Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

Ha végignézünk a szereplők sorsán, arrajutunk, hogy a jogász- és orvosfamíliábaszületett Goldoni gyakorlatilag leírja azta társadalmi réteget, amelyhez tartozik,kezdeti optimizmusához képest itt márhanyatlásában ábrázolja, éspedig valamifanyar illúziótlansággal és rezignált derűvel.A szórakozott lányos apa, a földbirtokosFilippo joviális kényelme és nemtörődömségeodáig vezet, hogy a sok nyaralásbanmár gondolkodni is elfelejt, azt sem tudja,mije van, nemhogy még vigyázzon is rá, végülrégi barátja, Fulgenzio rendezi el merőaltruizmusból a család ügyeit. A korosabbhölgyek a régi dicsőségüket próbáljákfeleleveníteni, újraélni, a fi atalok csaktévelyegnek, míg végül bele nem rázódnaka megalkuvással teli hétköznapokba,és még a cselédek is elégedettebbek asorsukkal, mint ők a maguk kilátásaival. Arezonőr, a mindenhová bejáratos hivatásosvendég pedig nevet a markába.Vagy egy tucat darabját fordítottamGoldoninak részben színházi felkérésre,részben fordítói elkötelezettségből. Mindigirigyeltem a lélektani nüanszok mesterénekszámító Csehov fordítóit, de most egyszavam sincs: a szerelem fáj, a hiúság fáj,a butaság fáj, a bölcsesség fáj, a hülyeségfáj, a zsugoriság fáj, a tékozlás fáj – mindenCsak nevében kis színházA milánói Piccolo Teatro (1991 óta aTeatro de Europa nevet is használja),Olaszország első állandó társulattal,játszóhellyel és repertoárral rendelkező,városi, majd állami támogatássalműködő színháza. A Giorgio Strehler ésPaolo Grassi alapította teátrum 1947.május 14-én nyitotta meg kapuit aStrehler rendezte Éjjeli menedékhellyel.Még ugyanebben az évadban színrevitte Goldoni Két úr szolgája címűkomédiáját, az azóta is repertoárontartott emblematikus előadást,amelynek hatodik változata 2003-banBudapesten is vendégszerepelt. Strehler1967-ben lemondott a művészetivezetésről, majd öt év múlva visszatért,1997-es halála után Sergio Escobarés Luca Ronconi irányítása alatt áll atársulat. A célkitűzéseiben a szélesközönségréteghez szóló művészszínházkéntmeghatározott Piccolo kortársés klasszikus, hazai és külföldi műveketegyaránt játszik.Toni Servillo (fotó: Fabio Esposito)fáj, de közben mindezen nevetünk, őszinténvagy kényszeredetten, mindegy is. Ez a műa tragikomédia iskolapéldája.Goldoninak a közösségi színház azeszménye. Mint ars poeticájában,A komédiaszínház című programdarabbanmegfogalmazza, a színház arra való, hogyott az emberek együtt gondolkodjanak el azéletükről, hogy az ábrázolt élethelyzetekbenés jellemekben magukra ismerjenek.Tehát sosem a maszkok szemfényvesztőképmutogatása, nem a kitalált, a költöttvilág az elsődleges, hanem a mi valóságosvilágunk, magyarán játszunk-játszunk, devalójában az életünk a tét, az elé akar aköltészet tükröt állítani minden elképzelhetőhelyzetben és konstellációban.Goldoni darabjainak egy részét jól ismerem,és szeretem az író takarékosságát(nem alkalmaz fölösleges szereplőket,feleség vagy anyós például csak akkorvan a darabjaiban, ha érdekes a fi gurája,magyarán ha játszik; dekorációnak vagy„tölteléknek” sosincs), az újító szélmalomharcát,a szellemét, a humorát – és nagyraértékelem a „polgári jóérzés” sugallta nőimonológjait. Sokat elárulnak. Érdekes volnaaz egyes darabokon a szerzői szándékotvégigkövetni, hiszen nyilvánvalóan másképphangzik a józan döntés Mirandolinaszájából, mint esetünkben Giacintáéból,hiszen a fogadósnő szerelmes a derékFabrizióba, a szoknyája körül forgolódóilyen-olyan nagyurakkal csak a bolondjátjáratja, Giacinta viszont tiszteli és becsüli azúgyszintén derék Leonardót, csak hát nemszerelmes belé. Nem őbelé szerelmes!A két darab megírása közt nagyjából tízév telik el. Ekkorát fordult a világ. Ott aszerelem még nem volt eladó – itt megegyéb portéka sincs… •2009. május 27–29. 19:00Fesztivál SzínházGoldoni: Nyaralás-trilógia – aMilánói Piccolo Teatro előadásaKm.: Andrea Renzi, FrancescoPaglino, Rocco Giordano, EvaCambiale, Toni Servillo, PaoloGraziosi, Tommaso Ragno, AnnaDella Rosa, Chiara Baffi , Gigio Morra,Fiorenzo Madonna, Betti Pedrazzi,Mariella Lo Sardo, Giulia Pica, MarcoD’AmoreÁtdolgozta és rendezte: Toni Servillo23