Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

Goldoni: Nyaralás-trilógiaSzerelem eladóMagyarósi GizellaA Nyaralás-trilógia Goldoni színházánakegyik legkomplexebb, legkiérleltebbdarabja. 1761-ben mutatják be, Goldonielképesztően termékeny velenceikorszakának végén, amikor háromegymást követő estén játsszák. Majdnemkétszáz évvel ezután Giorgio Strehlerösszevonja az előadást egyestésre, és amilánói Piccolo Teatro deszkáin új életrekelti a művet, majd később Bécsben ésPárizsban is színpadra állítja.Megyünk nyaralni! Új ruha – az idén menyasszonystílus:mariage! –, sok vendég,csillogó ezüst, étel-ital alatt roskadozóasztalok, fényűző külsőségek kellenek, habelegebedünk is. És persze hogy belegebedünk,csak bevallani nem akarózik. Rázzuka rongyot, keltjük a látszatot, eladósodunk– és bízunk a szerencsében, hogy vagy akártyában vagy a szerelemben mellénk fogEva Cambiale (Vittoria), Toni Servillo (Ferdinando) (fotó: Fabio Esposito)szegődni. Vagy ha nem, még mindig ott azegérút: a pókhálóval beszőtt cselédlépcső,ahol némi renoméveszteséggel kisurranhatunka hitelezők elől. Ma. Igen ám, deholnap?Megvolt a nyaralásnak itáliai földön azévszázadokra visszatekintő praktikushagyománya: a szüret. Azért járt vidékre avelencei (esetünkben a békesség kedvéérteufemisztikusan „livornói”, nehogy avelencei cenzúra belekössön) nagybirtokos,hogy ott legyen a termés betakarításánál,a gazda szemével felügyelje a munkálatokat.A birtok azonban az idők soránátértékelődött a városi ember szemében,már nem a munka helyszíne volt, hanem aszórakozásé. Afféle státusszimbólum. Ahola gazdag és a nemes embert majmoljaa polgár, mert nem akar a kivagyiságbanalulmaradni. A polgár, aki itt és most,ebben a trilógiában ezerarcú, Goldoniugyanis tobzódik a különféle karakterekábrázolásában. Talán azért tagolta így adarabot és diktálta ilyen ráérősre a tempót,hogy legyen ideje nagy lélegzeteket venni,kibontakoztatni, fejlődésében is ábrázolniaz egyes jellemeket. Életre kel az elszegényedettés elkényelmesedett földbirtokos,a pénzén kotló fösvény nagybácsi, a naivszerelmes, a minden hájjal megkent hódító,aki a fene tudja, mit akar, az okos, deingatag leány, a butuska divatbáb, az ifjontiambíciókkal csörtető élemedett dáma, amindenhová bejáratos jó (vagy inkábbrossz) fi ú, az élelmes szolganép, az édesmamlasz orvostanhallgató, akinek talánsosem lesz diplomája… És legtöbbjükszerelmes.Ezen a vásáron mindenféle szerelem eladó,az érzelmi bonyodalmak szomorú szövevényébegabalyodva azonban egyszer csakazt vesszük észre, hogy itt nemigen leszhappy end. A fő szál Guglielmo és Giacintaszerelme, ennek végül ha törik, ha szakad,be kéne teljesednie. Hiába várjuk. Goldoniolyannyira ismeri a szabályokat, hogy aztis tudja, hogyan kell megszegni őket, havalami fontosat akar mondani. Megengediugyanis magának, hogy a szerelmesek nelegyenek egymáséi. Tőle szokatlan, bátormegoldás, realista vég, a szerző egykoreszményített polgárfi gurái beleragadnak aközépszer mocsarába. Hát, ebben ragadhatómeg a darab modernsége. A kaptafamegvolna – és Goldoni egy szomorkásfi ntorral kidobja az ablakon.22