Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

művészvilág nem elsősorban politikaimegmozdulásaiért tiszteli szinte nemzetihősként, hanem azért, mert a Szovjetuniószétesése után képes volt életben tartania Kirov Opera és a legendás MariinszkijSzínház társulatát, meg tudta akadályoznilegjobb muzsikusainak Nyugatra szivárgását,sőt, a keze alatt a Mariinszkij együttesea világ egyik legkiválóbb operazenekaráváfejlődött. A forróvérű, zseniális Gergijevazóta meghódította Amerikát, a New York-iMetropolitan gyakori vendége, és ma márnem csak operakarmesterként járja avilágot.Nincs tehát mit csodálkozni azon sem,hogy a londoniak színtiszta orosz műsorralérkeznek, mivel a moszkvai születésű, oszétszármazású Gergijev vérbeli oroszspecialistánakszámít. A berlini Karajan-versenyegykori győztese 1978-ban ProkofjevHáború és béke című operájával debütált;a nagy orosz komponisták, Muszorgszkij,Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Prokofjev,Rahmanyinov és Stravinsky a leggyakrabbanjátszott szerzői közé tartoznak. Azidei koncertszezonban a londoni együttestöbb tematikus sorozattal lép pódiumra,ezekből ad ízelítőt a május 12-i budapestihangverseny, amelynek műsorát emigrációbakényszerült orosz zeneszerzők műveialkotják: Prokofjev Klasszikus szimfóniája,Stravinsky Szimfónia három tételben címűkompozíciója, valamint RahmanyinovSzimfonikus táncai.A kompozíciók külföldön, emigrációbanszülettek, vagy legalábbis majdnem ott.Prokofjev első szimfóniája ugyanis, amelyetKlasszikus névre keresztelt, 1917-ben mégOroszországban született, és a következőesztendő áprilisában maga a szerződirigálta a szentpétervári ősbemutatón.Igaz, nem sokkal később jött az oroszforradalom, és bár nem tudni biztosan,hogy előle menekült-e külföldre, deProkofjev Szibérián, Japánon és Honolulunát az Egyesült Államokba utazott. ASzovjetunióba először 1927-ben tért vissza,már Párizsból, végleg pedig csak 1932-bentelepedett haza szülőföldjére. A Klasszikusszimfónia ma már valóban klasszikus,és Prokofjev egyik legismertebb műve.Ez volt az első olyan darabja, amelyetnem zongora mellett komponált. „Azzal agondolattal játszadoztam, hogy egy egészszimfóniát írok zongora nélkül. Szentülhittem, hogy ilyen módszerrel a zenekarirész is természetesebben fog hangzaniValerij Gergijev (fotó: Marco Borggreve)– írta önéletrajzában. – Bizonyos voltambenne, hogy ha Haydn még ma is élne,feltétlenül ragaszkodnék saját stílusához,de ugyanakkor egyet-mást átvenne az újbólis. …Klasszikus szimfóniának neveztem el,mert egyrészt ez látszott legegyszerűbbnek,másrészt pedig azért, mert így akartamborsot törni a nagyképű fajankók orraalá” – fogalmazott a zeneszerző. Többmint kilencven év múltán kijelenthetjük:sikerült. Arról pedig keveset tudni, hogy atörött borshoz mit szólt például Aszafjev,a tekintélyes zenetudós, akinek a művetProkofjev ajánlotta.Igor Stravinsky „három szimfonikus tétele”(később ezt a címet ő maga helyesebbnektartotta volna a veretes „Szimfónia háromtételben” helyett) valóban emigrációbanszületett, az Egyesült Államokban, 1945-ben. Ajánlása a New York-i Filharmonikusoknakszól. Robert Craft interjúkötetébőltudjuk, hogy a művet a háború ihlette,Stravinsky egyszer „háborús szimfóniaként”is emlegette. De mint az avantgárdvezéralakja hozzátette: „A Szimfónia nemprogramzene. A zeneszerzők kombináljáka hangjegyeket. Ez minden.” Ugye, milyenegyszerű? – gondolhatnánk. Stravinskyugyanakkor bevallotta, hogy a Szimfóniaegyes részeit, kiváltképp az I. és a III. tételben,különböző háborús híradókban látottfi lmkockák hatására komponálta. Az elsőtétel megszületéséhez állítólag A felperzseltföld taktikája Kínában című dokumentumfilm, míg a harmadikhoz menetelő katonákdíszlépésének a látványa, valamint a némethadigépezetet megsemmisítő szövetségeserők diadaláról szóló fi lmhíradó járulthozzá. Mindazonáltal a Szimfónia háromtételben állandó vita tárgya. Somfai Lászlózenetudós így fogalmaz: „A mű bemutatójaóta tart a zavar és a magyarázkodás,gyakran nem leplezett kritikusi felhanggal,hogy vajon igazi szimfónia-e, s fedi anyitótétel témaanyaga az igazi szonátaformávalszemben támasztható kívánalmakat,egyáltalán, eredeti-e, friss-e az invenció?”E kérdések megválaszolását bízzuk aközönségre.A London Symphony Orchestra budapestikoncertjének zárásaképpen Szergej Rahmanyinovnépszerű, budapesti koncerttermekbenis gyakran hallható Szimfonikustáncai szólalnak meg. Nem sokkal az 1917-es forradalom után Rahmanyinov örökreelhagyta Oroszországot. Svájcban élt, majd1935-ben ő is az Egyesült Államokbantelepedett le. Utolsó befejezett művei, szimfonikustáncai, melyeket Ormándy Jenőnekés a Philadelphiai Zenekarnak ajánlott,1940-ben születtek. A Rahmanyinovra olyjellemző hangulatú muzsikával teljes lesza Művészetek Palotája hangversenyénkínált ízes orosz „krém”, amit mindenbizonnyal angol eleganciával fognak tálalnia számunkra. •2009. május 12. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremA Londoni Szimfonikus ZenekarhangversenyeProkofjev: Klasszikus szimfónia, op.25Stravinsky: Szimfónia három tételbenRachmaninov: Szimfonikus táncok,op. 45Vez.: Valerij Gergijev15