelleg szállt fel belőle -de előtte sem valószínű.Kristin előtt a matekházija volt nyitva, de úgy tűnt nem különösebben érdekelte. Tollávalszórakozottan megérintette a könyve fedelét.- Szóval láttad Slade tetkóját?- Épphogy - mondtam átpillantva laptopom kijelzője felett - De még mindig aztmutogatja.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Már jó ideje akart egyet, de nem soha nem volt rá pénze - magyarázta Julia. - A múltévben minden menő atléta csináltatott egyet. Vagyis, Trey Juarezt kivéve.- Trey talán sosem vágyott rá - szólt közbe Kristin. - Neki így jó.- Majd akkor most akar - már ha lépést akar tartani Slade-del - mondta Julia. Kristinmegrázta a fejét.- Még mindig nem fog csináltatni. Ellenzi. Próbálta jelenteni a tetoválásokat Mr.Greennek,de senki nem hitt neki.Hátranéztem, tekintetem cikázott a lányok és Sladet körülvevő tömeg között, elveszettebbnekéreztem magamat, mint valaha.- Még mindig a tetkókról beszélünk? Már, hogy amire Treynek szüksége van vagy nincs?- Te tényleg nem jöttél még rá? - kérdezte Julia.- Ez a második napom - figyelmeztettem kissé frusztráltan.Eszembe jutott, hogy még mindig a könyvtárban vagyunk, úgyhogy még halkabbanbeszéltem.- Az egyetlen akiről eddig igazán beszéltetek az Trey és ti, srácok nem valami sokatárultatok el eddig bármiről is.Zavartan néztek egymásra. Kristin kinyitotta a száját, de egy pillanatra úgy tűnt, minthameggondolná magát.- Biztos vagy benne, hogy a te tetoválásod nincs hatással semmire?- Így van – hazudtam - Hogy lenne már bármire is?Julia végigpásztázta a könyvtárt, majd elfordult a székén. Egy kicsit felhúzta a pólóját ezzelláthatóvá téve háta alján lévő repülő fecskét ábrázoló kifakult tetoválást. Elégedetten, hogyimmár én is láttam a tetoválását, visszafordult.- Ezt a tavalyi tavaszi szünetben csináltattam, és az volt a legjobb tavaszi szüneteméletemben.- A tetkó miatt? - kérdeztem értetlenkedve.- Amikor megkaptam, nem így nézett ki. Fémszínű volt.... nem olyan, mint a tiéd. Vagy Sladé.Inkább, olyan színe volt, mint...- a réznek - vágott közbe Kristin.Julia egyetértően bólintott.- Igen, mint a vörös arany. A szín csupán csak egy hétig tartott, de amíg tartott, lenyűgözővolt. Soha nem éreztem olyan jól magamat, mint abban az egy hétben. Embertelen jó volt.Legjobb, amit valaha átéltem.- Esküszöm, valamilyen drog van azokban a mennyeiekben - mondta Kristin.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euPróbált úgy tűnni, mint aki helyteleníti a tetoválást, de inkább az irigységet véltem felfedeznihangjában.- Ha lett volna valaha ilyened, akkor megértenéd - mondta neki Julia.- Mennyei.... ezt már hallottam attól a lánytól - mondtam elgondolkodva.- Laureltől? - kérdezte Julia - Egyébként így hívták a réztetoválást is. Mert egyszerűen úgyérzed magad tőle, mintha a mennyekben lennél.Julia hirtelen zavarba jött saját túlzott lelkesedésétől.- Hülye elnevezés, mi?- Akkor Slade-nek is ilyenje van? - kérdeztem. Rossz érzés kerített hatalmába.- Nem, neki acélszínű van - mondta Kristin - Attól több lesz az energiád sportoláskor.Erősebb és gyorsabb leszel. Vagy valami ilyesmi. Sokkal tovább is tartanak ezek atetoválások, mint a mennyeiek - több, mint két hétig. Néha háromig, de akkor már csökken ahatásuk. Acélnak hívják a Slade-féle tetoválást, mert azt gondolják, hogy megacélozza aviselőjét, és talán, mert acél van bennük.Nem acél - gondoltam. Ezüstvegyület. Az alkimisták már régóta mesterei voltak anemesfémekkel bőrre történő művészi tetoválásnak. Az arany volt a legjobb, ezért használtukmi is. A többi nemesfém - ha hasonló eljárással készül – hasonló hatással bír, de sem az ezüst,sem a réz, nem olyan tartós, mint az arany. A réz tetoválás hatását könnyű voltmegmagyarázni. Bármilyen bódító anyag, vagy drog könnyen kombinálható rézzel, ezáltalelőidézve a használt anyag rövid távú hatását a szervezetre. Az ezüst tetoválás összetétele márkicsit bonyolultabb volt számomra – vagyis inkább a hatását nem értettem pontosan. Amit alányok mondtak, az alapján úgy tűnik, hogy egy szteroidról van szó. Vajon ez keverhetőezüsttel? Ellenőriznem kell.- Hány embernek van ilyen tetkója? – kérdeztem csodálkozva. Nem tudtam elhinni, hogy egyilyen bonyolult tetoválás nagyon népszerű lenne itt. Bár ez a gondolatom hamar megdőlnilátszott belegondolva, hogy mennyire tehetősek az itt tanulók. Már önmagában azanyagköltség egy vagyonba kerül, nem beszélve a feltételezett mellékhatásokról.- Mindenkinek - mondta Julia.Kristin összevonta a szemöldökét.- Nem mindenkinek. De elég sok mindenkinek.- Azt mondanám, hogy kb. a fél iskola kipróbálta már az égieket - Julia egy megnyugtatópillantást vetett barátnőjére.- Később ezeket a tetoválásokat fel lehet frissíteni, de az is még pénzbe kerül.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu-A fél iskola? - ismételtem, és hitetlenkedve néztem körül, vajon hány tetoválást rejtenek azingek, nadrágok.- Ez őrület. Nem tudom elhinni, hogy egy tetoválás ilyen speciális erővel bír - csak remélnimertem, hogy sikerült lepleznem azt, hogy többet tudok, mint amennyit mutatok.- Csináltass egy mennyeit! - mondta Julia vigyorogva - Akkor majd elhiszed.- És hol lehet ilyesmit szerezni?- A hely neve: ’Sohatöbbé’ - mondta Kristin - csak a kiválasztottaknak készítenek ilyentetoválásokat, úgyhogy nem olyan egyszerűen.Nem lehet annyira válogatós bagázs, ha már a fél iskolának van ilyen tetkója – gondoltam.- Sokkal óvatosabbak lettek, miután Trey megpróbálta őket bezáratni.És megint itt van ez a Trey. Most már értem miért volt olyan megvető a tetoválásom láttán,amikor találkoztunk. De vajon miért viseli ennyire a szívén a dolgot? - pont elég, hogymegpróbálta leállítani őket. Ez nem csak egy alkalmi nézeteltérés volt.- Lehet, hogy azt gondolja, hogy ez így nem túl sportszerű?- kérdeztem diplomatikusan.- Szerintem meg csak féltékeny, hogy nem engedheti meg magának - mondta Julia-Egyébként jó, ha tudod, hogy van tetoválása. Egy nap a hátán. De csak egy simafekete tetoválás, nem olyan aranyszínű, mint a tiéd.- Szóval ezért gondoltátok azt, hogy az enyémnek is szuper ereje van okossá tesz –tűnődtem.- Nekem is milyen jól jött volna egy ilyen a záróvizsgán - szólt vágyakozva Julia. -Biztos vagy benne, hogy nem ezért tudsz annyi mindent?Mosolyogtam, annak ellenére, hogy felháborodtam a feltételezésen, amit tudtam azt azérttudtam, mert megtanultam.- Bár így lenne. Akkor könnyebben átrágnám magamat ezen a könyvön. Ami - tettem hozzá,miközben az órámra pillantottam - a görög-római papokról és mágusokról szól, és az általukhasznált grimoirei-féle varázslatokról és rituálékról.Nem volt épp egy unalmas olvasmány, ellenben hosszú. Azt hittem Ms. Terwilliger kutatásainkább az akkortájt működő alternatív vallásokról szólt, ez esetben ez a könyv elég furcsaválasztásnak tűnt. Talán azt remélte van benne néhány mágikus gyakorlat. Ennek kutatásáraépp a megfelelő emberrel kezdett. Úgy tűnt örül annak, hogy ennyit haladtam a jegyzetekkel,és ezen felbuzdulva közölte, hogy három nap alatt végezni akar az egész könyvvel.- Igen asszonyom - mondtam gépiesen, mintha más dolgom sem lenne ebben aziskolában. Miért bólintok rá mindenre azonnal gondolkodás nélkül?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euA munkától jojózó szemekkel lépkedtem vissza a kampuszra és már a rám váró házi feladatgondolatától is ólmos fáradtság tört rám.Jill már aludt, amit most áldásként értékeltem. Így nem kell szembesülnöm a zavaróbámulásával és nem kell azon túráztatnom az agyamat, hogy megtörjem a köztünk lévő kínoscsendet. Gyorsan, de csendben bebújtam az ágyba és szinte azonnal elaludtam, ahogy apárnára tettem a fejemet. Hajnali háromkor sírás hangjára ébredtem. Kidörzsölve szemembőla maradék álmot Jillt pillantottam meg, ahogy az arcát a kezébe temetve, remegő testét rázza azokogás.- Jill? - kérdeztem bizonytalanul. - Mi a baj?Az utcáról beszűrődő fényben láttam, ahogy Jill felemeli a fejét és rám néz. Választ nem advamegrázta a fejét és újra elkezdett sírni, ezúttal halkabban. Felkeltem és az ágya szélére ültem,de nem tudtam rávenni magamat, hogy megnyugtatásul átöleljem, vagy megérintsem. Ennekellenére, borzalmasan éreztem magamat. Tudtam, hogy miattam van mindez.- Jill, annyira sajnálom. Nem kellett volna elmennem Adrianhez. Amikor Lee említetttéged, be kellett volna fejeznem és azt mondanom neki, hogy beszéljen veled, haannyira érdekli. Először veled kellett volna beszélnem.... - a szavak zavaros áradatahömpölyögött számból. Amikor ránéztem, hirtelen Zoet láttam magam előtt, és azt,ahogy vádolt az eljövetelem éjszakáján. Valahogy a segítő szándékom mindig rosszulsül el.Jill megrázta magát és próbált pár szót kinyögni, mielőtt újra zokogásban tört ki.- Nem...nem azért...Tehetetlenül néztem könnyeit. Kristin és Julia azt gondolták, hogy emberfeletti módon okosvagyok. De garantálom, hogy ők most nálam százszor jobban meg tudták volna vigasztalniJillt. Kinyújtottam a kezemet, hogy megveregessem a karját, végül az utolsó pillanatbanvisszahúztam. Nem, nem tudtam megtenni. Az alkimista szólalt meg bennem, a hang amelymindig figyelmeztetett a vámpíroktól való távolságtartásra, nem hagyva, hogy sor kerüljönegy iménti személyes kontextus lehetőségre.- Akkor miért sírsz? - kérdeztem végül.Megrázta a fejét.- Ezt nem... nem tudom elmondani neked.... nem értenéd meg.Jillel, rengeteg rossz dolog történhetett - gondoltam. A királyi pozíciójának bizonytalansága.A fenyegetettsége. Távol a családjától és a barátaitól, csapdában az emberek között az örökösnapsütésben. Tényleg nem tudtam hol kezdjem. A múlt éjjel, amikor felébredt hideg,kétségbeesett rémület ült a szemében. De ez most más volt. Ez szomorú volt. És szívből jött.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Mit tegyek, hogy jobb legyen? - kérdeztem végül.Beletelt néhány percbe, míg összeszedte magát.- Te már így is sok mindent tettél - nyögte végül. - Mindannyian igazán értékeljük.Különösen azután amit Keith mondott neked.Volt valami, amit Adrian nem mondott el neki?- És sajnálom... sajnálom, hogy olyan rosszindulatú voltam veled korábban. Nem eztérdemled. Te csak segíteni akartál.- Ne… ne kérj elnézést. Elrontottam.- Nem kell aggódnod - tette hozzá - Micah miatt. Megértem. Csak a barátja akaroklenni.Biztos voltam benne, hogy megint nem sikerült elérnem, hogy jobban érezze Jill magát.De el kellett ismernem, akármitől is ébredt fel, úgy tűnt, hogy zavarja, hogy eddig nem kértbocsánatot tőlem.- Tudom – mondtam - soha nem aggódnék miattad.Jill ismét biztosított róla, hogy jól van, anélkül, hogy elmondta volna, hogy miért kelt felsírva. Úgy éreztem, hogy többet is tehetnék érte, de ehelyett visszamentem az ágyamba. Nemhallottam több zokogást az éjszaka hátralévő részében, de egyszer, amikor pár órával későbbfelébredtem, lopva ránéztem. Vonásai alig kivehetőek voltak a kora reggel beszűrődőfényben. Csak feküdt, bámulva a semmibe.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizenegyedik fejezetFordította: NittyMÁSNAP MÉG AZ ÓRÁK ELŐTT felhívtam az alkimisták központi irodáját, ahol üzenetethagytam, hogy: szükséges lenne egy kérvényre Mr. és Mrs. Melrose-től, akik kérik, hogymentsék fel a lányukat Jill-t a tornaórákon való részvétel alól, vagy legalább is a szabadtérenfolytatott órák alól a napallergiája miatt. Reméltem, hogy hamar küldenek egyet. Azalkimisták nagyon gyorsak voltak, de csak akkor, ha az érdekeik is ezt megkívánták, de néhafurcsa elképzeléseik voltak az események fontosságáról. Most azonban őszintén reméltem,hogy látni fogják a helyzet súlyosságát és nem úgy állnak a dologhoz, mint Keith. Azt viszontnagyon jól tudtam, hogy nem számít milyen gyorsan is intézkednek a mai testi óra alól Jillmár nem mentesülhet, így ezt végig kell szenvednie és nekem pedig végig kell néznem. Alegborzasztóbb az volt, hogy mindenek ellenére Jill egyáltalán nem nyafogott, még csak megse próbált kibújni a feladatok alól. Semmi jel se utalt arra, hogy tegnap rosszul lett volna. Úgyjött be az órára, mint ha nem is számítana a nap. Tele volt elszántsággal és optimizmussal.Nem sokkal az óra kezdete után az ereje kezdte őt elhagyni, mint tegnap is. Betegnek ésfáradtnak tűnt és az én teljesítményem visszaesett, mivel fél szemem mindig Jill-t figyeltem,folyton attól rettegtem, hogy elájul. Micah volt az őrangyala, aki ezáltal ismét növelte Jillcsapatának teljesítményét. Micah egyből észrevette, hogy megint nincs minden rendben Jilllelés igyekezett palástolni ezt, hogy a többi diák, de legfőképp Laurel ne vegye észre, de késővolt, mert ő mér észrevette és tekintetek dühösen cikázott Jill és Micah között. Egy kicsitszórakozottan vettem tudomásul, hogy a fiú ennek ellenére sem tágított Jill mellől. Amintvége volt az órának Micah azonnal elszalad és egy palack vízzel a kezében tért vissza, amitátnyújtott Jill-nek, aki nagyon hálás volt érte. Én is hálás voltam, de látva őket ismétfelébresztette az aggodalmamat. Jill láthatóan barátságos volt a fiúval, de közelről semmondanám, hogy flörtölt volna vele. Micah azonban meg se próbálta leplezni, hogy mennyireoda van érte és én még mindig aggódtam emiatt.Talán az lenne a legjobb, ha Jill-nek nem kellene foglalkozni ezzel az egésszel, úgy értemteljesen megbízok Jill-ben, de nem tudok segíteni rajtuk, abban viszont biztos voltam, hogymindenkinek az lenne a legjobb, ha Micah felhagyna Jill ostromával. Muszáj beszélnem vele.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euRettegtem attól, amit tenni készülök, de mindennek ellenére az öltöző előtt elkaptam Micah-t.Mind a ketten Jill-re vártunk, hogy elkészüljön.- Hello, Micah – kezdtem – beszélni szeretnék veled…- Szia – üdvözölt lelkesen. Nagy kék szemekkel nézett rám. – De jó, hogy itt vagy én isbeszélni akartam veled, ugyan is van egy ötletem. Ha ti srácok nem tudtok igazolástszerezni Jill-nek, akkor legalább megpróbálhatnátok átütemeztetni Jill óráit. Ha ő areggeli órákra járna, amikor még nincs olyan meleg, mint délután, talán nem lennerosszul. Nekem úgy tűnik, hogy Jill szeretne részt venni a tornaórákon, csak hát az afránya nap.- Igen én is azt hiszem – mondtam lassan. – És ez tényleg egy nagyon jó ötlet.- Ismerek néhány embert a tanulmányin, ha gondoljátok, megkérdezhetem őket, hogy áttudják-e úgy alakítani Jill órarendjét – mondta és szomorúan lebiggyesztette a száját. –Nagyon fogom sajnálni, hogy még tesin se láthatom őt, de nyugodtabb lennék, hatudnám, hogy jól van.- Igen – értettem egyet és rossz érzés fogott el.Ez tényleg egy tök jó ötlet volt és igazán nagy önzetlenség tőle, hogy lemond az egyetlenlehetőségről, amikor együtt lehet Jillel, csak hogy biztonságba tudj a lányt. Hogyan beszéljek,most így vele? Hogyan mondjam neki, hogy „hagyd békén a húgomat”, amikor mindent megtesz annak érdekében, hogy Jill megóvja a naptól? Pontosan olyan lettem, mint Eddie, úgyéreztem, hogy nem akarok konfrontálódni Micah-csel. Ez a srác túl rokonszenves volt.Mielőtt válaszolhattam volna neki Micah más irányba terelte a szót.- Azt hiszem még is kellene Jill-nek egy orvos. Nem hiszem, hogy ez napallergia.- Hogy? – kérdeztem meglepetten. – Más órákon is láttad talán szenvedni?- Nem, dehogy, de higgy nekem. Biztos, hogy érzékeny a napra, de szerintem adiagnózis nem pontos. Olvastam a napallergiáról és olyankor az embereken általábanpiros kiütések jelennek meg. Jill pedig csak egyszerűn kimerül és elgyengül. Ő talán…nem is tudom. De azt hiszem, ez valami más.Jaj, ne.- Mit például?- Nem tudom – tűnődött. – De utána fogok nézni és kiderítem.Csodálatos.A mostani tesi órán lehetőségem volt, hogy megtapasztaljam a fémmel dúsított tetoválásokhatását és hogy honnan is erednek ezen tetoválásokhoz kapcsolódó hiedelmek. Lehetetlennek2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eutartottam, hogy Greg Slade-ra hatással lenne a tetoválása, de még is nagyon izgatott a kérdés.Eddig csak Kristin és Julia hallottam arról, hogy Slade a tetoválása miatt sokkal gyorsabb lett.De a gyorsaságát most én is tapasztaltam. Amikor a labda után szalad olyan gyors volt, hogyattól féltem nem kell neki sok és eléri a hangrobbanáshoz szükséges sebességet. Ez volt az apillant, ami miatt az első elismerő szavakat megszerezte és ekkor észrevettem valamit. Sladeügyes és gyors volt, de úgy tűnt, hogy néha, csak úgy céltalanul bolyong. Arról nem isbeszélve, hogy erőszakos volt. Ez egyik alkalommal simán letarolta az egyik srácot, akivelegyütt jártam angol irodalomra, csak azért, mert véletlenül Slade útjába került. Miss Carsonmegállította a játékot és nemtetszését nyilvánította ki a fiú viselkedését illetően. De Sladecsak egy gúnyos vigyorral válaszolt neki. De ez már Jill-nek is feltűnt.- Kár hogy Eddie nem ebben az osztályban jár – mondta Jill később.- Ő biztosan lenyomná Slade-t – jegyeztem meg.Abból, amit hallottam Eddie, már biztosan a tornaórák sztárja lenne. A sport igen komolyrésze volt a dhampir oktatásnak és én biztosra vettem, hogy Eddie most is nagyon keményendolgozik azon, hogy jó erőben maradjon.A tornaóra után meglátogattam Ms. Terwilliger és örömmel láttam, hogy nincs kávéhiánya, azasztala tele volt kávéspoharakkal és egy termosz is volt az asztalon tele kávéval. Az időmnagy részét arra fordítottam, hogy átnéztem a könyvet, amit adott és feltöltöttem a jegyzeteketa laptopomra.- Igazán jól rendszerezed a dolgokat – mondta Ms. Terwilliger hátra nézve a válla felett.– Főcím, alcím és al-alcím. Igazán szép.- Köszönöm – mondtam.Jared Sage volt ennek a nagy mestere és én is mindent tőle tanultam.Ms. Terwilliger kortyolt egyet a kávéjából:- De a rituális varázslatokat nem részletezted – mutatott rá egy pillanattal később ajegyzetemnek ezen hiányosságára – Csak néhány mondatban összegezted őket.Nos, igen ebben igaza volt, de ennél sokkal izgalmasabb megoldást találtam ki.- Belinkeltem az oldalszámot – mondtam. – Így ha kíváncsiak vagyunk a részletekre,akkor elég csak rákattintani a linkre.- Nem… ez így nem jó. Azt szeretném, ha beletennéd a jegyzeteidbe a rituálisvarázslatok minden egyes lépését és összetevőjét. Azt szeretném, ha minden egyhelyen lenne.Ha mindent egy helyen akarsz arra ott van a könyv, szalad ki majdnem a számon. A jegyzetekarra jók, hogy megadják a szükséges vonalvezetést az ember számára, de nem azért vannak,2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euhogy újra gépeljünk egy könyvet. Mire megszólalhattam volna Ms. Terwilliger, már ott ishagyott és az irattartó szekrénye előtt állt és szórakozottan keresgélt valamit, miközbenvalami olyasmit motyogott, hogy „már megint rossz helyen van…”Így hát vettem egy mély levegőt és felütöttem a könyvet a hivatkozásoknál és elkezdtemkiegészíteni a jegyzetet a kért információval. Nem kis elvesztegetett időt jelentett ezszámomra.Mikor visszatértem a szobámba Jill, már mélyen aludt a hosszú és kimerítő nap után, ezért felkellett őt ébresztenem, hogy beszélhessek vele.- Jó hírem van – mondtam neki, miközben ő álmos szemekkel pislogott rám. – A mainap az etetés napja.Olyan idegen volt ezt kimondani számomra, sose tudtam, hogy hogyan is kéne helyesenkifejeznem magam. Soha nem is gondoltam, hogy izgatott leszek emiatt. Valahogy nemvillanyozott fel a gondolat, hogy Jill beleharap Dorothy nyakába. Bár rossz érzés fogott elemiatt, még is örültem annak, hogy Jill táplálékhoz jut. Amiatt, hogy csak korlátozottan tudottvérhez jutni még nehezebb volt neki átvészelni ezeket a nehéz napokat.Eddie-vel a földszinten találkoztunk az indulás előtt.- Jól vagy? – kérdezte Eddie és aggodalmas tekintettel mérte végig Jillt.- Jól vagyok – mondta mosolyogva Jill.Jill már nem nézett ki olyan rosszul, mint korábban. Még a hideg is kirázott, ha arragondoltam, hogy mit tenne Eddie, ha látná, hogy a lány milyen rosszul néz ki Jill atornaórákon.- Miért volt ma is tesin? – kérdezte Eddei tőlem. – Nem beszéltél még Keith-el?- Szükségünk van egy kis időre – feleltem, megkerülve az igazságot, miközbenkisétáltunk Latte-hoz, ami a diákok parkolójában állt. – Mi mindent megteszünk, amitőlünk telik.Úgy gondoltam, hogy ha az alkimisták nem segítenek, akkor megkérem Micah-t, hogysegítsen elintézni, hogy Jill a reggeli órákra járhasson.- Mi tudjuk, hogy minden tőled telhetőt megteszel – mondta Jill.Alig kivehetően hallottam a szimpátiát a hangjában, ami arra emlékezetett, hogy ő már tudjaKeith válaszát. Reméltem, hogy nem fogja megemlíteni ezt Eddie előtt, és akkor Jill témátváltott, én pedig megmenekültem a további kérdésektől. A témaváltás azonban nagyonmeglepett.- Nem tudnánk valahol megállni, hogy vegyünk egy kis pizzát? Adrian nem szeretné maeset is Dorothy főztjét enni.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Milyen rossz lehet neki – jegyezte meg Eddie miközben beszállt hátra és hagyta, hogyJill üljön az anyós ülésre mellém. – Mit akar még, hisz egy külön bejáratú szakácsavan. Nem is értem, hogy bírja ezt elviselni.Én jót nevettem Eddei cinikus megjegyzésén, de Jill láthatóan megsértődött Adrian nevében.- Ez nem ugyan az. Dorothy tényleg remekül főz.- Akkor mi a probléma? – kérdezte Eddie.- Hát, hogy Dorothy igyekszik egészséges kajákat készíteni, mivel Clarence-nek errevan szüksége. Így aztán nem használ se sót, se borsot, de még vajat sem.Jézusom, milyen gyakran beszélgethet Adriannal?- Nincs semmi íze az ételnek. Ez az őrületbe kergeti Adriant – magyarázta Jill.- Nekem úgy tűnik, hogy Adrient minden más is az őrületbe kergeti – jegyeztem meg,visszagondolva a beszélgetéseinkre – De nem lehet azért olyan rossz neki, hisz tegnapis elment LA-ba, nem?Jill válasza egy homlokráncolás volt.Volt egy olyan érzésem, hogy elég sok időt fogunk Clarence házában tölteni, ahhoz, hogyakár még vacsora időben is ott legyünk és ezek után nem szívesen ettem volna Dorothyfőztjéből. Így aztán megálljunk egy pizzázónál és vettünk néhány pizzát.Adrian arca sugárzott, mikor beléptünk a nappaliba.- Jailbait [Jillicsali] – mondta és felugrott. – Te egy szent vagy. Egy istennő.- Hé – mondtam. – Én fizettem ki őket.Adrian megragadta az egyik dobozt és lehuppant vele a kanapéra, amitől Dorothy sokkotkapott. Szélsebesen elsietett, miközben motyogott valamit a tányérokról és a szalvétáról.Adrian elismerően bólintott.- Te is jó vagy, Sage – mondta.- Nos, nos, mi van itt? – jött be Clarence elkerekedett szemekkel a szobába.Eddig nem vettem észre, de sétabotot használt a járáshoz. A sétabotja fején volt egy ezüstötkígyó, ami egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. Egy olyan tipikus vámpírhoz illő sétapálcavolt.- Olyan, mint egy parti – felelte Lee, aki Clarencel együtt érkezett a szobába és egybiccentéssel üdvözölt minket. A tekintete egy pillanatra elidőzött Jillen, majd nem túltávol tőle leült.Éppen akkor látott neki mindenki a pizzának, amikor pizza Dorothy visszatért, de nem voltegyedül. Vele volt Keith. A szemem egy vékony csíkká szűkült össze.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Mit keresel itt? – kérdeztem, de figyeltem, hogy a hangom közömbös legyen.Keith rám kacsintott.- Csak azért jöttem, hogy megnézzem minden rendben van-e. Ez a munkám, hogyszemmel tartsak mindent.Keith barátságos és egészen kedves volt, semmi se utalt a tegnapi nézeteltérésünkre, még apizzából is vett egy szeletet. Mosolygott és mindenkivel úgy beszélgetett, mint ha régi barátoklennének, ettől aztán teljesen összezavarodtam. Senki se adta semmi jelét annak, hogyfurcsállná ezt a viselkedést. Mondjuk az is igaz, hogy senki se tudta, hogy Keith hogyviselkedett tegnap. Nem, ez nem teljesen igaz. Annak ellenére, hogy Adrian elmélyültenbeszélgetet Eddie-vel kíváncsian figyelt és úgy éreztem, hogy így szavak nélkül próbáltkérdezősködni a tegnapi vitámról Kieth-el. Hol engem, hol Keith-et vizslatta. Én pedigválaszol, csak megvontam a vállamat. Talán Keith megbánta a tegnap kitörését, de ez perszenem elegendő, még jön nekem egy bocsánatkéréssel.Miközben a pizzámat ettem a többieket figyeltem. Jill lelkes beszámolót tartott Adriannak aziskolában töltött első pár napjáról, de azt észrevettem, hogy a negatív eseményeketszándékosan elhalgatja. Adrian udvariasan végighallgatta, néha bólogatott és közbevetettnéhány szellemes poént is. Kicsit meglepett, hogy Jill még a legalapvetőbb dolgokat iselmesélte Adriannak. Hogy nem kerülte ezek szóba ezek a telefonbeszélgetésük alkalmával?Ezt nem értettem. Talán Adrian annyit beszélt a sérelmeiről és arról, hogy unatkozik, hogy Jillnem is tudott szóhoz jutni.Clarence néha, néha beszélgetett Eddie és Lee-vel, de a szeme állandóan Jill-re tévedt. Voltvalami bánatos csillogás a szemében és eszembe jutott, hogy az unokahúga nem sokkal voltidősebb, mint Jill. Azon töprengtem, hogy talán azét vállalta el ezt a megbízatást, mert abbanreménykedett, hogy így visszatérnek az életébe a családi összejövetelek.Keith leült mellém, ez rendkívül feszéjezett. Azonban látva, hogy a többiek milyenelmélyülten beszélgetnek halkan odasúgtam Keith-nek:- Észrevetted már, hogy az itteni lakosság körében milyen nagy az érdeklődés azalkimisták tetoválása iránt?- Nem nagyon értem, hogy mit akarsz ezzel mondani – mondta és láttam, hogy atekintete zavart és riadt volt.- Amberwood-ban a tetko nagyon trendi. Van valaki a városban, aki fémmel dúsítja fela tetoválásokat és ezáltal a tetkó tulajdonosa különleges képességek birtokába jut, mintmi is. Egyes tetoválások szteroidot tartalmaznak, így a tulajdonosa gyorsabb lesz. Mástetoválások, pedig az agyi kapacitást növelik meg.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euKeith összevonta a szemöldökét.- Az övékében nincs arany, ugye?- Nem, ezüsttel vagy rézzel dúsítják a tetováló festéket. Persze ezek a tetoválások jóvaltöbbe kerülnek, mint egy rendes tetkó.- De nem lehet olya hatásuk, mint a miénknek – magyarázta. – Nem mindig használtunkmi se aranyat a tetoválásainkhoz.- Azt értem, de valaki az alkimisták által kifejlesztett technológiát alkalmazza.- Az emberek, csak úgy hozzá juthatnak ehhez? – kérdezte döbbenten. – Nem tudom,hogyan járhatnál ennek az ügynek a végére?- Van néhány ötletem – mondtam.- Találgathatok. Mikor megkapják az emberek a tetoválást a narkotikus keverék hatásaalatt vannak, igaz? – helyesően bólintottam, ő pedig gondterheltem felsóhajtott és úgynézett reám, mint ha tíz éves lennék. – Sydney, valószínűleg valaki talált egy nyerstetoválási módszert, amely olyan, mint a miénk, de ettől még semmi köze hozzánk. Haez így van, akkor semmit se tudunk tenni. A kábítószer rossz dolog. Viszont, ha nincsköze az alkimistákhoz, akkor nem a mi dolgunk.- De mi van, ha még is köze van hozzánk? - kérdeztemKeith felnyögött.- Látod? Hajlamos vagy találgatásokba bocsátkozni és vad elméleteket gyártani, de amimég ennél is jobban aggaszt azok a kirohanásid.- Ez nem…- Kérlek, ne hátráltass engem – sziszegte és a többiekre pillantott. – velük ne és afeletteseinkkel se.A szemrehányása nagyon meglepett. Mit akar ezzel a „hajlamos” dologgal mondani? Vajontényleg arra a pszichológiaelemzésre céloz, amit évekkel ezelőtt végzett el rajtam? Az ötlet,hogy hátráltatom őt nevetséges… és még is a szavai bogarat ültettek a fejembe. Lehet, hogyez az amberwoodi tetoválás őrület, csupán valami hóbort nálam és tényleg nincs is semmiköze az alkímiához.- Hogy megy a tesi? – Adrian szavai húztak vissza a valóságba. Ő még mindig Jillbeszámolóját hallgatta. Jill egy grimasszal felet a kérdésre.- Nem túl jól – vallotta be a lány és rosszalló pillantással nézett Adrian-ra.Eddie pedig kérdően nézett rám.- Az itt elég kimerítő dolog – kiáltott fel Lee. – Ugyan is nap ereje errefelé brutális.- Egyetértek – mondat Keith. – Sydney miért nem szóltál erről nekem?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEzt nem hiszem el – az állam a döbbenettől a padlón koppant.- De szóltam. Pontosan emiatt akartam veled beszélni tegnap.- Nem igazán sikerült felvázolnod, hogy ekkora a baj – mondta és rávillantotta egyiknyájas mosolyát Jill-re. – Ne aggód, majd én vigyázok rád. Megszerezzük a szükségespapírokat, hogy felmentsenek a tornaórák alól.- Már beszéltem velük – tájékoztattam Keith-et.Akár csöndben is maradhattam volna, mivel Kieth témát váltott és valami lényegtelendologgal fordult Clarence-nek. Mi ez a nagy Pálfordulás? Tegnap még Jill gondjai nemszámítottak, ma meg már igen is fontosak és úgy állítja be magát, mint ha ő lenne amegmentők, aki, majd meghozza a megváltást Jill számára. De most jöttem, csak ár, hogy mia terve! Nem akarja, hogy itt legyek. Soha nem is akarta. És hirtelen eszembe jutott valami.Minden egyes dolgot megpróbál ellenem fordítani.A tekintetem átcikázott a szobán és Adrian-on akadt meg. Ő tudja! Kihallgatta abeszélgetésemet Kieth-tel és láttam a szeméből, hogy ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból.Elszánt volt, de tudtam ennek most nincs itt az ideje és nem akartam, hogy ő lépjen, énakartam leleplezni Kieth-et a megfelelő időben, így hát eltereltem a szót.- Milyen volt LA? – kérdeztem gyorsan, mielőtt Adrian megszólalhatott volna.Kíváncsian nézett rám és minden kétséget kizáróan meglepődött, amiért nem hagytam,hogy felfedje az igazat. – Elmentél Lee-vel tegnap este, ugye?Adrian zavartnak tűnt, de a megszokott mosoly lebegett az arcán.- Igen – felelte – nagyon jó volt. Lee megmutatta, hogy milyen az egyetemi élet.Lee felnevetett:- Ezt azért nem mondanám. Hisz egész éjszaka nem is láttalak.Volt valami elbűvölő Adrian arcán, de még is úgy tűnt, mint ha legszívesebben megütöttevolna Lee-t.- Miután az útjain elváltak megismerkedtem néhány moroi-val.Ezt Eddie se hagyta szó nélkül.- Ó! Miért nem hívtad meg őket ide?Jill hirtelen felpattant.- Esetleg megkaphatnám a véradagomat? Nem lenne gond?Hirtelen kínos csend támadt, egyrészt azért is, mert senki se tudta, hogy kinek szólt a kérdés,de végül is Clarence felelt neki.- Persze drágám. Azt hiszem, hogy Dorothy a konyhában van.Jill biccentett és kisietett a szobából, mi pedig zavartan néztünk egymásra.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Valami baj van? – kérdezte Lee aggodalmasan. - Talán… talán beszélnem kéne vele?- Szerintem csak kicsit izgatott – feleltem, de nem mertem megemlíteni a rémálmait.- Azt hittem, hogy talán kicsit eltelelhetjük a gondolatatit, ha elmeséljük mit csináltunkLA-ban – felelte Lee és körbenézett, majd a tekintete rajtam állapodott meg. Úgy tűnt,hogy az ő szemében valamiféle anya szerepben tetszelgek itt. – Mit szólnál, ha ma esteelvinnék őt kikapcsolódni, egy kis golfozás jó kikapcsolódás lehetne, persze ha nembánod. Jill biztos élvezni, mert van ott egy medence és egy szép szökőkút is. A víz azeleme, ugye? Nagyon hiányozhat neki.- Igen – felelte Eddie, miközben homlokát ráncolta – épp tegnap említette, hogymennyire.Megborzongtam és láttam, hogy Keith is megdermedt egy pillanatra, miközben sms-t irkált.Nem számít, hogy mennyire különböztünk Keithnel, ugyan azt a nevelést kaptuk és mind akettőnket nyugtalanította és megrémítette a moroik mágikus képessége.- Talán az már túl sok lenne neki – mondta Adrian.Úgy tűnt, mint ha vonakodna bevallani, hogy ez egy jó ötlet, mivel nem ő, hanem Lee találtaki és Adrian, még mindig a hátsó szándékot kereste Lee ötletében.- Hétvégén nem 11-kor van a takarodó? Nincs kedvetek egye mini-golfozni ma? –kérdezte Lee elgondolkodva.Péntek eset volt és ilyenkor tényleg 11-re kellett visszaérnünk a kollégiumba.- Hát jó. Én benne vagyok a játékban – felelte Adrian. – Mondhatni szó szerint és átvittértelemben is.- Ha Jill megy nekem ott a helyem – felelte Eddie.Eddie, Lee és Adrian engem néztek. Csapdában voltam. Szerettem volna visszamenni aziskolába, hogy befejezzem a házi feladatomat, de tudtam, hogy most Jill mellett van a helyem.Végül is ez az egész nem rólam szólt, hanem Jill-ről.- Hát mehetek – mondtam nagyon lassan, de közben arra gondoltam, hogy Keith-enszámára ez pontosan azt jelenti, hogy még tovább fűzöm a baráti kötelékeimet avámpírokkal. A keze megállt sms közben.- Keith? – kérdeztem, mint ha engedélyt kérnék tőle.- Uh.. Én nem mehetek. Nekem dolgom van valahol – mondta és ijedtem rám pillantott.Próbáltam nem grimaszolni, hisz nem azt kérdeztem, hogy velünk, akar-e jönni, hanem, hogynem zavarja-e, ha velük tartok, de a jelek szerint nem ellenezte.- Óh ez remek ötlet – mondta Clarence. – Nem árt egy kis kiruccanás. De mielőttelmennétek nem innátok meg egy pohár bort velem?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euDorothy, Jill-lel a nyomába, épp most lépett be egy üveg borral a szobába. Clarence Adrianranevetett.- Tudom, hogy szereted ezt a fajta bort.Adrian arca elárulta, hogy ez minden bizonnyal így van. De ahelyett, hogy egy pohár utánnyúlt volna, csak ennyit mondott:- Azt hiszem, hogy jobb, ha most nem iszok.- Erre nincs semmi szükség – mondta Jill, aki energikusnak és élettel telinek tűnt.- De igen – mondta Adrian.- Hisz most hétvége van – folytatta Jill. – Nem lesz semmi gond, különösen, haodafigyelsz, hogy mennyit iszol.Adrian Jill-t fürkészte, majd végül, úgy döntött még is csak elfogadja azt a pohár bort, amitClarence felkínált neki.- Rendben, elfogadok egy pohárral.- Én is elfogadok egyet – felelte Keith.- Tényleg? – kérdeztem kicsit meglepetten. – Nem tudtam, hogy te iszol.- Már elmúltam 21 – válaszolt.Adrian elvette a pohár bort, amit Dorothy nyújtott neki.- Úgy gondolom, hogy ez nem Sage ügye. Azt hittem az alkimisták épp úgy kerülik azalkoholt, mint a harsány színeket – mondta Adrian és ránk pillantott.Én szürke ruhát viseltem, Keith pedig barnát.- Egy pohár bor még senkinek se ártott – felelte Keith.Nem vitatkoztam vele. Nem az én feladatom volt, hogy vigyázzak Keith-re. És elvileg nemvolt szabályellenes, ha valaki megivott egy pohár bórt. Persze nekünk, alkimistáknak meg volta véleményünk azokról a társainkról, akik ittak, őket általában kirekesztettük és lenéztük. Dehogy tilos volt-e inni? Nem.Keith-en épp akkor emelte a szájához a poharat, mikor Adrian éppen megízlelte:- Hümm. Ez a kedvencem.Keith, amit a szájához emelte a poharat azonnal elkezdett köhögni és prüszkölni tőle. Énmegkönnyebbültem, hogy nem kértem. Jill kuncogva szaladt be a szobába, Clarence pedigcsodálkozva bámulta a poharát.- Ez meg mi? Én azt hittem, hogy ez egy cabernet sauvignon – mondta megdöbbenve.- Az igazság az – mondta Adrian. – Azt hiszem, hogy ez az én hibám.Keith-en kényszeredetten Adrianra mosolygott, mint ha ő is viccesnek találta volna ezt apoént, de valójában láttam rajta, hogy nagyon ideges, amiért gúnyt űznek belőle. Tudtam,2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euhogy ettől kezdve még inkább gyűlöli a vámpírokat, mint eddig, ebben pedig Adriannak igennagy szere van. Mindenek ellenére én is viccesnek találtam a helyzetet. Nagyon nehezentudtam pókerarcot vágni, de nem akartam, hogy Keith még jobban megharagudjon rám.Nehéz volt megállni, hogy ne nevesek, főleg mikor Adrien sokat mondó tekintete megtalált ésazt sugalmazta: A korábbiakért!Eddie Jillre pillantott.- Örülök, hogy ismét vérhez jutottál, mert már régóta szeretnék neked tanítani egy kétönvédelmi fogást, csak meg akartam várni, míg ismét visszanyered az erődet – terelteel a szót az iménti incidensről Eddie.- Mit szólsz a holnaphoz? – kérdezte Jill.- Tökéletes – felelte Eddie épp oly vidáman, mint Jill.Keith összevonta a szemöldökét.- Mért kéne neki megtanulni harcolni, ha te ott vagy mellette?- Mert szeretné és sose lehet tudni, hogy mikor jöhet még jól – felelte váll rándítvaEddie.- Azt hittem, hogy a moroi-nek nem tudnak harcolni – mondta Keith.- Leginkább azért, mert még nem is képezték őket. Persze ők nem olyan erősek, mintmi, de a reflexeik sokkal jobbak, mint nektek – magyarázta Eddie. – Csak egy kisakaratra és egy jó tanárra van szükségük.- Mint te? – ugrattam.- Nem vagyok olyan rossz – mondta szerényen. – Ki tudok képezni olyas valakit, akiszeretne is tanulni – Eddie Adrian felé bökött, aki épp utántöltötte a poharát aborosüvegből. – Még ezt a fickót is.- Nem köszi – mondta Adrian. – Nem akarnám beszennyezni a kezemet.- Semmilyen kétkezi munkával – jegyeztem meg utalva a tegnapi beszélgetésünkre.- Pontosan – mondta. – De talán, ha megmutatod, hogy hogyan kell behúzni valakinekSage, akkor talán és is megtanulom. Lehet, hogy még jól jön. Biztos vagyok benne,hogy meg tudod tanulni.- Köszönöm a bizalmat, de nem hinném, hogy valaha is szükségem lenne rá –válaszoltam.- Persze, hogy meg kell tanulnia!Clarence felszólalása mindenkit meglepett. Én azt hittem, hogy alszik, mert még a szeme iseddig csukva volt, de most volt valami a tekintetében. Összerezzentem a tekintetétől.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Meg kell tanulniuk, hogy hogyan tudják megvédeni magukat – mondta és felém megJill felé biccentett. – És te – bökött Eddie felé – ígérd meg, hogy tanítani fogod őket ésvigyázol rájuk.Jill világoszöld szeme elkerekedett a meglepetéstől. Megpróbáltam megnyugtatóanrámosolyogni, bár én is nyugtalan voltam.- Természetesen Mr. Donahue. Minden tőlem telhetőt megteszek és amíg itt van Eddie,ő megvéd minden stirgoi-tól.- Nem a stirgo-ról van szó – mondta és lehalkította a hangját. – Hanem avámpírvadászokról.Egyikünk se szólt semmit. Lee elkeseredetten nézett maga elé. Clarence olyan erősenszorította a borospoharat, hogy attól féltem, hogy elroppan.- Akkoriban senki se beszélt ilyenekről, hogy a moroi-k is tanulhatnak önvédelmet.Talán, ha Tamara is tudott volna egy két önvédelmi fogást, akkor nem ölik meg őt.Neki már túl késő, de nektek még nem.- Apa, egyszer már megbeszéltük ezt – mondta Lee.Clarence figyelmen kívül hagyta Lee-t. Az öregember továbbra is Jill-t és engem nézett. Azontűnődtem, hogy tisztában van-e azzal, hogy én ember vagyok. Vagy talán ez nem is számít.Talán minden lányt ösztönösen szerette volna megvédelmezni, ha már Tamarát nem tudtamegvédeni. Arra számítottam, hogy Keith megpróbál rávilágítani arra, hogy nincsenek isvámpír vadászok, de ő szokatlanul csendes volt. Eddie volt az aki végül megtörte a csendet.- Ne aggódj – mondta. – Minden segíteni fogok nekik és nem fogom hagyni, hogy bajukessen, rendben?Clarence még mindig kicsit zaklatottnak tűnt, de a tekintete Eddie-re siklott és a reménymegcsillant a szemében.- Megígéred? Te nem hagynád, hogy ők újra megöljék Tamarát?- Megígérem – mondta Eddie rezzenéstelen arccal. Semmi nem árulta el, hogymeglepődött volna ezen a furcsa kérésen.Clarence még néhány másodpercig tanulmányozta Eddie arcát, majd bólintott.- Te jó fiú vagy – mondta és bor után nyúlt, hogy töltsön magának még egy pohárral. -Még egy pohárral? – kérdezte Adriantól, mint ha mi se történt volna.- Igen, kérek – mondta Adrian és odatartotta a poharát.Mi tovább folytattuk a csevegést, mint ha mi se történt volna, de Clarence szavai továbbra isott vízhangoztak a fejemben.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizenkettedik fejezetFordította: KamáslimacskaAMOKOR VÉGRE TÚL VOLTUNK a csoportos találkozónkon, vagy családi kiruccanásonvagy bárminek is nevezzük, Lee nem győzött bocsánatot kérni az apja miatt.- Annyira sajnálom - mondta magába roskadva a Latte hátsó ülésén.- Nem lehet többé vele szót érteni. Próbáltuk elmondani neki, hogy Tamarát egy strigoiölte meg, de nem hitt nekünk. Nem akart hinni nekünk. Nem állhat bosszút egystrigoin, hiszen halhatatlanok. Legyőzhetetlenek. Talán néhány vámpír vadász tudsegíteni. Ez is eszébe jutott, és ebbe kapaszkodik. Minden erejével azon lesz, hogy atestőrök előkerítsék ezeket a nem létező vámpírvadászokat.Alig hallottam Eddie motyogását.- A strigoik nem legyőzhetetlenek.A visszapillantó tükörben megpillantottam Jill együttérző arcát. Lee és Eddie között ült.- Ha csak egy fantazmagória, akkor is talán jobb így – próbálta vigasztalni a fiút -legalább van amiben megnyugvást találjon. Ha van valami kézzelfogható, amitgyűlölhet, talán segít neki túlélni ezt a tragédiát. E-nélkül teljesen összetörne.Senkinek nem árt ezzel a teóriájával. Azt hiszem ez így jó - levegő után kapott, ahogyaz egészet egy szuszra elmondta.Tekintetemet ismét az út felé fordítottam, de megesküdtem volna, hogy Lee mosolygott.- Ez kedves tőled - mondta Jillnek - Tudom, hogy apám is örül neked, hogy itt vagy. Ittfordulj jobbra.Ez utóbbi nekem szólt. Lee amióta elhagytuk a Clarence birtokot utasítgatott. Már éppkiértünk Palm Springsből, és a mostanában menő ’A sivatag istenei’ golfklub és hotel felétartottunk. Az útbaigazítások alapján a Mega Mini Golgklubba érkeztünk, ami a hotel mellettvolt. Próbáltam leparkolni, közben hallottam Jill izgatott fújtatását, amit a golfpálya látványaváltott ki. A pálya közepén egy kisebb oázis volt, egy hatalmas mesterséges heggyel, amineka tetejéből egy vízesés zubogott alá.- Egy vízesés- kiáltotta - milyen lenyűgöző.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nos - szólt Lee - azért én nem lennék ennyire elájulva tőle. Ugyanazt a vizet forgatjákbenne körbe, az Isten tudja mi lehet benne. Biztos nem próbálnék meg inni belőle, demég úszni sem.Mielőtt még leparkolhattam volna, Adrian kipattant a kocsiból, és rágyújtott. Némi vitábakeveredtünk már az út alatt, amikor jó néhányszor elmondtam neki, hogy tilos a Latte-banrágyújtania. A többiek is hamar kikászálódtak az autóból, és a bejárat felé araszolva azonkezdtem morfondírozni, vajon mi a fenére adtam már megint a fejem.- Még soha nem minigolfoztam - jegyeztem meg.Lee megtorpant és rám bámult.- Soha? - kérdezte.- Ez hogy lehet? - kérdezte Adrian - Hogy lehet, hogy még soha nem minigolfoztál?- Elég rendhagyó gyerekkorom volt - próbáltam mentegetőzni.Eddie még furcsábban nézett rám.- Neked? Én gyakorlatilag a világtól hermetikusan elzárt iskolában nőttem fel a semmiközepén Montanaban, és még én is minigolfoztam már.Magántanulósággal tovább mentegetőzni nem tűnt jó ötletnek, úgyhogy hagytam az egészet.Igazából most esett le, hogy a gyerekkorom tulajdonképpen kémiai képletekből állt inkább,mint szórakozásból és kikapcsolódásból.Végre elkezdtünk játszani, és azt kell mondja hamar ráéreztem. Az első pár ütésemmeglehetősen béna volt, de gyorsan rájöttem, hogy milyen szögekre, irányokra kell figyelni azegyes pályákon.- Hihetetlen. Ha gyerekkorod óta nyomnád, már profi lennél - mondta Eddie, amint éppegy tátongó sárkány szájába pöccintettem be a labdát. A labda a sárkány feje mögöttkigurult, le egy csövön bele a lukba.- Ezt meg, hogy a fenébe csináltad? - kérdezte Adrian.Vállat vontam.- Ez egyszerű geometria. Te sem vagy éppen rossz - mondtam, miközben néztem, ahogyéppen lő - És te hogyan csinálod?- Én csak mögé állok és beleütök - szólt lazán.- Ez nagyon tudományos módszer.- Született tehetség vagyok - mondta Adrian miközben a sárkány fészek elejére sétált -Ha annyira tudsz, hogy megelőzd a többieket, pont az lesz a veszted.- Ennek semmi értelme így - szólt közbe Eddie.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAdrian válaszul kihámozott egy ezüst flaskát a belső zsebéből. Lecsavarta a tetejét, majdgyorsan meghúzta mielőtt újból elütötte volna a labdát.- Ez meg mi volt? – kiáltottam - Itt nem lehet alkoholt inni.- Hallottad korábban Jilli-csalit - Vakációzunk.Megcélozta a labdát és beleütött. A labda egyenesen a sárkány szemébe szállt, visszapattanvaAdrian felé, majd a lábánál megállt, majdnem azon a ponton ahonnan elütötte.- Született tehetség, mi? - kérdezte Eddie.Előrehajoltam.- Asszem kilőtted a sárkány szemét.- Nahát, tisztára, mint Keith – mondta Adrian - ne mond, hogy nem értékeled, Sage.Éles pillantást vetettem rá miközben azon morfondíroztam, hogy ezzel valami mögöttesdolgot kívánt e sugallni. Úgy tűnt Adrian nagyon jól szórakozik saját viccén. Eddiefélreértette az arckifejezésemet.- Ez nem volt valami frappáns - szúrta oda Adriannek.- Bocsi Apuci - mondta Adrian, és újra beleütött a labdába, ezúttal egyetlen szobrot semsikerült megrongálnia. Néhány újabb ütés után sikerült a lukba juttatnia a labdát.- Most már mehetünk. Harmadikra sikerült.- Negyedjére - mondtuk Eddievel egyszerre.Adrian értetlenkedve nézett ránk.- Három volt.- Elfelejted az első ütésedet – mondtam - amivel sikerült kinyomnod a sárkány szemét.- Az csak a bemelegítő ütés volt - érvelt Adrian. Édesen rám mosolygott, gondolvánmajd ezzel elvarázsol. – Gyerünk, Sage. Ismered a gondolkodásmódomat. Emlékszel?Azt mondtad, briliáns az elmém.- Tényleg ezt mondtad? - fordult felém Eddie.- Nem, soha nem mondtam ilyet - Adrian tenyérbemászóan vigyorgott . - Jó volna, hanem beszélnél zöldésegeket - mondtam Adrian-nek.Amióta vezettem a pontversenyben, egyre agresszívebben játszott. Elindultam a közvetkezőpálya felé, de Eddie kitartotta a karját és megállított. Mogyoróbarna szemével elnézett avállam felett.- Várj – mondta - meg kell várnunk Jillt és Leet.Követtem a pillantását. Jill és Lee amióta megérkeztünk csak egymással pusmogott, úgyhogyjelentősen lemaradtak mögöttünk. Mialatt Adrian velem tréfálkozott, Eddie folyamatosan2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eufigyelte őket, és a környéket. Lenyűgöző volt mennyire meg tudta osztani a figyelmét. Jill ésLee egy pályával voltak mögöttünk korábban. Mostmár szinte két pályányira, túl messzeahhoz, hogy Eddie biztonságosan figyelhesse őket. Úgyhogy megvártuk, míg a feledékeny párfelér a Sárkány fészekhez. Adrian ismét kortyolt a flaskájából, és csodálkozva megrázta afejét.- Nem kell aggódnod Sage. Jill rendben van.- Nem fogom megköszönni neked - csattantam fel - nem hiszem el, hogy mindentelmondtál Jillnek a múlt esti látogatásomról. Nagyon dühös volt, azt gondolta, hogy aháta mögött szövetkeztem veled, Micah és Lee ellenében.- Alig mondtam valamit - érvelt Adrian - csak azt mondtam neki, hogy tartsa magáttávol attól a sráctól.Eddi hol rám nézett, hol Adrianre.- Micahtól? - kérdezte.Kényelmetlenül fészkelődtem. Eddie nem tudott az én kis magánakciómról.- Emlékszel amikor azt akartam, hogy mondj el Eddie-nek valamit? És te nem tettedmeg? - Majd elmeséltem Eddie-nek, hogy derítettük ki Adrian segítségével, hogy Leetérdekli Jill. Eddie elvörösödött.- Hogy lehet, hogy nekem erről semmit sem mondtál el? - kérdezte.- Nos - mondtam, miközben tudtam, hogy szavaimmal akár egy moroi vagy egydhampir haragját is magamra szabadíthatom - ehhez nem volt rád szükség.- De Jill biztonságához igen! Tudnom kell, hogy ki legyeskedik körülötte.Adrian kuncogott.- Talán Sage-nek ki kellett volna plakátoznia az iskolában?- Lee nem veszélyes – mondtam - Látszik, hogy mennyire imádja Jillt, és nem úgytűnik, mintha valaha is kettesben tudna lenni Jillel.- Nem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy Leenek nincsenek rossz szándékai -mondta Eddie.- Talán Micha is 100%ig rendben van? Utánanéztél a srácnak, vagy valami? - kérdeztemEddiet.- Nem - nézett rám elvörösödve - csak tudom. Érzem, hogy nem akar ártani. Nincssemmi gond azzal ha Jill-lel akar lenni.- Talán csak egyetlen gond van, az hogy ő egy ember - válaszoltam.- Ugyan, hidd el nem veszélyes.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem tudhatod.- Fejezzétek be - szólt közbe Adrian. Jill és Lee elérték végre a sárkány fészke pályát,ami azt jelentette, hogy mi is haladhatunk tovább. Adrian lehalkította a hangját.- A vitátok hasztalan. Nézzetek csak rájuk. Egy emberi lény sem állhat közéjük.Odanéztem. Adriannek igaza volt. JIll és Lee egyértelműen odavolt egymásért.Egy kis ördög bennem azon mélázott, hogy kicsit jobban is vigyázhattam volna Jillre. Annyiramegkönnyebbültem, hogy egy moroi érdekelte, hogy nem átallottam érdeklődni, hogy vajonrandizott e már valaha. 15 évesen elég érett már egy kapcsolathoz? Én 15 évesen még nemrandiztam. Jó, igazából még sosem randiztam.- Egy év korkülönbség van köztük - dünnyögtem magamban.Adrian gúnyolódni kezdett.- Hidd el nekem én már láttam korkülönbséget. Ez azokhoz képest semmi.Elindult következő pályához, majd pár perccel később mi is követtük őt Eddievel. Eddietermészetesen továbbra is figyelte Jill minden mozdulatát, de ezúttal az az érzésem volt, hogya veszély, amitől Eddie annyira védte, most épp Jill mellett volt.Adrian nevetése zavarta meg gondolataimat.- Sage! – hívott - Ezt látnod kell!Eddievel odalépkedtünk a következő zöld pályára és meredten bámultuk a szemünk elé tárulólátványt. Hirtelen nevethetnékem támadt. A következő pálya, Drakula vára volt.Egy hatalmas, több tornyú fekete kastély őrizte a kissé hátrább lévő lukat. A kastély közepénegy alagút volt, ami előtt egy keskeny híd állt. Ide kellett fellőni a labdát. Ha a labda elvétettea szűk hidat, akkor a vár faláról visszagurult a kiinduló pontra. Egy mozgó Drakula gróffigura állt a kastély előtt. A figura teljesen fehér volt, piros szemei, hegyes fülei voltak éshátra volt nyalva a haja.A közelben egy hangszóró hátborzongató zenét játszott.Nem tudtam abbahagyni a nevetést. Adrian és Eddie úgy nézett rám mintha most látnánakelőször.- Nem hiszem, hogy hallottam volna valaha is nevetni - mondta Eddie Adriannek.- Természetesen én sem ezt a reakciót vártam - tűnődött Eddie.- Azt hittem ezt nyilvános terrorizálásnak veszi, a korábbi Alkimista viselkedésébőlítélve. Nem tudtam, hogy szereti a vámpírokat.Még mindig vigyorogtam, néztem, ahogy a Dracula figura feje fel-le bólogat.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- De ez nem egy vámpír. Helyesbítek, nem igazi. És annyira bénán néz ki, hogy az márvicces. Tisztára, mint valami Hollywoody bóvli kellék. Az igazi vámpírokborzalmasak és természetellenesek. Ez? Ez mókás.Kifejezésükből egyértelműen látszott, hogy nem értik mi jár a fejemben, mitől találom eztannyira viccesnek. Adrian akkor kezdte kapisgálni a dolog komikusságát, amikor kértem,hogy a telefonommal csináljunk rólam és Draculáról egy fotót. Széles vigyorral pózoltamDraculaval. Adriannak még a pillanatot is sikerült elkapnia, amikor Dracula épp széttárja aköpenyét. Elégedetten néztem meg aztán a fotót. Még a hajam is jól állt rajta. Adrian egyelismerő bólintást követően adta a kezembe a telefonomat.- Oké, elismerem szerintem is nagyon cuki.Azon kaptam magamat, hogy elemezgetem a megjegyzését. Mit akart azzal mondani, hogyszerinte is cuki? Rám értette, mint emberre a cukiságot? Vagy ez a szokásos Adrianoscsajozós szöveg? Erőszakkal kellett elterelnem erről a gondolataimat.Gyerünk Sydney. Ez csak egy bók. Értékeld.Végigjátszottuk az összes pályát, az utolsó a vízesésnél volt. Ez egy kifejezetten nehézkihívásnak ígérkező pálya volt, ezért elkezdtem számítgatni a lehetőségeket, nem minthaszükségem lett volna rá. Elég magasan vezettem a ponttáblán. Eddie volt az egyetlen, aki apontjaival valamicskét megközelített. Jill és Lee egyáltalán nem a játékra koncentráltak,Adrian meg ugye a született tehetségével…. nos, elég masszívan az utolsó helyen állt apontversenyben.Eddie, Adrian és én még mindig a másik kettő előtt jártunk, úgyhogy a vízesésnél bevártukőket. Jill szinte rohant a vízeséshez, amikor elindultak felénk. Csodálkozó szemekkel nézettfel.- Óóhhh – lehelte - ez csodálatos. Már jó ideje nem láttam ilyen sok vizet!- Emlékezz mit mondtam a tisztaságáról - ugratta Lee. De látszott, hogy mennyireelérzékenyült Jill reakcióján. Ahogy elnéztem a másik két srácra is ugyanilyenhatással volt Jill gyermeki rácsodálkozása a vízesésre. Azért nem teljesen ugyanolyanpersze. Adrian reakciója olyan volt inkább, mint egy kedves bátyjé. Eddié? Nehéz voltmegmondani, az ő arcán tükröződő érzelem keveréke volt Lee szerelmes pillantásánakés Adrian testvéri gyengédségének. Talán egyfajta óvó szeretetet olvastam le azarcáról.Jill tett egy határozott mozdulatot a vízesés felé, és keze nyomán egy újabb vízsugár tört ki aleömlő vízfüggönyből. A vízsugár úgy robbant ki, mintha egy láthatatlan zsinóron rángatnák2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euegészen az égig, hogy spirált rajzolva millió vízcseppben hulljon alá, beborítva minket.Először tátott szájjal, borzongva bámultam, de a leeső vízcseppek szinte sokkoltak.- Jill - mondtam olyan hangon, amit még számomra is idegen volt - Ezt meg ne próbáldmég egyszer.Jill ragyogó szemekkel, alighogy feleszméltem, máris egy újabb víztáncot hívott életre.- Senki nem lát minket, Sydney.Nem a lebukástól lettem ideges. Nem attól szorította olyan erősen a torkomat a pánik, hogyalig kaptam levegőt. A dolgok hirtelen elkezdtek körülöttem forogni és aggódni kezdtem,hogy elájulok. Éles, hideg félelem futott át rajtam - az ismeretlentől való félelem. Atermészetellenestől. A világom törvényei leomlóban voltak. Ez vámpír varázslat volt, valamiidegen, és az emberek számára megközelíthetetlen - megközelíthetetlen, mert tilos, valami,ami a halandókra veszélyes.Én csak egyszer voltam szemtanúja mágia használatnak, amikor két szellemidéző egymásellen fordult, és bizton állítom nem akarok többet ilyet látni. Az egyik a földből növőnövényekkel harcolt, amik követték az idéző minden parancsát, a másik pedig telekinetikuserővel mozgatott tárgyak segítségével próbálta ellenfelét megölni. Félelmetes volt, és habárnem én voltam a célpont, úgy éreztem borzalmas csapdában vagyok és tehetetlen az ilyenalvilági hatalommal szemben. Ez az egész az akkori kellemetlen élményekre emlékeztetett ésarra, hogy mennyire könnyű az embereket befolyásolni. Ezek a teremtmények körülöttemteljesen mások voltak, mint én.- Hagyd abba - mondtam, éreztem ahogy a pánik teljesen elhatalmasodik rajtam. Féltema mágiától, féltem, hogy hatással lesz rám, és akaratom ellenére cselekedhetem. - Sohatöbbé ne csináld ezt!Jill meg sem hallott. Leere vigyorgott.- Tudod a levegőt irányítani, ugye? Tudsz ködöt csinálni a víz felett?Lee zsebrevágta a kezét.- Ehh, ez talán most mégsem olyan jó ötlet. Bárki megláthat….- Gyerünk már - kérlelte Jill - Neked ez nem nagy erőfeszítés.Lee kezdett idegesnek tűnni.- Nem, de most nem akarom.- Hátha te nem… - nevetett Jill. Fölötte és előtte a víz démonian csak kavargott, éskavargott, és kavargott…2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Jill - szólt rá Adrian, olyan kemény hangon, amilyet még életemben nem hallottameddig. Sőt azt sem tudtam felidézni, hogy szólította e valaha a rendes nevén - Állítsd lemagad.Csak ennyit mondott, de mintha egy hullám futott volna át Jill arcán. Megrándult és avízspirálok eltűntek az apró lehulló cseppekben.- Rendben - mondta zavartan.A pillanatnyi zavart csöndet Eddie törte meg.- Sietnünk kell. Lassan takarodó van.Lee és Jill még megtárgyalták a pontszámaikat és hamarosan újra nevetgéltek és egymássalflörtöltek. Eddie továbbra is figyelte őket, a maga észrevétlen módján. Csak Adrian figyeltrám. Rájöttem, hogy ő volt az egyetlen, aki megértette mi zajlik le bennem.- Jól vagy? - kérdezte halkan.- Jól vagyok - mondtam és elfordultam tőle. Nem akartam, hogy lássa az arcomat. Márígy is túl sokat látott, látta a félelmemet. Nem akartam, hogy bármelyikük is tudja,hogy valójában tartok tőlük. Hallottam, ahogy tesz néhány lépést felém.- Sage…- Hagyj békén - szóltam vissza élesen és elsiettem a kijárat felé, bízva abban, hogy nemjön utánam. Igazam volt. Vártam, hogy befejezzék a játékot, közben próbáltammegnyugodni. Mire odaértek hozzám, szinte biztos voltam benne, hogy sikerültletörölnöm az arcomról az érzelmeket. Adrian továbbra is aggódva figyelt, ami nemtetszett, de legalább nem hozta szóba a történteket.Senkinek nem volt meglepő, hogy a végső pontszámok alapján én nyertem, Adrian pedig azutolsó lett. Lee a harmadik helyen végzett, ami úgy tűnt némiképp lelombozta.- Azelőtt sokkal jobb voltam - motyogta homlokráncolva – mi több azelőtt profi voltam.Figyelembe véve, hogy a játék helyett mi kötötte le a figyelmét, szerintem ez is elég széperedmény volt tőle. Leet és Adriant vittem először haza, és szinte mi is időben értünk visszaAmberwoodba. Többé-kevésbé a szokásos önmagam voltam. Jill mintha egy felhőn lebegvejött mellettem a szobánk felé, miközben Leeről áradozott egyfolytában.- Nem is tudtam, hogy ennyit utazott. Szerintem több helyen járt, mint te Sydney. Aztmondta, majd mindenhova elvisz, ahol járt, úgyhogy az életünk hátralevő részébenutazgatunk és azt csinálunk amit akarunk. És már mindenféle osztályba járt afőiskolán, mert nem tudja, hogy mi akar lenni. Persze nem ebben a félévben próbálta2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euki az összes osztályt. Tudod, előre tervez, és ezért tud sok időt az apjával tölteni. És eztök jó nekem. Vagyis nekünk.Elfojtottam egy ásítást és fáradtan bólintottam.- Hát ez óriási.Végre elhallgatott miközben pizsamát keresett a szekrényben.- Apropó, bocsánatot szeretnék kérni.Megdermedtem. Nem akartam bocsánatkérést hallani a varázslatért. Egyáltalán nem akartamaz egészre emlékezni.- A kiabálásért, a minap – folytatta. - Te nem beszéltél ki Leevel. Soha nem kellettvolna intrikával vádolnom téged. Ő tényleg végig szeretett engem, és…. ez annyiracsodálatos.Végre kiengedtem a visszatartott lélegzetemet, és halványan rámosolyogtam.- Örülök, hogy boldog vagy.Jill vidáman tett-vett, és egészen addig Leeről csacsogott, míg zuhanyozni nem mentem.Mielőtt megmostam volna a fogamat, a mosdókagyló elé álltam és többször megmostam akezeimet és a karjaimat, olyan durván dörzsölve a bőrt, amennyire csak bírtam hátha ezzellemoshatom magamról a mágikus vízcseppeket, amelyeket esküszöm még mindig a bőrömönéreztem.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizenharmadik fejezetFordította: RosieA MOBILOM CSÖRÖGÉSE törte meg a hajnali csendet másnap reggel. Én már fent voltam,korán felébredtem, de Jill csak megfordult az ágyában és a fejére húzta a párnáját.„Hallgattasd el,” nyögte.Felvettem és Eddie-t találtam a vonal másik végén.„Lent vagyok,” mondta. „Készen arra, hogy önvédelmet gyakoroljunk, mielőtt túl meleglenne.”„Nélkülem kell csinálnod,” válaszoltam. Volt egy olyan érzésem, hogy Eddie nagyonkomolyan veszi a Clarence-nek tett ígéretét, miszerint tanítani fog minket. Én nem éreztemkötelességemnek. „Van egy tonna házi feladatom, amit meg kell csinálnom. Amellett pedigbiztos vagyok, hogy Ms. Terwilliger ki fog küldeni ma is kávéért.”„Nos, akkor küld le Jillt,” mondta Eddie.Ránéztem az ágyán lévő lepedő kupacra.„Könnyebb mondani, mint megtenni.”Meglepő módon sikerült annyira összeszednie magát, hogy megmossa a fogát, bevegyen egyaszpirint a fejfájására és felkapjon néhány ruhadarabot. Búcsúzóul elhívott engem is, ésmegígértem, hogy később benézek hozzájuk. Nem sokkal ez után, Ms. Terwilliger hívott akávéigénylésével, és felkészítettem magam még egy napra, amikor megpróbálomösszeegyeztetni a dolgaimat az övéivel.Oda autóztam a Spencer’s-hez, de észre se vettem Trey-t, míg közvetlenül előtte nem álltam.„Ms. Terwilligernek?” kérdezte, a karamellás cappuccinora mutatva.„Huh?” néztem fel. Trey volt a pénztáros. „Te itt dolgozol?”Bólintott. „Valahonnan kell költőpénzt szerezni.”Átadtam neki néhány bankjegyet, mivel meg se próbálta fél áron adni nekem. „Ne vedd rossznéven, de nem nézel ki valami jól,” mondtam neki. A vonásai fáradtnak és kimerültnektűntek. Közelebbről vizsgálva horzsolások és vágások is voltak rajta.„Ja, nos, elég kemény napom volt tegnap.Haboztam. A megjegyzés egy felhívás volt, de nem volt senki sem mögöttem a sorban. „Mitörtént?” kérdeztem, tudva, hogy ezt várta.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTrey összeráncolta a homlokát. „Az a seggfej Greg Slade pusztított a tegnapi foci felmérésen.Úgy értem, az eredmények még nincsenek meg, de elég egyértelmű, hogy hátvéd lesz. Olyanvolt, mint egy gép, csak úgy szántotta az embereket.” Kinyújtotta a bal kezét, amin néhányujja be volt kötve. „A kezemre is rálépett.”Megrándult az arcom, visszagondolva Slade kontrolálatlan mozgására testnevelésen. Aközépiskolai foci politikája és hogy ki lesz a hátvéd nem igazán számított nekem. Igaz,sajnáltam Trey-t, de volt valami a tetoválások eredete mögött, ami kíváncsivá tett. Keithfigyelmeztetése, miszerint ne okozzak problémát csengett a fülemben, de már képtelen voltamleállítani magam.„Tudok a tetoválásokról,” mondtam. „Julia és Kristin mesélt róluk. Már értem miértgyanakodtál az enyémre – de ez nem az, aminek gondolod. Tényleg.”„Nem ezt hallottam. A legtöbb ember azt gondolja, csak azért mondod ezt, hogy ne kelljenelárulnod honnan szerezted.”Ezen egy kicsit megdöbbentem. Teljességgel biztos voltam benne, hogy Julia és Kristin hittnekem. Mégis az ellenkezőjét terjesztették volna? „Erről fogalmam sincs.”Megvonta a vállát, egy kis mosoly játszott az ajkán. „Ne aggódj. Hiszek neked. Van valamielbűvölően naiv benned. Nem tűnsz annak a csaló típusnak.”„Hé,” szidtam le. „Nem vagyok naiv.”„Ez egy bók volt.”„Mióta vannak ezek a tetoválások?” kérdeztem, úgy határozva a legjobb, ha tovább lépek.„Úgy hallottam tavaly óta.”Átadta nekem a kávémat, elgondolkodva. „Ja, de már a tavalyi év vége volt. Úgy értem,iskolai év.”„És egy Nevermore nevű helyről vannak?”„Amennyire én tudom.” Trey gyanúsan méregetett. „Miért?”„Csak kíváncsi voltam,” mondtam édesen.Néhány gazdag csavargó módjára öltözött kollégista állt be mögém a sorba és türelmetlenülfigyeltek minket. „Esetleg kiszolgálnának minket?”Trey egy kimért mosolyt küldött feléjük rajtam pedig forgatta a szemét, ahogy arrébbmentem. „Nemsokára találkozunk, Melbourne.”Visszamentem Amberwoodba és átadtam Ms. Terwilliger kávéját. Nem voltam abban ahangulatban, hogy egész nap vigyázban álljak mellette, így megkérdeztem elmehetek-emáshova, ha kéznél tartom a mobilom. Beleegyezett. A könyvtárban számomra ma túl nagyvolta nyüzsgés és – ironikus módon - a zaj. A szobám magányára vágytam.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAhogy átvágtam a gyepen, hogy elérjem a buszt, egy facsoport mögött ismerős arcokatszúrtam ki. Irányt változtattam és Jillt és Eddie-t találtam bokszállásban gyakorolni. Micahtörökülésben ült a földön, mohón figyelve. Integetett nekem, amint feltűntem.„Nem is tudtam, hogy a bátyád egy kung-fu mester,” jegyezte meg.„Ez nem kung-fu,” mondta Eddie nyersen, egy pillanatig se vette le a tekintetét Jillről.„Egyre megy,” válaszolta Micah. „Attól még mindig nagyon menő.”Eddie úgy tett, mintha meg akarná ütni Jill oldalát. Jill gyorsan válaszolt a védekezéssel, denem eléggé, hogy megállítsa őt. Ha éles helyzet lett volna, megütötte volna. Még így is, Eddieelégedettnek tűnt Jill reakcióidejével.„Jó. Ez eltérítette volna az ütés egy részét, de még mindig érezted volna. A legjobb, halebuksz, és közben ütsz, de ez egy kicsit több gyakorlást igényel.”Jill engedelmesen bólintott. „Mikor tudunk rajta dolgozni?”Eddie büszkén nézett rá. A kifejezése ellágyult néhány másodperc tanulmányozás után. „Nemma. Túlságosan süt a nap.”Jill ellenkezett, majd leállította magát. Megint olyan kifáradt – a - naptól tekintete volt éserősen izzadt. Egy pillanatra felnézett az égre, mintha néhány takaró felhőért könyörögne.Könyörgése válasz nélkül maradt, így Eddie felé bólintott.„Rendben. De holnap ugyanebben az időben megcsináljuk? Vagy esetleg korábban. Vagy maeste! Tudnánk mind kétszer? Gyakoroljunk ma este mikor lement a nap aztán megint holnapreggel? Nem lenne baj neked?”Eddie vigyorgott, szórakozva a lelkesedésén. „Amit csak akarsz.”Visszamosolyogva rá, Jill leült mellém, annyira az árnyékba kerülve, amennyire csaklehetséges volt. Eddie várakozásteljesen nézett engem. „Mi van?” kérdeztem.„Neked nem kéne megtanulnod, hogy kell bevinni egy ütést?”Kinevettem. „Nem. Mikor lenne rá szükségem?”Jill oldalba bökött. „Csináld, Sydney!”Vonakodva elfogadtam, hogy Eddie adjon néhány gyors leckét, hogy vigyek be egy ütést,anélkül, hogy megsérülne közben a kezem. Nem igazán figyeltem, és úgy éreztem, minthaszórakozást biztosítanék a többiek számára. Mikor Eddie végzett velem, Micah megkérdezte,„Hé, nekem is tudnál néhány ninja mozdulatot tanítani?”„Semmi köze nincs a ninjákhoz,” tiltakozott Eddie, még mindig mosolyogva. „Gyere, álljfel.”Micah talpra ugrott és Eddie körbesétálta néhány határozott lépéssel. Leginkább úgy tűnt,mintha Eddie épp felmérné Micah-t és a képességeit. Egy idő után, Eddie elengedte magát és2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eumegengedte Micah-nak, hogy néhány támadó mozdulatot tanuljon, amivel leszerelheti atámadóját.„Hé,” tiltakozott Jill, mikor Eddie megrúgta Micah-t. Micah olyan pasi módon kezelte. „Nemér. Engem nem ütsz meg, mikor gyakorlunk.”Eddie-nek ez annyira elterelte a figyelmét, hogy Micah be tudott vinni neki egy ütést. Eddieegy vonakodó, de büszke tekintettel nézett rá aztán ezt válaszolta Jillnek, „Az más.”„Mert én lány vagyok?” tiltakozott. „Sose fogod vissza magad Rose-zal.”„Ki az a Rose?” kérdezte Micah.„Egy másik barát,” magyarázta Eddie. Jillnek ezt mondta: „És Rose-nak sokkal több évtapasztalata van, mint neked.”„De több tapasztalata van Micah-nal is. Velem visszafogtad magad.”Eddie elpirult és Micah-n tartotta a szemét. „Nem igaz,” mondta.„De igen,” motyogta Jill. Ahogy a fiúk újra összecsaptak, halkan odaszólt nekem, „Hogyfogom valaha is megtanulni, ha attól fél kárt tesz bennem?” Figyeltem a srácokat, mérlegelveeddig miket tudtam meg Eddie-ről. „Azt hiszem ez ennél sokkal bonyolultabb. Szerintem mégmindig úgy gondolja, hogy nem kell ezt a kockázatot vállalnod – mert ha ő elég jól végzi amunkáját, akkor nem kell megvédened magad.”„Nagyszerű munkát végez. Látnod kellett volna a támadáskor.” Megint olyan kifejezést öltöttaz arca, mintha kísértené az emlék, mint mindig, mikor szóba kerül a támadás. „De így isszükségem van tanulásra.” Még jobban lehalkította a hangját. „Tényleg meg szeretnék tanulnimágiával is harcolni, na, nem mintha túl sokat tudnék gyakorolni a sivatagban.”Megborzongtam, visszaemlékezve az előző esti bemutatójára. „Lesz még időd,” mondtamtétován.Felálltam, elvégzendő munkámra hivatkozva. Micah megkérdezte Eddie-t és Jill-t van-ekedvük ebédelni. Eddie azonnal igent mondott. Jill segélykérően tekintett rám.„Csak egy ebéd,” mondta Eddie jelentőségteljesen. Tudtam, hogy még mindig úgy gondoljaMicah veszélytelen. Én nem voltam benne biztos, de miután láttam, Jill mennyirebelehabarodott Lee-be, arra gondoltam Micah-nak elég drasztikus lépéseket kéne tennie, hogyjusson valamire.„Biztos vagyok benne, hogy rendben lesz,” mondtam.Jill megkönnyebbültnek tűnt, és a csoport elindult. Azzal töltöttem a napomat, hogybefejezzem azt a szerencsétlen könyvet Ms. Terwilligernek. Még mindig úgy gondoltam,hogy az ősi varázsigék és rituálék szó szerinti lemásolása időpocsékolás. Az egyedüli haszna2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euannyi lehet véleményem szerint, hogy ha szüksége van rá a kutatásaihoz, egyszerűenmegnézheti egy számítógépes fájlban és nem kell kockáztatnia, hogy megsérül az ősi könyv.Este lett, mire befejeztem a többi leckémmel egyetemben. Jill még mindig nem jött vissza éselhatároztam, hogy kihasználom a lehetőséget, hogy leellenőrizzek valamit, ami nem hagyottnyugodni. Ma korábban Jill említette, hogy Eddie védte a támadásban. Az elejétől kezdve vanegy olyan érzésem, hogy volt valami furcsa a kezdeti támadásban, valami, amit nem mondtakel nekem. Ezért bejelentkeztem az Alkimisták hálózatába és felkutattam mindent, amit a moralázadókról tudunk.Természetesen az egész dokumentálva volt. Követnünk kellett a morákkal kapcsolatos fontoseseményeket, és ez igazán kiemelkedő helyen állt. Valahogy az Alkimistáknak voltak képei aMora Udvarról, amin tüntetők sorakoztak fel az adminisztrációs épületeknél. Könnyű voltkiszúrni a dhampyr testőröket, ahogy összekeveredtek és fent tartották a rendet.Meglepetésemre, felismertem Dimitri Belikovot – Rose pasiját – azok között, akik kordábantartották a tömeget. Könnyű volt kiszúrni, mivel magasabb volt szinte minden körülötteállónál. A dhampyrok nagyon emberien néznek ki, és még én is beismertem, hogy igen jólnézett ki. Volt valami markáns jóképűség benne, és még így is, hogy csak egy fénykép volt,láttam rajta a rettenthetetlenséget, ahogy szembenézett a tömeggel.A többi kép a tiltakozásról megerősítette azt, amit már eddig is tudtam. Az emberek nagyrésze a fiatal királynőt támogatta. Azok, akik tüntettek voltak a kisebbség - de a hangos ésveszélyes fajtából. Egy videón, egy denveri híradóból két mora férfi volt látható, akikmajdnem egy kocsmai verekedésbe keveredtek. Királynőkről és az igazságról veszekedtek,leginkább olyan dolgokról, amiknek nem látták értelmét az emberi tanúk. Ami különlegessétette ezt a videót, hogy a férfi, aki felvette – egy véletlenszerű ember kamerás mobillal – aztállította, hogy látta mindkét férfi agyarait a vita közben. A felvétel készítője így mutatta be afelvételt, azt állítva, hogy szemtanúja volt egy vámpír harcnak, de senki se tulajdonított nekihitelességet. Túl szemcsés volt, hogy bármi is látszódjon. Mégis, egy emlékeztető volt, mitörténhet, ha a morák helyzete kicsúszik az irányítás alól.Egy helyzetjelentés megmutatta, hogy Vasilisa királynő valóban megpróbált érvénybe léptetniegy törvényt, miszerint a pozíciója ne függjön attól, hogy van-e legalább egy élő személy akirályi családjában. Alkimista szakértők szerint ez három hónapot vesz igénybe, amikörülbelül ugyanannyi, mint amit Rose mondott. A szám belevésődött az eszembe, mint egyketyegő bomba. Három hónapig biztonságban kell tartanunk Jillt. És még három hónapigVasilisa ellenségei erősebben próbálják majd megtalálni Jillt, mint valaha. Ha Jill meghal,Vasilisának oda a pozíciója – a rendszer helyreálltásával kapcsolatos próbálkozásaival együtt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEzek közül még egyik sem az, ami igazából ehhez a kutatáshoz vezetett engem. Tudniakartam a Jillt ért eredeti támadásról, arról, amelyikről senki sem beszélt. Amit találtam nemsokat segített. Egy Alkimista sem volt akkor a helyszínen, természetesen, szóval azinformációink a mora források által jelentett részleteken alapulnak. Minden, amit tudunk az,hogy „a királynő húgát erősen és súlyosan megtámadták – de teljesen felépült.” Abból, amitmegfigyeltem, ez kétségkívül igaz volt. Jill semmilyen jelét nem mutatta sérülésnek, és atámadás egy héttel Palm Springsbe költözése előtt történt. Ez elég idő volt, hogy egy „erős éssúlyos” támadásból felépüljön? És egy ilyen támadás elég ahhoz, hogy sikítozva ébredjen fel?Nem tudtam, hogy még mindig nem voltam képes elaltatni a gyanúmat. Mikor Jill későbbhazajött, annyira jó hangulatban volt, hogy nem tudtam rávenni magam, hogy kikérdezzem.Később az is eszembe jutott, hogy Clarence unokahúga és bizarr, torok elmetszősmeggyilkolása után is akartam kicsit kutakodni. Jill helyzete elvonta a figyelmem. Hagytam adolgokat menni és korán lefeküdtem. /I let the matter go and called it an early night./Holnap, gondoltam bágyadtan. Mindent elintézek holnap.A holnap sokkal gyorsabban jött, mint vártam. Mély álmomból arra ébredtem, hogy valaki rázengem, és egy fél pillanatig, ott volt a régi rémálom, amiben az Alkimisták elvisznek azéjszaka közepén.Felismerve Jillt, épphogy vissza tudtam fogni magam a sikoltozástól.„Hé,hé,” szidtam. Már volt kint némi fény, de lilás színű volt. Kicsivel napkelte után lehetett.„Mi történt? Mi a baj?”Jill rám nézett, rémült arccal és szemei telve voltak félelemmel. „Adrianről van szó. Meg kellmentened.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizennegyedik fejezetFordította: Nitty- PONT ADRIANT? – viccnek szántam a kérdést. Egyszerűen nem bírtam megállni,hogy ne süssem el ezt a poént, hisz Adriannak biztosan nem az én segítségemre vanszüksége.- Igen – felelte Jill, aki rémülten ült az ágyam szélén és az ajkát harapdálta. – Talán a„megmentés” nem a legjobb kifejezés, de meg kell keresnünk őt, mert csapdába kerültLos Angeles.Lassan felültem és megdörzsöltem a szemet, vártam, hogy kiderüljön ez az egész csak egyálom, de nem. Semmi nem változott, Jill tényleg ott ült mellettem az ágyon. A mobilomértnyúltam és felnyögtem, amikor megláttam, hogy hány óra van.- Jill még reggel 6 óra sincsen – kezdtem. Adrianról volt szó, aki ilyen korán mégbiztosan nincs ébren, de aztán eszembe jutott, hogy ő talán a moroi-k éjszakaimenetrendje szerint él. A moroi-k késő délelőtt feküdtek le és csak este keltek fel,mikor már mi, emberek, lefeküdni készülődtünk.- Tudom – mondta vékony hangon. – Sajnálom, de nem kérnélek meg erre, ha nemlenne fontos. Ő elment Los Angelesbe tegnap este, mert…. mert találkozni akartazokkal a moroi lányokkal. Lee-nek dolga volt a városba és Adrian vele tartott, úgyvolt, hogy haza fele is Lee-vel jön. Csak hogy ő nem tudja felhívni Lee-t és így mostnem tud visszajutni Spalm Springbe és ráadásul iszonyatosan másnapos.Megráztam a fejemet és visszafeküdtem az ágyba.- Ne haragudj, de nem tudom őt sajnálni. Talán ez most egy jó lecke lesz neki.- Sydney, kérlek.Eltakartam a korommal a szememet, abban reménykedve, hogy alán így békén hagy.Tévedtem Jill a karomat rángatva kérlelt tovább és ekkor felötlött benne a kérdés:- Honnan tudod, hogy mi történt Adriannal? Talán felhívott?Nem voltam rossz alvó és nem is volt könnyű felkelteni, de abban biztos voltam, hogy atelefoncsörgésre egyből felébredtem volna. Jill hátat fordított nekem én pedig fenyegetőenfelültem az ágyon.- Jill honnan tudod, hogy mi történt Adriannal?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Kérlek – suttogta. – Nem mennénk el érte?- Nem, addig nem míg el nem mondod, hogy mi folyik itt.Furcsa bizsergető érzés kerített hatalmába. Eltitkolnak előlem valamit, de most végremegtudhatom, hogy mi az amit rejtegetnek előlem a moroi-k.- Ezt nem mondhatod el senkinek se – mondta egy pillanatnyi hallgatás után és ismétfelém fordult, a tekintetünk találkozott a sötétben.Tudtam, hogy arra vár, hogy a szavamat adjam erre, de hát mit is feltételez rólam… érteke atitkok őrzéséhez, és még ha akarnám se tudnám elárulni a titkát illetékteleneknek.Odatartottam az orcámat, hogy jól láss a tetoválásomat.- Ha akarnám, se tudnám elmondani senkinek se.- Nem Sydney félre értesz. Szó szerint senkinek se mondhatod el. Sem azalkimistáknak. Sem Keith-nek. Sem azoknak moroi-nak, vagy dhampir-nak, aki mégnem tudnak erről.Nem mondhatom el az alkimistáknak sem? Ez így már más. Nem számít, hogy mindenrosszról, ami velem történik az alkimisták tehetnek, az se számít, hogy hova küldenek, vagymennyi időt kell a moroi-kal eltöltenem, mert a lojalitásom irányukba még, így is sziklaszilárd marad. Nekem mindenről be kell számolnom nekik, amit Jill és társai tesznek. Ez azén feladatom és azért teszem, hogy megóvjuk az embereket.Természetesen az is a feladatom része, hogy gondoskodjak Jill-ről és figyeljek arra, hogy jólérezze magát és most megint szenved…Egy fél másodpercig, úgy gondoltam, hogy talán hazudhatnák neki, de aztán rájöttem, hogyezt nem tehetem Jill-el. Nem tudtam volna hazudni neki. Ha azt mondom neki, hogy nemfogom elárulni a titkát senkinek se, akkor így is kell tennem. Ha pedig úgy gondolom, hogyezt nem fogom tudni betartani, akkor erről is tudnia kell.- Ezt nem ígérhetem meg – volt a végső válaszom.Azt hiszem a szavaim nagyon meglepték őt. Hosszasan tanulmányozott a félhomályban, delátta, hogy igazat mondok és bólintott.- Adrian és köztem vagy egyfajta kapocs. Olyan szellemi kötelék féle.A szeme hírtelen elkerekedett:- Hogyan…? - Hirtelen minden a helyére került. – Te… te…- Meghaltam – mondta nyersen Jill. – Túl nagy volt a zűrzavar, amikor a moroi lázadókmegtámadtak minket. Mindenki azt hitte, hogy Lissa a célpont, így az összes testőrmellé sereglett. Eddie volt az egyetlen, aki mellettem maradt, de nem volt elég gyors.az a férfi… - Jill egy pillanatra elhallgatott és a mellkasához szorította a kezét – szíven2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euszúrt és… megölt. De ekkor Adrian közbelépett. A lélek erejét használva vissza hozottaz élők sorába és hát most itt vagyunk, és itt van köztünk ez a furcsa kötelék. Mindenolyan gyorsan történt. Senki se jött rá, hogy Adrian mit is tett valójában.A világ forgott körülöttem. Lelek kötelék. A lélek volt a legkevésbé ismert elem a számunkra,mivel nagyon kevés információval rendelkeztünk róla. A meglévő dokumentumok, amik arendelkezésünkre álltak a lélekről nagyon hiányosak voltak. Páran írtak a lélek erejéről, desose olyanok, akik birtokolták volna ezt a fajta varázserőt. Ráadásul a közel múltbanfeledésbe is merült a lélek, mint mágikus elem, egészen addig, míg Vasilisa Dragomirról kinem derült, hogy ő is lélekhasználó. Így aztán az alkimisták is egyre intenzívebben kezdtek elérdeklődni a lélekhasználók különleges képességei iránt. Vasilisa és Rose lélek köteléke voltaz egyetlen napjainkban dokumentált lélek által létrehozott jelenség. A lélek egyik legfigyelemre méltóbb képessége a gyógyító erő volt és ezáltal Vasilisa is visszahozta Rose-t ahalálból egy autóbaleset után. Ez egyfajta pszichikai kapcsolatot eredményezett Rose ésVasilisa között, ami által Rose nyomon tudta követni a moroi királynő minden tettét, ha akartaés ami megszűnt létezni, mikor Rose-t újra megkísértette a halál árnyéka.- Te bele látsz a fejébe – hebegtem. – Hallod a gondolatait. Érzed az érzéseit.Ez megmagyarázta azt, hogy Jill miért tud mindig mindent Adrianról, még akkor is, ha Adriannem mond el neki semmit.Jill bólintott.- Hidd el nekem, hogy nem örülök ennek a képességnek, de nem tudok ezen változtatni.Rose azt mondta, hogy időbe telik, míg megtanulok uralkodni az érzelmeimen ésirányítani tudom ezt a képességet. De egyenlőre még nem megy. És ő nekem olyansok Sydney. Annyi rézés kavarog benne. Minden érzése olyan intenzív: akár szeret,akár gyűlöl. A hangulat olyan gyorsan változik, hogy alig bírom követni. Az egyikpillanatban még boldog a másikban pedig, már szomorú. Ami közte és Rose közöttvolt… az darabokra törte. Nagyon nehéz saját magamra összpontosítani, mikorfolyamatosan itt tombolnak bennem az érzései. Na jó, nem folyamatosan, de eléggyakran. Nincs hatásom arra, hogy mikor ragadnak magával a gondolatai és az érzései.Nem mondtam, de azon töprengtem, hogy vajon a lélekhasználók hajlamosak voltak azelmebajra, vagy csak Adrian veleszületett sajátossága ez. Mindegy, ez most lényegtelen volt.- De ő nem lát bele a te fejedbe, igaz? Ez csak egy egyirányú utca, ugye? – kérdeztem.Tudtam, hogy Rose képes volt olvasni Vasilisa gondolataiban és képes volt arra, hogy lássa ésmegtapasztalja a mindennapok eseményeit, amin Vasilisa keresztül ment, de náluk fordított2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euirányba nem működött a dolog. Felételeztem, hogy Jill és Adrian esetében is pontosan ígyműködik, de nem tudhattam biztosra, hisz oly keveset tudtam a lélekről.- Igen ez csak egy irányba működik – erősítette meg a sejtésemet Jill.- Így ….így aztán te mindig tudod, hogy éppen mire gondol, vagy mit csinál. Ezérttudtál a látogatásomról is. Ezért tudtad azt is, hogy pizzát enne. És Abe ezért akarta,hogy Adrian itt maradjon veled.Jill összevonta a szemöldökét.- Abe? Nem, dehogy. Rose és Lissa ragaszkodott ahhoz, hogy Adrian itt maradjon, úgygondolták, hogy amíg megszokjuk ezt a köteléket, így lesz a legjobb és én is aztszerettem volna, ha Adrian a közelemben marad. Miért gondolod, hogy ehhez bármiköze is lenne Abe-nak?- Hát, azt hiszem – hebegtem zavarodottan, mert hát hallottam, amikor Abe arrautasította Adriant, hogy maradjon itt és tartson szemmel mindent. – De biztos, csakfélreértettem valamit.- Akkor most már mehetünk? – nézett rám könyörgően. – Én már válaszoltam akérdéseidre – jelentette ki tárgyilagosan.- Kérlek, nyugtass meg arról, hogy jól értem-e dolgokat – mondtam. – Elmondanád,hogy Adrian hogy kerül Los Angelesbe és miért van most bajban.Jill felhúzta a mellkasához a térdét és a lábát átkulcsolt a kezével, a tekintetét pedigelfordította. Észrevettem, hogy mikor valamiről nem igazán akar beszélni, akkor kerüli atekintetemet.- Ő, öhm, azért ment el Los Angelesbe az éjszaka, mert unatkozott. Palm Springbőlstoppal jutott el Los Angelesbe, akik felvették azok is bulizni mentek a városba,Adrian pedig csatlakozott hozzájuk. Miközben buliztak Adrian összefutott a moroilányokkal, akikkel múltkor is bulizott, így aztán haza ment velük. A lányoknál pedigelájult. Egészen mostanáig ájultan feküdt és most haza szeretne jönni Clarence házába.A sztori hallatán nyugtalanító gondolatok futottak át az agyamon.- Ebből az egészből te mi az amit át is éltél?Jill még mindig kerülte a tekintetemet.- Ez most nem lényeges.- De nekem az – mondtam. Azon az éjszakán, mikor Adrian Los Angelesben járt alányoknál Jill zokogva ébredt fel. Jill akkor átélte Adrian szexuális élményét? – Mitgondol erről az egészről Adrian? Tudja, hogy te látod amit csinál és hogy mindentátélsz amit ő is, csak azt nem értem, hogy … Ó, Istenem. Az első nap az iskolában.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMs. Chang-nak igaz volt, ugye? Te másnapos voltál, ugyan csak Adrian miatt, deakkor is az voltál. – És minden reggel ébredéskor Jill betegnek és fáradtnak tűnt, mertazt megelőző este Adrian túl sokáig volt ébren.Jill bólintott.- Nem volt semmilyen fizikai jele, ami visszaigazolta volna, hogy nem a vér hiányamiatt vannak ezek a tünetek, de azt hiszem igazad van. Hidd el borzasztó érzés –hittem neki. Jill felém fordította a fejét és rám nézett. – És azt hiszem, hogy most isugyan ez a helyzet.Már pirkadat volt és a szoba megtelt halovány fénnyel, így már láttam rajta a másnaposságjeleit. Sápadt volt és a szemei vörösek voltak, nagyon rosszul festett. Azon se lettem volnameglepve, ha azt mondja, hogy hányingere van és fáj a feje.Jill ábrázata láttán kirázott a hideg és nagyon ideges lettem Adrianra.- Ha eltudott menni oda, akkor haza is tud jönni.- Sydney!- Megérdemli. Hidd el én tudom, hogy…. hogyan érzel iránta – ez az érzés, akár testvériszeretet, vagy akár gyengéd szerelmi vonzalom, a jelen esetben mindegy volt. – Denem futhatsz mindig a segítségére, ha bajba kerül. Meg kell értenie, hogy nem kérhetfolyton tőled segítséget.- Félre értesz. Adrian nem kérte a segítségemet – mondtam. – Én egyszerűen, csakérzem, hogy segítségre szorul.- Nos, mielőtt elment volna Los Angeles-be végig kellett volna gondolnia, hogy milyenkövetkezményekkel jár ez a kis kiruccanás. Gondolnia kellett volna arra is, hogyhogyan jut haza.- Lemerült a mobilja.- Hát akkor kérjen kölcsön egy mobilt az új barátaitól.- Fájdalmai vannak – felelte Jill.- Ilyen az élet.- De nekem is fájdalmaim vannak.Felsóhajtottam.- Jill…- Nem súlyos. De ez nem csak másnaposság. Persze most azért vagyok rosszul, mert ő isrosszul van és amíg nem tesz ellene semmit, hogy megszüntesse ezt a rosszullétetaddig én is szenvedek. De van még valami, ami gyötör… a gondolatai. Fúúú – Jill atérdére könyökölt és az arcát a tenyerébe temette. – Nem tudok megszabadulni a2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eugondolataitól. Olyan érzés, mintha … mintha egy kalapáccsal dörömbölnének afejemben. Nem tudom kizárni a gondolatait a fejemből. Egyfolytában arra kellgondolom, hogy milyen szerencsétlen! És hogy ez engem is milyen szerencsétlennétesz. Vagy tényleg szerencsétlen vagyok. Nem is tudom – felsóhajtott. – KérlekSydney. Mennyünk.- Tudod hol van? – kérdeztem megadóan.- Igen.- Rendben, akkor elmegyek érte – kászálódtam ki az ágyból. Jill is felállt velem.- Én is megyek.- Nem – tiltakoztam. – Te szépen visszafekszel az ágyba, beveszel egy aszpirint ésmegpróbálsz pihenni, hogy jobban legyél.Úgy is volt néhány dolog, amit négy szemközt akartam megbeszélni Adriannal. Igaz, hogyJill-t, így se tudom kirekeszteni ebből a beszélgetésből, hisz folyton belecsusszan Adrianelméjébe, de így még is csak könnyebb lesz elmondani, amit akarok, mint ha Jill ott lennepuszta valójában és engem nézne azokkal a nagy szemivel.- De hogyan fogod…- Nem akarom, hogy rosszul legyél az autóban. Ha esetleg valami változás történik,mondjuk elmenne a lányoktól, akkor csak hívj fel a mobilon.Jill nem nagyon tiltakozott, vagy azért, mert ő tényleg nem érezte jól megát, vagy pedig csakígy akarta kifejezni háláját, hogy „megmentem” Adriant. Címet ugyan nem tudott mondani,de nagyon pontosan le tudta írni azt a hotelt, ami a lányok lakásának szomszédságában volt.Jill által leírt szálloda valójában a Long Beach hotel volt. Két órát autóztam, mire elértem ésmegtaláltam a szállodát. Éreztem, hogy kávéra lenne szükségem.A városban nem volt forgalom vasárnap lévén. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne,most egy kabrióban ülve végigszáguldani a városon ezen a ragyogó napsütéses reggelen.Remek lenne, ha épp nem egy moroi srácot kellene megkeresnem, aki átmulatta az egészéjszakát és most a másnaposan fetreng egy vadidegen moroi lány szobájában.Egyfolytában Jill-en és Adrianon járt az eszem, na meg a köztük lévő köteléken. Még agondolata is megrémített annak, hogy vannak olyan moroi-k, akik képesek visszahozni azembereket a halálból. Ennél már csak egy másik képességük volt csak aggasztóbb, hogy astrigoi-t is képesek voltak visszaváltoztatni.Mi, alkimisták, összesen két ilyen esetről tudtunk. Az egyik egy Sonya Karp nevű nő esete. Amásik pedig Dimitri Belikové. Ez az egész lélek dolog nagyon furcsa és ijesztő voltszámomra.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euIdő közben elértem a Long Beach-hez és Jill elmondása alapján nem is volt nehézmegtalálnom a háztömböt, amiben a lányok laktak. A környék igéző volt, az utcasor túloldalán az óceán terült el.Amióta elindulta Jill nem hívott, így azt feltételeztem, hogy Adrian még a lakásban van.Könnyen le tudtam parkolni az utcában a napnak ebben a szakaszában. Kiszállva a kocsiból aCsendes-óceán nyugati horizontja tárult elém. Lélegzet elállítóan szép volt, különösen az utánaz egy hét után, amit a sivatag kellős közepén töltöttem Palm Springben. Azt kívántam, hogybárcsak Jill is láthatná ezt. Lehet, hogy a víz közelében sokkal jobban érezné magát.A lakás, amit kerestem egy barackszínű stukkos épület harmadik emeletén volt. Felsétáltam alépcsőn, a harmadik emeletre és ott, Jill elmondása szerinte, jobbra kellett fordulnom és elkellett sétálnom a folyosó végéig. Az utolsó ajtónál megálltam és bekopogtam. Miután máregy perce nem érkezett válasz a kopogásomra még egyszer megismételtem, csak mosterősebben. Erre se jött válasz, már majdnem azon voltam, hogy harmadjára is bekopogok,mikor hallottam, hogy kattan a zár. Az ajtó kinyílt és egy lány kukucskált ki rajta.Egyértelműen látszott a lányon, hogy moroi, vékony topmodell alkata és sápadt, de tökéletesbőre volt. A tökéletessége, most valahogy rendkívüli módon irritált, tekintettel arra, hogy ahomlokomon épp most készült kinőni egy pattanás. Csak egy kicsivel lehetett idősebb nálama lány. Hosszú fekete haja és mélykék szeme volt. Úgy nézett ki, mint egy túlvilági baba.A lány még félálomba volt.- Igen? – nézett rám kérdően. – El akarsz adni valamit? – tetőtől talpig végigmért és aszeme megakadt a lenvászon szoknyámon.- Itt van Adrian?- Ki?- Adrian. Magas. Barna haj. Zöld szem.A lány összevonta a szemöldökét.- Úgy érted Jet?- Hát… nem is tudom. Úgy füstöl, mint egy gyárkémény?A lány bölcsen bólintott.- Aha. Most már tudod, hogy ő Jet – a lány hátra fordult és bekiabált a lakásba: - Hé,Jet. Itt van egy eladólány, aki látni akar.- Küld őt ide – hallatszott az ismerős hang, ami Adrianhoz tartozott.A moroi lány kitárta az ajtót és intett, hogy mennyek beljebb.- Az erkélyen van.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euÁtsétáltam a nappalin, ami úgy nézett ki, mint ahova a bomba becsapott. A földön ruhákhevertek szanaszéjjel, a bútorok és az asztal tele volt piszkos edénnyel és amit nem borítottpiszkos edény vagy ruha, ott üres sörösüvegek hevertek. A szőnyegen egy rózsaszín ragadóspaca éktelenkedett, ami egy feldőlt körömlakkos üvegből származott. A heverőn egyösszegyűrt takaró hevert, az egyik ajtóban egy szőke hajó moroi lány állt, aki miutánmeglátott sarkon fordult és visszament a szobába aludni.Ahhoz, hogy eljussak Adrianhoz, aki a teraszon állt és dohányzott, keresztül kellett másznommindenen. Mikor kiléptem az erkélyre nem fordult felém, de tudta, hogy én vagyok.- Mond meg nekem Sage. Miért építkezik valaki az óceán mellé, ha aztán az erkélytnem arra tájolja? Ki akarja a hegyeket bámulni, vagy a szomszédokat, mikor nézhetnéaz óceánt is. Én készen állok arra, hogy bevalljam neked, hogy ez az egész építményegy nagy rakás szar.Karba tett kézzel néztem a hátát, mert még mindig nem fordult felém.- Nagyon örülök, hogy megosztottad velem az értékes véleményedet. Kétség kívüligazad van és biztos lehetsz benne, hogy ha az önkormányzat fele járok megemlítemnekik, hogy miért nem az óceánra néznek az erkélyek.Hirtelen megfordult és egy halovány mosoly jelent meg az ajkán.- Mit keres itt? Gondolom te inkább lennél a templomba, mit itt.- Mit gondolsz? Azért vagyok itt, mert ismerek egy tizenöt éves lányt, aki nem érdemlimeg, hogy ezt tedd vele.A mosoly eltűnt Adrian arcáról.- Elmondta neked – mondta komoran és ismét hátat fordított nekem.- Igen, de már előbb el kellett volna, hogy mondjátok nekem. Ez igen is komolydolog… sőt mi több hatalmas dolog.- És kétséget kizárólag ez egy olyan dolog, amit az alkimisták nagyon szívesentanulmányoznának – felelte, de megint hátat fordított nekem. Nem kellett rám néznia,ahhoz, hogy tudjam megszokott gúnyos mosolya visszatért az arcára.- Megígértem neki, hogy nem beszélek róla. De ettől függetlenül nektek, akkor is elkellett volna mondanotok. Ez egy elég fontos információ a számomra, főleg miótanekem kell pesztrálnom titeket.- „Pesztrálni”? Ez azért egy elég szélsőséges elképzelés, nem Sage?- Figyelembe véve a jelen helyzetet? Nem, nem igazán.Adrian erre nem felet. Hagytam, hogy had gondolja végig a dolgot.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEgy sötét motoros farmert és egy piros gyűrött pamutpólót viselt. A gyűrődésekből ítélveebben aludhatott. A lába viszont meztelen volt.- Hoztál kabátot? – kérdeztem.- Nem.Visszamentem a nappaliba, hogy megkeresem Adrian cipőjét és zokniját. Nem volt egyszerűfeladat a nagy rendetlenségben bármit is megtalálni, de nagy neheze sikerült ráakadnomAdrian hiányzó ruhadarabjaira. Sietve összeszedtem őket és odadobtam Adriannak, aki mégmindig az erkélyen állt.- Vedd fel őket. Megyünk.- Nem vagy az anyám.- Nem. Ha a memóriám nem csal ő épp a büntetését tölti a börtönben hamis tanúzásértés lopásért.Aljas dolog volt ez mondanom, de hát ez volt az igazság. És erre végre Adrian is feleszmélt.Felkapta a fejét és láttam, ahogy a harag megcsillan a mélyzöld szemében, ez volt az elsődolog, amit ki tudtam olvasni az amúgy mindig ködös tekintetéből.- Soha többet ne merj így beszélni róla. Fogalmad sincs az egészről.A haragja egy kicsit megijesztett, de én nem hátráltam meg.- Tulajdon képen nekem kellett megkeresnem az általa eltulajdonított hangszalagot.- Meg volt rá az oka – válaszolt fogcsikorgatva.- Milyen furcsa, kész vagy megvédeni olyasvalakit, akit a bíróság is elítélt, de nem vagyképes egy szikra jóindulatot érezni Jill iránt, akinek nem tett semmi rosszat.- Én igen is odafigyelek rá – felelte, miközben remegő kézzel eloltotta az égőcigarettáját. Úgy tűnt igyekszik visszafogni indulatait. – Folyton rá gondolok. Hogyantudnák nem így tenni? Hisz mindig itt van… Nem érzem, de tudom, hogy mindigvelem van és mindig hallja a gondolataimat. Hallja azokat a dolgokat, amiket nemakarom, hogy halljon. Mint ahogy érzi azokat a dolgokat is, amiket nem akarom, hogyérezzen – egy nagyot levegőt vett és ismét hátat fordított nekem.- Ha ezt tényleg mind tudod, akkor hogy lehet, hogy ilyeneket művelsz? Hogy ihatsz, hatudod, hogy ez hatással van rá is? Hogy teheted? – lehalkítottam a hangomat egygrimasz kíséretében. – Hogy tehettél bármit is azokkal a lányokkal, hisz tudod, hogy őis látja? Jill még csak tizenöt éves.- Tudom, tudom – felete. – De az ivásról először nem tudtam. Mikor múltkor iskolaután odajött hozzám és elmesélte, hogy mi történt én abbahagytam. Tényleg. Depénteken… mikor azt mondta nekem, hogy nem lesz semmi gond, mivel hétvége van.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAzt gondoltam, hogy őt nem zavarja, ha másnap esetleg beteg lesz. Szóval aztmondtam magamnak: csak most az egyszer. Ez lesz az utolsó éjszaka és akkor adolgok őrült fordulatot vettek és végül itt ébredtem azon gondolkozva, hogy: mitcsinálok itt? De azt hiszem, hogy meg kell magyaráznom neked a tetteimet.- Nem hinném, hogy ezt bárkinek is képes lennél megmagyarázni – feleltem dühösen,hisz forrt a vérem ettől az egésztől.- Pont te beszélsz Sage – bökött rám a mutató ujjával. – Én legelább teszek valamit. Dete? Te hagyod, hogy a világ elsétáljon melletted. Csak állsz és bambán nézel, míg az aseggfej Keith úgy kezel téged, mint egy senki lennél. Nincs tartásod. Nem harcolszsemmiért sem. Még az öreg Abé is úgy tűnik, hogy dróton rángat téged. Rose vajonjobb nála, vagy ő is ugyan ezt teszi? Vagy Abe is olyas valaki, akivel szintén nemmersz szembeszállni?Minden izmomat megfeszítettem, hogy uralkodjak magamon és ne, hogy kiderüljön mennyiremegbántott ezzel az egésszel.- Nem tudsz te semmit rólam Adrian Ivashkov. Rengeteg mindenért harcolok.- Nem tudsz becsapni engem.Hűvösen rámosolyogtam.- Én inkább csak nem verem nagydobra azt, mait véghezviszek.- Hát persze. Bármi legyen is az, biztosan segít, hogy jobban aludj tőle.Felemeltem a kezemet, mint aki megadja magát.- Na ez az. Azért nem tudok aludni éjszaka, mert ilyenekkel kell foglalkoznom –biccentettem felé és a rendetlen nappali felé – meg kell óvjalak a saját hülyeségedtől.Elmennék innen? Kérlek?!Adrian válaszul ismételten eloltotta a cigarettáját – ez már a sokadik száll volt, amirerágyújtott a beszélgetésünk kezdete óta - és szélsebesen felvette a zokniját és a cipőjét. Miutánbelebújt a cipőjét felnézett rám, a harag teljesen eltűnt a szeméből. Olyan volt, mint mindiglaza és könnyed. Olyan gyorsan változott meg a hangulata, hogy fel se tudtam fogni.- Segítened kell nekem. Ki kell jutatnod Clarence házából – a hangja komoly, denyugodt volt. – Clarence igazán rendes ember, de meg fogok őrülni, ha ott maradok.- De ezzel szemben a magaviseleted kiváló, amíg a házban vagy - feleltemelgondolkodva. – De talán a két” hölgyemény” megengedi, hogy itt maradj velük.- Hé, egy kicsit több tiszteletet. Van nevük is. Carla és Krissy – összevonta aszemöldökét – vagy talán Missy?Egy nagyot sóhajtottam.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Elmondanád nekem, hogy milyen szisztéma szerint van berendezve ez a nappali?Mennyi időbe telne, míg találnál egy talpalatnyi helyet magadnak odabent? Amúgymért van rám szükséged?- Mert nincs pénzem Sage. Az öregem megszakította velem minden kapcsolatot, ugyankapok tőle valamiféle járadékot, de az még cigarettára se elég.Gondoltam, hogy megemlítem neki, hogy talán dolgozhatna, de valószínűleg ennek abeszélgetésnek semmi értelme nem lenne.- Sajnálom. De ha jól tudom Abe szeretné, ha a házban maradnál, nem? Én hallottam,amikor az első napon a kertben erről beszélt neked – úgy döntöttem, hogy jobb, hatiszta vizet öntünk a pohárba. – Azt akarta, hogy segíts neki valamiben.Adrian végzett a cipőjének a bekötésével és felegyenesedett.- Igen, de én nem tudom, hogy mi ez az egész. Hallottad, hogy ő is teljesen bizonytalan?Azt hiszem, hogy próbál valamit kezdeni velem, hogy elfoglaljam magam, mivelrosszul érzi magát a történtek miatt…Adrian nem folyatta a mondandóját, de ott csengett a fülemben a ki nem mondott név. Roseneve. Rettenetes szomorúság járta át az arcvonásait és a szeme a semmibe révedt. Eszembejutott, amikor Jill arról beszélt, hogy Adrint mennyire felkavarja és kínozza Rose emléke.Nem sok mindent tudtam erről a kötelékről, ami Jill és Adrian között volt, de biztos voltamabban, hogy a szavak - amiket Jill használt, hogy megértesse velem, mit érezhet Adian – nemtudták kifejezni azt a fájdalmat, ami nap, mint nap átjárja őt. Fogalmam se volt, hogy hogyansegíthetnék rajta. Csak abban voltam biztos, hogy Adrian azért él ilyen önpusztító életet, mertígy szeretné elfojtani a bánatát, ami szinte már felemésztette őt.- Adrian – kezdtem félszegen – Én…- Felejtsd el! – mondta nyugodt hangon. – Nem tudod, hogy milyen érzés úgy szeretnivalakit, hogy tudod ő sose fogja ezt viszonozni…Fülsüketítő sikoly törte meg a csendet. Adrian arca megfeszült az éles hangtól, az ő fülét mégjobban sérthette a hang, mint az enyémet, tekintettel arra, hogy a vámpírok hallása sokkaljobb, mint a miénk. Mind a ketten visszasiettünk a lakásba. A szőke lány a kanapén ült ésrémült arcot vágott, a másik lány pedig a szobaajtóban állt egy mobiltelefonnal a kezében ésfalfehér volt az arca, még egy moroi-hoz képest is túl haloványnak hatott az arcszíne.- Mi a baj? – kérdeztem.Válaszra nyitotta a száját és ekkor olyan szemekkel kezdett el vizslatni, mint ha eszébe jutottvolna, hogy ember vagyok.- Nincs semmi baj Calra – mondta Adrian. – Tudja rólunk. Megbízhatunk benne.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euPontosan ezekre a szavakra volt szüksége Carla-nak. A lány Adrian karjába vetette magát éskontrollálatlanul zokogni kezdett.- Ó, Jet – hebegte a zokogás közepette – Nem tudom elhinni, hogy ez történt vele. Hogytörténhetett?- Mi történt? – kérdezte a másik moroi lány egy kicsit bizonytalanul. Úgy festett adolog, mint ha a lány Adrian ruháját viselné. Reméltem, hogy Jill nem volt még annális nagyobb illetlenségnek kitéve, mint gondoltam.- Mond el nekem mi történt Carla – monda Adrian szelíden, még csak Jillel hallottam őtígy beszélni, ennyire nyugodtan és kedvesen.- Én Krissy vagyok – szipogta – És a barátunk, a mi barátunk – törölgette a szemét. –Az egyik barátunk most hívott a főiskoláról, hogy Melody… Melody meghalt.Megölte egy strigoi tegnap este.Carla levegő után kapkodott, majd ő is zokogásban tört ki. Adrian tekintete találkozott azenyémmel. Mind ketten meg voltunk döbbenve. Még ha nem is ismertük Melody-t, egystrigoi keze által meghalni szörnyű és tragikus esemény.Egyből bekapcsolt az alkimista énem és tudtam, hogy ellenőriznem kell a helyszínt, hogy nemmaradt-e semmilyen nyom, ami lerántaná a leplet az igazságról, amit oly régóta próbálunkmeg eltitkolni az emberek elől.- Hol? – kérdeztem. – Hol történt ez?- Nyugat Hollywoow-ban – mondta Carla. – Az egyik Club mögötti sikátorban.Ez egy kicsit megnyugtatott, sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha egy forgalmas helyen öltékvolna meg a lányt.- De legalább őt nem változtatták át – mondta Carla elkeseredetten. – Nyugodjékbékében szegény, ha már ezek a szörnyek nem voltak képesek őt egészben hagyni.Ennek hallatán hideg futott végig a hátamon.- Mit akarsz ezzel mondani?A lány Adrian pólójával itatta fel a könnyeit és két szipogás között felet a kérdésemre:- Ők nem csak ittak Melody-ból, hanem elvágták a torkát is.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizenötödik fejezetFordította: ÉviAdrian a Palm Springs-i út nagyját végig aludta. Úgy tűnik, a késő éjszakai bulizásCarla-val és Krissy-vel nagyon kimerítő lehetett. Már a gondolatától is rosszul voltam, és azsem javított a helyzeten, amikor rájöttem, hogy Rajta keresztül Jill is részt vett mindenben.Együttérzésen kívül nem sokat tehettünk a lányokért. Striga támadás történt. Tragikus ésborzalmas, de moroik egyetlen lehetősége az önvédelemre, ha óvatosak voltak, nem adták ki atartózkodási helyüket, és lehetőleg mindig a testőreik közelében tartózkodtak. A köznemesmoroik, mint Carla és Krissy, világon bárhol élhettek, vagy járhattak iskolába, így számukra anagy testőrség nem volt megoldható. Rengeteg moroi élt így, csak az óvatosságukban bízva.Mind a ketten barátjuk halálának körülményeit szörnyűnek tartották,ami igaz is volt, de egyikőjük sem találta furcsának a torok elmetszését. Én sem figyeltemvolna fel rá, ha korábban nem hallom Clarence beszámolóját az unokahúga haláláról.Sejtettem, hogy Jill jobban érezné magát, ha személyesen is találkozhatna Adrian-nel,ezért regisztrált vendégként Magammal hoztam Amberwoodba. Valóban, már a kollégiumelőtt várt minket mire megérkeztünk. Miközben átölelte Adriant hálásan pillantott Rám.Eddie Vele volt, és bár nem szólt semmit, az arcáról leolvasható volt az elkeseredése, amimeggyőzött arról, hogy nem csak én tartottam Adrian viselkedését nevetségesnek.- Annyira aggódtam – mondta Jill.Adrian felborzolta a haját, amitől olyan lett, mint egy kacsa.- Nincs miért aggódni Jilli-csali (Jailbait). Amíg nem gyűrődik meg az ingem, nincs baj.Ennek hallatán igazán mérges lettem. Semmi gond, kivéve, hogy Jill-nek végig kell néznie,ahogy Adrian más lányokkal van, és még az ivási szokásait is el kell tűrnie. Nem számít, hogymost már Lee-t szereti. Egyszerűen túl fiatal ahhoz, hogy ilyen dolgokat lásson. Adrianrettentő önző.- Akkor - folytatta. - Ha Sage hajlandó tovább sofőrködni, elviszlek Benneteketebédelni.- Azt hittem, nincs pénzed - mutattam rá.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Azt mondtam, hogy nincs túl sok pénzem.Jill és Eddie összenéztek.- Mi, öhm, Micah-val ebédelünk – mondta Jill.- Hozzátok Őt is – így Adrian – Legalább megismeri a „családot”.Nem sokkal később Micah is felbukkant, és örült, hogy megismerheti a másik „bátyánkat” is.Mosolyogva rázott kezet Adrian-nel.- Már látom a családi vonásokat. Kezdtem ezt hinni, hogy Jill-t örökbe fogadták, de tiketten nagyon hasonlítotok egymásra.- Észak-Dakota-i ősök – szólt Adrian.- Dél – javítottam ki.Szerencsére Micah-nak nem tűnt fel a kis bakink.- Ott a pont – mondta Adrian, miközben Micah-t tanulmányozta. – Olyan ismerősnektűnsz Nekem, találkoztunk már?- Soha nem jártam Dél-Dakotában –rázta a fejét.- Akkor már ketten vagyunk – Biztos vagyok benne, hogy hallottam, amint Adrian eztmormogja.- Indulnunk kéne – indítványozta Eddie, a kollégium ajtaja felé megindulva. – Vannéhány házim, amit meg kell még csinálnom később.Összevontam a szemöldököm, mert nem értettem a hirtelen pálfordulását. Eddie egyáltalánnem volt rossz tanuló, de már a kezdetektől egyértelmű volt, hogy nem lelkesedik annyira aAmberwoodért, mint én. Ez egy potya év neki, és csak szórakozni akart, annyit tanulva csak,ami feltétlenül szükséges volt a jó hírnevének fenntartására. Ha többiek is furcsának találták aviselkedését, nem mutatták. Micah Jill-lel beszélgetett, Adrian pedig még mindig arra próbáltrájönni, hogy miért olyan ismerős neki Micah. Nagylelkű ebéd meghívása, mindössze egygyors étteremre futotta, ezért a kajálással is hamar végeztünk. Egy hétnyi koleszos étel utánértékeltem a változatosságot, és Adrian nézeteit Dorothy egészséges menüjeiről márismertem.- Csak egy gyerek menüt kellett volna kérned – mutatott rá a félig megevetthamburgeremre és sült krumplimra Adrian. – Egy csomó pénzemet megspóroltadvolna, és még játékot is kaptunk volna.- A „csomó” kicsit túlzás – mondtam. – Különben is, most legalább hazaviheted amaradékot.Erre a szemét forgatta, de elcsent egy kis krumplit a tányéromról.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Neked kellene hazavinni a maradékot. Hogy maradsz egyáltalán életben, ha ilyenkeveset eszel? – kérdezte. – Egy nap majd felkap a szél.- Most hagyd abba! – szóltam rá.- Csak az igazat mondom – mondta egy vállrándítással. – Rád férne még pár kiló.Hitetlenkedve bámultam, annyira ledöbbentem, hogy szóhoz sem jutottam. Mit tudnakegyáltalán a moroik a hízásról? Tökéletes alakjuk van. Nem tudták milyen érzés a tükörelőtt állva hibákat keresni a testükön, és azt érezni, hogy mindig lesz valami, ami nemtökéletes. Ők megerőltetés nélkül elérhették azt, amit én akkor se tudtam, ha keményendolgoztam érte, az emberfeletti tökéletességet. Adrian Jill-t, Eddie-t és Micah-t figyelte,amint a reggeli önvédelmi edzések számának növeléséről beszéltek.- Cukik – jegyezte meg halkan, hogy csak én halljam, miközben a szívószálával játszott.– Talán hagynunk kellene, hogy a suliban randizzon.- Adrian – nyögtem fel.- Nyugi, vicc volt! – bazsalygott. – Lee valószínűleg párbajra hívná. Tudod, nem bírnem Jill-ről beszélni. Amikor hazamentünk a mini-golfozás után, Lee állandóan aztkérdezgette, hogy mikor megyünk újra. És mégis, amikor LA-ben szükségem lettvolna rá, felszívódott.- Megbeszéltétek, hogy majd találkoztok? – kérdeztem. – Mondta, hogy majd hazahoz?- Nem – ismerte be. – De mégis mi a francot csinált?Ekkor egy ősz férfi elhaladtában meglökte Jill székét, miközben egy tálcányi hamburgerrel ésszódával próbált egyensúlyozni. Semmi sem borult fel, de Eddie villámsebesen talpra ugrott,készen arra, hogy az asztalon átvetődve megvédje Jillt. A férfi hátrált egy lépést, éselmotyogott egy bocsánatkérést.- Bárkivel randizik is csak küldjük el Jill-el gardedámként, és nem kell aggódnunk –rázta csodálkozva a fejét Adrian.Ismerve az Adrian és Jill közötti kötés természetét, egészen más fényben láttam Eddievédelmező szerepét. Persze tisztában voltam vele, hogy a testőrképzése miatt ez természetesvolt számára, de mintha mindig is valami erősebb kapcsolatot éreztem volna kettejük között.Valami majdnem…személyeset. Először azt gondoltam, hogy azért mert Jill is valahogy abarátai közé tartozik, mint Rose. Most már rájöttem, hogy többről van itt szó. Jill azt mondta,hogy Eddie volt az egyetlen, aki próbálta megvédeni a támadáskor. Bár nem sikerült neki, debiztosan nem a készségessége miatt. De vajon mennyire bánthatta ez Eddie-t? Az egyetlencélja az életben mások védelmezése volt, és végig kellett néznie, ahogy valaki a szeme előtt2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euhalt meg. Most, hogy Adrian visszahozta a halálból, Eddie így kapott egy második esélyt?Egy lehetőséget, hogy megváltsa Magát? Talán ezért volt mindig annyira éber.- Zavartnak tűnsz – mondta Adrian.- Azt hiszem túlbonyolítom a dolgokat – sóhajtottam.- Ezért próbálok nem gondolkodni – bólintott ünnepélyesen.- Hééé! Miért mondtad korábban a lányoknak, hogy Jet-nek hívnak? – jutott eszembeegy korábbi kérdésem.- Alapszabály, ha nem akarod, hogy később a csajok Rád találjanak, Sage. Különben is,védtem az inkognitónkat.- Oké, de miért pont Jet? Miért nem….nem is tudom…Travis vagy mondjuk John?Adrian úgy nézett Rám, mintha az idejét vesztegetném.- Mert a Jet olyan rosszfiús.Az ebéd után kitettük Adriant, majd visszamentünk a suliba. Jill és Micah mentek a dolgukután, én pedig meggyőztem Eddie-t, hogy kísérjen el a könyvtárba. Ott letelepedtünk egyasztalhoz, ahol előszedtem a laptopom.- Találtunk valami érdekeset, amikor ma felvettem Adriant – meséltem suttogva Eddienek.- Azt gondolom az egész ügy érdekes volt, legalábbis az, amit Jill elmesélt belőle –jegyezte meg fanyarul.- Lehetett volna rosszabb is – válaszoltam. – Legalább már felöltözött, amire odaértem.És csak két másik Moroi volt vele. Nem tömegnyibe botlottam bele vagy ilyesmi.- Ebben az esetben, lehet nehezebb lett volna kihoznod onnan Adrian-t – nevetett.A laptopom végre éltre kelt, és megkezdhettem a hosszadalmas procedúrát, amivel azAlkimisták szupertitkos adatbázisába juthattam.- Nos, épp amikor leléptünk volna, a lányok akikkel kavart, pont akkor tudták meg,hogy az egyik barátjukat előző este Strigák ölték meg.Minden vidámság eltünt az arcáról egy pillanat alatt, szemeibe valami keménység költözött.- Hol?- LA-ben, nem itt – nyugtattam meg. Azzal kellett volna kezdenem, hogy tisztázom ahelyszínt, nehogy azt higgye, hogy a strigák a campuszon ólálkodnak. – Amennyiretudjuk itt minden rendben, a strigáknak nem tetszik Palm Springs.Eddie erre kicsit lenyugodott.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Itt is van – folytattam. – Ez a Moroi lány – a barátjuk – állítólag pont úgy halt meg,mint Clarence unokahúga.- Elvágták a torkát? – ráncolta a szemöldökét. Bólintottam. – Ez fura. Biztos vagybenne, hogy így történt? Elvégre ezt eddig csak Clarence-től hallottuk.Miközben ezen agyalt, egy ceruzával dobolt az asztalon.- Clarence elég kedves, meg minden, de most komolyan. Mindannyian tudjuk, hogynem százas.- Ezért hívtalak ide. És mert le akartam ellenőrizni a rendszerben. Nyomon követjük alegtöbb strigák által elkövetett gyilkosságot.Eddie a vállam fölött kukucskált, míg előkerestem egy bejegyzést öt évvel ezelőttről, TamaraDonahue esetéről. Bőven elég, hogy elvágott torokkal találtak rá. Másik keresésem MelodyCroft-ra irányult – Krissy és Carla barátnője – akiről szintén volt egy bejegyzés, még tegnapestéről. Az alkimisták mindig képben voltak, és gyorsan reagáltak, hogy az információbekerülhessen a rendszerbe: Melody-nak is a torkát vágták el. Volt még más striga gyilkosságis LA-ben – elvégre elég nagy város – de csak kettő eset egyezett.- Még mindig azon rágódsz, amit Clarence mesélt? A vámpírvadászokon? – kérdezteEddie.- Nem tudom. Csak arra gondoltam, hogy érdemes lenne leellenőrizni.- Testőrök is jelen voltak, mind a két esetben – mutatott a képernyőre. – Ők is strigatámadást állapítottak meg – a lányokból minden vér eltűnt – ezt teszik a strigák. Bárnem tudom, hogy egy vámpírvadász mit csinálna, de szerintem nem isznak vért, haelérték a céljukat.- Ezt én sem gondolom. De egyik lányt sem csapolták le teljesen.- A Strigák nem mindig szívják ki az áldozatuk minden csepp vérét. Főleg akkor nem,ha megzavarják őket közben. Ezt a Melody nevű csajt, nem egy bár közelében öltékmeg? Mármint, ha a gyilkosa hallotta, hogy valaki jön, valószínűleg elmenekült.- Gondolom. De akkor mi a helyzet a torokvágással?- Tonnányi esetünk van a strigák őrületéről – vont vállat. – Ott van például Keith szeme.Gonoszak. Nem várhatsz logikus lépéseket Tőlük.- A szemét inkább hagyjuk – Keith esete, nem épp az volt, amiről beszélni akartam.Sóhajtva ültem vissza. – Van valami, ami nem hagy nyugodni a gyilkosságokkalkapcsolatban. A félig kiürítetlen holttestek. A torok felhasítása. Magukban is furcsáklennének, együtt pedig különösen azok. És nem szeretem a furcsa dolgokat.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Akkor rossz szakmát választottál – mosolygott Eddie.- Sejtettem – mosolyogtam vissza.Amikor nem mondtam mást, meglepetten nézett rám.- Te valójában nem… nem hiszel a vámpírvadászokban, ugye??- Nem…nem igazán. Semmi bizonyítékunk, ami alátámasztaná a létezésüket.- De… - folytatta.- De – mondtam. – Nem kerget a lehetőség az őrületbe? Mármint most tudod ki hogynéz ki. Más moroik. Strigák. Látszik, felismerhető. De egy ember, aki vámpírvadász?– olyan erősen gesztikuláltam, hogy jó páran felfigyeltek ránk a könyvtárban. – Nemtudhatod, hogy ki az ellenség.- Ez elég könnyű pillanatnyilag. Mindenkit fenyegetésként kezelek – rázta a fejét Eddie.Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ettől most jobban vagy rosszabbul érzem-e magam.Miután visszatértem a kollégiumba Mrs. Weathers szólított meg.- Ms. Terwilliger hagyott itt Neked valamit!- Nekem? – kérdeztem meglepetten. – Nem pénz, ugye? – Eddig ugyanis egyetlenkávéját sem fizette ki, amit Velem hozatott.Válasz helyett Mrs. Weathers felemelt egy bőrkötetes könyvet. Először azt hittem, aztamelyiket nem is olyan rég befejeztem. Aztán közelebbről megnéztem és elolvastam a címét „Volume 2”. Egy sárga postit-en Ms. Terwilliger pókháló szerű kézírásával ez állt: következő.Sóhajtva megköszöntem Mrs. Weathers-nek. Minden feladatot megcsináltam amit a tanárnőkért Tőlem, de reméltem, hogy ezúttal egy olyan könyvet ad, amelyben több lesz a történelmiadat, és kevesebb bájitalrecept. Ahogy a szobánk felé haladtam a folyosó végéről rémültkiáltásokat hallottam. Egy nyitott ajtót, és körülötte néhány embert láttam csak. Gyorsanelhaladtam a szobám mellett, meg akartam nézni, hogy mi okozza a problémát. Julia ésKristin szobájánál volt a felfordulás. Bár nem voltam biztos benne, hogy jogom van hozzá,félre löktem néhány rémült bámészkodót az ajtóból. Egyikőjük sem tiltakozott. Kristin-t azágyán találtam, hevesen rángatózott. Iszonyatosan izzadt, és a pupillái akkorák voltak, hogyszinte nem is lehetett kivenni a szivárványhártyáját. Néhány idegen lány és Julia a másikágyon ültek. Amikor beléptem félelemmel teli szemmel nézett rám Julia.- Kristin! – sikítottam. – Jól vagy? – Amikor semmilyen reakciót nem láttam, atöbbiekhez fordultam. – Mi történt Vele?Julia aggódva csavart ki egy nedves kendőt, amit aztán Kristin homlokára helyezett.- Fogalmam sincs. Már reggel óta ilyen.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHitetlenkedve Rá meredtem.- Orvosra van szüksége! Azonnal hívnunk kell valakit! Megkeresem Mrs. Weath…- NE! – ugrott fel Julia. – Nem teheted. Az állapotának oka… nos szerintünk atetoválása miatt van.- Tetoválás?Valamelyik lány elkapta Kristin rángó csuklóját, és úgy fordította, hogy láthassam a belsőoldalát. A sötét bőrére ott csillogó rezes festékkel egy százszorszépet tetováltak.Emlékeztem, hogy szeretett volna egy égi tetoválást, de legutóbb nem engedhette megmagának.- Mikor lett kész?- Kora reggel – sütötte le a szemét Julia. – Én adtam kölcsön neki.A virágra bámultam, ahogy szépen, és látszólag ártalmatlanul a bőrén csillogott. Biztosvoltam benne, hogy a roham oka a friss tetoválás. Bármivel is keverték össze a festéket, hogyelérjék a kívánt hatást, a szervezete rosszul reagált rá.- Orvosra van szüksége – mondtam határozottan.- Nem lehet. Akkor be kellene vallanunk a tetoválásokat is – jelentette ki a Kristin kezéttartó lány. – Trey-nek ugyan nem hittek, de ha meglátják a csuklóját…nos mindenkiderülne a Nevermore-ról.Nagyszerű! Gondoltam. Meglepetésemre az összes lány egyetértően bólintott, amikorbefejezte. Megőrültek? Vajon hányan csináltattak ilyen nevetséges tetoválásokat?? Ésönmaguk védelme tényleg fontosabb, mint Kristin élete? Julia nyelt egyet, és leült az ágyszélére.- Reméltük, hogy csak átmeneti. Talán kell neki egy kis idő, amíg hozzászokik.Kristin felnyögött. Az egyik lába remegett, mintha izomgörcse lenne, majd abbamaradt, aszemei, és a hatalmad pupillái üresen néztek, a légzése pedig egyre gyengült.- Egész nap ilyen állapotban volt! – mutattam rá. – Srácok, meg fog halni!- Miből gondolod? – kérdezte Julia döbbenten.Nem tudhattam biztosan. De az alkimista tetoválások esetében is előfordultak ilyenhelyzetek. Az esetek kilencvenkilenc százalékában az emberi szervezet befogadja azalkimista tetoválásban található vámpírvért, ami lehetővé teszi, hogy a tetoválás hatásáraegyfajta csökkent értékű dhampirokként funkcionáljuk. A tetoválásunk hatására hosszúéletet és hihetetlen kitartást nyerünk, bár a dhampirok hihetetlen fizikai képességeivel nemrendelkezünk. Ahhoz a vér túlságosan hígított. Ennek ellenére mindig van egy-két ember,2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euaki beteg lesz, miután rárajzolták az alkimista-tetoválást. A tetováláshoz használt vérmegmérgezi Őket. Ilyen esetben a helyzetet csak tovább rontja az arany és a többivegyszer, amelyekkel a bőr alá juttatják a vért, mivel emiatt soha nem lehet eltávolítanionnan. Akik nem kezeltetik, meghalnak. Bár a vámpír vér nem okoz eufórikus örömet,ezért nem hinném, hogy itt erről van szó. A kezelés amit ilyenkor használtunk abból állt,hogy a tetoválás fém alkotói által kialakított kötéseket felbontatjuk, és így az összetevők,köztük a vér is kiürülhetnek a szervezetből. Szerintem ennek a módszernek itt isműködnie kell. Az egyetlen baj a pontos képlet hiánya, mivel nem tudhattam, hogy azaranynál alkalmazott formula beválik-e a réz esetében is. Beharaptam az ajkam, mégegyszer átgondoltam, majd döntöttem.- Mindjárt jövök – szóltam, majd a szobámba siettem.Mindeközben egy idegesítő hang a fejemben az idiótaságomért szidott. Pontosan tudtam milenne a helyes: azonnal szólni Mrs. Weahters-nek. Ehelyett kinyitottam a szoba ajtót, ahol isJill-t pillantottam meg a laptopjával.- Figyi Sydney – mosolygott. – Épp chatelek Lee-vel és… - beléfagyott a szó. – Mi abaj?Az ágyamon bekapcsoltam a saját gépem. Amíg arra vártam, hogy betöltsön, elővettem egykis fém bőröndöt, amit vészhelyzet esetére készítettem össze, de nem gondoltam, hogyszükségem lesz rá.- Hoznál Nekem egy kis vizet? Gyorsan!Jill csak egy másodpercig hezitált, mielőtt bólintott volna.- Sietek – ugrott le az ágyáról.Amíg távol volt kinyitottam a táskát egy kulccsal, amit mindig magamnál tartottam. Belültucatnyi apró fiola, melyekben az alkimisták által használt vegyszereket tartottam. Néhányösszetevőből – mint például a strigák elleniből – rengeteg volt. Másokból csak egycsipetnyivel rendelkeztem. A laptopom végre működött, ezért azonnal beléptem az alkimistaadatbázisba. Egy kis keresgélés után megtaláltam a tetoválás eltávolító formulát. Ekkor értvissza Jill csészényi vízzel a kezében.- Ennyi elég lesz? Ha más éghajlaton lennénk, a levegőből is tudnék vizet nyerni.- Ez elég. – válaszoltam, áldva a sivatagi levegőt, ami miatt nem tud varázsolni.Beolvastam a képletet, és kielemeztem milyen vegyületekre lesz szükségem. Közben töröltemazt a listámról, amelyik kifejezetten az aranyért volt felelős. Néhány elemem hiányzott, debiztosra vettem, hogy ezek inkább csak érzéstelenítő hatásúak és nem létfontosságúak.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euElkezdtem összekeverni az összetevőket a lombikomban, pontosan kimérve őket, ugyanakkorigyekezte olyan gyorsan dolgozni, amennyire csak tudtam. Ahol szükséges volt módosítottamés olyan vegyületeket adtam hozzá, amelyekről biztosan tudtam, hogy lebontják a rezet, csaka pontos értékeket nem tudhattam. Amikor ezzel végeztem, elvettem Jill-től a vizet, és azelőírásnak megfelelő mennyiséget adtam az oldathoz. A végeredmény egy jódhoz nagyonhasonlító folyadék lett. Összeráztam kicsit, mint valami őrült tudós. Jill egész idő alattcsendben figyelt, megérezve a helyzet súlyosságát. Tisztán látszott, hogy mennyire aggódik,de az összes kikívánkozó kérdését magában tartotta, amit nagyon értékeltem az adotthelyzetben. Követett, amikor visszamentem Kristin-hez. Még többen gyűltek össze, mintkorábban, és akkora zaj volt, hogy kész csodának tartottam, hogy Mrs. Weathers még nemjelent meg. A tetoválását bőszen védő csoport is eléggé szem előtt volt. Kristin-t változatlanállapotban találtam.- Fordítsátok ki újra a csuklóját, és addig tartsátok, amíg csak bírjátok! – Nem intéztemkonkrétan senkihez az utasítást, de tudtam, hogy ha elég határozott vagyok, valakicselekedni fog. Igazam lett. – Ha ez nem használ, mindenképp orvost hívunk –jelentettem ki ellentmondást nem tűrőn.Julia fehérebb volt, mint Jill, de azért rábólintott. Elvettem a kendőt, amit a borogatáshozhasznált és belemártottam a csészémbe. Igazából soha nem láttam, hogyan csinálták, ezértfogalmam sem volt róla, hogyan fog működni. Magamban elmormoltam egy imát, majd akendőt Kristin csuklójára szorítottam. Elfojtott kiáltás szakadt fel Belőle, és az egész testemegemelkedett. A mellette levő lányok azonnal visszanyomták. Ahol a tetováláshoz ért azanyag, onnan indázó füst csíkok szálltak fel, valamilyen éles, fanyar szag kíséretében. Addigvártam, amíg biztos nem lehettem benne, hogy mindent eltávolítottam, és levettem az anyagota csuklójáról. A csinos kis százszorszép a szemünk előtt alakult át. A korábban szabályosvonalak elmosódtak és szétkenődtek, míg a rezes szín fokozatosan elhalványult, helyét egysötétebb kékeszöld vette át. Hamarosan már felismerhetetlen volt az eredeti tetoválás. Egyamorf folt képződött a helyén. Körülötte vörös pír jelent meg a bőrén, bár szerencsére ezinkább csak felületes irritációnak tűnt, mint komolyabb sérülésnek. Az egész szörnyen nézettki, és elborzadva bámultam. Mit tettem?? Mindenki hallgatott, nem tudván mit tegyenek. Párperc telt el, de úgy éreztem, mintha órák lettek volna. Hirtelen Kristin izomgörcseimegszűntek. A légzése ugyan még kapkodó volt, de végre fókuszált, mint aki felismeri avilágot. A pupillái még mindig nagyok voltak, de már körbenézett, míg rajtam állapodott mega tekintete.- Sydney – lihegte. – Köszönöm!2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizenhatodik fejezetFordította: NittyAZT HAZUDTAM A LÁNYOKNAK, HOGY a szert, mait Kristin tetoválására tettem, én isakkor kaptam, amikor a tetkómat felvarrattam, arra az esetre, ha allergiás lék a festékre. Deszerencsére sose kellett használnom. Nem árultam el, hogy valójában én készítettem.Megvoltam győződve róla, hogy hittek nekem. Csak néhány nappal később ért el hozzám az apletyka, miszerint én készítettem a szérumot. Futótűzként terjedt el a hír az iskolában, hogy„Sydney Melrose gyógyszerész”. Még jobban erősített az a tény, hogy a maradék szérumot,odaadtam egy másik lánynak, akinek a homlokán egy csúnya pattanás éktelenkedett, hogykezelje vele és az másnapra el is múlt.Ez a fejlemény még inkább nem segített abban, hogy észrevétlen maradjak.Ezután a diákok előszeretettel kerestek fel mindenféle panaszokkal. Azt akarták, hogygyógyítsam meg őket a csoda szérumommal és ezért akár fizetni is hajlandóak lettek volna.Szerencsére a legtöbbűknek, csak a feje fájt, mire azt javasoltam, hogy vegyenek be egyaszpirint és mindjárt jobban lesznek. De voltak, akik születési rendellenességükkel fordultakhozzám, amin nem tudtam segíteni, így aztán elküldtem őket.Eltekintve a furcsa kérésektől megpróbáltam hasznot húzni a helyzetből, mivel ezáltal egyretöbb embert ismerhettem meg. Voltak, akik kifejezetten azért kerestek meg, mert szerettekvolna jobban megismerni.Épp az angolteremben várakoztam arra, hogy elkezdődjön az óra, amikor valaki a nevemenszólított:- Sydney - Greg Slade barátja állt az asztalom előtt. A neve Bryan volt, csak látásbólismeretem őt.- Igen? – kérdeztem és azon gondolkodtam, hogy vajon azért jött-e ide, hogykölcsönkérje a jegyzetemet.A srácnak kócos barna haja volt, de úgy tűnt, hogy szándékosan ilyen, mert különben túlkisfiús lenne az arca.- Képbe vagy a néma filmekkel? – kérdezte.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Persze – mondtam – Az első némafilm a 19. század végén készültek zenei aláfestéssel,majd 1920-as években sikerült elkészíteni az első hangos filmet és így a néma filmekszép fokozatosan lekerültek a mozi műsorról.Bryan szájtátva hallgatott, mint ha több információt kapott volna tőlem, mint amire számított.- Oh, Oké. Hát, izé… szóval van az a némafilm fesztivál a jövő héten a belvárosba.Esetleg érdekel téged?Hirtelen megráztam a fejemet.- Nem, én nem hiszem. Bár tényleg szeretem a művészetet és a régi dolgokat, de a némafilmeket nem bírom megnézni.- Huh. Hát jó – mondta, de nem mozdult, úgy tűnt, mint aki a gondolataimat próbáljakifürkészni.Mi a fenéért érdekelne bárkit is, hogy szeretem-e a néma filmek? – agyaltam.- És mi a helyzet a Sztárhaóval. Most pénteken nyit. Mit gondolsz róla?- Én nem nagyon szeretem a sci-fi filmeket – mondtam. Bár ez nem volt teljesen igaz.- Ott nem csak sci-fi-ket játszanak. Mit néznél meg szívesen?- Most nincs olyan film, ami igazából érdekelne – magyaráztam, mikor megszólalt acsengő és Bryan visszasétált az asztalához. – Ez nagyon furcsa volt. – motyogtam.- Rossz az ízlése a filmek terén – súgta a fülembe Julia. Hátrafordultam, hogyválaszoljak neki, de meglepetten tapasztaltam, hogy a lány majd meg fullad avisszafojtott nevetéstől.- Mi van?- Ez – zihálta – Ez fantasztikus volt.- Mi van? – kérdeztem ismét zavarodottan. – Miért?- Sydney, ő randira akart hívni!Gyorsan visszapörgettem a fejemben a beszélgetést.- Nem, dehogy. Ő csak megkérdezte, hogy mi a véleményem a mozifilmekről.Julia felnevetett, már nem bírta türtőztetni magát.- Mert így akarta kideríteni, hogy milyen film érdekelhet téged!- De akkor miért nem ezt mondta?- Te olyan elragadóan naiv vagy . Remélem agy nap azért, majd észre veszed, hogy kiaz, aki tényleg érdeklődik irántad – értetlenül meredtem rá, ő pedig továbbra se bírtaabbahagyni a kuncogást.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMiközben én egyre nagyobb népszerűségre tettem szeret, addig Jill népszerűsége egyrejobban csökkent. Ebben nagy szerepe volt Jill félénkségének. Még mindig nagyon sokataggodalmaskodott, amiatt, hogy mennyire különbözik az itteni diákoktól, és azt feltételezte,hogy ez mindenki számára szembeötlő. Távolságtartó és zárkózott volt.Nagy meglepetés volt számomra, amikor pár nappal azután, hogy üzenetet hagytam azalkimistáknál, Jill orvosi felmentése megérkezett, így aztán Miss Carson kénytelen voltbelátni, hogy Jill nem tud részt venni a szabadtéri órákon. Ezt után Jill-nek csak a tornatermiórákra kellett bejárnia. Legalább ennyi könnyebbség jutott neki.Micah lelkesedése továbbra se lankadt a lány irányában, míg az egyik nap…- Lee reggel írt egy sms-t – újságolta Jill nagy lelkesedéssel az ebédlőben – El akarvinni vacsorázni. Mit gondoltok…? Már mint tudom, hogy elszeretnétek kísérni… -bizonytalanul pislogott hol rám, hol pedig Eddie-re.- Ki az a Lee? – kérdezte Micah, aki épp ekkor készült leülni az ebédlőasztalunkhoz.Hirtelen kínos csend támadt.- Lee, umm – törte meg a csente Jill - ő egy srác, akit nem rég ismertünk meg. Ő nemide jár. Ő egyetemista Los Angeles-ben.- Találkára hívott?- Igen… Olyan randiféleségre – mondta és lesütötte a szemét.- Semmi komoly – vágta rá Eddie. Nem voltam benne biztos, hogy azért, mert, ígyakarta megnyugtatni Micah-t, vagy azért mert nem akarat, hogy Jill túlságosan közelengedjen magához bárkit is.Micah jól leplezte érzéseit. Egy rövidke gondolkodás után Jill-re mosolygott és a mosolyanem tűnt túl erőltetetnek.- Nos ez remek. Remélem mihamarabb megismerhetem.Ezt követően a beszélgetés átterelődött a focira és senki se beszélt többet Lee-ről.Ez után úgy tűnt, hogy Micah viselkedése egy kicsit megváltozott Jill-el szemben, de ettőlfüggetlenül Micah továbbra az összes szabadidejét velünk töltötte. Lehet, hogy abbanreménykedet, hogy Lee és Jill kapcsolata nem lesz hosszú életű. Vagy csak egyszerűenmegértette, hogy ahhoz, hogy Eddie-vel lógjon el kell „viselnie” a Jill jelenlétét is. Demindegy is, mert Michal jó fej volt, nem volt vele semmi gond. Annál több gond volt Laurelel.Nem hinném, hogy Micah komolyabban érdeklődött volna Laurel iránt, ha Jill nincs. Laurelmég is fenyegetést látott benne és mindent megtette azért, hogy megkeserítse Jill az életét.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLaurel mindenféle pletykákat terjesztett róla az osztályban: a magasságáról és a sápadtbőréről, ezzel még tovább növelve Jill bizonytalanságát.Egyszer, kétszer hallottam, hogy néhányan azt suttogják Jill háta mögött, hogy „vámpír lány”.Akár hányszor hallottam, hogy ezt suttogják a vér is megfagyott az ereimben, pedig tudtam,hogy csak gúnyolódnak.- Jill nem akarja Micah-t elválasztani Laurel-től – jegyeztem meg az egyik nap Julianakés Kristin-nek. Próbáltam megérteni, hogy mi a logikus társadalmi viselkedésebben az iskolában, de még mindig nem sikerült. – Nem értem mi a baja, mikorMicah-t amúgy se érdekli Laurel.- Ez igaz, de Laurel-nek sokkal könnyebb, így hogy talált egy bűnbakot. Az igazság az,hogy Lauer egy szuka és Micah ezt nagyon jól tudja – magyarázta Julia.A múltkori eset után Bryan-nel, Kristin és Julia a fejükbe vették, hogy kezelésbe vesznek ésmegtanítják nekem, hogy hogyan kellene az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket kezelnem.- Plusz Laurel szereti, ha piszkálhat valakit – mondta Kristin, aki tetoválós sztori utánkomolyabb és megfontoltabb lett.- Ok – mondtam és megpróbáltam követni a logikájukat – de én voltam az aki a hajávalcikiztem. Akkor vissza se mert szólni…Kristin elmosolyodott.- Az nem lenne vicces Laurel számára, ha veled piszkálódna. Te folyton visszaszólnálneki. Jill nem védi meg magát, ezáltal nem hozza őt kellemetlen helyzetbe másokelőtt. Jill könnyű célpont.Az egyetlen pozitív dolog az elmúl időszakban az volt, hogy Adrian felhagyott akicsapongásaival. Ugyan kíváncsi voltam, hogy ez meddig fog tartani, mert az alapján, amitJill érzett a kötelékükön keresztül Adrian még mindig nagyon unatkozott és boldogtalan volt.Lee napirendje kiszámíthatatlan volt és nem az ő feladata volt, hogy Adriant szórakoztassa.Sőt másnak sem. Nem gondoltam, hogy jelenleg képesek lennék olyan megoldást találni,amivel Adrian is elégedett lenne. Ha Adrian fel is hagyott a kicsapongással, attól még Jilltovábbra is szenvedett a macskajajtól és az „érzelmi kitöréseitől”. Ha pedig éppen nem ezekkínozták, akkor Adrian búskomorsága bélyegezte meg Jill hangulatát. Abban reménykedtem,hogy Jill mihamarabb megtanulja Adriant kizárni a fejéből, de abból, amit Rose mondott, arraa következtettem, hogy ez egy elég hosszú folyamat lesz.A következő etetéskor csalódottan vettem tudomásul, hogy Keith autója Clarence háza előttparkol. Azt kívántan, hogy bár csak kimaradna ebből az egészből, ha már úgy sem tesz2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eusemmit annak érdekében, hogy könnyebb legyen az itt tartózkodásunk. Úgy tűnik, hogy ezeka „felügyelő” látogatások komoly részét képezték a munkájának és úgy gondolja, hogyjelenléte elengedhetetlen. A lakásban azonban nem találtunk mást, csak Adriant és Lee-t, seKeith, se Clarence nem volt sehol.- Hol vannak? – kérdeztem.Adrian a kanapén heverészett és épp letette a könyvet az asztalra, amit eddig olvasgatott. Voltegy olyan megérzésem, hogy az olvasás nem épp a legkedveltebb elfoglaltsága. Nem voltnyoma, hogy alkoholt fogyasztott volna, de az asztalon három üres energia italos üvegsorakozott. Visszafojtott egy ásítást és megrántotta a vállát.- Nem tudom. Kint beszélgetnek valahol. A barátodnak elég beteg a humorérzéke. Azthiszem, hogy a vámpírvadászokról beszélget Clarence-vel.Lee-re és Jill-re pillantottam, aki már is egymásra találtak. Mindketten annyira el voltakmerülve egymásban, hogy nem is érzékelték a külvilágot. Tudtam, hogy Lee-t mennyirezavarja ez a vámpírvadászos téma és sejtettem, hogy nem díjazza Keith munkálkodását,amivel tovább erősítette az apja kényszerképzeteit.- Tud Clarence a LA-i gyilkosságról? – kérdezte Eddie.Semmi oka nem volt Keith-nek arra, hogy ezzel foglalkozzon, biztos voltam benne, hogy csakis azért teszi, mert szüksége van egy alapos indoka arra, amivel ellátogathat ide. Vagy mégsem?- Nem említette – monda Adrian – Esküszöm, hogy Keith, csak azért csinálja, mertunatkozik. Még én se süllyednék ilyen mélyre.- Inkább ezt csinálod helyette? – kérdeztem és miközben leültem vele szembe rámutatvaaz üres energiaitalos üvegekre.- Hé, ez nem vodka, vagy brandy vagy… Nos, semmi jó – sóhajtott egy nagyot Adrianés ez egyik üvegből kit itta az utolsó csepp energia italt is. – Egy kicsit több bizalmat,Sage.Eddie az üvegekre pillantott.- Jill nem azt mondta, hogy nem bírt aludni tegnap este?- Adrian – horkantan fel.Eddie-nek igaza volt. Én is észrevettem, hogy Jill egész éjszaka csak hánykolódott, ez perszemindent megmagyaráz.- Hé, én próbálkozok – válaszolta Adrian. – Ha te kijuttatnál innen Saga, akkor nemfulladnák bele az önsajnálatba.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nagyon jól tudom, hogy nem tud neked segíteni – monda Eddie. – Tudod mit… éntudom. Kéne neked egy hobbi vagy valami.- Kedves vagy, de van már hobbim – felelte Adrian csökönyösen. - Az én életem apartizásról szól, persze most már ivás nélkül. És nem az egyedüllétről.- Talán dolgozhatnál – mondta Eddie. Leült egy székre a sarokban és láttam rajta, hogyjól szórakozik a saját poénján. – Az megoldaná az összes problémádat. Lenne pénzedés még emberek között is lehetnél.Adrian összevonta a szemöldökét.- Lassan a testel Castile. Te csak egy kibic vagy ebben a családban.- Ez valójában nem is olyan rossz ötlet – vágtam rá.- Nem, ez egy szörnyű ötlet – felelte Adrian, miközben tekintete köztem és Eddie közöttcikázott.- Mért? – kérdeztem. – Most jön az a rész, hogy ezek a kezek még soha se dolgoztak?- Nem inkább az a rész jön, hogy én semmibe se tudnék a társadalom hasznára lenni.- Én talán segíthetek neked – ajánlottam.- Talán te tudnál állást szerezni nekem, olyat, amiért még pénzt is kapok? – kérdeztereménykedve. – Mert az valóban nagy segítség lenne.- Talán össze tudok hozni neked egy, két állásinterjút – mondtam. – És segíthetekmegírni az önéletrajzodat.Meglepetten nézett rám.- Sajnos Sage, ez nem lesz elég.Clarence és Keith lépett be a szobába. Clarence arca majd kicsattant a boldogságtól.- Köszönöm, köszönöm – mondta az idős ember. – Olyan jól esik olyas valakivelbeszélgetni, aki meghallgat és egyetért velem abban, hogy a vámpírvadászok nagyonveszélyesek.Biztos voltam benne, hogy Keith-en csak is azért olyan kedves és megértő az öreggel, mert azérdekei így kívánják és nem holmi szívjóságból. Lee arca elsötétült az előbbiek hallatán, demindennek ellenére a moroi srác nem szólt semmit, pedig látszott, hogy tudna, mint mondani.Ez volt az első alkalom, hogy dühösnek láttam Lee-t. Úgy tűnik, hogy Keith a világlegvidámabb emberét is képes ki hozni a béketűréséből.Clarence nagyon örült, hogy újra lát minket, mint ahogy Dorothy is. Az emberek, akik vértadtak a vámpíroknak undorítóak voltak. Teljesen megdöbbentett a függőségük azután azeufólikus állapot után, ami átjárta őket a vérszívás alkalmával. Amikor a vámpírok ittaketetőjükből endorfint juttattak a szervezetükbe és ez okozat az eufolikus állapotot.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAz etetők, akik éveken át moroi-k között éltek az endorfin rabjaivá váltak. Dorothy még nemélt olyan rég a Clarence családnál, így eleinte ez a vágya nem volt olyan erős, de most, hogyJill és Adrian is belőle táplálkozik ez a függőség egyre erősödött. Most, hogy meglátta Jill-tfelragyogott a szeme.- Hé, Sage – mondta Adrian. – Nem kell segítened munkát szerezni, de mit szólnál, hasegítenél cigit szerezni?Már éppen elkezdtem neki ecsetelni, hogy nem fogok neki segédkezni abban, hogy kielégítseaz önpusztító szokásait, de akkor észrevettem, hogy jelentőség teljesen néz Dorotyra. Vajonígy próbál kicsalni a lakásból? Kíváncsi voltam. Ürügyet biztosít számomra, hogy ne kelljena lakásban lennem még az etetés zajlik? Abból, amit eddig tudtam a moroi-ról az derült kiszámomra, hogy nem zavarja őket, ha evés közben látja őket a többi moroi, nem bújtak elegymás elől. Jill és Doroty általában, csak az én kedvemért hagyták el a szobát. Én tudtam,hogy ez meg fog történni újra meg újra, de úgy döntöttem, hogy most megragadom alehetőséget és elmegyek Adriannal. Természetesen Keith-re pillantottam, mert arraszámítottam, hogy tiltakozni fog, de ő csak megvonta a vállát. Úgy tűnt, hogy neki is ugyanaz jár a fejében, mint nekem az előbb.- Oké – mondtam és felálltam. – Menjünk!Az autóban Adrian felém fordult.- Meggondoltam magam – mondta. – Még is csak segíthetnél munkát találni.Majdnem neki mentem a szembe jövő autónak, mikor ezt meghallottam.- Ez gyors volt – néztem rá meglepetten. - Ez most komolyan mondod?- Olyan komolyan, mint még soha. Segítesz?- Azt hiszem igen, de csak abban tudok segíteni, hogy bejuss az interjúra. Azt már nemtudom garantálni, hogy meg is kapod az állást – gyorsan végig futtattam az agyambana lehetséges munkahelyeket listáját – De mi lenne az amit szívesen csinálnál?- Valami szórakoztatót – mondta. – Valami olyat szeretnék csinálni, ahol sok pénztlehet szerezni kevés munkával.- Remek – motyogtam. – Ezzel aztán leszűkítetted a kört.Elértük a belvárost és nekem sikerült leparkolnom egy párhuzamos parkoló állásba, de aparkolás nem ment olyan szépen, mint kellett volna. A parkoló a bolttal szemben volt. Én nemmentem be a boltba, inkább kint várakoztam.Már szürkület volt.Rájöttem, hogy mióta itt vagyok nem jártam még sehol máshol a sulin, Clarence lakásán, amini-folg pályán és a gyorséttermen kívül. Csak most láttam, hogy Palm Sprints milyen szép2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euis valójában. Az utca ahol leparkoltunk mediterrán jellegű volt, az út szélét pálmafákszegélyezték. A boltok és az éttermek ki volta világítva és mindegyik étteremnek volt kiülősrésze.- Ember – mondta Adrian, mikor kijött a boltból. – Felemelték az árát annak a ciginek,amit venni szoktam, így most vennem kellett valami gagyi szart.- Tudod – mondtam. – Ha abbahagynád a dohányzást, akkor….Hirtelen megdermedtem, ahogy átnéztem az utca túloldalára. Három háztömbnyivel arrébb apálmafák levelein keresztül megláttam egy táblát, min az iskolában oly sokat emlegetetttetováló szalon neve villogott.Kristin balesete óta szerettem volna körbeszaglászni a helyen, de nem tudtam, hogy hogyankéne nekikezdeni. Most itt volt a remek alkalom. Egy pillanatra szembe jutottak Keith intőszavai, hogy nem kellene ebben részt vennem és hogy feleslegesen keresem magamnak a bajt.De aztán arra gondoltam, hogy nézett ki Kristin a múltkor. Döntöttem.- Adrian – mondtam. – Segítened kell.Megfogtam Adriant és a tetováló szalon irányába kezdtem el húzni. Egy pillanatra úgy tűntnekem, hogy talán őt is érdekelné egy ilyen drogokat tartalmazó tetkó, márt azt hitten, hogymindjárt csináltat is egy. De amikor elmondtam neki, hogy mi történt Kristin-nel kicsit alábbhagyott a lelkesedése.- Még ha nem is az alkimisták által használt technológiával dolgoznak, akkor isveszélyes, amit csinálnak – magyaráztam. – Nem csak Kristin-ről van szó. Slade és atöbbi focista is mind csináltattak maguknak egy ilyen különleges tetkót, ami szteroidottartalmaz. Ezáltal sokkal jobbak sportolók, mint a többiek, de ez így nem jó, nemhelyes.Hirtelen eszembe jutott szegény Trey milyen kék, zöld foltos volt a válogatás után.A tetováló szalon melletti étterem előtt álltunk Adriannal. Az éttermet egy sikátor választottael a szalontól. A szalon oldalsó ajtaja a sikátorra nyílt és egy férfi lépett ki rajta. A pacákrágyújtott és épp indulni készült, mikor egy másik férfi dugta ki a fejét az ajtón és acigarettázó pacák után kiáltott.- Mikor jössz vissza?A nyitott ajtón át láttam, hogy az a szalon raktárja.- Csak elszaladok a boltba – válaszolta a cigarettázó férfi. – Tíz perc múlva itt leszek.A másik srác visszament az üzletbe és becsukta az ajtót. Mi is közelebb sétáltunk a szalonhozés így már láthattam, hogy milyen az üzlet belülről is.- Be kell mennem a raktárba – mondtam Adriannak.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAdrian szemöldöke megemelkedett ennek hallatán.- Miért akarsz beosonni oda? Ugye tudod, hogy ez nem helyes, de nem csak nem helyes,hanem nagyon veszélyes is, sőt egyenesen ostobaság.- Tudom – mondtam és magam is meglepődtem azon, hogy milyen nyugodt volt ahangom. – De meg kell tudnom mi folyik itt és lehet ez az egyetlen esélyem.- Akkor veled megyek arra az esetre, ha ez a fickó visszajönne – mondta és egy nagyotsóhajtott. – Nem szeretném, ha azt mondanák, hogy Adrian Ivashkov nem segített egybajba jutott kisasszonyon. Különben is úgy néz ki ez a fazon, mint valami őrültmotoros. Sőt mind kettő pontosan úgy néz ki.- Nem szeretném, ha velem tartanál – közöltem vele tárgyilagosan. – Te inkább foglaldle az üzletben lévő srácot. Beszélgess vele.- Tessék?- Menny be az üzletbe és vond el a figyelmét, míg én körülnézek a raktárban.Beszélgess vele a… ööö, nem tudom. Találj ki valamit.Miután kieszeltük ezt a remek tervet én a sikátor felé indultam Adrian pedig a bolt bejártafelé. A sikátorra néző ajtót megpróbáltam kinyitni, de zárva volt.- Gondolhattam volna – motyogtam magamban. Ki hagyná nyitva egy üzlet hátsóajtaját?Így lassan a remekbe szabott tervem kezdett összeomlani, de ekkor eszembe jutott azalkimisták egyik elengedhetetlen eszköze az alkimista táska. Ez most nem volt nálam, mivelaz iskola területén nem nagyon volt rá szükség, de végszükség esetére mindig tartottammagamnál egy, két létfontosságú alkimista okosságot. Az egyik ilyen okosság az a vegyületvolt, mai strigoi-k tetemét lehetett eltűntetni egy pillanat alatt. A másik anyag, ami nálam voltegy olyan vegyület, ami feloldja a fémet. Ez egyfajta sav volt és a pénztárcámban tartottamegy kis fiolában. Gyorsan előkerestem a fiolát és lecsavartam a tetejét, a vegyület keserű illatamegütötte az orromat. Nem gondolkoztam sokáig fogtam a savval teli üvegcsét és néhánycseppet rácseppentettem az ajtó zárjára. Aztán egy kicsit hátrább léptem, hogy elkerüljem azárból előtörő fehér maró szagú füstöt. Innen számított 30 másodpercen belül a füst eloszlottés a zár helyén egy üres lyuk tátongott. Ez volt az egyik legjobb alkimisták által készített cuccés a neve eleven tűz.Miután megszűntettem az akadályt kinyitottam az ajtót, először csak résnyire, hogymegnézzem nincs-e odabent valaki. Üres volt, így hát besurrantam az ajtón és behúztammagam mögött a belső reteszt pedig bezártam. A raktárhelység pici volt és tele voltmindenféle tetováló kütyüvel. Három ajtó nyílt a raktárból. Az egyik egy fürdőszobába2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euvezetett, a másik egy sötét szobába és a harmadik az üzletbe. Az üzletből beszűrődött némifény a raktárba és hallottam Adrian hangját is.- Haver, én is szeretnék egyet – mondta. – Láttam milyenek és ő azt mondta, hogy ittnálatok lehet ilyet szerezni. Ugyan már ne játssz velem!- Sajnálom – jött a mogorva válasz. – Fogalmam sincs miről beszélsz.Nem volt sok időm, így gyorsan olvasgatni kezdtem a polcokon és a fiókokon lévő feliratokat.Valami gyanúsat kerestem.- A pénz miatt aggódsz? – kérdezte Adrian. – Mert az van elég. Csak mond megmennyibe kerül.Hosszú szünet következett a beszélgetésben. Nagyon reméltem, hogy a srác nem kéri megAdriant arra, hogy mutassa a pénzt, mert ő az imént költötte el az utolsó fillérjét is.- Nem is tudom – mondta végül a srác. – Ha tudnák is réztetoválást készíteni, és mostnem azt mondom, hogy tudok, akkor sem hiszem, hogy megbírnád fizetni.- Na ide figyel – mondta lassan és tagoltan Adrian. – Csak mond meg mennyi.- Mi az ami igazán érdekel? – kérdezte a srác. – Csak a színe?- Azt hiszem, hogy mid a ketten nagyon jól tudjuk – mondta Adrian nagyon ravaszul. –A színe is és az egyéb extrák is érdekelnek. És azt akarom, hogy úgy nézzen ki, mintegy fasz. Valószínűleg te még nem csináltál ilyet, amilyet én akarok.- Ez legyen a legkisebb gond – felelte a srác. – Már évek óta ezt csinálom. Bármitmegrajzolok, mait akarsz.- Igen? Akkor meg tudnál rajzolni egy motorozós csontvázat, aki épp egy lángtengerbőljön kifelel? Inkább egy csontváz kalózt legyen a motoron, akinek egy papagáj ül avállán? Sőt a papagáj is csontváz legyen. Nem azt hiszem, hogy az már túlzás lenne.Miközben fél füllel őket hallgattam végeztem a polcok átkutatásával, de még így is rengetegkis zug marad, amit még nem néztem meg és az időm pedig egyre jobban fogyott. A pánikkezdett úrrá lenni rajtam. De megnyugtattam magam és úgy döntöttem benézek a sötétszobába. Ahogy elhaladtam az üzlethelységbe vezető ajtó előtt a tükörképem megvillant akirakaton, de úgy tűnt, hogy senki se vett észre, mert a beszélgetés zavartalanul folytatódotttovább.- Ez a legnevetségesebb dolog, amit valaha is hallottam – mondta a tetkós csávó.- Nem az, a nők imádni fogják – ellenkezett Adrian.- Nézd fiam – mondta a srác. – Ez nem a pénzről szól. Mert el hiszem, hogy van belőlebőven, hanem a sok tintáról, ami ehhez kell. És most nincs ennyi raktáron.- Hát mikro lesz? – kérdezte Adrian.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euÉn mind eközben körbenéztem a tetováló szobában, ahol volt egy tetováló szék – ami sokkalkényelmesebb volt, mint az az asztal, min az én tetoválásomat készítették.- Már vannak egy pára a várólistán előtted. És nem tudom, hogy mikor jön meg aszállítmány.- Fel tudnál hívni, ha lesz? – kérdezte Adrian. – Megadom a számomat. A nevem pedigJet Steele.Ha nem lettem volna ilyen helyzetben, biztosan felhorkantam volna a név hallatán. De mostnem tudtam tovább méltatlankodni az álnevén, mert megtaláltam azt, amit eddig kerestem. Atetováló pisztolyt mellett, az asztalon egy jó pár tintapatron hevert, amik már üresek voltak, denéhány üvegcsén ott volt még egy kis fémdarab. Anélkül, hogy gondolkodtam volnaösszeszedtem az üvegcséket és betettem a táskámba. Közben észrevettem néhány másiküveget is, ami viszont tele volt fekte folyadékkal. Megfogtam az egyik ilyen üvegetkinyitottam és beleszagoltam.Ez volt az amitől tartottam.Visszacsavartam az üvegre a tetőt és betettem azt is a táskámba.Csak ekkor lettem figyelmes valamiféle neszre. Valaki megpróbált bejönni a hátsó ajtón.Szerencsére mikor bejöttem bereteszeltem az ajtót magam mögött, hogy kívülről ne tudjonbejönni senki se. Ez viszont ez azt jelentette, hogy nincs több időm, ki kell jutnom a raktárból.Épp hogy csak behúztam a táskám cipzárját, amikor meghallottam, hogy az üzlet első ajtajakinyílik.- Hé, Joey. Miért van zárva a hátsó ajtó – kérdezte egy dühös hang.- Mindig zárva van.- De most be van reteszelve. Amikor elmentem még nem volt.Ez célzás volt arra, hogy itt az ideje lelépnem. Leoltottam a villany és visszasiettem araktárba.- Várj – kiáltott fel Adrian. Volt valami nyugtalanság a hangjában, mint ha megpróbálnavalakit valamire figyelmeztetni. Hirtelen megállt a szívverésem is, mikor a két srácelindultak a raktár felé, hogy megnézzék, mi a baja van az ajtónak. – Mi lenne, hogyha a papagájon is lenne egy kalóz kalap?- Egy perc. Meg kell néznem valamit – a hang most már erősödtek. Közeledtek felém.A kezem idegesen remeget miközben elhúztam a reteszt. Hallottam, hogy a hangok egyreközelebb jönnek a raktárhoz, miközben kinyitottam az ajtót és kisurrantam rajta. Egypillanatra megálltam és visszanéztem, majd becsuktam magam mögött az ajtót és kirohantama sikátorból az utcára. A kocsi felé vettem az irányt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHallottam, ahogy ismét kinyílik a tetováló hátsó ajtaja és kijön rajta valaki, de nem mertemhátranézni, hogy ki az. Az utcán rengeteg ember járkált ilyenkor és ennek most nagyonörültem, mert így sikerült elvegyülnöm közöttük. Visszamentem az autóhoz és feltéptem azajtaját. A kezem még mindig izzadt és remegett az idegességtől.Meg akartam fordulni és hátra nézni, de nem mertem féltem, hogy a két férfi egyből kiszúrna.És ekkor egy kéz hirtelen megragadta a karomat. Én levegő után kaptam.- Én vagyok az – mondta egy hang.Adrian volt az. Megkönnyebbültem felsőhajtottam.- Ne nézz vissza – mondta nyugodtan. – Csak szállj be a kocsiba.Engedelmeskedtem. Miután mind ketten beültünk a kocsiba vettem egy mély levegőt. Azadrenalin szintem az egekbe volt a szívem meg csak úgy zakatolt az idegességtől. Becsuktama szemem és a fejemet neki döntöttem az ülésnek.- Ez közel volt – mondtam. – De te nagyon jó voltál.- Tudom – mondta büszkén. – Én most már tényleg nagyon szeretnék egy tetoválást.Megtaláltad, amit kerestél?Kinyitottam a szemem és felsóhajtottam.- Igen. Még többet is találtam, mint akartam.- Mit? Drogot?- Rosszabb – mondtam lassan. – Vámpír vért.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizenhetedik fejezetFordította: KamáslimacskaA TETOVÁLÁS ELMÉLETEM új színezetet kapott. Azelőtt úgy gondoltam, míg azalkimisták módszereihez hasonló eljárásokkal éltek vissza, és terjesztették a drogotAmberwoodban, az egész tetoválás ügy egy morális kérdés volt. De most, hogy vér isszerepelt a mágikus tetoválás összetevői között, így már az Alkimista tudással való visszaélésgyanúját vetette fel az egész. Az volt a küldetésünk, hogy megvédjük az embereket avámpíroktól. Az, hogy valaki illegális úton juttatott vámpír vért az emberi szervezetbe egyetjelentett azzal, hogy megsértette az általunk húzott és védett határokat. Tudtam, hogy afelfedezésemet azonnal jelentenem kell. Ha valaki vámpír vérre tett szert, azt azAlkimistáknak ki kell vizsgálniuk. Ha a szokásos jelentési folyamatot követném, akkorelőször Keith-nek kellene elmondanom, és hagyni, hogy aztán ő tájékoztassa feletteseimet. Ésha ezt megtenné, afelől kétségem sincs, hogy saját maga aratná le a babérokat. Nemhagyhattam, hogy ez megtörténjen, és nem azért, mert magamnak akartam a dicsőséget,hanem, mert túl sok alkimista hitte azt – tévesen- Keith-ről, hogy talpig becsületes ember.Nem akartam tovább táplálni ezt a hamis képet.De mielőtt bármit is tettem volna, első lépésként ki kellett derítenem, milyen egyébhozzávalókat tartalmaz az üveg. Voltak elképzeléseim a fémes színezetre, de nem voltambenne annyira biztos, mint a vérben, és további kérdés volt, hogy az összetevők vajonegyenesen az Alkimista katalógusból származnak, vagy máshonnan. És ha még a sajáteljárásaink szerint is készültek nem volt egyértelmű az első pillantásra, hogy mégis melyikalapján. Az egyik üvegben lévő ezüst por például hasonlít jónéhány alkimista vegyületre.Csináltam néhány kísérletet és próbáltam kitalálni mi lehet az, de eddig az egyik anyagelkerülte a figyelmemet. Ez egy világos, kissé sűrű folyadék volt, és alig észrevehető szaga.Valószínűleg ez maga volt a drog, amit a tetoválásokhoz használtak. A vámpír vér önmagábannem okozna ugyanis ekkora teljesítmény fokozódást, mint amit a – hívjuk úgy- fémestetoválások. Így elkezdtem őrült tempóban kísérleteket gyártani, a szokásos iskolaimindennapok tevékenységei mellett. Ezen a héten kosárlabdára voltunk beosztva atornaterembe, úgyhogy Jillen volt most a sor, hogy elviselje Laurel csipkelődéseit, akifennhangon olyan megjegyzéseket tett. hogy: „Szerinted is azért hiszi, hogy mindenkinél2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eujobb, mert állati magas? Gyakorlatilag ugrás nélkül eléri a hálót. Vagy azért éri el, mertdenevérré változik és felrepül a palánkig?”Összerezzentem. Próbáltam meggyőzni magamat, hogy ne vegyem komolyan a hülye vicceit,de akárhányszor a fülembe jutott valami, a frász kerülgetett. Ha segíteni akarok Jillnek, akkorel kell fojtanom csírájában ezt az egész beszólogatós dolgot, és nem csak a vámpírságravonatkozóan. Az, hogy jobban kihegyeztem a füleimet Laurel csipkelődéseire, pont nemsegített. És persze nem csak egyedül Laurel megjegyzései jutottak el hozzám. A tetoválószalonban tett kutakodásaim óta, Slad-ről és a haverjairól is egyre érdekesebb információkjutottak a fülembe.- Nos, és mondta, hogy mikor? – épp Miss Carsonhoz tartottam, amikor Slade egy Timnevű srácot vallatott vélhetően a tetováló szalon felől.Tim megrázta a fejét.- Nem. Valami baj van a szállítmánnyal. Pontosabban úgy tűnt a szállítónak megvan acucc, de nem akarja ugyanazon az áron adni, mint korábban.- A fenébe – dühöngött Slade – Pedig a tetkóm némi frissítésre szorul már.- Hé – mondta Tim – És velem mi lesz? Nekem még egyáltalán nincs.Nem ez volt az első alkalom amikor fültanúja voltam valaki olyan beszélgetésének, aki márrendelkezik mennyei tetoválással és felújításra van szüksége. Jill arca feszült volt, mire végetért a tesióra, és úgy éreztem nem sok kell, hogy sírásban törjön ki. Próbáltam elkapni azöltözőben, hogy rákérdezzek, mi a baja, de csak a fejét rázta és elvonult a zuhanyzókirányába. Ahogy ott álltam tanácstalanul, hirtelen egy sikoly hasította át a termet. Azöltözőből mindenki a zuhanyzóba rohant megnézni a sikítozás forrását. Laurel lerángatta atestéhez tapadt zuhanyfüggönyt, majd kilépett a kabinból, fütyülve arra, hogy teljesen pucérvolt. A bőrét apró jégdarabok borították. A tusból kifolyó vízcseppek szolidan ráfagytak abőrére és a hajára, de a helyiségben uralkodó párás meleg hatására máris olvadásnak indultak.Laurel sikoltozására Miss Carson is berohant – sokkolva álltunk ott, mint egy lehetetlennektűnő esemény szemtanúi. Végül Miss Carson a vízcsövek és a vízmelegítő szerencsétlenmeghibásodásának értékelte az eseményeket. Ez annyira jellemző volt a körülöttem lévőemberekre. Mindig mindent erőltetett tudományos magyarázatokkal indokoltak meg. De ezmost jól is jött nekem. Miss Carson megpróbálta Laurelt egy másik zuhanyzóba terelni, hogya jégdarabokat lemossa magáról, de Laurel visszautasította. Megvárta míg elolvadnak acseppek, majd megtörölközött. A haja még akkor is borzalmasan állt, amikor belépett akövetkező órára. Biztosra vettem ma elmarad a megszokott hajdobálás.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Jill – láttam, ahogy próbál eltűnni a tusolót elhagyó lányok tömegében. Ahogy a nevétmeghallotta visszanézett a válla felett, arcán bűntudat tükröződött, de ezt szerencsérerajtam kívül senki nem vette észre. Szorosan követtem.- Jill – szólítottam újra. Biztosan kerül engem. A folyóson Jill észrevette Micah-t ésodasietett hozzá. Okos. Tudta, hogy más jelenlétében nem fogom faggatni atörténtekről. A nap hátralevő részében sikerült elkerülnie engem, és szinte csak atakarodó előtt ért haza.- Jill – kiáltottam fel mikor belépett – Mire gondoltál mégis?Ledobta a könyveit és felém fordult. Az volt az érzésem nem csak én készültem szentbeszéddel.- Arra gondoltam, hogy rosszul vagyok már Laureltől és a pletykás haverjaitól, akikállandóan kibeszélnek.- Ezért inkább megfagyasztottad a zuhanyzóban? – kérdeztem – Szerinted ez meg fogjaállítani?Ez nem úgy működik, mint a szemet szemért.Jill vállat vont.- De én jobban érzem magamat tőle.- És ez szerinted elég indok a tettedre? – Nem akartam elhinni. Jill mindig ismegfontoltnak tűnt. Túlélte a hercegnővé válást és tiszta volt a feje akkor is, amikortudta, hogy meg fog halni.Teljesen magába roskadt.- Tudod, hogy mit kockáztatsz? Mindig azon voltunk, hogy ne hívjuk fel magunkra afigyelmet itt!- Miss Carson szerint nem volt fura.- Miss Carson kitalált egy nagyon gyenge kifogást, hogy megnyugtassa magát. Azemberek mindig ezt csinálják. Egészen addig ameddig nem jön valami szaki, akikivizsgálja az esetet és azt mondja: „Ugyan már emberek, nem fagy le véletlenül egyvízvezeték, pláne nem Palm Springsben.”- Na és? – fortyant fel Jill - Akkor mi van? Az lesz a következő gondolatuk, hogy húúúbiztos egy vámpír mágia miatt fagyott meg?- Természetesen nem – mondtam – de az emberek pletykálni fognak. És te márfelkeltetted a gyanújukat.Figyelmesen pislogott rám.- Ez kavart fel ennyire? – kérdezte – Vagy inkább az, hogy mágiát használtam?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Miért, szerinted a kettő nem ugyanaz?- Nem. Úgy értem azért húztad fel magad, mert mágiát használtam, amit te nemszeretsz. Igazából semmit sem szeretsz, ami a vámpírokkal kapcsolatos. Gondolom ezszemélyes. Tudom, hogy mit gondolsz rólunk.Felnyögtem.- Jill, én kedvellek. De abban igazad van, hogy a mágiahasználat kicsit nyugtalanít.Igazából nem is kicsit, nagyon.- De nem az én személyes érzéseim miatt csodálkoznak rá az emberek, hogy ugyanhogy potyoghat jégkocka a tusból.- Nem igazságos, hogy Laurel játszhatja a hülye kis játékait.- Tudom. De neked kell az okosabbnak lenned.Jill lehuppant az ágyra és egy hatalmasat sóhajtott. Úgy tűnt korábbi haragja kétségbeesésbecsapott át.- Utálok itt lenni. Vissza akarok menni a Szent Vlagyimirbe, vagy Court-be, vagyMichiganbe. Mindegy, csak el innen.Könyörögve nézett rám.- Nincs semmi hír, mikor mehetek vissza?- Nincs – mondtam, anélkül, hogy tovább ragoztam volna, hogy valószínűleg jóideigbiztos maradnia kell.- Mindenki olyan jól elvan itt – mondta – Te is szeretsz itt lenni. Van egy csomóbarátod.- Én nem….- Eddie is jól elvan itt. Ott van neki Micah és pár másik srác a kolesz szobájukból,akikkel állandóan együtt lóghat. Plusz, ugye rám is figyelnie kell, ami legalábbértelmed ad az ittlétének.Soha nem gondolkodtam még el azon, hogy jól érzem-e itt magamat, de igazat kellett nekiadnom.- De én? Mit kellene tennem? Semmim nincs, kivéve ezt a hülye köteléket Adriannel,ami csak arra jó, hogy folyamatosan hallgathassam a bocsánatkéréseit az élete miatt.- Képzeld, holnap elkísérem Adriant állást keresni – tereltem el a témát, bár nem voltambenne biztos, hogy ez most segít.- Tudom. Valószínűleg az élete innentől kezdve neki is szuper lesz.Teljes apátiába esett és úgy éreztem teljesen jogos a kirohanása.- Ott van neked Lee-próbáltam vigasztalni.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEttől végre elmosolyodott.- Tudom. És ez csodálatos. Nagyon szeretem, és nem tudom elhinni… szóval, olyanőrültségnek tűnik, hogy ő meg viszont szeret.- Ez nem őrültség – mondtam.Az arca elhalványult.- Mondtam már, hogy Lee szerint simán lehetnék modell? Szerinte pont olyan alakomvan, amit imádnak a divattervezők, és hallotta, hogy a városban az egyik tervezőmodelleket keres. De amikor ezt elmeséltem Eddie-nek, kiakadt, és azt mondtaszerinte ez borzalmas ötlet, mert nem kockáztathatjuk meg, hogy a képeim bárholmegjelenjenek. Szerintem, ha ez kiszivárog, bárki megtalálhat.- Ez igaz – helyeseltem – Mindenre figyelni kell. Tényleg modell alkatod van – de eztúl veszélyes lenne.Egy hatalmas sóhaj szakadt fel belőle, mint akit legyőztek.- Látod? Nekem semmi nem jön össze.- Sajnálom Jill. Igazán. Tudom, hogy nehéz. Csak azt tudom kérni, hogy maradj erős.Eddig is olyan nagyszerűen tetted a dolgodat. Csak tarts még ki egy kicsit, oké?Gondolj Leere.A szavaim üresen csengtek, még nekem is. Már azon kezdtem filózni, hogy talán el kéne őt isvinnünk magunkkal a holnap álláskereső körútra, de végül elvetettem. Nem hiszem, hogyAdriennek szüksége van még egy „mentorra”. És abban sem vagyok biztos, hogy Jillt nagyonérdekelné ez a program. De ha mégis lelkesedne a dologért, a kettejük közt lévő kötésenkeresztül majd értesül róla. Másnap iskola után találkoztam Adriannel, és most először semLee sem Keith nem volt épp az öreg házban, csak Clarance, de vele is csak épp összefutottunkamikor beléptem.- Hallottad? – kérdezte – Hallottál arról a szegény lányról?- Milyen lányról? - kérdeztem.- Akit pár héttel ezelőtt meggyilkoltak Los Angelesben.- Ja igen – mondtam megkönnyebbülve, hogy nem egy újabb borzalmas esetről beszél –tragikus. Szerencse, hogy itt nincsenek Strigoik.Úgy tűnt meglepődött szavaimtól.- Nem Strigoik voltak! Nem figyeltél? Ezek ők voltak. A vámpírvadászok.- De ittak az áldozat véréből, uram. Nem azt mondta, hogy a vámpírvadászok emberek?Az embereknek semmi okuk arra, hogy Moroi vért igyanak.Elfordult tőlem és átsétált a nappaliba. Körülnéztem merre lehet Adrian.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Mindenki ezt szajkózza – mondta Clarence. - Mintha én nem tudnám. De nemtudhatjuk bizonyosan, hogy mit miért tesznek. Nagyon furcsák. Imádják a napot, ésfurcsa hiedelmeik vannak a gonoszsággal és a becsülettel kapcsolatban – mégfurcsábbak, mit amiket te hiszel.Nos, ez is valami volt. Legalább tudta, hogy én is ember vagyok. Néha nem voltam biztosbenne, hogy ezzel tisztában van.- Azt is nehéz megmagyarázni, hogy mi alapján döntik el, melyik vámpírnak kell meghalnia.Kérdés nélkül megölik a Strigoikat. Viszont a Moroi és dhampírok között szelektálnak.- Úgy tűnik Ön sokat tud róluk – mondtam.- Tamara halála óta ez foglalkoztat – sóhajtott, és hirtelen nagyon öregnek tűnt –legalább Keith hisz nekem.Rezzenéstelen arccal figyeltem tovább.- Óh.Clarence bólintott .- Keith nagyon jó fiú. Adj neki egy esélyt.Önkéntelenül is összeráncoltam a szemöldökömet.- Megpróbálom, uram. – Adrian épp ekkor lépett be, legnagyobbmegkönnyebbülésemre. Clarence-szel lenni egyedül egy szobában, már önmagábanijesztő volt, nem hogy mellé még Keith Darnellről is diskurálni.- Készen vagy? – fordultam Adrianhez.- Naná – mondta – alig várom, hogy produktív tagja legyek a társadalomnak.Végignéztem a szerelésén és nem kis önuralom kellett, hogy megtartsam magamnak avéleményemet. Jól nézett ki, de persze az ő esetében ez nem volt újdonság. Jill szerint az énruhatáram is drága holmikból állt, de Adrian-é meg azt is felülmúlta. Ma egy fekete farmert ésegy burgundi, gombos pólót viselt. Az ing valamiféle selyemből készült és Adrian lazán,kigombolva viselte. A haja nagy műgonddal beállítva, hogy úgy nézzen ki, mint aki épp mostkelt ki az ágyból. Pechjére, nem olyan haja volt, mint nekem. Az enyém formázás nélkül isállandóan úgy nézett ki, mint akinek a feje folyamatosan kölcsönhatásban van egy párnával.El kell ismernem irtó jól nézett ki, de nem úgy festett, mint aki épp állásinterjúra igyekszik,inkább, mint aki épp leugrik a kedvenc klubjába. Ellentmondásos érzések kezdtek bennemkavarogni. Néha azon kaptam magamat, hogy szinte már csodálom, de mindennek ellenéreolykor eszembe jutott, hogy az egész srác szinte már mesterségesen tökéletesnek tűnik. Kicsitzavaró volt ez a makulátlanság, különösen mióta tudatosítottam magamban, hogy avámpírokból valami egészen más vonzerő árad, mint az emberekből. Szerencsére, a józan2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eueszem hamar felülkerekedett és ismét nem számított, hogy Adrian hogy néz ki. Mi történhetettvele, hogy egyáltalán nem az álláskereséshez illő ruhában jelent meg? Igaz, nem kellenecsodálkoznom, hiszen Adrian Ivashkov-ról beszélünk.- Szóval mi lesz a mai napi teendőnk? – kérdezte, miközben a város felé hajtottunk –Azt hiszem Ivaskhkov elnöknek ma nagyon jó napja lesz.- Van egy mappa a hátsó ülésen, elnök úr.Adrian megfordult és felmarkolta a mappát. Egy gyors pillantást követően kijelentette:- Piros pont a változatos összeállításért, Sage. De nem hiszem, hogy ezek közülbármelyik is passzol az eddigi életvitelemhez.- Az önéletrajzod a hátuljában van. Próbáltam a legjobbat kihozni belőle, de ugye hozottanyagból dolgoztam..Átlapozta a papírokat mire megtalálta az önéletrajzot.- Wow. Tanulmányi asszisztens voltam a St. Vladimirban?Vállat vontam.- Ez volt a legtalálóbb megfogalmazás arra, amit csináltál.- És Lissa volt a főnököm, mi? Remélem jó referenciát adott.Amikor Vasilisa és Rose még iskolába jártak, Adrian is ott élt és dolgozott Vasilisával tanuláscímszava alatt.- Tanulmányi asszisztens – kegyes hazugság, de ettől legalább úgy tűnt,minthasokoldalú tapasztalata lenne, mi több egyáltalán rendelkezik munkatapasztalattal .Becsukta a mappát és hátradőlt az ülésen.- Hogy van Jilli-csali? Amikor legutoljára láttam eléggé le volt törve.Gondoltam kár hazudnom, hiszen úgyis vagy kitalálja magától, vagy a közöttük lévő kötésenkeresztül értesül az igazságról. Adriant simán lehet tévesen megítélni, de azt már tudom, hogyő kiválóan olvas az emberekben. Eddie szerint azóta van ez, amióta léleklátó lett és valamitemlített az aurákról is, amikben én nem nagyon hittem.Az alkimistáknak nem voltak erre vonatkozó bizonyítékaik.- Nem jól – mondtam, és útközben elmeséltem neki mindent.- Ez a zuhanyzós dolog vicces volt – mondta, mikor befejeztem.- Felelőtlen volt! Miért nem látja ezt más is?- De az a ribanc megérdemelte.Sóhajtottam.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Srácok, ti elfelejtettétek miért vagytok itt? Főként te. Te láttad meghalni. Nem értedmennyire fontos, hogy biztonságban legyen és ne hívja fel magára a figyelmetsemmivel?Adrian néhány percre elhallgatott és amikor kidühöngtem magamat, az arca szokatlanulkomoly volt.- Tudom. De azt sem akarom, hogy vacakul érezze magát. Ő… ő nem érdemli meg.Nem úgy, mint mi.- Nem hiszem, hogy mi is megérdemelnénk.- Te talán nem – mondta egy röpke mosollyal a száján – a puritán életmódoddal. Nemtudom. Jill csak olyan… ártatlan. Ezért is mentettem meg anno. Vagyis egy részét.Megborzongtam.- Mikor meghalt?Bólintott, szemében nyugtalanság csillogott.- Amikor megláttam őt véresen, mozdulatlanul…. nem gondoltam a tetteimkövetkezményeire. Csak azt tudtam, meg kell mentenem. Élnie kell. Gondolkodásnélkül cselekedtem, anélkül, hogy biztosan tudtam volna, hogy meg tudom menteni.- Ez nagyon bátor volt tőled.- Talán. Nem tudom. Csak azt, hogy sok mindenen ment keresztül. Nem akarom, hogymég több fájdalom érje.- Én sem – aggodalom töltött el. Furcsa módon Adrian kijelentése meglepett. Sokszornehéz volt elképzelni, hogy Adrian mással is törődik magán kívül, de egy gyengédebboldala került felszínre, amikor Jillről beszélt. - Én megteszem, amit tudok. Tudom,hogy többet kéne vele beszélgetnem… többet, mint egy barát, vagy mint egy fogadotttestvér. Én csak…Rám nézett.- Tényleg ennyire nagy a gáz?Elvörösödtem.- Nem – mondtam – de…bonyolult. Furcsa dolgokat láttam már, és tanultam az eddigiéletem folyamán. És ezeket nehéz lerázni.- A legnagyobb változásokat a történelemben mindig azok okozták, akik képesek voltaklerázni magukról azt, amit mások szerint tenniük kellett volna – Pillantása rólamátsiklott a tájra.Idegesített a bölcsessége. Persze jól hangzott, amit mondott. De ilyeneket mindig azokszajkóznak, akik egyáltalán nem törődnek tetteik következményeivel. Légy önmagad és2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euharcolj a rendszer ellen! De akik ezt állítják – mint pl. Adrian – soha nem éltek olyankörülmények között, amilyenek között én éltem. Nem, úgy nőttek fel, hogy a hiedelmekmagas fala vette őket körül, tisztára mintha börtönben lennél. Nem kellett harcolniuk, hogy aszavukat meghallják vagy, hogy saját vágyaik lehessenek. Rájöttem, a szavai nem csakzavarnak, hanem dühössé tesznek. Mi több féltékennyé. Gúnyolódva vágtam oda:- Esetleg beleírjuk a rendkívüli motiváló képességeidet az önéletrajzodba?- Ha zsíros fizetéssel jár, akkor benne vagyok. Óóó – egyenesedett ki – Végül helyreraktam ám! A Micah fiút, aki miatt annyira aggódtál.- Helyre tetted?- Aha. Nem tudtam rájönni, miért olyan ismerős az arca. Micah egy kiköpött MasonAshford.- Hogy ki?- Egy dhampír St. Vladimirből. Egy darabig randiztak Rose-zal – mondta gúnyosan, ésnekitapasztotta arcát az üvegnek. – Nos, amennyiben bárkinek is volt igazi randijaRose-zal. Már akkor is totál meg volt őrülve Belikovért. Akkor is, amikor mi kettentalálkozgattunk. Nem tudom, hogy Ashford ezt tudta e, vagy Rose képest volt végighazudni neki. Remélem. Szegény pára.Összeráncoltam a homlokom.- Miért mondod ezt?- Meghalt. Vagyis pontosabban, megölték. Nem tudtad? A múlt évben pár dhampírtfoglyul ejtett néhány strigoi. Rose és a mi Castile [Eddie] kiszabadultak, de Ashfordnem.- Nem – mondtam, és gyorsan agyamba véstem az infot – nem tudtam. Eddie is ott volt?- Igen. Legalábbis fizikailag. A strigoi lakmározott belőle egy cseppet, úgyhogy szintenem emlékezett semmire. Akarsz még beszélni egyéb érzelmi defektől? Mert akkor nekeresgélj tovább.- Szegény Eddie – mondtam. Hirtelen részvétet kezdtem érezni a dhampírok iránt.Megérkeztünk az első helyre, egy ügyvédi irodába, ahol irodai asszisztenst kerestek. Amegnevezés sokkal csillogóbbnak tűnt, mint a munka valójában, ami valószínűleg ugyanolyanlótifuti pozíció volt, mint amit mi csináltunk Trey-jel. De a három munkalehetőség közül,amit találtam ez kecsegtetett leginkább előrelépési lehetőséggel. A cég nyilvánvalóan jólment, legalábbis a recepción uralkodó látvány alapján. Orchideák illatoztak hatalmas,dizájnosan elhelyezett vázákban és még egy szökőkút is csobogott a szoba közepén.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHárman vártak még rajtunk kívül a szobában. Az egyik egy nagyon jól öltözött negyvenesévei közepén járó nő. Vele szemben egy vele egykorú férfi, és egy sokkal fiatalabb nő ült,akinek olyan mélyen dekoltált blúza volt, ami Amberwoodba garantálta volna neki azazonnali kirúgást. Minden alkalommal, amikor rápillantottam, kedvem lett volna betakargatniegy kardigánnal. Valószínűleg ők hárman már ismerték egymást, mert folyton szemkontaktusttartottak és méregették egymást. Adrian egy darabigbámulta őket, majd hozzám fordult.- Ez egy ügyvédi iroda – suttogta – válásokra specializálódtak, igaz?- Igen – válaszoltam.Bólintott és pár percig emésztette az információt. És ekkor, megrökönyödésemre áthajoltfelettem, egyenesen az idősebb nő felé.- A férje egyértelműen egy bolond. Ön egy lenyűgöző, gyönyörű nő. Legyentürelemmel. A férje a bocsánatáért fog esedezni.A nő összerezzent a meglepetéstől de nem vette sértésnek Adrian kijelentését. Ezalatt a szobamásik felében a fiatalabb nő felpattant, noha az imént még a férfit ölelgette.- Tessék? – kérdezte idegesen – Mire céloz ezzel?Bárcsak most megnyílna a föld és elnyelne. Szerencsére, a legjobbkor jött a recepciós, akibetessékelte mindhármukat az ügyvédhez.- Most komolyan? – kérdeztem, amikor azok hárman eltűntek az ajtó mögött – Ténylegezt akartad mondani?- Csak azt mondom, amit gondolok, Sage. Nem gondolod, hogy az igaz dolgokat ki kellmondani?- Persze. De ennek megvan a maga helye és ideje. És nem egy tökéletesen idegenemberrel kell ezt közölni, aki nyilvánvalóan a legrosszabb passzban van.- Bármi legyen is – mondta, nagyon elégedettnek tűnt önmagával – legalább szereztemegy jó napot annak a hölgynek.Ekkor egy fekete kosztümös nő lépett ki nagyon magas sarkú cipőben az egyik belső irodából.- Janet Mccade vagyok az irodavezető – mondta, bizonytalanul méregetvemindkettőnket, végül felém fordult – Te vagy bizonyára Adrian.A név tévedés érthető volt, de a felcserélés nem jósolt túl sok jót Adriannek. A meglátásom azöltözékével kapcsolatban helyes volt. A barna szoknyám és az elefántcsont színű blúzomsokkal megfelelőbbnek tűnt egy interjúra.- Ő Adrian – pontosítottam – Én csak a húga vagyok, és csak bátorításképpen jöttem.- Ez nagyon kedves tőled – mondta Janet kissé zavartan.- Nos, akkor, válthatunk pár szót Adrian?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Naná – mondta ácsorogva. Majd elindult a nő után, de visszarántottam.- Adrian –suttogtam – El akarod mondani az igazságot? Akkor most csináld. Neszépítsd vagy találj ki baromságokat arról, hogy te voltál a kerületi ügyész.- Ok, értem – mondta - Olyan leszek, mint a szélvész.Ha a szélvészség alatt azt érte, hogy gyorsan végez az interjún, akkor igaza volt. Öt percmúlva már visszatért a belső iroda szobából.- Nem hiszem el – tört ki belőlem amikor már a kocsiban ültünk – hogy váltottatok kétszót és az alapján eldöntötte, hogy alkalmazni akar e vagy sem.Adrian Kifelé bámult, majd széles mosolyra húzódott az ábrázata.- Miért, Sage te édes szószátyár?- Tudod, hogy nem erre gondoltam. Mit beszéltetek?Megvonta a vállát.- Már elmondtam az igazat.- Adrian!- Komolyan. Megkérdezte mi az erősségem. Én meg mondtam, hogy emberekkel valókommunikációm.- Ez nem rossz – ismertem el.- Aztán megkérdezte, hogy mi a gyengém? És erre azt mondtam, hogy az emberekkelvaló kommunikációm. És megkérdeztem, hogy hol kezdjem el mesélni?- Adrian!- Ne mond így a nevemet. Az igazat mondtam neki. Kb. a negyedik percnél azt mondtaelmehetek.Felnyögtem és alig tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a fejemet a kormánykerékbe verjem.- Fel kellett volna készítselek. Ez egy alap interjú szituáció volt. Olyasmit kellett volnamondanod, hogy túl aprólékos vagy a munkában, vagy maximalista.Felhorkant és keresztbe fonta a karjait.- Ez totális baromság. Ki mond ilyeneket?- Emberek, akik munkát kapnak.Mivel volt mégy egy csomó időnk a következő interjúig, így felkészítettem pár válasszal. Akövetkező hely, ahova mentünk pont a Spencer’s volt .Amíg Adrian az irodában interjúzott leültem egy asztalhoz egy kávé társaságában. Negyed óraelteltével Trey lépett oda hozzám.- A srác tényleg a bátyád? – kérdezte.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Igen – mondtam és csak remélni mertem, hogy meggyőzően hangzott.- Amikor mondtad, hogy állást keres, úgy képzeltem el, hogy olyan, mint te csak fiúban.És biztos majd színek szerint szétválogatja a csészéket, vagy ilyesmi.- És mi a véleményed róla? – kérdeztem.Trey megrázta a fejét.- A véleményem az, hogy azt hiszem még tovább kell keresgélnie. Csak egy pillanatravoltam hátul, és elkaptam pár szófoszlányt amit a managerrel beszéltek. A főnökömépp a felmosást magyarázta neki, amit minden második este meg kell csinálnia. Ekkora bátyád valami kiselőadásba kezdette a kezéről és a fizikai munkáról.Nem vagyok egy káromkodós típus, de ebben a pillanatban szívesen cifráztam volna.Az utolsó interjú egy trendi bárban volt a belvárosban. Mérget mernék rá venni, hogy Adrianismeri a világon létező összes italt, koktélt és még egy kamu bármixer vizsgát is fel tudnamutatni. Ezúttal a kocsiban maradtam, hátha így több eséllyel indul. Legalább a ruhája idepasszolt. Amikor 10 perc múlva kilépett az ajtón, rémület futott át rajtam.- Na, mi volt? – faggattam – Hogy szerepeltél ezúttal?- Amikor beléptem, a manager épp telefonált valakivel. Úgyhogy leültem és rendeltemegy italt.A fejemet a kormánykerékbe vertem.- Mit rendeltél?!- Egy Martinit.- Egy Martinit-ismételtem – egy martinit rendeltél az interjú előtt.- Ez egy bár Sage. Úgy gondoltam, menőnek fogják tartani.- Nem, nem fogják annak tartani!- kiáltottam. Hangom ereje mindkettőnket meglepett,Adrian kicsit össze is rezzent.- Nem vagy hülye, akármennyire el akarod velem ezt hitetni. Tudod, hogy ezt nemveszem be. Az állásinterjúkon velük megcsinálhatod. És velem is el akarod hitetni.Erről szólt ez az egész nap. Semmit nem vettél komolyan. Feleslegesen pazaroltadezeknek az embereknek az idejét és az enyémet is, csak mert nincs jobb dolgod!- Ez nem igaz – próbált védekezni, de elég bizonytalanul hangzott.- Nem vagy abban a helyzetben, hogy válogathass. El akarsz jönni Clarence-től? Ezekjelentették neked a kilépődet. Ha kicsit is erőt vettél volna magadon bármelyiketmegkaphattad volna. Nagyon bűbájos vagy, ha épp úgy tartja kedved. Simán be tudodmagadat dumálni bárhova – elindítottam az autót – Ezennel befejeztem azálláskeresést veled.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem érted – mondta.- Megértem, hogy nehéz időszakon mégy keresztül. Megértem, hogy fájnak dolgok –látni sem akartam, csak az útra figyeltem. –De ez nem jogosít fel arra, hogy kihasználjmásokat. A változatosság kedvéért próbálj már meg egyszer felnőttként viselkedni.Addig nem válaszolt kirohanásomra, amíg vissza nem értünk Clarence házához, de ekkor semigazán voltam rá kíváncsi.- Sage… - kezdte.- Kifelé! - mutattam a kocsi ajtóra.Úgy tűnt nem tudja mit tegyen, de végül bólintott és kiszállt. Ahogy elindult a ház felérágyújtott egy cigire. Düh és tehetetlenség tombolt bennem. Hogy tud bárki ennyireszélsőséges érzelmeket kiváltani belőlem? Amikor már kezdem azt érezni, hogy kedvelem, ésúgy érzem egy hullámhosszon vagyunk, akkor tesz egy ilyen húzást. Hülye voltam, hogyvalaha is megfordult a fejemben, hogy akár barátok is lehetünk. Tényleg azt gondoltam, hogyszinte már tökéletes? Az érzéseim még akkor is kavarogtak, amikor visszaértemAmberwoodba. Már a gondolattól is összerezzentem, hogy a szobánkba lépve Jillbebotolhatok. Szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy tudta mi történt Adriannel, és nemvágytam egy védőbeszédre.De amikor beléptem a kollégiumban, nem számított fogadtatásban volt részem. Mrs Weathersgondterhes arccal beszélgetett Eddievel és a kampusz biztonsági főnökével. Micah a közelbentéblábolt sápadt arccal. Megállt a szívem. Eddie ahogy meglátott, elkezdett felém rohanni,arcán a totális pánik uralkodott.- Hát itt vagy! Nem tudtam, hogy téged vagy Keith-t hívjam.- A… a telefonom ki volt kapcsolva - Mrs. Weathersre és biztonsági főnökrepillantottam és ugyanazt a rémült arckifejezést láttam az arcukon, mint Eddién.- Mi a baj? – kérdeztem rekedten.- Jill – mondta Eddie komoran – Jill eltűnt.A fordítás a www.konyvfanoknak.5mp.eu honlap számára készült.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizennyolcadik fejezetFordította: Rosie„HOGY ÉRTED, HOGY ’ELTŰNT’?” kérdeztem.„Néhány órával ezelőtt kellett volna találkoznia velünk,” mondta Eddie, egy pillantást váltvaMicah-val. „Azt hittem esetleg veled volt.”„Nem láttam testnevelés óta.” Erősen próbáltam nem egyből átkapcsolni pánik üzemmódba.Még túl sok variáció játszott és nem volt elég bizonyíték, hogy arra gondoljunk, őrült moradisszidensek rabolták el Jillt. „Ez egy nagyon nagy hely – úgy értem, három kampusz. Biztosvagy benne, hogy nem csak elrejtőzött valahová tanulni?”„Igen kimerítő munkát végeztünk a kereséssel,” mondta a biztonsági felügyelő. „Valamint atanárok és a dolgozók is figyelnek, hátha felbukkan. Egyelőre semmi eredmény.”„És a mobilját sem veszi fel,” tette hozzá Eddie.Végül hagytam, hogy az őszinte félelem átvegye felettem az uralmat, ami valószínűleg azarcomon is látszott. A felügyelő arckifejezése megenyhült. „Ne aggódj. Biztos vagyok benne,hogy elő fog kerülni.” Ez egy olyan nyugtató dolog volt, amit hivatása volt a családtagoknakmondani. „Esetleg van valami más ötletetek, hogy hol lehet?”„Mi van a többi testvéretekkel?” kérdezte Micah.Féltem, hogy ez is eljön. Majdnem száz százalék biztos voltam benne, hogy nincs Keithszel,de őt is értesíteniük kellett az eltűnéséről. Ez nem olyan dolog volt, amit vártam, mert tudtam,hogy ki leszek oktatva. És ez szintén a bukásomat jelezné a többi Alkimista szemében. Jillmellett kellett volna maradnom. Ez volt a munkám, nem igaz? Ehelyett – bolond módon –más megbízásait segítettem lebonyolítani. Nem is akárkiét – egy vámpírét. Ez az, amit azAlkimisták látni fogják. Vámpírimádó.„Épp Adriennel voltam,” mondtam lassan. „Lehetséges, hogy valahogy eljutott Clarence-hezés ott várt rá. Igazából nem mentem be.”„Adriant is próbáltam,” válaszolta Eddie. „Nincs válasz.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Bocsánat,” mondtam. „Interjúkon voltunk, szóval biztos kikapcsolta a mobilját. Meg akarodújra próbálni?” Én biztosan nem akartam.Eddie félrevonult, hogy felhívja Adriant, amíg én Mrs. Weathersszel és a felügyelővelbeszéltem. Micah fel-alá járkált, aggódó tekintettel, és bűntudatot éreztem azért, mert mindigtávol akartam tartani Jilltől. A faji dolog gondot okozott, de tényleg törődött Jillel.Elmondtam az összes helyet a felügyelőnek, ahol Jill gyakran tartózkodott a kampuszon.Megerősítették, hogy már mindegyiket ellenőrizték.„Sikerült elérned?” kérdeztem, mikor Eddie visszatért.Bólintott. „Nincs ott Jill. Bár kicsit rosszul érzem magam. Most nagyon aggódik miatta. Talánmég nem kellett volna elmondanunk neki.”„Nem… igazából, ez még hasznunkra lehet.” A tekintetem találkozott Eddie-ével és láttammegcsillanni a felismerést a szemében. Úgy tűnt, mikor Adrian érzései túlcsordulnak, elöntikJillt. Ha eléggé pánikol, Jill remélhetőleg rájön, hogy az emberek aggódnak érte és feltűnik.Ez azt jelentené, hogy csak valahol bujkál, vagy elment valahová ahol nem tudjuk megtalálni.Próbáltam nem mérlegelni a másik lehetőséget: hogy valami történt, ahol nem tud kapcsolatbalépni velünk.„Néha a diákok csak úgy kiszöknek,” mondta a felügyelő. „Ez elkerülhetetlen. Általábantakarodó előtt megpróbálnak visszaosonni. Remélhetőleg most is ez a helyzet. Ha nem tűnikfel – nos, akkor hívnunk kell a rendőrséget.”Arrébb sétált, hogy helyzetjelentést kérjen a biztonságiaktól, mi pedig megköszöntük asegítségét. Mrs. Weathers visszatért az első asztalhoz, de tisztán látszott, hogy mennyirenyugtalan és gondterhelt. Volt, amikor barátságtalan volt, de volt egy olyan érzésem, hogytényleg törődött a diákjaival. Micah otthagyott minket, hogy felkeresse néhány barátját, akik akampuszon dolgoztak, hátha láttak valamit.Eddie és én maradtunk. Minden előzetes megbeszélés nélkül néhány szék felé fordultunk azelőcsarnokban. Mint én, úgy gondoltam ő is szemmel akarja tartani az ajtót, hogy azonnalmegláthassa Jillt, amint felbukkan.„Nem lett volna szabad egyedül hagynom,” mondta.„Muszáj volt,” válaszoltam megértően. „Nem lehetsz vele az óráin vagy a szobájában.”„Ez a hely rossz ötlet volt. Túl nagy. Túl nehéz védeni.” Sóhajtott. „Ezt nem tudom elhinni.”„Nem… ez egy jó ötlet volt. Jillnek szüksége van legalább a normális élet látszatára. Be iszárhattad volna egy szobába valahol és elvághattad volna a külvilágtól, de mire lett volna jó?Szüksége van rá, hogy iskolába járjon és emberek között legyen.”„Bár eddig nem sokat tett így.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Nem,” ismertem be. „Nehéz időn ment keresztül. Reméltem, hogy jobb lesz neki.”„Csak azt akartam, hogy boldog legyen.”„Én is.” Hirtelen felegyenesedtem, amint valami aggasztó eszembe jutott. „Nem gondolod…nem gondolod, hogy elfutott és visszament az anyjához, ugye? Vagy az Udvarba vagyvalahová?”Az arckifejezése még zordabb lett. „Remélem, nem. Szerinted ennyire rosszul álltak adolgok?”A zuhanyzós incidens utáni veszekedésünkre gondoltam. „Nem tudom. Talán.”Eddie a kezébe temette az arcát. „Ezt nem tudom elhinni,” ismételte. „Elbuktam.”Mikor Jillről volt szó, Eddie általában tele volt dühvel és vadsággal. Még sose láttam ilyenközel a depresszióhoz. Mióta Palm Springsbe jöttem együtt élek a félelmemmel a sajátbukásomtól, de csak most jöttem rá, hogy Eddie-nek és legalább annyi forog kockán.Eszembe jutottak Adrian szavai Eddie-ről és a barátjáról, Mason-ről, hogy Eddie mennyirefelelősnek érezte magát. Ha Jill nem jönne vissza, vajon ez a történet megismételné önmagát?Ő is egy lesz azok közül, akiket elveszített? Úgy gondoltam ez a küldetés jóvátétel lehetEddie számára. Mégis, újra megtörténhet az egész Mason ügy.„Nem buktál el,” mondtam. „Az volt a feladatod, hogy megvédd, és ezt meg is tetted. Nemtudod befolyásolni a boldogságát. Egyébként is, engem kell hibáztatni. Én oktattam ki azuhanyzós eset miatt.”„Ja, de én romboltam le a reményeit, mikor elmondtam, hogy a Lee ötlete a modellkedésrőlnem fog működni.”„De igazad volt – Lee!”ziháltam. „Ez az. Ez az, ahol van. Lee-vel van, biztos vagyok benne.Megvan neked a száma?”Eddie felnyögött. „Mekkora egy idióta vagyok,” mondta, elővéve a mobilját a szám utánkutatva. „Eszembe juthatott volna.”Megérintettem a nyakamban lévő keresztet, csendesen imádkozva, hogy mindezt ilyenkönnyen megoldjuk. Amíg ez azt jelentette, hogy Jill életben és jól volt, meg tudtam birkózniJill és Lee szökésével.„Hé, Lee? Eddie vagyok. Jill veled van?”Itt volt egy kis szünet, amíg Lee válaszolt. Eddie testbeszéde hamarabb elárulta a választ, mintegy szót is hallhattam volna. Tartása megnyugodott, és megkönnyebbülés öntötte el avonásait.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Oké,” mondta Eddie néhány perccel később. „Nos, hozd vissza ide. Most. Mindenki őtkeresi.” Megint szünet. Eddie arca megkeményedett. „Ezt később is megbeszélhetjük. Leraktaés felém fordult. „Jill jól van.”„Hála Istennek,” sóhajtottam. Felálltam, és csak akkor érzékeltem milyen feszült voltam.Mindjárt visszajövök.”Megkerestem Mrs. Weathers-t és a biztonsági felügyelőt és beszámoltam a hírekről. Afelügyelő egyből továbbadta a kollégáinak, majd hamar távozott. Meglepetésemre, Mrs.Weathers úgy nézett ki, mint aki a sírás határán van.„Jól van?” kérdeztem.„Igen, igen.” Zavartnak tűnt, kínosan érezte magát, amiért ilyen érzelmes volt. „Csak annyiraaggódtam. Én – én nem akartam semmit se mondani és megijeszteni mindannyitokat, deminden egyes alkalommal, mikor eltűnik egy tanuló… hát, néhány évvel ezelőtt, egy másiklány is eltűnt. Azt hittük csak kiszökött – mint Matt mondta, megtörténik. De kiderült…” Mrs.Weathers fintorgott és félre nézett. „Ezt nem lenne szabad elmondanom neked.”Mintha megállhatna egy ilyen bevezető után. „Ne, kérem. Mondja el.”Sóhajtott. „A rendőrség néhány nap múlva megtalálta – holtan. Erőszakosan megölték.Szörnyű volt, és soha se kapták el a gyilkosát. Most már mindig erre gondolok, mikor valakieltűnik. Soha többé nem történt meg, természetesen. De egy ilyen jellegű dolog megijeszt.”El tudtam képzelni. És ahogy visszatértem Eddie-hez megint rajta és Masonön gondolkodtam.Úgy tűnt mindenki nehéz súlyokat cipel a múltból. Én biztosan. Most, hogy Jill biztonságáértmár nem kellett aggódnom, folyton ez járt az eszemben: Mit fognak mondani az Alkimisták?Mit fog ehhez szólni apám? Eddie megint a mobilján lógott mikor megjelentem.„Felhívtam Micah-t, hogy elmondjam, minden rendben van,” magyarázta. „Nagyonaggódott.”Minden jele eltűnt Mrs. Weathers korábbi traumájának, amint Jill és Lee besétáltak az ajtón.Jill vidámnak nézett ki, amíg meg nem látta az arcunkat. Megakadt. Mellette, Leemogorvának tűnt. Szerintem tudta, mi következik.Eddie és én előre siettünk, de nem volt esélyünk nyíltan beszélni. Mrs. Weathers egybőlszámon kérte, hogy hol voltak. Kitalációk helyett, Jill bevallotta és elmondta az igazat: ő ésLee elhagyták a kampusz területét és Palm Springsbe mentek. Vigyázott rá, hogy Lee-t nevádolhassák emberrablással, Jill megesküdött, hogy Lee nem tudott arról, hogy csakcsaládtagokkal hagyhatta el a kampuszt. Ezt megerősítettem – bár Lee már nem volt bajbanszerintem.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Tudnál kint várakozni?” kérdeztem udvariasan. „Később szeretnék veled négyszemköztbeszélni.”Lee engedelmeskedett, bocsánatkérő pillantást vetve Jillre. Gyengéden megérintette a kezételbúcsúzva és elfordult. Mrs. Weathers megállította.„Várj,” mondta, kíváncsian bámulva rá. „Ismerlek valahonnan?”Lee riadtnak nézett ki. „Nem hiszem. Ezelőtt még soha sem voltam itt.”„Van benned valami ismerős,” bizonygatta. Még néhány másodpercig homlokráncolva nézte.Végül vállat vont. „Nem lehet. Biztos tévedtem.”Lee bólintott, ismét együttérző pillantást vetve Jillre, majd távozott.Mrs. Weathers még nem végzett Jillel. Előadásba kezdett arról, hogy milyen veszélyesek ésfelelőtlenek voltak. „Ha már kiosontál és megszegted a szabályokat, legalább a testvéreidnekelmondhattad volna. Halálra aggódták magukat miattad.” Szinte nevetséges volt, hogy a„felelősségteljes” szabálymegszegéshez ad tanácsot. Mérlegelve mennyire féltem, akkor nemtaláltam benne semmi szórakoztatót. Azt is elmondta, hogy Jill beírást és büntetést fog kapni.„Mostantól,” mondta Mrs. Weathers, „szobafogságban vagy az éjszaka további részében.Keress meg reggeli után, és kitaláljuk, hogy ezek a dolgok indokolják-e a felfüggesztésed.”„Elnézést,” mondta Eddie. „Kaphatnánk még néhány percet vele egyedül, mielőtt felmegy azemeletre? Szeretnék vele beszélni.”Mrs. Weathers hezitált, nyilvánvalóan azt akarta, hogy Jill büntetése egyből életbe lépjen.Majd úgy gondolta Eddie dupla nyereség. Kemény és mérges volt az arca, és szerintem Mrs.Weathers tudta, hogy egy másfajta büntetés várt rá Jill nagytestvérétől.„Öt perc,” mondta Mrs. Weathers, az óráját megkopogtatva. „Aztán irány felfelé.”„Ne,” mondta Jill, amint egyedül maradtunk. Az arckifejezésében félelem és dac keveredett.„Tudom, hogy mit hibáztam el. Nincs szükségem, hogy ti is kioktassatok.”„Nincs szükséged?” kérdeztem. „Mert ha tudtad, hogy rossz, nem tetted volna meg!”Jill összekulcsolta a karját a mellkasa előtt. „Ki kellett jutnom innen. Magamtól. Nélkületeksrácok.”A megjegyzés lepergett rólam. Gyerekes és kicsinyes volt. De meglepetésemre, Eddiemegbántottnak tűnt.„Ez meg mit jelentsen?” kérdezte.„Azt jelenti, hogy csak kicsit el akartam szabadulni ettől a helytől, anélkül, hogy te mindigmegmondanád, mit csinálok rosszul.” Ezt nekem címezte. „És te, aki minden árnyékra ugrik.”Ez, természetesen Eddie-nek szólt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Én csak meg akarlak védeni,” mondta bántódottan. „Nem akarom, hogy ez fojtogató legyen,de nem hagyhatom, hogy bármi is történjen veled. Többet nem.”„Nagyobb veszélyben vagyok Laureltől mint bármilyen merénylőktől!” tiltakozott Jill.„Tudod, mit csinált ma? A számítógépes laborban dolgoztunk és ’véletlenül’ megbotlott agépem kábelében. Elvesztettem a munkám felét, ezért nem tudtam időben befejezni, ígyrosszabb jegyet fogok rá kapni.”Egy leckének, a munkája segítéséről valószínűleg semmi haszna nem lett volna jelenleg.„Nézd, ez tényleg szörnyű,” mondtam. „De ez nem ugyanaz a kategória, mintha megöletedmagad. Távolról sem. Hova mentél pontosan?”Egy pillanatig úgy nézett ki, hogy nem fogja elárulni. Végül, azt mondta, „Lee elvitt SaltonSea-hez.” Látva az értetlen pillantásunkat, hozzá tette, „Ez egy tó a városon kívül. Csodálatosvolt.” Egy szinte-álmodozó tekintet jelent meg az arcán. „Nagyon rég nem voltam ennyi vízközelében. Utána bementünk a belvárosba és csak körbe sétáltunk, vásároltunk és fagyitettünk. Elvitt abba a butikba, ahhoz a tervezőhöz, aki modelleket keres és—”„Jill,” szakítottam félbe. „Nem érdekel milyen remek volt a mai napod. Megijesztettél minket.Nem fogtad fel?”„Lee-nek nem lett volna szabad ezt tennie,” morogta Eddie.„Ne őt hibáztasd,” válaszolta Jill. „Én beszéltem rá – azt mondtam neki, hogy ti srácok nembánnátok. És ő nem tud az ittlétem valódi okáról vagy a veszélyről.”„Talán a randizás rossz ötlet volt,” motyogtam.„Lee a legjobb dolog, ami történt velem itt!” mondta mérgesen. „Megérdemlem, hogyelmehessek és szórakozzak, mint ti, srácok.”„Szórakozni? Ez enyhe túlzás,” mondtam, visszaemlékezve a délutánomra Adrian-nel.Jillnek szüksége volt egy áldozatra, akin levezetheti a feszültségét és én kaptam ezt amegtiszteltetést. „Nekem nem úgy tűnik. Mindig távol vagy. És amikor nem, akkor csak aztmondogatod, mit teszek rosszul. Mintha az anyám lennél.”Eddig nyugodtan vágtam neki, de hirtelen, ettől a megjegyzéstől elpattant bennem valami. Azeddig gondosan kézben tartott önuralmam összeomlott.„Tudod mit? Én is valahogy így érzem. Mert amennyire el tudom mondani, én vagyok azegyetlen ebben a csoportban, aki felnőttként viselkedik. Azt gondolod szórakozni voltam? Azegyedüli dolog, amit csinálok, hogy rátok vigyázok és takarítok utánatok. Azzal töltöttem adélutánom – vesztegettem el a délutánom – hogy furikáztam Adriant, aki így lefújhatta azinterjúkat, amiket én szerveztem. Majd amikor idejöttem a te kis ’tanulmányi kirándulásod’következményeivel kellett megbirkóznom. Értem, hogy Laurel szenvedést okoz – akkor is, ha2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euesetleg Micah az elején el lett volna tiltva, ezek a problémák soha sem merültek volna fel.”Az utolsó megjegyzést Eddie-hez intéztem. „Nem értem, miért én vagyok az egyetlen, akilátja, milyen komoly ez az egész. Vámpír-ember párkapcsolat. Az életetek múlik rajta. Ezeknem olyan dolgok, amikkel szórakozhattok! És mégis… valahogy, mind ezt teszitek. Rámhagyjátok a nehéz munkát, hogy feltakarítsak utánatok… és mind ezalatt, itt liheg a nyakambaKeith és a többi Alkimista, arra várva, hogy én csesszek el valamit, mert senki sem bízikbennem, mióta segítettem a haverotoknak, Rose-nak. Úgy gondolod ez szórakoztató?Szeretnéd az én életemet élni? Akkor csináld. Állj ki máris és vállald te a felelősséget, aváltozatosság kedvéért.”Nem kiabáltam, de kétségkívül felemeltem a hangerőmet. A beszédemet lélegzetvétel nélküladtam elő, így most szünetet tartottam egy kis oxigénért. Eddie és Jill tágra nyílt szemekkelbámultak rám, mintha rám sem ismernének.Mrs. Weathers épp ekkor tért vissza hozzánk. „Ennyi elég lesz ma estére. Most fel kellmenned az emeletre,” mondta Jillnek.Jill bólintott, még mindig kicsit bénultan, és elsietett anélkül, hogy bármelyikünktől iselköszönt volna. Mrs. Weathers elkísérte a lépcsőig, Eddie pedig felém fordult. Az arca sápadtés komoly volt.„Igazad van,” mondta. „Nem vettem ki belőle a részemet.”Sóhajtottam, hirtelen kimerültnek érezve magam. „Te nem vagy olyan rossz, mint ők.”Megrázta a fejét. „Akkor is. Igazad volt Micah-val kapcsolatban. Talán kicsit távol marad, habeszélek vele, és akkor Laurel leszáll Jillről. Ma este beszélek vele. De…” Lefagyott,óvatosan válogatva meg a szavait. „Próbálj ne túl kemény lenni Adrianhez és Jillhez. Eznagyon nehéz neki, és néha azt hiszem, hogy Adrian természete átszivárog belé a kötelékenkeresztül. Biztos vagyok benne, hogy ezért szökött el ma. Ez valami olyasmi, amit Adrian tettvolna Jill helyzetében.”„Senki sem kényszerítette, hogy ezt tegye,” mondtam. „Legkevésbé Adrian. A tény, hogyrábeszélte Lee-t és nem mondta el nekünk azt mutatja, hogy tudja, nem volt helyes. Ez szabadakarat. És Adriannek nincsenek ilyen mentségei.”„Ja… de ő Adrian,” mondta Eddie bénán. „Néha nem tudom, mekkora részben cselekszik ő,vagy mennyire a lélek.”„A lélekhasználók szedhetnek antidepresszánsokat, nem? Ha aggódik amiatt, hogyproblémássá válik, akkor csak cselekednie kell és bevenni egy adagot. Van választása. Nemreménytelen. Itt nincsenek áldozatok.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEddie néhány másodpercig tanulmányozott. „És még azt hittem én vagyok keményvéleménnyel a világról.”„Kemény életed van,” javítottam ki. „De az az elv köré van építve, hogy mindig másemberekre kell vigyáznod. Engem úgy neveltek, hogy ez néha elkerülhetetlen, demindenkinek meg kell próbálnia magáról gondoskodni.”„És most itt vagy.”„Nekem mondod. Velem akarsz jönni beszélni Lee-vel?”Minden bocsánatkérés eltűnt Eddie arcáról. „Igen,” mondta hevesen.Lee-t egy kinti padon ülve találtuk, nyomorultul nézett ki. Felugrott mikor megjelentünk.„Srácok, annyira sajnálom! Nem lett volna szabad ezt tennem. Csak annyira szomorúnak éselveszettnek tűnt és azt akartam, hogy–”„Tudod mennyire védelmezőek vagyunk, ha róla van szó,” mondtam. „Hogy-hogy nem jutotteszedbe, hogy aggódni fogunk?”„És még kiskorú,” mondta Eddie. „Nem viheted csak úgy el és teheted vele azt, amit akarsz!”Bevallom, egy kicsit meglepett, hogy pont azt hozta fel, hogy veszélyt jelent Jill erényére. Neérts félre – én is tisztában voltam az életkorával. De miután látta a szó szerinti halálát, úgytűnt, Eddie még inkább aggódott, mint bevallotta.Lee szürke szemei kitágultak. „Semmi sem történt! Soha sem tennék olyasmit vele. Ígérem!Sose használnám ki valakinek a bizalmát. Nem ronthatom ezt el. Ő többet jelent számomra,mint bármelyik lány, akivel eddig randiztam. Azt akarom, hogy örökre együtt maradjunk.”Szerintem az ’örökké együtt’ erős kifejezés volt, tekintve az életkorukat, de olyan komoly volta szeme, hogy már megható volt. Ez még mindig nem menti fel az alól, amit tett. Komolyanvette az előadásunkat és megígérte, hogy soha többé nem fog megismétlődni.„De kérlek… találkozhatok vele, ha ti is a közelben vagytok? Továbbra is csinálhatunkcsoportos programokat?”Összenéztünk Eddie-vel. „Ha egyáltalán még elhagyhatja a kampuszt ez után,” mondtam.„Tényleg nem tudom mi fog történni.”Lee távozott még néhány bocsánatkérés után és Eddie is visszatért a kollégiumába. Felfelesétáltam, amikor megcsörrent a telefonom. Letekintve, riadtan láttam a híváskijelzőn aszüleim számát Salt Lake Cityből.„Hello?” kérdeztem. Egy őrült másodpercig azt hittem, Zoe az.„Sydney.”Az apám. A gyomrom rettegéssel telt meg.„Beszélnünk kell a történtekről.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euPánik söpört végig rajtam. Honnan tud már most Jill eltűnéséről? Keith ugrott be, mintlegkézenfekvőbb bűnös. De honnan tudta Keith? Clarence-nél volt, mikor Eddie felhívtaAdriant? A hibái ellenére, nem tudom elképzelni, hogy Adrian elmondta Keith-nek mi történt.„Miről beszélni?” kérdeztem, húzva az időt.„A viselkedésedről. Keith hívott tegnap este, és azt kell, hogy mondjam, csalódott vagyok.”„Tegnap este?” Nem Jill eltűnéséről volt szó. Akkor miről?„Segítened kell annak a mora lánynak beilleszkedni. Nem kell velük barátkozni és jól éreznimagad! Alig hittem el, mikor Keith azt mondta, hogy elvitted őket bowlingozni.”„Mini-golf volt és Keith beleegyezett! Először őt kérdeztem meg.”„Aztán azt hallom, hogy segítesz a többi vámpírnak az ügyeleteit és apróságait intézni.Kötelességed egyedül a lánnyal szemben van, és az is annyi, hogy tedd meg azt, aminélkülözhetetlen a túléléséhez – amiről szintén úgy hallottam, hogy nem sikerült. Keithmesélte, hogy volt eset, mikor nem tudtad megfelelően kezelni a nehézségeit a nappal?”„Egyből jelentettem!” kiabáltam. Tudtam, hogy Keith úgy tervezi, ezt felhasználja ellenem.„Keith -- ” megálltam, gondolkodva, hogy lehetne a legjobban megbirkózni ezzel.„Félreértette az első jelentésemet.” Leszólta az első jelentésemet, de azt mondani apámnak,hogy a védence hazudott csak felidegesítené apámat. Nem hinne nekem. „És Keith-szel kénebeszélni! Mindig Clarence-nél lóg, és nem árulja el, hogy miért.”„Valószínűleg, hogy meggyőződjön róla, stabil maradjon. Megértem, hogy az öregembernincs mindig magánáé.”„A vámpír vadászok a rögeszméi,” magyaráztam. „Azt hiszi, hogy ilyen emberek vannak kintés ők ölték meg az unokahúgát.”„Nos,” mondta az apám, „van néhány ember kint, aki tisztában van a vámpírok világával,olyanok, akiket nem tudunk lebeszélni. Aligha vadászok. Keith kötelessége, hogyfelvilágosítsa Clarence-t. Te, mindenesetre, elhibáztad.”„Ez nem igazságos hasonlat!”„Őszintén, magamat hibáztatom,” mondta. Valahogy kételkedtem ebben. „Nem lett volnaszabad elengednem téged. Nem álltál készen – nem azután, amin keresztül mentél.Összezavar téged, hogy ezekkel a vámpírokkal vagy. Ezért hívlak most vissza.”„Micsoda?”„Ha rajtam múlna, ez azonnal megtörténne. Sajnos, Zoe még két hétig nem fog készen állni.Az Alkimisták azt akarják, hogy még essen át néhány teszten, mielőtt megkapja a tetoválását.Amint meglesz, elküldjük a helyedre, neked pedig szerzünk… segítséget.”„Apa! Ez őrület. Jól vagyok itt. Kérlek, ne küldd Zoe-t – ”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Sajnálom, Sydney,” válaszolta. „Nem hagytál más választást. Kérlek, ne keveredj több bajbaa hátralévő időben.”Lerakta, és csak álltam az előcsarnokban, a szívem elsüllyedt. Két hét! Két hét és ide küldikZoe-t. És én… hova küldenek engem? Nem akartam erre gondolni, de tudtam. Meg kellakadályoznom, hogy ez megtörténjen. Elindultak a kerekek. A tetoválások, gondoltamhirtelen. Ha be tudnám fejezni a vizsgálataimat a lopott anyagokon és találnék valamiinformációt a vér szállítóról, akkor kiérdemelhetném az Alkimisták elismerését –remélhetőleg ez elég azzal szemben, amivel Keith bemocskolt.És miért tette? Miért most? Tudom, hogy soha sem akarta, hogy itt legyek. Talán csak kivártaa megfelelő pillanatot, bizonyítékokat gyűjtve ellenem, amíg elűzhet egyetlen végzetescsapással. Bár ezt nem fogom hagyni neki. Leleplezem a tetoválás ügyleteit és megmutatomki a jobb Alkimista. Már van elég bizonyítékom, hogy felkeltsem a figyelmüket, egyszerűenátadom, ha semmi újra nem derül fény egy héten belül.Az elhatározás eltökéltséggel töltött el, de még mindig gondjaim voltak az alvással, mikorkésőbb lefeküdtem. Az apám fenyegetése úgy söpört végig rajtam, mint a félelmem azátnevelő intézettől.Körülbelül egy óra hánykolódás és forgolódás után elszundítottam. De még ez is görcsös északlatott volt. Néhány óra után felébredtem, aztán megint vissza kellett aludnom.Ez alkalommal álmodtam.Az álomban, Clarence nappalijában álltam. Minden tiszta és a helyén volt, a sötét fa és azantik bútorok a szokásos baljós érzést kölcsönözték a helynek. A körülmények meglepőenéletszerűek voltak, és olyan volt, mintha még érezném a poros könyvek és a bútorok bőrszagát is.„Huh. Működött. Nem voltam benne biztos, hogy emberrel is fog.”Megfordultam és Adriant találtam a falnak dőlve. Még nem volt ott egy pillanattal ezelőtt, ésaz a gyermekkori félelmem villant be, hogy vámpírok tűnnek elő a semmiből. Aztánemlékeztettem magam, hogy ez csak egy álom, és ilyen dolgok megtörténnek.„Miben nem voltál biztos?” kérdeztem.Maga köré mutatott. „Hogy el tudlak érni. Ide tudlak hozni ebbe az álomba.” Nem igazántudtam követni, miről beszél és nem mondtam semmit. Felvonta a szemöldökét. „Nem tudod,ugye? Hol vagy?”„Clarence-nél,” mondtam érthetően. „Nos, igazából az ágyamban alva. Ez csak egy álom.”„Félig igazad van,” válaszolta. „Ez egy lélek álom. Ez igazi.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLefagytam. Egy lélek álom. A legtöbb információnk lélekről vázlatos volt, és aligha voltvalami a lélek álmokról. A legtöbbet, amit tudok róluk Rose-tól tanultam, akit gyakranlátogatott Adrian ezekben. Ez alapján, az álmodó és a lélekhasználó igazából együtt voltak,egy találkozón az elméjükben, nagy távolságból kommunikáltak. Nehéz volt számomra, hogyteljesen elhiggyem, de láttam Rose-t felébredni olyan információkkal, amiket másképp nemszerezhetett volna meg. Még mindig, nem volt bizonyítékom, hogy most valóban egy lélekálomban voltam.„Ez csak egy hétköznapi álom,” ellenkeztem.„Biztos vagy benne?” kérdezte. „Nézz körül. Koncentrálj. Nem érzed másnak? Mint egyálom… de nem, mint egy álom. Nem is egészen olyan, mint a valóság. Hívd, ahogy akarod,de legközelebb mikor találkozunk a valóságban, képes leszek pontosan elmondani mi történtitt.”Körbe néztem a szobában, tanulmányozva, ahogy tanácsolta. Újra letaglózott, még alegapróbb részleteknek életszerűsége is. Kétségkívül igazinak érződött, de az álmok gyakranteszik… igaz? Általában soha sem tudod, hogy álmodsz, amíg fel nem ébredsz. Becsuktam aszemem és vettem egy mély levegőt, próbálva megnyugtatni az agyam. És így, éreztem.Megértettem, hogy mire gondolt. Nem egészen, mint egy álom. Nem egészen, mint a valóélet. A szemeim kipattantak.„Hagyd abba,” kiabáltam, hátrálva tőle. „Fejezd be. Engedj ki innen.”Mivel elfogadtam, hogy ez egy lélek álom, még valamire rá kellett jönnöm: vámpír mágiávalvoltam körülvéve. Éreztem a varázslat nyomását, kiszorítva a levegőt.„Kérlek.” A hangom egyre őrültebb és őrültebb lett. „Kérlek, engedj el.”Adrian felegyenesedett, látszólag meglepődött. „Whoa, Sage. Nyugalom. Jól vagy.”„Nem, nem vagyok. Nem akarom ezt. Nem akarom, hogy a varázslat megérintsen.”„Nem foglak bántani,” mondta. „Ez semmiség.”„Ez rossz,” suttogtam. „Adrian, hagyd abba.”Kinyújtotta a kezét, mintha meg akarna vigasztalni, de inkább meggondolta magát. „Nemfoglak bántani,” ismételte. „Csak hallgass meg és aztán megszakítom. Megígérem.”Még az álomban is száguldott a pulzusom. Magam köré fontam a karom és nekidőltem afalnak, minél kisebbre próbálva összehúzni magam. „Oké,” suttogtam. „Siess.”„Csak azt akartam mondani…” Zsebre rakta a kezeit és nyugtalanul félrepillantott mielőttvisszanézett volna rám. Zöldebbek voltak a szemei, mint a valóságban? Vagy csak aképzeletem játszott velem? „Azt akartam… bocsánatot akartam kérni.”„Miért?” kérdeztem. Nem tudtam semmi másra gondolni a saját szenvedésemen kívül.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu„Azért, amit tettem. Igazad volt. Csak vesztegettem az idődet és a munkádat tegnap.”Kényszerítettem az agyamat, hogy kotorja elő a délutáni emlékeket. „Köszönöm,” mondtamegyszerűen.„Nem tudom, miért teszem ezeket a dolgokat,” tette hozzá. „Egyszerűen nem tudok rajtasegíteni.”Még mindig rettegtem, még mindig fuldokoltam a varázslatban, ami körülvett. Valahogy,sikerült elismételnem korábbi beszélgetésünket Eddie-vel.„Tudod kontrollálni magad,” mondtam. „Nem vagy áldozat.”Adrian mereven bámult, lefoglalva a gondolataival. Hirtelen visszaemelte rám a tekintetét.„Pont, mint Rose.”„Tessék?”Adrian kitartotta a kezét, és egy tövises vörös rózsa jelent meg benne. Ziháltam ésmegpróbáltam messzebb kerülni. Körbeforgatta a szárát, óvatosan, nehogy megvágja magát.”„Ő mondta ezt. Hogy az áldozatot játszom. Tényleg ennyire szánalmas vagyok?”A rózsa a szemem láttára hervadt el és gyűrődött össze, hamuvá vált majd az egész eltűnt. Akét mutató ujjamat kereszteztem magam előtt, így próbáltam védekezni a gonosz ellen éspróbáltam visszaemlékezni, miről beszéltünk.„Nem a szánalmas az a szó, amit használnék,” mondtam.„Akkor mit mondanál?”Az agyam kiüresedett. „Nem tudom. Zavarodott?”Mosolygott. „Az túl enyhe kifejezés.”„Meg fogom nézni a szótárban amint felkeltem és elmondom neked. Kérlek, befejeznéd ezt?”A mosolya elképedéssé fakult. „Tényleg ennyire félsz, igaz?” A hallgatásom válaszolthelyettem. „Oké, akkor már csak egy dolog. Eszembe jutott egy másik mód, hogy kikerüljekClarence-től és valamennyi pénzt szerezzek. Olvastam a főiskoláról és a pénzügyi segélyről.Ha valahol órákra járnék, gondolod, kapnék eleget, hogy megéljek?”Ez egy konkrét kérdés volt, amivel meg tudtam birkózni. „Lehetséges. De szerintem már túlkéső. Már mindenhol elkezdődtek az órák.”„Találtam egy helyez az interneten. Carlton. Egy főiskola a város másik felében, ami mégnem kezdődött el. De még így is gyorsan kell cselekednem, és… ez az, amit nem tudom, hogykell. A papírmunka. A folyamatok. De ez a te specialitásod, igaz?”„Szomorú, de igaz,” válaszoltam. Egy részem úgy gondolta, hogy Carlton ismerősen hangzik,de nem tudtam honnan.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euVett egy mély levegőt. „Segítesz nekem? Tudom, hogy ez megint olyan lesz neked, mint agyerekmegőrzés, de nem tudom, hol kezdjem. Megígérem, hogy segítek neked. Mondd, mitkell tennem, és megteszem.”Gyerekmegőrzés. Beszélt Jillel vagy Eddie-vel, vagy mindkettőjükkel. Bár ez ésszerű volt.Tudni akarta, hogy jól van-e Jill. Csak elképzelni tudom, hogy részletezték a kitörésemet.„Ezelőtt már voltál főiskolán,” mondtam, visszaemlékezve az aktájára. Akkor olvastam,mikor összeraktam a hírhedt önéletrajzot. „Kimaradtál.”Adrian bólintott. „Igen.”„Honnan tudjam, hogy ezúttal nem teszed meg? Honnan tudjam, hogy nem csak az időmetvesztegeted megint?”„Nem tudhatod, Sage,” vallotta be. „És nem hibáztatlak. Csak annyit kérhetek, hogy adjnekem még egy esélyt. Hogy próbáld meg elhinni, mikor azt mondom, végig követni foglak.Hogy higgy benne, komolyan gondolom. Hogy bízz bennem.”Hosszúra nyúlt másodpercek teltek köztünk. Megnyugodtam kissé, anélkül, hogy észrevettemvolna, de még mindig a falnál maradtam. Tanulmányoztam, azt kívánva, bár jobb lennék azemberek olvasásában. A szemei igazából is ilyen zöldek, döntöttem el. Csak általában nemszoktam ilyen közelről nézni.„Oké,” mondtam. „Bízom benned.”Teljes döbbenet ült ki a vonásaira. „Megteszed?”Még mindig nem voltam jobb az emberek olvasásában, mint tíz másodperccel ezelőtt, deabban a pillanatban, hirtelen betekintést nyertem annak a rejtélynek a megértésébe, amiAdrian Ivashkov volt. Az emberek nem túl gyakran hittek neki. Még Eddie is leírta: Ő Adrian.Így nem lehet érte semmit tenni.Hirtelen arra is rájöttem, hogy bár nem szívesen ismerem be, de Adrianben és bennem sokközös van. Mindketten be voltunk skatulyázva mások elvárásai alapján. Az nem számít, hogyaz emberek mindent elvártak tőlem, tőle pedig semmit. Így is ugyanabban a helyzetbenvagyunk, mindketten próbálunk kitörni azok a határok mögül, amiket mások szabtak meg, ésönmagunk lenni. Adrian Ivashkov – a komolytalan, vámpír parti fiú – jobban hasonlított rám,mint bárki, akit ismerek. A gondolat annyira ijesztő volt, hogy nem is tudtam egybőlválaszolni.„Megteszem,” mondtam végül. „Segíteni fogok neked.” Megborzongtam. Az álomtól valófélelmem visszatért és csak azt akartam, hogy legyen vége. Bármibe beleegyeztem volna,hogy visszakerülhessek a varázslat nélküli ágyamba. „De nem itt. Kérlek – visszaküldenél?Vagy befejeznéd ezt? Vagy akármi is ez?”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLassan bólintott, még mindig döbbentnek nézett ki. A szoba elhalványodott, a színek ésvonalak úgy mosódtak össze, mint az esőn hagyott festményen. Hamarosan, mindenelfeketedett, és a kollégiumi szobámban ébredtem. Amint megtettem, még épp elkaptam ahangját az elmémben:Köszönöm, Sage.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euTizenkilencedik fejezetFordította: NittyAZ ÁLMATLANSÁGOMON Adrian álombéli látogatása, csak rontott. Bár tudtambiztonságban vagyok a saját ágyamban, de akkor sem tudtam kiverni a fejemből a történteket.Elképzeltem, ahogy a mágia beszivárog a bőröm alá. Ettől annyira ideges lettem, hogyminden állom kiment a szememből.Csak most sikerült felfognom, hogy mibe is egyeztem bele. Megértettem Adriant, hogysegítek neki bejutni a főiskolára. De vajon tényleg jó ötlet ez? Azok után, hogy apámfigyelmeztetett: „ne barátkozzak a vámpírokkal”.Nem voltam túl jó hangulatban, mikor néhány órával később felébredtem. A reggelikészülődés közben a feszültség köztem és Jill között szinte kézzel fogható volt. Jill mégmindig dühös volt és idegesen vizslatott, mikor úgy gondolta, hogy nem látom. Először azthittem, hogy a tegnap esti kirohanásom miatt ilyen, de szépen lassan rá kellett jönnöm, hogymásról van szó. Mi éppen a kollégium ebédlője felé tartottunk, amikor megtörtem a köztünklévő csendet.- Mi az? – kérdeztem nyersen. – Mi az amit megszeretnél kérdezni tőlem?Jill óvatosan rám pillantott, ekkor értünk le a kollégium halljába.- Hát, történt valami tegnap.Elég sok minden történt tegnap. Épp emiatt voltam ilyen kimerült és elkeseredett.- Mint például? – kérdeztem.- Tulajdonképpen… Emlékszel, hogy mondtam: Lee elvitt egy butikba, egyruhabutikba, aminek ismeri a tulajdonosát? – biccentettem, ő pedig folytatta. – Aruhabutik tulajdonosa Lia DiStefano. Beszélgettem vele és ő felajánlott nekem egyállást. Valami…- Modellkedésről van szó? – elértünk az étterem önkiszolgáló pultjához. Nem voltamigazán éhes, de azért elvettem egy joghurtot a pultról és a tálcámra tettem. – Azthiszem, hogy erről is beszéltünk tegnap. A modellkedés egyáltalán nem biztonságos.Kicsit ironikus volt, hogy Jill-nek egy véletlenszerű találkozás alkalmával munkát ajánlanak,míg Adriannak három interjúból egy se sikerült.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem fotózásról van szó. Csak egy helyi divattervező munkáját kell bemutatni az egyiküzlet kifutóján. Mondtam neki, hogy a családom nem nézné jó szemmel, hamindenféle fotók készülnének rólam, mivel a szüleim nagyon vallásosak. Lia aztmondta: nem kell aggódnom emiatt, mert ezen a bemutatón minden modell állarcotfog viselni. Plusz folyamatosan mozgásban lennék a színpadon és ha figyelembevesszük a szokásos félhomályt, ami az ilyen rendezvényeket jellemzi… esélytelen,hogy valaki felismerjen. Ez csak egy egyszeri dolog lenne és még pénzt is kapnák érte.De ahhoz, hogy részt vehessek a rendezvényen szükségem lenne egy szülőiengedélyre.Leültünk az egyik asztalhoz. Kibontottam a joghurtot és szép lassan kevergetni kezdtem. Nemszóltam egy szót se és nem is néztem rá, csak a joghurtomra összpontosítottam, de tudtam,hogy engem néz, éreztem magamon a tekintetét.- Ez az egész persze őrültség – folytatta, amikor látta, hogy nem fogok válaszolni aburkolt kérésére – már úgy értem, hogy nincs semmilyen tapasztalatom. Nem istudom, hogy miért pont engem akar. Persze lehet, hogy ez csak valamiféle átverés.Hisz annyira furcsa vagyok a többi modellhez képest.- Te egyáltalán nem vagy furcsa Jill. Megvan minden adottságod ahhoz, hogy modelllegyél. Nézz csak magadra. Nehéz lenne hozzád hasonló modellt találnia, legalább isaz emberek között biztosan.Ismét megpróbáltam nem arra gondolni, hogy moroi-k milyen tökéletesek hozzánkemberekhez képest. Próbáltam kiverni a fejemből annak a napnak az emlékét, amikor apán aszámat bírálta, azt mondta: -„Ha az ő száját ilyen szépen megcsinálták, akkor talán a tiéddelis tudnának valamit kezdeni.”- De te még ennek ellenére is úgy gondolod, hogy ez egy borzasztó ötlet – mondta.Nem válaszoltam. Tudtam, hogy mit szeretne hallani, de nem tudtam magam rászánni, hogykimondjam a végső szót. Még mindig túlzottan ideges volta és nem éreztem magamban azerőt, hogy képes lennék támogatni őt ebben. De nem is tudtam nemet mondani neki. Mégnem. Annak ellenére, hogy felelőtlenül viselkedett, tudtam, hogy ez az egyetlen dolog, amiegy kicsit felrázhatja szürke és nyomorúságos hétköznapjait. Végre talált valamit, amikitöltené az életét és boldoggá tenné. Nagy szüksége volt egy kis önbizalomra. Laurelfurkálódásának köszönhetően Jill teljesen elvesztette a helyes ítélő képességét önmagávalszemben. Szüksége volt arra, hogy észrevegye milyen csodálatos és különleges is valójában.Nem tudtam eldönteni, hogy megköszönjem-e ezt a lehetősége Lee-nek, vagy inkábbelátkozzam őt emiatt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem hiszem, hogy bármiről is dönthetnénk addig, amíg nem beszélnénk Mrs.Weathers-szel – mondtam neki végül. Az ebédlő falán lévő órára pillantottam. – Ötperc múlva az irodájában kell lennünk.Mielőtt elindultunk Mrs. Weathers irodájába ettem néhány kanállal a joghurtból, Jill pedigmegette a fánkját. Visszaérve a kollégium halljába a portás azzal fogadott minket, hogy Jillnekcsomagja érkezett. A csomagban egy csokor vörös rózsa volt. A csokrot Lee küldtebocsánatkérése jeléül. Jill teljesen elolvadt. El kell ismernem ez tényleg nagyon romantikusgesztus volt Lee-től, de a kukacoskodó énem, úgy gondolta, hogy Lee-nek nem kellett volnahelyettem és Eddie helyet bocsánatot kérnie Jill-től. Lee nem tett semmi rosszat.Sajnos a virágok hamar feledésbe merültek, amikor Mrs. Wathers ismertette Jill büntetését.- Beszéltem az igazgatóval. Nem függesztjük fel önt egyenlőre. – mondta Mrs. Wathers.– De a következő hónapban szobafogságban lesz. Nem hagyhatja el a kollégiumot,csak a tanórák erejéig, de akkor is csak úgy mehet ki a kollégiumból, ha ezt jelzinekem és ha visszajött akkor is jelentkezni kell nálam. A könyvtáron kívül nemlátogathat más közösségi helységeket. Ebédelni is csak ebben a kampuszbanebédelhet. Az órák utáni fakultációs programokon, csak akkor vehet részt, ha ezt afakultációt tartó tanár írásban jelzi a számomra.Mind a ketten bólintottunk és egy pillanatig kicsit megkönnyebbültem, hogy Jill-t nemfüggesztették fel. Ekkor azonban az igazi probléma úgy hasított belém, mint a villám.- Ez azt jeleni, hogy egyáltalán nem hagyhatja el az iskola területét? – kérdeztem.Mrs. Weathers fanyarul elmosolyodott.- Igen Miss Melrose. Általában ezt szokta jelenteni a szobafogság.- De nekünk kétszer egy héten családi programunk van – mondtam elhűlten. Tudtam,hogy Jill-nek minimum kétszer egy héten szüksége van vérre, különben „éhenhal”.- Sajnálom. A szabály az szabály. Nem tehetünk senkivel se kivételt.- De mi nagyon vallásosak vagyunk – mondtam. Utáltam magam, hogy ki kelljátszanom a vallás kártyát, de ebben a helyzetben nem volt más választásom és adivattervező esetében is működött. – Régi családi hagyomány, hogy egy héten kétszeregy közös családi vacsora után elmegyünk a templomba. A szüleink nagyon komolyanveszik ezt és nem örülnének, ha Jill nem venne részt ezeken a közös családiprogramokon.Mrs. Weathers arca megrándult.- Ebben az esetben szükségem lesz egy írásos kikérőre a szüleiktől – felelte végül.Remek. Ez működött a tesi esetében is.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Az is jó, ha a bátyánk írja meg ezt a kikérőt? Most Ő Jill törvényes gyámja.- Természetesen tőle is elfogadom.- Sajnálom – mondtam Jill-nek, miután sietve elhagytuk Mrs. Weathers szobáját.Igyekeznünk kellett, hogy elérjük az utolsó buszt, ami elvitt minket az iskolába. – Azthiszem ezek után a modellkedés szóba es jöhet. Még a heti kétszeri etetés is veszélybekerült a szobafogság miatt – mondtam elkeseredetten.Jill bólintott, de nem próbálta meg elrejteni a csalódottságát.- Mikor lesz a bemutató? – kérdeztem. Azt gondoltam, hogy talán addigra már lejár aszobafogság.- Két hét múlva.Ennyit erről.- Sajnálom – ismételtem.Legnagyobb meglepetésemre Jill elnevette magát.- Ne tedd. Azok után, amit tettem, csak is magamnak köszönhetem az egészet. Nekemvan mit sajnálnom. Sajnálom, Sydney ezt is és Adrian interjúit is.- Ne sajnáld.Őrület, hogy milyen könnyen azonosul Adrian tetteivel és az is, hogy folyton mentséget keresneki:- Nem tehet róla, hidd el.Ez nem volt igaz. Adrian igen is tehetett róla, de most nem akartam ezen vitatkozni. Jill-nek,így is épp elég nehéz volt most.- Kitartás és minden rendben lesz. Oké? Beszélek Keith-tel, hogy írja meg a kikérőt.Elmosolyodott.- Köszi Sydney.Az útjaink Jillel általában az iskola ajtajában elválltak. Most is így volt, de mielőtt elváltunkvolna megragadtam Jill karját. Láttam, hogy mondani akar valamit, csak nem volt hozzá elégbátorsága.- Igen? – kérdeztem biztatásul.- Én… csak azt akarom mondani, hogy nagyon sajnálom azt a sok szenvedést, aminkeresztül mentél. Te sokat teszel értünk. De tényleg. És ha te ideges vagy azért,mert… nos, tudom, hogy téged érdekel, hogy mi van velem. És ez jóval több, mintamit… amit a Bíróságon lévő ismerőseimről el tudok mondani.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ez nem igaz – mondtam. – Ők vigyáznak rád. Fontos vagy nekik, azért is küldtek ide,hogy biztonságba legyél.- Én úgy érzem, hogy ezzel is csak Liss-át védik, és nem engem – mondta szomorúan. –Még a saját anyám se ellenkezett, amikor megtudta, hogy ide akarnak küldeni.- Azt szeretnék, ha biztonságba lennél – ismételtem önmagamat. – Tudom, hogy ez egynehéz időszak, de nem csak neked, nekik is.Jill bólintott, de nem voltam benne biztos, hogy hitt nekem.Napközben beszámoltam Eddie-nek a fejleményekről. Az arca minden egyes szabály hallatánzordabb és zordabb let.- Úgy gondold, hogy Keith meg fogja írni azt a kikérőt? – kérdezte suttogva.- Igen. Az egyességben az is szerepel, hogy Jill-nek életben kell maradnia. Nem tehetmást.Nem beszéltem Eddie-nek arról, hogy én is bajban vagyok. Elég aggasztotta őt Jill helyzete,nem akartam még ezzel is terhelni.A nap végén meglátogattam Ms. Trwiliger-t. Segítettem neki a kutatásban. Épp az iratokatrendezgettem az asztalon, amikor egy mappát vettem észre, amin ez állt: Carlton Egyetem.Hirtelen eszembe jutott, hogy honnan olyan ismerős a név. Adrian ezt az egyetemet említetteaz álmomban.- Ms. Terwilliger… nem azt mondta, hogy ismer valakit a Carlton Egyetemen?- Hogy? – nézett rám kicsit zavartan a monitorja mögül. – Ó, igen. Tavaly nyáron otttanítottam. Történelmet. Nem pókert.- Nem ismer esetleg valakit a felvételi irodában? – kérdeztem.- Nem, de ismerek valakit, aki ismer valakit a felvételi osztályon – felelte, majdvisszafordult a monitorja felé, mint, ha nem is mondtam volna semmit. Néhány percelteltével kérdezett csak vissza. – Miért kérdezed?- Az oka…- Hát persze, hogy van oka – szakított félbe. - Talán érdekel az iskola? Isten tudja, otttalán többet taníthatnak neked, mint mi itt.- Nem asszonyom. Nem engem érdekel az iskola – mondtam. – Hanem a bátyámat. Azthallotta, hogy ott még nem kezdődött el az oktatás, de nem tudjuk, hogy be lehet-emég iratkozni.- Hát nem halogathatja tovább a jelentkezést, az biztos – mondta, majd felém fordult ésfürkészően nézte az arcomat. – Ha akarod, segíthetek neki bejutni?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Óh. Óh, nem asszonyom. Én ilyet soha nem mernék kérni. Én csak abbanreménykedtem, hogy tud mondani egy nevet, akivel fel tudjuk venni a kapcsolatot.- Miért ne kérhetnél tőlem ilyet? – kérdezte értetlenül.Olyan nehéz volt Ms. Terwillinger-t megérteni.- Mert… mert önnek semmi oka nem lenne erre.- Szívesen segítek neked, hisz te is nagyon sokat segítesz nekem.Nem tudtam mit feleljek erre, csak meredten néztem rá. Ő pedig rám mosolygott és feljebbtolt a szemüvegét az orrnyergén.- Ilyen nehéz elhinni, hogy valaki szívességet akar tenni neked.- Én… nos, ez… - hebegtem, de aztán hirtelen lehallgattam, mert nem tudtam pontosanmit is mondjak. – Mert hát ön ugye a tanárom. Önnek az a dolga, hogy tanítson…- És mi van a te munkád? A jegyzetek, amiket nekem készítesz nagyon nagy segítségetjelentenek és én a félév végén biztosan csatolni fogom az ajánlásomat az aktádhoz. Amunka, amit végzel precíz és pontos. Arról nem is beszélve, hogy hányszor hoztálnekem kávét. Ha szükségem volt a segítségedre mindig itt voltál, még akkor is, ha ezesetleg a napod átszervezésével járt. Én ezeket mind nagyra értékelem.- Én… Nem bánon – mondtam. – Nekem szükségem volt erre a munkára.Hallottam, ahogy kuncog.- Igen. És mindig tökéletes munkát végzel, igaz? Nem számít mennyi idődet vesziigénybe.Vállat vontam.- Szeretek jó munkát végezni asszonyom.- Kiváló munkát végzel. Sokkal jobbat, mint kellene és mind ezt szó nélkül teszed. Ezértaztán az a legkevesebb, amit tehetek, hogy megeresztek néhány telefont – újrafelnevetett. – Ez megijeszt téged? Nem szereted, ha dicsérnek.- Ó, nem – mondtam sután. – Én csak ilyen vagyok.Levette a szemüvegét és rám nézett. Én feszengtem, ő pedig ismét nevetett.- Nem, azt hiszem, nem. Nagyon jól ismerem a helyzetedet, nem egy hozzád hasonlódiákot ismeret, akiknek a szülei nem látják, hogy milyen tehetséges is a gyermekük.Rájöttem, hogy sok gyerek azért jár ide, mert a szülők annyira elfoglaltak, hogy nemtudnak velük foglalkozniEz az észrevétel kicsit kényelmetlenül érintett, különösen azért, mert váratlanul ért és volt isnémi igazság benne.- Ez azért ennél kicsit bonyolultabb, asszonyom.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Biztos vagyok benne – felelte. Az arckifejezése megváltozott, vadabb lett. – De jóljegyezd meg amit most mondok. Te egy kivételes tehetség vagy és zseniális fiatal nő.Soha ne hagyd, hogy bárki is azt érzékeltesse veled, hogy ez nem így van. Soha nemhagyd, hogy levegőnek nézzenek. Senki nem teheti ezt veled, még a tanárod se, akifolyton kávéért küldözget – letette a szemüvegét, majd vadul kutakodni kezdett azasztalán, egy kis idő után rá lelt arra, amit keresett: egy papírt és egy tollat tartott akezében – Akkor. Hogy is hívják a bátyádat?- Adrian, asszonyom.- Rendben – rávéste a nevét az imént előtúrt papírra. – Adrian Melbourne.- Melrose, asszonyom.- Persze, persze. Örülök, hogy a keresztneve nem Hobart – viccelődött és miután leírta anevét hátra dőlt a széken. – Most hogy mondod. Lenne itt valami, amiben segíthetnél.- Mi lenne az?- Szeretném, ha megcsinál egy varázslatot a könyvből.- Elnézést, de azt mondta, hogy varázslat?Ms. Terwilliger legyintett.- Ne aggódj, nem arra akarlak megkérni, hogy pálcával hadonássz, vagy hogy feláldozzegy bárányt. Engem egyszerűen csak az érdekelnek, hogy hogyan lehet betartani azt arengeteg utasítást, amivel ezeket a varázslatokat el lehet készíteni. Néhány ezek közülelég bonyolultnak tűnik.- Tudom – mondtam szárazon. – Én gépeltem ki.- Pontosan. Szóval, azt akarom, hogy csinálj meg egyet. Tarts be minden egyes lépést.Nézd meg meddig tart. Jegyezzük fel mindent, amit tapasztalsz.Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék erre. Ms. Terwillinger valójában nem az kérte, hogyvarázsoljak, vagy legalább is nem, úgy mint a vámpírok. Az emberek nem tudnak varázsolni.Mi nem rendelkezünk semmilyen mágikus képességgel. Ha rendelkeznék az ellenkezne azuniverzum szabályaival.Az alkimisták tudománya a kémián alapszik. A tetoválásunkban, ugyan volt egy kis varázslat,de ezt csak arra használtuk, hogy segítsen nekünk megőrizni a Titkot.Ms. Terwillinger csak annyit kért tőlem, hogy próbáljak meg egy „varázslatot” elkészíteni,amiről mind ketten tudja, hogy úgy sem fog működik. Ezek mind csak régi, buta ákombákomok.De akkor mégis… miért érzem magam ilyen kellemetlenül? Úgy érzem, mint ha aztkérné, hogy hazudjak, vagy lopjak.- Mi a baj? – kérdezte meglepetten.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEgy pillanatra eszembe jutott, hogy talán ismét kijátszhatnám a vallás kártyát, de aztánelvetettem ezt az ötletet. Ma már túl sokat használtam, nem akartam túlfeszíteni a húrt.- Semmi asszonyom. Csak kicsit furcsa feladat.Felkapta a bőrkötésű könyvet és felcsapta.- Itt. Ezt csináld meg. Ez egy „hamvasztó amulett”. Ez elég bonyolult, de legalább igenkifinomult lesz a kézügyességed, ha végzel vele. A legtöbb összetevője könnyenbeszerezhető.Elvettem a könyvet tőle és gyorsan átfutottam.- Hol fogok tudni csalánt beszerzni?- Kérdezd meg Mr. Carnes. Van egy kis üvegháza. A többit meg szerintem bárhol belehet szerezni. Persze minden költségedet én állok. Most jut eszembe, te biztos egyvagyont költöttél a kávéimra.Egy kicsit jobban éreztem magam, mikor megláttam, hogy az összetevőket: csalán, egy achátféldrágakő és egy darab selyem. Nem tűnt túlságosan bonyolultnak. Bár hülyeségnek ésfelesleges időpocséklásnak tartottam a dolgot, de végül is rábólintottam és megígértem, hogymihamarabb nekikezdek.Mindenekelőtt írtam egy hivatalos levelet Keith nevében Amberwood-ba, amiben kérem,hogy hetente két délután erejéig mentsék fel Jill-t a büntetése alól, hogy a családjával eltudjon menni a templomba. A levélben Keith a szavát adta, hogy minden alkalommal Jilljelentkezni fog Mrs. Wathers-nél, amikor is elhagyja és akkor is amikor vissz tér akollégiumba. Mikor befejeztem, úgy érzetem, hogy igazán jó munkát végeztem. Sokkalékesszólóbb lett, mint ahogy Keith valaha is képes lett volna megírni. Ezután felhívtam Keithetés beszámoltam neki a történtekről. Természetesen mindenért engem okolt.- Rajta kéne tartanod a szemed, Sydney! – szidott le Keit.- Én is csak egy diák vagyok és nem tudok minden pillanatban mellette lenni – nemakartam megemlíteni neki, hogy valójában Adriannal voltam, mikor Jill megszökött.Na peresze nem azért, mert féltem, hogy emiatt Keith-en beköpne az apánál. Azonmár túlvagyunk.- Viselhetem ennek is a következményeit – mondta egyhangúan. – Nekem kellbeszámolnom ezen ballépésedről is az alkimistáknak.- Most viccelsz? Neked semmit se kell tenned, csak alá kell írnod a kikérőt. Most otthonvagy? Mert akkor átviszem.Úgy gondoltam, hogy még a kisujját se lesz hajlandó megmozdítani ebben az ügyben, így hátnagyon meglepődtem, mikor azt mondta:2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem csinálj semmit. Mindjárt ott vagyok.- De nekem nem megterhelő. Tíz perc alatt nálad vagyok – nem akartam még több okaadni, ami miatt panaszkodhat az alkimistáknak.- Nem – mondta Keith meglepően határozottan. – Én megyek hozzád. Már indulok is.Találkozzunk a központi épület előtt.- Rendben – mondtam. Teljesen összezavart ez a változás. Vajon ellenőrizni akarvalamit? Talán ezt várják el tőle? – Akkor hamarosan találkozunk.Én amúgy is a központi kampuszban tartózkodtam, így pillanatok alatt kisétáltam a kampuszelé. Leültem egy díszes kőpadra, ahonnan jó kilátás nyílt a vendégek parkolójára és vártam.Meleg volt, mint mindig, de az árnyékban egészen elviselhető volt a hőség. A pad mellettvirágok nyíltak.- Hé, Sydney!Kristin és Júlia sétáltak ki az épületből és felém tartottak. Lehuppantak mellém a padra.- Miért üldögélsz itt egy magad? Valami baj van?- Csak a bátyámat várom.- Ő aranyos? – kérdezte Kristin reménykedve.- Nem – mondtam. – Egyáltalán nem.- Pedig nem úgy tűnt – ellenkezett Julia. – Láttam őt a múlt hétvégén, mikor elvitttiteket ebédelni.Beletelt néhány másodpercbe mire rájöttem, hogy Julia Adrianról beszél.- Ja, ő Adrian volt a másik bátyának. Most Keth-et várom. Ők ketten nagyon különbözőszemélyiségek.- Igaz, hogy a húgod nagy bajban van? – kérdezte Julia Jillre terelve a szót.Megvontam a vállamat.- Nem annyira. Ugyan szobafogságban lesz egy hónapig, de rosszabb is lehetne. Bár…meghívták egy divatbemutatóra modellkedni és így nem fog tudni elmenni. Emiatt egykicsit szomorú.- Modellkedni? Ki hívta meg? – kérdezte Krisin.- Lia Distefano. A divatbemutató két hét múlva lesz és még pénzt is kapna érte. De ígysajnos Jill nem tud eljárni a próbákra – magyaráztam nekik.A lányok szeme elkerekedett a név hallatán.- Lia ruhái lenyűgözőek – mondta Julia. – Jill-nek el kell vállalnia. Talán még a ruhákatis megkapja, miket a bemutatón viselni fog.- De sajnos nem tudja elvállalni. Nem tud elmenni a próbákra.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euKristin elgondolkodva oldalra döntötte a fejét.- De mi van, ha ez az egész az iskolában lenne? Valamelyik szakkör keretein belül? –mondta és Julia-hoz fordult. – Működik még a varró klub?- Az hiszem igen – mondta Juli. – Ez remek ötlet. Jár Jill valamilyen szakkörre?A sport mellett Amberwood nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a diákok a szabadidejükbena hobbijukkal is tudjanak foglalkozni, így számos szakkört indítottak.- Van egy varró klub, amihez Jill csatlakozhatna… és lefogadom arra is van lehetőség,hogy Lia is csatlakozzon ehhez a klubhoz valamilyen projekt keretein belül – apulóveremet babráltam. – Én nem hiszem, hogy Jill tudna varrni.- Nem számít – mondta Kristin. – A legtöbben azok közül, akik oda járnak nem tudnakvarrni, de azért még minden évben elindul a szakkör. Miss. Yamani örömmel fogadjaazokat a divattervezőket, akik új tehetségek után kutatva önkéntesen csatlakoznak avarró klubjához. Ráadásul Miss. Yamani imádja Lia ruháit.- Így aztán Jill is részt vehetne a divatbemutatón – mondta diadalmasan Julia, szintecsak úgy sugárzott az arca. – Mint iskolai rendezvényen.- Érdekes ötlet – mondtam. De vajon mekkora az esélye, hogy működni is fog? –Felvetem az ötletet Jill-nek – láttam, ahogy a jól ismert kék autó beáll avendégparkolóba. Felálltam. – Megjött.Keith leparkolt, kiszállt a kocsiból és körülnézett.Kristin halkan odasúgta nekem.- Nem rossz.- Hidd el – mondtam miközben felálltam – nem tudnál vele semmit se kezdeni.Mikor Keith közelebb ért és látta, hogy nem vagyok egyedül megeresztett egy bájos mosolytés rákacsintott a lányokra. Azonban ahogy a lányok eltávolodtak a mosolya is elhalványult.Türelmetlenség sugárzott belőle.- Csináljuk gyorsan – mondta.- Ha ennyire sietned kell, akkor miért nem hagytad, hogy én mennyek hozzád, amikormár jobban ráérsz – feleltem és átadtam neki a levelet meg a tollat. Keith aláírtaanélkül, hogy elolvasta volna és visszaadta.- Szükségetek van még valamire? – kérdezte.- Nem.- Ne szúr del megint – mondta. – Nincs arra időm, hogy téged fedezzelek.- Mit számít? – vetettem oda neki. - Már úgy is kitervelted, hogy hogyan szabadulj megtőlem.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem kellett volna keresztbetenned nekem. Se most, se máskor – mondta egy fagyosmosoly kísértében, majd hátat fordított és otthagyott.A döbbentettől földbegyökerezett lábbal álltam ott. Nem hittem el, hogy ilyen arcátlan. Ezvolt az első alkalom, hogy szemtől szemben szóba merte hozni azt az évekkel ezelőtti esetet.- Tudod Keith – kiáltottam utána, mire ő összerezzent. – Én nem tettem nekedkeresztbe, emlékezz csak vissza rá. Te azt akkor nagyon olcsón megúsztad. De ez nemfog újra megtörténni. Én egy kicsit aggódnék a helyedben. Az egyetlen, akitől tartanodkell az én vagyok.Keith megtorpant és szépen lassan megfordult. Az arca fagyos volt. Nem hibáztatom miatta.Én is meglepődtem saját magamon. Nem emlékszem olyan esetre, amikor ilyen nyíltanszembe szálltam volna a felettesemmel.- Nézd – mondta végül. – Ha akarom tönkre tudom tenni az életedet.Gúnyosan rámosolyogtam.- Ezen már túl vagyunk. Én már tudom, hogy mindenre vagy képes. De te még nemtudod, hogy én mire vagyok képes.Blöfföltem, tudtam, hogy egyenlőre még nem tett semmit. Zoe még nem kapta meg atetoválást és engem se utaltak még be az átnevelő intézetbe. De a döbbenet, amit az arcatükrözött jóleső érzéssel töltött el. Jó néhány másodpercig meredt így rám, de nem szóltsemmit. Nem tudtam, hogy azért mert tényleg megijedt, vagy csak azért, mert úgy gondolta,hogy jobb, ha ezt a fenyegetést szóra se méltatja. De végül megfordult és elment én pedigbesétáltam a kampuszba, hogy leadjam a tanulmányi osztályon a kikérőt. A titkárságon Mrs.Dawson lepecsételte a levelet és lefénymásolta, majd a fénymásolatot visszaadta nekem ésmegkért, hogy vigyem el Mrs. Weathers-nek. Amikor visszaadta nekem a leveletmegkérdeztem tőle, hogy ki volt Kelly Heyes, akiről tegnap Mrs. Weather beszélt.- Az a szegény lány a növendékünk volt, jó néhány éve.- Ő volt az, aki eltűnt, igaz?Mrs. Dawson bólintott.- Borzalmas volt. Egy kedves, fiatal lány volt és nem érdemelte meg hogy, így haljonmeg. Persze egyáltalán érdemelte meg, hogy meghaljon.Utáltam kérdezősködni, de most az egyszer kivételt tettem.- Hogyan hallt meg? – kérdeztem.Mrs. Dawson közelebb hajolt, mint aki attól fél, hogy valaki más is meghallja.- Az a szegény lány elvérzett. Elvágták a torkát.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHuszadik fejezetFordította: NittyMAJDNEM MEGKÉRDEZTEM: „Ez most komoly?” De nézzünk szembe a tényekkel: eznem az a dolog, amivel csak úgy viccel az ember. Ráadásul látva Mrs. Dawson búskomortekintetét, biztos lehettem benne, hogy igazat mond.Más kérdések is szembe jutottak, de visszafogtam magam. Nem voltak furcsák, de semmi képse akartam felhívni magamra a figyelmet, azzal, hogy túl nagy érdeklődést mutatok arettenetes gyilkosságok iránt. Ehelyett egyszerűen csak megköszöntem Mrs. Dawson-nak asegítséget és a levelet elvittem Mrs. Weathers-hez. Ő épp az asztalánál ült, amikor beléptem aszobájába. A kikérő levelet kétszer is átolvasta, mielőtt jóváhagyta volna.- Rendben van – mondta. – De ne feledjék, miden egyes ki és bejövetel alkalmával ahúgának jelentkezni kell nálam.- Természetesen, asszonyom. Köszönöm – egy pillanatig még haboztam, hogymennyek-e, vagy inkább maradjak és kérdezzek rá a tragikus baleset körülményeire?De végül úgy döntöttem maradok. – Mrs. Weathers… azóta, hogy Jill letűnt folyton aza lány jár az eszembe, akiről akkor beszélt. Az, aki meghalt. Folyton arra gondolok,hogy akár Jill is lehetett volna.Mrs. Weathers arca ellágyult.- Jill jól van. Nem kellett volna erről beszélnem neked. Nem akartalak megijeszteni.- Igaz, hogy a lány torkát elvágták?- Igen – felelte és szomorúan megrázta a fejét. – Szörnyű. Egyszerűen szörnyű. Nemtudom elképzelni, hogy ki képes ilyesmit tenni.- Vajon valaha meg tudjuk, hogy pontosan mért történ? Úgy értem volt valamiszokatlan a lányban?- Szokatlan? Nem, nem igazán. Népszerű és csinos lány volt, de mind ezek mellett okosis. A sportban is jeleskedett. Sok barátja volt és volt egy udvarlója is. De semmi olyanamiért különleges célpont lehetett volna. Persze az ilyen embereknek, akik gyerekeketgyilkolnak meg, nincs szükségük semmilyen különleges indokra.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Igaz – mondtam.Felmentem a szobámba, de egyfolytában Kelly-n járt az eszem. Mrs. Weathers azt mondaKelly feltűnően csinos volt. Azon töprengtem vajon ő is moroi lehetett. De ha az lett volna,akkor talán Mrs. Weathers megemlíti, hogy milyen magas és sápadt volt. A másik kétlányban, akikkel ugyan így végeztek, az volt a közös, hogy moroi-k voltak és itt laktak PalmSprings-ben. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetnek kivételek, de ha Kelly is moroivolt, akkor már három ugyanolyan gyilkosságról beszélünk. A gyilkosságok viszonylag rövididőn belül történtek és mind a három eset Dél-Kaliforniához köthető. Clarence az állítja, hogyvámpírvadászok tették, de én a inkább a strigoi-ra gyanakszom.Jill a szobában volt. Már kevésbé voltam dühös rá, mint reggel. Egy kicsit megnyugodtam,hogy legalább az etetésével kapcsolatos problémák megoldódtak. Most ezek a gyilkosságokfoglalkoztattak.- Mi a baj? – kérdezte és a laptopja mögül figyelt.- Miért gondolod, hogy vaj van.Elmosolyodott.- Mert pont így nézel ki, amikor gondterhelt vagy. Ráncolod a szemöldöködet.Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet.- Nem is!- Tudod – mondta. – Talán ez a rengeteg felelősség nem jelentene ekkora terhet, hatudnál róluk beszélni valakivel.- Nem egészen erről van szó. Én csak szeretnék megérteni valamit.- Mond el mit – könyörgött. – Bíz meg bennem.Itt nem a bizalomról volt szó. Csak nem akartam még ezzel is terhelni őt, hisz így is volt elégbaja. Mrs. Weathers attól félt, hogy megijeszt, pedig ha valaki tényleg moroi lányokat gyilkol,akkor nem én vagyok az akinek félnie kell.Figyeltem Jillt és az ő rendíthetetlen tekintetét és úgy döntöttem, hogy ha képes azzal atudattal élni, hogy a saját fajtája meg akarja őt ölni, akkor ezt a tényt is képes lesz kezelni. Ígyhát röviden összefoglaltam neki, hogy mit is tudtam meg.- De abban nem vagy biztos, hogy Kelly moroi volt, ugye? – kérdezte, mikor befejeztema beszámolóz.- Nem. Ez egy döntő momentum lehet – törökülésben ültem a laptopom előtt. –Körbenézek a neten, hátha találok róla egy képet. Minden amit megtudtam Mrs.Weathers-től, hogy jó sportoló volt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ami azt jelenti, hogy ő nem volt moroi – mondta Jill. – Úgy értem én vagyok alegjobb példa arra, hogy mi történik egy moroi-val, ha kiküldik a napra tornázni. Mivan ha ő nem morori volt? Az egész elméleted azon alapul, hogy ő az. De ha Kellyembervolt? Akkor mi van? Figyelmen kívül hagyjuk? Akkor is ugyan arról agyilkosról beszélünk…? Miért ölne meg valaki két moroi-t és egy embert?- Nem tudom – feleltem kicsit szomorúan.A keresgélés nem tartott sokáig. Az alkimisták nem vették nyilvántartásba a gyilkosságot, ezpedig, csak akkor történhetett meg, ha Kelly ember volt. Sok újságban találtam cikket agyilkosságról, de egyiknél se volt kép a lányról.- Az évkönyvek – kezdte Jill. – Azokban talán találunk róla valamit.- Jill, te tényleg zseniális vagy – mondtam.- Látod? Én mondtam, hogy még a hasznodra lehetek.Barátságosan rámosolyogtam, majd eszembe jutott valami.- Van egy jó hírem. Talán… - röviden ismertettem vele Kristin és Julian tervét a varróklubról és a divatbemutatóról. Jill arca felragyogott, de azért nem élte bele megátteljesen.- Te tényleg úgy gondolod, hogy ez sikerülhet?- Csak egy módon deríthetjük ki…- De én nem tudok varrni, még csak varrógépet se láttam 5 méternél közelebbről –mondta.- Akkor itt a lehetőség, hogy ezt bepótold – mondtam neki mosolyogva. – Biztosraveszem, hogy a lányok nagyon örülnének, ha egy modell a varróklubjuk tagja lenne.Jill rám vigyorgott.- Honnan tudod, hogy csak lányok vannak a varróklubban?- Nem tudom – ismeretem el. – De figyelembe véve a nemi sztereotípiákat feltételezem,hogy így van.Megcsörrent a telefonon és Ms. Terwillinger száma jelent meg a kijelzőn. Megint kávéértakar küldeni – villant át az agyamon.- Miss. Melbourne – mondta. – Beszéltem az egyik ismerősömmel és a Carlton egyetemfelvételi biztosa hajlandó fogadni a bátyádat a mai napon. Egy órán belül oda tudnakérni?Az órára néztem és reméltem, hogy Adriannak nincsen semmilyen halaszthatatlan dolga.- Igen. Igen, persze asszonyom. Köszönöm. Köszönöm szépen.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- A férfi, akit keresniük kell Wes Regan – mondta és egy pillanatra elhallgatott. – Ésvisszafele tudna nekem hozni egy kapucsínót?Megígértem, hogy visszafele hozok Ms. Terwillinger-nek egy kapucsínót, aztán felhívtamAdriant és elmondtam neki, hogy talán be tudom juttatni a Carlton, de ahhoz egy óra múlva azegyetemnél kell lennünk, úgy hogy javasoltam neki, hogy gyorsan szedje össze magát. Én isgyorsan átöltöztem egy blúzt és egy szoknyát vettem fel. Ahogy belenéztem a tükörberájöttem, hogy igaz volt Adriannak: a civil ruháim tényleg semmiben sem különbözik azamberwoodi egyenruhától.- Bár csak én is veletek mehetnék – mondta Jill vágyakozva. – Szeretném újra látniAdriant.- De hát minden nap látod őt, nem?- De – mondta. – De az nem ugyan az. Ezek a látogatások kiszámíthatatlanok, nemtudom őket irányítani. És nem olyanok, mint mikor személyesen találkozunk, ilyenkornem tudunk beszélgetni.Már majdnem azt mondtam, hogy talán jobb is így, de aztán rájöttem, hogy ez nem lenne túlszerencsés megjegyzés.Adrian már kész volt, mikor oda értem Clarence házához. Láttam rajta, hogy nagyon izgatottés tettre kész.- Épp hogy csak elkerülted a kis barátodat – mondta, amikor beszállt a kocsiba.- Kit?- Keith.Morcosan néztem rá.- Keith nem igazán a barátom.- Ó, tényleg? Erre már az első nap rájöttem.Kicsit rosszul éreztem magam emiatt. Egy érszem tudtat, hogy nem hagyhatom, hogy aszemélyes érzelmeim Keith-en iránt befolyásolják a munkámat. Keith és én munkatársakvoltunk és nekünk egy egységes és összetartó csapatot kellett volna alkotnunk. Mindigigyekeztem kedves lenni az emberekhez – még ha vámpírok, vagy dhampir-ok voltak is – denem hiszem, hogy valaha is barátságos lettem volna Keith-tel. Nem akartam, hogy aztgondolják valamiféle közöm lehet hozzá.Csak néhány perccel később fogtam fel Adrian mondatait.- Várj. Itt volt? Mikor?- Egy fél órával ezelőtt ment el.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAkkor az iskolából egyenesen ide jött. Szerencsére nem beszéltem neki Adrian terveiről, hogyszeretne bejutni a Carlton egyetemre. Biztos vagyok benne, hogy nem támogatta volna.- Miért volt itt?- Nem tom. Azt hiszem, hogy Clarence-t ellenőrizte. Az öregfiú nem érzi túl jól magát –Adrian kivette a zsebéből a cigarettás dobozát. – Ugye nem baj?- De igen – mondtam. – Mi a baja Clarence-nek?- Nem igazán tudom, de mostanában nagyon fáradékony, sokat alszik. Így aztán méglassabban akar eltelni a nap. Peresze nem túl nagydumás az öreg, de tudott néhányőrült és érdekes sztorit – mondta Adrian szomorkásan. – Kiváltképp a skótokról meséltsokat.- Pontosan miért volt itt Keith – kérdeztem.Vajon tényleg Clarence miatt sietett annyira. Ha Clarence tényleg súlyos beteg volt, akkorszerezni kell neki egy moroi orvost. Két lehetőség van, vagy a doki jön ide, vagy nekünk kellelvinni hozzá Clarencet. Persze, ha Keith, már foglalkozik ezzel a kérdéssel, akkor nekemnem kellene belefolynom… bár sose bíztam Keith szakértelmében.- Én nem tudom, hogy te hogy bírod őt elviselni – mondta Adrian. – Én azt hittem, hogyte gyenge vagy és nem mersz szembeszállni vele… de most inkább úgy gondolom,hogy te nagyon is erős vagy. Pokolian kemény lehet ez az egész neked, de nempanaszkodsz. Nekem nem lenne ennyi önuralmam.- Pedig több van, mint gondolod – válaszoltam neki nyugodt hangon, pedig kicsitzavarban voltam a dicséret miatt. Meglepett, hogy ilyet mond nekem. – Én világéletemben ezt gyakoroltam. Az apám – és az alkimisták is – megkövetelik a nagyfokúengedelmességet, minekünk minden egyes utasítást követnünk kell, amit afeletteseinktől kapunk. De nekem most duplán fontos, hogy betartsam az utasításokat,mert nemrégiben megszegtem néhány alapvető szabályt, így aztán rendkívül fontos,hogy ezt most nem szúrjam el.- Rose miatt? – kérdezte, de a hangja semleges volt, nagyon figyelt arra, hogy leplezze avalódi érzéseit.- Amit tettem az az alkimisták szemében egyértelműen árulás.- Nem tudom mit értesz „egyértelmű” alatt, de nagyon komolyan hangzik – a szememsarkából láttam, ahogy tanulmányozóan figyel. – És vajon megérte?- Eddig – könnyű volt ezt mondani, hisz Zoe még nem kaptam meg az alkimistáktetoválását és én se voltam még átnevelő központban. Persze, ha ezek a dolgok2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eumegváltoznának, akkor talán a válaszom is más lenne. – Ez tűnt akkor aleghelyesebbnek. Indokoltnak éreztem ezt a „drámai lépést”.- De egy csomó szabályt megszegtél Rose miatt – mondta zavarodottan. – Én olyasvalakiért tettem, akit szerettem. Igaz viszonzatlan szerelem volt, de még is csakszerelem – egy pillanatnyi szünetet tartott - A legtöbb „drámai lépésnek”, amit véghezvittem az életem során nem volt oka. A legtöbbjükkel, csak bosszantatni akartam aszüleimet.Igazából egy kicsit féltékeny voltam emiatt. Én sose tudtam szándékosan provokálni azapámat, bár egy párszor biztosan megfordult a fejemben ennek a gondolata.- Úgy gondolom, hogy a szerelem egy igazán nemes indok – mondtam neki.Bár még soha nem voltam szerelmes, így nem volt biztos benne, hogy ez tényleg így van.Annak alapján, amit eddig láttam vagy hallottam a szerelemről, úgy gondoltam, hogy aszerelem egy csodálatos dolog lehet… de most túl elfoglalt voltam, hogy érzékelhessem ahiányát. Azon töprengtem vajon hogyan vélekednék a szerelemről, ha már csalódtam volnabenne.- Azt hiszem, hogy még nagyon sok időd van arra, hogy más nemes dolgokat is véghezvigyél az életed során – mondtam neki bíztatóan.Adrian kuncogott.- Soha nem gondoltam volna, hogy olyas valaki fog bíztatni, aki azt hiszi rólam, hogygonosz és természetellenes lény vagyok.Ezen nekem is mosolyognom kellett.Nagy nehezen sikerült rávennem magam, hogy feltegyem az a kérdést, ami már egy jó idejefoglalkoztatott.- Még mindig szereted őt? Rose-t?Fogalmam se volt, hogy milyen érzés, ha ez ember szerelmes és hogy mennyi ideig tart, mígaz ember helyrerázódik egy szerelmi csalódás után.A kérdésemre Adrian mosolya elhalványult, a tekintete pedig elsötétült.- Igen. Nem. Tudod, az embernek nehéz túltennie magát egy ilyen csalódáson. Rosenagy hatással volt rám. Jó és rossz hatással. Nehéz visszagondolnom azokra az időkre.Próbálok nem emlékezni rá, mert az emléke egyszerre ébreszti fel bennem az irántaérzett szeretetemet és gyűlöletemet is. Egyfajta vegyes örvénylő érzés jár át… Sajnos.Lassan elértük az egyetemet. Wes Regan egy magas összes szakállú férfi volt, aki a Carltonfelvételi irodájában dolgozott. Ms. Terwilliger Wes unokahúgát korrepetálta a nyáron és Wesúgy gondolta, hogy tartozik a tanárnőnek egy szívességgel.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Íme a javaslatom – mondta Mr. Wes, amikor mi már szemtől szemben ültünk vele azirodában. Adrian egy khaki nadrágot és egy fekete inget viselt, ami akár egymunkahelyi interjúra is megfelelt volna. – Most már sajnos nem tudjuk felvenni magátaz intézményünkbe. Az egyetemünkre a felvételi eljárás hosszadalmas és mindenegyes diákunknak végig kell csinálnia. Két napa alatt lehetetlenség mindent elintézni.De mi feltudjuk önt venni, mint vendéghallgató. Ez azt jelenti, hogy ön részt vehet azórákon, de nem kaphat osztályzatokat.Adrian tátott szájjal nézette Mr. Wes-t és csak sejtettem, hogy mit gondolhatott megában:dolgozok és fizetség meg nuku?- Pontosan hogy is van ez?- Abban ez esetben, ha most beadja hozzánk a jelentkezését és végigcsinálja a felvételieljárás, ami úgy kb. két hétig tart – és mi úgy döntünk, hogy fel tudjuk venni önt –akkor visszamenőleg megkapja a rendes hallgatói jogviszonyt erre az érve és az addigmegszerzett jegyei is befogadásra kerülnek.- Mi a helyzet az ösztöndíjjal? – kérdezte Adrian előre dőlve. – Azt vendéghallgatóijogviszonnyal is igényelhetem?- Az ösztöndíj, csak rendes hallgatói jogviszony mellé igényelhető – monda Wes.Adrian hátra dőlt a széken. Azt vártam, hogy ő mindjárt feláll és itt hagyja ezt az egészet.Ehelyett azonban határozottan bólintott.- Rendben. Akkor töltsük ki a szükséges papírokat – mondta.Mikor Wes megmutatta nekünk a felvehető tárgyak listáját hirtelen elfogott a sárga irigység.Amikor Amberwood-ba jöttem azzal nyugtattam magam, hogy egy nagyon jó iskolábakerültem, széles tantárgy választékkal. De most rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Azegyetemen a történelmi tantárgyak sokkal részletesebbek voltak, mint valaha is gondoltamvolna. Adrian-nak azonban esze ágában se volt történelemi tárgyakt felvenni. Ő inkább aművészei tárgyak iránt érdeklődött. Végezetül két művészeti tárgyat vett fel: olajfestészetalapjai és az akvarellkészítés az alapoktól c. tárgyakat.- Sokkal könnyebb lesz, ha belevágok ebbe az egészbe – mondta hanyagul, miutánkijöttünk Wes irodájából.Riadtan néztem rá.- Te buszozni fogsz?Úgy tűnt jót szórakozik a meglepettségemen.- Mi mást tehetek? Az órák napközben vannak. Amikor te is iskolában vagy, így nemtudsz furikázni.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Hol lehet ott a közelbe buszmegálló?- Kb. fél mérföldre Clarence házától van egy buszmegálló. Ott meg áll az a busz amiCarlton-ba jön. Az út kb. egy óra.Bevallom, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Meglepett Adrian felkészültsége. Nem gondoltamvolna, hogy ennyi utána jár mindennek. Pedig ez az egész nagyon kockázatos volt a számára –a nap és a strigoi-k miatt. De nem panaszkodott.Mikor visszaértem Amberwood-ba izgatott voltam, már alig vártam, hogy elmeséljem Jillnek,hogy Adriant felvették az egyetemre – persze nem kellett elmesélnem neki, mert mártudta. A kötelékük miatt ő már többet tudott, mint én. De még így is folyton aggódik miatta,reméltem, hogy ez a fejlemény, most jobb kedvre deríti.Jill azonban nem volt a szobában, amikor visszaértem, de egy darab papíron ez állt: „akönyvtárban mentem, tanulok”.Mivel tudtam, hogy az elkövetkezendő időszakban nem sűrűn leszek egyedül a szobámban,úgy döntöttem, hogy kihasználom a lehetőséget és nekilátok elkészíteni Ms. Terwilligeramulettét. Összegyűjtöttem a szükséges összetevőket és lementem velük a kémiai laborba.Ms. Terwillger elintézte nekem, hogy beengedjenek. Senki nem volt a laborba ilyenkor, ígynyugodtan elkészíthetem a szükséges főzetet.Ahogy már szóba került az utasítások nagyon részletesek voltak és – a véleményem szerint –feleslegesek is. Nem volt elég, hogy az összes levet kisajtoltam a csalánból a recept arra isutasítást adott, hogy hagyjam pihenni egy órát. Ez idő alatt tízpercenként azt kellet kántálnom,hogy „tűzzel én hevítelek”. Az achát kő forgatása közben pedig a következőket kellettkántálnom: „járjon át téged a tűz”. A többi utasítás is hasonló volt. Tudtam Ms. Terwillingernem fogja tudni ellenőrizni, hogy szóról szóra betartottam-e az utasításokat – különösen akántálás részét. Mégis ez az egész mutatván olyan érzést keltett vennem, mint ha egy ősikuruzsló lennék. Szóval betartottam majdnem minden utasítást kötelesség tudóan, erősenkoncentráltam a varázslatra és így egyhamar minden elhalkult körülöttem és már nem létezettmás számomra, csak a varázslat.Két órával később végeztem az egésszel és meglepődve vettem tudomásul, hogy mennyirekimerültem. A végeredmény persze nem úgy tűnt, hogy tükrözi a rengeteg befektetettenergiámat. Amit kaptam nem volt más csak egy bőrdarabon lógó selyem erszénybecsomagolt féldrágakő levelekkel körbevéve. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam vissza akollégiumi szobámba, hogy megírjam a beszámolót Ms. Terwilliger-nek az amulettelkészítéséről, így aztán végre letudhattam ezt a feladatot is.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMikor a szobánkhoz értem az ereimben megfagyott a vér. Valaki vörös festékkel denevéreketés karmokat rajzolt az ajtóra. A rajzok alatt az ajtón egy nagy kockás lapon pedig ezek aszavak álltak: „VÁMPÍR LÁNY”. Pánik fogott el és én berontottam a szobába. Jill odabentvolt, de nem volt egyedül, Mrs. Weathers és egy másik tanár - akit én nem ismeretem – velevolt. Ők épp átkutatták a szobánkat.Hitetlenkedve néztem.- Mi folyik itt? – kérdeztem.Jill megrázta a fejét, arca sápadt volt és nem tudott válaszolni.Örültem, hogy az alkimista kellékeimet ma magammal vittem a laborba. Nem szerettem volnamagyarázkodni amiatt, hogy miért tartok magamnál vegyi anyagokat diákként egy kollégiumiszobában.- Nos – mondta Mrs. Weather szigorúan. – Nem találtunk semmit, de talán máshol iskörbe kéne nézünk… talán, majd holnap, de egyenlőre most nincs több ötletem. Önmár így is elég nagy bajban vagy e-nélkül is. De tudnia kell, hogy nagyon nagyotcsalódtam önben Miss. Melrose.Jill elfehéredett.- Én mondtam már, hogy ez csak valami félreértés lehet.- Reméljük tényleg így van – mondta Mrs. Weather vészjóslóan. – Az ajtajukról mostmár eltávolíthatják a vandalizmus nyomait… ebben az ügyben, majd reggel beszélek aportással, hátha ő látott valamit.Miután a furcsa látogatok kimentek a szobából követeltem, hogy Jill azonnal mondja el mitörtént. Jill hátradőlt az ágyon és felnyögött.- Laurel történt.Leültem mellé.- Ezt magyarázd meg kérlek.- Lementem a könyvtárba, hogy kiderítsem van-e náluk egy példány az iskolaévkönyvekből? Kiderült, hogy igen, de most kivette az iskola újság egyik munkatárasaaz őszeset, mert egy különleges kiadvány készülnek az amberwoodi évfordulóra. És tesoha nem fogod kitalálni, hogy ki csinálja ezt a kiadványt! Laurel.- Igazad van – mondtam. – Soha nem gondoltam volna. De hát mindenkinek kell valamihobbija.Jill bólintott.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- A könyvtárban azonban találkoztam Miss. Yamani-val és megkérdeztem tőle, hogycsatlakozhatok-e a varró klubjához és azt is elmondtam neki, hogy Lia-nak dolgozok.Ő emiatt nagyon izgatott lett és felvett a varróklubba.- Ez remek hír – mondtam óvatosan, mert még mindig nem tudtam, hogy mi az oka avandalizmusnak és a szobakutatásnak.- Ahogy jöttem visszafele összefutottam Laurel-lel a halban. Úgy gondoltam, hogy ez azegyetlen esélyem… Odamentem hozzá és azt mondtam: Nézd, tudom, hogy voltaknézeteltéréseink, de szükségem lenne a segítségedre. Aztán elmagyaráztam, hogyszeretnék valamit megnézni az évkönyvben és hallottam, hogy nála vannak.Rákérdeztem, hogy kölcsön adná-e nekem egy északára. Megígértem neki, hogymásnap reggel azonnal visszaadom.Erre nem mondtam semmit. Minden bizonnyal ez egy igazán nemes és bátor tett volt Jill-től,különösen, hogy folyton arra ösztönzöm, hogy ő ne legyen olyan aljas, mint Laurel. Jillmegpróbált felnőttként viselkedni, de Laurel valószínűleg ezt nem viszonozta. Igazam volt.- Erre ő azt mondta nekem… - folyatta Jill – persze nem ilyen szépen, hogy ha rajtamúlik, akkor soha az életben nem fogom megkapni az évkönyveket – Jill összevonta aszemöldökét. – És még hozzátett egy néhány hasonlóan kedves dolgot. Aztán, um, éndühöngő szukának neveztem. Valószínűleg nem kellett volna, de, hát, őmegérdemelte! Ez után Laurel odament Mrs. Weathers-hez egy… talán málnapálinkásüveggel a kezében és azt állította, hogy én adtam el neki azt a málnapálinkát. Mrs.Weathers először nem akart megbüntetni, de miután Ms. Chang az első napomonmásnapossággal vádolt, úgy látta jónak jobb, ha átkutatja a szobámat.Hitetlenkedve ráztam a fejemet, a harag egyre jobban feszítette a mellkasomat.- Na jó de honnan származnak az ajtón lévő jelek?Láttam, ahogy a gyötrelem átcikázik a tekintetén.- Az is Laurel, vagy is az egyik barátja. Akkor történt az eset, amikor Laurel Mrs.Weathers-sel beszélt, így természetesen neki van alibije. Te nem hiszed… hogy eztbárki is komolyan gondolja, ugye? Mond azt, hogy ez csak egy átlagos vicc… és azemberek nem hiszik azt, hogy….- Persze, hogy nem – mondtam automatikusan.De nem voltam benne, hogy igazat mondok. Én se tudtam biztosan, hogy Laurel csak azértcsinálja, mert gyötörni akarja Jill-t, vagy mert ő is azok közé az emberek közé tartozik, akiksejtik, hogy vámpírok igen is léteznek. Ki tudja, hogy hány ember hisz neki valójában, de nemakartam megkockáztatni, hogy véletlenül fény derül a Titokra.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLehetséges lenne, hogy Laurel tudja az igazat Jill-ről?Jill kétsége esett kifejezése dühössé vált.- Talán le kéne állítani a Laurel-t. Van ennek más módja is, mint hogy összefagyasszam.- Nem – mondtam gyorsan. - Nem alacsonyodhatsz le az ő szintjére! A bosszú kicsinyesdolog. – Plusz féltem attól is, hogy még több természetfeletti dolog, csak táptalajt adnaLaurel pletykáinak.Jill szomorúan rám mosolygott.- Ez komoly? Te tényleg úgy gondolod, hogy az amit Laurel tesz az helyén való?Hát igen. Abban az egyben biztos volta, hogy NEM. Ezzel már túl messzire ment. Ezt márnem lehetett szó nélkül hagyni. Jill-nak igaza van, van más módja is, hogy leállítsuk Laurel-t.Abban viszont nekem volt igazam, hogy a bosszú kicsinyes dolog és hogy Jill jobb, ha nemhasznál több mágiát, de itt volt az ideje, hogy valaki végre móresra tanítsa azt a némbert.Mondjuk én.- Majd én gondoskodok róla – mondtam neki. – Van egy, két nagyon jó… alkimistamódszer ilyen esetekre.Kételkedve nézett rám.- Úgy gondolod, van rá esély, hogy a dolgok ne romoljanak tovább.- Úgy gondolom, van rá esély, hogy a dolgok javuljanak – mondtam.Készítek neki egy kis ajándékot, ami csúnyán ki fogja ütni. Ránéztem az órára, de már túlkéső volt ahhoz, hogy vissza mennyek a laborba. Ezért, hát úgy döntöttem, hogy holnapkészítem el Laurel számára a kis meglepetésemet. Beállítottam az órámat reggel 6-ra, hogymég az órák kezdete előtt be tudjak jutni a laboratóriumba. Volt valami, amit már régótaszerettem volna kipróbálni és ehhez Laurel remek kísérleti nyúlnak bizonyult.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHuszonegyedik fejezetFordította: ÉviA SZÜKSÉGES ANYAGOK KIKEVERÉSE könnyű volt. Csak a megfelelő helyre valójutatásuk tartott néhány napig. Először is, meg kellett tudnom, hogy tornaóra után a közöszuhanyzóban Laurel melyik sampont használja. Természetesen az iskola is biztosítottsampont és balzsamot, de a drágalátos haját nem kezelte ilyen hétköznapi termékekkel.Amikor megtudtam, hogy milyen márkát használ, a helyi szépségápolási áruházbanlevadásztam belőle egy flakonnal, majd a méregdrága tartalmát a lefolyóba öntöttem, ahelyére pedig az általam készített főzetet töltöttem. A következő lépésem a flakonokfelcserélése volt. Ehhez már Kristin-t is beszerveztem. Az öltőzőik pont szomszédosak voltak,ráadásul szívesen segített Nekem, mivel osztozott az általános Laurel-utálatunkban. Továbbá,amióta megmentettem az életét, úgy gondolta tartozik Nekem, és ezért bármiben támogatottvolna. Általában próbáltam ennek az ellenkezőjéről meggyőzni, de most jól jött a segítsége.Kihasználta a helyzetet, amikor Laurel nyitva felejtette a szekrényét, és gyorsan megejtette acserét. Ezután már csak ki kellett várnunk, hogy Laurel újra hajat mosson, hogymegfigyelhessük a házi kotyvalékom hatását. Eközben a másik kísérletemre nem várt reakcióérkezett. Ms. Terwilliger elfogadta a jelentésemet, de az amulettet nem kérte.- Nem akarom használni – pillantott fel a papírokból, amelyeket korábban átadtam Neki.- Hát…őszintén szólva, én sem, asszonyom.- Ez tényleg igaz? – eresztette le a lapokat. – Minden lépést pontosan követtél? Esélyemse lenne megtudni, ha esetleg kihagytál néhány részletet.- Természetesen minden pontot követtem – ráztam a fejem.- Hát akkor, úgy látszik, van egy tűzgyújtó - bűbájod.- Asszonyom… - kezdtem volna tiltakozni.- Mi van az utasításokkal? – vigyorgott. – Dobd el, és kántáld az utolsó ráolvasást? Miis az?- Járjon át téged a tűz, járjon át téged a tűz. – mondtam gyorsan.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMiután begépeltem Neki a kutatásához a varázslatokat, sőt az egyiket véghez is vittem,pontosan emlékeztem mindenre. A könyvről már nem is beszélve, egy latin szöveg angolverziója volt, ami elég tisztán fogalmazott.- Nos akkor mehetsz is. Várjunk néhány napot, hátha lesz valami hatása. Lehetőlegegyetlen iskolai épületet se gyújts fel, mert az nem lenne túl biztonságos.- De ez nem igazi. Nonszensz. Ez csak egy kupacnyi szemét összerázva egy kiszacskóban – emeltem fel az amulettet.- Kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük az ősök tetteit? – vont vállat.Csak bámultam rá, nem tudtam eldönteni, hogy vajon most viccel-e vagy komolyan gondolja.Azt már a kezdetektől tudtam, hogy rendkívül excentrikus, ennek ellenére mindig úgyviselkedett, ahogy azt az ember egy komoly tudóstól várta.- Nem hihet ebben. A mágia…nem valóságos – szaladt ki a számon. – Még ha igaz islenne…Asszonyom…az embereknek akkor sem szabadna beleártaniuk magukat ilyenerők működésébe.- Komolyan így gondolod? – törte meg a szavaimat követő csendet.- Így nőttem fel – érintettem meg a nyakamban függő keresztet.- Értem. Akkor csinálj Vele amit csak akarsz. Dobd ki, add oda másnak, vagykísérletezz vele. Nekem teljesen mindegy, csak a jelentésedre volt szükségem akönyvemhez. Köszönöm, hogy szántál rá időt, és természetesen megint remek munkátvégeztél.Betettem az amulettet a táskámba, miközben kiléptem az irodából, nem tudtam mihezkezdjek vele. Hasztalan dolog volt, ugyanakkor sok időmet elvette, mire „elkészítettem”.Csalódott voltam, amiért nem is használta fel a kutatásában. Úgy éreztem az összeserőfeszítésem hiábavaló volt. Másnap a tetoválásos kutatásomban is előrébb jutottam.Haladó kémián amint megszólalt a csengő, Greg Slade és a haverjai már pattantak is fel. Atanárunk vetett rájuk egy figyelmeztető pillantást, de észre sem vették. Slade a sastetoválását mutogatta, ügyelve rá, hogy lehetőleg mindenki lássa. Már megint ezüstösenragyogott. Mellette az egyik barátja szintén büszkén mutogatta a saját ezüst tetkóját. Azegy pár keresztezett stilizált tőrt ábrázolt, ennek ellenére majdnem ugyanannyi festékettartalmazott, mint a sas. Ugyanaz a srác volt, aki korábban, amiatt panaszkodott, hogymég nem sikerült csináltatnia ilyet. Úgy tűnik megoldódtak a beszerzési problémák.Érdekes, szóval sikerült pótolniuk, amit elloptam Tőlük.- Bámulatos – lelkendezett a srác. – A száguldás.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Tudom – lapogatta a hátát Slade. – Még épp időben sikerült.- Mi lesz holnap?- suttogtam a mellettem álló mérges Trey-nek.- Hol élsz Te? – kérdezte. – Az első meccsünk.- Ja, tényleg. – válaszoltam. A gimnáziumi tapasztalataim nem lettek volna teljesek, hanem látom ezt a mértéktelen foci fanatizmust.- Nem lesz túl sok szerepem benne – motyogta.- De már rendbe jöttél! – csodálkoztam.- Aha, de az Edző azt akarja, hogy pihenjek még. Plusz, elég feleslegesé váltammostanra – bólintott Slade felé. – Hogy nem buknak le? Meg sem próbálják elrejteni atetoválásaikat! Itt úgy látszik nem fegyelmeznek tovább. Gyakorlatilag anarchiábanélünk!- Gyakorlatilag – mosolyogtam.- Tudod, a tesódnak is fociznia kellene. Láttam tesin. Sztár atléta lehetne, ha kicsitfoglalkozna a gyakorlással.- Nem szeret a figyelem központjában lenni – magyaráztam. - De valószínűleg megnézia meccset.- És Te?- Nem valószínű, hogy elmennék rá.- Randid van? – húzta fel a szemöldökét.- Dehogyis! Nem, én csak… nem vagyok oda a fociért. Meg egyébként is, most inkábbJill-lel kell foglalkoznom.- Akkor nem is szurkolsz majd Nekem?- Nem hinném, hogy rászorulsz a szurkolásomra.Trey vetett rám egy csalódott pillantást.- Lehet jobb is – mondta. – Amíg nem láthatsz teljesen bedobással játszani, amikorigazán király vagyok!- Micsoda szégyen! – válaszoltam.- Na jó, hagyjuk a szarkazmust. – sóhajtotta. – Az apám nem lesz túl boldog. Családielvárások…- Ő is focizott? - ezen a területen Nekem is sok tapasztalatom volt.- Nem, neki ez csak annyit jelent, hogy jó a kondim, és ugrásra készek a reflexeim.Azért volt büszke rám, mert én voltam a csapat legjobbja, egészen addig, amíg ezek atetoválások meg nem jelentek.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Tetoválás nélkül is szuper vagy! Még mindig büszke lehet Rád – jegyeztem meg.- Nem ismered az apám.- Nem, de hozzá hasonlót igen. – mosolyogtam. – Talán mégis el kellene mennem arra ameccsre.Trey visszamosolygott, majd elkezdődött az óra. A nap nyugisan telt, egészen addig, amígbe nem léptem az öltőzőbe, ahol Jill várt rám.- Beszéltem Lia-val! Megkérdezte, hogy ráérek-e ma este! Rendszeresen gyakorol atöbbi modellel, de gondolta, hogy nem ártana Nekem egy kis extra gyakorlás, mivelnincs semmilyen tapasztalatom a szakmában. Persze a próba… én… tudod,szükségem lenne egy fuvarra. Gondolod… úgy értem… esetleg nem lenne gond…?- Nem probléma – mondtam. – Ezért vagyok itt.- Köszönöm Sydney! – legnagyobb meglepetésemre, átölelt. – Tudom, hogy azok után,amit műveltem minden okod meg lenne rá, hogy visszautasíts, de…- Semmi gond, tényleg – kínomban megsimogattam a vállát, majd vettem egy mélylélegzetet. Próbáltam arra gondolni, hogy Jill az, aki ölel, nem pedig egy vámpír. –Örülök, ha segíthetek.- Egyedül hagyjunk Benneteket? – gúnyolódott Laurel, aki pont ekkor érkezett meg abarátaival. – Mindig is tudtam, hogy valami nincs rendben a családotokban.Szétváltunk Jill-lel, aki Laurel miatt még el is pirult, ezzel csak még több okot adva Nekika nevetésre.- Istenem, hogy utálom Őket – motyogta, amikor hallótávolságon kívülre értek. – Igazánszeretnék kárt tenni Bennük!- Türelem – mormogtam. – Hamarosan megkapják, amit megérdemelnek. Laurelszekrényére pillantva rájöttem, hogy inkább hamarabb, mint később jön majd el az aszép pillanat.- Nem értem, hogy lehetsz ennyire megbocsátó, Sydney – rázta csodálkozva a fejét. –Semmi sem idegel fel.Mosolyogtam, hogy vajon mit gondolna akkor Jill, ha tudná az igazságot, hogy egyáltalánnem vagyok olyan „megbocsátó”, mint amilyennek tűnök. És nem csak Laurellelkapcsolatban. Ha Jill így akar Rám gondolni, ám tegye. Természetesen a kedves, fordítsdoda-a-másik-orcád-istermészetemről egy órával később lehullt a lepel, amikor Laurelsikolya belehasított az öltőző általános zsivajába. Hasonlított a jeges esetre. Laurel2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eutörölközőbe csavarva jött ki a zuhanyzóból, majd a tükörhöz rohant, ahol elborzadvafogdosta a haját.- Mi történt? – kérdezte az egyik barátja.- Nem látod? – sikította. – Valami nem jó…. Nem tűnik jónak. Ez olaj… vagy nemtudom mi!Előkapott egy hajszárítót, és megszárította a haja egy részét, amit mi többiek érdeklődvefigyeltünk. Néhány perc múlva megszáradt, bár nehéz volt megállapítani. Tényleg úgy nézettki, mintha olaj vagy még inkább zsír borítaná a haját, ami olyankor szokott megjelenni, havalaki hetek óta nem mosott hajat. Az általában csillogó, szép haja most tartásnélküli, csúnyafürtökben lógott. A színe is megváltozott, a csillogó, huncut vörös helyett, most betegessárgás beütést kapott.- És a szaga is furcsa! – kiáltott fel.- Talán mosd meg újra! – javasolta egy másik barátja.Laurel újra megmosta, de semmi változás nem történt. Még ha rá is jön, hogy a problémát asamponja okozta, akkor sem lesz könnyű kiszedni a hajából a főzetemet. A víz csak továbbtáplálja majd a reakciót, és még nagyon sokszor meg fogja mosni, mielőtt rájönne, hogy miértlett ilyen a haja. Jill döbbenten pillantott Rám.- Sydney? – suttogta millió kérdéssel a hangjában.- Türelem – biztosítottam. – Ez még csak az első felvonás.Azon az estén elvittem Jillt Lia DiStefano butikjába. Természetesen Eddie is Velünk jött. Liacsak pár évvel volt idősebb nálam, de közel egy lábbal alacsonyabb. Kis termete ellenérevalami erőteljes és lenyűgöző légkör keringett körülötte, amikor üdvözölt minket. Bár azüzlete tele volt szebbnél szebb elegáns ruhákkal, ő maga teljesen hétköznapian öltözött fel,szakadt farmert és egy túlméretezett pamut blúzt viselt. Átfordította a zárva táblát, és csípőretett kézzel Felénk fordult.- Szóval Jilian Melrose – kezdte. – Kevesebb, mint két hetünk maradt, hogy modelltfaragjunk Belőled! És ebben Te fogsz segíteni! – állt meg rajtam a tekintete.- Én? – kérdeztem. – Én csak elhoztam ide.- Nem ha azt szeretnéd, hogy a húgod az én bemutatómon tündököljön – pillantott újraJillre, a magasság különbség kettejük közt vicces volt. – Úgy kell enned, innod,lélegezned, mint egy modellnek, ha tényleg ezt akarod. Ráadásul mindezt ezekbenkell végig csinálnod.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLia megragadott egy közeli cipős dobozt és kivett belőle egy közel 15 centis csillogó, lilamagas sarkút. Jill-lel elhűlve bámultuk.- Nem elég magas már így is? – kérdeztem végül.- Ezek nem a bemutatóra kellenek! – rázta a fejét, miközben Jillnek nyújtotta a cipőket.– Viszont ha ezeket megtanulod használni, akkor bármire képes leszel.Jill óvatosan elvette Őket Tőle, és csodálkozva tanulmányozta a két cipőt. A sarkakhatározottan arra az ezüst tőrre emlékeztettek, amivel Eddie és Rose strigákat szokottgyilkolni. Ha Jill tényleg fel akar készülni bármilyen eshetőségre, akkor meg kellene tartaniaezeket. Kitartó figyelmünk miatt végül lerúgta a saját barna szandálját, és elkezdte a lila cipőpántjainak rendkívül bonyolult felvételét. Amikor kész lett mindennel, felállt és majdnemazonnal el is esett. Odaugrottam, hogy elkapjam.- Látjátok? Erről beszéltem korábban – bólogatott Lia. – Nővéri összefogás. Az afeladatod, hogy vigyázz rá nehogy kitörje a nyakát a bemutató előtt.Jill pillantásából a színtiszta pánikot olvastam ki, ami valószínűleg az én arcomon istükröződött. Reméltem, hogy Eddie majd vállalja a feladatot, de Ő suttyomban félrehúzódott abolt hátuljába, nehogy Lia neki is valami feladatot adjon. Pillanatnyilag úgy tűnt, hogy atestőri szerepkörének is vannak határai. Míg Jill azon fáradozott, hogy talpon tudjon maradni,segítettem Lia-nak az üzlet közepét felszabadítani. Ezután Lia a következő órát azzal töltötte,hogy bemutatta hogyan kell helyesen járni a divatbemutatókon, hogy a ruhák a lehetőlegjobban érvényesüljenek. Persze a legtöbb apró kis részletet Jill fel sem fogta, mivel mindenerejét felemésztette a cipőkben való járás gyakorlása. A kecsesség és szépség nem érdekelteannyira, mint az hogy ne essen el minden percben. Ennek ellenére, Eddie úgy nézte, minthaminden lépése maga lenne a tiszta mágia. Amikor észrevette, hogy figyelem azonnalvisszaváltott az őrző-védő testőr szerepébe. Mindent megtettem, amire csak képes voltam,hogy buzdítsam Jill-t, és hogy megakadályozzam, hogy… nos… kitörje a nyakát. A próbaközepénél tartottunk, amikor kopogás hallatszott. Lia elég mogorván nézett egészen addigamíg fel nem ismerte a kopogót.- Mr. Donahue – engedte be Lee-t. – Kíváncsi vagy, hogy szuperál a kis csillagocskád?Lee mosolygott, miközben a tekintette már Jill-t fürkészte, aki teljesen elpirult. Lee nem voltotthon a legutóbbi etetésnél, és bár mindennap beszéltek egymással, tudtam, hogy már aligvárta, hogy találkozzanak. Eddie arcáról azt olvastam le, hogy annyira nem örült Lee hirtelenfelbukkanásának.- Már tudtam milyen lesz – mondta Lee. – Tökéletes.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Én azért nem mennék ilyen messzire – horkant fel Lia.- Hé! – szóltam hirtelen. – Lee nem akarod esetleg Te megvédeni Jillt a nyaktöréstől?Lenne egy kis dolgom.Lee persze azonnal rábólintott, és Jill Eddie miatt minden más miatt biztonságban volt. Otthagytam Őket, és elsiettem a kétutcányira lévő Nevermore-hoz. Amióta csak hallottam, hogySlade és a haverjai megújítatták a tetoválásaikat, el akartam jönni, hogy személyesenellenőrizzem a helyzetet. Nem bizonyítékok miatt, hiszen az amit korábban elloptamtökéletesen megfelelt a célnak. A tiszta folyadékon kívül már minden összetevőt sikerültazonosítanom. Minden összetevő egyezett eddig az alkimisták által használtakkal, amibizonyította, hogy az értelmi felelős vagy maga is alkimista, vagy valamilyen módonkapcsolatban áll Velük. Ez a gyanúm egyre erősebb lett. Mivel az idő Zoe érkezéséigvészesen fogyott, csak reméltem, hogy ha a végére járok ennek a gyanús ügynek azvéglegesen tisztáz Engem, és Zoe-t is megmentem attól, hogy véglegesen belépjen a„Rendbe”. Kevesebb, mint egy hetem volt hátra az Apám által megadott időpontig. A tervemaz volt, hogy a Nevermore-ban én is kérek Magamnak egy tetoválást, mert ki akartam derítenihogyan dolgoznak, mennyire egyszerű szerezni egyet, és figyelmeztetik-e az embereket azesetleges veszélyekre. Adrian akciójából nem tudtam meg túl sokat, persze valószínűleg hahihetőbb ötlettel állt volna elő, mint a motoros-csontváz-papagájjal, akkor esetleg érdemlegesinformációkat is hallhattam volna. Épp ezért volt Nálam egy rakás készpénz, hátha így jutokvalahova. Bár, mint kiderült, erre egyáltalán nem lett volna szükségem. Amint besétáltam azüzletbe a pult mögötti srác, ugyanaz akivel Adrian beszélt korábban, megkönnyebbültenpillantott Rám.- Hála Istennek! – szólt. – Mondd, hogy hoztál még! Ezektől a kölyköktől agybajtkapok! Amikor belekezdtünk… soha nem számítottam arra, hogy ilyen nagy lesz azérdeklődés. Persze a pénz nem rossz… de Krisztusom… annyira követelőzőek!Próbáltam fenntartani a pókerarcot, miközben fogalmam sem volt arról, hogy miről hadoválitt Nekem. Úgy beszélt, mintha legalábbis haverok lennénk, pedig soha ezelőtt nemtalálkozott Velem. Aztán amikor az arcomra tévedt a tekintete megértettem. A liliomostetoválásom. Nem alapoztam le, mivel a sulinak már vége volt. És ebben a pillanatban véglegbizonyosságot szereztem arról, hogy a vámpírvért egy alkimistától szerezték be. Atetoválásom miatt azt hitte egy oldalon állunk.- Nincs Nálam semmi – jelentettem ki.- De a kereslet… - kezdte.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Elvesztetted az előző adagot – mondtam gőgösen. – Hagytad, hogy valaki a hátadmögött ellopja! El tudod egyáltalán képzelni milyen nehéz beszerezni?- Már megmagyaráztam a barátodnak! – kiáltott fel. – Azt mondta, hogy megérti! Éstesz róla, hogy többé ez ne fordulhasson elő!Éreztem, hogy a gyomrom erre összehúzódik.- Nos… igen. De nem beszélt mindnyájunk nevében, és vagyunk egy páran, akik beakarjuk fejezni ezt. Lebuktatok.- Igazán óvatosak vagyunk! – tiltakozott. – A lopásról nem tehetünk! Ugyan már!Segítened kell! Nem mondta a srác? Holnapra hatalmas megrendelésünk van amagániskolás kölykök meccse miatt. Dupláját fizetik minden egyes tetoválásnak!- Ezt meg kell beszélnem a többiekkel, aztán visszajövök – vettem Rá a legfagyosabbmosolyom, miközben elindultam az ajtó felé.- Várj! – szólt. A válaszom mindössze egy lenéző pillantás volt. – Le tudnád állítani aztaz idiótát?- Kire gondolsz? – kérdeztem. Gondoltam biztos valamelyik nyomulós gimist akarjaleszereltetni Velem.- Arra, akinek olyan furcsa hangja van, és megállás nélkül magas, sápadt emberek felőlkérdezget! Akik úgy néznek ki, mint a vámpírok! Azt hittem ismered.Magas, sápadt emberek? Nagyon nem tetszett ez Nekem, de próbáltam továbbra issemleges arcot vágni.- Bocs, de fogalmam sincs, miről beszélsz. Biztos valaki szórakozik Veled.Gondolatban feljegyeztem ezt az infót is, hogy később majd a végére járhassak. Ha valakitényleg vámpírszerű emberek után szaglászik itt, akkor nagy gáz van. De most nem ez volt alegégetőbb problémám. Hihetetlen gyorsasággal próbáltam mindent a helyére rakni abbólamit a tetováló srác akaratlanul is elárult Nekem. A Nevermore-nak volt egy alkimistaellátója. Bizonyos értelemben, nem kellett volna ezen ennyire meglepődnöm. Másképp, hogyszerezték volna be a vámpír vért, és a többi alkimista vegyületet a tetoválásokhoz? És mi vanazzal, hogy majd az a gazember alkimista „ mindenről gondoskodik”, hogy ne történhessenmég egyszer lopás! Pont akkor, amikor Apám közölte Velem, hogy Keith nem tartmegfelelőnek a pozícióm betöltésére! Rögtön azután, hogy betörtem a Nevermore-ba. Mártudtam, hogy ki az a szemétláda, akik beszerzi a vért. És abban is biztos voltam, hogy énvagyok a probléma, amiről Keith majd gondoskodik. Eltávolít Palm Springs-ből, a helyemrepedig egy tapasztalatlan alkimistát küldenek (Zoe), aki nem zavarja meg az illegális üzelmeit.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMár az elején is ezért kardoskodott annyira Zoe mellett. Teljesen kész voltam, soha nemtartottam sokra Keith Darnell-t, de ez az aljaság már túlment minden határon. Egyerkölcstelen senki volt, de ugyanazt a neveltetést kapta a vámpírokról és átlagemberekről,mint én. Az, hogy figyelmen kívül hagyta eszméinket, és kitette az embereket a vámpír vérkiszámíthatatlan hatásainak az anyagi haszon érdekében… nos… ez több volt, minthaegyszerűen csak elárulta volna az Alkimistákat. A teljes emberiséget árulta el ezzel. Már akezemben volt a mobilom, hogy azonnal értesíthessem Stanton-t. Ezzel minden gondommegoldódott volna. Egyetlen hívásomba kerülne, hogy az Alkimisták lecsapjanak PalmSprings-re, és ezzel együtt Keith-re. De mi van akkor, ha nincs tényleges bizonyítékom Keithellen? Persze egy másik alkimista is eljátszhatta volna, hogy Keith-hez tartozik, és ígykiszedhette volna tetoválós srácból a szükséges bizonyítékokat. Mindenképp el akartamintézni Keith-t, szóval biztosra kellett mennem. Döntöttem, és az Alkimisták helyett inkábbAdrian-t hívtam. Épp a próba végére értem vissza Lia butikjához. Lia még mondott néhánydolgot Jill-nek, miközben a fiúk már az ajtó környékén tobzódtak. Eddie-nek egyetlenpillantás az arcomra elég volt ahhoz, hogy rögtön megsejtse, valami nincs rendben.- Mi az?- Semmi – válaszoltam. – Csak van valami, amit le kell rendeznem. Lee, nagy gondlenne, ha Te vinnéd vissza Jill-t és Eddie-t a suliba? El kellene intéznem néhánydolgot.- Biztos, hogy jól vagy? Nincs szükséged valakire, hogy megvédjen? – Eddie nem adtafel egykönnyen.- Már találtam valakit – gondoltam Adrian-ra. – Vagy valami olyasmit. Mindegy, nincsnagy baj. Különben is, Neked Jill-re kell vigyáznod, emlékszel? Még egyszer, köszLee! – pillantottam rá hálásan. Aztán hirtelen beugrott valami. – Várj… nem ma vanesti előadásod? Feltartunk… vagy… nos… melyik napokon vannak esti óráid?Korábban nem nagyon törődtem ezzel, csak annyit tudtam, hogy néhány nap itt van, atöbbiben meg Los Angeles-ben. De jobban belegondolva nem volt benne semmi rendszer.Láttam, hogy Eddie is ugyanerre gondol.- Tényleg… - nézett meredten Lee-re. – Milyen beosztásod is van?Lee csak tátogott, majd láttam rajta, hogy elhatározásra jutott. Óvatosan Jill-re pillantott, akimég mindig Lia-val beszélt.- Kérlek, ne mondjátok el Neki! – könyörgött.- Mit ne mondjunk el Neki? – kérdeztem, szintén suttogva.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem vagyok egyetemista. Vagyis de… voltam. Csak nem ebben a félévben. Kicsitszórakozni akartam, de nem akartam csalódást okozni Apámnak, ezért azt mondtamNeki, hogy egyéni tanrendes lettem, ezért vagyok itthon többet.- Akkor mégis mit csináltál LA-ben eddig? – kérdezte Eddie. Ez egy nagyon jó kérdésvolt.- Van ott pár barátom, meg az álcámat is fenn kellett tartanom Apám előtt. – sóhajtotta.– Hülyeség. Tudom. Kérlek, had én mondjam el Neki! Olyan csodálatos. Csakrosszkor találkoztunk.Összenéztünk Eddie-vel.- Nem fogom elárulni Neki – mondtam. – De tényleg be kell vallanod Neki! Mármint…oké, hogy ez elég jelentéktelen dolog, de akkor sem kellene hazudnod Neki!- Tisztában vagyok vele. És köszönöm! – motyogta nyomorultul.- Nem tetszik ez Nekem. Egyáltalán nem – mondta Eddie, amint Lee eloldalgott.- Lee hazudozása még nem is annyira fura, mint a többi esemény errefelé – válaszoltam.Végül elérkezett az a pillanat is, amikor már Jill egyedül is át tudott sétálni az üzlet egyikvégéből a másikba. Ugyan nem volt túl kecses, de kezdetnek ez is megtette. Még mindigmessze volt az igazi modellektől, de az, hogy magabiztosabban kezdett el a magas sarkúbanmozogni határozott fejlődést jelentett. Már épp vette volna le a cipőt, amikor Lia rászólt.- Állj! Mondtam, nem? Mostantól állandóan ebben kell lenned! Gyakorlás, gyakorlás,gyakorlás. Viseld őket otthon! Bárhova is mész, ezekben tedd! – majd hozzám fordult.– És Te…- Tudom… Figyeljek oda, nehogy kitörje a nyakát – válaszoltam. – Bár úgysemviselheti ezeket mindig. Az iskolánkban kötelező egyenruha van.- És ha más színűek lennének? – kérdezte gyorsan.- Nem csak a szín a problémás – kezdte Jill bocsánatkérően. – A stílusa is. Demegígérem, hogy a szobánkban mindig ez lesz rajtam.Lia kénytelen volt elfogadni ezt a megoldást, majd kiosztott még néhány tanácsot, és végreutunkra engedett Minket. Megígértük, hogy Jill gyakorolni fog, és hogy 2 nap múlva újrajövünk. Szóltam Jill-nek, hogy akkor később találkozunk, de nem hiszem, hogy hallott,annyira odáig volt, hogy Lee-vel mehet haza. Clarence-hez hajtottam, ahol az ajtó előtt márAdrian várt Rám.- Azta! – csodálkoztam. – Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan kész leszel.- Nem is vagyok – válaszolta. – De valamit látnod kell most rögtön!2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Jó.Adrian bevezetett a ház mélyére, beljebb, mint amennyire normálisan bemerészkedtem, és eznagyon idegesített.- Biztos nem várhat? Amit mutatni akartam sürgős lenne…- Ez is az. Milyen állapotban volt Clarence, amikor legutóbb láttad?- Hmmm… fura.- De egészségesnek tűnt?- Nos… fáradt volt – gondoltam végig. – De egyébként minden rendben volt Vele.- Aha…hát most nincs rendben. Ez több, mint kimerültség. Gyenge, szédül, és nem bírfelkelni – állt meg egy díszes fa ajtó előtt.- Tudod mi okozhatja ezt? – kérdeztem aggódva. Persze aggódtam az öreg Moroi-ért, denem értettem, mit tehetnék érte.- Igen – válaszolta meglepően dühösen. – Keith, a fiúd.- Nem mondj ilyeneket! Nem a fiúm! – kiabáltam. – Ő életem keresztje!Adrian végre kinyitotta az ajtót, a szobát szinte kitöltötte egy nagy, díszes, fedett ágy. Nemigazán akartam belépni egy Moroi hálószobájába, de Adrian kérlelhetetlen tekintete nemhagyott választást. Szóval kénytelen-kelletlen követtem Őt a szobába, egészen addig, amígmeg nem láttam Clarence-t az ágyban.- Nemcsak Téged próbál tönkre tenni – mutatott az öregre.Clarence kinyitotta a szemét a hangunkra, de szinte rögtön vissza is zárta, és aludt tovább. Denem csak ez keltette fel a figyelmem. A bőre betegesen sápadt volt, és a nyakán isészrevettem egy véres sebet. Egy egyenletes kis vágás volt, amin látszott, hogy valamilyenszikével ejtettek. Adrian várakozóan nézett Rám.- Szerinted, Sage? Van valami ötleted, hogy Keith miért csapolta le Clarence vérét?Nyeltem egy nagyot, alig hittem a szememnek. Megvolt a kirakós utolsó darabja. Tudtam,hogy Keith volt a tetováló szalon ellátója, most már az is kiderült honnan szerezte a vért.- Igen – mondtam csendesen. – Van egy biztos tippem.A fordítás a www. konyvfanoknak.5mp.eu honlap számára készült.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHuszonkettedik fejezetFordította: NittyCLARENCE NEM MONDTA EL, hogy mi is történt valójában. Azt állította, hogy csakmegvágta magát borotválkozás közben.- Mr. Donahue – mondtam olyan nyugodtan és kedvesen, ahogyan csak tudtam. – Ilyenvágást, csak egy sebészi szike ejt. Ez akkor történt, mikor Keiht itt volt?- Nem, nem – felelte Clarence alig hallhatóan – Neki semmi köze hozzá.Dorthy jött be Clarence szobájába egy pohár gyümölcslével a kezében. Mi kértük meg, hogyhozzon Clarence-nek egy kis gyümölcslevet, remélve, hogy attól majd egy kicsit jobban lesz.Nagy vérveszteségnél a moroi-nak is ugyanarra van szükségük, mint az embereknek: cukorraés sok folyadékra. Dorothy aggodalmas arccal adta át a poharat Clarence-nek.- Mondja el, hogy mi ez az egész – könyörögtem. – Miért csinálja ezt? Mit ajánlottönnek Keith a véréért cserébe? – mikor ezekre a kérdésekre Clarence nem felet, úgygondoltam megpróbálkozok egy másik taktikával – Ezzel, csak árt az embereknek.Keith válogatás nélkül szétosztogatja.Erre már Clarence is reagált:- Ez nem igaz – tiltakozott Clarence. – Keith gyógyszert készít a véremből és anyálamból. Amit aztán beteg embereknek ad.Nyál? Szinte felnyögtem. Hát persze. Ez volt az az átlátszó folyadék. Most már tudom, hogy amennybéli tetoválások miért növelték meg az emberek fizikai teljesítményét. Miért lettekolyan erősek és gyorsak.Egymásra néztünk Adriannal.A vámpírvér alkalmas volt gyógyításra. A tetoválásom erre az élő bizonyíték. Az alkimistákrégóta próbálkoznak azzal, hogy gyógyszert készítsenek a vámpír vérből, de soka szervezetnem képes befogadni, főleg nem nagyobb mennyiségben, így egyenlőre nem voltunk képesekgyógyítani vele.- Hazudott – feleltem. – Keith gazdag tinédzsereknek adja el az ön vérét, hogy a véráltal jobb teljesítményt tudnak elérni a sportban. Mit ígért önnek? Pénzt?Adrian körülnézett a pazar szobában.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem a pénz miatt csinálja. Csak egy dologra lehetet szűksége, arra, mit a testőrség ismegtagadott tőle…. Ez pedig az igazságszolgáltatás Tamara gyilkosai felett, igaz?Meglepetten fordultam Clarence felé és láttam az arcán, hogy Adrian igazat mondott.- Ő… ő az ígérte, hogy segít igazságot szolgáltatni a vámpírvadászok felett – mondtalassan és tagoltan az öreg moroi. – Azt mondta, már közel jár a célhoz. Meg fogjatalálni őket.Megráztam a fejemet és éreztem, ahogy az önvád marcangolni kezd, amiért nem jöttem ráelőbb, hogy a vámpírvér, amit a tetováló szalonban találtam Clarence-től származik. Ezmegmagyarázza azt is, hogy miért járt ide annyit és hogy miért volt annyira ideges, hafigyelmeztetés nélkül felbukkantam a házban.- Uram, garantálom, hogy a végére járok ennek a dolognak és kiderítem mire költötte elazt a pénzt, amit a véréért kapott.- Nem… nem akarom. Keith segíteni fog nekem abban, hogy megtaláljam a vámpírvadászokat, akik megölték Tamarát…Felálltam. Nem bírtam ezt tovább halltani.- Etesd meg őt rendes étellel és meglátjuk mi fog történni – mondtam Dorothy-nak. –Ha csak a vérveszteség miatt ilyen gyenge, akkor csak időre van szüksége és jobbanlesz.Adrianre néztem a fejemmel jeleztem, hogy hagyjuk el a szobát. A nappali felé menetmegjegyeztem, hogy:- Mindennek van jó és rossz oldala. Most legalább tudjuk, hogy Keith honnan szerzi avért. Csak azt sajnálom, hogy becsapta Clarence-t és…Hirtelen megdermedtem, ahogy beléptem a nappaliba. Ki akartam jönni Clarence szobájábólés keresni akartam egy ismerős helyet ebben a házban, ahol meg tudjuk beszélni Adriannal aterveinket. Egy kevésbé hátborzongató helyet kerestem ebben a házban, mit Clarence szobája.A nappalit se mondanám túl barátságos helynek, de most a nappali látványa teljesenmegdöbbentett. A nappalit galériává volt átalakítva. A fal mellett végéig festőállványokvoltak felállítva. Mindegyik kép más volt. Egyes vásznakra ecsettel többféle színt fröcsköltekfel, amely őrületes szín kavalkádot eredményezett. Más vásznakra emberek és tárgyak élethűmás volt megfestve vízfestékkel. A látvány hatására egy pillanatra mindent elfejtettem. MégClarance-ről és Keith-ről is elfeledkeztem.- Mi ez?- Házi feladatom – mondta Adrian.- De hát még el se kezdődött a tanítás?! Már is ennyi ház feladatot kaptatok?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euOdamentem az egyik vászonhoz, amire fekete és szürke felhőket festett. A felhők között egypiros villám cikázott át. Próbáltam közelebbről is szemügyre venni a képet.- Persze, hogy nem kaptunk ennyi házit, Sage. Egy feladatot kaptunk. Én csakpróbálkozok, amíg el nem készítem a tökéletes képet. Más is ezt teszi – egy pillanatraelhallgatott. – Kivéve a szüleimet. Nekik elsőre sikerült.Nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Az elmúlt hetekben Adrian hangulataolyan szeszélyes volt, mint az áprilisi időjárás, de most kiegyensúlyozottnak tűnt, jó volt ígylátni őt.- Ez igazán fantasztikus – szóltam elismerően. – Mit ábrázolnak a képek? Persze ezenlátom – mutattam rá arra a festményre, amely egy barna színű női szemet ábrázolt egynyiladozó vörös rózsabimbóban. – De a többi kép annyi mindent jelenthet.- Tényleg? – kérdezte Adrian és rámutatott a felhős képre. – Azt hittem nyilvánvaló. Aszerelmet ábrázolja. Te nem ezt látod benne?Megvontam a vállamat.- Talán csak nem értek a festészethez.- Talán – érett egyet. – Ha lebuktattuk, azt a te Keith haverodat, akkor talán több időnklesz kivesézni a zseniális művészi munkáimat. Nem gondolod?- Egyetértek – mondtam komolyan. – Bizonyítékokat kell szereznünk az feltevéseinkre.És az egyetlen hely, ahol találhatunk valami használhatót az a lakása. Át kellenekutatni a lakását, talán… talán el tudom csalni otthonról és addig te áttudnád kutatni alakását. Már csak az a kérdés, hogy jutsz be a lakásba, az ajtózár…Adrian leintett.- Az ajtózárral nem lesz gond. Mit gondolsz gimis koromban, hogyan sikerültmegdézsmálnom folyton a szüleim italkészletét, amit amúgy jól elzárva tartottak?- El tudom képzelni – mondtam szárazon. – Ha bejutottál mindent alaposan át kellkutatnod, de ne csak a nyilvánvaló helyeken kutakodj. Biztos vagyok benne, hogy vanvalahol egy titkos rekesz, ahol a mocskos dolgait rejtegeti. Bármi jó leszbizonyítéknak, ami leleplezi őt, akár egy véres ampulla, vagy a szike, amivel Clarencetorkát felnyitották.- Értem – bólintott Adrian. Miután minden egyes részletet végigbeszéltünk beleértve,hogy mikor és hol találkozok Keith-tel, Adrian megkérdezte – Sage miért pont engemválasztottál társadul erre a feladatra?Sokat gondolkodtam ezen.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Először is, mert Jill-t nem akartam bajba sodorni és bár Eddie segíthetne nekem, de aző helye Jill mellett van. Lee-nek vissza kellett vinne Jill-t és Eddie-t az iskolába, ígymaradtál te. Másrészről pedig biztosra vettem, hogy semmilyen erkölcsi aggályod nemlesz a betörés ellen.- Ez a legszebb dolog, amit valaha is mondtál nekem – mondta és széles mosolyra jelentmeg az arcán, engem is mosolyra késztetve.Nem sokkal később Keith lakásához hajtottunk. Az első emelet, ahol Keith lakott, ki voltvilágítva. Most már tudtuk, hogy otthon van.Egészen az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy talán nem lesz otthon és én issegíthetek Adriannak a lakás átkutatásában. Így kidobtam Adriant Keith lakásánál, én pedig aváros másik végében lévő non-stop étterem felé hajtottam. Úgy gondoltam, hogy ez elég távolesik Keith lakásától ahhoz, hogy ne kelljen azon aggódnom, hogy Adriannak nem lesz elégideje körbenézni a lakásban.Míg én a non-stop étterem felé tartottam addig Adrian Keith lakása előtt várakozott arra, hogyelcsaljam onnan azt a férget. Ahogy megérkeztem az étterembe rendeltem egy kávét és fel ishívtam Keith-t.- Halló- Én vagyok az Keith. Beszélnem kell veled.- Beszélni? – kérdezte öntelt, magabiztos hangon.- Igen, de nem telefonon keresztül. Találkozzunk személyesen.- Amberwood-ba? – kérdezte meglepetten. – Nincs ahhoz már túl késő?Nagyon is késő volt, ilyenkor, már régen az iskolában kellett volna lenem, de ez érdekelt,most a legkevésbé.- Nem vagyok az iskolában. A Margit étteremben vagyok az autó pálya mellet.Hosszú csend állt be a beszélgetésünkben. Majd:- Ha már amúgy is megszeged a kijárási tilalmat, akkor gyere ide hozzám.- Nem – mondtam nagyon határozottan. – Azt szeretném, ha te jönnél ide.- Miért?Egy pillanatig haboztam. Tudtam, hogy csak egyetlen olyan dolog van, miért hajlandó leszidejönni és még nem is fogy gyanakodni a valódi indítékomra.- Carly-ról van szó.- Mi van vele? – kérdezte egy rövidke szünet után.- Tudod te azt pontosan.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euA második hosszú szünet után Keith belement a játékba, megígérte, hogy jön és letette atelefont. Ekkor vettem észre, hogy valaki üzenetet hagyott a hangpostámon. Visszahallgattam.„ Sydney. Wes Regan vagyok a Carlton egyetemről. Azért keresem, mert attól tartok,hogy a bátyát nem tudjuk felvenni az idei félévben az intézményünkbe. De a következőfélévben örömmel látjuk őt az egyetem diákjai között. Annak azonban nem látjuksemmilyen akadályát, hogy a mostani félévet vendéghallgatóként végigcsinálja. Ígyazonban nem tudja igénybe venni az egyetem ösztöndíj programját és sajnos avendéghallgatók számára kiírt tandíjat is ki kell fizetnie. Abban az esetben, ha úgy dönt abátya, hogy még így is szeretné végigcsinálni ezt a félévet, akkor kérem hívjanak ésmegbeszéljük a részleteket.”Döbbenten meredtem a telefonomra, miután lehallgattam az üzenetet. Épp most foszlottakszeret szét Adrian álmai. Ha Adriant nem veszik fel az iskolába, akkor nem kap ösztöndíjat ésakkor nem tudja finanszírozni a tanulmányait sem. Az a pénz, amit az apjától kap még azútiköltségét se fedezi. A következő félév januárban indul, addig még négy hosszú és unalmashónap várna rá Clarence házában, ami ki tudja megint hova vezetne. Most egy kicsit kezdhelyrerázódni az élete. Ma is olyan sugárzó volt az arca, amikor a „galáriában” voltunk.láthatóan élvezte a festést. Jill szavai visszhangoztak még mindig a fejemben: „mióta iskolábajár nekem is sokkal könnyebb. A festészet adott neki valami pluszt, kiegyensúlyozottabb lett.”Nem csak Adriannak volt könnyebb, hanem Jill-nek is.Mekkora lehet egy vendéghallgatói tandíj? Biztosan nem annyi egy rendes tandíj.Feltételeztem, hogy valamivel kevesebb. Ha nem túl nagy az összeg, akkor talán el tudnámszámoltatni a saját költségelszámolásom terhére, ebben az esetben fel se tűnne azalkimistáknak.Tudtam Adriannak szüksége van az elfoglaltságra.Amíg nem tudja meg, hogy erre a félévre nem kap öszöndíjat, addig jó eséllyel nem hagyja ottaz egyetemet. Adrian azzal biztosan tisztában van, hogy az ösztöndíj kiutalása időbe telik, ígyegy jó ideig biztosan nem fog feltűnni neki, hogy nem kapja egy fillért se az iskolától. És haelég sok energiát fektet a festészetbe, akkor talán nem fogja ott hagyni az iskolát, ha ki isderül az igazság. Ez egy alattomos dolog, de ez Adrian-nek és ezáltal Jill-nek is előnyös lehet.Visszahívtam Wes Regan-t az irodájában, sejtettem, hogy nincs már bent, így hát üzenetenhagytam neki: „Szeretnék, ha Adrian továbbra is részt vehetne az órákon, mintvendéghallgató. A tandíjjal pedig nem lesz gond rendezni fogjuk. Kérem jelezzen vissza,hogy mennyit és hova fizessünk be.”2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMiután letettem a telefont elmondtam egy imát, hogy Adrian ne jöjjön rá egy darabig erre akis turpisságra.A pincérnő, mikor kihozta a kávémat, olyan szúrós szemekkel nézett rám, hogy gyorsanrendeltem a kávém mellé egy süteményt is. A lány épp letette a sütit az asztalomra, mikorKeith belépett az étterembe. Megállt az ajtóban és türelmetlenül nézett kőrbe, mikor észrevett,akkor gyors léptekkel elindult felém.- Halljam, mi folyik itt? – követelte, ahogy leült az asztalhoz. – Mi lehet olyan fontos,ami miatt még az iskolai házirendet is képes vagy megszegni, csak hogy találkozhassvelem?Egy pillanatra lefagytam. Keith szemét fürkésztem. Tudni akartam, hogy őszintén akar velembeszélni, vagy csak megjátssza magát. Ahogy néztem őt ellentmondásos érzések kavarogtakbennem. A félelem hadakozott bennem a gyűlölettel. Úgy éreztem, hogy hozzá kéne vágnomvalamit. A sütis tálat, vagy egy széket, vagy egy baseball labdát…- Én…Mielőtt folyattathattam volna megszólalt a telefonom. Rápillantottam és megláttam Adrianüzenetét: „BEJUTOTTAM. FOGLALD LE. EGY ÓRA MIRE IDEÉRNEK”Miután elolvastam az üzenetet becsúsztattam a telefont a táskámba és vettem egy mélylevegőt. Nem telt még egy fél óra se, amióta Keith elhagyta a lakását, de Adrian, már is találtvalamit Keith lakásában. Most rajtam a sor, itt kell tartanom addig, amíg Adrian nem végez.Nem is volt olyan hosszú az az egy óra, mint vártam.Mielőtt kitettem Adriant Keith háza előtt megadtam neki Stanton telefonszámát és arrakértem, hogy ha talál valamit hívja fel. Stanton ide tudja küldeni néhány alkimistákat, hogymegvizsgálják ezt az ügyet. Úgy gondoltam, hogy talán Los Angeles-ben vannak alkimisták,így akár kevesebb, mint egy óra alatt itt lesznek. De még ha messzebbről is kell ideküldenivalakit, az egy óra, akkor is reális lehet, hisz számos magángép állt az alkimistákrendelkezésre.- Mi az? – kérdezte Keith ingerülten, mikor gondolataimba mélyedve ültem vele szembe– Üzenet az egyik vámpír barátodtól?- Hagyd abba – mondta. – Nagyon jól tudom, hogy valójában téged nem érdekel, hogymennyire „kerülök közel hozzájuk”. – nem számítottam arra, hogy előhozakodik ezzela témával, de így is jó.- Naná, hogy érdekel. Aggódom a lelked miatt.- Ezért hívtad fel az apámat? – kérdeztem. – Ezért akarod, hogy eltűnjek Palm Springsből?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ezt csak is a saját érdekedben teszem – mondta álszenteskedően. – Tudod milyenrossz volt látni, hogy ennyire kétségbe esetten ragaszkodtál ehhez a munkához? Nemaz alkimisták akarták, hanem te. Szinte könyörögtél érte.- Igen – mondtam és éreztem, hogy egyre mérgesebb vagyok. – Mivel, így Zoekimaradhatott ebből az egészből.- Valld be magadnak, hogy miért is akartad ezt a munkát! Mert én már tudom azigazságot. Oda vagy ezekért a lényekért.- Mért vagy ilyen lelketlen? Szerinted valaki csak gyűlölheti, vagy csak imádhatja őket?Mi van a közé úttal? Én attól még hű maradok az alkimistákhoz, mert baráti viszonybavagyok a vámpírokkal és a dhampir-kal.Keith, úgy nézett rám, mint egy tíz évesre.- Sdney, te tényleg ennyire naiv vagy. Te nem vagy képes úgy látni a világot, ahogyanén – sejtettem, hogy milyennek látja a világot, de nem tudta elmondani, mertmegérkezett a pincérnő és meghozta Keith italát. Mikor elment Keith folytatta. – Úgyértem, hogy hogyan tudhatnád, hogy mit is érzel? A vámpírok képesek befolyásolnitéged. Képesek manipulálni az emberi agyat. A lélekhasználók, mint Adrian, nagyonjók az ilyenben. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ő arra használja az erejét, hogymegszerezzen magának. De nagyon jó munkát végzett.- Ő nem végzett semmilyen munkát és főleg nem rajtam.Ezt követően, komoly szópárbajba keveredtem Keith-vel, de most az egyszer örültem amakacsságának. Hosszasan érveltem, hogy minél több időt nyerjek Adriannak. Ha Stanton aztmondta neki, hogy egy óra múlva itt lesznek, akkor biztosan így lesz. Keith megszakítottam agondolat menetemet, mikor ezt mondta:- Vigyáznom kellett rád. Ez nem csak a vámpírokról szól. Én leckéket adtam neked azéletből. Te nagyon jól megtanultál mindent, amit a könyvek írtak, de az emberekheznem értesz. Nem tudod, hogyan kell kapcsolatot létesíteni velük. Naivan állsz azemberekhez és azt hiszed ők is olyan ártalmatlanok, mint te, de téged mindenki, mégaz a vámpír srác is, kihasznál.- Igen – csattantam fel. – Mert te aztán igazán olyan nagy ember ismerő vagy?Keith felhorkant.- Nyugalom, engem te nem érdekelsz.- Én nem is magamról beszélek, hanem Carly-ról – megérkeztünk. Ez volt az eredeticélom.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Mi köze van neki ehhez? – Keith egy szinten tartotta a hangját, de láttam a félelmetmegcsillanni a szemében. – Tudom, hogy mi történt köztetek. Tudom, hogy mit tettélvele.- Nem csináltam semmit se vele. Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.- Pontosan tudod, hogy miről beszélek! Azt mondta nekem. Ő maga jött oda hozzám. –közelebb hajoltam hozzá és éreztem a félelem szagát. – Mit gondolsz az apám mit tettvolna veled, ha úgy talál titeket? Te mit tettél volna akkor?Keith éles szemmel mért végéig.- Ha annyira biztos vagy abban, hogy olyan rettenetes dolog történt, miért nemmondtad, már el az apádnak? Hü? Talán, mert te is tudod, hogy Carly össze visszabeszél. Bármi is történt, azt ő is akarta, hidd el nekem.- Te hazug disznó – sziszegtem. – Nagyon jól tudom, hogy mit tettél. Megerőszakoltadőt. És soha nem fogsz ezért eléggé megbűnhődni. Elkellett volna, hogy veszítsd minda két szemedet abban a balesetben.Teljesen megdermedt a szavaim hallatán.- Ez nagyon durva volt. Ennek semmi köze sincs a szememhez. Mi a fene történt veled,Sydney? Mikor lettél ekkora faszkalap? Lehet, hogy a vámpírok még rosszabbhatással voltak rád, mint ahogy azt gondoltuk. Holnap az első dolgom lesz felhívniStanton-t és tudatni ezt vele. Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb neked, haelvezényelnek innen. Muszáj, hogy távol tartsunk téged a vámpíroktól – sajnálkozóaningatta a fejét és szánakozóan méregetett. – Itt az ideje, hogy elküldjünk egy átnevelőközpontba. Ezt már réges-rég meg kellett volna tennünk.- Ne válts témát – mondtam keményen. Bár a szavai hallatán ismét felbugyogottbennem a félelem. Mi van, ha Adrian és én nem járunk sikerrel? Mi van, ha azalkimisták hisznek Keith-nek? Akkor Keith-nek soha többet nem kell miattamaggódnia. – Ez nem rólam szól. Beszélgessünk Carly-ról.Keith szemében düh villant.- Nem óhajtom tovább folytatni ezt a nevetséges beszélgetést a nővéredről.Ekkor a kezem meglendült és Keith-hez vágtam az elő dolgot, ami a kezem ügyébe akadt. Ezpedig a kávés bögrém volt, így az öntöttem a képébe, bár szerencséjére nem volt túl sok kávéa poharamba. Abban is szerencséje volt, hogy már kihűlt a kávém. A kávém barnára festetteKeith fehér ingjét.Csodálkozva bámult rám és kereste a megfelelő szavakat.- Te szemét – mondta és felállt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAhogy hirtelen megindult az ajtó felé belém hasított a felismerés, hogy most sodortamveszélybe a tervünket.- Várj Keith. Én… én sajnálom. Ne menny! – mondtam és a keze után kaptam.Kirántotta a kezemből a karját és dühösen nézett rám.- Neked már úgy is mindegy. Ez volt az utolsó dobásod!Megragadtam őt újra.- Nem. Nem. Várj! Még mindig egy csomó mindent meg kell beszélnünk!Szólásra nyitotta a száját, de hirtelen elhallgatott. Dühösen végigmért és eközben az arcaegyre jobban elkomorult.- Azt akarod, hogy maradjak? Mi folyik itt? – amikor nem tudtam válaszolni, elrántottaa karját és kiviharzott az étteremből.Gyorsan elővettem a pénztárcámat, rádobtam egy húszdollárost az asztalra, felkaptam a pitétés azt mondtam az összezavarodott pincérnőnek, hogy tartsa meg a visszajárót. A kocsibanlévő órám azt mutatta, hogy még húsz perc van hátra, amíg az alkimisták odaérnek Keithlakásába. Ez az idő elegendő volt arra, hogy én is odaérjek. A kocsimmal szorosan Keithnyomába szegődtem és követtem őt. Nem volt már titok számára, hogy valamit forralokellene. Áldottam az összes piros lámpát, ami megállított minket, imádkoztam, hogy nemérkezzünk túl korán. Ha még sem így lenne, akkor nekünk kéne őt Adriannal feltartani. Nemlenne lehetetlen, de ez is egy olyan dolog volt, amit szerettem volna elkerülni.Megérkeztünk. Keith kipattan a kocsijából és elindult a háza irányába. Én közben leparkoltamaz épület előtt és Keith után eredtem. Csak pár lépéssel voltam mögötte, de szinte észre sevett, csak a kivilágított lakására koncentrált. Úgy száguldott fel a lépcsőn, hogy alig bírtamlépés tartani vele.Már az utcáról látszódott, hogy Adrian nincs egyedül a lakásban. Az ablakon keresztül hárommásik ember sziluettjét lehetett látni. Nem tudtam, hogy ki ők, csak abban voltam biztos,hogy alkimisták. Elérve a lakást láttam, hogy mind a három férfi komor és kimért volt, demind hármójuk arcán ott fénylett a lilom virág tetoválás.Az egyik férfi Keith konyhaszekrényét nézte át. A másik Adriannal beszélgetett, miközben akezében tartott jegyzettömbbe feljegyzett valamit. A harmadik alkimista földön térdelt anappaliban és egy kis tároló szekrényt kutatott éppen át, ami a falba volt beépítve. A falbabeépített rekesz egy hatalmas festmény mögé volt elrejtve. A festmény, most a földön feküd aszoba közepén és egy félmeztelen nőt ábrázolt. A kis szekrényt nyilvánvalóan erőszakkalnyitották ki és a belső tartalma a földön hevert. Az alkimisták épp számba vették a széftartalmát: fémcsöveket, tűket, vérrel teli fiolákat és egy kis csomag ezüstport.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHirtelen az egyik alkimista a bejárat irányába fordult és egy hűvös mosollyal köszöntötteKeith-t.- Ah, annyira örülök, hogy itt van, Mr. Darnell, szívesen elbeszélgetnénk önnel ezekről– mondta a fickó és a széf tartalmára mutatott.Keith álla leesett a döbbenettől.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euRichelle Mead: VérvonalHuszonharmadik fejezetFordította: Nitty, Kamáslimacska- TE MIT CSINÁLSZ ITT?Egy héttel később Jill divatbemutatóján üldögéltem Palm Spring belvárosában lévő bemutatóteremben. Nem tudtam, hogy Tery is hivatalos a bemutatóra, így meglepődtem, mikor hirtelenleült mellém.- Már úgy értem, hogy kerültél ide? – kérdeztem tőle. Számos helyet tudnák mondani,ahol találkozhatok veled, de hogy pont itt.Tery gúnyosan nézett rám, de fojtott hangon felet, ami ebben a zajban kicsit nehézkessé tette akommunikációt. Több százan érkeztek a bemutatóra.- Te is láttad, hogy Slade és a barátai milyen feszültek mostanában – mondta Tery. –Nagyon idegesek valami miatt. A tetoválásukra panaszkodtak.Jelentőség teljes pillantást vetett rám.- Mi? – kérdeztem ártatlan arcot vágva. – De hát mi közöm lenne ehhez?- Azt akarod mondani, hogy nincs közöd hozzá? – kérdezte nem leplezvemeglepettségét.Úgy éreztem, hogy árulkodó mosoly cikázott át az ajkamon. Az alkimisták Keith lakásán tettlátogatásuk óta gondoskodtak arról, hogy tetováló partnerei többet ne tudjanak tiltotttetoválást készíteni. Én is észrevettem, hogy a tetoválásuk elhalványult és megfigyeltem, hogysokat pusmogtak a fiúk, de az nem tűnt fel, hogy Tery is észrevette.- Mondjuk, hogy Slade hamarosan, már nem lesz olyan csúcs szuper – mondtam. –Remélem készen állsz arra, hogy ismét átvedd helyét.Tery pár pillanatig figyelmesen vizslatott abban reménykedve, hogy hozzáteszek mégvalamit. De mikor még sem, akkor megrázta a fejét és felkuncogott.- Bármikor szükséged van a kávéra hozzám jöhetsz Melburne.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Megjegyeztem – mondtam. Az egyre növekvő tömeg felé biccentettem. – Mit csinálszitt? Nem tudtam, hogy a divatbemutatókban is érdekelt vagy.- Nem vagyok bennük érdekelt, de van néhány haverom, akik itt dolgoznak.- Lányok? – kérdeztem ravaszul.Tery a szemét forgatta.- Lány barátok. Nincs időm zavaró, buta nőcskékre.- Valóban? Rájöttem, hogy honnan van a tetoválásod. Úgy hallottam, hogy nő van adologban.Tery megdermedt.- Miket beszélsz?Eszembe jutott, amikor Krisin és Julian arról meséltek, hogy bármilyen furcsa is, de Tery-nekvan egy tetoválása és ezt Eddie is megerősítette, ő is látta. Eddie azt mondta, hogy úgy nézettki, mint ha a nap sugarait ábrázolná, de rendes tintával csinálták. Már rég szerettem volnaerről beszélni Tery-vel.- Ne csináld. Tudok a napocskádról. Hogy tudtál még így is úgy viselkedni velem?- Én…Tery valójában elveszett volt. Úgy nézett ki, hogy ez nagyon kellemetlen téma a számára éshogy nem örül neki, hogy tudok a tetoválásáról. Ez furcsa. Nem volt olyan nagydolog. Énmég szerettem volna vele erről beszélni, de hirtelen Adrian lépett elő a tömegből. Tery egygyors pillantást vetett Adrian viharvert tekintetére, majd úgy döntött jobb, ha tovább áll.Megértettem a reakcióját. Adrian tekintete engem is megiesztett.- Nos – mondta Tery zavarodottan. – Még egyszer köszönöm. Majd beszélünk később.Suttogva elköszöntem Terytől és figyelmesen végignéztem, ahogy Adrian becsusszan a sorba,ahova a jegyünk szólt. Micah mellettem ült, majd jött két üres hely, amit a számunkratartottak fent, aztán pedig Eddie ült. Adrian pedig leül közéjük, nem viszonozva Eddieüdvözlését. Néhány pillanattal később Lee is megérkezett sietve és elfoglalta a másik üresenhagyott helyet. Úgy nézett ki, hogy ő is zaklatott valami miatt, de azért a belépője még isbarátságosabbra sikeredett, mint Adriané.Adrian érzéketlen megjelenése teljesen hazavágta a jó kedvemet. Anélkül, hogy sejtettemvolna, hogy mi lehet az oka, valami azt sugallta, hogy én vagyok az oka a rossz kedvének. Deezt most nem tudtuk megvitatni, mert a fények kigyulladtak és a show elkezdődött. A sót egyhelyi bemondó vezette, aki felkonferálta a tervezőket. Jill által visel ruhák tervezője AOSvolt. Jill tervezője előtt még másik három tervező ruháit mutatták be, így egyre jobbanfokozódott bennünk az izgalom. A fények és a zene minden tökéletes volt. A másik modell,2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euaki Jill előtt volt sokkal idősebbnek és tapasztaltabbnak tűnt abban, hogy hogyan kellellenállni a gravitációnak. Az arcát álarc takarta el a közönség elől.Azt hittem, hogy a tervező igyekszik, majd emberibbé varázsolni Jill sápadt bőrét, de ehelyettmég jobban kihangsúlyozta a lány bőrének hamvasságát és ezzel még inkább túlvilághatástkölcsönzött Jill-nek. Jill gyönyörű volt és a járása nagyon sokat javult a rengeteg gyakorláshatására. Jill szemében néha idegessé csillant, de kétlem, hogy bárki más észrevette volnarajtam kívül. Aki nem ismeri Jill vonásait, azok, csak egy erős érintetlen nőt láttak a kifutón.Csodálatos volt. Hogy tudott így átalakulni, csak egy kis bátorításra volt szüksége és már is asaját kezébe vette a dolgai irányítását.A srácokra pillantottam magam mellett és láttam az arcukon, hogy ők is ugyan ezt gondolják.Adrian arcán testéri büszkeséget láttam megcsillanni és az iménti rossz hangulatszertefoszlott, legnagyobb meglepetésemre. Eddie arcán azonban valami mást láttam, valamit,ami már szinte… rajongás volt. Igen az volt döbbentem rá. Jill testesítette meg a szépségetEddie számára. Jill egy igazi hercegnő volt, akiért ő bármikor képes lenne az életét adni ésörökké képes lenne őt szolgálni, mint hű lovagja.Jill még két másik ruhát mutatott be AOS kollekciójából, de egyik se volt olyan lenyűgöző,mint az az ezüst ruha, mait először viselt, abban lélegzetelállító volt. A többi lányt kritikusszemmel néztem. Jill iránti büszkeségem és szeretetem teljesen elvakított.A legtöbb ruhát, amit bemutattak az este folyamán túl csillogónak éreztem saját magamhoz.A bemutató után volt egy fogadás, ahol a vendégek, tervezők és a modellek együttünnepelhettek és beszélgethettek. A mi kis társaságunk az egyik sarokban ált és Jill-revártunk, aki még jen jött ki az öltözőből. Lee egy hatalmas csokor liliomot tartott a kezében.Adrian vágyakozóan nézett egy pincérnőre, aki egy tálca pezsgővel járkált a vendégek között.Láttam rajta, hogy majd eleped egy korty italét, de semmit se tett, csak nézte. Büszke voltamrá és meg könnyebbültem. Jill, az egyensúly és az alkohol nem azok a dolgok voltak, amitmost össze kellett volna kevernünk.Amikor a pincérnő tovahaladt Adrian felém fordult és láttam ahogy a harag visszatér a fiúarcára. Jól gondoltam, hogy ellem irányul.- Mikor akartad elmondani? – kérdezte.Épp olyan titokzatos volt, mint korábban Tery.- Kérlek mond el, hogy mire gondolsz.- Nem érkezett meg a számlámra az ösztöndíj. Ezért hát beszéltem a tanulmányissal ésazt mondta, hogy tudja.Felsóhajtottam.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem akartam eltitkolni, csak még nem volt rá lehetőségem, hogy elmondjam. Olyansok dolog történt mostanában.Oké, ez nem teljesen volt igaz. Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar rájön.- De arra bezzeg volt elég időd, hogy kifizesd a tandíjat. És persze elég pénzed is. Dearra már nem volt elég, hogy egy új szállást is keríts nekem.Felkavaró volt számomra ez a téma és a gyanúsítgatás is, pedig saját magamnak csináltam abajt. Ha akartam volna elkerülhettem volna ezt a helyzetet.- Az egyszeri kifizetések nem olyan feltűnőek – mondtam neki. – Ha egy azonos tételhónapról hónapra megjelenik az elszámolásomban, an az már az.- Akkor miért foglalkoztál vele egyáltalán? – kiáltott fel. – Az egész pontosan ezért volt,hogy legyen minden hónapban pénzem és el tudjak költözni Clarence házából!Másképp semmi kedvem részt venni ezeken a hülye órákon. Szerinted arra vágyom,hogy minden nap órákat buszozzak?- De hát azok az órák jót tesznek neked – éreztem, hogy az indulataim elragadnak.Nem akartam elveszíteni az önuralmamat, legalább is nem itt és biztosan nem a barátainkelőtt. Még is megdöbbentett Adrian reakciója. Tényleg nem látta, hogy mennyire jót is tesz ezneki és hogy milyen hasznosak is voltak az órák számára? Láttam az arcát, amikormegmutatta a festményeit. Volt lehetősége, hogy normális körülmények között próbálja megkifejezni azokat az érzéseket, amit Rose iránt táplál.Adrian összevonta a szemöldökét.- Jót tesz nekem? Csak nem anyáskodni akarsz felettem? Mert az nem a te feladatot.Nem kell, hogy meg mond hogyan érezzem magam. Ha tanácsot szeretnék kérni tőled,akkor szólok.- Hát jó – mondtam és a kezemet a csípőmre tettem. – Az nem az én feladatom, hogymegmondjam hogyan éld az életedet, csak annyi a feladatom, hogy megkönnyítsemazt. Mert csak az Isten tudja, hogy mi miatt szenvedsz! Mi lett azokkal, a nagyszavakkal amit nekem mondtál? Arról, hogy ez tényleg jót tenne neked? Meg hogybízzak benend?- Srácok – mondta Eddie zavartan. – Ez nem a legmegfelelőbb hely és időpont erre.Adrian ügyet sem vetett rá.- Az nem gond, hogy Jill élet olyan egyszerű, amennyire csak lehet.- Pont ez a munkám – modogtam. – Ő még csak egy gyerek. De azt nem gondoltamvolna, hogy egy felnőtt, mint te gondozásra szorul.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAdrian szeme tele lett smaragd színű tűzzel, ahogy rám nézett, de aztán hirtelen a tekintetevalami másra összpontosult. Megfordultam és láttam, hogy Jill közeledik felénk. Visszavetteaz ezüst ruhát, arca szinte ragyogott a boldogságtól, ami kezdett elhalványulni, mikor rájött,hogy veszekszünk.- Mi a baj? – kérdezte és rám meg Adrianra szegezte a tekintetét. A kötelék, hát persze,tudta. Csoda, hogy Adrian érzései nem kerítették hatalmába a bemutató alatt.- Semmi – mondtam nagyon határozottan.- Igazából – kezdte Adrian. – Az attól függ, hogy hogyan definiáljuk a semmit. Úgyértem, ha figyelembe vesszük a…- Hagyd abba! – sírtam és hangom megemelkedet, annak ellenére is hogy mindenerőmmel megpróbáltam kordában tartani a dühömet. A szoba túl zajos volt ahhoz,hogy meghallják, de azért a mellettünk álló emberek felém fordultak és furcsán néztekrám. – Csak hagyd abba Adrian. Muszáj elrontanod az estét? Mi lenne, ha csak egyéjszakára megfelejtkeznél egy kicsit önmagadról? Vannak még más fontos emberek israjtad kívül.- Elrontom az estét? – kiáltott fel. – Hogy mondhatod ezt? Én mindent megtettem érte.Nagyon jól tudod mit tettem! Minden feladtam!- Tényleg? – kérdeztem. – Mert tudok olyat mondani, amit nem…Megláttam Jill arcát és azonnal elhallgattam. A szeme teljesen elkerekedett a döbbenettől. Avádaskodás Adrian és én közöttem meglepte Jillt. Azt mondtam, hogy Adrian önző és nemgondol Jill-re, de ebben a veszekedésben én is benne voltam és én is ugyan úgy elvontam afigyelmet Jill-ről. Most nem számít, hogy igazam van, amiben biztos voltam. Itt volt az ideje,hogy befejezzük ezt a vitát. Nem kellett volna Adriant ilyen helyzetbe hoznom és akkor nemesett volna nekem, de ha már így alakult, akkor legalább tudjam a helyén kezelni a dolgokat.- Elmegyek – mondtam. Összeszedtem minden erőmet és Jill-re mosolyogtam, aki asírás határán állt. – Csodálatos voltál, de tényleg.- Sydney…- Semmi baj – mondtam neki. – Néhány dolgot még el kell intéznem – egy pillanatigkerestem a szavakat. – Keith lakásán lévő cuccokat még össze kell szednem. Visszatudtok menni Eddie-vel Amberwood-ba? – Ez a kérdés Micah és Lee felé irányult.Tudtam, hogy valamelyikkőjük vissza viszi Eddie-t és Jill-t a suliba. Adrian felől nemakartam rendelkezni. Őszintén nem érdekelt, hogy mi lesz vele ma este.- Persze – mondta Lee és Micah kórusban.Aztán Lee összeráncolta a homlokát.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu-Miért neked kell elpakolni Keith cuccait?-Hosszú történet-motyogtam- Csak annyi, hogy elment a városból és egyhamar nem is jönvissza. Sőt talán soha.Meglepődtem Lee feltűnő érdeklődésén az ügy iránt. Talán összebarátkoztak az idő alatt mígKeith Clarence házában volt. Ha ez így volt, Lee tartozott nekem még egy vallomással.Jill mérgesen pillantott fel.-Azt hittem mindannyian együtt fogunk ünnepelni.-Egészen nyugodtan-mondtam-amíg Eddie veled van, addig nem aggódom.Ügyetlenül Jill felé nyúltam. Szerettem volna megölelni, de annyira csodálatos volt a sminkjeés a ruhája, hogy attól féltem, hogy csak összerondítom. Megveregettem a vállát.-Lélegzet elállító voltál.Sietve távoztam, félig azért, mert Attól tartottam, hogy Adrian vagy én begurulunk és valamioltári butaságot mondunk a másiknak. Minél hamarabb kint akartam lenni a rendezvényről.Reméltem, hogy Adrianbe szorult annyit tapintat, hogy nem feszegeti tovább a témát és nemrontja el még jobban Jill estéjét. Nem tudtam miért húzott fel ennyire a vitánk. Szinte azótacivakodunk, mióta ismerjük egymást. Plusz egy kis veszekedés már mit számít nekünk?Rájöttem, hogy ez azért van, mert alapból jól kijövünk egymással. Még mindig nem úgytekintek rá, mint egy emberi lényre, de valahogy időközben kezdtem őt kevésbészörnyetegnek látni.-Sydney?Egy váratlan hang állított meg: Laurel volt az. Ahogy elhaladtam egy csapat amberwoodi lánymellett Laurel megérintette a karomat. Bizonyára elég dühösnek nézhettem ki, amikorrápillantottam, mert összerezzent. Már csak ez kellett.-Igen?-kérdeztem.Nagyot nyelt és ellépett a barátaitól. Kétségbeesetten nézett rám. Egy fedora kalappal rejtetteel a haját, amivel-ahogy hallottam-még mindig szenvedett.-Azt hallottam…azt hallottam, hogy te talán tudsz nekem segíteni. A hajam….-suttogta.Ez volt Kristin egyik szívessége. Miután hagytam Laurelt pár napig szenvedni, megkértemKristint, hogy ejtse el neki mintegy véletlenül, hogy Sydney Melrose- a koleszosmedicináival- képes rendbe hozni Laurel haját is. Gondoskodtam arról is azonban, hogyegyértelmű legyen, hogy Laurel nem a kedvenc iskolatársam, és nem elég simánmeggyőznie , hogy segítsek.-Talán-mondtam. Próbáltam rezzenéstelen arcot vágni, ami nem volt nehéz az Adrienneltörtént szóváltás után.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu-Kérlek-mondta- Bármit kérhetsz, ha tudsz segíteni. Már mindent kipróbáltam, de semminem használt.Meglepetésemre pár évkönyvet tett elém.-Tessék. Ezeket akartad, nem? Vidd el őket. Csinálj velük amit akarsz.Még öt nap masszív hajmosás, és rendben lett volna a frizurája, de természetesen ezt nemakartam elmondani neki. Elvettem az évkönyveket.-Ha segítek-mondtam- békén kell hagynod a testvéremet. Érted?-Igen-vágta rá.-Nem hiszem. Nincs több mutogatás, ijesztgetés vagy háta mögött pletykálás. Nem kell, hogya legjobb barátnője légy, de nem akarom, hogy tovább inzultáld. Maradj távol tőle- levegőtvettem- nos, talán még egy bocsánatkérés is belefér.Laurel folyamatosan bólogatott míg beszéltem.-Oké, oké. Most rögtön bocsánatot kérek tőle.Odapillantottam, ahol Jill állt a csodálóival, Lee csokrával a karján.-Nem, ma éjszakára már elég volt a furcsa dolgokból neki. Holnap is jó lesz.-Ok. Meglesz- mondta Laurel-ígérem. Csak mondd, mit csináljak, hogy eltüntessem ezt ahajamról?Nem gondoltam, hogy Laurel mindenre bólogat, amit mondok ma este, bevallom régóta erre anapra vártam. Úgyhogy már előre bekészítettem a táskámba az ellenszert.Elővettem és Laurelszemei szinte kiugrottak, ahogy meglóbáltam előtte az üvegcsét.-Egy adag elég lesz. Használd sampon helyett. És utána meg kell szárítanod a hajadat- azüveg után nyúlt, de elkaptam előle.-Még egyszer. Nem szekálod tovább Jillt. Ha neked adom ezt a kis üveget, nem hallok többetsemmiféle piszkálódást. Nincs több gúnyolódás, ha Micahval beszél. Semmi vámpír vicc.Nem hívod többet ’nevermore’-t és kérdezősködsz a magas, sápadt emberekről.Bólintott.-Hogy mit ne hívjak? Senkit nem hívtam!Hezitáltam. Amikor a tetováló fickó említette, hogy valaki hívta és a vámpír külsejűemberekről kérdezősködött, én Laurelre gyanakodtam. Azt feltételeztem, hogy ez a vámpírosviccei része. Az értetlenkedő arckifejezése láttán azonban rájöttem, hogy nem ő volt.-Nos, ha továbbra is bármi rosszat hallok, a hajaddal történtek semmi sem lesz ahhoz képestami történni fog. Semmi. Megértettél?Reszketve bólintott.-T-tökéletesen.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euA kezébe nyomtam az üveget.-Ne feledd, mit mondtam.Laurel már éppen elfordult, de még vetett rám egy kényelmetlen pillantást.-Tudod, néha pokolian ijesztő tudsz lenni.Kiváncsi voltam vajon az alkimistáknak van e sejtelmük arról, miféle plusz melókat csinálokitt. De ez legalább most megoldott egy újabb problémát.Laurel kétségbeesése meggyőzött hogy a vámpíros viccek csak egy kitervelt taktika voltcsupán. Nem gondolta ő maga sem komolyan ezeket a vicceket. Ettől viszont továbbra isfennmaradt a kérdés, hogy akkor ki telefonált Nevermore-ba. Amikor kiértem végre azépületből és a kocsim felé tartottam tényleg úgy terveztem, hogy Keith lakásába megyek.Valakinek el kell rendeznie a holmijait , és ez legalább jó kifogás volt, hogy ne kelljen atöbbiekkel tartanom. Csak pár órácskáig tart, mielőtt visszamegyek Amberwoodba. Keithlakásában azóta sem volt senki, mióta az alkimisták rajta ütöttek. Az árulkodó jelek mégmindig ott voltak, ahol felfedeztük Clarence vérét és az ezüst készleteket. Az alkimistákelvitték a lényegesebb dolgokat, amikre szükségük volt, de a többit otthagyták. Reméltem,hogy találok pár olyan szert, amit a tiltott tetoválásokhoz használtak. Mindig jól jön ha vanpár extra vegyszer kéznél, akár egy strigoi elpusztítására, akár csak kísérletezni a kollégiumiszobában.Azonban nem voltam szerencsés. Mégha a tiltott tetoválás összetevőjének egy része nem isvolt illegális, az alkimisták a jelek szerint úgy döntöttek, hogy elkoboznak minden vegyianyagot és összetevőt. Ahogy a lakásban járkáltam, eldöntöttem, hogy megnézek mindent,hátha valami mégis hasznos lehet. Keith bizonyára nem fogta vissza a titkos kis üzletelését,elnézve a lakás berendezését. Kétlem, hogy enélkül is futotta volna olyan dolgokra, mint:királyi méretű francia ágy, óriási síkképernyős tv, a legmodernebb házimozi rendszer, és elégkaja, hogy minden este partit tudjon szervezni az elkövetkezendő hónapban. Szekrényrőlszekrényre mentem, és felháborodtam a töménytelen mennyiségű műkaja láttán. Mégis, talánjól jönne, ha vinnék belőle Jillnek és Eddienek, úgyhogy magamhoz vettem pár édességet,szín és méret alapján szortírozva.Aztán azon morfondíroztam milyen praktikus lenne Amberwoodba vinni a tévét. Badarságlenne itt hagyni az alkimistáknak, de el tudtam képzelni Mrs. Wathers arcát is, miközben éppfelráncigáljuk a tvt az emeletre. Abban sem voltam igazán biztos, hogy van-e egyáltalán elégnagy falunk hozzá. Lehuppantam Keith fekvőfoteljébe gondolkodni a tv kérdésen. A holmikközül a fekvőfotel vitte a prímet. A luxusbőr puha volt, mint a vaj, gyakorlatilag elsüllyedtema párnák között. Kár, hogy nem volt több hely Mrs. Terwilliger szobájában. Elképzeltem,2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euahogy Mrs. Terwilliger hátradől benne a kapucsínóját kortyolgatva, miközben egy régikönyvet olvasgat. Nos,bármi is legyen Keith többi cuccával, a Tv, a fotel vagy akár a többiholmi elszállításához nem elég a Latte, hanem költöztető autót kellene bérelni. Miután ezteldöntöttem, nem volt több okom a maradásra, de kedvem sem volt visszamenni. Tartottam aJillel való találkozástól. Ha még mindig szomorú az Adriennel váltott vitánk miatt, tutilelkifurdalásom lesz. Ha pedig megpróbálja megvédeni Adriant, azzal is elrontja a kedvemet.Sóhajtottam. A fekvőfotel borzasztóan kényelmes volt, úgyhogy egy kicsit még élvezniakartam a körülölelő kényelmet. Beletúrtam a táskámba némi házi feladatért, mikor kezembeakadtak az évkönyvek.Kelly Hayes. Szinte eszembe sem jutott sem ő, sem a többi gyilkosság miközben mindengondolatomat Keith és a tetoválások töltötték ki. Kelly alsóba járt, amikor meghalt, és ott volta kezemben az évkönyv, amely dokumentálta amberwoodi éveit. Még gólyaként is, Kellyszámtalan oldalon szerepelt az évkönyvben. Eszembe jutott, amikor Mrs. Weathers mesélte,hogy Kelly jó atléta volt. Nem vicc. Kelly szinte minden sportban jeleskedett. Amberwoodbanlehetővé tették, és ösztönözték a diákokat, hogy többféle sportolási lehetőséget kipróbáljanak.Az első évben szinte minden léteződíjat megnyert. Ami azonnal feltűnt, hogy Kellyhatározottan nem moroi volt. Ez a fekete fehér képek, és az évről évre látszódó változások isnyilvánvalóvá tették. Nagyon is emberi testfelépítése volt és kreol bőre egyértelművé tette,hogy szerette a napot. Épp átfutottam az alsós évkönyv indexeit, amikor kopogást hallottamaz ajtón. Egy pillanatra átfutott rajtam, hogy nem veszek róla tudomást. Biztos Keithvalamelyik lúzer haverja az, aki azelőtt is itt héderelt és tv nézés közben, Keith kajáit zabálta.Majd eszembe jutott,mi van ha valami alkimista dologról van szó. Pedig épp megtaláltamKelly bemutatkozását tartalmazó fejezetet amit kerestem. Letettem a könyvet, mielőttbátortalanul ajtót nyitottam volna. A kukucskálóban egy ismerős arcot pillantottam meg.-Lee?-kérdeztem csodálkozva miközben ajtót nyitottam.Félénken rám mosolygott.-Ne haragudj, hogy megzavartalak.-Mit csinálsz te itt?- kiáltottam és intettem, hogy jöjjön beljebb-Miért nem vagy a többiekkel?Követett a nappaliba.-Beszélnem kell veled. Amikor azt mondtad, hogy idejössz, tudni akartam, hogy az apámigazat mondott e? Hogy Keith már nincs itt?Visszaültem a fekvőfotelbe. Lee egy kósza pillantást vetett az ülőalkalmatosságra.-Bizony. Keith elment. Átminősítették.Keith valahol büntetését töltötte én pedig örültem neki, hogy megszabadultam a társaságától.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euLee körülnézett a drága bútorokon.-Kellemes hely- pillantása a nyitott szekrényre esett, ahol az alkimista holmik voltak azelőtt.A szekrény ajtaja még mindig bizonytalanul lógott a zsanérokon, eddig azzal sem igentörődtem, hogy rendet tegyek ott, ahol az alkimisták a tiltott szerek után kutakodtak.- Ide vajon….-Lee a homlokát ráncolta- ide vajon betörtek?-Nem egészen-mondtam- csak Keithnek sietnie kellett, mielőtt távozott.Lee a kezét tördelve nézett körül, majd tekintete megállapodott rajtam.-És nem jön már vissza?-Nem valószínű.Lee arca elsötétült, ami meglepett. Mindig az volt a benyomásom, hogy nem kedveli Keitht.-És lesz másik alkimista aki helyettesíti?- Nem tudom-mondtam. Ekörül még volt néhány vita.Keith lebukása megmentett attól, hogy Zoet tegyék a helyemre, és Stanton már most úgytekintett rám, mint a körzeti alkimista biztosra.-Ha valaki jön, az eltart még egy darabig.-Szóval Te vagy az egyetlen alkimista a környéken-ismételte,láthatóan szomorúan.Vállat vontam.-Néhányan vannak Los Angelesben.Ez furcsa mód felélénkítette.-Igazán? Meg tudod mondani azok…Lee elharapta mondatát meglátva a lábamnál nyitva lévő évkönyvet.-oh-markoltam fel a könyvet-csak egy kis kutatómunkát végzek a…-Kelly Hayesről-mormolta.A vidámság végképp eltűnt az arcáról.-Igen. Hallottál róla?- Felkaptam egy darab papírdarabot ami a kezem ügyébe esett, hogykönyvjelzőként a könyvbe tegyem.-Így is mondhatjuk-válaszolt.Meg akartam kérdezni, hogy ezt meg hogy érti, amikor észrevettem. Kelly tiszteletérecsináltak egy montázst, amely bemutatta a középiskolai élete minden részét. Nem meglepőmódon a legtöbb kép sportolás közben ábrázolta. Volt néhány kép amely a társadalmi éstudományos életét volt hivatott bemutatni, többek között egy báli kép. Egy fantasztikus kékszatén ruhát viselt, amely kiemelte sportos alakját. Épp a kamerába grimaszolt, amint épp egyszmokingos kar határozottan körülöleli.A kar Leehez tartozott.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHihetetlenkedve megráztam a fejemet és felnéztem Leere, aki értelmezhetetlen arccal nézettrám. Visszanéztem a képre, óvatosan tanulmányozva azt. Nem az volt a meglepő, hogy Lee aképen van-habár, ha őszinte akarok lenni, fogalmam sem volt róla, mit keresett ott. Amiigazán felkeltette a figyelmemet, az az időpont volt. Ez az évkönyv 5 évvel ezelőtt készült.Leenek abban az időben 14 évesnek kellett volna lennie, de a fiú aki Kelly mellőlvisszanézett rám biztos, hogy nem olyan idős volt. A képen lévő Lee pontosan úgy nézett ki,mint a mostani 18 éves Lee, aki velem szemben ült, ami teljességgel lehetetlen. A moroiknem voltak halhatatlanok. Úgy öregedtek, mint az emberek. Visszanéztem rá azongondolkodva, hogy megkérdezem, talán a testvére van e a képen.De Lee megelőzte a kérdésemet. Szomorúan rám nézett és megrázta a fejét.-Francba. Nem akartam, hogy ez történjen.És ekkor, egy kést rántott elő.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHuszonnegyedik fejezetFordította: NittyFURCSA, HOGY HOGYAN REAGÁL az ember a közvetlen életveszélyre. Hirtelen elöntötta teljes kétségbeesés, a szívem zakatolni kezdett, zihálva vettem a levegőt. Teljes pánik lettúrrá rajtam. Úgy éreztem, mintha egy hatalmas lyuk tátongna a mellkasomban. Az adrenalinszinte dübörgött az ereimbe és ekkor az elmém hirtelen kitisztult, a világ megszűnt léteznikörülöttem és belém hasított a gondolat: Ez az a kés amely, már egy jó pár torkot felhasított.És az enyém lesz a következő? Hírtelen éreztem az újra növekvő pánikot magamban, demegpróbáltam kontrollálni.Mozdulatlanná dermedve álltam vele szemben és nyugodt, de gyenge hangon lassanmegszólaltam:- Lee mi folyik itt? Mi ez az egész?Lee megrázta a fejét.- Ne tettesd magad. Tudom, hogy tudod. Túl okos vagy. Tudtam, hogy kitalálod, csaknem gondoltam, hogy ilyen hamar.Az agyam zakatolt. Még egy ember, aki okosabbnak hiszi, mint amilyen valójában vagyok.Ez persze hízelgő, de valójában fogalmam se volt, hogy mi folyik itt. Nem tudtam, hogy haezt elárulom, akkor jobb, vagy rosszabb helyzetbe kerülök, de úgy döntöttem, hogy továbbjátszom a hülyét.- Te vagy a képen – mondtam óvatosan az évkönyv felé mutatva a fejemmel.- Természetesen – mondta.- Te nem öregedtél egy percet se – vetettem egy gyors pillantás a képre, csak azért hogymeggyőződjek az igazamról. Még mindig érthetetlen volt ez az egész számomra. Csaka strigoi-k voltak kortalanok, ők miután strigoi-vá váltak nem öregedtek tovább. –Ez… ez lehetetlen. Te moroi vagy.- Pedig higgy nekem elég idős vagyok – mondta keserűen. – Na persze nem nagyon.Vagy legalább is nem annyira, hogy észre vedd, de higgy nekem, én már csak tudom.Ez nem olyan, mint amilyen lenni szokott.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euÉn még mindig tanácstalan voltam. Nem tudtam, hogy hogyan lett a kedves Lee-ből, akiannyira rajongva szereti Jill-t, egy félelmetes késes gyilkos. Azt sem érettem, hogy hogyannézhetett ki pont ugyan olyan fiatalnak, most is, mint öt évvel ezelőtt. De abban biztosvoltam, hogy csak is valami rettenetes dolog lehetett ennek a hátterében.- Te… megölted Kelly Hayes-t – a félelem, ami a mellkasomat szorította egyre erősebblett. A tekintetem a pengére tévedt. – És te voltál, … aki Melody-t …. és Tamarát…Bólintott.- És Diana-t. De te nem ismerted őt, ugye? Ő csak egy ember. Ti azt nem tartjátokszámon, csak azt, ha egy vámpír hal meg.Kár, hogy nem olvastam a helyi hírújságokat. Minden, ami segíthetett volna fényt deríteni ahalálesetekre egy karnyújtásnyira volt tőlem, csak nem figyeltem fel rájuk. De most mármindegy, mert én is úgy végzem, mint a többi lány, kivéreztetnek. Kétségbe esetten kerestemvalamit. Talán a megfelelő szavakat. Tudtam valamit mondanom kell és akkor előtört belőlema szociális érzékenységem.- Tamara az unokatestvéred volt – sikerült. – Miért ölted meg a saját unokatestvéredet?Egy pillanatnyi sajnálat villant át az arcán.- Én nem azt akarta. Úgy értem én voltam… nem voltam önmagam, mikor visszatértem.Én csak annyit tudtam, hogy újból fel kell, hogy ébredjek. Tamara rosszkor volt rosszhelyen és rossz időben. Megakartam kaparintani az első moroi-t… de hiába, nemműködött. Ekkor megpróbálkoztam másokkal is. Azt gondoltam, hogy valamelyikükképes lesz rá. Ember, dhampir, moroi… de egyikkel sem működött.Szörnyű kétségbeesés volt a hangjában és annak ellenére, hogy rettegtem tőle az egyik részemsegíteni akart neki… de én reménytelenül elveszett voltam.- Lee sajnálom. Nem értem, hogy miért kéne „másokkal próbálkoznod”. Kérlek, tedd le akés és beszéljük meg a dolgot. Talán tudok segíteni.Szomorúan rám mosolygott.- Tudod, nem akartam, hogy te legyél az. Azt akartam, hogy Keith legyen itt. Ő mindenbizonnyal megérdemelte volna, hogy meghaljon. És Jill… Nos, Jill szeret téged. Ezttiszteletben akartam tartani ezt. Meg aztán te voltál a tartalék megoldás.- Mindig van választási lehetőséget – mondtam. – Jill biztosan nem akarná, hogy ezt tedd.Mérges lenne, ha tudná…Hirtelen Lee a fotelhoz szegezett és a kést a torkomhoz nyomta.- Nem tudhatod! – kiáltotta. – Ő nem tudja. De ha megtudja, akkor biztos, hogy örülni fogneki. Meg fogja ezt köszönni nekem, így mi örökké együtt lehetünk és örökké fiatalok2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eumaradunk. Te vagy az egyetlen esélyem. A többiekkel nem működött, de… - ővégighúzta a kés pengéjét a tetoválásomon. – Te különleges vagy. Mágikus a véred.Szükségem van egy alkimistára és most itt te vagy az egyetlen esélyem.- Milyen…. esélyről…. beszélsz? – ziháltam a félelemtől.- Az esélyről, hogy halhatatlan legyek! – kiáltotta. – Istenem Sydney. Te el se tudodképzelni, hogy milyen érzés, ha elveszik azt. Végtelenül erős és hatalmas vagy… nemszámít az életkorod, mert tudod örökké fogsz élni. És akkor, minden szertefoszlik. Havalaha is megtalálom azt a lélekhasználót, aki ezt tette velem, megölöm. Megölöm őt,szárazra szívom, mint a szivacsot. Csak ébredjek fel ismét.A hideg futott végig a hátamon. A rettegés hullámokban tört rám, de mindennek ellenéremegpróbáltam felfogni, hogy miről is beszél valójában. A hívó szó azonban a „felébredés”volt, ezt a kifejezést, csak igen különös és sajnálatos esetben használták a vámpírvilágban.- Te egykor strigoi voltál – suttogtam, nem voltam benne teljesen biztos.Kicsit lazított a fogáson, amivel a torkomhoz nyomta a kés pengéjét.- Én egy isten voltam! És újra az is leszek. Esküszöm. Igazán sajnálom Sydney. Sajnálom,hogy te vagy itt és nem Keith. Én sajnálom, hogy rájöttél Keith titkára. Ha ma nem vagyitt, akkor én biztosan kerestem volna egy másik alkimistát LA-ban. De ugye te is látod,hogy nincs más választásom?!... – a kés még mindig a torkom előtt tartotta, de már nemnyomta a bőrömhöz a pengéjét. – Szükségem van a véredre. Nem maradhatok, így….Nem lehetek, csak egy halandó moroi. Vissza kell változnom.Kopogás hallatszott az ajtón.- Egy szót se – sziszegte Lee. – Mindjárt elmegy.Egy fél perc múlva ismét kopogtattak az ajtón, majd:- Sage, én vagyok az. Tudom, hogy itt vagy. Láttam a ház előtt az autódat. Azt is tudom,hogy nem vagy kíváncsi a képemre, de hallgass meg.Bang-bang - hallatszott a kopogás ismét, Lee az ajtó felé nézett és távolabb húzta tőlem akést. Nem gondolkodtam azon, hogy mit teszek, csak felkiáltottam:- Adrian!Felugrottam a székből és egy mozdulattal hatástalanítottam Lee-t. Az egyetlen cél, ami aszemem előtt lebegett, hogy biztonságba kerüljek. Ellöktem Lee-t mielőtt még reagálni tudottvolna. Az ajtó felé iszkoltam, már majdnem elértem, mikor Lee elkapott. Hamarabb ugrotttalpra, mint gondoltam volna. Lee rám ugrott és a földhöz szegezett. A vetődés következtébena Lee kése végigszántotta a karomat. A fájdalomtól felkiáltotta. Éreztem, ahogy a pengefelhasítja a bőrömet és belemélyed a húsomban.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAz ajtó hirtelen kinyílt – örültem, hogy nem zártam be Lee után – Adrian lépett be rajta, deaztán megdermedt a jelenet láttán, ami elé tárult.- Ne gyere közelebb – figyelmeztette Lee, aki ismét a torkomhoz nyomta a véres kést.Éreztem, ahogy a saját vérem végigcsorog a karomon. – Csukd be az ajtót. Majd… ülj leés tedd tarkóra a kezed. Megölöm, ha nem ezt teszed.- Mindenképp meg fog ölni…AHHH! – ahogy beszéltem a torkomhoz szorított késmegsértette a bőrömet. Nem elég, hogy meg akar ölni, még kínoz is.- Oké, oké – mondta és felemelte a kezét. A tekintete még soha nem volt ilyen józan éskomoly. Becsukta az ajtót letérdelt a földre és a tarkójára tette a kezét, majd szelíden, ígyfolytatta: - Lee én nem tudom, hogy mi folyik itt, de ezt abba kell hagynod, mielőtt mégtúl késő lenne. Nincs szükség erre a fegyverre. Nem tudsz minket itt tartani azzal akéssel.- Ez már korábban is működött – mondta Lee és még mindig a torkomhoz szorította a kést.A másik kezével pedig a kabátja zsebében kutatott, amit nagy nehezen elért. Egybilincset emelt ki belőle. Ez meglepett. A bilincset odacsúsztatta Adrian-nek.- Tedd fel a kezedre – amikor Adrian nem reagált azonnal a felszólítására Lee addignyomta a torkomhoz a kést, amíg a fájdalomtól felsikoltottam. – Most!Adrian felvette a bilincset és rákapcsolta a kezére.- Nem is baj, ha itt vagy – mondta Lee. – Talán éhes leszek, ha ismét felébredek.Adrian szemöldöke felszalad a homloka közepéig.- Újra felébredsz?- Ő egyszer már strigoi volt – sikerült megszólalnom. – Ő ölte meg a lányokat, akiknekelvágták a torkukat. Azért tette, hogy ismét visszaváltozzon.- Elég – csattant fel dühösen Lee.- Miért vágtad el a torkukat? – kérdezte Adrian. – Hisz ott vannak az agyaraid.- Mert nem működik! Nem tudom használni az agyaraimat. Ittam belőlük… de nem történtsemmi. Nem ébredtem fel újra. Így tudtam eltüntetni a nyomokat. Miután kiszívtam avérüket elvágtam a nyakukat, hogy ne jöjjenek rá ki tehette. Így a testőrök is azt hitték,hogy egy őrült strigoi garázdálkodik a környéken. Egyesek pedig azt, hogyvámpírvadászok….Láttam Adrianon, hogy megpróbálja megemészteni a hallottakat.- Ha a többiekkel nem működött, akkor Sydney-vel se fog.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ő az – mondta Lee buzgón. – Az ő vére különleges. Tudom. És ha nem… akkor kapoksegítséget. A barátaim ismét felébresztenek és aztán Jill-t is felébresztem és mi örökkéegyütt lehetünk.Adrian talpra ugrott, az arca tele volt haraggal.- Jill? Őt nem merészeld bántani. Egy ujjal se mer hozzá érni.- Ülj le – parancsolt rá Lee. Adrian pedig engedelmeskedett. – Sose ártanák neki.Szeretem őt. Csak azt akarom, hogy ő ilyen gyönyörű maradjon, mindörökre. De majdcsak azután ébresztem fel, ha már én is átalakultam és újra halhatatlan leszek.Megpróbáltam elkapni Adrian tekinteté abban reménykedve hát ha képes vagyok vele szavaknélkül is kommunikálni. Lee egyedül van, mi pedig ketten, ha egyszerre neki rontunk - akkormég úgy is, hogy Adrian keze meg van bilincselve - jó esélyekkel indulunk ellene.Lee egy pillanatra szabadon hagyta a torkomat, mert… mert… inni akart a véremből.- Lee – mondtam halkan. A túl sok mozgástól a torkomat, már több helyen felsértette akés. – Ha ez nem működött a többi lánynál, akkor nem hiszem, hogy én leszek amegoldás kulcsa. Mi van, ha miután megmentett a lélekhasználó… azután… már nemtudsz visszaváltozni. Nem számít, hogy kinek a véréből iszol.- Az a lélekhasználó nem megmentett meg! – üvöltötte Lee. – Ő tönkretette az életemet.Már hat éve próbálok újraébredni. Ez az utolsó lehetőségem. Azzal, hogy te és Keith idejöttetek megadtátok nekem ezt a lehetőséget. Nem én akartam, hogy ide gyertek. Ezmind a ti hibátok!Nem volt más választásunk, szembe kell szállnunk vele. Bármi is történjen, annál nem lehetrosszabb, mint, amit épp tenni készül velem. Adrian azonban még mindig nem nézett rám. Ezegy kicsit frusztrált. Vajon, mit forral a fejében?- Ez hiba volt – mondta Lee. – Nézz rám és mond el nekem, hogy mit tennél…Mi lenne ha pofon vágnám, vagy az nem segítene? - pörgött tovább az agyam, miközben Leemagyarázott.Tudtam Adrian nem olyan erős és gyors, mint egy dhampir és semmilyen fizikai elemet nemtudna fegyverként alkalmazni Lee ellen, hisz Adrian lélekhasználó. Az egyetlen fegyvere alélek ereje, de azzal képes volt átvenni az uralmat az emberek akarata felett. Kényszertalkalmazva az elméjükön. Minden vámpír úgy születik, hogy valamilyen szinten képes erre,de a lélekhasználók ebben a legjobbak. Nagyon ügyesen befolyásolják az emberek elméjét, decsak akkor, ha sikerül az áldozatukkal szemkontaktust teremteni.Lee viszont nem osztotta meg Adrian és köztem a figyelmét, ő folyamatosan rámösszpontosított és ezáltal blokkolta Adrian minden próbálkozását.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ezt már rég eldöntöttem – mondta Lee, miközben a szabad kezével megérintette a véreskaromat és letörölte róla a vért az ujjával, majd lenyalta a saját kezéről a vért. Apillantása elárulta, hogy valami rettenetesen meglepte… hatalmas undor jelent meg azarcán. – Nem – zihálta. Lee még egyszer megismételte a mozdulatot, csak most egykicsit több vért vitt fel az ujjára. – Valami…. valami baj van….Lee megragadta a vállamat, oldalra húzta a fejemet és a szája elindult a nyakam felé.Nyöszörögve próbáltam tőle elhózódni, miközben rettegtem az elkerülhetetlentől. De nemmélyeztette belém a fogait, csak a nyelve ért hozzá a nyakamon lévő karcoláshoz. Olyan volt,mint valami perverz csók, aztán hirtelen elrántotta a fejét. Rémülten nézett rám.- Mi van veled? – suttogta. – Mi van a véredben?Lee tett még egy kísérlete, hogy megízlelje a véremet, de valami visszatartotta őt.Összeráncolt homlokkal és dühösen állapította meg:- Nem tudom megtenni. Nem bírja a gyomrom. Vajon miért?Miután sem én sem Adrian nem válaszoltunk Lee egy pillanatra elmerengett. Abbanreménykedtem, hogy talán feladja. Vett egy mély levegőt és felegyenesedett. Aztán belémhasított a gondolat, hogy talán Adrianből akar inni, ha belőlem nem tud. Volt már egy kétmoroi az étlapján, de ehelyett a mobiljáért nyúlt és tárcsázott.- Dawn? Itt Lee. Igen… igen. Tudom. Kettő is van csak neked. Egy moroi és egyalkimista. Nem, nem az öreg. Igen. Igen, még mindig él. Még ma este. Ők tudják rólamaz igazat. Itt is meg tudod tenni… igen. Uhhhhú. Rendben. - Lee letette a telefont éselégedett mosoly jelent meg az arcán. – Szerencsétek van. Ők épp LA-ban vannak, ígynagyon hamar itt lesznek, főleg, hogy ők nem foglalkoznak a sebességi korlátokkal.- Kik ők? – kérdezte Adrian. – Emlékszem, hogy múltkor is egy Dawn nevű lánnyalbeszéltél. Akkor azt hittem, hogy ő is egy tüzes főiskolás lány.- Ők a döntéshozók a sorsom felett – mondta Lee álmodozva.- Tökéletesen értelmetlen és rejtélyes – motyogta Adrian.Lee elgondolkodva tanulmányozta Adriant.- Kikötődött a nyakkendőd. – mondta Lee, majd megfogta a nyakkendőt és lerántottaAdrian nyakáról – Így legalább nem olyan formális.- Vigyázz rá – mondta Adrian. – Selyem.A következő pillanatban Lee elvette a kést a torkomtól, de nem volt időm reagálni, mertegyből gyomron vágott és hátracsavarta a kezemet, amit aztán összekötözött Adriannyakkendőjével. Miután végzett a kötözéssel segített nekem felegyenesedni és leültetett2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAdrian mellé. Kínos csend támadt a szobában. Én próbáltam kiszabadítani a kezemet, de acsomó nem engedett, azért nem adtam fel a próbálkozást.Reménykedte, hogy Jill Adrianon keresztül, már értesült a helyzetünkről és megpróbál rajtunksegíteni. Azt csak sejtettem, hogy nagyjából még egy óránk lehet addig, amíg a„döntéshozók” ideérnek. Így hát úgy döntöttem, hogy halkan ugyan, de megkísérlem akommunikációt Adriannal.- Hogy kerültél ide? – kérdeztem suttogva.Adrian tekintete Lee-re összpontosult, még mindig abban reménykedett, hogy feltudja vennivele a szemkontaktust. A kérdésem hallatán azonban fél szemmel rám sandított.- Úgy mint mostanában mindenhova. Busszal.- De mért?- Mert nincs autóm.- Adrian – Elképesztő. Még akkor is képes felbosszantani, amikor az életünk forogkockán.Vállat vont és a figyelmét ismét Lee-re irányítottam, de a következő szavak nyilvánvalóvátették számomra, hogy hozzám beszél:- Azért, hogy bocsánatot kérjek tőled. Jill-csali szerint egy totál idióta voltam. Nem sokkalazután, hogy eljöttél utánad jöttem, hogy megkeresselek – elhallgatott, majd ékesszólóanhozzátette. – Nem minden jó cselekedet marad büntetlenül, azt hiszem.Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy Adrian miattam van ilyen helyzetben,bár nem én tehettem Lee ámokfutásáról, de Adrian azért jött ide, hogy bocsánatot kérjentőlem.- Felejtsük el. Te nem… nem tettél semmi rosszat – mondtam sután, abban reménykedve,hogy talán ettől egy kicsit jobban érzi, majd magát.Egy halovány mosoly jelent meg Adrian ajkán.- Te borzalmasan rosszul hazudsz Sage, de azért köszönöm, hogy még is megpróbálkoztálvele a kedvemért.- Nos, figyelembe véve a jelenlegi helyzetünket, az előbbi kis veszekedésünk semmiségehhez képest.Lee gyanakodva felén fordult, mivel hallotta a mi kis beszélgetésünket.- A többiek tudják, hogy itt vagytok? – kérdezte Adriantól.- Nem – mondta Adrian. – Azt mondtam nekik, hogy visszamegyek Clarence házába.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euNem tudtam, hogy Adrian hazudik, vagy igazat mond, bár ebben a pillanatban nem tűntfontosnak a dolog. Még ha tudták is volna, hogy hol vagyunk, semmilyen okuk nem lettvolna, hogy utánunk jöjjenek.Nincs semmi okuk rá, kivéve a kötelék.Visszatartottam a lélegzetemet, ahogy Adrian tekintete az enyémbe fúródott. Úgy nézett rám,mint aki attól tart, hogy véletlenül elárulom a titkukat. Most nem volt fontos, hogy Adrianelmondta-e a többieknek, hogy hova megy, mert ha Jill gondolatban követte Adrian útját,akkor ő már tudja, hogy mi folyik itt. Ha Jill tudja, hogy bajban vagyunk, akkor segíteni fog.Persze nem voltam benne biztos, hogy tudja, hisz Jill azt is bevallotta, hogy nem képesirányítani a kettejük kötelékét. Csak annyit tudtam biztosan, hogy erős érzelem behatásokkorAdrian elméje beszippantja őt. Nos, ha ez nem számít erős érzelmi behatásnak, akkor semmise.De még ha Jill rá is jön, hogy mi folyik itt, akkor is ott volt egy csomó ha. Jill egyedül nembír el Lee-vel. Felhívhatja a rendőrséget, de vajon ők tudnának segíteni rajtunk? Jill mégszólhat Eddie-nek, de vajon mennyi idő míg ők kijutnak a kollégiumból és visszaérnek avárosba? Értesítheti a testőrséget is, de vajon ideküldenének-e valakit? És mikorra érni ide azillető?Nem tudtam a kérdésekre a válaszokat. Csak azt tudtam, hogy csapdában vagyunk. Ittvagyunk megkötözve és bezárva Keith volt lakásában egy őrült volt strigoi-val, aki nem képesegymaga megölni minket és aki kétségbeesetten ismét strigoi-vá akar válni.- Kik jön ide Lee? – kérdeztem. – Kivel beszéltél az előbb? – Amikor ő nem felelt akérdéseimre, a következő lépés tűnt logikusnak. – Strigoi-k. Strigoi-k jönnek ide?- Ez az egyetlen módja – tárta szét a karját. – Más nem maradt. Sajnálom. Én nem bírokígy élni tovább. Én nem vagyok olyan, mint ti. Túl sok idő telt már el.Hát persze. Egy moroi kétféleképen válhat strigoi-vá. Az egyik, hogy vérivás közben megöliaz evésre kiszemelt személyt, de ez nem sikerült Lee-nek. A másik lehetősége – és ez agyakoribb eset – hogy egy strigoi majdnem megöli áldozatát, majd megeteti a saját vérévelazt, így aztán az áldozata strigoi-ként ébred fel. Ezt akarta Lee is tenni. Keresett egy strigoi-t,aki ismét felébreszti. Aztán ugyan ezt akarta tenni Jill-lel is. Az elvakult szerelme vezérelte őt.- Hidd el, nem éri meg – mondtam kétségbeesetten és a félelemtől remegő hangon. – Túlnagy árat fizetsz ezért. Elveszíted a lelkedet.Lee sajnálkozva nézett végig rajtam. Olyan hűvös volt, most a tekintete, hogy nem ismertemrá. Ez ugyan az az ember, aki nem rég még csodálattal és szerette Jill-t? Most ezeknek azérzéseknek nyoma se volt a fiú szemében.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem egészen. De honnan is tudhatnád milyen ez?! Te megfosztod magad azélvezetektől. Elzárkózol mások elöl. Soha nem vagy önző és soha nem nézed a sajátérdekeidet, csak másokét. Te „szigorúerkölcsök” szerint élsz, és ezek az erkölcsi normákmegfosztanak téged mindentől, ami jó lehetne az életedben. Rövid és sivár élet vár rád.Most így a halál küszöbén tudnál olyan dolgot mondani, amit szívesen megtettél volna,de az erkölcsid nem engedték?- De a lelked kárhozatra jut…- Mit zavarna ez engem? – kérdezte. – Miért éldelek, hogy hova jut a lelkem a halálomután, ha úgy is örökké fogok élni? Sok bolond ezzel nyugtatja magát, hogy ha meghal alelke a mennyek birodalmába jut. De én nem fogok meghalni!- De ez nem helyes – mondtam. – Nem éri meg.- Ezt nem mondanád, ha megtapasztaltad volna azt, amit én. Ha már egyszer sgrigoi vagy,nem akarsz ismét halandóvá válni.- Hogyan változtál vissza? – kérdezte Adrian. – Egy lélekhasználó tette?Lee felhorkant.- Úgy érted ki követte el ezt a merényletet ellenem. Nem tudom. Minden olyan gyorsantörtént. De amint megtalálom én esküszöm … AÚÚÚ! – kiáltott fel.Sikerült kiszabadítani a kezemet – nem sok hasznát vettem eddig az alkimista kiképzésemnek,de most rá kellett jönnöm, hogy legalább ezt megtanultam, hogyan kell a kicsomózhatatlancsomót is kigogozóni. A legnagyobb fegyver, amit nagy hirtelenjében találtam az amberwoodiévkönyv volt. Hát felugrottam és hozzá vágtam, bár ettől nem vált mozgásképtelené, vagyilyesmi, de a meglepetés ereje egy kicsit kibillentette magabiztos helyzetéből, összezavarodottés a kés is kirepült a kezéből. Kihasználva a helyzeti előnyt felrántottam Adriant is ésmegindultunk az ajtó irányába. A kés ami Lee kezében volt, most a szoba túloldalára került,így Lee, csak a puszta erejére számíthatott velünk szemben. Megragadta a sebesült kezemet éselrángatott Adriantól. Kirántott az egyensúlyomból, megbotlottam és kicsúsztam Lee kezeiközül. Adrian is irányt váltott és elindult felénk. Az összekötözött keze ellenére is sikerült egyjó nagyot taszítania Lee-n, aki megtántorodott és tett néhány lépést hátrafele, így volt egy kisidőm, hogy felpattanjak. Nem bizonyultunk a leghatékonyabb harci csapatnak, de biztosvoltam benne, ha sikerül egy kis előnyt szereznünk ki juthatunk innen.Lee most már teljesen meg volt zavarodva, nem tudta melyikünket kellene hatástalannátennie. Hirtelen eszembe jutott Eddie önvédelmi oktatása, amikor megmutatta, hogy hogyanés hol érdemes megütni valakit, hogy az igazán fájjon neki. Felmérve a helyzetünket, úgy2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eudöntöttem itt az ideje ezt kipróbálni. Ökölbe szorítottam a kezem, úgy ahogy Eddie tanította,felvettem az ütéshez szükséges pozíciót és teljes erőmből Lee arcába vágtam az öklömet.- ÓÓÓ! – felordítottam a fájdalomtól. Az öklöm sajgott az ütés következtében.Ha ez volt a biztonságos módja annak, hogy megüssünk valakit, akkor nem tudom, hogymekkora fájdalommal járt volna, ha nem így csinálom. Szerencsére úgy tűnt, hogy nem csaknekem fájt a dolog, hanem Lee-nek is. Az ütéstől hátra tántorodd ismét és az egyik fotelbenlandolt. A siker láttán teljesen elfagytam, de Adrian észnél volt és az ajtó felé kezdettrángatni, hogy kihasználjuk Lee átmeneti zavarát, ami reméljük, hogy hosszabb lesz, mint azeddigiek.- Gyerünk Sage, kifelé – mondta. – Jó voltál!Az ajtó felé siettünk, miközben Lee káromkodva megpróbált kikászálódni a fotelból. Már éppelértem volna az ajtó kilincset, amikor az ajtó kinyílt és két strigoi lépett be rajta.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHuszonötödik fejezetFordította: NittyEMLÉKSZEM, HOGY KINEVETTEM KEITH-ET, mikor először jöttünk Palm Springs-beés ő teljesen lefagyott a moroi-k láttán. De most ahogy ott álltam szemtől szembe a strigoi-kel– akik a legrosszabb rémálmomat váltották valóra – már tudtam, hogy pontosan ugyan aztérzem, mint akkor Keith. Nem volt jogom elítélni őt. Az ember teljesen elveszti aracionalitását, amikor a legnagyobb félelmével szembesül. Bár, ha most Keith itt lenne amoroi-k látványának súlya eltörpült volna a strigoik mellett. Miután az ember találkozik egystrigoi-val… hogy is mondjam, azután az emberek és a moroi-k közötti különbség, márelhanyagolhatónak tűnik. Egyetlen különbség számít, az ami élők és az élőhalottak közöttvan.Adriannal szorosan egymáshoz simultunk és láncot alkotva néztünk farkasszemet a strigoikal.Láttam már korábban is strigoi-t, de akkor nem tűntek ennyire félelmetesnek. Plusz akkorott volt Rose és Dimitri, akik bármikor készen álltak megvédeni. Most? Nem volt itt senki,hogy megmentsen minket. Most csak magunkra számíthatunk. Ugyan csak ketten voltak, deakár 200-an is lehettek volna.Mind a két strigoi nő volt és bár úgy néztek ki, mint akik a húszas éveik elején váltak strigoivá.De hogy milyen régóta voltak strigoi-k azt nem tudhattam.Lee lelkendezése miszerint így az ember örökké fiatal marad első ránézésre nem állta meg ahelyét. Néztem ezeket a szörnyetegeket és nem igazán hittem az örök fiatalságban. Perszeküllemre fiatalnak látszottak, de a lelki fiatalságukat felemésztette a pusztulás, amelykörüllengte ezek a teremtményeket. Az arcukon lehet, hogy nem egyetlen ránc sem, deijesztően és betegesen fehér volt a bőrük, sokkal fehérebb, mint a moroi. A tekintetük üresvolt, mint egy hulláé. Természetellenesen néztek ki.- Bájos – mondta az egyik nő, akinek a haja szőke volt. A testfelépítéséből ítélvevalószínűleg vagy dhampire, vagy ember volt, mielőtt strigoi-vá lett. – És pontosan aleírtak szerint.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nagyon kis csííííínosak – dünnyögte a másik strigoi lány buja mosollyal az arcán. Aző testalkata azt árulta el nekem, hogy ezelőtt moroi volt. – Nem tudom, hogy melyiketakarjam először.A szőke figyelmeztetően nézett rá.- Megosztozunk rajta.- Mit legutóbb – állapította meg a fekete göndör hajú strigoi.- Nem – mondta az első. – Az utolsó alkalommal te mind a kettőt megölted. Ott nemközösködtünk.- De én hagytam, hogy egyél belőlük.Mielőtt a lányok meg tudtak volna mozdulni, Lee feltápászkodott a fotelból és odaugrotthozzám.- Várj! Dawn. Megígérted. Az ígérted, hogy felébresztesz még mielőtt bármi másttennél.A két strigoi Lee-re figyelt. Én még mindig teljesen le voltam fagyva, meg se bírtammozdulni a két szörny közelében. De még az elsöprő félelem ellenére is valahol mélyensajnálatot éreztem Lee iránt. Kár érte. Az ugyan tényleg gonosz volt az előbb és figyelembevéve a helyzetet, amibe ő sodort minket, utálnom kellett volna, de még is az egyetlen érzés,amit most iránta éreztem az a sajnálat volt. Sajnáltam őt, amiért az egyetlen kiutat abban látta,hogy eladja a lelkét a halhatatlanságért cserébe és úgy gondolta, hogy ez a két strigoi az, akikvisszaadják számára az oly régen várt „szabadságot”. Pedig ez a két strigoi épp azontanakodott, hogy melyikünkbe harapjon bele előbb és siralmas volt, hogy ezt csak Lee nemlátta.- Kérlek – mondta Lee szinte esdeklő hangon. – Megígérted.Miközben Lee-re emeltem sajnálkozó tekintetemet észrevettem, hogy egy jókora piros foltvan a jobb orcáján. Ezt én okoztam neki a pofonnal. Büszkeség töltött el, de ahhoz azért nemvolt elég erős ez az érzés, hogy bátran szembe merjek szállni a két strigoi-vel. Biztosravettem, hogy abban a küzdelemben alul maradok.- Azt is tudom, hogy hol találunk még többet – mondta Lee nyugtalanul, miután neki isfeltűnt, hogy a „megváltói” nem sietnek hanyatt, homlok a segítségére. – Az egyik egyfiatal dhampir.- Már rég nem ettem dhapir-t – mondta a göndör hajú lány vágyakozóan.Dawn nagyot sóhajtott.- Engem ez nem igazán érdekel Jacqueline. Ha akarod ébreszd fel őt, hajrá! Én csak ezta kettőt akarom. Ő nem érdekel.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- De nem is fogok, akkor neked adni a dhampir-ból – mondta figyelmezetőenJacqueline.- Jól van. Jól van – mondta Dawn. – Csak siess!Lee olyan volt, mint akit teljesen kicseréltek, szinte sugárzott a boldogságtó… ez undorító!- Köszönöm – mondta. – Nagyon köszönöm. Én már olyan régóta várok erre. Elhiszem,hogy ez…AHHHH!Jacqueline olyan gyorsan mozgott, hogy nem is láttam, csak az egyik pillanatban még azajtóban állt a másik pillanatban pedig Lee mellett termett és belemélyeztette a fogait a fiútorkába. A moroi srác egy félig elfojtott sikolyt hallatott, majd a szeme elhomályosult és amámor kiült az arcára.Dawn becsukta az ajtót maga mögött, majd elindult a kanapé felé, de előtte gondoskodottarról, hogy mi se maradjunk az ajtó közelében. Átlökdösött minket a szoba túl felére. Bár nemmint ha esélyünk lett volna elmenekülni.- Nos – mondta szórakozottan. – Igazán élvezetes a műsor, nem gondoljátok?Sem én sem Adrian nem feleltünk a kérdésére. Mi csak egyszerűen a döbbenettőlmegdermedve néztük, ahogy Lee-ből kiszívja Jacqueline az életet.Látva Lee-t és a helyzetünket, esélyünk se volt élve kijutni a szobából. Szörnyű érzés kerítetthatalmában. Nagyon rossz volt látni azt amit Jacqueline csinált és azt is, hogy ezt Leemagatehetetlenül és örömmámorban úszva hagyja.Még soha nem láttam, amikor egy moroi, vagy egy strigoi eszik, de most már megértettem,hogy miért imádja Dorothy alávetni magát ennek. Az endorfinok olyannyira elkábítják azembert, hogy még a halál közeli állapot is kéjmámornak tűnik. Vagy talán csak Lee ennyireboldog, hogy újra strigoi lehet, bár kétlem, hogy ebben az eufolikus állapotban képes lennegondolkodni.Elvesztettem az időérzékem és nem tudom, hogy mennyi ideig szívta Jacqueline Lee vérét, deminden pillanat egy örökké valóságnak tűnk. A lány csak egyszer vette le a száját Leenyakáról, hogy megjegyezze:- Az ő vére nem olyan jó, mint vártam.- Akkor hagyd abba – javasolta Dawn, aki már nagyon unatkozott. – Csak hagydmeghalni és kész.Jacqueline egy pillanatig, csak nézte Lee-t, mint ha fontolóra venni ezt a lehetőséget is.Hihetetlen, hogy lehetett Lee ilyen ostoba, hogy hitt ennek a ét strigoin-nak – futott át azagyamon, mikor láttam, hogy Jacqueline egy pillanatra elbizonytalanodik, de aztánmegrántotta a vállát és úgy döntött folytatja.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Már majdnem kész. És én tényleg akarom azt a dhampir-t.A lány újra szívni kezdte Lee vérét. Lee már majdnem olyan sápad volt, mint egy strigoi ésfurcsán megfeszült a bőre. Ő szinte már furcsán tökéletes volt most. Az arcára ráfagyott amámoros mosoly. Jacqueline egyszer csak felemelte a fejét és letörölte a szájáról Lee vérét.Ezután felhúzta a pulóvere ujját és a mutató ujjának a körmét a csuklójára szegezte, hogyfelszakítsa azt, de aztán meggondolta magát.- Ah, ez így sokkal tisztább lesz – mondta és lehajolt a késért, ami a padlón hevertmellette.Megfogta a kést és könnyedén felhasította a csuklóját. A sötétvörös bugyogott elő a sebből.Teljesen elhűltem a látványtól, nem gondoltam volna, hogy pont olyan a vére, mint nekem.Feketének kellene lennie, vagy valamiféle savas folyadéknak.A lány a vérző csuklóját Lee szájára helyezte és hagyta, hogy a vér végig csorogjon a fiútorkán, egészen le a gyomrába. Kész horror volt. A halál szörnyű volt, de ez. Ez nem csakhogy szörnyű volt, hanem természet ellenes. Tanúja lettem a világ legnagyobb bűnének. Alélek fekete mágiájának. Ahogy a halottak újra életre kelnek. Úgy éreztem, hogy ez a világlegmocskosabb dolga, el akartam innen futni. Nem akartam ezt tovább nézni. Nem akartalátni, hogy egy barát szörnyeteggé válik.Valaki egyszer csak megszorította a kezemet. Adrian volt. A tekintete Lee-re és Jacqueline-reszegeződött, de a kezével megszorította a kezemet, annak ellenére, hogy még mindig meg voltbilincselve a keze. Meglepődtem a bőre melegségén, bár tudtam, hogy a moroi-kmelegvérűek, mint mi, de még is mindig is úgy gondoltam, hogy a bőrük jég hideg. De nemcsak a bőre melegsége volt meglepő, hanem az érintése is. Nem az a fajta érintés volt, mai aztsugallja, hogy nyugodjak meg mindjárt elpucolunk innen. Ez több volt annál. Az érintése aztsugallta, hogy nyugodjak, mert nem vagyok egyedül. Itt van velem ő is. Ez volt az egyetlendolog, amit tehetett, de abban a pillanatban ez nagyon sokat jelentett nekem, úgy éreztemmegnyugtat.Aztán valami furcsa történt. Vagy inkább nem történt.Jacqueline vére folyamatosan ömlött Lee szájába és bár nem tudtam, hogy mennyi strigoi vérkell ahhoz, hogy valaki átváltozzon tőle, de abban biztos voltam, hogy nem kell hozzá azátváltoztató strigoi összes vére. Túl sok vért vesztett már Jacqueline, bár ez nem árthatott egystrigoinak, maximum éhesebbé tette.Láttam, ahogy a lány tekintete zavarttá válik és eltűnik az önelégült mosoly az arcáról.- Mi tart ilyen sokáig? – kérdezte Dawn.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem tudom – mondta Jacqueline és kétségbe esetten vizslatta Lee-t. A szabad kezévelmegbökte Lee vállát. Láttam az arcán, hogy valami reakciót várt volna, de semmi setörtént. Lee teste magatehetetlenül vonaglott.- Még nem csináltál ilyet? – kérdezte Dawn.- De igen – csattant fel Jacqueline. – Még sose tartott ilyen sokáig. Ő neki, már rég felkellett volna ébrednie. Valami nem kerek.Felrémlettek Lee szavai, amikor kétségbeesetten mesélte, hogy nem képes önmaga strigoi-váválni. Csak annyit tudtam, hogy egy lélekhasználó változtatta őt újra moroi-vá és valami aztsugallta nekem, hogy nincs a földön olyan erő, ami ismét strigoi-vá változtatná.Hosszú percek teltek el, míg mi néztük Lee-t és vártuk, hogy történjen valami, de nem történtsemmi. Aztán Jacquelinei hátrább lépett és otthagyta Lee-t feküdni a széken.- Valami baj van – ismételte – Nem akarok több időt vesztegetni erre. Mer túl sok vértvesztegettem rá. Regenerálódnom kell.Azt akartam, hogy Dawn és Jaqueline elfelejtkezzenek rólunk, de a következő szavak ennekellenére kicsúsztak a számon. Csak úgy. Nem volt tudatos.- Nem tud újra felébredni. A lélekhasználó hagyott valamit benne és most már késő,nem lehet őt átváltoztatni.Mid a két strigoi rám nézett. Összerezzentem a piros szemeik láttán.- Én nem hiszek a lélekhasználókkal kapcsolatos történetekben – mondta Dawn.Jacqueline tovább morfondírozott.- Talán valami baja volt. Nem tudom pontosan megmagyarázni… egész idő olyanfurcsa volt. A vére íze…- Felejtsd el – mondta Dawn. – Meg volt a lehetősége arra, hogy átváltozzon. Nemsikerült, hát így járt.Láttam Dawn szemében megcsillanni a vágyat, a nyakamban lógó aranykereszt után kaptam.- Istenem védj meg – motyogtam, miközben Dawn elindult felém.Adrian megpróbálta őt megállítani, már amennyire a megbilincselt kezével képes volt erre.Nem volt elég erős és gyors ahhoz, hogy végleg feltartóztassa a lányt. Strigoi megragadtaAdriant, megemelte és a szoba túl felére hajította, úgy mint ha Adrian súlynélküli lenne.Ennek láttán felsikítottam, de alig hagyta el hang a torkomat, éles fájdalom hasított belém.Megragadta a hajamat, hátrarántotta a fejemet, hogy hozzáférjen a tokomhoz és aztán belémhasított az az éles fájdalom. Csak egy fél pillanatig tartott az egész, aztán valami édes érzéstolakodott a fájdalom helyére. Elégedettséget és boldogságot éreztem. Nem volt semmigondom a világon. Olyan jó volt ezt érezni, hogy arra vágytam még tovább és tovább2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euérezhessem ezt. MÉG. MÉG. MÉG. – zakatolt az agyamban. Mindent el akartam felejteni,csak erre a pillanatra vágytam, azt akartam, hogy…- Huh – nyögtem fel, miután hirtelen gyengülni kezdett az édes érzés, majd hírteleneltűnt és lassan elkezdett kitisztulni az agyam. Megpróbáltam ellökni magamtólDawn-t, de túl gyenge voltam.Dawn undorodva törölte le az ajkáról a véremet.- Mi a fene? – kérdezte. – Mi volt ez?- Mi a baj? – kérdezte Jacqueline és közelebb lépett hozzám.Zavartan nézett rám ő is. Dawn köpött egy nagyot a padlóra. A vérem ott piroslott a padlón anyálával keveredve. Undorító látván volt.- Az ő vére… Borzasztóan rossz. Ehetetlen. Ocsmány – mondta és újra a padlóraköpött.Jacqueline szeme elkerekedett.- Pont úgy, mint a másiknak – bökött Lee felé – Látod? Mondtam neked.- Nem – Dawn megrázta a fejét. – Nem lehet ugyan az. Ha olyan íz lett volna Leevérének, mint az övének, akkor nem lettél volna képes megenni – ismét a földreköpött.—Nem is arról van szó, hogy rossz az íze… hanem olyan, mint ha romlottlenne. – Látva, hogy Jacqueline nem hisz neki mérgesen felé taszajtott én pedig aföldre zuhantam. – Nem hiszel nekem? Akkor próbáld ki magad.Jacqueline egy tétova lépést tett felém, de Dawn megint köpött egyet a talajra és ezzel teljesenelvette a másik strigoi kedvét, hogy megkóstoljon.- Nem akarok megint valami szart inni. A fenébe is. Ez kezd egyre abszurdabb lenni.Jacqueline Adrianra pillantott, aki a szoba közepén állt és még sértetlen volt a nyaka.- Még mindig van egy. Gondolod, hogy az ő vére ehető? – motyogta Dawn.Teljesen kitisztult mostanra a fejem és ismét a rettegés kerített hatalmába. Vajon van rá esély,hogy túléljük ezt? Talán, ha nem ízlik nekik a vérünk, akkor lehet esélyünk. De sajnos rákellett döbbennem, hogy ez nem így van. Még ha nem is tudják kiszívni a vérünket, akkorsem fognak minket életben hagyni. Nem volt rá semmi okuk, hogy életben hagyjanak.A strigoik figyelemre méltó gyorsaságával Jacqueline Adrian felé ugrott.- Itt az ideje, hogy megtudjuk.Felordítottam, amikor Jacqueline a falnak préselte Adriant és beleharapott a nyakába. Ahogylány megízlelgette Adrian vérét egy elégedett mosoly jelent meg az arcán, így kivillant a véresagyara.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ez jó. Nagyon jó – mondta, majd végigsimított Adrian arcát. – Túl jó. Milyen kár.Pedig olyan aranyos.Dawn száguldott feléjük.- Én is had kóstoljam meg!Jacqueline figyelmen kívül hagyta és ismét belemélyeztette Adrian nyakába a fogát, ígyAdrian tekintete ismételten üvegessé vált. Eközben rám senki se figyelt. Megpróbáltamfelállni és megszerezni a táskámat, ami nem messze hevert tőlem a földön. Míg én atáskámban kutattam valami „fegyver” után a két lány felváltva ivott Adrianból.Meglepődtem magamon, hogy milyen gyorsan vettem számba a lehetséges menekülésiútvonalakat. Az eszem azt mondta, hogy nem menekülhetünk, de még is megakartampróbálni, hisz nem veszíthettünk vele. És nem bírtam ott ülni a szobában és nézni, hogymegölik Adriant. Valamit tennem kellett. Meg kell próbálnom megmenteni őt, ahogy ő ispróbált rajtam segíteni. Nem számít, hogy mi fog történni a lényeg az, hogy megpróbáltam.A táskám hatalmas volt és jó néhány dolgot tartottam benne, amire szükségem lehet, desemmilyen fegyverként használható dolgot nem találtam. De még ha lett is volna nálammondjuk egy pisztoly, vagy egy kés a strigoi-k ellen semmire se mentem volna vele. Ezektalán lelassítják a strigoi-kat, de megölni nem fogják őket. Tudtam megölni egy strigoit, akkorlehet, ha ezüstkarót szúrunk a szívébe, vagy ha lefejezzük, vagy ha felgyújtjuk őket.Tűz…A kezem megtalálta az amulett, amit nem rég készítettem Ms. Terwilliger-en. Én a múltkor,csak bedobtam a táskámba. Még az ötlet is nevetséges volt, de talán a túl sok vérveszteség,vagy az iszonyatos kétségbeesés vett rá erre. Még az ötlet is nevetséges volt, hogy pont ez fognekem segíteni, de még is megragadtam az amulettet és elmormoltam az utolsó varázsigét.Tudtam, hogy egy zacskó szemét, de az egyetlen dolog, amit most használni tudtam a strigoikellen az a tűz volt és ez egy tűzcsináló amulett.- Borulj lángba! Borulj lángba! – suttogtam.Ha a kisasszony ezt látná biztosan nagyon büszke lenne rám. De persze nem volt esélyemtovább elmélkedni ezen, mert Dawn haja lángba borult. Nem volt nagy tűz. Nem borították ela lángok a lányt teljesen, csak a haja lángolt, de a lány a döbbenettől felsikoltott éskétségbeesetten próbálta eloltani. A strigoi-k rettegtek a tűztől.Az állam a meglepetéstől a földre zuhant. Ja cqueline is visszahőkölt, abbahagyta Adriannyakának a szívogatását. Megragadta a fiút és elhajította őt, mint egy rongydarabot, majdDawn segítségére sietett.- Mi a fene volt ez? – kérdezte Dawn, mikor már eloltották a haját.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euA lány azonnal elindult felém. Dühös volt. Most már tudtam, hogy az egyetlen dolog, amitelértem ezzel, hogy közelebb hoztam a halálunk időpontját.Dawn megragadott, felrántott a földről és a fejemet belevágta a falba. Megtántorodtam az ütéshatására és úgy éreztem, hogy valami émelygő érzés lesz úrrá rajtam. Hányingerem volt.Ismét a fejem után nyúl, amikor hirtelen kinyílt az ajtó.Eddie állat az ajtóban és egy ezüst karót tartott a kezében.Bámulatos volt, hogy milyen gyorsan akcióba lépett. Nem volt szünet, se gondolkodás, hogyértékelje a kialakult helyzetet, Eddie egyszerűen, csak cselekedett. Eddie Jacqueline-t vettecélba, a lány pedig erre egy morgással felet és már is viszonozta Eddie támadását.Adrian a szoba közepén vergődött az endorfinoktól kábultan. Én megpróbáltam segíteni neki.Megragadtam a vállánál fogva és átráncigáltam a szoba biztonságos részére. Eddie eközbenrendíthetetlenül hárított a két strigoi támadását, akik megpróbáltak fogást találni rajta. A nagyküzdelemben a két strito nagyon figyelt arra, hogy még csak véletlenül se tudja Eddie beléjükmártani az ezüstkarót.Lenéztem Adrianra, aki vészjóslóan fehér volt és a pupillái teljesen össze voltak szűkülve.Nem tudtam eldönteni, hogy az endorfin miatt néz ki így, vagy a nagy vérveszteség hatására.- Jól vagyok, Sage – motyogta és sűrűn pislogni kezdett, mint ha a fény bántaná aszemét. – Keményebb vagyok, mint gondolnád – úgy pislogott, mint aki most ébredtfel. A pupillái hírtelen kitágultak és döbbent szemmel nézett rám. – Te jó isten. Jólvagy?- Jól leszek – mondtam és megpróbáltam felállni. De hirtelen megint szédülni kezdtem.Adrian is összeszedte magát és látva a bizonytalan mozgásomat megtámasztott. Kicsit viccesjelenet lehetett, ahogy megpróbálkoztunk egymásnak segíteni, miközben saját magunkat setudtuk megtartani.Felnéztem és hírtelen megakadt a szemem valamin.- Jill – suttogtam.Adrian azonnal követte a tekintetemet. Jill az ajtóban állt. Nem voltam meglepve, hogy ittlátom. Csak is ő szólhatott Eddie-nek erről az egészről és ha Eddie itt volt, akkor Jill selehetett máshol. Úgy állt ott az ajtóban, mint egy amazon. Tettre készen, hogy segítsen Eddienek.Egyszerre nyújtott inspiráló és ijesztő látványt Jill.- Nem. Ne Jill-csali – suttogta Adrian. – Ne csinálj semmilyen hülyeséget. Az Castileelintézi őket.- Tudja, hogy kell harcolni, láttam – mondtam.Adrian a homlokát ráncolta.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- De nincs is fegyvere. Anélkül pedig nem árthat ezeknek.Természetesen igaz volt. Azt pedig nem akartam, hogy Jill miattam sodorja veszélybe azéletét, de nem tudtam neki segíteni. Persze ha lenne fegyvere, akkor talán nem lenne olyannagy veszélyben. Így most a legkevesebb, amit tehetett, hogy elvonja az egyik strigoifigyelmét Eddie-ről, de ez nagyon veszélyes lenne. Eddie nagyon jól hárította a strigoi-ktámadását, de nem tudott helyzeti előnybe kerülni kettejükkel szemben. Valamit tennünkkellene. Valamit… és ekkor rájöttem, hogy mit tehetek.A világ még mindig forgott körülette, de Adrian minden tiltakozása ellenére sikerültbetámolyognom a konyhába. Alig tudtam elvonszolni magam a mosogatóig, de végül is csakoda értem. Megragadtam a csapot és kinyitottam.- Jill – kiáltottam.Felém fordult és ahogy meglátta, vagy meghallotta a csapból kitóduló vizet, már is tudta,hogy mit tegyen. Felemelte a kezét. A csap hirtelen kiszakadt a helyéről és patakokban törtelő a víz a mosogatóból. De nem folyt szét a konyhában, hanem a vastag vízsugár elindult anappali irányába. Egy vastag vízhengerré formálta Jill a vizet és Jacqueline hátánakirányította.Jacqueline megfordult és dühösen végigméret Jillt. Jill pontosan erre számított. Eddiemegragadta az alkalmat, kicsusszant Dawn szorításából és belevágta az ezüstkarójátJacqueline hátába. A lány megdermedt és Eddie meg tekerte az karót a lány szívében, majdkirántotta a kést a Jacquelineből és a testét Dawn-hoz vágta, hogy egy kicsit feltartsa őt.Jill látta, hogy már nem tud segíteni Eddie-nek, így hát a konyha felé indult.- Jól vagyok? – kérdezte. A tekintete, már nem volt olyan fürkésző, mint az előbb, mostpont olyan volt, mint szokott lenni. – Istenem. Annyira aggódtam miattatok. Olyanerősek voltak az érzelmeid. Azt nem tudtam, hogy mi történik, csak hogy valamirettenetes dolog lehet.Jill válla mellett Eddie-re sandítottam, aki még mindig furcsa táncot lejtett Dawn-nel.- Segítenünk kell nekik.Tettem néhány lépést a pult irányában, de hirtelen a térdem megrogyott. Jill magpróbáltelkapni és Adrian is közelebb lépett hozzám, hogy a vállával megpróbáljon megtámasztani.- Jesszus, Sage – kiáltott fel. – Te borzasztó állapotban vagy.- Nem vagyok olyan rosszul, mint te – tiltakoztam és még mindig aggodalmasan néztemEddie és Dawn táncát. – Belőled jóval többet ittak.- Igen, de nekem nincsenek nyílt sérüléseim – mondta és rámutatott a karomra. – Vagyegy esetleges agyrázkódásom.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEz igaz volt. Az adrenalin – a sok izgalomtól – teljesen eltompította az agyamat. Szinte nemis éreztem fájdalmat. Teljesen megfelejtkeztem a karomról. Nem csoda, hogy annyiraszédültem, hisz rengeteg vért vesztem én is. Vagy lehet, hogy a szédülés az agyrázkódás miattvolt? Nem tudhattam biztosan.- Itt – mondta Adrian óvatosan. Megfogta a kezemet az összebilincselt kezével. –Vigyázok rá.Adrian érintésétől bizsergő érzés járta át a karomat. Volt valami megnyugtató az érintésében.Olyan volt, mint egy ölelés. Úgy éreztem, hogy a feszültség és a fájdalom kezd elszállnibelőlem. Olyan könnyűnek éreztem magamat. Ő irányított. Ő vigyázott rám. Ő használta amágiát.- Nem! – kiáltottam fel és elrántottam a kezemet, de az érintésének hiánya belémhasított. Éreztem, hogy húz magához. Az egész, amin keresztül mentünk túl sok volt –Ne! Ne érj hozzám! Nincs szükségem a mágiára.- Sage, ettől jobban fogod érezni magadat, hidd el nekem – mondta.A mosogató szélébe kapaszkodva hátráltam tőle. Megpróbáltam kitörölni a fejemből azt amelegséget és biztonságot, amit az érintése adott nekem. Az érintésétől, még ez a horror iselhalványult, olyan érzésem volt, hogy képes lennék az egész életemet leélni ebben a vámpírvarázslatban.- Nem. Nem. Nem! Semmilyen varázslatot nem akarok! A tetoválásom, majdmeggyógyít. Erős vagyok- Sage…- Elég Adrian – mondta kedvesen Jill. Odalépett hozzám és a vállamra tette a kezét,hogy megnyugtasson – Semmi baj Sydney. Nem fog meggyógyítani téged.Megígérem.- Nem akarok varázslatot – suttogtam.- Az Isten szerelmére – morogta Adrian. – Ez a babonás baromság.- Nem lesz semmilyen varázslat – mondta Jill határozottan. Levette a blúzát, ami alattegy toppot viselt. – Mutasd a kezedet. El kell állítanunk a vérzést, hogy ne veszíts többvért.Egy mindent átható sikoly rántott vissza minket a valóságba. Eddie megölte Dawn-t. Míg énJillel és Adriannal vitatkoztam addig Eddie leterítette Dawn-t. Eddie arca és ajka vérzett. Atekintete kemény volt és győzelem ittas, de semmiképp se elbizakodott.Ahogy kihúzta a kést Dawn hátból az alkimista ösztönök elhatalmasodtak rajtam. A veszélyelmúlt és már csak egy dolgom maradt, hogy eltűntesem a tetemeket.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- A tetemek – mondtam. – El kell tűntetni őket. Van egy injekciós tű a táskámban.- Hé, hé – mondta Adrian, miközben ő és Jill megpróbáltak visszatartani. – Maradj aholvagy. Az Castile majd elintézi. Az egyetlen hely ahova mehetsz az a korház.- Nem. Orvost nem. Legalább is rendes orvost nem. Van egy mappa a táskámban,amiben benne vannak a legközelebbi alkimista orvos telefonszáma.- Hozd ide azt a táskát – mondta Adrian Jill-nek. – Mielőtt még sokkot kap itt. Énbekötözöm a karját.Figyelmeztetően néztem rá.- De semmi mágia! Lehet, hogy az könnyebbik út, de nem akarom.- Nyugi én most épp saját magamat gyógyítom – mondta Adrian és figyelte, hogy Jill atáskámban matat.Eddie odasétált Jill-hez, hogy közelről is szemügyre vegye a lányt, hogy biztosan jól van-e.Jill biztosította Eddie-t, hogy jól van. Eddie most pont úgy nézett ki, mint aki még több százstrigoi-t képes lenne megölni a puszta tekintetével.- A fenébe is – mondta Adrian, aki az összekötözött kezével próbálta bekötözni akaromat, kevés sikerrel. – Eddie keresd már meg Lee testét és szedd ki a zsebébőlennek a rohadt bilincsnek kulcsát.Jill a szavak hallatán megdermedt.- Lee testét – az arca sápadt lett, mint egy halottnak. A nagy kavarodásban nem is vetteészre Lee holttestét a fotelben, de most kiszúrta és megdöbbenve meredt maga elé.- Nem – kiáltotta egyszer csak. – Nem, nem, nem.Teljesen megrázta őt a fiú holttestének a látványa. Egy másodperc alatt Eddie mellettetermett, átölelte és megpróbálta megnyugtatni. Valamit a fülébe súgott, de Jill nem hallotta. Alány egész világa Lee volt. Úgy éreztem könnyek gyűlnek az én szembe is. Lee ugyanmegpróbált megölni és amikor nem volt képes rá ide hívott két strigoi-t, hogy ők tegyék meg,de Lee szerette Jill-t. Az iránta érzett szerelme tiszta és őszinte volt.A köteléken keresztül Jill nem látta az eseményeket, így nem tudta, hogy valójában mi történt.Lee így csak egy áldozat volt. Nem tudtam, hogy könnyebb lenne-e neki, ha tudná az igazat,vagy sem. Én csak találgattam. Eszembe jutott Adrian egyik festménye, amely a szerelmetábrázolja. Eddig nem értettem a kép jelentését, de most hogy láttam Jill rettenetes fájdalmáthirtelen kezdtem megérteni, mit is próbált Adrian ábrázolni azzal a képpel.A fordítás a www.konyvfanoknak.5mp.eu honlap számára készült.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHuszonhatodik fejezetFordította: NittyPÁR NAPBA BELE TELT, míg összeraktam a történet minden apró kis darabkáját Lee-ről ésarról, hogy hogyan is mentett meg minket Jill és Eddie azon az éjszakán.Lee történetét nem volt nehéz összerakni, ami a gyilkosságokat illeti. Ő ölte meg Tamarát,Kelly-t, Melody-t és Diant, az emberlányt, akit Lee a halála előtt említett. A gyilkosságokPalm Springs-ben, vagy Los Angeles-ben történtek az elmúlt öt évben. A gyilkosságok, minddokumentálva voltak, így mindent megtudhattunk róluk. Azonban Lee átváltozásáról, márjóval kevesebb információnk volt, Clarence története erről igen zavaros volt.A feltételezésünk szerint Lee-t kb. tizenöt évvel ezelőtt változtatta át egy strigoi erőszakkal.Tíz évet élt stritoi-ként, mikor egy lélekhasználó visszaváltoztatta, legnagyobb sajnálatára.Clarence szellemi állapota megkérdőjelezhető, hisz nem tűnt fel neki, hogy a fia tíz év után seöregedett egy napot se. Clarance igyekezett kitérő válaszokat adni, mikor arról kérdeztük őt,hogy tudta-e, hogy Lee strigoi volt. Lehetséges, hogy tényleg nem tudta, de a másikfeltevésünk az, hogy tagadásba menekül az öregember. Hasonlóképpen arra se derült fényt,hogy Clarence tudott-e arról, hogy a fia ölte meg Tamarát. Valószínű, hogy sokkalegyszerűbb volt neki azt hinni, hogy egy vámpírvadász tette, mint sem elfogadni, hogy a sajátfia egy gyilkos.Lee főiskoláján végzett vizsgálatok alapján arra jutottunk, hogy ő tényleg oda járt, mielőttstrigoi-vá változott volna. Amikor aztán ismét moroi lett, a főiskola, csak ürügy volt, hogyminél több időt tudjon tölteni Los Angeles-be, ahol könnyebben talált magának áldozatot,mint Palm Springs-ben.További kutatások kiderítették, azt amit, már én is sejtettem, hogy Kelly Hayes dhampir volt.A lány úgy nézett ki, mint egy ember, de kiemelkedően jó volt a sportban. Lee akkortalálkozott vele, amikor a lány meglátogatta Lee apján öt évvel ezelőtt. A fiú abban areményben, hogy többet megtudhat arról a lélekhasználóról, aki visszaváltoztatta őt.Megkörnyékezte hát a lányt, aki azonban nem tudott semmint arról a lélekhasználóról. Bár eza kérdés nem csak Lee-t foglalkoztatta, hanem a moroi-t is és minket alkimistákat is. Anyilvántartásunk alapján nagyon kevés lélekhasználó élt a világon és nagyon keveset istudtunk a lélekhasználók képességeiről. Szerettünk volna minél többet megtudni, de ezenterületen még a moroi-k is csak a sötétben tapogatóztak.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euClarence váltig állította semmit se tud a titokzatos lélekhasználóról és én hittem neki.Az alkimisták egész héten Palm Springs-be voltak, hogy segítsenek megtisztítani a terepet ésfelgöngyölíteni az ügyet. Minden érintettet kihallgattak bele értve engem is. Több ízben is bekellett számolnom a történtekről. Az utolsó beszámolómat Stanton-nak kellett megtennem egyebéd alkalmával.Rettenetesen érdekelt, hogy mi lett Keth ügyével, de úgy döntöttem, hogy nem hozom fel atémát a mostani eseményekre tükrében.- Lee boncolása kimutatta, hogy nem volt hétköznapi moroi – mondta Stanton miközbenfeltekerte egy adag carbonarat a villájára. Látszólag az evés nem zárja ki nála, hogy aboncolásról beszéljen. – De semmilyen… mágiára utaló jelet sem találtak.- De valaminek pedig kell lennie – csak piszkáltam az ebédemet, de nem ettem belőleigazán. – Az tény, hogy az öregedési folyamatok lelassultak a szervezetében, erretaláltak bizonyítékot az orvosok. De mi van a többivel? Én láttam amikor Jacquelinemegpróbálta átváltoztatni őt. Mindent az előírásoknak megfelelően csinált.Teljesen megdöbbentett, hogy ilyen szervtelenül beszélek erről az egészről. Ez azonban azalkimista kiképzésemnek köszönhető. Az az éjszaka örökre szóló nyomot hagyott bennem.Amikor esténként lefekszem és becsukom a szememet látom Lee-t meghalni. Azt a Lee-t, akiJill-nek virágot hozott és aki elvitt minket mini-golfozni.Stanton bólintott.- Ezek az elváltozások mind azt mutatják, hogy ezelőtt strigoi volt.Egy pár pillanatig csendben ültünk. Hagytuk, hogy legyen időnk megérteni az előbbi szavakjelentését.- Ez óriási – mondtam végül.Lee számos kérdést hagyott maga mögött. Miután visszaváltozott ismét moroi-vá, ugyan újraelkezdett öregedni, de sokkal lassabban. Miért? Nem voltunk benne biztosak, de ezönmagában is monumentális felfedezés volt. Én arra is gyanakodtam, hogy ő már nem tudottvarázsolni sem. Bár akkor nem tűnt fel nekem, de ha jobban belegondolok Lee nagyon idegesvolt, mikor Jill megkérte őt a golf pályán, hogy hozzon létre ködöt. Az a valami amimegváltozott benne az védte meg őt attól, hogy ismét strigoi legyen, de mi az? Igen ez óriásidolog volt.- Nagyon – érett egyet Stanton. – Ha mi megtalálnak, hogy mi az ami megvédi azembereket attól, hogy feláldozzák a lelküket a hallhatatlanságért, akkor az jócskánmegkönnyítené a mi dolgunkat is. Csak tudnunk kéne, mi védte meg Lee-t attól, hogyvisszaváltozzon.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Azt hiszem a moroi-k is ezt szeretnék tudni – mutattam rá a lényegre.Tudtam, hogy sok moroi és dhampir még a halálnál is rosszabb dolognak tartják azt, ha valakierőszakkal strigoi-vá változtatja őket. Ha lenne valamilyen mágikus dolog, amivel megtudnákvédeni magukat attól, hogy strigoivá változzanak, akkor jóval többször szállnának szembe astrigoi-kal. Mi most valami féle „mágikus vakcináról” beszélgetünk.- Természetesen – mondta Stanton, bár a hangja nem úgy csengett, mint aki nemaggódik amiatt, hogy versenyelőnyhöz juthatunk. – Talán meg tudjuk akadályozni,hogy valaki strigoi-vá váljék, de akkor is ott van a többi rejtély. A vére. Azt mondtad astrigoi-nak nem ízlett. Ez is lehet egyfajta védelem.Megborzongtam a rám szabaduló emlékektől.- Talán. Minden olyan gyorsan történt… nehéz megmondani. És ez természetesen mégnem véd a strigoi-tól.Stanton bólintott.- Ezt is meg fogjuk vizsgálni, de előbb ki kell derítenünk, hogy mi is történt valójábanLee-vel.- Nos – mondtam – a lélek ereje gondolom kulcs fontosságú szerepet fog játszani ebben,ugye? Hisz Lee-t egy lélekhasználó változtatta vissza.A pincérnő felén tartott és Stanton intett neki, hogy vigye el a tányérokat.- Pontosan. Sajnos nagyon kevés lélekhasználót ismerünk. Vasilisa Dragomir-nak aligvan ideje részt venni a kísérleteinken. Sonya Karp önként vállalta, hogy segít nekünk,ami nagyszerű hír, mert korábban ő is strigoi volt. Amit eddig sikerült megfigyelnünkrajta, hogy nála is lelassult az öregedés. De Sonya sajnos nem tud mindigrendelkezésünkre állni. Mi már megkértük a moroi-t, hogy küldjenek másvalakit, akiakár teljes munkaidőben is a segítségünkre tudna lenni…- Adrian? – kérdeztem.- Gondolod, hogy segítene nekünk a kutatásokban? Mint mondtam Sonya hajlandósegíteni, csak nem ér rá mindig és talán még kapunk más lélekhasználót is – tettehozzá. – Beszéltem a moroi-kal és megígérték, hogy küldeni fognak hozzánk néhánystrigoi szakértőt is, hogy segítsenek a kutatásban. Ezek az előzetes tervek. Deszükségünk lehet Adrian segítségére is.- Hűűű, nagyon gyorsak vagyok – mondtam.Adriant és a kutatást soha nem említeném egy napon. Nem tudnám őt elképzelni fehérköpenyben, kémcsövek között. Persze ez a kutatás tudom nem lenne ilyen, de azt is nehezentudom elképzelni, hogy Adrian valamire hozamosabb ideig összpontosítson. Kivéve, ha2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euvalami nemes dologról van szó. Vajon ez eléggé az? Nem voltam benne biztos. Nehéz voltkitalálni, hogy Adriannak, min számít eléggé nemes célnak, olyannak, amire hajlandó afigyelmét is szentelni. De abban biztos voltam, hogy tudom mi az amivel rá lehet őt bírni egyilyen dologra, bár az kevésbé volt nemes dolog.- Ha esetleg tudnál Adriannak szerezni egy saját lakást, akkor fogadni merek, hogy készörömmel segítene nekünk – mondta végül. – Ki akar jutni Clarence Donahue házából,mert hát elég rosszul érzi magát ott.Stanton szemöldöke felszaladt a homloka közepéig. Nem számított erre.- Nos. Ez nem túl nagy kérés, azt hiszem. Ott van Keith lakása, mi már kifizettük érte abérleti díjat egy évre előre. Oda be költözhet Mr. Ivaskova, ha akar, kivéve…- Kivéve mi?Stanton megrántotta a vállát.- Neked akartam felajánlani. Hosszas vita után úgy döntöttünk, hogy neked kell átvenniKeith munkáját… a szerencsétlen távozás után. Ha Amberwood-ban maradnál, akkoringáznod kellene az apartman és az iskola között, hogy mindent szemmel tudj tartani.A homlokomat ráncoltam.- De én azt hittem, hogy egyfolytában Jill mellett kell lennem.- Ez így volt. De találtunk egy másik lehetőséget is Jill megóvására. Találtunk egydhampir lányt, aki pont annyi idős, mint Jill, aki nem csak a testőre lehet Jill-nek,hanem a szoba társa is. Ő is csatlakozik a kutatókhoz, akik épp ide tartanak. Nem kell,hogy tovább diák legyél.Hirtelen forogni kezdett körülöttem a világ. Az alkimista tervek mindig mozgásban vannak.Sok volt az új információ erre a hétre, úgy tűnik. Nem nagyon értettem, hogy ez most mit isjelent. Nem lesz több házi feladat, nem lesz több középiskolai élet. Szabad lennék, akkorjöhetnék és mehetnék, amikor csak akarok. De ez egyben azt is jelentette, hogy eltávolodnák abarátaimtól: Trey-től, Kristin-től, Julia-tól. Persze Jill-t és Eddie-t továbbra is láthatnám, denem annyiszor, mint most. És ha most otthagyom a sulit valamikor máskor megengednék-enekem az alkimisták, vagy az apám, hogy egyetemre mennyek? Nem tarom valószínűnek, ígyhát marad ez.- Muszáj kiiratkoznom az iskolából? – kérdeztem. – Az nem lehet, hogy Adrianköltözne a lakásba és én pedig maradnák Amberwood-ban? Legalább is addig, amígnem találtok egy másik helyet a számomra?Stanton nem is próbálta meg leplezni a meglepetését.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Nem számítottam arra, hogy ott akarsz maradni. Azt hittem, hogy nem szeretsz egyszobában lenni egy vámpírral.Én egy idióta vagyok. Itt van a lehetőség, hogy lemossam magamról, azt a bélyeget, amivelKeith illetett. Amikor ideküldtek Keith azt mondta rólam, hogy egy „vámpírimádó” vagyok.Minden más alkimista, úgy döntött volna, hogy kiköltözik abból a szobából, így csak méginkább erősítem a gyanújukat. Hogyan tudnám megmagyarázni nekik, hogy nekem sokkaltöbbet jelent elhagyni az iskolát, mint ők azt gondolnák? Nem a szobatáram befolyásol ebben.- Oh – mondtam és próbáltam semleges arcot vágni. – Én arra gondoltam, hogy amoroi-k által ideküldött dhampir lehetne ezentúl Jill a szobatársa. Én pedig kaphatnákegy saját szobát.- Ez valószínűleg megoldható…- Őszintén szólva van néhány olyan dolog, ami miatt továbbra is szeretném Jill-entartani a szememet. Ez sokkal egyszerűbb lesz, ha én az iskolában maradok. Különbenis, ha Adriannak van egy lakása, akkor ő boldog és segíteni fog nekünk a rejtélykiderítésében. Így pedig ez a legjobb, amit tehetünk. Tudok várni.Stanton néhány másodpercig méregetett, a csendet csak azután törte meg, hogy a pincérkihozta a számlát.- Ez nagyon szép tőled. Te igazán profi vagy. Megnézem, mit tehetek.- Köszönöm – mondtam.Valami kellemes boldog érzés tört fel benne és én majdnem elmosolyodtam, ahogyelképzeltem Adrian arcát, mikor meghallja, hogy kap egy saját lakást.- Már csak egy dolgot nem értek – jegyezte meg Stanton. – Amikor megvizsgáltuk alakást néhány helyen kormot találtunk, ami tűzre utal. De egyik szemtanú se számoltbe tűzről.Úgy tettem, mint aki a homlokát ráncolja.- Őszintén szólva… mindenki kicsit kába volt a vérveszteségtől… persze én setudhatom biztosan. De arra emlékszem, hogy Keith szerette a gyertyákat. Talán aztmég ő csinálta. De tényleg nem tudom. Amire biztosan emlékszem, hogy milyenérzés volt az… ahogyan belém mélyeztette a fogait és hogy szörnyű volt a harapása…- Igen, igen – mondta Stanton. Gyenge hazugság volt, de Stantont teljesen elborzasztottaaz a gondolat, hogy belém mart egy vámpír. Ez volt az alkimisták rémálma ésmegértette, hogy sokkos állapotban lehettem azután. – Nos. Ne aggódj emiatt. Ez alegkisebb gondunk, most.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euNem éppen nevezném ezt kis gondnak. Mikor visszaértem a kollégiumban megkerestem Ms.Terwillinger-t, aki a könyvtári dolgozójában volt.- Tudja – mondtam és becsuktam az ajtót. Hirtelen elfelejtkeztem magamról és arról,hogy Ms. Terwillinger a tanárom. Leültem velem szembe és az össze dühömet, ami ahéten felhalmozódott bennem rázúdítottam. Úgy éltem az életemet, hogy tiszteletbentartottam mások érzéseit, de most a saját érzéseim felülkerekedtek rajtam. – Mindenamit velem csináltatott… a másolások. Mind csak azért volt, hogy elkészítesse velemazt az amulettet, csak hogy lássa milyen… – megráztam a fejemet – Ez az egészhazugság volt. Maga tudta… maga tudta, hogy… hogy igaz.Ms. Terwillinger levette a szemüvegét és érdeklődve rám nézett.- Ah, ha jól értem kipróbálta?- Hogy tehette ezt velem?! – kiáltottam fel. – Nincs szó arra, amivel el tudnám mondani,hogy hogyan vélekedek a mágiáról és a természetfeletti dolgokról!- Oh – mondta szárazon. – Valójában én mindent tudok a ti szervezetetekről – a tanárnőmegérintette a saját arcát ugyan ott ahol az én tetoválásom is volt. – Tudom, hogy a„testvéredet” miért kellett felmenteni a szabadtéri tornaórák alól és hogy a másik„testvéred” miért jeleskedik a sportban. Én nagyon is tájékozott vagyok afelől, hogymilyen erők működnek még itt a mi világunkban, elrejtve az emberek elöl. Ne aggódj,én kedvellek. Nem fogom elmondani senkinek. A vámpírok nem az én gondom.- Miért? – kérdeztem, hogy ne kelljen elismernem az ő tudását, amit igyekezett titokbantartani. – Miért én? Miért akarta, hogy elkészítsem azt az amulettet, ha tudja, hogyanérzek?- Hmmm…. van néhány oka. A vámpírok, mint tudjuk képesek egy bizonyos féle képenvarázsolni. Az ő kapcsolatuk a természeti elemekkel egy nagyon egyszerű kapcsolta ésa mágiának egy nagyon alap szintje. Az embereknek azonban nincs ilyesfajtakapcsolata a természeti elemekkel.- Az embereknek nem szabad mágiát használniuk – mondtam hűvösen. – Amit tettvelem azzal megsértette a hitemet.- Az emberek varázsoltak – folytatta, mint ha nem is mondtam volna semmit. – De mimegváltoztattuk a világot. Ez nem olyan egyszerű. Valóban a vámpírok képesekvarázsolni néha, de velünk semmi se olyan, mint amilyennek lennie kéne. Az őmágiájuk a belsőjükből fakad és kifelé áramlik. A miénk kívülről jön és azután jár átminket. Ehhez azonban rengeteg erőfeszítésre, koncentrációra és pontos számításra2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euvan szükség… igazából a legtöbb embernek nincs hozzá türelme, vagy készsége. Deolyasvalaki, mint te? Te jártas vagy az ilyen lelkiismereti dolgokban, te képes vagy rá.- Szóval csak ennyi kell ahhoz, hogy használjam a mágiát? Egyszerűen jó szervezőnekkell lenni? – nem zavart a burkolt megjegyzése.- Természetesen nem – nevetett – Szükség van egy természetes tehetségre is. Arra azösztönre, mai segíti a fegyelmet. Éreztem, hogy ez neked megvan. Látod, nekem isvan benne tapasztalatom. Egy kisebb boszorkány csoport tagja vagyok, de ez a csapatnagyon kicsi és gyenge. De te? Éreztem benned az erőt és az én kis kísérletem be isbizonyította, hogy igazam van.Úgy éreztem, hogy mindjárt megfagyok.- Ez hazugság – mondtam. – Csak a vámpírok használnak mágiát. Az emberek nem ésén sem.- Ez az amulett nem egy kacat, hanem maga a tűz – mondta. – Ő nem tudja, hogy te mivagy. De most hogy már rájöttünk, tudjuk, hogy mit kell tennünk. A veled születetterő jóval nagyobb is lehet, mint az enyém. Én kezdésnek az alapvető mágusképzéstjavasolnám.Nem tudtam elhinni azt amit hallottam. Ez nem lehetet a valóság. Olyan volt, mint ha egyfilmet néznék, mert ez egyáltalán nem az én életem volt.- Nem – kiáltottam fel. – Maga… maga őrült. A mágia nem létezik és én nemrendelkezem semmilyen képességgel sem. Ez természetellenes és helytelen. Nemfogom eladni a lelkemet.- Megtagadnál egy ilyen komoly képességet – mondta megdöbbenten.- Komolyan mondtam – olyan határozattan beszéltem, hogy alig ismeretem fel a sajáthangomat – Nem akarom, hogy bármi közöm legyen az okkult tudományokhoz.Örülök, ha segíthetek a jegyzetkészítésben és a kávé vásárlásban, de ha ilyesfajta őrültdolgokat akar… én elmegyek az irodába és követelni fogom, hogy tegyenek át egymásik tanárhoz. Higgye el nem lesz szükségem semmilyen varázslatra, hogymeggyőzzem a tanári kart erről.Majdnem elnevette magát, de aztán még sem.- Te valóban elutasítanád ezt a csodálatos lehetőséget, ezt a remek felfedezést?Nem válaszoltam.- Hát legyen – sóhajtott. – Ez egy nagyon nagy veszteség. De szavamat adom, hogy nemfogom újra felhozni ezt a mágia dolgot.- Nem is hagynám, hogy megtegye – mondtam hevesen.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euMs. Terwilliger csak vállat vont.- Nos, akkor ha már itt vagy hozhatnál nekem egy kávét.Az ajtó felé indultam, majd eszembe jutott valami.- Te vagy az egyetlen, aki tudsz erről az egészről? És nem beszél serről senkinek se?- Miért tenném ezt a világgal? – kérdezte meglepetten. – Én már úgy is tudom, hogy holtalálom őket.Nagyszerű – gondoltam. – Egy másik rejtély.Meg volt beszélve, hogy aznap együtt vacsorázok Eddie-vel, Jill-vel és Micah-vel azebédlőben és ők már egy ideje vártak rám. Jill érthetően nehéz időszakon megy most keresztülLee halála miatt. Az összes vallomása, bókja és ígérete a porba hullt vele, beleértve az is,hogy Lee élőhalott királynőt akart csinálni Jill-ből, ezt persze senki se bánta.Eddie is és én is megpróbáltunk vele beszélni, de nem segített. Egyedül Micah volt az aki egykicsit jobb kedve tudta deríteni. Azt hiszem talán azért, mert nem foglalkozott nyíltan adologgal. Persze csak annyit tudott az egészről, hogy Lee meghalt, de azt hitte, hogy egybalesetben hunyt el és természetesen a vámpírokról se tudott semmit. Míg Eddie és énfolyton, úgy tettünk, mint ha amatőr pszichológusok lennénk, addig Micah egyszerűen, csakmegpróbálta elterelni a gondolatait és megpróbálta boldoggá tenni Jillt.- El kellett mennem – mondtam bocsánatkérően, amikor leültem.- Rachel Walker egy újabb leckét adott nekünk, amit varrógéppel kell majdelkészítenünk.Eddie csak a fejét rázta.- Még mindig nem értem, hogy miért iratkoztál be a varró klubba.Ez nem volt igaz, mind jól tudtuk, hogy miért csatlakozott Miach is a klubhoz. Jill arca olyanvolt, mint aki mindjárt elsírja magát – azt hittem Lee jutott erről is az eszébe – de aztán egymosoly jelent meg az ajkán.- Úgy gondolom, Micah igazán jó ruhákat készít. Talán egy nap az ő ruháit fogombemutatni.Megráztam a fejemet elrejtve ezzel a saját mosolyomat.- Nincs semmilyen modellkedés egy jó darabig.A bemutató után Lia és még jó néhány divattervező szerette volna, ha Jill elvállalná mástervezők ruháinak a bemutatását is. Vissza kellet utasítanunk a védelme érdekében és azért,hogy nehogy fény derüljön a kilétére.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Tudom, tudom – mondta és felálltak Micah-vel. – Később találkozunk a szobában.Szeretnék veled beszélni.- Persze – bólintottam.Eddie és én néztük őket, ahogy elmennek. Felsóhajtottam.- Ez lesz a baj megint – mondtam.- Talán – értett egyet. – De Jill tudja, hogy mit lehet és mit nem. Ő okos és felelősségteljes.- De Micah nem tudja – mondtam. – Ő könnyen bedől sok mindennek, még ennek is – aszeme sarkából figyeltem Eddie-t. – de ő csak egy ember.Eddie még nézte Micah-t és Jill-t, de most hirtelen rám szegezte a tekintetét.- Tessék?- Nézd Eddie nem fogom azt állítani, hogy a szerelemben szakértő lennék, de az látom,hogy te megőrülsz Jill-ért.- Ez nem igaz.- Láttam mind végig, de csak azon az estén döbbentem rá, amikor lebuktattam Keith-t.Látom, hogy nézel rá. Tudom mit érzel iránta. Én már csak azt szeretném tudni, hogymiért hagyod, hogy Micah körülötte legyeskedjen? Miért nem hívod el őt valahova éskímélsz meg minket rengeteg bajtól?- Mert ő a húgom – mondta fanyarul.- Eddie! Komolyan beszélek!Elfordította a fejét, majd vett egy mély levegőt és ismét rám nézett.- Mert Jill sokkal jobban csinálja ezt az egészet, mint én. Akarsz hallani a moroitársadalmi ranglétráról? Hát jó, moroi és dhampir között soha nem lehet semmilyenkomoly kapcsolat.- Igen, de ez, nem olyan nagydolog – hebegtem – nem olyan, mint ember és vámpírközött.- Talán nem, de vele, akár olyan is lehetne. Ő nem akármilyen moroi. Ő királyi sarj. Egyhercegnő. És látod, hogy ő tényleg az. Okos és gyönyörű. Nagydolgokra született ésegy testőr, mint én nem érintheti. A vérvonala királyi. A fenébe is én még azt setudom, hogy ki az apám. Az hogy vele randizzak számomra tilos. Az én feladatom az,hogy megvédjem. Biztonságban kell tartanom és minden figyelmemet erre kellszentelnem.- Úgy gondolod, hogy ő inkább megérdemel egy embert helyetted? – kérdeztemhitetlenkedve. – Mind a ketten tabuk vagytok számára, nem?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ez így nem ideális – vallotta be. – De még mindig van esélye egy normális társadalmiéletre…- Mi van ha egy másik fickó? – szakítottam félbe. Mi van ha egy másik ember hívnárandira? Szerinted az is rendben lenne? – Nem válaszolt és ebből tudtam, hogy amegérzésem helyes. – Ez többről szól, mint sem, hogy nem tartód magad méltónakJill-hez. – folytattam. – Ez Micah-ről szól, ugye? Vagy is inkább Mason-ről.Eddie elfehéredett.- Honnan tudsz róla?- Adrian mondta.- Fene egye meg – mondta Eddie. – Miért nem olyan feledékeny, mint amilyennek tetteimagát?Elmosolyodtam ezen.- Nem tartozol Micah-nek semmivel. De biztosan nem Jillel. Ő nem Mason, nemszámít, hogy mennyire hasonlít rá, nem ő.- Ez több mint aminek látszik – monda Edde töprengve. – Micah ugyan olyan, mintMason: optimista, lelkes. Mason is ilyen volt. De őt túl hamar elragadta a túlvilág.Nem hagyom, hogy ez Micah-vel is meg tőrtényen.- Micah nincs veszélyben – mondtam szelíden.- De megérdemli a jó dolgokat. És még ha ember is tudom, hogy megérdemli Jill-t.Mind ketten megérdemlik egymást, mert mind ketten megérdemlik a jó dolgokat.- Igen és te pedig megérdemeld a szenvedést? Szereted Jillt és ezért úgy gondold nekiegy hercegre van szüksége, ugye? És úgy érzed, hogy Masont mindenben támogatnodkell? – megráztam a fejem. – Eddie, ez őrület. Ezt neked is látnod kell.- Talán – vallotta be. – De úgy érzem, hogy ez a helyes.- Hát én inkább mazoizmusnak hívom. Azt érezteted Jill-vel, hogy a legjobb barátjaakarsz lenni.- Csak azt akarom, hogy boldog legyen. Ezért érdemes feláldozni magamat. – Eddiehidegen rám mosolygott és gyengéden megfogta a kezemet, mielőtt meg állt volna azingajárat előttünk. – Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy nem vagy szakértő aromantikában? Nos, igazad volt!2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euHuszonhetedik fejezetFordította: NittyÚGY GONDOLTAM, HOGY Adriant nagyon leköti az új lakásának rendbehozása. Nemvesztegette az időt amint lehetett birtokba vette Keith lakását, Clarence nagy meglepetésére.Kicsit neheztelt az öregember a fiúra. Miután elvesztette Lee-t az összes szeretetét Adrianrairányította, így meglepte, mikor a fiú közölte vele, hogy elköltözik. Persze ennek ellenére isClarence házának ajtaja ezután is nyitva állt előttünk és az etetőjét is a rendelkezésünkrebocsájtotta, de semmit nem volt hajlandó elhinni arról, amit Lee-ről, vagy a strigoik-rólmondtunk. Az ugyan elfogadta, hogy Lee meghalt, de továbbra is a vámpírvadászokathibáztatta mindenért.Nem sokkal az után, hogy Adrian átköltözött átmentem hozzá, hogy megnézzem mindenrendben van.Azt az információt kaptam, hogy a moroi-k által küldött kutató egység a mai napon fogmegérkezni és szerettem volna velük Jill és Eddie előtt találkozni.Biztosra vettem, hogy a csoport tagjai között van Abe, Sonya és Jill új szobatársa is. Azt issejtettem, hogy jönnek még mások is, de hogy kik arról nem volt semmilyen információm.- Hűűha – mondtam, amikor Adrian beengedett a lakásába.Még csak pár napja volt ott, de teljesen átrendezte a lakást. Minden bútort lecserélt, kivéve aTv-t. Friss festékillat lengte be a lakást és sokkal otthonosabb volt, mint eddig.- Sárga, hümm? – kérdeztem és nagy szemekkel bámultam a nappalit.- Aranyvesszőnek nevezik – javított ki. – Állítólag ez vidám és megnyugtató.Rá akartam mutatni, hogy két dolog nem jár kéz a kézben, de aztán meggondoltam magam. Aszín egy kicsit kellemetlen volt, bár ettől teljesen átalakult a nappali. Keith ideében egy nagydrapéria volt a szobában, mi nyomasztó volt, most a szoba színes és fényes volt. Hirtelenmegborzongtam, ahogy visszagondoltam a szoba régi külsejére. Még ha Adriannak nem lettvolna szüksége erre a lakásra, akkor se biztos, hogy képes lettem volna ide beköltözni és ittlakni. A két strigoi nő és Lee halálának emléke túl intenzív volt…- Hogy engedheted meg magadnak ezeket az új bútorokat? – kérdeztem. Az alkimistákodaadták neki a lakást, de más fizetségről nem volt szó.- Eladtam a régi dolgokat – mondta Adrian látszólag nagyon elégedetten. – Az a fekvőfotel… - habozott egy pillanatig. Azon tűnődtem, hogy őt is most látja a saját szeme2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euelőtt Lee haláltusáját. – Az ért kaptam a legtöbbet. Megdöbbentően sokat fizettek érte.De a lényeg az, hogy így ki tudtam cserélni a többi bútort is. Ez használt, de szerintemjó választás volt, nem?- Nagyon szép – mondtam és végigfutattam a kezemet a kanapé kárpitján, amire Adrianrámutatott. A fallal együtt kísérteties volt, de még is hangulatos. A sárga fel és abútorok közötti kontraszt elhalványította az itt történtek emlékét. – Gondom azértvenned kell még jó néhány dolog. Feltételezem, hogy még nem vásároltál semmilyenháztartási cuccot.- Ne hogy azt hidd – mondta. – El se tudod képzelni, hogy mi mindent vettem –elmosolyodott, de ahogy jobban megvizsgált a mosoly eltűnt az arcáról. – Hogy vagy?Vállatvontam.- Jól. Miért ne lennék jól? Ami velem történt közel sem olyan rossz, mint amin Jillment keresztül.Oldalra döntötte a fejét.- Nem is tudom. Jill nem nézte végig egy srácnak a halálát. És arról se felejtkezzünkmeg, hogy ugyan az a srác nem sokkal korábban meg akart ölni téged, hogy aztánismét felülkerekedhessen a halálon.Pontosan ezek voltak azok a dolgok, amelyek körül a gondolataim forogtak az elmúlt héten.Néha nem zavartak, de máskor olyan súlyként nehezedtek rám, hogy alig kaptam levegőt.Strigoi rémálmok kínoztak éjszakánként.- Jobban vagyok, mint gondolnád – mondtam lassan miközben a földet bámultam. –Amit Lee csinált az borzalmas, de az idő segíteni fog abban, hogy túljussak rajta.Tudod mi az amire a legtöbbet gondolok?- Mi? – kérdezte Adrian óvatosan.A szavak gát nélkül törtek elő belőlem. Nem gondoltam, hogy pont Adriennel fogokilyenekről beszélni, bárkivel, de hogy pont vele…- Lee azt mondta nekem, hogy elvesztegettem az életemet eddig és hogy távolságtartóvagyok az emberekkel. És, hát, amikor utoljára találkoztam Keith-vel ő azt mondtanekem, hogy én naiv vagyok, hogy nem ismerem a világot. És ez részben igaz is…naiv vagyok. Nekem óvatosabbnak kellett volna lennem Jill esetében. A legjobbatakartam Jill-nek és azt hittem Lee lesz az, pedig jóval nagyobb fenntartással kellettvolna kezelnem őt. Nem vagyok harcos, mint Eddie, de az én feladatom lett volna,hogy a világi dolgokat szemmel tartsam… Szeretnék szívből szeretni. De nem sikerül.Én rossz ember vagyok.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Sage, a te legnagyobb hibád, hogy hallgatsz olyanokra, mint Keith Darnell. A srác egyidióta volt, egy seggfej és még egy tucat hasonló jelzővel tudnám illetni, de azok márnem valók egy olyan hölgynek, mint te.- Látod? – mondtam. – Csak elismered, hogy valamiféle érinthetetlen tiszta lélekvagyok.- Soha nem mondtam ilyesmit – kérte ki magának Adrian. – A lényeg az, hogy te sokkaltöbbet érsz, mint Keith valaha. Ami pedig Lee-t illeti ő buta volt és nevetséges. És aztse feled, hogy senki se sejtette, hogy milyen is Lee valójában. Nem voltál egyedül.Ezen még nem gondolkoztál. Vagy… - felhúzta a szemöldökét. – Talán. Nem aztmondtad, hogy Lee Keith-et akarta megölni?- Igen… de Keith-t túl korán kellett távoznia.- Látod, még egy pszichopata is felismerte az érdemeidet és nem téged akart megölnielőször.Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevesek.- Ettől még nem érzem jobban magamat.Adrian vállat vont.- Akkor vegyük a másikat. Te egy szilárd és megbízható személyiség vagy Sage. Perszeneked is vannak hibáid, mint például, hogy szemkímélően sovány vagy, hogyhaszontalan információkkal tömöd tele a fejedet és jó érzéked van ahhoz is, hogymásokat felbosszants. Verd ki a fejedből Lee és Keith szavait, mert nem ismertektéged.- Sovány? – kérdeztem ijedten és reméltem, hogy nem pirultam el és hogy így nemveszi észre, hogy a másik két megjegyzése mennyire lefegyverezett. Kellemes aszemnek. Persze ez nem pontosan az, amit mondott, de még is a karcsúságomra tettmegjegyzése melegséggel töltött el. Miután egy életen át azt hallgattam, hogy amegjelenésem „elfogadható”, ez most egy szédítő bók volt – főleg tőle.- Csak azt mondom, amit látok.Majdnem felnevettem.- Igen. Igen, igen. Beszéljünk inkább másról. Elegem van ebből.- Ok – Adrian néha nagyon feltudott dühíteni, de el kell ismernem, hogy szeretem afigyelmességét. Ezért is mertem előhozakodni ezzel a kényelmetlen témával, mert veleerről is könnyű volt beszélgetni. Vagy legalább is így gondoltam. – Nem érzed ezt?Hírtelen egy holtest képe villant be, de jelenleg ez volt az egyetlen dolog, ami a fejemben járt.Túl sok volt az elmúlt hetekben a halál és a pusztulás. De aztán beleszagoltam a levegőbe.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- A festék illatát érzem… és várj… fenyőillatot?Úgy tűnt Adrian nyomon van.- Átkozott tisztítószer. Fenyőtisztító, amit használtam – intett a konyha felé drámaian ésa kezére pillantott. - Ezek a kezek nem végeznek még fizikai munkát.Benéztem a konyhába.- Mire használtad? A szerkényekre?- A szerényeknek semmi baja nem volt. A padlót és a pultot kellett letakarítani –Teljesen meglepődtem a hallottakon, főleg miután hozzá tette. – Egyszer még le iskellett térdelnem.- Te fenyőtisztítót öntöttél a pultra és a kőre is? – kérdeztem.A padló kerámiából készült a pult pedig gránitból.- Igen. Mert?Úgy tűnt nagyon büszke, hogy valami igazán hasznosat csinálhatott életében, így nem tudtamrávenni magam, hogy elmondjam neki a fenyőtisztítót fára szokták használni. Bátorítóanrámosolyogtam.- Igazán szép munkát végeztél. Át kellene jönnöd és segítened kellene kitakarítani az újkollégiumi szobámat. Mindent ellep a kosz.- Lassan a testel Sage. A saját házam kitakarítása is nagy meló volt ám.- De megérte? Ha szerettél volna maradhattál volna Clarence lakásában, ott nem kelletvolna takarítanod és még saját szakácsod is volt.- Egyértelműen megérte. Sose volt még saját otthonom. Talán a Bíróságon… de az isinkább olyan volt, mint egy kollégiumi szoba. De ez? Ez király. Nem volt sok érteennyi fáradság. Köszönöm.A komikusan nézett rám miközben a takarításról beszélt, de még is volt valami a tekintetében,méregetett. Hirtelen úgy éreztem magam, mint múltkor abban a lélekálomban, mintha avesémbe látott volna.- Mit? – kérdeztem.- Hát ezt. Tudom, hogy te bevetettél egy két furfangos alkimista trükköt ezért. – Nemmondtam neki, hogy a lakást nekem akarták adni az alkimisták és én őt ajánlottammagam helyett. – És minden mást is. Hogy hittél bennem, pedig néha igazán nagyseggfej vagyok. És tudod te akkor megmentetted az életemet.A földet néztem.- Nem csináltam semmit. Eddie-nek és Jill-nek kell megköszönnöd. Ők mentettek megminket.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Biztos vagyok benne, hogy engem már nem tudtak volna megmenteni, ha te nemgyújtod fel azt a kurvát. Hogy csináltad?- Semmit se tettem – tiltakoztam. – Csak egy, uh, kémiai reakció volt, egy alkimistatrükk.Végigmért és láttam valamit ismét megvillanni a szemében. Nem voltam benne biztos, hogyhitt is nekem, de nem kérdezősködött tovább.- Hát az arca azt tükrözte, hogy a markodban van. Megleptél. És aki meglepi AdrianIvashkov-t az megérdemli az elismerést.Hátat fordítottam neki, szégyenlősen – és idegesen a tűz varázslat miatt, aminek, most márszemtanúja is volt – és odasétáltam az ablakhoz.- Igen, hát, megnyugtatlak nem önzetlenül tettem. El se tudod képzelni, hogy mennyipapírmunkával jár egy halott moroi.Felnevetett, de az a nevetés egyike volt azoknak a nevetéseknek, ami szívből jön.- Rendben, Sage. Ha te mondod! De rá kellett jönnöm, hogy te sokkal bátrabb, vagy,mint az első találkozásunkkor gondoltam.- Tényleg? Annyi melléknévközül pont ezt a szót találtad, bátor? – A kötekedéseit egyrejobban tudtam kezelni. Megpróbáltam elterelni a figyelmemet a szó mögöttesjelentéséről és igyekeztem megfékezni a zakatoló szívemet, kevés sikerrel – Tudod, temeg egy kicsit kiegyensúlyozottabb, vagy most, mint akkor amikor megismertelek.Mellém állt.- Hát, ne mond senkinek, de azt hiszem jót tett nekem ez a kis távolság a Bíróságtól. Azidőjárás ugyan szar, de Palm Springs még is jót tett nekem és úgy érezem. És mégrengeteg meglepetést tartogat számomra ez a város. És persze itt vagytok ti. A festősuli. És a fenyőtisztító.Nem tudtam visszatartani a nevetést. Vigyorogva néztem fel rá. Én csak félig vicceltem azzal,hogy ő megváltozott. Még vérzett a seb – amit Rose és Dimitir vájt, a lelkébe – de márelkezdett összeforrni. Stabilabb és erősebb lett és ha ez az állapot továbbra is megmarad,akkor Adrian egy figyelemre méltó átalakuláson fog keresztül menni.Beletelt néhány másodpercbe, míg rájöttem, hogy őt bámulom, mialatt a gondolataimelsodortak a valóságtól. És valójában ő is engem nézett, volt valami csodálat a szemében.- Istenem Sage. A szemed. Hogy hogy még soha nem láttam őket?Valami kellemetlen érzés fogott el.- Mi van velük?2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- A színük – lehelte. – Amikor a fényben állsz. Csodálatos… mint a megolvadt arany.Ezt le kell festenem… - Felém nyúlt, de aztán visszarántotta a kezét. – Szépek. Tegyönyörű vagy.Attól ahogy most rám nézett szinte megfagytam, a gyomrom liftezni kezdett, bár azt nemtudtam volna megmondani, hogy miért. Olyan volt, mint ha ő most látna engem először… ésez megijesztett. Sokszor kaptam tőle incselkedő, vicces bókokat, de ennek az intenzitásateljesen más volt, mint a mostaninak, és ezt nem tudtam, hogy hogyan kellene lereagálnom.Az hogy „gyönyörű vagyok” az jóval több volt, mint amire én fel voltam készülve. Idegeslettem és egy lépést hátrább léptem. Eltávolodva a napfénytől, ami eddig megvilágította aszememet.Hallottam, hogy a lélek képes Adriant teljesen elragadni, de erre most semmilyen jel nemutalt. Meg akartam próbálni elütni a helyzet élét egy szellemes megjegyzéssel, amikor valakikopogott az ajtón, mind a ketten összerezzentünk.Adrian pislogott és az előbbi elragadtatása elhalványult. Az ajkán egy ravasz mosoly jelentmeg, olyan volt, mint ha semmi se történt volna.- Showtiem?Bólintottam. A megkönnyebbülés, az idegesség és …. az izgalom furcsa keveréke járta át atestemet. Nem teljesen voltam biztos abban, hogy ezeket az érzéseket Adrian, vagy azismeretlen látogató váltotta ki belőlem. Csak abban voltam biztos, hogy most hirtelen újratudtam lélegezni.Adrian átsétált a nappalin és kinyitott az ajtót. Abe lépett be rajta csillogó szürke és sárgaruhában, szinte összhangban Adrian lakásának színeivel. Széles mosoly jelent meg a moroiférfi arcán.- Adrian, Sydney… milyen jó újra látni titeket. Ha jól tudom az egyikőtök, már ismeriezt a fiatal hölgyet? – lépet félre az ajtóból és így megláthattuk a mögötte állóaranybarna hajú dhampir lányt. A lány kék szemei tele voltak aggodalommal.- Hello Angeline – mondtam.Mikor azt mondták nekem, hogy Angeline Dawes lesz Jill új szobatársa, azt hittem, hogy csakviccelnek. Angeline egyike volt azoknak az Őrzőknek, akik a Nyugat-Virginia hegységeibenéltek, elszigetelten a moroi és az emberi civilizációtól. Itt a moroi-k, az emberek és adhampir-ok együtt éltek. Számos érdekes szokásuk volt, de a legmegdöbbentőbb, hogy őkpártolták a fajok keveredését.Később úgy gondoltam, hogy Angeline nem is olyan rossz választás. Ő pont egy idős voltJillel, talán a kapcsolatuk is szorosabb lesz, mint amilyen kettőnk között volt Jill-vel.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAngeline nem kapott harci kiképzést, mint ahogy Eddie, de meg volt a sajátos harcitechnikája.Angeline-t a saját népe „fertőzöttnek” – számkivetetnek tarja – amiért elhagyta az Őrzőket – asaját népét.Ahogy végig néztem rajta meglepett, hogy milyen jól alkalmazkodott úgy környezetéhez,divatos ruhát viselt. A pimaszság kiült az arcára, bár ez akkor is jellemezte az arcát, mikor azŐrzőkkel élt, de most ehhez társult valami zavart, ideges tekintet, főleg amikor körbenézettAdrian lakásában. Ageline eddig nomád körülmények között élt, így Adrian lakása a TV-velés a hatalmas kanapéval igazi luxus lehetett számára.- Angeline – monda Abe. – Ő Adrian Ivashkov.Adrian kinyújtotta felé a kezét.- Örülök.A lány egy pillanatig habozott, de eztán viszonozta Adrian üdvözlését.- Örülök, hogy találkoztunk – mondta a lány furcsa déli akcentussal. Majd néhánymásodpercig tanulmányozta Adriant. – Túl jól nézel ki ahhoz, hogy hasznodat islehessen venni.Ziháltam a meglepetéstől. Adrian kuncogott és megrázta a lány kezét.- Ennél nagyobb igazságot soha senki nem mondott – mondta.Abe rám pillantott. Talán egy pillanatig látszott a rettegés az arcomon, ahogy elképzeltemmilyen kárt okozhat Angeline egyetlen szavával, vagy tettével Amberwood-ban.- Kétségtelen, hogy Sydney … alig várja, hogy kivallathasson és ellásson egy pár jótanáccsal, mielőtt még elkezdenéd az iskolát – mondta diplomatikusan Abe.- Kétségtelenül – ismételtem meg.Adrian már beljebb ment a lakásba, de még mindig kuncogott.- Ezt bízzuk Jill-csalira. Vagy még jobb, ha Castile-ra bízzuk. Az jó lesz neki.Abe mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, teret engedett nekem, hogy egy pillantástvessek a folyosóra, ami teljesen üresnek bizonyult.- Csak ti ketten jöttetek? – kérdeztem. – Úgy hallottam, hogy jönnek mások is. Az egyikSonya, igaz?Abe bólintott.- Igen, ő is jön. Csak még leparkolnak. Nagyon nehéz itt parkoló helyet találni.Adrian kérdőn nézett rám.- Hé, Keith autóját is megörököltem?- Attól tartok nem – mondtam. – A kocsi Keith édesapjáé volt és már vissza is vette.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAdrian álla a földre zuhant.Abe zsebre tett kézzel sétálta körbe a nappalit. Angelina pedig maradt ott ahol eddig volt. Azthiszem, hogy Abe még mindig a helyet vizsgálta.- Ó, igen – tűnődött Abe. – Nagy tragédia ami Darnell úrral történt, igaz? Nehéz az élet.– Elhallgatott és Adrianhoz fordult. – De úgy tűnik, hogy te nagyon is jól jártál ezzel.- Hé – mondta Adrian. – Megdolgoztam ezért. Ne vádoljon azért, amiért nem tudtamClarence házában maradni. Tudod, hogy valami furcsa oknál foga azt akartad, hogy ottmaradjak, de…- És erre te mit tettél? – kérdezte Abe egyszerűen.Adrian a homlokát ráncolta.- Mit?- Pontosan tudtad, hogy mit akartam. Sejtettem, hogy valami furcsa folyik ClarenceDonhaue házában. Tudtam hogy köze lehet a vérkereskedelemhez. Reméltem, hogysegítesz felgöngyölíteni az ügyet. – Abe a szakállát simogatta. – Természetesenfogalmam se volt, hogy Mr. Darnell-nek is köze van ehhez. Nem számítottam arra,hogy Sydney-vel összeálltok és megfejtitek a rejtélyt.- Én azért nem vonnák le ilyen messzemenő következtetést – mondtam szárazon.Valami furcsa dolog jutott az eszembe. – Miért érdekel téged, hogy Keith és Clarencevámpírvért árult? Úgy értem, hogy ez alkimista ügy… de miért érzem, úgy, hogytéged is foglalkoztatott?Meglepettség csillant Adrian szemében, majd kérdőn Abé-ra nézett.- Talán azért, mert nem szeretnék versenytársakat.Az állam a földre zuhant. Senki számára se volt titok – se moroi-k, se az alkimisták számára –hogy Abe Mazur számos illegális tevékenységet űz. Azt viszont soha nem gondoltam volna,hogy Abe vámpírvért árul az embereknek. De rá kell jönnöm, hogy Abe esetében soha semmise lehetetlen.- De most – mondta Abe – ne beszéljünk ilyen kellemetlen dolgokról.- Kellemetlen? – kiáltottam fel. – Ha te ezzel…Abe felemelte a kezét, hogy megállítson.- Elég, kérlek. Nem szeretném, ha oda lyukadnánk ki, hogy ezt meg kell beszélned azalkimistákkal, mart akkor esetleg más dolgokat is meg kéne velük beszélni. Mondjukpéldául azt, hogy mi lett Mr. Darnell szemével.Megdermedtem.- Strigoi-k vették el – mondta Adrian türelmetlenül.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu- Ugyan már – mondta Abe és egy győztes mosoly jelent meg az arcán. – Én azt hittem,hogy te ennél okosabb vagy. Mióta csonkítanak meg a strigoi-k csak úgy valakit? Igazszükségem volt minden ravaszságomra ehhez. Nem hinném, hogy valaha is valakirájönne az igazságra. Elvesztegetett tehetség, mondom neked.- Mit mondasz? – kérdezte Adrian döbbenten. – Nem strigoi-k voltak? Azt mondod,hogy valaki kivágta a szemét, de miért? Azt mondod, hogy te… - Adrian hangjaelakadt és a tekintete köztem és Abe között cikázott – Ez az ugye? Alku az ördöggel.De miért?Összerezzentem. Három kérdő szempár meredt rám. Tudtam egyszerűbb, ha beismerem aztamit Adrian, már félig kitalált. Talán elmondhattam volna neki az igazat, ha kettesbenvagyunk. Talán. De most így nem, hogy Abe önelégült mosollyal az arcán méreget. Angelinekívülálló volt előtte talán tudtam volna erről beszélni, de Abe előtt nem.Nem tudtam elmondani Adriannak, hogy a nővéremet Carly-t néhány évvel ezelőtt én találtammeg, miután Keith megerőszakolta. Még ez az előtt volt, miután főiskolára ment volna. Carlynem akart Keith-tel randizni, de apán kedvelte a fiút és ragaszkodott hozzá, hogy Carly nekosarazza ki. Keith egy arany ember volt, aki soha nem tesz semmi rosszat. Keith még sosekapott nemleges választ, így Carly-tól se fogadta el. Carly késő éjszaka zokogva kúszott behozzám a szobámba az eset után. Én egyből szólni akartam a szülőknek, de Carly ijedt volt ésfélt különösen apánktól. Fiatal voltam és majdnem olyan ijedt, mint ő, így hát azt tettem, amitCarly jónak látott. Megígértem, hogy nem szólok egy szót se senkinek. Próbáltam őtmeggyőzni arról, hogy nem csinált semmi rosszat, de még így sem akarta, hogy beszéljünkbárkinek is erről.Ez volt az egyik legnagyobb hibám az eddigi életem folyamán. Utáltam, hogy hallgatnomkellet, de közel sem annyira, mint Keith gondolkodását, miszerint semmi rosszat nem tett,hisz Calry is akarta.Ez akkoriban történt, mikor először találkoztam Abe Mazur-ral, úgy gondoltam, hogy Keithmásképp is megfizethet a történtekért. Szóval én egyességre léptem az ördöggel. Nemfoglalkoztam azzal, hogy a buszú milyen kicsinyes és hogy ezzel a tettel mennyirelealacsonyítom magam, csak azt járt a fejembe, hogy Keith-nek bűnhődnie kell.Abe rendezett egy hamis strigoi támadást és kivágta Keith szemét. Cserébe Abe alkimistaalkalmazottjává váltam. Az egyességünk része az volt, hogy segítek Rose-nak kijutni abörtönből.Most már úgy gondolom, hogy bizonyos szinten még szívességet is tettem Keith-nek, hisz ígymég jobb pasinak érezte magát, mert a lányok, még így se tudtak neki ellen állni.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euEzt most biztosan nem tudtam elmesélni Adriannak. A fiú még mindig kérdőn nézett rám. Azarcán egymillió kérdés sorakozott, ahogy megpróbálta kitalálni, hogy miért béreltem fel egybérgyilkost.Laurel szavai ismét a fülemben csengettek: „Tudod, te néha pokolina ijesztő tudsz lenni.„Egy nagyot nyeltem.- Emlékszel, amikor azt kérted, hogy bízzak benned?- Igen… - mondta Adrian.- Hát most én kérem ugyan ezt.Hosszú pillanatok álltak előttem. Nem nagyon tudtam rávenni magam, hogy Abe-ra nézzek,de tudtam, hogy szokásos gúnyos mosoly van az arácán.- A „bátor” tényleg enyhe kifejezés – mondta Adrian. Lassan bólintottam, úgy éreztem,hogy órák teltek el mostanáig. – Rendben, én bízom benned Sage. Bízom benne, hogynagyon jó okod volt erre.Semmi szarkazmus Adrian hangjában. Halálosan komolyan gondolta, amit mondott. Azontűnődtem, hogy tényleg kiérdemeltem-e a bizalmát. Volt egy furcsa pillanat azelőtt, mielőttAbe megérkezett, amikor Adrian a szemeimről beszélt. Furcsa érzéseket kavarva fel bennem.- Köszönöm – mondtam.- Mi? – követelte Angeline. – Ti most miről beszéltek?- Érdektelen, hidd el nekem – mondta Abe, aki igazán élvezte ezt a helyzetet. –Személyiség fejlődésről, ki nem fizetett tartozásokról és az élet nagy leckéiről. Megilyesmi.- Ki nem fizetett tartozás? – kérdeztem meglepődötten. – Én már többször ismegfizettem az adósságomat. Már csak az alkimistáknak tartozom hűséggel. Nekednem. Kvittek vagyunk.Abe még mindig mosolygott, de kissé bizonytalanabbá vált a mosolya. Hirtelen úgy éreztem,hogy kicsúszott a talaj a lábam alól szinte képes lettem volna odarohanni és felnégyelni Abe-t.- Nos, ez továbbra is, ahh…- kopogtak – Itt vannak a többiek – az ajtó felé sietett.Adrian közelebb lépett hozzám.- Nem rossz Sage. Én pedig csak azt hittem, hogy egyszerűen félsz Abe Mazur-tól.Egy halovány mosoly szalad az arcomra.- Nem vagyok benne biztos, de talán igazad van – mondtam.Egymásra mosolyogtunk és ahogy a tekintetünk találkozott, úgy éreztem, hogy az előbbiérzés, mikor még kettesben voltunk kezd visszatérni. Összeszorult a gyomrom. Valószínűleg2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.euAdrian nem érzett ilyet, de a mosolya kicsit felmelegítette a szívemet. Nagyon vonzó volt.Egyszer csak az ajtó felé intett a fejéve, bár az ajtó még zárva volt.- Sonya.A lélekhasználók, ha elég közel voltak egymáshoz, akár még zárt ajtón keresztül is képesekvoltak megérezni egymást. És valóban, mikor kinyílt az ajtó, Sonya Karp lépett be rajta, mintegy királynő. Magas volt és elegáns. Vörös haja kontyba volt fogva a moroi nő akár Angelinenővére is lehetett volna.Sonya rám mosolygott, de a borzongást, ami hírtelen végigfutott rajtam ez se mulasztotta el.Mélyen belém éget az első találkozásunk emléke. Hiába volt most gyönyörű és kedves. Nemtudta kiverni a fejemből azt a vörös szempárt, amivel akkor nézett rám mikor először láttamőt. Sonya strigoi volt, akit egy moroi visszaváltoztatott. Most azért jött ide, hogy segítsenAdrian- nak a kutatásban.Sonya megölelte Adriant és felém tartott, amikor valaki megjelent az ajtóban. Ígyvisszagondolva nem volt olyan meglepő, hogy pont ő jött. Hisz, ha megakartuk tudni, hogymi is történik az emberrel azután, hogy strigoi-ból ismét visszaváltozik, akkor szükségünkvolt mindenkire, akivel ezt történt.Adrian azonban hirtelen elsápadt és mozdulatlanná dermedt, ahogy bámulta az ajtóban állóembert és akkor azt hittem, hogy össze fog omlani. Biztos voltam benne, hogy ha Adrianteheti megpróbálja magát távol tartani a múlt árnyékától és így lassan képes lesz megtalálni azéletcélját és önmagát is. Azt hiszem ami az ajtóban állt az maga volt a múlt, vagy minden amiazt megtestesíti. Adrian új kutatópartnere lépett be az ajtón és tudtam, hogy ennek a rövidbékés időszaknak most van vége. Az ajtóban Dimitri Belikov állt.2011. november 05.

Richelle Mead: Vérvonalakkonyvfanoknak.5mp.eu2011. november 05.