Itt - Könyvmolyképző

•Mark fejét csóválva trappolt lefelé az alacsony cserjék és foltos bürökközött kitaposott ösvényen. Bocsánatot kellett volna kérnie Mary-Lynnette-től, mielőtt otthagyta – nem szeretett utálatosan viselkednivele. Voltaképpen a nővére az egyetlen személy, akivel egyáltalánpróbál elfogadható módon viselkedni. De miért akarja állandóanbefolyásolni őt? Most is: hogy kívánjon valamit a csillagokra nézve!Pedig ő egyáltalán nem vágyott semmire.„Ha tényleg kívánnék valamit – de nem fogok, mert ez erőltetetthülyeség! –, az az lenne, hogy történjen már végre itt valami izgalmas!Valami igazán vad!” – tűnődött Mark, és megborzongott, ahogya sűrűsödő sötétségben lefelé baktatott a lejtőn.•Jade a déli horizont feletti állandó fényű, ragyogó pontot nézte. Tudta,hogy az egy bolygó. Már két éjjel figyelte, ahogy átvonul az égenkisebb, tűhegynyi fénypontocskák – nyilván a holdjai – kíséretében.Ahonnan Jade jött, ott nem volt szokás kívánni valamit a csillagoktól,de ez a bolygó olyan barátinak tűnt: egy utazó, akárcsak ő. Sahogy ma éjjel nézte, érezte, hogy valami reményféle kezd érlelődnibenne. Szinte már kívánság…Jade kénytelen volt elismerni, hogy ez az egész nem valami ígéretesenindult. Az éjszaka túlságosan is csöndes volt, nem hallatszott aközeledő autó zaja. Fáradt volt, tele kétségekkel és kezdett nagyon,de nagyon éhes lenni. Jade megfordult és a nővéreire nézett.– Na, hol van már?– Nem tudom – válaszolta Rowan rendíthetetlenül nyájasan. –Légy türelmes!– Talán indíthatnánk egy keresést!• 10 •