Itt - Könyvmolyképző

– Nem – nyugtatta meg őszintén Mary-Lynnette. – Csak helyreakarom tenni a kizökkent világot!– Mit akarsz…?– Tudod, mindenkinek van egy elképzelése a világ rendjéről, denagyon gyakran felmerül bennünk, hogy „Ó, istenem, mi van, havalójában nem is ilyen?” Például: tegyük fel, hogy engem örökbefogadtak és azok, akiket én a szüleimnek hiszek, valójában nem isazok! Ha ez igaz lenne, az mindent megváltoztatna: elég egy perc,és már nem tudom, mi a valóság! Na, én most így érzek, és ettől azérzéstől akarok megszabadulni. Vissza akarom kapni a régi világomat!– Tudod, mi az ijesztő? – kérdezte Mark. – Az, hogy azt hiszem,értem.Mire a Burdock-tanyához értek, már teljesen sötét volt. Előttük,nyugaton az Arcturus csillag – mintha a ház fölé akasztott lámpa lettvolna – halvány vörös fénnyel világított. Mary-Lynnette nem is próbálkozotta rozoga kapuval. Egyenesen a feketeszeder bokor mögément, ahol már ledőlt a léckerítés.A ház olyan volt, mint az övéké, csak sokkal több viktoriánus stílusúcicomával. Mary-Lynnette szerint az egymásba fonódó indák,faragott díszek és berakások ugyanazt a szeszélyes és különc jellegetadták a háznak, ami Mrs. Burdockot is jellemezte. Ahogy az emeletiablakokat nézegette, egy mozgó alak árnyéka jelent meg a vászonredőnymögött.„Jól van! – állapította meg a lány. – Tehát van itthon valaki!”Ahogy elindultak a gazos ösvényen a ház felé, Mark lemaradt.– Azt mondtad, hogy én bújjak el…!– Oké, rendben. Figyelj, akkor fogd azt a metszőollót, és kerülja ház mögé!• 43 •