Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

közt Count Basie-nek, Benny Goodmannekés átmenetileg Tommy Dorsey-nak. Bára válság most is világméretű, mi mástkívánhatnánk a tizenhat tagú nagyzenekarnak,mint azt, hogy akár Duke Ellingtonbig bandje, ők is töretlenül folytathassákpályájukat még hosszú évtizedekig, ésvendéglistájukat, melyen Dave Liebman,Bob Mintzer, Johnny Griffi n, Peter Erskine,Ramon Valle (fotó: Fabienne de Vilder)Jasper van’t Hof és Kevin Mahogany isszerepel, további nevekkel gazdagíthassák.A BJO különös szinergiában működik zongoristákkal.Tavaly megjelent CD-jüket, azImagest, amelyet Oláh Kálmánnal vettek fel,a legpatinásabb amerikai jazz-szaklap, aDown Beat négy csillagra tartotta érdemesnek,melynek szöveges megfelelője: kiváló.(5-öst a mérföldkő jelentőségű remekművekkapnak.) Más orgánumok is elragadtatvaszóltak az albumról, a Jazzreview.com címűportál egyenesen úgy fogalmaz: ha valaki2008-ban csak egyetlen bigbandlemeztvásárolna, legyen az az Images! S ha ahallgató úgy dönt, 2009-ben csak egybigbandkoncertet hallgat meg, nemdönthet rosszul, ha a BJO George Duke-kalközös fellépésére vált jegyet.Duke, ahogy a BJO is, régóta készül erre aközös munkára: a bigband számára készíthangszereléseket kedvelt örökzöldekből éssaját szerzeményekből. Természetes, hogya hangversenyzongora mellett szintetizátoronjátszani és énekelni is hallhatjuk ahatvanhárom éves funk jazz-nagymestert.George Duke több mint négy évtizedekezdte a pályát, s éles stiláris kanyarokattett, mielőtt a neki leginkább fekvő jazzfunkhoz kilyukadt – ezt mutatja partnereineknévsora is: játszott Jean-Luc Pontyval, FrankZappával, Cannonnball Adderleyvel ésSonny Rollinsszal. A hetvenes évek végénaztán Stanley Clarke-kal alapított zenekartClarke-Duke Project néven. Ezután főkéntpopproducerként dolgozott, mely tevékenységeöt Grammyt hozott neki, de a jazzneksoha nem fordított hátat, s időközönkéntkiadott új lemezeket is. A 2006-os In aMellow Tone áll eddigi munkái közül talán alegközelebb a mainstream jazzhez (melyrőla Müpa-beli koncerten is felcsendülnekmajd áthangszerelt szerzemények), a 2008-ban napvilágot látott Dukey Treatsszel pedigvisszatért a ragadós funk világához.Bár koncert-beharangozókban gyakranolvashatunk kilátásba helyezett meglepetésekről,ez alkalommal valóban lesz belőle,méghozzá kettő is, és egyik kellemesebb,mint a másik.Afro-kubai jazzA jazzt, mint tudjuk, afro-amerikai éseurópai zenei szálakból sodorták, s cseppetsem volt meglepő, amikor a kubai zenefonala is csatlakozott e szövethez. Azafro-kubai, avagy latin jazz nyomai már az1920-as években felfedezhetőek a fősodortalakító előadók játékában, így például JellyRoll Morton zongoraszólóiban, melyekbenspanyolos ritmizálást alkalmazott. MárpedigMorton nem kevesebbet állított, minthogy ő találta fel a jazzt 1902-ben, tehát havalaki, ő tudta, mit tehet vele. Persze a jazznem oly egzakt létező, mint a golyóstoll,amiről el lehetne képzelni, hogy egyszemély találta fel, de ez más lapra tartozik.A kubai zene hivatalos beiktatása a jazzbeDizzy Gillespie nevéhez fűződik. Trombitáskollégája, Mario Bauza hívta fel fi gyelmétegy bizonyos Chano Pozo nevű kubaiütőhangszeresre, akivel Gillespie jelentősfelvételeket rögzített 1947–48-ban. Együttműködésükcsak azért szakadt meg, mertPozo heves vérmérsékletének következtébenvégzetes kimenetelű verekedésbekeveredett egy harlemi mulatóban.A bebopnak viszont ettől kezdve egyretöbbet alkalmazott fűszerévé váltak a latin,főleg a kubai ritmusok, lett légyen a közegbigband vagy kiszenekar. Amíg a jazzmegőrizte táncolható mivoltát, és még azontúl is időről időre megjelent benne a latinritmusvilág lüktetése, a latinos dallamalkotásés díszítések, illetve a konga, a bongó, atimbales és más ütőhangszerek alkalmazása.Stan Kenton zongorista-zenekarvezető,Cal Tjader vibrafonos, Tito Puente és MongoSantamaria ütőhangszeresek egykor mindrendkívül jelentős képviselői voltak a műfajnak,s a sort még hosszan lehetne folytatni,míg elérünk a jelenig. Az elhagyhatatlannevek közt van Chico O’Farrill zenekarvezető,Bebo Valdes zongorista és fi a, Chucho,Ray Barretto ütőhangszeres, Eddie Palmierizongorista, Paquito D’Rivera klarinétosszaxofonos,Arturo Sandoval trombitás vagyGonzalo Rubalcaba zongorista.Ramon Valle zongorista, a Jazztavasz 2009középső napjának sztárja még csaknegyvenöt éves, de már olyan jelentősszemélyiségekkel játszott együtt, mint RoyHargrove trombitás, és állandó partnerénektekintheti Horacio „El Negro” Hernandezdobost, aki magával Dizzy Gillespie-vel,Gonzalo Rubalcabával, Michel Camilóvalés a latin rock hősével, Carlos Santanával isdolgozott. Valle pályája sajátosan alakult:klasszikus zenei képzést kapott, s a jazzel is– ha lehet ilyet mondani – annak vegytisztaformájában ismerkedett meg közelebbről,majd erre az alapra helyezte a tradicionáliskubai stílusokra jellemző megoldásokat.Így válik zenei megközelítése rendkívülegyénivé, amelyet például Danza NegraElsa Valle4141