Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

A wagneriánus WolfA rajongóLászló FerencWagner zseniális, s egyszersmind egzaltálthívének dalaiból és Wagner-operákra írtparafrázisaiból állította össze közös, június17-i koncertje programját a két kiválóművész, Virágh Emese és WiedemannBernadett. A hangverseny, amelyen azemlítetteken túl Wagner Wesendonck-dalaiis megszólalnak majd, alkalmasint jócskánárnyalni fogja a felettébb elnagyolt képet,amit a hazai koncertlátogató Hugo Wolfróleleddig alkothatott.Virágh Emese„December kilencedikén, csütörtökön féltizenegykor láttam másodszorra RichardWagnert a Hotel Imperialban, ahol egyfélórán át ácsorogtam a jöttére várva.(Tudtam, hogy aznap vezényelni fogja aLohengrin utolsó próbáját.) Végre megláttama mestert a második emelet felőlközeledni, s még a távolból mély tisztelettelköszöntöttem, amit ő roppant barátságosanviszonzott. Ahogy a kijárathoz közeledett,én előreszaladtam, s kitártam előtte azajtót, mire ő néhány másodpercig rajtamtartotta a tekintetét, majd elindult az Operafelé. Én erre rohanni kezdtem, ahogy csakbírtam, és sikerült is megelőznöm RichardWagner bérkocsiját. Az Opera előtt aztánújra köszöntöttem őt, majd ki akartam nyitniszámára a kocsi ajtaját, de az nem nyílt, svégül a kocsis nyitotta ki helyettem. Wagnermondott valamit a kocsisnak, azt hiszem,hogy rólam. A nyomában haladva beakartam menni az Operába, de oda márnem engedtek be utána.”Az alig tizenöt éves Hugo Wolf jegyeztele ekképpen találkozását az 1875-benBécsben vendégszereplő, s első látásra „legyőzhetetlenvonzalmat” ébresztő Wagnerrel,mely oly meghatározó élményt jelentetta stájer (ma szlovéniai) Windischgrätzbőlelszármazott, s jószerével csak a zene irántérdeklődő kiskamasz számára. Hát még,amikor pár nappal később végre valahárasikerült beszédbe elegyednie bálványával,aki ugyan elhárította magától a lehetőséget,hogy Wolf zsengéit meghallgassa ésvéleményt mondjon róluk („Ich verstehegar nichts von der Musik” – azaz a mesterzenei hozzá nem értéssel mentegetőzött),ám felettébb jóindulatúnak mutatkozott:„Amikor elmondtam a mesternek, hogy aklasszikusokat tekintem mintáimnak, ő aztfelelte: „Helyes, helyes. Senki sem lehet egycsapásra eredeti.” Nevetett és hozzátettemég: „Sok boldogságot kívánok a pályafutásához,kedves barátom. Dolgozzon állhatatosan,és ha majd visszatérek Bécsbe,bemutathatja nekem a kompozícióit.”30