Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

Balogh Kálmán 50Balogh KálmánszíneváltozásaiKelemen LászlóEddig azt hittem, csak én öregszem: meglepettez az ötvenes szám. Rég találkoztam mára csapattal, amellyel fiatalságunkat éltükrendkívül hosszú turnékon, különbözőföldrészeken szűk busz-, autó- vagyrepülőgépülésekbe tömörödve. BaloghKálmán annak a fiatalembernek maradt megemlékeiben, aki rengeteg közös történet részesevagy hőse volt.Emlékszem, amint még „ifjú titánként”legújabb cimbalomdarabommal kínoztam,s ő ezt türelmesen, sőt érdeklődve viselte,hogy aztán a koncerten saját képéreigazítva a darabot nagyot alkosson.Emlékszem az általa aprólékosan elmagyarázottcigányzenei harmóniákra, a mindignyerő Tendl számra, amivel ’88-ban előszörturnéztuk végig Amerikát. A zürichi utakra afekete, hétüléses Volga kombival, ami miatta jó svájciak KGB-ügynöknek néztek minket,és riadtan spricceltek el mellőlünk. Vagy azegyhuzamban levezetett Washington–Florida-távra,az óriásgekkókra a szállodában,a „tuxedo”, azaz frakk bérlésére a PhiladelphiaiSzimfonikusoknál. A hollandiaikonyhára, ahová Neti Sanyi bácsinak különkályhát állítottunk be, hogy ne fázzon. Azigaz, fi úi szeretetre, amellyel az öreg, erdélyicigányembert vigyázta, ahogyan lesteés raktározta minden szavát. A színpadrakészülődés gondosságára minden egyesfellépés előtt: haj, cipő, ruha, fésű, kefék,kisolló és az elmaradhatatlan cimbalomverőskopácsolás bemelegítésnek. A koncertközben bedobott viccekre, amik akkor isnevetést gerjesztettek, ha nem egészenértették őket – a hallgatók egyszerűenmegérezték a személyiség kisugárzását. Abármit bármikor bárkivel „összebútorozó”,koncert utáni jam sessionökre, SvédországtólEgyiptomig, Moldvától a chicagóifüstös kocsmáig. Az állandó „rohadtnehéz”cimbalomcipelésekre: ki a kocsiból, be aterembe, ki a teremből, be a szállásra.Emlékszem a mindig udvarias, mindenérdeklődő kérdést megválaszoló Kálmánra,aki ezért mindig utolsónak ült be közénk.A rendszeres hazatelefonálásokra, a távolicsalád utáni vágyakozásra. Az állva-ülvefekveelfogyasztott pizzahegyekre,az örökös ásványvizekre, a késő estileroskadásra a videó elé, a magányra azegyen-szállodaszobában.Te is emlékszel, ugye, Kálmi?Könnyedén belibbensz a színpadra, és kezdetétveszi a varázs. Mosolyogva, óvatosanés lazán kézbe nyalábolod a közönséget,és elkezded őket vezetni. Ők pedig előszörhitetlenkedve, majd lassan megbabonázvakövetnek, mint egy csodát. Lesed apillanatot, hogyan kerekítheted tökéletesséa kikívánkozó zenét. Aztán egyszer csakkilősz, mint a rakéta, nyomodban fehérsistergés… vagy érzelemtengerek mélyéremerülsz, ahol a szomorúság és a sötétségaz úr. Arany csárdások, zöld hórák, barnakeservesek között vezetsz, múlt és jelen köztszlalomozol, mindig előre, a fény felé. Mimeg ájultan követünk, és ha vége, zavartannézünk szét, mint valami hipnotikus álomután. A cimbalom ismét csak hangszerréválik, amelyet cipelni kell, és Te ott mosolyogszmögötte szerényen hajlongva.Kálmi, te nem öregszel, csak vagy, mintPróteusz, a görög tengeri isten, aki képesvolt bármilyen alakot felvenni. A te esetedbenaz ötven csak virtuális szám, hogyérezzük, mi milyen öregek vagyunk. •2009. május 23. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremBalogh Kálmán 50I. rész: Sebestyén Márta (ének), DoórRóbert (nagybőgő), Mester László(brácsa), Vizeli Balázs (hegedű),Balogh Kálmán (cimbalom), BereczAndrás (ének), Lakatos Róbert(hegedű)II. rész: Balogh Kálmán GipsyCimbalom Band (tagjai: BaloghKálmán/cimbalom, Bede Péter/szaxofon, Novák Csaba/nagybőgő,György Mihály/gitár, Kovács Ferenc/trombita, hegedű, Frankie Lato/hegedű), Sebestyén Márta (ének),Alan Bern (harmonika, ének), MarinBunea (hegedű), Adam Stinga(trombita), Peter Ralcsev (harmonika),Balogh Gusztáv (ének)44