Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

fi gyelmét. Derűsebb volt a második ráadás,a Joy Rider, kevesebb benne a világűrbőlfújó hideg szél, a taszító embertelenség,és több a mosoly. Shorter világraszólónagyságának egyik nyitja, hogy zenéje márrég nem a szépség, hanem az igazságnyomában jár.Lőkös IldikóPároskép – MaGát fotózták(Kultúra.hu, 2009. február 4.)szinten szólaltatta meg a brit óriás művét– szögeznénk le, ha pontosan tudnánk,milyen is volt az eredeti játékmód. Sajnosa legtöbb korabeli forrás, a mű kézirata issokáig kallódott, így nagyon nehéz mindeztrekonstruálni. Az előadás morális ésművészi hiteléhez azonban semmi kétségsem fér. Ebben kiemelkedő szerepe volt azeneszerző nevét viselő kórusnak, amelynektagjai énekes színészként is szintekifogástalanul dolgoztak.Wayne Shorterkomolyodást, a latin lüktetés derűje csaka szvitté összeálló koncert végén csillantegy pillantra meg nála. Shorternél a 9-iktémáig kellett várni a zenitre (igaz, éppenaz aranymetszési pontnál tartottunk), ekkorduóban játszottak Perezzel. A szaxofonosnem nagyon lép be az ütemek első negyedére,mélyebbek a kételyek benne annál,sokszor dadogósan írja körül, amit keres.Mindig elkerüli zenekarával a pompózus,terjengős zárlatokat is: egy koncertetdallamfoszlányvégen is abba lehet hagyni,tapasztalja a közönség, meglepődve azilyen formabontó befejezésen.Azután az első ráadásban Shorter hátborzongatóellendallamot vezet keményenelő tenoron. Majd észrevétlenül átlépabba az intim, szűk hangközökkel, főlegkisterccel, meg prímmel és felugró oktávval,szűkítettekkel; rebbenésekre, feszengésreemlékeztető hangzásvilágba, amellyelújra odaláncolja magához a hallgatóságA Wayne Shorter QuartetJó ötlet a Művészetek Palotájától, hogya koncertek előterébe kiállításokat szerveznek,és jó ötlet volt épp ez a kiállítás.Két nagyszerű művész a látogatók szemeláttára talál egymásra - és ez a baráti gesztusa képeken túl másról is szól. Ezért volt jóhangulat a megnyitón is, és remélhetőlegezt fogja majd megérezni a képpárokbangyönyörködő valamennyi néző.Albert MáriaÉrzelmes húrok pengetése (Purcell: Atündérkirálynő)(Gramofon Zenekritikai Műhely, hvg.hu,2009. február 9.)Steril felvételeken, csodaeszközökönromlott hallásunk számára gyönyörűségvolt megmártózni a korabeli hangszerektermészetes tónusainak gyöngyözőfürdőjében. Ahogy egy jó falat vagy egykorty bor elomlik a szájban, és mindenízrétege megdolgoztatja érzékeinket, úgyszolgált minden zenei fordulat újabb ésújabb gyönyörűséggel.Vashegyi György szenvedélyes vezetésévelés Paulik László nagyszerű koncertmesteriműködésével az Orfeo Zenekar anyanyelvi-dni-The show must go on (A PhiladelphiaZenekar hangversenye)(Café Momus, 2009. február 16.)Leonidasz KavakoszMegismertünk tehát egy ragyogó karmestertés egy tökéletesen felkészült, jó hangúzenekart, akik ráadásul jól választottakműsort. Nem biztos, hogy ezt a hangzástminden stílusban ugyanilyen rokonszenvesnektaláltuk volna, így viszont – egy Szlávtáncként felismerni vélt ráadás után – jóérzésekkel indulhattunk haza.Leonidasz Kavakosz66