Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

Élmény! Minden tekintetben.Az éneklő zsenialitásCecilia BartoliBluesfeketén-fehérenBig Daddy WilsonBob FossenyomdokainContactCseh krumpliBramborrywww.mupa.humüpamagazinSzínek éssztárokAnton Corbijningyenes időszaki kiadvány • IV. évfolyam 3. szám • 2009. május–július1

NyitányMinden múzeum, így a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum presztízsét elsősorbana gyűjteményében őrzött műalkotások művészettörténeti jelentősége adja meg.A múzeum ilyen értelemben mobilis és nem statikus intézmény, helyszíne – amennyibenaz megfelel a muzeológiai feltételeknek (például rendelkezik megfelelő, klimatizáltműtárgyraktárral) – tulajdonképpen tetszőleges. Mégis, egy 21. századi múzeumépületsokkal több, mint a műtárgyak őrzésére, tárolására és kiállítására szolgáló helyszín:kulturális szimbólum, hiszen szellemi energiaközpont, kitüntetett jelentőségű urbanisztikaicsomópont is egyben, egy ország, egy város kulturális identitásának legreprezentatívabbmegnyilvánulási formája.A Ludwig Múzeum négy éve költözött át a Budavári Palota A épületéből a MűvészetekPalotájába, ahol intézményként önállóan, de nem különálló múzeumépületben működik.Egy olyan helyszínen, ahol egyrészt adott a legkorszerűbb múzeumtechnológia, másrésztegy rendkívül inspiráló kulturális közeg. Ebben az óriási épületkomplexumban egymástérik a fantasztikus hangversenyek és könnyűzenei koncertek, színházi és táncelőadások.Világsztárok adnak itt szinte naponta teltházas koncerteket, így nyilvánvaló, hogy aközönség az elmúlt évek alatt hozzászokott a világszínvonalú produkciókhoz, és most márel is várja azokat.Fotó: Németh DánielA hasonló módon, egy fedél alatt működő külföldi intézmények, mint a londoni BarbicanCentre vagy a kölni Filharmónia és a Ludwig Múzeum több évtizedes példája és tapasztalataazt mutatja, hogy a különböző művészeti ágak közönsége nem különül el egymástól,hogy létezik olyan közös szegmens, amely a zene-, színház- és képzőművészet rajongóitegyaránt megszólítja. Meggyőződésünk, hogy ezt a Művészetek Palotájában mi is megtudjuk valósítani. Ennek érdekében indítottuk el tavaly közös akciónkat a Müpával, így váltlehetővé, hogy a közönség a koncertjeggyel a Ludwig Múzeum minden kiállítását ingyenesenmegtekintheti.És lesz is mit nézniük az idelátogatóknak! Elsőként Anton Corbijn retrospektív kiállításátáprilis végétől, mely főleg a fi atalabb zenerajongóknak jelenthet igazi felfedezést. Corbijna világ egyik legismertebb portréfotósa és videoklip-rendezője, aki a zenével egyenértékűmódon járult hozzá olyan együttesek sikeréhez, mint a Depeche Mode vagy a U2. A RobertCapa életművét bemutató átfogó válogatás júliustól szintén igazi szenzációnak ígérkezik.A világhírű fotográfus a legismertebb magyar származású művészek közé tartozik, akiképein a 20. század történetének kiemelkedő eseményeit örökítette meg, megteremtveezzel a modern fotózsurnalizmus alapjait. Ugyancsak fotótörténeti csemege a Válságjelekcímű szociofotó kiállítás július közepétől, mely a nagy gazdasági világválság társadalmikövetkezményeit megörökítő fényképeket mutat be olyan művészektől, mint az amerikaiWalker Evans, a svájci Theo Frey vagy Kálmán Kata. Az idei év őszi programjában mégolyan kiállítások szerepelnek, mint a száz éve született Amerigo Tot életművét és korátmegidéző tárlat vagy a nemzetközi színtéren egyik legismertebb művészünk, Csörgő Attilaretrospektív bemutatkozása.Használják ki hát a lehetőséget, ha koncertre vagy színházi előadásra jönnek a Müpába,érkezzenek egy órával korábban és töltekezzenek fel a vizuális művészetek alkotóinakizgalmas műveivel is a Ludwig Múzeumban. A bejárat csak néhány lépésre van akönyvesbolt mögött…Bencsik BarnabásigazgatóLudwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum3

2009. május-júliusTartalom 24Hírek, érdekességek 6Ők ajánlják… 8Az éneklő zsenialitás 10Müpa MagazinA Művészetek Palotájaingyenes magazinjaAlapító: Mûvészetek Palotája Kft.Kiss Imre vezérigazgatóFőszerkesztő:Zsoldos DávidFelelős szerkesztő:Csonka AndrásSzerkesztő:Filip Viktória3236Hőslénytan –Budapesti Wagner-napokBob Fosse nyomdokain –ContactBlues feketén-fehéren –Big Daddy WilsonKinyíló ajtók 14Londoni SzimfonikusokKirályi szolgálatok 16Örömóda szöveg nélkül 18Frankfurti RádiózenekarSzimfonikus költemény 20Hommage à LigetiSzerelem eladó 22Goldoni: Nyaralás-trilógiaHőslénytan 24A rajongó 30A wagneriánus WolfBob Fosse nyomdokain 32Bluse feketén-fehéren 36Népzene, jazz és klezmer 38Ágoston BélaHanghatárátlépők 39Várd a májust jazzesen! 40Jazztavasz 2009Balogh Kálmán... 44Olvasószerkesztő:Papp TímeaSzerkesztőség: Fidelio Média Kft.1055 Budapest, Szent István krt. 23.Tel./Fax: (1) 476-0320e-mail: mupamagazin@fi delio.huFelelős kiadó:a Fidelio Média Kft. ügyvezetője52Hagyományok végtelenje 46Rendhagyó prímástalálkozóKét tiszta forrásból 47Bognár Szilvia; Herczku ÁgnesA dívák új nemzedéke 48Harcsa VeronikaGrafi kai tervezésés nyomdai előkészítés:Komenczi BálintA Művészetek Palotája fotóitPető Zsuzsa, Pólya Zoltánés Csibi Szilvia készítette.Nyomda: Pauker NyomdaMegjelenik 15 000 példányban.HU ISSN 1788-439XMűvészetek Palotája:1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.Tel.: (1) 555-3000e-mail: info@mupa.huwww.mupa.hu56Cseh krumpli –BramborrySzínek és sztárokAnton CorbijnNyári színkavalkád 50Cseh krumpli 52Zene a babaházban 54Színek és sztárok 56Házról házra 58Kulissza 60Ajánló 62Echo 644

Még többkultúraa weben iswww.metropol.hu5

HírhozóHírek, érdekességekPillantás a kulisszák mögé –együtt az Új SzínházzalGoldoni születésének 300. évfordulóját aNyaralás-trilógia felújításával köszöntötte2007-ben a Piccolo Teatro Milánóban.Ebben az évadban Európa-turnénmutatják be a Toni Servillo rendezésébenszínpadra állított vígjátékot. Május 27-én,28-án és 29-én érkezik a produkció aMűvészetek Palotájába.A darab rendezője (és egyik főszereplője),Toni Servillo kétórás mesterkurzus keretébenad szakmai magyarázatot május28-án délelőtt a különböző rendezői megoldásokra,indokolja a produkcióban életrekeltett elképzeléseit. A vígjáték színpadikörnyezetében megvalósuló helyzetgyakorlatokmegértését segítik a magyar nyelvűfeliratok is.Az Új Színházban Nyári kalandok címmelSzikora János rendezésében is bemutatjákGoldoni vígjátékát április 18-án. A főbbszerepekben Hirtling István, Földes Eszter,Takács Katalin, Huszár Zsolt, Botos Éva ésGáspár Sándor láthatók a színpadon.Trisztánnal a Ring – BudapestiWagner-napok 2010Már kapaható a 2010-es Budapesti Wagner-napokbérlete, amelyben a június 10.és 13. között, négy egymást követő esténmegszólaló A nibelung gyűrűje mellé egyúj produkciót kínál a Művészetek Palotája.Május 29-én lesz a Trisztán és Izoldapremierje, amelyet – akárcsak a Parsifalt– Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandraállít színpadra. Amíg a Ring zeneibázisa a szólisták mellett továbbra is azMR Szimfonikusok közreműködésével jönlétre, a Trisztán és Izoldát a Magyar ÁllamiOperaház együttesei (szimfonikus zenekaraés kórusa) szólaltatják meg. A Trisztán főbbszerepeiben több, a Budapesti Wagner-napokrólis ismert világhírű Wagner-sztár lépmajd színpadra, mellettük a Magyar ÁllamiOperaház kiváló énekesei is szerepelnek. AzLovro von Matačićötödik Budapesti Wagner-napok művészetivezetője és a zenedrámák karmestere ismétFischer Ádám lesz.MATAČIĆ-kiállítás a WagnernapokonA Művészetek Palotájában is bemutatjáka 2009-es Budapesti Wagner-napokidején a világhírű horvát karmester, Lovrovon Matačić (Sušak, 1899 – Zágráb, 1985)100. születésnapja alkalmából a LovroAlapítvány & Lilly Matačić a nagy művészéletéből és munkásságából rendezett reprezentatívkiállítást.A gazdag gyűjteményt eddig Horvátországonkívül is számos európai városbanmutatták be. Prof. Dr. Eva Sedak a művészszemélyes hagyatékának több mint 250A különleges lehetőséget kihasználva azÚj Színház művészei részt vesznek ToniServillo mesterkurzusán és természetesenaz előadások valamelyikét is megtekintik.Május 25-én pedig, az akkor már Budapestentartózkodó olasz társulat látogat az ÚjSzínházba, „Goldoni-nézőbe”.Szakmai nap a MűvészetekPalotájában2009. május 23-án szombaton a magyarkulturális élet érdeklődő képviselőit látjaismét vendégül a Művészetek Palotája.A 2006. óta zajló nagy sikerű sorozat ezévi tematikája szerint Európa művészetiközpontjainak programszerkesztési alapelveirőlhallhatunk, ezúttal Matthias Naske, aPhilharmonie Luxembourg főigazgatója leszaz előadó. A luxemburgi előadóművészetiközpontot a Müpához hasonlóan 2005-bennyitották meg, a két intézmény között rendkívüljó a szakmai kapcsolat.6

őrzőjétől szerezte be a kiállítás anyagát,amit két koncepció mentén épített fel.Az első egy kronologikus rend, amely aművész drámai mozzanatokban sem szűkölködőéletpályáját és a karrierjét követi,kezdve a legkorábbi időktől. Különös fi gyelemmelkíséri a művész pályájának 1956-otkövető második nagy felemelkedését,amikor Matačić zeneigazgató volt Drezdában,Berlinben, Frankfurtban és Monte Carlóban,állandó vendégkarmester a Bécsi ésa Berlini Filharmonikusoknál vezényelt a legnagyobbolasz operaházakban, és vezetőkarmesterként tevékenykedett Zágrábban.A második „vezérfonal“ Matačić és az éppenadott környezet – jelen esetben Budapest –kapcsolata. Gyakran szerepelt a magyar fővárosbanés nagyon sokat dolgozott együttmagyar művészekkel is: Csengery Adriennel,Andor Évával, Kovács Dénessel, RánkiDezsővel és sok más kiváló muzsikussal.A kiállítás harmadik fontos témája a Wagner-dirigensMatačić. Vezényelte a teljesRinget Rómában, Stuttgartban, Münchenbenés Palermóban, és több mint ötvenszertűzte műsorára az egyes Wagner-zenedrámákatszerte a világon. Utolsó budapesti fellépésén,1984-ben is Az istenek alkonyánakkeresztmetszete szerepelt programján.Müpa gyereknap – idén is!A Művészetek Palotája és a NemzetiSzínház idén ismét közösen rendezi meg agyereknapot. A két intézmény május 31-éningyen várja a gyerekeket és a családokat.A Cifra Paloták szokásos kézműves,ügyességi és zenei programjai mellettszámos meglepetés várható. Az eseményjó idő esetén – a szokásos módon – nemGyereknapMagyar Fesztivál Balettkorlátozódik a két épületre: a programok,koncertek és játékok egy részének helyszínea Müpa és a színház közti külső terekenlesz. A Magyar Televízió mindvégig jelenlesz és tudósít a családok ezreit megmozgatógyereknapi eseménysorozatról.Győri Balett 30 – Markóval2009. október végén lesz 30 éves a GyőriBalett, ám az ünnepi eseménysorozatmár egy tavaszi bemutatóval (Petruska –május 23.), illetve a II. Győri TáncművészetiBiennáléval (június 19-23.) megkezdődik.A Győri Balett a Magyar Állami Balettintézetvégzős növendékeiből Markó Ivánvezetésével 1979-ben alakult s kezdte megműködését az új győri színházépületben. Azegyüttes hamarosan nemcsak országszertevált ismertté és népszerűvé: Bayreuth-tólSzöulig, Amerikától a Távol-Keletig sikertsikerre halmoztak. Az együttest 1991 óta KissJános vezeti. Az alapítóval, Markó Ivánnalma is jó kapcsolatot tartanak fenn. Ennekékes bizonyítéka, hogy a II. Győri TáncművészetiBiennálét Markó jelenlegi együttese,a Magyar Fesztivál Balett nyitja, a Müpa ésa Magyar Fesztivál Balett tavaly bemutatottprodukciójával, a Seherezádéval. Mellette– az ugyancsak a Művészetek Palotájávalközös – Emberi Himnusz 3. tétele, illetve afi lmváltozatban is létező Siratófalak leszlátható. Ezúton gratulálunk a Győri Balettszületésnapjához!7

Cecilia BartoliAz éneklőzsenialitásFáy MiklósNem tudom, létezik-e zseniáliselőadóművész, vagy a gyakorlati muzsikusa legjobb esetben is csupán „kongeni”lehet, és csak azt tudja megmutatni, ami aművekben már benne van. De azt tudom,ha létezik az éneklésnek zsenije, akkor azCecilia Bartoli. Olyan művész, aki nem volt,nem is lesz. Most viszont van.Ez az asszony, aki cseveg a telefon másikvégén, és egy pillanatra sem érzékelteti,hogy tényleg a legnagyobb hatásúénekesnő ma a világban. Amikor előszörláttam, egy portréfi lmet néztem: kicsi 500-as Fiatban autókázott a Colosseum körül,és közben valami dalocskát énekelt. „De hátaz húsz évvel ezelőtt volt!” Hát, mit csináljunk,ez egy hosszú kapcsolat közöttünk. Azmindig érdekelt, hogy vajon a fi lm rendezőjeaz olasz hangulat érdekében ültette be akocsiba, vagy a sajátjában furikázott. Mégmegvan az autó, mondja, és arról beszél,hogy milyen csodálatos, bájos jármű, szertea világban klubokba tömörülnek az 500-astulajdonosok.És vajon énekel-e még a kocsiban? Húszév után is megmaradt benne az éneklésöröme, vagy, ki tudja, talán munkáváváltozott, önkifejezési móddá, feladattá,hivatássá, amit szigorúan este kell űzni, félnyolc és tíz között?Az éneklés olyan szenvedély, ami nemmúlik el. És nemcsak énekelni szeret,hanem más énekeseket hallgatni. Mielőttmegkérdezhetném, ki az, akit hallgat,folytatja: fontos, hogy hangszeresekethallgasson az ember, mert tőlük, az őzenéhez való viszonyukból is rengetegetlehet tanulni. Eszembe jut, hogy a hangszeresekpedig mindig arról beszélnek,hogy az énekesektől lehet legtöbbet tanulni,mert náluk a zene a testben képződik, atempót, a ritmust a légzés határozza meg.Aztán beszélünk azokról a muzsikusokról,akikkel együtt dolgozott, akiktől tanult.Fischer Ádámról, Fischer Györgyről (ő úgymondja: Gyuriról), és különösen SchiffAndrásról, akivel közös Mozart–Beethoven–Schubert-albumotkészítettek. Mittanult Schiff Andrástól? „Ó – feleli –, ezt azegész repertoárt, magukat a műveket, azokmegformálását, a frazeálást, a folyamatosságot,a színezést, mindent.”Egy énekes, aki el tudja feledtetni, milyenvalószínűtlen dolgokra képes, soha nemönmagát csodáltatja a hallgatóval, hanemmindig a szerzőről beszél. Nem beszél –énekel. Egyszer régen Fischer Ádám egyközös lemezről mesélve azt mondta: leginkábbazt csodálja Cecilia Bartoliban, hogynem fél a csúnya hangoktól. Mer csúnyán isénekelni, ha úgy érzi, egy hörgés, sikoltás,egy levegősebb hang, sóhaj, suttogás azáltala megformált karakterhez közelebbvisz. Ő maga mintha nem is tudná, ehhezmekkora merészség kell, csak azt mondja,ha az embernek megvan a technikája,akkor már mindent megtehet. Ha tudja,hogyan kell bánni a hangjával, akkormásra nem kell ügyelnie, csupán arra, hogykifejezze az érzelmeket, amelyek a zenébenvannak. Mert akárhogyan is nézzük, eza zenélés lényege. Érzelmeket mutatni,érzelmeket kelteni, és mindezt együtt átélnia közönséggel: „Vegyük például a Così fantuttét. Nem egyszerűen a legcsodálatosabbzene, amit valaha is írták, de benne vana teljes érzelmi skála, amit egy ember aszerelem során átél, boldogság, kétely,bánat, megcsalás és megcsalatás, nincsmás dolgunk, mint az érzelmek változásátmegmutatni a közönségnek” – példálózik.10

Ha erre azt mondom, ilyesmire nem képesakárki, kell hozzá jó énekes, zenekar,karmester, akkor Bartoli csak nevet: a Cosìfan tutte olyan jó darab, hogy megáll amaga lábán is, a jó muzsikus legfeljebbcsak segíteni tudja a mű megértését.Voltaképpen nagyon különös Bartolirepertoárja, hiszen a pályát Rossini-énekesnőkéntkezdte. Még emlékszem az elsőlemezre – annak már tényleg húsz éve,hogy megjelent –, a borítóján egy drámai,hosszú hajú nő, csipkeruhában, kesztyűvela kezén, és csak abból lehetett sejteni,mégis mennyire komoly dologról van szó,hogy ismert, de rettenetesen nehéz Rossiniáriákaténekelt rajta. A csinos, ifjú hölgyrögtön a legnehezebb repertoárral indított,és kesztyűt dobott kora, és minden őtmegelőző kor énekeseinek. Aztán, ha megis hallgattuk a lemezt, kiderült, hogy nemcsak odadobta a kesztyűt, hanem megis nyerte a párbajokat; olyan természeteskönnyedséggel és mégis kifejezően szórtaa koloratúrákat, mintha Rossini egyenesenneki írta volna a műveit.A Rossini-énekes azonban hamarosanmár Mozartot énekelt, és a régi repertoármegtartásával elindult visszafelé azidőben. Mozart mellé következett Salieri,Gluck, Haydn, a barokk szerzők, Händel és„...nincs másdolgunk, mintaz érzelmekváltozásátmegmutatni aközönségnek.”Vivaldi – ma az ember már nem tudja, milesz ennek az útnak a vége. Monteverdi?Örömmel énekelné, mondja, és majdnyilván el is jön az ideje. Kérdés csak az,mitől jön el valakinek az ideje. Ki mondjameg neki, hogy mit énekeljen? Vannaktanácsadói? Vagy a lemezkiadó?„Sokkal egyszerűbb – feleli. – Kíváncsiember vagyok, és mindig tudni akarom,hogy mi miből lett. Hiszen Mozart nemegyszerűen ott termett a zenetörténetben,hanem voltak előzményei, és ezt is fontosmegismerni.”Amit tesz, az persze sokkal több, mintmegismerés és a kíváncsiság kielégítése,mert a nagyközönséget is új élményekhez,felfedezésekhez juttatja. Nyilván Bartolinakis öröm, amikor egy koncert végénbemondja a ráadásszámot („Vivalditólkövetkezik az Agitate da due venti”), és márerre a hírre a hallgatóság spontán tapsbanés ünneplésben tör ki. Harminc éve mégcsak a szakemberek tudták, hogy Vivaldiegyáltalán írt áriákat és operákat, mostpedig régi ismerősként üdvözlik az egyiket.Vivaldival azért érdemes foglalkozni,magyarázza Cecilia Bartoli, mert megérdemli,hogy népszerűvé váljon. Csodálatosáriákat írt, és az emberek sokáig azt hitték,11

hogy csak hegedűversenyeket alkotott. Egymásik ilyen szerző, aki megérdemelné atöbb fi gyelmet: Antonio Caldara. „Az Operaproibita című lemezemen már énekeltemtőle néhány áriát, és abszolút első osztályúzeneszerzőnek tartom. De az embert ameglévő repertoárban is érhetik meglepetések.Bellini Az alvajáró című operájánakcímszerepéről mindannyian úgy gondoltuk,hogy egy tipikus koloratúrszoprán-feladat,de ha az ember kutatni kezd, kiderül, hogyez csak a 20. század negyvenes éveitőlrögzült így. Bellini maga készítette el GiudittaPasta számára azt a mezzoszopránváltozatot, amit Maria Malibran is énekelt.A koloratúrszopránoknak könnyebb,kényelmesebb ez a változat.”Ha már Malibranról esett szó, meg kellkérdezni, hogy Bartoli, aki ennyire elevenkapcsolatot ápol a múlt és régmúlt szerzőivelés előadóival, feltámasztja műveiketés emléküket, vajon milyen viszonyban vana saját korával. Hiszen Malibran hangjáracsak abból következtethetünk, hogy menynyirenehéz áriákat írtak neki. Készülnek-evajon ma zeneművek az ő hangjára? Jólenne, válaszolja, de sajnos nem. A maizeneszerzők máshogyan gondolkodnak.Mozart, amikor a Figarót komponálta, pontosantudta, hogy ki lesz Susanna. NancyStorace hangja volt a fülében, amikor azáriákat írta, és olyan dallamokat komponált,amelyekben Storace hangja még jobbanszárnyalhatott, még szebbnek tűnt. Ezzelszemben a mai komponisták megírnak egyművet, és csak aztán keresnek egy énekest,aki azt képes és hajlandó elénekelni.Ez azt jelenti, hogy nincs is kapcsolatakortárs zeneszerzőkkel? „Nincs sok” – feleli.Hogy ez egyáltalán baj-e, azt már nekünkkell eldönteni. A magam részéről nemérzem a veszteséget, fontosabbnak tartom,hogy újra rendbe hozzuk a viszonyunkat arégi mesterekkel, hiszen olyan és akkoraföltáratlan örökség fölött ücsörgünk, amelyhezsegítség nélkül hozzá sem tudunknyúlni. Cecilia Bartolinál jobb segítségünkaligha lehet, mert az az érzésem, hogyaz ő személye nem csak az éneklés vagyaz opera iránt érdeklődőknek fontos.„Az éneklés olyanszenvedély, aminem múlik el.”Nem mesélem el neki, de voltaképpentalálkoztunk már, amikor tavalyelőtt itt járt,és megnézte a Müpában a Schiff Andrásvezényelte Máté-passiót. Előtte láttam őt aLiszt Ferenc téren, ahol éppen egy óriási,színes pillangó szállt a hajába. Egy pasasmeglátta, elővette a telefonját, és lefényképezte.Kérdeztem tőle, tudja-e, ki az, akitlefényképezett, de láthatóan fogalma semvolt róla, csak egy olasz asszonyt látott,akire rárepült egy lepke. Finoman próbáltamneki elmagyarázni, hogy ő egy nagyonhíres operaénekesnő, de a férfi egyáltalánnem értette, mit akarok ezzel mondani,elsétált a fényképpel, azóta talán ki is töröltea telefonjából. Nem ez az érdekes, inkábbcsak az, hogy ha Cecilia Bartoli ennyirehatással van arra is, akinek fogalma sincs12

átlátók. Magam is emlékszem, egy régikoncert után mennyit szakértettek róla olyanénekesek, akik nemhogy a világban vagyMagyarországon, de még Budapestenvagy a kerületben sem ismertek, hogymit kellett volna Bartolinak másképpencsinálnia, hogyan kellene jobban énekelnie.Tulajdonképpen komikus, de hosszabbtávon elég idegesítő is lehet. Ezért iskérdezem meg tőle: vajon tényleg olyanmagányos dolog a csúcson lenni? Ésel is mondom, mire gondolok. Nemrégközvetítette a tévé egy salzburgi koncertjét.Fantasztikusan énekelt, ragyogóan, tökéletestechnikával, gyönyörű hangon, mégismeglepett, hogy Mozart Exsultate, jubilatecímű motettáját valami meghatározhatatlanszomorúsággal adta elő.Nem, nem feltétlenül. Végül is nyert már hatGrammy-díjat, eladták hétmillió CD-jét, denem is ez a fontos. Hanem hogy a zenévelfoglalkozhat, hogy az van élete középpontjában,ami a legjobban érdekli. „Nem kellengem mindenkinek szeretni” - teszi hozzá.Ebben azonban téved. Őt mindenkinekszeretnie kell. •2009. május 1. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremCecilia Bartoli estje: „HändelItáliában – áriák és zenekaridarabok”róla, mi az ő foglalkozása, akkor meg lehetérteni, miért imádják annyira azok, akikszeretik a zenét.Vagyis: éppen ez az utolsó kérdés. Ténylegimádják? Mert mindig hallani ellenségeshangokat. Senki nem lehet sikeres anélkül,hogy ne legyenek ellenszólamok, irigyek,másként gondolók, okostojások, szitán„Szomorúsággal? – kérdez vissza. – Nem,lehetetlen. Előtte, a Ch’io mi scordi di tecímű áriát, azt szomorúan, hiszen az arrólszól, hogy inkább meghalok, semmint hogyelfelejtselek, vagy hogy mást szeressek. Aztbánattal kell énekelni, de az Exsultatét nem,dehogy!” Akkor hát újra megkérdezem:magányos nagyon a csúcson lenni?Km.: Bázeli Kamarazenekar2009. május 4. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremCecilia Bartoli estje:„Maria Malibran – a romantikaforradalma”Km.: La Scintilla ZenekarA Heti Válasz hétrôl hétreinformációt, mûveltséget ésérveket ad az olvasóinak.Fizessen elô lapunkra éveselôfizetés esetén24% kedvezménnyel!www.hetivalasz.huFinomrahangolvaRÉSZLETEK: WWW.HETIVALASZ.HUHelyszíni előfizetés esetén további kedvezményeketnyújtunk. A Heti Válasz megrendelhető:telefonon (06 1) 461-1447, faxon(06 1) 461-1477 • Levélcímünk: Heti VálaszKiadó Kft., 1027 Bp., Horvát u. 14-24. • E-mail:informácio@hetivalasz.hu • Online megrendelés:www.hetivalasz.hu

Valerij Gergijevvel érkeznek a Londoni SzimfonikusokOrosz krém –angol eleganciaDevich MártonAmi sok, az sok! – gondolta három kürtös megegy trombitás, és arra a döntésre jutott: elegevan. Hogy pontosan miből, hogy miért lázadtakfel a londoni Queen’s Hall Orchestra rezesei egyunalmas ősszel, százhat évvel ezelőtt, arról nemszól a fáma, tény azonban, hogy a „négyekbandája” elhatározta, új zenekart alapít.Merész vállalkozás, de bejött. Így születettmeg ugyanis a zenetörténet egyik legrangosabbszimfonikus együttese. A lelkesfúvósoknak néhány hónap leforgása alattsikerült találniuk ötvenhat kiváló muzsikust,és 1904 nyarán a brit fővárosban RichterJános vezényletével bemutatkozott aközönségnek a hatvantagú LondonSymphony Orchestra, amely a mai napiga világ élvonalába tartozik. Erről az elmúltévekben a Művészetek Palotájában kétalkalommal mi is megbizonyosodhattunk.Angol lovagokkal érkeztek. 2005-ben élükönSir John Eliot Gardinerrel kápráztattakel bennünket, 2007-ben pedig a zenekarjelenlegi elnöke, Sir Colin Davis dirigálta azegyüttest Budapesten, őt váltotta a LondoniSzimfonikusok vezető karmesteri posztjána mostani hangverseny sztárja, ValerijGergijev. Lám, nem csak a híres londonifutballklubok kerülhetnek orosz kézbe…Gergijev missziónak, kötelességénektekinti az orosz zene népszerűsítését, nemmellesleg rendkívül büszke hazájára. Igazi„birodalmi” művész. Közismerten nagytisztelői egymásnak Putyin miniszterelnökkel(korábbi elnökkel), kapcsolatuk baráti.Bejárta a világsajtót, amikor 2004-ben azészak-oszétiai Beszlán városában történt,borzalmas véget ért túszdráma áldozatainakemlékére hangversenyezett, vagyamikor legutóbb, az orosz-grúz konfl iktusután a Grúziához tartozó Dél-Oszétiában,Csinvaliban, a szétlőtt parlament lépcsőjérőldirigálta szentpétervári muzsikusait, hogyhálát adjon a grúz „agresszió” elleni oroszbeavatkozásért. (A grúzoknak kicsit más anézőpontjuk…) Persze Gergijevet az oroszLondon Symphony Orchestra (fotó: Mark Harrison)14

művészvilág nem elsősorban politikaimegmozdulásaiért tiszteli szinte nemzetihősként, hanem azért, mert a Szovjetuniószétesése után képes volt életben tartania Kirov Opera és a legendás MariinszkijSzínház társulatát, meg tudta akadályoznilegjobb muzsikusainak Nyugatra szivárgását,sőt, a keze alatt a Mariinszkij együttesea világ egyik legkiválóbb operazenekaráváfejlődött. A forróvérű, zseniális Gergijevazóta meghódította Amerikát, a New York-iMetropolitan gyakori vendége, és ma márnem csak operakarmesterként járja avilágot.Nincs tehát mit csodálkozni azon sem,hogy a londoniak színtiszta orosz műsorralérkeznek, mivel a moszkvai születésű, oszétszármazású Gergijev vérbeli oroszspecialistánakszámít. A berlini Karajan-versenyegykori győztese 1978-ban ProkofjevHáború és béke című operájával debütált;a nagy orosz komponisták, Muszorgszkij,Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Prokofjev,Rahmanyinov és Stravinsky a leggyakrabbanjátszott szerzői közé tartoznak. Azidei koncertszezonban a londoni együttestöbb tematikus sorozattal lép pódiumra,ezekből ad ízelítőt a május 12-i budapestihangverseny, amelynek műsorát emigrációbakényszerült orosz zeneszerzők műveialkotják: Prokofjev Klasszikus szimfóniája,Stravinsky Szimfónia három tételben címűkompozíciója, valamint RahmanyinovSzimfonikus táncai.A kompozíciók külföldön, emigrációbanszülettek, vagy legalábbis majdnem ott.Prokofjev első szimfóniája ugyanis, amelyetKlasszikus névre keresztelt, 1917-ben mégOroszországban született, és a következőesztendő áprilisában maga a szerződirigálta a szentpétervári ősbemutatón.Igaz, nem sokkal később jött az oroszforradalom, és bár nem tudni biztosan,hogy előle menekült-e külföldre, deProkofjev Szibérián, Japánon és Honolulunát az Egyesült Államokba utazott. ASzovjetunióba először 1927-ben tért vissza,már Párizsból, végleg pedig csak 1932-bentelepedett haza szülőföldjére. A Klasszikusszimfónia ma már valóban klasszikus,és Prokofjev egyik legismertebb műve.Ez volt az első olyan darabja, amelyetnem zongora mellett komponált. „Azzal agondolattal játszadoztam, hogy egy egészszimfóniát írok zongora nélkül. Szentülhittem, hogy ilyen módszerrel a zenekarirész is természetesebben fog hangzaniValerij Gergijev (fotó: Marco Borggreve)– írta önéletrajzában. – Bizonyos voltambenne, hogy ha Haydn még ma is élne,feltétlenül ragaszkodnék saját stílusához,de ugyanakkor egyet-mást átvenne az újbólis. …Klasszikus szimfóniának neveztem el,mert egyrészt ez látszott legegyszerűbbnek,másrészt pedig azért, mert így akartamborsot törni a nagyképű fajankók orraalá” – fogalmazott a zeneszerző. Többmint kilencven év múltán kijelenthetjük:sikerült. Arról pedig keveset tudni, hogy atörött borshoz mit szólt például Aszafjev,a tekintélyes zenetudós, akinek a művetProkofjev ajánlotta.Igor Stravinsky „három szimfonikus tétele”(később ezt a címet ő maga helyesebbnektartotta volna a veretes „Szimfónia háromtételben” helyett) valóban emigrációbanszületett, az Egyesült Államokban, 1945-ben. Ajánlása a New York-i Filharmonikusoknakszól. Robert Craft interjúkötetébőltudjuk, hogy a művet a háború ihlette,Stravinsky egyszer „háborús szimfóniaként”is emlegette. De mint az avantgárdvezéralakja hozzátette: „A Szimfónia nemprogramzene. A zeneszerzők kombináljáka hangjegyeket. Ez minden.” Ugye, milyenegyszerű? – gondolhatnánk. Stravinskyugyanakkor bevallotta, hogy a Szimfóniaegyes részeit, kiváltképp az I. és a III. tételben,különböző háborús híradókban látottfi lmkockák hatására komponálta. Az elsőtétel megszületéséhez állítólag A felperzseltföld taktikája Kínában című dokumentumfilm, míg a harmadikhoz menetelő katonákdíszlépésének a látványa, valamint a némethadigépezetet megsemmisítő szövetségeserők diadaláról szóló fi lmhíradó járulthozzá. Mindazonáltal a Szimfónia háromtételben állandó vita tárgya. Somfai Lászlózenetudós így fogalmaz: „A mű bemutatójaóta tart a zavar és a magyarázkodás,gyakran nem leplezett kritikusi felhanggal,hogy vajon igazi szimfónia-e, s fedi anyitótétel témaanyaga az igazi szonátaformávalszemben támasztható kívánalmakat,egyáltalán, eredeti-e, friss-e az invenció?”E kérdések megválaszolását bízzuk aközönségre.A London Symphony Orchestra budapestikoncertjének zárásaképpen Szergej Rahmanyinovnépszerű, budapesti koncerttermekbenis gyakran hallható Szimfonikustáncai szólalnak meg. Nem sokkal az 1917-es forradalom után Rahmanyinov örökreelhagyta Oroszországot. Svájcban élt, majd1935-ben ő is az Egyesült Államokbantelepedett le. Utolsó befejezett művei, szimfonikustáncai, melyeket Ormándy Jenőnekés a Philadelphiai Zenekarnak ajánlott,1940-ben születtek. A Rahmanyinovra olyjellemző hangulatú muzsikával teljes lesza Művészetek Palotája hangversenyénkínált ízes orosz „krém”, amit mindenbizonnyal angol eleganciával fognak tálalnia számunkra. •2009. május 12. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremA Londoni Szimfonikus ZenekarhangversenyeProkofjev: Klasszikus szimfónia, op.25Stravinsky: Szimfónia három tételbenRachmaninov: Szimfonikus táncok,op. 45Vez.: Valerij Gergijev15

Orgona és hárfaKirályi szolgálatokVeres BálintFinnországból érkezik a MűvészetekPalotája orgonás sorozatának utolsótavaszi vendége. Kalevi Kiviniemi műsoraelsősorban a romantikus repertoárörökzöldjei közül válogat, emellettkultúrtörténeti tanulságokkal is szolgál.Kalevi KiviniemiAz orgonát a hangszerek királyánaktartják. Sípjainak regimentje, hangszíneineksokasága a hangzás birodalmának teljesszélességében és magasságában jelenlévővéteszik – akárcsak a szobrok és egyébfelségjelzések, amik a középkori alattvalószámára az uralkodó jeleként, vesébe látótekinteteként állnak őrt a keresztutakon,köztereken, tornyokon. Az uralkodótisteni felkentnek tartják, aki magasabberőknek engedve gyakorol felügyeletetegész birodalmán. Fölötte áll a hétköznapiszíntérnek, trónusa azt szimbolizálja, hogyazt a kitüntetett pontot foglalja el, ahonnana mindenek fölé magasodva ráláthat„birodalmára”. Ő maga az a horizont, amibehatárolja az életvilágot, és amin túl márnincsen semmi.Valahogy így áll a helyzet a hangszerekközött az orgonával is. Az orgonát már régótaa mindenkori hangzó tér magaslatairahelyezik, helyileg és dinamikailag is fölébemagasodik a hétköznapi hangkeltő eszközöknek,ezerszínű hangszínei pedig aztaz illúziót keltik, mintha minden lehetségeshangzás a rendelkezésére állna. Minthaaz alant elterülő hangzásvilág –színességeellenére – semmi olyasmivel nem szolgálhatna,ami az ő uralkodói gazdagságábólhiányozna, és ezért méltósággal telvevisszahúzódhat királyi magányába.A ma is játszott orgonairodalom legjelentősebbrésze a szólómű különféle műfajaiközé tartozik, ám nem így festett mindig azorgona képe. A liturgikus hagyománybanmég ő volt a legfőbb együttműködő: „magánszámai”mindig a közösségi énekbőlemelkedtek ki, és oda is tértek vissza.Képességeinek, lehetőségeinek növekedésenem a hangzás birodalma feletti uralommegszerzésére irányult, hanem arra,hogy mind sokoldalúbban szolgálhasson:támasztékot nyújthasson vagy helyettesíthessea törékenynek bizonyuló emberihangot. Nem király volt, hanem miniszter –a szó eredeti, latin értelmében, ami annyittesz: szolgáló.16

A mai fi nn zenekultúra egyik legnépszerűbbés bizonnyal legagilisabb utazó nagykövete,Kalevi Kiviniemi első magyarországifellépésén minden bizonnyal meggyőzőmódon fogja demonstrálni azt, ami miatt anemzetközi orgonás élet különleges fi gurájánaktartják: munkásságában ugyanisrégóta döntő helyet foglal el az orgonánakmint együttműködő (hogy ne mondjuk:szolgáló) hangszernek a rehabilitálása. Ésennyiben nem is pusztán a fi nn zenekultúranagykövete – jóllehet, Sibelius himnusszáemelkedett szimfonikus költeményénekorgonás átirata műsorainak igazi védjegyévévált –, hanem mintha magának a királyimagányából üzenő hangszerfejedelemneklenne a heroldja. A nem kevesebb, mintszáz hangfelvételt jegyző művész ugyanisaz orgona szólóirodalmának mérföldkövei,valamint egzotikus különlegességeimellett nagy hangsúlyt fektet a különfélevokális és instrumentális kamarazenei vagyzenekari együttműködések lehetőségeinekfeltérképezésére, valamint arra is, hogy azeredetileg nem orgonára írott klasszikusrepertoár számos gyöngyszeme a hangszerekkirályán is megszólalhasson.És ez utóbbi esetben már bizonyáranem királyi hatalomgyakorlásról van szó.Az orgona finn nagyköveteAz 1958-as születésű Kalevi Kiviniemiegyaránt elkötelezettje szülőföldjehagyományainak, hangszereklasszikus örökségének és a kortársművészet nemzetközi szcénájának.Európa jelentős történeti értékű orgonáimellett az Egyesült Államok, Japán ésAusztrália nagyszerű modern hangszereit,valamint ritkaságszámba menőegzotikus instrumentumokat, példáula fülöp-szigeteki bambuszorgonátmegszólaltatva koncertező művészkéntmár jószerivel az egész világot bejárta,diszkográfi ája grandiózus. Felvételeitöbbek között a Warner, a Finlandia,az Ondine, az Alba, valamint a fi nnFuga kiadónál jelentek meg. Kiviniemiszámos nemzetközi orgonaversenyzsűrijében szerepelt, valamint tízesztendőn keresztül (1991–2001) vezettea fi nnországi Lahtiban megrendezettnagyhírű orgonás fesztivált. Orgonistamunkásságát számos elismerés érte,hangfelvételeit több alkalommal az évlemezének választották Finnországban.Vígh AndreaCsajkovszkij, de Falla, Grieg, Mendelssohn,Muszorgszkij vagy épp Wagner műveinekátiratai Kiviniemi keze nyomán nemegy-egy újabb territóriumai az orgona„világbirodalmának”, hanem épp fordítva: akirályi instrumentum itt készségesen ajánljafel szolgálatait avégett, hogy nagyszerűkompozíciók egy másik médiumba átkerülveúj fényben mutathassák fel kvalitásaikatés öregbíthessék hírnevüket.A budapesti koncert Kiviniemi munkásságánakmindkét speciális irányából ízelítőtkínál: a műsor nagyobb részét kitevő,Csajkovszkij-, César Franck-, de Falla-,Debussy-, Sibelius- és Smetana-műveketmagába foglaló romantikus programegytől-egyig átiratokat tartalmaz. És ameglepetés itt következik: az orgona mellettegy törékeny partner, a hárfa, egy másiknemesi származású, királynői hangszerkap szerepet a művek megszólaltatásában.A legismertebb és legkedveltebb magyarhárfaművésznő, Vígh Andrea közreműködéserévén a királyi orgona afféle trubadúriszerepkörbe kerül: határozott és színesmegszólalásaival afféle gáláns szolgálója,felvezetője és utóvédje lehet a vele olyellentétes karakterű (és bizonnyal ezértellenállhatatlanul vonzó) választottjának;mígnem a koncert fi náléjában a királyihangszerpár számára végre elérkezik akettős pillanata: Claude Debussy orgonáraés hárfára hangszerelt Dans sacrée et dansprofane című darabjában.Az átirat és a más hangszerrel valóegyüttműködés gyakorlata mellett Kiviniemikoncertje még egy specialitást ígér: a kiválóimprovizatőr hírében álló művész egyszabad és egy kötött témájú rögtönzéstilleszt műsorába – és ezzel a mozzanattalkoncertje minden tekintetben azzá azélménnyé válhat, ami a MűvészetekPalotája egyedülálló orgonás sorozatánaka kezdetektől sajátja: kötött és kötetlenegyüttzenélés az orgonával, az orgonakörül, az orgona révén. •2009. május 18. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyterem„Királyi hangszerek, mennyeimuzsikák” – Kalevi Kiviniemi(Finnország) és Vígh Andreaorgona-hárfa estjeFranck: Interlude symphoniqueKiviniemi: szabad rögtönzésCochereau: Scherzo symphoniqueSmetana: Moldva-fantáziade Falla: Fantasía béticaSibelius: Finlandia, Op. 26Csajkovszkij–Walther-Kühne:Fantázia az Anyegin c. opera egytémájáraDebussy: Dans sacrée et dansprofaneKiviniemi: Rögtönzés megadotttémára17

A Frankfurti Rádió Szimfonikus ZenekaraÖrömóda szövegnélkülKovács SándorKedves zenebarát, kíváncsi Ön Bartók Bélaegyetlen dodekafón melódiát tartalmazóművére? Beethoven tizedikjére? Ha igen,ott a helye a Frankfurti Rádió Szimfonikuszenekarának május 22-i hangversenyén aMűvészetek Palotájában. A koncert elejénmég a 82-es számon lajtsromozott C-dúrMedvével is találkozhat…Ötvenedik életéve felé járt Joseph Haydn,amikor nevét szárnyra kapta a világhír.Addig jobbára csak a bécsi muzsikusokés a bécsi arisztokrácia tudott róla, hogyEsterházy Miklósnál kivételes tehetségűmuzsikus szolgál, néhány műve hangzott el– kivételképp – Párizsban vagy jelent megfrancia kiadónál. 1780-as évtized azonbanáttörést hozott: a párizsi, londoni kiadókimmár versenyeztek azért, hogy új szerzeményeitközreadják. S bár a komponistaannak idején aláírt egy kötelezvényt, melyszerint minden alkotásával csakis ura ésparancsolója rendelkezhet, az okos Miklósszemet hunyt a szaporodó üzletek felett,18

pontosan tudta, hogy muzsikusának sikereiaz ő fényét is ragyogóbbá teszik.Akkor sem tiltakozott, amikor d’Ogny grófkérte fel Haydnt hat szimfónia komponálásáraa párizsi La Loge Olympiquehangversenysorozatához. Haydn tehátmegírta a hat darabot (1786-ban fejezte bea sorozatot), de elutazni bemutatójukra márnem mert. Nyilván úgy vélte, a kényúr eztnem nézné jó szemmel. Viszont alaposantájékozódott a párizsi viszonyokról. Tudta,hogy a zenekar jóval nagyobb az akkoribanszokásosnál, hatvan tagot számlál, skülönösen erős a basszus – egyes forrásoktíz bőgősről tudósítanak –, amit aztán kiis használt, elsősorban a C-dúr szimfóniában,amely annak idején utolsókénthangzott el a hat kompozíció közül. Ezértragadt rá szinte azonnal a Medve név: aszonátaformájú záró (negyedik) tételnekmár a kezdete mulatságosan „brummog”,a dudabasszus-szerű effektus a kidolgozásiszakasz elején pedig még erőteljesebb. Akorabeli közönség az ilyen vicceket hangosderültséggel fogadta, úgy viselkedtek,ahogy manapság jazz-koncertekenszokás, azonnal megtapsolták a tetszetősebbfordulatokat. (Erről többek köztElső vagy második?Bartók 1939-ben Amszterdambanbemutatott Hegedűversenyénekelnevezésével kissé bajban van azenetudomány. Ez ugyanis a komponistamásodik műve a hegedűversenyműfajában. Az elsőt még fi atalon,1907-ben vetette papírra, a hangszereléstpedig 1908 februárjában fejeztebe. A darabot Bartók akkori szerelmének,a Hubay-növendék Geyer Stefi nekszánta, aki azonban visszautasítottaa közeledést. Válaszul az elkeseredettzeneszerző megtagadta művét: apoétikus első tétel Két arckép címűdarabjába mentette át Egy ideáliscímmel. Utóbb ugyan igazi barátságalakult ki Bartók és a hegedűművésznőközött (Stefi és férje vendégül is láttaSvájcban a Bartók házaspárt), a kompozícióteljes egészében azonban csak1958-ban hangozhatott el nyilvánoshangversenyen Hegedűverseny opusposthumum megjelöléssel, amikor máregyikük sem élt. A mai gyakorlatbanazonban néha I. hegedűversenyneknevezik.Mozart tudósít egy apjának címzett párizsibeszámolójában.) Már önmagában az atény, hogy a publikum nevet adott egy-egyszimfóniának, jelzi annak különlegesnépszerűségét: Haydn párizsi sorozatábólmég a g-moll (Tyúk) és a B-dúr (Királynő)kapott ilyen epiteton ornanst, az utóbbiazért mert lassútételét Marie Antoinettekülönösen kedvesnek találta. Az óriási sikerután Haydntól természetesen azonnal újsorozatot kértek, el is kezdte becsülettel. Atörténelem azonban közbeszólt. 1789-ben apárizsiakat nem szimfóniák hozták lázba…Bartók Béla 1937–38-ban komponáltaHegedűversenyét Székely Zoltán felkérésére.A tehetséges fi atal hegedűsnek márkorábban ajánlott művet, a 2. rapszódiát.Amikor Székely felvetette egy versenyműötletét, Bartók azonnal igyekezett tájékozódni,milyen hegedűversenyeket alkottak jeleskortársai. Noha kvartettjei és rapszódiái bizonyítják,hogy igen jól értett a vonósokhoz,fel akarta mérni, a virtuozitásnak milyen újlehetőségeit fedezték fel azok a szerzők,akiket nagyra tartott, az Universal kiadótólbetekintésre megkérte például Szymanowszkiés Berg Hegedűversenyét. Elsősorbanaz utóbbi, Berg utolsó befejezett műveragadta meg, igaz, nem a hegedűtechnikaiújításait, hanem azt tartotta érdekesnek,hogy egy szigorúan dodekafón darabbanBerg a schönbergi ortodox tant félretévemilyen romantikus-tonális részleteketkomponált. Bizonyos értelemben ő ennekellentétét alkotta meg: egy alapvetően tonális,H-dúrban kezdődő műbe fűzött olyantémát, amelyben mind a tizenkét hangmegszólal. A szonáta szerkezetű tételbenez a melléktéma, amely rögtön tükörfordításbanis elhangzik. Székely emlékezeteszerint Bartók büszke volt rá, hogy mégezt a melódiát is sikerült úgy kialakítania,hogy tonális érzetet keltsen. A főtéma – ezis érdekesség – határozottan verbunkosízű. Tanulóéveiben Bartókra erősen hatotta verbunkos, amikor azonban elkezdettigazi parasztdalt gyűjteni, elfordult tőle.(Idősebb korában azonban, úgy tűnik,megint felfedezte, hiszen a 3. zongoraversenyfőtémája sem áll nagyon távol ettőla világtól.) A hegedűverseny harmadiktétele pedig voltaképpen az első variációja:minden fontosabb témát visszaidéz, atizenkéthangút is. A poétikus lassúmindenekelőtt arról a kötődésről árulkodik,amely Bartókot Beethoven művészetéhezfűzte. Bár semmiféle idézet nincs benne, ahangulat, a hangvétel olyan, mint Beethovenhegedűversények lassútételéé.Beethoven tizedikje – rögtön a bemutatóután elterjedt ez a mondás JohannesBrahms I. (c-moll) szimfóniájáról. Nemalaptalanul. Beethoven, majd Schubert,Mendelssohn és Schumann halála utánévekig-évtizedekig kevés jelentős zenekariszimfónia született, a leghíresebb komponisták,például Liszt is, inkább a szimfonikusköltemény műfaját választották, vagyis aköltői programot követő zenét. Brahmsotez sohasem vonzotta. 1860-ban még egyproklamációt is aláírt, amelyben négymuzsikus, köztük Joachim József, a magyarszármazású hegedűs az új zene emesajnálatos „eltévelyedése” ellen tiltakozott.Igazi szimfónia alkotására azonbannehezen szánta rá magát. Noha viszonylagkorán (huszonévesen) feljegyzett vázlatokat,csak akkor kezdett bele ezek végsőkidolgozásába, amikor 1875-ben a Simrockkiadóval kötött szerződést, s a kiadóhatározottan ösztönözte egy nagyszabásúmű alkotására.A c-moll szimfónia éppen abban azévben, 1876-ban hangozhatott el először,amikor megnyitották Wagner színházátBayreuthban. Brahms ekkor 43 éves volt. Apremier közönségét mindjárt a hallatlanulenergikus kezdet lenyűgözhette. A tételfolytatását, majd a szokásos lassút és aszelíden tréfás-táncos harmadikat azonbantöbbé-kevésbé hagyományosnak vélhették.Az igazi meglepetést a fi nale okozhatta:hosszas előkészítés után itt ugyanismegszületik az a szívet-lelket melengető,azonnal mélyen az emlékezetbe vésődő„nagy dallam”, amely a beethoveni Örömódánakkórus és szólisták, azaz „szavak”nélkül is méltó párja. •2009. május 22. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremA Frankfurti Rádió SzimfonikusZenekara hangversenyeHaydn: C-dúr („A medve”) szimfónia,Hob. I:82Bartók: HegedűversenyBrahms: I. (c-moll) szimfónia, op. 68Km.: Christian Tetzlaff (hegedű)Vez.: Paavo Järvi19

Hommage à LigetiSzimfonikus költeményMesterházi GáborTegye fel a kezét, aki hallott már egyszerre 100metronómot! Nos, itt a vissza nem térő alkalom:május 26-án az UMZE „Hommage à Ligeti”koncertjén megtapasztalhatjuk az élményt. Azamúgy eléggé – alighanem szándékoltan –semmitmondó című „Poème symphonique” 100metronómra (és eredetileg tíz zenészre és egykarmesterre) íródott 1963-ban. Ez a zeneszerzőlázadó korszaka, ám a mű sokkal izgalmasabb,mintsem hogy ennyivel „le is írhatnánk”.Ligeti 1956-ban elhagyta Magyarországot,és egyszerre az európai avantgárd közepéntalálta magát. A Karlheinz Stockhausennevével fémjelzett darmstadti csapatnálszinte kötelező érvényű szabály volt, hogymindent – harmóniát, dallamot stb. –elvessenek, ami a zeneirodalomban márelőfordult. Az efféle dogmatizmus perszecsak ideig-óráig működik, maga Stockhausenis „felengedett” egy évtized után – akorszaknak mégis vannak maradandóalkotásai.A zenei polgárpukkasztás egyébkéntnem korlátozódott Európára; az amerikaiJohn Cage hatása elvitathatatlan. Talánlegismertebb műve a 4’33, mely „arról szól”,hogy a zongorista – az 1952-es bemutatónLigeti György (fotó: Günter Glück)David Tudor – a színpadon 4 perc 33másodpercig nem csinál semmit. Perszeez a „zene” sem csak a semmiről szól: anégy és fél perc alatt a közönség megfelelőmennyiségű zajt, zörejt (és az első előadásokonfeltehetőleg még ennél is többszándékos „tetszésnyilvánítást”) produkál:és ez maga a muzsika. A „zene” fogalmatehát kitágul, és ezt követi a „hangszerek”fogalmának módosulása is. Ez azonbannem(csak) azt jelenti, hogy például kéthegedűt egymáshoz dörgölnek, esetleg egytubát klarinétnáddal szólaltatnak meg, vagyépp egy orgonán a fújtatót porszívóval,horribile dictu tüdővel helyettesítik (amitőlelőidézhetővé válik a „nyávogás”, vagyisegy leütött hang magasságának változtatása),hanem azt, hogy bármi hangszerréválhat. Az emberi hang, mely az énekléstőla nevetésig, a kurjantásig vagy az ugatásig„nyílik ki”, a helikopter (!) – és szimfonikuszenekart alkothat száz metronóm. Azelektronikus zene, melyben valódi hangszerekmár nem is szerepelnek, az újításnakegy másik útja, amiből Ligeti sem maradt kiaz ötvenes-hatvanas évek fordulóján.A hatvanas évek elejére tehető egymásik művészeti lázadási hullám: a fl uxusmozgalom, amelynek képviselői különösenképzőművészeti alkotásokban, illetveperformanszokban hívták fel magukraa fi gyelmet. Ma már jól láthatjuk e mozgalomból,és a mögöttes ideológiából: aminden tagadásából, hogy ’68 messzenem ’68-ban kezdődött. Ligeti maga iskapcsolatban állt a mozgalom egyik főnémetországi alakjával, Nam June Paikkal.Ki gondolna „egysíkúbb” művet, mint ametronómok ketyegése. Ha Ligeti Poèmesymphonique-jét csökkentett apparátussal,akár csak tíz metronómmal demonstráljuk,a tér különböző pontjain más-mást hallunk.A mű jól beilleszkedik a performanszoksorába. Előadása ugyanis úgy néz kieredetileg, hogy bejön tíz zenész és egykarmester, akik az előre – különbözősebességekre – beállított és (kicsit) felhúzottmetronómokat elindítják, majd elhagyjáka terepet. A bemutató botrányt kavart,Ligetinek pedig eléggé kétes hírnevetszerzett… A siker tehát fl uxus nézőpontbólteljesnek mondható.A darab azonban másképp is értelmezhető.A mechanikus zene messze nemolyan unalmas, mint gondolnánk, ráadásulmegelőlegez egy újabb iskolát, az Amerikábanjó öt évvel később indult, Steve Reich,Philip Glass és Terry Riley nevével fémjelzettrepetitív zenét. A száz metronóm egyforma,ám különböző sebességű hangja ugyannem produkál ismétlődő dallamot, azinterferenciákból mégis kikerekedik valamiolyasmi, mint amikor Reich Six Pianosábanmegszólalnak a klarinétok. A mű – ahogya címe jelzi – hat zongorára íródott. Amikor20

83 év az örökkévalóságnak1923. május 28-án született Dicsőszentmártonban(ma Târnarveni,Románia). A második világháború utána budapesti Zeneakadémián FarkasFerenc és Veress Sándor növendékevolt. 1950-től ugyanitt zeneelméletet,ellenpontot és formai analízist tanított.1956 után elhagyta Magyarországot.Bécsben telepedett le, és 1967-benmegkapta az osztrák állampolgárságot.1961-től a StockholmiZeneművészeti Főiskolán, 1972-ben akaliforniai Stanford Egyetemen, 1969-től1973-ig Berlinben működött. Hírnevétaz Atmosphères, a Requiem és a Luxaeterna című műveivel alapozta meg.A többszörösen kitüntetett szerző 2006.június 12-én hunyt el Bécsben.pár éve alkalmam volt Steve Reichhelbeszélgetni, rákérdeztem, s megerősítette:műszeresen is kimutatható a darab néhánypontján a klarinéthang „jelenléte”.A jelenség tehát Reichnél és Ligeti 1963-asművében is ugyanaz: valami olyat hallunk,ami nincs. A képzőművészetben MauriceEscher grafi kái ugyanezt az illuzionizmustmutatják. Ligeti az évtized második felébenismerkedett meg Escher munkáival,amelyek ezután élete végéig hivatkozásiponttá váltak; és zenéjében is egyretudatosabbá vált ez az elem. Az első direktilyen céllal írott mű talán a Continuum, ami– címe ellenére – szóló csembalóra íródott.A csembalón – pengetős hangszer lévén– folyamatos hangot nem lehet létrehozni,ám ha elég gyors egymásutánban jönnekaz új vagy az azonos hangok, hatásukugyanaz, mint a száguldó szekér látszólagálló kereke. A későbbi zongoraetűdökritmikai (mikro-) polifóniája pedig nemlétező szólamoknak ad hangot. Már haelég jól játsszák.A Poème symphonique hatvanas évekelején polgárpukkasztónak tűnő megírásatehát egyrészt mintegy fél évtizeddelmegelőzi a repetitív zene új hullámát,másrészt a képzőművészeti illuzionizmussalpárhuzamosan, ám attól függetlenüljön létre. Harmadrészt pedig tetten érhetőbenne Ligeti alkotásmódjának néhányfontos vonása, melyek a zeneszerzőéletének hátralévő csaknem négy és félévtizedében többé-kevésbé meghatározómódon jelen lesznek.Egyetlen dolog tűnik el igen hamar,már a hatvanas évek második feléreLigeti alkotásaiból (és életszemléletéből):a dogmatizmus. Innentől tudatosan utasítvissza minden ideológiát és mozgalmat –s járja a maga útját. •2009. május 26. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremHommage à Ligeti – UMZEKamaraegyüttesLigeti György: Hat bagatell fúvósötösre;Fragment – kamarazenekarra; Tízdarab fúvósötösre; Három darab kétzongorára: Monument, Selbstporträt,Bewegung; Poème symphonique –100 metronómra; ZongoraversenyKm.: Ránki Dezső, Klukon Edit, NagyPéter (zongora), UMZE Fúvósötös(tagjai: Ittzés Gergely/fuvola, HorváthBéla/oboa, Klenyán Csaba/klarinét,Lakatos György/fagott, Gál László/kürt)Vez.: Rácz ZoltánSchloss EsterházyHaydn Explozív2009. április 10 – novemberProms in the Park2009. augusztus 29Haydn és Muthspiel – Ősbemutató2009. szeptember 4, 19.30 óraNemzetközi Joseph Haydn Szimpózium2009. október 14 – 17Esterházy Vonósnégyes Fesztivál2009. október 16 – 18www.haydnexplosiv.at21

Goldoni: Nyaralás-trilógiaSzerelem eladóMagyarósi GizellaA Nyaralás-trilógia Goldoni színházánakegyik legkomplexebb, legkiérleltebbdarabja. 1761-ben mutatják be, Goldonielképesztően termékeny velenceikorszakának végén, amikor háromegymást követő estén játsszák. Majdnemkétszáz évvel ezután Giorgio Strehlerösszevonja az előadást egyestésre, és amilánói Piccolo Teatro deszkáin új életrekelti a művet, majd később Bécsben ésPárizsban is színpadra állítja.Megyünk nyaralni! Új ruha – az idén menyasszonystílus:mariage! –, sok vendég,csillogó ezüst, étel-ital alatt roskadozóasztalok, fényűző külsőségek kellenek, habelegebedünk is. És persze hogy belegebedünk,csak bevallani nem akarózik. Rázzuka rongyot, keltjük a látszatot, eladósodunk– és bízunk a szerencsében, hogy vagy akártyában vagy a szerelemben mellénk fogEva Cambiale (Vittoria), Toni Servillo (Ferdinando) (fotó: Fabio Esposito)szegődni. Vagy ha nem, még mindig ott azegérút: a pókhálóval beszőtt cselédlépcső,ahol némi renoméveszteséggel kisurranhatunka hitelezők elől. Ma. Igen ám, deholnap?Megvolt a nyaralásnak itáliai földön azévszázadokra visszatekintő praktikushagyománya: a szüret. Azért járt vidékre avelencei (esetünkben a békesség kedvéérteufemisztikusan „livornói”, nehogy avelencei cenzúra belekössön) nagybirtokos,hogy ott legyen a termés betakarításánál,a gazda szemével felügyelje a munkálatokat.A birtok azonban az idők soránátértékelődött a városi ember szemében,már nem a munka helyszíne volt, hanem aszórakozásé. Afféle státusszimbólum. Ahola gazdag és a nemes embert majmoljaa polgár, mert nem akar a kivagyiságbanalulmaradni. A polgár, aki itt és most,ebben a trilógiában ezerarcú, Goldoniugyanis tobzódik a különféle karakterekábrázolásában. Talán azért tagolta így adarabot és diktálta ilyen ráérősre a tempót,hogy legyen ideje nagy lélegzeteket venni,kibontakoztatni, fejlődésében is ábrázolniaz egyes jellemeket. Életre kel az elszegényedettés elkényelmesedett földbirtokos,a pénzén kotló fösvény nagybácsi, a naivszerelmes, a minden hájjal megkent hódító,aki a fene tudja, mit akar, az okos, deingatag leány, a butuska divatbáb, az ifjontiambíciókkal csörtető élemedett dáma, amindenhová bejáratos jó (vagy inkábbrossz) fi ú, az élelmes szolganép, az édesmamlasz orvostanhallgató, akinek talánsosem lesz diplomája… És legtöbbjükszerelmes.Ezen a vásáron mindenféle szerelem eladó,az érzelmi bonyodalmak szomorú szövevényébegabalyodva azonban egyszer csakazt vesszük észre, hogy itt nemigen leszhappy end. A fő szál Guglielmo és Giacintaszerelme, ennek végül ha törik, ha szakad,be kéne teljesednie. Hiába várjuk. Goldoniolyannyira ismeri a szabályokat, hogy aztis tudja, hogyan kell megszegni őket, havalami fontosat akar mondani. Megengediugyanis magának, hogy a szerelmesek nelegyenek egymáséi. Tőle szokatlan, bátormegoldás, realista vég, a szerző egykoreszményített polgárfi gurái beleragadnak aközépszer mocsarába. Hát, ebben ragadhatómeg a darab modernsége. A kaptafamegvolna – és Goldoni egy szomorkásfi ntorral kidobja az ablakon.22

Ha végignézünk a szereplők sorsán, arrajutunk, hogy a jogász- és orvosfamíliábaszületett Goldoni gyakorlatilag leírja azta társadalmi réteget, amelyhez tartozik,kezdeti optimizmusához képest itt márhanyatlásában ábrázolja, éspedig valamifanyar illúziótlansággal és rezignált derűvel.A szórakozott lányos apa, a földbirtokosFilippo joviális kényelme és nemtörődömségeodáig vezet, hogy a sok nyaralásbanmár gondolkodni is elfelejt, azt sem tudja,mije van, nemhogy még vigyázzon is rá, végülrégi barátja, Fulgenzio rendezi el merőaltruizmusból a család ügyeit. A korosabbhölgyek a régi dicsőségüket próbáljákfeleleveníteni, újraélni, a fi atalok csaktévelyegnek, míg végül bele nem rázódnaka megalkuvással teli hétköznapokba,és még a cselédek is elégedettebbek asorsukkal, mint ők a maguk kilátásaival. Arezonőr, a mindenhová bejáratos hivatásosvendég pedig nevet a markába.Vagy egy tucat darabját fordítottamGoldoninak részben színházi felkérésre,részben fordítói elkötelezettségből. Mindigirigyeltem a lélektani nüanszok mesterénekszámító Csehov fordítóit, de most egyszavam sincs: a szerelem fáj, a hiúság fáj,a butaság fáj, a bölcsesség fáj, a hülyeségfáj, a zsugoriság fáj, a tékozlás fáj – mindenCsak nevében kis színházA milánói Piccolo Teatro (1991 óta aTeatro de Europa nevet is használja),Olaszország első állandó társulattal,játszóhellyel és repertoárral rendelkező,városi, majd állami támogatássalműködő színháza. A Giorgio Strehler ésPaolo Grassi alapította teátrum 1947.május 14-én nyitotta meg kapuit aStrehler rendezte Éjjeli menedékhellyel.Még ugyanebben az évadban színrevitte Goldoni Két úr szolgája címűkomédiáját, az azóta is repertoárontartott emblematikus előadást,amelynek hatodik változata 2003-banBudapesten is vendégszerepelt. Strehler1967-ben lemondott a művészetivezetésről, majd öt év múlva visszatért,1997-es halála után Sergio Escobarés Luca Ronconi irányítása alatt áll atársulat. A célkitűzéseiben a szélesközönségréteghez szóló művészszínházkéntmeghatározott Piccolo kortársés klasszikus, hazai és külföldi műveketegyaránt játszik.Toni Servillo (fotó: Fabio Esposito)fáj, de közben mindezen nevetünk, őszinténvagy kényszeredetten, mindegy is. Ez a műa tragikomédia iskolapéldája.Goldoninak a közösségi színház azeszménye. Mint ars poeticájában,A komédiaszínház című programdarabbanmegfogalmazza, a színház arra való, hogyott az emberek együtt gondolkodjanak el azéletükről, hogy az ábrázolt élethelyzetekbenés jellemekben magukra ismerjenek.Tehát sosem a maszkok szemfényvesztőképmutogatása, nem a kitalált, a költöttvilág az elsődleges, hanem a mi valóságosvilágunk, magyarán játszunk-játszunk, devalójában az életünk a tét, az elé akar aköltészet tükröt állítani minden elképzelhetőhelyzetben és konstellációban.Goldoni darabjainak egy részét jól ismerem,és szeretem az író takarékosságát(nem alkalmaz fölösleges szereplőket,feleség vagy anyós például csak akkorvan a darabjaiban, ha érdekes a fi gurája,magyarán ha játszik; dekorációnak vagy„tölteléknek” sosincs), az újító szélmalomharcát,a szellemét, a humorát – és nagyraértékelem a „polgári jóérzés” sugallta nőimonológjait. Sokat elárulnak. Érdekes volnaaz egyes darabokon a szerzői szándékotvégigkövetni, hiszen nyilvánvalóan másképphangzik a józan döntés Mirandolinaszájából, mint esetünkben Giacintáéból,hiszen a fogadósnő szerelmes a derékFabrizióba, a szoknyája körül forgolódóilyen-olyan nagyurakkal csak a bolondjátjáratja, Giacinta viszont tiszteli és becsüli azúgyszintén derék Leonardót, csak hát nemszerelmes belé. Nem őbelé szerelmes!A két darab megírása közt nagyjából tízév telik el. Ekkorát fordult a világ. Ott aszerelem még nem volt eladó – itt megegyéb portéka sincs… •2009. május 27–29. 19:00Fesztivál SzínházGoldoni: Nyaralás-trilógia – aMilánói Piccolo Teatro előadásaKm.: Andrea Renzi, FrancescoPaglino, Rocco Giordano, EvaCambiale, Toni Servillo, PaoloGraziosi, Tommaso Ragno, AnnaDella Rosa, Chiara Baffi , Gigio Morra,Fiorenzo Madonna, Betti Pedrazzi,Mariella Lo Sardo, Giulia Pica, MarcoD’AmoreÁtdolgozta és rendezte: Toni Servillo23

Budapesti Wagner-napokHőslénytanRákai ZsuzsannaKülönös és mindenképpen jelentőségteljesnektűnő egybeesés, hogy a német szellemveszedelmes szépségének és főképp e szépségmélyen gyökerező zeneiségének utolérhetetlenelemzője, Thomas Mann éppen Wagnernekköszönhette, hogy az emigráció a távozáspatetikus gesztusai nélkül érte utol. A németzenedráma megteremtője iránt egész életébenelkötelezetten rajongó író ugyanis 1933 döntőheteiben európai felolvasó-körútra utazottRichard Wagner szenvedése és nagysága című,híres tanulmányával, amelyben arra vállalkozott,hogy önnön okosan mérlegelő művésziszemélyiségének, mintegy beavatottságánaksegítségével értelmezze és megfejtse,amennyire az ilyesmi egyáltalán lehetséges,a 19. század jellegzetes zsenijének lenyűgözőhatását.„Wagner zenéje éppúgy nem zene, mintahogy az alapjául szolgáló drámaszöveg,amely kiegészíti, nem irodalom. Ez a zene:pszichológia, jelkép, mítosz, pátosz –minden, csak nem muzsika […] A szöveg,amely köré fonódik, s amelyet drámáváteljesít ki – a szöveg nem irodalom, áma zene az. Ez a zene, amely látszólag(és nemcsak látszólag, hanem valóban!)gejzírként tör fel a mítosz kultúra előtti mélységeiből,valójában átgondolt, kiszámított,kiagyalt, rafi náltan okos, és elgondolásábanéppannyira irodalmi, mint amennyirea szöveg zenei. A muzsika itt őselemeirebontva mitikus fi lozofémák kidomborításáraszolgál” ̶ írta nagy levegőt véve. Merészenkijelentette, hogy a Gesamtkunstwerk, azösszművészeti alkotás nem azért növekedettösszetettebb, bonyolultabb egységgéa korábbi zárt számos operánál, mertegyesítette magában a lehetséges művészikifejezésmódok eltérő formáit, hanemkizárólag azért, mert Wagner utolérhetetlenprecizitással kidolgozta azt a sajátos műfajikeveréket, amelynek egyes elemei másművészi megnyilvánulási módok alakzataiszerint rendeződnek el, szétválaszthatatlanulszoros, komplex szerkezetet hozva24

létre, amely szinte mágikus erővel uralkodika hallgatóság gondolatai, fantáziája, lelkivilágafölött. Zenei értelemben pontosanezért kavart óriási vihart ez a roppantkülönös jelenség, a zenedráma azonsajátossága miatt, hogy hangzó elemeinekegymásutánját nem kizárólag, sőt, mégcsak nem is elsősorban zenei logika irányítja,hanem a cselekmény szükségszerűösszefüggései, utalásai, asszociációslehetőségei, amelyeket egy analitikus elmekérlelhetetlen éleslátása világít meg. Ésahogyan a zene nem a zenei szerkezetekabsztrakt logikája szerint szerveződik, valójábana szöveg sem dráma. Sokkal inkábbepikus alkotás, mítosz és hőstörténet, ésennek válik hangzó formájává a zene, amia mitikus történetek epikus elbeszélésénekkapcsolatrendszerét tárja fel ahelyett,hogy kizárólag saját zenei szabályainakengedelmeskedne.Ebben az értelemben jelentette kiThomas Mann, hogy Wagner zenéje amuzsika jelrendszere helyett valójábana mítosz nyelvén beszél, azon a nyelven,amely elbeszélő múltidejébe egyszerrefoglalja bele „a hajdan és a majdan kettősértelmét”, kimondatlanul is ősi rítusokatidézve fel, gazdag mitikus hagyománypéldázataként formálva műalkotássá a hőssorsát. Siegfried így válik halála pillanatában,amelyet Alberich fi a, a Gunther általátkozott vadkannak nevezett Hagen terveltki fáradhatatlan bosszúvággyal, nemcsaka tetralógia univerzumának világégés általimegváltójává, hanem ókori mediterránistenségek tükörképévé is: „Távlat nyílik itta képes álmodás kezdetének kezdeteibe:Tammuz, Adonisz, kiket szétmarcangolt avadkan, Ozirisz, Dionüszosz, a szétdaraboltistenek, akik visszatérnek majdan akeresztre feszített képében, akinek oldalátrómai lándzsa sebzi fel, hogy megismerjék– mindent, ami valaha volt és örökkévaló, afeláldozott, mord tél-meggyilkolta szépségegész világát átfogja a művész mitikuspillantása; ezért ne mondja senki, hogya »Siegfried« alkotója a »Parsifal«-banhűtlen lett önmagához.”A két (pontosabban szólva öt) monumentálisalkotás, a Ring és a Parsifal felépítése,végcélja és a könyörtelen kibontakozásszolgálatában álló hős alakjánakszempontjából valóban rendkívül hasonló.Jóllehet Wagner maga szívesen nyilatkozotttartózkodóan a lendületes képzettársításokkalkapcsolatban – Wolzogen Bühnenweihfestspieljét,mint Cosima naplójábóltudjuk, bár becsülte, nem hallgatta el, hogya Parsifal-Megváltó-párhuzamot némilegtúlzásnak tartja –, azért a művei közötti szellemirokonsággal, az alkotásoknak a mítoszrendjében fokozatosan egymásra épülőeszmei-szerkezeti azonosságával ő is nagyélvezettel játszott. Szintén Cosima, Lisztfi atalabbik lánya és Wagner második feleségefeljegyzései szerint Wagner a Parsifalkomponálása közben egy ízben azon tűnődött,„hogy voltaképpen Siegfriednek kellettvolna Parsifalként megváltania Wotant, nekikellett volna portyázás közben (Amfortashelyett) a szenvedő Wotannal találkoznia– de még hiányzott az előzmény, tehát ígykell lennie”. Ugyanilyen funkcionális, a világrendjében betöltött szerepükön alapuló,de eltérő fejlődési fokozatot megjelenítőpárhuzamot vont Wotan és Titurel személyeközött is: „Kicsoda Titurel? […] Wotan, […]miután lemondott a világról, része van amegváltásban, rábízzák a legszentebbdolgot, amelyet most harciasan, istenkéntőriz. […] Titurel annyi, mint kis Titus; Titus, akirályi tekintély és hatalom jelképe, Wotanpedig az istenek királya.”2525

Mindezt az építkező játékot, a világtörténelmidrámák lassú következetességgelkibontakozó katarzisának egymásbaoldódását az idő szakrális szerkezeténekés jelentőségének feltárása teszi lehetővé,ugyanaz a jellegzetesség, ami a kompozíciókzenei elemeit vezérmotívumokká,asszociatív-elbeszélő szerkezetekrészleteivé, szimbolikus gesztusokkáváltoztatja. A Ring és a Parsifal felépítéseegyaránt a megszabott idő szentségénekrabja. Mindkettő olyan hős eljövetelét várjaés bontja ki, aki előre megjósolt módonfogja megszabadítani a romlott világot abűn terhétől, helyreállítva az „idő eredetitisztaságát és teljességét”, ahogyan Eliadefogalmazott. Ezek a hősök, ha ThomasMannhoz hasonlóan lemondunk Wagnerzárkózottan szakszerű attitűdjének tiszteletbentartásáról, bizonyos fokig a nyugaticivilizáció bajnokai, akik a ciklikus világrendismétlődő állandóságát, a meghaló ésfeltámadó istenek kultuszának rituálisrészleteit magukba olvasztva az „egyirányúidő”, a nyugati gondolkodás linearitásafelé törnek utat a próféciák beteljesítésévelés az univerzális rendben támadt káoszleküzdésével. A próféták jövendöléseinekegyszeri és végleges valóra váltására pedigpontosan azért képesek, mert tökéletesenártatlanok. Erejük a tudatlanságukbanrejlik, ez adja a megváltáshoz szükségeserkölcsi tartásuk kikezdhetetlenségét.Éppen azért képviselhetik a történet morálisabszolútumát, mert önmagukról semtudnak semmit, s ez. az egy irányban előrehaladó,kérlelhetetlen időnek, az ok-okozatiösszefüggések titokzatos világrendjéneklegélesebb fegyvereivé teszi őket.Ebből következik a két hős, Siegfriedés Parsifal zavarba ejtő hasonlóságais: mindketten elzárva nevelkednekapjuk végzetének árnyékában, mit semtudva származásukról, jószerével azegyügyűségig tájékozatlanok az emberikapcsolatok rendszerét illetően, és tudatosszakrális ismereteik is alig-alig akadnak.A helyes úton kizárólag a kiválasztotthősi mivoltukat biztosító, tévedhetetlenerkölcsi érzék tartja meg őket, amelyneklegfontosabb igazodási pontja éppenaz, hogy mindig eszköze a megjövendöltsorsnak, az idő beteljesítésének, a szakrálisegység helyreállításának. Furcsa, szintefelcserélhető azonosságuk, amelyreWagner többször is utalt az egyre önállóbbegésszé fejlődő életmű feletti örömében,ennek köszönhetően tökéletesen logikus,mivel nem a személyük fontos, hanem aszerepük, a pozíció, amelyet betöltenek. Anevük változhat, jellemvonásaik, jellegzetestárgyaik, a küldetésük teljesítésére valókizárólagos jogukat jelölő attribútumaikazonban változatlanok.Különösen érdekesen és plasztikusan rajzolódikki a hősi funkció személytelenségeParsifal esetében. Wagner zenedrámájacselekményének alapjául Wolfram vonEschenbach 1210 körül befejezett Parzivaljátválasztotta, amelyet Chrétien de Troyesszövegének részleteivel egészített ki. Atörténetnek azonban számos változatamaradt fenn ezeken kívül is, amelyekegymásnak ellentmondóan szövevényesséteszik a Szent Grál lovagjának középkoriregényét. Elegendő csak Wolfram ésWagner szövegét, valamint a Grál-mondávalszorosan összefüggő Arthur-mondakörlegkésőbbi, kalandos életű írójának, SirThomas Malorynak az írását (a Caxtonnál1485-ben megjelent Morte d’Arthurt)összevetni néhány szempontból, hogyegyértelművé váljék a hős személyénektagadhatatlanul homályos és feladatáhozmérten jelentéktelen volta. Neve, aParsifal a kelta Peredurból ered, amelyetWolfram Parzivalként, Wagner Parsifalként,Malory Percivale-ként használ. WolframParzivaljának leghűségesebb barátja,Gawan Wagnernél alig észrevehetőszerepet kap csupán, noha ő Sir Gawaine,Lot király fi a, Arthur unokaöccse, egyikea Kerek Asztal legdicsőbb lovagjainak.Csakúgy, mint Malory Galisi Sir Percivale-ja,aki azonban a 15. századi változatbancsalóka neve ellenére csak társa a Grálvalódi kiválasztottjának, Sir Galahadnak,a „főfő hercegnek”. Bár Galahad ebben afelsorolásban könnyen tűnhet elhajlásnak,vitézi sajátosságait tekintve hamarkétségtelenné válik Parzivallal való lényegiazonossága. Ő is rokona a megváltásraváró Halászkirálynak, akit Wolfram Anfortas(Wagner a Barna könyvben még a névnekezt az alakját használta, s csak későbbváltoztatta meg), Malory Pelles, Pellamvagy Pescheur néven emleget, a különbségcsak annyi, hogy míg Parzival unokaöccse,addig Galahad unokája a gyógyíthatatlan26

Schloss EsterházyHaydn Explozív2009. április 10 – novemberA 4. Nemzetközi Joseph HaydnKamarazenei Versenygyőzteseinek gálakoncertje2009. április 24, 19.30 óraProms in the Park2009. augusztus 29Haydn és Muthspiel – Ősbemutató2009. szeptember 4, 19.30 óraNemzetközi Joseph HaydnSzimpózium2009. október 14 – 17Esterházy Vonósnégyes Fesztivál2009. október 16 – 18www.haydnexplosiv.at27

uralkodónak, mivel a Tó Lovagja, Launcelotnemzette a gyönyörű Elaine-nel, Pelleskirály lányával, akit mágikus megtévesztésfolytán Guiniver királynénak hitt. Pelleskirály pedig Arimathiai József egyeneságileszármazottja, így el sem képzelhető aGrál felkutatására hivatottabb lovag aző unokájánál, Galahadnél, aki pünkösdvasárnapján vörös ruhában jelenikmeg Camelotban, és foglalja el helyét aVeszedelmek Székében, amelyet Merlinegyenesen az ő számára állíttatott még aszületése előtt. Vörös öltözéke ugyanakkorWolfram Parzivalját sejteti, akit Cundrie, aGrál hírnöknője a Vörös Lovagként keresArthur udvarában, hogy fi gyelmeztesse,milyen bajt idézett tudatlanságával Anfortasfejére.A kiválasztott lovag halandó személyénekbizonytalansága, akit voltaképpen csaka prófécia beteljesítéséhez szükségesmegpróbáltatások legyőzése jelöl megegyértelmű körvonalakkal, tovább bonyolódika kísértő színre lépésével. Wolframtörténetében Cundrie-nak nincs ilyesféleszerepe, és Chrétien de Troyes-nál is a laidedemoiselle (a csúnya kisasszony) pozíciójajut neki. A kasztrált varázsló, Klingsorés a bölcs tisztaság szimbólumának,Montsalvat várának kettős vonzásábantudathasadásosan, démoni csábítókéntés megtisztulásra áhítozó vezeklőkéntegyszerre vergődő Kundry fi gurája Wagnerteremtménye, és egyszersmind a Parsifalcselekményének tengelye. Ő az, aki csókjávalfelfakasztja Parsifalban az Amfortasiránti szánalom és együttérzés forrását,öntudatlanul is lehetővé téve ezáltal, hogya „balga szent” megtörje Klingsor hatalmát,megszerezvén tőle a szent lándzsát, amelylyela római legionárius valaha Krisztustestét szúrta át: „»Miként e lándzsahegyütötte seb beforr, semmisüljetek meg ittmind, és hulljék porba e pompázatoshely!«” - írta Wagner 1865-ben a Barnakönyvben olvasható cselekményvázlatában,majd így folytatta: „Meglendíti [Parsifal] alándzsát: szörnyű robajjal összeomlik akastély, a kert pusztasággá sivárul.” Cundrieegyszerűbb funkciójának megfelelőenWolframnál a bűnök varázskertjénekefféle megsemmisítése nem szerepelt,Munsalvaesche, a „vad hegy” vára ilyesféleállhatatosságot nem igényelt a hőstől.Malory könyvében azonban igencsakhasonló mozzanat olvasható, csakhogya Gonosz cselvetésének ellenálló lovagnem Galahad, ahogyan a korábban vázoltszerepcserének megfelelő, egyszerűhelyettesítés sugallná, hanem Percivale,akit álmában előbb egy oroszlánhátonlovagló fi atal nő (az Újszövetség allegorikusfi gurája) fi gyelmeztetett, hogy reggelrekelve nagy harcra kell készülnie a világleghatalmasabb bajnokával, majd pedigegy kígyóháton, a sátán megtestesülésénközelítő idős asszony próbálta uralma aláhajtani a pogányság és a bűn jelképeként.Másnap Percivale valóban találkozott egyszép hölggyel, aki igyekezett elcsábítani,mielőtt azonban a lovag elbukott volna,„pillantása, véletlenségből s isteni kegyelemfolytán, a mezítelen kardjára esett, melyott hevert a földön, s melynek gombjábanegy vérvörös keresztrajzolat volt, s rajtaa Megfeszített képe; akkor egyszeribensaját lovag voltára gondolt Percivale [...]; sa kereszt jegyével megjelölte homlokát. Asátor azon nyomban összeroskadt, s feketefüstfelleggé változott, ő pedig megfélemlett,s hangos szóval felfohászkodott.” A hitfényében porrá és füstté enyésző, csábítóálomvilág összeomlásának képe olyanlátványosan azonos jegyeket visel magánaz idézett két leírásban (nem is beszélveKundrynak a Barna könyv szerint „furcsakígyóbőr övvel” összefogott köntöséről),amelyek lényegében lehetetlenné teszik,hogy az olvasó egyedi fi ktív léttel rendelkezőszereplőkként válassza külön a WagnerParsifalját alkotó fi gurákat.A hős ellentmondásos személyének kuszánhol itt, hol ott felbukkanó vonásait a végtelenségiglehetne sorolni, de ennyi is elég,hogy a sajátosan összeolvadó alakok kísérteteita kiválasztottságukat jelző tulajdonságaikés tetteik egyetlen szereplővé gyúrjákössze, akit mindegy, hogy Peredurnak,Percivale-nak, Parzivalnak, Galahadnekvagy Parsifalnak hívnak-e, mert a feladatafontos, csakúgy, mint Siegfriedé, megjövendöltsorsának beteljesítése. Éppen azértdolgozta ki Wagner fáradságos munkával a28

vezérmotívumok egymásra utaló elbeszélőrendszerét (amelyért komponálás közbennem győzte kárhoztatni önmagát), hogya mitikus megváltástörténetek különbözőalakváltozataiban is mindig biztosanmutassák az utat a cselekmény lényegitörténéseinek kíméletlen állandósága, változatlanságafelé. És ebben a tökéletesenkialakított rendszerben, ezen az erőteljesmitikus nyelven a keresztény misztériumokszínpadi megjelenítése is lehetségessé vált,mert ahogyan Thomas Mann fogalmazott:„Az olyan művészet, amely érzékiségenés jelképes formulák összjátékán épül(mert a vezérmotívum is formula, sőt többannál: monstrancia, szinte már vallásostekintélyre tart igényt), szükségszerűen azegyházi szertartáshoz vezet vissza; úgysejtem, minden színház titkos vágya, végsőambíciója a rítus, amelyből keletkezett,pogányoknál és keresztyéneknél egyaránt.Színházművészet – ez már magában véveis barokk, katolicizmus, templom; s az olyanművész, mint Wagner, aki megszokta, hogyjelképekkel dolgozik, és monstranciákat,szentségtartókat emel a magasba, végülmár szükségszerűen érezhette magáta pap édestestvérének, sőt egyenesenpapnak. •BUDAPESTI WAGNER-NAPOKBartók Béla NemzetiHangversenyterem2009. június 11., 18. 18:00Wagner: A Rajna kincseKm.: Johan Reuter, Oskar Hillebrandt,Fekete Attila, Christian Franz, HartmutWelker, Michael Roider, ThomasJesatko, Ain Anger, Németh Judit,Herczenik Anna, Kovács Annamária,Korondi Anna, Gémes Katalin, GálErika2009. június 12., 19. 16:00Wagner: A walkürKm.: Christian Franz, Walter Fink,Tomasz Konieczny, Christiane Iven,Waltraud Meier, Linda Watson,Németh Judit, Wittinger Gertrúd,Szabóki Tünde, Fodor Beatrix, FodorGabriella, Várhelyi Éva, Schöck Atala,Bakos Kornélia, Kovács Annamária2009. június 13., 20. 16:00Wagner: SiegfriedKm.: John Treleaven, Michael Roider,Johan Reuter, Hartmut Welker, AinAnger, Kovács Annamária, IréneTheorin, Gál Gabi2009. június 14., 21. 16:00Wagner: Az istenek alkonyaKm.: Christian Franz, Oskar Hillebrandt,Eric F. Halfvarson, HartmutWelker, Linda Watson, MarkovicsErika, Cornelia Kallisch, Gál Erika,Németh Judit, Szabóki Tünde,Korondi Anna, Fodor Gabriella,Schöck AtalaRendező, díszlettervező: HartmutSchörghoferKm.: MR SzimfonikusokVezényel: Fischer Ádám2009. június 26., 28. 16:00Wagner: ParsifalKm. Tomasz Konieczny, Kováts Kolos,Eric F. Halfvarson, Nikolai Schukoff,Oskar Hillebrandt, Németh Judit,Rendező, díszlettervező: SzemerédyAlexandra és Parditka Magdolna,MR Szimfonikus Zenekar és Énekkar,Budapesti Stúdió KórusNemzeti ÉnekkarVezényel: Fischer Ádám29

A wagneriánus WolfA rajongóLászló FerencWagner zseniális, s egyszersmind egzaltálthívének dalaiból és Wagner-operákra írtparafrázisaiból állította össze közös, június17-i koncertje programját a két kiválóművész, Virágh Emese és WiedemannBernadett. A hangverseny, amelyen azemlítetteken túl Wagner Wesendonck-dalaiis megszólalnak majd, alkalmasint jócskánárnyalni fogja a felettébb elnagyolt képet,amit a hazai koncertlátogató Hugo Wolfróleleddig alkothatott.Virágh Emese„December kilencedikén, csütörtökön féltizenegykor láttam másodszorra RichardWagnert a Hotel Imperialban, ahol egyfélórán át ácsorogtam a jöttére várva.(Tudtam, hogy aznap vezényelni fogja aLohengrin utolsó próbáját.) Végre megláttama mestert a második emelet felőlközeledni, s még a távolból mély tisztelettelköszöntöttem, amit ő roppant barátságosanviszonzott. Ahogy a kijárathoz közeledett,én előreszaladtam, s kitártam előtte azajtót, mire ő néhány másodpercig rajtamtartotta a tekintetét, majd elindult az Operafelé. Én erre rohanni kezdtem, ahogy csakbírtam, és sikerült is megelőznöm RichardWagner bérkocsiját. Az Opera előtt aztánújra köszöntöttem őt, majd ki akartam nyitniszámára a kocsi ajtaját, de az nem nyílt, svégül a kocsis nyitotta ki helyettem. Wagnermondott valamit a kocsisnak, azt hiszem,hogy rólam. A nyomában haladva beakartam menni az Operába, de oda márnem engedtek be utána.”Az alig tizenöt éves Hugo Wolf jegyeztele ekképpen találkozását az 1875-benBécsben vendégszereplő, s első látásra „legyőzhetetlenvonzalmat” ébresztő Wagnerrel,mely oly meghatározó élményt jelentetta stájer (ma szlovéniai) Windischgrätzbőlelszármazott, s jószerével csak a zene irántérdeklődő kiskamasz számára. Hát még,amikor pár nappal később végre valahárasikerült beszédbe elegyednie bálványával,aki ugyan elhárította magától a lehetőséget,hogy Wolf zsengéit meghallgassa ésvéleményt mondjon róluk („Ich verstehegar nichts von der Musik” – azaz a mesterzenei hozzá nem értéssel mentegetőzött),ám felettébb jóindulatúnak mutatkozott:„Amikor elmondtam a mesternek, hogy aklasszikusokat tekintem mintáimnak, ő aztfelelte: „Helyes, helyes. Senki sem lehet egycsapásra eredeti.” Nevetett és hozzátettemég: „Sok boldogságot kívánok a pályafutásához,kedves barátom. Dolgozzon állhatatosan,és ha majd visszatérek Bécsbe,bemutathatja nekem a kompozícióit.”30

Hugo Wolf soha többé nem találkozottWagnerrel (később már mindössze csaka kordiális modorú apósig, Liszt Ferencigjutott), azonban a fi atalkori emlék, stermészetesen Wagner műveinek hatásaegész életén végigkísérte a tragikus sorsúkomponistát, s még legutolsó befejezettszerzeményeiben, az 1897-es HáromMichelangelo-dalban is felbukkanA nürnbergi mesterdalnokok és a Trisztánés Izolda egy-egy motívuma.Kóros depressziója, botrányosan nehéztermészete, valamint fi atalon beszerzettszifi liszének gyilkos rombolása egyarántjócskán megnehezítette Hugo Wolfpályafutását. Mindazonáltal harmadfélszázdalával még így, alig 43 esztendőt megélveis sikerült megújítania a Lied műfaját:lélekelemző mélységekig hatolva, páratlandrámaisággal és intenzitással.A két daloskönyv, a spanyol (1889–90) és akétrészes olasz (1890–91, illetve 1896), s aGoethe, Mörike és mások költeményeire írtdalok garmadája a későromantika, s talána teljes német dalirodalom legnagyobbmesterévé avatták Wolfot. Önnön zenetörténetijelentőségével maga is tisztábanvolt: „Ha meghallod ezt a dalt, már csakegyet akarsz – meghalni” – írta egyik frissenelkészült kompozíciójáról (Fussreise), shasonlóan kedvező véleményt formált többiszerzeményéről is.Se veled, se nélküledMathilde, a Richard Wagnert áhítatosnagyvonalúsággal patronáló zürichiselyemkereskedő, Otto Wesendonckfelesége az 1850-es években kerültközel Wagner szívéhez, s érzelmekbengazdag kapcsolatuk vélhetőleg többvolt puszta plátói vonzalomnál. 1858-ban a zeneszerző első felesége, Minnaelfogta Wagner egyik – a defenzívábaszorult férj szerint „közönségesenfélreértelmezett” – levelét, s az enneknyomában támadt patália végett vetettRichard és Mathilde viszonyának.Mindazonáltal a Mathilde patetikusansóvárgó költeményeire írott, ötrészesdalciklus, a Wesendonck-dalok, amit1857 novembere és 1858 májusa közöttkomponált a párhuzamosan a Trisztánés Izolda partitúráján dolgozó Wagner,máig kapcsolatuk romolhatatlangyümölcsének tekinthető.Wiedemann BernadettCsakhogy amíg Wagnert, Lisztet, s perszeönmagát a zseniknek méltán kijáró tisztelettelemlegette, Wolf másokkal szemben aWiener Salonblatt kritikusaként mellőzte afölösleges udvariaskodást. KülönösképpenJohannes Brahmsra zúdította mérgét, akiannak idején nem tanúsított a Wagneréhezmérhető baráti kedvességet az őt isfelkereső ifjú Wolf iránt. Brahms ilyesformánmint a „gondolatok nélküli komponálásművészetének legméltóbb képviselője”kapott sűrűn ismétlődő korholásokat azepébe mártott tollú Wolftól, aki másokrólnyilatkozva szintúgy nem tanúsított különösebbtapintatot. Nem csodálnivaló hát,hogy alig páréves kritikusi működése soránBécs zenei életének megannyi tekintélyesfi guráját haragította magára, s hogy szimfonikuskölteménye, a Penthesilea, valamintoperája, az Alarcón Háromszögletű kalapcímű munkáján alapuló A kormányzónem talált sem nagynevű előadókra, semrokonszenvező fogadtatásra e körben.1896-ban Mannheimben bemutatottvígoperájának bukása alighanem jelentősmértékben hozzájárult Hugo Wolf tragikusösszeroppanásához, aki nem kívántabeérni dalköltői hírnevével, s Wagnernyomdokában az opera terén is érvényesülnikívánt. Legalábbis ezt látszik igazolnia tény, hogy a komponista elméjénekelborulását éppenséggel ama tévképzetjelezte környezete számára, mely szerintMahler helyett ő lett a bécsi udvari operaúj igazgatója. „Én vagyok az Operaházigazgatója!” – állított be 1897 őszén azegyik vezető operaénekes otthonába, sigen rossz néven vette a meglepődést ésa riadalmat, amit kijelentése, s máris készterveinek ismertetése kiváltott. Életénekutolsó fél évtizedét elmegyógyintézetekben,s hasonló asylumokban töltötte, tisztultabbpillanataiban második operájánakpartitúráján dolgozott, ám a két évtizedenát szervezetében hurcolt szifi lisz már nemhagyott számára időt, s 1903-ban elhunyt.Az utolsó időkben a szélütött férfi már nemismerte fel barátait, s még magát sem tudtabizonyossággal azonosítani a zseniáliszeneszerzővel. Mint feljegyezték, egy ízbenígy sóhajtott fel: „Igen, bárcsak én lennékHugo Wolf!” •2009. június 17. 19:30Üvegterem„A wagneriánus Wolf” –Wiedemann Bernadett és VirághEmese hangversenyeWolf: Három dal a spanyoldaloskönyvből: SchmerzlicheWonnen; Alle gingen, Herz, zurRuh; Weint nicht, ihr AugenWolf–Wagner: Walkür-parafrázisWolf–Wagner: A nürnbergimesterdalnokok-parafrázis(magyarországi bemutató)Wagner: Wesendonck-dalok31

ContactBob Fosse nyomdokainZöldi GergelyGlobalizáció ide vagy oda, az amerikai zenésszínház merőben más, mint európai testvére.Mások ugyanis a gyökerei: míg az óceánoninnen kezdettől az operett és zenés játékhagyományú musicalé lett a főszerep, azEgyesült Államokban a jazz és a varieték világaszolgáltatta az alapot. Ennek a tengerentúliiskolának jeles képviselője az a Susan Stroman,akinek díjnyertes koreográfiáját a MadáchSzínház mutatja be először Magyarországon.Nem mondhatjuk persze, hogy ilyen tisztánelválik egymástól a kétféle zenés színházihagyomány. Már a kezdetekben hatnikezdtek egymásra, hiszen a jazz nagyonhamar népszerűségre talált Európában,Gilbert és Sullivan révén pedig az operettlegendás sikereket ért el az amerikaiszínpadokon. Tény azonban, hogy míg amagyar közönség a Csárdáskirálynő ésA víg özvegy dramaturgiai és zenei hagyományainnevelkedett, és azokat fogadtalelkesen a későbbi musicalekben is, azSusan Stroman (fotó: Paul Kolnik)amerikaiak kevésbé várták el az andalítómelódiákat és a romantikát. Ezzel magyarázhatótöbbek között, hogy a Broadwaylegnagyobb sikerei kockázatos bemutatóklehettek Európa nagyvárosaiban – elég, haaz Amerika-szerte főistenként tiszteltStephen Sondheim-re gondolunk. A Kiséji zene, a Company vagy a Vasárnap aparkban George-dzsal igazi színházi klaszszikusnakszámít az USA bármelyik pontján,nálunk mégsem futottak be nagy éssikeres szériákat – ha egyáltalán be mertékmutatni őket. De példaként említhetnénkCole Portert is, aki Gershwinnel egyenrangúnagyság az amerikai közönség szemében,jazz alapú zenés komédiái a magyarszínpadokon mégis elsikkadtak a nagyívű,romantikus és meseszerű musicalekmellett.Mondom, tisztelet a kivételnek, hiszena más iskola ellenére vannak darabok,rendezők, koreográfusok és előadók, akik,és amik könnyedén áttörtek a kulturálisakadályokon, és sikerrel „nevelik át” azelsősorban andalodni vágyó, romantikuslelkeket kicsit fanyarabb humorú, vagányabbés érzékibb szórakozásra is nyitottközönséggé. Na, nem mintha baj lenne aromantikával, csak hát érdemes meghallgatnia lemez másik oldalát is…Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy mindenút Bob Fosse-hoz vezet. Mert ha megnézzük,milyen előadásokban, milyen előadókkaldolgozott például Susan Stroman, errea megállapításra kell jutnunk. Első nagysikerét mindjárt egy Kander és Ebb darabkoreografálásával aratta: a Flora, a vörösveszedelem az első közös munkája voltannak a szerzőpárosnak, akik később aKabaré, a Chicago és A pókasszony csókjarévén írták be magukat a zenés színháztörténetébe. Stroman az 1965-ös Broadway-musicaltöbb mint húsz évvel későbbifelújításában dolgozott, így már nem őkoreografálta az ősbemutató sztárját,Liza Minnellit. Minnelli egyébként állítólagBarbra Streisand helyett játszotta el a főszerepettizenkilenc évesen, mindenesetreegycsapásra befutott vele – ahogy Stromanis 1987-ben, a felújítással. Jó, de hogy jönide Bob Fosse? – kérdezhetnénk, ám hafelidézzük, hogy a Kander–Ebb-páros kétlegsikeresebb művének, a Kabarénak ésa Chicagónak éppen a nagy koreográfusadott félreismerhetetlen karaktert és ízt,mindjárt érthető, hogy Stroman semmaradhatott ki a nagy mester hatása alól.Azt sem lehet véletlen, hogy a kilencvenesévek elején, amikor Minnelli nagyszabású,táncos show-val állt elő a Radio City MusicHall színpadán, éppen Susan Stromantkérte fel koreográfusnak, és egy régi, megnem valósult álmát is vele teljesítette be.Minnellit ugyanis Fosse „teremtette meg”, aKabaré és első tévéműsora, a Liza With a’Z’ rendezésével és koreografálásával. Készültekjóval később egy újabb nagy zenésszámra, de ez Fosse halála miatt már nemszülethetett meg. Stroman volt az, aki aMinnelli-koncerten olyan stílusbiztonsággalés érzékenységgel tervezte meg Liza éstáncosai mozgását, hogy a közönség szinteFosse-premieren érezhette magát.Stroman harmadik Broadway-munkája, aMagyarországra is eljutott Crazy For You isaz amerikai hagyományok ápolásának bizonyítéka:1992-ben, ötvenöt évvel GeorgeGershwin halála után új Gershwin-musicalt32

A balettcipőtől FrankensteinigStroman a show-koreográfi a és -rendezésélvonalához tartozik Amerikában, denálunk is ismerős a neve. Anne Reinkingmellett ő a legjelesebb folytatója BobFosse tánchagyományainak. Ötéveskorától tanult táncolni, táncakadémiátvégzett, és 1974-ben abban aGoodspeed Operaházban mutatkozottbe, ahol többek között az Annie és aLa Mancha lovagja című musicalekmegszülettek. Öt évvel később debütálta Broadwayn a Whoopee! című musicaltánckarában, és a kilencvenes évekelején, a Gershwin-dalokra épülő CrazyFor You koreográfusaként ismerkedettmeg majdani férjével és alkotótársával,a rendező Mike Ockrenttel. Ockrenthalála óta ő maga is rendez, legutóbbimunkája az Ifjú Frankenstein musicalváltozatavolt.mutattak be a Broadwayn. A nagy szerződalaiból összeállított műben a koreográfusStroman új rendezővel dolgozott együtt:Mike Ockrent ettől kezdve állandó alkotótársa,és hamarosan férje is lett, egészena férfi haláláig együtt dolgoztak. Az utolsóközös munka a Producerek lehetett volna,ám ezt Stromannek már egyedül kellettbefejeznie, vagyis a rendezői feladatokat iső látta el. Hogy Mel Brooks darabja 2001-ben a Broadway legnagyobb szenzációjalesz, olyan, amire egy évre előre kell jegyetfoglalni, és később fi lmrendezői feladatotis hoz Stromannek – persze, akkor mégnem lehetett tudni. Mindenesetre a MadáchSzínházban is nagy sikert aratott musicalegyértelműen a zenés színház elitjénektagjává tette Susan Stromant.Közvetlenül a Producerek előtt azonbanStroman bemutatkozott már rendezőkéntis. Mike Ockrent – akinek legnagyobbszínpadi diadala az 1937-es musical, a MeAnd My Girl nyolcvanas évekbeli felújításavolt – ugyanis egy időre a Warner Bros.Stúdió megbízásából fi lmmusicalötletekmegvalósításán dolgozott, és amikoraz együttműködésből nem lett semmi,továbbadta őket feleségének. Ezen ötletekegyike volt Émile Zola Thérèse Raquincímű regényének zenés adaptációja, melyThou Shalt Not címmel, Harry Connick, Jr.zenéjével és dalszövegeivel mutatkozott beNew Yorkban, Stroman rendezésében.Keveházi KrisztinaA másik a Contact, egy három részbőlálló táncjáték vagy balett, melyet nemélő zenekar kísér, hanem felvételről szólózenei összeállítás, Csajkovszkijtól a BeachBoysig. Az első darab, A hinta a 18. századifrancia rokokó festő, Fragonard egyik képétidézi, benne egy szolga és egy úr keresiegy ifjú hölgy kegyeit. Az ötvenes évekbenjátszódó második darab, a Megmozdultál?egy gengszter és feleségének boldogtalanviszonyát mutatja be egy New York-iolasz étterem helyszínén. A harmadik,a Kontakt a metropolisz lakóinak rideg,egymással nem törődő létezését tárja elénkakrobatikus rock and rollból és swingbőlvett elemekkel. A kritika tetszéssel fogadta adarabot, hamarosan táncjátékból musicalléminősítették át, s mint ilyen, 2000-benmegkapta a legjobb musical Tony-díját.Ám mivel a színészek nem énekelnek,és dialógus is kevés van, új kategóriáthoztak létre számára: a speciális színháziprodukció műfaját. Pesten is különlegesség:a Madách táncosai mellett a Magyar ÁllamiOperaház balettszólistái lépnek fel benne. •2009. május 22–25. 19:00Fesztivál SzínházContact (musicalfantázia) –a Madách Színház előadásaRendező és koreográfus: SusanStroman33

Áttekintő2009. májusMájus Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek Ludwig Múzeum1. péntek Cecilia Bartoli estje„Händel Itáliában – áriák és zenekari darabok”2. szombat Snétberger Ferenc–Richard BonaPaolo VinacciaMűvészet a mesterségbenFebruár 18.–június 30.Haydn emlékezeteMárcius 28.–május 5.Testből font jelbeszédÁprilis 29.–május 20.Anton CorbijnÁprilis 29–tőlTárlatvezetésekLumiCsaládiDélelőtt3. vasárnap Big Daddy Wilson & Ripoff Raskolnikov „Cifra Palota” – Anyák napja4. hétfő Cecilia Bartoli estje„Maria Malibran – a romantika forradalma”HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KELÁgoston Béla, Frank London és barátaik5. kedd MÁV Szimfonikus Zenekar / Takács-Nagy GáborBartók, Csajkovszkij6. szerda MR Szimfonikusok, Nemzeti Énekkar / Antal MátyásBrahms, BrittenGyőri BalettKeep smiling – Hódolat ChaplinnekRingatóHangulatkoncertLumiMini7. csütörtök MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPBudapesti Vonósok • Iván Ildikó, Baráti Kristóf Haydn,Tóth Péter, Schubert, VivaldiMP3 – családi és baráti koncertMüller Péter (Sziámi), Müller Péter (író) ésMüller Péter (Jonatán)Tárlatvezetések8. péntek Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer IvánHilary Hahn • Rossini, Mozart, DvořákMagyar Fesztivál BalettAngyalok üzenete / Seherezádé9. szombat Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer IvánHilary HahnRossini, Mozart, Dvo řákZenebona • HangulatkoncertA MET A MÜPÁBANRossini: La CenerentolaTárlatvezetésekLumiCsaládi Délelőtt10. vasárnap MATINÉKONCERTEKHaydn: Aki hűtlen, pórul jár (marionett-opera)„Cifra Palota” – Ákom-bákomHaydn marionettszínházaMájus 10–30.11. hétfő Zorán Babakoncert12. kedd Londoni Szimfonikus Zenekar / Valerij GergijevProkofjev, Stravinsky, RahmanyinovHonvéd TáncszínházBéres Attila–Várkonyi Mátyás: Egri csillagok13. szerda Honvéd TáncszínházBéres Attila–Várkonyi Mátyás: Egri csillagok14. csütörtök Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi GyörgyMichael és Joseph HaydnRingató • HangulatkoncertMűhelybeszélgetésHangulatkoncertLumiMiniTárlatvezetések15. péntek Óbudai Danubia Zenekar / Kovács JánosFrankl Péter • Beethoven16. szombat MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPPannon Filharmonikusok / Hamar ZsoltSzőllősy András, Michael Haydn, Mozart, StravinskyBozsik Yvette TársulatVarázscirkusz / VarázsfuvolaJAZZTAVASZ 2009Barabás Lőrinc Eklektric; Dhafer YoussefTárlatvezetésekLumiCsaládi Délelőtt17. vasárnap „Cifra Palota” – Vándorcirkusz18. hétfő „Királyi hangszerek, mennyei muzsikák”Kalevi Kiviniemi és Vígh Andrea orgona-hárfa estje19. kedd Old Boys 30 – jubileumi koncert Szegedi Kortárs Balett • Carmina Burana20. szerda JAZZTAVASZ 2009Rumba Caliente SpecialElsa Valle és kubai sztárvendégei21. csütörtök JAZZTAVASZ 2009Budapest Jazz Orchestra • George Duke (USA)Ringató • HangulatkoncertMűhelybeszélgetésHangulatkoncertLumiMiniTárlatvezetések22. péntek A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara /Paavo JärviContactA Madách Színház előadása23. szombat Balogh Kálmán 50 ContactA Madách Színház előadásaMesterek és tanítványokMájus 23-31.ZenebonaTárlatvezetésekLumiCsaládi Délelőtt24. vasárnap „Énekel az ország 2009”Beethoven: Missa solemnisContactA Madách Színház előadása„Cifra Palota” – Virágos rét25. hétfő A Zenekadémia jazz tanszékének diplomakoncertje ContactA Madách Színház előadása26. kedd Hommage à LigetiUMZE Kamaraegyüttes / Rácz ZoltánBabakoncertHangulatkoncertLumiMiniTárlatvezetések27. szerda Cseh Filharmonikus Zenekar / Zdenêk MácalMartin ů, MahlerGoldoni: Nyaralás-trilógiaA Milánói Piccolo Teatro előadásaRingató • HangulatkoncertMűhelybeszélgetésLumiMini28. csütörtök Cseh Filharmonikus Zenekar / Zdenêk MácalMartinů, MahlerGoldoni: Nyaralás-trilógiaA Milánói Piccolo Teatro előadásaTárlatvezetések29. péntek Goldoni: Nyaralás-trilógiaA Milánói Piccolo Teatro előadása30. szombat Kocsis Zoltán jótékonysági hangversenye Rendhagyó prímástalálkozó MINIMATINÉBramborryTárlatvezetésekLumiCsaládi Délelőtt31. vasárnap „Cifra Palota” – Gyermeknap34

2009. június, júliusJúnius Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek Ludwig Múzeum2. kedd Hangulatkoncert3. szerda Ringató LumiMini4. csütörtök Tárlatvezetések6. szombat Bognár Szilvia;Herczku Ágnes és Djerdj TímeaZenebonaHangulatkoncertTárlatvezetésekLumiCsaládi Délelôtt7. vasárnap Bihari képeskönyv „Cifra Palota” – Süss fel, nap!8. hétfô HÉTFÔ ESTI JAZZ A CADILLAC-KELHarcsa Veronika Quartet9. kedd Honvéd Táncszínház • Fekete piros… tánc10. szerda KFKI KamarabalettBogármeseRingatóMûhelybeszélgetésLumiMini11. csütörtök BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: A Rajna kincse12. péntek BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: A walkür13. szombat BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: Siegfried14. vasárnap BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: Az istenek alkonyaMagyar Táncmûvészeti FôiskolaVizsgakoncert-elôzetesDuna MûvészegyüttesÖrökkön-örökkéTárlatvezetésekTárlatvezetésekLumiCsaládi Délelôtt15. hétfô „HEY, JUNE!”Kiss Erzsi • Árnyjátékkal, síppal, dobbal16. kedd Honvéd TáncszínházMonarchia – Népek tánczai17. szerda Szegedi Kortárs BalettCarmina Burana„A wagneriánus Wolf”Wiedemann Bernadettés Virágh EmeseLumiMini18. csütörtök BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: A Rajna kincse19. péntek BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: A walkür20. szombat BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: Siegfried21. vasárnap BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: Az istenek alkonya„HEY, JUNE!” • Karthago – 30 évJubileumi unplugged koncertTárlatvezetésekTárlatvezetésekLumiCsaládi Délelôtt22. hétfô „HEY, JUNE!” • Gáspár Laci – Gospel23. kedd „HEY, JUNE!” • Pál Utcai Fiúk24. szerda „HEY, JUNE!”Bëlga25. csütörtök FERENCVÁROSI FESZTIVÁLÁdám Jenô Zenekar / Szentmáry Kálmán„HEY, JUNE!”Szabad-tér, könnyû-zeneLumiMiniTárlatvezetések26. péntek BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: Parsifal27. szombat „HEY, JUNE!”colorStar28. vasárnap BUDAPESTI WAGNER-NAPOKRichard Wagner: Parsifal29. hétfô FERENCVÁROSI FESZTIVÁLKibbutz Contemporary Dance Company (Izrael)30. kedd FERENCVÁROSI FESZTIVÁLKibbutz Contemporary Dance Company (Izrael)FERENCVÁROSI FESZTIVÁL„Utcabál”TárlatvezetésekLumiCsaládi DélelôttJúlius Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek Ludwig Múzeum1. szerda LumiMini2. csütörtök Colorado Symphony Chorus,MÁV Szimfonikus Zenekar / Duain WolfeVerdi: RequiemTárlatvezetések3. péntek Református énekek VIII. Robert Capa –kiállításmegnyitó4. szombat TárlatvezetésekLumiCsaládi Délelôtt5. vasárnap Anton Corbijn –A kiállítás zárónapja8. szerda LumiMini9. csütörtök MÁV Szimfonikus Zenekar / Kobajasi KenicsiróBeethoven: IX. szimfóniaTárlatvezetések35

Amerikai-osztrák társulás magyar kísérettelBlues feketén-fehérenNemes Nagy PéterKét idehaza jól ismert és kedvelt muzsikus,az amerikai Big Daddy Wilson és az osztrákRipoff Raskolnikov tavaly év elején kisebbfajtameglepetést okozott közös produkciójával. Talána teltebb hangzás miatt vették maguk melléNagy Szabolcsot, a hazai blues színpadok egyiklegtapasztaltabb és legsokoldalúbb zongoristáját.Szabolcs korábban már játszott együtt és lemeztis készített Ripoffal.Big Daddy WilsonAz amerikai Big Daddy Wilson jól ismertnév Magyarországon is. Immár öt-hatéve visszatérő vendége a különbözőhazai fesztiváloknak és kluboknak. WilsonBlount az észak-karolinai Edenton nevűkis mezővárosban született. Gyerekkorátólszinte csak gospel- és countryzenét hallotta helyi rádióadókból. Az istentiszteletlátogatása kötelező volt Wilsonnak és kétnővérének, amit édesanyjuk és nagyanyjukszorgalmazott. A vallásos háttér és agospeléneklés természetes dolog volt aszámukra. A kisfi ú a gyülekezeti gospelkórus tagja lett. Bár rendkívül félénk típusvolt, mégis a zene vált Wilson számáraönmaga kifejező eszközévé. Tinédzserkénta 70-es évek soul- és funkyzenéje hatottrá. Ebben a dobokon és basszusgitáronjátszó unokatestvérnek, Jimmy Blountnakvolt nagy szerepe, így Wilson érdeklődése ise két hangszer felé irányult a kezdetekben.16 évesen, az iskolát elvégezve elhagytaotthonát, és katonának állt. A hadseregkötelékében Németországba küldték, és ittlátott-hallott először életében blueskoncertet– 30 éves korában!Mivel mélyen vallásos közegből érkezett,nem meglepő, hogy korábban nem ismerteszűkebb pátriájában az idősebb afro-amerikaiakáltal csak ördög zenéjeként tituláltbluest. „Végre megtaláltam, amit kerestem.Ez a nekem való zene, ez az én zeném!” –mondta Wilson a koncertet követően.Egy héttel később megalakította első sajátcsapatát. „A funk, a soul, a gospel és acountry még mindig közel áll hozzám, desemmi nincs, ami a bluest felülmúlhatná” –nyilatkozta később. Az évek során néhányblues- és soulegyüttesben énekelt, majd a„vissza a gyökerekhez” jelszóval az akusztikusblues felé fordult. Társult a gitárosWolfgang „Doc Fozz” Felddel és 2004-benelkészítette első albumát My Day Will Comecímmel. A Németországban felvett anyagota budapesti Crossroads Records adta ki. Eztmegelőzően egy németországi fesztiválonBig Daddy és Wolfgang megismerkedetta szájharmonikás Oláh Andorral és akkori36

csapatával az ugyancsak akusztikus vonalondolgozó Dr. Valter & the Lawbreakersnevű formációval. A találkozást követően akét muzsikus meghívást kapott a Blues PatikaJamboree-ra, a Blues Patika KözhasznúAlapítvány nyári bluestáborába. A kétformáció zenészei Budapesten elkészítettéka Get On Your Knees And Pray című lemezt,amelynek előadói Big Daddy Wilson & theMississippi Grave Diggers néven léptek fela továbbiakban. Big Daddy a következőalbumát 2005-ben a Győri Balázs vezetteDéja Vu stúdióban vette fel gitáros társávalés néhány számban magyar muzsikusokis közreműködtek, köztük Ferenczi György(szájharmonika, hegedű) vagy MarosiZoltán (harmonika).Ripoff Raskolnikov a hazánkban legtöbbetkoncertező külföldi muzsikus, 1987-es elsőitteni fellépése óta állandó visszatérőjea magyarországi blues-színpadoknak.Fellépett minden valamirevaló fesztiválon ésklubban ez a rendkívül szimpatikus osztrákzenész.A grazi születésű 54 éves muzsikus évekigélt Angliában és többször koncertezettaz Egyesült Államokban is. Elektromosés akusztikus gitáron játszik és énekel,Hazai lemezekRipoff Raskolnikov lemezein saját dalokhallhatók, kivéve a 2001-ben megjelentAlone And Acoustic című feldolgozásokattartalmazó CD-t, melyet a hazaiPartisan Records adott ki. 2006-bankét lemezt is publikált. Az EverythingIs Temporary magyar muzsikusokközreműködésével készült és szinténitteni kiadvány, az A38 gondozásában.A lemezen felcsendülő dalok szervesenbeépültek Ripoff koncertműsorába. Amásik lemez zenei anyaga DosztojevszkijBűn és bűnhődés című regényénekszínpadi előadásához készült a salzburgiTheater Ecce részére, a rendezőReinhold Tritscher felkérésére. A szerzőegyetlen gitáron maga játszotta felkompozícióit. Az instrumentális darabokmellett néhányat el is énekelt. Hogy adalok egyike-másika a színpadon kívülis megállja a helyét, arra ékes bizonyíték,hogy az angol Ian Siegal műsoráratűzte és lemezre játszotta Ripoff TheHorse Dream című szerzeményét.de a zongora billentyűit is nagyszerűenütögeti. Önálló műsorában főleg sajátdalai hallhatók. Dalai régi szerelmekről,utazásokról, a mindennapok gondjairól ésszépségeiről szólnak. Felvételeivel egyarántösszefuthatunk különböző televízióscsatornákon és a rádióállomásokon is.Karizmatikus előadó, egyéni stílusú gitáros,énekes, akinek játékára egyaránt hatástgyakoroltak a blues nagy öregjei (John LeeHooker, Muddy Waters, Skip James, RobertJohnson, Taj Mahal és Buddy Guy) vagy arock kultikus fi gurái (Keith Richards, TomWaits, Bob Dylan, Van Morrison).Dalszerzőként jó eséllyel Európa egyiklegjobbját tisztelhetjük személyében,egyáltalán nem túlzás, amikor Dylan és TomWaits neve merül fel az összehasonlításokalkalmával, sőt egyes szakírók az „alpesiTom Waitsként” emlegetik.Az első budapesti fellépése óta eltelt bőhúsz év alatt Ripoff megtanult folyékonyanmagyarul, és olyan előadók tekintik a mainapig mesterüknek, mint a Palermo BoogieGang, a Muddy Shoes, a Quimby vagyFerenczi György.Bár a plakátokon csak Big Daddy Wilsonés Ripoff Raskolnikov neve szerepel,kettejük mögött a műsorban fontos szerepjut a zongorista Nagy Szabolcsnak. Havalaki blues-zongorázásról beszél felénk,akkor az 1969-ben, Gyulán születettSzabolcs neve kikerülhetetlen. A MuddyShoes alapító tagja, a Hobo Blues Bandzongoristája és hangszerelője volt. TomsitsRudolf, a néhány éve elhunyt trombitáscsak „Zeneigazgató Úrnak” szólította. Tavalyősz óta már nem tagja a HBB-nek, de jónéhány más produkció résztvevője. Többekközt a Tom Waits-dalokat előadó Braindogsnemzetközi társulásnak, a Ray CharlesTribute produkciónak, Ripoff RaskolnikovAllstars zenekarának, a Varga JánosProjectnek, vagy a Hobo Blues Bandbőlkivált zenészek alkotta HHB-nek, a HárshegyBandnek. Közreműködött a Ghymesegyüttes lemezén, és a zenekar tagjával,Szarka Gyulával is ad koncerteket.Minden kétséget kizáróan Nagy Szabolcsaz egyetlen olyan hazai muzsikus, akiegyformán otthonosan mozog a klasszikuszene világában, valamint a huszadikszázad eleji autentikus blues univerzumában.Klasszikus zeneszerzői szakon végeztea konzervatóriumot , korábban Szegedenkamarazenét és zeneelméletet oktatott.A technikai virtuozitás esetében kiemelkedőstílusérzékkel párosul, így természetes,hogy egyike a legkeresettebb zenészeknek.Saját neve alatt két lemeze jelent megeddig, és harmincnál több albumonműködik közre. •2009. május 3. 19:30Fesztivál SzínházBig Daddy Wilson & Ripoff Raskolnikov(USA–Ausztria)Km.: Big Daddy Wilson (ének,ütőhangszerek, gitár), Ripoff Raskolnikov(ének, gitár), Nagy Szabolcs(zongora)37

Ágoston BélaNépzene, jazzés klezmerVörös EszterMagát zeneközelítőnek nevezi, mások őtavantgárd zenésznek. Hogy melyik kifejezésillik rá igazán, az az eredmény szempontjábólmindegy: Ágoston Béla zenei kísérletezéseinekszámos területe akad, így otthonosan mozogtöbbek között a jazz, a magyar népzene, arock, a klezmer világában. Az egyes műfajoknemcsak külön-külön, hanem egymásbaolvasztva is meggyőzően szólnak az általavezetett zenekaroktól.A multiinstrumentalista zenész legújabbegyüttese, a Gabona az improvizatív ésa népzene kölcsönhatásával kísérletezik,ahogy ő mondja, ez a nyers erő színtere,szemben jelenlegi másik együttesével,az Agostones formációval, amelybena dudaszó kap hangsúlyt és talán egykicsit fi nomabb hangvételű zenét nyújt. SÁgoston Béla (fotó: Szabó Bernadett)bár most „csak” ebben a két zenekarbankamatoztatja sokrétű tudását, Ágoston Bélaa Dél-alföldi Szaxofonegyüttes alapító tagjakénta zenekar alt- és tenorszaxofonosa,illetve basszusklarinétosa volt, az ÁgostonQuartetben pedig jazz-zenészekkeligyekezett a zenei határok lebontására.A négytagú Gabona (Ágoston Béla altszaxofon– altklarinét, Mazura János – tuba,Móser Ádám – harmonika, Geröly TamásSándor – dob) ezúttal hazai zenész barátokkal,Dely Róbert gitárossal és Benkő Róbertbőgőssel bővül ki és egy New York-i jazzklezmersztárt lát vendégül. Frank London,aki többször járt már Magyarországon, atengerentúlon készül majd a fellépésre,miután megkapta a magyar együttestervezett előadásának anyagát, amelyelsősorban népzenére épül. Természetesentőle sem idegen a zenei határok átlépése,hiszen a jól ismert Klezmatics zenekarral, aHasidic New Wave nevű klezmer-, jazz- ésrockzenét ötvöző együttesével, vagy a FrankLondon’s Klezmer Brass Allstars zenekarraligencsak sok stílus területére kalandozik.Így aztán több világ, kultúra és műfajtalálkozik majd a Művészetek Palotájaszínpadán: az erős népzenei alapokat adómagyar zenészek játékára az amerikaitrombitás a nyugati világban született jazzés a zsidó zene egyvelegével válaszol –mivel Ágoston Béla kérésére Frank Londonhaszid eredetű dalokat is beilleszt aműsorába – erősen improvizatív módon.A fellépést egy egész éjszakás stúdiófelvételelőzi meg, amely jó alkalom lesz arra,hogy a zenészek közös próbát tartsanak.A készülő lemez címe az egzotikusanhangzó Tikmonka lesz – aki még nemhallotta volna e szót: a csángók hívják ígya tojást. A címadást a húsvét, a különbözőkultúrák találkozásából született alkotásöröme és számos fi lozófi ai gondolatinspirálta amellett, hogy a szó hangzása istagadhatatlanul megtetszett a zeneközelítőfúvósnak.A mostani koncert ötlete valójában márjóval korábban megszületett: Ágoston Bélaegy másik zenekarával, a Magia Nostracímű lemez készítésének idején. Zenészekjöttek-mentek azóta, a Magia Nostra, vagyisÁgoston Béla egyfajta hitvallása azonbanmegmaradt: „A zene egy olyan varázslatosdolog, amely minden ember lelkében bennevan. A zene egy ősi adomány annak,aki hallhatja és felfoghatja. A fi gyelemkitágítása, a másik meghallgatása, az adottpillanatban megszülető muzsika élvezete ami mágiánk. Erre vagyunk mi hivatottak.” •HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL2009. május 4. 19:30Fesztivál SzínházÁgoston Béla, Frank London ésbarátaikKm.: Ágoston Béla (altszaxofon,altklarinét), Mazura János (tuba),Móser Ádám (harmonika), DelyRóbert (elektromos gitár), GlaserPéter (bőgő), Geröly Tamás Sándor(dob)Vendég: Frank London (trombita)38

MP3HanghatárátlépőkSissoCsaládi és baráti koncertet tart a Müller família.A tömörített hangzó fájl elnevezésére utaló,egyszersmind a három azonos nevű férfitagnevének kezdőbetűit magába foglaló MP3cím eleve jellemző a mesterdalnok Sziámikiapadhatatlan fantáziájára.Müller Péter Müller Péter Sziámi (fotó: Újfalusi József) Müller Péter JonatánMüller Péter Sziámi immár a hazaidalszövegírás doyenje. A nyolcvanas évekunderground rákendrollján szocilaziálódottgeneráció és a mai fi atalok egyarántismerik verseit, hiszen zenekara, a Sziámitöretlenül működik. Az előre látó csecsemőcímű dalt tizennyolctól ötvenig éneklik akoncertjárók, akik korra és nemre valótekintet nélkül – apák és fi úk, anyák éslányaik – összegyűlnek például a GödörSziámi klubjában is. Sajnos szomorú aktualitásavan a régi Sziámi-számoknak, hiszennemrég hunyt el Gasner János gitáros,zeneszerző, aki Müller Péter Sziámivalegyütt alapította és vitte sikerre a zenekart.A Müller–Gasner-szerzőpár statisztikailagbiztosan vezet a legtermékenyebb dalírókelméleti versenyében, és mivel Müller PéterSziámi dalgyűjtő és dalteremtő, aki szívesenutazik a műfajok között, abban biztosaklehetünk, hogy zeneszámokban nem leszhiány az MP3 koncerten sem. A SzigetFesztivállá növő Diáksziget egyik alapítója,valamint számos zenei esemény, mint példáulaz impozáns Miskolci Operafesztiválvagy a fi atal zeneszerzőket és szövegírókatösztönző Songwriters sorozat kitalálójaezúttal nevelőapjával, a népszerű író MüllerPéterrel és nagyobbik fi ával, Müller PéterJonatánnal lép színpadra, ráadásul előszörebben a formációban, úgyhogy izgalmasmeglepetésnek ígérkezik az est.Persze, a rokonokon kívül számos barátvesz részt a koncerten, műfajra való tekintetnélkül, valamiféle nagy zenei tüzet rakva,amely mellett melegedhetnek a hallgatók.A rock, pop, jazz, folk, sőt opera kiválóságailépik át közösen a hangkorlátokat: TolcsvayLászló, Babos Gyula, Kerényi Miklós Gábor,Novák Péter, a Baltazár Színház színészei,Kirschner Péter, Magyar Péter, MolnárGábor, Bánfi Tibor, Ducsai Szabolcs, SzabóAttila, Horváth Bálint, Balogh Mari, MüllerAnna és Müller Máté biztosan ott lesz. Ésbemutatkozik egy londoni koncert utánelőször a hazai színpadon egy új MüllerPéter Sziámi formáció is. A Szakcsi LakatosBélával alkotott, Jazzy Chanson duó névenbevezetett alakulat friss műsort ígér, újzenei szeleket szándékozik fújni, de mindenbizonnyal az egész dinasztikus Müller showemlékezetes marad. Meg biztosan továbbnöveli a barátok, rokonok táborát, amelymár így is valóságos mozgalom és nempolitikai, hanem zenés, úgyhogy muszájgyőznie és meggyőznie az új jövevényeket.Gyarapodhat a család. •2009. május 7. 20:00Fesztivál SzínházMP3 – családi és baráti koncertKm.: Müller Péter (Sziámi), MüllerPéter (író), Müller Péter (Jonatán)39

Jazztavasz 2009Várd a májustjazzesen!Bércesi BarbaraA jazzbe már születésekor belekódolták,hogy története során a világ legkülönbözőbbsarkaiban keletkezett zenéket fogja önmagábaolvasztani, hiszen maga is egyfajta fúziógyermeke, s lételeme, az improvizáció, sokautentikus és újabb keletű muzsikának issajátja. Egy 21. századi jazzfesztiválnakelhagyhatatlan jellemzője a stiláris sokszínűség,amellyel emlékeztet rá, hogy a jazz műfajamindig befogadó marad a vele kapcsolatbakerülő irányzatokkal.Bigband jazzA jazz fősodrához legközelebb eső produkcióraa Jazztavasz fesztivál zárónapjánkerül sor a tízéves Budapest Jazz Orchestrakoncertjével, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.S ha már születésnaposa BJO, világsztár vendégművész is dukálmelléjük. A zongora és a mikrofon mögött afunk jazz egyik hercege, George Duke foglalhelyet ez alkalommal.A BJO puszta léte lehet, és reméljük, marada cáfolata annak a megállapításnak,hogy a történelem ismétli önmagát. Ajazztörténetben a bigbandkorszak a swingstílus elterjedésével párhuzamosan indult,majd a gazdasági válság és a világháborúkövetkezményeként fellépő általános elszegényedéseredményeképp sorra kellettszélnek eresztenie zenekara tagjait többekGeorge Duke40

közt Count Basie-nek, Benny Goodmannekés átmenetileg Tommy Dorsey-nak. Bára válság most is világméretű, mi mástkívánhatnánk a tizenhat tagú nagyzenekarnak,mint azt, hogy akár Duke Ellingtonbig bandje, ők is töretlenül folytathassákpályájukat még hosszú évtizedekig, ésvendéglistájukat, melyen Dave Liebman,Bob Mintzer, Johnny Griffi n, Peter Erskine,Ramon Valle (fotó: Fabienne de Vilder)Jasper van’t Hof és Kevin Mahogany isszerepel, további nevekkel gazdagíthassák.A BJO különös szinergiában működik zongoristákkal.Tavaly megjelent CD-jüket, azImagest, amelyet Oláh Kálmánnal vettek fel,a legpatinásabb amerikai jazz-szaklap, aDown Beat négy csillagra tartotta érdemesnek,melynek szöveges megfelelője: kiváló.(5-öst a mérföldkő jelentőségű remekművekkapnak.) Más orgánumok is elragadtatvaszóltak az albumról, a Jazzreview.com címűportál egyenesen úgy fogalmaz: ha valaki2008-ban csak egyetlen bigbandlemeztvásárolna, legyen az az Images! S ha ahallgató úgy dönt, 2009-ben csak egybigbandkoncertet hallgat meg, nemdönthet rosszul, ha a BJO George Duke-kalközös fellépésére vált jegyet.Duke, ahogy a BJO is, régóta készül erre aközös munkára: a bigband számára készíthangszereléseket kedvelt örökzöldekből éssaját szerzeményekből. Természetes, hogya hangversenyzongora mellett szintetizátoronjátszani és énekelni is hallhatjuk ahatvanhárom éves funk jazz-nagymestert.George Duke több mint négy évtizedekezdte a pályát, s éles stiláris kanyarokattett, mielőtt a neki leginkább fekvő jazzfunkhoz kilyukadt – ezt mutatja partnereineknévsora is: játszott Jean-Luc Pontyval, FrankZappával, Cannonnball Adderleyvel ésSonny Rollinsszal. A hetvenes évek végénaztán Stanley Clarke-kal alapított zenekartClarke-Duke Project néven. Ezután főkéntpopproducerként dolgozott, mely tevékenységeöt Grammyt hozott neki, de a jazzneksoha nem fordított hátat, s időközönkéntkiadott új lemezeket is. A 2006-os In aMellow Tone áll eddigi munkái közül talán alegközelebb a mainstream jazzhez (melyrőla Müpa-beli koncerten is felcsendülnekmajd áthangszerelt szerzemények), a 2008-ban napvilágot látott Dukey Treatsszel pedigvisszatért a ragadós funk világához.Bár koncert-beharangozókban gyakranolvashatunk kilátásba helyezett meglepetésekről,ez alkalommal valóban lesz belőle,méghozzá kettő is, és egyik kellemesebb,mint a másik.Afro-kubai jazzA jazzt, mint tudjuk, afro-amerikai éseurópai zenei szálakból sodorták, s cseppetsem volt meglepő, amikor a kubai zenefonala is csatlakozott e szövethez. Azafro-kubai, avagy latin jazz nyomai már az1920-as években felfedezhetőek a fősodortalakító előadók játékában, így például JellyRoll Morton zongoraszólóiban, melyekbenspanyolos ritmizálást alkalmazott. MárpedigMorton nem kevesebbet állított, minthogy ő találta fel a jazzt 1902-ben, tehát havalaki, ő tudta, mit tehet vele. Persze a jazznem oly egzakt létező, mint a golyóstoll,amiről el lehetne képzelni, hogy egyszemély találta fel, de ez más lapra tartozik.A kubai zene hivatalos beiktatása a jazzbeDizzy Gillespie nevéhez fűződik. Trombitáskollégája, Mario Bauza hívta fel fi gyelmétegy bizonyos Chano Pozo nevű kubaiütőhangszeresre, akivel Gillespie jelentősfelvételeket rögzített 1947–48-ban. Együttműködésükcsak azért szakadt meg, mertPozo heves vérmérsékletének következtébenvégzetes kimenetelű verekedésbekeveredett egy harlemi mulatóban.A bebopnak viszont ettől kezdve egyretöbbet alkalmazott fűszerévé váltak a latin,főleg a kubai ritmusok, lett légyen a közegbigband vagy kiszenekar. Amíg a jazzmegőrizte táncolható mivoltát, és még azontúl is időről időre megjelent benne a latinritmusvilág lüktetése, a latinos dallamalkotásés díszítések, illetve a konga, a bongó, atimbales és más ütőhangszerek alkalmazása.Stan Kenton zongorista-zenekarvezető,Cal Tjader vibrafonos, Tito Puente és MongoSantamaria ütőhangszeresek egykor mindrendkívül jelentős képviselői voltak a műfajnak,s a sort még hosszan lehetne folytatni,míg elérünk a jelenig. Az elhagyhatatlannevek közt van Chico O’Farrill zenekarvezető,Bebo Valdes zongorista és fi a, Chucho,Ray Barretto ütőhangszeres, Eddie Palmierizongorista, Paquito D’Rivera klarinétosszaxofonos,Arturo Sandoval trombitás vagyGonzalo Rubalcaba zongorista.Ramon Valle zongorista, a Jazztavasz 2009középső napjának sztárja még csaknegyvenöt éves, de már olyan jelentősszemélyiségekkel játszott együtt, mint RoyHargrove trombitás, és állandó partnerénektekintheti Horacio „El Negro” Hernandezdobost, aki magával Dizzy Gillespie-vel,Gonzalo Rubalcabával, Michel Camilóvalés a latin rock hősével, Carlos Santanával isdolgozott. Valle pályája sajátosan alakult:klasszikus zenei képzést kapott, s a jazzel is– ha lehet ilyet mondani – annak vegytisztaformájában ismerkedett meg közelebbről,majd erre az alapra helyezte a tradicionáliskubai stílusokra jellemző megoldásokat.Így válik zenei megközelítése rendkívülegyénivé, amelyet például Danza NegraElsa Valle4141

Dhafer Youssefcímű, Ernesto Lecuona zongorista-zeneszerzőemléke előtt tisztelgő albumánis hallhatunk. Május 20-án nemcsak ő,hanem triójának állandó bőgőse, OmarRodriguez Calvo is jelen lesz. A harminchatéves Calvo szintén klasszikus zenévelkezdett, aztán jazzel és popzenével isfoglalkozott. Partnerei közt ott volt a gitárosMike Stern vagy a harsonás Nils Landgrenis. Elsa Valle, Ramon húgának nevét, előadóművészitehetségét és az általa vezetettformációkat pedig aligha kell bemutatni amagyar közönségnek. Egy ideje mindkéttestvér Európában él, míg Ramon Németországot,Elsa Magyarországot választottaotthonául. Az énekesnő Rumba Calienteformációjában mindazok az izgalmas,autentikus zenei elemek megtalálhatók,amelyek annak idején Dizzy Gillespie-t iselkápráztatták, s előfordulhat, hogy ezenaz estén épp a kubai vendégművészekgondosodnak majd inkább a jazzes ízekről.Barabás Lőrinc EklektricNu jazzA visszaszámlálás során pedig elérkeztünka május 16-i, Fesztivál Színház-beli nyitókoncertekig,s egyben a legkurrensebbneknevezhető jazzirányzatig, amelynekgallyait – hiszen ágnál is vékonyabbakezek a különbségek – összefoglaló névennu jazznek szokás hívni. E stílus legfontosabbjellemzője, hogy nagymértékbentámaszkodik az elektronikus hangszerek,a számítógépprogramok által létrehozotthangminták, a lemezjátszó-recsegtetés(scratchelés) által keltett hanghatásokra.Az alaplüktetés (groove) gyakran statikus,monoton; a kompozíció viszonylagos oldottságával,inkább jelzésértékű csomópontokalkalmazásával nőhet az improvizációkszabadságfoka. És szabadabb módon váliklehetségessé más hangzó tradíciók beemeléseaz alapszövetbe: nem ritka megintcsak az afro-kubai, a brazil zene, a reggae,az indiai vagy az arab zene alkalmazása,akár csak hangmintákon.A Barabás Lőrinc Eklektric a jazz mellé ahiphop, a dub, a reggae, a French housevagy az elektronika elemeiből válogat, sezt oly sikeresen teszi, hogy a jazzközelielőadók esetében ritka módon népesrajongótáborra tett szert. Bátran állíthatjuk,hogy kultzenekarrá vált. Persze az építőkockákközül ügyes kézzel válogatni egydolog, de a siker magyarázatához hozzátartozik a hangszerek ésszel és lélekkel valómegszólaltatása is. Nemcsak a zenekarvezető-névadótrombitásról, de formációjánakminden tagjáról elmondható, hogy fi atalkora ellenére egyenként és csapatban issaját hanggal bír.Az este fő produkciójának vezetője, DhaferYoussef Tunéziában született, ami elevemeghatározta zenei pályájának kezdetét.Ötévesen a helyi iszlám közösség szigorúhagyományai szerint tanult énekelni, majdautodidakta módon, de a hangszer tradicionálismegszólaltatási módjait tiszteletbentartva sajátította el az udon, az arab lantonvaló játékot. Zenéje az iszlám spirituálismisztikusvonalából, a szufi zmusból és azarab költészet trubadúrhagyományábólindul ki, s ez a vonal fut össze egyénimódon a jazzel és az electronicával, azaza nu jazzel. Youssef jelenlegi, a kísérletezőnorvég jazz-szcéna üdvöskéivel alakítottzenekarában éteri effektek, masszívbasszusalapok, feszes és komplex ritmusoktalálkoznak csipkefi nomságú udfutamokkalés földöntúli énekhanggal, így hozva létremúlt és jelen, hagyomány és modernitás,akusztikus és elektronikus hangzásokölelkezését. •JAZZTAVASZ 20092009. május 16. 19:30Fesztivál SzínházBarabás Lőrinc Eklektric; DhaferYoussef (Tunézia)Km.: Barabás Lőrinc Eklektric (tagjai:Barabás Lőrinc/trombita, PremeczMátyás/billentyűs hangszerek, BataIstván/basszusgitár, Delov Jávor/dob, Fábián Juli/ének, Sena Dagadu(MC Sena)/ének, Élő Márton/pozan,DJ QC/scratch), Dhafer Youssef (ud,ének), Eivind Aarset (elektromosgitár), Audun Erlien (bőgő), RuneArnesen (dob)2009. május 20. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremRumba Caliente Special – Elsa Valleés kubai sztárvendégeiKm.: Elsa Valle (ének), Ramon Valle(zongora), Omar Calvo Rodriguez(bőgő), Nils Fischer (ütőhangszerek),Winand Gábor (szaxofon, fuvola,ének), Petz Bálint „Pan Con Solo”(gitárok, tres)2009. május 21. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremBudapest Jazz OrchestraKm.: George Duke (USA)42

Balogh Kálmán 50Balogh KálmánszíneváltozásaiKelemen LászlóEddig azt hittem, csak én öregszem: meglepettez az ötvenes szám. Rég találkoztam mára csapattal, amellyel fiatalságunkat éltükrendkívül hosszú turnékon, különbözőföldrészeken szűk busz-, autó- vagyrepülőgépülésekbe tömörödve. BaloghKálmán annak a fiatalembernek maradt megemlékeiben, aki rengeteg közös történet részesevagy hőse volt.Emlékszem, amint még „ifjú titánként”legújabb cimbalomdarabommal kínoztam,s ő ezt türelmesen, sőt érdeklődve viselte,hogy aztán a koncerten saját képéreigazítva a darabot nagyot alkosson.Emlékszem az általa aprólékosan elmagyarázottcigányzenei harmóniákra, a mindignyerő Tendl számra, amivel ’88-ban előszörturnéztuk végig Amerikát. A zürichi utakra afekete, hétüléses Volga kombival, ami miatta jó svájciak KGB-ügynöknek néztek minket,és riadtan spricceltek el mellőlünk. Vagy azegyhuzamban levezetett Washington–Florida-távra,az óriásgekkókra a szállodában,a „tuxedo”, azaz frakk bérlésére a PhiladelphiaiSzimfonikusoknál. A hollandiaikonyhára, ahová Neti Sanyi bácsinak különkályhát állítottunk be, hogy ne fázzon. Azigaz, fi úi szeretetre, amellyel az öreg, erdélyicigányembert vigyázta, ahogyan lesteés raktározta minden szavát. A színpadrakészülődés gondosságára minden egyesfellépés előtt: haj, cipő, ruha, fésű, kefék,kisolló és az elmaradhatatlan cimbalomverőskopácsolás bemelegítésnek. A koncertközben bedobott viccekre, amik akkor isnevetést gerjesztettek, ha nem egészenértették őket – a hallgatók egyszerűenmegérezték a személyiség kisugárzását. Abármit bármikor bárkivel „összebútorozó”,koncert utáni jam sessionökre, SvédországtólEgyiptomig, Moldvától a chicagóifüstös kocsmáig. Az állandó „rohadtnehéz”cimbalomcipelésekre: ki a kocsiból, be aterembe, ki a teremből, be a szállásra.Emlékszem a mindig udvarias, mindenérdeklődő kérdést megválaszoló Kálmánra,aki ezért mindig utolsónak ült be közénk.A rendszeres hazatelefonálásokra, a távolicsalád utáni vágyakozásra. Az állva-ülvefekveelfogyasztott pizzahegyekre,az örökös ásványvizekre, a késő estileroskadásra a videó elé, a magányra azegyen-szállodaszobában.Te is emlékszel, ugye, Kálmi?Könnyedén belibbensz a színpadra, és kezdetétveszi a varázs. Mosolyogva, óvatosanés lazán kézbe nyalábolod a közönséget,és elkezded őket vezetni. Ők pedig előszörhitetlenkedve, majd lassan megbabonázvakövetnek, mint egy csodát. Lesed apillanatot, hogyan kerekítheted tökéletesséa kikívánkozó zenét. Aztán egyszer csakkilősz, mint a rakéta, nyomodban fehérsistergés… vagy érzelemtengerek mélyéremerülsz, ahol a szomorúság és a sötétségaz úr. Arany csárdások, zöld hórák, barnakeservesek között vezetsz, múlt és jelen köztszlalomozol, mindig előre, a fény felé. Mimeg ájultan követünk, és ha vége, zavartannézünk szét, mint valami hipnotikus álomután. A cimbalom ismét csak hangszerréválik, amelyet cipelni kell, és Te ott mosolyogszmögötte szerényen hajlongva.Kálmi, te nem öregszel, csak vagy, mintPróteusz, a görög tengeri isten, aki képesvolt bármilyen alakot felvenni. A te esetedbenaz ötven csak virtuális szám, hogyérezzük, mi milyen öregek vagyunk. •2009. május 23. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremBalogh Kálmán 50I. rész: Sebestyén Márta (ének), DoórRóbert (nagybőgő), Mester László(brácsa), Vizeli Balázs (hegedű),Balogh Kálmán (cimbalom), BereczAndrás (ének), Lakatos Róbert(hegedű)II. rész: Balogh Kálmán GipsyCimbalom Band (tagjai: BaloghKálmán/cimbalom, Bede Péter/szaxofon, Novák Csaba/nagybőgő,György Mihály/gitár, Kovács Ferenc/trombita, hegedű, Frankie Lato/hegedű), Sebestyén Márta (ének),Alan Bern (harmonika, ének), MarinBunea (hegedű), Adam Stinga(trombita), Peter Ralcsev (harmonika),Balogh Gusztáv (ének)44

Rendhagyó prímástalálkozóHagyományokvégtelenjeVermes LauraNépzenei revivalt élünk át, úgy tűnik, ahagyományos Kárpát-medencei dallamok,hangszerek, előadásmódok elixírként hatnaka kortárs zenére. Az előadókat, produkciókatazonban egész világok választják elegymástól attól függően, ki mennyirebirtokolja ezt a zenei nyelvet, ki milyenmélységében, milyen érzékenységgel nyúlhozzá, vagy melyik tájegység hagyományaérintette meg.A Rendhagyó prímástalálkozó attól rendhagyó,hogy nem hagyományos értelembenvett prímások játszanak, hanem olyankiemelkedő jazz-, rock-, világ- és komolyzenészek,akiknek különleges kötődésük vana népzenéhez. Szaxofon-, cimbalom- ésgitárprímások mutatják meg, hogy ahagyományok végtelenjéből pontosan mitjelent nekik a népzene.Dresch „Dudás” Mihály szaxofonosaz amerikai bebop és az erdélyi zeneegyedülálló alkimistája. Saját maga tapostaki ezt a járhatatlannak hitt utat, és találtameg azt a szűk ösvényt, ahol a szárnyalóimprovizáció és a kötött forma, a nagyvárosikaotikus lüktetés és a különleges erdélyilelkület olyan erőteljes harmóniában jelenikmeg, amit mi magunk, de a fekete amerikaijazz-zenész is ámulva hallgat. DreschMihály a John Coltrane-féle jazz felől indulta nyolcvanas években, és mára már aztvallja, zenéjének alapja az erdélyi népzene;improvizációi leginkább a furulya alapúgyimesi dallamokra épülnek.Ugyan ki gondolta volna nem olyan rég,hogy a cimbalom a magyar nóta világánkívül az élő kortárs zenében is fontoshangszerré válik? Például a jazzkvartettbena zongorát teljes értékűen ki tudja váltani,sűrűbb, impulzívabb, izgalmasabb hangzástadva? Hogy ez így van, arról nem kisrészben Balogh Kálmán tehet. Zenei pályájárólírni, annak állomásait felsorolni hosszúlenne. Az biztos, hogy nem sok zenészmuzsikál a legfontosabb autentikus népzenekarokkal,kortárs kísérleti zenekarokkal;kevesen mélyednek el a jazzben, tesznekkitérőt a klezmer, a ragtime felé, készítenekautentikus cigányzenei albumokat, aBudapesti Fesztiválzenekarral komolyzeneilemezt, zenélnek a Vágtázó Csodaszarvassámánzenekarban, cimbalmoznak FrancisFord Coppola 2007-es Youth WithoutYouth című fi lmjének főcímdalában. BaloghKálmán Európától az Egyesült Államokig alegnagyobb koncerttermekben – például aCarnegie Hallban – prezentálja, mit is tud acimbalom.Both Miklós a huszonéves korosztályképviselőjeként a rock irányából indult,hogy aztán egy atonális pszichedelikuszenei kitérőt követően annyira elmélyedjena népzenében, hogy ő maga is gyűjtenikezdje. Leginkább folk-rock zenekara, aNapra révén ismert, de az elemi erejűBarbaro újdonsült frontgitárosaként ishallhatjuk. Both Miklós azt mondja, nemakar hagyományőrző lenni, gitárprímáskéntezen a találkozón is minden bizonnyal anépzene őserejét keresi.A prímások alá prímások játszanak:Lakatos Róbert, Pál István „Szalonna”,Vizeli Balázs, és olyan mesterek, mint anagybőgős Doór Róbert, a brácsás MesterLászló, valamint két jeles népdalénekes,Herczku Ágnes és Korpás Éva. Az biztos,hogy ez az este a népieskedő, a hagyományokatfelületesen összekeverő „zanzásítottvilágzenék” antitézise lesz. •2009. május 30. 19:30Fesztivál SzínházRendhagyó prímástalálkozóKm.: Pál István „Szalonna”(hegedű), Lakatos Róbert (hegedű,brácsa), Both Miklós (gitár), DreschDudás Mihály (fúvós hangszerek),Balogh Kálmán (cimbalom),Vizeli Balázs (hegedű), Korpás Éva,Herczku Ágnes (ének), Doór Róbert(nagybőgő), Mester László (brácsa)46

Bognár Szilvia, Herczku ÁgnesKét tiszta forrásbólBergendy PetraBognár Szilvia és Herczku Ágnes hitvallása az,hogy megőrizzék és bemutassák az eredeti,pátosz nélküli magyar népdal ősi erejét,mindezt óriási alázattal, finomsággal és Istenadta talentummal előadva. Két gyönyörűénekesnő, akik olyan szakértelemmel,dinamikával, mégis könnyedén éstisztán képviselik a műfajt, hogy még anépzenétől magukat tudatosan távol tartókultúrafogyasztók is elcsodálkoznak.Bognár Szilvia nevével már sok esetbentalálkozhattunk: az Anima Sound Systemzenekartól kezdve a Magyar Állami NépiEgyüttesen, a Vándor Vokálon, a Makámon,a Sebő Együttesen, az Etnofon ZeneiTársuláson át a Szájról szájra produkcióig,de pályafutását egy sor kiváló lemezen valóközreműködés és több rangos szakmaidíj (Artisjus-, eMeRTon- és Kodály Zoltándíj)fémjelzi. Korunk egyik „népi ikonja”,Sebestyén Márta is közös éneklésre invitáltaa hölgyet, aki saját zenekarával a 2006-osÉnek őrzi az időt című albummal debütált.Semmicske énekek című lemezének már acíme olyan alázatot mutat, hogy az emberösztönös kíváncsiságból belehallgat aszerelemről, barátságról, szeretetről szólódalokba. Az autentikus magyar népdal azHerczku Ági, Djerdj Tímea (fotó: Bacsi Róbert László)alap, de Szilvia szerint hihetetlenül izgalmasdolog utánozni a szlovák asszonyok élestorokhangját, a bolgárok igen különlegestechnikáit vagy a csuvas török rokonainkfi nom énekét. A produkció egyszerrehagyományőrző és modern, örömet jelenta népzene rajongóinak és a népdalt eddignélkülöző, de a zenét alapjában véveszerető emberek lelkének egyaránt.Herczku Ágnes kiváló néptáncos és sokoldalúénekes. A Honvéd Együttesben táncolt,énekesként a Fonó Zenekarral folyamatosmunkakapcsolatban áll, 2003-tól a MagyarÁllami Népi Együttes énekes szólistája.Az autentikus népdaléneklés mellett több,különböző műfaj (pop, világzene, jazz)zenészeivel dolgozik: egyaránt koncertezikPál István „Szalonnával” és bandájával,valamint a Nikola Parov Quartettel. 2006-ban a Művészetek Palotájában a Szájrólszájra produkcióban korosztálya legkiválóbbénekeseivel, Bognár Szilviával, PalyaBeával, Szalóki Ágival dolgozott együtt.Nagyon sok elismerésben részesült: háromeMeRTon-díj, Bartók Béla- és Kodály Zoltánemlékdíjak, Fonogram, Magyar MűvészetértDíj jelzi magas színvonalú előadását.Kelemen László és csapata a HagyományokHázában 2007-ben adta ki azongorára és énekhangra írt bartókinépdalfeldolgozásokat, megtartva a népdalhagyományos, stílusos, mégis elegánsmegjelenítését. Ebben a produkcióbanHerczku Ágnesnek a klasszikus zongorakísérettelvaló együtténeklés jelentette azigazi kihívást. Bartók Béla szerint a népidallamokkal bánni tudni nagyon nehézfeladat: egy előre megadott idegen dallamnagy megkötöttséget jelent, ráadásul a népidallamnak igen sajátos a karaktere, amit felkell tudni ismerni, kidomborítani a feldolgozásnál,nem pedig elhomályosítani azokat.Az előadás „sója” a megfelelő inspiráció,ami Herczku Ágnesnek hallhatóan megvan,a vállalkozás tehát tökéletesre sikerült. •2009. június 6. 19:30Fesztivál SzínházBognár Szilvia, Herczku Ágnes„Semmicske énekek”Km.: Bognár Szilvia (ének), BedePéter (szaxofon, furulya), KovácsZoltán (nagybőgő, basszusgitár),Gyulai Csaba (ütőhangszerek),Gerzson János (ud), Mandula Éva(élő animáció), Pál István „Szalonna”(hegedű), Rácz Krisztián (gitár),Thurnay Balázs (bolgár kaval)Bartók Béla: Magyar népdalokénekhangra és zongoráraKm.: Herczku Ágnes (ének), DjerdjTímea (zongora), Mester László„Pintyő” (brácsa), Vizeli Balázs(hegedű)47

Harcsa VeronikaA dívák új nemzedékeH. Magyar KornélA jazzdíva fogalma a műfaj tengerentúli oldalánmár hagyományokkal rendelkezik, de valljukbe, itthon nem sok igazán karizmatikus előadótlehetne említeni példaként. Harcsa Veronikaerre a szerepre készül: törékeny megjelenésével,fátyolos hangjával meghódította már ajapán közönséget is, amikor tavaly májusbanbemutatta első lemezét. Nálunk hamarosana másodikat fogja. A magyar easy jazzlegújabb kulturális exportértéke ezúttal a Müpaszínpadán lép fel.Harcsa Veronika szinte a semmiből tűnt fela magyar jazzéletben két-három éve, ésanélkül, hogy befutott zenésztársak hátszelétkeresné, vagy klikkekhez csatlakozna,sikerült saját erőből jelenséggé válnia – ezönmagában jelentős érdem, függetlenüla művészi teljesítménytől. Feltűnést keltetta Fringe Fesztiválon, másfél éve pedig aMűvészetek Palotája fi atal jazzistákat bemutatóShowcase-én, és tavaly májusbanjapán turnémeghívásnak tett eleget, miutánsaját szerzeményeit bemutató első lemezeelképesztő siker lett a szigetországban.Énekesi stílusa – nem véletlenül – sokfélerejtett utánérzést, fi nom idézést tartalmaz:a közhely példákat elkerüli, így Nora Jonesvagy Diana Krall magyar alteregóját hiábakeresnénk benne. A Patricia Barber, Björk,Joni Mitchell, Laurie Anderson vagy Viktoria48

adomány, amellyel csak nagyon kevesenrendelkeznek a mai hazai énekesek közül.Mindez tudatos, építkező színpadi egyéniségrőlárulkodik, aki jó érzékkel rátalált a90-es évek óta igencsak dinamikus magyarjazznek egy olyan szegmensére, amelyeteddig még senkinek sem sikerült igazánsaját egyéniségével, színpadi karizmájávalbetöltenie.Harcsa Veronika és Oláh ZoltánTolstoy pillanatnyi hangulataiból kialakuló,fi nom asszociációs háló igazán csak azenekar élő koncertjei során alakul ki azénekesnő előadása körül, ám a koncertnem mesterkélt vagy terhelt tőlük, ellenkezőleg:egységes stílusban, izgalmas játékrészeként oldódnak fel. Zenekara a magyarjazz igencsak fi atal stúdiózenészeibőlkovácsolódott egybe: Blaho Attila (zongora,társszerző), Oláh Zoltán (bőgő) és MajtényiBálint (dob) egyaránt számos zenekarközreműködője volt, míg komolyabban elnem kötelezték magukat a kvartettben valóközös zenélésnek, pályaépítésnek.Az énekesnő-zeneszerző Harcsa Veronikaóriási lépést tett a modern, nyugat-európaiés amerikai jazzénekesnők imázsa felé.Szerzeményei jól eltaláltak, ügyesen találkozikbennük a jazzy dallam, a szellemes,angol nyelvű versek; üdítő a szöveg hiteleskiejtése, nem utolsó sorban pedig a háromtagúritmusszekció odaadó, felszabadultkísérete. Oldott színpadi mozgása olyanCikkünk írásának idején – több mint kéthónappal az esemény előtt – összesennégy darab jegy kapható Harcsa Veronikajúniusi koncertjére. Ismerve a magyarjazzkedvelő közönségnek azt az érdekesszokását, hogy általában viszonylag későn,egy-két napra előre választ ki magánakkoncertet – ezt a teljesítményt a nemzetközisztárok is megirigyelhetik. •HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL2009. június 8. 19:30Fesztivál SzínházHarcsa Veronika QuartetKm.: Harcsa Veronika (ének), BlahoAttila (zongora), Oláh Zoltán (bőgő),Majtényi Bálint (dob)Élmény! Minden tekintetben.www.mupa.hu4 1!+Váltson bérleteta Müpa ôszi produkcióira március 30-ától!• világsztárok • plusz egy választható elôadás • „ à la carte” ülôhelyek • az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezményBérletek csak a Müpa jegypénztáraiban kaphatók: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.,tel.: 555-3300 és 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: 555-3310.A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000STRATÉGIAI PARTNEREINKSTRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK49mozi tv színház

Hey, June!Nyári színkavalkádKelemen OrsolyaImmár hagyomány, hogy a MűvészetekPalotája könnyűzenei fesztivállal köszöntia nyár leghosszabb estéit. Idén sem leszmásképp: június közepén hat alkalommala hazai zenei élet népszerű, különfélestílusokhoz és generációkhoz tartozóelőadói és zenekarai vendégeskednek aházban.hangzásvilág helyett unplugged koncerttelkészülnek. Olyannyira csöndesek lesznek,hogy erre az alkalomra a dobokat is otthonhagyják, ezáltal különleges, elmélyült hangzástígérnek. Az igényes, minőséget mindigszem előtt tartó, vállalkozó kedvű csapattovábbi meglepetéseit természetesen nemárulta el, így a koncert az elefántdübörgéshezszokott rajongóknak is kötelező!Gáspár LaciAki nyitott arra, hogy a nagy könnyűzeneifesztiválok előtt, csendesebb, üldögélősformában – a szokásos koncerthez szántsöradagjáról lemondva – hallgassa megkedvencét, semmiképp sem jár rosszul,mert az alkalomra mindegyik zenekarszokatlan ötletekkel és meglepetésekkelkészül. Mert a sör megvár a koncert után is.Kiss esti árnyakKiss Erzsit a színházba és koncertekrejárók egyaránt jól ismerhetik. Az elmúlttíz év során számos tánc- és bábszínházielőadáshoz, játékfi lmhez is szerzett zenét,Kiss Erzsiilletve saját formációi, az Egy Kiss Erzsi Zeneés a Panchan mellett gyakran hallható azErik Sumo Bandben, és többször fellépett acolorStarral is. Nehezen defi niálható stílusaolyan egyedi etno-pop, melynek különbözőnépzenei hagyományok és kultúrákmotívumaiból, dallamtöredékeiből építkeziksanzonos, bluesos, rockos vagy épp jazzesformában. A dalokra jellemző a játékosság,a rögtönzés, és legfőképp az a furcsa,ritmikusan kántált vagy épp elsuttogottnyelv, a képzelet szülte halandzsa, amiegyébként sok létező nyelvre hasonlít. KissErzsi úgy dolgozik együtt különböző művészetiágakból érkező alkotótársaival, hogyaz egyéniségek egymáshoz idomulnak, ésmindenkinek lehetősége van saját stílusátmegmutatni, úgy, hogy az eredmény végülmégis mással össze nem téveszthetően„kisserzsis” lesz. A koncertet hegedűszó ésárnyjáték teszi szokatlanná, egyszerivé ésmegismételhetetlenné.Elefántdübörgés helyettA Karthago számára ez az év az ünneplésjegyében telik, az együttest ugyanis harmincévvel ezelőtt alapították. A keményrockalapra ötszólamú, dallamos vokállal építkező,dinamikus hangszerelést alkalmazózenekar a nyolcvanas években határainkontúl is hatalmas népszerűségnek örvendett.Felállásuk a kezdetek óta változatlan. Nagyszületésnapi koncertjük ősszel lesz, aHey, June! fesztiválra pedig a megszokottMega-sztár-gospelAz idei fesztivál bűvös számának tűnik aharminc: a Karthago mellett Gáspár Laci isezt a születésnapot ünnepli. A Balassagyarmatrólszármazó énekes korábban több Kimit tud? vetélkedőn is indult, de a hírneveta Megasztár III. helyezése hozta megszámára, és 2004 óta négy lemeze jelentmeg, tavaly pedig a Fáraó szerepébendebütált Webber József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében aMadách Színházban. Rajongói biztosantudják, hogy Laci tizenévesen jazz-zenekartalapított, ennek felbomlása után pedigegy gospelkórusban énekelt, így a műfaj,mellyel a fesztiválra készül, egyáltalán nemidegen tőle.50

könnyűzenei fesztiválokra, de szeretnékélőben hallgatni a zenekart, az alkalomkihagyhatatlan!ForgószínpadA fesztiválhoz ebben az évben előszörszabadtéri rendezvény kapcsolódik, ahola hazai könnyűzene legfi atalabb szereplőikövetik egymást a színpadon. Nyár lévénreménykedhetünk az időjárás kegyességében,így az igazán elszánt nézők akárpiknikkosarat is vihetnek magukkal, ésegész napjukat a Duna-parton tölthetik,mivel a rendezvény ingyenes.tizenhárom év során megjelent négyalbumuk mindegyike kicsit más.Mivel a vizuális effektek a csapat koncertjeineknélkülözhetetlen kellékei, biztos, hogy anyári koncert igazi összművészeti élményetígér, ezért biztosan nem lesz hiányérzetükazoknak sem, aki egyébként táncra szoktakperdülni a colorStar-koncerteken. •HEY JUNE!Pál Utcai FiúkPUF(f)ra ülniAz idei Hey June! fesztiválnak még együnneplő vendége van. Az alternatív rockjeles hazai képviselője, a Pál Utcai Fiúktavaly ősszel tartotta huszonötödik születésnapikoncertjét. A zenekar a kezdetekbenkülönböző neveket használt, ugyanisminden koncerten más névvel léptek fel,és hogy a Csak ma, illetve a Szabadidő központnevek mellett épp a PUF maradt, azannak köszönhető, hogy a csapatnak egyváratlan koncertmeghívásra készülvén márnem maradt ideje új nevet kitalálni. A PUFdalai több generáció számára ismerősekés kedveltek, ami egyrészt azt jelzi, hogya zenekar folyamatosan képes megújulni,másrészt viszont mutatja azt is, hogy avilág mégsem változott annyit az elmúltévtizedekben, mint gondolnánk. Júniusbana zenekar akusztikus, ücsörgős bulit rendeza Müpában. Akik nem szívesen járnakIgazi underground hiphop?Ma már egyáltalán nem tekinthetőundergroundnak a Bëlga zenekar. Tíz évvelezelőtt egy Tilos Rádió-beli műsor kapcsánállt össze a csapat, mely kezdetben – sokakfelháborodását kiváltva – szókimondásávalés kíméletlen iróniájával hívta fel magáraa fi gyelmet. A szövegek azóta szelídültek,kifejezésük árnyaltabb, stílusuk pedig akezdetinél színesebb, de a Bëlgát továbbrais jellemzi a társadalmi, ideológiai problémákratörténő érzékenység, a nyelvijáték és a kemény humor. Noha a zenekarmár abszolút a mainstreamhez tartozikszéles rajongótáborával, a konvenciókhoztörténő ragaszkodás továbbra sem jellemzi,így nagy az esély arra, hogy kreatívan kifogja használni a közeg, a technika és azalkalom kínálta lehetőségeket.Ez nem a tévéJazz, etno, rock, techno, élő partizene.A colorStar zenekar stílusa is nehezenmeghatározható, azért is, mert az elmúlt2009. június 15. 20:00Fesztivál SzínházKiss Erzsi – Árnyjátékkal, síppal,dobbalKm.: Egy Kiss Erzsi Zene (tagjai: KissErzsi/ének, Szandtner Anna/ének,Hámori Máté/gitár, derbuka, MogyoróKornél/dob, ütőhangszerek,Vajdovich Árpád/bőgő, basszusgitár),K.E. Panchan (tagjai: DombiKati/ének, kütyük, Kiss Erzsi/ének,1 kütyü, Kovács Linda/ének, kütyük,Szandtner Anna/ének, kütyük,Dudás Zsombor/ütőhangszerek,Pápai István/ütőhangszerek,Feke Zsolt/bőgő), Lajhó Barbara(hegedű), Berán Gábor (hegedű),színészek és árnyjátékosok2009. június 18. 20:00Fesztivál SzínházKarthago unplugged2009. június 22. 20:00Fesztivál SzínházGáspár Laci – GospelcolorStar2009. június 23. 20:00Fesztivál SzínházPál Utcai Fiúk2009. június 24. 17:00KültérSzabad-tér, könnyű-zene2009. június 24. 20:00Fesztivál SzínházBëlga2009. június 27. 20:00Fesztivál SzínházcolorStar51

BramborryCseh krumpliHajdú LíviaA Bramborry szó cseh nyelven krumplitjelent. A Theater de Spiegel és a Theatrede la Guimbarde közös produkciójánakez először csak a munkacíme volt, ámaz együttes, bár a darabnak nincs közea burgonyához, munka közben úgydöntött, megtartja ezt az elnevezést. Azelőadás célja az, hogy a gyerekek máraz óvodáskor előtt megismerkedjenek aszínházzal és a zenével.Az antwerpeni Theater de Spiegel repertoárjánjelenleg négy előadás szerepel: egycsaládi, egy felnőtteknek szóló és két olyan,amit a háromévesnél kisebbeknek szánnak.Az állandó játszóhellyel nem rendelkezőtársulat vezetője, Karel Van Ransbeeckédesapjától vette át a stafétát, aki 1965-benalapította meg a gyerekeknek és szülőknekszánt produkciókra szakosodott bábszínházat,a Familientheater de Spiegelt.A jelenlegi művészeti igazgató a családiörökséget „megzenésítette”, azaz közösmunkára invitálta a fl amand színházakbanotthonosan mozgó Stefan Wellens zeneszerző-brácsást.A végeredményben azene, a báb, a képzőművészet, a hang, atárgy és a kép új nyelvet hoz létre, amelybenegyedülálló harmónia uralkodik.A színen három szaxofonos játssza AdrianLenski muzsikáját, közben építenek, keresgélnek,lebontanak, majd újra építenek,a közönség legmozgékonyabbjai, azazaz 1–3 éves gyerekek pedig velük együttindulhatnak felfedező útra. Az előadáskülönlegessége az a közvetlen hozzáállás,amivel a zenészek a kicsik felé fordulnak– a hangszereket meg lehet érinteni,keresgélhetik, honnan jön a hang, megérezhetika rezgéseket, közvetlen közelrőlhallgathatják a zenét, egyáltalán: átélhetika játékot. A 35 perces előadás zenéje sokkis motívumból alakul egységes hangzásélménnyé– pontosan úgy, ahogyan akáoszból rend lesz, ahogyan a kócos hajbólkifésüljük a gubancokat, vagy ahogyan atétova lépések tánccá alakulnak.Nagy gondolkodók írtak arról, hogy azene korosztálytól függetlenül gazdagítjaa hallgatókat, sőt, az elméletet a kutatásieredmények a gyakorlatban is igazolják:a gyermekkorban átélt zenei élményekfejlesztik az érzelmi intelligenciát ésérzékenységet, amennyiben pedig ez azélmény rendszeres, úgy később a zeneinevelés szempontjából is nagyon fontoskészségek fejlődnek ki a kisgyerekekben.Könnyebben tanulnak meg bármilyen, azenével kapcsolatos tevékenységet, ígyaz olyan, iskolás korban szerepet játszótechnikai jellegű dolgokat, mint a kottaolvasásés a szolmizálás, de ami még ennélis fontosabb, a zenei hallásuk pontosabblesz, intonációs képességeik nagymértékbenfi nomodnak.Elég, ha csak arra gondolunk, milyen voltgyerekkorunkban betéve tudni WeöresSándor, Kányádi Sándor, Tamkó SiratóKároly verseit – sokszor anélkül recitáltuka dallamos sorokat, hogy egyes szavakjelentésével tisztában lettünk volna. Ezek aversek azután annál nagyobb meglepetéstokoztak később, amikor felnőttként hirtelenA koprodukcióban létrehozott Bramborrymásik résztvevője a charleroi-i Theatrede la Guimbarde. A társulat 1973-banazzal a céllal alakult meg, hogy a színházvilágát közelebb hozza a gyerekekhez,akik nem csak nézői, hanem maguk isszereplői lesznek az egyes előadásoknak.Ezek a darabok abban is segítenek, hogya kisgyerekek jobban megértsék az őketkörülvevő társadalmat, amiben élnek.5252

megvilágosodik „nagyoknak” szóló mondanivalójuk.A ráismerés élménye a zenébensem működik másképp, az egyszerű vagyegyszerűnek tűnő dallamok hatása hosszútávú.Egyes kutatások – és ősi kínai hiedelmek –szerint nem csupán a csecsemő- éskisgyermekkori élmények számítanak, demár az anyaméhben eltöltött kilenc hónapalatti hangi és egyéb tapasztalatok isszerepet játszhatnak a személyiség későbbialakulásában. Ami azonban biztos, hogyéletünk első három éve alatt szinte többettanulunk, mint azután egész életünkben. Akorral járó kíváncsiságot pedig a Theaterde Spiegel és a Theatre de la Guimbardeegyüttműködésében létrehozott interaktívelőadás a legmesszebb menőkig kielégíti.De nem csak a zenei képességek fejlődnekaz alatt a rövid idő alatt, amíg a darabtart – a három szaxofonos ugyanis a KvětaPacovská mesekönyv-illusztrációi nyománRaf Cammaer által megvalósított, egyszerűformájú és színű, és sokféle színpadifelhasználásra alkalmas fi gurákból alkotottdíszletelemek között játszik. A klasszikusgyerekjátékoktól kezdve – ilyen korban habújócskázni még nem is nagyon, de „kukucsolni”annál inkább lehet – a bonyolultabbjátékokig bármi megtörténhet az előadásmásodik, interaktív felében. A díszletelemekés -alakok arra is jók, hogy a hangszeresjátékosokat más bőrbe bújtassák – az egyikpercben még egy ember játszik a szopránszaxofonon,a következő pillanatban máregy másik, saját névvel bíró papírfi gurateszi ugyanezt. A kicsiknek azonban nincsmitől megijedniük, hiszen szüleikkel együtt,édesanyjuk ölében ringatózva, így azáltaluk ismert legnagyobb biztonságban ésnyugalomban nézhetik végig az előadást,válhatnak részeivé a játéknak.Az előadás után a csetlő-botló gyerekseregeta szülőkkel együtt a LudwigMúzeum várja kreatív múzeumpedagógiaifoglalkozásra. Ennek keretében az előadástárgyához kapcsolódóan olyan közösjátékra adnak lehetőséget, amelyben amúzeumban található, a témához illeszthetőműtárgy felhasználásával, bemutatásávalegyütt aktív alkotó mozzanatok ismegjelennek. •MINIMATINÉ2009. május 30. 10:00, 11:30, 13:00Üvegterem, Kék teremBramborry – A Theater de Spiegelés a Théâtre de la Guimbarde(Belgium) vendégjátékaÖtlet: Karel Van RansbeeckZene: Adrian LenskiLátvány: Kveta Pacovská, RafCammaerRend.: Martin Staes-Poletwebtévé a családnakKlasszikus és új kedvencek az egyszervolt.huúj gyerekcsatornáján.Több mint 200 rajzfilm, bábfilm, vers és dal klip. Vízipók csodapók, Alma zenekar, Mézga család, Dr. Bubó,Kukori és Kotkoda, Gryllus Maszkabál, Keménykalap és krumpliorr, Mekk Elek, és így tovább.www.mese.tvazcsoport tagjaEgyüttműködőpartnerünk:53

Haydn marionettszínházaZene ababaházbanTeimer GáborMájus 10-én a marionettbábok veszik áta főszerepet a Művészetek Palotájában. Enapon megnyitja kapuit az Orosz Klaudiadíszlet- és jelmeztervező által a Szöktetésa szerájból című Mozart-operáhoztervezett bábokat bemutató kiállítás, majddélelőtt és délután a régvolt Eszterházahangulatát megidéző marionettbáboperátláthat a közönség.Ha bábokról hallunk, szinte mindannyiunknakgyermekkori kedvenceink jutnakeszünkbe – kinek Böbe baba, kinek Süsü,kinek pedig Vitéz László. Pedig nem is voltolyan rég az az idő, amikor a bábok mégnemcsak a gyermekek számára igyekeztekvidám perceket szerezni, hanem a felnőttekszámára alkotott, kifi nomult művésziprodukciókban is helyet kaptak. Nem volt ezmásképp Haydn idejében sem, ráadásul azeneszerző igen kedvelte a bábszínházat:kismartoni házában saját marionettszínpadavolt. Rajongása szerencsés módontalálkozott Eszterháza akkori ura, PompakedvelőMiklós herceg elképzeléseivel,aki birtokán a korábbi teátrumok leégésétkövetően az akkori Magyarország legmodernebbszínpadtechnikájával felszerelt,káprázatos, valósághű díszletekkel ékesítettopera- majd bábszínházat építtetett.Eszterházán komponált operái közül aszerző így ötöt eleve a marionettszínházrészére írt. Az előadások egyetlen ismertdátuma 1773 ősze, amikor Mária Teréziacsászárnő jelenlétében mutatták be Haydnelső báboperáját, a Philemon és Baucist.Az idők során a legtöbb marionettekre írtopera főszereplőikkel együtt odaveszett,ahogyan festmény vagy rajzdokumentumhátrahagyása nélkül semmisült meg azeredeti színház is.Az következő évszázadok során a hazaibábjátszás érdeklődése elsősorban agyermekirodalom felé fordult, s a múltszázad hetvenes éveitől fogva egyreritkábban hozott létre olyan színvonalasbáboperai előadásokat, mint a BudapestBábszínházban ma is műsoron tartott,még a teátrum Állami Bábszínház korábankészült Bartók- és Stravinsky-feldolgozások.Szemben a szomszédos Ausztriával, ahol aSalzburgi Marionettszínház a mai napig isőrizve a tradíciókat, az elvárt igényességgeltartja repertoáron majdnem az összesMozart-operát. S bár nemrég zajlott lenagy érdeklődés mellett egy négynapos,felnőtteknek szánt bábfesztivál a Király utcaiSirályban, idehaza opera és bábművészetújbóli, szoros egymásra találása még váratmagára. A május 30-ig látható kiállításcélja ezért éppen az, hogy a marionettekvilágának bemutatásával megidézze méltatlanulelfeledett bábszínházi hagyományainkat,ugyanakkor betekintést engedjena bábművészet és – Haydn kapcsán – azene együttműködésének területére. Ennekszellemében fogott össze a MűvészetekPalotája és a Kolibri Gyermek- és IfjúságiSzínház, hogy közös szervezésben kiállítsákOrosz Klaudia díszlet- és jelmeztervező aSzöktetés a szerájból című Mozart-operáhoztervezett marionettbábjait.A bolgár származású díszlet és jelmeztervezőszófi ai tanulmányokat követőena budapesti Bábszínház műhelyébenszerelmesedett bele a bábművészetbe,s élete ettől kezdve e mellett köteleződöttel. Nevéhez olyan produkciók fűződnek,mint a Budapest Bábszínházban játszottLázár Ervin-mű, A legkisebb boszorkány, aBabits-mese nyomán készült Barackvirág,a Kolibri által az idei évadban is műsorontartott Róbert Gida és barátai, A lila majomvagy a Locspocs, a kis tengeri szörny.A tervezőnő a kisebbeknek szánt produkciókmellett természetesen szerepet vállaltszámos felnőtteknek szánt előadás, ígypéldául a már említett Mozart-opera színrevitelében is.A kiállításra kerülő bábok a Kolibri Színházban2003 óta sikerrel játszott Szöktetés aszerájból című bábopera főszereplői, s abemutatón jelmezeikben, barokk és rokokóruhákba öltöztetve lesznek láthatók.A 10–12 darab, egyenként 45–50 centiméternagyságú marionettfi gura némileg eltéraz Eszterházán annak idején alkalmazottbáboktól, mivel az eredeti produkciókbanaz akkor szokásos zsinóros bábokathasználták, szemben a jelenlegi vezető-54

Fotó: Szlovák Juditpálcás megoldással. Művészileg mindkétmegoldás hitelesnek tekinthető, eltéréscsak a bábok mozgása terén érzékelhető,mert amíg az előbbiekkel szinte mindenapró, emberi gesztus majdnem élethűenkifejezhető, addig a vezetőpálcás bábokmozgása kicsit groteszkebb. Hátrányukazonban egyben előnyüket is jelenti, hiszena pálca miatt könnyebben mozgathatók,alkalomadtán letámaszthatók, aminagymértékben egyszerűsíti az egyszerrekét fi gurát mozgató színészek dolgát. Ha azelképzelések maradéktalanul teljesülnek,a közönség a bábok mellett kiállítotttervrajzok segítségével a megvalósulásfolyamatát is végigkövetheti.Orosz Klaudia szerint a kiállítással a bábokegyedülálló, az élő emberek lehetőségeinélsokrétűbb látványteremtő képességéreis igyekeznek felhívni a fi gyelmet. Egyéneklés hatására léggömbbé változófőhős vagy egy csodálkozástól valóbanleeső áll ugyanis lényegesen többet megtud jeleníteni a komponista által elképzeltlátványvilágból, amit esetenként gazdagítaniis képes. Hogy az érdeklődők minderrőla saját szemükkel is meggyőződhessenek,ezáltal képet kaphassanak az opera és abábművészet együttműködéséről, aznapoperaelőadás keretén belül két alkalommalszínpadra lépnek a kiállított bábokhozhasonló alkotások. Az egykor Mária Teréziacsodálatát kiváltó eszterházai előadásokhangulatára emlékezve, s egyben aHaydn-évforduló előtt tisztelegve, a kiállításszervezői bemutatják Haydn Aki hűtlen,pórul jár című operájának bábváltozatát.A Novák János rendezte előadásokon aZeneakadémia növendékei énekelnek azOberfrank Péter dirigálta Magyar TelekomSzimfonikus Zenekar kíséretében, abábokat pedig Török Ágnes és Szívós Károlymozgatja. •2009. május 10–30.Haydn marionettszínháza –kiállításZászló térMATINÉKONCERTEK2009. május 10. 11:00 és 15:00Fesztivál SzínházHaydn: Aki hűtlen, pórul jár –marionett-operaKm.: a Liszt Ferenc ZeneművészetiEgyetem opera szakos hallgatói,Magyar Telekom SzimfonikusZenekarVez.: Oberfrank PéterBábosok: Szívós Károly, TörökÁgnesBáb-, díszlet- és jelmeztervező:Orosz KlaudiaRend.: Novák JánosFOCUS ONFUNGARYMagazinesOnlineEventsClubwww.funzine.hu55 55

Anton CorbijnSzínek és sztárokSzanyi ErikaHol húzódik a határ a popkultúra és amagas művészet között? Kétségtelen,hogy egyre nehezebb meghúzni azt abizonyos vonalat, miközben még mindigvannak, akik ragaszkodnának a szigorúkülönbségtételhez.Eme ragaszkodás okainak felderítése éstaglalása nem ezen cikk témája, különöstekintettel arra, hogy a Ludwig Múzeumtermei Keith Harring után ismét egy olyanművész munkáinak adnak otthont, aki apopkultúra és a magas művészet határánegyensúlyoz. Anton Corbijnról van szó,mielőtt azonban kitérnénk munkásságáraés a kiállításon szereplő anyagra, fontosmegjegyeznünk, hogy az egyensúlyozásnem belőle fakad, sokkal inkább akritikusok próbálják ily formán láttatnimunkásságát. Ennek oka nem technikaifelkészületlenségében, tehetségtelenségébenvagy ismeretlenségében gyökeredzik,hanem fotómodelljei személyében.Az 1955-ben született Corbijn ugyanis híresembereket kap lencsevégre. Főleg rocksztárokat,de alanyai között találunk színészt,rendezőt és sportolót. Számtalan videoklipetrendezett, valamint egy nagyjátékfi lmet –stílusosan a Joy Divison frontemberéről,Ian Curtisről Control címen, melyet hazaiart mozik is vetítettek. Videoklipjei okánszokás úgy emlegetni Corbijnt, mint az MTVgeneráció ízlésformálóját, s ha munkáiközül például a Depeche Mode Questionof Time című klipjére gondolunk, akkornem érezzük túlzásnak a kijelentést. Nemvalószínű, hogy bárki, aki elmúlt huszonötéves és még nem töltötte be a hetvenet,ne látta volna a klipet vagy kimaradt volnaa Depeche-lázból, esetleg ne tudná/tudtavolna rögtön felismerni a talpig feketébeöltözött „depeche-eseket”. Az angolzenekarhoz azonban nemcsak ez a munkafűzi Corbijnt, hanem számos további videó,lemezborítók, színpadképek, koncertfelvételek,fotók – bátran kijelenthetjük tehát, hogyCorbijn keze jócskán benne volt a DepecheMode ma ismert arculatának kialakításá-Bono56

Marlene DumasKépek és könyvek1955-ben született Strijen szigetén(Hollandia) egy protestáns lelkészcsaládjában. 1972-ben apja gépévelelkészítette első „hivatalos” fotóját aSolution zenekarról Groningenben.1974-ben elvégzett egy fotóskurzust,majd Gijabert Hanekroot asszisztensekéntdolgozott. 1979-ben Londonbaköltözött, hogy közelebb lehessenaz általa kedvelt zene képviselőihez.1983-ban elkészítette első videoklipjét aPalais Schaumburg Hockey című dalára.1994-ben Corbijn elnyerte az MTVMusic Awardson a legjobb alternatívvideó címet a Nirvana Heart-ShapedBox című számához forgatott klipjével.Portréfotói és videoklipjei mellett számosmagazinnak dolgozott (Rolling Stone,Elle, Esquire), több reklámkampányfotóját jegyzi (BMW, Tag Hauer), továbbátizenkét könyve jelent meg.ban. Az együttműködés fontosságát pedigmi sem mutatja jobban, mint az, hogya szervezők a tárlaton egy külön termetszenteltek a Depeche Mode-nak.Corbijn legtöbbet fotózott alanya sajátbevallása szerint azonban nem a DepecheMode énekese, Dave Gahan, hanem a U2frontembere, Bono. A Bonóval és a U2-valvaló munka eredménye nemcsak láthatóa kiállításon, de akár haza is vihető a nemkevesebb, mint három kilogrammot nyomóU2&I című Corbijn-kötet formájában.Miközben cipeljük, és éppen leszakadnaalatta a karunk, gondoljunk arra, hogy akönyv összes, az elmúlt huszonkét évbena bandáról Corbijn által készített fotóttartalmazza, és olyan hírességek írtak bele/hozzá szövegeket, mint Salman Rushdie,Helena Christensen vagy William Gibson,ráadásul a szerző saját bevallása szerint eza legjobb könyv, amit valaha készített.Bár a Ludwig Múzeum Corbijn-tárlatánaklegnagyobb részét a Depeche Mode-szekcióteszi ki, a többi öt egység sem kevésbéérdekes és ugyanúgy sztároktól hemzsegő.A rendező elv kézenfekvő: a kiállítás aművész alkotói periódusait veszi sorra akezdetektől napjainkig. Ez a rendszer azonbanegy ennyire termékeny és hosszú idejetevékenykedő alkotó esetében rengetegalkotást és nehéz döntéseket jelent, márami a kiállítandó művek válogatását illeti.Corbijn fényképeit sok szempont szerintcsoportosíthatjuk, ezek egyike a szín.Készített fekete-fehér, barna, kék és színesfelvételeket. A Black and White címet viselőszekcióban fekete-fehér fotói láthatóakegészen a korai, a hetvenes évek elejénkészült munkáitól az 1989-ben készültfényképekig. A fekete-fehér hangulatnakmegfelelően főképp dokumentumszerűképekkel találkozhatunk, sok sztárral,turnékon és koncerteken megörökítettpillanatfelvételekkel.Jóval későbbi képeket tartalmaz a StarTrak – Lithprints sorozat. Az 1989 és 1996között készült fotók szakítanak a Corbijnkorábbi munkáira jellemző dokumentaristavonallal, mivel a fotós ekkoriban műtermifelvételekkel kezdett kísérletezni. A sorozatmásik újdonsága, hogy itt jelennek megelőször a zenészek mellett más művészetiágak képviselői: színészek (példáulGérard Depardieu), rendezők (köztük ClintEastwood) és modellek. Az alanyokat afényképész különlegesen, a litográfi a és anyomat keverékéből „előállított” technika,az általa lithprintnek nevezett módszerrelörökítette meg.A 33 Still Lives sorozat a Corbijn által isjól ismert sztárkultusz és a hírességeketkörülvevő közegre tett rafi nált és érzékenyrefl exió. A paparazzik fotóit utánozvakészítette el képeit hol műteremben, hol azutcán, ám ezek a véletlenül elkapott pillanatoknagyon is megrendezettek, ugyanisbeállított képekről van szó. A képekentalálkozhatunk a már említett barna és kékszínvilággal, no meg olyan szereplőkkel,mint Kylie Minogue, Cameron Díaz, aMassive Attack vagy Lance Armstrong.Az A. Somebody sorozat 2001 és 2002között készült. Rajtuk szintén hírességekszerepelnek a múzsa szerepében, ámegészen rendhagyó és vicces módon.Corbijn magát alakította át Janis Joplinnak,Jimmy Hendrixnek, Kurt Cobainnek vagyFrank Zappának, és jó fotóshoz méltón lekaptaaz ilyenformán „keze ügyébe kerülő”hírességeket. Így született meg Anton Z., A.Mercury vagy A. Marley portréja.A Ludwig Múzeum újabb izgalmastárlata alkalmat teremthet nosztalgiára ésrajongásra, mindenek előtt/mellett pedigegy kiváló fotós munkásságának megismerésére.És mivel nem lenne teljes a tárlat, hanem szerepelnének rajta Corbijn videoklipjei,még a Controlt is megnézhetik azok,akik lemaradtak róla a moziban. •2009. április 28.–július 5.Ludwig MúzeumAnton Corbijn57

Házról házra – BarbicanÁll a vártánPapp TímeaLegyünk tárgyilagosak: a Barbican nemszép. Olyannyira nem, hogy bár 1982-esmegnyitóján II. Erzsébet a modern világcsodájának nevezte, 2003-ban egy reklámügynökségfelmérésén elnyerte Londonlegcsúnyább épületének címét. De amegtévesztő külcsín olyan belsőt takar,amibe lehetetlen nem beleszeretni.A történet kezdődhetne azzal, hogymár a régi rómaiak is… mert az egykoriLondinium lakóinak sem csengett idegenüla Barbecana szó, igaz, ekkoriban nemkulturális központot jelentett, hanem a városvédelmére szolgáló erődrendszert neveztékígy. A városfalhoz természetesen szükségvolt egy kapura, amelyet a Crepul Gate-nekneveztek az angolszász időkben, ebbőlszármazik a városrész neve, a Cripplegate.A 16. századi Londonban a városfalakonkívül eső területekre nem voltak érvényesekazok a rendeletek, amelyek tiltották aszínházi előadásokat, úgyhogy megnyílhatotta Fortune Theatre, és a vallásosnonkonformisták, köztük Daniel Defoe isotthonra találtak errefelé. A 18. századi nyomornegyedekés bordélyok helyén az ipariforradalmat követően vasúti sínek szelték áta Cripplegate-et, raktárak épültek, amelyeket1940. december 29-én a Luftwaffe gépeiegyetlen éjszaka alatt teljesen megsemmisítettek.Az Aldersgate Street és a Moorgateközött csak a St. Giles-templom maradtállva – romokban. A második világháborúalatt a londoniak tömegesen költöztek elvidékre – a cripplegate-i egyházközségpéldául 48 lelket számlált 1945-re –, a békebeköszöntével a városvezetés igyekezettvisszacsábítani a lakókat.Ennek köszönhető a Barbican létrejötte is.A tervezők, Peter Chamberlin, GeoffreyPowell és Christoph Bon, Le Corbusierelképzeléseit tartották szem előtt. Amintát a francia építész 1952-ben elkészültmarseilles-i Unite d’Habitationja jelentette,a forgalomtól elzárt városi falu, ahol alakóépületeken kívül van templom, kocsma,iskola, könyvtár és több üzlet. Annakellenére, hogy a tervezőasztalon 1959-ben elkészültek az első rajzok, a projektbefejezéséhez több mint húsz év kellett. A21 lakótömb és a három torony a környékhezkapcsolódó hírességek nevét viselik,például Oliver Cromwellét, aki 1620-ban aSt. Giles-templomban tartotta esküvőjét, atörténész és térképész John Speedét, akiugyanitt van eltemetve, Ben Jonsonét, aki aközelben lakott vagy William Shakespeareét,aki a hugenotta Mountjoy családnálbérelt lakást, és akik szintén háztömbnévkéntélnek az utókor emlékezetében. Az Ués Z alakú teraszok kerteket fognak közre;a Barbican negyvenhektáros területébőltavasztól őszig nyolc zöldell. Aki viszont ideszeretne költözni, jól teszi, ha lottózik, merta lakásárak meglehetősen magasak, de acélcsoportot mindig is a szomszédos Citydolgozói jelentették. Ellentétben az eredetitervekhez később csatolt Barbican kulturális(és konferencia-) központtal, amelylátogatóinak nemcsak az érdeklődési köreszéles, hanem anyagi helyzetük is jelentőseltéréseket mutat.1982. március 3-án, amikor II. Erzsébetjelenlétében átadták a Barbicant, aháznak tervezői feledékenység miattnem volt főbejárata, így első látásraévekig elzárkózónak tűnt a szórakoztató ésszórakoztatva nevelő intézmény, amelynekalapfi lozófi ája a nyitottság. Mindig is az volt,ám nemrégiben átadott, a Silk Streetre nyílóajtók még inkább azzá teszik. Ez egyrésztsokszínű műfaji kínálatot jelent, ami aklasszikus zenétől a jazzig terjed, de beleféra mainstream fi lmektől a művészmozikig,sőt a gyerekfi lmfesztiválig gyakorlatilagbármi (olyannyira, hogy sorozatban szedik58

elő az archívumból azokat a fi lmeket, amikannyira rosszak, hogy különös érdeklődésretarthatnak számot), hazai és külföldiszínházi és táncelőadások, valamint akortárs képzőművészet iránt érdeklődők ismegtalálják a nekik való kisebb-nagyobbzugot a ház labirintusában. (És hogy nevesszenek el benne, érdemes a padlón futósárga csíkot követni.)A Barbican amellett, hogy befogadóintézmény, hosszú távú együttműködései,koprodukciói révén állandó lakókkal is bír.2001-ig a Royal Shakespeare Company itttartotta londoni előadásait, de a társulatelköltözése után sem lett csendesebbaz épület, erről a Londoni Szimfonikusokés a BBC Szimfonikusok, a Michael ClarkCompany, a Cheek by Jowl színházegyüttese, a Fabulous Beast Dance Theatretáncosai, Deborah Warner és Serioustesznek, nemzetközi partnerség keretébena Jazz at Lincoln Center sorozat előadói, aLos Angeles-i és a New York-i Filharmonikusok,a Gewandhaus és a ConcertgebouwZenekarok 2010-től kezdve rendszeresenszerepelnek a műsornaptárban. A GuildhallSchool of Music and Drama barbicani campusánakkibővítése, továbbá a Colin Davisdirigálta Barbican Youth Orchestra abbanis segít, hogy az ifjú zenészek és színészekezekről a pódiumokról indulhassanak el ahírnév felé.A fi atal közönség megnyerését szolgáljaa FreeB névre hallgató projekt, amelynekkeretében két év alatt harmincezer jegyetosztanak szét, míg tízezren az Arts Counciljóvoltából nézhetnek ingyen színházielőadásokat. A Tower Hamlet és Islingtonvárosrészek több mint húsz oktatásiintézményét és ifjúsági csoportját érintőBarbican Education programban egy hétiga kis- és nagykamaszok iskola helyett a házelőadó- és képzőművészeti portfóliójávalismerkednek, a Find Your Talent heti öt órakulturális tevékenységet jelent a résztvevőknek,a Londoni Szimfonikus Zenekarprojektjének keretében pedig 15 500londoni fi atalhoz juthat el a komolyzene.A brit főváros a népek olvasztótégelye, ígytermészetes, hogy a multikulti jegyébentöbb programra kerül sor: a ramadánéjszakáján a muszlim zene kerül központba,hagyományos a buddhista, brazil vagyépp a koreai fi lmfesztivál, és az AfroReggaenevű szervezettel is évek óta tart a Barbicankapcsolata. A Le Corbusier-i idea szellemébenaz épület és az intézmény együtt éla környezetével: a Do Something Differenthétvégén a kelet-londoni helyiek és perszea többi oda kiránduló is kipróbálhatta azukulelézéstől a standard táncokig számosművészeti ágban saját tehetségét, idén mármásodik alkalommal adnak koncertet aCity legnagyobb vállalatainak dolgozóibólés a környék általános iskolásaiból alakítottkórusok, és a 2012-es londoni olimpiábólsem maradnak ki.2007-ben, a Barbican 25. születésnapjáraazt kérték a látogatóktól, hogy jókívánságokhelyett inkább azt írják be a vendégkönyvbe,mit jelent nekik ez a hely. MinnaHartikainen így fogalmazott: „Még a méregdrágabüfé sem zavar. Nincs túl sok olyanhely Londonban, amit a magaménak érzek,de a Barbican azon kevesek közé tartozik,ahol otthon érzem magam.” Hazamenni jó,a házzal kapcsolatban pedig a londoni/helsinkiilletőségű hölgyön kívül mások is ígyéreznek, s erre mi sem ékesebb bizonyíték,mint a tény, hogy a világgazdasági válságellenére, áremelés nélkül is növekedtek ajegyeladások. A City latin mottója Dominedirige nos, azaz Uram, vezess bennünket.Úgy tűnik, jó az irány. •művészetről színesen, kéthavontawww.artmagazin.hu59

Kulissza – Tóth IstvánÉlmény, tálcánkínálvaFilip ViktóriaEgyre ritkábban lehet találkozni olyanvendéglátóssal, aki valóban szívesen és valóbanlátja a hozzá betérőket. Aki egy rezdülésből,egy elejtett szóból, egy félszeg gesztusból iskiolvassa a látogató pillanatnyi hangulatát, megnem fogalmazott kívánságait. Tóth István,a Medúza Kft. Müpa-beli üzletvezetője azokhoza szakemberekhez tartozik, akiknek a vendégmosolya az igazi fizetség.– Pontosan milyen szolgáltatásokért felel aMűvészetek Palotájában?– Jelenleg a ház egész catering hátterétvezetem, így rajtam keresztül a MedúzaKft. felel a Bohém étteremért, a P’Artkávéházért, a backstage területeken lévőművészbüfékért, a nézőtérhez tartozószínházi és mozgó büfékért, valamintmás, itteni rendezvényekhez kapcsolódóétkeztetési szolgáltatásokért. A Müpadolgozóit is mi látjuk el, ők egy önkiszolgálóétteremben étkezhetnek, aminek közös akonyhája a Bohém éttermével, továbbá aruhatár is hozzánk tartozik. A munkámataz egységvezetők segítik, akik az iméntfelsorolt területeket igazgatják, és orvosoljáka napi problémákat. Az én feladatom, hogyösszehangoljam a munkájukat és közvetítseka Művészetek Palotája és a MedúzaKft. között.– Miért fontos ilyen sokrétű szolgáltatástnyújtani ebben az intézményben?– Mert maga az épület is sokszínű: vanitt koncertterem, múzeum, táncelőadásokat,egyéb kiállításokat is befogadótér, és ehhez jönnek még a különbözőrendezvények, amik a Müpa más helyszíneinzajlanak. A szolgáltatásainkat ennekmegfelelően lehet és kell is bővíteni.Az egyik gyerekrendezvényen példáulkakaót és a kalácsot kínáltuk a kicsiknekzsúrkocsiról, de ott vannak azok a sajtótájékoztatók,ahol nemcsak a szokványosharapnivalók kerülnek terítékre, hanemegy-egy különlegesebb sajt- vagy gyümölcstál,esetleg ínycsiklandóbb cukrászsütemények.Csak a fantázia szabhat határtaz újabbnál újabb kihívásoknak.– Hogyan tudnak megfelelni a mindigváltozó igényeknek?– Sok függ a vendégkör összetételétől is.Az étterem esetében időszakos változástfi gyelhetünk meg: van nyári és téli étlapunk,a kínálatot pedig mindig igyekszünk a látogatókízlése szerint frissíteni. A kávézónálállandóbb a vendégkör, ők a megszokottatkeresik: kedvenc kávéjukat vagy legkedveltebbteasüteményüket. A színházi büfékneka gyorsaságot kell biztosítaniuk, hiszen azott dolgozóknak a 25 perces szünetben alehető legtöbb vendéget kell kiszolgálniuk.Mindhárom egységnél fontosnak tartomazonban, hogy igazi vendéglátók legyeneka kollégáim. Nélkülözhetetlen tulajdonság60

a kedvesség, az udvariasság, az empátia,és lényeges, hogy ha betér hozzánk egyvendég, akkor fontos, kitüntetett szereplőnekérezhesse magát.– Csak pozitív visszajelzések érkeznek avendégektől?– Ahányféle előadás, annyiféle emberérkezik a Művészetek Palotájába. Sokanemlítették, hogy számukra nagyon drágaa színházi büfé, de ha pár lépéssel arrébbsétálnak, akkor a kávézóban már mérsékeltebbárakkal várjuk őket. A ruhatárbanis számtalan apróság merülhet fel: akkorpéldául, ha a közönség nem az előadáshoztartozó ruhatárat használja, így későnmennek a kabátokért vagy egyszerűenottfelejtik azt. Egyszóval nehéz mindenkiigényének megfelelni, de mi minden napazon vagyunk, hogy a vendégeink elégedettentávozzanak.– A Medúza mennyivel nyújt többet, mintmás catering szolgáltató cégek?– A Medúza egy független vállalkozás,színházak, kulturális és más intézményekcatering ellátásával is foglakozik. Sajáttapasztalatból mondhatom, hogy azitt dolgozó emberek mindegyike arratörekszik, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa,ami csak erejéből és tudásából telik.Versenyképes árak és a vendég maximálistisztelete – ezek a legfontosabb jellemzőink.Itt a Művészetek Palotájában látogatóinkszerencsére elégedetten távoznak tőlünk,nagyon sok törzsvendégünk van, ésrengetegen visszatérnek hozzánk. Arendezvényszervezőktől és rajtuk keresztülaz intézmény vezetőitől, sőt maguktól azelőadóktól is számos pozitív visszajelzésérkezik e-mail vagy személyes megkeresésformájában. Számomra ez az igazi fi zetség.– Ha már az előadóknál tartunk: aművészek esetében mire kell különösenügyelniük?– Igyekszünk minden óhajukat teljesíteni, deez nem mindig kivitelezhető. Előfordul, hogyolyan ásványvizet rendelnek koncertjüketmegelőzően pár nappal, ami itthon nemkapható, és a beszerzése hosszabb időtvesz igénybe. Ilyenkor igyekszünk hasonlóminőségű ásványvízzel kedveskedni nekik.De vannak extrém esetek is, amikor azelőadók saját országuk szokásait hozzákmagukkal, amik néha eltérnek az európainormától. Ilyen esetekben a rendezvényszervezőksegítségét kérjük, és velükegyüttműködve szoktunk a problémákramegoldást találni.– Miért szeret itt dolgozni?– Szeretem a vendéggel való kapcsolatot,a látogatókkal való kommunikációt, azellátást, a vendégül látást. A vezetőimunkakört is szeretem, mert ha akollegáimmal együttműködve különlegesélményt tudunk szerezni a vendégeknek,az számomra az igazi sikerélmény.Egyszer például volt egy fi atalember, akicsak néhány alkalommal járt nálunk, debennünket kért meg, hogy szervezzükmeg a lánykérését. A Panoráma Teraszonterítettünk meg nekik, ahol kétszemélyesvacsorát adtunk, halk hegedűszóval –tőlünk nehéz olyat kérni, amit nem tudunkteljesíteni –, és ott, a csillagos ég alattmondott igent a kiválasztott hölgy. Működöttvolna mindez az étteremben is, de ez annálsokkal különlegesebb és maradandóbbélmény volt – nemcsak nekik, nekünk is.Szeretem az ilyen kreatív kihívásokat, ésa Művészetek Palotája rengeteg ilyenlehetőséget kínál. •Pártoljuk a művészetet...A kultúra gondolat és harmónia. Örökértékű.Megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatunk a hazai kulturális élet értékeihez és közös világunk tartalmasabbá, gazdagabbátételéhez.Ezért vezető talk and news rádióként hírt adunk és beszélünk róla.Felelősséggel a kultúráért!Ajka 88.8Balatonfured 91.8Budapest 95.3Debrecen 93.5Esztergom 98.1Gyongyos 88.9Kecskemet 97.7Keszthely 92.2Papa 92.7Tatabanya 96.7Veszprem 90.6Kultúra a KlubrádiónHallgasson bele!61

Augusztus–októberi előzetesŐszikékMahler-ünnep a FesztiválzenekarralHétfő Esti JazzMuzsikusok SzentpétervárrólA hagyományoknak megfelelően idénszeptemberben is megrendezik aBudapesti Mahler-ünnepet a BudapestiFesztiválzenekar közreműködésével. Avilág élvonalába tartozó magyar zenekarküldetésének tartja, hogy évenként egyszeritthon méltó keretek között szólaltassameg Mahler csodálatos zenéjét, hangversenyekkel,kiállításokkal, zenetudományielőadásokkal emlékezvén a magyarzeneélet érdekében tett elévülhetetlenérdemeire. Emellett az együttes – éppMahler szellemében – lehetőséget kívánteremteni mai zeneszerzőknek új művekírására és bemutatására. A gazdagprogramkínálatban ebben az évben HansGiovanni SollimaKrása: Brundibár című egyfelvonásos gyermekoperája,Giovanni Sollima: Népmesékgordonkára és zenekarra írt műve, valamintMahler VI. (a-moll) „Tragikus” szimfóniája ismegtalálható. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,Fesztivál Színház; szeptember 9–13.)Grencsó István a magyar avantgárd jazzegyik kiemelkedő alakja. Pályafutása1979-ben a Masina zenekarral indult,Grencsó István1985-ben alapította meg a GrencsóKollektívát, amely azóta is az első számúzenekara. A triótól a bigbandig többkülönböző formációval szerepel és készítfelvételeket, melyekkel a jazz, az etno, apop, a rock, sőt a régi magyar tánczenékelemeit különböző módokon, egyedistílusban vegyíti. Szabad zenei szelleme,irányzatoktól, divatoktól függetlenöntörvényű gondolkodása, és főkénta hangszeréhez fűződő viszonya teszisikeres zenésszé. Főleg olyan műveivelalkotott maradandót, amelyekbenhatvanas évekbeli slágerek, keringők,sanzonok újraértelmezését kísérelte meg.A Grencsó Kollektíva ebből a kavalkádbólnyújt katartikus élményt ígérő ízelítőtszeptemberi estjén. •(Fesztivál Színház, 2009. szeptember 28.)Jurij TyemirkanovAz 1882-ben alakult SzentpéterváriFilharmonikus Zenekar elsőként mutattabe Oroszországban Mahler, Bruckner ésRichard Strauss műveit. A múlt századelső felében olyan világhírű dirigensekformálták az együttes zenei arculatát, mintArtur Nikisch, Alekszandr Glazunov, SergeKoussevitsky, Bruno Walter, Otto Klemperer,valamint Erich Kleiber. A szentpéterváriakma a világ legjobbjai közé tartoznak, ésebben döntő szerepe volt Jevgenyij Mravinszkijnek,aki fél évszázadon át irányítottaaz együttest. A jelenlegi zeneigazgató, JurijTyemirkanov 2007-től a moszkvai BolsojSzínház első vendégkarmestere, és idénjanuártól a pármai Teatro Regio zeneigazgatója.Az esten közreműködő George-EmmanuelLazaridisz görög zongoraművészmár kamaszként rangos helyszínekenés rendezvényeken lépett fel, játszotttöbbek között Sir Neville Marriner és IngoMetzmacher vezényletével, s koncertezettLeonidasz Kavakosszal. A hangversenyenRahmanyinov: I. (fi sz-moll) zongoraversenyecsendül fel és Csajkovszkij A hattyúk tavacímű balettzenéjéből hallhatunk részleteket. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,2009. október 19.)62

dallamok szerepelnek. Ma már Taracközrőlszármazó hegedűs és cimbalmos tagja isvan a zenekarnak, akikkel temetéseken,lakodalmakon, illetve a ruszin lakosságegyéb jeles ünnepein játszanak. •(Fesztivál Színház, 2009. október 1.)Szabadon„Az együttes, ahová mindenki máshonnanérkezett, de ugyanoda találtak haza” –olvashatjuk a mottót a Free Style ChamberOrchestra honlapján. A 15 tagú kamarazenekarkülönlegességét a különbözőzenei hátterű művészek munkája adja,melynek közös célja a határok és klisékArditti Quartet (fotó: Philippe Gontier)Két brit formáció – egy különlegesélményElső magyarországi hangversenyére várja aközönséget a két különböző zenei világbanmozgó együttes, a Hilliard Ensemble ésaz Arditti Quartet. Mindkét formációnakaz 1970-es években, Nagy-Britanniábólindult a karrierje. Míg a Hilliard Ensemblemegalakulásakor régi zenére szakosodott,kizárólag férfi énekesekből álló együttesvolt, mára a négy brit énekes az új zene elkötelezettjeis lett, sőt legnagyobb sikerüketJan Garbarek norvég jazz-szaxofonossalrögzített albumukkal érték el 1993-ban.Azóta neves kortárs zeneszerzők műveitis megszólaltatják, és így kapcsolódnakaz Arditti Quartethez, az Irvine Arditti általalapított és vezetett vonósnégyeshez,amelynek tagjai a modern zene egyikmeghatározó együttesét alkotják. Szintevalamennyi ma élő zeneszerző írt számukraművet, és legtöbbjük alkotásának premierjétők játszották. 1999-ben nekik ítéltékoda az Ernst von Siemens Alapítvány zeneiNobel-díjnak is nevezett elismerését. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,2009. október 25.)Klezmer és ruszin zeneA soknemzetiségű Di Naye Kapelye 1994-ben alakult Budapesten, repertoárját azenészek által Magyarországon, Romániában,Szlovákiában, Izraelben és NewYorkban gyűjtött dalok alkotják. Bob Cohenés csapata ugyanolyan jó hangulatotteremt a kis klubokban, mint az esküvőkönvagy a zsidó közösségi ünnepségeken,ezért nem véletlen, hogy nevüket szerteEurópában a műfaj legjobbjai között tartjákszámon. Az októberi koncerten a TécsőiBandával lépnek fel. A zenekar a Magyarországonis alig ismert máramarosi ruszinnépzenét népszerűsíti szerte a nagyvilágban.A formáció az elődeiktől tanulthagyományokat és Kárpátalja zenéjétmutatja meg a világnak, muzsikájukbanromán, cigány, orosz, zsidó és magyarSzappanos György és Nagy Jánosnélküli muzsikálás. 2008-ban egy nagyobbátalakulás után így nyilatkozott Nagy Jánoszeneszerző, zongorista, az FSCO vezetője:„Minden szekciót egyformán érintett ez a”karcsúsítás”, és most dinamikusabbnakérzem a zenekart. Végső soron az egészazért zajlott le, hogy szabadabbnakérezhessük magunkat az elképzeléseinkmegvalósításában, és a hangszerelésben.”Már az új felállásban készítették harmadiklemezüket 2008 őszén Pannon Kelta Tánccímmel, amelyet az októberi koncerten ishallhat a közönség. A háromrészes estentovábbá Nagy János kisebb sessionökben,Sárik Péter zongoristával, SzappanosGyörgy basszusgitárossal és Banai Szilárddobossal muzsikál a közönségnek –a szabadság jegyében. •(Fesztivál Színház, 2009. október 19.)63

EchoVisszhangoka Müpa eseményeirőlRákai Zsuzsanna: SzemfényvesztésGyenyisz Macujev(Fidelio.hu, 2009. február 27.)és nagy irodalmi műveltségű művészszóban is kifejezi magát. Mintha megszűntvolna tér és idő: nyolcvan perccel későbbmeglepetten eszméltünk fel, hogy vége,és hogy milyen sok idő telt el. Shorter is ígylehetett ezzel, mert egy ponton az órájáranézett, és rövidesen lezárta a zenei eposzt.Gyenisz Macujevproblémacentrikusabb, kevésbé derűs,kevésbé kiegyensúlyozott Figaro-vezényléstis, ám úgy érzem, a harmónia a Mozartzenelényegére tapint rá, s ily módon alighavonhatjuk kétségbe egy ilyen klasszikusanszép előadás létjogosultságát – legfeljebbaktualitásával vitatkozhatnánk, haakarnánk.A csendben fi gyelő közönség annálnagyobb lelkesedéssel hívta vissza aquartetet két ráadásra, amely persze márrövidebb lélegzetű volt. A záró, latinostétellel búcsúzott el a közönségtől Shorterés csapata, és az előcsarnokban az emberelgondolkodott: miért olyan nehéz Pestenjazzklubot fenntartani, ha ilyen nagy és jóközönsége van ennek a muzsikának?Játékának izgalmasan új vonásait legkövetkezetesebbenCsajkovszkij Évszakok címűciklusában (op. 37b) bontakoztatta ki, azeste legszebb, legegységesebb részekéntalkotva meg a darabok változatoshangulati elemekből összeállított füzérét.Finoman nosztalgikus ábrándozással ringótempóiból, briliánsan kacér keringőjéből,természetes, éneklő dallamíveiből és lágy,mégis gyönyörű fényű billentéséből olyanmegkapó egyszerűség, ugyanakkor olyanhatározott egyéniség áradt, amely – alondoni Times lelkesedését alátámasztva –valóban Horowitzra emlékeztetett.Bóka Gábor: Rossz elmélet – jó gyakorlat?Figaro(Opera-vilag.hu, 2009. március 13.)A megalapozás kitűnő: A BudapestiFeszti válzenekar és Fischer Iván karmesterizenekariszempontból felsőfokon tolmácsoljáka művet. Energikusság és líraiságkellő aránya, a klasszikus hagyomány és ahistorikus olvasatok néhány tanulságánakbiztos ízlésre valló egybeolvasztása –egyszóval harmónia jellemezte Fischermegformálását. El tudok képzelni ennélZöldi Gergely: Zenei meditációWayne Shorter Quartet(Kultúra.hu, 2009. március 19.)Ez a négy ember olyan szervesen együttmozgó és gondolkodó együttest alkotottszerda este a Bartók Béla NemzetiHangversenyteremben, hogy még a fusionjazzre kevésbé nyitottakat is percek alattbeszippantotta a hangörvény. Shortertermészetesen nem a standardekre éhes,közben borozgató, cigarettázgató, csevegővacsorazene kedvelőinek játszik. Vele együttkell gondolkodni: feszesen komponált,ritmusában és hangulatában folyamatosanváltozó, lüktető, majd lecsendesedő futamaiakkor hatnak, ha az ember tökéletesenátadja magát az élménynek – ezért semvolt baj, hogy a koncertterem más esetbentalán túl formálisnak ható terében, és nemegy klubban hallgattuk. A hangversenyegyetlen nagy egységet képezett, nemoszlott számokra, sőt, a jazzben olymegszokott, szólók utáni tapsok semtagolták. Legalábbis az erre tett kísérleteketmindig elfojtotta egy újabb zenei megszólalás.Egyik gondolat folyt át a másikba, olymódon, ahogyan az egyébként buddhista,Wayne ShorterZipernovszky Kornél: Túl a tökéletességenWayne Shorter Quartet(Fidelio.hu, 2009. március 20.)A koncerten tapasztalt drámai erő és könynyedségtündöklő birtokosa éppen Blade,akinek példa és előkép nélküli dobolásaannyi meglepetés, ahány ütés (méginkább:ahány szünet). Utánozhatatlanul eredetizenész. Patitucci vonóval egészen káprázatos,ujjal pengetve pedig gyönyörűenellenpontoz vagy ad alapot lüktetésben.Perez játékában éreztem leginkább a64

fi gyelmét. Derűsebb volt a második ráadás,a Joy Rider, kevesebb benne a világűrbőlfújó hideg szél, a taszító embertelenség,és több a mosoly. Shorter világraszólónagyságának egyik nyitja, hogy zenéje márrég nem a szépség, hanem az igazságnyomában jár.Lőkös IldikóPároskép – MaGát fotózták(Kultúra.hu, 2009. február 4.)szinten szólaltatta meg a brit óriás művét– szögeznénk le, ha pontosan tudnánk,milyen is volt az eredeti játékmód. Sajnosa legtöbb korabeli forrás, a mű kézirata issokáig kallódott, így nagyon nehéz mindeztrekonstruálni. Az előadás morális ésművészi hiteléhez azonban semmi kétségsem fér. Ebben kiemelkedő szerepe volt azeneszerző nevét viselő kórusnak, amelynektagjai énekes színészként is szintekifogástalanul dolgoztak.Wayne Shorterkomolyodást, a latin lüktetés derűje csaka szvitté összeálló koncert végén csillantegy pillantra meg nála. Shorternél a 9-iktémáig kellett várni a zenitre (igaz, éppenaz aranymetszési pontnál tartottunk), ekkorduóban játszottak Perezzel. A szaxofonosnem nagyon lép be az ütemek első negyedére,mélyebbek a kételyek benne annál,sokszor dadogósan írja körül, amit keres.Mindig elkerüli zenekarával a pompózus,terjengős zárlatokat is: egy koncertetdallamfoszlányvégen is abba lehet hagyni,tapasztalja a közönség, meglepődve azilyen formabontó befejezésen.Azután az első ráadásban Shorter hátborzongatóellendallamot vezet keményenelő tenoron. Majd észrevétlenül átlépabba az intim, szűk hangközökkel, főlegkisterccel, meg prímmel és felugró oktávval,szűkítettekkel; rebbenésekre, feszengésreemlékeztető hangzásvilágba, amellyelújra odaláncolja magához a hallgatóságA Wayne Shorter QuartetJó ötlet a Művészetek Palotájától, hogya koncertek előterébe kiállításokat szerveznek,és jó ötlet volt épp ez a kiállítás.Két nagyszerű művész a látogatók szemeláttára talál egymásra - és ez a baráti gesztusa képeken túl másról is szól. Ezért volt jóhangulat a megnyitón is, és remélhetőlegezt fogja majd megérezni a képpárokbangyönyörködő valamennyi néző.Albert MáriaÉrzelmes húrok pengetése (Purcell: Atündérkirálynő)(Gramofon Zenekritikai Műhely, hvg.hu,2009. február 9.)Steril felvételeken, csodaeszközökönromlott hallásunk számára gyönyörűségvolt megmártózni a korabeli hangszerektermészetes tónusainak gyöngyözőfürdőjében. Ahogy egy jó falat vagy egykorty bor elomlik a szájban, és mindenízrétege megdolgoztatja érzékeinket, úgyszolgált minden zenei fordulat újabb ésújabb gyönyörűséggel.Vashegyi György szenvedélyes vezetésévelés Paulik László nagyszerű koncertmesteriműködésével az Orfeo Zenekar anyanyelvi-dni-The show must go on (A PhiladelphiaZenekar hangversenye)(Café Momus, 2009. február 16.)Leonidasz KavakoszMegismertünk tehát egy ragyogó karmestertés egy tökéletesen felkészült, jó hangúzenekart, akik ráadásul jól választottakműsort. Nem biztos, hogy ezt a hangzástminden stílusban ugyanilyen rokonszenvesnektaláltuk volna, így viszont – egy Szlávtáncként felismerni vélt ráadás után – jóérzésekkel indulhattunk haza.Leonidasz Kavakosz66

A felejthetetlen előadásokatsokáig emlegetik a társaságbanA Művészetek Palotája mecénása a Magyar Telekom.Együtt. Veled

Élmény! Minden tekintetben.www.mupa.huWAGNERA NIBELUNGGYÛRÛJEA RAJNA KINCSE • A WALKÜRSIEGFRIED • AZ ISTENEK ALKONYAPARSIFALVEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM2009. JÚNIUS 11-28.STRATÉGIAIPARTNEREINKSTRATÉGIAI MÉDIA-PARTNEREINKmozi tv színházJegyek kaphatók a Müpa jegypénztáraiban (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: 555-3310), a Concert & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000),a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000