ContactBob Fosse nyomdokainZöldi GergelyGlobalizáció ide vagy oda, az amerikai zenésszínház merőben más, mint európai testvére.Mások ugyanis a gyökerei: míg az óceánoninnen kezdettől az operett és zenés játékhagyományú musicalé lett a főszerep, azEgyesült Államokban a jazz és a varieték világaszolgáltatta az alapot. Ennek a tengerentúliiskolának jeles képviselője az a Susan Stroman,akinek díjnyertes koreográfiáját a MadáchSzínház mutatja be először Magyarországon.Nem mondhatjuk persze, hogy ilyen tisztánelválik egymástól a kétféle zenés színházihagyomány. Már a kezdetekben hatnikezdtek egymásra, hiszen a jazz nagyonhamar népszerűségre talált Európában,Gilbert és Sullivan révén pedig az operettlegendás sikereket ért el az amerikaiszínpadokon. Tény azonban, hogy míg amagyar közönség a Csárdáskirálynő ésA víg özvegy dramaturgiai és zenei hagyományainnevelkedett, és azokat fogadtalelkesen a későbbi musicalekben is, azSusan Stroman (fotó: Paul Kolnik)amerikaiak kevésbé várták el az andalítómelódiákat és a romantikát. Ezzel magyarázhatótöbbek között, hogy a Broadwaylegnagyobb sikerei kockázatos bemutatóklehettek Európa nagyvárosaiban – elég, haaz Amerika-szerte főistenként tiszteltStephen Sondheim-re gondolunk. A Kiséji zene, a Company vagy a Vasárnap aparkban George-dzsal igazi színházi klaszszikusnakszámít az USA bármelyik pontján,nálunk mégsem futottak be nagy éssikeres szériákat – ha egyáltalán be mertékmutatni őket. De példaként említhetnénkCole Portert is, aki Gershwinnel egyenrangúnagyság az amerikai közönség szemében,jazz alapú zenés komédiái a magyarszínpadokon mégis elsikkadtak a nagyívű,romantikus és meseszerű musicalekmellett.Mondom, tisztelet a kivételnek, hiszena más iskola ellenére vannak darabok,rendezők, koreográfusok és előadók, akik,és amik könnyedén áttörtek a kulturálisakadályokon, és sikerrel „nevelik át” azelsősorban andalodni vágyó, romantikuslelkeket kicsit fanyarabb humorú, vagányabbés érzékibb szórakozásra is nyitottközönséggé. Na, nem mintha baj lenne aromantikával, csak hát érdemes meghallgatnia lemez másik oldalát is…Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy mindenút Bob Fosse-hoz vezet. Mert ha megnézzük,milyen előadásokban, milyen előadókkaldolgozott például Susan Stroman, errea megállapításra kell jutnunk. Első nagysikerét mindjárt egy Kander és Ebb darabkoreografálásával aratta: a Flora, a vörösveszedelem az első közös munkája voltannak a szerzőpárosnak, akik később aKabaré, a Chicago és A pókasszony csókjarévén írták be magukat a zenés színháztörténetébe. Stroman az 1965-ös Broadway-musicaltöbb mint húsz évvel későbbifelújításában dolgozott, így már nem őkoreografálta az ősbemutató sztárját,Liza Minnellit. Minnelli egyébként állítólagBarbra Streisand helyett játszotta el a főszerepettizenkilenc évesen, mindenesetreegycsapásra befutott vele – ahogy Stromanis 1987-ben, a felújítással. Jó, de hogy jönide Bob Fosse? – kérdezhetnénk, ám hafelidézzük, hogy a Kander–Ebb-páros kétlegsikeresebb művének, a Kabarénak ésa Chicagónak éppen a nagy koreográfusadott félreismerhetetlen karaktert és ízt,mindjárt érthető, hogy Stroman semmaradhatott ki a nagy mester hatása alól.<strong>Az</strong>t sem lehet véletlen, hogy a kilencvenesévek elején, amikor Minnelli nagyszabású,táncos show-val állt elő a Radio City MusicHall színpadán, éppen Susan Stromantkérte fel koreográfusnak, és egy régi, megnem valósult álmát is vele teljesítette be.Minnellit ugyanis Fosse „teremtette meg”, aKabaré és első tévéműsora, a Liza With a’Z’ rendezésével és koreografálásával. Készültekjóval később egy újabb nagy zenésszámra, de ez Fosse halála miatt már nemszülethetett meg. Stroman volt az, aki aMinnelli-koncerten olyan stílusbiztonsággalés érzékenységgel tervezte meg Liza éstáncosai mozgását, hogy a közönség szinteFosse-premieren érezhette magát.Stroman harmadik Broadway-munkája, aMagyarországra is eljutott Crazy For You isaz amerikai hagyományok ápolásának bizonyítéka:1992-ben, ötvenöt évvel GeorgeGershwin halála után új Gershwin-musicalt32
A balettcipőtől FrankensteinigStroman a show-koreográfi a és -rendezésélvonalához tartozik Amerikában, denálunk is ismerős a neve. Anne Reinkingmellett ő a legjelesebb folytatója BobFosse tánchagyományainak. Ötéveskorától tanult táncolni, táncakadémiátvégzett, és 1974-ben abban aGoodspeed Operaházban mutatkozottbe, ahol többek között az Annie és aLa Mancha lovagja című musicalekmegszülettek. Öt évvel később debütálta Broadwayn a Whoopee! című musicaltánckarában, és a kilencvenes évekelején, a Gershwin-dalokra épülő CrazyFor You koreográfusaként ismerkedettmeg majdani férjével és alkotótársával,a rendező Mike Ockrenttel. Ockrenthalála óta ő maga is rendez, legutóbbimunkája az Ifjú Frankenstein musicalváltozatavolt.mutattak be a Broadwayn. A nagy szerződalaiból összeállított műben a koreográfusStroman új rendezővel dolgozott együtt:Mike Ockrent ettől kezdve állandó alkotótársa,és hamarosan férje is lett, egészena férfi haláláig együtt dolgoztak. <strong>Az</strong> utolsóközös munka a Producerek lehetett volna,ám ezt Stromannek már egyedül kellettbefejeznie, vagyis a rendezői feladatokat iső látta el. Hogy Mel Brooks darabja 2001-ben a Broadway legnagyobb szenzációjalesz, olyan, amire egy évre előre kell jegyetfoglalni, és később fi lmrendezői feladatotis hoz Stromannek – persze, akkor mégnem lehetett tudni. Mindenesetre a MadáchSzínházban is nagy sikert aratott musicalegyértelműen a zenés színház elitjénektagjává tette Susan Stromant.Közvetlenül a Producerek előtt azonbanStroman bemutatkozott már rendezőkéntis. Mike Ockrent – akinek legnagyobbszínpadi diadala az 1937-es musical, a MeAnd My Girl nyolcvanas évekbeli felújításavolt – ugyanis egy időre a Warner Bros.Stúdió megbízásából fi lmmusicalötletekmegvalósításán dolgozott, és amikoraz együttműködésből nem lett semmi,továbbadta őket feleségének. Ezen ötletekegyike volt Émile Zola Thérèse Raquincímű regényének zenés adaptációja, melyThou Shalt Not címmel, Harry Connick, Jr.zenéjével és dalszövegeivel mutatkozott beNew Yorkban, Stroman rendezésében.Keveházi KrisztinaA másik a Contact, egy három részbőlálló táncjáték vagy balett, melyet nemélő zenekar kísér, hanem felvételről szólózenei összeállítás, Csajkovszkijtól a BeachBoysig. <strong>Az</strong> első darab, A hinta a 18. századifrancia rokokó festő, Fragonard egyik képétidézi, benne egy szolga és egy úr keresiegy ifjú hölgy kegyeit. <strong>Az</strong> ötvenes évekbenjátszódó második darab, a Megmozdultál?egy gengszter és feleségének boldogtalanviszonyát mutatja be egy New York-iolasz étterem helyszínén. A harmadik,a Kontakt a metropolisz lakóinak rideg,egymással nem törődő létezését tárja elénkakrobatikus rock and rollból és swingbőlvett elemekkel. A kritika tetszéssel fogadta adarabot, hamarosan táncjátékból musicalléminősítették át, s mint ilyen, 2000-benmegkapta a legjobb musical Tony-díját.Ám mivel a színészek nem énekelnek,és dialógus is kevés van, új kategóriáthoztak létre számára: a speciális színháziprodukció műfaját. Pesten is különlegesség:a Madách táncosai mellett a Magyar ÁllamiOperaház balettszólistái lépnek fel benne. •2009. május 22–25. 19:00Fesztivál SzínházContact (musicalfantázia) –a Madách Színház előadásaRendező és koreográfus: SusanStroman33