Itt - Könyvmolyképző

És akkor hirtelen kinyílt. Mary-Lynnette ökle megállt a levegőben,és egy pillanatra elfogta a pánik, az ismeretlentől való félelem.– Miben segíthetek?A hang lágy és szépen árnyalt volt, a lány pedig egyszerűen gyönyörű.Mary-Lynnette nem láthatta a dombtetőről barna hajánakgesztenyefényű árnyalatát, arcának klasszikus vonásait, se azt, hogyaz alakja milyen kecses és hajlékony.– Te vagy Rowan – állapította meg.– Honnan tudod?– Nem lehetsz más. Soha nem láttam még senkit, aki ennyirehasonlítana egy erdei tündérre! A nagynénéd beszélt rólatok! Mary-Lynnette Carter vagyok, itt lakom nem messze, a Kahneta úton.Biztosan láttátok a házunkat idefelé jövet!Rowan diplomatikusan hallgatott. „Milyen bájos és komoly azarca, a bőre pedig olyan, mint a fehér orchideaszirom!” – tűnődöttönkéntelenül Mary-Lynnette. Hangosan pedig azt mondta: – Csaküdvözölni akartalak benneteket, mint új szomszédokat, és megkérdezni,nincs-e szükségetek valamire?Rowan komolysága mintha egy kicsit oldódott volna, majdhogynemmosolygott, barna szeme melegséggel telt meg.– Nagyon kedves tőled! Igazán! Szinte szeretném, ha valamireszükségünk lenne – de mindenünk megvan!A lány érzékelte, hogy Rowan a lehető legkulturáltabban és legudvariasabban,de be akarja fejezni a társalgást. Gyorsan újabb témátpendített meg:– Hárman vagytok lányok, ugye? Itt fogtok iskolába járni?– A húgaim biztosan.– Ez tök jó! Majd én mindent megmutatok nekik! Az idén márfelsős leszek!• 45 •